GAZDATISZTEK LAPJA

IV-ik évfolyam. 3. szám. A „Köztelek" melléklete. Budapest,1í»01. márczius23. 

GAZDATISZTEK LAPJA 

A MAGYAR GAZDATISZTEK ÉS ERDÖTISZTEK ORSZÁGOS 

EGYESÜLETÉNEK 

MEZŐGAZDASÁGGAL ÉS ERDÉSZETTEL FOGLALKOZÓK NYUGDÍJINTÉZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 

MEGJELENIK HAVONKÉNT EGYSZER. 

Előfizetési ára : Szc irkeszti: JBSZÉNSZKY PÍXi, Szerkesztőség és kiadóhivatal: 

AZ OBSZÁQOS MAG YAB GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKÁBJA, MAGYAB A GAZDATISZTEK 

Egész évre 3 forint. 

Budapest, IX., Üllöl-út, „Köatelok". 

ÉS EBDŐTISZTEK 0: BSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEK ÜGYVEZETŐJE. 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztek és Erdötisztek Országos Egyesületének és a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozik Nyugdíjintézetének tagjai Ingyen kapják. 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tagdija egész évre 10 frt. — A Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének tagdija egész évre 5 frt, gazdasági scgédtisztekuck s frt 80 kr. 

Az egyesület választmányi ülése. 

— 1901. január 16-án. — 

Jelen voltak: Bujanovics Sándor elnöklete 

alatt Máday Izidor és NicTe Ede alelnökök, 

Buday Barna, Bogyó Samu, Bojtos Árpád, 

Forster Géza, Fromm Antal, Greszler Vilmos, 

Kodolányi Antal, Landesz József. Mátray 

Ferenez József, Rovara Frigyes, dr. Szadovszky 

Józse, Székács István vál. tagok, Kiss Lajos 

egyesületi. tag, a Hatvan vidéki gazdatisztek 

küldöttségéből: Olbricht Ottó selypi igazgató, 

Chriastélyi Béla u. intéző, Hartholomeidcsz 

Távollétét kimentette Domosylay József 

vál. tag. 

Elnök megnyitván az ülést, az uj század 

kezdeté alkalmából szívélyesen üdvözli a választmány 

tagjait, a kik oly szép számmal jelentek 

meg a mai ülésre. 

A jegyzőkönyv hitelesítésére elnök Kodolányi 

Antal és Landesz József választmányi tagokat 

kéri fel. 

Áttérve az ülés első tárgyára elnök felkéri 

ügyvezetőt a tagmozgalomról szóló jelentősének 

előterjesztésére. 

Ügyvezető előterjeszti a mult ülés óta 

rendes tagokul jelentkezők névsorát. Ezek: 

Blazsovszky Gyula gt. N.-Kanizsa, Becker Ernő 

sgt. Mikosd, Beek Lajos intéző Lőrinczi, Kiss 

György gt. Csóta-pta. Devecser, Kom Alajos 

intéző Selyp, Hirsch Jenő tiszttartó Hatvan, 

Mészáros Jenő sgt. Endrédujmajor, Nemes Béla 

számtartó Hatvan, Orbán Ferenez gt. Szeghalom, 

Riedl Antal intéző Malomép, Szikóra 

Vilmos sgt. Baltavár, Szivan Károly ispán 

Terézia-major Gerjen, Tornyos György gt. Pető. 

A választmány a belépésre jelentkezetteket 

a tagok sorába felveszi. 

Jelenlegi taglétszám 63 alapító, 25 pártoló 

és 792 rendes tag. 

Kilépését bejelentette Halászy Lajos és 

Nagy Alajos, a kik ha alapszabályszerü kötelezettségüknek 

az egyesülettel szemben eleget 

tettek, töröltetni fognak. 

A tagok sorából elhaltak Fleischer Lajos, 

Flóderer Viktor, Krupiczer Károly és ifj. Mayer 

Károly rendes tagok. A választmány tagjai elhunytát 

részvéttel veszi tudomásul. 

Ügyvezető jelenti, hogy Oruber Károly a 

választmányi tagságról, arra való hivatkozással, 

hogy elfoglaltsága miatt a választmányi tagsággal 

járó teendőknek meg nem felelhet, lemondott. 

Elnök súlyt fektet arra, hogy Szepesmegyében 

az egyesület képviselve legyen s 

tekintettel arra, hogy a távol vidéken lakó 

választmányi tagoktól egyáltalán nem kívánja 

az egyesület, hogy az üléseken megjelenjenek, 

másrészt pedig, ha az egyesület valamely 

irányban felvilágosításra szorul, ezt csak ugy 

szerezheti be, ha azon a vidéken képviselve 

van, felkérendőnek véli Gruber Károly választmányi 

tagot, hogy lemondását vonja vissza. 

A választmány ily értelemben mondja ki 

• a határozatot és áttér a pénztár állapotáról 

teendő jelentésre, 

E szerint az 1900 ik évben tett az egyesület 

bevétele 14,656 korona 14 fillért, kiadása 

pedig 9716 korona 59 fillért, maradvány 

4739 korona 55 fillér, mely maradványhoz hozzáadva 

a tőkének 2200 koronával előlirányzott 

kamatait, az egyesület vagyona 70C0 koronát 

meghaladó összeggel gyarapodott. 

A pénztári jelentést a választmány örvendetes 

tudomásul veszi s az 1900. év számadásának 

összeállítására azzal kéri fel a számvizsgáló-bizottságot, 

hogy az elkészített számadást 

az arra vonatkozó jelentéssel együtt a 

János tiszttartó, Beek Lajos u. intéző és mint 

előadó Jeszenszky Pál ügyvezető. 

legközelebbi választmányi ülés elé terjessze. 

Ügyvezető jelenti, hogy a „Gazdasági 

Egyesületek Orsz. Szövetségétől átiratot kapott, 

melyben arra kéri az egyesületi választmányt, 

hogy miután a végrehajtó-bizottságba 

kiküldött egyik tag Máday Izidor egyúttal mint 

az OMGE. igazgató-választmányának tagja, 

hivatalból tagja a végrehajtó-bizottságnak, 

helyette az egyesület részéről más küldessék 

ki. 

A választmány a végrehajtó-bizottságba 

Máday Izidor helyett Székács István választmányi 

tagot küldte ki. 

Következett a segély iránt folyamodók 

kérvényeinek tárgyalása s a választmány 

Mácsay Jákónak egyszer s mindenkorra 

100 korona 

özv. Wern Keresztélynének 50 korona, 

Pentz Román részére egyszer s mindenkorra 

100 korona neveltetési pótlékot szavazott 

meg. 

Elnök bejelenti, hogy a választmány utólagos 

jóváhagyásának fentartásával özv. Méhely 

Nándorné részére 100 koronát s ugyancsak ügyvezető 

bejelenti, hogy saját felelősségére és a 

választmány utólagos jóváhagyának reményében 

Prónai Pettykó Paulának 70 korona segélyt 

utalványozott. 

A választmány ezen segélyezéseket jóváhagyólag 

tudomásul veszi. 

Tárgyalás alá vétetett ezután a „Hatvan" 

vidéki gazdatisztek által alakítandó gatdatiszti 

kör kérdése, mely alkalomból elnök a legmelegebben 

üdvözli a Hatvan-vidéki gazdatisztek 

küldöttségének jelenlevő tagjait, meleg 

köszönetet mondván mindenek előtt azon érdeklődésért, 

melyet a nyugdíjintézet javára 

rendezett tánczmulatság alkalmából tanúsítottak 

azral, hogy e mulatság tiszta jövedelmével 

515 korona 85 fillérrel gyarapították a nyugdíjintézett 

alapját. Melegen üdvözli az általuk 

megpendített eszmét, mely Hatvan vidékének 

gazdatisztjeit egy alakítandó körben kívánja 

egyesíteni s feikéri a küldöttséget, hogy a 

megpendített eszme megvalósítására vonatkozó 

javaslataikat terjessze elő. 

Chriastélyi Béla a küldöttség nevében 

előterjeszti, hogy ők a tervezett gazdatiszti 

kör megalakítására nézve a kezdeményező 

lépéseket a központtól, tehát a Gazdatisztek 

Országos Egyesületétől várják, ezirányban 

tehát, még semmi tekintetben állást nem 

foglaltak, megjegyzi azonban, hogy ők e 

gazdatiszti kört, mint az országos egyesülettel 

szoros kapcsolatban álló intézményt 

óhajtják életbeléptetni s mint olyat, amelylyel 

ugy az egyesületnek, mint a nyugdíjintézetnek 

azon a vidéken propagandát csináljanak. 

Köszönetet mond a "szívélyes fogadásáért, 

amelyben az elnökség és a választmány 

részéről a küldöttség részesitetett 

s hogy azon csekély adományt, amelylyel a 

rendezett mulatság eredményeként a nyugdíjintézet 

alapjához hozzájárulni szerencsések 

voltak, tőlük szívesen elfogadta. 

Elnök örömmel látja, hogy egy gazdatiszti 

kör alapítására a vidékről jön a kezdeményezés 

s a kérdést aként véli megoldhatónak, 

hogy az egyesület dolgoztasson ki egy 

alapszabály-tervezetet, a melyben körvónaloztatnék 

a viszony, melylyel az alakítandó gazdatiszti 

kör az országos egyesülethez mint központhoz 

álljon. Ezen alapszabály-tervezet elkészülte 

után felhivandók volnának a hatvanvidéki 

gazdatisztek, hogy jeiöljenek ki egy 

megbízottat, akinek közreműködésével az alapszabály 

tervezet előzetesen letárgyaltatván a 

hatvan-vidéki gazdatisztek megalakulás és 

az alapszabályok elfogadása végett Hatvanba 

gyűlésre egybehivassanak. 

Székács István az alapszabály-tervezet 

szerkesztésére nézve utasítás adását tartja 

szükségesnek. A maga részéről legczélszerübbnek 

vélné, ha a szervezésnél mintául a ,Vöröskereszt" 

egyesület szervezete vétetnék. Az 

országos egyesület képezné a központot s mint 

annak fiókjai, bizonyos autonom jogkörrel felruházva 

alakulnának a vidéki gazdatisztikörök. 

Jeszenszky Pál azon aggodalmának ad 

kifejezést, hogy a gazdatisztikörök megalakulása 

a pénzkérdésen fog hajótörést szenvedni, 

amennyiben alig remélhető, hogy a központi 

egyesületi tagsági díjon felül az illetők még a 

vidéki kör költségért is hajlandó legyenek viselni. 

Kodolányi Antal azon nézetben van, hogy 

a vidéki gatdatiszti kör minden költség nélkül 

kezelhető, mert sem helyiségre szüksége nincs, 

sem levelezésre költenie nem kell. 

Rovara Frigyes azt óhajtaná, hogy ne 

gazdatisztikör, hanem gazdakör alakíttassák, a 

melybe a földbirtokosok és bérlők is belépnének. 

Elnök helyesli a gazdakörök alakulását, 

ez esetben azonban azt óhajtja, hogy miután 

a czél legelső sorban a gazdatisztek érdekeinek 

előmozdítása, határozottan gazdatisztikör 

alakítását óhajtja. 

Máday Izidor hasonló értelemben nyilatkozik. 

Chriastélyi Béla kijelenti, hogy szándékuk 

a kör támogatására a földbirtokosokat és 

bérlőket is megnyerni, de azt kívánják, hogy 

a vezetés a gazdatisztek kezében maradjon. 

Ezen eszmecsere után az elnök indítványa 

határozatilag kimondja a választmány, 

hogy egy rövid alapszabálytervezet szerkesztendő, 

melynek elkészítésével ügyvezetőt bízza meg. 

Ezután Buday Barna tett előterjesztést 

a gazdatiszti nyugdíjintézet reorganizácziója

2 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 JANUÁR 23. 1. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. 

tárgyában. Nézete szerint most, midőn a gazdatisztek 

jogviszonyainak rendezéséről szóló törvény 

már szentesítést nyert a gazdatiszti egyesületnek 

azon humanitárius czélokon kivül, a 

melyeket ápol, alig jut egyéb feladat mint az, 

hogy a gazdatisztek nyugdíjügyét országosan 

szervezze. E czélból szükségesnek tartaná, 

hogy számitások tétessenek mennyi volna a 

tagok hozzájárulása 500, 1000, 2000 taglétszámnál. 

A vidéki központokon értekezletekre 

kellene összehívni a gazdatiszteket a nyugdíjszervezet 

megismertetése és az intézménynek 

köztük leendő propagálása czéljából. A gazdasági 

egyesületek felszólitandók volnának, hogy 

titkáraikat a nyugdíjintézetnél biztosítsák és 

a nyugdíjintézet érdekében a vidéken agitatórius 

mozgalmat indítsanak. Az elkészítendő 

szervezet egy kisebb bizottságnak volna tárgyalás 

és véleményadás végett kiadandó. 

(Előadó erre vonatkozó javaslataival mai 

vezérczikkünk foglalkozik. Szerk.) 

Elnölc helyesli az előtte szóló által tett 

indítványt, azonban mivel a földmivelésügyi 

miniszter is foglalkozik azon kérdéssel, hogy a 

gazdatisztek nyugdíjügyét oly irányba terelje, 

mely a kérdés czélszerü megoldására vezet és 

a szervezkedésre irányuló mozgalomnak a siker 

biztosítékait is eleve megadni igyekszik, 

halasztassék a mozgalom megindítása addig, 

mig a miniszter ur a kezdeményező lépéseket 

megteszi. 

Elnök ezen indítványa elfogadtatván, Buday 

Barna indítványt tesz az iránt, hogy a gazdatisztek 

jogviszonyainak rendezéséről szóló törvény 

magyarázata röviden, népszerű nyelven a 

gazdatisztek számára megírassák. A „Pátria" 

nyomda a munka kiadására vállalkozik. 

Máday Izidor helyesli az indítványt, de 

a mü megírását elhalasztandónak véli addig, 

mig a törvény végrehajtására vonatkozó miniszteri 

rendelet megjelenik. 

A választmány ily értelemben mondja ki 

a határozatot, a mü megírásával azonban indítványozót 

már most megbízza. 

Ezt követőleg a ,Mezőgazdasággal és erdészettel 

foglalkozóié, nyugdíjintézete' igazgatósága 

tartotta meg Bujanovics Sándor elnöklete 

alatt havi ülését, melyen két uj tag, névszerint 

Durkó Gábor és Engi József felvétetvén a 

tagok sorába, van jelenleg a nyugdíjintézetnek 

134 tagja 169,400 korona biztosított nyugdíjjal. 

A mult év november 30-áról készült nyers 

mérleg szerint a nyugdíjintézet vagyona 282,579 

korona 70 fillér. Az értékpapírok állománya 

266,000 korona névértékben. 

Bejelentetvén, hogy Floderer Viktor rendes 

tag mult év november 30-án elhalálozott, az igazgatóság 

az özvegy részére a biztositott 600 korona 

özvegyi nyugdíj folyósítását elrendeli. 

Elrendeli továbbá, hogy 5 tag, kik elvállalt 

kötelezettségeiknek a nyugdíjintézettel szemben 

megfelelni nem képesek, a tagok sorából 

töröltessenek. 

Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést 

berekeszti. 

Kösz önetnyilyánitás. 

Az alólírott igazgatóság a Hatvan-vidéki 

gazdatisztikarnak — azon alkalomból, hogy 

a mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók 

nyugdíjintézete javára f. hó 12-én Hatvanban 

tánczvigalmat rendezett s ennek tiszta jövedelmét 

515 kor. 85 fillért a nyugdíjintézetnek 

adományozta — őszinte és hálás köszönetét 

nyilvánítja.*) 

Az igazgatóság nevében : 

Bujanovics Sándor, 

ig. elnök. 

*) Örömünkre szolgál tudatni, hogy Pozsonymegye 

gazdái'is ugyané czélra rendeznek február hó 12-én 

tánczvigalmat Pozsonyban, remélhetőleg hasonló jó 

anyagi eredménynyel. Ha az ország számos vidékén 

követnék ezt a jó példát a gazdatiszti nyugdíjintézet 

alapvagyona rövid időn nem csekély összeggel volna 

gyarapítható. 

Szerk. 

Tagdijnyugtázás. 

Az 1901. évre tagdijaikat jan. 1-től január 19-ig 

beküldötték: 10 koronát: Arany Zoltán, Algyay István, 

Altdorffer Lipót, Bagáry László, Balla Sándor, Balla 

Kálmán, Braun Vilmos, Bartha Lajos, Blazsovszky 

Gyula, Botha Sándor, Bogyó István, Bónis Béla, Bőjtös 

Árpád, Bistey Sándor, Chriastélyi Béla, Gsigaházy 

Gábor. Deutsch Bernát, Domoszlay József, br. Dingelstedt 

Ernő, Elbert Gyula, Farbaky Ágost, Farkas Adolf, 

Fárka György, Fekete Sándor, Forster Géza, Foitsek 

Károly, Filipi Fülöp, Firbász Adolf, Gavallér György, 

Gerő Viktor, Gruber Károly, Hahn Miksa, Háffner Károly, 

Háberfeld Vilmos, Horváth József (Eötvös), ifj. Horváth 

János, Hodum János, Huzoczy János, Jenisch Ádám, 

Kiss György, Kiss Tamás, Kováts Antal, Korhetz 

György, Köhler Albert, Kuruez Géza, Kubovich Ignácz, 

Laurencz Ede, Liptay Jenő, Magyary Károly, Má!ray 

F. József, Máttyus Samu, Minarik János, Nádhera 

Ferencz, Nagy Ferencz (illenczfalvi), Novothny Imre, 

Noll Ignácz, Orbán Ferencz, Oberlander Sándor, Pálmay 

József, Pfeffer Manó, Radl Sándor, Riedl Kálmán, 

Bichter Gyula, Sir Lajos, Skafszky Ferencz, br. Starnfeld 

Weltzl Aladár, Seydel Domonkos, Szabó János, 

Szivan Károly, Tauscher Dénes, Tóth Béla, Vozáb Kálmán, 

Vojnits Simon, ifj. Wenninger Mátyás, Ziernfusz 

Viktor. 

5 koronát beküldőitek: Andronyi Péter, Balló 

János, Bőjtös Imre, Fazekas Károly, Fischer Oszkár, 

Kositzky Rezső, Molnár József (A.-Hidvég), Moldvay 

Béla, Richter Imre, Soltész Miklós, Telek István, Türk 

Rudolf, Tornyos. 

Hátralékot fizettek: Telek István 5 kor., Reichmann 

Mór 5 kor. 

1903-re 10 koronát beküldött: Hodum János, Nick 

Ede, Rainprecht Antal, Zöhls Józse, 5 koronát, Kárl 

Földbirtokosok figyelmébe. 

A Gazdatisztek Országos Egyesülete irodájában 

sok állást kereső gazdatiszt van előjegyezve, 

kiknek bizonyitványmásolatai és egyéb 

okmányai is rendelkezésre állanak. Tisztelettel 

kérjük a gazdatiszteket alkalmazni óhajtó 

földbirtokosokat, hogy bizalommal egyesületünkhöz 

fordulni szíveskedjenek, amely készségesen 

és teljesen díjtalanul ajánl megfelelő 

gazdatiszteket- Az előjegyzett gazdatisztek 

bizonyitványmásolatai az egyesület irodájában 

megtekinthetők, illetve betekintés végett az 

állást betölteni óhajtó földbirtokosoknak bérmentesen 

megküldetnek. Ügyvezetöség. 

Gazdatisztek nyugdíjügye. 

I. A jövő feladatai. 

(B. B.) Sokan tették már fel azt a 

kérdést, hogy a gazdatiszti törvények 

életbeléptetése után micsoda feladat marad 

vissza a gazdatisztek országos egyesülete 

számára érdekképviseleti téren? 

Hiszen ezideig az egyesület legerősebb 

működést éppen a gazdatiszti törvények 

szorgalmazása érdekében fejtette ki, ez 

volt főprogrammja. Hogy ez a programmpont 

most kiesik, mi marad vissza 

a jövő számára ?* Csökkent-e az egyesületnek, 

mint érdekképviseleti intézménynek 

létjoga vagy sem ? 

A felelet erre a kérdésre igen rövid 

és igen kedvező. Soha még alkalmasabb 

idő nem kínálkozott arra, mint most, hogy 

as egyesület igazi hivatásának magaslatára 

emelkedjék. Nincs kétségünk aziránt, hogy 

az életbeléptetendö törvény végrehajtási 

rendelete a gazdatisztek országos egyesületét 

sem fogja figyelmen kivül hagyni. 

De jusson vagy ne jusson szerepkör 

ennek az egyesületnek a törvény végrehajtása 

körül, a törvény az egyesület, 

helyesebben a társadalom számára egyenesen 

visszahagyott egy nagy feladatot, 

amelyet törvényhozási uton megoldani 

nem lehetett. Ez a feladat: a gazdatisztek 

nyugdíjügyének szervezése. 

Darányi földmivelésügyi miniszter 

ismételten kijelentette, hogy a nyugdíjügyet 

társadalmi útra kivánja terelni és 

bizonyításra sem szorul, hogy az itt lesz 

helyén. Mert méltányosan gondolkozó 

ember olyan megoldást nem képzel el, 

hogy a gazdatiszt nyugdijának biztosítására 

a földbirtokost törvénynyel kötelezzük. 

Szocziálpolitikai szempontból nem 

kicsinylendő már a törvény azon intézkedése 

sem, amely nemcsak a szolgálatteljesitővel, 

hanem annak hátramaradó 

özvegyével és gyermekeivel szemben is 

kötelezettséget ró a földbirtokosokra a 

végkielégítési összegben és a 3 havi lakásadás 

kötelezettségében. Ez a végkielégítési 

összeg a gazdatisztekre nézve 

magasabb kulcs szerint van megállapítva, 

mint ujabban a magánhivatalnokokra 

nézve tervbe vétetett. Szóval a mai nehéz 

gazdasági viszonyok között ez a törvény 

a méltányosság követelményeinek eleget 

tett. Legfeljebb arról lehetett volna szó, 

hogy a nyugdíj biztosítása a gazdatisztekre 

nézve kőtelezővé tétessék, de az megint 

az államszocziálizmus felé vezetne s a 

beavatkozási jognak ily irányban való 

alkalmazása általános ellenszenvvel találkozott 

volna. Nincs tehát más hátra, 

mint a társadalmi téren való szervezkedés. 

Tisztán áll előttünk az a feladat, 

hogy olyan nyugdíjintézményt kell létesíteni, 

a mely a maga előnyös viszontszolgáltatásánál 

és garancziánál fogva 

maga hódítja a tagokat és amely lehetővé 

teszi, hogy bizonyos szerény, de kielégítő 

nyugdíj biztosítása felöl jelentékenyebb 

anyagi áldozatok nélkül is gondoskodhassanak 

gazdatisztjeink. Tisztán áll 

előttünk az is, hogy ilyen intézménynek 

a szervezése egyenesen a gazdatisztek 

országos egyesületének a feladata, amelynek 

hivatott kezelésében máris fennáll 

egy nyugdijegyesület. 

Ez a meglevő nyugdijegyesület immár 

kiindulási alap gyanánt szolgálhatna a 

további szervezkedéshez, ami rendkívül 

megkönnyíti a feladatot. Tulajdonképpen 

nem is áll más feladat előttünk, mint a 

taggyüjtés technikai munkája. De ez még 

mindig elég nehéz munka. 

Nehéz még pedig azért, mert a dijj 

áruiékokat olcsóvá kellene tenni, hogy 

tagokat gyüjthessünk; ámde előbb tagoknak 

kellene gyülniök, hogy a biztosítási 

dijak leszállithatók legyenek. Ez 

tehát egy czirkulus vicziozus, amelyből 

csak egyetlen kiút van : egy hatalmas 

mozgalom, amelynek révén egyetlen csapásra 

megnyerhetjük egyfelől a szükséges 

érdekeltséget és másfelől , leszállíthatjuk a 

részvétéli dijakat is. 

A gazdatisztek országos egyesületének 

választmánya legutóbbi ülésén foglalkozott 

e mozgalom megindításának 

módjaival és saját teendőire nézve körülbelül 

tisztába is jött. De ugyanekkor örvendes 

tudomást szerzett afelől is, hogy 

a földmivelésügyi miniszter ur a gazdatisztek 

nyugdíjügyével is foglalkozik, foglalkozik

1. SZÁM. IV. fiVFOLYAM. GAZDATISZTBE LAPJA. 1901 JANUÁR 23. 3 

még pedig oly czélzattal, hogy a megindítandó 

társadalmi mozgalmat eleve is 

a sikernek bizonyos biztositékaival erösitse 

meg s egyúttal helyes irányba terelje 

azt. Darányi miniszter a gazdatisztek 

nyugdíjügyének eddig is hivatott 

ápolója, legfőbb védnöke volt. A 

legjobb bizalommal tekint tehát intézkedései 

elé a gazdatisztek országos egyesülete, 

hogy azok alapján megindíthassa 

a tervezett mozgalmat és teljes erővel 

munkába állhasson. 

II. Gazdatiszti körök. 

Köztéren czélokat nagyfokú agitáczió 

nélkül elérni nem lehet. A gazdatisztek 

egyesületének teljes fegyverzettel kell 

majd megjelennie a nyilvánosság előtt, 

hogy a gazdatiszti kar megcsontosodott 

közömbösségét megtörje és törekvéseit 

minden érdeklődőnek tudomására juttassa. 

Előkészíteni kell a közönséget, hogy 

az előttünk lebegő nyugdíjintézmény úgyszólván 

egy felkiáltásra létesüljön és az 

önsegélynek mozgósítható erőit egyszerre 

csoportosítsa az az érzés, hogy a tetteknek 

utolsó órája elérkezett. 

Az érdekeltekhez való hozzáférközésnek 

sok eszköze és módja áll rendelkezésre, 

de ezek között mindenesetre leghatályosabb 

a szóbeli kapaczitálás eszköze. 

Vidékenként és mindenütt ott, a hol a működő 

gazdatisztek könnyebben összehozhatók, 

ahol azok az ismeretség és a barátság 

kapcsainál fogva természetes köröket alkotnak, 

mindenütt ott központi kiküldöttnek 

kellene megjelennie, aki a nyugdíjintézmény 

szervezetét magyarázná, a 

felhozható aggályokat leszerelné s a belépés 

korlátait elhárítani igyekeznék. Az 

igy összefonódott kör már aztán együtt 

tart, ha az előre indul, az ügy nyerve 

van. És az a kör, a mely igy jött össze 

egy alkalmi érintkezési pontnál, az a kör 

megtalálta már az első közös ügyet és 

közös érdeket, ennek megbeszélése már 

a további érintkezésre is ösztönt nyújt; 

kapcsolatban tehát a nyugdíjügy szervezésével 

a gazdatiszti kar társadalmi szervezkedését 

is meg lehet indítani. 

Ez a társadalmi szervezkedés vidékenként 

kis gazdatiszti körök létesítését 

czélozná, a melyek, mint első lépcsőfokok 

az érdekképviseleti téren, a maguk 

összességében hatalmas erkölcsi fórumává 

válhatnának annak a 15—16 ezer gazdatisztnek, 

a kik manapság széttagoltan és 

elszigetelten állanak specziális anyagi és erkölcsi 

érdekeikkel együtt Ilyen szervezkedésnek 

hatását már csak humánus téren is, 

különfejezet alatt kellene tárgyalni; demost 

csak körvonalaira akartam rámutatni az 

előttünk álló mozgalomnak. Meddig vezet? 

Még nem tudjuk, de megérdemli, 

hogy igaz lelkesedéssel fogjunk hozzá. 

III. A jelenlegi nyugdij-egyesület. 

A mozgalom magva tulajdonképpen 

a jelenleg is fennálló nyugdij-egyesület. 

Ez az alap, amelyet a további építkezésre 

felhasználni kell. Helyes-e ez az 

alap? 

Teljes lelki nyugalommal azt felelhetem, 

hogy semmiféle nyugdíj intézmény 

szilárdabb alapon nem állhat, 

mint a gazdatisztek nyugdíj egyesülete. 

Egyetlen befizetett fillér ott él nem veszhet. 

Sőt tovább megyek. Minden befizetett 

fillér csakis a tagok számára gyümölcsözik, 

mert a tagdijakból még kezelési költségre 

sem vonnak le semmit. És mindazon 

felül, hogy a gazdatiszti egyesület 

ingyenesen kezeli ezt az intézményt, 

részesül az még a földmivelésügyi miniszternek 

8000 koronát kitevő évi segélyében 

is. Hol van a biztosító intézet, 

amelynek viszontszolgáltatási képessége 

a tagok javára ennyire erősítve legyen? 

Ha a nyugdíjintézet ma felszámol, 

minden tagja kikapja befizetett pénzét a 

kamatok kamatjával együtt. Hol van még 

egy intézet, mely a legutolsó befizetett 

fillért is ennyire konzerválni birná ? A 

nyugdijegyesület pénze semmiféle kezelésnek 

nincs alávetve, az a kezelő bank 

utján egyenesen és rögtön a befizetés 

után állampapírokba költözködik át. Hol 

van ennyire kizárva a visszaélésnek 

minden lehetősége? 

És lám, a nyugdíj egyesületnek mégis 

csak alig 130 tagja van. És mert csak 

ennyi tagja van, azért az élvezett renkivüli 

előnyök daczára is drágának kell 

lennie. Egy oly szolid s reális alkotás 

mint a mi nyugdijegyesületünk, 130 tag 

részvétele mellett csakis drága lehet. Ez 

igenis akadálya a belépésnek, ezt panasz 

tárgyává lehet tennünk. De máskülönben 

a nyugdijegyesület méltó a gazdaközönség 

teljes bizalmára. És ha ez az intézmény 

maradna a régiben, még akkor is a legjobb 

takarékpénztár volna a gazdatisztek 

számára. 

Az alap tehát egészséges és szolid, 

ezen az alapon a legjobb kilátások reményében 

lehet építeni. S hogy ez igy 

van, hogy a nyugdijegyesületet teljes 

bizalmunkkal ajándékozhatjuk meg, erre 

nézve bizonyságul szolgál a hivatott tollból 

eredt alábbi közlemény is, mely a 

nyugdijegyesület vagyoni helyzetéről ad 

számot. 

Tessék látni és hinni! 

A nyugdijegyesület vagyoni 

állapota. 

A nyugdijegyesület ügyvezető-igazgatója 

az igazgatói üléseken minden hónapban előterjeszti 

a nyugdijegyesület nyers mérlegét 

számot ád az egyesület vagyoni helyzetéről. 

A legutóbb tartott igazgatósági ülésen ezen 

jelentés szerint a nyugdíjintézet jelenlegi 

állapota a következőkben foglalható össze : 

A nyugdíjintézet tőkéje 

a mai napon értékpapírokban 

és készpénzben 

285,400 K. 

A tagokbefizetnek evenkint 

27,600 K. 

Ezzel szemben a nyugdijegyesület által 

elvállalt teher a tagok részéről biztosított 

159,200 korona évi járadék. 

A biztosított évi járadékból le van vonva 

a törölt tagok részéről biztosított összeg és 

ennek megfelelőleg az évi dijakból ezek által 

fizetendő évi díj. 

A nyers mérleget a számvizsgálók felülvizsgálták 

és az adatokat helyeseknek találták. 

A jelentésben nincs benne és ez alkalomból 

s nem is lehet benne, hogy a Nagyméltóságú 

földmivelési miniszter ur évenkint 

8000 koronával támogatja a nyugdijegyesületet. 

Nincs benne pedig azért, mert erről a jelentés 

mindig akkor szokott megemlékezni, mikor az 

évi segély folyósittatik. Darányi földmivelésügyi 

miniszter már több ízben tett kijelentése 

szerint, a nyugdijegyesület iránt rendkívül 

érdeklődik, ugy, hogy az egyesület nemcsak 

ezen összegre számithat, hanem arra is, hogy 

a miniszter az ügy iránti szereteténél fogva 

ezen intézetet még nagyobb anyagi és erkölcsi 

támogatásban is fogja részesíteni. 

A gazdatisztek nyugdíjügye oly aktuális 

kérdés, amelyet napirendről minden felmerülő 

nehézségek és akadályok mellett levenni nem 

lehet. De bármikor és bármikép oldják is meg 

kérdést, a gazdatisztek nyugdíjügyének rendezésénél 

a kiindulási pont csakis a .Mezőgazdasággal 

és Erdészettel foglalkozók Nyugdíjintézete' 

lehet. 

Azért nem lesz talán érdek nélküli, ha a 

nyugdijegyesület vagyoni állapotáról néhány 

szóval megemlékezünk. 

A nyugdijegyesületnek a fentebbi kimutatott 

vagyon szerint az évi jövedelme, ha 

a meglevő tőkének csah Jcamatját veszszük 

figyelembe s a tőkét sértetlennek tekintjük, a 

következő: 

1. 285,400 K. 4 1 /2°/o-os évi kamatja 12,843 K. 

2. A tagok évi befizetése 27,600 „ 

3. Az állami segély 8 000 „ 

Összesen: 48,443 K. 

A tőke 4Va%-os értékpapírokban van elhelyezve 

és igy valóban 4 1 /2-ot jövedelmez. 

Ha a biztosított 159.200 korona tőkét 

veszszük alapul, akkor az évi jövedelem a 

biztosított összegnek SOVa'Vo-a. Vagyis az évi 

jövedelme annyi, mintha minden tag évenkint 

minden 100 korona biztosított összeg után 50 1 /2 

Icorona biztosítási dijat fizetne. Kérdezem, van-e 

valahol nyugdíjintézet a világon, melynél a 

tagok beszámított szolgálati évei legfeljebb 7 

év, a tagok átlagos kora 40 év és egy-egy 

tagra ennyi jövedelem essék ? Igaz ugyan, 

hogy ha a tagok száma szaporodik, akkor az 

állami segélyből egy-egy tagra kevesebb esik, 

de ott van azonban még a töke, melynek csak 

kamatját vettük figyelembe, pedig a tőke is a 

tagoké. 

Próbáljunk egy kicsit számolni és vegyük 

fel pénzügyi szempontból a lehető legkedvezetlenebb 

esetet és nézzük mikép állja meg 

helyét a nyugdíjintézet. 

Tegyük fel, hogy a nyugdijegyesület összes 

tagjai egyszerre 12 év múlva nyugdijjogosultak 

lettek, még pedig azért, mert egy része meghalt 

és egy része munkaképtelenné válik, még 

pedig vegyük a legkedvezőtlenebb esetet, csakis 

az hal meg, ki özvegyi járadékot is biztosított, 

a többi pedig munkaképtelenné lett. Vizsgáljuk 

meg a nyugdíjintézet vagyoni helyzetét abban 

az időben. 

A meglevő tőkéje akkorára 

felszaporodik kamatos 

kamattal > 484,300 koronára 

_Az évi befizetésből és az 

állami segélyből együtt 

összegyűl akkorára kamatos 

kamattal 

574,300 korona 

Összesen: 1059,600 korona. 

Ekkor megszűnnék minden további jövedelem 

és az egyesület fizetne egyrészt az elhaltak 

özvegyeinek, másrészt a munkaképtelenek 

részére évenkint az alapszabályoknak 

megfelőleg a biztosított összegeknek a felét 

vagyis 79,600 koronát, az egybegyűlt 1.059,600 

korona tőkéből az intézet 4 1 /2% kamatozást 

véve alapul 21 éven át fizethetné az előbbi 

év járadékát. Ami csak elég szép idő! Természetes, 

hogy pénzügyi szempontból előnyösebb 

a nyugdíjintézetre, ha a munkaképtelenség és

GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 FEBRUÁR 27. 

2. SZÁM. IV. FIVFOLYAM. 

az elhalálozás fokozatosan áll be, amint a valóságban 

lesz is. T. i. eleinte kevesebb számmal, 

később mindig növekedő számmal. 

Vegyük a másik szélsőséget: a nyugdíjintézet 

egyetlenegy tagja sem hal meg, nem 

lesz senki sem munkaképtelen, mindenki eléri 

a 60-adik, illetve a 65-ik életkort, mivel most 

az átlagos kor 40—50 év között van — és 

átlagban 20 év múlva mindenki húzni fogja a 

teljes nyugdiját, kérdés: hány évig fizetheti az 

intézet a biztosított évi 159,200 koronás 

járadékot ? 

Az intézet vagyona akkor lenne: 

A meglevő tőke, kamatos kamattal 688.300 K. 

Az évi befizetésekből és az állami 

segélylyel kamatos kamattal 

együtt _. 1.168.000, 

Összesen: 1.856,300 K. 

Ebből a tőkéből a nyugdíj egyesület 

159,200 koronát évenkint 17—18 éven fizethetne 

ki. Minden nyugdijegyesületi tag tehát 

78—83 éves koráig volna ellátva. Be szépkor! 

Természetes, hogy az itt közölt számitások, 

csak közelítő számitások. Inkább arravalók, 

hogy megnyugvást nyújtsanak a bent 

lévőknek és buzdításul szolgáljanak a belépésre 

azoknak, kik még nem tagjai. 

Megnyugvást nyernek a nyugdijegyesület 

tagjai, mert nyugodtan nézhetnek a jövő elé. 

Gondoskodtak az aggkorukról, özvegyeikről. 

Biztosításul szolgálhat a belépésre, mert a 

nyugdijegyesület vagyona elég biztosítékot 

nyújt mindenkinek, csak tömörülni kelle. Tömörülni 

kell nemcsak azért, mert a Mezőgazdasággal 

és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézete 

vagyoni helyzeténél fogva, vagyonának 

jó és biztos kezelésével kellő garancziát nyújt 

minden gazdatisztnek arra nézve, hogy aggkoráról 

és özvegyéről kellő ideje korán gondoskodott; 

nemcsakazőrt, hogy minél nagyobb 

az ily nyugdijegyesület tagjainak száma, annál 

biztosabb bázisra alapítja számítását, annál 

kevésbé van kitéve rendkívüli esélyeknek, hanem 

követeli a tömörülést a gazdatiszti kar 

és az egyes egyénele érdeke. 

Mint már föntebb emiitettem, a gazdatisztek 

nyugdíjügyének rendezése nem várathat 

magára sokáig. 

Egy bizonyos azonban, bármikép oldják 

is meg a kérdést, bármilyen arányban oszszák 

is meg az évi hozzájárulást (mert hiszen ezen 

múlik az egész halasztás) a gazdatiszteknek 

ígérendő nyugdíjazási igények nem lesznek és 

nem is lehetnek oly kedvezők, mint amilyent 

a jelenlegi nyugdíjintézet nyújt. A gondolható 

legkedvezőbb eset az lehet, hogy 40 szolgálati 

év helyet 35 évet fognak meghatározni, az 

özvegynek pedig az állami tisztviselőknél elfogadott 

kulcs szerint fogják megállapítani a 

nyugdíjigényét. Ezen kulcs szerint pedig kapna 

pl. egy 3000 kor. fizetéssel biró gazdatiszt özvegye 

évenkint 960 koronát. A nyugdíjintézet 

pedig ily esetben 1500 Tcvronát nyújt. Ép ugy 

lesz a már eltöltött szolgálati évekkel. Alig 

hihető, hogy ezekből nagyon sokat beszámítsanak. 

Az öregebb gazdatiszt vajmi kevés 

nyugdíjban részesülhet. Igen, de ha ő már tagja 

volta nyugdíjintézetnek, akkor a szerzett jogot 

respektálni kell. Azt hiszem respektálni is 

fogják, mert mint már emiitettem, az uj nyugdíjintézet 

anya-méhe csakis a mostani intézet 

lehet. Bogyó Samu. 

Álláshirdetések. 

E rovatban díjtalanul közöljük a „Gazdatisztek és 

Erdőtisztek Országos Egyesülete" minden állást kereső 

tagjának hirdetését 2 hónapon keresztül. 

Az állást keresők bizonyítvány másolataikat tartoznak 

irodánkhoz beküldeni. 

Az állást adó földbirtokosokat tisztelettel kérjük, 

hogy betöltendő állások esetén egész bizalommal szíveskedjenek 

irodánkhoz fordulni. Az állás-betöltésre előjegyzett 

gazdatisztek bizonyitványmásolatait kívánatra 

bérmentve és díjtalanul küldjük meg; de ezeknek betekintés 

" ' 

csupán a 

E rovat díjtalanul áll rendelkezésre a betöltendő 

állásokat hirdetni óhajtó földbirtokosoknak is, ha egyesületünk 

tagjai sorába lépnek. 

Betöltendő állások. 

Ajánlatok az üggvezetőséghez küldendők. 

93 Torontálmegyei 17000 

holdas grófi birtok önálló 

vezetésére szakképzett akadémiát 

vagy felsőbb gazdasági 

tanintézetet végzett 

gazdatiszt kerestetik. — A 

magyar és német nyelven 

kivül a román nyelv ismerete 

is megkívántatik. 

94. Kisebbszerü konyha 

és diszkért ellátására f. évi 

márezius hő 1-i belépéssel, 

nős, hadmentes kertész kerestetik. 

Fizetés havonkint 

100 koroDa, egy szoba, 

kamra, konyha, padlásból 

álló lakás. Szabad fűtés, 

konyhakerti vetemények 

használata saját háztartá- 

95. Nagyobb gazdaságba 

f. é. február hó 15-iki belépésre 

egy gazdasági elbnőr 

kerestetik. Megkívántatik, 

hogy az illető kellő 

gyakorlattal és szakképzettséggel 

birjon. 

csövek, hőmérők 10% kellékek, forgópisztolyok 

Vadászfegyverek és vadász- 

Bitmár R. Budapest, stb.-ből (töltények és egyéb 

V., Fürdő- és Nádor-utcza 

Állást keresők. 

lőszerek kivételével) 10%. 

sarok. Lámpák, lámparészek, 

lámpások, áreng. 5% 

Főtiszti, kezelői vagy intézői állás betöltésére ajánlkoznak. 

Lakos Nándor Friedlander 

József mezőgazda- 

284. Keszthelyi gazdasági 

tanintézetet végzett végzett, jelenleg egy grófi dapest, IV., Mária-Valéria- 

helyi gazd. tanintézetet Bóna Bömelés Ma. Bu- 

6 évi gyakorlattal biró béruradalomnál félmondatlan 

állásban levő segédtatványok 

és följegyzési 

utcza. Papir, Írószer, nyomsági 

gép- és szélmotor- ésszivattyugyár 

magyaror- 

segédtiszt, mielőbbi belépésre 

állást keres. tiszt mielőbbi belépésre 

állást keres. 

285. Magyar-óvári gazd. 

akadémiát végzett 21 éves, 

J88. Gazdatiszti állást kerés 

mielőbbi belépésre 44 

nőtlen, ev. ref. vall. egyéu, 

ki a magyar nyelven kivül 

éves, nős, róm. kath., 20 

a német, román és tót 

évi gyakorlattal biró gazdatiszt. 

Birja a magyar és 

nyelvet is birja, mielőbb 

belépésre, Írnoki v. segédtiszti 


német nyelvet. 

286. Gazdasági tanintézetet, 

szőlőszeti és kertészakiskolát, 

cséplőgépkezelői 

tanfolyamot végzett, 

10 évi gyakorlattal (különösen 

sző'őmivelés) biró, 

34 éves, ev; ref. vall., nős 

gazdatiszt állást keres mielőbbi 

belépésre oly kisebb 

%azdkságba, hol szerény 

igénye és szorgalma mellett 

képzettségét érvényesíthetné. 

287. 

Az előbb közölt álláskeresőkön 

kivül irodánkben 

több, tanintézetet egyáltalán 

nem végzett és több, 

földmivesiskolát végzett 

gazda van előjegyezve, a 

kik nagyrészben önnálló, 

rendelkező tiszti állásokra 

pályáznak, részben Írnoki 

és segédtiszti állások betöltésére 

ajánlkoznak. Bizonyitványmásolataik 

iro-. 

dánkban megtekinthetők, 

illetve kívánatra érdeklődőknek 

bérmentve megküldhetők. 

minden időben felvesz és elhelyez. Közlönye: „Magyar 

Gépipar" évi előfizetési ára 8 korona, Budapest, VII., 

Akáezfa-utcza 3. sz. 

1. Politikai napilapok, szakközlönyök, szépirodalmi 

és élczlapok. 

A kedvezményt adó lapokra a .Gazdatisztek és 

Erdőtisztek Országos Egyesületének tagjai" kedvezményes 

áron, az egyesületi iroda utján fizethetnek elő, 

illategészség. Folyóirat 

állategészségügyi és állattenyésztési 

ismeretek terjesztésére. 

Szerkeszti dr. 

Bátz István. Kiadóhivatal 

Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utcza 

28. Előfizetési 

ára 3 frt, tagjainknak 1 frt 

50 kr., árengedmény 50%. 

Budapest. Képes politikai 

napilap. Kiadóhivatal; 

Budapest, Sarkantyus-u. 3. 

Előfizetési ára egy évre 12 

frt. Tagjainknak. 9 forint, 

árengedmény 25% 

Borászati Lapok. XXX. 

évfolyam. Szerkeszti Baross 

Károly. Előfizetési ára egy 

évre 5 frt, fél : év 2 frt 50 

kr. Tagjainknak egészévre 

4 frt, fél évre 2 frt. 20% 

Egyetértés. Polit. napilap. 

Kiadóhivatal Budapest, 

IV., Papnövelde-utcza 8. 

32-ik évfolyam. Előfizetési 

ára 20 frt helyett, 14 frt, 


Képes Néplap. Előfizetési 

ára 1 li évre 70 kr., Va 

évre 1 frt 20 kr. Egyesületünk 

tagjai irodánk utján 

15% kedvezménynyel fizethetnek 

elő a lapra. 

Magyar Bazár. Wohl 

Janka divatlapja. Kiadóhivatal 

Bpest, Ferencziektere 

3. Megjelenik havonkint 

4-szer. Előfizetési ára 

i/í évre 2 frt, tagjainknak 

1 frt 60 kr. 20% 

Magyar Gazdák Lapja. 

Gazdasági szaklap. Kiadóhivatal 

Budapest, V., Akadémia-u. 

Előfizetési ára egy 

évre 8 forint, tagjainknak 

4 frt. árengedm. 50% 

Magyar Hirlap. Politikai 

napilap. Kiadóhivatal Budapest, 

V., Honvéd-u. 4. 

Előfizetési ára 14 frt. Egyesületünk 


15% kedvezménynyel 

fizethetnek elő a lapra. 

Magyar Nők Lapja. Kiadóhivatal 

Budapest, V., 

Pesti Napló. Politikai 


VI. Teréz-körut 23. 

Egész évre 14 frt helyett 

12 frt, félévre 7 frt helyett 

6 frt, negyedévre 3 frt 50 

kr. helyett 3 frt. 14-3% 

25 kr. Egyesületünk tagjai 

irodánk utján 15% kedvezményei 

fizethetnek elő a 

UramMtyám.Humorisztikus 

hetilap. Kiadóhivatal 

Budapest, IV., Egyetem-u.4. 

Előfizetési ára egész évre 

8 frt, tagjainknak 6 ft. 25% 

Üstökös a legrégibb magyar 

élczlap. Kiadóhivatal 

Budapest, Honvéd-utcza 4. 


ára egész évre 8 frt helyett 

6 frt. 25»/o 

Kedvezmények egyesületi tagok részére. 

Gyárosok és kereskedők. 

Bacher Rudolf. Budapest, 

VII., Nagymezö-utcza 

68. Ekék és egyéb talajmivelö 

eszközök, áreng. 10% 

Brázay Kálmán. Budapest, 

IV., Muzeum-körut 23. 

Fűszer- és gyarmatáruk 

Brünner Testvérek. Budapest, 

IV., Koronaherczegutcza 

3. Lámpák, lámparészek 

és lámpások, 10% 

Calderoni és tsa, Bpest, 

Váczi-utcza 30. Optikai 

tárgyak, szemüvegek, lát- 

könyvek raktára, áreng. 5% 

Elsinger M. J. és flai 

Budapest, V.,Thonet-udvar. 

Vízmentes szövetek, ponyvák, 

zsákok, kendertömlők, 

esőköpönyeg és gazdasági 

sátorok, árengedmény 5% 

Fairbanks mérleg- és 

gépgyár r.-társ. Budapest, 

Anctrássy-u. 14. gazd. gé 

pek, tizedes és százados 

mérlegek 10% 

Feldmann és Kádár. 

Budapest, VI., Teréz-körut 

34. Műszaki és gazdasági 

kellékek, szerszámok, fűrész 

ekés reszelők. Orosz 

és amerikai henger- és gépolajok, 

oliva gépolaj, 15% 

Freund A. és Fia. Budapest, 


3. Nyergek, lószerszámok, 

bőröndök és útitáskák, 

lópokróezok, istállóés 

tisztító szerek, 5% 

Fuchs G. Budapest, VII., 

Károly-körut 1. Gazdasági 

gépek, tizedes és százados 

mérlegek, árengedmény 5% 

Geittner és Rausch. 

Budapest, Andrássy-ut 8. 

Háztartási és konyhafelszerelési 

czikkekből 10%, műszaki 

szerszámok, munkagépek, 

kutszivattyuk, tűzoltó-fecskendők 

és tűzoltófelszerelésekből 

az áru és 

vételhez képest 5—10%-ig. 

Glass és Társa. Budapest, 

IV., Muzeum-kőrút. 5. 

Uri fehérnemű, vízhatlan 

esőköpenyek, Jaeger-áruk, 

árengedmény 

__ és női fehérnemű, férfi 

ingek, gallérok, kézelők, 

zsebkendők ; fűzők és kötött 

áruk, stb. áreng. 6% 

Batschek Emil. Budapest, 

Andrássy-ut 13. Látszerek 

és norinbergi díszműáruk, 


Huzella M. Budapest, 

Váczi-utcza 1. Vadászfegyverek- 

és vadászkellékekből 

(töltények kivételével.) 5% 

Kánitz C. és Fiai. Budapest, 

Dorottya-utcza 10. 

Papir- és Írószerek, nyomtatványok, 

amerikai írógépek, 

árengedmény -10% 

Károlyi György. Budapest, 

V., Dorottya-u. 10. 

Papir,író ésrajzszerek,10% 

Kertész Jenő. Budapest, 

Kerepesi-ut 8. Díszműáruk 

és uri divatáruk, 10% 

Konta és Kaloszek. Bupest, 

IV., Kecskeméti-u. 9. 

Vászon, fehérnemű, női és 

uri divatezikkek, szövöttáru, 


Kontúr Alajos. Budapest, 

IV., Lipót-utcza 10. 

Üveg és porczellán készletek 

és használati edények 

; képezetek és táblaüveg 

raktár, áreng. 10°/ 

Kunz József és társa. 

Budapest, V., Deák-tér 1. 

Vászon, fehérnemű, szőnyeg 

és pokrócz áruk 5%- 

Kühne Ede Moson. — 

Budapest, VI., Váczi-körut- 

57/a. Kizárólag hazai gyártású 

gazdasági gépek és 

eszközök gyári árából, 10% 

Kirner József. Budapest, 

IV., Szervita-tér 2. 

szági vezérképviselete és 

főraktára Budapest, Külső- 

Kerepesi-ut 1. sz. Árengedmény 

15—171/2% ig. 

LeitersdorferD. és Fi a 

Budapest, IV., Koronaherezeg-uteza 

6. Kész férfi és 

fiu ruha-raktár, ruha szövetek, 


Molnár és Moser. Budapest, 

Koronaherczeg-u. 9. 

Illatszerek, szappanok, háztartási 

és gazdasági czikkek, 

gyógyáruk, vegyszerek, kötszerek, 


Lászlóczky Gyula. Budapest, 

IV., Egyetem-u. 7. 

Férfi és fiu ruha-raktár, 5%- 

Magyar fém- és lámpaáru 

gyár r.-t. Budapest,. 

V., Gizellatér 1., VI., Terézkörut 

1., VIII. Üllői-ut 2. 

Pozsony, Lőrincz-kapu-u. 1. 

és Kolozsvár, Hid-u. 20. sz. 

Lámpák, lámparészek, lámpások 

árengedmény 10%. 

Melichár Ferencz. Budapest, 

Nagymező-utcza 68. 

Vetőgépek, áreng. 10% 

Neoschil Alajos. Budapest, 

IV., Váczi-utcza 27. 

Kötőszer és sebészeti czikkek, 

sérvkötők, gummj. 

különlegességek, 10% 

Rigler József Ede. Papirnemügyár 

részv.-társ. 

Budapest, Erzsébet-tér 19,- 

Irószerek, íróasztali berendezések, 

gazdasági nyomtatványok 

és könyvek, 10%. 

Radwaner és Rónaimagkereskedők, 

J. C. Sclimidt 

erfurti magtermelő, német 

cs. és kir. udv. szállító,, 

egyedüli magyarországi főraktárosai, 

Budapest, V., 

Nádor-u. 8., egyesületünk 

tagjainak avilághirü erfurti 

magvak árjegyzéki áraiból 

5%-ot engedélyeznek. 

Szántó és Glass. Budapest, 


Uri fehérnemű, ingek, kézelők, 

gallérok, áreng. 5%. 

Papir, irodai felszerelések, 

nyomtatványok,, 

levéldobozok, áreng. 10%- 

Szőnyegház. Budapest, 

IV., Károly-körut 26. Szőnyegek, 

függönyök, teritők,, 

ágynemüek, vasbutorok, 

pokróezok és lakásberendezési 

czikkekből áreng. 10%- 

Szűcs Zsigmond. Budapest, 

VI., Nagymező-utcza. 

68. Széna-gyűjtők, trieurök,. 

rosták, tengeri morzsolok,, 

szecskavágók, darálók járgányok, 

borsajtók és vizók,. 

mérlegek s egyéb gazdasági 

eszközök, áreng. 120/' 

Az orsz. magyar gazd. egyesület tulajdona. 

A .PATRIA* irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság nyomása.

IV-ik évfolyam. 3. szám. A „Köztelek" melléklete. Budapest,1í»01. márczius 27. 




MEZŐGAZDASÁGGAL ÉS ERDÉSZETTEL FOGLALKOZÓK NYUGDÍJINTÉZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


Előfizetési ára: Szerkeszti: JESZENSZKY PÁL, Szerkesztőség és kiadóhivatal: 

AS OEBZÍGOB MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKÁBJA, A MAGYAB GAZDATISZTÜK 

Egész évre S forint. 

Budapest, IX., ÜllSi-út, „Köatelek". 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének és a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozik Nyugdíjintézetének tagjai ingyen kapják. 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tagdija egész évre 10 frt. - A Magyar Gazdatisztek és Erdatisztek Országos Egyesületének tagdija egész évre 5 frt, gazdasági segédtiszteknek a frt 5® kr. 


A .Magyar Gazdatisztek és Erdötisztek 

Országos Egyesülete* f. hó 20 án választmányi 

ülést tartott a , Köztelek"-en. 

Jelen voltak: BujanovUs Sándor elnöklete 

alatt: NicJc Ede alelnök, Fromrn Antal, Oeszler 

Vilmos, Domoszlay József, Kodolányi Antal, 

Landesz József, Rubinéi Gyula, Talcács Emil, 

dr. Szadovszky József, Kiss Lajos és Jeszenszky 

Pál mint előadó. Távolmaradásukat kimentették: 

Máday Izidor alelnök és Rovara Frigyes 

választmányi tag. 

Bujanovics Sándor elnök: a napirend 

előtt bejelenti, hogy a .Pozsonyvármegyei 

Gazdasági Egyesületinek február hó 14-én 

Pozsonyban tartott jubiláris közgyűlésén s 

ezen egyesület elnökének gr. Pálffy Istvánnak 

ugyanezen alkalommal tartott 30 éves jubileumán, 

valamint a „Pozsonyvármegyei Gazdasági 

Egyesület" által a „Magyar Gazdatisztek 

és Erdőtisztek Or-zágos Egyesülete" javára 

rendezett agrárbálon az egyesület képviseletében 

szóló és Jeszenszky Pál ügyvezető voltak 

jelen. Szóló örömmel tapasztalta az ezen alkalomból 

egybegvült nagyszámú gazdaközönségnek 

a „Gazdatisztek Egyesülete* iránt tanúsított 

meleg érdeklődését, amely abban is 

örvendetesen nyilatkozott meg, hogy az ezen 

alkalommal tartott és igen szépen sikerült 

táoczvigalom jövedelmét a rendező-bizottság a 

„Magyar Gazdatisztek és Erdőtjsztek Országos 

Egyesületéinek ajanlotta fel. 

Indítványozza, hogy ezen meleg érdeklődésért 

a „Pozsonymegyei Gazdasági Egyesületinek 

jegyzőkönyvileg mondjon köszöneteta 

„Gazdatisztek Egyesülete" s ezt az emiitett 

gazdasági egyesülettel, illetve annak elnökségégével 

közölje. Indítványozza egyúttal, hogy 

Bartal Aurélnak, valamint Rovara Frigyes 

egyesületi választmányi tagnak, kik az egyesület 

javára rendezett tánczmulatság sikere érdekében 

buzgó tevékenységet fejtettek ki, a választmány 

köszönetét nyilvánítsa. 

A választmány ezen bejelentést örvendetes 

tudomásul véve, elnök indítványait általános 

helyesléssel elfogadja. 

Elnök előterjesztést tesz továbbá arra 

vonatkozólag, hogy miután a földmivelésügyi 

miniszter kezdeményezésére már életbeléptetett 

„Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár' 

1 , amely a leghumánusabb ezélokatvan 

hivatva szolgálni, egyrészt tehát tekintettel 

erre, másrészt pedig figyelembevéve a földmivelésügyi 

miniszternek az egyesület iránt 

minden alkalommal nyilvánuló kiváló jóakaratát, 

szóló javasolja, hogy az egyesület egy alapítványi 

üzletrész jegyzésével belépjen az „Országos 

gazdasági munkás és cselédsegélypénztár" 

alapító tagjainak sorába. 

A választmány egyhangúlag magáévá 

teszi elnök javaslatát. 

Ezekután elnök sürgős elfoglaltságára 

hivatkozva, az elnöki széket Nick Ede alelnöknek 

adja át, aki a jegyzőkönyv hitelesítésére 

Kodolányi Antal es Landesz József 

választmányi tagokat kéri fel. 

Ügyvezető beterjeszti a belépésre jelentkezett 

uj tagok alábbi névsorát: 

Árvay Lajos gt. Kassa, Beer Vilmos főtiszttartó 

N.Bodok, Fritze Bódog erdész, 

Glósz Vilmos u. pénztárnok N.-Bodok, Kiss 

Pál u. ispán Nagy-Kata, Rónay Pál tiszttartó 

F -Kelecsény, Szimonek Károly tiszttartó Nagy- 

Bodok, Szaiff Kálmán gt. Batarcs, dukai 

Takách Zoltán gt. Legénd, ThanhofTer Ferenez 

főintéző Hernád-Németi, Vargha Sándor gt. 

Kis Kapós. 

A választmány a belépésre jelentkezetteket 

a tagok sorába fölveszi. 

Kilépését bejelentette: Moravetz Károly. 

Tudomásul szolgál. 

Üqyvezetö ezzel kapcsolatosan javasolja, 

hogy 63 ismeretlen tartózkodásu tag, összesen 

3716 korona hátralékkal feltételesen töröltestessék, 

olymódon azonban, hogy ezen tagok a 

tagsági törzskönyvben továbbra is nyilvántartassanak 

s ellenük a tagdijak behajtása érdekében 

— ha tartózkodási helyük ki fog puhatoltatni, 

az eljárás megindittassék. A választmány 

ügyvezető ezen javaslatát elfogadja és 

a föltételes törlést elrendeli. 

Ügyvezető ezután előterjeszti a számvizsgáló-bizottságnak 

az 1900-ik évi zárszámadás 

és vagyonkimutatásról szóló jelentését, amely 

szerint az egyesület bevétele a mult évben : 

14.384 korona 49 fillért tett ki, kiadása pedig: 

9551 korona 92 fillér volt, vagyis az évi mérleg 

4832 korona 57 fillér felesleggel zárult 

mihez hozzászámítandó még az alapvagyon 

kamataiból származó jövedelem, ugy, hogy az 

ez évi megtakarítás közel 7000 koronára rug. 

A választmány a jelentést örvendetes tudomásul 

veszi és elhatározza, hogy az egye 

sülét pénztárát kezelő , OMGE" pénztárosának, 

valamint a számvizsgáló-bizottságnak a felmentvény 

megadását fogja a közgyűlésnek proponálni. 

Ezzel kapcsolatosan ügyvezető beterjeszti 

a nyugdíjintézetnek és az egyesületnek 

1901 -ik évi költségelőirányzatát, amely szerint 

a bevétel 11,184 korona 07 fillér, a kiadás 

11,090 koronával irányoztatik elő, amelyet 

a választmány jóváhagy és a közgyűlés elé terjeszteni 

rendel. 

A folyó évi január havi pénztári forgalom 

az ügyvezető jelantése szerint 5176 kor. 

16 fillér, a kiadás ugyanezen ideig 2322 kor. 

57 fillért tesz ki, vagyis a készpénz maradvány 

január hó 31-én 2853 korona 50 fillér. 

A választmány özvegy Mikitla Józsefné 

részére 50 korona segélyt utalványoz. 

Ügyvezető ezután előterjesztést tesz, hogy 

a mult választmányi ülés gazdatiszti körök 

szervezését határozván el, megbízta ügyvezetőt, 

hogy ezen gazdatiszti körök alapszabálytervezetét 

elkészítse és azt a választmánynak 

bemutassa. Szóló a tervezetet, melyet lapunk 

más helyén közlünk, előterjeszti a választmánynak. 

Fromm Antal indítványára azonban, 

mielőtt a választmány az alapszabálytervezet 

megvitatásába belekezdene, elhatározza, hogy 

a tervezetet az összes választmányi tagoknak 

megküldi azzal, hogy vonatkozó véleményeiket 

és észrevételeiket folyó évi márczius hó 10-ig 

az egyesület ügyvezetőségének küldjék be, 

amelyeknek figyelembevételével fogja a választmány 

legközelebbi ülésében az alapszabálytervezetet 

megvitatni. 

Ügyvezető bejelenti, hogy -a „Tolnavármegyei 

Gazdasági Egyesület* a mult évhez 

hasonlóan értekezletre hivta össze a megyebeli 

gazdatiszteket, a nyugdíjintézetbe való 

belépésre vonatkozó kérdések tárgyalása czéljából. 

Ez az értekezlet f. hó 10-én Szegzárdon tartatott 

meg, amelyre egyesületünk is meghivatott, 

de a meghívó csak egy nappal az értekezlet 

megtartása előtt érkezett be; minélfogva szóló 

nem intézkedhetett az egyesület képviseltéséről 

másként, mint oly módon, hogy az egyesületnek 

5 tolnamegyei bizalmi férfiát felkérte, 

hogy amennyiben az értekezleten résztvesznek, 

az egyesületet képviselni szíveskedjenek. Tudomásul 

szolgál. 

Ügyvezető előterjeszti továbbá, hogy a 

gr. Dessewffy féle 2000 koronás alapítvány és 

kamatainak lefizetése iránt az elnökség az 

örökösök ügyészéhez felszóiitó levelet intézett, 

melyet azonban az illető felbontatlanul küldött 

vissza. Indítványozza ennélfogva, hogy az alapítvány 

mielőbb leendő befizetése érdekében a 

szükséges lépések megtételére az elnökség 

hivassék fel, mely indítványt a választmány 

rövid eszmecsere után elfogadta. 

Több tárgy nem lévén, elnöák az ülést 

berekeszti és megnyitja a .Mezőgazdasággal és 

Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézete" igazgatóságának 

ülését. 

A gazdatisztek választmányi ülése, melyen 

ügyvezető igazgató bejelentette, hogy a nyugdíjintézetnek 

jelenleg 131 tagja van 166,200 K. 

biztosított nyugdíjul. Újonnan beléptek Naszlady 

István, Elekes Árpád és Toppler István gazda - 

tisztek. Ezután megállapította az igazgatóság 

az 1900. év mérlegét, mely szerint a bevételek 

231,129 K. 11 fillér a kiadások 320,898 K. 

65 fillért tettek. A maradvány, mely az alapvagyonhoz 

csatolandó 10,330 K. 46 fill. A 

nyugdíjintézet összes vagyona 283.512 K. 

46 fillért tesz, s a mult évhez képest 40,090 K. 

93 fillérrel szaporodott. A folyó ügyek elintézése 

után az ülés véget ért. 

Gazdatiszti körök alapszabálytervezete. 

Ha az egyes ember eredményeket akar 

elérni, erre elsősorban kitartásra és lankadatlan 

szorgalomra van szüksége, ha pedig társadalmi 

intézmények tűznek maguk elé komoly és nem 

könnyen elérhető föladatokat, ugy a kitartáson 

kivül az erők tömörítésére is szükség van. 

Ennek szükségességét nyilvánulni látjuk 

minden téren s hogy egy közeleső példát 

mondjak, igen szembeötlően a gazdasági egye-

GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 FEBRUÁR 27. 2. SZÁM. IV. FIVFOLYAM. 

sületek szövetkezése által elért eredményekben. 

Voltak eddig is gazdasági egyesületek elég 

szép számmal az országban, számbavehető 

eredményeket azonban a legutóbbi időkig alig 

tudtak fölmutatni. Most azonban, hogy létesült 

a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége", 

aránylag rövid idő alatt jelentékeny eredményeket 

sikerült az erők egyesitése révén elérni 

és alaposak a remények, hogy a jövőben még 

az eddigieknél is nagyobb eredményeket fog a 

gazdatársadalom kellő szervezkedése által 

kivivni. 

A gazdatiszteknek mindezideig csupán 

egy egyesületük volt, amely immár több. mint 

két évtized óla egymaga küzd a magyar gazda 

-tiszti kar érdekeiért. Ez az egyesület szintén 

nem hivatkozhatik mindezideig nagy eredmé- 

. nyékre, mert bár a kitartó szorgalom és buzgalom 

nem hiányzott az egyesület vezetőiben, 

de hiányzott az érdeklődés a gazdatisztek részéről 

saját ügyük iránt, vagyis hiányzott az 

erők tömörítése és egyesítésére irányuló hajlandóság. 

Az erők tömörítésére van tehát szükség 

s erre a nehéz föladatra vállalkozott ujabban 

a „Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek 

Országos Egyesülete". Tekintve a gazdatisztek 

helyzetét s az ország minden részében 

való szétszórtságukat, e tervnek realizálása 

csakis oly módon válik lehetővé, ha a 

gazdatisztek szűkebb körzetben fognak szervezkedni 

és tömörülni egy szűkebb működési 

körzetre kiterjedő gazdatiszti körben. E gazdatiszti 

körök létesítése válik tehát szükségéssé, 

amelyek iránt az ország több vidékén már 

meg van a kellő érdeklődés s a melyek valamennyien 

szoros összeköttetésben állanának a 

központban székelő országos egyesülettel. 

Erre való tekintettel a „Gazdatisztek 

Országos Egyesülete* elhatározta, hogy ily 

gazdatiszti körös szervezésére az akcziót megindítja 

s hogy a létesítendő gazdatiszti körök 

lehetőleg egy irányban s egy alapon működjenek, 

az egyesület részükre alapszabálytervezetet 

készíttetett, melyet az alábbiakban egész 

terjedelemben közlünk. 

1. A gazdatisztikör czime és szélhelye. 

A gazdatisztikör czime : 1 

vidéki gazdatiszti kör; székhelye 

2. A gazdatisztikör czélja. 

Az illető vidék gazdatiszti kara érdekeinek 

képviselete, társadalmi és anyagi helyzetének 

javítása, a testüli szellem fejlesztése. 

E czél elérésére: 

a) Állandó összeköttetésben áll' a Budapesten 

székelő „Magyar Gazdatisztek ős Erdőtisztek 

Országos Egyesületéivel s attól szükség 

esetén tanácsot és fölvilágösitásokat kér; 

körzetében hivatalos képviselője a .Gazdatisztek 

és Erdőtisztek Országos Egyesületének". 

b) A körzetében működő gazdatiszteket 

igyekszik a nyugdij-bizíositás eszméjének megnyerni 

s őket a mezőgazdasággal és erdészettel 

foglalkozók nyugdíjintézetébe való belépésre 

birni s ez intézetet anyagilag is támogatni. 

e) A körzetében működő gazdatisztek 

társas érintkezését rendszeres összejövetelek 

utján fentartja. 

3. A gazdatisztikör tagjai. 

a) A gazdatisztikör tagja lehet minden 

fedhetlen életű gazdatiszt, birtokos és bérlő, 

kit két tag felvételre ajánl. 

b) A gazdatiszti-kör tagjai évenként 1 

korona tagdijat fizetnek. A tagdij minden év 

márczius hó 31-ig a gazdatiszti-kör elnökénél 

lefizetendő. 

c) A tagság megszűnik a tag halálával, 

a tagnak a gazdatiszti-kör működési körzetéből 

való eltávozásával, vagy ha a közgyűlés 

az illetőt a tagok sorából valamely erkölcsi 

kifogás alá eső tett miatt kizárja. 

4. A gazdatiszti-kör szervezete. 

A gazdatiszti kör ügyeit vezeti: 

a) a közgyűlés, 

b) a tisztikar. 

A közgyűlést minden év utolsó negyedében 

az elnök hivja össze. Az ez alkalomból 

kibocsájtandó és a közgyűlés tárgyainak megjelölését, 

ennek helyét és időpontját magában 

foglaló meghívó, a kör tagjaimk a közg\ülés 

napját megelőzőleg 14 nappal megküldendő. 

A közgyűlésen minden tag felszólalási 

joggal bír és egy szavazatot gyakorol. A határozatok 

szótöbbséggel hozatnak, szavazategyenlőség 

esetén az elnök szavazata dönt. 

A gazdatiszti kör elnökének akadályoztatása 

esetén a közgyűlés arra az ülésre a jelenlevők 

közül elnököt választ. 

A közgyűlés feladata megválasztani az 

elnököt, ügyvezetőt és a számvizsgáló bizottságot 

; jóváhagyni az évi jelentést, számadásokat; 

megállapítani a költségelőirányzatot s 

határozni az ügyvezetőség, vagy bármely tag 

által tett javaslatok felett. 

A közgyűlésről jegyzőkönyv vezetendő, 

melvnek másolata a .Magyar Gazdatisztek 

és Erdőtisztek Országos Egyesületé"-nek megküldendő. 

A közgyűlés határozatképes, ha az elnökön 

kivül 8 tag jelen van. 

6. Tisztikar. • 

A gazdatisztikör tisztikara áll: egy 

elnökből, egy ügyvezetőből és kőt számvizsgáló-bizottsági 

tagból. 

a) Az elnök elnököl a közgyűlésen, 

vezeti a gazdatiszti kör működését, fentartja a 

.Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületéivel 

az állandó érintkezest, képviseli a 

gazdatisztikört a hatóságokkal szemben, aláírja 

a közgyűlések jegyzőkönyveit, vezeti a 

gazdatiszti kör számadásait, kezeli pénzeit s 

vagyonát. 

b) Az ügyvezető vezeti a közgyűlést és 

egyéb ülések jegyzőkönyveit, ellátja mindazon 

teendőket, melyekkel a közgyűlés, illetve az 

elnök által megbizatik. 

• c) A számvizsgáló-bizottság feladata a 

gazdatiszti kör pénzkezelését ellenőrizni, az 

elnök által vezetett számadásokat átvizsgálni s 

erről a közgyűlés elé jelentést beterjeszteni. 

Az elnök, ügyvezető és számvizsgáló 

bizottsági tagoknak állása tiszteletbeli. 

7. A gazdatisztikör feloszlása. 

A gazdatisztikör vagyona a kör feloszlása 

esetén a „Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek 

Országos Egyesületéinek alapvagyonához 

csatoltatik. 

E tervezetet a gazdatisztek egyesülete 

választmánya megküldötte véleményezés és 

hozzászólás czéljából az összes választmányi 

tagoknak, de kívánatosnak tartja, hogy maguk 

a gazdatisztek is hozzászóljanak és a helyi 

viszonyoknak megfelelő módosításokat proponáljanak. 

Felkérjük ennélfogva mindazokat, akik 

az ügy iránt érdeklődnek, hogy az alapszabálytervezetre 

vonatkozó észrevételüket az egyesület 

ügyvezetőségével f. évi márczius hó 10-ig 

levélben közöljék. 

Hogy az érdeklődés a gazdatiszti körök 

létesítése iránt tényleg megvan, bizonyítja az 

alábbi czikk, mely szintén a gazdatiszti körök 

létesítésének eszméjével foglalkozik. 

Gazdatiszti körök alakitása. 

E lapok folyó évi első számában czikk 

jelent meg a „Gazdatisztek nyugdíjügye" czim 

alatt, mely minden magyar gazdatiszt figyelmét 

kell, hogv lekösse, mert hiszen abban a 

mi ügyeinkről van sző és pedig olyan tárgyilagosan, 

olyan nyiltan és olyan bátorítóan, 

hogy mindnyájan köszönettel tartozhatunk a 

czikkirőnak azért, hogy nyugdíjügyünk helyzetét 

ős annak jövőjét oly szépen kitárta 

előttünk. 

Mintha uj idők kezdenének derengeni a 

magyar gazdatiszti karra. A földmivelési miniszter 

a törvényhozás elé vitte ügyünk rendezését, 

az országgyűlés törvényt alkotott rólunk, 

mely bár nem elégíti ki igényeinket, mindazonáltal 

nagy haladást jelent a múlthoz 

képest. A törvény legközelebb életbe is lép s 

épen mert keveset nyújt, áll be annak szükségessége, 

hogy önmagunknak is mozognunk kell, 

hogy a törvény intencziói érvényesülhessenek, 

hogy annak szelleme a közéletbe is át legyen 

vihető. 

És itt jó lesz egy kicsit a múltba is tekintenünk. 

Tegyük szivünkre kezünket és 

mondjunk mea culpát, mert bizony igen sokat 

vétkeztünk önmagunk ellen a múltban és amit 

most elértünk, azt már régen elérhettük volna, 

ha jobb barátjai tudtunk volna önmagunknak 

lenni, ha többet törődtünk volna a saját sorsunkkal. 

Van nekünk már régóta egy igen szép 

egyesületünk, az Országos Gazdatiszti Egyesület; 

idők multán alakult meg annak kebelében 

a Gazdatiszti Nyugdíjintézet, ámde kik 

voltak, akik nem siettek azt felkarolni; kik 

voltak, akik nem igyekeztek annak áldásait 

igénybe venni; kik voltak, akik nem istápolták 

azt eléggé, akik nem működtek közre 

annak felvirágzásán, akik nem terjesztették 

annak eszméit, hogy nagyra, hatalmasra, megdönthetetlenre 

nőtt volna az fel ? Maguk a 

gazdatisztek; a gazdatiszti os'tály voit az, 

mely a mai napnak bőségében, a holnapi nap 

szükségét nem látva, mondhatni teljes közömbösséggel 

nézte ezen kitűnő egyesület működését 

és nem vette ki belőle azt a működési 

részt, amely reá sanyarú viszonyainál fogva 

okvetlenül háramlott. 

Most ismét uj akczióra készül az egyesület, 

számítva a gazdatisztikar eddiginél nagyobb 

érdeklődésére, amiben csalódni most 

már talán nem fog. 

Az Országos Gazdatiszti Egyesület januári 

választmányi gyűlésén lett ugyanis tárgyalva 

az az akczió, amelyet a gazdatiszti törvény 

életbeléptetése után a gazdatiszti nyugdíjügy 

tárgyában meg kellene indítani s ott is arra a 

konklúzióra jutottunk, hogy ezen ügy propagálására 

a vidéken gaztatiszti köröket kellene 

alkotni, olyan szabályok mellett, hogy ezek a 

körök a központi gazdatiszti egyesülettel állandó 

összeköttetésben állnának, sőt azok 

működése is a központi egylet működéséhez 

simulna, de legfőbb hivatásuk az volna, hogy 

az egyes vidékek gazdatisztjeit tömöri'enó, 

együtt tartaná s közös érdekeik iránti érdeklődést 

fejlesztené s főleg, hogy őket a nyugdijegyesület 

intenczióival megösmertetné s az 

abba való belépésre ösztönözné. 

Sőt az egyesület választmánya tovább 

ment és kimondta azt is, hogy ezen körök 

egyforma létesithetése és működése érdekéből 

alapszabálytervezetet készít, melynek elfogadása 

valamennyi létesülendő gazdatiszti körnek 

ajánltatnék. 

Hát ez igen szép eszme és bátran elmondhatjuk, 

hogy az egyesület fején találta a 

szöget. Sok gazdatiszt kollégámmal tárgyaltam 

ez ügyben s valamennyinek az volt a véleménye, 

hogy ilyen körök létesítése volna a 

legelső feladatunk, mert a gazdatiszti érdekek 

nem eléggé való fejlesztésének legfőbb gátja 

az, hogy nem ösmerjük egymást, nem veszünk 

egymásról tudomást. 

Mondok erre egy példát. Vidékünk egykét 

gazdatisztjének eszébe jutott, hogy a folyó 

farsang alatt egy gazdabált kell központunkban 

(Hatvanban) rendezni, melyre itt jó talaj 

kínálkoznék, mért az intell'genczia vágyik egy 

szebb mulatságra. Elhatároztuk, hogy ha már 

mulatunk, mulassunk a magunk czéljára, nyugdíjintézetünk 

alapvagyonának gyarapítására. 

Összehívtuk az alakuló gyűlést és elbámultunk, 

| hogy hányan vagyunk ezen a vidéken, hogy

2. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 FEBRUÁR 27. 7 

mennyien gyűltünk össze; igaz, hogy hárman 

sem ösmertük egymást, de valamennyien megegyeztünk 

abban, hogy a czél nagyszerű. Megtartottuk 

a mulatságot s végeredményképen 

elég tekintélyes összeggel járultunk ügyünk 

előbbreviteléhez. 

. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy ha komolyan 

fogunk a dologhoz, mindent keresztül 

lehet vinni; hogy csak egyesülnünk kell és 

azonnal úgyszólván magától megy a dolog. 

Csak legyen, aki a mozgalmat megindítsa s 

legyen, aki az erőket összetartsa és a siker 

el nem marad. 

A legfőbb kérdés, ami ilyen körök létesítésénél 

felmerül, a pénz kérdése; honnan 

vegyük hozzá a pénzt? Hát erre is meglehet 

adni a feleletet. Kövessünk el mindent, keressünk 

fel minden alkalmat, hogy némi kis tőkéhez 

juthassunk. Bocsássunk ki vidékünkön egy 

aláírási ivet, járuljon a kezdet nehézségeinek 

leküzdéséhez mindegyik annyival, amennyivel 

bir. Azután a gazdatisztnek az állása természetéből 

sok olyan alkalma nyílik, amikor 

valamicskével gyarapíthatja az alakulandó vagy 

már megalakult kör vagyonát; az üzletekben, 

ahol vásárol, kiköt bizonyos százalékot a kör 

javára; ez nem zsarolás és a birtokos érdekeinek 

sem a szem elől tévesztője, hanem 

jogos kívánság, mely a birtokosnak nem árt, 

gazdatisztjének pedig sokat használ. 

Ami a megalakulást illeti, az aligha 

ütközhetik nehézségekbe. A helyiség kérdése 

megoldható akként, hogy valamelyik vendéglő 

egy szobáját lefoglaljuk a magunk, számára 

s a vendéglős szívesen adja, mert némi forgalomra 

számit. Egy-két lap is kikerül innenonnan, 

mert tapasztalatból tudom, hogy az 

egyes íapok szívesen engednek át egy példányt 

ilyen kezdődő egyesületnek, mert ez 

neki egyrészt jó reklám, másrészt reméli, 

hogy a megszokás után előfizetünk reá. A 

többi azután magától megy, kivált ha a gazdatiszti 

körbe sikerül a földbirtokos, bérlő, kereskedő 

és hivatalnoki szóval minden társadalmi 

osztályból néhány tagot toborzani. 

És megindul a működés, melyből kell 

hogy boldogulásunk fakadjon. Lássunk tehát 

munkához, köszörüljük ki a régi csorbát és 

hozzuk helyre most, amit oly sokáig oly nagy 

kárunkra elmulasztottunk. Ne csak az önmagunk 

javát nézzük, hanem mindnyájunk 

hozzánkhasonlóét, mert a mi baj minket 

máma elkerült, az holnap utóiérhet s késő 

bánat, ha nincs kezünknél hirtelen segítség. 

Chriastélyi Béla. 

Számítsunk. 

A mai gazdasági világrend a számitáson 

alapszik. 

Számítás nélkül nemcsak a kereskedő s 

az iparos, hanem a gazda sem boldogulhat s 

az anyagi boldogulás egyedüli titka sok esetben 

csak a helyes számításban rejlik. 

Mert ne feledj"k el, hogy a mezei gazdálkodásnak 

csak közvetett czélja a termelés, azaz 

javak előállítása, közvetlen czélja pedig a jövedelemszerzés 

s ha a termelés terén bármily 

fényes eredményeket érünk is el, ha ezzel karöltve 

nem jár a megfelelő jövedelem, gazdálkodásunknak 

rendszerint bukás a vége. 

Tiszti kezelés alatt álló birtokaink tulajdonosai 

ritka kivétellel birtokaik jövedelmére 

rá vannak utalva s azért csak természetesnek 

kell találnunk azt, hogy tisztjeik működését nem 

a termelés terén elért eredmények szerint, hanem 

a leszállított jövedelem szerint bírálják el, amiben 

különben is a valóban okszerű gazdálkodás 

kriténuma rejlik. 

Ha a jövedelmi eredmények a birtokos 

igényeit ki nem elégítik, akkor vagy a gazdálkodási 

rendszer változtatása, vagy a birtok bérbeadása 

ennek természetszerű következménye 

s mindkét esetben az alkalmazott tisztek az 

áldozatok s minthogy ezen áldozatok száma 

napról-napra nőttön nő, ezek érdekében óhajtunk 

szót emelni. 

A szolgálat biztosítására nem ismerünk 

alkalmasabb módot, mint ha a tiszt megdönthetetlen 

számadatok alapján igazolni tudja, 

hogy a reá bízott vállalatban fekvő tőkét 

kellően kamatoztatta. 

Ezzel egyúttal javadalmazását meg is 

szerezte magának, mert habár a birtok tulajdonosa 

fizeti is őt, ez a fizetés nem csökkenti 

a tulajdonos jövedelmét, holott abban az 

esetben, ha a gazdaság jövedelme meg nem 

felel, a tiszt javadalmazása a tulajdonos terhére 

esik. 

Ezen követelménynek azonban csak rendszeres 

számvitel mellett lehet eleget tenni, 

mert a gazdaság jövedelme nemssak a birtokosnak 

szállított jövedelemből áll, hanem a 

tett befektetésekből eredő vagyongyarapodás 

is ide tartozik s ezt számvitel nélkül kimutatni 

lehetetlen. 

Ezen körülmény pedig különösen elhanyagolt 

birtokok korbahozatalánál, illetve 

uj belterjesebb üzemrendszerre való áttérésnél 

felette fontos, mert mindkét esetben rendszerint 

tetemes befektetésre van szükség s ha 

a kezelötiszt ezt a tőkét a folyó jövedelemből 

kénytelen megszerezni, ami nagyon gyakran 

igy van, akkor a tényleg beszállított jövedelem 

nem lehet megfelelő s igy ebben a körülményben 

keresendő a tulajdonos elégedetlenségének 

oka. 

Ezt mellőzendő a reorganizáczió megkezdése 

előtt lehető részletes költségelőirányzat 

készítendő a befektetések tökeszükségletéről 

s csak ha ennek fedezetéről gondoskodva 

van szabad a reformokra áttérni. Különben 

előfordulhat, amint tényleg előfordult, hogy az 

istállók elkészülte után a beállítandó állatállomány 

beszerzéséhez hiányzott a tőke. 

De még ez sem elegendő, hanem ezzel 

kapcsolatban lehető részletes jövedelmi előirányzatok 

is elkészítendők, még pedig külön 

az átmeneti évekre s külön a végleges állapotra 

vonatkozók, mivel a gazdaság rekonstrukcziója 

nem azonnal, hanem csak 2—3 év 

múlva hozza a várt gyümölcsöt s igy a kezdő 

tisztet nem érheti a vád, hogy ime a befektetések 

megtörténtek s jövedelem még sincs! 

Rosszul jövedelmező birtokokért pedig a 

felelős tiszt legelső feladata kipuhatolni azt, 

hogy léteznek-e módok a jövedelem emelésére 

vagy sem? Mert tényleg léteznek oly nagyobb 

uradalmi birtokok is, melyek vagy silány, 

s; egény földjeik vagy a birtok rossz tagozata, 

ilieve kedvezőtlen közgazdasági fekvésök miatt 

egyáltalában nem jövedelmeznek, vagy legalább 

megfelelő jövedelmet nem szolgáltathatnak. 

Ilyen birtoknál könnyen megesik, hogy a 

csekély jövedelem rá megy a tiszt fizetésére 

és a birtokosnak nem jut sémmi, minélfogva 

ilyen birtok tiszti kezelését legfeljebb a jövedelemre 

nem reflektáló birtokos nem engedheti 

meg magának s mivel ez nagyon is kivételes 

eset, legjobb az ily birtok bérhe- vagy 

eladása által a tarthatatlan állapotnak véget 

vetni. 

Ha pedig nem a birtok természetes állapotában, 

hanem ezek hiányos felszerelésében, 

de különösen hibás kezelésében rejlik az 

elégtelen jövedelem oka, akkor mindenek 

előtt a jövedelmet csökkentő intézkedések kideritendők. 

Előfordult például, hogy az igásfogatok 

száma elegendőnek, a cselédek létszáma soknak 

látszott s a földek kulturállapota még sem 

felelt meg, mivel az igásállatok erőbeli állapotta 

felette fogyatékos volt. A baj oka tehát 

a gyenge s rosszul tartott igásállatállományban 

rejlett, mert előre kimondatott, az ökörnek 

nem jár abrak. Erősebb s fiatalabb ökrök beállítása, 

azok bővebb takarmányozása és a 

cseléd létszám apasztása folytán teljesen megváltozott 

a helyzet, az igáserő költsége apadt 

s a munkák mégis jobban lettek elvégezve, 

mint azelőtt. 

Sok gazdaságnak további hibája, hogy a 

rendszerbe nem illő növények termesztését erőltetik, 

hogy trágyaszegeny gazdaságban repczét termesztenek, 

homokos földön a búzát, agyagon 

az árpát erőltetik s igy megfelelő terméseket 

el nem érhetnek, holott a rendszerbe jobban 

illő rozs esetleg sokkal jobban beválna. 

A rosszul jövedelmező gazdaságok legfőbb 

s legáltalánosabb rákfenéje azonban, hogy 

nem rendelkeznek elegendő trágyaerővel s 

hogy a követet növénytermesztési rendszer a 

trágyázással nem áll arányban. Egy-egy trágyázás 

után 6—8 növény is következik s aztán 

csodálkoznak azon, hogy a silány átlagtermések 

a termesztési költséget is alig fedezvén, elégtelen 

a jövedelem. 

Ilyen esetekben csak vagy kimélőbb 

növénytermesztősi rendszer alkalmazása vagy 

a trágyaemelés fokozása által lehet a bajon 

segíteni s a helyes kalkuláczió feladata, hogy 

a követendő irányt kipuhatolják. 

A legtöbb esetben az utóbbi módozat fog 

czélravezetőbbnek bizonyulni, de csak akkor, 

ha a megszerzendő trágyához olcsó módon juthatunk 

s itt megint az előszámitáshoz kell 

folyamodnunk annak kiderítésére, hogy milyen 

állattartási ág felkarolása s milyen tartási 

irány követése mellett elérhető a czél legbiztosabban? 

Minthogy pedig e téren is 

sok ut vezet Rómába, általánosságban csak 

annyit kívánunk kiemelni, hogy bármely 

állattartási irányt karoljunk is föl, belterjes 

tartás s bő takarmányozás nélkül czélunkat 

rendszerint nem fogjuk elérni s épen ezen 

okból kiváló gond a takarmánytermesztés 

szervezésére s különösen arra fordítandó, 

hogy állatainknak jó s olcsó takarmányt juttassunk, 

ami sok esetben minden különös befektetés 

nélkül is elérhető s mindazáltal a 

termelt trágya olcsóbbitását vonja maga után. 

Pedig olcsó trágya a jövedelmező növénytermesztés 

elengedhetetlen előfeltétele. 

Ha igy eljárva a múlthoz képest sikerült 

és kedvezőbb termelési és jövedelmi eredményeket 

elérnünk, emellett sem szabad megállapodnunk, 

hanem gazdaságunk folytones 

előbbrevitelét szem előtt tartva, iparkodjunk 

minden fontosabb növény- és állattermelési ág 

jövedelmezőségének alakulása iránt konkrét 

számadási adatok alapján készült kalkulácziók 

utján tájékozást szerezni, az ily módon nyert 

adatok pedig évről-évre a gazdaság statisztikai 

naplóba bevezetendők. 

Ez a napló kell, hogy tartalmazza a 

gazdasági terület alakulását a mivelési ágak 

szerint feltüntetve, az egyes növényeknek szánt 

területet, az egyes növényeknél elért holdánkénti 

terméseredményeket lehetőleg forgók szerint 

feltüntetve, szintúgy az összterméseket, továbbá 

az elért eladási árakat, szintúgy az egyes 

állattenyésztési ágak termelési eredményeit 

(tej, gyapjú stb.) az utánuk befolyt jövedelmet, 

a főbb kiadási rovatok u. m. adó, biztosítás, 

cselédbér, napszám, épületfentariás, gépfentartás, 

ügyvitel stb. évi összegeit s végül a zárszámadás 

végösszegeit. 

Ha ezt néhány éven át lelkiismeretes 

pontossággal folytatjuk, gazdaságunk üzemi 

eredményeiről nemcsak kitűnő áttekintést nyerünk, 

hanem módunk nyilik annak kipuhatolására 

is, hogy az egyes üzemágak minő arányban 

járultak a jövedelemhez, hogy rosszul 

jövedelmező ágaknál hol rejlhet a baj oka és 

a termesztési költségek alkotó rovatoknál hol 

lehetne megtakarításokat tenni? 

Ilyen gazdaság-statisztikai naplóra a 

birtokát személyesen kezelő nagyobb birtokosnak 

is szüksége van, mert aki e tekintetben 

csakis emlékezetére bizza magát, könnyen 

végzetes hibát követ el; a kezelő tisztre 

nézve azonban még más szempontból is fontos 

e napló, azért t. i., mivel ennek segélyével 

egyrészt intézkedéseinek helyességét szakszerűen 

igazolhatja, másrészt az üzemvezetés 

módosítására vonatkozó javaslatai megokolására 

az adatanyagot itt nemcsak készen találja,

hanem ép ezen adatok összevetése által ilyen 

javaslatokra rá fog vezettetni. 

Minthogy pedig ilyen gazdaságstatisztikai 

napló vezetése nagyobb munkát nem okoz, 

amennyiben ebbe csak a számadások végeredményei 

vezettetnek be, a bevezetésre pedig a 

téli időszak rendszerint elengedő alkalmat 

nyújt, a hivatásuk teljes betöltésére törekvő 

kezelő tiszteknek ezen eddig kevés gazdaságban 

alkalmazott intézkedést saját állásuk és 

jövőjük biztosítása érdekében különös figyelmébe 

ajánljuk. Hensch Árpád. 

A gazdatiszt jog- és törvényismerete. 

A szakképzett gazdatiszt sokoldalú tudásának 

felettébb lényeges kiegészítő részét képezi 

a jog- és törvényismeret, értve azalatt 

jelesül azon jogszokások és törvényes rendelkezések 

ismerését, amelyek a vagyoni dolgokban, 

a mezei gazdálkodásban és a mezőgazdasági 

üzemben előforduló jogeseteket érintik. 

Amint áll az, hogy a jog- és igazságérzék 

már magában véve felér egy meg nem 

irott törvénykönyvvel, ép ugy viszont vitán 

kivül áll az is, hogy a törvények ismerete fokozottabb 

jog- és igazságérzéket fejleszt, ami 

a közéletben nemcsak fölöttébb becses előny, 

de különösen a modern gazdatisztre nézve 

működésé sikerének egyik előfeltétele. 

Nemcsak szükséges és előnyös tehát, 

hogy a gazdatiszt tudása törvényeink minél 

bővebb ismeretére is kiterjedjen, hanem elmaradhatlan 

kellék is egyszersmind reá nézve 

az, hogy jogismerete annyira tökéletes legyen, 

hogy minden egyes jogesetből a helyes és logikus 

legális konklúziókat levonni tudja, hogy 

ehhez képest irányítván eljárását és magának 

helyes jogalapon nyugvó törvényes álláspontot 

biztosítsa. 

A nélkül, hogy e tekintetben rekriminálnék, 

abban a hiszemben vagyok, hogy a 

gazdatiszti osztály tagjainak nagyrésze tudásának 

ebben az irányban való fejlesztésére nem 

fordit kellő gondot s a jogi ismereteket olyan 

tudománynak tartja, mint amelyre csakis a 

hivatásos jogásznak van szüksége, gazdásznak 

legkevésbé. És itt rejlik a keresett nagy hiba, 

abban, hogy a gazdatiszt a jog- és törvényismeretet 

magára nézve — az ő működési 

körére — nézve, teljesen megligálhatónak, 

sőt fölöslegesnek képzeli és tartja, mert hiszen 

— úgymond — ha ilyen dolog előfordul, hát 

ott van az ügyvéd. 

Helyes, jól van az, ha oly jogi esetről 

van szó, amikor jogi, ügyvédi segélyre tényleg 

szükség van, akkor igenis forduljunk ügyvédhez, 

a jogi segélyhez; de akkor ám mindjárt 

nem pedig a midőn már későn van, vagy a 

mikor már beállott a „perriculum in mora" és 

az ügyvéd is alig képes a sikeres jogi segélynyújtásra. 

Rendszerint pedig ugy szokott lenni, 

hogy mindig akkor vétetik csak igénybe az 

ügyvéd közbenjötte, a mikor már ő sem tudja 

módját ejteni a kár vagy veszteség megakadályozásának 

és beállott a jogvesztés; ilyenkor 

aztán szidjuk az ügyvédet, gáncsoljuk a törvényeket, 

de eszünkbe nem jut a baj szülőforrását 

magunkban keresni; pedig ha ezt 

tennők, csakhamar ráakadnánk erre abban, 

hogy j°g- és törvényismeretünk hiányos és 

halvány sejtelmünk sincs arról, a miről már 

az általunk képviselt vagyoni érdekek kellő 

védelme szempontjából is a kellő érzékkel és 

tudással kellene birnunk. 

A gazdatiszt körül pedig úgyszólván nap 

nap után lépten, nyomon fordulnak elő jogi 

GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 FEBRUÁR 27. 2. SZÁM. IV. FIVFOLYAM. 

mot kivánni; a gazdatiszt nem lehet mezőgazda, 

erdész, állatorvos, kereskedő, kupecz, 

fináncz meg sok egyében felül még jogász is 

legyen; nos igen, ezt magam is értem, hogy 

azt a sok tudást csak egyesektől lehet megkívánni, 

azt azonban, hogy a gazdatiszt jól 

kifejlesztett jogi érzék mellett a törvények 

elemi általános ismeretével birjon, ezt az 

intelligens modern gazdatiszttől elannyira el 

lehet várni, hogy szinte képzettségének egyik 

előfeltételét kell hogy ez képezze. Arra a 

gazdatisztre, a ki például önállóan kezel valamely 

birtokot, annak a birtoknak kezelését 

nyugodt lélekkel rá sem is lehetne bízni, a ki 

a törvények ismeretében teljésen járatlan, mert 

ez a járatlanság sokszor igen káros következményekkel 

járhat a birtokra vagy a birtokosra. 

Annyit tebát tudnia kellene feltétlenül a 

gazdatisztnek törvényeink felől, a mennyit 

tudni szükséges ahoz, hogy egy jogeset első 

fázisaiban önállóan is védekezni vagy eljárni 

képes legyen. Vagy hogy az ügyvéd segítsége 

nélkül is el tudja járni oly aprólékos egyszerű 

dolgokban, a mihez jogi segítségre szükség 

egyáltalán nincsen. 

Például egy egyszerű és mindennapi 

dolgot említve, ismernie kellene a telekkönyvet, 

— ismernie a nyilvánkönyv alakját, 

berendezését, a bekebelezések sorrendjét, megismerni 

tudnia a telekkönyvi tényleges állapotot 

feljegyzések (plombirozások), széljegyzések fontosságát, 

— módját tudnia a vonatkozó ügyiratok 

felkeresésének stb., ezek oly dolgok, a 

melyeket egy kis gyakorlattal könnyen megtanulhat 

s amelyekhez ügyvédre nincs feltétlenül 

szüksége. Ott van továbbá az urbériségről 

szóló törvény és az urbériség eltörlésével bekövetkezett 

birtokrendezési eljárás, a különböző 

földváltságok ezek is mind olyan dolgok, 

a melyek az ország nagy részében még ma 

is aktuálisak és megkövetelik, hogy az idevágó 

törvényes rendelkezéseket a gazdatiszt 

ismerje, tudja; — de ott vannak a közigazgatásra 

vonatkozó törvények, amelyekre nézve 

a gazdatiszt szintén nagyon közvetlenül van 

érdelve. És ott van az 1879: XXXI-tk az 

1890: XlII-ik, az 1894: Xll-ik. az 1895. XLVI. 

és 1899: XLIX. t.-czikk, amelyekben sok olyan 

dolog van érintve, amelyek a gazdatiszt működési 

körében mozgó ügyesetekre vonatkoznak 

s a melyekben gazdatisztnek elég 

jártassággal kellene birnia. 

Nem túlzás az, hanem való igaz tény, 

hogy valamely birtok külsejéről, látásáról meg 

lehet mondani, hogy az azt kezelő gazdatiszt 

némely a törvényes rendelkezéseket ismeri és 

respektálja-e vagy sem ; s hogy ezt közelebbről 

megvilágítsam, felhozom példának azt, hogy 

valamely községben a jegyző elég jó lábon él 

a gazdatiszttél, egyik is épugy mint a másik 

épen nem sokat törődik azokkal a törvényes 

rendelkezésekkel, amelyek szerintük nagyon 

kicsinyes és felesleges dolgokkal foglalkoznak; 

— itt azután az utakon, — az elburjánzott 

rácztövisen, a tisztátalan beiszaposodott vagy 

bedőlt árkokon, — kötetlen vízmosásokon stb. 

bizony nagyon is meglátszik ez mindjárt első 

ötletre. És ebből az eléggé fontos .csekélységekéből 

bizony rendszerint nagyon találó 

következtetéseket lehet levonni a gazdatisztnek 

intelligencziájára, törvényismeretére és rendszeretetére. 

Kérdem, vájjon hány helyen történik meg 

a törvényben előirt módon a kártékony rovarok, 

állatok és növények irtása, hány helyen jár 

elől a gazdatiszt jó pé'dával ilyen és egyéb 

oly teendőkben, a melyek elhanyagolása nem- 

nembánomságon, amely rossz példából erőt 

vesz a népen is, hanem ellenkezőleg jó példát 

mutatva nem csak azt kellene lelkiismeretesen 

megtennie, a mit a törvény megszab, hanem 

ennél jóval többet is, amit ugyanis az észszerüség, 

rendszeretet és a gazdasági fejlődés 

utainak egyengetése kívánatossá és 

szükségessé tesz. 

Használja fel a gazdatiszt téli nyugalmasabb 

szabad idejét arra, hogy a törvénykönyvekkel 

is egykissé foglalkozzék — legalább 

azokkal, a melyek reá nézve fontosak — 

egy kis jóakaratú érdeklődéssel olvasgatva 

azokat, tapasztalni fogja csakhamar, hogy ez 

nem is olyan nagyon száraz tudomány, hanem 

eléggé érdekes és fontos annyira, hogy afölött 

elmélkedve abból tudást merítsen és szellemi 

tőkéjét igen jól értékesithetően gyarapítsa. És 

ha lelkiismeretesen fogja tanulmányozni azokat 

a törvényeket, amelyeket neki amúgy is feltétlenül 

tudnia is kell, nagy megelégedéssel 

fogja tapasztalni azt, hogy jogérzéke, de igazságérzéke 

lélektanilag is nagyon gyarapodott, 

ami ismét ténykedéseinek nemesebbé alakultában 

fog nyilvánulni és észrevehetőleg üdvös 

eredményeket szülni. 

A törvényismeretre úgyszólván mindennap 

rászorulunk, áldozzunk tehát szabadidőnkből 

valamennyit arra is, hogy a törvény- és jogismeretekben 

egy kis jártasságot szerezzünk 

magunknak. Z. J. 





okmányai is rendelkezésre állanak. Tisztelettel 

kérjük a gazdatiszteket alkalmazni óhajtó 

földbirtokosokat, hogy bizalommal egyesületünkhöz 

fordulni szíveskedjenek, amely készségesen 

és teljesen díjtalanul ajánl megfelelő 

gazdatiszteket. Az előjegyzett gazdatisztek 

bizonyitványmásolatai az egyesület irodájában 

megtekinthetők, illetve betekintés végett az 

állást betölteni óhajtó földbirtokosoknak bérmentesen 

megküldetnek. 


Az 1901. évre tagdrjaikat január 19-től február 

2í-ig beküldőitek; 10 koronát: Ács Sándor, Albisi 

Ákos, Adamecz Imre, Bácsi Béla, Banké Antal, Balázsovich 

István, Beer Vilmos, Berger E. V., Békeffy 

Elek, Benkovich Géza, Bendekovich Sándor, Bogdán 

Miklós, Csekey János, Gelley Antal, Glósz Vilmos, Gyuris 

József, Haják Gyula, Ivánszky Jenő, Kandus Ferencz, 

Klapetek Ferencz, Kappel Károly, Kiss Pál, Klein, Sándor, 

Krottendorfer József, Kotschy József, Koszó Ádám, 

Lepényi Pál, Merényi Ferencz, Meszlény Álbert, Molnár 

János (F.-Halom), Molnár Gyula (Pta-Alag), Perl Károly, 

Petrányi Lajos, Póka Antal, PöschI Antal. Pivonkay 

Béla, Rónay Pál. Schmid Osrkár, Suba József, Simonek 

Károly, Schusztek Imre, Schilcher Tivadar, Schröder 

Ernő, Schlesinger Adolf, Schwarczer Jenő, Stichleutner 

Károly, Spitzer Elek, Szaií'f Kálmán, Széli Ferencz, 

Szemethy Elemér, Szungyi Gábor, Szungyi Mihály, 

Thanhoffer Ferencz, Takács Emil, dukai Takách Zoltán, 

Tóth István (Tápió-Szt-Márton), Vargha Sándor. 

5 koronát beküldöttek; Bolemann Jenő, Fördős 

Gyula, Győré József, Hirschenhauser Gyula, Huszár 

Imre, Koós Gyula, Kováts Viktor, Kertész Kálmán, 

Sánta András, Szántó Sándor, Tóth Ferencz, Votisky 

Elemér. 

Hátralékot fizettek: Acs Sándor 5, Fleischer 

János 10, Luczay Albert 10, Mészáros Lajos 10, Rosztóczy 

10, Tóth Lajos 10 koronát. 

1902-re 5 koronát beküldött Ács Sándor. 

csak az általa kezelt birtokra, hanem a községi 

lakosságra nézve is érzékeny károkat 

szülhet. 

természetű dolgok és oly események, ténykörülmények, 

A gazdatisztnek a jegyzővel fentartott jő Országos gépész-egyesület szakavatott gépészeket 

a melyek sok okot adnak arra, viszonyt nem azért kellene keresnie, hogy az minden időben felvesz és elhelyez. Közlönye: .Magyar 

hogy a törvényismeret elsajátítására ösztönözzék. 

neki a törvényelőirta dolgokban konczessziókat Gépipar' évi előfizetési ára 8 korona, Budapest, VII., 

adjon, a miáltal azután a község jegyzőjének Akáczfa-utcza 3. sz. 

Sokan bizonyára azt fogják minderre tekintélye és az általa képviselt törvény ereje 

mondani, túlzás az, egy gazdatiszttől 

szenved és törik meg azon a közömbös Az o?8z. magyar gazd. egyesület tulajdona. 

A .PÁTRIA* irodalmi Wülalat és nyomdai részvénytársaság nyomága.

IV-ik évfolyam. 3. szám. A „Köztelek" melléklete. Budapest, 1í»01. márczius 20. 





Előfizetési ára : 



Szerkeszti: JESZENSZKY PÍX,, 

AZ OK3ZÁÜOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKABJA, A MAGYAR GAZDATISZTEK 

ÉS ERDŐTÍSZTEK OHSZIDOS EGYESÜLETÉNEK ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEK ÜGYVEZETŐJE. 

Szerkesztőség és kiadóhivatal : 

Budapest, IX., Üllői-út, „Köztelek". 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztek ás Erdítisztek Országos Egyesületének és a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézetének tagjai ingyen kapják, 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tagdija egész érre 10 frt. — A Magyar Gazdatisztek ég Erdőtisztek Országos Egyesületének tagdija egész érre 5 frt, gazdasági segédtiszteknek 2 frt 50 kr. 

Meghívó. 

A Magyar Gazdatisztek és Erdőtísztek 

Országos Egyesülete f. évi márczius hó 28-án 

azaz csütörtökön d. u. 3Va órakor a „Köztelken" 

tartandó választmányi ülésére. 

Tárgysorozat: 

1. A mult ülés jegyzőkönyvének bemutatása. 

2. Két jegyzőkönyv hitelesítő tag kiküldése. 

3. Jelentés tagmozgalomról. 

4. Pénztári jelentés. 

5. Közgyűlés tárgysorozatának és idejének 

megállapítása. 

6. 2 választmányi tag kijelölése. 

7. Folyamodványok segélyekért. 

,8. Gazdatiszti körök alapszabálytervezetének 

megvitatása. 

9. Folyó ügyek. 

Budapesten, 1901. márczius hó 18-án. 

Az elnökség. 

Tagdíj nyugtázás. 

Az 1901. évre tagdijaikat február 23-tól márczius 

Mihály, Lőw Andor, Magéty Géza, Mieheller Károly, 

Nagy Miklós. Ottó Adolf, Osztropiczky Pál, Pethő György, 

Sántavy József. Sipos Sándor, Schmiedt Albert, Szabó 

István, Szarka Dezső, Szrogh Lajos, Szlávik István, 

Thury Lászlö,.Vass Imre, Zagora János. 

5 koronát beküldőitek: Árvay Lajos, Becker 

Ernő, Böröez János, Hencz Aladár, Kapinya Antal. 

Hátralékot fizettek: Farkas Kálmán 5, Kégl 

István 10, Lakner László 10, Szlavik István 10, Weiter- 

- schan József 20 koronát. 

Hodum János 1903 és 1904-re 20 koronát küldött. 

Javítani a meglévő .törvényen az idők 

folyamán mindég lehet, mindenesetre legalább 

könnyebben, mint a hogy e törvényt magát 

1 megalkotni lehetett. 

Habár a kvalifikácziónális kérdés megoldva 

nincs is, mindazonáltal a törvény a szakképzett 

gazdatiszteknek mégis bizonyos előnyöket 

nyújt, egyrészt a fölmondási idő és elhalálozás 

esetén a hátramaradt özvegy végkielégitése 

tekintetében, másrészt a tekintetben, 

hogy a törvényhatóságok, községek, egyházi 

testületek, hitbizományok s hasonnemü birtokokon 

csakis szakképzett gazdatisztek lesznek 

ezentúl alkalmazhatók, magyar, illetőleg honosított 

oklevél alapján. S épen az a körülmény 

tekinthető vívmánynak, hogy a törvény értelmében 

okleveles gazdatisztnek csakis az tekintetik, 

aki magyar állampolgár és a ki valamely 

hazai gazdasági tanintézetet végzett, illetőleg 

kinek külföldön nyert oklevele nálunk honosittatik, 

mert tudvalevőleg nálunk eddig igen 

sokan voltak külföldi," nem magyar honpolgár 

gazdatisztek, akik oklevelüket idegenben szerezték 

s elfoglalták a helyet a magyar gazdatisztek 

elől. 

Tagadhatatlan, hogy az 'idegen gazdatiszteknek 

hazai mezőgazdaságunk előbbrevitele 

tekintetében nem kicsinyelhető érdemei vannak, 

mindazonáltal méltán róható fel legtöbbjének 

hibájául az, hogy bár magyar kenyeret 

ettek, a magyar állampolgárság megszerzése 

nemcsak nem képezte ambicziójukat, de velünk 

magyarokkal nagy része megbarátkozni sem 

tudott. Jövőre az idegen, nem magyar honpolgár 

gazdatisztek alkalmaztatását az uj törvény 

lehetetlenné teszi, amennyiben kötelezőleg 

kimondja, a külföldön nyert oklevelek 

nosztrafikálását s a magyar honpolgárság megszerzését. 

s azon intézmények szervezeti-, tanulmányi-, 

rend- és vizsgaszabályzatait,. melyeken a 

kérelmező gazdasági tanulmányait végezte, i 

Az ekkép benyújtott s felszerelt kérvényeket , 

a főiskolákra nézve a gazdasági akadémia, a 

középiskolákra nézve bármelyik m. kir. gazdasági 

tanintézet igazgatója intézi el s a honosítás 

megadandó, ha a kérelmező mindazon 

tantárgyakat hallgatta s mindazokból sikeres 

vizsgát tett, amelyeket a honosító akadémia 

vagy tanintézet szabályzata előir, továbbá 

magyar jogisméből pótlólag a vizsgát a honosító 

intézetnél leteszi, vagy amennyiben egyes 

tantárgyakat ezeken kívül, az illető külföldi 

gazdasági szakoktatási intézményen nem hallgatott 

s illetőleg azokból nem vizsgázott, — 

de a honosító iskola szabályzata előirja — 

pótlólag szintént vizsgát sikerrel tesz." 

Bizonyára fel fog tűnni a rendeletben 

foglalt azon paszszus, mely szerint az alsóbbfoku 

külföldi szakoktatási intézeteken nyert 

bizonyítványok (földmivesiskolai bizonyítványok) 

egyáltalában nem honosíthatok, mert ezek tiszti 

képesítést nem nyújtanak. 

Világosan kitűnik tehát ebből az, hogy, 

habár a kvalifikácziónális kéreést a. törvény 

nem szabályozza is, mégis legalább a végrehajtásirendeletben 

igyekszik a miniszter érvényre 

juttatni a szakképzett egyéneknek felsőbbségét 

s határozottan kifejezi, hogy az alsóbb fokú, 

vagyis földmivesiskolák tanulói gazdatiszti állásra 

képesítve nincsenek. 

Igaz ugyan, hogy a gazdatiszti törvény '. 

alapján nemcsak földmivesiskolát végzettek 

lesznek jogosítva a jövőben is a gazdatiszti 

czimet használni, de használhatni fogják ezt a 

semmiféle előképzettséggel sem biró egyének 

is, akik' e pályát végső remidiumukul tekintik, 

de mindazonáltal hiszem, hogy el fog jönni 

Gazdasági oklevelek honosítása. 

az az idő, amikor a szakképzett gazdatisztek . 

A külföldi oklevelek mikénti honosítására 

az őket megillető helyüket fogják elfoglalni s 

(J. P.) A birtokos és gazdatiszt közötti vonatkozólag Darányi földmivelésügyi miniszter 

a következő rendeletet léptette életbe, ami- 

azt a czimet, amely kellő szakképzettséget, \ 

jogviszonyok szabályozásáról szóló törvény immár 

intelligencziát és rátermettséget feltételez, azok; 

a Felség által szentesítve életbeléptetésre vár. ről a magyar-óvári gazdasági akadémia és a 

akik ezzel nem birnak, nem fogják uzurpálhatni 

Hogy mikor fog e' törvény életbelépni, azt biztosan 

nem tudjuk, de hogy életbeléptetése már ban értesítette. 

gazdasági tanintézetek igazgatóságait e napok- 

s jogos tulajdonul lesznek kénytelenek átengedni 

az arra hivatottaknak. 

nem késhetik soká, azt bizonyítja a földmivelésügyi 

miniszter azon rendelete, amely a leg- 

oklevelet a magyaróvári m. kir. gazdasági 

„Külföldi gazdasági főiskolákon szerzett 

szorosabb kapcsolatban van a gazdatiszti törvénynyel 

s egy részecskéje a már eddig bizoiskolákon 

szerzett okleveleket pedig a keszt- 

akadémia utján, külföldi gazdasági közép- 

Gazdatiszti körök. 

nyára készen levő végrehajtási rendeletnek. helyi, kolozsmonostori, debreczeni, vagy kassai (J. P.) Azok, a kik a gazdatiszti érdekképviselet 

kifejlesztésén és szilárdabb alapokra 

A szóbanforgó törvény kétségkívül ' nem m. kir. gazdasági tanintézet utján lehet az 

oldotta meg azokat a kérdéseket, melyeket a eddig is érvényben volt eljárás szerint honosíttatni. 

Alsóbbfoku külföldi szakoktatási in- 

folytán azt a meggyőződést szerezték, hogy 

való fektetésén fáradoznak, eddigi tapasztalataik 

gazdatiszti -kar, mint a legéletbevágóbbakat 

jelölt meg s nem is elégítette ki teljesen a hozzája tézmények bizonyítványait, — miután ezen deczentralizálni kell az érdekképviseleti szer- : 

fűzött várakozásokat. Nem oldotta meg elsősorban 

a leglényegesebb és legfontosabb kívá- 

tanfolyamok ismerhetők el egyenrangúaknak, ország minden részében s a létesítendő s kisebb 

intézményekkel csakis a földmivesiskolák s téli vezetet, fészket kell teremteni számára künn, az 

nalmát a gazdatiszti karnak, t. i. a nyugdijkérdést, 

mely nyilt kérdésnek maradt ezentulra nak neveltetnek. tiszti /.v/msilM nem nyúj- 

szerves kapcsolatba kell hozni a központban 

ezek növendékei pedig cselédekül s kisgazdák- 

működési körzetre terjedő vidéki góczokat 

is s nem oldotta meg a kvalifikácziónális kérdést 

sem. 

• Olyan szakoktatási intézmények ok- 

Nehéz, sőt úgyszólván lehetetlen egy 

tanak, — honosítani egyáltalán nem lehet. székelő országos egyesülettel. 

Ezen hiányok daczára a törvény mégis levelei, . amilyenek Magyarországon nincsenek, 

nem • honosíthatok. A honosítás iránti irányában szétszórtan élő gazdatiszti kart, 

központba tömöríteni a szélrózsa minden 

nagy jelentőségű vívmánynak mondható s miután 

többet, mint a mi a törvényben foglaltatik, kérvényt a magyar-óvári m. kir. gazdasági melynek számos tagját ezer és egy ok gátol'";' 

a törvényhozás megadni hajlandó nem volt, akadémia, illetőleg valamelyik m. kir. gazdasági 

tanintézet igazgatóságához kell intézni, városban székelő országos egyesüléttel, mely- 

abban, hogy szorosabb nexusba lépjen a fő- 

megelégedni vagyunk kénytelenek azzal, amit 

kaptunk. 

a kérvényhez mellékelve az eredeti oklevelet nek üléseit nem frekventálhatja-, annak -moz-

10 QAZDAIiSaTflK LAPJA. 1901 MÁRCZIÜS 20. 3. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. 

galmaiban, működésében tényleges részt nem 

vehet, mind oly körülmények, mely a legtöbbjét 

a belépéstől visszatartja. 

A viszonyok adta ezen kedvezőtlen körülmények 

indították arra az egyesület vezetőségét, 

hogy módot keressen közvetlen kapcsolatot 

létesíteni a központ és a vidéken lakó kartársak 

között, mire legmegfelelőbb eszközül 

u. n. gazdatiszti körök létesítése kínálkozott, 

melyek lényegével és feladatával olvasóinkat e 

lapok hasábjain már megismertettük. E gazdatiszti 

körök hivatvák arra, hogy egyes szűkebb 

körzetben (járásban, megyében) működő gazdatisztek 

annak kebelében egyesüljenek s e 

körök révén szorosabb nexusba kerüljenek ugy 

a központtal, mint ennek kapcsolatában egymással 

is. . 

Az ezen körök létesítésére irányuló mozgalom 

csak most van még csirájában, sőt 

mondhatnám, még csak alig. is indult meg s 

miután kívánatos, hogy a létesítendő körök 

lényegükben legalább egyöntetűen szerveztessenek, 

a legelső' dolog az alapszabályok precziz 

megalkotása kell, hogy legyen. 

Ezek előkészítése most van folyamatban 

s hogy az egyöntetűség érvényre legyen juttatható 

az ország különböző vidékein létesítendő 

gazdakörök szervezetébén, a gazdatiszti körök 

alapszabálytervezete hozzászólalás czéljából nemcsak 

szétküldetett az összes érdekeltségnek, de 

é lapok hasábjain is közzététetett azon czélból, 

hogy minél többen szóljanak hozzá és mondjanak 

róla véleményt, 

A gazdakörök létesítésére irányuló hajlandóság 

több helyütt élénken megnyilvánult 

már eddig is; sőt a Hatvan vidékén működő 

gazdatisztek be sem várva a központ által 

elkészítendő alapszabályokat, e hó 10-én megalakították 

az első magyar gazdatiszti Jcört, 

Hatvan székhelylyel, amely szerves kapcsolatba 

hozatott a gazdatisztek országos egyesületével. 

Üdvözöljük a hatvanvidéki kartársakat 

kezdeményezésük alkalmából s óhajtjuk, hogy 

felbuzdulásuk ne legyen szalmaláng, hanem 

folytassák a megkezdett akcziót a jövőben is 

azzal a lelkesedéssel, amelylyel akcziójukat 

megindították. 

Annak bizonyítékául, hogy a gazdatisztek 

országos egyesületének vezetősége helyes nyomon 

jár akkor, amidőn a gazdatiszti körök szervezésének 

szükségességét mondotta ki és vette 

tervbe, közöljük az alábbi nyilt levelet, amelyet 

'Piovonkay Béla, Sopron vidékén működő kartársunk 

a sopronmegyei gazdatisztekhez egy 

helyi orgánum hasábjain intézett. 

Nyilt levél a sopronmegyei gazdatisztekhez. 

Tudom, hogy midőn tisztelt ' kartársaim a 

ezimet olvassák, a legtöbben ezt a két kérdést 

vetik fel : Ki ez ? és mit akar ? Miért is 

szükségesnek látom, hogy e kérdésre a feleletet 

megadjam. 

Az elsőre felelet helyett kérésem az, 

hogy a személytől méltóztassanak eltekinteni 

és e helyett a második kérdésre adandó feleletemet 

méltassák kétszeresen becses figyelmünkre. 

Mert tudom, hogy személyemnek koránt sincs 

olyan súlya, hogy az már magában véve elég 

lenne bármely jelentéktelen ügyben a legkisebb 

hatást előidézni; de minthogy amint a 

példabeszéd is mondja; a vak tyúk is talál 

néha egy szemet, ' — talán én is kecsegtethetem 

magamat a reménységgel, hogy szerény 

indítványomban talán lesz valami megfontolni 

való. 

Míg a múltban csak a közös pálya egyesitett 

bennünket gazdatiszteket, az uj század 

felvirradtával sokkal kozelébb jutottunk egymáshoz, 

mert az uj század meghozta számunkra 

azt, amit elődeink annyi századon át meg nem 

érthettek, hogy: hogy a törvény pártfogásba 

vett bennünket. Legyen midezekért hála és ezer 

köszönet annak, akit legjobban megillet: Darányi 

Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter ur 

ő nagyméltóságának, a ki számos gondjai közt 

rólunk sem feledkezett meg. 

De a nagy öröm között, mi e felett eltölt 

bennünket, koránt se áltassuk magunkat, 

hogy most már minden jól van, mert a felvilágosultság 

színvonalán álló egyénnek nem 

szabad azt várni, hogy mindig csak mások tegyenek 

helyette. Érdekeinkért önmagunknak 

kell legtöbbet tennünk, mert a példabeszéd is 

azt mondja: „Segíts magadon s az Isten is 

megsegít". 

Erre buzdít már régóta bennünket a 

magyar gazdatisztek és erdőtisztek országos 

egyesülete és a mezőgazdasággal és erdészettel 

foglalkozók nyugdíj egylete; mindkét egyesületnek 

az a czélja, hogy alapot gyűjtsön a 

szerencsétlennek és árvák segélyezésére s az 

aggok és özvegyek nyugdíjazására. S mégis, 

daczára, hogy mindkét egyesület már szép i 

összeget gyűjtött a nemes czélra, mindkettőnek, 

de különösen az utóbbinak kevés tagja 

van és buzgóan működik, még sem elég példa 

ez arra, hogy. a kartársainkat a minél tömegesebb 

belépésre buzdítaná. 

Ha tehát elismerjük az előbb hangoztatott 

igazságot, hogy érdekünkben, magunknak 

kell legtöbbet tenni, itt az ideje, hogy felhagyva 

az eddigi közönynyel, mentől többen 

lépjünk be az egyik vagy mindkét egyesületbe, 

ahogy kinek körülményei engedik. 

Minthogy azonban az egylet országos 

és a székhely Budapest, sokat az elfoglaltság 

és anyagi körülményei visszatartanak attól, 

hogy a gyűléseken megjelenhessenek; már 

ezen ok is sokat visszatart a belépéstől. 

Véleményem szerint e bajon ugy lehetne 

segíteni, ha minden más anyagi áldozaton kivül 

vármegyénkint vagy egyes vidékenkint 

gazdatiszti köröket, vagy egyleteket alapítanánk 

és ezek gyűlésein tárgyalnák ügyeinket 

és képviseltetnénk magunkat a budapesti gyűléseken. 

De nemcsak saját ügyeinkre, hanem a 

gazdasági ügy érdekében is fontossággal birna 

a társulás, mert az összejövetelek alkalmával, 

gazdasági ügyek megvitatásával is foglalkozhatnánk 

; mely eszmecserék, nemcsak a mi 

ismereteinket fejlesztenék, de közgazdaságilag 

fontossággal ' bírhatnának, mert hisz mi számszerint 

is jelentékeny részét képezzük az ország 

gazdáinak s igy tapasztalataink fejlesztése 

által édes hazánknak még több szolgálatot tehetnénk. 

Szóval oly nagy fontosságúnak tartom az 

emiitett ügyek érdekében a társulást, hogy azt 

jónak láttam tisztelt kartársaimmal ez utón 

közölni, remélve, hogy felszólalásom többek 

helyeslésével fog találkozni s mentől elébb azon 

kedvező eredményre jutunk, hogy talán a szerkesztő 

ur szives engedelmével a Soproni Naplóban 

megejtendő eszmecsere után, egyik 

magasabb állású kartársunk már a közel jövőben 

egybe fog bennünket hivni Sopronba a 

megalakulásra. Adja Isten hogy ugy legyen". 

Ez a nyilt levél is bizonyítéka annak, 

hogy a gazdatiszti érdekképviselet megfelelő 

szervezésére a gazdatiszti körök, szerves kapcsolatba 

hozva a központtal, megfelelőeknek 

fognak bizonyulni, de persze csak abban az 

esetben, ha az egyes vidékeken lesznek ügybuzgó 

és lelkes kartársak, akik kézbe véve ezen 

ügyet, együvé hozni és a közös czél érdekében 

Annak idejében kifejtettem e helyütt, hogy 

tartunk attól, hogy az uj gazdatiszti törvény 

csak félrendszabály lesz, mely útját vágja, talán 

örökre, a gazdatiszti érdekek megvalósulásának. 

Sajnos, egészben véve, igy történt. (No talán 

még se egészen. SzerJc.) Az uj gazdatiszti törvényt 

csak az magasztalhatja, aki nem, vagy 

nem jól ismeri a gazdatisztséget, e kérdés igazi 

Szellemét, vagy nem sokat törődik azzal. 

A hivatásos intelligens gazdatiszteknek, 

akiknek nagy része annyira-mennyire tűrhető 

körülmények között él, e törvény keveset használ. 

Méltányos birtokos eddig is nagyobb segítséget 

nyújtott gazdatisztjének, mint amit ezen 

törvény biztosit. És épen e tekintetben nagyon 

aggódunk, hogy e törvény még retrográd állapotokat 

is előidézhet. Találkozhatik birtokos, nem 

egy, de sok aki ugy gondolkodik: ti kívántátok 

a törvényt, jól van, legyen minden aszerint, 

mit többet nyújtottam megvonom, szemrehányás 

nem érhet, a törvényt teljesítem. Adná az ég, 

ne ugy legyan. Csak ne ismernénk annyira az 

életet! 

A gazdatiszt tehát csak ugy elbocsátható 

tetszés szerint, jövőjére nézve kártérítés nélkül, 

mint eddig. Hogy esetleg becsülettel ott 

öregedett meg, családja van, helyet ném kap; 

az az ő baja. " 

Hasonlókép gazdatiszt ezentúl is lehet 

akárki, illetve ezt a nevet viselheti. A kétes 

exisztencziák tehát csak ugy homályt vethetnek 

a gazdatisztikarra és névre, mint eddig. Pedig 

ennek a tisztázása még csak pénzbe sem került 

volna. 

Ezen orvoslást nem nyert főszempontok 

mellett, nézzük nagyjában a törvény némely 

pontjait: 

9. §. Ha a gazdatiszt szolgálat közben 

hibáján kivül balesetből betegszik meg, a birtokos 

6 hónapig gyógyíttatja. Ha tehát pl. karácsonykor 

elmegy a rokonait meglátogatni, meghűl, 

megbetegszik, a gyógyítás nem jár. Nohát 

a humánus birtokos és gazdatiszt ennél különben 

jár el a cseléddel szemben is; mert legfeljebb 

csak azt nézi: nem-e valami rossz 

dolog folytán származott-e a betegség s a 

gyógyítást kiterjeszti a cseléd vele élő családtagjaira 

is. Ezen még, a törvény végrehajtásáról 

kiadandó rendelettel, segíteni lehetne; ha 

ugy magyaráztatnék a törvény, miként szolgálat 

közben van a gazdatiszt, ameddig szolgálatban 

áll s otthon élő csaldtagjai vele értetnek. 

10. §. A gazdatiszt javadalmazása nem 

csorbítható, ha aránylag rövid ideig hibáján 

kivül szolgálata teljesítésében gátoltatik. Ez 

szörnyű relatív dolog. Mi az a rövid ideig? 

A gazdatiszttel rövidesen végeznek . e pontban 

is. 

A törvény magyarázatától várjuk e pontnak 

is helyes és méltányos értelmezését. És itt 

ajánljuk figyelembe, miszerint a gazdatisztnek 

sem nappala, sem éjjele nem szabad, másnak 

van ünnepnapjai, neki többnyire a legtöbb 

belső: irodai, számadási, pénztári dolgot adják. 

Szünideje nincs. Minek is, gondolják az avatatlanok, 

hisz mindig nyaral! Hogy továbbá a 

lelkiismeretes, észszel dolgozó intelligens gazdatisztnek 

csak ugy szüksége volna egy pár heti 

pihenésre, mint más emberfiának, s végül hogy 

az. utóbbi időben mindinkább szaporodnak a 

gazdatisztek között a betegségék, korai elhalálozások 

; amelyeknek szülőanyja, a mindinkább 

fokozódó gazdasági kívánalmak folytáni szellemi 

és testi hajsza, kimerültség. Jó lesz ezeket 

meggondolni. 

11. §. A gazdatiszt özvegye vagy kiskora 

árvái némi fokozatos végkielégítést kapnak, ha 

a gazdatiszt a törvény életbelépése után 5—10 

évet töltött szolgálatban. Bizony megtehették 

volna, ha az időt nemcsak a törvény' életbelépésétől 

számítják. De sérelmesebb ennél ezen 

együttartani is képesek lesznek gazdatiszt társaikat. 

pontban, miszerint e végkielégítésbe az osztalékok 

be nem tudhatók. Holott ma már nagyon 

helyesen, az osztalékrendszer mindjobban terjed, 

a gazdatiszt fizetésének lényeges részét 

Az uj gazdatiszti törvény. 

képezi, ami nem valami felesleges jövedelme, 

de javadalmazásánál számított tényező, mely 

nélkül fenn sem tudná magát tartani. Rendes 

fizetés ez, csakhogy nem minden évben egyforma. 

Könnyű lett volna aránylagos átlagszámot 

megállapítani, csak akarni kellett volna. 

Ugyancsak ezen szakasz és a 23. §. 

szerint a birtokos az özvegy, illetőleg a gazdatisztnek 

eltávozásakor a legközelebbi vasút 

(hajó-) állomásig vagy ezzel egyenlő távolságig 

de legfeljebb 50 km.-ig igaerőt ad. Hátha az 

állomás csak egy hajtásnyira van s.a szegény

3. SZÁM. IV. fiVFOLYAM. GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 MÁRCZIUS 20. 11 

özvegy vagy gazdatiszt a második vagy harmadik 

faluba akar költözni, akkor már az igaérő 

nem jár! 

Ennek is ^ehetne talán a törvény magyarázásakor 

azon értelmet adni, miként az 

50 km. mindenképen értendő. Bizonyára senkisem 

fog messzebbre költözni azért, hogy az 

igát egy pár órával tovább használja, hanem 

,csak oda, hova a szükség kényszeríti. Bizony 

mondom, nem érdemleges végkielégítést, hanem 

alamizsnát osztogat e szakasz. 

A törvény fénypontját képezi annak 25. §-a, 

mely szerint az u. n. nagyobb kötött földbirtokokon 

oklevéllel (gazdasági iskolai, tanintézeti) biró 

gazdatisztek alkalmazhatók. Ezért elismeréssel, 

köszönettel tartozunk. De ezen pont sincs üröm 

nélkül, mert csak 5 év múlva lép ez életbe s 

mert a törvény megkerülésére kibúvót enged. 

Reméljük azonban, miként ez visszaélésekre 

nem vezet, annál inkább is, miután a dologban 

a miniszter határoz. Annyival inkább örvendetes 

ezen szakasz intézkedése, mivel tanúbizonyságot 

szolgáltat arról, hogy az illetékes tényezők 

mindinkább tudatára jönnek annak, hogy 

ma már a gazdaságot is tanulni kell, s tegyük 

hozzá, miként a nagyobb, belterjesebb gazdaság 

okszerű kezeléséhez pedig sok és alapos tanulás 

szükséges. 

Ezen szakaszon kivül azonban általában a 

törvény azon benyomást kelti, hogy áz nem a 

hivatásos intelligens gazdatiszteknek készült, 

hanem a kvalifikáczióval nem biró gazdasági 

alkalmazottaknak, amely megkülönböztetést az 

eredeti törvényjavaslat nagyon helyesen kontemplálta. 

A szóbanforgó törvény a gazdatisztek 

óhajait bizony ki nem elégíti. Tudjuk, miként 

az mondatik, hogy az nem is a jó embereknek 

(birtokosoknak) készült: azok eddig is többet 

adtak gazdatisztjeiknek s ezután is többet 

adnak. Csak kevesebbet nem szabad. Mi azonban, 

mint elsőben kifejtettem, félünk, hogy épen 

e törvény veszedelmes preczedenst fog teremteni. 

Sokkal igazabb lett volna, ha a törvény 

készítésénél azon elv dominált volna, hogy amit 

a méltányos birtokosok jószántukból eddig is 

megtettek, azt jövőre a törvény valamennyi 

birtokosra kötelezőleg rendeli el. 

Kétségtelen, hogy a nyugdíj és segély 

kérdés helyes megoldása még nagyban hozzájárulna 

a törvény hézagainak betöltéséhez s 

bizunk is földmivelési miniszterünk e tekintetbeni 

jóindulatában, akinek nemes intenczióiról 

a törvényjavaslat felszínre hozásánál is meg 

voltunk győződve s jóakaratáért csak hálát 

érezünk. A mely. nem kevésbbé életbevágó ügyek 

helyes megoldásához kezdeményezést, segítést, 

annál inkább a kormány jóakaratától várjuk, 

mert erre a gazdatisztek, helyzetük s anyagi 

viszonyaiknál fogva nem képesek. 

És ne higyje senki, hogy mindezeket az 

önérdek mondatja velünk. 

Természetes, miként a létérti küzdelem 

is vezet bennünket,- de mindenkor át vagyunk 

attól hatva, hogy a magyar gazdatiszti ügy 

összefügg nagybirtokosaink érdekével, hazánk 

'mezőgazdaságának előrevitelével, a magyarság 

erősítése s mezőgazdasági szocziális bajaink 

leküzdésével. Egy gazdatiszt. 

A gazdatisztek nyugdijáról. 

Végre megszületett a gazdatisztek szolgálati 

viszonyait szabályozó törvény. Égető szükség 

volt rá, de azért a gazdatisztek helyzetén, főleg 

pedig existentiáján keveset lendít, legalább azon 

irányban nem, amely irányban a legnagyobb a 

szükség. Miért? Mert a gazdatisztek nyugdijkérdését 

nem ölelte fel. Anélkül pedig a gazdatiszt 

ma is ott áll, hol azelőtt állott; vagyis, 

hogy míg állásban van, addig csak megvan valahogy, 

de ha betegség, öregség vagy más körülmények 

folytán kénytelen állását elhagyni: a 

legtöbb kezébe veheti a vándor- vagy koldusbotot. 

No, de hát nem akarok rekriminálni. 

Elégedjünk meg egyenlőre avval a kevés jóval 

is, ami van és a mennyit a törvényhozás megerőltetés 

nélkül adhatott. Megelégedni azonban 

még annyit tesz, hogy most tétlenül nézzük a 

világ folyását és várjuk a szájba repülő sült 

galambot; hanem a megvetett alapra építeni, 

sőt az alapot szélesbiteni kell. Jól mondta földmivelésügyi 

miniszterünk, hogy a „nyugdijkérdés 

megoldása ezen törvényjavaslatnak mintegy 

a kiegészítését van hivatva képezni", tehát amit 

a törvényhozás nem adhatott, azt saját erőnkből 

kell létrehozni. Erre buzdit saját jól felfogott 

érdekünk, de erre buzdit ugyancsak a 

-földmivelésügyi miniszter ur azon kijelentése is, 

hogy „társadalmi, szövetkezeti uton rendezést 

igényel a gazdatisztek nyugdija" s több mint 

bizonyos, sőt birjuk a miniszter ur azon igéretét, 

hogy ha látja a kormány a gazdatisztek 

enemü érdeklődését és tömörülését, kötelességének 

tartja támogatólag fellépni; a mozgalmat 

irányítani és helyes mederbe terelni. Igy tehát 

egyedül a gazdatiszteken múlik exisztencziájuknak 

és jövő megélhetésüknek biztosítása. 

Igaz, hogy a gazdatiszteknek eddig is volt 

és van egy nyugdíjintézetük és pedig a „gazdatisztek 

és erdészek nyugdíjintézete" de sikereiről 

kevés jót mondhatunk, mert kevés volt 

iránta az érdeklődés s a tagok csekély száma 

miatt magasak a díjtételek, amely körülmény a 

még be nem lépetteket visszatartotta. 

A gazdatisztek jelenlegi nyugdíjintézetének 

eredménytelenségét nem rovom az intézet hibájául 

s nem itélem el, sőt inkább azt tartom, 

hogy a létesítendő nyugdíjintézetnek a már 

fennálló legyen a magja, de uj módozatokkal, 

más hatáskörrel és más díjtételekkel. Mivel 

pedig ugytudom, hogy a jelenlegi vezetőség 

most dolgozik az alapszabályok és díjtételek átjavitásán, 

tehát időszerűnek vélem előadni, az 

alábbi 4 pontban tárgyalandó, azon módozatokat, 

melyekkel — szerény nézetem szerint — a 

nyugdíjintézmény alapját megvetni és a gazdatisztek 

tömegesebb hozzájárulását elérni lehet. 

Elérhetők pedig: 

1. A gazdatisztek fizetésképességének biztosítása 

és gyámolitása által. Minden gazdatiszt és 

erdész^ ki a nyugdíjintézet tagjává lett, vagy 

óhajt lenni, teszi azt azon jó reménynyel, hogy 

az esedékes évi összeget mindig képes lesz fizetni 

; de fordul a sors koczkája s az illető, 

igen sok esetben önhibáján kivül, kénytelen szolgálatát 

elhagyni s más szolgálatot kapni nem 

tud. Mi történik akkor ? Miután a legtöbb helyen 

má a gazdatiszt fizetése annyira ki van számítva, 

hogy abból vajmi keveset rakhat félre; 

ha szolgálaton kivül van, elég gondot okoz neki 

a megélhetés és családjaifentartása, nem hogy 

még a nyugdíjintézetnek az évi dijjat is képes 

legyen fizetni; tehát — a mai rendszer mellett 

— beáll az az eset, hogy vagy elveszti az eddig 

befizetett pénzét, vagy ha több évi befizetés 

folytán azt kamat nélkül vissza isá kapja, de 

czélját nem éri el. 

Ez okból azt bátorkodom proponálni, hogy 

mondja ki alapszabályaiban az intézet, hogyha 

a tag önhibáján kivül — mit kellőleg bizonyítani 

kell —• szolgálatát elhagyni kénytelen s 

továbbra is munkaképes: megkeresésre, az intézet 

erkölcsi kötelességének tartja gondoskodni, 

hogy az illető a körülményekhez képest és 

annak megfelelő állást kaphasson s ismét abba 

a helyzetbe juthassák, hogy évi diját fizethesse. 

, Azon esetben, ha nem volna üresedés vagy ha 

az illető az állást elfogadni nem hajlandó s 

fizetni nem tud — ha már 2 éven át pontosan 

fizette a dijakat — az oklevél letétbe helyezése 

mellett, az eddig befizetett összőg l /s vagy 

2 U 

rész erejéig segélyt vagy 5%-os kölcsönt kap. 

Azt hiszem ezen módozatok keresztülvitele 

nem ütközne nehézségbe, amennyiben a szövetkezet 

ügyeit kezelők, működésűkért úgyis kapnak 

fizetést vagy tiszteletdíj at s igy ezek a 

kezelés keretébe beoszthatok volnának. (Nem 

kapnak. Szerk) Ezáltal az ügy nagyon sokat 

nyerne, mert egyrészt biztosítaná, illetve elősegítené 

a tagok fizetésképességét; másrészt biztosítaná 

maga részére, az intézet tagjai számát; 

de meg ez értelemben sokkal több tag lépne a 

szövetkezetbe, lévén azon tudattal, hogy bír oly 

helyet, hova esetleg protekczió nélkül folyamodhatna 

állásért s érdem szerint nyerne kenyeret. 

2. Tagok szerzése kiküldöttek s a gazdatisztek— 

biztosítótársaságokkal kötött — életbiztosításának 

átváltása által. A legtöbb gazdatiszt 

az eddigi nyugdíjintézetbe a felhozott 

okokon kivül még, vagy azért nem lépett be. 

tagnak, mert nem volt tisztában a dologgal, írásbeli 

megkérdezéshez pedig sem ideje, sem akaratereje 

nem volt; vagy azért, mert már előzőleg 

élet- vagy balesetbiztosítást kötött 

valamely társulattal s igy kiadásait nem nagyobbíthatta. 

Tanácsos tehát, hogy a) az intézet 

küldjön ki megbízottakat, akik egyrészt megmagyarázzák 

az intézet garancziáit, másrészt a 

tájékozatlanokat és kétkedőket megnyerik az 

ügynek; továbbá akik intervencziót és számításokat 

tesznek érvényben levő élet- vagy balesetbiztosítások 

átváltására, b) küldjön szét az intézet 

kérdőiveket kitöltés végett. Ez iveken 

kitüntetendő volna — a többek között — kötött-e 

az illető élet-, halál- vagy balesetbiztosítást? 

mely társulatnál? mely feltételekkel? Ha az 

intézet magára vállalja az átváltást vagy tőkésítési 

eljárást, ennek rekonpensálásaként mily 

összegű nyugdíjjal elégedne meg? stb. Ezek 

beérkezte után az intézet minden egyes esetre 

kiszámítaná az igényeknek megfelelő, vagy azt. 

megközelítő kedvezményeket, fizetendő dijakat 

s közölné az illetőkkel, esetleg a megbízott kiküldöttek 

által bonyolítaná le az ügyeket. A 

fáradságos átszámítások szakavatott egyének alkalmazása 

mellett nehézséget nem okoz. 

Az volna még a kérdés, hogy a dijjak 

tetemesebb emelése nélkül, miből lennének fedezendők 

a kiküldöttek fizetése, a személyzet 

szaporítása és a tagok segélyezése. Erre utal a ' 

3-ik pont. 

3. Magánosok és a kormány támogatásának 

kérése, jótékonysági sorsjegyek kibocsátása 

által. Sok magyar arisztokrata és földesúr adakozott 

már életében jótékonyczélra, vagy élete 

alkonyán végrendeletileg a multak emlékére. 

Voltak kik ezt jóindulatból, a szükséget szenvédők 

gyámolitása végett, voltak kik — talán 

kevés hiúságból is — nevük megörökítésére 

tették. A jótékonyság e két neméről mondja 

Jósika Juli „Pályavezető" 245. lapján „az első 

nem kiván elismerést, dicséretet, felmagasztalást,- 

azért segit, mert enyhíteni akar embertársain; 

a másik keveset gondol a szegényekkel szive 

mélyében, de sokat a világ dicséretével és bámulatával 

s olykor erején felül áldozatokat kész 

tenni, csakhogy nevét minél gyakrabban dicséretekkel 

elhalmozva olvashassa alapokban." Az 

intézet ne nézze az adományozók intenczióját, 

vegye igénybe és forduljon a jótékonyság mindkét 

neméhez, de csak az a czél lebegjen előtte: 

segélyezni a munkaképtelen gazdatiszteket s 

ezek özvegyeit és árváit. 

Nem kell, hogy az intézet alamizsnáért 

könyörögjön, hanem tevékenysége és befolyása 

által hassón oda, ho^y főuraink és földbirtokosaink 

azt vegyék szokásba (divatba), hogy 

adományaikkal és jótékonyságukkal ezentúl a 

gazdatisztek nyugdíjintézetét ajándékozzák meg. 

A kormány támogatásában úgyis bízom — eddigi 

ígéreteiből és magatartásából Ítélve — tehát 

arról nem szólók. 

Van azonban egy eszmém, melyre a kormány 

engedélye és támogatása kikérendő volna. 

És pedig: tudjuk, hogy ugy egyesek, mint testületek, 

intézmények felsegélyezésére engedélyez 

a kormány sorsjátékot. Itt van a „gazdatisztek 

és erdészek nyugdíjintézete", mely több mint 

14 ezer család jövőjéről van hivatva gondoskodni, 

azt hiszem a kormány megengedné és a 

földbirtokosok ugy, mint alkalmazottjaik szívesen 

adóztatnák meg önmagukat néhány sorsjegy 

vétele által, sőt a gazdaságtól és erdészettől 

távol állók is közreműködnének a siker elérésében, 

ha kérelem és mozgalom indulna meg „a

12 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901 MÁBCílUS 20 3. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. 

gazdatisztek és erdészek nyugdíjintézetének" 

javára tervezett jótékonysági sorsjáték iránt. 

Hogy a jótékonyság gyakorlása mily kellemes és 

jó érzés, azt ismét Jósika Júlia szavaival aposztrofálom 

: „A legszebb, legboldogitóbb erények 

egyike a jótékonyság. Vannak erények, melyek 

erőltetésbe, önmegtagadásba kerülnek ; de a 

jótékonyság nem tartozik, sőt nem tartozhat 

ezek közzé; mert mi lehetne kellemesebb boldogitóbb, 

mi nyújthatna tisztább és teljesebb 

élvezetet, mint könyörülni a szerencsétlenségen, 

segíteni a szegényeken, őrangyalként belépni a 

nyomor kunyhójába és enyhíteni a szenvedést, 

mely ott sóhajtozik és könnyezik." 

Az ily jó szándékú önmegadóztatá s meghozná 

jótékony gyümölcsét még az esetben is, 

ha arra nem is évenként, de legalább öt évenként. 

egyszer alkalom nyittatnék. Végül: 

4. A jelenlegi „gazdatiszteié és erdészek 

nyugdíjintézete* szabályainak és díjtételeinek 

módosítása által. 

- A „gazdatisztek és erdészek nyugdíjintézete" 

díjtételei elég olcsók, sőt nincs reális 

alapon nyugvó biztosítóintézet, mely hasonló 

kedvezményeket adna annyi dijért s igy néhány 

°/o díjemelés mellett is olcsóbb lenne, mint 

más intézet. De fölötte méltánytalan, hogy. a 

női nyugdíjbiztosításánál, ha a férj 5 éven belül 

hal el, a nő nem kap semmit. Itt az elhalasztást 

egy évre kellene leszállítani s inkább a 

női nyugdijakra vonatkozó dijakat kell 10%-al 

lelemelni és az ügylet megkötésekor az orvosi 

vizsgálatot igénybe venni. Mert mig a jelenlegi 

rendszer szerint — a gazdatiszt aránvtalan 

nagy rizikó előtt'áll, pl. 4Va évi díjfizetés után 

ha elhal, elveszti ugy ő, mint családja a befizetett 

összeget; addig az intézetnek nincs 

mitől félnie még az ajánlott módosítás mellett 

sem, mert egyrészt a halandósági táblázatok 

szerint 100 egyénre esik 4 egyén; másrészt a 

szövetkezet rizikója garantálva lenne az orvosi 

vizsgálat által. Ha pedig a belépőtagnak mégis 

volna valami szervi baja—ami nem betegség — 

ugy a rendesen kivül még 5—10% több dij 

volna fizetendő. 

Hátrányos továbbá az a feltétel is, hogy 

a működésben levő gazdatiszt vagy erdész, önhibáján 

kivül ha 10 éven belül lesz rokkanttá, 

munkaképtelenné, az esetben, nem kap semmit. 

Ezt 5 évre kellene leszállítani s inkább a 40 

éves s e koron tul belépő tagok dijjait kellene 

10- 15° o-al emelni. Mert míg a belépőnek 

nem kellene oly sok ideig bizonytalanságban 

lenni, a 40 éven felüliek, kik rendesen abban 

a korban már oly állásban . vannak, hogy, a 

magasabb díjtételeket könnyebben elbírják ajól 

dotált és világos nyugdíj reményében szívesen 

fizetendik a méltányos magasabb díjtételeket 

: addig az intézetnél — tekintettel az időelőtti 

rokkantság és munkaképtelenség úgyis ritka 

eseteire — az adott kedvezmény busásan kárpótoltatnék 

a'mondott díjtételek emelése által. 

Ezekben óhajtottam szerény nézeteimet 

kifejezni, a gazdatisztek nyugdíjintézményének 

újjászervezése érdekében, de azt hiszem a 

szerkesztő nr szívesen ad helyet e lap hasábjain 

a mások nézetének kifejtésére is (Szívesen. 

Szerk.) hogy tisztázván az eszméket, létre jöjjön 

egy oly erős intézmény, -mely a gazdatiszteknek 

és erdészeknek bajaikban s öreg napjaikra megélhetést, 

özvegyeiknek s árváiknak otthont biz- 

1 tos'it. Mandeville Frigyes. 












utáni visszaszármaztatását kérjük. Elegendő 

csupán az illető hirdetés előtt álló számra hivatkozni. 






uradalomba f. évi április 

hó 1-i belépésre egy földmivesiskolát 

végzett nőtlen 

s némi gyakorlattal biró 

gazdasági segédtiszt kerestetik. 

Fizetés 1200 korona, 

egy szobából álló lakás, 

fűtés, világítás. 

99. F. évi április hó 

1-jére somogymegyei bérgazdaságba 

felsőbb tanintézetet 

végzett legalább 6 évi 

gyakorlattal biró nőtlen 

gazdatiszt kerestetik. 

100. 2300 hold belterjesen 

kezelt zemplénmegyei 

birtokra teljes ellátás élvezetével 

gyakornok kerestetik. 

101. Kerestetik egy nagyobb 

uradalom részére 

felsőbb tanintézetet végzett 

keresztény, nőtlen, magyar 

és német nyelvet szó és 

Írásban biró segédtiszt, illetőleg 

gyakornok. Javadalmazása 

évi 600 korona, 

készpénz és teljes ellátás. 

|"'!í|ini'jíyi 

tetik földmivesiskolát végzett 

nős gazda. Javadalmazás 

: 400 korona készpénz, 

10 hl. buza, 10 hí. 

rozs, 8 hl. tengeri, 40 liter 

bab, 8 köbméter fa, 1600 

•-öl kerti föld, .20 kiló só, 

2 tehén tartás. 

97. Nős kezelőtiszt kerestetik 

f. év április hó l-re 

biharmegyei birtokra. Javadalmazás 

600 korona készpénz, 

tiszta buza 10 hl., 

rozs 20 hl., tengeri 20 hl., 

marhatartás gulya közt 2 

drb, 2 drb mustra disznót 

kap, eladott disznó szaporulatból 

20/o, göbölyökből 

12 mm. fizetett súlyt meghaladó 

suly után kg.-ként 

1 kr., 2500 mm. gabonát 

meghaladó eladásnál métermázsánként 

10 kr., külön 

lakás, 4 szoba, kert, a gyümölcs 

feles, 20 méter tűzifa, 

kukoricza-csutka tüzelés. 

98. Bácsmegyei nagyobb 



vesiskolát végzett, 21 évi 

gyakorlattal biró, nős, gyer-. 

, nős, rom. kath, mektelen egyén, aki a 

utcza. Papír, Írószer, nyomtatványok 


20 évi gyakorlattal biró gazdaság minden ágában, 

gazdatiszt bírja a. magyar 

és német nyelvet. 

rétmivelés, ezukorrépa, dohánytermesztés, 

állattenyésztésben, 

290. Keszthelyi gazd. 

tejgazdaság- 

tanintézetet végzett 6 évi ban, szőlőtelepítés és mivelésben 

gyakorlattal biró segédtiszt 

teljesen jártas, f. évi 

mielőbbi belépésre [[állást április 1, vagy későbbi belépésre 


291. Segédtiszti állást 

keres 22 éves, r. k., kassai 

gazd. tanintézetet végzett, 

némi gyakorlattal biró 

egyén, aki a magyar és 

292. 23 évi gyakorlattal 

biró r. kat., nős, gyermektelen 

egyén, mielőbbi belépésre 

állást keres ; birja 











ajánlkoznak. Bimagyar, 

német, horvát, zonyitványmásolataik iroszerb 

nyelvet. A rizs és dánkban megtekinthetők, 

kemloL'termolésbcn kiilönü- illetve kívánatra érdeklősen 

jártas.' 

dőknek bérmentve meg- 

293. Istvántelki földmi- I küldhetők. 



A kedvezményt adó lapokra a „Gazdatisztek és 


áron, az egyesületi iroda utján fizethetnek elő. 

Állategészség. Folyóirat 




Rátz István. Kiadóhivatal 






napilap. Kiadóhivatal 



frt. Tagjainknak 9 forint, 

árengedmény 250/0 




évre 5 frt, fél év 2 frt 50 


4 frt, fél évre 2 frt. 200/o 





ára 20 frt helyett. 14 frt, 



ára V4 évre ? 0 kr., Va 




elő a lapra. 



Bpest, Ferencziek- 

A .PATRIA* irodalmi vállalat és nyon 

tere 3. Megjelenik havonkint 


Vi évre 2 frt, tagjainknak 

1 frt 60 kr. 20% 















Budapest, V-, 








Politikai Újdonságok. 

Előfizetési ára i/4 évre 1 frt 




lapra. 

Urambátyám.Humorisztikus 





szvénytársa 



B&clier Rudolf. Budapest, 


68. Ekék és egyéb talajmivelő 





után 2%, sós-borszesz, 20% 







tárgyak, szemüvegek, látcsövek, 

hőmérők 10% 

Deutsch Gyula, Budapest, 

IV. ker., Galamb-u. 

Mezőgazdasági vetőmagvak, 

gyáripari és gazdasági kellékek 

nagykereskedése. A 

gazdasági ep'esületek, fogyasztási 

szövetkezetek és 

uradalmak részéről beérkező 

rendelmények összegéből 

1 o/o-ad a gazdatisztek 

nyugdíjintézete javára. 

Ditmár R. Budapest, 




Dóna Döme'és Fia. Budapest, 

IV., Mária-Valéria- 










Andrássy-u. 14. gazd. gé 


mérlegek 10% 




kellékek, szerszámok, fűrész 

ek és reszelők. Orosz 



Freirnd A. és Fia. Budapest, 

IV., Koronaherezegutcza 



lópokróezok, istállóés 


Fuclis G. Budapest, VII., 



mérlegek, árengedmény 50/0 








az áru és 

vételhez képest 5—10%ig. 


IV., Muzeum-kőrut 5. 




Groág Lipót fla. Budapest, 

VI., Váczi-körut 43. 

Uri és női fehérnemű, férfi 



áruk, stb. áreng. 60/o 

Hatschek Emil. Budapest, 




HuzeUa M. Budapest, 






Papir- és írószerek, nyomtatványok, 

amerikai Írógépek, 








Kunz József és társa. 



és pokrócz áruk 5% 

Kfihne Ede Moson. — 

Budapest, VI., Váczi-körut 



eszközök gyári árából, 100/ 

Kimer József. Budapest, 


Vadászfegyverek és vadászkellékek, 

forgópisztolyok 

stb.-ből (töltények és egyéb 

lőszerek kivételével) 10®/o 

Lakos Nándor Friedlánder 

József mezőgazdasági 

gép- és szélmotor- és 

szivattyugyár magyarországi 

vezérképviselete és 



15—17'/2% ig- 

LeitersdorferD.es Fia 

Budapest, IV., Koronaherezeg-uteza 












Férfi és fiu ruha-raktár, 50/0 


gyár r.-t. Budapest, 

V., Gizellatér l.,VI., Terézkörut 






Melichár Ferenez. Budapest, 


Vetőgépek, áreng. 100/o 




sérvkötők, gummíkülönlegességek, 

10% 



Budapest, Erzsébet-tér 19. 

írószerek, íróasztali berendezések, 


és könyvek-, 10% 


J. C. Schmidt 


cs. és kir. udv. szállító, 

egyedüli magyarországi f'őraktároaai, 

Budapest, V., 


tagjainak a világhírű erfurti 


5%-ot engedélyeinek. 




gallérok, áreng. 5% 

Szénássy és Reimann. 

Budapest, IV., Ferencziektere 

9. Papir, irodai felszerelések, 

nyomtatványok, 

levéldobozok, áreng. 10% 



függönyök, teritők, 


^okróezok és lakásberendezési 

czikkekből áreng. 10% 


VI., Nagymező-utcza 

68. Széna-gyűjtők, trieurök, 

rosták, tengeri morzsolok, 

szecskavágók, darálók jár- . 

gányok, borsajtók és vizók, 

mérlegek s egyéb gazdaságieszközök, 

áreng. 120/ 

Az orsz. magyar gazd. egyesület tulajdona.

IV-ik évfolyam. 3. szám. A „Köztelek" melléklete. Budapest, 1í»01.márczius 4. 


A MAGYAR GAZDATISZTEK ÉS ERDÖTISZTEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK 



Egész évre & 

MEGJELENIK HAVONKÉNT 

EGYSZER. 

Szerkeszti: JESZÉNSZKY pAl, 

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 

OHSIAQOS MAGYAB GAZDASÁSI EGYESÜLET TITKÁRJA, A MAGYAB GAZDATISZTEK 

, ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEK ÜGYV«»T6J». BudapOSt, IX., Üllül-Ut, „Kóítölek' 

Meghivó 

a „Magyar Gazdatisztek és Erdötisztek Országos 

Egyesületé "-nek Budapesten, 1901. évi 

május hó 5-én, vasárnap délelőtt 10 órákor a 

„Köztelek* nagytermében tartandó : 

rendes évi közgyűlésére. 


1. Elnöki megnyitó. 

2. Jegyzőkönyv hitelesítésére két tag kiküldése. 

3. Ügyvezetői jelentés az egyesület 1900. 

évi működéséről. 

4. Számvizsgáló-bizottság jelentése az 1900. 

évi zárszámadásról és az egyesület vagyoni 

állapotáról. 

5. Az 1901. évi költségelőirányzat megállapítása. 

6. Két választmányi tag választása. 

7. Esetleges indítványok és javaslatok, 

melyek az alapszabályok 16-iki szakasza értelmében 

a közgyűlést megelőzőleg legalább 8 nappal 

az ügyvezetőhöz írásban benyújtandók. 

Az elnökség. 

Meghivó 

a „Mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók 

nyugdijintézeté"-nek Budapesten 1901. évi 

május hó 5-én vasárnap délelőtt 11 órakor a 

„Köztelek" nagytermében tartandó 

YII-ik 

közgyűlésére, 

mely a megjelent tagok számára való tekintet 

nélkül határozatképes leend. 


1. Elnöki megnyitó. 

2. A jegyzőkönyv hitelesítésére két tag kiküldése. 

3. Az igazgatóság jelentésének és az 

1900. évi zárszámadás és mérlegnek előterjesztése. 

4. A felügyelő-bizottság jelentésének előterjesztése. 

5. Határozathozatal a zárszámadás és 

mérlegre vonatkozólag. 

6. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság 

kiegészítése. 

7. Esetleges indítványok, melyek az alapszabályok 

31-ik szakasza értelmében a közgyűlést 

megelőzőleg két héttel az elnöknek 

írásban benyújtandók. 

Budapest, 1901. április hó 15-én. 

Az igazgatóság. 

Értesités. 

Az idei közgyűlésre felutazó tagjaink részére 

utazási kedvezményt engedélyezett a kereskedelemügyi 

miniszter. A Il-ik kocsiosztályban 

utazók III. oszt. jegy gyei, az első kocsiosztályban 

utazni óhajtók II. oszt. jegygyei 

utazhatnak. A kedvezményt igénybe venni jogosító 

igazolványt az egyesület ügyvezetősége 

szolgáltatja ki. Kérjük mindazon tagjainkat, a 

kik a közgyűlésen résztvenni s az utazási kedvezményt 

igénybe venni akarjak, hogy ebbeli 

szándékukat az ügyvezétőségnél mielőbb bejelenteni 

szíveskedjenek, hogy az igazolványokat 

idejében megküldhessük. 

A közgyűlés befejeztével d. u. 1 órákor 

közös ebéd\lesz a Pannónia szálló külön éttermében. 

Akik résztvenni szándékoznak, szíveskedjenek 

ezt ugyancsak az ügy vezetőségnél 

május hó 2-ig bejelenteni. A teríték ára 3 

korona. 

A kösgyülés napján d. u, 2 órakor csoportos 

kirándulás van tervbe véve a városligeti 

iparcsarnokban rendezett mezőgazdasági kiállítás 

megtekintésére. .Indulás a Nemzeti színház 

Kérelem. 

A folyó évi tagdijat még be nem küldött 

t. tagdíjainkat s azokat, kik tagdijakkal a mult 

évekről hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, 

hogy az esedékes dijakat mielőbb beküldeni 

szíveskedjenek; ellenkező esetben postai 

megbízás vagy ügyészi uton kénvtelenittetnénk 

azok behajtásáról gondoskodni. 

Ünneplés. 

Az ügyvezetőség. 

(J. P.) A Magyar Gazdatisztek és 

Erdőtisztek Országos Egyesülete f. évi 

május hó 5-én tartja évi közgyűlését. — 

Rendes körülmények között a közgyűlések 

beszámolói szoktak lenni a vezetők azon 

tevékenységének, melyet egy év lefolyása 

alatt kifejtettek s azon eredményeknek, 

melyeket ezen idő alatt kivivniok sikerült. 

A gazdatisztek egyesületének idei 

közgyűlése azonban el fog térni a rendes 

sablontól, amennyiben azt az egyesület 

választmánya a fenforgó körülményekre 

való tekintettel a szokottnál 

ünnepélyesebb formában határozta megtartani. 

—- Okot erre két körülmény szolgáltat. 

— Az egyik az, hogy a folyó évben 

ünnepli egyesületünk fennállásának 

20 éves évfordulóját, a másik, ennél 

sokkalta jelentősebb esemény az, hogy a 

legközelebbi múltban öltött testet kormányunk 

és a törvényhozás bölcsessége 

folytán a gazdatisztek jogviszonyának 

rendezéséről szóló törvény, melynek megvalósításán 

egyesületünk több mint egy 

évtized óta fáradozott. 

Csodálatos véletlen, hogy a gazdatiszti 

kar jövőjére oly nagy jeientőséggel 

biró törvény megalkotása összeesik az 

egyesület fennállásának 20 éves évforduló- 

előtti villanyos-megállóhelyről, külön villanyos 

kocsikban. 

Az ügyvezető. 

jával. Husz esztendő egy társadalmi intézmény 

életében is szép idő s méltó 


arra, hogy ünnepi hangulatban idéztessenek 

emlékezetbe Az 1901. évre tagdijaikat márczius 16-tóJ április 

a lefolyt évek ered- 

13-ig beküldötték: 10 koronát: Barth Ferenez, Baly ményei. — De kétszeresen okot ad az 

Kálmán, Eisenhut Kálmán, Fischer Bernát, Früauíf 

Alajos, Gülcher Jakab, Hirseh Jenő, Hirschberger 

ünneplésre azaz örvendetes esemény, 

József, Hochfelder Mihály, ifj. Kesselbauer Károly, hogy a jubiláris évforduló alkalmával 

Kienitz János, Lovotha Béla, Luczay Albert, Papp Károly, 

Reiching Gusztáv, Riedl Ede, Szabó Dezső, Szabados 

megvalósítva látjuk a gazdatiszti társadalom 

egyik életbevágó kívánalmát. 

Gáspár, Weiner Bernát, Wilheim Fülöp, Wiesel Zsigmond. 

5 koronát beküldöttek: Duchon Ferenez, Kiss 

László, Komlosán Epifán, Kozák Tivadar, Siroky Ferenez, 

A gazdatiszt!" kar, mely a magyar 

Szetler József. 

társadalomnak ugy számbelileg, mint intelligenczia 

Hátralékot fizettek: Csernó Zoltán 20, Kienitz 

János 10, Lendvay Gusztáv 10 koronát. 

tekintetében is számottevő 

Luczay Albert 1902-re 10 koronát küldött. osztályát képezi, mindezideig nem részesült 

a törvény azon oltalmában, melyet 

nemcsak existencziájának biztosabb alapokra 

fektetése érdekében joggal követelhetett, 

de azon szerepkörénél fogva is, 

melyet mint közgazdaságunk egyik igen 

fontos tényezője betölt. 

Egy nagy hiányt pótolt tehát az a 

törvény, a mely immár életbe is lépett. 

Túloznánk azonban, ha azt állitanók, hogy 

e törvény kielégíti mindama várakozásokat, 

melyeket iránta a gazdatiszti társadalom 

támasztott. — Nem. Reményeink 

csak részben valósultak meg s a törvény 

sok tekintetben hézagos és épen a gazdatisztség 

legvitálisabb kívánságát hagyta 

teljesítetlenül. A törvényt azonban hézagosságai 

daczára nagy vívmány gyanánt 

kell üdvözölnünk, amely a gazdatisztek 

helyzetét az eddigivel szemben jelentékenyen 

megjavította s különösen megjavítani 

fogja a jövőben. E törvény megalkotásával 

a törvényhozás dokumentálta, 

hogy a gazdatiszti kar a társadalom egy 

oly figyelemre méltó osztályát képezi, 

melyet törvényes védelemben kell részesíteni, 

nem csekély mértékben emelvén ezáltal 

ezen társadalmi osztály tekintélyét. 

E törvény lerakta a gazdatiszti pálya

14 GAZDATISZIHK LAPJA. 1901 ÁPRILIS 17. 4. SZAM. IV. ÉVFOLYAM 

jobb jövőjének biztos fundamentumát és 

a mit a jelenlegi viszonyok törvényerőre 

emelni nem engedtek most, azt e fundamentumon 

felépiteni már nem lesz oly 

nehéz feladat a jövőben. Az alap meg 

van — azt fejleszteni lesz most már a 

feladat. 

A magyar gazdatiszti kar tehát mély 

hálára kell hogy lekötelezve legyen a kormány, 

első sorban Darányi földmivelésügyi 

miniszter iránt, a kinek tulajdonképen 

e törvény létrejöttét köszönheti. 

A m. kir. földmivelési miniszter rendelete,, a 

birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról 

szóló 1900. évi XXVII. t.-czikk 

életbeléptetése tárgyában. 

Az 1900. évi XXVII. t.-czikk 29. §-a alapján 

rendelem: 

A birtokos és gazdatiszt közötti jogviszonyok 

szabályozásáról szóló 1901. évi 

XXVII. t.-czikk 1901. évi május hó első napján 

lép életbe. 

Ugyanezen a napon lép életbe az ezen 

törvény, végrehajtása tárgyában, az említett törvény 

29. §-a alapján, 1.501. elnöki szám alatt 

a folyó évi április hó 14. napján kelt s megfelelő 

eljárás végett idecsatolt rendeletem is. 

Nem csak illő, de a hálaérzet is parancsolja, 

hogy a gazdatiszti kar elismerésének 

és hálájának kifejezést adjon e tör- 

Darányi s. k. kérvényre nézve a közigazgatási bizottság köz- 

Kelt Budapesten, 1901. évi április hó 14-én. 

vény létesítője iránt, amire legjobb alkalmul 

idei közgyűlésünk kinálkozik. 

vetlenül kérje ki a gazdasági egyesület, illetőleg 

a törvényhatósági mezőgazdasági bizottság 

A m. kir. földmivelésügyi miniszter rendelete, a 

birtokos és gazdatiszt közötti jogviszonyok sza- 

véleményét s azt saját javaslatával együtt terjeszsze 

fel a földmivelésügyi miniszterhez. 

Azt hiszszük, hogy az egyesület választmánya 

az egész magyar gazdatiszti 

5. §. Ha az 1900: XXVII. t-czikk 25. 

kar óhajtását valósította meg azon határozatával, 

hogy az idei jubiláris közgyűlés 

§-ában felsorolt birtokosok vagy az általuk alkalmazott 

gazdatisztek személyében vagy létszámában 

1906; május l-e után bármikor változás 

áll be, a községi elöljáróság a járási 

méltóan ünnepelje e törvény megalkotóját, 

Darányi földmivelésügyi minisztert. 

főszolgabíró utján köteles erről a közigazga- 

Impozásnak kell lennie éhnek az 

ünnepeltetésnek s részt kell ebben venniök 

a gazdatiszteknek minél nagyobb számban. 

Kicsinyes okok ne gátoljanak senkit 

a megjelenésben s fogadjuk illő vendégszeretettel 

azokat, kik ünneplésünkön részt 

fognak venni és annak fényét emelni 

közénk sietnek. A gazdasági egyesületek 

kiküldöttei lesznek e vendégeink, kik megjelenésükkel 

a gazdatiszti kar ügyei iránti 

meleg érdeklődésüknek is tanúbizonyságát 

És a mikor majd lerakjuk hálánk 

adóját annak a férfiúnak lábai elé, aki 

rövid idő alatt oly sokat tett a magyar 

pezőgazdaság javára, ha megemlékszük 

majd az egyesületünk felett elmúlt husz 

esztendő eseményeiről, jusson eszünkbe 

annak a férfiúnak a neve is, aki kezdettől 

fogva lankadatlan buzgalommal áll az 

egyesület élén s önzetlenül fáradt két évtizeden 

keresztül a gazdatiszti kár sorsának 

javításán. Elismerésén kivül nem adhat 

a gazdatisztikar egyebet az egyesület 

élén álló elnökének, de reméljük, hogy 

ezt teljes mérvben meg fogja adni. 

Jöjjetek tehát — egyesületünk tagjai 

— minél számosabban s ünnepeljük 

azokat, akik erre valóban érdemeket szereztek. 

A gazdatiszti törvény életbeléptetése. 

A hivatalos lap e hó 16-iki száma közli 

Darányi földmivelésügyi miniszter azon rendeletét, 

melynek értelmeben a birtokos és gazdatiszt 

közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 

1900. évi XXVII. t.-cz. 1901. évi május hó 1-én 

életbe lép. Ugyanezen a napon lép életbe ezen 

törvény végrehajtási rendelete is. 

A végrehajtási rendeletet szó szerint közli 

a hivatalos lap mai száma. Lapunk zártakor 

nyerhetvén csak betekintést e rendeletbe, az 

időhiány miatt nem áll módunkban avval érdemileg 

foglalkozni s igy kénytelenek vagyunk 

• csupán annak közlésére szorítkozni. 

bályozásáról szóló 1900. évi XXVII. t.-czikk 

végrehajtása tárgyában. 

A birtokos és a gazdatiazt közötti jogviszonyok 

szabályozásáról szóló 1900: XXVII. 

t.-czikk Végrehajtása tárgyában e törvény 29. §. 

álapján rendelem: 

1. §. A törvény 25. §-a érteiméhen a törvényhatóságok, 

a községek, egyházi testületek 

és egyházi személyek, mint ilyenek, a köz- és 

magán-alapitványok és hitbizományok, a nyilvános 

számadásra kötelezett vállalatok, valamint 

állampolgárságukra való tekintét nélkül azok a 

birtokosok, a kik állandóan nem laknak a 

magyar korona országainak területén (kivéve 

mindazonáltal azokat, a kik hivatalos megbízásból 

vannak távol, ; vagy a kiknek házastársa, 

vagy leszármazója állandóan itt lakik); úgyszintén 

a fentemiitett birtokosok bérlői, azon 

gazdaságaikban, a melyek után évenkint legalább 

3000 korona állami földadó fizettetik, 

az ezen törvény életbeléptét követő ötödik 

évtől, tehát 1906. évi május 1-től kezdve — a 

kívánják adni s küldőik üdvözletét jönnek 

tolmácsolni egyesületünk két évtizedes 

fennállása alkalmából. 

bekezdésében megjelölt esetek kivételével, — 

törvény 25. §.. második^ harmadik s negyedik 

gazdatisztként csak okleveles gazdatisztet alkalmazhatnak. 

Okleveles gazdatisztnek tekintetik az a 

magyar állampolgár, a kinek valamely hazai 

gazdasági főiskola vagy gazdasági tanintézet 

által kiállított (honosított) oklevele vagy végbizonyítványa 

van. 

Azt, hogy mely gazdasági tanintézetek 

vannak jogosítva oklevél vagy végbizonyítvány 

kiadására vagy külföldi oklevelek honosítására 

s hogy az oklevelek honosításának mi a módja: 

külön rendelet állapítja meg. 

2. §. Az 1. §-ban megjelölt időpontot legalább 

egy fél évvel megelőzőleg, a közigazgatási bizottság 

a községi elöljáróságok utján szerezze be a törvény 

25. §-ában felsorolt birtokosok (bérlők) 

névjegyzékét s az adatokat arról, hogy e birtokosok 

(bérlők) által az egyes gazdaságok után 

évenkint mennyi állami földadó fizetendő s az 

igy beszerzett adatok alapján minden birtokosra 

nézve külön-külön állapítsa meg, hogy évenkint 

mely gazdaságok után fizetnek legalább 3000 

korona állami földadót. 

Az erdőterületek után fizetendő földadó az 

egyes gazdaságokra eső adó megállapításánál 

nem vehető számitásba. 

3. §. A közigazgatási bizottság azokat a birtokosokat 

(bérlőket), akiknek gazdaságára nézve 

megállapította, hogy legalább 3000 korona 

állami földadó fizettetik, az egyes gazdaságok 

megjelölésével legkésőbb 1906. január l-ig az 

1900: XXVII. t.-czikk 25. §-ára való hivatkozással 

hívja fel, hogy 1906. évi május hó 1. 

napjáig a megjelölt gazdaságban alkalmazott 

gazdatisztek oklevelét vagy végbizonyítványát, 

azok magyar állampolgárságát igazoló okmányát 

nemkülömben az azokkal kötött szerződést vagy 

azoknak kinevezési okmányát a közigazgatási 

bizottsághoz terjeszszék be, vagy pedig 1906. 

január l-ig terjeszszék elő a felmentés iránti 

kérelmet, a törvény 25. §-ához képest, adatokkal 

igazolvan, hogy a szóban levő gazdaság 

rendszerinti jövedelmével szemben az okleveles 

gazdatiszt alkalmazásával járó kiadás aránytalan 

megterhelést képezne, vagy hogy egyéb 

rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények 

forognak fenn. 

4. §. A közigazgatási bizottság a birtokos 

(bérlő) által felhívás folytán beterjesztett okmányokat, 

ha azok által a 25. §-ban megállapított 

kötelezettség teljesítését igazoltnak találta, 

— láttamozza, ennek," megtörténtét az okmányok 

ügyszámának és keltének feltüntetésével 

vegye nyilvántartásba, határozatáról a ^birtokost 

(bérlőt) és a községi elöljáróságot végzésileg 

értesítse, az okmányokat pedig a gazdatisztnek 

kézbesittesse. 

A birtokos által felmentés iránt beadott 

tási bizottságnak jelentést tenni. 

A közigazgatási bizottság — bármely módon 

jött is tudomására, hogy az 1900: XXVII. 

t.-czikk 25. §.-ában felsorolt birtokosok (bérlők) 

vagy az ezek által alkalmazott gazdatisztek 

létszámában vagy személyében változás állt be, 

hivataból köteles a gazdaság földadójára nézve 

az adatokat beszerezni s a 25. §. kötelező 

rendelkezésének érvényesítésére az eljárást 

folyamatba tenni. 

6. §. Az 1900 : XXVII. t.-czikk 26. §-a 

szerinti felhívás és határozat mindenkor magának 

a birtokosnak vagy igazolt megbízottjának 

kézbesítendő. 

A kézbesítésre nézve a közigazgatási határozatok 

kézbesitisére vonatkozó szabályok alkalmazandók. 

A felhívásban megállapított határidők lejártát 

a közigazgatási bizottság nyilvántartani és 

ha a felhívásnak a birtokos (bérlő) nem tesz 

eleget, — a pénzbírság kiszabása ügyében — a 

határidő lejártát követő első havi ülésben határozni 

köteles. 

A birság megfizetésére a határozat jogerőre 

emelkedésétől számított 15 napi határidő 

állapítandó meg. A bírságot a törvényhatóság első 

tisztviselőjénél kell megfizetni, ki azt 48 óra 

alatt a földmivelésügyi miniszterhez felterjeszteni 

köteles. 

A be nem fizetett pénzbírság behajtására 

a végrehajtást a közigazgatási bizottság rendeli 

el. A végrehajtásra nézve a közigazgatási végrehajtásra 

vonatkozó szabályok alkalmazandók. 

7. §. A törvény 27. §-ának második bekezdése 

szerint az aki, a„jószágigazgató", jószágfelügyelő", 

„gazdasági intéző", gazdasági ellenőr",, 

„gazdasági segéd", „tiszttartó", vagy „kasznár" 

czimet 1900. január 1. előtt jogosultan használta, 

azt a törvény életbe lépte után abban 

az esetben is használhatja, ha a 24. §-bari 

megjelölt minősítéssel nem is bir. 

Tekintettel arra, miszerint annak bizonyítása, 

hogy valaki a felsorolt czimek valamelyikét 

1901. január l-e előtt jogosultan használta, 

évek multán nehézséggel járna, az elsőfokú 

közigazgatási hatóságok (főszolgabíró, 

polgármester) az 1901. évi deczember l-ig a 

czim használatának jogosultságát a fél kérelmére, 

határozatilag megállapíthatják. Ez iránt 

a kérvényt ahhoz az elsőfokú közigazgatási 

hatósághoz kell benyújtani, melynek területén 

folyamodónak állandó lakása van. 

A folyamodványhoz csatolni kell: 

1. a folyamodó szerződését (kinevezési 

okmányát) vagy nyugdíjazási okmányát, vagy 

annak a birtokosnak (bérlő), kinél a folyamodó 

alkalmazva van, Írásbeli nyilatkozatát arról, 

hogy folyamodót a „jószágigazgató", „jószág_

4. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. GAZDATISZTBE LAPJA. 1901 ÁPRILIS 17. 15 

felügyelő", „gazdasági intéző", „gazdasági óhajtok szóvá tenni, mert az uradalmi birtokok 

ellenőr", „gazdasági segéd", „tiszttartó", illetőleg 

jövedelmezőségéről csak nagyon ritkán közöl- 

a „kasznár" czim használatára 1900. jan. tetnek adatok; ennek oka pedig nagyon ter- 

1-je előtti időben felhatalmazta; 

2. a folyamodó lakhelyére illetékes elölmészetes, 

mert vagy kedvezőtlenek a jövedelmi 

eredmények, ebben az esetben már azért sem 

járóság nyilatkozatát arról, hogy folyamodó az 

illet 1 ® czimet 1900. január 1-je előtt tényleg 

használta. 

Az elsőfokú közigazgatási hatóság e nyilatkozatok 

alapján, ha azokat rendben levőknek 

találja, a következő minta szerint hozza meg 

határozatát: 

Határozat: N. N. gazdatiszt, X községi 

lakos N. N. birtokos (bérlő) X községi lakos, 

... év hó . . .n kelt Írásbeli nyilatkozatával 

(vagy szerződésével, kinevezési okmányával 

stb.) továbbá X község elöljáróságának 

... év hó . . . napján kelt Írásbeli 

nyilatkozatával e hatóság előtt bizonyította, hogy 

az (illető) czimet, 1900. január 1-je előtt jogosultan 

használta, — minélfogva megállapíttatik, 

hogy N. N. az (illető) czimet az 19C0. XXVII. 

t.-cz. 27. §-a alapján e törvény életbelépte után 

is jogosult használni. 

Kelt stb. 

A főszolgabíró (polgármester) elutasító 

határozata ellen az alispánhoz, törvényhatósági 

joggal felruházott városokban a polgármester 

határozata éllen a tanácshoz, az alispán, illetőleg 

a tanács határozata ellen a földmivelésügyi 

Összesen... _ 25,930 kat. hold. 

miniszterhez lehet felebbezni. 

Ezek az adatok 1891-re vonatkoznak, de 

A felebbezés a határozat kézbesítésétől régebben az- uradalomnak egy tetemes része 

számított 15 nap alatt adandó be mindenkor az bérbe volt adva, így nevezetesen a 70-es években 

elsőfokú hatóságnál. 

Az elsőfokú hatóság a végérvényes határozat 

csak mintegy 18,000 hold állott házikeze- 

lés alatt, 5000 hold pedig bérlők kezén volt s 

hivatalos másolatát közölje a „Magyar akkoriban az uradalom fenséges tulajdonosa, 

gazdatisztek és erdőtisztek országos egyesületéivel 

Albrecht főherczeg, már majdnem elhatározta, 

(Budapest, IX. Üllői-ut 25.) s ha a hogy a kedvezőtlen jövedelmi eredmények miatt 

folyamodó kívánja, a határozatot a törvényhatóság 

az egész uradalmat bérbe adja. 

területén tétesse közhírré. 

Azonban egyes kiválóbb tisztjei tanácsára 

8. §. A törvény 27. §-ában felsorolt czimek 

mégis elállott ezen szándékától, beleegyezvén 

valamelyikének jogosulatlan használata ál- 

abba, hogy az eddig folytatott kezelési rend- 

tal elkövetett s hivátalból üldözendő kihágás szer, mely az ötletszerűség jellegével bírt, megváltoztassák, 

megtorlására az érvényben levő eljárási szabályok 

az uradalomban fekvő tőkeérték 

szerint, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe 

rendes kamatoztatását kötvén ki megfelelő jöve- 

utalt kihágások elbírálására kijelölt delemnek ; ezen alkalommal lett a maiglan fenn- 

hatóságok illetékesek. 

álló osztalékrendszer is behozva.. 

Az elsőfokú hatóság a jogerőre emelkedett 

És a rendszer megváltoztatásával teljesen 

ítéletet másolatban közölje a „Magyar átalakult az uradalom jövedelme is; a krónikus 

gazdatisztek és erdőtisztek országos egyesületéivel. 

deficzit helyébe folyton fokozódó jövedelem 

lépett, minek következtében a bérben 

állott 

A gazdatiszti osztály mostoha helyzetének 

egyik leggyakrabban előforduló oka abban rejlik, 

hogy a birtokos a tiszti kezelés mellett elért 

jövedelemmel nem lévén megelégedve, vagy 

tisztet cserél, vagy birtokát bérbe adja. 

Számos tiszt ezen okból kénytelen állásától 

megválni s uj álláshoz jutni annál nehezebb, 

mert bérbeadás esetén rendszerint a bérlő maga 

kezeli birtokát, de ha tisztet vagy tiszteket tart 

is, azok számát rendszerint leszállítja, de azok 

- fizetését is a minimumra iparkodik leszállítani, 

ami nagyon természetes, mert a földbérek 

folytonos emelkedése, a bérlettel járó nagy 

köczkázat a legtöbb esetben a legnagyobb takarékosságot 

teszi szükségessé. 

Persze vannak kivételek is és ismerünk 

bérlőket, akik tisztjeiket nagyon tisztességesen 

fizetik, ugy, hogy a birtokos s bérlő alkalmazottjainak 

anyagi helyzete közt különbség alig 

észlelhető. 

Ha ezen tapasztalati tény okát keressük, 

ezt a legtöbb esetben abban fogjuk találni, 

hogy a tisztele áltál elért jövedelem a munkaadót 

kielégíti; a birtokos vagy bérlő ilyen esetekben 

megelékszik az elért jövedelemmel és álmában 

sem gondol arra, hogy tisztjétől megváljon, kit 

nagyra becsül és a kinek jövője teljesen biztosítottnak 

tekinthető. 

Ezen állításaim igazolására, nagyon eklatáns 

esetet hozhatok fel, melyet különösen azért, is 

hajlandók ezeket közzétenni, mivel a birtok 

forgalmi és haszonbéri értékét ezáltal devalálnák, 

vagy kedvezők a jövedelmi eredmények, 

mely esetben az adó esetleges felemelésétől 

tartva, ezért nem engedik meg azok közzétételét. 

Kivételt e tekintetben tudtommal csak a 

magyar-óvári főherczegi uradalom tesz, mely 

időközönként „Statisztikai adatok az uradalom 

.kezeléséről, üzeméről és termeléséről" czim alatt 

a jövedelmi eredményeket is tartalmazó füzeteket 

bocsájt közre. Ezen hivatalos kiadványból 

vettem át az alább közölt adatokat, melyek valódiságához 

semmi kétség nem fér. 

, A házikezelés alatt álló 14 gazdasági 

kerület területe a következő : 

Belsőség kert és szőlő 305 kat. hold. 

Szántóföld 4 14,196 „ „ 

Bét ... 7,047 „ , 

Legelő ... 1,600 ,„ „ 

Mezőgazdasági terület... 

Erdő s faültetvény ... 1,332 „ 

Nádas, tó, folyó s terméketlen 

1,450 „ 

23,148 kat. hold. 

Kelt Budapesten, 1901. április hó 14-én. birtokok lassanként mind házikezelés alá visszakerültek, 

Darányi, s. k. 

de nemcsak ez, hanem ujabban még 

idegen szomszédos birtoktestek is hozzábéreltettek 

az uradalomhoz, minek folytán a kézelőtisztek 

létszáma a múlthoz képest tetemesen 

Jövedelembiztositás. 

megnövekedett. 

A következőkben közöljük a fentebb emiitett 

források szerint a házikezelés alatt álló 

birtokok jövedelmi eredményeit 1851-től 1891-ig: 

•g Tiszta Egykat. Tőke 

a jövedelem holdra kamatja 

k. hold 

1851 12,124 

1852 12,789 

1853 12,829 

1854 12,693 

1855 12,761 

1856 12,761 

1857 15,314 

1858 15,314 

1859 15,687 

1860 15,482 

forint f o r i 

.093,902 83,931 

.147,247 10,940 

.177,100 59,829 

.244,881 93,903 

..283.115 25,897 

:.274,525 — 1 

.275,594 48,810 

.287,652 97,978 

.481,020 83,540 

.764,053 128,781 

Átlag 13,775 1.302,889 61,879 — 4"18 

1861 15,482 1.812,345 137,463 — 8'78 

1862 15,451 1.954,130 69,567 4-50 — 3-8 — 

1863 15,500 1.975,738 — ! — 1-46 — l-l 

1864 15,690 2.021,428 11,866 — U'YO — U"ö — 

1865 15,685 2.130,151 — 64,325 — 4-10 — 3'0 

1866 18,131 2.071,324 0,051 — 0*44 — 0'4 — 

1867 18,131 2.216,960 226,046 — 12-46 — 10"2 — 

1868 18,131 2.396,138 109,179 — 6"02 — 4"6 — 

1869 18,131 2.419,138 — 36,235 — 2"00 — 1-5 

1870 18,134 2.395,269 185,634 — 10-28 — 7'7— 

Átlag 16,846 2.139,262 62,455 

k. hold forint forint forint < 

1871 18,154 2.640,131 130,777 — 7-20 — í 

1872 18,161 2.777,274 — 95,629 — 5"20 - 

1873 17,430 3.190,435 — -15,752 — 0'90 - 

1874 17,405 3.266,752 — 4,140 — 0"23 - 

1875 17,595 3.182,116 — 184,398 — 10-47 - 

1876 17,156 3.226,640 40,571 — 2'36 — 1 

1877 21,966 3.607,593 287,210 — 13'10 — 

1878 22,000 3.624,620 57,948 — 2'63 — I 

1879 21,980 

1880 21,958 3.584,517 — 36,593 — 1'66 - 

Átlag 19,380 3.266,285 23,626 — 0-94 — 0-67 — 

1881 21,056 

3.408,758 190,601 

3.435,473 268,490 

— 9-05 — 5-5 — 

1882 21,070 

1883 21,097 3.426,406 227,249 

1884 21,387 3.971,145 213,822 

1885 21,540 3.944,266 208,295 

1886 21,566 3.995,654 219,457 

1887 21,580 4.045,711 147,943 

4.308,878.227,718 

1889 2 

,124 4 

6-87 — 3-7 — 

9-85 — 5-3 — 

4, .505,824140,866 

.446,622 255,207 

Átlag 21,862 3 

1891 23,134 4 6-46 8-4- 

A közölt adatokból, aminők tudtommal 

csak kevés uradalomban állnak rendelkezésre, 

nemcsak hazánk mezőgazdaságának történeti 

fejlődésére vonhatók le érdekes következtetések, 

hanem e helyütt különösen azért birnak kiváló 

fontossággal, mivel a gyakran igazságtalanul 

elbírált tiszti kezelésnél elérhető jövedelemre is 

világos fényt vetnek. 

Kitűnik azokból, hogy a mezőgazdaságilag 

használt terület a földbirtok felszabadítása óta 

tetemesen emelkedett, mert 1851-ben a házilag 

kezelt és bérben állott gazdaságok által használt 

terület csak 19,260 holdat tett, melynek 

nagyobb része legelő volt, mig 1891-ben az 

összes gazdasági terület telkesítések folytán 

26,484 holdra emelkedett. 

Azonban ennél még sokkal nagyobb mértékben 

emelkedett az uradalom, tőkeértéke, értve 

alatta a házilag kezelt gazdaságok földbirtokának, 

az épületeknek, eleven- és holtleltár és 

forgó tőkének összes pénzértékét, mely a közöltkimutatásokban 

mindig az illető év elejére 

vonatkozik. 

Ez az érték tett 1851-ben 1.093,902 frt 

1891-ben pedig „ ... 4.526,622 „ 

az emelkedés ... 3.432,720 frt. 

Ez az emelkedés részben a földbirtok 

értékének emelkedésébőr is ered, mert 1850-ben 

a földtőke csak 543,390 forinttal, ellenben 

1890-ben 2.457,757 forinttal van felvéve, de 

ezen időszak alatt a többi tőkék értéke is 

hasonló arányban emelkedett és pedig: 

az épülettőke... 284,648 frtról 861,350 frtra 

a holtleltár ... 47,200 „ 164,144 „ 

az eleven-leltár 119,507 „ 558,301 „ 

a forgó tőke ... 99,157 „ 463,232 „ 

Mig 1850-ben az összes tőkeértékből a 

használt területnek egy kat. holdjára alig 90 frt 

esett, addig 1891-ben már megközelíti a 200 

forintot. 

Az uradalom, jövedelme szinte hihetetlen 

átalakulást szenvedett. Láttuk, hogy a házilag 

kezelt gazdaságok tiszta jövedelme a 60-as és 

70-es években átlagban 62,000 frt körül forgott, 

aztán a 70-es években a nagy tőke befektetésének 

daczára 23,600 frtra leszállt, a 80-as év9kben 

pedig 200,000 frtra emelkedett, 1891-ben 

pedig 380,000 frtot tett, hogy továbbá az egyes 

évek jövedelme óriási ingadozásokat mutat, még 

pedig különösen a 60-as és 70-es években. 

Volt ugyanis: 

Minimális 

Maximális jövedelem Különbözet 

i (deficzit)

16 GAZDATISZTEK LAPJA, 1901 ÁPRILIS 17. 4. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. 

Ezen óriási jövedelmi különbözetek okai 

különböző körülményekben rejlettek, az első 3 

évtizedben különösen abban, hogy a fősuly a 

gabona- s általában a szemtermelésre volt fektetve, 

ellenben az állattenyésztés inkább csak 

alárendelt szerepet játszott; 1860-ig a juhtartás 

volt túlsúlyban, a juhok létszáma meghaladta 

a 14,000 darabot és akkor a 30—40,000 

forintnyi gyapjuhozam járult a jövedelmi differencziák 

csökkentéséhez; 1860ótamindnagyobb 

lendületet vesz a szarvasmarhatenvésztés és 

különösen a tejgazdaság, mert 1860-ban csak 

1500 darabot tett a szarvasmarha létszáma, 

1870-ben már 3000, 1880-ban 3233, 1890-ben 

4650 és 1899-ben 5864- darabra emelkedett az, 

mig a juhászat 1880-ban lett feloszlatva. 

Azonban a 60-as és 70-es években épen 

a tejgazdaság terén nem tudták a helyes irányt 

eltalálni; számos külföldi fajtával tettek kisérletet, 

melyek nagy része balul ütvén ki, a tejgazdaság 

tényleg apasztólag hatott a jövedelemre, 

a kimutatott deficziteket pedig a rossz 

termések idézték elő, mint ez a következő 

adatokból világosan kitetszik: 

Év 

kat. holdankénti t érmés q. 

Buza Rozs Árpa 

holdankénti 

veszteség 

1856. 6-4 5-1 6-6 1-24 forint 

: 

1863. 9-9 6-8 6-9 1-46 , 

1865.- 6-3 6'7 5-7 4-10 „ 

1869. 5-7 5'3 5'6 2"- „ 

1872. 6-8 6-4 6'4 5-20 „ 

1873. 5"6 5-1 8-5 0'90 „ 

1875. 5-1 57 5-0 10-47 

1880. 5-4 57 11-8 1-66 „ 

A többi években a gabc manemüek t( 

mése rendszerint 8—9 métermázsa között váltakozott, 

a 90-es években pedig már 10 métermázsára 

emelkedett az átlag és egyes jobb években, 

p. o. 1877-ben, 1882-ben és 1893-ban 

meghaladta az átlag a 10 mmázsát. 

Voltak azonban a 80-as években is rossz 

gabonatermések, igy nevezetesen 1889-ben, a 

mikor a buza csak 5, a rozs 6'7, az árpa 5*6 

q.-t adott, tehát a fentebbhez felsoroltakhoz 

hasonló terméseket, — mindazáltal daczára az 

alacsony gabonaáraimaii, veszteség akkor sem 

állott be, — mert a tejgazdaság jövedelme ezt 

ellensúlyozta. 

S ezzel a jövedelembiztositásnak leglényegesebb 

pontjához értünk. 

A szóbanforgó gazdaságoknál, mint egyáltalában 

a legtöbb gazdaságnál a jövedelem 

két fő forrásból ered, a növénytermesztésből és 

az állattenyésztésből, csakhogy ezen kétféle 

jövedelemnek az aránya különböző gazdaságokban 

felette eltérő, a legtöbb esetben pedig a 

növénytermesztésből, nevezetesen a gabonából 

eredő jövedelem a túlnyomó, amelyre nemcsak 

bérlőink, hanem birtokosaink a fősúlyt 

helyezik. 

A 80-as évekig igy volt ez a magyaróvári 

uradalomban is, azonban a tejgazdaság 

folytonos kiterjesztése folytán teljesen megváltozott 

a helyzet; az álattenyésztésből eredő 

jövedelem mindjobban túlsúlyba jutott, mi tekintetben 

csak azt az egy érdekes adatot óhajtom 

kiemelni, hogy jelenleg a 6 millió litert meghaladó 

tej értékesítéséből eredő nyers jövedelem 

a 450,000 forintot meghaladja. Nem lesz 

felesleges ezt az arányt részletesebb adatokkal 

megvilágítani, melyek azonban csak 1889 óta 

állanak rendelkezésre. 

A házikezelés alatt álló gazdaságok évi 

nyers jövedelme volt ugyanis: 

Év 

Gabonafélék Állatok és állati 

eladásából terményekből 

Összesen 

1889. 210,277 484,132 694,409 

1890. 265,034 498,855 763,889 

1891. 373,202 533,802 ' 907,004 

1892.' 291,558 572,240 863,798 

1893. 340,030 574,404 . 914,434 

1894. 372,730 601,025 973,755 

1895. • 314,061 543,366 857,427 

1896. 382,650 584,410 967,060 

:1897. 432,194 638,792 1070,986 

1898. 479,179 638,018 1117,197 

íme, a gabonafélék jövedelme a változó 

termések és ingadozó árak daczára fokozatos 

emelkedést mutat, de még feltűnőbb ez az 

emelkedés az állatok és állati termények eladásából 

eredő jövedelemnél, mely utóbbi az 

előbbit mindig tetemesen meghaladja, amellett 

biztosabb is s igy a jövedelembiztositásnak 

egyik legfőbb eszköze, mert mig a gabona jövedelménél 

az ingadozás, mint 1 : 2, addig az 

állati terményeknél csak mint 5: 6-hoz. De 

nemcsak az, hanem a kiterjedtebb állattenyésztés 

önkéntelenül maga után vonja egyrészt a 

takarmánytermesztés kiterjesztését, másrészt a 

bővebb trágyázást s igy a gabonatermésnek fokozását 

és biztosítását is. 

A szóban forgó uradalomban elérték azt, 

persze csak fokozatosan, hogy a legtöbb gazdaság 

a szántóföldnek egyharmadát képes betrágyázni, 

hogy továbbá a gabonafélék csak vagy 

trágyás kapás vagy takarmányfélék után következnek, 

minek folytán átlagos termésük nagyon 

szépen emelkedett, mert mig a 80-as évek 

végéig búzából és rozsból a kat. holdankénti 

átlag csak 8 miházsa volt, addig a 90-es években 

meghaladta a 10 mmázsát, s jobb években 

nem ritkaság a 14 sőt 16 mmázsa, annak 

daczára, hogy az uradalom talaja általán véve 

nem tartozik a jobbakhoz, sőt több helyütt 

inkább silánynak mondható. 

Mint fentebb láttuk volt a házilag kezelt 

gazdaságok 

bruttó jövedelme 1889-ben ... 694,409 frt. 

a tiszta jövedelem pedig— ... 140,866 „ 

a kezelési költség tehát 553.543 frt. 

1890-ben: 

bruttó jövedelem 

763,889 frt. 

tiszta „ 255,207 „ 

kezelési költség — ... 508,682 frt. 

1891-ben: 

bruttó jövedelem... „__ .... 907,004 frt 

tiszta „ 380,901 „ 

kezelési költség .._ 526,103 frt. 

Ezen 3 évben a kezelési költség tehát 

nem nagyon lényegesen változott, de mivel a 

bruttó jövedelem emelkedett, a nyers és tiszta 

jövedelem közötti arány nagyon kedvezővé változott, 

amennyiben az elért nyers jövedelemből 

a tiszta jövedelem : 1889-ben csak 20%-ot, ellenben 

1890-ben 33°/o-ot és 1891-ben 42%-ot tett. 

Minthogy pedig az uradalom jövedelme 

nemcsak általában és holdanként, hanem a befektetett 

tőke arányát tekintve is emelkedett, 

amennyiben a házilag kezelt gazdaságokban 

fekvő összes tőkeértékek 

az 50-es években ... 

4'6%-ot 

a 60-as „ ' 2'9%-ot 

a 70-es „ ... 0"7 0 /o-ot 

a 8C-as „ 5'4%-ot 

kámatoztak, ebből az is következik, hogy az 

okszerűen befektetett tőke a mezőgazdaságnál is 

meghozza kamatját, és hogy ily mezőgazdasági 

vállalatok sok esetben az ipari vállalatokba 

fektetett tőkék kamatozását is meghaladhatják. 

Ahol a birtokkezelést .ilyen mederbe terelni 

sikerült, évről-évre pontosan kimutattatik, 

hogy a birtok jövedelme ugy a területtel, mint 

a befektetett tőkével tényleg helyes arányban 

áll, ott a további rendszerváltoztatásától a 

tisztikarnak tartania nem kell, ott jövőjét teljesen 

biztosítva láthatja s mindezt azáltal érhette 

csak el, hogy a birtok rendezésénél és 

kezelésénél nemcsak magas, de egyúttal biztos 

és állandó jövedelem elérésére törekedett s 

ebben rejlik a jövedelembiztositásnak a lényege s 

ilyen viszonyok közt úgyszólván önkénytelenül a 

szavatossági rendszer lép érvénybe, mely mellett 

az osztalékot élvező tiszt bizonyos, a viszonyoknak 

megfelelő átlagos jövedelmet birtokos 

sának garantirozni nemcsak hajlandó, de képeis 

s az ilyen birtokos bizonyos jövedelemre 

épugy számithatván, mint a bérbeadás esetén, 

feltétlenül a házikezelés rendszeréhez fog ragaszkodni, 

mert emellett nemcsak biztos, de 

egyúttal a legtöbb esetben legalább magasabb 

jövedelmet is fog élvezhetni, mintha birtokait 

bérbe adja. 

Ezen utóbbi, tételt némelyek nem lesznek 

hajlandók elfogadni, azért ennek igazolására 

is egy konkrét esetet hozhatok föl, amely szinszintén 

a magyar-óvári főherczegi uradalomra 

vonatkozik. 

Már fentebb említettem, hogy az uradalomnak 

egy része régebben bérben állott; a 

70-es és 80-as években váltakozott ez a terület 

4—5000 kat. hold között; a bérlők által 

fizetett haszonbér pedig tett átlagban 5 forintot, 

mig a házikezelésben 1870—79-ig csak 2\3 

forint lett elérve s akkor került a többi birtokok 

bérbeadása is szóba; azonban a 80-as 

években kezdett a házilag kezelt birtokok jövedelme, 

mint fentebb láttuk, fokozatosan emelkedni, 

ugy hogy 1880—89-ig kat. holdankint 

átlagban 8'4 frtot tett, vagyis jóval többet, 

mint amennyit a bérbeadott birtokok jövedelmeztek. 

A biztosabb termések és az állattartásból 

eredő jövedelem fokozása azt is eredményezte 

továbbá, hogy az arány a bruttójövede- 

Ennek természetes következménye már 

lem és a regieköltség közt folyton kedvezőbbé 

most az volt, hogy a bérben állott nagyobb 

alakult, és az azelőtt oly gyakori deficzites 

birtoktestek mind visszavétettek házikezelés 

évek teljesen elmaradtak, mint ez a következő 

alá, csak a szétszórt apróbb részletek maradtak 

ezentúl is bérlők 

néhány adatból is világosan kitűnik: 

kezén. 

Ezen visszaváltott birtokok jövedelme a 

házikezelés mellett nagyon tetemesen emelkedett, 

mint ez különösen az Izabella-majornál részletesebben 

ki .van mutatva. Ezen 841 kat. 

holdnyi területért fizetett a bérlő holdanként 

3"9 forintot, ami a tőkeérték 2'2%-ának 

felelt meg; á házikezelésnél pedig emelkedett 

ezen birtoktest átlagos holdankénti jövedelme 

1888—91-ig 14-26 forintra, ami a tőkeérték 

5'2%-ának felel meg, ugy hogy itt 140°/o-nyi 

jövedelemelkedéssel állunk szemben. 

Még több hasonló esetet lehetne felhozni, 

de az előadottakból is kitűnik, hogy az okszerű 

házikezelés, feltéve, hogy az ahhoz szükséges 

tőke rendelkezésre áll, a jövedelem nagysága 

tekintetében hátran felveheti a versenyt 

a bérlői rendszerrel, ahol pedig ellenkező eredményekre 

jutottak, vagyis a bérbeadásnál kedvezőbb 

eredményeket értek el, ott nem a házikezelésben 

mint kezelési rendszerben rejlett 

ennek oka, hanem vagy a birtok kezelése néni 

volt eléggé okszerű, a viszonyoknak megfelelő, 

vagy az okszerű gazdálkodás keresztülviteléhez 

hiányzott a szükséges tőke. Az utóbbi ok pedig 

nem épen ritka s ahol ez fenforog, okvetlenül 

a bérleti rendszernek kell előnyt adni. 

A bérleteknél alkalmazott tiszlekre nézve 

pedig még nagyobb mértékben érvényes a fentebb 

levezetett tétel, hogy jövőjüket legjobban 

ugy biztosithatják csak, ha néni csak lehető 

magas, hanem főképen biztos s állandó jövedelem 

elérésére törekszenek, a gazdálkodást 

tehát lehető szolid alapra fektetik és ezenczél 

elérésére az okszerűen belterjes gazdálkodás 

rendszeréhez folyamodnak, mert hazánkban a 

régebben oly nagy szerepet vitt zsaroló gazdálkodás 

rendszere, nagyon csekély kivételektől 

eltekintve, már teljesen felmondta a szolgálatot. 

Hensch 

Árpád. 

Országos gépész-egyesület szakavatott gépészeket 

minden időben felvesz és elhelyez. Közlönye : „Magyar 

Gépipar" évi előfizetési ára 8 korona, Budapest, VII., 

Akáezfa-utcza 3. sz. 

Az oraz. magyar gazd. egyesület tulajdona. 

A .PATRIA" irodalmi vállalat ós nyomdai részvénytársaság nyomása.







Előfizetési ára : Szerkeszti: JESZENSZKY 

PÁL, 

Szerkesztőség és kiadóhivatal : 

AZ OHSZAGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKÁRJA, A MAGYAR GA! 

Égési évre 8 forint. 

ÉS ERDÖTISZTEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEK CQ) R T E Budapest, IX., Üllői-út, „Köztelek". 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztek ás ErdStisztek Országos Egyesületének és a Mezégazdasággal és Erdészettel Fogiaikozék Nyugdíjintézetének tagjai ingyen kapják. 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tagdíja egész érre 10 frt. — A Magyar Gazdatisztek és Erdötisztek Országos Egyesületének tagdija egész érre 5 frt, gazdasási segédtiszteknek a frt 50 kr. 

A Gazdatisztek és Erdötisztek Országos Egyesülete 

jubiláris közgyűlése. 

Rendkívül nagy érdeklődés mellett tartatott meg f. hó 5-én egyesületünk 

közgyűlése a Köztelek-palota nagytermében. Nemcsak egyesür 

létünk tagjai jelentek meg szokatlanul nagy számban, de számos egyesület 

is küldöttségileg képviseltette magát közgyűlésünkön. Két okból 

volt az idei közgyűlés jelentőséges és pedig, mert ez alkalommal ünnepelte 

fennállásának 20 éves évfordulóját s főleg azért, hogy a gazdatiszti 

törvény megalkotásáért s a gazdatiszti kar iránt mindenkoron 

tanusitott jóakaratáért diszelnökévé választotta Darányi Ignácz földmimivelésügyi 

minisztert. 

A közgyűlés lefolyásáról alábbiakban részletesen, számolunk be, 

e helyütt csupán utalunk ama nagyjelentőségű szavakra, melyeket Darányi 

földmivelésügyi miniszter a diszelnöki okmányt átadó küldöttséghez intézett; 

hangsúlyozta a miniszter, hogy az uj gazdatiszti törvény megalkotását 

nem azon intézkedések miatt tartja rendkívül nagyjelentőségűnek, 

amelyek abban foglaltatnak, hanem azért, -hogy a törvényhozás mint 

. figyelemreméltó, fontos társadalmi osztálylyal számolt akkor, mikor törvényt 

alkotott a gazdatisztek érdekeinek megvédésére. Kiemelte, hogy 

szabályszerüleg lett összehiva, ennélfogva a mai közgyűlést határozatképesnek 

jelentem ki s azt ^zennel megnyitom. 

A jegyzőkönyv vezetésére Jeszenszky Pál ügyvezető-titkár urat, a 

jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Rovara Frigyes és Fromm Antal tagtársakat 

kérem fel. 

Van szerencsém továbbá jelenteni, hogy a közgyűlésünkre a földmivelésügyi 

miniszter ur Önagyméltósága képviseletében Máday Izidor 

miniszteri tanácsos urat küldte ki (Éljenzés). Jelentem továbbá, hogy 

számos gazdasági egylet, igy a többi között testvéregyesületünk, a bécsi 

gazdatisztek egyesülete is képviseltette magát. A közgyűlés nevében 

köszönetet mondok mindazon testületeknek, melyek magukat képviseltették, 

de első sorban illeti ezen köszönet az 0. M. G. E.-t, melynek 

képviseletében gróf Dessewffy Aurél elnök ur Önagyméltóságát van szerencsénk 

üdvözölhetni (Éljenzés). 

az uj törvény csupán az alap, a kezdet, ,melyen tovább építeni kell s 

azon reményének adott kifejezést, hogy a gazdatiszti osztály hivatott 

Jeszenszky Pál ügyvezető : Van szerencsém jelenteni, hogy a földmivelésügyi 

miniszter ur közgyűlésünkre képviseletében Máday Izidor 

érdekképviseletének támogatása és közreműködésével, a megoldásra váró 

kérdéseket meg fogja és meg kívánja oldani. Véssék jól emlékezetükbe kartársaink 

a miniszter azon szavait, hogy a Gazdatisztele Országos Egyesülete 

miniszteri tanácsos ur Öméltóságát küldötte ki. 

Az egyesületek képviselői a következők : Bécsi gazdatiszti egyesület 

van hivatva centrumot, mintegy központot képezni a továbbfejlődésre és 

(Verein für Güterbeamte) Grassl Hugó és báró Starnfeld Weltzl Aladár. 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviselői: Gróf Dessewffy 

a lucábbhaladásra", amivel a miniszter kétségkívül azon óhaját fejezte ki, 

hogy a gazdatiszti kar tagjai érdekeik ápolása czéljából minél tömegesebben 

tömörüljenek az egyesület kebelében. 

Ugyanezt hangsúlyozta az egyesület elnöke, Bujanovics Sándor is 

elnöki megnyitójában, akit mint az egyesületnek husz év óta buzgó elnökét, 

jól megérdemelt, lelkes óváczióban részesitették a jelen voltait. 

A-közgyűlés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: 

Jelen voltak: Bujanovics Sándor elnöklete alatt Máday Izidor és 

Nick"Ede . alelnökök, gróf Dessewffy Aurél az OMGE. elnöke, gróf 

Almássy Imre, Adler József, Arany Zoltán, Arndtner Lóránt, Baly 

Kálmán, Banké Antal, Bartal Aurél, Bartholomeides János, Bató Ferencz, 

Brankovics József, Beck Lajos, Bleier Bernát, Bondy Tivadar, Borbély 

István, Buday Barna, Csiba Lajos, Domoszlay József, Dorner Béla, 

Erdélyi Pál, Ferenczy Sándor, Frideczky Árpád, Fromm Antal, Fekete 

Sándor, Forst&r Géza, Friedrich Károly, Gaál Károly, Gaylhoffer István, 

Gromm Géza, Greszler Vilmos, Grassl Hugó, Haan Miksa, Hornyánszky 

András, Herbst Mihály, Hegedűs Vincze, Haydu István, Horváth Jenő, 

Horváth Pál, Hirsch Jenő, Hegedűs József, Ivánszky Jenő, Jeszenszky 

Pál, Jelinek Emil, Juliász Kálmán, Izsó István, Kapeller Vilmos, Kégl 

István, Keeeényi László, Keresztes István, Klein Mór, Kiss Dániel, Kirchner 

Lajos, Kom Alajos, Kopácsy Jenő, Kondy Domokos, Ghriastély Béla, 

Landesz József, Lichtenstein Ferencz, Löw Andor, Lukovics Aladár, 

Lukovszky Mihály, Luther Béla,Majnik Sándor, Mayer Aladár, Marikovszky 

Géza, Merza Márton, Mészáros Ferencz, bugaczi Milielek László, Nagy 

Károly, Nemes Béla, Nyikos Gyula, Olbricht Ottó, Perczel Ferencz, 

Pivonkay Béla, Prónay Pál, Riedl Antal, Bubinek Gyula, Rovara 

Frigyes, Serfőző Géza, SÍJJOSS Sándor, Suba József, br. Starnfeld A., 

Schvarzer Jenő, Szalay Béla, Szemes Árpád, Szrog Lajos, Székács István, 

Szilassy Zoltán, Takács Emil, Tiszovszky Lajos, Vécsey Hugó, Wildner 

József, Wit/stock Henrik, Zeille Zsigmond. Képviselve: Bartl Emil, 

Balogh Miklós, Balázsovich Oszkár, Bendekovich .Sándor, Bedö Béla, 

Berger E. V., Bistey Sándor, Brodszky Károly, Bodor János, Gsurgay 

József, Engi Elek, Foitsek Károly, Firbász Adolf, Gémesi Károly, Gibitz 

Alajos, ifj. Horváth János, Jenisch Ádám, Katona Pál, Kapinya Antal, 

Krocsák G. Emil, Kotschy József, Kositzky Bezső, Köhler Albert, Kákosy 

László, Koős Gyula, Máttyus Samu, Merényi Ferencz, Mihálovits Mihály, 

Molitorisz Ákos, Otrok Lajos, Roxcr Jenő, SAL István, Sántha Albert, 

Szarka Dezső, Szánthö Sándor, Szintay Béla, Tibold Ferencz, Türk 

Rudolf, Vozáb Kálmán, •Zagóra János, Zakó Elek, Veszely Gyula, Gazdik 

Endre, Török Barna, Balázsovich István, Baur György, Ferencz Győző. 

Zeisler Lajos. 

Bujanovics Sándor elnök: Igen tisztelt közgyűlés! Mindenekelőtt 

konstatálom, hogy a mai közgyűlésünkre szóló meghivó ugy a Köztelekben 

mint a Gazdatisztek Lapjában közzé lett téve s egyesületünk tagjai 

névre szóló meghívókkal is meg lettek hiva. Személyesen jelen van 

70 tag, meghatalmazás utján van képviselve 46. Miután a közgyűlés 

Aurél, Libits Adolf és Hegedűs József. Temesmegyei gazd. egy. Vargits. 

Imre és Janicsáry Sándor. Sárosmegyei gazd. egy.: Lukovits Aladár. 

Zemplénmegyei gazd. egy.: gróf Andrássy Sándor és Bernát Béla. Békésmegyei 

gazd. egy.: Kraff Viktor, Szabó János, Emperl Ernő és Banner 

Béla. Nyitramegyei gazd. egy.: Sztankovics Ferencz. Poisonymegyei gazd. 

egy.: Bartal Béla, Rovara Frigyes, Sehwarczer Jenő, FrídeeihyÁrpádéS 

Horváth Jenő. Pest-Pilis-Solt Kiskunmegyei g. e.: Gróf Keglevich Gábor, 

Taliy István, dr. Förster Aurél, Serfőző Géza. Gömör- és Kishontmegyei 

g. e. : Lakner László és Marikovszky Géza. Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegyei 

g. e..: dr. gróf Almássy Imre. Magyar Mezőgazdák Szövetkezete: 

Perczel Ferencz és Harsány Oszkár. 

Ezután Bujanovics Sándor elnök az alábbi beszédet intézte a közgyűléshez 

: 

Tisztelt közgyűlés! Egyesületünknek mai közgyűlését két körülmény 

'teszi az évi rendes közgyűléseknél nevezetesebbé és emlékezetesebbé. 

Az egyik körülmény az, hogy a letűnt évszázad lezártával, egyesületünk 

•fennállásáijak 20-ik évét zártuk le, — a másik, énnél fontosabb és a 

gazdatiszti osztályra nagyobb jelentőségű pedig az, hogy mai közgyűlésünk 

összeesik a gazdatisztek szolgálati jogviszonyainak szabályozásáról 

megalkotott törvény életbeléptetésével. 

Talán nem csalódom, midőn'ezen két, egyesületünk életében nagyobb 

jelentőséggel biró mozzanatnak tulajdonítom azt, hogy egyesületünk 

tagjait ily nagy számmal van szerencsém mai közgyűlésünkön tisztelhetni 

és őszinte örömömet kifejezni azon részvét felett, mely ezen 

alkalomból tagjainknak egyesületünk iránt meleg érdeklődésében nyilvánul. 

Midőn a mai közgyűlésen megjelent tagokat szívélyesen üdvözlöm 

és nekik az ily tekintélyes számban való megjelenésükért köszönetemet 

kifejezem, azt hiszem indokoltnak és alkalomszerűnek fogják Önök 

t. uraim találni azt, ha én, aki egyesületünk fennállása óta viselem az 

elnöki tisztet, néhány rövid szóval, fővonásokban megemlékezem 20 évi 

alapvető tevékenységünkről és ennek a tevékenységnek szerény eredményeiről. 

Alapvetőnek neveztem eddigi tevékenységünket és ilyennek kívánom 

azt tekinteni, mert azokban, a miket eddig megalkottunk vagy a melyeknek 

létesítését előmozdítottuk, én még távolról sem látom megalapitottnak 

és befejezettnek azt a szervezetet, a melyre szükségünk van, hogy 

hathatósan képviselhessük azokat az érdekeket és előmozdíthassuk mindazokat 

a czélokat, a -melyek egyesületünk feladatát képezik, — de megvetve 

látom eddigi működésűnk által azokat a szilárd alapokat, 

amelyeken ha gondos kézzel, önzetlen ügyszeretettel tovább építünk, ha

GAZDATISZTEK LAPJA 1901 MÁJUS 8 

5. SZÁM. IV. SVFCLYAM. 

czéljaink elérése érdekében egyesülünk, tömörülünk és szövetkezünk, 

nem épen hosszú idő után elérhetjük azt, hogy egyesületünk erkölcsi 

súlyban és tekintélyben gyarapodva, anyagilag megerősödve, a közgazdasági 

életünk fejlődésére oly fontos gazdatiszti osztálynak erős támasza, 

hü tanácsadója, erkölcsi, anyagi és társadalmi érdekeinek kellő sulylyal 

és befolyással biró, hivatott képviselője leend. 

Egyesületünk 20 éves tevekenységének ezzel a szerény eredményével 

nincs okunk hivalkodni, nincs okunk jubilálni; ezt az eredményt 

sokan nem fogják kielégítőnek és megfelelőnek tartani és én 

készséggel kijelentem, hogy ezt az eredményt nagynak vagy kielégítőnek 

maga sem tartom. De azért bízom abban, hogy azok, akik 

a fenfogó nagy nehézségeket, a gazdatiszti osztálynak szétszórt, szervezetlén 

voltát, a szövetkezéstől való és talán az egymástól 

elszigetelt, önálló foglalkozással együtt járó idegenkedését és az 

érintkezés nehézségeit ismerik, nem fogják egyesületünk vezetőségétől 

megtagadni az elismerést, hogy mindenkor igyekezett a gazdatiszti osztályt 

az önsegély és szövetkezés eszméjének megnyerni és szerény- eszközeivel 

megtette mindazt, amit a reá bizott érdekek gondozása terén, 

tennie lehetett. 

Ezek után áttérhetek 20 éves tevékenységünknek és ezen tevékenység 

eredményeinek rövid vázolására. 

Egyesületünk 1879. évben a gazdatiszti osztály nagy részvéte és 

lelkesedése mellett mégalakulván, alapszabályainak jóváhagyása után 

1880. évben „a magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és 

erdőtisztek segélyegylete" czimmel kezdte' meg alapszabályszerü tevékenységét. 

Fennállásunk első éveiben tevékenységünk első sorban egyesületünk 

czéljainak minél szélesebb körökben való megismertetésére és 

népszerűsítésére, a tag és alap gyűjtésére szorítkozott. Ennek a zajtalan 

előkészítő tevékenységnek nyomában, nem járt ós a dolog természeténél 

fogva nem is járhatott semmi látható külső eredmény s azért az a fellendülés 

és lelkesülés, amely egyesületünk megalakulása alkalmával a 

gazdatisztek között nyilvánult, csakhamar megcsappant, az egyesület 

működésihez indokolatlanul kötött vérmes reményt, csakhamar a csalódottság 

érzete és az egyesületünk iránti bizalmatlanság váltotta fel. 

Egyesületünk tagjai nemcsak hogy nem szaporodtak, de az egyesületi 

élet és fejlődés megölője: az egyesület iránti közöny, az egyesület vezetősége 

iránti bizalmatlanság, és a tagdíjhátralékok nagymérvű szaporodása 

következett be. Az egyesület .vezetőségének minden összejövetelünk, 

minden közgyűlésünk alkalmával a biztatás, kitartásra való 

buzdítás és a nagymértékben felszaporodott tagdíjhátralék volt legfontosabb 

feladata. Igyekeztünk amennyire csak lehetett tagjaink 

kebelében fentartani az egyesületünk tevékenységének eredményes volta 

iránti reményt, meg is indítottuk csakhamar bár természetesen szerény 

mértékben a segélyezéseket, az állásközvetítést és egyéb előnyöknek 

nyújtását, de a tagdíjhátralékok befizetésének sürgetése és az evvel 

járó kellemetlenségek az egyesületünk vezetősége és a gazdatiszti osztály 

közötti viszonyt még hidegebbé tették és sajnálattal kell konstatálnom, 

a gazdatiszti osztály nagy részének egyesületünktől való idegenkedése 

és tartózkodása még ma sem szűnt meg, hiszen tagjainknak száma 

ma kevesebb, mint volt megalakulásunk alkalmával. De bármily kevés 

külső sikerrel járt is a nyolczvanas években kifejtett tevékenységünk, az 

egyesületünk belső megszilárdítására nem volt egészen eredménytelen, 

mert czéijainknak széles körökben való megismertetése s ezáltal a jövő 

tevékenység előkészítése mellett, ebben az időben gyűjtöttük és tettük 

félre 60,000 koronát meghaladó alapvagyonunk legnagyobb részét és ez 

által tettük lehetővé a szükséget szenvedő tagok, illetve azok özvegyei 

és árváinak segélyezését. 

Az egyesületünk által rendezett, 1891 évi május havában a gazdatiszti 

osztály nagy részvételével — hiszen a résztvevők száma meghaladta 

a 400-at — megtartott I-ső gazdatiszti kongresszus volt egyesületünknek 

első nagyobbszabásu kezdeményezése. Ez a kongresszus volt 

az első alkalom arra, hogy az ország . különböző vidékeiről összesereglett 

gazdatisztek nyilvánosan az ország szine előtt megbeszélték bajaikat 

és tanácskoztak súlyos helyzetük enyhítésének módjai felett. 

A kongresszus beható tanácskozás után formulázta a gazdatiszti 

osztály kívánalmait ős formulázta a fenforgó súlyos gazdasági viszonyoknak 

és a szolgálatadók érdekeinek figyelembe vételével, az ügy fontosságának 

és komolyságának megfelelő higgadsággal és mérséklettel. A 

kongresszus tanácskozásait jóakarattal és rokonszenvvel kisérte a napi 

sajtó és a kongresszus védnöke, az akkori földmivelésügyi miniszter gr. 

Bethlen András a kongresszuson megjelenvén, a gazdatiszti osztály törekvéseinek-jogosultságát, 

a hangoztatott kívánalmak mérsékelt és méltányos 

voltát nyíltan a kongresszus szine előtt elismerte, ezek iránti 

rokonszenvét bejelentette és támogatását megígérte. 

Az I-ső gazdatiszti kongresszus lefolyása nagy erkölcsi sikert jelentett 

1 i' Ilinkre. Ez a kongresszus nu . 

törekvéseinek és czéljainak jogosulatlan túlzásairól terjesztett és el is 

terjedt gyanúsításokat, imponált nemcsak tagjainak nagy számával, a 

kongresszuson résztvevő, nem a gazdatiszti osztályhoz tartozó tagok 

kiválóságával, de főleg és mindenekelőtt tanácskozásainak magas színvonalával, 

higgadtságával és a hozott határozatok megvalósítható mérsékelt 

voltával. 

Ez a kongresszus, illetve ennek a kongresszusnak határozatai 

jelölték ki egyesületünk tevékenységének további irányát és evvel egye- 

. tevékenységének második pházisába. leplünk, az 1891. évi I-ső 

gazdatiszti kongresszus határozatainak megvalósítása képezvén ez időtől 

kezdve, a segélyezések kiterjesztésén kívül legfontosabb feladatunkat. 

Az 1891. évi I-ső gazdatiszti kongresszus határozatilag kimondta, 

hogy a gazdatiszli osztály erkölcsi és anyagi érdekeinek - megóvása és 

biztosítása érdekében szükségesnek tartja: 

a gazdatiszti kvalifikáczió és a gazdatisztek szolgálati jogviszonyait 

szabályozó törvény alkotását, 

egy . önálló, az önsegély és kölcsönösség elveire fektetett gazda- 

. tiszti nyugdíjintézet alapítását, 

az állásközvetítés, a helyszerzés ügyének megfelelő szervezését. 

Ezeknek a határozatoknak elsejét megvalósítani nem függött egyesületünktől, 

e téren tehát csak a kérdések ébrentartása, érlelése, a megoldás 

szorgalmazása vált feladatunkká. 

A két utóbbi határozat megvalósítása hatáskörünkbe tartozván, a 

kívánt intézményeket létesítettük. 

Jelesül létesítettük 1893-ban á kölcsönösség és szövetkezés elveire 

fektetett önálló gazdatiszti nyugdíjintézetet, mely intézet tevékenységét 

alapszabályainak jóváhagyása után 1894-ben meg is kezdte és fennakadás 

nélkül folytatja, de a legmélyebb sajnálattal kell konstatálnom, hogy 

egyrészt a kedvezőtlen gazdasági viszonyok folytán, és az uj intézménynyel 

szemben nyilvánvaló tartózkodás és bizalmatlanság következtében, ez 

az intézményünk sem a szolgálatadó földbirtokosok, sem a gazdatisztek részéről 

még mindig nem vétetik oly mérvben igénybe, amint ezt megérdemelné. 

Nyugdíjintézetünk tagjainak száma nem szaporodik, pedig 

annak kezelésében a legszolidabb elveket követjük, a nyugdíjintézetnek 

alapítási és kezelési költségeit egyesületünk viseli, a tagok díjbefizetései 

minden kezelési vagy másféle levonás nélkül a díjtartalék javára esnek, 

és a szabályszerű díjtartalékon felül nyugdíjintézetünk már is 65,000 

korona tartalékalappal rendelkezik. 

A nyugdíjintézet életbeléptetése alkalmából szükségessé vált 

egyesületünk alapszabályainak módosítása, mi megtörténvén, az 1894. 

évben jóváhagyott és alapszabályaink értelmében, mint „a magyar 

gazdatisztek és erdőtisztek országos egyesülete" folytatjuk tevékenységünket. 

Az állásközvetítés és elhelyezés terén szerény anyagi eszközeinknek 

megfelelő tevékenységet fejtettünk ki, és fejtünk ki folytonosan, 

igyekszünk ezt az ügyet helyesebben, és megfelelőbben szervezni, de 

készséggel elismerem, hogy súlyos gazdasági viszonyaink közepette nem 

vagyunk, és a dolog természeténél fogva a jövőben sem leszünk abban 

a helyzetben, hogy az állást keresők igényeit kielégíthessük. 

Az ínséggel és nyomorral küzdő egyesületi tagok, és azok özvegyei 

és árváinak segélyezésére, a gyermekneveltetés megkönnyítésére bár 

egyelőre szerény, de évenkint nagyobbodó összeget fordítottunk, és 

egyesületünk vagyonának gyarapodásával mindinkább abba a helyzetbe 

juthatunk, hogy egyesületünknek ezt a jótékony tevékenységét másik 

szélesebb körre kiterjeszthessük, és nagyobb arányokban folytathassuk. 

Kronologikus sorrendben tekintve vissza, egyesületünk életében nevezetes 

az 1895-ik esztendő, azon egyesületünkre nézve felette megtisztelő 

és örvendetes körülménynél fogva, hogy 0 cs. és kir. Fensége, 

József főherczeg ur, meggyőződve egyesületünknek közhasznú voltáról 

és szolid vezetéséről egyesületünk védnöki tisztét elfogadni, és ezáltal 

egyesületünk erkölcsi súlyát és tekintélyét növelni kegyeskedett. 

A gazdatiszti kvalifikáczió és a gazdatisztek szolgálati jogviszonyait 

szabályozó törvény alkotásának sürgetése érdekében megtartottuk 

1896. évi szeptember havában a gazdatiszti osztály élénk részvétele 

mellett a Il-ik gazdatiszti kongresszust. 

A Il-ik gazdatiszti kongresszus ismét a gazdatiszti kvalifikáczió ós a 

gazdatisztek szolgálati jogviszonyainali szabályozásáról szóló törvény megalkotásának 

sürgetésével folalkozott s ha látogatottsága el is maradt az I-ső 

kongresszus látogatottsága megett, tanácskozásainak magas színvonala, 

erkölcsi sikere nem volt csekélyebb. Ennek a kongresszusnak védnöke: 

• Ü - ! ' ' ! ;•!: ;;-í:>n!i'ir 

vei megtisztelte, törekvéseinkkel való rokonszenvét kijelentette, ezeknek 

előmozdítását a lehetőség határain belül megígérte és mezőgazdasági 

életünk minden ágára kiterjedő gondoskodásával ezt az igéretét be 

is váltotta. 

Ugyanis már az 1896. évi országgyűlést megnyitó királyi trón- 

. ••.,...,: I . . ,.í i ... j :i !'. '/,.) r.: • • 

megalkotása a kormány programmjául felvétetett és nem maradt meg 

beváltatlan programmnak, hanem a törvény megalkottatott és annak 

életbeléptetésére vonatkozó rendelet már kibocsáttatott. (Éljenzés.) 

Ezekben összegeztem tisztelt uraim 23 éves tevékenységünket. . 

Hála földmivelésügyi miniszterünknek, a gazdatiszti osztály egyik 

hő kívánsága, amelyet minden összejövetelünk, közgyűléseink és kongresszusainkon 

sürgettünk, a gazdatisztek szolgálati jogviszonyait szabályozó 

törvény megalkottatott és életbeléptettetett. 

N.em fogom ezt' a törvényt részletesen ismertetni, hiszen önök 

tisztelt uraim ennek a törvénynek intézkedéseit bizonyára ismerik. 

Dicséneket sem kívánok zengeni ennek a törvénynek áldásos voltáról, 

sőt készséggel elismerem, hogy ez a törvény nem felel meg annak 

az ideálnak, melyet a gazdatiszti osztály magának erről a törvényről 

alkotott. 

És ennek a törvénynek megalkotását, minden hiánya és hézagossága 

mellett is a gazdatiszti osztályra felette örvendetesnek, jövőjére nézve 

üdvösnek tartom, nemcsak a törvénynek rendelkezéseiért, de főleg azért, 

mert ennek a törvénynek megalkotásában a gazdatiszti osztály közgazdasagi 

jelentőségenek és a szakképzettségnek elvi elismerését látom

5. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. GAZDDTISZTEK LAPJA 1901 MÁJUS 8. 19 

ós eltol a gazda tiszti osztálynak és foglalkozásnak azL a megbecsülését 

remélem, amelyet az közgazdasági fontosságánál, szakértelménél, egyéni 

és jellembeli tulajdonságainál fogva méltán megérdemli. (Igaz! ügy van!) 

Teljesült a gazdatiszti osztály második óhajtása is. Megvan és 

működik a kölcsönösség elvére fektetett önálló, önmagunk által kezelt 

gazdatiszti nyugdíjintézet: A nyugdíjintézet kezelésének szolid voltáról 

mindenki bármikor meggyőződhetik, és ekkor meg fog győződni arról, 

hogy a biztosítottnak minden díjbefizetése az utolsó fillérig, a biztosító 

díjtartalékának javára esik, meg fog győződni, hogy .a nyugdíjintézet 

alapításának minden költségét nagy áldozattal egyesületünk viselte, hogy 

a dijakat kezelési költség czimén egy fillér sem terheli és meg fog győződni, 

hogy rendkívüli bevételekből elsősorban a földmivelésügyi miniszter 

ur évi adományaiból nyugdíjintézetünknek a szabályszerű díjtartalékon 

felül még 65.000 koronát meghaladó tartalékalapja van és 

ebből meg fog győződni, hogy nyugdíjintézetünk élet-és fejlődésképes. 

Egyesületünk a fenséges uralkodóház egyik legtiszteltebb tagjának, 

József fbg. ő cs. és kir. Fenségének magas védnöksége alatt áll. 

Az OMGE.-nek egyesületünk irányában mindenkor tanúsított jóakarata 

és támogatása folytán, ügyeink vezetésére az OMGE. egyik titkárát 

nyertük meg és hivatalos helyiségünket a Köztelekben rendeztük 

be. Van egyesületünknek egyelőre szerény terjedelmű közlönye, melyet 

terjeszteni, nagyobbítani lehet, mihelyt azt anyagi erőnk megengedi. 

Szerveztük az állásközvetítést és foglalkozunk a gazdatiszti osztályt 

érdeklő fontosabb kérdesekkel. Ezidőszerint különösen foglalkozunk, 

a vidéki gazdatiszti körök alakításával. 

Végül rendelkezik egyesületünk 69,000 loronáttcvő alapvagyonnal, 

a melynek kamataiból igyekszünk az önhibájukon kivül nyomorba jutott 

tagjainkat segélyezni, az özvegyeket támogatni, gyermekeik nevelésében 

segíteni. 

Ez tisztelt Uraim, egyesületünk mai állása, ez 20 éves tevékenységünk 

eredménye és azt hiszem ezek az eredmények igazolják azt, 

hogy eddigi tevékenységünkkel egyesületünkre és a gazdatiszti osztály 

sorsának javítására nézve fontos, alapvető mnnkát végeztünk. 

Igenis az alapok le vannak fektetve, de csakis az alapok. Ezeken 

az alapokon kell önmagunknak, kell egyesületünknek kitartással, buzgalommal 

tovább építenünk, hogy a gazdatiszti osztály erkölcsi és anyagi 

érdekeit sikeresen előmozdíthassuk. 

De hogy a siker biztos reményével tovább épitthessünk, erre mindenekelőtt 

szükségünk Van a gazdatiszti osztálynak az eddiginél buzgóbb, 

lelkesebb támogatására. 

Mert az a támogatás, amelyben egyesületünk az érdekelt gazdatiszti 

osztály által részesült, mindennek mondható, csak nem buzgónak, 

lelkesnek és kielégítőnek. 

Egyesületünk tagjainak száma az országban levő gazdatisztek számához 

viszonyítva, ma is elenyészően csekély, hiszen ha' a gazdatisztek 

és ezekkel rokon foglalkozásúak számát csak 10,000-re teszem, egyesütünk 

tagjainak száma enrek csak 6°/o-át teszi és a nyugdíjintézetünk 

tagjainak száma még ma sem éri el a felét azon számnak, amely 

számra a belépésre való előzetes jelentkezés alapján mint nyugdíjinté- 

tényét, mint ahogy az fölajánltatott s tekintse ezt benső hálánk s odaadó 

zetünk tagjának számára már az intézet alakításakor előzetesen számítottunk. 

bizalmunk mindenkori zálogaként. Kelt Budapesten az 1901-ik évi 

május hó 5-én tartott rendes közgyűlés határozatából: a „Magyar Gazdatisztek 

Igaz, hogy tagdíjhátralékunk a múlthoz képest nem teszi ki azt a 

ós Erdőtisztek Országos Egyesülete" nevében: Bujanovics Sándor 

nagy összeget, amelyet a múltban kénytelenek voltunk kimutatni, de elnök, Jeszenszky Pál ügyvezető. 

csak azért nem, mert már 1897. évben közel 300 tagot, 32,000 koronát 

Máday Izidor alelnök: Méltóságos Elnök Ur, mélyen t. közgyűlés! 

meghaladó tagdíjhátralékkal, kénytelenek voltunk egyesületünk tagjai Mindenek előtt engedjék meg, hogy örömömnek adjak kifejezést a felett, 

. közül törölni. A jelenlegi 7—800 tag közt váltakozó taglétszámmal és hogy engem ért azon kitüntetés, hogy egyesületünk mai közgyűlésén a 

ennek megfelelő csekély jövedelemmel egyesületünk sem a segélyezés, földmivelésügyi miniszter ur Önagyméltóságát képviseljem. A magyar 

sem a többi nagy érdekek képviselete és nemes czélok megvalósítása gazdatiszti osztály jelentőségét már a mult században az tanúsította, 

terén nem lesz képes a mindnagyobb mértékben támasztott igényeknek 

hogy a magyar középosztálynak jelentékeny részét ők képezték; ők 

megfelelni, a gazdatiszti osztályra üdvös intézményeket, ezek közül, voltak azok, akik akkor, mikor alkotmányunk szünetelt s nemzetiségünk 

hogy csak egyet említsek: a gyermeknevelő intézetet létesíteni. És bizonyos 

el volt temetve, a legnagyobb áldozatkészséggel a küzdők közt első sor- 

az is, hogy nyugdíjintézetünk 130—150 taggal önállóan nem ban állták meg a helyet. Ök azok, a kik ma az uj Magyarország gazda- 

lesz fentartható, hanem ha a legközelebbi években a tagok száma nem sági fejlődésének legfőbb bajnokai és harczösai. Az a fontos szerepkör, 

fog szaporodni, legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek leszünk a nyugdijjogosultak 

melyet a gazdatiszti osztály betölt, eredményezte, hogy a földmivelésügyi 

igényelnek tiszteletben tartásával és biztosításával más miniszter ur ő nagyméltósága rendkívül meleg érdeklődéssel kisérte ez 

intézettel egyesülni és az egész eddig gyűjtött díjtartalékot valamely 

hasonczélu irtézetnek átadni. 

Kötelességemnek tartottam ezeket is nyíltan elmondani. 

Önökhöz t. uraim, akiket szemrehányás nem érhet ős önök által 

az egész gazdatiszti osztályhoz intézem szavaimat. Vegyék komolyan 

kezükbe az egyesülés és szövetkezés által sorsuk javítására kezükbe 

adott módokat. 

Lépjenek be nagyobb számmal mint eddig az érdekeik előmozdi-. 

tása czéljából alapított egyesületbe, lépjenek be különösen a fiatalok, 

akik ezt nagy anyagi áldozat nélkül megtehetik, a nyugdíjintézetbe, 

mert csak ha egyesületünk száma lényegesen meg fog szaporodni, csak 

ha a nyugdíjintézet száma meg fogja haladni a 300-at, várhatunk egyesületünk 

tevékenységétől'uagyobb eredményt, és nézhetünk megnyugvással 

a nyugdíjintézet jövője elé. Kívánom,. hogy ez mielőbb bekövetkezzék. 

Ezek után áttérhetnénk a napirenden levő tárgyak letárgyalására; 

mielőtt ezt tennénk, én egy indítványt kívánok tenni-s arra a t. Közgyűlés 

határozatát provokálni, amely határozat nélkül ugy érzem hogy 

mai közgyűlésünk lefolyása csonka lenne s egy hézag maradna érzelmi 

világunkban. Nem fogom indítványomat indokolni, a tettek minden szónál 

méltóbban és helyesebben indokolják ezt. Indítványozom, hogy a gazdatiszti 

osztály hálája, köszönete és elismerése csekély jeléül dr. Darány- 

Ignácz földmivelésügyi miniszter ur Önagymédóságát egyesületünk diszi 

elnökévé válaszsza meg. (Hosszantartó szűnni nem akaró éljenzés és 

taps.) Ugy. látom a felhangzott éljenekből, hogy indítványom visszhangra 

talált az Önök kebelében, kimondom ennek folytán a határozatot, hogy 

egyesületünk mai közgyűlése eqyliangu lelkesedéssel dr. Darányi Ignácz 

földmivelésügyi miniszter ur Önagyméltóságát hálája és köszönete kifejezése, 

jeléül egyesületünk diszelnölcévé megválasztotta. (Éljezés.) 

Méltóztatnak megengedni, hogy Önagyméltóságát ezen határozatunkról 

ma déli 12 órakor egy küldöttség értesítse és-ha méltóztatnak 

hozzájárulni, a küldöttség tagjaiul a következőket hozom javaslatba. 

(Halljuk!) Bujanovics Sándor, Máday Izidor, Nick Ede, Jeszenszky Pál, 

gróf Dessewffy Aurél,' Baly Kálmán, Domoszlay József, Forster Géza, 

Fromm Antal, Greszler Vilmos, Kodolányi Antal, Serfőző Géza, Rovara 

Frigyes, Haan Miksa és Székács István urakat. 

Felkérem ügyvezető-titkár urat, hogy az Önagyméltóságának átnyújtandó 

diszoklevél szövegét felolvasni szíveskedjék. Ügyvezető-titkár olvassa 

a diszoklevél alábbi szövegét: 

Nagyméltóságú MinisHer Ur! 

Kegyelmes Urunk! 

A „Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek OrszágosEgyesüle" 1901-ik 

évi május hó 5-én tartott rendes évi közgyűlésén Nagyméltóságodat egyhangúlag 

és nagy lelkesedéssel diszelnökévé választotta meg, amely 

választással a magyar gazdatiszti kar igaz hálaérzete adózott Nagyméltóságodnak. 

Örömünkre szolgál Nagyméltóságodat közgyűlésünk ezen 

határozatáról értesíteni, mert ezzel alkalmunk nyílik a gazdatiszti kar 

mély háláját és ragaszkodását tolmácsolhatni, melylyel Nagyméltóságod 

iránt viseltetik. 20 évvel ezelőtt egyesületünket az a törekvés hivta 

életre, hogy . a magyar gazdatiszti kar szellemi, agyagi és társadalmi 

érdekelnek védő intézményeket biztosítsunk a jogbizonyosság terén és 

az emberbaráti szeretet terein. Megkezdettük a munkát teljes odadással, 

• s- kitűzött czélunk iránti lelkesedéssel; megvetettük alapját szerény 

nyugdíjintézetünknek, de nem értük volna el azokat az eredményeket 

önerőnkből, melyekre hivatkozhatunk, Nagyméltóságod jóságos áldozatkészsége 

és gondoskodása nélkül. Kértük és sürgettük a jogvédelemnek 

törvénybe foglalt biztosítékait, de e közel két évtized óta ápolt vágyunk 

és reményünk már-már ködbe veszett, amidőn Nagyméltóságod, aki 

szerencsés kézzel és bölcs elhatározással oly sok megoldásra váró kérdést 

oldott már meg. hazai mezőgazdaságunk javára, megalkotta a birtokos 

és gazdatiszt közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényt, 

melylyel ezrek szivében gyújtott örömtüzet. 

Legértékesebb vívmányunk az elmúlt 20 év történetéből a Nagyméltóságod 

tevékenységéhez és nevéhez fog fűződni mindenkoron. 

Ünnepnap ez nekünk, amikor megköszönjük Nagyméltóságodnak azt, amit 

a gazdatiszti kar jóvoltáért tett és mikor fölajánljuk azt, minél szebbet 

ős értékesebbet nyújtani nem tudunk. 

Kérjük Nagyméltóságodat fogadja oly jó szivvel megválasztatásának 

osztály érdekeit s ennek kifolyásaképpen engedjék meg, hogy azon 

kívánságnak adjak kifejezést az ő nevében is, hogy a gazdatiszti karnak 

Magyarország gazdasági fejlődésére irányuló törekvéseit, valamint kitűnő 

elnökének vezetése alatt, az egyesületnek a gazdatiszti kar érdekeinek 

érvényesítésére czélzó méltányos törekvéseit a legnagyobb siker koronázza. 

(Éljenzés.) 

Szabadjon azonban nekem, mint a választmány régi tagjának és 

mint szives bizalmukból hosszabb idő óta az egyesület alelnökének 

még néhány perezre szives türelmüket igénybe vennem. (Halljuk!) Mikor 

egyesületünk 20 éves működését ünnepeljük, azt hiszem lehetetlen, 

hogy meg ne emlékezzünk azon férfiúról, ki 20 éven keresztül mint 

ezen egylet elnöke működik, kinek ezen működése egyesületünk múltjával, 

jelentőségével és haladásával összeforott. Ezen férfiú Bujanovics 

Sándor ur Őméltósága (Hosszantartó éljenzés és taps) akiben az emberi 

érzületnek, nemes gondolkodásnak egy oly nemes, idealisztikus vonását 

szeretjük és ismerjük, amely őt mint politikust, mint gazdát és. mint 

minden izében magyar embert egyaránt jellemzi. Ez az idealisztikus 

vonás, ez a nemes érzület vezette őt, midőn ezelőtt 20 évvel a magyar 

gazdatisztikar ügyét felkarolta s elvállalta ezen egyesület vezetését s 

vezette azt bámulatos kitartással, fentartotta a legnehezebb és legsúlyosabb 

időkben is, küzdve egyrészt — sajnos — a kartársak közönyével,

küzdve másrészt — és ezt sajnosan kell konstatálnom — a szolgálatadók 

bizonyos, idegenkedésével is. Én azt hiszem, hogy ugyanez a nemes 

érzület vezette őt akkor, midőn 1894-ben mint országgyűlési képviselő 

a magyar törvényhozásban elsőül felszólalt a magyar, gazdatisztikar érdekében 

és ugyanazon nemes érzület vezérelte őt abban, hogy nemcsak 

szive, de tárczája is akárhányszor nyitva állott a segélyezésre és 

támogatásra. Ha még mindehhez hozzáteszem, hogy ő nem a reprezentáló 

. elnök, de egyúttal munkatárs is, hogy lekötelező modorával 

számos barátot nyert meg ügyünknek és az igazgató-választmányban 

nagy munkásságot tudott meghonosítani:. akkor, azt hiszem, 

hogy valamennyiünk érzetét fejezem ki, midőn, az egyesület ig zgatóváíasztmánya 

és az egész gazdatiszti kar nevében öt a legmelegebben 

üdvözlőm s kivánom, hogy az ő üdvös munkálkodását egyesületünk és 

s a magyar gazdatiszti kar érdekében minél tovább folytaihassa ! (Hosz- 

: szántartó, szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps.) 

Domoszlay József a következő beszéddel üdvözölte a gazdatiszti 

kar nevében az elnököt: Méltóságos Elnök Ur, T. Közgyűlés ! Midőn 

ezelőtt 20 évvel megalakítottuk egyesületünket, első teendőnk volt megválasztani 

azon férfiakat, kik egyesületünk vezetői legyenek. A bizalom 

és ragaszkodásunk által megválasztottak egyike volt Méltóságod kit 

szerencsénk van ma is köztünk látni s egyesületünk élén működni. Láttuk 

évek hosszú során Méltóságod működését, láttuk örömmel azon atyai 

jóindulatot, a tapintatot, személyes' befolyásának nagybecsű érvényesítését 

egyesületünk érdekében sokszor kritikus időkben; és épen ezért 

tudja is az egyesület minden tagja, hogy a gondviselés után elsősorban 

Méltóságodnak köszönhetjük, hogy egyesületünk megérte 20-ik születési 

napját és megértük a mai szép napot, a midőn egyesületünk bár számban 

nem oly népesen, mint azt 9—10 ezer gazdatiszttől várni lehetne, 

de belső szervezetében ép, egészséges állapotban, hogy igy már könnyen 

nézhet eléje a jövőnek. 

. Mindnyájan tudjuk, hogy Méltóságodnak mély hálával tartozunk, 

mert megtanított bennünket nemes példájával a kitartásra, hiszen 

Méltóságod volt az, ki eddig egyesületünket vezette, buzdította, mint 

vezér az ő sokszor csüggedő seregét, de mindezért igaz őszinte köszönetünknél 

egyebet nem adhatunk, méltóztassék ezt szívesen fogadni; de 

egyidejűleg arra is kérjük Méltóságodat, hogy eddig tanúsított jó indulatában 

egyesületünket ezután is méltóztassék megtartani, igy majd megizmosodván 

egyesületünk, mint közhasznú, hazafias testület hazánk javára 

..fordíthassa tehetségét és erejét; és • ha majd isten segítségével ismét 

megér a maihoz hasonló szép napot az egyesület, annak tagjai akkor 

GAZDATISZTEK LAPJA 1091 MÁJUS 8. 5. SZÁM IV. ÉVFOLYAM. 

mozgalomról szóló jelentésben hangsúlyozni szerencsém lesz, az egyesületünk 

iránti érdeldődés a gazdatisztek körében az elmúlt évben eddig 

nem tapasztalt mértékben fokozódott s a tagok száma szokatlan mérvben 

szaporodott. 

A gazdatiszti érdekképviselet megfelelő kifejlesztése és szilárd ala- 

EgH, mint most is velem együtt egy szívvel, lélekkel hangoztassák: a miszeretett 

elnökünk Bujanovits Sándor éljen! (Lelkes éljenzés.) 

megtegye a szükséges előkészületeket az úgynevezett gazdatiszti körök 

pokra való fektetése czéljából választmányunk indokoltnak, látta, hogy 

létesítése érdekében. Az- eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy 

Bujanovics Sándor elnök: Mélyen meghatva köszönöm alelnök 

deczentralizálni kell az érdekképviseleti szervezetet, fészket kell t rernteni 

számára künn az ország minden részében és a létesítendő, kisebb 

társamnak és a felszólalt tisztelt tagtárs urnák s a közgyűlés minden 

egyes tagjának is a személyem iránti kifejezett bizalmát és jóindulatát. 

Ezt a bizalmat hálás köszönettel fogadom nemcsak a magam, de elnöktársaim 

és az egész választmány nevében is, mert én csak primus' 

inter pares voltam s a választmány tagjaival mindenkor együttesen 

. működtem; együttesen hoztuk létre azt a keveset, amit létre hoztunk 

és kivánom, hogy együttesen hozzuk létre azt a nagy dolgot, amit létre 

hozni kell s a mi egyesületünk előtt a jövő feladataként áll. (Éljenzés.) 

Ezek után áttérhetünk a tárgysorozat 3-ik pontjára. Felkérem ügyvezető 

urat a mult évi működésről szóló jelentés előterjesztésére. 

• Jeszenszky Pál ügyvezető : 

Méltóságos Elnök Ur! 

Tisztélt közgyűlés! 

A lefolyt egyesületi év legkimagaslóbb momentuma kétségkívül az, 

hogy testet öltött immár a gazdatisztek helyzetének törvényes szabályozása, 

melynek megvalósítása érdekében egyesületünk több mint egy 

évtizeden át fáradozott s a miben segítségünkre volt a birtokos-osztály 

is, mely a gazdatiszti törvény megalkotását ugy a III. országos gazdakongresszuson, 

mint a gazdatiszti egyesületek orsz. szövetségének 1899-ik 

évében megtartott nagygyűlésén is sürgette. A hosszú éveken át folytatott 

konzegvens-sürgetés megérlelte gyümölcsét s a birtokos és gazdatisztek 

közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvény néhány nap 

óta már tényleg életbe is lépett. 

Méltóztassanak megengedni, hogy eltekinthessek ügyvezetői jelentésemben 

e törvény méltatásától, annyival inkább, mert egyrészt annak 

jelentőségét és kihatását a gazdatisztek helyzetére és jövőjére az elnök 

ur Őméltósága szép szavakban már ecsetelni volt szives, másrészt pedig 

mert a törvény -létesítésének előzményeit, valamint annak lényegét a 

legapróbb részletekre terjedőleg s minden fázisában megismertettük tagjainkkal 

hivatalos közlönyünkben ugy, hogy ezekről teljesen tájékoztatva 

méltóztatnak lenni. Szabadjon csak egész röviden annak kijelentésére 

szorítkoznom, hogy bár az uj törvény nem is elégíti ki azokat 

a kívánalmakat, melyeket a gazdatiszti kérdés rendezése érdekében 

nemcsak a gazdatiszti kar, de a Ill-ik országos gazdakongresszus 

és a gazdasági egyesületek szövetsége is mint minimális 

követelményeket stipulált, mindazonáltal e fórvény lényegesen javítani 

fogja a gazdatisztek helyzetét a múlttal szemben s mi e törvényt 

bízvást egy igen jeléntékeny vívmánynak tekinthetjük hiányossága 

daczára, amely utóbbi körülmény azonban további kötelességeket is 

hárit az egyesületre, a tekintetben nevezetesen, hogy a törvény által nyilt 

kérdésnek, hagyott nyugdijkérdés megfelelő rendezésére a czélravezető 

eszközöket megtalálni igyekezzék, másrészt, hogy a törvény hézagainak 

kiépítése érdekében fejtsen ki tevékenységet. 

Az egyesület vezetősége mindkét irányban, ösmeri kötelességeit s 

teljes tudatában van azon komoly feladatnak, mely reá — különösen a 

nyugdijkérdés rendezése tekintetében vár — s ennek megfelelni is kíván. 

Eddig reméltük, hogy a kérdés törvényileg fog rendeztetni. .Sajnos ez. 

lekiizdhelctk'!) akadályokba iilközöll s igy a gazdatiszti osztály magára 

hagyatva kell, hogy megtalálja a módot olykép reformálni a nyugdíj- . 

intézetet, hogy annak prosperácziója biztosittassók. Az erre irányuló 

munkálkodást még a folyó évben meg fogjuk kezdeni. 

Mindenesetre őszinte elismeréssel és köszönettel kell adóznunk a . 

kormánynak azért, hogy a gazdatiszti kar helyzetét törvényesen rendezte 

' s megalkotta a gazdatiszti törvényt, mely hézagai daczára a gazdatiszti 

kar jobb jövőjének fogja alapjait megvetni. 

Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladottságára 

s arra, hogy még a teendők egész sorozata vár a mai közgyűlésen lebonyolításra, 

méltóztassék megengedni, hogy az egyesület mult évi tevékenységének 

csupán főbb momentumainak kiemelésére szorítkozzam. 

Egyesületünk megfelelőbb reorganizációja érdekében már az elmúlt 

egyesületi évben, vagyis 1899-ben tettünk kezdeményező lépéseket. 

Beigazoltnak láttuk ugyanis azon föltevésünket, hogy egyesületünk eredményesebb 

működése szempontjából okvetlenül szükséges az eddiginél 

szorosabb kapcsolatot létesíteni az egyesület és annak az ország 

minden részében szétszórtan levő tagjai kőzött, mely czélból megkezdettük 

a „bizalmi férfiúi" állások szervezését s ezt a ténykedésünket 

folytattuk a mult évben is. 

, Ezidőszerint már jelentékeny számban vannak egyesületünknek az 

ország minden részében bizalmi íérfiai, akik egyesületünket az illető 

vidékeken képviselik, adott esetekben a tőlük kért fölvilágositásokra 

részletes informácziókat szolgáltatnak nekünk és igyekszenek az érdeklődést 

vidékükön a „Gazdatisztek Egyesülete" iránt az ott működő 

gazdatisztekben felkölteni. 

Bizalmi férfiaink utján úgyszólván egy hálózatot teremtünk az 

egész országban, a minek előnyös kihatását egyesületünkre már ezideig 

is örvendele n i >a lufink amennyiben amint ezt. az egyesületi tag- 

működési körzetre terjedő vidéki góczokat szerves kapcsolatba kell hozni 

a központban székelő országos egyesülettel. 

Egyesületünk választmánya 20 évi tapasztalatra támaszkodva, arra 

a meggyőződésre jutott, hogy nehéz, sőt úgyszólván lehetetlen egy 

központba tömöríteni a szélrózsa minden irányában szétszórtan levő 

gazdatiszti kart, melynek számos tagját ezer és egy ok gátolja abban, 

hogy szorosabb nexusba lépjen a fővárosban székelő gazdatiszti egyesülettel, 

a melynek üléseit nem frekventálhatja, annak mozgalmaiban, 

működésében tényleges részt nem vehet, mind oly körülmények tehát, 

melyek a legtöbb gazdatisztet a belépéstől visszatartják s eredményezik 

azt, hogy a központnak a taglétszám jelentékeny mérvű szaporítására 

irányuló buzgólkodása nem vezetett kellő eredményre. 

A viszonyok adta ezen kedvezőtlen körülmények indították tehát 

választmányunkat arra, hogy módot keressen közvetlen kapcsolatot 

létesíteni a központ és a vidéken lakó kartársak között, amire a már 

emiitett gazdatiszti körük kínálkoztak a legmegfelelőbb eszközül, amelyek 

vidékenként mindenütt ott, ahol gazdatisztek nagyobb számban működnek 

s-ahol áz ismeretség és barátság kapcsánál fogva a kellő előfeltételek 

megvannak könnyen létesíthetők. A gazdatiszti körök vánnak arra 

hivatva, hogy egyes szűkebb körzetekben, járásókban működő gazdatisztek 

annak kebelében egyesüljenek és ezen körök révén szorosabb nexusba 

kerüljenek ugy a központtal, mint annak kapcsotatában egymással is. 

Ezek a gazdatiszti körök vannak hivatva az első lépcsőfokot képezni a 

gazdatiszti érdekképviselet leendő hatalmas szervezetében, amelyek 

összességükben hatalmas erkölcsi fórumává válhatnak a magyar gazdatiszti 

karnak. 

Az ezen körök létesítésére irányuló előkészítő munkálatokat 

egyesületünk választmánya már befejezte, elkészítette azok alapszabálytervezetét, 

amelynek vezérelve az, hogy a létesítendő körök — lényegükben 

legalább — egyöntetűen szervez tessenek, saját szűkebb működési 

körzetükben önálló tevékenységet fejthessenek ki és a központban 

székelő országos egyesülettel szerves kapcsolatban legyenek. Az egyesületünk 

által a gazdatiszti körök részére elkészített alapszabálytervezet 

betűszerinti elfogadása nem kötelező a létesítendő gazdatiszti körökre, 

hanem azt specziális helye viszonyaiknak megfelelő formában módosíthatják, 

sőt szükséges, hogy módosítsák is, viszont azonban az egyöntetűség 

érdekében kívánatos, hogy o tervezet lényegét az összes létesítendő 

körök ..magukra nézve kötelezőnek ismerjék el. 

Örvendetes tény gyanánt hangsúlyoztatjuk, hogy gazdatiszti körök 

létesítésére irányuló hajlandóság már ezideig is több helyütt élénken , 

megnyilvánult, igy a többek között a pozsonymegyei, tolnamegyei és

5. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. GAZDATISZTEK LAPJA 1901. MÁJUS 8. 

.21 

sopronmegyei gazdatisztek köréből vettünk már értesítést, hogy ily 

gazdatiszti körök létesítését tervbe, yették; sőt a hatvanvidéki gazdatisztek 

ez év elején ténylegSneg is alakították az első gazdatiszt kört 

Hatvan székhelylyel és pedig olymódon, hogy azt szerves kapcsolatba, 

hozták a „Gazdatisztek Országos Egyesületé "-vei. 

Egyelőre olyképpen szándékozunk ez ügyben további agitácziót 

kifejteni, hogy a gazdatiszti körök, alapszabálytervezetet megküldjük az 

összes vidéki gazdasági egyesületeknek, továbbá egyesületünk vidéki választmányai 

tagjainak és bizalmi féríiainak, felkérvén őket, hogy a vidékükön 

a gazdatiszti körök szervezésére az ottani gazdatisztséget animálniés 

e szervezési munkálatokat megindítani szíveskedjenek. Választmányunk 

elhatározta, hogy amennyiben 'bármely vidéken létesíteni szándékoznak 

ily köröket, a központ — megkerésésre — szívesen rendelkezésre 

áll és intézkedni fog, hogy a .körök megalakításánál egy kiküldöttje 

közreműködjek. ; . . . 

A választmány által készített gazdatiszti körök alapszabály-tervezetét 

czélszerünek • tartjuk alábbiakban egész terjedelmében közzétenni 

s ez alkalomból azzal a "kérelemmel fordulunk minden egyes tagunkhoz, 

hogy e körök létesítését sajat vidékükön előmozdítani s ilyenek 

létesítésére gazdatiszt társaikat buzdítani szíveskedjenek. 

Az egyesület mult évi "működésének részletes jelentése előtt kiemelendőnek 

tartom, hogy nagy köszönettel tartozunk az „Országos" 

Magyar Gazdas;'i

22 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. MÁJUS 8 5. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

515 korona 85 fillérrel gyarapodott, mig a P-ozsonyban rendezett agrárbál 

1063- K. 65 fillér jövedelmét a pozsonymegyei gazdasági egyesület 

egyesületünk czéljáira ajánlotta fel. 

Az 1900. év folyamán egyesületünk tartott 1 közgyűlést és 6 

választmányi ülést. Az egyesületi iroda ügyforgalma 1004 darabot tett ki. 

A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége nagygyűlésére 

egyesületünk képviseletében: Máday Izidor, Nieh Ede alelnökök, Fromm 

Antal, Greszler Vilmos és Deininger Imre r. tagok küldöttek ki a 

választmány által. 

Az előbbiekben volt szerencsém az 1900-ik évről szóló jelentésemet 

tiszteletteljesen beterjeszteni, amelynek szives tudomásul vételét és 

jóváhagyását kérem. 

Bujanovies Sándor elnök: Kiván valaki hozzászólani az ügyvezetői 

jelentéshez? Ha nem, kimondom, hogy a közgyűlés az egyesület mult 

évi tevékenységéről szóló ügyvezetői jelentését tudomásul veszi. A jelentésnek 

kapcsán bizonyos határozatok hozatalára is szükség van, a melyekre 

nézve ismerve a tagtársak érzelmét, talán vita nélkül is kimondhatom 

a határozatot, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter Önagyméltóságának 

a nyugdíj-intézet iránt a mult évben is tanúsított jóindulatáért 

és nagylelkű adományaiért köszönetünket jegyzőkönyvileg kifejezzük 

(Helyeslés), hogy továbbá jegyzőkönyvileg fejezzük ki köszönetünket 

az OMGE.-nek erkölcsi és anyagi támogatásáért, s hogy végül a 

hatvan-vidéki gazdáknak s a pozsonyvármegyei gazdasági egyesületnek, 

a miért az általuk rendezett bál jövedelmét az egyesület, illetve nyugdíjintézet 

czéljaira adományozták, szintén őszinte köszönetünket nyilvánítjuk. 

Következik: a számvizsgáló-bizottság jelentése. 

Jeszenszky Pál ügyvezető a jelentést az egyesület mult évi zárszámadásáról 

és a vagyoni állapotról a következőkben terjeszti elő : 

A számvizsgáló-bizottság jelentése. Az egyesület 1900-ik évi zárszámadása 

és vagyonkimutatása. 

Méltóságos Elnök Ur! 

Mélyen tisztelt Közgyűlés! 

Megtisztelő bizalmukból, mint a számadások megvizsgálására kiküldött 

bizottság tagjai, megbízatásunkban eljárván, az 1900-ik évről szóló 

számadást átvizsgáltuk s eljárásunk eredményéről a következőkben van 

szerencsénk tiszteletteljes jelentésünket beterjeszteni. 

Az 1900-ik év bevételei: 

1. 1899 évi pénztári maradvány - .. 690 kor. 48 fi.ll. 

2. 190l-re már 1900-ban befolyt tagdíj 419'- kor. 

3. 1900. évi tagdijak 4,793'— , 

4. Hátralékos tagdijak 1,748-— „ 

5. Alapító tagdijak -J ... 3,850— „ 10,810 „ — „ 

6. Folyószámlá kamat a postatakarékpénztártól-.- ... 29 88 „ 

7. „ ' „ „ a M. Orsz. Közp.-takptól 150 „ 34 „ 

8. 59,682-77 korona tőke 1900. évi kamatai ... __ 2,703 „ 49 .. 

Bevétel összege 

14,384 kor. 49 fill. 

Kiadások „ ... ._. 9,551 „ 92 ., 

| 1900-iki pénztári maradvány ... ... ... 4,832 kor. 57 fill. 

Az 1900-ik év kiadásai: 

Nyugdíjintézet költségeinek fedezésére 

612 kor. 48 fill. 

Tagok segélyezésére % Üi 1,700 ., — „ 

Lakbér ... ... 180 „ — „ 

„Gazdatisztek Lapja" kiadási költségei ... ... 424 „ 70 „ 

Ügyészi költségek 165 „ 10 

Postaköltség 358 „ 37 „ 

Nyomtatványok és irodaszerek ... ... 431 „ 19 „ 

Vegyes kiadások ... 300 „ 76 „ 

Tiszti fizetések 2,400 , — „ 

Az alapvagyon kamataiból... 

Takarítás, fűtés, világítás 203 „ 50 „ 

Jutalékok és dijak a takarékpénztárnak 72 „ 03 „ 

Tőke tőkésített kamatai ... 2,703 .. 79 „ 

Kiadás összege ... ... 

9,551 kor. 92 fill. 

Összehasonlítva, illetve levonva a kiadásokat a bevételből a pénztári 

maradvány 4832 korona 57 fillér, azaz négyezernyolczszázharmiriczkettő 

korona 57 fillér, melyből a jövő 1901-iki számadás bevételei rovatába 

1684 korona 07 fillér, mint első tétel bevezetendő; a többi 3148 korona 

50 fillér pedig a tőkéhez csatolandó. 

A pénztári maradvány a következőképen oszlik meg : 

1. Készpénz a kézi. pénztárban 2,200 kor. 97 fill. 

2. „ a postatakarékpénztárnál 483 „ 10 „ 

3. Magy. Orsz. Közp. takpnál folyó számlára elhelyezve 2,148 „ 50 „ 

... 4,832 kor. 57 fill. 

Van szerencsénk jelenteni, hogy az évi számadást tételről tételre 

átvizsgáltuk s azt szabályszerüleg helyesnek s a valósággal megegyezőnek 

találtuk. Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy a költségelőirányzat 

nemcsak szigorúan betartatott, de a közgyűlés által a kiadásokra előirányzott 

összegből' a legmesszebb menő takarékosság révén még 

583 korona 08 fillér meg is takaríttatott. 

Az egyesület vagyoni állapotát illetőleg van szerencsénk a következő 

kimutatást, mint az 1900-ik év végével mntatkozó állapotot a tisztelt 

közgyűlés, elé terjeszteni. 

Az egyesület vagyona az 1900-ik évben. 

1. 1900. évi pénztári maradvány 1,684 kor. 07 fill. 

2. A január 1-én takarékpénztárba helyezett tőke___ 59,682 77 „ 

3. A tőke 1900. év decz. 31-én tőkésített kamatai... 2,703. „ 79 „ 

4. Magy. Orsz. Közp., takarékpénztárba folyó számlára 

elhelyezett tőke 3,148 „ 50 „ 

5. Gróf Dessewfly-féle alapítvány 2,000 . — ,. 

Összesen 

69,219 kor. 13 fill. 

A mult évi deczember hó 31-iki készpénzvagyon 62,373 korona 

25 fillért tett ki, a vagyonszaporulat tehát: a folvó évben 6845 korona 

88 fillér. 

Az előbbiekben előterjesztett tiszteletteljes jelentésünk szives tudomásul 

vételét kérve, ajánljuk a „Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek 

Országos Egyesülete" és nyugdíjintézete pénztárának kezelésével .megbízott 

OMGE. pénztárosának a felmentvény megadását. 

A tagdíjhátralékot illetőleg a következőket van szerencsénk jelenteni: 

A mult közgyűléstől nyert, meghatalmazás alapján 63 oly ismeretlen 

tartózkodási!, jelentékenyebb összegű tagdíjjal hátralékban levő 

tagot, kiknek lakóhelye kipuhatolható, nem volt 3716 korona hátralékkal 

feltételesen töröltünk. Ezen feltételesen törölt tagok a törzskönyvben 

külön nyilvántartatnak. 

Kérjük ezen eljárásunkat jóváhagyólag tudomásul venni. 

A tagdíjhátralék az 1900. év végével az előző évi 6,239 korona 

88 fillér hátralékkal szemben 3,408 korona 88 fillére csökkent: mivel 

azonban a tagdíjhátralék még mindig jelentékeny, ennélfogva tiszteletteljesen 

javasoljuk, hogy a tisztelt közgyűlés az ügy vezetőséget, valamint 

az egyesület ügyészét utasítani méltóztassék, hogy ugy a rendes mint a 

feltételesen törölt tagok hátralékainak behajtását a legerélyesebb eszközökkel 

szorgalmazzák. 

Tiszteletteljesen kérjük fentiekben előterjesztett jelentésünk szives 

tudomásul vételét és elfogadását. 

Budapesten, 1901. évi február hó 20-án. 

Fromm Antal, Greszler Vilmos, Nick Ede, 

a számvizsgáló-bizottság tagjai. 

Bujanovies Sándor elnök: Miután nincs senkinek észrevétele, kimondom 

határozatilag, hogy a közgyűlés az 1900. évi zárszámadásokat 

tudomásul veszi s ugy a választmánynak, mint a pénztárt kezelő 

pénztárnoknak a felmentvényt megadja. 

Jeszenszky Pál ügyvezető felolvassa ezután a választmány által 

előterjesztett 1901. évi költségelőirányzatot. 

Az 1901-ik évi költségelőirányzat: 

Az egyesület 1901-ik évi költségelőirányzata az eddigi szokásoknak 

megfelelőleg a nyugdíjintézet költségelőirányzatával együttesen állapíttatott 

meg, annyival inkább, mert mindkét intézménynek pénztára együttesen 

kezeltetik. A költségelőirányzat a legmesszebb menő takarékosság 

szemmeltartásáyal a következőleg állapíttatott meg : 

A mezőgazdasággal és erdészetlel foglalkozók nyugdíjintézete költségelöelőirányzata 

az 1901-ik évre: 

kor. fii: 

2900 — 

K i a d á 

kor. fii 

Tiszti fizetések és tiszteletdijak 

2400 — 

Lakbér-átalány 180 — 

Fűtés, világítás, irodatakaritás 160 — 

Iroda- és postaköltség 160 — 

A Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete költségelőirányzata 

az 1901-ik évre: 

1900. évi pénztári maradvány 

Folyó évi tagdijakból ... ... 

Hátralékos „ „ 

Tőke kamataiból 

1684 07 

5000 — 

1500 — 

Kiadás 

Tiszti fizetésekre. 

Lakbér 

Fűtés, világítás, takarítás ... 

Irodaszerek, nyomtatványok 

Egyesületi közlöny 

Postaköltség 

Segélye ésekre ... 

Vegyes kiadásokra 

Tőke elhelyezendő kamatai... 

1200 — 

450 — 

2400 —

GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. MÁJUS 8 

5. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

A bevételből levonva a kiadást, mutatkozik felesleg 94 korona, 

azaz kilenczvennégy korona 07 fillér. 

Budapesten, 1901. február hó 20-án. 

Jeszenszky Pál, 

ügyvezető. 

Bujanovics Sándor, 

elnök. 

Fromm Antal, Greszler Vilmos, Nick Ede, 

a számvizsgáló-bizottság tagjai. 

Bujanovlcs Sándor elnök határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés 

az 1901. évi költségelőirányzatot elfogadja. 

Az igazgató-választmányi tagok sorában megüresedett 4 tagsági 

helyre az elnök ajánlatára a közgyűlés egyhangúlag megválasztja Merényi 

Ferencz, báró Dingelstadt Ernő, Károly és ChriasztélyiBélát. 

Ezután Jeszenszky Pál ügyvezető előterjeszti Hajdú István uradalmi 

intézőnek a közgyűlés elé benyújtott indítványát, melyben a nevezett azt 

proponálja, hogy a nyugdíjintézet a jövőben életbiztosítási ügyleteket is 

kössön s ezen javaslatát részletesen is megindokolja. Ügyvezető utal 

arra, hogy egyizben már ily indítvány felvettetett az előző közgyűlésen, 

mely azonban felette napirendre tért, mert ez indítvány érvényesítése 

esetén a nyugdíjintézetnek, mint ilyennek meg kellene szűnnie és szövetkezetté 

alakulnia s a kereskedelmi törvény értelmében százezer frt biztosítékot 

kellene letennie, aminek nyugdíjintézetünk nem volna képes 

megfelelni. Kéri a közgyűlést, hogy az indítvány felett azzal térjen napirendre, 

hogy megbízza az egyesület elnökségét és választmányát, hogy 

a nyugdíjintézet reorganizácziója érdekében a szükséges teendőket még 

ez év folyamán megindítsa. A közgyűlés il'y' értelemben határoz ;és elnök 

indítványára egyúttal elhatározza, hogy az egyesület mult évi tevékenységéről 

a szokásos évkönyv kiadassék. 

A közgyűlésnek több tárgya nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. 

Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozok 

Nyugdíjintézetének közgyűlése. 

(1901. május 5.) 

Bujanovics Sándor elnök megnyitja a közgyűlést s konstatálja, 

hogy az előzőleg összehivott-közgyülés nem volt határozatképes s hogy 

a mai másod-közgyülésre az alapszabályoknak megfelelőleg a meghívó a 

hivatalos lap április 21-én megjelent számában "közzététetett. A , mai 

közgyűlésen jelen van személyesen 19 tag, meghatalmazás utján pedig 

18 tag képviseltette magát, összesen tehát 37 tag van jelen s ekként 

ezen másod-közgyülés az alapszabályok értelmében határozatképes. 

A jegyzőkönyv vezetésére felkéri Jeszenszky Pál ügyvezető-igazgatót, 

a hitelesítésre pedig Gressler Vilmos és Ivdnszky Jenő tagtársakat. 

Felolvastatott ezután az igazgatóságnek a mult évi működéséről 

szóló jelentése és a felügyelő-bizottság jelentése az 1900. évi mérlegről. 

A közgyűlés az előterjesztett számadásokat jóváhagyta s ugy az 

igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak, a felmentvényt megadta. 

Ezután az igazgatóság és felügyelő-bizottság kiegészítése következett. 

Elnök elrendelvén a szavazást, ennek megtörténte után kihirdeti 

annak eredményét, a mely szerint beadatott 15 szavazó-lap, az igazgatóságba 

megválasztattak Böjtös Árpád, Landesz József és Oszlroluczky 

Pál 15—15 szavazattal, a felügyelő-bizottságba pedig Takács Emil és 

dr. Tegze Lajos szintén 15—15 szavazattal. 

Indítványok be nem adatván, elnök a közgyűlést berekeszti s szíves 

szavakkal mond köszönetet a tagoknak részvételükért. 

Küldöttség a földmivelésügyi miniszternél. 

A közgyűlés azon határozatáról, melyly6l Dciváyiyi Ignácz földmivciésügyi 

minisztert a Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete 

diszelnökévé választotta meg, egy küldöttség értesítette a minisztert s 

egyúttal átnyújtotta a határozatról szóló diszes és értékes kötésű okiratot. 

Bujanovics Sándor elnök a következő beszédet intézte a miniszterhez 

: 

„Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A Magyar 

Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete mai napon tartott közgyűlésében 

Nagyméltóságodat egyesületünk diszelnökévé egyhangú lelkesedéssel 

megválasztotta, minket, pedig megbízott azzal, hogy Nagyméltóságodat 

erről a választásról küldöttségileg értesítsük, Nagyméltóságodat 

ennek elfogadására felkérjük és az erről kiállított oklevelet Nagyméltóságodnak 

átnyujtsuk. 

Nagyméltóságú Miniszter Ur! A magyar gazdatisztek ezzel a 

választással hálájuknak és köszönetüknek kívántak kifejezést adni mindazon 

jótéteményekért, amelyekkel a gazdatisztek nyugdíjintézetét eddig 

is elárasztani méltóztatott, azért az érdeklődésért, amelylyel Nagyméltó - 

ságod a magyar gazdatisztek iránt viseltetik, azért a küzdelemért, 

amelylyel a gazdatisztek jogviszonyait szabályozó törvény keresztülvitelét 

kieszközölni kegyeskedett. Fogadja Nagyméltóságod kegyesen a mi 

hálánk és köszönetünk ezen csekély jelét; azt nyujtjuk mi Excellencziádnak, 

a mit szerénységünkben nyujthatunk: belső érzelmeink, hálánk,. 

köszönetünk és ragaszkodásunk kifejezését. 

Ajánlom egyesületünket s az egész gazdatiszti kart Nagyméltóságod 

további kegyes támogatásába és pártfogásába. (Éljenzés). 

Darányi Ignácz miniszter e szavakra következőkép válaszolt: 

Méltóságos elnök ur! Tisztelt uraim! Igen nagyra tartom azon 

megtiszteltetést, a melyben részesíteni méltóztattak. Méltóztassanak meggyőződve 

lenni, hogy kiváló örömet érzek a felett, hogy a gazdatiszti 

törvényt fedél alá hozni sikerült. Nem annyira azon intézkedésekért, a 

melyek abban foglaltatnak, hanem azon erkölcsi elégtételért, hogy a 

törvényhozása gazdatisztek ügyével foglalkozni méltónak tartotta, belátván, 

hogy ez az osztály a hazai társadalomnak egy fontos és eléggé 

meg nem becsülhető osztálya és hogy ezzel mintegy megtettük a kezdeményezést, 

a mely alapon tovább működni lehet. Különösen köszönöm 

a Méltóságod vezetése alatt álló igen tisztelt egyesületnek támogatását 

nemkülönben azon támogatást, a melyben az OMGE. részéről ezen nem 

könnyű dologban-részesültem. Én azt hiszem, hogy működésünket befe^ 

jezettnek nem. szabad tartani, azt gondolom, hogy a Méltóságod vezetése 

alatt álló egyesület, mely engem annyira megtisztelt, hivatva van mint-. 

egy czentrumot, mintegy központot képezni a tovább fejlődésre, a tovább: 

haladásra. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a hol a gazdatisztek 1 

érdekében valamit tenni lehet, ott én se fogok soha sem hiányozni-és 

remélem, karöltve megoldhatjuk még azon kérdéseket, a melyek hátra 

vannak. Egyelőre biztosithatom az urakat őszinte érdeklődésemről és 

baráti érzelmemről és arról, hogy ugy a mai megtiszteltetést, mint annak 

külső jelvényét mindenkor legkedvesebb emlékeim közé fogom sorozni. 

(Éljenzés). 

A közös ebéd. 

Déli egy órakor a Pannónia földszinti éttermében közös ebédre 

gyűltek össze a közgyűlésen résztvett kartársak. Az asztalfőn Bujanovics 

Sándor ült jobbján a miniszter képviselőjével: Máday Izidor min. tanácsossal. 

A földmivelési minisztérium magasabb rangú tisztviselői közül 

sokan részt vettek az ebéden. Az első felköszöntőt Bujanovics Sándor 

mondotta: az egyesület legifjabb tagját, Darányi, minisztert éltetve. Az 

éljenzés lecsilapultával Máday Izidor mondott a miniszter nevében 

köszönetet, rámutatva arra, hogy a gazdatiszti törvény a gazdatisztek 

orsz. egyesületét nagy horderejű intézménynyé tette. Az egyesület "elnökére 

üríti poharát. Tormay Béla min. tan.: az OMGE. elnökét, igazgatóját s 

titkárait éltette. Szilassy Zoltán kiemelve, hogy a mezőgazdasági haladás 

a gazdatisztek érdeme, ily értelemben köszönti a gazdatiszteket. Donoszlay 

József Tormay Bélára, Forster Géza a földmivelési miniszter három 

jelenlevő tanácsossára Mádayra, Tormayra s Kazyra mondott köszöntöt. 

Frideezkit Árpád elismerőleg szól Jeszenszky Pál egyesületi ügyvivő 

érdemeiről, zajos helyeslés. közt élteti őt, kit családi gyásza gátolt abban, 

hogy a közös ebéden részt vegyen. Bubinek Gyula a pozsonyi agilis 

gazdákat köszöntötte fel. 

Ebéd után a városligeti mezőgazdasági kiállítást tekintették meg 

testületileg a gazdatisztek. Ka>y József cs. és kir. kamarás min. oszt. 

tan. fogadta őket a kiállítás tisztikarával együtt s végig kalauzolta az 

érdekes kiállításon, melyen ezidőtájt diszes és előkelő közönség hullámzott 

éppen. 


Az 1901. évre tagdíjaikat április 13-tól május 6-ig beküldöttók: 10 koronát: 

Adler József, Böck Géza, Breinér Mátyás, Becsey Hugó, Beer József, Brodszky Károly, 

Bachraty Ferencz, Droba Endre, Engi Elek, Gerentsér János, Halbwirth Ferencz, 

Hoffmann Miksa, Hetey Károly, Járdánházy Dániel, Jellinek Emil, Kalandra Henrik, 

Kurucz András, Mentler Gyula, Molitorisz Ákos, Mihalovits Mihály, Nyikos Gyula, 

Praxa Béla, Prinster Vilmos, Sákovits Antal, Szintay Béla, Szalay László, Vargha 

István, Veszely Gyula, Wolf Soma, Zahorán Pál, Zdrazilek Ede. 

5 koronát beküldőitek: Bertalan Ferencz, Fischer Oszkár, Kucsera Károly, 

Mayer Aladár. 

Hátralékot fizetett: Török Barna 10 koronát. 

Kérelem. 

A folyó évi tagdijat még be nem küldött t. tagdijainkat s .azokat, 

kik tagdijakkal a mult évekről hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, 

hogy az esedékes dijakat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. 

Az ügyvezetőség.

— 

24 GAZDATiSiTEK LAPJA 1901. MÁJUS 8. 5. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

A szőlő és burgonya 

peronoiporájáiiak 

a legbiztosabb, kényelmesebb (a rézgálicznál) és olcsóbb ellenszere 

a dr. Aschenbrandt-féle bordói-por. 

A 

SZŐIŐ OIDIUM 

(lisztharmat) betegségének, 

legbiztosabb, olcsó és a szőlőt egyéb bajoktól is védő ellenszere 

a dr. Aschenbrandt-féle 

réz-kénpor. 

Ára Budapesten a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezete" raktárában 

: 

Ara Budapesten a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezete" raktárában 

: 

50 kgos zsákokban .. ... ... á kg. 70 fíller. 

10 kgos zsákokban ... ... ... ... á kg. 74 

50 kg. zsákokban ... á kg. 50 fölér. 

5 kgos zsákokban _ ... ... á kg. 74 

10 kg. zsákokban ... á kg. 54 , 

5 kg. zsákokban á kg. 54 , 

MF" A szőlő első permetezéséhez l°/o—l l h 0 /o, második permetezéséhez 

l 1 h—2°/o; harmadik permetezéséhez Jo/o-os oldatott használjunk. — Egy 

MT A hol az 1900-ik évben volt oidinm először április hóban, a 

kat. holdra kell 3 permetezéshez 22—25 kg. bordói por, 25-30f>lo-al 

mikor a szőlő hajtása 10—12 cm., porozzunk s másodszor junius hó végén, 

harmadszor augusztus hóban. — Egy kat. holdra kell 3 porozáshoz 

15—18 kg. rézkénpor. Sokkal kevesebb fogy belőle mint a kö- 

kevesebb, mint a tiszta rézgáliczból. 

IMT A port konyha-szitán a vizbe szitáljak és kész az oldat. 

zönséges 

kénporböí. 

Megrendelések a pénz beküldése, vagy utánvétel ellenében a 

„Magyar Mezőgazdák Szövetkezetéhez" intézendók, Budapest, Alkotmány-u. 31. 

§&r A gyártás korlátolt, tessék idejekorán rendelni. 

0 C 450 intelligens magyar gazda elismerő bizonyítványát a használati utasítással együtt bárkinek megküldi a szövetkezet. "TBK9 

1. A dr. Aschenbrandt-féle bordói-por elismerő levelei. 

Solt (Pest vm.). 

A peronoszpóra ellen az idén kétszer, május és julíusban mindig 

2°/o-os bordói por-oldattal védekeztem. Az oldat a fecskendőt nem dugaszolta 

el és a perme az esőzések daczára jól és peronoszpórámentesen konzerválta 

a leveleket. MárJey István, szőlőbirtokos. 

—— Torbágy (Pest vm.). 

A peronoszpóra fellépése az idén általában igen erős volt, daczára 

annak én háromszori ,,bordói por" permetezéssel teljes sikerrel védekeztem 

ellene. Ezen szer annyiból előnyösebb a közönséges kékgálicz és mészkeveréknél, 

hogy az ember készen kapja és azonnal elkészítheti az oldatot. 

2. A dr. Aschenbrandt-féle r é z k é n p o r elismerő 

levelei. 

Ikölbrököz, Francsics-.-zőlőtelep (Tolna vm.). 

A „rézkénpornak" biztos hatása van a lisztharmat ellen, de van hatása 

& peronoszpóra ellen is. Ojtványiskolámat julius l-ig teljesen peronoszpórámentesen 

tartottam meg tisztán a „rézkénpor" alkalmazása által, melyet minden 

10 nap fujtattam ojtványaimra. Csak miután a szomszédságban igen 

erősen lépett fel mindenütt a peronoszpóra, használtam egyszer „bordói 

port 1 ' permetezésre. Petrovits József szőlőkezelő. 

Vácz (Pest vm.). 

A dr. Aschenbrandt-féle bordói por hatásával ugy magam, mint azoks 

akik ajánlatomra ezen szert használták, meg vagyunk elégedve, ugy, hogy 

általában szőlőbirtokosaink ezen uj szert igen megkedvelték és kilátás van 

arra, hogy jövőben igen nagy kelendőségnek fog örvendeni a dr. Aschenbrandt- 

Tolna-Tamási. 

A nagy mértékben fellépő lisztharmattal szemben a „rézkénper" igen 

féle bordói por. Egy érdekes esetünk is volt, ugyanis három egyforma 

jó szernek bizonyult, mert az előzetesen porozott tőkéken oidium egyáltalán 

peronoszpóra-lepett szőlőt egy időben permeteztek be, ketten rézgálicz és 

nem lépett fel; a mellett a rézkénpor a fürtök és vesszők érését is gyorsi otta, 

mészkeverékkel, a harmadik pedig bordói porral permetezett és ime a bordói por a fürtöknek, és a kieje.dt bornak pedig kellemetlen utóizt nem kölcsönzött, 

permetezése után ez a szőlő sokkal üdébb és szebb képet nyújtott, mint a rézgálicz 

és mészkeverék használata folytán. Ezen meglepő, eredmény a szomszéd 

azért is ezen szert mindenkinek legmelegebben ajánlhatom. Póssert Pál, 

szőlőbirtokos. 

szőlőbirtokosokat a bordói por fölényéről teljesen meggyőzte. Novotny 

Károly, a Magyar Agrárbank helyi szőlőbiztosa. 


Mult esztendőben az oidium rendkívül nagy kárt okozott nálam s igy 

az idén szükségesnek tartottam előzetesen háromszori rézkgnporozást alkalmazni, 

a mi által sikerült szőlőimet az oidium kártételétől megvédeni. Örömmel 

tapasztaltam, hogy a rétkénpor a mellett az érést is gyorsitotta. A közönséges 

kénporral szemben a rézkénpor fölénye elvitázhatlan. Dr. Frühwirth 

János, szőlőbirtokos. 

Beek József, szőlőbirtokos. 

Torbágy (Pe t vm.). 

A „bordói port" könnyebb kezelhetőségénél fogva az eddig használt 

permetező anyagoknál határozottan jobbnak tartom. Véleményem szerint 

ezen szerrel teljes siker csak akkor nem éretik el, hogy ha valaki helytelenül 


Az idei tapasztalataim szerint a „rézké'.porról" csak a legjobbat Írhatom. 

A port az egyes tőkék megtámadása után alkalmaztam és a beteg fürtök 

meggyógyultak és a baj továbbterjedése megakadályoztatott. A rézkénpor 

kezeli. Albiez Ferenez, szlőbirtokos. . ,, . , hatása a közönséges kénporral szemben összehasonlithatlanul jobb s azért 

Izsák (Pest vm.). 

A „bordói pornak 11 szőlőmben igen jó hatását tapasztaltarOj mert még 

ezen szert mindenkinek őszintén ajánlhatom. Harmy Alajos, szőlőbirtokos. 

egyszeri permetezés Után is alig mutatkozott szőlőmben peronoszpóra és a perme 

Sárafalva (Toron!ál vm.). 

mindvégig a levélzeten látható volt. Monos János, szőlőbirtokos. 

Szőlőimet a rendes időben kétszer poroztam be dr. Aschenbrandtfólo 

" Szabadszállás (Pest vm.). 

„rézkénporral" ós az idén az oidinm nálam egyáltalán nem lépett fel. 

Az első permetezéssel az idén igen megkéstem, de amint a „bordói Hegedűs Antal, szőlőbirtokos. 

por 11 - oldattal megpermeteztem szőlőmet, a baj terjedese azonnal megszűnt és 

jelentékenyebb kárt a peronoszpóra nálam nem tett. A közönséges rézgálicz 

és mészkeverékkel szemben ezen szernek határozott előnye, hogy 

hamarabb lehet elkészíteni s a legrövidebb rendelkezésre álló időt azonnal 

Szombathely (Vas vm.). 

Jelentékenyebb lisztharmat-kár az idén egyáltalán sehol nem volt, 

s ,igy természetes, hogy háromszori rézkénpor alkalmazása mellett az én 

szőlőmben, sehol o'idinin nem mutatkozott. Annyit azonban mondhatok, 

fel lehet használni a permetezésre. Göbdös Mihály, szőlőbirtokos. 

hogy daczára a háromszori porozásnak, sem a fürtök izének sem a kierjedt 

Izsák (Pest vm.). 

Tapasztalataim a .,bordói porról" a következők: A „bordói por' 1 bornak legcsekélyebb záptojás-szaga nem volt. Böszler 

titkár. 

Károly, gazd. egy. 

elkészítése gyorsan megy, a mi főleg nagyobb munkaerő mellett rendkívül 

fontos, a fecskendő mindvégig tisztán marad meg, a perme pedig, ha csak 

közvetlen permetezés után eső nem éri, sokáig látható a levélzeten. Főelőnyé- 

-nek tartom, hogy sokkal kevesebb kell bélöle, mint a közönséges bordói keverékből 

JVyögér (Vas vm.). 

Az idén kevésbbé lépett fel a lisztharmat, mint .tavaly és kétszeri 

„rézkénporozással" sikerült a bajt részben távoltartam, a beteg bogyókat 

pedig részben meg gyógyítani, a molett a rézkénpor a fürtök és vesszők érését 

és igy a munkás többet permetez meg vele. Mult évben 10 mmázsát 

használtam fel és az idén is szőlőm kétharmad részét ezen szerrel fogom 

permetezni, ha akkor is beválik, azontúl csakis bordói port fogok használni. 

is gyorsitotta. Devecseri Antal. 

LaUy László, szőlőbirtokos. — 

(Folyt, köv.) 

(Folyt, köv.) 

Megbízottak kerestetnek a községekben szőlős vidékeken, akik a porok terjesztésével és megrendelések gyűjtésével foglalkoznak. — 

A megbízottak kellő kedvezményben részesülnek. 

Pátria nyomása. Budapest.





MEZŐGAZDASÁGGAL ÉS ERDÉSZETTEL FOGLALKOZÓK NYUGDÍJINTÉZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


Előfizetési ára : Szerkeszti: JESZENSZKY 

PÁL, 



iaoa MAGYAB GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKIBJA, A MAGYAK GAZI 

ÉS ERDŐ 

TISZTEK OKSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEK ÜGY* VEZETŐJE. Budapest, IX., Üllől-út, „Köztelek". 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztek is Erdőtisztek Országos Egyesületinek ás a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézetének tagjai Ingyen kapják, 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tagdíja egész ém> 10 frt. — A Magyar Gazdatisztek és Erdótisztek Országos Egyesületének tagdíja egész érre 5 frt, gazdasági segédtiszteknek 2 frt 50 kr. 

Értesítés. 

A „Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek 

Országos Egyesülete" 1900. évről szóló „Évkönyve" 

f. hó 15. és 20-ika között küldetik 

szét a tagok czimére. — Az Évkönyvhöz' utalványlapok 

lesznek mellékelve, melyek igénybevételével 

szíveskedjenek azok a tagjaink, kik 

tagdijaikkal még hátralékban vannak, az esedékes 

dijakat mielőbb beküldeni. 

Tagdijiiyugtázás. 

Az 1901. évre tagdijaikat május 6-tól jun. 7-ig 

beküldötték : 10 koronát: Ámon József, Apáth Alajos, 

Ébrey Győző, Fehér Zoltán, Greksa Ignácz, Goldstein 

Lajos, Horváth Elek, Horváth Miklós, Hütter Kálmán, 

Halatschka Rezső, Láng Károly, Matolay Miklós, Molitor 

Ferencz, Nagy Károly, Oppenheimer János, Olbricht 

Ottó, Orth Ferencz, Papp György, Schlaehta Adolf, 

Schmied Antal, Veszely László, Vidovszky László, 

Zeisler Lajos. 

5 koronát beküldöttek : Kabos Miklós, Székács 

János. 

Hátralékot fizettek: Hütter Kálmán 10, Kabos 

Miklós 5, Rosztóczy Ferencz 10 koronát. 

1902-re 10 koronát beküldött Szintay Béla. 

Régi és uj gazdatisztek. 

Teljesedett végre a magyar gazdatisztek 

régi óhajtása és megszűnt az az állapot, hogy 

ennek az intelligens osztálynak érdekeit és 

jogosultságát semmiféle törvény se szabályozza. 

A most életbe lépett törvény által a gazdatiszti 

osztály tekintélye megnövekedett. Most. már 

csak az egyesektől függ, hogy ezt mindenkor 

szemelőtt tartsák és azon legyenek, hogy amit 

most elértek, necsak bizonyos viszonyoknál érvényesítsék, 

hanem minél előbb az általánosságba 

menjen át, tudniillik: ne csak azokra 

terjedjen ki, akik az államnál, vagy annak felügyelete 

alatt álló uradalmaknál és kötött birtokokon 

vannak alkalmazva, hanem azokra is, 

akik kisebb-nagyobb birtokosokat szolgálnak. 

Kívánatos első sorban, hogy a gazdatisztek 

a már fennálló segélyegyesületet támogassák, a 

nyugdijegyesületet pedig igénybe vegyék, hogy 

ezáltal mindakettő oly helyzetbe juthasson, 

hogy ne tengődjék, hanem virulhasson. 

A folyó év május 5-én tartott közgyűlésen 

ünnepelte meg az egyesület fennállásának 

20 éves évfordulóját. Talán nem lesz érdektelen 

ez alkalommal arról beszélni, mikép keletkeztek 

a gazdatiszti állások nemcsak itt, 

hanem más országokban is. A magam tapasztalataiból 

elmondok egyet-mást, hogy a mostani 

nemzedéknek legyen tudomása róla és 

alkalma összehasonlítani a mostani és régi 

viszonyokat. 

Mikor az urbériségi állapot volt még 

érvényben, akkor a gazdatiszti állással összekötött 

teendő abból" állott, hogy felügyeljen 

arra, hogy a robotos be áll-e a munkába? 

E szerint mindenki, aki irni és olvasni tudott, 

elegendően kvalifikált volt arra, hogy gazdatiszt 

lehessen. Az állattenyésztéssel összekötött 

gazdaságokban az volt a tisztnek a fő feladata, 

hogy a pásztorokkal időnként computust tartson, 

ami abból állott, hogy a nyájat felszámolja 

és a hiányzó jószág bőrét átvegye. A 

számadással nem nagyon kellett törődnie, azt 

néhány sor Írással az urassággai és néhány 

rovással az alantasokkal könnyű szerrel lehetett 

elintézni. 

Ily viszonyok kevés kivétellel — általánosak 

voltak. Csak az . 1848-ik évben megszüntetett 

úrbéri intézmény kényszeritette a 

földbirtokosokat, hogy az eddigi rendszeren 

változtassanak. 

Igy mondható, hogy kivált Magyarországon 

a mai értelemben vett gazdatiszti állás 

akkor kezdődött. Ausztriában és más országokban 

már helyenként, belterjesebb gazdálkodás 

létezett, de ott is csak kevés kivétellel voltak 

theorektikus képzettségű gazdatisztek alkalmazva, 

csakis oly birtokokban, ahol régi idő 

óta egyik-másik gazdasági ipar, szesz-, czukor-, 

sörgyártás volt üzembe véve. 

Az uradalmak főtisztjei külföldön képzett 

gazdászok és erdészek voltak, akik egyúttal a 

közigazgatási teendőket is teljesítették és alsófoku 

birói vizsgát tettek le. Hatáskörük megfelelt 

a magyar szolgabiróénak. A kezelőtisztek 

pedig minden uradalomban felnevelt egyének 

voltak. Magyarországban a főtiszt az ügyvédi 

karból való, a kezelő az lehetett, kit vagy a 

földbirtokos a katonaságnál mint altisztet megismert, 

vagy egyéb protekczió utján, melyhez 

sokszor az uraságnál szolgáló szobaleány működött 

közre, mikor az asszonyi fejkötőre áhitazott 

és ispánné kivánt lenni. 

A külföldön dívó gazdatiszti nevelés abból 

állott, hogy egy, az alsó négy osztályt végzett 

fiatal ember beállt gyakornoknak. Főteendője 

volt, hogy a gazdatiszti ebédlő asztalt szépen 

meg tudja teríteni, a pecsenyéket felszeletelni, 

azonfelül a tiszt urat hiyatalos járatokban kisérni. 

Ezen gyakornoki működése két-három 

évig tartott, azután következett az irodai munka 

és imoki állás, mely már némi fizetéssel volt 

összekötve pl.: 20 forint évi készpénzfizetéssel. 

A gyakornoki és Írnoki teendők között csak 

az volt a különbség, hogy a fent leírtak mellett, 

az írnoknak már bátrabban lehetett az 

alárendeltjeivel beszélni és alkalomadtán tekintélyét 

bottal érvényre juttatni. Az írnokból 

lett azután ispán, kasznár, és esetleg számtartó, 

de tisztartó csakis akkor, ha az alsófoku 

birói vizsgát letette. 

Nagyon megváltoztak a viszonyok 1848 

után. A birtokos kényszerítve lett birtokát saját 

kezelés alá venni ős igy mindenki képesített 

tisztet keresett, de mivel sem Ausztriában, 

sem Magyarországban annyi egyént nem találtak, 

kénytelenek voltak Németországból importálni 

őket. A magyaroknak több alkalmuk 

volt magukat kiképezni, mivel már 1798-ban 

a keszthelyi Georgikon és 1818-ban a magyaróvári 

gazdasági tanintézet, mely 1874-ben 

akadémiává emeltetett, fel volt állítva, de mivel 

mind a kettőben német nyelven folytak 

az előadások, azért az ifjúság nem nagyon 

frequentálta. Igy tehát elmondható, hogy Magyarország 

exportálta a mezögazdászati tudományt, 

és importálta a német gazdatiszteket, 

mivel akkortájban a növendékeknek nagyobb 

részét a külföld szolgáltatta. 

Csak az 50 években vette kezdetét a belterjes 

gazdasági és kivált földmivelési üzem. A 

képzett fiatal magyar gazdatiszteknek most már 

sokkal szebb jövőre van kilátásuk, mint a 

régieknek volt s hiszem, hogy az átmeneti korszak 

nagyobb részét túléltük és a földbirtokososztály 

is mindjobban hozzá fog járulni ahhoz, 

hogy csak okleveles gazdatisztet alkalmazzon. 

Ha ezen nagyon kívánatos viszony beáll, akkor 

megszűnik nálunk is az a minden gazdatisztet 

bántó szokás, hogy az uradalmaknál nem a 

képzett gazdász, hanem a fiskális a főember, 

ugy a hivatalos, mint a mindennapi ügyekben. 

Tiszteletet és nagyrabecsülést a jogtudósoknak, 

de köztünk is vannak olyanok, kik épen oly 

magas állás betöltésére érdemesek, mint az 

uradalmi ^ügyvéd. 

Igyekezni kell a gazdatiszteknek, hogy az 

a bal felfogás eloszoljék, mely szerint mi nem 

bírnánk oly miveltséggel és szaktudománynyal, 

hogy érdemesek lennénk arra, hogy oly elbánásban 

részesüljünk, mint más képzettséggel bírók 

csak azért, mivel csak gazdatisztek vagyunk. 

Az itt felsoroltakból látható, hogy a mult 

és jelen között nap- különbség van ugy az 

állások számára, mint a gazdatisztek képzettségére 

nézve is. A régi időben a gazdatiszt, 

főleg a kezdő gazdatiszt majdnem cseléd szolgálatot 

végzett. Ez ma megszűnt s a gazdatiszti 

osztály tekintélye mind jobban emelkedik. 

Eljön majd az az idő is, amikor a földbirtokos 

a tisztjében nem csak a fizetett tisztviselőjét, 

hanem az ő érdekeit legjobban előre mozdítani 

tudó és akaró embert látja. Ugy a földbirtokosnak, 

mint a tisztjének a régi elfogultsággal 

szakitaniok kell, mely sokszor abban 

rejlett, hogy egyik a másik iránt nem volt 

őszinte bizalommal. 

A gazdatiszt ne tartsa magát csak fizetett 

alkalmazottnak, az uraság pedig legyen elismeréssel 

a tisztje iránt. Ahol ilyen viszony áll 

fenn, ott mind a két fél csak nyer minden 

tekintetben. Krocsák G. Emil. 

Főtisztjeink. 

Bántani senkit nem akarok. Nem természetem. 

De az ügy mindenek felett áll, 

melynek meleg szeretete diktálta alábbi 

soraimat. 

Lapozgattam a gazdatisztek czim-és névjegyzékét. 

Ennek alapján azon eredményre 

jutottam, hogy Magyarországon van körülbelül 

400 gazdasági felügyelő és igazgató főtiszt. 

Olvasgattam a Gazdatisztek Egyesületének legutóbbi 

évkönyvét is, melyben a tagok között 

csak körülbelül 40 főtiszt nevére találtam. A 

gazdasági főtisztek közül tehát csak minden 

tizedik tagja az egyesületnek! 

Szomorú statisztika. Ellenvádul felhozható: 

hát az alárendelt tisztek közül hány

26 GAZDATISZTEK LAPJA 1091 JUNIUS 12. 6. SZÁM IV. ÉVFOLYAM. 

tagja van az egyesületnek ? Ez elől sincs miért 

kitérni. A statisztika szerint' körülbelül 8000 

intelligens gazdatiszt van Magyarországon. A 

gazdatiszti egyesület réndes tagjainak száma 

pedig kereken 800. A gazdatiszteknek tehát 

szintén csak 10°/o-a tagja a gazdatisztek egyesületének. 

Nem kevésbbé szomorú körülmény. 

Általában nem is menthető ezen sajnálatos közönye 

a magyar gazdatisztikarnak. Csakhogy amig 

az alárendelt gazdatisztek között tényleg vannak 

elegen,akiknek körülményei mentségül szolgálnak, 

hogy egyebet ne említsek: akárhány van, akinek 

a mindennapi kenyérre sem jut elegendő, 

addig a főtisztek közül azt hiszem egy sincs, 

aki aránylag egy morzsát ne juttathatna a 

gazdatiszti egyesületnek. És azt hiszem,, a részvétlenségnek 

nem is ez az oka; hanem a nem 

törődés, az elfogultság. Ezek pedig kemény 

Ítéletet hivnak ki. Mert mi a gazdatiszti egyesületnek 

a czélja"? A gazdatisztek erkölcsi és 

szellemi nívójának emelése, existencziájuknak 

biztosabbá tétele, szükségbe jutott tagjainak, 

szegény özvegyeinek s árváinak segítése. Mind 

oly nemes czélok, amelyekért csak lelkesedni 

lehet. Felforgatási tendencziákat akárki hiába 

keres itt, hacsak valaki a kor haladásával, szellemével 

teljesen ellentétbe nem helyezi magát. 

Vagy ha az egyesület működésével való elégedetlenség 

lenne a részvétlenségnek oka (a 

mit kizártnak tartok), egygyel több ok volna 

arra, hogy _ sorompóba álljanak első sorban 

azok, akik arra leginkább hivatvák. 

Főtisztjeinket megtaláljuk— nagyon helyesen 

— egyéb egyesületeknél, a megyei s 

politikai dolgoknál: csak egy helyen nem: a 

gazdatisztek egyesületénél! Tisztelet a kivételeknek, 

akik erkölcsi kötelességüket e részben 

is teljesitik. 

Amidőn a fentiekre reá mutattunk, megjelöltük 

egyszersmind egyik okát a gazdatiszti 

egyesület pangásának; akiknek elöljárni, buzdítani 

kellene, azok távol vannak. Nem egyszer 

hallottuk alárendelt gazdatisztektől: „én 

szívesen lennék tagja az egyesületnek", vagy 

„elmennék a gyűlésekre, de feljebbvalóim nem 

jó szemmel nézik!" Valójában érthetetlen. 

Mindig azt tudtuk, miként lehet és legyen 

is szigorú, igazságos, aki mások felett áll, megkövetelheti 

és követelje is meg a kötelességek 

teljesítését; de az igaz tiszteletet, ragaszkodást 

és odaadó munkálkodást annál inkább kivívja 

és előmozdítja az, ki az alatta állók iránt jóindulattal 

viseltetik, azok érdekeit, illetve a közérdeket 

szivén hordozza. Különösen ha legközelebbi 

munkatársairól, osztálytársairól van szó, 

akiknek soraiból ő is felemelkedett, .mint ez 

legtöbb esetben és rendesen főtisztjeinknél van. 

Főtisztjeinknek a legszebb nyilvános szereplési 

köre a gazdatiszti egyesületben lenne. 

Vonuljanak be oda tudásuk s tekintélyük súlyával, 

példájuk után és buzdításukra a gazdatisztek 

jó része követni fogja őket. A gazdatiszti egyesületbe 

pezsgő életet, erőt önthetnek. Képessé 

tehetik azt kitűzött humánus feladatai teljesítésére 

s a gazdatiszteket érdeklő kérdések megvitatásában 

tevékeny és fontos szerepet játszhatnának, 

sajnos, hogy mindezt csak kevés főtisztünk 

teszi. Aki a reményt is elvesztette, 

majd mindent elvesztett. Én még nem vesztettem 

el a reményt, hogy főtisztjeink morális 

kötelességüknek eleget fognak tenni s pótolni 

fogják eddigi mulasztásukat a gazdatisztek egyesületével 

szemben. Jobb későn, mint soha, 

várjuk tehát őket! 

• 

Husz év történetéből. 

Husz éve annak, hogy egy külföldi születésű 

kartársunk megpendítette a gazdatisztek 

egyesülete létesítésének eszméjét és létre is 

hozta az egyesületet. Ezért neki mi gazdatisztek 

köszönettel tartozunk. Jót, üdvöset, szépet 

akart létrehozni s ha nem is sikerült ugy, 

mint ő azt elképzelte, annak nem ő az oka. 

Egyesületeket létesíteni és fentartani a német 

„Verein"-nek mintájára nem természete a magyarnak. 

A külföld mintájára való egye.sülés 

minden sablonos külső jelei, jelvényei és czeremóniájával, 

nem egyezik össze a magyar ember 

vérével. Mi magyarok ha kell összeverődünk, 

társulunk valamely czél elérésére, sőt 

konspirálunk is ha kell, de mindezt az egyéni 

függetlenségnek lehető fentartása mellett, mert 

ezt igy diktálja vérünk és szabadságszeretetünk. 

Mindezek daczára megalakult az egyesület, 

mert nagyot reméltünk tőle, össze is hozott 

bennünket, alig maradt ki valaki, sorakoztunk 

mindnyáján, azonban eljött az idő, midőn meglankadt 

az érdeklődés, kezdett fogyni a tagok 

száma, mig azután, hála a vezetők kitartásának, 

kedvezőbb fordulat állott be és ismét fellendült 

az egyesület ügye, szaporodott a tagok 

száma, habár nem is azon mértékben, mint 

az üdvös lett volna s mint azt várni lehetett. 

De hát mi az oka, hogy egyesületünk nem 

tud népszerűvé lenni? Azt hiszem első sorban 

az, mint azt már emlitém, hogy az egyesülés 

nem magyar termék, indigena, olyan az, mint 

valamely idegen növény, melyet elhozva hazájából 

gondozunk, ápolunk, tőlünk telhetőleg s 

amely él is, de nem gyarapszik. 

Lehet, hogy az elmúlt, 20 év nem volt 

elegendő az akklimatizálásra ? Ez még nem 

lenne baj, csak megéljen egyesületünk, fel ne 

bomoljon, mert ha ez megtörténnék, ugy ez 

lenne a legnagyobb szegénységi bizonyítványa 

a gazdatiszti osztálynak, azon testületnek, mely 

ugy számbeli, mint műveltségi fokánál fogva 

is számot tevő testülete az országnak. 

Hogy ezenkívül mik az okai az egyesület 

lassú fejlődésének, azt elfogulatlanul én, ki 

41 éve vagyok gazdatiszt a következőkben 

vélem feltalálni; előre bocsájtván, hogy általánosságban 

szólok és hogy tisztelet a kivételeknek. 

A gazdatisztek egymáshozi, vagy egymásközti 

viszonya nem jó, nem olyan amilyennek 

lenni kellene. A gazdatiszt egymással szemben 

talán a legnagyobb arisztokrata, tulszigoru, sőt 

mondhatni elfogult biró, sőt kíméletlenségre is 

hajlandó, ami azután ugy szétválaszt bennünket, 

hogy nincs az a forrasztó-szer, mely egygyé 

tenné, hogy baj és következéseiben káros a 

gazdatiszteknek egymásközti széjjelhuzóviszonya. 

Tisztelet, szeretet, szerénység, kiméletesség, elnézés, 

önfeláldozás, áldozatkészség, bizalom, 

testvéries összetartás, őszinteség stb. mindezek 

nincsenek köztünk kifejlődve oly mértékben, 

mint lenni kellene, mert ha mindez meglenne, 

akkor bizony erős és komoly tényező lehetne 

egyesületünk, nemcsak számánál, de erkölcsi 

súlyánál fogva is. 

No de ugy lehet, hogy mindez ezután 

másként ós jobban lesz; talán felismeri a gazdatisztikar 

az egyesülés szükségességét s rajta 

lesz, hogy egyesületünk felvirágozzék, ha nem is 

a mi, de legalább utódjaink javára. 

De hogy ez igy lehessen, mindenekelőtt 

becsüljük meg egymást, taksáljuk meg egymást 

a belérték és ne a külső.után; ne azt nézzük, 

melyikünk szolgál grófot vagy árendást, melyikünk 

jár fedeles kocsin, avagy kétkerekű talyigán, 

melyikünk lakik kényelmes nagy uri lakásban 

vagy nádfedeles 1—2 szobás kis házban ; 

legyünk egymás iránt őszinte jó akarattal, támogassuk 

egymást azzal is, hogy az egyesületünk 

tagjai vagyunk, mert nem tudhatni, hogy 

mikor és kinek szárithatja fel könyét azon kevés 

tagdíj, melyet most apránkint befizetünk. 

Nem szükséges, hogy a gazdatiszt mihelyt 

kartársával először találkozik, azzal azonnal 

szoros barátságot kössön, egymást látogassa, 

és ha ezt nem teszi egyik vagy másik, akkor 

azonnal kész a sértődés. Tegyük magunkat tul 

az ilyen apró külsőségeken, mert az igaz becsülés 

nincs ily formákhoz kötve, és tekintetbe 

kell venni, hogy egyik-másiknak viszonyai 

olyanok, miszerint kötve van éven át szolgálati 

helyéhez. 

legyenek az egymásközti jó viszony létrehozásában 

a kedvezményezők. 

Domoszlay József. 

A gazdatisztek hivatása a hazai 

iparpártolás terén. 

Hazai iparunk fejlődésére minden— látszólag 

csekély szempont is nagyon neveze tes szerepet 

játszik és nagy kihatással van. Igy például, ha 

egy ember egy czikket vásárol a külföldről, ez 

elenyésző semmiségnek tűnik fel, pedig hát 

nem egészen ugy van; mert az az ember ezt 

a külföldről vett czikket megmutogatja és feldicséri 

10 ismerősének, akik szintén hozatnak 

belőle és ismét megmutogatják s dicsérgetik 

más száz embernek s igy megy ez tovább a 

végtelenségig, anélkül, hogy egyike is meggondolná, 

.hogy ezáltal milyen óriási kár származik 

reánk, hazai iparunkra. Ép igy van megfordítva, 

a mi iparunk hatalmas előnyére az, ha egy 

ember egy czikket vásárol hazai eredetű készítményből 

s felmagasztalja azt más tíznek s 

igy tovább. 

Nem a közvetlen és igazi meggyőződés 

mondatja el velünk a külföldről származó dolog 

dicsérgetését, hanem csak az urhatnámságunkkal 

együttjáró hiuságunk; a komolyságtól 

szűkölködő téves felfogásunk mondatja velünk 

kérkedőleg, hogy ez . vagy amaz a tuczat 

tárgyunk külföldi; ezzel uri voltunk nimbusa 

emelkedik. És csodálatos, hogy ez a veszedelmes 

képzelődés nemcsak hivőkre, de követőkre 

is talál. Veszedelmesnek, mondom ezt 

az üres képzelődést — amely egyébként 

ártatlan egyéni hiba volna csak — azért, mert 

minden alap nélkül pártolást szül, a mi kárunkra, 

oly külföldi dolgoknak, melyekből nekünk 

még használhatósági értékükre nézve sincs 

semmi hasznunk, de igen kétszeres kárunk, 

minthogy érte a külföld viszi el a pénzünket és 

ezenfelül a mi ezikkünk értéktelenül fekve marad 

a hazai raktárban. 

Már most ezen a ponton felmerül azonban 

az a fontos kérdés, hogy váljon az a külföldi 

czikk szebb, jobb vagy olcsóbb-e az itthon 

készülőnél? váljon ezt a körülmény valaha 

mérlegelte, vagy a czikket magát váljon birálgatta-e 

csak egyike is ezeknek, a külföldi ipart 

oly makacsul fogyasztóknak ? váljon gondolt-e 

arra, hogy még mielőtt a külföldit olyannyira 

magasztalja, szigorúan össze is hasonlítsa a 

belföldi készitményü tárgygyal, czikkel ? Aligha. 

Mert hiszen akkor első tekintetre meg kellett 

volna győződnie arról, hogy a belföldi készítmény 

amannak mindenképen elébehelyezendő, — 

arról, hogy egyes czikkeink vannak legalább is 

olyanok, mint azok az agyondicsért külföldi 

dolgok. Eszembe jut itt például a pécsi keztyü ! 

Nohát én nyugodt lélekkel és a legerősebb meggyőződéssel 

állithatom, hogy nincs az a külföldi, 

franczia, angol vagy prágai keztyü, amely jóság, 

finomság, szabás és tartósság tekintetében csak 

árnyékába is léphetne a pécsinek. De 

eszembe jut egy másik igen érdekes eset 

is. Egy hazai zöldségáavanyitó gyárosunk 

kitűnő minőségű u. n. franczia mustárt készit; 

de mert fogyasztóközönségünk csak a francziát 

keresi, kénytelen volt azzal a kereskedői fogással 

élni, hogy mustárját a francziához nagyon 

hasonlító kiállításban bocsájtotta forgalomba; 

igy aztán bevált annyira, hogy a franczia gyáros 

sietett ennek a magyar gyárosnak -a párisi 

kiállításon is exponált készítményét ravasz 

valótlanságok felhozásával lefoglaltatni, hogy 

valahogy a magyar mustár dijat ne kaphasson 

és ami a fődolog volt, a magyar mustár a 

francziát Francziaországban magában is le ne 

pipálja és ki ne szorítsa. 

Hasonlót lehetne mondani sok száz és 

száz czikkünkről, amelyet külföldön jobban ismernek, 

kedvelnek és fogyasztanak mint itthon. 

Itt van például komlónk! Száz és egynehány 

sörgyárosunk alig vesz meg itthon valamit; 

Különösen pedig azok a kartársak, kiket igy aztán termésünket kiviszik Bajorországba, 

a sors kedvező viszonyok közé juttatott, ők de legnagyobb részét Saazba, ahonnan aztán


GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. JUNIUS 12. 

27 

hazai sörgyárosaink jó drágán megvéve, ismét 

visszahozzák, mint saazit, holott nagyon jól tudják, 

hogy az magyar komló; kérdem mármost, 

hogy ez a komló azzal, hogy Saazba szállíttatott 

meg vissza és átment vagy 10 ügynök és 

üzérkedő kezén, szebb, jobb lett? Dehogy, hanem 

igenis drágább. Hogy miért nem veszik 

meg ami kitűnő komlónkat hazai sörgyárosaink 

itthon olcsón, hanem drágulva csak Saazon át 

tett vargabetűvel — az érthetetlen. Elismerik ők 

nagyon a magyar komló jóságát, de azt mondják, 

hogy ha kitudódik, hogy a gyár magyar 

komlót vesz Magyarországon, akkor az ő sörük 

nem fogyasztatnék. Mesebeszéd. A kartellnek egy 

szeczessziós elalaktalanulása ez; a sörgyárosok 

szövetkezése, a kéjutazást tett drágított magyar 

komló beszerzésére öncsaló humbugból, a fogyasztó 

zsebére a termelő előnye nélkül. Ilyen 

fajta dolog pedig sok megesik ám rajtunk. Notabene 

mindez nem mese, hanem szentigaz valóság. 

Hogy ennek van-e józan felfogással, megadható 

magyarázata, azt nem hiszem, de ha 

volna is, nem tudnám megérteni. 

Igy állunk tehát hazai termelésünkkel és 

iparunkkal, amire egyszerűen elmondhatjuk azt, 

hogy saját érdekeinknek mi magunk vagyunk 

legnagyobb megrontói. Pedig hogy hazai iparunknak 

nemcsak a létjogosultsága van meg, 

hanem lassan-lassan fejlődő keresettsége is, 

azt legjobban bizonyítja egyik-másik kisebb kereskedőnek 

az a szomorúan jellemző czudar 

eljárása, amelylyel „magyar" vagy „honi gyártmány" 

lobogója alatt forgalomba hozni segit 

nálunk olyan külföldről — leginkább Ausztriából 

— származó pocsék gyártmányt, amelyet az 

a ravasz külföldi gyáros vagy nagykereskedő igy 

akar nyakunkba sózni. 

Ezt a veszedelmes visszaélést jóhiszemü- 

- ségünkkel pedig szüli az a szomorú körülmény, 

hogy saját iparunkról mi magunk tudomást se 

veszünk. Iparunkat legelőször is ismernünk kellene, 

hogy azt meg is szeressük; megismerni 

pedig ugy ismerjük meg, ha keressük, keresve 

megtaláljuk és megtalálva örömmel vegyest, 

majd csodálkozunk rajta, hogy czikkeink a külföldinél 

mennyivel szebbek, jobbak. 

Igy lassan tápot nyerő érdeklődésünk révén 

meg fogjuk tudni azt, hogy nálunk ma már mi 

mindent lehet kapni, mily remekül dolgozó 

modern és nagy ipartelepeink vannak, mily jó 

és szép dolgok készülnek itthon s hogy nagyon 

is felesleges volt, sőt magunk ellen való vétket 

követtünk el eddig is, hogy mindenért a külföldre 

mentünk. 

Oktalan, üres beszéd az, a mely azt 

állítja, hogy a mi készítményeink rosszak és 

drágák. Az aki ilyent állit, az vagy nem tudja 

megbírálni sem a hazai, sem a külföldi czikket, 

az csak nyegléskedik, de ezzel, aztán meggondolatlanul 

nagy csorbát is ejt hazafiságán és 

értelmiségén egyaránt vagy pedig tudva valótlanságot 

mond. Egyes czikkünk — elvétve és 

kevés — lehet hogy a mi nehéz munkamegoszlási 

viszonyaink miatt talán egy elenyésző 

csekélységgel talán drágább mint a külföldi, 

de béltartalmát tekintve mégis még mindig 

olcsóbb, mert anyaga jobb, munkája pedig 

exaktabb mint a külföldi s igy minden körülmények 

között olcsóbb; forgalmi árában is 

olcsóbb lenne, há a fogyasztás emelkedését az 

ilyen bűnösen és tarthatatlanul igaztalan ráfogás 

mem akadályozná. Ali pedig ez mindenféle 

ipari produktumainkra nézve. Legszilárdabb 

meggyőződésemmel állítom százszor is ós megállok 

állitásom mellett mindenkor, hogy nincs 

az az ipari termék, a mely jobb és belértékére 

nézve olcsóbb ne volna minden külföldi tákolmánynál. 

Az aki hazai iparunkat ismeri, és igaz, 

jó hazafi, az mást nem állíthat. 

Amikor a mi m. államvasuti gépgyárunk 

például tömegesen szállít magyar cséplőgépeket, 

morzsolókat, aratógépeket Romániába, a 

Keletre és Oroszországba, mozdonyokat (28-at) 

Olaszországba, amikor a mi Ganz-gyárunk különféle 

motorokat, villanygépeket és kellékeket a 

széles világon mindenhova Olaszországtól egész 

Kináig, a mi Rökk-gyárunk hatalmas gépeket 

Angiidba és a messze külföldre és a sok más iparvállalatunk 

gyártmányai iránti kereslet a messze 

külföldön rohamos emelkedőben van,—akkor nem 

lehet azt állítani, hogy ipari dolgaink drágák vagy 

rosszak volnának, mert ami igényeink se lehetnek 

elvégre nagyobbak a külföldéinél — a kulturállamok 

népeinek igényeinél; — a mi azoknak 

nagyon jó, az nekünk tehát legalább is szintén 

jó lehet. Ki kényszerit reá bennünket, hogy mi 

külföldi sört, bort, prágai sonkát fogyaszszunk, 

hogy mindig csak olyan külföldi dolgokat vásároljunk, 

amelyektől csak ugy roskad kereskedőink 

kirakata, boltja és ne azt a jó hazai czikket, 

a mely szerényen meghúzódik valamely 

zugban? A kereskedő is hibás ugyan ebben, 

de hibásabbak vagyunk mi magunk abban, 

hogy vásárláskor soha nem kérjük első sorban 

is a magyart. 

Az iparfejlesztés érdekében minden társadalmi 

tényezőre az a nagy horderejű hazafias 

hivatás, jobban mondva kötelesség vár, hogy 

hazai termékeinket teljes odaadással támogassa 

s ebben nincs, és nem lehet kivétel. Ez az elv 

nem tűrhet engedményt. Ebben az elvben a 

társadalomnak minden egyes tagja, még a legszegényebb 

igényű kisember is tiszteletreméltó 

tényező, a ki époly mértékben teljesít missziót, 

mint akármelyik hatalmas meczenás. 

A társadalom tehetősebbjei egy részének 

nincs ideje ahhoz, hogy ezek iránt a kérdések 

iránt is érdeklődjék, de hát ez nem lehet ok 

arra, hogy ' a kisebbek magukat kivonják a 

hazafias kötelmek alól, különösen azokra nézve 

nem lehet, akik a társadalomban egy számottevő 

.intelligens osztályt képeznek s akiknek kezébe 

le van téve a mód is arra, hogy az iparpártolási 

akczióban tevékeny részt vehessenek. 

Ez a számottevő társadalmi osztály a gazdatisztek 

kara. 

A gondos vezetésükre bízott gazdálkodásukban 

számtalan ipari czikkre van nap-nap 

után szükség és oly nagyarányú mennyiségekben, 

hogy ebből egyedül hazai iparunknak egy 

jó töredéke már megélhetést lelne — ha ezek a 

szükségletek hazai eredetű készítményekből fedeztetnének 

és ha az igaznak hitt külföldi humbug 

hangzatos árjegyzékek és külföfdi czégek érdekeit 

képviselő vigéczek rábeszélései gazdatisztjeinknél 

kevesebb hitelre találnának. 

Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy 

ha kartársaink jól felfogott hazafias közös érdekeinknek 

ebben is hatalmas előmozdítóivá 

szegődnek annak a nagyjelentőségű törekvésnek, 

amely hazai iparunk felvirágoztatását tűzte 

czéljául és egy kis érdeklődést fognak tanúsítani 

hazai ipartermékeink megismerése iránt, nem 

fognak sem szóba állani a külföldi érdekekben 

utazó vigéczekkel, sem pedig megrendelni olyan 

czikket, amelyet a külföldi árjegyzék dicsér a 

nyakukra, hanem igenis csak azt fogják megrendelni 

és vásárolni, ami itthon a mi édes 

magyar hazánkban terem és készül. De itt még 

nem állunk meg ! Meg kell kivániok attól a kereskedőtől, 

akinek ők rendes vevői, hogy igenis a 

hazai czikket, árut is tartsa boltjában, necsak a 

külföldit; és meg fogják tenni azt is, hogy másokat 

is meg fognak nyerni annak a missziónak, 

a melynek az az igéje: pártoljuk a hazai 

ipart, azzal, hogy idegent nem fogyasztunk!" 

Azt a belföldi czikket pedig mutassuk meg, 

— dicsérve — más tiz ismerősünknek s ez a tiz 

vegye, mutassa és dicsérje' azt ismét toyább 

száz másnak; ezzel többet használunk magunknak 

is, hazánknak is semmint hinnők. Legyünk 

ebben is jó magyarok, jó hazafiak! 

A gazdatiszt jövője és a 

nyugdíjügy. 

Mindazon gazdatisztek, akik a birtokos és 

a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról 

szóló törvényczikkhez vérmes reményeket 

fűztek, bizony némileg csalódtak. Mindamellett 

nem fogadható el azok állítása, akik hirdetik, 

hogy e törvény nem más, mint édes madzag, 

vagyis „nesze semmi fogd meg jól". 

Nem fogadható el ezen nézet, mert e 

törvény védi és elismeri az oklevéllel bíró 

gazdatiszteket az oklevéllel nem birokkal szemben 

és kötelezi a nem szabad rendelkezésű 

birtok urait, hogy csak oklevéllel biró gazdatisztet 

alkalmazzanak. Ezen egy czikkelye a törvénynek 

is már nagy fontosságú. Hogy a törvény 11. §-a 

nem felel meg a várakozásnak, az ugy is előre 

látott volt, mert hogy is lehetne kötelezni egy 

1000, vagy 2000 holdas birtokost arra, hogy 

gazdatisztjeinek nyugdijat biztosítson. Ha a 

törvény, a kötelező nyugdijat kimondaná, minden 

középbirtokos iparkodna gazdatisztjétől 

szabadulni a nyugdíjigény beállta előtt, vagy a 

mi még rosszabb volna ugy reánk, mint közgazdaságunkra, 

a birtokot bérbeadnák. 

Az említett 11. §. máris nagy vívmánynak 

tekintendő. Ugyan nézzünk szét kollégáink 

között s váljon hány oldalról hallanók azon 

jogosult panaszt, hogy itt vagy ott az elhalt 

gazdatiszt családját a birtokos a temetés után 

könyörtelenül, betevő falat nélkül kidobatta? 

vagy kollégáink közül hányan mondhatják el, 

hogy felmondási idő betartása nélkül voltak 

kénytelenek állásukból távozni, vagy hányan 

vannak kenyérnélküli társaink, akik betegség, 

talán rövid muló baj miatt vesztették állásukat ? 

Nem igen volt ugyan mindezekre eset, de mégis 

. megnyugtató, hogy minden ily bekövetkezhető 

esetek ellen a gazdatiszteket most már a törvény 

védi és ezért a vérmes reménynyel volt gazdatiszttársaink 

is elismeréssel kötelesek adózni a 

törvény alkotóinak. 

S ha közelebbről nézzük a dolgot, belátjuk, 

hogy „nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek 

festik". A törvény 1. szakasza világosan 

szerződésről beszél, a szerződéshez pedig két fél 

szükséges, tehát módjában áll a gazdatisztnek, 

ugy mint a birtokosnak oly pontozatokat 

bevenni a szerződésbe, amely pontozatok a törvény 

keretén belül különös kedvezményeket is 

adhatnak; a törvénynyel ellenkező pontozatok 

azonban mint nem létezők tekintendők. 

Tehát minden gazdatisztnek módjában 

van a birtokossal kedvező feltételekben megállapodni 

s én nem hiszem, hogy ne sikerülne 

a legtöbb esetben jövőjét, családját illetőleg 

elfogadható szerződést megkötnie, annál is 

inkább, mert a törvény 9., 10., ll.§§-ai ugvis 

minden birtokosra kötelezővé teszik a gazdatisztről 

való részbeni gondoskodást. Ezen részbeni 

gondoskodás nem egy esetben súlyos 

terhet ró a birtokosra, s nem ritkán az alig 

belépő tiszttel szemben tetemes kiadásai lehetnek, 

amelyeket törvény szerint viselnie kell. 

Ha már most a birtokos, a ki gazdatisztet 

tart, nem akar tisztjének szerződésileg nyugdijat 

biztosítani, s mégis nagyobb megterhelés nélkül 

hasznavehető okleveles gazdatisztet akar állandóan 

alkalmazni, akkor még mindig van egy közép-ut, 

amelyen a birtokos a gazdatisztjével egy.. értelemben 

haladhat, ez pedig a gazdatiszt élet- vagy 

járadékbiztosítása s a baleset elleni biztosítás. 

Hogy a biztositás manapság egyenlő 

a vagyonszerzéssel, azt bárki is elfogadhatja, s ha 

tekintetbe veszszük azt, hogy biztositás esetén 

azon tudatban lehetünk, hogy esetleges halálunk 

következtében hátramadottaink nem lesznek 

földönfutók s munkaképtelenségünk esetén mi 

magunk sem leszünk kénytelenek a koldusbotot 

kezünkbe venni, megnyugodott lélekkel 

hajtjuk le. fejünket nyugalomra s sokkal jobb 

kedvvel végezhetjük terhes pályánkon kötelességeinket. 

Ha már nem lehetünk oly szerencsések, 

hogy oly uradalmakban szolgáljunk, 

ahol nyugdíjigény van. s nem akarjuk .jövőnket 

bizonytalannak látni, anyagi tekintetekből 

legalább ugy hassunk oda, hogy a birtokossal 

szerződésünk megkötésekor ugy állapodjunk 

meg, hogy a gazdatisztek nyugdíj intézeténél vagy 

más intézetnél már fennálló vagy csak megkötendő 

élet- vagy járadékbiztosításunk után a díjfizetést

28 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. JÚNIUS 12. 6. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

vagy egészben vagy részben a birtokos fedezze. 

Ezen eshetőségnek megvalósítása sokkal kevesebb 

nehézségbe ütközik, mint az első szempill,anatra 

látszik. Sok gazdaságnál szokásban 

van, hogy a gazdatiszt vagy a jövedelem után 

bizonyos százalékot kap, vagy pediglen újévkor 

renumerácziót élvez, ha már most a birtokostól 

szerződéskötéskor azt kérjük, hogy mellékjövedelmünk 

helyett biztositásunk után az évi 

biztositási-dij fizetését vállalja magára, nem 

hinném, hogy ebbe bele ne egyeznék. Talán 

egy-egy évben többet tenne ki a díjfizetés, 

mint a jövedelem után várható akczidenczia, 

de ellensúlyozná az esetleges többkiadást a 

gazdatiszt nyugodtabb és lelkiismeretesebb működése, 

oda iparkodván, hogy a jövedelemből 

mindég nagyobb külömbség nélkül fizethesse a 

birtokos a díjtételeket. A gazdatiszt jövőjét 

biztosítva látná ilymódon még a kisebb gazdaságoknál 

is, ahol nyugdijalapot teremteni nem 

lehet, de a bérlőnél is, aki pedig helyzeténél 

fogva nem kötelezhető nyugdíj fizetésére. És 

még milyen nagy előny volna ily szerződésnél ? 

Az, hogy a gazdatiszt, szolgálatának egy éve 

sem volna elveszve, habár többször is lenne 

kénytelen állását változtatni, -a biztosítási kötvényét 

egyik helyről a másikra vihetné és nyugodtan 

nézhetne jövője elé, mert az biztosítva 

van. Ha pedig a biztosított még teljes munkaképességében 

hal el, ugy családjának mindig 

rendelkezésére marad a biztosított összeg s 

nem lesz kénytelen koldulni menni s nem lesz 

a birtokos terhére. 

Ha a biztosított összeg után a díjfizetés 

aránytalanul nagy a fizetéshez, vagy pedig az 

uradalom jövedelméhez, ugy a szerződésben ki 

lehet kötni, hogy mennyivel járul a birtokos és 

mennyivel a biztosított a díjfizetéshez. 

Más kérdés az ily szerződések megkötése 

és hogyan való megkötése; azonban mindkét 

fél egymás becsét mérlegelve mindenesetre meg 

fogják találni a módot, hogy igazságosan intézzék 

el, de nem tételezem föl egy birtokosról 

sem, hogy ily feltételékbe bele ne menjen, hisz 

a birtokosnak is előnye, ha biztosított jövőjű 

gazdatisztje van. 

A gazdatiszti törvény 9. §-a a baleseteket 

körvonalazza s a birtokost kötelezi 5 hónapig 

saját költségén gyógykezeltetni balul járt gazdatisztjét. 

Ez mindenesetre terheli a birtokost, de 

védi némileg a szerencsétlenül járt gazdatisztet 

oly eljárások ellen, hogy állásából betegség 

miatt elbocsátható legyen. Ezen törvény jó 

azon esetben, ha a beteg 5 hónapon belül ismét 

munképes lesz; de hányszor fordul elő azon 

eset, hogy ép a gazdatiszt, aki állásánál 

fogva számos balesetnek van kitéve, részben 

vagy egészen munkaképtelen marad s hivatását 

többé nem folytathatja? Ily esetben szomorú a 

helyzete a szerencsétlenül jártnak, hanem volt 

balesetele ellen is biztosítva. A balesetek elleni 

biztosítási dijak oly csekélyek, hogy minden 

ember vétkes gondatlanságot követ el, ha elmulasztja, 

annálinkább a gazdatiszt. 

A balesetbiztosításnak több módja van. 

Balesetbiztosítás, csak halálesetre valamely 

véletlen elő nem idézett baleset tolytán. Balesetbiztosítás 

részbeni munkaképtelenség esetére. 

Balesetbiztosítás teljes munkaképtelenség esetére. 

Ezen két utóbbi rendesen kombinálva, de 

az első móddal is-együtt bármely balesetbiztositó-társaságnál 

megköthető. 

Szokásos ily biztositások kötésekor ugy 

szerződni, hogy a munkaképtelenség idejére 

a társulat előre megállapított napidijakat is 

fizet s az orvosi összes költségeket, azonban 

igy kötve a biztosítást drágább és mellőzhető 

azon okból, mert törvény szerint a gazdatiszt 

baleset vagy munkaképtelenség esetére a birtokostól 

5 hónapon át a teljes javadalmazását 

és gyógykezelését élvezi. A baleset elleni biztosítást 

uradalmak, ahol több gazdatiszt van alkalmazva, 

„cSoportbíztosítás" alakjában is köthetik 

s ez nagyon czélszerü azon szempontból, 

hogy egy kötvényen az összes uradalmi tisztikar 

van biztosítva, s bármikor, ha egy tiszt mégis 

válik állásától, a helyébe jött s bejelentett uj 

tiszt tovább élvezi a biztosítást külön ajánlat 

nélkül is; tehát nincs szorosan egy névre kiállítva, 

hanem például 10—20 uradalmi tisztre, 

akiknek nevei bejelentendők, de változtathatók 

is. Az ..ilyen csoportos biztosítás különösen 

olcsó. Ösmerem egy nagy uradalom tisztikaranak 

ily csoportbiztositását, melynek módozatait 

talán nem lesz érdektelen ismertetni, 

ugy a tisztek, mint a többi uradalmi 

alkalmazottak csoportosítás alakjában vannak 

biztosítva és pedig a tisztek (számszerint 15) 

baleset folytán bekövetkezett halálesetre 300,000 

koronáig és 300,000 koronáig teljes, vagy részbeni 

munkaképtelenség esetére. Miután 15 tiszt 

van biztosítva, tehát egyenkint 20,000 K. halálesetre 

és 20,000 K. munkaképtelenség esetére. 

A biztosítás időtartama 10 év. A biztosított 

tisztek, ha időközben megválnak az uradalom 

kötelékéből, a biztosításból törlendők, de ha uj 

tiszt jön az elment helyébe, egyszerű bejelentés 

után ugyanily feltételek mellett biztosítva van. 

A biztosítás kiterjed mindazon esetekre, 

amelyek az intézet kötvényében felsorolva vannak, 

azonban a vadászat és lovaglás közben 

történt balesetek külön nagyobb díjtételek fizetése 

nélkül a biztosításba beleértendők. A 65 

éven felüli tisztek is biztosíttattak. Az évenkint 

az összes tisztek után fizetendő díjtétel 478 

korona 24 fillért tesz ki, tehát egy tisztre 31 

korona 88 fillér esik. 

A különös veszélynek kitett többi gazdasági 

alkalmazottak egyenként 2000—4000 kor. 

lettek biztosítva és a díjtétel aránylag kevesebb 

is. 

Ezen rövid ismertetésből is látható, hogy 

csekély áldozattal és jóakarattal mily tetemesen 

lehet elősegíteni a gazdatiszti kérdés megoldását 

és pedig mindkét félre nézve kedvező feltételek 

mellett, mert e szerint nemcsak a 

gazdatiszt látja jövőjét biztosítottnak, de előnyét 

élvezi a birtokos vagy bérlő is amennyiben hü, 

szorgalmas, értelmes és állandó tisztet biztosithat 

magának. Ily értelemben megkötött szerződések 

alapján mindkét fél nyer és én azt 

hiszem, hogy a „Gazdatiszteinyugdijegyesülete" 

nagyon alkalmas volna ezen czélra s ha tömegesen 

történnék á biztosítás, ugy ezen intézetünk 

nemcsak garaneziát nyújtana, de olcsóbb 

díjtételeket is adhatna, mint bármely más hasonló 

intézet. (A gazdatisztek nyugdíjintézete 

nem alakitható át élet- és járadékbiztosító intézetté. 

— Szerk.) 

Talán érdemes lesz ezen kérdéssel foglalkoznunk, 

a magam részéről merném állítani, 

hogy ahol nincs uradalmi nyugdíjazás, vagy a 

dolog természetéből kifolyólag nem is volna 

lehetséges, ott a gazdatisztek élet-, járadék- és 

baleset elleni biztosításának meg van a jövője. 

Frideczky Árpád. 


















Ajánlatok az üggvezetöséghez küldendők. 

102. Ideiglenes mázsamesterek, 

illetve répa átvevők 

kerestetnek a répaátvételi 

idényre egy ezukorgyár 

részére. Az ideiglenes 

mázsamesteri állások 

a következő javadalmazással 

vannak összekötve : a 

| mázsaházban elhelyezett 

ágy és ágyneműn és kiszolgáltatáson 

kivül ingyen 

fűtés, világítás, fizetés naponta 

5 korona ; a munka 

befejeztével az illetők munkásságuk 

és szorgalmuk 

szerint még 1—2 koronát 

egy-egy napra, mint renumerácziót 

kapnak. Az oda 

A „PÁTRIA" irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság nyomása. 

és visszautazási költségek 

megtéritetnek. 

103. Nógrádmegyei grófi 

uradalomban, egy gazdasági 

akadémiát vagy tan- 

,-től Írnoki minőségben egy 

évi próbaidő -kikötésével 

felvétetik. Évi fizetés 600 

korona készpénz és teljes 

ellátás. Előnyben részesülnek, 

kik a tanintézet végzése 

után több évi gyakorlattal 

birnak és képesek 

egy gazdaságot önállóáfi 

vezetni és az irodai teendőket 

elvégezni. A sikeres 

próbaév leteltével rendes 

pésre kolozsmonostori 

gazd. tanint. végzett, magyar, 

német és tót nyelvet 

biró, intelligens, nőtlen, 

fiatal ember. 

29. Gazdasági és . tejgazdasági 

iskolát végzett, 

fiatal ember, mielőbbi belépésre 


297. 6'/a évi gyakorlattal 

biró, földmivesiskolát 

vég ett ispán oly állást 

óhajt f. é. jul. l-re. esetleg 

előbb is elfoglalni, hol megnősülhet 

és szorgalma méltánylásával 

jövőjét biztosithatja. 

kezelőtiszti előléptetésre 

számithatnak. Pályázók a 

képesitő okmánynyal - és 

szolgálati bizonyitványnyal 

ellátott sajátkezüleg irt folyamodványukat 

a Gazdatisztek 

orsz. egyesülete 

ügyvezetőségéhez küldjék. 

104. Vasmegyei 1000 magyar 

holdas birtokra kerestetik 

tanintézetet végzett, 

kellő gyakorlattal biró, nőtlen 

gazdatiszt, aki a tejgazdaságban 

is jártas. Évi 

fizetés 480 forint és teljes 

ellátás. A magyar és német 

nyelv ismerete megkívántatik. 



298. írnoki vagy gyakornoki 

állást keres erdő- és 

mezőgazdaságnál egy 23 

gazdatiszt éves, nőtlen, r. kath. vall., 

előbbi belépésre nagyobb m. kir. erd. szakiskolai 

uradalombay képzettségéaek 

megfelelő állást keres. gákról a legjobb osztály- 

tanuló, ki az eddigi vizs- 

295. Gazdasági írnoki állást 

keres, mielőbbi belézatokkal 

s a mezőgazdaságnál 

három évi gyakorlattal 

bir. 












irodánkban 

megtekinthetők, 





Gépipar" évi előfizetési ára 8 korona; Budapest, VII. 

Akáczfa-utcza 3. sz. 












Budapest, VIII., Bökk Szilárd-utcza 




















ára 20 frt helyett, 14- frt, 



ára i/4 évre 7 0 kr., l/a 




elő a lapra. 












Magyar Hírlap. Politikai 








Budapest, V., 




















Budapest, Honvéd-uteza 4. 



6 frt. 25% 

:. magyar gazd. egyesület tulajdona.

LY-ilt évfolyam. 7. szám. „Köztelek" melléklete. Budapest, 1901. augusztus 14. 





Egész évre S forint. 


Az Országos Magjsr Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztekás Erdötisztek Országos Egyesüli 

Az Országos Magyar 6atdasiigi Egyesület tagüja egész évre 10 frt. - A Magyar Gazdatisztek és Erdöti»ztet Országos Egyesületének tagdija egész érre 5 frt, r 


Az 1901. évre tagdijaikat jun. 7-től augusztus 12-ig 

leküldötték : 10 koronát: Beck Lajos, Csintalan Dezső, 

Csurgay József, Gerhárdt Sándor, Herbszt Mihály, Hegedűs 

Géza, Hindler Károly, Hodossy Elemér, Kintzl Ákos, 

Kula Lajos, Lakrovics Ferencz, Landesz József, Matisz 

Lajos, Misley Pál, Molnár Mihály, Nagy Sándor, Osvald 

Sándor, Regninvi Ede, Salpéter Mór, Spur Lajos, Szandtner 

Henrik, Szabó Antal, Takách Mihály, Vámos Andor, 

Várallyay Ferencz, Yrana Rezső, Závodszky Gyula. 

5 koronát beküldőttek: Árray Ernő, Bertalan 

József, Dessewffy Manó, Ferenc. Győző, Horváth Elek 

: 30 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. AUGUSZTUS 14. 7. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

kasban, a hallatlan drágaság miatt takarékoskodik 

is, — de azért fogy a pénz mesés módon : 

komolyan nekilát aztán a folyamodásnak ; ir 

ide is, oda is, várja a választ, nem jő. Megfordul 

a hirdetési és állásközvetítő ügynököknél, 

ott sem ér el semmi eredményt, — csak 

szomorú tapasztalatokat nyer, de állást nem ; 

végre aztán megkörnyékezi nevesebb, jobb ismerőseit, 

tekintélyesebb volt vendégeit, üzletfeleit 

stb., mindenütt kopogtat jár, kel, — múlik 

is az idő ; beáll a tavasz, a nyár — semmi. 

Szive, lelke vonza ki a határok felé, a rengő 

vetések közé, az ő életelemébe, mialatt itt 

sortad a rideg falak között, a zárt ajtók előtt. 

A pénz is fogytán, a kinos aggodalmak lidércznyomása 

is gyötri, józanodik, igénye törpül, 

törpül annyira, hogy már-már egy kis diurnistaságra 

is ráfanyarodna már csak volna ; végre 

télviz idejére akad az is. Beül — még mindig 

nagy reményekkel — a poros akták mellé, a 

rideg és szigorú hivatal falai közé és eltemetkezik, 

az ő fényesen ragyogott gazdatiszti pályájának 

kriptájába. Itt-ott még nyílik alkalom 

a folyamodásra, még van egy pár garasa a 

költségekre, aztán az is elfogy, ugy mint vérmes 

reményeinek utolsó sugara, amelylyel aztán 

végkép beletörődik az élőhalottnak sorsába. 

Egyet-egyet még sóhajt, káromkodik, szidja a 

sorsot, — aztán mindennek vége. 

Körülbelül ezt a képét ismerjük annak a 

sök gazdatiszt helyzetének, a kik jó állásukból 

kicsinyes okok miatt mentek el és jöttek ide 

az Ígéret földjére, ahol csak a reményből jutott 

ki fényes kosztolásuk, egyébből nem. Bizony 

szomorú, de való igaz kép, amelyet ismerniök, 

látniok kellene azoknak is, akik ma még hetykén 

elégedetlenkednek jó, vagy tűrhető helyzetükben 

elképzelve, . hogy mennyivel jobbá válik 

sorsuk, ha majd állásukat elhagyják és olyant 

nyernek el, amilyent csak akarnak. 

A másik osztályba tartozó, akit állásából 

"kikényszeritettek a körülmények, könnyebben 

viseli el talán a csapást, amely ebben a közös 

"sorsban nyilvánul meg legérezhetőbben, mert 

hiszen meg kell nyugodnia sorsában, amely bár 

súlyos, de miatta még sem kell egészen önmagára 

vetnie; szerencsétlen körülményei 

olyanok voltak, hogy állását ott kellett hagynia. 

Igy vesz el a puszta megélhetés zavaros 

hullámai között sok olyan jó erő, amelyre 

gazdasági fejlődésünk talán számot tarthatott, 

amely erő biztatóan duzzadt addig, mig a 

józan meggondoltság erős vándorbotjára támaszkodott 

abban az útjában, mely talán egy 

fényes jövő felé, vagy a csendes és eredményes 

munkálkodás biztató hajlékába vezérelte 

volna, ha könnyelműen le nem tér vala egy 

bizonytalan ösvényre, amely a sötét rengetegbe 

vitte, ahol ellankadt. 

A letörtek nagy seregének szomorú sorsa 

adja kezünkbe a tollat, amelylyel im megírjuk 

az óvó igét, hogy nehéz' napjainkban kiki 

nagyon gondolja meg, hogy az élet nehéz küzdelmében 

meg kell ellégednünk azzal, amivel 

birunk s hogy ne játszuk el a mai biztos 

kenyeret a holnapnak nagyon bizonytalan ka- 

; lácsáért. Tűrjünk és dolgozunk, viseljük helyzetünk 

kisebb-nagyobb bajait megadással, hogy 

annál inkább boldogulhassunk. Alkalmazkodjunk 

körülményeinkhez ha bármily súlyosak is 

azok és csak akkor határozzunk állásunk változtatása 

fölött, ha a rév, melybe beevezni 

akarunk, előttünk nyitva van. Sokan menekülhetnének 

meg a teljes tönkremenéstől akkor, 

ha az észszerüség szavait meghallgatnák önmagukban 

és nem sodortatnák bele magukat 

meggondolatlanságukkal a bizonytalanság veszedelmeibe. 

Sokan menekülnének meg a biztos elmeneküléstől 

azok közül is, akik nem hiu okok 

miatt, hanem komoly kényszerítő körülmények 

között hagyták el állásaikat, ha a kartársi összetartozás 

• érzete kartársaink körében élesebben 

volna kifejlődve s ha a jobb sorban levők 

jobbán méltányolnák szerencsétlen kartársuk 

helyzetét és rajta lennének, hogy az állástvesztett 

kollegát mihamar valamilyen állásban belesegítenék. 

Baj az nálunk, hogy egymás előtt is 

rendszerint. takargatjuk a valót, adjuk az urat, 

a helyett, hogy nyíltan, leplezetlenül elmondanék 

az ismerősnek, kollegának: „bajbanvagyok, 

ha. teheted segíts rajtam, meghálálom". Ezt 

megtenni röstelve magára marad és jön ide a 

városba — a biztos veszedelembe. Holott 

egyébként talán megeshetett volna az, hogy ott 

a környéken talán állást nyer és megalapíthatja 

különösebb rázkódtatás nélkül uj otthonát. 

Az összetartozás kötelékeinek erősebbnek 

kellene lenniök a mi pályánkon levők között 

is, arra kellene minden egyes kartársnak közrehatnia, 

hogy egy tömör testületbe verődve 

könnyebben tudjuk segíteni ott, ahol segíteni kell, 

hatékony szót emelni akkor, a miköfc arra 

szükség van. 

Ne legyen egyik kartársunk szomorú sorsa 

se.közömbös előttünk és ne resteljük segitőleg 

közbelépni érdekében akkor, amikor érte valamit 

tehetünk ; ha nem ismerjük is "őt, fogadjuk 

barátunkká és ne engedjük őt elmerülni, 

elveszni gyámoltalan gyenge magárahagyatottságában, 

amikor a segítő karokra leginkább 

van szüksége. Ha ezt nem pillanatnyilag, de 

lelkületünkbe mélyen bevésődően megszívleljük, 

nagy lesz lelki megnyugvásunk a fölött, hogy 

a létfeníartás heves küzdelme alatt mind kevesebb 

az elerőtlenedett elesett bajtárs, aki 

valamikor rajtunk is segíthet és felemelhet és 

talpra állithat, amikor roskadozóban vagyunk. 

Tartsuk fenn egymásban az erőt, hogy magunkre 

hagyatva el ne bukjunk, el ne veszszünk. 

A „nehéz napok" alatt pedig, amikor veszedelmes 

gondolatok szállanának meg, jusson 

eszünkbe, hogy sorsunk megrontásának jórészt 

magunk vagyunk okai ; jusson eszünkbe, hogy 

Igaz, hogy ez a bölcselet a dolog rideg realitásában 

mit sem ér, mert hiszen a lélektani nagyratörés sokaknak okozta vesztét és jusson 

az elégedetlenkedés, az erőszakos, de hiu 

könnyebbség daczára is sorsa épolyan mint eszünkbe, hogy a megelégedés a körülmények 

amazé, amelyik saját jószántából és talán ok békés eltűrése biztosithatja csak a nehéz küzdelmek 

eredményét, a boldogulást. Z. 1. 

nélkül hagyta el állását és ő reá sem vár 

egyéb a nyomorúságnál, de talán könnyebben 

törődik bele a nehéz helyzet eltűrésébe. 

A gazdatiszti törvény és a czimkérdés. 

Hiuságos dolog bizony egyáltalán czimkérdéssel 

foglalkozni. Ha mások nem törődnének 

vele, a gazdatiszteknek sem lehetne e 

tekintetben szavuk. De hát ma épen ellenkező 

irányban halad a világ. Komoly ember ugyan 

azért ma sem sokat ad magában arra. De ha 

az, mint a jelen esetben, nehezen elért megszolgált 

jogoknak kifejezéseül és védelméül szolgál, 

kénytelenek vagyunk azzal foglalkozni. 

Az uj gazdatiszti törvény mintegy kerülő 

uton, de elismert jóakarattal a" czimek használatában 

védelmet és előnyt nyújt a kvalifikált 

gazdáknak, amennyiben érdemesebb gazdatiszti 

czimzést csak ezek nyerhetnek és használhatnak. 

Hát bizony sokkal egyszerűbb s jobb lett 

volna és pedig magukra a földbirtokosokra is 

s általában hazánk mezőgazdaságára, ha az 

mondatik: gazdátiszt csak kvalifikált gazda 

lehef. De hát ezen már tul vagyunk. Sajnáljuk 

a régi jó ispáni czimzésnek a kihagyását is, de 

ebbe is bele kell nyugodnunk; mert manapság 

. ezt már mindenféle tanultság s társadalmi 

miveltség híján levő egyéneknek is széltéhen 

osztogatják. Két czimzés, a számtartói és számvevői 

kihagyása azonban a törvény idevágó 

szakaszának intencziója ellenére van. 

ügy tudjuk, e két cziir.zés azért nem biztosíttatott 

a törvényben a kvalifikált gazdatiszteknek, 

mivel ezek gazdaságkezelő tiszteknél 

nem használtatnak, hanem számadáskezelöknél, 

s hogy azért is maradjanak meg ezek a 

kvalifikáczióval nem biró gazdatiszteknek. " 

Nem akarok itt hosszasabban annak helytelenségével 

foglalkozni, miként a gazdasági 

számadások kezeléséhez gazdasági kvalifikáczió 

nem kellene, amely nélkül pedig mennyiségtanilag 

igen, de ami nem kevésbé fontos, érdemileg 

gazdasági számadásokkal foglalkozni nem 

lehet, és továbbá hogyha mégis e szaknál 

gazdasági kvalifikáczióval nem biró tisztek 

alkalmaztatnak, azoknak nagyon lehet megfelelő 

czimzést találni, pl. számtiszt, számvizsgáló, 

pénztáros, a melyek csakugyan nem gazdatiszti 

czimzések; de ezektől eltekintve, csak 

azt akarom itt feltüntetni, hogy a törvény 

alkotásánál szerepelt azon emiitett felfogás a 

gyakorlatban nem ugy áll. - 

Általában ugyanis a számtartói és számvevői 

czimzések egyenesen gazdaságkezelő 

gazdatiszteknél is egyaránt használtatnak és 

pedig rendszerint a számtartó több az intéző 

s kasznárnál, a számadó pedig a tiszttartónál 

(aki már rendszerint főtiszt) is. Igy előáll 

azután az a furcsaság", hogy kisebb czim és 

hatáskörrel biró gazdatiszt pl. intéző, csak 

kvalifikált gazda lehet, de -nagyobb czim és 

hatáskörrel biró lehet nem kvalifikált is! Ez 

egyenes ellenmondás, mely a törvény intencziójával 

homlokegyenest ellenkezik s a melyet 

korrigálni kellene. 

Reámutatunk a gazdatiszti törvény ezen 

hiányosságára avégből, hogy a jóakaratú figyelmet 

annak orvoslására felhívjuk. Ami talán, 

miután egyenes ellenmondás, a törvény intencziójával 

ellenkezés forog fenn, rendeletileg ismegtörténhetnék. 

Akármikép is, ajánljuk a gazdatiszti egyesület 

szives figyelmébe ezen eléggé fontos, jogvédelmet 

képező czimkérdésnek a töm 

lemében való tisztázását, illetve kérjük ennek 

kieszközlésére nézve is munkásságát. 

A czimkérdés körül a gazdatisztek egyesületére 

azt hiszem egyéb feladatok is várnak. 

Azt hiszszük ugyanis, miként a most már törvényben 

meg nem engedett czimeket egyesek 

azért még osztogathatják s használhatják. 

Ennek ellenőrzése természetesén első sorban 

magukra az érdekelt kvalifikált gazdatisztekre 

háramlik, akiknek ez közvetlen módjukban áll. 

Hanem azt már többféle oknál fogva nem igen 

teszik meg, hogy a törvény előtt ők szerepeljenek 

mint feljelentők, hogy a dolog ódiumát 

magukra vegyék, ami bizony ő reájuk válhatnék 

végzetessé a sajátos gazdatiszti helyzetben. 

A feladat, hogy a törvény érvényre emeltessék, 

azt hiszszük, a gazdatiszti egyesületve vár. 

Ily esetben' ugyanis a tag bejelentése és bizonyítása 

után, az egyesületnek kellene magáévá 

tenni az ügyet s őrtállani a tagok jogos érdekei 

fölött. Mert nagyon sokszor egyes ember 

nem teheti meg azt semmikép, amit megtehet 

az egyesek összesége a testület, illetve egyesület. 

Nem is kételkedünk abban, hogy a 

gazdatisztek egyesülete e tekintetben is betölti, 

feladatát. Sajnos azonban, hogy mi gazdatisztek 

sokat várunk az egyesülettől, mi 

magunk pedig távolról sem támogatjuk annyira,, 

amennyire kellene, ami pedig .mindenkép kötelességünk 

volna. Ezt látnák már be'egyszer a 

gazdatisztek. A gazdatisztek egyesületéből egy 

hivatásos gazdatisztnek sem volna szabad hiányozni. 

Akkor bírna az oly. erővel, mely a kitűzött 

s a reáVáró nemes és humánus feladatoknak 

egész teljesítésére képessé teszi. Mikor 

szűnik már meg a gazdatiszteknek e tekintetbeni 

káros, elitélendő indolencziája! Talántalán 

lassankint tudatára ébrednek maguk iránt 

tartozó e részbeni kötelességünknek. , 

Eyy 

gazdatiszt..


GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. AUGUSZTUS 14. 

31 

Százalékos kezelésre berendezett 

birtok. 

• Egy olvasónk a következő kérdést intézte 

hozzánk: 

„Egy 1200 holdas birtokot, mely kötött 

természetű s igen gyengén van felszerelve, 

százalékos kezelésre ajánlanak; kérem velem 

egy a százalékos kezelést megvilágosító példát 

közölni, s javasolni mily módszer volna a legc-zélszerübb 

? L. Ii. 

A jelzett kérdésére a következőkben válaszolunk 

: 

A százalékos kezelésre berendezett birtokoknak 

két neme különböztetendő meg. Az 

egyik módozatnál a gazdaság kezelője nem 

részesül rendes javadalmazásban, hanem, csak 

szabad lakást és tüzelést élvez és vagy a 

gazdaság összes tiszta jövedelméből bizonyos 

százalékot kap, amely a gazdaság terjedelme 

és jövedelmezősége szerint 10—20°/o közt szokott 

váltakozni, vagy pedig bizonyos minimális 

jövedelmet tartozik a birtokosnak évről-évre 

beszolgáltatni és csak az ezen minimális jövedelmet 

meghaladó tiszta jövedelem után kap 

osztalékot, melynek kulcsa ez esetben természetesen 

nagyobb, 50—75% közt váltakozó. 

Hogyha például egy ezer holdas birtok 

eddigi átlagos tiszta jövedelme 20,000 korona 

volt, amely jövedelem 15,000 és 30,000 kor. 

közt váltakozik, akkor, ha a százalék az egész 

jövedelem után 20%-ban állapittatik meg, a 

kezelő jövedelme 3000 és 6000 kor. közt váltakozna 

szabad lakáson és tüzelőn kivül s 

valószínű, hogy idővel a gazdaság jövedelme 

emelkednék és ezzel 80°/o-os arányban a birtokos 

jövedelme is. Hogyha pedig a fenti esetben 

a kezelő minimális tiszta jövedelemként a 

birtokosnak 15,000 kor.-t szavatolna, amely 

összeg beszolgáltatásáért osztalékban nem részesülne, 

akkor a 15,000 kor.-t meghaladó jövedelem 

után, amely az eddigi eredmények után 

átlagban, évi 5000 K.-ra tehető, de amely különböző 

években zérusra is leszállhatna és 15,000 

koronára is emelkedhetnék, 60°/o-os x-észesedést 

feltételezve, a kezelő osztaléka semmi és 

9000 kor. közt váltakozna s átlagban mint az 

előző esetben 4500 kor. tehetne, lakáson és 

tüzelőn kivül. 

A második módozat abból áll, hogy a 

kezelő mérsékelt javadalmazásban részesül és 

ennek fejében tartozik a birtokosnak bizonyos 

előre megállapított minimális jövedelmet pl. mint 

az említett esetben 15,000 korcfnát beszolgáltatni, 

amely összeg után osztalékra nincs jogigénye 

; az ezt meghaladó tiszta jövedelem 

után pedig 10-^-20—25%-nyi osztalékot élvez 

a kezelő, amely a fent közölt adatokat alapul 

véve 20%-os részesedés mellett zérus és 

1800 kor. közt váltakozhatnék 'a lakáson, tüzelőn 

és rendes javadalmazáson kivül. 

Ezen fejtegetésekből kitetszik, hogy a 

százalékos kezelés helyes szervezése nem épen 

könnyű feladat s hogy ebben egyszerű példák 

szerint nem lehet eljárni, különben végzetes 

hibák követtetnek él, amelyek vagy a birtokos 

vagy a kezelő károsodását vonhatják maguk után. 

A százalékos kezelés megállapításánál 

tehát első föltétel, hogy a gazdaság eddigi 

átlagos tiszta jövedelme, továbbá annak ingadozása, 

valamint a tervbe vett kezelésnél elérhető 

jövedelem ismeretes legyen, ami csak 

szakszerű előszámitások utján kideríthető; 

további féltétel, hogy a kezelő évi járandósága, 

valamint a követendő számviteli rendszer 

megállapittassék, azonkívül az esetleg teendő 

befektetések iránt is tisztában kell lenni, mivel 

a százalék kulcsa helyesen csak igy lesz megállapítható. 

A legczélszerübb módszer megválasztásánál 

pedig fontos körülmény, az, hogy a 

kezelő tökével rendelkezik-e avagy sem; első 

esetben az első, a másik esetben a második 

módozat alkalmazása mutatkozik ajánlatosbnak. 

Hensch 

Árpád. 

Nyugdíj intézetünkről. 

A gazdatiszti kar egy szűkebb köre, sőt 

mondhatni ennek is csak néhány lelkes tagja 

buzgósága által és a gazdatisztek országos 

egyesületének anyagi támogatása mellett létrejött 

1893-ban a gazdatisztek nyugdíjintézete. 

Sokan voltak, akik sürgették az intézmény létesítését, 

mert hisz egy általánosan érzett szükséglet 

kielégítésére, a gazdatisztek aggkori ellátása 

kérdésének megoldására volt hivatva. S 

midőn az elméletileg gondosan megkonstruált 

intézmény gyakorlati megoldására került a sor 

és arról volt szó, hogy: „gazdatisztek, most 

már vegyétek igénybe az intézet áldásait, vagyis 

vásároljátok meg a magatok számára a jótékonyságokat, 

melyeket nyújtani kínálkozik", akkor 

az intézmény iránti lelkesedés szalmalángja 

egyszerre elaludt és az ezereket számláló 

gazdatiszti karból alig akadt száz egynehány, 

aki a jótétemények árát megfizetni hajlandó 

volt és az intézetbe tagul belépett. A nagy 

tömeg, melyre az alapítók számítottak, távol 

maradt és részint nem vett tudomást az intézetről, 

részint pedig különféle kifogásokat használt 

ürügyül a távolmaradásra. 

Azok, akik tudomást sem vettek az intézet 

létezéséről, legalább nem ártottak az ügynek, 

nem ugy a gáncsoskodók, a kik kicsinyes 

kifogásaikkal sok gazdatisztet elriasztottak az 

intézetbe való belépéstől. A gáncsoskodók legfőbb 

argumentuma volt, hogy az intézet nem 

életképes. Persze nem életképes az az ember, 

a kinek nincs vére, nem életképes az a növény, 

melytől elvonják a levegőt és a napsugarat. S 

az avatatlanok könnyenhivősége nem látta be, 

hogy az intézetnek a vért, a levegőt és a napsugarat, 

ami éltet, a tagok száma adja meg. 

Ha nincs tagja, nem életképes, de hatványozva 

nő életképessége, ha a tagok száma 

növekedik. Ha csak az a négyszáz gazdatiszt 

belépett volna, aki az alakulás előtt erre nézve 

kötelező nyilatkozatot tett, egyszerre adva lettek 

volna az életképesség feltételei. De ez nem 

történvén meg, könnyű volt az életképtelenség 

vádjával argumentálni. Igazságtalan és könynyelmü 

volt a vád, a mely az intézetre nézve 

végzetessé is válhatott volna, ha vezetőinek 

megfontoltsága és a kormány jó akarata a veszélyt 

el nem hárítja. 

Lapunk egyik legutóbbi számában adtunk 

hirt róla, hogy az osztrák gazdatisztek nyugdíjintézete 

öt évi fennállás után likvidált és feloszlott, 

mert amint az intézet vezetői okul felhozták, 

csekély volt iránta a részvét az osztrák 

gazdatisztek és földbirtokosok körében. Ezzel 

az elfogadható argumentummal szemben, mi 

azon véleményben vagyunk, — és ez volt az 

intézet ügyvezetőjének is véleménye — hogy az 

érdekelt körök közönye miatt még nem kellett 

volna a nyugdíjintézetet szükségkép feloszlatni. 

Mert ha az intézet vezetősége el nem csügged, 

de a részvétlenséggel szemben további kitartó 

küzdelemre határozza el magát, lehet hogy a 

közönyt rövid idő alatt meleg érdeklődés váltotta 

vobia fel, addig pedig, mig ez bekövetkezett, 

az osztrák gazdatiszti egyesület a „Verein 

für Güterbeamte" ez a szervezeténél • és tagjai 

nagy számánál fogva erős egyesület, nyújthatott 

volna módot és eszközöket a nyugdíjintézet 

fentartására. Ámde a nyugdíjintézet vezetősége 

belefáradt a küzdelembe s reményét vesztve 

csüggedten letette a fegyvert. 

A mi nyugdíjintézetünk-vezető férfiai másként 

gondolkodtak és cselekedtek. Mivel a 

nálunk is tapasztalt részvétlenség miatt a tagok 

számában nem voltak meg eddig az életképesség 

feltételei, igyekeztek e feltételeket az intézet 

vagyonának gyarapítása által megszerezni. És 

ezen igyekezetüket teljes siker koronázta. Kieszközölte 

és megszerezte nyugdíjintézetünk 

részére a földmivelési kormány anyagi támogatását 

s az a 8000 korona, melylyel a földmivelési 

miniszter nyugdíjintézetünket évről-évre 

segélyezi, jelen szerény taglétszám mellett is 

teljesen biztosítja annak életképességét ugy, 

hogy kötelezettségeinek minden tekintetben 

képes lesz eleget tenni.. S ezzel, azt hiszszük, 

el fognak némittatni ama hangok is, melyek 

az intézet életképessége ellen emelkedtek. 

Egy másik kifogás, melyet az intézettel 

szemben sokszorosan hangoztatnak, az, hogy a 

dijai túlságos magasak. Lássuk tehát mennyiben 

alapos ez az állítás. Ha felvetem a nyugdíjintézet 

I. díjtáblázatát, azt találom, hogy az 

a gazdatiszt, aki 25 éves korában belép a nyugdíjintézetbe, 

65 éves korától élvezendő évi 

1000 korona nyugdíj után fizet évenkint 45 

korona dijat, ha pedig a nyugdijat már 60-dik 

korévétől kezdve kívánja élvezni, fizet évenkint 

70 koronát. Kérdjük magas ez a dij ? Nem! 

Mert senki sem fogja tagadhatni, hogy 45 vagy 

70 koronát minden megerőltetés nélkül fizethet 

az a segédtiszt, akinek teljes ellátás mellett évi 

500—600 korona készpénz fizetése van. 

De menjünk tovább. Vegyük a 10 évvel 

magasabb kort, a 35. korévet. Ebben a korban 

az iparkodó gazdatiszt már bizonyosan elérte 

pályáján azt a fokot, a mely valamely gazdaság 

önálló kezelésére képesít, állása állandóbb jelleget 

nyert és fizetése is megfelelően magasabb, 

amely őt nagyobb áldozatra képesiti. De 

ez a kor képezi körülbelül végső határát azon 

időnek, amely alatt az aggkorra való ellátás 

biztosításáról is gondoskodnia kell. Ebben a 

korban ugyancsak 1000 korona nyugdíj biztosításáért 

fizet évenkint 73 illetőleg 126 koronát. 

Nos hát még ez a dij sem magas. 

De hát nem is a 25—35 évesek azok, 

akik a dijak magas volta miatt panaszkodnak; 

magas a dij a már élemedettebb kora családapáknak, 

a kiknek vállait a családfentartás és 

gyermek neveltetés súlyos terhe nyomja, s 

akik az ily kor által feltételezett magas dijat 

már fizetni nem képesek. Mert a 45 éves 

egyén 1000 korona nyugdíj után már 129 

illetőleg 257 koronát, az 50 éves pedig 174 

koronát illetőleg 421 koronát fizet. Ezeken már 

nem segíthet semmiféle nyugdíjintézet, ezek 

nyugdijkérdésének megoldása még akkor is 

majdnem határos volna a lehetetlenséggel, ha 

az ország jelenleg élő 25—50 éves gazdatisztjei 

mind egyesülnének egy nyugdíjintézetben. 

A magasabb korúak köréből felhangzó eme 

panaszra maga a nyugdíjintézet szolgáltatott 

okot az által, hogy díjtáblázataiba a 40—50 

éveseket is felvette olyanokul, mint akik a 

nyugdíjintézetbe beléphetnek. Az volt ugyanis 

az alkotók nemes intencziója, hogy senki a 

nyugdíjintézet áldásainak igénybevételétől el ne 

zárassék, aki oda belépni akar és a magas 

dijakat is képes megfizetni. E nemes gondolkodás 

érvényesülése vonta maga után a korosabbak 

magas dij miatti panaszát, akik ha a 

felvételből egészen kizárattak volna, a mint á 

legtöbb nyugdíjintézetnél a 45—50 évesek teljesen 

ki vannak zárva, bizonyára még nagyobb 

riadalmat csaptak volna a méltatlan elbánás 

miatt. 

Egyébiránt, ha valaki a 25-^35 éves kornak 

megfelelő dijakat is magasnak találná, ez 

egyáltalán nem ok arra, • hogy e miatt a nyugdíjintézettől 

magát távoltartsa. Mert a nyugdíjintézet 

alapszabályaiban az alkotók gondoltak 

arra az eshetőségre is, hogy bizonyos előfeltételek 

beáltával a dijak leszállíthatok legyenek. 

Az alapszabályok 55. §-a ugyanis akként rendelkezik, 

hogy ha az alapvagyon évi tiszta, 

jövedelme a kezelési költségek levonása után 

meghaladja a rendes tagok által fizetett biztosítási 

dijakból származó évi bevétel 25°/o-át, 

az igazgatóság köteles előterjesztést tenni az 

iránt, hogy az azidőszerinti rendes tagok 

javára a díjtételek megfelelően leszállittassanak. 

A gazdatisztek jogviszonyáról szóló törvénybe 

a földmivelési miniszter felvett egy intézkedést, 

amelynek értelmében az állam a gazdatisztek társadalmi 

uton létesített nyugdíjintézetét évi 20,000 

kor. segélyben fogj a részesíteni. A gazdatisztek 

jogviszonyáról szóló törvény már szentesítve 

van, tehát ezen állami segítség nyugdíjintézetünket 

nem hosszú idő múlva azon helyzetbe

fogja juttatni, hogy az alapszabályoknak a dij 

leszállításra vonatkozó rendelkezését megvalóhatja. 

És ez az időpont annál hamarább fog 

bekövetkezni, mennél nagyobb lesz a gazdatisztek 

által elhanyagolt nyudijintézet iránt az 

érdeklődés és mentől nagyobb lesz a tagok 

száma. 

Találkoztunk még azzal a kifogással is, 

hogy több gazdatisztet az tart vissza a nyugdíjintézetbe 

való belépéstől, hogy nincs neki 

alkalom nyújtva arra, hogy jövőjéről tőkebiztosítás 

után gondoskodhassék ; de akadt 

még olyan is, óhajtása az volt, hogy a tag 

bizonyos számú évek, mondjuk 10 év eltelte 

után nyugdíjaztatását bármikor munkaképességre 

való tekintet nélkül követelhesse. 

Annak, aki a nyugdíjintézet keretébe a 

halál vagy életesetre szóló tőkebiztositást akarja 

bevonni, válaszul azt hiszszük, elég lesz utalnunk 

arra, hogy ily biztosításra elegendő módot 

nyújt a számos egymással versengő és 

előnyösebbnél-előnyesebb feltételeket kínáló életbiztosító-társaság 

és nem szükséges különösen 

hangsúlyoznunk azt, hogy a nyugdíjintézet 

tül lőne tulajdonképpeni czélján, ha a nyugdíj 

mellett tőkebiztositással foglalkoznék. Az pedig, 

hogy valaki nyugdíjaztatását, akkor, amikor 

neki tetszik, kénye-kedve szerint követelhesse, 

képtelen kívánság, oly képtelen, mint annak 

kimondása volna, hogyha a nyugdij-intézetet 

veszteség éri, hogy joga legyen magát megfelelő 

pótdijak beszedése által a fizető tagokon 

kárpótolnia. Ezzel az abszurd kívánsággal tehát 

bővebben nem is foglalkozunk. 

Sorra vettük a nyugdíjintézet ellen felhozott 

kifogásokat s ha fejtegetéseink során 

nem sikerült volna a gáncsoskodókat jobb meggyőződésre 

birni, utaljuk őket egy a nyugdíjintézet 

kifejlődését hathatósan előmozdító jelenségre, 

amely nem a gazdatisztek, alegközvetlenebbül 

érdekeltek köréből indult ki, mert köztük az 

érdeklődés ma is nagyon lagymatag a nyugdíjintézet 

iránt; de amely az ország nagybirtokosai 

köréből int biztatólag és reményt keltőleg felénk. 

Örvendetesen tapasztaljuk ugyanis, hogy 

nagybirtokosaink körében mindinkább tért 

hódit az a meggyőződés, hogy gazdatisztjeik 

aggkori ellátásának terhe, amely gazdaságaikat 

nyomja, sokkal könnyebben elviselhető és 

tényleg könynyebbé válik, ha azt nyugdijak 

biztosítása által a nyugdíjintézetre hárítják át. 

Ez a meggyőződés lassankint barátaivá teszi 

. nyugdijintéziinknek mindazokat a birtokosokat, 

akik humánus érzületük és gondolkodásuk kifolyásaként 

gazdatisztjeiket eddig is részesítették 

nyugdíjban. Hogy ezen eljárás követése 

maguknak a birtokosoknak is mennyire válik 

előnyére, annak illusztrálására csak egy példát 

hozunk fel díjtáblázataink alapján. Vegyük pl. 

hogy valamely földbirtokos egy nyugdíjas tisztjének 

fizet évi 1000 korona nyugdijat. Gzélja 

az, hogy a fiatalabb korú tiszteknek majdan a 

megfelelő kor elértével hasonló összegben 

kijáró nyugdíj terhétől gazdaságát mentesítse 

s erre a czélra kész évi 1000 koronát 

.áldozni. Ezen 1000 koronáért biztosithat 8 

harminczötéves tisztjének 1000—1000 forint 

személyes nyugdijat a 60-ik korévére, vagy ha 

az özvegyekről is gondoskodni kiván, 4 harminczötéves 

tisztje részére 1000 korona személyes 

és 500 korona özvegyi nyugdijat. 

Vagyis ugyanazon összeggel, a mibe jelenleg 

egy tisztjének nyugdíjazása kerül, 8 tisztjének, 

illetőleg 4 tiszt és ezek özvegyeinek ellátásáról 

gondoskodhatik. Az előny tehát, melyet a birtokos 

ezúton elérhet, szembeszökő és azon 

reményre jogosít, hogy a nyugdíjintézetet a 

birtokosok ily czélu biztosításaikkal számosan 

•fel fogják keresni. 

Vajha a gazdatisztek köréből is alkalmunk 

lenne hasonló örvendetes jelenséget regisztrálnunk, 

akkor nyugdíjintézetünk csakhamar azzá 

válnék, amivé lelkes alkotói tenni óhajtották, 

egy virágzó intézménynyé. K. L. 

GAZDATISZTE .< LAPJA 1901 AUGUSZTUS 14. 7. SZÁM IV. ÉVFOLYAM. 
















Ajánlatok az üggvezetöséghez küldendők. 

105. Horvátországi bir- I kezelő tiszt. A magyar é 

tokra azonnali belépésre német nyelven kivül 

kerestetik nős, felsőbb 

gazdasági tanintézetet vég- I mely szláv nyelv ' 

zett, kellő gyakorlattal biró, 

1 megkívántatik. . 

I horvát, vagy esetleg vala 



M.-óvári gazd. 'agy bármely megbízható 

démiát végzett fiatal gazdatiszt, 

ki az ország egyik 

első uradalmában több mint 

két év ota gyakorlatilag és 

az irodai teendőkben képezi 

ki magát, állását változtatni 

óhajtván, f. évi 

október hó l-re megfelelő 

alkalmazást keres. Meghívásra 

bemutatkozik. 

300. 44 éves, ev. ref. 

vall., oki. gazdatiszt, 20 évi 

gyakorlattal, alkalmazást 

keres. Állását bármikor elfoglalhatja. 

301. írnoki vagy gyakornoki 



éves, nőtlen, r. kath. vall., 

m. kir. erd. szakiskolai 

tanuló, ki az eddigi vizsgákról 

sc legjobb osztályzatokkal 

s a mezőgazdaságnál 


bir. 

302. Október l-re állást 

keres földmives-iskolát jelesen 

végzett 11 évi gyakorlattal 

biró, ev. ref. vall., 

29 éves, nős gyermektelen, 

a gazdaság minden ágában 

teljesen otthonos, kauczió 

képes gazda. 

303. 6Vi évi gyakorlattal 

biró, földmivesiskolát 

végzett ispán oly Állást 

óhajt elfoglalni, hol megnősülhet 

és szorgalma méltánylásával 

jövőjét bizto- 

304. Egy minden tekintetben 

megbízható, földmives-iskolát 

és 2 éves tanfolyamu 

vinczellér-képezdét 

jelesen végzett, 34 éves, 

nős kis családu, hadkötelezettségének 

teljesen eleget 

tett egyén, azonnali 

belépésre kisebb gazdaságok 

önálló vezetésére ispáni 

vagy kezelői állásra 

ajánlkozik. Nagy gazdaságokban, 

vagy szőlőtelepek- , 

nél felügyelői, szőlőkezelői | 

állást is elfogad. — A tejgazdaságok 

vezetésében, 

dohány és czukorrépa termesztésben, 

állattenyésztés 

és hizlalásban, könyvvezetésben 

s ugy az amerikai, 

mint a hazai ojtvány és 

homoki szőlők kezelésében 

teljes jártassággal bir, melyről 

10 évi gyakorlata van. 

305. Gazdasági és tejgazdasági 

iskolát végzett, 

fiatal ember, mielőbbi belépésre 


306. 41 éves, ev. ref. 

vall., nős, 18 évi gyakorlattal, 

magyar és tót nyelvet 

biró egyén, mielőbbi 

belépésre állást keres. 

307. 32 éves, nőtlen, ref. 

vall., földmives-iskolát végzett, 

10 évi gyakorlattal 

biró egyén, f. é. október 

l-ére mégfelelő állást keres. 

308. Azonnali belépésre 

állást keres 27 éves, ref. 

vall., földmives és tejgazdasági 

iskolát végzett, nőtlen 

egyén. 

309. Ispáni állást keres 

41 éves, nős, magyar és 

tót nyelvet biró égvén. — 

Gyakorlata 16 év. 

310. 39 éves, kellő gyakorlattal 

biró nős gazdatiszt, 

megfelelő állást keres. 









pályáznak, részben írnoki 



irodánkban 



bérmentve megküidhetők. 


minden időben felvesz és elhelyez.' Közlönye : „Magyar 

Gépipar" évi előfizetési ára 8 korona, Budapest, VII. 




és élezlapok. 








B.átz István. Kiadóhivatal 





tikai napilap. Kiadóhivatal 




évfolyam. SzerkesztiBaross 


A „PÁTRIA* irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság nyomása. 











ára i/4 évre 70 kr., Vü 




elő a lapra. 



Bpest, Ferencziek- 

V« évre 2 frt, tagjainknak 

1 frt 60 kr. 20% 










Előfizetési ára 14 frt. Egye 

sületünk tagjai irodánk utján 

15% kedvezmény nyel 



Budapest, V., 









Előfizetési ára 1 li évre 1 frt 











Budapest, Honvéd-utcza 4. 



6 frt. 25% 


Bacher Rudolf. Budapest, 



eszközök, áreng.' 10% 

Hrázay Kálmán. Budapest, 



után 2%, sós-borszesz, 20% 









Ditinár R. Budapest, 




. Dóna Döme'és Fia. Budapest, 

IV., Mária-Valériautcza. 

Papir, Írószer, nyomtatványok 



Elsinger M. J. és ílai 






Fairbanks uiérleg- és 




mérlegek 10% 




kellékek, szerszámok, füreszek 

és reszelők. Orosz 


olíva gépolaj, 15% 





lópokróczok, istállóés 




gépek, tizedes és százados. 









az áru és 


Groág Lipót íia. Budapest, 

VI., Váezi-kőrut 43. 














Huzella M. Budapest. 




Káuitz C. és Fiai. Budapest, 








és használati edények; 

képezetek és táblaüveg 

raklár, áreng. 10®/ 

Kübne Ede Moson. — 




eszközök gyári árából, 10"/ 






lőszerek kivételével) 10% 

Kunz József és társa 






Papir, író és rajzszerek,10% 







uri divatczikkek, szövöttáru, 


Lakos Nándor Fried- 

Iander József mezőgazdasági 

gép- es szélmotor- és 





15—17 l /a% ig. 

LeitersdorferD.és Fia 

Budapest, IV., Koronaherczeg-utcza 






Férfi és fiu ruha-raktár, 5% 

;. magyar (tazd. egyesület tulajdona.

IY-ik évfolyam. 8. szám. ,Köztelek" melléklete. Budapest, 1901. szeptember 25. 





i ára: Szerkeszti: JE8ZÉNSZKY l'ÁL, 

_ 

AZ ORSZÁGOSMAGYAB GAZDASÁGI EGYÜBÜLET TITKÁBJA, AMAGYAB GAZDATISZTEK 

Egész évre 3 forint. ia SKDÖT1BITBK 0Rssia0a egyesületének ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEK ügyvezetője. 


Budapest, IX., Üllől-ut, „Köatelek". 

közük Nyugdíjintézetének tagjai ingyen kapják. 

Nyolczezer korona a nyugdíjintézetnek. 

A miniszter szeptember hó 10-én kelt 

következő leiratában értesítette egyesületünket 

arról, hogy a nyugdíjintézet részére 8000 

koronát folyósított: 

Folyó évi junius hó 25-én 598. szám 

alatt kelt felterjesztése kapcsán értesítem az 

egyesületet, hogy. humánus és közhasznú tevékenységét 

méltányolva, a mezőgazdasággal és 

erdészettel foglalkozók nyugdíjintézete alaptőkéjének 

gyarapítására ezúttal ismét 8000 korona, 

azaz: nyolczezer korona állami segélyt engedélyezek, 

mely összeget a budapesti m. kir. állampénztárnál 

(vámház) egyidejűleg azzal folyósítottam, 

hogy azt az egyesület pénzkezelőjének 

bélyegköteles, az' elnök vagy helyettese által 

láttamozott, s a vezetésem alatt álló minisztérium 

központi számvevősége által számfejtett 

nyugtájára, jelen értesitvényem felmutatása 

ellenében fizesse ki. 

Darányi. 

A legőszintébb hála és köszönet illeti 

Darányi földmivelésügyi minisztert, aki nagylelkű 

támogatásával lehetővé teszi a nyugdíjintézet 

fentartását s akinek köszönhető, hogy 

ma már nyugdíjintézetünk oly helyzetben van, 

hogy kötelezettségeit minden tekintetben és 

minden körülmények között effektuálni képes. 

Sajnos, hogy az uj gazdatiszti törvénytervezetbe 

felvett azon intézkedés, mely szerint 

a kormány felhatalmaztassék, hogy a jövőben 

20 ezer koronával támogassa a nyugdíjintézetet, 

nem volt megvalósítható s így kétszeres örömmel 

kell fogadnunk a miniszter adományát, 

melyet a gazdatisztek iránt táplált jóindulatából 

folyólag önként juttat intézetünknek. 


Az 1901. ^évre tagdijaikat augusztus 12-től szeptember 

21-ig , . .midiül ék : 10 koronát: -Ambrus Vilmos, 

Arleth János, Bedő Béla, Kákosy László, Kratochvill 

István, Milota Jaroszlav, ünkelhausser József. 

5 koronát beküldőitek : Bertalan János (Ajnácskő), 

1 Tay Bertalan János, Hegyi István, Zitterbarth Ernő. 

Hátralékot fizetett: Rosztóczy Ferencz 10 koronát/ 

1902-re 10—10 koronát beküldött : Arleth János 

és Takách Mihály. 

Figyelmeztetés. 

Van ázerencsénk t. tagjaink figyelmét 

felhívni azon körülményre, hogy a hátralékos 

tagdijakat a jövő hó 15-én postai megbízás 

utján fogjuk beszedni. Nehogy maguknak felesleges 

költséget okozzanak, kérjük azon t. tagjainkat, 

kik tagdíjfizetési kötelezettségeiknek még 

eleget nem tettek, hogy tagdijaikat legkésőbb 

. f. évi október hó 15-ig beküldeni szíveskedjenek. 

Az ügyvezetőség. 


okmányai is rendelkezésére állanak. Tisztélettel tassék azt felülbírálás és véleményadás végett 

kérjük a gazdatiszteket alkalmazni óhajtó földbirtokosokat, 

hogy bizalommal egyesületünkhöz kiadni s véleményét talán e lapok hasábjain is 

a nyugdíjintézet mathematikai szakértőjének 

közzétenni. 

fordulni szíveskedjenek, amely készségesen és 

teljesen díjtalanul ajánl megfelelő gazdatiszteket. 

Az előjegyzett gazdatisztek bizonyitványmásolatai 

az egyesület irodájában megtekinthetők, 

illetve betekintés végett az állást betölteni 

óhajtó földbirtokosoknak bérmentesen megküldetnek. 

Levél a szerkesztőhöz. 

Tekintetes szerkesztő ur ! 

Egyesületünk folyó évi iríájus elején tartott 

közgyűlésén egyik tagtársunk azon indítványt 

terjesztette a közgyűlés elé, hogy a nyugdíjintézet 

felvirágoztatásának előbbre vitele czéljából 

nagyon üdvös volna, ha a nyugdíjintézet a 

halálesetre szóló életbiztosítási módozatot is 

felvenné működésének körébe. E biztosítási 

módozat életbeléptetése, mint az indítvány indokolásában 

felhozatott, megkönnyítené a tagok 

gyűjtését ; mert számos gazdatiszt, aki inkább 

hajlik a töke-, mint a nyugdíjbiztosítás felé, 

inkább a nyugdíjintézethez, mint más biztosító 

társasághoz fordulna, hogy csekély megtakarított 

fillérei árán öreg napjaira magának, vagy 

halála • esetére családjának egy kis tőkét biztosítson. 

Ezen indítvány felett a közgyűlés kénytelen 

volt napirendre térni, mert a t. szerkesztő 

ur előterjesztéséből megértette, hogy ha 

a nyugdíjintézet haláleseti tőkebiztositással is 

akarna foglalkozni, ezt mai egyesületi szervezete 

mellett nem tehetné, hanem át kellene 

alakulnia biztosítási szövetkezetté. Ily átalakulás 

keresztülviteléhez azonban a törvény szerint 

jelentékehy biztosítéki alap kimutatása szükséges 

és ezzel az alappal a nyugdíjintézet nem 

rendelkezik. A haláleseti tőkebiztositás bevezetésének 

eszméje tehát mint keresztül nem 

vihető elejtetett. 

Tény az, hogy a minisztérium haláleseti 

biztosításoknak kultiválását a nyugdíjintézet 

jelenlegi szervezete mellett, vagyis mindaddig, 

mig az nyugdíjintézet és nem biztosítási üzlet, 

nem fogna engedélyezni; de az ellen, hogy a 

nyugdíjintézet meglevő 14 táblázata közé még 

egy rokkantsági nyugdijtáblázatot felvegyen, 

alig hiszem, hogy kifogást tenne. A feladat 

tehát tisztán áll előttünk. Oly rokkantsági nyugdijtáblázat 

szerkesztendő, amely a nyugdíjon 

kivül, illetőleg azzal egyetemben mindazon 

czélok szolgálatára és kielégítésére alkalmas, 

melyeket a haláleseti tőkebiztositás nyújt. Legyen 

ez oly biztosítási módozat, amely szerint a biztosított 

maga munkaképtelenség esetén rokkantsági 

nyugdíjban részesüljön, aggkorára nyugdij 

helyett végkielégítést, tehát tőkét kapjon s ha 

bármikor elhal, özvegye vagy ennek nem létében' 

gyermekei szintén végkielégitésképen tőkét kapjanak. 

Az itt közölt táblázat, illetőleg biztosítási 

módozat a nyugdíjintézet többi nvugdijtábláza- „ 

taitól csak annyiban különbözik, hogy ebben 

táblázatilag kifejezésre jut a nyugdíjintézet azon' 

alapszabályszerü joga, miszerint az esedékes 

nyugdijat a járadéknak megfelelő életjáradékérték 

kifizetése, nem pedig az évről-évre, 

halálig járó nyugdijrészletek folyósítása által 

egyenlíti ki. Vagyis aggkori és özvegyi nyugdij 

helyett végkielégítést ad. Továbbá ezen biztosítási 

módozatnál az özvegyi nyugdíjra nézve fentartott 

5 évi és a rokkantsági nyugdíjra nézve fentartott 

10 évi várakozási idő elesik ; tehát a biztosítás 

tartamán belül bármikor válik a biztosított 

munkaképtelenné, vagy bármikor hal el, a 

rokkantsági nyugdij, illetőleg özvegyi végkielégítés 

azonnal esedékessé válik. Éppen ezért 

ezen módozat szerint biztosításra csak oly 

egyének fogadhatók el, kiket az orvosi vizsgálat 

erre alkalmasaknak talál. Ez elengedhetlen .s 

feltétel. 

A táblázat ime itt következik: 

Táblázat 100 K. rokkantsági nyugdij, 1000 

K. egyszermindenkori aggkori végkielégítés és 

1000 K. egyszermindenkori özvegyi végkielégítés 

biztosítására. < 

• a belépés 



Van szerencsém egy ily biztosítási módozat 

díjtáblázatát a t. szerkesztő urnák alább oly 

1. ha a biztosítás tartama alatt bármikor 

munkaképtelenné válik évi 1000 K. rokkantsági 

kiknek bizonyitványmásolatai és egyéb kérelemmel rendelkezésére bocsátani^. méltőz- ' 

nyugdijat; 

Évi dij 

20 21-38 

21 22-12 

22 22-94 

23 23-85 

24 24-84 

25 25-87 

25 25-58 

26 26-50 

27 27-56 

28 28-61 

29 29-95 

30 31-31 

30 33-05 

31 34-20 

32 35-68 

.33 37-23 

34 38-98 

35 40-88 

_ . a t. Szerkesztő ui . hogy 

biztosítási módozatnak előnyeit egy példával 

illusztrálhassam. 

Egy 30 éves gazdatiszt kíván 1000 K. 

rokkantsági nyugdijat, 10,000 K. aggkori és 1 

10,000 K. özvegyi végkielégítést biztosítani 30 

évi biztosítási időtartamra. 

Ezen biztosításért fizet évenkint 330 K. 

50 f. dijat. A díj fizetendő a rokkantság beáltáig, 

vagy a biztosított haláláig, de legtovább 

30 évig, vagyis a biztosított 60-ik korévéig. 

A fizetendő 330 K. 50 f. évi díjért biztosit

34 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. SZEPTEMBER 25. 8. SZAM. IV. ÉVFOLYAM. 

2. ha 60-ik korévét eléri, habár rokkant-, ünnepies közgyűlést. Utána Fromm Antal a 

sági nyugdijat élvezett is, kap 10,000 K. vég 

kielégítést; 

Gazdatisztek Országos Egyesületének egyik kiküldöttje 

szólal fel és az anyaegylet legszívesebb 

3. ha 60-ik korévét megelőzőleg bármikor 

üdvözletét tolmácsolva az uj körnek a legjobb 

elhal, habár előzőleg rokkantsági nyugdijat sikert 

kívánja. 

élvezett is, özvegye illetőleg gyermekei kapnak 

10,000 K. végkielégítést. 

Bármikor áll be a rokkantság, ezzel a dijak 

fizetése, a biztosítás változatlan épségben maradása 

mellett, megszűnik. 

Ismételve ajánlom a fentebbiekben kifej- 

Az első vidéki gazdatiszti kör 

megalakulása. 

E lapok legutóbbi számában „Szervezkedés" 

czim alatt jelezve volt már az az akczió, 

melyet a hatvanvidéki gazdatisztek a vidéki 

gazdatiszti körök létesítése tárgyában indítottak 

s amelynek kifolyása volt az az örvendetes 

tény, hogy az első ilynemű hazai testület, 

„Hatvanvidéki Gazdatiszti Kör" czim alatt 

augusztus hó 18-án Hatvanban az egész vidék 

gazdatisztjeinek, a földbirtokos- és bérlőosztály, 

élénk résztvétele mellett véglegesen megalakult. 

Ismeretes, hogy a Magyar Gazdatisztek 

Országos Egyesülete folyó évi közgyűlésén a 

jövő programmjául jelentette be ilyen köröknek 

hazánkban minél nagyobb számban való 

létesítését s már akkor jelezte, hogy Hatvanban 

az első kör létesítésére a talaj elő van készítve. 

A Központi Egyesület sokat vár ezen körök 

működésétől; első sorban általuk véli a szunynyadozó 

gazdatiszti társas szellemet felrázni s 

még néhány hónappal ezelőtt oly sokan kételkedtek. 

Az ünnepies közgyűlés a polgári iskola 

dísztermében, igen nagyszámú közönség előtt 

tartatott meg. Az emelvényen a gazdatiszti kör 

előkészítő bizottsága s a küldöttségek foglaltak 

helyet. Képviseltette magát a Magyar Gazdatisztek 

Országos Egyesülete: Fekete Sándor, 

Fromm Antal, Hajdú István és Mészáros 

Ferencz vál. tagokkal; az Országos Magyar 

Gazdasági Egyesület: Jeszenszky Pál titkárral; 

Hatvan városa: Berényi István biró és Farkas 

Dezső főjegyző vezetésével tizenegytagu küldöttséggel 

; továbbá számos helyi testület, földbirtokos 

és bérlő; az egyház részéről Adray 

Celestin nagyprépost jelent meg. 

Sipos Sándor tiszttartó, mint az előkészítő 

bizottság elnöke, a legmelegebben üdvözölvén 

a megjelenteket, röviden vázolja a kör megalakulásának 

szükségességét és megnyitja az 

Jeszenszky Pál az OMGE. kiküldöttje, úgyis 

mint az anyaegyesület ügyvezetője a következő 

beszédet intézte a közgyűléshez: 

Tisztelt uraim! Néhány hónap választ 

csak el attól a naptól, amelyen a folyó év 

tavaszán e város falár között az első érdem- 

Álhatatos kitartásának gyümölcsét a Gazdatisztek 

Országos Egyesülete most kezdi érni 

tett eszmét a t. -szerkesztő ur becses figyelmébe 

leges lépés tétett meg a Hatvanvidéki Gazdatiszti 

Kör megalakítása érdekében, — amely látni s a jobb jövőbe vetett reménye tehát 

és nagyon fogok örülni, ha annak megvalósítása 

a nyugdíjintézet fejlődésének előmozdítására 

alkalmas eszköznek fog bizonyulni. Tisz- 

példa, hogy a tömörülésre, összetartásra intő 

alkalommal jelen lehetni családi körülményeim nem volt hiába való, mert ime előttünk a 

miatt, sajnálatomra, nem volt modomban — s 

ime ma már a gazdatiszti érdekképviselet e 

telettel maradtam a t. szerkesztő urnák. 

szózatot megértették, megfogadták, alkotni 

remélhetőleg számottevő szervének végleges kivánó lelkes férfiak s ujabb hajlékot építettek 

kész szolgája: megalakulása ünnepét ünnepeljük. 

a kartársi szellem és kartársi érdekek ápolásának, 

oly példát adva, melyet remélhetőleg kö- 

H. O. 

Méltóztassanak megengedni, hogy ezen 

örvendetes alkalmat megragadva, a Gazdatisztek 

Országos Egyesülete nevében, mint annak minden vidékén. Kell, hogy a Hatvanvidéki 

vetni fog a gazdatiszti társadalom az ország 

Egyelőre á fenti levélre csak egy rövid 

megjegyzést kívánok tenni, azt t. i. hogy a egyik kiküldött képviselője a legmelegebben üdvözölhessem 

a hazánkban imént megalakult kezzék országszerte, melyeken felépüljön végre 

Gazdatiszti Kör nyomán számos ily kör kelet- 

nyugdíjintézet reorganizácziójára vonatkozó e 

javaslat oly figyelemreméltó, amely megérdemli, első gazdatiszti kört s a Gazdatisztek Országos a gazdatiszti érdekképviselet hatalmas vára. 

hogy azzal a nyugdíjintézet igazgatósága a legkomolyabban 

foglalkozzék, miért is a javaslatot 

Azt talán felesleges hangsúlyozni, hogy 

Egyesületének őszinte elismerését tolmácsolhassam 

azon lelkes férfiaknak, akik kitartással és 

véleményes jelentéstétel végett ki fogom adni 

nem önös érdekek ápolása czéljából szükséges 

önzetlen fáradozással működték közre és tették 

az intézet szakértőjének, melynek beérkezte 

a gazdatiszti érdekképviselet szilárd alapokon 

lehetővé a kör megalakítását. 

után a javaslatot beható megvitatás és esetleges 

realizálás czéljából az igazgatóság elé 

tisztektől minden oly czélzat, mely mások, 

való kifejlesztése s hogy távol áll a gazda- 

Ez alkalmat szabadjon egyúttal felhasználnom 

arra is, hogy rövid visszapillantást vethessek 

a gazdatiszti érdekképviselet múltjára, 

fogom terjeszteni. 

Szeri. 

első sorban a földbirtokososztály érdekeinek 

legkisebb sérelmét eredményezhetné, ellenkezőleg 

a gazdatisztek azon törekvése, hogy hely- 

jelezhessem jelenét, levonva ezekből a konzekvencziát 

jövőbeni magunktartására. A gazdatiszti 

érdekképviselet szervezésére irányuló tözetüket 

— szellemi és anyagi tekintetben — 

saját erejükből javítsák, egyúttal a birtokos 

rekvések első nyilvánulása körülbelül 20 évre 

vezethető vissza, amikor megalakittatott a 

Gazdatisztek Országos Egyesülete. Husz év nagy 

idő, mely alatt jelentékeny eredményeket lehetett 

volna eléíni. Sajnos, ezeket kielégítőknek 

a legjobb akarattal sem lehet mondani s kétségtelennek 

tartom, hogy sokkalta nagyobb 

eredményekre tekinthetnénk vissza ma, mint 

ahogy ez módunkban áll, ha a magyar embert 

jellemző közöny, ami, azaz a gazdatisztek táborában 

is nem számlálna a kelletén felül 

sok hiveket. A nagymérvű közönynek tulajdonitható, 

hogy a gazdatiszti érdekképviseletnek 

a mai napig egyetlen szerve, a Gazdatisztek 

Országos Egyesülete kellőképen megerősödni 

nem birt s a vezetőférfiak lankadatlan buzgalma 

daczára a remélt eredményeket elérni s 

felmutatni nem birja. Összetartással, egy kis 

lelkesedéssel jóval előbbre vihettük volna 

ügyünket, mert hiszen az összetartásban, a 

szövetkezésben rejlik az erő, amint ezt egy 

régi mese is igazolja már. — Ezt a mesét 

bizonyára ismerik mindannyian, de azért elmondom. 

egyben biztosítom az igen tisztelt elnökséget; 

összejövetelek, felolvasások és viták rendezése 

által szakképzettségüket fokozni; másodsorban 

hogy tevékenységüket az anyaegyesület mindig 

a legkészségesebb odáadással támogatni fogja. 

és mintegy az előbbiből kifolyólag megismertetni 

A közgyűlés élénk éljenzéssel honorálta a 

akarja őket a gazdatiszti nyugdíjbiztosí- 

Egy apa, akinek sok fia, de kevés vagyona beszédet, melynek végeztével 

tás eszméjével s őket ezen legfőbb eszmének volt, összehívta egyszer őket s igy szólott hozzájok: 

fiaim én nektek vagyont nem hagyhabizottság 

titkára felolvasta a kör eddigi műkö- 

Chriastélyi Béla intéző s az előkészítő- 

meg is nyerni. 

A hatvanvidéki- gazdatisztek tehát nem tok, de adok egy jó tánácsot, melyet követve, déséről szóló jelentését. Vázolja legelőször a 

sokáig késtek az eszme testté öltésével s körük megszerezhetitek mindazt, amire vágyódtok. magyar gazdatiszti karnak sorsa javítása érdekében 

végleges alakuló gyűlésén megmutatták, hogy eddig kifejtett működését, majd a Magyar 

Nézzétek a vesszőcsomót; feloldva, szálankint 

erős akarattal és lankadatlan kitartással el könnyen széttörhetitek az egyes vesszőket, de Gazdatisztek Országos Egyesületének annak 

lehet érni azt, ami eddig nem sikerült s amiben ha összekötitek, egybefüzitek őket, nagy erőt idején mily czélból való megalakulását, ennek 

képviselnek, melyet megbontani, kettétörni működéséből kifolyólag a most életbelépett 

alig lehet. E vesszőszálak fiaim ti vagytok; gazdatiszti törvényt, mely a gazdatisztek nyugdijáról 

egyenkint, egymagatokban gyengék vagytok; 

nem intézkedvén, ennek miként való 

de ha egymást támogatva, szilárdan összetartotok, 

rendezése czéljából a további mozgalmát s 

erősek lesztek^ nagy eredmények kivivására ebből levezetését annak, miként támadt a 

képesek. — Az emiitett apa fiai megfogadták hatvanvidéki gazdatisztek körében a vidéki 

a tanácsát, összetartottak egymással, s hatalmasakká 

körök létesítésének eszméje. Örömmel üdvözli 

lettek. — Eddig a mese t. Uraim, tehát kartársait, hogy a szükség hivó szavára 

melyből azonban sok tanulságot vonhat le a zászlónk alá sorakoztak s bizalommal néz a 

magyar gazdatiszti kar, de amely mese és a jövő elé. Majd vázolja a kör eddigi működését; 

Gazdatisztek Országos Egyesülete, mint a gazdatisztikar 

bejelenti, hogy a körnek eddigelé 44 rendes, 

érdekképviseletének szerve között — 7 rendkívüli és 3 alapító, összesen tehát 54 

némi hasonlatosságot vélek látni. 

tagja van; hogy a kör eddigi vagyona 239 K. 

A gazdatisztikarnak is van egy ily lelki 

apja s tanácsadója, az orsz. egyesület, t. i., 

amely évek- hosszú sora óta lankadatlanul hangoztatja 

ezt a jó tanácsot, buzditja fiait összetartásra, 

a közös czélok iránt való érdeklődésre, 

sajnos, nem a legjobb eredménynyel, mert a 

fiak nem hajlanak a szóra, vagy eddig legalább 

nem igen fogadták meg a jó tanácsokat. 

De az a közöny, melyet az egyesület tapasztalt, 

nem lankasztotta buzgalmát s nem fosztotta 

meg a reménytől, hogy intőszavát mégis 

megfogják fogadni azok, akikhez intézve vannak, 

mert hiszen az erők egyesítésének oly 

hatalmas vívmányait észlelhetjük ma már, különösen 

társadalmi téren, hogy lehetetlen, hogy 

épen a gazdatisztek legyenek azok, akik ezen 

erőt felismerni és felhasználni ne akarnák. 

osztály javára is válik, miért is a birtokos osztály 

jóakaratú támogatására joggal számítunk. 

Erős bennem a remény, hogy sikerülni 

fog végre a gazdatisztikar érdekeinek oly szervezetét 

megteremteni, amilyenre valóban szükség 

van. Hogy e törekvés czélt érjen, kitartásra 

%an szükség. Épen ezért azon reményemnek 

adok kifejezést, hogy a Hatvanvidéki Gazdatiszti 

Kör megalakítása nem hirtelen fellobbanó 

szalmaláng eredménye, hanem átérzett szükségből 

eredő. 

Hiszem és tudom, hogy azok a férfiak, 

kik ezt a kört megalakították, kellő erélylyel 

és kitartással is bírni fognak czéltudatosan teljesíteni 

az önként elvállalt feladatot, melyhez 

a magam részéről a legteljesebb sikert kívánok. 

Amidőn a Hatvanvidéki Gazdatiszti Kört s annak 

megalkotóit a Gazdatisztek Országos Egyesülete 

nevében újból a legszivélyesebben üdvözlöm, 

28 fillér; végül, hogy a kör alapszabályai jóváhagyattak, 

minek folytán felkéri az ideiglenes 

elnököt, hogy a kör végleges megalakulását 

mondja ki. A jelentést a közgyűlés örömmel 

tudomásul vévén, Sipos Sándor id. elnök kimondja 

a Hatvanvidéki Gazdatiszti Kör végleges 

megalakulását.

8. SZÁM. ív. ÉVFOLYAM. GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. SZEPTEMBER 25. 35 

Ezután az ideiglenes elnök a közgyűlés 

kezeibe téve le a szükebbkörü előkészítőbizottság 

mandátumát, elrendeli a választást. 

Általános felkiáltással elnök lett Sipos Sándor, 

alelnökök Olbricht Ottó és Bartholomeidesz 

János, titkár Ghriastélyi Béla, pénztáros Nemes 

Béla, háznagy Hirseh Jenő, mégválasztatott a 

tiztagu választmány, a számvizsgáló-bizottság 

három tagja, élén Gapelle Vilmossal; valamennyi 

három évi- időtartamra. A gazdatiszti kör disztagjává 

megválasztotta az anyaegyesület elnökét 

és két alelnökét, továbbá a vidék földbirtokosai 

közül 17 oly urat, akik a gazdatisztek ügye 

iránt kiváló érdeklődést tanúsítanak. 

Chriastélyi Béla titkár javaslatára az 

újonnan megalakult gazdatiszti kör az alábbi 

táviratot intézte dr. Darányi Ignácz földmivelési 

miniszterhez: „A Hatvanvidéki Gazdatiszti 

Kör, mint első ilynemű hazai testület ünnepies 

megalakulása és arató-ünnepélye alkalmából 

Hatvanban a hazánk minden részéből összegyűlt 

gazdaközönség tiszteletteljes üdvözletét 

küldi Exczelleneziádnak, mint a hazai gazdaságügyünk 

kiváló vezérének és a hazai gazdatiszti 

osztály nemes pártfogójának." E táviratra 

a minisztertől a következő távirati válasz érkezett: 

„Sipos Sándor gazdatisztiköri elnök 

urnák, Hatvan. A földmivelési miniszter ur ő 

exezellencziája a Hatvanvidéki Gazdatiszti Kör 

megalakulása alkalmából vett szives üdvözletet 

köszönettel fogadni méltóztatott. Megbízásból 

Zsedényi miniszteri titkár." 

A megalakulást sikerülten rendezett aratóünnepély 

követte, melyen a köri tagok s 

hozzátartozóik nagyrésze népies viseletben 

vettek részt. Ez ünnepélyből a befolyt jövedelem 

a kör vagyonát több mint 700 koronával 

gyarapította. 

A hatvanvidéki gazdatisztek kezdeményezése 

minden tekintetben sikerültnek mondható, 

mely követendő példát nyújt hazánk többi 

gazdatisztjeinek, mert ahol komolyan indul meg 

a munka, ott a siker sem maradhat el. 

Ghriastélyi 

Gazdasági alkalmazottak 

díjazásáról. 

Béla. 

Gazdasági viszonyaink amint átalakultak, 

átalakult a szegődménytáblázat is. Amíg a legelőterületek 

oly bőviben voltak, hogy azokon 

a szorosan vett gazdasági marha létszáma dúsan 

élt, a több marhatartást a legelő észre 

sem vette, a birtokos alkalmazottainak jószágtarthatási 

jogot is adhatott, mert ezzel gazdaságára 

mi terhet sem rótt. Ez időben még tulnyomólag 

a kevésigényü magyar marha volt az 

uralkodó, a teleltetés sem volt oly terhes, mint 

ma. Szóval az adott viszonyoknak megfelelő 

volt a szegődményes marhatartás. 

Mig a közlekedési viszonyok kezdetleges 

állapota a termények beszerzését vagy eladását 

megnehezítette, a birtokos jól felfogott érdeke 

az volt, hogy alkalmazottainak díjazására 

mennél kevesebb készpénzt és mennél több terményeket 

adjon. Ily körülmények mellett önmaguktól 

alakultak a régi szegődmény-táblák, 

melyeknek fő jellemző tulajdonságai a kevés 

pénz mellett termények és jószágtarthatási jog 

nyújtása. A terményjárandóságot, legelőt, teleltetést 

kiadta a nagy legelő és a dézsma. 

Megváltoztak a viszonyok. Az eke szűkre 

szabta a legelőt, megszűnt a dézsma, mindent a 

gazdaságnak kellett előállítani, előnyösökké váltak 

Hogy a díjazási módozatok melyikét válassza 

ki a birtokos, tisztán adott viszonyaitól 

függ, helytelennek és a gazdaságra terhesnek 

tekinthető azonban a terményjárandóságok megvonása 

akkor, ha a gazdaságnak a különben 

szegődményül kiadható terményeket előbb pénzzé 

kell tenni, ami költséggel jár, hogy a készpénzjárandóságokat 

kiadhassa. Egészen másképpen 

áll a dolog oly terményeknél, melyeket a gazdaságnak 

készpénzért kell beszerezni, hogy azt 

kiadhassa, nyújtson helyette inkább az átlagárnak 

megfelelő készpénzt és annak beszerzését 

bízza alkalmazottaira. A humánusan gondolkozó 

birtokos nem téveszti szem elől azonban 

azt, hogy ő e czikkeket nagyban sokkal olcsóbban 

szerezheti be, mint alkalmazottai külön-külön 

apróbb részletekben. Például a szalonna nagyban 

beszerezve soha sem kerül oly nagy összegbe, 

mintha a cseléd kilónként szerezné azt be 

falusi kereskedésekben. Nem adhat a birtokos 

e czikkért oly rekompenzácziót, hogy a cseléd, 

ha azt beszerezni akarja, ne károsodjék. A 

gazdaságra nézve pedig nem közömbös az, 

hogy cselédjei hogyan élelmezik magukat, mint 

táplálkoznak. Fontos indokok kell, hogy ösztönözzék 

a birtokost a terményjárandóságok 

helyett tisztán készpénzzel fizetni. 

Ott, hol a gazdaság a tehenészetet felkarolta, 

indokolt lehet a tehéntartás megvonása 

és helyette a tejjárandóságok életbeléptetése. 

Ahol azonban nincs a gazdaság e helyzetben, 

hacsak némi legelőterülettel rendelkezik is, ne 

vonja meg a tehéntartási jogot, mert a háztartásban 

a tej oly fontos czikke a cselédembernek, 

hogy anélkül alig lehet meg, különösen 

ha nagycsaládu. 

Hiszen azt a vásározási hajlamot lehet 

zabolázni, a prevarikácziót meg lehet gátolni, 

de tehéntartás mellett annak a cselédcsaládnak 

olcsóbb és jobb táplálkozása van, kezében egy 

takaréktár van, mely mellett kis szerencsével 

néhány garast meg is takaríthat. Tapasztalhatjuk 

is a gyakorlatban, hogy ott, ahol jószágtartása 

van a cselédnek, nem földhözragadt szegény, 

jobban táplálkozik, elégedettebb és szolgálatához 

ragaszkodóbb. 

A gazdatiszti díjazásoknál ugyanazon elvek 

tartandók szem előtt, mint a cselédek díjazásánál. 

Nem vallom magaménak azt a nézetet, 

hogy a gazdatiszt jószágtarthatási joga mellett 

hetenkint vásározni legyen kénytelen, mert a 

gyakori vásárra járást szintén lehet korlátozni, 

nemcsak Sporzon intelmével, hogy: „vásárokra 

ok nélkül ne járj, mert rajtad kivül is lesz ott 

elég naplopó", de más uton. Ne is legyen a 

gazdatiszt megélhetésének főforrása a nagy 

esélyeknek kitett jószágtartás, de ennek megvonásával 

aligha kap a gazdatiszt a megváltásban 

kellő rekompenzácziót, legalább a gyakorlat 

ezt mutatja, de mutatja azt is, hogy az ily 

helyzetben élő gazdatiszt háztartása drágább 

lesz, mert piaczról kénytelen élni. Bizonyos 

dolog az, hogy minden gazdatisztnek, a kinek 

megtakarított fillérei' vannak, a jószágtartásból 

szerezte azt, annélkül, hogy a vásárokra való 

járkálással kupeczkedésre adta volna magát. A 

birtokot sohasem terheli meg a gazdatiszti 

jószágtartás oly összeggel, amennyit az neki ér 

és amennyit a birtokos megváltás fejében fizethetne. 

A birtokos legfőbb törekvése mindig az 

legyen, hogy tisztjét a birtokhoz kösse, ezt pedig 

csak ugy érheti el, ha megadja a tevékenység 

sarkállására oly nagyon független ténykedési 

kört és az anyagi jólétet olyformán, hogy 

annak a tisztnek a jövedelme necsak hogy födözze 

mindennapi szükégleteit, de öreg napjait 

a közlekedési viszonyok, kezdett a trágya becses 

portéka lenni és igy a termesztett takarmány is biztosítva lássa. Ha az a tiszt olyan tehetségű 

a trágyaelőállitás czéljából tartott haszonmarha 

által foglaltatott le. Ezen viszonyok átalakulásával 

változott meg a szegődmény-táblázat is. 

vagy szorgalmú, hogy kezei közé a lehe- 

tőségig megengedhető független kezelést letenni 

nem lehet, jobb, ha mielőbb megválnak egymástól 

Ma már a kézpénzjárandóságok emeltetnek, 

; mert ily viszonyok közt az elérhető 

a terményjárandóságok és jószágtartási eredmény megvalósítva soha sem lesz. Ha a birtokos 

a kezelés körül oly mérvű beavatkozást 

jog csökkentetik vagy több helyen ujabban el 

is vonatik az és tisztán készpénzzel történik a akar saját részére föntartani, hogy ezáltal a 

díjazás. 

tiszt tevékenysége tetemesen megbénittatik, 

jobb, ha a birtokos szerényebb igényű és kevesebb 

képességű egyént alkalmaz végrehajtó 

közegéül, mert a tiszt részéről okvetlenül bekövetkező 

elégedetlenségnek elejét veszi és a 

kezelést sem terheli meg drágább egyén alkalmazásával. 

A tapasztalás azt mutatja hogy a gyakori 

tiszti változások nem válnak a jövedelmezőség 

előnyére. Éppen ezért kell a birtokosnak a 

gazdatiszti díjazásra nézve oly módozatot keresni, 

mely a kölcsönös igényeket kielégítve, 

nem terheli meg a gazdaságot. A gazdatiszt is 

ember, akinek kell, hogy minden törekvése családjának 

biztonságba való helyezésére irányuljon, 

nem kötelessége-e minden birtokosnak e 

czél előmozdítása, anélkül, hogy önmagára súlyos 

terhet vagy kötelezettséget vállaljon? A 

gazdatiszt ezirányu törekvését a birtokos a 

nyugdíj- vagy a száztóli-rendszer életbeléptetésével 

mozdíthatja elő.- 

Nyugdíjrendszer mellett a gazdatiszt öreg 

napjaira biztosítva érezvén magát, iparkodik 

helyben maradni, ami a birtokosra nézve is 

előny. Ezen rendszer mellett a tiszt 35—40 

évi szolgálat után oly évjáradékot kap, amely 

felszabadítja attól, hogy fiatalabbb éveiben az 

ezen rendszerrel járni szokott mérsékeltebb 

jövedelméből valamit tőkésítsen, mert az a 

folyó életszükséglet fedezésére el is megy a 

nélkül, hogy igényeit a normálisnál magasabbra 

szabja. Mi következik azonban be akkor, a 

mikor a nyugdíjaztatás 15—20 év multán következik 

be, vagy mi következik be a güzdatiszti 

család életében akkor, ha rövidebb szolgálati 

idő mellett az özvegy félnyugdijat kap? 

Bizony legtöbbször a nélkülözés. 

Ha egy birtokon a nyugdíj mellett oly 

folyó j öv-edelemmel rendelkezik a tiszt, mely 

mellett még tőkét is gyűjthet, ,ezen szomorú 

állapot bekövetkezni nem fog, de az ilyen módon 

szituált tiszti állások vajmi ritkák, mert éppen 

a kötelező nyugdijnyujtás kifolyása az, hogy 

a folyó jövedelem nyújtás a mindennapi szükséglet 

fedezhetésére van szánva és nem arra, 

hogy abból még tőke is legyen megtakarítható. 

Sajnos, hogy sok birtokosnak sajátszerű 

felfogása van a gazdatiszti nyugdíjról. Állítják, 

hogy nyugdíj mellett a tiszt szénáját rendben 

tudván, az egyéni képesség mivel sem sarkaltatik, 

a nyugdíjkedvezmény a közepes kötelesérzettel 

s ambiczióval biró tiszteket a birtok 

sorsa iránt közömbösekké teszi. Nyugdíj mellett 

a birtokos az ilyen érdemetlenektől meg 

sem szabadulhat, hacsak a birtok terheit érdemetlennek 

és különben még munkaképes tisztnek 

nyugdíjba küldésével akarja növelni. Ily 

viszonyok mellett bekövetkezhetik az az állapot, 

hogy a birtok nagyon jelentékeny terhet kénytelen 

viselni, amely ahelyett, hogy apadna, lehet 

mondani, hogy folyton növekvőben van. Ezen indokok 

vezérelik egyes nagybirtokok tulajdonosait 

a nyugdíjrendszer eltörlésére. Pedig a tisztre 

nézve végtelen nagy előny a nyugdíj akkor, 

ha a szeszély, a személyes antipathia fölebbvalói 

részéről különben állásából kimozdíthatná. 

Nézetem szerint a nyugdíjrendszer mellett a 

tiszt és birtokos közös érdeke nem mindenkor 

egyezik össze és épen azért nem csudálkozom 

azon, hogy a gazdatiszti törvény a Jgil 

telező nyugdíjrendszert elejtette. 

El kell fogadnunk azt, hogy ott vb 

szorgalom, a szellemi tevékenység légin 

kifejlődve, ahol a munkás osztozik a haszonb;"' 

Sokszor hangoztatják, hogy a házi kev' 

nem adja meg azt a jövedelmet, amit a b: 

adna meg. Igaz. Azonban a gazdatiszt 

gazdálkodik ugy, nem gazdálkodhat és sol- . '/í 

nem is szabad, ugy mint a bérlő. A 

keresi a lényeget, a hasznot, a tiszt igen gy 

szigorú utasítások mellett dolgozik, amely n 

sokszor a helyes mellőzésével a hibás ut8a|g| 

követnie. A bérlő a jövedelmet keresi, a g 

tiszt nem ritkán látszatra kénytelen dolf • 

A bérlő rendelkezik kellő tőkével, melyne 

fektetése fokozza a jövedelmét, vételt, e" ,

36 GAZDÁTISZTSG LAPJA 1 901 SZEPTEMBER 25. 8. SZÁM IV. ÉVFOLYAM. 

akkor eszközöl, amikor a körülmények legkedvezőbbek. 

Ki állitja azt, hogy házi kezelés 

mellett rendelkeznek elegendő tőkével, ki tagadja 

azt, hogy házi kezelés mellett a kényszereladások 

gyakoriak ? A bérlő gazdálkodásában 

a spekulácziónak elég tág teret nyújt, 

akkor szerzi be szükségletét, mikor legjutányosabban 

teheti, a házi kezelés legtöbbször akkor, 

mikor már muszáj — bármi áron is! Ha tehát 

házi kezelés mellett jövedelmezőtlen gazdálkodást 

is látunk, nem szabad azt ajövedelmezőtlenséget 

mindenkor az azon birtokon gazdálkodó 

tisztség rovására irni. Nem szabad ezt tenni 

mindenkor, de el kell ösmerni, hogy elég gyakran 

bizony a jövedelmezőtlenségben a gazdatisztség 

is ludas. Ha nincs, szerezzen a birtokos megfelelő 

gazdatisztet, de - aztán iparkodjék a birtokos 

is azon, hogy a tiszt működésében ne 

ütközzék oly akadályokba, melyek elhárítása a 

birtokos kötelessége. Küszöböljék ki birtokosaink 

a czentrális kezelési rendszert és a viszonyoknak 

megfelelőleg deczentralizáljanak és ha 

Miért van az,. hogy a, nagybérleteken a 

gazdatiszt existencziája nem rossz ? Azért mert 

a bérlő saját jól felfogott érdekében cselekszik 

és nem sajnálja megadni a gazdatisztnek a 

tisztességes megélhetéshez szükséges fizetést a 

száztóli mellett. A gazdatiszt megélhet a fixumból, 

tőkét gyűjt a perczentbői, elégedett lesz és 

önzetlenül szolgálja ura érdekeit. Tőke, gazdasági 

inteligenczia, szorgalom megjutalmazása a 

nagybérlő fegyverei, melyekkel a házi kezelés 

mellett feltétlenül győzedelmeskedik. Helytelen 

felfogás az, hogy egy birtok jövedelmét a rezsi 

csökkentésével jövedelmezőbbé lehet tenni. Csak 

takarékoskodni kell a garassal és fölöslegesre 

• ki nem adni, de ahol szükségés, ott legyen meg 

a kiadható garas. 

Hála Isten, van erős gazdatiszti osztályunk, 

nagy munkaerőt tartanak kezeikben, miért hevertetni 

e munkaerőt? holott ha az érvényesülhet, 

biztosan nagyobb eredmények lesznek elérhetők. 

Minden téren ahaladás utjánmegyünk előre, a magyarmezőgazdaság 

haladását a bérletrendszerben 

kell-e keresnünk? A gazdasági kulturának a 

gazdatiszt áll-e útjában? az az osztály, melynek 

eddig is elvitázhatlan nagy érdemei vannak 

a mezőgazdaság terén ? Vagy talán csak a 

magyar gazdatiszti osztály nem tölti be hivatását 

? Ezt mi gazdatisztek, magyar gazdatisztek 

nem akarjuk elhinni! - Csikós Mihály. 













"ipán az illető hirdetés előtt álló számra hivatkozni. 


w .sokat hirdetni óhajtó földbirtokosoknak is, ha egye- 

. . tünk tagjai sorába lépnek. 



jfiM: 

0(i. Folyó évi október 

Sfti V 3 kellő gyakorlattal biró 

- ?s. idatiszt kerestetik egy 

őmagyarországi uradavezetésére 

képesek,a gazdasági 

szeszgyár vezetésében 

kiváló jártassággal birnak 

és a magyar nyelven kivül 

a tót nyelvet is beszélik. 

részére. Pályázhatnak, 

a gazdaság önálló 


Jciszti, kezelői vagy intézői állás betöltésére ajánlkoznak. 

(11. Gazdatiszt, ki fel- 16 évig működött s ez 

jb gazdasági tanintézetet j utóbbi 9 éven át mint főkereskedelmi 

akadémiát tiszt; megfelelő állást keres 

f 

jzett, azonkívül a gazda- bármikori belépésre. V. Beszél 1>.. .../,! 

\ terén az ország egyik magyarul, németül és " 

{nagyobb uradalmában 


megbízható, magyaróvári 

akadémiát kitűnő 

sikerrel ps az érdiószegi 

vinczellérKépezdét végzett 

44 éves, róm. kath. családos 

egyén azonnali belépésre 

gazdatiszti állást keres. A 

tejgazdaságok vezetésében, 

dohány-, czukorrépatermesztésben, 

állattenyészben, 

könyvvezetésben 

szeszgyártásban, téglaégetés 

és borászatban teljes 

jártassággal bír, melyről 


Beszél magyarul, németül 

és tótul. 

313. 44 éves, ev. ref. 

vall., nőtlen oki. gazdatiszt 

20 évi gyakorlattal alkalmazást 

keres. Állását bármikor 

elfoglalhatja. 

314. M.-óvári gazd. akadémiát 

végzett fiatal gazdatiszt, 

ki az ország egyik 

első uradalmában több 

mint két év óta gyakorlatilag 

és az irodai teendőkben 

képezi magát, állását 

változtatni óhajtván, f. évi 


mindezeket megtette a birtokos, fűzze a tiszt 

anyagi érdekeit szoros kötelékkel a birtok jövedelmezőségéhez, 

a tisztességes fizetés megadásával 

léptesse életbe a perczentrendszert. Ily 

elvek mellett a házi kezelés sohasem fog a alkalmazást keres. Meghívásra 

bemutatkozik. 

bérlettel szemben háttérbe szorulni. 

315. Segédtiszti vagy 

Írnoki állást keres, lehetőleg 

a felvidéken, 28 éves 

róm. kath. vall., kassai 

gazd. tanint. szeszgyártási 

és felsőbb szőlő- és borgazdasági 

tanfolyamot végzett 

nőtlen gazdatiszt. 


és tótul. 

316. Kezelőtiszti állást 

keres f. é. október l-re a 

gazdaság minden ágában 

jártas, 10 évi gyakorlattal 

biró, 32 éves, nőtlen, ev. 

ref. vall., földmivesiskolát 

végzett egyén. 

317. írnoki, vagy gyakornoki 



éves, nőtlen, r. kath. vall. 



a legjobb osztályzatokkal 

s mezőgazdaságnál 

^áróm évi gyakorlattal 

bir. 

318. Hadkötelezettségégének 

eleget tett, 31 éves, 

róm. kath. vall., nőtlen, 

földmives- és tejgazdasági 

iskolát végzett egyén megfelelő 


319. Aznnnali belépésre 

alkalmazást keres 27 éves, 

ref. vall. földmivesis és 

tejgazdasági iskolát végzett, 


eg 320Í 41 éves, ev. ref. 



biró egyén mielőábi belépésre 



keszthelyi tanintézetet 

végzett, 41 éves, nős, 


mielőbbi belépésre, 33 éves, 

nőtlen, r. kath vall., 14 évi 

gyakorlattal és a magyar, 

német és tót nyelvet biró 

gazdatiszt. 

323. írnoki vagy segédtiszti 

állásra ajánlkozik 

földmives-iskolát végzett, 

magyar és román nyelvet 

biró nőtlen egyén. 











ajánlkoznak. Bidánkban 





minden időben felvesz és elhelyez. Közlönye: „Magyar 

Gépipar" évi előfizetési 'ára 8 korona, Budapest, VII. 






Erdőtisztek Országos Egyesületének tágjai" kedvezményes 



















Károly. Előfizetési ára. egy 




Egyetértés. Pofit, napilap. 


IV., Papnövelde-utcz a 8. 





ára i/4 évre 70 kr., V« 




elő a lapra. 

- Magyar Bazár. Wohl 





Vi évre 2 frt, tagjainknak 

1 frt 60 kr. 20% 










Előfizetésiára 14 frt. Egye 













25 kr. Egyesületünk tágjai 









Üstökös a legrégibb ma- I 

gyar élczlap. Kiadóhivatal 

Budapest, Honvéd-utcza 4. | 

Gyárosok és 

Biicher Rudolf. Budapest, 







i után 2°/0,sós-borszesz, 20% 




és lámpások, 10°/o 





Ditmár B. Budapest, 




Dóna Dönieíés Fia. Budapest, 


Papir, Írószer, nyomtatványok 

és ' följegyzési 



Budapest,'V., Thonet-udvar. 




Sátorok, árengedmény 5% 





mérlegek 10% 












lópokróezok.istállóés 













az áru és 













Hatsciiek Emil. Budapest, 




HuzeHa M. Budapest, 















Külme Ede Moson. — 




eszközök gyári árából, 10°/ 



6 frt. 25% 

kereskedők. 

Kimer József. Budapest, 












Papir, író és rajzszerek,10% 









Lakos Nándor Friedlander 







15—17 Va°/o ig. 

LeitersdorferD.es Fia 






















Melicliár Ferencz. Budapest, 



Neoscliil Alajos. Budapest, 



sérvkötők, gummikülönlegességek, 

10% 



Budapest, Erzsébet-tér 19 



és könyvek, 10% 


J. 0. Schmidt 


cs. és kir. udv. szállító, 


Budapest, V., 


tagjainak a világhírű erfurti 







Szénássy és Reimann. 









pokróczok és lakásberendezési 



VI., Nagymezíj-utcza 

68. Széna-gyűjtők, trieurök, 


/, - 1 a,, darálók járságieszközök, 

áreng. 12°/ 

Az orsz. magyar gazd. egyesület tulajdon^.

IV-ik évfolyam. 9. szám. „Köztelek" melléklete. Budapest, 1901. október 16. 




Előfizetési ára: 



Szerkeszti: JESZÍINSZKY l'ÁL, 

KBZÁSOSMAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKÁRJA, AMAGYAR GAZBATISZTEK 


Budapest, IX., Üllöl-út, „Köstelek". 

Az Országos Magyar gazdasági Egyesület, valamint a Magya r Gazdatisztek és Erdítisztek Országos Egyesületének és a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézetének tagjai Ingyen kapják. 

Ab Országos Magyar Gazd [aságl Egyesület tagdija egész évre 10 frt. — A Magyar fiazdatisztekés Erdötisztek Országos Egyesületének tagdija egész éyre 5 frt, gazdasági segédtiszteknek a frt 50 kr. 

Meghívó 

a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek 

Országos Egyesülete f. évi október hó 23-án, 

azaz szerdán d. u. 3 1 /2 órakor a „Köztelken" 

tartandó választmányi ülésére. 


1. Két jegyzőkönyv - hitelesítő tag kiküldése. 

2. Jelentés az egyesület nyári működéséről 

és a tagmozgalomról. 

3. Pénztári jelentés. 

4. Számvizsgáló-bizottság összehívása. 

5. Ügyészi jelentés. 

6. Segélyezést kérő folyamodványok el- 

7. Jelentés a „Hatvanvidéki gazdatiszti 

kör" megalakulásáról. 

8. Folyó ügyek. Az elnökség. 

Meghívó. 

A Mezőgazdasággal és erdészettél foglalkozók 

nyugdíjintézete folyó évi október hó 23-án 

(szerdán) d. u. 4 órakor a „Köztélken" tartandó 

igazg.-választmányi ülésére. 

1. A mult ülés jegyzőkönyvének bemutatása.. 

2. Ügyvezetői jelentés. 

3. A szeptember havi nyersmérleg elő- 

4. Előterjesztés a nyugdíjintézet reorganizáeziója 

tárgyában. 

5. Folyó ügyek. Az 

Értesítés. 

Azon tagjainknak, kik tagdíjfizetési kötelezettségeiknek 

még eleget nem tettek, folyó hó 

16-án postai megbízást küldöttünk. 

Tisztelettel kérjük e megbízások kiváltásával 

tagdíjhátralékukat kiegyenlíteni. 

Az ü 


Az 1901. évre tagdijaikat szept. 21-től okt. 14-ig 

beküldötték : 10 koronát: Bittó Jenő, Gáyer Pál, Juhász 

Kálmán, Karay Károly, Perján Gyula, Sándor Lajos, 

Schindler Richárd, Schweitzer Pál. 

5 koronát beküldőitek : Korchmáros János, Serák 

János, Sándor Lőrincz, Szemes Árpád. 

1902-re 10 koronát beküldött Schindler Richárd. 





okmányai is rendelkezésére állanak. Tisztelettel 

kérjük a gazdatiszteket alkalmazni óhajtó földbirtokosokat, 

hogy bizalommal egyesületünkhöz 

fordulni szíveskedjenek, amely készségesen és 

teljesen díjtalanul ajánl megfelelő gazdatiszteket. 

Az előjegyzett gazdatisztek bizonyitványmásolatai 

táblázat szerint, amely a többi táblázatnak i 

az egyesület irodájában megtekinthetők, alapul szolgált. Ezek szerint fizetni kellene: 

illetve betekintés végett az állást betölteni 

Kor a be- Évi dij 

óhajtó földbirtokosoknak bérmentesen megküldetnek. 

lépéskor koronákb 

20 

21 

21-74 

22-25 

22 22-81 

Id. Pleszky Antal f. 

23 23-46 

24 24-08 

25 24-74 

A gazdatiszti karnak egy érdemes tagja, 

Id. Pleszky Antal, egy igazi gazdatiszt a régi 

fajtából költözött el a mult szeptember hó 

23-án az élők sorából. Mint ember jószivü, 

szerény, józan és mértékletes mindenben, példás 

családapa, vendégszerető házigazda, vigkedélyü 

még a legnagyobb gondjai közepette is. 

Mint gazdatiszt fáradhatlan, erélyes, de 

igazságos. Mint gazda tapasztalt, széleskörű 

ismeretekkel, nagy olvasottsággal és páratlan 

prakszissal. 

Nincs á gazdaságnak oly ága, amit ő alaposan 

ne ismert volna; amely fiatalember hozzá 

került, az ugyan tanulhatott tőle ha akart, mert 

Pleszky nagy tudása mellett szívesen, sőt örömmel 

oktatta a nála 

fiatalabbat. 

Pleszky már igen fiatalon, az ötvenes 

években lépett a gazdasági pályára és egyedül 

saját erejéből is igen sok mellőztetés után 

küzdte fel magát a főtiszti állásra. A br. Sina 

uradalmakban kezdvén pályáját, a kiterjedt, 

nagy uradalom minden részében működött és 

a midőn ezen-uradalmak egyike — a tolnai — 

eladatott, az uj birtokosok megtartották Pleszkyt, 

kiben felismerték a nagyon használható embert, 

de azután mégis csak ismét belépett a Sina 

örökösök szolgálatába, ahol részére fel volt 

tartva a hely. A Magyar Gazdatisztek Egyesületének 

kezdettől fogva tagja volt. 

A boldogult Simongáton — Somogyban — 

halt meg, sok ismerőse és barátja igaz fájdalmára. 

Nyugodjék bőkével! 

A gazdatiszti nyugdíjintézet 

reorganizácziója. 

Levél a szerkesztőhöz! 

A „Gazdatisztek Lapja" mult számában 

„Levél a szerkesztőhöz" czim alatt H. G. ur 

egy táblázatot közöl, mely szerinte, jobban 

vonzaná a gazdatiszteket a nyugdíj egyesülethez. 

Ezen táblázat szerint a biztosítási feltételek 

volnának : 

1. Bármikor bekövetkező rokkantságnál 

kapna a fél évenként 100 koronát. 

2. Aggkori végkielégítés a 60—65 életkorban 

1000 korona. 

3. Az aggkori végkielégítés előtt bekövetkezett 

halál esetén a család, vagy a törvényes 

örökös 1000 koronát kap. 

4. A dij a kikötött tartamig fizetendő, de 

megszűnt a dij fizetése, ha az illető előbb 

meghalt, vagy munkaképtelen lett. 

Ezen föltételeknek megfelelően a fizetendő 

évi dijakat kiszámítottam azon halandósági 

25 26-88 

26 27-68 

27 28-42 

28 29-26 

29 30-16 

30 31-11 

30 34-29 

31 35-22 

32 36-20 

33 37-30 

34 38-42 

35 39-72 

Példa: 

Egy 35 éves gazdatiszt kíván 1000 korona 

rokkantsági nyugdijat, 10,000 korona aggkori 

és 10,000 korona özvegyi végkielégítést biztosítani 

30, évi biztosítási időtartamra. 

Ezen biztosításért fizet évenként 397 

korona 20 fillér dijat. A dij fizetendő a rokkantság 

beálltáig, vagy a biztosított haláláig, 

de legtovább 30 évig, vagyis a biztosított 65-ik 

korévéig. 

A fizetendő 397 korona 20 fillér évi 

dijért biztosit magának: 

1. ha a biztosítás tartama alatt bármikor 

munkaképtelenné válik: évi 1000 korona rokkantsági 

nyugdijat; 

2. ha 65-ik korévét eléri, habár rokkantsági 

nyugdijat élvezett is, kap 10,000 korona 

végkielégítést; 

3. ha 65-ik korévét megelőzőleg bármikor 

elhal, habár előzőleg rokkantsági nyugdijat 

élvezett is, özvegye, illetőleg gyermekei kapnak 

10,000 korona végkielégítést. 

Bármikor áll be a rokkantság, ezzel a 

dijak fizetése — a biztosítás változatlan épségben 

maradása mellett — megszűnik. 

Összehasonlítva a jelen táblázatot az emiitett 

lapban közölt, dijakkal, kitűnik, hogy jelen 

díjtáblázat 

Kor koro nával 

olcsóbb drágább 

20 — 0-36 

21 0-13 

Í2 0-13 —- 

23 ,0-39 .— 

24 0-76 — 

25 1-13 •-Ti 

25* _ 1-30 

26 1-18 

27 — 0*86 

28 — 0-65 

29 — 0-21 

30 0-20 — -

38 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. NOVEMBER 20. 10. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

Kor. Koron á .v a 1- 

olcsóbb drágább 

30 AfTf* 1-24 

31 — 1-02 

32 0-52 

33 — 0-07 

34 0'56 — " 

35 1-16 — 

(A * alatti díjtételnél az említett lapba 

sajtóhiba csúszhatott be, mert lehetetlenség, 

hogy a 25 évesnek kevesebbet kelljen fizetnie, 

ha 35 évi tartamra köti a biztosítást, mintha 

40 évi tartamra.) 

Tényleg ez sem más, mint a nyugdíjbiztosításnak 

egy bizonyos neme és igy az egyesület 

működési körébe tartozik s abba fel is vehető, 

anélkül, hogy alapszabályváltoztatást tenne 

' szükségessé. 

Nem vállalkozhatik azonban az egyesület 

arra, hogy orvosilag vizsgáltassa meg a jelentkezőket. 

Hanem e helyett kénytelen bizonyos 

carencz-időt ; kikötni. Legczélszerübb volna 5 

carencz-évet kikötni; de visszaadni a dijakat 

kamat nélkül, ha a várakozási időn belül válnék 

esedékessé valamely összeg. Ez esetben a 

dijak olcsóbbak volnának, mint a milyen dijakat 

a föntebbi táblázat mutat. 

Bogyó 

Tekintetes Szerkesztő Ur! 

Samu. 

Nagyon köszönöm, hogy Bogyó tanár urnák, 

a nyugdíjintézet szakértőjének, a „Gazdatisztek 

Lapja" mult számában „Levél a szerkesztőhöz" 

czimü közleményemre adott véleményét 

velem szives volt közölni, mielőtt e lap hasábjain 

megjelent volna. Igy azon kellemes helyzetbe 

jutottam, hogy észrevételeimet Bogyó 

tanár ur véleményére annak megjelenésével egyidejűleg 

tehetem meg. 

Örvendek annak, hogy intézetünk szakértője 

az általam felvetett eszme kivihetősége 

ellen nemcsak kifogást nem tesz, hanem az 

ajánlott biztosítási módozatot egyenesen a 

nyugdíjintézet működési körébe tartozónak jelenti 

ki. E kijelentése azon reményre jogosít, 

hogy a nyugdíjintézet reorganizácziója kérdésének 

tárgyalásánál az igazgatóság sem fogja" 

tervezetemet figyelmen kivül hagyni. 

mert a feltételek' és nyújtott előnyök a közlött 

Elvi kifogás tervezetem ellen a szakértő táblázatéval azonosak. A dijak azonban, mivel 

ur által nem emeltetvén, annak esetleges életbeléptetését 

azon körülmény, hogy a díjszámításban 

az özvegyi végkielégítés csak felényi, megfelelően 

alacsonyabbak lesznek. 

köztünk némi eltérések vannak, néze- 

tem szerint nem gátolhatja. Hiszen az egész 

2. Agglegények számára, kiknek családi 

? különbség a két számítás közt csak annyi, hogy 

ellátásról nem kell gondoskodniok, kidolgozandó 

az ő táblázata a csillaggal jelölt tételnél tényleg 

egy díjtáblázat 100 K. rokkantsági és 1000 K. 

aggkori végkielégítésről. 

előfordult hiba leszámításával átlag 20 fillérrel 

drágább. Oly csekély eltérés, mely figyelmet 

nem is érdemel. 

Fontosabb ennél az a kijelentése, miszerint 

az egyesület a jelentkezők orvosi megvizsgáltatására, 

amit én elengedhetlen követelményként 

állítottam fel, nem vállalkozhatik. 

Az orvosi vizsgálat helyett ő 5 évi várakozási 

idő kikötését ajánlja. E propoziczióra vonatkozólag 

nékem némi aggályaim vannak, amelyeket 

kifejezésre juttatni már most megragadom 

az alkalmat. Attól tartok ugyanis, hogy 

az ötévi carencz-idő kikötése által a proponált 

biztosítási módozat sokat vészit vonzó erejéből, 

mert a belépő tag 5 éven át fizeti a dijakat, 

anélkül, hogy tényleg biztosítva lenne, reá 

nézve a biztosítás valójában csak a hatodik 

évvel kezdődvén, mig ha orvosi vizsgálat alapján 

vétetik fel, a biztosítás az első díjrészlet 

lefizetése után azonnal érvénybe lép, jobban 

mondva a nyugdíjintézet szolgáltatási kötelezettsége 

azonnal beáll. 

Viszont a nyugdíjintézet érdekei szempontjából 

is sokkal megnyugtatóbb volna, ha a tag 

orvosi vizsgálat alapján vétetnék fel. Nem ismerem 

a t. szakértő urnák ez irányban táplált 

nézetét, mert adott véleményét az orvosi vizsgálat 

elejtését illetőleg nem motiválja. Ezért 

bátor vagyok kérdezni, hogy oly egyéneket, a 

kiknél az öröklési viszonyok terheltek, p. o. 

oly fiatalabb kora egyéneket, akiknek családjában 

gyakori a tüdővész, vagy oly élemedettebb 

koruakal, kiknek családjában gyakran fordult 

elő rákbetegség, orvosi vizsgálat nélkül, öt 

évi carencz-idő kikötése mellett nyugodtan, 

veszély nélkül el lehet-e biztosításra fogadni? 

Nekem e tekintetben aggodalmaim vannak. 

Mindezek azonban oly részletkérdések, 

melyek a tárgyalások folyamán bizonyára megnyugtató 

megoldást fognak nyerni. E kérdésekkel 

tehát itt nem is kívánok bővebben foglalkozni. 

De ha megengedi a t. szerkesztő ur, e 

lap szük terének megfelelő keretben megkísérlem 

kiegészíteni, illetőleg kibővíteni a mult számban 

tett javaslatomat oly irányban, hogy az a nyugdíjintézet 

reorganizacziójának valóban alkalmas 

eszközévé váljék. 

A mult számban közölt biztosítási módozat 

három czélt ölel fel és valósit meg. Nyújt 

nyugdíjbiztosítást rokkantság esetére, ellátást 

biztosit tőkében a biztosított tagnak aggkorára, 

gondoskodik tőkével az idő előtt elhalt tag 

özvegyéről és gyermekéről. Módot nyújt tehát 

a gondos családapának arra, hogy magáról és 

családjáról minden eshetőséggel szemben gondoskodhassak. 

Ámde nagyon jól tudjuk, hogy 

életviszonyai és igényei majdnem minden embernek 

különbözők és akarva, vagy nem akarva 

Arra kell tehát törekedni, ha czélt akarunk 

érni, hogy lehetőleg mindenkinek igényét kielégíthessük 

oly biztosítási módozatok nyújtása 

által, melyek az illetőket, az ő nézetük szerint 

leginkább kielégítik. 

Az én szerény nézetem szerint tehát a 

közölt díjtáblázaton kivül, ugyanazon alapon, 

még a következő biztosítási módozatok volnának 

megkonstruálandók éstáblázatilag kiszámitandók: 

1. Azok számára, akik özvegyeik, illetőleg 

családjuk részére a magukénál kisebb végkielégítést 

kívánnak biztosítani, szerkesztendő egy 

táblázat 100 K. rokkantsági nyugdíjjal 1000 K. 

aggkori és 500 K. özvegyi végkielégítéssel. 

E táblázatot példával nem illusztrálom, 

Példa: Egy 30 éves gazda biztosit 30 

évi tartalommal 5000,K. rokkantsági nyugdijat 

és 5000 K. aggkori végkielégítést. 

Ezért fizetendő a díj a rokkantság beálltáig 

vagy a biztösitott haláláig, de legtovább 

30 évig. 

A dij fejében biztosit magának: 

a) ha a biztosítás tartama alatt bármikor 

munkaképtelenné válik, évi 500 korona rokkantsági 

nyugdijat; 

b) ha a 30 évi biztosítási tartam elteltével 

még életben van, kap 5000 korona végkielégítést. 

Ha a biztosított tag nem válik munkaképtelenné 

és a 30 évi biztosítási időtartamon 

belül elhal, a nyugdíjintézet minden ellenszolgáltatás 

kötelezettsége alul mentesül. 

3. Oly családapák számára, akik biznak 

magukban, hogy mig élnek és munkaképesek, 

ugy önmagukról, mint családjuk fentartásáról 

kellően gondoskodni tudnak és ezen oknál fogva 

s mert évi bevételeiket túlságos magas biztosítási 

dijakkal nem akarják terhelni, aggkori 

végkielégítést biztosítani nem kívánnak, oly díjtáblázat 

dolgozandó ki, amely csak rokkantsági 

nyugdijat és halál esetére a családnak végkielégítést 

nyújt. 

A táblázat szóljon 100 K. rokkantsági 

nyugdíjról és 1000 K. végkielégítésről a család 

részére. 

Példa : Egy 35 éves gazdatiszt biztosit 

1000 K. rokkantsági nyugdijat és 10,000 K. 

végkielégítést családja részére. 

Ezért fizetendő a táblázat szerinti dij a 

rokkantság beálltáig, de legtovább a biztosított 

tag haláláig. 

A dij fejében biztosit magának: 

a) ha bármikor munkaképtelenné válik 

évi 1000 K. rokkantsági nyugdijat. 

b) bármikor bekövetkező halála esetére 

családjának fizetendő 10,000 K. végkielégítést. 

Ugyanezen díjtáblázat a szerényebb igényűek 

részére 100 K. rokkantsági és 500 K. 

családi végkielégítésről is kidolgozandó. 

Ezen táblázatok keretében mindazok, a 

kik előnyt adnak a aggkori és özvegyi nyugdíjbiztosítás 

felett a végkielégítési összeg 

biztosításának, lehetőleg meg fogják találni 

az igényeiknek, anyagi helyzetüknek és családi 

viszonyaiknak megfelelő biztosítási módozatot, 

melynek segélyével a jövőről gondoskodhatnak. 

Az itt felsorolt biztosítási módozatok díjtételeit 

nem számítottam ki, mert nem akartam 

felesleges munkát végezni. Mindaddig 

ugyanis, mig e módozatok realizálása elvileg 

eldöntve nincs s mig meg nem állapíttatott, 

hogy orvosi vizsgálat mellett, vagy a nélkül 

legyenek-e életbeléptetendők, a díjtételek kiszá- 

az életbiztosítási módozatok megválasztásánál 

is azokhoz alkalmazkodik és számtalan az életben 

az olyan eset, amelyre közölt díjtáblázat 

nem alkalmazható. 

mítása czéltalan, mert aszerint lesznek magasabbak 

vagy alacsonyabbak, amint egyik vagy 

másik irányban az igazgatóság határozni fog. 

Annyit azonban, a már közölt táblázatnál eszközölt 

számitások alapján már most bátran 

kijelenthetek, hogy orvosi vizsgálat mellett a 

dijak, bár e módozatok rokkantsági nyugdíjbiztosítást 

is nyújtanak, alig valamivel lesznek 

magasabbak a biztosító intézetek tisztán csak 

tőkebiztositást nyújtó tételeinél, ha pedig 5 évi 

várakozási idő fog kiköttetni, akkor azoknál 

valamivel még alacsonyabbak lesznek, ugy hogy 

e téren a nyugdíjintézettel egyetlen biztosító 

intézet sem fog versenyre kelhetni. 

Gyakran és sok oldalról hallottam 

hangsúlyozni, hogy a gazdatiszt viszonyainak 

inkább megfelel a tőke, mint a nyugdíjbiztosítás 

; innen van — mondják — hogy alig van 

gazdatiszt, kinek életbiztosítási kötvénye ne 

volna, holott a nyugdíjintézet annyi ezer gazdatiszt 

közül eddig 150-etsem birt tagul megnyerni. 

Ha a dolog csakugyan igy áll és a gazdatisztek 

az életbiztosításnak valóban oly lelkes 

művelői, akkor ezen javaslatnak realizálása 

lesz a legalkalmasabb eszköz azon ut elkészítéséhez, 

amelyen a nyugdíjintézet a gazdatisztekhez 

hozzáférkőzhetik; mert teljes lehetetlen, 

hogy akkor, amidőn a nyugdíjintézet nekik 

ugyanazon pénzért, melyért most csak tőkét 

biztosithatnak, nyugdijat is, tőkét is kinál, mégis 

saját kárukra, érdekeik ellenére, ne a nyugdíjintézethez, 

hanem továbbra is a biztositó-társaságokhoz 

forduljanak biztosításaikkal. 

Azt a panaszt is hallottam hangoztatni a 

nyugdíjintézet ellen, hogy az árvákról való 

gondoskodásra módot nem nyújt. Javaslatom 

ezt a kérdést is megoldja, mert a családtagok 

részére biztosított végkielégítés, ha özvegy nem 

maradt, a gyermekeknek fizettetik ki. 

Javaslatom a nyugdíjintézet jelenlegi szervezetébe 

az alapszabályok megfelelő kibővítésével 

minden nehézség nélkül beilleszthető. 

Ajánlom azt az igazgatóság nagybecsű figyelmébe, 

ki egyébként maradok a t. szerkesztő 

urnák 

Budapest, 1901 okt. 10. 

kész szolgája 

H. O.

9. SZÁM. ív. ÉVFOLYAM. GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. OKTÓBER 16. 39 

A gazdatiszti képesités kérdése. 

Mélyreható és igen élénk diskusszió tárgyát 

képezi egy idő óta a szomszéd Ausztriában az 

a kérdés, hogy vájjon vállalkozhatik-e az alárendeltebb 

képesítéssel biró gazdatiszt egy oly 

állásra, amelyre csak a magasabb képesítéssel 

bíró okleveles gazdatiszt nyerhet — kvalifikácziója 

révén — jogot. A gyakorlatból és 

elméleti felfogásból eredő pro és contra fejtegetések 

igen tág keretekben mozogtak, a 

kérdés minden oldalról bőven megvilágittatott, 

de oly elvi kijelentés, amely az érdekelteket a 

hínárból kivezetné, konkrét alakban nem tétetett. 

Legutóbb „egy öreg praktikus" nyilat- 

denre, amire csak kell; nem vagyok vele szemben 

kozott e kérdésben a „Wiener Landwirtschaftliche 

semmiféle regardeokhoz sem kötve, felfokozott 

Zeitung" hasábjain s ugy hiszem véleménye, 

gadom és elbocsájtom akkor, amikor, nekem 

amelyet e kérdésben mondott, nagyon 

sokak helyeslésével találkozik. 

Többek között kiemeli azt, hogy a gazdatiszti 

tetszik" stb.; a nagybirtok pedig azt mondja: 

„igen, keresek egy embert, aki értsen, tudjon 

mindent, legyen több évi prakszisa, jó bizonyít- 

kiképzés ma mindhárom tanfokozatban ványa és ajánlólevelei, felveszem egy évi próba- 

{földmivesiskola, közép- és felső tanintézet) megfélemlitően 

időre (esetleg kauczióval) és kap lakáson, mo- 

nagy tulprodukcziót szült, miáltal sáson és világításon felül néhány száz korona 

az egyesnek életpályája jelentékenyen megnehezittetett. 

fizetést. 

A létérti küzdelem minden téren 

megindult és a gazdát sem kiméli meg a helyzet 

A szakiskolákban nyert gondos kiképzés 

mellett az ilyen elvi felfogások okán aztán ma 

nehézségeitől. De itt még a törvény- 

például csak Budapesten egyedül több száz 

hozás sem segíthet, sem pedig az a harcz, állástkereső gazdatiszt lézeng. Ez bizonyítja 

az az egyetlenség, amely az egyes . elemek legjobban azt, hogy a kormány jó intencziói 

között dul. Ez az egymás ellen való törés nem miért valósulnak meg oly nehezen a gyakorlati 

fog eredményeket létrehozhatni; a kölcsönös életben. 

érdekeket csak a békés egyetértés és a váll- 

Ha a kisbirtokos ménegelni tudná azt, hogy 

vetett öntudatos közremunkálkodás egyenlitheti 

ki, a iftinek bölcsője az egyesülés, a 

tömörülés. 

Tarthatatlannak és abszurdnak mondja ő is 

azt az állítást — amint ez tényteg az is — hogy. 

a földmivesiskolai tanuló szakiskolai mivelő- 

•dése alapján ugyanazzal a szellemi tevékenységi 

képességgel bir, mint a közép- vagy felsőbb 

tanintézetbeli. Aki ilyét állítani mer, annak 

sejtelme sincs arról, hogy a kulturális kifejlődés 

az utolsó félszázadban mily óriási haladást 

tett. A legfőbb támpontot ehhez a mezőgazdasági 

üzemformák, az ezek foganatosítására 

irányt adó természettudományi tényezők 

megismerése és ezen ismeretek fejlesztése 

képezte. Természettudományi és nemzetgazdasági 

értelem képezik ma a mezőgazdasági nagyüzem 

alapját. Az egyszerű földmivelésből egy 

mezőgazdálkodási tudomány fejlődött, amelyen 

az alsóbbiskolai képzettséggel és képesség 

által nem lehet uralkodni. 

Nem mindegyik fiatal ember rendelkezik 

idővel, móddal és alkalommal ahoz, hogy magának 

a legmagasabb előtanulmányokat és szakszerű 

kiképzést megszerezhesse, másrészt a 

szellemi képességek sincsenek egyenlőképen elosztva. 

A gazdasági szakiskolák három részre 

osztása annál harmonikusabb és előnyös, mert 

ezzel a különféle birtok- és gazdálkodási viszonyok 

az igényük szerint legmegfelelőbb munkaerőt 

maguknak biztosithatják stb. Itt ennél a 

passzusnál már most megállok, mert ebből 

folyólag akarom elmondani azt, amit czikkem 

keretében tulajdonképen elmondandó vagyok. 

Nálunk is épugy, mint a szomszéd államban, 

megvannak a földmivesiskolák, a megosztott gazdasági 

tanintézetek és az óvári akadémia; ezek 

az iskolák és tanintézetek hivatva vannak a 

gazdát, földbirtokost és az uradalmakat a megkívántató 

szakerőkkel ellátni, ami persze közgazdasági 

szempontból igen fontos és nagyjelentőségű 

dolog. Csakhogy mindazok a nemes 

szempontok, amelyek a szakminisztert annak 

idején ezen iskolák és tanintézetek felállításánál 

vezéreltek, a gyakorlati életben sehogy sem 

találnak visszhangra. Vegyük a dolgokat ugy, 

amint vannak. Legyünk egyszer őszinték s 

mondjuk el végre nyíltan, leplezetlenül a bajokat, 

amelyeket éreznek és látnak mindazok, akiket 

ez a téma közelebbről érint. 

A kisbirtokos ahelyett, hogy az ő igényeinek, 

az ő birtoka viszonyainak és gazdálkodási 

üzemének jobban megfelelő, földmivesiskolát 

végzett egyént alkalmazná, elkinlődik 

maga egy „gazda" segítségével azon a három 

nyomáson csak azért, mert szerinte a földmivesiskolából 

kikerült fiatalember — ur, akinek szerinte 

nagyobb igényei vannak, semhogy ő ezeket kielégíteni 

képes volna. A középbirtokos pedig, 

akinek magasabb képzettségű és szellemileg is 

fejlődöttebb fokon álló emberre volna szüksége, 

azt mondja, különösen a gazdatiszti törvény 

paragrafusainak megállapítása óta, „minek kelljen 

nekem ezekhez a törvényes rendelkezésekhez 

alkalmazkodnom egy okleveles gazdatisztnél, 

akkor, amikor én egészen jól meglehetek egy 

földmivesiskolát végzett emberrel, aki olcsó is, 

szerényebb igényű is, akit felhasználhatok min- 

ő, az ő szükkeretü üzemében mily nagy előnyöket 

biztosithatna magának azáltal, ha nem 

egy iskolai képzettséggel nem biró embert, 

hanem egy szakiskolázottat alkalmazna, aki a 

mellett, hogy az ő környezetéhez, egyéniségének 

szerény voltával nagyon is alkalmazkodni 

tud, .abba a kis gazdálkodásba 

egy kis Okszerű kezelési irányt, a jobb 

jövedelmezőséget biztosító szellemi tanultságot, 

fokozottabb' szaktudást képes belevinni, bizonyára 

jobban boldogulhatna ennek segedelmével, 

mint igy, amikor a tévhit folytán megmarad 

a régi szokások mellett s a régi csapáson 

halad lassú léptekkel a biztos tönk felé, minden 

segítség nélkül támaszkodva, ostoba — de 

ravasz — egyedüli segéderejére, arra a parasztgazdára, 

aki a számadást még ma is a 

botra vésett rovásról olvassa le, ma így, holnap 

amúgy. Denikve ezért aztán a földmivesiskolát 

végzett fiatalember pláne akkor, ha tényleg tud 

is valamit, már most utána lát, hogy valami 

uradalomhoz, valami birtokra kerüljön be, lehetőleg 

ispánnak. És ez gyakran sikerül is. Sikerült 

azért, mért a középbirtokos azt mondja: ez nem 

ur, hanem gazda, aki tud dolgozni és nem jár 

passziók után, ennek nem kell se fogat, se ló, ez 

eljár gyalog is. Azzal, hogy ez a jó ember nem oda 

való, hogy ő ott a hozzá fűződő várakozásoknak 

megfelelni nem lesz képes, sem a birtokos, 

sem a folyamodó nem törődik; igy aztán mert 

az egyik nem érzi azt, hogy ebben, a neki 

magas állásban, magasabb hivatása és fokozottabb 

kötelmei vannak, amelyeket persze nem 

ért, a másik pedig nem gondol arra, hogy ettől 

az alkalmazottjától ő nagyobb eredményeket 

várhatna, a birtoknak produktivitása megmarad 

azon legalsó fokon, amelyen mindig állott, 

mert nem volt meg az a vezetőkéz, amely 

a nagyobb eredmények megteremtéséhez értett 

volna. Hogy lehessen igy aztán a kisbirtoktól 

vagy középbirtoktól a nagyobb produktivitást 

elvárni. Ismerek nem egy, de 

három olyan birtokost, akinek 4—5000 holdas 

gazdaságát egy olyan „tiszttartói" meg „főintézői 

8 czimmel felruházott ember vezeti, aki 

nemcsak hogy semmiféle gazdasági qualiíláczióval 

nem bir, de nem rendelkezik a mezei 

gazdálkodás menetének legelemibb ismereteivel 

sem — és boldogul. Miért? mert a birtokos a 

gazdálkodáshoz nem ért maga sem és mert 

— tudja a jó Isten miféle számítási alapon 

megállapított 16 ezer forint jövedelmet a 

„tiszttartó" főnökének kimutatni képes. Ez már 

elég ahoz, hogy ez a „tiszttartó" megállja 

helyét, jól beválik. Nagyon világos, hogy ilyenfelfogások 

és körülmények között aztán hiába 

üti-veri magát az a szegény kvalifikált intelligens, 

becsületes gazdatiszt, akiben megvannak 

az előfeltételek ahoz, hogy abból a 4—5000 

holdból kihozza azt a jövedelmet, amelyet a 

fokozottabb produktivitásra törekvés és tudás 

mellett ki lehet hozni, aki arra a birtokra és 

birtokosra nézve is valóságos áldás lenne. 

Ha' a birtokos urak kissé letennének 

kényelemszeretetükről, csakhamar be kellene 

látniok, hogy az a bizonyos „egyszerű, igénytelen 

ember" reájuk nézve nemcsak tiszta kár, 

hanem egyenes veszedelem. Az ilyennek, pláne 

annak a ki még földmivesiskolát sem végzett, 

ott van a helye valami kubikosmunkánál dolgozó 

munkások mellett valami útépítésnél vagy 

egyebütt, de nem a „tiszttartói" székben; 

annak a földmivesiskolát végzett embernek 

meg ott abban a kisgazdaságban, amely tőle, 

vele egy kis fellendülést várhat, de nem ott, 

ahol az ő korlátoltabb tudása miatt parlagon 

marad sok olyan jövedelmi forrás, amely a 

magasabb kiképzést nyert ember szemeiben 

mosolyogva kínálja magát. Csakhogy persze 

nem szabad „botos" emberrel beérnie a földbirtokosnak 

akkor, amikor saját jól felfogott 

érdekében az intelligenczia és szaktudás magas 

fokán álló kész teljes embert kellene keresvekeresnie, 

tudását tisztességesen honorálnia, 

hogy tőle, tudásától ambiczióval és örömmel 

csinált jó jövedelmekre tehessen szert. 

De ebben a földbirtokos urakra hivatásos 

kötelességek is várnak. Előttük nem maradhat 

mellékes szempont az, hogy nagyobb arányú 

birtokukra olyan embert alkalmaznak, aki az 

ő téves felfogásuk szerint nekik „elég jó". 

Mezőgazdasági produktivitásuk követelményei 

egészen más igényeket támasztanak a közép- és 

nagybirtok uraihoz és ez elől a követelmények 

elől nem lehet elzárkozniok az álhittel, hogy 

az az oda nem való ember a birtok igényeinek 

„teljesen" megfelel. Méltóztassanak csak egy 

kissé körültekinteni vagy egy szakavatott ember 

által körültekinteni azon a birtokon, csakhamar 

ki fog tűnni, hogy az ilyen ember mennyire 

nem felelhet meg sem teljesen, sem részben 

azoknak a fokozottabb igényeknek, amelyek a 

produktivitás fejlesztéséré hivatott és kényszerült 

gazdálkodással együtt járnak. Szentül hiszem, 

hogy ilyen gazdálkodásban, a hova a szakértő 

szeme csak tekint, mindenütt fogunk hiányokat, 

ferdeségeket, káros és veszedelmes mulasztásokat, 

oktalan intézkedéseket tapasztalni, amelyek nem 

lehetnek arra alkalmasak, hogy a birtok jövedelmezőségét 

emeljék, hanem azt igenis ezrekkel 

csökkentik. Addig, mig a középbirtok nem 

kerül lelkiismeretes gondos kezelés alá, nem 

lehet várnunk azt, hogy a vagyoni helyzet javuljon; 

addig, mig a tudatlanság rontja azt a 

birtokot, csak ráfizetéssel lehet számolnunk. 

A nagy bajok orvoslását a földbirtokos 

uraknak itt kell megkezdeniük, meg kell teremteniük 

a módokat ahhoz, hogy a nagyobb 

produktivitás első főkellékét alkalmazva az okszerű, 

a mindent kihasználó, mindent pénzzé 

varázsoló gazdálkodást vezessék be birtokukba 

és ehez a törekvéshez vezető első, legfontosabb 

lépést késedelem nélkül megtegyék: azt, hogy 

szakképzett és a birtoknak megfelelő gazdatisztet 

keresne, akit tisztességes fizetéssel is 

lássanak el, hogy az teljes odaadással, örömmel 

és gondos lelkiismerettel hozzáláthasson legfontosabb 

érdeküknek, a birtok rendbehozásának 

és jövedelmessé tételének megteremtéséhez. 

Engedjék át a földmivesiskolát sem végzett 

embereiket annak a munkakörnek, amelyen ők 

megállhatják talán egész jól helyüket, földmivesiskolát 

végzett alkalmazottjukat pedig a kisbirtokosoknak, 

aki velük boldogulását megszerezheti 

és aztán szerezzék meg maguknak azt 

a szakképzett munkaerőt, aki képes lesz a 

középbirtokon biztosítani azt a produktivitást, 

amelylyel a középbirtok ismét felvirágzásnak 

indulhat. 

A nagybirtok, az uradalmak, amelyeknek

40 GAZDATISZTEK LAPJA 1901 OKTÓBER 16. 9. SZÁM IV. ÉVFOLYAM. 

üzemében a mezőgazdasági iparnak nagy szerep 

jut és amelyeknek e miatt különösen érdekükben 

áll az, hogy maguknak a fejlődő gazdasági 

üzletben felnevelkedő és azzal együtt egy. 

teljes egészszé való tisztigárdát konstruáljanak, 

reá vannak utalva azokra a — nekik, 

az ő fejlődésük emelésére készülődő magasabb 

képzettségű szellemi erőkre, amelyek czéltuda-: 

tos közrehatása csak szilárdított jó eredményeket 

hozhat létre. Szóval ha ugy rendezkedünk 

be, hogy minden segéderő a neki való helyen 

lesz pozicziónálva, ott képes is lesz hivatásának 

megfelelni ugy, hogy abból az összeségre 

is nevezetes eredmények fognak előállani; de 

persze itt a garasoskodás elve a legrosszabb 

helyen van alkalmazva. Ezeket az embereket 

meg kell fizetni ugy, hogy megélhessenek, 

örömmel és odaadással dolgozni képesek legyenek, 

ismereteiket fejleszteni tudják s igy mindent 

egybevetve az általuk szolgált érdekeknek 

minél nagyobb hasznára válhassanak. Az intelligens 

munkaerőnek megélhetéséhez kijáró 

amelyre reámutathatnék, mint olyanra, ahol a 

kezelésben, a vezetésben keresendő az eredmény. 

Ilyenek lebegjenek előttünk akkor, 

amikor „rossz időkről" panaszkodunk, közelebbről 

keressük a bajok kutforrását, aminek első 

legfőbbikét a fentiekben vázoltam, egyben 

igazat is adva, annak az „öreg praktikusának, 

aki tényleg tapasztalatból, az életből mondja 

el megfigyeléseit, amelyek reánk nézve is 

nagyon találóak. d. n. 




tagjának hirdetését 2 hónapon kerésztül. 




hogy betöltendő állások esetén egész bizalommal szivéskedjenek 











107. Hevesmegyében fek- 

. vő 2000 holdas birtokra 

kerestetik egy oly erélyes, 

hosszabb gyakorlattal biró, 

intelligens, nős, fiatal ember, 

aki a gazdaság összes 

ágainak alapos ismerete 

mellett az erdészet, szőlészet 

és borászatban is 

kellő jártassággal bir. 

10!). Szabolcsmegyei 

gazdaságba 1902. év jan. 

l-re gazdasági v. földmivesiskolát 

jó sikerrel végzett 

nőtlen, keresztény gazdatiszt 

kerestetik ; aki kellő 

gyakorlattal bir s a szőlő- 

• iínvelés ' 

jártas. Fizetés : teljes ellátás 

s havi készpénz fizetés 

megállapodás szerint. Sajátkezüleg 

irt s bizonyitványmásolatokkal 

felszerelt 

pályázatok f. é. nov. l-ig 

108. Abauj-tornamegyei 

600 holdas gazdaságba 30— 

45 éves, nőtlen, tót nyelvet 

biró egyén kerestetik. 

Évi fizetése egyelőre 240 

koröna és teljes ellátás. 

Az állás azonnal, vagy f. é. 

deczember 1-én is elfoglalható. 


napilap. Kiadóhivatal Bu- I 12 frt, félévre 7 frt helyett 

dapest, VI. Teréz-körut 23. 6 frt, negyedévre 3 frt 50 


Egész évre 14 frt helyett | kr. helyett 3 frt. 14'3% 

324. Gazdatiszt, ki felsőbb 

gazdasági tanintézetet 


kereskedelmi akadémiát 

végzett, azonkívül a gazdaság 

terén az ország egyik 



legnagyobb uradalmában 

16 évig működött s ez 

utóbbi 9 éven át mint főtiszt 

; megfelelő állást keres 

bármikori belépésre. Beszél 

magyarul, németül és románul. 


megbízható, magyaróvári 

akadémiát kitűnő 

sikerrel és az érdiószegi 

vinczellérKépezdét végzett 

44 éves, róm. kath. családos 

égyén azonnali belépésre 

gazdatiszti állást keres. A 

tejgazdaságok vezetésében, 

dohány-, czukorrépatermesztésben, 

állattenyészben, 

könyvvezetésben 

szeszgyártásban, téglaégetés 

és borászatban teljes 

javadalmazás és jó bánásmód nagyon hálásan 

fizet az ezáltal elért eredményekben. 

jártassággal bir, melyről 


Nálunk sokat, nagyon sokat lehet is és Beszél magyarul, németül 

kell is produkálni s mert jól értékesíteni nem és tótul. 

lehet, hát sokat kell termelni kvantumban és 326. 44 éves, ev. ref. 

minőségben egyaránt. Ennek előfeltétele pedig 

vall., nőtlen oki. gazdatiszt 

20 évi gyakorlattal alkalmazást 

keres. Állását bár- 

a fentebb elmondottakban van megadva. Szívleljék 

meg az elmondottakat azok a kiket illet. mikor elfoglalhatja. 

Az a német rittergutsbesitzer az ő 3—400 327. M.-óvári gazd. akadémiát 

végzett fiatal gazda- 

hektárján ép ugy vagy talán jobban elvan, 

tiszt, ki az ország egyik 

mint a mi 2000 holdas birtokosunk. Azon a első uradalmában több 

franczia földön, amelynek talaja és éghajlati mint két év óta gyakorlatilag 

és az irodai teendők- 

viszonya talán rosszabb — de semmiesetre 

sem jobb a miénknél — produkálnak 250 q. ben képezi magát, állását 

változtatni óhajtván, f. évi 

olyan burgonyát, amelyet 20—22%-ig használnak 

ki; nálunk 50 q.-t maximális 17°/o-os alkalmazást keres. Meg- 


átlagkihasználással és igy van számtalan példa, hívásra bemutatkozik. 

328. Segédtiszti vagy 

írnoki állást keres, lehetőleg 

a felvidéken, 28 éves 

róm. kath. vall., kassai 

gazd. tanint. szeszgyártási 

és felsőbb szőlő- és borgazdasági 

tanfolyamot végzett 

nőtlen gazdatiszt. 


és tótul. 

329. Kezelőtiszti állást 

keres f. é. október l-re a 

gazdaság minden ágában 

jártas, 10 évi gyakorlattal 

biró, 32 éves, nőtlen, ev. 

ref. vall., földmivesiskolát 

végzett egyén. 

330. írnoki, vagy gyakornoki 



éves, nőtlen, r. kath. vall. 



a legjobb osztályzatokkal 

s mezőgazdaságnál 


bir. 

gének eleget tett, 31 éves, 

róm. kath. vall., nőtlen, 

földmives- és tejgazdasági 

iskolát végzett egyén megfelelő 


332. Aznnnali belépésre 

alkalmazást keres 27 éves, 

ref. vall. földmivesis és 

tejgazdasági iskolát végzett, 


egyén. 

333. 41 éves, ev. ref. 



biró egyén mielőábi belépésre 



keszthelyi tanintézetet 

végzett, 41 éves, nős, 

göíög keleti vall., magyar, 

tót, szerb és román nyelvet 

biró gazdatiszt. Gyakorlata 


mielőbbi belépésre, 33 éves, 

nőtlen, r. kath vajl., 14 évi 

gyakorlattal és a magyar, 

német és tót nyelvet bíró 

gazdatiszt. 

336. írnoki vagy segédtiszti 

állásra ajánlkozik 

földmives-iskolát végzett, 

magyar és román nyelvet 

biró nőtlen egyén. 












irodánkban 






Gépipar" évi előfizetési ára 8 korona, Budapest, VII. 








ÁRategészség. Folyóirat 




Sátz István. Kiadóhivatal 




50 kr., árengedmény 50°/o. 




















ára »/« évre 70 kr., »/s 




elő a lapra. 






V« évre 2 frt, tagjainknak 

1 frt 60 kr. 20% 




Előfizetési 4ra egy 






Előfizetési ára 14 frt. Egye 






Biicher Rudolf. Budapest, 

VH., Nagymezö-utcza 






után 2%, sós-borszesz, 2O"/0 


IV., Koron aherczegutcza 


és lámpások, 10°/o 





Ditmár R. Budapest, 




Dóna Dömelés Fia. Budapest, 


Papir, írószer, nyomtatványok 













mérlegek 10% 







olíva gépolaj, 15% 





lópokróczok,istállóés 













az áru és 






zsebkendők; fűzők és kötött 











Huzella M. Budapest, 






Papir- és írószerek, nyomtatványok, 







; képezetek és táblaüveg, 

raktár, áreng. 10»/ 

Kühne Ede Moson. — 




eszközök gyári árából, 10°/ 

Az o 











Papir,író ésrajzszerek,10% 









Lakos Nándor Friedlánder 







15—17 l /a% ig. 

LeitersdorferD.és Fia 











és gazdasági czikkek,. 

gyógyáruk, vegyszerek, köt- 

• szerek, árengedmény 10% 









Melichár Ferencz. Budapest, 

Nagymezö-utcza 68. 





sérvkötők, gummikülönlegességek, 

10% 



Budapest, Erzsébet-tér 19 



és könyvek, 10% • 


J. C. Sclimidt, 


cs. és kir. udv. szállító,, 


Budapest, V., 


tagjainak avilágbirü erfurti 







Szénássy és Reiinann. 









pokróczok és lakásberendezési 



VI., Nagymező-utcza 

68. Széna-gyüjtők, trieurök, 


szecskavágók, darálók járgányok, 

borsajtók és vizók, 

mérlegek s egyéb gazdao 

s á gi eszkőzök, áreng. 12°/ 

;. magyar gazd. egyesület tulajdona.

IY-ik évfolyam. 10. szám. A „Köztelek" melléklete. Budapest, 1901. november 20. 





Előfizetési ára: Szerkeszti: JESZENSZKY PÁL, Szerkesztőség és kiadóhivatal: 

AZ ORSZÁGOSMAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET TITKÁRJA, AMAGYAR GAZ 

Egész évre ö forint. 

ÉS EHDŐTISZTBK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉS NYUGDÍJINTÉZETÉNEKÜGY VEZETŐJE. Budapest, IX., ÜUől-út, „Köatelek". 

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének és a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézetének tagjai ingyen kapják. 

Az Orsz&gos Magyar Gazdasági Egyesület tagdíja egész érre 10 frt. - A Magyar Gazdatisztek és Erdotisztek Országos Egyesületének tagdija egész évre 5 frt, gazdasági segédtiszteknek a frt 50 kr. 


A „Gazdatiszteit és ErdőtiszteJc Országos 

Egyesülete" a nyári szünet óta október hó 

23-án tartotta első ülését Bujanovics Sándor 

elnöklete alatt. Jelen voltak Niclc Ede alelnök, 

Fromm Antal, Ghastélyi Béla, Hirsch Jenő, 

Bogyó Samu, Landesz József, Székács István, 

Szilassy Zoltán, Takács Emil, Szántó Menyhért, 

Kiss Lajos tagok és Jeszenszky Pál ügyvezető. 

Távollétüket kimentették: Máday Izidor 

alelnök, Greszler Vilmos és Domoszlay József 

választmányi tagok. 

Elnök az ülést megnyitván, a nyári szünet 

után elsőizben összejött választmányi tagokat 

szívélyesen üdvözli s az ülést megnyitja. 

A jegyzőkönyv hitelesítésére elnök Landesz 

József ós Székács István • választmányi tagokat 

kéri fel. 

Áttérve az ülés első tárgyára, elnök fölkéri 

ügyvezetőt jelentésének előterjesztésére, 

mire ügyvezető jelentést tesz az egyesület nyári 

működéséről. Az irodát elsősorban az „Évkönyv" 

elkészítése és ennek elkészülte után szétküldése 

foglalkoztatta. Az iroda minden egyes 

tagnak junius hó második felében megküldötte 

az „Évkönyvéét. Ezenkívül az irodát a tagkönyvek 

revidiálása, a tagok tagsági kötelező 

nyilatkozatainak rendbeszedése és a folyó adminisztratív 

ügyek elintézése foglalkoztatta. 

Ügyvezető jelenti, hogy a hátralékos tagdíjbefizetéseket 

a nyár folyamán az iroda többízben 

szorgalmazta, sajnos, csekély eredméúynyel, 

mert a tagdijak a nyári hónapok alatt 

igen gyéren folytak be. Miután az ezévi tagdijakat 

a tagok nagy része még eddig be nem 

fizette, ennélfogva szóló október hő 18-án az 

összes hátralékos tagoknak, számszerint 270-nek 

a tagsági dijak befizetése végett postai megbízást 

küldetett, amely intézkedést a választmány 

helyeslőleg vette tudomásul. 

Ügyvezető előterjeszti a nyár folyamán az 

egyesület kötelékébe uj tagokul jelentkezetteknek 

névsorát; felvételüket kérték a következők: 

Adler József ispán, Árvay Ernő sgt, Breitner 

Mátyás ispán, Csintalan Dezső intéző, Duchon 

Ferencz irnok, Engi József sgt, Fleischer 

Gyula kasznár, Goldstein Lajos gt, Hajdú István 

intéző, Hegyi István sgt. Hegedűs Géza gt, 

Horváth Elek irnok, Jelűnek Emil számvevő, 

Kiss László ellenőr, Kratochvill István gt, Kula 

Lajos erdész, Kulcsár Sándor, Kovács Gy. 

József, Komlósán Epifán irnok, Körmendi Zsiga 

sgt, Láng Károly intéző, Loyko Pál irnok, Molitorisz 

Ákos gt, Oppenheimer János intéző, 

Begninyi Ede intéző, Szabó Emil irnok, Szandtner 

Henrik sgt, Székács János irnok, Tompos 

Zsigmond sgt, Varga István gt, Veress István 

sgt, Zathureczky Nándor sgt. Vagyis uj tagul 

jelentkezett összesen 32 tag. A választmány a 

belépésre jelentkezetteket, miután tagsági nyilatkozatuk 

rendben van, a tagok sorába fölveszi. 

A jelenlegi taglétszám: 63 alapító, 20 pártoló 

és 775 rendes, vagyis összesen: 858 tag. 

A tagok sorából elhunytak : Mátray Ferencz 

József választmányi, Nagy Alajos és 

Ulrich Antal rendes tagok, akiknek elhunyta 

felett a választmány részvétét fejezi ki. 

Kilépésüket bejelentették: Csigaházy Gábor, 

Mentler Gyula, Koszó Ádám és Csemez 

Károly, akiknek kilépését, miután tagsági kötelezettségüknek 

eleget tettek, a választmány 

tudomásul veszi. 

Sajnálattal vette tudomásul a választmány 

br. Dingelstedt Ernőnek a választmányi tagságról 

való lemondását, aki miután nagymévü elfoglaltsága 

miatt a választmányi tagsággal járó 

kötelezettségének eleget nem tehet, arról lemondott. 

A pénztár állapotára vonatkozólag ügyvezető 

jelenti, hogy szeptember hó 30-ig 

összes bevétel volt: 10,102 kor. 10 fill. 

az összes kiadás: 9,344 „ 84 „ 

a maradvány tehát 

757 kor. 26 fúl. 

Tekintettel azonban arra, hogy a 9344 

korona kiadási tételben egy közel 3200 koronás 

takarékpénztárban elhelyezett, tehát megtakarított 

összegről szóló tétel szerepel s igy a tényleges 

kiadás alig haladja felül a 6000 koronát, 

a választmány a pénztári jelentést jóváhagyólag 

tudomásul veszi s egyúttal felkéri a számvizsgáló-bizottságot, 

hogy az egyesület számadásait 

a jövő választmányi ülésig felülvizsgálni 

s erről a jövő ülésen jelentést tenni szíveskedjék. 

Következett a segélyiránti folyamodók 

kérvényinek tárgyalása, melynek eredményeképpen 

a választmány 

Kákosy Lászlónak 100 korona, 

özv. Furmann Eleknének 100 korona, 

Kondor Ferencznek 50 korona, 

özv. Biedl Hugónénak: 70 korona, 

Hoffmann Jánosnak: 70 korona, 

Csurgay Józsefnek: 138 korona segélyt, 

Tóth Lajosnak pedig: 200 korona tanulmányi 

segélyt utalványozott. 

Ügyvezető jelentést tesz a „Hatvanvidéki 

Gazdatiszti Kör" megalakulásáról, melynek alakuló 

közgyűlésén az egyesület képviseletében 

Fromm Antal választmányi tag és szóló voltak 

jelen. A gazdatiszti kör Bujanovics Sándor 

egyesületi elnököt, Máday Izidor es Nick Ede 

alelnököket disztagjaivá választotta meg, amit 

a választmány örömmel vesz tudomásul s az 

elnökség tagjait ért szives megtiszteltetésért 

meleg köszönetét nyilvánítja. 

Chriastélyi Béla választmányi tag, mint a 

„Hatvanvidéki Gazdatiszti Kör" titkára köszönetet 

mond az egyesületnek azon erkölcsi .támogatásáért, 

amelylyel a kör megalakulását 

elősegítette s a kör érdekében kéri a választmány 

további jóakaratú támogatását. 

Több folyóügy elintézése után az egyesület 

választmányi ülése véget ér, mely utána 

Mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók nyugdíjintézetének 

igazgatósága tartotta meg Bujanovics 

Sándor elnöklete alatt havi ülését. 

Jeszenszky Pál ügyv. igazgató bejelentette, 

hogy márczius óta uj tagokul beléptek : Szabó 

Ferencz, Kálmán Géza, Szép Dezső, Kölber 

László, Takáts Károly, Támer Sándor, Laczkovics 

Rezső, Mocker Gyula. Molnár Gyula, Béres 

József és Hegyi István gazdatisztek s jelenleg 

a nyugdíjintézetnek 144- tagja van 180,200 

K. biztosított nyugdíjjal. A nyugdíjintézet vagyona 

a szept. 30-iki nyersmérleg szerint 

321,067 K. 29 f. az értékpapírok állománya 

293,000 K. névértékben. Ezután Bogyó Samu 

intézeti-szakértő tett előterjesztést a nyugdíjintézet 

reorganizácziója tárgyában beadott s a 

Gazdatisztek Lapja legutolsó két számában 

közzétett javaslatról, melynek részletes megvitatására 

és javaslattételre Bujanovics Sándor 

elnöklete alatt Nick Ede, Fromm Antal, Székács 

István, Chriasztélyi - Béla, Bogyó Samu, dr. 

Szadovszky József és Jeszenszky Pál tagokból 

álló bizottság küldetett ki. 

A gazdatiszti nyugdíjintézet 

reorganizácziója. 

A Mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók 

nyugdíjintézetének reorganizácziója tárgyában 

kiküldött bizottság nov. 4-én d. u. 

4 órakor tartotta meg első ülését Nick Ede 

elnöklete alatt. Jelen voltak: dr. Szadovszky 

József egyesületi ügyész, Bogyó Samu nyugdijintézeti 

szakértő, Fromm Antal, Greszler Vilmos, 

Chriastély Béla, Jeszenszky Pál és Kiss Lajos 

bizottsági tagok. 

A bizottság tárgyalás alá vette a benyújtott 

uj nyugdíjbiztosítási módozatot s miután 

dr. Szadovszky József kijelentette, hogy annak 

életbeléptetése és a jelenlegi nyugdijszervezetbe 

való beillesztése jogi szempontból semmiféle 

akadályba nem ütközik, Bogyó Samu indítványára 

elhatározta a bizottság, hogy a javasolt 

uj nyugdíjbiztosítási módozatot az igazgatóságnak 

elfogadásra ajánlani fogja, azon hozzáadással, 

hogy az mihelyt 300 tag az uj módozat 

alapján belépésre jelentkezik, életbeléptendő 

legyen. Az uj biztosítási módozat ismertetése 

mellett felhívás volna intézendő ugy a „Gazdatisztek 

Lapjá"-ban, valamint az összes napilapokban 

a gazdatisztekhez, hogy a tervbevett 

és felette előnyös uj nyugdíjbiztosítási módozat 

felkarolása és tömeges belépés által tegyék 

lehetővé a nyugdíjintézet felvirágoztatását. 

Az uj nyugdíjbiztosítási módozatokat, 

melyekről a „Gazdatisztek Lapja" szept. 25-ki és 

október 16-ki számaiban megjelent két czikkben 

általánosságban bő ismertetést nyújt, ezúttal 

is szives figyelmébe ajánljuk t. kartársainknak 

s reméljük, hogy az uj alapon sikerülni 

fog nyugdíjintézetünk iránt azokban is meleg 

érdeklődést felkelteni, akik eddig, bár minden 

alap nélkül, e jótékony intézmény áldásait 

megszerezni idegenkedtek. 

Kimondotta egyúttal a bizottság, hogy az 

országban létező magán gazdatiszti nyugdíjintézetek 

szabályzatainak és táblázatainak tanulmányozás 

czéljából leendő beszerzése iránt 

az illető uradalmak igazgatóságainál lépések 

I teendők.

42 GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. NOVEMBER 20. 10. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. 

Meghívó. 

A „Hatvanvidéki Gazdatiszti Kör" 1901. 

évi november hó 24-én Hatvanban, Dobó-tér 

115. szám alatt lévő helyiségeiben délután 

2 l h órakor rendMvüli közgyűlést tart, a következő 

tárgysorozattal: Elnöki megnyitó. Titkári 

jelentés. Három választmányi- ős egy számvizsgáló 

bizottsági tag választása. A közgyűlés 

után lesz három gazdasági felolvasás, amelyeket 

Füredi Lajos állami lentermesztési felügyelő, 

Siposs Sándor uradalmi tiszttartó és Chriastélyi 

Béla uradalmi intéző fogják megtartani. A fel- 

A gazdatiszti czimek használatának 

igazolása. 

Amikor az első gazdatiszti kongresszus 

azokat a. kívánalmakat körvonalazta, amelyek 

alapján a kormánytól a gazdatisztek helyzetének 

törvényes rendezését kérte, e kívánalmak 

között nem utolsó helyet foglalt a gazdatiszti 

minősítés törvényes rendezése. 

Ez a kívánalom azonban teljesítetlen 

maradt, mert az ez év tavaszán életbeléptetett 

gazdatiszti törvény a minősítés kérdését nem 

abban a szellemben rendezte, amint ezt a 

kongresszus szabatosan körvonalazta, hanem 

csupán olymódon, hogy a gazdatiszti czimet, 

mint ilyet a jövőben is jogosult mindenki 

használni, „aki másnak gazdaságában a gazdasági 

igazgatás, kezelés vagy ellenőrzés rendszerinti 

tennivalóinak, fizetésért való ellátására 

elszerződik, illetve alkalmaztatik, akár van az 

illetőnek szakképzettsége, akár nincsen. 

A törvény azonban bizonyos előnyt mégis 

biztosított a szakképzett gazdatiszteknek a nem 

szakképzettekkel szemben, amennyiben azokat 

a czimeket, melyeket a törvény fölsorol, a 

jövőben csakis szakképzett gazdatisztek fogják 

használhatni. E czimek vannak hivatva tehát 

megkülönböztetni a törvény által előirt minősítéssel'biró 

gazdatiszteket az ezen minősítéssel 

nem bíró gazdatisztektől. Miután azonban 

a törvény visszaható erővel nem bir, nagyon 

természetes, hogy azok a gazdatisztek, akik 

az előirt minősítéssel nem bírnak ugyan, de 

hosszabb vagy rövidebb idő óta már a gazdatiszti 

pályán működvén, e czimek valamelyikét 

viselik, azok viselésétől el nem tilthatók s viselt 

czimüket bizonyos —a törvény által előirt feltételek 

betartása esetén—a jövőben is használhatni 

fogják. 

Erre vonatkozólag a törvény végrehajtási 

rendelete a következőleg intézkedik: „Aki a 

jószágigazgató, jószágfelügyelő, gazdasági intéző, 

gazdasági ellenőr, gazdasági segéd, tiszttartó, 

vagy kasznár czimet 1900-ik évi január-hó 1-je 

előtt jogosan használta, azt a törvény életbelépte 

után abban az esetben is használhatja, 

hogy ha az előirt minősítéssel nem is bir. 

Tekintettel azonban arra, hogy annak bizonyítása, 

hogy valaki a fölsorolt czimek valamelyikét 

1900-ik évi január hó 1-je előtt jogosultan 

használta, évek multán nehézségekkel járna, a 

törvény elrendeli, hogy az elsőfokú hatóságok 

(főszolgabíró, polgármester) 1901. évi deczember 

hó l-ig a czim használatának jogosultságát a 

fél kérelmére határozatilag megállapítani kötelesek. 

A czim megállapítása iránti kérvényt az 

elsőfokú közigazgatási hatósághoz kell benyújtani, 

melynek területén a folyamodónak állandó 

lakása van. 

Ezek szerint tehát az előirt minősítéssel 

nem biró gazdatiszteknek már csak igen 

rövid idő áll rendelkezésükre, hogy eddigi 

czimüknek jövőben való viselhetését biztosítsák. 

Nehogy netaláni mulasztásból kellemetlenségeik 

származzanak, felhívjuk e körülményre 

azoknak figyelmét, akik czimük megtartása 

érdekében a szükséges lépéseket még 

. meg nem tették, hogy a fentemiitett folyamodványt 

f. évi deczember hó l-ig az illetékes elsőfokú 

hatóságnál benyújtsák. 

A folyamodványhoz csatolni kell a folyamodó 

szerződését (kinevezési okmányt) vagy 

nyugdíjazási okmányát, vagy annak a birtokosnak, 

kinől a folyamodó alkalmazva van, írásbeli 

nyilatkozatát arról, hogy folyamodót a 

jószágigazgató, jószágfelügyelő, gazdasági intéző,, 

gazdasági ellenőr, gazdasági segédtiszt, tiszttartó, 

illetőleg a kasznár czim használatára 

1900. év január 1-je előtti időben fölhatalmazta. 

Továbbá csatolnia kell a folyamodványhoz 

a folyamodó lakhelyére illetékes elöljáróság 

olvasások után lesz a kör felavatási estéje. A 

nyilatkozatát arról, hogy folyamodó az 

felolvasásokhoz és a felavatási estélyen vendégeket 

szívesen lát a kör elnöksége. 

illető czimet, melynek megállapítását a hatóságtól 

kéri, 1900. évi január hó- elseje előtt 

tényleg használta. 

Ha a főszolgabíró (polgármester) a hivatalos 

határozatot a czim viselésének jogosultságáról 

ki nem állítaná, ez ellen az alispánhoz, 

törvényhatósági joggal fölruházott városokban a 

polgármester határozata ellen a tanácshoz, az 

alispán, illetőleg a tanács határozata ellen 

pedig a földmivelésügyi miniszterhez lehet fellebbezni. 

A felebbezős a határozat kézbesítésétől 

számított 15 nap alatt adandó be mindenkor 

az elsőfokú hatóságnál. 

Aki tehát elnézésből eddig elmulasztotta 

volna folyamodványát eddig viselt czimének 

jövőben való használata érdekében illetékes 

helyen benyújtani, tegye azt meg még a határidő 

letelte előtt annyival inkább, mert bármely, 

a törvényben megállapított gazdatiszti czim 

jogosulatlan használata hivatalból üldözendő 

kihágási eljárást képez, még abban az esetben 

is, ha valaki a törvényben megállapított czimet 

már 1900. január 1-sé előtt viselte ugyan, de 

annak ezentúl leendő jogosult használata érdekében 

az elsőfokú hatóság határozatát ki nem 

kérte. J. P. 

Közérdekű felszólalások. 

Semmi sem járulhat hozzá hatékonyabban 

az érdeklődés felkeltésére bármely egyesület 

ügyei iránt, mint az, ha a tagok szóvá teszik 

azon óhajaikat, nézeteiket vagy kifogásaikat, 

melyeket a közügy érdekében nyilvánítani szükségesnek 

tartanak. Az ily felszólalások igen 

sok esetben alkalmasak arra, hogy az intézőkörök 

figyelmét oly dolgokra irányítsák, melyek 

a tagok összeségének, tehát magának az 

egyesületnek is az érdekeit előmozdítják és 

sokszor figyelemre méltók abból a szempontból 

is, hogy az egyesület élén állók figyelmét 

vélt vagy tényleges mulasztásokra és hiányokra 

hívják fel, impulzust adva ezek pótlására. 

Bármily irányúak legyenek is a tagtársak 

részéről történő felszólalások, azok mindenesetre 

legalább is bizonyítékai az egyesület 

mikénti működése iránti érdeklődésnek s 

nyilvánosságra hozatván, érdeklődést keltenek 

a többi tagtársakban is. Fontosnak tartjuk 

ezért, hogy az ily felszólalásokról a tagok 

összessége tudomást nyerjen s hozzászólhassor 

a felvetett kérdésekhez. S épen e szempontból 

nagyon helytelen eljárás volna az, ha az egyesület 

vezetősége elzárkóznék a tagok olyatén 

nyilatkozatainak s véleménynyilvánításának meghallgatása, 

vagy a tagok összessége előtt való 

megbeszélése elől, amelyek nem tetsző kritikát 

gyakorolnak az egyesület tevékenysége felett. 

Sőt ellenkezőleg, épen az ily irányú felszólalásokat 

tartjuk szükségesnek a nyilvánosság 

előtt megbeszélni, mert alkalmunk nyílik beigazolni 

azt, hogy kritizálni könnyebb mint cselekedni, 

különösen oly viszonyok között, mint 

aminőkkel egyesületünk vezetői immár kőt évtized 

óta küzdenek. 

Legutóbb is egy tagtársunk küldött hozzánk 

oly irányú felszólalást, melyet közreadni 

annyival inkább kötelességünknek tartjuk, 

nehogy oly spinben tünjünk fel, hogy kitérni 

akarunk a hozzánk intézett kérdések elől. A 

levél tartalma'a következő: 

„Gyakran hallottuk azon panaszt a Magyar 

Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete 

részéről, hogy a Magyarországon lakó 14000 

gazdatiszt nem részesiti kellő pártfogás- és 

támogatásban. Ez ugyan nagyon igaz, de kérdem, 

inditott-e ennek érdekében az egyesület 

valamelyes agitácziót? Igaz ugyan, hogy az 

egyesület fáradozásainak köszönhetjük legnagyobb 

részben azt, hogy a gazdatiszti törvény 

létre jött, de mit használ, ha az egyesület 

maga nem használja fel az adott helyzetet és 

nem törekszik arra, hogy taglétszámát szaporítsa 

s meglevő tagjainak valami morális előnyt biztosítson. 

Az egyesület megyénként bizalmi férfiakat 

nevezett ki, kiknek feladata volna az 

egyesületet pártolni, tagokat szerezni és a 

gazdatiszteket az egyesület iránti közönyösségből 

— mondjuk indolencziából — felrázni. De 

hát mit tanusit erre vonatkozólag az 1900-ik 

évről kiadott évkönyv? Azt, hogy az egyesület 

által kinevezett 49 bizalmi férfiból 30 nem 

tagja az egyesületnek. Fogja-e ez a harmincz 

nem tag az egyesület ügyeit buzgón istápolni, 

holott maga sem tagja? Ezen változtatni,okvetlenül 

szükséges. 

Második panaszom a következő: 

A földmivelésügyi miniszter ur kinevezett 

Magyarország területére 1094 gazdasági tudósítót. 

Hánynak van meg közülök az a képzettsége, 

melyet a törvény előír? Azt hiszem 

minden járásban találkozik oly „végzett és 

okleveles" gazda, ki örömmel fogadná et ezt a 

kitüntető megbízatást s ezen tisztet lelkiismeretesen 

és szakavatottan volna hajlandó végezni. 

Nem lehetne vájjon a miniszter figyelmét, ki 

oly önzetlen istápolója Magyarország gazdaságának, 

arra felhívni, hogy csakis oly férfiakat 

nevezzen ki, akik a kellő minősítéssel birnak?" 

Mindenekelőtt ez utóbbi kérdésre óhajtunk 

reflektálni. Nemcsak a dolog termeszeiében 

fekszik, de a törvény is előirja, hogy gazdasági 

tudósitókul oly férfiak neveztessenek ki, 

akiknek megfelelő gazdai képzettségük van, mert 

hiszen ennek hiányában az illetők egyszerűen 

képtelenek tisztüket betölteni 1 Erre az alapkellékre 

tudtunkkal a földmivelésügyi miniszter 

kellő figyelemmel is van s amennyire a gazdasági 

tudósítói kinevezéseket figyelemmel kisérni 

módunkban áll, azt látjuk, hogy a legtöbb esetben 

földbirtokosok, gazdatisztek, vagy legalább 

gazdálkodással foglalkozó egyének neveztetnek 

ki e tisztségekre. Nem vitatjuk, hogy a kinevezettek 

egytől-egyig birnak a szükséges képesítettséggel, 

de azt hiszszük, hogy azok száma 

viszonylag igen csekély lehet. Miután azonban 

minden vitán felül, áll az, hogy eredményes 

munkálkodást csak oly gazdasági tudósítóktól 

várhatunk, kik a kellő szaktudással birnak, 

ennélfogva az ebben szűkölködők helye kell, 

hogy az arra való szakegyének által töltessék be. 

Mi azt hiszszük, sőt feltétlenül meg vapunk 

győződve róla, hogy a földmivelésügyi miniszter 

készségesen megtenné a szükséges intézkedéseket 

annak érdekében, hogy az előirt képzettség 

híjával véletlenül kinevezett tudósítók helyét 

a megfelelő egyénekkel töltse be. Ámde, hogy 

ily irányú előterjesztést intézzen például a gazdatisztek 

egyesülete a földmivelesügyi miniszterhez, 

annak mindenekelőtt az az előfeltétele, 

hogy konkrét és feltétlenül hiteles esetekre támaszkodhassék, 

mert általánosságokban ily állításokat 

felhozni s azok orvoslását kérni nem 

lehet. 

Ha az egyesületnek teljesen megbízható 

adatokat bocsájtanának tagtársaink rendelkezésére, 

az esetben nemcsak a gazdasági tudósítói 

intézmény, de az ezen tisztség betöltésére teljesen 

hivatott szakképzett gazdatiszti kar érdekében 

is, az egyesület kötelességének ismerné 

a földmivelésügyi miniszter figyelmét a szóbanforgó 

ügyre felhívni. Kérünk tehát erre vonatkozó 

autentikus adatokat. 

Az egyesület beléletére vonatkozó hozánk 

intézett kérdésekre azok sorrendjében válaszolunk. 

Hogy az egyesület vezetősége gyakran

10. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. GAZDATISZTEK LAPJA. 1901. NOVEMBER 20. 43 

panaszolta fel a gazdatisztség túlnyomó többségének 

közönyét, arról mindazok, kik e lapokat 

olvassák, a kelleténél gyakrabban szerezhettek 

tudomást. S hogy fejtett-e ki a tagok 

szaporítása érdekében agitácziót, arról ugyancsak 

a Gazdatisztek Lapja hasábjai tehetnek 

tanúságot, nem is szólva a multakról. Hiszen 

e lapot épen e czélból alapította az egyesület, 

s valamelyes eredményeket el is értünk vele, 

mert a három év előtti tényleges taglétszám 

ez évben már majdnem egyharmadával, t. i. 

600-ról közel 900-ra emelkedett. Készséggel 

elismeerjük, hogy ez épenséggel nem oly eredmény, 

amely csak a legtávolabbról is kielégítőnek 

volna mondható, de mégis bizonyíték 

e mellett, hogy az egyesület a taggyüjtés érdekében 

nem egészen tétlen, a mint ezt felszóllaló 

tagtársunk állítja. 

Utalunk egyébként arra, hogy az ország 

több részében személyes érintkezés és értekezletek 

tartása révén is igyekezett az egyesület 

ezt nagyon kevésnek találja s többet szeretne. 

a gazdatisztség érdeklődését felkölteni, s ugyané jek az egyesület dolgai iránt. 

Sokan a gazdatisztek kedvezőtlen helyzetének 

czélból szervezni igyekszik a vidéki gazdatiszti 

köröket, de az eredmény mindössze annyi, már, hogy mennyire növelnék a vidékenként a kik gazdatisztet tartanak, mig mások a gazda- 

E lapok hasábjain többször kifejtettük okát a birtokosokban, azaz azokban keresik, 

hogy egy hirtelen felbuzdulásnak lehetünk csupán létesíteni szándékolt gazdatiszti körök az ennek tisztekben látják a bajok nagyobb részének 

tanúi, hogy azután ismét az érdektelenség körzetéhez tartozó gazdatisztekben az együvétartozandóság 

forrását. 

pigramasszájával találjuk magunkat szemben. 

érzetét, mennyire alkalmasak Ha azután valaki elfogulatlanul olvassa 

Azok a gazdatisztek, akik első sorban volnának a kartársi szellem felébresztésére s mindazt, amit e kérdésben irnak, akkor látja, 

volnának hivatva belépésükkel jó példát nyújtani, 

végeredményében pedig e körök volnának hiva- 

hogy itt is, ott is van olyas, aminek ugyan másként 

tartózkodnak a belépéstől azért, mert tottak alapján képezni a gazdatiszti érdekkép- 

kellene lenni, de amelyen egyhamar épen ugy 

szerintük az egyesület tagjai nem kizárólag viselet kívánatos kifejlesztésének. 

nem lehet segíteni, amiképen nem lehet bármely 

más nagyobb bajt egyszerre megjavítani. 

szakképzett egyének s igy ők hozzájuk nem Örömmel tapasztaljuk, hogy az általunk 

méltó társaságba keverednének. Az ő szempontjukból 

igazuk lehet, mert tényleg a tagok vidékén már megalakult az első gazdatiszti hogy tovább is foglalkozzanak a dologgal; sőt 

megpendített eszme kezd tért hódítani. Hatvan Ez azonban ne riassza vissza az érdeklődőket, 

egy része az uj törvény értelmében nem szakképzett 

gazdatiszt, de viszont nem kevésbbé folynak ennek érdekében az előkészületek, majd valamikor el lehet érni azt, hogy a gazda- 

kör ; Sopron, Tolna és Pozsony megyékben is keresni és kutatni kell a módokat, amelyekkel 

igaz az is, hogy a legkékvérübb arisztokrata legutóbb pedig az „Erdélyi Gazdasági Egyesület" 

hivatalos közlönyében az „Erdélyi Gazdá"- helyzetét. 

tisztikar rendezettnek, teljesen kielégítőnek találja 

sem arisztokratább a magyar gazdatisztnél. 

Akinek akadémiai végzettsége van, az lenézi a ban jelent meg egy fölhívás, amelyben az Leszünk, vagy vagyunk talán többen is, 

tanintézeti végzettséggel birót, a grófi uradalomban 

erdélyi gazdatisztség arra buzdittatik, hogy egy, akik a bajok elsejének azt tartják, hogy sok a 

alkalmazásban levő, mélyen alatta a királyhágóntuli megyékre kiterjedő oly gazda- 

gazdatiszt, azaz sok az olyan, aki hivatottság 

állónak tekinti a zsidó birtokos szolgálatában tiszti egyesületet létesítsen, amely amig egyrészt nélkül mint ilyen működni óhajt. Nézzük csak 

állót, az állami gazdaságok tisztjei szóra sem az ottani gazdatisztség specziális érdekeit azt a temérdek ajánlkozást, majdnem minden 

érdemesitik a magánbirtokosok tisztjeit s igy szolgálná, másrészt szoros kapcsolatba hozatnék, 

tovább. Amely társadalmi a „Gazdatisztek Országos Egyesületé "-vei. 

osztály tagjai ily 

sértő megkülönböztetéseket engednek meg maguknak 

ugyanazon ügy szolgálatában álló pályatársaikkal 

A magunk részéről örömmel üdvözöljük ezt az 

eszmét s nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy 

szemben, ott a társadalmi egyesülés Erdélyben, az ottani specziális viszonyokat 

felvirágoztatásának hálátlan talaja van. Bizonyára 

tehát nem az egyesület vezetőségének 

szolgáló gazdatiszti egylet létesíttessék, mert 

tagadhatatlan, hogy az ottani viszonyok elütök a 

róható fel kizárólagos bünéül, ha ily körülmények 

között 20 éves fáradozását nem koronázta 

kellő siker, 

A bizalmi férfiak kinevezésének is meg 

van a maga története. Az egyesület vidéki választmányában 

az ország minden vidéke képviselve 

lévén, e bizalmi állásokra az egyesületen 

kivül álló oly tekintélyesebb férfiak szemeitettek 

ki, akiről méltán feltehéttük, hogy e 

tisztségre megválasztatván, nemcsak tagokul 

fognak az egyesületbe belépni, de hathatósan 

fognak közreműködni az egyesület érdekeinek 

előmozdításában is. Nincs okunk titkolni, laogy 

a belépésre a megválasztott bizalmi-férfiakat 

egyenesen fel is kértük, sőt ebbeli kérelmünket 

meg is ismételtük. Hogy kérelmünk ennek 

daczára teljesítetlen maradt, az kétségkívül 

sajnálatos, de kényszereszközöket alkalmazni 

nem áll módunkban. Mondanunk sem kell talán, 

hogy az egyesület a legnagyobb örömmel 

venné, ha a tagok részéről nagyobb számban 

érkeznének be ajánlatok e tisztség betöltésére 

alkalmas egyénekről, mely esetben e külső 

szervezetet czélravezetően lehetne kifejleszteni. 

A magunk részéről ismerünk egy expedienst 

a tagok szaporítására. Biztos eredményt igér s 

csak egy kis jóakaratot feltételez. Tegye feladatává 

az egyesület minden egyes tagja, hogy 

minden év végén csupán egy tagot szerez az 

egyesületnek s bizony rövid idő alatt oly érdekképviselettel 

rendelkezhetne a gazdatiszti kar, 

amely az érintett morális előnyöket teljes mértékben 

biztosítani volna képes a gazdatiszti 

osztálynak. Az uj esztendő nincs már messze; 

közéig az időpont, hogy az ajánlott módot 

tagjaink megkísértsék. Rajta tehát tagtársak, 

fogjunk össze mindannyian, hogy a vállvetett 

munkának meg legyen a várt eredménye. 

A gazdatiszti érdekképviselet 

• deczentralizácziója. 

A mult évben tette meg egyesületünk az 

első lépéseket a vidéken létesitendő kisebb 

körzetre kiterjedő gazdatiszti körök szervezése 

érdekében, kiindulva abból, hogy ilyeneknek 

létesítése nélkülözhetetlen, ha szorosabb kapcsolatot 

akarunk teremteni a „Gazdatisztek 

Egyesülete" és a vidéken elszórtan élő kartársak 

között. A gazdatisztek helyzete oly különleges 

és annyira helyhezkötött, hogy már emiatt 

sem áll módjukban tevékeny részt vehetni az 

egyesület beléletében, mely körülmény már 

magában véve a legtöbb gazdatisztet visszatart 

a belépéstől s attól, hogy egyáltalában érdeklőd- 

szűkebb értelemben vett magyarországi viszonyoktól 

s emellett éppen az erdélyrészi kartársak 

az óriási távolság miatt, amely őket a központtól 

elválasztja, az anyaegyesület beléletében 

egyáltalán részt nem vehetnek. 

Amidőn tehát a fölvetett eszmét a legmelegebben 

üdvözöljük, egyúttal szükségesnek 

tartjuk az „Erdélyi Gazdasági Egyesület" figyelmét 

fölhívni arra, hogy ennek kebeléből kellene 

megindítani a mozgalmat a szóbanforgó gazdatiszti 

egylet létesítésére s neki kellene kezébe 

vennie az ügyet, mert csak ez esetben remélhetjük, 

hogy a gazdatiszti értékképviseletnek 

ezen nagyjelentőségű ujabb szerve tényleg testet 

is fog ölteni. J. P. 

A birtokosok és gazdatisztek 

jogviszonya. 

Fenti czimén Kassay Adolf érdekes és 

hasznos könyvet irt a birtokosok és gazdatisztek 

közti jogviszony szabályozásáról. A 

könyvben az 1900. évi 27-ik törvényczikk eredeti 

szövegével, magyarázatával és az 1901. évi 

április 14-iki 1501. számú földmivelési rendelet 

a peres ügyekben való eljárás szabályaival, 

kúriai döntésekkel és irománypéldákkal együtt 

megtalálható. Kassay könyve a gazdatiszti törvény 

gyakorlati alkalmazásának nagy könnyítésére 

szolgál. Irányadóul szolgálhat a közigazgatási 

eljárásra tartozó ügyekben, úgymint a 

gazdatiszti képesítésnél, az alaki képzettség, 

oklevél hiánya miatti fölmentésnél, annak törvényes 

megállapításánál, hogy a gazda tiszti 

czimet jogosultan használja-e valaki. Könnyen 

érthető modorban tárgyalja a felmerülhető peres 

ügyekben való eljárást, bemutat kérvénymintákat 

gazdatiszti állások elnyerésére. A könyv 

ára egy korona, postán küldve 1 korona 20 fillér, 

postai utánvétellel 1 korona 60 fillér. Megrendelhető 

a szerzőnél: Budapest, IV., Irányiutcza 

18. 

A gazdatisztek helyzete. 

A különféle hírlapokban, de leginkább a 

gazdasági szaklapokban gyakran és sokat irnak 

a gazdatisztek helyzetéről. írnak ily czikkeket 

a gazdatiszteken kivül mások is, a kik e kérdés 

iránt érdeklődnek s abban mindnyájan 

egyetértenek, hogy sok dolognak másként 

kellene lenni. 

Ván javaslat is bőven, hogy miként lehetne 

a gazdatisztek sorsán segíteni. Egyik-másik 

örül a kormány intézkedésének, mig a harmadik 

lapban találni ilyent, pedig hány van olyan is, 

ki nem fordul a szolgálatkeresés ezen módjához, 

hanem más uton jár utána. 

Nem uj ugyan, de mégis feltűnő jelenség 

ez! mi lehet ennek oka? Igaz ugyan, hogy sok 

nagybirtok, ahol eddig egy egész tisztikar volt 

alkalmazva — parczelláztatván, nagy számú 

gazdatiszt maradt szolgálat nélkül, de ezzel, 

szemben sok gazdatiszt —éppen állása bizonytalanságánál 

fogva — más munkakört keresett 

és talált; itt tehát meglehetősen kiegyenliti 

egymást a két szám. Igy azután ismét csak az 

áll, hogy sokan vagyunk; nagy a kinálat, 

csekély a kereslet; amiből sok van, az soha 

sem olyan becses, mint a mi ritkábban található, 

de lesz-e valamikor kevesebb azok száma, 

akik a gazdatiszti pályán keresik a boldogulás 

útját? erre ugyan bajos megfelelni. 

A birtokosnak, vagy bérlőnek egyéni 

szabadságát, a sajátjával való rendelkezési 

jogát semminemű törvény nem korlátozhatja; 

mindenki alkalmazhat olyant és azt 

gazdatisztjenek amilyent és akit akar és adhat 

is neki olyan fizetést, amilyen tetszik. A mi 

e téren lehető volt, azt megtette nagyrészben a 

törvényhozás ; nem marad más, minthogy kevesebb 

legyen a gazdatiszti pályára menő ember. 

Hány fiatal ember megy a különböző gazdasági 

felsőbb intézetekbe, hogy onnan majd 

mind gazdatiszti aspiránsok kerüljenek ki; pedig 

mehetnének más pályára is, mert megvan 

a szükséges kalifikácziójuk és egy kissé több 

tanulással biztosabb pályára is kiképezhetnék 

magukat. Igen ám, de a továbbtanulás nagyon 

unalmas, azután nagyon szép ám az a gazdatiszti 

pálya! Lám a papa is az, meg a bácsi is az s 

milyen szép kocsin, néha még négyes fogaton 

is járhatnak, sőt hátiló is van, meg vadászni is 

lehet, a fiatal szemnek mind oly tetszetős dolgok. 

Az apa azután csak enged a fiu „hajlamának" 

és sokszor a mama unszolásának -— 

pedig ő maga nagyon jól ismeri pályájának 

számtalan árnyoldalát és a megbánás csak

10. SZÁM IV. ÉVFOLYAM. 

akkor tör ki, amidőn a fiu mint yégzett gazda 

hazakerül, de nem talál alkalmazást; minden, 

napos az ilyen eset. 

Tovább gondolkozván ezen dolgon, alig 

tévedek, ha az mondom, hogy a földmives-iskolák 

szaporítása nem kedvező a gazdatisztek 

helyzetére. Á földmives-iskolából kikerülő ügyesebb 

fiatal ember ..gazdatiszt" akar lenni, gazda, 

magtáros vagy más felvigyázói szerep kevés 

neki és mert sok birtokosnak épen olyan egyén 

kell, ki neki vakon engedelmes — s hozzá 

olcsó — végrehajtó közege legyen, tehát az 

ily fiatal egyének csakhamar találnak is alkalmaztatást, 

a hivatalos értelmes gazdatiszt mellőzésével. 

Ez baj és fájdalmasan esik sok jó 

gazdatisztnek. 

De nem csak a gazdatisztek most elősorolt 

szempontjából, hanem közgazdasági oldaláról 

is tekintve a földmives-iskolai intézményt, 

30 éves fennállása után, aligha éretett el azon 

eredmény, melyre szánva volt. Ismert dolog, 

hogy ha a fiatal ember a földmives-iskolából 

hazakerül, az ugyan bele ne szóljon az apja 

Régebben is iskoláztatta fiát a jobb módú 

paraszt ember. Elvégezett ilyen fiatal ember 

néha több gymnasiumi osztályt is, azután otthon 

maradt gazdálkodni; és mert a tudvágy fel 

volt benne éledve, tehát olvasott, tanult, nézett, 

látott és lett belőle kitűnő gazda, ki teljes 

okszerűen kezelte gyakran több száz holdas 

birtokát. Ez a faj képezte a magját az értelmes 

józan kisbirtokosnak ; találni e fajból még 

ma is sokat, kivált az Alföldön, a kikről boldogult 

Vadnay Andor, oly sokat irt. 

Nagyon elégségesek volnának, a most 

meglévő földmives-iskolák, legalább egyelőre 

néhány évig és talán inkább a beosztáson lenne 

czélszerü változtatni oly formán, hogy ott állana 

egy-egy földmives-iskola, ahol nincs közel 

valami okszerűen vezetett nagyobb gazdaság; 

mert tény az, hogy a nagyobb gazdaságok azok, 

amelyektől eltanul valamit a paraszt ember, 

mikor vagy mint munkás, vagy feles, vagy részes 

megfordul az ily nagy gazdaságban és ellesi a 

jobbat a praktikusat, amit azután a magáéban 

utánoz, mert látta már, hogy amott bevált. 

Ahol tehát ilyen gazdaság nincs, ott azután 

a földmives-iskola pótolná azt, persze ugy, 

hogy az egyszerű ember bármikor félelem 

nélkül léphessen be az intézetbe és ott találjon 

is mindig valakit aki néki készséggel ad felvilágosítást. 

Igy azután talán elébb és olcsóbban 

is lenne elérve azon czél, mely a földmivelési 

iskolák elé tűzve van. 

Igaz, hogy a földmives-iskolákban ma már a 

tanárok nagy gondot fordítanak arra, miszerint 

megértse az az egyszerű tanuló, hogy mily 

foglalkozás, milyen szerep vár reá az életben, 

de hát mégis a hiúság, a rangkórság stb. mind 

elfelejtetik .a kapott intést és a tanuló, ha kijön, 

mind az előkelőbb szolgálatot keresi, sokszor a 

hivatott gazdatiszt mellőztetése árán, mint azt 

már emlitém. 

Mindezeket a tapasztalás mondatja velem 

s miután kétségkívül másnak is vannak e téren 

tapasztalataik és igen czélszerü lenne másnak 

is hozzászólni e kérdéshez, mert talán található 

lenne valamely mód, mely a gazdatiszti osztály 

érdekein ismét javíthatna egy keveset. D. 


Az 1901. évre tagdijaikat október 14-töl november 

18-ig beküldötték: 10 koronát: Altmann Lajos, Árvay 

István, Ajtay Bálint, Bachó László, Baján Imre, 

Balázsovich Oszkár, Bakó Péter, Blascsok Gyula, Bleier 

Bernát, Buday Gyula, Büttner Róbert, Békeffy Gyula, 

Beschaidner János, Braüner Győző, Brankovits József, 

Burda Károly, Beszedits Dezső, Buchhalter Ignác?, 

Czakó Gáspár, Csemiczky Gyula, Csiba Lajos, Darvas 

Aladár, Darányi Béla, Deininger Imre, Dedinszky Béla, 

Mihály, Farkas László, Fekete József, Fényes Kálmán, 

Frieb János, Felföldy Gyula, Friedrich István, Fülöp 

Gábor, Gajdos Gyula, Gallubich Gyula, Gottbard Sándor, 

Groman Géza, Gottstagh Lajos, Greiner Frigyes, Groffits 

Ármin, Göttmann Károly, Háberfeld Dezső, Haris Ernő, 

Hannibál Kálmán, Halliarszky Samu, Haubert Nándor, 

Helfer János, Hertelendy József, Hideghéthy Lajos, Hittig 

Árpád, Hoffmann Vincze, Hornyánszky Ambrus, Ilovszky 

Ede, Iványos Miklós, Justus Wladimir, Jurenák Gjjila, 

Joskay Miklós, Jilek József, Jeszenszky Károly, Kaszás 

József, Kuztna Gusztáv, Kotsis Gyula, Kristen Adolf, 

r--_.il. r

GAZDATISZTEK LAPJA - OrszÃ¡gos MezÅgazdasÃ¡gi KÃ¶nyvtÃ¡r

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

GAZDATISZTEK LAPJA - OrszÃ¡gos MezÅgazdasÃ¡gi KÃ¶nyvtÃ¡r

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Delete template?

Save as template ?

GAZDATISZTEK LAPJA - OrszÃ¡gos MezÅgazdasÃ¡gi KÃ¶nyvtÃ¡r