Bereg vármegye Tiszaháti járásának görög katolikussága a trianoni ...

Міністерство освіти та науки України
Закарпатський угорський інститут імені Ференца Ракоці ІІ
Кафедра Історії і Суспільствознавства
Дипломна работа
Греко-католицька церква в районі Тісогат Берегської
жупи від заснування Мукачівської Єпархії до Тріанону
студента 3-го курсу
Мароші Іштвана Йосиповича
студент третього курсу кафедри історії (другий диплом)
Керівник:
Д-р. Шовш Калман
кандидат історичних наук
1*. Рекомендовано до захисту кафедрою історії
(протокол № ___ від „___” ____________ 2008 року)
2*. Затвердити рецензентом кваліфікаційної роботи / дипломної роботи
______________________________________________________________________
______________________ проректор з навчальної та наукової роботи Черничко С. С.
„__” ___________ 2008 року.
3*. Скерувати у ДЕК до захисту _______________________________________________
______________________ проректор з навчальної та наукової роботи Черничко С. С.
„___” ____________ 2008 року.
Берегове, 2008

Сторінка
Вступ 7
1 Історія Мукачівської греко-католицької Єпархії від 13
заснування (1771.) до Тріанонського договору
1.1 Ужгородська унія (1646.) і заснування єпархії (1771.)
13
1.2 Історія Мукачівської Єпархії від Марії Терезії до 15
компромісу 1867 року
1.3 Історія і територіальний поділ Мукачівської Єпархії до
Тріанонського договору
17
1.4 Висновки
19
2. Особливості Берегської жупи і району Тісогат,
адміністративний і релігійний устрій
2.1. Географічне положення і характерні риси Берегської
жупи
2.2. Формування району Тісогат та його національний і
релігійний склад
2.2.1. Формування району Тісогат
2.2.2. Населення, релігійний склад і національна свідомість
району Тісогат
2.3. Берегівський деканат і район Тісогат
2.4. Висновки
3. Історія греко-католицьких громад району Тісогат
3.1. Загальна греко-католицька картина району Тісогат у
“довгому XIX– ому столітті”
3.2. Історія греко-католицьких сіл району Тісогат 1771 –
1920 рр на основі архіву епархії і шематизмів
3.2.1. Берегово
3.2.2. Чома
20
20
32
32
34
37
43
45
46
50
50
56
2

3.2.3. Яноші
3.2.4. Велика Бийгань
3.2.5. Балажієво
3.2.6. Мезевгомок – Берегдийда
3.2.7. Берегдаровц
3.2.8. Квасово
3.3. Висновки
60
65
70
75
83
86
89
4. Наслідки Тріанонського договору на греко – католицькі
села району Тісогат
4.1. Територіальна і духовна єдність району Тісогат
4.2. Жупа Берег і район Тісогат в період укладення
мирного договору
4.3. Територіальні зміниу структурі району Тісогат
внаслідок Тріанонського договору
4.4. Висновки
90
90
94
96
99
Висновки 100
Резюме 102
Додаток 104
Використана література 110
3

Ukrajna Oktatásügyi és Tudományos Minisztériuma
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék
Bereg vármegye Tiszaháti járásának görög katolikussága
a Munkácsi egyházmegye felállításától a Trianon-i döntésig
Diplomamunka
Készítette:
Marosi István
másoddiplomás, harmadik évfolyamos történelem szakos hallgató
Témavezető:
Dr. Soós Kálmán
Történelem tudományok kandidátusa
Beregszász-2008
4

Oldalszám
Bevezetés 7
1. Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye rövid története az
egyházmegye felállításától (1770) a Trianoni döntésig
1.1. A ungvári egyházi unió (1646) és az egyházmegye felállítása (1770)
1.2. Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye rövid története
Mária Teréziától a kiegyezésig
1.3. Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye területi felosztása
és története a Trianoni döntésig
1.4. Összegzés
13
13
15
17
19
2. Bereg vármegye és a Tiszaháti járás jellegzetessége, közigaz-gatási
és vallási berendezkedése
2.1. Bereg vármegye földrajzi elhelyezkedése, jellegzetességei
2.2. A Tiszaháti járás kialakulása, népessége, felekezeti összetétele
2.2.1. A Tiszaháti járás kialakulás
2.2.2. A Tiszaháti járás népessége, felekezeti összetétele és
nemzettudata
2.3. A Beregszászi Esperesi Kerület és a Tiszaháti járás
2.4. Összegzés
20
20
32
32
34
37
43
3. A Tiszaháti járás görög katolikus egyházközségeinek története
3.1. A Tiszaháti járás görög katolikusainak általános képe a
„hosszú XIX. században”
3.2. A Tiszaháti járás görög katolikus közösségeinek részletes
története 1771-1920 között az egyházmegyei levéltár és a
schematismusok alapján
3.1.1. Beregszász
45
46
50
50
5

3.1.2. Tisza(Bereg)csoma
3.1.3. Makkosjánosi
3.1.4. Nagybégány
3.1.5. Balazsér
3.1.6. Mezőhomok-Beregdéda
3.1.7. Beregdaróc
3.1.8. Kovászó
3.3. Összegzés
56
60
65
70
75
83
86
89
4. A Trianoni békediktátum következménye a Tiszaháti járás
görög katolikus egyházközségeire
4.1. A Tiszaháti járás területi és szellemi egysége
4.2. A trianoni békediktátum következtében létrejött területi
változások a Tiszaháti járásban
4.3. Trianon következménye a Tiszaháti járásra és az itt éló görög
katolikusaira
4.4. Összegzés
90
90
94
96
99
Befejezés 101
Rezümé 103
Mellékletek 105
Felhasznált irodalom 111
6

Bevezetés
A trianoni döntésnek a magyarság tekintetében megtapasztalt és megélt tragédiája hosszú
évtizedek óta (olykor erőteljesebben, olykor pedig kevésbé élesen) folyamatos kérdésként él
és foglalkoztatja azokat, akik azt fájó pontként és történelmi igazságtalanságként élik meg.
A nagypolitika azonban számos esetben nem észleli azokat a folyamatokat, érzéseket,
amelyek az egyes hatalmi döntések következményeként az adott régióban valóságos
jelenségként lekövetkeztethetőek.
A Párizs környéki békék következtében átrajzolódott térképen nemcsak területi egységeket
szakítottak el egymástól, s tettek addig szomszédos faluként élő közösségeket különböző
országok tagjaivá. Több esetben abszolút figyelmen kívül hagyva a területi egységek
szellemi-lelki összekapcsolódásából eredő egységét, s a gazdaság, közigazgatás, kulturális
és egyházi élet számára pedig határokat szabtak. Pedig világosan nyomon követhetőek azok
a folyamatok, amelyek évszázadokon keresztül alakították az egyes térségeket. Esetünkben
Bereg vármegyét.
Miért lett fájóbb a „Trianoni békediktátum” névvel fémjelzett határ-módosítás, mint
bármely más, előző évszázadokban, évezredekben lezajlott háborúk végén létrejött területi
osztozkodás? A kérdés jogosan feltehető. Hiszen a területszerzések, honfoglalások,
népvándorlások, hódító háborúk ugyanúgy figyelmen kívül hagyták egy adott ország, s egy
adott terület népességének, etnikumainak az érdekeit, mint a Párizs környéki békék.
Nyilvánvalóan azért más ez az előzőekben tapasztalttól, mert a „hosszú XIX. század”
folyamán a felvilágosodás és a napóleoni háborúk eredményeként kialakult Európában már
nem kizárólag a királyi családok legitimálódása határozza meg a döntéseket, hanem a
nemzeti érdekek. A bécsi döntés még a legitim uralkodóházak alapján hozta egyensúlyba
Európát. A bő száz évvel később bekövetkező Párizs környéki békék pedig már nemzeti
érdekeket vettek alapul.
Az emberiség a XIX. század folyamán egy szellemi átalakuláson ment keresztül. Nagy
lépés ez a szellemi „nagykorúság” tekintetében. A jobbágyfelszabadítás, a nemzeti
irodalmak létrejötte, az egyház élet nemzeti alapokon való szervezése, a harc a nemzeti
nyelvért az egyházi liturgiában és igehirdetésben, az iskolázottság szorgalmazása, a nemzeti
7

érdekérvényesítés szempontjai azokat a folyamatokat hozták markánsan előtérbe, amelyek a
nemzetnek, mint személynek és összetartó kapocsnak a fogalmát mélyítették az
emberekben. „Amiről nem tudok, az nem is fáj…” Mondhatjuk a középkori emberről.
Számára egy határmódosítás az életet nem sokban változtatta meg. Királyt úgyis szolgálnia
kellett, robotot úgyis végeznie kellett. Mindegy, hogy melyik adószedő hajtja be a
járandóságot, mindenképpen be kell szolgáltatni. Ráadásul még az egyházi életben sem
történik változás, hisz a latin nyelv használata a római-latin egyházi életben egységet
teremtett, s nem tűnt fel egy esetleges uralkodóváltás. 1 A modern értelemben vett
nemzeteszmének a kialakulása azonban a rendi társadalom felbomlását eredményezte. Ez
tette az embereket társadalmi szinten egyenlővé és szolgáltatta a korábbi vertikális
felépítményt (fent a király és az uralkodói réteg, lent pedig a jobbágy és a szolgaság) a
horizontálisan egymás mellett elképzelt emberek közösségévé és rendek közösségévé.
Előzőekben ugyanis a társadalmi csoportok közötti átjárhatatlanság lehetetlenné tette az
eszmék és a gondolatok, következésképpen a nyelv, a tudományok, a technika, kultúra
áramlását. Ezzel vált lehetővé, hogy egy politikai párt tagja legyen a földesúr és a paraszt is,
s egy politikai célért küzdjenek. 2 Így létrejött a nemzeteszme, mint a közös lét és élet
legmélyebb megnyilvánulása és szimbóluma.
A nemzet fogalmában való elmélyülést elkerülendő ki kell jelenteni, hogy az előző
évszázadokban egy uralkodóház területi veszteségeiről lehetett csak beszélni, az I. világégés
után pedig már nemzeti államok veszteségeiről, melynek tudatossága mélyebben fájt az
egyszerű embernek is, mint előtte a felvilágosulatlan tömegek számára.
A nemzet megtestesítője már nem a király, így a nemzettest széttörése nem egy
földterületet, s azon élő szinte személytelen jobbágyok elvesztését (ami többnyire csak
anyagi kár volt) jelenti, hanem a „test” széttörését. Nagyon találó a Csonka-Magyarország
kifejezés, mert a csonkaság testi valósága a lelki betegséget is maga után hozza. Csonkává
tenni pedig csak azt lehet, aki előtte egészséges, fejlett, önmagával harmóniában élő volt.
1 A nyelvi váltást az egyházi életben a reformáció és az egyházi unió tudatosítja. Előbbi fontos
vívmányaként jelenik meg Európában, utóbbi esetében pedig a kereszténység kezdeteitől
folyamatosan jelenlévő hagyományra döbbenhet rá Európa. A keleti (bizánci) egyház ugyanis
mindig népnyelven végezte az egyházi szertartásokat.
2 Vö. Ring É., Nemzet és állam Kelet-Közép-Európa történelmében az első világháború előtt, in.:
Rubicon, 2001 (12. évfolyam), 8-9. szám, 112-113. o.
8

Nem csoda, hogy a nemzet, mint az emberi szervezet és személyiség a káros döntés után
élénken akarta a revíziót, ami a gyógyulásnak a jele lett volna, s valószínűleg nemcsak a
büszkeség miatt.
A téma meghatározása és a kutatás forrásainak a vizsgálatakor kiderül, hogy
könyvtárnyi írás készült már Trianon káros következményeiről az elmúlt közel kilenc
évtizedben. Ezért ezt a témát egy konkrét megvalósulási körben kívánjuk feldolgozni, hogy
a Tiszaháti járásként közigazgatási egységet képező terület görög katolikussága hogyan
fejlődött ki egyházi közigazgatási egységgé, melynek neve az egyházi igazgatásban a
Beregszászi Esperesi Kerület volt. Bővebben foglalkozunk azzal a ténnyel, hogyan hatott
erre a területre a Trianoni döntés, milyen következményekkel járt, hogyan szakította szét ezt
a területet. Hogyan valósultak meg a nagyhatalmak áltál megfogalmazott elvek, milyen
tények alapján épült fel a magyar védekezés rendszere (melyet sajnos nem vettek
figyelembe.) Szemléltető példának tekintjük a területet, melyen keresztül bemutatható a
terület egyházszervezete, kulturális és szellemi élete, oktatása, gazdasága a
rendelkezésünkre álló adatok alapján.
Dolgozatunk a görög katolikus egyház történetével foglalkozik Bereg vármegye Tiszaháti
járásában. Fontos megjegyezni, hogy a helységnevek közlését az 1910-es helységnévtárban
szereplő módon tesszük.
Az 1910-es járási beosztás alapján hét teljesen kifejlődött és szervezett görög katolikus
egyházközség került a Tiszaháti járásba, s nyolcadikként egy (Beregdaróc) a
Mezőkaszonyiba. Ezzel az egyházközséggel azért foglalkozunk, mert Makkosjánosi, illetve
Mezőhomok filiája volt. Teljesen kifejlődött és szervezett egyházközségnek az tekinthető,
amely templommal, vagy legalább kápolnával, parókiával, és/vagy kántortanítói lakással
rendelkezett. Dolgozatunkban konkrétan és részletesen csak azokkal az egyházközségekkel
foglalkozunk, amelyek a Trianoni döntéssel lezárható időpontig megszerveződtek a fentebb
említett kritériumok alapján, s a lehető legteljesebb egyházi ellátásban részesültek. Három
olyan filia is volt még a tárgyalt járás területén, amely ugyan a Tiszaháti járásba tartozott
közigazgatásilag, de a Felvidéki járásba tartozó Alsóremetéhez tartozott egyházilag. Ezek
Nagybereg, Beregújfalú, Kígyós voltak. Ezeknek az egyházközségeknek nem volt magas a
taglétszáma. Legfeljebb 90-110 között, vagy az alatt mozgott.
9

A „teljesen kifejlődött és szervezett görög katolikus egyházközség” kritériumok azért
fontosak, mert jelzik a teljes liturgikus rend jelenlétét, s a felekezeti iskolában való oktatás
megvalósulását. Az egyház közösséget és kultúrát, nyelvet megtartó jellege szempontjából
nem elhanyagolható ez a gyakorlat.
Lényegileg a dolgozat három részre oszlik. Elsőben fel kívánjuk vázolni az egyházmegye
kialakulását, azon belül bővebben a Beregszászi Esperesi Kerület szerveződését, fejlődését,
összekapcsolódását. A későbbiekben látszik majd, hogy ez terület gyakorlatilag a XIX-XX.
század fordulójára érte el a teljes szervezettségét. Arányosan követte ebben a Magyar
Királyság Észak-Keleti felföldjén elterülő Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye
fejlődési ütemét. Második részben Bereg vármegye és a Tiszaháti járás jellegzetességeit,
közigazgatási és vallási berendezkedését vizsgáljuk. Különös tekintettel figyelünk a
kialakulására. Harmadikban a jelenleg templommal rendelkező egyházközségeket
kívánjuk elemezni. Ezek: Beregszász, Makkosjánosi, Tiszacsoma, Beregdéda, Beregdaróc,
Balazsér, Mezőgecse, Nagybégány, Kovászó. Az akkori és jelenlegi filiákkal csak
érintőlegesen foglalkozunk. A fellelhető, illetve általunk elért anyagok alapján dolgozzuk fel
a történetüket a trianoni döntéssel bezárólag. Negyedik részben pedig az első világháború
utáni területrendezés által beálló változásokat szeretnénk vázolni és részben elemezni az
adott térségben.
A kutatás forrásaként dolgozatunkban három elsődleges és egy másodlagos negyedik
forráscsoportra támaszkodhatunk:
Az első csoportba a már meglévő, a témában megjelent könyvek, tanulmányok, elemzések
szolgálnak forrásul főleg az általános részre vonatkozóan. Ezen a téren a Trianoni döntés
kapcsán keletkezett műveket lehet felhasználnunk, mivel helytörténeti munkák kevésbé
vannak a témában, vagy hiányosak és pontatlanok. A békediktátumokat megelőző
időszaknak bőséges egyetemes történeti feldolgozása van. Erre az időszakra vonatkozóan
helytörténeti forrásként használható monográfiakötet Lehoczky Tivadar nevéhez
kapcsolódik. Bereg vármegye történetét az 1880-as évek elejéig tárja fel részletesen. Az
egyes görög katolikus egyházközségekre vonatkozóan azonban ő is keveset közöl. Nem
kizárt az a tény, hogy kevés egyházi anyag állt rendelkezésére, ugyanis erőteljes
szervezettség és a szellemi fellendülés ezen a területen a görög katolikus egyházközségek
10

életében a kiegyezés után történik meg, melynek hatásai ebben az időben kezdenek
érezhetővé válni. Lehoczky másik munkája is fontos, melyet a bereg megyei görög
katolikus lelkészségekről írt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy meglehetősen
pontatlan és nem jelzi a forrásanyagot sem. Csak időnként utal rá, honnam vette az adatokat,
s azokat sem jelöli meg pontosan.
Második a Munkácsi Egyházmegye schematizmusainak gyűjteménye, amely tartalmazza
minden egyházközség legfontosabb adatait, papjainak nevét, templomainak építési idejét és
titulusát 3 . De fontos közigazgatási és infrastrukturális közlemények is szerepelnek benne,
mint például az egyes egyházközséghez legközelebbi vasút, posta, távírda, stb. Az egyházi
sematizmusok szinte teljesen eltűntek. Bendász István egyháztörténész hagyatékában
maradt meg a sorozat nagy része (összesen 37 példány 4 ). Ezek jelenleg az Ungvári Romzsa
Tódor Teológiai Akadémia könyvtárába vannak átadva. Az Ungvári Állami Levéltár
Beregszászi fiókjában is csak egy egész és egy töredékes példány található belőle. Ezek
még a századforduló után is követik az egyházi hagyományokat, és latin nyelven íródtak.
Nagyon fontos adatforrás lehet nemcsak a görög katolikus egyházra vonatkozóan, mert
tartalmazza az összlakosságot és a felekezetek szerinti lélekszámot minden községben olyan
községben, ahol görög katolikusok előfordulnak.
Az egyházi összeírások mellett fontos forrás még a helységnévtárak 5 anyaga, melyek a
közigazgatás rendszerének a meghatározására alkalmas anyagként használhatóak. Több
esetben pedig népszámlálási adatokat is közöl.
Harmadik forráscsoportként pedig a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyei Levéltár
ide vonatkozó anyagait használjuk, mely az Állami Levéltár Beregszászi fiókjában található
a 151-es fond jelzéssel. Ennek a forrásnak a feltárása jelenti a legnagyobb nehézséget,
ugyanis mind a feldolgozatlanság, részben a rendezetlenség, az iratok nem megfelelő
3 Titulus ebben az esetben a templom védőszentjét, illetve a címünnepét jelöli, akinek, illetve amely
ünnep tiszteletére szentelték fel a templomot. Ez a nap legtöbbször (de nem kizárólag) egybeesik a
felszentelés napjával is. Ezen a napon minden egyházközségben templombúcsút tartanak. Ez a
templom „születésnapi” ünnepe.
4 A teljes gyüjtemény számát a levéltári anyag feldolgozása után lehetne meghatározni. Más
forrásból nem lehetséges az egyházmegye kiadványait rekostruálni. Nagy valószínűséggel a
meglévő 37 köteten kíül adta még ki néhány egy-két példányt.
5 Magyarországon 1873-tól adnak ki helységnévtárakat. 1873-1907 között 10 helységnévtár található
digitalizát formában a www.konyvtar.ksh.hu oldalon.
11

témaköri megjelölése, s legfőképpen az adminisztratív bürokrácia komoly problémát
okozott a kutatómunkában. Könnyen előfordulhat, hogy rajtam kívülálló okok miatt nem
találtam rá minden anyagra. Ezért ez a forráscsoport nem tekinthető kimerítetten feltártnak.
Negyedik forrás lehetne az egyes egyházközségek levelezése, dokumentumai és az
anyakönyvei. Sajnos ezt nem tudjuk maradéktalanul felhasználni, ugyanis ezek az 1940-es
években megkezdődött egyházüldözés áldozatai lettek. Erre az időszakra vonatkozóan nem
található szinte semmilyen dokumentum az egyházközségekben, az anyakönyveket is
beleértve. Így ezeket a forrásokat a lehetőségek hiányában nem tudjuk feldolgozni, nagy
valószínűséggel teljesen elvesztek.
Az egyes egyházközségek levelezését a püspökséggel lehet rekonstruálni, mivel azok
megtalálhatóak az egyházmegyei archivumban. Viszont az egyházközségeknek egyéb
irányú levelezései teljesen megsemmisültek. A püspökséggel folytatott levelezés többnyire
rekonstruálható, hiszen a beérkezett leveleket iktatták, és azokra válasz is készült.
A vizsgált időszak időbeni behatárolásaként a Mária Teréziától Trianonig terjedő
időszakot jelöljük meg.
— Mária Terézia teszi le az alapokat és szervezi meg az egyházmegye rendszerét. Ez az
egyik mérföldkő, hiszen Bacsinszky András püspök (1772-1809) működésével kezdődik
meg egy olyan alapvetés, amely az egyházmegye felemelkedésének, szellemi, lelki
fejlődésének az igazi hordozója lett.
— A következő időszak Pócsy Elek (1816-31), Popovics Bazil (1837-64), Pankovics István
(1866-74), Pásztélyi János (1774-91) püspökök tevékenységének az időszaka, amely a
nemzeti ébredés, a reformkor, a szabadságharc utáni időszak problémáival jellemezhető.
— Firczák Gyula (1891-1912) és Papp Antal (1912-19) püspökök időszaka a századforduló
egyre erősödő ruszin problémáit, a pánszláv agitációt, a skizma mozgalmat, az első
világháborút és az azt lezáró bizonytalan, tragikus trianoni döntést hordozza. A legnagyobb
probléma az állam részéről, hogy nem tud mit kezdeni a ruszinokkal, összemosódnak
vallási, nemzeti és szociális kérdések.
— Trianonnal új szakasz kezdődik, hiszen megszakad a kapcsolat az anyaországgal, amit
hosszú bizonytalanság és kiútkeresés jellemez.
12

1. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye rövid története az
egyházmegye felállításától (1770) a Trianoni döntésig
1.1. A ungvári egyházi unió (1646) és az egyházmegye felállítása (1770)
A kárpátaljai görög katolikus egyház 6
története első ránézésre is eseménydús, ami a
hányatottságára és nehéz küzdelmeinek az évszázadaira mélyen rányomta pecsétjét. Éreznünk és
látnunk kell, hogy ez az egyház folyamatosan az identitását kell, hogy védje és kifejezze,
tudatosítsa. Az is nehezíti az önazonosságot, hogy soknemzetiségű egyházról lévén szó, erősen
érződnek benne a kulturális hatás jelei. A meghatározó nemzetként jelenlévő ruszinság alapján
kialakul a nézet, hogy az egyházmegye főpásztorai a ruszinok püspökei. A későbbi
egyházmegyei osztódás következtében a létrejövő eperjesi püspök is a ruszinok püspöke lesz. Így
kibővül egy a kör és két püspöke lesz a Kárpát-medencében a ruszinoknak (a munkácsi és az
eperjesi), egy a románoknak (a fogarasi). A magyar görög katolikusok pedig ezekbe az
egyházmegyékbe vannak betagozódva egészen 1912-ig, a Hajdúdorogi Egyházmegye
felállításáig.
Nagyon nehéz markáns határvonalat húzni a nemzetiségek között. S még inkább kijelenthető,
hogy a nemzetiségi alapon létrejövő egyházmegyék nem kizárólagosan a lelki irányításra
megjelölt nemzetiségeket foglalták magukba, hanem mindenütt maradtak magyar
egyházközségek, vagy olyanok, melyekben nagy számban éltek magyar ajkú hívek. Magának a
„ruszinok-, magyarok-, románok- püspöke” fogalomnak is megkérdőjelezhető a létjogosultsága,
hiszen ez jelenleg lehetőséget teremt a Kárpátalján, Partiumban és Felvidéken rekedt magyar
görög katolikusoknak ukrán, román és szlovák görög katolikusokká való erőszakos átalakításra.
Az első nagyobb szakasz az egyházi uniótól az egyházmegye felállításáig terjed, amely több mint
száz év történéseit hordozza magában. Már magának az ungvári uniónak a létrejötte sem pusztán
vallási kérdés, hanem szociális, gazdasági és kulturális. Európának, melynek adott időszakában
egyik meghatározó tényezője volt a Magyar Királyság (Rex Hungariae) több jelentős esemény
alakítja és rajzolja a határait: a reformáció kezdete és határai, s az ebből adódó
6 Magyarországon 1773 óta az egyesülteket (ti.: Rómával) görög katolikusoknak, a nem egyesülteket pedig görög
kaeletieknek nevezik. Az előbbit a magyarországi unitus püspökök kérésére Mária Terózia királynő hozta be, az utónnit
pedig az 1868:IX.Tc rendelte el. (vö.: Pirigyi I., Bizánci szertartásó egyházak, in.: Gesztelyi T. (szerk.), Egyházak és
vallások a mai Magyarországon, Akadémiai kiadó, Budapest, 1991, 55kk)
13

vallásháborúk, a mohácsi vész és az állandósuló török veszély, a három részre
szakadt ország hegemóniája, a jezsuita rend eltörlése, a Rákóczi szabadságharc
eseménysorozata, stb. A külső tényezők alakítják ki a keretet, melynek tartalmát a
belső folyamatok formálják.
A görög katolikus egyház kialakulása csak részlegesen tekinthető hitbeli kérdésnek.
A hitbeliség annyiban mutatkozik meg, hogy a hívek a nagy egyházszakadás után
újra egyesültek Rómával és a pápával. Ennek az eseménynek a szellemi, kulturális és
gazdasági hozadéka legalább annyira fontos, mint a vallási. 7 A szellemi és szociális
felemelkedésnek egyetlen lehetséges útja volt ebben az időben, hogy a papság aki
szinte kizárólagosan jelentette a népnevelés eszközét és lehetőségét, kilépjen a
jobbágysorból, magasabb műveltségre tegyen szert, s teljesítse a népnevelő hivatását.
Az ortodox egyházban ez nem volt megvalósítható, mert ott még ennek felismerése
nem történt meg. A népnevelés vallási hatásának felismerésére még sokat kell várni,
mert lényegében a XIX. század 30-40-es (több helyen az 50-60-as években) éveivel
esik egybe az egyházközségek népiskoláinak a kialakítása.
Az ungvári unió (1646. április 24. 8 ) tehát csak elindítója volt annak a folyamatnak,
amely végső soron oda fog vezetni, hogy a Felvidéken a Kárpátoktól egészen le az
Alföldig megteremtődik egy homogén nemzeti csoport. Ez a ruszin névvel jelölt
nemzetiség a görög katolikusság hatására alakul egységessé, s bár rengeteg probléma
tépdeli, de a görög katolikus egyház kebelén ki tud alakítani egy sajátos kultúrát és
nemzeti eszmét 9 , melyet a jelenkor és a közelmúlt politikai irányzatai megpróbálnak
elvenni.
Az első uniós eskütételt még kettő követi. A munkácsi és a máramarosi unió
továbbviszi Erdély irányába a folyamatot. 1664-ben megtörténik a munkácsi unió, s
7 A vallási oldalt elbagatellizálni és profanizálni nem lehet és nem is szabad. Viszont a történelmi
igazságnak a velejárója annak kimondása, hogy a „cuius regio, eius religio” elv ebben az
időszakban jelentősen meghatározó vallási kérdés. Másrészről azt is látni kell, hogy a felvidéki
görög katolikusok számára más felemelkedési útra lehetőség nem létezett, hiszen az írástudatlanság,
szellemi elmaradottság, olyan méreteket öltött, amely a korabeli körülmények között is siralmas
volt.
8 Az ungvári vár udvarán lévő templomban 63 pap tette le a katolikus egyházhoz való tartozást
kifejező esküt.
9 Medve Z., Proklâtyj vrag ili drug naroda? Kul`tura greko-katoliĉeskih rusinov, in.: Studia Russia
XX. Budapest, 2003, 282-289. o.
14

1721-ben a máramarosi unióval pedig az itt élő görög keletiek visszakerültek a
munkácsi egyházmegyébe. Ezzel az uniós folyamat végetért a térségben. 10 Ez a
folyamat bár több részletben zajlott le, egy cél körül mozgott, mégpedig a Rómával
való egyesülés gondolatkörében. Ez az uralkodó részéről a katolicitás kiterjesztését, a
ruszin nép és papság részéről pedig a felemelkedés lehetőségét jelentette. Bő száz év
annak a vitájában telik el, hogy ki legyen a kegyúr, ki gyakorolhassa a főkegyúri
jogot.
1.2. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye rövid története Mária
Teréziától a kiegyezésig
Mária Terézia teszi le az alapokat és szervezi meg az egyházmegye rendszerét. Ez az
egyik mérföldkő, hiszen Bacsinszky András püspök (1772-1809) működésével
kezdődik meg egy olyan alapvetés, amely az egyházmegye felemelkedésének,
szellemi, lelki fejlődésének az igazi hordozója lett. Bacsinszky András a ruszin
felvilágosodás képviselőjének tekintik. 11 Az egyházmegye felállítása az uralkodó
részéről nem volt teljesen önzetlen. Előtte lebeg a ruszin és magyar nép
szabadságvágya. S látja az óriási elmaradottságot gazdasági és szellemi
vonatkozásban. Szinte teljes az analfabetizmus a felvidéki területen, nincs szervezett
egyházvezetés, egy többnyire magyar főuraknak elkötelezett ruszinság él egy
tömbben… Elkerülendő az újabb zavargásokat Mária Terézia az egyházmegye
felállítása és megszervezése mellett dönt. S egyben pótolja a jezsuita rend betiltása
által keletkezett űrt is. Megszervezi az egyházmegyei központot, felállítja a
szemináriumot, biztosítva a papképzést, levéltár és könyvtár létesül. Bacsinszky
András működése Mária Terézia kegyúri tevékenysége alatt igazi lendületet ad a
görög katolikus papságnak.
10 vö.: Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, I., Görög Katolikus Hittudományi
Főiskola, 1990, 99. o.
11 Удварi, I., Образчикы з iсторiю Пудкарпатсьскых Русинув XVIII. Столїіє, Удаsвателїство
В. Падяка, 2000, 73-106. ст.
15

A következő időszakban Pócsy Elek (1816-31), Popovics Bazil (1837-64), Pankovics
István (1866-74), Pásztélyi János (1774-91) püspökök tevékenységének ideje a
nemzeti ébredés, a reformkor, a szabadságharc, s az azt követő időszak problémáival
jellemezhető. Itt kezdenek beérni és tartalommal megtöltődni a Bacsinszky által
lerakott alapok. A hívek számának látványos növekedése jellemző. Egyházközségek
alakulnak, s kialakulnak azok a szervezeti egységek, amelyek a megfelelő működést
biztosítani tudják. Felállítják a fő- és alesperesi kerületeket, megszervezik az espereskerületi
könyvtárakat, egyes egyházközségekben a 40-es, a többiben az 50-es 60-as
években elkezdődik a felekezeti oktatás. A Tiszaháti járásban például ekkor épülnek
az új templomok, egyes helyeken már a parókiák is. Az 1848-49-es szabadságharcból
is bőven kiveszi a részét az egyházmegye. 12
Ebben az időszakban állítják fel az Eperjesi Egyházmegyét, ami alátámasztja a
fejlődést mind lélekszámban, mind pedig minőségben. I. Ferenc József 1816. február
6-án állította fel az Eperjesi Egyházmegyét, amelyet 1818. szeptember 22-én VII.
Pius pápa kanonizált. 13 A nemzeti ébredés is erre időszakra tehető, melyben egyszerre
történik meg a magyar és a ruszin nép nemzettudatának, s integrációjának
megvalósulása. Nagyon érdekes ezen a téren, hogy az Észak-keleti Felvidéken élő
ruszinság a Magyar hazát tekinti sajátjának.
Pásztélyi István tevékenysége már a kiegyezés utáni időszakra esik, amely
Magyarország történetében egy erőteljes fejlődést eredményez. Bár az Osztrák-
Magyar Monarchiában sok kötöttséggel kénytelen együtt élni, mégis óriási
eredményei vannak a nemzeti alapokon nyugvó fejlődésnek. Ennek hatásai a
gazdaságban is jelentkeznek a 1880-as évekre. Az egyház életben erre az időszakra
tehető egy szintúgy erőteljes tudati és anyagi fejlődés, bár egy viszonylagos
szegénység mindig jellemző a görög katolikus egyházra. Ez az időszak pedig átvezet
bennünket Firczák Gyula és Papp Antal püspökök időszakába.
12 vö. Bendász I., az 1848-49-es szabadságharc és a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye c.
munkájával (kiadva KMKSZ, Ungvár, 1997)
13 Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, II., 76. o.
16

1.3. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye területi felosztása és története
a Trianoni döntésig
A Munkácsi Egyházmegye területi felosztása több részletben zajlott le. Az egyik jelentős
felosztás az előbb említett Eperjesi Egyházmegye kiválása volt 1816-ban, amelytől kezdve
már a Magyarországon élő ruszinoknak két püspöke volt, a munkácsi és az eperjesi. Az
Eperjesi Egyházmegye egyébként a Kassai külhelynökségből alakult és Abaúj, Borsod,
Gömör, Sáros, Torna vármegyékre és Zemplén megye északi részére terjedt ki. 14
A megmaradt Munkácsi Egyházmegyéből 1823-ban a Nagyváradi Egyházmegyéhez
csatolták a szatmári főesperességet, amely 72, többnyire magyar parókiát foglalt magába. 15
Jelentős hívősereg vált ki a Munkácsi Egyházmegyéből a Hajdúdorogi Egyházmegye
felállítása által. A hajdúdorogi mozgalommal fémjelzett kezdeményezés a magyar
liturgikus nyelv használata miatt indult el. A szabadságharc után felélénkült nemzeti
mozgalmak lendületében fellángolt a görög katolikus magyarok nemzeti érzése. Rómának
valószínűleg nem volt tudomása a nagy számú magyar görög katolikusról
Magyarországon, mert a munkácsi és eperjesi püspököt, amint már többször említettük, a
ruszinok püspökének kezdte nevezni. A jogos magyar igény hosszú harc folytán 16 végül
összekapcsolódott az önálló egyházszervezet szükségszerűségével, s végül 1912. május 6-
án Ferenc József király, mint legfőbb kegyúr megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét,
melyet 1912. június 8-án X. Pius pápa kanonizált. Az alapítással az egyházmegyébe lett
szervezve 162 prókia. Ezek közül 1 az esztergomi, 8 az eperjesi, 70 a munkácsi, 4 a
szamosújvári, 44 a nagyváradi és 35 a fogarasi egyházmegyéből. A magyar parlament az
1913. évi XXXV. Törvénycikkben, melyet a hajdúdorogi görög katolikus püspökségről
hozott, így rendelkezett: „A hajdúdorogi görög katholikus egyházmegyének felállítása
törvénybe iktattatik és ezen egyházmegyének mindenkori püspöke az 1885. évi VII. tc. 7.
§-a értelmében a főrendiházi tagság jogával ruháztatik fel.” 17
14 vö. Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, II., 73. o.
15 vö. uo. 44. o.
16 Folyamatának részletesen elemzése megtalálható Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok
története, II., 86kk és Bottlik J., Hármas kereszt alatt, 162kk művek vonatkozó részeiben.
17 www. 1000ev.hu, 1913. évi XXXV. törvénycikk
17

A hajdúdorogi egyházmegye felállítása után is maradtak magyar parókiák a Munkácsi
egyházmegyében, főleg Bereg, Ung és Ugocsa megyékben a Tisza vonalától északra.
Az igazi fellendülés időszaka a Munkácsi Egyházmegyében Firczák Gyula püspök (1891-
1912) nevéhez kapcsolódik. Még szemináriumi rektorsága idején elkezdi bevezetni a
magyar nyelvet a szemináriumi oktatásba, megszervezi a magyar egyházirodalmi iskolát.
Tanítóképző Tanintézetet alapított, s intézetet a kántortanító árvák és özvegy papnék
számára. A ruszinok számára több hitel- és fogyasztási szövetkezet alapított. Egyik
kezdeményezője volt az un. „hegyvidéki akciónak”, amely a ruszin nép szellemi és anyagi
felemelkedését célozta meg segíteni. Firczák a tömeges amerikai kivándorlást a
szegénységben látja, s gondolata szerint azt megakadályozhatná a segély és a segélyező
tervek. Felemeli szavát, hogy a közel 500 ezer görög katolikus közül nincs egyetlen
főispán, képviselő, törvényszéki elnök, sem királyi tanfelügyeő. Ráérez a ruszinok
mellőzésére. 18
Szóba került a Gergely naptár kérdése, amelyet a ruszin nép elutasítsa miatt levett a
napirendről. Foglalkozott a liturgikus könyvek kiadásának kérdésével. Az egyik
legnagyobb problémája az elindult Nagylucskáról és Izáról elindult skizmamozgalom volt,
amely az első világháború után érte el csúcspontját.
Papp Antal püspöksége idején 1912-19 között az egyik legnehezebb időszak következik
be. Az első világháború idején megvádolják a görög katolikus papokat, hogy kémkednek
és az orosz hadsereggel együttműködnek. Ezt az állítást sikerül visszautasítani és
bizonyítást is nyer, amiért maga Tisza István miniszterelnök kér elnézést a görög katolikus
papságtól. A püspök idején történik meg a cirill betűk helyett a latin betűk bevezetése,
amely éppúgy kudarcot vallott, mint a Gergely naptárra való határozati úton való áttérés.
Mindkettő az orosz agitáció és a pravoszláv egyház malmára hajtotta a vizet. Mindkét
intézkedés a magyar kormány nyomására jött létre. Mindkettő kudarcot vallott. Sőt maga a
püspök is lemondott a munkácsi püspökségről és 1924-ben kinevezték a miskolci
exarhátus (kormányzóság) kormányzójává. 19
18 vö.: Mayer M., Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910, Budapest,
Akadémiai kiadó, 1977, 99kk
19 vö.: Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, II., 67-72. o.
18

Az ő püspöksége idején történik meg a nagy törés, amely a Párizs környéki békékkel a
görög katolikus egyház fejlődésében, szervezettségében egy óriási éket ütött. Ez egyrészt a
felerősödő pánszláv agitációra építő pravoszláv ideológiában, másrészt pedig a határok
által elválasztott magyar területek szétszabdaltságában ölt formát. Az addig integráns
egységként létező görög katolikusság több ország területére kerül.
1.4. Összegzés
Az ungvári unióval a görög katolikus egyház a fejlődés síkjára lép. A papság felszabadulása a
jobbágysorból, a szellemi élet fejlesztése előbb utóbb arra szintre emelkedik, hogy az egyházi
életre és a nemzeti érzés megfogalmazására hatást gyakoroljon. A Munkácsi Egyházmegye
felállításával (1771) Mária Terézia ratifikálja ezt a szándékot, s egyben ezt a többnemzetiségű
vidéket, a Keleti Felföldet pozitív irányba befolyásolja.
A görög katolikus egyház XIX. századi fejlődése nagymértékben összekapcsolódik a magyar
nemzettudat kialakulásával, s a ruszin nép, a ruszin egyház integrálásával a magyar hazába. A
szellemi felvilágosodás terén ezen a téren az egyik legnagyobb erővé a görög katolikus egyház
válik. Olyan erős a magyar érzés, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején nem tudják
visszafogni még központilag sem a papnövendékeket, s a papságot attól, hogy valamilyen
formában részt vegyenek a harcokban.
Az erőteljes magyar érzés ezen a peremvidéken a pánszláv eszme célponjává is válik, s így a
XIX. század végi felemelkedéssel egyidőben ezzel, s az erre épülő pravoszláv agitációval is
meg kell küzdeni. De mutatja a görög katolikus egyház szellemi és nemzeti érettségét, hogy a
ruszin nép felemelése érdekében milyen nagy erőket mozgat meg. Ennek két kiemelkedő alakja
van a 18-19. század fordulóján Bacsinszky András, XIX-XX. század fordulóján pedig Firczák
Gyula püspök.
Végül minden nemzeti törekvésnek, szociális és gazdasági felemelkedésnek gátat szab a
trianoni döntés, amely szétszakítja egymástól a nemzet- és egyházrészeket.
19

2. Bereg vármegye és a Tiszaháti járás jellegzetessége, közigazgatási és vallási
berendezkedése
2.1. Bereg vármegye földrajzi elhelyezkedése, jellegzetességei
Bereg és Ung vármegye földrajzilag egységnek tekinthető annak ellenére, hogy a két vármegye két
különböző központtal rendelkezik, az ősi vármegyék közé sorolható mindkettő. A földrajzi hasonlóság
1. ábra Bereg vármegye térképe ((lazarus.elte.hu/maps/1910/vmlist.htm)
20

nyilvánvaló, hiszen mindkettőnek van két egymástól jól elválasztható területe, melyet a Ungban a
Vinna – Tiba – Nevicke – Rákos (itt érünk be Beregbe) vonal szel ketté, Beregben pedig a Rákos –
Munkács – Ilosva – Bilke vonal teszi meg ugyanezt. Ettől a vonaltól dél-nyugatra sík vidék, északkeletre
hegyvidék terül el.
Beregben a megyeterület fele esett az Alföldre. Érdekesség, hogy az 1330-as évek
előtt a síkságom mintegy 80 település volt, míg a hegyek között ugyanekkora
2. ábra Ung vármegye térképe
(forrás: www.wikipedia.hu)
2. ábra Ung vármegye térképe
(lazarus.elte.hu/maps/1910/vmlist.htm)
21

területen mindössze hat (Kölcsény, Szentmiklós, Szolyva, Baranka, Kusnica és
Verecke). 20
3. ábra A nemzetíségek elhelyezkedése az Osztrák-Magyar Monarchiában
www.lazarus.elte.hu/maps/1910/vmlista.hu)
Ezek a települések többnyire szláv eredetűek voltak. A középkori
okmányokban szereplő neveik alapján jól kimutatható szláv eredete, illetve szláv
személynévre való utalása. De a rutén telepítés is hozott erre a vidékre szlávokat. A XIV.
században Beregben is elindult rutén telepítés. Itt van a XIV-XVIII. századi népmozgások
fontos átjárója a Kárpátok hegyein az Orosz Kapu, vagy más néven a Vereckei-hágó. 21 Az
Orosz Kapu megnevezésnél érdekes megállni annyira, hogy megjegyezzük, ha nem is volt
a Kárpát-medence és a Kárpátok hegyvonulatának része teljesen mentes a szláv-ruszin
20 vö.: Kristó Gy., Nem magyar népek a középkori Magyarországon, Budapest, Lucidus kiadó,
2003, 101. o.
21 uo.
22

népességtől mindenesetre a középkor markánsan elkülönítette egymástól a két népet.
Beregben a betelepítés a XIV. század első felét
követően nagy méreteket öltött. A XV. században hoztak létre hegyvidéki falvakat (1430:
Holubina, Nepolna, 1440: Duszona, Martinka, 1465: Szuszló, 1484: Bobuviha, Vizsnice)
A rutének egyedül Beregben hoztak létre bizonyos fokú önálló szervezeteket román mintára. Ekkor
alakulnak ki a kenéz és a vajda tisztségek a térségben. Ez az alsó szintű igazságszolgáltatás eszköze
volt, de nem alakult ki az egész ruténságot átfogó intézményrendszer. A kenéz, és a kiváltságosabb
soltész tisztség kialakulása után elsősorban a szervezési feladatok ellátásában volt jelentős. Béla
király ugyanis rájuk bízza a tatárjárás után elnéptelenedett vidék betelepítését, illetve a megmaradt
csoportok összegyűjtését. Elvégzett munkáik miatt ezek a családok kiváltságosak lettek és
örökölhetővé vált tisztségük. 22 A két nép találkozása hozta létre azt a helyzetet, hogy a rutén és a
vlach (oláh) népet gyakran összemossák, valószínűleg a területi egymásmelletélés, az egyházi
szertartási rendszer, és az alapszintű közigazgatás egyezése miatt. De lehetséges ez azért is, mert a
rutének élére vlach vezetők álltak, s ők irányították a betelepítést. 23
Bereg vármegye ősi szláv lakosságára utal a helységnevek szláv eredete is: Galgó, Tarpa, Csaroda,
Szernye, stb., ezeken a településeken a honfoglalás után is 150-200 évig szlávul beszélhettek, majd
a kétnyelvűség után elmagyarosodtak. 24 A ruténok első csoportja a XI. században, majd a XIII.
századtól kezdve szivárogott át Galíciából Máramaros, Bereg, Ung és Zemplén megyék gyéren
lakott hegyes vidékeire. Első betelepítésükről egy 1326-ban kelt oklevélben olvasunk, egy Kálmán
király által betelepített rutén csoportról. 25 A mai történelemfelfogás szerint a ruszinok a XIII.
századtól kezdtek betelepedni, annak ellenére, hogy a szláv kontinuitást vallók azt mondják, hogy a
honfoglaló magyarok „rutén hercegséget” találtak ezen a területen. 26 A Ruszból betelepülők hozták
22 vö.: Lehoczky T., Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest-
Beregszász, 1996, 200kk.
23 uo.
24 vö.: Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I., Budapest, 1963-1998, 539-
549. o.
25
Kiszely I., A magyar nép őstörténete, (kiadatlan, internetes változat:
http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/index.html)
26 vö.: Tóth I., Elég volt az álomból? - Kárpátalja és a ruszinok, in.: Rubicon, 1. évf. (1990), 5. szám
23

magukkal a „Rutenus” elnevezést, ami a magyar nyelvben rutén és ruszin változatban terjedt el, s
idővel jelentéstartalma megváltozott. 27
A népesség meghatározásakor lényeges számunkra a tisztánlátás és teljesség végett, hogy az Északkeleti
Felvidékről egységként beszéljünk. Ezen a téren, mivel nagy térségben helyezkedett el a
ruszin nemzetiségű lakosság, nem beszélhetünk kiemelten Bereg vármegyéről, hanem csak az
egész térség részeként. A ruszin homogenitás megnyilvánulása, és a Galíciai térséggel való
összefüggése jól mutatja a nemzetiségek elhelyezkedési területeit az Osztrák—Magyar
Monarchiában is. A kulturális hatásra is nyugodtan utalhatunk, hiszen a ruszinok által használt
fatemplomok, melyek közül még ma is áll néhány, Galíciából érkeztek. Sokszor ott készültek, s
csak a helyszínen rakták őket össze. 28 Ez a tény is bizonyítja a nyelvi és kulturális hatásnak az
egységét.
Nagyon érdekes következtetésre juthatunk akkor, ha összevetjük egymással a nyugati és a keleti
templomépítészeti hagyományokat Magyarországon a reformáció után abban a térségben, ahol
görög katolikusok és római katolikusok éltek együtt. Itt főként az Ungvár-Munkács-Beregszász-
Tiszaújlak vonal, és a Tiszaujlak-Vásárosnamény-Csap vonalnak a Tisza folyásával lezárható
részére kell gondolnunk. Ezen a részen számos templom van, amely a reformáció idején protestáns
lett, a hozzá tartozó hívek áttértek az új hitre. (Elég a dolgozatunkban tárgyalt falvak közül említeni
Nagybégány, Beregdéda református templomait, amelyek akkor lettek reformátussá.) Ezek a
templomok akkor már kőépítmények voltak. Viszont ugyanezen területen a kelti szertartásúak által
használt templomok fából készültek, s csak a XIX. század folyamán épülnek ezekben az
egyházközségekben kőtemplomok.
A tények azt mutatják, hogy a Kárpát-medencének ebben a térségében a szlávok, ruszinok nem
voltak jelen, hanem betelepítés, beszivárgás folytán érkeztek meg. Ezt bizonyítja továbbá a
szertartásrendszerük megmaradása is. Nyilvánvaló tény az számunkra, hogy a szent-istváni
egyházszervezés olyan dominánsan és határozottan történt, hogy ellenmondást nem tűrően
felszámolt minden nem római egyházhoz kapcsolható kötődést. A megkezdődött bizánci hittérítés
teljesen elsorvadt akkor, mikor István egyértelműsítette a Rómához való hűséget és megalkotta az
27 vö.: Font M., Házasságok és hadjáratok - Keleti szláv–magyar kapcsolatok a középkorban, in.:
Rubicon, 1990 (10. évf.), 3. sz., 87. o.
28 vö.: Thaler T. – Zsidi V., Kárpátalja és Észak-Partium (Barangolás a fatornyos templomok
hazájában), Anno kiadó, 2007, 20kk
24

egyházszervezetet. Magyarországon Árpád-házi királyaink idején csak nyugati egyházszervezet
alakul ki. A görög szertartásúakat is a latin püspökségek alá sorolják be. István és László királyaink
korában tehát nem volt még kötődés a Kárpátok északi oldalával, a jelenlegi Galíciával. Annál is
inkább, mert az orosz nép keletre, a lengyel nép pedig északra ebben az időszakban veszi fel a
kereszténységet. Előbbi bizánci, utóbbi latin szertartás szerint. A Szent László korában megvalósuló
szabolcsi zsinat 29 határozatai is azt tükrözik, hogy milyen erős volt abban az időben a bizánci
hagyomány, s a magyarok görög vallásbeli szokásokat követtek. 30 Egyes egyháztörténészek, mint
például Pirigyi István szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a bizánci szertartásúak lettek volna
többségben Magyarországon. 31
Sokkal inkább volt szándékában Szent László királyunknak
Magyarország presztizsének emelése a keresztény nyugaton. Ennek egyik része a keresztény
térítők szentté avatása (Szent István, Szent Imre, Szent Gellért), másik pedig elhatárolódás a bizánci
kereszténységtől, s nyíltan felvállalni, illetve terjeszteni a nyugati hitet.
Az a tény, hogy bizánci szertartású püspökség mégsem jött létre Magyarországon egészen az
ungvári unióig, sőt inkább a Mária Terézia általi létrehozott Munkácsi Egyházmegye felállításáig
(1770), egyértelműsíti azt a tényt, hogy az országban a nyugati kereszténység felülemelkedett és a
keleti, bizánci hagyományokat magába olvasztotta. A hierachikus felépítése is ezt a célt szolgálta.
Mindez pedig azt bizonyítja, hogy azok a keleti keresztények, akik Magyarországon a középkorban
megjelentek, kívülről jöttek a térségbe népmozgás következtében. Galíciából a ruszinok,
Havasalföld felől a románok és a balkán felől a szerbek és görögök.
A Kassa-Epejes-Ungvár-Volóc-Huszt-Máramaros vonal környékéig beszivárgott szláv lakosság
jelenléte bizonyítja, hogy a nyugati hierachia kiépítése után érkezhetettek, pont az előbb említett
tények miatt.
Fontos lehet számunkra az a tény is, hogy az árpád-kori időből csak bizánci-görög hagyományon
alapuló kolostorokról tudunk. (Másként nem is lehetett, hiszen nehéz lenne elképzelni, hogy a
Kijevi Rusz megkeresztelkedése előtt, vagy azzal egy időben kiterjedt keresztény egyházszervezet
és kolostori hálózat működhetett volna.) A keleti kereszténység sajátos vonása pedig, hogy a népnemzeti
hagyományokat a liturgikus nyelv használatában jeleníti meg elsősorban. Ezen a téren a
29 1092 pünkösdjén kezdődött a szabolcsi zsinat.
30 Budai É., Magyarország históriája, I. kötet, Pest, I883, 117-118. o.
31 Szent László törvényeiben a papi nősülést és a böjti fegyelmet tárgyalják. Ebben az időben már
csak a bizánci egyház maradványai vannak meg Magyarországon. Ezzel a zsinattal lett
visszaszorítva a görög szertartás.
25

eformáció hozott újdonságot Európában, de a keleti világban ez egyértelmű volt. A Bizánc által
megkeresztelt népek nem végezték szertartásaikat görög nyelven, szemben a római egyház latin
liturgikus nyelvével. Ha tehát a térségben megjelentek ruszin nyelvű (továbbá említhetjük a
szerbeket és a románokat is) keleti keresztények, azok későbbi időben jöhettek.
A honfoglalás-kori szláv őslakosság vallásának a megállapítsa és meghatározása nehéz feladat.
Egymsának ellentmodó (sok esetben ideológiai és nemzeti érzésektől fűtött) publikációk születnek
(születtek). Istenhitükről az biztosan elmondható, hogy nem voltak keresztények, hiszen a szlávok
megkeresztelkedése 988-ban történt és Valgyimir nagyfejedelem (980-1015) nevéhez fűződik.
Éppen ezért a magyar honfoglalás-kori szláv lakosság minedn bizonnyal pogány istenhitet vallott. 32
Dolgozatunk szempontjából az a tény fontos, hogy a Vereckei-hágó, vagy régi nevén Orosz-Kapu
utal arra, hogy a Galiciából érkező lakosság később, a középkorban jelent meg a térségben magával
hozva a saját vallását, bizonyos egyházszervezetét. Ennek a ruszin beszivárgásnak az egyik színtere
az általunk vizsgált Bereg vármegye, amely ennek az útvonalnak a mentén fekszik. A tatárjárás
után megindult betelepítése egészen a Tisza vonaláig lejöhettek, sőt egész Szabolcs vármegyébe és
az Alföldön Kecskemétig jelen lehettek szórványosan a beszivárgott ruszin telepesek. A jelenlegi
magyarországi görög katolikusok azonban elmagyarosodtak. Egyre nagyobb teret kapott a magyar
nemzeti ébredés, s ez a nép pedig őseitől örökölte a lojalitását a nemzete iránt. Ezt az
elmagyarosodott szláv lakosságot a Tokaj-Nyíregyháza-Mátészalka-Szatmárnémeti vonaltól
északra, a Kassa-Ungvár-Munkács-Nagyszőlősig tehető. A XVIII. század közepén meginduló
gazdasági és létszámbeli gyarapodás ez utóbbi vonaltól északra elősegítette a ruszin népesség
fejlődését. A magyarság kiszorul ebből, lejjebb húzódik az Alföld irányába 10-20 kilométerre. 33 A
térségben kulturálisan megerősödik a szláv népesség. Ebben az időben építik a gótika és barokk
stílusjegyeit magukon hordozó fatemplomokat. 34 A szláv hatás a fentebb említett, két vonallal
közrefogható térségben is érzékelhető. Gondoljunk csak a jelenlegi Magyarország görög katolikus
templomaiban fellelhető ószláv feliratokra. Vagy a fatemplomoknál maradva a szentendrei
skanzenben kiállított mándoki fatemplomra, amely ugyanabban az időben épült és ugyanazokat a
32 A szláv jelenlétről inkább állná meg a helyét az a hipotézis, hogy déli szlávok (fehér horvátok: А.
Ш. Бенедек, Русині, gens fidelissima, ПоліПрінт, Ужгород, 2001, 38-44. cт) éltek a térségben a
honfoglaláskor, akik 6. században elindult a szláv népvándorlással érkeztek a térségbe.
(www.wikipedia.hu-népvándorláskor szócikk)
33 vö.: Thaler T. – Zsidi V., Kárpátalja és Észak-Partium, 6. o.
34 uo.
26

stílusjegyeket hordozza magán, mint a kárpátaljai fatemplomok. S nem utolsó sorban a XIX.
században éppen a Tiszaháti térségben is előforduló fatemplomokra, amelyeknek létéről már csak a
görög katolikus egyház schematismusaiból tudunk, hogy léteztek, mert jelzik őket. Ha léteztek,
akkor bizonyosan úgy nézhettek ki, mint azok a fatemplomok, amelyek még jelenleg is
megvannak Kárpátalja, Partium és Erdély Kárpátokkal szegélyezett térségében.
Esetünkben azonban a keleti szertarás szláv nyelvű népcsoportját vizsgáljuk, amely nem a
Balkánon keresztül érkezett a Kárpátok gyéren lakott hegyvonulatainak déli lejtőire. Ez a
betelepítés egy irányból jöhetett, mégpedig Galícia felől. Itt nyer értelmet egyébként a Vereckeihágó
az Orosz-Kapúként való megnevezése is. Mintegy azt jelöli, ahol átjött, átszivárgott ez a jelzett
népcsoport, illetve amelyen keresztül két egymástól elkülönült terület átjárhatósága biztosítva volt.
Ez a népesség a fentebb említett vármegyéken kívül Sáros, Szepes, Abaúj és Szabolcs
vármegyékben telepedik le. Lényegében a Tisza-, Talabor-, Latorca-, Ung-, Bodrog folyók
térségében. (Román nyelvi eredetű keleti szertartásúak is jelen vannak a térségben Bihar
vármegyében.)
Az észak-keleti Felvidék térségében megtelepedő népcsoport a magával hozott vallási és szertartási
rendszert tovább gyakorolta, s a bizánci szertartás gyakorlata annyira erős és fontos volt e nép
számára, hogy később az egyházi unió kapcsán is ragaszkodnak annak megtartásához. 35
A Kárpát-medencébe való kettős irányú betelepedést mi sem bizonyítja jobban, hogy a
magyarországi görög katolikus egyházban végzett szertartások rendjében a gyökerek keresése
jelenleg is két liturgikus hagyomány eldöntetlen kérdésének a légkörében mozog. Ez az
úgynevezett görög és szláv hagyomány közötti választás kérdését veti fel. Magyar liturgikus
szövegek ugyanis nem keletkeztek, hanem fordításban lettek használatosak. De a tényt konstatálja,
hogy a történelmi Magyarország területén élő görög katolikusnak nevezett vallás két irányból
érkezett (egyrészt a Balkánon keresztül Bulgáriából, s a szerb és a román nyelvű területeken,
másrészt Oroszország felől Galícián keresztül. Ezeknek az érvényesülési, elterjedési aránya külön
munkákat és kutatásokat igényel.
35 vö.: Hodinka Antal és Pirigyi István ide vonatkozó kutatásival és leírásaival:
Hodinka A., A munkácsi görög-katolikus püspökség története, Magyar Tudományos Akadémia,
Budapest, 1909.
Bendász I., A magyarországi görög katolikusok története, I-II., Nyíregyháza, 1990.
27

A tény azonban az, hogy a görög katolikusság magyar nemzettudatot alakít ki. Ennek eklatáns
példája, hogy még mindig lehet olyan öreg emberekkel találkozni a Kárpátok hegei falvaiban,
akiknek nem idegen a magyar szó, a magyar kultúra. A munkácsi egyházmegye papjai között a
XIX. században és a XIX-XX. század fordulóján nem volt olyan pap, aki ne beszélt volna
magyarul, ne ismerte volna a magyar kultúrát. Talán itt nyer igazi értelmet Papp Antal püspök
válaszlevele a Vallási és Közoktatási miniszternek, aki 1913. szeptember 13-án kelt levelében kéri a
püspököt, hogy preventív módon oktassák a fiatal papokat, hogy a pánszlávizmust elkerülhessék, s
meg ne mételyezze a népet. A püspök válasza a lényeges számunkra: „A munkácsi egyházmegye
papságának őseitől örökölt erényei közé tartozik a magyar hazának szeretete. Eme érzést már az
anyatejjel szívják magukba, s miután nekünk sem nemzetiségi, sem felekezeti középiskoláink
nincsenek, a királyi katolikus és főgimnáziumokban ezek az otthonról vitt érzések még
megerősödnek, s egész lényüket áthatják, úgy hogy a magyar kultúra emlőin nevelt, s ezáltal
teljesen áthatott ifjak kerülnek a papnevelő intézetünkbe. Az felügyeletem alatt működő
intézményben a magyar szellem tovább folytatódik, s az magyar egyházirodalmi iskola is működik,
amely a magyar egyházirodalmat népszerűsíti.” (Eddig szószerinti az idézet.) A püspök jelzi, hogy
pont az Oroszországból érkező propaganda az, amely el akarja hitetni, hogy a papság magyar
érzelmű. A püspök kifejezi, hogy a sok vád között ez az egyedüli igaz vádpont. 36 Az
Oroszországból érkezett propagandának és schizmamozgalomnak voltak Bereg vármegyében
gócpontjai, mint például Nagylucskán és Bilkén.
Következő mély érzelmű levele Papp Antal püspöknek akkor fogalmazódik meg, amikor a görög
katolikus papságot megvádolják azzal, hogy együttműködnek az orosz hadsereggel. Ebbe a vádba
belefoglalják a ruszinokat is. Miután a vádak hamisságáról bizonyítás született, Tisza István
miniszterelnök felvidéki útja során bocsánatot kér az ártatlanul meggyanúsított ruszin néptől és
görög katolikus papságtól. Ekkor születik meg a püspök újabb levele, melyben ott vannak az
utalások arra vonatkozóan, milyen mély elkötelezettség volt a ruszin népben és a görög katolikus
papságban a magyar haza iránt. 1914-ben írja körlevelében: „Örömmel közlöm szeretett
papságommal, hogy – amit folyó év október havában XVII. számú körlevelemben jeleztem –
ártatlanul maggyanúsított és meghurcolt egyházmegyei papságunk a nagy nyilvánosság előtt a
magyar királyi Miniszterelnök úr ő Nagyméltósága részéről az általa f. é. október 30-án hozzám
36 F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 523. Az egész irat ezzel a témával kapcsolatos levelezést tartalmazza.
28

intézett és a hírlapokban is közölt levelében fényes elégtételt nyert… A Felvidéken tett látogatásból
kitűnik, hogy az orosz betörés területén a görög katolikus papság magatartása kifogástalan
hazafiságú… A betörő oroszok terjeszkedésük gátjának tartják a görög katolikus papságot…”
(Eddig a szószerinti idézet.) Továbbá kifejezi óhaját, hogy a ruszin nép felemelése érdekében
végzett magyar kezdeményezések végrehajtásában segítségére lesznek a kormánynak. Jelzi, hogy
egyes ruszinok együttműködtek az oroszokkal, de ezzel nem a népet ítéli el, hanem látja az
elmaradott szellemi szintet és a félrevezethetőséget. A nép felemelésében nagy feladata van görög
papságnak… A püspök egyébként jelzi, hogy „II. Rákóczi Ferenc óta nem hangzott el olyan mély
érzelmű s tiszteletteljes levél és kérés, mint Tisza miniszteré.” Felhívja a figyelmét a papságnak a
munkára, a felvilágosításra, nevelésre a schizma elleni munkára…. „Szenteljük azért legodaadóbb
buzgósággal minden erőnket a gondjainkra bízott nép erkölcsi és kulturális színvonalának
felemelésére, hogy katolikus hitét és magyar haza iránt való szeretetét öntudatos meggyőződéssel
érleljük benne, hogy itt a Kárpátok alján e nép hűsége ezer éves hazánknak bevehetetlen védővára
legyen továbbra is.” 37
A magyar hazának a szeretete és a magyar nemzethez való tartozásnak a tudata nyilvánvaló tény a
Munkácsi Egyházmegye papsága számára, így beleértve a Bereg vármegyét is. A püspök egy
újabb körleve még inkább alátámasztja és kifejezi ezt az elkötelezett magyar eszmét az
egyházmegye, s a benne tömörülő hívősereg részéről. A püspök levele az első világháború után
létrejövő Magyarország belső rendjének a megszervezéséhez nyújtandó egyházi segítség kapcsán
beszél a nemzettudatról: „Egyházmegyénk hívei mindenkor hazafias hűséggel küzdöttek hazánk
függetlenségéért. Rákóczi ruszin kurucait, Kossuth rutén huszárjait ugyanaz a nemes hazaszeretet
lelkesítette, mint a mostani világháború rutén hőseit, kik a harcmezőn és itthon egyaránt meg nem
tántoríthatatlanul ragaszkodtak hazájukhoz.
Midőn most Magyarország a világháború rettenetes véráldozatai és szenvedései árán, egy rövid, de
annál lelkesebb és mondhatni vértelen politikai újjáalakulás folytán elérte teljes függetlenségét,
lehetetlen, hogy híveink őszinte örömmel ne köszöntsék a szabadságnak felvirradó hajnalát.
Meg vagyok róla győződve, hogy híveink mindenütt az ősöktől öröklött hűséggel állanak őrt ennek az
új független Magyarországnak az ő vérükkel is megszentelt határain annál is inkább, mert ez a
37 A levél megtalálható a F. 151. Op. 25. Jegy. hr. 2207 iratban.
29

megújhodott demokratikus Magyarország népünk részére is megadja mindazokat a jogokat, melyek az
emberi méltóság elismeréséből, s a szabadság, egyenlőség és testvéri szeretet elveiből folynak.
De ez a rohamos átalakulás akkor lesz ránk üdvöt hozó, ha azt az igazság és a szeretet fogja áthatni,
ha a kedélyeket az építkezés, nem a rombolás szándéka fogja irányítani.
Bele kell tehát abba vinni az evangélium szellemét és apostoli buzgósággal kell azon dolgoznunk,
hogy híveinket a szabadság mámora el ne kábítsa, s ne ragadja oly féktelenségre, mely a haza, az
egyház és általában a társadalmi egyensúly érdekeit veszélyezteti.
Felhívom tehát Nagytisztelendőségteket, hogy e nagy fontosságú időben vezessék híveiket szent
vallásuk magasztos tanítása és hazafias tradícióink szellemében!…” 38
Bereg vármegyét sem mint politikai járást, sem mint főesperességet nem lehet különválasztani a
Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyétől. Még annak ellenére sem, hogy az alföldi területei
messze esnek a hegyvidéki járásoktól, ahol hangsúlyosabban megjelent a szegénység, az
analfabetizmus, a vallási izgatás politikai háttere 39 .
Bereg vármegye Tiszaháti járása már az alföldi régióhoz tartozott. Mint periférikus területet, s mint
Magyarország részét a szegénység jelentősen megviselte. De azt meg kell állapítani, hogy a
szegénység, földhiány a Szerednye-Munkács-Tiszaújlak vonaltól délnyugati irányba nem jelentett
akkora problémát, mint a vármegye hegyvidéki járásaiban. Ezen a területen két járás (Tiszaháti és
Mezőkaszonyi) teljes egészében, egy (Munkácsi) pedig félig terül el. Látnunk kell, hogy ezekben a
járásokban a magyar lakosság van domináns többségben. Ez még akkor is igaz, ha tudatában
vagyunk annak, hogy a szinte minden görög katolikus közösségben kétnyelvű (ruszin-magyar)
szertartásvégzés volt. (Minden bizonnyal egy átmeneti zóna része volt ez a térség, a Hajdúdorog
központú magyar liturgikus mozgalom hatósugarába került nyírségi és szabolcsi területek és a
tisztán ruszin területek között.) Ezekben az egyházközségekben, s a vármegye zömében magyarok
lakta járásaiban minden bizonnyal a magyar tudat volt a jellemző a szertartás ószláv nyelve mellett.
38 A levél a F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2776-ban található.
39 A vallási izgatás politikai gyökerét magának a magyar kormánynak sem igazán sikerült
lokalizálni. Sejtések és magánnyomozások nyilvánvalóan voltak az ügyben, de nem tudta sikeresen
felvenni a harcot sem a felvidéki megyékben, sem pedig a Kárpátaljáról Amerikába származottak
körében. A magyar diplomácia sikertelensége mutatkozik meg mindkét irányban, melynek végső
következménye az ország szétdarabolása lett Trianonnal bezárólag. Ennek érvei és részletes,
dokumentumokkal alátámasztott leírása megtalálható: Botlik J., Hármas kereszt alatt, Görög
Katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997), Hatodik síp Alapítvány - Új
mandátum Könyvkiadó, 1997, 135-162, 162-214. o.
30

Így kulturálisan sem került abba a helyzetbe a lakosság, hogy a magyar nemzeti ébredés politikai és
gazdasági hatásainak eredményeként idegen testként érezze magát 40 , mint mondjuk a ruszin
érezhette. Pontosabban fogalmazva a ruszin nemzet, amely a XIX. százada második felében a
pánszláv eszme látókörébe került, s mint támadási felület Magyarországra nézve is veszélyesnek
bizonyult.
A XX. század elején kialakult kárpátaljai schizmamozgalom egyértelműen politikai indíttatású volt.
A hosszú XIX. századnak a terméke. A ruszin nemzeti ébredésnek egy olyan kívülről irányított
káros eszmerendszernek a megfogalmazódása, amelyet nem vallási, hanem politikai érdekek
mozgattak. Mélyen és egyértelműen érzékeli ezt a helyzetet a görög katolikus egyházvezetés.
Annál is inkább mert pont 19. században a ruszin szellemi felemelkedés egyik legfontosabb pillére
volt. Bár azt is meg kell említenünk, hogy a galíciai behatás az unió óta problémát jelentett. A
püspökök bécsi szinódusának is az egyik legfontosabb megoldandó kérdése volt az egyház
könyvek használata. A könyvek ugyanis szláv nyelvből lettek átalakítva a legszükségesebb
változásokkal. Viszont soha nem volt belőlük elegendő, így Oroszországból érkezett az utánpótlás
(egyéb egyházi irodalom tekintetében is), ami kellően szlávbarát (illetve oroszbarát) volt. Mária
Terézia tesz ugyan kísérletet a probléma megoldására azzal, hogy felállítja a „Typographia
Orientalis” nyomdát, de a probléma teljesen nem oldódik meg. 41
40 A ruszin nemzet idegen testként való érzetét a magyar társadalomban vesd össze a következő
gondolatmenettel: „Történetileg tekintve a felfokozott belső és interregionális (sőt interkontinentális)
vándormozgalom első nagy hulláma a XIX. századra, arra az időszakra esett tehát, amely a
modern európai nemzet megteremtésének, illetve a nemzet-állam-építését célzó erőfeszítéseknek is
helyt adott. Mindezen folyamatok egyik döntő mozzanatát – Ernest Gellner tézisét magunkévá téve
– abban látjuk, hogy a piaci gazdaság, a polgári társadalom, valamint az alkotmányos-liberális állam
triászában kikristályosodó modernitás előfeltételezi, egyszersmind elő is segíti a kulturális
egyneműsödést. A folytonos növekedési kényszer, fejti ki Gellner egyik rövidebb írásában, a
hagyományok szakadatlan megtagadására, vagyis véget nem érő újításra-megújulásra szorítja
mindezen társadalmakat. „Az innováció előfeltétele a szüntelen foglalkozási mobilitás... Az eltérő
munkahelyek közötti mozgás képessége és – esetenként – a más társadalmi pozícióban levő
emberekkel történő kommunikálás és együttműködés azt kívánja meg egy ilyen társadalom
tagjaitól, hogy képesek legyenek szóban és írásban formális, pontos, kontextustól független módon
kommunikálni – más szóval művelt, írástudó, az üzenetek rendezett, normákhoz igazodó előadására
képes emberek kell hogy legyenek... A modern társadalom tagjának általános jellemzői: írástudó,
mobil, formálisan egyenlő; mindezt áthatja a merőben képlékeny, folytonos, úgymond részeire esett
egyenlőtlenség és egy közös homogén kultúra, melyet az írni-olvasni tudás hordoz, és az iskola
sajátíttat el.” In.: Gyáni G., A vándorlás, mint kulturális jelenség, a tanulmány az 5/0084/2002 sz.
„A magyarországi bevándorlás” c. NKFP projekt keretében készült.
41 Vö.: Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, II., Görög Katolikus Hittudományi
Főiskola, Nyíregyháza, 1990, 7kk.
31

Az orosz behatásnak Bereg vármegyében inkább a hegyvidéki járásokban, területeken voltak
hatásai. Valószínűleg a nyelvi és kulturális kapcsolat miatt, amely a ruszin népet annak ellenére
odakötötte a galíciai részekhez, hogy a magyar kormány többé kevésbé próbálta annak lehetőségét
keresni, hogy felzárkóztassa ezt a vidéket. A hegyvidéki akció is a terület gazdasági felemelésére
irányult a földhözjutás elésegítése által.
2.2. A Tiszaháti járás kialakulása, népessége, felekezeti összetétele
2.2.1. A Tiszaháti járás kialakulás
A járások kialakulása már a XVIII. század végén létezik. Erre abból a tényből lehet következtetni,
hogy a görög katolikusok 1786-os összeírásában már a későbbi helységnevek szerepelnek, csak más
területi beosztással. Makkosjánosi a Mezőkaszonyi járásban (in processu Kaszony) szerepel filiáival
(Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Kaszony, Homok, Déda) együtt. Beregászász és filiái (köztük
Tiszacsoma is) az akkori Tiszaháti járásban (in processu Tiszahát) heleyzkednek el. Jól mutatja a
terület egységét és a hívek, parókiák alacsony számát, hogy ehhez a járáshoz tartozott még
Nagydobos (filiái Vitka és Vásárosnamény) is.
A Magyarországon 1873 óta megjelenő helységnévtárak tanúskodnak a közigazgatási beosztásokról.
Az 1873. évi helységnévtár az 1869. évi népszámlálások alapján készült. A vármegyék a
közigazgatás elősegítése érdekében kismegyékre, járásokra oszlanak. Bereg vármegyében két
színmagyar járás volt, a Mezőkaszonyi és a Tiszháti. Itt a Tisza-völgyében 29 településen a Tiszahát
mezőségén 22, a Szernye-mocsár körül 14, és Munkács város déli részén a Sajgó-erdőnél 3 faluban
(Dercen, Fornos, Izsnyéte) éltek összefüggő egységben a magyarok, s Beregrákoson, Pászikán és a
háromnegyed részben magyar, Munkácson pedig nyelvszigetnek tekinthetően éltek magyarok. 42 Az
1910-ez népszámláláskor a Kisdobrony-Nagydobrony-Csongor-Barkaszó-Izsnyéte-Dercen-Fornos-
Beregújfalú-Felsőremete vonal volt az elválasztó az északra elhelyezkedő ruszin és német (sváb)
lakosság között.
42 Botlik J., Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján, I., Magyarok, ruszinok, csehek és
ukránok 1918-1945 között, Nyíregyháza, 2005, 45kk
32

Magyar vonatkozásban lényegében csak a Tiszaháti járásban beszélhetünk görög katolikusokról. A
Magyar görög katolikusok elenyésző számban előfordultak a Munkácsi járásban Gorond és Izsnyéte
községekben (ezekben a községekben egyébként nagy számú ruszin nyelvű görög katolikus
közösség élt), a Mezőkaszonyiban Barkaszó, Tisza-Szalka és Beregdaróc községekben voltak
magyar ajkú görög katolikusok. Ez utóbbi, mint Makkosjánosi, később pedig mint Mezőhomok
filiája mindig a később kialakuló Tiszaháti járáshoz tartozott.
Az 1877-es helységnévtár 43 7 járást jelöl: Beregszászi első- 44 , Beregszászi második- 45 , Kaszonyi- 46 ,
Munkács-latorca balparti-, Munkács-latorca jobbparti-, Felvidéki-, Vereckei járás. Az 1882-es
helységnévtár jelöli először a Tiszaháti járást, összevonva benne a két beregszászi járást. 47 Ugyanez a
beosztás van az 1888-as 48 és 1902-es 49 helységnévtárban is. Az 1902-es 50 pedig már az öt járás
mellett két (Munkács és Beregszász) rendezett tanácsú várost jelöl. Emellett körjegyzőségek szerint
ossza fel a járásokat. A Tiszaháti járás nyolc körjegyzősége oszlik: Benei-, Gulácsi-, Macsolai-,
Makkosjánosi-, Nagybégányi-, Nagyberegi-, Surányi-, Vásárosnaményi körjegyzőség
A vármegye ipara nagyrészt a két rendezett tanácsú városra összpontosult. A XIX. század végére
még Volócon, Szolyván, Őrhegyalján vannak ipari létesítmények. A ruthén, vagy hegyvidéki akció
lényege arra irányult, hogy mintagazdaságok és egyéb segélyezések megvalósítása által földhöz és
munkához juttassák a ruthén lakosságot. A vasúthálózat fejlesztése is erre irányult a Munkács,
Kisszolyva, országhatár útvonalnak, az 1887-es a Tiszahátot átszelő (Ungvár-Csap-Bátyú-
Beregszász-Nagyszőlős-Királyháza) vasútvonal bekapcsolásához. S újabb hegyvidéki részeket
43 Kollerffy Mihály (szerk.), A Magyar korona országainak helységnévtára, Budapest, Atheneum
1877, 17-18. o.
44 Bakta, Balazsér, Bene, Bégány (Nagy), Bégány (Kis), Borzsova, Búcsú, Csetfalva, Déda, Gát,
Homok, Jánosi, Kigyós, Kovászó, Macsola, Muzsaj (Nagy), Oroszi (Sáros), Újfalu (Bereg-),
Végardó (Bereg-).
45 Asztély, Badaló, Csarod, Csoma, Fejércse, Gecse, Gergelyi, Gulács, Halábor, Hete, Jánd, Márok,
Namény (Vásáros-), Papi (Márok-), Surány, Tákos, Tarpa, Tivadar, Ugornya, Vári
46 Ide tartozott Daróc.
47 Kollerffy M.-Dr. Jekelfalussy J., A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára,
Budapest, 1882: Tiszháti-, Kaszonyi-, Munkácsi-, Felvidéki-, Vereckei járásokat jelöl.
48 Dr. Jekelfalusi J., A Magyar Korona Országainak helységnévtára, Budapest, Atheneum, 1888,
18-19. o.
49 Dr. Jekelfalusi J., A Magyar Korona Országainak helységnévtára, Budapest, Pesti Könyvnyomda
Részvénytársaság, 1892, 18-19. o.
50 A Magyar Korona országainak helységnévtára, Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság,
1902, 123kk
33

3,793
3,344
3,634
3,834
4,292
4,923
80,299
61,043
81,853
54,645
81,108
68,635
86,703
70,825
90,877
91,872
112,866
91,917
107,214
109,029
ezer
145,135
139,842
153,377
161,362
187,041
209,706
216,243
kapcsolt be az 1907-11 között megépült két gazdasági vasút (Beregszász-Kovácsrét, Beregszász-
Szajkófalva vasútvonallal). 51
A gazdaság élénkítésére lényegében a felvidéki járásokban volt igen nagy szükség. Az alföldi
járásokban és megyékben nem volt akkora a fölhiány és szociális elmaradottság. Ezeken a részeken is
voltak Schönborn birtokok, de nagyobb és használhatóbb földterületekkel rendelkeztek az emberek,
mint a hegyvidéken. Így az alföldi járások, ahol a magyarok elhelyezkedtek, teljesen más
problémákkal kellett megközdeni, így a mentelitás alakulása is más volt.
2.2.2. A Tiszaháti járás népessége, felekezeti összetétele és nemzettudata
Ha a helységnévtárakban (röv.: hnt), népszámlálások (röv.: népsz) alkalmával és a
schematismusokban (röv.: schem) megjelenő adatokat összevetjük, láthatóvá válik, hogy a görög
katolikusok egész Bereg vármegyére vonatkoztatva a XIX. század második felében mindig több
mint 50 %-os arányt tettek ki. Ez a létszám azt jelentette, hogy a megye meghatározó vallási
felekezetének számított, ha tudatosítjuk, hogy a maradék kevesebb, mint 50 % még további
felekezetekre oszlott.
4. ábra Bereg vármegye összlakossága, görög katolikusainak,
egyéb felekezeteinek és a Tiszaháti járás görög katolikusainak száma
250
200
150
100
50
0
hnt1869
(schem1870)
népsz1880
(schem1881)
hnt1888
(schem1888)
hnt1890
(schem1891)
hnt1900
(schem1899)
népsz1910
(schem1908)
népsz1921
Görög katolikusok száma Bereg vármegyében a schematizmusok szerint
Görög katolikusok száma a Tiszaháti járásban a schematismusok szerint
Egyéb felekezetek
Összlakosság Bereg vármegyében
51
Erről részletesebben 3.1. A Tiszaháti járás görög katolikusainak általános képe a „hosszú XIX.
században” c. fejezetben írunk.
34

Ennek a 80 és 107 ezer közötti görög katolikusnak a nagy hányada a „felvidéki ruszin
járásokban” helyezkedett el. A felvidéki akcióban résztvevő ruszinság görög
katolikus tudata azonban integránsan csatlakozott az alföldi magyar területekhez,
ahol azonban már nem volt ilyen túlsúly. Az alföldi területeken a vallási megoszlás
már sokkal színesebb. Négy vallási felekezet van jelen azokban az
egyházközségekben amelyeket görög katolikus szempontból dolgozatunkban
vizsgálunk.
Egyházközségek
Beregszász
Nagybégány
Makkosjánosi
Kovászó
Mezőhomok
Beregdéda
Tiszacsoma
Balazsér
Beregdaróc
5. ábra Felekezetek szerinti megoszlás az 1890-es népszámlálás alapján
Hívők száma
0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500
Görög katolikus Római katolikus Református Zsidó
Beregszászt leszámítva, ahol a reformátusok voltak nagy többségben, de jelentős számú
római katolikus és zsidó vallású ember élt, a görög katolikusok kisebbséget képeztek. A
járás falvaiban azonban jellemző, hogy Nagybégányt, Beregdédát és Beregdarócot kivéve
nagy arányú a görög katolikus túlsúly. További vizsgálódásokra lenne szükség, hogy ennek
okát meghatározzuk. A vallási identitásból visszavetítve vonhatjuk le a következtetést, hogy
ezekben a községekben valaha homogenizált vallási közösségek telepedtek le. Ez volt a
jellemző a többi községre is más szempontból (főleg a református hit szempontjából). A
zsidó közösség szinte miden helységben képviseltette magát, de lényegesen kisebb
százalékban, kivéve Beregszászt.
A nemzettudat tekintetében pedig általánosan kijelenthető, hogy a magyar eszme volt teljes
egészében fölényben. Ebben a tekintetben csak Kovászó jelentett kivételt, bár azt is meg kell
jegyezni, hogy a XIX-XX. század fordulóján több egymás után következő schematismusban is
35

Beregdaróc
Balazsér
Tiszacsom
Beregdéda
Mezőhomo
Kovászó
Makkosján
Nagybégán
Beregszás
Százalékarány
magyar van jelölve liturgikus nyelvként, holott a ruszinság nagy többségben van a községben, s
néhány zsidón és reformátuson kívül nincs más vallású lakos.
100%
90%
80%
70%
6. ábra Nemzetiségek szerinti megoszlás az 1890-es népszámlálás szerint
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
1
Egyházközségék
Magyar Ruszin Egyéb
Ha az 5. és 6. ábrát összevetjük egymással, világosan kitűnik, hogy ebben az időszakban
milyen erős a magyar tudat ezekben az községekben. Mezőhomokot és Kovászót
leszámítva nincs jelentős számú ruszin identitást valló lakos. Beregdarócon,
Beregdédában és Nagybégányban például senki nem vallja magát ruszinnak. Balazséron,
Makkosjánosiban, Beregszászon és Tiszacsomán is csak jelentéktelen a hányaduk.
Markánsan érzékeltetve ezzel azt a véleményünket, hogy a Tiszaháti görög katolikusság
erőteljesen magyar érzelmű és identitású volt a századforduló környékén. Papp Antal
püspököt már idéztük, aki a ruszin papság ragaszkodását is az anyatej hasonlatával
érzékelteti 52 , mennyivel inkább volt tehát magyar érzelmű és tudatú a Tiszaháti járás
görög katolikussága, akik ráadásul már az alföldi területen, a tömbmagyarság területén
éltek. Marina Gyula ruszin nemzetiségű görög katolikus pap életrajzi könyvében 53 is ezt
a magyar tudatot fejezi ki, ráadásul ruszin területen élve.
52 F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 523.
53
Marina Gy., Ruténsors — Kárpátalja végzete, Patria Publisching Co. Ltd., 1977 – Kárpátaljai
Magyar Kulturális Szövetség, 1999
36

2.3. A Beregszászi Esperesi Kerület és a Tiszaháti járás
A Tiszaháti járás, mint politikai egység és a Beregszászi Esperesi Kerület, mint egyházi
közigazgatási egység, területileg nem fedte egymást. Dolgozatunkban elsősorban a Tiszaháti
járás görög katolikusainak a történetével foglalkozunk az egészben (Bereg vármegye,
Munkácsi egyházmegye) elhelyezve azt.
A kérdés tárgyalásában a visszavetítés elvét követjük, és az 1910-es népszámláláskor fennálló
területi egységeket vizsgáljuk. Egy 1786-os irat szerint ugyanis más beosztásai voltak a
területeknek. A Beregszászi Esperesi Kerület pedig, mint egyházi egység folyamatosan
alakult ki. Az egyházmegye fejlődése igyekezett követni az úgynevezett politikai megye
határvonalait, azon belül osztotta fel a főespresi és esperesi kerületeket. A vármegyei
főesperességek (Archi-Diaconatus) kerületi esperességekre (Districtus) voltak felosztva. A
Bereg vármegyei főesperesség 11 kerületi esperességre volt felosztva: beregszászi, borhalmi,
beregrákosi, borzsovai, kisalmási, krajnai, munkácsi, szentmiklósi, szolyvai, vereckei, valóci.
Ez a felosztás az 1915-ben kiadott schematismuban szerepel, amely utolsó egyházi jegyzék
volt a Trianon előtti Magyarországon. 54
Az 1910-es népszámlálás követi a fennálló megye és járási rendszert. A Tiszaháti-járás az
1910-es közigazgatási reform idején jött létre. A Bereg vármegyei öt járás egyike, melyek a
következők voltak: Tiszaháti (székhelye: Beregszász), Mezőkaszonyi (székhelye:
Mezőkaszony), Munkácsi (székhelye: Munkács), Felvidéki (székhelye: Ilosva), Szolyvai
(székhelye: Szolyva). S két rendezett tanácsú város volt még a vármegyében, Beregszász és
Munkács.
Az 1910-es népszámlálás és az 1915-ös egyházi összeírás áll egymáshoz időben és
tartalomban olyan közel, hogy összevethető legyen egymással. Az 1910-es népszámláláskor
ugyanis felekezetek szerint is rangsorolták az ország népességét. Az 1878, 1893, 1896, 1899,
1908, 1915-ben kiadott görög katolikus egyházi összeírások (schematismusok) szintén
közölteg adatokat a vallási hovatartozásra vonatkozóan.
54 Schem1915,44 — Az egyházi összeírások (schematismusok) egységes jelölésének rövidítése:
Schem(Schematismus)1915(a kiadásának éve),44(oldalszám az aktuális összeírásból)
37

A beszélt nyelvre azonban ninbcs biztos adatunk, mert a schematismusokban szereplő
bejegyzés a nyelvre (lingva) vonatkozólag a liturgia nyelvét jelenti. A hétköznapi érintkezés
nyelve valószínűleg a magyar volt a Beregszászi Esperesi Kerület Tiszaháti járásra eső
részeiben. A XIX. század második felében, de jobbára a kiegyezés után a latin közigazgatási
nyelv is átvált a magyarra. Ezt bizonyítja az egyházmegyei iratokban olvasható levelezések
nyelve is. Az általunk kutatott egyházközségek levelezése a püspökséggel is latin nyelvű volt
az említett század 40-es éveiig. Azonban a nyelvhasználat nem kizárólag a latin. Egy példa
Gribóvszky András makkosjánosi parókus levele Bacsinszky András püspökhöz 1797.
szeptember 19-én a homoki egyházközség kehelyvásárlása ügyében magyarul íródott. 55 Vagy
Csebi Pogány Ferenc levelezése a püspökséggel a kovászói parókussal folytatott vitájáról. 56
Az egyházmegyei központtal való levelezésben általános tendencia, hogy az egyházközségek
vezetői, illetve más személyek által megfogalmazott levelek ha latin, szláv, vagy magyar
nyelven íródtak is, a válasz rájuk minden esetben latin nyelvű volt. A 1860-70-es évektől
válik általános tendenciává, hogy magyarul folyik a levelezés.
Visszatérve a közigazgatási reformra megállapíthatjuk, hogy a Tiszaháti-járás a következő
falvakat foglalja magába: Makkosjánosi, Kisbégány, Nagybégány, Homok, Déda, Balazsér,
Beregszész-Végardó, Nagybereg, Kigyós, Beregújfalú, Nagymuzsaj, Bene, Kovászó,
Sárosoroszi, Nagyborzsova, Csetfalva, Tiszakóród, Halábor, Csoma, Nagybakta, Gecse,
Macsola, Gelénes, Mezővári, Asztély, Búcsú, Surány, Márok, Márokpapi, Csaroda, Tákos,
Fejércse, Tarpa, Gulács, Tivadar, Jánd, Gergelyi, Ugornya. Beregszász pedig, mint székhely
kiemelt helyet foglalt el, rendezett tanácsú város státusszal. 57
A Beregszászi Esperesi Kerület, mint Bereg Vármegyei Alesperesség nem követi a járási
közigazgatás határát. A Beregszászi Esperesi Kerülethez a Tiszaháti járásból az 1908-as és
1915-ös schematismusok szerint Beregszász és filiái 58 , Kovászó és filiái 59 , Makkosjánosi és
filiái 60 , Mezőhomok és filiái 61 tartoztak. A felvidéki járásból az 1908-as schematismus szerint
55 vö.: F. 151. Op. 5. Jegy. hr. 1755. 1.o.
56 vö.: F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 2030-ban található az egész levelezés.
57 lásd: Bereg vármegye térképén dolgozatunk 18. oldalán.
58 Asztély, Badaló, Beregardó, Bulcsu, Csaroda, Fejércse, Halábor, Hete, Macsola, Márokpapi,
Mezőgecse, Nagyborzsova, Nagymuzsaly, Beregsurány, Tarpa (és környéke), Tákos, Tiszacsoma,
Tivadar, Vári és környéke
59 Bene, Sárosoroszi
60 Balazsér, Csákymajor, Csikósgorond, Gát, Kisbégány, Nagybégány, Nyárasgorond
38

Alsóremete és filiái 62 , Beregkövesd és filiái 63 , Makarja és filiája 64 , Falucska és filiái 65 . Az
1915-ös schematismus szerint Beregkövesd filiái leválnak, s Falucska emelkedik parókia
rangra. Alsóremete három filiája pedig (Beregújfalu, Nagybereg, Kígyós) a Tiszaháti járás
területén volt. A mezőhomoki egyházközség filiái közül pedig Beregdaróc a mezőkaszonyi
járáshoz tartozott.
Az egyházi beosztás szerint a Beregszászi Esperesi Kerület két területi és nyelvi egységből tevődött
össze. A görög katolikus szempontból kétféle liturgikus nyelvű (magyar és ruszin)
egyházközségekből, amelyek a Tiszaháti járásban voltak és a beregi hegyektől, illetve a Szernyemocsártól
észak-keletre lévő teljesen ruszin nyelvű egyházközségekből. Ezen a területen
Felsőremete jelentett kivételt, ahol az említett összeírás ruszin és magyar nyelvet jelöl. 66
A Tiszaháti-járáson következésképpen a Beregszászi Esperesi Kerületen kívül is voltak még
kétnyelvű, magyar és ruszin egyházközségek Bereg vármegyében, amelyek a munkácsi
(politikai) járásban és a Munkácsi Esperesi Kerületben helyezkedtek el. Ezek a következők
voltak az 1915-ös schematismus alapján: Gorond és filiái 67 , Munkács és filiái 68 .
Az egyházi összeírásokból nem lehet eldönteni, hogy ezekben az egyházközségekben milyen
arányban voltak a magyar és ruszin anyanyelvűek. A alábbi diagrammon szereplő adatok a
népszámlálások adatait leszámítva hagyhatnak kívánnivalót maguk után, legalábbis amit a
hitelesség megkövetelhet. Mindenesetre a szemléltetésnek nagyon jó példája, mert bár
számokban lehetnek eltérések, vagy torzítások, de az arányokat megfelelően érzékeltetik. Az
összlakosságra vonatkozó adatokat a népszámlálások és helységnévtárak 69 jegyzékéből
vettük, az egyházi adatokat pedig az egyházmegyei összeírásokból (schematismus).
61 Barabás, Mezőhomok, Beregdéda, Gelénes, Beregdarócz
62 Beregújfalu, Felsőremete, Kígyós, Nagybereg
63 Beregpálfalva, Falucska, Komlós
64 Bárdháza
65 Beregpálfalva és Komlós
66 Schem1915,45
67
Beregsom, Csonkapapi, Hetyen, Izsnyéte, Kisgut, Mezőkaszony, Nagygut, Rafajnaújfalú,
Zápszony
68 Alsóschönborn, Derczen, Felsőkerepecz, Fornos, Munkácsváralja, Pósaháza, Várpalánka
69 Magyarországon az 1873-as évtől adnak ki helységnévtárat. Ezekben időnként jelzik valamelyik
népszámlálásnak az adatát. A helységnévtárak közül 1873-1912 közötti 12 kötet van digitalizálva,
melyek megtalálhatóak a http://konyvtar.ksh.hu/ honlapon.
39

3793
3344
3634
3834
4292
4923
80299
81853
81108
86703
90877
112866
107214
145135
139842
153377
161362
187041
209706
216243
7. ábra Bereg vármegye összlakossága, görög katolikusok száma Bereg vármegyében
és görög katolikusok száma a Tiszaháti járásban
250000
200000
150000
100000
50000
0
hnt1869
(schem1870)
népsz1880
(schem1881)
hnt1888
(schem1888)
hnt1890
(schem1891)
hnt1900
(schem1899)
népsz1910
(schem1908)
népsz1921
hnt-helységnévtár, schem-schematismus, népsz-népszámlálási adatok
Bereg vármegye összlakossága a népszámlálások ill. helységnévtár szerint
Görög katolikusok száma a Tiszaháti járásban a schematismusok szerint
Görög katolikusok száma Bereg vármegyében a schematizmusok szerint
Ugyanezek az összeírások az alábbi diagramm szerint százalékos arányban mutatják,
hogy Bereg vármegye összlakosságához képest a görög katolikusok száma több mint
50 %-ot tett ki 1869 és 1921 között. Az előző időszakra vonatkozóan a népszámlálási
adatok hiányában nincs lehetőségünk ugyanezt bemutatni. E diagramnak és a
következőnek a számadatai mutatják, hogy a vármegyében a kiegyezés után
folyamatosa nő a hívek száma egészen az 1910-es összeírásig. A Tiszaháti járásban
azonban alig növekszik a hívek száma.
Bereg vármegye görög katolikusainak a tekintetében 1910 és 1921 között van egy
jelentős létszámesés. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a trianoni döntés után
sokan áttelepülnek a „Csonka-Magyarországra”. Nem valószínű, hogy ilyen rövid
idő alatt, a cseh érában domináns pravoszlavizálás ilyen méretű hívősereget tudott
volna elvonni a görög katolikus egyháztól. Az is csak feltételezés lehet részünkről,
hogy a skizmamozgalom, melynek két gócpontja egyébként Bereg vármegyében
volt (Nagylucska és Bilke), ilyen nagy számú hívősereget vitt volna el.
40

8. ábra Bereg vármegye és Tiszaháti járás
Görög katolikusok száma Bereg vármegyében
Görög katolikusok száma a Tiszaháti járásban
140000
120000
100000
80000
80299 81853 81108
86703
90877
112866
107214
60000
40000
20000
0
3793
hnt1869
(schem1870)
3344
népsz1880
(schem1881)
3634
hnt1888
(schem1888)
3834
hnt1890
(schem1891)
4292
hnt1900
(schem1899)
4923
népsz1910
(schem1908)
népsz1921
Annak érzékeltetésére, hogy a Tiszaháti járás nagyobb görög katolikus közösségeiben a
magyar tudat a domináns, s csak a szertartásnak a nyelve az ószláv, itt van előttünk a
következő táblázat. Alábbi táblázatunk azt hivatott bizonyítani az 1890. 70 évi népszámlálási
adatok alapján, hogy a görög katolikusok magyar nemzetiségűek voltak. A táblázaton nem
tüntettük fel a kis létszámú vallásokat (izraelita, evangélikus, görög keleti). Ezeknek a
száma ebben a kérdésben elhanyagolható. Kivéve Beregszászt, ahol a zsidók száma 2100
ebben az évben. A többi községben pedig 50 körüli, vagy az alatti az izraeliták száma. A
községekben a történelmi egyházak közül a római katolikus és református egyházakhoz
tartozókat magyaroknak tekinthetjük. A magát ruszinnak vallót pedig automatikusan
sorolhatjuk a görög katolikus egyházhoz. Jól látható lesz számunkra, hogy a görög katolikus
egyház híveinek a tudata magyar. Ebből a szempontból csak Kovászó jelent kivételt, ahol a
görög katolikusok 79,1 %-a ruszin nemzetiségű. Homoknak a ruszin lakosságaránya van
még 50 % fölött valamelyest. Viszont ezt a két községet a jelenlegi állapota és a közös
templomépítése miatt egynek kezeljük dolgozatunkban. Ha ehhez az elvhez következetesek
vagyunk, akkor látható, hogy a két község összlakosságához viszonyított aránya a
70 Dr. Jekelfalussy J., A Szent Korona országainak helységnévtára, Budapest, 1892, 108kk
41

uszinoknak csak 13,4 %. Beregszász tekintetében megdöbbentő ez az adat, mert csak az
összlakosság 2,4 % ruszin nemzetiségű. A többi egyházközség tekintetében Makkosjánosit
kivéve (8,6%) nem közelíti meg az 5 százalékot sem.
Község
Összlakosság Magyar
nemzetiségű
9. ábra A falvak lakossága az 1890-es népszámlálási adat alapján 71
Ruszin
nemzetiségű
Görög
katolikus
Római
katolikus
Református
Beregszász 8078 7735 199 1076 1686 3184
Balazsér 559 538 18 242 23 222
Déda 802 794 --- 230 65 443
Homok 270 123 144 210 10 13
Kovászó 528 109 418 647 21 189
Makkos-
Jánosi
Nagy-
Bégány
886 790 77 647 21 189
977 975 2 338 145 444
Csoma 425 415 7 294 390 56
Darócz 886 886 --- 319 93 431
Mindez bizonyítja, hogy Bereg vármegye Tiszaháti járásában a liturgikus nyelv
vegyes használata ellenére a görög katolikusok magyar tudattal rendelkeztek. Ilyen
értelemben az „oroszvallásúak” ráakasztott jelző vallás liturgikus nyelvére
vonatkozik. Továbbá jelzi azt is, hogy milyen irányból, milyen néptől kapta a
szertartásrendszerét ez a nép. Tudatában és elkötelezettségében azonban magyar.
Nagy kérdés tehát, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításakor (1912) milyen
elveket vettek alapul. Milyen jelek alapján döntötte el az egyházkormányzat, hogy ez
a minden tekintetben magyar, és többnyire homogén görög katolikus térség (az
Ugocsában és Ungban lévővel együtt) miért maradt a Munkácsi Egyházmegye
kebelében, amely ősidőktől kezdve a magyarországi ruszinok, a hajdúdorogi pedig a
magyarországon élő magyar görög katolikusok lelki gondozása miatt jött létre.
71
Hnt1892,108
42

Amikor a Tiszaháti járás és a Beregszászi Esperesi Kerület között keressük az
egyezést, akkor meg kell állapítanunk, hogy egy folyamatos változás és
egymásmellettiség figyelhető meg. Bereg vármegyének a folyamatos, államilag
megvalósított közigazgatási átalakításai hozzájárulnak az esperesi kerület területi
változásához. Nyilvánvalóan ezt a folyamatot a népesség számának növekedése és a
különböző politikai elképzelések tették lehetővé. A görög katolikus egyházmegye
fejlődése is ezt a hatást képezte le. Az egyházon belül is jól megfigyelhető a népesség
számának növekedésével a hívek számának az emelkedése. Népesség számának
növekedése nyilvánvalóan tükrözi a vallási közösség fejlődését is. Ez mind Bereg
vármegyében, mind pedig a megye magyarlakta területein egyértelműen tükröződik,
ahogy már láttuk az egyik fenti ábrán,.
A politikai község, járás, megye fogalma rendre áttevődött az egyházi közigazgatás
kialakulására is. Ezen a téren megfelelően nyomon követhető a folyamat, ha
összevetjük egymással Bereg vármegye közigazgatási alakulását és az egyházmegyei
változásokat, melyeket az egyházi összeírások és schematizmusok területi beosztásai
tükröznek számunkra.
2.4. Összegzés
Bereg vármegye járási beosztása igyekezett követni és szolgálni azokat az igényeket, amelyeket
támasztott a földrajzi, közigazgatási szükségszerűség. A Beszkidektől a Tisza folyásáig tartó terület
két részből tevődött össze, a hegyvidéki és alföldi régióból. Ezek területi integritása kiforrott és
meghatározó. A Vereckei-hágó, más szóval az Orosz-kapu biztosította az átjárást Galícia irányába.
Népessége a hegyvidéki részen többnyire ruszin, s jelentős magyarság él az alföldi két járásban
(Tiszaháti és Mezőkaszonyi járások). A vizsgált időszakban ezekben a járásokban magyarok éltek.
Ennek ellenére ki lehet jelenteni, hogy ezeknek a járásoknak a lakói a magyar haza elkötelezett
hívei, bár nem tekintik magukat magyar nemzetiségűnek. Jelentős problémát okoz a szláv agitáció
Bereg vármegyében, amely Nagylucskán és Bilkén van. A megkezdődő skizmatikus mozgalom
előfutára a második világháború előtt.
43

A Tiszaháti járás a közigazgatási fejlődés folyamán fokozatosan alakult ki. A Tiszaháti járás nem
esett egybe a görög katolikus egyház közigazgatási egységével, mely szintén mutatja a fejlődés
lehetőségét. Bereg vármegyében 5 „politikai járás” és 11 esperesi kerület alakult ki a XIX-XX.
század fordulójára, s a XX. század első két évtizedében is ezek az egyházi és állami közigazgatási
egységek voltak jelen.
Vallásilag a hegyvidéki járások a városokat (Munkács, Szolyva) leszámítva görög katolikusok
voltak. Az alföldi járásokban pedig a vallási többszínűség volt a jellemző. De többnyire görög
katolikus, református és római katolikus vallás volt jelen. Kis számban voltak evangélikusok. Az
izraelita (zsidó) vallásúak a városokat leszámítva, ahol nagyobb létszámban éltek, szintén kis
létszámban voltak jelen a falvakban.
44

3. A Tiszaháti járás görög katolikus egyházközségeinek története
Azokat az egyházközségeket vizsgáljuk, amelyek a Trianoni döntésig templommal, vagy
kápolnával, parókiával és/vagy kántortanítói lakással rendelkeztek. A felsorolt tények
mutatják azt a
fejlettségi fokot,
amely
szükséges
volt
ahhoz, hogy az
tevékenységet
egyház meghatározó
tudjon folytatni
a saját környezetében.
Ezek a
görög katolikus egyházközségek a trianoni döntésig: Beregszász, Tiszacsoma,
Makkosjánosi, Mezőhomok-Beregdéda, Nagybégány, Balazsér, Beregdaróc, Kovászó.
Ezek a helységek Beregdaróc kivételével a Tiszaháti járásban helyezkedtek el. Itt volt
Bereg vármegye magyar görög katolikusainak központja. Egy tömbben több mint 90 %-
a élt a Bereg vármegyei magyar görög katolikusoknak. A már említett Gorond, Izsnyéte
falvakban és Munkács városában csak kisszámú magyar görög katolikus élt. Ezeken az
egyházközségeken kívül volt még harmincegy olyan filia, ahol száz körül, vagy az alatt
volt a hívek száma. Ezektől csak Nagymuzsaly és Gát tér el, ahol 200 fölé, sőt Gát
esetében az 1915-ös schematismus szerint 455 görög katolikus volt.
Ezekben a
falvakban (filiákban) gyakorlatilag a keresztelőn, esketésen és temetésen kívül nem volt
más ellátottság. A mezőkaszonyi járásban lévő falvakban is gyakorlatilag ugyanez volt a
helyzet.
10. ábra A Tiszaháti járás görög katolikus
egyházközségeinek elhelyezkedése
(a térkép: www.wikipedia.hu-Bereg vm. részlet)
45

A Beregszászi Esperesi Kerület Felvidéki járásához tartozó parókiái közül (Alsóremete,
Beregkövesd, Makarja, Falucska 72 ) egyedül Alsóremete az, amelyben időszakosan
magyar nyelvet is jelöltek.
Meg kell jegyeznünk, hogy Mezőhomok és Beregdéda tekintetében együtt kell beszélni
egyházközségről. Mint a későbbiekben kiderül a valaha két község szorosan egymás
mellett élt, közös templommal, de két iskolával.
A következőben a Tiszaháti egyházközségek történetével foglalkozunk, amelyek között
Beregszász, Makkosjánosi és Kovászó ősi parókiának (Paróchia antiqua) 73 van jelölve,
ami az egyházmegye felállítása előtti (1771) alapításra utal. Különálló parókiaként
Mezőhomok csak 1888-tól van jelölve, bár egyes utalások szerint már a XIX. században
is lehetett itt helyben lakó pap 74 , de később filiává minősítették. A többi filiák közül
pedig Tiszacsoma, Beregdaróc, (Mezőhomokhoz kapcsolódva) Beregdéda, Balazsér,
Nagybégány egyházközségeivel foglalkozunk.
3.1. A Tiszaháti járás görög katolikusainak általános képe a „hosszú XIX.
században”
A Tiszaháti járás görög katolikusainak a lélekszámváltozása az alábbi diagramm szerint
két ponton mutat nagy ugrást. A 17-18. század fordulója környékén és az 1880-as évek
végén.
A két meghatározó fordulat, amely a hívek lélekszámváltozását megnövelte, első
esetben a Mária Terézia által felállított egyházmegye szervezett működéséhez köthető.
A szervezettség nem elsősorban a missziót jelenti (abban az értelemben, hogy más
vallásokból, avagy akatolikusokból (ti.: nem katolikus) lettek volna katolikus
keresztények), hanem a bekövetkezett reformokkal valamelyest fejlődésnek indult ez a
vidék is, ami növelte az összlétszámot, így a görög katolikusok létszámát is.
72 Schem1915,44kk
73 Schem1821,13kk
74 Vö.: Lehoczky T., A Beregmegyei Görögszertartásu Katholikus Lelkészségek története a XIX.
század végéig, KMKSZ, Ungvár, 1999 (eredetit: Grünstein Mór nyomdájában, Munkács, 1999),
125. o.
46

1775
1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek száma (fő)
11. ábra A Tiszaháti járás görög katolikusainak lélekszámváltozása 75
Balazsér Beregdaróc Beregszász
Mezőhomok-Beregdéda Kovászó Makkosjánosi
Nagybégány
Tiszacsoma
2000
1800
1600
1400
1200
1000
800
600
400
200
0
A schematismusok kiadási évei
Az egyházmegye megalapításával 76 , s a székhely Ungvárra való áthelyezésével (1775) egyidőben
Mária Terézia megalapította az Ungvári Papnevelő Intézetet (1775), és Bécsben a Szent Borbálai
intézetet, amely szintén a görög katolikus papképzést szolgálta, s felállította az egyházmegyei káptalant.
káptalant(1776). Komoly szellemi élet indult meg az egyházmegyében, mely a görög katolikus papság
szellemi képzetségének köszönhető. Gyakorlatilag azt is mondhatjuk, hogy Mária Terézia tervei itt, a
XIX. század első évtizedeiben kezdenek igazán beérni. Mint minden jó kezdeményezésnek a
gyümölcsözéséhez, ehhez is idő kell. Bacsinszky András (1772-1809), Pócsy Elek (1816-31), Popovics
Bazil (1837-64) püspökök tevékenysége esik erre az időszakra, akik tovább fejlesztették a papképzést,
szerkezetileg átalakították az egyházmegyei adminisztrációt, átszervezték a főesperesi és esperesi
kerületeket, folyamatosan alakították a görög katolikusság képét a kitűzött elvek mentén.
Második esetben a növekedés a kiegyezés után kialakult nemzeti fejlődéssel magyarázható. A térség
gazdasági élete megélénkül, s kijelenthető, hogy ez nem a hegyvidéki (rutén) akciónak köszönhető
ebben a térségben. Ez a terület ugyanis lényegében messze van a hegyvidéktől, az Alföld részét képezi.
A földhiány sem sújtja annyira, mint a hegyvidéki járásokat, s így az amerikai kivándorlás sem jellemző
75 Az adatok megtalálhatóak a schematismusokban. Lista az irodalomjegyzékben.
76 1771-ben XIV. Kelemen pápa állította fel
47

(csak egyedi esetekről lehet beszélni). Mivel ez a térség szinte teljes egészében magyar területnek
tekinthető (kivéve a görög katolikus liturgia magyar-ruszin nyelvét) a pánszláv agitáció sem jellemző.
Ezért ezt a lényegi változást a gazdasági-kulturális-szellemi fejlődéssel lehet magyarázni. Bereg
vármegyében Munkács és Beregszász a két gazdasági központ. Munkács emellett kereskedelmi
központtá is kinövi magát a kedvező fekvésének köszönhetően. Beregszász tekintetében a gyárak
kialakulása és a vasúthálózat kedvező alakulása jelentette a kedvező fejlődési lehetőséget.
Kárpátalja vasútvonalai 1872-1916 között keletkeztek. Az akkori időszakban a legjobb szállítási
lehetőséget biztosította, így a gazdaság és termelés legalapvetőbb szükséglete volt. A Csap-Bátyú-
Beregszász-Nagyszőlős-Királyháza-Taracköz-Máramarossziget vonalhoz a Bátyú-Munkács
vasútvonallal Beszkiden át Galíciába vezetett az út. Beregszásznál pedig a Borzsavölgyi Gazdasági
Vasút kapcsolódott be. Szinte pókhálószerűen hálózta be az egész Borzsa-völgyet Nagyszőlőstől fel
Kovácsrétig. 77 Ezzel a vasútépítési tervrendszerrel egyébként Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros minden
városa be lett vonva a gazdasági vérkeringésbe. Az 1885-ben elhatározott Vásárosnamény-Beregszász-
Beregardó-Makkosjánosi-Gát vonal tervei és előkészületei elkezdődtek, de nem valósult meg soha. 78
Az oktatás területén az igazi fejlődés a Tiszaháti járása görög katolikus felekezeti iskoláiban szintén a
század végén tapasztalható. Nagy valószínűséggel a XIX. század közepén jönnek létre egyházi iskolák,
melynek tanítói egyben az egyházközségek kántorai is voltak. Szervezett tanítás a felekezeti iskolákban
az 1840-es évek közepétől valószínű. Bár egyes utalások alapján arra következtethetünk, hogy
korábban is volt valamilyen oktatás. Egy iskolai törzskönyv szerint például Mezőhomokon 1837-48
között is volt már tanítás, de csak az imádságot tanítottak. „Később aztán bejött a rendes tanítás, de csak
a hittant, bibliát és orosz olvasást tanított a tanító.” 79 További alapos kutatásokat igényel, hogy az 1793-
ban Bacsinszky András püspök által felállított tanítóképző hogyan töltötte be a feladatát, s miért csak a
század közepére alakul ki a rendszeres, szervezett oktatás.
Az alábbi diagrammon látszik, hogy többnyire a hívek lélekszámnövekedésével arányosan növekszik
az tanulók száma is. Legalábbis az egyházi nyilvántartások ezt mutatják. Miután az elemi oktatás
tekintetében a felekezeti iskolák voltak előtérbe helyezve, ezért ezeket, a schematismusokban
megjelenő adatokat hitelesnek tekinthetjük. Igen erőteljes növekedést csak Kovászó tekintetében,
A kárpátaljai vasúthálózat történetének bővebb leírását lásd: Bebeš, K., Vasúti Közlekedés
Kárpátalján, Budapest, 1996 és Botlik J., Egestas Subcarpathica, Adalékok az Északkeleti-Felvidék
és Kárpátalja XIX-XX. századi történetéhez, Hatodik síp, Budapest, 2000, 12-70. o.
78 Vö.: Botlik J., Egestas Subcarpathica, 52. o.
79 vö.: F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210. 6. o.
48

1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
tanulók száma
látványos visszaesést pedig kizárólag Makkosjánosiban tapasztalunk. Miután ezek, a számadatok
alapján kialakított görbén nagyon változóak, s általános törvényszerűségeket nem fedezhetünk fel, majd
az egyes egyházközségek vizsgálatánál térünk vissza.
12. ábra A görög katolikus felekezeti iskolákban tanulók száma 1845-1899 között
200
180
160
140
Balazsér Beregdaróc Beregszász
Mezőhomok-Beregdéda Kovászó Makkosjánosi
Nagybégány
Tiszacsoma
120
100
80
60
40
20
0
Schematismusokban jelzett évek
A szellemi, egyesületi életben is történtek a XIX. század végén szerveződések: Beregszász
és környékén is fellendült az egyesületi szellemi élet. Számos érdekvédelmi-, művészeti-,
gazdasági- csoport alakult. Egyházi énekkarok és egyéb olyan lehetőség biztosította a
szellemi élet fejlődését, amelyekben részt vettek a görög katolikusok is, illetve felekezeti
alapon maguk szervezték azt (pl. Beregszászi Görög Katolikus Énekegyesület). 80
80 vö.: Dr. Benda Mária, Egyesületi és társadalmi élet Bereg vármegyében, Beregszászi Nyomda és
Kiadóvállalat, Beregszász, 2003, 29. o. - Beregszászi Görög Katolikus Énekegyesület leírása
49

3.2. A Tiszháti járás görög katolikus közösségeinek részletes története
1771-1920 között
Az egyházközségek történetének feldolgozását három téma köré csoportosítjuk:
Első pontban az egyházközség kialakulásáról és fejlődéséről a XIX. század
folyamán. Néhány szóban minden egyházközségnél a falu kialakulásáról is szólunk.
Beszélünk a nyelvi sajátosságokról és a hívek lélekszámának a változásáról.
Második pontban a templommal kapcsolatos adatokról lesz szó.
Harmadik pontban a felekezeti oktatásról beszélünk.
3.2.1. Beregszász
Beregszászról, egykori Lampertházáról, (egyes források szerint Lampertszász, Luprechzaza 81 )
sokat és sokféleképpen írtak. Csak azokra utalunk tehát, amit a görög katolikus egyházi
összeírás fontosnak tart. A honfoglalás millenniumán kiadott schematismus szerint 1247-ben
IV. Béla királyunk kiváltságot ajándékozott a városnak. Ami tehát már feltételezi a jóval előbbi
létezést. Megerősítve azt, amit általánosan elfogadnak a történetírók, hogy I. Szent László
királyunk testvére, Lampert herceg alapította a várost. Lehoczky Tivadar szerint a szász
alapításról tanúskodó, két birkózó bika által kirúgott aranyszelencéből való alapítás inkább rege,
mint valóság. 82 A szász telepeseknek a valamikori jelenléte azonban bekerült a köztudatba. Az
Árpád-kori település kapcsán leírják, hogy 1320-ban is a kiváltságot nyert szent királyainktól. 83
Lampertszásza előtagja később a beregi erdősipánságnak, illetve Bereg vármegyének a nevével
cserélődött fel, mert az Árpád-kor végén itt volt a beregi ispán fő helye, ahol a megyegyűléseket
tartották. 84
81 vö.: Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára, I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988, 198. o.
82 Botlik J.-Dupka Gy., Magyarlakta települések Kárpátalján, 64-68. o.
83 uo.
84 vö.: Kiss L., im., 198. o.
50

Az ősi parókia (parochia antiqua) címmel illetett Beregszászi egyházközség 85 alapítása
valószínűleg 1640 volt. 86 Ezt erősíti Lehoczkynak is a véleménye, aki szerint a XIX. század
elején a Rákóczki birtokból vettek el részt szepesi kincstár által. A kevés ruszin, akik itt éltek, s
akik nem mellesleg a munkás és a vagyontalan osztályból valók voltak, sokáig nem tudtak itt
önnáló egyházat szervezni, hitközséget alapítani. A város kérésére 1725-ben kapnak egy szűk
telket a Kis-Kassa nevű telken a görög katolikus lelkész részére. Itt épült a pap és a kántor
részére egy-egy kis, egyszobás ház, és templom Szűz Mária tiszteletére. Az 1825-ös 87
schematismusból kiderül, hogy ez az Örömhírvétel tiszteletére épült templom volt.
A templom tornyában két 80 fontos, 44 kg súlyú harang volt. A kehely is csak ónból volt öntve.
A parókus nem kapott sem földet, sem rendes fizetést. Csak a stólából és az egyházadóból
(ágybér, vagy párbér) járó részt kapta, ami igen alacsony díjazás volt. 88 Ez a probléma a
következő időszakra is megmarad, amit jól világít meg a „Beregszászi Óhitű Eklesia Előljárói”-
nak levele, amelyet 1844. március 12-én írtak a püspöknek. Tartalma így hangzik: „igen kevés
számból álló és sekélly jövedelmezésű Beregszászi Görög Egyesült Sz. Eklésiának, midőn a
régi időben tsak fa darabokból készült igen nyers és már majdnem használhatatlan Egy Háza
helyett más fundusra és fundamentumra állandót szándékozván építeni. Három vagy négy azon
időbeli Sz. Eklésiának a tagjai (vagy az ősiségre, vagy a templomépítés időszakára utal)
készpénzben, illetve más egyéb segítséggel segítették az építkezést. A templom hosszú idő alatt
épült fel, s néhai Zlotzki (Zlotszki) János esperes alatt fel is szenteltetett. Misealapítvány lett
fogadva, amit Hajdú Jeromos is jónak tartott és folytatt. Most azonban nagyobb adóterhek
lettek kiszabva Beregszászra, amelynek az elengedését kérik a hívek, s kérik visszahelyezésüket
az előző kategóriába.” 89
A Zlotszki János esperes alatt épített templom 1825-ben készült el az Árok utcán, klasszicista
stílusban. (Ugyanitt parókiát is építettek.) Lehoczkytól tudjuk, hogy 1879-ben fel is újították és
bádogtetővel látták el. Ez a ma is álló templom a Kis-Kassa-i templom helyett lett építve
(Annak titulusa Nagy Szent Bazil volt). Ha ilyen szegény volt az egyházközség, akkor
85 Schem1821,13
86 Botlik J.-Dupka Gy., Magyarlakta települések Kárpátalján, 64-68. o.
87 Schem1825,13
88 vö.: Lehoczky T., A Beregvármegyei Görögszertartásu katholikus Lelkészségek története a XIX.
század végéig, 92kk
89 vö.: F. 151. Op. 9. Jegy. hr. 1353. 16. o.
51

valószínűleg vagy segélyekből, vagy gyűjtésből építették a templomot. Az 1812-es
schenatismustól kezdődően többször is jelzik, hogy Beregszász is Schönborn birtok volt
(D(eus). Terrae C. Schönborn). A báró azonban valószínűleg nem gyakorolt a templom felett
kegyúri jogot, bár az egyházközség végső elkeseredésében többször kérte azt. 90
templomépítésnek az aktáit és az adományozókat eddig nem sikerült megtalálni. Így tudásunk,
ismereteink „csak töredékesek”. Lehoczky leírásában maradt meg, hogy az „előbbi telek egy
Molnár nevű polgárhoz került, aki ott más dolgokat épített, így teljesen eltűnt a parókia és a
fatemplom is.” 91
Az egyházközség sanyarú helyzetét folyamatosan kíséri a szegénység. Korniczki János Mihály
parókus idejében 1733 körül csak parókiális telekkel rendelkezik a pap, nincs egyéb földje,
vagy külső telke. Egy 1772-i jegyzőkönyvi felvétel szerint, Jávorszky lelkészsége idején a
paplak pincéje és kamrája is pusztulásnak indult. 92 A csekély jövedelem miatt gyakran volt pap
nélkül. Utóda Zámborszky volt az, aki a fentebb említett kegyúri jog felajánlását is megtette.
Végül a folyamatos szegénység és többszöri próbálkozás után a Helytartótanács 1797-ben
visszaminősítette káplánsággá. Filia hijján csak azért tartották meg az egyházközséget, hogy a
börtönben raboskodó ruszinok ellátását biztosítani tudják. Pedig előzőleg a megyei bizottság azt
javasolta, hogy szervezzenek egyházközséget a következő filiákkal: Csoma (173 hívő),
Mezővári (27 hívő), Macsola (17 hívő), Ardó (24 hívő), Gecse (13 hívő), Surány (1 hívő),
Márokpapi (48 hívő), Csaroda (0 hívő), Borsova (4 hívő), Muzsaj (4 hívő), Hetyen (1 hívő),
Asztély (6 hívő), Kigyós (2 hívő). Beregszásznak ekkor 197 görög katolikus lakosa van, az
1772-es 82-vel szemben. A parókia ekkor náddal fedett és düledező.
A hívek lélekszámváltozása a fellelhető adatok és utalások szerint négy ponton változik
gyökeresen a vizsgált időszakban. Annak ellenére, hogy ősi parókiának számít, nem
rendelkezett jelentős lélekszámmal. Az első jelentős változás 1772-1792 közötti húsz évben
tapasztalható. Az egyházmegye felállítása környéki időben, 1772-ben csak 82 hívőről 203-ra nő
a hívek száma. Ezt a 200 körüli lélekszámot megtartja az egyházközség egészen a második
jelentős változásig, 1835-ig. Ez az időszak az új templom felépítése (1825) után egy évtizeddel
kezdődik és 1872-ig tart. A 400-as lélekszám egyébként már abban az időben egy jelentős
90 Lehoczky T., A Beregvármegyei Görögszertartású…, 93. o.
91 Lehoczky T., A Beregvármegyei Görögszertartású…, 94. o.
92 uo.
A
52

1772
1792
1797
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
egyházközségnek számít. A stabilitáshoz minden bizonnyal hozzájárult, hogy az egyházközség
jelentősebb lélekszáma, a városi életmód velejárói és az iskolai oktatás erősödött. Ettől az
időszaktól állandósul az egyházközség felekezeti iskolája. Erre az időszakra tehető egy olyan
jelentős parókus tevékenysége, mint Hajdú Jeromos, aki mielőtt Munkács város közkedvelt
parókusa lett, Beregszászban teljesített szolgálatot. Róla, mint a szabadságharc és magyar
felemelkedés nagy elkötelezettjéről Mészáros Károly 93 elismeréssel beszél. Hajdú Jeromos
(már ugyan munkácsi parókusként) kihirdette a debreceni országgyűlés határozatait, amelyért
Csurgovics János helynöktől (püspök-helyettes) megrovásban és háziőrizetben részesült. Nagy
szónok és országgyűlési képviselőjelölt volt. 94
2000
1800
hívek száma (fő)
1600
1400
1200
1000
800
600
400
200
0
Beregszász
A schematismusok kiadási évei 1814-1915 között. Az előző adatok egyéb összeírásokból származnak.
13. ábra Beregszász görög katolikusainak lélekszámváltozása a fellelhető egyházi összeírások szerint
A harmadik változás a hívek számában 1872-1878 közötti visszaesésben mutatkozik, amit aztán a
negyedik időszak 1878-tól kezdődő először mérsékelt, később meredek emelkedése követ. 37 év alatt a
hívek száma 454-ről 1816-ra emelkedik. Ez az óriási növekedés nem magyarázható demográfiai
robbanással. Sem azzal, hogy esetlegesen évente átlagosan 37-el többen születtek, mint meghaltak.
Sokkal inkább azzal, hogy a kiegyezés utáni gazdasági fejlődés a térségre is erős hatással volt, s a
gazdasági élet fejlődése, az ipar fejlődését is magával hozta, ami az embereket a városba vonzotta. Az is
elképzelhető, hogy a környező egyházközségekből (falvakból) a gyárak, munkahelyek miatt
beköltöztek a városba az emberek. Ezek a lakhelyváltozások nem vallási indíttatásúak voltak, de hatást
gyakoroltak az egyházi életre is. Ez a tény az 1. melléklet alapján is valószínűsíthető. Ott ugyanis látszik,
93 Helytörténész, politikus, ügyvéd, író az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevője.
94 Mészáros K., A görög katholika Egyház és nép irodalmi és tudományos férfiai, in.: Kobály J.,
Sine ira et studio, KMKSZ, Ungvár, 1998, 144. o.
53

tanulók (fő)
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1841
1870
1843
1845
1872
1847
1876
1856
1859
1878
1861
1881
1864
1866
1883
1868
1870
1886
1870
1888
1872
1876
1891
1878
1881
1893
1883
1896
1886
1888
1899
1891
hogy míg a Beregszász környéki falvakban többször van hívőszám csökkenés, addig Beregszászban
folyamatos és erőteljes emelkedés tapasztalható.
14. ábra A beregszászi görög katolikus felekezeti iskolában tanulók száma
70
60
50
40
30
20
10
0
40
Beregszász
25 23 25 26 24 24
42 40 41
48 50 50
54 53
40
23
60 62
A schematizmusok kiadásának évei
A felekezeti iskolában az egyházmegye által, megfelelő képzettség és kántortanítói
ellátottság mellett 1845-től kezdődik el az oktatás. Bár Lehoczky leírásában az első
templom és kántor idejéből utal tanításra, az akkori nem volt ugyanaz a szervezett
keret, amit a felekezeti iskola biztosított.
Az 1843-as évi második
szemeszteri iskolai összeírás
szerint már különálló
épületben van az egyházi
iskola. 95 Az 1847-es és 1866-
os, illetve 1893-as visszaesést
leszámítva a diákok száma
40-60 között mozgott.
A hívek és tanulók számának összevetéséből viszont nyilván-valóan látszik, hogy a
hívek számának az erőteljes növekedése nem hozza magával az iskolában tanulók
számának növekedését.
A XVIII. századi parókusi, kántori szükségletek szegényes jellegéhez képest a 20.
század elejére, az 1910-es évekre jelentős egyházközséggé növi ki magát Beregszász.
Az 1890-es kimutatás a maga 1076 hívőjével csak a negyedik a város felekezetei között,
de már jelentősebb anyagi ellátottságban részesült. Egy a levéltárban található irat szerint
Szőllősy János kántortanító, aki 1905. év augusztus 26-tól szolgál, díjlevele a kinevezéssel
együtt jelzi a különböző helyről és forrásból adódó jövedelmeket. Ebből kiderül, hogy tandíjból,
95 F. 151. Op. 9. Jegy. hr. 967. 25. o.
900
800
700
600
500
400
300
200
100
0
15. ábra Hívek és tanuló összesített jegyzéke
hívek száma
tanulók száma
54

stólából, az egyházközség
készpénzéből áll a jövedelme. Ezen
kívül volt 11 hold 1519 négyszögöl
szántóföldje, 15 köböl tengeri
(kukorica) jövedelme. Tanítói lakás:
2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 istálló,
1150 négyszögöl kert. Az iskola fűtésére 8 ürméter fát kap. A tanítói fizetés 800 koronára való
kiegé-szítéséhez a 691748 sz. 1907. évi vallási és közoktatási miniszteri rendelet alapján kap
államsegélyként 235 koronát. Az 1906. március 7-i díjlevél alapján a jövedelem 752 korona 12
fillér volt. Ezt nem egészítették ki. Sándor Pálnak 1901-ben még csak 4 köböl tengeri volt
kiutalva. Az ő fizetése ekkor nem lett kiegészítve, hanem amit fizetett az egyházközség annyival
rendelkezett (515 korona 12 fillér.) 96
Hol van ez már az 1700-as évek föld
nélküli, pár karajcárból álló
jövedelméhez képest? Itt ugyan a kántortanító jövedelmét soroltuk, de nem sokkal volt nagyobb
akkor a pap díjazása sem. 97
Segélyekben részesült az egyházközség is az 1910-es évektől. Az évi 40 000 koronás egyházi
építkezési segélyből Beregszász több ízben is kapott: 1912-, 1913-, 1914-es években 1000
korona összeget. 1917-ben pedig ugyanilyen összegben az egyházi iskola lett támogatva. 98 A
felhasználásáról nem találtunk eddig semmilyen adatot.
3.2.2. Tisza(Bereg)csoma 99
Zsidó
26%
Reformátu
s
40%
Görög
katolikus
13%
Római
katolikus
21%
16. ábra Beregszász felekezeti megoszlása 1890-ben
(in.: Hnt1892,108kk)
A néhol Bereg-, néhol pedig Tisza előtaggal ellátott község 1327-től Chamaként szerepel.
Személynévből keletkezett magyar névadással. A XIII. században a Choma személynév volt. A
megkülönböztetésül szolgáló Tisza- előtag a Tiszaháti járással kapcsolatos. 100 Az alapjául szolgáló
96 A F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 342. jelzésű iratban van bőven leírva
97 Az
Görög
1898.
katolikus
évi XIV. törvénycikk
Római katolikus
rendelkezik
Református
a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről. (vö.:
Magyar Ruszin Egyéb
www.1000ev.hu)
Zsidó
Az utána
Evangélikus
következő schematismusok azt is jelzik, hogy mennyivel lett kiegészítve 415
3
(a falu
egy-egy parókus 35jövedelme.
98 56 1 294
47 %-a)
7
Az F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2483. iratban vannak feltüntetve, hogy az egyes egyházközségek a
40 000 koronás egyházi államsegélyből mennyi támogatást kaptak.
99 Hnt1907,1049 (Rövidítés: Hnt(Helységnévtár)1907(kiadásának éve)1049(oldalszám))
100 Kiss L., Földrajzi…, I., 649. oldal
39
55
17. ábra Tiszacsoma vallási megoszlása 1890-ben
(in.: Hnt1892,108kk)

személynév eredete nem tisztázott. 101 Fényes Elek azt írja, hogy orosz falu Bereg vármegyében,
Gabonája, fája bőséggel. Főura a Bay család. 102 Előtte 50 évvel pedig a Kajdi család volt a birtokos,
amint az 1786-os összeírásból kiderül. 103 Az 1814-es egyházi adatban már Beregszásszal együtt a
Schönborn birtokok közé van sorolva. 104
A nyelvhasználatra vonatkozó első adat (s szinte végig) ruszin és magyar. Nagyon érdekes kérdés
felvetni, (s ez további kutatásokra ad alapot) hogy a nyelvhasználat mit jelentett. Az orosz megjelölés
többször előfordul több községnél is. Bár később fogjuk látni, hogy milyen erős a magyar tudat itt és a
többi egyházközségben egyaránt. Csoma ruszin telepítésére az 1896-os schematismus utal, ahol azt
írják, hogy „Csoma, 1365-től mindmáig rutén lakos ingatlana.” 105
Figyelemfelkeltő, ha összevetjük egymással az előző
két diagrammot és a jellemzéseket a falura
18. ábra Tiszacsoma nemzetiségi
megoszlása 1890-ben (in.: Hnt1892,108)
vonatkozóan. Igaz, hogy kis létszámú közösségről van szó, de nyilvánvalóan látszik, hogy a
ruszin liturgikus nyelv, s esetlegesen egy beszélt helyi ruszin dialektus nem jelenti azt, hogy itt
kizárólag szláv nép lett volna. Sokkal inkább bizonyítja azt a tényt, hogy a község folyamatosan
elmagyarosodott. S a magyar szövegeknek a folyamatos megtanulása és bevezetése mutatkozik
meg ebben. Egy századfordulón kialakult helyi vita a kántortanító személyéről alaposan
megossza a közsséget. Folyamatos és hosszú vádaskodésok vannak, Keresztény András és
Sztároszta Elek kántortanítók között. Egy falusi személyeskedésből kialakult vita közben írt
levél 106 mutatja a magyar liturgikus nyelv hozzáigazodását a beszélt nyelvhez: „Miután a most
eltávozott éneklész tanitó élczes hangjával a szent isteni tiszteletet templomunkban, a
legnagyobb megelégedésűnkre bevezette magyar nyelven, hogy az továbbranézve alá ne
süllyedjen, mély alázattal könyörgünk méltóságos Püspök úr kegyelmes színe előtt
méltóztatnék részünkre egy oly megfelelő e.tanítót kinevezni, aki a volt tanító úr által bevezett
rendszeres éneket továbbra fenntarcsa – annál is inkább mivel mi egy maroknyi gör. kat. nép
101 Kiss L., Földrajzi…, I., 339. oldal
102 Fényes E., Magyarország geográfiai szótára, Pest, 1851(internetes változat:
www.arcanum.hu/gesta), Csoma címszó
103 Az F. 151. Op. 1. Jegy. hr. 3713, 6-7. o.
104 Schem1814,34
105 Schem1896,3
106 Vitát, s az ezzel kapcsolatos levelezést a F. 151. Op. 2. Jegy. hr.326-os iratban lehet megtalálni.
Több levél, adat, vádaskodás, röpcédula található benne.
56

körös körül ref. egyházzal körülvétettünk, s ugyanők nagyon megbírálják a mi szent
végzéseinket.” 107
A kárpátaljai rutén őslakosság bizonyítéka mellet az 1896-os összeírás tovább templom eredetére
és építőjére. „Az e század elején (XIX. század) Kajdi helyi földesúr birtokában volt a
Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt fatemplommal.” 108 Vagy ő építette, vagy már előbb
létezett a templom. Amint a következőkben kiderül, az új tanteremmel összekapcsolt kápolna az
Istenszülő tiszteletére (mint az előző fatemplom is) épített templom 1901-1906 között épül fel.
Minden bizonnyal volt tehát az egyháznak fatemploma, kántortanítói lakása és iskolája is. Hogy
ez hogyan nézett ki, nincsenk rá utalások. De minden bizonnyal leromlott állapotba került, ha
mindezek építése komolyan szóba került a századfordulón. Az 1901-es év levelezései bőven
szolgáltatnak adatot, hogy lássuk az iskola és kápolna felépítésének körülményeit.
Bereg vármegye főispánja 584. számú levelében, 1901. június 23-án Dolinay Miklós görög
katolikus kanonoknak és egyházmegyei főtanfelügyelő úrnak írja, hogy a Csoma község görög
katolikus lakosai egy küldöttséggel az eredetiben csatolt kérvényt adták be hozzá. Jelzi, hogy
nem ismeri az ügyet, de kiadta a királyi tanfelügyelőnek, hogy vizsgálja ki. Szintén csatolta az
iratot is. Mivel az egyházhoz tartozik az iskola, s nem hajlandó a kért államosítást megtenni az
egyházmegye és az egyházi tanfelügyelőség tudta nélkül, s csak azon esetben helyesli a
felekezeti iskola államosítását, ha az derül ki, hogy az iskolát más úton nem lehet a törvény
kereteinek megfelelővé tenni. (A helyiek valószínűleg át akarták adni az iskola fentartásánek és
az új iskola építésének a terheit a vármegyének.) A királyi tanfelügyelőség a püspökségnek
megküldi véleményét, hogy saját hatáskörben intézkedjen, s a rendelkezésekről és az esetleges
véleményekről tájékoztatást adjon. 109 1901. szeptember 5-én ismételt kérés érkezik a
vélemény-nyilvánításra és a rendelkezésekre a főispán részéről, s kéri vissza a beküldött
véleményeket.
107 F. 151. Op. 2. Jegy. hr.326. 6. o. A levél kelt: B. csomán 1901. november 1-én. Aláírói
(alattvalói jelzéssel): Bakkancsos András, Bakkancsos István, Bakkancsos Lajos, Bányász György,
Kosztyu Péter, Bakkancsos Elek, Bakkancsos János, Kosztyu János, Papp Ferenc, Kosztyu György,
Popovits István, Pősze István, Lázár Sándor, Csirpák József, Koszúly András, Tóth Mihály, Papp
Gergely, Jakab József, Bányász József, Bányász János, Csirpák István, Kosztyu József, Fekete
Sándor, Popovics József, Végső (?) János
108 schem1896,3
109 vö.: F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 316. 5. o.
57

Minden bizonnyal elindult az ügy kezelése, mert 1901. november 18-én a kerületi esperes ír
levelet az ügyben a püspökségre, amelyben elemzi a helyzetet. Holozsnyay Tivadar levelében a
főtanfelügyelő kanonoknak (Dolinay Miklósnak) jelzi, hogy visszaküldte Sztároszta Elek
kérvényét és a b. csomai hívek folyamodványát. „A b. csomai népet annyira ismerem már,
hogy mikép humorosan kell jelentenem, hogy ezen hitközség csak azon esetben fogja iskoláját
felépíteni, ha ezen építkezés nagyon utánnanéző vezetőre bizatik vagy ha az egész hitközség
erkölcsi pressió alá kerül. Az építkezés vezetésére a beregszászi esperes úr lenne illetékes,
erkölcsi presszióra – ha szabad magamat hivatalos állásomban így kifejeznem, itt az alkalom.
Csomának nemcsak iskolája, de temploma sincs (Lehet, hogy a régi fatemplom már
használhatatlan?). Terv szerint most egyszerre építhetne iskolát, tanítói lakást és az iskola
mellett kápolnát. Ha ez egyszerre most fel nem épül, úgy Csomának vagy iskolája vagy
temploma nem lesz soha, sőt talán egyik sem.
Ha ez nem lesz visszaélés hivatalos állásommal, úgy szeretném biztosítása végett arra kérnem
Nagyságodat, hogy méltóztassék Ő Nagyméltóságának (A püspökre utal. Valószínüleg még
folyik a vita a kántortanító személyéről!) előterjeszteni, hogy Csomán be ne töltessék az
éneklész tanítói állás és egyben kántor hiján szüneteljen a szertartások, szt. misék végzése is
mindaddig, míg a jelenlegi összeomlás előtt álló iskola és tempom helyett új kápolnával
kapcsos iskola nem építtetik. A b.csomai nép igen könnyelmű, de hiszem, hogy ilyen erős
alkalmazás öntudatára ébreszetené.” 110
Minden bizonnyal hatásos lett az esperes közbelépése, mert 1906. május 27-én megtörténik az
iskola szentelése, melyet kápolnával együtt építettek fel. Matyaczkó Tivadar egyházmegyei
főtanfelügyelőt küldi a püspök a szentelésre. Egyben megbízza, hogy Holozsnyay Tivadar,
szentszéki ülnök, kerületi esperesnek, „a tisza-csomai iskola felépítése körül kifejtett
buzgóságáért” a püspök megbízásából az egyházmegyei főhatóság elismerését tolmácsolja. 111
110 F. 151. Op. 2. Jegy. hr.326. 8. o.
111 Az utasítás az F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 2855-ös iratban található. 1906. május 16. Jankovics
János, püspökhelyettes aláírásával kelt a 3267:1906-os számú püspöki levél.
58

1772
1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek és tanulók száma
19. ábra Hívek és tanulók számának alakulása Tiszacsomán
450
400
350
300
250
200
150
100
50
0
hívek száma
tanulók száma
schematizmusok kiadásának évei
Tiszacsoma, annak ellenére, hogy Beregszász filiája volt, egyenletesen fejlődött
egészen 1876-ig. Több más egyházközségtől eltérően, ahol a XVIII. század végén és
a XIX. század elején van a nagy ugrás a hívek lélekszám növekedésében,
Tiszacsomán már az 1792-es összeíráskor 150 körüli lélekszám van, ami a közeli
falvak (Balazsér, Nagybégány) 50-70-es számához képest magas. 1876-1886 közötti
ingadozáshoz képest 1886-tól 1893-ig százzal nő a hívek száma és eléri a 400-at.
Utána még egy nagy visszaesés következik 1908-ig, amit újra egy nagy arányú
növekedés követ, s átlépik a 400-as határt.
A tanulók számának alakulásában is van változatosság, hol növekedő, hol pedig
csökkenő tendencia mutatkozik. 25-50 körüli létszám tapasztalható, amit először
1891-ben sikerül átlépni. Majd a rövid visszaesés után a század végén szintén 50 fölé
emelkedik az egyházi iskolákban tanulók száma. Az 1915-ös schematismus szerint
pedig már 65 a tanulók száma, akiket Purzás Jenő kántortanító tanít. 112
Ez a folyamatos emelkedés mind a hívek lélekszámában, mind pedig a tanulók
számában a trianoni döntésig érik be igazán. Közvetlen utána 1923-ban lett az új,
önálló parókia felállítva. 113
112 Schem1915,267
113 Schem1938,46
59

3.2.3. Makkosjánosi
A Tiszaháti járás ősi
parókiák között Makkosjánosi
volt a legbiztosabban
fejlődő. Beregszász
bizonytalan
helyzetével
szemben nem lehet tudni
olyan időszakról, amikor
megszűnés,
vagy
leminősítés veszélyeztette
volna.
Fényes Elek leírása szerint Makkosjánosi magyar-orosz falu, Bereg vármegyében,
Beregszászhoz 1 mérföldnyire: 5 római katolikus, 258 görög katolikus, 208
református, 7 zsidó lakosa van. Görög katolikus és református szentegyháza van.
Búzája, fája, nádja, szénája van elég, malommal is rendelkezik. Az időszerű főura
gróf Schönborn. 114
A XIV. századtól van saját egyháza, temploma Szent Erzsébetről lett elnevezve. Ez
az egyházközség a reformáció idején áttért a protestáns vallásra. Erzsébet királyné
birtokában volt a falu, aki a Munkácsi uradalom tulajdona volt.
A kevés görög katolikus miatt a 18. század közepéig nincs egyházközségük. 1743-
ban alapítják meg az egyházközséget, s a 40 lélekből álló ruténság kezdett templomot
építeni 1748-ban. 1765-ben Beregszász is a filiája. A megalapításától kezdve,
Beregszásztól eltérően soha nem kellett visszaminősíteni. Az alapítás éve
alátámasztja az 1821-es schemetismuban való besorolását, mely az ősi parókia
(parochia antiqua) jelzéssel illeti.
Református
(189)
21%
Római
katolikus (21)
2%
Zsidó (29)
3%
20. ábra Makkosjánosi vallási
megoszlása 1890-ben
Görög katolikus (647)
Római katolikus (21)
Református (189)
Zsidó (29)
Görög
katolikus (647)
74%
Az 1775-ös összeírás szerint a fatemplom paticsfalból volt, képfal nélkül, s kelyhe is
csak ónból készült. „A paplak egy szoba, konyha és pincéből áló rozzant faalkotmány
114 vö.: Fényes E., Magyarország…, Makkosjánosi címszó
60

volt. A kántorlak kicsi, nyomorult, nem lehet benne lakni.” 115
helytartótanácsi rendezéskor is meghagyták státuszában az egyházközséget. 116
Az 1797-es
Az egyházközség Beregszászhoz hasonlóan egy sor filiával rendelkezett, akkor is,
amikor előbbit a leminősítés
veszélyeztette. Az eddig
megtalált adatok szerint már
1775-ben a jövedelmének az
összeírásakor több filiát
jelölnek: Homok, Déda,
Nagy-, Kis Bégány. 117 1783-
ra tovább bővül a filiák
száma. Homokon és Dédán
kívül még öt filiát jelöl 118 , de még mindig nincs megjelenítve Balazsér és Beregdaróc,
ahol később templomot is építettek. 1796-ban 119 a Kaszonyi járáshoz tartozott (in
processu Kaszony) Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Kaszony, Homok, Déda.
1792-ben a munkácsi esperességhez tartozik Beregszász, Dobos, Újdávidháza,
Jánosi, Kovászó, Nagyleányfalva, Nagylucska, Makaria, Munkács, Oroszvég,
Podhering, Remete, Sztrabicsó a filiáikkal együtt 120
Az egyházközség és a filiák lélekszámának folyamatos bővülése eredményeként
1887-től szétválik Makkosjánosi és Mezőhomok. Makkosjánosi filiája Balazsér, Gát,
Kis- és Nagybégány lesz, míg Mezőhomoké Barabás, Beregdaróc, Beregdéda, Dédai
ipartelep, Gelénes lesz.
21. ábra Makkosjánosi nemzetiségi
megoszlása 1890-ben (Hnt1892,108)
Ruszin (77)
9%
Egyéb (19)
2%
Magyar (790)
Ruszin (77)
Egyéb (19)
Magyar (790)
89%
Az egyházközség nyelvhasználatára az első utalás az 1821-es schemtaismusban van.
Attól kezdve egészen az 1908-as schematismusig ruszin és magyar nyelvűnek jelzik.
Csak az 1908-as schematismuban van magyar nyelv jelölve. Ha a felekezeti és a
115 vö.: Lehoczky T., A Beregvármegyei Görögszertartásu…, 136. o.
116 uo.
117 F. 151. Op. 1. Jegy. hr. 3713. 10. o.
118 uo. 17. o.
119 F. 151. Op. 1. Jegy. hr. 3713. 6-7. o.
120 vö.: Bendász I.-Koi I., A Munkácsi Görög Katolikus egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi
összeírása, Nyíregyháza, 1994, 47. o.
61

vallási megoszlást egybevetjük, világosan kiderül, hogy a község nagyrészt magyar
identitással rendelkezett, az örökölt liturgikus nyelvi jellemzők a görög katolikusok
körében maradt meg vegyes használatúnak. De 1915-re ez is magyarrá változott.
Makkosjánosi tekintetében a templom titulusa a bő száz év alatt kétszer is változott.
Az eredetileg Szent Mihály tiszteletére épített fatemplom már az egyházmegye
felállításakor (1771) is áll. Ez Makkosjánosi első görög katolikus temploma, amely a
fentebb jelzett módon nagyon szegényes. Helyére vonatkozóan nincs adat.
Az új, kőtemplom építését a 1896-os, 1908-as és 1915-ös schematismus is 1798-ra
teszi. A schematismusok azonban 1837-ig Szent Mihály templomról beszélnek. S
csak ettől az évtől jelzik az egyházközség templomát Krisztus feltámadásáról
nevezettnek. Nagy valószínűséggel ténylegesen 1798-ban épült a jelenleg is álló
kőtemplom, de eredetileg a régi templom védőszentjének nevét viselte. Ez az új
építkezés azért is valószínűsíthető, mert az 1775-ös összeírásban már nagyon
rossznak minősítik a templom állapotát. Minden bizonnyal 1837 körül lett a
titulusváltás, melynek nem sikerült eddig a nyomára bukkanni.
Makkosjánosi tekintetében a templom titulusára vonatkozóan volt még egy váltás
1905-ben. Ennek dokumentálható forrása az 1915-ös 121 schematismus. Ebben jelzik,
hogy a „Szentszék apostoli levele erejéből 1905-től a Boldogság Szűz Mária
oltalmának ünnepéül október 14-e lett elrendelve, amellyel 10 éves teljes búcsú jár.
(„Et vigore Brevis Apostolici ab anno 1905. pro festo Protect. B. M. Virg. 14-a
Octobris ad decem annos plenaris indulgentiis provisa”). Ennek a dátumnak van még
egy érdekessége, hogy a templombúcsú időpontja október 14, ami a Julián naptár
szerinti időpontot jelzi. Itt még nem történt meg a naptárváltás, mert a Gergely naptár
szerint ez az ünnep október elsején van.
22. ábra Hívek és tanulók számának alakulása Makkosjánosban
121 Schem1915,49
62

1772
1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek és tanulók száma
900
800
700
600
hívek száma
tanulók száma
500
400
300
200
100
0
schematizmusok kiadásának évei
A hívek és a tanulók számának alakulása tekintetében egy folyamatos emelkedés tapasztalható. Két
alkalmat leszámítva (1825-1829 és 1899-1908 között) a hívek száma folyamatosan nő. Az 1772-es 150
hívőszámhoz viszonyítva 1915-re több mint 5,5 szörösére nő a létszám (852 fő).
Ugyanez tapasztalható az iskolás gyerekek számának vizsgálatánál is. Szervezett felekezeti iskolát
1845-től jeleznek az egyházközségben. Annak működésében nincsenek akadályok, nehézségek. Meg
kell azt is jegyeznünk, hogy ilyen magas tanulói létszám a Tiszaháti járás egyetlen görög katolikus
iskolájában sincs. Ezzel egyedülálló Makkosjánosi az egyházközségek között ebben az időszakban.
A szellemi életnél maradva meg kell jegyeznünk, hogy ebben az egyházközségben gondozzák az
1837-ben alapított esperesi könyvtárat is. A 70 teológiai kötettel alapított könyvtár 1872-re 176 kötetre
bővül, utána nem jelzik a könyvek számát. 1891-ig folyamatosan az aktuális makkosjánosi parókus a
könyvtáros, utána a mezőhomoki és az alsóremetei parókus, illetve adminisztrátor végzi ezt a
feladatot.
Az egyházközség anyakönyve 1835-től volt vezetve, mert az ezt megelőző időszak könyvei a
parókiával együtt egy tűzvészben elégtek. 122 Ezt követően minden összeírásban jelzik ezt a tényt.
Tűzvész azonban máskor is sújtotta az egyházközséget. Az 1911-ben leégtek a gazdasági épületek.
Holozsnyai Tivadar 1912. évi május 12-i levelében írja püspöknek a püspöknek, melyben jelzi, hogy
a 3 évvel korábban leégett gazdasági épületek újjáépítésére a balazséri és a nagybégányi filia régi
szokás szerint az összes kiadások felét fedezik. Ez nagy teher a filiáknak. Kéri a püspököt, hogy
122 Schem1843
63

segítsen a filiák terhén 1000 korona segéllyel, s lehetőleg még abban az évben folyósítsa. Főleg
Balazsér van komoly gondban. 1905-ben a makkosjánosi lelkészi lakáshoz járultak hozzá pár ezer
koronával. Valószínűleg megkapták, mert a lapszéli jegyzetben a püspökség ráírta 21. számmal
iktatva, 5. hó 17-én, egyházi építkezés címén 1000 korona. 123 Ebből az is kiderül, hogy 1905-ben
teljesen új parókia épült, melyet az 1908-as schematismusban jeleznek (Dom. par. nova).
Egyházi építkezésre az évi 40 000 korona összegű segélyből 1909 és 1911-ben 124 1000-1000
korona összeget kapott az egyházközség, melynek elköltésére nincsenek meg az egyházi utalások.
Ugyanitt az is kiderül, hogy 1909-ben leégtek az egyházközség gazdasági épületei. Annak
újjáépítéséhez a balazséri és a nagybégányi filia régi szokás szerint az összes kiadások felét fedezte.
1905-ben pedig ugyanezen két egyházközség a lelkészi lakás felőjításához járult hozzá. 125 A
segítségnyújtás nagy teher a filiáknak, ezért kéri a püspököt, hogy segítsen a filiák terhén 1000
koronával, s lehetőleg még abban az évben folyósítsa azt. 126 Az adományok között meg kell
említeni Zozulya János nyugalmazott kántortanító hagyatékát, aki a makkosjánosi és leányfalusi
egyházra hagyott egy szőlődarabot az oroszvégi 136. számú telekjegyzékben 514. helyrajzi
számmal bejelölve. Erre vonatkozóan árverést tartottak Munkácson. 127 Az elhunyt (Zozulya) János
és Márta tiszteletére misealapítványt hoztak létre. 128 Az egyházi építkezésre kapott 40 000 koronás
segélyek listájából kiderül, hogy 1912-ben Balazsér és Nagybégány 1000 korona segélyt kapott,
ami minden bizonnyal a Makkosjánosi egyházközség gazdasági épületeinek újjáépítése miatt lett
kiutalva. 129
3.2.4. Nagybégány
123 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 163. 94-95. o.
124 Az F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2483. iratban vannak feltüntetve, hogy az egyes egyházközségek a
40 000 koronás egyházi államsegélyből mennyi támogatást kaptak.
125 F. 151. Op. 4. Jegy. Hr. 163. 94-95. lo.
126 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 163. 175. o.
127 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 261. 22. o. Az árverés teljes lefolyása, hírdetése, stb. is megtalálható az iratban.
128 Uo.
129 Az F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2483. iratban vannak feltüntetve, hogy az egyes egyházközségek a
40 000 koronás egyházi államsegélyből mennyi támogatást kaptak.
64

A nagybégányi görög katolikus közösség az egyházmegye felállítása (1771) és a
századforduló közötti évtizedekben keletkezhetett és szerveződött. Körülbelül a XIX.
század első évtizedében érik el a hívek százas létszámot.
Fényes Elek leírása szerint Nagybégány határa „róna és igen termékeny, csakhogy
néha a Szernye vize elönti; tölgyes erdejök derék; lakosai a közel lévő szőlőkben, s
kõbányákban is kereshetnek pénzt. Főurai a Bégányi, Füzeséry, Mezõ” családok. A
falu egyébként több forrás alapján is minden valószínűség szerint a Bégányi családról
kapta a nevét 130 , akik a XI. századtól birtokolták a falut. Vannak időszakok, mint
például a XIX. század közepe, amikor nagybégányt Fiscus R. (Vitti) birtokolja, s csak
kisbégány a Bégány-i család tulajdona (Familia Bégány). 131
Nagybégány 1332-35-ben Bygan, Behen, 1397-ben Noghbegan néven szerepel.
Árpád kori településről van szó, amelynek egy Szent György nevű temploma volt, s
ez később református lett. Ennek a templomnak a papja pápai tizedet fizetett egy
összeírás szerint az Árpád korban. 1567-ben a betörő tatárok elpusztították a falut. 132
A megalakulás első három évtizedében még vannak bizonytalanságok a létezést
illetően. Az 1775-ös összeírásban a hívek számának feltüntetése nélkül Makkosjánosi
filiájaként szerepel Kisbégánnyal együtt. S mint ilyen az akkori területi beosztás
szerint a Kaszonyi járáshoz tartozott. 1792-ben 133 20, 1814-ben 134 -ben már 112 fő a
közösség lélekszáma. Ettől kezdve aztán az egyházközség egyenletes fejlődéssel
növekszik lélekszám tekintetében.
Három időszak van az egyházközség XIX. századi történetében, amikor
megduplázódik a lélekszám. 1792-1814 között 50-ről 100 fölé, 1829-1835 között
százról közel 200-ra nő a hívek száma. A harmadik időszak pedig 1893 és 1899
között alakul, amikor a erőteljes lélekszám-növekedés mutatható ki. 200-ról 400-ra
nő a létszám, s az ezt követő évek visszaesése után 1915 környékére 450 fölé nő a
hívek száma.
130 Főleg Lehocky munkái alapján terjedt el ez a vélemény. Minden forrás az ő monográfiájára
(Bereg vármegye monográfiája c. munkája) hivatkozik.
131 F. 151. Op. 1. Jegy. hr. 3713. 6-7. o.
132 Botlik J.-Dupka Gy., Magyarlakta települések Kárpátalján, 76. o.
133 Bendász – Koi, A Munkácsi Görögszertartású…, 47. o.
134 Schem1814,35
65

1772
1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek és tanulók száma
A magyarázatokra további kutatások lennének a szükségesek. Főleg a század végén történt
növekedés nagy kérdés. Viszont nagy valószínűséggel elmondható, hogy a hívek számának
növekedésében a természetes népszaporulat mellett közrejátszott az is, hogy a községnek jó
fekvése volt, amely lehetővé tette a fejlődést. A község mellett építették meg a Csap-Bátyú-
Beregszász-Királyháza vasútvonalat, s az egyéb úthálózat is kedvező fekvést biztosított
számára. A Nemes földbirtokos család, akik a XIX. század végén birtokolták a falut, bár
protestánsok voltak, de a szeszgyárukban, illetve földjeiken valószínűleg több munkahelyet
teremtettek. Szőlője, hegye, elegendő jó minőségű földje volt a falunak, s emellett Beregszász
is könnyen megközelíthető volt. Bár az is igaz, hogy „a nagybégányi nép annyira szegény, —
Holozsnyay Tivadar esperes egyik püspökségre címzett leveléből ez is kiderül — 500 lélekre
alig esik 12 gazda.” 135 Nagy valószínűséggel a görög katolikusokra vonatkozik ez a létszám
és megjegyzés, mert abban az időben körülbelül ennyi a hívek száma.
23. ábra Hívek és tanulók számának alakulása Nagybégányban
450
400
350
hívek száma
tanulók száma
300
250
200
150
100
50
0
schematizmusok kiadásának évei
Az egyházközség lélekszám-növekedésével ellentétben, amely összhangban volt a környező
egyházközségekével, a szellemi „ébredés” lassabban valósul meg.
Míg a környező görög katolikus közösségek tekintetében (Mezőhomok, Beregdéda,
Makkosjánosi) már az 1840-es évektől van szervezett felekezeti oktatás és egyházi iskola,
addig itt csak az 1870-es évek környékén alakul. 1876-tól jelzik a schematismusok a
felekezeti oktatást Nagybégányban.
135 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 116. 38. o.
66

A Balazséron, 1912. február 21-én kelt iskolai törzskönyv szerint a Nagybégányi
egyházközség a Bereg Vármegyei Főesperességhez tartozott. Azon belül a
Beregszász Esperesi Kerület Makkosjánosi lelkészetéhez, amely Bereg vármegye
Tiszaháti járásában volt. Nagyon fontos adatok vannak az iskolára és az oktatásra
vonatkozóan tényként közölve ebben az iratban. 136
Az iskola alapításáról és történetéről ezt jegyzik be: „1879-ben épült az előző görög
katolikus (gkhat.) iskola egy fedél alatt tanítói lakással. Ma az egész épület
kántortanítói lakás. 1876 előtt a két katolikus (khat.) felekezet gyermekei a
református iskolába jártak. 1876-ban együtt építettek a görög és római katholikusok.
1879-ben elváltak egymástól, s ebben az évben már mindhárom felekezetnek külökülön
volt iskolája.” 1912-re elkészül az új iskola (Erről később írunk.) Így a jelenleg
(2008) már parókiaként működő épület volt az iskola. Ez két tényből (utalásból)
következik. Egyrészt az iskolatörténetből, amely a törzskönyv bejegyzése alapján
„két szobás különálló tanítói lakás”-ról tanúskodik. Ha 1879-ben egy fedél alatt volt
az iskola és a tanítói lakás is, akkor nyilvánvalóan ez volt a később két szobásra
alakított tanítói lakás. Másik tény pedig az épület építéséből adódik. A 2006-os
átalakításakor 137 lett megszűntetve a két bejárat. Az egyik az első nagy szobába
vezetett, ami nyilvánvalóan elég volt az 1878-ban 15 138 , 1881-ben 139 16 diákot
számláló iskolának. Utána következik a lényeges növekedés, amely a századfordulóra
eléri a 60-70-es átlagot, sőt 1896-ben 80-at 140 tett ki.
Az 1912. február 21-i 141 állapotot a következő adatok rögzítik: „A mostani iskola
1901-ben épült. Vályogból, zsindellyel fedve, a hitközség a saját költségén építtette.
1 tanterem, 1 kápolna. Két szobás különálló tanítói lakás.” Az iskolához kötött
ingatlanok megnevezése a törzskönyv szerint: szántó a nagybégányi 179 számú
tjkvben (telek jegyzéki könyv) 7 hold 1582 öl és 3 hold 368 öl rét. A kántortanító
136 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210. 5. o.
137 Ezt az épületet a görög katolikus egyház betiltásakor a többi ingatlannal együtt elvették. A hívek
jelenlegi visszaemlékezéseiből kiderül, hogy nem emlékeznek, hogy az épületen bármilyen
változtatás lett volna. Kivéve a tetőszerkezetet.
138 Schem1878,100
139 Schem1881,38
140 A Munkácsi Egyházmegye görög szert. kath. népiskolái az 1899. évben, 3. o.
141 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210. 5.o.
67

fizetése a hitközségtől (a javadalmi jegyzőkönyv szerint): 44 korona párbér, 169
korona 2 fillér az ingatlanok jövedelme, 32 korona kántori stóla. Emellett az államtól
556 korona tanítói törzsfizetés, 200 korona tandíjmegváltást kapott. Az úgynevezett
politikai községtől nem kapott támogatást és semmilyen segélyt.
Kántortanítók 1879-ig oklevél nélkül működtek Nagybégányban. 1879-1883 között
Csopej János, 1883-1896 között Havasi János, 1896-1901 között Csontos György,
1901-1903 között Szigeti István, 1903-1911 között Zavagyák Mihály, 1911-1917:
Suszta Emil, 1918. május 10-től: Szabó József. (Ez utóbbi két évszámot (1917 és
1918) később jegyezték be a törzskönyvbe, hiszen az 1912-be lett eredetileg kiállítva.
A kántortanítói lakástól különálló iskolaépület igénye a század végén bekövetkezett
lélek- és tanulószám növekedéssel van összefüggésben. Az új iskolaépület, amelyet
kápolnával kapcsoltak össze, 1901-04 között épült fel. A folyamata és a támogatása
az egyházmegyével folytatott esperesi levelezésből jól nyomon követhető. Kiderül,
hogy minisztériumi, egyházmegyei támogatásból, könyöradományból (vö.: gyűjtés)
és legfőképpen saját forrásból jött össze a szükséges összeg az építkezésre.
Holozsnay Tivadar esperes (aki egyben Makkosjánosi parókusaként a hozzá tartozó
filia parókusa is volt.) 1901. évi április 30-án kelt levelében 142 jelenti az esperes a
püspöknek, hogy „nagybégányi iskola nem felel meg a követelményeknek. Ezért
1900. szeptember 21-én tartott hitközségi gyűlésen elhatározták, hogy új tantermet
építenek, s mivel Nagybégány távol van az anyaegyházközségtől, temploma pedig
nincs, jóllehet közel 500 görög katolikus lelket számlál, elhatározták, hogy az iskolát
kápolnával együtt építik meg. A nagybégányi nép annyira szegény, 500 lélekre alig
esik 12 gazda. Az építkezésbe tőke nélkül megyünk bele.”
Utal a püspök által 1900. november 10-én jóváhagyott jegyzőkönyvre, melyben jelzik
a püspöknek, hogy csak abban az esetben fognak bele az építkezésbe, ha kívülről
támogatva lesznek. Bíznak a hívek Őfelségéhez és a kultuszminiszterhez, illetve a
szegény templomok alapjához benyújtott kérvényük pozitív elbírálásában. Várják a
két másik helytől jöhető támogatásokat, mely valószínűleg szintén kevés lesz a 2000
koronás költségvetésre vetítve.
142 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 116. 38. o.
68

Kéri, hogy kérvényezhessék a könyöradomány gyűjtést a belügyminiszternél. A
Bereg Vármegyei alispánnál nyújtottak be kérelmet, de azt mondták, ha meg akarják
kapni, akkor csak tavasszal kérjék, mert adott esetben nagyon sok kérvény van
beadva. Jelzi, hogy a kérvényhez szükséges költségvetések és tervek jóváhagyás alatt
állnak, ezért nem tudja beküldeni. Az egész építkezés körülbelül 2000 koronába fog
kerülni. A hívek előrevetítik, hogy amennyiben látják a kívülről jövő segítségnek a
lehetőségét, azonnal segítenek is. Ezt elővetítve elsőként özv. Gajdos Jánosné 200
koronát kíván felajánlani. Ha megkapják a könyöradomány gyűjtésének engedélyét,
az aratás környékén meg is lehet kezdeni a gyűjtést, úgy szeptember környékén
elkészülhetünk a kápolna a tanteremmel.
Már a kövek ki vannak hordva. A vályogvetés tavasszal kezdődik, amikor az idő
engedi. A hívek közötti gyűjtésből 500 koronát remélnek.
A püspökhelyettes 3030. számú levelével engedélyezi a belügyminiszternél a kérvény
beadását a Bereg Vármegyei hatóság útján.
További kérések is megfogalmazódtak. Az esperes 1901. junius 1-én kelt levelében
kéri a püspököt a vallásalapból való támogatásra: „Nagy-Bégányban Isten
segítségével egy kápolnát óhajtanánk építeni kapcsosan az új tanteremmel.
Amennyiben a nagybégányi hívek majd mind napszámból élnek és semmiféle
egyházi vagyonnal nem rendelkeznek: jónak láttam nemes törekvésünk előmozdítása
végett a vallásalapból is segélyt kérni…” 143
A püspökség 1901. szeptember 4-én kelt 3704. sz. felterjesztésére Dr. Károlyi L.
Árpád osztálytanácsos 1901. június 25-én válaszol, s a miniszterre hivatkozva jelzi,
hogy „hajlandó … a nagy-bégányi kápolnaépítés költségeinek a részbeni fedezésére a
vallásalap 1903. évi költségvetési terhére segélyül 200 Koronát engedélyezni, mely
összeg a jelzett évben az esetben fog kiutalványoztatni, ha igazolást nyer ama
körülmény, hogy az összeggel az építési munkálatok befejezhetőek lesznek.” 144
143 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 151. 179. o.
144 uo. 181. o.
69

Holozsnyai esperes aztán 1904. április 1-én kelt levelében kéri a püspökséget, hogy
utalják át a 200 koronás támogatást, mert befejeződött az iskola építése. 145 A püspök
1904. április 8-án jelzi a miniszternek, 146 hogy teljesen befejeződött az építkezés és az
1901. június 25-én 39708. sz. alatt kelt levél alapján utalja ki a megígért 200 korona
segélyt. 147 A következő oldalon a folyósítás folyamata is le van jegyezve és
dokumentálva. A püspökég pedig visszaigazolta, hogy átadták a támogatást.
Ez az épület szolgált istentiszteleti helynek és iskolának is egyben. Ezen az egy
területen elhelyezkedő kántortanítói lakás, parókia és valószínűleg a gazdasági
épületek is szolgáltak a nagybégányi görög katolikus egyházközség lelki
kiszolgálására, amely a trianoni békeszerződésig (s utána is nagyon sokáig) a
Makkosjánosi lelkészség filiája maradt, azzal a Kisbégánnyal együtt, amelyben eddig
az időszakig viszonylag kevés számú görög katolikus élt.
3.2.5. Balazsér
Fényes Elek leírásában Balazsér magyar-orosz falunak van feltüntetve, mely Beregszászhoz
1 mérföldre fekszik. A következő adata nagyon érdekes, főleg amiatt, hogy a református
egyház mennyire leépült a faluban a XX. században. 1851-ben 29 római-, 185 görög
katolikus, 415 református, 30 zsidó laka volt. Református anyatemploma. „Van termékeny
földe, rétje, szõleje, erdeje. F(ő). u(rai). Buday, Dolmay, b. Perényi, stb.” 148
A falu neve a Balazey névalakból eredeztethető, amely személynév volt, s a falu a magyar
névadással kapta nevét. 1211-ben Bolosoynak hívták. Az alapjául szolgáló személynév
szláv eredetű, Blazsej (boldog). A balazsér pedig valószínűleg az ér vízfolyás befolyásolása
által jött létre. 149 A falun keresztül folyik a Vérke, s abba becsatlakozik Nagybégány
irányából a falusiak által csak „Kubiknak” nevezett vízelvezető. Az ér megnevezés
145 uo 184. o. a 144. iktatószámú esperesi levél
146 uo. 186. o.
147 uo.
148 Fényes E., Magyarország Geográphiai Szótára, Balazsér szócikk
149 Kiss Lajos, Földrajzi nevek etimológiai szótár, A-K, Akadémiai kiadó, Budapest, 1988. 153. o.
70

1786
1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
mindkettőből származhatott. Bár utóbbi a későbbi vízgazdálkodás és talajvíz-elvezetés
következménye is lehet, így inkább az előzőre gondolhatunk.
Az Árpád kori települést a Káta nemzetség alapította és birtokolta. De az 1786-os bejegyzés
szerint Fr. Buday, Lad. Pogány a birtokosok. 150 A XV. században csúcsíves főtemplomát
Zsigmond király idején Szent Barnabás tiszteletére építették. Az első nagy átalakítást már a
reformátusok végezték rajta 1801-03 között. Többek között toronnyal látták el. 151
A görög katolikus egyház az 1700 években alakul. 152 A balazséri egyházközség mindig a
makkosjánosi egyházközség filiája volt. Annak ellenére, hogy a környék egyik legrégibb
egyházközsége. A 1821-es schematismus, amely jelzi az ősi parókiák listáját, ez említett
mater-eclessia mellé sorolja, bár látszik, hogy az egyházmegye felállítása előtt jött létre.
24. ábra Görög katolikus hívek és a felekezeti iskolában tanulók száma
Balazséron a schematismusok alapján
350
300
250
200
150
100
50
0
hívek száma
tanulók száma
Az egyházközség lélekszámváltozásaira jellemző az ingadozás. Az első nagy
emelkedés 1792 és 1816 között figyelhető meg. Ekkor van az igazi nagy fellendülése
az egyházközségnek. Ebben az időszakban 21-ről (1792) 273-ra nő, ami 13-szoros
növekedést jelent. Utána ugyan egy évtizedre visszaesik a létszám, de 1837-43 között
150 F. 151. Op. 1. Jegy. hr. 3713. 6-7. o.
151 Botlik J.-Dupka Gy., Magyarlakta települések… 56. o.
152 uo.
71

a legnagyobb lélekszámot eléri, amit az egyházközség XIX. századi történetében
jegyeztek, mégpedig 300 fölé megy a hívek száma.
Aztán megint nagy arányú csökkenés van, mígnem lassan 1876-ra megint 300 fölé nő
a közösség létszáma. A Balazsérra jellemző nagy esés megint bekövetkezik, hiszen öt
év alatt a felére csökken a közösség. S ebből a helyzetből következik be az ismételt
lélekszám-növekedés (melyben azért vannak további visszaesések), amely a
századfordulóra és az azt követő két évtizedre megint megközelíti a 300-as határt. Ez
az az időszak, amely a egyházmegyében és a térség magyarsága számára egy
általános lélekszám- és gazdasági növekedést mutat. Így ennek a keretében
tapasztalható a balazséri közösség fejlődésében is a növekedés.
Ez az ingadozás jellemző az iskolai oktatásra, s azon belül a tanulók számára is. Az
első adat 1864-ből való. Az egyházközség fejlődésében tapasztalható növekedéssel
arányos a tanulók lélekszám-növekedése, mint az azt követő drasztikus csökkenés a
tanulók számára is hasonló erővel hat. Szintúgy jellemző a század utolsó évtizedében
a növekedés mind lélekszámban, mind pedig a tanulók számában.
Holozsnyay Tivadar megelégedve jellemzi az egyházközséget, amikor az írja, „ezen a vidéken
egyetlen község sem őrizte meg annyira a görög katolikus jellegét, mint Balazsér. Szereti az
Isten házát, betartja, mint ahogy ősei betartották a böjtöt, ragaszkodik úgy a haza, mint
szertartása nyelvéhez: szépen beszél
26. ábra Balazsér nemzetiségi megoszlása
1890-ben (Hnt1892,108kk)
25. ábra Balazsér felekzeti
megoszlása 1890-ben
Görög katolikus Római katolikus Református Zsidó
18 3
68
242
222
23
538
Magyar Ruszin Egyéb
magyarul és oroszul. Ezzel azt óhajtom
72

méltóságod előtt beigazolni, hogy ezen valláserkölcsi szempontból felfogott rossz vidéken ez
még legjobb nép.” 153 Mindez azért figyelemre méltó, mert ha összevetjük a felekezeti és
nemzetiségi megoszlást, meglepő adatokat látunk. 1890-ben a népszámlálás idején szinte
mindenki magyarnak vallotta magát, s a falu 44 %-a görög katolikusnak. Nem valószínű, hogy
áttelepítés lett volna. Sokkal inkább az a valóság, hogy a szertartás nyelve ószláv,
következésképpen, amikor Holozsnyay írja a levelét a püspöknek, akkor mindkét nyelv
egyformán beszélése a szertartás nyelvére és a hétköznapi beszédre külön-kölön vonatkozik.
Fatemplomra, amely több környező községben jellemző volt, utalást nem találunk. A jelenlegi
templom építésére és felszerelésére vonatkozóan Holozsnyai Tivadar esperes-parókus
püspökséggel folytatott levelezéséből találhatunk fontos tényekként vehető utalásokat. Mikor a
Makkosjánosiban leégett gazdasági épületek felépítésére gyűjtik az anyagi szükségeket, kiderül
„csak 30 ház van a faluban és 1897-ben templomot építettek (Szent Péter és Pál tiszteletére),
mely munkákba még most is tartozik az egyházmegye 3600 koronával. 1902-ben új
ikonosztázion építettek.” 154 A templom belső bútorzatára vonatkozóan (ez egyes darabokat
nem jelzik) 1901-ben kap segélyt az egyházközség, mert az új templomnak az oltáron és
néhány szerkönyvön kívül nincs semmilyen berendezése. 155 A könyöradomány gyűjtésére is
megkapják az engedélyt, s emellett a szegény templomok alapjából az 1903-as év terhére 150
korona támogatásban részesítik az egyházközséget a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
engedélye alapján. 156
Ebből a levelezésből derül ki az is, hogy az egyházközség ebben az időszakban egy nagyon
komoly munkába, mégpedig az egyházi iskola kialakításába fogott bele.
A balazséri iskola építése, amintt a püspökség és az esperes levelezéséből kiderül, nagyon
komoly áldozatok árán a saját költségén és egyéb támogatások útján valósult meg. 1900-ban
kezdte el az esperes-parókus szervezni az iskola építését, az 1901-ben írt levélből kiderül, hogy
a hívek már gyűjtik az iskolára a költségeket. 157 (Ezért nem tudják pl. a templom belső
berendezéseit megvásárolni önerőből.) „Iskolájuk pedig rossz. Miértis az elmúlt évben
153 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 116. 38. o.
154 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 163, 94-95. o., 175-ös iktatószámú esperesi levél
155 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 109. 34. o.
156 A F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 116-os levéltári iratban több levél is ennek az adományozásnak a
kérvényét és a lebonyolítás folyamatát igazolja.
157 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 109. 34. o.
73

méltóságod magas utasítására oda hangoltam a híveimet, belementek egy külön álló tanterem
építésébe. Ennek tervrajza és költségvetése még az elmúlt év végén jóváhagyatott. Eddig
készen áll a kőmennyiség és a szükséges vályog, de pénz nélkül nem fognak a munkához, mert
a vállalkozót azonnal fizetni kellene. A nép csekély száma és nagy adósága miatt még az
ungvári számláját sem tudja rendezni. (ti. az adóságait a templomépítés miatt.) Az 1901.
november 15-én írt levélből kiderül, hogy „az iskola falai felépültek, tető alá került az épület, de
a szegénység útját szegi további törekvéseinknek, tavaszig kénytelenek voltunk elhalasztani
iskolánk további befejezését. Hogy a tavasszal több erkölcsi erővel és bátorsággal mehessenek
bele a balazséri hívek iskolájuk építésébe, fiúi mély hódolattal esedezem Méltóságodnál,
kegyeskedjék a balazséri törekvő, de szegény hitközséget a szegény templomok alapjából némi
segéllyel megajándékozni…” A november 18-án püspökségre érkezett levelet átküldték az
alapkezelőséghez „véleményes nyilatkozat” céljából. 158 Az iskola 1902-ben készült el, ami az
1912-ben készült iskolai törzskönyvből kiderül több, más adattal és információval együtt. „a
legidősebb balazséri lakosok azt állítják, hogy a múlt század 40-50-es évei között volt az első
iskolai tanítás Balazséron. De eleinte csak házról házra hordták a két iskolai lócát. 70-ben egy
viskót építettek, az leégett. A 80-as években épült a két szobás ház. Egyik a tanítói lakás, másik
a tanterem volt. Most az egészet tanítói lakásul alakították át.” (Az iskola alapítása és története
pontban írták ezt le.) Ez alapján az iskola 1912. február 21-i adatai: 1902. augusztusában épült.
Vályogból, zsindellyel fedve, az egyházközség költségén épült. 1 tanterem, 10 méter hosszú, 6
méter széles, 3,5 méter magas. 2 szobás különálló tanítói lakás. Az iskolához kötött ingatlanok
megnevezése: szántó a balazséri 74. számú a tjkv-ben (telek jegyzéki könyv(?)) 13 hold 829 öl,
rét 3 hold, legelő 107 öl. A kántortanító fizetése a hitközségtől (a javadalmi jegyzőkönyv
szerint): 24 korona értékben fa, 48 korona 52 fillér értékben az ingatlanok jövedelme, 24 korona
kántori fizetés stóla címén. Az iskola államsegélye: 704 korona tanítói törzsfizetés, 120 korona
tandíjmegváltás, 500 korona tanítói kárpótlék. A politikai községtől kapott segélyek: 24 koronát
fizet Balazsér község 1912-től a tanítói nyugdíj-alap javára. Kántortanítók: 1881-1884:
Leviczki Géza, 1884-1893: Brascsajkó Mihály, 1893-1897: Tóth Sándor, 1897-1899: Török
Antal, 1899-1901: Mályár János, 1901-1901: Medvigy Ödön, 1902- a jelenlegi Szitár János.
158 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 116. 53. o.
74

A törzskönyv adatait a bemutatott okmányok alapján állították ki Balazséron, 1912. február 21-
én. Aláírói voltak: Holozsnyay Tivadar, esperes-lelkész, Szitár János, tanító. 159
Holozsnyai Tivadar 1911-ben a püspökségre írt leveléből még az is kiderül 160 , hogy 1909-ben a
kántortanítói lakot építették át „a drága pénznélküli világban". Valószínűleg ez volt az a
bizonyos volt iskolaépület (egyben a kántortanítói lakással), amelyet az új iskolaépület
felépítésekor átalakítottak kántortanítói lakássá.
A Balazsér szempontjából legmozgalmasabb két évtized után a XX. század első két
évtizedében ezekkel az ingatlanokkal ellátva végzi az egyházközség a szellemi lelki élet
szervezését.
3.2.6. Mezőhomok-Beregdéda
Mezőhomok és Beregdéda egyházközségeket együtt tárgyaljuk, bár az egyházi
összeírások külön jelölik azokat. A két falunak nemcsak a jelenlegi közigazgatási
jellegzetessége teszi ezt szükségessé, hanem az a tény, hogy több tekintetben
összekapcsolódik és folyamatosan összenő a két község.
A falu jellemzését a korabeli időkben Lehoczky és Fényes Elek teszi meg.
Beregdédáról azt írja Fényes Elek, hogy magyar falu, Bereg vármegyében, a
Tiszaháton református anyatemplommal. Agyagos fekete földje mindent megterem,
fája, szénája bőséggel. De leginkább nevezetes timsógyáráról, melyet a
„szerencsétlen” Perényi Zsigmond báró birtokolt. Állandóan dolgozik e gyárban 16
munkás, kik télen timsókóégetéssel foglalkoznak, s a nyári 8 hónap alatt a munkások
száma 25-el szaporodik. A timsókövet a báró saját nagy-muzsalyi bányájából hozzák.
Készül évenként 3200–3500 mázsa kitűnő jóságú timsó, helybeli ár szerint 6 pengő
forintjával. A helységet többen birtokolják.
159 Az összeírás teljes szövege a F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210-es iratban található.
160 F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 163. 94-95. o. 175-ös iktatószámú levél
75

A falut 1904-től hívják Beregdédának. A helységnévtár 161 egy 1353-as okmányra
utalva Déda-ként közli 162 . Személynévből keletkezett a falunév magyar névadással. A
megyei hovatartozásra utaló Bereg-előtag pusztán megkülönböztető jellegű. 163 Az
alapjául szolgáló személynév szláv eredetű magyar déd rokonságnévből keletkezett.
E rokonságnévből a szlávságban is alakult ki személynév, pl.: Dêdь. 164
Mezőhomokot pedig orosz falunak jelzi Fényes Elek, melynek fája, szénája van elég,
földje is termékeny. Homok a tájra, föld anyagára utal, mező pedig a mezőségre utal.
A Lónyay nemzetség a főúr a községben.
Beregdédát egyébként 1474-ben Szilágyi Erzsébet birtokolta a munkácsi várral,
1486-ban pedig Corvin János. 1566-ban több településsel együtt a tatárok
elpusztították. 1695-ben több Bereg megyei gyűlést is tartottak itt. A timsógyárát
pedig 1849-ben elkobozta az Osztrák kormány. 165
Hitéleti szempontból a két település ugyan külön van kezelve az egyházmegyei
adatok alapján, de a felekezeti iskolán kívül semmi nem válik ketté, hanem
templomot, s értelemszerűen parókiát is közösen építettek. Arra sincs semmilyen
utalás, hogy esetleg a régi fatemplom esetleg külön létezett volna. Bár azt meg kell
jegyezni, hogy az idős helyi emberekben jelenleg is él a tudat, hogy a faluban
(Beregdédában) szerzetesek éltek valaha. Egy Lazán Polikárp nevű szerzetesatyának
a neve volt és van még a legidősebbek emlékezetében. A schematismusokban
azonban nincs erre vonatkozó utalás. (Azt azonban tudatosítani kell, hogy a szerzetesi
intézmények nem minden esetben voltak az egyházmegyei joghatóság alá vonva.)
Lehoczky egy 1748-as összeírásra utalva azt állítja, hogy Mezőhomokon volt
parókia. Később azonban visszaminősítették filiává 166 és Makkosjánosihoz csatolták.
Ugyanő írja, hogy 1850-ben Szabados Mihály parókussága idején minősítették újra
parókiává. Ez az adat azonban teljesen helytelen. Szabados Mihály, aki ténylegesen
volt Mezőhomoki parókus, csak 1857-ben született és 1882-ben szentelték pappá. A
161 A Hnt1907 nem csak betűrendes része található az interneten.
162 Nagy Imre (szerk.), Anjoukori Okmánytár, I-VI., Budapest 1878-1891, 6. kötet 82.o.
163 Kiss Lajos, Földrajzi nevek etimológiai szótár, I., 201. o.
164 uo. 229.
165 Bottlik J. - Dupka Gy., Magyarlakta települések… 60. o.
166 Lehoczky T., A Beregmegyei Görögszertartásu Katolikus…., 125. o.
76

Mezőhomoki parókia pedig az 1888-as schematismustól jelölődik önnáló
egyházközségnek. 167 1886-88 között válik anyaegyházközséggé, s filiaként megkapja
Barabást, Beregdarócot, a dédai gyártelepet és Gelénest filiának. Ugyanebben az
összeírásban 1887-től jelzik az anyakönyvek vezetésének az évét, így nagy
valószínűséggel ez a parókia alapításának az éve is. Azt a tényt, hogy volt régi
parókia, illetve anyaegyházközség, nagyban erősíti az 1891-es összeírástól több
schematismus is, amelyekben az anyakönyvnek a kezdetét 1786-ra teszik. Lehoczky
is ezt az évet jelöli meg az anyakönyv kezdetének. Az 1775, 1783 és 1786-os
összeírás szerint is már létezik Homok és Déda, da csak jánosi filiájaként. Ezt a tényt
erősíti egy 1797-ben kelt levél, melyben az akkori parókus kelyhet kér az
egyházközségnek Bacsinszky András püspöktől, s kiderül a Makkosjánosihoz
tartozás ténye. Egy elhasználódott kehelyről ír Gribovszky János (makkosjánosi)
parókus, mely feltételezi a templom régebbi keletkezését. 168 A levél szövegét az
archaikusság miatt érdemes teljes egészében idéznünk: „Kegyelmes Excellentiád,
nekünk Kegyes Pátrónus Urunk! Ezen két expressus emberemtől el köldetett levelem
által, szántam meg instálni Kegyelmes Excelenciádot az egész Homoki
hallgatóimmal együtt, hogy t. i. Homokon a Kehely már oly annyira el romlot, hogy
rajta szolgálni tovább nem lehet, azért fáradságommal annyira vettem ezen szegény
Ecclesiát, hogy össze szedvén 28. Rftot ezen expressus által elküldettem kegyelmes
Excellentiádhoz, méltóztassák azért kegyelmesen szegény szükségünkhöz fogható
árához szánt kelyhet adni, és annak elhozásáról azon expessus embereket meg
tanitatni, melyről midőn kegyelmes rendelésit el várnám, Atyai áldásban, és
Szentséges kezeinek tsókolások közt maradok és maradnak Kegyelmes
Excellentiádnak, Sign. Jánosi die 17. 9. 1797, Alázatos fia Gribórszky András
Parókus és az egész Homoki alázatos szolgái.”
Lehoczky idézett kánoni vizitációs jegyzőkönyvéből kiderül, hogy Mezőhomoknak
akkor (1748-ban) 40 görög katolikus lakosa volt és azoknak a fatemploma nyomorult.
Ez az a fatemplom, amely Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. 1843-ban jelzik
167 Schem1888,3
168 F. 151. Op. 5. Jegy. hr. 1755. 1. o.
77

először, hogy letették az új kőtemplom alapkövét (Homok cum Eccl. Lig. Ad S.
Nicolaum Comfess. In cujus locum nova mur. erigitur). 169 1864-ben pedig azt jelzik,
hogy 1863-ben felszentelték az új kőtemplomot (Homok cum Eccl. mur. Ad. S.
Nicol. Epp. Myrensem 1863. benedicta) 170 . Ettől kezdve több mint tíz évig azt jelzik,
hogy ez a templom titulusa, s csak 1876-ban jelenik meg először, hogy a templom
Jézus mennybemenetelének tiszteletére lenne szentelve. Nem jelölnek semmilyen
pápai engedélyt, aminek a titulusváltáshoz meg kellett volna lenni. Mindenesetre
megtörtént a váltás, s mind a mai napig ezen az ünnepen történnek a templombúcsúk.
A templomépítésre lefolyására (eddig) nem találtunk még semmilyen adatot, illetve
egyházmegyei levelezést. Viszont apáról fiúra száll az a történet, hogy az akkori
ősök, akik építették a templomot jártak adományt gyűjteni. A régi templom köré
építették az újat, s mikor az elkészült, lebontották a régit. Ennek annyiban van
valóságalapja, hogy a 2008-as szentélyfelújításnál a jelenlegi oltár alatt megtalálták a
régi kőoltár maradványait.
A templom mellett a parókiaépület története kérdéses abból szempontból, hogy hol
lehetett, hogyan nézett ki, és mikor épült az előző parókia. A jelenleg is álló parókia,
ahogy Holozsnyay esperes püspökséggel történő levelezéséből kiderül, 1909-ben
épült. Lehoczky pedig 1904-ben azt írja, hogy a „templom kőből van építve, úgy a
paplak is”. Ez valószínűleg egy előző, vagy ideiglenes épület lehetett, hiszen 1888 és
1904 között kellett valahol lakni a papnak.
Az 1909-ben épült parókiának az építési tényét alátámasszák a levelezések. Az
esperes leírja: „azelőtt (1912) három évvel építettük fel a mezőhomoki lelkészi lakást.
A 17 ezer koronára tervezett építkezés az anyag és munkaerő váratlan áremelése,
valamint a gazdasági épületek teljes átalakítása több mint 19 ezer koronába került.
Csak a befejezéskor vettük észre, hogy az újabb kivetés már lehetetlen, mert ez egyet
jelentett volna a nép végletekig zsigerelésével. ”
169 Schem1843,21
170 Schem1864,21
78

1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek és tanulók száma
0 500 1000
Időközben a mezőhomoki Ripics Lászlóné is megtagadta a rája eső 600 korona
összeg térítését. Újabb per folyik ellen, de volt már kettő, s most sem lehet tudni,
hogy hogyan jönnek ki belőle. 171
A csekély létszámú, alig 40 házból álló anyaegyház nagy terhekkel van sújtva,
amelynek kér az esperes a püspöktől 1000 korona segélyt. A nagy tehernek már így is
megvan a negatív hatása, mert teljesen elszegényedett a nép, s még maga az építtető
főkurátor is Amerikában kényszerül dolgozni. Valószínűleg megkapták, mert a
lapszéli jegyzetben a püspökség ráírta 22. számmal iktatva, 5. hó 17-én, egyházi
építkezés címén 1000 korona. 172 S az egyházi építkezésre kiutalt 40 000 koronás
segély között 1912-nél szerepel Mezőhomok 1000 koronás segéllyel. 173 Az esperes
által jelzett Ripics Lászlánéval folytatott hosszas vita és bírósági eljárásnak is megvan
a nyoma az egyházmegyei levéltárban. 1912-ben zajlottak le ezek a tárgyalások,
melyben a Ripics Lászlóné arra hivatkozik, hogy ő római katolikus, s neki nem kell
hozzájárulnia a görög katolikus parókia építéséhez. 174
27. ábra Görög katolikus hívek és a felekezeti iskolában tanulók száma
hívek száma
tanulók száma
a schemetismusik kiadásának évei
A hívek számára vonatkozóan, melyet amiatt, hogy a két egyházközség együtt
építette a templomát, (s az iskolaügyet leszámítva) mindenben együtt gondolkodott,
egy létszámban kezeljük. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hívek száma az egyházi
171 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 158.-ban van leírva az ügyteljes lefolyása
172 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 163. 94-95. o. 176-os iktatószámú levél
173 Az F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2483. iratban vannak feltüntetve, hogy az egyes egyházközségek a
40 000 koronás egyházi államsegélyből mennyi támogatást kaptak.
174 Az ügy teljes lefolyása a F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 158-as számú iratban van.
79

Magyar Ruszin Egyéb
összeírások szerint többnyire azonos volt, néha Beregdédában voltak többen, mint
Mezőhomokon.
29. ábra Beregdéda felekzeti megoszlása
1890-ben (Hnt1892,108)
Görög katolikus Római katolikus Református Zsidó
28. ábra Mezőhomok felekezeti megoszlása
1890-ben (Hnt1892,108kk)
Görög katolikus Római katolikus Református Zsidó
64
230
10
13
28
65
443
219
A lélekszámot jelző diagramból kiderül,
hogy 1839-ig szinte folyamatos növekedés tapasztalható. Az azt követő 20 év alatt felére
csökken a közösség. Majd kisebb nagyobb ingadozásokkal, de folyamatosan nő a közösség és
megközelíti a 800 lelket.
Az 1890-es népszámlálási adatok mutatják a felekezeti arányokat. A nemzetiségi arányok
ettől sokkal árnyaltabbak. Talán ez az egyházközség az, amely a legnaggyobb arányban
tartalmaz a ruszin lakosokat a magyar járásban. Itt csak Mezőhomokon. Nem véletlen tehét,
hogy az egyházi adatok a századforduló környékén többször csak ruszin nyelvet jelölne, ami
nyilvánalóan a liturgikus nyelvet jelöli. Ez a ruszin jelenlét a kisebb arányt jelentette. Az
1890-hez legközelebbi 1891-es adat szerinr 493 görög katolikus van a két községben, addig
ebből ruszin csak 144. Ez a szám csak kb. egynegyede a két község görög katolikusságának
összesen.
30. ábra Mezőhomok és Beregdéda nemzetiségi megoszlása 1890-ben (Hnt1892,108kk)
3
8
Beregdéda
Mezőhomok
144
123
794
0 100 200 300 400 500 600 700 800 900
80

Az egyházi oktatás terén vált csak szét a két egyházközség. Mindkettőnek a törzskönyvi
adatai mutatják be a történetét és az állapotát a XX. század elején.
A mezőhomoki görög katolikus iskola története és adatai szintén az 1912-es törzskönyvben van
lefektetve. Ez alapján nem állapítható meg az alapítása. „Az iskola egy rozoga nádfedelű épület
volt, egybekötve a kántor-tanítói lakkal az iskolában. Egy hosszú deszkalábú asztal volt ellátva
lócakkal. Az 1837-48-as évek táján a tanítás csakis nagy tápi időszakban tartatott, de csak az
imádságra. Később aztán bejött a rendes tanítás, de csak a hittant, bibliát és orosz olvasást
tanított a tanító.” Az 1914. február 10-i állapot szerint az akkori iskola 1872. évben épült,
kőalapon vályogból, melyet a görög katolikus egyház építtetett.
Egy 9 méter 56 centiméter hosszú, 6 méter 22 cm széles és 2 méter 88 cm magas tanterem volt.
Az iskolához tartozott egy ház (kántortanítói lakás) és kert 1 hold 94 öl területen. Szántó 5 hold
889 öl és legelő 8 hold 278 öl területen. Mindhárom a mezőhomok 35/a. számú telekkönyvi
bejegyzés szerint. A törzskönyv megjegyzése szerint: a javadalmi jegyzőkönyvek alapján az
ingatlanok összes mennyisége 11 hold 499 négyszögöl. A feltüntetett adatok az újabb kataszteri
adatok alapján készültek.
A kántortanító fizetése a hitközségtől (a javadalmi jegyzőkönyv szerint) 70 korona értékben
természetben (nincs jelölve miben), 75 korona 14 fillér értékben az ingatlanok jövedelme, 32
korona kántori fizetés stóla címén. Az iskola államsegélye 150 korona tandíjmegváltás.
Megjegyzésben szerepel: a tanítói fizetésnek legújabb rendelete alapján államsegély 1896
korona. A politikai községtől nem kapott segélyeket.
Kántortanítók: év jelölése nélkül: Püspöki Tivadar, 1848-1878 között Kabáczy János, 1874-
1877 között Kaszárda György, 1877-1878 között Suszta János, 1878-1886 között: Szocska
Mihály, 1886-tól Drohobeczky János.
A törzskönyv Balazséron, 1914. február 20-én készült Holozsnyay Tivadar esperes, Popovics
Endre lelkész és Drohobeczky János tanító aláírásával. 175
Ugyanilyen fontos dokumentum a beregdédai görög katolikus iskola törzskönyvi
jegyzőkönyve is. Ez az iskola alapításának az évét 1896-ra, a milleneumra teszi. Iskola
alapításra a szomszédos Mezőhomok község távolsága és az akkori rossz út indították az
egyházközséget.
175 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210.
81

Az 1918. augusztus 7-i állapotok szerint az iskola anyaga kő és vályog. A kölcsönökből és
felajánlásokból épült épületben 10 méter hosszú, 6,4 méter széles és 3 méter magas tanterem
van. A tanári lakás 3 szobából állt.
Az iskolához ház (kántortanítói lakás) és kert tartozott 1334 négyszögöl területen. De nem
egyértelmű az elhelyezkedése a telekkönyv szerint.
A kántortanító fizetése a hitközségtől (a javadalmi jegyzőkönyv szerint) 92 korona tanítói
fizetésből, 30 korona egyéb jövedelemből, 230 korona 50 fillér értékben természetben (nincs
jelölve miben) juttatásból és 20 korona kántori stólából állt.
Az iskola 1027,5 korona államsegélyt kapott tanítói törzsfizetésre. A politikai községtől nem
kapott segélyt.
1897-1901 között Ipák Mihály, 1901-1914 között Iván József, 1914-től pedig Csedreki István
teljesítettek kántortanítói szolgálatot.
1918. augusztus 7-én Beregdédán Dudits Emil esperes, Popovics Endre helyettes lelkész,
iskolaszéki elnök és Csedreky István tanító vették fel a jegyzőkönyvet. 176
Az 1910-es évek hangulatát jelzi az esperesi látogatás jegyzőkönyve. Itt csak Mezőhomokról
vannak az adatok, mivel Beregdéda filiának van jelölve. Ebbe az esperes bejegyzi, hogy az
utrenyére kevesen járnak, de liturgián és vecsernyén a Beregdaróc kivételével a hívek részvétele
tömeges. Ünnepnapokon mindig prégikál a pap, vasárnap pedig nem minden alkalommal.
Felekezeti iskolája van a falunak. Hétfőn és csütörtökön 9-11 között tartja a hitoktatást a pap,
felnőtteknek pedig nagyböjt. Esti tanfolyam viszont nincs. Az egyházközségben 75 fős
rőzsafűzér társulat működik. 4 vegyes vallású, 10 vegyes szertartású és 4 vadházasságban élő
család van a többi görög katolikus család mellett. Keresztelő 38, házasság 7, temetés pedig 21
volt (Csak Mezőhomok, Beregdéda nélkül!). A filiákba 2 hetente végez liturgiát. Az esperesi
bejegyzés szerint a templom külső és belső állapota kifogástalan. A templomi könyvek
katolikus approbátióval vannak ellátva. Az iskolaba új padik kellenek, de nagyon pontos lenne
inkább átépíteni az egész iskolát. A lelkész buzgó a lelkipásztorkodásban. Tapintatos, olyor
azonban betegsége miatt törelmetlen. A lelkészlak pedig egészen új. 177
176 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210.
177 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 510. 45. o. 1913. február 17-én kelt.
82

Ez az adott időszak hangulat és tényei Mezőhomokon, s filiáival ilyen állaponban érkezik meg
az elős világháború utáni időszak szétdarabolásához. Területileg is érinti a határmádosítás, mert
az nayaegyházközség és a filiája között húzták meg a magyar-csehszlovák határt, amely
véglegesen elválasztotta a filiákat (Beregdéda kivételével) az enyegyházközségtől.
3.2.7. Beregdaróc
Beregdaróc előbb Makkosjánosi (1888-ig), később Mezőhomok filiája (1888-tól) egészen a
31. ábra Beregdaróc felekezeti megoszlása 1890-ben
(Hnt1892,108kk)
Görög katolikus
Római katolikus
Református
Zsidó
trianioni döntésig. Ennek
a lelkészségnek a
példáján lehet leginkább
bemutatni,
43
319
mennyire
minden
hagyták
tekinteten
431
93
kívül a lelki-szellemiközösségi
együtthatókat
a békediktátumok.
Beregdaróc helységnév
neve a régi magyar
daróc foglalkozásnévből keletkezett. Ez szláv eredetű. Jelentése nyúzó. Azokat a vadászokat
hívták így, akiknek a vadbőrnyúzás, a szíjhasítás és a szervlevétel volt a feladatuk. Bereg előtag
megkülönböztetésül szolgál, hogy valaha Bereg vármegyéhez tartozott 178 .
A község 1890-ben 100 %–ig magyarnak vallja magát. Felekezeti szempontból azonban
változatos. Mintha ennél a falunál lenne egy törés a magyar és a ruszin-magyar települések
178 Kiss L., Földrajzi nevek…, I, 197. o.
83

1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek és tanulók száma
0 200 400 600
között. Bár az is elgondolkodtató, hogy Fényes Elek azt írja a faluról, hogy magyar-orosz falu.
Földe nem sok, de mindent jól terem; erdeje igen nagy, s lakosi sok faedényeket, hordókat
csinálnak s messze elhordják. Fő urak Lónyay, Darvay, Vitéz s mások. 179 A leírás az oroszmagyar
jelzőt elképzelhető, hogy a görög katolikus vallásra érti.
Az egyházközség az 1792-es összeírásban még nem szerepel, viszont ez véletlenszerű
kimaradás is lehet. Az többi kisebb egyházközség ugyanis amely a legközelebbi, 1814-ben
kiadott schematismus szerint már 150 körüli létszámmal rendelkezik (Nagybégány,
32. ábra Görög katolikus hívek és a felekezeti iskolában tanulók száma Beregdarócon
hívek száma
tanulók száma
a schemetismusok kiadásának évei
Tiszacsoma, Beregszász) a 1792-ben már szerepel. Ez azonban eldöntendő kérdés marad addig,
amíg 1792-1814 közötti időszakra vonatkozólag nem találunk adatokat.
Amit az egyházközség életéről elmondhatunk, az 1814-től kezdődik. Ez tehát az első
bejegyzés. Akkor 146 tagja van az egyházközségnek, amely folyamatosan növekszik
a század közepéig. 1843-ban éri el a csúcsot, amikor az egyházközségnek 374 tagja
van. Ettől számítva visszaesés mutatkozik 1859-ig, amikortól aztán folyamatos
emelkedése van a hívek lélekszámának egészen 1915-ig, egy rövidebb
megszakítással.
A felekezeti iskolában tanulók száma is folyamatosan és lassan növekszik. 1864-től
vannak bejegyzések a felekezeti iskolában tanulókról, viszont a többször idézett
1912-es törzskönyvi adatok szerint már az 1840-es évektől van iskolája a falunak.
179 Fényes E., Magyarország…, Darócz címszó
84

A „mezőhomoki lelkészet”-hez tartozó iskola történetéről a következőket írják szószerint az
1912-es 180 törzskönyvbe (majd a következő adatok is onnan valók):„1840-ben épült az
iskola. Az 1840-es években még iskolaépület nem volt, hanem összegyűltek naponként
egyes szülőknél, hol csak vallástan tanítása volt 3-4 hónaponként. 1843-ban felépítették az
iskolaépületet és így kezdtek el rendszeresen működni. 1862-ben leégett az egész községgel
együtt. Másodszor leégett 1887-ben, akkor föl lett építve, mely manapság áll.” Az iskola
adatai 1914. február 10-én: 1843-ban épült. „Kő és vályog, az egyházközség költségén
épült. 1 tanterem, 8,7 méter hosszú, 6 méter széles, 3 méter magas. 2 szobás különálló
tanítói lakás.”
Az iskola ingatlanai: 1391 öl ház és kert, 11 hold 896 öl szántó, 67 szám alatt 1 hold 900 öl
rét, 2 hold 400 öl legelő, 2 hold 250 öl erdő. Mindezek a Beregdarócz 67. számú tjkvben
(telek jegyzőkönyv) vannak bejegyezve.
A kántortanító fizetése a hitközségtől (a javadalmi jegyzőkönyv szerint): 96 korona érték
természetben (nincs jelölve miben), 120 korona 48 fillér érték az ingatlanok jövedelme, 10
korona kántori fizetés stóla címén. Egyéb 29 korona 76 fillér. 594 korona tanítói
törzsfizetés, 150 korona tandíjmegváltás. Egy legújabb rendeletre hivatkozva pedig 1144
korona államsegély van jelölve. A politikai községtől nem kapott segélyeket. Kántortanítók
felsorolása év nélkül történik: Sztároszta Elek, Orosz Miklós, Zavagyák Mihály, Ignácz
Miklós, Paralunszky 181 János (1902-04), Pákh Irén, Kozák Elek.
A törzskönyvi lap a bemutatott okmányok alapján lett kiállítva Balazséron, 1914. február
10-én. Holzsnyay Tivadar esperes, Popovics Endre lelkész és Kozák Elek tanító írták alá.
Az 1896-os schematismus adatai szerint az Istenszülő születése (Nativ. B. M. Virg)
tiszteletére épített templomot 1876-77-ben építették. Az alapkövének azonban már 1864-
ben letették (Eccl. nova murata erigitur) 182 . Hogy előtte és közben hol végezték a
szertartásokat, mindezeideig nem derült ki.
Beregdaróc tehát minden tekintetben Mezőhomok és Beregszász irányába orientálódva
érkezik meg a XX. század elejére és éli egyház életét.
180 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210.
181 Az F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 237. irat alapján. Ott van jelölve a kántortanítói személyi lapján.
Felesége Demkó Anna, gk. kántortanító gyermeke.
182 Schem1864,20
85

3.2.8. Kovászó
Az eddig vizsgált egyházközségek mindegyike túlnyomóan, vagy teljesen magyar
volt. A Tiszaháti járás utolsó görög katolikus parókiális helyeként, mint ruszin
nyelvsziget 183 szerepel Kovászó.
Fényes Elek, „Beregh vármegyei orosz-magyar falunak nevezi a Borsova mellett,
Beregszászhoz 1 1/4 mérföldnyire. Legnagyobb részt görög katolikusok lakják. Már
1390-körül említik a falut.” 184 Görög katolikus parókia és vízimalom szerepel még a
leírásában.
Bizonyára a magyar kova kőzet és az aszó, szárazpatak elhomályosult összetétele
adja a falú nevét. S valószínűleg a magyar kovász szó alapszava is szerepel benne. 185
Főurának a Pogány, gr. Károlyi, Dessewffy családokat jelöli. 186 Az egyházi
összeírásokban csak a Pogány családot jelölik meg kegyúrként. 187 Ezt támassza alá a
püspökkel való levelezése Csebi Pogány Ferencnek, aki a helyi parókussal kerül
vitába, akinek marhái bementek a tölgyesébe. Komoly vita alakulhatott ki közöttük,
mert még a szolgabíró is be lett avatva az ügy elintézésében. Sérelmezi levelében,
hogy így viselkednek vele, pedig az apja „fundáltatta” a parókiát és ő is segít minden
„szükségletének felsegélyezésében”. Az is kiderül a levélből, hogy „Papista (római
katolikus) templom nincsen” faluban. 188
Kovászó az ősi parókiák (parochia antiqua) közé tartozik, Bene és Sárosoroszi a
filiája. Az egyházközséget 1750 körül állították fel. 189 Temploma az Istenszülő
oltalma tiszteletére volt szentelve. Az ősiség ellenére a XVIII. század közepén (1748-
as kánoni látogatásból kiderül) komoly mélypontja volt az egyházközségnek. A görög
katolikus fatemplom pusztulásnak indult, amely egyébként ronda és düledező volt. A
183 Bihari Z. (főszerk.), Magyarok a világban, Kárpát medence, CEBA kiadó, Budapest, 2000, 242.
o.
184 Schem1896/4
185 Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára, I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988, 787. o.
186 Fényes E., Magyarország geographiai szótára (www.arcanum.hu/gesta), Kovászó címszó
187 Schem1814,26
188 Az ügy teljes lefolyása és az ezzel kapcsolatos levelezés megtalálható a F. 151, Op. 5. Jegy. hr.
2030. 1kk mappában.
189 Schem1896,4
86

1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek száma
helytartótanács a leépült egyházközséget vissza akarta minősíteni káplánsággá, de ez
meghiúsul, s a XVII-XVIII. század fordulójára újra fellendül az egyházközség. 190
Az egyházközség lélekszámának változásaira XIX. században is a változatosság volt
a jellemző. Néha 500 hívő közelébe, vagy afölé nő a lélekszám, néha pedig 300 alatt
van a hívek száma. Mindez akár egy évtized leforgása alatt is meg tudott valósulni.
33. ábra A Kovászó görög katolikus egyházközség hívő
és tanulószámának változása 1792-1815 között
hívek száma
tanulók száma
800
700
600
500
400
300
200
100
0
schematismusok adatai
A tanulók számára vonatkozóan inkább jellemző a folytonosság és a
kiegyensúlyozottság. 1845-től jelzik Kovászón az egyházi iskolát, s az abban
tanulóknak a számát. Az egyházközség nyelvhasználatára a ruszin és a magyar volt a
jellemző. Az 1899-es schematismus kivételével, ahol csak a ruszin nyelvet jelölünk,
mindig ez a jellemző.
1792-től vezettek anyakönyvet az egyházközségben. A kőtemplomát 1894-95-ben
építették. 191 A templom hosszú időn keresztül épülhetett, mert már az 1845-ös
összeírás azt jelzi, hogy le van téve a templom alapköve. 192
190 Vö.: Lehoczky T., A Beregmegyei Görögszertartásu Katholikus Lelkészségek…, 133. o.
191 Schem1896,4
192 Schem1845,19
87

1845-ben még fából épült parókiát jelölnek. 1859-ben teszik le a parókia alapkövét,
pontosabban kerül szóba az új parókia építésének terve (Par. Lig. Et nova Mur. Jam
sub tecto est.) 193 és 1864-ben épül fel (Par nova Mur.) 194 .
A Papp Antal püspök által bevezetett naptárreform, minden bizonnyal a hívek
többnyire ruszin volta miatt, itt sem jár sikerrel. Az 1918. november hó 17-én tartott
rendes hitközségi gyűlésen visszarendeződik a Julián naptár. A többször
megállapított elv itt is érvényesül, miszerint a keleti szertartás rendszere csak az
imádságukra, lelki életükre vonatkozik. A nemzettudatukra a magyar haza tisztelete a
jellemző. Erről a jegyzőkönyv bejegyzés tanúskodik: „Egyben szent hitükhöz való
törhetetlen ragaszkodásuk ünnepélyes kifejezése mellett, egy szívvel-lélekkel jelentik
ki, hogy hazánkhoz a sírig hűek maradnak.” 195
A 20. század második évtizedének kovászói egyházi hangulatát hitelesen jelzi az
esperesi látogatás jegyzőkönyve, amely beszámol arról, a liturgián tömegesen, az
utrényén és vecsernyén szép számmal vanna jelen a hívek. A pap minden vasárnap
prédikál. Ebben az időben már görög katolikus felekzeti iskola nincs. Felnőtt
hitoktatás van nagyböjtben, de az adott évben a téli esti oktatás elmaradt. Hittant a
pap tanítja, a filiákban pedig az oroszi lelkész. A legfontosabb bűnök az iszákosság és
a pörlekedés. A pap prédikál ellene, s kezdeményezte a főszolgabírónál a
főszolgabírónál a vasárnapoi és ünnepnapi kocsmabezárást. Vegyes vallású és
193 Schem1859,19
194 Schem1864,19
195 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2778. 37. o. A jegyzőkönyv kivonata: Jegyzőkönyv felvétetett Kovászón
(Bereg m.) 1918. november hó 17-én tartott rendes hitközségi gyűlésen.
Jelen voltak: Legeza József, helybeli lelkész, elnök, Szalonka Mihály és Kepics Ferenc
egyházgondnok, Volosin János egyházfi, és a hitközségi tagok.
Tárgy: a naptáregyesítés feletti határozat.
Elnöklő lelkész a hívek kellő tájékoztatása után megkérdi a tagoktól: Óhajtják-e a naptáregyesítés
további fenntartását, vagy pedig a régi, Julián-naptár visszaállítását kérik e?
Határozat: Öt (5) hitközségi tag kivételével valamennyien a régi Julián-naptár visszaállítását kérik.
Egyben szent hitükhöz való törhetetlen ragaszkodásuk ünnepélyes kifejezése mellett, egy szívvellélekkel
jelentik ki, hogy hazánkhoz a sírig hűek maradnak.
Előttünk: Bilkei László, Simon György, Turányi Péter, Kepics Ferenc, Szalomka Mihály (magyar
kézírással aláírva) hitelesítjük
Legeza József, h.lelkész, elnök.
Csatolva a jegyzőkönyvet mellékelő levele a parókusnak 60. számmal.
50 hitközség jegyzőkönyve van ugyanebben az aktában, de a Tiszaháti járásból csak Kovászó.
88

szertartású házasság csak a filiákban van. Vadházasság pedig egy van. Az adott
évben 53 keresztelés, 30 temetés és 3 házasságkötés volt. 196
Kovászó tehát egy visszarendeződött Julián naptárral, a magyar haza iránti
elkötelezettséggel és teljes szervezettséggel (templom, parókia, iskola, kántortanítói
lakás) érkezik meg az első világháború utáni időszakba.
3.3. Összegzés
A Tiszaháti járásban nyolc görög katolikus egyházközség került 1920-ra abba a
fejlettségi fokba, hogy temploma (kápolnája), kántortanítói lakása, és egyházi
iskolája legyen: Beregszász, Tiszacsoma, Makkosjánosi, Balazsér, Nagybégány,
Mezőhomok-Beregdéda, Beregdaróc, Kovászó. Ezek közül négyben lesz lelkészi
lakás (Beregszász, Makkosjánosi, Mezőhomok, Kovászó), következésképpen ezek az
egyházközségek válnak önnáló anyaegyházzá (mater). Láthatjuk, hogy teljesen
kifejlett iskolahálózattal, megfelelő adminisztrációval, szervezettséggek rendelkező
egyházközségek vannak a térségben. Az egyházközségek tagjai elkötelezettek a
magyar hazának. Ezekben az egyházközségekben a skizmamozgalom sem jelenik
meg, sőt a szegénység miatti amerikai kivándorlás sem jellemző. A papok lelki és
szellemi felkészültsége megfelelőnek mondható, s az egyházi élet gyakorlása is a
lehető legteljesebb. Így a közösségi megtartóerő és a tudatos vallásgyakorlat nagyon
erős egy olyan közegben, ahol a keresztény vallások közötti pluralizmus a jellemző.
196 F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 510. 17. o. Az esperesi jegyzékönyv a következő évben 1913. január 27-én.
89

4. A Trianoni békediktátum következménye a Tiszaháti járás görög katolikus
egyházközségeire
4.1. A Tiszaháti járás területi és szellemi egysége
A trianoni békediktátum nem véletlenül kapta ironikusan a nevét. A háboróban
vesztes megbüntetése a XX. század elején semmi esetre sem a kultúra és az emberi
értékrend mentén történt, hanem egy korszakot lezáró büntetésként nehezedett a
magyar népre, és hosszú időn keresztül a fejlődő magyar társadalomra. Ezt azért
fontos kidomborítanunk, mert a magyar társadalom a magyar lelki alkatnak
megfelelően integrálta magába a nemzetiségeket. Dolgozatunk témájában a
ruszinokat, s ebből kifolyólag azokat a magyarokat, akik a ruszin nép
közreműködésével kapták és élték meg görög katolikus vallásukat. A vallási érzés és
a nemzeti tudat a vizsgált történelmi időszakban nyilvánvalóan szoros kapcsolatban
volt egymással. Sok esetben egyet jelentett ez a tudati megnyilvánulás, s főleg a
kelet-európai népeknél figyelhető meg erőteljesen. A kelet-európai népek
tekintetében fontos szempont és feladat a jut a nemzetté alakulás tekintetében a
kulturális hatásnak, az irodalomnak és az egyház tevékenységének. 197 Az Északkeleti
Felvidéken, vagy inkább a magyar és ruszin görög katolikusok által lakott
vidéken ezek a tudati hatások keverednek.
Figyelemfelkeltő helyzetben van a Tiszaháti görög katolikusság, mert a Hajdúdorogi
Egyházmegye felállítása óta (1912) a magyar görög katolikusok az újonnan alakult
egyházmegyébe tartoznak. Valószínűleg a magyar görög katolikus hívek nagyobb
száma határozta meg az egyházmegye területi alakulását, így az 1912-ben felállított
egyházmegye területi határa Bereg vármegye széléig, a Tisza vonaláig hózódott. Ami
azt jelentette, hogy nagy számban maradtak magyar görög katolikusok a Hajdúdorogi
Egyházmegyén kívül is (a Munkácsi és az Eperjesi egyházmegyékben).
A történelem és sokszor az azt alakító kisebb vagy nagyobb történelmi személyiségek
elfeledkeznek a részletekről, mely nagyon lényeges az egyes ember szempontjából.
197 Kiss Gy. Cs., Nemzetté válás és regionalizmus Közép-Európában, in.: www.mmi. hu
90

Esetünkben a Tiszaháti görög katolikusok létéről, akik szintén magyar tudattal éltek.
Sőt látjuk, hogy a ruszinok is többnyire a magyar haza iránti elkötelezettségükkel
fejezték ki identitásukat. Papp Antal püspök levelét már idéztük, mely az anyatej
allegóriájával fejezi ki a magyar haza szeretetét a ruszinok részéről. 198
Ez akkor
hangzik el, mikor azzal vádolják görög katolikus papságot, hogy rajtuk keresztül
érkezik a szláv provokáció Magyarországra. A XX. század eleji bő másfél évtizedben
a ruszinság két különálló orientációja van jelen. Egyrészt a Magyarország területi
integritását mindig is előtérben tartó magyarországi ruténság. Másrészt pedig a
galíciai ruténság. Nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország számára az egyik
legnagyobb próbatétel a ruténság problémájának megoldása lesz 199 , sőt már évtizedek
óta komoly probléma. Ezt támassza alá a Firczák Gyula (1891-1912) püspök
tevékenysége, s az ebből létrejövő Felvidéki akció a ruténság szellemi, gazdasági
színvonalának a felemelése érdekében. 200 Ténylegesen az első világháborút lezáró, s a
rendezés elvét „elvben” megfogalmazó nemzeti önrendelkezés joga szolgáltatta azt a
miliőt, amelyben a kérdés felmerült, de amely a legnagyobb érdekérvényesítésre is
lehetőséget adott a győztes nemzetek, illetve a „zavarosban halászók számára”.
Az addig egy országban, de különböző egyházmegyékben élő magyar görög
katolikusság számára is ez jelenti a nagy fordulópontot, hiszen területileg, szellemileg
és lelkileg integrálva voltak Magyarországhoz. Ezért a különböző egyházmegyékben
élő magyar görög katolikusok számára az egység tudata megvalósult, ami az egy
hazához, nemzethez tartozás képében öltött formát. Ez az a bizonyos hungarus
tudattal van összefüggésben, amely a XIX-XX. század fordulóján felerősödött
gazdasági alapokon nyugvó nemzettudat kialakulásáig, egybeolvasztotta a Szent
Korona országainak nemzetiségeit. Minden nemzet fejlődésének más a folyamata. 201
Magyarország tekintetében ez a soknemzetiségű mivolt jelentette az egyik fő szellemi
töltést. De a létében szunnyadó legnagyobb veszélyt is, amelyet a XIX. században
erőteljesen kidomborodó pánszláv agitáció komolyan és önmaguk számára hatásosan
198 F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 523-as iratban található a teljes levelezés az ügyről.
199 vö. Bottlik J., Már Trianon előtt elvégeztetett című írásával (Kisebbségkutatás, 2000.2.), amely
részleteiben foglalkozik ezzel a kérdéssel.
200 Vö.: Botlik J., Hármas kereszt alatt…, 114kk
201 Vö.: Bíró B., A nemzet mítosza, in.: Politikatudományi szemle, 2004, 1-2. szám 225. o.
91

ki is használt. Ha ironikusak akarunk lenni, azt is mondhatjuk, hogy azok a nemzetek
(pl.: szerbek, románok), illetve a rájuk való hivatkozás (pl.: ruszinok) okozták a
nemzet vesztét, akiket egy-egy történelmi időszakban befogadott és önmagába épített
az ezeréves kárpát-medencei magyarság.
A Bereg megyei görög katolikusság déli részében elterülő Tiszahát jelentette az
átmenetet a magyar és a szláv nyelvű görög katolikusság között. Ungban és
Ugocsában is volt ilyen sáv. Ezért eltúlzott azt gondolni, és véleményezni, hogy a
kizárólag a Hajdúdorogi Egyházmegyében voltak magyar görög katolikusok, mint
ahogy az a vélemény se állja meg a helyét, hogy a munkácsi és eperjesi püspök
kizárólag a ruszinok püspöke lett volna. Sokkal inkább helytálló azt megállapítani,
hogy a munkácsi és eperjesi püspökséghez kerültek azok vegyes parókiák, ahol
ruszinok és magyarok együtt éltek. Fentebbi fejtegetéseinknél láttuk, hogy Bereg
vármegye tekintetében ezekben az egyházközségben többnyire kevés volt a ruszin,
kivéve Kovászót.
A Beregszásztól délre folyó Tisza vonala volt a megyehatár. A magyar görög
katolikus egyházközségek pedig a Tiszával szinte párhuzamos Csap-Bátyú-
Beregszász-Tiszaújlak vasútvonal két oldalán helyezkedtek el. A két Beregszásztól
délre eső egyházközség, Tiszacsoma és Beregdaróc, már erőteljes református
közegben volt. Beregszásztól délre volt egy olyan sáv, ahol kisebb létszámban, szinte
szórványban éltek a görög katolikusok. Az egyházmegye 1912-es határainak az
átalakítása tehát jól láthatóan ezt a törésvonalat követte. Trianonig azonban nem volt
igazi probléma, mivel mindegyik püspök területe a magyar közigazgatási határok
közé esett, ami azt is jelentette, hogy ugyanazon ország szellemiségét, törvényeit, stb.
vette figyelembe a saját kultúrkörében. Az igazi problémát a szétszakadás jelentette,
ugyanis ez a szellemi egység megszűnt. A két (az eperjesit is beleértve három)
egyházmegye különböző országhoz tartozott 1920 után. Magyarországhoz került a
Hajdúdorogi-, a Csehszlovák Köztársasághoz pedig a Munkácsi és Eperjesi
Egyházmegye. Ennek a targédiának a része, hogy magát a Tiszaháti járást is
szétdarabolták, figyelmen kívül hagyva annak etnikai-, szellemi-lelki és gazdasági
egységét..
92

Bereg vármegyében a területi integritására jellemző, hogy a két déli járása a Tiszaháti
és a Mezőkaszonyi olvasztotta magába a legnagyobb számban a magyarságot. Ezen
belül pedig a Tiszaháti a magyar görög katolikusokat. A területi egység és a kulturális
összetartozás, az éppen kialakult gazdasági egység, a vallási együvétartozás tudata
figyelmen kívül hagyta a békediktátum megfogalmazóit.
Nem véletlen tehát, hogy Apponyi Albert beszédének legfontosabb gondolata és
érveinek alátámasztója a nemzet gazdasági-, földrajzi-, szellemi egysége. Apponyi
képletesen és találóan fejezi ki az egység elvét és a szétdarabolásból eredő
veszélyeket, amelyek előbb vagy utóbb ténylegesen jelentkeztek is. „…ha
Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke
elfogadása, vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna
választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék… Németországgal,
Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szigorúak. De közülük
egyik sem tartalmazott a nemzet életére olyan lényeges területi változtatásokat, mint
azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország
elveszítse területének kétharmad és népességének majdnem hétharmad részét, és
hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltétele
megvonassék. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól,
meg lenne fosztva szén, érc és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától,
olajától, földgázforrásaitól, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a
szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés
minden forrásától és eszközétől ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet
termeljen… Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép
hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot,
amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van… 202 A gazdasági érdek és
racionalitás figyelmen kívül hagyása Magyarország számára az egyik legnagyobb
probléma volt. A XIX. század végén kialakult vasútépítéssel előidézett gazdasági
központok Budapest orientáltságúak voltak. (Munkács, Beregszász, Ungvár, Csap.
202 Apponyi Albert beszéde a Trianoni "békekonferencián", in.: Hunnia 1998 december 25. Ezt a
beszédet 1945 óta csak itt jelentették meg.
93

Bátyú.) Ez Kárpátalja tekintetében a döntés miatt átalakul Prága központúvá, s
Pozony, Kassa, Ungvár alakul ki mellékközponttá. 203
A nemzetállamok létrejötte az első világháború után figyelmen kívül hagyta a többi
nemzetiségek jelenlétét egy-egy térségben. Pedig sehol nem jött létre homogén állam,
amely államok pedig attól kezdve már nem tekintették önmagukra kötelezőnek a
nemzeti önrendelkezés jogát. Sőt a magyarság tekintetében kimondottan
ellenségesnek mutatkoztak. Kárpátalján például a cseh érában magyarüldözés alakul
ki, amelyet adminisztratív (népszámlálási adatok manipulálása) és erőszakos
betelepítés útján oldottak meg a cseh hatóságok.
4.2. A trianoni békediktátum területi változásai a Tiszaháti járásban
Az 1921. évi XXXIII. törvénycikkből 204 kiderül, hogyan húzták meg a határvonalat.
A törvénycikk első paragrafusa világosan érzékelteti a kényszerhelyzetet:
„Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború
szerencsétlen kimenetele folytán előállott és amely annak idején a m. kir.
kormánynak a békeszerződés aláirására vonatkozó elhatározásánál is döntő súllyal
bírt,… a magyar állam törvényei közé iktattatik.” 205
A 4. pontban Cseh-Szlovákországgal meghúzott határvonal leírása történik meg: „A
fentebb meghatározott 123. magassági ponttól északnyugat felé a Batár folyásán
Magosligettől keletre körülbelül 1 km távolságnyira választandó pontig: a helyszínén
megállapítandó vonal; innen a Batár folyása lefelé; innen a Badaló alatt, e község
közelében választandó pontig: a Tisza folyása lefelé; innen észak-északnyugat felé,
Darócztól északkeletre a helyszínén választandó pontig: a helyszínén megállapítandó
203 Botlik J.-Dupka Gy., „Ez hát a hon…” – tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság
életéből, 1918-1981, Mandátum-Universum, Budapest-szeged, 1991, 22-39. o.
204 www.1000ev.hu: 1921. évi XXXIII. törvénycikk az Észak-amerikai Egyesült Államokkal, a Brit
Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával,
Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával,
a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4.
napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről.
205 uo.
94

vonal, amely a Cseh-Szlovák Állam ruthén területén hagyja Badaló, Csoma, Macsola,
Asztély és Déda helységeket s magyar területen Beregsurány és Darócz helységeket;
innen északnyugat felé, a Fekete Víz és a Csaronda összefolyásáig: a helyszínén
megállapítandó vonal, amely a 179. magassági ponton áthalad és ruthén területen
hagyja Mezőkaszony, Lónyai-tanya, Degenfeld-tanya, Hetyén, Horváthi-tanya és
Komjáthy-tanya helységeket, s magyar területen Kerek-Gordon-tanya, Berki tanya és
Barabás helységeket; innen Szabolcs és Bereg vármegyék közigazgatási határától
felfelé a helyszínén választandó pontig: a Csaroda folyása lefelé…” Esetünkben
kiemelten csak a Bereg vármegyére vetített rendelkezéséket vettük ki. Az alábbi
térkép azonban az egész csehszlovák-magyar határszakaszt bemutatja.
34. ábra Magyarország szétdarabolása a trianoni döntéssel
(http://image.hotdog.hu/_data/members1/805/569805/images/trianon001.jpg)
Jól látható az, hogy a szinte végig a vasúttal párhuzamosan történik meg a határ
kijelölése, alaposan megfosztva Magyarországot a területi integritástól és a gazdasági
fejlődéstől. Az adott történelmi időszakban ugyanis az utazás, a gazdaság
elképzelhetetlen volt vasúthálózat nélkül. A kulturális hatás ebben a helyzetben
95

térkép alapján fel sem merült, mert a Tiszaháti és Mezőkaszonyi járás egységes volta
egészen a Tiszáig lenyúlt. Ha kulturális, nemzetiségi elvek határozták volna meg a
határmódosítást, akkor ezt a területet egyben kellett volna hagyni.
Esetünkben Beregdaróc helyzete is kiemelten értékelhető. Az egyházközség előbb
Makkosjánosi, utóbb Mezőhomok filiája volt. Tőle délre a Tisza vonaláig
templommal rendelkező görög katolikus egyházközség nem volt. Mivel Beregdaróc
és Beregdéda-Mezőhomok között húzták meg az államhatárt, ezért ez az
egyházközség Magyarországra esett, teljesen önnáló egyházközségként úgy, hogy
más parókiához a területi távolság miatt nem lehetett csatolni. A legközelebbi
parokiális görög katolikus egyházközség Nagydoboson volt, amely több mint 40 kmre
van. Így Beregdaróc hirtelen elszakad az anyaegyházközségeitől és 1920-ban a
Hajdúdorogi Egyházmegyéhez csatolják 206 . Innentől az egyházközség helyzete a
magyarországi görög katolikusok helyzetével fonódik össze, megszakad a kapcsolata
az eddigi anyaegyházközségeivel, 1932-től lesz önnáló anyaegyházközség (mater). 207
4.3. Trianon következménye a Tiszaháti járásra és az itt éló görög katolikusaira
A trianoni békekonferenciát megelőző hosszú és komoly tárgyalások a győztes felek
részéről elővetítették a vesztesek óriási anyagi, szellemi és presztizséből adódó
veszteségét is. Az angolok-farncia álláspont elve ugyanis, hogy Magyarország
rovására kell kielégíteni azokat az országokat, amelyekre a nagyhatalmak
támaszkodhatnak a térségben, előre vetítette az ország és a nemzet szétdarabolását. 208
A Tiszaháti járás példája mutatja igazán, mennyire nem voltak tekintettel a
nagyhatalmak a szociológiai, vallási és nemzeti (nemzetiségi) kérdésekre. A
Tiszaháti- és Mezőkaszonyi járás területi egysége, népességének, kultúrájának az
206 Ugyanez a helyzete Kölcsének és Rudabányácskának is. Előbbi szintén a Munkácsi
Egyházmegyéhez, utóbbi az Eperjesi Egyházmegyéhez tartozott.
207 Bendász I., Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, KMKSZ,
Ungvár, 1999, 159. o.
208 Ormos M., Szarajevótól a Csendes-Óceánig 1814-1845, in.: Ormos M. Majoros I., Európa a
nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és Hanyatlás, 1814-1945. Osiris, Budapest, 19998, 260kk
96

összetartozása szembetűnő jelenség. Még az erőszakos magyarosítás 209
és más
nemzetiségek erőszakos elsorvasztása se jellemző erre a területre, hiszen szinte teljes
egészében magyar emberek lakták.
Az elv azonban az volt, hogy csak színmagyar területek maradjanak meg
Magyarországnak. 210
Így ténylegesen megvalósult az elv, miszerint a környező
országok ágyának kielégítésére használják fel a Szent Korona országát. A Tiszháti
járásnak a trianoni palotában lecsatol területe azonban nem volt színmagyar az
adminisztráció szerint. Az egyházi schematismusok Beregdaróc kivételével ruszin és
magyar nyelevet jelöltek meg Beregdaróc kivételével minden parókiális helyen. Itt
kell megjegyeznünk, hogy az egyházi bejegyzések csak a parókiális helyek nyelvét
jelölték, a filiákét nem. A 2. melléklet szerint, amely a 1890-es adatokat közli a
nemzetiségek szerinti megoszlásról. Jól látható, hogy ebben a térségben Kovászót és
Mezőhomokot leszámítva nincs jelentős arányú ruszinság, csak a liturgia nyelve van
így jelölve. A hajdúdorogi egyházmegye felállításakor sem vették alapul ezt az elvet,
mert ilyen alapon már akkor a magyarok számára alkotott Hajdúdorogi
egyházmegyébe kellett volna csoportosítani Beregdarócot, Beregdédát, Nagybégányt,
de Tiszacsomát és Balazsér, mert előbbiekben egyáltalán, utóbbiakban pedig csak 3-3
ruszin volt. Mi lehetett az elv azoknak, akik előkészítették az érveket? Egy szláv
nemzeti jelenlétre alapuló gazdasági megcsonkítás azáltal, hogy a területen
keresztülmenő vasútvonalat sok egyébbel együtt odaajándékozzák Csehszlovákiának.
„A trianoni államhatárok a Szent István-i Magyarországgal együtt szétrombolták a
vele egyidős Katolikus egyházat 211 is, s valamennyi történelmi egyház szervezetében
mélyreható változásokat okoztak. A hívek milliói mellett iskolák, kórházak, szociális
intézmények majdnem fele került az utódállamokhoz.” 212 1910-ben 2 007 916 görög
katolikus élt Magyarországon, amiből 175 247 maradt a Csonka-Magyarországon. A
többi az utódállamokhoz került. A ruszinok és románok elcsatolásával lecsökkent a
görög katolikusok száma. S ezek között a ruszinnak és románnak feltüntetett emberek
209 Jászi O., A Hansburg-Monarchia felbomlása, Gondolat, Budapest, 1982, 422kk
210 Ormos M., Szarajevótól a Csendes-Óceánig 1814-1845, 261. o.
211 Itt érthetjük az egyetemes katolikus egyházat, a római a görög katolikussal együtt!
212 Dr. Ravasz J., Magyarország és a magyar királyi honvédség a 20. századi világháborúban, 1914-
1945, Puedra kiadó, 2000, 42. o.
97

között vallási alapon ruszinnak nevezett nagy számú magyar élt. Így a Tiszaháti járás
magyar görög katolikussága is. A Munkácsi Görög Katolikus püspökség nagy része
Csehszlovákiához, kisebb része Romániához került. (egy parókia és néhány filia
(köztük Beregdaróc)) került Magyarországhoz. 213
Igazából csak összességében tudjuk felmérni azokat a változásokat, amelyek a
térségben vallási téren lezajlottak. Magyarország a trianoni döntéssel a görög
katolikusok 91,9%-át veszítette el. Kárpátaljai viszonylatban a görög katolikusok
száma nam nagyon változott a döntéssel. 1910-ben 387 730 görög katolikus volt a
jelenlegi Kárpátalja területén (602 774 ből), 1930-ban pedig 360 269. Az ortodoxok
száma azonban Magyarországon csökkent. 1910-ben 61 012 ortodox, 1930-ban 39
839 volt. Az ortodoxiának azonban óriási előretörése mutatható ki ugyanezen
Kárpátalján ugyanebben az időben. Amíg Magyarországon 1910 és 1930 között az
ortodoxok száma 0,8%-ról 0,5%-ra csökken, addig Kárpátalján az össznépességhez
viszonyított aránya az ortodoxoknak 0,1 % volt 1910-ben, s 1930-ban 15,3% ortodox
az össznépességhez viszonyítva. 214 Ezek az arányváltások mutatják, hogy a térség
szellemi-lelki-nemzeti integritását milyen mértékben próbálták megbontani. Az
idézett adatok elsősorban Kárpátaljára vonatkoznak. Nincsenek adataink arról, hogy a
Tiszaháti járásban hogyan alakultak ezek az arányok. Ezen a területen a
tömbmagyarságot, a többi járások, illetve vármegyék tömbmagyarságával együtt
adminisztratív úton és az anyaországtól való elzárással igyekeztek ellehetetleníteni.
Illetve oldani azt az erőteljes magyar arányt a csehszlovák népszámlálási
manipulációkkal, amely jelen volt.
Kárpátaljának orosz őslakossága nem volt. Az 1917-es orosz forradalom után jöttek
be, és kezdték második hazájuknak tekinteni ezt a földet. Ugyanígy ukránok is jönnek
Galíciából, aki agresszívebben igyekeztek saját kulturájukra formálni Kárpátalját. Ők
részt is vettek a ruszinok deportálásában (1945). 215 Így tehát a két erő a Csehszlovák
213 uo.
214 vö.: Kocsi K., Változó vallási térszerkezet, szekularizáció és vallási újjáéledés a 20. századi
Kárpát-Medencében, in.: földrajzi Értesítő, 2005. LIV. Évf. 3-4. füzet, 255kk
Kárpátalja településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai (1880–1941), Központi Statisztikai
Hivatal, Budapest, 1996, 25kk
215 Dr. Szabó L., Kárpátaljai Demográfiai adatok, 28. o.
98

magyartalanítás és a Galíciai ukrán terjeszkedés Kárpátalján találkozott, s megkezdte
Trianon után a magyarság nemzetpusztítását és a pánszláv eszme terjesztését. Ezek
pedig egyenes következményei voltak annak, hogy a nemzet egészére nézve az
elézőidőszakban kialakult regionális, gazdasági, kulturális, kereskedelmi,
mezőgazdasági egységek teljesen szétszakadtak. Ez pedig a XX. század egészére
vetítve Kárpátalja belső egyensúlyának, vallási, nemzeti egységének a felborulásához
vezetett.
4.4. Összegzés
A trianoni békediktátum hatása a magyarság egészére nézve megmutatta káros
hatását. A Tiszaháti járás kicsiben mutatja be, hogy egy kialakított területi és szellemi
egységet hogyan hagytak figyelmen kívül. Még az általánosan elfogadott nemzeti
önrendelkezés jog sem tud érvényesülni. Sőt az ellenkezője történik. Nemcsak, hogy
nem kérdezik meg a járás magyarságát, hová szeretnének tartozni, de egy
elfogadhatatlan elv alapján (ti. ruszin jelenlét) elcsatolják Magyarországnak egy
integráns részét, amelyen keresztül vezette az út Verecke irányába, s onnan
Galíciában. S elcsatolódott a járáson keresztülmenő vasútvonal, amely a fontos
gazdasági tényező volt Magyarország számára. Emberi és anyagi pontenciát vesztett
Magyarország egyházi és nemzeti téren egyaránt.
99

Befejezés
Az ungvári unióval a görög katolikus egyház a fejlődés síkjára lép. A papság
felszabadulása a jobbágysorból, a szellemi élet fejlesztése előbb arra a szintre
emelkedett, hogy az egyházi életre és a nemzeti érzés megfogalmazására hatást
gyakorolt. A Munkácsi Egyházmegye felállításával (1771) Mária Terézia ratifikálja
ezt a szándékot, s egyben ezt a többnemzetiségű vidéket, a Keleti Felföldet, pozitív
irányba befolyásolja.
A görög katolikus egyház XIX. századi fejlődése nagymértékben összekapcsolódik a
magyar nemzettudat kialakulásával, s a ruszin nép, a ruszin egyház integrálásával a
Magyar Hazába. A szellemi felvilágosodás terén az egyik legnagyobb erővé a görög
katolikus egyház vált. Olyan erős a magyar érzés, hogy az 1848-49-es szabadságharc
idején nem tudják visszafogni még központilag sem a papnövendékeket, s a papságot
attól, hogy valamilyen formában részt vegyenek a harcokban.
Az erőteljes magyar érzés ezen a peremvidéken a pánszláv eszme célpontjává is
válik, s így a XIX. század végi felemelkedéssel egyidőben, az erre épülő pravoszláv
agitációval is meg kell küzdeni. De mutatja a görög katolikus egyház szellemi és
nemzeti érettségét, hogy a ruszin nép felemelése érdekében milyen nagy erőket
mozgat meg. Ennek két kiemelkedő alakja van a XVIII-XIX. század fordulóján
Bacsinszky András, XIX-XX. század fordulóján pedig Firczák Gyula püspökök.
Végül minden nemzeti törekvésnek, szociális és gazdasági felemelkedésnek gátat
szab a trianoni döntés, amely szétszakítja egymástól a nemzet- és egyházrészeket.
Bereg vármegye járási beosztása igyekezett követni és szolgálni azokat az igényeket, amelyeket
támasztott a földrajzi, közigazgatási szükségszerűség. A Beszkidektől a Tisza folyásáig tartó terület
két részből tevődött össze, a hegyvidéki és alföldi részből. Ezek területi integritása kiforrott és
meghatározó. A Vereckei-hágó, más szóval az Orosz-kapu biztosított az átjárást Galícia irányába.
Népessége a hegyvidéki részen többnyire ruszin, s jelentős magyarság él az alföldi két járásban
(Tiszaháti és Mezőkaszonyi járások).
Ennek ellenére ki lehet jelenteni, hogy ezeknek a járásoknak (ti. a hegyvidékieknek) a lakói a
Magyar haza elkötelezett hívei, bár nem tekintik magukat magyar nemzetiségűnek. Jelentős
100

problémát okoz a szláv agitáció Bereg vármegyében, amely Nagylucskán és Bilkén a
legerőteljesebb. A megkezdődő skismatikus mozgalom előfutára a első világháború előtt.
A Tiszaháti járás a közigazgatási fejlődés folyamán fokozatosan alakult ki. A Tiszaháti járás nem
esett egybe a görög katolikus egyház által Beregszászi Esperesi Kerülettel. Bereg vármegyében 5
politikai járás és 11 esperesi kerület alakult ki a XIX-XX. század fordulójára. A XX. század első két
évtizedében is ezek az egyházi és állami közigazgatási egységek voltak jelen avármeggyében.
Vallásilag a hegyvidéki járások lakoasi a városokat (Munkács, Szolyva) leszámítva görög katolikus
volt. Az alföldi járásokban pedig a vallási többszínűség volt a jellemző. De többnyire görög
katolikus, református és római katolikus vallás volt jelen. Kis számban voltak evangélikusok. Az
izraelita (zsidó) vallásuak a városokat leszámítva, ahol nagyobb létszámban éltek, szintén kis
létszámban voltak jelen a falvakban.
Dolgozatunkban részletesen tárgyaltuk a Tiszháti járás egyházközségeit (Beregszász,
Tiszacsoma, Kovászó, Makkosjánosi, Nagybégány, Balazsér, Beregdéda-
Mezőhomok, Beregdaróc) a történeti, a vallási élet és a felekezeti iskolák
szempontjából. Lezárásként pedig ennek a nagy és fejlett korszaknak a végén a
Trianoni döntés káros következményeivel ismerkedtünk meg. Ez a döntés alapvetően
megváltoztatta ennek a területnek az integritását, s elindult egy olyan folyamat, amely
a XX. századi történelem nehéz időszakát hozta erre a térségre. Az addig egymáshoz
kapcsolódott, nyelvileg és szellemileg Magyarország részeként létező
egyházközségek elszakadnak az anyaországtól, s felborul az a több évszázada
kialakult egység, amely vallásilag és etnikailag is egybekapcsolta a nemzetrészeket,
illetve önmagába olvasztotta a nemzetíségeket.
101

Резюме
З заключенням ужгородської унії греко-католицька церква стає на шлях
розвитку.Визволення духовенства від кріпосництва, і розвиток духовності
досягла такого рівня, що міг оказати вплив на формування релігійної і
національної свідомості.З заснуванням Мукачівської Єпархії (1771.) Марія
Терезія сприяє цьому наміру і розвиток цього багатонаціонального краю
направляє у позитивний напрям.
Розвиток греко-католицької церкви ХІХ. століття у великій мірі зв'язанно з
формуванням угорської національної свідомості і інтеграцією русинів і
русинської церкви у Святостефанівську державу. В період духовного
пробудження одною з визначних сил стає греко-католицька церква. Настільки
сильна угорська ідентичність, що під час визвольної війни 1848-49 рр., даже
силою не змогли стримати семінаристів ні духовенство від участі у цій
боротьбі. Ця сильна угорська національна свідомість на окраїні у кінці ХІХ. і
стає мишенью славянської ідеології, і з духовним підйомом паралельно
ведеться боротьа з православною агітацією. Але в один час показує духовну і
національну зрілість греко-католицької церкви, яка для підйому русинського
народу мала великий потенціал. Свідком цього є діяльність єпископа Андрія
Бачинського у кінці XVIII. на початку XIX. ст. і єпископа Юлія Фірцака на
кінці XIX. початку XX ст. Але всім національним здобуттям, соціальним і
економічним успіхам стає на перешкоді тріанонський договір, який розриває
національні і церковні одиниці.
Поділ Берегської жупи на райони здійснувався на основі географічної і адміністративної
необхідності. Територія від Бескідів до Тиси складалася з двох частин: гірської і рівнинної.
Верецький перевал, або «Руські ворота» .забезпечував вихід до Галичини.
Гірські райони заселяли переважно русини, значна частина угорців проживала у двох
низовинних районах (Тісогат і Мезокосонь). Незважаючи на це можно сказати, що
населення гірських районів були прихильниками Угорщини, хотя не важали себе угорцями
по національності. Велику проблему представляла слав''янська агітація у Берегській жупі,
102

опорними точками якого були села Великі Лучки і Білки, це і було предвісником
починаючого схизматичого руху після першої світової війни.
Район Тісогат посупово формувася в процесі адміністративного розвитку, і не співпадало з
Берегівським деканатом греко-католицької церкви. У Берегській жупі на кінці ХІХ століття
було 5 районів і 11 деканатів. Цей поділ залишився і у перші десятиріччя ХХ ст.
Населення гірських районів за виключенням міст (Мункач, Сойва) були греко-католиками.
Для низовинних районів була характерна релігійна різноборвність, але в більшості були
присутні греко-католики, римо-католики і реформати. Невелика частина населення
відносилася до євангелістів, і до євреїв які проживали переважно у містах.
У роботі детально обговорюються громади Тісогатского району (Берегсас,
Тісочома, Ковасо, Маккошйаноші, Надьбегань, Балажер, Берегдейдо-
Мезогомок, Берегдороц) з точки зору історичної і церковної. І на заключення -
шкідливі наслідки Тріанону для цієї великої і розвиненої епохи Мукачівської
Єпархії. Ця угода корінно змінила інтеграцію території і розпочався процес,
який привів на цю землю важкі часи історії ХХ. століття.
Громади сіл, які обєднанні були мовою і духовно і знаходилися у складі
Угорського Королівства, відірвалися від рідної землі. Порушилася єдність, яка
формувалася на протязі багатьох столітть і яка з’єднувала національності, як в
релігіозному так і в етнографічному плані.
103

177
1792
1814
1816
1821
1822
1825
1829
1831
1833
1835
1837
1839
1841
1843
1845
1847
1856
1859
1861
1864
1866
1868
1870
1870
1872
1876
1878
1881
1883
1886
1888
1891
1893
1896
1899
1908
1915
hívek száma (fő)
4.5. Mellékletek
1. Melléklet
A Tiszaháti járás (Bereg vármegye Beregszászi Esperesi kerülete)
görög katolikusainak lélekszámváltozása a fellelhető egyházi összeírások szerint
2000
1800
1600
1400
1200
1000
800
600
400
200
0
A schematismusok kiadási évei
Balazsér Beregdaróc Beregszász Homok-Déda
Kovászó Makkosjánosi Nagybégány Tiszacsoma
104

2. Melléklet
A Tiszháti járás egyes egyházközségeinek nemzetiségi megoszlása 1890-ben (Hnt1892,108kk)
3. melléklet
Felekezetek szerinti megosztás az 1890-es népszámlálás alapján (Hnt1892,108kk)
Egyházközségek
Görög katolikus Római katolikus Református Zsidó
Beregszász
Nagybégány
Makkosjánosi
Kovászó
Mezőhomok
Beregdéda
Tiszacsoma
Balazsér
Beregdaróc
Hívők száma
0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500
105

Beregszász
Tiszacsoma
4. melléklet
Parókusok és káplánok listája
az összeírások és schematizmusok szerint
Makkosjánosi, Balazsér,
Mezőhomok-Beregdéda
(1888-ig), Nagybégány,
Beregdaróc
Mezőhomok-
Beregdéda
1888-tól
Kovászó
1772
1786 Zámborszky Mihály Bócskay Péter Linszky János
1792 Zámborszky Mihály Boksay Péter Kovács János
1814 Zloczky János Vaszócsik András Id. Kovács János
1816 Zloczky János Vaszócsik András Id. Kovács János
1821 Zloczky János Vaszócsik András Stefán Bazil
1822 Zloczky János Vaszócsik András Stefán Bazil
1825 Zloczky János Vaszócsik András Betöltetlen
1829 Zloczky János Vaszócsik András Lázár Ádám
1831 Zloczky János Vaszócsik András Betöltetlen
1833 Zloczky János Vaszócsik András Betöltetlen
1835 Zloczky János Medveczky Teodor Jaczkovics János
1837 Hajdú Hieronymos Medveczky Teodor Jaczkovics János
1839 Hajdú Hieronymos Medveczky Teodor Popovics Mihály
1841 Hajdú Hieronymos Medveczky Teodor Betöltetlen
1843 Hajdú Hieronymos Zombory András Valkovszky Miklós
1845 Id. Sereghy István Zombory András Valkovszky Miklós
1847 Id. Sereghy István Zombory András Gerevics János
1856 Csopey Gábor Zombory András Gerevics János
1859 Csopey Gábor Zombory András Gerevics János
1861 Csopey Gábor Zombory András Gerevics János
1864 Csopey Gábor Zombory András, parókus
Sztankaninecz György
Zombory Kornél, káplán
1866 Csopey Gábor Zombory András Sztankaninecz György
1868 Csopey Gábor Azary József Sztankaninecz György
1870 Csopey Gábor Azary József Sztankaninecz György
1872 Csopey Gábor Azary József Sztankaninecz György
1876 Fodorovszky József Azary József Hudáky Emánuel
1878 Fodorovszky József Azary József parókus,
Hudáky Emánuel
Vaszócsik Gyula, káplán
1881 Dudinszky Elek Azary József parókus,
Hudáky Emánuel
Baltovics Miklós, káplán
1883 Dudinszky Elek Azary József parókus, Szabados
Hudáky Emánuel
Mihály, káplán
1886 Pakjossy Emmánule Azary József, parókus
Hudáky Emánuel
Zseltvay Simos, káplán
1888 Pakjossy Emmánule Szkunzevics János Szabados Mihály Hudáky Emánuel
1891 Dudits András Berecz Jenő (Eugén) Szabados Mihály Hudáky Emánuel
1893 Dudits András parókus Berecz Jenő (Eugén) Szabados Mihály Hudáky Emánuel
Karczub András, káplán
1896 Dudits András parókus Holozsnyay Tivadar Szabados Mihály Hudáky Emánuel
1899 Dudits András parókus Holozsnyay Tivadar Szabados Mihály Lichvartsik Mihály
1908 Dudits András parókus, Holozsnyay Tivadar Szabados Mihály Puza Konstantin
Popovics András káplán
1915 Dudits András parókus
Danielovics István, káplán
Holozsnyay Tivadar, parókus
Ifj. Legeza József káplán
Popovics András
Betöltetlen
106

5. melléklet
Könyvtárosok (Bibliothecarius)
Az esperesi könyvtár felállításától kezdve a makkosjánosi parókián volt. Alapítás éve: 1836.
A schematizmus
kiadásának éve
Név, titulus
Teológiai könyvek
száma:
1836, az alapítás éve 70
1837-41
1843 Betöltetlen
1845 Zombory András, makkosjánosi parókus 150
1847 Zombory András, makkosjánosi parókus 155
1856 Zombory András, makkosjánosi parókus 155
1859 Zombory András, makkosjánosi parókus 157
1861 Zombory András, makkosjánosi parókus 175
1864 Zombory András, makkosjánosi parókus 176
1866 Zombory András, makkosjánosi parókus 176
1868 Azary József, makkosjánosi parókus 176
1870 Azary József, makkosjánosi parókus 176
1872 Azary József, makkosjánosi parókus 176
1876 Azary József, makkosjánosi parókus Nincs jelölve
1878 Azary József, makkosjánosi parókus Nincs jelölve
1881 Azary József, makkosjánosi parókus Nincs jelölve
1883 Azary József, makkosjánosi parókus Nincs jelölve
1886 Azary József, makkosjánosi parókus Nincs jelölve
1888 Szkunzevics János, makkosjánosi parókus Nincs jelölve
1891 Berecz Jenő (Eugén), makkosjánosi parókus
6. melléklet
Teológus szakértők (Examinator Theologus)
A schematizmus kiadásának éve
Tisztséget betöltő
1843 betöltetlen
1845 Valkóczky Miklós, kövesdi parókus
1847 Zombory András, makkosjánosi parókus
1856 Zombory András, makkosjánosi parókus
1859 Zombory András, makkosjánosi parókus
1861 Zombory András, makkosjánosi parókus
1864 Zombory András, makkosjánosi parókus
1866 Zombory András, makkosjánosi parókus
1868 betöltetlen
1870 Gribovszky Sándor, nagyleányfalvai parókus
1872 Gribovszky Sándor, nagyleányfalvai parókus
1876-tól
Nem található ez a tisztség
A schematizmus kiadásának éve
7. melléklet
Gyóntató (Confessiarius)
Tisztséget betöltő
1843 Id. Sereghy Bazi, kövesdi parókus
1845 Id. Sereghy Bazil, kövesdi parókus
1847 Id. Sereghy Bazil, kövesdi parókus
1856 Betöltetlen
1859 Ortutay Sándor, remetei parókus
1861 Ortutay Sándor, remetei parókus
1864 Volenszky Tamás, remetei adminisztrátor
1866 Volenszky Tamás, remetei adminisztrátor
1868 Volenszky Tamás, remetei adminisztrátor
1870 Volenszky Tamás, remetei adminisztrátor
1872 Volenszky Tamás, remetei adminisztrátor
1876-tól
Nem található ez a tisztség
107

8. melléklet
Kántortanítók listája
1841-1861 1841 1843 1845 1847 1856 1859 1861
Beregszász Krivonyák Krivonyák Krivonyák Hornyák Zozulya Ilniczky Pál Ilniczky Pál
István István István János Mihály
Csoma
Cziczey
Elek
Varga Bazil Leskovics
Péter
Leskovics
Péter
Gabóda
János
Gabóda
János
Gabóda
János
Makkosjánosi Medvigy
György
Medvigy
György
Medvigy
György
Medvigy
Mihály
Dzurovcsik
János
Dzurovcsik
János
Dzurovcsik
János
Balazsér
Homok Déda
Beregdaróc
Kovászó
Püspöky
Teodor
Manajló
János
Püspöky
Teodor
Manajló
János
Püspöky
Teodor
Manajló
János
Kabáczy
János
Manajló
János
Kabáczy
János
Manajló
János
Kabáczy
János
Juhos
Mihály
Manajló
János
Kabáczy
János
Manajló
János
1864-1878 1864 1866 1868 1870 1872 1876 1878
Beregszász Ilniczky Pál Ilniczky Pál Ilniczky Pál Ilniczky Pál Ilniczky Pál Ilniczky Pál Ilniczky
Csoma
Makkosjánosi
Balazsér
Homok Déda
Beregdaróc
Nagybégány
Kovászó
Gabóda
János
Dzurovcsik
János
Viscsák
János
Kabáczy
János
Bucsok
István
Manajló
János
Gabóda
János
Dzurovcsik
János
Viscsák
János
Kabáczy
János
Bucsok
István
Manajló
János
Gabóda Gabóda
János János
Dzurovcsik Dzurovcsik
János János
Petrus János Petrus János
Kabáczy
János
Bucsok
István
Manajló
János
Kabáczy
János
Bucsok
István
Maruska
János
Gabóda
János
Dzurovcsik
János
Kabáczy
János
Petrusz
János
Maruska
János
Gabóda
János
Rohács Bazil
Dankó
Mátyás
Kaszárda
György
Petrusz
János
Verbo
Mihály,
szervező
Suszta
Teodor
Pál
Gabóda
János
Rohács
Bazil
Gyulai
Basil
Szocska
Mihály
Petrusz
János
Verbo
Mihály,
szervező
Suszta
Teodor
1881-1899 1881 1883 1886 1888 1891 1893 1896 1899
Beregszász Ilniczky Pál Ilniczky
Pál
Ilniczky Pál
Páter György,
Ilniczky Pál,
Choma
Kurách Pál Páter
György
Pataki
György
Páter
György
t.segéd Demeter stan.
Csoma Gabóda János Gabóda Gabóda Hornyák Stéfán Elek Keresztény Keresztény Keresztény
János János Péter
András András And.
Homok Déda
Beregdaróc
Szocska
Mihály
Szvalyávcsik
György
Szocska
Mihály
Szvalyávcsik
György
Mak.jánosi Rohács Bazil Rohács
Bazil
Balazsér Leviczky Géza Brascsajko
Nagybégány
Mihály
Csopey
János
Kovászó Suszta Teodor Suszta
Teodor
Szocska
Mihály
Drohobeczky
János
Pavuk Bazil Sztároszta
Elek (ideigl.)
Rohács Bazil Hrabücsák
János
Brascsajko Bráscsájkó
Mihály Mihály
Hornyák Hornyák
János János
Kutka Malinics
Mihály József
Drohobeczky
János
Orosz Miklós
(ideigl.)
Hrabücsák
János
Tóth Sándor
Hornyák
János
Pávuk Bazil
(ideigl.)
Drohobeczky
János
Zavagyák
Mih.(idei)
Hrabücsá
k János
Tóth
Sándor
Hornyák
János
Manajló
László
(ideigl.)
Drohobeczky
János,
Spák
Mihály
Zavagyák
Mihály
Zozulya
János
Csontos
György
Török
Antal
Drohobeczky
János
Zavagyák
Mihály
Hrabücsá
k János
Tóth
Sándor
Hornyák
János
Manajló
László
108

9. melléklet
Legfontosabb adatok összesítése
A kiemelt dátumok pontosak. A többinek az évszáma csak egy bizonyos intervallumban
határozható meg a jelenlegi adatok szerint. A schematismusokban egy adott egyházközség adatait
közlik, illetve azokat az ingatlanokat, amelyekkel a kiadás idején rendelkezett az
Egyházközségek Beregszász Tiszacsoma Makkosjánosi
Az ősi parókia (parochia antiqua)
alapításának éve
A jelenlegi templom alapkövének
elhelyezése
A jelenlegi templom
felszentelésének éve
A templom titulusa
Balazsér
1640 1745 1700-as évek
1825 1906 (kápolna
iskolával)
1825-ig Nagy Sz. Bazil Istenszülő
1825-től Örömhírvétel oltalma
1886-1888
1798 1897
Péter és Pál
főapostolok
1837-ig Szent Mihály
1837-től Feltámadás
1905-től Istenszülő oltalma
A parókia alapkövének szentelése ---
A parókia építésének befejezése 1884 1835-ben az első ---
leégett
Hívek száma 1792-ben 203 146 150 21
Hívek száma 1915-ben 1816 408 868 276
Egyházi oktatás kezdete 1843 előtt 1845 1845 1864
Egyházi iskola építése
1906 (kápolna
iskolával)
Anyakönyvének kezdete 1772 Az eredeti 1835-ben
elégett
Liturgikus nyelv Magyar és ruszin Ruszin és magyar
Kegyúr C. Schönborn Kajdi család
Ill. Bay család
1902
C. Schönborn Fr. Buday,
Lad. Pogány,
Dolinay család
Egyházközségek Nagybégány Mezőhomok-
Beregdéda
Az ősi parókia (parochia antiqua)
alapításának éve
A jelenlegi templom alapkövének
elhelyezése
A jelenlegi templom
felszentelésének éve
A templom titulusa Szent Miklós 1876-ig Szent Miklós
1876-tól Mennybemenetel
Beregdaróc
Kovászó
1700-as években
1750
önálló, de leminősítik
1843 előtt 1845 körül
1901-04 1863 1876-77 1894-95
Istenszülő
születése
Istenszülő
oltalma
A parókia alapkövének szentelése 1859
A parókia építésének befejezése 1886-1888
jelenlegi: 1909
1859-64
1912-13
Hívek száma 1792-ben 40 137 148 189
Hívek száma 1915-ben 343 514 361 654
Egyházi oktatás kezdete 1876 1845 1859 1846
Egyházi iskola építése 1904
Anyakönyvének kezdete 1786 1792
Liturgikus nyelv
Kegyúr
Bégányi,
Füzeséry, Mező
családok. Fiscus
R. Vitti
Magyar és
ruszin
C. Schönborn Lónyay, Darvay,
Vitéz csládok
Ruszin és
magyar
Pogány család
109

Irodalomjegyzék
A Magyar Katolikus Lexikon, www.lexikon.katolikus.hu
A Munkácsi Egyházmegye görög szert. kath. népiskolái az 1899. évben, in.: Schematismus
Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1899,
Ungvarini, Typis Typographiae Societatis „S. Basilii Magni”, 1899
Apponyi Albert beszéde a Trianoni "békekonferencián", in.: Hunnia 1998. december 25.
Bebeš, K., Vasúti Közlekedés Kárpátalján, Budapest, 1996
Bendász I., az 1848-49-es szabadságharc és a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye,
KMKSZ, Ungvár, 1997
Bendász I., Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, KMKSZ, Ungvár, 1999
Bendász I.-Koi I., A Munkácsi Görög Katolikus egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi
összeírása, Nyíregyháza, 1994
Berend T. I., Kisiklott történelem - Közép- és Kelet-Európa a hosszú 19. században,
in.: Magyar Tudomány, 2003/9. szám
Bihari Z. (főszerk.), Magyarok a világban, Kárpát medence, CEBA kiadó, Budapest, 2000
Bíró B., A nemzet mítosza, in.: Politikatudományi szemle, 2004, 1-2. szám
Botlik J., Egestas Subcarpathica, Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX-XX.
századi történetéhez, Hatodik síp, Budapest, 2000
Botlik J., Hármas kereszt alatt, Görög Katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig
(1646-1997), Hatodik síp Alapítvány - Új mandátum Könyvkiadó, 1997
Botlik J., Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján, I., Magyarok, ruszinok, csehek és
ukránok 1918-1945 között, Nyíregyháza, 2005
Botlik J., Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján, II., Magyarok, ruszinok, csehek és
ukránok 1918-1945 között, Nyíregyháza, 2005
Botlik J.-Dupka Gy., „Ez hát a hon…” – tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai
magyarság életéből, 1918-1981, Mandátum-Universum, Budapest-Szeged, 1991
Botlik J.-Dupka Gy., Magyarlakta települések Kárpátalján,
Bottlik J., Már Trianon előtt elvégeztetett című írásával (Kisebbségkutatás, 2000.2.)
Budai É., Magyarország históriája, I. kötet, Pest, 1883
110

Deschmann A., Kárpátalja műemlékei, Budapest 1990
Dr. Árpa I., A Tiszaháti nemzetiségek életéből, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 1993
Dr. Benda M., Egyesületi és társadalmi élet Bereg vármegyében, Beregszászi Nyomda és
Kiadóvállalat, Beregszász, 2003
Dr. Kerekesházy J., A trianoni béketárgyalások magyar szemmel., Nemzeti Könyvtár,
Budapest, 1963
Dr. Ravasz I., Magyarország és a magyar királyi honvdség a 20. századi világháborúban,
1914-1945, Puedlo, 2000
Dr. Szabó L., Kárpátalja – Demográfiai adatok, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 1993
Dr. Szántó K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest, 1988
Fedinec Cs., A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918–1944, Lilium Aurim, 2002
Fényes E., Magyarország geográfiai szótára, Pest, 1851(internetes változat:
www.arcanum.hu/gesta)
Font M., Házasságok és hadjáratok - Keleti szláv–magyar kapcsolatok a középkorban, in.:
Rubicon, 1990 (10. évf.), 3. sz.
G. Barraclough - N. Stone (szerk.), Atlasz Világtörténelem, Akadémiai kiadó, Budapest, 1992
Gecse G., Pánszlávizmus az orosz politikában, in.: História, 2002. 24. évfolyam 3. szám
Glatz F. (szerk.), A magyarok krónikája, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
Gyáni G., A vándorlás, mint kulturális jelenség, a tanulmány az 5/0084/2002 sz. „A
magyarországi bevándorlás” c. NKFP projekt keretében készült.
Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I., Budapest, 1963-1998
H. Kinder – W. Hilgermann, Atlasz világtörténelem, Athéneum kiadó, 1999
Herber A., Martos I., Moss L., Tisza L., Történelem (5) 1789-től 1914-ig,
Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000
Herber A., Martos I., Moss L., Tisza L., Történelem (6) 1914-től 199-ig,
Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000
Hodinka A., A munkácsi görög-katolikus egyházmegye története, Magyar tudományos
Akadémia, Budapest, 1909
Hodinka A., A munkácsi görög-katolikus püspökség története, Magyar Tudományos
Akadémia, Budapest, 1909.
111

Hanák P. (szerk.), Egy ezredév, Gondolat, Budapest, 1986
Udvari I., (szerk.), Hodinka Antal Emlékkönyv, Nyíegyháza, 1993
Janka Gy, A munkácsi egyházmegye felállítása, in.: Atanáziána, 4. kötet, Nyíregyháza, 1997
Jászi O., A Hansburg-Monarchia felbomlása, Gondolat, Budapest, 1982
Kárpátalja településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai (1880–1941), Központi Statisztikai
Hivatal, Budapest, 1996
Kiss Gy. Cs., Nemzetté válás és regionalizmus Közép-Európában, in.: www.mmi.hu
Kiss Gy. Cs., Nemzetté válás és regionalizmus Közép-Európában, in.: www.mmi. hu
Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára, I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988
Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára, II., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988
Kiszely I., A magyar nép őstörténete, (kiadatlan, internetes változat:
http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/index.html)
Kobály J., Sine ira et studio, KMKSZ, Ungvár, 1998
Kocsi K., Változó vallási térszerkezet, szekularizáció és vallási újjáéledés a 20. századi Kárpát-
Medencében, in.: Földrajzi Értesítő, 2005. LIV. Évf. 3-4. füzet
Konrád O. –Cipin V., Az orosz ortodox egyház története, Budaoest, 1999
Kristó Gy., Nem magyar népek a középkori Magyarországon, Budapest, Lucidus kiadó, 2003
Lehoczky T., A Beregmegyei Görögszertartásu Katholikus Lelkészségek története a XIX. Század
végéig, KMKSZ, Ungvár, 1999 (eredetit: Grünstein Mór nyomdájában, Munkács, 1999)
Lehoczky T., Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest-
Beregszász, 1996
Lehoczky T., Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó, Budapest-
Beregszász, 1996
Magyar Virtuális Enciklopédia, www.enc.hu
Mayer M., Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910,
Budapest, Akadémiai kiadó, 1977
Marina Gy., Ruténsors — Kárpátalja végzete, Patria Publisching Co. Ltd., 1977 – Kárpátaljai
Magyar Kulturális Szövetség, 1999
Máthé G., A polgári államszervezet kiépülése Magyarországon, in.: Rubicon, 1996 (7. évf.), 4-5. szám
112

Medve Z., Proklâtyj vrag ili drug naroda? Kul`tura greko-katoliĉeskih rusinov, in.: Studia
Russia XX. Budapest, 2003, 282-289. o.
Meichaletzky Vilmos, A trianoni békeszerződést megalapozó érdekek és erők, Budapest, 1998
Mészáros K., A görög katholika Egyház és nép irodalmi és tudományos férfiai, in.: Kobály J.,
Sine ira et studio, KMKSZ, Ungvár, 1998, 144. o.
Mikita S., Egyháztörténetem, Ungvár 1899
Nagy Imre (szerk.), Anjoukori Okmánytár, I-VI., Budapest 1878-1891, 6. kötet
Niederhauser Emil, Kisebbségek és nemzetközi szervezetek a hosszú 19. században,
in.: Kisebbség-kutatás, 2003/1.
Ormos M., Szarajevótól a Csendes-Óceánig 1814-1845, in.: Ormos M. Majoros I., Európa a
nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és Hanyatlás, 1814-1945. Osiris, Budapest, 1998
Palotás E., Kelet-Európa története a 20. század első felében, Osiris, Budapest, 2003
Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, I., Görög Katolikus
Hittudományi Főiskola, 1990
Pirigyi I., A magyarországi görög katolikusok története, II., Görög Katolikus Hittudományi
Főiskola, 1990
Pirigyi I., Bizánci szertartású egyházak, in.: Gesztelyi T. (szerk.), Egyházak és vallások a mai
Magyarországon, Akadémiai kiadó, Budapest, 1991Vitéz Kollányi K., Kárpáti Trilógia, Kráter
kiadó, Pomáz, 2005
Ring É., Nemzet és állam Kelet-Közép-Európa történelmében az első világháború előtt, in.:
Rubicon, 2001 (12. évfolyam), 8-9. szám
Romsics I., a 20. század rövid története, Rubicon könyvek, 2007
S. Benedek A., A tettenérhető történelem, Ungvár-Budapest, 1993
Salamon K., (köszerk.), Világtörténet, Akadémiai kiadó, 2006
Thaler T. – Zsidi V., Kárpátalja és Észak-Partium (Barangolás a fatornyos templomok
hazájában), Anno kiadó, 2007
Timkó I., Keleti keresztények keleti egyházak, Budapest, Szent István Társulat, 1971
Tóth I., Elég volt az álomból? - Kárpátalja és a ruszinok, in.: Rubicon, 1. évf. (1990), 5. szám
Udvari I., Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon,
Akadémiai kiadó, Budapest, 1995
113

Udvari I., Ruszinok a XVIII. században, Nyíregyháza, 1992
Víg I., - Revicky B., (szerk.), Nagy képes történelmi világatlasz, Athéneum, Budapest, 2000
Wikipédia, a szabad lexikon, www.wikipédia.org
www. 1000ev.hu
www.konyvtar.ksh.hu
www.wikipedia.hu
А. Ш. Бенедек, Русині, gens fidelissima, ПоліПрінт, Ужгород, 2001
Мороз, М., Фолклористика, I-II., Львів, 1999
Норман Д., Європа (Історія), Кіїв, „Основи” 2001
Сирохман, М., Церкви Украïни Закарпаттьяб Видавниство „Мс”б Лвiв, 2000
Удварi, I., Образчикы з iсторiю Пудкарпатсьскых Русинув XVIII. Столїіє,
Удавателїство В. Падяка, 2000
Levéltári iratok listája
Az iratok az Ukrán Állami Levéltár Beregszászi fiókjának 151-es fondjában
találhatóak
F. 151. Op. 5. Jegy. hr. 2030.
F. 151. Op. 1. Jegy. hr. 3713.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 109.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 116.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 151.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 210.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 2855.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 326.
F. 151. Op. 2. Jegy. hr. 342.
F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 2030.
F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 316.
F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 523.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 158.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 158.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 163.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 210.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 237.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2483.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2776.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 2778.
F. 151. Op. 4. Jegy. hr. 510.
F. 151. Op. 25. Jegy. hr. 2207.
F. 151. Op. 5. Jegy. hr. 1755.
F. 151. Op. 9. Jegy. hr. 1353.
F. 151. Op. 9. Jegy. hr. 967.
114

Idézett helységnévtárak
Megtalálható digitálizált változatban a www.konyvtar.ksh.hu honlapon 10 helységnévtár 1873-1907 között.
Jelölésük a szövegben: Hnt(helységnévtár)1892(kiadásának éve),105(oldalszám)
Kollerffy Mihály (szerk.), A Magyar korona országainak helységnévtára, Budapest,
Atheneum 1877
Dr. Jekelfalusi J., A Magyar Korona Országainak helységnévtára, Budapest,
Atheneum, 1888.
Dr. Jekelfalusi J., A Magyar Korona Országainak helységnévtára, Budapest, Pesti
Könyvnyomda Részvénytársaság, 1892
A Magyar Korona országainak helységnévtára, Budapest, Pesti Könyvnyomda
Részvénytársaság, 1902
Schematismusok listája
Idézés a szövegben: Schem1814,15 - Schem(Schematismus)1814(kiadásának az
éve),15(oldalszám)
Catalogus venerabilis Cleri almae Diocesis Munkatsinensis sede Episcopali pro Anno MDCCCXIV
(1814), Typis Stephani Ellinger
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, ad annum M. D.
CCC. XVI (1816), Cassoviae, Ex Typhographia Ellingeriana
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXI (1821), Budae, Typis Regiae Universitatis
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXII (1822), Budae, Typis Regiae Universitatis
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXV (1825), Budae, Typis Regiae Universitatis
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXIX (1829), Cassoivae, ex Typographia C. R. Priv. Ellingeriana
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXI (1831), Cassoivae, ex Typographia C. R. Priv. Ellingeriana
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXIII (1833), Cassoivae, ex Typographia C. R. Priv. Ellingeriana
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXV (1835), Cassoivae, ex Typographia C. R. Priv. Ellingeriana
115

Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXVII (1837), Budae, Typis Regiae Scienciarum Universitatis
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXIX (1839), Budae, Typis Regiae Scienciarum Universitatis
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXLI (1841), Cassoviae, Typis Caroli Werver, Caes. Reg. Priv. Agad. Typographi.
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXLIII (1843), Cassoviae, Typis Caroli Werver, Caes. Reg. Priv. Agad. Typographi.
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXLV (1845), Cassoviae, Typis Caroli Werver, Caes. Reg. Priv. Agad. Typographi.
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
M. D. CCC. XXXLVII (1847), Ungvarini, Typis Joannis Ellinger, Caes. Reg. Priv. Typographi
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
MDCCCLVI (1856), Kassoviae, Typis Caroli Werfer, Caes. Reg. Priv. Acad. Typographi
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1859, Pestini, Typis Gustavi Emich
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1861, borító hiányában a kiadás helye és éve nem állapítható meg
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1864, Unghvarini, Typis Caroli Jäger
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1866, borító hiányában a kiadás helye és ideje nem állapítható meg
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1868, Unghvarini, Typis Caroli Jäger
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1870, Unghvarini, Typis viduae Caroli Jäger
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1872, Unghvarini, Typis viduae Caroli Jäger
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1876, Ungvarini, TypisMaximiliani Pollacsek, 1876
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1878, A kiadás helye és ideje a borító hiánya miatt nem határozható meg
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1881, Ungvarini, Typossen. Josephi Fésüs
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini
1883, Ungvarini, Typossen. Josephi sen. Fesüs
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsensis, ad annum domini
1886, Ungvarini, Typossen. Josephi sen. Fesüs, 1885
Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini
1888, Ungvarini, Typossen. Josephi sen. Fesüs, 1888
Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1891,
Ungvarini, Typis Typographiae „Kelet”, 1891
116

Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1893,
Ungvarini, Typis Typographiae „Kelet”, 1893
Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1896,
Ungvarini, Typis Typographiae Bartholomaei Jäger, 1896
Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1899,
Ungvarini, Typis Typographiae Societatis „S. Basilii Magni”, 1899
Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1908,
Ungvarini, Typis Typographiae Societatis Commercialis „UNIÓ”, 1908
Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1915,
Ungvarini, Typis Typographiae Societatis Commercialis „UNIÓ”, 1915
Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Mukacensis, ad annum domini 1938,
Užhorodini, Typis Typographiae G. Miravžik, 1938
117