11–12. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

omgk.hu

11–12. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

AgraEconomy of the European Union

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével

és támogatásával készült, az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban

Boldog karácsonyt

és sikeres új esztendôt!

Tájkép csata után

Dán példa

Az ember és az életút

megismételhetetlen

2009. 14. évf. 11–12. szám


DSIDA JENÔ:

Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,

aki nem tôlem és nem tôled kap életet.

Néhány pásztornak, akik sohasem öltek

nyulat, nem hordoznak emberölô

szerszámot, megjelenik az angyal és

megjelenik a csillag és tele lesz dallal

a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre

és tudni fogjuk, hogy Ô az.

Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,

a petróleumbányák frakkos császárai

s könnyel a szemükben letérdelnek elé.

Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,

legerôsebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog

az örök építôk acélos vidámsága.

Ô megmutatja minden vándornak az útat,

minden töprengônek az igazságot, minden

haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza

nekünk a gépek dalának igazi értelmét,

megmagyarázza és megáldja a fáradt költôt

legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék

fehér galamb fog ülni a vállán kétfelôl.

Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,

nem ad fegyvert, hanem kenyeret.

Ma még sírunk,

mert a mosolygás nem én vagyok.

Ma még sötét

van, mert nem jöttem világosságnak,

hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.

Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.

Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.


Tartalom

MAZSOLÁZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

HÍREK, ESEMÉNYEK

IV. Európai Fórum az élelmiszer-minôségrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

XXII. Biokultúra Nap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Utcát neveztek el dr. Angeli Lambert paprikanemesítôrôl . . . . . . . . . . . . . . . 6

Helyreállítják hazánk egyik legnagyobb és legszebb angolparkját . . . . . . . . 7

A németek elégedettek a magyar gyakornokokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Magyar tus a borcsörtében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

EU AGRÁRIUM ÉS PIACSZABÁLYOZÁS

Nem minden arany, . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Tájkép csata után (vagy elôtt?) – Az Európai Számvevôszék tejpiaci

jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

BRÜSSZELBE JÁRUNK

Barroso közzétette javaslatát az új Bizottság tagjaira. Albánia tag szeretne

lenni. Milyen lesz az új közös agrárpolitika? Különutas megoldások . . . 14

ARCKÉPCSARNOK

Ilse Aigner – német szövetségi élelmezési, mezôgazdasági és fogyasztóvédelmi

miniszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

TANYAKOLLÉGIUM 2009

Lesz még reneszánsza a tanyának? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

ASZÁLYSTRATÉGIA

Az aszály ellen közepesen lépnek fel a kutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

TERMÔFÖLD ÉS BIRTOKPOLITIKA

Középpontban a termôföld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

A dán példa – Lehetôségek és beilleszkedés gazdálkodóként a

magyarországi viszonyokba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

SZAKMAI RENDEZVÉNYEINK 2009-BEN

A mi Balatonunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

A nagykörûi példa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

A ponty, az afrikai harcsa és a Balaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

RIPORT

Gépmatuzsálemek – a csipke városában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Az ember és az életút megismételhetetlen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

BIOÜZEMANYAG

Zöldenergia vagy élelmiszer? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

Bioüzemanyaggal Európán át (BioMotion Tour) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

FÓRUM

Hazai bormarketing helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

PIACI HÍREK

Idén is bôséges a kaliforniai diótermés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

Nôtt a mazsolaexport . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Keményebb exportszabályozás a namíbiai csemegeszôlôre . . . . . . . . . . . . . 42

Újabb EFTA-egyezmény a csemegeszôlôre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

KÖZLÖNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

BORÍTÓ 2

BELSÔ SZÍNES 1–2

BELSÔ SZÍNES 3–4

BORÍTÓ 3

BORÍTÓ 4

Az év legszebb ünnepe

Gépmatuzsálemek – a csipke városában

Helyreállítják hazánk egyik legnagyobb és legszebb

angolparkját

Lehetôségek és beilleszkedés gazdálkodóként

a magyarországi viszonyokba

Könyvajánló – Díszfaiskola;

Biozöldség és virágoszlop minden házban

Az Európai Unió

Agrárgazdasága

2009. 14. évfolyam

11–12. szám

A Földmûvelésügyi

és Vidékfejlesztési

Minisztérium

közremûködésével

és támogatásával havonta

megjelenô kiadvány.

Kiadja az Országos

Mezôgazdasági Könyvtár

és Dokumentációs Központ

Felelôs kiadó:

Lükôné Örsi Gabriella –

fôigazgató

Szerkesztôség címe:

1012 Budapest,

Attila út 93.

Postacím:

1253 Budapest 13, Pf.: 15.

Tel.: 489-4910

Fax: 489-4976

E-mail:

szerkesztoseg@omgk.hu

Fôszerkesztô:

Tamás Enikô

Fôszerkesztô-helyettes:

Siadak Balogh Beáta

Szerkesztôbizottság:

dr. Vajda László,

Pallóné Dr. Kisérdi Imola,

Schütz Nándor,

Lükôné Örsi Gabriella,

Román Zoltán

Készült:

AGROINFORM

Kiadó és Nyomda Kft.

1149 Budapest, Angol u. 34.

www.agroinform.com

2009/217

HU-ISSN 1416-6194

A címképterv

Horváthné Fejes Ágnes

munkája

Címképünk:

Téli alkony

Tamás Enikô

felvétele

2009. 14. évfolyam 11–12. szám

1


Contents

BROWSER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

NEWS, EVENTS

4. European Forum on Food Quality . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

22. Bio-culture Day . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

A street was named after Lambert Angeli, a sweet pepper breeder . . . . . . . 6

One of the largest and most beautiful landscape garden of Hungary is under

reconstruction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

German farmers are satisfied with Hungarian trainees . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Hungarial triumph in the wine-battle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

EU AGRICULTURE AND MARKET REGULATION

Not all is gold… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Landscape after – or before? – battle: the Milk Market Report of the

European Court of Auditors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

ATTENDING BRUSSELS

Barroso launched his suggestion for the members of the new Commission.

Albany wants to be a member. About the new common agricultural

policy. Differentiated solutions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

PORTRAITS

Ilse Aigner – the German Federal Minister of Food, Agriculture and

Consumer Protection . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

FARM COLLEGE 2009

Revival of farms – dream or reality? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

DROUGHT STRATEGY

Opinion of scientists in the issue of drought . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

SOIL AND LAND POLICY

Central issues: soil and land . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Perspectives and integration: a Danish farmer in Hungary . . . . . . . . . . . . . . 23

SPECIAL MEETINGS IN 2009

Our Lake: the Balaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

The Nagykörû model . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

Carp, african catfish and the Lake Balaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

REPORT

Old machines in the town of lace . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

The Man and his Life is single . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

BIO-FUEL

Green energy or food? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

Through Europe with bio-fuel (BioMotion Tour) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

FORUM

Situation of the National wine marketing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

MARKET NEWS

Splendid walnut harvest in California . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

Raisin export is increasing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Strict export regulation on Namibian table grapes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Table grapes – new EFTA agreement . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

BULLETIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

COVER 2

INNER COLOURED 1–2

INNER COLOURED 3–4

COVER 3

COVER 4

The most beautiful celebration of the year

Old machines in the town of lace

One of the largest and most beautiful landscape

garden of Hungary is under reconstruction

Perspectives and integration: a Danish farmer

in Hungary

Recommended books – Nursery garden;

Bio-vegetable and floral coloumns

AgraEconomy

of the European Union

Volume 2009/14.,

Issue 11–12.

Monthly publication,

published out with the

assistance and support of

the Ministry of Agriculture

and Rural Development.

Published by the National

Agricultural Library and

Documentation Centre

Responsible Publisher:

Lükôné Örsi Gabriella

Address

of the Editorial Office:

1012 Budapest,

Attila út 93.

Postal address:

1253 Budapest 13, Pf.: 15.

Tel.: 489-4910,

Fax: 489-4976

E-mail:

szerkesztoseg@omgk.hu

Editor-in-chief:

Tamás Enikô

Vice Editor-in-chief:

Siadak Balogh Beáta

Editorial board:

dr. Vajda László,

Pallóné Dr. Kisérdi Imola,

Schütz Nándor,

Lükôné Ôrsi Gabriella,

Román Zoltán

Printed in:

AGROINFORM Publishing

and Printing Co.

H-1149 Budapest, Angol u. 34.

www.agroinform.com

HU-ISSN 1416-6194

Cover designed by

Ágnes Horváth-Fejes

Front Cover:

Winter sunset

Tamás Enikô

2 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Mazsolázó











A híres paprikanemesítôrôl, dr. Angeli Lambertrôl utcát neveztek el Budatétényben. Az édes hazai

paprika nemesítôje méltán vált világhírûvé. Többek között az alacsony növekedésû csokros fajták

létrehozásával óriásit lendített a fólia alatti paprikatermesztésben. (Részletek a 6. oldalon.)

Milyen legyen egy ország támogatáspolitikája? Mik legyenek a prioritások? Mennyiben írja

felül a gazdasági válság a gazdaságpolitikát? Lehet-e rugalmasan váltani? (Bôvebben a 9. oldalon.)

Az Európai Számvevôszék tejpiaci jelentésébôl kitûnik, hogy a tejpiaci válság még korántsem

csengett le. Becslések szerint újabb tejüzemek zárnak be. Mihez vezet a kvótaszabályozás megszüntetése?

Lesz-e árszabályozás? Hogyan sikerül tompítani a területi termelési koncentráció

káros hatásait? Számos kérdésre ad választ – érdekes kommentárokkal megtûzdelve – a Tájkép

csata után (vagy elôtt?) címû írás a 11. oldalon.

Ilse Aigner német agrárminiszter 2009 októberében a német tejtermelôk helyzetének javítására

kiegészítô támogatást kért Brüsszeltôl. Szintén a tejkvóta 2013-as megszüntetése miatt a tejtermelôket

kárpótolni kell, mivel a tej ára várhatóan tovább csökken. (Részletek a 17. oldalon.)

Lennének uniós támogatások, amelyeknek lehívásával támogathatók, erôsíthetôk lennének a hazai

tanyák, de ezek lehívásához elszántság és program kell. Napjainkban a tanya akkor tölti be

rendeltetését, ha az ökológiai, gazdasági, társadalmi és települési rendszer szervesen él benne.

Míg 100 évvel ezelôtt fiatalok éltek és dolgoztak a tanyákon, akik aztán idôs korukra beköltöztek

a faluba, mára miden harmadik tanyában idôs emberek élnek. Mindenesetre tanyán

nem lehet éhen halni, ha van tudás, életösztön és szorgalom. Persze ehhez közbiztonság is kell.

A 2009. évi Tanyakollégium tapasztalatairól a 18. oldalon olvashatnak.

Magyarországon 100 évbôl 28 aszályos. Míg a XIX. században 7 aszályos év volt különösen súlyos,

a XX. században már 14, az elmúlt harminc évben ennél is több. A kutatók az aszály ellen

közösen léptek föl, s egyben fölkérték az Országgyûlést a szükséges döntések és intézkedések

meghozatalára. (Részletek a 20. oldalon.)

Melyek az élhetô országok? A kérdésre egyértelmû a válasz: azok, amelyek korunk legfontosabb

létalapjaival, a termôfölddel és az édesvízzel bôven rendelkeznek. Ennek alapján Európa,

sôt a világ legélhetôbb országa lennénk? A termôföldrôl, a földtulajdon és földhasználat viszszásságairól,

joghézagok kihasználásáról is olvashatnak ebben a számban. (A 22. oldalon.)

Mire tanít bennünket a dán példa? Mire jó a népfôiskola intézménye? Mit tapasztal egy

hazánkban 20 éve élô és gazdálkodó dán? (A 23. oldalon.)

A nyolcvanéves Dr. Romány Pállal interjú olvasható. Ôt idézem: „Magyarországon napjainkban

annyit sem tudunk a termôföldrôl, a birtokviszonyokról, mint amennyit elôdeink a harmincas

években tudtak…” Akkor a Gazdacímtárból bárki megtudhatta, hogy hercegi, grófi, vagy éppen

banki tulajdonban mennyi föld van… Romány Pál semmit nem bánt meg, semmit nem sír

vissza: „adott idôben kell a lehetséges legjobb megoldást megtalálni és megvalósítani…”

mondja többek között. Egy érdekes és egyben sikeres életútról a 33. oldalon olvashatnak.

A bioüzemanyag-gyártás nem tisztán élelmiszertermelési konkurensként jelenik meg, hanem egymásra

épülô folyamatként, hiszen a gyártás mellékterméke egyben takarmányfehérje-kiegészítôként

is használható. (Bôvebben a 37–40. oldalon.)

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 3


Hírek, események

IV. Európai Fórum az élelmiszer-minôségrôl

Brüsszel, 2009. október 7–8.

A fórumot szervezô Qualivita egy olasz non-profit

alapítvány. 2002-ben alapították, székhelye Siena.

Honlapjának elérhetôsége: www.qualivita.it.

Az elôzô konferenciák helyszíne Olaszországban,

illetve Spanyolországban volt. A rendezvényen

háromszázan vettek részt 40 országból (ázsiai,

közép- és dél-amerikai országokból is, mint pl.

Japán, Mexikó, Columbia). A konferencia az

olasz, francia és spanyol minisztériumok együttmûködése

révén, az Európai Bizottság támogatásával

valósult meg, amit Mariann Fisher Boel mezôgazdasági

fôbiztos asszony zárszava is fémjelzett.

Az Európai Parlament is magas szinten képviseltette

magát, Paolo de Castro, az EP Mezôgazdasági

Bizottságának elnöke személyében.

A konferencia célja az volt, hogy növelje az intézményi-vállalkozói

szektor ismereteit az EU minôségpolitikájának

agrár-élelmiszeripari rendszerek

fejlôdését támogató új irányairól. A fórum három

paneljének elôadói azokat az uniós tagállamokat

képviselték (Olaszország, Franciaország és

Spanyolország), amelyek a strukturális és gazdasági

különbségeik ellenére osztják azt a „mediterrán

víziót”, hogy az agrár-élelmiszeripar fejlôdése

a minôségközpontú megközelítés révén valósítható

meg.

A fórum elsô panelje a minôség és a fogyasztók

viszonyát tárgyalta globális megközelítésben; a második

panel a minôség, az élelmiszerlánc és a fogyasztók

viszonyát vizsgálta a fenntartható fejlôdés

szempontjából; míg a harmadik panel a közösségi

élelmiszer-minôségpolitika új távlatait kutatta a

Zöld Könyv által felvetett kérdések kapcsán.

A minôségpolitikai Zöld Könyvrôl szóló szakmai

vita a francia elnökség alatt kezdôdött, nyitánya

a Párizsban 2009 októberében tartott, a hagyományos

élelmiszerekkel foglalkozó szakmai konferenciával

kezdôdött, majd a cseh elnökség alatt,

2009 márciusában Prágában megrendezett magas

szintû konferenciával folytatódott. A szakmai konzultációs

folyamat a 2009 májusában kibocsátott

Tanácsi Következtetésekkel zárult le. Mint Boel fôbiztos

asszony beszédébôl kiderült, a Bizottság

már dolgozik az új jogszabálytervezeten, amellyel a

minôségpolitikán belül létezô különbözô (mezôgazdasági

termékekre, borokra illetve szeszes italokra

vonatkozó) rendszereket kívánja egymáshoz közelíteni,

harmonizálni. A Bizottság, a szakmai érvekre

hallgatva, hajlandóságot mutat arra, hogy

elálljon korábbi elképzelésétôl, miszerint a borokra,

szeszes italokra és mezôgazdasági termékre vonatkozó

3 különbözô eredetvédelmi rendszert egyetlen

jogszabályba rögzítse. Kompromisszumos megoldásként

egy közös regisztrációs lista felállításának

szándéka körvonalazódik. A tervezetet várhatóan

egy év múlva, legkorábban a belga elnökség ideje

alatt bocsátják vitára. Így nagy valószínûséggel az

utána következô magyar elnökség idején zárulhat

le a jogszabály-alkotási folyamat.

A konferencia a soros elnökségre való felkészülésünk

szempontjából is fontos tanulságokkal szolgált.

Érdekes volt, hogy a fórumot egy nonprofit

alapítvány szervezte, a szervezô 3 mediterrán ország

minisztériumainak és a Bizottságnak a támogatásával,

az Európai Parlament bevonásával.

A rendezvény fôszponzora pedig egy olasz bank

volt (Banca Monte), amelynek brüsszeli székháza

szolgált a konferencia helyszínéül.

A következô esetpéldák kerültek bemutatásra:

– A Tequila (Mexico) és a nemzetközi, illetve

EU-s földrajzi árujelzôk jelentôsége a globális

piacon

– A Parmeggiano Reggiano Konzorcium

tapasztalatai termékük eredetvédelmérôl és

promóciójáról

– A Bayonne sonka (FR) konzorcium tapasztalatai

a földrajzi árujelzô használatáról

Ezeket az esetpéldákat jól kiegészítette az

Auchan értékesítési igazgatójának elôadása a minôségi

és földrajzi árujelzôs termékek cégük globális

stratégiájában betöltött szerepérôl.

A konferencián mutatták be a Qualivita által

összeállított Qualigeo Atlaszt, amely csaknem 900

termékleírást tartalmaz, színes fényképekkel gazdagon

illusztrálva. A gyûjtemény magában foglalja

a szerkesztés lezártáig, azaz 2009 augusztusáig

bejegyzett közösségi oltalom alatt álló termékeket,

valamint a nemzetközi egyezmények, vagy bilaterális

megállapodások hatálya alá tartozó néhány

földrajzi árujelzôs terméket is (pl. kolumbiai kávé,

mexikói tequila stb.) Magyarország két termékkel,

a Szegedi téliszalámival és a Budapesti téliszalámival

szerepel a kiadványban. Itt jegyezzük meg, hogy

a könyv kiadása óta a Hajdúsági torma és a Makói

hagyma is közösségi oltalom alá került. A Qualigeo

Atlas interneten is elérhetô és folyamatosan bôvítik:

www.qualigeo.eu. Itt már a Hajdúsági torma és

a Makói hagyma leírása is megtalálható, mint frissen

bejegyzett oltalom alatt álló eredet-megjelölés

(PDO).

Pallóné Dr. Kisérdi Imola

FVM

4 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Hírek, események

XXII. Biokultúra Nap

A pesthidegkúti Klebelsberg Kuno Kultúrkúriában

került sor a XXII. Biokultúra Napra

2009. november 21-én. A rendezvény témája az

ökológiai gazdálkodás mint fenntartható mezôgazdasági

termelési forma helyzete, illetve hazai

kilátásai voltak. Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra

Szövetség elnöke köszöntôjében elmondta:

idén már több rendezvényt szerveztek a hazai lakosság

bioélelmiszer-fogyasztásának növelését

célzó környezettudatos kampány keretében. Az

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) által

támogatott kampány részeként került sor 2009

májusának elsô hétvégéjén a hortobágyi Kihajtási

Ünnepre, június 21-én a III. Országos Bionapra,

valamint a regionális bionapokra is. Az idei rendezvénysorozatot

a XXII. Biokultúra Nap zárta.

Az elôadások sorát dr. Rodics Katalin, a Környezetvédelmi

és Vízügyi Minisztérium Biodiverzitás

Osztályának vezetôje nyitotta meg, aki az

ökológiai és gazdasági szempontok közötti egyensúly

megteremtésének fontosságáról, a jelenlegi

gazdasági viszonyok fenntarthatatlanságáról beszélt.

Hangsúlyozta, az elmúlt idôszakban kialakított

fenntarthatósági stratégiák nem hozták meg

a kívánt eredményt, a biológiai sokféleség rohamos

csökkenését nem sikerült megállítani. A 2005-

ös Millenniumi ökoszisztéma-felmérés (Millennium

Ecosystem Assessment) szerint a természetes

ökoszisztémák ember általi feldarabolódása

Európában a legnagyobb mértékû. A természetes

élôhelyek aránya egyre csökken, a fejlett országok

a természeti erôforrások aránytalanul nagy részét

használják. Az európai vadon élô fajok nagy része

mára veszélyeztetetté vált, az emlôsök 42%-át, a

madarak 43%-át, a kétéltûek 30%-át, a hüllôk

45%-át, az édesvízi halak 52%-át, a lepkék 45%-

át, valamint mintegy 800 növényfajt a kipusztulás

veszélye fenyeget. Emellett az agrobiodiverzitás

terén is komoly csökkenés következett be, a korábban

használt kultúrfajtáink 75%-a elveszett.

Rodics Katalin hangsúlyozta, a megmaradt értékek

megmentésében a társadalomnak, illetve a

civil mozgalmaknak nagy szerep jut, ugyanakkor

az érintett tárcáknak is részt kell vállalniuk a feladatból.

A génmegôrzés, a tájfajták felkutatása

és termelésbe vonásuk lehetôségének megteremtése

elsôdleges feladatunk, mely csak öszszefogással

valósítható meg. Dr. Darvas Béla,

az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Ökotoxikológiai

és Környezetanalitikai Osztályának vezetôje

a növényvédô szerek környezeti hatásait elemezte.

Kiemelte, a növényvédelem feladatai közé

tartozik a fajok védelme mellett azok élôhelyeinek

megóvása is. Az elmúlt évtizedekben alkalmazott

gyomirtó és rovarirtó szerek súlyosan

szennyezték a környezetet, így ezek használata

nem ad fenntartható technológiát. A legújabb,

géntechnológiai úton történô növényvédelem

szintén nem tudott eddig még átütô eredményeket

felmutatni, sôt egyes esetekben növelte a herbicidek

felhasználási arányát. A növényvédelem

eddigi módszeri közül egyedül a biológiai védekezés

tekinthetô fenntarthatónak, melynek passzív

változata a természetes védelem elemeinek kímélésén

alapul, aktív formája pedig ezek felszaporításával

éri el hatását. Gencsi Zoltán, a Hortobágyi

Nonprofit Kft. ügyvezetô igazgatója a nemzeti

parkok példáján keresztül a természetvédelem és

a biogazdálkodás együttmûködésének lehetôségeit

mutatta be. Elmondta, a hazai nemzeti parkok

vagyonkezelésében lévô védett területek több

mint felét a gyepterületek teszik ki, melyeket a

természetvédelmi kezelési elvek alapján legeltetéses

állattartással tartanak fenn. A gyepek természetvédelmi

kezelésében fontos szerepet játszanak

az ôshonos magyar állatfajták, közülük is

elsôsorban a szürke marha, melynek saját tulajdonban

lévô állománya jelenleg eléri a 4800 példányt.

A biogazdálkodás szempontjából a hazai

nemzeti parkok kiemelkedô helyen állnak, az ellenôrzött

bioterületek 64%-a, illetve az ellenôrzött

ökológiai állattartás 85%-a itt található. Hazánkban

a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében

van a legnagyobb terület, ahol ellenôrzött

biotermelés zajlik, ez egyharmada az ország

összes bioterületének. Gencsi Zoltán hangsúlyozta,

a szürke marha génmegôrzési programja

keretében kiváló lehetôség nyílik az ökológiai állattartás

széles körû kiterjesztésére, valamint az

elôállított biohús helyi ökotermékként való értékesítésére.

Ennek következtében a nemzeti parkok

döntôen hozzájárulhatnak a hazai ökológiai gazdálkodás

megerôsítéséhez, valamint az ökoturizmus

fellendítéséhez is. Dr. Ángyán József, a Szent

István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási

Intézet igazgatója a multifunkcionális mezôgazdaság

kialakításának jelentôségét emelte ki.

Hangsúlyozta, az elmúlt idôszakra jellemzô fenntarthatatlan

iparszerû mezôgazdasági árutermeléssel

szemben olyan, a táj természeti adottságaihoz

alkalmazkodó mezôgazdasági, környezet- és

tájgazdálkodási rendszereket kell kidolgozni, melyek

az egészséges és biztonságos élelmiszerek

megtermelése mellett szem elôtt tartják az élô-

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 5


Hírek, események

világ, a természeti értékek megôrzését is. A fenntartható,

természet- és emberközpontú gazdálkodási

forma kialakításához mindenekelôtt jól képzett

szakemberekre, megfelelô szakképzési és oktatási

rendszerre van szükség. Az agrárképzési

szakok környezetgazdálkodási szemléletû átalakítása

elsôdleges feladat, ezen a téren a Szent

István Egyetem gödöllôi Környezet- és Tájgazdálkodási

Intézete (SZIE-KTI) tette meg az elô lépéseket.

1992-ben indították útjára azt a fenntarthatóság

elveire épülô képzési formát, mely mára a

felsôfokú képzés teljes vertikumát lefedi. Az Intézet

által szervezett szakképzésben eddig több

mint 1200 hallgató szerzett diplomát. Jakab

István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek

Szövetségének (MAGOSZ) elnöke az

egészséges és biztonságos élelmiszerek elôállításának

fontosságát emelte ki. Hangsúlyozta,

hazánknak kiváló természeti adottságai vannak a

biotermesztés szempontjából, melyek jelenleg

nincsenek kellôképpen kihasználva. Az ország

agrárpotenciálja 50%-ban kihasználatlan, ennek

javításához nemzeti programra van szükség,

mely a feldolgozott, minôségi termékek elôállítását

tartja szem elôtt. Ugyanakkor az eredetvédelem

biztosítása is fontos feladat, a földrajzi árujelzôk

körét bôvíteni kell. Ugyancsak megoldásra

vár a minôségi termékek feldolgozásának, piacra

jutásának megszervezése, valamint a minôségbiztosítási

rendszer megerôsítése is. Dr. Roszik

Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetô

igazgatója az Új Magyarország Vidékfejlesztési

Program (ÚMVP) keretén belül megvalósuló

agrár-környezetgazdálkodási célprogramok

kapcsán az elôírásokkal, kötelezettségekkel járó

nehézségekrôl beszélt. A Biokultúra Szövetség

tanácsadó hálózatának szolgáltatásaira hívta

fel a figyelmet, mely a felmerülô jogi problémákkal

kapcsolatban nyújt segítséget a

biogazdáknak. Az elôadások után három biogazda

mutatta be tevékenységét. Dobosi Dániel

szentantalfai szôlész-borász családi vállalkozásban

15 hektáros területen foglalkozik szôlôtermesztéssel

és készít biobort. A gazdaság hagyományos

mûvelésrôl való sikeres átállását bizonyítja,

hogy borait nemzetközi szinten is elismerik.

Ifj. Hubai Imre kertészmérnök a karcagi Ûllôparti

Gazdaszövetkezet keretein belül folytatott biodinamikus

gazdálkodási tevékenységet mutatta

be. Kiemelte, a kizárólag természetes eredetû

anyagokat alkalmazó technológia segítségével a

hagyományos mûvelést megközelítô termésátlagokat

tudnak elérni, ugyanakkor a biónál is jobb

minôséget állítanak elô. Biodinamikus minôsítéssel

rendelkezô termékeiket a karcagi Nimród

Bioszálloda és Bioétterem vendégeinek körében

értékesítik. Bényei Gábor, a békési Diós-tanya tulajdonosa

1993 óta foglalkozik diótermesztéssel,

valamint kecsketenyésztéssel. Uniós támogatással

felépült korszerû sajtfeldolgozó üzemében kiváló

minôségû kecskesajtot állítanak elô, mellyel

2008-ban kiérdemelte az Év Bioterméke díjat, valamint

elnyerte a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet

is. A rendezvény ideje alatt az ország különbözô

tájairól érkezett biotermelôk kóstoltatással

egybekötött biotermék-kiállítást és vásárt

tartottak, ahol a legkülönbözôbb minôségi biotermékek

(húskészítmények, lekvárok, mézek, szörpök,

sütemények stb.) között válogathattak a látogatók.

November 21-én reggel a Kultúrkúria udvarán

megnyitotta kapuit a Magyar Biokultúra

Szövetség második ökopiaca, ahol szombat délelôttönként

hazai biotermékek széles választéka

várja a vásárlókat.

Papp Mónika

Utcát neveztek el

dr. Angeli Lambert paprikanemesítôrôl

Angeli Lambert Isztiméren született

1916. december 10-én a tizenhat gyermekes

Angeli család hetedik gyermekeként.

Tanulmányait 1937–40 között a

Kertészeti Tanintézetben, illetve a Kertészeti

Akadémián végezte. 1944–53 között

a Kertészeti és Szôlészeti Fôiskola

tanársegédje, az Agrártudományi Egyetem

Kert- és Szôlôgazdaság-tudományi

Karának adjunktusa volt. 1953-tól a Kertészeti

és Szôlészeti Fôiskola docense, 1965-tôl

haláláig a Kertészeti Kutatóintézet tudományos

fômunkatársa. A mezôgazdasági tudományok

kandidátusa címet 1952-ben

szerezte meg. Fô kutatási területe a

zöldségtermesztés volt, elsôsorban az étkezési

paprika nemesítése, illetve a termesztés

agrotechnikai módszereinek kidolgozása.

A világon elsôként használta

fel a determináltság (csokrosság) génjét

az étkezési paprika nemesítésében, amivel

az étkezési, valamint a fûszerpaprika

további nemesítésének alapjait teremtette meg.

Nevéhez fûzôdik az édes cecei paprika kineme-

6 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


sítése. Az alacsony növekedésû „csokros” fajták

(Csokros felálló, Csokros csüngô) létrehozásával

megteremtette az alacsony fóliaalagutakban és

hagyományos melegágyakban való paprikatermesztés

lehetôségét. A 20. század elsô felében a

ropogós magyar zöldpaprika – köztük az édes

cecei – a mezôgazdasági kiállítások és bemutatók

révén vált világhírûvé. Hazánkban az

1960–70-es években az étkezési paprika termôterületének

mintegy 60%-án termesztették az

édes cecei paprikát friss piaci, illetve konzerviparifeldolgozás

céljából. Dr. Angeli Lambert

munkássága utolsó éveiben a vírusrezisztencianemesítés

terén ért el eredményeket, 1971-ben

tevékenysége elismeréseképpen Fleischmann

Rudolf Emlékplakettet kapott. 1971. május 9-én

Budapesten hunyt el, Isztiméren helyezték örök

nyugalomba.

1990-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem

tiszteletbeli doktora címet poszthumusz kapta

meg. 2009-ben a nagytétényi önkormányzat a

Fôvárosi Közgyûlés 993/2008-as határozata alapján

a korábban Angeli Lajos tanácsköztársasági

népbiztosról elnevezett Angeli utca elsô házán tájékoztató

táblát helyezett el az utca új névadójáról,

dr. Angeli Lambertrôl.

Hírek, események

A táblán az alábbi szöveg olvasható:

Dr. Angeli Lambert (1916–1971) a budatétényi

Kertészeti Kutatóintézet nemzetközi hírû paprikanemesítôje,

a Kertészeti Egyetem docense. Nevéhez

fûzôdik a fehér, édes, a világban mindenhol

„magyar paprikának” ismert Cecei paprikatípus

nemesítése.

Az 2009. október 26-án megtartott táblaavató

ünnepségen Szabolcs Attila XXII. kerületi polgármester,

valamint Zatykó Lajos paprikanemesítô

méltatta dr. Angeli Lambert munkásságát. Ezt követôen

a Szelmann-Házban ünnepélyes keretek

között került sor a megemlékezésre, melynek során

az egybegyûltek megtekintették a híres paprikanemesítô

életének és tevékenységének fôbb állomásait

bemutató vetített képeket, majd az egykori

munkatársak, barátok emlékeztek dr. Angeli

Lambertre. Az ünnepi alkalmon a Budafok-Tétény,

Budapest XXII. Kerületi Önkormányzat képviselôi,

a Nagytétényi, illetve Budatétényi Polgári Körök

tagjai mellett a Zöldségtermesztési Kutatóintézet,

valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Zöldségés

Gombatermesztési Tanszékének munkatársai,

illetve a Magyar Tudományos Akadémia Kertészeti

Bizottságának és Zöldségtermesztési Albizottságának

tagjai is részt vettek.

P. M.

Helyreállítják hazánk egyik legnagyobb

és legszebb angolparkját

Füzérradványban található hazánk egyik legnagyobb

kastélya, mely a XIX. század második felében,

Károlyi Ede építkezései nyomán nyerte el jelenlegi

impozáns formáját. A korábbi szabályos

alaprajzú, késôreneszánsz kastélyt 1857–1859 között

Ybl Miklós tervei alapján építették át romantikus-eklektikus

stílusban. A reneszánsz kastélybelsô

kialakítása Károlyi Ede fiának, Lászlónak a

nevéhez fûzôdik. 1936–37-ben a kastélyt a kor követelményeinek

megfelelôen luxusszállóvá alakították

át, mely rövid idô alatt nemzetközi hírnevû

gyógy- és üdülôhellyé vált. A II. világháborút követôen

az épületet államosították, majd 1948-tól

1991-ig tüdôszanatóriumként használták. A felújítási

munkálatokat 1995-ban kezdték el, jelenleg

a kastély múzeumként mûködik. Az épületet

140 hektár kiterjedésû festôi arborétum veszi körül,

mely Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszebb

és legnagyobb parkja, 1975 óta természetvédelmi

terület. Az egykori gyümölcsöskertbôl a Károlyi

család tájba illô angolparkot alakíttatott ki, az ôshonos

fafajok mellett számos ritka tûlevelû, illetve

lombhullató fa- és cserjefajt telepítettek, melyeket

úgy válogattak össze, hogy az év minden

szakaszában esztétikai élményt nyújtsanak.

Emellett két tavat is létesítettek, melyeket sétautak

vettek körül, ahol számos vízimadár talált

otthont. Az egykor Európa-szerte híres park állapota

az államosítás után fokozatosan leromlott.

A vagyonkezelô miskolci székhelyû ÉSZAKERDÔ

Zrt. irányításával a helyreállítási munkálatok

2004-ben kezdôdtek, a területet kitisztították,

megindult a növényzet felmérése. A park eredeti

állapotának helyreállításához szükséges mintegy

200 millió forintot a „Gyûjteményes növénykertek

és védett történeti kertek megôrzése és helyreállítása”

címen kiírt KEOP-2009-3.1.3 kétfordulós

pályázatból kívánják biztosítani. A 2010-ben benyújtandó

tervben a park vizes élôhelyeinek rehabilitációja,

a hidak helyreállítása mellett a kipusztult

növényfajok pótlása, valamint az értékes

famatuzsálemek felmérése, megôrzésük kidolgozása

is szerepel.

Papp Mónika

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 7


Hírek, események

A németek elégedettek a magyar

gyakornokokkal

Az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási

Intézete (VKSZI) 2006 óta már több sikeres

Leonardo da Vinci mobilitási pályázatban vett

részt, melyek keretében a mezôgazdasági szakmai

alapozó oktatásban, szak- illetve továbbképzésben

érintett fiatalok számára nyílik lehetôség

hosszabb-rövidebb külföldi szakmai gyakorlaton

való részvételre. A célországokat tekintve Németország

mellett Franciaország, Dánia, Hollandia,

Anglia, illetve Svédország szerepel. Az elmúlt

években a mezôgazdaság szinte valamennyi területérôl

utaztak ki magyar gyakornokok, a legtöbben

a kertészeti, lovászati, illetve erdészeti szakterületet

képviselték. A gyakornokok többsége

magáncégeknél, illetve gazdaságokban, valamint

állami szervezeteknél kapott munkát.

A 2 éves idôtartamra szóló Leonardo da Vinci

mobilitási pályázatok keretében általában összesen

20 fô kiutaztatására nyílik lehetôség. 2009-ben,

a 2008–2009 évekre vonatkozó pályázat keretében

10 szakközépiskolai hallgató (5 erdész, 2 kertész,

3 állattenyésztô) vett részt Németországban, Mecklenburg-Vorpommen

tartományban szakmai gyakorlaton.

A 7 hetes gyakorlat során a különbözô területeken

(családi gazdaság, kertészet, nemzeti

park) dolgozó gyakornokok megismerkedtek a németországi

munkaviszonyokkal, az ottani szakmai

elvárásokkal, valamint hasznos tapasztalatokat

szereztek a külföldi környezetben való munkavégzéssel

kapcsolatban. Az intézet németországi közvetítô

partnere segítségével mindvégig kapcsolatban

állt mind a gyakornokokkal, mind pedig a

munkahelyekkel a gyakorlat sikeres lebonyolítása

érdekében. A németországi munkaadók véleménye

szerint a magyar gyakornokok szorgalmasak, megbízhatóak

és megfelelô szaktudással rendelkeznek.

A gyakornoki program eredményei közül a szakmai

és nyelvi ismeretek gyarapodásán túl elsôsorban

a késôbbiek során a jobb és színvonalasabb álláshoz

jutási feltételeket érdemes kiemelni.

Az egykori gyakornokokat szívesen alkalmazzák a

külföldi munkaadók is, amit sokan ki is használnak.

A diákok jelentôs része tanulmányai elvégzése

után külföldön vállal munkát. (A magyar mezôgazdaságnak

el kell jutnia odáig, hogy a szakképzett,

hazai munkaerô itthon találja meg a boldogulását.

A szerk.)

A VKSZI idei nyertes pályázata keretében

2010-ben újabb 10 erdésztanuló németországi

gyakorlatára kerülhet majd sor, valamint a tervek

között szerepel a kertészet és lovászat területén

tanulók részére hosszabb idejû (4–6 hetes), illetve

az ezeken a területen dolgozó szakértôk részére

rövidebb idôtartamú (1 hetes) gyakorlatok lebonyolítása

is.

Papp Mónika

Magyar tus a borcsörtében

Szlovákia is le akarta védetni a Tokaj nevet

– Magyarország és nem Szlovákia javára

jegyezte be az Európai Bizottság a Tokaj márkanevet,

jelentette be az illetékes szlovák miniszter.

Azt mondta elfogadhatatlan, hogy az egyik EUtagállam

javára bejegyzik a Tokaj elnevezést, a

másik EU-tagállam javára viszont nem. Mostantól

az a céljuk, hogy a Tokaj név ugyanúgy lehessen

Szlovákiáé is.

A szlovák földmûvelésügyi tárca szakembere

elmondta: a magyarországi törvénymódosítás

után Tokajiról Tokajra változtatták az elnevezést

az elektronikus regisztrációs rendszerben is.

Ugyanezt a lehetôséget Szlovákia nem kapta meg,

pedig a szlovák nemzeti törvényekben évek óta ez

a megnevezés szerepel. Az eredeti megállapodás

szerint egyébként közösen kellett volna kidolgozni

a magyar és a szlovák félnek a termékleírást,

merthogy együtt akarták védeni a történelmi borvidéket.

(A Tokaji Borvidék túlnyomó része a magyar

oldalon van. A Szerk.)

Sárecz László az FVM osztályvezetôje elmondta:

Magyarország szabályszerûen járt el, még pedig abban

a tekintetben, hogy a földrajzi árujelzôknek van

egy elektronikus nyilvántartó rendszere az Unióban

és ezen Magyarország az ott szereplô neveket a fogyasztók

egyértelmû tájékoztatása végett kijavította,

az „i” ragokat, illetve a borvidékeket töröltette.

Hozzátette: ahhoz, hogy a szlovákok is használhassák

a Tokaj nevet közös borvidéknek kell lennie a

Tokaji Borvidéknek és közös ellenôrzési, illetve

8 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Hírek, események – EU Agrárium és Piacszabályozás

közös hegyközségi rendszernek kell lennie, ezen

felül igazolniuk kell, hogy ugyanúgy állítják elô a

bort mint a magyarok.

Az Európai Bizottság mezôgazdasági és vidékfejlesztési

biztosától kért segítséget a szlovák mezôgazdasági

miniszter, Vladimir

Chovan a Tokaji névvitában.

Szlovák sajtóhírek szerint a pozsonyi

szaktárca vezetôje azt

sérelmezi, hogy Magyarország

idén nyáron Tokajiról Tokajra

változtatta a márkanevet. A

szlovák miniszter álláspontja

szerint a változás annak ellenére

következett be, hogy a két fél

közötti megállapodás értelmében

minden egyes törvényi, jogi

változtatásról elôbb konzultációt

kellene folytatni a másik féllel.

Szlovákia Magyarország lépését

hazánk részérôl a tárgyalások

egyoldalú befejezésének tekinti.

A magyar változást az Európai

Bizottság elfogadta és be is vezette

az elektronikus nyilvántartásba.

Szlovákia már márciusban kérte a Tokaj

márkanév bejegyzését, de azt a testület elutasította.

Az eltérô megítélést a miniszter elfogadhatatlannak

tartja.

Marczinkó Ferenc, a Tokaji Borvidék Hegyközségi

Tanácsának elnöke a szlovák kezdeményezést

úgy kommentálta, hogy északi szomszédunknak

nincs joga igényt bejelenteni a Tokaj

névre, az ugyanis egyértelmûen hazánkat illeti.

Szlovákia jelenleg csakis a

Tokajska vagy Tokajské neveket

használhatja, ezért nem is

érti a szlovák földmûvelésügyi

miniszter felháborodását. Hozzátette:

a változás nem a szlovák–magyar

névvita része, hanem

az augusztustól életbe lépett

európai uniós bortörvényhez kötôdô

kötelezô módosítások egyik

eleme. Az elnök hozzátette: az

uniós bortörvény értelmében

az oltalom alatt álló eredetmegjelölésû

borok esetében csakis

a földrajzi nevet lehet levédeni.

Tokaji földrajzi név pedig nincs,

csakis Tokaj, ezért kellett ezt a

nevet megjelölni a hivatalos okiratokban.

A borok elnevezésénél

továbbra is használható a

Tokaji név, tehát nem márkanévváltás történt –

közölte Marczinkó Ferenc.

Forrás:

Kossuth Rádió és Népszabadság,

2009. december 8.

Nem minden arany, ….

A strukturális reformok élharcosa, a piactorzító

agrártámogatások elkötelezett ellensége, a szabad-kereskedelem

ideológiai bástyája manapság

mély elégedettséggel nyugtázhatja, hogy látványosan

csökkennek az agrártámogatások.

Menekülô forró tôke

Némi üröm az örömben, hogy a változások

sokkal inkább tulajdoníthatók az elmúlt két év

rendkívül magas élelmiszerárainak, semmint az

agrárpolitikai reform elôrehaladásának. A jelzálogpiaci

válság elôl menekülô forró tôke ugyanis a

terménytôzsdékre zuhanva drasztikusan felverte a

mezôgazdasági termények tôzsdei árait, ami a termelôi

árak meredek emelkedéséhez vezetett. A magas

világpiaci árszint magas jövedelemtöbblete

jórészt feleslegessé tette az alacsony terményárak

idôszakában alkalmazott ártámogatásokat,

a belsô támogatások túlnyomó hányadát képezô

„ártámogatások” és anticiklikus támogatások

lényegesen kisebb költségvetési transzfereket

igényeltek. Emellett a támogatáscsökkenés azzal

is összefügg, hogy a mezôgazdaság GDP-n

belüli részesedése a fejlett országokban egyre

kisebb.

Az agrártámogatások szintje tehát csökkenô a

világban. A támogatottság mértékét jelzô index,

az ún. PSE mutató (Termelôi Támogatási Egyenérték)

1986 óta nem volt ilyen alacsony szinten,

mint 2008-ban. A 80-as évek végi 35% fölötti mutató

2008-ra az aggregált jövedelemszintnek már

csak a 21%-át tette ki.

Lényeges szerkezeti átrendezôdés is végbement

a támogatási struktúrában, ugyanis a termékkibocsátáshoz

kötôdô agrártámogatások

drasztikusan visszaszorultak. Szerepük csökkenése

összhangban van azzal, hogy a termelôi ár

és a határparitásos ár közötti különbség ezen idôszak

alatt 50%-ról 16%-ra csökkent.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 9


EU Agrárium és Piacszabályozás

A támogatási szerkezet átalakulásának további

jele, hogy a támogatások egyre nagyobb hányada

kötôdik manapság olyan kritériumok teljesítéséhez,

melyek a környezet védelmét, az állatjóléti

követelmények teljesítését vagy az élelmiszer-biztonság

javítását célozzák. Míg 1986-88 között

az aggregált termelôi támogatásokat jelzô

PSE-nek alig 4%-a kötôdött ilyen célok teljesítéséhez,

addig 2006–2008-ra 32%-ra emelkedett az

ezen támogatásokra kifizetett támogatások részaránya.

A protekcionizmus örökéletû

A változások tartósságát illetôen azonban kétségeink

lehetnek, hiszen mint ahogy az árszintemelkedés

2006 végén, úgy az árszintcsökkenés

2008 végén is, erôs reakciókat váltott ki az egyes

OECD-tagállamokból. Ahogy a terményárak 2008

második felében az extrém magas szintrôl elkezdtek

csökkeni, úgy erôsödött a határvédelem,

és vált egyre aktívabbá ismét az ártámogatásokban

testet öltô kormányzati beavatkozás. Egyre

szaporodtak a tagországok belsô piacát védô, protekcionista

jellegû beavatkozások.

A kormányok tehát gyorsan reagáltak az élelmiszerárak

szélsôséges kilengéseire és a pénzügyi

sokk kiváltotta helyzetre. A nettó élelmiszerimportôrök

a vámok drasztikus csökkentésével, a

nettó exportôri pozícióban lévôk pedig az exporttilalom

elrendelésével, exportadók kivetésével

igyekeztek a magas világpiaci élelmiszerárak káros,

elszívó hatásait mérsékelni. (Mi más ez, mint

a protekcionizmus újjáéledése?!)

Egyes tagországok a mezôgazdasági inputok

importvámjainak a mérséklésével támogatták a

mezôgazdasági termelôket, mások pedig közvetlen

támogatásban részesítették a termelôeszközök

gyártóit és forgalmazóit.

Amikor 2008 ôszén a válság nyilvánvalóvá vált

és eszkalálódni kezdett, jó néhány tagországban

speciális, a hitelhez jutást segítô intézkedések bevezetésére

került sor. A kamattámogatástól az adóvisszatérítésig,

az államilag garantált hitelekig és

a közvetlen támogatásig terjedtek az ilyen típusú

intézkedések.

A válság sok szempontból harmonizációs tényezôvé

vált, legalábbis abban az értelemben,

hogy segítette az egymáshoz kísértetiesen hasonló

reakciók megjelenését. Az EU-ban például a

KAP állapotfelmérésével teremtették meg a lehetôségét

annak, hogy az egyes ágazati reformokat

véghezvigyék (pl. tejtermékpálya reform). Az

USA, az élelmiszerbiztonságra, a természetvédelemre

és a megújuló energiák elôállítására összpontosítva

új Farm Bill-t hirdetett a 2008–2014-es

idôszakra. Kanada, „Growing Forward” címmel

még közös kockázatvállalási egyezményt is aláírt

az USA-val.

Az EU-ban végrehajtott változtatások magukban

hordozzák egy további lépés lehetôségét is,

nevezetesen egy letisztultabb formában megjelenô,

teljes szétválasztáson alapuló Egységes Gazdaság

Támogatási rendszer (angol rövidítése SPS)

kialakításának lehetôségét.

Felemás eredmények

Megvizsgálva a környezetvédelmi, állatjóléti

és élelmiszerbiztonsági intézkedések súlyát az

egyes tagországok támogatási rendszerében, az

elemzôk azt találták, hogy e tekintetben leginkább

az EU, az USA, valamint Svájc emelhetô ki

az OECD közösségbôl mint pozitív példa, hiszen

ezekben az esetekben 50% fölötti a PSE-n belül

az ezen támogatási formákra kifizetett támogatások

részaránya.

Az OECD által jó 20 éve kezdeményezett agrárpolitikai

reform tehát felemás eredményeket

hozott. Az elmúlt két évre jellemzô támogatási

szint-csökkenés jórészt az élelmiszerár-robbanásnak

köszönhetô, és a reformlépések általános

jellege is sérül, hiszen az Új-Zéland által képviselt

1%-os PSE-szinttôl a norvég 62%-os PSEszintig

szóródnak a támogatások. Míg néhány

tagország rendkívül figyelemre méltó elôrehaladást

ért el a támogatáspolitikai reform folyamatában,

addig mások még csak a kezdet kezdeténél

tartanak.

A mostani gazdasági helyzet új megpróbáltatások

elé állítja a gazdaságpolitikát, benne az agrárpolitikát

is. A globális pénzügyi, gazdasági krízis

és az erôforrások (édesvíz, termôföld) megszerezhetôségének

egyre szûkülô lehetôségei, az

árak szélsôséges ingadozása és az élelmiszerekhez

való hozzáférés fejlôdô világ számára különösen

érzékelhetô megnehezülése minden eddiginél

nagyobb kihívás elé állítja a kormányokat

és politikacsinálókat.

A mostani nehéz helyzet azonban egyúttal alkalmat

is kínál a kormányoknak arra, hogy átgondolják

támogatáspolitikai prioritásaikat, gazdaságfejlesztési

tevékenységüket, szociális ellátó rendszereiket

és környezetpolitikai céljaikat. A válság a

válságkezelésen túl lehetôséget teremt arra is,

hogy a reform szellemében szerkesszék újra és

formálják át gazdaságtámogatási rendszereiket.

Összeállította: dr. Szabó Jenô

Forrás: OECD támogatáspolitikai értékelés, 2009

10 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Az ECA 1 14/2009. számú különjelentése az unió tejpiaci

szabályozását vizsgálja. Tárgya, hogy az

ágazatban rendelkezésre álló szabályozási eszközökkel

– tejkvótarendszer, a vaj és a sovány tejpor

intervenciója, a tejszín, a sovány tejpor, és a sajttermékek

magánraktározása, a különbözô keresletnövelô

intézkedések (pl. az iskolai tejprogram),

a vámok, valamint a tejtermelôk 2004 és 2007 közötti

jövedelemtámogatása révén – a piacszabályozás

elérte-e célját 2 .

EU Agrárium és Piacszabályozás

Tájkép csata után (vagy elôtt?) –

Az Európai Számvevôszék tejpiaci jelentése

A nagyon alapos munka történeti perspektívában

– mintegy negyven évet alapul véve – veszi

górcsô alá az unió tejpiaci szabályozását. Ráadásul

mindezt oly módon teszi, hogy eközben szinte

az összes témakörben publikált alapjogszabályra,

fontosabb bizottsági tanulmányra, piaci elemzésre

és különbözô egyéb, a tejágazattal foglalkozó

fontos uniós dokumentumra hivatkozik. Ezért a

tejágazati piacszabályozás profi szakemberei számára

is hasznos kiinduló anyag lehet.

A jelentés a szabályozási áttekintésen túl II.

mellékletében a hosszú idôtávra egyetlen átfogó

táblázatba sûrítve közli az EU-tagállamok 1985 és

2007 közötti legfontosabb tejágazati adatait, tagállamonként

és országcsoportonként összesítve a

tehénlétszámot, a tejtermelô gazdaságok számát,

az egy gazdaságra jutó átlagos tehénállományt, illetve

a tejhozamot.

Koncentráció és tehénlétszám-csökkenés

Bár egy ilyen ismertetô szûk terjedelmi keretek

közé szorítja a szerzôt, mintegy „étvágygerjesztôként”

mégsem állhatom meg, hogy az olvasó

számára néhány általam fontosnak tartott statisztikai

összefüggést fel ne idézzek. Eszerint az

EU-15-ben a tehénállomány 1995 és 2007 között,

tehát 12 év alatt 22,5 millióról 17,9 millióra, azaz

1/5-ével csökkent. A jelentôs csökkenést komoly

termelési koncentráció kísérte. Erre utal, hogy

ugyanebben az idôszakban az EU-15-ben az egy

üzemre jutó átlagos tehénlétszám 22-rôl 35-re, 58

százalékkal nôtt, és ebben az idôszakban a tehéntartó

gazdaságok közel fele, mintegy 500 ezer (!)

tehenészet szûnt meg. Összehasonlításul: az EU-

10-eknél, a 2004-ben belépô tagállamok csoportjában,

2007-ben egy gazdaságra átlagosan 5 (Magyarországon

22) tehén jutott. Az ECA-jelentésben

közölt adatokból arra lehet következtetni,

hogy a jelenlegi tejválság különösen súlyos társadalmi

feszültségekkel járhat Lengyelországban és

Romániában. Lengyelországban 2007-ben 651

ezer paraszt (családi) gazdaság 2,8 millió tehenet

tartott, és az egy gazdaságra jutó tehénállomány

alig haladta meg a 4 darabot, miközben – nyilván

a struktúrából is adódó extenzív tartási mód következtében

– az átlagos tehenenkénti tejhozam

mindössze 3266 liter, az EU-15-ök átlagának alig

több mint 50 százaléka volt. Románia tejágazati

mutatói még a lengyelekénél is sokkal rosszabbak.

Romániában a statisztika szerint 2007-ben

1572,9 ezer tehenet több mint egymillió (!), pontosan

1012,4 ezer tehéntartó gazdaság tartott. Ez

azt jelenti, hogy a délkeleti szomszédunknál az egy

gazdaságra jutó átlagos tehénállomány nem éri el

a két tehenet, miközben az egy tehénre jutó átlagos

tejhozam az EU-27-ek közül Romániában a legalacsonyabb,

tehenenként 1168 liter tej.

Miközben az uniós tejtermelésben az új tagállamok

az EU 15-höz képest lényeges lemaradásban

vannak, nemzetközi összehasonlításból az

derül ki, hogy még az unión belül legfejlettebb

EU-15-ök is komoly mértékben elmaradnak a

nagy nemzetközi versenytársak mögött. Az EU

két legfontosabb versenytársa közül Új-Zélandon

2006-ban egy tejtermelô gazdaságra átlagosan

322 tehén jutott, az USA-ban pedig – ez az adat

2007. évi – 120. Szemben az EU 15-ök már koráb-

1 Magyarul Európai Számvevôszék, az intézmény rövidített neve, ECA, az intézmény angol nevébôl European Court of Auditors

származik.

2 A jelentés az interneten magyarul is olvasható a http://eca.europa.eu/portal/pls/portal/docs/1/3098309.PDF címen.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 11


EU Agrárium és Piacszabályozás

ban idézett 2007. évi 35-ös tehénlétszámával, és

akkor még nem is beszéltünk az újonnan csatlakozott

országokról, amelyekben az egy gazdaságra

jutó tehénlétszám még az EU-15-nél is jóval

kevesebb.

Súlyos feszültségek várhatók

Az idézett statisztikai adatokból arra lehet következtetni,

hogy az unió egészét tekintve a tejgazdaságok

koncentrációja a jövôben az EU-15-

ben továbbfolytatódik, és a kelet-európai uniós

tagállamok tejágazatában a feketeleves még csak

ezután jön, és fôként Romániában valamint Lengyelországban

a kvóta-felszabadítással csak tovább

gerjesztett koncentrációs folyamat – ha az

unió rendkívüli strukturális intézkedéseivel nem

enyhít ezen –, különösen súlyos feszültségekkel

járhat.

Ilyen feltételek mellett kész csoda, hogy az

unió úgy-ahogy – tegyük hozzá az erôs euró miatt

egyre nehezebben, és újabban már csak a tejtermékekre

ismét bevezetett exporttámogatás

segítségével – bírja a nemzetközi versenyt. De

beszéljenek ismét maguk az adatok: az EU-27-ek

2007-ben, tejegyenértékben kifejezve, az össztermelésük

mintegy 9 százalékát (a világátlag 6

százalék) exportálták. Ezzel az exportintenzitással

az unió Új-Zéland után a világ második legnagyobb

exportôre volt. Tehát az Európai Unió

tejágazata (tegyük hozzá elsôsorban az exporttámogatásoknak

köszönhetôen) még most is exportorientált.

Holott – ez a számvevôszéki jelentés

is ezt szorgalmazza, és ezzel a számvevôszéki

konklúzióval a Bizottság is egyetért –

az uniós termelést a belsô kereslettel kellene

egyensúlyba hozni, az export visszafogása

mellett. (A jelentés kihangsúlyozza,

az exportvisszafogás a világpiacon

versenyképes sajttermékekre nem kell,

hogy vonatkozzon.)

Tágabb idôhorizontban a statisztikai

adatok azt mutatják, hogy az unió defenzívája

a tejtermékek világpiacán egyáltalán

nem új keletû. 1984 és 2007 között a

világ vajexportjában az unió részesedése

48,4 százalékról 29,1 százalékra, a soványtejpor

piacán 30 százalékról 19,7 százalékra,

a sajtpiacon 52 százalékról 35,9

százalékra, a teljes tejpor piacán 70,2 százalékról

22 százalékra, a sûrített tej piacán

67,7 százalékról 36,1 százalékra csökkent.

Tehát némi iróniával megfogalmazva,

azt mondhatjuk, hogy ez a Számvevôszék

által megfogalmazott cél az elmúlt

évtizedekben imponálóan teljesült. Különösen

igaz ez akkor, ha még azt is figyelembe vesszük,

hogy az 1984. évi adatok egy jóval kisebb

országcsoport, az EU-10-ek, ezzel szemben a

2007. évi adatok a jelenlegi 27 tagállamra duzzadt

unió adatai.

Szerkezetátalakítás adminisztratív

eszközökkel

A jelentésben közölt statisztika egyértelmûen

azt sugallja, ha ez egyébként direkt módon nincs

is benne megfogalmazva, hogy a jelenlegi tejválságnak

még koránt sincs vége, és a jövôben a szabályozás

központi kérdése a már eldöntött

kvótafelszabadítás lesz, aminek eredményeként,

ismét egy kiragadott idézet a jelentésbôl: „A Bizottság

úgy véli, hogy az ágazat szerkezetátalakítása

folytatódni fog. Becslése szerint a 2003–2013

közötti idôszakban évente a mezôgazdasági üzemek

2,8–3,7%-a zár be.” A számvevôszéki jelentés

szabályozással foglalkozó része e köré a témakör

köré csoportosul. Ez derül ki abból is, hogy a következôkben

kommentárral ellátott, a Bizottság

számára megfogalmazott összes (négy) ajánlás

mindegyike kapcsolatba hozható a kvótafelszabadítással:

Az elsô ajánlás a kvótaszabályozással járó túltermelés

elkerülését célozza. „A tej- és tejtermékpiac

alakulásának folyamatos figyelemmel kísérésével

el kell kerülni, hogy az ágazat liberalizálása

(lényegében a termelés eddigi korlátozásának,

a kvótaszabályozás megszüntetése) újfent

túltermeléshez vezessen.”

12 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


EU Agrárium és Piacszabályozás

Kommentár: Közgazdaságilag elérhetetlen cél,

mivel az unió tejpiacán már jelenleg is kapacitástöbblet

van, miközben a tejtermékek keresletének

növekedési üteme várhatóan elmarad a kínálat

növekedésétôl. Ezért a termelési kvóta elfogadott

évi egy százalékos növelése a piacon

valószínûleg permanens túltermelést fog okozni.

Ehhez kapcsolódóan érdekességként említem

meg, hogy ebbôl az ajánlásból a Bizottság még azt

is kiolvasta, mintha a Számvevôszék egyenesen

ellenezné a tejkvóta megszüntetését. Ugyanis

mintegy megbántva, arra hivatkoznak, hogy a

2001. évi tejpiaci szabályozási jelentésben jóval

azelôtt, hogy ezt a célt a Bizottság megfogalmazta

volna, elôször éppen az ECA vetette fel a kvótakorlátozás

felszámolásának szükségességét, holott

errôl szó sincs.

Árszabályozás és területi

koncentráció

A második ajánlás az árszabályozás ellenôrzésének

szükségességét veti fel. „Az élelmiszerágazatban

a Bizottság rendszeresen ellenôrizze az árképzés

mechanizmusát. A feldolgozó és forgalmazó

vállalatok koncentrációja nem teremthet olyan

helyzetet, hogy a tejtermelôk árelfogadói helyzetbe

(price-takers) kerüljenek, és nem korlátozhatja

a végfogyasztókat abban, hogy méltányosan részesüljenek

az árcsökkenések elônyeiben.”

Kommentár: A Bizottság az ajánlást elfogadja,

és válaszában arra hivatkozik, hogy ez irányban

már tett is lépéseket. (A nyitott kapuk döngetésének

esete…) Hogy aztán mindez a gyakorlatban a

termelôk piacán a gyilkos árverseny és permanens

túltermelés körülményei között hogyan valósítható

meg, az már egy más kérdés...

A harmadik ajánlás a területi termelési koncentráció

káros hatásának tompítására irányul.

„Alaposan át kell gondolni, hogy milyen stratégiák

révén lehet szembenézni egyfelôl azoknak a

régióknak a problémáival, ahol a tejtermelés érzékeny

ágazat – mint például a hegyvidéki régiók

–, másfelôl a tejtermelés földrajzi koncentrációjával

járó környezeti következményekkel.”

Kommentár: Az ajánlás mögött az a jogos félelem

húzódik meg, hogy a kvótaszabályozás megszüntetésével

a tejtermelés nemcsak üzemi szinten,

de területileg is koncentrálódik, oly módon,

hogy a hátrányos földrajzi régiókban mûködô tejüzemek

megszûnnek 3 és a tejtermelés „áttelepül”

a kedvezôbb adottságú régiókba. 4 A Bizottság az

ajánlással egyetért, és a negatív folyamatokat vidékfejlesztési,

strukturális intézkedésekkel igyekszik

mérsékelni. Úgy legyen, és sikerüljön ez a törekvés…

Az utolsó, negyedik ajánlás az új helyzet nemzetközi

kereskedelmi összefüggéseire mutat rá.

„Továbbra is arra kell törekedni, hogy a tejtermelés

középpontjában elsôdlegesen az európai

belföldi piaci igények kielégítése álljon, és ehhez

kiegészítô jelleggel kapcsolódjék a magas hozzáadott

értéket képviselô és a világpiacra költségvetési

támogatás nélkül exportálható termékek

(sajtfélék és egyéb) elôállítása.

Kommentár: A Bizottság ezzel az ajánlással is

teljes mértékben egyetértett. Az erre az ajánlásra

adott bizottsági válaszban hangzott el a következô

nagy jelentôségû kijelentés, amely ismereteim

szerint elsô hivatalos közlés arra vonatkozóan,

hogy az unió esetleg a jövôben megváltoztatja

WTO-tárgyalási pozícióját. A közlés fontossága

miatt ismét szó szerinti idézet következik: „A dohai

megállapodást még nem kötötték meg, és az

unió nem köteles exporttámogatásait eltörölni.”

Mindez arra utal, hogy a Bizottság olyan súlyosnak

gondolja a tejpiaci válságot, hogy ilyen körülmények

között kihátrál korábbi ajánlata, a nullás

exporttámogatás mögül.

Végül visszatérve a bevezetôben felvetett alapproblémára:

ad-e választ a jelentés arra a kérdésre,

hogy az unió tejpiaci szabályozási eszközei elérték-e

céljukat, egy adott stratégiát követve az

unió tejpiaci szabályozása kézben tudta-e tartani

az unió tejpiacát, igazán választ nem kapunk. Ennek

ellenére, a már korábban felsorolt érvek alapján,

a 14/2009. számú ECA jelentést az olvasók figyelmébe

ajánlom; bár ugyanazt a bizonytalanságot

tükrözi, amely a jelenlegi uniós agrárpolitika

szinte valamennyi területén felfedezhetô…

Dr. Szôke Gyula

agrárközgazdász

3 A jelentésben szerepel, hogy a Bizottság szerint is a leghátrányosabb helyzetû területeken (az unió területének 24 százalékán,

amely a hasznosított mezôgazdasági terület 57 százaléka) a kvótakorlátozás megszüntetése káros hatásainak ellensúlyozására

külön intézkedésekre van szükség. Ezért a 2008-as állapotfelmérés nyomán a tejágazat szerkezetátalakítása lett az egyik

olyan új feladat, amelyet a tagállamok beépíthetnek vidékfejlesztési programjukba.

4 Az ECA-jelentés a termelés kedvezôtlen hatásokkal járó földrajzi koncentrációjára utalva idézi azt a bizottsági adatot, miszerint

már 2005-ben az unió tejtermelésének 50 százaléka az unió területének 11 százalékán koncentrálódott.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 13


Brüsszelbe járunk

Barroso közzétette javaslatát az új Bizottság tagjaira.

Albánia tag szeretne lenni.

Milyen lesz az új közös agrárpolitika?

Különutas megoldások

Az agrárbiztosi posztra Barroso a 40 éves román

agrármérnöki végzettségû Dacian Cioloşt jelölte.

Cioloş, aki Zilahon született, Romániában és

Franciaországban (Montpellier) szerzett képesítést.

2007. október és 2008. decembere között

Románia mezôgazdasági minisztere volt. Minisztersége

idején az EU felfüggesztette Románia számára

a mezôgazdasági támogatásokat. Nem feltétlenül

szakmai képességei miatt lett esélye az

agrárbiztosi posztra, hanem vélhetôen más, fajsúlyosabb

tagország nem pályázott erre a posztra,

nem említve továbbá, hogy felesége francia.

Brüsszelben, a

tagországokban és

a román politikai

körök egy részében

csodálkozással

fogadták, hogy

Bukarest szürke,

viszonylag kevéssé

ismert technokratát,

nem pedig

egy nagyobb formátumú,

karizmával

is rendelkezô

politikust szánt az

említett biztosi

posztra.

Az új Bizottságnak

kilenc nôi

tagja lesz, valamint

hét alelnöke,

köztük az unió

új külügyi és biztonságpolitikai fôképviselôje,

Catherine Ashton. A testületben három új tárca

is létrejön: a klímapolitikával, a belügyekkel,

valamint az igazságüggyel, alapjogokkal és állampolgári

ügyekkel foglalkozó önálló portfóliók.

Több tárcának kisebb mértékben változik a

feladatköre vagy elnevezése. A Bizottság hivatalba

lépéséhez szükséges, hogy a biztos jelölteket

az Európai Parlament illetékes szakbizottságai

meghallgassák. Erre várhatóan 2010. január

11–19. között kerül sor. A szakbizottsági meghallgatást

megelôzôen a biztosok egy írásbeli kérdôívre

válaszolva vázolják az unió jövôjével és a

portfoliójukkal kapcsolatos elképzeléseiket, amelyeket

a meghallgatás elején szóban is ismertetnek.

A biztos jelöltek bevezetôjét a politikai csoportok

kérdései, majd vita követi. A meghallgatások

nyilvánosak és az interneten élôben követhetôk.

Az egyes szakbizottsági meghallgatások fényében

az EP plenáris ülése a Bizottság egészérôl

várhatóan 2010. január 26-án szavaz. Ezt követôen

a Bizottságot formálisan az Európai Tanács

nevezi ki. Az új Bizottság elôreláthatólag 2010.

február 1-jén kezdi meg mûködését.

Az Európai Unió külügyminiszterei kéréssel

fordultak a Bizottsághoz,

hogy bírálja

el, vagy legalább

reagáljon

Albánia felvételi

kérelmére az Európai

Unióba.

A közös agrárpolitika

2013 utáni

alakulásáról és

a l a k í t á s á r ó l .

Tassos Haniotis, a

M e z ô g a z d a s á g i

F ô i g a z g a t ó s á g

szakértôje szerint

a valós cél az,

hogy a közvetlen

támogatások ne

magát az agrártermelô

háztartását

támogassák, de

biztosítsanak stabilitást a gazdaság bevételében,

ami a kölcsönös megfeleltetéssel kombinálva lehetôvé

teszi a fenntartható gazdálkodást.

Haniotis kitartott amellett, hogy a közvetlen támogatás

nélkülözhetetlen a gazdaságok életképességének

megôrzéséhez a földmûvelés és a

környezetvédelem egyre szigorodó összehangolása

során. Enélkül nem lenne biztos alapja a

termelésnek és végsô soron az élelmiszerellátásnak,

összefüggésben a vidékfejlesztéssel. A Bizottság

keményen kitart amellett, hogy a közös

agrárpolitika elsô és második pillére nélkülözhetetlen

szerepet fog játszani a jövôben is. Ugyan-

14 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Brüsszelbe járunk

BARROSO által javasolt új Bizottság

A biztosjelölt neve Portfólió 5 Tagállam

1. José Manuel BARROSO elnök Portugália

2. Catherine ASHTON alelnök 6 , külügyi és biztonságpolitikai fôképviselô Egyesült Királyság

3. Viviane REDING alelnök, igazságügy, alapvetô jogok és állampolgári

ügyekkel

Luxemburg

4. Joaquín ALMUNIA alelnök, versenypolitika Spanyolország

5. Siim KALLAS alelnök, közlekedés Észtország

6. Neelie KROES alelnök, információs társadalom Hollandia

7. Antonio TAJANI alelnök, vállalkozáspolitika és ipar Olaszország

8. Maroš ŠEFČOVIČ alelnök, intézményközi kapcsolatok és igazgatási ügyek Szlovákia

9. ANDOR László foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi integráció Magyarország

10. Michel BARNIER belsô piac és szolgáltatások Franciaország

11. Dacian CIOLOS mezôgazdaság és vidékfejlesztés Románia

12. John DALLI egészségügy és fogyasztóvédelem Málta

13. Maria DAMANAKI tengerpolitika és halászati Görögország

14. Štefan FÜLE bôvítés és európai szomszédság-politika Csehország

15. Máire GEOGHEGAN-QUINN kutatás, innováció és tudományos ügyek Írország

16. Karel de GUCHT kereskedelempolitika Belgium

17. Johannes HAHN regionális politika Ausztria

18. Connie HEDEGAARD klímapolitika Dánia

19. Rumiana JELEVA nemzetközi együttmûködés, humanitárius

segítségnyújtás, válságkezelés

Bulgária

20. Janus LEWANDOWSKI költségvetés és pénzügyi programozás Lengyelország

21. Cecilia MALMSTRÖM belügyek Svédország

22. Günther OETTINGER energiapolitika Németország

23. Andris PIEBALGS fejlesztéspolitika Lettország

24. Janez POTOCNIK környezetvédelem Szlovénia

25. Olli REHN gazdasági és monetáris ügyek Finnország

26. Algirdas SEMETA adózás, vámunió, pénzügyi ellenôrzés és csalás elleni

küzdelem

Litvánia

27. Androulla VASSILIOU oktatási, kulturális, többnyelvûségi és ifjúsági ügyek Ciprus

Jelöltek a meghallgatás elôtt.

csak aláhúzta, az utóbbi 15 év reformfolyamatai

– vagyis a jövedelem-eltolódás a szétválasztott kifizetésekkel

és összekapcsolva a kölcsönös megfeleltetéssel

– nem csak pozitív hatást gyakorolt

a piacra, de növelte az árucikkek bôségét, jó hatással

volt a biodiverzitásra és a klímaváltozásra

– valamint a szántás mélységének csökkentésével,

a téli takarással, vagy a legelôterültek megôrzése

mellett az állatlétszám csökkentésével

pozitív hatást ért el.

A korábbi olasz agrárminiszter, Paolo De

Castro – jelenleg az Európai Parlament mezôgazdasági

bizottságának elnöke – Haniotis számos állításával

nem értett egyet. A közös agrárpolitika –

szakadatlan megreformálása folytán – jövedelemeltolódást

idézett elô a termelôk között és inkább

azok viselkedését díjazta, valamint azokat a szolgáltatásokat,

amelyeket a társadalom számára végeztek.

Visszautasította még a gondolatát is annak,

hogy a közös agrárpolitika nemzeti „agrár-

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 15


Brüsszelbe járunk

politikává váljon”, figyelmeztetve arra, hogy ez

olyan torzulásokhoz vezethetne, amely(ek) némely

országot büntetnek és egyenlôtlenséget teremtenek

az intervenció kapcsán – utalva a legutóbbi,

sôt máig tartó tejtermelési válságra, ami

különbözôképpen érintette az Európai Unió két

alapítóját, Németországot és Franciaországot.

Fölhívta a figyelmet arra is, hogy fönn kell tudni

tartani azokat a mechanizmusokat, amelyek megóvják

a termelôket

az árak erôteljes

ingadozásától,

ugyanakkor

a válságkezelés

modern

eszközeit is

megtartják.

2050-re a jelenlegi

agrártermelésnek

és

élelmiszer-elôállításnak

70

százalékkal kell

emelkednie ahhoz,

hogy a Föld

9 milliárdra növô

lakosságát ellássa.

Az ENSZ

és azon belül is

a FAO élelmiszerbiztonsági

csúcstalálkozója

szerint ehhez új, biztonságos technológiákra, innovációra,

környezetvédelmi szempontból is

fönntartható termelésre van szükség.

A szöveg kitér az 5 római alapelvre a fenntartható

globális élelmiszerellátás érdekében. Ezek:

1. jól átgondolt beruházások a források, minél

jobb fölhasználására, eredményorientált

programokkal,

2. stratégiai koordináció,

3. az éhínség leküzdésére közvetlen akciók –

hosszútávon fönntartható mezôgazdaság,

élelmiszerbiztonság – olyan vidékfejlesztési

programok, amelyek megszüntetik az

éhezés és szegénység okait,

4. a többoldalú kapcsolatoknak nagyobb szerepet

adni,

5. a mezôgazdasági beruházások növelése,

élelmiszerbiztonság és élelmezés.

Mariann Fischer Boel – mint a GMO szilárd

híve – hangsúlyozta: el kell fogadnunk a genetikailag

módosított fajták lehetséges elônyeit, amelyek

rezisztenciájukkal és a stressztûrô képességükkel

tûnnek ki. Többet kell tudnunk termelni –

a problémát nem söpörhetjük szônyeg alá – így a

leköszönô agrárbiztos. A továbbiakban a „Jó világkormányzást”

hangsúlyozta – figyelemmel az

1 milliárd éhezôre. (Vajon mi az oka annak, hogy

a WTO és a G8 konferenciák helyszínét olyan komoly

katonai-rendôri erôknek kell védeni a tûntetô

tömegektôl…?!

Sajnos a délamerikai

esôerdôk

és ôserdôk

kiirtása, az itteni

ôslakosság elûzése,

majd a

földeken genetikailag

módosított

szójafajták

vetése, továbbá

Európa ezen szójától

való függése

között egyenes

az összefüggés!

Földünket nem

csupán hangzatos

szólamokkal

kellene védenünk

a klímaváltozás

ellen! Európa kiválthatná

a szójaimportot

más,

az Európai kontinensen jól, gazdaságosan termelhetô

fehérjenövényekkel is. De a globális tôke-öszszefonódások

miatt ennek egyelôre kicsi az esélye…

pedig a közös agrárpolitika éppen erre lenne

jó, ezért felelôssége óriási.)

Oliver De Schutter – az ENSZ speciális szakértôje

a táplálékhoz való jog kérdéseiben – kifejtette,

hogy a római deklaráció messze nem tökéletes.

az export által vezérelt mezôgazdaság a

kisgazdaságok ellen dolgozott és dolgozik. Szerinte

a kiszámíthatóság egy alapkérdés, a problémát

nem lehet megoldani azzal, ha csúcstalálkozót

csúcstalálkozó követ… Megismételte, a

termelôk alapszerepét szerte a világon a biztonságos

élelmiszerellátásban. Lényegében ezt a

gondolatot erôsítette meg a Nemzetközi Szegénység

elleni Ügynökség, amely szerint a csúcstalálkozó

áttörést nem ért el. Evidens, hogy a családi

gazdaságok támogatása a legrövidebb és leghatásosabb

út az éhínség fölszámolására szerte a

világon.

Tamás Enikô

Forrás: AgraFacts

16 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Arcképcsarnok

Ilse Aigner

német szövetségi élelmezési, mezôgazdasági

és fogyasztóvédelmi miniszter

1964. december 7-én született

Feldkirchen-Westerham

városában, Németországban.

1983-ban lépett be a CSU (Keresztényszocialista

Unió)

Ifjúsági Szövetségbe

(Junge Union).

1985-tôl a Keresztényszocialista

Unió (CSU) tagja.

1985-ben rádió- és televíziótechnikusi

képesítést szerzett.

1985–1988 között az elektromos

szerszámokkal foglalkozó

családi üzemben dolgozott.

1988–1990 között elektrotechnikusi képesítést

szerzett.

1990–1994 között helikopterek elektronikai

rendszerének fejlesztésével foglalkozott

az Eurocopter cégnél.

1993–1999 között a CSU Ifjúsági Szövetség bajor

tartományi képviselôje.

1994–1998 között a bajor tartományi parlament

tagja.

1998 óta a Szövetségi Parlament (Bundestag)

képviselôje.

2002–2006 között a CSU tartományi csoportjának

helyettes elnöke.

2006 óta a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és

a CSU alkotta frakció elnökségi tagja.

2005–2008 között a Szövetségi Parlament közös

CDU/CSU frakció képzési és kutatási

munkacsoportjának elnöke. A Parlament

Költségvetési Bizottságának tagjaként az

agrárterület felelôse volt.

2008. október 31-én nevezték ki élelmezésügyi,

mezôgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszterré.

Elôdje Horst Seehofer volt.

2009. július 9-én a bajor Szolgálati Érdemrenddel

tüntették ki.

Németország az unió mezôgazdasági termelésének

12,9%-át adja. Elsô helyen áll tej-, sertéshús-

és repcetermelés szempontjából, és második

helyen a gabonák, burgonya, marhahús

és cukor tekintetében. Az élelmiszertermelés

mellett a bioenergia-elôállítás is

fontos szerepet játszik, az ország

világviszonylatban a legnagyobb

biodízel-elôállító.

A német miniszter véleménye

szerint 2013 után továbbra is

szükség van a közös agrárpolitikára,

melynek elsôsorban a minôségi

élelmiszerek elôállítását és a

vidéki térségek fejlesztését kell támogatnia.

Ugyanakkor az európai

mezôgazdaság versenyképességének

biztosítása érdekében

fenn kell tartani a termeléstôl elválasztott

támogatásokat is.

A német agrártárca a tej és

tejtermékek fogyasztásának növelésére nagy

hangsúlyt helyez. Ennek érdekében indítottak

egy programot, mely ezeknek a termékeknek a

kedvezô élettani hatásaira hívja fel a figyelmet

a napi táplálkozásban. A program célja elsôsorban

a fiatal fogyasztók tájékoztatása, a tejtermékek

minôségével, biztonságosságával, valamint

ágazati szerepével kapcsolatban. Ilse

Aigner 2009 októberében a német tejtermelôk

helyzetének javítására kiegészítô támogatást

kért Brüsszeltôl arra hivatkozva, hogy az uniós

tejalapból csak 2010-tôl számíthatnak támogatásra.

2009 november elején a tagországok vezetôi

5 milliárd eurós uniós fejlesztési programról

döntöttek. A program keretében összesen

1 milliárd euró jut majd a vidéki térségek

fejlesztésére. A német miniszter az ebbôl a

programból származó mintegy 90 millió eurónyi

összeget a termelôk megsegítésére kívánja fordítani.

Mint mondta, a tejkvóta 2013-as megszüntetése

miatt a tejtermelôket kárpótolni kell, ami

azért is fontos, mert a tej ára várhatóan még tovább

fog csökkenni az elkövetkezô idôszakban.

Ugyanakkor a világélelmezés ügyét szintén a

szívén viseli Ilse Aigner. Véleménye szerint az

agrárágazat kulcsszerepet játszik az éhezés megszüntetésében,

ezért az egyes országok agrárminisztereinek

kötelessége a helyzet javításán fáradozni.

Papp Mónika

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 17


Tanyakollégium 2009

Lesz még reneszánsza a tanyáknak?

Újra indult a tanyakollégium. 2009 ôszén közel

száz érdeklôdô diák és tanár kerekedett fel ismét,

hogy megismerje a kiskunsági tanyavilág jelenlegi

helyzetét és az ott élôk jövôképét. Hét évvel ezelôtt

volt az elsô tanyakollégium, 2002 ôszén és

2003 tavaszán egy-egy hetet töltöttek a SZIE

(Szent István Egyetem) oktatói és hallgatói tanyakutatással.

„A kutatás alapvetô célja az volt, hogy

e sajátosan magyar és alföldi, illetve kiskunsági tanyavilágban

– a környezetben, a mezôgazdálkodásban,

s hozzá kapcsolódva a tanyai épületállományban

illetve társadalomban, annak életkörülményeiben

– a bekövetkezett változásokat pontos,

új adatok gyûjtésével, szabályos területi mintavétellel

feltárja és értékelje. Cél volt az is, hogy a hajdani

szegedi fiatalok és a népi írók köreinek eszmeiségét

követve, a vidék jövôjéért elkötelezett fiatal

értelmiségi-jelöltek személyesen találkozzanak

a „puszták népével”, a tanyán élô, szívós szorgalmú

és szabadságszeretô emberekkel.”

Átfogó cselekvési terv

24 kiskunsági település több mint 800 tanyáját

keresték fel akkor, és a gyûjtött adatokból készült

kutatási jelentés lett az alapja a Magyar

Országgyûlés elé terjesztett, a tanyák megmentését

célzó jogszabálynak. 2009. május 26-án a képviselôk

egyöntetûen elfogadták, hogy „a tanya, a

tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a

magyar nemzeti örökség része, amelynek fennmaradása,

új életre keltése és fejlesztése nemzeti

érdek”. Az Országgyûlés felkérte a kormányt,

hogy november 30-ig készítsen a különbözô szakpolitikákat

integráló átfogó cselekvési tervet a tanyák

és tanyás térségek megôrzésére és fejlesztésére,

különös tekintettel a legfontosabb feladatokra

és fejlesztési irányokra, az azok megvalósításához

szükséges intézkedésekre és támogatási lehetôségekre,

továbbá azok összehangolására. A kormánynak

a cselekvési terv megvalósításáról

2 évente be kell számolnia.

Egy másik, hatalmas munkával készült felmérést

egy civil szervezeti megmozdulás (a petróleumlámpás

felvonulás) indított el 2005-ben. A felvonulással

arra akarták felhívni a figyelmet, hogy

Magyarországon a lakosság még sok helyen nélkülözi

az elektromos áramot. Az Országos Területfejlesztési

Hivatal kezdeményezésére a Homokhátság

összes településén összeírták a tanyákat,

amelyeknek állapotát, elhelyezkedését, funkcióját,

infrastruktúráját jegyezték fel. Az adatokat

több száz ember gyûjtötte össze: hivatalnokok, tanyagondnokok,

szociális munkások, mezôôrök,

állatorvosok, rendôrök. Egy évvel késôbb az 54

ezer tanyáról elkészült egy kataszter, térképekre

fölvitt pontos adatokkal, amelyeket a hazai és az

uniós források lehívásában használnak, a tanyák

minél teljesebb rehabilitációját és fejlesztését elôsegítve.

Fenntartani a tanyasi létet

Idén ismét azon a 24 kiskunsági településen

mérték fel a tanyákat – mint hét évvel ezelôtt – az

MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete által öszszeállított

kérdôív segítségével. Nagy örömömre

én is részt vehettem ebben a munkában. Mielôtt

kiléptünk a tanyavilágba, útravalóul hasznos gondolatokat

kaptunk. Bányai Gábor országgyûlési

képviselô szerint a tanyák magukban hordozzák

ôseink életformáját, mindannyiunk érdeke tehát,

hogy ne szûnjenek meg. Három-négy évtizede

halódik a magyar vidék, a tanyák legnagyobb része

eltûnt. Európában – ahol érték a „tanya” – jól

kiépített infrastruktúra szolgálja a ritkán lakott vidékeken

élôket. Vannak uniós támogatások, amelyekkel

fejleszthetôk az ilyen területek, ám hazánk

nem elég elszánt ezek lehívásában! Szemléletváltásra

van szükség, hogy a vidéki életforma vonzó

legyen, és a tanyasi lét fennmaradjon. A SZIE volt

rektora, dr. Szendrô Péter reméli, hogy kiteljesedik,

és élhetôvé válik Magyarország az emberek

összefogása által. Ezért biztatta a jelenlévôket,

hogy menjenek „haza a tanyákra”, gyûjtsenek tapasztalatot,

tanuljanak a (globális mûveltségû) tanyasiaktól,

majd mindezt az élményt, tudást, és

különösen a tanyasiak ember- és életszeretetét

adják tovább. Ehhez kapcsolódva hívta fel a figyelmet

Bartos Mónika, a tanyakollégium egyik

szervezôje, hogy a tanya embereket, sorsokat jelent,

gondoljanak erre a döntéshozók is.

Lehet pályázni uniós forrásokra

Tanyai gyerekkori élményeivel kezdte beszámolóját

Bondor István, az FVM fôosztályvezetôje.

Majd azzal folytatta, hogy eddig nem volt kifejezetten

tanyasi fejlesztési program, ahogy az Európai

Unióban sincs, mivel ott nem létezik a magyar

értelemben vett tanya fogalma. Így a tanyák

támogatása is csak a vidékfejlesztési, illetve mezôgazdasági

támogatásokból volt lehetséges. Ám

az elôbb említett országgyûlési határozat utat nyi-

18 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Tanyakollégium 2009

tott a tanyákhoz. Egyik példája ennek,

hogy az elmúlt évben 1100 darab

– általában 9 fôs – kisbuszra hirdettek

pályázatot, és mindet el is nyerték

azok a települések, amelyek kistérségi

közlekedési szolgáltatásukat fejleszteni

kívánták. Ezáltal a külterületen

élô rászorulók elérése, segítése javult.

Mostantól a határozattal lehetôvé

vált, hogy egy kézben legyen a tanyakérdés,

ne több minisztérium foglalkozzon

vele. Font Erzsébet fôiskolai

docens magyarázatot adott arra,

miért nem jelent meg a magyar jogrendben,

a hivatalok irataiban a tanya.

A II. világháborútól 1985-ig építési

tilalom volt elrendelve, ami tulajdonképpen

a tanyavilág kormányzati úton való

felszámolását jelentette. 1965-ben készült utoljára

térkép a tanyákról. A 2005-ös homokhátsági felmérésbôl

kiderült, hogy a tanyasi népesség harmada

idôs, beteg, egyedülálló, és ellátásra szorul.

Ezt már jóval korábban felismerve Kemény

Bertalan létrehozta a Magyar Tanya- és Falugondnoki

Szövetséget. A hálózat tagjai a rászorulóknak

bevásárolnak, ebédet és „jó szót” visznek.

A tanyákon lakók másik harmada olyan városból

kiköltözött, jobbára munkanélküli család, akiknek

nincs meg a tudásuk a tanyai élethez. Ezt a

tudást kitartással, munkával meg lehet ugyan

szerezni, de nem mindenki vállalja a nehézségeket,

vagy valahogy nem sikerül nekik. A tanyasiak

harmadik harmada olyan gazdálkodókat jelent,

akikben van bátorság a továbblépéshez, ezáltal

a megmaradáshoz. Viszont munkájukat nehezítik

az egyre rosszabbodó idôjárási és talajkörülmények.

Kevés a csapadék, a talajvíz 16 méterrel

csökkent, az ásott kutak kiapadtak, már csak a

fúrt kutakból vehetô víz szivattyúval. Vizet nem lehet

odavezetni, mert a Homokhátság magasabban

fekszik, mint a Duna, így nem marad más, mint

áttérni a szárazságtûrô és a kedvezôtlen talajadottságokat

elviselô növények termesztésére. A

homokhátsági eredmények alapján 16 kistérségre

készült fejlesztési, rendezési terv, megvalósíthatósági

tanulmány, amelyek alapján tudnának pályázni

uniós forrásokra. Ez sajnos nem elegendô,

mert a pályázatokhoz a tanyasiak nem tudnak önrészt

adni.

Önellátás és piacra termelés

A tanyakollégium szakmai részét irányító MTA

RKK Alföldi Tudományos Intézet osztályvezetôje,

dr. Csatári Bálint beszélt tanyavilágunk történetérôl.

Az elmúlt évszázad nagyobb agrártörténeti

lépései jót-rosszat hoztak a tanyáknak: földosztás,

tanyaközségesítés, kollektivizálás, szakszövetkezetek

létrehozása, háztáji termelés lehetôsége,

természetvédelem erôsödése, építési tilalom feloldása,

rendszerváltás, mind hatottak a tanyavilágra.

A tanyasi élet virágkora az 1910-es években

volt, de kisebb növekedési hulláma tehetô még az

1950-es és az 1990-es évekre is. A tanya a tájból

született, a természettel szoros kapcsolatban áll,

a gazdálkodás nem megy a környezet rovására.

Társadalmi egység, a települési rendszer fontos

része. A tanya akkor tölti be rendeltetését, ha ez a

négy rendszer (ökológiai, gazdasági, társadalmi

és települési) szervesen él benne. Ha egyik vagy

másik hiányzik, a megmaradáshoz nem elég a

többi léte. A jövôben az egészséges környezet

megtartása és az élelemtermelés nagyon fontossá

válik, a tanyáknak ebben elengedhetetlen szerepük

lehetne. Ehhez kellene a generációk által

felhalmozott tudás, ám ez lassanként elvész, pedig

a vidéki tudásban 140 szakma összegzôdik. A

kutatóintézet másik munkatársa, Kovács András

Donát szerint elodázhatatlan, sürgôs beavatkozás

kell a tanyák fennmaradásáért. Ehhez fel kell

mérni a tanyák, a tanyasiak problémáit és jövôbeli

elképzelésüket. A Kecskeméti Fôiskola hallgatóival

2009-ben Méntelek külterületén végeztek kutatást,

amibôl kiderült, hogy az elmúlt tíz évben

romlott a tanyák helyzete. Egyre nô a kirekesztettség,

a szegénység, az elvándorlás mértéke.

Nagy problémát okoz, ha a tanya távol van a kövesúttól,

a településtôl, valamint a megfelelô infrastruktúra

hiánya. Kiss Attila, aki ugyancsak a

kecskeméti intézetben dolgozik, a hét évvel ezelôtti

tanyakollégium összegyûjtött adatait elemezte.

2002-ben a 24 vizsgált település lakosságának

negyede külterületen élt, ez 18 000 fô volt.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 19


Tanyakollégium 2009 – Aszálystratégia

100 évvel ezelôtt a fiatalok éltek és dolgoztak a tanyákon,

és idôs korukra beköltöztek a faluba.

Most a 800 felkeresett tanyából minden harmadikban

idôs emberek laktak, akik nem tehették

meg, hogy a településen – közelebb a szolgáltatásokhoz

– telepedjenek le. A tanyaépületek sem fiatalodnak,

kétharmaduk 50 évnél idôsebb, komfortosságuk

is ezt mutatta. Harmadukban nem

volt fürdôszoba, sem WC. A tanyán lakók felének

nem volt autója. A gazdálkodást tekintve, önellátásra

termeltek a legtöbben, és csak 20–25 százalékuk

termelt nagyban, piacra. Régen erôs összetartás

volt a külterület lakói között, ma már nincs,

még a szomszéddal is gyenge a kapcsolat. Az emberek

fokozatosan magukba zárkóztak. 60 százalékuk

csupán megszokásból él a tanyán, mögötte

nincs érték, tartalom. Ennek ellenére csak tíz

százalékuk akart mindenféleképpen elköltözni.

A közbiztonságon lehetne javítani, a megkérdezettek

ötödénél történt már lopás, betörés.

Hasonló, néhány kérdéssel kibôvített kérdôívvel

indultunk útnak a második tanyakollégiumon.

Az összegyûjtött adatok értékelése folyamatban

van, hamarosan megtudhatjuk a monitoring

eredményét.

Forrás

1. Czene Zsolt – Jávor Károly: A tanyák: XXI.

századi végváraink. Helyzetkép a homokhátsági

tanyákról

2. Tanyakollégium 2002–2003. A tanyai átalakulás

fôbb jellegzetességei a Kiskunság felmért településein.

(Elsô összefoglaló vázlat) http://www.

alfoldinfo.hu/tanyakollegium/

Kripner Vera

Az aszály ellen közösen lépnek fel

a kutatók

Az aszályról és a szárazodásról rendezett októberi

kecskeméti tudományos konferencia résztvevôi:

szakemberek, oktatók, kutatók, és a gazdasági

élet szereplôi közös állásfoglalást készítettek

és adtak át a döntéshozóknak november

közepén. Az Országgyûlést arra kérték, hozza

meg a szükséges döntéseket, valamint intézkedéseket

a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégián

túlmenôen, és határozzon a Nemzeti Víz- és

Élelmiszer-ellátási Létbiztonság Programról.

A Magyar Tudományos Akadémián tartott

sajtótájékoztatón Németh Tamás, az akadémia

fôtitkára arról beszélt, hogy bár Földünk eddig

nagyon sok változást megélt, és a maga 4,5 milliárd

évével a „legjobb korban” van, mégis aggodalomra

ad okot a mind erôteljesebb emberi beavatkozás.

Világunkban egyre több természeti

erôforrást használnak el véglegesen. Vannak

olyan területek, például Délkelet-Ázsia, ahol tovább

már nem lehet folytatni ezeknek az erôforrásoknak

a kiaknázását, mert azzal veszélybe sodorják

az ott élôk víz- és élelmiszerkészletét.

A Földön a használható víz és talaj mennyisége

adott. Mindössze a bolygó felületének négy százaléka

alkalmas földmûvelésre, mégis óránként több

száz hektárt vesznek ki belôle infrastruktúrafejlesztésre,

építkezésre. Magyarország speciális helyzetben

van, hiszen nagyon jók a természeti adottságai,

ám figyelembe kell venni a most zajló éghajlatváltozás

hatásait. Kecskemét térségét vizsgálva

a szárazodás több tényezônek köszönhetô.

Vízhiány alakul ki, mert a csapadék nem tud viszszakerülni

a rendszerbe, illetve mert az erôforrásokat

szennyezik és túlhasználják. Folyamatosan

szennyezôdik a levegô, a víz, az élelmiszer. Hozzáértéssel

és felelôsséggel kell tehát gazdálkodni

adottságainkkal, komoly és hatékony párbeszéd

kell a szakemberek és a döntéshozók között.

Láng István akadémikus nem most foglalkozik

elôször a magyarországi aszályhelyzettel. 1983-

ban és 1984-ben súlyos aszály volt, az illetékes

minisztérium vizsgálati csoportot hozott létre –

melyben ô is dolgozott –, és jelentést kért a károkról,

ennél több intézkedés azonban nem történt.

Nem olyan régen, a Vahava-projektben, a

20 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Aszálystratégia

klímaváltozás várható hatásainak vizsgálata kapcsán

kis mértékben foglalkoztak a jelenséggel ismét.

Majd következett az októberi kecskeméti

konferencia, amely kifejezetten az aszályról és

hazánkat sújtó hatásairól, illetve az ellene való

védekezésrôl szólt. Magyarországon 100 évbôl 28

aszályos, és míg a 19. században 7 aszályos év

volt különösen súlyos, a 20. században már 14, az

elmúlt harminc évben ennél is több! A Kárpát-medence

szárazodása köztudott, ám nagyon kevés intézkedés

történt ezzel kapcsolatban, komoly felkészülési

terv egyáltalán nincs. Az Európai Unióban

felfigyeltek a problémára, és egy 2013-ig megvalósuló

munkaprogram készült a szárazság és a

vízhiány kezelésére.

Röviden az állásfoglalás pontjai

Az utóbbi évek aszályai nem olyanok, mint a

régiek voltak: most gyakoribbak, hosszabbak és

súlyosabbak, szélsôséges idôjárási jelenségekkel

súlyosbítva. A keletkezett károk meglehetôsen

súlyosan érintik az ország össznemzeti termékét,

fizetési mérlegét.

A fölmelegedés és az idôjárási szélsôségek

nem csak a mezôgazdaság problémájaként jelentkeznek,

hanem az egész nemzetgazdaságra

károsan hatnak. A talaj geológiai változásai miatt

érintik az építkezéseket, infrastrukturális fejlesztéseket,

kedvezôtlenül hatnak az energiaszolgáltatásra,

a közlekedésre, a turizmusra, stb. Károsan

érintik a humán és az állategészségügyet,

mindez a víz- és élelmiszerhiánnyal együtt az ország

lakóinak létbiztonságát veszélyezteti.

A vízhiány, az aszály elhúzódása a természeti

környezetet, a természeti erôforrásokat, a mezôgazdasági,

kertészeti, erdészeti termelôalapokat

is rombolja, a fokozódó bizonytalanság miatt növekednek

a termelési költségek és a vállalkozások

kockázatai.

Felértékelôdik Magyarország agroökológiai

potenciálja (jó víz- és termôtalaj-ellátottság), ennek

megóvása, fenntartható hasznosítása elsôrendû

faladat.

Szembe kell nézni a társadalmi hatásokkal, tájékoztatni

kell a lakosságot a változásokról. Párbeszédre

van szükség a kormányzat, a szakmai és

a civil szervezetek között, valamint korrekt tájékoztatásra

a médiában.

Továbbá, a konferencia résztvevôi az alábbi

javaslatokat tették az országgyûlés számára:

Az uniós irányelvekhez igazodó tartalommal

készüljön el a Nemzeti Víz- és Élelmiszer-ellátási

Létbiztonság Program. Szükség van aszálystratégiára

is konkrét intézkedési tervekkel, végrehajtási

utasítással, új támogatási rendszerrel. A támogatás

feltétele legyen az igazolt felkészülés.

Nevezzenek ki a program megvalósítását ellenôrzô

kormánybiztost, akinek feladata még öszszehangolni

a tájékoztatást, a kommunikációt, az

országgyûlés és a kormány elé kerülô jelentéseket.

Különítsenek el forrást a feladatok megvalósítására,

intézkedjenek azok rendszeres ellenôrzésérôl.

Az alapvetô vízigények mindenkori kielégítése

érdekében kössenek vízkészlet-vízhasználati

megállapodást a vízgyûjtô terület érintett államaival.

A szükséges intézkedések megalapozásához

indítsanak kutatás-fejlesztési programokat, valamint

az oktatásban kapjon helyet a megelôzés és

a védekezés. Az intézmények, a vállalkozások és

a lakosság körében váljon alapvetô követelménynyé

a megelôzés. A jó gyakorlat része legyen a

vízkészlet-gazdálkodás, a vízhiány megelôzése és

a talajok nedvességmegtartó képességének megóvása.

A kecskeméti konferencia elôadásait a Klíma-

21 füzetekben folyamatosan publikálják.

Forrás: „Az aszály és a szárazodás Magyarországon”

konferencia (Kecskemét, 2009. október

7.) állásfoglalása

Kripner Vera

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 21


Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben

Középpontban a termôföld

Nagy érdeklôdés kísérte az OMgK november végi

szakmai rendezvényét, amelynek címe: Páratlan

kincsünk, a termôföld volt. Érzékeny és vitával

terhes, megoldásra váró témát választott Tamás

Enikô, fôszerkesztô, aki a rendezvényt szervezte

és levezette.

A termôföldek használati viszonyairól tartott

elôadást dr. Nagy Olga, az FVM fôosztályvezetô-helyettese.

Földünk 29 százaléka szárazföld,

amelynek csupán 7–8 százaléka alkalmas

mûvelésre. Magyarország speciális helyzetben

van, hiszen az ország kétharmada termôterület.

A mezôgazdasági terület legnagyobb része szántó,

számottevô még a rét és a legelô. A termôföld

valóban páratlan kincsünk, a biológiai és társadalmi

lét alapját jelenti, ezért védenünk kell.

Hazánkban gyakran más a föld tulajdonosa és

használója. Ennek egyik oka a privatizációra vezethetô

vissza, mivel olyan személyek jutottak

földtulajdonhoz, akik vállalkozói készség vagy

szakképzettség hiánya miatt nem kívántak vagy

nem tudtak maguk gazdálkodni. A tulajdonos és

a földhasználó személyének különbözôségét a

földszerzési korlátok is magyarázzák.

A ’90-es évek elején indult privatizációs eljárások

eredményeként ma már a magántulajdonban

álló termôföldek vannak túlsúlyban. A magánszemélyek

birtokmérete átlagosan 9 hektár.

Egy magánszemély birtokában álló földterület

több földrészletbôl tevôdik össze, egy földrészlet átlagos

nagysága 3 hektár. A középbirtok hazánkra

nem jellemzô, inkább a kisbirtokok és a nagybirtokok

vannak jelen. A nagybirtokok a gazdasági

társaságok, és szövetkezetek által használt területeken

alakultak ki. A földhasználat leginkább

haszonbérleten alapul. A haszonbérlet jogcímén

alapuló földhasználat az EU15-ök esetében is jellemzô,

jelentôs szórással, de átlagosan 50%-ban

van jelen. A hazai földhasználati nyilvántartás

2000 óta mûködik, a használt területek legnagyobb

része már regisztrálva van, ami nyomon

követhetôvé teszi termôföldek használati viszonyait.

Egyes uniós országok szabályozásával ellentétben

Magyarországon jelenleg nincs jogszabályi

elôírás arra nézve, hogy a földtulajdonos illetve

a földhasználó mezôgazdasági szakirányú végzettséggel

rendelkezzen, vagy élethivatásszerûen

mezôgazdasági termeléssel foglalkozzon. Ezzel

szemben Dániában szakirányú végzettséghez,

ottlakáshoz, élethivatásszerû gazdálkodáshoz kötik

a földszerzést.

A dán kritériumoknak megfelelve, lelkesen

jött hazánkba gazdálkodni Jens Clausen Európa

fejlett agrárországából. Elôször hazánk tetszett

meg neki, késôbb eldöntötte, hogy itt fog gazdálkodni,

ezért gépeket hozott Dániából. A földért

sokat kellett harcolnia, végül magyar felesége révén

tudott vásárolni. Egy kis zalai faluban lakik

családjával, és húsz hektárt mûvel, ezen belül 2

hektáron termeszt burgonyát. Szereti a falusi életet

és a gazdálkodást, de a vidéken maradáshoz

kellett, hogy felesége munkát találjon a környéken.

Vallja, hogy a föld magában nem ér semmit,

kell hozzá az ember: a szellemi tôke és a lelki

gazdagság. Szerencsés, mert a dán népfôiskolai

évek alatt jó alapokat kapott mindehhez. Nyitott

és értékôrzô – jellegzetesen dán – szemléletmódja

új színt hoz(hatna) a magyar társadalomba. Figyelemre

méltó a dánok alkotmánya, illetve földés

birtokpolitikája. Egyértelmû célt mutatnak,

merre haladjon az ország, és egyszerû, átlátható

a gazdálkodók számára.

Új földbirtok-politikai elképzeléseket mutatott

be dr. Tanka Endre, a Károly Gáspár Református

Egyetem tanára. Álláspontja szerint az elmúlt

húsz év földpolitikája a nagytôkének és a

neoliberális iránynak kedvezett. 2011-tôl az uniós

csatlakozási szerzôdés alapján megnyílik/

megnyílhat a külföldiek elôtt a magyar földpiac.

Vajon lehet ezen még változtatni? Véleménye szerint

igen, még kidolgozható olyan politika, melynek

segítségével magyar kézben tartható az ország

termôföldje. Egységes, átfogó, a közjó érdekét

szolgáló birtokrendszert kell kialakítani,

amely négy alappilléren nyugszik. Az elsô pillér a

termôföld elsôdleges funkciójának megtartása,

vagyis az, hogy a föld a népesség élelmezésére,

22 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Kiskunhalasról szinte mindenkinek a halasi csipke

jut elôször eszébe. Nem véletlenül, hiszen a világhírû,

a híres brüsszeli csipkét is verô halasi csipke

igazi hungarikum; a gyönyörûen felújított és kibôvített

Csipkeházat és a múzeumot mindenkinek meg kell

néznie, aki Kiskunhalasra vetôdik.

Van azonban a városnak egy másik, agrárius, sôt

agrár-gépész szempontból legalább olyan fontos és

érdekes gyûjteménye – amelyet sokkal kevesebben

ismernek és látogatnak – Csatári Sándor gépgyûjteménye.

Ezt sehol sem jelzi tábla, megtalálni azonban nem

nehéz, hiszen az 53-as (szabadkai) úton, a város szélén,

a Malomsoron már messzirôl virítanak a BICSAK Kft. –

Mezôgazdasági gép- és alkatrészkereskedés – színesre

festett gépei. A muzeális gépeket persze hátrébb, elrejtve

találhatja az érdeklôdô.

Kapcsolódó cikk a 30. oldalon.

Képek és szöveg: Dr. Szekeres Béla

Thaya cséplôgép

A cséplôgép mûködés közben

Német cséplôgép a színben

A MAYER hatalmas lendítôkerekei

MAYER-motor felújítás alatt


A GS-35 Tódor

MEZ-Hofherr traktor

Angol LISTER stabilmotor

Cseh ROBOT stabilmotor

MEB-HSCS stabilmotor

Traktorok és a galéria kisgépei, kézieszközei

Deutz-motor a parkban

Répaszeletelô és KÜHNE

kukoricadaráló


Füzérradványban található hazánk egyik

legnagyobb kastélya, mely a XIX. század

második felében, Károlyi Ede építkezései

nyomán nyerte el jelenlegi impozáns

formáját. A korábbi szabályos alaprajzú,

késôreneszánsz kastélyt 1857–1859 között Ybl

Miklós tervei alapján építették át romantikuseklektikus

stílusban.

A vagyonkezelô miskolci székhelyû

ÉSZAKERDÔ Zrt. irányításával a helyreállítási

munkálatok 2004-ben kezdôdtek, a területet

kitisztították, megindult a növényzet felmérése.

A park eredeti állapotának helyreállításához

szükséges mintegy 200 millió forintot

a Gyûjteményes növénykertek és védett történeti

kertek megôrzése és helyreállítása

címen kiírt KEOP-2009-3.1.3 kétfordulós

pályázatból kívánják biztosítani. A 2010-ben

benyújtandó tervben a park vizes élôhelyeinek

rehabilitációja, a hidak helyreállítása

mellett a kipusztult növényfajok pótlása,

valamint az értékes famatuzsálemek felmérése,

megôrzésük kidolgozása is szerepel.

(Kapcsolódó cikk a 7. oldalon.)

Képek és szöveg:

Papp Mónika

Ôszi színek

Az impozáns épület megbújik a park fái között

Évszázados platánfa


A Károlyi kastély

A kastély bejárata

A kastélyhoz vezetô fasor

A díszes reneszánsz kandallók

a kastély ékességei

Tájba illô angolpark

Ebédlô

Aranyérmes trófeák a Zemplénbôl


Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben

mezôgazdasági mûvelésére szolgáljon, ne másra.

A második pillér a földtulajdonos kilétét határozza

meg. Jelenleg háttérbe kerül a közvagyon, pedig

az állami kézben lévô területek az ország létbiztonságát

erôsítik, ezért fontos lenne a föld elidegeníthetetlensége.

Elôvásárlási joga legyen az

államnak. Elô kell segíteni a kis- és középbirtokrendszer

térnyerését, le kell bontani a nagybirtokrendszert.

Harmadik pillér a föld védelme: a

termôföld vészesen fogy, ezért egy független központi

szervezeté legyen a döntés joga, hogy a terület

a mûvelésbôl kivonható vagy nem. Alapvetôen

tilos, de ha a mûvelés alóli kivonás mellett

döntenek, elrettentô mértékû földvédelmi járulékot

szabjanak rá ki. Az önkormányzatok jogkörét

megszüntetnék ebben a kérdésben, mert most

könnyedén belterületbe vonják a külterületi földeket,

és átgondolatlanul, tálcán kínálják az ipari

befektetôknek. Negyedik pillér a földügyi szakigazgatás

kérdése: át kell szervezni, egyetlen központi

birtokjogi hatóság legyen a Nemzeti Földalap

helyett.

A külföldiek magyarországi tulajdonszerzésérôl

beszélt dr. Kozma Ágota a Pannon Egyetem

adjunktusa. Tanulságos elôadásában olyan

jogi, etikai, társadalmi, gazdasági visszásságokra

hívta fel a figyelmet, amelyeken hosszan lehet(ett)

vitatkozni. A külföldi cégeknek a törvény

1994-ben még megengedte egy kis ideig – joghézag

miatt – hogy korlátlanul vásárolhassanak földet.

Így Magyarországon bejegyzett cég – külföldi

tulajdonos esetében is földhöz juthatott. Ennek az

üzletnek több hátulütôje is lett: a cég nem gyarapodott,

jóformán nem mûködött, de voltak költségei;

a tulajdonos meghalt, vagy visszaköltözött az

anyaországba, az utódok késôn értesültek az

öröklésrôl; végeredményben a termôföld tulajdonos

nélkül maradt, a terület elgazosodott, a céget

meg kellett szüntetni, a földet csak magyar magánszemélynek

lehetett/lehet eladni. Más formái

is voltak (vannak) a külföldi magánszemélyek

magyar földhöz jutásának: a dátum nélküli szerzôdések,

a haszonélvezeti vagy a használati jog

jogtalan átruházása, eltartási vagy életjáradéki

szerzôdés jogtalan írása. Ezek segítségével a jelenlegi

jogszabályokat kijátszva törekednek földet

szerezni a nem magyar állampolgárok. Az adjunktus

szerint megkérdôjelezhetô a magyar tiltás

a termôföld külföldiek kezébe adásával kapcsolatban.

Ô azt tartja, ha a külföldi mûvelés céljából

akar venni magyar földet (ez a vétel után

akár folyamatosan ellenôrizhetô), és azt a földet

egy hazánkfia sem akarja mûvelni, megvenni,

miért ne kaphatná meg. Felvetette, vajon miért

éri meg jobban a külföldinek itt gazdálkodni,

mint a magyarnak? És vajon miért akarja a magyar

olyan magas áron eladni a földjét, hogy csak

egy külföldinek érje meg megvenni? Vajon miért

ragaszkodik a magyar állam inkább az elhagyott

szántókhoz (és a parlagfû kaszálásához), minthogy

egy külföldi gazdálkodjon azon a területen?

Vagy miért elnézô az állam a földspekulánsokkal,

akik óriási területeket (ôk nem használják, és

nem kaszáltatják) vásárolnak fel 2011-re várva?

Megfelelô jogi rendezéssel mindent átláthatóvá

lehetne és kellene tenni, rendezni lehetne ezeket

a visszás viszonyokat.

Az elôadásokat élénk vita kísérte.

Kripner Veronika

A dán példa – Lehetôségek és beilleszkedés

gazdálkodóként a magyarországi viszonyokba

Egy kis dán faluból származom, miért ne laknék

egy kis magyar faluban?

Persze, sok dolgot csináltam már életemben,

nemcsak a föld vonz. A gazdaságom nem túl

nagy, nem elég nagy ahhoz, hogy az ember csak

abból éljen.

20 hektár, kukorica, búza és zab, valamint

2 hektáron burgonya. A krumpli a legjobb, a legfelelôsségteljesebb

munka, mivel itt van a legnagyobb

szerepe a saját döntéseimnek, a várható

bevétel tekintetében.

Persze mással is foglalkozom. Mivel napközben

én vagyok otthon, míg a feleségem dolgozik,

én viszem óvodába a két kislányunkat, és én vigyázok

rájuk, amikor otthon vannak.

Sok idôt töltök aktív zenéléssel is, a magyarországi

egyetlen tubakvartettben fújom az Esztubát,

együtt három profi tubással.

A magyar társadalom felépítése és mûködése

is nagymértékben foglalkoztat. Így, gondolom, érdekes

lehet az a pár dolog, amit magammal hoztam

Dániából, a föld szeretetén kívül, a hogyanok

és miértek.

Sokszor kérdezem magamtól, hogyan is élek

itt Magyarországon, most, hogy már 20 éve itt vagyok.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 23


Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben

Leginkább az a háttér határozza meg mindennapjaimat,

amelyet otthonról hoztam. Különösen

az, amit az ember nem az iskolában tanult, hanem

sokkal inkább az a neveltetés, az a gondolkodásmód,

amelyet az évek tapasztalata alakított

ki a társadalom mûködésérôl.

Mivel írásom témája a mezôgazdaság és a termôföld,

szeretném megmutatni, hogy Dániában

milyen mezôgazdasági fejlesztések voltak, de

sokkal inkább hangsúlyozom a dán szellemi élet

mezôgazdaságra és a vidéki életre vonatkozó

eredményeit.

A legfontosabb a dán földmûvelés és a társadalom

kapcsán a népfôiskola intézménye. Persze, lehet

arról vitázni, hogy egy föld mennyire jó vagy

rossz, milyen éghajlati és talajviszonyok vannak arrafelé,

vagy milyen ásványi anyagok találhatók ott.

Természetesen Dániában is van föld, de a vidék

és a város szellemi fejlesztése nélkül maga a

föld – véleményem szerint – nem értékes. Ezt

hoztam Dániából mint a legfontosabb dolgot.

Szülôhazámról, Dániáról szeretnék mesélni,

ahol a földreformok a XIX. század elején kezdôdtek

a jobbágyság felszabadításával. Ahhoz azonban,

hogy a felszabadított jobbágyság megállja a

helyét az életben az új körülmények között, amikor

már nem jobbágyként éltek, fontos volt az ifjúság

oktatása. Ennek érdekében jött létre 1814-ben

az az Általános Iskolai Törvény, amely kimondta,

hogy az országban a dán a hivatalos nyelv az addigi

német helyett, és minden gyereknek kötelezô iskolába

járnia 7 és 14 éves kora között.

Tulajdonképpen ezt tekinthetjük az elôbb említett

szellemi fejlesztés elsô lépésének. Nem sok

idô múlva, 1844-ben megalakult az elsô népfôiskola

Dániában, majd nem sokkal késôbb, 1849-

ben létrejött az Alkotmány, amely az új társadalom

alapköveként szolgált, és amely révén befejezôdött

a kései feudalizmus kora.

Mivel akkor már létezett az emberek szabad

egyesülési joga, nagy lendületet adott ez a különféle

egyesületek megalakulásának. Az 1850-es

évektôl induló idôszakot tekinthetjük a mezôgazdasági

egyesületek megalakulása virágkorának.

1851-tôl kezdôdôen pedig már állami támogatás

járt a népfôiskolák részére.

1864-szomorú évszám a dán történelemben,

amikoris Dánia Sønderjylland részét (Dél-Dánia)

Németországhoz csatolták az Ausztria-Poroszország

elleni háború után (Dybbøl).

Mintegy passzív ellenállásként, a nemzeti tudat

megôrzéseként a következô 5 évben kb. 50

népfôiskolát alapítottak Dániában. (Szerencsére

ez az elszakítottság „csak” 1920-ig tartott, amikor

Dánia visszakapta a nevezett déli részt.)

A szétszakítottság ellenére vagy talán éppen a

nép életben tartása érdekében a XIX. század vége

felé újabb és újabb egyesületek és szövetkezetek

alakultak, mint pl.:

1882-ben az elsô szövetkezeti tejüzem, majd

1893-ban a mezôgazdasági egyesületek országos

összevonása történt meg, végül pedig

1899-ben jött létre az 1. törvény a kisebb birtokok

megalapítására, ami állami segítséggel

történt.

Tekintsünk meg néhány részletet

a dán földtörvénybôl!

1. §

A törvény célja

1. biztosítani a mezôgazdasági birtok felelôs és

sokoldalú felhasználását, figyelembe véve a

földmûvelést és a termelést, a természetet, a

környezetet és a tájvédelmi értékeket;

2. biztosítani a fenntartható fejlesztést a mezôgazdasági

szférában;

3. javítani a versenyképességet ezeken a területeken;

4. megôrizni a lakosság helybenmaradását, és

5. biztosítani a vidéki körzetek fejlesztését;

6. magántulajdonban tartani a legtöbb birtokot

és annak mûködtetését, ezen kívül

7. biztosítani a szükséges termelési alapot a mezôgazdasági

vállalkozáshoz.

Tekintsünk meg néhány részletet

a dán alkotmányból!

97. §

Minden törvény eltörlése, amely a nemesek

részére címhez és ranghoz kötött elônyöket biztosított.

87. §

A magántulajdon sérthetetlen. Senki nem kötelezhetô

arra, hogy lemondjon saját tulajdonáról,

hacsak a közjó nem igényli azt. Ha ilyen elôfordul,

az természetesen térítés ellenében történik.

92. §

A polgároknak elôzetes engedélykérés nélkül

joguk van törvényes céllal egyesületet alapítani.

Egy egyesületet sem lehet megszüntetni kormányrendelet

alapján. Meg lehet ugyan tiltani az

egyesületek mûködését, ezt azonban azonnal, jogi

úton kell rendezni, és mindez csak törvényes

úton, teljes kárpótlással történhet.

24 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben

A népfôiskolai gondolat

Az 1844–1851 közötti idôszak az, amikor az elsô

népfôiskolákat megalapítják. Ekkor másféle

pedagógiai módszerek érvényesültek, vagyis az

„iskola az életért” elv, azaz „nem az iskolának,

hanem az életnek tanulunk”.

Ez inkább arról szól, hogy fontos elôször az érdeklôdés

felkeltése, aztán jöhet a felvilágosítás.

A népfôiskolai gondolat alapján mindez:

”Sokkal fontosabb, mint az anyagiak, a te Istenedet

és magadat vedd figyelembe!”

(„Langt mere end det røde guld, det er sin Gud

og sig selv at kende”.)

Mindez pedig azért, mert ott a távolban lebegô

cél, vagyis:

„Ami volt, az legyen Dánia újra, még él az

atyák lelkének útja.”

(”Hvad Danmark var skal Danmark blive,

endnu er fædrenes ånd i live.”)

Mindez azért volt fontos, hogy olyan alternatívát

adjon az akadémiai képzéshez, ami gyakorlati

értékekkel és fontos jelentôséggel bír. A népfôiskolákon

nem voltak vizsgák, a tanár csak mesélt,

a dán állam felépítésérôl, a történelemrôl, a

kereszténységrôl és az északi mitológiáról. A népfôiskolai

oktatás fél évig, csak télen folyt, a diákok

pedig ott is laktak a népfôiskola melletti kollégiumokban.

Az egyesületi élet és felvilágosítás

Mindenütt az Alkotmány 92. §-a értelmében

folyt az egyesületi képzés, vagyis egy kezdeményezést

sem lehetett megszüntetni.

Így a városokban a városi polgárság kezdeményezése

révén szakszervezetek, betegbiztosítási

egyesületek, temetkezési egyesületek, ipari és

kézmûves egyesületek jöttek létre,

míg vidéken a vidéki polgárság kezdeményezése

révén mezôgazdasági egyesületek, késôbb parasztszövetségek,

kereskedelmi és kézmûves

egyesületek, sportegyesületek, az istenhívôk

számára gyülekezetek, népfôiskolai egyesületek,

amelyeknek maguk az iskolák voltak a tulajdonosai.

Nagy érdeklôdést tanúsítottak a vidéki emberek

az átlagos közösségi tudás és az önelismerés

és önfejlesztés iránt, és mindehhez fontos volt az,

hogy az iskola után visszatérjenek a saját vidékükre.

Fontos volt, hogy valaki ne azért tanuljon,

hogy hatósági alkalmazott legyen valahol máshol,

hanem a máshol megszerzett tudását vissza tudja

forgatni saját szülôföldjén.

Az elsô szövetkezeti tejüzem

Amikor 1878-ban feltalálták a tejcentrifugát,

meglett az elsô közös tejüzem (szövetkezet)

mûszaki alapja is, amely pár évvel késôbb, 1882-

ben alakult meg. Jacob Stilling Andersen mint az

elsô tejüzem vezetôje, grundtvigi otthonból származott,

és népfôiskolai jellegû mezôgazdasági iskolába

járt, tehát ezt a szellemet képviselte és terjesztette

maga is.

1897-ben a szövetkezeti elnökök kb. fele már

népfôiskolában végzett, negyedrészük pedig népfôiskolai

alapon mûködô mezôgazdasági iskolába

járt. A népfôiskolák szellemi elismerést adtak, és

kifejlesztették a vidéki polgárság fogalmát a vidéki

otthonokban. Így egyfajta egyenrangúság jött

létre és van ma is a városi és a vidéki polgárság

között. Ehhez fontos adalék volt az is, hogy minden

egyházközségnek saját tejüzeme volt.

A szövetkezeti lét három pillére tehát:

1. Szabad egyesületalapítási jog (szellemi nyitottság)

2. Nagyobb bevétel a továbbfeldolgozásnál

3. Piaci lehetôségek, egyensúlyban a piaci feltételekkel

Hát így néztek ki a dolgok akkor, ott. Most ma

van, másik országról van szó, ahol más a történeti

és földrajzi háttér.

Éppen ezért nem mondhatom, hogy ezt vagy

azt úgy kell csinálni, ahogy Dániában csinálták

egykoron. De van valami, amihez tartom magam:

az, amivel dolgozom, amit csinálok, azt tiszta

szívbôl végezzem, és ne csak úgy fél szívvel.

Az említett iskolák és szervezetek hihetetlen

nagy lelkesedést és energiát adtak az embereknek

Dániában.

A sok dolog, amivel a magyar emberek elégedetlenek,

és a rengeteg idô, amit arra használnak,

hogy elmeséljék egymásnak, hogy milyen rosszul

mennek a dolgok, igazán fárasztanak engem. De

tulajdonképpen ez az egyedüli kritikám Magyarországgal

kapcsolatban, ez, ami sok egyéb javítandó

dolognak is forrása.

Amit igazán élvezek itt Magyarországon, hogy

sok minden van, amit jobban lehetne csinálni. Az

egyes ember életében a pozitív változások abból

erednek, ha a mindennapok sorában képesek vagyunk

megtalálni az állandóságot. Megtalálni a

gazdaságom megfelelô méretét, azt, ami pont az

én képességeimhez, pont az én terveimhez illik.

Ilyen például a termény eladása is: nálam ez

két csatornán zajlik. A tömegárut (kukorica, búza,

zab) a szövetségen keresztül (TÉSZ) adom el,

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 25


Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben

ahol én a választott elnökség tagja vagyok. A burgonyát

viszont egyénileg értékesítem, és megkeresem

azokat a partnereket, akik az én termelési

mennyiségemnek megfelelô értékesítôk.

Ha állandóan azt hallja az ember, hogy mit kéne

jobban csinálni, ha állandóan fel akarnak világosítani,

az nem segít semmit, mert nem visz

elôbbre.

Elôször az embereknek egymás között kell rájönniük,

hogy hogyan tudják egymást felvidítani.

Ez lesz aztán az alapja az egészséges kíváncsiságnak,

az információéhségnek, amivel az egyes

ember élete gazdagabbá válik. Így az információ

nem fegyver lesz a kezedben a másik ellen, hanem

cserelehetôség a másik megsegítésére.

Nemcsak a mezôgazdasági szerkezetrôl és a

szellemi fejlesztésrôl van szó, hanem arról is,

hogy mit jelent az, vidéken lakni.

Sok mindent lehet változtatni apró lépésekkel,

ami az egyes emberektôl függ. Hogy milyen környezetben

akar élni, gyarapodni. Ezért van szüksége

a helyi lakosoknak arra, hogy érezzék, hogyan

illeszkednek a dolgok egymáshoz.

Nem hiszem, hogy szükség lenne etnográfiai

teóriákra arról, hogy a vidéki társadalom hogyan

mûködjék, de ha szellemi vidámságban és felszabadult

életkedvvel kezdünk a földmûveléshez,

és a mezôgazdaság az élet része lesz, jól

lehet haladni, és a vidék csaknem önállóan tudja

magát karbantartani és megújítani, mindenki

örömére.

Mint Ilus néni, aki azt mondja: „jaj, fáj a hátam,

megyek gyorsan kapálni, mert az az egyetlen,

ami segít!”

Jens Clausen

Afenti címmel került sor az ôszi félév elsô rendezvényére

szeptember utolsó napján az Országos

Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs

Központban, Budapesten. Hazánk legnagyobb

taváról és környezetének gazdasági, természetvédelmi

helyzetérôl, fejlesztési lehetôségeirôl

beszéltek a Pannon Egyetem keszthelyi tanárai

és Gyenesdiás polgármestere az érdeklôdôknek.

Tamás Enikô, a rendezvény szervezôje

bevezetôjében olyan visszásságokra hívta fel a figyelmet,

mint pl. a nem mûködô pénzautomaták,

vagy a lassú és tömött vonatok, amelyek a

Balaton, mint frekventált idegenforgalmú hely

esetében megengedhetetlenek.

A térség gazdasági helyzete nem olyan rózsás,

mint gondoljuk, derült ki dr. Bacsi Zsuzsanna

egyetemi docens beszámolójából. 2008-as adatok

szerint az ide sorolható 179 településen 270 ezer

ember él, közülük minden második városban. Az

üdülôk száma 210–280 ezer fô, akik az év közel

harmadát töltik a Balaton partján, 72 ezer üdülôingatlanon.

A GDP az országos átlag alatti, más

vidéki térségekével egyenlô arányú. A vállalkozási

kedv magasabb az átlaghoz képest, az idegenforgalomhoz

kötôdô vállalkozások aránya az országos

háromszorosa, 15 százalék. A turizmus a

húzóágazat, a szállások aránya az országosnak 25

százaléka. 1000 lakosra 280 férôhely jut, ennek

nagy része magánszállás és kemping, kisebb részük

szálloda. A gazdasági válság éreztette hatását:

a belföldi vendégek száma mérsékelten nôtt,

a külföldieké csökkent, és az összetételük is vál-

A mi Balatonunk

tozott: a németajkúak helyett inkább a skandinávok

jönnek.

Több gond is nehezíti a balatoni üdülés felfutását.

Jellemzô a szezonalitás, mindössze nyolc

hétre korlátozódik a nyaralási idôszak (július-augusztus),

ami a foglalkoztatásra hat ki leginkább,

a szezonon kívül magas a munkanélküliség.

A közlekedési infrastruktúra még fejlesztésre vár:

bár a nemrég átadott, a tó déli partján futó autópálya

a tûrhetetlen kamionforgalmat elterelte, a

part településeinek megközelítése autóval a kisegítô

utak hiányosságai miatt továbbra is nehézkes.

A vasúti pálya felújításának halogatása az utazóknak

tetemes idôveszteség. A zsúfoltság alig elviselhetô.

A válság a térség egyetlen repülôterét, a sármellékit

hozta nehéz helyzetbe. A hajózásban a vitorláskikötôk

kialakítása vonzó kilátásokat ígér.

Nagyon megnôtt a bicikliforgalom, ami egyfelôl sikertörténet,

másfelôl viszont az út minôsége fokozatosan

romlik, mivel a kerékpárutaknak nem volt

egységes az építése, illetve most nincs közös fenntartója,

karbantartója.

Az ingatlanpiac itt szinte haldoklik. Kizárólag

magyarok vásárolnak lakóhelyet; az üdülôktôl sokan,

különösen a külföldiek, szeretnének szabadulni.

Az északi parton a fôvároshoz közeli településeken

lehet eladni a panorámás, vízhez közeli

ingatlanokat.

ABKÜ, a Balatoni Kiemelt Üdülôkörzet fejlesztésérôl

dr. Kovács Ernô egyetemi docens beszélt.

Fejlesztésre javasolt a BKÜ közlekedése, a

balatoni térség marketingje, és állandó munkát

26 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Szakmai rendezvényeink 2009-ben

igényel a tó karbantartása. Az állami fejlesztési

forrásokból ez a térség kapja a legkevesebbet, holott

a háttértelepülések igen elmaradottak. Szükséges

lenne a gazdaság diverzifikálása: a mezôgazdaság

és a turizmus együttes fejlesztése, a szezon

meghosszabbítása. Fontos az idegen nyelvek

ismerete, turisztikai szakemberek képzése, az intézményrendszerek

decentralizálása. A Balatont

reklámozni lehetne pl. egy

jó szlogennel vagy egy híres

személlyel. A környezô

országok felé lehetne nyitni,

illetve jobban kellene figyelni

Skandináviára! Jó

egészségügyi szolgáltatásokkal

az idôsebb emberekre

lehetne számítani.

A fejlesztések viszont nem

mehetnek végbe a balatoni

társadalom hozzászólása,

beleegyezése nélkül.

Nagy kihívás úgy változtatni,

hogy ami a Balaton

értékét adja, megmaradjon,

pl. a nyugalom rovására

ne menjen a nagy

forgalmú szállodák megépítése, vagy a szôlô kivágására

ne kerüljön sor, ha új tulajdonosa lesz

az ingatlannak.

Ezen a vonalon indult tovább dr. Szabó István

egyetemi tanár, aki a Kis-Balaton természeti

értékérôl, természeti és környezeti szerepérôl beszélt.

Elôször az új autópálya természetvédelmi

károkozásáról szólt. Az út egy része a Nagy-Berket,

védett területet vág ketté, ráadásul a légszennyezés

is igen nagy mértékû, végsô soron az autópálya a

Kis-Balaton ökológiai egységét tette tönkre. Értékeink

megôrzése pedig nagyon fontos, gondoljunk

csak arra, vajon látja-e még az utókor Matula bácsi

nádkunyhóját, Fekete István nagyszerû regényeinek

színhelyeit, részesei lehetünk-e még a „tüskevári”

hangulatnak? A Kis-Balaton 1400 hektáros területe

1951 óta védett, a természetes ökoszisztémák,

az itt élô állat- és növényfajok megôrzése, a

Balaton vízgyûjtôjének védelme kiemelt feladat.

Kérdés, hogyan lehet ezt a még viszonylag háborítatlan

szépséget a modern világban megtartani?

Atermészeti értékek megôrzése mellett tette

le voksát Gál Lajos gyenesdiási polgármester,

aki egyben a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségének

elnöke is. Országos viszonylatban

Budapest után a balatoni régióban van a legtöbb

civil szervezet, amelyeknek nagy a szerepük a térség

fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásában,

megvalósításában. Gyenesdiáson a környezetvédelmi,

ökoturisztikai beruházások számottevôek.

A településen mindössze 3400 lakos él, de cél,

hogy mások is ellátogassanak ide, élvezzék a

Balaton vizét, gyönyörködhessenek a tájban, és

megismerkedjenek a nagyközség vendégmarasztaló

nevezetességeivel. A tó partján kellemes sétányokat

alakítottak ki, két strandon lehet fürödni,

az egyik kifejezetten a gyermekek részére készült.

Madárvárták, tanösvények

tarkítják a partot.

A harminc évvel ezelôtti

mederkotrás eredménye,

a parton elhelyezett

zagykazetta rekultiválásra

került, helyén

vitorláskikötôt és horgásztanyát

hoztak létre.

A megmaradt bányaudvarokat

is haszonba

veszik, fedett kôszínházat,

sôt gyógyszálló kialakítását

tervezik ezeken

a fokozott oltalmú

területeken. Nagy terv

egy ökoturisztikai látogatóközpont

megépítése,

amely nemcsak erdei iskolaként, illetve turistaszállóként

mûködne, hanem kistérségi szervezetek

irodái is helyet kapnának benne. A nagy

múltú, 1644-bôl megmaradt Darnay-féle borpincébôl

bormúzeumot, mellette borászati skanzent

kívánnak létrehozni a közeljövôben, ez utóbbi

alapját a még megôrzött borászati eszközök, szép

formájú prések adják majd. És hogy a település

szôlô- és mandulatermesztésének hagyománya tovább

éljen, ültetési akciót hirdet az önkormányzat

évrôl évre. „Egy ház egy szôlô” az akció neve,

amelyben magyar rezisztens fajtákat osztanak ki.

Agyenesdiásiak környezettudatosságát mutatja,

hogy egyedüliként az országban itt

van vegetáriánus étterem, amelyet Visontai Béla

alapított feleségével 1990-ben. Régi szakácskönyvek

receptjeit alapul véve alakították ki ételrepertoárjukat,

amelynek az a lényege, hogy minden

terményt szezonalitásának megfelelôen használnak

fel. Az egyedi étterem mellett három éve

mûködik a Zöldház Egészség Centrum, ahol meg

lehet szállni, és különféle egészségmegôrzô szolgáltatásokat

lehet igénybe venni. Saját készítésû

bioélelmiszerekkel, -termékekkel van piacon a

Visontai Kft. A rendezvény végén ezeket a termékeket

meg lehetett kóstolni. Nekem a hagymás és

kelkáposztás tönkölyropogós ízlett leginkább.

Kripner Vera

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 27


Szakmai rendezvényeink 2009-ben

A nagykörûi példa

Élô Tisza és önfenntartó vidék címet viselte

megrendezésre az OMgK júniusi agrárszakmai

eseménye. A szép számú közönséget a Szövetség

az Élô Tiszáért Egyesület (SZÖVET) munkatársai

vezették be a fenntarthatóság gyakorlatába.

Elsô elôadóként Balogh Péter, a nyitott szemû

és lelkû kutatásvezetô, vagy ahogy ô vallja magáról,

gazdálkodó geográfus beszélt a fenntarthatóság

fogalmáról és az önfenntartó vízgazdálkodásról.

A fenntarthatóság nem a viszonylag jó életszínvonalunk

fenntartását

jelenti, hanem

azt, hogy az adott természeti

rendszer –

melynek mi is tagjai

vagyunk – hosszú távon

külsô beavatkozás

nélkül, önmagától mûködni

képes. Az önfenntartó

vízgazdálkodás

pedig nem más,

mint az adott területen

a vízháztartás, vízfelhasználás

természetes

egyensúlyának megôrzése.

Azt gondolnánk,

hogy a Tisza mellett az

ilyen önfenntartó vízgazdálkodásnak

nincs

akadálya, ám ez nem így van, mivel nem a táj

adottságainak megfelelô gazdálkodás folyik a térségben.

Az árvíz, a belvíz és az aszály gyakran

egyszerre jelentkezik. Az árvízi víztöbbletnek van

helye a tájban, nem védekezni kell ellene, hanem

megtartani. A megtartásra példa a fokgazdálkodás,

amely a hagyományos ártéri gazdálkodás

kulcseleme. „A fokgazdálkodás csökkenti a folyó

vízszintjét és pusztítását, ívóhelyet biztosít a halaknak,

halászati lehetôséget az itt élôknek és öntözôvizet

a szárazabb idôszakra. Az ár levonulása

után a víz az ártérben tartható, de akár vissza is

vezethetô a folyóba, és a területen legeltetni, illetve

a magasabb területeken gyümölcsöt termelni is lehet”

– olvasható a Sulineten. Manapság a Tisza az

ôt körülvevô tájtól mesterségesen el van választva.

Az alföldi domborzati, vízrajzi és éghajlati viszonyokat

figyelembe véve, azaz a helyi adottságoknak

megfelelôen kellene gazdálkodni. Megszûnne

a belvízkár, ha a régen kialakított csatornákat

újra a csapadék felfogására használná a

gazdálkodó, és nem beszántaná, hogy még több

földhöz jusson. A folyóparthoz közel meggondolandó

az intenzív növénytermesztés, hiszen az így

termelt növények kizsarolják a talaj szervesanyag-

és vízkészletét. A Tisza árterében a szántóterület

nagyságát 40%-ra lenne jó lecsökkenteni,

az intenzív termelés helyett inkább az ártéri gazdálkodásnak

kellene teret nyernie, hogy „szép szôke”

folyónk és ártere újra arra legyen használva,

amire eredendôen adatott.

Kajner Péter, a SZÖVET tudományos tanácsadója,

az éghajlatváltozás súlyos gazdasági

és társadalmi következményeire

hívta

fel a figyelmet. A gazdálkodók

sem vehetik

félvállról a jelzéseket,

kiutat kell keresni a

rájuk nehezedô válságból.

Egy lehetséges

megoldás a többfunkciós

mezôgazdaság kialakítása,

amelyben a

gazdasági, a társadalmi

és a környezeti

funkciók együtt érvényesülnek.

A SZÖVET

erre törekszik: a környezet-

és tájgazdálkodás

elvei alapján, a

természet energiáit

hasznosítva, kevés ipari eredetû alapanyagot

használva termelnek tagjai. Együttmûködésre

ösztönzi a gazdákat, az integrátort kihagyva, nem

kiszolgáltatva, hanem függetlenítve magukat, közösen

értékesítik termékeiket. A környezetet óvják;

kisléptékû, természetközeli, anyag- és víztakarékos,

hulladék keletkezése nélküli módszereket

használnak. A helyben elôállított termékeket,

a szállítás minimalizálásával, a környéken értékesítik.

A SZÖVET-nek a termelôi piacok szervezésében

eddig elért sikereirôl és kudarcairól számolt

be igen szemléletesen Szabadkai Andrea

programvezetô. Az egyesület vállalja a helyi termelôk

árujának közös értékesítését. A csatlakozó

gazdálkodók nyilatkoznak termékeikkel kapcsolatos

vállalásaikról, és garantálják azok betartását.

A piacra juttatni kívánt termékek skálája igen

színes: idénygyümölcsök, kész termékek (édesség,

pálinka, lekvár, gyümölcslé stb.), kiadványok.

A SZÖVET-nek külön védjegye van, az Élô

Tisza tájtermék jelölés, amelyet a Tisza vízgyûjtôjébôl

származó, jó minôségû, magyar eredetû

28 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Szakmai rendezvényeink 2009-ben

áruk és szolgáltatások használhatnak. Elsôsorban

a közvetlen, nem ritkán (mentô)akciós, piaci értékesítés

útján adják el az árut. Ilyen mentôakció

volt tavaly a meggy értékesítése a budai Komjádi

uszodánál, amikor a meggyet önköltségi áron alul

akarták átvenni a nagykereskedôk, a SZÖVET

megmutatta, hogy az integrátor kikerülésével is el

lehet adni a felhalmozódott készletet, nem vesztve

rajta. Nagyon figyelnek a vevôtájékoztatásra,

hírlevelükben tudatják, mikor, hol és mit árusítanak.

A vásárlókkal való kapcsolat ápolását fontosnak

tartják, szívesen vesznek minden véleményt,

kritikát. Az idénygyümölcs helyben való értékesítését

különbözô rendezvényekkel kötik össze,

Nagykörûre csábítva az érdeklôdôket. Volt már

NAGYkörûi Cseresznyevásár, vagy a receptgyûjtésrôl

is híres Nagy Befôzô Napok. Az egyedi, helyi

termékek árusítására tájbolthálózatot szeretnének

kialakítani, de egyelôre jogi akadálya van

az indulásnak, ugyanis kistermelôk nem szállíthatnak

boltba a termékükbôl, csak telephelyükön

értékesíthetik azokat. A jogszabály módosítását

több civil szervezettel összefogva elkészítették, az

FVM-be eljuttatták, várják annak pozitív elbírálását.

Addig a Nagykörûben létrehozott elsô tájbolt

mintaboltként mûködik, a termelôk termékeit

meg lehet „tekinteni”. Másik álmuk, egy élôpiac

megnyitása szinte lehetetlennek tûnik ugyancsak

a gátló jogi szabályozás miatt.

A rendezvényen az FVM is képviseltette magát,

igaz dr. Flamm Benedek László témája nem a

SZÖVET-hez kötôdött. Az ô tiszte volt beszámolni

a 2011-es magyar elnökségre való felkészülésrôl.

Két év múlva az elsô félévben Magyarország látja

el az Európai Tanács soros elnöki tisztét, ami

nagy felelôsséggel, sok feladattal jár. Mivel számos

eseménynek hazánk ad majd otthont, sok

külföldi tisztviselô meg fog fordulni nálunk, akiknek

lehetôségük lesz bejárni, megismerni Magyarországot.

Az osztályvezetô ezért arra biztatja

az önkormányzatokat, a civil szervezeteket, hogy

amit lehet, tegyenek meg a jó magyar arculat kialakításáért.

Az elôadásokat Élô Tisza-termékek bemutatója

és vására követte. A termékkínálatból nem hiányzott

a már sokat emlegetett, nagykörûi jó ízû,

nagy szemû meggy és cseresznye, sem a frissen

készített eperlekvár és meggydesszert.

Kripner Vera

A ponty, az afrikai harcsa és a Balaton

E háromban az a közös, hogy az OMgK decemberi

8-i szakmai elôadásainak témáját adták. Tamás

Enikô, fôszerkesztô volt a „Mint hal a vízben”

címû rendezvény szervezôje,

levezetôje.

A pontynak fontos szerepe

van a világ élelmezésében,

termelésének volumene

nô – mondta dr. Váradi

László a Haki (Halászati

és Öntözési Kutatóintézet)

fôigazgatója. A közép- és

kelet-európai országok a

pontytenyésztés motorjai.

Technikai újításaikkal más

földrészeken segítettek megalapozni,

illetve fejleszteni

az ágazatot. Magyar szakembereknek

köszönhetô például

a brazil termelés fölfutása.

A világ elsô öt termelôje

Közép- és Kelet-Európából,

valamint Dél-Kelet Ázsiából

kerül ki. Hazánk az ötödik

legnagyobb elôállító. Az Európai

Unióban az összes haltermelés 23 százalékát

a ponty teszi ki, amibôl 2007-ben 66 ezer tonnát

termeltek. Magyarország ehhez több mint 10

ezer tonnával járult hozzá.

Örvendetes tény, hogy hazánkban

egyenletesen nô a

pontyfogyasztás, ami jelenleg

4 kg/fô. Dícséretes a magyar

tenyésztôi munka, a ‘60-as

évektôl Bakos János jó alapot

teremtett a halászati kutatásnak

a szarvasi HAKIban.

Komoly szaporodásbiológiai

kutatások folynak a

Szent István Egyetemen.

A fajtafenntartó gazdaságok

szerepe is nagy, megfelelô

technológiafejlesztéssel, innovációval

elérhetik a 220

mázsa megtermelését hektáronként,

vagy például a 10

dekás halat másfél kilónál is

többre tudják felhozni. Hazánkban

található a pontytenyésztés

élô génbankja.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 29


Szakmai rendezvényeink 2009-ben – Riport

Európában még négy országban van ilyen gyûjtemény.

A magyar halászati szakemberek aktívan

részt vesznek a nemzetközi akvakultúrafejlesztési

programokban, nem csak tagként, hanem irányító

elnökként is. Említésre méltó az Európai

Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform

(EATIP), amelynek célja a kutatási eredmények

eljuttatása a gazdálkodókhoz, illetve a fogyasztókhoz,

ebben hazánkat a SZIE képviseli.

Egy európia uniós projektben, az EUROCARP-ban

a HAKI vállalt szerepet, betegség- és stresszellenálló

pontyfajták létrehozásán dolgoznak. Egy

másik kiemelkedô nemzetközi együttmûködés a

halas kutatóintézetek összefogása, amelynek központja

ugyancsak Szarvason van. A halastavak

egyre nagyobb értéket képviselnek: nem csak

gazdasági, hanem természetvédelmi, sôt létbiztonsági

jelentôségük van.

Egy másik, hazánkban egyre kelendôbb halfajról,

az afrikai harcsáról, beszélt dr. Müller

Tibor, a Szarvas-Fish Kft. gazdasági igazgatója.

Húsz évvel ezelôtt a neves halászati szakember,

dr. Woynarovich Elek hozta be Magyarországra

ennek az édesvízi halnak a lárváját. Néhány

lelkes érdeklôdô összeállt, és belevágott az

afrikai harcsa tenyésztésébe, a kétkedôk ellenében.

1994 óta stabilan termelhetô a környezeti

igényeinek megfelelô meleg vizes rendszerben.

Az országban több üzemben folyik a termelés, így

például a szarvasi Szarvas-Fish Kft.-nél, ahol egy

norvég-magyar közös építés eredménye a sikeresen

mûködô halgazdaság. Kezdetben a harcsák

80 százalékát külföldön, 20 százalékát belföldön

értékesítették. Késôbb igyekeztek ezt az arányt

megfordítani, ami jól sikerült, köszönhetôen a

feldolgozásnak. A konyhakész termékek elôállításával

a nagyáruházakban meghódították a magyar

vevôket. 1997-tôl kapható feldolgozott afrikai

harcsa: lehet lefûrészelt törzset, bôrös füstölt

halat, bôrös filét, nyúzott törzset és nyúzott filét

vásárolni. Az étkezési halak között jelenleg

10 százalékos a részesedése az afrikai harcsának.

Iparszerûvé vált a termelése, amelynek minden

lépése az üzemben történek. Folyamatos a szaporítás

és a keltetés, az ivadéknevelést is itt végzik,

rendszeres a vérfrissítés az anyahalaknál. A termékek

eladása folyamatos, a termékek szállítását

ugyancsak ôk végzik.

Kevésbé sikeres a története a balatoni halgazdálkodásnak

– tudtuk meg Varga Lászlótól,

aki a Balatoni Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója.

A Balaton mindig nagy halászati és

természetvédelmi jelentôséggel bírt, így gyakran

vált szakmai és politikai kísérletek elszenvedôjévé.

Az évek során a tóhoz csatlakozó vizes területeket

lecsapolták, a déli vasútvonal megépítésével

a berkekben óriási kárt tettek. Százhúsz km hoszszan

kikövezték a partját, házakkal, telkekkel teljesen

körbefogták, jelentôs nádpusztulás következett

be. Megváltoztak az üdülési szokások, és

hatalmas mennyiségû ember lepi el idôrôl-idôre

a vizet. Az 1800-as évek végén került egyetlen

kézbe a tó halászata.

Kripner Vera

Gépmatuzsálemek – a csipke városában

Kiskunhalasról szinte mindenkinek a halasi csipke

jut elôször eszébe. Nem véletlenül, hiszen a világhírû,

a híres brüsszeli csipkét is „verô” halasi csipke

igazi hungarikum; a gyönyörûen felújított és kibôvített

Csipkeházat és a múzeumot mindenkinek

meg kell néznie, aki Kiskunhalasra vetôdik.

Van azonban a városnak egy másik, agrárius,

sôt agrárgépész szempontból legalább olyan fontos

és érdekes gyûjteménye – amelyet sokkal kevesebben

ismernek és látogatnak – Csatári

Sándor gépgyûjteménye. Ezt sehol sem jelzi tábla,

megtalálni azonban nem nehéz, hiszen az 53-as

(szabadkai) úton, a város szélén, a Malomsoron

már messzirôl virítanak a BICSAK Kft. („Mezôgazdasági

gép és alkatrész kereskedés”) színesre

festett gépei. A muzeális gépeket persze hátrébb,

elrejtve találhatja az érdeklôdô.

Szenvedélye az értékmentés

Csatári Sándor, a kft. ügyvezetô igazgatója valamikor

a jánoshalmai mezôgazdasági szakiskolában

szívta magába a gépszeretetet; gépkezelôi

tanfolyamokat végzett. Aztán az élet más területre

szólította, a mezôgazdasági termelôszövetkezetnél

volt anyagbeszerzô, majd traktoros gépcsoportvezetô

és már akkor is szervezett a tsznél

Hofherr-bemutatókat. A távolabbi célok között

pedig szerepelt az öreg gépek megmentése,

gyûjtése, hiszen mindig a gépek érdekelték.

Sokáig anyagi korlátai voltak a gyûjtésnek, mivel

az öreg gépek megszerzése, majd felújítása, mûködôképessé

tétele még a sok saját munka és baráti

segítség mellett sem olcsó mulatság. Amikor

1989-ben – társával, unokatestvérével – megnyi-

30 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Riport

tották a mezôgazdasági gép- és alkatrész-kereskedéssel

foglalkozó cégüket,

önállóvá vált, és egyre közelebb

került a gépgyûjtemény létrehozásának

lehetôsége. Tulajdonképpen a

cég megerôsödése után, az 1990-es

évek végétôl kezdte a gyûjtést, tehát

mintegy 10–12 évvel ezelôtt. Akkor

még egyszerûbben (és jóval olcsóbban)

lehetett hozzájutni öreg, használhatatlan,

kiszuperált gépekhez,

bár nem annyira könnyen, mint a

70-es években, amikor a beolvasztás

elôl kilóra meg lehetett venni az ún.

ócskavasakat. Csatári Sándor minden

öreg gépet, motort, traktort, kézi eszközt

gyûjt(ött), ami tanyákon, régi

gazdasági udvarokban fellelhetô volt,

de fôleg a mezôgazdaság gépei érdekelték.

A gyûjtés kapcsán aztán igen

sok szakmai, személyes kapcsolatra

tett szert, melyek során persze a gyûjtôtársakkal

zajlott és ma is zajlik a folyamatos cserebere. Meg

aztán gyûjtôszenvedélyét szûkebb pátriájában és

azon túl is ismerik, ezért sokszor neki ajánlják fel

elôbb a rosszabb sorsra szánt gépmatuzsálemeket,

vagy itt-ott talált roncsokat.

Érkezésem elôtt is – stílszerûen – egy váratlanul

felajánlott gépért ment el, amivel nem lehetett

várni, én viszont nem szöktem meg! A késésért

elnézést kért, én természetesen megbocsátottam.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mezôkövesdi

gépésztalálkozón láttam, hallottam elôször

Csatári Sándort, és gépszeretetrôl, hozzáértésrôl

tanúskodó, gyûjteményét bemutató elôadása

inspirált a helyszíni szemlére. Magángyûjteményében

25–30 stabilmotor, több mint 20 traktor

és igen sok, több százra tehetô kézieszköz,

egyszerû gép található; sok ezek közül eredeti,

korhû kezelési utasításokkal. A gépek nagy része

mûködôképes, ezek a büszkeségek, de igen sok

még várja a megújulást, ami csak pénz és idô

kérdése.

Az üzlet- és raktárépület elôtt – mintegy „díszítôelemként”

– áll egy betontalapzatra helyezett

Deutz-motor (Csanádpalotáról származik, valamikor

malmot mûködtetett), amely jelzi, hogy a gazda

nem csak az új gépek kereskedelmével foglalkozik.

A hátsó fedett épületekben (színekben) van elhelyezve

a gépgyûjtemény java, irgalmatlan menynyiségben.

Azért persze az udvaron is található

néhány rozsdamarta cséplôgép, stb. amelyek jobb

sorsukra várnak. Csatári Sándor a jobb fotózás,

szebb „kiállítás” kedvéért nem volt rest beindítani

az öreg, 1954-es német Lanz-Bulldog traktort, és

kivontatni a gyepre, a bemutató térre a kedvenceit.

Már a motor hangja is szívmelengetô volt!

Sebességváltó fából

A legújabban felújított cséplôgép egy „THAYA”

típusú német gyártmány; az 1920-as évek elején

készült Lipcsében. Most lettek készen a festéssel,

az eredeti címkék ezután kerülnek vissza rá. Természetesen

mûködésben is megtekinthettem,

ehhez ragaszkodott a gazda. Ugyancsak van egy

német gyártmányú („Wimberger u Sohn”, 1930-as

évek) cséplôgép a szín alatt; különleges értéke,

hogy ezen énekelt Eszenyi Enikô a Marica grófnôben

a szegedi szabadtéri játékokon.

A traktorok közül kettô szerepelt a „kifutón”.

Egy 1927-ben gyártott 32 lóerôs MEZ-Hofherr

(HSCS-MEZ-32), amelybôl ezen kívül egy van

még mûködôképesen Mezôkövesden, de az 22 lóerôs.

Érdekessége, hogy kuplungja fából van, a

kipufogóját pedig váltani lehet (alsó állásban

cséplésnél, felsôben pedig szántásnál használták).

Kétütemû dízelmotor, modern Bosch csepegtetô

olajozású, 2 elôremeneti, 1 hátrameneti

sebességgel. A traktor 2006-ban lett készen, a

2007. évi Bokori Gépésztalálkozón mutatták be

elôször.

A másik – „Tódor” névre keresztelt – GS-35

típusú Hofherrt már a Vörös Csillag Traktorgyár

emblémája díszíti, az 1950-es években gyártották.

(1949-ben ugyanis államosították a HSCS

gyárat, így lett belôle Vörös Csillag Traktorgyár!)

Ez egy vaskerekes, körmös, 35 lóerôs, kétütemû

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 31


Riport

dízel; gumikerekekkel közúti fuvarozásra is

használták. Külön „nevezetessége”, hogy néhány

öreg társával egyetemben résztvevôje,

színfoltja a hagyományos kiskunhalasi szüreti

karneválnak (idén XXX. alkalommal rendezik

meg), ahol a jóféle bort és mustot kínálgatják

róla. (Megjegyzem: a Kispesten gyártott

Hofherrek – a HSCS gyár a világ egyik legismertebb

és legelismertebb traktorgyára volt a

maga idejében, gépei igen megbízhatóak voltak

– négy földrészen megtalálhatók!)

Cséplôgép a szalmakazalban

A traktorok mellett néhány mûködôképes stabilmotort

is látható. Így egy cseh gyártmányú 4 lóerôs

„ROBOT” az 1930-as évekbôl: ún. „szórt olajozású”

(egy kis fém kanál merül az olajba, amit

magára „hajít”); egy MEB-HSCS szintén az 1930-

as évekbôl kb. 3 lóerôvel, párologtató vízhûtéssel;

egy angol „LISTER” az 1920–30-as évekbôl, 4,5 lóerôvel;

és az ugyancsak cseh ’JEZEK” szintén 4,5

lóerôs, az 1920–30-as évekbôl. Ezek a kis stabil

motorok a tanyák, gazdaságok, uradalmak komoly

segítôi, „munkásai” voltak; répaszeletelôt,

szecskavágót, morzsolót, darálót stb. hajtottak,

laposszíj-hajtással.

A fedett színben megcsodálhattam egy éppen

felújítás alatt levô „MAYER” motort (1905-ös, 16

lóerôs), két hatalmas lendkereke (egyenként 11

mázsa!) egy óriási, monstrum EMAG cséplôgépnek

„támaszkodott”. (Megjegyzem: a cséplôgépet

egy szalmakazalba rejtette el annak idején a tulajdonosa

az államosítás elôl!)

Egy szépen felújított répaszeletelôt is megmutatott

a gazdája, mögötte pedig egy nagyméretû

„KÜHNE” kukoricadarálót, amely csutkástól darálta

a kukoricát. Érdeklôdésemre Csatári úr elmagyarázta,

hogy ugyebár a kukorica javát a törés

után góréba rakták, a selejtjét, az ún. csetle

kukoricát azonban vagy baltával azon frissiben

csutkástól összedarabolták, vagy – jobb helyeken

– ilyen darálóval felaprították, és úgy adták az állatoknak.

(A disznók különösen szerették az ilyen,

még szinte tejes-csutkás aprítékot.)

Megnézhettem egy igazán kicsi gépet is, az ún.

baromfi-szecskavágót (1956. Ceglédi Gépüzem és

Vasöntô Vállalat). Az asszonyok ezen vágták össze

a csalánt a kiskacsáknak.

A galérián kaptak helyet a különbözô kisgépek

és kézieszközök: dohányvágók, krumplitörôk, csibedarálók,

pörzsölôk, mákdarálók, triôrök, darálók,

mángorlók stb., amelyek mind a tanyák, kisebb

gazdaságok megbecsült munkaeszközei voltak.

Ezek a gépek szinte egytôl-egyig a magyar gépgyártás,

a magyar mezôgépipar világhírességét, az

emberek leleményességét (ma úgy mondanánk:

kreativitását) dicsérik. A világkiállításokon igen sok

díjat elvittek a magyar gépek, konstrukciók, újítások!

Ma már ez sajnos a múlté, de a megmentett és

mûködôképessé varázsolt gépek forintosított értékénél

eszmei értékük százszorta nagyobb!

Együtt a várossal

Csatári Sándor gépgyûjteménye nem minôsül

múzeumnak, nem is törekszik erre a címre, pedig

akkor bizonyára több esélye lenne pályázati

pénzekhez hozzájutni. Így nincs igazán esélye

sem uniós, sem hazai pályázatokon. Talán a gépgyûjtôk

tervezett összefogásával, vagy a várossal

együtt, azzal együttmûködésben több lehetôsége

lenne, hiszen rengeteg felújításra váró gépcsoda

van még itt és a magán-anyagi erô ugyancsak

korlátozott. Jó volna fedett helyre vinni az egyelôre

szabadban várakozó értékeket is, de egy

komoly fedett tároló építése milliókba kerül. Csatári

Sándor addig is fáradhatatlanul, tele energiával

és optimizmussal folytatja az értékmentést,

gazdagítja, gyarapítja gyûjteményét, amelyre

büszke lehet Kiskunhalas is. Megérdemelne ez a

gyûjtemény is egy kicsit nagyobb hírverést, legalább

valami útbaigazítást, hogy az erre járó érdeklôdô

megtalálja és megnézhesse ezeket az értékeket.

Csatári Sándor – elôzetes bejelentkezésre –

szívesen áll rendelkezésére az érdeklôdô látogatóknak.

Elérhetôség: Csatári Sándor ügyv. Ig., BICSAK Kft.

6400 Kiskunhalas, Malomsor 8.

Tel.: 77/428-067

30/943-2524

E-mail: bicsak@emitelnet.hu

Dr. Szekeres Béla

32 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Az ember és az életút megismételhetetlen

Interjú Romány Pál ny. agrárminiszterrel,

az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának tiszteletbeli elnökével

Riport

A földhöz való kötôdést, a termôföld

szeretetét az anyatejjel

szívta magába Romány Pál.

A Tisza bal partján fekvô

Szajol a szülôfaluja. Itt végezte

az elemi iskolát az Isteni

Megváltó Leányai rendi apáca

tanítók keze alatt, akikrôl elismeréssel,

szeretettel beszélt.

A háromgyermekes családban

ô volt a legkisebb, s az

egyetlen fiú. Mivel édesapja a

II. világháború során meghalt,

a terhek elég korán a nyakába

szakadtak. Agráregyetemi diák,

s egyben családfenntartó

volt. Haza-hazajárt szántani,

aratni, és amit a kis gazdaság,

a család létalapja megkívánt. 1975–1980 között a

mezôgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot

töltötte be.

Ô vezette be a FAO születésnapját Magyarországon.

Az élelmezési világnapot azóta is szakmai

rendezvények sora fémjelzi. Az ô javaslatára

került a cigaretták dobozára a figyelmeztetés:

a dohányzás egészségkárosító. A lágymányosi

Dohánygyárat kitelepítette Budáról.

Mikor a nagypolitika szeszélyei nem engedték,

hogy továbbra is az agrártárca élén álljon, a tudomány

felé vette útját. Nem esett kétségbe, másutt

folytatta a munkát. A Magyar Tudományos Akadémia

Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságához,

a Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtani

Tanszékéhez vezetett ez az út. Számos

könyve és temérdek publikációja jelent és jelenik

meg.

Elsô személyes találkozásom Dr. Romány

Pállal arra az idôre esett, mikor tanyainterjúra

mentem hozzá Kecskemétre. Akkor BácsKiskun megye

elsô titkára volt. Nem látszott pártbürokratának,

nyíltnak, kedvesnek, hozzáértônek találtam.

Nemrégiben töltötte be 80. évét. Ennek kapcsán

kerestem meg.

-– Miniszter Úr a tanyák elkötelezett híve –

több értekezését is e témában írta, késôbb

könyve is megjelent a tanyákról. Hogyan

látja a tanya változását napjainkban? Ön

szerint mennyire szorult háttérbe a termelés

a tanyákon, és minek a rovására? Lesz-e ismét

felvirágzása a jövôben a

tanyasi gazdálkodásnak?

– Érzelmi szálak is kötnek

a tanyákhoz, sokat vállaló embereikhez.

Alföldi vagyok, de

a Duna– Tisza közét, a „legtanyásabb

régió” gazdaságait és

kertészmestereit is volt alkalmam

megismerni. Sôt. Megszeretni.

Kapcsolatba kerültem

a téma olyan ismert

mûvelôivel, mint Erdei Ferenc

akadémikus, a „makói miniszter”,

vagy a világot járó amszterdami

professzorral, dr.

A.N.J. den Hollander-rel, akinek

1980-ban, nálunk is megjelent,

s rólunk szóló könyvéhez

bevezetôt írhattam. Mészöly Gyulát, a paradicsom

Kossuth-díjas kertészmérnökét, atyai barátomnak

tartottam. Vallom, hogy a tanyák – akár a

farmok – sokfélék. Térben és idôben egyaránt.

Szerepük is változott, változik. Bács-Kiskunban az

un. kerti tanyákból üdülôtanyák lettek sok helyen,

de ebben az is szerepet játszott, hogy villany

jutott el hozzájuk. A megye 81 iskolájában, tanítói

lakásában jutottak korszerû világításhoz (ezzel

elektromos háztartási gépek, termelési eszközök

stb. alkalmazásához) az 1970-es évek elején.

Megütközést keltett, amikor 1973-ban, egy kecskeméti

konferenciának azt a címet adtuk: „Mi lesz

a tanyákkal?”

A kisüzemi termelés – hagyományos formájában

– világszerte veszít a jelentôségébôl. Az önellátó,

földes „padozatú” tanya mindinkább a múlté.

Egyik szép, megüresedett épületegyüttese – Lajosmizse

és Kecskemét között – tanyamúzeumként

emlékeztet a múltra. Ami a jövôben lehet az ún.

szórványokból, már más lesz. Érdekeltségi rendszerekbe

tagolt, szervezett piacra termelô-szállító,

mûvelt-olvasott gazdálkodók lakása-majorja. Akár

Dániában, vagy éppen Iowában. Magam is ezt kívánom,

aki még petróleumlámpa világítása mellett

készültem az érettségire, 1948-ban.

– Az Ön miniszterségének idejére esik az a

fölvirágzás a magyar mezôgazdaságban,

amikor a nagyüzemi gazdálkodás és háztáji

kiegészítette, erôsítette egymást – és magyar

modellként tanították a nyugati egyete-

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 33


Riport

meken. Hogyan látja a magyar mezôgazdaság,

a vidéken mezôgazdaságból élôk

helyzetét napjainkban?

– Kérdése nagyon fontos témát érint. Az ún.

magyar agrármodell számos külföldi reflexiót kapott.

Elismerôt is, elmarasztalót is. Megjegyzem,

hogy 1975-1980 között pl. két egymást követô

amerikai agrárminiszter is helyszínen ismerkedett

vele – és értékelte. Hasonlót mondhatok Kína

és az akkori szövetséges országok szakértôinek

többségérôl is. Az a bizonyos modell ugyanis a

kérdésben említett összefüggéseken túlmenôen

az érdekeltség érvényesítésének fontosságát, a

szakmai hozzáértés elengedhetetlen voltát, s vele

a mindenkori innovációt is magába foglalta.

A mezôgazdaság helyzete egyébként sohasem

könnyû. A mondás szerint olyan mûhely, amely fölött

nincs tetô. A termékeit pedig nem lehet beolajozni,

hogy megvárja a kedvezôbb piaci feltételek

kialakulását. Úgy látom, hogy most minden pályán

– elôkészítés, termelés, értékesítés, megbízhatóság

– bôven van tennivaló. A régi síneket felszedték,

vagy a pályák nem használhatók. A váltókat pedig

nem mindenütt állították át, ahol kellett volna…

-– Az Európai Unió tagjaként Magyarország is

a közös agrárpolitika alakítója, idônként elszenvedôje.

Ön hogyan értékeli, jól járt-e hazánk

mezôgazdasága az uniós csatlakozással,

vagy 5 évvel a csatlakozás után még túl

korai errôl beszélni? Mi az Ön véleménye?

– Nem korai, de hiteles mérleg nincs. Talán

nem is lehetséges összeállítani. Ágazatonként is

más és más a kép. A cukorgyártás, cukorrépatermesztés

mérlege pl. negatív, más növénytermesztési

kultúráké pozitív. Tudni kell: Magyarország

nem birodalom, jóllehet vannak, akik ma

is a középkori viszonyok szerint vélekednek. Egy

országnak, amely 1% körüli részarányt jelent

Európában, indokolt csatlakoznia a 99%-hoz.

Hollandia vagy Dánia vajon rosszul járt?

Dunántúl méretû országok – de áruikat a világpiac

is számon tarja, jegyzi. Áru kell, kiváló, s azzal

éppen a „kicsik” is jól járhatnak. Azaz: nem „új

munkahelyet” kell teremteni egyszerûen – amit

nálunk szinte még több irodával, hivatalnokkal

azonosítanak sokfelé – hanem új, keresett javakat,

amihez mindenekelôtt „fejre és kézre”, s jól

mûvelt termôföldre van szükség. És hazai támogatásra

is. A fogyasztók körében is. Gráf József

nyilatkozta még 2005-ben, hogy „a csatlakozás

utáni idôszak katasztrofális változást hozott az agrárkereskedelemben,

az import 26%-kal nôtt,

5–6%-os exportbôvülés mellett.” Nem raktárra,

hanem piacra kell tehát termelnünk.

-– Magyarország területének csaknem kétharmada

mûvelhetô. Ez napjainkban az édesvízkészleteink

mellett világviszonylatban is

nagy-nagy érték – ezt jeles közgazdászok

hangsúlyozzák. A földpiac 2011-es megnyitása

Ön szerint milyen veszélyeket rejteget?

Hogyan tudnánk ebbôl „jól kijönni”, tekintve

a még mindig lényeges eltérést a hazai és

a nyugat-európai földárak között? Lát-e ma

reális esélyt a moratórium kitolására?

– Magyarországon napjainkban annyit sem tudunk

a termôföldrôl, a birtokviszonyokról, mint

amennyit elôdeink a harmincas években tudtak.

Akkor a Gazdacímtárból bárki megtudhatta, hogy

hercegi, grófi vagy éppen banki tulajdonban

mennyi föld van, azt is, hogy csaknem 1 millió

holddal rendelkezik a római katolikus egyház, továbbá,

hogy még ezer holdja sincs a kenderesi

nyugalmazott admirálisnak, a Magyar Királyság

kormányzójának.

Vélhetôen nincs rendjén több dolog földügyeinkben.

Mintha valami félbemaradt volna a 80-as

évek végén. Antall József úgy fogalmazott a Vigadóban

tartott MAE aktíván, hogy nem lehet a földtulajdont

Pusztaszer alapján rendezni. Ez vitathatatlan,

ám feltehetôen az is, hogy évtizedeken át

lebegtetni, homályban hagyni sem szabad azt a

természeti kincset, s a vele való rendelkezést,

amely – a víz és a klíma mellett – ma már hazánk

legfontosabb és alakítható vagyonának számít.

Jól teszi mindenki, ha tisztázást sürget ebben

az ügyben. Itt most nem térhetünk ki valamennyi

témára. Az OMGK esetében is csak helyeselni tudom,

hogy szakértôi konferenciát szervezett novemberben

ebbôl a témából. Folytatni kell, amíg

van termôföld, bôségesen víz – s rendeznivaló.

-– Alkotó ereje teljében, komoly eredményekkel

a háta mögött, vették ki annak idején kezébôl

az agrártárca irányítását. Ma, annyi év

távlatából, van-e önben keserûség emiatt?

Ön kemény fegyelmet tartott a minisztériumon

belül, ami kiterjedt a társintézményekre

is. Emlékszem, már akkor tartottak Öntôl,

mielôtt még agrárminiszter lett.

– Hallottam ilyesmirôl magam is. Nem egy

gazdaságot vezettem, mindig világos követelményeket

támasztottam. Önmagam számára is, de

kollegáim elôtt is. Ez lehetett alapja a teljesítmények

elismerésének. Együtt örültünk annak,

amikor egykori agrármérnök társaim vagy professzoraim,

mint pl. Horn Artúr, állami díjat vagy

más elismerést kapott. A mérlegnek két serpenyôje

van. Akkor lehet hiteles. Ehhez tartottam

magam.

34 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Riport

Az 1980. évi választás után alakuló kormányba

valóban nem jelöltek. Együtt léptünk ki a Parlament

épületébôl – az új kormány megválasztása

után – Polinszky Károly akadémikussal, volt

mûvelôdésügyi-oktatási miniszterrel. Egy vegyészmérnök

és egy agrármérnök. Számoltunk a váltással.

Ellene szavaztunk a kormányülésen nem is

egy elôterjesztésnek. Miniszteri rendeleteinkkel is

volt, hogy szembe mentünk az „ideológiával”.

A váltás tehát természetes volt. Fehér Lajos már

nyugdíjas, hamarosan – még 64 éves sem volt –

meghalt. Az agrárlobby meggyengült. Nagyköveti

posztot nem vállaltam. Gödöllôi rektorságot sem.

Visszamentem Kecskemétre, ahol sokan, örömmel

vártak. Gödöllôi, kaposvári, majd óvári egyetemi

munkám – késôbb – kedvemre valónak bizonyult.

Miként Polinszkynak is Veszprém.

-– A rendszerváltás idején aktív szerepe volt a

politikai vitafórumokon. Ön mennyire elégedett

a rendszerváltás vidékre, mezôgazdaságra

gyakorolt hatásával?

– Hogyan lehet bárki is elégedett, amikor a hazai

mezôgazdasági termelés a 90-es években

mintegy 40%-os zuhanást szenvedett el? Több

ágazata még ennél is nagyobbat. Az egyéni gazdaságokból

1991-2000 között mintegy félmillió

eltûnt. Eladták, elhagyták vagy át sem vették a

földet. Az állatállomány sok faluban megszûnt,

vagy a réginek a töredékére apadt. Mindez tükrözi

– több más mutatóval együtt – hogy a politikaigazdasági

átalakulás nehéz helyzetet teremtett a

mezôgazdaságban. Némely vélemények szerint:

pancser fellépések, ismerethiány jellemezte azt

sok helyen. Továbbá az indulat, helyenként a „reváns”

dominált.

Tény, hogy volt olyan, nosztalgiára (?) alapozó

párt, amely azt hirdette programjában, hogy

„minden föld a Szent Korona tulajdona”. A szövetkezet

szitokszó lett, mintha még 1950-et írtunk

volna… Hasonló mohóság, irracionalitás alig ismert

más országokban ekkor. A németek mindenesetre

átmentették az NDK-s agrárgazdaság

eredményeit, technikáját. Királyi (állami) birtokok

számos monarchiában találhatók most is. Nálunk

még az egykor állított emléktáblákat is eltávolították.

A mûemlékvédelem sem mûködött…

-– Hadd jegyezzem meg halkan, nem biztos,

hogy történelmi múltunk minden értéke szemétre

való! Ha az 1949-es(!) agyontoldozott

alkotmány helyett a Szent Korona alkotmánya

lenne érvényben – persze modern korunkra

aktualizálva – nem itt tartanánk, és

a termôföld miatt sem fájna a fejünk…

Ha a mezôgazdaságot egészben, és különbözô

részeit egyaránt szakmának tekintjük

– erdész, állatorvos, növénytermesztô, állattenyésztô,

kertész, növényvédô és hosszan sorolhatnám

– egy furcsa változás indult meg

az agráregyetemeken, fôiskolákon, de még a

szakmunkásképzô intézetekben is. Nem elsôsorban

a mezôgazdasághoz szorosan kapcsolódó

szakokat választják a hallgatók. Ön

szerint divatba jönnek-e a közeli vagy távoli

jövôben a mezôgazdasághoz szorosan kötôdô

szakok? Mi ennek az esélye, és mi kellene

ehhez? Van-e felelôse a mezôgazdaság

mélyrepülésének?

– A mezôgazdaság mélyrepülése örökség és

kollektív „teljesítmény”. Megújuló átszervezések,

bizonytalanságok uralják a hazai agrárvilágot

csaknem az egész XX. században! Tehet róla a

szakma is. Hol az igénytelensége, nemtörôdömsége,

hol egy-egy vezetôjének, képviselôjének elítélhetô

magatartása nyomán alakult az elítélô vélemény,

az „átszervezés”. Ady írásaiban, Móricz

regényeiben – nem csupán az Úri muri-ban – és

máshol is találunk erre szomorú példát régebbrôl

is. Nincs tehát csodálkozni való azon, hogy csökkent

a mi nélkülözhetetlen, gyönyörû szakmánk

presztízse. Hogy elfoglalhatja-e méltó helyét? Sok

országban ma is helyén van. Kombájnokon láttam

a feliratot: „Büszke vagyok, hogy farmer vagyok!”

Olyan ország gazdag agrárvidékén persze, ahonnan

hajók sora vitte a gabonát az éhezôknek.

Két feltételt – legalább – teljesíteni kell ahhoz,

hogy a kérdésében rejlô veszedelem elkerülhetô

legyen. Az egyik az agrárszakma részeseinek a

feladata. Senki más nem emelheti jobban a

nagybetûs KENYÉR tiszteletét, értékét, mint az,

aki közremûködik abban, hogy az asztalra kerülhessen.

Korunkban viszont, mind kevesebben

vesznek részt ebben közvetlenül, s mind nagyobb

azoknak a száma és aránya a társadalomban,

akik „csak” részesülnek az elôbbiben. Óriásivá

nôtt tehát annak a méltó bemutatásnak a fontossága,

ami által az asztal megteríthetô. A kor kommunikációjának

alapvetô – merem mondani –

bûne, hogy felfalta, eltüntette az értelmes munka

ábrázolását, s kiszolgálója, sôt ösztönzôje lett a léhaságnak.

Ki ismeri napjaink kiváló agrártudósait, a termelés,

a reálágazatok nagyszerû szakembereit?

Izinger Pált, aki „csak” Eötvös-díjas agrármérnök

volt, gróf Károlyi Gyula uradalmából indult, de

óvári oklevelével, tehetségével az állami gazdaságok

országos fôagronómusává, Bábolna mentorává

emelkedett! Tudom, osztanak díjakat, az innováció

„kincstári” figyelmet is élvez – egy-két

napra –, de többre van szükség. Állandó divattá

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 35


Riport

kell válnia Magyarországon a tehetség, a tudás támogatásának.

Lemaradásunk különben: elkerülhetetlen.

Csak idô kérdése. Határaink ma már –

szerencsére – nyitva állnak…

-– Ha azt kérdeznénk Öntôl, miért nem tudunk

mi, magyarok olyan eredményesek lenni a

mezôgazdaságot tekintve – még a rendszerváltás

után sem –, mint a dánok, vagy a hollandok,

mit válaszolna erre a kérdésre?

– Hatalmas, s igazi, nagy témát érintett a kérdés.

Engedje meg, hogy – rövidítési szándékkal,

agrártörténész módjára – egy régi úti beszámolóból

idézzek. „Mindkét gazdaságban – ahol európai

útjuk egyik állomásán a szerzôk idôztek –

azonnal szembetûnô a gazdálkodó intelligenciája,

amely oly fokú, mint aminô nálunk egy valódi

középosztálybelinél tapasztalható”. Sietek hozzátenni,

hogy 40–50 hektáros gazdasággal ismerkedtek

a tanulmányút részesei. Leírják még:

„egészséges alapon álló szövetkezeteik kitûnôen

vannak vezetve, s ebben rejlik az a nagy titok,

hogy birtokaik oly nagy jövedelmet hoznak, mirôl

a magyar gazdának fogalma sincs…” Mit lehet

ehhez hozzátenni?

Mindenekelôtt azt – s talán elegendô is a válaszhoz

–, hogy Dániában járva tapasztalták a leírtakat.

Ott, ahol a jobbágyrendszert 1788-ban törölték

el. Rólunk pedig azt írhatta a XX. század közepén

(!) Veress Péter hogy hozzánk úgy jött el a kapitalizmus,

hogy nem ment el a feudalizmus sem.

Az idézett könyv címe: Magyarok Északon.

Kiadási éve: 1910. Budapest. Azaz: száz éves lesz

jövôre.

Hasonló különbségrôl adhattunk számot a

Mezôgazdasági üzemekben Skandináviától

Itáliáig c. könyvben is – 1963-ban. Az akkori

Dániát Horn Arthur professzor mutatta be, magam

pedig Franciaországról írtam.

A haladás, a mezôgazdaságban – esetenként

úttalan-utakon, „aláaknásított terepen” – különösen

nehéz. Fôleg, ha a felderítôk jelzéseit, tanácsait

nem részesítik kellô figyelembe azok, akik

ezért felelôsek.

-– Min dolgozik Miniszter Úr mostanában?

Mik a közeli és távolabbi tervei? Van-e változatos

életútjának olyan része, amelyet

másképp csinálna a mai tapasztalataival?

Volt-e amit megbánt, vagy amit egészen

másképp csinálna?

– Tapasztalataimat, tudásomat továbbra is

igyekszem átadni, továbbítani a fiataloknak, kollégáimnak.

Akadémiai bizottságok, szerkesztôségek

munkájában veszek részt. Tagja vagyok a

Szent István Egyetem Professzorok Tanácsának,

de – lehetôségem szerint eleget teszek óvári, debreceni,

gyöngyösi és más egyetemi, fôiskolai felkéréseknek

is. A napokban részt vettem például a

Pázmány Péter Egyetem agrárpolitikai konferenciáján.

Vissza-visszajárok régi kedves munkahelyeimre

is, ha közérzetem, s ha idôm engedi. Ez

utóbbit már jól kell beosztani – unokáimmal is

számolva – hiszen terveim, szakirodalmiak is –

még számosak.

A kérdésre még visszatérve. Egy-egy életút

megismételhetetlen. Az egyén tapasztalatai természetesen

gyarapodnak, reagálása is változhat, ám

ami bizonyos: a körülményeket meghatározó feltételek

sohasem ismétlôdnek azonos módon. Adott

idôben kell a lehetséges legjobb megoldást megtalálni

és megvalósítani. Ehhez csapat szükséges,

mert – ahogyan egyik principálisom, egy régi gazdatiszt

fogalmazott – csupán csak a fogorvos képes

egyedül ellátni a feladatát. „Csapatom” sok-sok

tagjára gondolok vissza jóérzéssel, megbecsüléssel.

Emlékük körülvesz. Akikkel lehet, rendszeresen

találkozom. Középiskolás társakkal, kollégiumi,

egyetemi barátokkal. Megalakítottuk Gödöllôn

az egykor ott végzett egyetemisták egyesületét is,

amelynek indulásakor elsô elnöke lehettem.

Hazai és külföldi elismerésekben is részem

volt. Különösen annak örültem, ha az a csapattól

származott. A 80-as évek közepén adott emlékplaketthez

írta az Állami Gazdaságok Országos

Központjának akkori vezetôje, hogy „miniszteri

megbízatásának évei alatt a szarvasmarha-tenyésztés

a legnagyobb fejlôdést érte el. Ez idôre

esett – írták – a holstein-fríz fajta meghonosítása…,

az állami gazdaságok kimagasló sikereket

értek el, amelyeket nemzetközileg is elismernek.”

Mostanában pedig átvehettem egy emlékérmet,

az utánam következô 12. minisztertôl, Gráf

Józseftôl szakmai életutam elismeréséül. S ôrzöm,

nagy becsben tartom a szülôfalum, Szajol önkormányzatától

kapott díszpolgári oklevelet is.

Mit bánjak hát meg? Apám neve szülôfalum

temploma falán, a háború áldozatainak márványtábláján

olvasható. 16 évesen félárva lettem. Az

1945. évi aratás rám maradt. Segítôim azonban

mindenkor voltak. Talán ezért is értékeltem és

értékelem nagyra a közösségi létet, az egymással

való számolást, az emberi összefogást. Lehet,

hogy a tanyák magányossága egyben ereje, gondja-öröme

életpályámon is elkísért?

Vállaltam az agrárpályát, egy különleges korban.

Nem bánom ma sem. Tudom, meredek út volt…

-– Miniszter Úr, köszönöm az interjút, és kívánom,

hogy erôben, egészségben dolgozzon

továbbra is.

Tamás Enikô

36 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Bioüzemanyag

Zöldenergia vagy élelmiszer?

Ha sarkított is a megfogalmazás, a harc valójában

a szántóföld birtoklásáért folyik, legalábbis erre

lehet következtetni a gyakran idézett kérdésfeltevésbôl.

A konfliktus az egyik vagy másik hasznosítási

irány területfoglalásának mértékében fogalmazódik

meg, holott ennél lényegesen árnyaltabb

a kép.

Komoly agrárpotenciállal rendelkezô országok

lényegesen nagyobb élelmiszertermelésre képesek,

mint a hazai szükséglet. Magyarország is ebben

a nettó exportôri pozícióban van. A felesleg

levezetésére az export, vagy a nemzetközi, illetve

hazai élelmiszersegély kínálkozik, ami manapság,

és a jövôben még inkább, a többlettermés és

a mezôgazdasági melléktermékek energia célú

hasznosításával bôvülhet. Erre szolgál a biomaszsza-hasznosítási

program, mely számos elemét illetôen

az üvegház hatású gázok kibocsátásának

mérséklését, az energiafüggôség csökkentését

ígéri.

A „Bio-Motion Tour” budapesti állomásán,

2009. október 29-én, szemerkélô esôben a Mezôgazdasági

Múzeum bejárata elôtti kis teret bioüzemanyagok

hasznosítására átalakított motorú,

nívós márkájú autók lepték el. A konvoj Párizsból

indulva küldetést teljesítve érkezett Hágán,

Nürnbergen, Kölnön, Mosonmagyaróváron, Szabadegyházán

keresztül Budapestre, hogy itt a

nem túl népes hallgatóság elôtt bemutassa, van

jövôje a bioüzemanyagok különbözô változatainak.

A biomassza-hasznosítás avatott szakértôi,

egyetemi tanárok, vállalkozók és a hajtóanyagforgalmazásban

részt vevô cégek vezetôi gazdag

tárházát vonultatták fel az eddig összegyûlt tapasztalatoknak.

Az ott elhangzottakból idézünk

néhány érdekességet.

Magyarország, jóllehet az autósok zöme ezt

nem tudja, már évekkel ezelôtt eleget tett az

üzemanyag-bekeveréssel kapcsolatos 2003-as

EU-s irányelvnek, mely szerint 2010-ig a hajtóanyagokba

5%-nyi bioüzemanyagot kell bekeverni.

Ha a hazai bioüzemanyag-termelô kapacitásokat

nézzük, akkor már ma sem lenne kivitelezhetetlen

a 10%-os bekeverési arány teljesítése, hiszen

példának okáért a szabadegyházi izocukor

gyár már évi 1 millió tonna kukoricából nyert folyékony

cukor mellett rendelkezik olyan bioetanol-gyártó

kapacitással is, mely egymaga biztosítaná

a bekeveréshez szükséges bioetanol

mennyiségét. Hozzá kell tenni, hogy a kukorica

alapú biotanol-gyártás melléktermékeként keletkezô

fehérjemoslék fontos fehérjetakarmányforrás,

és mint ilyen, a takarmányköltség-csökkentésben

már ma is szerepe lehetne! Egyes számítások

szerint a bioetanol-gyártás ezen melléktermékének

hasznosításával 25–30%-os takarmányozási

költségcsökkentés is elérhetô lenne, ami

a gabonaárak szélsôséges ingadozását nézve versenyelônyt

hozhatna.

Ilyen vetületben a bioüzemanyag-gyártás nem

tisztán élelmiszertermelési konkurens képében

jelenik meg, hanem egymásra épülô folyamatként,

hiszen a gyártás mellékterméke egyben takarmányfehérje-kiegészítôként

is megjelenik.

A biomassza-hasznosítás nagy jövô elôtt áll,

hiszen ha azt nézzük, hogy nagyjából 350 millió

tonna biomassza készlettel számolhat ma az ország,

és ebbôl hozzávetôlegesen 105 millió tonna

biomassza évente újratermelôdik, akkor a

következôkben bemutatott, elnagyolt számítás

szerint energiából közel önellátóak is lehetnénk.

Az évente újratermelôdô biomassza-mennyiségbôl

ugyanis mintegy 1050 petajoul állítható elô,

ami az éves országos energiaszükséglet nagyságrendje

közelében van. Ma az ország energiaszükségletének

a 78%-át importáljuk. Ezzel szemben

a hazai biomassza-hasznosítás szintje alig éri

el az 5%-ot.

A megújuló energiaforrások hazai elterjesztése

illeszkedik az EU éghajlat-változási és energiapolitikai

koncepciójába. A közösség a megújuló

energiahordozók hasznosítását energiapolitikai,

versenyképességi, környezetvédelmi, vidékfejlesztési

szempontokból is szorgalmazza. Kife-

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 37


Bioüzemanyag

jezett cél, a koppenhágai klímakonferencia árnyékában

a megújuló erôforrások irányába történô

elmozdulás.

A bioetanol hasznosíthatósága többirányú, hiszen

az üzemanyagokba történô bekeverésen túl

lebomló csomagolóanyag is készíthetô belôle, sôt

1 kg bioetanolból 10 kg levegô hozzáadásával biogáz

is készíthetô, melybôl pl. villamos energia

nyerhetô. Ehhez jön a már említett fehérjemoslék,

mint fehérjetakarmány, és ezt egészíti ki az

ugyancsak mellékterméknek tekinthetô humusz.

A keletkezô biogáz istállók, irodaházak fûtéséhez,

szárítók üzemeltetéséhez, vagy villamos energia

termeléséhez használható. Egy közepes mezôgazdasági

üzem biogáztermelésével 1 megawatt

energia termelhetô, ami elegendô lenne 10 000

négyzetméter területû üvegház fûtéséhez. Az ott

termelt palánta pedig 100 hektár szántóföldi zöldségtermelés

palántaszükségletét elégíthetné ki.

Továbbvíve a gondolatot a szántóföldi zöldségtermesztés

hozzávetôlegesen 100 képzetlen munkaerô

számára teremtene foglalkoztatási lehetôséget. Ez

az egyik oka annak, hogy jó területi lefedettséggel

operáló, kis kapacitású, és nem egy-két nagy

bioetanol-üzem telepítésében kell gondolkodnunk.

A biomassza szállítása energiaigényes mûvelet,

ezért amit nyernénk üvegház hatású gázok kibocsátásának

csökkentésében az elôállítással, azt elveszítenénk

a szállítás energia szükséglet többletén.

A jövô a biomassza-hasznosításban van, de nehogy

azt képzeljük, hogy ez új dolog. A mezôgazdálkodás

valamikor energiamérleg szempontjából

nullszaldós volt, hiszen mind a fô, mind a

mellékterméket hasznosítani volt képes. Ma ismét

ebbe az irányba haladunk, csak más technikai

feltételek mellett.

Gazdasági kényszer

Mindenki elôtt tiszta, hogy a bioüzemanyagok

piaca nem a piaci kereslet-kínálat törvényszerûségei

alapján alakul, hanem a kormányok bekeverési

arányt elôíró direktívái szerint. A kitermelhetô

kôolajkészlet jövôjét elég könnyû belátni, még

akkor is, ha van némi bizonytalanság az olajmezôk

becsült élettartama tekintetében. Még sem állítható,

hogy a fogyóban lévô készletek egyszer csak elfogynak,

és egyik napról a másikra rákényszerül

az emberiség a most alternatív energiaforrásnak

nevezett erôforrások hasznosítására. A kôolajból és

a földgázból sem csak és kizárólag üzemanyag készül,

hiszen a mûanyagipar, a mûtrágyaipar számos

termékköre származik a „fekete aranyból”.

Sztereotípiának tûnik, de erre a nyersanyagforrásra

is igaz, hogy „A kôkorszaknak sem azért

lett vége, mert elfogyott a kô”. Az alternatív energiaforrások

keresése gazdasági kényszer. A biomassza

hasznosításában éppúgy gondolkodni

kell, mint a víz-, a szél-, a napenergia hasznosításában,

vagy a geotermikus energia megfogásában.

Addig kell keresni a megoldást a zöld energiában,

amíg a hidrogén ki nem váltja ezeket az

élelmiszertermeléssel konkuráló megoldásokat.

Reményt keltô ugyanakkor, hogy pl. a MOL már

ún. második generációs, cellulóz, illetve hemicellulóz

bontására is alkalmas bemutatóüzemet hozott

létre Százhalombattán. A 15 tonna éves kapacitású

üzemmel a vállalat arra kívánja ráirányítani

a figyelmet, hogy van olyan megoldás is a

bioüzemanyag-elôállítás terén, amely nem veszélyezteti

az élelmiszercélú termelésben rejlô területhasznosítási

érdekeket, hiszen mezôgazdasági

melléktermékek, fás szárú növények adják a végtermék

alapanyagát.

Dr. Szabó Jenô

Bioüzemanyaggal Európán át (BioMotion Tour)

A globális klímaváltozás hatásainak, valamint az

európai importfüggôség csökkentése érdekében

az unió vezetô tagországai elkötelezték magukat,

hogy a bioüzemanyagok 2015-ig 5%, illetve 2020-

ig 10%-os részarányt érjenek el a közlekedésben,

miután ezeknek üvegházhatású gázkibocsátása

alacsonyabb, mint a kôolajé vagy a földgázé.

A megállapodás alapján a felhasznált bioüzemanyagok

40%-át nem élelmiszer célra használható

források, hanem második generációs bioüzemanyagok,

valamint zöldelektromosság és hidrogén

teszi majd ki. Az energianövények termelése

kapcsán a biodiverzitás védelme érdekében jött létre

2008 januárjában a Megújítható Anyag Direktíva,

melynek 2009-es végsô változata alapján a

bioüzemanyagok termelésére nem használhatók a

„magas biodiverzitás értékû” területek. A direktíva

ugyancsak elôírja, hogy 2017-ig a bioüzemanyagok

a fosszilis üzemanyagok felhasználása

során kibocsátott szénmennyiségnek legfeljebb

50%-át bocsáthatják ki.

A Nyugat-magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári

Mezôgazdaság- és Élelmiszertudományi

Kar (NYME MÉK) Szaktanácsadó és Továbbképzô

Intézete szervezésében valósult meg

hat uniós tagország (Magyarországon kívül

38 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Bioüzemanyag

Németország, Franciaország, Lengyelország,

Hollandia és Románia) együttmûködésével

a Bio Fuels in Motion

projekt, az Intelligent Energy Europe

(IEE) uniós program támogatásával.

A kezdeményezés célja a megújuló

üzemanyagok ismertségének, illetve

felhasználásának az európai lakosság

körében való növelése, valamint annak

a gyakorlatban való bemutatása

volt, hogy ezek az energiahordozók valós

alternatívát jelentenek a hagyományos

üzemanyagokkal szemben. Ennek

érdekében került sor a 2009. október

13-án induló, egész Európát átszelô

bemutató körútra, melyen mintegy 30

különbözô bioüzemanyag-meghajtású

(bioetanol, biodízel, biogáz) jármû – a

személygépkocsik mellett teherautók,

illetve traktorok – vettek részt. A nemzetközi

konvoj Párizsból indult, ahol a

város fô nevezetességeinél megállva kampány

keretében hívták fel az arra járók figyelmét a

bioüzemanyagok jelentôségére. Ezután a konvoj

Brüsszelben egy sajtókonferencián vett részt,

majd Németországban egy biogáz-elôállítással

kapcsolatos rendezvényen. A körút állomásai között

szerepelt Hollandia és Ausztria is, ahol

bioüzemanyag-elôállítással foglalkozó üzemeket

látogattak meg, majd október 27-én este érkeztek

hazánkba. Október 28-án az érdeklôdôknek

Mosonmagyaróváron lehetôsége nyílt a jármûvek

megtekintésére, illetve az egyetemi keretek között

zajló bioüzemanyag kutatás-fejlesztés megismerésére.

Ezután a konvoj hazánk legmodernebb

technológiával mûködô bioetanol-üzemét, a

Hungrana Kft. szabadegyházi telepét látogatta

meg. Október 29-én Budapesten, a Vajdahunyadvár

területén került sor a párizsihoz hasonló

kampányra, ahol a hazai bioüzemanyag-elôállításban,

illetve a kutatás-fejlesztésben résztvevô

szakemberek ismertették az egyes bioüzemanyagok

felhasználásának elônyeit.

Új munkahelyek

Gôgös Zoltán, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési

Minisztérium szakállamtitkára a hazai

bioüzemanyag-elôállítás kapcsán hangsúlyozta,

ez az elkövetkezô idôszakban nemcsak a jármûgyártásban

adhat új irányt, hanem a vidékfejlesztési

programokban is új ágként jelenhet meg.

A bioüzemanyagokat elôállító üzemek létesítése

új munkahelyeket teremthet, ami nem elhanyagolható

szempont. A megújuló energiaforrások

felhasználási arányának növelését segíti elô a

Környezet és Energia Operatív Program (KEOP)

keretében a nagy- és közepes kapacitású bioetanol-üzemek

létesítésére adható vissza nem térítendô

támogatás is, melynek segítségével

2010–2011 között két-három új üzem építését tervezik.

Erre nagy szükség van, miután hazánkban

a bioenergia részaránya jelenleg alacsony, és az

ország függôsége a fosszilis energiahordozók

(uránérc, földgáz, kôolaj) behozatala tekintetében

meghaladja a 75%-ot.

Dr. Fogarassy Csaba, a Szent István Egyetem

Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának tanára

hangsúlyozta, tudományos vizsgálatokkal is

alá tudták támasztani, hogy a bioetanol használata

következtében 50%-kal csökken a jármûvek

szén-dioxid kibocsátása a benzinhez képest.

Egyetemi keretek között kísérleti céllal a hagyományos

gépjármûvek bioüzemanyag-meghajtásúvá

való átalakítását is megkezdték. Ezek használata

során kiderült, az üvegházhatású gázkibocsátás

csökkenése mellett tetemes költségmegtakarítás

érhetô el. A Szent István Egyetem 2007-

ben csatlakozott az Amerikai Fôiskolák és Egyetemek

Vezetôinek Klímaszövetségéhez, és az

Egyetemi Klímaprogram keretében létrehozták

az Egyetemi Klímatanácsot, valamint a Klímairodát,

melynek fô feladata a hallgatók tájékoztatása,

illetve bevonása fenntartható fejlôdéssel kapcsolatos

akcióprogramokba. Ezek közé tartozik a

Greencar Program is, melynek keretében hibrid

üzemû autók használati lehetôségeit vizsgálják,

illetve az így szerzett tapasztalatokat más egyetemeknek,

fôiskoláknak is át kívánják adni.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 39


Bioüzemanyag

(A programról bôvebb információk találhatók a

http:// klimaprogram.szie.hu honlapon.)

Repce, napraforgó, gabonafélék

Hajdú József, az Országos Bioenergetikai

Kutató Központ Zrt. (OBEKK) igazgatója elmondta:

hazánk energiafelhasználásában jelenleg

5,4%-ot tesz ki a megújuló energia, melynek

95%-át biomasszából nyerik. Kiemelte, ugyan a

biomassza teljes mértékben nem válthatja ki a

késôbbiekben sem a fosszilis energiahordozókat,

de közép- és hosszú távon kifizetôdô és versenyképes

alternatívát adhat. A növényi biomassza

felhasználásának nagy elônye, hogy bármilyen

halmazállapotú üzemanyag elôállítható belôlük.

Jelenleg az olajos magvak közül a repcét és a napraforgót,

valamint a gabonaféléket hasznosítják

erre a célra. Hajdú József hangsúlyozta: hazánknak

kedvezô adottságai vannak a biomassza-elôállítás

szempontjából, a saját szükségletünk fedezésén

túl kivitelre is tudunk termelni. A biogázelôállítással

kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet,

hogy a biomassza hasznosításának ez a

módja számos lehetôséget rejt még magában, jelenleg

is több kísérlet zajlik a biogázból nyert

cseppfolyós üzemanyagok elôállítása érdekében.

Jelenleg mintegy 40 biogázüzem mûködik Magyarországon,

és még mintegy 20 üzem építésére

kerül majd sor a következô idôszakban.

Szedlák Péter, a Hungrana Kft. képviseletében

elmondta: a cég szabadegyházi üzeme Európa

legnagyobb bioetanol-elôállítója. 2007 óta foglalkoznak

az E85-ös üzemanyag gyártásával, melynek

nagy elônye, hogy hagyományos jármûvekbe

is alkalmas, és kevesebbe kerül a benzinnél. Jelenleg

hazánkban 94 benzinkútnál van lehetôség

E85-ös üzemanyagot tankolni, ezt az arányt még

tovább kívánják növelni. Kiemelte, a cég meglátása

szerint nem a beruházásokat kell támogatni,

hanem a piacot, valamint a marketingtevékenységet

kell fokozni a bioüzemanyagok iránti kereslet

növelése érdekében.

Boda László, a MOL Nyrt. képviseletében a

második generációs biodízel elônyeire hívta fel a

figyelmet. Elmondta, a cég Közép-Európában úttörô

szerepet vállalt a bioüzemanyagok kereskedelmében,

hazánkban a legnagyobb bioetanolforgalmazó.

A 2006 óta mûködô két üzemükben

összesen 250 ezer tonna biodízelt állítanak elô,

mellyel hazánkon kívül nyolc másik országot látnak

el. Kiemelte, az új Megújítható Anyag Direktíva

már az egyes biokomponensek technológiáinak

különbségeit is figyelembe veszi, ezért a jövôben

várható egy prémium minôségû biokomponens-család

megjelenése, melynek szén-dioxid

kibocsátása még alacsonyabb lesz.

Dr. Viszlai Béla, az Abony Mg. Zrt. igazgatósági

elnöke az energiafarm-program ismertetése

kapcsán hangsúlyozta, a jelenlegi 300–350 tonnányi

hazai biomasszakészlet megfelelô hasznosítást

követôen fedezni tudná az ország energiaszükségletét.

A mezôgazdaságban keletkezô szerves

hulladékok biogáz célú hasznosítása során

káros melléktermék nem képzôdik, és a biogázból

hô-, illetve villamos energia nyerhetô.

Az út vége

Reent Martens, a BioMotion projekt konzorcium

vezetôje a budapesti bemutató zárásaként ismertette

a konvoj további útvonalát. Elmondta, a

magyarországi programban az FVM gödöllôi Mezôgazdasági

Gépesítési Intézetének, illetve a kunhegyesi

biodízel- és biogázüzem meglátogatása is

szerepel. Október 30-án hazánkat elhagyva a

konvoj Romániába, majd ezt követôen november

elején Lengyelországba érkezett, ahol szintén

konferenciákra és bemutatókra került sor. A teljes

európai körút, melynek során összesen hét ország

35 városába látogattak el a kampány résztvevôi,

november 12-én a hannoveri agrár-mûszaki

kiállításon zárult az elért eredmények

bemutatásával.

Papp Mónika

40 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Hazai bormarketing helyzetkép

Fórum – Piaci hírek

A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. olyan tanfolyamokon

is kedvezményt kínál, amelyeken

nemzetközi borokat kóstolhatnak és ismerhetnek

meg a hallgatók. A magyar borászok sokat küzdöttek

azért, hogy saját marketingszervezetük legyen.

Meg is alakult a Magyar Bormarketing Kht.

(bejegyezve: 2005. május 2.; 2009. január 1. után:

Magyar Bormarketing Nonprofit Kft.), amely a borászok

által palackonként befizetett 8 forintokból

mûködik. A kht. megalakulásával megoldani látszott

a korábbi áldatlan vita, ami az Agrármarketing

Centrum és a borász szakma között zajlott

arról, hogy eleget költenek-e a teljes keretbôl a

magyar borok marketingjére. Most a borászok

elvileg maguk döntenek saját pénzükrôl.

A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. komoly

aktivitást mutat, meglehetôsen sok akció van, mióta

ôk dolgoznak. Természetesen abban, hogy

ezek milyen hatékonyságúak és mennyire felelnek

meg a magyar borászat érdekeinek, arról

vannak viták. A leggyakoribb vád, hogy az akciók

csak egy szûk kört segítenek – természetesen ez

következhet abból is, hogy egyesek sokkal aktívabban

figyelik a lehetôségeket. Sok kritika érte

például a „jó fröccsös” honlapjukat, aminek eredményként

egy elég gyenge és kis látogatottságú

honlap jött létre, sokak szerint hozadék nélkül, de

magas költségért.

Mivel a borok megismertetése a legjobb marketing,

ezért a kft. már a kezdetek óta foglalkozik

azzal, hogy képezze a magyar bor iránt érdeklôdôket

és a szakmabelieket.

„Akik ismerik egy ország, régió vagy pincészet

borait, kóstolták is, azok sokkal inkább hajlandók

azokat választani” – mondja Kovács Tibor, a tokaji

Hétszôlô birtokigazgatója.

A kft. a közelmúltban a jelentkezôk számára

120 000 Ft helyett 36 000 Ft-ért a Wine & Spirit

Education Trust (WSET) akkreditációnak megfelelô

középfokú, és 30% kedvezménnyel felsôfokú

tanfolyamát, amelyen a külföldi borvidékeket és

fajtákat ismertetik meg. Ezt többen nem jó szemmel

nézik, helytelennek ítélik.

A borászok úgy gondolják, hogy inkább külföldön

kellene magyar borokról tanfolyamokat

szervezni, mert ha itthon kóstoltatjuk a külföldi

borokat, akkor az emberek ezeket kezdik vásárolni.

A tanfolyamról kikerültek a jövôben szívesebben

vesznek majd külföldi bort, így a borimportôröket

támogatjuk vele. Ahogy Nagy István, a Hegyközségek

Nemzeti Tanácsának tagja fogalmaz:

marketing címén már az is többet jelentett volna,

ha a tanfolyamokra költött pénzen magyar borokat

vásárolnak, és azokat kóstoltatják.

forrás: www.zipp.hu

Idén is bôséges a kaliforniai diótermés

Hivatalos becslések szerint 2009-ben

Kaliforniában a betakarított dió menynyisége

415 000 tonna, ami csupán öt

százalékkal kevesebb a tavalyi rekordtermésnél.

Az eladásra szánt dió minôsége

kiváló, köszönhetôen a megfelelô

idôjárásnak: a tél kellôen hideg volt, a

nyár nem volt túl forró, csak egy hétig

volt 38 ºC körüli hômérséklet. Az ôszi

szárazság a diófákat nem károsította.

A Palm Nuts & More cég közel 90 ezer hektáros

dióültetvényén három fajtát termesztenek,

ezek a Hartley, a Chandler és a Serr. Átlagosan

65,1 fa ad több mint 1500 darab diót egy acre termôterületen

(angol területi mértékegység, kb.

4000 m²), a diók súlya egyenként 22 g. A termés

98 százaléka ép, egészséges piacra vihetô. A németek

szívesen vásárolják a kaliforniai diót.

Nem csak jó minôsége, hanem értékes beltartalma

miatt is keresett gyümölcs.

Az omega-3 zsírsavak csoportjába tartozó

alfa-linolénsav, amelyet nagy mennyiségben

tartalmaz, az emberi szervezet

számára nélkülözhetetlen tápelem. 30 g

dióbél elfogyasztásával 25 g alfa-linolénsavat

juttathatunk szervezetünkbe. A kaliforniai

diótermelôk németországi szervezete

kiemeli reklámjában a dió egészségvédô

hatását, ezzel is csábítva a vásárlókat

Európában. Karácsony elôtt még inkább

ráerôsítenek: ingyenes ünnepi recepteket tartalmazó

füzetet küldenek az érdeklôdôknek. A feldolgozók

és a kereskedôk számára ugyancsak

hasznos kiadványt készítettek: az újabb lapokkal

folyamatosan bôvíthetô könyvben minden szerepel,

amit a dióról tudni érdemes.

KV

Fruchthandel 2009/38

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 41


Piaci hírek

Nôtt a mazsolaexport

Nem csak a kaliforniai dió keresett Németországban,

a mazsola felvásárlása is nôtt az elmúlt évben.

Egy év alatt 13 048 tonna mazsolát exportáltak a

németekhez, annak ellenére, hogy idén alacsonyabb

árat adtak érte. Tavaly Kalifornia megerôsítette

piaci helyzetét, ugyanis a többi exportáló országban

kevesebb mazsola termett. 2009-ben ezt

még növelni is tudta, ötezer tonnával többet adott el

Németországnak. Igaz, év elején az euró gyengülése

miatt a behozatal kicsit visszaesett, de viszonylag

gyorsan újra értékére nôtt az európai deviza.

KV

Fruchthandel 2009/38

Keményebb exportszabályozás

a namíbiai

csemegeszôlôre

A namíbiai gyümölcsexport nagy része eddig az

Európai Unióba irányult. Most viszont máshol

kell értékesíteni árujukat, ami gazdasági bizonytalansággal

jár.

Az elmúlt két évben Namíbia vámmentesen és

kvótakorlátozás nélkül szállíthatta a csemegeszôlôt

az unió piacára. Ezt a Dél-afrikai Fejlesztési

Közösség és az Európai Unió között létrejött gazdasági

partnerségi megállapodás értelmében tehette.

A továbbiakban az elônyös piacra jutási lehetôséget

akkor kaphatja meg, ha aláírja az átmeneti

gazdasági partnerségi megállapodást. Mivel

ez még nem történt meg, az EU visszavonta a

kedvezményeket, és innentôl kezdve a szigorúbb,

általános preferenciarendszer vonatkozik rájuk

is. Ez nagy terhet ró a szôlôt exportálókra: a vámtarifa

az áru értékének 11,3 százaléka, ami lényegesen

megnöveli az értékesítés költségét, és

évente 2 millió euró veszteséget jelent.

Emiatt a kereskedôk igyekeznek az Európai

Unión kívül eladni a szôlôt, és máris nagy tételeket

visznek az USA-ba.

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást

már aláírta Botswana, Lesotho és Szváziföld.

Angola, Dél-Afrika és Namíbia elfogadta, de még

nem ratifikálta, ami miatt változott a rájuk vonatkozó

exportegyezmény. Dél-Afrika az unióval külön

kereskedelmi és fejlesztési megállapodást kötött,

amit Namíbia és a Dél-afrikai Vámunió többi

országa (Botswana, Lesotho és Szváziföld) nem

fogadott örömmel.

KV

Fruchthandel 38/2009

Újabb EFTA-egyezmény

a csemegeszôlôre

A Dél-afrikai Vámunió országai az EFTA (Európai

Szabadkereskedelmi Társulás, jelenlegi tagjai:

Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) tagországaival

szabadkereskedelmi szövetségben állnak

számos agrárterméket tekintve, a csemegeszôlôt

kivéve.

Dél-Afrika idén márciusban és áprilisban 1500

tonna csemegeszôlôt vihetett vámmentesen

Svájcba, amikor a namíbiai szôlô értékesítési szezonjának

már vége volt. Most azonban, decemberben

és januárban Namíbia ugyanannyit vagy

még többet vihet oda.

Emellett lehetôsége van a csemegeszôlô eladásáról

újabb egyezményt kötni az EFTA-tagokkal.

A Dél-afrikai Vámunió és az EFTA néhány

hónap múlva tartandó konferenciáján Namíbia

indítványozni fogja, hogy jobb piacra jutási lehetôséget

kaphasson ezekben az országokban.

KV

Fruchthandel 38/2009

42 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


Közlöny

A Hivatalos Lapban megjelenô rendelkezések

Az alábbiakban felsorolt EU rendelkezéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L

sorozatának 2009. augusztus és szeptember között megjelent számaiból válogattuk. A lista teljesség igénye

nélkül szelektálja a mezôgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó rendelkezéseket.

Állategészségügy, takarmányozás,

növényvédelem

A Bizottság 2009/96/EK irányelve (2009. július 31.) a

98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének

a dinátrium-oktaborát-tetrahidrát hatóanyagként

való felvétele céljából történô módosításáról (1)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L201, 2008. augusztus 1.

58. oldal

A Bizottság 2009/585/EK határozata (2009. július 31.)

az állategészségüggyel és az élô állatokkal kapcsolatos

területen mûködô egyes közösségi referencialaboratóriumok

mûködéséhez nyújtott 2009. évi közösségi

pénzügyi támogatásról szóló 2008/965/EK határozat

módosításáról (az értesítés a C(2009) 5947. számú dokumentummal

történt)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L201, 2008. augusztus 1.

65. oldal

A Bizottság 2009/98/EK irányelve (2009. augusztus 4.)

a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I.

mellékletének a bór-oxid hatóanyagként való felvétele

céljából történô módosításáról (1)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L203, 2008. augusztus 5.

58. oldal

A Bizottság 2009/99/EK irányelve (2009. augusztus 4.)

a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I.

mellékletének a klórfacinon hatóanyagként való felvétele

céljából történô módosításáról (1)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L203, 2008. augusztus 5.

62. oldal

A Bizottság 2009/600/EK határozata (2009. augusztus

5.) a 2003/467/EK határozat egyes tagállamoknak és

régióiknak hivatalosan szarvasmarha-brucellózistól

mentessé nyilvánítása tekintetében történô módosításáról

(az értesítés a C(2009) 6086. számú dokumentummal

történt) (1)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L204, 2008. augusztus 6.

39. oldal

A Bizottság 2009/601/EK határozata (2009. augusztus

5.) a 2004/233/EK határozat I. mellékletének az egyes

húsevô háziállatok veszettség elleni vakcinázásának

hatékonysági vizsgálatára jóváhagyott laboratóriumok

jegyzéke Németországra vonatkozó bejegyzéseinek tekintetében

történô módosításáról (az értesítés a

C(2009) 6105. számú dokumentummal történt)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L204, 2008. augusztus 6.

43. oldal

A Bizottság 2009/106/EK irányelve (2009. augusztus

14.) a gyümölcslevekrôl és egyes hasonló, emberi fogyasztásra

szánt termékekrôl szóló 2001/112/EK tanácsi

irányelv módosításáról

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L212, 2008. augusztus 15.

42. oldal

Borászat

A Bizottság 702/2009/EK rendelete (2009. augusztus 3.)

a borpiac közös szervezésérôl szóló 479/2008/EK tanácsi

rendeletnek a támogatási programok, a harmadik

országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál

és a borágazat ellenôrzése tekintetében történô

végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

szóló 555/2008/EK rendelet módosításáról és

helyesbítésérôl

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L202, 2008. augusztus 4. 5.

oldal

Egyéb

A Bizottság 725/2009/EK rendelete (2009. augusztus 7.)

egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések

és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzésérôl

(Pan de Cruz de Ciudad Real (OFJ))

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L206, 2008. augusztus 8.

11. oldal

A Bizottság 729/2009/EK rendelete (2009. augusztus

10.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések

és földrajzi jelzések nyilvántartásába való

bejegyzésérôl (Ciauscolo (OFJ))

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L207, 2008. augusztus 11.

8. oldal

A Bizottság 752/2009/EK rendelete (2009. augusztus

17.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések

és földrajzi jelzések nyilvántartásába való

bejegyzésérôl (Batata doce de Aljezur (OFJ))

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L213, 2008. augusztus 18.

8. oldal

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/63/EK irányelve

(2009. július 13.) a kerekes mezôgazdasági vagy erdészeti

traktorok egyes alkatrészeirôl és jellemzôirôl

(kodifikált változat) (1)

Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L214, 2008. augusztus 19.

23. oldal

Készítette:

Román Zoltán

Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium,

Természeti Erôforrások Fôosztálya

Az itt felsorolt jogszabályokról érdeklôdni lehet

a 301-4055-ös telefonon és a romanz@fvm.hu email

címen. További jogszabályok megtekinthetôk

a http://eur-lex.europa.eu oldalon.

2009. 14. évfolyam 11–12. szám 43


Tájékoztató

Az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

EURÓPAI UNIÓ GYÛJTEMÉNYE

A gyûjteményt az Országos Mezôgazdasági Könyvtár olvasói használhatják.

A szabad polcokon elhelyezett 2000-nél több könyv és mintegy 25-féle folyóirat helyben olvasható. Az állomány

az Európai Unióval kapcsolatos magyar és idegen nyelvû általános, gazdasági, statisztikai, illetve

mezôgazdasági témájú irodalmat öleli fel. Kiemelten gyûjtjük a Magyarország uniós csatlakozásáról

szóló dokumentumokat.

A Gyûjteményben CD-k, DVD-k, videók is találhatók. A könyvtárban jelenleg elérhetô uniós internetes

adatbázis a Bruxinfo-online.

MAGYAR MEZÔGAZDASÁGI BIBLIOGRÁFIA

A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia [MABI] az Országos Mezôgazdasági Könyvtár könyv- és folyóiratállományára

épülô adatbázis, mely folyóiratcikkek, tudományos és gyakorlati hasznú publikációk, valamint

szakkönyvek bibliográfiai leírását tartalmazza, 1986-tól kezdôdôen. A naponta frissített anyag a könyvtár

honlapjáról online hozzáférhetô. A MABI áttekintést ad a hazai mezôgazdaság és a hozzá kapcsolódó határterületek

magyarországi szakirodalmáról. Mintegy 200 folyóirat folyamatos feldolgozásával készül, kiegészítve

a tárgyévben megjelent mezôgazdasági szakkönyvekkel.

Az adatbázis egyes tételeit a témáiknak megfelelô tárgyszavakkal láttuk el, így megfelelô keresôszóval

könnyen megtalálhatók. Ezen kívül az állomány agrárágazati szakterületek szerint rendezett és katalogizált.

Évente 6000 tétel kerül feldolgozásra, jelenleg (2009-ben) az adatbázis több, mint 138 000 rekordból áll.

A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia széles körû, és az interneten keresztül bárhol hozzáférhetô tájékozódást

tesz lehetôvé. Elôsegíti továbbá a publikációk teljes/részletes anyagának a könyvtári állományban

való célirányos keresését; elôzetes használatával elôre tervezhetô, hogy a könyvtártól mely szakanyagokat

kérjük ki. A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia és az Országos Mezôgazdasági Könyvtár katalógusa

alapján külön tematikus bibliográfiákat is készítünk, melyek az egy-egy szakterületre vonatkozó szakirodalmi

információkat gyûjtik össze.

Megrendelhetô telefonon: 06-1-489-4910 és e-mail-en: a szerkesztoseg@omgk.hu

AGRÁRKÖNYVTÁRI HÍRVILÁG

Könyvtárunk koordinációs központi feladatából következôen rendszeres tájékoztatást adunk

szakmai munkánkról, tudományos tevékenységünkrôl, szolgáltatásainkról, terveinkrôl,

rendezvényeinkrôl a hazai és nemzetközi eseményekrôl az agrárágazat könyvtárosai

és az érdeklôdôk számára. Megjelenik negyedévente az OMGK honlapján.

SZAKIRODALMI SZOLGÁLTATÓHÁZ

Szaklapok és folyóiratok, magyar és idegen nyelvû szakkönyvek, tankönyvek, elektronikus

adathordozók és dokumentumok értékesítése a hazai szakkönyvkiadók teljes választékával.

A Szolgáltatóházban mûködik az elsô hazai mezôgazdasági szakkönyv-antikvárium.

BUDAI TELEHÁZ

Szolgáltatásainkból: számítógép-használat, nyomtatás, fénymásolás, faxolási lehetôség, CD-írás,

szkennelés és Internet-használat. Számítógépes programok használata: szövegszerkesztés,

táblázatkészítés, adatbázis-kezelés stb. Internetes könyváruház.

Telefon/fax: 06-1-489-4974, e-mail: telehaz@omgk.hu, honlapunk: www.budaitelehaz.gportal.hu

ORSZÁGOS MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT

1012 Budapest, Attila út 93. • 1253 Budapest 13, Pf.: 15 • Telefon: 06-1-489-4900

Pénzforgalmi jelzôszám: MNB 10032000-01494532

44 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA


A régi ház

Egy kis dán faluból származom, miért ne laknék

egy kis magyar faluban?

Persze, sok dolgot csináltam már életemben, nemcsak

a föld, ami vonz. A gazdaságom nem túl nagy,

nem elég nagy ahhoz, hogy az ember csak abból éljen.

20 hektár, kukorica, búza és zab, valamint 2 hektáron

burgonya. A krumpli a legjobb, a legfelelôsségteljesebb

munka, mivel itt van a legnagyobb szerepe

a saját döntéseimnek, a várható bevétel tekintetében.

Persze mással is foglalkozom. Mivel napközben én

vagyok otthon, míg a feleségem dolgozik, én viszem

óvodába a két kislányunkat, és én vigyázok rájuk,

amikor otthon vannak.

Sok idôt töltök aktív zenéléssel is, a magyarországi

egyetlen tubakvartettben fújom az esz-tubát,

együtt három profi tubással.

(Kapcsolódó Riport a 23. oldalon.)

Képek és szöveg: Jens Clausen

Építkezés közben

A régi ház – felújítás után

Apa és gyermekei

Karmacsi táj


Díszfaiskola

Hazánkban a díszfaiskolai termesztés mintegy két évszázados

múltra tekinthet vissza. A faiskolák kezdetben elsôsorban

gyümölcsoltványok elôállításával foglalkoztak, a dísznövénykínálatot

a szerény fajtaválaszték és a kis mennyiség jellemezte.

1932-ben megalakult a Magyar Faiskolai Szövetség, ekkor már 214

faiskola mûködött szerte az országban. A fajtaválaszték folyamatosan

bôvült, fokozatosan elôtérbe került a díszfák és díszcserjék termesztése.

A 20. század második felében a többi szakterülethez

hasonlóan a faiskolai termesztés is komoly fejlôdésen ment át, új

nevelési módok, a szaporítást megkönnyítô eljárások jelentek meg,

a gépesítés pedig új távlatokat nyitott. Ugyanakkor a piaci igények

is lényegesen megváltoztak az elmúlt idôszakban. Míg korábban

egy faiskola a fák és cserjék széles skálájának termesztésével foglalkozott,

mára nagy részük egy adott termék, illetve méretcsoport

elôállítására szakosodott. Hazánk uniós csatlakozásával megjelentek

az olcsó importból származó termékek, ennek következtében csökkent

a hazai áruk versenyképessége. Emiatt szükségessé vált az eddigi

termesztési és értékesítési módszerek alapos átgondolása, új

technológiák kidolgozása, új piacok felkutatása. A Schmidt Gábor és

Tóth Imre szerkesztésében megjelent munka harmadik, javított

kiadása átfogó képet nyújt a díszfaiskolák létesítésének feltételeirôl,

a szaporítás, nevelés és értékesítés legkorszerûbb módjairól. A szerzôk

az általános tudnivalók mellett a legfontosabb díszfák és díszcserjék

elôállítását, növényvédelmi munkáit is részletesen bemutatják.

A gyakorlatban is jól hasznosítható könyvet egyetemi hallgatók,

oktatók, illetve a faiskolai termesztésben érdekelt szakemberek

egyaránt haszonnal forgathatják. A Díszfaiskola a Mezôgazda Kiadó

gondozásában jelent meg.

Biozöldség és virágoszlop minden házban

Abiotermesztés egy speciális módszerével, a biocsöves termesztéssel

ismerkedhet meg az olvasó Lôrincz János

könyvébôl. A szerzô 1979-ben dolgozta ki módszerét,

mely a városban élô, kerttel nem rendelkezô ember számára

éppúgy kivitelezhetô, mint kiskerti körülmények között. A házilag

elkészíthetô, vegyszermentes termôkeverékkel megtöltött

függôleges henger egyaránt alkalmas zöldségek, gyümölcsök,

illetve virágok termesztésére. A hagyományos termesztéshez

képest nagy elônye, hogy egyszerûbben és olcsóbban, ugyanakkor

biominôségben termelhetjük meg a család számára szükséges

mennyiséget. A biocsôben termelt növények lombját a levegô

jól átjárja, így gyakorlatilag mentesek a kórokozóktól és a

kártevôktôl is. Az oszlopos termesztésben a hagyományos termesztéshez

képest több fény éri a növényeket, ezért hosszabb

ideig teremnek, és több termést is adnak. A könyvbôl megtudhatjuk,

mely növények termeszthetôk biocsôben, milyen fajtákat

érdemes ültetni, hogyan gondoskodjunk a tápanyagutánpótlásról,

illetve hogyan készítsük el saját magunk a termesztéshez

szükséges biocsövet. A virággal beültetett oszlopok

esztétikai szerepe sem elhanyagolható, egyaránt díszei lehetnek

a kerteknek, parkoknak, sétányoknak, ugyanakkor hordozható

változatban is elkészíthetôk. A kiadvány ajánlható mindazoknak,

akik számára fontos szempont az egészséges táplálkozás,

valamint nagyobb befektetés, illetve szakismeret nélkül, kikapcsolódásképpen

szeretnék megtermelni maguknak a konyháravalót.

A könyv a szerzô magánkiadásában jelent meg, beszerezhetô

a debreceni Terra Center Kft.-nél. Papp Mónika

More magazines by this user
Similar magazines