Klinikai endocrinologia

miatt az erectio megrövidül, a merevedés gyenge minőségű, vagy létre sem jön. A vénás okok
közül a nyitott véna-syndroma, a congenitalis anomáliák és a kötőszöveti betegségek (a
corpus cavernosum hegesedései, induratio penis plastica, azaz a Peyronie-betegség) a
leggyakoribbak.
3) Neurogén impotentia. Az erectio létrejöttében szereplő idegi struktúrák károsodása okozza.
Az előidéző idegrendszeri laesiók lehetnek központi idegrendszeri elváltozások (daganatok,
gyulladások, compressiók, epilepsia), vagy peripheriás idegrendszeri zavarok: cauda equinasyndroma,
discopathiák, gerincvelői daganatok, gyulladások, sclerosis multiplex,
siringomyelia, tabes, trauma, polyneuropathiák. Az utóbbiak közül leggyakrabban diabetes,
alcoholismus, vagy veseelégtelenség okozta polyneuropathiával kell számolnunk.
A gerincvelő erectiós központjának sérülése, vagy az ettől perifériásan létrejövő laesio teljes
erectiós képtelenséget okoz, míg e központ feletti sérülés (gerinvelői vagy agyi laesio)
esetében az erogén zónák direkt ingerlésével az erectio kiváltható.
4) Psychogen impotentia: főleg a libido csökkenése, incomplet erectio, ejaculatio praecox
szokta jellemezni, de a nocturnalis erectiók megtartottak. Régebben eltúlozták jelentőségét, s
az impotentiák java részét psychés eredetűnek tartották. Ma nagyon fontosnak ítéljük az
organicus okok keresését és megbízható kivizsgálását, főleg komolyabb potenciazavarok
esetén.
A psychés impotentia legtöbbször fiatal férfiaknál lép fel, alapja a szorongás és a gátlás.
Gyakori előidézője a sikertelenség kapcsán fellépő kudarcélmény. Kórélettani alapja a
fokozott sympathicotonia és a magas catecholaminszint, melyek az erectióhoz szükséges
símaizomellazulás csökkenését eredményezhetik. Ez a fajta impotentia gyakran csak átmeneti
jellegű és nem-ritkán partnerfüggő.
A psychogen tényezők idősebbeknél az organicus eredetű impotentiát súlyosbíthatják.
5) Vegyes eredetű impotentia. Ez a typus nagyon gyakori és heterogén. Elsősorban azok a
formák tartoznak ide, melyek létrejöttéért a beteg jelentős mértékben felelős (dohányzás,
alkoholizmus, elhízás, hyperlipidaemia).
Ide soroljuk a jatrogén impotentiát is. Több gyógyszer okozhat potenciazavarokat különböző
mechanizmusok révén; a legtöbb az idegrendszerre hat. A már említetteken kívül: a guanethidin
(kikapcsolja az erectiós és ejaculatiós reflexeket), antiepilepticumok, egyes vérnyomáscsökkentők,
barbiturátok, drogokként használt vegyületek (pl. opiátok, cocain, LSD,
marihuana, hasis stb.), salicylátok nagy adagban, brómsók. Ezek közül több
hyperprolactinaemia előidézésével okoz centralis hypogonadismust (l. részletesen a
hyperprolactinaemiás syndromáknál). Ugyancsak ide sorolhatók a különböző sebészi beavatkozásokat
követő erectilis dysfunctiók is (pl. a penis műtéti sérülései, kismedencei műtétek,
stb. l. a táblázatot).
Az urológiai okok közül más helyi laesiók: prostatarák, prostatectomia vagy recto-sigmoidalis
resectio utáni állapot, a penis posttraumás deformitásai, stb. is magyarázhatják a
potenciazavarokat. A nemi szervek direct traumája okozta potenciazavar lehet vegyes etiológiájú
is. Ide sorolhatók még a corpus cavernosum fejletlenségével társuló micropenis, veleszületett
rendellenességek (epi-, vagy hypospadias, phymosis), valamint a prostata és az
ondóhólyag gyulladásai. Az induratio penis plastica a merevedés irányát is megváltoztatja.
Idült megbetegedések: pulmonalis és extrapulmonalis tbc, idült szív-, vese-, májbeteg-ségek,
légzési elégtelenség, gyomor-bél traktusi zavarok, chronicus alkoholizmus és a már többször
is említett diabetes, szintén komplex mechanizmusok révén váltják ki a potenciazavarokat.
407