Iszapkezels ultrahanggal - Euro-Open Kft

- habzás megszűnése,
- stabilizált iszap jobb vízteleníthetősége.
4. Pathogén organizmusok eliminálása:
Mind a szennyvíztisztítás, mint pedig a szennyvíziszap-elhelyezés egyik sarkalatos kérdése az
állatokra és emberekre veszélyes, betegségeket okozó mikroorganizmusok eliminálása. A
szennyvízvíztisztítás után alkalmazott klórozás okozta egészségügyi, illetve környezeti problémák
tekintetében a szakma erősen megosztott, talán ezért is nyer egyre szélesebb teret az ultraibolyafénnyel
történő fertőtlenítés. Sajnos az a tisztítótelepekről vagy rothasztókból kikerülő átlátszatlan,
nagy mennyiségű és rendkívül pathogén szennyvíziszap esetén (akárcsak a klórozás) szóba sem
jöhet. Az iszapelhelyezésre vonatkozó, előkészületben lévő EU-rendelet előre láthatólag az
iszapelhelyezés költségeinek emelkedését, valamint az iszapfertőtlenítés kérdésének középpontba
kerülését fogja maga után vonni. Az iszap mennyiségének minimalizálása és biztonágos
fertőtlenítése tehát egyaránt fontos.
Az iszapfertőtlenítés általánosan ismert módja a termikus kezelés, melynek során az iszap
hőmérsékletét hosszabb-rövidebb időre jelentősen meg kell növelni. Ez a víz nagy fajhője miatt
nemcsak rendkívül energiaigényes, de a nagynyomású, 100C ◦ -nál magasabb hőmérsékletű
kezeléseknél veszélyes is, nem beszélve a kezelés egyéb hátrányairól (inert KOI növekedése,
dioxinok képződése, szaghatás,.stb.).
Nagy intenzitású ultrahangos besugárzás hatására a szennyvíziszapban található pathogén
organizmusok nagyrészt elroncsolódnak. Az ultrahangos eljárás a kezelő személyzetre nézve
teljesen veszélytelen és a modern reaktorokhoz tartozó egyszerű és olcsó hangszigetelést
alkalmazva semmilyen negatív környezeti hatással nem jár. A fertőtlenítés témakörében további
intenzív kutatások folynak az Orosz Tudományos Akadémia és a Hamburgi Műszaki Egyetem
együttműködésében. Ivóvíz fertőtlenítésére egyébként az ultrahangos kezelés kedvezően
kombinálható a már ismert klórozásos, illetve UV-fertőtlenítést alkalmazó eljárásokkal (Blume, et al,
2002, Clasen et al, 2002).
Ultrahangos kezelő egységek szerkezeti felépítése
Az ultrahangos technológia a szennyvízkezelésben az utóbbi 5 év során a Föld mintegy 15
országában (pl. USA, Japán, Franciaország, Németország, Kína, Szingapúr, Belgium,
Lengyelország, Ausztrália, Mexikó…stb.) terjedt el. Ezen viharos siker okai a technológia
gazdaságosságában, hatékonyságában, illetve környezetre való ártalmatlanságában rejlenek.
Az első, még lakóház méretű reaktorok speciális járművekkel, illetve vasúton kerültek alkalmazási
helyükre. Mára a helyzet megváltozott. Néhány aktív vállalat (pl. Ultrawaves, Sonotronic) és egyetem
(Technische-Universität-Hamburg- Harburg) fejlesztéseinek köszönhetően a legjobb reaktorok
egyetlen 5kW-os teljesítményű egysége, mely napi mintegy 30 m 3 2 - 8 % -os szárazanyag tartalmú
szennyvíziszap kezelését végezheti folyamatosan már egy nagyobb bőröndben elfér, lehetővé téve
egy 2-300 ezres település összes szennyvíziszapjának környezetbarát és gazdaságos kezelését.
A berendezés kiépítését a Sonotronic cég berendezésének a kialakítása jól mutatja (6. ábra). A
szennyvíziszapot alulról vezetik a berendezésbe, majd labirintusszerűen folyik tovább az ultrahang
generátorok (piezoelektromos rezgőfejek) frekvenciájára hangolt kezelőtérben. A reaktor moduláris
rendszerű, áramlási sebessége külső szivattyúval szabályozható, teljesítménye 5 kW, mely napi kb.
30 m 3 2 - 8 % -os szárazanyag tartalmú szennyvíziszap kezelésére alkalmas.
A modern ultrahangos kezelőberendezésekkel szemben támasztott követelmények röviden az
alábbiak:
kis helyigény
egyszerű beépítés
modulrendszerű kialakítás
nagyenergiájú hangsugárzók
a kavitációs buborékok optimális eloszlása a folyadékban
alacsony karbantartás-igény