44. ÃVFOLYAM * 2008. MÃRCIUS * 3. SZÃM MAGFÃVESEK ...
44. ÃVFOLYAM * 2008. MÃRCIUS * 3. SZÃM MAGFÃVESEK ...
44. ÃVFOLYAM * 2008. MÃRCIUS * 3. SZÃM MAGFÃVESEK ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
136 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (3), 2008<br />
pontjából a gyom- és kultúrnövények közötti<br />
kompetíció a magasabb rendû növények közötti<br />
kölcsönhatások (interferencia) legjelentôsebb<br />
megnyilvánulási formája. A kompetíció ökológiai<br />
megközelítésben a konkurencia demográfiai<br />
oldala, amely mindaddig nem lép fel, amíg a<br />
környezet erôforrásai elegendôek a társulásban<br />
jelenlévô növények számára (Fekete 1981). Ha<br />
a közvetlen ellátás valamelyik tényezôbôl a növények<br />
együttes szükséglete alá csökken, megkezdôdik<br />
a versengés (Zimdahl 1999). A növények<br />
közötti versengés három fô abiotikus tényezôért:<br />
a tápanyagokért, a vízért és a fényért<br />
folyik, amelyek egymással kölcsönhatásban állnak<br />
(Hunyadi 1993, Lehoczky 2004). A kompetíciót<br />
a gyom- és kultúrnövény faja, fajtája,<br />
egyedsûrûsége, térfoglalása, eloszlása, a kompetíció<br />
idôtartama, edafikus és klimatikus tényezôk,<br />
valamint antropogén hatások befolyásolják<br />
(Weaver és mtsai 1992). Szántóföldi körülmények<br />
között az elvetett kultúrnövények<br />
akut kompetitív hatás alatt állnak, ezért a területegységre<br />
esô maximális termésüket az interés<br />
intraspecifikus kompetíció integrálja (Donald<br />
1963). Bizonyos ideig azonban minden kultúrnövény<br />
képes termésveszteség nélkül tolerálni a<br />
gyomnövények jelenlétét, illetve ha sikerül<br />
megfelelô ideig gyommentesen tartani ôket, a<br />
késôbb fejlôdô gyomokat már képesek leárnyékolni<br />
és elnyomni (Rademacher 1966).<br />
A hazánkban évente több mint 1 millió hektáron<br />
termesztett, meghatározó jelentôségû gabonanövényünk,<br />
a kukorica agrotechnikai (széles<br />
sortávolság) és biológiai (kezdeti lassú növekedés)<br />
sajátosságainak köszönhetôen azon<br />
növényfajok közé tartozik, amelyeknek fejlôdésük<br />
kezdeti szakaszában gyenge a gyomelnyomó<br />
képességük. Kobusch (2003) összefoglaló<br />
munkája alapján a kukorica kritikus kompetíciós<br />
periódusa a kelést követô 15. és 45. nap közé<br />
esik, vagyis 4 leveles korától egészen a 8 leveles<br />
fejlettségéig tart (Lehoczky 2002, Lehoczky<br />
és Borosné 2002). Ebben az idôszakban jelentkezô<br />
nagymértékû gyomosodás hatására fellépô<br />
versengés kedvezôtlenül hat a kukorica növekedésére<br />
és biomassza-produkciójára, amelynek<br />
végeredményeként jelentôsen csökken termésmennyisége<br />
és -minôsége is (Varga és mtsai<br />
2000, Dávid és mtsai 2006, Lehoczky és mtsai<br />
2004, 2006).<br />
A M. annua különbözô növénykultúrákban<br />
okozott közvetlen terméscsökkentô hatásának<br />
mértékére vonatkozó konkrét adatok eléggé<br />
hiányosak, és elsôsorban a cukorrépával foglalkozó<br />
külföldi szakirodalmakból ismertek.<br />
Ausztriában Neururer (1975, 1976) 5%-os kártételi<br />
szintet alapul véve meghatározta a cukorrépa<br />
legfontosabb gyomnövényeinek ökonómiai<br />
küszöbértékét. Vizsgálatai alapján ez az érték<br />
az egynyári szélfû esetében 7–13 növény/m 2<br />
egyedsûrûséget jelentett közvetlenül a betakarítás<br />
elôtt. Hasonló megfigyelésrôl számolt be<br />
Wiesner és Haberland (1979) is, akik szerint cukorrépában<br />
késôi gyomosodás esetén 3 szélfû<br />
növény/m 2 az a küszöbértékszint, amelynek<br />
még nincs negatív hatása a termés mennyiségére<br />
és minôségére sem. Hofstetter (1986) – aki két<br />
éven keresztül folytatott vizsgálatokat alsó-szászországi<br />
cukorrépavetésekben – megállapította, ha<br />
a szélfû kelése egybeesett a cukorrépa kelésével,<br />
akkor termôhelytôl függôen 0,5–7,5 szélfûnövény/m<br />
2 volt ökonómiailag tolerálható. Eredményei<br />
szerint a cukorrépával együtt kelô 5 szélfûnövény<br />
négyzetméterenként akár 7,5–25,3%-kal is<br />
csökkenthette a terméseredményt. Ha a gyomkonkurencia<br />
csak késôbb, a sorok záródása után kezdôdött,<br />
akkor 40 növény/m 2 egyedsûrûségnél tapasztalt<br />
csak terméscsökkenést.<br />
Mindezek alapján célul tûztük ki az egynyári<br />
szélfû kukoricával folytatott versengésének<br />
részletes tanulmányozását. Vizsgálatunkban arra<br />
kerestük a választ, hogy termôhelyi körülmények<br />
közötti versengése a kukoricanövénnyel<br />
milyen mértékû hajtásbiomasszatömeg-változásban<br />
nyilvánul meg a vegetációs idôszakon<br />
belül, és mindez hogyan befolyásolja a szemtermés<br />
alakulását.<br />
Anyag és módszer<br />
Tekintettel arra, hogy a faj magnyugalmi és<br />
csírázásbiológiai sajátosságainak (hosszú magnyugalom,<br />
csekély csírázási százalék stb.) köszönhetôen<br />
nehéz a szélfû magvaival klasszikus<br />
(additív, helyettesítési stb.) kompetíciós modellkísérleteket<br />
beállítani, vizsgálatunkat termôhe-
Change language