Katalógus letöltése - Kieselbach

kieselbach.hu

Katalógus letöltése - Kieselbach

KIESELBACH GALÉRIA

M A G Y A R

F E S T É S Z E T

KIESELBACH


KIESELBACH GALÉRIA

Kieselbach Galéria, Budapest, V. Szent István krt. 5.

Telefon: 00-36-1-269-3148, 00-36-1-269-3149, Fax: 00-36-1-269-2219

E-mail: gallery@kieselbach.hu / www.kieselbach.hu


A katalógus anyagát összeállította | Paintings selected by:

KIESELBACH TAMÁS mûvészettörténész, igazságügyi festményszakértô

MÁTHÉ FERENC festménybecsüs

EINSPACH GÁBOR igazságügyi festményszakértô

A katalógust szerkesztette | Edited by:

KIESELBACH ANITA

A katalógusban szereplô tanulmányokat írta Molnos Péter, Barki Gergely, Rum Attila, Dr. Rockenbauer Zoltán, Csernitzky Mária, Bernáth Mária, Tóth Károly

The studies that appear in the catalogue have been written by Péter Molnos, Gergely Barki, Attila Rum, Zoltán Rockenbauer PhD, Mária Csernitzky, Mária Bernáth, Károly Tóth

Asszisztens | Assistants:

KIS KORNÉL, MODLA ZSUZSANNA, SZÛCS ANDRÁS

M A G Y A R

F E S T É S Z E T

KIESELBACH

Kiadta | Published by: KIESELBACH GALÉRIA

Fotó | Photographs by: DARABOS GYÖRGY

Grafikai tervezés | Design by: KIESELBACH ANITA, MÁRKUS LAURA

Nyomdai elôkészítés | Prepress by: BOTYIK ATTILA

Nyomás és kötés | Printed by: MESTER NYOMDA


KIESELBACH GALÉRIA


1 ■ GIOVANNI DOMENICO TIEPOLO (1727–1804)

MÁRIA, 1780 KÖRÜL

MÁRIA, c.1780

39,5 × 31,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelzés nélkül | Unsigned

Védett | No export

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor feltehetôen a velencei Del Zotto gyûjteményben.

- Lajos Viktor fôherceg (Erzherzog Ludwig Viktor) gyûjteményében a klessheimi kastélyban.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Enyedy Lukács és neje Zsótér Ilona hagyatéka, Brentano Cimaroli Lujza Báróné hagyatéka

valamint fôúri és különbözô más magánbirtokból származó mûtárgyak. Ernst Múzeum

XXII. aukciós katalógusa, Budapest, 1923. 620. tétel, 53. o. XIX. tábla

- „Te évszázadok kegyence” A festôk és Velence 1500–1800. Szerk. Barkóczi István.

Kiállítási katalógus. Szépmûvészeti Múzeum, Budapest, 1996. 124. oldal

- Giandomenico Tiepolo. Capriccio térben és idôben. Szerk. Czére Andrea.

Kiállítási katalógus. Szépmûvészeti Múzeum, Budapest, 2004. 18. oldal, 11. kat. sz.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Giambattista Tiepolo és fiainak, Domenico és Lorenzo rézkarcai. Kiállítási katalógus.

Budapest, Országos Szépmûvészeti Múzeum, 1910.

- Adriano Mariuz: Giandomenico Tiepolo. Venezia, Alfieri, 1971. 146.

- Giandomenico Tiepolo. Capriccio térben és idôben. Szerk. Czére Andrea.

Kiállítási katalógus. Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, 2004.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Dorotheum 316. mûvészeti aukciója 1921.

Sammlung Erzherzog Ludwig Viktor. Gesamteinrichtung Schloß Kleßheim. Wien,

Dorotheum, 1921. (Velencei mester, 1750 körül, Giandomenico Tiepolo iránya

meghatározással).

- Ernst Múzeum XXII. aukciója 1923.

Enyedy Lukács és neje Zsótér Ilona hagyatéka, Brentano Cimaroli Lujza Báróné hagyatéka

valamint fôúri és különbözô más magánbirtokból származó mûtárgyak.

Budapest, Ernst Múzeum, 1923. 620. tétel, 53. o.

(Giandomenico Tiepolo: Mária, 1780 körül, Lajos Viktor fôherceg klessheimi

gyûjteményébôl, 39,5 x 31,5 cm meghatározással.)

- „Te évszázadok kegyence” A festôk és Velence 1500–1800. Budapest,

Szépmûvészeti Múzeum, 1996.

- Giandomenico Tiepolo. Capriccio térben és idôben.. Budapest, Szépmûvészeti Múzeum,

2004. október 15. – 2005. február 27.

Giovanni Domenico Tieoplo (1727–1804) a velencei klasszicizáló késô barokk és rokokó

festészet kiemelkedô mestere. Mûvészcsaládba született, apja az itáliai freskófestészet

legvirtuózabb képviselôje, Giovanni Battista Tiepolo, testvére a madridi spanyol királyi

udvar festôjeként ismertté vált Lorenzo Tiepolo volt.

Életmûve rendkívül gazdag és változatos: festmények mellett grafikai és falfestészeti

munkái is a korszak kiemelkedô mûvei közé tartoznak.

A most bemutatott alkotás hûen jellemzi Giandomenico munkásságának jellegzetes,

érett festészeti stílusát. Életmûvében több hasonló kompozíció ismert: Adriano Mariuz

1971-es, Velencében kiadott nagymonográfiája alapján a festmény legismertebb

párhuzama a washingtoni National Gallery of Art által ôrzött Madonna a kezében

sármányt tartó gyermek Jézussal. A Máriát egyedül ábrázoló darabok közül a padovai

Museo Civico és a Szépmûvészeti Múzeum ôriz egy-egy fontos példányt.

Az ismert párhuzamok alapján 1780 körülre datálható mû provenienciája tekintélyt

parancsoló: egykor I. Ferenc József császár és király legfiatalabb fivére, Lajos Viktor

fôherceg birtokolta, a klessheimi kastélyában ôrzött kollekció részeként.

Magyarországon 1923-ban bukkant fel elsô alkalommal az Ernst Múzeum aukcióján,

amelynek katalógusában reprodukálták is. Az elegáns, letisztult Madonna-kompozíció

színei a velencei kolorizmus festészeti hagyományához kapcsolódnak, könnyed formáival

és lazúros festésmódjával méltó módon reprezentálja a velencei késôbarokk egyik

kiemelkedô mesterét.

Tóth Károly

Giovanni Battista Tiepolo: Szûz Mária hat szenttel,

Szépmûvészeti Múzeum, Budapest

Giovanni Battista Tiepolo: Madonna a kezében sármányt

tartó gyermek Jézussal, National Gallery of Art, Washington

4

K I E S E L B A C H G A L É R I A


2 ■ ID. MARKÓ KÁROLY (1791–1860)

ROMANTIKUS TÁJ (RUTH ÉS BOÁZ TALÁLKOZÁSA), 1859 KÖRÜL

ROMANTIC LANDSCAPE (THE MEETING OF RUTH AND BOAZ), c.1859

23 × 30 cm

Gouache, gumiarábikum, ceruza, papír | Gouache, gum arabic, pencil on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Teresa Barzellotti tulajdonában, Firenze.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly (1791–1860). Budapest, Corvina, 1957.

- Szvoboda Dománszky Gabriella: Markó. Budapest, Corvina, 2004.

- Markó Károly és köre. Mítosztól a képig.

Szerk. Bellák Gábor – Dragon Zoltán – Hessky Orsolya. Budapest,

Magyar Nemzeti Galéria, 2011.

Id. Markó Károly: Ruth és Boáz, 1859. Bécs, Belvedere

6

K I E S E L B A C H G A L É R I A


3

3 ■ THAN MÓR (1828–1899)

MULATOZÓ OLASZ TÁRSASÁG, 1859

MERRIMENT, 1859

44,5 × 63,5 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve balra lent | Signed lower left: A.Than Mor Róma 859

8

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


4

4 ■ 186 DB LITOGRÁFIA DUNA-MENTI LÁTKÉPPEKKEL

EREDETI FÉLBÔR KÖTÉSBEN

A KÖTET MELLÉKLETÉBEN TELJES TÉRKÉP TALÁLHATÓ A DUNA-VÖLGYÉRÔL, DONAU-STROM, 152 × 52 cm

JAKOB ALT (1789–1872)

ALDOPH KUNIKE (1777–1838)

PEST LÁTKÉPE, 1826 ELÔTT

VIEW OF PEST, BEFORE 1826

36 × 51 cm

Litográfia, papír | Lithography on paper

Jelezve balra lent | Signed lower left: Gez. v. J. Alt

Jelezve jobra lent | Signed lower right: Druck v. Kunike

A litográfia 186 Duna-menti látképpel eredeti félbôr kötésben egybekötve a Zweyhundert

vier und sechzig Donau-Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes von seinem Ursprung

bis zu seinem Ausflusse in das schwarze Meer. Herausgegeben von Adolph Kunike.

Wien, Grund, 1826. címû kötetben.

K I E S E L B A C H G A L É R I A 9


5

5 ■ BRODSZKY SÁNDOR (1819–1901)

BALATONI TÁJ A BADACSONNYAL SZIGLIGET FELÖL, 1870-ES ÉVEK

BALATON LANDSCAPE WITH THE BADACSONY (VIEW FROM SZIGLIGET), 1870’s

26 × 40,5 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelzés nélkül | Unsigned

Hátoldalon | Reverse: Brodszky Sándor hagyatéka

10

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


6

6 ■ BRODSZKY SÁNDOR (1819–1901)

BUDA LÁTKÉPE A SVÁBHEGYRÔL, HÁTTÉRBEN SZIVÁRVÁNNYAL, 1860-AS ÉVEK

BUDA VIEW FROM SVÁBHEGY WITH A RAINBOW, 1860’s

49 × 70 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Brodszky S

Hátoldalon | Reverse: Brodszky Sándor: Részlet a Svábhegyrôl

K I E S E L B A C H G A L É R I A 11


7 ■ NÁDLER RÓBERT (1858–1938)

HAJÓK A DUNÁN HÁTTÉRBEN A BUDAI VÁRRAL, 1890 KÖRÜL

BOATS ON THE DANUBE WITH THE BUDA CASTLE, c. 1890

15,5 × 28 cm

Olaj, fa | Oil on panel

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Nádler R

Nádler Róbert: A budai Duna-part a Budai várral, 1897.

(részlet) Budapest Történeti Múzeum Fôvárosi Képtár

Ligeti Antal: Buda és Pest látképe, 1866. (részlet)

Budapest Történeti Múzeum Fôvárosi Képtár

12

K I E S E L B A C H G A L É R I A


8 ■ MOLNÁR JÓZSEF (1821–1899)

ZSUZSANNA A FÜRDÔBEN (ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK), 1869

SUSAN BATHING (SUSAN AND THE ELDERS), 1869

127 × 96 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Molnár J. 1869

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Országos Magyar Képzômûvészet Társulat kiállítása, 1872.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Turcsányi Erzsébet: Molnár József 1821–1899. Budapest,

Pázmány Péter Tudományegyetem, 1938. 12. képtábla.

Életmûkatalógus-szám: Turcsányi 1938. 113.

Molnár József: Pompeji nôk, 1875 körül,

magántulajdon

14

K I E S E L B A C H G A L É R I A


9 ■ SKUTECZKY DÖME (1850–1921)

DOMINIK SKUTECKÝ (1850–1921)

MESÉT HALLGATÓ GYEREKEK (ÉRDEKES MESE), 1888

ZAUJÍMAVÁ ROZPRÁVKA, 1888

CHILDREN LISTENING TO FAIRY TALE, 1888

53 × 75 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Skuteczky D. 88

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat 1888. évi ôszi kiállítása. Mûcsarnok,

Budapest, 1888. (Kat. 314. Érdekes mese)

- Internationale Ausstellung. Glaspalast, München, 1889. (feltehetôen kiállítva)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Vojtech Tilkovsky: Dominik Skuteczký. Život a dielo. Pozsony, 1954. 52.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Vojtech Tilkovský: Dominik Skutecký. Život a dielo. Bratislava, Tvar, 1954.

- Magda Keletiová: Dominik Skutecký. Bratislava, Pallas, 1976.

- Jan Abelovský – Katarina Bajcurová: Art in Changing Times. Painting and Sculpture

in Slovakia 1890–1949. Bratislava, 2000.

- München magyarul. Magyar mûvészek Münchenben 1850–1914. Szerk. Bakó Zsuzsanna –

Hessky Orsolya. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2009.

Életmûkatalógus-szám: Tilkovsky 1954, 77.

Skuteczky Döme (Dominik Skutecký): Piac Besztercebányán (Trh v Banskej

Bystrici), 1889. Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony

16

K I E S E L B A C H G A L É R I A


A Pozsony megyei Kisgajáron, 1850-ben született Skuteczky Döme már tízéves kora elôtt

Bécsbe került, ahol késôbb a város neves szobrásza, Johann Meixner fogadta mûtermébe.

Idôvel a festészet mellett döntött: 1866 és 1867 között a császárváros Mûvészeti

Akadémiáján tanult, majd ösztöndíjjal Velencében tölthetett néhány évet. 1870-tôl

Münchenben, majd Bécsben, 1876 és 1884 között ismét Velencében dolgozott.

A helyi mûvészeti élet jellegzetes és kedvelt figurájává vált, szoros barátság és mûveikben

közeli stiláris rokonság fûzte az ottocento neves olasz mestereihez, Favrettóhoz, Ettore

Titohoz és August von Pettenkofenhez. Ekkor készült anekdotikus életképei – bár rendkívül

aprólékosan formáltak – fénytôl ragyogó színeikkel, ropogós felületkezelésükkel és a plein

air hatások hangsúlyozásával már-már az impresszionistákat idézik. Skuteczky finom

egyensúlyozása a modernitás és a hagyomány között rendkívül népszerûvé tette kortársai

között. Angol és amerikai mûkereskedôk versengtek képeiért: a neves londoni Wallis cég

és a hosszú ideig Van Goghot is alkalmazó párizsi Goupil képkereskedés állandó vásárlói

voltak. Vevôi általában rögtön elkészülésük után lecsaptak friss kompozícióira, így csupán

néhány képe került kiállításra: kezdetben a bécsi Mûegyletben, majd a budapesti

Mûcsarnok tárlatain jelentkezett a nagyközönség elôtt. Reprodukcióit sorra közölték a kor

vezetô mûvészeti folyóiratai, a La revue del’art ancienne et moderne, a Bergamoban kiadott

Emporium és a Die Kunst. Az egy évvel besztercebányai letelepedése elôtt, 1888-ban festett

Érdekes mese címû kép Skuteczky mûvészi felfogásának minden olyan vonását magán

viseli, mely rendkívüli sikereket hozott számára kortársai között.

A választott, elsô látásra hétköznapi egyszerûségével, idôtlen bájával lenyûgözô jelenet

a nézô számára több, egymás után feltáruló szimbolikus üzenetet hordoz.

A primér látvány értelmezésének elsô szintje „csupán” a történet egyszerû leolvasása:

árnyékos, idilli kertben gyerekek hallgatják egy fiatal lány meséjét.

Skuteckzy már ebben az olvasatban is igazi csemegét kínál, mikor a hallott történet

gyermekekre gyakorolt hatását, az eltérô karakterek elbájoló reakcióit pazar lélekábrázoló

képességgel osztja meg a festmény szemlélôjével. De a keresetlennek tûnô jelenet mögött –

alig rejtve – a festészettörténet egyik, több évszázados múltra visszatekintô toposza is

felcsillan: az Érdekes mese az életkorok, az egymás mellett élô generációk univerzális

tartalmakat hordozó ábrázolása, ahol a szereplôk elhelyezése, a kompozícióban betöltött

szerepük ugyanúgy a szimbolikus megjelenítés eszköze, mint az egyes alakok

megformálásakor használt színek. A passzívan hallgató gyermekek, az ôket szórakoztató

fiatal lány, a háttérben hímezô, dolgozó nôk és a már újra a gyermeki szférához sorolt,

velük együtt ábrázolt idôs asszony az emberi élet alapvetô stációinak megjelenítôi.

Ruházatuk – az ártatlanságot kifejezô fehértôl, a nyiladozó érzékiséget megjelenítô telt

kárminon át a feketébe hajló ultramarinig – a színek nyelvén követi a szereplôk sorsát az

indulástól a földi pálya lezárásáig. Az efféle – kortárs miliôbe helyezett – szimbolikus utalás

a kor jellegzetes és kedvelt mûvészi fogása volt, ám Skutetzky képét készítôjének virtuóz

technikája, a legjobb velencei mesterekkel egyenrangú festôi tehetsége magasan e jól

ismert zsánerképek színvonala fölé helyezi. A nézôt inspiráló, továbbgondolásra csábító

anekdota, a jelenet tartalmi szintje tökéletesen kimunkált, mégis a mai szemlélôt inkább

a magabiztos festôi technika, a kiérlelt kompozíció és a ragyogó kolorit ragadja meg.

Az egymásra rímelô színek, a nemes szövetek, a reflexekkel érzékivé tett textilek,

a látszólag véletlenül kiválasztott, mégis jellegzetes, korfestô tárgyak – mint a thonet szék

vagy a felolvasó lány érdekes formájú szalmakalapja – az alázatos és munkájában örömét

lelô festô elmélyült tudásáról és ritka színkultúrájáról adnak számot. A nagy olasz

virtuózokat, Favrettot vagy Mancinit idézô ropogós faktúra, a csábító anyagfestés,

a finoman modellált kolorit, a fák levelei között átszüremlô fénynyalábok és a földön

feltûnô tünékeny fényfoltok egyaránt azt igazolják, hogy a kor magyar festôi közül alig

jutott bárki is közelebb ahhoz a nemzetközi, Párizs, London, München és Milánó kiemelkedô

mûkereskedéseiben diadalra jutott irányzathoz, mely páratlan népszerûségre szert téve

ötvözte a modern, plein air látásmódot a zsánerfestészet hagyományaival.

Az Érdekes mese – melynek heligravure másolatát 1890-ben az Országos Magyar

Képzômûvészeti Társulat mûlapként is kiadta – nem csupán a Skuteczky-életmû egyik

fô darabja, de a magyar zsánerpiktúra egészében is kiemelkedô helyet foglal el.

Molnos Péter

Képünk reprodukciója Vojtech Tilkovsky Dominik Skutecky címû könyvében

Giacomo Favretto: Az egér, 1878. Pinacoteca di Brera, Miláno

18

K I E S E L B A C H G A L É R I A


10 ■ BIHARI SÁNDOR (1855–1906)

BOLDOG CSALÁD (SZOLNOKI ÉLETKÉP), 1880-AS ÉVEK

HAPPY FAMILY, 1880’s

58 × 86 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: Bihari S

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Bihari Sándor hagyatéki kiállítása, Katalógus. Budapest, Mûcsarnok, 1906.

- Bihari Sándor emlékkiállítása. Katalógus. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1950.

- Egri Mária: A szolnoki mûvésztelep. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadóvállalata, 1977.

Bihari Sándor: Csónakázás a Zagyván, 1886. magántulajdon

Bihari Sándor: Vasárnap délután, 1893. Magyar Nemzeti Galéria

20

K I E S E L B A C H G A L É R I A


11 ■ SZINYEI MERSE PÁL (1845–1920)

NAPFÉNYES DOMBOLDAL, 1905 KÖRÜL

SUNNY HILL-SIDE, c.1905

60 × 70 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Szinyei

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Malonyay Dezsô: Szinyei Merse Pál. Budapest, Lampel R. Könyvkereskedése, 1910.

- Lázár, Béla: Paul Merse von Szinyei. Eine Vorläufer der Pleinairmalerei. Leipzig,

Klinkhardt u. Biebermann, 1911.

- Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál (1845–1920). Budapest, Országos Magyar

Szépmûvészeti Múzeum, 1943.

- Bernáth Mária: Szinyei Merse Pál. Budapest, Corvina, 1981.

- Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál (1845–1920). Budapest, Képzômûvészeti Kiadó, 1986.

- A Majális festôje közelrôl. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések.

Szerk. Szinyei Merse Anna. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989.

- Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és mûvészete.

Magyar Nemzeti Galéria – Corvina, 1990.

Ferenczy Károly: Majális (Nyári nap), 1906, Magyar Nemzeti Galéria

22

K I E S E L B A C H G A L É R I A


Szinyei Merse Pál helye megkérdôjelezhetetlen a közép-európai és magyar plein air

festészet élvonalában. Nemzetközi elismertségét jól mutatja, hogy Lázár Béla – a korszak

ismert mûvészeti írója – már 1911-ben német nyelvû monográfiát írt róla,

melyet Lipcsében, A plein air festészet elôfutára alcímmel adtak ki.

A magyar képzômûvészet történetének ikonszerû fômûvét, az 1873-ban festett Majálist

a millenniumi kiállítás után megvásárolta a Szépmûvészeti Múzeum, sôt, Petrovics Elek

igazgatósága alatt már külön teremben mutatták be festményeit az intézmény

városligeti palotájában. Életmûvének elismerése, törekvéseinek megértése a kezdeti idôkben

azonban közel sem volt annyira egyértelmû, mint ahogy azt a nevét feltétel nélkül tisztelô

utókor gondolhatná. Az ôt ért kritikák, elsôsorban színeinek tüzes teltségét elítélô

vélemények miatt 1884 után közel tíz évre felhagyott a festészettel. Visszavonult vidéki

birtokára, s élte a gazdálkodók hétköznapi mindennapjait. A Münchenbôl hazatérô

nagybányai fiatalok azonban szinte elôdükként fedezték fel mûvészetét, s ez a hirtelen,

váratlanul érkezô elismerés újra a festészet felé terelte Szinyeit.

A most bemutatott alkotás az életmûnek ebbôl a második periódusából, az 1905 körüli

évekbôl származik, amint azt írja Szinyei Merse Anna a képrôl készült szakvéleményében.

Közeli társai között említhetjük azokat a kiemelkedô alkotásokat, amelyeket az egy

évtizeddel azt megelôzô nagybányai látogatás és a mûvésztelepen szerzett élmények

hatására festett.

A kevés darabból álló életmû ismeretében különösen nagy öröm, hogy egy korábban

ismeretlen mû bukkant fel hosszú évtizedek lappangása után. A kép háttérben húzódó

dombok lágy ívei a középtér növényzetének, a fák lombjainak formáira reflektálnak.

Az elôtér napfényes mezôjének szikrázó zöldjei és sárgái jól mutatják Szinyei vonzódását

a tompítatlan színek erejéhez, ám ezzel együtt is érezhetô, hogy számára a táj – a látvány

önmagában való szépsége mellett is – jelentôs részben a hangulati elem kiemelésére

szolgál. Tájképeinek nagyrészét – így feltehetôen a most felbukkant alkotást is - felvidéki

családi birtokán, Jernyén és környékén festette, megragadva az ottani dombok, erdôk

és rétek intim hangulatát, kifejezve az otthon, a nyugalmat árasztó, háborítatlan miliô

harmonikus békéjét. Stílusának kellemes lekerekítettsége, a ragyogó, mégis finoman kézben

tartott színvilág üdesége Szinyei képeit már életében rendkívül népszerûvé tették.

Nem csupán a Szépmûvészeti Múzeum, de korának legjelentôsebb mûgyûjtôi is gyakori

vásárlói közé tartoztak. Az európai jelentôségû kollekciót építô Kohner Adolf, a franciás

ízlését nem csupán festôként, de mûgyûjtôként is csillogtató Hatvany Ferenc vagy éppen

a világhírnévig emelkedô Nemes Marcell egyaránt rajongott mûveiért, de jeles darabokat

választott gyûjteményébe az inkább a magyar festészet klasszikusaiért rajongó Wolfner

József is. Német kapcsolatainak köszönhetôen mûveinek egy része idegenben talált

vásárlókra, amely máig tartó németországi elismertségének alapját is adja és tovább

öregbíti a magyar festészet hírnevét itthon és külföldön egyaránt.

Tóth Károly

Szinyei Merse Pál: Gesztenyefa, 1907. Magyar Nemzeti Galéria

Szinyei Merse Pál: Balaton, 1917. magántulajdon

24

K I E S E L B A C H G A L É R I A


12 ■ FERENCZY KÁROLY (1862–1917)

JÁNOSSY BÉLA ÉS NEJE, 1906

BÉLA JÁNOSSY AND HIS WIFE, 1906

94 × 110,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra fent | Signed upper left: Ferenczy Károly 1906

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Jánossy Béla gyûjteményében.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Nemzeti Szalon elsô csoport kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1907. március, kat. sz. 6.

- Ferenczy Károly (1862–1917) gyûjteményes kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

2011. november 30. – 2012. május 27.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Genthon István: Ferenczy Károly 1862–1917. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadója,

1963. 90. kép

- Genthon István: Ferenczy Károly 1862–1917. Budapest, Corvina, 1979. 92. kép

- Ferenczy Károly (1862–1917) gyûjteményes kiállítása. Szerk. Boros Judit – Plesznivy Edit.

Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. 238.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest, Nyugat, [1934]. 307. kat. sz.

- Genthon István: Ferenczy Károly 1862–1917. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadója,

1963. 203. kat. sz.

- Genthon István: Ferenczy Károly 1862–1917. Budapest, Corvina, 1979. 213. kat. sz.

- Ferenczy Károly (1862–1917) gyûjteményes kiállítása. Szerk. Boros Judit – Plesznivy Edit.

Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. 226. kat. sz.

Jelen képünk a Nemzeti Szalon 1907-es kiállításán.

26

K I E S E L B A C H G A L É R I A


13 ■ IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940)

MÛTEREMBEN (FESTÉS ELÔTT), 1904

IN THE STUDIO (BEFORE PAINTING), 1904

192 × 148 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Grünwald Béla

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Feltehetôen Gartner Margit vásárolta meg a Nemzeti Szalon 1906-os Iványi-kiállításán.

(Nemzeti Szalon Almanach, Budapest, 1912. 267.)

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi Kiállítása,

Mûcsarnok, 1905. (339. Festés elôtt)

- Grünwald Iványi Béla gyûjteményes kiállítása, Nemzeti Szalon, 1906. (73. Mûteremben)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi Kiállítása,

Mûcsarnok, 1905. Katalógus

- Grünwald Iványi Béla gyûjteményes kiállítása, Nemzeti Szalon, 1906. Katalógus.

- Malonyay Dezsô: A fiatalok. Budapest, 1906. 97.

- Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla korai munkássága, valamint

a Kecskemétre költözés okai és elôzményei. In: Cumania VI., Kecskemét, 1979. 40. kép.

- Szabó László: Iványi-Grünwald. Budapest, 2007. 20. kép.

- Szabó László: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 2010. 25.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Malonyay Dezsô: A fiatalok. Budapest, 1906. 97.

- Lázár Béla: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 1921.

- Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla korai munkássága,

valamint a Kecskemétre költözés okai és elôzményei. In: Cumania VI., Kecskemét, 1979.

- Telepy Katalin: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 1985.

- Szabó László: Iványi-Grünwald. Budapest, 2007.

- Szabó László: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 2010.

Ferenczy Károly: Festô és modell, 1904, Magyar Nemzeti Galéria

Iványi Grünwald Béla Mûteremben címû képe nem sokkal elkészülte után, 1905-ben,

a Mûcsarnok tavaszi kiállításán került elôször a közönség elé, majd alig egy esztendôvel

késôbb, a Nemzeti Szalon gyûjteményes tárlatán újra bemutatták. Mindkét kiállítás

katalógusa, s Malonyay Dezsô 1906-ban, A fiatalok címmel megjelent könyve is közölte

reprodukcióját. Iványi, s kortárs méltatói tehát a korai évek egyik kiemelkedô mûveként

tekintettek e szokatlanul nagyméretû festményre. Évtizedekkel késôbb született

összefoglaló munkák is elemezték jelentôségét: Lázár Béla 1921-es Iványi-kötetében és Réti

nevezetes Nagybánya-könyvének lapjain a festô római ösztöndíjas éveinek mûvészi

termésébôl egyaránt ezt a mûvet emelték ki. Telepy Katalin, 1985-ben megjelent

monográfiájában szintén közölte rövid elemzését, s megjegyezte, hogy a kép „sajnos

elveszett vagy lappang.”A Mûteremben címû festmény 1904-ben, Iványi mindeddig

kevésbé ismert, római ösztöndíjas idôszakában készült. A római ösztöndíj fogalma

a 20. századi magyar mûvészet történetében olyan szorosan összekapcsolódott Gerevich

Tibor nevével, s a Collegium Hungaricum intézményével, hogy csupán kevesek elôtt ismert

ennek majd három évtizeddel korábbi elôzménye. Fraknói Vilmos püspök közel tíz éves

elôkészítô munka után, 1904-ben írta ki elôször alapítványának – bibliai tárgyú képekkel

megpályázható–ösztöndíjait, melynek festô és szobrász nyertesei egy esztendôt tölthettek

az olasz fôvárosban, háborítatlan mûvészi alkotómunkával. Iványi Grünwald 1904-ben

utazhatott ki Rómába, ahová felesége és gyermeke mellett a súlyosan tüdôbeteg Maticska

Jenôt is magával vitte. A következô év elején, a Mûvészet címû folyóirat rövid levélben

számolt be az elsô ösztöndíjasok letelepedésének körülményeirôl: „Róma egyik legfestôibb

pontján, böcklini ciprusok és piniáktól környezve, vonul meg a magyar mûvészház, Ventura,

római építész alkotása. A román stílben tartott kétemeletes épület kettôs terasszal bír s úgy

a földszint, mint a két felsô emelet külön-külön mûtermet és lakást foglal magában.

… Egyébként a római mûvészházban ezidôszerint csöndes, szorgalmas munka folyik.

A két festô: Grünwald Béla és Hegedûs László, a nyáron át a Borghese-kert szépségeit

vitték vásznukra.” Az 1905-ös Mûcsarnokbeli kiállítás és az egy évvel késôbbi Nemzeti

Szalonban rendezett gyûjteményes tárlat katalógusainak tanúsága szerint Iványi itt készült

mûveinek zöme valóban parkrészlet és városkép, valamint számos kisebb és nagyobb

méretû pasztelltanulmány. A Rómában született képek közül témájával és jelentôs

méretével is kiemelkedik a most bemutatott festmény. Iványi képe a festészet történetében

igen kedvelt, a mûvészt feleségével együtt ábrázoló, évszázados tradíciókra visszavezethetô

önarcképtípusnak egy sajátos, zsánerszerû jelenetben megfogalmazott példája.

A festmény fôszereplôje az elôtérben álló, a mûterem ablakán beesô délutáni fénnyel

övezett, a homályba burkolt háttérbôl sziluettszerûen kiemelkedô nôi alak, kinek tükröt

tartó gesztusa nem csupán a nôiesség jellegzetes attribútumaként értelmezhetô, de egyben

a mûvészi alkotás mibenlétére, a valóság leképezésére, a múló pillanat megragadására

vonatkozó rafinált utalás is. Iványi mûvének korabeli értékelôi egyöntetûen a fény-árnyék

kezelésre koncentráltak: a napfényes, sugárzó nagybányai plein-air képek után valóban

meglepô lehetett a Rómában készült festmények súlyosabb, mélyebb, egyöntetûbb

koloritja. Míg Lázár Béla 1921-es monográfiájában caravaggió-i sötétséget emlegetve

kárhoztatja Iványit a kemény árnyékokért, addig Petrovics Elek az 1941-es hagyatéki

kiállítás katalógusában a római képek sejtelmes romantikájáról beszél. Mai szemmel,

az életmû egészét tekintve, a Mûteremben címû festmény formai és kolorisztikus

sajátosságai egy szerves belsô fejlôdés logikus állomásának tûnnek. Iványi tömbökben

fogalmazó, nagyvonalú látásmódjával, a beállítás és a fénykezelés eszközével megteremtett

sziluett-hatással jelentôs lépést tett a késôbbi években uralkodóvá váló dekorativitás

irányába. A megfestés módjában, a széles, telt, vitalitást sugárzó ecsetkezelésben, s a forma

letapogatásának mikéntjében még mindig Ferenczy Károly kikerülhetetlen hatása érzôdik,

de már az ellépés, az új út ígérete is tetten érhetô.

Molnos Péter

28

K I E S E L B A C H G A L É R I A


14 ■ POLL HUGÓ (1867–1931)

BRETAGNE-I VITORLÁSOK, 1910 KÖRÜL

SAILING BOATS IN BRETAGNE, c.1910

56 × 90 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Poll H

Johan Barthold Jongkind: A Szajna Bas-Meudon-nál, 1865.

The Cleveland Museum of Art, Cleveland

30

K I E S E L B A C H G A L É R I A


15 ■ KÖVÉR GYULA (1883–1972)

LÁMPA, 1909 KÖRÜL

LAMP, c.1909

75,5 × 60 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Kövér Gyula...

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Kövér Gyula gyûjteményes kiállítása a Könyves Kálmán Szalonjában. Katalógus. 1909

Édouard Vuillard: A nagy lámpa alatt Saint-Jacut-ben,

1909. magántulajdon

Eduard Vuillard: Lámpa, 1899.

32

K I E S E L B A C H G A L É R I A


16 ■ MÁRFFY ÖDÖN (1878–1959)

NÔ MACSKÁVAL, 1906 KÖRÜL

WOMAN WITH A CAT, c.1906

76 × 53,5 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve balra fent | Signed upper left: Márffy

Hátoldalon | Reversed: Kiállítási raglap: Nô macskával

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, Corvina, 1967.

- Passuth Krisztina: Márffy. Budapest, Corvina, 1978.

- Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életmûkatalógus. Budapest, Makláry Artworks, 2006.

- Rockenbauer Zoltán: Márffy. Budapest, Corvina, 2008.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Márffy Ödön kiállítása, Nagyvárad, Vármegyeháza nagyterme, 1909. április 11–20.

Kat. sz. 54. Nô macskával

Életmûkatalógus-szám: 2.8.2.1.22

Jó egy évtizeddel ezelôtt Márffy Ödön korai pre-fauve korszaka szinte teljesen ismeretlen

volt mind a mûvészettörténészek, mind a nagyközönség elôtt. Jóllehet a fiatal Márffy

három szerzôi tárlaton (Budapest, 1907; Nagyvárad, 1909; Arad 1910) is bemutatta

a párizsi tanulóévek idején, illetve közvetlenül a hazatérést követôen festett mûveit,

1909 után ezek a festmények eltûntek a kiállításokról és közel egy évszázadon át jobbára

magángyûjtemények falai között lappangtak. Az aukciós piac rendszerváltozás utáni

megélénkülésével, valamint a „magyar vadak”, és köztük Márffy Ödön, életmûvének

módszeres feltárása során egyre-másra bukkantak fel a pályakezdés jellegzetes nôi portréi,

Márffy Ödön: Nô tükörrel, 1906 körül, magántulajdon

párizsi és bruges-i tájképei, enteriôrjei. Ma már – a korabeli újságreprodukciókkal,

fotókkal együtt – több tucat festményt tudunk azonosítani ebbôl az idôszakból,

és ekként be tudjuk határolni a festôi korai stílusfejlôdését. Márffy a Fôvárosi Tanács

ösztöndíjával 1902-tôl 1906-ig tanult Párizsban. Kezdetben a Julian Akadémián Jean-Paul

Laurens-hoz járt, majd hamarosan átiratkozott az École des Beaux Arts-ban,

Fernand Cormon osztályába. A szigorú, konzervatív mester keze alól az idôk folyamán olyan

újító világnagyságok is kikerültek, mint Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Picabia,

Matisse vagy Soutine. Márffy így a párizsi akadémiákon nemcsak a mesterségeket

sajátította el, de francia évfolyamtársai révén megismerkedett a legmodernebb

irányzatokkal is. Érdeklôdése elsôsorban a posztimpresszionisták, a nabis-k és a fauve-ok

felé fordult. Az útkeresés idôszakában e stílusjegyek mintegy egymással versengve

jelentkeztek nála: leginkább Manet, Bonnard, Vuillard, Rippl-Rónai, Matisse és Cézanne

hatása ismerhetô fel alkotásain. Bár a fauvizmusra már annak indulásakor (1905) felfigyelt,

igazán „vaddá” csak Nyergesújfalun, 1908-tól vált Márffy mûvészete; Cézanne erôteljes

hatása pedig 1910-tôl érzôdik stílusán. Pályája során mindvégig szívesen festett

arcképeket. A korai idôszakból ismert festmények zöme tájkép és portré. Nôportréit

ekkoriban nagy foltokban felrakott tiszta színekbôl komponálta, rendszerint kihasználva

a kontraszt adta hatást. Foltfestészeten alapul egyebek mellett a Nô tükörrel,

a Sárgakalapos lányka, a Profil fehér kalappal vagy a Szalmakalapos nô. E portrék bár csak

elnagyoltan mutatják az arcvonásokat, nyilvánvalóan modellek után készültek, és Márffy jól

láthatóan gondot fordított rá, hogy túlságosan ne rugaszkodjék el a valóságtól szín- vagy

formai kísérletek kedvéért. A most elôkerült Nô macskával e sorba illik.

Márffy azonban nem mindig választotta az élénk kontrasztot – mint például

a Sárgakalapos lányka esetében – számos képének színhasználata inkább Manet kései

remekét: a La Famme au chat (Nô macskával) címû mûvet idézi, amely akár elôképül is

szolgálhatott festményünknek. Manet hatását a magyar festô más portréin is lemérhetjük,

egyebek mellett a csak korabeli reprodukciókról ismert Bar-leány-on. Bár a macskás arckép

nem szerepelt az 1905-ös párizsi Ôszi Szalon 25 olaj- és öt pasztellképet számláló Manet

retrospektívjén, Márffy – aki minden bizonnyal látta a tárlatot – más oldalról is nyerhetett

inspirációt a festményéhez, nevezetesen a japán Utamaro (1753–1806) itt kiállított

fametszeteibôl. A japonizmus a XIX. Század második felétôl hódított Franciaországban,

és Márffy képének némely kompozíciós eleme – a beállítás, a hajviselet, a falon lévô japán

legyezô, a zöldellô bambuszra emlékeztetô levelek mutatják, hogy ô sem maradt érzéketlen

a japán mûvészet iránt. A nô-macska párhuzam – melyet Baudlaire is megénekelt verseiben

– ugyancsak szervesen illeszkedik a századforduló divatosnak tekinthetô témái közé.

A már említett Manet-festmény mellett, Márffy ekkori példaképe, Bonnard is szívesen

ábrázolt nôt macskával, hogy kihangsúlyozza a modell érzékiségét. Megjegyzendô, hogy

ekkoriban a közönségesnek tartott házi cirmos helyett inkább a fekete-fehér tarka cica

dívott – így Manet-képén vagy Vaszary János 1909-ben készült Macskás nôjén is ez a típus

látható. Márffy festményének hátoldalán található céldulatöredéken jól olvasható a cím:

Nô macskával – ami szinte bizonyossá teszi, hogy képünk szerepelt 1909-ben Nagyváradon

Márffy Ödön gyûjteményes kiállításán, és megegyezik a katalógusban 54. számon szereplô

Nô macskával tétellel. Az is valószínûnek tûnik, hogy Márffy ekkoriban szignálta a képet,

mert a szignó-típus az 1909 körül használt aláírásoknak felel meg leginkább.

Mindazonáltal a stílus és a megfestés módja alapján valószínû, hogy a festmény 1906 körül

vagy nem sokkal késôbb készülhetett.

Dr. Rockenbauer Zoltán

34

K I E S E L B A C H G A L É R I A


17 ■ ORBÁN DEZSÔ (1884–1987)

NAGY AKT, 1911 KÖRÜL

FEMALE NUDE, c.1911

90 × 140 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Orbán

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Az 1950-es évekig Orbán Dezsô birtokában.

- Ausztráliai magántulajdonban.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Feltehetôen kiállítva: Orbán Dezsô gyûjteményes kiállítása, Budapest,

Könyves Kálmán Szalon, 1917 (A szóbajöhetô tételszámok: 21, 25, 29.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Passuth Krisztina: Orbán Dezsô. Budapest, 1977. 16. kép

- Molnos Péter: A nyolcadik: Orbán Dezsô. In: A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla,

Bardoly István. Pécs, JPM, Budapest, MTA-MKI, 2010, 330.

- A kép felbukkanását követô idôszakban több tucatnyi napi- és hetilapban

is megjelent a festmény reprodukciója.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Molnos Péter: A nyolcadik: Orbán Dezsô. In: A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla,

Bardoly István. Pécs, JPM, Budapest, MTA-MKI, 2010, 338-339.

- A kép felbukkanását követô idôszakban több tucatnyi napi- és hetilap

foglalkozott a mûvel.

Orbán Dezsô, 1913 körül, Gajdusek Erzsi felvétele

36

K I E S E L B A C H G A L É R I A


ORBÁN ÚJ FÉNYBEN

Bár Orbán Dezsôt a legutóbbi idôkig szokásos volt a Nyolcak “tehetségben legszerényebb

mestere”-ként titulálni , a néhány hónapja bezárt Nyolcak kiállítás-sorozat tanulságai

és a katalógusban megjelent monografikus tanulmány új fénybe helyezi Orbán kétségkívül

legerôsebb periódusát: “A frissen elôkerült, évtizedeken át lappangó festmények,

a korábban csupán fekete-fehér reprodukciókról ismert fômûvek, s a hét évtizeden át

Ausztráliában ôrzött képek hazakerülése, vagyis az újonnan felbukkant mûvek meglepô

mûvészi kvalitása cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy e sokszor már mûvésztársai által is

enyhe lenézéssel kezelt festô életmûvének némely szegmense nem csupán a Nyolcak,

de a korszak, a XX. század elsô éveiben új utakra lépô magyar festészet egészét tekintve

is figyelemre méltóak.” Ilyen korszakos remekmûnek számít az a társai eredményeit is

felülmúló, néhány éve az életmû csúcs leütési árával is elismert, és a jelenlegi általános

szakmai megítélés szerint is abszolút fômûnek tekintett Kannás csendélete, mely nem

véletlenül került a vaskos Nyolcak katalógus magyar kiadásának borítójára sem. Hasonló

jelentôséggel bír nemrégiben elôkerült tárgyalt mûvünk is, mely “a Nyolcak legnagyobb

méretû fekvô aktja“ címmel is büszkélkedhet. A katalógus Orbán-tanulmányának szerzôje,

Molnos Péter nemes egyszerûséggel errôl így írt: “A monumentalitást sugárzó fekvô akt

az életmû egyik legizgalmasabb alkotása, a Nyolcak egész mûvészi termésében

is kitüntetett hely illeti meg.”

LOST AND FOUND, AVAGY VALÓBAN EGY LESZNAIRÓL FESTETT AKTOT

SIKERÜLT MEGTALÁLNI?

A fenti verdikt már akkor megfogalmazódott, mikor még csupán fekete-fehér reprodukciója

alapján helyeztük a leginkább keresett lappangó, azaz “Wanted”-mûvek top listájának élére

a Nagy aktot. Bár jelen sorok írójának nem ritkán adatott meg, hogy átélje a rég

elveszettnek hitt festmények megtalálásával járó eufóriát, a Nagy akt felkutatásának

regényes története felülmúlta a korábbi élményeket. Az alkonyattól pirkadatig tartó

tengerentúli telefonos nyomozás, a legtávolabbi kontinensig való hosszú utazás

és az ausztráliai kutatások tapasztaltai, a soha nem látott dokumentumok és más mûvek

megismerésével járó izgalmak mellett a Nagy akttal való elsô találkozás leírhatatlan

élményt jelentett. A festmény ausztráliai megtalálása és hosszú egyeztetéseket követô

Nyocak hazatérte nem csupán a szakmai és mûkedvelôi közvéleményt,

de a sajtót is intenzíven foglalkoztatta. Azok közül, akik utoljára magyarországi kiállításon

láthatták a mûvet ma már senki sem él, így érthetô, hogy az Ausztráliából hazatérô

kolosszális alkotás kiállításon való elhelyezése nem csak az írott sajtóban,

de a televízióban is szenzációszámba menô hírként jelent meg. Mindezzel párhuzamosan

dokumentumfilm is készült a Nyolcakról, melynek záróakkordja nem is lehetett más, mint

a grandiózus akt budapesti Nyolcak-tárlatán való elhelyezése. A fokozott érdeklôdés nem

csupán a festmény jelentôségének és kvalitásainak, valamint az elôkerülés egzotikus

körülményeinek volt köszönhetô, hanem leginkább annak, hogy a képpel kapcsolatban

felmerült, hogy a meztelen nô modellje feltehetôen nem lehetett más, mint Lesznai Anna,

aki mindamellett, hogy költôként a korszak legjelentôsebb irodalmi lapjához, a Nyugatosok

társaságához tartozott, befutott iparmûvésznek számított és a festôtársaság több tagjához

is baráti szálak fûzték. Minden bizonnyal e barátságok révén kerülhetett arra is sor,

hogy a Nyolcak 1911-es kiállításán vendégként kiállíthatta hímzett párnáit, hímzésterveit.

Lesznai ebben az idôben a Nyolcak közül legszorosabb kapcsolatban Orbánnal állt,

aki errôl több késôbbi visszaemlékezésében is beszámolt:“Ebben az idôben már volt egy

mûtermem Budán az Alkotás utcában, ahol Lesznai Annával festettünk együtt.

Ekkorról származik a ’Kis akt’ címû képem…” Lesznai önéletrajzi ihletésû, Kezdetben volt

a kert címû regényében is felbukkannak Orbán Dezsô aktképei méghozzá igen érdekes,

esetlegesen tárgyalt mûvünkkel is összefüggésbe hozható kontextusban.

A regényben szereplô Kutas Ödön alakját minden bizonnyal részben, vagy egészben Orbán

Dezsôrôl mintázta Lesznai, míg Berkovics Lizó személyében magát az írónôt kell tisztelnünk,

ahogy a történetben hosszasan leírt nagy kiállítás egyértelmûen a Nyolcak 1911-es

Nemzeti Szalonban rendezett tárlatával azonosítható.

A kiállítás elôkészületeirôl, leginkább az Orbán (alias Kutas Ödön) mûtermében történt,

Lesznaival (alias Lizóval) közös képválogatás jelnelétébôl érdemes idézni egy hosszabb

passzust: “Lizó szeme elôtt terjedelmes vásznak: tizenöt-húsz pôrére vetkezett,

többé-kevésbé eltorzított és feldaraboltatás folyamatában lévô, óriás nô hevert,

guggolt, állt ezeken a képeken. Fehér és más színû kisugárzások vették körül az alakokat.

Ödönke nagy zavarban volt. – Látod, Lizo, mind a saját lelkem mélyébôl merített vízió! […]

– Más képed nincs? – kérdezte Lizó kétségbeesetten.

Ödönke elpirult. – Van...de ezeket szeretem a legjobban. És végre is – tette hozzá

töredelmes könyörgéssel – egyik nôalakomnak sincsen arca! Láthatod,

csupa sima tojásdad folt, személytelenek.

– Látom – sóhajtotta Lizó. Abba már belenyugodott, hogy György írása hamis nyomra tereli

az olvasót, de hogy az a hír terjedjen el, hogy a liszkai Berkovics lány mezítelenül áll

modellt Kutas Ödönnek, ezt mégis kellemetlennek találta. – Elô a többi képpel, Ödönke.

Négy tekervényes vonalú, tüzes színû csendéletet választottak ki.

Hanem Lizo sehogysem bírta el Ödönke könyörgô tekintetét. Tudta, hogy hat képet akar

beküldeni a kiállításra. Megfontoltan mustrálta végig még egyszer az aktokat. Az egyik

óriás nô háttal hevert a nézônek. Darázskeskennyé szorult derék és óriásra dagadt csípô

torzították (remélhetôleg) felismerhetetlenné.

– Ezt küldd be, Ödönke.

Erre gondolt Delman is. – mosolygott Ödönke boldogan. - Ezt tartja a leghaladottabbnak.

Második választásuk egy csoport ölelkezô nôre esett, akik egy pálmaerdôvé nemesült liszkai

Lesznai Anna az 1910-es évek elején

(Székely Aladár felvétele)

Orbán Dezsô a Nagy akt elôtt egy ausztráliai kiállításán

38

K I E S E L B A C H G A L É R I A


ozótban táncoltak. A heves mozdulatok ritmusa enyhítette a hasonlóságot.”

Természetesen ahogy a szereplôk azonosítása sem teljesen egyértelmû (magam részérôl

például Delman alakjával leginkább Berény Róbertet tudnám összehozni ), úgy a több mint

félévszázad távlatából megírt visszaemlékezés is fenntartásokkal kezelendô, hiszen Orbán

nem hat, hanem nyolc festményt állított ki 1911-ben, bár ezek közül valóban négy

csendélet volt. Az viszont feltûnô, hogy a másodiknak választott aktos kompozíció leírása

mennyire emlékeztet a szintén lappangó és csak fekete-fehér reprodukcióról ismert

Dekoratív kompozíció címû vásznára, mely ekkor biztosan nem, csak a Nyolcak következô

évi tárlatán került bemutatásra. Ugyanakkor a kiválasztott nagy akt leírásában – eltekintve

attól, hogy nem a nézônek háttal láttatott, hanem egy furcsán kicsavart, az álló

kontraposztnak megfelelô fekvô kompozícióról van szó, – felismerhetô azonosító jegyek

ráillenek tárgyalt képünkre, arról nem is beszélve, hogy a korszakban Lesznairól készült

fényképek sem mondanak ellent ennek a hipotézisnek. Mindez persze nem jelenti azt,

hogy Lesznai valóban modellkedett Orbán számára, hiszen a regény is inkább arra céloz,

hogy Orbánt csupán inspirálta Lesznai alakja. A korabeli sajtókritikák és egyéb

dokumentumok alapján nem állíthatjuk azt sem, hogy a Nagy akt szerepelt a Nyolcak

1911-es kiállításán, mert erre egyelôre nem ismerünk egyértelmû forrást, ugyanakkor

a regény további oldalairól kiderül, hogy a Lesznai által kiválasztott akt rögtön az elsô

napon eladásra került, melynek hült helyét a festô azonnal pótolta egy újabb csendéletével,

így az akt a kiállítás közönsége elôl szinte azonnal eltûnt. (Mellesleg az egyik csendélet

leírásából a már említett Kannás csendéletre ismerünk.) Néhány oldallal odébb pedig már

az derül ki, hogy az akt vásárlójától kikönyörögte a képet Lesznai apja, aki azonnal házuk

padlására számûzte a lányát kompromitáló mûvet. Valóban nehezen indokolható, hogy

Orbán e korszakban festett legnagyobb méretû aktja miért nem került bemutatásra

ekkoriban. A regényben leirtak hihetôen csengenek még akkor is, ha tudjuk, hogy egy

másik, sajnos szintén a lappangó mûvek listáját gyarapító, bár reprodukcióról ismert nôi

aktja, a Fekvô akt biztosan szerepelt a tárlaton.Ahhoz, hogy Orbán Dezsô életmûvét

kellôképpen értékeljük, jelentôsen elôsegítené ezeknek a ma még lappangó aktoknak az

elôkerülése, hiszen a regényben is igen nagy számú, több tucatnyi e témában festett mûrôl

esik említés, míg a valóságban a Charentoni házak címû vásznának hátoldalára festett

vázlatos, vagy félbehagyott fekvô aktja és a Kis akt mellett csupán a most elôkerült

ausztráliai képet ismerjük.

STÍLUSVÁLTÓ MÛ

A Nagy akt az életmû megítélése szempontjábol éppen ezért (is) kulcsfontosságú mû.

A Nyolcak szinte mindegyik tagja törekedett arra, hogy ne csak “kereséseik”, kutatásaik

kísérletezô fázisait mutassák be a nagy közönség elôtt, hanem egy-egy nagyobb

összefoglaló mûvel demonstrálják elért eredményeiket, egyetlen nagy reprezentatív

vásznon mutassák fel mindazt, amelyet aktuális mûvészi hitvallásuk szubsztanciájának

tekintettek. Ilyen “manifesztképekkel”, elsôsorban aktos kompozíciókkal jelentkezett Berény,

Kernstok, Márffy és Pór is az 1911-es tárlaton, de Orbán csak a következô évben mutatta

be nagy, sokalakos kompozícióját. A magam részérôl a Nagy aktot is ilyen összefoglaló

fômûnek értékelem nem csupán monumentalitása miatt. Az Orbán életmû egyik

legmarkánsabb “stílusváltó” képének is tartom, s mindamellett a legegyénibb kísérletének

is, dacára annak, hogy gyökereiben egyértelmûen felismerhetô Berény hatása, ki 1906-os

párizsi együttartózkodásuk óta elsôszámú mentora volt. Berény néhány évvel korábbi

Kereveten fekvô aktját idézi a festmény a diagonális elhelyezésbôl fakadó erôs térdinamikai

hatás, valamint a hegyes szögek frappáns ismétlôdése miatt, ugyanakkor ezen a képen már

nyoma sincs a fauve tanulságnak, Berénnyel ellentétben nem is annyira a test tömegének

és a tér kapcsolatának párbeszédével építkezô struktúráról, hanem egyértelmûen

a képi szerkezet hangsúlyozásáról van szó. Ez a szigorú komponálású, a szerkezet

primátusát hírdetô felfogás valószínûleg annak köszönhetô, hogy Orbán még akkor is

vissza-visszajárt Párizsba, amikor Berény már nem. Erre utalnak a kubistákat idézô

színvesztéses technikával, narancsok, okkerek és szürkébe hajló barnák özönével igen

gazdagon modellált felületek, míg Berénynél ekkoriban a fauve alapokat sem tagadó,

de leginkább a cézanne-i faktúrából az expresszionista víziószerû, elmosódottabb

festôsiségbe való átmenet érzékelhetô. A Nagy aktot Orbán maga is saját œuvre-jének

egyik legfontosabb alkotásaként tartotta számon és egy BBC-nek adott rádióinterjújában

a kép provenienciájával kapcsolatban is fontos adalékkal szolgált:

“Én Magyarországról elhoztam, mert elhozhattam az összes képeimet, mert én legálisan

hagytam el Magyarországot. Azok közt volt például egy fekvô nôi akt, ami az elsôk közé

tartozott, amit megpróbáltam kiállítani Sydneyben és kiállítottam azt a képet valóban

egy ilyen galériában és kértem érte 20 guinnyt. Nem tudtam eladni.

Egy életnagyságú akt volt és egyike a legjobb képeimnek. Tíz évig tartottam azt a képet,

mert nem akartam újra egy kiállításra beküldeni ugyanazzal az eredménnyel.

Tíz év múlva jött hozzám egy házaspár és megvette tôlem azt a képet 300 guinnyért.

” Ez a korábbi ár tizenötszörösét jelentô összeg meghatározta Orbán további sorsát.

A kép eladásából befolyó pénz segítette ahhoz, hogy megnyissa festôiskoláját Sydney

belvárosában, mely aztán a következô évtizedekben nem csak saját, totálisan megújuló

festészetének színtere, de az ország meghatározó mûvészeti iskolája, ausztrál festôk

nemzedékeinek bölcsôje lett. Így áttételesen a Nagy aktnak köszönhetô, hogy Orbán mûvei

nem csak a kontinensnyi ország szinte minden közgyûjteményében reprezentálják

a magyar származású festô életmûvét, de a Desiderius Orban név még ma is igen jól cseng

tanítványainak is köszönhetôen Ausztrália szerte. A Nyolcak centenáriumi kiállítás-sorozata

és a tervbe vett, európai, sôt tengerentúli kiállítások remélhetôen idehaza és a világ más

pontjain is (újra) ismertté és elismertté teszik Orbán Dezsô nevét, legfontosabb mûveit,

kiemelkedô Nyolcak periódusát.

Barki Gergely

Berény Róbert: Kereveten fekvô akt, 1906, magántulajdon

Orbán Dezsô: Fekvô akt, 1910 körül, lappang

K I E S E L B A C H G A L É R I A 39


18 ■ PERLROTT CSABA VILMOS (1880–1955)

MÛTERMI CSENDÉLET VIRÁGOKKAL, GYÜMÖLCSÖKKEL, SZOBORRAL, 1914 KÖRÜL

STUDIO STILL-LIFE WITH FLOWERS, FRUITS AND SCULPTURE, c.1914

80 × 60 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Perlrott Cs

Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet almával és szoborral, 1912.

magántulajdon

Perlrott Csaba Vilmos: Szoborcsendélet, 1916.

Magyar Nemzeti Galéria

40

K I E S E L B A C H G A L É R I A


19 ■ TIHANYI LAJOS (1885–1938)

KÜLVÁROS (BUDAPESTI RÉSZLET), 1912 KÖRÜL

SUBURB (BUDAPEST SCENE), c.1912

80 × 65 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Tihanyi Lajos

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Zsûrimentes kiállítás a Mûvészházban. Budapest, Mûvészház, 1913 szeptember.

174. kat. sz. (Külvárosi tájkép címmel)

- Ausstellung von Werken der 3 Künstler, Bécs, Kunst Salon Brüko, 1913. Kat. Nr. 21

(Vorstadt címmel)

- Budapest látképei. Könyves Kálmán Szalon, Budapest, 1913.

- A Mûvészház 1909–1914. Modern kiállítások Budapesten. Budapest,

Magyar Nemzeti Galéria, 2009. március 26.–július 26.

- Cézanne és Matisse bûvöletében. A Nyolcak. Janus Pannonius Múzeum, Pécs,

2010. december 10.–2011. március 27.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Modern Magyar Festészet 1892–1919. Szerk. Kieselbach Tamás. Budapest,

Kieselbach Galéria, 2003. 508. oldal, 773. kat. sz.

- Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk. Passuth Krisztina –

Szücs György. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. 122. oldal,

kat. sz. 243a.

- A Mûvészház 1909–1914. Modern kiállítások Budapesten. Szerk. Gömöry Judit -

Veszprémi Nóra. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2009.

51. oldal, II. 15. kat. sz.

- A Nyolcak. Szerk. Bardoly István – Markója Csilla. Pécs,

Janus Pannonius Múzeum, 2010. 412. oldal, kat. sz. 405.

Karikatúra a Könyves Kálmán Szalon 1913-as Budapest látképei címû

kiállításáról (Üstökös, 1913. december 21. 4.)

Balra lent (elfordítva) Tihanyi Lajos Külváros címû képének karikatúrája.

Tihanyi Lajos: Tájkép híddal, 1909. Budapesti Történeti Múzeum

Fôvárosi Képtár

42

K I E S E L B A C H G A L É R I A


20 ■ KERNSTOK KÁROLY (1873–1940)

KALAPOS NÔ DUNA-PARTI VILLA TERASZÁN (RÉVAI ÖDÖNNÉ), 1907

WOMAN WITH A HAT SITTING ON THE TERRACE BY THE DANUBE

(MRS. ÖDÖN RÉVAI), 1907

140 × 115 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Kernstok Károly 907

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Révai Ödön birtokában, majd angliai magántulajdonban.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- A MIÉNK elsô kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1908. (83. tételszámon)

- Kernstok Károly Gyûjteményes kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1928.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- A Könyves Kálmán Magyar Mûkiadó Rt. mûvészeti reprodukciósorozatában.

- Kovács Bernadett: WANTED- Kernstok Károly elfeledett képei, Artmagazin, 2005/4. 49-51.

- Kovács Bernadett: Kernstok Károly In: A NYOLCAK (Szerk.: Bardoly István, Markója Csilla)

Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2010.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY (a kép említésével):

- Bárdos Artúr: M.É.N.K. Egyetértés, 1908. január 11. 1-3.

- Déry Béla: A M.I.É.N.K. kiállítása, Magyar Estilap, 1908. január 10. 3.

- Lengyel Géza: Száz jó kép, Nyugat, 1908. január 16. I. évf. 2. sz. 70-74.

- M.: A M.I.É.N.K. kiállítása, Huszadik Század, 1908. február, IX. évf. 2. sz. 173-174.

- Gerô Ödön: A Nemzeti Szalon új képei, Pesti Napló, 1908. január 11. – 1-3.

- Bányász László: M.I.É.N.K. Ország-Világ, 1908. jan. 19. XXIX. évf. 3. sz. 47-48.

- Székely Zoltán: Kernstok Károly. Doktori disszertáció. 1948.

- Kovács Bernadett: WANTED – Kernstok Károly elfeledett képei, Artmagazin, 2005/4. 49-51.

- Kovács Bernadett: Kernstok Károly In: A NYOLCAK (Szerk.: Bardoly István, Markója Csilla)

Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2010.

Kernstok Károly: Czóbel Béla portréja, 1907.

Magyar Nemzeti Galéria

A Nyolcak fellépését közvetlenül megelôzô pár év mûvészi forradalmainak zázlóshajója

az 1907-ben alapított MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) volt.

A rövid életû, meglehetôsen heterogén csoport radikálisabb magjának vezérét

egyértelmûen Kernstok Károly személyében fedezte fel a korabeli kritika. 1908 januárjában

rendezett elsô kiállításukon Kernstok, aki ekkor már fontos hivatalos díjakkal is elismert,

befutott mûvésznek számított, meghökkentô újításaival lepte meg a Nemzeti Szalonba

látogató közönséget.

A több mint félévszázados lappangásból most Angliából hazakerült nôi portré egyike volt

annak a négy képnek, amelyet Kernstok ekkor mutatott be elsô ízben, s melyek közül

ez a most elôkerült festmény az elsô, melyet végre élôben is élvezhetünk. Egy eddig

azonosítatlan nôi aktja mellett a már legalább reprodukciókról ismert Léderer házaspárt

megörökítô kettôsportré és az egykor Kohner Adolf birtokában lévô Szeptember címû

vásznak továbbra is a lappangó mûvek csoportját gazdagítják.

Kernstok nem nevezhetô vérbeli portréfestônek, mégis ebben az idôben meglehetôsen sok

arcképe született, köztük olyan kiemelkedô alkotásokkal, mint az ugyanebben az évben,

azaz 1907 nyarán, Kernstok birtokán Czóbel Béláról készült portré, mely az egyik

legközelebbi analógiája tárgyalt mûvünknek.

Ezen a nyáron Párizsból hazatérve, Czóbel hatásától sem éppen mentesen, de méginkább

Matisse-nak már a színbô fauvizmusát felváltó szárazabb, színvesztettebb, ugyanakkor

monumentálisabb és dekoratívabb stílusát is megtapasztalva Kernstok mûvészetében

radikális váltás érzékelhetô, melyet a hazai konzervatívabb szemléletû kritikusok óriási

ellenkezéssel fogadtak, míg a modern törekvéseket támogató újságírók ûttörô tettként

ismertek el. Többek között a Nyugat hasábjain megjelent kritikájában Lengyel Géza is

szintén a visszafogott színhasználatban rejlô monumentális potenciált emelte ki, a szín

elbontásáról, gyöngyházszerû csillogtatásáról beszélt, és a tárgyalt mûvel kapcsolatban

megjegyezte, hogy “Van egy nôi arcképe, széles, egyszerû színek, monumentális vonalak,

élet, elevenség – új útját töri a fotografikus pepecselés vagy durva festékhalmozás között

tévelygô arcképfestésnek.“

Az új utakon járó fiatalokat, majd a Nyolcakat is elismerôen fogadó Bárdos Artúr is igen

pozitívan nyilatkozott a képrôl: “A 83-as számú nôi portré már készebb, és az arc rajta oly

áhítatosan gyöngéd, aminôk csak Kernstok nô-arcai … “

A portré modellje sem mellékes, hiszen Révai Ödön, a képen látható elegáns hölgy férje

ahhoz a szellemi és mûpártoló körhöz tartozott, akik Kernstok nyergesújfalui birtokára

rendszeresen kijártak ekkoriban, s minden bizonnyal egy ilyen alkalommal készült az arckép

is. Kernstok kapcsolata Révaiékkal azonban ennél jóval szorosabb és szövevényesebb volt.

A Révai Lexikon által hírnevet szerzô könyvkiadó- és nyomdász család sarja, Révai Ödön,

a Révai Társaság résztulajdonosaként, engedve mecénási hajlamainak is, sokat tett

a magyar képzômûvészet népszerûsítéséért elsôsorban képzômûvészeti alkotások

sokszorosított mûlapokon való kiadásával. A Társaság vásárolta meg, szanálta, majd azt

felvirágoztatva tette igazán jelentôs és divatos kiállítóhellyé a Könyves Kálmán Szalont,

ahol a késôbbi Nyolcak elsô, az “Uj Képek” címû kiállítását is megszervezték. Az elsôsorban

Kernstok aktivitásával létrejött tárlat színhelye innen tekintve nem is lehetett véletlen,

ahogy az sem, hogy tárgyalt mûvünket is éppen a Könyves Kálmán Magyar Mûkiadó Rt.

által kiadott mûlapról ismertük korábban. Ez a fekete-fehér reprodukció még az alig több

mint egy éve kiadott nagy Nyolcak katalógusban is a keresett Kernstok mûvek toplistájában

szerepelt. Eddig is jelentôs mûként tartotta számon a szakma, de most, miután végre

elôkerült, elsôsorban elegáns monumentalitása, színhasználatának nagyvonalú

könnyedsége a korszak egyik legjelentôsebb portréjává avatja a képet.

Barki Gergely

44

K I E S E L B A C H G A L É R I A


21 ■ BERÉNY RÓBERT (1887–1953)

HÖLGY ZÖLD SELYEMRUHÁBAN, (KARINTHY FRIGYESNÉ), 1917

LADY IN A GREEN SILK DRESS (MRS. FRIGYES KARINTHY), 1917

82 × 66 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: BR 1917

Tihanyi Lajos: Leányportré (Leopold Magdolna portréja), 1914.

Városi Képtár, Deák Gyûjtemény, Székesfehérvár

46

K I E S E L B A C H G A L É R I A


22 ■ BERÉNY RÓBERT (1887–1953)

FEHÉRRUHÁS LÁNY KERTBEN, 1910-ES ÉVEK MÁSODIK FELE

WOMAN IN A WHITE DRESS IN THE GARDEN, LATE 1910s

65 × 80 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: BR

48

K I E S E L B A C H G A L É R I A


23 ■ PERLROTT CSABA VILMOS (1880–1955)

ÉLETÖRÖM, 1912 KÖRÜL

FELICITY, c.1912

131 × 110 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Perlrott Csaba W

Perlrott Csaba Vilmos: Lány gitárral, 1911. magántulajdon

50

K I E S E L B A C H G A L É R I A


24 ■ PERLROTT CSABA VILMOS (1880–1955)

PÁRIZSI RÉSZLET, 1925 KÖRÜL

PARIS SCENE, c.1925

80 × 65 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Perlrott Csaba

Perlrott Csaba Vilmos: Wertheim am Main, 1921.

magántulajdon

52

K I E S E L B A C H G A L É R I A


25 ■ PERLROTT CSABA VILMOS (1880–1955)

GYÜMÖLCSSZEDÔK, 1918 KÖRÜL

FRUIT PICKERS, c.1918

65,5 × 49 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Perlrott Csaba

Perlrott Csaba Vilmos: Almaszüret, magántulajdon

54

K I E S E L B A C H G A L É R I A


26 ■ PERLROTT CSABA VILMOS (1880–1955)

FELSÔBÁNYAI HÍD, 1929

FELSÔBÁNYA BRIDGE, 1929

88 ×116 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Perlrott Csaba F.B. 929

Perlrott Csaba Vilmos: Nagybányai táj, 1920-as évek, magántulajdon

56

K I E S E L B A C H G A L É R I A


27 ■ PERLROTT CSABA VILMOS (1880–1955)

SZENTENDREI UTCA, 1938

STREET IN SZENTENDRE, 1938

44 × 31 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Perlrott Csaba Vilmos Szentendre 938

Perlrott Csaba Vilmos Szentendrén, 1938

58

K I E S E L B A C H G A L É R I A


28 ■ MOHOLY NAGY LÁSZLÓ (1895–1946)

ODESSZA (HADIFOGOLY), 1918

ODESSA (PRISONER OF WAR), 1918

40 × 29 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Odessa Moholy Nagy

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Passuth Krisztina: Moholy-Nagy László. Budapest, 1982. (24. kép)

- László Moholy-Nagy: from Budapest to Berlin 1914 –1923. Ed. Belena S. Chapp.

University of Delaware, 1995. Plate 22.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- László Moholy-Nagy: from Budapest to Berlin 1914–1923. Univeristy Gallery,

University of Delaware, 1995. szeptember 5.–december 17.

- László Moholy-Nagy: from Budapest to Berlin 1914–1923. Illinois Art Gallery,

Chicago, Illinois, 1996. február 16.–április 12.

Nagy Levente: Moholy-Nagy László katonaévei. In: Artmagazin 2011. 2. sz. 58-60.

„Moholy-Nagy Lászlót 1915 tavaszán sorozták be, mint tüzér önkéntest a hadseregbe,

méghozzá egy saját lóval, amit apám biztosított számára. Mielôtt a frontra irányították

volna, valószín leg Székesfehérváron kapott kiképzést. Egy Babits Mihályhoz írt levelezôlap

tudósít arról, hogy 1916. április közepén érkezett Galíciába, a keleti hadszíntérre, ahol már

jó ideje állóháború folyt. Elôször a frontvonal mögött ismerkedett a háborúval, nem került

közvetlen kapcsolatba a harcoló csapatokkal. Babits Mihályhoz intézett levelében

körülményeit még igen kedvezônek találta, de az ezt követô egy és negyed év eseményeirôl

– már amik személyét illetik – keveset tudunk.”

Moholy-Nagy László: Önarckép, 1919. magántulajdon

60

K I E S E L B A C H G A L É R I A


29 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873–1950)

ÚTKÖVEZÔK A DUNAPARTON, 1920-AS ÉVEK ELEJE

WORKERS BY THE DANUBE, EARLY 1920s

50,5 × 73 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Scheiber

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Haulisch Lenke: Scheiber Hugó. Budapest, 1995. 32. (43. kép)

- Kieselbach gyûjtemény. Magyar festészet 1900–1945. Szerk. Szabadi Judit.

Budapest, 1996. 151.

- Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk. Kieselbach Tamás

Budapest, Kieselbach Galéria, 2004. 130. (124. kép)

- Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet. Budapest, Osiris, 2007. (címlap)

Scheiber Hugó: Budapesti utcarészlet, 1910-es évek

Magyar Nemzeti Galéria

62

K I E S E L B A C H G A L É R I A


30 ■ VASZARY JÁNOS (1867–193

CSENDÉLET KELETI PORCELÁNNAL, 1926

STILL-LIFE WITH CHINA, 1926

71,5 × 88 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra fent | Signed upper left: Vaszary J

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Révész István tulajdonában

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Vaszary János gyûjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1930.

(35. Virágcsendélet Bonz alakkal, Dr. Révész I. tul.)

- Vaszary János kiállítása. Ernst Múzeum, 1935.

(31. Virágcsendélet Buddhával, Magántulajdon)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Vaszary János gyûjteményes kiállítása. Katalógus, Ernst Múzeum, Budapest, 1930.

- Magyar Mûvészet, 1930. 3. színes melléklet.

- Vaszary János. Bev.: Petrovics Elek, Kárpáti Aurél. Budapest, 1941. (41. színes kép.)

- Rum Attila: Vaszary. Budapest, 2005. 22.

- Vaszary János (1867–1939) gyûjteményes kiállítása. Katalógus. Szerk: Veszprémi Nóra

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007. 82.

IRODALOM

- Lázár Béla: Vaszary János. Budapest, 1923.

- Bálint Jenô: Vaszary János mûvészete. Budapest, 1927.

- Rabinovszky Máriusz: Révész István gyûjteménye. In: Magyar Mûvészet, 1936. 204-214.

- Vaszary János. Bev.: Petrovics Elek, Kárpáti Aurél. Budapest, 1941.

- Haulisch Lenke: Vaszary 1867-1939. Budapest, 1963.

- Haulisch Lenke: Vaszary János. Budapest, 1978.

- Rum Attila: Vaszary. Budapest, 2005.

Vaszary János: Virágcsendélet ablakban (Nagy virágcsendélet), 1930 körül

64

K I E S E L B A C H G A L É R I A


Az 1925-ös év döntô változásokat hozott Vaszary mûvészetében. Sikereinek csúcsán festôi

stílusa gyökeresen átalakult: mintha a belsô és külsô harmónia, a családi béke,

a szakmai és közéleti elismerések megérlelték volna az új korszak eljövetelét.

Palettája kivilágosodott, színei fénnyel telítôdtek, életöröm és robbanó vitalitás költözött

festményeibe. E változás intenzitására, a mûvészi megújulás erejére jellemzô,

hogy nem csupán az utókor, hanem a kortársak is rögtön felfigyeltek rá:

„Az igazi Vaszary most lép a közönség elé. Harsogó színeivel pogány életörömöt,

gyôzedelmes hedonizmust és féktelen szabadságot hirdet.

Nincsen festô, aki ma hozzá hasonló mûvésze lenne a színnek.”

A fiatal Genthon István, a 20. század egyik legnevesebb mûvészettörténésze méltatta

e szavakkal Vaszary 1924-es, Ernst Múzeumban megrendezett kiállítását.

E tárlat kapcsán Lyka Károly is a feltétlen elismerés hangján szólalt meg:

„Egyáltalán alig ismerünk festôt, aki valaha ily mély tüzet tudott volna kicsiholni abból

a jámbor tarka kenôcsbôl, amit olajfestéknek hívnak.”

„Színzsonglôr” – jellemezték a mûkritikusok az érett, kiteljesedô festôi korszakába lépô

Vaszaryt a húszas évek második felében. Valóban – mint most bemutatott képünk is

bizonyítja – a franciás, könnyed, tiszta festôiséget követô mûvész számára a szín vált

a kifejezés legfontosabb, leglátványosabb eszközévé. 1925-ös párizsi útja minden bizonnyal

fontos erjesztôje volt ennek az átalakulásnak. A sokéves távollét után ismét

megmerítkezhetett a világ legpezsgôbb, leginspirálóbb kulturális közegében:

Párizs, „mint valami melegház, rendelkezett a szükséges hôfokkal és párateltséggel,

mely a legritkább exotikumot is virágzásba tudta hajtani.” – írta útijegyzeteiben.

Végre testközelbôl tanulmányozhatta az École de Paris vezetô mûvészeinek munkáit:

Matisse, Dufy és Van Dongen festményeinek tiszta artisztikuma, az elôadás eleganciája

és felszabadultsága ihletô erôvel hatott rá. Mûvészi hitvallása jól mutatja, ekkorra már

milyen messze került a korai képek allegorikus, témacentrikus alkotói módszerétôl:

„A kép önmagáért van – a forma és szín életét fejezi ki; nem csinál novellát,

nem illusztrál, nem mesél; nem szimbólum, nem allegória, nincs a társadalom

szolgálatában, nem moralizál: egyedül a szépet akarja.”

Éppen az átmeneti periódusban, a húszas évek közepén született Vaszary Kelet-Nyugat

címû képe, mely ellentmond a fenti ars poetica üzenetének, s a vizuális élményt közvetítô,

tisztán festôi nyelv helyett a szimbólumok hangján szólal meg. Az art deco korszak

vonzalma a kelet egzotikuma iránt magyarázatot adhat Vaszary témaválasztására,

s indoka lehet annak, hogy az idôtlen nyugalmat megjelenítô Buddha alakja didaktikus

ellentétpárként tûnik fel a képen a nyugat dekadens, erotikától felfûtött, szimbolikus nôi

aktja mellett. A most bemutatott csendélet – jóval finomabb és áttételesebb eszközökkel -

talán hasonló tartalmi elemeket hordoz. Az 1925-ben készült Kelet-Nyugat ismeretében

hajlamosak lehetünk az egy évvel késôbbre datált Csendélet keleti porcelánnal címû képben

is rejtett szimbólumot keresni. A virágok tobzódó színgazdagsága, a leveleket és szirmokat

megjelenítô ecsetvonások szétfutó erôvonalai mellett a buddhista szerzetest ábrázoló

porcelán - lekerekített formáival, önmagukba forduló kalligráfiáival - a keleti bölcsesség,

a belsô harmóniát keresô transzcendens világfelfogás jelképeként értelmezhetô.

A Magyar Nemzeti Galéria 2007-es Vaszary kiállításának katalógusában

Gergely Mariann a következô szavakkal világította meg a keleti tárgyak két világháború

között tapasztalható, feltûnô divatját:

„A keleti tanítások egzotikuma a polgári szalonokat is meghódította.

»Bölcs« guruk érkeztek Indiából, népszerû lett a grafológia, a tarott kártyavetés

és az okkult praktikák a társasági szórakozás részévé váltak.

Bekerültek tehát az otthonok dísztárgyai közé a keleti vallások szimbolikus objektumai,

például a Buddha-szobrok vagy a buddhista szerzetesek (boncok) megmintázott alakjai.

Könnyen elképzelhetô tehát, hogy az urbánus polgári közönség egzotikum iránti

fogékonyságára is reflektált a festô, amikor »pazar erôvel odavetett pompázó csendéleteire«

Buddha-szobrokat festett. Az európai ember kelet felé fordulásában ugyanakkor

az önmeghatározás kísérlete is tettem érhetô: a »mássággal«, az »idegenséggel«

szembesülve talán könnyebb volt önvizsgálatot tartani.”

A tagadhatatlanul felfedezhetô szimbolikus tartalmak mellett Vaszary – mint oly sok

párizsi kortársa – a keleti mûvészetben elsôsorban egzotikus mûvészi „fûszert”,

újszerû képi látásmódot és a nyugati mûvészetet megtermékenyítô motívumkincset

keresett. Új korszakának számos stílusjegye hozható kapcsolatba a japán fametszetek

világával. A tónuson festés elhagyása, a kalligráfia elegáns, kifinomult artisztikuma – mely

szinte láthatóvá teszi az ecsetet vezetô kéz lendületes mozdulatát – egyaránt a keleti

mûvészet hatásáról tanúskodik. A kanyargó, dallamos vonalak áradása, a festet porcelán

dekoratív mintázata, a megjelenítés formai és kolorisztikus karaktere egyaránt

Matisse és az École de Paris, Van Dongen, Kisling és Foujita világát idézi.

Vaszary háttérbe szorítja a térbeliséget, a pontos részletezést és a térábrázolást,

miközben a szín és a vonal kifejezô erejét a végletekig fokozza.

A színek összecsendülô akkordjával harmóniát teremt festményén,

mely nem akar illusztrálni, tanítani vagy nevelni, „csupán” elkápráztatni a szemet.

Molnos Péter

A Révész-gyûjtemény részlete az 1950-es években.

Jobbra fent a Csendélet keleti porcelánnal

Petrovics Elek-Kárpáti Aurél: Vaszary János, Budapest, 1941.

Jelen képünk reprodukciójával

66

K I E S E L B A C H G A L É R I A


31 ■ VASZARY JÁNOS (1867–1939)

KRIZANTÉMOK, 1927

CHRYSANTEMIUM, 1927

67 × 82 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra fent | Signed upper left: Vaszary J

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Révész István tulajdonában

- Egykor Keleti Andor gyûjteményében

- Egykor Helmut Turk gyûjteményében

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Az Uj Mûvészek Egyesülete UME elsô budapesti kiállítása. Nemzeti Szalon, 1928. február.

(Kat. 247. Krisantemumok)

- Ungarischer Verein Neuer Künstler (UME), Hagenbund, Bécs, 1928. (Kat. 242)

- XVIa Esposizione Internazionale d'Arte della Cittá di Venezia XVI. Velencei Biennálé).

Velence, 1928. (Kat. 69. Crisantemi)

- Neuzeitlicher Ungarischer Kunst. Norishalle am Marientorgraben, Nürnberg, 1929.

(Kat. 396. Chrysanthemen)

- Vaszary János képei. Ernst Múzeum, 1930. február. (Kat. 134. Chrizantémok)

- 20 Pittori Moderni Ungheresi. Milánó, 1931. november. (Kat. 175)

- Esposizione di arte moderna ungherese. Palazzo delle esposizione, Róma, 1932. február.

(Kat. 234. Crisantemi)

- Vaszary János emlékkiállítása. Gróf Almásy-Teleki Éva Mûvészeti Intézete

(volt Ernst Múzeum), 1940. március. (Kat. 119. Krizantémok)

- Vaszary János emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1961. (Kat. 124. Krizantémek)

- Vaszary János. Qualitas Galéria, Budapest, 1992. március. (Kat. 10)

- Vaszary János (1867–1939) gyûjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria,

2007. október – 2008. február. (Kat. 166. Krizantémok)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Vaszary János. Katalógus. Qualitas Galéria, Budapest, 1992.

- Rabinovszky Márius: Vaszary János. Magyar Mûvészet, 1930. 3. sz. 128.

- Rabinovszky Márius: Révész István gyûjteménye. Magyar Mûvészet, 1936. 7. sz. 206.

- Petrovics Elek, Kárpáti Aurél: Vaszary. Budapest, 1941. 52.

- Dévényi Iván: Vaszary-mûvek Keleti Andor gyûjteményében. Mûgyûjtô, 1973. 1. sz. 2.

- Haulisch Lenke: Vaszary János. Budapest, 1978. 160. kép.

- Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk: Kieselbach Tamás. Budapest, 2004. 1035.

- Rum Attila: Vaszary János. Budapest, 2005. 87. kép

- Vaszary János (1867–1939) gyûjteményes kiállítása. Katalógus.

Szerk: Veszprémy Nóra. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007. 271.

Vaszary János: Nagy virágcsendélet (Toscaninis-csendélet), 1930 körül

magántulajdon

68

K I E S E L B A C H G A L É R I A


32 ■ VASZARY JÁNOS (1867–1939)

RÓZSASZIN HORTENZIÁK KÉK HÁTTÉRREL, 1930-AS ÉVEK

PINK FLOWERS IN FRONT OF BLUE BACKGROUND, 1930’s

71 × 82 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra fent | Signed upper left: Vaszary J.

Vaszary János: Virágok nádkosárban, 1930-as évek, magántulajdon

Ferenczy Károly: Rózsaszín és fehér rózsák tálon, 1911. magántulajdon

70

K I E S E L B A C H G A L É R I A


33 ■ VASZARY JÁNOS (1867–1939)

FIATAL NÔ CIKLÁMENNEL, 1930-AS ÉVEK

YOUNG WOMAN WITH CYCLAMEN, 1930’s

62 × 52 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra fent | Signed upper left: Vaszary J.

Hátoldalon | Reverse: Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapja cédulája

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- BÁV 59. aukciójának kiállítása. Budapest, 1982. december (266. tétel)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- BÁV 59. aukciós katalógusa, Budapest, 1982. 51. oldal, 266. sz.

Vaszary János: Ciklámenek pohárban, 1930-as évek, magántulajdon

72

K I E S E L B A C H G A L É R I A


34 ■ VASZARY JÁNOS (1867–1939)

FÜRDÔSÁTRAK A TENGERPARTON, 1937 KÖRÜL

TENTS ON THE BEACH, c.1937

43,5 × 68 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Vaszary János

Hátoldalon | Reverse: felirat a vásznon: „143. Sátrak a tengerparton”;

„Ez a kép férjem mûve Özv. Vaszary Jánosné”

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Révész István tulajdonában

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Vaszary János emlékkiállítása. Budapest, Gróf Almásy-Teleki Éva Mûvészeti Intézete

(volt Ernst Múzeum), 1940. március 3-17. (Kat. 143.)

Vaszary János az 1930-as években szinte minden évben hosszabb-rövidebb idôt külföldön

töltött. Fôleg nyáron utazott a francia és olasz Riviéra, az Isztria, az Adria és a Genovaiöböl

divatos, felkapott üdülôhelyeire. Itt festett mûveivel rendkívüli sikert aratott itthon

és külföldön egyaránt. Az 1930-tól kiállított mûveinek javát ezek a mozgalmas, dekoratív,

az egyszerûsítés és sûrítés bravúros megoldásaival elkápráztató strandképek adták.

A nyaralás és strandolás újkeletû divatja, addig soha nem látott tömegeket vonzott

a tengerhez, itthon pedig a Balatonhoz. Vaszary 1926-os velencei útján a következôket írta:

„Üde, friss szellô árad a tenger acélos tömegérôl. A plage-on, mint exotikus madarak, élénk

színû ruhákban hölgyek sétálnak, gyermekek nyüzsögnek, úrlovasok, labdázók,

az elmaradhatatlan cukrászok fehér ernyôs kocsikkal; a horizonton narancsszínû vitorlák,

halászbárkák – mindenütt szín, fény, mozgás, élet: a Lido berámázatlan, pompás képei.”

Vaszary a Velencei Biennáléról szóló cikkét ezzel, a mûvészeti produktumok hatását messze

felülíró élményével zárta. Mûvészetelméleti és mûvészetpolitikai írásai mellett, egyre

gyakrabban jelentek meg festészetének kiapadhatatlan forrását bemutató nyári tudósításai.

Rimini 1928: „Mintha a hatalmas, régi, cézári Róma összes kolóniái, keleti és afrikai

tartományai adtak volna itt egymásnak randevút vakmerô szín- és formagazdagságban,

kiapadhatatlan változatosságban… Lila, citromsárga, cinóber, terrakotta, sáfrányszínû

pizsamák, - a hölgyek fején átkötött bíbor, sötétkék vagy narancsszínû szalagokkal;

atlétaférfiak bronz, kékeslila és feketebarna lesüléssel… És ez az örökké mozgó, lármás,

önmagát élô és megsokszorozó tömeg színes kabinok és még színesebb ernyôk

és vitorlaszerûen kifeszített tendellák közt zajlik… Talán valamikor napnyugtakor Alexandria

fárosza körül, vagy egy nérói cirkusz tájékán lehetett ilyen mozgalmas, színgazdag életet

látni. Ez itt a festô bazárja, Mekkája és Szent Gangesze.” A kimeríthetetlen gazdagságú

témáról szóló írását ezekkel a szavakkal zárta: „A nap lángol és a tenger ontja a hûs szelet.

Itt ülök és festek, - mögöttem és körülöttem az elmaradhatatlan érdeklôdôk, akik ha

megszólalnak, mindig csak azt hajtogatják: bell’colori. A nap fiai, a szín szerelmesei.”

Vaszary 1930-as évekbeli örömfestészete, e szín-, mozgás,- és ritmustanulmányokon

megörökített, felszabadultan strandoló, napfürdôzô, labdázó, vitorlázó embereket ábrázoló

képein teljesedett ki. Az 1925 és 1939 között született, feltehetôen több száz, különbözô

technikával készült strand- és kikötôkép legfontosabb jellemzôi a nagyvonalú festésmód,

valamint a virtuóz színkezelés és formaképzés.

Vaszary most felbukkant strandjelenete is ebbe a remek sorozatba illeszkedik.

A nagyvonalú és sallangmentes stílusa alapján a mester utolsó éveiben született mû,

nagy valószínûséggel azonos a hagyatéki kiállításon 143. tételszám alatt szerepelt

Tengerpart fürdôzôkkel címû képpel.

Rum Attila

74

K I E S E L B A C H G A L É R I A


35 ■ BATTHYÁNY GYULA (1887–1959)

VÁNDORCIRKUSZ (HAJÓS NÉP/CIPRUS/), 1932 KÖRÜL

TRAVELING CIRCUS, c.1932

80 × 70 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelzés nélkül | Unsigned

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Feltehetôen: Gr. Batthyány Gyula, Hollós-Mattioni Eszter, Koffán Károly

és Lehel Mária festômûvészek gyûjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1933. május.

(58. Hajós nép /Ciprus/).

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Lóránth László: Paletta. Budapest, 1944. 22-25.

- Batthyány Gyula: Egy festô úti jegyzeteibôl. Magyar Mûvészet, 1933. 8. 243–250.

- Batthyány Gyula: Útban Gibraltár felé. Színházi Élet, 1933. október 1–7. 33–35. l.

- Gróf Batthyány Gyula: Az én oldalam. Film, Színház, Irodalom, 1941. október 10–16.

- Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Az elveszett Magyarország festôje. Budapest, 2007.

- Molnos, Péter: Count Gyula Batthyány. Painter of a Lost Hungary. Budapest, 2007.

Batthyány Gyula életében és festôi világában központi helyet foglalt el az utazás:

a történelmi arisztokrácia tagjaként születésétôl fogva tapasztalhatta, hogy az úriember

mindennapjaihoz nem csupán a makulátlan megjelenés, az elôkelô társasági rendezvények,

a mûvészet nagyvonalú pártolása és a lóversenyek világa tartozott hozzá, de legalább ilyen

mély tradíciója volt az ismeret- és élményszerzésként is nagyra értékelt utazásnak. Míg

nagyapja, Batthyány Elemér afrikai oroszlánvadászatokkal és léghajós expedíciók

vezetésével szerzett magának hírnevet, addig ô a távoli célpontokra vezetô utakat

elsôsorban ötlet- és motívumgyûjtésként hasznosította. A húszas és harmincas évek

folyamán Batthyány Gyula több olyan utazást is tett, melyek szinte teljes kiállítási

anyagokat ihlettek. Leginspirálóbb útjára a következô szavakkal emlékezett közel nyolc év

távolából, a Film, Színház, Irodalom címû társasági lap egyik 1941 októberi számában:

„Életem legszebb emléke egy középtengeri utazás. Nyolc hétig utaztam egy olasz

kereskedelmi hajón, mint magányos utas. A Baedeker által csillaggal nem jelzett helyeken

jártunk, Ciprus szigetén, Kis-Ázsia és Szíria másodrangú kikötôiben és sokszor ég és tenger

között... A levantei kikötôk csôcseléke közé elvegyülve – boldog voltam.”

Az utazásról Batthyány szubjektív hangú beszámolót is közölt a Magyar Mûvészet címû

folyóiratban Egy festô úti jegyzeteibôl címmel.

Az erôs rálátásban ábrázolt, hangsúlyosan átlós irányra szerkesztett kompozíció szereplôit

– a nôi figura jellegzetes, kockás nadrágja, s a parton vezetett egzotikus állatok alapján –

utazó cirkuszi társulat tagjaiként azonosíthatjuk. Néhány karakteres ruhadarab, a piros

fejkendô, a fedélzeten ülô, kártyázó férfi kalapja, valamint a medvét vezetô figura öltözete

alapján arra következtethetünk, hogy Batthyány egy Magyarországról érkezô, vándor

mutatványos csoport ellesett hétköznapját választotta képe témájául. Bár – ahogy egy

korabeli méltatója írta – Batthyány „a legártatlanabb motívumot is lappangó érzékiséggel

tölti meg”, a hajón utazó társulat képe a kor nézôjét már csupán a fôszereplôk hivatása

miatt is egyértelmû asszociációkra sarkallhatta. A manézs, a pihenô akrobaták környezete –

a korabeli kávéházak nôi zenekaraihoz hasonlóan – a fizetett szerelem közismert lelôhelye

volt. Ezt a tényt illusztrálja egy harmincas évekbeli, budapesti lapban megjelent,

aggódó hangvételû híradás szövege is: „Elharapózik az artista csoportok szervezése.

Ezek vidékre, külföldre mennek artistákkal, artistanôkkel, fôleg Törökországba, Egyiptomba,

Ciprusra, Gibraltárba stb. Az ügynökök külön kikötik azt, hogy a lányok ’üzletre jók

legyenek’.” Mindennek ismeretében, s látva a hajó orrán pihenô – évszázadok óta a luxuria,

az elemi ösztönök, az érzékiség és a szexualitás szimbólumaként használt - papagájt,

joggal feltételezhetjük, hogy Batthyány képének szereplôi nem csupán a két fellépés

közötti idôt töltik el önfeledt pihenéssel, hanem a két hangsúlyos, elôtéri figura

az akrobaták sajátos „cégéreiként” is értelmezhetôk.

Batthyány Gyula: Nílus partján, 1932. lappang

Batthyány Gyula, a 20. századi magyar festészet talán legkülönlegesebb alkotója

a manieristák kései utódjaként formálta képeinek szereplôit: XVI. századi elôdeit követve

torzította az ábrázolt alakok arányait, teremtette meg jellegzetes, androgün hôseit.

E rafináltan dekadens életmû, mely még ma is tele van fehér foltokkal és izgalmakat rejtô

kérdésekkel, a fin de siécle, a világvége hangulattól átitatott századvég túlfinomult

eleganciáját és affektált esztétizmusát sugározza. A most bemutatott alkotás,

a posztmodernre jellemzô idézési technikával emeli a kompozícióba a mûvészettörténet

egyik legismertebb klasszikusát. A festmény fôszereplôje, a fedélzeten heverô meztelen

férfi egyértelmûen Michelangelo egyik szoboralakjának beállítását követi.

A firenzei Medici-kápolna Hajnalnak keresztelt fekvô aktja, egy egyszerû tükrözéssel,

szinte tökéletes idézetként jelenik meg a képen.

A két mûvész között a test formálásának mikéntje, a megnyújtott és torzított testrészek,

a lágy átmenetek kerülése is szoros kapcsolatot teremt.

Michelangelo Buonarotti: Hajnal, Medici-kápolna, Firenze

A közelmúltban felbukkant, korábban reprodukcióról sem ismert, s közel nyolc évtizede

lappangó festmény a Batthyány-életmû egyik legerôsebb fejezetét reprezentálja.

A festô életében kitüntetett szerepet játszó, feltehetôen 1932 végén vagy a következô

év elején megtett, nyolc hétig tartó Földközi tengeri utazás által ihletett alkotásban valós

élmény és szimbolumokkal felruházott vízió rendkívül izgalmas kompozícióban egyesül.

Molnos Péter

76

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


36 ■ BATTHYÁNY GYULA (1887–1959)

FIATAL UDVARONC (SZÍNHÁZ), 1920-AS ÉVEK KÖZEPE

YOUNG COURTIER (THEATRE), MIDDLE 1920’s

61 × 46 cm

Olaj, fa | Oil on panel

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Batthyány

Batthyány Gyula gróf a reichstadti herceg egyenruhájában

egy jelmezbálon, 1909. (Strelisky felvétele)

Batthyány Gyula: Quattrocento (Reneszánsz), 1926 .

magántulajdon

78

K I E S E L B A C H G A L É R I A


37 ■ RIPPL - RÓNAI JÓZSEF (1861–1927)

VÖRÖSHAJÚ LÁNY, 1891

RED HAIRED GIRL, 1891

26 × 22 cm

Pasztell, papír vászonon | Pastell, paper on canvas

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: Rónai

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Akt sárga nárcisszal (Csernitzky Mária). In: Kieselbach Galéria és Aukciósház Téli árverés.

Budapest, 1999. december. Katalógus 92-93.

- Rippl-Rónai József Emlékezései. Szerk.: Farkas Zoltán. Budapest, 1957. 68-70.

- A szimbolizmustól a klasszicizmusig. Maurice Denis elméleti írásai.

Az utószót írta és a képeket válogatta: Szabadi Judit. Budapest, 1983. 79.

- Rippl-Rónai József gyûjteményes kiállítása. Szerk.: Bernáth Mária és Nagy Ildikó.

Magyar Nemzeti Galéria. Tudományos katalógus. Budapest, 1998.

Az elmúlt pár év során sok szép "rejtôzködô" és az addigi ismereteink szerint szokatlan

Rippl-Rónai mû kapott nyilvánosságot. Köztük, bár még mindig kis számban, egész korai

alkotások is. Azonban ehhez fogható kép csak egy volt, a Pekár Gyulának ajánlott

Akt sárga nárcisszal.

Nem csak a finom, "szálkás" pasztellkezelés, nem csak a színvilág, de az azonos enteriôr is

összeköti ôket. Mindkét modell ugyanazon a barna támlás, kékes szürke takaróval borított

ágyon ül, az ágy fölött függô, egyszerû, barna keretes tükör alatt. Az egyik szemben,

a másik háttal az ágy fejének. Azonban a kibontott vörös hajú, szinte még gyermek leányka,

mint a bal szélen kivillanó lepel jelzi, ölét eltakarva a támla elôtt helyezkedik el.

A szobabelsô tanúsága szerint Rippl-Rónai életmûvének mindkét korai gyöngyszeme még

az 1888-ban bérelt rue Aumont-Thieville 4. alatti mûteremlakásban készült.

Keletkezése arra az idôre tehetô, amikor Rippl Emlékezései szerint látogatást tett

"az újabb dekoratív festészet legnagyobb mesterénél", az általa is mélyen tisztelt

Puvis de Chavannes-nál. "...nézegette a magammal vitt, többnyire kontúros kis rajzaimat,

festményeket, aktokat. Tetszettek neki, de azt tanácsolta, hogy inkább az Indépendents

szalonjában, mint az ô elnöksége alatt álló Mars-mezei Szalonban állítsam ki azokat.

Ugyanezt a véleményt hangoztatta Derkovits, s én egy kissé máig is sajnálom, hogy nem

fogadtam neki szót."

A Puvis-nek bemutatott munkák hasonlóak lehettek ehhez a kis remekmûhöz.

(Talán köztük is volt.) Ilyeneket küldhetett be a Mars-mezei Szalonba is,

ahol 1891-ben állított ki elôször.

Rippl-Rónai mûvészi útkeresését elemezve, sokféle hatásról szokás beszélni.

Hogy Puvis de Chavannes-é milyen erôs volt, azt ezen a minden erotikától mentes,

szinte vallásos áhítatot sugárzó pasztellen érzékelhetjük. Hiszen ô is, mint Puvis "nôi

képeinek arcába oly szép kifejezést tudott önteni." Rippl életmûve bizonyosság arra, hogy

mindvégig megôrizte a mesternek, akinél "soha nagyobb tiszteletben mûvészt nem

tartottak" hitvallását: "...a mûvész... álmai szerint rendezi el a dolgokat.

Mert meggyôzôdésem, hogy a legjobb elrendezésû kompozíció egyben a legszebb is.

Szeretem a rendet, mert szenvedélyesen szeretem a világosságot."

Csernitzky Mária

Edvard Munch: Párizsi nôi akt, 1896.

Nasjonalgalleriet, Oslo

Maurice Denis: Ülô nôi akt, 1891.

Musée d'Orsay, Párizs

Rippl-Rónai József: Akt sárga nárcisszal, 1891.

magántulajdon

80

K I E S E L B A C H G A L É R I A


38 ■ RIPPL - RÓNAI JÓZSEF (1861–1927)

VÖRÖSHAJÚ NÔ, 1905

WOMAN WITH RED HAIR, 1905

37 × 31 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Rippl-Rónai József emlékezései. Budapest, 1911.;

- Rippl-Rónai József gyûjteményes kiállítása. Szerkesztette: Bernáth Mária és Nagy Ildikó.

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1998.;

- Kimutatás az auction eladott Rippl-Rónai képekrôl.

Magyar Nemzeti Galéria Adattár, leltári szám: 4895.

- Kempelen Béla: Magyar Nemes Családok. 6. kötet. CD-ROM.

- Csernitzky Mária: Fekete boás hölgy (Linzer Terka arcképe) 1923. In: Kieselbach

Tavaszi képaukció 2004. 62.-63. oldal.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- 1906-ban Linzer Béla, majd leszármazottainak tulajdona

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Rippl-Rónai kiállítása. Könyves Kálmán Magyar Mûkiadó R.T. kiállítási terme, Budapest,

1906. február. Katalógus 137.

- Rippl-Rónai József mûveinek aukciója. Könyves Kálmán Magyar Mûkiadó R.T.

kiállítási terme, Budapest, 1906. március 1.-3. (Katalógus 326.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Mûvészet, V. évf. 1906. 2. szám

Rippl-Rónait, mint festôt különösen érdekelték a vörös hajú nôk. Élete során számtalan

portrét készített róluk. Róluk, akiknek szemük általában kék vagy zöld, bôrük porcelán

fehérségû. Olyan festôi kontrasztok ezek, amelyek egy mûvész számára szinte

kimeríthetetlenek. A ruha színével, a háttér megválasztásával ezek az ellentétek tovább

fokozhatók, vagy lágy harmóniába olvaszthatók. A vörös hajú nôk iránti festôi érdeklôdés

még az 1890 körüli párizsi években gyökeredzik. Emlékezéseiben így idéz fel egy érdekes

jelenetet: "Coquelin Cadet, a nagyhírû színész...el is jött hozzám - a barátnôjével.

És akkor észrevette, hogy megakadt a szemem a barátnôjén. Tetszett: vörös volt a haja,

blafard fehér az arca és igen vörösre festettek az ajkai. Most a monológmester arra.. kért,

csináljak...egy pasztellt a barátnôjérôl. Meg is csináltam."

E több mint tíz éves élmény modelljétôl teljesen eltérô karakterû ifjú hölgyet látunk

magunk elôtt. Arcéle nemes, vonásai finomak. Vörös hajzuhatagát tarkóján laza kontyba

tûzte. Áttetszô, fehér bôréhez illô, világos, spiccbe vágott ruhát visel. A fejtetôn lapos kalap,

a nyakon fekete bársony pánt vonja keretbe vonásait. Oly franciásan vonzó! - ám biztosan

nem francia. Hiszen a rá vonatkoztatható adatokon túl a haj és kalapviselet is azt mutatja,

hogy Rippl-Rónai hazatelepülése, 1902. után készült a portré, a divatos kellékek alapján

1905-ben. Milyen kár, hogy nem tudjuk a modellt azonosítani!

A kép beállítása, átszellemült attitûdje, artisztikus megfogalmazása szép folytatása Piacsek

Margit és Cleo de Merode rokona profil portréinak. Ugyanakkor oly "kevéssel csinált",

hogy Rippl kedves terminus technikusával éljünk, mint az 1891-92 körül Párizsban készült

arcképei. Mindig nagy öröm, ha egy mûvet reprodukálva megtalálunk. Különösen nagy,

ha Rippl-Rónainak egy korai képérôl van szó, hiszen a 20. század elejérôl igencsak szerény

számban maradtak ránk egykorú illusztrációk. A Vöröshajú nô ilyen kivételes eset.

Végül néhány szó a kép elsô vevôjérôl. Illencfalvi Linzer Béla a Magyar Nemzeti Galéria

Adattárában található eladási jegyzék szerint (Leltári szám: 4895) a Könyves Kálmán

Mûkiadó Részvény Társaság kiállító termében Rippl-Rónai mûveibôl 1906. március 1.-3.

között rendezett aukción összesen nyolc mûvet vásárolt 790 korona értékben.

Ezzel az árverés második legjelentôsebb kollekcióját tudhatta magáénak, -

köztük a Vöröshajú nôt.

Csernitzky Mária

Mûvészet, V. évf. 1906. 2. szám 120. oldal Rippl-Rónai József: Piátsek Margit képmása, 1892.

Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

82

K I E S E L B A C H G A L É R I A


39 ■ SZÔNYI ISTVÁN (1894–1960)

DANAIDÁK (VÍZHORDÓ AKTOK), 1922

DANAIDS (NUDES CARRYING WATER), 1922

50 × 76,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Szônyi I 1922

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Szônyi István gyûjteményes kiállítása. Budapest, Ernst Múzeum, 1924. (kat. sz. 73.)

- BÁV 69. aukciójának kiállítása. Budapest, 1986. május. (218. tétel).

- Szônyi István (1891-1960) kiállítása. Szentendre, Szentendrei Képtár, 1994. (kat. sz. 6.)

- Árkádia tájain. Szônyi István és köre 1918-1928. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

2001. szeptember 27.–2002. január 27. (kat. sz. 92.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szônyi István (1891-1960). Szerk.: Klemmné Németh Zsuzsa. Kiállítási katalógus.

Zebegény, Szônyi István Alapítvány, 1994. 52.

- Árkádia tájain. Szônyi István és köre 1918-1928. Szerk.: Zwickl András,

Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2001. 147. (92. kép.)

Szônyi István: Danaidák, 1923. Magyar Nemzeti Galéria

84

K I E S E L B A C H G A L É R I A


40 ■ KORB ERZSÉBET (1899–1935)

MEDITÁCIÓ (BEFOGADÁS), 1920-AS ÉVEK ELEJE

MEDITATION (AFFILIATION), EARLY 1920’s

67 × 50 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: KE

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Genthon István: Korb Erzsébet. Budapest, Amicus kiadó, 1928.

- Árkádia tájain. Szônyi István és köre 1918–1928. Szerk. Zwickl András. Kiállítás katalógus.

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2001.

- Topor Tünde: Áhítat és kinyilatkoztatás. Korb Erzsébet mûvészetérôl.

In: Új Mûvészet, 1991. 4. 32–37.

- Zwickl András: Alteregó - Nemi szerepek és identitás Korb Erzsébet mûvészetében.

In: Új Mûvészet, 1999. 8. 4–6.

Korb Erzsébet: Ülô nô, 1921 körül, Magyar Nemzeti Galéria

86

K I E S E L B A C H G A L É R I A


41 ■ AMRITA SHER-GIL (1913–1941)

FÁK, 1939

TREES, 1939

61 × 38 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Amrita Sher-Gil 1939

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Amrita Sher-Gil (1913–1941) indiai festômûvész és francia-magyar kapcsolatai.

Budapest, Ernst Múzeum, 2001. szeptember 5.–október 3.

- La Hongrie dans la vie d’Amrita Sher-Gil. Párizs, Institut Hongrois de Paris,

2002. március 13. – április 2.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Amrita Sher-Gil (1913–1941) indiai festômûvész és francia-magyar kapcsolatai.

Szerk. Keserü Katalin. Budapest, Ernst Múzeum, 2002. 147.

- La Hongrie dans la vie d’Amrita Sher-Gil. Párizs, Institut Hongrois de Paris, 2002.

(meghívón)

- Keserü Katalin: Amrita Sher-Gil. Budapest, Kelet Kiadó, 2007. 169. (kat. sz. 44.)

- Amrita Sher-Gil. A Self-Portrait in Letters and Writings. Ed. Vivan Sundaram.

New Delhi, Tulika Books, 2010. 566. és 809.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Sher-Gil. Ed. R. K. Bhatnagar. New Delhi, Lalit Kala Akademi, 1965.

- Losonczi Miklós: Amrita Sher-Gil mûvészetének forrásai. In: Mûvészettörténeti Értesítô,

XXIII. Évf. 1974. 1. sz. 308–317.

- Mulk Raj Anand: Amrita Sher-Gil. New Delhi, National Gallery of Modern Art, 1989.

- Keserü Katalin: Emlékezés a kortárs mûvészetben. Budapest, Noran Kiadó, 1998. 140–141.

- Amrita Sher-Gil. Eine indische Künstlerfamilie im 20. Jahrhundert. Mit Texten von

Amrita Sher-Gil u. a. München, Schirmer/Mosel, 2006.

- Partha Mitter: The Triumph of Modernism. India’s artists and the avant-garde,

1922–1947. Reaktion Books, 2007.

- Keserü Katalin: Amrita Sher-Gil. Budapest, Kelet Kiadó, 2007.

- Amrita Sher-Gil. A Self-Portrait in Letters and Writings. Ed. Vivan Sundaram.

New Delhi, Tulika Books, 2010.

Yashodhara Dalmia: Amrita Sher-Gil

A Life (New Delhi, 2006) címû könyvének címlapja

Amrita Sher-Gil fényképével

Amrita Sher-Gil kiállítás,

Párizs, Institut Hongrois de Paris,

2002. meghívó

88

K I E S E L B A C H G A L É R I A


AMRITA SHER-GIL

Minden ország festészetében vannak olyan kiemelkedô, szinte kultikussá vált festôk,

akiknek fellépése, munkássága meghatározó fordulópont egy ország festészetében.

Különösen igaz ez a 19. és 20. századi modern festészet történetére, amelynek mítoszképzô

ereje a jelenhez való közelsége ellenére is nagyon erôs. Sok esetben ezek a „nagy alapítók”

olyan nyomokat hagytak országuk mûvészetében, amelyet az utánuk jövô generációk is

csak nagy erôfeszítések árán vagy a radikális tagadással (mint az avantgarde mozgalmak)

tudtak meghaladni. A magyar származású Amrita Sher-Gil ilyen jelentôs festôvé tudott

válni Indiában, így nem véletlen, hogy könyvek és katalógusok tucatja dolgoyya fel

mutatják munkásságát. „Amrita Sher-Gil egy legenda, bár valójában nagyon keveset tudunk

róla. Karizmatikus jelenléte, fizikai jelenlétnek varázsa és tragikusan rövid élete sokak

képzeletét megragadta” – kezdi bevezetôjét Yashodhara Dalmia, új-delhi

mûvészettörténész a festônôrôl írott 2005-ös monográfiájában.

Indiában Amrita Sher-Gil és kortársai, Jamini Roy vagy a festôként is aktív, irodalmi Nobeldíjas

Rabindranath Tagore fellépése elôtt csak a hagyományos, vallásos mûvészethez

kötôdô, erôsen tradicionális ábrázolásmódok, illetve az európai kolonizáció nyomán

elterjedt akadémizmus dominált. Ezeknek válsága, a szubkontinens vizuális kultúrájától való

eltávolodása miatt olyan jelentôs Amrita Sher-Gil szerepe, hiszen ô képein nem korának

indiai mûvészetébôl, hanem a régi indiai miniatúrafestészetbôl, annak képszerkesztési

elveibôl, emberábrázolási hagyományából indult ki, amelyet egyesített a modern francia

festészet síkszerûségre törekvô felfogásmódjával.

A pandzsábi szikh arisztokrata apától, magyar zsidó polgári családból származó anyától

Budapesten született Amrita Sher-Gil kevés festménybôl álló, de igen jelentôs kvalitású

életmûvének zöme Indiában található, ennek nagyobb része az Új-Delhi National Gallery of

Modern Art gyûjteményben. Nem véletlen, hogy a modern és fejlôdô India új kulturális

önképének kialakításához az olyan mûvészek felfedezése is hozzájárult,

mint Amritáé, akit 1982-ben a londoni Tate Gallery-ben a Six Indian Painters tárlaton,

mint a hat legfontosabb indiai festô egyikét – egyedüli nôként – kiállították.

Ezt követte számos kiállítás és monografikus kötet, levelezésének teljes feldolgozása.

Hazánkban 2003-ban az Ernst Múzeum rendezett egyéni kiállítást legjelentôsebb mûveibôl.

Részben a kisszámú életmû és a kevés magántulajdonban maradt kép az oka annak, hogy

az utóbbi évtizedben rendkívül ritkán bukkant fel a mûkereskedelemben

a mûvésznô valamely alkotása. Jelen képünk egyike azon rejtélyes, enigmatikus hangulatú

képeknek, amelyek az 1938–39-es hosszabb magyarországi tartózkodás alkalmával

készültek. Keserü Katalin – az Amritának monográfiát szentelô mûvészettörténész –

tanulmánya szerint ebben a házasságkötéséhez közel esô korszakban fôként tájképeket

B. Bélaváry Alice: Forrásnál, 1931.

magántulajdon

Amrita Sher-Gil Vidéki piac Magyarországon, 1938.

National Gallery of Modern Art, New Delhi

Amrita Sher-Gil: Hegyoldal, 1938.

National Gallery of Modern Art, New Delhi

90

K I E S E L B A C H G A L É R I A


festett. Tudjuk, hogy párizsi, Lucien Simon iskolájában folytatott tanulmányai idôszakában

festôtársaival rendszeresen járt ki a vincennes-i erdôbe plein air tanulmányokat folytatni.

A késôbbiekben a plein air festészet elveit elhagyta, a tájak struktúrájának felfedezésekor

már nem ezt a módszert alkalmazta. Magyarországon festett képei közül elôször a Kertben

címûn jelenik meg a vékony fa mint domináns motívum. Keserü Katalin interpretációjában:

„A kép elôterében csak egy csupaszon elhajló vékony fa, a háttér lombos fákkal és

a házacskával tömören lezárt. Csalogató és fojtogató, ismerôs és titokzatos, idegen

a helyszín, mint a mesebeli mézeskalácsház. Ha a kertet enteriôrnek, ezt pedig a belsô világ

képének tekintjük, vággyal, magánnyal, félelemmel és reménnyel, fájdalommal –

kiszolgáltatottsággal szembesülünk. […] A fa kultúrákon átnyúló jelentései (mint /keleti/

életfa vagy /nyugati/ személyiség-szimbólum: Van Gogh önmagát prezentáló fái vagy

Csontváry egyetemes létélményt megjelenítô cédrusai) egy tôröl fakadnak. […]

Ez a személyes létélmény jelentôségében (és képi megjelenését tekintve) a magányos

krisztusi szenvedéshez mérhetô, miközben tudomása van a hétköznapi, a sorsba beletörôdô

létrôl is.” A nyugati festészetben számos olyan mûvész volt, aki a fa motívumot, az

egyetemes létélmény és sérülékeny individuum kettôségében mutatta be. Cézanne kemény

struktúrákban kényszerített tájképei mellett a korai fauve-ok csoportjához tartozó André

Derain megszelídülô színvilágú képein jelennek meg visszafogott hangulatot ábrázoló

mediterrán hangulatú erdôk. Derain fauve-os színorgiája már lenyugodott, a sötét,

melankolikus színárnyalatok a festmény gondolati mélységének megalapozója.

Paul Cézanne és André Derain munkásságát Amrita alaposan megismerhette párizsi

tanulmányainak évei alatt. Az Amrita Sher-Gil kortársaként dolgozó amerikai festônô,

Georgia O’Keeffe munkásságában párhuzamos példaként jelennek meg szinte azonos fa

és erdô motívumok. A több irányba hajló, elágazó fák, az erdôvé összehajló fenyôk

ugyanolyan titokzatos jelentést és egzisztenciális félelmet hordoznak az Új Mexikóba

költözött festônô munkáin. O’Keeffe festészeti megoldásai nagyon hasonlóak Amritáéhoz,

hiszen a lágy színátmeneteket lazúros felületkezeléssel oldja meg, e mellett pedig

dominálnak a nagy, egybefüggô színfelületetek.

A Magyarországról elszármazott, Franciaországban tanult Amrita Sher-Gil esete különleges,

hiszen családi kapcsolatai révén azonosulni tudott India világával és kultúrájával,

így festményei tanulságul szolgálnak a kultúrák közötti átjárhatóságról és az azokkal való

azonosulás lehetôségeirôl. Ha figyelembe vesszük, hogy a másik „szubkontinens”,

Dél-Amerika modernista festônôje, Frida Kahlo családi gyökerei is a századforduló Közép-

Európájába vezetnek vissza, akkor újra igazolva látjuk azt, hogy Európa ezen régiója sok

fontos – a világ távoli pontjaira elszármazó - alkotó kulturális identitásához, mûvészetük

kialakulásához biztosított termékeny táptalajt.

Tóth Károly

André Derain: Erdô Sausset-les-Pins-nél, 1913.

Statens Museum for Kunst, Koppenhága

Georgia O'Keeffe: Szürke fa (Juharfa), 1925.

The Metropolitan Museum of Art, New York

Georgia O'Keeffe: Három szürke fatörzs, 1946.

Brooklyn Museum of Art, New York

K I E S E L B A C H G A L É R I A 91


42 ■ SZÔNYI ISTVÁN (1894–1960)

CSÓNAKOK A ZEBEGÉNYI DUNÁN, 1929 KÖRÜL

BOATS ON THE DANUBE AT ZEBEGÉNY, c.1929

120 × 140 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Szônyi I

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Rabinovszky Máriusz: Szônyi. In.: Nyugat, 1929, február 1. 214-216.

- Fenyô Iván: Szônyi István. Budapest, 1934.

- Genthon István: István Szônyi. Berlin, 1964,

- Pataky Dénes: Szônyi István. Budapest, 1971.

Szônyi István rajzol, 1938

92

K I E S E L B A C H G A L É R I A


Szônyi István a Dunán, 1930 körül


Szônyi István: Ladikok, 1930. magántulajdon

Szônyi István: Behavazott dunai táj, 1928. magántulajdon

A Duna-kanyar sajátos atmoszférája, a Szent Mihály-hegy oldalán meghúzódó apró falu,

Zebegény idilli hangulata – mint képünk is bizonyítja – idôvel az 1924-ben itt letelepedô

Szônyi István legfôbb ihletôjévé vált. Hogy egy megtalált, eszményi környezet milyen

mélyreható inspirációt jelenthet egy-egy alkotó életmûvében, arra érzékletes példákkal

szolgálhat a 20. századi magyar piktúra története. Rippl-Rónai Kaposvárott a Róma-villa

kertjében, Aba-Novák Szolnokon és Csíkzsögödön, Egry a fényektôl szabdalt egû Balatonon

lelt képei számára kifogyhatatlan ihletô forrásra. A Balaton pannon hangulatú tájai mellett

éppen a Szônyi, s persze az idôvel köré sereglô pályatársak által felmagasztalt Duna-kanyar

vált a magyar festészet páratlan gazdagságban megjelenített, kultikus zarándokhelyévé.

A környezô dombokról letekintô, vagy éppen festôállványukat a folyóparton felállító

mûvészek idilli, szelíd arcú tájra találtak Zebegényben és környékén. Mindegyikük közül

éppen a honfoglaló, Szônyi István tudta visszaadni legjobban mindazt, amit ez a pazar

természeti környezet sugallt: a létezés harmoniáját, melynek megérzése az embert

gyengéden feloldja a világ nagy egészében.A hosszú lappangás után felbukkant,

monumentális méretû alkotáson, a Szônyire oly jellemzô, gyöngyházfényû kolorittal, puha,

oldódó formákkal megfogalmazott kompozícióban a dunai táj, és a vízparti környezettel

szinte árkádiai egységben élô halászok csoportja tûnik fel. A részletformák határozott

körvonala feloldódik a lágy foltok egységbe omló rendszerében, a zöldek, kékek,

a reflexektôl átjárt szürkék és barnák nyugodt harmóniájában. Szônyi festôi eszközeit,

ugyan úgy, mint képének egyszerû motívumait csendes, idôtlen nyugalom, mindenféle

szélsôségtôl való ódzkodás jellemzi: ennek is köszönhetô, hogy alapvetôen a látványhoz

kötôdô festészete mögött mindig érezhetô valami transzcendens lelkiség.

„Monet egyszer megfigyelt pillanatnyi impressziójával szemben Szônyi a fények,

csillogások, reflexek, atmoszféra-megfigyelések benyomásainak egész sorát sûríti egyetlen

festôi élménnyé.” – írta Szônyi képeirôl elsô monográfusa, Fenyô Iván.

A most vizsgált festményen is a lágyan lüktetô, selymes pára mögül kibontakozó jelenet,

a leheletfinom átmenetekkel egymásba oldódó színek csendes összhangja többnek tûnik,

mint egy pillanatba zárt, múló benyomás egyszerû rögzítésének. Az ábrázolt jelenet minden

változástól, minden cselekvéstôl, minden problémától mentes, mégis mozgalmas és

sokszínû: a természet organikus lüktetése árad belôle. „Szônyi a szelíd életharmóniák

festôje. Mintha az elveszett paradicsom boldog visszfénye derülne ezen a zebegényi

világon. Gondnak, akarásnak, nekifeszülésnek semmi nyoma. A lét puha ölében való édes,

öntudatlan ringatózás hangulata terjeng a képekben.” Szônyi István érett korszakának

szinte valamennyi alkotása ezt az idôtlen, föld fölött lebegô harmóniát sugározza, melyet

méltatói, így Kállai Ernô is mûvészete legfôbb értékének tartott. Képeinek e vonása abból

a lelki „szövetségbôl” táplálkozik, melynek alapját a festô és az ôt körülvevô táj egymásra

találása teremtett meg.„Életem alakulására és munkásságom kifejlôdésére elhatározó és

döntô jelentôségû esemény volt, hogy 1924-ben megnôsülve, kikerültem Zebegénybe, hol

aztán megtaláltam a mûvészetem kibontakozásához szükséges minden élményt.”

A szelíden hajló hegyek, a hömpölygô, néhol elkeskenyedô, néhol szinte tóvá terebélyesedô

folyó látványa, a vízen ringó csónakok, a vonatsínek dallamos kanyargása, a természet és

a benne élô ember harmonikus összefonódása Szônyi minden itt készült alkotását különös

lírai tartalommal tölti meg. Tájképeirôl, mint a most vizsgált festményrôl is, a belsô békéjét

megtaláló ember nyugodt szelídsége sugárzik. A visszafogott, lecsendesített, légiesen

könnyû színvilág, az elterülô folyó puha formái mintha egy széles, mély, lassú hullámban

oldódnának fel, mely tovaterjed a kép határain túlra, s betölti az ôt körülvevô teret.

Molnos Péter

K I E S E L B A C H G A L É R I A 95


43 ■ DERKOVITS GYULA (1894–1934)

SZÖVÔK, 1933

WEAVERS, 1933

95 × 125 cm

Olaj, arany és ezüst porfesték, vászon | Oil, gold and silver paint on canvas

Jelzés nélkül | Unsigned

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Márton Ödön, majd Grósz Józsefné tulajdonában.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Derkovits Gyula emlékkiállítása. Ernst Múzeum, 1934. (71. kép)

- KUT kiállítás. Nemzeti Szalon, 1936. (32. kép)

- Derkovits Gyula emlékkiállítása. Fôvárosi Képtár, 1948. (2. kép)

- Derkovits Gyula emlékkiállítás. Országos Szépmûvészeti Múzeum, 1954. (76. kép)

- Derkovits Gyula emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, 1965. (99. kép)

- Derkovits Gyula (1894-1934) emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1979. (102. kép)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Oltványi-Ártinger Imre: Derkovits Gyula. Budapest, 1934. (26. kép)

- Forum. Zeitscrift für Kunst, Bau und Einrichtung. 1935. 10.

- KUT kiállítás. Nemzeti Szalon, 1936. Katalógus.

-Kopp Jenô: Derkovits Gyula. Budapest, 1944. (21. kép)

- Bortnyik Sándor: Derkovits. Budapest, 1948. (14. kép)

- Derkovits Gyula emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1965. Katalógus.

- Körner Éva: Derkovits Gyula. 1968, 1974. (415. kép)

- Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: Kieselbach Tamás,

Budapest, 2004. (652. kép)

- Molnos Péter: Derkovits Gyula. Budapest, 2008. 63.

Életmûkatalógus-szám: Körner, 603.

Megemlékezés Derkovits Gyulára a KUT mûvészcsoport kiállításán,

1936-ban a Nemzeti Szalonban. Középen a Szövômunkások címû kép,

mellette Egry József és Márffy Ödön festményei

96

K I E S E L B A C H G A L É R I A


Derkovits Gyula: Artisták, 1933. Magyar Nemzeti Galéria

A Szônyivel és Aba-Novákkal egy esztendôben, 1894-ben született Derkovits -

generációjának legjobbjaival együtt - az elsô világháború végét követô években

a reneszánsz festészet formavilágát idézô, árkádikus témákat feldolgozó kompozíciókat

készített. Az egész Európán végigsöprô újklasszicista hullám nála hamar a német

expresszionizmus zaklatottabb látásmódjával vegyült, különösen abban az idôben,

mikor 1923 és 26 között Bécsben élve közelebbrôl szemlélhette a nyugati fejlôdés aktuális

irányzatainak mûvészi termését. Bár hazatérve stílusa eltávolodott korábbi eszményeitôl,

néhány jellegzetes vonást azonban mindvégig megôrzött az expresszionista film

és festészet kompozíciós módszereibôl, a Neue Sachlickeit sajátos témakezelésébôl

és világnézetébôl. A társadalmi kritikát gúnyba, metszô iróniába csomagoló narratíva éppen

úgy megtalálható mûveiben, mint George Grosz vagy Otto Dix festészetében,

s nála is kimutatható a tárgyakat, szituációkat a szimbólum általánosító erejével felruházó

mûvészi hajlam. Fontosabb azonban e tartalmi elemeknél az a Magyarországon szinte

egyedülálló vonás, ahogy Derkovits a modern film és fényképezés kompozíciós módszereit

beemelte festôi eszköztárában. Virtuóz átvágásai, merész nézôpontjai, az egyes részleteket

premier planban bemutató kiemelései annál inkább meglepôek, mert látható tudatossággal

párosulnak a megfestés és a formaalakítás szókimondó bárdolatlanságával. Legyen bármily

komplikált és virtuóz a tükrökkel, átlátszó és fényes felületekkel „megbolondított” képtér,

Derkovitsnál – számos kortársával ellentétben - soha, egyetlen pillanatra sem érezzük

a l’art pour l’art tetszetôs öncélúságát.A húszas évek végén, a megvetett közélettôl való

menekülés adekvát mûvészi formájaként megszületett otthonképek után, a festô utolsó,

szintetizáló korszakában monumentalitást sugárzó, a munkát, a dolgozó embert,

a társadalom veszteseit eszményítô mûvek készültek. Az életmû legfontosabb, méretükben

is kiemelkedô darabjai néhány év alatt Derkovitsot korának legjelentôsebb mûvészévé

avatták: a Hídépítôk, az Artisták, a Dunai homokszállítók és a most vizsgált alkotás,

a Szövômunkások már a kortársak számára is vitathatatlan egyértelmûséggel jelezték

alkotójuk páratlan kvalitásait. Utóbbi mû, a most bemutatott alkotás a felsoroltak közül az

egyetlen, mely ma is magánkézben található, hiszenaz elmúlt évtizedekben a magyar

múzeumok – elsôsorban a Magyar Nemzeti Galéria és a Szombathelyi Képtár - mindent

elkövettek annak érdekében, hogy az életmû legjelentôsebb darabjai közgyûjteményekbe

kerüljenek. A Szövômunkások címû kép ebbôl a szempontból is unikális: az egyetlen

monumentális méretû Derkovits-mû, mely mindmáig magánkézben maradt.

Derkovits Gyula: Dunai homokszállítók, 1934.

Magyar Nemzeti Galéria

98

K I E S E L B A C H G A L É R I A


A Szövômunkások a festô özvegyétôl, még a harmincas évek folyamán került Márton Ödön

legendás kollekciójába. A gyûjteményét a két világháború között megalapozó,

de a hatvanas évek folyamán is aktívan vásárló Márton egyike volt azoknak, akik elsôként

ismerték fel a nehezen megközelíthetô Derkovits jelentôségét: a most bemutatott képen

kívül olyan fômûveket szerzett meg a festô életmûvébôl, mint az 1932-ben készült

Rakodómunkások és a következô évre datált Anyaság. Az elôkelô belvárosi ruhaszalont

fenntartó Márton nem csak preferált mûvészeinek kiválasztásában, de legjelentôsebb

fômûveik kiszemelésében és megkaparintásában is csalhatatlannak bizonyult.

Ritka érzékkel, kifinomult ízléssel koncentrált a legdelikátabb alkotásokra. Czóbel, Berény,

Bernáth és Egry kollekciójába került alkotásai mind fényes bizonyítékai e képességének.

A Szövômunkások legközelebbi párhuzama a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán

látható Artisták címû festmény. A méretükben is kiemelkedô képek magukon viselik a saját

stílusát megtaláló Derkovits minden festôi erényét. A kifejezés erejét fokozó expresszív

formatorzítás lírai, gyengéd színvilággal párosul. A meleg okkerek, a rózsaszínbe hajó

barnák érzékeny együttest alkotnak a szimbolikus utalásokat hordozó ezüst mindent

egységbe fogó, tompa fényével. Németh Lajos Derkovits fémszínekkel folytatott kísérleteit

a gótika mestereinek transzcendens mûvészi szemléletével állította párhuzamba:

„Ahogy a középkori festôk az arany pompájával hódoltak Máriának és a kisdednek,

úgy fürösztötte meg Derkovits proletáralakjait a szimbolikussá növekvô ezüstben,

a rózsaszín, a világos okker és a világoskék lágyan egymásba simuló színpárájában.”

Derkovits az ábrázolt alakok beállításával, az ismétlôdô gesztusokkal és testtartásokkal

nem csak a munka monoton feszültségét önti vizuális formába, de a formaismétlés

eszközével a kompozíció kilép a keret adta határok közül és a végtelen sokaság illúzióját

kelti. A nézôben a fotó- és filmmûvészet hasonló témákat feldolgozó remekmûvei rémlenek

fel: Chaplin Modern idôk címû filmjének és Fritz Lang Metropolisának kulcsjeleneti,

a gépkorszak könyörtelen dinamikáját bemutató képsorai.

Ám minden valós társadalomkritikai él mellett, Derkovits mûve távol van a német

expresszionizmus pátoszra hajló megalomániájától és a chaplin-i kisember groteszkbe hajló

iróniájától egyaránt: a Szövômunkások sokkal inkább Ferenczy Noémi idôtlenséget sugárzó

gobelinjeivel rokon. A dolgozó ember magasztosul fel benne, a munka nemesedik

szimbólummá Derkovits és a 20. századi magyar festészet örökérvényû remekmûve által.

Molnos Péter

Részlet Chaplin Modern idôk címû filmjébôl, 1936

Részlet Chaplin Modern idôk címû filmjébôl, 1936

K I E S E L B A C H G A L É R I A 99


44 ■ EGRY JÓZSEF (1883–1951)

SZIVÁRVÁNY (BADACSONY), 1927

RAINBOW (BADACSONY), 1927

97 × 105 cm

Olajpasztell, papír | Oilpastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Egry József Badacsony

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Márton Ödön gyûjteményében

- Egykor Grósz József gyûjteményében

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Egry József festômûvész és Medgyessy Ferenc szobrászmûvész gyûjteményes kiállítása.

Tamás Galéria, 1928. (feltehetôen azonos: 10. Szivárvány)

- Egry József (1883–1951) emlékkiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1971.

- Egry József gyûjteményes kiállítása. Kieselbach Galéria, 2007. április.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1973. (9. tábla)

- Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980. Képzômûvészeti Alap Kiadóvállalata,

(Címlap és XXXVII. kép)

- Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980. (XXVIII. színes kép)

- Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1994. (Címlap és XXXVII. kép)

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Ártinger Imre: Egry József. Budapest, 1932.

- Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.

- Láncz Sándor: Egry József. Budapest, Corvina, 1973.

- Láncz Sándor: Egry József. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadóvállalata, 1980.

- Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.

- Egry József 1883–1951. Szerk.: Gopcsa Katalin. Veszprém, 2002.

A Szivárvány címû kép részlete Láncz Sándor

Egry -monográfiájának címlapján.

100

K I E S E L B A C H G A L É R I A


REMEKMÛVEK GYÛJTEMÉNYE

A LÉLEK ÜNNEPE

Talán egyetlen magyar festô sem vívott ki olyan egyöntetû tiszteletet és lelkesedést

a 20. század legjelentôsebb hazai mûgyûjtôinek körében, mint Egry József.

Ha végigtekintünk Fruchter Lajos, Oltványi-Ártinger Imre, Cseh-Szombathy László vagy

Radnai Béla kollekcióin, jól látható, hogy Egry nem csupán közös nevezôt jelentett

e kifinomult ízlésû mûbarátok válogatásaiban, de kivétel nélkül az ô életmûvének legszebb

darabjai adják e jeles gyûjtemények gerincét.

A most bemutatott alkotás korábban Márton Ödön kollekcióját gazdagította. A hatvanas

évek magyar mûgyûjtôinek nagy öregje már a két világháború között elkötelezett vásárlója

volt a korszak modern mûvészeinek. Az elôkelô belvárosi ruhaszalont fenntartó Márton

egyike volt azoknak, akik elsôként ismerték fel a nehezen megközelíthetô Derkovits Gyula

jelentôségét: olyan fômûveket szerzett meg a festô életmûvébôl, mint az 1932-ben készült

Rakodómunkások és a következô évre datált Anyaság. Márton csalhatatlan ízlését

bizonyítja, hogy kitûnô érzékkel választotta ki kedvenc mûvészeinek ritka hangon

megszólaló, delikát alkotásait. E tehetségét olyan mûvek bizonyítják, mint Berény – ma már

a Gundel étterem kollekciójában található - Sárga dunyha címû alkotása, vagy éppen

Czóbel Béla korai remekmûve, a Kislány ágy elôtt. Bernáth Auréltól ugyan úgy korszakos

fômûvek kerültek hozzá, mint a szobrász Bokros Birman Dezsôtôl. Tanulságos azoknak

a képeknek az útját követni, melyek Márton Ödöntôl, illetve 1971-es halála után örököseitôl

kerültek el, hiszen e mûvek szinte kivétel nélkül a hatvanas-hetvenes évek mértékadó

kollekcióiba kerültek. A már említett Berény-festményt Dévényi Iván szerezte meg,

míg Egry József Delelés címû kompozíciója Kolozsváry Ernôhöz került. Márton nyitott

és mindig megújulni kész szemléletét bizonyítja, hogy Ország Lili egyik elsô felfedezôje volt,

s hogy Vajda Lajos mûvészetét is nagyra becsülte, sôt a festô Szentendrei udvar címû

alkotása tôle került a korszak másik legendás gyûjtôjéhez, Rácz Istvánhoz.

„A mûvészet a lélek ünnepe. Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, ha festek. Ünnepi ruhám

világos, tiszta, derûs. Ha magamra öltöm, általa nagyszerû kapcsolatba kerülök az örök és

egyedülvaló élettel. Aki pedig az élettel, a nagybetûs Élettel kapcsolatba kerül, nem tehet

másként, mint hogy ujjong és mámoros, mert megadatott neki az a csoda, hogy élhet, hogy

láthatja a reggelt, a párás Balatont, hogy láthatja az ôszt és a tavaszt. És nézze, hogy

milyen nagy és végtelen az élet jósága – még szivárványt is láthat az ember.”

Egry gondolata tökéletes aláfestôje, ihletett magyarázója érett mûvészetének, így az életmû

egyik legjelentôsebb, méretében is kiemelkedô alkotásának, a Szivárvány címû képnek.

A festô 1927-ben festett alkotása testetlenné magasztosított, végtelenül letisztult

mûvészetének ikonszerû reprezentánsa: valódi fômû, mely azzal, hogy három alkalommal is

az Egry-monográfia címlapjára került, szinte az egész életmû védjegyévé, szimbólumává

vált. Egry mûvészi fejlôdése folyamatos, megszakítatlan haladás a testi, materiális

valóságtól az ideák, a transzcendencia, az örökérvényû igazságok felé. A látvány pillanatba

zárt múlandóságától az élet szinte szakrálissá emelt szubsztanciájához. Ez az út

természetesen a mûvészi eszközök használatában, az abban bekövetkezett változás

természetében is megmutatkozott. A vászon és a pasztózusan felrakott olajfesték a húszas

évek elején átadta helyét a papírnak, a légkönnyû pasztellnek és olajpasztellnek.

A mély, sötét színvilág eltûnt, helyette mindent elöntött a fény, s uralkodó kompozíciós

elemmé vált a dolgokat testetlenné varázsoló transzparencia. Ahogy a most bemutatott

festményen is látható, az ábrázolt képi elemek átengedik magukon a fényt, a szivárvány

áttûnik a ház oldalán, a magányosan merengô – Caspar David Friedrich képeinek szereplôit

idézô - vándor testét kékre színezi a távolban húzódó Balaton vize.

A kompozíció tudatosan szerkesztett, a véglegesség illúzióját kelti, a felhígított festékkel

húzott lendületes ecsetvonások mégis dinamikát, az ecsetet vezetô kéz gesztusának

lendületét kölcsönzik a képnek.

A SZIVÁRVÁNY

Caspar David Friedrich: Tájkép szivárvánnyal, 1810 körül (lappang)

Egyetlen természeti jelenség sem vált ki olyan magától értetôdô csodálatot, olyan önfeledt,

csendes, de örömmel telített áhitatot, mint a szivárvány. Ismerjük fizikai okát, mégis – talán

ritka és könnyen elillanó volta okán – ösztönösen ruházzuk fel szimbolikus jelentésekkel.

Láncz Sándor, Egry monográfusa hosszan tárgyalta a festô szivárványos képeinek

értelmezési lehetôségeit: „A szivárvány az emberiség reményét fejezi ki egy jobb világ iránt.

Eredetileg kultikus jelként szerepelt, késôbb transzcendentális jelentéstartalommal

telítôdött, és az ember és a természet egységét fejezte ki. (...) a konkrét-érzéki élmény

kapcsán ezúttal is hivatkozhatunk a Grünewald-oltár megrázó erejére, a Feltámadás kör

alakú szivárványára. (...) Egry képein a szivárvány a mindennapi látványon túllevôt,

a valóságosnál, a szemmel befoghatónál nagyobb erôteret jeleníti meg. Ebben nyilvánul

meg képeinek oly sokszor emlegetett kozmikus volta. A végtelen természettel együtt élô,

önnön létének feltételeit benne megtaláló, de csak benne és általa létezô ember viszonya ez

a kozmoszhoz: panteisztikus alázat,mindazonáltal büszke szabadságérzet is.”

Kevés olyan mûvet találunk Egry munkái között, mely önállóan, önmagában állva is ilyen

erôvel, ilyen hitelesen jellemezné az egész életmûvet, mint a Szivárvány címû alkotás.

Témájánál, fenséges hangulatánál, s nem utolsó sorban kiemelkedô méreténél fogva is

ikonszerû egyértelmûséggel reprezentálja a festô mûvészetének lényegét. Olyan fômû,

mely - akár múzeumba, akár magángyûjteménybe kerülve - a 20. századi magyar

mûvészet e kivételes erejû életmûvének méltó képviselôje lehet.

Molnos Péter

102

K I E S E L B A C H G A L É R I A


45 ■ IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940)

DELELÉS, 1933

NOON-REST, 1933

80 × 103 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: 1933 Iványi Grünwald Béla

Iványi Grünwald Béla (középen) saját kiállításán a Delelés címû képpel,

1930-as évek

Joseph Mallord William Turner: Esô, gôz, sebesség, 1844.

National Gallery, London

104

K I E S E L B A C H G A L É R I A


46

46 ■ IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940)

NAPFÉNYES BALATON VITORLÁSOKKAL, 1936

SUNNY LAKE BALATON WITH SAIL BOATS, 1936

60 × 82 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: 1936 Iványi Grünwald Béla

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szabó László: Iványi-Grünwald. Budapest, Corvina, 2007. 52. kép

106

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


47

47 ■ IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940)

ALKONY A BALATONON HÁTTÉRBEN A BADACSONNYAL, 1933

SUNSET ON LAKE BALATON WITH THE BADACSONY, 1933

59,5 × 79cm

Olaj, vászon kartonon | Oil, canvas on cardboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Iványi Grünwald Béla B. Lelle 1933

K I E S E L B A C H G A L É R I A 107


48 ■ CZÓBEL BÉLA (1883–1976)

KISLÁNY HAJÁBAN SZALAGGAL, 1930 KÖRÜL

LITTLE GIRL WITH RIBBON, c.1930

80 × 57,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Czóbel

Hátoldalon | Reverse: Az 1971-es mûcsarnoki életmû kiállítás cédulája

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Tarján Jenô gyûjteményében.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Czóbel Béla életmû kiállítása. Mûcsarnok, 1971. (kat. 69.)

Czóbel Béla: Kislányfej, 1936. Magyar Nemzeti Galéria

108

K I E S E L B A C H G A L É R I A


49 ■ CZÓBEL BÉLA (1883–1976)

FEKVÔ NÔI AKT

NUDE LYING

65 × 100 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

jelezve jobbra fent | Signed upper right: Czóbel

Hátoldalon | Reverse:

Portrait d’une Madame Cyrand-Vaillant 32 Rue T[…] (17éme)

Executé par Modigliano en haute septembre 1919

En son atelier de la Rue Grande Chaumière

Exposé pour la première fois á „l’art italien moderne” Musée d’art moderne Paris

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Kállai Ernô: Czóbel Béla. Budapest, Bisztrai Farkas Ferencz kiadása, 1934.

(Ars Hungarica 7.)

- Czóbel. Szerk. Kratochwill Mim. Budapest, Corvina, 1983.

- Kratochwill Mimi: Czóbel Béla (1883–1976) élete és mûvészete,

Veszprém – Budapest, 2001.

- Barki Gergely: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin.

In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk. Passuth Krisztina –

Szücs György. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. 201–216.

- Barki Gergely: Czóbel Béla. In: A Nyolcak. Szerk. Bardoly István – Markója Csilla,

Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2010. 234–253.

110

K I E S E L B A C H G A L É R I A


50 ■ KRIZSÁN JÁNOS (1886–1948)

TÉLUTÓ NAGYBÁNYÁN, 1920-AS ÉVEK

LATE WINTER IN NAGYBÁNYA, 1920’s

110 × 100 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Krizsán

Krizsán János: Nagybányai táj, 1931. magántulajdon

112

K I E S E L B A C H G A L É R I A


51

51 ■ JÁNDI DÁVID (1893–1944)

NAGYBÁNYAI TÁJ HÁZZAL, 1930-AS ÉVEK

NAGYBÁNYA LANDSCAPE WITH HOUSES, 1930’s

34 × 49,5 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Jándi D.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szenvedély és tudás. Bedô Rudolf mûgyûjteménye.

Szerk.: Molnos Péter. Budapest, Kieselbach Galéria, 2010. 58.

114

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


52

52 ■ JÁNDI DÁVID (1893–1944)

VELENCEI RÉSZLET, 1927

VELENCE SCENE, 1927

33 × 50 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve balra lent | Signed lower left: Jándi D 927

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szenvedély és tudás. Bedô Rudolf mûgyûjteménye.

Szerk. Molnos Péter. Budapest, Kieselbach Galéria, 2010. 59.

K I E S E L B A C H G A L É R I A 115


53 ■ ABA-NOVÁK VILMOS (1894-1941)

ZSÖGÖDI UDVAR, 1936 KÖRÜL

COURTYARD IN ZSÖGÖD, c.1936

65 × 86 cm

Tempera, falemez | Tempera on panel

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Aba-Novák V.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Engelman József, az Aba-Novák család orvosának gyûjteményében.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.

- Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos mûvészete. In: Magyar Mûvészet, 1931/3. 137-146.

- Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos mûvészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.

- B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.

- Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.

- Molnos Péter: Aba-Novák, a „barbár zseni”. (A debreceni MODEM Aba-Novák

kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.

AZ ERDÉLYI ÚT

Aba-Novák – bár érett korszakában szinte kizárólag a mûterem magányában dolgozott –

inspiráló utazásai révén szorosan kötôdött a megélt, természeti élmény ihletô erejéhez.

Az általa „virágporgyûjtô” körutaknak titulált, néha évekig, hónapokig tartó utazások közül

minden kétséget kizáróan az 1935-ös csíkzsögödi utazás volt az egyik legeredményesebb.

Élete végéig kitartott az ott készült rajzokon tárolt vizuális élménymuníció, melynek apró

elemeit szabadon variálva hozta létre erdélyi témájú festményeit. „Te Emre, Zsögödbôl élek”

– mondta sokszor barátjának, festôtársának, Zsögödi Nagy Imrének, aki elbeszéléseivel,

színesen megírt leveleivel a Hargita mellé csábította a New York-i útjáról éppen csak

hazatért Aba-Novákot. Éppen az ô visszaemlékezéseibôl kaphatunk képet az utazás

körülményeirôl: „Vili távirata jelezte érkezésüket. Zsögödön a vonat keveset áll,

csak úgy repültek ki a csomagok a vonat ajtaján, ablakán. Családján kívül két fiatal angol

kollégát is hozott magával. Az elsô pillanattól kezdve az idegenekkel együtt Vilit is lekötötte

és megbabonázta Zsögöd. Ez a táj megzavarja az embert. Az emberek sokféleképpen

reagáltak. Az egyik például ordított és kiabált. A természet szépsége annyira

kikényszerítette hangjának fokozását, hogy a végén csak állati hangok jöttek ki belôle.

Mint csendes szemlélô csak mulattam rajta. A magam régi élményeit volt alkalmam

így másokon megfigyelni.”

A BAUHAUS TEORETIKUSA ABA-NOVÁKRÓL

Az erdélyi utazás élményét feldolgozó festményeket, cirkuszi témájú és Szolnokon készült

kompozíciókkal együtt 1936 tavaszán mutatták be a budapesti Fränkel Szalon kiállításán.

A tárlat katalógusának elôszavát a Bauhaus és a konstruktivista irányzatok egykori

teoretikusa, a modern irányzatok egyik legelszántabb propagálója, Kállai Ernô írta.

A 20. század egyik legnevesebb magyar mûkritikusa biztos érzékkel ismerte fel Aba-Novák

mûvészetének legfôbb erényeit. „Aba-Novák képeinek filmszerûen mozgalmas festôiségét

már a szédületes technikai lendület is ébren tartja. Ez a csupa élesszemû, csupa villámgyors

megpillantásból, csupa parázs ötletbôl és temperamentumos fordulatból egybeszökkenô

piktúra a megnyugtató és lezáró feketét választotta alapszínéül. (...) A tárgy: az alakok és

a közöttük, velük lejátszódó emberi vagy természetbeli történés csak váz, amelyet

Aba-Novák telides-teli aggat a színfoltok éles ellentétekre szakadó nyüzsgésével. Ezen

a tarka nyüzsgésen kalandoztatja végig szemünket a festô, el a tér legtávolabbi zugába is.”

A most bemutatott alkotás - Aba-Novák egyik legszebb zsögödi témájú festménye –

a Kállai Ernô által kiemelt erényeket villantja fel: a virtuóz technikával megoldott festôi

ötletek olyan nyüzsgô kavalkáddá állnak össze, mely elválik a látható valóságtól és önálló

minôségében, tisztán a színek és foltok autonóm erejével hat szemlélôjére.

Molnos Péter

116

K I E S E L B A C H G A L É R I A


54 ■ ABA-NOVÁK VILMOS (1894-1941)

DEBRECENI NAGYVÁSÁR, 1939 KÖRÜL

MARKET IN DEBRECEN, c.1939

100 × 200 cm

Tempera, falemez | Tempera on panel

Jelezés nélkül | Unsigned

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor a Baumgarten gyûjteményben.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Aba-Novák, a „barbár zseni”. Debrecen, MODEM, 2008. április–július. (Kat. 133)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Molnos Péter: Aba-Novák, a „barbár zseni”. A MODEM kiállításának katalógusa.

Debrecen, 2008. (111. kép)

Részlet a debreceni MODEM 2008-as Aba-Novák, a „barbár zseni” címû

kiállításáról. Balra a Debreceni nagyvásár címû kép.

118

K I E S E L B A C H G A L É R I A


Minden érdekes, ami csak van a nap alatt, ha Aba-Novák szemével nézzük.

Még az is, ami, hacsak rajtunk állana, talán közömbösen hagyna bennünket.

De a festô látása a mi szemünket is fölnyitja, és most már mi is észreveszszük, hogy milyen

szórakoztatóan, lebilincselôen tarka színpad ez a világ. Színpad, amelyen egyik díszlet

és jelenet a másikat éri, amelyen folyton történik valami, aminek érdemes nézôje lenni.

Minden csupa történés. Nemcsak az, ami mint emberi vagy állati mozdulat megy végbe,

de az is, ami az ilyen elbeszélhetô esetnek és a köréje való színtérnek festôi nyilvánulása

gyanánt ölt testet. Még az a mód is, ahogyan Aba-Novák képein az ecsetvonásokból színes

foltok és a színes foltokból tárgyi formák alakulnak; ízrôl ízre történést érzékeltet.

Az új magyar festômûvészet szín- és formaköltése többnyire érzelmes hangulatok sodrán

indul. Aba-Novákban semmi sincsen ebbôl a lírai alapvonásból. Az ô képei festôi

elbeszélések. Hangsúlyozzuk: festôi elbeszélések. Ami zsánerszerû, elbeszélhetô tartalom

mutatkozik rajtuk, a dolgok és alakok mozgalmas epikai találkozása is csak arra jó

fôképpen, hogy színfoltokat és formákat hozzon nyüzsgésbe.

Igaz, hogy itt is, ott is emberek láthatók, csoportba verôdve, látjuk, hogy beszélnek

egymással, hogy heverésznek vagy kászálódnak, hogy tesznek-vesznek. Érdekes nézni az

arcok játékát, a kezek-lábak mozgását, mert Aba-Novák mesterien, elevenül ábrázolja ôket,

sokszor csak egy-egy odavetett vonással, hogy úgy mondjuk: az ecsetnek egy-egy fürge

fintorával, nem minden íze nélkül a humornak, karikaturisztikus tréfának.

De éppen ez a fordulatos ecsetjárás, amely a temperával is olyan folyékonyan és egykettôre

kanyarít oda egy-egy figurát, mint más festô az akvarellel – éppen a színfoltoknak

ez a tarka, játszi szökdécselése az, ami minden tárgyi vonatkozáson túl annál jobban kezdi

lekötni a szemünket, minél tovább nézzük a festményt.

Teszem az egyik képen a szekérnek támaszkodó paraszt szemlátomást élénken diskurál

ugyan a feléje forduló menyecskével. De még sokkal élénkebb az a festôi terefere,

amely a paraszt hátán folyik, a különbözô szín-foltok között, amelyekbôl alakja

összetevôdik. Vagy még ennél is elevenebb, szembetûnôbb az az ellentét, amellyel egy-egy

alak fekete árnyéka felel vetítôjének fénytôl kicsattanó sárga, piros vagy kék színére.

A színeknek eme alak és árnyék közti ellentétes hangoskodásába a környékezô,

sôt a távolabbi színfoltok is beleszólnak, helyeselve meg kontrázva. Ez a színfoltok közt

szerteszét villódzó, széttarkálló eszmecsere vagy csetepaté messzi túllendül az ábrázolt

dolgok alakján, és olyan tisztára festôi összeköttetésekkel, utalásokkal szövi keresztül-kasul

az egész képet, amelyeknek semmi közük sincsen a kompozíció tárgyához. A tárgy:

az alakok és a közöttük, velük lejátszódó emberi vagy természetbeli történés csak váz,

amelyet Aba-Novák telides-teli aggat a színfoltok éles ellentétekre szakadó nyüzsgésével.

Ezen a tarka nyüzsgésen kalandoztatja végig szemünket a festô, el a tér legtávolabbi

zugába is. Igaz persze, hogy ahol ennek a nyüzsgésnek egy-egy színes csattanója villódzik

a szemünkbe, ott annak révén többnyire egy-egy tárgy is életjelt ád magáról. Így csillan

meg egy-egy pohár vagy üveg, így integet felénk egy-egy házfal vagy kémény vagy kalap

hirtelen elevensége. A színfoltok fürge játéka és a tárgyak nyüzsgô tolongása között sok az

ilyen érintkezô pont. A szem a látás tárgyi síkjáról minduntalan „átszállhat” a festôi

viszonylatok síkjára és fordítva. A képeknek ez az ide-odavillanó optikai kétrendûsége is

folytonos kalandozásra, csapongásra készteti a szemet. Aba-Novák képeinek filmszerûen

mozgalmas festôiségét már a szédületes technikai lendület is ébren tartja. Ez a csupa éles

szemû, csupa villámgyors megpillantásból, csupa parázs ötletbôl és temperamentumos

fordulatból egybeszökkenô piktúra a megnyugtató és lezáró feketét választotta alapszínéül.

De csak azért, hogy ebbôl a szilárd foglalatból annál meglepôbben csattanjon elô az élénk

pirosak, rózsaszínek, sárgák és kékek csetepatéja. Aminthogy Aba-Novák a fényt

és árnyékot jelzô színkülönbségeket is a lehetô legélesebb ellentétté feszíti széjjel.Csak

természetes, hogy ennek a piktúrának a szinte drasztikus életrevalósága a cirkuszok

és vásárok, lacikonyhák és mutatványosbódék világában kifogyhatatlan bôségû tematikus

forrásra és festôi ösztönzésre akadt. Aba-Novák minden képe úgyszólván fejest ugrik

az életnek embertôl, állattól nyüzsgô, kellôs közepébe. Legszívesebben oda, ahol

a legnépesebben és a legtarkábban csôdül egybe. Nem a mély rejtelmû arisztokratikus

elvonultság, hanem a tárva-nyitva álló, zsibongó fórum demokratikus szellemû mûvészete

ez. Az új magyar festôi kultúra egyik legeredetibb és legérdekesebb nyilvánulása.

Kállai Ernô: Aba-Novák újabb képei (Részlet)

Aba-Novák Vilmos festômûvész gyûjteményes kiállításának katalógusa

Fränkel Galéria, 1936

120

K I E S E L B A C H G A L É R I A


55 ■ KONTULY BÉLA (1904–1983)

ÓBUDAI FÁK, 1932

TREES IN ÓBUDA, 1932

91 × 75 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: N.Kontuly Béla 1932

Hátoldalon | Reverse: Az Ernst Múzeum 1932-es kiállításának töredékes raglapja:

“Kontuly Béla Óbudai fák 1932. 400p. E(...)75 x 90 cm”

Kontuly Béla: Szamovár csészével, 1935. magántulajdon Alexander Kanoldt: Olevano IV., 1925.

Städtische Sammlungen für Geschichte und Kultur, Görlitz

122

K I E S E L B A C H G A L É R I A


56 ■ DURAY TIBOR (1912–1988)

SZOLNOKI UDVAR, 1936

COURT AT SZOLNOK 1936

108 × 100 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Duray T. 936

124

K I E S E L B A C H G A L É R I A


57 ■ ISTÓKOVITS KÁLMÁN (1898–1990)

FEHÉR KALAPOS HÖLGY, 1934

LADY IN A WHITE HAT, 1934

100 × 150 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelzés jobbra középen | Signed right centre: Istókovits Kálmán 1934

126

K I E S E L B A C H G A L É R I A


58

58 ■ ISTÓKOVITS KÁLMÁN (1898–1990)

VÁSÁRBAN, 1936

MARKET, 1936

100 × 150 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Istókovits 1936

59 ■ ISTÓKOVITS KÁLMÁN (1898–1990)

LÁNY KOSÁRRAL A FEJÉN

GIRL CARRYING BASKET ON HER HEAD

100 × 150 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelzés nélkül | Unsigned

128

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


60

60 ■ ISTÓKOVITS KÁLMÁN (1898–1990)

HÁREM, 1939

HAREM, 1939

100 × 150 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Istókovits K. 1939

130

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


61

61 ■ ISTÓKOVITS KÁLMÁN (1898–1990)

ÁLARCOSBÁL (HÁROM AKT), 1930-AS ÉVEK

MASQUERADE (THREE NUDES), 1930’s

100 × 150 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Istókovits K.

K I E S E L B A C H G A L É R I A 131


62 ■ KÁDÁR BÉLA (1877–1956)

LILIOMOS VIRÁGCSENDÉLET (TÛZLILIOMOK), 1930-AS ÉVEK

STILL-LIFE WITH LILIES, 1930’s

74 × 56 cm

Tempera, papír | Tempera on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Kádár Béla

Kádár Béla Asztali csendélet, 1930-as évek közepe,

Deák Dénes Gyûjtemény, Városi Képtár, Székesfehérvár

132

K I E S E L B A C H G A L É R I A


63

63 ■ BATTHYÁNY GYULA (1887–1959)

VÁRNÁL, (KIRÁLYOK), 1930-AS ÉVEK

AT THE CASTLE (KINGS), 1930’s

87 × 61 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Az elveszett Magyarország festôje.

Budapest, 2007. (127. kép)

134

K I E S E L B A C H G A L É R I A


64

64 ■ BATTHYÁNY GYULA (1887–1959)

URALKODÓK, 1940-ES ÉVEK

KINGS, 1940’s

87 × 61 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Az elveszett Magyarország festôje.

Budapest, 2007. (126. kép)

K I E S E L B A C H G A L É R I A 135


65

65 ■ EGRY JÓZSEF (1883–1951)

BADACSONY, 1935 KÖRÜL

BADACSONY, c.1935

44 × 59 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Egry József Badacsony

66 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873–1950)

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szenvedély és Tudás. Bedô Rudolf mûgyûjteménye.

Szerk.: Molnos Péter, Budapest, 2010. 169.

NAGYVÁROS, 1930-AS ÉVEK

CITY, 1930’s

61 × 41,5 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

136

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


67

67 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873-1950)

PARK (VÁROSLIGET), 1930-AS ÉVEK

PARK (VÁROSLIGET), 1930’s

58 × 39 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Scheiber H

138

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


68

68 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873-1950)

PARK (ÚJSÁGOLVASÓK), 1930-AS ÉVEK

PARK (READING NEWSPAPER), 1930’s

43 × 59 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Scheiber H

K I E S E L B A C H G A L É R I A 139


69 ■ BERÉNY RÓBERT (1887–1953)

ALMÁS CSENDÉLET, 1911

STILL-LIFE WITH APPLES, 1911

25 × 26 cm

Akvarell, papír | Watercolour on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: RBerény 1911

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Cézanne és Matisse bûvöletében. A Nyolcak. Pécs, Janus Pannonius Múzeum,

2010. december 10.–2011. március 27. (Kat. 65.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- A Nyolcak. Szerk.: Bardoly István–Markója Csilla. Pécs, Janus Pannonius Múzeum,

2010. 178. 65.

Paul Cézanne: Csendélet dinnyével, 1900 körül, Foundation Beyeler, Basel

Paul Cézanne: Csendélet gránátalmákkal, 1900–1906. Musée d'Orsay, Párizs

140

K I E S E L B A C H G A L É R I A


70

70 ■ CZÓBEL BÉLA (1883–1976)

71 ■ MÁRFFY ÖDÖN (1878–1959)

ÁLLÓ NÔI AKT

FEMALE NUDE STANDING

46 × 35,7 cm

Szén, papír | Charcoal on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Czóbel

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914.

Magyar Nemzeti Galéria, 2006. (Kat. 117)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Kiállítási katalógus.

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. 302.

ÁLLÔ NÔI AKT, 1911 KÖRÜL

FEMALE NUDE STANDING, c.1911

44,5 × 29 cm

Tus, papír | Indian ink on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: MÖ

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Márffy és múzsái. Budapest, Ernst Múzeum, 2003. július 14.- augusztus 27. (Kat. 37.)

- Cézanne és Matisse bûvöletében. A Nyolcak – Centenáriumi kiállítás.

Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2010. december 10. – 2011. március 27. (Kat. 294.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- A Nyolcak. Szerk.: Bardoly István–Markója Csilla. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2010. 519.

142

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


72

72 ■ MÁRFFY ÖDÖN (1878–1959)

NÔ VIRÁGOKKAL, 1912 KÖRÜL

WOMAN WITH FLOWERS, c.1912

32 × 30 cm

Tus, papír | Indian ink on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Márffy Ödön

Szerepelt a BÁV 39. aukcióján 190. tételként, 1976 májusában.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- BÁV. 39. aukciós kiállítása. Budapest, 1976. május. (190. tétel)

- Cézanne és Matisse bûvöletében. A Nyolcak. Pécs,

Janus Pannonius Múzeum, 2010. december 10.–2011. március 27.

(Kat. 397.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- A Nyolcak. Szerk.: Bardoly István–Markója Csilla. Pécs,

Janus Pannonius Múzeum, 2010. 519.

73 ■ TIHANYI LAJOS (1885-1938)

ÖNARCKÉP, 1915

SELF-PORTRAIT, 1915

44 × 31 cm

Ceruza, papír | Pencil on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Tihanyi Lajos 1915/4

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Várkonyi Nándor gyûjteményében.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Dévényi Iván: Tihanyi. Budapest, Corvina, 1968. 14. oldal

144

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


73

K I E S E L B A C H G A L É R I A 145


74

74 ■ PÓR BERTALAN (1880-1964)

PANNÓTERV A NÉPOPERÁHOZ, 1911

PLAN OF THE PANNO IN NÉPOPERA, 1911

22 × 27,5 cm

Ceruza, papír | Pencil on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Pór Bertalan

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Cézanne és Matisse bûvöletében. A Nyolcak. Pécs, Janus Pannonius Mûzeum,

2010. december 10.-2011. március 27. (Kat. 364.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- A Nyolcak. Szerk.: Bardoly István–Markója Csilla. Pécs,

Janus Pannonius Múzeum, 2010. 521.

146

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


75

75 ■ KERNSTOK KÁROLY (1873-1940)

LOVASOK A VÍZPARTON, 1910

RIDERS BY THE RIVER, 1910

32 × 40,5 cm

Tus, papír | Indian ink on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Kernstok Károly 1910

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében.


76 ■ ÁMOS IMRE (1907–1944)

VÉSZTERHES IDÔK (KENDÔS ASSZONY), 1940 KÖRÜL

DANGER-FRAUGHT TIMES (WOMAN WITH A SCARF), c.1940

60 × 47 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

76

77 ■ ÁMOS IMRE (1907–1944)

VÖRÖS ANGYAL, 1940 KÖRÜL

RED ANGEL, c.1940

35 × 30,5 cm

Akvarell, papír | Watercolour on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Ámos

78 ■ ANNA MARGIT (1913–1991)

KISLÁNY PIROS MASNIVAL, 1947

GIRL WITH A RED BOW, 1947

77

24,5 × 19,5 cm

Akvarell, papír | Watercolour on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Anna Margit 947

148

K I E S E L B A C H G A L É R I A


79

79 ■ ANNA MARGIT (1913–1991)

ÁLMODOZÓ MANCI, 1941

MANCI DREAMING, 1941

30 × 39 cm

Akvarell, papír | Watercolour on paper

Hátoldalon | Reverse: Fekvô nô 1941/2 30x39 papír aquarell fa

150

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


80

80 ■ ANNA MARGIT (1913–1991)

AKT, 1936

NUDE, 1936

59 × 42 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Anna Margit 1936

K I E S E L B A C H G A L É R I A 151


81

81 ■ BARCSAY JENÔ (1900–1988)

FESTÔNÔ A MÛTEREMBEN

PAINTRESS IN STUDIO

55,5 × 66 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Barcsay

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Barcsay mûterem a Kieselbach Galériában. Budapest, Kieselbach Galéria,

2011. november 18.–december 5.

152

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


82

82 ■ BARCSAY JENÔ (1900–1988)

KAPUK

GATES

100 × 67,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Barcsay Jenô

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Barcsay mûterem a Kieselbach Galériában. Budapest, Kieselbach Galéria,

2011. november 18.–december 5.

K I E S E L B A C H G A L É R I A 153


83

83 ■ BARCSAY JENÔ (1900–1988)

FEKETE-SÁRGA

BLACK-YELLOW

35,5 × 30,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Barcsay

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Barcsay mûterem a Kieselbach Galériában. Budapest, Kieselbach Galéria,

2011. november 18.–december 5.

154

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


84

84 ■ BARCSAY JENÔ (1900–1988)

RÓZSASZÍNBEN KÉK-FEHÉR, 1964

BLUE-WHITE IN PINK, 1964

20 × 24,8 cm

Olaj, falemez | Oil on panel???

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Barcsay

Hátoldalon | Reverse: Az 1964-es Velencei Biennále kiállítási cédulái,

valamint autográf felirat: “Rózsaszínben kék-fehér 20x24,8 1964.”

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- XXXII. Esposizione Biennale Internazionale d’Arte Venezia, 1964. (XXXII. Velencei Biennálé)

1964. június 20.–október 18.

- Barcsay mûterem a Kieselbach Galériában. Budapest, Kieselbach Galéria,

2011. november 18.–december 5.

K I E S E L B A C H G A L É R I A 155


85 ■ BORTNYIK SÁNDOR (1893–1976)

KORUNK HÔSE, 1963

HERO OF OUR TIMES, 1963

90 × 83 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Bortnyik 63

Hátoldalon | Reverse: Cédula autográf felirattal: “Bortnyik Sándor:

“Korunk hôse”II. (Rodin szoborral) olaj 1963

900x830 m/m Kassai Gézáné tulajdona

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Kassai Gézáné tulajdonában.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Bortnyik Sándor kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1969. március-április.

(91. Korunk hôse /Rodin szoborral/)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Bortnyik Sándor kiállítása. Katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1969. (18. kép)

- Borbély László: Bortnyik. Budapest, 1971. 53. kép.

- Csapó György: Bortnyik. In: Tükör, 1972. május. 17.

Auguste Rodin: Gondolkodó, 1880-1888 között,

Musée Rodin, Párizs

Puskás Öcsi, 1960 körül

156

K I E S E L B A C H G A L É R I A


86 ■ CSERNUS TIBOR (1927–2007)

REPÜLÔGÉPHANGÁR

PLANE HANGAR

130 × 195 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Hátoldalon | Reverse: Tibor Csernus

Csernus Tibor a mûtermében

158

K I E S E L B A C H G A L É R I A


87 ■ KORGA GYÖRGY (1935–2002)

SZERELMESPÁR, 1962

COUPLE, 1962

100 × 74,5 cm

Olaj, farost | Oil on fiberboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Korga 1962

Jelenet az Utolsó tangó címû filmbôl, (Bernardo Bertolucci), 1972

160

K I E S E L B A C H G A L É R I A


88 ■ ROMÁN GYÖRGY (1903–1981)

BARLANG, 1947

CAVE, 1947

132 × 157 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelzés nélkül | Unsigned

Életmûkatalógus-szám: Kolozsváry, 1947.4.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Kolozsváry Marianna: Román György. Budapest, 2011. 160. 288.

Román György: Kínai utca, 1947, Magyar Nemzeti Galéria

162

K I E S E L B A C H G A L É R I A


89 ■ LOSSONCZY TAMÁS (1904–2009)

LÁNCREAKCIÓ

CHAIN-REACTION

95 × 105 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve a hátoldalon | Signed reverse: Lossonczy

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Lossonczy Tamás kiállítása. Magyar Képzômûvészek Szabadszakszervezete,

Budapest, 1948.

- Lossonczy Tamás retrospektív kiállítása. Mûcsarnok, Budapest, 1978.

- Lossonczy Tamás kiállítása. Dobó István Vármúzeum, Eger, 1984.

- Lossonczy Ibolya és Lossonczy Tamás kiállítása. Szombathelyi Képtár, 1987.

- Párbeszéd. Hamvas Béla és a képzômûvészet. Kiállítás az író születésének centenáriuma

alkalmából. Szentendre, Szentendrei Képtár, 1997. szeptember 18.–november 3.

- Lossonczy Tamás – állandó kiállítás. Párizsi Kék Szalon, Budapest, 2003.

- Lossonczy Tamás mûvészete. Mûcsarnok, Budapest, 2005. október 5.–november 13.

- Lossonczy Tamás és Lossonczy Ibolya emlékkiállítása. Rippl-Rónai Múzeum,

Kaposvár, 2011. május 27.–augusztus 21.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Lossonczy Tamás. Magyar Képzômûvészek Szabadszakszervezete, katalógus. 9. oldal

- Salamon Nándor: A mûvészotthon utolsó mohikánjai. A két Lossonczy. In: Új Tükör, 1988.

20. sz. 24–25.

- János Frank: From Geometric to Organic. In: The New Hungarian Quarterly, Nr. 107.

Autumn, 1988.

- Párbeszéd. Hamvas Béla és a képzômûvészet. Kiállítás az író születésének centenáriumi

alkalmából. Kiállítási katalógus. Szerk. Mazányi Judit – Novotny Tihamér. Szentendre,

Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendrei Képtár, 1997.

- Lossonczy Tamás kiállítása. Szerk. Andrási Gábor – Pataki Gábor.

Kiállítási katalógus. Budapest, Mûcsarnok, 2005. (1. kép és könyvborító)

- Tanulmányok Lossonczy Tamás mûvészetérôl. Szerk. Andrási Gábor – Pataki Gábor.

Budapest, Mûcsarnok, 2006. 20. oldal és 8. oldal (részlet)

- Lossonczy Tamás és Lossonczy Ibolya emlékkiállítása. Rend. Géger Melinda.

Kiállítási katalógus. Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2011. (címlap)

Lossonczy Tamás Láncreakció címû képének részlete

a 2005-ös mûcsarnoki kiállítás katalógus címlapján.

164

K I E S E L B A C H G A L É R I A


90 ■ MULASICS LÁSZLÓ (1954–2001)

NAPFORDULÓ IDEJÉN, 1992

SOLSTICE, 1992

90 × 80 cm

Olaj, enkausztika, vászon | Oil, encaustica on canvas

Hátoldalon | Reverse: Mulasics László Napforduló idején

Mulasics László a festményei elôtt a Magyar Képzômûvészeti

Fôiskola kiállításán 1986-ban

166

K I E S E L B A C H G A L É R I A


91 ■ KOVÁSZNAI GYÖRGY (1934–1983)

ALAKOK ZÖLD HÁTTÉRBEN, 1982 KÖRÜL

FIGURES IN GREEN BACKGROUND, c.1982

150 × 300 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Hátoldalon | Reverse: 2.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Kovásznai György életmû-kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

2010. május 20.–szeptember 30.

- Kovásznai György a Kieselbach Galériában. Kiállítás William Kentridge tiszteletére.

Budapest, Kieselbach Galéria, 2011. október 4.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Iványi-Bitter Brigitta: Kovásznai. Budapest, Vince, 2010. belsô címoldal utáni lap (részlet),

286–287. oldal

Enteriôr a Magyar Nemzeti Galéria Kovásznai György kiállításán, 2010. május

168

K I E S E L B A C H G A L É R I A


92 ■ KOVÁSZNAI GYÖRGY (1934–1983)

NAGY SÁRGA KOMPOZÍCIÓ, 1983

BIG YELLOW COMPOSITION, 1983

150 × 300 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Hátoldalon | Reverse: 4.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Kovásznai György életmû-kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

2010. május 20.–szeptember 30.

- Kovásznai György a Kieselbach Galériában. Kiállítás William Kentridge tiszteletére.

Budapest, Kieselbach Galéria, 2011. október 4.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Iványi-Bitter Brigitta: Kovásznai. Budapest, Vince, 2010. címlap és belsô címoldal,

251. oldal (részlet) és 282–283. oldal

Wiliam Kentridge Kovásznai György Nagy sárga kompozíció címû mûve elôtt

a Kieselbach Galériában, 2011. október 4.

170

K I E S E L B A C H G A L É R I A


93

93 ■ KOVÁSZNAI GYÖRGY (1934–1983)

JELENET MUTATÓUJJÁT FELEMELÔ ALAKKAL, 1979 KÖRÜL

SCENE WITH FIGURE HIS FIRST FINGER LIFTING, c.1979

60 × 100 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Hátoldalon | Reverse: 1995 VI hó, alatta 3, vignettán 7.áthúzva, k.l.Kovásznai György,

fent k.Opus 1 "Kovásznai Alapítvány" fejjel lefelé vásznon k. fejjel lefelé 5

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Kovásznai György életmû-kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

2010. május 20.–szeptember 30.

- Kovásznai György a Kieselbach Galériában. Kiállítás William Kentridge tiszteletére.

Budapest, Kieselbach Galéria, 2011. október 4.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Iványi-Bitter Brigitta: Kovásznai. Budapest, Vince, 2010. 270. oldal

172

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


94

94 ■ KOVÁSZNAI GYÖRGY (1934–1983)

SZINTÉZIS ÖNARCKÉPPEL, 1983

SINTEZYS WITH SELF-PORTRAIT, 1983

150 × 200 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Hátoldalon | Reverse: 1.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Kovásznai György életmû-kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

2010. május 20.–szeptember 30.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Iványi-Bitter Brigitta: Kovásznai. Budapest, Vince, 2010. címlap és belsô címoldal,

251. oldal (részlet) és 280–281. oldal

K I E S E L B A C H G A L É R I A 173


95

95 ■ HAJNAL JÁNOS (1913–2010)

NÉGY TESTVÉR VAN MÉG OTTHON, 1933

THERE ARE FOUR MORE SIBLINGS AT HOME, 1933

28 × 21,5 cm

Tus, papír | Indian ink on paper

Jelezve balra lent | Signed lower left: Hajnal Wien 1933

174

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


96

96 ■ HAJNAL JÁNOS (1913–2010)

GESZTENYESÜTÔ, 1933

ROASTING CHESTNUT, 1933

27 × 21,5 cm

Tus, papír | Indian ink on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Hajnal Wien 1933

K I E S E L B A C H G A L É R I A 175


97 ■ SZABÓ ISTVÁN (1911–)

ÖREGASSZONY

OLD WOMAN

41 × 28 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezés nélkül | Unsigned

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor az Ürmössy–Haám gyûjteményben.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Ürmössy–Haám képzômûvészeti gyûjtemény.

Szerk. Haám Annamária – Kerékgyártó István. Budapest, 2002. 26.

98 ■ SZABÓ ISTVÁN (1911–)

KOCKÁS MELLÉNY

CHECHED VEST

37 × 31 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Szabó István

97

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor az Ürmössy–Haám gyûjteményben.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Ürmössy–Haám képzômûvészeti gyûjtemény.

Szerk. Haám Annamária – Kerékgyártó István. Budapest, 2002. 26.

99 ■ SZABÓ ISTVÁN (1911–)

A TANÍTÓ

TEACHER

42 × 30 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Szabó István

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor az Ürmössy–Haám gyûjteményben.

98

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Ürmössy–Haám képzômûvészeti gyûjtemény.

Szerk. Haám Annamária – Kerékgyártó István. Budapest, 2002. 26.

176

K I E S E L B A C H G A L É R I A


100 ■ MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852–1919)

HAJNALI ERDÔSZÉLEN

BY THE FOREST AT SUN-RISE

100 × 70 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Mednyányszky

Mednyánszky László: Erdôszéle sírkeresztekkel,

1910 körül, magántulajdon

178

K I E S E L B A C H G A L É R I A


100


101 ■ MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852–1919)

BECKÓI VÁROLDAL

CASTLE OF BECKÓ

27 × 37 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Mednyánszky

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Tarján Jenô gyûjteményében.

180

K I E S E L B A C H G A L É R I A


101


102 ■ MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852–1919)

VIRÁGZÓ ALMAFÁK

BLOSSOMING APPLE-TREES

20 × 33 cm

Olaj, vászon kartonon | Oil, canvas on cardboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Mednyánszky

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- A 121 legszebb Mednyánszky festmény. Budapest, Virág Judit Galéria,

2011. október 29.-november 27.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- A 121 legszebb Mednyánszky festmény Virág Judit és Törô István

válogatásában. Szerk. Kelen Anna - Kaszás Gábor. Budapest,

Virág Judit Galéria, 2011. 189. oldal

182

K I E S E L B A C H G A L É R I A


102


103 ■ MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852–1919)

ERDÔBEN

IN THE FOREST

129 × 109 cm

Olaj, vászon falemezen | Oil, canvas on panel

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Mednyánszky

Mednyánszky László: Öregasszony, 1881.

Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony

184

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


103

K I E S E L B A C H G A L É R I A 185


104 ■ KARLOVSZKY BERTALAN (1852–1919)

KAROSSZÉKBEN ÜLÔ NÔ, 1889

WOMAN SITTING IN AN ARMCHAIR, 1889

73 × 50 cm

Olaj, fa | Oil on panel

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Karlovszky Bertalan

PROVENIENCIA

- Egykor Heltai Ferencné gyûjteményében.

KIÁLLÍTVA

- Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat 1899-1900. évi téli kiállítása. Budapest,

Mûcsarnok, 1899. (kat. 131. vagy 203.)

- A Bizományi Áruház Vállalat 39. aukciós kiállítása. Budapest, 1976. (kat. 146.)

- Arcképek magángyûjteményekbôl. Budapest, Bartók 32' Galéria, 1980.

- Válogatás magyar magángyûjteményekbôl. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

október-november, 1982. (kat. 192.)

REPRODUKÁLVA

- Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat 1899-1900. évi téli kiállításának

katalógusa. Budapest, OMKT, 1899. o.n.

- Vasárnapi Ujság, 1899. 52. szám. 871.

- Válogatás magyar magángyûjteményekbôl. Katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,

1981. 268.

IRODALOM

- Szana Tamás: Magyar mûvészek. Mûtörténelmi vázlatok képekkel. Budapest, 1889, 185-192.

- N. n.: Karlovszky nôi arcképei, Uj Idôk, 1895. január 21. 401.

- Paur Géza: A téli kiállítás a Mûcsarnokban, Vasárnapi Ujság, 1899. 871.

- Croniqueur: Karlovszky Bertalan, Mûvészet, 1913. 247-255.

A Vasárnapi Ujság 1899. december 24-i számának két oldala

Karlovszky Karosszékben ülô nô címû mûvének reprodukciójával

186

K I E S E L B A C H G A L É R I A


104


James Tissot Fiatal nok japán tárgyakat csodálnak, 1869.

Cincinnati Art Museum

"Karlovszky Bertalan mûvei ezúttal is sok bámulóra fognak találni. Az ô nôi arcképeinek

abban rejlik a sajátos mûvészi értékük, hogy a fej minden részét egyformán kidolgozza és

ezt a nagy türelmet igénylô mûvészi kivitelt kiterjeszti a ruházatra, háttérre s minden

a környezetben látható részre is. Képeinek bármely kisebb részei külön-külön berámázva is

kész képek hatását teszik. Két nôi arcképe közül a térdkép (1/3 életnagyságban) miniatür

remekmûnek mondható. A másikon, az életnagyságú tanulmányfejen pedig oly tökéllyel

vannak visszaadva a fej egyes részletei, hogy azt hihetnénk, modellírozva van. Mindkét

arckép Heltai Ferencnét ábrázolja." - írta a Vasárnapi Ujság kritikusa Karlovszky 1899-1900

fordulóján, a budapesti Mûcsarnok téli tárlatán kiállított két nôi arcképérôl. A remekmûként

méltatott 1/3 életnagyságú térdkép azonos a Karosszékben ülô nô címû képpel,

mely a korszak egyik prominens közgazdasági írójának és várospolitikusának,

Heltai Ferencnek a feleségét ábrázolja.

Karlovszky hírnevét a 19. század utolsó két évtizedében alapozta meg Párizsban.

A müncheni akadémiáról érkezett ide 1882-ben, ahol Munkácsy tanítványává fogadta

a rendkívül tehetséges fiatal mûvészt. Karlovszky pár évvel késôbb már önálló, híres és

keresett festôként dolgozott Párizsban, képeit szinte a festôállványról kapkodták el

az elsôsorban amerikai gyûjtôk. A természethû szín és rajz összhangjának legmagasabb

technikai színvonalát elért festôrôl Szana Tamás így írt 1889-ben megjelent, jeles magyar

mûvészeket bemutató díszalbumában: "Párisban kevés mûvésznek van olyan jóhangzású

neve, mint e fiatal magyar képírónak. Egy elôkelô franczia író csak nem rég is a "palette

virtuóz"-ának nevezte. Akik ismerik a párisi viszonyokat, tudják, minô értéke van

e bírálatnak." A Mûvészet címû folyóirat "krónikása" 1913-ban már arról panaszkodott,

hogy Karlovszkytól szinte semmi, Párizsban készült munkája itthon nem található,

azokat a világban felkutatni pedig lehetetlennek tûnô vállakozás.

Karlovszky a századfordulóra nemcsak Párizs, de Budapest ünnepelt mûvészévé is vált,

aki fôként arcképeivel aratta sikereit. "Érdekesebb és a szó nemes értelmében hatásosabb

nôi arcképet, mint a Karlovszkyét, egyelôre képzelni is alig tudunk." - írta az Uj Idôk

kritikusa 1895-ben. Karlovszky ekkor már László Fülöp és Benczúr Gyula mellett a kor

legkitûnôbb magyar portréfestôi közé számított. Végletes természethûséggel ábrázolt és

rendkívüli dekorativitással cizellált képmásainak legközelebbi párhuzamai nem a magyar,

hanem elsôsorban az angol viktoriánus festészetben - közelebbrôl Frederick Leighton

és James Tissot portréiban - lelhetôek fel. Bizonyosan hatott rá azonban a századvégen

tetôzô japanizmus és annak James McNeill Whistler mûvészetén átszûrt, kifinomult

eleganciája is. Karlovszky "francia ízlést és angol minôséget képviselô" portréinak igazi

ôsforrása mégis ifj. Hans Holbeinnek, VIII. Henrik udvari festôjének precíz rajzkultúrájú

mûvészetébôl ered, mely az angol portréfestészeti hagyomány legmasszívabb alapját képezi

évszázadok óta. Karlovszky Heltai Ferencnét ábrázoló képmása kiváló példája

a századforduló európai akadémikus mûvészetének legmagasabb szintjét képviselô,

reprezentatív portréfestészetnek.

Rum Attila

James Tissot: Mlle. L.L. portréja, 1864. Musée d'Orsay, Párizs

188

K I E S E L B A C H G A L É R I A


105 ■ GULÁCSY LAJOS (1882-1932)

GÖRÖG KERT, 1911 KÖRÜL

GREEK GARDEN, c.1911

26 × 53 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Gulácsy L

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- A képet – Gulácsy Lajos saját kezû feljegyzése szerint - 1912-ben

„Dr. Rajzné Úrnô” vásárolta meg Orosházán, többek között a Régi instrumentumon

játszó nô címû festménnyel együtt. Késôbb Csáky Maronyák József gyûjteményébe került.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Gulácsy Lajos gyûjteményes kiállítása. Rónai Dénes fotómûvész mûterme, 1912. március.

(Feltehetôen.)

- Gulácsy Lajos és Erdei Viktor vándorkiállítása. Szeged, Békéscsaba, Orosháza, 1912.

június–július.

- Gulácsy Lajos emlékkiállítás. Székesfehérvár, István király Múzeum, 1966.

- A varázsló kertje. Gulácsy Lajos festômûvész gyûjteményes kiállítás. Budapest,

KOGART, 2008.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Budapest, 1979. XIV. színes kép.

- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 1983. 149.

- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 2007. 137.

- Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Budapest, 2008. 106. 122. színes tábla

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Lehel Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festô. Budapest, 1922.

- Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Budapest, 1979.

- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 1983.

- Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. Budapest, 1989.

- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 2007.

- Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Budapest, 2008.

190

K I E S E L B A C H G A L É R I A


105


106 ■ A SZÉKESFÔVÁROSI IPARRAJZISKOLA

TANÁRAINAK ALKOTÁSA

VÁROSLIGET A MILLENNIUMI KIÁLLÍTÁS IDEJÉN, 1896

VÁROSLIGET AT THE TIME OF MILLENNIUM EXHIBITION, 1896

191 × 94 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Természet Világa 39. II/246.

192

K I E S E L B A C H G A L É R I A


106


107 ■ VASZARY JÁNOS (1867–1939)

SZÉLCSEND (BALATON), 1903 KÖRÜL

CALM (BALATON), c.1903

33 × 38,5 cm

Olaj, fa | Oil on panel

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Vaszary J.

Vaszary János: Felhô a Balaton felett, 1903. Magyar Nemzeti Galéria

194

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


107


108 ■ LAKATOS ARTÚR (1880–1968)

NAPÓLEON KERTJE PORTOFERRAIO-BAN, ELBA SZIGETÉN, 1916

GARDEN OF NAPOLEON IN PORTOFERRAIO ON ELBA ISLAND, 1916

48,5 × 48,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Lakatos A. Elb ... 16

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Mûgyûjtôk Galériája aukciós kiállítása. Budapest, 1990. május.

- Az impresszionizmus sodrásában. Budapest, Kogart, 2009. április 3. - 2009. augusztus 2.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Mûgyûjtôk Galériája aukciós katalógusa. Budapest,1990. (címlap)

- Az impresszionizmus sodrában. Magyar festészet 1830–1920.

Szerk. Fertôszögi Péter – Szabó László – Szinyei Merse Anna. Budapest, KOGART Ház,

2009. 120. kat. sz.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Lakatos Artúr kiállítása. Könyves Kálmán Szalon, 1911. Katalógus.

- Lakatos Artúr kiállítása. Fényes Adolf Terem, 1960. Katalógus.

- Méhes Balázs: Tanulmányok Lakatos Artúr (1880-1968) festô- és iparmûvész tanár

életmûvéhez, Budapest, 2009.

Lakatos Artúr a budapesti Mintarajziskolában végzett tanulmányait, s a nagybányai

mûvésztelepen töltött hónapokat követôen, 1906-ban hosszú külföldi tanulmányútra

indult. Belgiumban együtt dolgozott Márffy Ödönnel, ám a legfontosabb ihletô élményeket

a francia fôvárosban töltött idôszak nyújtotta számára. Feljegyzéseibôl képet kaphatunk

a 20. század elsô évtizedének párizsi mûvészéletérôl, barátairól, a helyi magyar közösség

illusztris tagjairól: „Találkozási hely a Montparnasse-on: az akkor még kis Café Dome

és a Cupole, Quartier St. Michelben a Café Cluny volt. Oda jártak akkor mûvészbarátaim

Gulácsy Lajos, Berény Róbert, Csáktornyai Zoltán, Vadász Miklós, Kunfy Lajos, Czóbel Béla és

mások. Az írók, mûesztétikusok közt a Cluny-ben elnökölt Ady, mellette Bölöni és Fülep Lajos.”

A most bemutatott, alig néhány évvel ezelôtt felbukkant festmény pontos datálása és

azonosítása a mûvész leszármazottainak jóvoltából, Lakatos Mária Ilona és Dr. Méhes

Balázs áldozatos munkája révén vált lehetségessé. Kutatásaik meggyôzôen igazolták,

hogy a festmény az I. világháború éveiben készült: Lakatos közel négy esztendôs

hadifogsága alatt – a tiszteknek kijáró, emberséges bánásmódnak köszönhetôen – az

életmû legizgalmasabb fejezetét alkotta meg, festményeken megörökítve Szerbia, Albánia

és Olaszország számos pontját. A mû keletkezési helyét és idejét a fennmaradt képeslapok

segítségével lehetett meghatározni. Egy 1916. február 7-én kelt üzenetben az alábbi

sorokat olvashatjuk: „... Szerbia, Albánián át gyalogszerrel ide jutottam, Napóleon egykori

palazzinojában lakom és most jól vagyok – amit ezelôtt pár héttel nem igen mondhattam”.

A hazaküldött képeslap-fotókon feltûnik az Elba szigetén fekvô, portoferraio-i Villa

Napoleonica homlokzata és a környezô kert több motívuma is. Az egyik felvételen maga

a festô látható, amint festôállvány elôtt állva, egy - a most bemutatott mûhöz hasonló,

pointillista stílusú – képet készít az épületrôl és az azt övezô kert részletérôl.

Egy másik képeslap fotója már tökéletesen egyértelmûvé teszi, hogy a mû Napóleon

egykori villájának kertjében, s a hadifogság itt töltött idôszakában, 1916 során készült:

a megsárgult felvételen látható Minerva szobor ugyanis a most bemutatott festmény

centrumában is feltûnik, a gondosan vágott, mediterrán bokrok, sövények és kôurnák

gyûrûjében.

Lakatos Artúr Napóleon kertje címû képét minden bizonnyal a párizsi tanulmányúton látott

mûvek, elsôsorban Seurat, Signac és Theo van Rysselberghe alkotásai ihlették.

A francia pointillisták a kortárs fizika tanainak felhasználásával kívánták meghaladni az

impresszionizmus általuk formátlannak és esetlegesnek tartott mûveit. Újra nagy hangsúlyt

fektettek a szigorúan kiegyensúlyozott kompozícióra, a spontaneitás és a pillanatszerûség

helyett tudatosan tervezték meg képeik szín- és formavilágát. Lakatos – követve francia

elôdeinek alkotói módszerét - a színintenzitás fokozása érdekében nem a palettán, hanem

magán a vásznon keverte a festéket, apró, elkülönülô foltokat helyezve egymás mellé.

A szem ideghártyáján e különféle ingerek vibráló színizgalmat ébresztenek, sajátos lüktetést

és dinamikát kölcsönözve a kompozíciónak.A kép felbukkanása fontos jelzés arra nézve,

hogy a magyar posztimpresszionizmus, a Seurat és Signac nyomán népszerûvé váló

pointillizmus inspirációja a magyar festôket sem hagyta érintetlenül.

Lakatos Artúr vászna Plány Ervin jól ismert kompozíciói mellett e francia eredetû

stílusirányzat egyik legkvalitásosabb hazai példája.

Molnos Péter

Camille Pissaro: Körtefák és virágok Eragny-nál, 1886. magántulajdon

Lakatos Artúr Portoferraioban,

Napóleon kertjében fest, 1916

196

K I E S E L B A C H G A L É R I A


108


109

109 ■ CZIGÁNY DEZSÔ (1883–1938)

NEVETÔS ÖNARCKÉP, 1913 KÖRÜL

SELF-PORTRAIT LAUGHING, c. 1913

95 × 65 cm

Olaj, vászon kartonon | Oil, canvas on cardboard

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: Czigány

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- BÁV. 27. aukciós kiállítása. Budapest, 1972. május.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Rum Attila: Czigány Dezsô. Budapest, 2004. 131.

110 ■ PECHÁN JÓZSEF (1875–1922)

MODELL MÛTEREMBEN, 1910 KÖRÜL

MODEL IN THE STUDIO, c. 1910

100 × 69,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Pechán József

198

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


110

K I E S E L B A C H G A L É R I A 199


111

111 ■ FERENTZY MÁRTA (1889–1918)

HÖLGY PIROS KALAPBAN, 1905 KÖRÜL

LADY IN A RED HAT, c.1905

110 × 95 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right:Ferenzty M

200

K I E S E L B A C H G A L É R I A


112

112 ■ IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940)

NÔI AKT, 1920-AS ÉVEK

FEMALE NUDE, 1920’s

100 × 75 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Iványi Grünwald Béla

K I E S E L B A C H G A L É R I A 201


113

113 ■ SZIGETI JENÔ (1881–1944)

NAPFÉNYES PATAKPART NAGYBÁNYÁN, 1910 KÖRÜL

SUNNY BROOK-SIDE IN NAGYBÁNYA, c1910

80,5 × 90 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Szigeti Jenô

202

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


114

114 ■ BOROMISZA TIBOR (1880–1960)

NAGYBÁNYAI KERTBEN, 1913

GARDEN IN NAGYBÁNYA, 1913

56 × 68,5 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve jobbra középen | Signed right centre: B.T.N.B.

Hátoldalon | Reverse: sajátkezû aláírás: Boromisza Tibor 1913 NB

K I E S E L B A C H G A L É R I A 203


115

115 ■ IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940)

LÁNYOK A MEZÔN, 1910 KÖRÜL

GIRLS ON THE FIELD, c.1910

59 × 39 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Grünwald Béla

204

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


116

116 ■ BALLA BÉLA (1882–1965)

PARKBAN, 1910-ES ÉVEK

IN THE PARK, 1910’s

54 × 65 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelzés nélkül | Unsigned

K I E S E L B A C H G A L É R I A 205


117 ■ RÁTZ PÉTER (1879–1945)

DÉLUTÁNI NAPSÜTÉS NAGYBÁNYÁN, 1908

AFTERNOON SUNSHINE IN NAGYBÁNYA, 1908

88 × 120 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Rátz 1908

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Jugovits Pistának Pali és Péter

Rátz Péter: Piros csónakok, 1910. magántulajdon

206

K I E S E L B A C H G A L É R I A


117


118 ■ DÉNES VALÉRIA (1877–1915)

PÁRIZSI RÉSZLET (CLUNY KERT), 1910-11 KÖRÜL

PARIS SCENE (CLUNY GARDEN), c.1910-11

69 × 81,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelzés nélkül | Unsigned

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Nyolcak és Aktivisták. Kieselbach Galéria, Budapest, 1999.

- Galimberti emlékkiállítás Galimberti Sándor születésének 120. évfordulója alkalmából.

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, 2003.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Modern magyar festészet 1894-1919. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2003. 736. kép.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Bálint Aladár: Galimberti Sándor és felesége képei. Nyugat, 1914. 1. sz. 221. l.

- Galimberti Sándor – Dénes Valéria. Mûvészet, 1915. 320-322. l.

- Dénes Zsófia: Galimberti Sándor – Dénes Valéria. Mûvészet, 1963. 5. sz. 24-26. l.

A CLUNY KERT

Dénes Valéria párizsi képei között külön csoportot alkotnak a Cluny kertben készült

alkotások. A már említett, 1914-es gyûjteményes tárlat katalógusában összesen négy

képcím jelzi, hogy a városnak ez a nyugalmas szeglete, a Musée de Cluny mellett elterülô,

középkori szobrokkal benépesített park újra és újra megihlette a fiatal festônôt.

Érdekes módon Dénes Valéria két kortársa is fontosnak tartotta, hogy az itt készült

festményeket kiemelje az életmû egészébôl. Bálint Aladár, az 1914-es tárlatról írt,

a Nyugat hasábjain megjelent kritikájában a következô szavakkal emlékezett meg ezekrôl

a mûvekrôl: „Galimbertiék éppen akkor a legerôsebbek, amikor talán gyengéknek érzik

magukat, amikor nem erôszakolják át magukat a végsô stációig, és nem dobálják el

maguktól mindazokat a szépségeket, amelyek a látás és absztrakció között oly bôséggel

fellelhetôk. Példa rá a Vaugirárd-utcai képek komor szépsége, a kikötôvárosok, Cluny kert

meleg intelligenciája.” A másik szemtanú Dénes Valéria unokatestvére, Dénes Zsófia volt,

aki így emlékezett a festôházaspár párizsi otthonában tett látogatására: „A szobák fala

halványsárga volt, mint az öreg elefántcsont. Képek függtek rajta. ... Ezek ugyanazt

a tehetséget hirdették, mint a mezôkövesdi hímzés, amikor a nagybányai templomtorony

víziója helyett a Cluny kert fáit és szobrait ábrázolták. A szoba élt a benne függô képektôl.”

A Cluny kert címû remekmû e tragikusan rövidre szabott élet és a páratlanul kevés mûvel

reprezentált életmû emléke. Egy kiemelkedô darab abból a tizenkét alkotásból, melyet

a megszületésüktôl eltelt közel száz esztendô megkímélt, s melybôl összesen csupán hat

ismert festmény van magángyûjteményben.

Molnos Péter

208

K I E S E L B A C H G A L É R I A


118


119 ■ BORTNYIK SÁNDOR (1893–1976)

A FALU, 1918

VILLAGE, 1918

43 × 54,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra lent | Signed lower left: Bortnyik

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- A „Ma” III. demonstratív kiállítása. A „Ma” kiállítóhelysége, Budapest, 1918. (29. A falu)

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Borbély László: Bortnyik Sándor korai mûvészete. In.: Mûvészettörténeti Értesítô,

1969, 46-73.

- Borbély László: Bortnyik. Budapest, 1971.

- Kassák Lajos: Az izmusok története. Budapest, 1972.

A tízes évek második felében Bortnyik számára elsôsorban a Ma folyóirat és a körötte

szervezôdô szellemi bázis nyújtott otthont. 1917-ben jelent meg elsô linóleummetszete

a legendás folyóirat lapjain, s idôvel a Ma kiállítótermében rendezett tárlatokon is feltûntek

a német expresszionizmus, majd a kubizmus hatását mutató, Chagall és Kandinszkij festôi

világával rokon, nem egyszer a primitivizmus formanyelvével kacérkodó alkotásai.

A Ma 1918 ôszi, III. demonstratív kiállításán Bortnyik hat képpel szerepelt, közülük csupán

a most elôbukkant, a katalógusban A falu címmel szereplô alkotást tudjuk teljes

bizonyossággal azonosítani. Feltehetô, hogy a Szombathelyi Képtár gyûjteményében

található, a pesti Damjanich utcát ábrázoló kép szintén megjelent a Ma tárlatán,

s talán – a most elôbukkant kép tematikus párdarabjaként – A város címen szerepelhetett.

A falu szín- és formavilága tökéletesen igazolja a Bortnyik-képek korabeli kritikusainak,

a mûvek formai karakterére és inspiráló forrásaira utaló megjegyzéseit.

Hevesy Iván és Kemény Alfréd egyaránt felismerte az orosz primitivizmus hatását,

s az expresszionizmus, elsôsorban Kandinszkij és Chagall képi világát rokonították

a bemutatott mûvekkel. Malevics tízes években készült alkotásaihoz hasonlóan Bortnyik is

negligálja a hagyományos perspektíva szigorú szabályait, az alakok, épületek és növények

egymáshoz viszonyított nagyságát nem a valós térbeli összefüggések, hanem a pszichikai

tényezôk, az ábrázolás kifejezôerejének fokozása határozza meg. A festô – párhuzamosan

az orosz avantgárd vezetô mestereivel – jól látható kedvvel fordult a gyermekrajzok

és a naiv mûvészek ösztönös képalkotó módszereihez, a színeket feltüzesítve, a formákat

leegyszerûsítve és drasztikusan torzítva fokozta végletekig festményének expresszív erejét.

Molnos Péter

Kazimir Malevics: Tél, 1909. Ludwig Múzeum, Köln

210

K I E S E L B A C H G A L É R I A


119


120 ■ MÁRFFY ÖDÖN (1878–1959)

VÁGTA (LOVASOK, LOVASROHAM), 1951

DASH (HORSE-RIDERS), 1951

70 × 99 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelzés nélkül | Unsigned

Életmûkatalógus-szám: 4.7.4.2.2.4.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Márffy Ödön hagyatékában.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Márffy magángyûjteményekben. Budapest, Polgár Galéria, 1998. szeptember.

(81. Parasztlázadás)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életmûkatalógus. Budapest,

Makláry Artworks, 2006. 359. oldal

212

K I E S E L B A C H G A L É R I A


120


121 ■ ABA-NOVÁK VILMOS (1894–1941)

BORLOPÓ, 1925 KÖRÜL

GOURD, c.1925

125,5 × 90,5 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve balra fent | Signed upper left: Aba-Novák

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Rudas Jenô tulajdonában

- Egykor Urbach Miklós gyûjteményében

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- LXXXVIII. Csoportkiállítás. Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenô, Kelemen Emil, Patkó Károly

és Ziffer Sándor festôk. Ernst Múzeum, Budapest, 1927. február. (158. Borlopó)

- Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962. (45. Lopótökkel)

- Bizományi Áruház Vállalat 58. aukciós kiállítása. Budapest, 1982. (1. tétel)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1971. (13. Lopótökkel)

- Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006. (lappangó képek: 16. Lopótökkel)

A Borlopó a fiatal Aba-Novák Vilmos zugligeti korszakának egyik legjelentôsebb darabja.

A harmincadik életévét éppencsak betöltô festô 1924-ben költözött Pestrôl, a Kálmán utcai

mosókonyhából a Csillagvölgyi út 3-as szám alá, egy népszerû, zugligeti kisvendéglô

puritán, földpadlós melléképületébe. Feleségével, a modellként megismert Vulkovic Katóval,

s a mûvészházaspár köré verbuválódott, népes mûvésztársasággal – Kelemen Emillel,

Patkó Károllyal, Czumpf Imrével, Fonó Lajossal és az író Kraszna-Kultsár Józseffel - közel

négy évig éltek itt, mígnem az évtized vége felé egy konfortosabb, Margit körúti lakásba

nem költöztek. Végigtekintve az itt született alkotásokon, nyugodt szívvel megállapíthatjuk:

aranykor volt ez az alig fél évtized, melyben az életmû legerôsebb darabjai megszülettek.

A Budapesthez közeli, mégis vidékies hangulatú, hegyekkel és dombokkal övezett, kertekkel

és szôlôföldekkel tagolt szelíd természet szépsége kiváló vizuális muníciót szolgáltatott

Aba-Novák számára. A táj mellett azonban már ezekben az években is az ember volt a festô

elsôszámú témája: feleségét, barátait, vagy éppen – ahogy a most bemutatott kép is

igazolja – a zugligeti kertvendéglô közönségét egyaránt nagy kedvvel ábrázolta ekkor

készült képein.

A Borlopó Aba-Novák 1927-es, Ernst Múzeumbeli kiállításán került elôször közönség elé.

A tárlat hatalmas visszhangot keltett a kortársak körében, s egy csapásra megalapozta

a fiatal festô hírnevét. Itt mutatta be az elmúlt két év válogatott alkotásait,

köztük azokat a fômûveket, a Fényt, a Kettôs arcképet és a Favágók hajnalát,

melyek az 1925-ös, felsôbányai tanulmányút élményeirôl és a zugligeti évek mûvészi

eredményeirôl tudósítottak.

A Borlopón jól látható, hogy a korábbi években kialakított zsíros, pasztózus felületkezelés,

a faktúra élénken megmozgatott, néhol az ecset végével sûrûn rovátkolt plaszticitása,

a festékrakás lappangó ornamatikája 1925 folyamán, s az elkövetkezô egy-két évben is

megmaradt. A párhuzamos ecsetvonásokkal, sajátos felületi hatást eredményezô

“cuppantással” vagy bekarcolásokkal ritmizált, szomszédaitól jól elkülönülô színmezôk

tektonikus rendje, valamint a formáról leváló rajzi elemek, a “lebegô”, néha élesen cikkanó

körvonalak ellépést jelentenek a leíró festészet hagyományos, finom valôrlépcsôkkel

operáló, tónusos formaalakításától. Mindez tökéletes bizonyíték arra, hogy Aba-Novák

számára milyen fontos hatást jelentett Cézanne festészete. A paletta a húszas évek elején

festett képekhez viszonyítva kivilágosodott, az intenzívebben szóló és jóval szélesebb

regiszterben használt színek fénnyel telítôdtek. A korábbi, jellemzôen barnás,

meleg alaptónus helyett az évtized közepén született mûveken, így a Borlopón is feltûnô

a kolorit felszabadult alkalmazása, mely - az elváló foltok dekorativitásával együtt – már

az 1930 után kibontakozó, jól ismert aba-nováki stílust elôlegezi meg.

Molnos Péter

Aba-Novák Vilmos: Zugligeti kocsma, 1925 körül (lappang)

214

K I E S E L B A C H G A L É R I A


121


122 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873–1950)

FEHÉRGALLÉROS KISFIÚ, 1922

LITTLE BOY WITH A WHITE COLLAR, 1922

40 × 30 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve középen lent | Signed lower centre: Scheiber

Scheiber Hugó: Könyöklô fiú, 1920-as évek eleje,

magántulajdon

216

K I E S E L B A C H G A L É R I A


122


123 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873–1950)

DZSUNGELBEN, 1910-ES ÉVEK

IN THE JUNGLE, 1910’s

94 × 140 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve lent középen | Signed lower centre: Scheiber H

Henri Rousseau: Tigris és bivaly küzdelme, 1908. Cleveland Museum of Art

218

K I E S E L B A C H G A L É R I A


123


124

124 ■ UITZ BÉLA (1887–1972)

FRANCIA TÁJ (COLLIOURE-I TÁJ), 1925

FRENCH LANDSCAPE (LANDSCAPE IN COLLIOURE), 1925

65,5 × 50 cm

Szines tus, papír | Color ink on paper

Jelezve balra lent | Signed lower left: B Uitz Collioure 25

Életmûkatalógus-szám: 764. In: Bajkay Éva: Uitz Béla. Budapest, Képzômûvészeti Kiadó, 1987. 194.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Mácza János gyûjteményében.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Mácza János. Legendák és tények. Tanulmányok a XX. század mûvészettörténetéhez

(Összeállította, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta: Szabó Júlia). Budapest, 1972. 27. kép

220

K I E S E L B A C H G A L É R I A


125

125 ■ UITZ BÉLA (1887–1972)

KRÍMI TÁJ, 1933

CRIMEAN LANDSCAPE, 1933

50 × 50 cm

Szines tus, papír | Color ink on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

Életmûkatalógus-szám: 941. In: Bajkay Éva: Uitz Béla. Budapest, Képzômûvészeti Kiadó, 1987. 194.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Mácza János gyûjteményében.

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Mácza János. Legendák és tények. Tanulmányok a XX. század mûvészettörténetéhez

(Összeállította, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta: Szabó Júlia). Budapest, 1972. 28. kép


126

126 ■ UITZ BÉLA (1887–1972)

NYÁRFÁK A FEKETE-TENGER PARTJÁN (KRIMI TÁJ), 1933

POPLARS BY THE BLACK SEA, CRIMEAN LANDSCAPE, 1933

50 × 50 cm

Szines tus, papír | Color ink on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

Életmûkatalógus-szám: 942. In: Bajkay Éva: Uitz Béla. Budapest, Képzômûvészeti Kiadó, 1987. 194.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Mácza János gyûjteményében.

222

K I E S E L B A C H G A L É R I A


127

127 ■ UITZ BÉLA (1887–1972)

KRÍMI TÁJ (AZ AI-PETRI HEGGYEL), 1933

CRIMEAN LANDSCAPE, 1933

50 × 50 cm

Szines tus, papír | Color ink on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

Életmûkatalógus-szám: 943. In: Bajkay Éva: Uitz Béla. Budapest, Képzômûvészeti Kiadó, 1987. 194.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Mácza János gyûjteményében.


128 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873–1950)

FÉNYEK A PARKBAN (PARK FELÜLNÉZETBEN), 1930-AS ÉVEK

LIGHTS IN THE PARK (PARK FROM ABOVE), 1930’s

66 × 55 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve lent középen | Signed lower in the middle: Scheiber H

Luigi Russolo: Forradalom, 1911, Haags Gemeentemuseum, Hága

224

K I E S E L B A C H G A L É R I A


128


129

129 ■ SCHEIBER HUGÓ (1873–1950)

FÁTYOLOS NÔ PIROS KALAPBAN, 1930-AS ÉVEK

WOMAN IN A RED HAT AND VEIL, 1930’s

53 × 49 cm

Vegyes technika, papír | Mixed technique on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Scheiber H

226

K I E S E L B A C H G A L É R I A


130

130 ■ KLIE ZOLTÁN (1897–1992)

ÓPIUMSZÍVÓ, 1925 KÖRÜL

OPIUM-EATER, c.1925

70 × 100 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Klie

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Kopócsy Anna: Klie Zoltán. A kozmikus festô. Budapest, 2005. 17.


131

131 ■ SCHÖNBGER ARMAND (1885–1974)

OLVASÓ LÁNY, 1930-AS ÉVEK

GIRL READING, 1930’s

60 × 44 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Schönberger

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében.

228

K I E S E L B A C H

G A L É R I A


132

132 ■ SCHUBERT ERNÔ (1903–1960)

CSENDÉLET PIPÁVAL, 1930 KÖRÜL

STILL-LIFE WITH A PIPE, c.1930

83 × 93 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezés nélkül | Unsigned


133 ■ CZÓBEL BÉLA (1883–1976)

RÓZSASZINBLÚZOS LÁNY (ÉVA “KENDÔS LÁNY”), 1933

GIRL IN A PINK BLOUSE (ÉVA “GIRL WITH A SCARF”), 1933

65 × 44 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: Czóbel

Hátoldalon | Reverse: Az 1971-as Mûcsarnoki Czóbel kiállítás raglapja.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Czóbel Béla Kossuth-díjas festômûvész kiállítása. Mûcsarnok, 1971. április (Kat. 81.)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Czóbel Béla kiállítása. Katalógus. Mûcsarnok, Budapest, 1971. 39.

- Szenvedély és tudás. Bedô Rudolf mûgyûjteménye. Szerk. Molnos Péter.

Budapest, Kieselbach Galéria, 2009. 81.

230

K I E S E L B A C H G A L É R I A


133


134

134 ■ CZÓBEL BÉLA (1883–1976)

MÛTERMI CSENDÉLET ALMÁKKAL

STUDIO STILL-LIFE WITH APPLES

55 × 45 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Czóbel

232

K I E S E L B A C H G A L É R I A


135

135 ■ CZÓBEL BÉLA (1883–1976)

PARKRÉSZLET HÁZAKKAL, 1920-AS ÉVEK

PARK SCENE WITH HOUSES, 1920’s

65,5 × 81 cm

Olaj, vászon | Oil on canvas

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Czóbel

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Tarján Jenô gyûjteményében.


136 ■ RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (1861–1927)

ÁLMODOZÓ MÚZSA (TICHARICH ZDENKA PORTRÉJA), 1921

DREAMING MUSE (TICHARICH ZDENKA’S PORTRAIT), 1921

52 × 41,5 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra fent | Signed upper right: Rónai

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- XIII. Esposizione d'Arte Internationale della cittá di Venezia, 1922.

- Rippl-Rónai József emlékkiállítása, Ernst Múzeum, 1928. (Kat. 156.)

Mindig ünnepélyes pillanat, mikor egy jelentôs személyiség válik egy jelentôs mûvész

modelljévé. A modell jellemének és a mûvész befogadókészségének titkos szelepei nyílnak

meg egy-egy ilyen találkozáskor. Rippl-Rónai esetében elég, ha híres íróportréira

gondolunk, vagy Darvas Lili színésznô átszellemült szépségû megjelenítésére egyik

szerepében, vagy a "pöttyös képek" egyik legszebbjére, a Riccardo Vines Roda

zongoramûvész képmására.

Ha szemügyre vesszük Ticharich Zdenka zongoramûvésznô, zeneszerzô képünkhöz

mellékelt fotóját, érthetôvé válik, hogy ennek a különleges nônek miért volt oly jelentôs

mûvészi udvara. A Magyar zene és kép címû könyvben Ticharich Zdenka Márffy Ödön

képeire gyakorolt hatásáról számol be Rockenbauer Zoltán. Idézi Honeggert,

aki Zdenkában Nefertiti csodálatos reinkarnációját látta.

Nem véletlen tehát, hogy a Ticharich Zdenkát ábrázoló kép Rippl-Rónai egyik

legsokatmondóbb nôi arcmása. Ha ránézünk erre a képre, önkéntelenül eszébe jut az

embernek a festô párizsi - mûvészileg oly magasra becsült - fekete-fehér korszaka.

Itt visszatér ugyanahhoz az önkorlátozó szûkszavúsághoz, és teszi ezt azért,

mert spirituálisan másfajta jelentést szeretne sugallni, mint amit a színek tarkaságával,

játékosságával szokott. Most a mondanivaló tômondatokban koncentrálódik

és egyértelmû, hogy ezek a tômondatok esszenciális jelentôségûek.

Ugyanezekben az években sok szív alakú nôi arc jelenik meg Rippl-Rónai portréin,

az izgató, kacér nôi arc: Zorkáé. Rippl-Rónai mûvészi intellektusa tisztán rajzolódik ki

elôttünk, ha ezt a leginkább ugyancsak szív alakú arcot összehasonlítjuk a Zorka

pasztelleken oly sokszor élvezhetô ábrázolásokkal. Úgy érzem, nagyon fontos

jellegzetességét érintjük most a Rippl-Rónai nôi portréknak, mert észre kell vennünk,

hogy ezen a képen valami újszerû, mélységes utalás fogalmazódik meg, lényegében

az ábrázolt szellemi és lelki habitusáról. Az egész képet birtokba veszi a fekete színen áttörô

és valami belsô megvilágításként ható sokárnyalatú rózsaszín. Ebbôl a feketébôl feltörô

rózsaszínbôl bomlik ki a sápadt arc, a "femme fatale-é", a "sors asszonyáé".

Nem hihetô, hogy Rippl-Rónai e portré festésekor csak a fiatal és különleges megjelenésû,

nádszál-karcsú zongoramûvésznô elôtt tisztelgett volna. Ez a kép, akarva-akaratlan

szenvedélyes érzelmekrôl beszél, amely érzelem ki tudja meddig tartotta fogságában, de az

biztos, hogy a pasztell készítésekor a modellnek érzelmileg rabja volt. Itt nem csak Ticharich

Zdenka arcmását látjuk, hanem Rippl-Rónainak a mûvészi nyelv eszközeivel megvallott -

talán csak az ihletettség pillanataiban tartó - mély érzelmi kötôdését is. A Ticharich Zdenka

pasztellkép egy érzelmektôl és intellektualitástól átfûtött ismeretség emléke.

Bernáth Mária

Angelo (Funk Pál): Ticharich Zdenka portréja, 1930 körül,

fénykép, magántulajdon

234

K I E S E L B A C H G A L É R I A


136


137

137 ■ FÉNYES ADOLF (1867–1945)

KALAPOS FÉRFI, 1908

MAN WITH A HAT, 1908

64 × 50 cm

Olaj, karton | Oil on cardboard

Jelezve balra fent | Signed upper left: Fényes A. 1908

236

K I E S E L B A C H G A L É R I A


138

138 ■ RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (1861–1927)

HÖLGY SÁRGA NYAKLÁNCCAL, 1920 KÖRÜL

LADY WITH A YELLOW NECKLACE, c. 1920

48 × 40 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelzés nélkül | Unsigned

Hátoldalon | Reverse: A Gróf Almássy-Teleki Éva Mûvészeti Intézet (volt Ernst Múzeum) kiállítási raglapja.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Bedô Rudolf gyûjteményében

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Bernáth Aurél ujabb képeinek és Rippl-Rónai József (1861–1927) válogatott mûveinek kiállítása. Gróf Almássy-Teleki Éva

Mûvészeti Intézete (volt Ernst Múzeum), Budapest, 1942. január–február. (164. Nôi fej)

REPRODUKÁLVA | REPRODUCED

- Szenvedély és tudás. Bedô Rudolf mûgyûjteménye. Szerk. Molnos Péter. Budapest, Kieselbach Galéria, 2009. 317.

K I E S E L B A C H G A L É R I A 237


139 ■ BERNÁTH AURÉL (1895–1982)

KORCSOLYÁZÓK A SZÉNA TÉREN, 1935

SKATERS AT SZÉNA SQUARE, 1935

72 × 91,5 cm

Pasztell, papír | Pastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: BA

Életmûkatalógus-szám: 1935/5.

PROVENIENCIA | PROVENANCE

- Egykor Weber Miklós gyûjteményében.

KIÁLLÍTVA | EXHIBITED

- Bernáth Aurél festômûvész gyûjteményes kiállítása, Budapest, Fränkel Szalon, 1935.

november 3–27. 19. sz.

IRODALOM | BIBLIOGRAPHY

- Kállai Ernô: Bernáth Aurél újabb képei, In: Bernáth Aurél festômûvész gyûjteményes

kiállításának katalógusa, Budapest, Fränkel Szalon, 1935, 1–6.

- Ybl Ervin: Bernáth Aurél festményei, Budapesti Hírlap, 1935. november 3. 21.

- (–f. j.) [Fóthy János]: Bernáth Aurél kiállítása, Pesti Hírlap, 1935. november 3. 18.

- K. A. [Kárpáti Aurél]: Bernáth Aurél kiállítása, Pesti Napló, 1935. november 3. 18.

Rippl-Rónai József: Korcsolyázók, 1905 körül

238

K I E S E L B A C H G A L É R I A


139


140 ■ EGRY JÓZSEF (1883–1951)

BADACSONY, VITORLÁS A BALATONON, 1935 KÖRÜL

BADACSONY, SAILING BOAT ON LAKE BALATON, c. 1935

68 × 104 cm

Olajpasztell, papír | Oilpastell on paper

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Egry József Badacsony

240

K I E S E L B A C H G A L É R I A


140


141 ■ ORSZÁG LILI (1926–1978)

KOMPOZÍCIÓ SÁRGÁKKAL, 1960 KÖRÜL

COMPOSITION WITH YELLOW, c.1960

40 × 25,5 cm

Olaj, farost | Oil on fibre board

Jelezve jobbra lent | Signed lower right: Ország

Ország Lili: Aranyváros, 1960. magántulajdon

242

K I E S E L B A C H G A L É R I A


141


S Z E R Z Ô K A B C S O R R E N D B E N

Aba-Novák Vilmos ...........................................................................................53, 54, 121

Alt, Jakob...............................................................................................................................4

Ámos Imre ...................................................................................................................76, 77

Anna Margit.........................................................................................................78, 79, 80

Balla Béla .........................................................................................................................116

Barcsay Jenô.................................................................................................81, 82, 83, 84

Batthyány Gyula..........................................................................................35, 36, 63, 64

Berény Róbert .....................................................................................................21, 22, 69

Bernáth Aurél..................................................................................................................139

Bihari Sándor.....................................................................................................................10

Boromisza Tibor..............................................................................................................114

Bortnyik Sándor ......................................................................................................85, 119

Brodszky Sándor.............................................................................................................5, 6

Csernus Tibor.....................................................................................................................86

Czigány Dezsô.................................................................................................................109

Czóbel Béla ..............................................................................48, 49, 70, 133, 134, 135

Dénes Valéria ..................................................................................................................118

Derkovits Gyula.................................................................................................................43

Duray Tibor.........................................................................................................................56

Egry József.........................................................................................................44, 65, 140

Fényes Adolf....................................................................................................................137

Ferenczy Károly.................................................................................................................12

Ferentzy Márta ...............................................................................................................111

Gulácsy Lajos ..................................................................................................................105

Hajnal János ...............................................................................................................95, 96

Istókovits Kálmán ................................................................................57, 58, 59, 60, 61

Iványi Grünwald Béla..............................................................13, 45, 46, 47, 112, 115

Jándi Dávid..................................................................................................................51, 52

Kádár Béla ..........................................................................................................................62

Karlovszky Bertalan.......................................................................................................104

Kernstok Károly..........................................................................................................20, 75

Klie Zoltán........................................................................................................................130

Kontuly Béla ......................................................................................................................55

Korb Erzsébet.....................................................................................................................40

Korga György.....................................................................................................................87

Kovásznai György .......................................................................................91, 92, 93, 94

Kövér Gyula........................................................................................................................15

Krizsán János.....................................................................................................................50

Lakatos Artúr...................................................................................................................108

Lossonczy Tamás ..............................................................................................................89

Id. Markó Károly..................................................................................................................2

Márffy Ödön...............................................................................................16, 71, 72, 120

Mednyánszky László .........................................................................100, 101, 102, 103

Moholy Nagy László ........................................................................................................28

Molnár József ......................................................................................................................8

Mulasics László .................................................................................................................90

Nádler Róbert ......................................................................................................................7

Orbán Dezsô.......................................................................................................................17

Ország Lili.........................................................................................................................141

Pechán József .................................................................................................................110

Perlrott Csaba Vilmos ..................................................................18, 23, 24, 25, 26, 27

Poll Hugó ............................................................................................................................14

Pór Bertalan.......................................................................................................................74

Rátz Péter.........................................................................................................................117

Rippl-Rónai József.................................................................................37, 38, 136, 138

Román György ..................................................................................................................88

Scheiber Hugó........................................................29, 66, 67, 68, 122, 123, 128, 129

Schönberger Armand....................................................................................................131

Schubert Ernô .................................................................................................................132

Sher-gil, Amrita ................................................................................................................41

Skuteczky Döme..................................................................................................................9

Szabó István ........................................................................................................97, 98, 99

Székesfôvárosi Iparrajziskola tanárainak alkotása...............................................106

Szigeti Jenô .....................................................................................................................113

Szinyei Merse Pál .............................................................................................................11

Szônyi István ..............................................................................................................39, 42

Than Mór...............................................................................................................................3

Tiepolo, Giovanni Domenico............................................................................................1

Tihanyi Lajos ...............................................................................................................19, 73

Uitz Béla...............................................................................................124, 125, 126, 127

Vaszary János ..............................................................................30, 31, 32, 33, 34, 107

...................................................................................................................................................

244

K I E S E L B A C H G A L É R I A


K I E S E L B A C H

K Ö N Y V E K

KIESELBACH GYÛJTEMÉNY

Magyar Festészet 1900-1945,

Budapest, 1996

HUNGARIAN MODERNISM 1990-1945

Selection from the Kieselbach Collection,

Budapest, 1996

HUNGARIAN MODERNISM 1990-1950

Selection from the Kieselbach

Collection, Budapest, 1999

MODERN MAGYAR FESTÉSZET

1892-1919, Budapest, 2003

MODERN HUNGARIAN PAINTING

1892-1919, Budapest, 2003

MODERN MAGYAR FESTÉSZET

1919-1964, Budapest, 2004

MODERN HUNGARIAN PAINTING

1919-1964, Budapest, 2004

MAGYAR MÛVÉSZET 1900-1950

Radnai-gyûjtemény, Budapest, 2005

A MAGYAR FORRADALOM 1956

NAPLÓ, Budapest, 2006

BUDAPEST ÁTMENETI EMLÉKKÖNYV

Budapest, 2006

MAGYAR ZENE ÉS KÉP, Budapest, 2007

BATTHYÁNY,

Budapest, 2007

WARMING UP, Budapest, 2008

DIE MODERNE IN DER

UNGARISCHEN MALEREI, 1892-1919,

Berlin, 2008

DIE MODERNE IN DER

UNGARISCHEN MALEREI, 1919-1964,

Berlin, 2008

DERKOVITS, Szemben a világgal

Budapest, 2008


IDÔRÔL IDÔRE 1985,

Budapest, 2008

ERDÉLY NÉPI KERÁMIA MÛVÉSZETE,

Budapest, 2008

„Cigány méltósággal" BALÁZS JÁNOS,

Budapest, 2009

CSONTVÁRY, Legendák fogságában

Budapest, 2009

AZ EUFÓRIA ÉVEI

YEARS OF EUPHORIA

1988 – 1990

KIESELBACH

A

TAMÁS KÖNYVE, Budapest, 2009

HOLICS, TATA ÉS BUDA

KERÁMIAMÛVÉSZETE,

Budapest, 2009

Szenvedély és tudás,

BEDÔ RUDOLF MÛGYÛJTEMÉNYE,

Budapest, 2010

AZ EUFÓRIA ÉVEI, 1988–1990,

Budapest, 2011

AZ ALFÖLD NÉPI KERÁMIAMÛVÉSZETE,

Budapest, 2011

A HABÁNOK KERÁMIAMÛVÉSZETE,

Budapest, 2012


N Y E R J E V I S S Z A B Ô R E R A G Y O G Á S Á T , S U G Á R Z Ó F I A T A L S Á G Á T S E B É S Z E T I B E A V A T K O Z Á S É S B O T O X N É L K Ü L !

E X K L U Z Í V K Ö R N Y E Z E T B E N S Z É P Ü L H E T , T U D O M Á N Y O S A N B I Z O N Y Í T O T T A L A P O K O N

JÖJJÖN EL AZ ISTENHEGYI MAGÁNKLINIKÁRA, A NIKO SZÉPSÉGSZALONBA

ÉS PRÓBÁLJA KI PROFESSZIONÁLIS ANTI-AGING KEZELÉSÜNKET.

A KLEANTHOUS SONO BEAUTY LIFTING KÚRÁJA

EGY 6 ALKALOMBÓL ÁLLÓ, BÔRFIATALÍTÓ, KOZMETIKAI KEZELÉSSOROZAT

AZ ARC, A NYAK, A DEKOLTÁZS, VALAMINT A KEZEK SZÁMÁRA.

A CELL SUPPORTING MOLEKULÁK, A BIOREZONANCIA ÉS A FÉNYTERÁPIA HATÁSÁRA BÔRE FESZESEBB,

ÉLETTEL TELIBB LESZ HOSSZÚ HÓNAPOKON ÁT!

A K I E S E L B A C H G A L É R I A P A R T N E R E I 1 5 % K E D V E Z M É N N Y E L V E H E T I K I G É N Y B E K L E A N T H O U S K E Z E L É S E I N K E T A N I K O S Z É P S É G S Z A L O N B A N !

V Á R J U K S Z E R E T E T T E L !

E L É R H E T Ô S É G :

T E L . : + 3 6 3 0 6 3 6 0 1 0 5

I S T E N H E G Y I M A G Á N K L I N I K A - N I K O S Z É P S É G S Z A L O N

1 1 2 6 B U D A P E S T , I S T E N H E G Y I Ú T 2 9 - 3 1 .

W W W . N I K O S Z A L O N . H U


Fizessen elő az Artmagazinra!

ismeretlen életművek, művészportrék, artanzix, kiállításajánlók, festősorsok, hamisítványok, fotótörténet,

műkereskedelmi kilátások, gyűjtemények, képek és hátoldaluk, könyvajánlók, élménybeszámolók és tanulmányok

előfi zetés: 5400 Ft / 6 szám | www.artmagazin.hu | blog.artmagazin.hu | művészetről színesen

Birkás Ákos

Mélyi József

Fáy Miklós

Dékei Kriszta

Fehér Ildikó

Vécsey Axel

Barki Gergely

Winkler Nóra

Topor Tünde

Einspach Gábor

Gosztonyi Ferenc

Bakos Katalin

Tokai Gábor

Hernádi Miklós

Martos Gábor

P. Szűcs Julianna

Rockenbauer Zoltán

Gergely Mariann

Révész Emese

Szikra Renáta

Jósvai Péter

Mórocz Csaba

Kovács Ágnes

Andreas Gursky

Ferenczy Károly

William Kentridge

Cézanne

Manet

Hatvany Ferenc

Moholy-Nagy László

Pipilotti Rist

Gertrud Stein

Nyolcak

Luca Signorelli

Molnár Farkas

Medgyes László

Pulszky Károly

Nemes Marcell

Markó Károly

André Kertész

Ai Weiwei

Carla Black

Mednyánszky László

Kemény György

Hans Makart

Gerevich Tibor

Daniel Spoerri

Lakner Antal


Rippl-Rónai József: Narancsos csendélet, 1910 körül

UNIQA Biztosító Zrt.

1134 Budapest, Róbert Károly krt. 70-74.

Tel.: 1/2386-005 - Fax: 1/2386-010 - www.uniqa.hu


www.kieselbach.hu

Similar magazines