LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

lehet. A fennálló rendet megőrizni szándékozó Menenius Agrippa-féle
konzervatív irányú érvelés csupán irányában, de nem gondolkodásmódjában
tér el azoknak a progresszív személyeknek a felfogásától, akik szerint
a szakértők által világosan felismert és objektívnek tartott természetitársadalmi
törvények szerint kellene berendezni és működtetni a társadalmat
és iskoláját, hogy jól menjenek a dolgok.
Az organikus társadalomfelfogás különösen népszerű ága szerint az
egyén fejlődése megváltoztathatatlan természeti, biológiai törvények
szerint rendeződik, s csupán e törvények felismerése és szakszerű alkalmazása
hozza a várt eredményt. A társadalomirányításban, a pedagógiában,
a gyermekvédelemben, a pályaválasztásban az alkalmazott pszichológia
vagy például Jászi körének felfogásában a szociológia (Gyurgyák,
2007:167) képes ilyen jelleget felvenni. Nem a társadalomtudomány, hanem
a természettudomány logikáját követik e felfogás képviselői, s úgy
tesznek, mintha a társadalmi valóságra – az ember, a gyermek lélektani
működésére – vonatkozó tudatuk nem e valóság része volna. Azt a képzetet
keltik, hogy az így felfogott lélektani vagy társadalmi mechanizmusok
köre voltaképpen olyan természeti valóság, amelytől független a kutató
tudata. Holott: dehogy, csak éppen a normatív mozzanatot takarják el,
ami gyakran a társadalmat, az embert, az iskolát tudatosan átformáló
mérnöki attitűddel azonos.
Nagy László például a Háború és a gyermek lelke című munkájában
(Nagy L., 1915) az önkitöltős kérdőívek feldolgozása alapján azt mondta
ki, hogy a háborúról vallott magyar szempontú helyes nézetek életkor
szerinti kifejeződési formái alkotják a gyermek erkölcsi fejlődésének természettől
adott állomásait. A kisebbek és a nagyobbak másképpen fejezik
ki írásban, rajzban véleményüket a jó és a rossz küzdelméről. Nos, a
gyermeki vélemények megformálásában mutatkozó különbségben látja
megragadni a gyermektanulmányozó Nagy László a gyermek objektív
törvények által vezérelt erkölcsi fejlődését. Tehát, ami a vélekedéseket, nézetkülönbségeket
elemző közvélemény-kutató számára a függő, az Nagy
László számára a független változó. Márpedig a változó megválasztása
nem a gyermek biológiai fejlődésének természetéből, hanem a kutatást
végző személy szemléletétől függ, hiszen maga is része annak a társadalomnak,
amelyet vizsgál.
Kétségtelen, hogy a pedagógiai gondolkodás jobbító szándéka sokszor
erősebb, mint a tények számbavétele. Tanulságos, hogy Nagy László
után bő ötven évvel később, a szocializmus építésének első évtizedeiben
az erkölcsi fejlődés vélt lélektani törvényszerűségeire építkezve készült el
a valamennyi iskola számára kötelező Nevelési terv. (Nevelési terv, 1960)
Voltaképpen az alkalmazott lélektan egy termékével állunk szemben. A
háborús erkölcs tartalma éppen úgy axiomatikus Nagy László szemében,
237