Katalógus letöltése - Kieselbach

festett. Tudjuk, hogy párizsi, Lucien Simon iskolájában folytatott tanulmányai idôszakában
festôtársaival rendszeresen járt ki a vincennes-i erdôbe plein air tanulmányokat folytatni.
A késôbbiekben a plein air festészet elveit elhagyta, a tájak struktúrájának felfedezésekor
már nem ezt a módszert alkalmazta. Magyarországon festett képei közül elôször a Kertben
címûn jelenik meg a vékony fa mint domináns motívum. Keserü Katalin interpretációjában:
„A kép elôterében csak egy csupaszon elhajló vékony fa, a háttér lombos fákkal és
a házacskával tömören lezárt. Csalogató és fojtogató, ismerôs és titokzatos, idegen
a helyszín, mint a mesebeli mézeskalácsház. Ha a kertet enteriôrnek, ezt pedig a belsô világ
képének tekintjük, vággyal, magánnyal, félelemmel és reménnyel, fájdalommal –
kiszolgáltatottsággal szembesülünk. […] A fa kultúrákon átnyúló jelentései (mint /keleti/
életfa vagy /nyugati/ személyiség-szimbólum: Van Gogh önmagát prezentáló fái vagy
Csontváry egyetemes létélményt megjelenítô cédrusai) egy tôröl fakadnak. […]
Ez a személyes létélmény jelentôségében (és képi megjelenését tekintve) a magányos
krisztusi szenvedéshez mérhetô, miközben tudomása van a hétköznapi, a sorsba beletörôdô
létrôl is.” A nyugati festészetben számos olyan mûvész volt, aki a fa motívumot, az
egyetemes létélmény és sérülékeny individuum kettôségében mutatta be. Cézanne kemény
struktúrákban kényszerített tájképei mellett a korai fauve-ok csoportjához tartozó André
Derain megszelídülô színvilágú képein jelennek meg visszafogott hangulatot ábrázoló
mediterrán hangulatú erdôk. Derain fauve-os színorgiája már lenyugodott, a sötét,
melankolikus színárnyalatok a festmény gondolati mélységének megalapozója.
Paul Cézanne és André Derain munkásságát Amrita alaposan megismerhette párizsi
tanulmányainak évei alatt. Az Amrita Sher-Gil kortársaként dolgozó amerikai festônô,
Georgia O’Keeffe munkásságában párhuzamos példaként jelennek meg szinte azonos fa
és erdô motívumok. A több irányba hajló, elágazó fák, az erdôvé összehajló fenyôk
ugyanolyan titokzatos jelentést és egzisztenciális félelmet hordoznak az Új Mexikóba
költözött festônô munkáin. O’Keeffe festészeti megoldásai nagyon hasonlóak Amritáéhoz,
hiszen a lágy színátmeneteket lazúros felületkezeléssel oldja meg, e mellett pedig
dominálnak a nagy, egybefüggô színfelületetek.
A Magyarországról elszármazott, Franciaországban tanult Amrita Sher-Gil esete különleges,
hiszen családi kapcsolatai révén azonosulni tudott India világával és kultúrájával,
így festményei tanulságul szolgálnak a kultúrák közötti átjárhatóságról és az azokkal való
azonosulás lehetôségeirôl. Ha figyelembe vesszük, hogy a másik „szubkontinens”,
Dél-Amerika modernista festônôje, Frida Kahlo családi gyökerei is a századforduló Közép-
Európájába vezetnek vissza, akkor újra igazolva látjuk azt, hogy Európa ezen régiója sok
fontos – a világ távoli pontjaira elszármazó - alkotó kulturális identitásához, mûvészetük
kialakulásához biztosított termékeny táptalajt.
Tóth Károly
André Derain: Erdô Sausset-les-Pins-nél, 1913.
Statens Museum for Kunst, Koppenhága
Georgia O'Keeffe: Szürke fa (Juharfa), 1925.
The Metropolitan Museum of Art, New York
Georgia O'Keeffe: Három szürke fatörzs, 1946.
Brooklyn Museum of Art, New York
K I E S E L B A C H G A L É R I A 91