AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A pesti és kolozsvári törvényekkel a magyar liberális nemesség szerette volna megnyerni a
románságot az unió ügyének, de az egyenlő polgárjogi eszme bármennyire is haladó volt nem
elégítette ki a románság teljes elvárásait. A kezdeti lelkesedés időszakában a román nemzeti
mozgalom egyes vezetői, Şaguna és Leményi püspökökkel az élen, bizonyos feltételek mellett
készek voltak elfogadni az uniót, azonban ez rövid életűnek mutatkozott és nem bizonyult
általánosan elfogadott álláspontnak. Amint azt Şaguna püspök egyik levele is alátámasztja, a
román vezetők egy része az áprilisi törvények által biztosítva látták nemzetiségi sérelmeik
megoldását. „Mivel vallásunk azon méltóságba emeltetett, amelyben a többi vallások vannak
és így nekem is jogom vagyon az országgyűlésen lenni, itt fogok maradni egy időre, ... és a
tehetségem és az igazság szerint működni fogok mindnyájunk hasznára” - írja az Insbruckból
hazafele útját megszakító püspök Pestről, június 18-án. 38
A kezdeti feltételekhez kötött
állásfoglalás az unióval szemben a májusi események során nagy mértékű változáson ment át.
A május 15-én kezdődött balázsfalvi gyűlésen már a román értelmiség radikális szárnya által
megfogalmazott, a nemzeti törekvéseket 16 pontban tömörítő kiáltványa az unió ellen foglalt
állást. „Míg az egész román nemzet nem lesz jelen az országgyűlésen, addig óvást teszünk
minden unió ellen”, hangzott Bárnuţiu proklamációjában. 39 Így túlsúlyra jutott azon politikai
nézet, hogy míg politikai nemzetként nem lesz elismerve a román nemzet, addig mindenféle
uniót ellenezni fognak. A román értelmiség által kidolgozott politikai program nagymértékben
befolyásolta a román nemzetiségi lakosság viszonyulását az országgyűlési választásokhoz is.
Már az összeírások során a román ajkú lakosság nagyszámú távolmaradása tapasztalható a
nemzetiségi területeken. A Kolozsvári Híradó szavaival élve ezen „kiszámításból történt
távolmaradás” ellenére a román nemzetiség által lakott területeken is sor került a
követválasztásokra, így Belső-Szolnok vármegyében is, ahol a megtartott választások nem
voltak mentesek a balázsfalvi kiáltványban megfogalmazott nemzetiségi törekvésektől. Az előleges
összeírást végző bizottság már a választásra jogosult személyek névsorának összeállítása
során nehézségekbe ütközött. A vádi járásban összeírást végző bizottság jelentette, hogy egy
faluból sem akarnak képviselőket választani, mivel a balázsfalvi népi gyűlésen erre fogadalmat
tettek. „Jogokat már adtunk - írta a Kolozsvári Híradó - neveljünk embereket is, kik azzal élni
tudnak”, akik a törvény által biztosított lehetőségek kihasználásával saját nemzeti képviselőit
minél nagyobb számban képesek bejuttatni az országgyűlésre. 40 Ennek a passzív távolmaradásnak
tudható be, hogy a román nemzetiség Belső-Szolnok vármegye képviselője a szavazatok
során csak a negyedik helyet tudta megszerezni 123 szavazattal, annak ellenére, hogy a
választási joggal rendelkező román lakosság számaránya a vármegyében ennél jóval magasabb.
Már a május 4-én tartott megyegyűlésen, a közfelkiáltás útján megválasztott követeket
felhatalmazta a közgyűlés, hogy a közelebbről Pesten összehívandó közös országgyűlésen a
megyét is képviseljék, mint egyben erre is megválasztott követek. A május 4-i megyegyűlésen
Torma József és Weér Farkas került megválasztásra. Ez utóbbit utólag a minisztérium Belső-
Szolnok vármegye főispánjává nevezte ki, ami meghiusította Pestre való felutazását, így új
választás kiírására volt szükség. Az új követválasztó közgyűlésre, melyen az új főispán
beiktatása is megtörtént, július 5-én került sor. Annak ellenére, hogy a főbíró büntetést
helyezett kilátásba a meg nem jelentekkel szemben, a közgyűlésen a választásra jogosultaknak
alig fele jelent meg. Ennek ellenére is ismét a régi ellenzék hívei kerültek megválasztásra. Az
erdélyi országgyűlésen is részt vevő Torma József ügyvéd kapta a legtöbb szavazatot, 1249-et,
míg a megye második követe, öccse Torma István lett 1039 szavazattal. 41 A jelöltek között
szerepelt még Weér Sándor, aki utólag visszalépett és báró Jósika Miklós, aki 175 szavazatot
kapott, valamint a már említett Hosszú Demeter loan görög katolikus alesperes 123 szavazattal.
A megválasztott követek a kormány támogatására tettek fogadalmat, míg végül a közgyűlés
a Weér Farkas által szövegezett felirat elfogadásával bizalmat szavazott a minisztériumnak.
30