44. ÉVFOLYAM * 2008. ÁPRILIS * 4. SZÁM A KUKORICA ...

omgk.hu

44. ÉVFOLYAM * 2008. ÁPRILIS * 4. SZÁM A KUKORICA ...

NÖVÉNYVÉDELEM

4 4 . É V F O L Y A M * 2 0 0 8 . Á P R I L I S * 4 . S Z Á M

A KUKORICA GYOMIRTÁSA I.


N Ö V É N Y V É D E L E M

PL A N T

P R O T E C T I ON

Az FVM Élelmiszerlánc-biztonsági Állatés

Növényegészségügyi Fôosztály Növény-, Talajés

Agrárkörnyezetvédelmi Osztály

szakfolyóirata

Megjelenik havonként

Elôfizetési díj a 2008. évre ÁFÁ-val: 4900 Ft

Egyes szám ÁFÁ-val: 490 Ft + postaköltség

Diákoknak 50% kedvezmény

Szerkesztôbizottság:

Elnök: Eke István

Rovatvezetôk:

Csóka György (erdôvédelem)

Fischl Géza (növénykórtan, arcképcsarnok)

Hartmann Ferenc (gyomszabályozási technológia)

Kuroli Géza (technológia, rovartan)

Mészáros Zoltán (rovartan)

Mogyorósyné Szemessy Ágnes (információk,

krónika)

Solymosi Péter (gyombiológia, gyomszabályozás)

Kovács Cecília (alkalmazástechnika)

Szeôke Kálmán (rovartan, most idôszerû)

Vajna László (növénykórtan)

Vörös Géza (technológia, rovartan)

A Szerkesztôbizottság munkáját segítik:

Dancsházy Zsuzsanna (angol nyelv)

Böszörményi Ede (angol nyelv)

Palojtay Béla (nyelvi lektorálás)

Felelôs szerkesztô: Balázs Klára

Szerkesztôség:

Budapest II., Herman Ottó út 15.

Postacím: 1525 Budapest, Pf. 102.

Telefon: (1) 39-18-645

Fax: (1) 39-18-655

E-mail: h10427bal@ella.hu

Felelôs kiadó: Bolyki István

Kiadja és terjeszti:

AGROINFORM Kiadó

1149 Budapest, Angol u. 34.

Telefon/fax: 220-8331

E-mail: kiado@agroinform.com

Megrendelhetô a Szerkesztôség címén, illetve elôfizethetô

a Kiadó K&H 10200885-32614451 számú

csekkszámláján.

ISSN 0133–0829

AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft.

Felelôs vezetô: Stekler Mária

08/71

ÚTMUTATÓ A SZERZÔK SZÁMÁRA

A közlemények terjedelmét a mondanivaló jellege

szabja meg, de ne legyen a kettes sortávolságra

nyomtatott szöveg a mellékletekkel együtt 15 oldalnál

hosszabb. A kéziratot bevezetô, anyag és módszer,

eredmények (következtetések, köszönetnyilvánítás),

irodalom fô fejezetekre kérjük tagolni és a

Szerkesztôség címére 2 pld.-ban + lemezen beküldeni.

A közlemény címét a Szerzô(k) neve, munkahelye

és a rövid összefoglaló kövesse, a dolgozat az

irodalommal fejezôdjön be. A táblázatok és ábrák

(címjegyzékkel együtt) a dolgozat végére kerüljenek.

Csak jó minôségû, pauszpapírra rajzolt vagy lasernyomtatóval

készült ábrát, illetve fekete-fehér fotót

fogadunk el. Színes diát és színes fotót csak a

borítóra kérünk. Belsô színes ábrák elhelyezésére

közlési díj befizetése vagy szponzor anyagi támogatása

esetén van lehetôség.

Az angol nyelvû összefoglaló, illetve az e célra

készült magyar szöveg új oldalon kezdôdjön.

A kéziratban csak a latin neveket kérjük kurzívval

(egyszeri aláhúzás vagy italic nyomtatás) jelölni,

egyéb tipizálás mellôzendô. A technológia részbe

szánt kézirathoz összefoglalót nem kérünk. A Szerkesztôség

csak az elôírásoknak megfelelô eredeti

kéziratot fogad el.

A Szerkesztô bizottság az internet honlapokról

származó adatokra való hivatkozásokat nem tartja elfogadhatónak,

ezért felhívja a Szerzôk figyelmét,

mellôzzék ezeket. Kivételt képeznek az interneten

„on-line” elérhetô tudományos folyóiratok, amelyek

lektorált, szakmailag ellenôrzött dolgozatokat közölnek.

Az ezekre történô hivatkozás esetén a szokásos

bibliográfiai adatokat kell megadni.

A kézirat beadásával egyidejûleg kérjük a

Szerzô(k) személyi adatait (név, lakcím, munkahely,

munkahely címe, telefon, fax, e-mail) megadni.

CÍMKÉP: Gyommentes kukorica állomány

Fotó: Szabó László

Kapcsolódó cikk: 181. oldalon

COVER PHOTO: A weed-free maize field

Photo by: László Szabó


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 153

A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS L.)

KOMPETÍCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA KAPÁS KULTÚRÁKBAN,

A TENYÉSZIDÔSZAK ELEJÉN

Buzsáki Kamilla és Béres Imre

Pannon Egyetem Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet,

8360 Keszthely, Deák F. u. 57.

A Cyperus esculentus talajban telelô gumós évelô. Nagy gumó- és magprodukciója révén gyorsan

terjed, nagy konkurenciát jelent a kultúrnövények számára, felszaporodva termés- és minôségcsökkenést

okoz. A tavaszi vetésû, ritka növényállományú kapás kultúrákban, kukoricában, napraforgóban,

burgonyában és cukorrépában károsít. Üvegházi tenyészedényes helyettesítési

kompetíciós kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a napraforgó és a mandulapalka, valamint a kukorica

és a mandulapalka különbözô arányokban elvetve hogyan hat egymás fejlôdésére a tenyészidôszak

elsô 4 hetében. Vizsgáltuk a növények hajtásának valamint gyökerének friss- és száraztömegét.

A Cyperus esculentus életformája G 2

-es.

Valamennyi kontinensen megtalálható. Európában

elsô jelentôs megjelenése 1980 és 1995

között volt. Magyarországi elôfordulását

Dancza István figyelte meg 1993-ban. Napjainkban

az Inváziós Növények Munkabizottsága

a jelentôs gazdasági kárt okozó, nemzetközi

szinten kiemelt inváziós gyomnövények között

tartja számon.

Fejlôdésmenetére a következô

jellemzô: az áttelelt gumók tavaszszal,

április elejétôl kezdenek kihajtani.

A felszínre törô hajtások 3–4

leveles állapotban jellemzô sárgászöldes

színûek. Az intenzív hajtásnövekedés

5 leveles állapottól indul

meg. A tarackok ekkor már gyorsan

fejlôdnek. Nyár elején gyakran már

gumókat is megfigyelhetünk. A gumók

0,5–1 cm átmérôjûek, kezdetben

fehérek, majd az érés során barnává

válnak. Az anyatövek augusztus

elejétôl virágoznak. A termése

1–1,5 mm átmérôjû, egymagvú termés.

A gumók szeptemberre fásodva

érnek be. Áttelelnek, és tavasszal

hajtanak ki. Az áttelelést a termés és

a talajfelszín alatt elhelyezkedô gumók

biztosítják. A csapadékos, hûvösebb idô a

gumóképzôdésnek, a meleg, száraz idôjárás a

virágzásnak kedvez (1. ábra).

Hunyadi és Almádi (1981) szerint a legfontosabb

kapcsolat a gyomnövény és a kultúrnövény

között a kompetíció. A növények közötti

kompetíció természetének és mûködési módjának

összefoglalását Clements és mtsai (1929)

fogalmazták meg: „A kompetíció tisztán fizikai

1. ábra. A mandulapalka fejlôdésmenete

(Gieske és mtsai 1993 nyomán)


154 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

A diagramokon a következô jelöléseket alkalmaztuk

1. táblázat

Kezelés (növényarányok) Jelölése Kezelés (növényarányok) Jelölése

5 db napraforgó 5N 5 db kukorica 5K

5 db mandulapalka 5M 5 db mandulapalka 5M

4 db napraforgó – 1 db mandulapalka 4N-1M 4 db kukorica – 1 db mandulapalka 4K-1M

3 db napraforgó – 2 db mandulapalka 3N-2M 3 db kukorica – 2 db mandulapalka 3K-2M

2 db napraforgó – 3 db mandulapalka 2N-3M 2 db kukorica – 3 db mandulapalka 2K-3M

1 db napraforgó – 4 db mandulapalka 1N-4M 1 db kukorica – 4 db mandulapalka 1K-4M

folyamat. Két növény, bármilyen közel legyen

is egymáshoz, mindaddig nem verseng egymással,

amíg a víz, a tápanyagkészlet és a fény

mindkettô szükségletét meghaladja. Amikor a

közvetlen ellátás egyetlen szükséges tényezôbôl

a növények együttes szükséglete alá csökken,

megkezdôdik a versengés”. Az oxfordi angol

szótárban 1933-ban jelent meg a kompetíció fogalma,

mely szerint a kompetíció két vagy több

egyed ugyanazon idôben ugyanazon tényezô

megszerzésére irányuló törekvése (Hunyadi

2000). Donald 1963-ban kibôvítette a fogalmat:

„kompetíció akkor lép fel, ha két vagy több

szervezet mindegyike keresi a maga sajátos

szükségletinek kielégítését valamilyen adott tényezôbôl,

amikor a közvetlen ellátás ebbôl a tényezôbôl

alatta marad a szervezetek együttes

igényének”. Harper (1961) a szomszédos magasabb

rendû növények közötti kölcsönhatást interferenciának

nevezte el, a fogalmon belül

megkülönböztette az allelopátia és a kompetíció

fogalmát. A kompetíció lehet fajok közötti

(interspecifikus), fajon belüli (intraspecifikus),

genotípusok közötti (intergenotypic) és genotípuson

belüli (intragenotypic) versengés.

Anyag és módszer

A vizsgálatok során helyettesítési módszert

alkalmaztunk, kidolgozása De Wit (1960) nevéhez

fûzôdik. Ezekben a kísérletekben együtt vetik

a két vizsgálandó növényt, különbözô arányokban

keverve, az állomány sûrûségét állandó

értéken tartva. Ezáltal az adott faj tiszta állományban

tanúsított viselkedése összehasonlítható

a változó arányban kevert állományéval, és

mérhetô a kölcsönös agresszivitás. Továbbá figyelhetô

az interspecifikus, ill. intraspecifikus

kompetíció (Hunyadi és mtsai 2000).

Azt vizsgáltuk, hogy a napraforgó és a

mandulapalka, valamint a kukorica és a mandulapalka

különbözô arányokban elvetve hogyan

hat egymás fejlôdésére a tenyészidôszak elsô 4

hetében (1. táblázat). Mivel a növényeket öntöztük,

a fényért és a tápanyagért folytatott versengés

hatásait tudtuk vizsgálni. Néztük a hajtások

és a gyökerek közötti kompetíciót.

Üvegházi tenyészedényes kísérletet állítottunk

be 2006 júniusában. Tenyészedényenként

1 kg homokos vályogtalajt használtunk. A talajt

Sávoly község határában gyûjtöttük. Minden

tenyészedényben 5 darab növényt neveltünk különbözô

kombinációkban. A napraforgó és a kukorica

95%-os csírázási aránya miatt mindenhol

a szükségesnél eggyel több magot vetettünk,

majd a kelés utáni napokban tôszámbeállítást

végeztünk. A mandulapalka gumókat elôhajtattuk,

bizonytalan hajtási százaléka miatt. Naponta

igény szerint és hetente egyszer súlyra öntöztünk.

A növényeket 4 hétig neveltük. Vizsgáltuk

a növények hajtásának és gyökerének friss- és

száraztömegét.

A kísérletben használt napraforgó: Tellia

RM. Korai érésû, középmagas-magas, erôs, stabil

szárú, igen nagy tányérú hibrid. Állami elismerés

éve: EU-fajtalista.

A kísérletben használt kukoricahibrid: KWS

328. Zöld száron érô lófogú szemes kukorica,

jellemzô rá a kiváló stressztûrés, az átlag feletti

szárszilárdság. Állami elismerés éve: 2003.

A kísérletben használt mandulapalka-gumókat

Somogytúr határában gyûjtöttük be, majd

tisztítás után Petri-csészében, nedves szûrôpapíron

hajtattuk.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 155

Eredmények és megvitatásuk

A hajtásfrisstömeg alakulása

A napraforgóhajtások frisstömege egy esetben,

a 4 napraforgót tartalmazó kombinációban

maradt el a tiszta állomány értékétôl, ez a különbség

szignifikáns volt. A többi kevert állományban

nagyobb frisstömegeket mértünk, mint

a kontrollban, a növekedés szignifikáns volt az

1 napraforgót tartalmazó kombinációban.

A napraforgóval együtt vetett mandulapalkahajtások

frisstömegei kevert állományokban kismértékben

elmaradtak a tiszta állományétól.

A kukoricahajtások frisstömegén hasonló

tendenciát figyelhetünk meg. A kevert állományok

meghaladták a tiszta állomány értékét, a

növekedés szignifikáns volt az 1 db kukoricát

tartalmazó kombinációban.

A kukoricával együtt vetett mandulapalkahajtások

frisstömegei kevert állományokban elmaradtak

a tiszta állomány értékeitôl (2. ábra).

Ezzel ellentétes megfigyeléseket tett

Lehoczky és Boros (2002). Üvegházi tenyészedényes

additív kompetíciós kísérletben vizsgálták

az Echinochloa crus-galli és a kukorica

közötti korai kompetíciót. Megállapították, hogy

a gyommentesen nevelt kukoricanövények föld

feletti részének friss tömege már a kompetíció 4.

hetében szignifikánsan nagyobb volt, mint a 20,

illetve a 40 Echinochloa crus-gallival együtt nevelteké.

Az Echinochloa crus-galli hasonlóan

viselkedett kukoricával kevert állományban,

mint a mandulapalka. A gyomnövények frisstömege

jelentôsen kisebb volt a kukoricával

kompetícióban növekedve, mint az önállóan nevelt

növények esetében.

Hajtásszáraztömeg

A hajtásszáraztömeg-eredmények követik a

frisstömegek alakulását. A napraforgóhajtások

száraztömege szintén elmaradt a kontrollétól a 4

napraforgót tartalmazó kombinációban, míg a

többi kevert állomány meghaladta azt, szignifikáns

különbséget egy esetben, az 1 napraforgót

tartalmazó kombinációban mértünk.

A napraforgóval együtt vetett mandulapalka-hajtások

száraztömegei kevert állományokban

kismértékben elmaradtak a tiszta állományétól.

A kukoricahajtások száraztömegei ugyanolyan

tendenciát követnek, mint a frisstömegek,

a kevert állományok meghaladták a tiszta állomány

értékeit. A különbségek szignifikánsak

voltak az 1 kukoricát és a 4 mandulapalkát tartalmazó

kezelésben.

A kukoricával együtt vetett mandulapalkaértékek

itt is elmaradtak kevert állományban a

tiszta állomány értékétôl (3. ábra).

Lehoczky és Boros (2002) additív kompetíciós

vizsgálatai során a száraztömegértékek

esetén is ellentétes megállapításokra jutott,

mint a helyettesítési kompetíciós kísérletünk.

A kukorica száraztömege már a 4 hetes

kompetíció után is szignifikánsan kevesebb

volt, mint a gyommentes kontrollban. A kukorica

és az Echinochloa crus-galli egymásra

gyakorolt hatása már ebben a korai szakaszban

is jelentkezett, a kukoricával együtt növekedô

gyomnövények szárazhajtástömege kevesebb

volt, mint az önállóan nevelteké. Hasonlóan

a mandulapalka száraztömegértékeihez.

16

14

12

10

8

6

4

2

0

6,68

Hajtásfrisstömeg (g/egyed)

napraforgó

1,17

2,51

1,16

mandulapalka

9,23

10,36

SzD 5%N=3,8

SzD 5%M=0,5

15,53

0,97 0,95 0,93

5N 5M 4N-1M 3N-2M 2N-3M 1N-4M

18

16

14

12

10

8

6

4

2

0

7,91

Hajtásfrisstömeg (g/egyed)

1,17

kukorica

10,33

mandulapalka

10,22

10,07

SzD 5%K=2,9

SzD 5%M=0,4

16,25

0,85 0,94 1,23 0,89

5K 5M 4K-1M 3K-2M 2K-3M 1K-4M

2. ábra. A hajtások frisstömegének alakulása


156 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

2,5

2

1,5

1

0,99

Hajtásszáraztömeg (g/egyed)

napraforgó

0,86

mandulapalka

1,12 1,13

SzD 5%N=0,3

SzD 5%M=0,1

2,03

3

2,5

2

1,5

1

1,06

Hajtásszáraztömeg (g/egyed)

kukorica

1,48

mandulapalka

1,61 1,63

SzD 5%K=1,0

SzD 5%M=0,1

2,55

0,5

0

0,18

0,17

0,15

0,14

5N 5M 4N-1M 3N-2M 2N-3M 1N-4M

0,13

0,5

0

0,18

0,16

0,12

0,17

0,12

5K 5M 4K-1M 3K-2M 2K-3M 1K-4M

3. ábra. A hajtások száraztömegének alakulása

Gyökérfrisstömeg

A napraforgógyökerek frisstömegeiben már

minden kevert állomány meghaladta a tiszta állomány

értékét. Ezek a különbségek szignifikanciát

az 1 napraforgót és 4 mandulapalkát tartalmazó

kezelésben mutattak.

A napraforgóval együtt vetett mandulapalkagyökerek

frisstömegei viszont minden kevert állományban

kismértékben meghaladták a tiszta

állomány értékét.

A kukoricagyökerek frisstömegeiben egy

esetben mértünk a kontrollnál kisebb értéket, a

3 kukoricát tartalmazó kombinációban, a többi

kevert állomány meghaladta azt. Szignifikáns

volt a különbség az 1 kukoricát tartalmazó kombinációban.

A kukoricával együtt vetett mandulapalkagyökerek

frisstömegében a kevert állomány értékei

a tiszta állományban mért értékektôl kismértékben

különböztek. Szignifikáns csökkenést

mértünk a tiszta állományhoz képest a 2

mandulapalkát és 3 kukoricát tartalmazó kezelésben

(4. ábra).

Gyökérszáraztömeg

A napraforgógyökerek száraztömegei követték

a gyökérfrisstömeg-értékek alakulását, a kevert

állományok nagyobbak voltak, mint a tiszta

állomány. Ezek a különbségek szignifikanciát

az 1 napraforgót és 4 mandulapalkát tartalmazó

kezelésben mutatottak.

A napraforgóval együtt vetett mandulapalkagyökerek

száraztömegei itt is kismértékben

meghaladták a kevert állományokban a tiszta állomány

értékeit.

A kukoricagyökerek száraztömegeiben két

esetben, a 4 kukoricát és a 3 kukoricát tartalmazó

kombinációban kisebb volt a száraztömeg a

kontrollénál.

A kukoricával együtt vetett mandulapalkagyökerek

száraztömegében a kevert állomány

értékei a tiszta állományban mért értékektôl kismértékben

különböztek (5. ábra).

6

5

4

3

2

1

0

1,37

Gyökérfrisstömeg (g/egyed)

napraforgó

0,55

1,82

0,99

mandulapalka

3,19 3,07

0,62

SzD 5%N=2,0

SzD 5%M=0,5

0,67

5,27

0,89

5N 5M 4N-1M 3N-2M 2N-3M 1N-4M

6

5

4

3

2

1

0

3,43

Gyökérfrisstömeg (g/egyed)

kukorica

3,97

0,55 0,52

mandulapalka

2,87

0,17

4,46

SzD 5%K=1,8

SzD 5%M=0,4

5,28

0,65 0,47

5K 5M 4K-1M 3K-2M 2K-3M 1K-4M

4. ábra. A gyökerek frisstömegének alakulása


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 157

Gyökérszáraztömeg (g/egyed)

napraforgó

mandulapalka

SzD 5%N=0,1

SzD 5%M=0,05

Gyökérszáraztömeg (g/egyed)

kukorica

mandulapalka

SzD 5%K=0,1

SzD 5%M=0,02

0,4

0,35

0,3

0,36

0,4

0,35

0,3

0,33

0,28

0,29

0,38

0,38

0,25

0,2

0,15

0,1

0,05

0

0,21

0,19

0,13

0,11

0,04

0,07

0,05 0,05 0,06

5N 5M 4N-1M 3N-2M 2N-3M 1N-4M

0,25

0,2

0,15

0,1

0,05

0

0,04 0,04 0,03 0,05 0,04

5K 5M 4K-1M 3K-2M 2K-3M 1K-4M

5. ábra. A gyökerek száraztömegének alakulása

Megállapítható, hogy a napraforgó és a kukorica

sikeresen felvette a versenyt a mandulapalkával

helyettesítési kompetíciós kísérletünkben.

Fejlôdésük kezdeti szakaszában nem

okozott jelentôs frisstömeg- és száraztömegcsökkenést

a gyomnövény jelenléte.

Szántóföldi additív kompetíciós kísérleteik

során különbözô gyomok kukorica- és napraforgótermés

mennyiségére gyakorolt hatását vizsgálva

kísérletünkkel ellentétes hatást figyeltek

meg Varga és mtsai (2000) valamint Kazinczi és

mtsai (2007).

Varga és mtsai (2000) megállapították,

hogy a kukorica termését a legnagyobb

mértékben az Ambrosia artemisiifolia

26 db/m 2 -es kezelése csökkentette. 53,7%-kal

kevesebb termést mértek, mint a herbiciddel

kezelt kontroll. Az Echinochloa crus-galli

26 db/m 2 -es egyedsûrûségének terméscsökkentô

hatása 44,7%, az Abutilon theophrasti

4 db/m 2 -es egyedszáma 35,6%-kal csökkentette

a termést a herbiciddel kezelt kontrolléhoz

képest.

Kazinczi és mtsai (2007) megállapították,

hogy az Abutilon theophrasti négyzetméterenkénti

10 darabos fertôzöttséggel is csupán néhány

százalékkal csökkentette a napraforgó termésátlagát

a rendszeresen gyomirtott parcellákéhoz

képest. Az Ambrosia artemisiifolia napraforgó

kompetíciós kísérletben azt tapasztalták,

hogy a termésveszteség a gyomsûrûség növekedésével

arányosan csökken, 1 db Ambrosia

artemisiifolia 5%-kal, 10 db Ambrosia

artemisiifolia 35%-kal csökkentette a termést a

gyommentes kontrolléhoz képest.

Összefoglalás

A napraforgóban és a kukoricában az intraspecifikus

(fajon belüli) kompetíció erôteljesebben

jelentkezett, a növények tiszta állományban kisebb

értékeket mutattak, mint kevert állományban.

Ezek a növények erôsebb kompetítoroknak

bizonyultak a mandulapalkánál, fejlôdésük kezdeti

szakaszában nem okozott jelentôs frisstömegés

száraztömeg-csökkenést a gyomnövény jelenléte.

A mandulapalka esetén az interspecifikus

kompetíció bizonyult erôteljesebb hatásúnak.

A napraforgóhajtások friss- és száraztömege

a 4 napraforgót tartalmazó kezelésben elmaradt

a tiszta állomány értékétôl, a többi kevert állományban

meghaladta azt. A gyökerek friss- és

száraztömegében minden kevert állományban

nagyobb értéket mértünk, mint a tiszta állományban.

Szignifikáns növekedést mértünk a

tiszta állományhoz képest a hajtás és gyökér

friss- és száraztömeg-paramétereket tekintve az

1 napraforgót és 4 mandulapalkát tartalmazó kezelésekben.

A napraforgóval együtt vetett mandulapalkák

hajtásainak friss- és száraztömegei kevert

állományokban elmaradtak a tiszta állományokétól.

A gyökerek friss- és száraztömegei viszont

kismértékben meghaladták a tiszta állományok

értékeit kevert állományokban. Szignifikáns

eltérést nem tapasztaltunk.

A kukoricanövények a hajtásfrisstömeg-,

hajtásszáraztömeg-paramétereket tekintve a különbözô

kezelésekben egyöntetûen meghaladták

a kontroll növények értékeit. A gyökérfrisstömeg

esetén a 3 kukoricát, a gyökérszáraz-


158 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

tömeget tekintve a 3 és a 4 kukoricát tartalmazó

kezelés maradt el a tiszta állományétól. Szignifikáns

növekedés volt a hajtásfrisstömeg-, hajtásszáraztömeg-,

és gyökérfrisstömeg-paramétereknél

az 1 kukoricát és 4 mandulapalkát tartalmazó

kezelésben a tiszta állományhoz képest.

A kukoricával együtt vetett mandulapalka

esetében a tiszta állomány körüli értékeket tapasztaltunk

a hajtás és a gyökér friss- és száraztömegeit

tekintve. Szignifikáns csökkenést mértünk

a gyökérfrisstömeg 2 mandulapalkát és 3

kukoricát tartalmazó kezelésében a tiszta állományéhoz

képest.

IRODALOM

Clements, F.E., Weaver, J. E. and Hanson, H. C. (1929):

Plant competition – an analysis of community

function. Publ. No. 389. Carnegie Institute,

Washington D.C.

Dancza I., Béres I. és Bíró K. (1995). A mandulapalka.

Agrofórum, 2: 35–36.

Dancza I., Hoffmanné P. Zs. és Doma Cs. (2005):

Mandulapalka (Cyperus esculentus), in: Benécs,

Bárdi és mtsai (szerk.): Veszélyes 48. Mezôföldi

Agrofórum Kft., Szekszárd, 260–264.

De Wit, C. T. (1960): On competition. Verslag

Lanbouwkundige Onderzoek, 66, 1–82.

Donald, C. M. (1963): Competition among crop and pasture

plants. Advances in agron, 15: 1–118.

Gieske A., Gerowitt B. und Miesner H. (1993):

Erdmandelgras – ein neues Problemunkraut, Der

Pfanzenarzt, 46. (1–2) 14.

Harper, J. L. (1961): Approaches to the study of plant

competition. Symp. Soc. For Exp. Biol. 15, 1–39.

Hunyadi K. és Almádi L. (1981): Szántóföldi gyomfajok

csíranövényei és herbicidérzékenységük. Mezôgazdasági

Kiadó. Budapest, 154–171.

Hunyadi K., Béres I. és Kazinczi G. (2000): Gyomnövények,

gyomirtás, gyombiológia, Mezôgazda Kiadó,

Budapest.

Kazinczi G., Béres I., Kovács I. és Varga P. (2007): Versengô

gyom- és kultúrnövények. Magyar Mezôgazdaság,

62, 3: 12-13.

Lehoczki É. és Borosné Nagy A. (2002): Az

Echinochloa crus-galli (L.) P.B. és a kukorica

korai kompetíciójának hatása I. A növények növekedése.

Magyar Gyomkutatás és Technológia,

III, 2: 21.

Varga P., Béres I. és Reisinger P. (2000): A kukorica és

fôbb gyomnövényei közötti kompetíció szántóföldi

kísérletben. Acta Agronomica Óváriensis, 42, 1:

101–113.

INVESTIGATION ON THE EARLY COMPETITION BETWEEN YELLOW NUTSEDGE

(CYPERUS ESCULENTUS L.) AND ROOT CROPS

Kamilla Buzsáki and I. Béres

Pannon University, Georgikon Faculty of Agricultural Sciences, Institute for Plant Protection Keszthely, Deák F. u. 57.

The yellow nutsedge is a tuber bearing perennial weed plant. It spreads quickly by its huge

amount of seeds and tuberlets, and may present a big concurrence to the cultivated plants, causing

yield and quality damages. It occurs mainly in root crops.

We investigated that sunflower and yellow nutsedge, and maize and yellow nutsedge sown in

different rate, what like mutual effect have on the growing patterns in the first 4 weeks. A pot trial

in four replications was conducted in a glasshouse. Four weeks later we counted the fresh weight and

dry weight of the plant shoot, and the plant roots.

Summarized it can be stated, that the cultivated plant could succesfully compete with the weed.

Érkezett: 2007. április 3.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 159

A FEKETE BODZA (SAMBUCUS NIGRA L.) VEGYSZERES

GYOMSZABÁLYOZÁSA

Zalai Mihály és Pataki Judit

Szent István Egyetem, Mezôgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet,

2103 Gödöllô, Páter Károly út 1.

A fekete bodza (Sambucus nigra L.) a bogyósgyümölcsûek, újabb nevükön a kisebb gyümölcsûek

csoportjába tartozik. Ezzel ellentétben termesztéstechnológiája inkább a szôlôéhöz áll közelebb.

A fekete bodza gyomszabályozására Magyarországon még nincs egységesen kialakult gyakorlat.

Kevés kísérlet folyt eddig ebben a témában. Célunk a bodza vegyszeres gyomszabályozására egy

technikailag és gazdaságilag is megvalósítható és a környezetet legkevésbé terhelô módszer kidolgozása.

Vizsgálatainkat egy idôs Haschberg fajtájú feketebodza-ültetvényben végeztük. Felméréseink

kitérnek a terület gyomnövényzetének összetételére. A 2005-ös és 2006-os években több herbiciddel

végeztünk kezeléseket. Vizsgáltuk a felhasznált készítmények gyomirtó hatását, valamint a

készítmények fekete bodzára kifejtett toxicitását.

A festôbodzát mint növénycsoportot az

USA-ban, Ohióban kezdték termeszteni az

1890-es években. Itt a Sambucus nigra L. mellett

a S. canadensis Hesse és a S. coerulea Raf.

fajokat, illetve ezek hibridjeit is termesztésbe

vonták.

A festôbodza hazánkban is nagy alakgazdagságban

fordul elô a lomberdôk cserjeszintjében.

Ezek egyes kiemelkedô típusai alapanyagként

szolgálhatnak klónozott ültetvények

létesítéséhez (Porpáczy és Porpáczy

1990). A fekete bodzában rejtôzô lehetôségek

felismerése után 1977-ben megkezdôdtek hazánkban

az elsô termesztési kísérletek a Fertôdi

Gyümölcstermesztési Kutató Állomáson.

Ma már több ezer hektáron termesztjük, a betakarított

bodza mennyisége évente kb. 20–

25 000 tonna.

Élelmiszernövényként fôleg virágából és bogyójából

készítenek üdítôitalt, szörpöt, befôttet,

levest, lekvárt, gyümölcsbort, de még pálinkát is

(pl. Sambuca). Bordóvörös színû bogyója az

élelmiszeripar legfontosabb színezôanyaga, melyet

más gyümölcskészítmények, élelmiszerek

és vörösborok színjavítására használnak. A bodzagyümölcs

kiváló beltartalmi mutatói miatt a

diabetikus és reformkonyhai élelmiszerek alkotóeleme.

Virágait a gyógyszeripar izzasztó- és

köptetôként teakeverékekben alkalmazza meghûléses

betegségek gyógyítására. (Papp és

Porpáczy 1999).

A termésébôl fôzött tea szintén jó hashajtó,

vízhajtó és izzasztószer (Sipos, 1998), a bodzakéregtea

szív- és vesebetegségek, valamint reumatikus

bántalmak gyógyhatású szere (Varró

2002).

A fekete bodza szára és hajtása belül üreges,

melyet fehér bél tölt ki. A fiatal hajtások

kérge zöld, késôbb szürkésbarna, papírszerû,

alatta zöld, rostos réteg található. Levelei keresztben

átellenesek, páratlanul szárnyasan

összetettek, 5 levélkébôl állnak. A levelek

akár 40 cm hosszúak is lehetnek. A levélkék

alakja elliptikus, csúcsuk hegyes, szélük fûrészes.

Tányérra emlékeztetô, 10–25 cm

átmérôjû bogernyôvirágzata van. Május végétôl

júliusig virágzik. Termése csonthéjas bogyó

(bengetermés), fényes fekete vagy feketeibolya

színû, vörös levû vékony héjú, ragadós

(Soó 1966).


160 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

A feketebodza-ültetvények gyomviszonyai

A kiegyensúlyozott mennyiségû és megfelelô

minôségû termések biztosításának egyik elôfeltétele

a gyommentes állomány. Az ültetvényben

legnagyobb számban elôforduló gyomfajok

fôleg a kultúra korával vannak szoros összefüggésben.

A bogyósgyümölcsûek környezeti tényezôi

elsôsorban az évelô gyomfajok elszaporodásának

kedveznek. Ennek megfelelôen a fiatal,

1–3 éves telepítésben még a magról kelô

egyéves gyomnövények tömeges megjelenésével

kell számolni. A T4-esek közül elsôsorban a

szôrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a

fehér libatop (Chenopodium album) és a pirók

ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) megjelenése

tapasztalható (Újvárosi 1973). Ezeken kívül a

T1-es pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) és

tyúkhúr (Stellaria media), valamint a T3-as életformához

tartozó repcsényretek (Raphanus

raphanistrum) is elôfordulhat (Hunyadi 1988).

Az újonnan telepített ültetvényekben, az elsô

évi herbicides gyomirtás után kezdenek a

gyomok szelektálódni, és ennek hatására az évelô

fajok nagymértékben elszaporodnak. Ezért a

4–6 éves kultúrákban ennek megfelelôen a magról

kelô fajok mellett már az évelô gyomnövények,

mint pl. az apró szulák (Convolvulus

arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) vagy

a hamvas szeder (Rubus caesius) területi borításának

növekedése várható, ha a terület a telepítés

elôtt is fertôzött volt ezekkel a gyomfajokkal,

és a telepítés elôtt nem sikerült kiirtani ôket

(Racskó 2004).

Az idôsebb, 7–12 éves ültetvényekben az egyéves

fajok erôteljes csökkenése figyelhetô meg.

Az említett, évelô gyomfajok mellett a T4-es betyárkóró

(Conyza canadensis) tömeges elszaporodása,

valamint a G1-es életformájú tarackbúza

(Elymus repens) vagy a mezei zsurló (Equisetum

arvense) arányának növekedése jellemzô.

Mezey és mtsai (2000) beszámolnak két felmérésrôl,

melyekben két egymás utáni évben

mutatják be egy 4 és egy 8 éves feketebodza-ültetvényben

az ôszi és a tavaszi gyomviszonyokat.

Ennek alapján elmondható, hogy a bodzaültetvények

gyomállományukat tekintve szokványos

gyümölcsös képét mutatják.

A feketebodza-ültetvények

gyomszabályozási lehetôségei

Mechanikai gyomszabályozás

A telepítésre olyan területet célszerû kijelölni,

amely évelô gyomokkal nem fertôzött, a bogyós

kultúrákban használható herbicidek ugyanis

ezeket nem pusztítják el. Ellenkezô esetben

már csak igen nehéz és költséges módon lehet

velük felvenni a versenyt.

Az ültetvények talaja mechanikai úton is

gyommentesíthetô, ennek alapelve, hogy a gyomokat

fiatal korban, virágzás elôtt elpusztítsuk.

A mechanikai gyomirtás lehet kézi kapálás, tárcsázás

vagy kombinátorozás is. A vegetációs

idôben a csapadékviszonyoktól függôen 4–5 kapálás

szükséges. A hidraulikusan szabályozható

sorközmûvelô gépekkel a növények károsítása

nélkül is megfelelô állapotba hozhatjuk a talajt.

Az ültetvény kora és a mûvelési mód alapvetôen

meghatározzák a herbicidek alkalmazhatóságát,

valamint a kijuttatás idejét és dózisát.

A bodzában a mûvelési rendszertôl függôen

csaknem az egész vegetációs idôben lehet

gyomirtani, ha a bodzában ezzel nem teszünk

semmilyen kárt.

A legjobb választás az agrotechnikai és a

mechanikai védekezési módok, valamint a herbicides

kezelések hatékony kombinálása.

Vegyszeres gyomszabályozás

A fekete bodza gyomszabályozása ültetvényekben

való termesztése óta vált nagy jelentôségû

növényvédelmi problémává. Vizsgálataink

elôtt kevés fellelhetô munka állt rendelkezésre,

melyek segíthettek a felhasznált készítmények

kiválasztásában.

Madarász (2006) négy, a fekete bodzában

elvégzett herbicides kezelés hatásosságáról számol

be. Itt a Dual Gold + Goal preemergensen

kijuttatott kombináció megfelelô hatást adott a

magról kelô gyomnövények ellen. A kezelés

csak az elôforduló évelôkre és az áttelelô

Tripleurospermum inodora egyedekre nem fejtett

ki hatást. A Casoron G-vel 60 kg/ha, valamint

80 kg/ha dózisban végzett kezelések az


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 161

egyéves gyomfajokat nagyon jól irtották, és az

Elymus repens ellen is 90–95%-os hatékonyságúak

voltak. Az alapkezelésben kijuttatott

Stomp 400 és a felülkezelésben kijuttatott

Medallon premium kombináció az egyéves gyomok

ellen nagyon jó gyomirtó hatást adott, a

Cirsium arvense és az Elmyus repens ellen is jó

volt. A használt készítmények és kombinációk

egyike sem okozott a bodzán fitotoxicitást.

Pitt és mtsai (1992, 1993), valamint

Thompson és mtsai (2000) kanadai, fekete bodzát

is tartalmazó vegyes faösszetételû erdôben

végzett gyomirtási kísérletekben a glifozát és a

triklopir hatóanyagokkal különbözô dózis alkalmazásával

végeztek kezeléseket. McDonald és

Fiddler (1999) 2,4-D és triklopir hatóanyagokkal

végzett kezeléseket, melyekben egy bodzafajra

a Sambucus mexicanára kifejtett hatást is

vizsgálták.

Anyag és módszer

Kisparcellás vizsgálatainkat Komárom-Esztergom

megyében Környe Patárpusztán végeztük

2005-ben és 2006-ban, egy 5 hektáros

5 éves Haschberg fajtájú 5×3 méter sor- és tôtávolsággal

telepített feketebodza-ültetvényben.

A terület a bodza telepítése elôtt szántóterület

volt, nagymértékû peszticid- és mûtrágyafelhasználással.

A terület a bodza telepítésekor

a nehezen irtható évelôktôl mentes volt. A telepítés

után már csak mechanikai (évenkénti egy

kaszálás) gyomszabályozást alkalmaztak.

A vizsgálati területet barna erdôtalaj jellemzi

1,67% szervesanyag-tartalommal. Arany féle

kötöttsége 32, kémhatása pH 7,0.

2005. évi kísérletek

A kezeléseket 2005. április 29-én végeztük a

fekete bodza hajtásfejlôdésének az idôszakában.

A felhasznált herbicidek Panida 330 EC +

Lucenit 80 WP (4,0 l/ha + 2,0 kg/ha), Panida

330 EC + Afalon Dispersion (4,0 l/ha + 2,0

kg/ha), Goal 2E (1,0 l/ha), Pledge 50 WP (0,2

kg/ha) és Folar 525 SC (6,0 l/ha) voltak. A kezelt

parcellák mérete 10 m 2 (3 bodzacserje) volt

4 ismétlésben. A kísérlet beállításakor a következô

meteorológiai paramétereket mértük: léghômérséklet

17 °C, relatív páratartalom 57%, 1-

es szélerôsség. A vizsgálat helyét többségben a

fedél rozsnok (Bromus tectorum) borította, de

egyaránt jelen voltak magról kelô kétszikû, valamint

évelô egy- és kétszikû gyomnövények is

(1. táblázat). A kezelés idôpontjában az egyéves

gyomnövények 2–4 leveles fejlettségûek, a

mezeiacat-egyedek tôlevélrózsásak voltak.

A kezelések beállítása után április 29-tôl május

13-ig (15 nap) 15 mm csapadék, május 13-ától

május 28-áig (15 nap) 43 mm csapadék hullott.

A vizsgált területen nem végeztünk semmilyen

egyéb gyomszabályozási munkát a kezelések

beállítása elôtt, és utána sem. Az értékeléseket

május 20-án, június 14-én és július 26-án végeztük

a kezelés után 20, 45 illetve 90 nappal.

A 2005. évi gyomfelvételezés adatai

2006. évi kísérletek

1. táblázat

Gyomfaj Borítás (%)

Bromus tectorum 52

Conyza canadensis 17

Cirsium arvense 9

Ambrosia artemisiifolia 10

Convolvulus arvensis 5

Stellaria media 3

Sisymbrium officinale 1

Viola arvensis 1

Calamagrostis epigeios 1

Capsella bursa- pastoris 1

A 2006. évi kezeléseket április 21-én végeztük

a fekete bodza hajtásfejlôdésének idôszakában

a következô idôjárási körülmények között:

léghômérséklet 20 o C, relatív páratartalom 45%,

1-es szélerô. A felhasznált herbicidek Dual Gold

960 EC + Pledge 50 WP (1,6 l/ha + 0,2 kg/ha),

Folar 525 SC (6,0 l/ha), Dual Gold 960 EC +

Goal 2E (1,6 l/ha + 1,0 l/ha) voltak. A kezelt

parcellák mérete 10 m 2 volt, 4 ismétlésben.

A vizsgálat helyét többségben a betyárkóró

(Conyza canadensis) borította, de jelen voltak

egyéb magról kelô és évelô kétszikû, valamint

magról kelô egyszikû gyomnövények is (2. táblázat).

A kezelés idôpontjában az egyéves


162 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Az 2006. évi gyomfelvételezés adatai

gyomnövények 2–4 leveles fejlettségûek, a

mezeiacat-egyedek tôlevélrózsásak voltak.

A kezelések beállítása után április 22-étôl május

6-éig (15 nap) 53 mm csapadék, május 6-ától

május 21-éig (15 nap) 33 mm csapadék hullott.

A vizsgált területen nem végeztünk semmilyen

egyéb gyomszabályozási munkát a kezelések

beállítása elôtt, és utána sem. Az értékeléseket

május 15-én, június 15-én és július 28-án végeztük

a kezelés után 24, 55 illetve 95 nappal.

A 2006-os évben nem ugyanazokat a sorokat

választottuk a kísérlet helyéül, ezáltal az elôzô

évhez képest eltérô gyomspektrummal vizsgálhattuk

a herbicidek hatékonyságát.

Eredmények

2005-ben

2. táblázat

Gyomfaj Borítás (%)

Conyza canadensis 70

Poa spp. 16

Stellaria media 6

Convolvulus arvensis 2

Digitaria sanguinalis 2

Bromus tectorum 1

Viola arvensis 1

Cirsium arvense 1

Capsella bursa-pastoris 1

Panida 330 EC + Lucenit 80 WP kezelés az

elsô értékeléskor 94%-os gyomirtó hatású volt.

Ez a hatás a 2. értékelésig 80%-ra csökkent,

majd a 3. értékelésig megszûnt. Ekkor Conyza

canadensis, Ambrosia artemisiifolia és

Echinochloa crus-galli volt jelen. A készítmények

a bodzát nem károsították.

A Panida 330 EC + Afalon dispersion kezelés.

Az 1. értékeléskor gyenge, 60%-os gyomirtó

hatás jelentkezett. Ez az érték a 2. értékeléskor

50%-ra módosult. A 3. értékelésig a gyomirtó

hatás megszûnt. A szerkombináció megfelelô

hatást csak a Stellaria media, a Sysimbrium

officinale és a Capsella bursa-pastoris esetében

adott, az Ambrosia artemisiifolia, Viola arvensis,

Conyza canadensis, Cirsium arvense és a

Convolvulus arvensis ellen viszont hatástalan

volt. A bodzára nem fejtett ki fitotoxikus hatást.

A Goal 2 E kezeléssel az elsô értékeléskor

40%-os, a másodiknál 25%-os gyomirtó hatás

mutatkozott. A 3. értékelésre ez a készítmény is

elvesztette hatását. Egyik gyomnövényen sem

jelentkezett 50%-nál nagyobb károsodás egyik

értékelés alkalmával sem. A gyenge gyomirtó

hatás oka lehet, hogy az engedélyokiratban javasolt

technológiával szemben nem gyommentes

talajfelszínre, hanem a gyomnövények felületére

juttattuk ki. A bodzára nem volt fitotoxikus.

Pledge 50 WP kezelés. Az elsô értékeléskor

73%-os, a második értékeléskor 60%-os hatás

mutatkozott. A harmadik értékelésig ez a hatás

megszûnt. A készítmény megfelelôen gátolta a

Stellaria media, a Sysimbrium officinale és a

Capsella bursa-pastoris fejlôdését. Emellett az

Ambrosia artemisifolia és a Viola arvensis elleni

hatása is elfogadható volt. A készítmény a

bodzát nem károsította.

Folar 525 SC kezelés. Az elsô értékeléskor

98%-os, nagyon jó hatás mutatkozott. Gyomnövények

csak szálanként fordultak elô. A második

értékelésig ez a hatás 95%-ra csökkent, ami

még mindig jó. A harmadik értékeléskor is észlelhetô

volt gyomirtó hatás. A magról kelô kétszikûek

még ekkor sem keltek. Az évelô

kétszikûek 35–40%-kal kisebb arányban voltak

jelen a kontroll parcellákhoz képest. A készítmény

csak a magról kelô egyszikûek ellen nem

fejtett ki tartamhatást, így az Echinocloa crusgalli

borítása jelentôs volt. A Folar 525 SC kezelés

az elsô értékelésig enyhe fitotoxikus tüneteket

váltott ki a bodzanövények sarjhajtásain.

A második értékeléskor ezek a tünetek már nem

voltak láthatóak.

2006-ban

Dual Gold 960 EC + Pledge 50 WP kezelés.

Az elsô értékeléskor átlagosan 83%-os hatás

mutatkozott. Legkevésbé a Conyza canadensis

egyedek károsodtak. E mellett az Ambrosia

artemisiifolia kelése már látható volt. A gyomirtó

hatás a második értékelésig 68%-ra csök-


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 163

100

80

98

94

83

73

Hatékonyság (%)

60

40

20

62 60

40

0

Folar 525 SC Panida 330

EC + Lucenit

80 WP

Dual Gold

960 EC +

Pledge 50

Pledge 50

WP

Panida 330

EC + Afalon

Disperson

1. ábra. A vizsgált herbicidek hatékonysága

Dual Gold

960 EC +

Goal 2 E

Goal 2 E

kent, a harmadik értékelésig pedig megszûnt.

A Dual Gold 960 EC + Pledge 50 WP az elôzô

évi Pledge 50 WP kezeléshez képest 10% hatékonyságbeli

javulást mutatott. A készítmények

a bodzát nem károsították.

Folar 525 SC kezelés. A hatás az elsô értékeléskor

99%. A második értékelésig megjelentek

a területen új kelésû Digitaria sanguinalis

egyedek. Ezzel együtt is átlagosan 90%-os hatást

mértünk. A harmadik értékeléskor a magról

kelô kétszikûek kelését még mindig nem lehetett

tapasztalni, de egyszikûek tömegesen jelen

voltak. A Folar 525 SC az elôzô évhez hasonlóan

most is nagyon jó irtó hatással jellemezhetô.

Enyhe fitotoxikus hatás 2006-ban is jelentkezett

a bodza sarjhajtásain, de ezeket a tünetek az elôzô

évhez hasonlóan a második értékeléskor már

nem lehetett megfigyelni.

Dual Gold 960 EC + Goal 2E kezelés. Az elsô

értékelésig 62%-os, a második értékelésig

50%-os gyomszabályozó hatás jelentkezett.

A Conyza canadensis és a Digitaria sanguinalis

borítását csak 30 és 60%-ban csökkentette a

kontrollhoz képest. A harmadik értékelésig a

szerek hatása megszûnt. A Dual Gold 960 EC +

Goal 2E összességében a kombináció ellenére is

gyenge volt. Ehhez hozzájárult az is, hogy a

Goalt az elôzô évhez hasonlóan gyomfelületre

permetezték. A bodzára nem fejtett ki fitotoxikus

hatást.

A herbicidek hatékonyságát az 1. ábra mutatja

be.

Következtetések, javaslatok

A bodzán fitotoxikus tünetek egy készítmény,

a Folar 525 SC esetében jelentkeztek.

2005-ben és 2006-ban a kezelések az elsô értékelésig

a bodza gyökérsarjain perzseléses tüneteket

okoztak. A második értékeléskor fitotoxikus

tünetet egyik évben sem észleltünk. Ezeken

a növényeken a kontrollhoz képest nem mutatkozott

sem növekedésbeli, sem virágzásbeli különbségek.

A bodzára kifejtett hatás alapján tehát

mindegyik kipróbált készítmény alkalmazhatónak

mondható.

A gyomirtó hatás szempontjából csak a

Folar 525 SC és a Panida 330 EC + Lucenit 80

WP kombináció volt megfelelô. Tartamhatást

csak a Folar 525 SC adott. A Panida 330 EC +

Afalon dispersion kezelés nagyon gyengén hatott,

a két készítmény nem egészítette ki egymást.

A Panida 330 EC mellett kombinációs

partnernek ezért inkább a Lucenit 80 WP-t javasoljuk.

A Goal 2E és a Dual Gold 960 EC +

Goal 2E kombináció használata szintén gyenge

eredményt adott. A Dual Gold 960 EC növelte

a Goal 2E hatását, de így is alatta maradt az elfogadható

szintnek. Javasoljuk a Goal 2E mellé

megfelelô kombinációs partner keresését. E

vizsgálatokban a készítmény gyommentes talajra

való kijuttatása indokolt. Ezért a kezeléseket

vagy korábban kell elvégezni, vagy a kezelés

elôtt kiegészítô mechanikai beavatkozás

szükséges.


164 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

IRODALOM

Hunyadi K. (1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk.

Mezôgazd. Kiadó, Budapest, 148.

Madarász J. (2006): A fekete bodza gyomirtási lehetôségei.

Növényvéd., 42 (5): 281–282.

McDonald, P. M. and Fiddler, G. O. (1999): Ecology and

development of Douglas fir seedlings and

associated plant species in a Coast Range

plantation. Research Paper Pacific Southwest

Research Station, USDA Forest Service, (PSW-

RP-243) 18.

Mezey Á., Mezey G., Németh I., Petz A. és Simon A.

(2000): A termesztett fekete bodza (Sambucus

nigra L.) növényvédelmi problémái Magyarországon.

Növényvéd., 36 (8): 413–422.

Papp J. és Porpáczy A. (1999): Szeder, ribiszke, köszméte,

különleges gyümölcsök, Bogyósgyümölcsûek

II. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 148.

Pitt, D. G., Fleming, R. A., Thompson, D. G. and Kettela,

E. G. (1992): Glyphosate efficacy on eastern

Canadian forest weeds. Part II: deposit-response

relationships and crop tolerance. Canadian J. Forest

Research, 22 (8): 1160–1171.

Pitt, D. G., Thompson, D. G., Payne, N. J. and Kettela, E.

G. (1993): Response of woody eastern Canadian

forest weeds to fall foliar treatments of glyphosate

and triclopyr herbicides. Canadian J. Forest

Research, 23 (12): 2490–2498.

Porpáczy A. és Porpáczy A.-né (1990): Az ültetvényben

törzses bodzafa. Kertészet és Szôlészet, Budapest,

39 (8):14.

Priszter Sz. (1998): Növényneveink. Mezôgazda Kiadó,

Budapest

Racskó J. (2004): A bogyósgyümölcsûek gyomirtása. Mezôhír

2004-02

Sipos B. Z, (1998): A fekete bodza értékei. Kertgazd. 30

(2): 64–66.

Soó R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertaninövényföldrajzi

kézikönyve II. Akad. Kiadó,

Budapest

Thompson, D. G., Pitt, D. G., Buscarini, T. M., Staznik,

B. and Thomas, D. R. (2000): Comparative fate of

glyphosate and triclopyr herbicides in the forest

floor and mineral soil of an Acadian forest

regeneration site. Canadian J. Forest Research, 30

(11): 1808–1816.

Újvárosi M. (1973): Gyomnövények. Mezôgazd. Kiadó,

Budapest, 174–175.

Varró A. B. (2002): Gyógynövények mint háziszerek.

Black and White könyvkereskedés Kft., Nyíregyháza,

62–63, 162.

WEED CONTROL OF ELDERBERRY (SAMBUCUS NIGRA L.)

M. Zalai and Judit Pataki

Szent István University, Faculty of Agricultural and Environmental Sciences, Plant Protection Institute,

H-2103, Gödöllô, Páter Károly u. 1.

The elderberry (Sambucus nigra L.) falls under bacciferous fruits but its growing system is

mostly similar to the cultivation of the grape. There is not adequate weed control system in

elderberries plantation in Hungary. Few experiments were made in this theme. Our object was to

carry out weed control methods which are suitable for technological and economic considerations

and which endanger the environment in the slightest. The research was carried out in a 5 years old

plantation with cv. Haschberg. We studied which weeds were found in the field and what was the

distribution of weeds. In 2005 and 2006 years were sprayed many herbicides (Panida 330 EC +

Lucenit 80 WP, Panida 330 EC + Afalon Dispersion, Goal 2E, Pledge 50 WP, Dual Gold 960 EC +

Pledge 50 WP, Dual Gold 960 EC + Goal 2E and Folar 525 SC in both years). Weed killer effects

and the phytotoxic effect on elderberry plants of herbicides were scrutinized.

Érkezett: 2007. május 25.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 169

MAGYARORSZÁG NÖVÉNYKÁROSÍTÓ ATKÁI

ÉS TERMÉSZETES ELLENSÉGEI A XIX. ÉS A XX. SZÁZADBAN

Bognár Sándor

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék

A Szent István Tudományos Akadémián 2004. május 21-én „Quo vadis növényvédelmi

akarológia” címen tartott székfoglaló elôadásom 2006 végén nyomtatásban is megjelent. Pályatársaim

arra kértek, hogy a témámban helyet kapott nagyon változatos életû fajokról tartott elôadásom

a Növényvédelem c. folyóiratukban is jelenjen meg, legalább abban a terjedelemben, ahogyan azt

a Szent István Társulat nyomdája elkészítette. Bár az MTA doktori értekezésem ismertetése az Agrártudományi

Közlemények 1980. 39. számának 435–44l. oldalain már megjelent, az ezen a székfoglalón

elhangzott ismeretek, eredmények mind a kutatás, az oktatás és a növényvédelmi gyakorlatban

tevékenykedô kor- és pályatársaknak jó segítséget és ismeretbôvítést adhatna. Ilyen elôzmények

után készítettem el ezt a kiadásra váró kéziratot ábrákkal bôvítve és újraszerkesztve.

Jókai Anna író véleménye szerint: „A jelen

sokkal tartozik a múltnak – és ha ezt a tartozást

ki nem egyenlíti, a jövôtôl sem követelhet!” Nagyon

szeretném remélni, hogy ezzel magam is

hozzájárulhatok hazai növényvédelmi „tartozásunk”

csekély törlesztéséhez!

Még 1956 nyárelejét kell említenem, amikor

a Növényvédelmi Kutató Intézet címére segítséget

és tanácsot kérô levél érkezett Lajosmizsérôl,

egy ferences rendi szerzetestôl, aki

Lajosmizsén a római katolikus plébánia kertjében

a gyümölcsfákat gondozta. Levelének lényege:

„gyümölcsfáinkat gyorsan ugráló, szökdécselô

piros színû kicsi, apró állatok nagyon

sanyargatják, és még sajátos szövedéket is készítenek

Mik ezek a károsítók, mikor és hogyan

lehetne ellenük eredményesen védekezni? Egy

helybeli szemlére is szívesen látnánk az Intézet

munkatársát. Tisztelettel kérem mielôbbi válaszukat.”

Az Intézet Állattani Osztályának vezetôje:

dr. Szelényi Gusztáv rám bízta ezt a feladatot.

A helyszínre érkezve lehangoló látvány

fogadott: korai erôteljes lombhullás és minden

fán „nyüzsögtek” a takácsatkák. Ugyanabban az

évben Kecskeméten, Lakiteleken, Csepel szigetén

és még számos helyen gyûjthettük az atkákat

és ezt folytathattam még jó 30 éven át.

Mióta élnek atkák a Földön?

Hiteles adatok szerint mintegy 505–570

millió évvel ezelôtt, a gerincesek kivételével,

minden állattörzs megjelent a Földön, természetesen

az ízelt lábú fajok, s azokon belül az

atkák is. Most joggal tehetjük fel a kérdést,

hogy mely fajok lehettek azok? Nagyon elgondolkodtatóak

Kethley és munkatársai (1989)

közlései, akik a New York melletti, úgynevezett

Gilboa-fauna kutatásakor megtalálták az

oribatidák ôsi példányát, sôt az oribatida

taxonok minden nehézség nélkül beilleszthetôk

a mai rendszerbe (1a, 1b ábra)! Mindezt tovább

bizonyíthatják a krétakori leletekbôl elôkerült

taxonok is. Különleges színfoltnak – érdekességnek

– tekinthetjük, hogy a devonkori leletek

azt is bizonyítják, hogy a „talajatkák” valamivel

elôbb jelentek meg, mint maga a talaj, de

legalábbis együtt a szárazföldi növényzettel; jegyezte

meg akadémiai székfoglalójában

Mahunka Sándor (1999).


170 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

A vizsgálatok és kutatások anyagai,

módszerei

Kutatómunkánk során a legfontosabb termesztett

növényeinkrôl gyûjtöttük mindazon atkafajokat,

amelyek fitofág módon táplálkoztak.

Elsôsorban a kertészeti növényfajok (gyümölcs,

szôlô, zöldség, dísz-, gyógy- és fûszernövények)

atkapopulációit kísértük rendszeresen figyelemmel.

Alkalomszerûen szántóföldek, legújabban

pedig az arborétumok atkafaunájának feltárására

is vizsgálatot végeztünk.

A fajok rendszertani helyének azonosításakor

a nagyobb kategóriák (classis, ordo) esetében

elsôsorban Hammen (1972) munkáját vettük

alapul. A családoknál és a családon belül

(genus, species) pedig Farkas H. (1965), Hughes

(1961), Livshits és Mitrofanov (1971), továbbá

Mahunka (1972), de nem utolsósorban a saját

elgondolásom alapján haladtam.

Laboratóriumi és szabadföldi védekezési

kísérleteinkben 18 speciális akaricid hatóanyagot

próbáltunk ki, figyelve azok hatását.

A peszticideken kívül táplálkozásgátló (inhibitor)

hatását is figyeltük az angelikamag-, a köménymag-,

a kamillamag- és a sárgarépamagolajnak

a Rhizoglyphus callae és R. echinopus

egyedeire.

A vizsgálatok jelentôs része a természetes

környezetben végzett megfigyelésekbôl állott.

A gyûjtési, nevelési, egyedfejlôdési, tartósítási

stb. módszerek közül mindazokat, amelyek

az alkalmazott akarológiában világszerte ismeretesek,

hasznosítottuk, vagy azokat módosítva

új módszereket is kidolgoztunk. Részletes ismertetésük

még rövidítve is oldalakat töltene

meg, így azoktól most eltekintek.

A hazai szakirodalom áttekintése

a pókoktól az atkákig

Az ízeltlábú állatok csodálatos világához

szorosan kötôdik a pókszabásúak osztálya, és

azon belül az atkák (Acariformes) rendje. Ezért

is lehetetlen kihagyni feledhetetlen polihisztorunk,

Herman Ottó (1835–1914) (2. ábra) egyik

jelentôs, a „Magyarország pókfaunája” címû

mûvét. Meggyôzôdésem, hogy Herman Ottó

kitûnô mûve adott kezdetet és megfelelô jó alapot

az atkák kutatásához is.

A hazánkban károsító atkafajokra vonatkozó

elsô jelentôs közlemény Szaniszló Albert

(1844–1913) nevéhez kötôdik, aki a szôlôgubacsatkáról

írta meg tapasztalatait 1880-ban.

Néhány évvel késôbb Sajó Károlynak

(1851–1939) 1894 és 1895-ben megjelent munkái

érdemelnek fokozottabb figyelmet. Sajó

Károly (3. ábra) a többi között megjegyzi,

hogy a Tetranychus telarius különféle növényeken

(szôlô, hárs stb.) él, és idônként károsít, „de

gyümölcsfákon eddig nem találtuk!” Az említett

fajt Sajó Károly kizárólag szilvafákon figyelte

meg és kísérte figyelemmel. Leírja kártételét,

annak jellemzô tüneteit.

Fontos határkô Jablonowski József (1863–

1943) munkája, aki (4. ábra) 1918-ban a Fauna

Regni Hungariae c. sorozatban foglalta össze az

atkákkal kapcsolatos összes addigi ismereteket.

Megjegyzi, hogy az atkákkal hazánkban

még senki sem foglalkozott behatóbban.

Jablonowski József 20 családba, 52 nemzetségbe

osztotta be a részletesen leírt 164 atkafajt,

azokat, amelyeket az ô idejében Magyarországon

(a teljes Kárpát-medencében!) ismertek.

A Jablonowski szerint is fontos Tetranychus

családból csak a T. telarius L. fajt említi.

Újabb színfoltnak kell tekintenünk Ibos

József (1865–1945) közleményeit, aki elsôként

írta le a szôlôt károsító atkákat; írásait 1910-ben

és 1921-ben jelentette meg. Kezdetben még

„szöszösödést” okozó – erinosisként említette,

majd késôbbi közleményében már következetesen

„atkakór”-ról írt – Acarinosis címen – alapvetôen

jelentôs tanulmányt a Phyllocoptes vitis

Nalepa fajról.

Ibos József két, atkákkal foglalkozó közleményébôl

külön érdemes felhívni a figyelmet az

1921-ben megjelent „Az atkakór (Acarinosis)

Magyarországon” címû, több mint 40 oldal

terjedelmû tanulmányára. Abban példamutatóan

olyan részletességig megy, továbbá a szöveges

részhez csatolt saját készítésû rajzai annyira tökéletesek,

hogy azoknál jobbat még napjainkban

sem lehetne készíteni.

Csaknem 20 évnyi szünet következett, amikor

1935-ben adta közre megfigyeléseit


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 171

Szelényi Gusztáv (1904–1982) (5. ábra) a szilvafán

károsító gubacsatkáról.

Világszerte is meghatározó és jelentôs mérföldkônek

kell számítanunk a közelmúltban elhunyt

Balogh János (1913–2002) akadémikus

egyetemi tanár pókászati és akarológiai kutatási

eredményeit.

Csak nagyrabecsüléssel és döbbenten észlelhetjük,

hogy nem mindennapi adottságú jeles

kor- és pályatársunk milyen hatalmas mûvet alkotott.

Munkásságára csak büszkén és a legnagyobb

elismeréssel gondolhatunk! Az egész

Földet átkaroló ökológiai szemléletével korát

messze megelôzve, földi létének utolsó pillanatáig

tevékenykedett. Még a növényvédelmi

szemszögbôl nézve is nagyon fontos fonalaslábú

atkák (Tarsonemini) és a talajéletben jelentôs

feladatot ellátó igen nagy fajszámú családok öszszefoglaló

elnevezésû „páncélosatkák” (Oribatidae)

világhírû vezetô kutatója lett.

Balás Géza (1914–1987) egyetemi tanár (6.

ábra) az 1939 és 1982 közötti években a gubacs-

(Eriophyidae) és a levélatkák (Phyllocoptidae)

nemzetközileg is jól ismert kutatójaként

végzett maradandó munkát.

Dudich Endre (1985–1971) akadémikus,

egyetemi tanár munkatársaival 1940-ben megjelent

közleményükben Bars vármegye pókszabású

faunáját ismertetik. A többi között pl. a

Tetranychus telarius L., a Tetranychus carpini

Oud., és az Oligonchus ulmi Koch fajokat említik.

A fitofág atkákról újabb hazai közlemény

Hetényi Ernô (1921–2002) kutató (7. ábra), a

késôbbi fôiskolai tanár nevéhez kötôdik.

Hetényi Ernô 1954 és 1996 közötti években

végzett jelentôs akarológiai munkássága nagy

lendületet adott a hazai atkafauna feltárásához.

Tôle számíthatjuk pl. a takácsatkák alaposabb

rendszertani, biológiai és növényvédelmi

célú intenzívebb kutatását. Kezdetben a

gyapoton károsító fajokat írta le, majd áttért a

más termesztett növényeinken élôsködô takácsatkákra

is.

Kertészeti növényeink, különösen a gyümölcsösök,

a szôlô, majd zöldség- és gyógynövényeinket

is károsító atkák intenzív kutatásai e

sorok írójának (1956-tól 1996-ig terjedôen) nevéhez

kötôdnek. Vele azonos idôben Jenser

Gábor tudományos tanácsadó, c. egyetemi tanár

1957-tôl napjainkig tartó munkái, eredményei

fémjelzik a hazai akarológiai kutatások nemzetközi

színvonalát. Ugyanezt kell közölni Bozai

József növényvédelmi állomásvezetô, majd

egyetemi tanár (1969-tôl napjainkig tartó) akarológiai

munkásságáról is.

A gubacsatkák (Eriophyoideák) kutatása az

1950-es évek második felétôl Farkas Henrik

(muzeológus) nagy érdeme, hogy magyar és német

nyelven írott, itthon és külföldön kiadott

mûvében a gubacsatkákhoz tartozó fajok ökológiáját

és rendszertanát az 1960 és 1966 közötti

években megjelent közleményei alapján ismerhetjük

meg. Farkas Henrik nagy segítséget nyújtott

elôbb Lehoczky János (1925–1993) (8. ábra)

és Sárospataki György tudományos munkatársaknak

(1963 és 1969), majd önállóan Sárospataki

Györgynek 1965 és 1974 közötti években;

a szôlôt károsító atkafajok kutatásával maradandót

alkottak.

Mahunka Sándor akadémikus és faunagenezis-kutató

az atkák több csoportjával is foglalkozik

az 1960-as évektôl kezdve napjainkig.

Mint a talajban élô atkák, az Oribatidák elkötelezett

kutatója lett nemzetközileg is jól ismert

akarológus. Az „Acarológia a XXI. század küszöbén”

címen tartott MTA-székfoglalója számos

olyan részletre is kitért, amelyeket a növényvédelmi

kutatásban és oktatásban jól lehet

hasznosítani. Növényvédelmi szemszögbôl nézve

nagyon értékes lehet még a Magyarország

Állatvilága sorozatban 1972-ben megjelent

„Tetûatkák – Tarsonemina” c. kiadványa.

Kerényiné Nemestóthy Klára egyetemi adjunktus,

majd docens, a gyökératkákkal

(Acaridae – Tyroglyphidae) és más taxonokkal

1974-tôl napjainkig intenzíven végzi kutatásait.

Mahunka Sándor társszerzôvel 1981-ben

„Tarsoneminák a Barcsi borókás tájvédelmi

körzetbôl (Acari)” címen megjelent közleményükben

34 fajt mutattak ki.

Szabóné Komlovszky Ildikó fôiskolai tanár

a többi között a Körösvölgy természetvédelmi

területein a fitofág és ragadozóatkákat 1974 óta

kutatja. Kiemelkedôen értékes munkát végzett a

Szarvasi Arborétum, ismert nevén a „Pepi-kert”

atkafaunájának feltárásával (1980).


172 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Abo-Elghar, M.R. és Jermy T. (1964) az

akaricid szerek összehasonlító laboratóriumi

vizsgálati módszereit dolgozták ki. Közben számos

készítmény akaricid hatását értékelték.

Kozár F. és Sántha I-né (1970) a

Panonychus ulmi Koch lárváinak rajzását figyelték

laboratóriumi és szabadföldi körülmények

között. Az embrionális fejlôdést és a rajzást

befolyásoló abiotikus tényezôk közül a hômérséklet

hatását értékelték. Megállapították,

hogy a 20 °C léghômérséklet felett a P. ulmi

tojásmortalitása erôteljes. A hômérséklet csökkenésével

a lárvák rajzása elhúzódott.

Horváth (1972) munkájában az acarinofil

vírusok fontos helyet kaptak. Könyvének ez a

fejezete kitûnô összefoglaló. Magyar szerzôkre

is gyakran hivatkozik, továbbá a hazai faunából

ismert fajokat ismerteti. Munkájában kitér

arra, hogy a gubacsatkák (Aceria és

Eriophyes fajok) a mozaiktüneteket okozó vírusok

átvitelére képesek. Így pl. a Vasates

Fockeui Nal. A barack látens vírus (Prunus

latent virus) hírhedett vektora.

Szendrey (1975) a P. ulmi Koch fenológiáját

vizsgálta Heves megyében, ahol a fajnak 4 nemzedékét

figyelte meg.

Szepesvári (1976, 1977) a nitrogén-túladagolás

hatását ismerteti a kukoricát károsító takácsatka-populációkon.

Az eddig említett közleményeken túl még

számos hosszabb-rövidebb tanulmány jelent

meg mint egyetemi diplomamunka, doktori értekezés,

továbbá a gyakorlatban tevékenykedô

pályatársak részérôl. A többi között említést érdemel

Pénzes Béla diplomamunkája, aki a virághagyma-gyökératkáról

1973-ban maradandó

monográfiát készített a Kertészeti Egyetem Növényvédelmi

Tanszékén. Gránicz György egyetemi

adjunktus doktori értekezését a hagymagyökératkáról

készítette és védte meg 1974-ben

Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen.

Kiemelkedô munkát végez Ripka Géza kertészés

növényvédelmi szakmérnök a Növény- és

Talajvédelmi Központi Szolgálat osztályvezetôje,

munkatársaival együtt. Megemlítendô

Gyôrffyné Molnár Júlia 1984 óta tartó

akarológiai munkássága, különös tekintettel

Veszprém megyére.

Eredmények

A magyar fauna gyakori és fontosabb fitofág

atkái

Az elmúlt több mint 40 esztendô alatt 100-

nál több fitofág és néhány ragadozó atkafajt figyelhettünk

meg. A fajok 13 családba tartoznak,

kezdve a legtöbb gondot okozó takácsatkáktól

(Tetranychidae), a készlet- (Acaridae), a fonalaslábú

(Tarsonemidae) és a két ragadozó

(Phytoseiidae és Stigmatidae) családig bezárólag.

Az eddig gyûjtött fitofág atkák közül azt a

15 fajt választottuk ki, amelyek gyakran hol súlyosabb,

hol enyhébb károkat okoztak az elmúlt

évtizedek alatt. A fajok kiválasztásakor mindig

azok gyakoriságát és kártételük mértékét vettük

alapul.

A legtöbb gondot és gyakori vitára alkalmat/okot

adó Tetranychus urticae Koch nevezéktana

és biológiája körüli véleményeket kénytelen

voltam kritikailag is értelmezni a következôk

miatt.

A Tetranychus urticae Koch (=telarius

Linné) faj jellegzetesen polifág és nagyon variábilis

(9. ábra). A Linné által 1758-ban „Acarus

telarius” néven leírt kétfoltos vagy közönséges

atka az elmúlt 200 esztendô alatt sok vitára adott

alkalmat. Ezt a fajt azóta már számos taxonómus

megfigyelte és leírta. A faj – mint már

említettem – nagyon változékony! Ennek természetes

következménye az a több mint 50 (!)

társnév, amely a fajhoz fûzôdik. Hazai szakmai

körökben is gyakran adott vitára alkalmat a faj

pontos neve. Feltételezéseim szerint Linné

„Acarus telarius”-a két, esetleg három fajt foglalt

magában. Azokat az elmúlt 20 év akarológiai

munkái nyomán a következôkben igyekeztem

csoportosítani:

1. Európában közönséges, szabadon élô takácsatka.

2. A fajnak azok a populációi, amelyek

Európában általában a hársfákhoz kötöttek.

3. A növényházakban élôket magukban foglaló

közönséges takácsatka-társulások.

Mindezek alapján – munkatársaimmal – úgy

döntöttünk, hogy:

– a „telarius” nevet szinonimnak tartjuk és


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 173

– az „urticae” névvel látjuk el mindazokat

a populációkat, amelyek szabadföldi és

növényházi viszonyok között egyaránt

megtalálják életfeltételeiket. Ez a faj

kitûnôen alkalmazkodik még az Észak-

Európára jellemzô és gyakran uralkodó

jellegû hidegebb klímához is. A vegetáció

alatt számos termesztett és gyomnövényen

is képes fejlôdni, majd károkat

okozni. Fejlôdése alatt gyakran egészen

nagy populációkat alkot, és nyugalmi

(diapauza) állapotra is képes. Színe általában

zöldes.

– „cinnabarinus”-nak tekintjük mindazokat

a populációkat, amelyek csak növényházi

viszonyok között élhetnek. Színük,

sôt ketotoxiájuk alapján is könnyen

elválaszthatók az urticae egyedektôl.

A nyári nôstények színe mindig kárminpiros.

A szegfûn különösen nagy károkat

okozhat. Diapauzára nem képes.

A Tetranychus urticae Koch diapauzáló

ivarérett nôstényként telel át. Egészen mostoha

hômérsékleti viszonyokat is képes elviselni.

A vegetáció idején számos (5–15) nemzedéke

fejlôdik. Lerakott petéinek száma nagyban függ

a hômérséklettôl és a tápanyag minôségétôl.

Úgy tapasztaltuk, hogy a fotoperiódus meghatározó

tényezô a diapauza létrejöttében. A hômérséklet,

a táplálékforrás minôsége és mennyisége

már kisebb mértékben hat a nyugalmi állapot kiváltására.

Arra a kérdésre, hogy a faj az év folyamán

miért foglal el több élôhelyet, azt a választ

adhatjuk, hogy a legtöbb diapauzáló nôstény

geotaxisa mindig pozitív, a diapauzát mellôzô

nôstény egyedek viszont minden esetben

negatív geotaxisúak voltak. Így már érthetô,

hogy a faj tavasszal a gyümölcsösökben, kora

nyáron a talajt fedô – alternatív – növényeken

él, majd nyáron a fás szárú növényekre vonul át,

télen a kéreg alatt, repedésekben, esetleg a talajon

is képes áttelelni.

A növényfaj, -fajta és azok szervezeti adottságai

és az atkák kapcsolata

Éveken át volt alkalmunk megfigyelni, hogy

a Tetranychus urticae populációi a legsúlyosabb

kártételt mindig az olyan babfajtákon okozták,

amelyeknek nagy volt a nitrogéntartalmuk.

Az atkapopulációk változása a számukra alkalmas

tápnövényeken mindig lényeges eltérést

mutattak a teljesen rezisztens növényektôl kezdve

a nagyon érzékenyekig bezárólag. Nem vitás,

hogy a tápnövény levélzetének és gyümölcsének

szöveti felépítése és az atkakártétel között is

kapcsolatnak kell lennie. Éveken át megfigyelhettük,

hogy a vékonyabb kutikulájú gyümölcsfajták,

mint pl. a Jonatán, a Golden Delicious, a

Mutsu, Ceglédi piros, Éva, Close, Melba és a

Gravensteini piros almafajták, továbbá az

Ageni, Stanley, Tuleu gras, Althann, Sermina,

Abundance szilva- illetve ringlófajták mindig

súlyosabban károsodtak a Panonychus ulmi

egyedeitôl, mint a vastagabb kutikulájúak.

Indokolt annak említése is, hogy egy biotópon

belül az alternatív tápnövények (pl. a gyomok) jelenléte

vagy hiánya hogyan és miért képes „szabályozni”

termesztett növényeink atkapopulációját.

A jellegzetesen polifág fajnak, mint pl. a

Tetranychus urticaenek ma már biztosan tudjuk,

hogy nagyszámú tápnövénye van, közöttük több

gyomfaj is található. A gyomokon a fajok egyedei

életben maradnak, majd az esetleges gyomtalanítást

követôen ismét a termesztett növényre váltanak

át. Jól bizonyítják ezt Kerényiné Nemestóthy

és Szabóné-Komlovszky (1976) szabadföldi kísérletei.

Megfigyelték, hogy az ún. üzemi (rendszeresen)

védett gyümölcsösökben mindig nagyobb

volt az atkák népessége, a T. urticae egyedszáma

csaknem elérte a Panonychus ulmi egyedeinek

számát. Egy házikerti gyümölcsösben viszont

jóval csekélyebb atkapopulációt figyeltek

meg, és a T. urticae egyedek száma messze elmaradt

a P.ulmiétól.

Néhány – alapvetôen – fontos tápanyag (N.

K. P.) atkanövelô hatásáról itthon is meggyôzôdhettünk.

Éveken át gyakran tapasztaltuk,

hogy egyedei a jobb tápanyagellátásban részesített

gyümölcsösökben mindig jobban károsítottak,

mint a tápanyaggal gyengébben ellátottakban.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a

tápnövény össznitrogén-tartalmából az oldhatatlan

nitrogénvegyületek, a glutamin és a glutaminsav

különösen segítették a takácsatkafajok

gyors szaporodását.


174 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Amikor a szükséges relatív páratartalom hiányzott,

az atkaegyedek nyugtalanok lettek,

majd ún. diszperz fázisra váltottak át, tehát szóródtak

a tápnövényrôl. Mindez jól látható szabadföldi

viszonyok között is, amikor a

Tetranychus urticae elpusztította, további táplálkozásra

alkalmatlanná tette a lombozatot, néhány

órán belül elvándorolt a népesség. Ráadásul

még a jó kondícióban tartott tápnövénybôl

az atka számára fontos relatív páratartalmon túl,

csak olyankor volt képes a tápanyagot felvenni,

ha a megfelelô hullámhosszon át kellô erôvel éri

a fény. Külföldi tapasztalatok (Rodriguez 1969)

szerint az atkák táplálékfelvételét az 535 nanométer

(zöld) fény segíti a legjobban.

A táplálkozás módja és a kártétel

formái

A növénykárosító atkák jellegzetesen kialakult

két hosszú, tôrszerû képzôdményük (stylet)

segítségével táplálkoznak. Gyakran felvetôdik

az a kérdés is, hogy miért változik az atkák színe?

Tapasztalatokból ismerjük már, hogy különösen

a takácsatkák hajlamosak színváltoztatásra.

Közelebbrôl a közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae Koch) jellemzôje ez a

készség. A színváltozás nagyban függhet a tápnövénytôl.

Bizonyságul szolgálhat erre az idônkénti

tápnövényváltási kényszer. Az atka táplálkozásának

fô mozzanata az a szakasz, amikor a

táplálékból felveszi a klorofillt. A klorofillal telített

tápanyagrészecskék a végbél felé mozognak,

majd ürülékként távoznak az atkából.

A felvett tápanyagok az út elején még világosabb

zöld színûek, majd közvetlenül az atka testébôl

történô távozás elôtt egyre sötétebbre színezôdnek.

A Tetranychus urticae testében

mûködô 4 pár középbél kitüremkedésében (fôleg

az elsô háromban) felhalmozódnak a szabad

középbélsejtek is, s azok okozzák, hogy az atka

teste foltosnak látszik (10. ábra). Olyankor, ha

a foltosság még csekély vagy nem is látható, a

középbél üres állapotára lehet következtetni. Ez

különösen a diapauzáló nôstényre jellemzô. Az

atka foltosodásával kapcsolatban megfigyeltük,

hogy a babon és borsón nevelt egyedeket az

uborkára telepítve, mindig növekedett a foltok

száma, majd átlagosan 4–5 nap után jelennek

meg a „fekete” színû egyedek is.

Mindezek alapján azt a következtetést

szûrhettük le, hogy a Tetranychus urticae egyedek

színét a táplálkozási lehetôségek, viszonyok

döntôen szabják meg. Így ma már nem nehéz elhinni

és érteni is, hogy a Linné által Acarus

telarius néven leírt faj miért kapott annyi társnevet

az 1758 és 1952 közötti években.

Az atkák genetikai állománya nagyon változékony.

Bizonyos körülmények változásakor

(pl. gyakran változó abiotikus és biotikus tényezôk)

vagy az izolálódó élôhelyek hatására könynyen

önálló fajfejlôdés indulhat el. Többi között

ez az egyik oka az atkák nagy fajszámának és

azon belül a társnevek (szinonimák) sokaságának

(Mahunka, 1999). Még a konzervatív taxonok

is valósággal szétrobbannak.

A növénykárosító atkáktól eredô kárkép formája

több faj esetében jellegzetes. A megtámadott

növények leveleinek felszínén kezdetben

apró, halvány foltok keletkeznek. A károsított

levelek keresztmetszetében mind az oszlopos,

mind a szivacsos parenchimarétegek roncsolódása,

pusztulása szembetûnô. Több tápnövényen

a kártétel hatására barnás, bronzos, esetleg bíborvörös

foltok képzôdnek (11., 12. ábra). Majd

a levél eltorzul, fonáki részét pedig – a fajoktól

függôen – finom szövedék lepheti el. A megtámadott

növény transzspirációja fokozódik, majd

megszûnik. A levelek idô elôtt (gyakran már június–júliusban)

lehullanak. A levélhullást gyakran

a termôrészek pusztulása, azok lehullása is

követheti. A termôrügyek differenciálódása

mérséklôdik vagy teljesen el is marad. Következmény:

a következô évben jelentôs terméscsökkenéssel

kell számolni.

Az Eriophyidae-fajok többségére jellemzô,

hogy a megtámadott növényeken gubacsokat,

szöszösödést (pl. a szôlôn), jellegzetes deformálódást

vagy elszínezôdést (rozsdásodást) okoznak.

A gubacsok mindig a fajra jellemzôek (13.

ábra). A családba tartozó Vasates-fajok a levélzet

ezüstös vagy barnás elszínezôdését okozzák.

A Tyroglyphidae-fajok kárképe már nem

annyira jellegzetes. A családba tartozó

Rhizoglyphus-fajok elsôsorban a növényi maradványok

között, a gyökérzónában élnek. Jára-


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 175

tokat készítenek, és azokat barnás színû ürülékkel

és rágcsálékkal töltik meg. A hagymában élô

atkák hatására a virágszár görbülése és rendellenes

fejlôdése jellemzô. A károsított növényi rész

felszínén barnásvörös, parásodott foltok képzôdnek.

A Tarsonemidae-fajok a megtámadott növény

deformálódását okozzák (14. ábra).

A növénykárosító atkák természetes ellenségei

Az atkák egyedszámát a Phytoseiidae és a

Stigmatidae családba tartozó atkák, továbbá a

Coleoptera, a Rhynchota, a Thysanoptera, a

Neuroptera és a Diptera rovarrend fajai szabályozhatják.

Ezúttal „csak” a ragadozó atkákra

térnék ki röviden.

A ragadozó atkák közül a Phytoseiulus

persimilis Athias-Henriot faj a növényházakban

károsító takácsatka (Tetranychus urticae) egyedei

ellen mind a hazai, mind a külföldi tapasztalatok

alapján hatékonyan használható. A Csongrád

Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi

Állomáson (legújabb neve: Csongrád Megyei

Mezôgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény-

és Talajvédelmi Igazgatósága) már a tömeges

tenyésztését is kidolgozták, és a hazai növényházakban

az integrált védekezés részeként

jól hasznosítják (Budai 1986).

A növényházi viszonyok között károsító T.

urticae egyedei elleni ragadozó atkákkal való

biológiai védekezési kísérletek keretében jó

eredményt értünk el. A többi között azt tapasztalhattuk,

hogy a ragadozó Phytoseiulus

persimilis egyedei csak olyan körülmények között

maradtak életben és végeztek gyérítô hatást,

ha a fitofág atkák nem diapauzáló növényházi

egyedekbôl álltak. Továbbá a ragadozó és a

fitofág atka között 1:5 volt az arány. A növényházi

körülmények között használt peszticidek

közül egyedül csak a karbaril hatóanyagú készítmények

voltak veszélyesek a ragadozó

(Phytoseiulus persimilis) atkapopulációra.

Kémiai védekezés az atkák ellen

A növénykárosító atkák elleni védekezés

gyakorlata már a 19. században ismert volt. Intenzív

formában a második világháborút követôen

kezdôdött. A növénykárosító atkák elleni

védekezés irodalma mára olyan terjedelmes lett,

hogy csak nagy nehézséggel tekinthetô át. Ezért

itt és most kizárólag a hazai élményekre, tapasztalatokra

és eredményekre hivatkozom.

Több mint két évtizeden át végzett laboratóriumi

és szabadföldi kísérleteinkben 9 fungicid,

29 inszekticid és 18 speciális akaricid hatóanyagot

próbáltunk ki hol jobb, hol gyengébb eredménnyel.

Napjainkban csak az almaültetvényekben

több mint 30 fantázia- és kereskedelmi

nevû készítményt engedélyeztek a szakigazgatási

szervek és hatóságok. Ezek közül a flucikloxuron

(=Andalin DC-25), a flufenzin (=Flumite

200), az amitráz (=Mitac 20) stb. speciális atkaölô

szereket lehetne említeni. Ezeket is csak átmenetileg,

mert a hatóanyagok állandó alkalmazásával

a gyorsan kialakuló ellenálló képesség –

rezisztencia – miatt aránylag rövid idô alatt használhatatlanok

lesznek! Voltak természetesen laboratóriumi

körülmények között olyan kísérletek

is, hogy táplálkozást gátló (inhibitor) hatású növényolajoktól

reméltünk jobb eredményt, mint a

megszokott inszekticidektôl és akaricidektôl. Így

pl. az angelika-, kömény-, kamilla- és sárgarépamagolajoknak

a gyökératkákra gyakorolt toxikus

(inhibitor) hatását kísértük figyelemmel. Jóval

kevésbé volt sikeres, mint kezdetben reméltük és

vártuk. Egyedül a sárgarépamag-olajnak volt táplálkozásgátló

hatása.

Epilógus

Hálás szívvel gondolok dr. Szelényi Gusztávra,

aki már évek óta eltávozott az élôk sorából;

azért is, hogy ráérzett és meglátta bennem

azt a munkatársát, akit úgy és annyira lekötött a

fitofág atkák lenyûgözôen csodálatos világa.

Nagy kihívás volt ez a számomra! Ma már évtizedek

távlatából visszatekintve egyre jobban érzem

és vallom azt, hogy kutatómunkámmal kellô

alázattal és némi-némi eredménnyel szolgálhattam

a magyar növényvédelmet. Gyakran

érezhettem azt, hogy nemcsak a földi, hanem az

égi hatalmak is segítô lélekkel figyelik a tevékenységemet.

Határozottan és mély meggyôzôdéssel

a „Mindent Tudó Doktor” Nagy Szent


176 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Albert (1190 v. 1200–1280) véleményével azonosulhattam,

hogy „Minden tudomány szentnek

számít, ha azzal az Istent szolgáljuk!” Ez a szolgálat

tovább erôsítette bennem azt az életszemléletet,

amivel már eleve felvértezve jöhettem

erre a világra.

A hazai akarológiai kutatások jelentôs múltra

tekinthetnek vissza. Nem lehet vitás, hogy a

kezdet Herman Ottó (1835–1914), továbbá

Szaniszló Albert (1844–1913) nevéhez köthetô

és köszönhetô. Közben letelt több mint 100 esztendô

úgy, hogy számos és jelentôs változás tanúi

lehettünk a hazai növényvédelmi akarológiában

is.

Hivatkozni illik és kell is még Jablonowski

József (1863–1943) fontos mérföldkövet jelzô

munkájára, azzal nagy lendületet adott a hazai

atkakutatásoknak. Az elôttünk élôk többsége jó

szolgálatot tett azzal, hogy „csak” leírták a megfigyelt

fajokat így ezzel alapvetôen nagy segítséget

nyújthattak az ôket követô utódoknak.

Napjainkban a tápnövényválasztásokon, a

fitofág atkák sajátos etológiai szokásain túl, a

növényvédô szerekkel szembeni toleráns, majd

rezisztens rasszok miértjei kötik le mind a hazai,

mind a határainkon túli akarológusok figyelmét.

Nem feledkezve a biológiai védekezés lehetôségeirôl

sem. Az eddig megismert fajok száma jóval

meghaladja a százat! Nem kevés azoknak a

száma sem, amelyeket a magyar faunában elsôként

mutathattam ki. Továbbá a tudományra új

fajokat írtak le (pl. Tarsonemus barcsensis

sp.n.; Tarsonemus bognari sp.n.; Tarsonemus

pannonicus sp.n.; Tarsonemus paravestitus

sp.n.; Tarsonemus hungaricus sp.n., stb. hogy

csak néhányat említsek. Ma már biztosra vehetjük,

hogy a minket követô ifjabb pályatársak

még további új fajokat írhatnak le. Elég, ha

„csak” a nagy lendülettel kutató Ripka Gézára

és munkatársaira gondolunk. A most említett új

fajok leírása Mahunka Sándor akadémikus és

Kerényiné Nemestóthy Klára ny. egyetemi docens,

továbbá a német Schaarschmidt akarológus

érdeme. Mindezeket összegezve joggal

mondhatjuk, hogy a fitofág atkák elleni védekezés

gyakorlata mind a biológiai, mind a kémiai

védekezés keretében továbbra is gondok és

megoldásra váró feladatok okozója marad.

Köszönetnyilvánítás

Kutatómunkámban mindig sokan segítettek.

Ezért itt és most nem térhetek ki mindenkire,

akiknek köszönettel tartozom, mert nagyon

hosszú lenne a felsorolás.

Mindenekelôtt hálás szívvel köszönöm

szûkebb családomnak, elsôsorban Feleségemnek,

aki házasságunk 60. évéhez közeledve is

olyan légkört teremtett otthonunkban, hogy mindig

zavartalanul folytathattam kutatómunkámat.

Köszönet illeti lányomat is, aki a kézirataim és

elôadásaim elsô kritikusa és hûséges leírója.

El nem múló hálával gondolok a 2002-ben

váratlanul elhunyt Balogh János (1913–2002)

akadémikus egyetemi tanárra, aki volt szíves elindítani,

a kezdeti nehézségeken többször is átsegíteni,

amikor javaslatára a növénykárosító atkák

kutatásához fogtam.

Hálás szívvel gondolok volt egyetemi munkatársaimra,

elsôsorban Kerényiné Nemestóthy

Klárára, továbbá Pénzes Béla egyetemi docensre,

valamint Péter unokámra is, akik a

székfoglaló szemléltetô anyagának összeállításában

segítségemre voltak. Természetesen egykori

doktorandusz hallgatóimról sem feledkezem

meg, akik közremûködésükkel jó támaszaim

voltak.

Utoljára de nem utolsósorban a csaknem 70

éve tartó tisztes barátságunkért szeretnék köszönetet

mondani Palojtay Béla gyémánt okleveles

mezôgazdasági mérnöknek, a Tankönyvkiadó

ny. szerkesztôjének is, hogy székfoglaló elôadásom

és mostani kéziratom készítésekor, mint olvasó

szerkesztô sokat segített.

IRODALOM

A kialakult és szokásos gyakorlattól eltérve

ezúttal kizárólag a hazai szerzôk fontosabb

munkáit soroljuk fel, azok között is válogatásra

kényszerülve. A szöveges részben idézett külföldi

szerzôk mûveit most nem közöljük.

Abo-Elghar M.R. és Jermy T. (1964): Atkaölô szerek öszszehasonlító

vizsgálata. Növénytermelés 1: 72–83.

Balás, G. (1939): Die durch Blattmilben verursachten

Pflanzenkrankheiten in Ungarn. – M. Kir. Kertészeti

Tanintézet Közl., 5: 52–70.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 177

Balás G. (1941): Pótlás a „Magyarország gubacsaihoz”.

Borbasia Nova, 6: 1–197.

Balogh J. (1935): A Sashegy pókfaunája. Egyet. Doktori értek.

Budapest

Balogh J. és Mahunka S. (1980): Atkák XV. Acari XV.

Fauna Hungariae, Budapest

Balogh, J. and Balogh, P. (1992): The Oribatid Mite

Genera of the World

Balogh J. (2003): Túrkevétôl Óceániáig. Nemzeti Lap- és

Könyvkiadó Kft. Budapest

Bognár S. (1978): A Magyarországon károsító fontosabb

fitofág atkák (Rendszertan, ökológia, védekezés).

MTA doktori értekezés, Budapest

Bognár S. (1980): A Magyarországon károsító fontosabb

fitofág atkák (Rendszertan, ökológia, védekezés).

Agrártudományi Közlemények 39: 435–441.

Bognár S. (2006): Quo vadis növényvédelmi akarológia.

Akadémiai székfoglaló. Készült a Szent István társulat

nyomdájában, Budapest

Bognár S., Jenser G., Bozai J. és Hetényi E. (1996): Pókszabásúak

– Arachnoidea. In: Jermy T. és Balázs

K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve

6. Akadémiai Kiadó, Budapest, 7–109.

Bozai J. (1971): Magyarországi gyümölcskultúrákon károsító

takácsatkák. Agrártud. Közl., 30 (3–4): 417–421.

Bozai J. (1974): Újabb adatok Magyarország Tetranychoidea

faunájához Acari. Folia Ent. Hung., 27 (2): 5–7.

Budai Cs. (szerk.) (1996): Biológiai védekezés a növényházak

kártevôi ellen. Mezôgazd. Kiadó, Budapest

Dudich E., Kolozsváry G. és Szalai L. (1940): Bars vármegye

pókszabású Arachnoidea faunájának alapvetése.

Mat. Term. Közl., 38 (3): 72.

Farkas, H. (1960): Über die Eriophyden (Acarina) Ungans

I. Beschreibung neuer und wenig bekannter Arten.

Acta Zool. Hung., 6. (3–4): 89–100.

Farkas, H. (1965): Familie Eriophyidae, Gallmilben. Die

Tierwelt Mitteleuropas. Bd. III.3. Neumann

Verlag, Radebeul.

Gránicz Gy. (1974): A hagyma-gyökératka (Rhyzoglyphus

echinopus Fum. et Rob. Acaridea=Tyroglyphidae)

hazai kártétele és kísérlet a leküzdésére. Egyetemi

doktori értekezés. ATE Mg. Kar. Keszthely, 157

lev.

Herman O. (1876–79): Magyarország pókfaunája I–III.

Természettudományi Társulat Könyvkiadó Vállalata,

Budapest

Hetényi E. (1954): A gyapoton élô takácsatkák biológiája

és az ellenük való védekezés. A növényvédelem

idôszerû kérdései, 1: 11–19.

Hetényi E. (1955): Néhány új hazai takácsatkafaj ismertetése

(Petrobia latenes Murray 1877, Tetranychus

carpini Oudemans 1915, Metatetranychus ulmi

Koch 1936). MTA Agr.Tud.Oszt.Közl., IV osztály,

7 (1–2): 94–95.

Hetényi E. (1967): A Bryobia fajkomplexum magyarországi

képviselôi. Növényvédelem, 2: 73–79.

Hetényi E. (1970): Adatok a magyarországi legelôk atkáinak

ismeretéhez. Öntözéses Gazdálkodás 2: 1–7.

Horváth J. (1972): Növényvírusok, vektorok, vírusátvitel.

Akadémiai Kiadó, Budapest

Ibos J. (1910): Az 1910. évben jelentkezett szôlôbetegségek

s bántalmak átnézetes összefoglalása. M. kir. Közp.

Szôlészeti Kísérleti Állomás Évk., 4: 24–33.

Jablonowski J. (1918): Ordo. Acarina. – In: Fauna Regni

Hungariae, III. Arthropoda. K.M. Természettudományi

Társulat, Budapest

Jenser, G. and Kropczynska, D. (1968): Data to the

knowledge of Phytoseiidae occuring in Hungarian

orchards. – Folia Ent. Hung., 21 (20): 321–323.

Jenser, G. (1972): Untersuchungsergebnisse über die

Wirkung von Nährhemmstoffen auf die Spinnmilben.

– Zesz.Prob.Post.Nauk. Roln., 129:

79–82.

Jenser, G., Balázs, K. and Rácz, V. (1998): Important

benefical insects and mites in Hungarian orchards.

Acta Phytopath. Entom. Hung. 17: 321–327.

Kerényiné Nemestóthy K. (1970): Új kártevô Magyarországon:

a Rhyzoglyphus callae Oud (Acaridea,

Tyroglyphidae) Növényvédelem, 6: 269 –270.

Kerényiné Nemestóthy K. (1973): A jelentôsebb hagymás

és gumós dísznövények gyökératkái. Doktori értekezés.

Kertészeti Egyetem, Budapest

Kerényiné Nemestóthy K: (1974): A virághagymákban és

gumókban elôforduló atkák és azok határozókulcsa.

– Növényvédelem, 10 (11): 496–499.

K. Nemestóthy, K. und Mahunka, S. (1981):

Tarsoneminen (Acari) aus dem Naturschutzgebiet

wacholders „Borókás” bei Barcs, Ungarn. Dunántúli

Dolgozatok Term. Tud. Sor. Pécs, Hungaria, 2:

157–166.

Kerényiné Nemestóthy K. és Szabóné Kele G. (1976): Az

almát károsító piros gyümölcsfa-takácsatka és a

kétfoltos takácsatka populációdimanikájának vizsgálata.

Publ. Univ. Hortic., 40: 195–201.

Kozár F. és Sántha I-né (1970): A hômérséklet szerepe egy

atka- és két pajzstetûfaj embrionális fejlôdésében.

Növényvédelem, 6 (11): 506–511.

Lehoczky J. és Sárospataki Gy. (1963): A szôlôakarinózis

újabb hazai elôfordulása és az ellene való védekezési

módszerek vizsgálata. Kísérl. Közl. 56 (C):

121–134.

Lehoczky J. és Sárospataki Gy. (1969): Az atkapopuláció

egyedszámváltozása szôlôlevélen fungicidek hatására.

A Növényvédelem Korszerûsítése, 3: 119–126.

Mahunka S. (1972): Tetûatkák – Tarsonemina. Fauna

Hung., 16 (110): 1–198.

Mahunka S. (1973): A világ Tarsonemidái (Acari). Morfológiai,

ontogenetikai, etológia, filogenetika és


178 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

szisztematikai szintézis. Kandidátusi értekezés,

Budapest

Mahunka S. (1999): Acarológia a XXI. század küszöbén.

Akadémiai székfoglaló

Molnár J.-né és Kerényiné Nemestóthy K. (1991):

A Zetzelia mali (Ewing) elôfordulása Szabolcs-

Szatmár-Bereg megye gyümölcsöseiben. Növényvédelem,

27: 259–261.

Pénzes B. (1973): A virághagyma-gyökératka (Rhizoglyphus

callae Oud.) Egyetemi diplomamunka. Kertészeti

Egyetem Növényvédelmi Tanszék, Bp. 66. lev.

Ripka, G. and De Lillo, E. (1977): New data to the

knowledge ont he eriophyoid fauna in Hungary

(Acari: Eriophyoidea). Folia Ent. Hung., 58:

147–157

Ripka, G., Magowski, W. L. and Reider, K. (1997):

Recent data on the knowledge of the fauna of

tarsonemid mites (Acari: Heterostigmata) on

ornamental trees and shrubs. Folia Ent. Hung., 58:

159–168.

Ripka, G. (1988): New Data to the Knowledge on

the Phytoseiid Fauna in Hungary (Acari:

Mesostigmata). Acta Phytopath. et Entomol.,

Hung., 33 (3–4): 395–405.

Ripka, G. and Kazimierski A. (1998): New Data to the

Knowledge ont he Stigmaeid Fauna in Hungary

(Acari: Prostigmata). Acta Phytopath. et Entomol.,

Hung., 33 (3–4: 419–424.

Ripka, G. (1998): New data to the Knowledge on the

Tetranychid and Tenuipalpid Fauna in Hungary

(Acari:Prostigmata) Acta Phytopath. et Entomol.

Hung., 33 (3–4): 425–433.

Ripka G. (2000): A díszfákon és díszcserjéken élô ragadozó

és indifferens atkák (Acari:Mesostigmata,

Prostigmata, Astigmata) Az atkaközösségek összetétele.

Növényvédelem, 36 (6): 321–326.

Sajó K. (1894): Szilvafán egy eddig észre nem vett ellenség.

Gyümölcskertész, 4: 250– 251.

Sajó, K. (1895): Ein übgeschener Feind von Prunus

domestica (Tetranychus pruni) Pomologische

Monatshefte, 41: 14–41.

Sárospataki Gy. (1965): Das Vorkommen eines Biotyps

der Blattgallmilbe Eriophyes vitis Pgst

(Blattrollrasse – Leafcurlmite) in Ungarn. Die

Wein-Wissenschaft, 20: 157–167.

Sárospataki Gy. (1968): Adatok a szôlôgubacsatka

(Eriophyes vitis Pgst.) biológiájához, hazai elterjedéséhez,

védekezési kísérleteink ismertetése és a

helyes védelem lehetôségeinek vizsgálata. Kísérl.

Közl. Kert., 54 (C): 1–3)

Sárospataki, Gy. (1972): Vorkommen der Falscher

Spinnmilbe (Brevipalpus lewisi McGregor). Zesz.

Prob. Post Nauk, Roln., 129: 171–176.

Szabóné Komlovszky I. (1975): Adatok a közönséges takácsatka

(Tetranychus telarius K.) táplálkozásbiológiájához.

Növényvédelem, 13 (3): 101–107.

Szabóné Komlovszky I. és Markó J. (1977): Természetes

biocönózisokban élô atkafauna vizsgálata. Növényvédelem,

13/3): 101–107.

Sz. Komlovszky I. (1980): A dendrofil atkák minôségi és

mennyiségi viszonyai. Kandidátusi értekezés,

Budapest

Sz. Komlovszky I. és Jenser G. (1987): Az Amblyseius

finladicus Oudemans és a Phytoseius plumifer

Canestri és Fanzago ragadozó atkák gyakori elôfordulása

gyümölcsfákon. Növényvédelem, 38: 193–201.

Sz. Komlovszky, I. and Jenser, G. (1992): Little known

predatory mite species of Hungary (Acari:

Stigmatidae) Acta Phytopath. Entomol., Hung., 27:

361–363.

Szaniszló A. (1880): A Phytoptus vitis Landois életmódjához,

különösen annak áttelelési és kártékonysági

kérdéseihez. Természetrajzi Füzetek, 4: 196.

Szelényi G. (1935): A szilvafa gubacsatkája. Magyar Gyümölcs,

2: 11.

Szendrey L.-né (1975): A piros gyümölcsfa-takácsatka

(Panonychus ulmi Koch) fenológiájának vizsgálata

Heves megyében. Növényvédelem, 11 (1): 30–38.

Szepesváry L. (1976): A nitrogén-túladagolás hatása a kukoricát

károsító takácsatka populációira. Növényvédelem,

12 (8): 418–419.

PHYTOPHAGOUS MITES AND THEIR NATURAL ENEMIES IN HUNGARY IN THE

19 TH AND 20 TH CENTURIES

S. Bognár

Corvinus University of Budapest, Faculty of Horticultural Science, Department of Entomology

The main results of the several decades’ acarological studies conducted by the author between

1956 and 2006 were to get to know 130 phytophagous and 1 predatory mites. Among the 130 species

49 belongs to the family Tetranychidae, 45 to Eriophyidae, 1 to Anoetidae, 8 to Acaridae, 12 Pygmephoridae

and 15 to Tarsonemidae.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 179

The author was the first to detect the following 19 species in the Hungarian fauna: Bryobia praetiosa

Koch, B. redicorzevi Reck, B. rubrioculus Scheuten, Tetranycopsis horridus Cane. – Fanz.,

Schizotetranychus carpini Oudem., Tetranychus cinnabarinus Boisduval, T. viennensis Zacher,

Tenuipalpus pacificus Baker, Brevipalpus californicus Banks, Brevipalpus Lewisi McGregor, Tyrophagus

similis Volgin, Rhizoglyphus callae Oudemans, Tarsonemus confusus Ewing, T. muhlei

Wetzel, T. minusculus Can. – Fanz., T pallidus Banks, T. setifer Ewing, T. smithi Ewing and T. talpae

Schaar. Tarsonemus hungaricus was a new species for science, described by Schaarschmidt, a

German acarologist. Further new species were: Tarsonemus bercsensis sp.n.; Tarsonemus bognari

sp.n., Tarsonemus pannonicus sp.n., Tarsonemus paravestitus sp.n., works of Sándor Mahunka, a

member of the Academy and Klára Kerényi Nemestóthy, assistant professor.

Due to their frequency and damages, more than 100 phytophagous species were involved in studies

on life cycle, biology and ecology: Bryobia rubrioculus, Panonychus ulmi, Schizotetranychus

pruni, Sch. tiliarum, Oligonchus ununguis, Tetranychus urticae, T. viennensis, Brevipalpus pulcher,

Eriophyes vitis, Calepitrimerus vitis, Tyrophagus similis, Rhizoglyphus callae, Tarsonemus pallidus

and Hemitarsonemus latus. We observed, among them that fruits with thin cuticle of cultivars, such

as Jonathan, Golden delicious, Ceglédi piros, Éva, Close and Melba; as well as Agen, Stanley, Tuleu

grass, Althann, Sermina, Abundance plums and greengages were always more affected than those

with thick cuticle.

Within a biotope, the presence or lack of alternative host plants (e.g. weeds) always influenced

the extent of the caused damage on crops, by polyphagous species in particular (e.g. T. urticae).

Both spider mites and gall mites sensitively responded to photoperiodic changes. For instance, in

case of Calepitrimerus vitis, the ratio of “prymogyn” (summer) and “deutogyn” (overwintering) females

always changed, depending on day length. In summer when the photoperiod is longer, eggs

will always produce prymogyn forms, while in autumn, hatching will results in deutogyn forms. In

late September, early October, they moved to the overwintering sites.

We carried out laboratory and field trials during two decades with 9 fungicides, 20 insecticides

and 18 special acaricides, with variable results.

We used plant oils to observe their effect as feeding inhibitors: e.g. among the seed oils of angelica,

caraway, chamomile and carrot, only the latter one had an inhibitory effect on bulb mites.

Population densities of phytophagous mites were reduced by predatory mites of the families Phytoseiidae

and Stigmatidae; as well as by specimens of Coleoptera, Rhynchota, Tysanoptera, Neuroptera

and Diptera. e.g. Aeolothrips intermedius, Stettorus punctillum, Typhlodromus pyri and Phytoseiulus

persimilis. Regarding the latter mite, we noticed that the predatory species remained alive

and usefully reduced the populations of T. urticae if the phytophagous species consisted of non-diapausing

greenhouse specimens, furthermore, if the ratio of predatory and phytophagous mites was

1:5. Among the used pesticides, only carbaryl can be harmful to specimens of the predatory mite

Phytoseiulus persimilis.

Érkezett: 2007. március 14.


180 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

K R Ó N I K A

76. ÜLÉSÉT TARTOTTA

A MAE AGRÁRKEMIZÁLÁSI

TÁRSASÁGA

A Társaság 76. ülését a Mezôgazdasági

Szakigazgatási Hivatal Központ Növény-, Talaj-

és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságának

épületében 2007. november 27-én tartotta.

Az ülést dr. Halmágyi Tibor titkár nyitotta meg.

A napirenden egy elôadás volt, amelyet dr.

Vajna László tartott. Elôadásának címe: „Várjuk

a váratlant! Az utóbbi évek néhány nem várt

meglepetése a növényvédelemben”.

Az elôadás címe provokatív volt: „… a

nem várt meglepetés …” értetlenséget válthat

ki. A meglepetés önmagában is azt jelenti,

hogy a bekövetkezett esemény nem várt. Ha

meglepetésrôl van szó, az lehet-e nem várt is

és várt is?! Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán

lehet-e várni a váratlant, a meglepetést

okozó eseményt. Az elôadó e kérdések kapcsán

utalt Hérakleitosz és Arisztotelész gondolataira

és írásaira, amelyeknek lényege:

várni kell a váratlant! E gondolat – mint utalt

rá az elôadó – napjainkban oly mértékben vált

aktuálissá és súlyossá, hogy pl. az USA-ban

egy prognosztikai kérdésekkel foglalkozó

konferencia mottójává vált. Hasonlóképpen

találkozhatunk az „expect the unexpected”

gondolatával a Stockholmban megrendezésre

kerülô „Resilience conference 2008: Expect

the unexpected!” (International science and

policy conference in Stockholm, April 14–17,

2008.); amelyen a kutatók turbulens világunk

égetô problémáit elemzik.

A váratlan és néha kedvezôtlen hatású események

a természet, a társadalom és magánélet

minden területén bekövetkezhetnek, és ha felkészületlenül

érik az embert, akkor káros, olykor

pusztító hatásuk fokozottan érvényesül. Erre

utalt az elôadó, aki eme általános gondolat aktuális

növényvédelmi vonatkozásait mutatta be.

Utalt arra, hogy a globalizáció, a kereskedelem,

az emberek tömegessé vált utazása új helyzetet

teremtett a növényi kórokozók terjedésében.

Az Európa Unió belsô határainak megszûnésével

egyben megszûnt a növényi termények és

élô növények, szaporító anyagok korábbi gyakorlat

szerinti ellenôrzése. Várható, hogy újabb

nemkívánatos „jövevények” (kórokozók, kártevôk)

jelennek meg Magyarországon, elôre nem

látható lokális vagy nagy kiterjedésû növényi

járványok (epifitótiák, tömegszaporodások) következhetnek

be.

Az elôadás áttekintést adott az elmúlt idôszak

nem várt, meglepetést is okozó növényvédelmi

vonatkozású eseményeirôl, amelyeket

részben idôjárási anomáliák, növényi kórokozók,

és részben maga az ember okozott.

Az elôadó saját vizsgálatai és más hazai adatok

alapján ismertette és bemutatta a közelmúltban

megtelepedett kórokozókat, amelyek egyes

esetekben járványos méretû betegségeket váltottak

ki.

Tudott és elfogadott nézet, hogy a globalizáció,

a kereskedelem és az utazások okozta új

helyzet nem visszafordítható. Kellemetlen és

káros növényvédelmi hatásaival számolni kell:

„várni kell a váratlant”. A meglepetésekre,

nem várt „eseményekre” számítani kell! Hogy

miként? Felkészülten kell várni a váratlant! Ehhez

szükséges: (1) diagnosztikai háttér: kiváló

szakemberek és felszerelés; (2) információs

háttér; (3) együttmûködés a nemzetközi és hazai

kutatási, szakmai és hatósági szervezetek

között; (4) erôs nemzeti szakmai szervezet (bárhogy

nevezzék is, hogy félreértés ne legyen:

Növényvédelmi Szolgálatra utalt az elôadó). Ha

feltételek nem lesznek meg, úgy a nem várt „jövevények”

okozta meglepetések felkészületlenül

érhetik közösségünket. Ennek az árát a közös

kasszából, esetenként pedig saját forrásból

fizetjük meg.

MAE Agrárkemizálási Társaság


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 181

T E C H N O L Ó G I A

A KUKORICA GYOMIRTÁSA

Varga László 1 és Szabó László 2

1 Tolna Megyei MGSZH NTI

7100 Szekszárd, Keselyûsi út 7.

2 Hajdú-Bihar Megyei MGSZH NTI

4032 Debrecen, Böszörményi út 146.

A kukorica egyik legfontosabb takarmánynövényünk,

potenciális energianövény, ipari felhasználásán

kívül közvetlen emberi fogyasztásra

is alkalmazzuk. Egyszerûnek vélt termesztéstechnológiája

és jó értékesíthetôsége, profittermelô

képessége miatt is kedvelt kultúra.

Hazánkban mintegy 1 200 000 ha-on termesztik,

termésátlagaink világviszonylatban is jelentôsek.

A nagy országos vetésterület által képviselt

hatalmas gazdasági érték a kukorica növényvédelmének,

ezen belül gyomirtásának szükségességét

is fokozottan hangsúlyossá teszi. A kukorica

gyomirtása stratégiai fontosságú azért is,

mert más kultúrában jelentôsebb gondot okozó,

nehezebben, esetleg kevésbé szelektíven, ill.

drágábban irtható toleráns és rezisztens gyomfajok

elleni általános védekezésre is lehetôséget

nyújt. (Ilyen pl. az erôteljesen allergén parlagfû,

melynek hatékony irtása iránt ma már társadalmi

méretû az elvárás).

A kukorica gyomirtása során ugyanis – a

szintén sok lehetôséget biztosító agrotechnikai

és mechanikai gyomirtás mellett – a legváltozatosabb

herbicides technológiákat vethetjük be.

A rendelkezésre álló gyomirtószer-arzenálból

olyan speciális tulajdonságúakat is alkalmazhatunk,

amelyeket más kultúrákban nem vagy

csak nagyon korlátozottan.

Ilyennek számítottak, pl. az EU jogharmonizációnak

megfelelôen a közelmúltban visszavont

tiolkarbamát típusú (EPTC, butilát, ver -

nolát) hatóanyagok és az atrazin is (1588/2006,

1591/2006, 1784/2004. sz. engedélyokiratok).

A kukorica gyomirtásának kiemelt pozíciója

e herbicidek visszavonása ellenére sem gyengült.

Olyan kurrens hatóanyagok állnak továbbra

is rendelkezésre, mint a fenyércirok és

kölesfajok ellen is hatékony szulfonilureák

(nikoszulfuron, rimszulfuron, foramszulfuron),

az évelô kétszikûek ellen is sikeres hormonhatású

szerek (2,4-D, dikamba, fluroxipir, kl o pi -

ralid), a preemergens, magról kelôk ellen eredményes

acetoklór, S-metolaklór, dimetena mid,

dimetenamid-P, izoxaflutol, propaklór, pro pi -

zoklór, linuron, flumioxazin. Különleges lehetôséget

kínál a toleráns hibridekben alkalmazható

imazamox és cikloxidim használata. Folyamatosan

engedélyeznek új típusú hatóanyagokat, melyek

a megoldatlan, ill. az újonnan jelentkezô

gyomproblémákat lennének hivatottak orvosolni

(mezotrion, tembotrion, topramezon stb.).

A GYOMOSODÁS VÁLTOZÁSAI

A kukoricatáblák gyomviszonyainak alakulását

számos, hosszú és rövid távú változásokat

elôidézô tényezô befolyásolja, melyek hatnak

egymásra is, ezért is van folyamatos változás

alatt, mozgásban az egész rendszer (1. ábra).

Az ökológiai tényezôk közül a sokat emlegetett,

egyesek által kétségbe vont globális fölmelegedés

(melyet pl. a fagymentes napok számának

növekedése is bizonyít) kedvezôen hat

egyes melegkedvelô, szárazságtûrô gyomok,

köztük invazív fajok elôretörésére.

Rövidebb távú változásokat idézhet elô pl.

az idôjárási viszonyok alakulása:

– A 2006-os csapadékos tavaszon az egynyári

gyomfajok – beleértve a fenyércirok magról

kelô alakját is – korán, robbanásszerûen,

nagy tömegben csíráztak. Az évelôk késôn,

ill. egyáltalán nem jelentkeztek, ami a tervezett

védekezések idôzítését nehezítette.

– 2007-ben, ezzel ellentétben, a csapadékos

februárt, márciust követô szélsôségesen száraz

áprilisban az évelôk jelentek meg korán,

nagy mennyiségben, korlátozva a magról kelôk

késôbbi csírázását. Ebben az esetben az

egy szikûek korainak bizonyuló kezeléseket

követô utókelés okozott gondot.


A kukorica gyomnövényzetének változását befolyásoló fôbb tényezôk

182 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Ökológiai tényezôk alakulása

– éghajlat, domborzat, talajviszonyok, idôjárás

Növénytermesztési rendszer

tulajdonviszonyok változása,

– agrotechnika monokultúra, parlagterületek,

– talajmûvelés csökkenô mértékû talajmûvelés, – jövedelmezôség

– tápanyag-visszapótlás intenzív N-mûtrágyázás, – anyagi, technikai eszközök,

– gyomirtási gyakorlat egyoldalú herbicidhasználat, – szakértelem,

gyomirtási „szokások” változása, – alkalmazástechnika

Gyomnövények elleni integrált védekezés hiánya

Gyomnövények biológiája, tulajdonságai

veszélyes, toleráns

fajok szelekciója,

felszaporodása

– életciklus a) intenzív növekedés, rezisztens biotípusok

– csírázás b) táplálkozás megjelenése

– növekedés c) genetikai sokféleség

– szaporodás d) túlélési képesség

– terjedés e) allelopátia

f) tolerancia

g) rezisztencia

e) rügydormancia, magnyugalom

1. ábra. A kukorica gyömnövényzetének változását befolyásoló fôbb tényezôk

A gyomnövények biológiai tulajdonságai is

változnak – természetesen fôként a többi tényezô

hatására. Figyelmet érdemel pl. egyes problémás

fajok tolerancia-, ill. rezisztenciaviszonyainak

alakulása, ill. hidegtûrésének növekedése.

Jelentôs a növénytermelési rendszerhez

sorolható tényezôk hatása is.

Ezek a tényezôk a kukoricatermesztés egyes

idôszakaiban különbözô fontossággal befolyásolták

a gyomosodás alakulását.

Az 1960-as években a gyomnövények a kukoricában

is jóval nagyobb fajszámmal fordultak

elô, mint manapság, herbicidek viszont aligalig

álltak rendelkezésre.

A gyomirtási technológiák fejlôdésével párhuzamosan

a gyomproblémák is sokasodtak,

amelyek több okra vezethetôk vissza. A növénytermesztés

iparszerûvé válásával egyide jû -

leg, melyet a termelési rendszerek létrejötte is

jelez, olyan nagyüzemi gazdálkodási forma alakult

ki, melynek jellemzô eleme volt a monokultúrás

termesztési mód, az intenzív mûtrágyá -

zás és a vegyszeres gyomirtás is. A vetésforgó,

majd a vetésváltás elmaradása, valamint az akkor

nagy találmánynak számító herbicid-hatóanyagok

(atrazin, 2,4-D) rendszeres, sok éven át

folytatott alkalmazása a fajszám csökkenése

mellett olyan gyomfajok kiszelektálódását eredményezte,

mint pl. a fenyércirok (Sorghum

halepense), kakaslábfû (Echinochloa crusgalli),

muharfajok (Setaria sp.), késôbb a köles

(Panicum miliaceum).

Az egyoldalú herbicidfelhasználás atrazinre -

zisztens gyom biotípusok – szôrös disznóparéj,

(Amaranthus retroflexus), majd karcsú disznóparéj

(Amaranthus chlorostachys), henye disznóparéj

(Amaranthus blitoides), fehér libatop

(Chenopodium album) és parlagfû (Ambrosia

artemisiifolia) – megjelenéséhez is vezetett.

Az akkor meghatározó preemergens (vetés

után, kelés elôtt végzett) gyomirtáshoz rendelkezésre

álló hatóanyagokkal (pl. karbamid -

származékok) szembeni toleranciájuk miatt felszaporodtak

egyes, magról kelô kétszikû fajok

is: selyemmályva (Abutilon theophrasti), szerbtövisfajok

(Xanthium sp.), csattanó maszlag

(Datura stramonium) stb.

A rendszerváltást követôen sokan földhöz

jutottak, a termeléshez viszont nem voltak megfelelô

anyagi feltételeik, termelési tapasztalataik,

szaktudásuk. A csökkenô tápanyag-utánpótlás

és talajmûvelés, valamint a sok parlagterület

megjelenésével az egyszikûek – köztük a csillagpázsit

(Cynodon dactylon) és a tarackbúza


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 183

(Elymus repens) – folyamatos felszaporodása

mellett olyan évelô kétszikûek kerültek ismét

elôtérbe, mint pl. a mezei acat (Cirsium

arvense) és a folyondár szulák (Convolvulus

arvensis). A vetésterület felfutásával, valamint

az árvakelésû növények herbicidtoleranciája miatt

a napraforgó (Helianthus annuus) mint

gyomnövény is egyre jelentôsebbé vált.

A gyomosodás változásaihoz a mezôgazdasági

termelés kondicióinak kedvezôtlen alakulása

és az új fejlesztésekhez (pl. szulfonilureák)

kapcsolódóan kialakuló új divatos gyomirtási

technológiák is hozzájárultak. A gyomfajok száma

csökkent, nôtt viszont a szakma által általánosan

használt, „nehezen irtható, veszélyes” kategóriába

sorolt, olyan egyéves, kétszikû gyomok

aránya, mint a fekete csucsor (Solanum

nigrum), a vadkender (Cannabis sativa), s a már

említett parlagfû, a csattanó maszlag, a selyemmályva,

a fehér libatop, valamint a szerbtövis -

fajok stb.

Ezeknek a fajoknak a felszaporodását – többek

között – sajátos biológiájuk, pl. elhúzódó, és

mély talajrétegbôl való csírázásuk, valamint

herbicidtoleranciájuk, a rosszul megválasztott

készítmények, kombinációk, dózisok, a csapadékszegény

tavaszokon az alapkezelések túlélése

és a posztemergens permetezés nem megfelelô

idôzítése stb. is okozta.

Mint már utaltunk rá, a kukorica vegyszeres

gyomirtására napjainkban számos lehetôség

van, de nem minden esetben használjuk ki azokat.

A kukoricatechnológiák „fô csapásirányának”,

a technológiák választásának alakulása továbbra

is erôs befolyással van a gyomosodásra.

A fenyércirok és az egynyári egyszikûek elleni

célzott kezelések, a „kísérô gyomok” ellen kiegészítve

egyes kétszikû fajok, pl. varjúmák

(Hibiscus trionum), ugari szulákpohánka

(Polygonum convolvulus), évelô kétszikûek:

vidra keserûfû (Polygonum amphybium) és szulákfélék

(Convolvulus arvensis, Calystegia

sepium) kiszelektálódásához vezetett.

Az országos gyomfelvételezések, szántóföldjeink

gyomflórájának nyomon követése

alapján megállapítható, hogy számos faj – kihasználva

a gyomirtási technológiák gyenge

pontjait – jelenleg is egyre nagyobb életteret

nyer és terjed. Az utóbbi években különösen a

varjúmák, az invazív selyemkóró (Asclepias

syriaca), valamint újfent az egyszikûek – a muharfélék,

a fenyércirok, a kölesfajok és a kakas -

lábfû fokozott elôretörése figyelhetô meg, amelyek

a leggyakrabban alkalmazott készítmények

hatását részlegesen túlélik.

A felsorolt fajok esetében a kukoricakultúra

gyomosító szerepe sem tagadható. Az is figyelemre

méltó, hogy az új herbicidek bevezetésével

egyidejûleg régi hatékony gyomirtó

szerek (pl. tiolkarbamátok) alkalmazása szorult

vissza.

Az újabb gyomproblémák között szerepel a

mandulapalka (Cyperus esculentus) és az iva

vagy más néven parlagi rézgyom (Iva

xanthifolia) megjelenése, szerencsére csak

egyes gazdaságokban.

GYOMIRTÁSI LEHETÔSÉGEK

A kukorica sikeres, környezet kímélô gyomirtása

nem valósítható meg csak herbicidekkel

(bár gyakran erre próbálják leegyszerûsíteni), a

sokat emlegetett integrált védekezés egyéb elemeinek

alkalmazása nélkül. Azaz a vegyszeres

védekezésen túlmenôen a termesztéstechnológia

minden lehetséges, a gyomirtási tevékenységet

elôsegítô mozzanatának tudatos kihasználására

van szükség.

Agrotechnika lehetôségek

A következôkre kell feltétlenül, tudatosan

odafigyelni.

– Fajta: Az adott térségre jellemzô talaj- és

idôjárási viszonyoknak, a talajmûvelési, talajerô-visszapótlási

lehetôségeknek megfelelô

habitusú, a felhasználni kívánt gyomirtási

technológiának megfelelô toleranciájú

hibrid kiválasztása. Egyes gazdálkodók szemében

korábban szentségtörésnek számított

azt hallani, hogy a hibridet válasszuk a

gyomirtási technológiához. Könnyen belátható,

hogy a gyomflóra ismeretében (pl. erôs fenyércirok-fertôzés)

a hatékony védekezéshez

(szulfonilurea) csak megfelelôen herbicid -

toleráns hibrid (pl. Sumo) választható.


184 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

– Jó minôségû, gyommagmentes vetômag alkalmazása,

optimális vetésidô, növény sû rû ség,

optimális tápanyag-visszapótlás a megfelelô

gyomelnyomó képességû tôszám végett.

– A táblák mûvelési sorrendjének megválasztása,

– Szakszerû szervestrágyázás.

Mechanikai gyomirtási lehetôségek

– Talajmûvelés, kultivátorozás (amely egy -

idejûleg a kukorica fejlôdését is segíti),

– A tábla környezetének gyommentesítése

(ruderáliák, parlagok, út- és táblaszélek

rendszeres kaszálása, ill. mûvelése) kiemelten

fontos.

– A munkagépek, tárolók gyom-szaporító -

anyagoktól való megtisztítása a területek elaprózódásának

következményeképpen egyre

nagyobb körzetekben mozgó, szolgáltatásokat

végzô vállalkozásoknál, termelôknél

még inkább elôtérbe kell, hogy kerüljön.

Vegyszeres gyomirtási lehetôségek

A kukorica gyomirtására engedélyezett herbicideket

az 1. táblázatban soroljuk fel. A készítmények

közötti könnyebb eligazodást szeretnénk

elôsegíteni az érvényes párhuzamos behozatali

engedéllyel rendelkezô, valamint a több

néven forgalmazott szerek és a fantázianéven

forgalomba kerülô gyûjtôcsomagok felsorolásával

(2. táblázat).

Írásunkban csak néhány kiemelt gyom ellen

javasolunk szerintünk eredményes hatóanyagokat,

a teljesség igénye nélkül, az újabb készítményeket

is figyelembe véve (3. táblázat).

Felmerülhet a kérdés: és a többi gyom, és a

többi szer?

Az egyes kukorica herbicid-hatóanyagok

gyomirtási spektrumáról az elmúlt években számos

ismertetô jelent meg, pl. a Gyakorlati

Agrofórum c. folyóiratban. A legrészletesebb

adatok a Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás

c. könyv táblázataiban találhatók meg.

Az új, csak kísérleti eredményekkel rendelkezô

szerekrôl a gyártók által kiadott technológiai leírásokból

szerezhetünk információkat.

A gyomirtási technológiák gyakran az „általános

gyomosodásra” és a „nehezen irtható fajok

ellen” javasolnak megoldást. Nos, ez semmitmondó

megfogalmazás, hiszen van, ahol pl.

a kölesfajok és/vagy a fenyércirok teljesen „általánosan”

elôfordul minden táblán, másutt hasonlóképpen

a csattanó maszlag, s sajnos sokhelyütt

a selyemmályva is. Tehát sok a nehezen

irtható gyomokkal „általánosan fertôzött” kukoricaterület.

Ha egy gyomfajnak rezisztens biotípusa van,

annak eltérô irtási lehetôségeit külön meg kellene

említeni.

A kezeléseket meg kell elôznie a megfelelô

technológia megalapozását célzó gyomfelvételezésnek.

A terület felvételezése során kapott adatok

ismeretében tisztán szakmai alapokon nyugvó

döntésre van szükség, melynek meghozatala

nem is olyan egyszerû. Itt nem csak az új (vagy

éppen hogy régi) herbicideket gyártók szirénhangjaira,

„kizárólag szakmai” meggyôzô tevékenységére

gondolunk, hanem a herbicid -

választás egyéb nehézségeire (hatékonyság, szelektivitás,

területre adaptálhatóság, herbicid -

rotáció, ár) is.

A táblák gyomosodása ugyanis rendkívül változatos.

A több ezer lehetséges helyzet értékelését,

ennek alapján az objektív szaktanács megalkotását

még 100%-os elméleti tudás birtokában is

nehéz elvégezi. Ehhez nyújthatnak segítséget

végsô esetben a számítógépes algoritmusok,

programok. Ilyen, pl. a jelenleg tesztelés alatt álló,

interneten elérhetô Gyominfo gyomirtástervezô

program. Az interaktív elemeket is tartalmazó

program segítségével, a lehetséges döntésvariációkból

az elméletileg optimális választható ki.

A GPS-szel beazonosított 3 ha-os táblarészekre

kiterjedô szaktanácsot adó (természetesen

ebben az esetben ugyanilyen pontosságú felvételezési

adatokat igénylô) szoftver segítségével

a precíziós gyomirtásig is eljuthatunk.

A program aktualizálásakor és pontosításakor

hasznos segítséget adhat a termelôknek.

Tagadhatatlan, hogy a kukorica gyomirtásakor

szinte minden lehetôség adva van, hogy a

kultúrnövény gyommentességét elérjük. A cél

természetesen az, hogy a kultúra fejlôdését, nö-


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 185

1. táblázat

A kukorica gyomirtására engedélyezett herbicidek

Készítmény Hatóanyag

h. a. meny- Dózis Alkalmazási

nyiség l, kg, g/ha mód

Megjegyzés Eng. érv. Forg. kat.

2,4-D AMINSÓ 450 SL 2,4-D 450 g/l 1,5 epst, kukorica 2007.10.31. I.

ACCENT 75 DF nikoszulfuron 750 g/l 0,04–0,08 post tak., vet. 2008.12.31. I.

ACENIT 50 EC acetoklór 50% 4,0–5,0 pre kukorica 2008.12.31. II.

ACENIT A 880 EC acetoklór + AD-67 800 g/l + 80 g/l 2,0–2,6 pre, epst tak. 2008.12.31. II.

AFALON DISPERSION linuron 450 g/l 1,5–2,0 pre tak. 2011.12.31. II.

BANVEL 480 S dikamba 480 g/l 0,5–0,7 post kukorica 2012.12.31. I.

BASAGRAN bentazon 480 g/l 3,0–3,5 post kukorica 2008.12.31. I.

BASAGRAN FORTE bentazon 480 g/l 1,5–2,0 post kukorica 2008.12.31. I.

BASIS 75 DF rimszulfuron+ tifenszulfuron-metil 50%+ 25% 0,15–0,25 epst tak., s., 2011.12.31. I.

BROMOTRIL 25 SC bromoxinil 250 g/l 1,0–1,5 post kukorica 2009.05.12. II.

BROMOTRIL 40 EC bromoxinil 400 g/l 0,6–0,9 post kukorica 2008.12.31. II.

CADENCE 70 WG dikamba 700 g/kg 0,34–0,48 post tak., s., 2012.10.29. I.

CALARIS mezotrion +terbutilazin 70 g/l+330 g/l 1,5–2,0 post tak., csem., vet. 2012.12.31. I.

CALLAM tritoszulfuron +dikamba 125 g/kg+

600 g/kg 0,3–0,4 post tak. 2010.12.31. I.

CALLISTO 4 SC mezotrion 480 g/l 0,25–0,35 pre, epst, post v., tak., cs. 2014.05.24. II.

CAMBIO bentazon +dikamba 320 g/l +90 g/l 2,0–3,0 post tak. 2012.12.31. I.

CASPER proszulfuron +dikamba Na-só 50 g/l +647 g/l 0,3–0,4 post kukorica 2008.12.31. I.

CLICK FL * terbutilazin 500 g/l 1,5 epst, post tak. 2008.12.31. I.

CLIO topramezon 336 g/l 0,15 epst tak, cs, v. 2009.07.10. I.

CLIOPHAR 300 SL klopiralid 300 g/l 0,25–0,4 post kukorica 2009.04.26. I.

DEZORMON LC 2,4-D 600 g/l 1,0 epst kukorica 2011.12.31. I.

DICOPUR D PRIM 2,4-D dimetilamin só 800 g/kg 0,85 epst tak. 2013.01.21. I.

DIKAMBA 480 dikamba (dimetilamin só) 480 g/l 0,5–0,7 post tak. 2008.12.31. I.

DIKAMIN 720 WSC 2,4-D 720 g/l 1,0–1,5 epst tak. 2007.08.01. I.

DIKAMIN D 2,4-D 40% 2,6–3,4 epst kukorica 2007.08.01. I.

DIKONIRT 2,4-D 80% 1,3–1,5 epst tak. 2007.08.01. I.

DMA-6 2,4-D 66,8% 1,0 epst kukorica 2010.11.30. I.

DUAL GOLD 960 EC S-metolaklór 960 g/l 1,4–1,6 pre, epst á., tak., cs.,v. 2008.11.04. III.

EMBLEM bromoxinil 20% 1,2–1,5 post tak., cs., 2015.02.28. II.

ESCORT ! imazamox +pendimetalin 12,5 g/l+ 250 g/l 3,2–4,0 post IMI ellenálló

kukoricában! 2014.05.24. I.

ESTERON 60 2,4-D 850 g/l 0,8 post tak. 2010.11.30. I.


186 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Az 1. táblázat folytatása

Készítmény Hatóanyag

h. a. meny- Dózis Alkalmazási

nyiség l, kg, g/ha mód

Megjegyzés Eng. érv. Forg. kat.

FOCUS ULTRA ! cikloxidim 100 g/l 1,0–3,5 post ellenálló

kukorica! 2012.12.31. II.

FRONTIER 900 EC dimetenamid 900 g/l 1,2–1,6 pre, epst tak. 2007.06.22. II.

GALERA klopiralid + pikloram 267 g/l + 67 g/l 0,3–0,4 post kukorica 2011.12.31. I.

GARDOPRIM

PLUS GOLD S-metolaklór +terbutilazin 312 g/l+187 g/l 4,0 pre, epst tak., cs, v., 2012.05.10. II.

GUARDIAN EC acetoklór+AD-67 840 g/l+ 84 g/l 2,0–2,5 pre, epst s, v, cs, tak. 2010.12.08. II.

GUARDIAN MAX acetoklór +furilazol (AD) 840 g/l + 28 g/l 2,0–2,5 pre, epst (tak., s., v., cs.) 2012.11.29. II.

GUARDIAN TETRA acetoklór+terbutilazin+furilazol AD 450 g/l + 214 g/l

+15 g/l 3,5–4,5 pre, epst tak,s,v,cs 2008.12.31. I.

HARNESS acetoklór 900 g/l 1,8–2,5 pre siló, tak. 2013.01.16. II.

KOMONDOR flumetszulam 800 g/kg 50–70 pre tak. 2008.01.30. I.

LAUDIS OD tembotrion 44 g/l 1,75–2,25 post tak., v., cs., 2010.04.31. I.

LINUREX 50 WP linuron 50% 2,0–3,0 pre kukorica 2008.12.31. III.

LONTREL 300 klopiralid 300 g/l 0,25–0,4 post kukorica 2009.04.26. I.

LUMAX mezotrion; S-metolaklor + 37,5 g/l+ 375 g/l

terbutilazin + 125 g/l 4,0–5,0 pre, epst v, cs, tak. 2014.05.24. II.

MERLIN SC izoxaflutol 480 g/l 0,16–0,22 pp, pre, epst tak., s,. 2013.12.10. II.

MERLIN WG izoxaflutol 75% 0,1–0,14 pp, pre, epst tak., s., 2013.12.10. I.

MESTER foramszulfuron +izoxadifen-etil

+jódszulfuron 30%+30 %+1% 0,15 post tak.,s., 2008.12.31. I.

MEXTROL B bromoxinil 235 g/l 1,0–1,5 post kukorica 2008.12.31. II.

MIKADO klórmezulon 300 g/l 1,5–2,0 post cs.,tak., v.,s. 2010.01.18. I.

MILAGRO 040 SC nikoszulfuron 40 g/l 0,75–1,0 post tak. 2013.11.24. I.

MONSOON foramszulfuron +izoxadifen-etil 22,5 g/l +22,5 g/l 1,8–2,5 post tak., s, 2008.12.31. I.

MOTIVELL nikoszulfuron 40 g/l 0,75–1,0

(0,75+0,5) post tak. 2013.11.24. I.

MUSTANG SE floraszulam + 2,4-D észter 6,25 g/l +452 g/l 0,6–0,8 pst tak. 2013.02.28. I.

PARDNER bromoxinil 22,50% post kukorica 2008.12.31. II.

PENDIGAN 330 EC pendimetalin 330 g/l 4,0–5,0 pre, epst kukorica 2011.12.31. III.

PLEDGE 50 WP flumioxazin 50% 0,08 pre tak. 2008.12.31. I.

PLEDGE PROFI flumioxazin; acetoklór +diklórmid 50%; 768 g/l +

128 g/l 0,08+2,5 pre tak. 2008.12.31. I.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 187

Az 1. táblázat folytatása

Készítmény Hatóanyag

h. a. meny- Dózis Alkalmazási

nyiség l, kg, g/ha mód

Megjegyzés Eng. érv. Forg. kat.

PROPONIT 720 EC propizoklór 720 g/l 2,0–3,0 pre, epst tak., cs., v. 2012.12.16. II.

PROPONIT 840 EC propizoklór 840 g/l 1,5–2,5 pre, epst tak., cs., v. 2008.12.31. II.

RAMROD 65 WP propaklór 65% 5,2–7,8 pre kukorica 2008.12.31. I.

RAMROD FLO propaklór 480 g/l 7,0–9,5 pre tak. 2009.02.23. I.

REFINE 75 DF tifenszulfuron-metil 75% 0,01–0,015 post tak. 2012.01.10. I.

SACEMID A EC acetoklór+dahemid 50%+ 8% 3,0–5,0 pre, epst kukorica 2008.12.31. II.

SAMSON EXTRA 6 OD nikoszulfuron 60 g/l 0,5–0,75 post tak. 2012.12.31.

SOLUTION 2,4-D (DMA) 96,90% 0,7 epst tak. 2010.12.04. I.

SPECTRUM dimetenamid-P 720 g/l 1,0–1,4 pre tak. 2013.12.31. II.

STARANE 250 EC fluroxipir (észter) 36% 1,0–1,5 post tak. 2010.11.30. II.

STOMP 330 pendimetalin 300 g/l 4,0–6,0 pre kukorica 2008.12.31. III.

STOMP 400 SC pendimetalin 400 g/l 3,5–4,0 pre, epst kukorica 2008.11.10. III.

SUCCESSOR T petoxamid +terbutilazin 300 g/l+

187,5 g/l ? 1,0–4,0 pre, epst tak., v. 2008.12.31. I.

SYRIUS 2,4-D (DMA) 500 g/l 1,0–1,2 epst tak 2007.10.15. I.

TIARA 60 WG flufenacet 600 g/kg 1,0 pre tak. 2008.04.30. II

TITUS 25 DF rimszulfuron 25% 0,04–0,06 post tak. 2009.05.18. I.

TITUS PLUS DF rimszulfuron +dikamba 3%+60 % 0,383 post tak., 2013.04.29. I.

TROPHY acetoklór +diklórmid 768 g/l +128 g/l 2,0–3,3 pre, epst tak., vet., cs, 2012.10.02. II.

TROPHY XXL acetoklór +furilazol 840 g/l +28 g/l 2,0–2,5 pre, epst (tak., s., v., cs.) 2012.11.29. II.

U 46 D-FLUID 2,4-D 500 g/l 1,3–1,5 epst tak. 2011.12.31. I.

WING EC dimetenamid + pendimetalin 250 g/l+250 g/l 3,5–4,5 pre tak., cs. 2007.06.22. II.

CLINIC 480 SL** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 1,5–5,0 pp, ppst

állományszárítás 2014.05.12. III.

DOMINATOR** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l +150 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

+etoxilált zsíramin 2,0 5,0 állományszárítás 2012.01.28. III.

DOMINATOR ZÖLD** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2016.12.31. III.

FOZÁT 480** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2011.12.31. III.

GLIALKA 480 PLUS** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2008.12.31. III.

GLYFOS** glifozát-izopropilamin-só +etoxilált 480 g/l+ 150 g/l 2,0–6,7 pp, ppst

zsíramin 2,0 5,0 állományszárítás 2013.04.18 III.


188 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Az 1. táblázat folytatása

Készítmény Hatóanyag

h. a. meny- Dózis Alkalmazási

nyiség l, kg, g/ha mód

Megjegyzés Eng. érv. Forg. kat.

GLYPHOGAN 480 SL glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2009.08.31 III.

HARVADE 25 F dimetipin 22,4% 1,8–2,5 állományszárítás 2008.02.02 I.

KAPAZIN** glifozát izopropilamin-só 480 g/l 3,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2012.04.11 III.

MEDALLON PREMIUM** glifozát-ammónium 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2014.05.23 III.

REGLONE diquat-dibromid 200 g/l 2,5 lombtalanítás 2015.07.11 I.

REGLONE AIR diquat-dibromid +nedvesítô szer 400 g/l 1,0–1,5 pp, ppst

1,5–2,0 lombtalanítás 2012.10.10 I.

ROUNDUP BIOAKTIV** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2009.10.13 III.

ROUNDUP CLASSIC** glifozát izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst

2,0 5,0 állományszárítás 2013.03.24 III.

ROUNDUP FORTE** glifozát-K-só 663 g/l 1,5–4,0 pp, ppst

1,5 3,5 állományszárítás 2012.06.30 III.

ROUNDUP GC** glifozát-izopropilamin-só 15% 6,0–8,0 pp, ppst 2012.08.30 III.

ROUNDUP MEGA** glifozát-K-só 550 g/l 1,5–5,0 pp, ppst

1,5 4,0 állományszárítás 2013.03.24 III.

TOTAL** glifozát-izopropilamin-só 480 g/l 2,0–6,0 pp, ppst 2012.09.20 III.

* kizárólag kombinációban használható

** vetés elôtt, ill. után a csírázás megindulásáig alkalmazható

és állományszárításra

tak. = takarmány

cs. = csemege

s. = siló

v. = vetômag

pp = vetés elôtt, bemunkálás nélkül

pre = vetés után, kelés elôtt

pps = pre/post

epst = korai poszt

pst = posztemergens

Eng. érv. = A szerek engedélyokiratának érvényességi határnapja.

(A táblázatban olyan szerek is szerepelnek, amelyek

engedélyét már visszavonták, de idén még felhasználhatók.)


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 189

A készítmények közötti eligazodás elôsegítése

2. táblázat

Herbicid Hatóanyag Mennyiség Referenciakészítmény Engedély érv. Forg.kat

ALTEREGO nikoszulfuron 40 g/l Motivell 2013.11.24. I.

AMEGA 480 SL glifozát-izopropilaminsó 480 g/l Clinic 2014.05.12. III.

ATTRADE BENTAZON 480 SL bentazon 480 g/l Basagran idôben nem korlátozott I.

ATTRADE DIKAMBA 480 SL dikamba 480 g/l Banvel 480 S idôben nem korlátozott I.

ATTRADE FLUROXIPIR 250 EC fluroxipir-észter 36% Starane 250 EC idôben nem korlátozott I.

ATTRADE KLOPIRALID 300 SL klopiralid 300 g/l Lontrel 300 SL idôben nem korlátozott I.

ATTRADE KLÓRMEZULON 300 SC klórmezulon 300 g/l Mikado 2010.01.18. I.

ATTRADE MEZOTRION 480 SC mezotrion 480 g/l Callisto 4 SC 2014.05.24. II.

ATTRADE NIKOSZULFURON 40 SC nikoszulfuron 40 g/l Motivell 2013.11.24. I.

ATTRADE TERBUTILAZIN 500 SC terbutilazin 500 g/l Click FL 2008.12.31. I.

CLICK terbutilazin 500 g/l Click FL 2008.12.31. I.

CORNTIRAN-R rimszulfuron 25% Titus 25 DF 2009.05.18. I.

CRESCO KLOPIRALID 300 SL klopiralid 300 g/l Lontrel 300 2009.04.26. I.

DIKAMBA-SOLO dikamba 480 g/l Banvel 480 SL a korábbi címkével 2006. 12. 31-ig forg.,

új címkével idôben nem korlátozott I.

FAKT 90 etoxilált-izodecil-alkohol 90% Trend 90 2012.01.08. I.

GLYFOX 480 SL glifozát-izopropilaminsó 480 g/l Total 2007.12.31. III.

GLADIATOR 480 SL glifozát-izopropilaminsó 480 g/l Glyphogan 480 SL 2009.08.31. III.

GLYFOZAT 480 SL glifozát-izopropilaminsó 480 g/l Total 2012.09.20. III.

MILAGRO 040 SC nikoszulfuron 40 g/l Motivell 2013.11.24. I.

MILAGRO EXTRA 6 OD nikoszulfuron 60 g/l Samson 2012.12.31. I.

NEON 40 diquat 200 g/l Reglone 2015.07.11. I.

NICOCORN-R nikoszulfuron 40 g/l Motivell 2013.11.24. I.

PERFECT-SOLO klórmezulon 300 g/l Mikado 2010.01.18. I.

STAR fluroxipir 36% Starane 250 EC 2010.11.30. I.

STOMP pendimetalin 400 g/l STOMP 400 SC 2008.11.10. III.

SYRIUS-N 2,4 D 500 g/l U 46 D Fluid 2011.12.31. I

TITUS 25 WG rimszulfuron 25% Titus 25 DF 2009.05.18. I.

Gyûjtôcsomagok

CALLIMO Callisto+Milagro+Extravon a benne lévô készítmények okirata alapján I.

CALLISTO MEGATER Callisto+Click FL+Extravon a benne lévô készítmények okirata alapján I.

MESTER PACK Mester+Actirob B 2008.12.31. I.

MOTIVELL TURBO Motivell+Cambio 2012.12.31. I.

MOTIVELL TURBO D Motivell+Cambio+Dash HC 2012.12.31. I.

MOTIVELL TURBO F Motivell+Cambio+Frigate 2012.12.31. I.

ORDAX Clio + Stomp 330+Dash HC a benne lévô készítmények okirata alapján I.

ORDAX +CLICK FL Clio + Stomp 330+Dash HC

+Click FL a benne lévô készítmények okirata alapján I.

TITUS MTG Titus 25 DF+Mustang SE 2013.02.28. I.

ZEANIT Acenit A 880 EC+ Afalon

Dispersion 2011.12.3. II.

ZEAGRAN KOMBI Mextrol B+Click FL a benne lévô készítmények okirata alapján I.


190 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Kiemelt gyomfajok ellen javasolt készítmények, hatóanyagok

3. táblázat

Gyomfaj

Alkalmazási

Herbicidek, ill. hatóanyagok

Latin név Magyar név mód

Abutilon theophrasti selyemmályva Merlin WG, Merlin SC, Lumax pre, epst

Callisto 4 SC, Calaris, Laudis OD, Clio, Mester,

Cambio, bromoxinil

pst

Mustang SE, Casper

pst

Ambrosia artemisii- parlagfû Lumax, Merlin WG, Merlin SC pre, epst

folia

Laudis OD, Clio, Callisto 4 SC, Calaris,

Titus Plus DF, klopiralid

pst

Cambio, Mester, Monsoon, Mikado, Mustang

SE, dikamba

pst

Cannabis sativa vadkender Lumax, Merlin WG, Merlin SC, Callisto 4 SC epst

Monsoon, Mester, Cambio, dikamba, bentazon

pst

Cirsium arvense mezei acat Cambio, Mester, Mustang SE, Galera, 2,4-D,

dikamba, klopiralid

Convolvulus arvensis folyondár szulák Starane 250 EC, Cambio, Casper, dikamba+2,4-D pst

Calystegia sepium sövényszulák Starane 250 EC, dikamba+2,4-D, Cambio pst

Cynodon dactylon csillagpázsit Focus Ultra * cikloxidim ellenálló hibridekben! pst

Cyperus esculentus mandulapalka Dual Gold 960 EC, Proponit 840 EC,

Proponit 720 EC, acetoklór

Cambio, Mester, Callisto 4 SC, bentazon

Datura stramonium csattanó maszlag Merlin WG, Merlin SC, Successor T, Lumax,

Gardoprim Plus Gold

Cambio, Mustang SE, Monsoon, Mester, bromoxinil,

bentazon

Callisto 4 SC, Casper, Calaris, Clio, Laudis OD,

Callam

Echinochloa crus-galli kakaslábfû Dual Gold 960 EC, Proponit 720 EC,

Proponit 840 EC, Spectrum, acetoklór

Titus 25 DF, Monsoon, Mester, Laudis OD,

nikoszulfuron

Focus Ultra * cikloxidim ellenálló hibridekben!

Elymus repens tarackbúza Focus Ultra * cikloxidim ellenálló hibridekben! pst

pst

pre

pst

pre, epst

pst

pst

pre, epst

Helianthus annuus árvakelésû Lumax, Merlin WG, Merlin SC, 2,4-D pre, epst

napraforgó Cambio, Mikado, Callisto 4 SC, dikamba, klopiralid pst

Monsoon, Mester, bromoxinil, bentazon

pst

Hibiscus trionum varjúmák Lumax, Pledge 50 WP pre

Cambio, Calaris

pst

Lumax

epst

Iva xantifolia iva Merlin WG, Merlin SC pre

(parlagi rézgyom) Cambio, Mikado, klopiralid, dikamba pst

pst

pst

Mercurialis annua egynyári szélfû Lumax pre, epst

Cambio, Mikado, Mustang SE, Calaris, Callisto 4 SC,

Refine 75 DF, Laudis OD, bromoxinil

pst

Panicum sp. kölesfajok Merlin WG, Merlin SC, pre, epst

Titus 25 DF, Monsoon, Mester, Laudis OD, Mikado,

nikoszulfuron

pst

Focus Ultra * cikloxidim ellenálló hibridekben pst

Dual Gold 960 EC+Afalon Dispersion

pre/pst


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 191

A 3. táblázat folytatása

Gyomfaj

Alkalmazási

Herbicidek, ill. hatóanyagok

Latin név Magyar név mód

Polygonum convolvulus ugari szulák- Callisto 4 SC, Lumax pre, epst

pohánka Callisto 4 SC, Mustang SE, Cambio, Laudis OD pst

Setaria sp. muharfajok Dual Gold 960 EC, Spectrum, Proponit 720 EC,

Proponit 840 EC, acetoklór,

pre,epst,

Titus 25 DF, Monsoon, Mester, nikoszulfuron pst

Focus Ultra * cikloxidim-ellenálló hibridekben! pst

Solanum nigrum fekete csucsor Lumax, Merlin WG, Merlin SC, Gardoprim Plus Gold pre, epst

Cambio, Mikado, Mester, 2,4-D, Calaris, bromoxinil pst

Sorghum halepense fenyércirok Dual Gold 960 EC, Spectrum, Proponit 720 EC,

(M) (magról kelô) Proponit 840 EC, acetoklór pre, epst

Titus 25 DF, Monsoon, Mester, nikoszulfuron pst

Focus Ultra * cikloxidim-ellenálló hibridekben! pst

Sorghum halepense fenyércirok Titus 25 DF, Monsoon, Mester, nikoszulfuron pst

(R ) (rizómás) Focus Ultra * cikloxidim-ellenálló hibridekben! pst

Xanthium sp. szerbtövis fajok Lumax epst

Laudis OD, Clio, Titus Plus DF, dikamba, Cambio,

Mustang SE,

pst

Casper, Callisto 4 SC, Callam, bentazon

pst

Megjegyzés: (M)

(R)

magról kelô

rizómás

vekedését, termésbiztonságát a gyomnövények

ne befolyásolják.

A kukoricaállomány gyommentesen tartásának

szükséges idôtartamáról megoszlanak a

vélemények: Benécsné és Hartmann (2004)

szerint ,,biológiai okok is indokolják, hogy a

kukoricát minél hamarabb, lehetôleg már a

kelését követôen azonnal mentesítsük a

gyomnövények okozta negatív hatásoktól”.

Irodalmi adatokra és gyakorlati tapasztalatokra

alapozott közlésük alapján a ,,kritikus

gyommentes periódus”, amelynek a kukoricát a

gyomok versengésétôl mentesítenünk kell, általában

a kukorica kelését követô 10–12 hétig tart.

Ezt a követelményt – kedvezô csapadékviszonyok

között – a kelés elôtt végzett, valamint

a gyors, és talajon keresztül is ható korai

posztemergens kezelésekkel tudjuk teljesíteni.

Más források olyan „ fordulópontot” említenek,

ami a kukorica kb. 3 leveles stádiumában

van, melyet követôen a gyomos kukoricaállomány

már visszavonhatatlanul terméskiesést

szenved. Ez az idôpont függ az idôjárástól (nedvesség),

a talaj tápanyag-ellátottságától, valamint

a gyomösszetételtôl is. (kétszikûek esetén

korábbi idôpontra esik).

Preplanting (presowing) incorporation (PPI)

technológia – vetés elôtt kipermetezve, majd

talajba munkálva

A butilát, EPTC és vernolát hatóanyagokat

tartalmazó növényvédô szerek 2007. április 30.

követôen már nem használhatók fel.

Ezzel egy bevált kukorica-gyomirtási lehetôség,

kijuttatási idôpont, a ppi herbicid tech -

nológia is a múlté. Pedig – általában atrazinnal

kiegészítve – a magról kelô egyszikûek ellen

száraz idôjárási periódusban egyik leghatásosabb

módszer volt ez, amelyet a Panicummal,

magról kelô Sorghummal fertôzött területeken

különösen nagyra értékeltek.

Igaz, ma már lényegesen jobb, eredményesebb

technológiákat is ismerünk.


192 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

PP (preplanting) – vetés elôtti permetezés

bedolgozás nélkül

Ennek a technológiának a használata munkaszervezési

oldalról nézve is kedvezô, mivel a

magágy elkészítése után, a kukorica vetése elôtt

akár két héttel is elvégezhetô a vegyszeres gyomirtás.

Ezzel a módszerrel alkalmazhatók az izo -

xaflutol hatóanyagú Merlin WG és Merlin SC.

Pre (preemergens) vetés után – kelés elôtti

permetezés

Az 1970–80-as években, a szulfonilurea hatóanyagú

szerek megjelenéséig a kukorica vegyszeres

gyomirtását zömmel a preemergens kezelések

jellemezték. Az ezzel a technológiával

alkalmazható hatóanyagok vízoldékonyságuk,

kémiai tulajdonságaik függvényében a kijuttatásukat

követô két héten belül mintegy 10–30 mm

bemosó csapadékot igényelnek.

A technológiák választásakor a talaj tulajdonságait

is messzemenôen figyelembe kell venni: az

extrémen nagy szervesanyag-tartalom (kotu- és

láptalajok) esetében ez az alapkezelés a magas

szintû adszorpció következtében gyakran hatástalannak,

emiatt fölöslegesnek bizonyult.

A preemergens gyomirtás elônyei

A szerek engedélyokiratában foglaltak maradéktalan

betartásával – szélsôséges idôjárási

viszonyok kivételével – fitotoxikus hatástól nem

kell tartanunk.

Ha a kezelést követôen megfelelô mennyiségû

bemosó csapadék hullik, akkor hatása általában

eredményes, a kezelt területet a kukorica

kelésétôl annak legérzékenyebb szakaszában

gyommentesen tartja. Hatáskifejtéséhez annyi

csapadékra van szükség, amennyi a kipermetezett

készítményeket a talaj felsô rétegébe – akár

5 cm-re is – bemossa. Természetesen ez csak

nagyon jó szelektivitású szerekkel elônyös.

Megfelelô hatóanyagot választva egyes nehezen

irtható gyomfajok ellen is kitûnô hatékonyságára

számíthatunk Az önmagukban alkalmazott

– elsôsorban egyszikûirtóként számon

tartott – pendimetalintartalmú és klór ace tanilid

típusú szerek a muharfajok, a kakaslábfû és a

kölesfajok mellett fontos kétszikû fajokat is irtanak.

(A magról kelô fenyérciroknövények ellen

is hatékonyak, ezáltal a gyomfaj elleni

komplex védekezés fontos részét képezhetik).

A dimetenamid, dimetenamid-p és pendi -

metalin látványosan gyéríti többek között a csattanó

maszlagot, a propizoklór, a dimetenamid és

az S-metolaklór a fehér libatopot; az acetoklór a

szôrös disznóparéjt, karcsú disznóparéjt, a

dimetenamid és dimetenamid-p a parlagfüvet

stb. Korábban, a herbicidgyártók képviselôi –

gyakran a tárgyilagosság rovására – a szükségesnél

is jobban kiemelték e szerek két szikûirtó

tulajdonságát.

A preemergensen kijuttatott izoxaflutol hatóanyag

kitûnô hatékonysággal pusztít olyan nehezen

irtható kétszikû fajokat is, mint a selyemmályva,

a csattanó maszlag, a parlagfû, a szerbtövis

és – különösen ha a bevált recept szerint

acetoklórral megerôsítve juttatjuk ki – a

kölesfajok.

A preemergens kezelések egy esetleges

posztemergens permetezés idôzítését is elôsegítik.

A kukorica vetése után, kelése elôtt végzett

kezelésekkel ugyanis megakadályozhatjuk a

gyomok „szétnövését”, azaz heterogén fejlettségû

gyomállomány kialakulását.

A preemergens kezelések további elônye,

hogy a területen csökkentik a fajok számát, és

így az állománypermetezéssel kijuttatandó herbicidek,

kombinációk kiválasztása könnyebb.

A preemergens gyomirtás hátrányai

A gyomirtó hatás kifejtéséhez behatárolt

idôn belül, feltétlenül csapadék szükséges.

Az izoxaflutol hatóanyagot tartalmazó készítmények

a tenyészidôszak elsô felében, ahányszor

csak csapadék éri a területet, annyiszor képesek

újra aktiválódni.

A készítmények dózisát a talaj kötöttségéhez,

szervesanyag-tartalmához kell igazítani.

A laza szerkezetû talajon a kisebb, a kötöttebben

az engedélyezett nagyobb dózist kell kijuttatni.

Csekély szervesanyag-tartalmú talajokon

óvakodni kell egyes hatóanyagok alkalmazásától

(Pl. izoxaflutol, linuron 1,0–1,5% alatt).


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 193

Jó minôségû magágyat, aprómorzsás talajfelszínt

kell készítenünk.

Az atrazint kedvezôtlen tulajdonságainak

(perzisztencia, rezisztencia, gyomszelekció)

megismerését követôen az utóbbi évtizedekben

klóracetanilid típusú szerek mellé kétszikûirtó

kombinációs partnerként, valamint poszte mer -

gens készítmények, kombinációk tartamhatásának

növelésére, hatásspektrumának bôvítésére

használtuk.

Az univerzálisan kijuttatható visszavont hatóanyag

helyettesítését ennél a kijuttatási idôpontnál

is meg kell oldanunk, amire több lehetôség

is kínálkozik.

Kézenfekvô lett volna az atrazin és a terbu -

tilazin hatóanyagú szerek rugalmas cseréje (bár

a két hatóanyag tulajdonságai nem teljesen azonosak),

de erre, a gyártók idôközben történt

megegyezése, azaz a hatóanyag alkalmazásának

korlátozása miatt (csak kombinációban,

maximum 750 g/ha dózisban juttatható ki) csak

részleges lehetôség maradt. (A Lumax, a

Successor T, a Gardoprim Plus Gold, Guardian

Tetra jelenleg engedélyezett dózisai a hatóanyagot

már a megszabott határérték alatt tartalmazzák).

A terbutilazin mellett a hasonlóképpen

nagyfokú szelektivitású, rugalmas

felhasználhatóságú mezotrion hatóanyagú szerek

is javasolhatók, klóracetanilidekkel kombinációban.

A három hatóanyagú Lumax mindhárom

említett szertípus kedvezô tulajdonságait ötvözi.

Az eddig is rendkívül széles körben alkalmazott

izoxaflutol még nagyobb teret nyerhet.

Pre/poszt technológia

Vetés utáni permetezés ülepedett magágyba

vetett kukoricában. A kukorica vetése elôtt 2–3

héttel végzik el a magágy-elôkészítést, majd a

kigyomosodott területbe vetik a kultúrnövényt,

és vetés után közvetlenül permetezik ki a gyomirtó

szereket, illetve kombinációkat (a kukoricára

nézve preemergensen, a gyomnövényekre pedig

posztemergensen).

A kukorica vegyszeres gyomirtásának ez a

módja elsôsorban a kölesfajok elleni védekezési

rendszer fontos elemeként alkalmazható.

A kölesen kívül a parlagfû, a csattanó maszlag,

a fehér libatop, a lapulevelû keserûfû

(Polygonum lapathifolium) és még sok más

gyomfaj ellen is hatékony ez a technológia.

Ezzel a módszerrel felhasználhatók többek

között az izoxaflutol, linuron, pendimetalin, S-

metolaklór, mezotrion hatóanyagok és kombinációik

(pl. S-metolaklór + linuron, pendi -

metalin + linuron).

Poszt (posztemergens) a kukorica kelése utáni

(állomány) permetezés

Az utóbbi évek aszályos idôjárása, az új fejlesztések,

a divatos technológiák jelentkezése és

a nehezen irtható kétszikû gyomnövények felszaporodása

a posztemergens technológiák felé

irányították a figyelmet, fokozatosan nôtt a kukorica

kelése után végzett kezelések részaránya.

A kezelés lehet:

• korai posztemergens (a kukorica szögcsíra–

3 leveles; a gyomnövények szik–2 (3) leveles

fenológiai állapotában

Alkalmazható hatóanyagok:

– izoxaflutol

– terbutilazin

– rimszulfuron + tifenszulfuron-metil

– mezotrion + S-metolaklór +

terbutilazin

– mezotrion

– topramezon

– pendimetalin+topramezon

– 2,4 D

– acetoklór+ terbutilazin

– S-metolaklór+ terbutilazin

– petoxamid+terbutilazin

E módszer alkalmazására legtöbb esetben

valamilyen okból megkésett pre kezelés helyett

kerül sor. Tervezése indokolt lehet sok korai

egyszikû gyom kelése vagy pl. tömeges napraforgó-árvakelés

kor is.

• posztemergens (a kukorica 3–5 leveles, a

magról kelô egyszikûek 1–5 leveles, a magról

kelô kétszikû gyomnövények 2–6 leveles,

illetve az évelô gyomnövények 10–20

cm-es fenológiai állapotában.


194 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

– nikoszulfuron + dikamba + bentazon

– bentazon

– fluroxipir

– dikamba

– dikamba + bentazon

– klopiralid + pikloram

– floraszulam + 2,4 D észter

– tembotrion

– imazamox + pendimetalin

– rimszulfuron + dikamba

– nikoszulfuron

– bromoxinil

– tifenszulfuron-metil

– foramszulfuron + jodoszulfuron

+ izoxadifen-etil

– topramezon

– tritoszulfuron + dikamba

– foramszulfuron + izoxadifen-etil

– mezotrion

– klopiralid

– mezotrion+terbutilazin

– proszulfuron+dikamba

• késôi posztemergens (a kukorica 5–7 (8) leveles

fejlettségében, a magról kelô egy szi -

kûek gyökérváltásakor; a magról kelô két -

szikûek 4–6 leveles fejlettségénél.

Kijuttathatók pl. a nikoszulfuron, rim szul -

furon, tembotrion, klórmezulon, bromoxinil,

foramszulfuron, foramszul furon + jódszulfuron,

topramezon hatóanyagú szerek.

Különösen a speciális gyomproblémák megoldásakor

kell a szerek használatához elôírt kukorica

fenológiára fokozottan ügyelni.

Tömegesen megjelenô kétszikû évelô gyomok,

vagy napraforgó-árvakelés elleni védekezéskor

pl. eszerint válasszunk 2,4-D vagy

dikamba hatóanyagú herbicidet.

Vannak esetek, amikor kompromisszumot

kell kötni a termés megmentése végett.

Elhúzódó gyomkelés, (pl. napraforgó, selyemmályva,

köles), továbbá esô, sár miatt elmaradt

osztott kezelés, késôi parlagfû-, ill.

kakaslábfû fertôzés stb. esetén a még késôbbi

fenológiánál végzett „tûzoltó jellegû” permetezésre

is sor kerülhet. Fontos, hogy ilyenkor a

legszelektívebb szereket alkalmazzuk (tem bot -

rion, klórmezulon, bromoxinil).

Napjainkban a kukorica gyommentesítésének

meghatározó eszköze lett az állománykezelés,

számos hatóanyag áll rendelkezésre a különbözô

gyomösszetételû területek kelés utáni

gyomirtására. Nem szabad azonban megfeledkezni

arról, hogy a posztemergens gyomirtás

csupán egy a vegyszeres védekezési lehetôségek

közül. Akkor lehet igazán eredményes, ha az agrotechnikai,

mechanikai mûveletekkel (esetleg

pre kezeléssel) kellô támogatást adunk a legjobb

gyomirtó hatás kifejtéséhez.

Mi szól, ill. mivel érvelnek az állománykezelés

mellett?

– A már kikelt gyomnövények ismeretében

célzott kezelés végezhetô, pontosabban

meghatározható a legkedvezôbb tulajdonságú

hatóanyag, illetve kombináció. Ez így

logikusan hangzik, de a gyakorlatban az

idôzítés rendkívül nehéz. Az igaz, hogy látjuk

a már kícsirázott, kihajtott gyomokat,

de azt nem, mi jöhet még elô, pedig ez a lényeg.

A túlságosan korai permetezés elégtelen

hatása csak osztott kezeléssel küszöbölhetô

ki. Ha túl sokáig várunk (esetleg

hiába) további fajokra, a már kikelt gyomok

túlságosan megerôsödhetnek, kiheverhetik

a kezelést.

– Ha korai posztemergens kezelést hajtunk

végre, nem jelentkezik káros mértékû versengés

a kukorica és a gyomok között.

– Néhány gyomfaj csak állománykezeléssel

irtható eredményesen: mezei acat, folyondár

szulák, fenyércirok, árvakelésû napraforgó,

selyemmályva, szerbtövisfélék, parlagfû.

– A permetezés hatékonysága általában nem

függ a csapadéktól

Általában valóban nem függ, de bizony a

posztemergens védekezések kimenetelét is befolyásolhatja

a csapadék, ill. annak hiánya. Száraz

melegben nô a gyomok herbicidtoleranciaszintje,

az esôk megérkezésekor tömeges gyomkelés

indukálódik. A kezelést követôen néhány

óra múlva hullott esô egyes készítmények hatását

javíthatja.

– A posztemergens készítmények egy részének

jelentôs talajon keresztüli tartamhatása

is van (pl. klórmezulon, mezotrion, tem -

botrion, topramezon, dikamba stb.).


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 195

– A túlságosan kis vagy nagy szervesanyag-tartalmú

talajokon az állománykezelés az egyedüli

figyelembe vehetô vegyszeres módszer.

– A preemergens kezelések sikertelensége esetén

lehetôség (gyakran szükség) van korrekcióra.

A posztemergens védekezés tervezésekor

figyelembe kell venni néhány szempontot, amelyek

korlátai lehetnek alkalmazhatóságának.

– Bár számos herbicid a kukorica és a gyomok

viszonylag tág fejlettségi határai között

használható, a legjobb eredményt a magról

kelô egyszikûek 1–3 leveles, az egyéves

kétszikûek 2–4 leveles, az évelôk meghatározott,

az egyes fajokra jellemzô, eltérô fejlettségében

kapjuk.

– A posztemergensen használható készítmények

jelentôs részének szigorúan kötött az

alkalmazhatósági ideje, amit a kukorica fejlettsége

határoz meg.

– Megkésett kezeléskor (pl. a kedvezôtlen idôjárás

miatt) a következô problémákkal szembesülünk:

egyrészt a gyomnövények túlnövik

a legérzékenyebb fejlettségi állapotukat,

s jelentôs mértékben csökken a kezelés hatékonysága;

másrészt számolni kell azzal is,

hogy a kukorica és a fejlettebb gyomok takarása

miatt kapunk gyengébb hatást.

– Fokozottan figyelembe kell venni a kultúrnövény

szelektivitását, ismerni kell a vetett

hibrid herbicidérzékenységét.

– A posztemergens kezelések alkalmazását is

befolyásolhatják az idôjárási tényezôk. A túl

alacsony (10 °C alatti), vagy a túl magas (25

°C feletti) hômérséklet növeli a fitotoxikus

veszélyt. De tapasztalatok mutatják, hogy a

10–15 °C hômérsékleten kipermetezett készítmények

gyomirtó hatása érzékelhetôen

jobb, mint a 20–25 °C-on kijuttatottaké.

– Igaz, hogy egyes szulfonilureák viszonylag

magas hômérsékleten is kijuttathatók, s egyúttal

szelektívek. Nem biztos, hogy adalékanyaggal,

pl. mûtrágyával együtt alkalmazva

is így lesz.

– A posztemergens technológia munkaszervezési

problémákat is jelenthet, amit a permetezés

idejének szûk intervalluma okoz.

Tény, hogy az állománykezelés célirányosan

tervezhetô, jobban táblára adaptálható, jelentôsebben

környezetbarát, vegyszer-takarékosabb,

és még hatékonyabb is egyes gyomnövények ellen,

mint a preemergens technológiák. A kukorica

gyomnövényeinek egyre jelentôsebb része

ellen viszont a csak posztemergens technológia

nem ad megfelelô védelmet. A preemergens

gyomirtás adta lehetôségeket továbbra is maradéktalanul

ki kellene használni.

Elég megemlíteni pl. a következô gyomfajokat:

muharfajok, varjúmák, henye disznóparéj,

fehér libatop. A kezelések hatástalansága gyomosodást,

termésveszteséget okoz, ami gyakran

abból adódik, hogy a gyomnövények nem is találkoznak

a készítménnyel.

Gondoljunk csak bele: a posztemergens készítmények

engedélyezett dózisai, a magról kelô

egyszikûek 1–3 leveles fenológiájától gyökérváltásig,

a magról kelô kétszikûek 2–4 leveles

állapotáig javasoltak alkalmazásra. De látta

e már valaki például a disznóparéj és a fehér libatop

gyomfajok 2–4 leveles, egyöntetû (sôt

összehangoltan egyidejû) kelését?

És kakaslábfû és muharfélék együttes, homogén

csírázását? Ugye nem?

A fenyércirok és a kölesfajok megjelenése

sem esik idôben egybe a többi gyomfajéval.

Ezért van az, hogy a „totál biztosnak” hirdetett

kukorica posztemergens gyomirtó szerek sem

tudják, nem is tudhatják a megfelelô gyommentességet

minden esetben biztosítani.

Tovább ecsetelve a nehézségeket, még nem

beszéltünk az évelô gyomnövényekrôl. Egyes

kétszikûekre, pl. a mezei acatra jellemzô, hogy

a magról kelô egy- és kétszikûekkel együtt kel,

ill. hajt ki, fejlôdik és gyomosít, a folyondár szulákról

ez nem mondható el. Ebbôl következik,

hogy a folyondár szulák és a hozzá hasonló biológiájú

sövényszulák elleni védekezés tovább

bonyolítja a csak posztemergens technológiát.

A kukorica gyomproblémái között elôkelô

helyen szerepel az országban egyre erôteljesebben

terjedô kölesfajok térhódítása. A terjedésének

egyik fô oka, hogy a gazdálkodók nem veszik

figyelembe: a tábla szegélyén megjelenô

gyomnövény a munkagépekkel könnyen széthurcolható.

Sok esetben a köles elleni védekezés

hatékonyságát rontja a nem megfelelô szerválasztás

és a kezelések rossz idôzítése is.


196 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Az, hogy az engedélyezett intervallumon belül

mekkora dózist választunk, szintén befolyásolja

sikerünket. A dózisok határértékeit szélsôséges

talaj-, ill. gyomviszonyokra tervezték.

Az osztott kezelések dózisai az ajánlott, korai

gyomstádiumra szabottak, és nem vegyszer-takarékosságot

hivatottak adni.

Ha megkésünk a permetezéssel a gyom feno -

lógia szempontjából, a dózist is korrigálni kell. Jó

példa: a Motivell Turbo esetében fejlett két -

szikûek, különösen selyemmályva ellen, rendre

kevésnek bizonyul a Cambio „papírforma” szerinti

2,0 l/ha dózisa. Különösen fontos a dózisok

helyes megválasztása kedvezôtlen légköri viszonyok

(nagy meleg, szárazság) között, amikor a

gyomok herbicidfelvevô képessége korlátozott.

A fenyércirok elleni védekezés során a magról

kelô és az évelô alak kedvezôtlen ütemû

megjelenésekor elôfordulhat, hogy a gyomok

osztott kezelés helyett csak 1–1 csekély dózisú

permetezést kapnak.

Láthatjuk, a posztemergens permetezéssel

van a legtöbb gondunk. Ebben a gyomirtási idôszakban

már látjuk a terület évente is változó

gyomösszetételét, megpróbáljuk kiválasztani a

megfelelô hatásspektrumú herbicideket, és beleilleszteni

azokat a technológiánkba. Megkíséreljük

összehangolni a szerhez elôírt hatékony

gyomfenológiát és dózist a kukorica szelektív

idôszakával, ill. tûrôképességével. Ez nem mindig

sikerül: Pl. bromoxinil hatóanyagú szerekkel

a 2–4 leveles gyomfejlettséget, 4 levelesnél fejlettebb

kukorica fenológiával kellene összeegyeztetni.

Vagy: az osztott kezelésekkor szinte

mindig vannak olyan fajok, melyek fenológiája

a relatíve kis dózisokhoz már túlságosan fejlettek.

Nem beszélve a kombinációk, fôleg a

„gyûjtôcsomagok” alkalmazásakor az egyszikû

és kétszikû fajok, vagy a magról kelô egy szikûek

és a rizómás fenyércirok eltérô csírázási, ill. kihajtási

ütemébôl adódó idôzítési nehézségekrôl.

Sorolhatnánk még a kukorica posztemergens

gyomirtásának problematikáját, de azt mindenképpen

elmondhatjuk, hogy a gyomnövények biológiája,

a gyomirtó szerek hatásspektruma nagyon

sok esetben indokolja a preemergens és

posztemergens kezelések együttes, kombinált alkalmazását.

A pre+poszt kombinációval kihasználhatjuk

a pre talajon keresztüli tartamhatását, a

két típusú kezelés (a talaj- és levélherbicid-hatás)

a hatásspektrumot is bôvítheti, idôjárástól kevésbé

függô, biztonságos gyomirtást tesz lehetôvé.

Elméletileg az osztott, reziduális hatóanyaggal

kiegészített állománykezelések is teljesítik

ezeket a kritériumokat. A két permetezés idôzítése

azonban az idôjárás és a talajviszonyok miatt

dupla kockázatot is rejt magában.

Extrém esetekben elôfordulhat, hogy a két

kezeléstípus együtt sem elegendô (pl. mandula -

palka elleni védekezés).

Az ún. ,,kísérô gyomok” jelentôségét látványosan

bizonyítja pl. a fenyércirokra fókuszált

Merlin WG (pre) + Callisto+ Motivell (pst) kezelés

után tömegesen virágzó pipacs (Papaver

rhoeas) – igaz, gyomirtatlan kalászost követôen

– vagy a kölesfajok elleni „nagyágyú” Merlin

WG (pre) + Mikado (poszt) kezelés után a csak

ugari szulákpohánkát tartalmazó terület látványa.

Adalékanyagok

A herbicidek hatáskifejtését a segédanyagok

különbözôképpen javíthatják. Az adalékanyagok

között van olyan, amelynek használata kötelezô

(pl. WG, DF formulációjú szulfonilureák hoz) az

elfogadható gyomirtó hatás eléréséhez. Vannak,

melyeket a még jobb felszívódás végett, esetleg

dóziscsökkentés igényével keverünk a permetlébe.

Egyes kukorica herbicidekhez nem ionos

anyagok, növényi eredetû olajok és N-mûtrá gyák

használata egyaránt javasolt. Ez utóbbi anyagokat

elsôsorban tartós szárazságban alkalmazzuk

szulfonilurea herbicidekhez (4. táblázat).

AJÁNLOTT IRODALOM

Benécsné B. G. és Molnár F. (2000): Mire figyeljünk a kukorica

posztemergens gyomirtása során? Gyakorlati

Agrofórum, 11 (6): 12–15.

Benécsné B. G. és Hartmann F. (2004): Mire figyeljünk a

kukorica posztemergens gyomirtása során? Gyakorlati

Agrofórum Extra, (5): 49–60.

Benécsné B. G., Hartmann F., Radvány B. és Szentey L.

(szerk) (2005): Veszélyes 48. Veszélyes, nehezen

irtható gyomnövények és az ellenük való védekezés.

Mezôföldi Agrofórum Kft., Szekszárd

Dávid I. és Szabó L. (2004): Kukorica gyomirtási kísérletek

veszélyes gyomokkal fertôzött területen. Gyakorlati

Agrofórum, 15 (5): 45–47.

Dimitrievits Gy. (2006): Permetezô szórófejek és fúvókák I.

Agrárágazat Mezôgazdasági Havilap, 2006. november.

Dimitrievits Gy. (2006): Permetezô szórófejek és fúvókák II.

Agrárágazat Mezôgazdasági Havilap, 2006. de cember.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 197

Adalékanyagok

4. táblázat

Készítmény Hatóanyag-tartalom Alkalmazási terület Dózis l/ha Eng. érv. Forg.kat.

ACTIROB B 100% növényi olaj (repce) szulfonil-karbamidokhoz 1,0–2,0 2012.01.25. III.

AGROCER 010 30% etoxilált montánsav hatásfokozó 1,0–1,5 2015.06.30. III.

BANDRIFT PLUS 25% akrilamid polimer + permetlé elsodródásának

65% paraffinolaj megelôzésére 0,1% 2008.12.31 III.

BIO-FILM 74,5% etoxi-etanol + zsírsavak bromoxinil, glifozát 0,5 l/ha 2014.05.24.

BREAK THRU 25% poliéter+75% trisziloxan BASF triketon és

szulfonilurea szerekhez 0,2 2016.12.31. II.

DASH HC

18,5% metiloleát+18,5%

metilpalmitát szulfonilureákhoz 0,2–0,4% 2008.12.31. III.

EXTRAVON 100% etoxilált oktilfenol Callisto, Casper, Calaris, 0,025– 2014.01.13. III.

Lumax készítményekhez 0,05 l/ha

FRIGATE 820 g/l etilan TT-15 glifozát, szulfonilurea 0,5 l /ha 2012.04.03. felhasznált

hatóanyagokhoz

gyomirtó

szer alapján

HYSPRAY 800 g/l etoxilált-zsíramin glifozát, szulfonilurea 0,5–1,0 l/ha 2010.11.16. III.

MELIUS 95% repceolaj deszikkáló szerekhez, 2,5 l/ha 2008.10.15. III.

MERO 81% demetilált repceolaj Bayer gyomirtó szerek 1,0–2,0 2015.03.23. III.

PALLOS 40% ammónium-nitrát+ kukorica posztemergens 2,0 2015.02.15. III.

30% karbamid+0,5% szerekhez

poliakrilamid

SILWET L-77 84% polialkilénoxid+ szántóföldi kultúrákban 0,05–0,1 2014.04.14. III.

16% polipropén izomer tapadásfokozásra

TREND 90 90% szulfonil–karbamid típusú

gyomirtó szerekhez 0,1% 2012.01.08. I.

Gracza L. (1998): A kukorica poszte mergens gyomirtása.

Gyakorlati Agrofórum, 9 (6): 13–16.

Hartmann F. (1997): Új gyomirtási módszer a kukoricában,

a PRE/POST kezelés. Gyakorlati Agrofórum, 8 (5):

19–21.

Hartmann F. (1998): A gyomrezisztencia Magyarországon.

Gyakorlati Agrofórum, 9 (12): 21–24.

Hartmann F. (2005): Kukorica In. Kádár A. (szerk.) Vegyszeres

gyomirtás és termésszabályozás. Magánkiadás,

161–184.

Hartmann F. (2008): Az atrazin-korszak és a jövô? Gyakorlati

Agrofórum, 19 (3): 78–81.

Hartmann F., Pál B., Bernáth I. és Holló Sz.abó L. (1999):

A monokultúrá termesztés és a vetésváltás hatása a

gyomflórára és a rezisztens gyombio típu sok elterjedésére.

Gyakorlati Agrofórum, 10 (11): 32–36.

Hartmann F. és Szentey L. (2000): A kukorica vegyszeres

gyomirtása az ezredfordulón. Gyakorlati Agro fórum,

11 (3): 70–75.

Hartmann F., Szentey L. és Tóth Á. (2000): Mit tehetünk a

gyomrezisztencia ellen? Gyakorlati Agrofórum, 11

(2): 13–16.

Hoffmanné, P.Zs. (2008): A kukorica vegyszeres gyomirtása

az atrazin betiltása után. Gyakorlati Agro fórum

Extra, (22): 50–52.

Jáger, F. (2008): Duo System – az egyedülálló kukoricagyomirtási

technológia. Gyakorlati Agrofórum Extra,

(22): 60–61.

Kazinczi, G., Reisinger, P. és Mikulás J. (2004): Az idôjárás-változás

hatásai a herbológia területén Magyar

gyomkutatás és Technológia. (5): 23–25.

Reisinger, P. és Széll, E. (2008): Mérföldkô a gyomszabályozás

fejlesztésében. Gyakorlati Agrofórum Extra,

(22): 56–58.

Solymosi P. (2004): Öngerjesztô herbicidrezisztencia. Gyakorlati

Agrofórum, 15 (4): 51–53.

Szabó L. (2003): Védekezési lehetôségek a kukoricában elôforduló,

nehezen irtható gyomnövények ellen. Gyakorlati

Agrofórum Extra, (2): 62–64.

Szabó L. (2005): Tapasztalatok és tanulságok a kukorica

vegyszeres gyomirtásában, 2004-ben, Hajdú-Bihar

megyében. Gyakorlati Agrofórum Extra, (9):

42–43.

Szabó L., Dávid I., Buzsáki K. és Hoffmanné P. Zs. (2007):

Kukorica-gyomirtás – tapasztalatok és újdonságok.

Gyakorlati Agrofórum Extra, (17): 43–49.

Varga L. (2003): Nehezen irtható gyomnövények elleni védekezés

újabb lehetôségei kukoricában. In. Kuroli

G., Balázs K. és Szemessy Á. (szerk.) 49. Növényvédelmi

Tudományos Napok. Buda pest, 154.

Varga L., Nagy M. és Hoffmanné P. Zs. (2004): A parlagfû

(Ambrosia elatior L.) elleni újabb védekezési lehetôségek

kukoricában. In: Kuroli G., Balázs K. és

Szemessy Á. (szerk.): 50. Növényvédelmi Tudományos

Napok. Budapest, 137.

A kukorica gyomirtását az 5. számban folytatjuk.


198 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc

160. évfordulója alkalmából 2008. március 15-én

a növényvédelem területén

kíváló munkájukért kitüntetett szakemberek

Ujhelyi Imre díj:

Dr. Hrotkó Károly egyetemi tanár

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,

Gyümölcstermô Növények Tanszék)

Életfa Emlékplakett Elismerés Ezüst fokozata:

Dr. Szepessy István ny. tanszékvezetô egyetemi tanár

(Debreceni Egyetem, Mezôgazdaságtudományi Kar)

Miniszteri Elismerô Oklevél kitüntetés:

Tóth Béla növényvédelmi zoológus mérnökszakértô

(Baranya Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság)

Dr. Gyulai Péter növényvédelmi zoológus mérnökszakértô

(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi

Igazgatóság)

A kitüntetett pályatársaknak gratulálunk és további sikereres munkát

kívánunk!

Szerkesztôbizottság


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 199

K I T Ü N T E T É S

DR. SCHIRILLA GYÖRGY

ÜGYVÉD, JOGTANÁCSOS

KITÜNTETÉSE

SZUBJEKTÍV KÖSZÖNTÔ

2008. február 27-én az 54. Növényvédelmi

Tudományos Napok plenáris ülésén a föld -

mûvelésügyi miniszter Életfa Emlékplakett Gyémánt

fokozata miniszteri kitüntetést adományozott

dr. Schirilla György jogtanácsos úrnak,

ügyvédnek. Nagyszerû és megható élmény volt

ott látni 99. évében Schirilla doktort, Gyurka bácsit!

Kavarogtak bennem a múlt emlékei és képei

… A sors úgy hozta, hogy többször összetalálkoztak

útjaink. Volt közös munkahelyünk: az

FM Növényvédelmi Szolgálata, egy alkalommal

növényvédelmi ügyben bírósági tárgyaláson

voltunk, Ô mint jogtanácsos, én mint szakértô.

Sokkal késôbb ügyfele is voltam. Gyurka bácsi

túl volt a 80. évén, amikor többször megfordultam

a Keleti Károly utcai irodájában, ahol

jogszabálygyûjtemények halmaza között tanulmányozta

a legújabbakat, hogy ne maradjon le

az aktuális eseményektôl. Kossuth téri lakásában

is beszélgettünk, megmutatta az évek során

kapott különleges italok gyûjteményét, amelyet

gondosan ôrzött, de nem fogyasztott belôlük.

Emlékezett katonai éveire, Budafok környékének

tragikus kimenetelû bombázására, a háború

utáni emlékezetes perekre, amelyekben ô is,

mint védôügyvéd, szerepet kapott. Ezekrôl itt

nem kívánok írni, hiszen számos írott és elektronikus

médium megörökítette ezeket. Gyurka

bácsi maga is megírta e történeteket.

A kitüntetés kapcsán azt szeretném érzékeltetni

az olvasókkal, különösen az ifjabb nemzedékkel,

hogy dr. Schirilla György személyében

egy szinte példa nélküli életút tanúi lehetünk!

Egy olyan ember a kortársunk, aki átélte a XX.

század minden viszontagságát, tanúja és szenvedôje

is volt az eseményeknek. A sors különös

játékként összehozta ôt a növényvédelemmel, a

növényvédelem szakigazgatásával és e szakma

ezernyi emberével. Ô részese volt e területen a

jogszabályalkotásnak, a jogalkalmazás és jogkövetés

minden mozzanatának. Írt és oktatott

egyetemeken és más fórumokon. Lapunkban

évtizedeken át jogi kérdésekben önálló rovata

volt. Életútját több írás is megörökíti, könyveit

érdemes elolvasni, tanulságos történelmi dokumentumok.

Ami csodálatos: Gyurka bácsi töretlen hite

az igazságban, szívós küzdelmei az igazság kiderítéséért.

Fáradságot nem kímélve fél évszázad

múltán is képes volt egyes, a II. világháború

után jogellenesen, alaptalanul elítéltek rehabilitálásáért

küzdeni. Erôfeszítései a közelmúlt

években, nem egy esetben sikert hoztak!

Sok évtized viszontagságai, a nagycsalád

gondjai nem törték meg! Megtartotta hitét,

egyenes tartású, önmagával szemben igényes,

fegyelmezett, nagy munkabírású ember maradt,

túl a 90-iken.

Úgy gondolom, hogy különös érzés lehet

számára visszatekinteni a többszörösen sorsfordító

XX. század évtizedeire. Tapasztalata, életbölcsessége

sokunk számára nyújt okulnivalót,

követendô példát. Különös öröm lehet számára


200 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

sorra venni és végiggondolni gyermekeit, unokáit

és dédunokáit, az ô életútjukat, sikereiket:

hiszen közöttük több ismert, neves, a Schirilla

nevet viselô ember van, akik tovább viszik az ô

hírét a XXI. században, és még tovább!

Köztudott, hogy az életkor nem érdem, bár

tiszteletet kíván és érdemel! Dr. Schirilla

Györgyöt a kitüntetés átvételekor az ünneplôk

hosszas, szûnni nem akaró tapsa köszöntette. Ez

elsôsorban az embernek, páratlan teljesítményének

szólt, egyben mély tisztelettel adózván életkorának

is!

A minap átadott Életfa Emlékplakett Gyémánt

fokozata miniszteri kitüntetés alkalmából

a növényvédelem mûvelôinek, tanárainak és kutatóinak

népes tábora, valamint folyóiratunk

Szerkesztô Bizottsága nevében gratulálunk dr.

Schirilla Györgynek, sokunk Gyurka bácsijának,

bízván abban, hogy nem is sokára, a 100.

születésnapon ismét köszönthetjük ôt!

Kívánunk jó egészséget!

Ôszinte tisztelettel:

Vajna László

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2008. február 4.)

a gabonafélékben, valamint egyes egyéb növényi eredetû termékekben és felületükön

található megengedett növényvédôszermaradék-határértékre vonatkozó elôírásnak való

megfelelést biztosító 2008. évi összehangolt közösségi ellenôrzési programról és a

2009. évi nemzetközi ellenôrzési programokról.

(az értesítés a C(2008) 369. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/103/EK)

FIGYELEM!

FIGYELEM!

5/2008. (I. 17.) FVM RENDELET

A növényegészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2001.

(I. 17.) FVM rendelet módosításáról megjelent az 5/2008 (I. 17.) FVM rendelet.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 165

EU H Í R E K

TOPPS PROGRAM

Az EU Bizottság Life programja és az ECPA

támogatásával 2005–2008 között 15 tagállam

részvételével TOPPS program indult. A cél a vizek

pontszerû növényvédôszer-szennyezésének

csökkentése, elsôsorban a növényvédô szerrel

foglalkozók továbbképzésével. Egyeztetô elôkészítések

után elkészült a „Legjobb kezelési gyakorlatok”

(BMPs) útmutató, amelynek alapján

cikkek, elôadások, tanfolyamok, továbbképzések

keretében terjesztik az ebben foglaltakat.

A BMPs hat területen – szállítás, raktározás,

permetezés elôtt, alatt és után, valamint maradékok

kezelése – általános és specifikus megállapításokat

fogalmaz meg. Magyar ország 2007-ben

csatlakozott a programhoz. A tájékoztató szórólap

és az útmutató fordításával, egyeztetésével

elkészültek, két bemutató elôadást is szerveztek.

Továbbképzések, bemutatók, elôadások szerepelnek

a további programban. A programhoz

számos hazai intézmény, szakmai egyesület csatlakozott.

Sikeres megvalósítás a szakma további

együttmû ködésével és támogatásával lehetséges.

Az anyagot célszerû a szakember-továbbképzés

tanrendjébe is beépíteni.

Egy felmérés eredményei

Uniós tagországokban végzett kérdôíves felmérés

(Rötelle) alapján a növényvédô szerek az

esetek több mint 50%-ában pontszennyezések

útján kerülnek vizeinkbe. A mintegy 500 beérkezett

válaszból az is kiderül, hogy éppen ezek

azok a szennyezések, amelyek a legkönnyebben

elkerülhetôk. A válaszadók egyértelmûen a permetezés

elôtti és utáni munkafázisokat, illetve a

növényvédôszer- és permetlémaradékok kezelését

jelölik meg olyan területeknek, amelyek leginkább

figyelmet érdemelnek. A szennyezések

csökkenetésében elsôsorban a kezelést végzôknek

(elôkészítôknek, kijuttatóknak) és a rendelkezésre

álló technikának van kiemelt szerepe.

A megoldási stratégiát illetôen az elsôk között

a továbbképzést, a szaktanácsadást, az ösztönzést

és a megfelelô jogszabályi kereteket említették.

Ami a technikai lehetôségeket illeti, az

elcsepegést akadályozó eszközöket, a permetlémaradék-térfogat

csökkentését, a permetezôgép

mûszaki ellenôrzését, a mosóvíztartály, illetve a

külsô és belsô tisztítóberendezés felszerelését

ítélték a legfontosabbnak.

Az infrastruktúrára vonatkozóan a növény -

védô szer-kezelés helyének és a csomagolóanyag-gyûjtés

rendszerének kialakítása, a megfelelô

csatornázás, a permetezôgépek kezelés

helyén történô tisztítása, a tartálytúltöltések elkerülése,

bioremediációs rendszerek kiépítése,

illetve felitató anyagok azonnali hozzáférése került

a kiemeltek közé.

A felmérésbôl az is kiderül, hogy a szabvány

szerinti permetezôgépekben jelentôs (mérettôl

függôen 30–100 l ) permetlé maradhat, amely –

ha a tisztítást nem megfelelôen kerül végzik el –

végül is közvetlenül a vizeket veszélyeztetheti.

A tervezésnek és a kijuttatók képesítésének itt

döntô szerepe lehet. (A felmérés részletes eredményei

megtalálhatók a www.topps-life.org oldalon.)

Bár nem egzakt mérési adatokról, hanem

„csak” egy felmérésrôl van szó (eléggé szórnak

is a vélemények), mégis alkalmasnak tekinthetjük

annak megállapítására, hogy a vizek növényvédô

szerekbôl eredô pontszennyezése

tényleges problémát jelent, és valóban indokolt,

hogy a különbözô munkafolyamatok lépésrôl lépésre

történô elemzésével feltárják azokat a kritikus

folyamatokat, ahol megfelelô eljárás alkalmazásával

a környezetszennyezés elkerülhetô.

Az erre vonatkozó útmutatás, illetve ennek az

érdekeltekhez történô eljuttatása is szükséges

ahhoz, hogy mindez sikeres legyen.

Magyarország – késlekedésünk miatt – kimaradt

a felmérésbe bevont országok közül, de

valószínûsíthetô, hogy nálunk is az elôzô megállapításokat

alátámasztó eredmények születtek

volna. Ennek ellenére, alkalmas idôpontban, talán

nem lenne hiábavaló egy ilyen adatgyûjtés

elvégzése, elemzése sem. Mindaddig azonban

támaszkodhatunk a hozzáférhetô hazai adatokra

is, bár a forrásokat illetôen nem tesz különbsé-


166 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

get a diffúz vagy pontszennyezés között. A talajvízbôl

például több növényvédôszer- (elsôsorban

gyomirtószer)-hatóanyag növekvô koncentrációját

mutatták ki (Solymosiné és

Ferencziné 2007) . Ivóvízvizsgálati eredmények

szintén azt támasztják alá, hogy helyenként határértéket

meghaladó a növényvédôszer-szenynyezés

(Székács és Darvas 2005). Anélkül,

hogy vészharangot kongatnánk, nem mehetünk

el szótlanul a figyelmeztetô jelek mellett, és itt

az idô, hogy minden akadályozó tényezô ellenére

ismételten megvizsgáljuk a tennivalókat.

A program

A tennivalók számbavételére jó lehetôséget

nyújt az Európai Bizottság „Life” programja,

és az ECPA [European Crop Protection

Assotiation (Európai Növényvédelmi Egyesület)]

által életre hívott TOPPS program. Az angol

mozaikszó jelentése: Training the Operators

to prevent Pollution from Point Sources

(A növényvédô szerrel dolgozók továbbképzése

a pontszerû szennyezések megelôzésére). Késôbbi

csatlakozással ugyan , de a 15 uniós tagállam

között Magyarország is helyet kapott.

A résztvevôket földrajzi elhelyezkedésük alapján

négy régióra osztották:

Északi régió: Dánia, Svédország, Finnország

Keleti régió: Lengyelország, Csehország, Ma -

gyar ország, Szlovákia,

Déli régió: Olaszország, Franciaország, Spa -

nyolország, Portugália

Közép Nyugat régió: Belgium, Egyesült Királyság,

Hollandia, Észak Franciaország,

Németország

A program 2005-ben indult, és 2008. végén

fog hivatalosan befejezôdni. Elsôdleges célkitûzés

a vizek pontszerû növényvédôszer-szenynyezésének

csökkentése. A közös gondolkodás

és a közös munka végett útmutatót dolgoztak ki

(növényvédô szerekre vonatkozó „Best Management

Practices” [„Legjobb kezelési gyakorlatok

(módszerek)”].

Az információk egész Európában, koordinált

módon történô terjesztésére több eszközt is

igénybe vesznek. Az elkészült útmutató alapján

publikációk, szakcikkek jelennek meg, illetve a

gazdák számára szervezett eseményeken, kiállításokon,

gazdanapokon, tanfolyamokon a témához

kapcsolódó elôadásokat, továbbképzéseket,

bemutatókat tartanak, tudatosítva bennük

a vízszennyezés veszélyeit, egyúttal javaslatokat

is nyújtva a pontszennyezések megelôzésére.

Tervezik CD és DVD változatok megjelentetését

is.

A program keretében több tagállam 10 demonstrációs

gazdaságában szerveznek bemutatókat.

Hat kísérleti vízgyûjtô területen a „legjobb

kezelési gyakorlatok” megismertetésére intenzív

szaktanácsadási és információs kampány

keretében kerítenek sort.

Ezeket a helyeket a projekt kezdetén és végén

ellenôrzik, ennek során a tudatosságot és

hozzáállást, az alkalmazott technikai eszközöket

és a rendelkezésre álló infrastruktúrát vizsgálják.

A program végén az összegyûlt szakanyagok,

adatok és tapasztalatok alapján átfogó javaslat

készül arra vonatkozóan, hogy a tagországok

milyen módszereket alkalmazhatnak a

növényvédô szerek által okozott pontszerû

szennyezések elkerülésére.

A program szervesen illeszkedik az uniós

jogszabályi keretbe, elsôsorban a víz keretirányelvhez,

a növényvédô szerek engedélyezésére

vonatkozó direktívákhoz, vagy olyan irányadó

szabályokhoz, mint a Reach, a Thematic

Strategy on sustanaible use of pesticides, vagy a

6 th Environmental Action Plan.

A TOPPs útmutató

Az útmutató kidolgozásakor a fokozatos

megközelítés módszerével dolgoztak. Hosszabb

elôkészítés után, az érdekeltek lehetô legszélesebb

körének bevonásával készült el egy javaslat,

amelyet az észrevételek figyelembevételével

többször módosítottak, kiegészítettek, átdolgoztak.

2007 elején jutott az anyag egy már viszonylag

tisztázott formába. Ezt követôen lefordították

a részt vevô tagállamok nyelvére, és ennek

segítségével indult meg az a munka, amelynek

során az ebben foglaltakat az érdekeltekhez

igyekeznek eljuttatni.


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 167

Az útmutató egy elôre meghatározott szerkezetet

követ, fejezetei a növényvédôszer-alkalmazás

következô munkafázisaihoz (fô tevékenységek)

igazodnak:

• Szállítás

• Tárolás

• Permetezés elôtt

• Permetezés alatt

• Permetezés után

• Maradékok kezelése

Minden fô tevékenységet résztevékenységekre

osztottak.

Az egyes fejezetekben elôször a legjobb kezelési

gyakorlatok általános vonatkozásait ismertették,

kiemelve a folyamat útmutatóul is

szolgáló lényegesebb elemeit, végül a „Legjobb

kezelési gyakorlatok” rövid összefoglalója következik.

Táblázatos elrendezésben átfogó megállapítások,

illetve a részletes (specifikus) elôírások

következnek, amelyben az egymást érintô

vonatkozásokra, hivatkozásokkal utalnak.

Az átfogó megállapítások a „mit kell tenni?”,

a részletes elôírások = a „hogyan kell tenni?”

kérdésekre próbál közérthetô, gyakorlati

válaszokat adni.

Az átfogó megállapításokat tekinthetjük a

közös „európai alapelveknek”, amelyeket minden

tagországnak követnie kell. A mintegy 400

javaslatból azt a 100 „megállapítást” választották

végül is ki, amelyekkel a különbözô egyeztetéseken

a legnagyobb konszenzust lehetett elérni.

A TOOPs „Legjobb kezelési gyakorlatok”

részletes elôírásai csak javaslatok. A felhasználókra,

a szaktanácsadókra vonatkozó elôírásokban

a helyi szabályozásokat kell követni, már

amennyiben vannak ilyenek hatályban. Ha nincsenek,

akkor – jogszabályi hatály nélkül – a

TOPPs elôírások lehetnek az irányadók.

Anélkül, hogy részletekbe mennénk, a következôkben

illusztrációként nézzünk egy kiemelt

részletet az útmutató táblázatából.

Mint ahogy a táblázatból is kitûnik, jól ismert,

sokszor hallott dolgokról van szó, de talán

éppen a megszokás el is halványította ezeket.

Fô munkafázis: Szállítás

No

Rész munka-

Hivatko- Hivatkofázis

zás...-ra zik

Átfogó megállapítások Specifikus elôírások


1330 Fel- és lerakodás Mindig ügyeljen arra, hogy – a legsúlyosabb 1320 1320

a szállítmány a szállító csomagokat helyezze 1325 1325

jármû rakfelületén egyen- középre/alulra

súlyban legyen, biztonsá- – gondoskodjon róla,

gosan legyen felrakva, hogy a rakomány

és azt az indulás elôtt ne mozdulhasson el

megfelelôen rögzítsék. – a rakomány rögzítésekor

ne feszítse túl a

hevedereket, az edényeken

ne legyen

fölösleges nyomás

– az árut, a maradékokat,

az üres tisztítatlan

tároló edényeket

nyílásukkal fölfelé

állítva kell felrakni

(1320 sz.

megállapítás)

– mindig figyelje a

csomagolóeszközön

megjelenô utasításokat

mint pl. „itt nyílik”,

és tartsa is be azokat

(1325. sz. elôírás)


168 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

Az útmutató igyekszik mindezt föleleveníteni,

és azt célozza, hogy megismerve az irányadó

elôírásokat, egy megszokott helytelen rutin helyett

a helyes gyakorlatot kövessük, vagy éppen

újként alkalmazzuk azokat.

Magyar részvétel

A programhoz Magyarország 2007 közepén

csatlakozott a Lengyelország által koordinált

csoportba. A hazai koordinációra szakértôi

szintû megállapodás jött létre. Ennek alapján

készült el egy szórólapszerû tájékoztató (Flyer)

és a ,,Legjobb kezelési gyakorlatok” (BMPs)

útmutató fordítása. Az egyeztetésre egy szûkebb

munkacsoportban került sor, bár az anyag

szélesebb szakmai körhöz is eljutott. A gyér

észrevételek ellenére is komplex anyag állhat

össze, mert az egyeztetetés a továbbiakban is folyamatos,

és így egy változó, idônkénti átdolgozást

igénylô dokumentumot adnak majd ki.

Két agrárkamarai rendezvényen bemutató elôadás

is elhangzott. Célszerû lenne a növényvédelmi

szakemberek továbbképzési tantervébe is

beépíteni. A szórólap nyomdai munkái folyamatban

vannak. Tízezer feletti példányszámban

terjesztik.

Az elkövetkezô idôszakban az útmutató szövegezését

kerül véglegesítik, ezenkívül gyakorlati

bemutatóval egybekötött továbbképzés, illetve

különbözô fórumokon való elôadások szerepelnek

a programban. CD/DVD változat elkészítése

egyeztetés alatt áll.

Az elmúlt év októberében tartott prágai ülés

után a következô régiós egyeztetés Budapesten

ez év április 23–24-én lesz. A tapasztalatok

alapján célszerûnek tûnik a koordináció intézményes

hátterének hosszabb távra szóló kialakítása.

Felismerve az ügy fontosságát, a közös felelôséget,

számos intézmény, szakmai szervezet

vett részt a munkában, és foglalt állást az együttmûködés,

a támogatás mellett (Környezetvédelmi

és Vízügyi Minisztérium, Magyar Növényvédô

Mérnöki és Növényorvosi Kamara,

Növényvédôszer-gyártók és Importôrök Szövetsége,

FVM Mezôgazdasági Gépesítési Intézet,

egészségügyi intézetek, Agrárkamara, több

növényvédôszer-gyártó, -forgalmazó Syngenta,

Monsanto, Bayer, Summit-Agro, Agroterm IKR

stb.) –, de vannak olyanok is, akik ettôl egyelôre

elzárkóznak.

Várható eredmények

A program ambiciózus, de – lévén jórészt

egyszerû gyakorlati megoldásokról szó – megvalósítható.

Megvalósítható széles körû együttmûködéssel.

A növényvédelmi, a környezetvédelmi

és vízügyi szakigazgatási intézmények támogatásával,

oktatási intézmények, szakmai

szervezetek, növényvédôszer-gyártók, -forgalmazók

és fôleg a -felhasználók, mezôgazdasági

termelôk részvételével. A növényvédelem különbözô

munkafolyamataiban a kritikus tevékenységek

tudatosítása, a helyes eljárások alkalmazása,

döntési helyzetekben az optimális lehetôségek

kiválasztása csökkenteni fogja az olyan

helyzetek kialakulását, amelyek a vizek növény -

védôszer-szennyezését okozzák.

További információ: www.topps-life.org

e-mail: agrinex@externet.hu

IRODALOM

Rötelle M.: TOPPS presentation at AAB confe rence (Best

Management Practice)

Solymosiné M. E. és Ferenczi M.-né (2007): Felszín alatti

vizek növényvédôszer-koncentrációjának vizsgálata a

Velencei-tó vízgyûjtô területén (Növényvédelem, 43

(10).

Székács A. és Darvas B. (2005): Növényvédô szerek okozta

vízszennyezések Magyar országon. MTA Növényvédelmi

Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai

Osztály. Vízvizsgálati eredmények

Best Management Practices (TOPPS publication, findoc

070418/2/)

Ocskó Zoltán


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 201

M A R K E T I N G


202 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008


NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008 203

MILLIÁRDOKAT TERVEZ

FEJLESZTÉSRE A DEBRECENI

EGYETEM

A kiemelkedô tehetséggondozási programjáról

és K+F tevékenységérôl nemzetközileg is

elismert Debreceni Egyetem 2008-ban olyan

további infrastrukturális fejlesztésekrôl határozott,

melyekkel jelentôsen javíthatók a természettudományi

és mûszaki ismeretek oktatásának

feltételei. Az Új Magyar ország Fejlesztési

Terv keretében benyújtott legnagyobb

volumenû pályázat összege csaknem 7 milliárd

forint – jelentette be a mai sajtótájékoztatón

Prof. Dr. Fésüs László, az egyetem rektora.

A Debreceni Egyetem tevékenységi színvonalának

emeléséhez elengedhetetlennek tartja az

infrastruktúra fejlesztését, hiszen a piaci igényeknek

megfelelôen folyamatosan nô a mû szaki

és természettudományi szakokon tanuló hallgatók

száma, ami megkívánja az ehhez szükséges

infrastruktúra kialakítását, a technikai feltételek

megteremtését. A Debreceni Egyetem

egyik kiemelt célja, hogy az egységes európai

felsôoktatás szerves részévé váljon. Az intézmény

éppen ezért olyan infrastrukturális fejlesztésekrôl

határozott, melyekkel jelentôsen javíthatók

a természettudományi és a mûszaki ismeretek

oktatásának gyakorlati feltételei, az egyetem

hallgatóinak, oktatóinak, kutatóinak és nem

utolsó sorban külsô partnereinek munkakörülményei,

és tovább fejleszthetô az eszközbázis.

Az Egyetem a fenti szempontok figyelembevételével

az Új Magyarország Fejlesztési Terv

keretében a TIOP 1.3.1. konstrukció mindkét

komponensére benyújtotta pályázatát, így összesen

6,5 milliárd Ft pályázati összeg elnyerését

tûzte ki célul, melyhez 315,789 millió Ft önrész

biztosítása szükséges, így a tervezett fejlesztések

mértéke több mint 6,815 milliárd Ft lenne.

Az egyetem az infrastrukturális fejlesztések

részeként tervezi megvalósítani:

• az Interregionális Mûszaki-Agrár Szaktanácsadási

és Továbbképzési Központ (MAG

Ház) építését és felszerelését,

• az Informatikai Kar új épületének létrehozását,

• az orvos- és egészségtudományi képzést

szolgáló Elméleti Négyszög fejlesztését és

rekonstrukcióját,

• a villamos-, anyag-, vegyész- és biomérnök

képzéshez kapcsolódó laboratóriumok felújítását,

• a kémiai épületegyüttesben található kísérleti

üzem rekonstrukcióját,

• a kapcsolódó info-kommunikációs technológiai

fejlesztéseket.

A Debreceni Egyetem ezzel az elmúlt évek

extenzív fejlôdését követôen a kormányzati és

saját intézményfejlesztési céljaihoz illeszkedôen

további jelentôs fejlôdés elé néz, ami illeszkedik

a gyakorlati képzés fejlesztéséhez, a

K+F+I tevékenységek hatékony és kiterjedtebb

végzéséhez, valamint a felsôfokú végzettségûek

egész életen át tartó tanulásának elôsegítéséhez.

A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terv

mindkét stratégiai céljához hozzájárul: javítja a

munkaképességet, és lehetôvé teszi a térségi beruházásokat,

ami magával vonja az új munkahelyek

megteremtését, a térségbeli GDP és hozzáadott

érték növelését.

További információ: Turi Gábor, Külsô

Kapcsolatok Igazgatósága, Tel.: 06-30-621-9342

DEBRECENI EGYETEM

A Debreceni Egyetem négy és fél évszázados,

megszakítás nélküli múlttal ma az ország

legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban

mûködô felsôoktatási intézménye. Mintegy

19 000 nappali és 29 000 összes hallgatójával,

több mint 1400 oktatójával az ország egyik legnagyobb

felsôoktatási intézménye, 15 karával és

23 doktori iskolájával pedig kétségtelenül a legszélesebb

képzési és kutatási kínálatot nyújtja.

Az oktatómunka, és különösen a kutatómunka

minôségét jelzi, hogy az oktatók közel kétharmada

tudományos fokozattal rendelkezik,

köztük 26 professzor a Magyar Tudományos

Akadémia rendes, vagy levelezô tagja.

Ez a kiemelkedô szellemi központ, hatalmas

oktatási és K+F kapacitás egyre jelentôsebb hatással

van a régió gazdasági és társadalmi fejlôdésére,

kulturális felemelkedésére, egyre nagyobb

figyelmet fordít a tudásalapú gazdaság és

társadalom igényeinek minél hatékonyabb kiszolgálására,

a regionális tudásközpont szerepkör

betöltésére.

Sajtóközlemény


204 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (4), 2008

TARTALOM

TABLE OF CONTENTS

Buzsáki Kamilla és Béres Imre: A mandulapalka

(Cyperus esculentus L.) kompeticiójának vizsgálata

kapás kultúrákban, a tenyészidôszak

elején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Zalai Mihály és Pataki Judit: A fekete bodza

(Sambucus nigra L.) vegyszeres gyomszabályozása

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bognár Sándor: Magyarország növénykárosító atkái

és természetes ellenségei a XIX. és a XX.

században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Technológia

Varga László és Szabó László: A kukorica gyomirtása

I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kitüntetés

Vajna László: Dr. Schirilla György ügyvéd, jogtanácsos

kitüntetése. Szubjektív köszöntô . . .

Krónika

MAE Agrárkemizálási Társasága: 76. ülését tartotta

a MAE Agrárkemizálási Társasága . . . .

153

159

169

181

199

180

Buzsáki, Kamilla and I. Béres: Investigation on the

early competition between yellow nutsedge

(Cyperus esculentus L.) and row crops . . . . . 153

Zalai, M. and Judit Pataki: Chemical weed control

in elderberries (Sambucus nigra L.) . . . . . . . . 159

Bognár, S.: Phytophagous mites and their natural

enemies in Hungary in the 19 th and 20 th centuries

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

Pest management programmes

Varga, L. and L. Szabó: Weed control in maize I.

181

Award

Vajna, L.: Dr. György Schirilla lawyer, legal advisor

awarded. Subjective congratulations . . . . . . 199

Chronicle

Agrochemical Society of the Hungarian Association

of Agricultural Sciences (MAE): The Association

held its 76 th session . . . . . . . . . . . . 180

EU Hírek

Ocskó Zoltán: TOPPS program . . . . . . . . . . . . . .

165

EU News

Ocskó, Z.: TOPPS programme . . . . . . . . . . . . . .

165

Marketing

Radvány Béla, Tóth Csantavéri Szilvia és Laczkó

László: Casper – egy új lehet ség a kukorica

gyomirtásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

201

Marketing

Radvány, B., Tóth Csantavéri, Szilvia and Laczkó,

L.: Casper – a new option for weed control in

maize . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201

A NÖVÉNYVÉDELMI KLUB

2008. május 5-én 17 órakor várja az érdeklôdôket a Földmûvelésügyi és Vidék fejlesz -

tési Minisztérium (Budapest V. ker., Kossuth Lajos tér 11.) színháztermében.

A klubdélutánon

JÓZSEF CSILLA

engedélyezési igazgató

Syngenta Kft.

A NÖVÉNYVÉDÔSZER-GYÁRTÓ FELELÔSSÉGE

A BIZTONSÁGOS TÁPLÁLÉK ELÔÁLLÍTÁSÁRA

címen tart elôadást.

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

Dr. Tarjányi József és Zsigó György

a Klub elnöke

a Klub titkára


1a. ábra. Archaeacarus dubinini n. gen;

n. sp holotypus mikrofotója

1b. ábra. Archaeacarus dubinini n. gen;

n. sp holotypus rekonstrukciója

2. ábra. Herman Ottó (1835–1914)

3. ábra. Sajó Károly (1851–1939)


4. ábra. Jablonowski József (1863–1943) 5. ábra. Szelényi Gusztáv (1904–1982)

6. ábra. Balás Géza (1914–1987) 7. ábra. Hetényi Ernô (1921–2002)


8. ábra. Lehoczky János

(1825–1993)

10. ábra. A Tetranychus urticae Koch

foltosságának gyakoribb típusai

A–B–C = babon,

D–E–F = borsón,

G–H–I = uborkán nevelt egyedeken

9. ábra. A Tetranychus urticae Koch nôstény

hátoldalról


11. ábra. Tetranychus urticae kárképe

dinnyén

12. ábra. Tetranychus urticae kárképe

babon

13. ábra. Szemölcsös dió-gubacsatka

kárképe

14. ábra. Polyphagotarsonemus latus

kárképe paprika termésén


1a. ábra. Archaeacarus dubinini n. gen;

n. sp holotypus mikrofotója

1b. ábra. Archaeacarus dubinini n. gen;

n. sp holotypus rekonstrukciója

2. ábra. Herman Ottó (1835–1914)

3. ábra. Sajó Károly (1851–1939)

More magazines by this user
Similar magazines