Zardán, a zsarnok - MEK

1. fejezet
A számok hatalmában
Később, amikor önéletrajzaikat megírják, vagy még inkább költőkkel, fizetett bértollnokokkal
magasztaltatják magukat a zsarnokok, olyankor általában szépíteni próbálják tetteiket, elrejteni
a sok mocskot és vért, amin keresztülgázoltak, hogy elérjék a trón magasát, s beléülve
végigtekinthessenek az igába hajtottak alázatosan lehajtott fején. Indítékaikat is jónak, nemesnek
igyekeznek feltüntetni. Néha önmagukat is meggyőzik arról, hogy mindenkinek csak jobb
úgy, hogy épp ők azok, akiknek a csaknem isteni hatalom a kezükbe adatott. Előfordul, hogy
nemcsak önmagukat győzik meg, de a leigázottak népének tömegeit is. Egyedül a későbbi
korok elfogulatlan történészeit nagyon nehéz meggyőzni utólagos igazolással, mert rajtuk már
nincs hatalma a rég elporladt zsarnoknak, akinek nem nyúlhat ki a sírból elfonnyadt karja,
hogy őt is, mint oly sok neki nem tetszőt, lenyakazza.
Így hitték ezt Zardánról is, hogy csak szépíteni akarja indokait, csak tetszetős magyarázatot
próbál adni, mi ösztökélte a hatalomra, amikor öregkorában azt mondta, hogy benne igazából
sosem buzgott a hatalomvágy, mindössze azért tett mindent, mert nagyon szerette a matematikát.
Ő – így mondta – nem annyira uralkodni akart az emberek felett, pusztán érvényt
szeretett volna szerezni a számok igazának!
Senki nem hitt neki, de ellentmondani sem mertek. Szavait feljegyezték a krónikákba
kommentár nélkül.
Zardán pedig igazat mondott. Vén, de töretlen akaratú aggastyánként is világosan emlékezett
arra a napra, amikor először szembesült a döbbenetes valósággal...
Tizenkét esztendős volt, és éppen tanult. Tanítójától, a furcsa, titokzatos Fulliótól eddigre már
nagyon szépen megtanult olvasni, természetesen írni is, olyannyira, hogy maga is minden
szabadidejében csak a régi történeteket bújta. Bár szabadideje igazán kevés akadt. A számok
tudományát is egészen tűrhetően elsajátította, még akkor sem esett kétségbe, amikor olyan
iszonyatos példákkal tette próbára a tudását Fullió, hogy például mennyi 34567.028 osztva
1245.976-tal. 1 Pedig nem sokan éltek az Istenek Völgyében olyanok, akik akár csak az egész
számokkal való osztást gond nélkül meg tudták oldani, hát még ha törtet kellett törttel osztani!
Még az összeadást és a kivonást is inkább csak a papok tudták, a néhány – nagyon kevés –
mérnök, s legfőképpen a pénzváltók, akik ebből éltek. Sok kereskedő is tudta e két műveletet,
de már közöttük némelyek inkább írnokokat fizettek meg a szolgálataikért.
Mindössze tizenkét esztendősen a kis Zardán tehát kifejezetten tudós embernek mondhatta
magát, legalábbis a matematikát illetően, hála érte Fulliónak. Ám azon a bizonyos napon,
mely eldöntötte a sorsát, nem matematikával foglalkozott mégsem, hanem a világ népeivel.
Úgy is mondhatjuk: történelemórája volt.
Fullió utasítására először is térképvázlatot kellett rajzolnia a völgyükről a homokba. Zardán
megtette, eléggé pontosan ahhoz, hogy Fullió megdicsérje. A térképen szerepelt nemcsak a
völgyközépi nagy Tink tó, de a környező hegyekről beléömlő nagy folyók is mind, az Arcil
folyó zuhatagjai is, és Zardán hibátlanul meg tudta mutatni a Tink tó két nagy félszigetét is: az
Éon félszigetet, és az Orr-félszigetet.
1 Az eredmény 27.7429324481370427680789999165313
4