A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

IFJÚSÁGI SZUBKULTÚRA
185
pultot, amelynek a segítségével hat magnetofonnal tudtunk egyszerre fölvenni
egyetlen lemezrõl. Volt egy lemezjátszó, és mindenki rádugta a közös elosztóra
a saját magnóját. A lemezeket órákra is ki lehetett kölcsönözni. Például pénteken
délben volt a legolcsóbb. És akkor elmentünk a Széher útra az egyik kollégámhoz,
akinek a szülei nem voltak otthon, villamoson mindenki elhozta magával a
magnóját, összetettük, és mikor megérkezett a futár a lemezzel, már csak el kellett
indítani. Valahol a Dohány utcában lakott az a csirkefogó, aki órákra is bérbe
adta a lemezt. Minden be volt állítva, a zöld macskaszem már rendesen mutatta
a kilengéseket, vártuk a futárt, és amikor megérkezett, egyszerre hatan fölvettük
a Beatles-lemezt. A futár aztán húzott vissza a lemezzel, mi meg szétosztottuk a
számlát. Hát ez volt a szórakozásunk.
ORBÁN GYÖRGY, 1997: Nagy bánatunkra kevés kapcsolatunk volt a város hasonló korú
fiataljaival. Különösen a nõnemûek iránti vonzalmunk volt korlátozva, mert nem
nagyon voltak alkalmak. Legális forma volt a tánciskola harmadikos korban. A
tánctanár egy fürge, tündéri néni, szerintem hatvan fölött, egy csattogtatóval,
mint egy filmben, úgy kell elgondolni. Ott szabályosan a kályhától kellett indulni,
és hogy is mondta? „Kis lovagok” meg „kis kisasszonyok” – ilyen kifejezéseket
használt. Persze tudtunk, hogy nincs már olyan világ, amilyet õ ott teremtett.
Nyilván a bencések azért járhattak oda, mert tudták, hogy ilyen. Mindent tanultunk,
emlékszem rá, rock and rollt is. Na, de ahogy õ elõadta, az kicsit a menüettre
hasonlított, úgy meg volt a dolog szelídítve, és nekünk hátborzongatóan
kulturált volt. De hát ott voltak a lányok, úgyhogy jártunk.
Ekkorra mindenkinek kellett öltöny. Ez óriási program volt, mert kevés embernek
volt annyi pénze, hogy újat vegyen. Meg egyébként is, amit venni lehetett,
az nem volt divatos. Ugye a Május 1. Ruhagyárban igyekeztek, hogy a ruha olyan
legyen, ami az ifjúság igényeivel szöges ellentétben áll. Ha bõ volt a nadrágdivat,
akkor szûket gyártottak, vagy fordítva. Ilyen hatvan év körüli figurák elgondolták,
hogy milyen legyen a korszerû fiatal, aki kulturáltan szórakozik. Ez volt az
egyik bõszítõ kifejezés, a kulturált szórakozás. És akkor egy öreg szabóval átalakíttattuk
az apáktól maradt régi öltönyöket. Az öreg Gyula a régi kis mûhelyében
megcsinálta, amit kértünk. Nem sokat értett belõle, hogy milyennek kell lenni,
mi se nagyon értettünk hozzá, de azt hiszem, az volt, hogy szûknek kell lenni
fönn, és lenn meg bõ trombitaszárnak, akkor ez volt a nagyon menõ. Próbáltuk
úgy kihozni, hogy hasonlítson az elképzelt ideálhoz. […]
Mindenhová lehetett járni. Szûkre szabták az idõt, de nem szóltak bele, hová megyünk.
Nem mondtak például olyat, hogy ha valaki kimegy, nem nézhet meg egy
filmet. Emlékszem, akkor játszották a Jancsó-filmeket. Hát mégis ott meztelenkedés,
minden – boldogan mentünk megnézni. De Jancsó filmjeit nemcsak ezért