46. évfolyam 2. szám - Vetés és aratás

vetesesaratas.hu

46. évfolyam 2. szám - Vetés és aratás

2008/2

„Szívembe zártam beszédedet,

hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltár 119,11)

46. évfolyam 2. szám


Sze n tír ás

Isten szava,

lélek hangja,

megtérőnek

bocsánatja.

Múltra mutat,

jövőt hirdet,

jelenünkben

hitre vezet.

Bölcsek titka,

Könyvek Könyve,

öröklétnek

alapköve.

Égi gyógyír

földi sebre,

szenvedőnek

menedéke.

Lelki tanács

rossznak, jónak,

vigasztalás

gyászolónak.

Bűnös ember

örök harca,

Megváltónknak

istenarca.

Jézus Krisztus

sok csodája,

üdvösségünk

Bibliája.

Dömötör Tibor

A tartalomból

Isten Igéjéről.......................................................4

Mary Jones és Bibliája......................................5

A szenvedés titka...............................................6

Bizonyságtétel....................................................8

Amikor az Ige elnémul....................................9

Isten és a borbélymester.............................. 10

A Biblia növényvilága: Az aloé................... 11

Bibliatanulmányozás..................................... 12

Önértékelés...................................................... 14

Már csak három hét az élet......................... 15

Gyermeksarok..................................................17

Az Úr és a mi gondjaink............................... 18

Kóros korjelenségek..................................... 20

Biblia és tudomány (6.)................................ 22

Messiási csodák (2.)....................................... 24

Mert ismeri nevemet..................................... 26

Mustármagnyi hit........................................... 28

A hívő és a bűn................................................ 30

Vetés és Aratás

2008/2 (46. évfolyam 2. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D.v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

HU ISSN 1586-5401

Szerkesztőség

H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Postacím: 3301 Eger, Pf. 648.

Tel/Fax: 06-36-418-510

e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés

H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197

Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn,

és mindenkinek költségmentesen megküldjük,

aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk

meg és nem küldünk vissza.

A 2. oldal illusztrációi a General Document Line Zrt.

hozzájárulásával kerültek felhasználásra.



Vetés és Aratás


Kedves Olvasó!

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és

Isten volt az Ige” (Jn 1,1).

A 2008-as esztendőt a Biblia évének nyilvánították.

De vajon az emberek többsége elismeri-e a

Biblia tekintélyét, vagy csak egy bestseller könyvnek

tartják, és ennek megfelelően értékelik?

Spurgeon így ír a Bibliáról: „A Biblia egy helyéről

el nem mozduló csillag, folt nélküli Nap, árnyék

nélküli fény, fogyatkozás nélküli Hold, el nem tűnő

dicsőség. Nincs még egy olyan könyv, amelyről el

lehetne mondani: tökéletes és tiszta, benne található

minden bölcsesség. Ez a könyv tévedés nélküli, és

tökéletes igazságokból áll. A Biblia az a kő, amely

minden támadó erőt porba sújt, amely a hamis

bölcselkedés minden rendszerét ledönti. Ami pedig

a legfontosabb, ez az egyetlen könyv, amelyben

Isten szól az emberhez.”

A zsidókhoz írt levélben tökéletesen felragyog

Isten Igéjének hatása: „Mert az Isten Igéje él és

hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat

a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek

széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit

és gondolatait.” (Zsid 4,12; Csia ford.)

A Bibliát talán még soha nem érte annyi támadás,

mint napjainkban. Az Ige liberalizálását,

tanításainak átértelmezését tapasztaljuk. Új, kétes

értékű vagy éppen durva, közönséges szavakat alkalmazó

ún. új fordítások jelennek meg. Gnosztikus

eredetű, eddig elveszettnek vélt evangéliumokat

állítanak az ismert evangéliumokkal szembe, mint

igaz írásokat. Ilyen pl. Júdás evangéliuma, ahol

Júdás a hős. Vagy gondoljunk a „Da Vinci kód” c.

regényre, ahol az író „tudományos bizonyítékokkal”

megkérdőjelezi Jézus Krisztus valódi lényét, életét,

váltságát, feltámadását, személyének szentségét.

A Biblia évéről beszélünk, de ennek csak akkor

lesz jelentősége, ha még sokak számára valósággá

válik, hogy: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a

tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban

való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere,

minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3,16-17).

É n e k l ő Biblia

A Biblia minden lapja

szeretetről énekel.

Hirdeti, hogy égi Atyánk

Fiát értünk küldte el!

Benne: a szerető Atya

láthatóan Földre jött,

megmutatta nagy hatalmát

bűn, halál, Sátán fölött.

Mindig ott járt övéi közt,

ahol népe vándorolt,

mindig szegényt, elesettet,

nyomorultat pártfogolt.

Ha olvassuk a Bibliát,

hallhatjuk az énekét,

megérthetjük: Jézus értünk

feláldozta életét.

Földünkön a legszebb ének

a Biblia éneke,

bár telne meg dallamával

minden ember élete!

E szent ének visszhangozna

szívekben: minden helyen

magasztalná Istenünket

a szív és az értelem.

Hallgassuk mély áhítattal

a Biblia énekét,

Istenről tesz bizonyságot,

ki Atyánk lett, Jézusért.

Engedjük, hogy eszközévé

formálhassa életünk,

énekelő Bibliává

így válhat az életünk!

Pecznyík Pál

2008. évi 2. szám


Isten Igéjérõl

„Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb

minden kétélű kardnál, és áthatol az

elme és a lélek, az izületek és velők szétválásáig,

és megítéli a szív gondolatait

és szándékait” (Zsid 4,12).

Isten, Ige, Szellem azonos bibliai

fogalmak, csak mindig a megfelelő

szövegkörnyezetbe kell helyezni

őket. A fenti igevers Isten szavának

az emberre gyakorolt hatásáról szól, amellyel személyiségét akarja

átformálni. Az élő Ige pozitív hatást fejt ki. Mélyre hatol, elválaszt

egymástól lelket és szellemet, de nem az írott szöveg betűje, hanem

a megelevenített, élő Ige. „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új

szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké (Szellemé), mert a

betű megöl, a Lélek (Szellem) pedig megelevenít” (2Kor 3,6).

Ez alapvetően azért lényeges, mivel a lélek (psziché) tartalmában

illetve funkció tekintetében különbözik a szellemtől (pneuma). Ám

az ember személyiségében csak a hit által befogadott Ige képes újat,

cselekvő hatást kifejteni: Isten melletti döntésre, állásfoglalásra késztet.

Majd felfedi a rejtett gondolatokat, s a cselekvés mozgatórugóit.

Nevezetesen, hogy mit, miért cselekszünk, amit a lelkünk ellensége,

a Sátán igyekszik homályban tartani.

Az Ige arra világít rá, hogy amit teszünk, azt a magunk vagy Isten

dicsőségére tesszük-e. Továbbá a befogadott Ige világosságba von,

mert az maga a világosság. De ez a mindenen átható fény nemcsak

megvilágosít, hanem gyógyít és szabadít is. Az ember személyiségében

rendet teremt, utat mutat és táplál, mert ez az emberi szellem egyetlen

tápláléka (elrejtett manna); ellentétben a lélek táplálékával, amely az

érzelmekből fakad: irodalom, ének, zene, képzőművészet stb.

A Biblia minden kijelentése egy összefüggő egész része, és egy-egy

részben is benne van a teljesség. Nem tanácsos attól bármilyen irányban

is eltérni, avagy felhígítani. A legmagasabbrendű isteni élet örök

mértéke az. Az írott Ige, vagyis a betű a cselekvés által válik élővé, a

cselekvés által munkálkodó hit nélkül hatástalan marad.

Venyercsán László

Nyugtató

Én minden reggel nyugtatót szedek:

bibliai „tabletta-verseket”.

S ha bevettem, már nyugodt is vagyok.

Hát semmi felől ne aggódjatok!

Füle Lajos

Szavak…

Sokat kell beszélnem másokkal,

és akarom is hallgatni

őket: ifjúsági körökben, hivatalos

üléseken, magánbeszélgetésekben

egyaránt. Ilyenkor

szavak hangzanak el, mindig

csak szavak... Mindnyájan

akarnak tőlem valamit, vannak,

akiknek segítenem kell,

és vannak, akik erősítést jelentenek

számomra. Vannak

szavak, amelyeket gyorsan

elfelejtek, holnapra már jelentéktelenné

válnak. Vannak,

amelyek sokáig hatnak még

bennem.

E sok szó közepette feltűnik

nekem, mennyire mások

azok a szavak, amelyek a

Bibliában olvashatók. Minőségük

más. Amit mondanak,

ma és holnap is olyan jól

hangzanak, mint ahogyan

tegnap hangzottak. Elég belőlük

csupán egy rövid mondat,

olykor csak egyetlen szó is.

Ilyen szavakat azonban ember

nem találhat ki. Ezek másfajták.

Istentől valók. Maga

Isten van bennük, és valami

örökkévalót fejeznek ki.

Naponta szükségünk van

az életnek ezekre az Igéire.

Érzem, hogy a Biblia szavai

valóban erősítenek, és tovább

hatnak bennem, hiszen ezek

Isten örök érvényű szavai. Az

örökkévalóság benne foglaltatik

Isten egyetlen könyvében.

Olyan valóság ez, amelyet alig

lehet felfogni, mégis folyamatosan

megtapasztalhatjuk.

Hidd el, kedves Olvasó! Kipróbáltam!

P-L. Böcking


Vetés és Aratás


Mary Jones és Bibliája

„Ha eljutott hozzám Igéd, én élveztem, Igéd

vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…”

(Jeremiás 15,16)

Az 1800-as évek tavaszának egyik napján

útra kelt a 16 éves Mary Jones a walesi Langfihangelből

(Anglia), hogy Bala városában Charles

lelkésznél vásároljon egy Bibliát. Kilencórányi

utat kellett megtennie. Mivel szegény takácsok

gyermeke volt, levette a cipőjét, hogy kímélje, és

mezítláb tette meg a hosszú utat.

Mary nyolcéves korában nagy örömére eljárhatott

a szomszédos faluba az újonnan megnyitott

iskolába, a barátságos Evansné pedig meghívta,

hogy olvasson a Bibliájából. A kislány a bibliaolvasás

által hitre jutott. Akkoriban csak a gazdag

embereknek volt Bibliájuk, Mary szülei azonban

túlságosan szegények voltak ahhoz, hogy vehessenek

maguknak egyet. Mary Jonesnak így hát

csak egyetlen kívánsága volt: hogy legyen egy

saját Bibliája. Hat teljes évig félretett minden

ezüstpénzt, amelyet szorgalmas munkával keresett

a kertben és a földeken, a szomszédoknál

és a barátoknál.

Végre eljött a nagy nap, amikor úgy vélte, elég

pénzt gyűjtött össze, és elment a falusi lelkészhez

Bibliáért. Neki azonban nem volt, és Maryt a

kilencórányi járásra levő városba irányította.

Amikor megérkezett Balába, Charles lelkész

egyre jobban és jobban elcsodálkozott, miközben

ennek a bátor gyermeknek a történetét hallgatta,

aki hat éven át gyűjtögette a pénzt egy saját

Bibliára. De neki sem volt walesi dialektusban írt

Bibliája. A gyermek könnyekben tört ki. Vajon

hat évi kemény munkája hiábavaló volt? A lelkészt

annyira megindította Mary zokogása, hogy ez a

szívbeli fájdalom olyan volt számára, mint egy

prédikáció. Akkor eszébe jutott, hogy van még

egy Bibliája a szekrényben, amely másnak volt

szánva, de úgy döntött, hogy ezt most odaadja

a túláradóan boldog kislánynak. Mary az örömtől

ragyogva és hálásan búcsúzott el Charles

lelkésztől, hogy ismét kilenc órát

gyalogoljon mezítláb hazáig.

Fáradtan, de nagyon

boldogan borult szülei

2008. évi 2. szám

karjába: „Van Bibliám!

Hála legyen

Istennek!”

Charles lelkész

azonban nem tudott

megnyugodni,

mert a kis Maryvel

való élménye mélyen

megérintette.

1802 telén elutazott

Londonba, a

vallásos iratok terjesztésére

alakult

társaság ülésére.

Ott mindenkinek

elmesélte a történetet.

Ez minden

A Brit és Külföldi Bibliatársulat

egyik terjesztője

jelenlévőt láthatóan megindított, és villámcsapásszerűen

felismerték, milyen nagy az ínség a

nép körében, mert nincs Bibliájuk. Hughes lelkész

így azt javasolta, hogy alapítsanak társaságot a

Szentírás terjesztésére. Ez 1804 márciusában

Londonban meg is történt. Így jött létre a „Brit

és Külföldi Bibliatársulat”. Azóta, az elmúlt 200

év során Bibliák millióit és millióit küldték szét

az egész világba. Ennek elindítója azonban egy

gyermek vágya volt, aki szeretett volna egy saját

Bibliát. Milyen csodálatos!

Mary Jonesnak és Bibliájának története az

elmúlt századok legmegragadóbb bizonyságtételei

közé tartozik, amely arról szól, hogy mennyire

éhezik és szomjúhozzák az emberek Isten szavát,

a Szentírást.

Mary Jones 1866. december 28-án halt meg,

82 évesen. Nem tudunk részleteket utolsó pillanatairól,

csupán azt, hogy drága Bibliáját halálos

ágyán Robert Griffiths tiszteletesre hagyta.

Ez a Biblia most a Brit és Külföldi Bibliatársulat

tulajdonában van, és ez a walesi Biblia utolsó

kiadása, amely a Társulat megalakulása előtt

megjelent. Benne van Mary Jones kézírásával

– talán ez volt az első, amit megtanult angolul

– egy feljegyzés, hogy ő ezt a Bibliát 1800-ban

vette, amikor 16 éves volt.

Joachim Langhammer: Példázatok, igaz

történetek c. gyűjteményéből.

(Mary Jones életrajza megjelent az

Evangéliumi Kiadónál.)


A szenvedés

titka

Az Ószövetség öt könyve

verses formában íródott, amelyek

a héber költészet remekei

a Szentírásban. Ezek a következők:

Jób könyve, A zsoltárok

könyve, A példabeszédek könyve,

A prédikátor könyve és az Énekek

Éneke.

Jób könyvének főhősét mindenki

ismeri, és szenvedéseiről

mindannyian hallottunk. Ez

a könyv megmagyarázza, már

amennyire ez a Földön lehetséges,

a szenvedés titkát. És választ

ad arra a kérdésre is, hogy

miért szenvednek az istenfélő

emberek. Más szóval: Hogyan

fér össze Isten igazságosságával

az, hogy engedi szenvedni az

igazakat? Erre nagyon röviden a

következő válaszokat adhatjuk:

Istent dicsőítette az, hogy

Jób – Isten ereje és kegyelme

által – a legszörnyűbb próbák

ellenére is, amelyeken átment,

ajkaival nem vétkezett, és legyőzte

a Sátánt.

A szenvedés javára szolgál

az igazaknak. Jób a szenvedések

által, mint soha azelőtt, megtanulta

megismerni Istent és önmagát.

Megtisztult a szenvedés

által, értékes tapasztalatokhoz

jutott, és végül gazdag áldásokat

nyert.

Mit tanulhatunk meg Jób

szenvedéseiből? Gondoljuk át a

következőket:

1. Az igazak sem mentesek a

szenvedéstől.

2. A szenvedés nem feltétlenül

bűn következménye.

3. Isten nem küld sem betegséget,

sem szenvedést. Ezek a

Sátántól jönnek (Lk 13,16; 2Kor

12,7).

4. A Sátán bizonyos hatalommal

rendelkezik a gonoszok fölött,

a természetfölötti csapások, az

időjárás, a betegség és a halál

fölött. De a Sátán mindezt csak

Isten engedélyével hozhatja a

hívőre. A Sátán nem mindenütt

jelenvaló és nem mindentudó.

5. Isten az övéi szenvedéseinek

védelmére határt szabott. „Isten

pedig hűséges, és nem hagy titeket

erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel

együtt el fogja készíteni a

szabadulás útját is, hogy el bírjátok

azt viselni” (1Kor 10,13).

6. Gyakran Isten cselekedetének

tulajdonítják azt is, amit Ő csak

megenged. „Ha a jót elfogadtuk

Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk”

(Jób 2,10b).

7. Úgy kell tekintenünk mindent,

mint ami Istentől jön, az Ő engedélyével,

és nem a Sátántól.

„Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott

legyen az Úr neve!” (Jób 1,21b)

8. Jób könyvének a végén azt

látjuk, hogy „igen irgalmas és könyörületes

az Úr” (Jak 5,11). Azt

is megtudjuk, hogy az életben

néha még elégtételt is kapunk a

bántalmakért.

9. A szenvedés kitartásra tanít.

10. Jóbnak a szenvedésben tanúsított

türelmét Isten igazolta.

11. Jób türelmével bebizonyította,

hogy a Sátán hamis vádoló

és hazug.

12. Bár Isten megengedi, hogy

ártatlanul szenvedjünk, mégis

igazságos és jó.

13. Az emberi okoskodások

haszontalanok. Csak Isten tud

tökéletesen megvigasztalni.

14. Óvatosan bánjunk tehát a

megfellebbezhetetlen kijelentésekkel

(lásd Jób barátait),

amelyeket már nem vonhatunk

vissza. (Jóbnak a barátaiért

mondott imádságára Isten nemcsak

róluk fordítja el a büntetést,

hanem magát Jóbot is kiszabadítja.)

15. Ne ítélkezzünk, amikor szenvedő

hívőket látogatunk meg, és

látogatásunkat fogjuk rövidre.

A Biblia más részeiből megtudjuk,

hogy Isten más okból

is megengedi a hívők szenvedését:

1. A szenvedés az életünkben az

el nem ítélt bűn következménye

(1Kor 11,27-30).

2. Isten ezzel az eszközzel erősíti

az olyan lelki tulajdonságokat,

mint például a hosszútűrés, a

tűrelem, az alázat (Róm 5,3-4;

Jn 15,2).

3. Megtisztítja a hívő életét a

tisztátalanságtól, hogy az Úr

jobban láthassa benne a saját

képét (Ézs 1,25).

4. Isten az Ő gyermekeinek még

arra is lehetőséget ad, hogy

másokat ugyanazzal a vigasztalással

vigasztaljanak, mint

amelyet ők kaptak.

„Áldott az Isten…, aki megvigasztal

minket minden nyomorúságunkban,

hogy mi is

megvigasztalhassunk másokat

minden nyomorúságban, azzal a

vigasztalással, amellyel az Isten

vigasztal minket” (2Kor 1,3-4).


Vetés és Aratás

Grafika: Gaál Éva


5. Lehetőséget ad a hívőnek,

hogy jobban átérezze Megváltónk

emberi mivoltából

eredő (nem engesztelő)

szenvedését, és hálásabb

legyen Őiránta (Fil 3,10).

6. Tanítás a mennyei és

a földi lényeknek (2Tesz

1,4-6). Arra hívja fel a figyelmet,

hogy Istent Önmagáért

is szerethetjük, és nem

csak azért, mert eláraszt

ajándékaival.

7. Istenfiúságunk bizonyítéka,

mert az Úr csak azokat

bünteti, akiket szeret:

„Szenvedjétek el a fenyítést,

hiszen úgy bánik veletek az

Isten, mint fiaival. Hát milyen

fiú az, akit nem fenyít

az apja? Ha pedig fenyítés

nélkül maradtok, amelyben

mindenki részesül, fattyak

vagytok, nem pedig fiak”

(Zsid 12,7-8).

8. Arra készteti a hívőket,

hogy ne a saját erejükben,

hanem egyedül Istenben bízzanak

(2Kor 1,9).

9. Népét arra készteti, hogy

ne távolodjon el Urától (Zsolt

119,67).

10. A jövőbeli dicsőség záloga

(Zsid 12,11; Róm 8,17-18).

11. Isten sohasem engedi

meg, hogy nagyobb kísértés

érjen bennünket, mint amilyet

el tudunk viselni:

„Íme, boldognak mondjuk

azokat, akik tűrni tudtak a

szenvedésekben. Jób állhatatosságáról

hallottatok, és

láttátok, hogyan intézte a sorsát

az Úr; mert igen irgalmas

és könyörületes az Úr” (Jak

5,11).

Részletek W. Kelly és

W. MacDonald írásaiból.

Jób

Mélyebbre hullhat-e élő?

Pusztult juhnyáj és tevecsorda,

harcban elvérzett mind a szolga,

viharban ráomlott a háza

fiakra, három szép leányra.

Testén fekély, tetőtől talpig,

asszonyának csak átka hallik,

barátok ajkán kemény igazság,

szeretetre szomjazni hagyják,

mindennek vége, bízni késő…

Mélyebbre hullhat-e élő?

Szíve kín-kút, keserű forrás,

feltör lázadó szava árja…

– de most – betölti csend a lelkét,

s ajka nyílik új vallomásra:

– Tudom, az én Megváltóm él,

megáll egykor porom felett,

és túl a test enyészetén

meglátom majd Istenemet,

és Nála van a felelet!

Ember tudhat-e szebbet?

Szenvedés prése

Ha megérted a szenvedés présének

mélységesen mély jelentőségét,

akkor olaj ömlik ki a környezetedre…

Mert csak az vigasztalhat meg másokat,

aki maga is vigasztalást kapott.

Mert csak az emelhet fel elesetteket,

akit már egyszer felemeltek

s átöleltek az átszegzett kezek…

És véget ér a szörnyű próba,

testnek, léleknek sebe gyógyul,

minden hamvába holt reménység

csodamód újra megvalósul:

fiak, lányok megint születnek,

és újra kincs és újra élet,

Jób szívében és otthonában

derű, béke és hálaének

a mindenért kárpótló Kéznek,

a gazdag áldás Istenének!

Siklós József

Hagyd, hogy az Isten keze erősen

nyugodjék életed felett.

Leleszi Balázs Károly

2008. évi 2. szám


Bár vallásos nevelést nem kaptam, és a kötelező

vallásoktatáson és templomba járáson

kívül nem gondoltam Istenre, mégis 18 évesen

megmagyarázhatatlanul hitre jutottam.

Remélem, nem untatok senkit, ha röviden leírom,

hogyan történt. Szabóinas voltam, és reggelenként

munkába menet bementem a fél nyolckor

kezdődő áhítatra a templomba. Látszólag minden

haszon nélkül, mert az életem olyan volt, hogy

minden pénzemet italra és cukrászsüteményre

költöttem. Összevesztem a családom tagjaival, és

egyik munkahely után a másikra mentem. Később,

csak mentem volna, mert még a kőművesek mellé

sem vettek fel dolgozni. Kezdtem szükséget látni,

már villamosra sem volt pénzem, és az ütközőn

utaztam. Nem volt meg az a néhány forint sem,

amivel kifizethettem volna a heti ágybérletet. Kölcsönkérésre

nem volt mód, nem volt kitől.

Dolgozni akartam. Hallottam valakiről, aki

szívesen segít munkához jutni, elmentem hozzá,

és az illető meghívott egy alkalomra, és így kerültem

kapcsolatba a Bethánia közösséggel. Szívesen

mentem közéjük. Nem emlékszem, hogy e néhány

hetes vagy hónapos időszakban miből éltem. 1948

húsvét másnapján a házinéni szomszédja elhívott

egy evangelizációra, és legnagyobb megdöbbenésemre

ugyanaz az ember hirdette az Igét, aki

a Bethániába hívott. Az életemben azonban a

templomba járás ellenére semmi változás nem

történt. Továbbra is szívesen jártam a Bethániába,

mert az ottani fiúk részéről jövő szeretet jólesett.

Így érkezett el 1948 augusztusa.

Hívtak, hogy menjek Alcsútra konferenciára,

és kifizették helyettem a részvételi díjat. Három

nap után, aki akart, ott maradhatott még egy

hétig. Mivel nekem nem volt pénzem, megkértem

Szikszai bácsit, hogy maradhassak, és ennek fejében

megyek a konyhába dolgozni. Beleegyezett.

A hét egyik napján a János evangéliuma 1,12. verséről

szólt az igehirdetés: „Akik pedig befogadták,

azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé

legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében.”

Ennek az lett a következménye, hogy elém jöttek a

vétkeim, mintha filmen vetítették volna le. Emiatt

keservesen sírva bolyongtam az erdőben, ahol az

egyik hívő fiú rám talált. Beszélgettünk, imádkoztunk,

és amikor befejeztük, a szívemben békesség


volt. Azóta sokszor gondoltam arra, hogy milyen

boldogan énekelve jöttünk hazafelé, és eszembe se

jutott, hogy nincsen sem pénzem, sem szállásom,

sem egy falat ennivalóm. Gyalog bandukoltam a

városon keresztül, mikor szembe találtam magam

a sógorommal, akiről tudtam, hogy munkát keres

Pesten. Éppen akkor jött, amikor az én pillanatnyi

szükségeimet megoldhatta. Így felelt Isten a talán

ki sem mondott imádságomra, és így kezdődött el

az az új élet, amit a Biblia újjászületésnek nevez.

Természetesen, Isten nem sablon szerint dolgozik,

hanem minden embert másképpen szólít meg.

Ezután valamennyi időre vissza kellett mennem

vidékre a családomhoz, ahol Isten elém

hozott dolgokat, amelyeket el kellett rendeznem.

Mert a bűnbocsánatot megkaptam ugyan, de akik

ellen vétettem, fel kellett keresnem. Így mentem el,

nem kis belső küzdelem után egy asszonyhoz, akinek

a kertjéből valamikor szőlőt loptam. Azután

megkerestem D. Gizike szüleit, akiktől évekkel

előbb egy kapát loptam el, és azt visszavittem.

Hetekig kerültem F. Kálmán tanító urat, akit

nagyon megbántottam. Kerültem őt, és mégis

mindig szembe jött velem, míg egyszer megtörtént

a bocsánatkérés. Hát ez volt újjászületésemnek

kezdete az életemben.

Azóta bizony sokszor nem jártam Isten akarata

és tetszése szerint, de amely vétket, tévedést

felismertem, azokat megtagadva, bocsánatot

kérve szabad volt kegyelemből újra kezdenem. És

él bennem a hit, hogy amit Isten elkezdett, azt

be is végzi, mert a megszentelődés egy folyamat,

és akkor ér véget, ha az Úr Jézus visszajön, vagy

akkor, amikor kimegyünk ebből a világból. Addig

viszont naponta, ahogy a lélek dönt, sorvad az

óemberem, és növekszik az új. Ha Jézusra nézek,

akkor tudok győzni, ha másra, a körülményekre,

vagy magamra, akkor elkeseredem. Gondoljunk

Dávid királyra, mennyit vétkezett, de amikor a

vétkeit elismerte, Isten azt mondta róla, hogy

szíve szerinti férfiú.

„Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek

rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér,

hűséged a magas fellegekig” (Zsolt 57,10-11).

Tóth Lajos

Vetés és Aratás


Amikor az Ige elnémul...

Elmondom egy Biblia történetét, amelyet valahol Ausztriában mutattak nekem. Vastag kötet

volt, és igen régi. A disznóbőrbe kötött fedőtáblákat súlyos ezüstkapcsok fogták össze. Ha az

ember a kezébe vette, magától kinyílt A zsoltárok könyvénél. S azon a helyen furcsa, sötétbarna

foltok, odaspriccelt cseppek látszottak. „Ez itt vér – magyarázták nekem –, embervér.”

Megrendülten hallgattam végig a beszámolót erről a Bibliáról.

A 18. században az Osztrák Birodalom területén szigorúan tiltották a Szentírás olvasását.

Súlyos büntetéssel számolhatott, akinél ezt a „veszélyes” könyvet megtalálták…

Koromsötét éjszaka van. Csak egy magányos tanyán ég még a lámpa. Az ablakok külső

tábláit szorosan bezárták, hogy semmi fény ne szűrődjön ki. A tágas szobában együtt ül a ház

népe. Néhány szomszéd is van közöttük. A házigazda most lehajol, felemel néhány padlódeszkát,

és rejtekhelyéről előveszi a vastag Bibliát. Áhítatosan közelebb tolja a lámpához, majd kinyitja.

Az emberek figyelmesen, az Élet szavát szomjazva szorongnak mind körülötte. A gazda olvasni

kezd: „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem,

kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok,

aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől” (Zsolt 18, 2-4).

A férfi hirtelen megszakítja az olvasást. Valamennyien felfigyelnek, mert valaki erősen zörget

a külső ablaktáblán. Durva férfihang üvölt: „Azonnal kinyitni!” Egy pillanatig mind riadtan

állnak. De még mielőtt mozdulni tudnának, az ajtót recsegve betörik, és vadul beront egy csapat

katona, akiket a gúnyosan vigyorgó szomszéd vezet.

Az elöl álló férfi máris megpillantja a Bibliát. „Aha, gazda, végül csak sikerült elcsípni téged!”

– kiált, és erőszakosan a könyv után nyúl.

A megmerevedett gazda egyszerre felriad. Kemény kézzel megragadja a Bibliát, és magához

szorítja.

„Ember, add ide azt a könyvet!” – kiabál dühösen az őrmester. A gazda hallgat. Arca halálsápadt,

de ujjai vaskapocsként szorítják a drága Szentírást.

„Add ide azt a könyvet!” – kap oda az őrmester, és néma huzavona indul meg az asztalon.

„Ereszd el!” – ordítja ismét az őrmester. A gazda hallgat. Ujjai belekapaszkodnak a kinyitott

Bibliába.

A katonát elönti a düh. Gyors mozdulattal becsapja a nehéz könyvet, és a lapok közé préseli a

gazda ujját. Mikor ez még mindig nem enged, az őrmester kemény ököllel összenyomja a Bibliát.

A gazda ujjaiból spriccel a vér, de… nem enged…

Ezeket az embereket választás elé állították: vagy lemondanak a Bibliáról, vagy mindent elhagynak,

és száműzetésbe mennek. Ők mindent veszni hagytak, pedig még gyermekeiket sem

vihették magukkal. Egyedül a Bibliával a kezükben vonultak a nyomorúságba.

Vajon ostobák voltak vagy egészen őrültek? Vallási fanatizmusból tették?

Valóban bolondok voltak? Próbáljunk belegondolni. Ezek a gazdák így mérlegeltek: „Ha

nem lesz többé Bibliánk, nem fogjuk tudni, mi a rossz és mi a jó; nem leszünk képesek megállapítani,

melyik út vezet Istenhez; ki leszünk szolgáltatva minden félrevezetőnek; bolyongunk,

mint akik idegen, ismeretlen földön elvesztették a térképüket. Ha elhagyjuk a Bibliát, nem lesz

tapasztalatunk többé Isten hozzánk szóló üdvözítő evangéliumáról, s az emberek saját, kitalált

evangéliumukat akarják ránk kényszeríteni. Akkor elveszítjük az igazság mérőzsinórját, nem

találunk sehol eligazítást…”

Mondjátok, nem volt igazuk?

Wilhelm Busch: Variációk egy témára

c. könyvéből; Evangéliumi Kiadó

2008. évi 2. szám

Szórd szét!

Szórd szét, amit ISTEN adott,

a mennyei vetőmagot:

az életet adó IGÉT,

s köszönd meg, hogy mindez tiéd!

Füle Lajos

Amikor az Ige elnémul...


Isten

és a

borbélymester

Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és

szakálligazításra. Amint a mester hozzáfogott

a munkához, egy jó beszélgetésbe

kezdtek. Sokféle témát érintettek. Amikor Istenre

terelődött a szó, a borbély azt mondta:

„Nem hiszem, hogy van Isten.” „Miért nem?”

– kérdezte a vendég. „Hát csak menjen ki az

utcára, és látni fogja, hogy miért nem hiszek.

Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg ember?

Lenne ennyi elhagyott gyermek? Ha lenne

Isten, nem lenne se szenvedés, se fájdalom. Nem

tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki

mindezeket a dolgokat megengedi.”

A vendég egy pillanatig gondolkodott, de

nem válaszolt, mivel nem akart vitatkozni. A

borbély befejezte a munkát, és a vendég kiment

az üzletből.

Amint kilépett az utcára, meglátott egy

ragadós, piszkos hajú és rendezetlen szakállú

férfit. Koszos és ápolatlan volt. A vendég ekkor

visszafordult, belépett ismét az üzletbe, és így

szólt a borbélyhoz:

„Tudja mit? Nincsenek borbélyok.” „Hogy

mondhat ilyet?” – kérdezte meglepetten a borbély.

„Itt vagyok, borbély vagyok, és éppen Ön

volt nálam az előbb!”

„Nem – kiáltott fel az iménti vendég –, nincsenek

borbélyok, mivel ha lennének, nem lennének

piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú

emberek, mint az az ember ott kint az utcán,

nézze csak meg!” „Ó, de borbélyok VANNAK!

Ez csak akkor történhet meg, amikor az emberek

nem jönnek hozzám.”

„Pontosan ez az!” – erősítette meg az előbbi

vendég. „Isten is VAN! Ez történik, amikor az

emberek nem ismerik el Őt, nem mennek hozzá,

és nem tőle várják a segítséget. Ezért van sok

fájdalom és szenvedés a világban.”

H. B.

A K K O R J Ö N E L

Ha fájni kezd majd, aki vagy,

és aki nem vagy, bár lehetnél,

majd ha bevallod végre, hogy

sosem voltál igaz keresztyén,

ha fájni fog, hogy annyian

vannak, kiket megejt a tévhit,

s ajkadról értük száll ima,

akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,

s a Golgotához sírva érsz el

letenni ott mind keserűn,

nem alkudva testtel és vérrel,

majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,

s döntésed is végleg megérik,

mert megtisztított az a Vér,

akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel

kik ők, akik vetnek, aratnak,

s közéjük állsz, és nem leszel

többé olyan fontos magadnak,

mert látod már a tájat itt,

amely aratásra fehérlik,

s munkára lelkesít a hit,

akkor jön el az ébredés itt.

Füle Lajos

„Bölcsen viselkedjetek

a kívül állók iránt,

a kedvező alkalmakat jól

használjátok fel.

Beszédetek legyen

mindenkor kedves,

sóval fűszerezett, hogy

így mindenkinek helyesen

tudjatok felelni.”

(Kol 4,5-6)

10

Vetés és Aratás


Az

aloé (áloe, aloes) a liliomfélék családjába

tartozó növény. Lehet apró cserje,

vagy egészen 20 méter magas, oszlop alakú,

ágatlan, vagy villásan elágazó törzsű fa. Levelei

rózsa módjára sűrűn csoportosulnak, amelyek

vastag, húsos, sokszor lándzsásan elhegyesedő

levelek formájában bújnak elő. Virágzata fürt

vagy fűzér, vagy ezekből összetett. Virágainak

nyele tagolt.

Az aloénak mintegy 100 faja van, ezek közül

majdnem hatvan a Fokföldön honos. Főleg a

sztyeppék és szavannák növénye. A nagyvirágú

Aloe vera lam magas növésű, és halványzöld levelein

szaruszerű tüskék sorakoznak. Virágzata

dús és sárga. Főképpen Észak-Afrikában honos,

de sokfelé elterjedt.

A különböző afrikai fajok leveleit tőből levágják,

kecskebőrökkel kibélelt gödrökbe állítják, és a kicsurgó

tejnedvet a napon megszárítják. Ilyenkor

csokoládébarna, fényes, átlátszatlan, kagylós

törésű darabokat nyernek. Vannak országok,

ahol a bennszülöttek üstökbe csurgatják ki a

nedvet, és préselés után tűz fölött szárítják. Az

ilyen aloé zöldes-fekete, üvegfényű, kagylós törésű.

Szilánkokra törve sárgán áttetsző anyagot

kapnak, megőrölve pedig sárga por lesz belőle,

és Aloe lucida néven árulják.

Az aloe 10-16% aloint és más antrachinon származékot

tartalmaz. Ennek hashajtó hatása van,

ami lassan és fokozatosan fejti ki hatását.

A Bibliában leírt aloé (héberül: hálot, halim; görögül:

aloé) különböző fajokhoz tartozó illatos

fát jelent, sajátos értelemben pedig az Aquilaria

agalocchá-t, a sasfát (paradicsomfát) jelöli.

A bibliai aloé a Thymelaceae családhoz tartozik,

és különösen Hátsó-Indiában honos.

Sötétbarna, kemény, de törékeny

fája van, ami bőven hoz jó illatú, de

keserű gyantát. A nagy kereskedelmi

utakon már az ókorban eljutott Palesztinába

és Egyiptomba. Kedvelt

2008. évi 2. szám

Az aloé

illatosító szerként használták. A király öltözete

mirha, aloé valamint akácillatú volt: „Mirha,

aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont

palotákból hárfák vidámítanak” (Zsolt

45,9). A menyasszony ékességei között szintén

ott találjuk az aloét: „…nárdus és sáfrány, illatos

nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok

drága balzsammal…” (Én 4,14)

A csábító asszony is aloét használt: „…illatossá

tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal …”

(Péld 7,17)

Bálámnak Izráelről mondott próféciájában a

szépség és a jólét bemutatására Isten által ültetett

aloékhoz hasonlította Jákób sátrait: „Mily szépek

a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó, Izráel! … mint

az ÚR ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok”

(4Móz 24,5-6).

Értékes fűszert is készítettek belőle. A halott

balzsamozásához használt kenet is tartalmazott

aloét. Az Úr Jézus temetésénél: „Eljött

Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és

mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy

száz fontnyit” (Jn 19,39) .

Az aloé elnevezés még más balzsamos növényekre

is használatos, amelyeket már az ókortól

ismertek. Ilyenek a balzsamfa (aloéfa, Bursera).

Az Ószövetségből ismeretes drága aloé-füstölőszer

nem ugyanaz, mint amelyet ma annak

neveznek, hanem az egy hátsó-indiai fajta.

Gyógyító és szépítő hatása már az ókor óta

ismeretes. Egyiptomban a fáraók a hosszú élet

elixírjének tartották. Nagy Sándor pedig harcot

vívott az aloé megszerzéséért Socotra szigetén,

amely a legenda szerint a harcosok sérthetetlenségét

biztosította. A természetben talált gyógynövények

közül az Aloe vera külsőleg

és belsőleg történő felhasználása

hasznos lehet az egészség megőrzésére

és helyreállítására.

K. J.

11


BIBLIATANULMÁNYOZÁS

Vedd kezedbe a Bibliádat, s utána tedd fel a kérdést

magadnak: „Mit tartok a kezemben?”

„Hát ez egy könyv” – mondod. Ez eddig helyes. Megfigyelhetjük

benne az irodalmi szerkezetet, a felépítés és

a nyelvhasználat különböző törvényeit. Elemezhetjük

a szóhasználatot, a gondolatokat kifejező formákat.

Megismerhetjük a szerző célját, mondanivalóját.

„De itt álljunk meg – teszed hozzá sietve –, mert

a Biblia nem csupán egy könyv, hanem könyvek

gyűjteménye. Különböző emberek írták, más és

más stílusban.” Ez a megállapításod is helyes. A

Szentírásban található könyveket tehát külön-külön

kell tanulmányozni, nem felejtve el, hogy a szerzők

különbözőképpen fejezték ki magukat. Természetesen

kutathatjuk, miért éppen ezek a könyvek kerültek a

gyűjteménybe, miért éppen ebben az elrendezésben?

Először azonban azzal kell tisztában lennünk, hogy

egy-egy könyvnek mi a mondanivalója.

A Szentírást Szent Bibliának is nevezik. Azt mondják

róla, hogy Isten szava. Azt kérdem tehát: Te elhiszed,

hogy ez a könyv Isten szava? A kérdésre adott válaszod

igen döntő! Ha valóban kész vagy egész életedet rátenni

arra a tényre, hogy ez a könyv Isten szava az emberhez,

akkor örömmel fogod tanulmányozni. Kérd Istentől

ezt a szilárd meggyőződést, mert e nélkül lehetetlen a

Szentírás komoly és mély tanulmányozása.

Fontold meg tehát a következőket:

1. Ez a könyv Isten szava. Ez azt jelenti, hogy Ő

választotta ezt a módot Önmaga kinyilatkoztatására.

Ebben olvashatjuk az emberiség számára

készített programját, amit üdvtervnek nevezünk.

Ha tanulmányozzuk, képesek leszünk egyre

jobban megismerni Őt, és működését ebben a

világban.

2. Mivel ez a könyv Isten Igéje, ezért a legfontosabb

könyv a könyvtáradban. Egyetlen más

könyv sem képes olyan közel jönni hozzád, mint

a Szentírás, életedre és jövődre nézve megoldást

adni.

3. Minthogy ez a könyv Isten szava, ez azt is jelenti,

hogy Ő ebben jelentette ki, mit kíván tőled.

Nem függhet életed röpke álomképeken, nem

vezethetnek szubjektív élmények. A Szentíráshoz

állandóan odafordulhatsz bizonyosságért és

további világosságért.

4. Ez a könyv Isten Igéje, ezért méltó arra, hogy

teljes erőddel kutasd, keresd annak igazságait.

Ez a feladat nem lehet számodra fárasztó, terhes

vagy unalmas, ha megfontolod a végeredményt:

így értem meg egyre jobban, hogy mit akar Isten

nekem mondani.

Tehát arról van szó, nemcsak azt kell elhinnem,

hogy a Biblia Isten Igéje általában az emberekhez,

hanem hinnem kell, hogy az Isten szava

hozzám is. Egy hasonlattal élve: a Szentírás egy

személyes levél, mint amelyet valaki a legkedvesebb

barátjától kap.

Eljutottunk tehát addig, hogy a Biblia Isten

szava hozzád. A következő lépés, hogyan tanulmányozd

azt. Nézzünk meg néhány általános

módot, ahogy az emberek a Szentíráshoz közelednek:

1. A tanácskérés módszere: Sok ember úgy kezeli

a Bibliáját, mint egy orvosi szótárt. „Problémád

van? Elkedvetlenedtél? Magányosság gyötör?

Olvasd el ezt, meg ezt a verset!” A Szentírás receptkönyvként

való használatának az a tragédiája,

hogy amikor valóban komoly kétségbeesés ér,

nem tudjuk, hol kell felnyitni, mert nem ismerjük

valójában.

2. A vitaminpirula mód: „Néhány vers naponta

elegendő szellemi erőt nyújt a hívő életben.”

Ez a közeledési mód nagyon hasonlít a különböző

talizmánok viseléséhez. A Szentírás ilyen

alkalmazása nem nyújt megoldást az élet nagy

problémáiban.

3. A folyamatos olvasás: Ez akkor okoz gondot,

ha valaki szigorúan tartja magát a Bibliában

található fejezetbeosztáshoz, nem figyelve az

összefüggésekre. Tudnunk kell, hogy az ősi kéziratokban

az összefüggő gondolatmenetet nem

szakították meg versek és fejezetek. Ezt a könyvnyomtatás

kezdetén vezették be, és nem mindig a

legszerencsésebb módon.

4. Évenkénti periódusban történő olvasási

mód: „Minden hívő keresztyénnek egy év alatt

ismételten végig kell olvasnia a Bibliát!” Ez a megállapítás

önmagában helyes, azonban miközben

12

Vetés és Aratás


végigolvassuk a Szentírást, vajon marad-e annyi

időnk, hogy magunkba szívjuk annak minden

igazságát megfelelően elmélyedve benne?

5. Az áhítatos könyvek használatának módja:

Haszonnal forgathatunk napi áhítatokat tartalmazó

könyveket, de így mások gondolatain

át közeledünk a Szentíráshoz. Emlékezzünk a

korábban mondottakra. A Biblia Isten üzenete

hozzád. Mást szoktál megkérni, hogy értelmezze

a neked szóló leveleidet? Isten arra vágyik, hogy

te olvasd, te tanulmányozd a Szentírás igazságait,

a magad számára.

Feltesszük tehát újra a kérdést: Melyik a helyes

közeledési mód, amit követnünk kell? Hogyan

tanulmányozzuk Isten Igéjét? Az eddig elmondottakból

megállapíthatjuk, hogy a tanulmányozást

magunknak kell végeznünk!

Szerintünk először az egészből (egy bibliai

könyv) induljunk ki a részletek felé, azután a

részletekből az egész felé. A Szentírás egy könyvét

vagy levelét ne részletekben tanulmányozzuk,

időnként egy keveset olvasva, hanem olvassuk el

összefüggésében, lehetőleg egy ültő helyünkben.

Elcsodálkozhatunk azon is, hogy milyen sok újjászületett

keresztyén ezt soha nem tette meg. A

hosszú könyvek olvasását hagyhatjuk vasárnapra,

amikor több időnk van. Lehet, hogy csodálkozva

kérded: „Valóban olyan fontos dolog ez?” Válaszunk

az, hogy nem válsz fogékonnyá a könyv

belső lüktetése és a szerző érvelése iránt, ha nem

látod összefüggésében az egészet. Ne elégedj meg

azzal, hogy egyszer végigolvasol egy könyvet, a

szöveg váljon véreddé, amennyire ez lehetséges! A

tanulmányozókat gyakran megijeszti az ismétlődő

újraolvasás gondolata. Gyakori a kifogás: „Nincs

elég időm!” De ha szilárd meggyőződésünk, hogy

a Biblia Isten szava, készek leszünk a legjobb

módszert elfogadni, amely közelebb visz annak

jobb megértéséhez. Természetesen, az időnk és

az energiánk nagysága eltérő. Ebben éppen úgy,

mint minden más dologban az Úr nem kíván

többet tőlünk, mint amennyire képesek vagyunk.

A legjobbat azonban elvárja! (Mindig pártoltuk

azt az elvet, hogy a kezdő hívők a Szentírással való

ismerkedésüket az Újszövetséggel kezdjék.)

Másodszor, a részleteket, a szakasz üzenetét

kell alaposan megvizsgálnunk. Ezután feleleveníthetjük

a szentírási szakaszt úgy, hogy képesek

legyünk átfogóan megragadni

a leírt eseményt, mintha

mi is szemtanúi vagy átélői

lettünk volna. Negyedik lépésünk

a részletek megvizsgálása lesz

úgy, hogy az eredményeket összevetjük

a Szentírás más helyeivel. Végül igen fontos a

vizsgált szakasz üzenetének alkalmazása, átültetése

mind a saját életünkbe, mind a másokéba,

akiknek tovább szeretnénk adni az Igét.

További segítséget nyújtanak a tanulmányozásban

a következő megfontolások, ha már alaposan

megismerkedtél a könyv tartalmával:

– Ki volt a könyv vagy levél „szerzője”? Mit tudunk

róla?

– Kiknek írta? Mit tudunk azokról a személyekről,

eseményekről, gyülekezetekről, akiknek írta?

– Mikor íródott a könyv?

– Miért, mi célból íródott? Mi volt az író szándéka?

Világosan megmondja, vagy kikövetkeztethető

a tartalmából? (Segíthetnek a kommentárok,

bibliai lexikonok és szótárak.)

Ezzel elérkeztünk az első és legfontosabb lépcsőfokra:

Megvizsgáltad a részleteket, miközben

igyekeztél látni az egész könyvet.

Végül ejtsünk szót még egy dologról, amit meg

kell figyelni a tanulmányozásnál. Ez a részarányosság

felismerése. Meglátni, hogy milyen nagy

teret szentel az író egy részen belül egy különleges

témának. Ha az író nagy teret szán rá, azt azért

teszi, mert fontosnak találja.

De nem csak azokat a dolgokat kell meglátnunk,

amikre a szerző a legtöbb helyet szánta.

Ügyelnünk kell arra is, hogy mi az, amit elmond,

és mi az, amiről hallgat. Isten Igéjében minden

fontos. Hatalmas anyagból válogatták ki a szerzők

a leírt dolgokat a Szent Szellem indítására.

János apostol azzal zárja az evangéliumát, hogy

ha mindent leírt volna, amit az Úr Jézus tett

vagy mondott, a világ nem tudná befogadni a

sok könyvet (Jn 21,24). Tudnunk kell tehát, hogy

ami leíratott, azt fontos nekünk megismerni és

megérteni.

William C. Lincoln

„Véleményem szerint a Biblia Isten

legnagyobb ajándéka az embereknek.”

Abraham Lincoln

2008. évi 2. szám

13


„Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy

bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok

közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,1-2).

Megindító bizonyságtétel, amellyel Pál apostol tudtára adja a korintusiaknak és velük együtt nekünk

is a maga önértékelését. Az a férfi, akinek a korintusiak mindent köszönhettek a szellemi javak terén, ez

a „választott edény”, aki az „Úr nevét elvitte” közéjük, nem akart kitűnni azzal, hogy tud valamit közöttük.

Nem tartotta helyesnek, hogy elfoglalja egy bölcs helyét, amikor hirdette nekik Isten bizonyságát.

Ezzel teljesen egy síkon mozgott Urával, aki az Ő bölcsességében úgy rendezte, hogy Pál, nem mint

tiszteletreméltó igehirdető vonult be Korintusba, hanem mint egy mesterember. Ilyen hangsúlyosan

nem is találkozunk ezzel máshol az ő szolgálatában (Csel 18,1-3). Ez volt az, ahogyan be kellett vennie

Korintust, az önhittségnek az erődítményét. Az emberi bölcsesség és nagyság, az ellenségnek ezek a

fegyverei erre valójában nem voltak alkalmasak.

De mennyire hasonlított Pálnak ez a magatartása az Úr Jézuséhoz! Az Úr ezt mondhatta: „Ti így

hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok!” De ha az Ő magatartásáról volt szó,

ezt mondta: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Jn 13,13; Lk 22,27). Ez volt az a hely,

amelyet Ő a maga csodálatos kegyelmében és alázatosságában elfoglalt anélkül, hogy megszűnt volna

tanítómester és Úr lenni.

Valaki ezt mondta: „Egy fontos üzenet közvetítője hajlamos arra, hogy önmagának tulajdonítson

valamit üzenete fontosságából.” Pál azonban nem ilyen volt. Ha a Krisztust prédikálta, akkor csakis

Őt, – és kifejezetten, mint a „megfeszítettet”. Aki egy ilyen üzenettel érkezett Korintusba, nem várhatott

semmi elismerést kora nagyjaitól. Pál ezt helyénvalónak találta, hiszen Krisztus a kereszt nélkül

nem tud segíteni a világon, a bölcs beszéd pedig tönkretette volna a keresztet, ezzel együtt pedig az

egész üzenetet. „Boldogok a lelki (szellemi) szegények – tanította az Úr a tanítványainak –, mert övék

a mennyek országa” (Mt 5,3). Nem ragyogó példája-e Pál annak, amire itt az Úr gondol? Önmagáról

semmit sem tartani, és önmagának semmit sem kívánni, ez a kiáltó ellentéte „e kor vitázóinak”, akik

uralják a helyzetet Korintusban.

Mindezeket egybevéve azonban, az apostol tehetséges szónok volt, aki értett ahhoz, hogy magával

ragadja a hallgatóit. Ezt sok minden bizonyítja az Újszövetségben, gondoljunk csak a Cselekedetek

26,24-29-re. Az önértékelés, ahogyan nála látjuk, éppenséggel nem zárja ki az Isten adta képességek

kibontakozását; ellenkezőleg, megnemesítik az ilyen képességeket, és még inkább használhatóvá

teszik Isten számára. Mindenekelőtt azonban megőrzi az Úr az Ő szolgáját a versengéstől és az

érvényesülés vágyától, ami a szellemi szolgálat számára olyan pusztító kárt jelent.

Pál a korintusiakkal szemben a legkisebbnek nevezte magát az apostolok között (1Kor

15,9); később „minden szent között a legkisebbnek” (Ef 3,8); még később pedig a bűnösök

közül elsőnek (1Tim 1,15) mondta magát. „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek

titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. … Kérlek tehát

titeket: legyetek az én követőim” (1Kor 4,14.16).

E. E. H

Méltatlanok

„Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra,

hogy hajlékomba jöjj.” (Lk 7,6)

14

ÖNÉRTÉKELÉS

És mégis jön, méltatlanokhoz, megáll az ajtajuk előtt,

halott lelkükbe életet hoz, és aki él, az áldja Őt.

Hozzám is így jött hajdanában, mikor szívem, ajtóm kitártam

Előtte végérvényesen... Nem hagy magamra már sosem.

Füle Lajos

Vetés és Aratás


Már csak

három hét az élet

„Az orvos azt mondta, három hét van hátra az

életemből, ez pedig túlságosan kevés idő ahhoz,

amit – néhány jó ember szerint – még meg kellene

tennem.”

Egy húszéves lány szavai ezek, amelyek a kórházi

ágyán hangzottak el.

Amikor a látogatója egészségi állapota felől

érdeklődött, a lány teljes nyíltsággal elmondta az

orvos véleményét.

– Gondolom, akkor sokat töprengsz azon, hova

fogsz kerülni a halálod után.

– Nem, éppen ellenkezőleg. Próbálom száműzni

ezt a gondolatot a fejemből. Vidám életet éltem, a

világ gyönyöreit élveztem, így hát nincs értelme

most bármin is gondolkodnom. Ráadásul azt

mondják a látogatóim, meg kell javulnom, hogy

megfeleljek majd a mennynek. Én ezt nem tudom

megtenni. Valójában meg sem próbálom. Akárhogy

is, ez a három hét nem elég ahhoz, amit ezek

a jó emberek kívánnak tőlem. Így pedig mi értelme

van gyötörni magam ezzel a

kérdéssel?

– Drága leányom! – szólt

a látogató. – Én csupán 15

percet tölthetek itt, mert

indul a vonatom, de mondhatom,

hogy ez a 15 perc

elegendő ahhoz, hogy megállhass

Isten jelenlétében.

Miért mosolyogsz?

– Elnézést kérek, nem akartam

tiszteletlen lenni, de

nem tudtam megállni, hogy

ne mosolyogjak azon, amit

az imént mondott.

2008. évi 2. szám

– Nos, akkor ebben a csodálatos

régi könyvben, a

Bibliában, megmutatom, mit

mond neked Isten erről: „De

Isten, gazdag lévén irgalomban,

az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett,

minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt,

életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van

üdvösségetek!” (Ef 2,4-5)

– Most figyelj ide, nem ebben az állapotban vagy

te is: „halott a vétkek miatt”?

– De, pontosan úgy van.

Vonj engemet Teutánad

Puha, mohás pázsit között

indult el az életem.

Atyám karja volt akkor is

fölöttem a védelem.

Később aztán, ahogy nőttem,

nehezebbé vált az út,

– hála Neki – az életem

az Ő karjaiba hullt.

Évek jöttek, évek múltak,

sok tövis és buktató,

Nála leltem szeretetre,

amelyik megnyugtató.

Vonj engemet Teutánad,

hadd fussunk,

minél többen, kegyelmedből

országodba juthassunk.

– Akkor halld meg, mit mond Isten Igéje: „...az Ő

nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket

is, akik halottak voltunk a vétkek miatt...” Nem látod,

hogy Isten úgy szeret, ahogyan vagy? Az igaz,

hogy senki nem tudja megjobbítani saját magát,

nem hogy három hét alatt, de harminc év alatt

sem, viszont az is igaz, hogy Isten az Ő végtelen

szeretetével nem szűnik meg keresni az embereket,

közöttük téged is.

Sok-sok ember fekszik fájó szívvel a közömbösség

álarca alatt. Ez a fiatal hölgy is, akit látszólag

nem érdekelt az örökkévalóság, ezeknél a szavaknál

könnyekre fakadt.

Bné Galántai Éva

– Ó, hogy miért nem mondták

ezt nekem a többiek?!

– kiáltott fel. – Milyen jó,

hogy Isten keres!

A látogató szólt még

néhány szót Isten csodálatos

szeretetéről, azután eltávozott.

Néhány nap múlva,

amikor visszatért a városba,

ismét meglátogatta a lányt,

aki ezúttal boldog mosollyal

fogadta.

– Amióta itt járt nálam

– mondta boldogan –, nem

tudok másra gondolni, csak

Isten végtelen szeretetére,

aki engem is keresett és

megtalált!

N. N.

15


Jézus, Urunk






























„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét;

hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)





































Ó, Urunk, mondd, kicsoda is az ember,

hogy gondod van reá mindennapon.

Téged dicsérünk, és szívünkbő l áldjuk

szent Neved, mely erő és hatalom.













































J. F. Thrupp (1827-1867)














Ó, Urunk, mondd, kicsoda is az ember,

hogy joga lenne bármit mondani.

Isten vagy Te, Jézusban a Teremtő

eljö ttél bennünket megváltani!

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai

2008. március 30-tól - 2008. október 25-ig

délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz);

vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon (5910 kHz) is fogható az adás,

este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar

Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

16

Vetés és Aratás


„T” betűs rejtvény

A sorok kitöltése után a kiemelt

betűk összeolvasásával kapjuk

a megfejtést: az Úr Jézus boldognak

mondja az ilyen embereket, akik szép örökséghez jutnak. (A megfejtésben segíthetnek a

következő bibliai fejezetek: Zsolt 139; Jn 20,29; Csel 9,40;16,1-2; 8-9; Gal 5; 1Tesz 2,13; 4,9.)

1. „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Kinek mondta ezt a feltámadt

Jézus Krisztus?

2. Melyik városban értette meg Pál apostol egy éjjeli látomás nyomán, hogy Ázsia után Isten Macedóniába

küldi az evangéliumot hirdetni?

3. Fiatalember, „akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek”. Pál magával viszi missziói

útjára. Komoly feladatokat kap a létrejött gyülekezetek

építésében is.

4. „A Lélek (Szent Szellem) gyümölcse pedig: szeretet,

öröm, békesség, ___________, szívesség,

jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Az ilyenek ellen nincs törvény.”

5. Joppéi nőtanítvány. Jó tetteiről,

szegények iránti bőkezűségéről volt

ismert. Péter apostol feltámasztja.

6. „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.

Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről

is észreveszed szándékomat…Csodálatos nekem

ez a _______, igen magas, nem tudom felfogni.”

7. „A _________ szeretetről pedig

nem szükséges írnom nektek, hiszen

titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt…”

8. Melyik görög tengerparti városba írja Pál: „...amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett Igéjét,

nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az…”?

Összeállította: Zentai Péter

Bibliai szereplők jellemző tulajdonságait soroljuk fel. Kitaláljátok-e, kikről van szó?

1. a) Iskolázott, zsidó származású római állampolgár volt.

b) A damaszkuszi úton megvakult.

c) Több újszövetségi levél szerzője.

2. a) Testvérei voltak Mária és Márta.

b) Jézus gyakran meglátogatta.

c) Megbetegedett és meghalt, de Jézus feltámasztotta.

3. a) Jézus egyik tanítványa volt.

b) Neve azt is jelenti, hogy: iker.

c) Sokan hitetlenként emlegetik.

4. a) Ő is Jézus tanítványa volt.

b) Nagyon szerette a pénzt.

c) Csókkal árulta el Mesterét.

2008. évi 2. szám

17


AZ ÚR ÉS A MI GONDJAINK

A Szentírásban ismételten találunk utalásokat

arra, mit tegyünk a gondjainkkal. Nekünk szabad

és kell is azokkal a mi Urunkhoz mennünk.

Néhány ilyen verset szeretnénk most szemügyre

venni.

Vessük Őreá a gondjainkat!

Péter apostol felhív bennünket az első levelében:

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert

neki gondja van rátok!” (1Pt 5,7) Péter apostol

itt egy olyan tapasztalatot ad tovább, amit ő

maga szerzett a saját életében. Amikor a tanítványok

az Úrral a hajóban voltak a tengeren, nagy

bajba kerültek, de az Úr ott aludt a hajó hátsó

részében. A tanítványok felébresztették, és ezt

mondták neki: „Mester, nem törődsz azzal, hogy

elveszünk?” (Mk 4,38) Félelmükben és bajukban

olyan kijelentést tesznek,

amelynek horderejét abban

a pillanatban biztosan

nem fogták fel. Olyasmit

írnak az Úr terhére, amit

Ő maga egyszer a béresről

mond: „A béres azért fut

el, elmenekül, mert csak

béres, és nem törődik

a juhokkal” (neki nem

számítanak a juhok) (Jn 10,13). Az Úr Jézus ne

törődne az övéivel? Ó, nem, Péter még sokszor

megtapasztalhatta Ura gondoskodását, úgyhogy

később a levelében azt kívánhatja, hogy minden

gondot Őreá vessünk, mert neki gondja van ránk

(Ő törődik velünk) (1Pt 5,7). De ezt gondolhatnád:

„A dobáshoz, ahhoz, hogy elvessünk valamit,

energiára és erőre van szükség, de nekem már

nincs erőm. Az én gondjaim már túl nehezek.”

Ekkor talán Isten egy másik szolgájának beszéde

szolgálhat bátorításodra.

Hagyjuk az Úrra a gondjainkat!

18

Dávid írja a Zsoltárok 37,5-ben: „Hagyd az Úrra

utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik!” Ezt

a felhívást, az Úrra bízni az útjainkat, szó szerint

így is lehetne fordítani: „Hengerítsd rá az Úrra

az utadat.” Ha a gondok olyan nagyok, hogy már

nem tudod „vetni”, hajítani, akkor utolsó erőddel

szabad még legalább „hengeríteni”, neki átengedni

és aztán Őbenne bízni. Ő úgy fog cselekedni,

ahogyan az a javunkat szolgálja.

De hozzá kell még tenni, hogy a „hengerítéshez”

is erő kell. Ha erőtlenséged és gyengeséged tudata

olyan egyértelmű, akkor is van még Istennek

szava hozzád.

Tárjuk fel gondjainkat az Úr előtt!

Pál apostol ezt tudta írni a börtönből szeretett

filippibeli gyülekezetének: „Semmiért se aggódjatok,

hanem imádságban és könyörgésben mindenkor

hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten

előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet

meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat

a Krisztus Jézusban” (Fil 4,6.7). Szabad

minden kérésünket egészen egyszerűen feltárni

Őelőtte. Ha túl gyengének

érezzük magunkat, hogy Őreá

vessük vagy hengerítsük ezt

a gondot, akkor imádságban

megnyithatjuk a szánkat,

és elmondhatjuk Istennek

ezeket a gondokat. Ha talán

némi sóhajtozással és gyenge

szavakkal is történik ez, bízhatunk

abban, hogy Ő válaszol,

és Isten békességet ad a szívünkbe.

Ha igénybe vesszük az Úr ajánlatát, és odaviszszük

elé a gondjainkat, akkor talán feltámad a

szívünkben a kérdés: Mit tesz az Úr a mi nyomorúságainkkal?

Miként fog közbelépni? A Szentírás

erre is választ ad nekünk. Ennek során legalább

háromféle megoldást különböztethetünk meg.

Megőrzés a nyomorúságtól

„Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól,

és bevisz az ő mennyei országába” (2Tim 4,18).

Az apostol kifejezésre juttatja meggyőződését,

hogy az Úr meg fogja őrizni az Ő mennyei országa

számára, és ennek során megmenti minden

gonosztól, azaz ez a „gonosz” nem fogja megérinteni

őt. Így olykor mi is megtapasztalhatjuk,

amikor baj, próbatétel és nehézségek előtt állunk,

és azokkal imádságban Őhozzá fordulunk, hogy

Ő megőriz bennünket azoktól, és egyáltalán nem

is érnek ezek a nyomorúságok. Akkor bizonyára

Vetés és Aratás


lesz rá okunk, hogy magasztaljuk érte az Urat,

ahogyan az apostol is teszi: „Övé a dicsőség

örökkön örökké! Ámen” (18b v.). De nem mindig

fog így cselekedni az Úr. Nem tette ezt az apostol

életében sem.

Megőrzés a nyomorúságban

Néhány verssel előbb ezt írja Pál: „... üldöztetéseimnek,

szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában,

Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen

üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből

megszabadított az Úr” (2Tim 3,11). Nem minden

nehézségtől kíméltetett meg az apostol. Ellenkezőleg

–, bizonyára kevés ember volt, akik annyit

szenvedtek, mint Pál.

Nem éltünk-e át már mi is egyet-mást – a személyes

vagy közösségi életünkben is –, miközben

nem kíméltettünk meg a próbáktól és nyomorúságoktól,

mindezekben azonban megtapasztalhattuk

az Ő segítségét és megmentését? Amikor

„semmi kiutat sem látva”, mégis ragaszkodtunk a

bizalomhoz, hogy nem vagyunk „kiút nélkül” –,

Ő egy isteni kiutat mutatott nekünk.

Az Ő együttérzése

Azonban mind Istennek az Igéje, mind pedig a

hit tapasztalata megmutatja nekünk, hogy ez sem

mindig következik be így. Előfordulhat, hogy egy

helyzetben hosszú ideig semmi sem változik. A

személyes nyomorúság és a lelki próbák megmaradnak.

A súlyos betegség során nem mutatkozik

semmi javulás. A bajok a helyi gyülekezetben

és a testvérek között még mindig emésztik az idegeinket.

Erre az esetre is ad ígéretet Isten Igéje:

„Minden nyomorúságukból ő maga szabadította

meg őket” (Ézs 63,9).

Ha még várat is magára a szorongattatás

vége, az Úr velünk együtt akar lenni ebben a

szorongattatásban. Igen, Ő úgy érzi mindezeket

a nyomorúságokat és próbatételeket, mint a sajátját.

Mi pedig élvezhetjük az Ő együttérzését és

közösségét, – sőt éppen ilyen időkben élvezhetjük

azt valójában.

Nincs meg arra minden okunk, hogy

kövessük Igéje felhívását, és gondjainkat Őrá

bízzuk?

M. V.

Megszívlelendő tanácsok

„…ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű…,

azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8)

Barátságtalan, sértő szavakat ne hallgass meg,

és testvéreid kisebb hibáira nézve légy elnéző.

Hittestvéred helytelen tettét látva, ne tételezz

fel azonnal rosszindulatot.

Ha valamit nem jól fogalmazott, ne üsd rá

azonnal a tévtanító bélyegzőt.

Ne hallgass mások pletykájára, s azokat te ne

terjeszd, enyhítsd a kemény szemrehányásokat.

Légy igazságos!

Ne pazarold idődet a pártoskodásra. Minden

ilyen tetted olyan, mint a polyva, amely a tűzben

megég.

A félreértést ne nevezd hazugságnak. Feltételezd,

hogy a másik igazat akar mondani.

Testvéred hitében előbb azt keresd, amivel egyetértesz,

s ne feszegesd az ellentéteket.

Szeretettel nyújts kezet minden hittestvérednek,

mint aki tagja Krisztus Testének, kivéve a

gonoszul cselekvőket.

Imádkozz gyakran, kitartóan és hittel. Ha elhanyagolod

a „belső szobádat” (Mt 6,6), annak

lelki-szellemi életed csak a kárát vallja.

Naponta olvasd a Bibliádat, mert az lelki életed

és szellemi ismereted erősödését szolgálja.

Törekedj Krisztussal erkölcsi azonosulásra; olvasd

ezért az evangéliumokat, és lépj Mestered

nyomába. A meggyőző életvitel többet jelent

minden beszédnél.

Befolyásod, legyen az jó vagy gonosz, maradandó

nyomokat hagy. A rólad kapott benyomások

megmaradnak. Akárkivel is találkozol, arra

valamilyen formában hatással leszel, légy ezért

nagyon bölcs és óvatos.

A szeretet: „Mindent elfedez, mindent hisz,

mindent remél, mindent eltűr” (1Kor 13,7).

2008. évi 2. szám

19


Korunk 18-30 év közötti fiataljai, akiket a média „Xgenerációnak”

nevez, számos olyan jelentős kulturális,

társadalmi, családi, oktatási, politikai és technológiai

változással szembesültek az utóbbi 30 évben, amely

igen nagymértékben befolyásolta az életüket. Vizsgáljuk meg e

kóros korjelenségekből a legfontosabbakat a Biblia fényében.

Meghökkentő lista: furcsa, szomorú és kétségbeejtő!

1. Fiataljaink a legtöbb információt kép- vagy hangforrásból szerzik; egy nem olvasó generáció

nőtt fel, ami a bibliatanulmányozás jövőjével kapcsolatban súlyos kérdéseket vet fel.

2. Az iskolákból hiányzik Isten, a Biblia olvasása és az imádság.

3. A biblikus erkölcsi szabályok és határok szinte teljesen hiányoznak.

4. Szinte teljesen a saját elképzeléseik szerint élnek: nincs számonkérhetőség vagy személyes

felelősség. (Mottójuk: Ha valami nekem jó, akkor az egy jó dolog.)

5. Olyan társadalomban élünk, amelyben a helytelen gyorsan helyessé válik, valamint, ami

helyes, azt helytelennek tartják. A ma társadalmának az erkölcsi normákat a feje tetejére

állító tendenciája azt eredményezte, hogy a devianciát nem kezelik fontos kérdésként.

6. Uralkodó életérzéssé vált az irónia, a cinizmus, a szkepticizmus, a bizalmatlanság és a reménytelenség.

A reménytelenség és kilátástalanság következménye, hogy e korcsoportban

az egyik vezető halálok az öngyilkosság.

7. A tekintély elleni lázadást úgy minősítik, mint a szabad akarat kifejeződését.

8. Az idősebbek és szokásaik tiszteletének szinte teljes hiányát tapasztaljuk.

9. A liberális sajtó és média megveti a keresztyéneket, és a keresztyénséget idejétmúlt életszemléletnek

tekinti.

10. Az otthon harcmezővé vált, az erőszak és terrorizmus az élet része lett.

11. A médiában megjelenő szex, erőszak, durvaság és igénytelenség nagy hatással van a legfiatalabbakra.

12. A számítógépek, az internet és a videojátékok elterjedésével megjelent a játékfüggőség.

13. Mindkét dolgozó szülő elfoglaltságából adódóan a családi élet háttérbe szorult.

14. A családok több mint felében csak egy szülő neveli a gyermeket.

15. A testi fegyelmezés szinte teljesen kiszorult az otthonokból. Azt tanítják, hogy a testi fenyítés

a gyermek veszélyeztetését jelenti.

16. Az abnormális szexuális viselkedésformák elfogadásának erőltetése nagyon káros.

17. A droggal folytatott háború elvesztése, a drogfüggők igen magas aránya jellemző, mivel sok

vezető helyen eltűrik a jelenséget.

18. A kormányzatban hiányzik az őszinteség, a jellem és a megbízhatóság. Igen kevés a valóban

kiemelkedő politikai személyiség.

19. Széles körben elterjedt az abortusz legalizálása, és központi kérdéssé formálása.

20. A feminizmus és a női liberalizációs mozgalmak megerősödtek, amelyek helytelenül értelmezik

a női szerepeket.

21. A fák, az élővilág sokkal nagyobb jelentőségűek, mint az emberi élet.

L. Parks (Élő Gyülekezetek, 2002)

„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygõk voltunk, különféle kívánságok és

élvezetek rabjai... De amikor megjelent a mi üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete... az Õ

irgalmából üdvözített minket, újjászülõ és megújító fürdõje, a Szent Szellem által, akit kitöltött

ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítõnk által...” (Tit 3,3-6)

20

Vetés és Aratás


2008. évi 2. szám

Az áldás pohara

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a

szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk,

amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8).

1987 áprilisában ejtőernyősugró találkozó volt

Arizonában. A résztvevők közül négy sportoló

2700 méterről ugrott, és egy összekapcsolódott

formát akartak felvenni a levegőben. Ekkor a 31

éves Debbie Williams nekiütközött egyik társa

zsákjának, és ki nem nyitott ernyővel, öntudatlanul

zuhant lefelé.

Gregory Robertson, a csoport kiképzője a többi

ugró felett lebegett kb. 12 méterre.

1700 méter magasan késleltetett

nyitású ugrás közben villámgyorsan

felmérte a helyzetet, és minden

igyekezetével arra törekedett, hogy

Debbiet-t idejében elérje. Csak

néhány másodperc állt rendelkezésére.

Szorosan testhez simuló

karokkal és összezárt lábakkal

zuhant fejjel lefelé, hogy Debbie-t

elérje. 300 km/h sebesség mellett

kb. 1000 m magasságban utolérte. Megfogta, majd

600 m magasan kinyitotta az ejtőernyőjét és a sajátjához

csatolta. Így suhantak lefelé. A lány még

mindig öntudatlanul – hátával érkezett a földre. Ez

a manőver nem történt ugyan sérülésmentesen, de

Gregory megmentette Debbie életét.

A leány tehetetlensége élő példa az ember képtelenségére,

arra, hogy önmagát megmentse. Ha az

Istennel való kapcsolat nincs meg, az örökéletről

nem lehet beszélni, az ember erőtlen, és feltartóztathatatlanul

zuhan lefelé, a mélybe. Isten nagy

szeretete éppen abban nyilvánult meg, hogy Fia,

az Úr Jézus Krisztus a megfelelő időben halt meg

az emberért, hogy megmentse. Ma mindenki, aki

akarja, hit által igénybe veheti ezt a nagy lehetőséget.

A lehetőségnek nagy ára van, amit Isten fizetett

ki, ez pedig Fiának, az Úr Jézusnak a vére, mert

„…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid

9,22). (Lásd még: 3Móz 17,11)

A számos áldások egyike, amelyben Jézus

Krisztus váltsága által részesülünk, a bűneink megbocsátása.

Isten előtti tartozásunkat, bűneinknek

összes terhét, bántó lelkiismeretünket

és megfáradt lelkünk fájdalmait Isten

elvette. De milyen is ez a szabadítás?

Hogyan ujjonghat a szívem? Úgy, ha

felismeri: milyen nagy és súlyos volt

az én bűnöm a mindenható Isten előtt, és Ő mégis

mindegyiket teljesen megbocsátotta, és többé arra

nem emlékezik (Ézs 43,25).

Ez az áldás annál értékesebb lesz számunkra,

minél jobban felismerjük, mit tettünk mi, és mit

tett azért Isten, hogy megbocsáthatta a bűneinket.

Ehhez egy igazságos alapra volt szükség, mert a

szent Isten nem nézhette el csak úgy a bűnt, nem,

neki szentséges természetének megfelelően kellett

ítélnie.

Ez az alap az Úr Jézusnak a Golgota keresztjén

kiontott vére, és az Ő halála. Isten ítélete volt ez

minden bűn felett. Ez az egyetlen,

de az örökre szóló biztos alap bűneink

bocsánatára. Nem melegíti

fel újra és újra a szívünket, amikor

arról olvasunk, amit az Úr azon az

éjszakán mondott, amikor elárulták?

„…ez az én vérem, a szövetség

vére, amely sokakért kiontatik a

bűnök bocsánatára” (Mt 26,28).

Az Ő vére, egy hibátlan és szeplőtlen

Báránynak a vére (1Pt 1,19),

amely a kereszten, a tökéletes oltáron, az Újszövetség

oltárán folyt. Ezáltal az Ószövetség próféciái,

amelyek az Ő haláláról beszéltek, beteljesedtek.

Csak ez a vér az alapja minden áldásnak. Ezért a

pohár, amelyet felemelünk az Úr vacsoráján, számunkra

az „áldás pohara”!

A Hold

Fényét a Naptól kapja,

és nem magának tartja,

mikor az éji égen megjelen.

Sugarát Földre önti,

a vándort így köszönti,

ki járja a végtelent.

Egy kis fényt én is kaptam,

s nehogy magamnak tartsam,

segít a kegyelem.

Kissné Héczei Erzsébet

21


A világegyetemmel

kapcsolatban bármennyire

vitatható is egy tudományos

módszer lényege, alapjait

illetően nincs kétség: ez az

univerzum felfoghatósága. Albert

Einstein ezt így fogalmazta meg: „A

legfelfoghatatlanabb a világegyetemben

az, hogy emberi ésszel felfogható.”

Csodálkozását pedig így fejezte ki: „Talán

furcsának találod, hogy a világ felfoghatóságát

(amennyire beszélhetünk erről) csodának vagy

örök rejtélynek tekintem. Mindenképpen, hiszen

egy kaotikus világot

kellene várnunk, amelyet

az elme nem képes felfogni.

Ha felállítjuk is az elméletek axiómáit (nem

bizonyított alapfeltevés), annak sikere feltételezi

az objektív világ magas fokú rendjét. Ez az

a csoda, amely állandó megerősítést nyer”.

Nem csak meghökkentő, hogy az univerzum

felfogható, hanem hogy ez a felfoghatóság matematikai

természetű. Wigner Jenő, Nobel-díjas

fizikus a következőt írta: „A matematika hatékonysága

a természettudományokban már-már

határos a misztikummal, és nincs rá ésszerű

magyarázat.” A matematika és a fizika közötti

összhang oka még mélyebb természetű. Érdekesen

fogalmaz John Polkinghorne: „A tudomány

nem magyarázza a fizikai világ matematikai

felfoghatóságát, hiszen a tudomány éppen

azon a hiten alapszik, hogy a fizikai világ matematikailag

felfogható. A hitnek tehát szerepe

van a tudományban. És nem arról van szó, amit

Richard Dawkins és mások terjesztenek a hittel

kapcsolatban, hogy a „hit” „vakhitet” jelent, és

kizárólag a vallásra tartozik, ezért a tudományban

nincs helye a hitnek. Dawkins egyszerűen

téved! A hit elválaszthatatlan a tudománytól.

Gödel második tétele ezt így fejezi ki: „A matematikát

nem művelhetjük anélkül, hogy ne

hinnénk az ellentmondás-mentességben, és ez

azért hit, mert azt nem lehet bizonyítani, hogy a

matematika ellentmondásmentes.

A gravitáció newtoni törvénye megmagyarázza,

miért keringenek a bolygók ellipszis pályán

a Nap körül, és előre meg tudunk mondani

csillagászati eseményeket, napfogyatkozást és

mást. Ez a hitünk arról tanúskodik, hogy ami

megtörtént ma, holnap is megtörténik. De

azért, mert a Nap életünk minden napján fel-

A hit szerepe a tudományban

kelt, nincs rá garancia,

hogy holnap is fel fog kelni.

Az a meggyőződés, hogy

fel fog kelni, megbízható szabályszerűségeken

nyugszik, és ez

egyfajta hitből származik, mégis

nélkülözhetetlen a tudomány előrehaladásához.”

Hogy az univerzum miért fogható fel

értelemmel, az nem attól függ, hogy tudósok

vagyunk-e vagy nem, hanem attól, hogy teisták

vagy ateisták vagyunk. A teisták úgy érvelnek,

hogy Wigner téved, amikor azt mondja, hogy az

univerzum felfoghatóságának

nincs ésszerű magyarázata.

Ellenkezőleg! Az

univerzum értelemmel való felfoghatóságának

alapja Isten értelme, mert mind a valóságos világ,

mind a matematika visszavezethető Istenre,

aki teremtette az univerzumot, és az emberi elmét

is. Ezért nem meglepő, hogy az Isten elméjének

hasonlatosságára teremtett emberi elme

által felállított matematikai elméletek alkalmazhatók

egy olyan univerzumban, amelynek

Építésze ugyanaz a teremtő Elme, vagyis Isten.

A fizikai részecskék és a matematikai egyenletek

nagyfokú egyezése feltételezi egy „kozmikus

matematikus” létezését, aki megfelelő módon

felállítja ezeket az egyenleteket. A fizika

törvényeinek létezése azt sugallja, hogy van egy

Isten, aki megfogalmazta ezeket a törvényeket,

és biztosítja, hogy a fizikai világ megfeleljen

azoknak.

Tehát a teizmus megerősíti az univerzum értelemmel

való felfoghatóságát, az ateista nézet

pedig aláássa azt, és értelmetlenséggé nyilvánítja.

Azonban a tudomány korántsem veti el

Istent, sőt fontos érvek szólnak amellett, hogy

a tudomány alapvető szellemi indoklását a Teremtő

létezése adja meg. Stephen Howking,

cambridge-i professzor is, aki egyébként nem

nagyon rokonszenvez a teizmussal, a következőt

jelentette ki egy televíziós interjúban: „Nehéz

anélkül beszélni az univerzum kezdetéről, hogy

ne hivatkoznánk Istenre. Nagyon is lehetséges,

hogy Isten oly módon cselekszik, ami nem írható

le a tudomány törvényeivel.”

Részlet John C. Lennox, az Oxfordi Egyetem

matematika-professzorának „A tudomány valóban

eltemette Istent?” c. könyvéből. (Evangéliumi

Kiadó, Budapest)

22

Vetés és Aratás


Mint egy fa

„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,

hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki” (Lk 13,8-9).

(Az Úr Jézus a jó embert a jó gyümölcsöt termő fával hasonlítja össze.)

Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az életem;

Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az imádságom!

Adj nekem földbe nyúló gyökereket,

hogy mélyen alapozódjon a régmúlt időkben,

meggyökerezve atyáim hitében.

Erősíts meg, hogy szilárd törzzsé növekedjem,

és egyenesen álljak helyemen,

s ne inogjak meg, tomboljanak bár viharok köröttem.

Add, hogy szabadon nőjenek ki belőlem ágaim:

a gyermekeim, Uram; engedd, hogy megerősödjenek,

és ágaik az égbe nyúljanak!

Adj nekem jövőt is, s hogy leveleim zöldelljenek,

s a telek múltával új reménység sarjadjon bennük;

ha pedig eljön az ideje, engedj gyümölcsöket hoznom!

Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az életem;

Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az imádságom!

„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt

terem, és viszont nem rossz fa az,

amely jó gyümölcsöt terem.

Mert minden fát a gyümölcséről

lehet megismerni.

Hiszen tüskebokorról

nem szednek fügét,

csipkebokorról sem

szüretelnek szőlőt.

A jó ember szíve jó

kincséből hozza elő

a jót, és a gonosz

ember a gonoszból

hozza elő a gonoszt.

Mert amivel csordultig

van a szív,

azt szólja a száj”

(Lk 6,43-45).

2008. évi 2. szám

L. Zenetti

Jó fa, jó gyümölcs

Csodálatos,

szép természet

Istenünkhöz

elvezet;

az almafa

almát terem,

s élet fája

életet.

Ha a jó mag

jó talajt kap,

jó gyümölcsöt

teremhet;

ha az ember

Igét hallgat,

üdvözülhet

és élhet.

Jót kaptatok,

jót, Istentől,

jót tegyetek

mindennap,

s jóságotok

jutalmául

felragyog majd

jó holnap.

Jó gyümölcsöt

teremjetek

szavakban

és tettekben,

s jó emberek

vesznek körül

szeretetben

és hitben.

Dömötör

Tibor

23


Messiási csodák

2.

A NÉMA

DÉMON KIŰZÉSE

Bevezetés

Az első messiási csoda, a leprás meggyógyítása

(a folyóirat előző számában közöltük) és a második

messiási csoda között eltelt időközben Izráel

vezetői Jézus Krisztust bárhová ment, figyelték,

és szüntelenül kérdezgették.

mondja:

„Csak nem ez

a Dávid Fia?” Csak nem ez a

zsidók Messiása? Soha nem tették fel ezt a

kérdést, amikor az Úr Jézus másfajta démonokat

űzött ki. Most azonban, amikor néma démont

űzött ki, feltették a kérdést, mert a rabbik tanításából

tudták, hogy ez messiási csoda volt.

Csakhogy a zsidó tömegek mindig hajlamosak

voltak a vezetők követésére. Az újszövetségi

időkben, mivel a farizeusi judaizmus népszerű

volt a tömegek között, ez a vezetőkövetés nagyon

erősen jellemezte őket. Így tehát, még ha meg is

kérdezték: „Csak nem ez a zsidók Messiása?” – a

kérdést nem voltak hajlandók önmaguk eldönteni.

A vezetőiktől várták a döntést.

A néma démon (ördög) kiűzése

A második messiási csoda körülményeit két

evangélium jegyzi fel (Mt 12,22-37; Mk 3,22-30).

A Máté 12,22 szerint az Úr Jézus kiűzött egy

démont, amely a megszállott embert megvakította

és megnémította. A démonok kiűzése akkoriban

egyáltalán nem volt szokatlan a zsidók világában.

Még a farizeusok, a rabbik és követőik is ki tudtak

űzni démonokat. De a farizeusi judaizmusban a

démonok kiűzésének sajátos rituáléja volt, amely

három fokozatot tartalmazott. Először az ördögűzőnek

kapcsolatba kellett kerülnie a démonnal,

mert amikor a démon beszél, akkor annak az embernek

a beszélőszerveit használja, akit megszállt.

Másodszor, a démonnal való beszélgetés során

meg kell tudni a démon nevét. Harmadszor, ennek

a névnek a használatával tudták kiűzni a démont.

Voltak alkalmak, amikor az Úr Jézus ezt a zsidó

módszert alkalmazta, például a Márk 5-ben.

Volt azonban egyfajta démon, amellyel szemben

a zsidó módszer tehetetlen volt, éspedig amikor

a démon megnémította a megszállt embert,

ezért az nem tudott beszélni. És mivel nem tudott

beszélni, semmiképpen nem lehetett kapcsolatot

teremteni ezzel a démonnal, megtudva a nevét.

Tehát a judaizmus keretei között lehetetlen volt

kiűzni a néma démont. Azonban a rabbik tanítása

szerint, ha majd eljön a Messiás, neki lesz hatalma

arra, hogy az ilyen démont is kiűzze. A Máté 12, 22

szerint az Úr Jézus pontosan ilyen démont űzött

ki; a 23. vers szerint pedig pontosan az volt a csoda

célja, hogy az egész sokaság elcsodálkozzon, és ezt

A zsidók válasza

A második messiási csoda és a zsidó tömegek

kérdezősködésének a fényében a zsidó vezetők

rájöttek, hogy nyilvánosságra kell hozniuk végleges

döntésüket, Jézus Krisztus messiási igényeivel

kapcsolatban. Kétféleképpen dönthettek.

Kijelenthették volna a bizonyítékok fényében,

hogy Ő a Messiás. A másik lehetőségük, hogy

elutasítják Jézus Krisztus messiási igényét. De

ha ezt választják, akkor meg kell magyarázniuk,

hogy tudta az Úr Jézus mégis végrehajtani azokat

a csodákat, amelyekről azt tanították, hogy csak a

Messiás tudja majd megtenni.

A farizeusok a második lehetőséget választották,

és elutasították Jézus messiási igényét. A magyarázatuk

pedig az volt, hogy az Úr Jézust magát

is démonoktól – mégpedig magától Belzebubtól

(’a legyek ura’), a démonok fejedelmétől – megszállottnak

mondták. Tehát nem Ő a Messiás,

hiszen maga is démonoktól megszállott. Míg az

első messiási csodára az volt a reakciójuk, hogy elkezdték

a vizsgálódást, a második messiási csodára

az, hogy elutasították az Úr Jézus messiási igényét.

Izráel vezetőinek ez a cselekedete készítette elő a

zsidók véres történetét a következő 2000 évre.

Az ítélet

Jézus Krisztus kétféleképpen reagált. Az elsőben

védte magát, négy dolog elmondásával (Mt

12,25-29). A második reagálása ítélet volt (Mt

12,30-37). Jézus azt mondta, hogy ez a nemzedék

megbocsáthatatlan bűnben vétkes, mégpedig a

24

Vetés és Aratás


Szent Szellem káromlásában. Az ítélet tehát ki

lett mondva e fölött a nemzedék fölött, és ezt az

ítéletet semmiféleképpen nem lehetett enyhíteni.

Ez bekövetkezett 40 évvel később, Kr. u. 70-ben

Jeruzsálem és a templom lerombolásával.

A Máté 12,38-45-ben megtaláljuk a farizeusok

válaszát és Jézus Krisztus viszontválaszát. A farizeusok

megismétlik támadásukat, és újabb jelet

kívánnak Jézustól, mintha már nem bizonyította

volna be hitelesen messiási voltát. Ezért Jézus a

farizeusoknak azt mondta, nem kapnak több jelet,

kivéve egyet: Jónás jelét, amely a feltámadás jele.

Teljességgel igaz, hogy az Úr Jézus ez után az

esemény után is tett csodákat, de csodáinak célja

megváltozott. Többé nem arra törekedett, hogy

azok jelek legyenek Izráel számára,

hogy döntésre juthassanak

Jézus Krisztus messiási igényével

kapcsolatban. Ezek után csodáinak

célja az volt, hogy felkészítse

12 tanítványát arra a munkára,

amely rájuk várt éppen ennek az

elutasításnak következtében.

Változás Krisztus

szolgálatában

Az első változás, amint korábban

utaltunk rá, csodáinak célját

érintette. A második változás

azokat az embereket illette, akikkel a csodákat

tette. Eddig valahányszor az Úr Jézus csodát tett,

a tömegek javára tette anélkül, hogy először hitet

kívánt volna tőlük. Mostantól kezdve azonban

csak az egyének javára és szükségük szerint tett

csodát, és megkívánta tőlük azt, hogy higgyenek.

Eddig valahányszor meggyógyított valakit, azt

mondta neki, hogy menjen, és hirdesse milyen

nagy dolgot tett vele Isten. Ettől kezdve azonban

azt mondta a meggyógyított embernek, hogy ne

mondja el senkinek, hogy mit tett vele Isten.

A harmadik változás arra az üzenetre vonatkozott,

amelyet Ő és tanítványai közvetítettek. Eddig

az Úr Jézus és tanítványai bejárták egész Izráel

földjét, hirdetve az Ő messiási voltát. Amikor

Péter ezt a nagy kijelentést tette a Máté 16,16-

ban: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – Jézus

azt mondta neki, ne mondja senkinek, hogy Ő a

Messiás, vagyis a Krisztus (20. v.).

A negyedik változás tanítási módszerére vonatkozott.

Eddig valahányszor tanította a sokaságot,

2008. évi 2. szám

világosan szólt, és meg tudták érteni. Ennek egyik

példája a Hegyi Beszéd a Máté 5–7-ben. Ezután

viszont valahányszor a sokaságot tanította, azt példázatokban

tette. A tanítványai meg is kérdezték

tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” (Mt

13,10) Az Úr Jézus azt felelte, hogy a példázatok

célja az volt, hogy elrejtse az igazságot a sokaság

elől: „…mert látván nem látnak, és hallván nem

hallanak, és nem értenek” (Mt 13,13).

Nehéz megérteni, miért változott meg Jézus

Krisztus szolgálata ezen a négy fontos területen,

ha nem értjük meg, milyen döntő volt az Úr Jézus

messiási voltának elutasítása azon az alapon,

hogy Ő démonoktól megszállott. A farizeusok és

követőik elegendő világosságot kaptak, de ők elutasították,

így több világosságot

nem kapnak.

Egy másik néma démon

Három evangélium jegyzi

fel azt az eseményt (Mt 17,14-

20; Mk 9,14-29; Lk 9,37-43),

amelyben egy férfi odavitte

démonoktól megszállt fiát a tanítványokhoz,

de ők képtelenek

voltak a démont kiűzni. Mi volt

a különleges ebben a problémában?

A tanítványok korábban ki

tudtak űzni démonokat, miért

nem tudták kiűzni ezt a démont is? Azért, mert a

néma démon kiűzése, amint az előzőekben láttuk,

messiási csoda volt. Amikor a tanítványok nem

tudták kiűzni a néma démont, megerősítették

azt az állítást, hogy az Úr Jézus a Messiás. De

ekkor jött Jézus, és kiűzte ezt a démont is, és újra

megtette a második messiási csodát.

Az Úr Jézus elmondta tanítványainak, hogy

azért nem tudták kiűzni a néma démont, mert

nem a megfelelő módszert használták. Míg a többi

démon kiűzhető Jézus Krisztus nevével, a néma

démon csak imádság által (eszközével) kényszeríthető

távozásra. Amit tanítványainak tenniük

kellett volna, az nem a szokásos eljárás volt, amely

bevált a többi démon esetében, hanem egyszerűen

bízniuk kellett volna Istenben, az Atyában, hogy

Ő tegye meg ezt nekik.

(Folytatjuk.)

Dr. Arnold G. Fruchtenbaum:

„A 3 messiási csoda” c. könyvéből

(Evangéliumi Kiadó)

25


Mert ismeri nevemet

ÚR, Jehova, Jahve

„Mivel ragaszkodik hozzám,

megmentem őt, oltalmazom,

mert ismeri nevemet” (Zsolt

91,14).

A legtöbb bibliafordítás kezdettől

fogva Isten ószövetségi

nevét, a Jahvét (JHVH) az

Úr vagy ÚR szóval adja vissza.

Azonban sok hívő számára a

héber elnevezést alapul vevő Jehova

névhasználat az ismertebb.

Sokan ezt nem szívesen használják,

mivel az egy bizonyos vallási

csoport „ismertetőjeleként”

terjedt el.

Izráel népe és Isten neve

Az Ószövetséget héber nyelven

írták. Ennek a nyelvnek az

egyik sajátossága az, hogy rendszerint

csak a mássalhangzókat

írják le, és az ehhez tartozó

magánhangzókkal az olvasás

közben egészítik ki a szavakat.

Az Ószövetség korai héber kézirataiban

Isten nevét csak négy

mássalhangzóval írták: JHVH

(ez az úgynevezett „tetragramma”).

A szónak a helyes kiejtése

azonban ismert volt az akkor élő

izráeliták számára.

Az Ószövetség lezárulása

után, tehát a Kr.e. 4. századtól

a zsidók szent tiszteletből

egyáltalán nem használták a

JHVH nevet, noha a harmadik

parancsolat nem Isten nevének

használata, hanem annak megbecstelenítése

ellen irányult.

A Szentírás felolvasásakor a

JHVH nevet a héber Adonaj

szóval helyettesítették, amelynek

jelentése: „Úr(am)”.

Jehova vagy Jahve?

Míg a zsidók a JHVH nevet

egyáltalán nem veszik a szájukra,

ismereteink szerint 14.

századi keresztyén teológusok

voltak azok, akik Isten héber

nevét, a JHVH-t az Adonáj magánhangzókkal

„kombinálták”,

és Jehovának olvasták.

Ezzel egyidőben felerősödött

azoknak a tudósoknak

a hangja, akik a Jehova név

írását és kiejtését egyszerűen

tévesnek tartották, és e helyett a

Jahve(h) forma mellett érveltek.

Ma nagyrészt a Jahve formát

fogadják el egyedül megfelelőnek.

A következő érvek szólnak

mellette:

1. A Jehova szó egy mesterséges,

keresztyének, tehát nem

zsidók által képzett alakja Isten

nevének.

2. Más, Biblián kívüli források

inkább a Jahve szót erősítik

meg. Az Elephantine nevű szigeten

talált papirusztekercsekben,

amelyek az ószövetségi idő

(Kr.e. 4.sz.) végéről származnak,

Isten nevét JHV-nek írták.

3. Vannak különböző bibliai

tulajdonnevek, amelyek végén

a JHVH név rövidített formájában

– Jahu fordul elő: Jirmejahu

(Jeremiás), Elijahu (Illés), Sephatjahu

(Sefatjá).

4. Nyelvileg a JHVH

név – bizonyára jogosan

feltételezve – a héber

haja, „lenni” igéből vezethető

le. (Lásd: 2Móz

3,14: „Vagyok, aki vagyok.”)

A JHVH név jelentése

A JHVH név tehát a héber

„lenni” (haja, vagy régebbi formában

hawa) igéből származik.

Isten maga magyarázza meg

Mózesnek neve jelentését. A

2Mózes 3,13-15-ben ezt olvassuk:

„Ha majd elmegyek Izráel

fiaihoz, és azt mondom nekik: a

ti atyáitok Istene küldött engem

hozzátok, és ők megkérdezik

tőlem, hogy mi a neve, akkor mit

mondjak nekik? Isten ezt felelte

Mózesnek: Vagyok, aki vagyok

(héb. ehjeh aser ehjeh). Majd azt

mondta: Így szólj Izráel fiaihoz:

A Vagyok küldött engem hozzátok…

Ez az én nevem mindörökre,

és így szólítsatok meg engem

nemzedékről nemzedékre!”

A 2Mózes 6,2-3-ban azt

mondja Isten Mózesnek: „Én

vagyok JHVH!” A teremtés leírásában

(1Móz 1) Isten héber

neve Elóhim. De az 1Mózes

2,4-25 versekben már megjelenik

a JHVH név, mégpedig az

Elóhim névvel együtt: „Amikor

JHVH Elóhim (az ÚRisten) a

földet és a mennyet megalkotta…”

(2,4).

A JHVH név az Újszövetségben

A görög nyelven íródott Újszövetségben

előforduló ószövetségi

idézetekben mindig

a kyrios (jelentése „Úr”) áll,

ahogy már a Septuagintában

is, méghozzá többnyire névelő

nélkül, mint a Máté 3,3-ban

26

Vetés és Aratás


(idézet Ézsaiás 40,3-ból) és sok

más helyen. Különös figyelmet

érdemelnek azok a helyek, ahol

maga az Úr Jézus – aki minden

kétséget kizáróan beszélt görögül

is – Isten ószövetségi nevét

az Úrral adja vissza, méghozzá

olyan esetekben

is, amikor az

eredeti héber

szöveg különböző

megnevezéseket

használ.

Ilyen például

a Máté 22,44,

ahol az Úr Jézus

Dávid szavait a

110. zsoltárból

idézi: „Így szól

az Úr (a görög

k yrios névelő

nélkül a héber

JHVH helyett)

az én uramhoz

(itt szintén a görög

kyrios, azonban

névelővel a

héber Adoni helyett):

„Ülj az én

jobbomra, amíg

lábad alá nem

vetem ellenségeidet.”

Érdemes azt

is megemlíteni,

hogy az Újszövetségben

van

néhány le nem

fordított héber

és arám kifejezés

(pl. Ámen,

Beliál, Halleluja, Rabbi, Zebaoth),

a JHVH név azonban

egyetlen egyszer sem jelenik

meg. Vagy a hébernek és az

aráminak megfelelő Éli és Élói

(„Istenem”) formák, amelyet az

Úr Jézus a kereszten mondott

ki: „Éli, Éli, lamá sabaktáni!”

(Mt 27,46) A héber Éli („Istenem”)

az Él istennév, „az Erős”

egyik formája.

Miért nem fordul elő a JHVH

név az Újszövetségben? Az látható,

hogy Isten nem akarta,

Mi lenne, ha a Biblia lenne a mobilom?

Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint egy mobilt?

Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?

Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?

Mi lenne, ha az Igékre úgy néznénk, mint az SMS-ekre?

Mi lenne, ha karácsonyra ajándékként adnánk?

Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő?

Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai

modern világban?

A Biblia olyan mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk

vele beszélni, ezen keresztül is válaszol.

És miért jobb a Biblia, mint a mobil?

Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus

a kereszthalálával megteremtette

a 100%-os

lefedettséget az egész Földön, és a kiontott vérével aláírta azt a

hűségszerződést, amely örökre szól, s állja minden számlánkat, így

ingyenesen hívható.

HÍVD TE IS!

És ne kapcsold ki soha!

hogy a keresztyének átvegyék

ezt a nevet. A JHVH név az

emberek, különösen a zsidó nép,

Izráel és Isten közötti kapcsolatra

jellemző. Ezzel szemben

az „Atya”, sőt az „Abbá, Atya”

(Róm 8,15; Gal 4,6) az a név,

amely a hívők bensőséges kapcsolatát

jellemzi Istennel a mai

időben. Magdalai Máriának azt

mondta az Úr Jézus a feltámadása

napján: „…menj az én testvéreimhez,

és mondd meg nekik:

Felmegyek az én Atyámhoz, és a

ti Atyátokhoz,

az én Istenemhez,

és a ti Istenetekhez”

(Jn

20,17).

A jelenések

k ö n y v é b e n ,

amikor az Úr

Jézus bemutatkozik:

„Kegyelem

néktek

és békesség attól,

aki van, és

aki volt, és aki

eljövendő…”

(Jel 1,4), Isten

ószövet ség i

jellemző vonását

látjuk,

mint JHVH-t,

vagyis aki van,

aki volt és aki

lesz, a Vagyok,

Aki Vagyok.

Ez a vers tükrözi

az ember

Jézus Krisztus

isteni mivoltát,

aki a Mindenható

Isten, aki

egyszer visszajön

a Földre,

hogy ítéletet

gyakoroljon.

Most még a kegyelem ideje

van. Ezért: „Ma, ha az ő hangját

halljátok, ne keményítsétek meg

a szíveteket…” (Zsid 3,15)

(Kivonat Arend Remmers

írásából)

2008. évi 2. szám

27


„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: »Növeld a

hitünket!« Az Úr ezt válaszolta: »Ha akkora hitetek

volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a

vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz

meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek«”

(Lk 17,5-6).

Megpróbált-e már valaki közülünk ilyen módon

gyökerestől kitépni egy fát és a tengerbe

ültetni? Biztosan nem – és ez jól is van így.

Egy „lássuk csak, működik-e” hit, egyáltalán

nem lenne hit, hanem csak puszta kíváncsiság

és próbálkozás az Istennel való kísérletezésre,

és ilyesmit Isten nem enged meg. Az Isten

Igéje szerinti hitet csak akkor

lehet gyakorolni, ha egy

mély, őszinte szívbeli szükség

van mögötte, és a teljes

bizonyosság, hogy Isten azt,

amit megígért, meg is tudja

tenni. Ezt tanulhatjuk meg

Ábrahámtól (Róm 4,21).

Az Úr itt kétségtelenül

egy olyan kép formájában

beszél, amely az imádságba

vetett hitbeli bizalmunkat

feltételezi, és nem a fák

gyökeres kitépése, vagy a

hegyek elmozdítása az értelme

(vö. Mt 17,20). De az

a jelentés, amit ezek a képek

hordoznak, olyan találó,

hogy behatoltak a hétköznapi

nyelvünkbe is, ahol akkor

beszélnek a fák kitépéséről

és a hegyek elmozdításáról,

amikor egészen rendkívüli

Van-e még?

teljesítményeket akarnak

leírni. És ha olvassuk a Zsidókhoz

írt levél 11-ben, hogy milyen rendkívüli

tetteket tud a hit véghezvinni, akkor az, ami

például a 32-35. versekben van leírva, nincs is

olyan nagyon távol ettől.

Az apostolok kérték az Urat, hogy növelje

a hitüket, és bizonyára úgy gondolták, hogy ez

teljesen az Ő elgondolása szerint való. De neki

Megvallatlan bűnöm előtted

nem titok, ha rég általam el is felejtett,

miről már nem tudok,

azt is bocsásd meg nekem!

Hiszen, ha belegondolok,

oly nagy volt utam lajstroma,

éltem ádáz ostroma…

Tudom, elfedezted,

mit jóvátenni nem tudnék soha,

noha elédbe tártam sokat,

nem említve másokat.

Azokat, miket feledésbe temettem,

ezért, Uram, mit nem említettem,

azokért is bocsánat, mert

bú és bánat –

habár nem akartam,

előtted én eltakartam,

de most újra sebesre vakartam

az égető, viszkető csípést,

mit gonoszság csalánja okozott.

Kérlek, mondd erre is, Uram:

„Megbocsáttatott!…”

Kalamár László

egyáltalán nem ez a célja, hanem értésükre

adja, hogy a legkisebb hit is elég egy lehetetlennek

tűnő dolog megvalósítására. Miért ez a

felelet? Talán tudta az Úr a vágyaikat, hogy

szeretnének erős hitű emberek lenni – talán az

a „mi”, a többes szám első személyű fogalmazás

zavarta a szavaikban?

Hiszen az valóban igaz, hogy a gyakorlatilag

megélt hit mértékében jelentős különbségek

vannak. Így aztán senki sem akarja magát

közülünk A zsidókhoz írt levél 11. részének

hithőseivel egy szintre állítani. Ráadásul, Isten

Igéje a (gyakorlati) hitről úgy beszél, mint

ami kimondottan kegyelmi ajándék (Kor 12,9),

amire vannak példák az egyháztörténelemben.

Az biztos, hogy hittel kell imádkoznunk (Mt

21,22). A nagymértékű hit

bizonyára tetszik Istennek,

és Őt magasztalja. Viszont

ha arról van szó, miért

hallgat meg valakit Isten,

akkor az mindig az Ő kegyelme,

az Ő hajlandósága

anélkül, hogy a hit mértékét

valahogyan mérni, vagy

a kérés nagysága szerint

beszámítani lehetne.

Gondoljunk csak Dánielre.

Az Isten népéért mondott

könyörgésében ezeket

a megindító szavakat olvassuk:

„Mert nem a magunk

igaz tetteiben, hanem a te

nagy irgalmadban bízva

visszük eléd könyörgéseinket”

(Dán 9,18). Ennek az

embernek pedig volt mit

felmutatnia az „igazságosság”

tekintetében. Az Isten

népe iránti szeretete,

a bűnbánatra való készsége

és őszintesége miatt kedves volt Isten előtt (Dán

9,23), s ennek fontos jelentése van. Ő azonban

azonosul Isten népével, és nem táplál olyan elvárásokat,

melyek a maga kiváló tulajdonságaira

támaszkodnak, bár – velünk összehasonlítva

– bizonyára lett volna rá oka.

28

Vetés és Aratás


PRÓBATÉTEL

Így mi sem azért nyerünk meghallgatást, mivel

erős hittel tudunk imádkozni – még ha az

így is lenne –, hanem Isten irgalmassága miatt.

Ez

Hogy

a gondolat

egy

háttérbe

fémet megtisztítsanak,

szorítja a hit mértékét,

meg

kell és ez olvasztani igen nagy azt. vigasztalást jelent sokak számára,

A gyémántot akik már régen négyszögletesre várnak gyakran kell könnyek csiszolni,

között, hogy könyörgésük teljes szépségében meghallgatására. ragyogjon.

A napraforgómagot mustármag kisebb préselésnek minden (akkoriban vetik alá,

hogy ismert) belőle kerti olajat magnál nyerjenek. (Mt 13,32), és ha közülünk

A szőlőt még senki is kipréselik, sem szakított hogy ki bort hit által állítsanak

fát gyökerestől, elő belőle. és ültette át a tengerbe, ez

egy

nem Ahhoz, jelent hogy mást, tápláló mint hogy kenyeret még ezzel kapjunk, a csekély

hittel meg sem kell rendelkezünk. őrölnünk, és De a tésztát Isten ezért meg

a

gabonát

kell nem sütnünk. hallgat meg egy imádságot sem? Jusson

eszünkbe József az lábát az apa, bilincsbe aki megszállott szorították fiát először (Zsolt

105,18), a tanítványokhoz, miután a azután fáraó őt pedig helyettesévé az Úrhoz vitte. tette.

Kételkedve mondta: „Ha valamit lehet tenned

...”, Mózes az Úr negyven pedig ezt évig felelte nyájat neki: őrzött „Ha lehet magányosan

valamit

tennem?

Midián


pusztaságában,

Minden lehetséges

mielőtt

annak,

Isten

aki

felhasználta

hisz.” Erre az

őt

apa

népe

ezt kiáltja:

megszabadítására.

„Hiszek, segíts a

hitetlenségemen!” (Mk 9,17-27) Ez a férfi felismeri,

hogy egy meghallgatható imádsághoz hit

Dávid, „az Isten szíve szerint való férfiú”

vad üldöztetésnek volt kitéve, mielőtt a

szükséges, és önmagánál csak hitetlenséget talál.

De ő megmarad a kérése mellett: „Segíts!”

trónt elfoglalhatta; és szorongattatásának

idején

– másként

írta

fogalmazva:

legszebb zsoltárait.

„Mégis segíts!” Az Úr

pedig Pál meghallgatja apostolnak őt. tövis adatott a testébe,

amely Valaki őt azt alázatosságban mondta ezzel kapcsolatban: tartotta. Amikor „Jézus

római a maga fogságban végtelen volt, jóságában ott írta nemcsak leveleinek meg-

a

nagy szabadítani részét. akar, hanem hitet is akar támasztani

János abban, apostol, aki él akit azzal.” Urunk Mennyire nagyon célszerű szeretet,

ezt Patmosz feltételezni szigeti mindenkiről, száműzetésében aki tudatában írta a

Jelenések van hite hiányosságának, könyvét. és mégis látja, hogy a

megmentetést Az Úr Jézust csak az Istennél Atya szenvedések lehet megtalálni! által

tette Közülünk tökéletessé is bárki (Zsid eljuthat 2,10). addig, amikor eltűnik

Ilyenek a hitbizonyosság Isten kikutathatatlan annyira, hogy útjai. még Azt egy

fenyíti, „mustármagnyi” akit szeret, sem de marad javukra, meg belőle hogy szentségébedoljunk

csak részesüljenek a gyógyíthatatlan (Zsid 12,10). betegségekre Ő felké-

– gonszíti

és más azokat, nehéz akiket élethelyzetekre, használni amikor akar. Legyen teljesen

Övé

megrendülünk.

a dicsőség

Abba

mindörökké!

kellene akkor hagynunk

az imádkozást? Teljesen le kellene mondanunk,

mert a hitünk már nem tud lépést tartani

a helyzettel? Nem, még ha azt is kellene

mondanunk: „Segíts az én hitetlenségemen!”

Akkor boruljunk oda az Atya karjaiba, bár

nem tudjuk, mi a szándéka velünk, ezzel az egy

kivétellel: „... próbára tett, hogy ő végül is jót

tegyen veled” (5Móz 8,16).

E. E. H.

2008. évi 2. szám

Lót történetének margójára

Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,

Azt megbénítja, s leköti a múlt;

Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidéken

Neki virágos, kis kertje virult.

Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,

Ahol nem régen még a háza állt…

Nem látja a Hegyen az életet,

Csak a völgyben a fájdalmas halált.

Ki visszanéz nem való a harcra,

Eddig bármilyen erővel szaladt.

Sóbálvánnyá lesz annak az arca,

Ki visszanéz – egy pillanat alatt.

Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,

Nehéz kővé, mi mégis egyre fáj,

Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,

Nehéz kővé, ki félúton megáll.

Csiha Kálmán

Tanács A példabeszédek könyvéből

Ezt az ószövetségi könyvet Isten úgy ihlette,

hogy képessé tegye az embert egy bölcs mondás

vagy éppen egy talány megértésére, amely

gyakran a sorok mögött van elrejtve. A könyv kulcsverse

az 1,7, illetve a 9,10: „A bölcsesség kezdete

az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése

ad értelmet.”

Ha valaki bölcs akar lenni, legjobb, ha Isten

tiszteletével, a benne való bizalommal és az iránta

való engedelmességgel kezdi.

Mi ésszerűbb annál, minthogy a teremtmény

bízik a Teremtőjében? Másrészt, mi mond ellent

leginkább a józan észnek, mint az, hogy az ember

hátat fordít Istennek? A bölcs megbánja a bűneit,

befogadja Jézus Krisztust, a Megváltót, és teljes

szívből, odaadó hűséggel neki él.

W. MacDonald

29


Nehezen érthetõ bibliai helyek

„Ha azt mondjuk, hogy

nincsen bűnünk, önmagunkat

csaljuk meg...” „Aki a bűnt cselekszi,

az az ördögtől van… Aki

az Istentől született, az nem cselekszik bűnt…”

(1Jn 1,8; 3,8-9)

Úgy tűnik, ha a János 1. levelének e két helyéről

való igazságokat abszolút értelemben kellene

vennünk, minden reménységünk odalenne, és

egyetlen hívő sem állhatna meg Isten előtt.

Az 1. fejezetben azonban ezt olvassuk: „Ha

azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat

csaljuk meg.” Itt az a megállapítás, hogy valakinek

nincs bűne, csalásnak van feltüntetve, miközben

a 3,9-ben egyértelmű a megállapítás: „Aki az

Istentől született, az nem cselekszik bűnt.” E két

hely azonban nem mond ellent egymásnak.

Az 1. fejezetben úgy tekint a Szent Szellem a

hívőre, mint aki közösségben van az Atyával és

az Ő Fiával, és bevezettetik Jézus Krisztus jelenlétébe.

Ha én egy ilyen jelenlétbe állíttatom, és

azt mondom, hogy nincs bűnöm, akkor megcsalom

önmagamat, és nincs bennem az igazság. Az

Atya és a Fiú közelében és a velük való közösségben

a bűn nyilvánvalóvá válik, s akkor tudatossá

lesznek előttem a vétkeim.

Mindig a test tevékenysége az akadálya a tulajdonképpeni

közösségnek, de Isten jelenlétében

napvilágra kerülnek a bűneim. Azonban gondoskodás

történt erről: „Jézusnak, az ő Fiának vére

megtisztít minket minden bűntől.” Az bizonyos,

hogy Jézus Krisztus műve elvégeztetett, de ez

nem zárja ki a másik igazságot, ami a mi közösségünk

fenntartására vonatkozik.

A 3. fejezetben a Szent Szellem a hívő emberre

nem az Atya és a Fiú jelenlétében tekint, hanem a

világ jelenlétében. Az Atya és a Fiú jelenlétében

tekintve azt mondják róla, hogy van bűne; amint

azonban, ellentétben az őt körülvevő világgal,

amely bűnben él, szemléljük őt, az Írás megállapítja:

„nem cselekszik bűnt.” A világ gyermekei

nem rendelkeznek új természettel, csak a bűnnel.

A hívőnek azonban új, szent és szerető természete

van, amely nem követ el bűnt.

E tekintetben Keresztelő János szolgálhat példaként

számunkra (Mt 11). Börtönben volt, amikor

elküldte tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezzék

tőle, vajon valóban Ő az, aki eljövendő?

Jézus ezt felelte a küldötteknek: „Menjetek el,

és mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok:

vakok látnak…” Ezzel mintegy azt kérdezte:

„Megtehetné-e más, mint a Messiás, mindezeket a

csodálatos tetteket?” De az Úr még ezt is hozzáfűzte:

„Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem”

(Mt 11,6).

Először is egy személyes utalást találunk itt,

ami egyedül az Úr és János között történik. Amikor

azonban elmentek Keresztelő János tanítványai,

és az Úr Jánost, mindenki mással ellentétben

– azt is mondhatnánk, hogy a világgal ellentétben

– szemlélte, milyen szeretettel beszélt akkor róla.

Ezt mondta a népnek: „Bizony, mondom nektek:

nem támadt asszonytól születettek között nagyobb

Keresztelő Jánosnál.”

A Keresztelő Jánosnak küldött üzenet egy, az

Úr jelenlétében levő hívőt érint, aki előtt minden

bűne nyilvánvalóvá válik. A sokasággal szemben

azonban az Úr teljességgel védelmébe veszi Jánost,

és igazolja őt.

Így van ez az 1János 1-ben is. Minden bűnünk

nyilvánvalóvá lesz, amikor az Úr jelenlétének világosságában

járunk. De az 1János 3,9-ben, ahol

a világgal állíttatunk szembe, azt olvassuk, hogy

aki az Istentől született, „az nem cselekszik bűnt”.

Hasonlóképpen igazolta Isten Izráelt is az ellenségei

előtt, amikor ezt mondatta Bálámmal: „Nem

látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot

Izráelben” (4Móz 23,21).

Isten jelenlétébe állíttatva meglátjuk azt, amik

vagyunk, és Őelőtte világosan látjuk a cselekedeteinket.

Ott azonban az is tudatossá lesz bennünk,

hogy kegyelme által miként gondoskodott rólunk

vétkeink miatt: „Ha pedig a világosságban járunk,

ahogyan ő maga világosságban van, akkor közösségünk

van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának

vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

W. Kelly

30

Vetés és Aratás


Bayerle Kornél

A Szent Szellembe

merülés

32 oldal

(12,5x18,5 cm)

A Szellemmel való betöltekezés és a Szent Szellembe

merülés ó- és újszövetségi tanításait veszi végig a szerző

az újjászületéssel összefüggésben is.

A függelékben olvasható még Alexander Seibel írása:

Mi volt a Szent Szellem káromlása?

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel

(szellememmel)! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4,6).

I. rész: Lichtenstein Izsák (1824-1909) kerületi rabbi

története (Tápiószele – Tiszaeszlár – Budapest).

II. rész: Ungár Aladár (1905-1970) – egy Krisztusban hívő

zsidó rövid életrajza.

Két igazi

izráelita

életútja

62 oldal

(14,5x20 cm)

Anise M. Behnam

Egészséges vagy

még?

68 oldal

(12,5x18,5 cm)

A táplálkozással kapcsolatos tények egyre inkább hozzátartoznak

az általános ismeretekhez, és sok mindent el is értek

az egészségre nevelés terén. De sokkal nagyobb jelentősége

van a keresztyén ember számára a szellemi-lelki egészségnek,

amelyre Isten Igéje tanít bennünket. Az olvasó ezt a

könyvet kihívásnak és érdekesnek fogja találni.

Ebben a gondolatébresztő könyvben John Lennox, az

Oxfordi Egyetem matematika professzora felteszi a

kérdést: Valóban igaz, hogy a tudományban minden

az ateizmus felé mutat? Vagy lehetséges, hogy a teizmus

jobban összefér a tudománnyal, mint az ateizmus?

A tudomány valóban eltemette Istent vagy nem?

John C. Lennox

A tudomány valóban

eltemette Istent?

200 oldal

(14x20 cm)

Benedikt Peters: Jób könyvének magyarázata

Katherine Bell: Jonatán utazása

C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei)

Patricia St John: A vadon titka

T. Austin-Sparks: Mi az ember?

John MacArtur: Isten terve gyermekeink nevelésére

D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válasza

E. Schmidt Schell: Kirkojan (Egy jakutföldi vadász

története)

H. A. Ironside: A négyszáz csöndes év

A Kiadó teljes könyvlistáját (Evangéliumi Kiadó címén) kérésre, ingyen megküldjük.

Gyermeksarok

Megfejtések:

SZELÍDEK

1. Tamás 2. Tróász 3. Timóteus 4. türelem 5. Tábita 6. tudás 7. testvéri 8. Thesszalonika

Bibliai szereplők: 1. Pál apostol 2. Lázár 3. Tamás 4. Júdás (Iskáriótes)

31


Szerkesztõség: Vetés és Aratás, H-3301 Eger, Postafiók 648.

Telefon/fax: 06-36/418-510

E-mail: v3218@t-online.hu; Internet: www.vetesesaratas.hu

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó, H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Telefon: 06-1/311-5860; Fax: 06-1/275-0197

E-mail: rendeles@vetesesaratas.hu

Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank, 11706016-20800204

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja,

adományát a fenti magyarországi, vagy külföldön az alábbi számlákra küldheti.

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk

képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-Europa

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt

E-mail: Alexander.Seidel@msoe.org Tel.: 0049-7158-98 28 24

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt

erre a címre küldik el:

Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;

Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart

Az USA-ban élő olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax

deductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik:

Hungarian Christian Literature Worldwide Inc.

P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára

utalhatják át (cod fiscal 7133217):

Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista

részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

etelkab@optusnet.com.au

More magazines by this user
Similar magazines