MESZLENYI_CATALOG_2013

3
1985
Önéletrajz
Meszlényi
Károly
www.meszlenyikaroly.com
Mobil: +36-20-20-42-894
Email: meszlenyikaroly@gmail.com
2013 Artecorum Neumarkt Svájc Zürich
2012 Templom Galéria, csoportos kiállítás, Eger
TÁMOP Ösztöndíj Pályázat (ellipszisszerkesztő rajz eszköz kifejlesztésére)
2011 Kepes György Ösztöndíj Pályázat
Flóra Hotel (csoportos festmény kiállítás) Eger
BTF (Budapesti Tavaszi Fesztivál), OTP kirakat berendezése Liszt 200 címmel
2010 TDK különdíj: Prágai tanulmányút
“Mert ez is kémia”, csoportos kiállítás, Eger
2010 Cifrázott semmiségek c. csoportos kiállítás, Eger
2009 Oktopus: video művészet, analóg animáció
Eszterházy filmnapok, Uránia mozi
2011 Cross talk videó pályázat, Budapest Gozsdu udvar
Videó művészeti fesztivál, Berlin
Segmens, Campus Gallery, Indonézia Yogyak
Miskolci video művészeti fesztivál
2009 Kaposfeszt (csoportos festménykiállítás)
Eszterházy Károly Főiskola Vizuális művészeti tanszék festő szak
Budapest:
2009 Eklektika Kávézó önálló kiállítás (válogatott képek)
2008 Volvo Galéria önálló kiállítás (nagy méretű képek)
Vam Desnig Galéria (Váci utca)
Café Miro állandó kiállítás (kiállítási anyag Állami tulajdonban)
2007 FreeZoo Hajvágó klub és galéria, festménykiállítás (tájképek)
2006 Szilvuplé Trafik Galéria, önálló kiállítás (tájképek)
2005 FreeZoo Hajvágó klub és galéria, önálló kiállítás (retro stílusú képek)
2004 Gundel Étterem renoválása – Erzsébet bálterem, Díszítőfestő segéd
New York Kávéház felújítása, Díszítőfestő segéd

5
Írta: Orosz Diána
Művészettörténész
Ars poetica
Meszlényi Károly művészete a modern
avantgárd irányzatok legmesszebb vezető
ágainak modern szintéziseit tükrözi. Egy olyan
szintetikus művészeti képet alkot, amely 20.
századi magyar művészet örökségének méltó
folytatójaként a 20. századi világképet folytatja,
és ülteti át a 21. század még felgyorsultabb,
és elszigeteltebb terébe. A mesterség magas
technikai tudásának birtokában a művészeti
műfajok és festészeti technikák közötti átjárással
megdöbbentő képeket alkot. A szokatlan
látványvilág
a valóság mögött rejlő, a tudatalatti mögött
megbújó és a felszín alatt zajló folyamatokat,
állapotokat mutatja be, mély érzékenységgel
és játékos szarkazmussal. Ámos Imre, Anna
Margit, Picasso, vagy Dali, Jackson Pollock, és
Girogio De Chirico, Georg Grosz mind ott vannak
Meszlényi képeinek hátterében, mintegy
előkészítve a 21. századi művész pannót.
Látásmódja lézerszerűen pontos, képei szürreálisak
és olykor hipernaturálisak, vibráló ecsetkezelése
a pillanat megörökítését, és a neurózis
kiélezett idegességét ötvözik.
A klasszikus festészeti irányzatok és festészeti
tradíciók keverednek a 21. század egzisztenciájának
létbizonytalanságát tükröző motívumaival,
témáival és képi elemeivel.

Amplitúdó sorozat
tus, papír
A3-as méretű művek

8 9
TARTALOM
MADARAK
VÁROSKÉPEK
TASISZTA KÉPEK
AKTOK
PORTRÉK
META-ENTERIÖR KÉPEK
a TECHNICISTA MuVEK é
Daimón sorozat
tus, papír
A4

10
MADARAK
A fiatal művész élénken érdeklődik környezete,
a nagyváros iránt. Ez a város jelenik meg városrészeket
ábrázoló tájképein, vagy utcafestményein.
Az utcák lakói, az emberek vagy portréként, egy hibernált
térben, vagy staffázsfiguraként, jelzésszerűen jelennek
meg. Egy városi lénnyel azonban behatóbban foglalkozott,
s ez a figura a madár. A rigó több formában is megfestésre
kerül, hol vörös dekoratív háttér előtt ábrázolja,
hol grafikusan, egy ágon ülve, háttér nélkül. A művész e
sorozata szimbólumában és megjelenítési módszerében
is egy kiérlelt gondolat vizuális kifejezési formája, egy
csiszolt szintézis eredménye, s mint ilyen kiemelkedik az
életműből. Mondhatni, hogy mintegy fémjelzi Meszlényi
szimbólumrendszerét, kézjegyét. A madarak az emberekhez
hasonlóan cselekszenek: gondolkodnak, elmélyednek,
csüggedtnek vagy vidámnak látszanak, átveszik
az emberi figurák attribútumait, antropomorfizálódnak.
Meszlényi e festményein az erős, vibráló gesztusok még
a fekete-fehér, film-noir hatást tükröző alkotásokon is
átüt, és intenzívvé, életszerűvé, fotografikussá változtatja
a madarakat, vagyis e képek egy-egy (lélek)állapot, és
egy-egy pillanat megörökítései.
Veréb piroson
akril, fotó karton
70 x 100 cm

13
Veréb barnán
akril, fotó karton
70 x 100 cm
Veréb grafika 1
szén, papír
100 x 70 cm
Veréb grafika 2
szén, papír
100 x 70 cm
Veréb grafika 3
szén, papír
100 x 70 cm

14 15
Veréb zöldbön
akril, fotó karton
70 x 100 cm
Veréb kéken
akril, fotó karton
70 x 100 cm
Jégmadár feketén
akril, fotó karton
70 x 100 cm
Rigó piroson
akril, fotó karton
70 x 100 cm

16
Karvaj, szén, papír
100 x 70 cm

18
VÁROSKÉPEK
A város fontos téma Meszlényi művészetében.
Ám a city, a belváros helyett inkább külvárosok,
nagy és régi, egykori bérházak, közterek kerülnek
a figyelem középpontjába.
E terek nélkülözik az emberi jelenlétet, vagy ha
egyik másik festményen meg is jelennek, háttal
állnak a nézőnek, feketék, vagy sötétek, miként
a 18-19. század tájképeinek staffázsfigurái, nem
vesznek tudomást a nézőről, magukba, önnön
világukba, életükbe zárkóznak. Az ember nélküli
terek ráadásul vibráló színes gesztusokból, kapkodó,
esetlegesnek tűnő, de pontosan átgondolt
ecsetvonásokból, gesztusokból épülnek fel.
Ezen festészeti képszerkesztés alkalmas a pillanat,
a fényképezőgép objektívje elé táruló látvány
azonnali rögzítésére, a pillanat elkapására.
Meszlényi exteriőrjei valójában a lélek, önnön lelkének
enteriőrjei, vagyis azt a látványt rögzítette,
ahogyan ő látott egy utcát, sarkot, vagy közteret.
Rohanó falakkal, a szem előtt elsuhanó tájakkal,
a száguldó autóból lefotózott városképekkel.
E tájak nem hordoznak egyéni jegyeket, nincsen
rajtuk egyetlen részlet sem, amit behatóan,
pontosan rögzített volna a festő, nem találunk
egyéni, vagy stiláris jegyeket sem, vagyis ezek
a városok BÁRHOL lehetnek. Kitalált-, pszeudoterek,
lélektájak.
Az egyéni részletek hiánya miatt elidegenítettek,
hibernáltak, robotizáltak, lélek nélküliek. Az ember
itt csak átutazó, átsuhan a képen, tovalibben.
Az egyik festmény utcaképe fölött megjelenik
egy ufó, ezáltal a kép értelmezése is árnyalódik.
Vajon ez egy mese? Egy filmplakát lenne?
Esetleg egy szürrealista tájkép? Vagy ismét egy
spiritus interiör-ről van szó? Miként Szűts Miklós
festményei, Meszlényi művei is több választ és
jelentésréteget hordoznak, de mindig többet mutatnak
az egyszerű látványnál.
Vannak természetesen kevésbé fajsúlyos
munkái is, amelyek közül egy brilliáns példa
a Deák Ferenc tér közeli biztosító épületére
emlékeztető városképe, amely a fauvok merész
színhasználatával, és ecsetkezelésével, valamint
a művész biztos formaérzékével, és kompozíciós
megoldásával párosul. A pillatatok alatt
megfestett városrészletekről pedig akaratlanul
is a francia posztimpresszionisták vedutái, és
madártávlatból festett látképei jutnak eszünkbe.
Meszlényi városképei is a tradíciót és a hipermodernizációt
ötvözik, amely modern irányzatok
a makro gépfestményein érik el technikai és formai
csúcspontjukat.
Nagy körút 1, akril, karton
70 x 100 cm

Hungária - Thököly akril, karton, 70 x 100 cm
Nagy körút 2, akril, karton, 70 x 100 cm

Opera ház, akril, karton, 70 x 100 cm
Erzsébet-híd, akril, karton, 70 x 100 cm

Bajcsy Zsilinszky út akril, karton, 70 x 100 cm
Nagy körút 3, akril, karton, 70 x 100 cm

27
TASISZTA KÉPEK
A lírai absztrakció jegyében született festmény
a világ vizuális érzékelésének a gondolatisággal
párosuló olyan leegyszerűsítését, absztrahálását
hozza létre, amely éppen minimális képi
elemekre való tömörítése által hordozza a mélyebb
jelentés lehetőségét, a kép ikonikussága
mögött rejlő szimbolizmust. Meszlényi mindig
is vonzódott a folt-és gesztusok általi képekhez,
képi világhoz, de míg a figurális-és tájképein,
csendéletein csak részlegesen, teljesen
absztrakt képein teljesességében jelentkezett
a tasizmus, és gesztusfestészet. E sorozat festményeinek
létrehozását, a művész pillanatnyi
hangulata által vezérelt kézmozdulatai, az egyegy
téma által inspirált indulatai irányították.
A helyenként Marc Tobeyra emlékeztető
fonalhálószerű ecsetkezelést, a kínai
tintafoltfestészetből merített Robert Mortherwell
nagy fekete foltjaira hajazó festményeken
színek, és formák szintéziseivel kombinálta.
Meszlényi tasizta képein, minden nagy
előd életművének esszenciáját megcsillantja,
miközben ő maga, tökéletesen egyedi tud
maradni. Absztrakt sorozatának legenergikusabb
képei Franz Kline örökségéből méltó letéteményesei,
s a drámai fekete vonalak által
létrehozott látványt a kalligráfia, és a pszichiátria
Rorschach tesztjeinek esetleges foltjaiból
alakítja ki.
Gesztussal alkotott hangulatképei is a
legmélyebb érzelmeket, a szemmel láthatatlan
világ mélyét kívánják megmutatni.
Rákóczi út akril, karton, 70 x 100 cm

Cím nélkül, vegyes technika, papír
100 x 70 cm
Cím nélkül, vegyes technika, papír
100 x 70 cm
Cím nélkül, vegyes technika, papír
100 x 70 cm

30 31
Sanzon 1.
vegyes technika, karton
100 x 70 cm
Sanzon 2.
vegyes technika, karton
100 x 70 cm
Sanzon 3.
vegyes technika, karton
100 x 70 cm
Sanzon 4.
vegyes technika, papír
100 x 70 cm
Sanzon 5.
vegyes technika, papír
100 x 70 cm
Sanzon 6.
vegyes technika, papír
100 x 70 cm
Sanzon 7.
vegyes technika, papír
100 x 70 cm

32 33
Gömb 1
vegyes technika, papír
100 x 70 cm
Gömb 2
vegyes technika, papír
100 x 70 cm

34 35
Cím nélkül, vegyes technika, karton
70 x 100 cm
Tájban I., vegyes technika, karton
70 x 50 cm
Tájban II., vegyes technika, karton
70 x 50 cm

A művész által egyszerűen „Batman”
címet viselő keret nélküli
ponyvavászon, „szabadvászon”
Meszlényi művészetének összes
karakterjegyét hordozza. A nagy
méretű szűz felület betörése, a festék
és gesztus uralkodó szerepe,
az érzelmek nyers és közvetlen
kifejezése mind megjelenik e
vásznon. A klasszikus, energikusan
alkalmazott olajfestéket, a gyorsan
száradó műanyag akril festékanyaggal
kombinálva alakítja ki a felületeket.
A cím szimbolikája a mű értelmezésének
struktúráit egyfelől megadja,
másfelől kitágítja. szimbolikus,
ikonikus címről van szó, hasonlóan
az 1940-es években amerikai kultúr
környezetben megszületett képregény
figurához.
A Batman azóta számos hullám
völgyön-és sikercsúcson verekedte
magát keresztül, megérte az amerikai
(és az európai) társadalom bojkottját,
„veszélyes irodalomként”
nem kerülhette el a Cenzúra ollóját,
karaktere átesett bizonyos jellem
átalakításon, történetét gyakran
a bárgyúságig minimalizálták, s
megérte a giccsig hevített, vígjátékká
torzított TV sorozatot is.
Mindezek ellenére a Batman egy
közkedvelt hőstípust, a nagyon
szerethető, és sokak által azonosulható
szerepkaraktert kínált
fiatal fiúk milliónyinak. Ha irodalomtörténeti
és irodalomszociológia
szempontból vizsgáljuk a Batmant,
egyértelművé válik azon sajátossága,
amely miatt sokáig e képregény
a figyelem középpontjába került.
Sötét, magával ragadó, dühös, sebzett,
lélekben megtört, erős, mégis
magányos lélek Bruce Wayne,
aki félelmét legyőzve, tudatosan
vállalja a magányt, és az éjszakai
életet, hogy embereket mentsen
meg, hogy sötét és pusztító énjét
éjszakáról éjszakára legyőzze, s
ezzel mintegy önnön fájdalmát és
lelkiismeretét is maga alá gyűrje.
Batman a képregény története
során nem mindig jó figura, hanem
egy önmagával harcoló, örök ellentmondásban
élő ember, akin mind
jobban elhatalmasodik teremtett
énje, figurája. Az ókori tragédiák
óta létező, az emberiség egészét
foglalkoztató, az ember elemi életét
érintő kérdésekkel operáló képregény
minden alapmotívumot hordoz,
amely e karaktert örök érvényűvé,
a történetet pedig legendává alakította.
Önuralom, önmegtagadás,
az élet ereje, a harc és továbbjutás,
az élet célja és feladata, a halál
rögeszméje, a kétségbeesés és
önvád pszichológiája, a szeretet és
szerelem ereje, s végül a tragikum
örvénylő mélysége, ez mind a Batman.
Arról az irodalom szociológiai és
művészettörténeti vonatkozásról
nem szólva, hogy minden kornak
és kultúrának megvannak a maga,
- az adott érára, és társadalomra,
identitásra jellemző tipizált hősei,-
akkor e vonatkozásban a Batman
a 20. század dekadens, sebzett,
törött lelkű és harcos emberének
egyenes ágú metamorphosisa,
jelképe. Meszlényi címadása ez
esetben is tökéletes volt. Az éjszaka
egyetemes feketéjét rózsaszín
neonfények, a városi élet jelenlévő
fénybetörései töltik meg, miközben
a fekete úr ellentétpárja, az elemi
fehér sűrűn és plasztikusan töri darabjaira
a képet.
A hajnalhasadáshoz, vagy teljes
napfogyatkozáshoz hasonlóan mutatja
a történést, amely a művész
többi munkájához hasonlóan, történéseket,
belső lelki, vagy külső
fizikai folyamatokat, képeket bont le
hangokra, formákra, gesztusokra,
érzelmekre. Törik az üveg, folyik a
vér, kinő egy fa, elhúz egy autó….
ez mind megtörténhet Meszlényi
munkáin. A Batman egy darabból
álló, önálló műalkotás, egy lélegzetre
megfestett gesztus, egy
energiával levezényelt festmény.
A festékfoltokat elnézve egy nyomokat,
bűnügyi bizonyítékokat is
rögzítő képről is lehet szó, mivel
az egyes gesztusok, pigmentfoltok
elhalványulnak, szinte áttetszővé
válnak. Ebben a kontextusban a
mű egyfajta emlékezés, napló, vagy
éppen az idő vasfoga ellen állított
emlékmű.
A transzparenia eszközének
használatával többszintes jelentésháló
bontakozik ki.
Batman, vegyes technika, vászon
140 x 210 cm

A „Főnix” technikailag a „Batman”
társdarabja lehetne. Színeiben,
s gesztusaiban változatossabb,
mozgalmassabb.
A főnixmadár ismét egy ikonikus
alak, jelképszerű. E képen
a születés mozzanataként, a
különböző nemzetiségek, a
népmese világának világmadaraként,
a valóságból, s a béklyókból
kitörő halál szimbólumaként
jelenik meg.
Az energikus kármin a születés
szakrális fehér fényei mellett
a vad és naturalista anyaméh
matériáját is megcsillantja, az
erős gesztusok a nemzés és
világrajövetel erőszakos aktusára
utalnak. A kompozíció
középpontjában áll a szétnyíló
formára hasonlító gesztus-festékfolt,
míg a kép alsó részében
nagy és sejtszerű festékfoltokból
épül fel a látvány. Ennek
mintegy ellenpólusaként a
kép felső harmadában apró,
részletező ecsetvonások, festékcsurgatásokból
bontakozik
ki egy újjászülető világ. Ebben
a kontextusban-csupán a formákra,
és gesztusokra építve- a
mű alsó részéből egy mozgás,
egy folyamat indul el, mely
a kép közepén egy katarzisben
teljesedik ki, robban fel, s
ezután a tető felé elindul egy
születés, egy osztódás, egy
differenciálódás, vagyis egy új
kompozíció, egy új világ körvonalai
kezdenek kirajzolódni.
Meszlényi a gesztusok és
színek festőjeként képes arra,
amire csak az igazán fegyelmezett
performer alkotóknak
sikerül, vagyis egy „szusszal”,
egy lendülettel képes megalkotni
adott érzelmek hatására
nagy méretű pannóit. A festmény
sem gesztusában, sem
kompozíciójában nem fárad
el, nem lesz „agyondolgozott”,
mivel a művész folyamatosan
fenntartja az alkotás érzelmi
kararzisát. Így válnak Meszlényi
akciófestményei egy-egy
érzés intenzív időlenyomataivá,
időkonzerveivé. Hajas Tibor akció-és
performerművészetéhez
hasonlóan, a művészi produktuma
gyakran háttérmű kilép
a szakrifikált teremtés pantheonjából,
s önálló produktummá
válik.
Főnix
zománc, vászon
230 x 140 cm

A „Tornádó” a „Főnix” társdarabja,
ám attól jelentős mértékben különbözik
is.
A festmény felületét az erős, energikus,
vibráló gesztusok uralják,
de az akciófestészet elnagyolt,
érzelmi lüktetéssel rendelkező
ecsetvonásai, festékfoltjai mellett,
egy kiérlelt, szépen, és
részleteiben kidolgozott festőileg
is gazdag hátteret láthatunk. A
festőre jellemző kettőséget, a vad
virtuóz spontán ecsetkezelést, és
a hagyományos festői felületeket
itt is egységében tudta tartani, s
e kettőből egy igen kvalitásos, és
érdekes kompozíció született.
A többször átfestett, megdolgozott
felületen, mint egy mesterségesen
öregített vásznon,
akvarellszerű finomságú festékfoltokon
egy dinamikusan
megjelenő forma, egy csavaródó,
örvénylő tornádó tölcsér
jelenik meg. E tölcsér lesz a kompozíció
középponti eleme, és a
kapcsolat is a mű történése, és
a kép szemlélőjének világa, tere
között. A kürttő a kép jobb széle
felé kiszélesedik, kifut, az aktust
a külső, képen kívüli világba átvezetve.
A tornádótest szinte szétfeszíti
a belső mesterségesen létrehozott
képteret, miközben a festmény
bal oldalán a tradicionális
festészet szépen megdolgozott
felületei látszódnak. E nyugodt
felületet időről időre feltépi egyegy
festékcsurgatás, vagy energikusan
lefutó ecsetvonal köteg.
Bár Meszlényi e munkája is több
stílus és technika szintézise, a
képet egészében szemlélveannak
nonfiguralitása ellenére
is- egy vihar sújtotta táj képe
bontakozik ki a kép nézőjének
szeme előtt. A felülnézetből
ábrázolt domboldalon különféle
kínzóeszközök és akasztófák felvillanó
képe rajzolódik ki, miként
Hieronymus Bosch, vagy Id. Pieter
Brueghel vízionárius, a halál
diadalát ábrázoló festményein.
A művész többi munkáit, s az
akcionista-tasiszta-gesztusfestmények
automatikus alkotófolyamatát
ismerve kétség sem
fér hozzá, hogy a fenti kép értelmezési
asszociációi egy boschi,
vagy bruegheli tájhoz vezetik el a
szemlélőt. Az ítélet utáni táj hátterében,
mintegy földöntúli ragyogással
látszódik az égbolt egy
vékony csíkja, amelyet földöntúli
fények uralnak.
Tornádó
vegyes technika, vászon
210 x 120 cm

42 43
aktok
A Francis Bacon festményeinek hatásáról tanúskodó
női akt, egy fekete űrben, kiszolgáltatva fekszik. A
fekete űrben rózsaszín vonalsávok jelzik a tér jelenlétét,
az amerikai plakátművészet jól ismert megoldási
formájához hasonlóan. Az energikus színekből, a testet
izomkötegekből felépülő női figura fürdőruhában
fekszik. Az alak arc nélküli, ismét az egyéni vonásokat
nélkülöző jelzésszerű lényről van szó, aki így
elsősorban-a mozdulat kényelmessége folytán- a szabad
pihenést jelképezi, másrészről-ismét mélyebb
jelentéssel- a teljes, vagy részleges kiszolgáltatottságot.
A festő a testet csontig nem csupaszítja le, de
izomkötegeire bontja, így analizálja, részletezi.
Rózsaszín napfürdőzés 1
akril, papír
70 x 100 cm
Kék merengés
akril, papír
139 x 99,5 cm

Rózsaszín napfürdőzés 2
akril, papír
99,5 x 126 cm
Kék napfürdőzés
akril, papír
122 x 99,5 cm

47
Koponyak
Marha koponyák
A művészet története során az állati testrészek,
csontok a száraz, grafikai stúdiumok,
tanulmányok asztaláról fokozatosan
a műalkotások terepére helyeződtek át. A
reneszánsz művészet precíz tanulmányainak
köszönhetően az egyszerű állatcsontok és
koponyák rajzai és anatómiai pontosságú
metszetei fokozatosan új-és új jelentéskörrel
töltődtek fel, s váltak az asszociáció, a
transzparencia, és a középkori művészetek
szimbólumalkotó tevékenysége révén önálló
műalkotásokká.
Meszlényi első koponyafestményén egyszerű,
éjfekete héttérből ugrik elő a színes állati
fej. A teret, a szoba, vagy terem peremét
csak egy barnás-szürke színű ecsetvonás
érzékelteti.
A művész érdeklődésének középpontjában
a koponya formája, alakzata áll. Az egykor
élő állatra semmi sem utal, vagy emlékeztet:
sem az élőlény karakterológiája, sem
a jellem, sem az élőlény pszichikuma nem
jelenik meg a koponyán. Üresen, a maga
valójában lebeg, vagy áll az őt körülvevő
térben.
A második marhakoponya már csendélet
formájában jelenik meg. A jelen festményen
is színes, vibráló vonásokból felépített
marhakoponyát halott, fémesen csillogó tárgyak
közé helyezte el a festő. Meszlényit e
munkáján is a forma mellett állandóan megbújó
kettőség mozgatja. A különféle tárgyak
matériája, és funkciója könnyen ütköztethető
egymással, s e dialektika révén remek párbeszéd,
és művészi játék bontakozik ki. A
meleg színekkel megfestett, egykor élő állat
monumentuma áll szemben a kékeses
csillogó fémfelületek hideg eleganciájával.
Mindkettő tárgycsoportot azonban a halál, az
elmúlás, az átlépés transzcendenciája lengi
át, s ezek révén transzformálódtak egy csendélet
dísztárgyaivá. A metafizikus csendéletek
mögött megbújó jelentések a kulturális identitás
révén válnak érthetővé, megfejthetővé.
Marha koponya
akril, papír
99,5 x 124 cm
Kompozició marha
koponyával
akril, papír
99,5 x 124 cm

Rögeszme (Obsession)
A grafikán egy szép agár kutyát
ábrázolt Meszlényi. Amint az a fiatal
művész eddigi életművéből is jól
kitűnik, alkotásain semmi sem önmagáért
van, minden tárgy, forma,
szín a művész legmélyebb alkotásvágyából,
a kreáció központjából,
önnön lelkéből születik meg.
A kutya a tanulmányrajzok száraz,
dokumentumszerűségén, a látvány
szolgai másolásán túl azt a pluszt
is magában hordozza, amely a
műalkotások sajátsága.
A kép, a címmel együtt azon 19.
századi művészeti előképek sorába
illeszkedik, amely elsősorban
az irodalomból, az angol gótikus
rém regényekből bontakozott ki.
A pszichológia az újkori művészet
több ágában mindvégig jelen volt,
ezek tudományos, vagy művészi
igényű kutatását azonban csak a
felvilágosodás korától kezdődően
kezdték el feltérképezni, majd
egészen a romantika koráig kellett
várni, míg a francia dekadens
művészek tudatosan és ösztönösen
kezdtek el foglalkozni a
dolgok mögött rejlő, az embert átformáló
pszichológiai problémákkal.
Jean Marcot emelte a pszichológia
kezdődő tudományát új alapokra, s
Párizsban tartott rendszeres hisztériás
betegekkel foglakozó nyílt
előadásait, nemcsak orvostanhallgatók,
de művészek is rend-
szeresen látogatták. Marcot nevéhez
kapcsolódik azon történeti-és
művészeti, képekkel és fotókkal illusztrált
pszichológiai „kézikönyvek”
összeállítása és terjesztése is,
amelyek mind erősebben éreztették
hatásukat a romantikai és realizmus
képzőművészetében.
Meszlényi agara rögeszme, abban
az értelemben, ahogyan minden
művésznek vannak jó, vagy
rossz beidegződései, amit időről
időre megfestenek, formába öntenek.
A kutya fekete fehér sematikussága,
finom grafikája, kidolgozottsága
ellenére nyomasztóan
hat a kép nézőjére. Egyenesen a
kép szemlélőjére néz, az agarakra
oly jellemző futás abbamarad,
mozdulata megmerevedik, az állat
minden erejét a képből kifele
vezeti, kifelé indul. Érezni az összpontosítás
mindent felemésztő
erejét, a pillanat kivezetését, s a
félelmet. E kutyának semmi sem
tükröződik a tekintetében, csak az
üresség, a nihil, cselekedetei nem
kiszámíthatóak, nem lehet tudni,
hogy a következő pillanatban harapni
fog-e, vagy épp simogatásért
rohan oda a szemlélőhöz.
Az agár itt a lélek kutyája, gazdája,
alkotója transzformációja, vagy a
modern kori comicsok világának
szereplőihez hasonlóan „fantomkutya”,
a képzelet szülötte. Utóbbival
el is foglalta méltó helyét, Francisco
Goya a „Süketek házában” készített
figuráinak sorában, vagy Edgar Allan
Poe furcsa hollójának és egyéb
rém alakjainak pantheonjában. Lábjegyzetként
megemlítendő, hogy
a Francia Enciklopedisták-illetve
az angol empírikusok tevékenységének
eredményeképpen szintén
napvilágot látott néhány tanulmány,
könyv, amelyeket képekkel,
metszetekkel láttak el, s amelyek
az állatok antropomorfizációjával
foglalkoztak.
Vanitas
A koponya, mint képzőművészeti
tárgy és kulturális, vallási szimbólum
komoly művelődés-,
művészettörténeti-, és vallástörténeti
háttérrel számolhat. Már a késő
római és a kora keresztény funerális
művészetekben is megtaláljuk, a
középkor ábrázoló művészetében
Ádám és a bűnök transzparenciájaként
áll a kereszt tövében. A trecento,
és quattrocento művészetében
a koponya, a csontváz, és az emberi
csontok különleges, olykor
szatírikus hangnemben kerültek
megörökítésre, a danse macabre,
a haláltánc új irodalmi műfajának vi-
zuális megvalósulásaként, olykor
mozgalmas, az antik triumphusok
mintáját követő, halál diadalmentek
keretében. Később, a
16. századi zsánereken, holland
csendéleten szimbolumként,
jelzésszerű határkőként, máshol
nyomasztó, a középkori szellemet
továbbörökítő memento
moriként, vagy ennek kifinomultabb
változataként, vanitasként
jelentkeztek. A vanitatum vanitas,
a dolgok leghívságosabb,
legelbizakodottabb emberi sajátosságára
hívják fel a figyelmet,
vagyis minden földi öröm, és
boldogság törékenységére, és
múlandóságára.
A vanitasok- a holland festők
utána
barokkban érték el valódi fénykorukat,
s a barokk kor színpadként
megjelenő asztal-és
bútorfelületein, fényárban úszó
tárgyai között az egyértelmű
halálszimbólumok (koponya,
lábszárcsont, homokóra) helyét
fokozatosan átvették a finomabb
tárgyak és jelképek:
így az elszáradt száras virág, a
rohadó, vagy férges gyümölcs,
a hívságos vízcsepp az almák
felületén, vagy a drága porcelánok
és olcsó virágok között elhelyezett
igazgyöngyök, élő-vagy
preparált lepkék, drága keleti
szőnyegek, amelyek mind-mind
egy múlandó életre, egy pillanatnyi
gazdagságra emlékeztették
a festmények gyanútlan
szemlélőjét.
Az itt ábrázolt koponya ismételten
túl emelkedik a látványos
tanulmányok sematizmusán, és
a grafika és festmény technikai
kettősségét kihasználva építi fel
a kompozíciót. A kép közepén
helyezkedik el maga a koponya,
melynek sárga színe leginkább
James Ensor élő, beszélő csontvázainak,
szatírikusságára
emlékeztet, s egyben keserű
társadalombírálatot fogalmaznak
meg. A koponya hátsó felének
vöröses színe tragédiát,
gyilkosságot, bűntettet enged
feltételezni. A meglehetősen
naturalista módon történő koponyaábrázolás
lehetőséget ad
a sárgás matéria keménységének
és a szemgödör mélységének,
és élő voltának ellentétbe
állítására, amelyet a selymes,
bársonyos kék háttér még tovább
mélyít.
Rögeszme
szén, papír
70 x 100 cm
Vanitas
vegyes tecnika, papír
141 x 98 cm

portrék
4 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
A portré a lélek belső állapotának hordozójaként,
különösen a 20. század első felében
alkalmas volt az individuum létbizonytalanságának,
s az egyén teljes kétségbeesésének
tükrözésére. Meszlényi portréi ennek
megfelelően „Mondigliani”-ra emlékeztető
modorban megnyújtottak, vagy épp manieristán
kifacsartak, esetleg a H. R. Gigeri
gépszörnyekre emlékeztetően fémesen csillognak,
vagy Picasso, és Matisse hatására
vibrálóak. Leginkább Francis Bacon portréival
állnak rokonságban, aki Meszlényihez
hasonlóan
a lélek legmélyebb bugyraiba ásott le,
s a legelemibb félelmet, kétségbeesést, elbizonytalanodást,
vagy vad életösztönt mutatta
be furcsán torzított portréin. Bacon egyik
méltatója szerint a torzult, és kifacsart világ
köszön vissza figurális munkáin.
Hagyományos portréin is a fauvista ecsetkezelés
intenzitásával kívánja megmutatni
a híres költő és szabadságharcos (Petőfi
Sándor) lelki nyugtalanságát, vagy éppen
az őrült zseniként aposztrofált zeneszerző
minden akadályt legyőző alkotási vágyát
(Beethoven). Női portréi egyenes ágú
leszármazottjai a 19. század közepén divatos
Jean-Martin Charcot által támogatott, festők
által az őrültekről, pszichiátriai betegekről
készített tanulmányainak, amelyek a 20.
század elején új szárnya kapott pszichológia
tudományának művészeti tanulmánytáraként
szolgáltak. Meszlényi feltehetően nem tudatosan
nyúlt Charcot őrültjeinek arcképeihez,
inkább a művész ösztönösségéről van szó,
amikor megalkotja a 20. század káoszának
és sérült egzisztenciáinak leképzéseit. A
„Zöld hajú nő” arcképén a teljes kilátástalanság,
a lélek végső kimerültsége, a depresszió
nyomai láthatóak, az erős coelin kék színű
gesztusokkal megfestett arcon. A porcelánbabára
hasonlító Anna Margitot megidéző
női portré az őszinteség, a naivsággal vegyes
bizalom jegyeit mutatja, míg a „kék nő”
Picasso korai kék korszakának asszony portréinak
szomorúságát,
a kubista képszerkesztéssel és erős, vibráló,
a ’70-es évek punk kultúrájából kölcsönzött
neon színű ecsetvonásaival vegyítette a
művész. Az „5”-ös portré a sorozat valódi
technikai és formai szintézisét képezi a
„Sárga” nő mellett. Az arcképen egy furcsa
kinézetű, leginkább egy sérült elméből megszületett
rettenetre, szörnyre emlékeztető
férfi vagy egy halott csecsemő látható, aki
akár egy torz groteszk is lehetne. A halott
szürke szövetből felépülő arc, a középkori
szoboremberek lélektelenségére, az ész
teljes hiányára, egyfajta Frankeinstein-féle
szörnyetegre utalnak. Tekintetét, pontosabban
egyik szemét a semmibe, vagy épp a
kép nézőjére szegezi. Giger halott emberi
húsból felépülő gépjei, droidjai, ha nem is
szó szerint, csak átvitt értelemben jelképezik
az Edgar Allan. Poe, vagy
Mary Shelley gótikus horror regényeinek világát
továbbörökítő lényeket, amelyekben az
oly sérülékeny lélek került központi helyre.
Meszlényi kreatúrája nem kelt szánalmat,
mivel nincs lelke, vagy ha volt is elveszített,
ami által a forma és az arc is kiüresedett,
maszkká vált.
A figura fantasztikus voltát erősíti meg az
amerikai graffiti eszköz-és színkészletét alkalmazó
pár ecsetvonás: a drasztikus vörös
5-ös szám (szimbolikus), és az arc fölötti kék
coelin.
Az egyébként szépen, és klasszikusan
megfestett arcon látható számtalan grafikus
örvénylő vonal, a potré körüli kegyetlen, és
papírt átszakító gesztus vonalhálóban folytatódik,
amely pókhálószerűen borul a festményre.
5 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm

6 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm 7 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm 8 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm 9 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm

10 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm 11 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm 12 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm 13 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm

2 portré ,vegyes technika, szürke lemez,100 x 70 cm 3 portré ,vegyes technika, szürke lemez,100 x 70 cm 1 portré vegyes technika, szürke lemez,100 x 70 cm

58 59
Tisztelgés Archimboldo elott é
Tisztelet Archimboldó előtt
vegyes technika, karton
80 x 70 cm
Giuseppe Archimboldo a 16. században
élt olasz festő volt az első azon
alkotók között, aki különböző tárgyakat
egymás mellé halmozva alakított ki egy
új tárgyat, testet, vagy arcot, miközben
az egymás mellé tett, különböző színű,
textúrájú és matériájú tárgyak nem estek
darabjaira, hanem összeolvadva
adtak ki egy különleges felületű kompozíciót.
Arcimboldo műveiről többféle
recenzió született, abban azonban
méltató-s elmarasztalói mind egyetértettek,
hogy festészetében a középkori
groteszk, a késő reneszánsz és
manierizmus bizarsága, a talány és
a puzzle elemekből való látványkonstrukció
fontos szerepet játszott.
Az olasz festő a 20. század avantgárd
művészet irányzatait megelőzve, a
16. század művészeti eszköztára által
kínált lehetőségekhez képest olyan
új képzőművészeti vizuális és fogalmi
szintéziseket kínált, amelyeket majd a
20. század első felében aknáznak ki, s
visznek tökélyre teljességében.
A mindig kísérletező Meszlényi Károly
a múlt festészetének mesterségbeli
nívóját hozza magával, s kapcsolja
össze a festék-és egyéb anyagok
modern kori használatával, amelynek
eredményeképpen tiszteleg a nagy
mester előtt, s egyben megalkotja saját
művészetének újabb reprezentánsát.
A „kontyos” hölgy arcát hideg, és halott
szürkék, misztikus kékek, valamint
kőszerű zöldes feketék építik fel, miközben
az alak egy számára idegen, tárgy
nélküli környezetben jelenik meg. A figura
a portréfotók kompozícióját követve a kép
jobb felén foglal helyet, körülötte a háttér
személytelen, elidegenített kékje. A kék az
arcon is visszaköszön, s ez a kiegészítés,
valamint az alak arcának kitüremkedő, térbeli
textúrája a születés, az „éppen most”
alakulás állapotát sejteti, amelyben minden
transzformálódik, át meg átalakul. A
furcsa figura ugyanakkor lehet egy óriási
monstrum is, valamiféle pogány idol állítás
relikviája, amely használata után pusztulásra
ítéltetett, s most várja az enyészetet.
Az arc egyes pontjain sárga és narancs
festékpöttyök, gesztusok jelennek meg,
amelyek e sötét, alapvetően fémes szürke
háttér előtt egyfajta csillagképként tartják
egységben a portrét. Meszlényi e munkája
is a játékos, ugyanakkor tudatos kísérletezés
eredmény,e melynek során az
anyag, festék szerelmeseként mindent
kipróbál, amely életre keltheti a képet, s
amely a modern képzőművészet eszközeit
tökélyre fejlesztvén önmaga előtt is új
utakat nyithat.

60 61
META-ENTERIÖR KÉPEK
és
a TECHNICISTA MuVEK é
E témakör alkotásai jelentik a még 30 éves életkort sem betöltő fiatal
művész zenitjének jelenlegi csúcspontját.
A „meta-enteriőr” fogalom ismét egy szintetikus stílusötvözetre kíván
definíciót keresni, amely olyan művészeti iskolákat, irányzatokat tömörít
össze, amely rövid időintervallumú működésük ellenére, mély filozófiai
tartalmuk miatt, a 20. század gondolatiságának magvát hordozván a
századvégkor ismét aktuális kérdéseket, problémákat, és egzisztenciális
kérdéseket fogalmaztak meg, hordoztak magukban. Az 1910-es
évek, olaszországi metafizikus festészetének Giorgio de Chirico által
megihletett hazai irányvonalába kapcsolódott be Meszlényi metafizikus
enteriőrjeivel, amelyekkel a Farkas István által képviselt metafizikus
csendéleteket, és tájképeket folytatta tovább. Így Meszlényinél is a tárgyak
animizálódnak-a művész „animae”-vel látja el őket- lélegeznek,
félnek, éreznek, vagyis az emberek szerepét, karaktereit veszik át. A
transzparencia jelensége a hazai kortárs képzőművészetben először
az 1930-40-es években, majd mintegy 40 évvel később, 1970-és 1980-
as években követhető nyomon, de valódi fénykora és szintézise a 20.
század utolsó évtizedében látható teljességében. A zöldeskék futurisztikus,
orvosi várókra emlékeztető egyéniség nélküli terek, amelyekben
nem látható az aktív életnek semmilyen nyoma, amely kong az
ürességtől, s a csendtől, fokozatosan a halál, a gondolat, az emberi elme
pszeudo-makett terévé aposztrofálódik. (Szűcs Attila festményei.)
E minimalista tér ellenpólusaként szolgálnak Meszlényi technicista
művei, amelyek szintén metafizikus gondolatkörben születtek, ám új
jelentésrétegekkel bővültek.
Reflektor
olaj, farost
72 x 38 cm
Párbeszéd
olaj, farost
29 x 80 cm

62
Tuba a konyhában, olaj, farost, 88 x 54 cm Várakozás II., olaj, farost, 79 x 47 cm Várakozás I., olaj, farost, 79 x 50 cm

64
-monitor-
A „Monitor” sorozat darabjain egy különleges, a technika által uralt
világ végnapjait láthatjuk meghökkentő képeken.
Meszlényi egy elhagyott számítógép monitorokat, és egyéb alkatrészeket
felhalmozó raktárban vizsgálódott, s készített munkafotókat,
majd számos vázlatsorozatot, amelyből festményei születtek.
Egy fotókkal dokumentált performance keretében a művész
műtermében kirakott egy kb. 60 darabból álló puzzle képet, amelynek
minden egyes darabja egy sorozat lépcsőfokait, munkastádiumait
jelentette. (E mű a fotóknak és a számozásnak köszönhetően
a későbbiekben összeállítható.) A „Monitor” sorozat továbbgondolása
eredményezte a meta-technicista festményeket.
Egy robotizált világ temetőjében járunk, ahol a technika uralta világ
szemétjei hevernek, mintegy a haladás halott bálványai. E gépszörnyek
temetőjébe szabadult be az ifjú művész és festette meg
a szenzibilitás jegyében azt a metafizikus pszeudo világot, amelyben
az animizált székek, és ajtók helyét immár a motorok, és monitorok,
lélegző írógépek vették át. Az enteriőrök minden esetben elhagyatottak,
a tér ember nélküli, csak a halott fémek és színes műanyagok
tekerednek, csillognak. Egyes tárgyrészletek olykor makro méretűre
vannak felnagyítva, vagy egy-egy géprészlet a mikroszkopikus nagyításon
átesve végtelenségig részletezve kerül megfestésre. Ezen
technikai fogások mind az elidegenítés, a tökéletesen izolált, és elembertelenített
világot absztrahálják tovább, mígnem a felismerhetetlenség
után, a látvány végső szétesése után, egy új hipervalóság
jön létre. (A kubizmus is hasonló eszközökkel élt, de itt, a metafizikusság
és az a mögött rejlő filozófiai alapok okán, komoly egzisztenciális
problémák húzódnak meg.)
A poros, elhagyatott raktárban, fészerben a monitorok önálló életet
élnek, üvegszemükkel a nézőt figyelik, a motorok búgnak, s az
erős színekkel megspékelt gesztusok révén, a halott tárgyakba élet
költözik, a kép így a szürkéken túl is vibrál, mozog. A formák a legtöbb
helyen alig kivehetőek-az absztrakció minimalizmussal jár együtt,
s ebből születik meg az új valóság, a művész szemén keresztül értékelt,
s létrehozott új látvány. A világ más szemszögből való megmutatása.
E tematikába tartozó munkák mindegyike egy a magyar és egyetemes
(nemzetközi) művészetben is a lehetőségek végtelen hálóját
és útját bontja ki a művészek előtt, mert a formák átalakítása, a világ
absztrahálása, animizálása, és reanimizálása révén új világok
születnek, amely a legsúlyosabb, az embert nyomasztó problémákat
rejtik magukban. Így minden művészhez egy-egy „hortulus animae”
jön létre.
Monitor sorozat
/Képcső/
akril, karton
70 x 100 cm

66
Monitor sorozat
/Képcső Jobbról/
akril, karton
70 x 100 cm
Monitor sorozat
/Képcső hátulról/
akril, karton
100 x 70 cm

Monitor sorozat / képcső bellülröl, akril, karton, 70 x 100 cm
Monitor sorozat / képcső közelröl, akril, karton, 70 x 100 cm

Monitor sorozat
/Képcső/
akril, karton
70 x 100 cm
Monitor sorozat
/Képcső balról/
akril, karton
70 x 100 cm

73
Monitor sorozat
/Képcső flülnézetből/
akril, karton
70 x 100 cm
Varógép
akril, kinai tus, papír
100 x 70 cm

A „VARRÓGÉP TALÁNYA”
Meszlényi szürrealista-technicista sorozataiból – technikailag- kiemelkedik
egy munka, a „Varrógép talánya”.
E varrógép vonalakkal, hajszálvékony vonalhálóval, kissé vázlatszerűen
ábrázolva egy hagyományos varrógépfejet ábrázol. A gép körüli háttér, a
lazúrosan használt gvas tempera, az akvarellre hasonlító alapot hozza létre.
A festői háttér, még jobban kiemeli a geometrikus, és apró részletekből
felépülő gépezetet, s ebből az ellentétpárból születik meg a P. Mondrianra,
és Paul Kleere jellemző absztrahálás, és ellentétpárral operáló dinamizmus.
A szürkésfehér térben, valamiféle hibernált, mesterséges közegben
ténykedő gép, így válik egy fenyegető, valamiféle misztikus miliőben
megjelenő lénnyé. A varrás aktusa csak közvetetten jelenik meg, s
egyértelműen a varrógép válik a kép főszereplőjévé.

76
Fejhallgató, Telefontest és Telefontestek
Meszlényi eme festményeit, nyugodtan nevezhetjük „letisztult pannóknak”.
A minimális vonal és formakészletre redukált elsősorban használati tárgyakból és gépelemekből
felépülő kompozíciók, alapozott vásznakon kerültek megfestésre, az akril adta vizes és pasztózus
festészeti mód kombinációjával.
A művész munkáit ismerve tisztán látszik az a művészeti megújulás, amely a figurális, realista munkáktól
a kísérleti festményeken keresztül e letisztult, minimalista munkákig vezettek.
A fejhallgató, a felismerhetetlen telefontest, vagy egyéb tárgyak jelen esetben nem formailag érdeklik
a művészt, hanem csak a kép megfestésének objektjeiként válnak érdekessé. A festésmód frissessége,
lendületessége, játékossága, az ecsetkezelés bravúrossága elfeledtetik az ábrázolt tárgyak unalmasságát,
érdektelenségét, s a metafizikus háttérbe való belehelyezésükkel transzcendens folyamatokat
hajtanak végre, átlényegülnek, mihelyt önnön kategóriáikból kilépnek.
A fejhallgató életre kel, a telefontest mozogni látszik. Az animizálás ősrégi módszere nemcsak az
ábrázoló művészeteknek, de az irodalomnak, és a színháznak is. A minimalista telefonalkatrészeket
ábrázoló csendélettől, metafizikus csendélettől a festő lassan eljut a 20. század nagy művészeti izmusáig
a konceptualista művészetig.
Telefon testek
akril, vászon
75 x 105 cm

78 79
Fejhalgaró
akril, vászon
49,5 x 69,5 cm
Telefon test II.
akril, vászon
18 x 24 cm
Telefon test
akril, vászon
39x 50 cm

Irányító egység, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
Eke a műteremben, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
Fényképnygyító kompozícioóban, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
Fényképnygyító, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm

London, akril, rajzkartonW, 100 x 70 cm
Eke környezetben, akril, rajzkarton, 100 x 70 cm
Fáradt írógép, akril, rajzkarton, 100 x 70 cm
Puha írógép, akril, rajzkarton, 100 x 70 cm

A roskatag
akril, rajzkarton
100 x 70 cm
Tornacipőben
akril, rajzkarton
70 x 100 cm

84 87
TUDOMÁNYOS-TECHNICISTA
festmények
A fenti kategóriába sorolt munkák Meszlényi kivételes
technikai-és mesterségbeli tudásának, és kísérletező
kedvének ékes bizonyítékai. Természetesen ezek
a festmények sem pusztán technikai kísérletek konzekvenciái,
hanem érdeklődésre számot tartó, mély gondolatisággal
átitatott művek. A festő először a különleges
textúrájú alapot építi fel, amelynek kialakítása egyedivé,
különlegessé teszi festményeit, majd a festészetileg is
különleges ecsetkezeléssel, festék-és vegyianyag felhordással
létrehozott felületen ready madet, vagy új anyagokat
(szenet, pvc-t, műanyagot, üveget, tojástartót,
monitordarabot, szerszámot) visz fel, és ismételten új
valóságot hoz létre. E kitalált objektek végül a festményalappal
együtt élnek, s az új valóság ellenére, a mesterségesen
létrehozott világ egy régi, elfeledett látványra
hasonlít. Így emlékeztetnek a fekete-fehér festékkel és
széndarabokkal, valamint gesztussal megfestett képei
egy bolygó, a Hold durva felületéhez, vagy éppen olyan
land-art munkákhoz, amelyek a textúrákkal játszanak. A
különleges hatású matéria Meszlényi minden képén fontos
szerepet tölt be, s mindig egy másik valóságot hoz létre.
Itt a tudományos-technicista munkáin önmagában is
műalkotás a kép felületén csillogó festék és alapanyag,
a szén, az égetett műanyag, az összetört és ragasztóval
felvitt üveg, és a művészre jellemző alapossággal kiérlelt,
meghatározhatatlan technikák egyvelege. Itt a képalkotási
technika is briliáns művészetté alakul át.
Cím nélkül, egyedi technika, karton
100 x 70 cm

89
A fekete-fehér szén darabok felhasználásával készült
objektek ismét az elidegenített tájat idézik meg, az embertelen
távolságból, az űrből nézett föld felszínt, rajtuk
erős, fekete akrillal meghúzott, a graffiti művészetben
jellemző szimbólumokkal.
A tojástartók felhasználásával készített ready made kocsikerék
a nap sárgáját, a föld szürkéjével és a halott,
égett földfelszín, vagy a szén feketéjével egyesítette
a művész. A gömb forma itt a globuszra, a Napra és a
Földre, vagy egy távoli bolygóra egyaránt vonatkozik,
melyben élet kering, a tárgyiasított vita, a meggyilkolt
ígéret lehetősége. A tojástartó, amely a hibernált élet
tojásait tartja üregeiben, a robotszerűen működő, fogyasztói
társadalom kapszulaszerű leképzése, de még ez
az időkapszula is halálra ítéltetett, mivel a tojástartókra
egy láthatatlan erő rátaposott, s feketévé égette azokat.
A tárgy festőisége önmagában is lenyűgöző, a feketesárga
színvilág drámaiságát több művész alkalmazta
művein, pl. Caravaggio, vagy Neil Jordan filmrendező,
1994-es filmjének látványvilágában, az emberi egzisztencia
vergődésének pokol illusztrációjához.
Cím nélkül, egyedi technika, karton
100 x 70 cm

Szalma
egyedi tecnika, szürkelemez
100 x 70 cm

92 93
A „Barna sor”, vagy a „Bogyó” ugyanazon festészet
technikai kísérletek sorába tartozik, mint a világtojás,
vagy a széntérkép művek. A felület szépsége a tasizmusba
szerelmes vérbeli festő Meszlényi technikai
tökéletesedésének következő állomása. Az öregedő,
rohadó, bomló, szétmálló felületben rejlő önmagában
is különleges szépségét megfestve szembesül az
alkotó, a folyamatok rekonstruálása mögött rejlő jelenségek
ideológiájával, gondolatiságával. A „Barna sor”
hármasságának szimbóluma, a hármas világképre
való reflektálás, a vallás, vagy a mitológia rétegeinek
megmutatása, a „Bogyón” az élet keletkezésének
makroszkópikus képével párosul, s így az élet születésének,
a természet csodájának pillanatképévé,
„időkonzervévé” alakul.
Újabb technikai vívmányként említhetőek azon
munkák, amelyek részben a film negatív előhívásának
mozzanataira, illetve a rézkarckészítés stádiumaira
hasonlítanak, s a csillagrendszert, a nonfigurális univerzumot
magát kívánják feltérképezni.
E pannókon naprobbanás, csillaghullás, földmozgások
láthatóak, a valóság méreteinek hipernaturálissá
való nagyítása, vagy éppen kicsinyítése révén.
Meszlényi e sorozatán is a dolgok mélyére hatol, az
igazságot, az élet mozgatórugóit, a lényeget keresi.
Signum
egyedi tecnika
szürkelemez
100 x 70 cm
Rétegek II.
vászon, abroncs
83 x 83 x 6 cm
Rétegek
vászon, abroncs
83 x 83 x 6 cm

Szeder
vászon, abroncs
83 x 83 x 6 cm
Föld
egyedi tecnika, szürkelemez
100 x 70 cm
Szikla
egyedi tecnika, szürkelemez
100 x 70 cm
Bogyó
vászon, abroncs
83 x 83 x 6 cm

98 99
Metamorphosis I., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm Metamorphosis II., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm Metamorphosis III., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm Metamorphosis IV., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm

100 101
Diruptio, vegyes technika, karton
100 x 70 cm
Szupernova, vegyes technika, karton
100 x 70 cm

102 103
Globus
vászon, abroncs
83 x 83 x 6 cm

105
BALTA
A szürrealizmus, a dada, majd a pop art művészetében is
megjelenő ready made-et és a filozófiát, az ideológiát ötvöző
műalkotások sorába tartozik a balta című assamblage.
A hagyományos deszkalapra felragasztott fehér tollréteg közepében
egy régi, rozsdás balta foglal helyet. A ready made
nyújtotta asszociációs játék a tollak látványakor rögtön beindul,
s egy történet rajzolódik ki, melynek kifejlete tragikus. A balta
cím egyszerű és tömör jelentésével a tárgy funkcióját helyezi
előtérbe. Ha balta, akkor használata determinálja az akciót,
vagyis a tollas jószágok, madarak kivégzését, levágását. Átvitt
értelemben azonban nemcsak a haszonállat halálát, hanem
számtalan jelképszerűen tolmácsolt történetet is közvetíthet:
fehér tollas lény megölése, az ártatlanság feláldozása, a halál
kapuja….stb. A madár a művészettörténet során, miként az irodalomtörténetben
is, számtalan módón, s számtalan jelképként
jelent meg.
Az assamblage a szürrealista, kubista kollázs párjaként a tárgyat
valódi dimenziójában, naturalistán mutatja meg, amellyel
fokozza a tárgy valóságérzetét, s a tragikum realitását.
B.
vászon, abroncs
83 x 83 x 6 cm
Abortusz
vegyes technika, karton
100 x 70 cm

106 107
A televízió sorsa
Az avantgárd mozgalmak új teret nyitottak a tárgyértelmezések.sorában.
A nyers dada lázadás, és
a szürrealizmus vad tárgycsinálása az amerikai fogyasztói
társadalom kritikai tükreként aposztrofálható,
az 1960-as években igazi teret nyerő readymade,
és eat-art, valamint ennek társműfajaiban
érte el művészeti tetőpontját. A képzőművészet az
assamblage-t aztán újra és újra elővette, felújította,
új tárgyi-és jelentéskörnyezetbe helyezte.
Természetesen a műfaj korai előképeire számtalan
példa kínálkozik, akár az ábrázolt valóság, vagy
a képzel realizmus oldaláról nézzük a problémát
(ferrarai iskola, vagy René Magritte), akár
barokk „guodlibet” festmények véletlenszerűen
összegyűjtött tárgyait hozva fel példaként,
vagy az egyébként plasztikus felületet képező,
gyakran „vadászcsendéletként” meghatározott
csendéletek esetében, esetleg a reneszánsz
optikai csalódást keltő megoldásai tekintetében.
A művészettörténet sokszor hajlamos a túlmagyarázásra,
s egy –egy műalkotás,
képzőművészeti produktum alul, de gyakrabban
túlértékelésére. E fenti bevezető mindössze
e nehezen meghatározható és behatárolható
műfaj (?) kategóriáit, kereteit kívánta meg
felvázolni.
Meszlényi televíziója semmit sem akar. Csak önmagában
s önmagáért van. A használatból kikerült
TV dobozával, kis alkatrészeivel, kábeleivel, és
képcsövével a szemétdombon kötött ki, amelyen
új életre kelt. Fű, virág, vegetáció sarjadt ki szétroncsolt
testén, de a természet nem tudja visszaállítani,
lebontani a mesterséges műanyagot, és
poliésztert. A szemétdombot, és a hasznavehetetlen
gépeket, háztartási eszközöket, számítógépeket,
szinte minden korban megfestették a
művészek, új-és új értelmezési struktúrát adva
nekik. Festett külvárosi szeméttelepet Lucian
Freud, vagy Edward Hopper, Csernus Tibor, hol az
emberi elszigeteltség tárgyi relikviákkal történő bemutatásával,
hol egyszerű melankóliával, máskor
romantikus tragédiával ábrázolva a roncsokat.
W„A televízió halála” semmit sem akar, azon kívül,
amit önmagában nem tudna kifejezni, egy darabjaira
esett, bontott, funkcióját vesztett tárgy a természetbe
kikerülve esztétikai élményt ad a tárgy- s
direkt nem műalkotást írok-nézőjének. Miben különbözik
akkor a fenti tárgy egy egyszerű, összehordott
és találomra deszkára rögzített tárgy halomtól?
Nos a művész keze és szellemének transzformáló
munkája által nyerte el végső, művészi értékkel
rendelkező formáját a kép, az assamblage. Körülbelül
innen indul a kortárs művészet műfajainak vitája,
s a művészet egzisztenciális kérdésköre.

Televízió sorsa
vegyes technika, karton
120 x 80 x 30 cm

110 111
Hidegkonyha
A műfaj szempontjából „A televízió halálához”
köthető műalkotás több szempontból is különbözik
annak társdarabjától. A véletlenszerűen
összegyűjtött tárgyakat itt gondos kompozicionális
szerkesztés, és festészeti utómunka követte. Az
edényeket, tálat, hamutartókat, keverőtálat…stb.
a kép felső részén helyezte el a művész. E kompozíciót
a kép átlósan elhelyezett, a kép alsóbb
sávjába tolt edénnyel és ecsettel hozta egyensúlyba.
A tárgy-és-durva szóval jellemezve- képcsinálás-
itt még nem ért véget. A színek, festékcsurgatások
és fröcskölések, valamint gesztusok nagy
használójaként ismert Meszlényi tökéletes szín
libikókát talált ki a három dimenziós munka egyben
tartására. A már-már nyomasztóan kék színű
meggyűrt textilt, egyes részein ultramarinnal és lilával
árnyalta, amely különös, futurisztikus hangulatot,
egyfajta hibernáltságot kölcsönöz a képnek.
A látvány maga is a z idő egy kimerevített pillanata,
egyfajta „időkonzerv”, amely élmények, és történések
emlékét őrzi a prousti idő-és emlékképekhez
hasonlóan. Így találja meg a kép nézője „Az eltűnt
idő nyomában” loholva a hamutartóba zárt közös
dohányzás élményét, vagy az ételkészítés szakramentumát,
illetve az alkotás, a festés eszközeit.
Meszlényi ugyanis a reggeliző asztalra, az életet
jelentő főtt étel-üres helye mellé tette az élvezetet,
vagy szenvedélyt jelképező dohányzás tárgyi
rekvizitumait, s melléjük a valódi ételt, a még éppen
festékes ecsetet, és a festékmasszát tartalmazó
edényeket. A villa itt nem az evést, hanem az alkotást
szolgálja, sárga festékbe mártottan hever az
általa hagyott gesztusok mellett. Az üres, kék drapériával
bevont használaton kívüli edényben egy
szintén fehér festékes fakanál látható miként a
teáskanál is narancssárga festékkel beborítva ragyog.
Minden normális, hétköznapi funkció, mint az evés
és a dohányzás, valamint azok tárgyi eszközei
átlényegülnek, transzformálódnak, egyrészről
időkonzervek, másrészről az alkotói magatartás
jelképei. Továbbgondolva a fenti jelképrendszert,-
s ismerve Meszlényi erős, a képekből is
áradó szarkazmusát, és kritikáját- feltételezhető
a szándékoltan elrejtett utalás a valódi művészi
hitvallásra, amelyben a kenyér a vászon, az ecset
pedig a villa és a kanál. Ám Meszlényi Károly
művészetében minden Janus arcú, így ezek a szó
valódi értelmében is megjelennek.
„Hidegkonyha”, mert a művész életének jelképes
és valódi ebédasztalát örökítették meg, amelyen
mindennek megvan a maga reális és transzcendentális
jele. A pillanatba sűrített történés, a hibernált
csendélet, a 21. századi „vadromantikus”
jégbe zárt életmag együtt él a festészet esztétikai
szépségével, a színek, formák és gesztusok játékával.
Ebben áll Meszlényi assamblage-ainak
többszörös rétegzettsége és művészetének
miértje.

112
Hideg konyha
vegyes technika, karton
120 x 80 x 30 cm

114
Amoroso sorozat
9B grafit, papír
45 x 42 cm