LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

„A verekedésekből csak akkor lesz ügy, ha valakit tényleg nagyon megvernek.
Kisebb dolgokért nem nagyon, főleg ha tudják, hogy jogos volt.”
„A legutóbbi Hajnis esetnél például nem kaptunk büntetést, mert megérdemelte.
És ezt a nevelők is tudták.”
Az interjúalanyok közül elsősorban a lányok, illetve néhány fiú beszélt arról,
hogy milyen típusú bántalmazást kellett korábban elszenvedniük, és
kitől. Tipikusan a legközelebbi családtagok (apa, anya, testvérek), illetve a
párkapcsolati partnerek azok, akik az egyoldalú fizikai erőszak eszközeit
alkalmazták az interjúalanyok életében. Csak ezután következtek a kortárs
kapcsolatokból származó bántalmazók, azonban itt már jellemzően
kölcsönös volt az erőszak, és egy folyamatba ágyazódott.
Mint a fentiekből látható, a megkérdezetteknél igen fiatal korban, igen
mereven rögzült a fizikai erőszak szerepe. Egyrészt mint a szülő feszültségének
levezetése, kommunikációs eszköz, amivel kifejezi, hogy elégedetlen
a helyzettel, és eszköztelen a megoldásban.
A kutatás arra hívta fel a figyelmünket, hogy amennyiben az áldozattá
válással kapcsolatban születik képzési program ezen populáció számára,
annak mindenképpen tartalmaznia kell tolerancia-növelő és konfliktuskezelési
módszereket.
A nevelőkkel készült mélyinterjúk feldolgozása
A kutatási program során a három helyszínen a növendékek mellett a velük
dolgozó nevelőkkel is születtek mélyinterjúk, szám szerint tíz darab.
Az interjúkban arra kerestük a választ, hogy a növendékekkel napi
kapcsolatban lévő nevelők milyen szakmai ismeretekkel és attitűddel rendelkeznek
általában, illetve speciálisan a devianciák és az áldozattá válás
megelőzésének vonatkozásában.
A nevelők a saját helyzetükkel kapcsolatban többször hangsúlyozták a
szakmai támogatórendszer hiányát, az egységes szakmai stáb működésének
diszfunkcióit, a továbbképzési lehetőségek és az ő területükre vonatkozó
újdonságok megismerésének nehézségeit.
Elhangzott kritikaként egy nevelőtől, hogy „mindenki másként értelmezi
a lefektetett szabályokat, illetve a szabályok betartatásával is
vannak gondok. Tehát nem működik zökkenőmentesen maga a csapatmunka.
Persze ezen lehet és kell is változtatni, javítani.” Ez a behozott
szempont azért nagyon jelentős, mert a növendékek éppen azzal, következetlenséggel,
a kijátszható bizonytalan szabályokkal találkoznak,
melyek az egész addigi életükre, vérszerinti vagy nevelői kötelékeikre
jellemzőek voltak, így semmilyen stabil igazodási pont nem alakult ki
az életükben, és az így működő szakmai stáb nem is korrigálja ezt a
rossz beidegződést.
125