Letöltés - Filmkaptár

filmkaptar.hu

Letöltés - Filmkaptár

DVD / BLU-RAY BLU RAY / MOZI / VIDEOJÁTÉK / ZENE / KÖNYV / KÉPREGÉNY / NOVELLA / VERS

FILMKAPTÁR

Online rajongói magazin

FilmKaptár #22 2012. V. szám Szeptember-október

A diktátor

Ház az erdő mélyén

A némafilmes

Az élőhaloak

visszatérnek

A fekete ruhás nő

Night of

the Demons

Lépj be a Kaptárba:

www.filmkaptar.hu

RIDLEY SCOTT

PROMETHEUS

CSATAHAJÓ

A TITÁNOK HARAGJA

THE HUMAN CENTIPEDE


FILMKAPTÁR

FilmKaptár #22 2012. V. szám Szeptember-október

04. Bevezetés: Őszülünk

06. Csevegő: Olvasói levelek, felhívások

07. Hírmorzsák

08. Mozipremierek

10. Házimozi: DVD- és BD-megjelenések

12. Összefoglaló: Ridley Scott

16. DVD/BD-ajánló: Prometheus

18. Top 5: Az AvP-univerzum filmjei

19. DVD/BD-ajánló: A diktátor

20. Összefoglaló:

Az élőhalottak visszatérnek

25. Filmajánló: Night of the Demons

26. Körséta: House of Horror Budapest

28. Szelektív hulladék:

A szellemfarkas bosszúja

29. Retrospektív: Dr. Jekyll és Mr. Hyde

30. HungaroTár: Családi tűzfészek

31. DVD/BD-ajánló:

Amerikai pite - A találkozó

32. Filmajánló:

The Human Centipede (First Sequence)

34. DVD-ajánló: A némafilmes

36. DVD/BD-ajánló: Csatahajó

37. DVD-ajánló: A fekete ruhás nő

38. Összefoglaló: A lény

42. AmFi-teátrum:

353W (The Hungarian Cyborg) - Fennforgás

44. Filmajánló: Agrárhorror duó

46. DVD-ajánló: Ház az erdő mélyén

47. DVD-ajánló: A holló

48. Import: Terminátor 4. - Megváltás

50. BD-ajánló: Psycho

52. DVD-ajánló: Zombik városa

54. DVD/BD-ajánló: A titánok haragja

55. DVD-ajánló: Sleeping Beauty

56. Összefoglaló: Boogeyman

60. Összefoglaló: Veszett kopó

61. DVD/BD-ajánló: A sas

62. Sorozat-ajánló: A 2012/13-as évad

64. Underground: A vakond

66. KépregényTár: Acél. Denevér. Ember.

67. KönyvTár: Clive Barker: Abarat

67. KönyvTár:

Stephen King, Peter Straub: A talizmán

68. Csak röviden

69. Amit a többiek gondolnak

71. Kaptár Enciklopédia

72. NovellaTár:

Ezüst Koppány: Mesék hüjjéknek - Valamit

73. VersTár: Budai Krisztián: Itt belül

73. VersTár: Lakat Barnabás: Karnevál

03


Bevezetés:

Beköszöntött a szeptember, és ezzel együtt az ősz is, 22. számunkat

pedig azzal kezdeném, hogy mit is tartogat számunkra ez

a fákról leveleket hullató évszak.

Filmekben, sorozatokban – megjelenésekben gazdag időszaknak

ígérkezik az ősz, hiszen ilyenkor a téli szünet (leltároznak a kiadók,

alig van valami megjelenés januárban-februárban) és az

ünnepek előtt mindig megnövekszik az új kiadások száma. Megfigyelhető,

hogy már a karácsonyra is készülve, ilyenkor jönnek ki

leginkább díszdobozos és egyéb nagyon különleges kiszerelésű kiadványok.

Fémdobozok meg lentikulárisok nagyjából egész évben

vannak, ahogy kisebb gyűjtődobozos DVD- és BD-megjelenések is,

ilyenkor azonban jönnek a nagyobb, szebb, és exkluzívabb dobozok,

némelyik még valami plusz ereklyét (szobor, képeslap, stb.) is

tartalmaz.

Tavasszal már a digibook kiszerelés is betette a lábát hazánkba

(Ne bántsátok a feketerigót!), a Drive - Gázt! már megjelent augusztus

végén, most szeptemberben jön a Cápa, október végén

pedig jön az E.T. is. Szintén érkezik a 23 lemezes James Bond-gyűjtemény

BD-n, benne az eddigi 22 filmmel és egy extra lemezzel; a

Men in Black 3. kukacszobros kiszerelésben, az Én, a robot BD3D

pedig robotfejet mintázó szoborral. A gazdag megjelenési tervezetet

pedig olyan filmek is erősítik idén ősszel, mint az Alien-univerzumot

kibővítő Prometheus (DVD, BD, BD3D), az előző

számunkban kitárgyalt Terminátor (fémdobozos BD-n jön a bádogember),

a Suzanne Collins nagysikerű regénye alapján készült

Az éhezők viadala, és még sok más mozisiker, valamint a mozikat

elkerült alkotás is (A kaptár - Kárhozat).

És, hogy ezekből mit érdemes megnézni, megvásárolni? Nos,

abban ismét segítünk, hiszen jelen számunkban is rengeteg cikket

olvashattok. Persze ezekben a cikkekben a mi véleményünk ol-

vasható, ami ugye gyökeresen

eltérhet Kedves

Olvasóink véleményétől.

De hát mire is jó egy

kritika/ajánló, mint útmutatásra,

más véleményének

megismerésére.

Mi ezt adjuk Olvasóinknak

ismét, reméljük,

egyre nagyobb sikerrel.

És ahogy előző számunk

letöltési adatai mutatják,

úgy tűnik, egyelőre

nincs okunk aggodalomra.

Ezúton is szeretném

megköszönni a

teljes szerkesztőség nevében,

hogy nem csak,

hogy letöltési rekordot

döntöttünk alig egy hét

alatt a 21. számunkkal,

de mostanra jelentősen

túl is szárnyaltuk a 20.

04

Őszülünk

szám összletöltését! Ezt Nektek köszönhetjük! Reméljük, ugyanilyen

lelkesedéssel fogadjátok ezt a számunkat is, és elnyeri tetszéseteket!

Mi pedig azon leszünk, hogy a következő, a 23. szám

se okozzon csalódást, ahogy az azt követők sem.

Végezetül annyit, hogy megújult magazinunk dizájnja, reméljük

ez által még inkább átláthatóbb, egységesebb lett, és elnyeri

tetszéseteket! És ezzel zárnám is mostanra soraimat. A továbbiakhoz

kellemes szórakozást, informálódást, olvasgatást kívánok!

Nézzetek sok filmet, lehetőleg moziban, tévében, DVD-ről, BD-ről!

Találkozunk legközelebb!

FilmKaptár #22

2012. V. szám

Szeptember-október

Főszerkesztő:

Damina Dávid

daminadavid@filmkaptar.hu

Írók:

Asztalos Viktor

Barta Bálint

Bezzeg Kriszán

Brányi Péter

Budai Kriszán

Damina Dávid

Ezüst Koppány

Fekete Ildikó

Horváth Tamás

Hutanu Emil

Keresztes Gergely

Lakat Barnabás

Laki Péter

Nagyváradi István

Tasi Tibor

Zoboki Ádám

Web:

www.filmkaptar.hu

E-mail:

info@filmkaptar.hu

Fórum:

sgforum.hu/forum.php3?azonosito=filmkaptar

Facebook:

www.facebook.com/FilmKaptar

- Damina Dávid -


Weblapunkról,

a FilmKaptár Magazin

minden korábbi száma

ingyenesen letölthető!

www.filmkaptar.hu

HÍREK, INFORMÁCIÓK,

LETÖLTÉSEK,

LINKEK, FÓRUM

05


Csevegő

végre volt időm teket olvasni...

Az eredmény eddig 4 még nem láto, és 8 már láto film letöltése,

és még csak 4 Kaptárt olvastam át.... XD

Gratulálok nektek, így tovább! - Szokolai Róbert, Facebook

Köszönjük! Örülünk, hogy sikerült felkeltenünk a figyelmedet bizonyos

filmek után. (Damina Dávid)

06

Felhívások!

Írj novellát! – Szeretnéd saját műveidet viszont látni a Film-

Kaptár Magazin oldalain? Írj novellát, bármilyen műfajban,

minimum 3000 karakter, maximum kb. 5000 karakter (szóközökkel

együtt) terjedelemben. A kész műveket Wordben,

az info@filmkaptar.hu e-mail címre várjuk.

Írj verset! – Szeretnéd saját műveidet viszont látni a Film-

Kaptár Magazin oldalain? Írj verset, minimum korlát nincs,

maximum kb. 3500 karakter (szóközökkel együtt) terjedelemben.

A kész műveket Wordben, az info@filmkaptar.hu email

címre várjuk.

Közösség

Facebook – Megtaláltok minket FilmKaptár néven. Rendszeres

hírfolyam: előzetesek, infók, képek. Like!

Twitter – Kövessetek minket! FilmKaptár néven megtaláljátok

a magazint Twitteren is.

iwiw – FilmKaptár az iwiw-en, FilmKaptár Magazin néven. Jelöljetek!

Mesék a Kaptárból

A FilmKaptár Magazin novellás- és verseskötete

7 író. 12 novella. 20 vers. 210 oldal.

Ha szeretnél egy erede

Mesék a Kaptárból kötetet,

az info@filmkaptar.hu címen megrendelheted.

Ár: 2835 Ft + postaköltség.

Budapesten és Isaszegen

személyesen is átvehető!


Hírmorzsák

Anthony Hopkins mint Hitchcock, a Hitchcock című

filmben a Psycho-t forgatja. A film a „nagyon várjuk”

kategóriába tartozik, és i van hozzá az első

plakát.

Amerikában október 23-án jelenik

meg DVD-n és BD-n a Halálos kitérő-széria

ötödik része, a Wrong

Turn 5. - Bloodlines. A főszerepben

Doug Bradley (Hellraiser).

Összeállítoa: Damina Dávid

Íme a Hobbit-trilógia első részéhez készült legújabb

poszter.

07


Mozipremierek: szeptemberi- és októberi ajánló

Ted (2012) / Ted

Augusztus 23.

The Bourne Legacy (2012) / A Bourne hagyaték

Szeptember 06.

Lawless (2012) / Fékezhetetlen

Szeptember 13.

08

Az alábbi lista csupán tájékoztató jellegű, a premierek dátuma változhat.

Resident Evil - Retribution (2012) /

A kaptár - Megtorlás (IMAX) 3D

Szeptember 13.

The Possession (2012) / Démoni doboz

Szeptember 20.

Looper (2012) / Looper - A jövő gyilkosa

Szeptember 27.


Savages (2012) / Vadállatok

Október 04.

Taken 2. (2012) / Elrabolva 2.

Október 11.

Paranormal Activity 4. (2012) / Parajelenségek 4.

Október 18.

Skyfall (2012) / Skyfall (IMAX)

Október 26.

Összeállítoa: Damina Dávid

Silent Hill 2. - Revolution (2012) / Silent Hill 2. - Kinyilatkoztatás 3D

November 01.

Alex Cross (2012) / Alex Cross

November 08.

09


Házimozi: DVD- és BD-megjelenések

10

2012. augusztus 01.

Clash of the Titans + Wrath of the Titans (2010-2012) / A tánok harca + A tánok haragja

(3 DVD)

Clash of the Titans + Wrath of the Titans (2010-2012) / A tánok harca + A tánok haragja

(2 BD)

Wrath of the Titans (2012) / A tánok haragja (1 DVD)

Wrath of the Titans (2012) / A tánok haragja (1 BD)

Wrath of the Titans (2012) / A tánok haragja (1 BD3D + 1 BD)

2012. augusztus 08.

The Woman in Black (2012) / A fekete ruhás nő (1 DVD)

2012. augusztus 29.

The Avengers (2012) / Bosszúállók (1 DVD)

The Avengers (2012) / Bosszúállók (1 BD)

The Avengers (2012) / Bosszúállók (1 BD3D + 1 BD)

2012. szeptember 19.

Titanic (1997) / Titanic (2 DVD)

Titanic (1997) / Titanic (2 BD)

Titanic (1997) / Titanic (2 BD3D + 2 BD)

2012. szeptember 20.

The Arst (2011) / A némafilmes (1 DVD)

The Arst (2011) / A némafilmes - Extra változat (2 DVD)

The Dictator (2012) / A diktátor (1 DVD)

The Dictator (2012) / A diktátor (1 BD)

2012. szeptember 24.

American Reunion (2012) / Amerikai pite - A találkozó (1 DVD)

American Reunion (2012) / Amerikai pite - A találkozó (1 BD)

Baleship (2012) / Csatahajó (1 DVD)

Baleship (2012) / Csatahajó - Extra változat (2 DVD)

Baleship (2012) / Csatahajó (1 BD)

Contraband (2012) / Csempészek (1 DVD)

Contraband (2012) / Csempészek (1 BD)

2012. szeptember 26.

Jaws (1975) / Cápa (1 BD)

Jaws (1975) / Cápa - Limitált, digibook változat (1 BD)

Resident Evil - Damnaon (2012) / A kaptár - Kárhozat (1 DVD)

Resident Evil - Damnaon (2012) / A kaptár - Kárhozat (1 BD)

The Cabin in the Woods (2011) / Ház az erdő mélyén (1 DVD)

2012. szeptember 27.

James Bond 50 (1962-2012) / James Bond díszdoboz (23 BD)

The Raven (2012) / A holló (1 DVD)

2012. október 02.

Exam (2009) / A vizsga (1 DVD)

Összeállítoa: Damina Dávid


2012. október 03.

Harry Poer and the Deathly Hallows 1. (2010) / Harry Poer és a Halál ereklyéi 1. - Gyűjtői

kiadás (3 DVD)

2012. október 04.

Psycho (1960) / Psycho (1 BD)

Sleeping Beauty (2011) / Sleeping Beauty (1 DVD)

Snow White and the Huntsman (2012) / Hófehér és a vadász (1 DVD)

Snow White and the Huntsman (2012) / Hófehér és a vadász (1 BD)

Snow White and the Huntsman (2012) / Hófehér és a vadász - Limitált, fémdobozos változat

(1 BD)

2012. október 10.

The Terminator (1984) / Terminátor - A halálosztó - Limitált, fémdobozos változat (1 BD)

2012. október 17.

Blade 2. (2002) / Penge 2. (1 BD)

Harry Poer and the Deathly Hallows 2. (2011) / Harry Poer és a Halál ereklyéi 2. - Gyűjtői

kiadás (3 DVD)

Prometheus (2012) / Prometheus (1 DVD)

Prometheus (2012) / Prometheus (1 BD)

Prometheus (2012) / Prometheus (1 BD3D + 1 BD)

Prometheus (2012) / Prometheus - Limitált, fémdobozos változat (1 BD3D + 1 BD)

2012. október 26.

E.T. - The Extra-Terrestrial (1982) / E.T. - A földönkívüli (1 BD)

E.T. - The Extra-Terrestrial (1982) / E.T. - A földönkívüli - Limitált, digibook változat (1 BD)

2012. október 31.

I, Robot (2004) / Én, a robot (1 BD3D)

I, Robot (2004) / Én, a robot - Limitált, roboej kiadás (1 BD3D + 2 DVD)

A fen lista csupán tájékoztató jellegű, a kiadók fenntartják a megjelenési dátumok,

címek változtatási jogát.

11


Összefoglaló

Ridley Scott, a sci-fi mestere a kamerák mögül.

Álmodnak-e a rendezők elektronikus nézőkkel?

A cím csalóka lehet, de mégsem az, hiszen Scott mester

a sci-fi műfajában rakott le két olyan alapművet, amelyek

ma is kultusz státuszban vannak (A nyolcadik utas:

a halál, 1979, illetve a Szárnyas fejvadász, 1982). Természetesen

ez egy utalás a Szárnyas fejvadász alapjául

szolgáló Philip K. Dick novella címére: „Álmodnak-e az

androidok elektronikus bárányokkal?”.

12

írta: Budai Kriszán


RIDLEY SCOTT

1937-ben született Angliában,

tulajdonképpen egy

katonacsaládban. 1958-ban

végzett grafikai tervezőként.

Sok filmet nézett,

kedvencei: Arábiai Lawrence,

Aranypolgár és a Hét

szamuráj. 1968-ban testvérével

(a nemrégen elhunyt

szintén rendező Tony Scottal)

megalapította saját

filmgyártó és produkciós

cégét. Első mozifilmje a Párbajhősök

(The Duellists,

1977), erre már a kritikus

közönség felfigyelt, többek

közt Cannes-ban is. Ez egy

katona történet, Napóleon

korában játszódik, s konkrétan

a párbaj kialakulásáról

szól. A főszerepet

Harvey Keitel játssza.

Nem kellett sokat várni a

világhírnévre, mert következő

mozija rögtön meg is

hozta neki: A nyolcadik

utas: a halál (Alien, 1979).

Nyilván előbb-utóbb minden

filmszerető ember beleszalad

ebbe a

franchise-ba, s nehéz elképzelni

olyan szempontot,

amely szerint ez nem jó alkotás.

Kultuszával fókuszba

került minden érdekesség,

de talán a leglényegesebbek

egyike az, hogy nő a

főhős. Sigourney Weaver

erőteljes maradandó alakítást

nyújtott, annak ellenére,

hogy ez abszolút nem

erre épül. Ez a film a rettegésről

és a feszültségről

szól. S abban, talán verhetetlen.

„A forgatáson Scott

rengeteg olyan trükköt bevetett,

amelyet később előszeretettel

használtak

horror filmeknél, például:

különböző jeleneteknél

nem osztja meg a színészekkel,

hogy mi fog következni.

Az idegenek szokásait a természet

egyik gyilkos rovarától

lesték el az alkotók.

Ezek pedig a pókdarazsak,

melyek a tojásaikat a pókok

hasába fektetik. Ezek az

életképek Dan O’Bannon

(az író) számára rémálomként

szolgáltak, és megadta

az egész sztori alapötletét. A darázskukacok a fullánkkal lebénított

pókból falatoznak, amíg kifejlett példányokká nem válnak. Viszont

O’Bannon e faj több alfaját is megvizsgálta. Az egyik alfaj pl.:

belehelyez egy-egy tojást egy fába, és ott fejlődnek ki, más alfajok

meg hernyókba fecskendezik be a lárvákat, és azt használják keltetőnek.

A lárvák kitörnek a hernyóból, ezzel elpusztítva az állatot.

Mindkét alfajt vegyítette O’Bannon, hogy megalkossa saját idegenjét.”

(kritikustomeg.org).

Lehet ezt fokozni? Talán. Rögtön harmadik filmjével újabb etalont

tett le az asztalra, amely szintén hangulatra épít, de minden

meg van benne, ami kell egy szép és jó történethez. A kulcsszó a

líra, talán ez fejezi ki legpontosabban a Szárnyas fejvadászt (Blade

Runner, 1982). A film feltesz minden kérdést, amely az élettel, a

léttel kapcsolatos, s ha valaki csak egyszer is látta, a legemlékezetesebb

jelenet Roy Batty (Rutger Hauer) monológja: „Láttam, láttam

sok olyat, amit ti emberek el se hinnétek. Lángban álló

hadihajókat túl az Orion-csillagképen, láttam C-sugarakat csillogni

a sötétben a Tannhauser kapu mellett. Ezek a csodás pillanatok

eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben...”. A filmnek olyan

képi stílusa van, amely a mai napig nagy hatással van a sci-fi teljes

műfajára. A legjobb szó a festői, ami ezt jellemzi, a mai napig nézhető,

s élvezhető. Jellemző még a filmre, hogy nem ad a szádba

válaszokat, csak kérdéseket tesz fel.

A következő két filmje Scottnak kevésbé ismert, Legenda (Legend,

1985), egy amolyan jó a rossz elleni fantasy, a főszerepben

az ifjú Tom Cruise-zal, majd egy teljesen ismeretlen thriller Testőrbőrben

(Someone to Watch Over Me, 1987). S egy újabb kultuszfilm,

bár nem akkora robbanás, mint a két korai filmje, de a

’80-as éveket kevés filmmel lehetne jobban leképezni, bemutatni,

mint a Fekete esővel (Black Rain, 1989), főbb szerepekben Michael

Douglas és Andy Garcia. Egy mára már klasszikus zsaru film, akkoriban

meghökkentő toposzokkal és furcsa hangulattal. Természetesen

a két rendőr teljesen eltérő figura, de nagyon jó barátok,

illetve bajtársak. Mindenkinek ajánlott kategória.

Újabb rázós terep, egy igazi feminista mozi következett a

Thelma és Louise (Thelma and Louise, 1991), újból remek szereplőgárdával:

Susan Sarandon, Geena Davis, Harvey Keitel, Michael

Madsen, Brad Pitt. De itt is le kell szögezni, hogy road-movie jellege

ellenére a hangulat, feszültség a leginkább fontos elem. Nincs

üresjárat, nem úgy cool film, mint amilyet Tarantino (FilmKaptár

#05) készít, hanem úgy, ahogyan lennie kell. S itt következett egy

kis hullámvölgy, legalábbis kritika messze jobbakat várt az ekkora

már zseninek kikiáltott rendezőtől, 1492: A paradicsom meghódítása

(1492: Conquest of Paradise, 1992), a filmből csakis Vangelis

profitált, mert a moziknál csúnyát bukott. Majd a Szélvihar (White

Squall, 1996), még a Testőbőrbennél is ismeretlenebb mozi Jeff

Bridges-szel a főszerepben, illetve a kritika a legjobban a G.I. Jane

(G.I. Jane, 1997) miatt támadta, a kasszáknál felemásan produkált,

ismert is lett. A Szárnyas fejvadász-szal ellentétben itt minden válasz

az ember szájába van rágva, s talán ez a legfájóbb ebben az

egészben.

A hullámvölgyből kijött Ridley Scott, s ezt a következő filmjei a

mai napig jelzik, de ha nem is teljesen igaz ez, a következő filmje

újra robbant, s divatba hozta az úgynevezett szandálos filmeket

és Russell Crowe-t is: Gladiátor (Gladiator, 2000). Egy óriási blockbuster

mozi, látványos, katartikus, néhol lírai, nincs hiba a díszletben

sem, monumentálisak, egyértelműen a jó történelmi

filmeknek a hagyományát követve készült el (pl.: Spartacus, 1960

és Ben Hur, 1959). A történet annak ellenére, hogy már ismert volt

(számomra egyértelműen a Spartacus-éra hajaz), le tudta ültetni

az embereket kettő és fél óra erejéig. Ha az ember nem is kedveli

ezt a filmtípust, el kell ismernie, hogy korszakalkotó volt és egy

valaha letűnt műfajnak (illetve apróra, sorozatokra váltott) brutális

újraélesztését eredményezte. S persze nem szabad elfelejtene

Russell Crowe-n kívül Joaquin Phoenix-t sem, Commodus

szerepében, zseniálisat alakított.

Nagyon rázós terep következett, s talán ezért sem

13


lett a következő produkció annyira ismert, A Sólyom végveszélyben

(Black Hawk Down, 2001). Nagyon is aktuális volt az amiknak

hazafias háborús filmeket készíteniük, erre Scott egy olyan háborút

dolgozott fel, amely egyértelműen bukás volt, s sok amerikai

katona életét követelte. Sok jó és ismert színész adta a nevét a

filmhez: Josh Hartnett, Ewan McGregor, Tom Sizemore, Eric Bana.

Nyilván Amerikán kívül mindenhol kedvelt film. Megtekintése

ajánlott.

Zsánerről zsánerre haladva a következő ügyes húzás a horror

műfaja, s azon belül is az egyik legismertebb ikon, Hannibal Lecter

története: Hannibal (Hannibal, 2001). A bárányok hallgatnak a

második része, s újra a briliáns Anthony Hopkins-szal a főszerepben.

Talán ez volt az első mozija Scottnak, amikor nem ő teremtett

egy kultuszt, hanem továbbfejlesztette azt. Mind a nézők, mind a

kritikusok elégedettek voltak a filmmel. A legemlékezetesebb a

hírhedt vacsora jelenet, Ray Liotta-val és Julianne Moore-ral.

Következett az alig ismert Trükkös fiúk (Matchstick Men, 2003),

amelyben Nicholas Cage játssza a főszerepet, aki teljesen lement

már gagyiba, de ha egy alakítást meg kellene tőle említeni, ezt

mindenképpen lehetne. Egy csavaros film, road-movie jelleggel,

ennek a hangulata nem annyira nyomasztó, s az ember inkább érzi

úgy, hogy betagozódik a hasonszőrű amerikai popcorn mozik közé.

S a film megítélése nagyjából jogos is, néhol leül a film, vannak

benne bizony közhelyesnek tűnő klisék is.

Újra történelmi film következett, de ez már egy kevésbé sikerült

darab, a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven, 2005). Az ekkorra

már unalomig elterjedt műfajban, nem tudott semmi újat felmutatni,

mint egy átlagos, történelmi dráma, nyilván vannak ennél

jobban sikerült, de vannak rosszabbul sikeredett darabok is.

Könnyed kalandozás a romantika terepén, egy átlagosnál jobban

sikerült darabban, újra Russell Crowe-val és az ekkorra már

ismert Marion Cotillard-dal, ez a Bor, mámor, Provence

(A Good Year, 2006). A modern érték és a régi

14

értékek közötti különbségeket mutatja be, egy kellemes másfél

órában, természetesen ez a műfaj brutálisan telített, de ahhoz képest,

hogy egyszeri próbálkozásról beszélünk, rendben van.

A gengszter műfajban sokan megmutatták a tehetségüket, le is

raktak jó pár alapvetést ezek a rendezőóriások (Martin Scorsese,

Brian De Palma, Sergio Leone, Francis Ford Coppola), nyilván Ridley

Scott filmje ezen a terepen nem mérhető hozzájuk, de attól

még ez egy erős próbálkozás. A megtörtént eseményeken alapuló

Amerikai gengszter (American Gangster, 2007). Újra Russell

Crowe-val, illetve Denzel Washington-nal a főszerepben. Önmagában

egy teljesen jó film, van benne minden, ami ehhez a zsánerhez

kell, erőszak, nők, betyárbecsület, nyílt utcán való

lövöldözés, macska-egér játék. De nem úgy áll fel a film vége után

az ember, hogy na, ezt újra megnézném, vagy majd meg fogom.

Egyszerűen elkopott ez a műfaj, legalábbis ebben a formában.

Egy újabb népszerű műfaj következett, s itt meg is lehet állapí-


tani, hogy Ridley Scott utolsó másfél évtizede a műfajok kipróbálásáról

szólt, több-kevesebb sikerrel, s egyik próbájába sem bukott

úgy bele, hogy netán a szakma kihátrált volna mellőle, mert

mindig nagyon nívós szereplőgárdával és pénzösszeggel vágott

neki az újabb és újabb projekteknek. De a Hazugságok hálója

(Body of Lies, 2008) egy teljesen középszerű rendőrfilm, ebből is

rengeteg készül manapság, s itt még inkább az az érzése az embernek,

hogy ez mit tesz hozzá az eddigieken túl. Mivel több ez,

Ridley Scott válogatott rendezői filmográfiája

The Duellists (1977) / Párbajhősök

Alien (1979) / A nyolcadik utas: a halál

Blade Runner (1982) / Szárnyas fejvadász

Legend (1985) / Legenda

Someone to Watch Over Me (1987) / Testőrbőrben

Black Rain (1989) / Fekete eső

Thelma & Louise (1991) / Thelma és Louise

1492 - Conquest of Paradise (1992) / 1492 - A Paradicsom meghódítása

White Squall (1996) / Tomboló szél

G.I. Jane (1997) / G.I. Jane

Gladiator (2000) / Gladiátor

Hannibal (2001) / Hannibal

Black Hawk Down (2001) / A Sólyom végveszélyben

Matchstick Men (2003) / Trükkös fiúk

Kingdom of Heaven (2005) / Mennyei királyság

All the Invisible Children (2005) / Isten bárányai

A Good Year (2006) / Bor, mámor, Provance

American Gangster (2007) / Amerikai gengszter

Body of Lies (2008) / Hazugságok hálója

Robin Hood (2010) / Robin Hood

Prometheus (2012) / Prometheus

The Counselor (2013)

Tony Sco (1944-2012)

Egy szomorú hír látott napvilágot, miszerint Ridley Scott

testvére 2012. augusztus 19-én öngyilkos lett, a hírek szerint

halálos betegsége miatt vetett véget saját életének.

Minden filmrajongó, illetve FilmKaptáros kolléga nevében

gyászunkkal adózunk Tony Scottért.

mint bármelyik hasonló mozi? Megint Russell Crowe a főszerepben,

Leonardo DiCaprio-val. A filmnek egy kimondott pozitívuma,

a színészvezetés, de ezt Ridley mester már többször is bizonyította,

hogy nincs nála hiteltelen alakítás, legalábbis nem engedi

ilyet.

Az ötödik együttműködés Ridley Scott és Russell Crowe között:

Robin Hood (Robin Hood, 2010), műfaja egyértelmű, sőt a története

is. Lényegében annyiban másabb ez a film, mint az eddigi

feldolgozások, hogy Scotthoz igazodva, sokkal komorabb

a hangulata, illetve szerintem a szereplőgárda sokkal erősebb

(Crowe mellett: Cate Blanchett, Max von Sydow, William

Hurt, Mark Strong). Illetve van a végén egy grandiózusnak

szánt (a Gladiátor nyitójelenetét idéző) csatajelenet. Egy érdekes

próbálkozás, egy ilyen remake-re, de ha finnyásabb az

ember, akkor felteheti a kérdést, hogy: kellett ez valójában?

S keretet ad a saját karrierjének a Prometheus (Prometheus,

2012), egy Alien-előzményfilm. Az életmű áttekintésnek

ez volt az apropója, természetesen

a nagy várakozásnak

pozitív volt a fogadtatása,

mármint a mozi pénztáraknál.

Csak az USA-ban visszahozta a

befektetett összeget, s a Scott

filmográfia negyedik legjövedelmezőbb

mozija lett, az

IMDB-n 7,5-ön áll (10-es skálán),

illetve a kritikustomeg.org-on

3,57 (5-ös skálán).

FK

15


DVD/BD-ajánló

Eredeti cím: Prometheus

2012

Műfaj: sci-fi, horror

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 7,4

Rendezte: Ridley Scott (Alien; Szárnyas fejvadász; Robin Hood;

Mennyei királyság)

Forgatókönyv: Jon Spaihts, Damon Lindelof

Zene: Marc Streitenfeld

Főszereplők: Noomi Rapace (A tetovált lány-trilógia; Sherlock

Holmes 2.), Michael Fassbender (X-Men - Az elsők; Becstelen brigantyk;

A szégyentelen), Charlize Theron (Hófehér és a vadász;

Az olasz meló; A rém), Idris Elba (Thor; Szalagavató; Amerikai

gengszter), Guy Pearce (Mementó; Lockout - A titok nyitja),

Logan Marshall-Green (Ördög)

Ridley Scott a filmtörténelem egyik alapfilmjét készítette el

1979-ben. A nyolcadik utas: a halál a sci-fi és a horror műfajon

belül is nagy névnek számít, sci-fi/horror kategóriában pedig az

egyik legjobb filmről beszélhetünk. Az Alien elindított valami nagyot,

egy hatalmas lavinát, ami azóta sem állt meg: három folytatás,

két crossover a Ragadozóval, videojátékok, képregények,

könyvek, relikviák tömkelege született, és születik továbbra is. A

történet idegen lénye ikonikussá vált, rajongótáborának létszáma

megszámlálhatatlan. Scott nemrégiben visszatért az általa indított

univerzumhoz, és valami iszonyatos nagyot csavart rajta. A Prometheus

olyat tett, amit előtte nagyon kevés film.

Valamikor a jövőben kutatók egy csoportja rejtélyes jeleket

talál egy barlangban (emlékeztek még az AvP /FilmKaptár #07/

hasonló kezdésére?), amik egy távoli galaxis csillagtérképét rejtik.

Néhányan úgy vélik, hogy „Isten” valójában egy idegen lény, aki

nagyon régen megteremtette az életet a Földön, majd magára

hagyta, és a többit elvégezte az evolúció. A jeleket követve hőseink

útra kelnek a Prometheus nevű űrhajón, hogy megtalálják teremtőjüket,

és válaszokat kapjanak kérdéseikre. Az utazás

azonban nem várt fordulatokat, további megdöbbentő felfedezé-

16

PROMETHEUS

Írta: Damina Dávid

seket tartogat, a tét pedig hamarosan az egész emberiség sorsa

lesz…

Direkt nem írtam le részletesebben a történetet, mert ezt a filmet

úgy a legjobb megnézni, ha szinte semmit sem tudunk róla,

akkor kapunk csak igazi meglepetéseket. A Prometheus-t bár

Alien-előzményfilmként tartják számon, ezt a kijelentést ne kezeljétek

a szó legszorosabb értelmében. A Ragadozó második részének

végén Danny Glover karaktere rábukkan a vadászok

trófeagyűjteményére, és abban a pillanatban rajongók ezreinek

dobbant nagyot a szíve, és néztek elismerően, ugyanis a trófeák

közt ott volt egy Alien koponya is. Azóta megannyi képregény és

regény, illetve videojáték készült, amiben összecsapott a két faj,

néhány éve pedig már a mozikat is megjárták, kétszer is. Az AvP,

mint olyan értésünkre adta, hogy a két faj ugyanannak az univerzumnak

a részese. És ez az univerzum most tovább bővült. A Prometheus

nem csak, hogy elmeséli és felvezeti az Alien-filmek

sztoriját, de mellette egy önálló új történetet is indít, ami ráadásul

elég nagy méreteket ölt. A lehetőségek száma innentől kezdve

jóformán végtelen. Ez a filmes univerzum olyannyira kitágult a két

forgatókönyvírónak és a rendezőnek köszönhetően, hogy mostantól

nem lehet csupán Alienként gondolni erre a szériára, mert

sokkal több lett annál. A Prometheus húzós témákat feszeget,

olyan kérdésekre keresi a választ, melyekre a válasz minimum

megdöbbentő lehet, és átformálhatja az egész emberiséget. Létezik-e

Isten? Hogyan jött létre az emberiség? Vajon isteni erő által,

vagy az evolúció során? A Prometheus ezekre keresi a választ, és


adja is meg, az eredmény azonban nem olyan egyszerű, mint gondolnánk,

és a teljes igazság felfedezése még várat magára.

Sokan felróják a filmnek, hogy bonyolult a története, nem ad

megfelelő válaszokat. Olyan nagy baj, ha gondolkodni kell egy kicsit

a látottakon? Nem kell ezeket problémának érezni, mert ha

odafigyelünk a film megtekintése során, akkor ki lehet következtetni

bizonyos válaszokat, a fennmaradó kérdések pedig azért van-

nak, hogy lázban tartsák a rajongókat, és többórányi beszédtémát

Alien-filmek:

Alien (1979)

Aliens (1986)

Alien 3. (1992)

Alien - Resurrecon (1997)

Alien vs. Predator-filmek:

Alien vs. Predator (2004)

Aliens vs. Predator - Requiem (2007)

adjanak. Arról nem is

beszélve, hogy mindössze

türelemmel kell

várnunk, és minden

meg lesz válaszolva:

egyrészt várható a

filmből egy bővített

változat, amiről egyelőre

nem tudni, hogy a

most októberben megjelenő

DVD-n/BD-n

már rajta lesz-e vagy

majd csak egy későbbi kiadáson; másrészt pedig lesz Prometheus

2., illetve tervben van egy harmadik rész is. A Prometheus nem

más, mint egy gondosan és aprólékosan felépített történet első

fejezete, ami ráadásul egy már meglévő sztorit (Alien-filmek) egészít

ki. Sokan a hibákat keresik benne, és nem tetszik nekik, hogy

nem teljes a dolog, pedig ez egy nagyon intelligens film lett, ami

nem túl gyakori a műfajban. Vannak, akik azt is felvetették hibájának,

hogy a bolygón történtek nem igazán felelnek meg annak,

mint amit az Alienben láttunk. Tessék odafigyelni! A Prometheus

nem azon a bolygón játszódik, mint ami az első két Alienben van.

Ridley Scott új filmje az év egyik legjobbja lett. Elsőrangú a rendezés,

a színészi játék (és felhozatal), a látvány, és a történet is,

még ha ez utóbbival nem is ért egyet mindenki. A látvány pedig

tényleg csodaszép lett, rögtön az első másodpercekben elégedetten

bólogathatunk, miközben a kamera végigpásztáz a folyó és a

vízesés mentén. A 3D is szép lett, így aki rendelkezik az arra alkalmas

felszereléssel, bátran csapjon le egy 3D-s Blu-ray lemezre. És

ha már itt tartunk, a Prometheus október közepén fog megjelenni

DVD-n, BD-n, és BD3D-n, utóbbi elvileg háromlemezes lesz, és még

fémdobozban is kapható lesz. A pontos specifikációk még nem ismertek,

így semmit se vegyetek 100%-osnak. Ahogy azt a kósza

hírt se, miszerint állítólag lesz egy olyan nagyon limitált, díszdobozos

BD-kiadás is, mely a Prometheus mellett tartalmazni fogja a

négy Alien-filmet is.

Alien-előzményfilm? Pipa! Önálló, nagyszabású, univerzumtá-

gító történet? Az is pipa! A Prometheus egy elgondolkodtató remekmű,

a műfaj újabb klasszikusa. Az Alien-filmek és a műfaj rajongóinak

tökéletes szórakozás. Nem csak teljesíti az elvárásokat,

de túl is mutat rajtuk. És már csak azért is értékelendő a léte, mert

alapból nagyon kevés sci-fi/horror készül, és még kevesebb jó scifi/horror.

Ez pedig több mint jó.

FK

17


Top 5

18

AZ 5 LEGJOBB FILM AZ AVP-UNIVERZUMBÓL

1. A bolygó neve: halál

Írta: Damina Dávid

Eredeti cím: Aliens

1986

Rendezte: James Cameron

Cameron akárcsak a Terminátor esetében, itt is megmutatta, hogy felül lehet múlni az első részt. Az

Aliens-ben a korábban megszokott hátborzongató, klausztrofób atmoszféra és a sci-fi pörgős akcióelemekkel

egészül ki, ezzel mesteri egyveleget létrehozva. A széria legjobb darabja!

2. Ragadozó

Eredeti cím: Predator

1987

Rendezte: John McTiernan

Az Alien idegen lénye mellett a másik népszerű sci-fi/horror ikon, a két lényt már többször összeeresztették

képregényekben, videojátékokban és filmekben is. A Ragadozónak továbbá két folytatása

is készült.

Bővebben: FilmKaptár #09

3. A nyolcadik utas: a halál

Eredeti cím: Alien

1979

Rendezte: Ridley Scott

Az űrben senki sem hallja, ha sikítasz – szól a film szlogenje. A sci-fi/horror legismertebb és legnépszerűbb

ikonja született meg ezzel a mozival. Hatalmas sikere máig töretlen. Három folytatása, egy univerzumbővítő

előzményfilmje, és két Ragadozó-crossover született. És ezzel nincs vége a sornak.

4. Ragadozó 2.

Eredeti cím: Predator 2.

1990

Rendezte: Stephen Hopkins

A helyszín a dzsungel után a nagyváros lett, és immár sokkal többet tudhatunk meg a vadászokról is.

Emlékezetes űrhajóban játszódó jelenete utat nyitott az AvP előtt.

5. Feltámad a halál

Eredeti cím: Alien Resurrection

1997

Rendezte: Jean-Pierre Jeunet

A negyedik Alien hasonló koncepcióval bír, mint az első rész, ám immár sokkal több szörnyeteg jut egy

űrhajóra. Az akciót ezúttal sem mellőzték; a klónozott Ripley kőkemény amazon lett; a végén pedig megdöbbentő

képet kapunk a Föld állapotáról.


DVD/BD-ajánló

Eredeti cím: The Dictator

2012

Műfaj: vígjáték

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 6,5

Rendezte: Larry Charles (Brüno; Borat)

Forgatókönyv: Sacha Baron Cohen, Alec Berg, David Mandel, Jeff

Schaffer

Zene: Erran Baron Cohen

Főszereplők: Sacha Baron Cohen (Brüno; Borat; A leleményes

Hugo; Ali G Indahouse), Anna Faris (A házinyuszi; Horrorra

akadva 1-4.; Szédületes éjszaka), Ben Kingsley (A lény; A leleményes

Hugo; Viharsziget; Perzsia hercege - Az idő homokja)

Az utóbbi időkben Sacha Baron Cohen kisebb-nagyobb mellékszerepekben

csillogtatta meg színész tehetségét és már nagyon hiányzott

a palettáról egy olyan film, amelyben valamilyen

ál-alteregót magára véve, egymaga uralja a vásznat. Nemcsak

azért mert ezt várjuk el tőle, hanem mert vitathatatlanul vitriolosan

tudja hergelni nemcsak rekeszizmunkat, hanem a társadalmat

és kicsinyes emberi természetünket is. Eddigi figurával folyton

odakoppintott a politika orrára, ezért nem is lepődünk meg oly

nagyon, hogy a diktatúrákat veszi most górcső alá.

Mostani figurája (Aladeen) már nem a fikciós-dokumentarista

szerepeivel (Borat, Brüno), sokkal inkább a játékfilmes Ali-G-vel

rokon. Habár továbbra is inkorrekt politikai odamondások és válogatottan

botrányos gusztustalanságok mozgatják a cselekményt,

hiányzik az a provokáló varázs, amivel annak idején az utca emberét

is behívta játszani Görbetükörországba. Félreértés ne essék,

a cél továbbra is a képmutatás leleplezése, de ezúttal előre megcsinált

kész helyzetekkel, amikhez színészek forgatókönyv szerint

asszisztálnak, s a kötelező hollywoodi karakterfejlődéses kitérők

sem hiányoznak. Ugyanis remekül megírt és pazarul tálalt poénok

várnak minket a kitalált sivatagi országban, és ameddig ebben a

miliőben lubickolunk nincs ok panaszra. Már a felütés is mosolyra

ad okot: a filmet szeretettel ajánlják Kim Jong-IL emlékére, és meglovagolja

azt a közelmúltbeli hullámot, mely során rengeteg ország

szabadult meg hőn gyűlölt diktátorától. Hogy e mögött milyen

erők mozogtak, azt ez a film sajnos nem akarja a felszínre köpni,

némi morzsaszerűséget azért kapunk. Feltűnik továbbá a sajnos

ismét mindennapossá vált, hidegháborús pánikkeltő eszköz a nukleáris

fenyegetettség témája, de azon kívül, hogy egy atomrakéta

hegyes vagy gömbölyű végű, máson nem akartak az írók elmorfondírozni,

így a strangelove-i magas-labda leütetlen marad.

Amint főszereplőnk elveszíti húsz perc után az identitását, úgy

kezd el gyengülni a lendület is. Ezután különböző kultúrák közötti

és neveltetésbeli különbségekből adódó helyzetkomikumok alakulnak

ki. Sor kerül némi fricska a sztereotípiákra, felmerül ismét

Cohen kedvenc témája a zsidógyűlölet is, de nagyobbrészt egy

testnedvekkel kikövezett fejlődésvígjátékot látunk, abszurd szerelemmel.

Így lassan fel kell adnunk azt az elvárásunkat, hogy a

komikus most jól megmondja nekünk a tutit. Viszont nézhető, humoros

perceket kapunk, nem kell ellenőrizgetnünk az elemet az

óránkban, hogy vajon tényleg húsz perce nevettem fel utoljára;

poénokban minden a helyén van. Vannak persze sokkolásra szánt

jelenetsorok, mint például az óriásmellű zsoldosnővel való küzdelem,

vagy a különös képbeállítású romantikus összesimulás két fél

között egy harmadik nő vaginájában. A film aláfestő zenéiként nagyon

jól működnek a jól ismert slágerszövegek arab halandzsával

felváltott változatai. Ben Kingsleyre úgy látszik nagyon ráragadt a

királyáruló, összeesküvő szerep, személy szerint az utóbbi idők-

A DIKTÁTOR

ben csak így találkoztam vele képernyőn,

Anna Faris-t pedig fel sem ismertem,

úgyhogy ez további

előrelépés nála. Feltűnik bébi léptékben

egy kis bulvár-viccelődés is, ami

azonban csak annyit jelent, hogy ismert

nevek néhány ízléstelen poén

kedvéért lejáratják magukat.

Az utolsó öt percben a film végre

ismét gyeplőt ragad és ütköztetni

kezdi a demokráciát a diktatúrával,

hadd gondolkodjunk el egy kicsit arról

mi micsoda valójában és minden az-e,

aminek nevezünk. Erre volt egyébként

nagyon jó felvezetés a gondolkodásra

serkentő szavak Aladeenra való felcserélése,

amelyhez hasonló nyelvrontással

találkozhattunk az 1984

oldalain is. A diktátor tehát egy nagyon

Aladeen film, mert végül Aladeenről

lerántva a leplet Aladeen

helyzetbe hozza a nézőt. Ajánljuk

mindazoknak, akik kikapcsolódni

vágynak, ha pedig valaki nézés közben

a világ nagy dolgairól akar elgondolkodni,

azt néhány biztonsági őr megnyugtató

mosollyal kíséri ki az épület

mögé. FK

Írta: Hutanu Emil

19


Összefoglaló

Az élőhaloak visszatérnek

Hé, tudtátok, hogy George A. Romero valós eseményeket vett

alapul, amikor elkészítette 1968-as zombis klasszikusát, Az élőhalottak

éjszakáját (FilmKaptár #06)? Pedig így történt! Bizony ám.

Ugyan meg kellett változtatnia néhány momentumot, mert nem

vihette filmre a teljes igazságot, de így igaz, a zombik léteznek. Vagyis

jól elzárták azt a néhányat – amik életre keltek a valódi incidens

során – szuperbiztonságos tartályokba, amiket aztán az

amerikai kormány véletlenül rossz címre küldetett el, és most nem

találják sehol sem, pedig a hordók a zombik mellett egy veszélyes

vegyi gázt is tartalmaznak, melynek hatására élőhalott lesz a halottból

és élőből egyaránt. Miután két hősünk kíváncsiságból kinyitja,

és véletlenül kieresztik a gázt, egyik baklövést követik a

másik után, végeredményként pedig egy egész temetőnyi hulla

20

Írta: Damina Dávid

mászik ki a földből, hogy az élők agyából táplálkozhassanak, mert

az jó és ízletes, tápláló, és még fájdalomcsökkentő hatása is van.

Dan O’Bannon (íróként többek közt az Alien, Az emlékmás, és

Az elhagyott bolygó fűződik a nevéhez) 1985-ös horror-vígjátéka

Romero mesterművét vette alapul, és maga is klasszikust teremtett.

Az élőhalottak visszatérnek azzal az elképzeléssel indít, hogy

Az élőhalottak éjszakájában látottak valódi eseményeket dolgoznak

fel. Minderre a film elején a két ügyefogyott főhősünk –

Freddy (Thom Mathews) és Frank (James Karen) – beszélgetéséből

derül fény, mely jelenetsor már rögtön a legelején biztosít minket

arról, hogy itt semmit sem kell komolyan venni, és bizony rengeteg

humor vár ránk az eljövendő szűk másfél órában. És tényleg!

A film rengeteg jópofa agyatlanságot (és agyevést) tartogat a

nézők számára, humorban és foszladozó zombikban gazdag alkotással

van dolgunk. Mindez még a megvalósításon is észrevehető,

hogy tényleg semmit sem vettek komolyan: az emberi csontvázakon

egyértelműen látszik, hogy bábuk; az életre kelő félbevágott

kutyák lihegése és nyüszítése megint csak nagy poén; és persze

magukról a zombikról se feledkezzünk meg, amik nem csak, hogy

képesek beszélni, de még anatómiailag is teljesen elrugaszkodnak

a valóságtól, elég csak a szinte csak csontból és szemgolyókból

álló, földből előmászó hullára gondolni, hiszen se bőr, se hús, de

a szemek még szépek meg épek. Nem kevés nevetést kiváltó jelenettel

találkozhatunk, és ez a film legnagyobb erénye, a humora.

A legemlékezetesebbek közt van az, amikor kijön egy mentőautó

a helyszínre, a zombik felfalják a mentősöket, erre az egyik élőhalott

beszól a rádión, hogy küldjenek még mentősöket. Haláli!

Akárhonnan is nézzük, egy remek 80-as évekbeli alkotással van

dolgunk, amit bátran merek ajánlani minden horror-rajongónak,

amennyiben nem vetitek meg az olyan horrort, amihez nagyszerű

humor is társul. O’Bannon rendezésébe (ez volt az első) nem igazán

tudok belekötni, a zene is teljesen illik a filmhez, a színészek

teljesítménye pedig abszolút elfogadható, szimpatikusak, és jól

hozzák az idióta karaktereket. Érdekesség, hogy John Russo írt egy

könyvet Return of the Living Dead címmel, mely 1977-ben jelent


meg, és Romero 1968-as filmjéhez szánta folytatásként. Egykor

úgy volt, hogy filmet is forgat belőle, elkészítette a forgatókönyvet

is, és az eredeti elképzelés szerint Tobe Hooper rendezte volna

meg, végül azonban a rendező kiszállt a projektből, és a forgatókönyv

így kötött ki O’Bannon kezében, aki teljesen átdolgozta azt.

Ekkorra Romero már rég (1978) elkészítette a saját folytatását Holtak

hajnala címmel, O’Bannon pedig nem akart egy Élőhalottak

éjszakája-folytatást, teljesen elhatárolódott ettől az elképzeléstől,

és inkább a vígjátéki elemek felé fordult. Végül ugyanabban

az évben (1985) került bemutatásra, mint Romero szériájának harmadik

darabja, a Holtak napja. Az élőhalottak visszatérnek azonban

akkora siker lett, mára már kultfilm, hogy önálló szériává

kerekedett ki.

1988-ban mutatták be a második részt, Az élőhalottak visszatérnek

2-t. A történet hasonló a korábbihoz: a katonaság elszállítja

veszélyes gázt tartalmazó hordóit, az út során azonban

néhány hordó leesik az egyik teherautóról. És ahogy annak lennie

kell, a gáz ismét elszabadul egy békés kisvárosban, ráadásul egy

temető mellett, így a holtak újból bezombulnak, és elpoénkodják

az agyevészetet.

Visszatér az első részből Thom Mathews és James Karen, akik

ezúttal két teljesen új, mégis a korábbiakhoz teljesen hasonló stílusú,

mentalitású és sorsú karakter bőrébe bújva visítanak a fájdalomtól;

akad is néhány utalás az első részre. Hangulatban

messze alulmarad az eredetihez képest, és a poénok se ütnek akkorát,

de azért bőven van ok a nevetésre ismét, ami az itt-ott jópofa

humoros helyzetekből, a zombik kinézetéből, és a hőseink

szerencsétlenkedéséből adódik. Az egyik jelenetben még „Michael

Jackson” is előbukkan, mint zombi – utalás a Thriller videoklipre.

A filmet Ken Wiederhorn rendezte, munkájával nincs is különösebb

probléma, csak a végeredmény nem lett olyan, mint amit

az első rész tükrében vártunk volna. Nem csak a humor nem üt akkorát,

de a horror elemek is valahogy gyengébbek lettek. Az effektek

pedig hasonlóak, mint az elsőben, azokra nem lehet

nagyobb panasz.

Az élőhalottak a harmadik visszatérésük alkalmából stílust váltottak.

Az 1993-ban bemutatott Az élőhalottak visszatérnek 3.

szinte semmiben sem hasonlít a korábbi két részhez.

A hadsereg kísérleteket folytat a Trioxin gázzal,

próbálják betörni a zombikat, hogy bevethessék

21


őket az ellenség ellen egy esetleges háborúban. Az egyik kísérlet

során, amikor életre keltenek egy hullát, kifigyeli őket a parancsnok

fia, Curt (J. Trevor Edmond), és annak barátnője, Julie (Melinda

Clarke – Narancsvidék – sorozat). Később, amikor a lány

halálos motorbalesetet szenved, Curt elviszi őt a laborba, ahol feléleszti.

Természetesen a zombijárvány ismét terjedni kezd, a holtak

folyamatosan sokasodnak. Julie pedig megállás nélkül változik,

egyre éhesebb, és ráébred, hogy a gyötrő érzést csak az emberi

agy elfogyasztása, illetve a saját magának okozott fájdalom mulaszthatja

el. Curt szerelmes, és emiatt elmegy a legvégsőkig. Amikor

már tényleg nagy a baj, még akkor sem veszi észre, hogy nem

tehet semmit a lányért. Időközben a hadsereg, a rendőrség, és

még egy bűnözőkből álló banda is a nyomukba szegődik. Amerre

csak menekülnek, holttesteket

hagynak

maguk után, melyek

nem sokkal később felélednek.

Curt nem veszi

észre, de Julie mellett

talán ő maga sincs biztonságban...

Brian Yuzna rendező

(Re-Animator 2-3.; Silent

Night, Deadly Night

4. – FilmKaptár #17) új

irányba terelte a szériát.

A humort teljesen

kihagyta belőle, és egy

kőkemény horrorfilmet

készített romantikus

elemekkel. Már a holtak

kinézete is brutális,

és mellőz mindenféle

22

poénforrást. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a sorozat legbrutálisabb,

legvéresebb, legbetegebb darabja. A trükkök rendkívül erősek

és jók lettek. Julie folyamatos átváltozása pedig lenyűgöző,

főleg az a jelenet, amikor teletűzdeli magát láncokkal, drótokkal,

piercingekkel, és egy rakás helyen átszúrja a testét mindenféle eszközökkel,

teleszurkálja magát nagy üvegszilánkokkal – totális átalakuláson

megy keresztül a kinézete, ami ezzel a bőrszerkóval, a

testébe aggatott cuccokkal (még a melleit is átszúrja) bármelyik

Hellraiser-filmben megállná a helyét. Igazi horror látványosság,

amit egy óriási mészárlás követ egy csomó beteg kinézetű élőhalottal.

Finom csemege ez a műfajra éhezőknek.

Hosszabb szünet következett, majd 2005-ben két epizód is megjelent,

ezúttal a mozikat elkerülve már csak DVD-n. Ismét felmerült

Tobe Hooper neve, mint rendező, de ez alkalommal se ő lett

a végleges karmester, hanem Ellory Elkayman, akiről nem tudom

elképzelni, miként tudott a Mérges pókok után két ilyen szemetet

megalkotni; a negyedik és ötödik részt egyszerre forgatta Romániában.

Na, de haladjunk sorjában, és foglalkozzunk először

csak a negyedik résszel.

A Return of the Living Dead - Necropolis Csernobilban indít,

ahová az USA kormánya az utolsó megmaradt Trioxin hordókat

szállítatta. Most azonban egy őrült tudós (Peter Coyote, akinek si-


került kifejlesztenie egy az egész filmen átívelő, folyamatos, nagyon

irritáló vigyort; más arcot talán nem is nagyon vág) magának

akarja őket, hogy folytathassa a harmadik filmben megkezdett titkos

kísérleteket egy laborban. Hirtelen váltást követően már Amerikában

vagyunk, megismerkedünk egy csapat fiatallal, akik

nagyon szeretnek motorozni, ám egyiküket baleset éri, és elviszik

a mentők. Amikor később hőseink barátjuk felől érdeklődnek, kiderül,

hogy belehalt a sérüléseibe. Ám hamar rájönnek, hogy az

egész hazugság, és a sebesült barát sosem tette be a lábát a kórházba,

a mentők a laborba vitték, hogy ott kísérleti alany válhasson

belőle. Főszereplőink fegyvert, motort, lángszórót, cicababát

ragadva betörnek a létesítménybe, hogy megmentsék a havert,

azonban szörnyű felfedezést tesznek, amikor ráakadnak egy csapat

élőhalottra, és főhősünk, Julian (a korábbi őrült tudós unokaöccse)

halottnak hitt szüleire, akikből

zombi-cenobita-terminátor-robotzsarut csináltak. Az immár go-

lyószóróval felfegyverkezett élőhalottak a többi szimpla élőhalottal

együtt elszabadulnak az épületben, és megkezdődik a mészárlás,

menekülés, evészet, meg a szokásos.

A negyedik felvonás továbbra is nélkülözi a humort, pontosabban

akad egy-két gyenge kis szánalmas próbálkozás, de azt nem

nevezném viccesnek még részegen sem. Beszívva talán, de részegen

biztos nem. Na, mindegy. A horror elemek szintén gyengék,

van valamennyi vér, meg zombik, de nem lettek olyan jók a maszkok,

mint korábban, ezek olyan egyszerűek. És a legtöbb haláleset

totál egyforma, zombi-harap-ember-koponya-hátul. Növelték

az akciószintet rengeteg lövöldözéssel, verekedéssel (a végén a főszereplő

Julian összeverekszik az egyik zombivá lett barátjával,

adnak egymásnak szépen. Gagyi.), robbantással. A színészi játék

fogalmát messze elkerülték színészeink, még az az egy ismertebb

név is durván alulteljesít. A rendezésben és a vágásban is nem egy

hibát fel lehet fedezni, a legjobbak azok, amikor a zombi tömegjelenetekben

lövik a zombikat, azok meg próbálnak elhalálozni.

Nos, az egy dolog, hogy némelyiknél még fejlövés sem szükséges,

hogy meghaljon, de olyan súlyos hibák is akadnak, mint: 1. Zombit

lelövik, zombi némi késéssel rájön, hogy lelőtték, és végre nagy

nehezen elvágódik és meghal. 2. Zombit lelövik, nincs lövésnyom

rajta, de azért összeesik és elhalálozik. 3. Zombit nem lövik le,

mégis összeesik és elhalálozik. 4. Zombit lelövik, és nagy nehezen

leül a földre, hogy végre meghaljon. Nem mondom, ezek a statiszták

rendkívül briliánsan végezték a dolgukat, és a rendező is,

hogy észrevette(?) ezeket a hibákat, és nem törődött velük. És ha

ez még nem lett volna elég, a feliratok alatt egy rakás kulisszák

mögötti videóval szórakoztatnak(?) minket; ott is, amit ezek a

zombinak sminkelt statiszták művelnek, az nagy szánalmas szerencsétlenkedés.

A film egyébként nézhető, ha ez eddig nem derült volna ki. Tipikusan

az a kategória, ami már annyira rossz, hogy szórakoztatóan

nézhető. Na, jöjjön az az ötödik rész, ugyanezzel a

rendezővel, és színészekkel. Nem várok sokat tőle.

Visszatérnek a negyedik film életben maradt szereplői, örülünk

nekik nagyon. Ahogy azt a Rave to the Grave alcím sejtetni engedi,

beindul a rave, annak is örülünk, de nem olyan nagyon. Azzal kezdeném,

hogy hőseink mintha teljesen megfeledkeztek volna az

előző részben történtekről, mivel akkor sem ismernek fel egy zombit,

amikor az rájuk támad. A korábbi gonosz nagybácsi

halála is elég rosszul érinti Juliant, csak tudnám,

hogy miért. És amikor a kezük közé kerül egy

23


The Return of the Living Dead (1985)

Return of the Living Dead 2. (1988)

Return of the Living Dead 3. (1993)

Return of the Living Dead 4. - Necropolis (2005)

Return of the Living Dead 5. - Rave to the Grave (2005)

Trioxinos hordó, oldalán a hadsereg figyelmeztető felhívásával, és

a veszélyes anyag jelzéssel, na mit csinálnak? Hát persze, hogy leengedik

a hordóban lévő folyadékot, és drogot készítenek belőle,

hogy aztán eladják, és jól meggazdagodjanak. Tisztára, mint a zombik,

ész nincs sok. De várjunk csak, hiszen minderről a forgatókönyvírók

tehetnek, nem igaz? Akkor ott nincs sok ész, csak

összedobtak valami vacakot, abból később film lett, és eladták egy

jól bevált széria újabb részeként. Már nagyon elkalandoztam a történetmeséléstől,

szóval a lényeg: a drogtól sokakból zombi lesz,

és az élőkre támadnak egy rave buli közepette. Ennyi. Ne várjatok

többet.

Ismét felütötte a fejét a humor a filmben, de mondanom se kell,

hogy iszonyat humortalanul. Idiótaság az egész. Sokszor hatalmas

hülyeségek történnek ebben az utóbbi két részben. A színészi játék

természetesen most sem szállta meg a filmben benne lévő embereket,

direkt nem írtam színészt, az túlzás lett volna. A negyedikhez

viszonyítva a történet rosszabb, a színészi játék rosszabb

(ezt mégis, hogy hozták össze a negyedik után?), és lényegében

24

minden rosszabb, ez az epizód a széria... na kitaláljátok? Úgy van,

helyes a válasz: A széria legrosszabbja! Amúgy mindkét részre igaz,

hogy bár elvileg az Államokban játszódik, nagyon látni rajta, hogy

nem ott forgatták, és hallani ám a sok román mellékszereplő és

statiszta akcentusát. Ellory Elkayman nagyon nem állt a helyzet

magaslatán, mikor ezt a két filmet forgatta. Talán nem is vette komolyan

az egészet.

Az élőhalottak éjszakája is beállt azon szériák sorába, amit a

végére nagyon elrontottak, hasonlóan, mint az Anakonda (3-4.

rész – FilmKaptár #07), a Mezsgye (1. rész – FilmKaptár #01), vagy

éppen sokak legnagyobb szívfájdalma, a Hellraiser (1-3. rész –

FilmKaptár #01-02). Kár volt érte. Persze nem azt mondom, hogy

teljesen rossz lenne a helyzet. Az első rész egy baromi jó horrorvígjáték,

amit ha nem is hasonló szinten, de követ a második film,

a harmadik epizód pedig egy remek horrorfilm, amit teljesen más

szempontok miatt szerethetünk nagyon. Aztán jött ugye a négy-öt,

amik bár iszonyat rosszak lettek, valamiért mégis nézhetőek, és el

tud rajtuk szórakozni a néző, de persze nem a pozitív tulajdonságaikon,

mert azokat nehéz találni, inkább a sok gagyi poénon, bakikok,

és a kiemelkedő színészi teljesítményen; tipikus,

társaságban, iszogatás közben nézendő, együtt röhögős alkotások.

A szériának csak az első két darabja jelent meg hazánkban DVDn,

abból is már csak az első kapható, és abból is az utolsó példányok.

A műfaj rajongóinak a trilógia kötelező néznivaló az első és

harmadik rész miatt, a többi pedig ráadás a széria iránt érdeklődők

és az elvetemültek számára. Jó szórakozást! BRAINS!

FK

FILMKAP-

TÁR!!!


Filmajánló

Eredeti cím: Night of the Demons

2009

Műfaj: horror, természetfeletti

Magyar korhatár-besorolás: még nincs

IMDb pontszám: 4,7

Rendezte: Adam Gierasch

Forgatókönyv: Jace Anderson, Adam Gierasch, Joe Augustyn

Zene: Joseph Bishara

Főszereplők: Monica Keena (Freddy vs. Jason), Edward Furlong

(Kedvencek temetője 2.; Terminátor 2.; Detroit Rock City; Amerikai

história X), Shannon Elizabeth (13 kísértet; Elátkozottak;

Amerikai pite 1-2.)

Erről a filmről nagyon röviden már volt

szó tízedik számunkban a Halloween Horror

cikkben, amikor kitárgyaltam az eredeti

trilógiát, aminek 1988-as első

részéről, a Démonok éjszakájáról a hetedik

számunkban is olvashattatok. Amikor

az Összefoglalót megírtam, a remake

még a külföldi megjelenése előtt állt, így

nem volt beszerezhető, megtekinthető.

Most azonban részletesen is bemutatom

ezt a feldolgozást.

Az eredeti az ugyebár egy baromi hangulatos

horrorfilm, mely Halloween éjszakáján

játszódik, amikor életre kel egy

rakás démon, és megszállják a bulizó fiatalokat.

Ehhez képest a remake eléggé el

lett baltázva.

A történet nagyjából ugyanaz: fiatalok

buliznak Halloweenkor egy régi elhagyatott

épületben, majd egy véletlen folytán

„elszabadítanak” néhány ősi démont

(egyiküket „megharapja” egy csontváz,

ami egykor egy megszállott emberé volt).

Ezt követően folyamatosan terjed a kór harapás,

csók és szex útján. Ha az éjszaka folyamán a démonoknak

sikerül megszállniuk hét embert, akkor a

pusztulás megállíthatatlan lesz, és eljön a világ-

vége...

Adam Gierasch állítólag elgondolkozott azon, hogy készít

egy folytatást, az is lehet, hogy előzményfilmet, de szerintem

jobb volna letenni erről az elképzelésről. A 2009-es

Night of the Demons ugyanis rossz film, nincs mit szépíteni,

ezt nem lehet egyszerűbben kifejezni. Sehol nincs az eredeti hangulata,

ahogy a szereplők se nyújtanak olyan teljesítményt, mint

kéne. Shannon Elizabeth, mint Angela messze alulmarad elődjétől,

Amelia Kinkade-től. Edward Furlong a Terminátror 2. meg a

Detroit Rock City idejében még jó volt, ez a szerep azonban nem

állt jól neki, ráadásul olyan a feje, mint aki szétszívta az agyát az

évek során. A többieket meg igazából kár megemlíteni.

Az effektek egy-két helyen mondhatni jók lettek, többségük

azonban ritka

vacak, jól láthatóangumimaszkok.

Amúgy a

film kellőképpen

véres és gusztustalan,

de ez nem

viszi el a hátán

Írta: Damina Dávid

Night of the Demons

ezt a horrort. Ráadásként

még némi humort

is vittek bele, ami nevetést

egyáltalán nem

vált ki a nézőből, csupán

szánalmas próbálkozásnak

tűnnek,

erőltetett vicceknek.

Tehát az összképet elnézve

se az effektekkel

nem vettek meg, se a

színészi játékkal, se a poénokkal. Még a

horror elemek sem túl elfogadhatók, egyszerűen

még a véres-beles részeket sem

lehet megszeretni, pedig van belőlük

bőven. Még démon szex is akad; az orgia

jelenetben Shannon démonpofa Elizabeth

nagy örömmel nyalogatja (sőt, inkább

szopogatja) hímnemű démontársa

szarvát (igen, a szarvát, nem mást, mielőtt

valaki még másra gondolna), és közben

giliszták csúsznak-másznak rajtuk –

mégis mi a fenét kezdjek ezzel a jelenettel,

nagy rakás vacak az egész, és még finoman

fejeztem ki magam.

Olyan nagyon semmilyen lett az egész

a film. Pedig az első pár perc még elég érdekesen

indult, amikor némafilm módjára

elmesélik a múlt eseményeit, majd

ugrunk a jelenben, kiíródik a cím valami

undorító grafikával, és totál lerombolódik

minden remény. Nincsenek szimpatikus

szereplők, nincs semmi, ami úgy

igazán elnyerné a pozitív szimpátiámat.

Akad egy-két utalás az eredetire, illetve

hasonlóság, mint Linnea Quigley

vendégszereplése az eredetiben látottakkal

teljesen megegyező ruhában és

behajolós pózban, valamint a méltán

híres rúzs mellbe történő benyomása. Ez

utóbbi jelenet amellett, hogy gusztusta-

lan lett az új változatban, még rossz is, akármennyire

is sokkolni akarták a nézőt, nem azt

a hatást váltja ki a horror-rajongóból, mint

kéne. Rossz az egész.

Rossz bizony, szóval, akik szeretik az eredeti trilógiát, azok inkább

kerüljék a remake-et, vagy nézzék meg érdekességként, de

előre szólok, nem olyan élmény lesz, mint amit szeretnének. Ha-

zánkban nem beszerezhető, mivel még nem jelent meg, és egye-

lőre nincs

róla hír, hogy

bármikor kiadnák;külf

ö l d r ő l

viszont rendelhetőDVDn

és BD-n is,

teljesen baráti

áron.

FK

25


Körséta

House of Horror. A Horror Háza. Szépen csengő, sokat sejtető

név. Nem tagadom, rengeteget foglalkoztatott, hogy mit is rejthet

mindez, milyen is lehet egy interaktív horror színház, miként

is válhat egy egyszerű nézelődő az események főszereplőjévé, és

mekkora beleszólása lehet a fejleményekbe, történésekbe. Aztán

a minap oly szerencse ért, hogy lehetőségem adódott mindezt kipróbálni,

testközelből átélni.

Hol is kezdjem? Némileg nehéz szavakba önteni azt a rengeteg

és tömény élményt, amiben részesültem, főleg úgy, hogy ne áruljak

el titkokat a különféle szobákat/helyiségeket illetően, így csak

nagy általánosságban osztom meg mindezt veletek. Először is a

legfontosabb, hogy időpont egyeztetés szükséges a részvételhez.

A hely könnyen megtalálható és megközelíthető, ami hatalmas

előny, az „előadás” pedig közel fél óra.

Már a lefelé vezető lépcső első fokától egészen kellemes hangulat

járja át az embert, hogy amikor a pulthoz érkezik, meg kelljen

állnia néhány pillanatra, hogy feldolgozza a látványt, mert

felettébb ötletesen és hatásosan rendezték be a kisebb fajta „előcsarnokot”.

Kedves fogadtatás, némi várakozás, mely a házirend

elolvasásához éppen elegendő, aztán kezdődik is a borzongató kaland!

Alig marad idő arra, hogy alaposan szemrevételezzük a gyönyörű

3D-s képeket a falon, és az egyéb hangulatkeltő díszleteket.

Vagy csak nekem túl lassú a felfogásom. Igaz, a mosdót is feltérképeztem,

amihez egy rövidebb, sötét folyosó vezetett, ami önmagában

adott egy alapérzést.

Erőteljes dübörgés jelezte, hogy útnak indulhatunk. Nem egyedül

mentem, hanem elkísért Párom, ezért is a többes szám. Mivel

udvarias vagyok, általában ő ment elől, amolyan felderítőként, én

pedig biztosítottam mögötte a terepet, hogy ne támadhassák meg

orvul hátulról. Nah, de elsőként be kellett jutni, ugyanis az ajtó

zárva volt. 3 „fekete lyukat” találtunk a bejáratnál, amikben meglepetések

lapultak, de nem kinder tojás vagy ilyesmi, szóval ne

örüljön senki, hogy valami kellemeset talál, bár embere válogatja,

hogy kinek mi kellemes. Viszont a kulcs is ott volt az egyik mélyedésben,

amivel aztán ki lehetett nyitni az ajtót, hogy beléphessünk

a félelmek szobáiba. Vélhetőleg ez a zárt ajtó csak azért van, hogy

mindenkinek legyen még egy kis ideje alaposan átgondolni, hogy

valóban van-e elég bátorsága belépni. Valószínűleg itt még soha

senki nem futamodott meg.

Nos, nekünk már ez a bejutás nehéz volt, bár valójában minden

pillanatot ki akartunk élvezni. Emiatt is fordulhatott elő velünk,

hogy 1-1 feladatot nem sikerült elég gördülékenyen megoldanunk.

Ha rajtunk múlik, tán még mindig ott ügyeskedünk az első akadályok

egyikénél. De mivel nem akarták, hogy ott haljunk éhen, ezért

általában időben megkaptuk a szükséges segítséget vagy éppen

ösztökélést. Utóbbi többnyire fenyegetően közeledő borzalom képében

valósult meg, ami rám valamiért pont az ellenkező hatást

érte el, és csak lassabb lettem. Nyílván mindenki örült, mikor

végre megszabadult tőlem. Itt is megjegyezném, hogy tudat alatt

működött az a funkcióm, hogy minden momentumot maximálisan

megcsodáljak és kiélvezzek.

A szervezők/kitalálók és szereplők meglepően ügyesen oldották

meg azt a feladatot, hogy a műsor szerves részeseivé tegyenek

minket. Meg kell hagyni, hogy a helyiségek felépítése, a díszletek,

a kellékek, a hangeffektek mind-mind nagyon hatásosak voltak,

jól összeilleszkedtek, és mindezekhez társult az úgynevezett statiszták

meglepően hiteles alakítása, bár néhányukat inkább szereplőnek

nevezném.

A szobák, melyeket bejártunk, felettébb változatosak voltak.

26

Írta: Ezüst Koppány

Borzongás és rettegés House of Horror módra

Klasszikusnak nevezhető helyszínektől kezdve, hétköznapibb

dolgokon át az egyedibb ötletekig sok

minden megtalálható. Hol sűrű köd, hol vibráló fény,

hol pedig korom sötét, vagy éppen sejtelmes félhomály. A borzongató

hangulat tökéletesen garantált, amit a különféle hanghatások

csak fokoztak! Ám, hogy az élmény még teljesebb legyen,

felbukkant néhány ismerős horror ikon, és néhány kevésbé ismerős,

legalábbis számomra. Nem árulom el, hogy kikkel is lehet találkozni,

de az alakítások felettébb erőteljesre sikeredtek. A

maradandó élmény mindenképpen garantált.

Egyetlen problémám csupán az volt, hogy túl gyorsan pörögtek

az események, és egyszerűen nem volt elég időm alaposan magamba

szívni a különleges aurát. A szobák felépítése, a díszletek,

a kellékek önmagukban annyira tetszettek, hogy szívesen gyönyörködtem

volna még bennük jó ideig. Ám ott voltak még a szereplők,

akik szintén nagyon jól formáltak meg 1-1 karaktert, ami

megint csak megér minden figyelmet. Aztán nem is szóltam még

arról a nem hétköznapi benyomásról, melyet olyan különlegességek

okoznak, mint teljesen sötét, ismeretlen folyosón, szobában

menni, sűrű ködön áthaladni, amiben az ember az orráig alig lát,

vagy éppen fél másodpercre felvillanó fényben kóvályogni, ami

bőven kevés arra, hogy alaposan felfogja bárki is, hogy éppen hol

is van, mi is veszi körül. Ez is azt jelenti, hogy nagyon jó lett az

egész „színház”, és a végén csak annyit mondtam magamban,

hogy „uhhh, még, még, MÉG!!!!”

Összességében mindenkinek

csak ajánlani tudom ezt a „kis horror

túrát”, még annak is, aki nem

szereti annyira eme műfajt. Különleges

kaland, ám nagyon fontos,

hogy aki elmegy, az elengedje

magát, játéknak, szórakozásnak

vegye az egészet, mert tulajdonképpen

az is. Nem szabad azzal

foglalkozni, hogy mi hogy van, csupán

átadni magunkat egy rövid

időre a félelemnek, a borzongásnak,

ami egyáltalán nem nehéz

feladat. Az élmény maradandó,

és kevés is egyszer végig járni

szobákat, hiszen annyi hatás

van, annyi esemény, annyi látnivaló,

hogy csupán

többszöri „megtekintés”

után lehet

igazán felfogni és átélni.

FK


Eredeti cím: Monsterwolf

2010

Műfaj: fantasy, horror

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 3,7

28

Nagyváradi István rovata

A szellemfarkas bosszúja

Ugye milyen csodálatos cím? Amikor először hallottam már sejtetettem,

hogy ebben a rovatban fog landolni ez az alkotás, és lám

így is lett. Az eredeti címe (Monsterwolf) kicsit ugyan mást jelent,

de szerintem az is épp elégé megalapozná a helyét a rovatban. Természetesen

az előbb említet ok nem volna elég, hogy a film ide

kerüljön, szóval nézzük milyen is ez a szörnyfarkas.

A történet sablonosnak mondható, de emellett igencsak mai

témát ragadott meg. A mondanivaló olyan filmekével egyezik

meg, mint az Avatar (FilmKaptár #08), vagyis a környezetszenynyezés

és az agresszív nyersanyag kitermelés rossz dolog. A történet

kezdetén egy csapat olajmunkás felrobbant egy szent indián

helyet, mert úgy gondolják, ott találják a fekete aranyat. Azzal

azonban senki sem számol, hogy ezzel felébresztenek egy farkas-

szerű szörnyet, amely aztán lemészárolja őket. Azért valljuk be,

mi sem számítunk

hasonlóra,

ha dolgozni megyünk.

A szörny

azután módszeresen

íratni kezdi

a vállalat alkalmazottait.

Ezzel

párhuzamosan

egy ügyvéd érkezik

a városba, aki

korábban itt lakott,

csak New

Yorkba költözött.

Hogy mi lehetett

a valódi oka a

költözésének,

nem kapunk igazi

választ, mert láthatóan

mindenki

kedveli, és ő is jól

kijön a helyiekkel.

Éppen ezért

Rendezte: Todor Chapkanov (Thor - Az isten kalapácsa)

Forgatókönyv: Charles Boron

Zene: Miles Hankins

Főszereplők: Jason London (Düh - Carrie 2.; Drakula 2-3.), Robert

Picardo (Megacápa az óriáskrokodil ellen), Leonor Varela (Penge

2.)

elég hamar az ő oldalukra áll. Bár igazából teljesen mindegy, elvégre

jók és gonoszok egyaránt a farkast akarják megölni, ami természetesen

csak hősnőnknek sikerülhet, és persze sikerül is.

Na de essék pár szó a címszereplőről, elvégre egy szörnyfilmben

a szörny a fontos, miatta nézik az emberek. Egy szóval: ronda.

Sajnos nagyon gagyi CGI farkast sikerült összebarkácsolniuk a készítőknek.

Szerencs a szerencsétlenségben, hogy legalább

nem is mutatják túl sokat vagy egyszerre túl

hosszú ideig. Szerintem, azért mert féltek, hogy a néző röhögő görcsöt

kap. A lény egyébként érdekes képességekkel rendelkezik. Az

szinte említésre sem méltó, hogy megölhetetlen, de emellett

képes például energiává alakulni és felrobbantani így egy helikoptert.

Mondjuk szükség is van ehhez hasonló dolgokra, ha egy

lény többtucat nagyrészt felfegyverzett embert képes megölni. A

másik nagyon negatív dolog a zene, folyamatosan szól és nem csak

úgy a háttérben, hanem szép hangosan, biztos arra gondoltak az

alkotok, hogy ha már egyszer fizettek érte, akkor legyen hangos!

Mindenki tudja meg, hogy volt pénzünk zenére! Valamennyi színészekre

is jutatott, mivel több szereplő is ismerős lehet ennél igényesebb

produkciókból is. A főszereplőt Leonor Varela alakítja, aki

többek között a Penge második részében is szerepelt. A velejéig

romlott üzletembert Robert Picardo, aki leginkább a Csillagkapu,

Csillagkapu: Atlantisz és a Star Trek: Voyagerből lehet ismerős a

sci-fi kedvelő közönség számára, érdekesség hogy a régebbi Emlékmásban

ő volt a Johnnytaxi eredeti hangja. Sajnos egyik színész

sem alkot maradandót semmiféle szempontból. Szóval kiemelkedően

rossz alakítással sem lehet találkozni, ami azért baj, mert az

legalább növelné a szórakoztató értékét a filmnek. Mert a legnagyobb

baj az unalmasság. A gonosz karakterek nem elég gonoszak,

hogy nagyon utálni lehessen őket, a pozitív szereplők meg nem

annyira szimpatikusak, hogy drukkolni lehessen nekik. A szörnyet

sem lehet gyűlölni igazán, szóval az egész valahogy lóg a levegőben.

Az is furcsa, hogy az egész alkotás furcsán komolyan veszi

magát. Az elmebeteg bérgyilkoson és a kötelező paraszton kívül

semmi humorforrás nincs (ők sincsenek a helyzet magaslatán),

pedig egy ehhez hasonlóan rosszul megírt és megcsinált filmet

csak a humor menthetne meg, ami sajnos hiányzik. Szóval ennyi.

Ne nézze meg senki, mert csak időpocsékolás, magam is megbántam.

Egy felhívás: Ha valaki meg tudja mondani annak a filmek a

címét, amelyben valamelyik naprendszerbeli bolygóról egy homárembert

(rákot) küldenek a Földre, kérem, írja meg a magazin

e-mail címére, mert szerepeltetni szeretném az alkotást az egyik

későbbi számban.

FK


Retrospekv

Dr. Jekyll és Mr. Hyde

Rovatunkban az előző számokkal eljutottunk az ötvenes évek

klasszikusaiig, de engedjétek meg most, hogy visszakanyarodjunk

oda, ahonnan indultunk. Menjünk visszább olyan húsz évet, és

nézzünk meg egy méltán híres filmet 1931-ből!

Mint a korszak több neves alkotása, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde is

irodalmi adaptáció. A film alapjául szolgáló kisregényt Robert

Louis Stevenson írta. Rengeteg filmes feldolgozása született a sztorinak,

ám kevés lett kiemelkedő. Továbbá a képregényes Hulk karaktere

is visszavezethető Dr. Jekyll históriájára. Bizonyára sokan

(sőt, talán mindenki) tisztában vannak vele, miről is nevezetes a

történet. Dr. Jekyll egy olyan szérumot talál fel, amellyel könnyedén

szeparálhatja az emberben lakozó két meghatározó személyiséget:

a jót és rosszat. Dr. Jekyll saját magán teszteli a szérumot,

kísérlete sikerül. Olyan jól, hogy később a szérumra sem lesz szük-

sége az átváltozáshoz. Kis időn belül a gonosz személyiség, akit

frappánsan Hyde-nak hívnak, kontrollálhatatlanná válik és telje-

sen eluralkodik Dr. Jekyll fizikai teste felett. Természetesen a tör-

ténet nem lenne teljes egy

nő (pontosabban kettő) nélkül,

Jekyll célja ugyanis az,

hogy feleségül vegye párját,

akivel régóta együtt van.

Ebben akadályozza leendő

apósa, aki mindenképp váratni

szeretné még a párocskát.

Ezért is fordul Dr. Jekyll

a szérumhoz és változik Mr.

Hyde-dá.

Rouben Mamoulian a kor

egyik legmerészebb és legújítóbb

rendezője, alkotója.

Munkásságáról azonban

rendkívül keveset hallani,

egy méltatlanul elfeledett

zseni ő. A Dr. Jekyll… is egy

korát megelőző mozgóképi

alkotás. Mamoulian mondhatni

formabontó stílusban

adaptálta a kisregényt. Vizualitásában

nagyon erős. Nagyon

sok hosszú beállítást

használ, ám ezek a jelenetek

sem statikusak, hanem inkább

élők és mozgalmasak.

Érdemes kiemelni a nyitójelenetet,

amit végig Jekyll

Eredeti cím: Dr. Jekyll and Mr. Hyde

1931

Műfaj: horror, sci-fi, dráma

Magyar korhatár-besorolás: nincs információ

IMDb pontszám: 7,7

Laki Péter rovata

Rendezte: Rouben Mamoulian (Nagyvárosi utcák; Tapsvihar)

Forgatókönyv: Samuel Hoffenstein, Percy Heath

Zene: Herman Hand

Főszereplők: Fredric March (Eljő a jeges; A gályarab), Miriam

Hopkins (Aranyváros; Az örökösnő), Rose Hobart (Ó, légy jó hozzám;

III. Richárd)

szemszögéből látunk, kb. három perc hosszan, vágás nélkül (egy

rejtett vágás azért mégis felbukkan). Másfelől ezeket a szubjektív

beállításokat is előszeretettel használja a rendező. Ennek az lehet

az oka, hogy az alapul szolgáló irodalmi mű az első olyan rémtörténetek

egyike, amely a horrort, a borzongást nem az emberen kívülre

helyezi kísértetek és szörnyek formájában, hanem bizony

rávilágít arra, hogy az ember legfélelmetesebb ellensége talán önmagában

rejlik.

Az osztott képernyős megoldásai is ötletesek. Keresztben metszi

el a kép síkját, hogy a filmben megjelenő ellentétes karaktertípusokat

egymás mellé helyezze, ezzel kiemelve különbözőségüket.

Technikai szempontból fontos még megemlíteni a maszkmesterek

munkáját. Mr. Hyde egy szőrös, leginkább majomra hasonlító küllemet

kapott. Ez erősíti a karakter által megtestesített állatias ösztönösséget.

Mint említettem, a film középpontjában az emberben rejtőző

gonosz szerepel. Szinte egyértelműen adja magát egy pszichológiai,

freudi értelmezés is. Kimondott a filmben, hogy az embert

két erő befolyásolja: a tudatos én és az ösztön én. Dr. Jekyll láthatóan

frusztrált, hogy nem kelhet egybe kedvesével és a sok elfojtás

következtében életre kel Mr. Hyde, a durva, szexuálisan

túlfűtött gazfickó. Az elfojtott szexualitás tehát itt is potenciális

veszélyforrásként jelenik meg. Lehet bármennyire jószívű és rendes

alapjáraton valaki, az ösztönei mégis csak erősebbnek bizonyulnak.

A film egyébként meglehetősen merész és explicit a korszakhoz

képest. Erőszak és „szex” ábrázolása szinte botrányos, ha a kor

klasszikusaira gondolunk. Kivillanó térdek, combok, utolsó pillanatban

elúsztatott nemi erőszak és még anális szexre történő utalást

is találhatunk, ha nagyon figyelünk. Talán pont ezért az újító,

merész és formabontó mivolta miatt érdemes, sőt,

kötelező megnézni.

FK

29


HungaroTár

1979

Műfaj: dráma

Magyar korhatár-besorolás: 12

IMDb pontszám: 7,1

Rendezte: Tarr Béla (Kárhozat; Sátántangó)

Forgatókönyv: Tarr Béla

Zene: Tolcsvay Béla, Szörényi Szabolcs, Móricz Mihály, Bródy

János, Tolcsvay László

Főszereplők: Horváth László, Horváth Lászlóné, Kun Gábor, Horváth

Krisztina

A filmet 1977-ben készítette Tar Béla. Az ekkor még fiatal rendező

pályájának korai szakaszán fikciós dokumentumfilmeket forgatott

a Budapesti iskolának is nevezett csoportosulás tagjaként.

A műfaj a 70-es években bontakozott ki hazánkban, egyik sajátossága,

hogy a szociális problémákra világítottak rá és ezeket

boncolgatták, egyfajta kritika volt a szocialista állam felé. A látszólagos

jólét mögött rejlő sorscsapások és valódi társadalmi,

anyagi helyzet, színvonal bemutatása lelki szinten. A dokumentarista

játékfilmek jellegzetessége, hogy többnyire amatőr színészekkel

dolgoznak. Adott egy szituáció és a színészeknek ebbe kell

magukat beleélni. Az adott kor társadalmi problémáit próbálják

bemutatni. Rendezői koncepció van, konkrét forgatókönyv nincs!

Tarr fiatal tehetségként jelent meg közöttük, de nem sokáig tevékenykedett

ebben a stílusban. Még két jelentős filmet készített,

ami a Családi tűzfészek folytatásának is tekinthető, 1980-ban a

Szabadgyalog, majd 1987-ben a Panelkapcsolat, melyek hasonló

tematikát követnek.

Tarr későbbi munkáiban jellemző az átfogó vízió és világmagyarázat.

Ezt már egy bizonyos szinten itt is tetten érhetjük, bár

nem használ olyan hosszú beállításokat, mint későbbi filmjeiben,

de mégis úgy érezzük néha, mivel sokáig dolgozik egy térben a kamerával.

Tarr új formában készíti ezt a fikciós dokumentumfilmet. Az eddigiek

a társadalmat, a szociális helyzetet egészében próbálják bemutatni,

ő ember közelibbé teszi. Olyan kamaradrámát teremt,

mely egy családra szűkítve mutatja be a szociális problémákat, de

az emberi drámákon keresztül ábrázolva. Leviszi a kollektív szociális

válságot az egyén szintjére. Olyan teret teremt, mely könynyebben

megérinti az embereket, és a Kovács András Bálint által

„nagy művészet”-ként említett alkotás tanúi vagyunk. Ennek a

nagy művészetnek a lényege, hogy a történetek általánosíthatóak,

felölelnek egy egész világot, és egy koherens szemléletet hoznak

létre, arra ösztönözve bennünket, hogy bontsuk le az addigi képünket

a világról és azt építsük újra. „A nagy művészek rákényszerítik

akaratukat és látomásukat az egész világra.” – írja Kovács

András Bálint A film szerint a világ című munkájában. Természetesen

ez egyelőre a hasonló gondokkal küszködő szocialista országokra

terjed ki.

A rendező főleg kistotálakkal és premier plánokkal dolgozik.

Nem véletlen, a kistotálakat általában a szülők lakásában láthatjuk,

mikor a közös veszekedés zajlik, de ezeket rendre megszakítják

a premier plánok, amik egy-egy emberre vannak épp

kihegyezve. Így meg tudja mutatni a szereplők érzéseit, az arcukon

megjelenő szenvedést. És ez azért is működik olyan jól, mert

mint már említettem olyan szereplőkkel dolgoznak, akik hasonló

élethelyzetből kerülnek ki, abszolút bele tudnak helyezkedni a szerepbe,

és az érzelmek hitelesen jelennek meg az arcukon. A film is

élethűbb, és így erősíti a dokumentarista jellegét. Tarr, így vélekedik

erről: „Olyan szereplőket kell kiválasztani, akiket,

ha összeeresztünk egy szituációban, tényleg úgy

30 viselkednek, ahogy az életben is viselkednének, ha-

Bezzeg Kriszán rovata

Családi tűzfészek

„Ez a történet valódi,

nem a filmben szereplő

emberekkel történt meg,

de velük is megtörténhetett volna.”

sonló helyzetben.”

A történet jól felfűzött.

A film expozíciójában

azon kívül,

hogy az egyik főszereplőről

kapunk vágóképet,

egy fizetés

zajlik a kamerák

előtt. Felvezeti a

problémát, hogy a

történet a pénz és a megélhetés körül fog forogni. Hamar bele is

csöppenünk a dolgok közepébe, az otthoni konfliktusba. Egy igazi

családi tűzfészekbe. Az egyik fő probléma a lakáskérdés, a másik

pedig a generációk közötti feszültség. Gelencsér Gábor :A Titanic

zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében

című könyvében, így ír róla: „… a szűk élettérbe öszszezsúfolódott

három generáció taktikai játszmája nem ”szociális”,

hanem ”lélektani” térben zajlik;”. Érzelmi és lelki szenvedésüket

követhetjük a szereplőknek, azt a fajta vívódást, önzést és kiszolgáltatottságot,

mely előkerülhet egy olyan élettérben, mely több

generációt tart magában. Az együttélés nem kivitelezhető, folyamatosan

konfliktusokba torkollik. A vita pedig természetszerűleg

a költözésről és a lehetetlen lakásszerzésről szól. Egy remek vágóképpel

pedig képet kapunk a szobában lévő tv-ben bemutatott

hírről, miszerint rengeteg új lakás épül a panelprogram keretében,

és mindenki tud lakást kapni. Erős kontrasztot állít a valóság és az

állam által keltett látszat között. A rendszer állszentségét mutatja,

miként hitegetik az embereket és milyen álruhába akarják bújtatni

a valóságot.

Tarr beépít a filmbe mini interjúkat, megszólaltat embereket,

aki szintén lakásgondokkal küszködnek. Ezek hitelessé, naturalistábbá

és még kézelfoghatóbbá teszik a problémát. Az anti-hősnőnk

is próbálkozik, de mindhiába. Vannak üresen lakások,

mégsem költöztetnek be oda senkit, akinek vagy akiknek szüksége

lenne arra. A rendszer csődöt mond. Tehetetlen vagy épp szándékosan

tétlen. A politikai helyzet remek karikatúrája, mikor a törött

szocialista címert próbálják

megragasztani. Még ha sikerül

is, attól az még törött

maradt, mindössze a teljesség

látszata marad meg.

Végül is ez a törés családi töréseket

okoz, és a bemutatott

kis közösség is a film

végére teljesen szétcsúszik.

A szereplők

sorsának bizonytalansága

megegyezik

a kor embereinek

megélhetési gondjaival

és létbizonytalanságával.

FK


DVD/BD-ajánló

Eredeti cím: American Reunion / American Pie - Reunion

2012

Műfaj: vígjáték

Magyar korhatár-besorolás: 18

IMDb pontszám: 7

Rendezte: Jon Hurwitz (Kalandférgek 2.), Hayden Schlossberg

(Kalandférgek 2.)

Forgatókönyv: Jon Hurwitz, Hayden Schlossberg

Zene: Lyle Workman

Főszereplők: Jason Biggs (Amerikai pite 1-3.; Nő a baj; Pasik és

csajok), Alyson Hannigan (Amerikai pite 1-3., Buffy, a vámpírok

réme – sorozat, Így jártam anyátokkal – sorozat), Sean William

Scott (Amerikai pite 1-3.; Cool túra; Hé haver, hol a kocsim?),

Chris Klein (Amerikai pite 1-2.; Húgom, nem húgom; Gimiboszi),

Thomas Ian Nicholas (Amerikai pite 1-3.; A vonzás szabályai; Halloween

- Feltámadás), Tara Reid (Amerikai pite 1-2.; A nagy Lebowski;

Buliszerviz), Mena Suvari (Amerikai pite 1-2.; Amerikai

szépség; Domino), Eddie Kaye Thomas (Amerikai pite 1-3.; Kalandférgek

1-2.; Hóhányók), Eugene Levy (Több a sokknál; Nem

kutya; Amerikai pite-filmek)

Az ezredforduló idején az Amerikai pite (1999) hatalmas lavinát

indított el, a tinivígjátékok megállíthatatlan görgetegét. Nem

csoda, hogy miután az első három rész az eredeti szereplőkkel hatalmas

sikert aratott, további anyagi bevételek reményében „folytatták”

a sorozatot. Azonban itt már csak hivatkozásként került az

epizódok címe elé a nagy előd (American Pie Presents...), hogy legyen,

aki beül rájuk a vetítővászon elé. Erre szükségük is volt a készítőknek,

hogy legalább a készítés költségeit visszahozzák.

Ugyanis a negyedik epizódtól kezdetét vette a lejtmenet, amelyet

a saját bőrünkön tapasztalhattunk további három részen keresz-

tül – már ha voltunk

Írta: Zoboki Ádám

AMERIKAI PITE

- A TALÁLKOZÓ

olyan mazochisták, mint jómagam,

hogy behelyeztük őket a DVD-lejátszóba.

Szerencsére azonban a készítők maguk is érezték, hogy valami

nagyon nincs rendben az utóbbi részekkel, így elhatározták, hogy

helyreállítják a sorozat megtépázott renoméját. Előkeresték nekünk

a régi szereplőket, hogy feledtessék velünk az utóbbi epizódok

keserű utóízét, és megmutassák cirka két órában, mi is történt

Jimbóval (Jason Biggs), Stiflerrel (Sean William Scott) és a többiekkel,

mióta szétszéledtek 2003-ban.

A cselekményről sokat nem árulok el, legyen elég annyi, hogy

bő tíz évvel a 2003-as epizód után veszi fel a fonalat. Kedvenc baráti

társaságunk az érettségi találkozó apropóján röffen össze egy

hosszú hétvégére, ahol kiderül, ki mennyit (nem) változott. Némelyikükből

sikeres, ám korántsem boldog üzletember lett, míg

más családot alapított, vagy pedig saját elmondása szerint bejárta

a világot, óriási tapasztalatra téve szert útjai során. Rövid idő alatt

kiderül azonban, hogy bár korban mindnyájan idősebbek, lélekben

megmaradtak ugyanazoknak a szélhámos tinédzsereknek, akiket

cirka egy évtizeddel ezelőtt megismerhettünk. Aki az első

három részt ismeri, nagyjából tudhatja, mire számíthat: iszonyatosan

kínos szituációkra (Jim apja, Eugene Levy ismét hozza a formáját)

és túlnyomórészt szexuális jellegű poénok tömkelegére.

Viszontláthatjuk az eredeti részek csaknem minden szereplőjét,

úgyhogy a nosztalgiára egyáltalán nem lehet panasz. A „legyet

is a röptében” Stifler, a kissé visszahúzódóbb természetű Oz (Chris

Klein), vagy épp a csendesen perverz Finch (Eddie Kaye Thomas)

cseppet sem változtak, ahogyan a dekoratív nőszemélyek száma is

maradt a régiben – ha épp felül nem múlja azt. Bevallom, nem számoltam.

A zenék is hozzák a hangulatot, többségében pörgős,

zúzós punk-rock számokról beszélhetünk. A legnagyobb

élmény e téren számomra talán azonban az volt, amikor

először felcsendült az ismerős soundtrack: „This bed

is on fire with passionate love, the neighbours complain

about the noises above...” Fogadni mernék, hogy

akad köztetek, aki automatikusan a szám dallamára, ritmusára

olvasta az idézett sort.

Komolyan, személy szerint még akár kétszer

ilyen hosszú játékidőt is el tudtam volna képzelni,

annyira el lett találva az atmoszféra, amely

a régebbi részeket övezte. Nem mondom, hogy

korszakalkotó filmről van szó, de aki szerette az

első két-három Pitét,

rosszul lett a negyediktől,

a többire

pedig már rá se nézett,

annak ajánlom

figyelmébe az idei

fogást. Kifejezetten

ízletesre sikerült!

FK

31


Filmajánló

32

THE HUMAN CENTIPEDE

„Az emberi százlábú” példa azon ritka esetekre, amikor nem

utolsónak, hanem középsőnek lenni a legrosszabb.

A téma gyökerei a világháborús emberkísérletekig nyúlnak viszsza.

Bizonyos források alapján náci tudósok komolyan foglalkoztak

egy olyan projekttel, amely több különálló lényből egyet szándékozott

létrehozni úgy, hogy összeköti a delikvensek emésztő-szervrendszerét

a ki- és bemeneti nyílásoknál. (Igen, ez szükségszerűen

Írta: Asztalos Viktor

(FIRST SEQUENCE)

Eredeti cím: The Human Centipede (First Sequence)

2009

Műfaj: horror, thriller

Magyar korhatár-besorolás: még nincs

Imdb pontszám: 4,6

Rendezte: Tom Six (The Human Centipede 2.)

Forgatókönyv: Tom Six

Zene: Patrick Savage, Holeg Spies

Főszereplők: Dieter Laser (Balti vihar; A nagylányok nem sírnak),

Ashley C. Williams (Empty), Ashlynn Yennie (The Human Centipede

2.; American Maniacs), Akihiro Kitamura (I’ll Be There With

You; Porno)

a szájat és az ánuszt jelenti.) Mivel a fáma szerint a – mondjuk úgy

– előnytelenebb pozíciót betöltő résztvevők életben maradási esélye

sem elhanyagolható, Tom Six a következő szlogennel reklámozta

erről forgatott mozgóképét: „Orvosilag 100 %-osan

megalapozott.”

Németországban járunk. Az erdő közepén álló villában éldegél

Dr. Josef Heiter, az évtizedekkel ezelőtt sziámi ikerpárok szétválasztásában

sikeres sebész-specialista, aki jelenleg az említett művelet

reciprokán dolgozik: ezúttal összeilleszteni szeretne

embereket. Ebben a szakmában is elkél a változatosság… Kapóra

jön hát a két amerikai lány, akik éppen otthonától nem messze


obbannak le, és segítséget remélve csengetnek be hozzá. Elkábított

vendégei másnap a műtőhelyiségnek berendezett alagsorban

térnek magukhoz lekötözve, ahol harmadik társukkal, egy japán

férfivel egyetemben elborzadva kényszerülnek végighallgatni foglyul

ejtőjük szenvtelen előadását a várható kilátásaikról. Az elmélet

hamarosan átültetődik a gyakorlatba. A dolog azonban csak

ideig-óráig működik: a sereghajtó, vagyis a leghátul lévő lány megbetegszik

a drasztikus életviteli váltás következtében, ráadásul két

nyomozó kopogtat a bejáratnál…

Az efféle, bizonyos állapot elérését célzó történet buktatója

lehet – amennyiben a folyamatot értelmetlen hosszan bemutatni

–, hogy nem igazán tartalmaz meglepetést. Ha speciel sportfilm

lenne, a végső összecsapásra való felkészülés a cselekménynek

csak egy (de egy „százlábú” „előállításáénál” mindenképp terjedelmesebb)

részét képezné, a fennmaradó játékidőt pedig hatékonyan

ki lehetne tölteni mellékszálakkal. De az itteni alapötlet

egyszerűen túl kompakt, lényegében mindössze egy kép, melyet a

kétségesen beszámítható író-rendező maga elé vizionált, vélhetőleg

egy narkotikumokkal feldobott szerda estén. Kattant doki öszszeszerel

három állampolgárt, na és akkor mi van? Utána mit kezd

velük? Felül az ő kis maszek kisvasútjára, és városnéző túrára

indul? (A Veszélyeztetett faj című trash szösszenet jut erről

eszembe, amelyben a földönkívüli antagonista, miután megnyúzta

áldozatait, igényesen vállfára akasztja, majd szekrényben tárolja

azok bőrét. Praktikus! Nyilván a közeli butikban kapható öltönyök

egyike sem nyerte el a tetszését.)

Visszatérve: ahogy sejthető, voltaképp már semmi különös nem

történik a „beteljesülést” követően. Mondhatni, az alkotó és teremtménye

kapcsolata megragad az adott szinten, hiába próbálja

előbbi elmélyíteni azt... Házikedvencként egrecíroztatja őt, azaz

őket: odahozatja vele… (Velük? Furcsa ügy…) az újságot, ebédlőasztala

mellett elhelyezett tálból eteti őket, legalábbis az „A”

alanyt stb. Ez meglehetősen vicces. A trailer az összes fontos jelenetet

tartalmazza, ezért nem javaslom, hogy a dramaturgia miatt

vegyétek tervbe a megnézést. Nemhogy nem az „azután”, de még

csak nem is a „hogyan” (szerencsére az aggregálás fázisainak ábrázolása

elmarad), hanem pusztán a „mi” áll a fókuszpontban. Természetesen

megjelenik némi izgalommal kecsegtető bonyodalom:

szökésre illetve a sátáni üzelmek leleplezésére és leállítására tett

kísérletek, de ez az elvárható minimum.

Tom Six annyit vállal, hogy a szemünk elé tárja, hogyan néz ki

egy kétségtelenül kreatív, ugyanakkor hajmeresztő és gusztustalan

gondolat a vásznon, melyet előzőleg csupán elképzelni tudtunk

– és ezt teljesíti is. Mindezt azonban, a kialakult hisztéria

ellenére korántsem tabudöntögető formában tálalja. A képsorok

nemhogy nem nyersebbek vagy szélsőségesebbek a hasonszőrű,

sötét hangvételű moziknál, az operatőr egyenesen szemérmes.

Minden eddiginél durvább, undorítóbb – lehetett hallani. Ehhez

képest a (szó szerinti) kapcsolódási pontok tájékát a higiénia miatt

„pelenka” takarja, azaz még nemi szervvel sem találkozunk. A

„százlábú” biológiai szükségleteinek végzése is jótékony homályba

vész. Nem mintha premier plános ürítésre vágynék – már csak a

tagok pozícióiból adódóan sem lehetne semmit látni –, de az előzetesek

ilyesmire engedtek következtetni.

A lányok túl gyönyörűek, a látványvilág túl tiszta, steril. A makulátlan

szépséggel szembeni visszataszító mocsoktenger nagyszerű

kontraszt lehetett volna, csakhogy utóbbi szinte teljesen

hiányzik – egy kifejezetten mocskosságot ígérő filmnél ez alapvető

hiba!

A gyötrődés pszichológiai oldala sem olyan hangsúlyos és hatásos,

hogy mérvadó pozitívumként funkcionáljon. Az alakítások –

noha a sztori alapvetően nem igényelt Oscar-kompatibilis színészi

vénát – a páciensek esetében kimerülnek tébolyult hisztizésben

(ami, lássuk be, érthető), egyedül az ázsiai fickó képes belevinni

némi pluszt. Dieter Laser egyedien formálja meg a Mengelére hajazó

orvost: fizimiskája és viselkedése annyira baljós, annyira nyilvánvalóan

közveszélyes őrültre utal (gesztusait hatásvadász

közelik emelik ki), hogy megkérdőjeleződik a produkció komolyan

vehetősége.

Az említett negatívumok ellenére nem rossz darab Az emberi

százlábú. Sem a rendezés, sem a színészi munka nem bántóan silány,

főleg amatőr mivoltához képest. A „nagy mű” elkészülte

utáni események sem teszik tönkre, amit Six addig felépített, csak

érezni lehet rajtuk, hogy túl vagyunk a csúcsponton. Akit nem

zavar, hogy a hírénél jóval visszafogottabb végeredményt kap,

netán önmagában elégedetté teszi a meghitt kis „vonatozás” élményparkja,

az ne mulassza el a megtekintést. Aki azonban valami

igazán elborultra éhezik, az válassza az első epizódhoz semmilyen

közvetlen szállal nem kötődő folytatást, mely tényleg

észbontóan beteg lett!

FK 33


DVD-ajánló

Erede cím: The Arst

2011

Műfaj: dráma, romankus, vígjáték

Magyar korhatár-besorolás: 12

IMDb pontszám: 8,2

Rendezte: Michel Hazanavicius (OSS 117 - Képtelen kémregény;

A két mesterlövész)

Forgatókönyv: Michel Hazanavicius

Zene: Ludovic Bource

Főszereplők: Jean Dujardin (OSS 117 - Képtelen kémregény; 99

frank; Apró kis hazugságok; A két mesterlövész), Bérénice Bejo

(Lovagregény; A nagy szerep; OSS 117 - Képtelen kémregény),

John Goodman (Arizonai ördögfióka; Arachnophobia - Pókiszony;

Hollywoodi lidércnyomás; Babe; A Flintstone család; A nagy Lebowski),

James Cromwell (Szigorúan bizalmas; A tábornok lánya;

Halálsoron; Űrcowboyok; Én, a robot; Csontdaráló; Dante pokla;

Hasonmás), Malcolm McDowell (Ha…; Mechanikus narancs; Én,

a kém; A tűz óceánja; Halloween 1-2.; Könnyű nőcske; Éli könyve)

Aki az átlagos filmfogyasztóknál egy hajszállal is jobban érdeklődik

a mozgóképes kultúra, a filmvilág friss történései, a filmkri-

ka visszhangjai iránt, minden kétséget kizáróan már találkozo

a szóban forgó alkotás címével valamilyen formában, amit a díjkiosztókon

és feszválokon való elsöprő szereplése is alátámaszthat.

Michel Hazanavicius, akár a mozi megidéze aranykorának

burleszksztárjai, a lehető legalázatosabb és legszerethetőbb

módon locsolta arcon a kortárs, elsősorban hollywoodi filmkészítés

apraja-nagyját, valamint a filmes diskurzus megannyi falkavezérét

egy vödörnyi nosztalgiával. A siker tehát borítékolható és

abszolút megérdemelt volt, ámbár a sikersztori koránt sem indult

ilyen felhőtlenül.

A mozi jelenlegi válságos állapotából, mint megannyiszor az elmúlt

több mint száz év során, ismét a technikai újításokkal próbálják

visszacsalogatni a nézőket a vásznak elé. A 3D, a Peter

Jackson A hobbitjában debütáló, duplázo másodpercenkén

képmennyiséggel operáló filmformátum, a kép részletgazdagságának

növelése vagy a kísérle stádiumból még éppen hogy előtámolygó

Dolby Atmosphere (lényege, hogy kibővík a

hangcsatornák számát többek közö a plafonon elhelyeze hangszórókkal,

így tágítva újabb dimenziókkal a mozik kínálta hangzásvilágot)

mind csinosítják valamelyest a készterméket, de egyik

sincs olyan grandiózus és lényeges újítás, mint anno a hangosvagy

talán még a színesfilm megjelenése volt. Mindenesetre szórakoztatóiparról

beszélünk, tehát a közönséget az efféle “apróságokkal”

jó eséllyel el lehet csábítani. Mégis többször ese már úgy,

hogy egy, a hollywoodi nagystúdióktól független film minden

“egyszerűsége” és alacsony költségvetése ellenére a blockbustereknél

nagyobb anyagi és krikai sikereket ér el. Ezt most tetézi,

hogy egy nagyrészt francia produkcióról beszélünk, még ha ez a

megtekintés után egy pillanatra se fordulna meg a fejünkben. Történt

ugyanis, hogy Hazanavicius azt a merész tervet ötölte ki az

előbb szemléltete filmes tendenciák ellenére, hogy ízig-vérig

filmrajongóként a mozizás gyökereihez nyúl vissza: némafilmet fog

készíteni. A lelkesedés nő, de a támogatók összekapirgálásával

kezdtek gyűlni azok a bizonyos felhők. “Kit érdekelnek a némafilmek

manapság?” – jö az üzle szempontból teljesen jogos kérdés.

Ám a művészet (még ha az anyagias és technikafüggő

mozgóképgyártásról is beszélünk) nem feltétlen a racionális kiszámíthatóságáról

híres. Vannak ugyan formulák, melyek a közíz-

34

Írta: Tasi Tibor


A némafilmes

lés figyelembevételével jó eséllyel fognak profitot termelni,

de az igazán zseniális alkotások gyakran teljesen

váratlanul születnek.

Lassan sikerült előteremteni a szükséges anyagi,

humán és technikai erőforrásokat, így kezdetét vehee

a forgatás. Mind a színészek, mind a stábtagok szívvellélekkel

állhaak neki a munkának, mert a filmezés és a

korszak irán őszinte rajongás felszabadítoa kreav

energia sugárzik az elénk táruló képsorokból. Hiszen

“melyik filmrajongó ne akarna némafilmet készíteni?”.

Remek és lelkes alkotói gárdát sikerült tehát összegereblyéznie

Hazanavicius-nak. Mindehhez precizitás is

párosult, többek közt olyan technikai eszközök gyűjtésében,

melyek minél hűbben adhatják vissza a ’20-as,

’30-as évek fekete-fehér némafilmjeinek képi világát. A

végeredményt látva nyugtázhatjuk: megérte a készítők

minden erőfeszítése.

A történet egyszerű, mint egy fogpiszkáló, közben mégis remek

bepillantást nyújt a hollywoodi filmgyár korabeli működésébe. George

Valenn, a rajongo némafilmsztár a hangosfilm megjelenésével

kénytelen szembesülni biztosnak hi csillagának

ingatagságával, miközben egy Peppy Miller nevezetű fiatal táncosnő

karrierje éppen ellentétesen alakul és a hangosfilmek ünnepelt

bálványa lesz. A sors iróniája, hogy keejüket újra és újra

egymás mellé rendeli, leheletnyi romankát szőve közéjük, s nem

utolsó sorban Valenn maga adja meg a kezdő lökéseket Peppy

karrierjének, hogy stasztálhasson. Bár előkerülnek az olyan klaszszikus

karakterek, mint a hűséges inas, a pocakos stúdiófőnök vagy

a némafilmsztár fő társa, a kutya, ezek egy pillanag se hagynak

kellemetlen szájízt, sőt. A frappánsan megírt helyzetkomikumok

szerethetővé tesznek minden egyes szereplőt, így hiába nincs antagonista,

a történet mégis megannyi feszült szituációt képes

szülni. Ezekben a részekben jelenik meg a nagybetűs kreavitás.

Nem túlzás azt állítani, hogy amit egy némafilmből elő lehet saj-

tolni, azt prímán megteék, sőt, megannyi meglepetéssel is szol-

gálnak felejthetetlen beállítások és bravúrosan

komponált jelenetek (pl. a film némaságának

első megjelenése, Peppy és a kabát, a rémálom

szekvencia, az alkoholmámor vagy Peppy gyűjteményének

leleplezése), hogy a zseniális szimbólumokról

(pl. Valenno utolsó

kalandfilmjének zárása) és elrejte képi movumokról

és poénokról (pl. Peppy “véletlenül” elírt

neve a stáblistán az első filmszerepekor, a “Lonely

Star” felirat a háérben vagy a beszédesnél

beszédesebb filmcímek) ne is beszéljünk. Olyan

kincsesláda ez, melynek minden éke aprólékosan,

szívvel és kreavitással le kimunkálva. Maga a sztori, a hangulat

és a közeg a filmrajongóknak igazán kellemes felismerésekkel

teli perceket okozhatnak, egyes jeleneteit tanítani lehetne, ám

bárminemű háérismeret nélkül is képes megmelengetni az

ember szívét a remek karaktereknek, valamint a műviesség és

mesterkéltség hiányának köszönhetően.

A színészek is kivétel nélkül brillíroznak szerepükben. John Goodman,

mint stúdiófőnök vagy James Cromwell, mint inas, de még

a mellékszereplők is tökéletes választásnak bizonyulnak. Külső

jegyeik és színészi gesztusaik alapján szó sem érhe a szereposztást,

szerepek és színészek egybeforrnak. És akkor még szóba sem

került a két főszereplő: a gyönyörű és tüneményes Bérénice Bejo,

mint Peppy Miller, a szimpla táncoslányból születő filmcsillag, vagy

a “francia George Clooney”-nak is neveze, amúgy remek humorral

és tehetséggel megáldo Jean Dujardin, mint George Valenn,

a Douglas Fairbanks-szerű némafilmsztár. Ők keen képesek lennének

elvinni a hátukon bármilyen alkotást.

Száz szónak is egy a vége, nehéz nem áradoznom A némafilmesről.

Az utóbbi idők egyik legkellemesebb filmes élményét nyújtoa

számomra. Az egészben talán az a legszomorúbb, amit egyik

ismerősöm mondo nemrég, miután közösen megnéztem vele: ez

az a film, amit önmagától biztos nem néze volna meg, de így

megtekintés után már biztos, hogy kihagyni is hiba le volna. Úgyhogy

azzal zárnám soraimat: ha véletlen még nem láátok volna,

essetek neki bátran. Szinte biztos, hogy nem fogjátok megbánni.

FK

35


DVD/BD-ajánló

CSATAHAJÓ

Eredeti cím: Battleship

2012

Műfaj: sci-fi, akció, vígjáték, kaland

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 6

Rendezte: Peter Berg (Hancock; A királyság; Az Amazonas kincse)

Forgatókönyv: Jon Hoeber, Erich Hoeber

Zene: Steve Jablonsky

Főszereplők: Taylor Kitsch (John Carter; A testvériség; X-Men kezdetek

- Farkas), Tadanobu Asano (Thor), Brooklyn Decker (Kellékfeleség),

Rihanna, Alexander Skarsgård (Szalmakutyák; True

Blood – sorozat), Liam Neeson (Fehér pokol; Ismeretlen férfi; Elrabolva

1-2.)

A Torpedó játékon alapuló Csatahajót többek közt a Hasbro

filmstúdiója hozta tető alá, ugyanaz a cég, akiknek a Transformersfilmeket

(FilmKaptár #17) is köszönhetjük. A hasonlóság pedig nagyon

erős. Első ránézésre akár azt is mondhatnánk rá, hogy

Michael Bay (FilmKaptár #08) rendezte, de az óriásrobotokat vászonra

varázsoló direktornak semmi köze ehhez a filmhez. Mindössze

azt vehetjük észre, hogy a Csatahajó stílusában, humorában,

látványában, az akciókban, beállításokban, és szóval szinte mindenben

a Tf-filmeket másolta.

A NASA folyamatosan olyan bolygókat keres a többi naprendszerben,

melyek hasonlóak a Földhöz. Beleértve szerkezetüket, a

Naptól való távolságukat, méretüket. Amikor 2005-ben megtalálják

a legmegfelelőebbet, egy adáson kezdenek dolgozni, amit

2006-ban egy távoli műhold segítségével kilőnek az űrbe a bolygó

irányába, remélve, hogy választ kapnak egy földönkívüli intelli-

gens fajtól. 2012-ben meg is érkezik, ám

nem olyan, mint amit reméltek: egy ide-

gen faj felderítő kommunikációs űrhajója

landol az óceánban Hawaii-tól

nem messze, és azonnali támadást

indít a szigetek ellen, hogy elfoglalja

azokat, és egy saját

üzenet sugárzásával idehívják

társaikat. Fejlett techni-

kai berendezkedésüknekköszönhetően

óriási

védőburkot

v o n n a k

maguk köré,

amin képte-

36

Írta: Damina Dávid

lenség áthatolni. Ám a burkon belül ragad az éppen azon a területen

gyakorlatozó három haditengerészeti hajó, és kénytelenek

lesznek felvenni azt a harcot, amit senki más nem képes. A tét az

egész bolygó, és az emberiség sorsa.

Peter Berg színész/rendező hozta össze ezt a filmet, ami szép

lett, akárcsak egy Transformers-film. A végeredmény azonban

jobb lett, mint bármelyik robotos mozi. A történet „közelibb”,

jobb; kevesebb a bugyutaság, és kevesebb a legnagyobb robbanásokat,

zuhanásokat, felhőkarcoló leomlásokat is túléljük jelenet

található benne, jóformán alig néhány; nincsenek benne olyan

szörnyű túlzások, mint bármelyik Tf-filmben. A látvány ugyanolyan

magával ragadó és szép, a humor nem a legviccesebb, de nem is

rossz, az akciók izgalmasak, tehát lényegében az egész film megvalósítása

tetszetős, ha nem nézzük a negatívumokat. Azonban

kénytelenek vagyunk azokat is nézni. Értelmes, színvonalas párbeszédeknek

híján van szinte az egész film, akárcsak a Tf-trilógia.

A szereplőket elnézve pedig egyetlen problémám akadt csak: Rihanna

mit keres itt? Menjen inkább énekelni, mert egyáltalán nem

szimpatikus számomra, mint színész (bár énekesként sem), egyszerűen

nem illik ide. Liam Neeson egyszerű háttérkarakter lett.

Taylor Kitsch és Brooklyn Decker pedig egyre inkább törekszenek

felfelé. Előbbinek ez már a második nagyobb szabású filmje az elmúlt

hónapokban, és egyre inkább foglalkoztatják.

Amiben a Transformers jó volt, abban ez a film is jó. Amiben

rossz volt… nos, a rosszal az a helyzet, hogy egy részében ez is

ugyanolyan, egy másik részében viszont a Csatahajó győzött, mert

jó lett. Összességében sokkal jobban tetszett az említett trilógia

bármelyik részénél, sokkal normálisabb lett, elfogadhatóbb. Egy

kellemes blockbuster, ami kikapcsolja a nézőt valamivel több, mint

két órára. Egy olyan filmet, amit nem a kisebb hülyeségek miatt

kell utálni, hanem a látvány és az akciók miatt szeretni, mert ez a

film lényegében erről a két dologról szól, és azt tökéletesen hozza,

mással nem is érdemes foglalkozni. Nem igényel gondolkodást,

csupán élvezni kell a látottakat.

A Csatahajó szeptember második felében jelenik meg DVD-n

egy- és kétlemezes változatban, valamint

BD-n. A sima DVD-n nem lesznek extrák, a

másik két kiadvány azonban bővelkedik

kisfilmekben.

FK


DVD-ajánló

A FEKETE RUHÁS NŐ

Artur Kipps, a megözvegyült fiatal ügyvéd, fiát otthon hagyva

kénytelen egy messzi kis faluba utazni egy hagyatéki ügy lezárása

miatt. A kezdetben rutinnak tűnő feladat később komoly fejtörést

okoz főhősünknek. Érthetetlen módon már a megérkezésének pillanatától

fogva kénytelen a lakók ellenállásával szembesülni, akik

az ügyvédúr mielőbbi távozását szeretnék elérni. Kipps, a zavartalan

munka érdekében pár napra birtokba veszi a szóban forgó

kúriát, ahol aztán érdekes és megmagyarázhatatlan dolgoknak lesz

szemtanúja. Minduntalan felbukkan egy fekete ruhás nő, akinek

említésére még a vidék lakói is rémült tekintettel reagálnak…

A film egyik legnagyobb előnye, hogy gyilkolás, vérengzés és a

gonosz elől való menekülések nélkül képes elérni a közel másfél

órán át fennálló várakozást, borzongást, és feszültséget. A zene

nagyban hozzájárul mindezek megteremtéséhez és fenntartásához,

valamint misztikus és titokzatos légkörbe burkolja az amúgy

nem teljesen kézenfekvő történetet. Érdekes megoldás, hogy

flashbackek nyomán nyerünk bepillantást Kipps múltjába, amiből

a néző előtt ismertté válik felesége halálának oka. Mindeközben

persze a történet halad a maga tempójában, egyre több gyermek

halálát vonultatva fel.

A műfaj kedvelői számára nem sok újdonságot hoz a film, az

utolsó jelenetet leszámítva a történet maga eléggé kiszámítható

(vagy legalábbis nem különösebben meglepő). Mindazonáltal nem

Régi idők démonja(i)

Eredeti cím: The Woman in Black

2012

Műfaj: horror, thriller, dráma, természetfeletti

Magyar korhatár-besorolás: 18

IMDb pontszám: 6,5

Írta: Fekete Ildikó

Lepusztult kastély, ódon falak, poros csillárok, távolban feltűnő, halottnak hitt nőalak, lovas kocsikat elnyelő mocsarak,

halott gyermekek – néhány hívó szó, amiket érdemes figyelembe venni azoknak, akik a thriller műfajának

oltárán áldozva szeretnének kikapcsolódást nyerni.

Rendezte: James Watkins (Eden Lake - Gyilkos kilátások)

Forgatókönyv: Jane Goldman

Zene: Marco Beltrami

Főszereplők: Daniel Radcliffe (A panamai szabó; Harry Potter-filmek;

Fiúk a parton), Ciarán Hinds (A rettegés arénája; John Carter;

Suszter, szabó, baka, kém)

válik unalmassá, hiszen a késleltetettség, a várakozás, az izgalom

fokozása mind-mind hozzájárul, hogy a film a játékidő nagy részében

fenntartsa nézőinek figyelmét. A hirtelenséget kihasználó

effektekkel – csendet hirtelen megtörő varjú károgása, ablaküvegen

felbukkanó, eltorzult arccal sikoltozó nő, parketten megjelenő

lábnyomok – ügyesen operáló rendezőnek köszönhetően több jelenet

is kiszámíthatatlanná és feszültté válik.

A képi világ, az operatőri munka ugyancsak fantasztikus. Csodálatosan

illeszkedik a film atmoszférájához, műfajához, a történet

misztikumához. A sötét színek dominanciája már eleve

magában hordozza a borzongást és sejtelmességet, a mocsaras

vidék, a kietlen táj, a ködbe vesző út pedig kellőképpen reflektál

a főhős és a városka lakóinak lelki világára.

Kicsit kétkedve fogadtam a színészválasztást, ugyanis úgy véltem,

hogy Daniel Radcliffe örökre magára égette az ifjú varázslótanonc

szerepét, amitől megszabadulni már sohasem fog.

Mindazonáltal magam számára is meglepetést okozott, hogy

ugyan nyomokban – természetesen – felfedezni véltem az ifjú Potter

gesztusait, mozdulatait, mimikáját (a jól ismert gyámoltalanság,

a múlt emlékeitől elgyötört arc, fájdalommal teli szempár)

mégsem volt számottevően zavaró egy új karakter meglátásában.

Ezáltal a történet élvezésében sem gátoló tényező,

hogy esetlen nem sikerült volna a sztori által megkívánt

karakter bőrébe képzelni a színészt.

37

FK


Összefoglaló

A lény

A 90-es évek közepén indult útjára A lény című sci-fi/horror széria,

amiben egy idegen lény szedi áldozatait a Földön. Mondhatnánk,

hogy ez a sztori ismerős, és láttuk már nem egy helyen, és

igen, így is van. Elég csak példának hozni a 20. számunkban bemutatott

A rejtőzködőt. És bár tényleg nem nevezhetjük nagy dur-

ranásnak, mégis sikerült valamilyen szinten kiemelkednie részben

a gore-nak és az erotikusságának köszönhetően.

Roger Donaldson legutóbb A bosszú jogán című Nicolas Cage

akcióthrillerrel jelentkezett, korábban pedig olyan filmeket tett le

az asztalra, mint a Dante pokla, a Beavatás, A banki meló, vagy

éppen egyik legismertebb alkotása, a Koktél. 95-ben mutatták be

A lény című filmjét, melyben tudósok értelmes lények után kutatnak

Földünkön kívül. Próbálkozásaik évek multán sikerrel járnak,

hiszen válaszüzenetet kapnak, amiben egy rejtélyes DNS-kód rejlik,

amivel ki lehet egészíteni az emberi DNS-t. Tudósaink pedig

kapva kapnak az alkalmon, nem foglalkozva semmi esetleges veszéllyel,

és rögtön kísérletezésbe kezdenek, létrehozva egy félig

ember félig idegen lényt. A teremtmény rendkívüli sebességgel

növekszik, néhány hét alatt nem csak, hogy megszületik, de eléri

egy tizenkét éves lány termetét, kinézetét. Azonban csak kívülről

néz ki embernek, egy fiatal, védtelen lánygyermeknek. Hamarosan

az életét mentve megszökik a kutatóintézetből,

változásokon megy keresztül, és rájövünk, hogy be-

38 lülről sokkal inkább egy szörny, és veszélyesebb bár-

Írta: Damina Dávid

minél. Az immár felnőtt nőként kinéző Sil elkezd ismerkedni a világgal,

és miután Los Angelesbe kerül, már csak egyetlen célja lesz:

szexelni és szaporodni. Az utódnemzéshez vezető úton azonban

mindenféle lelkifurdalás nélkül hagy maga után nem kevés hullát.

A kísérlet vezetője, Xavier Fitch (Ben Kingsley) összeállít egy szakértőkből

álló speciális csapatot, hogy elfogják a lényt, és végezzenek

vele...

Natasha Henstridge első filmszerepével rögtön elérte, hogy emlékezetes

maradjon a férfinézőknek, ő játssza a szexi és veszélyes

idegent, a párosodni kívánó ragadozót, és elég sok jelenetben

meztelen, teljesen. A film keveri az erotikus és gyilkolászós jeleneteket,

a gyengébbik nem nem is olyan gyengébb képviselője veszélyes

a férfinépre, mert sokuk szex helyett vagy szex közben egy

csápot kap a fejébe, vagy máshova. A lényt üldöző csapat tagjai

közt található Michael Madsen, Alfred Molina, Forest Whitaker,

és a Helyszínelőkből ismert Marg Helgenberger.

Elég szép szereplőgárdával büszkélkedhet a film, ahogy a rendezője

se egy ismeretlen kezdő. Rögtön az első percben megismerjük

a lényt, a még fiatal és törékeny kislányt, aki sajnálatot

ébreszt nézőiben, és érte izgulunk, nehogy elkapják és megöljék.

Aztán fokozatosan megismerjük, milyen is ő valójában, és azon

nyomban az őt üldöző tudósoknak kezdünk szurkolni. A történet

bármennyire is ismert és sokat látott, szépen fel lett építve. A filmnek

a speciális effektek terén fedezhetjük fel a legnagyobb problémáját.

Többségükben szépen meg lettek csinálva, jók lettek a

maszkok és a trükkök, és a szörny kinézetét is eltalálták, bár nem

olyan emlékezetes, mint némelyik társa (pl. az a bizonyos nyolcadik

utas; egyébként mindkét filmbe H.R. Giger tervezte a lényeket).

Kellő mennyiségű vért tálalnak elénk a nem kevés

meztelenkedés közepette. A film végére azonban beüt az a bizonyos

probléma. A végső üldözés/leszámolás jelenetsorban ugyanis


már nem egy elmaszkírozott színészt láthatunk, hanem egy számítógépekkel

életre keltett szörnyet, amit rendkívül csúnyára sikerült

megalkotniuk. A film ezen pontján tényleg rosszak a

trükkök, persze ez betudható annak, hogy nem volt elég pénz, meg

a technika se olyan szinten volt, mint manapság. Hogy akkor miért

nem használtak mégis beöltözött színészt, mint korábban a játékidő

során? Mert a végén mutatják meg a legtöbbet a lényből, és

olyan mozgásokat végez (nagy ugrások, falon mászás, stb.), amit

így könnyebben tudtak megoldani. Az már más dolog, hogy a végeredmény

nem lett valami szép.

Kritikailag nem ért el nagy sikereket A lény, és ezzel egyet tudok

érteni, mert ugyan nem lett rossz, de az elemeit láttuk már sok helyen,

máshol. Bevételek szempontjából azonban nem teljesített

rosszul ahhoz képest, hogy egy R besorolású, mozikban bemutatott

horrorról van szó, így nem is kellett sokat várni a folytatásra.

A 98-ban, szintén moziban bemutatott A lény 2. pár évvel az

első rész eseményei után játszódik: az amerikai kormány készültségben

áll egy esetleges idegen támadás miatt. Sil sejtjeit klónozva,

megalkotják Eve-et további tanulmányozás céljából,

közben pedig a NASA egyik kutatóűrhajója megérkezik a Marsa,

ahonnan kőzetmintákat hoznak a Földre. A kőzetek azonban a veszélyes

idegen faj DNS-ét tartalmazzák, kiolvadásukat követően

megfertőzik az űrhajósok egy részét. A Földre visszaérve a kapitány

folyamatosan szedi fel a nőket, és sorra mindegyiket teherbe

ejti, majd néhány óra leforgását követően már meg is születnek a

hibridek. A kisebb sereg a bebábozódásra vár, hogy felnőttekké

válhassanak, és tovább szaporíthassák fajukat, ezzel halálra ítélve

az emberiséget. Az első rész túlélői újra összegfognak, és ez alkalommal

Eve is a segítségükre van, hogy megállítsák az idegenek

támadását...

Michael Madsen, Marg Helgenberger és Natasha Henstridge

visszatér a folytatásban; utóbbi immár kevesebbet meztelenkedik,

hiszen nem ő van a gonosz szerepében, azonban bőven akad

ezúttal is erotikában bővelkedő jelenet, melyek szinte sosem különülnek

el a gore-tól, hiszen a szexuális aktusokat követően bru-

tális körülmények közepette jönnek világra az újszülött idegen hibridek.

A folytatás véresebb, mint elődje, szebbek a trükkök, és

több is van belőlük, köszönhetően a nagyobb költségvetésnek. A

film azonban rosszabbul szerepelt, mint az első rész, ami nem is

csoda, hiszen Peter Medak rendezése nem lett a legtökéletesebb.

Nem egy hiba, illetve logikai bukfenc fedezhető fel benne. És bár

ezúttal direkt folytatólagosan ért véget, az újabb folytatás már

nem kerülhetett mozikba.

A csak DVD-n megjelenő A lény 3. kevesebb költségvetésből készült,

mint elődjei, és bár pontosan ott folytatódik, ahol a második

abbamaradt, mindössze Henstridge tér vissza, és ő is csak egy

rövid időre.

Dr. Abbot (Robert Knepper – A szökés – sorozat – FilmKaptár

#02, #10 és #15) magához veszi Eve gyermekét, Sara-t (Sunny Mabrey),

hogy nyugodt körülmények között tanulmányozhassa, elkerülve

elődjei hibáit. A fiatal lányt saját házában szállásolja el,

39


nyugodtan kijárhat, ismerkedhet a világgal. Azonban a második

rész életben maradt hibridjei (az űrhajós utódai) rátalálnak, és párosodni

akarnak vele a túlélés reményében. A hibrideket a kihalás

fenyegeti, súlyos betegek, Sara azonban nem érez vágyat sem az

emberek, sem a beteg hibridek iránt. Ő valami másra vágyik,

olyasvalakire, mint ő. Sara-ban van ugyanis az összes eddigi lény

közül a legtöbb idegen sejt, és ő a legkevésbé emberibb. Dr. Abbot

segítségére lesz egyik diákja, Dean (Robin Dunne – Kegyetlen játékok

2.; Koponyák 2.), és együtt próbálják megvédeni Sara-t a

hibridek támadásától, valamint a kísérletek végére érni, és megalkotni

valami egészen újat, ezzel halhatatlanná téve nevüket. Ám

ahogy azt sejteni lehet, semmi sem úgy alakul, ahogy azt eredetileg

eltervezték.

40

Mivel harmadik generációs lényről beszélünk, az

alkotók változtattak a szörny külső megjelenítésén,

így Sara másként néz ki, mint anyja. És bár elvileg ő

a legkevésbé emberibb az összes lény közül, tettei ennek mégis

ellent mondanak olykor. A történetről annyit, hogy nem egy nagy

eresztés, több helyen is bele lehet kötni a hülyeségekbe, de ezeket

most nem részletezem, inkább kiemelek két nagyobb problémát.

Az első, hogy a széria rajongóinak többsége nem szerette a

film kezdését, amikor Natasha Henstridge alig pár percre tűnik fel,

majd kapunk helyette egy új főszereplő nőnemű lényt. Hiányzott

a megszokott arc és karakter, végtére is őrá épült az előző két film,

erre most egyszerűen kiírják belőle. Az utód pedig messze nem

tesz eleget az elvárásoknak. A másik dolog a történettel kapcsolatban,

hogy teljesen más történetre lett volna szükség. Nem így

kellett volna folytatni a második részt. Ebben a szériában megvolt

az, hogy akár sokkal többre is vihette volna, de a második rész

után egyszerűen már nem gondolkodtak nagyban, és valószínűleg

a pénz miatt nem is tehették. Beinduló fantáziám elképzel egy csak

az űrben játszódó részt, vagy egy olyat, amiben elég keményen elszaporodnak

az idegenek a Földön. A lényeg, hogy sokat ki lehetett

volna ebből még hozni, ehhez képest pedig nagyon egyszerű sztorit

tálalnak elénk mindkét DVD-s epizódban. Továbbá az is nagy

hiányossága a sztorinak, hogy már az első részben felvetődött kérdésekre

egyáltalán nem akarják megadni a választ: Honnan származnak

eredetileg a lények? Kik és miért küldték a

válaszüzenetet?

Látszik, hogy kevesebb pénz jutott a harmadik felvonásra. A

trükkök ettől függetlenül nem lettek csúnyák, szerencsére maszkokat

használtak gagyi, kisköltségvetésű CGI helyett. A színészek

hozzák a közepest, leginkább Robert Knepper emelkedik ki közülük,

akiről A szökés rajongói jól tudják, hogy nem egy utolsó színész.

Viszont senki más ismertebb név nincs Brad Turner

filmjében.

A negyedik felvonás még inkább alább adja a mércét. A lény 4.

- Az ébredés ismét egy új főszereplőt állít a középpontba, és a trilógiához

jóformán semmi köze nincs.

Egy hajnalon eszméletlenül és meztelenül találnak rá Miranda

Hollander (Helena Mattsson) tanárnőre. Nem sokkal ezután kórházba

kerül, és hamar kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben

vele: Miranda ugyanis Silhez és Eve-hez hasonlóan egy laborban

létrehozott félig idegen félig emberi lény. A nő azonban erről mit

sem sejt, mert a férfi, akit nagybátyjának, Tom Hollandernek (Ben

Corss – Tűzszekerek – FilmKaptár #20) gondol, titokban folyama-


tosan elnyomja a benne élő ragadozót. Miranda kénytelen szembesülni

az igazsággal, és miután akaratán kívül holttesteket hagy

maga után, kénytelen menekülőre fogni. Tommal együtt Mexikóba

szöknek, hogy megtalálják Tom egykori munkatársát, Forbes-t

– aki segített Miranda létrehozásában –, mert talán ő az

egyetlen, aki segíthet a lányon egyre inkább eluralkodó titokzatos

betegségen. Miranda azonban nem egészen úgy reagál a gyógymódra,

mint azt remélték...

Nick Lyon filmje is jócskán alulteljesítet. Csupán egy újabb bőrlehúzás,

semmi több. A trükköket immár több helyen is számítógépekkel

készítették, és nem lettek valami szépek. Színészek terén

Ben Cross neve lehet ismerős, de úgy igazán senki sem emelkedik

ki a gárdából. A történet bizonyos szinten még érdekesnek is

mondható. Egyértelműen kiderül, hogy az idegenek is tudnak emberként

viselkedni, ha megfelelően „nevelik” őket. Hiába mutat a

film egy-két újdonságot, azért ez így mégiscsak kevés lett. A lényszéria

ott lett elrontva, amikor elkezdték gyártani a csak DVD-n

megjelenő folytatásokat, és sajnos ez sok más szériáról is elmondható.

Se a harmadik, se a negyedik nem tud kiemelkedni

ebből a skatulyából, de talán soha nem is akartak.

Emberként kinéző űrlények szexelnek emberekkel. A lény-filmeknek

ez az egyik fő motívuma, és most kitérnék erre egy kicsit.

Főleg a harmadik és a negyedik részben vannak olyan jelenetek,

amikor az ember tudja, hogy a partnere idegen lény, mégis lefekszik

vele. Az ébredés dilis tudósa az egyik létrehozott hibridet

szinte csak szexre tartja. Érthetetlen, hogy valaki ennyire be legyen

gerjedve, hiszen hiába néz ki emberként a partner, mégsem

az. Sőt, az egyik jelenetben félig-meddig még idegen alakot is ölt

az egyik nő, és Forbes úgy fekszik le vele. Ez azért kis túlzással mégiscsak

olyan, mintha egy állattal csinálná, akármennyire is fejlett

intelligenciáról van szó; nem ember, hanem egy másik faj, és ez a

lényeg. Egyébként egyik

részben sem sikeredett

annyira erőteljesre a két

faj közti együttlét, mint a

Hibridben (FilmKaptár

#12). Ott tényleg érezzük,

Species (1995)

Species 2. (1998)

Species 3. (2004)

Species 4. - The Awakening (2007)

hogy ennek súlya van, és hogy a főszereplő kezdi elveszíteni a

józan gondolkodás képességét. A lényben már-már teljesen természetes

a szex ember és idegen között.

Ha szeretitek a sci-fi horrort, az űrlényes filmeket, akkor A lény

1-2-t mindenképpen ajánlanám, mert egyszeri meg-

nézésre teljesen jók; a másik két részt pedig csak az

igaz rajongóknak és érdeklődőknek.

FK

41


AmFi-teátrum

Írta: Ezüst Koppány

353W (THE HUNGARIAN CYBORG)

4. RÉSZ - FENNFORGÁS

Újabb FilmKaptár, újabb amatőr, magyar próbálkozás, persze

esetünkben az amatőr megnevezés továbbra sem negatív jelentéssel

bír. Lehetne hívni akár függetlennek is, az a köztudatban

amúgy is jobban hangzik. De, hogy kezdeti gondolatomat folytassam:

újabb sorozat. Mert egen, eme alkotás is egy sorozat része,

egészen pontosan a 4. része, azonban az előző három epizód jelenleg

nem érhető el a neten. Legalábbis ezt az infót kaptam.

Viszont nem húzom tovább a szót, hanem csapjunk a lovak

közé, illetve a filmbe. Szerencsére egyáltalán nem éreztem kellemetlenül

magam, hogy a korábbi részeket még nem láttam, mert

az ember hamar képbe kerül, hogy mi is a helyzet a történetet, karaktereket

illetően. Van egy időutazásra alkalmas autónk, mint a

Vissza a jövőbe című filmben, csak itt nem olyan macerás az energia

ellátás, akad egy egészen emberi terminátorféleségünk is, ami

sokkal inkább humanoid a stréber zseni fajtából, mint gép, és még

néhány ember, akikről persze kiderül, hogy nem azok. Az epizódok

önállóan is megállják a helyüket, javarészt a szereplők közö-

42

Eredeti cím: 353W (The Hungarian Cyborg), 4. rész - Fennforgás

2012

Rendezte: Kormos Krisztián

Főszereplők: Kormos Krisztián, Szabó Tamás, Burus Robin, Tóth

Zoltán, Korponai Anita, Sebestyén Márton, Tóth Ádám László

http://www.youtube.com/watch?v=hc3-SxUKa8c

http://www.verzohold.gportal.hu/gindex.php?pg=34671966

sek, az életútjukat követhetjük nyomon újabb és újabb esemény,

történés révén. A mostani kaland egy jópofa inváziós horror némi

thrillerrel fűszerezve. Ugyanis valami vírusszerű új faj jut a földre,

ami képes lemásolni az embert, de egyúttal meg is változtatja, és

ha kell, szépen eltorzítja. Néhány kiránduló fiatal szembesül ezzel

először, de mielőtt nagyon komoly gondban lennének, felbukkannak

főszereplőink rendet rakni.

Lényegében ennyi a történet, amit persze bonyolultabban is

meg lehetne fogalmazni, de jóval egyszerűbben is. Igazából tény,

hogy eléggé nagy fejszébe vágták a készítők a fejszéjüket, de meglepő

módon ügyesen megoldották a feladatot. A jó félórányi játékidő

hosszúnak tűnhet, azonban van valami varázsa a műnek,

ami miatt nem unalmas. Persze, ehhez nagyban hozzájárulnak a

vizuális effektek, mert azokból akad nem kevés, és többségük

meglepően jó lett, ami Szabó Gergő munkásságát dicséri, akinek

szerepelt már egy alkotása újságunkban Wendigo címen (Film-

Kaptár #20). A másik jól sikerült összetevő, mely képes elvinni a


hátán a filmet, az a történet, és néhány helyen a szöveg. A szöveg,

ami sokszor gyengeségként figyelhető meg, itt viszont kellemes

csalódás. Még a poénok is képesek ütni, bár szerencsére nem csupán

arra próbáltak építeni. Ezekért Kormos Krisztián volt a felelős,

és sikerült egészen remekül megoldania ezt a feladatot.

A szereplőkről is kellene néhány szót ejteni, de aki kiemelkedik,

az lényegében a címszereplőt (353W) megformáló Kormos

Krisztián, bár az alakítása nem zseniális, viszont van benne valami,

aminek a kiaknázásával többre is viheti. A másik személy, akinek

voltak kellemes megvillanásai az a Ricsit játszó Szabó Tamás. Viszont

úgy érzem, hogy igazából túl nagy lett a történet, a játékidő

meg túl kevés, és nem volt teljesen lehetőségük a szereplőknek a

lehető legtöbbet kihozniuk magukból, bár csapnivalóan rossz alakítás

szerencsére nem volt, de itt is érvényes az, ami a Rendőrsz-

torinál (FilmKaptár #21) is megfigyelhető volt, hogy a rendezés

erősen hagy némi kívánnivalót maga után. Erre érdemes odafigyelni,

és találni valakit vagy a főbb szerepre vagy a „rendezői

székbe”.

A megvalósítással ugyanis problémák voltak, és itt nem az effektekre

gondolok, hanem a filmes hatás hiányára. Hiába lett szépen

felépítve a történet, hogyha nem sikerült olyan hangulatot

kelteni, hogy aztán üssön is a dolog, ez pedig nem csak a rendezés

gyengesége, de az operatőri munkáé is. Kissé hosszú lett a felvezetés,

sok a szöveg a vége nagy csata előtt, ami pedig nem lett

olyan grandiózus, olyan esemény dús, amilyet az előkészítés után

várna a néző. Persze ez is bőven orvosolható alaposabb tervezéssel,

sokkal több felvétellel, több kameramozgással, néhol hoszszabb

snittekkel, és több akcióval, pörgősebb vágással.

Amit mindenképpen kiemelnék az az eleje főcím, amely szinte

már zseniális! Engem legalábbis nagyon megfogott, és nekem nagyon

bejött. Hasonlóan erőssel még nem is nagyon találkoztam,

pedig sok amatőr filmet megnéztem már.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek. Némi horror,

némi sci-fi, némi poén, egy kevés feszültség, egészen szép látvány,

és ami a lényeg, hogy szórakoztató, magával ragadó

a történet, az egész alkotás, ez pedig mindenképpen

pozitívum!

FK

43


Filmajánló

44

Bevezetés: „Agrárhorror”

Ma egy ún. „agrárhorror” kombóval fárasztalak titeket. Jól olvastátok,

létezik ilyen. Rokon értelmű kifejezése a „tanyasi horror”,

bár annál kicsivel tágabb jelentéssel rendelkezik, mert nem

korlátozódik kizárólag vidéki helyszínre, jelöl bármilyen mezőgazdasággal

kapcsolatos – szó szerinti és átvitt értelmű – területet.

Az alműfaj általános (de nem kivétel nélkül jelenlévő) ismérvei

közé tartoznak az illatok terén kihívásokkal küzdő földműves munkások

(azaz büdös parasztok), illetve háztáji haszonállatok szerepeltetése

a termesztett növényekből, specifikus gépekből,

eszközökből és épületekből álló miliőben, ahol – mint minden valamire

való horrorban – egyszer csak megbomlik a rend. Jellemzően

valami gonosz üti fel a fejét, ami/aki egyaránt lehet

természetfeletti és létező entitás. Az ellene folyó harc során gyakorta

megesik valamilyen lokális berendezés (pl. kombájn, kasza,

sarló) okozta elhalálozás (pl. belesétálsz a kombájnba, elölről).

Alapszabályok: 1. Ha zörög a haraszt, ne menj egyedül a szántóföldre!

2. Ha gyanús zajt hallasz a pajtából, ne járj utána! 3. Ha tehénszarba

léptél, ne lépj a szőnyegre!

Ide sorolható például A texasi láncfűrészes- (1. rész – FilmKaptár

#18) és a Pumpkinhead-sorozat (3. rész – FilmKaptár #02), A

kukorica gyermekei-mozik zöme, a Trancsírák, az Evil Aliens, A kaszás,

az Elkülönítve vagy A hírnök első része, de A farm, ahol élünkben

is elég szörnyű volt, amikor Mary megvakult, vagy amikor

rablóbanda terrorizálta az Ingalls családot, komplett házmegszállós

epizódot elővezetve.

Legyetek hát üdvözölve az aggregátorok, a rotációs kapák, a vetésforgó

és az egybarázdás ekék lenyűgöző világában!

Eredeti cím: Husk

2011

Műfaj: horror

Magyar korhatár-besorolás: még nincs

IMDb pontszám: 5

Rendezte: Brett Simmons (Unsung Heroes; Mark of Love)

Forgatókönyv: Brett Simmons

Zene: Bobby Tahouri

Főszereplők: Devon Graye (Scar; Exodus Fall), Wes Chatham (A

segítség; Elah völgyében; Kísértés két szólamban), C. J. Thomason

(S.O.S. Love! - Az egymillió dolláros megbízás; Titkos társaság

2. - Az új generáció; A Harper-sziget – sorozat)

Agrárhorror duó

Husk

Mindenekelőtt érdemes elfilózni egy laza negyed órát a címen.

(>sic!< Nem érdemes, csak ki kell töltenem valahogy a karakterszámot.)

A „husk” szó angolul kétféle jelentéssel bír, mindkettő a

mezőgazdasággal kapcsolatos. Vagy a borsóhüvelyt jelöli, vagy azt,

amikor valaki lehánt, lehámoz valamiről valamit. Mondjuk kukoricacsuhét,

esetleg elmés analógiával élve a bőrt az emberi testről

– ha már horrorról beszélünk. Mókás belegondolni, milyen lett

volna, ha a magyarok tükörfordítják az eredeti címet

a kizárólag a hangzatos, vészjósló verziókra („halálos/végzetes/pusztító

halál/végzet/pusztulás”) ger-

Írta: Asztalos Viktor

jedő honi közönségnek. Borsóhüvely,

színes, szinkronizált

amerikai horror. Ez lenne a levezetés

a TV Paprika csatornán

a Muffinháború és az Ízekre

szedve című, kendőzetlen brutalitásuk

miatt korhatáros műsorok

között…

Létezik Amerikában egy horrorfesztivál,

amely évente

nyolc alkotást tár a témára fogékonyak

elé; ennek egyik

2011-es versenyzője volt a

Husk. Kisköltségvetésű, amatőr

darabok ezek, hiába is számítanánk

bennük szupersztárokra –

ha megnyernék egy szerepre

Brad Pittet, a naiv stábnak le kellene állítania a forgatást, miután

a hollywoodi csillag a büdzsé 150 %-át elkávézta az első reggelen.

Ezen a pályán egyszerű földi halandók játszanak.

Öt fiatal fontos vállalati értekezletre tart, keresztül a susnyáson.

Ezt kettejük párbeszédéből lehet kikövetkeztetni, ugyanis

olyan sziklákról társalognak, amikről nagyot lehet ugrani a vízbe.

A helyi varjak úgy döntenek, ezek a pernahajderek nem érkeznek

meg a meetingre, ezért teknősbéka alakzatban megrohamozzák

az autójukat. Eredmény: négyen a kukoricásba sodródott, enyhén

megrongálódott kocsiban térnek magukhoz, és rögtön hiányolni

kezdik ötödik társukat, akinek időközben nyoma veszett. A keresés

végül egy kunyhóban ér célt. A baj csak az, hogy Johnny éppen

mániákus elszántsággal működteti a varrógépet, miközben egész

mellékesen halott. A másik probléma, hogy szaladgál valami a

sorok között, ami veszélyesebb, mint egy bengáli tigrissel keresztezett

arab terrorista, akinek ellopták az alvómaciját. A lény kiemelt

lelkesedéssel tizedelni kezdi a brigádot (számelméletbe, hogy

ti. hogy’ lehet öt embert tizedelni, ne menjünk bele), akik ennek

értelemszerűen nem örülnek, sőt megtesznek mindent annak érdekében,

hogy elkerüljék a matematikai műveletben való részvételt.

Ennek folyományaként kujtorognak fel-alá, ipiapacsoznak,

szétválnak, majd összetalálkoznak, időnként elhunynak, miközben

egyikük maga elé vizionálja a sötét múltbéli eseményeket, amelyek

a jelen mészárláshoz vezettek. A hallucinációkból merített információk

alapján kisakkozzák a menekülésük módját, és azt

menedzselik egészen a stáblista megjelenéséig.

Módfelett kellemes ez a misztikummal megbolondított slasher.

A forgatókönyvíró-rendező, Brett Simmons előzőleg rövidfilmben

álmodta a vászonra képzelete szüleményét, aztán úgy vélte, megéri,

hogy 83 percesre duzzassza a játékidőt. Brett Simmons jól döntött!

Munkája kiemelkedik a (meglehetősen harmatos minőségű)

After Dark-termésből, mert némelyiknél kevésbé tűnik amatőrnek,

és mert erős hangulattal igen, zavaró logikátlanságokkal nem

találkozhatunk benne. Épkézláb, komolyan vehető végeredmény

született a banálisan egyszerű, unalomig ismert szkriptből. Néhány

jelenet kifejezetten feszült, cidris. A színészi alakítások is túlmutatnak

az A. D. átlagszínvonalán, abszolút korrektek. (Ezt leginkább

stopperrel lehet felmérni az ültetvényben rohangálás

sebességére vonatkozóan.) A vizuális tónus megfelelően komor és

sötét. A vágás és a megvilágítás kiváló: mintha patikamérleggel

lőtték volna be, mennyit szabad megmutatni a gonosz madárjijesztőből,

„akinek” a kilétét nem akartam elárulni, de most már

mindegy. (Az ellenség „személye” nem képezi meglepetés tárgyát.)


Hírnök 2. -

A vég kezdete

Eredeti cím: Messengers 2. - The Scarecrow

2009

Műfaj: horror

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 4,7

Rendezte: Martin Barnewitz (Kollegiet)

Forgatókönyv: Todd Farmer

Zene: Joseph LoDuca

Főszereplők: Norman Reedus (Penge 2.; Amerikai gengszter; The

Walking Dead – sorozat), Heather Stevens (Dante pokla; Vad

kanok; A barátnőm pasija), Richard Riehle (Koszorúslányok;

Bosszú; Hátsó szándék; Az őslakó), Darcy Fowers (Ő a megoldás;

A minden6ó)

Alaposan rájár a rúd

John Rollinsra. Nem, az

észak-dakotai gazda nem

klimaxol, még csak nem is

hüvelygombával viaskodik,

hanem magánéleti és munkahelyi

problémákkal: családja

széthullani, birtoka

elveszni látszik. Porontyai

idegenkednek tőle, feleségére

szemet vetett egy helyi

vetélytárs, tartozásai miatt

a bank lefoglalással fenyegeti

kukoricaföldjét. Érzelmi

és megélhetési válsága

csúcspontján összeaszott

madárijesztőre bukkan a

csűrben, aminek annyira

megörül, hogy otthagyja to-

vább porosodni, mert beszari fiacskája fikkantást helyez kilátásba,

amennyiben édesapja újra állományba helyezné a levitézlett harcost

(fél a bábutól veszettül). Idővel azonban Rollins egzisztenciája

megerősítésére vonatkozó törekvései oly irreális méreteket öltenek,

hogy ignorálja magzata határozott tiltását, és dafke csatasorba,

azaz a birtok közepébe állítja a rusnya cimborát.

S láss csodát, a taktika beválik! Másnapra virradóra elenyésző

légszennyezettség és enyhe felhősödés mellett komplett varjúapokalipszis

tapasztalható a környéken. Még össze sem szedte az

összes madártetemet, Rollins terménye máris kivirul, az eladható

minőségű növények pedig megszüntetni látszanak a família pénz-

ügyi gondjait. Sőt olyannyira a farmer mellé szegődik a szerencse,

hogy a dézsmálódó szárnyasokon túl a bank kellemetlenkedő alkalmazottja

is eltűnik a színről (tisztázatlan körülmények között),

Rollins neje egészen addig ellenáll udvarlója csábításának, amíg a

fickó hasonlóképp be nem adja a kulcsot (ugyancsak váratlanul és

érthetetlen módon), és még az öreg szomszéd takaros menyecskéjét

is sikerül meglesni meztelenül, majd üzekedni vele, szintén

ruhátlanul. Arany élettel kecsegteti tehát a sors a szegény szántóvetőt,

azonban az a bizonyos titokzatos, rongyos hacukájú alak

(gy. k.: a madárijesztő) idővel be akarja hajtani drasztikus segítsége

árát, avagy mindennél jobban ideillik a mondás: ki mint vet,

úgy arat…

Annyira idepasszol, hogy elképzelhető, a készítők a szórakoztatási

cél mellett egyfajta tanulságos metaforának, fabulának

szánták a történetet. Az apokaliptikus csengésű alcímfordítás (The

Scarecrow = A vég kezdete) vakvágány és enyhén nagyképű, mely

azt szeretné sután jelezni, hogy előzményfilm lenne a drága. Megismerhetjük

általa a Kristen Stewarték beköltözése előtti rémisztő

eseményeket, méghozzá Todd Farmer tollából… A muksó neve lehetne

kacagtató szóvicc is, de nem az, hanem maga a kőkemény

valóság.

A „lejtőn való lecsúszás”, vagyis a történések fő mozgatórugójának

érzékeltetése nem sikeredett túl hihetőre. Az elénk tártak

alapján egyáltalán nem tűnik vészesnek a helyzet, hiszen milyen

anyagi krach az, hogy a termést leszállító Rollinst sokadik alkalommal

ezúttal nem engedik potyázni az üzemben (a cucc súlyának

megsaccolásakor). A főszereplő erre úgy elkámpicsorodik, mintha

Kristennel kellene nevetésterápiára járnia. A gyerekek és az apjuk

közötti szál ökörnyálként lobog a szélben, a feleség „kimaradozol

és piálsz!”-hisztije meg azon alapul, hogy szerencsétlen ura egy

ízben nem ért haza éjszakára, illetve a verandán békésen lazulva

megivott három doboz sört. Csoda, hogy a túlpörgött asszony nem

vágta rögvest szanatóriumba a duhaj alkoholistáját! Tényleg minősíthetetlen

viselkedés, hát ember az ilyen, atomot neki… Ennek

ellenére Heather Stephens hitelesen teszi a dolgát – így nagyjából

elhisszük neki, hogy jogosan akadt ki –; ő viszi a prímet a színészek

közül. A többiek csupán elfogadhatóan muzsikálnak. Az ijesztgetés-faktor

rendben van, a játékidő előrehaladtával pedig egyre

nyugtalanítóbb dolgok követik egymást.

A hírnök sem volt kihagyhatatlan, ezért nem faragott le sokat a

színvonalból az erősen felesleges A vég kezdete. Akár jobban is

tetszhet egyeseknek, mint a Pang-testvérek ázsiai stílusú para-maratonja,

de leginkább egyszeri fogyasztásra alkalmas mindkét rész.

FK

45


DVD-ajánló

Néhány fiatal fősulis/egyetemista

túrát szervez egy erdőbe. Adott a jóképű,

nagypofájú, izomagyú buligép sportoló, az ő

cicababa csaja, a cicababa szűz barátnője és a

kedves, aranyos jófiú, akivel szűzikét össze

Eredeti cím: The Cabin in the Woods

2011

Műfaj: horror

Magyar korhatár-besorolás: 18

IMDb pontszám: 7,4

Rendezte: Drew Goddard

Forgatókönyv: Joss Whedon, Drew Goddard

Zene: David Julyan

Főszereplők: Kristen Connolly (The Bay), Fran Kranz (A falu; Dollhouse

– sorozat), Chris Hemsworth (Bosszúállók; Thor; Hófehér és

a vadász; Pokoli édenkert), Bradley Withford (A színfalak mögött

– sorozat; Az elnök emberei – sorozat)

akarják boronálni. Továbbá késve érkezik meg a drogos, összeesküvés-elmélet

rajongó, szabadgondolkozó elvont fickó. A túra célja

egy egyedül álló kis faház az erdőben, amelyben a fiatalok szexszel

és piálással üthetik agyon az időt. Továbbá azzal, hogy a rájuk

leselkedő gyilkos erőket távol tartsák maguktól és megpróbálják

elkerülni a halált. Amire a lepukkant benzinkút redneck dolgozója

is figyelmezteti őket. És hőseink természetesen a térképen jelöletlen

kis földutat választják, hogy elérjék céljukat. Vagy… az egy

másik film?

Nehéz írni a Ház az erdő mélyénről. Nehéz, mert egy érdekes

kísérletet próbál véghezvinni. Nehéz, mert nem szabad elárulni

semmit a tökéletes élmény érdekében.

A cím és a fentebb leírt alaphelyzet egy milliószor látott, unalomig

ismételt, sablonos, klisés tinihorrort vetít elő a gyanútlan

nézőnek. Aztán csalódunk és meglepődünk. Egymásután sokszor.

Aki valóban a Texasi láncfűrészeshez, Halálos kitérőhöz hasonlatos

tucathorrort vár, az negatívan csalódik. Aki pedig egy kis vérfrissítésre

szomjazik, az pozitívan. De, hogy mindenki meg fog lepődni,

az kétségtelen.

46

Ház az erdő mélyén

Írta: Laki Péter

A film többször, váratlan

helyeken és időben csavar

radikálisan a történet folyamán, hogy ez által

a nézőt kizökkentse kényelmes helyzetéből,

meghökkentse, vagy éppen széles vigyorra és

örömittas kiáltásokra kényszerítse.

Joss Whedon felelt a forgatókönyv ötletéért és nagy részéért,

majd Drew Goddard komájával karöltve levezényelték az egész filmet.

A két úriember neve olyan filmekből és sorozatokból lehet ismerős,

mint a Bosszúállók (FilmKaptár #21), Cloverfield, Buffy, a

vámpírok réme vagy a Lost (FilmKaptár #06 és #13). Mindegyik alkotásra

jellemző valamilyen frissesség, kívülállás, hadd ne mondjam

furcsaság és érdekesség. Közös munkájuk sem lóg ki a sorból.

A Ház az erdő mélyén olyan újdonságot hoz a horror műfajába (és

talán a mai filmiparba is), amelyre talán a Sikoly-filmek (FilmKaptár

#14) óta nem volt példa. Csak a behatárolás végett, néhány

filmcím, ami rokonítható Whedon és Goddard alkotásával: a már

említett Sikoly, A kocka-filmek, vagy a 2007-es Trick ’r Treat (Film-

Kaptár #10).

Sajnos tényleg meg van kötve a kezem, így egy ráhangolódó,

hangulati kedvcsinálótól nem nagyon szeretnék többet és mást

írni. Annyit azonban „elköpök” és itt ENYHE SPOILER következik:

nem az áll a film középpontjában, hogyan halnak meg a szereplők,

hanem az, hogy miért, milyen okból kell pusztulniuk.

A Ház az erdő mélyén az elmúlt évek legjobb és bár nem úgy

tűnik, de legeredetibb horrorfilmje. Tele van posztmodern ön- és

műfaj reflexiókkal, és úgy tud önmaga és a műfaj paródiája lenni,

hogy közben halálosan komoly és rettentően szórakoztató. Sokat

veszít, aki kihagyja, így én csak ajánlani tudom, akár szereted a

horrorfilmeket, akár nem. Mert egy igazán különleges alkotás. Engedjétek

meg, hogy Varró Attila szavaival zárjam soraimat, aki a

Prizma folyóirat blogjában felettébb jól megfogalmazza a film lényegét:

„A Cabin in the Woods egyszerre a horrorfilm kínai doboza és

bűvös kockája. Rendre kilépünk a műfaji kontextusból, hogy aztán

sokkoló fordulatként rádöbbenjünk, még mindig a műfajban vagyunk

(lásd a legfrissebb Sikoly Matrjoska-nyitányát), miközben

az alkotók minden csavarással újabb kombinációt teremtenek a

kötelező alapszínekből.”

FK


DVD-ajánló

„S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e

Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,

Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,

S én szólék, alig sóhajtva. ’Majd csak elmegy, messziszáll,

Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll.’

S szólt a Holló: ’Soha már!’ ”

A HOLLÓ

Ha az ember teljesen ismeretlenül ül be A holló című filmre,

akár kellemesen is csalódhat. Az 1800-as évekből, amúgy is elég

sok sötét történetet lehetett látni a filmvásznon (elég a Sweeney

Todd, a Fleet Street démoni borbélya musicalre gondolni). A korabeli

emberek, épületek tónusa sötét és beleng mindent. Brutális

a bűnözés itt, ahol még nem épültek ki teljesen a városok,

teljesen más fényt kapnak, mint manapság, ahol a steril környezet

jellemzi leginkább ezeket a képeket. A történet tulajdonképpen

nagyon is követhető: Edgar Allen Poe (John Cusack) író, de neki

nem a határidő a legjobb ihletője, hanem a gázsija. Persze ő maga

tisztában van azzal, hogy zseni. Nincs nála jobb. Talán csak egy valaki

nem tudja ezt (szerinte), a főszerkesztő. Természetesen ő is

szembesül azzal, hogy van egy kiemelt remekműve (A holló), ami

folyamatosan visszatérő visszacsatolás vele kapcsolatban, mindig

ez a fejére olvasott mérce. Ezzel az életrajzi történettel párhuzamban

zajlik egy gyilkosságsorozat. Mindig is kulcskérdés az ilyen

eseteknél, hogy mi az indíték, illetve melyek az összefüggések a

gyilkosságok között, feltéve, ha ugyanaz a tettes. Az összefüggés:

Edgar Allen Poe, az ő történeteit ’dolgozza fel’, illetve tőle idéz. Az

először még gyanúsítottnak számító író, később segédkezik a nyomozóhatóságnak,

akik természetesen a további bűncselekményeket

szeretnék elkerülni. S így csordogál le a történet egészen a

Eredeti cím: The Raven

2012

Műfaj: misztikus, thriller, horror

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 6,4

Írta: Budai Kriszán

Rendezte: James McTeigue (V mint vérbosszú)

Forgatókönyv: Ben Livingston, Hannah Shakespeare

Zene: Lucas Vidal

Főszereplők: John Cusack (1408; 2012; A John Malkovich menet;

Con Air - A fegyencjárat; Azonosság), Luke Evans (Hallhatatlanok;

A három testőr), Alice Eve (Túl jó nő a csajom; Men in Black

3.), Brendan Gleeson (A falu; Trója)

végéig, fűszerezve egy kötelező jellegű szerelmi szállal. A leginkább

vonzó a filmben, nem a történet csavarossága, vagy a jól felépített

karakterek, hanem a hangulatában, illetve a brutalitásában

van. Természetesen, ha az ember horrorfilmekre szakosodott, illetve

látta már a közelmúlt összes divatos szériáját (Fűrész- és

Végső állomás-sorozatok), akkor nem fogja ezeket túlságosan értékelni.

Negatívumok kapcsán meg lehet említeni azt, hogy krimiként

nem tökéletes, sőt. Történet ritmusa néhol leül, a szerelmi

szál, túlságosan tipikus (gazdag apa leánya, a rossz életű férfiúval).

A színészi alakítások rendben vannak, de leginkább a látványtervezés,

fényképezés és a gyilkosságok bemutatása jelentette számomra

azt, hogy érdemes lesz majd ezt a filmet DVD-n is

megtekinteni.

FK

47


Import

Eredeti cím: Terminator 4. - Salvation

2009

Kiszerelés: díszdoboz, Moto-Terminator replika

Lemezek száma: 2 (1 BD + 1 DVD)

Extrák: werkfilmek, galériák, előzetesek, BD-extrák

TERMINÁTOR 4. - MEGVÁLTÁS

Sokan bizonyára kérdően néznének rám, ha ott

lennék mellettük, hiszen a Parajelenségek 3-ra (Film-

Kaptár #19) számítottak Import rovatunkban, ebben

a számban. Hogy miért a változás, annak teljesen egyszerű

az oka: azt tudjátok, hogy csak olyan külföldi kiadványt

mutatok be itt, ami megvan nekem, tehát

ténylegesen valós informácikkal, képekkel tudok szolgálni

róla. A PA3-at még nem sikerült beszereznem,

de ami késik, nem múlik. A Terminátor 4. pedig úgyis

aktuális most, hogy az első rész megjelenik hazánkban

Blu-rayen.

A kiadvány, amiről most szó lesz, a Terminátor 4. - Megváltás

(FilmKaptár #05) Moto-Terminator kiadása. Az én példányom

Olaszországból származik, így arról fogok beszélni, de máshonnan

is beszerezhető, az esetleges különbségek legfeljebb a hangokban

és a feliratokban lehetnek.

Vegyük hát jó alaposan szemügyre ezt a szép dobozt. Nem kell

szétszedni az egészet ahhoz, hogy megnézhessük a filmet, ugyanis

48

Díszdobozos, BD + DVD + Digitális másolat

Damina Dávid rovata

amikor elkezdjük kibontani, elég csak az egyik oldalt felhajtani,

hogy hozzájussunk a lemezekhez, mert így könnyedén ki lehet

húzni a nyíláson csak a lemeztokot. Ez akkor jó, ha nem szeretnénk

kibontani ereklyénket. Akik dobozban akarják tárolni, azok

így hozzáférhetnek csak a lemezekhez is. Amennyiben viszont tovább

bontogatunk, elénk tárul a filmben is szereplő Moto-Terminátort

mintázó szobor, ami egy talpazaton helyezkedik el. A

tetején találató gombot lenyomva rövid időre még a lámpái is világításba

kezdenek (elemmel működik, amit hozzáadnak). Óvatosan

bánjunk vele, nehogy eltörjük! A talpazatból lehet kihúzni a

lemezeket rejtő tokot. Nézzük hát végig, hogy mi található rajtuk!

Először is azonban, térjünk ki a magyar kiadásra! Magyarországon

a negyedik Terminátor DVD-n és BD-n is megjelent, mindkettőből

kapható volt egy szép fémdobozos kiszerelés is. A film

rendezői változata csak a BD-ken lelhető fel. A magyar kiadások

teljesen megfelelőek, elfogadhatóak, még extrákat is kaptunk

bőven. A Blu-ray lemez szinte teljes egészében megegyezik azzal,

ami a külföldön megjelent egyéb gyűjtői kiadásokban is találhatóak.

Létezik egy terminátor koponyát mintázó változat, és a cikkben

kitárgyalt Moto-Terminator, így ezeket elsősorban a széria

rajongóinak és a gyűjtőknek ajánlanám, a magyar DVD vagy BD

mellé teljesen odaillenek, és szépen mutatnak a polcon. Én a

motor miatt vettem meg, dísztárgynak, hiszen minden egyéb

szempontból a magyar BD-t használom, arról nézem a filmet és az

extrákat is.

A BD-t behelyezve a lejátszóba ugyanaz a mozgó, hanghatásokkal

teletűzdelt menü fogad minket, mint a hazánkban is meg-


jelent BD-n. A

különbség a két lemez

között szinte elenyésző, sőt igazából a magyar

még többet is tud, mert azon többféle hang

és felirat közül választhatunk, illetve

több (és más) előzetes van rajta az extrák

között. Ezen kívül minden más

megegyezik.

A kép 2.40:1-es, és nagyon szép.

Hangok: angol 5.1 DTS-HD Master-Audio

(gyönyörűen szól),

olasz 5.1 DTS-HD Master-Audio,

valamint angol látássérülteknek.

Feliratok: angol, angol halláskárosultaknak,

olasz, dán, finn,

hindi, norvég, svéd. A magyar verzión

ennél nagyobb a választék,

már csak a magyar miatt is.

A lemezen megtalálható a mozikban

látott 115 perces verzió, és a 118

perces rendezői változat is. Megkapjuk

a szokásos BD-s extrákat, mint BD Live, movieIQ,

cinechat.

A lényegesebb extrák pedig a következők: a

Maximum Movie Mode (Maximális moziélmény) bekapcsolásával

a film megnézése közben a rendező előjön, hogy végigkalauzoljon

minket rajta, beszél a forgatásról és egy rakás

dologról, közben pedig képgalériákat, storyboardokat tekinthetünk

meg. Kapunk két kisfilmet: az egyik a 19 perces Reforming

the Future (A

jövő újrateremtése), a

másik pedig bemutatja a Moto-Terminátorokat

9 percben. A Focus Points egy közel félórás

werkfilm a forgatásról, a trükkökről.

Továbbá megnézhetünk két előzetest:

Blu-ray beharangozó, Terminátor 3. -

A gépek lázadása. A magyar BD-n a

T3 helyett három másik trailert kapunk.

A második lemez egy DVD,

amin mindössze a film digitális

másolatát találjuk, semmi többet.

A leírtakból is látszik, hogy a

Moto-Terminátor kiadás mindössze

egy Digital Copyval nyújt

többet, így ha megvan a hazai BD,

sokat nem tudtok a külföldivel kezdeni,

tényleg csak a gyűjtők és rajongók

számára ajánlható, akik nem

sajnálnak kiadni párezer forintot (tehát

egyáltalán nem drága) lényegében egy Moto-

Terminátoros dísztárgyra.

FK

49


BD-ajánló

Erede cím: Psycho

1960

Műfaj: horror, thriller, miszkus

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 8,7

Rendezte: Alfred Hitchcock (Téboly; Madarak; Szédülés; Északészaknyugat)

Forgatókönyv: Joseph Stefano

Zene: Bernard Herrmann

Főszereplők: Anthony Perkins (A per; Gyilkosság az Orient expresszen;

A 22-es csapdája; Nyomorultak), Janet Leigh (A köd;

Vörös zsaru; A mandzsúriai jelölt; Halloween - Húsz évvel később),

Vera Miles (Aki megölte Liberty Valance-t; Psycho 2.; A

pokol tornácán), John Gavin (Spartacus; Látszatélet)

1960, akárhogy is nézzük, lényeges fordulópont a filmek és a

filmműfajok történetében. Ekkor ugyanis egy Alfred Hitchcock

(FilmKaptár #08-09) nevezetű, Hollywoodban ténykedő köpcös

50

Írta: Tasi Tibor

PSYCHO

angol úriember úgy döntö, filmre adaptálja Robert Bloch írását,

a Psychot. Az írót egy pár évvel korábbi, 1957-es eset ihlee meg,

mely jelentősen felkavarta a háború után jólétbe (és a kommunizmus

„külső fenyegetésével” szembeni paranoiába) szenderült

amerikai gyomorbensőket. A szigorú erkölcsös nevelésben részesíte

Ed Gein betegesen szerete édesanyja halála után az örökölt

plainfield-i farm házában szeméelepet, bizarr múzeumot,

egyszersmind vágóhidat rendeze be. A magányos fiú kezdetben

nekrofil hobbyjának élt, majd téveszméi és cselekedetei fokozatosan

durvultak, míg végleg el nem vesztee a realitás talaját a

lába alól. Az elrabolt holestekből, majd a későbbi áldozatokból

különféle berendezési tárgyakat készíte (ez a momentum megjelenik

A bárányok hallgatnak Buffalo Billjének esetében), de a

leghírhedtebb, egyszersmind leghorroriszkusabb eszköz egy lenyúzo

emberi arcbőrből készíte maszk volt (ez pedig A texasi

láncfűrészes-filmekben köszön vissza – 1. rész – FilmKaptár #18).

Ed Gein tehát mint hús-vér rém, termékeny múzsájává vált több


írónak és filmkészítőnek, de Hitchcock Psychojában jelent meg először

mozgóképen egy, az eseményeken alapuló történet.

Ugyan 1960 elő is készíteek már sorozatgyilkosokat főszereplővé

tevő vagy középpontba állító alkotásokat, pl. A tokzatos

lakó (érdekesség, hogy a történet első feldolgozását ugyancsak

Hitchcock kövee el 1927-ben, amit 1944-ben John Brahm változata

követe) vagy az M - Egy város keresi a gyilkost, majd a második

világháború ala megritkult az efféle alkotások száma,

mígnem ’60-ban két meghatározó mű is készült: az egyik a Psycho,

míg a másik egy angol thriller, a Kamerales volt (ám utóbbi csúfos

bukás le és keétörte a rendező, Michael Powell karrierjét, holo

manapság klasszikusnak számít a karakterek remek pszichológiai

jellemrajzának, valamint a nézői pozícióval foglalkozó

filmelméletek a film movumaival való példálózásának hála). Míg

a korabeli krika szájhúzogatva fogadta az említe alkotásokat, a

Kameralessel ellentétben a Psycho mégis siker le és mérföldkővé

vált. Történt ugyanis, hogy ezt követően nem csak megszaporodtak

a sorozatgyilkosos filmek, hanem szabályosan műfajok alakultak

(csak dióhéjban mind a giallo, mind a slasher, mind a

sorozatgyilkosos thrillerek gyökereként is számon tartható).

Temakailag tehát abszolút meghatározó műről beszélhetünk,

viszont erényei nem merülnek ki csupán ennyiben. Technikai

szempontból is olyan klasszikus jelenetekkel áldoa meg Hitch-

cock a szakmát, melyeket filmes stúdiumokon

rendre visszaidéznek. Talán mondani

se kell, de gondolok i a ’60-ban még

unikumnak számító lépcsős lezuhanás jelenetére,

de elsősorban a hírhedt zuhanyzós

szcénára, mely intenzív

montázstechnikájával képes olyan hatást

előidézni, melyet a későbbiekben gyakran

még az explicit erőszakábrázolással operáló

alkotások sem. Márpedig nyílt erőszak

nem jelenik meg ebben a jelenetben,

csupán apró utalások, mint a lefolyóba

csordogáló vér vagy a has felé közelítő

kés. A filmbéli feszültséget nagyban növeli

a Bernard Herrmann komponálta

remek, karakteres zene is (hol komor melódiáival, hol lüktető zajszerűségével),

mely újfent klasszikus le és többek közt az ugyancsak

klasszikus Re-Animator főtémáját is szolgáltaa

újrahangszerelve pár évzeddel később. Bár Hitchcock ekkor már

javában színesfilmre forgato, i mégis tudatosan élve a színek

és fények dramaturgiai funkciójával, a baljós világítással elláto

díszleteket és képi kompozíciókat fekete-fehérben tálalta, ami

végképp kiöl minden érzelmet a végeredményből, s egy kegyetlen,

a felszín ala irtózatos feszültséggel teli világot tár elénk.

A narravát tekintve ismét csak pozivumokkal lehet előhozakodni,

mint például a néző rafinált átverése a főszereplő személyét

tekintve, de a karakterrajzok is hibátlanok, kiváltképpen a gyilkos

moteltulajdonos Norman Bates-é. Akárcsak Ed Gein, ő maga is betegesen

ragaszkodik édesanyjához, emelle szabadidejében madarakat

töm ki (mondván, mert azok elevenebbnek tűnnek, de

emlősökkel már képtelen lenne foglalkozni). Szigorú erkölcsű, nem

utolsó sorban nőgyűlölő anyja halála után a rög nélkül maradt

Norman Bates tudata meghasadt és saját személyisége melle

anyapótlékként is „funkcionál”, parancsokat osztogat, valamint

kényszerí önmagát a rémteek elkövetésére (’60-ban még csak

a kezdő lépéseket teék meg az FBI-nál a gyilkospusok kategorizálása,

a profilozás felé, mégis érdekes, hogy már ezekben a korai

filmekben is ugyanazokat a jegyeket emelték ki a szerzők, melyek

később visszatérő elemekként evidenssé,

a filmekben pedig sztereo-

piákká váltak). Mindehhez

elengedhetetlen Anthony Perkins

zseniális alakítása is, aki hibátlanul

hozza a félszeg, pszichokus zavarokkal

küzdő sorozatgyilkost. Mi

sem bizonyítja jobban Perkins játékának

remekbeszaboságát,

minthogy arca végérvényesen egybeforrt

Norman Bates nevével, s a

’80-as évek folytatásmizériája

során további három epizódban

alakíthaa ismét az ikonikus alakot.

Végezetül az se véletlen, hogy

legyen valaki akár jártas a filmművészetben,

akár sem, a Hitchcock –

Psycho párost ritka, hogy be kelljen

mutatni neki. Ez a film megkerülhetetlen,

látni kötelező,

beszerzése pedig több mint javallo.

FK

51


DVD-ajánló

Eredeti cím: Paura nella città dei morti viventi

Angol cím: City Of The Living Dead

1980

Műfaj: horror

Magyar korhatár-besorolás: 18

IMDb pontszám: 6,1

Rendezte: Lucio Fulci (A pokol hét kapuja; Zombi; Fehér agyar)

Forgatókönyv: Lucio Fulci, Dardano Sachetti

Zene: Fabio Frizzi

Főszereplők: Christopher George (A nindzsa színre lép; Grizzly;

Az állatok napja), Catriona MacColl (A pokol hét kapuja; A temetőre

épült ház; Saint Ange), Carlo De Mejo (A temetőre épült

ház; Manhattan Baby), Antonella Interlenghi (Őrült nők ketrece

3. - Az esküvő), Giovanni Lombardo Radice (Ómen; Démonok

temploma; Stage Fright)

A horror territóriumának élőhalottak járta tájain barangolunk

ezúttal, de nem a vámpírok, és nem is a kísértetek a mai delikvenseink,

hanem a zombik.

Mindenekelőtt okvetlenül szükséges nagyon röviden megvizsgálni

a téma eredetét, valamint az azzal foglalkozó mozgóképek

evolúcióját. A zombi-mítosz gyökereit a nyugat-afrikai vudu hitvilágban

találjuk, mely a 16. sz.-ban „átvándorolt” Haitire, majd a

18. sz.-ban New Orleansba. A fekete mágiában jártas varázslók

(ún. bokók vagy bokorok) állítólag tetemeket élesztettek fel abból

a célból, hogy azok engedelmeskedjenek parancsaiknak. Egy másik

elmélet szerint viszont egy tetrodoxin nevű „varázsszer” hatásáról

van szó, mely leállítja az életfunkciókat, tetszhalottá téve az embereket.

A vásznon legelőször 1932-ben bukkant fel a figura: a Haitin játszódó

A fehér zombi még nem volt gonosz, húsevő szörnyeteg,

azzá csak az 1964-es Vudu vérfürdő (I Eat Your Skin) tette. A direktor,

Del Tenney megteremtette az első modern zombit, melyet

George Romero fejlesztett tovább az Élőhalottak éjszakájában

52

(1968) (FilmKaptár #06). A dokumentarista, apokaliptikus

hangvételű mérföldkő már ragályos harapású

kannibálokat vonultat fel.

Írta: Asztalos Viktor

ZOMBIK

VÁROSA

A szubzsánerre fogékonyaknak bizonyára nem kell bemutatni

Lucio Fulcit. Bár az előbb medikusként, majd forgatókönyvíróként

és rendezőként dolgozó úriember egyéb filmes műfajokban is tevékenykedett,

nevét elsősorban a most következő alkotásokhoz

köti a köztudat.

Minden a Romero jegyezte Holtak hajnalával (1978) (FilmKaptár

#06) kezdődött, amelynek hatására Fulci leforgatta a Zombie

Flesh Eatert (1979). Ezt Olaszországban Zombie 2 (ugyanis náluk a

Holtak hajnala volt a „Zombie 1”) címmel forgalmazták (nálunk

szimplán Zombi) (FilmKaptár #05).

A következő években legenda született. A Zombik városa egy

nem hivatalos trilógia első darabja; folytatásai kisvártatva követték

A pokol hét kapuja és A temetőre épült ház képében (előbbi

megjelent Magyarországon DVD-n, utóbbi sajnos nem). Érdekesség,

hogy a VHS-korszakban olyan minősíthetetlen címeken terjedt

itthon az 1980-as film alámondásos változata, mint Az

akasztott pap bosszúja vagy a Zombi lóg a harangkötélen.

Lássuk a történetet. Thomas atya felköti magát Dunwich városában,

amivel megnyitja az utat a temető halottai számára, hogy

kikeljenek sírjaikból, és romlást hozzanak világunkra. Ezzel egy időben,

egy New York-i szeánszon a médium Mary transzban érzékeli

a gonosz eljövetelét. Látszólag belehal a rémületbe, ezért azon

melegében eltemetik. Egy Bell nevű riporter engedi ki végül a koporsóból

a kétségbeesetten zajongó, valójában csupán tetszhalott

nőt, miközben Dunwichban Thomas atya néhány szörnyűséges

gyilkosságot abszolváltat rothadó szolgáival. Bell és Mary útnak

indulnak, hogy megállítsák a hajdani tiszteletes ámokfutását, le-


hetőleg még Mindenszentek előtt, amikor várhatóan az összes

holttest feléled, hogy bosszút álljanak. Nem teljesen világos, hogy

miért: azért, mert megzavarták örök nyugalmukat, netán a pap

halála miatt? De hát a franc se mondta neki, hogy végezzen magával…

Így is, úgy is az ártatlanok szívják meg. Jellemtelen alak az

ilyen.

A tömeges feltámadás egyébként azért lehetséges, mert – mint

kiderül – Dunwich történetesen a pokol egyik kapujára épült (egyben

ráadásul Salem romjaira – szóval fokozottan súlyos a helyzet).

A Howard Phillips Lovecraft által ihletett (a város neve is a halhatatlan

hatású íróra utal), okkult vonatkozású sztorit a rendező

Dardano Sachettivel karöltve írta a vászonra. Utóbbinak olyan kultuszklasszikusok

szkriptjei köszönhetők, mint a Démonok 1-2.

(FilmKaptár #09) vagy a Démonok temploma.

Tömören és röviden: a cikk tárgya a zombi-dúlás zsigeri eszszenciája.

Fulci járkáló hullái elsősorban nem nagy létszámukkal

rettentenek el, hanem állatias brutalitásukkal. Undorítóan foszladozó

fizimiskájukkal, torkukból előtörő mély morgás közepette

rendre feltűnnek a sötétben, és emberfeletti erejükkel könnyedén

szétmarcangolnak bárkit, puszta kézzel. Mészárolnak válogatás és

kímélet nélkül.

Eme mozik legfőbb jellemzője a gore – ahogy jelen esetben. A

cselekmény elemei nem mindenhol épülnek logikusan egymásra

(az imént felvetett kérdéseken kívül az sem teljesen érthető, Mary

mitől lesz tetszhalott, majd mitől tér magához), inkább öncélú, de

kétségkívül hatásos halálnemekkel borzasztják el a nagyérdeműt.

Példának okáért a hipnózissal kiváltott „önkihányás” (a papra meredő

nő szeme vérezni kezd, majd szép lassan kiöklendezi a beleit)

de főleg a lánya becsületét féltő, agresszív apa által elkövetett

fúrós kivégzés elég felesleges a szüzsé szempontjából.

Nemcsak ultraerőszakos, hanem pszichésen sokkoló illetve

gusztustalan jelenetekkel is találkozhatunk; ilyenek a férgektől

hemzsegő, vériszamós „csendéletek” mint a gyilkosságok következményei,

vagy a gótikus miliőben (temető, sírboltok) hőseinkre

támadó patkányok szerepeltetése. Ezen snittek alá nem mulasztottak

el gyomorforgató, tocsogó hangeffekteket, fülsértő sivításokat

keverni, a minél iszonytatóbb hatás elérése kedvéért. Hiába,

az ex-medikus Fulci kitűnően ismerte fajunk fóbiáit, félelmeit, és

gátlástalanul rátaposott az érzékeny pontokra.

A hangulat utánozhatatlan. A helyszín erősen hasonlít New Orleansra.

Szüntelenül gomolygó köd és füst, valamint süvítő szél

uralja Dunwich utcáit. A fényképezés és a zene egyaránt fantasztikus.

Fabio Frizzi definitív muzsikát komponált: a film végén felcsendülő,

örökérvényű dallam által megtámogatott képsor

tökéletesen kimeríti a „horror” fogalmát.

A maszkok kellően émelyítőek: zöld penész és vörös kelések

„ékesítik” a címszereplők külsejét. Személyes megjegyzés: lehet,

hogy a megvilágítás hiánya teszi (mindig csak sötétben szemlélhetjük

meg őket), de a Zombi talán jobb maszkokkal operált. Az

itteniek nem érnek fel az ottani zseniális munkákhoz.

Olasz sajátosság, hogy a színészi játék en bloc igen távol áll az

Oscar-nominálástól; itt sincs ez másképp. Ám ezt sikerrel feledteti

a fent vázolt kiválóságok garmadája.

Elkötelezett rajongók, a műfaj iránt igazán érdeklődők

számára kihagyhatatlan a Zombik városa.

FK

53


DVD/BD-ajánló

Eredeti cím: Wrath of the Titans

2012

Műfaj: fantasy, akció, kaland

Magyar korhatár-besorolás: 16

IMDb pontszám: 5,8

Rendezte: Jonathan Liebesman (A Föld inváziója - Csata: Los Angeles;

A texasi láncfűrészes mészárlás - A kezdet)

Forgatókönyv: Dan Mazeau, David Johnson

Zene: Javier Navarrete

Főszereplők: Sam Worthington (A titánok harca; Avatar; Borotvaélen;

Terminátor - Megváltás), Liam Neeson (A titánok harca;

Fehér pokol; Elrabolva 1-2.), Ralph Fiennes (A titánok harca; Az

angol beteg; Skyfall), Rosamund Pike (Doom; Hasonmás; Halj

meg máskor)

Ez sajnos egy izzadságszagú folytatás lett. Az első rész (Film-

Kaptár #10) nekem kellemes meglepetést okozott, igaz, elvárások

nélkül ültem neki. CGI orgia igaz, de pörgős, üresjáratok nélküli,

valóban szép látványvilágot felvonultató popcorn mozi lett. Vártam

a folytatás.

Ehhez képest….Perszeusz (Sam Worthington) idősebb lett (megnőtt

a haja, és van egy fia, slussz), maradt az emberek között, de

apja, Zeusz (Liam Neeson – egyre süllyed a hajó, ironikus módon

ezután következett a Csatahajó c. filmje, ami végül is tetszett, de

a neki szánt 5 perc kicsit vérlázító volt) rajta tartja a szemét.

Pech, hogy most Zeusz kerül bajba, mert Árész (Édgar Ramirez

– Domino; Che) és Hádész (Ralph Fiennes – szintén léket kapott

karriert látok, igaz, volt ott régebben egy Álmomban már láttalak

is J. Lo-val…..) szövetkezik, hogy Zeusz hatalmával kiszabadítsák

apjukat, Kronoszt, a Titánt, aki alig várja, hogy bosszút álljon a

száműzetéséért. (Abba ne menjünk bele, hogy lehet ember kinézetű

„Isten” gyermeke egy kősziklának, aki tömény magmát okád

magából.)

54

Írta: Horváth Tamás

A titánok haragja

Ki más mentheti meg a világot, mint ismét a félisten, Zeusz fia,

hűséges szárnyas paripáján. A szokásos „csak egyetlen fegyver”

képes legyőzni a gonoszt itt is kipiálhatjuk, csakúgy, mint Bill

Nighy-t (Rockhajó; Underworld; Igazából szerelem; Total Recall remake)

Hefaisztosz, a sánta kovácsisten szerepében. Neki a szokásos

humoros mellékszereplő figurát kell hoznia. Ezt a szerepkört

kapta a szintén angol Toby „Spíler” Kebbel (Agenor), aki a megboldogult

Poszeidon fiaként segíti hősünket.

Nincs lelőhető poén, sajnos izgalom se sok, a látvány is érzésem

szerint gyérebb, mint az előző részben. Összedobtak Hollywoodban

egy gyors folytatást, és állítom trilógia lesz belőle. Bár

minden a bevételektől függ. Az IMDB 5,8-as átlaga azért árulkodó

és bankot sem robbantott…szép csöndben bejött a mozikba,

ennyi, aztán megjelent lemezen.

A csalódottságom okai?

Worthingtonon végig azt éreztem, hogy: „Köt a szerződésem,

de legyünk túl rajta mihamarabb.” – ilyen téren emelem kalapom

Neeson és Fiennes előtt, akik kihozták a maximumot, más kérdés,

hogy ebben több nem volt. Nighy nem tölt elég időt a vásznon, de

ameddig ott van, az felejthető. Kennel hozza a ripacs figurát, úgy

tűnik ez testhezálló neki. Guy Ritchie azért kereshetett volna tökösebb

egyént is anno a filmjéhez (Spíler).

Nincsenek emlékezetes, ötletes karakterek, mint az első részben

(pl. a dzsinnek, banyák, skorpiók, a torz gonosz király), senkit

sem lehet kiemelni. A küklopszok jól néznek ki, de csak mert nagyon

akartam valami jót is mondani. Illetve itt legalább kapunk

egy Titánt, mert a címmel ellentétben az első részben egy gramm

sem volt. Titánok pedig végképp.

Az is furcsa, hogy elég könnyen hullanak az Istenek ahhoz képest,

hogy mindenhatóak. Szerintem viszketett a nézők orra pár

görög moziban.

Sok pozitívumot nem tudok mondani a filmről, sajnos popcorn

szórakozásnak is gyengus. Inkább az első rész.

FK


DVD-ajánló

Lucy (Emily Browning),

az egyetemista lány halmozza

a munkahelyeket.

Kisegít egy vendéglőben,

orvosi kísérleteket vállal és

fénymásol egy irodaházban.

Mindeközben támogatja

alkoholista barátját,

előadásokra jár és esténként

futó szexuális kalandokra

is vállalkozik. És ha

ez még nem lenne elég,

Lucy jelentkezik egy újsághirdetésre,

melyben felszolgálókat

keresnek. A

munkáról kiderül, hogy

több lánnyal egyetemben

kell néhány idősebb úriembert

kiszolgálni, a szó nem

hagyományos értelmében

is. A dolgok egyre veszélyesebbé

válnak, amikor Lucy

egy szinttel feljebb lép: elvállalja,

hogy bealtatózzák,

és amíg alszik, addig a ház

kliensei – a közösülésen

kívül – azt tegyenek vele, amit csak akarnak…

Egy csodás szépségű Csipkerózsika alszik egy hatalmas ágyban.

A szobába a háziasszony kíséretében egy öltönyös, idős úr lép, és

– bizonyos korlátok között – szabad kezet kap az alvó szépség fölött.

Ez nem egy pornófilm rövid ismertetője, hanem Julia Leigh

rendezőnő szürreális drámája. Az alvó szépség nem más, mint az

egyetemista Lucy, aki anyagi megfontolásból minden szembejövő

munkát elvállal. Leigh kíméletlen részletességgel mutatja be Lucy

életét, amely a számos, egymástól lényegesen különböző tevékenység

ellenére monoton, és egyben kilátástalan is. Fénymásolás

orrvérzésig, orvosi csövek torokba való ledugása, szórványos esti

kalandok, melyeket akár prostitúciónak is nevezhetünk és végül

az alvás, amely nem más, mint egy fejes ugrás az ismeretlenbe, és

a borzalomba: így telik-múlik Lucy élete.

Van azonban valami, ami nagyon nem stimmel, és ez maga a

főszereplő. Lucy mintha nemcsak abban az óriási ágyban aludna,

hanem egész életében is. Érzelmekből csak keveset mutat ki (a legtöbbet

alkoholista, és a végzetéhez közeledő barátjánál), és ez

akkor sem változik, amikor összecsapnak a feje felett a hullámok.

A történet vége nem lehet más, mint egy ébredés (de vajon milyen

hosszú alvás után?), amely megdöbbentő erejű, de ugyanakkor

talán megtisztulást is jelenthet.

A film mindemellett nemcsak egy fiatal élet sivárságát mutatja

be, hanem egy másikat, egy elmúlófélben lévőt is. Féltávnál egy

csodálatos, szívbemarkoló monológot hallhatunk az életről, annak

múlásáról, majd a végső beletörődésről. A monológ előadójának

Sleeping Beauty

Eredeti cím: Sleeping Beauty

2011

Műfaj: dráma

Magyar korhatár-besorolás: 18

IMDb pontszám: 5,3

Írta: Brányi Péter

sorsa végül, záró akkordként

összefonódik Lucyével.

Leigh mindehhez rendkívül

lassú, ám mégsem

eseménytelenséget generáló

tempót használ, így

megtámogatva a hősnőjében

zajló folyamatokat; ez

a tempó (sok állóképpel, és

lassú ráközelítéssel) végül

az utolsó előtti jelenet intenzitását

az elviselhetetlen

határáig fokozza.

Óriási élmény volt (úgy

körülbelül egy háromnegyed

éve) ennek a filmnek

a megtekintése, ezért nagy

volt az öröm, amikor megláttam,

hogy a magyar művészmozik

is műsorukra

tűzték júniustól a Sleeping

Rendezte: Julia Leigh

Forgatókönyv: Julia Leigh

Zene: Ben Frost

Főszereplők: Emily Browning (Álomháború; Hívatlan vendég; Lemony

Snicket - A balszerencse áradása), Rachael Blake, Eden Falk

Beauty-t (a cím érdekes módon megmaradt angolul). Miután először

láttam, utánaolvastam itt-ott, és eléggé meglepett, hogy a vélemények

nagyjából két minősítésre redukálódtak: az egyik a

„pocsék” (és csúnyább változatai), a másik a „nem értem” volt (valószínűleg

az utóbbi minősítésből következett az első). Holott

Leigh egyáltalán nem használ bonyolult képnyelvet, és egy egyszerre

csodálatos és borzasztó világba kalauzol el minket úgy, hogy

nagyobb mértékben nem is pakolja tele a filmvásznat szimbólumokkal.

Ezzel szemben felidéződik Just Jaeckin „The Story of O”-ja,

valamint a nagy Stanley Kubrick és Jane Campion (aki itt producerként

működött közre) stílusa is.

Mindent egybevetve, a Sleeping Beauty egy hatalmas filmes élmény,

egy lenyűgöző, gondolkodásra kényszerítő

keverék meséből és szociáldrámából.

FK

55


Összefoglaló

BOOGEYMAN

Az USA-ban elhíresült rém, a Boogeyman (magyar fordításban

mumusnak lehetne mondani) sok ezer gyerek álmait keseríti meg.

Ő a rém, aki az ágyak alatt és a szekrényekben lakozik, és aki éjszakánként

rettegő gyerekeket ijesztget halálra, visz magával.

Klasszikus rémtörténet, ami néha-néha még a filmesek fantáziáját

is felkelti, ahogy az a 2005-ös Boogeymanben is történt.

Biztos te is érezted már, hogy félsz elaludni, mert úgy érzed,

mintha leskelődne rád valami a sötétben. Elég a szekrényajtó apró

nyikorgása, és máris a takaród alá bújsz. Így van ezzel Tim is, csakhogy

az ő félelmei nem alaptalanok, és hamarosan végig kell néznie,

ahogy a szekrényéből előmászó rém örökre elviszi az apját.

Évekkel később Tim már felnőtt, azonban továbbra is retteg egyedül

maradni a sötétben, és jobb szeret nem szekrények közt maradni.

Anyja halálát követően hazautazik a temetésre.

Megpróbálván félelmét legyőzni, éjszakára a régi házukban marad,

hogy rendbe szedje azt. A Boogeyman azonban újra támadásba

lendül, és ezúttal üldözőbe vesz mindenkit, aki Timmel kapcsolatban

áll.

Első körben leszögezném, hogy ennek a filmnek semmi köze az

1980-as The Boogeyman című filmhez, melynek szintén két folytatása

készült, illetve Stephen King The Boogeyman című novellájához

sem (az Éjszakai műszak kötetben). Ez egy teljesen önálló

alkotás, aminek történetét az Odaát című sorozatért

is felelős Eric Kripke találta ki, és harmadmagával

56 meg is írta a forgatókönyvét. Végignézve a filmet,

Írta: Damina Dávid


mely egyáltalán nem emelkedik ki az átlagból, és a története se

nem eget rengető, se nem újszerű, igazából simán belefért volna

az Odaát első évadjába, egyetlen epizódba; talán volt is hasonló

rész, már nem emlékszem. A lényeg, hogy Stephen Kay (Get Carter)

rendező és Kripke egy teljesen sablonos és egyszerű horrort

hoztak össze.

A színészek se nyújtanak igazán átlagon felüli teljesítményt:

Barry Watson végig ugyanazt a rémült fejet vágja, Emily Deschanel

(a szintén színésznő Mary Jo Deschanel lánya, és Zooey Deschanel

nővére) pedig nem jut elég szerephez, hogy igazán

kibontakozhasson, a Dr. Csont (1. évad – FilmKaptár #16) című sorozat

címszereplőjeként sokkal emlékezetesebbet alakít. Lucy

Lawless pedig szinte végig hullát vagy elmaszkírozott szellemláto-

mást játszik, alig van néhány perce az egész filmben.

A befejezés túlságosan egyszerű, az effektek csúnyák, főleg a

film vége felé, amikor már ténylegesen megmutatják a rémet. Van

egy-két szép kamera-beállítás, de az nem sok. Leginkább csak negatívumokat

tudok mondani a filmről, ami azonban mégis nézhető.

Nem annyira szörnyű, hogy ne lehessen megnézni, és még ha

tele is van előre megjósolható ijesztgetésekkel, azért azok mégiscsak

működnek olykor-olykor, és sikerül némi feszültséget csalni

a nézőbe. Összességében persze ez mind kevés, így csak azoknak

ajánlható, akik szeretik az olyan filmeket, mint az Ők, A sötétség

leple, a Darkness - A retegés háza, vagy a Don’t Be Afraid of the

Dark, tehát a sötétben megbújó, szinte csak sötétben támadó, a

fényre érzékeny szörnyeket felvonultató mozgóképeket.

A rossz véleményű kritikák ellenére a Boogeymannek nem volt

annyira gyenge a fogadtatása, hiszen a ráfordított pénzt több mint

háromszorosan hozta vissza, és végül két csak DVD-re szánt folytatása

is készült. Az első, a 2007-es Boogeyman 2.

57


Laura és Henry gyerekként kénytelen végignézni, ahogy a Boogeyman

lemészárolja a szüleiket. Tíz évvel később Henry (Matt

Cohan) gyógyultan hagy el egy pszichiátriai intézetet, és San Franciscóba

indul állásinterjúra. Laura (Danielle Savre) azonban nem

bír egyedül maradni otthon, ezért ő meg beköltözik bátyja egykori

szobájába. Rögtön az első éjszaka különös gyilkosság történik, ezt

azonban csak a néző tudja, illetve Laura sejti, mindenki más viszont

balesetnek titulálja a dolgot. Megkezdődik a különböző fóbiákkal

rendelkező bentlakó fiatalok csoportfoglalkozása, amit két

orvos, Dr. Jessica Ryan (Renée O’Connor – Xena – sorozat) és Dr.

Mitchell Allen (Tobin Bell – Fűrész-filmek) vezet. A terápia veszekedésbe

torkollik, majd újabb gyilkosság történik, és úgy tűnik

nincs megállás. Laura úgy gondolja, a Boogeyman a tettes, és sorra

szembesíti a fiatalokat a saját félelmeikkel, miközben megöli őket.

Az éjszakára lezárt intézetből nincs kiút, a sötétben pedig elszabadul

a pokol...

Jobb lesz, ha rögtön az elején elárulom, a folytatás sokkal jobb,

mint az első rész. De tényleg! Ugyan kiderül belőle, hogy mi történt

Timmel az első rész eseményei után, sok köze nincs az előzményekhez,

így nyugodtan megtekintheti az is, aki nem látta az

elsőt. Aki pedig látta, és nem tetszett neki, annak is ajánlanám a

58

Boogeyman 2-t, mely bár nem váltja meg a világot, de bőven nézhető,

és nekem kifejezetten tetszett.

Ezúttal már nem csak ijesztgetnek bennünket, hanem a feszültség

és az izgalom is sokkal inkább jelen van a játékidő alatt. A

csak DVD-re szánt jelleg (ide azért annyit hozzáfűznék, hogy egykét

országban moziban is vetítették limitált kópiával) miatt nem

kellett a korhatár-besorolással foglalkozni, így telepakolhatták a

filmet véres jelenetekkel. Míg az elsőben alig volt vér, illetve

semmi meztelenkedés, addig itt már rögtön a legelején látványosan

kibeleznek valakit, és ez így megy utána végig, és még némi

pucérkodás is akad. Szóval tényleg brutális lett a film, elég kegyetlenre

sikeredett jóformán az összes gyilkosság. Végtére is a

legnagyobb félelmek és problémák válnak valóra.

További pozitívum,

hogy a szereplőgárda

is

sokkal szimpatikusabb,

és még a

történet is jobb

lett, tartogat egykét

meglepetést.

Tobin Bell legelső

jelenetében megfog

egy felvevőt,

belehelyez egy kis

kazettát, és elkezd

rá beszélni, ezzel

akár direkt, akár

véletlen, de szép

kis Fűrészes (6.

rész – FilmKaptár

#07; 7. rész – #14)

utalást adva a nézőknek.Nincsenek

gagyi

számítógépes effektek,

a trükkök

mindenhol szépen meg lettek csinálva, a Boogeyman esetében egy

baromi jó maszkot használtak.

Jeff Betancourt volt a rendező, és különösebb gondom nincs a

munkájával. Lehet, hogy akadnak benne klisék, meg kitalálható

elemek, de ezek ellenére is remekül lehet rajta szórakozni, tehát

ajánlanám a direktor első rendezését megtekintésre a témára/műfajra

fogékonyaknak, borzongásra és trancsírozásra vágyóknak.

Betancourt egyébként elsősorban vágóként dolgozik,

olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Átok 1-2., Ördögűzés

Emily Rose üdvéért, A túlvilág szülötte (FilmKaptár #03), Ismeretlen

hívás (FilmKaptár #17), A romok, Amerikai Pite - A találkozó.

A film nem hozott annyi bevételt, mint kellett volna, mégis elkészült

2008-ra a Boogeyman 3. A pszichiátriai intézetben történt

mészárlástól hangosak a híradások. Dr. Mitchell Allen halálát követően

a lánya, Audrey megtalálja a naplóját, és benne a feljegyzéseit

a Boogeymanről. Audrey hamarosan hinni kezd a


természetfeletti lényben, ami ezzel tulajdonképpen meghívást kap

az egyetemi kollégium épületébe, ahol a lány, és még sok más diák

is lakik. Audrey hamarosan halálát leli, legjobb barátja, Sarah (Erin

Cahill) pedig végignézi az egészet. A rémület kezdetét veszi, ám

senki sem hiszi el Sarah-nak, hogy tényleg a Boogeyman lett volna

a tettes, mindenki öngyilkosságra gondol. Hamarosan újabb halálesetek

történnek, és Sarah rájön, hacsak nem talál ki gyorsan valamit,

vérfürdő lesz a kollégiumban...

A trilógia záró darabját Bulgáriában forgatták, Gary Jones (Óriáspókok;

Krokodil 2.) rendezte, és egy-két apróbb hibától eltekintve

rendben van a Boogeyman 3., mely második helyen

szerepel a tetszési ranglétrán. Még ez is jobb lett, mint az első rész,

a másodiknál azonban laposabb, elég lassan indul be, de aztán kellőképpen

megtalálja a maga megfelelő hangulatát. Egy csak DVDs

harmadik részhez képest teljesen nézhető a film. A történet nem

egy nagy szám, bár azért itt is akad egy-két húzósabb pillanat,

főleg a vége felé. Valamivel kevesebb a vér, mint a másodikban, és

a halálesetek se lettek annyira brutálisak, némelyik konkrétan teljesen

egyszerűnek mondható. Az effektek terén a maszkos meg-

oldás mellett visszatértek a CGI-hoz, ami elég vegyes lett; van, ahol

csúnya, van, ahol meg elmegy.

Ahogy továbbvitték a második rész sztoriját, az se volt valami

nagy durranás, a nem túl erős kapcsolódási pont szinte el is vész

rögtön a film elején Audrey halálával. Nekem jobban tetszett

volna, ha a konkrét sztorit folytatják a harmadikban, és a teljes

koncepciót átemelik, mert az nagyon bejött a középső részben.

Hogy pontosan miről is van szó, azt persze nem árulom el, mert

nem akarom lelőni a poént. De most már mindegy, ez lett belőle,

ezt kell szeretni, vagy nem szeretni. Szerintem túlságosan nagy panaszunk

így sem lehet. A Boogeyman 3-at se fogjuk beválogatni a

100 legjobb horrorfilm listájára, és ki tudja milyen helyezést érne

el egy ezres listán, de azért meg lehet nézni, és ha tetszett, amit

eddig láttál, akkor már a harmadik se maradjon ki.

Amennyire gyengén szerepelt az első rész, olyannyira lett jó a

második, a harmadik pedig a kettő közt táncol a maga jobb és rosz-

szabb tulajdonságaival együtt. És bár

összességében tényleg nem tekinthetjük

a Boogeyman-trilógiát a horror

műfaj kiemelkedő és rendkívül emlékezetes

darabjának, a végére én már

Boogeyman (2005)

Boogeyman 2. (2007)

Boogeyman 3. (2008)

sajnáltam, hogy véget ért, és nincs negyedik rész, mert még simán

kedvem lett volna akár két további felvonáshoz is. Tipikus olyan

széria ez, ami nem nevezhető kiemelkedően jónak, mégis jól elszórakozik

rajta az ember, és élvezi az ijesztgetéseket, valamint a

mészárlásokat. Ha nem unod a mai tucatszériákat, mint amilyen

például a Halálos kitérő (4. rész – FilmKaptár #19), hanem kedveled,

élvezed őket, tetszenek, és szívesen nézed az újabb és újabb

részeiket, akkor a Boogeyman is Neked való. Egyszeri megnézésre

tökéletesen alkalmas a trilógia, és ha sikerült kikapcsolnia, elszórakoztatnia,

megijesztenie, akkor akár többször is nézhető.

A széria mögött egyébként Sam Raimi áll, mint producer, illetve

a Ghost House Pictures; a stúdió új filmje, a Démoni

doboz most szeptembertől látható a magyar mozikban.

59

FK


Összefoglaló

Veszett kopó

Joe Vickers járőr

sok mindenben különbözik

Matt Cordelltől

(a legutóbbi

számban ismertetett

Mániákus zsaru 2.).

Nem élőhalott, nincs

emberfeletti ereje,

és… sosem volt

rendőr. Ami összeköti

őket, hogy

mindketten (vagy

előbbi az utóbbi

mintájára, tekintve,

hogy a Mániákus

zsaru 1988-ban támadt

először) szeretnek

embereket

gyilkolászni uniformisban.

Ennél persze

többről van szó…

Taglalt filmjeink

sosem voltak és lesznek

klasszikusok,

ámde meglovagolva az évek óta tomboló retro lázat, simán kikapcsolnak

másfél órára egy gondolkodni éppen nem akaró fáradt

agyat.

A Veszett kopó-filmek (Veszett zsaru címen is futnak) TV-ből,

tékából ismerősek lehetnek, sőt a szemfülesek, a mai napig megtalálhatják

őket, ha tudják, hol keressék. Érdemes? Mindjárt kiderül

az erre fogékonyaknak.

A 80-as években igazi divatja volt a később feltámadt, feltámasztott

(Sikoly, 1996 – FilmKaptár #14) slasher, vagyis sorozatgyilkos

filmeknek. Ezekben nem egyszer poénosra vett morbid

gyilkos vadássza le a meglehetősen buta, és abszolút nem szimpatikus

áldozatokat. Ezekre a filmekre legtöbbször már címből következtetni

lehetett, ergo nem vettünk zsákbamacskát.

Jelen alkotás először a jó rég megboldogult MSat nevű kérészéletű

adón talált meg engem. Akkoriban már ismertem a Mániákus

zsaru-szériát, bevallom, azt hittem ez elé ülök le,

címváltoztatás Színes RTV módra, gondoltam. De nem, ezúttal egy

teljesen új sztorit kaptam, akkor meglehetősen felejthetőt.

Egy diliházból megszökött sátánista fazon rendőrnek kiadva

magát csemegézik a legkülönbözőbb áldozatok között, nem egyet

„gazdájának” felajánlva. A logikától vegyünk is fájó búcsút, ne szépítsük,

ez egy trash movie. Nálam az idő megszépítette a dolgokat,

de attól a tény tény marad. Mi miatt érdemes leülni rá?

A főszereplő Robert „Bobby” R. Shafer lehetett kb. az egyetlen

igazi színész a csapatban, őt még a magyar néző is ismerheti az Office

című sitcomból. A játéka itt speciel borzalmas, igazi ripacs,

félni nem lehet tőle, erőltetett gesztusok, és fájdalmas poénok kísérik

végig a játékidőt. Mégis ő

viszi a hátán a cuccot, egyfajta

kult arc lett az USA-ban, és nem

véletlenül készült egy „turbósított”

folytatás is 4 évvel később.

Amit viszont ki kell emelnem:

a zene. Az

bizony nyomasz-

60 tóra sikeredett.

Írta: Horváth Tamás

Az elszigetelt környezet

(a film java

része este, egy erdőben

játszódik, ahova

fiatalok mennek kirándulni

egy villába.)

is rányomja a bélyeget.

A gyilkosságok

nem túl véresek,

gondolom ezt próbálták

feldobni a

humor erőltetésével.

A film végén jön

az abszolút logikai

bukfenc, ugyanis

emberünk csak nem

akar megpusztulni,

valószínű „sátáni”

erejének, bár Michael

Myers (Halloween

– FilmKaptár

#10) sem halandó, csupán papíron.

93-ban jött a folytatás, ami, említettem, fel lett dobva rendesen.

Fájdalom, a világon csak vágottan adták ki, de itt legalább volt

mit kivágni… sajnos. Én is ezt a verziót ismerem, de külön volt szerencsém

a kimaradt jelenetekhez. Kérdés: mi alapján adnak ki

DVD-n egy VÁGOTT filmet? A néző abszolút szembeköpése. Sajnos

volt erre példa bőven nálunk is a régmúlt feliratos Warner

DVD-k által…

Jó rendőrünk itt már Csuja Imre hangján szólal meg, ez valódi

erősítés a mi szempontunkból. A humor fonal erősebb lett, több

a gyilok, több a vér, ötletesek a gyilkosságok, és rengeteg szilikonmell.

Na igen, mi kell a népnek, ugye. Sajnos a hölgyek is a vágóasztalon

végezték, de azért kapunk így is kis ízelítőt a bájaikból.

Vickers ezúttal kipécéz magának egy beszélgető párost egy bárban,

ahol épp kávézik, meg fánkot zabál, ezzel is rásegít a rendőr

életérzésre. A két öltönyös ficsúr egy készülő legénybúcsúra készül,

nőkkel, piával, droggal, ami zene hős rendőrünk füleinek,

mint hivatkozási alap a gyilkosságokra. Meg is fenyíti őket kicsit a

hallottak alapján, amitől egyikük gyakorlatilag bepánikol, és ez sajnos

a film egészében így lesz, rettentő idegesítő figura, naná, hogy

túléli.

A film főcíme nagyon hatásos, ha a logikát megint otthon hagyjuk.

Tűző napon nyitott ablakkal parkoló rendőrautó tele testrészekkel,

ami nem bűzlik 200 méterről? Na, mind1, ettől még

érdekes lett a zúzós zenére történő kezdés, amin elénk tárul a

kocsi tartalma.

A buli az irodaházban csak megkezdődik, jönnek a lányok, sőt,

a dolgozó titkárnők között is akad egy-két formás darab, akik nem

szendék. A folytatást sejthetjük, Vickers szisztematikusan iktatja ki

egyenként az áldozatokat, kezdve a portással, akin kapásból bemutat

egy szemműtétet ceruzával á lá Wesley Snipes.

A végén emberünket az utcán gyakorlatilag meglincselik, pár

szórakozó fiatal, de a kórházból szépen kisétál az utolsó képkoc-

kán. Műtőszerelésben…

Akit ezek után sem rettentettem

el, az próbálkozzon nyugodtan

a megnézésükkel.

Erősen ajánlott környezet: haverokkal,

sörrel, pizzával, ha

épp nincs jobb program. FK

Psycho Cop (1989)

Psycho Cop Returns (1993)


DVD/BD-ajánló

Egy újabb római kori, történelminek nevezett film. Az eddigiek

nagy része igencsak jóra sikeredett, vagy legalábbis nézhetőre.

Tehát, bőven volt ok a bizakodásra eme alkotást illetően.

Azonban a kezdeti lelkesedés nagyon gyorsan átcsap szenvedésbe.

Pedig tényleg ígéretesen indul, noha bizonyos dolgok sejthetőek,

és sablonoktól sem mentes egyáltalán, értelmetlenségből

meg nincs hiány. Már a legelején. Nem is tudom, hogy mit vártam

a későbbiekben.

Van nekünk egy vezérféleségünk, Marcus Aquila, akiről hamar

kiderül, hogy nincs minden rendben a családjával. Apja, aki a 9.

légiót vezette, elvesztette az arany jelképet, ami egy sast ábrázolt,

így emiatt szégyenben kell élnie fiának. Főleg, hogy olyan hírek is

terjengnek, hogy Flavius Aquila gyáván elmenekült, és úgy érte a

halál. Tehát főszereplőnknek egy célja van: visszaszerezni a madarat,

ezzel tisztára mosni apja becsületét, meg a sajátját, nah meg

úgy általában az egész Aquila családét.

Főhősünk kezdésként Britanniába utazik, ahol egy kisebb erőd

ostromában bizonyít, hogy mennyire bátor, képzett és harcos vezető,

azonban súlyosan megsérül, de semmi vész, a katonái életét

megmenti, őt pedig leszerelik, kitüntetik, aztán már csak fel kell

épülnie. Ebbe azonban nem nyugszik bele, mivel neki nem kitüntetések

kellenek, hanem a sas, amivel tisztázhatja apját, miközben

igazi dicsőségre, hírnévre tehet szert! Ám mindehhez egy

segítőre van szüksége, aki jól ismeri a terepet, tehát valaki helyi.

Ez nem lesz más, mint egy Esca nevezetű rabszolga, akit valami

gladiátorviadalszerűségen akarnak kivégezni, de Marcus oly nagy

meggyőző erővel rendelkezik, hogy a vérre szomjas tömeg szinte

azonnal lecsillapszik, és megkegyelmeznek a szerencsétlen Escanak,

aki hagyta, hogy az ellenfele kissé megcsapja párszor, mert

ezzel biztos bizonyítani akart valamit. Hogy mit, arra még nem jöttem

rá, mert idővel kiderül, hogy ez a srác azért nem finnyáskodik,

s bizony nagyon kiváló harcos. Szóval rejtély számomra ez a rész.

A lényeg, hogy rövidesen útnak indul Marcus friss brit szolgájával,

Esca-val, hogy Hadrianus falán túl, Kaledónia fennsíkjain felkutassa

apja nyomait, meglelje a jelképet, visszaszerezze, majd viszszavigye

Rómába, hogy lemossa apjáról, saját magáról, családjáról,

rokonairól, barátairól, ismerőseiről, stb. a szégyent.

Nagyjából ennyi a történet. Eléggé bő lére eresztettem amúgy.

Azt viszont nem értem, hogy mit keresnek Britanniában rövidnadrágos,

félmeztelen indiánok, de ez betudható történelmi tudatlanságomnak

is akár. Ellenben nem csak ez az egyetlen egy

érdekesség akad. Az sem világos számomra, hogy szerencsétlen

druidák, akik gonosz, könyörtelen vademberekként lettek ábrázolva,

hogy létezhet, hogy nem ismerték az íjat? Vagy mondjuk a

parittyát? Nehéz elhinnem, hogy nem látták a falakon felsorakozott

páncélos katonákat. Vagy éppen nem érezték az árokban lévő

szurok szagát! Ráadásul vaksötétben lazán megmásszák a vastag

karókkal szegélyezett falat.

Egyetlen pozitívuma a filmnek a helyenkénti szép tájkép, mert

Eredeti cím: The Eagle

2011

Műfaj: kaland, dráma

Magyar korhatár-besorolás: 12

IMDb pontszám: 6,2

Írta: Ezüst Koppány

A

SAS

Rendezte: Kevin Macdonald (A dolgok állása; Az utolsó skót király)

Forgatókönyv: Jeremy Brock

Zene: Atli Örvarsson

Főszereplők: Channing Tatum (A sereg nem enged; G.I. Joe - A

kobra árnyéka; Kedves John; 21 Jump Street - A kopasz osztag;

Magic Mike; G.I. Joe - Megtorlás), Jamie Bell (Kedves Wendy!;

King Kong; Hipervándor; Tintin kalandjai; Borotvaélen), Donald

Sutherland (A piszkos tizenkettő; Kelly hősei; A sas leszállt; Lánglovagok;

A parazita; Űrcowboyok; Az olasz meló; A mestergyilkos;

Az éhezők viadala)

még a jó kis csatajeleneteket is sikerült bűnunalmasra elkészíteni,

hogy az ember egyetlen pillanatig sem képes élvezni, főleg izgulni,

bár 1-1 pillanatra az elején felsejlik a 300, de aztán gyorsan el is

tűnik, és megközelítőleg sem kapunk olyan látványos, véres és

erőteljes harcot, mint abban.

Érdekessége a műnek, hogy rengeteg magyar is részt vett

benne, főleg szereplőként, de a stábban is szép számmal található

hazánk fiai és lányai közül. Főleg utóbbi. Mindez persze úgy fordulhatott

elő, hogy kis hazánkban forgattak javarészt, így érthetőek

a szép tájképek.

A főszereplő Channing Tatumnak volt már néhány sokkal jobb

filmje, akárcsak az Esca-t alakító Jamie Bellnek. A legismertebb

név Donald Sutherland, aki Marcus nagybátyját alakítja, nem

éppen felejthetetlenül. Ezzel azt hiszem, sokat elárultam a színészi

teljesítményről.

A sok magyar résztvevő miatt lehet érdemes egyszer végig szenvedni

a filmet, mely közel 2 óra hosszú, de aki jót akar magának,

az megnézi az előzetest, és megelégszik annyival, mert az még

nagyjából tűrhető. Bár a trailerek túlnyomórészt jók szoktak lenni.

Szerencsére ez sem kivétel ez alól. Aki némi római korban játszódó

filmre kíváncsi, az tehet egy próbát, viszont a csalódás nem kizárt!

Viszont szerintem a Spartacusszal sokkal jobban jár vagy a Gladiátorral,

csak, hogy néhányat említsek az igazán jól sikerültek közül.

Egyébként a film 2011 októbere óta beszerezhető mind DVD,

mind BD-változatban. A kettő között igazából csak minőségbeli különbség

figyelhető meg, mert extrák tekintetében teljesen megegyeznek.

Néhány kimaradt jelenet, egy alternatív befejezés, egy

Így készült werkfilm és egy kisfilm kapott a korongokon

helyet. Van magyar és angol hang, illetve magyar

felirat is.

61

FK


Sorozat-ajánló

62

Írta: Damina Dávid

Itt az ősz, és ezzel együtt kezdetét vette a 2012/13-as sorozatévad is az amerikai televíziókban. Összeállításunkból

megtudhatjátok, hogy milyen szériák térnek vissza egy új évaddal, és mely újdonságokra érdemes odafigyelni.

Mi: 666 Park Avenue - 1. évad

Hol: ABC

Start: szeptember 30.

Mi: American Horror Story: Asylum / American Horror Story - 2. évad

Hol: FX

Start: október 17.

Mi: Castle / Castle - 5. évad

Hol: ABC

Start: szeptember 24.

Mi: Dexter / Dexter - 7. évad

Hol: Showtime

Start: szeptember 30.

Mi: Fringe / A rejtély - 5. évad

Hol: FOX

Start: szeptember 28.

Mi: Homeland - 2. évad

Hol: Showtime

Start: szeptember 30.


Mi: New Girl / Új lány - 2. évad

Hol: FOX

Start: szeptember 25.

Mi: Once Upon a Time / Egyszer volt, hol nem volt - 2. évad

Hol: ABC

Start: szeptember 30.

Mi: Revenge / Bosszú - 2. évad

Hol: ABC

Start: szeptember 26.

Továbbá:

Bones / Dr. Csont - 8. évad – FOX, szeptember 17.

Gossip Girl / Pletykafészek - 6. évad – The CW, október 08.

Hart of Dixie - 2. évad – The CW, október 02.

Haven / Haven - 3. évad – SyFy, szeptember 21.

Mi: Sons of Anarchy / Kemény motorosok - 5. évad

Hol: FX

Start: szeptember 11.

Mi: The Vampire Diaries / Vámpírnaplók - 4. évad

Hol: The CW

Start: október 11.

Mi: The Walking Dead - 3. évad

Hol: AMC

Start: október 01.

The Mentalist / A mentalista - 5. évad – CBS, szeptember 30.

Person of Interest / A célszemély - 2. évad – CBS, szeptember 27.

Revolution - 1. évad – NBC, szeptember 17.

Supernatural / Odaát - 8. évad – The CW, október 03.

Touch - 2. évad – Fox, október 26.

63


Underground

A vakond (El topo) megértéséhez nem árt tudni néhány dolgot

a rendező Alejandro Jodorowsky személyéről. A chilei születésű

Jodorowsky a filmrendezés mellett zeneszerző, színész, pantomimes,

képregényíró, cirkuszi mutatványos, költő, pszichológus, valláskutató,

tarot szakértő (többek között) egyszerre. A művész

polihisztort a szakma megalkuvásra képtelen fenegyerekként

könyvelte el, gazadag tudástőkéje mindenen nyomot hagy, amihez

csak hozzáér. Első mozija, a nagy port kavart Fando és Lis (Fando

y Lis), mely egy paralízisben szenvedő lány és impotens kedvesének

bizarr története. A film bővelkedik erőszakos és szexuálisan

perverznek is bélyegezhető jelenetekben (Lis a sírköveken maszturbál),

a mexikói bemutatón kis híján Jodorowsky-t is meglincselték

tabudöngetésért. A rendező kedveli a horrorfilmek világát,

Romero, Az élőhalottak éjszakáján (Night of the Living Dead –

FilmKaptár #06) kívül, Tod Browning Szörnyszülöttek (Freaks) mesterműve

nagy hatást gyakorolt rá. A vakond 1970 decemberében

kezdte meglehetősen hosszú mozi karrierjét. Műfaját tekintve a

szakirodalom metafizikus westernnek határozta meg, de szürreális

pillanati, horrorisztikus, véres jelenetei folytán, nehéz ponto-

san bekategorizálni, talán nem is szükséges.

A VAKOND

Keresztes Gergely rovata

A western volt az egyik első a mainstream műfajok közül, mely karizmatikus jegyeinek köszönhetően hamar körülírhatóvá

vált. A vadnyugat világa, pisztoly párbaj, bajba jutott hölgyek, lovas üldözések mind a kihagyhatatlan kellékei

lettek. A filmipar átalakulása, vietnámi trauma, feminista mozgalmak következtében a műfajzsáner számtalan

változáson ment keresztül. John Wayne-t lassan felváltották az új revizionista western anti-hősök, a naiv látásmód

megtelt cinizmussal, Sergio Leone, Sam Peckinpah és a hollywoodi reneszánsz ifjú titánjai újrarajzolták Amerika

hőskorát. Az Underground rovatban természetesen a műfaj egy különc darabját szeretném elétek tárni, ami a Rózsaszín

flamingók (Pink Flamingos – FilmKaptár #15) kapcsán már említett, éjféli mozik (midnight-movie) fundamentuma.

Eredeti cím: El topo

1970

Műfaj: western

Magyar korhatár-besorolás: nincs információ

IMDb pontszám: 7,4

Rendezte: Alejandro Jodorowsky (A szent hegy; Szent vér)

Forgatókönyv: Alejandro Jodorowsky

Zene: Alejandro Jodorowsky, Nacho Méndez

Főszereplők: Alejandro Jodorowsky (A szent hegy), Brontis Jodorowsky,

Robert John

64

A vakond két nagy fejezetre osztható, akárcsak a

Bibliában, a genezistől lassan eljutunk az apokaliptikus

megsemmisüléshez. El Topo (Alejandro Jodo-

rowsky) komótosan lovagol a sivatagba fekete esernyőt feje felett

tartva, meztelen gyermekkel az ölében (Brontis Jodorowsky) rögtön

megadja a film szürreális alaphangulatát. A lovas felszólítja kis

útitársát, hogy ássa el mackóját és fényképét anyjáról, hetedik születésnapja

révén immáron férfivá vált. A beavató szertartás után,

a két utazó egy elhagyott városba jut, körülöttük holttestek, az

utcán vérpatak ömlik. Gyilkos banda tartja rettegésben a vidéket,

fetisiszta vezérükkel az élen mindenkit elpusztítatnak, aki útjukba

kerül. Velük lesz a Vakond első ütközete, egyértelművé válik hihetetlen

ereje és gőgje, amikor játszi könnyedséggel elveszi az elnyomók

életét – a bandavezér kérdésére: „Ki vagy te, hogy

igazságot szolgáltatsz?”, válasza: „Én vagyok isten!”. Ettől a momentumtól

kezdve a Vakond megkezdi spirituális utazását, a gyermeket

a helyi szerzeteseknél hagyja, útitársa a haramiáktól

megmentett lány lesz. Ez a félórás bevezető, szüzséjében szinte

egy önálló rövid westernfilmnek kvinteszenciáját is magában hordozza.

Láthatjuk a hőst, tanítványának felnőtté válását, ahogy közösen

megküzdenek az elnyomókkal és felszabadítják a vidéket,

majd a hőn áhított fehérnéppel ellovagol messze a horizonton

túlra – Jodorowsky csak eztán küldi igazi kálváriájára krisztusi figuráját.

A Vakod küldetése a sivatag négy legnagyobb harcosának

legyőzése lesz. Mind a négy figura más-más tudások őrzője, alakjuk

filozófiai, vagy vallási irányzatok allegorikus megfelelői, keleti

buddhizmustól a sámánokig. A párbajok sorozata képzik a film gerincét,

a Vakond úgy hiszi, ha legyőzi a mestereket, azzal megszerzi

erejüket és tudásukat. Vallási ikonográfiákban gazdag (fehér bárány,

guru, galamb stb.) összecsapásokban csalással, manipulációval

képes csak győzedelmeskedni. Szeretője, Évaként kínálja neki

a „rothadó almát”, bíztatja a férfit, hogy erkölcseit félretéve pusztítsa

el a négy bölcset. Miután végzett velük, a Vakond összeroppan

önhitsége súlya alatt, ráébred halandóságára, tudja, hiába

győzött, mégis elbukott. „Éva”, az út során hozzájuk csapódott női

figurával (maga a Sátán) agyonlövik a Vakondot, testén stigmatikus

sebek jelennek meg, Krisztus utolsó szavait idézi a keresztről:

„Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem”. Isten hagyta

fiát a pokolba szállni, hogy testvére legyen az istenteleneknek.

A megvilágosodás a film második fejezetében húsz évvel ké-


sőbb következik

be. A haldokló

Vakondot torz

testű, vérfertőzött

emberek és

törpék ápolták,

mély barlangjukban

távol a külvil

á g t ó l .

Demoralizált hősünkfeltámadása

új célok

kitűzését is jelentik,

elhatározza,

alagutat ás, mely

összeköti a kirekesztetteket

a

felszíni, normális

emberekkel. Fontos

momentum

az új nő megjelenése,

aki előző

gyönyörű társával

ellentétben

törpenövésű, rút

teremtés, mégis kősziklát jelent a férfi számára. Ásás közben időről-időre

ellátogatnak a barlang melletti kisvárosba. Hagyományos

western látkép fogad minket, leszámítva a Szodoma és Gomorába

illő állapotokat. A helyiek rabszolgák gyilkolásával és szexuális zaklatásával

ütik el idejüket, templomokba orosz rulettet játszanak,

keresztek helyett mindenütt az isteni tudás harmadik szemének

jelképe ékeskedik. Jodorowsky kőkemény kritikát állít fel a mindenkori

elnyomókkal szemben, akik felsőbbrendűségüket hangoztatva

zsarnokoskodnak az elesettek felett – isten nem számít

többé, a tudomány által az ember uralja sorsát és környezetét. A

felfedezések sora ezzel nem ér véget, a városba érkezett újdonsült

pap képében hősünk felismeri a szerzetesek kezeire bízott

gyermeket. A fiú gyűlöli őt ezért, megesküszik rá, hogy az alagút

befejezése után elveszi életét. Az apokalipszis inzert után Jodorowsky

vérrel áztatja át vásznát. Vakondnak sikerül kiásnia az alagutat,

mögötte nyomorult népével Mózesként megindul az ígéret

földjére, de a város lakói fegyverekkel várják a karavánt, lemészárolva

minden lelket, őt kivéve. Látva népe pusztulását, puskát

ragad, és egymás után agyonlő minden gyilkost, de most nem

elégszik meg a megtorlás üres gesztusával. Olajt vesz a kezébe,

testéből máglyát rakva felgyújtja magát, megtisztítva lelkét az üdvözüléshez.

A fiú felölti mestere fekete ruháját, maga mellé véve

annak újdonsült gyermekét és özvegyét, megindul lóháton a sivatagba

saját megváltásáért, a kör bezárul.

Kemény film, egyszerre vallási értekezés és szociális tanulmány,

hihetetlenül komplex szimbólumrendszerrel az elme és lélek számára

számtalan értelmezhetőségi útvonalat kínálva. A pszichedelikus

hangulat, szürreális képi kompozíciók, misztikus zene

használat a nézőt legalább olyan mély spirituális utazásban részesíti,

mint magát a főhőst.

Jodorowsky tanulva a Fando és Lis körüli felháborodásból, nem

is próbálta meg a mexikói bemutatást. A tekercset New Yorkba

vitte, de eleinte pénzügyi források szűkössége nem tette lehetővé

a forgalmazást. Ben Barenholtz mozi tulajdonos vette szárnya alá

a produkciót és a The Elgin színházba tűzte műsorra éjfél után.

John Lennon kedvenceként nevezte meg a filmet, minek hatására

több kisebb mozi is vetíteni kezdte A vakondot, de az erőszakos jelenetek

miatt csak késő éjjeli időpontokban – így született meg az

éjféli mozi. A több mint egy éves mozis pályafutása után jogi problémák

okán csak harmincöt évvel később 2007-ben jelent meg vágatlan

DVD formátumban Jodorowsky kultikus műve. A film

megannyi híres és hírhedt művész kedvence, Marilyn Manson,

David Lynch, Samuel Fuller, és Peter Fonda csak pár név a listán.

Jodorowsky eztán még öt filmet rendezett, leghíresebb A szent

hegy (The Holy Mountain) és Szent vér (Santa Sagre) közülük.

Ezekben A vakondhoz hasonlóan elmerülhetünk a művész különös,

sokkoló vízióiban, az előbbi érdekessége, hogy John Lennon

itt már a finanszírozást is magára vállalta. Hosszú szünet után La

Danza de la Realidad címmel, 2013-ban önéletrajzi

filmmel tér vissza az idén 83 éves géniusz.

FK

65


KépregényTár

66

ACÉL. DENEVÉR. EMBER.

Miután olyan hatalmas sikerként van elkönyvelve a Nolan

(FilmKaptár #10) féle Bőregér-trilógia, és nem régiben láthattuk is

az utolsó felvonását, ráadásul a Zack Snyder féle Superman elgondolásba

is belekóstolhattunk egy kicsit a moziban, amitől én

ismét kedvet kaptam a hazai képregények újraolvasására, és úgy

gondoltam megosztom veletek az elmúlt több, mint húsz év tapasztalatait.

Az első Batman füzet legjobb tudomásom szerint még 89-ben

jelent meg a mindenki által szeretett és elismert Tim Burton (Film-

Kaptár #07) féle film (FilmKaptár #04) megjelenésének idején, és

annak adaptációjával. Ekkor igaz már létezett az első két Superman-film

is, de sajnos azok nem kaptak akkoriban akkora hypot,

mint megérdemelték volna, de ezért nem sokkal utána megjelent

a hazai Superman első száma is, melyben egyből feltűnt Bőregér is,

mint mellékszereplő, és összesen 18 részt értek meg önálló füzetként.

Miután a Batman filmképregény jól fogyott, a Semic kiadó belekezdett

a Bőregér további történeteinek kiadásába. Első történetük

egyből a mostanában igen felkapott és Watchment

(FilmKaptár #03) is jegyző Alan Moore Gyilkos tréfája volt, igen

beteg, komor és korhatáros történet volt, ami manapság is igen

ritka kishazánk képregény felhozatalában, hát még akkoriban; kiverhette

a biztosítékot sokaknál. A füzetet további 24 szám követte

és már ezekben felbukkantak olyan szerzők, mint Todd

McFarlane, vagy Mike Mignola. A történetek felhozatala teljesen

változó volt, de lényegében, míg a párhuzamosan megjelenő Supermen

füzetek inkább az akció felé orientálódtak, itt inkább a

nyomozósdin volt a hangsúly, és mindkét füzetben megismerhettünk

olyan ősellenségeket, akiket később sosem láthattunk viszont

a vásznon, maximum csak a később megjelenő füzetekben.

92-ben a Supermen 18. és a sűrűbben megjelenő Batman 25.

száma után megszűnt az önálló füzetek megjelenése, és a továb-

biakban Superman & Batman néven folytatódtak

kalandjaik egy füzetben, de különálló történetek-

Barta Bálint rovata

ben. Ebben a sorozatban az volt az érdekesség, hogy olyan 95-96

környékén telepakolták jó pár ismertebb Marvel karakter crossoverével,

így ismerhették meg a magyar olvasok pl. Pókember vagy

Hulk első találkozását a DC univerzummal. A későbbiekben közöltek

más Alan More történeteket is, amiket azóta is lelkesen elevenítenek

fel a rajongók. Leközlésre került a híres Superman

halála is, ami még 92-ben jelent meg és akkora hypot kapott, hogy

pl. még a Diablo-t, StarCraftot (FilmKaptár #14), Warcraftot gyártó

Blizzard stúdió is készített egy videojátékot a történet alapján. A

későbbiekben úgy az 50. szám környékén feltűnt Lobo is, akinek

ezután indult meg a hazai négy számot megért karrierje. Illetve a

sorozat vége felé még egy „Mi lenne, ha Clark Kent szüleit lövik le

kiskorában”, ami szintén egy érdekes perspektívát boncolgat. A

sorozat 2001-ben az 57. számával szűnt meg, és sajnos azóta sem

éledt fel újra.

2005-ben, Nolan: Kezdődik filmjének kapcsán történt egy kisebb

fellángolás, amikor megjelenhetett egy újabb Bőregér filmképregény,

mert szerencsére ezt minden aktuális filmnél

megkaphatták a rajongók. Plusz egy Pókember crossover és a

híres, nemrégiben rajzfilmként is debütáló Frank Miller: Első Év,

ami az egyik legjobb Batman kötet, ami megjelenhetett kishazánkban,

ráadásul nevetséges áron. Ilyen tájban futott a Feketefehér

képregény antológia is, amiben szinte mindig téma volt a

Bőregér, és nem sokkal megszűnése után a Képes Kiadó elkezdte

ontani a Gyűjteményes köteteket. Az első a Hush-trilógia, amit

azóta már többször folytattak, de volt itt még a videojáték megjelenése

idején Arkham Aslyum, ami talán a legnagyobb sikert

könyvelhette el, illetve egy SuperGirl kötet is Micheal Turnertől,

aki sajnos a magyar megjelenés környékén vesztette életét. Több

mint tíz kötet után sajnos ők sem nagyon jelentettek már meg

több történetet a témában, ezért most ott tartunk a Nolan-trilógia

zárásánál, hogy nincs magyar képregény, ami kielégíthetné a

rajongók szomját, igaz nemrégiben jelent meg egy fél rajzfilm, de

az édes kevés az eddig megszokott felhozatalhoz képest.

FK


KönyvTár

FK

Írta: Damina Dávid

Clive Barker: Abarat Stephen King és Peter Straub:

A talizmán

Haplatán Cuki tinédzserkorú csirkevári lakos, unja az életét,

gyűlöli az apját, nem igazán mondhatja el magáról, hogy lennének

barátai. Egy napon találkozik egy különös teremtménnyel, miközben

sétát tesz a városon kívülre. Rátalál egy világítótoronyra ott,

ahol nem kéne ilyen építménynek lennie, és mellette egy szarvakkal,

és a szarvakon elhelyezkedő további hét fejjel rendelkező

élőlényre, akit Pajkos Jánosnak hívnak. Hirtelen megjelenik a Jánosokat

üldöző Mendelzon Alak, és néhány perc leforgása alatt

örökre megváltozik Cuki élete: menekülés közben beindítja a világítótorony

tetejében lévő szerkezetet, ami elhozza a lábaikhoz a

tengert, amibe beugorva eljutnak Abarat titokzatos birodalmába,

a huszonöt sziget világába, ahol minden elképzelhetetlen elképzelhető.

Abarat azonban rengeteg veszélyt is rejteget a maga csodálatossága

mellett, és Cuki kénytelen szembenézni velük, ha

végére akar járni a múltját övező titoknak…

Clive Barker egy nagyon különleges és fura világot teremtett

meg. Ismét. Az Abarat egy nagy mese, tele mindenféle mese elemekkel,

még a szereplők neve is meseszerű. Ez azonban senkit se

riasszon el a könyv elolvasásától, és itt elsősorban azokra gondolok,

akik Barkert a horror révén szerették meg. Hatalmas fantasy

történetet alkotott meg ebben a regényében is, ami ajánlható

szinte bármilyen korosztálynak. Ebben a regényében is megmutatta,

hogy nem csak a hátborzongató, képzeletet felülmúló horrorhoz

ért, hanem a fiatalabbakat is meg tudja célozni írásával.

Az Abaratban olyannyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy ha

hozzászokunk ehhez a stílushoz és ehhez a történethez, akkor már

az se fog minket zavarni, ami az elején esetleg még zavaró vagy

fura volt. Fantázia minden mennyiségben, és mind Barker fejéből

származik.

Az ötrészesre tervezett

széria első két darabja már

kapható hazánkban, külföldön

a harmadik jelent meg

legutóbb, és további kettő

még várható. Érdemes próbálkozni

az Abarattal, és ha

tetszett, akkor nekiülni a

folytatásnak is. Azt követően

pedig már csak abban

kell reménykedni, hogy a

többi rész is eljut hozzánk

magyar nyelven.

Következő számunkban

a második kötettel fogok

foglalkozni, és további Barkerrel

kapcsolatos cikkek is

várhatóak…

Stephen King és Peter Straub összeálltak, és közösen írták meg

az 1984-ben megjelent A talizmánt, melyben egy Jack Sawyer nevű

tizenkét éves fiú rádöbben, a mi világunkon túl további világok is

léteznek, és ő képes utazni közöttük. Filmsztár anyja rendkívül

beteg, rákban haldoklik. Apja már sok évvel ezelőtt egy vadászbaleset

áldozata lett. A keleti parton egy szállodába költöznek, és

Jacknek tudomására jut, hogy meg tudja menteni az anyját. Ehhez

azonban át kell utaznia a kontinenst, és eljutni a nyugati partra,

Kaliforniába, és ott megszerezni a rejtélyes Talizmánt. Útja során

új barátra lel, egy régivel pedig ismét összehozza a sors. Sorra rádöbben

apja titokzatos életének részleteire, és hogy a férfi, aki sokáig

a család barátjának mondta magát, Morgan Sloat valójában az

ellenség, és le kell győznie, különben Morgan végez ővele, és az

anyjával is. De az út ennél sokkal több veszélyt nyújt: alapból nem

ajánlott egy tizenkét éves fiúnak egyedül utaznia, stoppolnia egész

Amerikán át, mert már ez a világ is sok szörnyűséget rejt, ám az

igazi horrort a Territóriumok nyújtják, ez a titokzatos másik világ,

ahova Jack kénytelen többször is átmenni, hogy ott utazzon tovább.

A Territóriumokban pedig rengeteg olyan dolog él, amivel

senki sem találkozna szívesen, még egy rémálomban sem: emberevő

fák, farkasemberek, kísértetek, mutáns állatok és emberek.

És Jacknek szembe kell szállnia mindegyikkel, hogy elérje

célállomását, és megmentse az anyja életét, és talán az egész világot,

vagy világokat…

Elég vegyesek az érzéseim A talizmánnal kapcsolatban. Van,

amikor egyszerűen letehetetlen, máskor meg legszívesebben

minél hamarabb túljutnánk az adott részeken. Néhol a megfogalmazás

az, ami zavart, és ez valamilyen szinten a fordításnak is betudható,

máskor meg a történet volt az, ami nem teljesen nyerte

el a tetszésemet. Nagyvonalakban azért az is rendben van, de vannak

olyan pillanatai, amik még egy fantázia világon belül is túlságosan

hihetetlennek hangzanak, és ez talán pont az

alapszituációra érthető, miszerint egy tizenkét éves gyereket csak

úgy elenged az anyja egy ilyen útra, és ez a gyerek aztán még a

legnagyobb veszélyeket is túléli, miközben azért elég rendesen

megszenvedi az utat: többször megverik, megkínozzák, üldözik, az

életére törnek, keményen dolgoztatják, stoppolás közben felnőtt

férfiak kezdenek ki vele, stb. Farkas karaktere meg rendkívül ide-

gesítő az örökös nyávogásával meg siránkozásával. A kezdetekben

Richard karaktere is hasonlóan

hat az olvasóra a túlzott

racionalitásával. A nem

tetsző, vagy kevésbé tetsző

részek mellett azért többségben

vannak a pozitívumok,

szóval érdemes

belefogni a regénybe, és végigizgulni

azt.

Következő számunkban

folytatódik a történet, megismerjük

Jack felnőttkorát,

és ellátogatunk A fekete

házba; idővel pedig azt is

megnézzük majd, milyen

egy önálló Peter Straub-regény.

FK

67


Csak röviden

68

Emmanuelle-gyűjtemény (Éternelle

Emmanuelle, L’amour d’Emmanuelle, Magique

Emmanuelle, 1993)

R.: Francis Leroi. Fsz.: Sylvia Kristel,

Marcela Walerstein, George Lazenby.

Emmanuelle (Kristel) Tibetben járva

szert tesz egy varázsszérumra, mellyel ha

bekeni magát, bármelyik nővé képes átváltozni.

Mindez rengeteg szexuális kalandra

ad lehetőséget, és arra, hogy egy egész sorozat készüljön

belőle. Kristel egy utazás során a repülőn összeakad régi szerelmével

(Lazenby), és történeteket mesél neki, melyek kilencven

százaléka bugyuta, és még csak nem is erotikus. A korábban már

megjelent epizódokat a Fantasy Film (?) most egyben adta ki. A

„Mindörökké Emmanuelle” (narrációban „Örökifjú Emmanuelle”),

az „Emmanuelle szerelme” és az „Emmanuelle varázs/lat/a” maradandó

élménynek nagyon nem nevezhető filmecskék, és nincs

sok közük az eredetihez, hiába Kristel jelenléte, és Pierre Bachelet

zenéje.

DVD: felirat nélküli (bár eredeti hangsávval ellátott) VHS-kópiák,

melyeken azért legalább Walerstein jól mutat.

Megjelenés: 2012. június 20.

Inland Empire (Inland Empire, 2006)

R.: Davd Lynch. Fsz.: Laura Dern, Jeremy

Irons, Justin Theroux, Harry Dean

Stanton.

Bizarrnál is bizarrabb pszichodráma

egy színésznőről (Dern), aki újra szerepet

kap egy nagyobb filmben, és egyben

esélyt a visszatérésre. A rendező (Irons)

gyorsan szembesül a ténnyel, miszerint

két főszereplője között nem csak szerepük

szerint alakulhat ki viszony. Tipikus Lynch-szürrealizmus valószínűleg

még a legelvakultabb rajongóknak is sok lesz (különös tekintettel

a háromórás játékidőre), átlagnézőnek pedig egyenesen

időpazarlás. Nagyon érdekesen kezdődik, szinte magával ránt,

aztán azonban a középső órában teljesen leül, hogy végül mindez

egy nem túl kielégítő befejezésbe torkolljon. Dern (aki producere

is volt a filmnek) nagyon jó, Irons azonban nem sok lehetőséghez

jut.

DVD: a Budapest Film kiadása extrák nélkül, Irons magyar

hangja Kőszegi Ákos.

Megjelenés: 2008. február 14.

A Mephisto keringő (The Mephisto

Waltz, 1971)

R.: Paul Wendkos. Fsz.: Alan Alda, Jacqueline

Bisset, Barbara Parkins, Curd Jürgens.

Hatásos okkult horror, melyben a haldokló

zongoraművész (Jürgens) a szárnyai

alá vesz egy újságírót (Alda), aki korábban

maga is zongorázott. Vajon milyen ördögi

Brányi Péter rovata

terv készül az ifjú tollforgató ellen, kinek egyedül csak szépséges

felesége (Bisset) fog gyanút? Izgalmas, pergő horrorfilm misztikummal,

sátánizmussal, kreatív vágástechnikával és remek zenével

(Jerry Goldsmith). Alda és Bisset nagyon jó, de a pálmát – mint

oly sokszor – most is Jürgens viszi el a kiismerhetetlen Duncan Ely

szerepében. Érdekesség: anyagi okok miatt ez volt a Fox egyetlen

filmje az 1971-es évben.

DVD: a Fantasy Film sokadik színvonalas klasszikus-kiadása előzetessel

és ajánlókkal, plusz egy gyengécske szinkronnal, melyet

már csak Jürgens csodás orgánuma miatt is hanyagolni érdemes.

Megjelenés: 2011. március 10.

Sóhajok (Suspiria, 1977)

R.: Dario Argento. Fsz.: Jessica Harper,

Stefania Casini, Alida Valli, Joan Bennett,

Udo Kier.

Stílusteremtő olasz horror, melyben

egy fiatal amerikai nő (Harper) egy balettiskolába

érkezik. A többi növendéket

azonban egy sorozatgyilkos tizedelni

kezdi, az iskola épülete pedig egyre rejtélyesebb:

lehet, hogy misztikus erők uralkodnak

odabent? Rémálomszerű mestermunka Argento összes

védjegyével: véres erőszak, káprázatosan alkalmazott színvilág és

mértani formák, utánozhatatlan zenei aláfestés (Goblin). A „művészi

horrorfilm” talán legszebb példája.

DVD: a Best Hollywood régóta várt, ám annál nagyobb csalódást

okozó lemeze. Bár a kép nagyon szép, maga a film gyógyíthatatlan

sérüléseket szenved a csonkolt képnagyság miatt, ami

brutális melléfogás az illetékesek részéről.

Megjelenés: 2009. július 14.

Inferno - Pokol (Inferno, 1980)

R.: Dario Argento. Fsz.: Leigh McCloskey,

Irene Miracle, Eleonora Giorgi, Daria

Nicolodi, Alida Valli.

Szürreális rémálom, melyben egy házat

gonosz erők kerítenek hatalmukba, és ezt

a benne lakók bánják, mivel szörnyű

véget érnek. Az egyik áldozat testvére

megpróbálja kideríteni, hogy ki, vagy mi

áll a halálesetek mögött. Méltatlanul le-

sajnált nem hivatalos „Sóhajok”-folytatás, mely talán még nevesebb

elődjénél is többet mutat Argento eszköztárából. Bámulatos

díszletek, színek és a pulzáló zene (ezúttal Keith Emerson) mellett

egyedülálló szürreális hangulat uralkodik úgy, hogy a cselekmény

szinte másodlagos.

DVD: a Fantasy Film igen jól sikerült kiadása egy remek régi, kereskedelmi

tévés szinkronnal, és sok extrával. Van egy nyolcperces

rövidfilm konkrétan a filmről, valamint egy közel egyórás dokumentumfilm

Argento pályafutásáról egészen az ezredfordulóig. És

ami a fő: a képarány is stimmel!

Megjelenés: 2010. november 24.

Bővebben: FilmKaptár #13


Összeállítás a FilmKaptár íróinak rövid véleményeiből. A filmek,

sorozatok, stb., tehát minden, amiről csak olvashattok a magazinban,

minden cikk egy-egy írónk véleményét tükrözi az adott dologról.

Most azonban itt a többiek véleménye is, hogy szerintük

milyen az adott film, ami lehet, hogy megegyezik az eredeti cikk

írójáéval, de az is lehet, hogy pont az ellentéte lesz annak.

A fekete ruhás nő

Az újjá éledt Hammer stúdió filmje nem vall szégyent. Remek

az atmoszféra, nagyon jók a korabeli díszletek és kosztümök,

és szerencsére az ijesztgetések is ritmusosak, még ha néhol kicsit

azért kiszámíthatóak is. De nem csak megijeszteni próbál,

a hangulatában végig rejlik valami vészjóslóan félelmetes.

Ugyanakkor, bár sikerült túllépnem azon, hogy Radcliffe-et

Harry Potterrel azonosítsam, sajnos még mindig túl fiatalnak

és némiképp hiteltelennek tűnt a szerepben (holott az alakítása

korrekt).

A lény-filmek

A m i t a t ö b b i e k g o n d o l n a k

- Laki Péter -

Az első még korrekt sci-fi/horror. Nagyon tetszetős alapötlet,

hogy az űrlény egy csinos nő alakját veszi fel (és sokszor meztelenkedik),

aki törékeny alkata ellenére emberfeletti erővel,

kímélet és érzelmek nélkül gyilkol. Kár, hogy sem Natasha

Henstridge, sem utódai a címszerepekben nem rendelkeznek

olyan karizmával, ami számomra ikonikus kedvenccé tette

volna a karaktert. Ez persze szubjektív.

A folytatások egyre gányabbak és feleslegesebbek. A második

még elmegy, a harmadik gyenge (egyedül Robert Kneppert

volt jó látni), a negyedik már hulladék.

- Asztalos Viktor -

A titánok haragja

A látványon kívül semmi mást nem lehet várni ettől a filmtől,

és a készítők nem is akartak valójában mást adni. Tehát egy

újabb látványorgiával van dolgunk, mely sajnos tényleg nem

áll többől. Ahol éppen nincs valami csili-vili ámulatba ejtő történés,

ott gyors ütemben növekedni kezd az unalom faktor,

de szerencsére kevés ilyen rész van. Ez a mű is csupán egy megtekintésre

alkalmas, de mostanában szinte csak ilyenek készülnek.

- Ezüst Koppány -

A Titánok harca remake (FilmKaptár #10) valami megmagyarázhatatlan

oknál fogva belopta magát a szívembe, az a folytatásnak

nem sikerült. Az előzetesek egy monumentálisabb,

sötétebb, harciasabb filmet sejttettek, de ismét bebizonyosodott

számomra, hogy le kéne szoknom a trailerek nézésétől.

Egy súlytalan, látványos blockbuster, amely igazából semmit

nem ad az előzményhez, és gyakran leül a cselekmény. Kihagyható.

- Laki Péter -

Az abszolút felesleges, aztán ímmel-ámmal fogyasztható A titánok

harca remake-et (FilmKaptár #10) mindenki legnagyobb

meglepetésére egy abszolút felesleges folytatással kívánták

megtoldani, mely elődjéhez hasonlóan azért ígéretesnek tűnt

a trailerek és poszterek alapján. Perszeusz gigantikus mitologikus

szörnyekkel csap össze? Csak nem lesz rossz. Aztán mégis

az lett. Látványosnak ugyan látványos, a szörnyek jól néznek

ki, de az egész sztorinak se füle se farka. Kár érte. Talán érthető,

hogy miért f*sok a God of War adaptációtól.

A vakond

- Tasi Tibor -

Eszméletlen hatásos, szinte hipnotikus western Jodorowskytól.

Komplex szimbólum- és motívumrendszere mély értelmezési

lehetőségeket kínál, melyek magyarázata szerencsére

nincs a szánkba rágva. Ugyan a befogadásához szükséges bizonyos

hangulat és nyitottság, de ennek birtokában frenetikus

élményben lehet részünk.

Amerikai pite - A találkozó

- Tasi Tibor -

Újat igazából nem mutat, de nem is ez a célja. Inkább a régi

arcok felelevenítése, valamelyest az első részek stílusát követve.

Kellemes csalódás volt, néhány jobb poénnal, és egy ötletesnek

is nevezhető lezárással. Nem kiemelkedő darab,

viszont szórakoztató, helyenként egészen vicces szituációkkal,

ami azért nem hátrány egy vígjáték esetében. Mindenképpen

megéri valamivel több, mint másfélé órát rászánni.

- Ezüst Koppány -

69


Az élőhalottak visszatérnek-filmek

Az első rendkívül szórakoztató, egyben fontos zsánermozi, az

agyevés például úgy tudom, itt jelent meg először. Pörgős, vicces,

hangulatos, szerethető karakterekkel teli – igazi ’80-as

évek esszencia, a zombifilmek egyik legnagyobb klasszikusa. A

második felejthető, de az is aranyos és mókás, a harmadik viszont

Brian Yuznának köszönhetően olyan kellemesen beteges

és – láss csodát – romantikus (!) felhanggal lett

megbolondítva, hogy (a párocskával szimpatizálva) ez az egyik

kedvenc horrorom! A negyedik szóra sem érdemes, az ötödiket

a híre alapján meg sem néztem.

- Asztalos Viktor -

Az első, Dan O’Bannon rendezte, ízig-vérig zseniális műfajparódiát

egy jóval gyengébb második követte. A Brian Yuzna

jegyezte harmadik etap szerintem ismét zseniális (romantikus

horrorfilm (!), remek maszkok), ám az ezt követő silány negyedik-ötödik

részre szavakat sem fecsérlek. Pfej!

Csatahajó

- Tasi Tibor -

Erősen Transformers (FilmKaptár #17) érzetű látványorgiával

van dolgunk, melyben a történetnek és karaktereknek a minimálisnál

is kevesebb szerep jut. Olyannyira, hogy csupán sablonokat

használnak ezen a téren, bár ennek ellenére akad némi

kellemes meglepetés. Egyszer azért teljesen nézhető, szórakoztató

alkotás, főleg, ha nincsenek elvárásaink és igényeink.

- Ezüst Koppány -

Ekkora badarságot... De ami leginkább meglepett, hogy film

közben egy percig se unatkoztam, sőt mi több, jól szórakoztam.

Miért? Mert pörög, mint a Chemotoxos légy, egy másodpercig

se veszi komolyan magát, valamint ha nem is üti meg,

de megközelíti a Transformers-filmek (FilmKaptár #17) látvány-

és pusztításorgiáját. Ha Michael Bay kezébe kerülne a

FilmKaptár: Öregem, így kell ezt csinálni. J

Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1931)

- Tasi Tibor -

A híres-neves sztori kismillió korai feldolgozásának egyike Robert

Mamouliantől, melyet nem túlzás klasszikusnak nevezni.

A film külön erénye, hogy technikai szempontból is olyan

remek jelenetekkel találkozhatunk benne, mint a szubjektív

szemszöggel operáló nyitány vagy az átváltozások.

70

- Tasi Tibor -

Ház az erdő mélyén

Mesteri. Nagyon sűrűn tele van utalásokkal, gegekkel, csavarokkal.

A CGI gagyi, de ez nem tragédia. Elsőre nem kellett újraéleszteni

az elementáris hatástól, de tény, hogy végtelenül

szimpatikus és kreatív darab. Éljen Joss Whedon!

Prometheus

- Asztalos Viktor -

Én abszolút meg voltam elégedve Ridley Scott új mozijával.

Lehet, hogy pénzszagú, lehet, hogy következetlen, lehet, hogy

ellentmondásokkal bír, de attól még ugyanolyan igényesen

összerakott és magával ragadó, mint a klasszikus, és annál profibb,

grandiózusabb. Nem törpöltem rajta, mi hogyan illeszkedik

a történetfolyamba, csak elkísértem az új főhősnőt (Noomi

igazán karakteres!) és a többieket az utazásra. Felőlem jöhetnek

a folytatások. Megjegyzés: valószínűleg bármit találnak ki,

az úgysem válthat ki akkora tetszést, mint az egyszeri és megismételhetetlen

Alien szörny.

- Asztalos Viktor -

Ridley Scott fogta az Alien-filmek főbb cselekményszálait, egybegyúrta

azokat, kerekített köréjük egy érdekes történetet, és

létrejött a Prometheus. A párbeszédek jó sci-fihez méltóan

próbálnak filozofikus mélységekbe ereszkedni, de sajnos közhelyes

és felszínes marad mondandójának veleje. Ennek ellenére

tetszett, végre tovább bővült a modern mítosz és a

látvány terén is sikerült magas színvonalat hozni.

- Laki Péter -

Ország-világszerte rettegett és vágyott pillanat volt Ridley

Scott Alien-előzmény projectjének mozikba kerülése. A rendező

újabb munkái, valamint a felemás AVP-filmek (1. rész –

FilmKaptár #07) jelentősen megtépázták a nézők bizalmát, de

a Nyolcadik utas atyjában titkon mindenki hitt. Hogy mennyire

sikerült megfelelnie az elvárásoknak? Minden kétséget kizáróan

hatalmas súly nehezedett a készítőkre és lám, az akadályokat

ügyesen vették. A látványvilág elképesztő. A történet

és a kapcsolódási pontok az Alien univerzummal is remekül

meg lettek oldva. Hogy sok az ellipszis és a meg nem válaszolt

kérdés a történetben, én nem rónám fel hibának sokakkal ellentétben.

Az Alien-filmekkel szemben ez inkább sci-fi, mint

horror, amiben nem árt, ha gondolkodni is kell keveset. Az lett

volna igazán kiábrándító, ha a nagy és grandiózusnak szánt mítosz

minden szegletéről már most lerántják a leplet (főleg a lehetséges

folytatások tükrében). Szóval az élmény pozitív, DE...

az egy-két fájdalmasan olcsó megoldás és fordulat felett nem

vagyok képes napirendre térni (eltévedt tudósok, majd játszadozás

az aliennel, a hősies önfeláldozás, Theron halála,

Weyland maszkja ... no comment). Hogy ezeket mi a túróért

kellett, fogalmam nincs, de egyszerűen rikítanak az amúgy

profi összképben.

- Tasi Tibor -


Sleeping Beauty

Elég tanácstalan, hatástalan mozi. Nem működik igazán, nem

fejti ki eléggé a mondanivalóját, nem tudja, mit akar valójában.

A súlyos téma erőtlenül lett vászonra álmodva. Az egyetlen

pozitívuma, hogy Emily Browning végig meztelen, az ő

látványa viszont megunhatatlan. De így, hogy nincs értékes

mondanivalónak alárendelve, ez elég öncélú.

The Human Centipede (First Sequence)

- Asztalos Viktor -

Elég borult egy alkotás ezzel a steril stílussal és a Mengele-mintázatú

doktorral, mégis úgy érzem, (itt még) Tom Six nem

merte annyira szabadjára engedni a százlábút, mint amennyire

lehetett volna. Nem használta ki teljesen a téma nyújtotta bizarr

lehetőségeket, ezért a “többen elhányták magukat vetítés

alatt” szöveg is inkább tűnik az ötlet menedzselésének,

mintsem ténynek (ellentétben a folytatással).

- Tasi Tibor -

Zombik városa

Lucio Fulci érdekes rendező. A szóban forgó filmje is ékes példa

arra, hogy a gyakran idiótaságoktól sem mentes történetek köré

képes olyan atmoszférát teremteni és emlékezetes szcénákat

tálalni, hogy az emberfia mégiscsak elkezdi kedvelni, amit lát.

Szerénységem második kedvenc zombifilmje a művészúrtól egy

rakat felejthetetlenül őrült vagy explicit jelenettel és setét,

komor hangulattal. Nyam!

KAPTÁR ENCIKLOPÉDIA

A magyar korhatár-besorolás:

Zöld karika: korhatárra tekintet nélkül megtekinthető műsorszámok.

6: a műsorszám megtekintése 6 éven aluliak számára nem ajánlott.

12: a műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott.

16: a műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

18: a műsorszám megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

X: kizárólag felnőttek számára ajánlott. Kiskorúakra súlyosan ártalmas

hatást gyakorló műsorszámok.

BA: Besorolás alatt álló filmek.

Az amerikai korhatár-besorolás:

- Tasi Tibor -

ÍRTA: DAMINA DÁVID

G: korhatárra tekintet nélkül megtekinthető műsorszámok.

PG-13: a műsorszám megtekintése 13 éven aluliak számára szülői

felügyelet mellett ajánlott.

R: a műsorszám megtekintése 13-17 évesek számára szülői felügyelet

vagy más felnőtt jelenléte mellett ajánlott, 13 éven aluliak

számára szigorúan tilos.

NC-17: a műsorszám megtekintése 18 éven aluliak számára nem

ajánlott, gyerekeknek szigorúan tilos.

71


72

[NovellaTár]

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ott,

ahol a kurta farkú malac túr, egy távoli kontinensen, ahol vannak

kontingensek, és NATO lokátor épül, élt egy szép, nagy Valami.

Hogy milyen szép és milyen nagy? Járjon utána, aki akar!

Szóval, ott élt-éldegélt az a szép, nagy Valami. Az arra járókelők

gyakran kérdezték tőle:

– Mit csinálsz?

– Valamit. – Hangzott az egyszerű, tömör válasz. És akárki

akármit is kérdezett tőle, mindig azt felelte: – Valamit.

Így teltek-múltak a napok, hetek, hónapok. Egyszer egy szép

nyári délután, mikor hétágra rántott húst sütött a Nap, és dörgött

az ég, villámlott, szakadt az eső, arra ment egy udvari bolond

ruhába öltözött Valaki. Sokan kérdezgették tőle, akik

találkoztak vele vagy látták:

– Kit keresel?

– Valakit. – Felelte egyszerűen, és közönyösen bandukolt tovább,

mígnem egyszer csak megpillantotta a valamit csináló

Valamit. Az udvari bolond ruhába öltözött, valakit kereső Valaki

jó hangosan ráköszönt, hogy lássa.

– Mit csinálsz?

– Valamit. – Jött az egyhangú, sokat mondott, rövid felelet.

– Szalamit? – Csodálkozott el döbbenten az udvari bolond

ruhába öltözött, valakit kereső Valaki. – Hát, éppen, hogy azom

van, igaz, már nagyon kevés, de kettőnknek talán pont nem

lesz elég! – Azzal előbányászta egyszerű kis feneketlen táskájából,

amelynek nem volt alja, és melyet ezernyi apró lyuk díszített,

és odalépett a valamit csináló Valamihez.

– Akkor egészségünkre! – Kiáltotta az udvari bolond ruhába

öltözött, valakit kereső Valaki, és becsületesen megfelezte a

szalámit, és a kisebbik felét odaadta a valamit csináló Valaminek.

Aztán gyorsan bemajszolták a szalámit, és még az utóízét is

lenyaldosták egymás mind a negyven ujjáról. Majd megpöndörítették

szalámi bajuszukat, és harsányan röhögni kezdtek

egymáson, hogy milyen szalámis a pofikája a másiknak. Majd

mikorra jól kiröhögték magukat, megszólalt az udvari bolond

ruhába öltözött, valakit kereső Valaki.

– Mit mondtál?

– Valamit.

– Hát, ha csak annyit, akkor mi lenne, ha velem tartanál?

Azóta együtt járja a végtelen erdőt, és a saját farkába harapó

kígyó útját a valamit csináló Valami és az udvari bolond

ruhába öltözött, valakit kereső Valaki!

2006. 01. 17.

Ezüst Koppány

Mesék hüjjéknek - Valamit

Írj saját novellát, bármilyen műfajban, amit ha beküldesz e-mail címűnkre (info@filmkaptar.hu), közzétesszük ezen rovaton

belül. A műveknek el kell férniük a magazinban egy oldalon, tehát terjedelmileg minimum 3000 karakteres, maximum

kb. 5000 karakteres (szóközökkel együtt) történeteket várunk, Wordben.

Ha szoktál írogatni, vagy szeretnéd megpróbálni, mire képes a fantáziád, itt az alkalom! Ragadd meg a billentyűzetet,

írj, küldd be, és mi leközöljük, hogy mások is elolvashassák művedet!

FK


Budai Kriszán

I belül

Felcsendülnek a zajok

A zajok, melyek eddig sem voltak mélyen

Egy lepke tartogat egy emléket.

Mi: közös képekkel próbálunk

szétválasztani Testet és lelket.

Én: nem tudok mit tenni

egyik ellen sem

Ti: téptek szét belül

van-e testem, van-e lelkem?

Jogosan kérditek...

2008.10.03.

FK

Lakat Barnabás

Karnevál

Fájdalmas sikoly éjszakai ködben,

Nyöszörgő árnyak körben körülöttem.

Kihalt, hideg utca, nyirkos sikátor

Arcomra hűlő bőr, késő esti mámor.

Felnézek a Holdra, mely ezüstösen ragyog,

Kerekded arcának tetszelegnek a csillagok.

Csillagok százan, ezren, milliárdan,

Apró fényforrások a sötét éjszakában.

Írj saját verset, amit ha beküldesz e-mail címűnkre (info@filmkaptar.hu), közzétesszük ezen rovaton belül. A műveknek

el kell férniük a magazinban fél oldalon/egy oldalon, tehát terjedelem szempontjából minimum korlát nincs,

maximum kb. 2500-3500 karakteres (szóközökkel együtt) verseket várunk, Wordben.

Ha szoktál írogatni, vagy szeretnéd megpróbálni, mire vagy képes, itt az alkalom! Ragadd meg a billentyűzetet, írj,

küldd be, és mi leközöljük, hogy mások is elolvashassák művedet!

[VersTár]

Kis halastó tükréről visszaverődik a fény,

Farkas ordít amott, egy szikla peremén.

Éjszakai lények, karneválra gyűlnek,

Karneváljuk szőnyegébe, engem beleszőnek.

Démonok, lidércek, manók, boszorkányok,

Éjsötétben oldódó, furfangos talányok.

Fáklyák jelzik lobogva, az őrült mulatságot.

Éjfélt üt az óra, s hoz sok vidámságot.

FK

73


A KÖVET- KÖVET

KEZŐ SZÁ- SZÁ

MUNK

TARTALMÁ-

TARTALMÁ

BÓL: BÓL

CLIVE LIVE BARKER ARKER ELHOZZA A POKLOK POKLÁT

POKLÁT:

- Clive live Barker-életrajz

Barker -életrajz

- Hellraiser-összefoglaló

Hellraiser -összefoglaló

- Kampókéz-összefoglaló

Kampókéz -összefoglaló

- Abarat - Varázsórák, véres éjek-könyvajánló

éjek-könyvajánló

GYILKOS YILKOS ÁLLKAPCSOK KÖZÖTT: KÖZÖTT

- Cápa-összefoglaló

Cápa-összefoglaló

23. SZÁMUNK NOVEMBER MÁSODIK

FELÉTŐL INGYENESEN LETÖLTHETŐ!

LETÖLTHETŐ

www.filmkaptar.hu


.. .. , ,

Kozeledik a sotetseg

(T)

2012

www.filmkaptar.hu

More magazines by this user
Similar magazines