Pdf olvasása - Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság
Pdf olvasása - Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság
Pdf olvasása - Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Debreceni Pozseástár<br />
Receptíiculuni Sliccük ungaría)
DEBRECENI POZSGÁSTÁR<br />
SUCCULENT MAGAZIN OF DEBRECEN (HUNGARY)<br />
A DEBRECENI KAKTUSZGYŰJTŐK KÖZHASZNÚ EGYESÜLETÉNEK ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRATA<br />
Educational Journal of Cactus Collectors' Society in Debrecen<br />
Internet honlap: dkke.movinet.hu<br />
E-mail: macko@movinet. hu<br />
«: 52/481-985 S/fax: 52/447-027<br />
Levélcím (Addrcss): 4015 Debrecen, Pf: 82 vagy<br />
4032 Debrecen, Poroszlay u. 38. II/5.<br />
Az Egyesület tisztségviselői (Officials):<br />
Elnök (President): Papp László 4225 Debrecen,<br />
Zsindely u. 1. S: 52/316-666/2037<br />
Titkár (Secretary): Horváth László 4027 Debrecen,<br />
Nádor u. 17. «: 06 (30) 370-72-20<br />
Gazdasági ügyvivő (Hon. Treasurer): Antal Károly<br />
4130 Derecske, Kossuth u. 5/a. B:54/ 410-32-31<br />
E-mail: macko@movinet. hu<br />
Beiraidi kapcsolatok referense: Ficzere Miklós<br />
4028 Debrecen, Kétmalom. 6 a/Fax:52/ 447-027<br />
Küirőldi kapcsolatok referense: Herczeg István<br />
4200 Hajdúszoboszló, Kösialja u.22. K:52/360-939<br />
Magfelelős: Szani Károly 4032 Debrecen, Lehel<br />
u.lO.XIV/111. S:52/ 439-479<br />
Szerkesztőség (Editorial offlce): 4032 Debrecen<br />
Poroszlay u. 38. Il/S.vagy 4015 Debrecen Pf:82<br />
S:52/481/985 vagy 52/447-027<br />
E-mail: macko@movinet.hu<br />
A szerkesztőbizottság tagjai (Editorial team):<br />
Főszerkesztő (Managing editor): Papp László<br />
4225 Debrecen, Zsindely.I S:52/316-666/2037<br />
Szerkesztőségi titkár (Secretary of Editorial office):<br />
Molnár Imre4032 Debrecen Poroszlay u. 38. II/5.<br />
8:52/481-985 E-mail: macko@movinet.hu<br />
Szerkesztőségi tagok (Members of Editorial):<br />
Dr. Buglyó Péter 4028 Debrecen, Szigligeti u. 18. II/9.<br />
S:S2/316/666/2405 E-mail: bugIyo@tigris.klte.hu<br />
Deli Tamás 5500 Gyomaendrőd, Hársfa u.21.<br />
«:66/285587 '30/854 66 43<br />
Ficzere Miklós 4028 Debrecen, Kétmalom u. 6. sz.<br />
a:/Fax:52/447-027<br />
Horváth László 4027 Debrecen, Nádor u. 17.<br />
S: 06(30) 370-72-20<br />
Szani Károly 4032 Debrecen, Lehel u.lO. XIV./Ul.<br />
8:52/439-479 E-mail: k.szani@treemail.hu<br />
Idegen nyelvi lektorok: Pappné Czappán Marianna<br />
Szögedi Gabriella<br />
Címlapfotó: Aloe Uttoralis<br />
Fotó: Gellén János<br />
Hátsó oldal: 64. sz. kép<br />
Aztekium ritteri<br />
Fotó: Papp László<br />
65. sz. kép<br />
Mammillaria deherdtiana subsp.<br />
deherdtiana<br />
Fotó: Papp László<br />
65. sz. kép<br />
Mammillaria theresae<br />
Fotó: Papp László<br />
Egyéb információk<br />
(Other Information)<br />
Kiadó: Debreceni <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők Közhasznú Egyesülete.<br />
A folyóirat megjelenik egy évben négy alkalommal.<br />
Címváltozások bejelent<strong>és</strong>e: Az folyóiratot csak helyesen<br />
megadott cím esetében kaphatják meg időben. Amennyiben<br />
lakcíme megváltozik, úgy a változásról lehetőleg levélben,<br />
ínísban mielőbb értesítse a belföldi kapcsolatok referensét.<br />
Levelez<strong>és</strong> <strong>és</strong> hírszerkeszt<strong>és</strong>; Minden, a folyóiratot <strong>és</strong> az<br />
egyesületet érintő általános kérd<strong>és</strong>ben, valamint a lakóhelyén<br />
vagy annak körzetében k<strong>és</strong>zülő kiállításról gyűjtőkről<br />
<strong>és</strong> gyűjteményekről, működő vagy alakuló klubokról,<br />
vásári <strong>és</strong> értékesít<strong>és</strong>i valamint kiállítási lehetőségről kérjük,<br />
keresse a belföldi kapcsolatok referensét aki, váija az Önök<br />
hívását az folyóiratban való közzététel céljából.<br />
Ctmuta tó a cikkek szerzőinek; Az folyóirat szerkesztősége<br />
kéri <strong>és</strong> várja mindazok cikkeit, akik a kiiktuszokkal <strong>és</strong><br />
egyéb pozsgás növényekkel bármilyen kapcsolatban<br />
vannak <strong>és</strong> k<strong>és</strong>ztet<strong>és</strong>t éreznek útleírások, élőhelyi leírások<br />
<strong>és</strong> más a témával összefüggő írások megjelentet<strong>és</strong>éhez. A<br />
cikkeket küldhetik olvasható kézírással, géppel írva vagy<br />
floppyn (mágneslemezen rögzítve), amelyeket kér<strong>és</strong>re<br />
visszaküldjük. A cikkliez tartozó fotót, diát rajzot, térképet<br />
stb. kér<strong>és</strong>re ugyancsak visszaküldjük.<br />
Fenntartunk minden jogot a szerkeszt<strong>és</strong>ben, a tartalmat<br />
nem érintő szakmai lektorálásban, a cikkek illusztrációs<br />
kieg<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ére, változtatására <strong>és</strong> a megielentet<strong>és</strong> idejére<br />
vonatkozóan. A cikkek elején max. két mondatban legyen<br />
megfogalmazva az írás lényege, amelyet ajigolra <strong>és</strong> németre<br />
fordíttatunk. Egyben kéljük olvasóinkat, hogy a közreadott<br />
cikkekkel, a folyóirattal <strong>és</strong> az egyesülettel kapcsolatos<br />
<strong>és</strong>zrevételeiket a szerkesztőség címére szíveskedjenek<br />
levélben megküldeni.<br />
A folyóirat megrendel<strong>és</strong>e <strong>és</strong> az egyesületi tagság;<br />
Debreceni <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők Közhasznú Egyesületének<br />
bármely magán <strong>és</strong> jogi személy tagja lehet, aki a 2002.<br />
évre 2500 Ft összeget az Egyesület r<strong>és</strong>zére befizet, mely<br />
összegből 100 Ft a tagsági díj, a fennmaradó összegért<br />
pedig postán, bénnentesítve megküldjük a folyóirat adott<br />
évben megjelenő négy számát. A tagsági díj feljogosít az<br />
egyesületi életben való r<strong>és</strong>zvételre, a maglistából történő<br />
rendel<strong>és</strong> esetén pedig a tagoknak járó árengedményre.<br />
© Debreceni <strong>Pozsgás</strong>tár: Minden jog fenntartva. A Debreceni<br />
<strong>Pozsgás</strong>tár szerkesztőségének írásos engedélye nélkül a folyóirat<br />
egyetlen r<strong>és</strong>zét sem szabad lemásolni vagy felhasználni<br />
semrrúlyen formában. (Text and illustration copyright).<br />
Terjeszti: Debreceni <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők Közhasznú Egyesülete<br />
A folyóirat megjelen<strong>és</strong>ét támogatja: Molnár Imre<br />
Myomdal munkálatok;<br />
Litográfia Kft.<br />
4034 Debrecen,<br />
Pipóhegy u. 16.<br />
8:52/430-184<br />
E-mail; lito@movinet.hu<br />
Felelős vezető:<br />
Vécsei Tibor ügyvez. ig.<br />
Formátum: A/5<br />
Terjedelem: 4,5 (A/S) ív ,<br />
ISSN 1419-130X<br />
771419 130008
Tartalomjegyzék 58<br />
Inhaltsverzeichnis<br />
Table of contents:<br />
Tartalomjegyzék<br />
Inhaltsverzeichnis, Table of contents<br />
Egyesffletünk hírei 59<br />
Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban<br />
Gellén Jmos 60<br />
Gellén, J.: Xerophytischen Pflanzenarten in der<br />
Namibischen Wüste<br />
Gellén, J.: Xerophytic planís in Namib desert<br />
Első leírás: Mammillaria vagaspina Craig subsp.<br />
immersa subspecies nova, egy líj alfaj Veracruz,<br />
Mexikóból .• M<strong>és</strong>záros Zoltán, Szutorisz Gyula 73<br />
M<strong>és</strong>záros. Z., Szutorisz, Gy.:Mammillaria<br />
vagaspina Craig subsp. immersa subsp. nova<br />
Eine neue Unterart aus Veracruz {Mexikó)<br />
M<strong>és</strong>záros, Z, Szutorisz. Gy.: Mammillaria<br />
vagaspina Craig siAsp. immersa subsp. nova<br />
A new subspecies Veracruz, from Mexico<br />
Alvóbimbók?: Ubnár Antal. Tóth Norbert 80<br />
Ubiiár, A.. Tóth. N.. „Schlafende Knospen?"<br />
Ubnár, A.. Tóth. N.. "Resting" buds?<br />
<strong>Magyar</strong> kaktuszgyűjtők: Horváth Lá.szló 81<br />
Horváth, L: Kakteensammler aus Ungarn<br />
Horváth, L: Hungárián cactus collectors<br />
Növényritkaságok!<br />
Pelargonium nemzetség fajai:£'/j/"É',si László 88<br />
Epresi, L: Pflanzenraritaten! Die Arten der<br />
Gattung Pelargonium<br />
Epresi, L.: Plánt curios .Species of Pelargonium<br />
Folyóiratszemle: Buglyó Péter 90<br />
Buglyó, P.: ZeUschriftenschau (Kms 10-12/2001)<br />
Buglyó. P. Journal Review (Kuas 10-12/2001)<br />
Folyóiratszemle: Papp László 91<br />
Papp, L: ZeUschriftenschau (B.C. & S. J. 2002/1)<br />
Papp, L.Joumal Review (B.C. & S. J. 2002/1)<br />
Selyemkórófélékröl - Asciepiadaceae 2. r<strong>és</strong>z:<br />
Budai Ferenc 92<br />
Budai. F.: Überdie Seidenpflanzenarten-<br />
Asciepiadaceae 2. Teil<br />
Budai. F.: About Asciepiadaceae. Part 2.<br />
„Legszebb" kaktuszok <strong>és</strong> egyéb pozsgások:<br />
Mammillaria deherdtiana, M. theresae,<br />
Aztekium ritteri: Papp László 94<br />
Papp. L.: Die "schönsten"Kakteen undandere<br />
Sukkulenten: Mammillaria deherdtiana,<br />
M. theresae, Aztekium ritteri<br />
Papp, L: The nkest cacü and other succulents<br />
Mammillaria deherdtiana, M. theresae,<br />
Aztekium ritteri<br />
Bemutatkozás : ifj Lőrincz István 96<br />
Lőrincz. l.:Vorstellung<br />
Lőrincz. l. Introduction<br />
A papír története: Druzsin Józsefné. Zsóka 98<br />
Frau Druzsin, Zv. .• Die Geschichte des Papiers<br />
Mrs. Druzsin, Zv.. The "history" of thepaper<br />
Visszakerültek a term<strong>és</strong>zetbe?: Veres Gábriel 100<br />
Veres, G.: Sindsie in die Natúr zurückgekommen?<br />
Veres. G.: Getting back to the nature?<br />
<strong>Pozsgás</strong> kislexikon; Papp László 109<br />
Papp, L: Kleinlexikon der Sukkulenten<br />
Papp.L: SnuMEncydopaedia of Succulents<br />
Könyvismertet<strong>és</strong>: Pilbeam, J. - Rodgerson D. -<br />
Tribble, C. 1988: Adromischus: Deli Tamás 110<br />
Deli, T.:Remnaon:meam, ]., Rod^rson, D., Tribble, C:<br />
Adromischus<br />
Deli, T.:Bookreview:PiIbeam, ]., Rodgerson, D, Tribble, C:<br />
Adnmtíschus<br />
Egyesülcliinkhfrei 111<br />
Bemutatom néhány kedvenc Agave-mat:<br />
Ficzere Miklós 112<br />
Ficzere, M.: Ich stelle einige von meinen<br />
Lieblingsagaven vor<br />
Ficzere. M.: I introduce somé of my favorité<br />
Agavé species
Egyesületi tájékoztató<br />
Egyesületünk 2002. március 30.-án tartotta évi<br />
közgyűl<strong>és</strong>ét.<br />
Herczeg István levezető elnök megállapította, hogy a<br />
február 23.-ára összehívott közgyűl<strong>és</strong> megfelelő<br />
létszám miatt nem volt határozatképes, így a mai<br />
napra változatlan napirendi pontokkal ismételten<br />
összehívott közgyűl<strong>és</strong> határozatképes.<br />
A jegyzőkönyv hitelesítők megválasztása után a<br />
tisztségviselők beszámoltak a 2001.-évben végzett<br />
munkájukról, <strong>és</strong> mindezek során szerzett tapasz<br />
talataikról.<br />
Ezt követően Molnár Imre előterjesztette a 2001.<br />
év pénzügyi eredményét amely a kérd<strong>és</strong>ek meg<br />
válaszolása után elfogadásra került.<br />
Az elfogadott pénzügyi beszámolóból egy pár<br />
jelentősebb adat ezer Ft-ban !<br />
K<strong>és</strong>zpénz a Takarék Szövetkezetnél <strong>és</strong><br />
házi pénztárban<br />
2001 január 1 167<br />
2001 december 31 37<br />
K<strong>és</strong>zpénz felhasználás 2001 .évben 129<br />
2001 évi összes bevétel 1,634<br />
2001 évi összes kiadás 1,763<br />
Bevételekből kiemelve egy pár jelentősebb tételt:<br />
Országgyűl<strong>és</strong>i támogatás 180<br />
Felajánlott 1 % 162<br />
Aug. 18-20 kiállítás bevétel 65<br />
Magértékesít<strong>és</strong> 123<br />
Tagdíj <strong>és</strong> folyóirat előfizet<strong>és</strong> 485<br />
Hirdet<strong>és</strong> 80<br />
Könyv értékesít<strong>és</strong> 140<br />
Naptár értékesít<strong>és</strong> 160<br />
Képeslap értékesít<strong>és</strong> 58<br />
(A felajánlott 1 % összeget a könyv kiadás<br />
nyomda költségére fordítottuk)<br />
Kiadásokból kiemelve egy pár jelentősebb tétel<br />
Nyomdai költség 1,420<br />
Postai költség 122<br />
Bérieti díjak (terem <strong>és</strong> postafiók) 83<br />
Könyvel<strong>és</strong>i díj 65<br />
Molnár Imre<br />
A D.K.K.E. volt gazdasági<br />
ügyintézője<br />
Közgyűl<strong>és</strong> 2002.04.30!<br />
Bank által felszámított kezel<strong>és</strong>i költség 10<br />
Nyomtatvány, irodaszer 14<br />
Adó (Nemzeti Kulturális Járulék) 10<br />
A pénzügyi beszámolót követően tisztségében<br />
megerősít<strong>és</strong>re került minden vezetőségi tag, kivé<br />
ve Molnár Imre gazdasági ügyintézőt, aki nem<br />
tudja vállalni e fontos teendőt, de ígéretet tett arra,<br />
hogy lehetősége szerint mindenben segíti az egye<br />
sület munkáját <strong>és</strong> az új gazdasági ügyintézőnek is<br />
minden segítséget megad.<br />
Gazdasági ügyintézői teendők ellátását Antal Károly<br />
vállalta, akit a közgyűl<strong>és</strong> egyhangúlag elfogadott.<br />
Ezt követően a 2002. év tervezett költségvet<strong>és</strong>e<br />
került előterjeszt<strong>és</strong>re <strong>és</strong> jóváhagyásra az alábbi<br />
íobb számokkal.<br />
2002 évi összes bevétel 1,985<br />
2002 évi összes kiadás 1,974<br />
Bevételekből kiemelve egy pár jelentősebb tétel<br />
Országgyűl<strong>és</strong>i támogatás 170<br />
Debrecen Város Polg. Mest. Hív. tám. 40<br />
Felajánlott 1 % 150<br />
Aug. 18-20 kiállítás bevétel 60<br />
Magértékesít<strong>és</strong> 100<br />
Tagdíj <strong>és</strong> folyóirat előfizet<strong>és</strong> 500<br />
Hirdet<strong>és</strong> 80<br />
Könyv értékesít<strong>és</strong> 300<br />
Naptár értékesít<strong>és</strong> 300<br />
Képeslap értékesít<strong>és</strong> 50<br />
Folyóirat értékesít<strong>és</strong> 100<br />
Kiadásokból kiemelve egy pár jelentősebb tétel<br />
Nyomdai költség 1,550<br />
Postai költség 140<br />
Bérieti díjak (terem <strong>és</strong> postafiók) 90<br />
Könyvel<strong>és</strong>i díj 65<br />
Nyomtatvány, irodaszer 14<br />
Képkiállítás bővít<strong>és</strong>ére, kiállítás dekorációjára 50<br />
Adó (Nemzeti Kulturális Jámlék) 50<br />
Antal Károly Papp László<br />
A D.K.K.E. új gazdasági A D.K.K.E. elnöke<br />
ügyintézője
Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban<br />
Zusanunenfassung: Der Verfasser berichtet iiber die iiamibische Wüste und beschreibt einige<br />
xerophytischen Pflanzenarten die er dort gefunden hat.<br />
Abstract: The author writes about the Namib desert and xerophytic plants observed there.<br />
A sivatag - sok ember képzeletében - elhagyatott, szélfiJtta homokdűnék<br />
halott pusztaságaként él, ahol sem növény, sem állat, s így az ember sem képes<br />
tartósan megvetni a lábát. Ez az elképzel<strong>és</strong> nem felel meg a valóságnak. A sivatag<br />
sok mindennek nevezhető, csak elhagyatottnak nem, hiszen - a mostoha körülményekhez<br />
kitíínően alkalmazkodva - számos növény, állat - rovar, itiadár, hüllő,<br />
emlős - <strong>és</strong> az ember is talál élőhelyet a kietlen vidéken.<br />
A sivatagot a táj változatossága, a csodálatos naplementék, a nagy nyugalom, az izgalmas<br />
tudoiTiányos felfedez<strong>és</strong>ek lehetősége <strong>és</strong> a pionírok, telepesek, felfedezők olykor<br />
lenyűgöző történetei egyaránt jellemzik. A szórványos vegetáció <strong>és</strong> a szélsőséges<br />
időjárási viszonyok között kialakult geológiai formációk az elinúlt évmilliók - sokszor<br />
misztikus - változásairól <strong>és</strong> bolygónk történetéről lebbentik fel a fátylat.<br />
Földünkön sokfelé található sivatag. A homok legnagyobb területen É-Afrikában,<br />
a Szaharában uralja a vidéket. Található azonban sivatag Kelet-Európában (Turkesztán),<br />
Nyugat-Ausztráliában, Dél-Amerikában (Atacama sivatag) <strong>és</strong> Észak-<br />
Amerikában (Mojave sivatag) is. Dél-Afrikában, a Kalahárin kívül, egy másik<br />
sivatag van. Ez a sivatag, a Namib, amely Dél-Afrika nyugati, az Atlanti Óceánnal<br />
határos partja mentén húzódik. A Föld legősibb, egyesek szerint legalább 80<br />
millió éves sivatagjának hossza kb. 2000 km, szélessége 80-150 km.<br />
A sivatagok osztályozása - klimatológiai szempontból - a csapadék mennyiségének<br />
<strong>és</strong> a hőmérséklet változásának a matematikai kombinációja alapján lehetséges<br />
(Wladimir Köppen, Ausztria, 1918), de a domborzati viszonyok sem hanyagolhatók<br />
el. Ennek megfelelően sivatagról vagy félsivatagról beszélhetünk. Ezek<br />
szerint a Namib sivatag keleti határát az 1000 m-es tengerszint feletti magasság <strong>és</strong><br />
az évi max. 100 mm-es csapadékzóna vonala képezi. Ny-i határa az Atlanti Óceán.<br />
Namíbia, ezen belül a Namib sivatag, évi csapadékeloszlása a (4. sz. fotó térkép)<br />
látható. A Namib sivatagban a ritka <strong>és</strong> kev<strong>és</strong> eső mellett a növények legfontosabb<br />
vízforrását a reggeli ködök jelentik, amelyek az Atlanti Óceán felől nap<br />
mint nap 70-80 km-es szélességben borítják be a sivatagot (ködzóna, „fog beit").<br />
A sivatagra mégis a szárazság <strong>és</strong> a szélsőséges hőmérsékleti ingadozás - nappal<br />
40-50 fok meleg, éjjel akár mínusz-fokok is - a legjellemzőbb.<br />
A sivatag, a köznapi elképzel<strong>és</strong>sel szeinben, nem egységes szerkezetű, nem homogén.<br />
Nagyon változatos maga a Namib sivatag is. Vannak köves-kavicsoshomokos,<br />
gipsztartalmú (CaS04) síkságok ( Swakopmundtól ÉK-re), sziklás hegyes
Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban DEBRECENI POZSGÁSTÁR 61<br />
4. kép Az évi csapadékeloszlás Namíbiában (a térképért S. Rothmann-t illeti köszönet)
62 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Szára/.ságiürő növények a Namib sivatagban<br />
dombos vidékek, bizarr geológiai képződményekkel <strong>és</strong> sós medencékkel (Swakopmundtól<br />
K-re <strong>és</strong> DK-re) (1. sz Icép) homokdűnék (Liideritztöl É-ra, eg<strong>és</strong>zen Swakopmundig)<br />
(2. sz. kép) <strong>és</strong> - többnyire száraz - folyómedrek (3. s:, kép). A sivatag némely<br />
r<strong>és</strong>zét az ősi vízfolyások <strong>és</strong> a sós tengeri ködök mélyen erodálták, lepusztították, így<br />
számos helyen „holdbéli táj" alakult ki. A sivatag a sok helyütt végtelen látóhatárnak, az<br />
érintetlen vidéknek <strong>és</strong> a szokatlan növény <strong>és</strong> állatvilágnak köszönheti nagy vonzerejét.<br />
Nagyszámú, változatos megjelen<strong>és</strong>ű , őshonos (endemikus = bennszülött) növény található<br />
a Namib sivatagban, különösen az esősebb években (évi 100 mm csapadék már<br />
„esős" évnek számít <strong>és</strong> csak 10-12 esztendőnként fordul elő). Az őshonos növények<br />
mellett idegen tájakról betelepített fajok sem ritkák, pl. a Swakop folyó medrében. Ezeket<br />
a növényeket más, hasonló éghajlatú teriiletekröl -Ausztráliából, Dél-Amerikábóivitték<br />
be (ilyenek pl. az eukaliptusz vagy a mexikói Prosopis nevű faféleség).<br />
A sivatag élelmiszer-bázisát a növények képezik. Leveleik, száraik vagy magvaik<br />
élelemként, de sok helyen más élőlények rejtekéül <strong>és</strong> szaporodási helyéül is szolgálnak.<br />
Túlél<strong>és</strong>ük mérhetetlenül fontos, s ezt számos úton-módon biztosítják maguknak.<br />
A szárazságtűrő ún. xerophyta növények egy r<strong>és</strong>ze szukkulens. de élnek a<br />
sivatagban nem-pozsgás, más életmódú fajok is.<br />
A múlt év márciusában ( a déli féltekén az ősz kezdete) néhány napos kirándulást<br />
tettem a Namib sivatag középső <strong>és</strong> <strong>és</strong>zaki r<strong>és</strong>zén. Ez a vidék a világ azon - egyre<br />
ritkább - helyeihez tartozik, amelyet még nem „rontott meg" a civilizáció. A sivatagi<br />
növények közül szeretnék néhányat ismertetni találkozásunk sorrendjében.<br />
Alkalmasint, a sivatagi species-ek mellett bemutatom ugyanazon faj félsivatagi<br />
vagy szavannái változatát is. A felvételek Swakopmund <strong>és</strong> Walvis Bay környékén,<br />
nagyr<strong>és</strong>zt a Swakop <strong>és</strong> a Kuiseb folyó közötti területen, ill. Tvvyfelfontein<br />
(Damaraland) félsivatagos vidékén k<strong>és</strong>zültek.<br />
A növények azonosításában egy helyi amatőr botanikus, rajta kívül Craven <strong>és</strong><br />
Marais „Namib flora", Sajeva <strong>és</strong> Costanzo „Succulents H", valamint Rothmann<br />
„More than grains of sand" c. könyvei voltak segítségemre. Az élőhelyi fényképeket,<br />
ha nincs más szerző megjelölve, magam k<strong>és</strong>zítettem.<br />
Arthracrua Icubnitziae (Amaranthaceae) (5. sz. kép)<br />
A ceruzanövény gyakori a ködövezetben, a sivatag kavicsos fennsíkjain. Csak a<br />
talajon összegyűlt vizet képes felszívni. Levelei pikkelyekké redukálódtak, szára<br />
ízekből áll. A fotoszintézis a korofillt tartalmazó szárban megy végbe.<br />
Zygophyllum stapffíi (Zygophyllaceae) (6. sz. kép)<br />
A tallcrlevcl nevét kerekded, éremszerű, szukkulens leveleiről kapta. Méternyi<br />
magas bokor, de a homok néha úgy betakarja, hogy csak a levelek egy r<strong>és</strong>ze látszik<br />
ki belőle. Fehér virága <strong>és</strong> szárnyas magvai vannak. A levelei mindig élével<br />
fordulnak a nap felé, így védekezik a kiszáradástól.
Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban DEBRECEM POZSCASTÁR 63<br />
5. kép Ceruzanövény (Arthraerua leubnitziae) 6. kép Tallérlevél (Zygophyllum stapffíi)<br />
Fotó: Gellén János Fotó: Gellén János<br />
7. kép Hoodia currori a Namib sivatagban 8. kép Virágzó Hoodia currori félsivatagos élőhelyen<br />
Fotó: Gellén János Fotó: Gellén János
64 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Szárazságtűrő iiővcnyek a Namib sivatagban<br />
Hoodia currori (Asciepiadaceae) (7. sz. kép)<br />
Nemcsak a Namib sivatagban, de a félsivatagos vidéken is előfordul. A nemzetség<br />
Van Hood botanikusról, a faj Citrwr-m\ kapta a nevét. Szára vastag, szukkulens,<br />
bordáit - fogazathoz hasonlatosan - tövisek borítják. Virágai nélkül nehezen különböztethető<br />
meg más Hoodia fajoktól vagy a Trichocaulon nemzetségtől. Virága a<br />
petúniáéhoz hasonlít, rendszerint hús - vagy lazacszínű (8. sz. kép).<br />
Acanthosicyos horridus (Cucurbitaceae) {9. <strong>és</strong> 10. sz. képek)<br />
<strong>Magyar</strong>ul nara- vagy vajdió-nak nevezhető érdekes növény, amelyre - archeológiai<br />
ásatások során - már a 8000 évvel ezelőtti rétegekben is rábukkantak. Fontos<br />
táplálék a sivatagi topnaar-törzsek számára. A Namib sivatag jellegzetes növénye<br />
csak ott él meg, ahol gyökereivel eléri a talajvizet. Gyakori az időszakos folyóágyakban,<br />
ahol sűrű bokrokat alkot. A fotoszintézis a klorofillt tartalmazó zöldesszürke<br />
szárakban <strong>és</strong> a tövisekké módosult levelekben megy végbe. Váltivarú*<br />
növény. A term<strong>és</strong>e strucctojás nagyságú, tövisek borítják <strong>és</strong> érett állapotában narancssárga<br />
színű. Nevét a magok vajszerű állagáról kapta. Term<strong>és</strong>ének magas a<br />
víztartalma. A gyümölcs húsát megfőzik, majd csíkokra vágva megszárítják, így<br />
hosszú ideig tárolható. A sivatag vadjainak is kedvelt tápláléka.<br />
9. kép Nara-dió bokra (Acanthosicyos horridus) 10. kép Nara-dió virága (Acanthosicyos horridus)<br />
Hotó: (icllcn János Fotó: Gellén János
Szárazságtűrő tiő\cnyck a Namib sivatagbati DEttRECKNl P07.SGÁSTÁR 65<br />
Welwitscilia inirabilis (Welwitschiaceae)<br />
A növényt Friedrich Welwitsch osztrák botanikus fedezte fel 1860-ban, az angol<br />
származású festőműv<strong>és</strong>z-felfedező Thomns Bcdnes-f,ze\ egyidőben. Ősi eredetű,<br />
hosszú életű növény, 1500-2000 éves példányok is találhatók a Namib sivatagban.<br />
Mintegy 100x1000 km-es területen endemikus, helyi elterjed<strong>és</strong>ű.<br />
A Welwitschia rendszertanilag a nyitvatermőkhöz* tartozik, de a virágos növények<br />
egyes tulajdonságaival is rendelkezik, ezért sokan átmeneti formának tekintik<br />
a nyitva- <strong>és</strong> a zárvatermők* között. Gyakran „törpe növ<strong>és</strong>ű fa" gyanánt írják<br />
le. A növény középső r<strong>és</strong>ze elhal, elfásodik <strong>és</strong> az új levelek mindig a széli r<strong>és</strong>zeken<br />
jelennek meg. Egyszerre mindig csak két, egymással szembenálló levél fejlődik,<br />
de a szél a leveleket felhasogatja s ezért látszik úgy, mintha számos keskeny<br />
levele volna. A levelek szívósak, bőrszerűek. A sivatagi körülmények között csak<br />
így lehetséges fennmaradása.<br />
Vízforrása főként a reggeli köd, de több méteres gyökere is van, amely a talajvízből<br />
biztosítja a folyadék-utánpótlást ( ez a magyarázata annak, hogy gyakran folyóágyak<br />
közelében található).<br />
Váltivarú növény. A vöröses színű hím ivarú virágzaton (II. sz. kép) számtalan<br />
pollen fejlődik ki.<br />
11. kep Welwitshia mirabllis liim ivarú egyede es virágzata<br />
Fotó: Gellén János
66 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban<br />
12. kép Welwitshia mirabilis női ivarii péklánya<br />
A nagyobb, kékes-zöld tobozok a női<br />
ivani (12 sz. kép) példányokon láthatók<br />
<strong>és</strong> ragadós váladékot termelnek, amely<br />
„foglyul ejti" a virágport.<br />
Gyakran gyapjas isztbogarakkal élnek<br />
együtt, amelyek szintén mézszerű<br />
váladékot hagynak a tobozokon.<br />
Minden tobozban hozzávetőlegesen<br />
100 mag található. Utóbbiak nagyr<strong>és</strong>/t<br />
elpusztulnak vagy a vadállatok táplá<br />
ékául szolgálnak, kisebb r<strong>és</strong>zük<br />
szétszóródik a szélben. A magok csak<br />
nagyobb eső után csíráznak ki, néh;i<br />
csak évek múlva. Ez a magyarázata<br />
annak, hogy az egy telepen élö növények<br />
nagyjából egyidősek.<br />
Tríchocaulon clavatum (Asciepiadaceae)<br />
(B.sz. kép)<br />
Kicsiny, 6^8 cm magasra növő,<br />
tövis nélküli, olykor szörszerü<br />
képződményekkel borított szuk-kulens.<br />
amely DNy-Afrika nyugati vidékein cl.<br />
A kvarcos, sziklás terepen nehéz rátalál<br />
l.í. kép Irichocaiilon clavatum<br />
Fotó: Gellén János<br />
-.1<br />
t-i<br />
Fotó: Gellén János
Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban DEBRECENI POZSGÁSTÁR 67<br />
A sivatagban -a csapadék mennyiségétől függően- rendszertelenül virágzik. Virágai világos<br />
vagy sötétebb vörös színűek.<br />
Commiphora saxicola (Burseraceae) {14. sz. kép-fotó: S. Roihmann)<br />
A balzsamcserje botanikai faj nevének jelent<strong>és</strong>e: „sziklák között növekedő"<br />
(saxicola). A mirrha nevű illatos gyanta ebben a növényben is megtalálható, ha<br />
nem is olyan nagy mennyiségben, mint arábiai vagy szomáliai rokonaiban. Sárgás-szürke<br />
törzsén, ágain nem találhatók tövisek. Kérge nem hámlik. A letört<br />
ágak átható gyantaillatot árasztanak. Egyesek szerint az ágak rágcsálása szomjoltó<br />
hatású. Váltivarú növény kicsiny, kerek levelekkel. Term<strong>és</strong>e élénk narancssárga.<br />
14. kép Balzsamcserje tCommiphora saxicola)<br />
Fotó: S. Rothmann<br />
Sarcocauloii marlothii (Geraniaceae)<br />
A busmangycrtya a muskátli közeli rokona. Törzsét <strong>és</strong> ágait áttetsző, viasztartalmú<br />
kéreg borítja, amely gyúlékony. Neve „húsos törzsű"-t jelent.<br />
( .sarcos = húsos, caulon = törzs,ág ). A nyílt terepet <strong>és</strong> a sziklás vidéket kedveli.<br />
A növény bokros, I - 1,5 m magas, virágai sötétvörösek. Szőrös magvait a szél<br />
sodorja tova. Kiszáradását viaszos kérge akadályozza meg. A bennszülöttek világításra<br />
használták. (I5.ábra)
68 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Szárazságlűrö növények a Namib sivatagban<br />
15. kép Busmangyertya (Sarcocaulon niarlotliiil<br />
Fotó: Gellén János<br />
Aloe pillansii (Asphodelaceae vagy Aloaceae) (16. sz. kép)<br />
Ez a faméretü szukkulens a Namib sivatag déli r<strong>és</strong>zén gyakoribb, de egy-egy<br />
példánya <strong>és</strong>zakabbra is előfordul. Levelei <strong>és</strong> törzse nagyobb mennyiségű víz<br />
tárolására alkalmasak. Szép megjelen<strong>és</strong>ű növény.<br />
Aloe asperífolia (Asphodelaceae vagy Aloceae) (17. sz. kép)<br />
Az érdeslevelű aloe sűrű, kör alakú csoportokat alkot, akár 40 rozettaval is<br />
(„boszorkánygűrű"). A sík, homokos vidéket <strong>és</strong> a köves, meszes talajt egyaránt<br />
kedveli. Gyakran magányos, szoliter. Rendszerint törzsnélküli, néha<br />
rövid, talajon elfekvő törzse van. Levelei húsosak, színtelen nedvet tartalmaznak.<br />
A szürk<strong>és</strong>kék vagy fehéres bevonatú leveleket 2-3 mm hosszúságú,<br />
barna tövisek szegélyezik. Virágzata vörösesbe hajló rózsaszínű <strong>és</strong> márciusáprilisban<br />
jelenik meg. A virágkocsány rendszerint ferde, a virágok lefelé<br />
csüngenek.<br />
Aloe Uttoralis (Asphodelaceae, vagy Aloaceae) (Címlap fotó)<br />
A gyönyörű növény az Aloe asperífolia közeli rokona. A képen félsivatagi<br />
élőhelyén, teljes virágpompájában látható.
Szárazságtűrő növények a Nainib sivatagban DEBRECEM POZSGÁSTÁR 69<br />
Ki. kcji Al W ! ^ . :• • • - c H:v<br />
18. kép Euphorbia virosa a sivatagban<br />
Fotó: Gellén János
70 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban<br />
19. kép Virágzó Kuphorbia virosa a Namib sivatagban 20. kép Term<strong>és</strong>t érlelő Kuphorbia virosa a Naniih<br />
Fotó: Gellén János sivatagban Fotó: Ciellcn János<br />
Ugyanez a faj a félsivatagos vagy a szavannás területeken hatalmas méretű bokros<br />
növénnyé növekedhet (21. sz. kép).<br />
A benszülöttek a növény tejnedvét nyílmeregnek használták<br />
21. kép Euphorbia virosa szavannás területen<br />
Fotó: Gellén János
Száriizságtürö növények a Namib sivatagban nHRRl-.CENl POZSGÁSTÁR 71<br />
Mesembryanthcmum gucrichíanum (Mesembryanthemaceae) (22. sz. kép)<br />
A kristályvirág-félék többsége Namibia déli r<strong>és</strong>zén található meg, de a<br />
struccsaláta nagy csoportokban fordul elő a Swakop <strong>és</strong> az Omeruru folyó<br />
vidékén, Namibia ENy-i tartományaiban is. Leggyakrabban a folyóágyakat<br />
követi, ahol a talajvízből nedvességhez jut. Kedveli a kissé sós,<br />
tengerközeli ún. „brack" talajt. Levelei húsosak <strong>és</strong> azokat kristálytiszta -<br />
folyadékot tartalmazó, csillogó szemölcsök borítják. Levelei zöldek, világos-rózsaszínűek<br />
vagv vörösek. Virágai <strong>és</strong> term<strong>és</strong>ei 2-3 cm átmérőjűek.<br />
22. kép Stmcc-saláta (Mesebryanthemum guerichianum)<br />
Fotó: üellén János<br />
Líthops ruschiorum (Mesembryanthemaceae) (23.ábra)<br />
A Lithopsok a kristályvirág-félék neves képviselői. Főként D-Namibiában<br />
<strong>és</strong> a Dél-Afrikai Köztársaság területén gyakoriak, egy-egy faj azonban -<br />
mint pl. a L. ruschiorum - a Namib sivatag <strong>és</strong>zakabbi r<strong>és</strong>zein is előfordul.<br />
A Namib sivatag, az említetteken kívül, számos egyéb szukkulens <strong>és</strong> más<br />
szárazságtűrő növénynek biztosít élőhelyet. Sajnos, az idő szűke miatt, jó<br />
néhány növénynemzetséggel <strong>és</strong> fajjal nem sikerült személyes ismeretséget<br />
kötnöm. A sivatagban töltött néhány nap élménye azonban felejthetetlen <strong>és</strong><br />
szavakkal csak nehezen ecsetelhető. Remélem, hogy a rövid ízelítő felkelti<br />
az olvasók érdeklőd<strong>és</strong>ét a Namib sivatag behatóbb megismer<strong>és</strong>e iránt.
72 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Szárazságtűrő növények a Namib sivatagban<br />
23. kép Lithops ruschiorum<br />
Felhasznált irodalom:<br />
Carven. Patrícia & Marais, Christine (1995): Namib flora<br />
Gamsberg Macmillan Publishers (Pty) Ltd, Windhoek. Namibia<br />
ISBN 0-86848-285-4<br />
Rothmann. Sakkie (2001): More than grains of sand<br />
St Promotions, Swakopmund, Namibia<br />
ISBN 99916-50-45-8<br />
Fotó: (iellén János<br />
Sajeva, Maurizio & Costanzo, Mariangela (2000): Succulents II. The new<br />
illustrated dictionary<br />
Timber Press, Portland, Oregon, USA<br />
ISBN 0-88192-449-0<br />
Prof. Dr. Gellén János<br />
Szeged
ELSŐ LEÍRÁS<br />
Mammillaria vagaspina Cra/^' subsp. immersa subspecies<br />
nova, egy új alfaj Veracruz, Mexikóból<br />
Der Erslautor hal 1984 in Mexikó gcarix-ild. Er lial in der Nalie der Sladl scines Artx;ilsorles, in der Umgebiing von Veracruz<br />
bzw. in dcT Cicgcnd Sicn;i Madiv Oricnial Kaklecn sludicil. Ilier kiun die sowoli! in ihrcr Morphologic als auch in ihrer<br />
Vcrbn."itung sich ahsoiidcnide Maniniillaiia vagaspina-Ixmn henor, die giil dcn Kriterien der Unlcnul enlspiichl.<br />
Kurzc Bcscliralnui)>: KöriKT: der Tcil iilxr den Bcxlcn flach gcdiiickL der Schcilel cingcsunken, der drei \icrtcl Teil im<br />
Bodai an der Slcllc der ciMoilx-ncn Iliickcr \citoit,l. liiufl in ciner dicken Rütanvur/el lort. 8-10cm im Durchmcsscr, 34 cm<br />
hoch (Ubcr dai Ikxicn) Ilöckcr: hat an der Hasis stumpf, viereckig, olvn gcnindel. die OberfUiche getüpfell. die Spitze<br />
abgeschniltcn, 8-10 cm liixh, 7-8 cm lnvil ;ui der Hasis, das Vciliiilüiis der Spiralen 43 zu 21. AxiUen: in der Blütcnzone<br />
schwach wollig. spiiler küil. aul'dcn iilteivn Teilcn zcrstieut I -1 Borsié. Areolcn: tinglich oval (uingekehrt tnipfcnfiinnig). stark<br />
wollig. spater kalil. untcii mit einer vcikuirtcn Fua.'lK'n;mlagc. IXímcn: (2) 34 radiare l>xnen ungcoaincl. die obcn.ii kiirzcr.<br />
aber nicht glcichrikiiiig. 3-.'i min l;uig. die latci-alcn 7-8 mm lang. der untere 25-30 (45-50) mm lang. abwúts gcbogcn.<br />
Ahienlíirmig. inii brauncr. zwicbclaitig dickcr Basis. (ioldgelbfarbig mit grauschwarzer .Spit/c. Die l>imen der altcn Iflanzcn<br />
wtulen bLiu-rauchl';ut)ig und bildcii über dcn Bixlcn cinen dunklen. dichtm Kranz. Es giln keinen ztnüulcn Dom. BKite: 15<br />
mm Ling. 12 mm im Duivhmcs.scT. liingllch. gkxkenlíirmig. »eiB-niKa. Aulicre Klütcnhliittcr: lanzettlich. kur/, schinutzigrosa,<br />
mit braungriiiicm Mittelstreifen. Iniierc KlütaibUittcr: 2 mm lia-it. lanzettlich. mit vollein Rand. Untén weiR. obcn weiB-rosa,<br />
mit hellnisa MittcLsticil'en. manchnul dunkler. (irinel: avmcf;ut)ig Narbc: ca-incfaitiig durch hellgrün bis rosa. streckt sich<br />
iiber den .Slauhbculel. \ier/ucigig. Süuilifadcii: nisii Staubbcutd: cremcf;ut)ig Fruclit: rot. 15-20 cm lang, 5-fi mm im<br />
DuahmesscT. zylindrisch. untc-n mit schmalcm Blütcnrcst. Sanicn: hcllbniun. 1 mm king. Typusfiiiidort: Mexikó. Siena<br />
Madiv Orient;tl. siidwestlich von Wmtc. ;ui der niWlichcn .Scile der (iemeinde El Limon (Totalco). auf vulkanischen Fetsen.<br />
nahc dcm l>irl'. im .St;iat Vcracniz, in der Niilic der Circnzx' dcs .St;iates l'ucbia. Die Phnzc verbreitet sich bcschranki, sic wurde<br />
in der Gcgend iiirgeiidwo íuidcrs gcfundcii SiUiuiK'ln: 23.09. 1984 - 10-11 11. 1984. leg. Zoltán M<strong>és</strong>záros. Sammlemummer<br />
MZ. 1.39. Nanie der IHan/c: imincrsa = versiinkcn. cingcsunken. Der Holotypus isi im Herbárium dcs lingarischcn<br />
Naturvsisscnschafiliclicn MiLscuin. Biid;i|x.M Ungimi (BT) hinlerlegl. Nach der Meinung der VcTfasscr gehíjl die Mammillaria<br />
vaga.spiiia Craig sulisp. imiiKrsa sulisp. nova /ur Artaiaihc Macrotíiclae (.Salm Dyck) K. .Schuiruuin. zur (jnippc M<br />
magnimamma Huni wie ilirc Unterart. dic 460 km sUdlich voin Ixlx'nsraum der Mammiltiria vagaspina Craig \-orkommt und<br />
zugk'ich dic (ia-n/e dcT südliclicni Vcitia-ilung der Artcnia-ihe MacnUhelaea biklet.<br />
The firsl author workcd in Mexico in 1984. He sludicd cacti ncar Vcracraz (his workplace). and near the region of Sicmi Madre<br />
Orientál. ThtTc was tumcd up Ihc fonna Mainmillaria vagaspina which coukl be dislinguished morphologically morc ovtT in ils<br />
distribution fnun Üic othcrs This was suitable l'or the ciiterium of a subspecies.<br />
Its .sliort dcMTiption: Hody: ils pjul alxive Űic gnxiiid is llatlaicxl uatli imincrscd tip. The olher 1/3"' part is in the soii. Ilx places<br />
of died tulx-aiilcs aa- sulxn/cd. Il tums inio aunxlike nxK 8-10 cm in dianx-ter. 3-4 cm tall (above the gnxind). Tubcrculc:<br />
haal. bluni al ils stock. st|u;ia\ axinded at tip, surface dotted. tip slricked. 8-10 cm tall. 7-8 cm widc ncar the basc. spiral rate:<br />
43:21. Axilla: slightly lanugiiuxis. awiiless httT. l-l awn in its ckltT parts. Areola: eUmgatcd egg-shapcd (rcverscd dnopshapcd).<br />
dcnsc wixil. awnicss bier witli vilkxis fundímcnt near the hase. SpiiK: radial spines (2)3 to 4. dúsoalcred. the uppci^ are<br />
shortcr but not alike. 3-5 mm kmg. tlie laterials aa' 7-8 mm k»ig. tlx- lowers tia- 25.30 (45-50) mm long. slightly curved down.<br />
Subulatc. browiiish al Ihc basc. Ihickcncxl and bultxxLs. (kildai ycllow wilh gayish bhck tips. The spines of Ihc eklcT plants lum<br />
into bluish smoke-cokxiatl and fonii dcasc wrealli above the ground. Thea* is no cenlral spiné. Flowcr: 15 mm long. 12<br />
mm in diamcter. longish. bell-shaped. whily pink. Exteriőr pctals: lancelike, short, off-pink wilh brownish<br />
green bcll in Ihc middic. Interior pctals: 2mni wide. lancelike. eniire. while below. whilish pink above wilh pale<br />
pink beit in Ihc middle. somelimcs darkcr. Stylc: ercam-colourcd. Stignia: from cream-colourcd lo pale green<br />
pink. expanding above Ihe slyle. Il has four brunchcs. Filamcnt: pink Anthcr: cream-colourcd Fruit: rcd. 15-20<br />
mm long. 5-6 mm in diamcter, cylindiic. wilh flowcr remains narrower below. Secd: bright brown, 1 mm long.<br />
Typic locality: Mexico. Sierra Madre Orientál, south-wesiward from Parote. in Ihe north side of village El<br />
Limon (Totalco). on the volcanic riK'ks near Ihe village in .state Veracruz. near the bordér of slale Pucbia II is of<br />
limilted distribution because il was found only here. Collection: 23.09.1984 and 10-11.11.1984. leg. Zoltán<br />
M<strong>és</strong>záros. Field number: MZ 139 Plant's nainc: immersa = immersed, submerged. Holotypc is dcposited in the<br />
hertxirium of tbc Hungárián Naiural History Musc-uin. Budipcsl. Hungary (BT).<br />
The aulhors say Ihat the Mammillaria v-agaspina Craig .subsp. immersa subsp. nova bclongs to the .scrics Macrothelae (.Salm<br />
I5yck) K. Schumann and gaxip M. magniinamina Hunt. This new subspecies ixxurs 460 km away soulhwanj from ihe kxality<br />
of the typic species (subsp, vagaspina). In addilion, il is Ihe southem bordér of Ihe dispersal of Macrothelae series.
74 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Első leírás<br />
Az első szerző 1984-ben egy éven át dolgozott Mexikóban. Szabadidejében kaktuszokat<br />
tanulmányozott <strong>és</strong> fényképezett. Munkahelye <strong>és</strong> lakóhelye a Mexikóiöbölben<br />
fekvő Veracruz városban volt, így zömmel a Sierra Madre Orientál területén<br />
tevékenykedett. Jelen dolgozatban egy erről a területről előkerült, eddig ismeretlen<br />
Mammillaria leírására kerül sor.<br />
Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa subsp. nova<br />
Test: a talajból kiálló r<strong>és</strong>ze erősen lapított, csúcsa besüllyedt, a talajban lévő kb.<br />
3/4 r<strong>és</strong>ze az elhalt szemölcsök helyén elparásodott <strong>és</strong> vastag répagyökérben folytatódik.<br />
Átmérője 8-10 cm, a talaj felett 3-4 cm magas.<br />
Szemölcs: kemény, a tőnél tompa négyszögletes, felül lekerekített, felülete pontozott,<br />
csúcsa erősen lecsapott. 8-10 mm magas, a tövénél 7-8 mm. széles. Spirálarány.<br />
13: 21.<br />
Axilla: a virágzónában gyengén gyapjas, k<strong>és</strong>őbb kopasz, az idősebb r<strong>és</strong>zeken<br />
szórványosan egy-egy sörte látható.<br />
Areola: megnyúlt tojásdad /fordított csepp alakú/ először gyapjas, k<strong>és</strong>őbb kopasz,<br />
alul szöszös barázdakezdeménnyel.<br />
Tövis: /2/3-4 radiális tövis, rendezetlen állásban, a felsők rövidebbek, de különböző<br />
hosszúságúak, 3-5 mm-esek, az oldalsók 7-10 mm hosszúak, az alsó 25-30<br />
mm hosszú, lefelé ívelt, gyakran eléri a 45-55 mm-t is. Árszerüek, a tövük barnás,<br />
hagymaszerűén megvastagodott. Agyagsárga színűek, szürk<strong>és</strong>fekete heggyel. Az<br />
idős példányok tövisei kékes-füstszínűvé válnak <strong>és</strong> a talaj felett sötét, sűrű koszorút<br />
képeznek. Centrális tövise nincsen.<br />
Virág: 15 mm hosszú, 12 mm átmérőjű hosszúkás-harangalakú, fehéres rózsaszín.<br />
Külső sziromlevelek: lándzsa alakúak, rövidek, piszkos-rózsaszínűek, középsávuk<br />
barnás zöld.<br />
Belső sziromlevelek: 2 mm szélesek, lándzsa alakúak, ép szélűek. Alul fehér,<br />
felül fehéres-rózsaszín, halvány rózsaszín középcsíkkal, néha sötétebb. Bibeszál<br />
krémszínű.<br />
Bibe: krémszínűtől a halvány rózsaszínig, a portokok fölé nyúlik, 4-ágú.<br />
Porzószál: rózsaszínű.<br />
Portok krémszínű.<br />
Term<strong>és</strong>: piros, 15-20 mm hosszú, 5-6 mm átmérőjű, hengeres, alul keskenyebb,<br />
virágmaradvánnyal.<br />
Mag: világosbarna, 1 mm hosszú.<br />
Típus élőhely: Mexikó: Sierra Madre Orientál, Perote-töl délnyugatra, El Limon<br />
(Totalco) község <strong>és</strong>zaki oldalán, vulkánikus sziklákon, közel a faluhoz, Veracruz<br />
államban, közel Puebla állam határához.<br />
Elterjed<strong>és</strong>e valószínűleg szűk területre korlátozódik, a környéken sehol máshol<br />
nem találtuk meg.<br />
Gyűjt<strong>és</strong>: 1984. 09. 23. <strong>és</strong> 11. 10-11, leg. M<strong>és</strong>záros Zoltán. Gyűjtőszáma: MZ.<br />
139. A növény neve: immersa = elsüllyedt, besüllyedt.
Első Icirás DEBRECEM POZSGÁSTÁR 75
76 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Első leírás<br />
A Holotypus letétbe helyezve: <strong>Magyar</strong> Term<strong>és</strong>zettudományi Múzeum Herbáriumába,<br />
Budapest, Hungary /BT/.<br />
Véleményünk szerint a Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa subsp. nova,<br />
a Macrothelae /Salm DyckI K. Schumann fajsorba, a Mammillaria<br />
magnimamma Hunt csoportba tartozik, mint a Mammillaria vagaspina Craig élőhelyétől<br />
460 km-re délre előforduló alfaja. Ami egyúttal a Macrothelae fajsor déli<br />
kiterjed<strong>és</strong>ének határa.<br />
A Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa virág-morfológiája alapján a<br />
Polyedrae fajsor, Mammillaria caraea Zuccarini 1837 fajjal mutat hasonlóságot.<br />
A Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa axilláiban egyes példányoknál<br />
szórványosan egy sörte is található, ez is utal az alfaj Macrothelae <strong>és</strong> Polyedrae<br />
fajsorok közötti átmeneti jellegére. Földrajzi előfordulása is ezt támasztja alá.<br />
A Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa <strong>és</strong> a hozzá legközelebb álló faj föbb bélyegei:<br />
Die wichtigsten Marken der Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa und der ihr am nachsten stehenden Art<br />
The main characteristics of the Mammillaria vagaspina Craig subsp. immersa and ist nearest species<br />
Mammillaria vagaspina<br />
Craig 1945<br />
Centrális tövisek: 2 db ((2-5), csavart 0<br />
Mammillaria vagaspina Craig subsp.<br />
immersa<br />
Axilla: 0 sörte szórványosan 1 sörte<br />
Virág: tölcséres hosszúkás-harangalakú<br />
Belső sziromlevél: rózsaszín széllel <strong>és</strong> sötétebb<br />
középcsíkkal<br />
Portok: bamássárga krémszínű<br />
Bibeszál: rózsaszín krémszínű<br />
Élőhely: Mexikó: Queretaro, Tierra<br />
Blanka<br />
alul fehér, felül fehéres-rózsaszín,<br />
halvány rózsaszín középcsíkkal<br />
Mexikó: Veracruz, El Limon
Első Icirás DEBRECEM POZSGÁSTÁR 11<br />
11. kép Mammillaria vagaspina subsp. immersa virágai közelről<br />
Fotó: M<strong>és</strong>záros Zoltán<br />
növény Fotó: Szutorisz Gyula virágzó kultivált egyed Fotó: Szutorisz Gyula
78 DEBRECENI POZSGÁSTÁR HIsö leírás<br />
Mainmillaria vagaspina Craig subsp. immersa M<strong>és</strong>záros et Szutorisz subsp. nova<br />
Corpus: Pars plantae e.x solo prominens planata est. Pars in solo immersa iis locis,<br />
ubi verrucae demortitac siint, siiberea facta in radicem crassam rapae similem<br />
desinit. Summa plánta in tranquillitatis tempore aequat solum. Pars eius ex solo prominens<br />
diametraliter in 10-13 centimetra extendUur et 3-5 (vei ad 8) centimetra altci<br />
est. Plánta coloris caesioviridis plerumque sola ereseit raroque germinat.<br />
Verrucae sitnt durae, in stirpe quadratae. in apice .rotundatae, attitudinis 8-10<br />
centimetrorum et latitudinis 7-8 centimetrorum. Ratio spirarum decussantium est 13 :<br />
21.<br />
Axillae in zona florum lanuginosae sunt; lana capilli similis est. Anno. qui<br />
Jlorescentiam sequitur. axillae glabrescunl.<br />
Areolae sunt spéciéi gultae inversae, circiter 2 millimetrorum. Areolae iuvenes<br />
multam lanam liabent, in zona autem florum iam nudae sunt.<br />
Spinae sunt radiales numero 3-4 (nonnumquam et 2) in liunc modum singularem<br />
dispositae: Cum plánta 3 spinas habét, suprema eanim admoduni brevis est 3-5<br />
millimetrorum. Si 4 spinae sunt. suprema brevissima omnium est longitudinis 3-5<br />
millimetrorum, duae laterales in 7-10 nüllimetra extendiintur, infima vero eademque<br />
arcuata longissima est 25-30 millimetrorum. Numerus dispositioque spinarum per<br />
areolas etiam in uno exemplari variatur. In quihusdam plantis spina infima more<br />
insolito 45-55 millimetra longa esse potest atque admodum arcuata. Spinae iuvenes<br />
luteolae, in apice vero nigri sunt coloris, qui procedente tempore mutatur in canuin.<br />
In exemplaribus veteribus spinae inferiores circulum peculiarem caesium formánt<br />
Plánta spiam centralem nullám habét.<br />
Flos in longitudinem circiter 20 millimetrorum et in latitudinein 12 millimetrorum se<br />
extendit. atque in forma oblonga campaiute simili panditur. Fólia petali externa sunt<br />
speciel angustae hastaeque similis, coloris in parte média fusco-viridis, in margine<br />
autem languidi rosei. Fólia petali interna 2 millimetra lata hastaeque similia sunt.<br />
Fauces floris ad média fere petali fólia sunt subalbae, extrorsum dehinc lineam<br />
centralem roseam exhibentes. in margine vero coloris languidi rosei, piope subaibi.<br />
Filamentum quoque languidum roseum est, antliera et stilus ereméi sunt coloris,<br />
ovarium cremeum roseumve.<br />
Fructus est tubiformis, rutilus, longitudinis 15-20 millimetrorum, in quo retiquiae<br />
petalorum siccatorum insident. Nucleus eius coloris fusci et magnitiidinis 1 fere<br />
millimetri est.<br />
Locus typi invendiendi: Mexico. Sierra Madre Orientál, ab oppido Pérote inter<br />
occidentein et meridiem, ad partém septemtrionalem vici El Limán (Totalco), in<br />
rupibus vulcanicis, prope viciim ipsum (status Veracruz, iuxta fines status Pueblae).<br />
Plánta veri similiter in angusta tantum regioné propagata est, niimquam enim alibi in<br />
locis vicinis potuit inveniri.<br />
Plánta lecta est 23 Sept. 1984 et 10-11 Nov. 1984: leg. Zoltán M<strong>és</strong>záros (MZ 139).<br />
Nomen speciel: immersa.<br />
Holotypus depositus in Herbario Miisei Hisíorico-Natiiralis Hungarici, Budapest,<br />
Hungária IBudapest, Hungary (BT)].
Első leírás DEBRECENI POZSGÁSTÁR 79<br />
Irodalom<br />
Backeberg, C. (1961): Die Cactaceae. Tom.V.<br />
VEB Gustav Fischer, Jena<br />
Backeberg, C. (1966): Das Kakteenlexikon.<br />
VEB Gustav Fischer, Jena<br />
Britton, N.L., and Rose, J.N, (1923): The Cactaceae.<br />
Dover Publications, Inc., New York<br />
Craig, R. T. (1945): The Mammillaria Handbook.<br />
Abbey Garden Press, Passadena<br />
Hunt, D.R. (1971): Schumann and Buxbaum Reconciled.<br />
Cact.Succ.Joum.Great.Brit., 33 /3/, 53-72<br />
Hunt, D.R. (1981): Revised Classified List of the Mammillaria.<br />
Cact.Succ.Joum.Great Brit., 43 /2-3/, 41-48<br />
Hunt, D.R. (1983-1987): A new review of Mammillaria names.<br />
Bradleya, 1, 105-128; 2, 65-96; 3, 53-66; 4, 39-64; 5, 17-48<br />
M<strong>és</strong>záros Z. (1993): Ein Jahr in Mexikó<br />
AfM, 17, 50-56, 93-102<br />
Prof Dr. M<strong>és</strong>záros Zoltán<br />
Budapest<br />
Szutorisz Gyula<br />
Budapest
„Alvó" bimbók ?<br />
Zusanunenfassung: Die beiden Ferocactus-Sammler suchen in ihrer Schrift danach, was die völhge<br />
Entfaltung der Knospe bzw. der Blüte des Ferocactus auBer der Lange der Tage beeinflusst.<br />
Abstract: The two cactus collectors look for the answer to the question what influences the whole<br />
development of the buds at Ferocactus species, apart from the length of days.<br />
Csaknem minden pozsgás gyűjteményben képviselteti magát a Ferocactus<br />
nemzetség legalább egy-két fajjal. Gyönyörű növények - reméljük ezzel a véleménnyel<br />
nem vagyunk egyedül - még akkor is, ha csak a rendkívül színes, erősen<br />
tövises küllemük varázsol el bennünket. Azonban minden gyűjtő legfőbb célja,<br />
hogy virágzásra bírja kedvenceit <strong>és</strong> ezért hajlandó szinte bármit elkövetni. Nos,<br />
aki Ferocactus-okat nevel annak nagy türelemről kell tanúbizonyságot adnia,<br />
ugyanis a nemzetség fajai 10 éves koruk előtt csak nagyon ritkán kezdik ontani a<br />
virágukat. Sőt, a legtöbb taxonra a még k<strong>és</strong>őbbi virágzás kezdet a jellemző, legalábbis<br />
kis hazánkban nevelt növényeknél ez tapasztalható; az eredeti élőhelyeken,<br />
mint megannyi egyéb dolog, ez is másként működik. Ezért aztán minden<br />
kaktuszbarát alig várja, hogy a hosszú évek során nevelt, dédelgetett<br />
Ferocactusuk végre virágpompával örvendeztesse meg gazdáját. Ám még ekkor<br />
sem garantált a virágzás, ugyanis a Ferocactusok hajlamosak kellemetlen meglepet<strong>és</strong>eket<br />
okozni e téren.<br />
2001. év tavaszán a sikeres feleltet<strong>és</strong> után minden okunk megvolt rá, hogy bizakodóak<br />
legyünk <strong>és</strong> nagy reményeket fűztünk az előttünk álló kaktuszos szezonhoz.<br />
Sajnos, mint k<strong>és</strong>őbb kiderült ahogyan azt mondani szokás hamar ittunk a<br />
medve bőrére. Az április hozta a formáját a maga változékonyságával, a május<br />
viszont már csodálatos idővel örvendeztetett meg bennünket.<br />
A tavaszi - kora nyári virágzású Fero-knál már ekkor megjelentek az első bimbók,<br />
általános megrökönyöd<strong>és</strong>ünkre viszont a F. glaucescens, három korábbi<br />
években már virágzott példányában egy darab bimbó sem fejlődött ! Hát ez bizony<br />
elég nagy csalódás volt. A F. schwarzi „szerepl<strong>és</strong>e" is elég felemásra sikeredett.<br />
Az egyik növényen 7 virág nyílt ki, míg a másikon ugyanennyi bimbóból<br />
mindössze egy. Még szerencse, hogy ezt az egyet sikerült összeporozni. A F.<br />
acanthodes, F. fordii, F. echidne, virágzása rendben lezajlott, viszont ezek is átlagban<br />
kevesebb virágot hoztak. Kivétel ez alól a F. hamatacanthus <strong>és</strong> a F.<br />
viridescens, melyek valósággal ontották sárga virágaikat.<br />
Következett a nyár, mely igencsak melegnek <strong>és</strong> száraznak bizonyult a tavalyi<br />
évben. Óriási örömünkre augusztusban két olyan fajnál is felfigyeltünk virágzási<br />
hajlandóságra, melyek nálunk valóban kuriózum számba mennek, ezek a F.<br />
rectispinus, F. horridus var. brevispinus ill. F. wislizenii voltak. K<strong>és</strong>őbb viszont,<br />
amilyen nagy volt kezdetben az örömünk még nagyobb lett a bánatunk, ugyanis<br />
mint a F. rectispinus, mint pedig a F. horridus var. brevispinus, miután legalább<br />
10 bimbó volt mindkettőben <strong>és</strong> kb. 1 cm-re növelték azokat, egyszerűen leszáradtak.<br />
A F. wislizenü még érdekesebben viselkedett: 8 bimbóból 5 leszáradt 10-15<br />
mm-es nagyságnál; a megmaradt
..Alvó" bimbók? DEBRECENI POZSGÁSTÁR 81<br />
3-ból, melyek 4 cm-esre nőttek egy leszáradt, egy félig nyílt ki, (31. sz. kép) az utolsó<br />
pedig október elején eg<strong>és</strong>zen 8 cm-esre nyitotta szirmait. (32. sz. kép) A F.<br />
peninsulae 6 bimbó kezdeményéből 5 alvó maradt, az utolsó egy éppen a kinyílás<br />
előtti stádiumban leszáradt. (33. sz. kép)<br />
33. kép A Ferocactus pcTiinsiilac cgyciicii megmaradt bimbója is les/áradt<br />
Fotó: Libnár Antal
82 DEBRECENI POZSGÁSTÁR ..Alvó"bimbók?<br />
A Ferocactus fajok közül a F. latispinus <strong>és</strong> változatai virágoznak a legk<strong>és</strong>őbb,<br />
általában október végén, novemberben ill. decemberben. Növénycink átlagban<br />
6-8 bimbót hoztak.<br />
A legtöbb növényben azonban az összes<br />
„alvó" maradt, miután elérték 10-15<br />
mm-es nagyságot. Még azok a F.<br />
latíspinusok is így jártak, melyek az<br />
előtt évek hosszú során keresztül virágoztak<br />
rendületlenül.<br />
Sőt, egy 20 cm átmérőjű idős növény még<br />
arra sem vette a fáradtságot, hogy megmutassa<br />
virágkezdeményeit! A F.<br />
latispinus sárga tövisű változatai is virágínségben<br />
szenvedtek; egyik bimbójukból<br />
sem lett virág, miután „alvók"<br />
maradtak azok. Végül, hogy ne csak sajnáltassuk<br />
magunkat <strong>és</strong>, hogy az „ördögnyelvek"<br />
se szégyenkezzenek, hírmondónak<br />
megmaradt latispinus eg<strong>és</strong>z furcsa<br />
virágzást produkált. A 10 bimbóból 7<br />
„alvó" maradt, az egyik 3 cm nag>'ságnál<br />
leszáradt - általános meglepet<strong>és</strong>re - a<br />
34. kép A tavalyi egyetlen Kerocactus latispinus virág<br />
Fotó: Libnár Antal<br />
maradék 2-böl az első november 14-én,<br />
míg a másik ez év január elején nyílt ki.<br />
(34. sz. kép)<br />
Tehát a fentebb felsorolt tények rengeteg kérd<strong>és</strong>t vetnek fel. Talán a két legfontosabb<br />
az, hogy vajon tartásbeii hiányosságnak vagy esetleg az időjárásnak tudható be<br />
a tavalyi roppant gyenge virágzás a Ferocactus-oknál. Az általunk tartott<br />
Ferocactus-ok 80 %-a a szabadban, tűző napon bármiféle védelem nélkül míg a<br />
többi példányt fóliában neveljük. Elképzelhető, hogy az elég hűvösre, esősre sikeredett<br />
szeptember a ludas vagy már korábban igényelnék a számukra feltétlenül szükséges<br />
rövidnappalos időszakot, esetleg teljesen máshol kell keresni az igazságot.<br />
Nos, az tény, hogy a szabadban való tartás következtében erősebb <strong>és</strong> színesebb a<br />
Fero-k tövisruhája <strong>és</strong> eg<strong>és</strong>zségesebbek lesznek, de lehetséges, hogy mind ez a<br />
virágzás rovására megy. Szerintünk a tavaszi - őszi ki ill. behurcolás sem hat<br />
kedvezően a növények eg<strong>és</strong>zségi állapotára.<br />
Sok a megválaszolatlan kérd<strong>és</strong>, ezért nagyon szívesen vennénk, ha a kedves gyűjtőtársak<br />
hozzászólnának a témához, tapasztalataikkal segítenének, hátha sikerülne<br />
megtalálni a probléma gyökerét, hogy az elkövetkezendő években mindannyian<br />
gyönyörködhessünk Ferocactus-aink virágpompájában.<br />
Libnár Antal,<br />
Cegléd<br />
Tóth Norbert<br />
Debrecen
MAGYAR KAKTUSZGYŰJTŐK<br />
Zusammenfassung: Der Verfasser slelll einen der bekannteslen Sammler vor, nach dessen Erzdhlung<br />
er die Síaiionen des I^bens eines Kakteensammlers skizziert.<br />
Abstract: Tlie autlior introduces one of the most famous cactus cottectors in Hungary who collecis cacti<br />
for a very tong lime. We can get lo know Ihe importani 'stations' of his cactus collector's life relying upon<br />
his teliing.<br />
Dr. Nemes Lajos neve bizonyára so<br />
kaknai< ismerős, mint kaktuszos témájú cikkek<br />
<strong>és</strong> könyvek szerzője <strong>és</strong> a debreceni Botanikus<br />
Kert egykori igazgatója. Jelenleg Tata<br />
mellett egy kis faluban él <strong>és</strong> nyugdíjasként is<br />
gyűjti <strong>és</strong> szaporítja a pozsgás növényeket.<br />
1954 óta foglalkozik komolyan a kaktuszokkal,<br />
amikor egyik évfolyamtársa a Kert<strong>és</strong>zeti<br />
Egyetemről elhívta Gyálra Gál Józsi bácsihoz<br />
látogatóba. Már első alkalommal k<strong>és</strong>ő<br />
estig ott ragadtak. Az élmény hatására - mivel<br />
nem volt lehetősége megfelelő körülményeket<br />
biztosítani <strong>és</strong> Józsi bácsi is azt javasolta<br />
- elkezdte tanulmányozni a kaktuszos<br />
irodalmat. A Kert<strong>és</strong>zeti Egyetem Könyvtárának<br />
szorgos látogatója volt <strong>és</strong> az 1959 febmáijáig<br />
megjelent minden magyar szakirodalmat<br />
átnézett, ismert. K<strong>és</strong>zített ezekből egy<br />
jegyzéket is. Ekkortájt jelent meg W. Haage<br />
majd Backeberg könyve, mely a rendszerez<strong>és</strong><br />
tekintetében óriási segítséget nyújtott <strong>és</strong><br />
amelyek által végképp elkötelezte magát a<br />
szukkulens növények iránt. (.?.';. .ST, kép)<br />
35. kép Nemes Lajos üvegházi növényei körében<br />
Fotó: Horváth László<br />
1958 szeptemberétől havonta egy alkalommal a TIT kaktuszgyüjtő szekciójába járt<br />
el, amit a Budapesti Füv<strong>és</strong>zkert akkori vezetője, Schneider József fogott össze. Itt ismerte<br />
meg többek közt Kéri Gyulát, Kiss Józsefet, Kondér Istvánt, Schummel Rezsőt, Szűcs<br />
Lajost, Tamás Gyulát.<br />
Szerencséjére közvetlenül diploma véd<strong>és</strong>e után épp kerestek egy hozzáértő embert a<br />
debreceni Botanikus Kertbe, ahol akkor kb. 2 teljes négyzetméter pozsgás volt található.<br />
Elfogadta, sőt még a diploma osztó utáni bankettet is kihagyta az állás miatt. 1960-óta<br />
vannak együtt feleségével Szentirmay Terikével, aki szintén a szárazságtűrő növények<br />
kedvelője volt <strong>és</strong> hivatásul is a velük való foglalkozást, törőd<strong>és</strong>t választotta.f.?6-4/ sz képek)
84 DEBRECEM POZSGÁSTÁR \1 1 \.ir kaktuszgyűjtők
\,ir kaktus/gyüjlök DEBRECENIPOZSGÁSTÁR 85<br />
40. kép A sziklakert másik nézőpontból 41. kép Lobivia-k csoportja<br />
Fotó; Horváth László Fotó: Horváth László
86 DEBRECENI POZSGÁSTÁR <strong>Magyar</strong> kaklus/gyüjtök<br />
A Csili <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők Köre 1963 tavaszán alakult, ahol évente 2-3 alkalommal<br />
lehetősége volt neves külföldi előadók (pl. W. Rauh, W. Haage, K.<br />
Backeberg) előadásait hallgatni. Ráadásul ezt még munkahelye is támogatta. A<br />
kaktuszgyűjtőket kb. a 60-as évek közepétől lehetett minősíteni vagyis eddigre<br />
alakultak ki elegendő nemzetség <strong>és</strong> fajszámmal rendelkező kollekciók. 1962-ben<br />
12 alapító taggal létrejött a Debreceni <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők Köre a Megyei Művelőd<strong>és</strong>i<br />
Központ égisze alatt. Sajnos ma már csak O van életben közülük.<br />
A 70-es évek elején juthatott először külföldi magvásárlás céljából valuta kerethez.<br />
Addig csak a botanikus kertek közötti magcseréből volt lehetősége az<br />
egyetemi gyűjtemény bővít<strong>és</strong>ére. A ma is megtekinthető növények nagy r<strong>és</strong>ze<br />
akkoriban beszerzett magokból fejlődött ki. Már megtehette, hogy hagyatékokat,<br />
illetve gyűjteményeket vásároljon gyarapítás céljából. így például Bartalis Imre,<br />
Kondér István hagyatékát <strong>és</strong> Kiss József Paródia. Szutorisz Gyula Mammillaria<br />
gyűjteményét. Ahogy gazdagodott a növényállomány meghozta Nemes Lajos<br />
számára a nemzetközi hírnevet <strong>és</strong> a hazai tekintélyt is.<br />
Kiállítás rendez<strong>és</strong>ének ötlete 1971-ben fogalmazódott meg a Virágkameválhoz<br />
kapcsolódóan. Az első alkalommal mintegy 30 gyűjtő jelentkezett. Szinte<br />
mindenki, aki ilyen téren számított. Utána a nagy siker miatt minden évben megrendezték<br />
1985-ig. A legtöbben '75-ben voltak az Aranybika szálló Bartók termében,<br />
ahol 52 kiállító legszebb „darabjait" több mint 12()()() ember csodálta meg két<br />
<strong>és</strong> fél nap alatt. Az eseményt a városi vezet<strong>és</strong> támogatta, ami nagyban hozzájárult<br />
az igen színvonalas <strong>és</strong> zökkenőmentes lebonyolításhoz.(42. sz. kép)<br />
42. kép 1975-ös kiállítás néhány r<strong>és</strong>ztvevője társaságában<br />
Fotó: Nemes Lajos archivumátwl
Mag\ar kaktuszg\üjlök DEBRECENI POZSGÁSTÁR 87<br />
1976 februárjában doktorált oltás <strong>és</strong> alanyok témából. Első könyve, melyet<br />
Szabó Dezsővel közösen írtak '81-ben jelent meg. Ez előtt már hosszú időn keresztül<br />
szerkesztett újságot, „<strong>Kaktusz</strong>kedvelők Lapja" címmel. A Csili beli „saláta"<br />
után ez volt a második magyar kaktuszos újság. Manapság hiányosságnak<br />
tartja, hogy a régiekről az utókor elfeledkezett, Frommer Istvántól Kéri Gyuláig.<br />
Munkájában rengeteg elismer<strong>és</strong>t kapott hazai botanikus kerteknek nyújtott segítségért,<br />
mint berendez<strong>és</strong>ekben, azonosításokban tett stb.<br />
Jelenleg egy 50 m^-es sziklakertje <strong>és</strong> 7 x 3 m-es üvegháza van. Ez utóbbiban<br />
főleg az alábbi nemzetségek találhatók még: Lobivia, Echinopsis, Echinocereus,<br />
Mammillaria, Notocactus. Sulcorebutia, Ariocarpus, illetve Ceropegia, Stapelia,<br />
törpe Agavé, törpe Aloe, Pleiospilos, Faucaria, Lithops.<br />
Ai. kép Rálátás az Astrophytum gyűjteményre 44. kép Noloc.Kius-dk. M.immillana-k,<br />
Fotó: Horváth László Leuchtcnbcrgia-k Fotó: Horváth László<br />
A k»;zdő gyűjtők számara azt tanácsolja, ne vegyék meg mindjárt az első<br />
szép növényt. A rendszertan <strong>és</strong> a történeti ismeretek épp olyan fontosak, mint a<br />
növények. Először könyve(ke)t vegyenek a kezükbe !<br />
Jól eső érz<strong>és</strong> volt hallani, hogy Nemes Lajos az aktív <strong>és</strong> azóta eltelt időszakban<br />
kapott rengeteg méltatás ellenére arra a legbüszkébb, hogy a Debreceni <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők<br />
Közhasznú Egyesület tiszteletbeli tagja lehet, mivel ez máig tartó folyamatos<br />
elismer<strong>és</strong>t jelent számára.<br />
Köszönöm ezt a vezetőség nevében <strong>és</strong> kívánok neki <strong>és</strong> feleségének jó eg<strong>és</strong>zséget,<br />
dúsan virágzó gyönyörű pozsgás növényeket!<br />
Horváth László<br />
Debrecen
Növényrítkaságok!<br />
A Pelargonium nemzetség különös fajai<br />
Zusammenfassung: Der Verfasser cltaraklerisierl die Arten iler zwei naii venvantiten Gatlungen der<br />
l'amilie Gesneriaceae und besclireil'l die Mettwden ihrer Vermelirung und ihrer l'Jlexe.<br />
Abstract:: The aulluir citaraclerized the species of the two ciosely relaled genera in the family<br />
Gesneriaceae. He talks about llieir propagation and breeding, too.<br />
A Gesneriaceae család muskátli félék nemzetségének ismertebb fajai <strong>és</strong><br />
fajtái kedves díszítő-elemei ablakainknak. Vannak Pelargonium nemzetségnek<br />
azonban Dél Afrikában pozsgás rokonai, ezek alacsony bokrokat<br />
alkotnak vékonyabb-vastagabb szárral. Nagyon edzett növények. Az évek<br />
során száruk, testfelületük megfásodó, ellenálló rétegű bőrszövetté alakul.<br />
Gyűjteményeinkben eddig két nemzetséget tartunk pozsgás bonsajként a<br />
Pelargonium-ot <strong>és</strong> a Sarcocaulon-t. A Pelargoniumoknak zigomorf virágzatukban<br />
az alsó szirom levélkéknek más a kinézetük mint a felsőknek,<br />
míg a Sarcocaulonoknak az összes szirom levele egyforma. Virágos időszakban<br />
csak így lehet megkülönböztetni őket, de így is nagyon nehéz,<br />
.igyanis annyira hasonlít a két nemzetség egymásra.<br />
45. kép Pelargonium eamosum 46. kép Pelargonium klinghardtense<br />
Fotó: Epresi László Fotó: Epresi László
A Pelargonium nemzetség különös fajai DEBRECENI POZSGÁSTÁR 89<br />
A Pelargoniumok az egyik csoportjába tartoznak, ezek a fajok melyek az<br />
1 méter magasságot is elérik, ezek a Pelargonium carnosum, (45. sz. kép) P.<br />
critmifolium, a P. klinghardtense (46. sz. kép). Ezeknek a kezdeti zöld<br />
szukkulens bőrük k<strong>és</strong>őbb átváltozik világos párás réteggé. Leveleik többnyire<br />
csipk<strong>és</strong>ek <strong>és</strong> nagyobbak. Gyűjteményekbe a legjobban ajánlott növények,<br />
főleg a vegetációs idő kezdetén, mikor a leveleik még nincsenek nagyon<br />
lenőve.<br />
Vannak kisebb <strong>és</strong> egyszerűbb fajok is, melyek osztottan egyszerű levelűek<br />
csoportjába tartoznak, ezek a Pelargonium cortusifolium, P.<br />
crassicaule, a P. mirabile. Ezek szárán a bőrszövet nagyon korán sötétebb<br />
párás réteggé alakul át. Ok a legalkalmasabbak szukkulens bonsaj nevel<strong>és</strong>ére.<br />
A másik nemzetség a Sarcocaulon-oké.<br />
Ezeknek többnyire földközeli elfekvő hajtásaik vannak, ágaikat némelyeknél<br />
apró tövisek borítják, nagyon mutatós fajok, bőrszövetüket apró<br />
filcszerű szőrök fedik, leveleik gazdagon szabdaltak, mint például a<br />
Sarcocaulon multifidum <strong>és</strong> a S. herrei.<br />
Más fajok, mint például a S. patersonii, a S. decaryi levelei aprók <strong>és</strong><br />
osztatlanok, oválisak.<br />
A Pelargonium-ok <strong>és</strong> a Sarcocaulon-ok nemcsak változatos formáikért<br />
kedveltek, hanem gyönyörű virágaikért is, melyek fehér rózsaszín vagy<br />
világosabb ibolya színűek is lehetnek. E növények között több önporzós is<br />
van, de vannak idegen beporzók is. Magvaik egyik felén spirális rugó képlet<br />
található, melynek segítségével fúrják bele magukat a talajba. Nedvesség<br />
hatására a magok gyorsan csíráznak <strong>és</strong> növekednek.<br />
E növények szaporítása történhet dugványozással is. Hosszantartó szárazságra<br />
a növények levele lehullik.<br />
Sok faj nálunk a téli időszakban növeked<strong>és</strong>re bírható, ha a körülmények<br />
kedvezőek számukra.<br />
Irodalom: Július Matis 1998: Petujeme sukulenty (Bratislava)<br />
Epresi László<br />
Komárom
KuaS 2001/10-12.<br />
200MO.<br />
Folyóiratszemle<br />
Az októberi szám elején, a taxonómiai rovatban A. Hofacker munkáját olvashatjuk egy új<br />
Pilosocereusról, a P. bohlei Hofacker spec nov.-ról. A brazíliai Bahiaból származó új faj a P.<br />
gounellerivel mutat közelebbi rokonságot, D. Herbel rovatában a következő pozsgásokról találunk<br />
tömör, gyakorlatias ismertet<strong>és</strong>t <strong>és</strong> egy-egy szép fotót: Mammillaria priessnitzii, Conophytum<br />
elishae, Pediocactus simpsonii. Paródia werderi (Notocactus uebelmannianus), Anacampseros<br />
alstonii, Mammillaria pennispinosa. -f A. <strong>és</strong> S. Fuchs rövid írásukban arról számolnak be, hogy<br />
magvet<strong>és</strong>ből halványrózsaszínes virágú Mammillaria (Dolichothele) baumii-t nevelnek a szokásos<br />
sárga virágszín helyett, -f A Bemutatjuk rovatban B. Hofman a Ferocactus wislizenii tartásával <strong>és</strong><br />
virágoztatásával kapcsolatos tapasztalatait teszi közzé, -f W. Iliért közép-namíbiai botanikai útjáról<br />
számol be. A számos fényképpel illusztrált írás a Namib Naukluft Park flóráját ismerteti, -f A<br />
termeszt<strong>és</strong>i tanácsok rovatban D. Herbel a NeemAzal-T/S nevű, biológiai rovarölőszerről ír. Az<br />
Antelaea azadirachta magjából k<strong>és</strong>zített széles hatásspektrumú szer üvegházak vagy télikertek állati<br />
kártevői ellen használható, -f S. <strong>és</strong> K. Breckwoldt érdekes írásából kiderül, hogy az 1997-es - az<br />
erős fagyok miatti - <strong>és</strong>zak-mexikói jelentős kaktuszpusztulás után ismét találhatók fiatal<br />
Cephalocereus senilis példányok az eredeti élőhelyükön.<br />
2001/11.<br />
A novemberi szám R. F. Dicht <strong>és</strong> A. D. Lüthy írásával indul, amelyben a Copryphantha graci-<br />
lis Brenner & Lau élőhelyét mutatják be <strong>és</strong> saját növénymorfológiai megfigyel<strong>és</strong>eiket is közzéte<br />
szik, -f A taxonómiai rovatban P. Braun <strong>és</strong> E. E. Pereira munkáját <strong>és</strong> egy új alfaj a Discocactus<br />
bahiensis subsp. gracilis P. J. Braun & Esteves leírását találjuk. Az új alfajt a D. bahiensistöl erősen<br />
sarjadó hajtásai <strong>és</strong> hosszú, vékony tövisei különböztetik meg. -f A. Hofacker írásában egy Európá<br />
ban honos szukkulenst a Sedum anglicumot mutatja be. Az eredetileg angliai élöhelyü faj ma már<br />
Portugáliától eg<strong>és</strong>zen Norvégiáig megtalálható a sziklás tengerparti területeken, savanyú talajon, -f<br />
D. Herbel népszerű rovatában ezúttal három pozsgást ismertet: Espostoa ritteri, Conophytum<br />
wettsteinii <strong>és</strong> Opuntia vestita. -f M. Hils rövid munkájában egy kompakt, nem túl nagyra növő<br />
agavéról, az Agavé chiapensisről ír. -f Az Utah állambeli Torrey-ből rendszeresen publikáló E.<br />
Lutz ezúttal az <strong>és</strong>zak-arizóniai Havasupai Kanyonból küldött utibeszámolót. Nagyszerű fotókkal<br />
kieg<strong>és</strong>zített írásából megtudhatjuk, hogy ezen a nagyon nehezen megközelíthető helyen - többek<br />
között - Echinocereus, Ferocactus, Opuntia, Yucca, Nolina, Agavé fajok találhatók, valamint két<br />
innen leírt faj, a Sclerocactus havasupaiensis Clover <strong>és</strong> az Echinocereus decumbeus Clover & Jotter.<br />
-f Az Opuntia imbricata hidegtűr<strong>és</strong>ével kapcsolatos tapasztalatairól számol be H. Dopp. -f A Be<br />
mutatjuk rovatban J. Ettelt a Tephrocactus weberit ismerteti, az olvasó elé tárva annak formagaz<br />
dagságát, élőhelyeit, tartásának tudnivalóit.<br />
200m2.<br />
W. van Heck <strong>és</strong> W. Stecker tollából találunk brazíliai utibeszámolót a közép-bahiai Morro do<br />
Chapéu-ból. A szerzők a Micranthocereus flaviflorus subsp. densiflorus <strong>és</strong> jónéhány pompás<br />
Melocactus faj élőhelyét keresték fel <strong>és</strong> mutatják be az ott honos fajokat igazán szép fotók társasá<br />
gában, -f A. <strong>és</strong> S. Fuchs arról tudósítanak, hogy egy fiatalító kúrára ítélt Mammillaria
Folyóiratszemle DEBRECENI POZSGÁSTÁR 91<br />
perezdelarosae fejdugvány k<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>énél nagy üreget találtak a növény belsejében. Ennek ellenére<br />
sikerült k<strong>és</strong>übb a dugványt meggyökereztetni, -f Az Echinocereus scheeri csoportba tartozó fajok<br />
virágzási ritmusáról számol be W. Rischer. Munkájából kiderül, hogy az idetartozó fajokra az a<br />
jellemző, hogy virágaik délben teljesen csukottak. -f W. Niemeier az Edithcolea grandist mutatja<br />
be. A kelet-afrikai pozsgás talán a legszebb virágú az Asciepiadaceae családban, -f Az életének<br />
100. évében elhunyt dr. Helia Bravo-Hollis mexikói kaktuszkutató, a „Las Cactáceas de Mexico"<br />
című monográfia szerzőjéről ír méltatást J. M. Lüthy. -f A Boswellia sacra dél-arábiai elterjed<strong>és</strong>éről<br />
olvashatjuk B. A. Mies <strong>és</strong> J. J. Lavranos munkáját, -f D. Herbel rövid ismertet<strong>és</strong>t ad egy-egy<br />
szép illusztráció társaságában az alábbi gyűjt<strong>és</strong>re érdemes fajokról: Kalanchoe scapigera, Frailea<br />
castanea, Epiphyllum hookeri, Mammillaria carmenae, Aeonium tabuliforme <strong>és</strong> Schlumbergera<br />
opuntioides. -f A híres kaktuszgyüjtő H. W. Viereck életét mutatja be W. Hoffmann „Egy élet<br />
Mecklenburg <strong>és</strong> Mexikó között" címmel. Az írást számos, igen érdekes régi fénykép is illusztrálja.<br />
•••"Létezik-e sárgatövisű Ferocactus pilosus?" teszi fel a kérd<strong>és</strong>t S. <strong>és</strong> K. Breckwoldt. Az <strong>és</strong>zakmexikói<br />
Nuevo Leon államban San Pablo közelében talált példányról közölnek képet, amely - állításuk<br />
szerint - egy Ferocactus pilosus, de eddig még nem ismert sárgás színű tövisekkel.<br />
British Cactus & Succulent Journal 2001/4<br />
Dr. Buglyó Péter<br />
Debrecen<br />
Meglepet<strong>és</strong>sel kezd a Brit <strong>Kaktusz</strong> <strong>és</strong> Szukkulens <strong>Társaság</strong> (BCSS) folyóirata első számával,<br />
ugyanis G. Charles a Micranthocereus-okat mutatja be Brazíliából, amelyek szépek, tömeges virág<br />
zást produkálnak fejlőd<strong>és</strong>ük korai szakaszában már, <strong>és</strong> ideálisan tarthatók kicsiny üvegházakban. •<br />
Harmadik r<strong>és</strong>zével folytatja a régi <strong>és</strong> új Caralluma-król írt sorozatát S. Collenette, nagyszerű, eredeti<br />
élöhelyi fotókkal, ismertetve a Desmidorchis, MonoUuma, Sulcolluma nemzetségek fajait. • J<br />
Pilbeam újra visszafordul - megírt könyve után - a gömbölyded Rebutia-k felé, amelyek manapság<br />
a Rebutia <strong>és</strong> az Aylostera alnemzetség tagjai. B. Weightmann kiváló fotói illusztrálják a terjedelmes<br />
cikket. • A „<strong>Pozsgás</strong> növények portréinak galériája" című rovatban a Ferocactus macrodisus-t az<br />
Echinomastus unguispinus subsp. laui-t, az Aloinopsis schooneesii-t, <strong>és</strong> az Aloe descoingsii-t mu<br />
tatja be D. Neville. • A „Könyvespolc" rovatban a „<strong>Pozsgás</strong> növények képes kézikönyve" nagysze<br />
rű sorozatot ajánlják, amelyek többségét U. Eggli <strong>és</strong> Hartmann szerkesztette. így az „Egyszikűek",<br />
az „Aizoaceae A-E", az „Aizoaceae F-Z", a „Kétszikűek", a „Selyem-korófélék", <strong>és</strong> a „Varjúhájfé<br />
lék" köteteit. • Az egyesületi hírek után „A San Jüan folyó medencéjének kaktuszai, Peruban - egy<br />
védelmi felmér<strong>és</strong>" címmel számol be C. Ostolaza Nano az itt található kaktuszok helyzetéről, növe<br />
ked<strong>és</strong>éről, amelyet a folyó vízgyűjtőrendszerének számos völgyében elvégezett Limától délre. Ezt a<br />
kutatást a BCSS védelmi alapítványa támogatja! • Az ablakos levelű Paperomia-król olvashatunk<br />
G. Rowley monografikus cikkének harmadik r<strong>és</strong>zében, amellyel nagyszerűen kieg<strong>és</strong>zíti eddigi hiá<br />
nyos ismereteinket <strong>és</strong> dokumentumainkat. Ebbe a csoportba tartozó fajok például a P. nivalis, a P.<br />
columella, a P. dolabriformis, a P. graveolens, a P. trollii, a P. ferreyrae, a P. hutchinsonii, a P.<br />
asperula <strong>és</strong> a P. wolfgang krahnii. Az írást eredeti termőhelyi <strong>és</strong> ugyanezekről a fajokról kultivált<br />
egyedek felvételei díszítik.<br />
Papp László<br />
Debrecen
Selyemkórófélékröl: Asciepiadaceae 2. r<strong>és</strong>z<br />
Zusammenfassung: Der Verfasser rliaraklerisiert die Familie kurz. legl ihre Sysiematik. die<br />
(iruiidlagen ihrer Kullivierimg dar und beginni die Arten kurz Zli besrhreiben.<br />
Abstract: Tlie autlior characlerizes this plánt family , reporis ils taxonimnr division and Ihe basis oftheir<br />
cultivalion. He begins lo describe ihese species.<br />
Néhány szót szeretnék szólni a növények elhelyez<strong>és</strong>éről a gyűjteményen belül.<br />
Mint általában a talajlakó rK>z.sgások a Stapciiafélék is magas fény igényű növények. Tapasztalatom az, <strong>és</strong> ebben<br />
néhány internetes oldal is megerősít, hogy eríis fényen a hajtások nagyon bcszínezíkinek. Megfelelően lényhez<br />
szx)ktatott növények nem szoktak megégni, de növeked<strong>és</strong>ük kissé lelassul lüzö napon. I'nyhc iini>ékolásl<br />
(félárayékot) szeretik, jól növekednek, <strong>és</strong> kev<strong>és</strong>bé vörösödnek meg. Azért a túlzoll árnycktilásra vigy.izni kell, mert<br />
hamar megnyúlnak.<br />
Nyári öntöz<strong>és</strong> hasonló a kaktuszokéhoz. Én havi 3-5 sziJr szoktam öntözni (egy évben 2-3szor vegyszerrel).<br />
Teleltct<strong>és</strong> már érdekesebb dolog, mert itt is hasonlóan a kaktuszokhoz, nemzetségenként eltérhet az igényük.<br />
Általában 6-10 °C között kielégítően telelnek. Folytattam kísérleteket, sötét piticében tartottam több nemzcLséget<br />
(egy-egy fajból több egyedet), csak kev<strong>és</strong> pusztulás volt, az eredmény lényegesen nem tért cl a világos üvegházban<br />
tartottaktól, (megjegyz<strong>és</strong>: ezen a télen a Hucmia zcbrina 50'/;-a pincében elpusztult, amíg a konü-oll lOO'/c-ban telelt<br />
át. 10 fajból ez az egy mutatott jelentős eltér<strong>és</strong>t.) .Szárazon teleltelek. F.gycs .szerzők a teleltct<strong>és</strong> sonin ha\i I öntöz<strong>és</strong>t<br />
ajánlanak, ekkor a hőmérsékletet 12-14 °C-ra emelik az ültető közeg ki.száradilsiiig, majd vis.szitállii;tk a 6-8 "C-ra.<br />
Akad kifejezetten melegigcnyes faj is pl: az Eídithcolca grandis. íizt a növényt hasonlóan a McUxactusokhoz 15 "C<br />
felett lelcllelem a kikásban. Nem sziibad megfeledkezni a sóletben tartott növények fényhez szoklatá.sáról sem. Ezt<br />
úgy oldom meg, hogy amikor a nyári helyükre kerülnek, egy réteg Ichcr .sciycmpapírral vagy újságpapírral<br />
letak;\rom kb. 2 hétig. IJjabban az eg<strong>és</strong>z üvegház ictcjél meszelem be, már m,Trcius elején <strong>és</strong> így nikom bele a<br />
növényeket. Ez ugyan néhány hét alatt lekopik, de ez alatt a növények is alkalm;izl;txln;ik a megváltozott<br />
fényviszonyokhoz. Ahány ház, annyi szokás. Mindenki táma.szJ;odjon s.-ijál tapasztalataira, cn cs;xk néhány<br />
támpontot adok.<br />
Ismét négy növényt mutatok be.<br />
Caralluma hesperídum Mnire 1990 ben Miinster<br />
leválasztott egy új nemzetséget a Carallumákból, így ez a növény<br />
is új nevet kapott az Angollumma hespcridum-ot. Hazája<br />
Marokkó. A növénytesl világos szürk<strong>és</strong>fehér, szabálytalan<br />
vöröses foltokkal. A hajtások négyélüek, az éleken tövisszerü<br />
széles hengeres kinöv<strong>és</strong>ekkel „szemölcsökkel". A virág sötét<br />
csokoládébarna, szinte már-már feketének hat, bársonyos, mau. A<br />
hajtás oldalán, gyakran a csúcs közelében nyílik. Erősebb<br />
növényeken csoportosan fejlődik több bimbó. 2-10, de általában<br />
nem egyszerre nyílnak.<br />
A virág „illata" jól tükrözi a család elnevez<strong>és</strong>ét,<br />
„dögkaktusz", igen igen intenzív, kellemetlen, több méterről is<br />
érezhető.<br />
A növény virág nélkül is mutatós. A növény A. Fierer 47. kép Caralluma hcsperidiim<br />
gyűjteményből számiazik. (47. sz- kép). Fotó: Budai Ferenc<br />
Stapelia gigantea N. E Br Élőhelye Afrika, Natal, Traiiwaal Rluxiesia. Ez a növény is bizonytalan, de elég<br />
jól ráillik a leírás. Kb. 15 éve van a gyűjteményemben, hazai magbiíl kelt.<br />
A hajtások 15-20 cm hosszúak, 3 cm átmérőig. Nálam a legvastagabb hajtá.sok csak 2-2,5cm. Ritkán<br />
közelitik meg a 3 cm-t. Általában négybordás. Sűrűn elágazó, a hajtá.sok felfelé törnek. A virág bama.<br />
keresztben linoman csíkos a ..párta". A csíkok forradásszerüen kidudorodnak, a köztük levő árkok sárgás<br />
színűek. A ..párta" szélén fehéres, belül vörösesbarna haj borítja a virágot.<br />
Ez a növény is változékony, az interneten több virágszínt találtam. 6-8 hajtású növény már virágzik.<br />
(48. sz. kép)
Selyemkorórc'lckről 2 DEBRECENI POZSGÁSTÁR 93<br />
Tavarcsia annolcasLs hibrid. Az azonosításnál Iztok Mulej szlovén gyűjtő honlapján található fotó segített.<br />
A növénnyel m;u- több néven találkoztam. Leggyakoribb a Tavaresia barkleyii vagy Huemia kirkii. A növény a<br />
Fierer gyűjteményből számiazik. A hajtások általában 5-7 cm-esek. fél cm átmérővel. 5-6 bor-'ás,<br />
jellegzetessége, hogy a txirdák szemölcsszerű dudorokból állnak, ezek három linóm csúcsban végződik, t.ni<br />
hamar ciszárad, <strong>és</strong> érint<strong>és</strong>re letöredezik. Itt jegyzem meg, hogy sok fajnál megligyelhető az a jelenség, hogy a<br />
növények bordáin elszáradó r<strong>és</strong>zek lalálh,itók, <strong>és</strong> mikor ez letörik, a növények nedve is folyik. Feltételez.em,<br />
hogy ez a jelenség a vegyi védekez<strong>és</strong> egy fonnája. A hajtás színe zöld. erősebb fénynél ezüstös szürk<strong>és</strong><br />
árnyalattal. Virága harang alakú, párta erősen visszxihajló. Sárga, belül vöröses, az eg<strong>és</strong>z virág belül linoman<br />
pontozott, a pontok színe b;ima. A virág teljes szélessége kb. 6 cm, 8-10 hajtás már virágozhat. Gazdagon<br />
elágazó.<br />
(49. sz. kép)<br />
7<br />
50. kép Duvalia caespitosa<br />
Fotó: Budai Ferenc<br />
Duvalia caespitosa (Mas.s.) Haw. Élőhely Karru Dél-<br />
Afrika. Hajtás 2-4 cm hosszú, 8-11 mm átmérőjű,<br />
négybordás. A bordák fogazottak, a fogak a vége felé kissé<br />
elvékonyodó hajtáson besürűsödnek. Test zöldes bama. A<br />
virág 2 cm átmérőjű, bama. A képen 2 virág látható, a jobb<br />
oldalon a D. caespitosa, a virág szélein körben apró<br />
szőrszálak vannak. F.z a Mesa Garden gyűjteményből<br />
származik. A másikról sokáig azt hittem, hogy ez a D.<br />
caespitosa. Több bélyege is eltér a másik növénytől, ezért a<br />
név kétséges. Hazai beszerz<strong>és</strong>ű. Tapasztalatom szerint igen<br />
ellenálló, könnyen tartható növény. A keveset mozgatott<br />
cserepekben könnyen „elvadul". Hajlásai láncszerűen<br />
nőnek, a fekvő sarjak hamar legyökeresednek a szomszédos<br />
cserepekben. Igénytelensége miatt kezdőknek is ajánlható.<br />
(50sz.kép)<br />
hltp://www.hr.faov.bc/RESF.ARriI/COLLECT10NS/LlVING/LIVCOI71 asclep.hlml<br />
Felhasznált irodalom: Jacobsen, H.1981: Das Sukkulenten lexikon, VEB Gustav Fischer Verlag,<br />
Jena<br />
Folytatjuk.<br />
Budai Ferenc.<br />
Mis ke
„Legszebb" kaktuszok <strong>és</strong> egyéb pozsgások<br />
Zusammenfassung: Die Verfasser grundén eine neue Kolumne - zu derer Schreiben sie auch andere<br />
anregen -, in der sie mit bestimmler Subjektivilat schöne Sukkulenten darstellen und beziiglich dieser<br />
auch interessante Angaben, ihre kulturhistorische und sonstige Bedeutung bekannt gebén<br />
Abstract: Establishing a new column the author encourages others to introduce their succulents which<br />
are specially nice for them. Moreover he gives interesting informaíion about these species entering upon<br />
their importance in the cultural history and in otlier fields,<br />
Mammillaria deherdtiana Farwig 1969 subsp. deherdtiana d r Hum 1997<br />
Talán az egyik legpompásabb nagyvirágú Mammillaria faj (Longiflorae sorozat M.<br />
napina csoportjából), amelyet a hatvanas évek végén fedeztek fel <strong>és</strong> megtalálójáról, Cyriel<br />
de Herdt belga kaktuszgyííjtöről neveztek el. Az ö erőfeszít<strong>és</strong>eit e faj megment<strong>és</strong>ére <strong>és</strong><br />
szaporítására segítette elő Fritz Schwarz, aki újra gyűjtött példányokat. Lassan növő <strong>és</strong><br />
néha nehezen megtartható vagy virágzásra k<strong>és</strong>ztethető fajnak bizonyult, de némi ügyességgel<br />
<strong>és</strong> legfőképpen tapasztalattal - ma már egyre több gyűjteményben - gyönyörködhetünk<br />
nagyszerű tövisrendszerében <strong>és</strong> csodálatos virágaiban. Az eredeti élőhelyén nem<br />
sarjadzik, lapos gömb alakú, 2,5 cm magas <strong>és</strong> 4,5-5 cm átmérőjű. A 8-13 spirális sorban<br />
lefutó szemölcsei kúp alakúak, kicsit visszahajlottak, axillái kissé gyapjasak vagy csupaszak.<br />
Széltöviseinek száma 33-36, amelyek 3-6 mm hosszúak, enyhén visszahajlók, kezdetben<br />
fénylő sárgák, majd kifehérednek, néha kicsit vöröses-barna hegyűek. 1-6 tűszerű<br />
középtövise 3-5 mm hosszú (ritkán akár 7 mm) világos sárgától a sötét barnáig változó<br />
színű, felálló. Néha hiányozhat (mint a fotón látható egyeden), ez főleg a fiatal, vagy e<br />
jelleget megtartó példányokon tapasztalhatjuk. Virágai tölcsér alakúak, 5 cm szélesek <strong>és</strong> 2<br />
cm hosszúak, fénylő ibolyás-rózsaszínüek, a belső szirmok közepén <strong>és</strong> csúcsán e szín<br />
sötétebb. 4 bibeága fehér. Term<strong>és</strong>e kerekded, félig beágyazódik a növény hajtásába (testébe),<br />
3-4 mm széles, halványzöld színű a látható r<strong>és</strong>ze. A magvai sötétbarnás feketék. Nem<br />
önbeporzó faj, így igyekezzünk két különböző magról kelt egyedet beszerezni. Elterjed<strong>és</strong>i<br />
területe Mexikó Oaxaca állam, ahol az Oaxaca <strong>és</strong> Tehuantepac közötti út mellett , Nejapa,<br />
Juquila Mixes <strong>és</strong> Lachiguiri által határoltan található. Másik alfaja a subsp. dodsonii<br />
(Bravó) D.R. Hunt 1997 5-8 spirális lefutású szemölcssora <strong>és</strong> 20-21 sugár vagy széltövise<br />
van, amelyek 10-20 mm hosszúak, <strong>és</strong> hajlamosabb a sarjadzásra.fW. .vc. kép)<br />
Mammillaria theresae Cutak 1961<br />
Ugyancsak a Longiflorae sorozatba, annak egy másik csoportjába (M. saboae) tarozó<br />
Mammillaria faj vitathatatlanul nemzetségének ékköve. Különleges, szinte tollpihe szerű<br />
töviseivel <strong>és</strong> csodálatos testénél jóval nagyobb, nagyszerű virágaival nagy népszerűségnek<br />
örvend. Ivartalanul oltással könnyen, ivarosán magról már nehézségekkel szaporítható,<br />
ugyanis term<strong>és</strong>e szinte teljes eg<strong>és</strong>zében a növényben van, amelyet nehéz összegyűjteni.<br />
Ráadásul magról rendkívül lassan fejlődik <strong>és</strong> gyakran alacsony a csírázási százaléka. Eredeti<br />
élőhelyén általában nem sarjadzik, néha kev<strong>és</strong> hajtást (oltva sok hajtású lehet) fejleszt.<br />
Hajtása 4 cm magas <strong>és</strong> 2-3 cm átmérőjű, félgömbtől a hengeres alakú lehet,<br />
olivazöld néha vöröses színű. Szemölcsei hengeresek, axillái <strong>és</strong> areolái kev<strong>és</strong> gyapjúval<br />
fedettek, bár kultivált példányokon pontosan ez a gyapjas areolás tövisrendszer a legfeltü-
..Legszebb" kaktuszok <strong>és</strong> egyéb pozsgások DEBRECENI POZSGÁSTÁR 95<br />
nöbb. Csak széltövisei vannak (22-30 db), amelyek 2 mm hosszúak, - mint írtuk - , tollszerüek<br />
<strong>és</strong> áttetsző fehérek vagy sárgásfehérek. Virágai tölcsér alakúak, ibolyás rózsaszínűek,<br />
35-45 mm hosszúak, 30 mm szélesek. Több is nyílhat egyszerre, de saját gyökerén<br />
lévő példányon soha sincs annyi mint a kis virágú Mammillaria-kon . Nem önbeporzó faj ,<br />
de ritkán ez spontán megtörténhet. Term<strong>és</strong>ei - mint i'rtuk - különlegesen rejtettek a növény<br />
testében, 10 mm hosszúak. Magvai feketék, érdesek. Elterjed<strong>és</strong>i területe Mexikóban,<br />
Durango államban a Coneto hegység keleti lejtőin, sziklakibúvásokon van, I km-re<br />
Coneto hágótól <strong>és</strong> kb 21-27 km-re a Guatimape-Coneto út csomópontjától, 2133-2286 m<br />
magasságban.(66. sz. kép)<br />
Aztekium ritteri (Boedeker) Boedeker ex A. Berger 1929<br />
Ezt az inkább különleges megjelen<strong>és</strong>ével magára figyelmet felhívó fajt 1925-ben<br />
Friedrich Boedeker írta le Echinocactus ritteri néven, ugyanis Friedrich Ritter fedezte fel<br />
<strong>és</strong> ö adta az auktornak. A következő évben Boedeker leírta az Aztekium nemzetséget,<br />
amelyet a növény bordafelületének az azték rovásíráshoz ill. díszít<strong>és</strong>hez való hasonlatossága<br />
miatt adott neki. Boedeker leírásában nem tudta megjelölni a típusélöhelyet, de egy<br />
hosszabb leírása megjelent Alwin Berger <strong>Kaktusz</strong>ok című könyvében, ahol csak annyit írt<br />
róla, hogy „Mexikó középső r<strong>és</strong>zén Nuevo Le[ó]n államban..." él. (Nem tudjuk, hogy ez<br />
az adat Bergertöl került-e a könyvbe.)<br />
Növényünk kezdetben nem „sarjadzik", idősödve gyakran oldalhajtásokat fejlesztve<br />
látható eredeti élőhelyén. Hajtása lapított félgömb vagy gömb alakú, olivazöld, 1-3<br />
cm magas <strong>és</strong> 2-6 cm átmérőjű. Bordái (6-11) számos ferde barázdával, redővel tagolt,<br />
amelyek az areolákat alul-felül szegélyezik, keretezik, 5-9 mm magasak <strong>és</strong> 3-10 mm szélesek.<br />
A bordák tompák, közöttük másodlagos bordák találhatók. 1-2 (3-4) tövise apró,<br />
felfelé néz <strong>és</strong> többfelé hajlik, csavarodik, legtöbbször lehullik. Virága fehér, rózsás sziromszegéllyel,<br />
7-14 mm átmérőjű, rövidcsövű. Term<strong>és</strong>e kicsi, hosszúkás, bogyószerű,<br />
rózsaszínű. Magvai aprók feketék. Elterjed<strong>és</strong>i területe Mexikóban a Sierra Madre<br />
Orientál, függőleges vagy közel függőleges m<strong>és</strong>zkősziklák reped<strong>és</strong>eiben vagy gipsz sziklákon,<br />
rendkívül gyér növényzetű élőhelyeken. A CITES I. listájának védett faja. Nem<br />
könnyű szaporítani, ugyanis magoncai a Parodia-khoz hasonlóan aprók <strong>és</strong> hazánkban<br />
viszonylag kev<strong>és</strong> külön magról felnevelt egyed van. Mégis bíztatok mindenkit, hogy<br />
igyekezzen az eltérő magról kelt egyedeit összeporozva magot nyerni, ezáltal szaporítani,<br />
<strong>és</strong> így saját gyökéren tartva eljutni az ivarérett koráig e megkapó fajnak. A képen látható<br />
egyed Édesapám gyűjteményében virít kb. 15 év óta, <strong>és</strong> a hetvenes évek közepén vetette.<br />
(64. sz. kép)<br />
Irodalom:<br />
Anderson. F.E. 2001: The Cactus Family. Timber Press Cambridge, pp. 776<br />
Haage W. 1981: Kakteen von A bis Z. Neumann Verlag Leipzig. Radebeul. pp.751<br />
Pilbeam, J.1981 Mammillaria, A Collector's Guide. B.T. Batsford LTD. London pp. 165<br />
Papp László<br />
Debrecen
BEMUTATKOZÁS<br />
Zusammenfassung: In diesem Ariikel isi zu lesen, wie ein ungarischer Sammler aus Siebenbürgen<br />
mit dem Kakteensammein angefangen hal.<br />
Abstract: You can read the slory of an Transylvanian colleclor .starting lo collect cacti.<br />
Őseim dédnagyapámtól kezdve <strong>és</strong> nagyapám is kert<strong>és</strong>zek voltak. Szüleim<br />
kert<strong>és</strong>ztechnikusok mindketten. így én sem eshettem messze a fától. A kaktuszokat<br />
már gyerek korom óta kedveltem <strong>és</strong> csodáltam az édesapám gyűjteményében,<br />
amit sajnos elhanyagolt. Egy pár növény maradt meg, amelyek kezdetben a gyűjteményemet<br />
képezték. Érettségi után. kev<strong>és</strong> tapasztalattal rendelkezve egyik napról<br />
a másikra ráébredtem, hogy a híres szobrászműv<strong>és</strong>z Vida Géza kaktuszgyűjteményének<br />
vagyok a gondozója.í.f/. <strong>és</strong> 52. sz. képek) Eleinte nagyon nehéz volt.<br />
Kev<strong>és</strong>nek bizonyult a szaktudásom, csak néhány szakirodalmam volt.<br />
51. kép Lobivia tiegeliana néhai Vida Géza 51. kép Lobivia silvestrii néhai Vida Géza<br />
gyűjteményéből Fotó: Ifj. Lőrincz István gyűjteményéből Fotó: Ifj. Lőrincz István<br />
Felkeresték a gyűjteményt olyan személyek, akik ismerték már a műv<strong>és</strong>z életében<br />
<strong>és</strong> olyanok is akiknek a kaktuszozás volt a hobbyjuk. Megismerked<strong>és</strong> után<br />
rendszeresen meglátogattak. Közöttük volt Nevezi János akivel most is tart a<br />
barátságunk. Neki lehetősége volt utazgatni, felkeresni újonnan megismert<br />
gyűjteményeket, ahonnan mindig - ha felajánlották neki a kicsi növényeket<br />
kettőt kért, egyet magának, egyet meg nekem. Beiratkoztam a Bukaresti vezetőségü<br />
Országos <strong>Kaktusz</strong>gyűjtők Egyesületébe, amelynek neve „EXOPLANT"<br />
volt. Megismerkedtem több gyűjtővel, meglátogattam őket. <strong>Kaktusz</strong>magokat<br />
vásároltunk, <strong>és</strong> megláttuk a csomagoláson Balogh László címét. Budapesten<br />
felkerestük. Meglepődve láttam gyűjteményében a sok nagy <strong>és</strong> ritka növényt,<br />
főleg a nagy Ferocactus-ok <strong>és</strong> az oltványok ragadták meg figyelmemet. Szatmárnémetiben<br />
megalakítottuk a helyi szervezetét az „EXPOLANT" egyesületnek,<br />
amely k<strong>és</strong>őbb külön működött.
Bemulalkozás ilj. l.örinc István DEBRECENI POZSGÁSTÁR 97<br />
Gyüjtőtársaim segítségével több alkalommal meghívtunk előadókat Romániából<br />
<strong>és</strong> <strong>Magyar</strong>országról, Ausztriából, <strong>és</strong> kiállításokat szerveztünk<br />
több helyszínen. Közös kirándulásainkon meglátogattunk sok kaktuszgyűjteményt.<br />
Majd megalakítottuk az „AZTEKIUM" egyesületet amelyben<br />
alelnöknek választottak. Tanulmányaimat tovább folytatva sikeresen<br />
elvégeztem Nyárádszeredában -távoktatási rendszerben - működő kert<strong>és</strong>zmérnöki<br />
főiskolát, amely a Budapesti „Szent István" egyetemhez tartozik.<br />
53. kep R<strong>és</strong>zlel a gyüleményemböl<br />
54. kép Virágzó Parodia-k a gyűjteményemben<br />
Fotó. Ilj. Lőrincz István<br />
Fotó: Ifj. Lőrincz István<br />
Gyűjteményem <strong>és</strong> kapcsolataim<br />
folyamatosan fejlődtek az idők<br />
során. Építettem a házunk mellé<br />
egy üvegházat a kaktuszaim r<strong>és</strong>zére,<br />
ami kezd kicsinynek bizonyulni.<br />
Próbálkoztam a gyűjteményemet<br />
szakosítani, ugyanis,<br />
hogy az <strong>és</strong>zak-amerikai származású<br />
kaktuszfajokat kedvelem, de<br />
nem tudok megválnia többitől<br />
sem.('.5.?. <strong>és</strong> 54. sz. kép)<br />
Kedvenceim az Astrophytum-ok, Ferocactus-ok, Mammillaria-k <strong>és</strong> a ritkaságok.<br />
Nagyon tetszenek az Espostoa-k, Oreocereus-ok, az egyéb hajas oszlopkaktuszok.<br />
Ismerőseim olykor irigykednek, hogy foglalkozásom <strong>és</strong><br />
hobbym ugyanaz: a kaktuszok. Egyesek meg annak is becéznek, gúnyosan<br />
megkérdezve olykor, „szúrsz is?". Válaszom, hogy aki megérdemli azt<br />
igen. Ez vagyok én.<br />
ifj. Lőrinc István.<br />
Nagybánya
A papír története<br />
Zusammenfassungi Die Verfasserin denkt - in unserer Zeilsclirift blatternd - darüber nach, wie die<br />
Menschheit in der Erfindung des Papiers dazu gekoinmen ist, bis Zeitsciiriften so guter Qualitat<br />
entstanden sind.<br />
Abstract: Thwnbing our Journal the author thinks over the way in which the humanity has attained to<br />
make a periodical ofsuch a good quality like this since the discovery of paper.<br />
A minap, amikor a postás meghozta a POZSGÁSTÁR soronkövetkezö számát, kezembe<br />
véve elgondolkoztam azon, jut-e eszünkbe az a rengeteg kísérletez<strong>és</strong>, munka, fáradság<br />
amíg eljutottunk idáig, hogy ezt a jó minőségű papíron, igényesen szerkesztett,<br />
színes fotókkal illusztrált folyóiratot tarthassuk a kezünkben?<br />
Már az ősember is - miután kialakult a beszéd - hamar rájött, hogy „a szó elszáll, de<br />
az írás megmarad".<br />
Barlanglakásainak falára karcolta rajzait, jelz<strong>és</strong>eit. K<strong>és</strong>őbb az ember kőtáblákra,<br />
agyagba v<strong>és</strong>te gondolatait. Az ókori görögök, rómaiak palatáblákra, viasszal bevont falemezre<br />
karcolták hegyes fémeszközökkel, a „stflussal" mondanivalójukat.<br />
Más népek - a közép-amerikai maja <strong>és</strong> azték indiánok, (kaktusz tövissel is) a kínaiak,<br />
indiaiak, Ausztrália őslakói - levelekre, fakérgekre, növényi szár pr<strong>és</strong>elt (előbbiek kaktuszokra)<br />
belére írtak.<br />
A germánok ősi „papírfá"-ja, a bükkfa kéreg volt. A szent faként is tisztelt bükk német<br />
neve -die Buche-, ebből ered a könyv - Buch- német szó.<br />
A családi hagyományunk úgy tartja, hogy anyai nagyapám az első világháború fogságából<br />
- Oroszországból - nyírfa- kéregre írt levele hazajutott <strong>Magyar</strong>országra, a falujába.<br />
Az ókori ember számára sok száz éven keresztül az egyiptomi papimsz volt a legáltalánosabban<br />
írásra használt anyag. A papimszsást (Cypems papyms) Nílus deltavidékéröl<br />
<strong>és</strong> mocsaraiból gyűjtötték be. Bélállományát hosszanti lemezekre hasogatták, majd<br />
összepr<strong>és</strong>elték. Ha kellett a Nílusban áztatva puhították. A csíkokat egymásra fektették,<br />
ragasztották, összeütögették, pr<strong>és</strong>elve szári'tották <strong>és</strong> a felületét simára csiszolták. Kihegyezett<br />
nádszállal írtak rá. A görögök a papiruszt „byblos"-nak nevezték <strong>és</strong> ez maradt fenn a<br />
biblia - könyv- elnevez<strong>és</strong>ben több ezer éve.<br />
Az első igazi papírt a kínaiak találták fel a 11. században.<br />
Anyaga különféle növényi rostok péppé zúzott vizes elegyéből merít<strong>és</strong>sel k<strong>és</strong>zült.<br />
Legáltalánosabb alapanyag a bambuszrost volt (Phyllostahys bambusoides) de használták<br />
a papíreperfa rostját is (Broussonetia papyrifera) különféle textilhulladékkal, faháncsrosttal<br />
keverve.<br />
Bár a kínaiak igyekeztek megőrizni a papír k<strong>és</strong>zít<strong>és</strong> titkát, de a VII. században már<br />
Japánban, Koreában <strong>és</strong> Indiában is gyártottak papírt.<br />
1000 körül már az arabok is ismerték a titkot: sivatagi népek lévén minden eddig bevált<br />
anyagot helyettesíteniük kellett. Rostnövények helyett textilhuOadékot, bronzból k<strong>és</strong>zük
A papi'r története DEBRECENI POZSGÁSTÁR 99<br />
szitát, ragasztóiíént növényi gyölcerek főzete helyett állati csontokból főzött enyvet használtak.<br />
Ezzel akaratlanul is nagy lép<strong>és</strong>sel előbbre vitték a papírgyártás tudását.<br />
Először Spanyolországba majd Olaszországba, ahol Fabiana városkában 1276-ban<br />
megalapították az első papírmühelyt.<br />
Hazánkban Lőcsén 1530-ban, száz évvel k<strong>és</strong>őbb már Amerikában is alapítottak papírgyárakat.<br />
Európában eleinte kizárólag gyapotból k<strong>és</strong>zült rongyokat használtak fel alapanyagként,<br />
ahogy Vörösmarty is megírta Gondolatok a könyvtárban c. versében: „Országok<br />
rongya! Könyvtár a neved!"<br />
Ázsia trópusi erdői viszont bő választékot nyújtottak, így sok más növényből is<br />
gyártottak papírt.<br />
Az írás teijedt, több különféle papír született <strong>és</strong> hogy mégsem volt alapanyag hiány<br />
az ókorban, az egy irigységből született feltalálásnak köszönhető.<br />
Amikor VI. Plotemaiosznak Egyiptom királyának tudomására jutott, hogy Pergamon<br />
királya, - az ókor legnagyobb könyvtárát a 600 000 kötetes alexandriai könyvtárat is felülmúló<br />
- saját könyvtár létesít<strong>és</strong>ét tervezi, betiltotta a papimsz kivitelt Egyiptomból. Ez a<br />
kényszerűség szülte az állatbőrből k<strong>és</strong>zült írólap, a pergamen létrejöttét. Évszázadok múlva<br />
derült ki, hogy milyen jó szolgálatot tett az utókornak Ptolemaiosz a féltékenységével,<br />
ugyanis a pergamen sokkal maradandóbb, időállóbb mint a papirusz.<br />
A XIX. század végén Európa növekvő papírszükségletét a texilhulladék már nem<br />
tudta kielégíteni, így újabb alapanyagot kellett keresni. Először rozsszalmából k<strong>és</strong>zült az<br />
úgynevezett szalmapapír, majd 1860-ban rájöttek, hogy az alfafuből (Stipa tenacissima)<br />
jóminőségű papír gyártható. Napjainkig ebből k<strong>és</strong>zül az angol font.<br />
A XIX. század végén XX. század elején nyilvánvalóvá vált, hogy olcsó <strong>és</strong> tömegesen<br />
beszerezhető alapanyagra van szükség. Ekkor tértek rá a gyapotrongy <strong>és</strong> szalma mellett a<br />
puhafák felhasználására. A cellulóz tartalmú fafajok lettek a legalkalmasabbak, elsősorban<br />
a fenyők, nyárfák, fűzfák.<br />
Ezek voltak a papírgyártás főbb epizódjai <strong>és</strong> főbb alapanyagai. Term<strong>és</strong>zetesen, többkevesebb<br />
sikerrel próbálkozott az ember más növényekkel is, de ezek kihullottak az idők<br />
rostáján.<br />
Az írás, a papír <strong>és</strong> a könyvnyomtatás egyike az emberiség legfontosabb felfedez<strong>és</strong>einek.<br />
Ezek segítségével vált lehetővé napjainkig az ismeretek gyűjt<strong>és</strong>e, tárolása, továbbadása.<br />
A mai videó-kazettás, CD-s világunkban tisztelettel adózunk az emberiség e nagyszerű<br />
találmánya előtt!<br />
Irodalom: Új <strong>Magyar</strong> Lexikon 1962: Akadémiai kiadó Bp.<br />
Járainé Komlódi Magda 1987: Legendás növények. (Gondolat zsebkönyvek)<br />
Gondolat Kiadó, Budapest<br />
Druzslnné Zsóka<br />
Érdliget.
Visszakerültek a term<strong>és</strong>zetbe?<br />
Zusammenfassung:_Der slowahsche (SUac) Sammler beschreibt die Wirkung des extrém kalten<br />
Winters 1996/97 auf seine winterharten Kakteen, und es stellt sich aus dem Werk heraus, dass diese<br />
Frage selír kompliziert ist und nur noch wenige Arten diese Umstande ertragen können.<br />
Abstract: Tlie Slovakian (SUac) cactus coUector reports tlie effect of llie extrémé cold winter of the year<br />
1996-97 to his hardy cacti. It turns out to be a very complex question because onlyfew species are able to<br />
tolerate these conditions.<br />
Ha emlékeimben visszapillantok a kaktusztartó tevékenységem kezdeti időszakára,<br />
eszembe jut, hogy az eredeti célom az volt, hogy a kaktuszokat a szabadban<br />
neveljem, s így visszaültessem őket a term<strong>és</strong>zetbe . Mégha az a saját kertem<br />
is. E törekv<strong>és</strong>emet nemigen koronázhatta siker, hiszen tudásom <strong>és</strong> tapasztalatom<br />
akkoriban még csekély volt. A Lobivia vagy Rebutia nevü nemzetségek képviselői<br />
e tekintetben persze nem felelhettek meg elvárásaimnak. Az utóbbi időben a<br />
Kaktusy c. folyóiratban J. Stembera, J. Klikar <strong>és</strong> V. Pazourová tollából több olyan<br />
cikk is megjelent a télálló kaktuszok kérd<strong>és</strong>éről. A cikkek tartalmából kiderül,<br />
hogy ez a problematika nemcsak érdekes, hanem meglehetősen összetett is. Ezért<br />
döntöttem úgy, hogy jómagam is hozzászóljak ehhez a vitához, főleg az 1996/97es<br />
tél tapasztalatait elevenítve fel.<br />
Harmincéves kaktuszgyűjtői gyakorlatom alatt számos, egyenesen hihetetlen<br />
élményben volt r<strong>és</strong>zem, amelyek növényeim telel<strong>és</strong>ével voltak kapcsolatosak.<br />
Mivel ilyenkor kivételről <strong>és</strong> nem szabályról volt szó, ezeket nem áll szándékomban<br />
visszaidézni. Már csak az az említett tény is sugallja, hogy nem minden tél<br />
egyforma, nem minden gyűjtemény él azonos feltételek között, valamint nem<br />
minden növény, akár ha azonos fajú is, mutat azonos genetikai <strong>és</strong> fiziológiai<br />
adottságokat hidegálló képességük tekintve. Ezért ismerkedjünk meg az én tartási<br />
körülményeimmel.<br />
Sliac Szlovákia leghidegebb helységei közé tartozik. A tél száraz <strong>és</strong> szélmentes,<br />
rendszeresen beköszönő hóréteggel. Kellemetlen a tavaszi <strong>és</strong> az őszi köd,<br />
ennek ellenére átlagban évi 1990 óra napsüt<strong>és</strong>re számíthatunk, leginkább júliusban<br />
(292 óra). Átlagban 58 nyári időjárású napunk van több mint 25 °C-os hőmérséklettel.<br />
A levegő évi átlaghőmérséklete 8,1 °C, az átlagos csapadékmennyiség<br />
kb. 714 mm, a legalacsonyabb hőmérséklet pedig -38,5 °C. Gyűjteményem<br />
1980 óta kb. 300 méteres tengerszint fölötti magasságban található. A<br />
termeszt<strong>és</strong>i viszonyok itt <strong>és</strong> Nyitrán, ahol gyűjteményem addig volt elhelyezve,<br />
összehasonlíthatatlanok. Szemléltet<strong>és</strong> végett megemlítem, hogy hidegálló kaktuszgyűjteményem<br />
kb. 26 m^-es területen helyezkedik el, amiből kb. 6 m^-t ideiglenesen<br />
üvegtáblával szoktam befedni. Déli fekv<strong>és</strong>ű, 20-40 cm-rel emelt kaktuszágyással<br />
ellátott teraszról van szó. Az üvegtábla az ágyás fölött kb. 30-40 cmes<br />
magasságban található. A kaktuszokat az év folyamán a sziklakertben nem<br />
locsolom.
Visszakerüllek a termeszeibe'.' niCimXI-NI POZSGÁSTÁR 101<br />
Egyetértek azzal az állítással, hogy az 1996/97. tél szokatlanul kemény<br />
volt. A véleményem az, hogy kemény volt, de végül is minden tél a maga módján<br />
nehéz a kaktuszok számára, a mi számunkra pedig tanulságos. Ez a tél bizonyára<br />
valamivel tovább tolta tapasztalatunk <strong>és</strong> tudásunk határát.<br />
Megfigyel<strong>és</strong>eimet <strong>és</strong> az egyes müveleteket céltudatosan végzem, s így<br />
cselekedtem ezen a télen is. A sziklakertemben 1996. november 19. <strong>és</strong> 1997 április<br />
17. között <strong>és</strong>zlelt legalacsonyabb nappali hőmérséklet-értékeket a grafikon<br />
tartalmazza (135 fagypont alatti hőmérsékletű napot számoltam).Ez tulajdonképpen<br />
rendben is lenne, de a legnehezebb az volt, hogy a talaj az utolsó decemberi<br />
dekádban fagyott meg <strong>és</strong> csak márciusban olvadt fel! Érthető módon a kaktuszok<br />
is megfagytak, (de nem elfagytak) ami éppen fagyálló képességüket tette próbára.<br />
Meggyőződ<strong>és</strong>em, hogy legjobban azok a növények szenvedtek, amelyek üvegtáblával<br />
voltak lefedve <strong>és</strong> hótakaró nélkül teleltek. Hiszen a mezőn levő gabona<br />
száraz fagy mellett meg szokott fagyni, bezzeg ezek a növények kibírták. Valamivel<br />
jobb volt a helyzet az üvegházban, ahol a legalacsonyabb hőmérséklet átlagban<br />
ugyan 1-5 °C-kal magasabb volt, ám napos idő mellett a legmagasabb hőmérséklet<br />
meghaladta a 0 °C-ot, ami elfogadható nappali átlag-hőmérsékletet eredményezett.<br />
Legalacsonyabb nappali hőmérséklet az 1996, november 19. <strong>és</strong> 1997. április 17. közötti időszakban (Sliaí)<br />
Novembertől januárig<br />
terjedő időszak fagyos<br />
napjainak száma: 67<br />
A januártól áprilisig<br />
terjedő időszak fagyos<br />
napjainak száma: 68<br />
Az 1996. november 19. <strong>és</strong><br />
1997. április 17. közötti<br />
időszak fagyos napjainak<br />
száma összesen: 135
102 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Visszakerültek a temi<strong>és</strong>zetbe'<br />
Ha az 1996/97. telet tárgyilagosan kellene<br />
értékelnem, be kell vallanom, hogy<br />
a keletkezett kár nemigen mondható tetemesnek.<br />
Ennek megítél<strong>és</strong>ét a nyájas<br />
olvasóra bízom: az Opuntia nemzetséghez<br />
tartozó kb. 60 taxon közül<br />
egyik sem pusztult el. Csak egyetlen<br />
egy Opuntia hasilaris Engelmann et<br />
Bigelow-om fagyott le, valamint egy \:<br />
aurea (Baxter) W.T.Marshall. Ez előbbi<br />
a nyár folyamán teljesen regenerálódott,<br />
az utóbbi pedig se nem virágzott,<br />
se nem sarjadzott, de azért jól néz ki.<br />
Az összes többi, amely a múltban virágzott,<br />
ezúttal is ezt tette.<br />
.^6. kep Echinocereus baileyi csoport,jobbra fent Escobaria vi\i-<br />
para \ ar. kaihabensis a szerző sziklakertjében Fotó: Veres Gabnel<br />
58. kép l-chinoeereus triglochidiatus var nielanacanthus<br />
a szerző gyűjteményében Fotó: Veres (iabrici<br />
-'i-'i. kép Optintia utaliensis a szerző gyüiteiiicnyébcn<br />
Fotó: Veres (iabrici<br />
^7. kép líchinocereiis triglochidialus var arizonicii-. .i<br />
szerző gyűjteményében Fotó: Veres (iabrici<br />
>9. kép Virág/ó líciiinocereus irigkK'hiclialus. jobbra cKirág/otl<br />
toccincus \ar rocmeri a s/cr/ö s/iklakcrtjóbon totó: \'orcs (iabnel
Visszakerültek a term<strong>és</strong>zetbe? DEBRECENI POZSGÁSTÁR 103<br />
60 , I ocereus reichenbaehii csoport a szerző 61. kép Escobaria vivipara teljes virágzásban a szerző<br />
gyűjteményében Kotó: Veres Gábriel sziklakertjében Fotó; Veres Gábriel<br />
Rendkívül gazdagon virított az O. fragilis (Nuttall) Haworth. Ez szerintem<br />
annak tudható be, hogy gyűjteményem meglehetősen sokáig formálódott; ez<br />
alatt az idő alatt pusztult el egy virágzó O. discata Griffiths, <strong>és</strong> érthető módon<br />
nem tudott megmaradni az O. violacea Engelmann v. macrocentra<br />
(Engelmann) L. Bensőn <strong>és</strong> az O. Uttoralis (Engelmann) Cockerell v. vaseyi<br />
(Coulter) Bensőn et Walkington.<br />
Az Echinocereus nemzetégböl nem élte túl a telet egy E. hempelii(syn. E.<br />
fendleri (Engelinan.) Ruempler v. kuenzleri, (Castetter et al.) Főbe, valamint<br />
az egyik E. pectinatus (Scheidwieler) Engelmann v. castaneus Mathson, a<br />
második r<strong>és</strong>zben lefagyott, a harmadiknak pedig nem lett semmi baja. Hagyományosan<br />
jól bírták a telet az E. triglochidiatus Engelmann rokonsági<br />
körhöz tartozó növények - SB 300 (Corona, Torrance Co., NM), SB 301<br />
(Torrance Co., Manzano Mts, NM), v. arizonicus (Rose) L. Bensőn SB 488<br />
(Hidalgó Co., NM), PP 98 (Huricane, AZ), v. gonacanthus (Engelmann et<br />
Bigelow) Boissevain SB 753 (McKinley Co., NM), v. mojavensis(Engelmann<br />
et Bigelow) L Bensőn, v. melanacanthus (Engelmann) L. Bensőn SB 345<br />
(Catron Co., NM) <strong>és</strong> E. coccineus Engelmann v. roeinerii (Muehlenphordt)<br />
Rydberg. Nagyobb csoportok az E. reichenbaehii (Terscheck) Haage f. ex<br />
Britton et Rose körből, E. baileyi Rose Oklahomából, E. viridiflorus<br />
Engelmann SB 213 (Taos Co.. NM) <strong>és</strong> E. frndleri SB 1.34 (Bernalillo Co.,<br />
NM). Sajnos meg kell állapítanom, hogy több kísérlet eredményeként egyszer<br />
sem sikerült teleltetnem a már fűtetlen üvegházban az E. frtschi Britton et<br />
Rose-l <strong>és</strong> az E. viridiflorus Engelmann v. davisii (Houghton) W.T. Marshall-t.
104 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Visszakerültek a term<strong>és</strong>zetbe?<br />
Az Escobaria vivipara (Pursh) F. Buxbaum nevezetű kör legtöbb<br />
képviselője a szóban forgó télre úgy reagált, hogy a szokásoshoz képes csak<br />
kisebb mértékben virágzott. Kivételt csak egy v. kaibabensis (Fischer) N.P.<br />
Taylor kisebb csoport képezett. Tartósan rosszul vegetál a v. arizonica<br />
(Engelmann) Hunt SB 169 (Santa Fe Co., NM); amíg az egyik elpusztult, a<br />
másik stagnál. Pozitívan értékelem az Escobaria missouriensis (Sweet) Hunt<br />
taxont. Csodálatraméltó, hogy ezek mennyire tudnak alkalmazkodni a télhez<br />
azáltal, hogy behúzódnak a földbe <strong>és</strong> nyáron rendszeresen virágoznak. Legnagyobb<br />
csodálatom a v. similis (Engelmann) N.P. Taylor-t illeti, amelyik<br />
SB magokból kelt ki, mint a v. caespitosa (Marshall Co., OK). Az az érz<strong>és</strong>em,<br />
hogy már nincs mit kipróbálnom vele, ugyanis mindent kibírt! A „bokrosodó"<br />
növénycsomó megelégettségről tanúskodik. Azonban az E. hesteri<br />
(Wright) Buxbaum több kísérlet ellenére fűtetlen üvegházban enyhébb teleket<br />
sem élt túl.<br />
A Sclerocactus genus különböző fajaival kísérletezem, amelyeket<br />
fagyálló Opuntia-kra oltottam. Holott néhány évet kibírtak <strong>és</strong> virágoztak, az<br />
eredmények mégsem meggyőzőek. Egy bizonyos: sokuk kibírta a fagyot,<br />
még a száraz hó sem ártott nekik, inkább ősszel pusztultak el, mint tavasszal.<br />
Testüket gombás megbeteged<strong>és</strong> támadta meg fokozatosan terjedő rozsdás<br />
bevonat (Valószínűleg fen<strong>és</strong>ed<strong>és</strong>. Szerk.) formájában. Számos, ilyen kísérlet<br />
tárgyát képező növény oltási alanyként sem volt megfelelő.<br />
Befejez<strong>és</strong>ül a Pediocactus nemzetségről szeretnék nyilatkozni. Annak<br />
ellenére, hogy a tél következtében elpusztult a P. simpsonii (Engelmann)<br />
Britton et Rose HK 1455 (Monarch Pass, Chaffe Co., CO), valamint egy<br />
darab P. winkleri Heil, ezt a genust ígéretesnek tekintem a szabadtéri kultúrában<br />
való termeszt<strong>és</strong> szempontjából. Egyszerűen jól fejlődnek, különösen a<br />
P. simpsonii rokonsági köre, jól bírják a nyarat <strong>és</strong> a telet, <strong>és</strong> azt is igazolhatom,<br />
hogy az ez évi esős napok kimondottan hasznukra voltak. Jobb eredményeket<br />
mutatnak az eredeti, mint a ráoltott növények. Az említett veszteségek<br />
sem a fagy miatt következtek be, hanem a drótféreg lárvái okozta sérül<strong>és</strong><br />
hatására,(Valószínűleg pattanó bogár fajokra ill. azok lárváira gondol. Szerk.)<br />
mely rovar a sziklakertemben a legnagyobb károk okozója. A fűtetlen üvegházban<br />
normálisnak volt mondható a helyzet; a Pediocactus, Sclerocactus <strong>és</strong><br />
Echinocereus nemzetséghez tartozó növények szokásos módon teleltek. Csak<br />
két Gymnocalycium bruchii (Speg.) Hoss-csoport pusztult el, melyek egyébként<br />
a telel<strong>és</strong>nek ezt a módját több éven át bírták.<br />
Több módszert ismerek kaktuszok pusztítására, ezért azt ajánlom,<br />
hogy a növényeknek a sziklakertbe való ültet<strong>és</strong>e előtt eredetük szerint ellenőrizzük<br />
télálló képességüket. Azonban mindenképpen a csoport egyik növé-
Visszakerültek a term<strong>és</strong>zetbe? DEBRECENI POZSGÁSTÁR 105<br />
nyét „enyhébb" telel<strong>és</strong>i feltételek mellett teszteljük. Jómagam ezt a műveletet<br />
fűtetlen üvegházban végzem, <strong>és</strong> csak ezután látok neki a többi növény kiültet<strong>és</strong>ének.<br />
Talán nem kell külön felhívnom a figyelmet arra, hogy ez esetben<br />
jól fejlett gyökérzetű, többéves magról kelt növényekkel kellene kísérletezni,<br />
<strong>és</strong> ezek kiültet<strong>és</strong>ére tavaszi itJőszakban, nyugalmi gyökérzetűnél kellene sort<br />
keríteni. Mivel a legtöbb fagyálló kaktusz Észak-Amerikában nő, az olvasó<br />
tájékozódásának megkönnyít<strong>és</strong>ére a kijelölt zónákat tartalmazó térképet<br />
mellékelem. Ez utóbbi figyelembe veszi az övezeti feltételeket. A másik idevágó<br />
kritérium term<strong>és</strong>zetesen a vegetáció helyének tengerfeletti magassága.<br />
(USA <strong>és</strong> Kanada térképe 106. sz. oldalon.)<br />
A fagyálló kaktuszok szabadtéri tartását hobbink csúcspontjának tekintem,<br />
<strong>és</strong> ezen a téren kifejezetten akaratlanul kaphatunk választ számos, eddigi<br />
kérd<strong>és</strong>ünkre. A nyár nagy örömet szerez a kaktuszgyűjtőknek, de amióta<br />
fagyálló kaktuszokkal foglalkozom, az az érz<strong>és</strong>em, hogy jobban várom a<br />
tavaszt. Ki szoktam értékelni, hogy megközelítettem-e már azt a határt,<br />
amelyet nem szabad túllépni, vagy talán már túl is léptem. Ezekért a tapasztalatokért<br />
is fizetni kell.<br />
Sziklakerti gyűjteményemben örvendetes módon új magról kelt növénygeneráció<br />
nevelkedik, mely növények beavatkozásom nélkül fogantak meg, a<br />
term<strong>és</strong>zetes kiválasztódásnak köszönhetően alkalmazkodtak a környezethez.<br />
Az Echinocereus, Pediocactus <strong>és</strong> Opuntia nemzetséghez tartozó egyedekről<br />
van szó. Az utóbbinál ez merőben term<strong>és</strong>zetes jelenség, az előbbi kettőnél<br />
inkább kellemes meglepet<strong>és</strong>.<br />
Talán mégiscsak kezd beteljesedni eredeti elképzel<strong>és</strong>em, így a kaktuszok<br />
egy r<strong>és</strong>zét sikerült visszaültetnem a term<strong>és</strong>zet ölébe, csupán szerény<br />
sziklakertemen belül is.<br />
(Fordította Jifi Pilarsky)<br />
Gábriel Veres<br />
Tajovského u. 4.<br />
SK-962 32 Sliac<br />
Szlovák Köztársaság<br />
Az írást a szerző <strong>és</strong> a szerkesztőség engedélyévei tesszük közé.
106 DEBRECENI POZSGÁSTÁR Visszakerültek a tcnn<strong>és</strong>zelbe?<br />
Jelmagyarázat: a hőmérséklet tartós fagypont alá esökkcn<strong>és</strong>ével szemben ellenálló fagyálló kaktuszfajok<br />
B a 400 mm-en alul szabályozott esapadék-mennyiségü eg<strong>és</strong>zéves szabadtéri kultúrába való növények<br />
B a 800 mm-en aluli, csapadék-mennyiségű eg<strong>és</strong>z éves szabadtéri kultúrába való növények<br />
kieg<strong>és</strong>zítő nyári öntöz<strong>és</strong>es, eg<strong>és</strong>z éves szabadtéri kultúrákba való növények<br />
H a hőmérséklet alkalmi, fagypont alá csökken<strong>és</strong>ét toleráló, feltételesen hidegálló kaktuszok<br />
H szabályozott hőmérsékletű üvegházakba való növények (max. kb. -10 °C-ig)<br />
• szabályozott hőmérsékletű <strong>és</strong> fűtött üvegházakba való növények (max. kb. -5 °C-ig)
VITAFLÓRA 8 kaktuszok tápoldata<br />
összetétel: 3,5% N, 7,5% P 0,7,5% K O+mikroelemck. Felhasználás: Különféle kaktuszok <strong>és</strong> pozsgás növények nevel<strong>és</strong>éhez.<br />
Biztosltja a növény fejlőd<strong>és</strong>éhez <strong>és</strong> dús virágzásahoz szükséges tápanyagokat. Adagolás: 2 liter öntözővízhez 6 ml (lkupak) tápoldat szükséges.<br />
nyáron 10-14 naponta. Kerüljük a túladagolás!<br />
Gyártja <strong>és</strong> forgalmazza:<br />
VITAFLÓRA Kft., 8248 Nemesvámos, Pap I. u. 45. • Tel./fax: (88) 265-902<br />
Kert<strong>és</strong>zeteket ballonos kiszerel<strong>és</strong>ben kedvező áron kiszolgálunk.
A cikkekben * -gal jelzett kifejez<strong>és</strong>ek,<br />
fogalmak, nevek szerepelnek a<br />
<strong>Pozsgás</strong> kislexikonban.<br />
Nyitvatermők: (görögül Gymnosper-<br />
matophyta) a virágos növényvilág egyik,<br />
ősibb törzse, amelyek magot teremnek <strong>és</strong> a<br />
ma élőek fásszárúak. A magkezdemények,<br />
majd k<strong>és</strong>őbb a magvak szabadon ülnek a<br />
termőleveleken, amelyek azokat nem zár<br />
ják körül. A virágaik legtöbbször egyiva-<br />
rúak, takarólevél nélküliek, egylakiak <strong>és</strong><br />
elsődlegesen szélmegporzásúak. Különbö<br />
ző ivarú spórát termelő ősi harasztok<br />
makrosporofillumából (nagy spóratartó<br />
levél) a női ivarszerveik, mikrosporo-<br />
fillumából (kis spóratartó levél) a hím<br />
ivarszervek (porzó) alakultak ki. Többsé<br />
gük un. tobozvirágzata van. Az ősi típu<br />
soknál (Cycas, Ginkgo, Araucaria) a vi<br />
rágporból (pollen) csillós hímivarsejt<br />
(spermatozoid), a fejlettebbeknél genera-<br />
úv (hímivarsejt) sejtmag végzi a megter<br />
mékenyít<strong>és</strong>t. A magból embrió fejlődik <strong>és</strong><br />
sok sziklevéllel csírázik. Fájuk szállító<br />
szöveteire a rostacsövek jellemzőek. Fá<br />
jukban sok a nyálka <strong>és</strong> gyantajárat. Leve<br />
leik tű, pikkely, ritkábban széles lemez<br />
alakúak. A legrégebbi ~ leletek a devon<br />
korszakból ismertek. A maiak többsége<br />
közepes v. magas fa. Viszonylag jól füg<br />
getlenedtek termetük <strong>és</strong> szaporodásuk<br />
révén a víztől, így számos száraz élőhelyet<br />
benépesítettek. Legtöbb faj a Föld középkorá<br />
ban élt, ma 600 fajuk található, jelentős helyet<br />
elfoglalva a Föld növénytakarójában. Ma élő<br />
taxonjai cikászok (osztály), gnetumok (osztály),<br />
ide tartozik a Welwitschia, <strong>és</strong> a ginkgófélék,<br />
valamint a csikófarkfélék osztályai.<br />
Párás réteg, parakéreg: (Periderma: gö<br />
rög) másodlagos börs.zövetrendszer rétege,<br />
amely a hajtásos növények idősebb szárának<br />
<strong>és</strong> gyökerének a bőrszövete, ami másodlagos<br />
vastagodással jön létre. Külső r<strong>és</strong>zén a több<br />
sejtsor vastagságú paraszövet (fellom), ezen<br />
sejtek fala elparásodott. Alatta az osztódó<br />
szövet (parakambium) található, amely egy<br />
két évig működik, majd a parakérgén belül<br />
újabb parakambium jön létre, amely az elő<br />
zőhöz hasonlóan funkcionál.<br />
Váltivarú: (gonochorismus: görög), vagy<br />
egyivarúság, amikor sok sejtű élőlény fajában<br />
kétféle, elsősorban nemi jellegeikben külön<br />
böző (nő- <strong>és</strong> hímnemű) egyed található,<br />
amelyekben vagy csak női vagy csak hím<br />
ivarmirigyek fejlödnek ki.<br />
Zárvatermők: (görög: Angiosperma-<br />
tophyta) A legfejlettebb növénytörzs. Jellem<br />
zője a tipikus kialakulásában fejlett, kettős<br />
virágtakarójú (cs<strong>és</strong>ze, párta) porzó <strong>és</strong> termő<br />
tájból álló, virág, amely tulajdonképpen a<br />
szaporítás feladatára módosult, korlátolt<br />
növeked<strong>és</strong>ű hajtás. A termőlevelek alkotta<br />
zárt magház a magkezdemények védelmét<br />
biztosítja, éretten term<strong>és</strong>sé lesz, amelyben a<br />
magvak alakulnak ki, az utóbbiakból új<br />
egyedek fejlődnek. A magházon a bibe, ill.<br />
bibeszál kifejlőd<strong>és</strong>e jellemző. Száruk fás <strong>és</strong><br />
lágy lehet. Szállítószöveteik sokrétűbbek <strong>és</strong><br />
fejlettebbek a nyitvatermőknél. A szerveze<br />
tük felépít<strong>és</strong>e (elsősorban virág <strong>és</strong> a szikle<br />
velek alakulása szempontjából) két osztályt<br />
alkotnak: a két- <strong>és</strong> egyszikűekét.<br />
Zigomorf: (zygomorph: görög) az olyan<br />
szerv, amely csupán egy síkban osztható két<br />
tükörképi félre, tehát csak egy szimmetria-<br />
síkja van, azaz egyszimmetriás. Elsősorban a<br />
virágok szimmetriája szempontjából fontos<br />
jellemző, ugyanis egy rendszertani kategórián<br />
(taxon) pl. nemzetségen belüli<br />
zogomorfizmus (kétoldali r<strong>és</strong>zarányosság)<br />
fejlettebb, előremutató bélyeget jelent, gyak<br />
ran pl. Cactaceae család.
Könyvismertet<strong>és</strong><br />
Pilbeam, J. - Rodgerson D. -Tribble,, C. 1988: Adromischus<br />
Cirio Publishing Services Ltd., Drogher Press. ISBN 0952038248 (Árakb. 52<br />
DM.)<br />
A „THE CACTUS FILE HANDBOOK" sorozat 3. száma a pozsgásicedvelöií<br />
egyik legjobban várt könyve. Az Adromischus nemzetséget Helmut Tőiken dolgozta<br />
fel utoljára 1978-ban óriási munkájában. Azóta az új taxonok felfedez<strong>és</strong>e,<br />
szinonimák szület<strong>és</strong>e <strong>és</strong> egyáltalán a botanika fejlőd<strong>és</strong>e megkívánta, hogy újra kell<br />
gondolni a nemzetség körül keringő problémákat. John Pilbeam eredeti leírásait,<br />
valamint Derek Trible <strong>és</strong> Chris Rodgerson óriási terepi tapasztalatait (amit jól<br />
mutatnak a függelékekben lévő gyűjtőszám listák) felhasználva megszületett a<br />
hiánypótlás.<br />
Az Adromischus című könyv egyik legnagyobb erénye, hogy a képanyaga<br />
(110 színes kép) tele van eredeti élőhelyen k<strong>és</strong>zült, nagyszerű növényfotóval, amik<br />
a sorozat többi kötetéből sajnálatos módon legtöbbször hiányoznak. A nagyobb<br />
elterjed<strong>és</strong>ű, így rendkívül változatos alakú - mintázatú - levelekkel rendelkező<br />
növényekről olyan fotók is k<strong>és</strong>zültek, ahol jól megfigyelhetők az egy taxonon<br />
belüli elképesztő változatosság.<br />
A monografikus jellegű mű alapján a sorozat más köteteihez hasonlóan épül<br />
fel. A bevezető gondolatok után a nemzetség történetéről, rendszerez<strong>és</strong>éről, elterjed<strong>és</strong>éről<br />
valamint kultiválásáról tudhatjuk meg a legfontosabbakat. Ezt követi a<br />
fajok r<strong>és</strong>zletes leírása sok-sok képpel, köztük az elterjed<strong>és</strong>i területről k<strong>és</strong>zült térkép<br />
ábrával kieg<strong>és</strong>zítve, majd a szinonimák <strong>és</strong> néhány gyűjtő gyűjtőszám listája<br />
zárja a könyvet.<br />
A szerzők a nemzetség 28 faját (3 alfaj <strong>és</strong> 15 változat) 5 szekcióra osztották<br />
virágszerkezetük alapján. A nemzetség fajai azonban nem a virágaik miatt - amelyek<br />
hosszú száron ülnek <strong>és</strong> nem különösebben feltűnőek - hanem húsos <strong>és</strong> különleges<br />
alakú <strong>és</strong> mintázatú leveleik (amelyekről meglehetősen könnyen szaporíthatok),<br />
illetve levélrózsák miatt közkedveltek. Igazán meghökkentő alakú <strong>és</strong> mintázatú<br />
levelekkel rendelkező növényeket láthatunk pl: az A. marianiae „herrei"<br />
név alatt.<br />
Összességében elmondható, hogy ezt a kis nemzetséget a szerzők mesteri módon<br />
dolgozták fel, a sorozat legjobb kötetévé téve a könyvet. Az Adromischus<br />
növényeknél hiányoznak ugyan a kaktuszoknál vagy a kristályvirágféléknél megszokott<br />
harsogó színek, de a szerzők mégis egy rendkívül dekoratív, képanyaggal<br />
bőven ellátott <strong>és</strong> élvezettel forgatható művet alkottak, ami nem hiányozhat a pozsgáskedvelők<br />
könj^vespolcáról. Megjelen<strong>és</strong>e óta árát majdnem a felére csökkentették,<br />
így valamivel elérhetőbb a hazai gyűjtők számára is.<br />
Deli Tamás<br />
Gyomaendrőd.
Egyesületünk közleményei DEBRECENI POZSGÁSTÁR 111<br />
Egyesületünk 2002 II. félévi programja<br />
2002 augusztus 18-20.: <strong>Kaktusz</strong> <strong>és</strong> egyéb pozsgás növények,<br />
fotóbemutatóval egybekötött kiállítása <strong>és</strong> vására<br />
Egyesületünk <strong>és</strong> a Nagyerdei Kulturpark Kht. tisztelettel meghívja Önt <strong>és</strong> családját,<br />
fotó kiállítással, egybekötött kaktusz - <strong>és</strong> egyéb pozsgás növények kiállítására<br />
<strong>és</strong> vásárára.<br />
Helye: Debrecen, Ady Endre u. 1 sz. (Vidámpark)<br />
A kiállítást ünnepélyesen megnyitja augusztus 18.-án, 12 órakor<br />
Dr. Nemes Lajos KLTE Botanikus kertjének nyugalmazott igazgatója.<br />
A kiállítás kísérő rendezvényeként augusztus 18.-án, 19 órai kezdettel<br />
Dr. Nemes Lajos tart előadást<br />
A Lithops nemzetség címmel.<br />
A kiállítás megtekinthető augusztus 18.-án 11-18 óráig<br />
augusztus 19-20.-án 9-19 óráig.<br />
Egyesületi összejövetelek<br />
Szeptember 14.: Kirándulás a nyíregyházi gyűjtötársainkhoz<br />
Szeptember 20-21.: Kiállítás <strong>és</strong> vásár Erdöbényén<br />
Október 26.: A Lobivia nemzetségről<br />
Előadó: Dr. Nemes Lajos<br />
November 30.: L Növények fotózása<br />
Előadó: Papp László<br />
2. Közgyűl<strong>és</strong>. Tervezett napirendi pontok:<br />
a. / 2002. Gazdasági év elemz<strong>és</strong>e.<br />
b. /2003.Gazdasági év terveinek megvitatása. Tagdíjak, folyóirat előfizet<strong>és</strong>,<br />
egyéb kiadványok meghirdet<strong>és</strong>ének elők<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>e.<br />
Tervezett kiállítások, bemutatók megvitatása.<br />
c. / Egyebek<br />
December 14.: l/Közgyűl<strong>és</strong>: változatlan napirendi pontok szerint abban az esetben, ha a<br />
november hónapra meghirdetett közgyűl<strong>és</strong> megfelelő létszám hiánya miatt<br />
nem szavazatképes.<br />
Összejövetelek helye: Nagyerdei Kulturpark.<br />
Kezd<strong>és</strong> időpontja: 15.00 óra.
Bemutatom néhány kedvenc Agave-mat<br />
Zusammenfassung: In dieser kurzen Besciireibung kann iiber vier bekannte Agaven von<br />
aufierordentlicher Sdiönheit gelesen werden.<br />
Abstract: You can read about four well-known but exceedingly nice Agavé species in this sliort<br />
description.<br />
Agavé stricta Salm (62. sz. kép)<br />
A legtöbb Agave-tól eltérő megjelen<strong>és</strong>ű mivel a levelek vékonyak, hengeresek<br />
<strong>és</strong> igen szúrós hegyben végzőnek, ami utóbbi persze már a többi<br />
Agavé jellemzője is. Egyike azon Agave-knak, amelynek virágzás után<br />
nem pusztul el a tőlevélrózsája. A növény rövid törzse elvirágzást követően<br />
elágazik, amelyeken újabb tőlevélrózsát fejleszt <strong>és</strong> ezek fognak k<strong>és</strong>őbb<br />
virágzani. Ez a fejlőd<strong>és</strong> a növényt egyre bizarrabb formájúvá változtatja.<br />
Első virágzása 10-15 éves korában várható, majd 5-10 év múlva<br />
számíthatunk a következő virágzásra. Virágai fehérek. Az idős növények<br />
számos sarjat hoznak, a növény szétterülve terjedelmes csoportot alkot.<br />
Az A. stricta magassága 60-70 cm, átmérője 120-150 cm.<br />
Agavé parryi Engelm. v. huachucensis (Bak.) Little (63. sz. kép)<br />
Ez a taxon az Agavé nemzetség Agavé alnemzetségének Applanatae csoportjába<br />
tartozik. Az idetartozó Agave-k jellemzője a nagy <strong>és</strong> széles levelekből<br />
álló tőlevélrózsa. A virágszár igen hosszú <strong>és</strong> oldalirányba elágazik.<br />
Az elágazások végein sok virág fejlődik tányérszerü csomókba tömörülve.<br />
A virágleplek pártacsövet képeznek. E növény magassága 50-80<br />
cm, míg virágszára 3,5-4,5 m hosszú, a virágok színe sárgászöld. A levelek<br />
aránylag rövidek, széles alappal indulnak <strong>és</strong> háromszög alakban<br />
összefutva vörösbarnás tövisben végződnek. Színük hamvas kékesszürke.<br />
Felfedezője Pringle, a mexikói növényvilág lelkes kutatója, aki a délarizóniai<br />
Huachuca hegységben találta meg. Korábban A. huachucensis<br />
néven írták le, de azóta bebizonyosodott, hogy a A. parryi egy délebbre<br />
került, zömökebb formája. Mivel eredeti élőhelyén 2800-3000 m<br />
magasságban is előfordul, ezért száraz körülmények biztosításával<br />
szabadban történő teleltet<strong>és</strong>ével is lehet próbálkozni. Jól sarjad <strong>és</strong> e<br />
tulajdonsága révén „gyepesedő" faj.<br />
Ficzere Miklós<br />
Okt kert<strong>és</strong>zmérnök<br />
Debrecen
Change language