LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

tartotta, hogy a számos szövegváltozat közül megállapítsa a „textus receptust”,
s mint ilyet szövegkritikai módszerekkel közkincsé tegye. Ennek a
munkájának köszönhetően fogott hozzá a mérvadó szöveg kommentálásához,
amellyel hosszú időre útmutatást adott a további értelmezéseknek.
Manapság aki a Széfer Jecírá üzenetének és alkalmazásának ösvényére lép,
nem kerülheti meg az ő véleményének a figyelembevételét!
Az általa szerkeszett szöveget úgy is tekinthetjük, mint a leghitelesebb
ókori változatot, hiszen ő is tudta, hogy az exegetika és hermeneutika ősi
szabálya szerint az a szövegváltozat a leghitelesebb, amelyik a legtömörebb
és legnehezebben érthető − hiszen minden későbbi változat már bővit és
értelmez, s ezáltal hosszabban és világosabban próbál fogalmazni. Szaadjá
fenti módszerével emendálta az archaikus szöveget, de allegórikus 13 kommentárjával
egyuttal érthetöbbé is tette. Scholemmel ellentétben 14 − aki csak
történésze volt a kabbalának, de nem művelője, s ezért kivülről szemlélte
– Szaadjá a kabbala hagyományát ápolta és továbbfejlesztette. Számos alkalommal
nyelvfilozófiai 15 kérdések is felismerhetőek magyarázataiban.
A fentiek fényében joggal feltételezhetjük, hogy Szaadjá mindezt csak
úgy tehette meg sikerrel, ha maga is a kabbala hívéül szegődött…
Ebben a kontextusban vizsgálva Szaadjá misztikáját, azt kell mondanunk,
hogy korának legnagyobb kabbalistájaként tisztelhetjük!
lékeztet a Rövid változatra, azonban a szerkezeti felosztásban jelentős eltérések mutatkoznak.
Általánosságban elmondható, hogy az Ári változat az egyetlen, mely megegyezik a Zóhárban
foglaltakkal. De még e változatnak is számos variációja létezett, a végleges szöveget pedig a Gra
(Elijáhú rabbi, Vilna gáónja) készítette el a XVIII. században. Ezt az úgynevezett Gra-Ári vagy
egyszerűen csak Gra változatként ismerjük. A Széfer Jecírának tehát négy fontosabb változata
ismeretes, ezek pedig a következők: Rövid változat, Hosszú változat, Szaadjá változat, Gra változat.
Vö. Ramak, Commentary on Sefer Yetzirah 1:13 (Jeruzsálem, 8° 2646:2 kézirat) 10b. old.,
Vö.: G. Scholem, Kitvey Yad BaKabbalah (Jeruzsálem, 1930) 93. old. Lásd még Pardes Rimonim
21:16. Bevezetés a Sefer DeTzeniutaról írott Perush HaGra-ba (Vilna, 1843) iv. oldal. Az Ári-féle
változathoz hasonlóan a Gra tíz változatot használt, kijavítva eközben a nyomtatott kiadásban
megjelent bizonyos hibákat. Kaplan, Aryeh: Széfer Jecírá. Az Alkotás könyve. Stratégiakutató
Intézet, 2006. 23-24.
13
„Szaadjá mégis felállít egy kánont, miszerint négy esetben jogos elhagyni az Írás egyszerű,
szószerinti értelmét, és menedéket keresni a héber nyelvhasználaton alapuló metafizikai értelmezésben.
Ez pedig akkor történhet, ha az Írás valamely helyének szószerinti jelentése ellentmondásban
állna vagy az érzéki észleléssel, vagy az észismerettel, vagy az Írás valamely más helyével,
vagy – végezetül – a hagyomány tanításával. Ehhez a nézethez, akárcsak szinte valamennyi zsidó
vallásfilozófus, Maimonidész is csatlakozik.” Vö. Emunót, Bevezetés, 10. p, V, 93, VII, 109, Jób-kommentár
(Śuvres complčtes B. V, Paris 1899), Bevezetés, 7. p. Guttmann-Husik-Scheiber: Zsidó
filozófia. Logos Kiadó, 1995. 85.
14
„A kabbala azt állítja, hogy az igazságnak van hagyománya, és ez a hagyomány továbbadható.
Ironikus állítás, hiszen az igazság, amelyről itt szó van, mindenek nevezhető, csak továbbadhatónak
nem..” Scholem, Gershom: A kabbala az európai szellemtörténetben Atlantisz, 1995., II. 171.
15
„Istent azért kell több attributummal leírni, mert az emberi nyelvben nem létezik, egy
mindegyiket leíró szó.” Encyclopaedia Judaica, Jerusalem, 1972. Vol. 13. 432.
14