LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

tiszteletét egyre több felnőtt is előnyben részesítette. Baltazár kétségbeesett
intézkedésekhez folyamodott, például megtiltotta, hogy a hitoktató a szünidőben
is foglalkozzék az ifjúsággal. 1944 márciusában fegyelmi eljárás is
indult Remete ellen. A március 19-i német megszállás azonban más irányba
terelte az ügyet.
2. A zsidó származású Remete: embermentő vagy áldozat?
1944 májusa körül mintegy 5.000 zsidót zsúfoltak össze a jolsvai pajtákban
és istállókban. Innen deportálták őket a még maradék jolsvai zsidóval
együtt. (1942 és 1944 között 207 személyt már elhurcoltak Jolsváról.)
Remete ekkor többeket kimentett a transzportból. A front után akadt,
aki szerette volna háláját kifejezni, de mint tudjuk, erre már nem nyílt
lehetősége.
Remete egy máig ismeretlen barátjához, bizonyos „Sándor bátyámhoz”
intézett 1944. június 15-én keltezett leveléből látjuk, hogy saját tragikus
helyzetét is felmérte:
„…ha a jövőmről beszélek, akkor a consecutio temporum futurum perfectumot
parancsol…Most kell beadnom származási irataimat a püspöki hivatalon
keresztül a minisztériumba és tudom, hogy ennek következménye a legjobb
esetben az lesz, hogy nyugdíjaznak. Nehéz a gondolatba beletörődnöm,
hogy eddigi munkámat abba kell hagynom. Lehet, hogy egyházam, szélső
jobboldali egyházam, juttat nekem könyörületből valami segédlelkészi állást,
de ezt nem tartom valószínűnek. Bekerülök én is hamarosan a karszalagosok
sorába. Ezt is úgy fogom tekinteni, mint Isten akaratát…A püspök urat már
nem tudom semmire sem kérni. Téged kérlek, kedves Sándor Bátyám…” 10
Remete ekkoriban már családjától távol élt Jolsván. Várandós feleségét
és három kislányát jóval korábban biztonságba helyezte Balassagyarmat
közelében. Zsidó származásáról a jolsvaiak mit sem tudtak. Amikor azonban
Remete édesanyját Jolsvára hozatta, hogy elrejtse őt, ismertté váltak
a lelkész gyökerei. Remete édesanyjára ugyanis röviddel Jolsvára érkezése
után feltűzették a sárga csillagot és elhurcolták. A magára maradt
lelkészt több jóakarója figyelmeztette: hagyja el Jolsvát, meneküljön. Remete
azonban bandája mellett maradt, noha tudhatta, hogy a kisváros
Rédey, Az elfelejtett, 64-65.
Remete László 1944. május 11-én kelt levelében Túróczy Zoltán püspökhöz fordul a zsidótörvények
alóli mentesség tárgyában. Püspöke május 15-i leveléből értesül a következőkről:
„…a keresztyén vallásfelekezetek lelkészei csupán a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló
1240/1944. ME. Sz. rendelet 1. § -ában, továbbá a zsidók élelmiszer ellátása szabályozása tárgyában
kibocsátott 108.500/1944. KM. Sz. rendeletben foglalt rendelkezés alól mentesek.” (Evangélikus
Országos Levéltár: Tiszai Evangélikus Egyházkerület Levéltára, I/6., Jolsva)
10
Rédey, Az elfelejtett, 58.
132