A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

6. szöveg
„Ha a konstruktivista tanulási elméletet az irodalomra alkalmazzuk, a leginkább
összeegyeztethető kritikai hagyomány az olvasói válasz alapú – avagy szubjektív kritika
(reader response). Mint azt Louise Rosenblatt (1978) és David Bleich (1975)
megfogalmazták, az olvasói válasz elmélete az olvasó szerepét hangsúlyozza az irodalmi
jelentés megteremtésében. Ez sok mindent átfog, kezdve a szereplők és a helyszínek magunk
elé idézésétől (azon képek és érzések alapján, amelyek számunkra saját, személyes
tapasztalatunk vagy mások tapasztalatai alapján elérhetők) azon keresztül, hogy a szöveg
egyes eseményeinek kiemelt jelentőséget tulajdonítunk, egészen a mű értelmezéséig. (…)
Az olvasást sokan egyéni tanulási folyamatként értelmezik, holott – a látszat ellenére –
közösségi tevékenység: párbeszéd az olvasó és a szöveg között. Ez a párbeszéd a többi
olvasóra is kiterjeszthető. A diákoknak lehetőségre van szükségük, hogy őszintén
reagálhassanak az olvasottakra, elkezdjék internalizálni a szöveggel kapcsolatos
álláspontjukat, s ezeket az álláspontokat életszerű, emlékezetes és hasznosítható kontextusba
helyezzék, módosítsák és értékeljék. Reagálniuk kell úgy is, hogy elmondják egymásnak, mit
olvastak, és azt, hogy ez mit jelentett nekik. Hallaniuk kell, mit olvastak a többiek, és
reagálniuk kell egymás olvasási élményére. Ily módon a gondolatok új forrásával, a világról
való gondolkodás új módjaival és az ismeretlen felfedezésének új lehetőségeivel ismerkednek
meg. (…)
Az olvasói válasz alapú kritika komoly jelentőséget tulajdonít az olvasók értelmező
közösségének. Miközben az olvasók megosztják egymással olvasmányélményeiket és az
irodalmi műre adott válaszaikat, olyan műértő közösséggé válnak, amelyben az egyéni
válaszaikat megosztó emberek interszubjektivitása nemcsak a mű mélyebb megértéséhez járul
hozzá, hanem a személyek közötti (interperszonális) figyelmet és az élmény megosztásához
szükséges közös jelentések kialakítását is elősegíti, miközben idővel a feldolgozás a szöveg
számos irodalmi vonatkozását (például szimbólumok, szerkezet, eszközök) is érinti. Többek
között David Bleich, Robert Probst és Judith Langer dolgoztak ki az olvasói válasz alapú
irodalomkritikára épülő, jól használható tanítási modelleket. (…)
Mivel a kutatások egyetértenek abban a kérdésben, hogy az olvasás javításának maga az
olvasás a leghatékonyabb eszköze, nyilvánvaló, hogy több időt kell biztosítani az iskolai
olvasásra. Amíg a tanulók meg nem tapasztalják, hogy az olvasás élvezetes, társas és
önmagát jutalmazó tevékenység, nem fogják szeretni az olvasást, és nem fognak szabad
akaratukból olvasni sem. Ha időt biztosítunk az iskolai olvasás számára, elvárjuk a diákoktól,
hogy olvassanak, és hasznos olvasmányélményekről gondoskodunk számukra, a diákok
olvasókként fognak magukra gondolni. (…)
Amikor azt követeljük meg diákjainktól, hogy csak és kizárólag azt olvassák, amit
kijelölünk nekik, nem alakul ki személyes kötődés az olvasottakhoz: nem maguknak, hanem
valaki másnak vagy más cél érdekében olvasnak, ez pedig érdektelenséghez vezethet. Pedig
képesek jó irodalmat választani, és arra is, hogy saját maguk által választott
természettudományos, történelmi és matematikai témában elmerüljenek. Ha a diákok előtt
lehetőség nyílik arra, hogy megválasszák olvasmányaikat, személyes kötődés alakul ki
bennük az olvasottakkal kapcsolatban. A személyes kötődés az első jelentős lépés a
gondolkodó olvasóvá válás felé, mert azt jelenti, hogy a diák a saját célja érdekében, a maga
választotta és őt érdeklő szöveget olvassa.”
(TEMPLE, Charles – STEELE, Jeannie – MEREDITH, Kurtis: Elméleti alapelvek, 7-8. o., Hogyan neveljünk
gondolkodó olvasókat, A kritikai gondolkodás fejlesztése olvasással és írással projekt, VIII. könyv, kézirat,
1988, 13-14. o. Vesd össze még: BLEICH, David: Subjective Criticism, Baltimore, Johns Hopkins, 1975.
ROSENBLATT, Louise: The Reader, the Text, and the Poem, Carbondale IL: Southern Illinois Univetsity, 1978.
PROBST, Robert: Response and Analysis, Portsmounth, NH: Boynton/ Cook, 1986. LANGER, Judith:
Envisioning Literature: Literary Understanding and Literature Instruction, New York, Teachers College Press,
1995. SPIRA Veronika: Műközpontú irodalomtanítás – A reader response elmélet a tanításban, in: Nagy Attila
(szerk.): Többkönyvű oktatás felé, OSZK, Budapest, 1995.)
221