LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

a baráti körben, majd fiútestvéreim is születtek, sokat játszottunk fiús dolgokat:
fociztunk, labdajátékokat játszottunk… és imádtuk az autókat.” (F.
R., 1989)
Mindezt nem jelenti, hogy akár egy családon belül is ne lett volna generációs
váltás. Azok az általános tendenciák, amelyek a nem cigány
családokat is átformálták, bár időeltolódásokkal, a cigánycsaládokat is
érintve hasonlóképp hibrid családi kultúrákat eredményeztek. Így például
nem egy családban a ma fiatalabb korosztályt távol tartották a napi
problémáktól, és máskülönben is megtörtént a szülői és a gyerekvilág
különválasztása:
„…ha valami olyan probléma, akkor leülünk, megbeszélgetjük a dolgokat,
szólok a feleségemnek. Megmondom őszintén én a gyerekeket ilyen dolgokba
nem vonom be nagyon. Feleségemmel megbeszéljük a dolgokat, aztán a
gyerekeknek tálalva van… Függetlenül attól, hogy ők már felnőttek. Sőt, a
lány az iskolai végzettség szerint szinte a fejünkre nőtt, de a döntést azt mi
hozzuk, a feleségem a legfőképp. Az asszony a főnök.” (R. B.)
„Ha probléma van, elbeszélgetünk, nem kiabálunk, nem veszekedünk, hanem
leülünk, és akkor megbeszéljük közösen ketten. Mert az ugye nem tartozik a
családra. Gyerekekre, unokákra. Ha valami probléma van nekünk, akkor mi
ketten el tudjuk intézni. Hogy azt nehogy hallja gyerekek, vagy valami. De
hála a Jóistennek, ilyen nincs” (N. A.)
Ami a változásokban különös figyelmet érdemel az, ahogy a más-más történeti
idők jellemző mintái és életformaelemei egymásra lapolódnak, ahogy
például gyerek dologtalansága átcsúszik a gyerekek kímélésének modern
mintájába, ahogy az egykori engedékenység és az elvárások hiánya átfedésbe
kerülnek a permisszív neveléssel és a nem megfogalmazott elvárásokkal,
vagy ahogy a premodern szabadságra és függetlenségre nevelés
találkozik a mai önállóságot célzó nevelési szokásokkal, módszerekkel:
„…a gyerekeknek nem nagyon adtak munkát. Általában a nők húzták az
igát, azok ugye mentek az erdőbe fáért, hozták a hátukon a fát. Sose felejtem
el… A férfiak sem dolgoztak, azok csak voltak… Én a gyerekeket nem is
nagyon „neveltem”. Dolgoztam a tsz-be, traktoros voltam, fölültem a gépre
reggel 6-kor, aztán este hazajöttem 8–9 körül. Az egész dolgot itthon a feleségem
vitte, ő intézett mindent a ház körül… A gyerekek dolga a tanulás
volt.” (R. B.)
A családon belüli változásoknak egyik, az előzőnél tipikusabb fordulata során
a korábbi szocializációt a ma tradicionálisnak nevezett modern család
egyes sajátosságai váltották fel. Azé, amelyben az apa a kenyérkereső család-
60