1903 09 Szeptembe

mtdaportal.extra.hu

1903 09 Szeptembe

Nietzsche vallása. 697

II. Az emberfölötti ember eljövetele.

Jó régi már a pogány elmélet az emberfölötti emberről,

a ki túltéve magát az erkölcsi törvényen ép úgy, mint a polgári

törvényen, visszatér a természethez, hogy kifejtse benne rejlő

minden energiáját, s hogy egy magasabb típus példányát szol-

gáltassa az emberiségnek. Hisz már Plato Kallikles szájába adja

ezeket az ismert szavakat, a melyekről azt hihetnők, hogy

Nietzschétől erednek: »Elővesszük az ifjúkortól kezdve leg-

jobbjainkat és legerősebbjeinket; alakítjuk és idomítjuk őket

csodálatba ejtés és illúziók által, megértetvén velük, hogy az

egyenlőségre kell törekedni, s hogy ez teszi ki a szépet és az

igazságosat. A magam részéről azonban óhajtom, hogy meg

jelenjen egy nagy jellemű ember, hogy széttörjön minden békót,

letörölje írótábláinkat, eloszlassa illúzióinkat és csodálatainkat,

vesse lábainkhoz törvényeinket, a melyek mind ellenkeznek a

természettel, hogy emelkedjék mindnyájunk fölé s váljék rab-

szolgánkból urunkká; akkor majd ragyogni látjuk a termé-

szetes igazságot!« Nem ragadta-e magával Hercules Geryon

bikáit, a nélkül, hogy vette vagy ajándékba kapta volna azokat?«

Tulajdona egyedüli jogczíme az volt, hogy ő Hercules volt.

Különben mit tesz maga a törvény, a halandók és istenek

királynője. »Hatalmas kézzel nyúl az erőszakhoz és azt törvé-

nyesíti.« Kallikles szavai hallatára Sokrates szerencsésnek vallotta

magát, hogy ily bátorszavú ellenfele van, s így szólt: »Ha lelkem

aranyból volna, nem örülhetnék-e, hogy ily kitűnő próbakövet

találtam értéke megbecsülésére?« A jelenkor lelkének, a mely

azonban távolról sincs aranyból, Nietzsche és a hozzá hasonlók

a próbakövei.

Az »Übermensch« fogalmának alapjait lerakták már a

Schlegel-ek és Tieck-ek, a mikor a felsőbb egyénnek, az abszo-

lutum képének szuverenitását vitatták. Az abszolutum önmagá-

nak törvénye, önmagával megelégszik, önmagát élvezi, nem

ismeri a fáradságot és a munkát. »Miért istenek az istenek,«

— mondja a Lucinde szerzője —»ha nem azért, mert valóságos

tétlenségben élnek? S lám mennyire igyekszenek hozzájuk ebben

hasonlítani a költők és a szentek, a mikor vetélkedve magasz-

talják a magányt, a tétlenséget, a gondnélküliséget! S nincs

igazuk? Mindaz, a mi szép és jó, nincs-e nélkülünk is, s nem

tartja-e fenn magát pusztán a maga erejéből? Mire jó hát a

szüntelen erőfeszítés, a mely pihenés és czél nélküli haladásra

More magazines by this user
Similar magazines