Molnár Anna Olaszország hozzájárulása a közös ... - Grotius

grotius.hu

Molnár Anna Olaszország hozzájárulása a közös ... - Grotius

Molnár Anna

Olaszország hozzájárulása a közös biztonsághoz

Bevezetés

Az alábbi tanulmány Olaszországnak a nemzetközi missziókban való részvételét vizsgálja,

rámutatva arra, hogy az ország külpolitikai és biztonságpolitikai tevékenysége elsősorban

három fő válságövezetre, Afganisztánra, Libanonra, illetve a Nyugat-Balkánra összpontosít.

Napjainkban a legtöbb olasz katona e három területen vesz részt különböző nemzetközi

békemissziókban. Olaszország a közös biztonságnak tehát nem csupán fogyasztója, hanem

előmozdítója is, mind a NATO-ban, mind pedig az Európai Unióban.

Külpolitika

Az olasz külpolitika második világháború után kialakult hagyományos stratégiai keretét az

európai integráció (EU), az atlantista irányultságú NATO, illetve a Mediterrán térség

államaihoz fűződő bilaterális, valamint a Barcelona-folyamat által uniós keretet is kapott

kapcsolatok adják. Mindezen belül a súlypontok elsősorban az aktuális kormánykoalíciótól

függnek. Az olasz külpolitika három legfontosabb – euroatlanti, közép-európai és mediterrán

– iránya közül napjainkban az utóbbi látszik megerősödni. A barcelonai folyamat elindulását

követően Olaszország a Mediterráneum más meghatározó európai államai mellett igyekezett

valós befolyást gyakorolni a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődését rendkívüli

mértékben befolyásoló térség nemzetközi folyamataira. Ezt az állítást támasztja alá

Olaszországnak a 2006. évi libanoni konfliktus rendezésében játszott meghatározó szerepe

mind a diplomácia, mind pedig a békefenntartás terén.

Az olasz jobbközép és balközép pártok között jelentősebb külpolitikai töréspontot a

Mediterráneum stabilitása szempontjából is kiemelt jelentőséggel bíró, illetve nemzetközi jogi

szempontból sokat vitatott 2003. évi iraki megszállás okozott. Az ún. második öbölháborúban

Silvio Berlusconi második kormánya idején Olaszország az atlantista államokkal együtt részt

vett a hajlandók koalíciójában (Coalition of the Willing). A jobbközép kormányok által

vezetett nyugat-európai államok (pl. Spanyolország), a hagyományosan atlantista

külpolitikájú Nagy-Britannia, illetve az uniós csatlakozás előtt álló kelet-közép-európai

országok (nyolcak) határozottan kiálltak az Amerikai Egyesült Államok inváziós politikája

mellett, ezzel szemben a középbal által kormányzott francia–német koalíció (békepártiak)

ellenezte az iraki rezsim elleni támadást. Az EU-szintjén, illetve az egyes államokon belül

megmutatkozó megosztottságra mutatott rá – számos más kutató és szakértő mellett – Jürgen

Habermas 2004-ben megjelent Megosztott Európa (Der gespaltene Westen) című könyvében.

Habermas hangsúlyozta „Az Egyesült Államok nemzetközi jogot nem figyelembe vevő

külpolitikája megosztotta a Nyugatot és marginalizálta az ENSZ-et.” 1 Ez a megosztottság

tehát az olasz belpolitikában is a felszínre került: elsősorban a pacifista szélsőbaloldal, illetve

más kisebb pártok határozottan ellenezték a támadásban való olasz részvételt.

Amint Natalino Ronzitti és Alessandro Colombo 2 rámutatott arra, hogy 2006-ban végleg

elszálltak a közel-keleti konfliktusok (pl. az arab–izraeli konfliktus vagy az iráni

1 Jürgen Habermas: L’Occidente diviso. 2007. Editori Laterza. V. o.

2 . Natalino Ronzitti – Alessandro Colombo (szerk.): L'Italia e la politica internazionale. 2007. Il

Mulino. Bologna. 10–15. o.

1


atomprogram kérdése) rövidtávú feloldhatóságának reményei, így ezt követően Olaszország –

a többi európai-mediterrán államhoz hasonlóan – egy a korábbinál határozottabb külpolitika

megvalósítására kényszerült a térségben. Erre utal, hogy 2006-ban Massimo D’Alema olasz

külügyminiszter véleménye szerint egyre fontosabb, hogy az EU, és benne Olaszország is

képes legyen egységesen és határozottan cselekedi a térség konfliktusainak rendezése

érdekében. 3

A Romano Prodi vezette balközép kormány 2006-os megalakulását követően súlypont

eltolódás figyelhető meg Olaszország külpolitikájában, az ún. atlantitól az Európa-központú

külpolitika felé. Ez nem azt jelenti, hogy korábban Silvio Berlusconi külpolitikájának nem

voltak európai elemei, hiszen Berlusconi Európa-barát javaslatokat is támogatott (pl. az

európai alkotmány megszületését, illetve a minősített többségi szavazás kiterjesztését az EU

külpolitikáját is érintő kérdésekre), azonban a francia–német tengellyel szembehelyezkedve

határozottan támogatta a Bush-adminisztráció 2003-as iraki intervencióját. A nyugat-európai

jobbközép pártok határozottabb USA-barát külpolitikája még a bipoláris nemzetközi rendszer

korszakában alakult ki, mindezt kiegészítette a Berlusconi által képviselt személyes és

nemzeti presztízs maximalizálására való törekvés. Annak ellenére, hogy az iraki

műveletekben olasz részről csupán ún. nem-harcoló alakulatok („béke misszió”) vettek részt,

2005-ben az olasz társadalom többsége (61%-a) már ellenezte az iraki részvételt. Mindezt

figyelembe véve, a 2006-os választások közeledtével, 2005 márciusában Berlusconi

bejelentette az olasz csapatok kivonását. 4 A 2006 decemberi iraki kivonulást elsősorban tehát

az tette szükségessé, hogy az olasz társadalom baloldali szavazói körében jelentős volt az

Amerika- és háborúellenesség (globalizáció-ellenes csoportok, szélsőbal), amelynek tömeges

tiltakozások adtak hangot George Bush látogatása és az ország területén található amerikai

támaszpontok ellen.

Berlusconi Amerika-barát politikájával szemben Prodi balközép kormánya – elsősorban a

pacifista közvélemény által gyakorolt társadalmi nyomás hatására – a korábbi atlantista

külpolitikai irányvonalat legalábbis részben feladni kényszerült. 5 Ebben a kormányzati

ciklusban a multilaterális diplomácia, békés megoldások és az ENSZ szerepének

hangsúlyozása került előtértbe. 6 Hangsúlyozták, hogy csak az ENSZ által támogatott katonai

műveletekben való részvétel lehetséges és a válságkezelésben a diplomácián legyen a

hangsúly. Mindemellett megfigyelhető az arab-barát külpolitika erősödése is. D’Alema,

külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az olasz külpolitika egyik törekvése, hogy a Közel-

Keleten finanszírozókból ‘payers’, aktív szereplők azaz ‘players’ legyenek. Fontosnak tartotta

az EU mediterrán dimenziójának megerősítését. Mindennek érdekében Itália aktív és fontos

szerepet játszott az annapolisi konferencia előkészítésében: elsősorban még több arab állam

részvételét támogatták a konferencián. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a palesztin

kérdés megoldása nélkül elképzelhetetlen a Közel-Kelet stabilitása, illetve a szunnita

államokat bevonva, velük együttműködve kell a kérdést megoldani. A mediterrán térség

3 Intervento del Ministro D'Alema alla Camera dei Deputati sui recenti sviluppi della situazione in

Medio Oriente, 18 Luglio 2006 , Camera dei Deputati. http://foreignpolicy.it/cgibin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2162&sid=17

4 Jason W. Davidson: Italy, In and Out of Iraq: A Vote Seeking Explanation of Berlusconi’s Foreign

Policy. 1 Marzo 2007. 4-9. o. http://www.foreignpolicy.it/cgibin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2732&sid=19

5 . Ettore Greco: La politica estera del governo Prodi. In: Natalino Ronzitti – Alessandro Colombo

(szerk.). 2007. 41–56. o.

6 Discorso di Massimo D'Alema vice presidente del Consiglio dei ministri e ministro degli affari esteri

al Senato della Repubblica, 21 Marzo 200 7, Senato della Repubblica, http://foreignpolicy.it/cgibin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2715&sid=17

2


iztonsága érdekében rendkívül fontos a mindmáig megoldatlan feszültségeket hordozó

Libanon stabilitásának biztosítása. Az iráni katonai célú atomprogrammal szemben az ENSZ

BT határozatában megszabott szankciók alkalmazását tartotta fontosnak. Afganisztánnal

kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ország rendezéséhez az egész térség stabilitása

szükséges. A mediterrán térség biztonsága érdekében fontosnak tartotta Törökország EUcsatlakozását

is. 7

Külpolitikai stratégia

2007-ben, balközép kormány idején a külügyminisztériumon belül létrehozták a Stratégiai

Gondolkodás Csoportját (Gruppo di Riflessione Strategica), amely 2008 elejére elkészítette a

2020 jelentés – a külpolitika választásai (Rapporto 2020. Le scelte di politica estera) című

dokumentumot. A csoport feladata a középtávú külpolitikai célok meghatározása volt. A

független szakértők közreműködésével elkészített stratégiai dokumentum két válságövezetre

helyezte a hangsúlyt, és ezáltal kiemelt fontosságúnak tekintette a Nyugat-Balkán és az ún.

kitágult Mediterráneum (Mediterraneo Allargato) válságainak stabilizálását. A szerzők által

kitágult Mediterráneunak nevezett terület a szoros kapcsolatok és interakciók következtében

magában foglalja a tágabb vagy nagyobb Közel-Keletet (Greater Middle East) 8 térségét is. A

stratégiai dokumentumban hangsúlyozták, hogy az olasz külpolitika fontos feladatának

tekintik a keleti bővítést követően az EU mediterrán dimenziójának megerősítését, ezzel

együtt Törökország csatlakozásának támogatását, illetve a Mediterrán Unió létrehozását. A

középtávú célok megvalósítása érdekében a szabályozott és közös elvekre épülő multilaterális

rendszer támogatására helyezték a hangsúlyt. Fontosnak tartották továbbá Olaszország

nemzetközi szervezeteken (EU, NATO, ENSZ) belüli szerepének megerősítését, és ennek

érdekében határozott külpolitika képviseletét. Ezek a biztonságpolitikai priorotások a –

dokumentum szerint – szorosan összekapcsolódnak az EU intézményi reformjainak

támogatásával, beleértve a közös biztonság- és védelempolitika fejlesztését, illetve az Európai

Védelmi Ügynökség feladatának megerősítését. 9

2008 májusában a jobbközép kormány megválasztását követően Giovanni Gasparini a

Nemzetközi Ügyek Intézetének kutatója hangsúlyozta, hogy az új védelmi miniszter feladata

az ország külföldi misszióinak fenntartása mellet a haderőreform végrehajtása a külső és belső

biztonság megteremtése érdekében. Mindezt az előző kormányéhoz képest kedvezőbb

feltételek mellett, olyan parlamenti környezetben hajthatja végre, amely politikai értelemben

nem széttöredezett, és amelyben nincsenek jelen alapvetően pacifista, háborúellenes kisebb

pártok. 10

7 Enrico Sassoon, Raffaello Matarazzo: Intervista al Ministro degli Esteri. D'Alema: per l'Italia un

ruolo nuovo in Medioriente. 10/12/2007. http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=679

8 Tágabb Közel-Kelet: a kifejezést (Greater Middle East) a G8-ak 2004 nyári csúcstalálkozóján

George W. Bush amerikai elnök vezette be, értve a Marokkótól Afganisztánig terjedő térséget, azaz

szinte az egész iszlám-arab világot – Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. 2007.

Osiris. 2007. 398. o.

9 Marta Dassù e Maurizio Massari (összeállította): Rapporto 2020 - Le scelte di politica estera. Unità

di analisi e di programmazione. Gruppo di riflessione strategica. 2008. 4. o.

http://www.esteri.it/mae/doc/Rapporto2020_SceltePoliticaEstera_090408.pdf.

10 Giovanni Gasparini: Politica estera. Per una nuova politica di difesa. 21/04/2008

http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=805

3


A nagyobb Közel-Keletet

Új kihívások a nemzetközi rendszerben

A 2020 jelentés is hangsúlyozza, hogy a bipoláris nemzetközi rendszer 1989-es szétesése,

illetve a 2001. szeptemberi terrortámadásokat követően egészen új típusú fenyegetések

jelentek meg a Nyugat, és egyben Olaszország számára is. Területi vonatkozását tekintve ezt

követően nem kelet felől, hanem elsősorban dél felől jelentkeznek fenyegető veszélyek és új

kihívások az olasz külpolitika számára. Ez a déli irányultság már nem földrajzi, hanem

biztonságpolitikai értelemben tartalmazza a Nyugat-Balkánt, illetve a tágabb Közel-Keletet –

és így Afganisztánt és Iránt – is magában foglaló kitágult Mediterráneumot. Ezekből a

térségekből érkező fenyegetéseknek földrajzi elhelyezkedéséből következően Olaszország

különösen ki van téve. Mindebből következően ebben a térségben található a nemzetközi

missziókban, műveletekben részt vevő legtöbb olasz katona. Ezek a területek azonban nem

csupán biztonságpolitikai, hanem gazdasági értelemben is rendkívül fontosak Olaszország

számára. A dokumentum rámutat arra, hogy a világban jelentkező problémák és válsággócok

következtében az egyes nemzetek védelempolitikája számára egyre nagyobb szükség van

külföldi missziókban való részvételre.

A 21. században egészen új veszélyek és kihívások jelentkeztek a nemzetközi közösség és

azon belül Olaszország számára is. Ezek egyik fontos eleme, hogy napjainkban a gazdasági,

biztonságpolitikai és energiapolitikai kérdések szorosan összefonódtak, egy-egy válság

kiváltó okaként egyre erősödik a verseny a fogyatkozó erőforrásokért. A válságkezelést

megnehezíti, hogy a nyugati inspirációjú multilaterális nemzetközi rendszer szétfeszülni

látszik, a nemzetközi súlypontok átrendeződnek, mindemellett új regionális és globális

hatalmak felemelkedése várható.

Az egyes államok veszélyérzetét növelik a kiszélesedő vagy annak lehetőségét magában

hordozó nemzetközi fegyveres konfliktusok, a tömegpusztító fegyverek elterjedésével

kapcsolatos információk, egy-egy ellenséges állam megerősödése, az ún. bukott államok,

destabilizált területek (failed states) által keltett bizonytalanságok, illetve a világban egyre

határozottabban jelentkező demográfiai egyensúlytalanságok, amelyek a globális

migrációban, az illegális bevándorlásban, valamint a válságokat követő menekültáradatokban

nyilvánulnak meg. Mindezeket kiegészítik azok a nem államok által kiváltott fenyegetések,

4


amelyeket a nemzetközi bűnözés, nemzetközi terrorizmus jelentenek, illetve a

valószínűsíthetően klímaváltozással együtt járó, de nem közvetlenül ember által okozott

problémák: a természeti katasztrófák.

Mindezen fenyegető veszélyekkel összefüggésben egy 2008-as közvélemény-kutatás szerint

szinte mindegyik válaszadó (90 százalék feletti arány) úgy gondolta, hogy Olaszország

legfontosabb nemzeti érdekei közé az energia ellátás biztosítása, a terrorizmus elleni

küzdelem, illetve az illegális bevándorlás ellenőrzése tartozik. Fontos hangsúlyozni, hogy a

válaszadók a biztonságpolitikaiak mellett egy gazdaságpolitikai szempontot, azaz az olasz

export támogatását is megjelölték, mint kiemelt nemzeti érdeket. 11

Nemzeti érdek

Nemzeti érdek 2008

Az energiaellátás biztosítása 96%

Fejlődő államok megsegítése 89%

Támogatni az olasz exportot 94%

Garantálni Olaszország határainak biztonságát 79%

Az illegális bevándorlás ellenőrzése 90%

Harcolni a terrorizmus ellen 94%

Feltett kérdés: Melyek Olaszország legfontosabb érdekei?

Válasz: nagyon, eléggé, kicsit, egyáltalán nem

A %-ok a nagyon és eléggé arányát mutatják.

Forrás: Fonte: MAE-LAPS (2008). in: Rapporto 2020. 87. p.

Bevándorlás

Olaszország számára napjainkban az egyik legtöbb társadalmi feszültséget okozó – és

közvetlenül megélt – kihívást az illegális bevándorlás növekedése jelenti. Az utóbbi néhány

évtizedben az ország elvándorló országból célország lett. Míg 1860 és 1970 között 30 millió

olasz vándorolt ki, addig 2007-ben 3,4 millió legális (17%-kal több mint 2006-ban), illetve

kb. 650.000 illegális bevándorló tekintette új otthonának Olaszországot. Mindemellett

folyamatosan növekszik a bevándorlók száma (2007-ben 20%-kal), akik elsősorban a már

említett válsággócok, a Balkán és Észak-Afrika felől érkeznek. A legális bevándorlók mellett

folyamatosan növekszik az illegális bevándorlók száma is, míg 2007. január és szeptember

között 14.200 illegális bevándorló, addig 2008 ugyanezen időszaka között 60 százalékkal

több, már 23.600 illegális bevándorló érkezett az országba. 12 Ez az új jelenség egy nehezen

feloldható paradoxont rejt magában: hiszen a bevándorlók egyszerre jelentenek szükségletet

és veszélyt az olasz politika és társadalom számára. A gazdasági és demográfiai problémák

miatt egyértelműen szükség van a legális bevándorlókra, beilleszkedési problémáik, illetve az

11 Rapporto 2020 – Le scelte di politica estera.Unitá di analisi e di programmazione, 87.o.

12 Maroni: stretta sui clandestini, asilo politico e ricongiungimenti familiari. http://www.italianews.it/index.php?option=com_content&task=view&id=2444&Itemid=2

5


illegális bevándorláshoz köthető bűnözés miatt azonban ellenérzéseket keltenek a

közvéleményben.

A kitágult Mediterráneum

Az olasz forrásokban kitágult Mediterráneumnak nevezett térség, amely földrajzi értelemben

természetesen nem, de mint már korábban hangsúlyoztuk energia-, gazdaság- és

biztonságpolitikai tekintetben magában foglalja az amerikai geopolitikai koncepció szerint a

nagyobb Közel-Keletet, és így az Öböl térségét is 13 , rendkívüli mértékben polarizálódott és

számos tekintetben megosztott. Gazdasági értelemben a gazdag Öböl menti államokkal,

illetve a fejlett piacgazdaságú Izraellel szemben a többi iszlám állam súlyos gazdasági és

szociális feszültségekkel küzd. Politikai feszültséget jelent a mérsékelt, illetve a radikális

iszlám, a modernizációt, a globalizációt felvállalók, illetve az iszlám hagyományt

kizárólagosnak tekintők közötti szembenállás. Mindezt fokozzák az iszlám valláson belüli

csoportok (pl. siíta, szunnita) közötti ellentétek. A térség tehát számos kihívással szolgál a

Nyugat számára: iszlám fundamentalista és terrorista csoportok és hálózatok felerősödése;

Irán, mint regionális hatalom megerősödése; újabb fegyveres konfliktusok kialakulása, illetve

az arab-izraeli konfliktus megoldatlansága. Mindezeket kiegészíti a súlyosbodó migrációs

nyomással fenyegető demográfiai robbanás, amelynek következtében a 2007-ben 380 milliós

lakosú észak-afrikai és közel-keleti térség 2025-re várhatóan 540 milliósra duzzad.

A kitágult Mediterráneumhoz fűződő olasz külpolitika változását hozta a nagyhatalmak

szerepének és érdeklődésének átrendeződése a térségben. Az Amerikai Egyesült Államok

ugyanis továbbra is meghatározó szerepet tölt be, de befolyásának korlátai napjainkra pl. az

iraki demokráciaépítésben már megmutatkoztak. A jelenlegi amerikai külpolitikai stratégia

fókuszában Irak helyett Afganisztán áll. Emellett hatalmi politika átrendeződésére utal, hogy

Oroszország ismét igyekszik nagyhatalmi szerepet betölteni a régióban. Kína és India

elsősorban energetikai érdekektől vezérelve egyre látványosabban jelennek meg az egyes

konfliktusokat érintő diplomáciai tárgyalásokon. Az Európai Uniónak korábban elsősorban

gazdasági szerepe volt meghatározó a jó kormányzás támogatása során (demokráciaépítés

lépésről lépésre – payers). Ezt támasztja alá a mediterrán térség államait érintő Barcelonafolyamat,

illetve a szomszédságpolitika, amelyeknek célja elsősorban a piacgazdaság és

intézményépítés (európai sztenderdek átvétele). Ma azonban az EU biztonságpolitikai szerepe

növekszik növelni. 14

Olaszország érdekeke a Mediterráneumban az USA által elsősorban képviselt

biztonságpolitikai (security-first) és az EU által képviselt gazdaságpolitikai (economy-first)

megközelítés meghaladása, és ezek összekapcsolása, illetve a nemzetközi erőfeszítések (USA-

EU) eredményes összehangolása. 15 Mindemellett aktív résztvevője a térség nemzetközi

erőfeszítéseinek, jelentős mértékben támogatja a stabilizációt.

Haderőreform

Az 1989 és 2001 után jelentkező új kihívások a NATO tagállamokban doktrínális

változásokhoz, illetve haderőreformhoz vezettek. Ennek egyik első lépése volt

Olaszországban, 1999-ben a professzionális hadsereg kiépítése, amely az addigi kötelező

13 Seminario Capitani di Vascello e Capitani di Fregata, Intervento del capo di stato maggiore della

marina militare, ammiraglio di Squadra Paolo La Rosa, Taranto 27 giugno 2008.

http://www.marina.difesa.it/csm/discorsi/2008/0627.asp

14 Rapporto 2020 - Le scelte di politica estera.Unitá di analisi e di programmazione, 60-64. o.

15 uo. 61. o.

6


sorozás végét jelentette. Ennek legfőbb oka volt, hogy 2001. szeptember 11-e után a reformok

kiindulópontja már egyértelműen a nemzetközi környezet lett. Az olasz védelempolitika

számára is nyilvánvalóvá vált, hogy külső fenyegetésekre való felkészülés érdekében

reformokat szükséges végrehajtani. Napjainkban a kizárólagos nemzetvédelem már nem

elegendő, az csupán a kollektív biztonsághoz való hatékony hozzájárulásként értelmezhető

(ENSZ, NATO, EU). A kollektív biztonság elvére épülő hatékony védelmi rendszer

kialakítását célzó reform az egyes országok, és így Olaszország számára is jelentős forrásokat

igényel, így fontos lenne az EU-ban a kapacitások és a források közös, hatékony kihasználása.

Ehhez azonban az unió szintjén is közös politikai akaratra lenne szükség. A NATO-n belül

napjainkra már nyilvánvalóvá vált, hogy a modern haderő szervezeti felépítése legyen: „joint

and combined”, azaz vegyes összetételű és összhaderőnemi. Ezáltal érhető el a képesség a

stabilitás és a biztonság előmozdításához világszerte, illetve a béketámogató műveletekben

történő hatékony részvétel képessége. Szakértői vélemény szerint Olaszország számára is

elkerülhetetlen a haderőreform, amelynek elsősorban a személyzeti állomány

racionalizálására (a tiszti állomány csökkentése), a hatékonyabb forrásfelhasználásra, illetve a

fegyverzet- és infrastruktúrafejlesztésre kellene összpontosítania. A tárgyalt térségben

határozottabb külpolitika megvalósítását akadályozza, hogy a fegyveres erőkre fordított

kiadások tekintetében Olaszország elmarad a jelentős fegyveres erőkkel rendelkező európai

államok mögött. Míg 2007-ben Nagy Britannia a GDP kb. 2,4%-át, Franciaország 2%-át,

addig Olaszország csupán 1%-át költötte a fegyveres erőkre. 16

Miközben Franciaország és Nagy Britannia a védelmi kiadások növekedését tűzte ki céljául,

Itália a csökkentés mellett döntött: 2008 augusztusában Giulio Tremonti gazdasági miniszter a

védelmi kiadások lefaragását jelentette be: két és fél milliárd euróval három év alatt. A

haderőreformot azonban eddig is nehezítette, hogy a közvéleményben erős a pacifista

szemlélet (szélsőbaloldali pártok, zöldek és a katolikus pacifista mozgalmak), a jelenlegi

kormány helyzetét azonban jelentős mértékben megkönnyíti, hogy a 2008-as választások

következményeképpen a parlamentben már nincsenek jelen a kisebb pacifista pártok. 17

Nemzetközi missziók

A fentebb ismertetett fenyegető veszélyek következtében egyre több igény mutatkozik

békefenntartó csapatok küldésére a világban. 18 Napjainkban a legtöbb olasz katona

Afganisztánban, Libanonban, illetve a Nyugat-Balkánon vesz részt különböző nemzetközi

békemissziókban. Olaszországnak 2008-ban is jelentős volt a nemzetközi missziókhoz való

16 Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della difesa: tabelle e grafici. 2008.

Istituto Affari Internazionali , 4–7. o. http://www.iai.it/pdf/Economia_difesa/Tabelle-grafici-IT-

2008.pdf

17 Filippo Chiesa: La riforma della difesa in Francia e Gran Bretagna: un’opportunità per l’Italia?

08/08/2008 http://www.affarinternazionali.it/stampa.asp?ID=919. National Security Strategy of the

United Kingdom

http://interactive.cabinetoffice.gov.uk/documents/security/national_security_strategy.pdf

Livre blanc http://www.premierministre.gouv.fr/information/les_dossiers_actualites_19/defense_securite_nationale_un_875

18 Olasz részvétel nemzetközi missziókban 2007-ben: 8 ENSZ: MINURSO (Nyugat-Szahara),

UNFICYP (Ciprus), UNMOGIP (India-Pakisztán határ), UNIFIL (Libanon), MFO (Egyiptom),

UNTSO (Izrael) ,TIPH2 (Hebron), UNMIK (Koszovó); 7 NATO: KFOR (Koszovó), HQ (Szkopje

- Macedónia), HQ (Szarajevó – Bosznia-Hercegovina), HQ (Tirana - Albánia), SNMC SG2

(Földközi-tenger), ISAF (Afganisztán), ACTIVE ENDEAVOUR (Földközi-tenger), 6 EU: EUFOR

ALTHEA, EUFOR PM (Bosznia Hercegovina), EUPOL Kinshasa - Kongo, EUSEC DR (Kongo),

EU AMIS (Szudán), EU BAM RAFAH (Gáza)

7


hozzájárulása: 9. az ENSZ által vezetett műveletekben, 2. az EU, és 4. a NATO által

vezetettekben. Napjainkra tehát egyértelművé vált, hogy a kollektív biztonsághoz való

hozzájárulás a saját biztonság feltétele is. 19 Az olasz külpolitika tehát biztonságpolitikai

értelemben elsősorban a Nyugat-Balkán, illetve az ún. Kitágult Mediterráneum térségében

játszik valóban aktív és jelentős szerepet.

1952-től több mint 100 olasz katona veszítette életét békemissziókban. 2008-ban az olasz

fegyveres erők 25 különböző misszióban, kb. 8000 fővel vettek részt. 20 Ezen csapatok

túlnyomó többsége, azaz 85 százaléka az Olaszország szempontjából három legfontosabb

(Libanon, Afganisztán, Nyugat-Balkán) térségben állomásozik, így az ország széles értelembe

vett biztonságát befolyásoló válságövezetekre koncentrálódik. Jelenleg a teljes létszám kb.

9000 fő, ebből a Balkánon kb. 2.800, Afganisztánban kb. 2.800, Libanonban 2450 olasz

tartózkodik különböző nemzetközi missziókban.

2007-ben fellángoltak a nemzetközi missziókban való olasz részvétel körüli belpolitikai viták.

A kérdéssel kapcsolatban nem csupán a középjobb ellenzék és kormányoldal között, hanem

elsősorban a középbal kormánykoalíción belül folytak viták a missziók finanszírozását

biztosító törvény előkészítése során. A radikális, pacifista baloldali pártok (Verdi,

Rifondazione comunista, Comunisti italiani) elsősorban az Afganisztánban – ENSZ

felhatalmazás alapján – NATO irányítás alatt álló ISAF-békeműveletben való olasz részvétel

ellen szólaltak fel. Az afganisztáni szerepvállalással összefüggő belpolitikai vitának

nemzetközi visszhangja is volt. Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása volt, amikor 2007

februárjában az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia, Ausztrália, Kanada, Hollandia

és Románia nagykövetségei nyílt levélben fordultak az olasz politikai erőkhöz és a

társadalomhoz annak érdekében, hogy az ország ne csökkentse jelentős és a nemzetközi

biztonság szempontjából rendkívül értékes hozzájárulását a térségben. A politikai feszültséget

tovább fokozta, hogy 2007 márciusában a tálibok elrabolták Daniele Mastrogiacomót, a La

Repubblica napilap tudósítóját. 21 Hosszas viták után, 2007 márciusában végül az olasz

parlament mindkét háza jóváhagyta a finanszírozásról szóló törvényt, pontosan meghatározva

a misszióval kapcsolatos nemzeti fenntartásokat (caevat) is. 22

19 Rapporto 2020 – Le scelte di politica estera. 63–64. o.

20 Corriera della Sera. 2008. január 25.

http://www.corriere.it/Primo_Piano/Cronache/2008/01_Gennaio/25/pop_missioni.shtml

21 A túszt végül az olasz kormány önálló, és a szövetségesek által vitatott, közvetítőkön keresztül

véghezvitt tárgyalásainak eredményeképpen két hét után elengedték öt bebörtönzött tálib rab

elengedéséért cserébe.

22 Lucia Marta, Nicoletta Pirozzi, Natalino Ronzitti: Le missioni italiane all’estero. 117-120. o. In.

Natalino Ronzitt - Alessandro Colombo: L’Italia e la politica internazionale. Il Mulino. 2008. 117-

129. o.

8


2008. a nemzetközi missziók finanszírozása

Teljes összeg

1.020 millió euró

Fegyveres erők

Rendőrség és pénzügyőrség

Diplomácia

850 millió euró

30 millió euró

130 millió euró

Forrás: Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della difesa: tabelle e

grafici. 2008. IAI. 22.o.

A nemzetközi missziók finanszírozásának területi megoszlása

Afganisztán (Nato, Isaf és EU, Eupol)

Libano (Unifil II, Euromarfor, libanoni fegyveres erőknek

segítségnyújtás)

341 millió euró

301 millió euró

Balkán (6 tevékenység)

Afrika (4 db)

in Közép-Kelet (Irak, Líbia, Izrael e Palesztina)

191 millió euró

16 millió euró

17 millió euró

Forrás: Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della difesa: tabelle e grafici.

2008. IAI. 22.o.

A védelmi minisztérium tervei szerint 2009-ben további változtatásokat hajtanak végre a

nemzetköz missziókban való olasz részvételben. Annak érdekében hogy a meglévő forrásokat

Afganisztánra és Libanonra koncentrálják, a kisebb missziók esetében csökkentés várható. A

költségvetési elvonások ellenére Ignazio La Russa, védelmi miniszternek sikerült elérnie a

miniszterek tanácsában, hogy megemeljék a finanszírozást szolgáló pénzügyi keretet a 2008

februárjában elhatározott 1.020 millió eurós szintről 1.350 millió euróra. 2009-ben a

külföldön állomásozó olaszok száma 9000 fő. A tervek szerin azonban ez a létszám 12000

főre növekedhet a jövőben. Ezt a számot korábban az iraki csapatkivonás előtt érte el

Olaszország. A tervek szerint ugyan csökken a Nyugat-Balkánon állomásozó katonák száma,

azonban már januártól 2800-ra növelik az Afganisztánban állomásozó olasz kontingens

létszámát. 23

23 http://blog.panorama.it/mondo/2009/01/03/come-cambieranno-le-missioni-militari-allestero-nel-

2009/

9


Forrás: MISSIONI/ATTIVITA’ INTERNAZIONALI - SITUAZIONE AL 13.01.2009

http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/missioni_attivit%C3%A0_internazionali/

10


Olaszország hozzájárulását a nemzetközi missziókhoz jelentős mértékben befolyásolhatja a

témával kapcsolatos közvélemény alakulása. Az alábbi táblázat egy 2008-ban végzett, a

nemzetközi missziók támogatottságával kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményeit

mutatja. Az eredményekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy szinte mindegyik misszió

esetében (kivéve a dárfúri segítségnyújtás, illetve a tálibok elleni fegyveres harc esetében)

csökkent a nagyon, illetve az eléggé támogatók aránya. 24

A fegyveres erők nemzetközi misszióban való részvételének a támogatása

Nagyon Eléggé Eléggé

támogatja támogatja ellenzi

Nagyon Nem tudja

ellenzi

Békefenntartás Koszovóban 30

(32)

38

(41)

14

(14)

13

(11)

5

(2) 100

Humanitáriussegítségnyújtás

Dárfúrban

48

(55)

33

(31)

6

(7)

8

(7)

5

(1) 100

A tűzszünet biztosítása Dél-

Libanonban

26

(27)

34

(39)

17

(17)

16

(15)

7

(2) 100

Hozzájárulni Afganisztán

újjáépítéséhez

28

(30)

36

(40)

12

(16)

20

(12)

4

(2) 100

Részt venni a talibok elleni

fegyveres harcban

17

(10)

20

(18)

22

(20)

35

(50)

6

(2) 100

Zárójelben a 2007-es eredmények

Forrás: Fonte: TTS (2007) MAE-LAPS (2008)

Nyugat-Balkán

Az olasz és uniós terminológia alapján a Nyugat-Balkán – történelmi és politikai okokra

visszavezethetően – ugyan nem része a kitágult Mediterráneumnak, azonban az Adria keleti

partján lévő államok földrajzi értelemben részei a mediterrán térségnek. Közelségük miatt

Olaszország számára rendkívül fontos a Nyugat-Balkán államokban (Albánia, Bosznia-

Hercegovina, Szerbia, Montenegró, illetve Koszovó) a politikai stabilizálódás, az

európaizálódás, az etnonacionalizmus visszaszorulása, a területi viták rendeződése és a

gazdasági növekedés. A térségben napjainkban is fel-fellángoló etnonacionalista feszültségek

az EU és benne Olaszország aktív szerepvállalását teszik szükségessé. A 2006-ban megalakult

balközép kormány külügyminisztere, D’Alema programjában hangsúlyozta, hogy az EU-nak

részt kell vennie az elmaradott országok fejlesztésében, különben instabilitásuk és

kiszámíthatatlanságuk veszélyt jelenthet az EU, és azon belül Olaszország számára. 25

24 Rapporto 2020. 95. o.

25 L’Italia e l’Europa a 50 anni dalla firma dei Trattati di Roma. Dossier Farnesina, Ministero degli

Affari Esteri - Servizio Stampa e Informazione 2007. 45-52.o.

http://www.esteri.it/MAE/doc_dossier/dossier_50anni/italiaeeuropa.pdf

11


A volt Jugoszlávia utódállamai nem csupán biztonságpolitikai, hanem a földrajzi közelségből

adódó gazdasági lehetőségek miatt is fontosak Olaszország számára. Ezt mutatja, hogy 2002-

ben a nyugat-balkáni országok legjelentősebb kereskedelmi partnere az EU, ezen belül pedig

Olaszország volt. Ezen országokból származó uniós import 43%-a Olaszországba irányult, és

az EU-ból származó export 33%-a Olaszországból származott. 26

A térségből érkező migrációval kapcsolatba hozható szervezett bűnözés napjainkra

összefonódott az olasz bűnözéssel. 27 2004-ben Frattini, külügyminiszter véleménye szerint a

nyugat-balkáni stabilizálódási folyamat támogatása a jövőben megtérül, hiszen az instabilitás

következményeinek (embercsempészet, drogkereskedelem) felszámolása ennél jóval többe

kerülhet. 28 Ugyanerre a problémára hívta fel a figyelmet Massimo D’Alema, külügyminiszter

is 2007-ben. 29

A Nyugat-Balkán újonnan létrejött államai (kivéve Szlovénia és Horvátország) továbbra is a

szervezett bűnözés, embercsempészet kiindulópontjai és tranzitországai maradtak. A térség

stabilitása érdekében, Olaszország elsőrendű érdeke a Közösség és a NATO déli irányú

bővítése. 30 Az Európai Unió számára a helyzetet nehezíti, hogy Koszovó függetlenedése után

csökkent az USA érdeklődése a térség iránt, így nagyobb felelősség hárul az Európai Unióra

és benne Olaszországra. Mindezzel összefüggésben látható, hogy Olaszország folyamatosan

növekvő külpolitikai és gazdaságpolitikai érdeklődést mutat a régió iránt. Jugoszlávia

utódállamaiban az olasz stratégiai érdeke közé tartozik a jogállamiság és az

intézményrendszer megerősítése, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozásuk elősegítése,

az etnonacionalista feszültségek csökkentése, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés

elősegítése (és ezzel együtt a gazdasági kapcsolatok erősítése). Az olasz külpolitikai

érdeklődésének középpontjában Albánia és Szerbia stabilitásának megteremtése áll. 2009-ben

a Nyugat-Balkánon összesen 2825 olasz vesz részt különböző nemzetközi műveletekben. 31

Albániában 1997 óta, a stabilizáció érdekében állomásozó olasz misszióknak köszönhető,

hogy az utóbbi évtizedben az országból érkező illegális bevándorlás ellenőrizhetőbbé vált.

1997 óta Olasz Szakértői Küldöttség (Delegazione Italiani Esperti – DIE) működik

Albániában, amelynek feladata az albán fegyveres erők NATO-kompatibilis átszervezésének

támogatása. A küldöttségben jelenleg 23 fő vesz részt. Az Albánia 2 elnevezésű tengerészeti

egysége (28. Gruppo Navale) mellett Olaszország a 2002. június 17-én megalakított,

Tiranában állomásozó NATO-parancsnokság (NATO HQ Tirana – NHQTi) munkájában is

részt vesz.

A régióban Olaszország legfontosabb gazdasági partnere Szerbia. A két ország között

azonban átmenetileg megromlott a kapcsolat miután az olasz kormány 2008. február 21-ei

ülésén Koszovót független államként ismerte el. Koszovóban az EULEX és a KFOR keretein

belül jelentős az olaszok hozzájárulása a Nyugat-Balkán stabilitásához. A KFOR haderőin

26 Montanari,, Marco: EU Trade with the Balkans In. Eastern European Economics, vol. 43, no. 1,

59–81. o., M.E. Sharpe, Inc., 2005. 64–69. o.

27 Pargeter, Alison: Italy and the Western Mediterranean, Working Paper 26/2001; 5-6. One Europe

or Several? (ESRC) http://www.one-europe.ac.uk/pdf/w26pargeter.pdf

28 EU-25 WATCH No. 1., December 2004. Edited by the Institut für Europäische Politik, Berlin. 112-

113. o. http://www.eu-consent.net/library/EU25Watch/EU-25_Watch-No1.pdf

29 L’Italia e l’Europa a 50 anni dalla firmadei Trattati di Roma, Dossier Farnesina, Ministero degli

Affari Esteri - Servizio Stampa e Informazione 2007. 45-52. o.

30 Greco, Ettore: Italy's European Vocation: The Foreign Policy of the New Prodi Government 2006.

http://www.brookings.edu/papers/2006/08europe_greco.aspx

31 MISSIONI/ATTIVITA’ INTERNAZIONALI - SITUAZIONE AL 13.01.2009.

http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/missioni_attivit%C3%A0_internazionali/

12


elül Németország után Olaszország adja a legnagyobb a hozzájárulást 2019 fővel. 32 Olasz

vezetésű továbbá (Giovanni Armenani) a KFOR Többnemzeti Harcászati Kötelék Nyugatiszektorparancsnoksága

is (Multinational Task Force–West - MNTF–W). Az EULEX

misszióhoz Németország mellett Olaszország járul hozzá a legtöbb katonával. Az újonnan

létrejött független államban az utóbbi időszakban ugyan javult a biztonsági helyzet, de

Koszovó függetlenségének kikiáltása ismét felszínre hozta a feszültségeket. Az ország

stabilizálása, illetve az önálló létezés feltételeinek kialakítása elsőrendűen fontos Olaszország

és az EU hitelességének megőrzése érdekében is.

A jugoszláv utódállamok közül Bosnia-Hercegovinában, az országban tapasztalható

bizonytalan helyzet következtében továbbra is fontos az európai és ezen belül az olasz

részvétel. Mivel az újonnan létrejött államban a stabilitás még mindig nem önfenntartó, így

napjainkban is számolni kell etnonacionalizmussal, illetve más biztonsági helyzetet

veszélyeztető kockázati tényezőkkel (gyenge állam, szervezett bűnözés és korrupció,

terrorizmus stb.). Az ország ugyanis mind gazdasági, mind pedig politikai intézményes

értelemben rendkívüli mértékben függ a nemzetközi jelenléttől. Az Európai Tanács

felügyelete alatt álló EUFOR-on belül 2007-ben még Olaszország adta a legnagyobb létszámú

kontingenst (900 katona). Napjainkra ez a szám 408-ra csökkent miután a biztonsági helyzet

javulására való tekintettel az Európai Unió 2007-ben 6500-ről 2500-ra csökkentette a Bosnia-

Hercegovinában állomásozó egységei létszámát. Olaszország jelentős szerepet játszik az

EUFOR-főparancsnokság alá tartozó Integrált Rendőri Egységben (Integrated Police Unit,

IPU), amely a katonai rendőri és rendészeti feladatokat ellátó MSU (Multinational

Specialized Unit) jogutódjaként jött létre. A több nemzet rendőri, csendőri és katonai erőiből

álló IPU-ban Olaszország az egység alapító nemzete carabinierikkel vesz részt. Mindemellett

Olaszország részt vesz a szarajevói NATO-parancsnokság (NATO HQ Sarajevo)

munkájában, amelyet a NATO továbbra is fenntartott a békepartnerséghez (PfP) történő

csatlakozás felkészítése érdekében. 33

Afganisztán

Afganisztánban a Nyugati Regionális Parancsnokság irányítását, Heratban, Olaszország látja

el. 2008-ban 2350 katonát állomásoztatott a NATO ISAF-missziójában, megosztva a főváros

Kabul és az iráni határhoz közel fekvő Herat között. 2003-ban az olasz katonák részt vettek a

Khost misszióban (az Enduring Freedom része). Az olasz katonák (mint pl. a németek) csak

korlátozott mandátummal rendelkeznek, nem vehettek részt területen kívüli harcokban

(combattimento fuori area), mint a talibánnal és a pastun gerillákkal harcoló amerikai, angol

vagy kanadai katonák.

Kezdetben úgy gondolták, hogy a NATO ISAF-misszója csupán Afganisztán újjáépítésében

vesz részt. A NATO azonban valódi háborúba keveredett, és így a korábban nyugodt Herat

térsége is fegyveres összeütközések helyszíne lett.

A NATO stratégiája, hogy segítse az afgán kormányt hatalmának megerősítésében

szükségessé tette, hogy az ISAF saját hatáskörét az egész afgán politikai színtérre kiterjessze.

Ennek érdekében az ún. második fázisban (2005. május) történt meg az ISAF nyugati

országrészbe történő kiterjesztése. Mindaddig a Farah és Herat városokban felállított PRT-k a

Tartós Szabadság hadművelet (Enduring Freedom) alá tartoztak, ezt követően azonban ISAF

32 NATO Kosovo Force. http://www.nato.int/kfor/structur/nations/placemap/kfor_placemat.pdf

33 Petheő Ádám: Az Európai Unió ALTHEA művelete Bosznia-Hercegovinában. 2006. 06.27.

http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/az_europai_unio

13


irányítás alá kerültek. 2005 szeptemberében két új PRT-t hoztak létre Qal’eh-ye Now-ban és

Chaghcharanban. Herátban egy logisztikai központot is felállítottak

Az ISAF három egységgel van jelen a négy provinciából (Heratcon, Farah, Ghor, Badghis)

álló működési terület legnagyobbik tartományában. A közigazgatási egység központjában,

Herátban Olaszország (Lead Nation) először a működési terület logisztikai és operatív

feladatokat ellátó régiókoordinátor szervének (Regional Area Coordinator West – RAC West)

felállításáról gondoskodott. Itt működik továbbá a logisztikai bázis (Forward Support Base –

FSB), és az olasz vezetés alatt működő tartományi újjáépítő csoport (Provincial

Reconstruction Team – PRT). 2006 június 1-től Olaszország gondoskodik a Nyugati

Regionális Parancsnokságról (Regional Commander West, RC-W), amelyet jelenleg Generale

di Brigata Paolo Serra irányít.

Herat város mintegy 650 km-re fekszik Kabultól és 100 km-re az iráni határtól. Az iráni határ

közelsége miatt a terület geo-stratégiai jelentősége fokozatosan növekszik. A várost – az

óriási távolságok és a terepviszonyok miatt az ISAf-katonák csak repülővel tudják

megközelíteni.

Az Olaszország által működtetett PRT elsődleges feladata a csoport CIMIC-részlegének

segítése volt. A helyi kormányzati szervek együttműködésével kidolgozták a szociális és

gazdasági segítségnyújtás főbb irányait. Ez elsősorban a vidéki beruházások megszervezését

jelentette, de a városi futballstadion felújítását, illetve az árvaházak támogatását is magában

foglalja. 34 A terület Afganisztán többi térségéhez képest viszonylagos gazdasági és társadalmi

stabilitást mutat. Mindennek ellenére a problémák végleges felszámolása még távolinak

mondható.

A nemzetközi koalíció-ellenes milíciák (Anti Coalition Militia (ACM) terrorista akciói, bár

ritkábbak mint az ország más területein, nem teszik lehetővé, hogy valódi stabilitásról

beszélhessünk. A helyzetet továbbnehezíti az egész országra kiterjedő kábítószercsempészet.

35

Libanon

Libanonban az Unifil II misszió keretében jelenleg kb. 2470 olasz katona vesz részt. A 2006-

os libanoni konfliktus lezárását segítő diplomáciai tárgyalások során valósult meg

Olaszországnak az a törekvése, hogy a Mediterráneumban ne csupán finanszírozó, hanem

aktívabb politikai szerepet is betöltsön: „payers-ből players lett”.

Az UNIFIL már 1978 óta jelen van a térségben, mint klasszikus békefenntartó egység. A

2006-os libanoni konfliktust követően a Hezbollah leszerelése érdekében azonban jelentős

mértékben meg kellett növelni a békefenntartók számát, illetve mandátumát. A diplomáciai

egyeztetések eredményképpen az UNIFIL–II döntő többségét az Európai Unió adta, de ahogy

Massimo D’Alema is hangsúlyozta, ez nem vált az európai dominancia eszközévé, hiszen

iszlám vallású államok is pl. Katar és Törökország is képviselteti magát benne. 36 Az Amerikai

34 Kerezsy Norbert: Magyar katonák Nyugat-Afganisztánban

http://www.hm.gov.hu/honvedseg/missziok/afganisztan_prt/magyar_katonak_nyugatafganisztanban.,

Bali József: A NATO afganisztáni szerepvállalásának keretei, a bővüléséhez

vezető tényezők. http://mhtt.eu/hadtudomany/2_7.pdf

35 RC-W - PRT - FSB Generalità

http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/operazioni+in+atto/Afghanistan+PRT+-+FSB/

36 Discorso di Massimo D'Alema vice presidente del Consiglio dei ministri e ministro degli affari

esteri al Senato della Repubblica, 21 Marzo 2007,, Fonte: Senato della Repubblica,

http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2715&sid=17

14


Egyesült Államok ugyanis iraki szerepéből következően nem kívánt aktív szerepet játszani a

rendezésben. Ennek köszönhetően az Uniónak lehetősége nyílott arra, hogy nagyobb

felelősséget és jelentősebb szerepet vállaljon ebben a számára is rendkívül fontos és

biztonságát jelentős mértékben befolyásoló térségben. 37

Az olasz külügyminiszter az UNIFIL-II olasz vezetése mellett azzal érvelt, hogy

Olaszországnak nincs gyarmati múltja a térségben, ezért szerepét nem lehet beavatkozásként

vagy dominanciaként értékelni. D’Alema kijelentette „Franciaország mindig meghatározó

szerepet töltött be Libanon belügyeiben. Nekik barátaik és ellenségeik is vannak Libanonban.

Nekünk nem, nekünk nincsenek ellenségeink Libanonban... A misszió feladata nem csupán

Izrael és a Hezbollah közötti fegyverszünet létrehozása, hanem mindez a régió stabilitásával

kapcsolatos terv része (területi problémák és a palesztin-izraeli konfliktus megoldása). Az

ENSZ-erők elsődleges célja a Hezbollah lefegyverzése: nem közvetlenül a békefenntartók

által, hanem a libanoni kormány segítségével”. 38

Mindennek köszönhetően az UNIFIL-II többségét, kb. 7500 katonát az európai országok

adják, Olaszország összesen 2400 katonával járult az ENSZ-csapatok felállításához. Az

ENSZ-mandátum az izraeli határ és a Litani folyó közötti részre szól, ettől északra az

UNIFIL-II csapatainak nincs befolyásuk. Az UNIFIL–II vezetése kapcsán sajátos megegyezés

jött létre Franciaország és Olaszország között. 2007 februárjáig a missziót Franciaország

(Alain Pellegrini) vezette. Olaszország februártól vette át az irányítást, Claudio Graziano

tábornok személyében. A misszió katonai vezetését végző, New York-ba telepített stratégiai

sejtet már a kezdetektől egy olasz tábornok irányította. A továbbra is fennálló, a biztonságot

veszélyeztető kockázatok miatt az ENSZ BT 2009 augusztus 31-ig ismét meghosszabbította

az UNIFIL II. mandátumát (United Nations Interim Force in Lebanon – 1832. sz határozat

(2008). 39

Az olasz fegyveres erők külföldön történő bevetésének jogi háttere

Olaszországban a szakértők, kutatók és politikusok között, illetve a közvéleményben is parázs

viták folynak az olasz fegyveres erők külföldön történő bevetésének jogi hátterét illetően.

Natalino Ronzitti 40 , nemzetközi szakértő cikkében hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog

szerint, – amelynek alapját a háború abszolút tilalmát meghatározó ENSZ Alapokmány 2.

cikk 4. bekezdése képezi – az államok fegyveres erejüket jogos önvédelem, vagy az ENSZ

BT felhatalmazása alapján, vagy bizonyos korlátozásokkal egy adott állam kérésére

használhatják egyénileg vagy kollektíven. Mindebből következik, hogy a humanitárius

intervenció nemzetközi joggal ellentétes amennyiben nem BT felhatalmazás alapján történik.

Hangsúlyozza továbbá, hogy egy esetlegesen jogosan indított háború esetén a fegyveres

támadásnak mindig a szükségesség és arányosság elvén kell alapulnia.

37 N. Rózsa Erzsébet – Tálas Péter: Közel-Kelet. Okok, okozatok. In: Új Honvédségi Szemle, 2006/11.

http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/kozel-kelet_okok_okozatok

38 Italy’s Gesture on Lebanon Yields Pride and Worry. In: The New York Times, 27 Agosto 2006

http://www.massimodalema.it/interventi//documenti/dett_dalema.asp?id_doc=1648

39 Resolution 1832 (2008) Adopted by the Security Council at its 5967th meeting

http://www.un.org/News/Press/docs/2008/sc9435.doc.htm

40 Natalino Ronzitti: Il diritto applicabile alle Forze Armate italiane all’estero: problemi e

prospettive. Contributi di Istituti di ricerca specializzati n. 90 Aprile 2008. XV legislatura. Senato

della Repubblica, Servizio Studi, Servizio Affari Internazinali, Dossier.

http://www.senato.it/documenti/repository/lavori/affariinternazionali/approfondimenti/dossier%209

0%20per%20sito.pdf 9-11. o.

15


Ronzitti véleménye szerint napjain konfliktusai esetén a fogalmi keret megváltozott a

második világháború után kialakított kerethez képest, és a belső jogrendszer sem alkalmas

arra, hogy megfelelő jogi alapot biztosítson a külföldi missziókban való részvétel

alátámasztására, így véleménye szerint a nemzetközi részvételt szabályzó új kerettörvényre

lenne szükség. 41 Az olasz alkotmány 11. cikkelye megtiltja az agresszív háborút. Erre szoktak

mindazok hivatkozni, akik illegitimnek tartanak bizonyos harci cselekményekben (pl. a 2003-

as iraki invázióban) való részvételt. Az alkotmány 78. és 87. cikkelye a háborús állapot

kinyilvánításának módját határozza meg. Ezekre a cikkelyekre azonban még nem hivatkoztak

a külföldi missziók esetén. Mivel napjainkban a háború, mint fogalom is kevésbé használatos,

inkább fegyveres konfliktusról hallhatunk, így véleménye szerint az olasz alkotmány adta jogi

keret a 21. századi nemzetközi konfliktusok esetén már nem alkalmas arra, hogy ezekre

hivatkozva küldjék külföldre olasz katonákat.

Mindennek ellenére az 1997/25. tv. szabályozza a külföldi missziókban való részvétel

eljárását. Ennek értelmében a kormány döntését a Legfelsőbb Védelmi Tanács (Consiglio

Supremo di Difesa) vizsgálja meg és a Parlament dönt róla figyelembe véve a nemzetközi

jogot és kötelezettségeket, illetve az alkotmány 11. cikkelyét.

Egy 2008-ban végzett közvélemény-kutatás szerint az olaszok többsége úgy véli, hogy a

fegyveres erő alkalmazására elsősorban az országot ért idegen támadás elleni védelem jogosít

fel. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy 2004 és 2008 között csökkent azoknak a száma, akik

úgy gondolták, hogy a nemzetközi terrrorizmus elleni harc, egy autoritárius rendszer

megdöntése vagy az emberi jogok megsértésének a megakadályozása feljogosít a fegyveres

erők alkalmazására külföldön. 42

Okok, melyek feljogosítanak a fegyveres erő alkalmazására

2004 2008 1. helyen

Megakadályozni az emberi jogok megsértését egy

másik államban

90 67 14%

Harcolni a nemzetközi terrorizmus ellen 80 74 20%

Megvédeni az országunkat egy idegen támadás

ellen n.a. 94 44%

Egy autoritárius rendszer megdöntése 57 38 3%

Megakadályozni az ellenségeskedést 2 v. több

háborúskodó állam között n.a. 46 4%

Biztosítani a békét egy polgárháborús államban 81 60 7%

Más - - 1%

Nem tudja - - 7%

A nagyon vagy eléggé arányai

Forrás: TTS (2004), MAE-LAPS (2008).

41 Lucia Marta, Nicoletta Pirozzi, Natalino Ronzitti: Le missioni italiane all’estero. 120. o. In.

Natalino Ronzitt - Alessandro Colombo. 2008. 117-129. o.

42 Rapporto 2020. 95. o.

16


Az amerikai katonai bázisok

Az Olaszország területén található amerikai katonai bázisok jelentik a kitágult Mediterráneum

és a kollektív biztonsághoz való egyik legfontosabb olasz hozzájárulást. Az utóbbi évtizedben

azonban megfigyelhető, hogy az olasz közvélemény részéről egyre több bírálat éri az

Olaszországban állomásozó katonai támaszpontok fenntartását. Olasz biztonságpolitikai

szakértők is felteszik a kérdést, hogy a hidegháború idején, a NATO nyújtotta kereteiben

kötött megegyezések alapján működtetett támaszpontok megfelelnek-e a félévszázaddal

későbbi olasz külpolitikai igényeknek. A bázisok jogi alapját mind a mai napig egyrészt az

olasz parlament által ratifikált Észak-atlanti Szerződés (1949), illetve tagjai fegyveres erőinek

jogállásáról szóló egyezmény (London SOFA, 1951.), másrészt az amerikai és az olasz

kormányok közti titkos kétoldalú szerződések képezik. Az 1995-ös bilaterális egyezményt a

bázisokról (Shell Agreement) az 1998-as Cermisi tragédia után ugyan nyilvánosságra hozták

(1999), számos kiegészítő egyezmény tartalma azonban továbbra is ismeretlen a közvélemény

számára. Az olasz parlament által sohasem ratifikált, a katonai bázisok használatát rögzítő

1954. évi amerikai–olasz bilaterális egyezmény (Basic Infrastructure Agreement) egyes,

kiegészítő memorandumai pedig mind a mai napig titkosak. A nyilvánosságra hozott

részletekből kiderült, hogy az Egyesült Államok az olasz kormány és a NATO hozzájárulása

nélkül a támaszpontokat nem használhatja fel háborús célokra. A bázisokhoz tartozó

létesítmények olasz parancsnokság alatt állnak és Olaszország felel a bázisok biztonságáért, a

személyzet és a felszerelés azonban amerikai parancsnokság alatt áll. E mellett a területen

létrehozott építmények az amerikai katonák távozását követően az olasz állam tulajdonát

képezik 43

Kérdéses továbbá, hogy ezek a katonai bázisok milyen szerepet tölthetnek be egy jelenlegi –

pl. a 2006-os libanoni háborúhoz hasonló – konfliktusban, amely jelentős mértékben

különbözik a hidegháborús helyzettől. A NATO a szovjet blokkal szemben jött létre. Ennek

megszűnését követően, a szervezet elveszítette a konkrét ellenségképét. Az ikertornyokat ért

támadást követően a NATO filozófiai szótárában a nemzetközi terrorista fenyegetés

koncepciója is bekerült. Megfigyelhető, hogy a szervezet fogalmi rendszerében a nemzetközi

terrorizmus a Szovjetunió helyére lépett. Erre hivatkozva Olaszország számára

kiszámíthatatlanok annak a következményei, ha az Amerikai Egyesült Államok egy esetleges

újabb konfliktusban pl. egy újabb libanoni konfliktus esetén a Hezbollah állásainak

bombázása mellett dönt, és ehhez pl. a vicenzai támaszpont repülőterét használja, mint

Koszovó esetében, amikor amerikai bombázók Aviano katonai támaszpontjáról szálltak fel, és

a belgrádi televízió székhelyét is eltalálták. Jugoszlávia ekkor Olaszországot is (a többi

NATO tagállammal együtt a) nemzetközi háborús jog megsértésével vádolta. Ronzitti

véleménye szerint ilyen esetben Olaszország nem hivatkozhatna semleges helyzetére, hiszen

területéről indultak a fegyveres támadások, hiába közvetlenül olasz csapatok nem vesznek

részt az adott támadásban.44

Napjainkban hat jelentősebb amerikai katonai bázis található Olaszország területén,

amelyekhez egy 2007-es hivatalos amerikai összeírás alapján 89 kisebb-nagyobb katonai

létesítmény tartozik. Nem hivatalos szakértői vélemények szerint a hidegháború

örökségeképpen az olasz Ghedi és az avianói amerikai bázison valószínűsíthetően nukleáris

fegyvereket is őriznek. Mindemellett vita folyik arról, hogy az Olaszország területén található

43 Alfonso Desiderio: Politica estera italiana. Le basi militari in Italia. 02/07/2008.

44 Natalino Ronzitti: La guerra del Libano e il diritto internazionale. In: Natalino Ronzitti –

Alessandro Colombo (szerk.): id. mű., Alfonso Desiderio: Le basi militari in Italia. 02/07/2008.

http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=882

17


ázisok közöl melyik tekinthető olasz, amerikai vagy NATO bázisnak. Egyes vélemények

szerint valójában mindegyik olasz, de néhány közülük – bilaterális egyezmények alapján –

amerikai katonákat és fegyverzetet fogad be. Emellet NATO-bázisról abban az esetben

beszélhetünk, ha az adott állam azt a NATO tevékenységeinek rendelkezéseire bocsájtja. 45

Következtetések

Olaszország jelenleg kb. 9000 fővel vesz részt különböző nemzetközi missziókban. Az ország

ezzel a viszonylag magas létszámmal képes ellensúlyozni visszafogott külpolitikai aktivitását,

illetve a fegyveres erőkre költött szerényebb mértéket.

Ahogy erre Virginie Collombier 46 is rámutat az olasz külpolitika számára mindig is

meghatározó kérdés marad, hogy hogyan képes a gazdasági erejéhez és méretéhez képest

viszonylag korlátozott védelmi költségvetéssel és fegyveres képességekkel, illetve számos

esetben instabil belpolitikai háttérrel rendelkező középhatalomként meghatározó külpolitikát

folytatni a kitágult Mediterráneumban. Olaszország az utóbbi években mindennek ellenére –

több-kevesebb sikerrel – igyekezett aktív szerepet játszva befolyásolni a számára geopolitikai

értelemben oly fontos (kitágult) mediterrán térség nemzetközi folyamatait. Ennek érdekében

az olasz külpolitika számára mindig is kiemelt fontossággal bírt a nemzetközi szervezetek

szerepének megerősítése, illetve a nemzetközi missziókban való jelentős részvétel. Ezt

tükrözi, hogy az ország 6. az ENSZ költségvetésének hozzájárulása tekintetében, illetve

jelentős szerepet játszik a különböző nemzetközi missziókban is. Jelentős volt a hozzájárulása

a sokat vitatott 2003-as iraki háborúban, majd ezt követően a 2006-os libanoni konfliktus

rendezésében, és mind a mai napig fontos szerepet játszik Afganisztán és a Balkán

stabilitásának biztosítása érdekében. Mindennek ellenére elmondható, hogy a Prodi-kormány

diplomáciai törekvései a palesztin kérdés megoldása érdekében kevés sikerrel jártak. A

határozott külpolitika érdekében azonban továbbra is fontos a koherens külpolitikai stratégia

kidolgozása és következetes véghezvitele, illetve a haderőreform megvalósítása.

45 Alfonso Desiderio: Le basi militari in Italia. 02/07/2008.

http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=882

46 Virginie Collombier: The Middle East: a ground for Italy to play with the big guys? 2008.

www.foreignpolicy.spbo.unibo.it/adon/file

18

More magazines by this user
Similar magazines