CATAN TELEPESEI - Kecskeméti Társasjáték Klub

A játékok története
Ókor, első rész
A társasjátékozásról
Általános ismertető
27
4
I. évfolyam 1. szám 2008. április online kiadás
FREE
www.tabulamagazin.hu
EL GRANDE
18. oldal
BURG APPENZELL
24. oldal
RACE FOR THE GALAXY
10. oldal
CATAN TELEPESEI
7.old

M e r t v a n n a k n a p o k ,
„
amelyek egyszerűen
csak játékra
valók...
1
Tabula 2008/1

BEKÖSZÖNTŐ
Kedves Olvasó!
Üdvözlünk az első magyar társasjáték-magazin megjelenése alkalmából.
Ez a folyóirat egy, az interneten reményeink szerint nagyjából 3
havonta megjelenő, ingyenes kiadvány lesz. Célunk olyan újság készítése
volt, amelyben minden egyes megjelenéssel egyre színvonalasabban
tudjuk majd bemutatni a már Magyarországon is elérhető magyar
és nemzetközi társasjáték-kínálat színe-javát, illetve a társasjátékok
világával összefüggő elméleti alapokat. Minderre azért vállalkoztunk,
hogy a társasjáték-kultúra hazai kiteljesedését és megerősödését
elősegítsük. A fenti összegzésből kiderülhet számodra, hogy nem kizárólag
csak magyar nyelven megjelent játékokat fogunk ismertetni.
Hála a szorgos társasjáték-rajongóknak, a napjainkban külföldön megjelenő,
kiemelkedő alkotások szabályfordításai már viszonylag hamar
megtalálhatóak magyar nyelven is az interneten.
Szerkesztőségünk tagjai mind olyan játékkedvelő emberek, akik szabadidejükben
ingyen, ellenszolgáltatás nélkül vállalták a magazin készítését.
Ez a non-profit hozzáállás jellemzi teljes működésünket is. A
kiadványban megjelenő összes reklámból származó hozzájárulást, ill.
hasznot − a közös ügy érdekében − a Magyar Társasjátékos Egyesületnek
(MATE) ajánljuk fel.
Reméljük, magazinunk elnyeri tetszésed. Olvasd legalább olyan szeretettel
a Tabulát, mint amilyen odaadással a szerkesztőség tagjai dolgoztak
rajta.
Üdvözlettel:
a Szerkesztőség
Tabula 2008/1
2

TARTALOM
BEKÖSZÖNTŐ 2
A TÁRSASJÁTÉKOZÁSRÓL 4
CATAN TELEPESEI 7
RACE FOR THE GALAXY 10
CATAN KÁRTYAJÁTÉK 14
EL GRANDE 18
BURG APPENZELL 24
A JÁTÉKOK TÖRTÉNETE 27
A JÁTÉKOK ÉRTÉKELÉSÉRŐL 30
IMPRESSZUM 30
3
Tabula 2008/1

A TÁRSASJÁTÉKOZÁSRÓL
Mi fán terem a társasjátékozás?
nek két feltétele van: legalább egy társasjáték
és legalább egy játékostárs.
Csakhogy ezzel a frappáns meghatározással
nem elégedhetünk meg. Mint azt
látni fogjuk, a társasjátékok gazdag világát
a különlegességek és a sokszínűség uralja.
A társasjátékok spektruma az évszázadok
során egyre szélesebbre tárult, mind tematika,
mind játékmechanizmus (játékmenet)
terén. Új játéktípusok alakultak ki
(mint a parti-játékok, melyek könnyed és
gyors kikapcsolódást nyújtanak sok résztvevő
számára, vagy a fantasy-játékok,
melyek többnyire összetettebb szabályrendszerrel
és egyedi játékvilággal rendelkeznek
stb.), a régiek több kategóriára
bomlottak célcsoport, játékstílus, mechanizmus
tekintetében. Ha jobban elmélyülünk
a társasjátékok világában, lassan arra
is rájöhetünk, hogy
a fenti rövidke meghatározás
kritériumai
alól is akadnak
kivételek. Találhatunk
olyan játékot,
amelyet egyedül is
játszhatunk, mint
az új keletű sikerjátékot,
az Agricolát,
sőt, ha a társasjátékot,
mint gyűjtőfogalmat
használjuk,
akkor például egy
barkóba játékhoz
játékeszközt sem
kell használnunk.
Ha gyorsan a végére akarunk járni, mit
értünk társasjátékozás alatt, akkor úgy határozhatnánk
meg, hogy egy szórakoztató
és fejlesztő, előre meghatározott szabályrendszer
szerint folyó tevékenység, amely-
Tabula 2008/1
Mióta játszunk és miért?
Ha a társasjátékozás lényegét akarjuk
megragadni, akkor több ezer év történelmét
és társadalom-szociológiáját kell
szemügyre vennünk. Az első játékok után
nyomozva az ókori Indiába érkezünk a
sakkhoz, Perzsiába a Backgammonhoz,
illetve a Távol-Keletre a legősibb játékhoz,
a Góhoz, valamikor Krisztus születése
előtt 2500 körül. Ez a három társasjáték,
bár társaik is akadtak a különböző társadalmakban
− gondolhatunk két klasszikus
4

kínai eredetű társasjátékra: a Dominóra
és a Mahjongra, melyek már a középkori
leleményesség ékes bizonyítékai, vagy a
már rég feledésbe merült kockajátékokra
(különböző szerencsejátékokra) − mind a
mai napig népszerű. A történeti ív a kártyajátékok
kialakulásán és fejlődésén át
egészen napjaink sikerjátékaihoz vezet,
melyeket főként Németország és az angolszász
államok adnak a világnak, s ismertségük
megdöbbentő gyorsasággal terjed:
Rizikó, Cluedo, Catan, Carcassonne, Puerto
Rico, Alhambra és még sorolhatnánk…
Könnyen elkülöníthető a három korszak
jellemző játéktípusa. A legősibb játékok
mind táblás játékok, szinte kizárólag két
fő részére. A játék célja minden esetben
a küzdelem, a másik legyőzése, megsemmisítése.
A fair play szabályainak megfelelően
két küzdő fél között zajló, egyenlő
felállással induló párviadal, a dicsőségért.
Nem véletlenül a középkori lovagi erények
egyike a sakk. Mivel ezek a játékok a tudást
akarják lemérni, többnyire alacsony
szerencsefaktorral rendelkeznek. A kártyajátékok
esetében már más a játékok kialakulásának,
kialakításának motivációja:
a legtöbb esetben a szélesebb társadalmi
rétegek közösségi életének kelléke. Célja a
szórakozás mellett a hazárdírozás. Ebből
adódóan többfősek a játékok. A győztes
pedig nemcsak a dicsőséget, hanem tekintélyes
pénznyereményt is bezsebelhet.
Kisebb vagy nagyobb mértékben, de nélkülözhetetlen
elemmé válik a szerencse.
Az idő előrehaladtával kettéválnak a
kártyajátékok is. Az egyik ág továbbra
is a szerencsejátékok irányába halad, a
másik ezzel ellentétben pont a szerencse
kiküszöbölését próbálja elérni speciális,
összetettebb gondolkodást igénylő mechanizmusok
és szabályok segítéségével. A
huszadik század táblás és kártyajátékainál
a cél, természetesen a győzelem mellett, a
kikapcsolódás és a szórakozás, illetve a logikai,
taktikai és stratégiai készségek magas
fokú használata. A modern társasjátékokat
talán tekinthetjük a korábban leírt
két játéktípus ügyes ötvözetének is.
Magyarország és a játékok világa
A mai értelemben vett társasjátékok
magyarországi megjelenése valamikor az
1800-as évek elejére tehető. Az első magyar
nyelvű táblás játékok kizárólag nyugat-európai
játékok magyar fordításaiként
jelentek meg, majd az igazi áttörést a mai
napig is ismert Capitaly adta meg (első kiadása
1928 körül jelent meg) a hazai „társasjáték-iparnak”,
mely már nem pusztán
fordítás, hanem magyar adaptáció volt,
magyar utcanevekkel, magyar viszonyokhoz
igazított szerencsekártyákkal.
Ma a magyar társadalomban a társasjáték
szó kapcsán a legtöbb embernek a ’70-es,
’80-as években kiadott, inkább gyerekek
vagy fiatalok részére készült játékok jutnak
eszébe: Gazdálkodj okosan, Capitaly,
Police 07, Lóverseny, Ki az úr a tengeren,
Élve fogd el és még sorolhatnánk. Azt hiszem,
kevesen akadnak olyanok, akik számára
ezek a játéknevek ne idéznének szép
emlékeket. Ezek a játékok, bár gyerekjátékoknak
tituláljuk őket, inkább a családi
játék kategóriába sorolhatóak.
A ’90-es évek eleje óta kezdtek modern
magyar társasjátékok megjelenni. Külföldi
játékok adaptációi, mint a Police 07, illetve
kisebb számban, kevesebb sikerrel eredeti
munkák, mint például a Vilajet. Napjainkban
több nemzetközi kiadó magyar partnere, illetve
magánvállalkozó ad ki magyarra fordított
játékokat. A nemzetközi játékok hazai
elterjedése és a keresletnövekedés lehet a
kulcsa az eredeti magyar játékkiadásnak is.
5
Tabula 2008/1

Tabula 2008/1
A modern társasjáték
Miben különböznek a modern társasjátékok
(talán érdemesebb lenne újszerű
társasjátékoknak neveznünk, hiszen játékmechanizmus,
tematika, korosztályi
megkötöttségek terén valóban újat hoztak
a játékok közé) a korábban említett, Magyarországon
ismert családi játékoktól?
A modern társasjátékok világa nagyobb
gazdagságot mutat, nemcsak témavilágában,
hanem a játékstílusok, időtartam,
absztrakció és valóságleképezés, illetve
leginkább a játékmechanizmus tekintetében.
Nézzünk meg pár fontosabb pontot.
Talán legelsőként a szerencse szerepét:
szinte minden modern táblás játék esetében
tudatos kontroll alatt áll a szerencsefaktor.
Ez nem minden esetben jelenti
azt, hogy kevesebb szerephez jut, inkább
azt, hogy amikor előfordul, annak minden
esetben oka és szerepe van a játékélmény
és a játékmenet szempontjából.
Az új játékmechanizmusok közül a szerepválasztást
emelhetjük ki, mely jó példája a
szerencse kontrollált használatának: a választott
szerep előnyeit, jutalmait minden
játékos megkapja, de, hogy mikor veheti
igénybe, s mekkora előnyt fog ez számára
jelenteni, az már több tényezőn múlik.
Szintén mérföldkőnek tekinthető az aukció
(licitküzdelem) mint játékelem megjelenése:
az árverésszerű megoldások
általában a korábbról ismert dobókockás
véletlengenerálás helyét foglalják el. Előnyük,
hogy maga a licitharc is fokozza a
játékélményt és izgalmat teremt, illetve
igazságosabbá teszi a játékosok közti versenyt
és megkönnyíti az egyedi játékstratégia
kialakítását, alkalmazását. Ki-ki maga
döntheti el, mennyit kockáztat, milyen
fantáziát lát a licit tárgyát képező lapban,
kártyában…
A Catan és San Juan játékban is megtalálható
a győzelmi pont, a modern társasjátékok
klasszikus jellemzője. A győzelmi
pont mint játékcél több szabadságot ad a
játékban, és elvontabb megfogalmazása
lehet a sikernek, mint a játékpénz, illetve
a játékpénz mellett is tud funkcionálni. A
győzelmi pont lényege, hogy bizonyos játékcélok
teljesítése esetén a játékos ún.
győzelmi pontot szerez. A játék végén ezek
a pontok fogják meghatározni a győztes
személyét.
Több hasonló játékmenetbeli újítást is
találhatunk még a fent leírtak mellett, de
talán a legfontosabb elmozdulás a játékfelfogás,
játéktervezés tekintetében figyelhető
meg. Egyre több az olyan játék,
amelynél a mechanika (játékmenet, játékszabály)
határozza meg a kerettörténetet
és nem fordítva. Így alakulhatnak ki azok
a tudatosan megszerkesztett játékok, melyek
célzott társadalmi csoportok, de akár
minden korosztály számára valós játékélményt
nyújthatnak. Gondolok itt kiemelten
a Catanra, Carcassonne-ra, melyek
valóban megvalósítják a klasszikus reklámszöveget:
„6-99 éves korig ajánlott”. Mindezt
a tiszta logikával megalkotott „egyszerű,
de nagyszerű” játékalkotási elvnek
köszönhetjük.
E lap hasábjain igyekszünk a modern táblás
és kártyajátékok ezerféle virágából egy
csokorra valót összeállítani, mely bevezet
minket a társasjátékozás talán rejtelmes,
de gyönyörű világába.
Fischer Tamás
6

CATAN TELEPESEI
Játékok kapuja
1998 és 2000 között édesapám számos
alkalommal járt Németországban. Mindig
hozott valami apróságot, többnyire édességet,
aminek bár örültünk, ez akkoriban
már nem volt olyan különlegesség. Egyik
útjáról visszatérve nem édességet hozott:
jókora papírzacskóban egy rendkívül titokzatos
és rikító narancsvörös doboz lapult.
Ez volt a Catan telepesei társasjáték, amely
az én belépőm volt az újjászülető társasjátékok
világába.
Sőt nem csak az enyém, mert bár akkor
még nem tudtam, a kezembe az egyik legsikeresebb
német játék került, amely rengeteg
embert varázsolt el a kontinensen
és a tengeren túl is. A szabályok fordítása
először csak összekunkorodó faxlapok formájában
volt elérhető, de a játékhoz az is
elég volt.
A Catan megismeréséig
nem tudtak lázba hozni a társasjátékok
(legalábbis a nálunk
kaphatók). A Monopoly
túl monoton, a Ki nevet a
végén? típusú játékok túl
egyszerűek voltak. A Catan
azonban lekötött, sőt olyan
ismerősöket és családtagokat
is újra és újra le tudott ültetni
az asztalhoz, akik először
a társasjátékra csak legyintettek. Ebben
közrejátszik, hogy a szabály könnyen tanulható,
de érdekes, van benne szerencse,
ami kiegyenlítheti a tapasztalt és a kezdő
játékos közötti különbségeket (ezt hibájául
is felróják, de szerintem sikerének ez az
egyik eleme) és a játék elemei kifejezetten
mutatósak.
Telepesek aranykora
A játékosok Catan szigetére érkező, egymással
versengő telepesek. Maga a sziget
különböző mintával ellátott, hatszögletű
karton lapkákból épül fel: van hegy, legelő,
búzatábla, erdő, dombvidék, valamint
egy sivatag lapka. Az első néhány játéknál
érdemes az ajánlott elrendezést használni,
de később véletlenszerűen is kialakíthatjuk
a szigetet, így minden játék más és más
lesz.
Célunk, hogy tíz vagy tíznél több pontot
elérjünk. Amint ez sikerül valakinek, nyert,
és vége a játéknak
(azaz kezdődhet
a következő). Ezt
telepesként főleg
falvak, városok és
utak építésével érhetjük
el, de máshonnan
is lesznek
pontjaink. Az építkezéshez
természetesen
nyersanyagokra
lesz szükségünk,
a különböző tájak ezekből különböző fajtát
adhatnak: ércet a hegyek, gyapjút a legelőt
(ezt családi körben csak báránynak nevezzük
...), gabonát a búzatábla, agyagot a
dombvidék, és ércet a hegyvidék. A siva-
7
Tabula 2008/1

tag különleges lapka, róla külön lesz szó. A
nyersanyagokat kártyák jelképezik, tehát
ezekből öt pakli áll a rendelkezésünkre.
Minden játékos kap egy súgólapot – ezen
található, hogy mennyi és milyen nyersanyag
kell a falu, a város, az út vagy a
bónuszkártya vásárlásához. Mindenki két
faluval és úttal indul, és mivel egy falu egy
pontot ér, kapásból mindenki két ponttal
kezd!
Tabula 2008/1
Nyersanyagok
Az épp soron következő
játékos köre három
fő részből áll: termelés,
kereskedés és építés.
Először is két kockával
kell dobni, aminek eredményeképpen
egy 2 és 12 közötti számot kapunk. Minden
területlapkán van egy szám is; azok
a területek termelnek, amelyeken a szám
megegyezik a kockadobással. Ez még nem
elég ahhoz, hogy húzhassunk az adott
nyersanyagpakliból: feltétel, hogy településünk
legyen a terület mellett. Amikor olyan
terület termelne, amely mellett nincs még
település, senki nem kap nyersanyagot. A
lapkákon a nagyobb számok jelzik a gyakrabban
előforduló számokat, a terjeszkedésnél
érdemes ezeket figyelembe
venni.
„Két bárányért adok egy fát...”
A játék fontos része a kereskedelem.
Amikor valamiből nincs elegendő
az építkezéshez, csereberélnünk
kell. Lehet egyszerűen négy egyforma
lapot bármi másra cserélni, vagy
a játékmezőn lévő kikötőkben 3:1 illetve
2:1 arányú cseréket végezni. Ez azonban
általában az utolsó lehetőség, a legjobb
móka a többiekkel üzletelni. Ilyenkor mindenki
csak az aktuális játékossal cserélgethet,
más megkötés nincs. Ki ad négy búzát
egy agyagért?
Alulról építkezés
Miután elegendő nyersanyagkártyát szereztünk,
kezdődhet a vásárlás. Ilyenkor tudunk
bónuszkártyákat is venni. Ezek pontot
adhatnak, útépítésben segíthetnek,
nyersanyagokat kaphatunk értük, illetve
a többiektől is rabolhatunk. Ahogy már
írtam, a falvak egy pontot érnek, várossá
fejlesztve viszont már kettőt. Fokozatosan
kell építkezni, először falvat kell alapítani,
hogy város lehessen belőle. Minden településünket
útnak kell összekötnie, az utak
a lapkák széle mentén futnak, kereszteződéstől
kereszteződésig.
Kellően hosszú folyamatos úttal (legalább
öt szakasz) a Leghosszabb kereskedelmi út
kártya büszke tulajdonosai lehetünk, ami
nem mellesleg két pontot ér. Ez amolyan
vándordíj: ha valaki hosszabb utat épít, a
kártya hozzá kerül.
„Apropó, rabló...”
Van egy szereplő a játékban, akiről eddig
még
nem esett
szó. Amikor
valaki a
nyersanyagtermeléskor
hetest dob,
életre kelti
a Rablót.
Ilyenkor senki
nem kap lapot, sőt akinek hétnél több
kártyája van, az a felét el kell, hogy dobja.
Akié a kör, az ezek után tetszőleges lapkára
8

helyezheti a Rablót, és egy lapot rabolhat,
ha van szomszédos település.
Nem csak a lap miatt érdemes mozgatni,
mert amíg a Rabló egy lapkán áll, az a terület
nem termel. A Lovag bónuszkártyával
kockadobás nélkül mozgathatjuk a Rablót.
Változatok telepesekre
A játék több kiadást megélt, különböző
bővítések is készültek hozzá, máig jelennek
meg új Catan játékok. Szerencsére magyarul
is kapható jó néhány; saját tapasztalatból
tudom ajánlani a Lovagok és Városok
kiegészítőt. Természetesen az alapjáték is
remek szórakozás, kiváló bevezető a társasjátékok
világába.
Catan telepesei
Kiadó: Piatnik
Alkotó: Klaus Teuber
Nyelv: magyar
Játékosszám: 3-4
Kor: 10 éves kortól
Játékidő: kb. 90 perc
Ár: kb. 6000 Ft
Kritikus
pontszám
Molnár László 8,5
Bár a szerencse szerepe valóban bosszantó tud
lenni néha, egyszerűségében nagyszerű, élvezetes
és ötletes játék, amely a mai napig újabb és
újabb rajongókkal kedvelteti meg a társasjátékok
világát.
Fischer Tamás 8
A magyar kiadásban is megjelent Tengeri utazóval
még izgalmasabb válik a játék.
Iványosi-Szabó Gábor 7
A magas szerencsefaktor miatt.
Tasnádi Ákos 6,5
Mérföldkő, de attól még elszaladt már felette at
idő. A kocka el van vetve.
Szeretsz játszani?
Beszéled a német nyelvet?
Esetleg szeretnél jobban megtanulni?
Akkor a Spielbox magazint neked is
ajánljuk, hiszen ez Európa első számú
társasjáték-magazinja, amelyből naprakész
információkat szerezhetsz.
9
Tabula 2008/1

RACE FOR THE GALAXY
Verseny a Galaxisért
Lehet versenyezni egy galaxisért egy
pakli kártyával, néhány jelzővel és ügyes
tervezéssel? Nos, a Rio Grande Games
játékában nemhogy lehet, hanem kell
is.
A játékosok egy-egy faj vezetőit testesítik
meg, akik saját népüket kívánják
folyamatosan egyre előnyösebb
helyzetbe hozni, bolygókat elfoglalva,
kolonizálva, különleges építményeket
felépítve, galaxisszerte elismert „világcsodákat”
alkotva. Mindezt lehetőleg
úgy, hogy ellenfelüknél ügyesebbek,
és főleg gyorsabbak legyenek.
Ami először feltűnik, az a játékosok
száma. A játék, a doboz alapján 2-4 fő
részére ajánlott, és ez esetünkben – sok
egyéb játékkal ellentétben (lásd pl. El
Grande kritikánkat) –, valóban a játszhatóságot
jelenti, ugyanis két emberrel pontosan
olyan jó lehet játszani, mint három
vagy négy galaktikus vezetővel.
Fontos megjegyezni, hogy a játék során
ellenfelünk játékába közvetlenül nem tudunk
beleavatkozni, közvetlen kárt nem
tudunk okozni (tehát pl. kártyát kidobatni),
így teljesen alkalmas „barátnő-játéknak”
is, ergo a kevésbé konfrontatív játékosok
is megtalálhatják szórakozásukat. Ez persze
nem azt jelenti, hogy egyedül kellene
pasziánszoznunk. A közös pont a két játékos
között az, hogy milyen fázis van éppen,
azaz ki, milyen kártyákat játszhat ki. De ne
szaladjunk előre, nézzük meg, hogyan is
épülnek fel a kártyák.
Tabula 2008/1
Mindenekelőtt szemet szúrhatnak azok
a kártyák bal oldalán egymás alatt látható
római számok, melyek
I–V-ig vannak felsorolva
(a III. és a IV. között
pedig egy $ jel foglal
helyet). A számok mellett
ikonok láthatóak
(akár több ilyen is lehet).
Ezek mutatják
meg a kártyák tulajdonságait,
és azt, hogy
mikor fejtik ki hatásukat.
Nincs felesleges
szövegmag yarázat,
nincs többsoros kísérőszöveg, és ez bizony
nagy könnyebbség, bár bevallom: az első
játékok a játékhoz adott segédletek bújásával
fognak eltelni, mert azokban minden
apró jel részletesen meg van magyarázva.
Ezt az eredeti szabályfüzetben angolul
tudjuk elolvasni, de lelkes játékosok már
lefordították magyarra is. A rendszer véleményem
szerint kiválóan működik, ugyanis
a második játékban már a kártyákra
rápillantva rögtön tudni fogjuk, mire is
valók. Kivételek persze itt is vannak: az
igazán különleges, „világcsoda” kártyákon
a hatások a könnyebb áttekinthetőség
kedvéért le is vannak írva egyszerű angol
nyelvezettel (igazság szerint több kártyán
is van szöveg, de azok csak a jelek által elmagyarázott
hatást írják le).
A kártyákon két fő jellegzetesség érdemel
még említést: a hatszög alakú győzel-
10

mipont-jelző szám és egy másik, deltoid
vagy kör alakban lévő szám. Előbbi nem
szorul magyarázatra, a játék megnyeréséhez
szükséges pontokat mutatja, amennyit
az adott kártya ér, amennyiben az asztalon
van. Az utóbbi szimbólumok azt mutatják,
hogy melyik fázisban játszhatóak le a kártyák:
ami kör, az „telepes” fázisban, ami
deltoid, az a „fejlesztés” fázisban játszható
ki. A bennük lévő szám pedig a lejátszás
árát mutatja meg, ami szintén érdekes
megoldás, bár nem először láthatunk ilyet:
ha valaki le kíván játszani egy kártyát az
asztalra, akkor annyi lapot kell a kezéből
eldobnia, amennyi a lap „ára”. A kézben
tartott lapok tehát gyakorlatilag megfelelnek
a játékban a pénznek, mindent ebből
fizetünk. Amennyiben például van egy lap,
amelynek kijátszási költsége három, akkor
három lapot el kell dobnunk, és máris magunk
elé helyezhetjük a kártyát.
A kártyákat azonban nem játszhatjuk
ki bármikor szabadon. Minden egyes kör
„fázisokra” van osztva, amelyek sorban
jönnek egymás után, azonban egy körben
csak korlátozott számú fázis jön létre.
Minden játékos rendelkezik az összes fázis
akciókártyájával (mindenkinek ugyanazok).
A kör elején titokban mindenki
kiválaszt egyet, majd egyszerre felfedik.
Azok a fázisok fognak lezajlani, amelyeket
legalább egy ember választott, ám akkor
mindenki cselekedhet, viszont a lapot választó
játékos kedvezőbben használhatja a
cselekvést. Például, ha valaki a „telepes”
fázist választotta, akkor mindenki leteheti
maga elé az ebben a fázisban kijátszható
lapokat. Ám aki ezt a fázist választotta
(akár több ilyen játékos is lehet), minden
lerakott bolygó után húzhat egy lapot. A
választás gondos tervezést igényel, hiszen
egy rosszul megválasztott cselekvéssel ellenfelünk
malmára hajthatjuk a vizet.
A költekezés mellett természetesen van
bevételi oldal is, ehhez azonban ismerni
kell a játékban szereplő négy nyersanyagfajtát.
Mielőtt mindenki bonyolult, összetett
rendszerre gondolna, megnyugtatásul
elmondható, hogy itt tulajdonképpen
négy színt kell érteni, amelyekhez rendeltek
egy-egy nevet a hangulat kedvéért.
A nyersanyagfajták az értékük növekvő
sorrendjében: kék (újdonságok, használati
cikkek), barna (ritka ásványok), zöld (genetikai
áru), és sárga
(idegen technológia).
Bizonyos
bolygók vagy
fejlesztések árut
termelnek, ám
fontos, hogy szükségünk
van olyan
lap kijátszására
is, amellyel fel
tudjuk használni
a termelt javakat,
mert önmagukban
ezek nem használhatók. A termelés is rém
egyszerű: amennyiben a körben valaki a
termelés fázisát választotta, akkor minden
lap alá, amely termelt valamit, be kell
tenni a pakliból, képpel lefelé egy kártyát,
amely ezentúl az adott árut jelöli. Ám ter-
11
Tabula 2008/1

melni egy kártya csak akkor tud, ha még
nincs ott semmi. Nem lehet tehát egy lap
alatt két áru, ezért időben gondoskodni
kell a felhasználásáról!
És el is érkeztünk a játék megnyerésének
egyik módjához: a termelt javak bizonyos
kártyák hatására győzelmi pontokká alakulnak
át.
A játék akkor ér véget, ha valaki
kijátszotta maga elé a 12. kártyáját.
Ekkor összeadjuk minden lejátszott
kártya pontértékét, és hozzáadjuk
a parti alatt megszerzett pluszpontokat.
Az igazán értékes, „világcsoda”
kártyák elég húzós pontokat tudnak
hozni a végén, de ehhez bizony
általában az adott lap köré kell építenünk
a stratégiánkat, mert bár
önmagukban nem sokat érnek,
más kártyákkal kombinálva hatalmas
bónuszokat kaphatunk értük. Talán
pont ez a játék egyik legérdekesebb része:
többféle vonalon is elindulhatunk benne,
ami köré stratégiánkat építhetjük, mindig
más-más taktikát alkalmazva. Lássunk egy
példát: Amennyiben sikerül egy olyan lapot
kijátszanunk, amely minden katonai
lap után pontokat ad, érdemes katonai
pontokat adó lapokat játékba hozni, és ha
már vannak katonáink, akkor olyan bolygókat,
amelyeket elfoglalhatunk velük.
Igen, létezik a Race for the Galaxyban
hadsereg, amely a nevével ellentétben
azonban az alapjátékban nem alkalmas
rombolásra. Vannak lapok, amelyek katonaságpontokat
adnak, és vannak olyanok,
amelyeket csak akkor lehet kijátszani, ha
van bizonyos mennyiségű katonaságpontunk
– akkor viszont ingyen. Ügyesen
használva simán lehet nyerni így is, mivel
a játékban minden pénzbe (azaz lapba)
kerül. Az ellenfél sárgulhat az irigységtől,
Tabula 2008/1
ha valaki sorban hozza le ingyen a bolygóit
(vagyis „elfoglalja” azokat). Tudni kell
azonban, hogy túl sok hadi kártya nincs a
pakliban: ha erre építünk, már a játék elejétől
érdemes szépen félrerakni őket, nehogy
hoppon maradjunk.
A rajzok kinézete és minősége véleményem
szerint tökéletesen
visszaadja a
játék hangulatát. A
kártyák jó minőségűek,
meg vannak
erősítve, több játék
után sem látok rajtuk
kopást, gyűrődést,
ami jelentős
szempont nálam. A
doboz mérete nem
árulkodik arról, hogy
szinte csak kártyákat
kapunk, de ez nem
biztos, hogy baj; valahogy „komolyabb”
jelleget kölcsönöz az egésznek.
Összességében nagyon jól kitalált, kiegyensúlyozott
játékkal van dolgunk,
amely számomra olyan hangulatot hozott,
amire kevés játék képes. Elég, ha csak arra
gondolunk, hogy amikor a „felderítés”
fázisban űrhajókat küldünk ki a végtelen
világűr feltérképezésére, a pakliban lapok
után kutathatunk (igaz, csak a legfelső
valahány lapban), amelyek meghozzák
az áttörést a stratégiánkban, vagy amikor
lehozzuk az „új gazdasági irányvonal”
kártyát, amely az olyan bolygók után ad
bónuszt, amelyek nyersanyagot fogyasztanak.
Említhetném a „kereskedelmi liga
létrehozását” is, amely minden, kereskedelmi
fázisban használható bolygó vagy
fejlesztés után bónuszt ad, vagy az „új galaktikus
világrend” bevezetését, amely a
katonaság után ad pluszpontokat. Kivétel
nélkül minden lapnak van egyfajta han-
12

gulata, amelynek segítségével megértjük,
miért is az a hatást váltja ki, amit kivált. Ez
pedig nagyban hozzájárul a játék magas élvezeti
értékéhez. Ajánlani tudom mindenkinek,
aki szereti a kombinálós, döntéshozós
játékokat, mert itt minden körben
súlyos döntéseket kell hozni (melyik lappal
fizetünk a másikért), illetve azoknak, akik
szeretnének jó hangulatot csempészni a
játékkal eltöltött estéikbe. Nekik biztos,
hogy megéri.
Szőnyi Tamás
Race for the Galaxy
Kiadó: Rio Grande Games
Alkotó: Thomas Lehman
Grafika: Mirko Suzuki, Martin Hoffmann
és Claus Stephan
Nyelv: magyar segédlet a neten
Játékosszám: 2-4
Kor: 12 éves kortól
Játékidő: kb. 30-45 perc
Ár: kb. 6500 Ft
Kritikus
pontszám
Szőnyi Tamás 8,5
Tasnádi Ákos 6
Túl sok speciális, egyedi dolog ‐ mondjam azt,
hogy túl amerikai? Maradnék a San Juan eleganciájánál.
Iványosi-Szabó Gábor 8
13
Tabula 2008/1

CATAN KÁRTYAJÁTÉK
Párosan szép
Catan. Kevés olyan társasjátékos lehet,
aki ne ismerné ezt a külön világot, amit ez
a szó takar. Sokaknak ez a játék jelentette
az első lépést a társasjátékok csodálatos
világába. De most nem az eredeti alapjátékot,
hanem annak kártya változatát fogjuk
bemutatni. A játék eredetileg 1996-ban
jelent meg, azóta több kiadást is megélt
már. Ebből azért sejthetjük, hogy nem egy
rossz játékról van szó. Ebben a cikkben a
Magyarországon megjelent verzióval ismerkedhetünk
meg.
Ez többek között azért is fontos, mert a
játék erősen nyelvfüggő, és a kártyákon
sok felirat található, ami behatárolhatja
azon döntésünket, hogy magyar, vagy idegen
nyelvű verziót vásárolunk. Az eredeti
táblás játékot
alapesetben 3-4
játékos játszhatja,
a Catan telepesei
kártyajáték viszont
kifejezetten
kétszemélyes játék.
Mechanizmusát
tekintve kézből
gazdálkodós,
kártyalerakós.
Na de haladjuk
szépen kívülről
befelé.
A játék doboza
megegyezik a
Kosmos kiadó (itthon
a Piatnik adta
Tabula 2008/1
ki) „szabványos” kétjátékos széria méretű
dobozaival. Kb. 20×20×3cm, aminek természetesen
a játék szempontjából semmi
jelentősége, viszont ha magunkkal szeretnénk
vinni (mondjuk egy nyaralásra), akkor
nem mindegy, hogy mekkora doboznak
kell helyet találni a zoknik között.
A doboz kinyitása után máris szemünk elé
tárulnak a játék dekoratív összetevői: 120
kártya, két igényesen kidolgozott műanyag
figura (egy szélmalom és egy lovag) és két
dobókocka (egy normál és egy különféle
speciális jelekkel ellátott). A kártyák 3
nagy csoportra oszlanak: településkártyák,
eseménykártyák, valamint az akció
és uradalom kártyák − ezeket szét is kell
válogatnunk a játék előtt. A lapok négy-
14

zet alakúak, ami kicsit szokatlan, viszont
a játék mechanizmusához jobban passzol.
Jó minőségűek, szép grafikával, azonban
egy gondolattal talán lehettek volna vastagabbak
is. Ennek ellenére nem panaszkodhatunk,
hiszen vannak ennél sokkal
vékonyabb játékkártyák is. A dobozban
kényelmesen elhelyezhetjük a játék minden
összetevőjét a számukra kialakított
műanyag tálcában, ami nem elhanyagolható
szempont, hiszen ez a szállítás utáni
kipakolást jelentősen megkönnyíti.
A játék célja, hogy felépítsük saját uradalmunkat
Catan szigetén, és a bővülő
birodalmunkkal a játék folyamán mind
több győzelmi pontot szerezzünk. Az nyer,
aki először eléri a 12 pontot! A játék előtt
először is szét kell válogatnunk a kártyákat
8 pakliba. A kártyák megkülönböztetett
hátlapjával ez azonban viszonylag könnyű
feladat.
A játék kezdetén mindkét játékos egy
kilenc előre meghatározott kártyából álló
uradalommal kezd. Ebben van egy út, két
falu és 6 terepkártya. A terepkártyákból
hatféle van a játékban. Búzamező, erdő,
legelő, kőbánya, ércbánya, és aranyat adó
folyó. A terepkártyák nagyon fontosak,
hiszen ezeken termelődnek azok a nyersanyagok,
amelyekből építhetünk épületet,
flottát, vagy éppen vehetünk lovagokat. Ez
az egész játék alapja: a nyersanyag!
Nagyon ötletesen van megoldva a rendelkezésre
álló nyersanyagaink jelzése a
kártyákkal. Minden terepkártya közepén
van egy kocka, rajta egy értékkel. Ez azt
jelenti, hogy amikor valaki ezt az értéket
dobja, akkor ez a terület termelni fog, amit
pedig a kártya elfordításával jelzünk.
Pl. a búza eseten a kártya egyik oldalán 3
búza jel van, a másikon 2, a harmadikon 1,
a negyediken 0. A terepkártya játékos felé
eső oldala jelzi azt, hogy mennyi van az
adott nyersanyagból a játékosnak. Amikor
termelődik egy nyersanyag, akkor egyel
nagyobb oldalára fordítjuk a kártyát, amikor
pedig fizetünk valamiért, akkor a kisebb
oldalára. Így nagyon könnyű átlátni,
hogy miből éppen hogy állunk.
A terepkártyákon kívül vannak még alap
épületkártyák, ilyen pl. a falu és a város.
Ezeket megfelelő nyersanyagok kifizetésével
vehetjük meg. Ahhoz, hogy uradalmunkat
újabb faluval bővítsük, először utat kell
építenünk a már létező és a leendő falunk
közé. Miután megvettük az új falut, rögtön
húzunk mellé (átlósan alá és fölé) újabb két
terepkártyát. Ezek természetesen újabb
nyersanyagbevételt jelentenek.
Amikor egy falunkat várossá fejlesztjük,
akkor a város lappal letakarjuk a meglévő
falunkat.
A falu egyébként 1, a város pedig 2 győzelmi
pontot jelent a játékban.
15
Tabula 2008/1

A játék meg van fűszerezve eseménykártyákkal
is. Ezek akkor kerülnek játékba,
amikor valaki ? jelet dob az eseménykockával.
Az események mind a két játékosra
kihatnak. Lehetnek negatívak és pozitívak
is, vagy éppen semlegesek.
Az eddig említetteken kívül van még 62
uradalom- és akciókártya is a játékban.
Ezeket a játék elején 5 pakliba kell rendezni.
Nagyon sokféle típusú uradalom- és
akciókártya van. Tulajdonképpen ezeknek
köszönhető a játék többszöri újrajátszhatósága.
Vegyük először az épületeket,
amelyek két csoportba sorolhatóak. Vannak
alap épületek, amiket már faluhoz
is lerakhatunk, ezek zöld színnel vannak
megkülönböztetve. A fejlettebb épületeket
(pirosakat) csak akkor rakhatjuk le uradalmunkban,
ha már építettünk várost. A
piros épületekből olyanok is vannak, amelyek
győzelmi pontot jelentenek számunk-
Tabula 2008/1
ra. Természetesen minden épületnek van
valami speciális tulajdonsága. A kártyákról
minden esetben leolvasható ez. Van, ami
védelmet jelent, van, ami kereskedelmi
pontot hoz, van, ami győzelmit, és lehetnek
egyéb hatásaik is. Az épületeken kívül
léteznek még flották, amik a jobb árucserét
teszik lehetővé, és lovagok is, akiknek
szintén fontos szerep jut a játékban.
Kezdetben minden játékos 3 uradalomés
akciókártyával indul.
Na, nézzük végre a játékot magát!
Miután mindkét játékos előkészítette
a saját kezdő uradalmát, kezükbe veszik
a három kezdő lapjukat. A játékosok felváltva
következnek egymás után. Az első
fázis a dobás. A kezdő játékos dob mind a
két kockával. Először mindig az eseménykockát
kell figyelembe venni. Bármi is legyen
az eredmény, az mind a két uradalomra
hat, függetlenül attól, hogy melyik
játékos dobta. Miután végrehajtottuk az
eseménykockának megfelelő lépéseket,
megnézzük a sima kocka értékét. A dobott
értékkel megegyező terepkártyán termelődik
egy nyersanyag (bizonyos épületek
hatására akár kettő is). Ez a kocka is mindkét
játékosra hat. Tehát ha pl. valaki 5-öt
dob, akkor mind a két játékos 5-ös jelzésű
terepkártyáján termelődik nyersanyag. A
dobás után jön a játék fő szakasza. Ezt már
csak az éppen aktív játékos hajtja végre.
A játékos ekkor háromféle dolgot tehet.
• Építhet
• Cserélhet
• Akció kártyát játszhat ki.
Építeni lehet utat, falvat, várost, vagy pedig
más, a kezükben lévő épületet. Az épületkártyákon
ugyanúgy, mint a flotta vagy
lovagkártyákon jelezve van, hogy mibe
kerül a kártya leépítése. Ha befizettük a
szükséges nyersanyagokat a megfelelő
területkártyák elfordításával, akkor lerak-
16

hatjuk az adott épületet. Szintén ilyen módon
tudjuk kijátszani a lovagokat is. Ezek is
megfelelő nyersanyagokba kerülnek.
Csere esetén a játékostársunkkal, vagy
pedig a bankkal cserélhetünk. A játékostárssal
történő cserénél nincsenek szabályok.
Azt cserélünk és arra, amiben meg
tudunk egyezni. A bankkal alapesetben 3:1
arányban cserélhetünk. Ha van flottánk,
akkor a flottához tartozó nyersanyagot
2:1-ben cserélhetjük a bankkal.
Az akciókártyák kijátszása nem kerül
nyersanyagba. Egyszerűen kivesszük a
kártyát a kezünkből és felolvassuk, majd
végrehajtjuk a hatását. Tulajdonképpen itt
jöhet elő a játék gonoszkodós része, hiszen
vannak kifejezetten ellenséges kártyák,
amelyeket a játékostárs ellen vethetünk
be, rontva ezzel az ő helyzetét.
Az utolsó fázis körünkben a kezünk kiegészítése.
Ha kevesebb lapot tartunk a
kezünkben, mint amennyi megengedett,
akkor ki kell egészíteni a lapokat az előírt
kártyaszámig. Ilyenkor lehetőségünk van
arra is, hogy egy lapunkat kicseréljük. Ez
jól jöhet olyankor, ha olyan kártya van a
kezünkben, amit nem tudunk, vagy nem
akarunk kijátszani.
Miután befejeztük körünket, a játékostársunk
következik, aki szintén dobással
kezdi a körét. A játék addig tart, amíg valamelyik
játékos el nem éri a 12 győzelmi
pontot.
Kicsit talán bonyolultnak tűnik a játék elsőre,
de távolról sem az. Hamar át lehet
látni az összefüggéseket. A kártyák menynyisége
pedig biztosítja a sokszínűséget. A
játéknak megvan az a kellemes hangulata,
hogy bővülő uradalmunk egyre nagyobb
területet foglal el az asztalból, és ez bizony
sokszor nagyon kellemes érzés tud lenni.
Nálam benne van a kártyajátékok top
5-jében. Fontosnak tartom megjegyezni,
hogy létezik a játékhoz számtalan kiegészítés,
amelyek tovább bővítik a játékosok
lehetőségeit. Sajnos ezek még nem jelentek
meg magyarul.
Iványosi-Szabó Gábor
Catan kártyajáték
Kiadó: Piatnik
Alkotó: Klaus Teuber
Nyelv: magyar
Játékosszám: 2
Kor: 10 éves kortól
Játékidő: kb. 90 perc
Ár: kb. 4000 Ft
Kritikus
pontszám
Iványosi-Szabó Gábor 9
Molnár László 7,5
Végre lehet a Catant ketten is játszani! A kártyajáték
meglepően jól idézi fel a társas és a Lovagok
és városok kiegészítő hangulatát: bár egymás
útjait nemigen keresztezhetjük, elegáns mechanikával
(na jó, és persze dobókockával) versenghetünk
egymással.
17
Tabula 2008/1

EL GRANDE
Ami stílust teremtett
Spanyolország, XIII-XV. század. Néhány
grand, vagyis spanyol főnemes irányítja
az eseményeket, ám az alacsonyabb rangú
nemességnek, a caballeróknak is komoly
jogai vannak. Minden spanyol régió
ki akarja terjeszteni a saját hatalmát. A
királyok viszonylag gyengék, a nemesség
pedig gyakran manipulálja őket. Minden
grande igyekszik a lehető legnagyobb
hatalmat megragadni Spanyolország és a
saját jól felfogott érdekében, amihez megpróbál
a minél több régióban a minél több
caballero ura lenni.
A Wolfgang Kramer és Richard Ulrich
tervezte El Grande természetesen a minél
nagyobb hatalom megszerzéséről szól,
ám aki igazi középkori, esetleg spanyolos
hangulatot vár tőle, az csalódhat: valójában
kifejezetten absztrakt stratégiai játék
ez, amelyhez bár kreáltak némi háttértörténetet
és egy 1995-ben még igényes
grafikájúnak számító (mai szemmel kissé
mesterkélt) Spanyolország-térképet, valójában
ugyanúgy játszható
lenne hatszögletű területekkel
és a hangzatos grand,
caballero és castillo szavak
mellőzésével.
Németország, 1996. A fontos
szerephez jutó kocka segítségével
a kezdő társasozókat
is elvarázsló, békésen
építkezős, színes Catan telepesei után hirtelen
megnőtt a Spiel des Jahres díj értéke.
Aki a Catan miatt társasozni kezdett, mind
Tabula 2008/1
várta már, melyik lesz a következő díjazott,
s amikor kiderült, sokan máris rohantak a
boltokba az El Grandéért. De amikor hazaérve
kicsomagolták, majd megpróbálták
értelmezni az igen részletes, ezért a
Catanhoz képest bonyolultnak tűnő játékszabályt,
kénytelenek voltak belátni: nem
erre számítottak.
És akkor még nem kezdtek el játszani! Ha
ketten voltak (a dobozon rejtélyes okokból
„2–5 játékos részére” szerepel), valószínűleg
azóta sem jöttek rá, mi a jó az egészben.
De ha többen próbálkoztak, akkor is
kiderült, hogy a viszonylag békés Catannal
szemben az El Grande kifejezetten agreszszív
játék, amelyben csak a többiek kárára
építve lehet felemelkedni, továbbá
megalapozott döntésekhez komoly agymunkára
van szükség. A játék kimenetele
kalkulációval, mérlegeléssel dől el és nem
dobókockával, aminek bár a tapasztaltabb,
profi játékosok örültek, a hétköznapi
vevők nagyobb része nem tartozik ebbe a
kategóriába.
Pedig tényleg nagyszerű játékról van szó,
amely a kilencvenes évek közepén műfajt
teremtett. A „területi többség megszerzése”
szubzsáner azóta több tucat játékot
szült, de az El Grandétól nem lehet elvenni
az elsőséget.
A játék menete
Bár talán a kicsit összetettebb játékokhoz
nem szokott szem számára a szabályzat
18

valóban bonyolultnak tűnhet, igazából a
játék menete viszonylag egyszerű. Játékosaink
minden körben először meghatározzák
a lépéssorrendet, majd ennek megfelelően
hajtják végre akcióikat, hogy aztán
néha pontozzák is a régiókat. Jó, ez így talán
túlságosan általános és felületes leírás;
a kíváncsiak kedvéért valamivel jobban is
belemélyedek a részletekbe.
Előkészületként a királyt lerakjuk egy
kártyahúzással meghatározott területre,
majd minden játékos elhelyezi a grandját
és mellé két caballerót egy szintén kártyával
kiválasztott régióba – ez lesz a kezdőterületünk.
Hét-hét kis caballerót magunk
elé helyezünk – ezek az „udvarban” vannak
–, a többit pedig egy-egy nagy kupacban
lerakjuk a tábla mellett, ez a „tartomány”.
Mindenki kap 13 erőkártyát is 1-től 13-ig
számozva, illetve egy titkos, mutatóval
ellátott korongot, amelyen a régiók nevei
szerepelnek. A tábla mellé pedig lepakolunk
öt kupac akciókártyát képpel lefelé
fordítva (4×11 típus szerint csoportosított
lap és egy külön kártya, a király – utóbbi
egy egylapos „kupac”).
Egy játszma három, az évszázadokat
jelképező fordulóból, egy forduló pedig
további három körből áll (igen, tehát öszszesen
kilenc kört játszunk). Minden kör
elején felfordítjuk mindegyik pakli legfelső
lapját. A játékosok megnézik, melyikre fáj
leginkább a foguk, majd sorban elhatározzák,
melyik erőkártyájukat játsszák ki a 13
közül (mindegyiknek különböző értékűnek
kell lennie, tehát ha valaki az adott körben
a 13-ast választja, én azt már nem választhatom).
A legnagyobb értékű kártyát kijátszó
játékos kezdi a kört, majd ha végzett,
jönnek sorra a többiek. A kijátszott erőkártyák
a játékból kikerülnek. Gyakorlatilag
így dől el a játékosok sorrendje.
Amikor a játékoson van a sor, megkapja
a kijátszott erőkártyán feltüntetett
caballerókat a tartomány kupacából, és az
udvarba helyezi őket (a
13-as kártya a biztos elsőségért
cserébe egyetlen
caballero áthelyezését
sem engedélyezi, míg
az 1-es lappal már hatot
is az udvarba tehetünk).
Felveszi a kiválasztott
akciókártyát, végrehajtja
az általa engedélyezett
akciókat, majd a kártya
kikerül a játékból (kivéve
a királykártyát, amely a
körök végén mindig viszszakerül
a helyére).
Hogy miket engedélyeznek
az akciókártyák?
Elsősorban néhány caballero áthelyezését
az udvarunkból valamelyik, a királlyal
szomszédos régióba vagy pedig (esetleg
csak részben) a tábla végében álló impozáns
fekete toronyba, a castillóba (erről
később), valamint egyéb speciális akciót.
Az első pakli csak egy caballero táblára
19
Tabula 2008/1

helyezését engedélyezi, speciális akcióként
pedig további (saját vagy idegen)
caballerók táblán való mozgatását teszi lehetővé.
A kettes kupac kártyáinak kijátszásakor
két caballerót lehet áthelyezni; ezen
kívül megvétózhatom valakinek a speciális
akcióját, vagy lecsökkenthetem az udvarában
vagy valamely régiójában lévő
caballerók számát, esetleg elrendelhetem
valamelyik régió azonnali pontozását (erről
is majd később). A harmadik pakli három
caballerót engedélyez, és speciális akciója
bizonyos régiók azonnali pontozása. A negyedik
pakli lapjaival négy caballerót helyezhetek
át, továbbá vegyes tetteket hajthatok
végre (szomszédba mozgathatom a
királyt, visszavehetem egy kijátszott erőkártyámat
stb.) Az egylapos ötödik pakli,
a királykártya segítségével pedig bárhova
áthelyezhetem a királyt, és öt caballerót
rakhatok a táblára vagy a castillóba.
Itt az ideje, hogy ejtsünk pár szót a
castillóról is, erről a lapokból összeállított,
mintegy húsz centi magas, meggyőzően
éjfekete toronyról, amely a térkép egy
külön régióján áll, és amelybe a játéko-
Tabula 2008/1
sok sorra potyogtatják be több-kevesebb
caballerójukat, mi pedig igyekszünk nyomon
követni, hogy ki, mikor, mennyi kis
fakockát ejtett bele. Minden harmadik kör
után általános pontozás
következik, vagyis
minden régiót pontozni
fogunk. Ehhez
először is a játékosok
megjelölik a maguk
titkos korongjain,
hogy a toronyban található
caballeróikat
melyik régióba kívánják
majd áthelyezni.
Ezután felemeljük
a castillót, megszámoljuk,
melyik színből
hány lovag bújt
meg sötét falai közt,
majd a torony régiójának
pontozótáblája alapján meghatározzuk,
mennyi pont jár érte a játékosoknak.
(Minden régióban található ilyen pontozótábla;
megmutatja, hány pontot kap az
adott régióban található legtöbb, második
és esetleg harmadik legtöbb caballero tulajdonosa.)
A torony régiójában található
caballerók ezt követően a játékosok által
titokban meghatározott helyekre kerülnek,
és csak ez után történik meg a régiók
pontozása, a fentiekhez hasonlóan. Bár
mai játékokhoz szokott szemeknek ez egészen
természetes, valójában fontos újítás
a területfoglalós elődökhöz, például a Rizikóhoz
képest, hogy egy-egy régió többek
számára is pontot jelent (így nem is csak
ott hajt az ember, hogy ahol van esélye az
abszolút többségre: fontos mindenhol minél
jobb pozícióba kerülni).
Ahol a fekete királyfigura éppen tartózkodik,
az a régió a legtöbb caballero tulajdonosának
+2 pontot ér, ahogy akkor is
20

jár a +2 pont, ha a saját kezdőterületemen
(ahol a grand áll) nekem van a legtöbb
pontom. Bár ezek nem döntő tényezők a
stratégia szempontjából (a játékra jobban
illene az El Castillo cím, hiszen a torony
által sokkal több pontot nyerhetünk vagy
veszíthetünk), botorság lenne megfeledkezni
jótékony hatásukról.
A játék a harmadik forduló (a „XV. század”)
zárása, vagyis a harmadik általános
értékelés után ér véget. Természetesen az
nyer, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.
Értékelés
Talán a fentiekből is kiderül: a játék elsősorban
taktikázva, nem hosszú távú stratégiával
játszható. Követhetünk valamiféle
stratégiát is egy-egy fordulóra vonatkozóan,
de döntésünk mindig az „itt és most”
helyzetéről szól. Gyakran a közvetlenül
előttünk lépő játékos akciójára kell reagálnunk,
vagyis mindenkinek akkor kell
elgondolkodnia a saját lépésén, amikor
sorra kerül. Ez pedig alapvetően hosszú játékot
eredményez, ugyanis amikor tényleg
ránk kerül a sor, komoly mérlegelés előtt
állunk.
Rögtön minden kör elején égető a kérdés:
vajon melyik fontosabb, több caballerót
játékba hozni, vagy a többiek előtt lépni?
Aztán az akciókártyák közül valami hatásos
akciót engedélyezőt válasszak, viszont
a régiókba csak kevés caballerót helyezhessek
el, vagy fordítva? Melyikkel járok
jobban: ha számomra kedvező akciókártyát
választok, vagy ha megakadályozom a
másik játékost, hogy számomra kedvezőtlent
léphessen? Egy régióban biztosítsam
be az elsőségem, vagy hagyjak mindenhol
nyitva lehetőségeket? Hány caballerót helyezzek
a táblára, és hányat a toronyba,
ahonnan egy-egy forduló végén meglepe-
tésszerűen támadhatok? Végül, a fordulók
végén: vajon melyik régióba fogják a
többiek pakolni a castillo színes caballeroállományát,
és melyikbe irányítsam az
enyémeket, hogy ezzel a lehető legtöbb
pluszpontot szerezzem?
Ahogy a legtöbb francia kártyával játszható
játék esetében (fekete macska, bridzs
stb.), különös előnye van azon különleges,
szuperképességű játékosoknak, akik a remek
kombinációs készségen túl csodálatos
memóriával is meg vannak áldva. A tapasztalt
játékosok pontosan tudják a játék
bármely pontján, milyen akciókártyák vannak
még a lefordított kupacokban, illetve
– ez is fontos stratégiai kérdés – ki milyen
erőkártyáit használta már el. De azt már az
első játékunk során is nyomon kell követnünk
– a sok agyalás mellett ez is meglepően
nehéz tud lenni néha –, hogy melyik
játékos hány kis színes kockát dobott be a
döntő fontosságú fekete toronyba. Sajnos
az aktuálisan felcsapott akciókártyákhoz
is szükség lehet a memóriánkra: szerencsétlenül
kis méretük miatt nehéz őket
az asztal túloldaláról elolvasni, tehát vagy
megjegyezzük a kör elején, milyen felirat
szerepel rajtuk, vagy társainkat idegesítve
újra és újra el kell olvas(tat)ni (valakivel) a
szövegüket, mire lépni tudunk. (Arról nem
beszélve, hogy a Rio Grande tízéves évfordulós
újrakiadásán a kártyák egy részéről
lemaradt némi felirat. Tollal ki tudjuk persze
egészíteni, de erre igazán odafigyelhettek
volna.)
Nem csoda tehát, hogy a játék gyakran
két óránál is tovább tarthat, és mivel ezalatt
végig rendesen tornáztathatjuk az
agyunkat, végül egészen kimerülhetünk;
nem túl gyakori, hogy egy társaság egymás
után rögtön két El Grande partit is lezavarjon.
Persze komolyabb fejtörés nélkül,
intuitív módon is játszhatunk, és ha épp
21
Tabula 2008/1

nem társasőrültek havi rendszeres ülésén
vagyunk, hanem mondjuk a barátainkkal,
családunkkal ülünk le játszani, a társaságban
egész biztosan lesz egy vagy több ilyen
játékos. Ez nem mindenfajta játéknál komoly
probléma, ám az El Grande esetében
igen fontos, hogy nagyjából egyenrangú
felek üljenek össze. Aki ugyanis nagyon lemaradna,
idővel már csak annyit tud tenni,
hogy a nyilvánvaló győztest letaszítja a
trónjáról, vagyis végül valaki arra érdemtelent
segít a győzelemhez.
Még valami, amit jól véssünk az eszünkbe,
mielőtt leülnénk El Grandét játszani.
A dobozán, talán a könnyebb eladhatóság
jegyében, az szerepel: 2-5 játékos
részére. Gyakorlatilag azonban ez a játék
öt főre van kitalálva (igaz, így tart igazán
sokáig). Játszhatják még négyen, közel
hasonló élvezeti szinttel, de amikor a háromszemélyes
partiban a harmadikként
soron következő játékos is még három akciókártya
közül választhat, az erőkártyák
sokat veszítenek jelentőségükből, a játék
pedig a feszültségéből. Nem beszélve arról,
amikor kétszemélyes esetben a második
választó előtt még mindig négy kártya
kínálja magát, vagy arról, hogy a másik
egyetlen játékos által castillóba hajított
caballerók számát sem nehéz megjegyezni,
ahogy a lépéseit kitalálni is egyszerűbb.
Ráadásul ha ketten játszanak, értékeléskor
Tabula 2008/1
egy régióban csak az abszolút többség kap
pontot, amivel a játék egyik kedvező újítása
semmibe vész (vagyis nem elég a jelenlét:
így már mindenhol a győzelem a fontos).
Emellett Spanyolországban bőven jut
hely két játékos számára, ahogy például a
Catanban sem zavarnánk egymás vizeit,
ha csak ketten játszanánk. Nem véletlen,
hogy a ’95-ös Év játékán „3-4 személyre”
szerepel; nagy hiba, hogy az El Grande dobozára
nem 3-5-öt írtak, mert így a kétszemélyes
játékmenet rossz tapasztalataival
sokakat fordítottak el az egyébként igen
jól kitalált játéktól.
Az El Grande tehát 1996-ban sokaknak
okozott csalódást, de még többen ismerték
fel valódi értékeit. Többek között más
tervezők is, akik meglátták a benne rejlő
lehetőségeket. Az általa teremtett „területi
többség megszerzése” szubzsánerbe
tartozó játékok többségére azóta is jellemző
az absztrakt, viszonylag „száraz” játékmenet,
a szerencse szerepének abszolút
minimalizálása. Ahogy az is, hogy nincs
„igazi” interakció: bár a kártyákkal folyamatosan
keresztbeteszünk társainknak,
vagyis a helyzetüket lépésről lépésre változtathatjuk,
a játékot bármiféle konkrét
csata nélkül játszhatjuk végig. Más szóval
mindig csak az éppen lépő játékos aktív, a
többi csak passzívan tudja figyelni a ténykedését
(az El Grandéban a három vétókártyát
leszámítva).
Az azóta megjelent hasonló típusú játékok
(pl. a magyar kiadást is megért San
Marco, a Maharaja szintén Kramertől, a
Mykerinos, Kreta, In the Shadow of the
Emperor, Struggle of Empires stb.) az El
Grande legjobb ötleteit ötvözték újabbakkal,
hogy rendszerint egyszerűbb és rövidebb,
gyakran élvezetesebb játékmenetet
kínáljanak, ráadásul szemet gyönyörködtető
módon. Ezért aki a fentiek valamelyi-
22

kével találkozott már az elmúlt években,
annak nem biztos, hogy az El Grande az
újdonság erejével hathat, ám még ők is tehetnek
egy próbát a műfaj ősatyjával; ha
másért nem, hát az illendőség kedvéért. Ki
tudja, talán őket is elvarázsolja egy időre
a ritka precízen kidolgozott játékmenet,
amely ha nem is kínál könnyed kikapcsolódást,
garantálja a rendes agytornát a gondolkodni
szeretők számára.
Molnár László
El Grande
Kiadó: Rio Grande Games, Hans im
Glück
Alkotó: Wolfgang Kramer, Richard Ulrich
Nyelv: magyar szabály a neten
Játékosszám: 3-5
Kor: 12 éves kortól
Játékidő: kb. 90 perc
Ár: kb. 9000 Ft
Kritikus
pontszám
Molnár László 7,5
Tasnádi Ákos 7
bár ha elismerem történelmi érdemeit is (első
többségi), a 8 is rendben van...
23
Tabula 2008/1

BURG APPENZELL
Appenzell vára
Tabula 2008/1
A Zoch német játékkiadó messzi földön
méltán híres mind ötlet, mind tartozékok
terén kiváló gyermekjátékairól. Ezek gyakorta
építenek arra, amiben a gyermekek
előnyben vannak szüleikkel szemben:
akár kisebb ujjaikra (Gulo gulo, Doktor
Schlüsselbart), akár emlékezetük frissességére.
Memóriajátékaik, mint például a Los
Mampfos, a Toni Tümpel vagy Dicke Luft in
der Gruft, túlmutatnak a szokásos „fordítsfel-kettőt-ha-ugyanolyan-megkapod”
játékokon.
Ebbe a sorozatba tartozik a Burg
Appenzell is.
Appenzell svájci város, az egyik hasonnevű
svájci kanton központja, és külön
nevezetes az itt készített appenzell sajtról.
Abban sem kételkedhetünk, hogy egerek is
élnek ott bőségesen, és mint tudjuk, minden
egér szereti a sajtot.
A sajtok egy valódi, pincés-tornyos várban
vannak eldugva. A játék
dobozának alsó feléből készül
a vár, a lyukacsos műanyag
belső rekesz a pince. A lyukak
tetejére lapkák kerülnek, és e
lapkák – hasonlóan az ismert
Labirintus-sorozathoz – mind
a négy irányba eltolhatóak. A
lapkákat színes tetők rejtik el,
és a vár illúzióját a sarkokban
álló bástyák teszik teljessé: e
bástyákból indulnak a rikító
színekre festett, vidám egerek
a sajtvadászatra.
Játék közben fel kell fedeznünk
a várat, és sajtokat kell gyűjtenünk.
Ha két egerünket olyan mezőkre mozgatjuk,
amelyeken ugyanaz a sajt látható,
megtaláltuk azt. Akkor győzünk, ha sikerült
négy különböző sajtot összeszednünk.
Ha épp rajtunk a sor, négy akciót hajthatunk
végre. Az egyik lehetséges akció a
felfedés: ekkor leveszünk egy egerünkkel
szomszédos tetőt a várról, felfedve az eddig
tetővel takart terem tartalmát: üres
mezőket, sajtokat, netán lyukakat. A második
lehetséges akció a mozgás: egereinkkel
szaladgálhatunk a vár már felderített – vagyis
tetővel nem fedett – részein. Minden
mozgás, egyik mezőről a másikra, egy akciót
jelent. Ugyanazon a mezőn nem lehet
két egér, de amúgy az egerek nem blokkolják
egymást, mintegy „átugorhatjuk” az
utunkban állókat.
Végül a harmadik, és mindenképp a leg-
24

érdekesebb akció a tolás. A pincék feletti
lapkák lehetnek üresek, lehetnek rajtuk
sajtok, vagy épp lehetnek lyukasak. Van
egy plusz lapka is, ennek segítségével
történik a tolás. A doboz minden oldalán
élénk piros szín jelzi azt a három helyet,
ahol betolhatjuk ezt a felesleges lapkát.
Ilyenkor annak a sornak vagy oszlopnak
az összes lapkája egy hellyel arrébb tolódik,
és a túloldalon kiesik az utolsó lapka
– legközelebb majd azzal kell végrehajtani
a tolást. A vár úgy van kialakítva, hogy csak
a lapkák mozognak, de a rajtuk álló egerek
nem, így az egerek alatt mintegy kicseréljük
a talajt.
A tolás egyik haszna, hogy valamely saját
egerünk alá betolhatunk egy ugyanolyan
sajtot, mint amilyenen másutt már áll egerünk.
A másik pedig az, hogy a lapkarendszerben
van három lyuk, és ha egy lyukat
sikerül egy egér alá mozgatni, akkor az az
egér bizony aláhull a pincébe – kiesik. Nyilvánvalóan
sokkalta könnyebb a sajtvadászat
négy
e g é r r e l ,
mint hár
o m m a l
vagy kettővel,
vagyis
é r d e m e s
l y u k a k a t
tolni az
ellenfelek
egerei alá.
Természetesen
vannak
olyan mezők, amelyek biztonságosak,
ahová nem kerülhet lyuk; sajnos azonban
ezeken a mezőkön sajt sem lehet sosem,
így a győzelemhez szükségképpen kockáztatnunk
kell.
Akcióinkat szabadon variálhatjuk, mozoghatunk
felfedés után vagy felfedezhetünk
mozgás után, megtehetjük azt is, hogy négyet
lépünk (akár minden egerünkkel egyegy
mezőt); az egyetlen korlátozás, hogy a
négy akció között legfeljebb csak egy tolás
lehet.
A memóriajátékokban, ha valakinek nem
sikerült két egyezőt felfednie, a felfedett
lapkákat vissza kell forgatnia. Itt, mielőtt a
következő játékosra kerülne a sor, a tetőket
kell visszaraknunk, legalábbis azokat, amelyek
alatt nincsenek egerek. Ahogy egyre
több egér érkezik a várba, annál több szoba
és terem marad felfedve, de a vár egy
része mindig rejtve marad, miközben a
tolások miatt itt is folyamatosan változik a
lapkák helyzete.
Habár a játék a memóriajátékra épül, a
memóriaelem mégsem olyan feltűnő. Minden
sajtfajtának három lapkája van, így két
azonos felkutatása korántsem egérpróbáló
feladat. Leginkább még a már megismert
lyukak helyzetét érdemes fejben követnünk,
hogy időben biztonságos mezőkre
menekülhessünk veszély esetén.
Sokkal hangsúlyosabb a
rendelkezésre álló négy akció
gondos megtervezése és a
tolások ravasz használata –
nem véletlen, hogy a gyártó
csak hat éves kortól ajánlja
a játékot (habár a különféle
társasjátékos oldalakon
ennél fiatalabb gyermekek
szülei is kedvező tapasztalataikról
számolnak be).
Hátrány, hiba? Hát, a kicsi
sajtokra nem árt ügyelni, mert könnyen
elveszhetnek kézen-közön; másrészt pedig
két játék között a doboz aljában, a „pincében”
kell tárolni a kisebb tartozékokat,
és azok könnyen beszorulhatnak oda úgy,
hogy alig tudjuk majd legközelebb kipiszkálni.
De ez az összes felróható „hiba”:
25
Tabula 2008/1

megérdemelten került fel a német Év játéka
(Spiel des Jahres) listájára, és megérdemelten
nyerte el a Német játékdíjat
(Deutscher Spiele Preis) a gyermekjátékok
kategóriájában.
Remek játszhatóság, igényes tartozékok,
jól megírt szabályfüzet, szép és kedves grafika,
gyors, pörgő játék. Meglehet, a kisebb
gyermekeknek olykor segíteni kell, vagy
sokkalta nagyobb igyekezetet fektetnek az
egerek pincébe pottyantásába, mint a sajtvadászatba
(ámbátor ebben a felnőttek
sem mindig jobbak...), de egyébként kiváló
választás; ha gyermekjátékot keresünk, ezt
választva aligha fogunk mellé.
Ráadásul, már amennyiben kedveljük a
könnyed, gyors, nem túl komoly játékokat,
csupa felnőtt résztvevővel is élvezhető...
Burg Appenzell
Kiadó: Zoch Verlag
Alkotó: Bernhard Weber és Jens-Peter
Schliemann
Grafika: Victor Boden
Nyelv: magyar szabály a neten
Játékosszám: 2-4
Kor: 6 éves kortól
Játékidő: kb. 30 perc
Ár: kb. 7000 Ft
Kritikus
pontszám
Tasnádi Ákos 7
Nagy Bálint 9
Be kell vallanom, elfogult vagyok a jó gyerekjátékokkal.
Tasnádi Ákos
Tabula 2008/1
26

A JÁTÉKOK TÖRTÉNETE
A XX. században, a fogyasztói társadalom
kialakulásával egy időben, sok egyéb területtel
egyetemben a játékipar is hatalmas
fejlődésen ment keresztül. Sok kisebb vállalat
alapult, majd gigantikus cégekké nőttek
a megnövekedett kereslet hatására,
és a technikai fejlődéssel mind újabb piaci
szegmenseket hoztak létre. Bár teljesen
nem láthatjuk, hogy pontosan mekkora
iparág is ez világviszonylatban, de annyit
tudhatunk, hogy a teljes ágazat éves bevétele
jelentős, és évről évre folyamatosan
nő. Ám még mielőtt beleragadnánk saját
korunk dicsőítésének csapdájába, tudnunk
kell, hogy őseink és a régi korok emberei is
ugyan olyan lelkesedéssel és odaadással
hódoltak a játékoknak, mint mi magunk.
Nem számított, hogy a porban, vagy drágakövekkel
ékesített táblán játszottak-e,
az emberi természet már az ősembertől
kezdve kialakította különféle szórakozási
formáit. Cikksorozatunk arra tesz kísérletet,
hogy bemutassa a társasjátékok történetét.
Természetesen a terjedelmi korlátok
miatt mindenre nem térhetünk ki,
de törekedni fogunk, hogy minél teljesebb
képet mutassunk e varázslatos világról.
Első utunk a különféle sorsvetőkhöz vezet.
Bár nem tartoztak az ősi kultúrákban
minden esetben szervesen valamilyen
táblás játékhoz, de feltétlenül meg kell
említenünk őket, hiszen sokaknak még ma
is a dobókocka jut elsőként eszébe, ha kimondjuk
a társasjáték szót. Bármilyen ősi
kultúrát veszünk górcső alá, megfigyelhetjük,
hogy az emberek mindig próbálták a
véletlen segítségével kifürkészni a sorsot,
megjósolni a jövőt, vagy eldönteni helyzeteket.
A sorsvető elnevezés talán találóbb
volt középkori nyelvezetünkben, mint a
mostani (szláv eredetű, eredetileg csontot
jelentő) kocka szavunk. A különféle nyelvekben
a sorsvetés, dobás, kockáztatás
értelmű szavakból alakult ki a dobókocka
mai elnevezése. Miért is tartottuk fontosnak
ezt az információt? Azért, mert a különböző
korokban és kultúrákban a legkülönfélébb
alakú tárgyakat használták erre
a célra. A legegyszerűbbek a bináris értékű
sorsvetők voltak. Ez azt jelenti, hogy
csak két értéket vehettek fel (pl. 1 vagy
0). Ide sorolhatjuk a kauricsigákat, vagy a
mimusops congolensis növény magjából
készített mimviát, amelynek mind a két oldalát
mágikus rajzok díszítették. Tulajdonképpen
a tetraéder alakú sorsvetők is ide
sorolhatók, mivel csak két csúcsuk vette
fel az egyes értékeket.
A legősibb sorsvetők közé tartoztak a
négyoldalú asztragalosz kockák, amelyek
juh- és kecskelábak sarokcsontjaiból készültek.
Valószínűleg innen ered a szláv
eredetű kocka szavunk is. Ezeket már jóval
több mint 4000 éve használták. Az
27
Tabula 2008/1

első ilyen bizonyíthatóan társasjátékkellék
asztragalosz kockák Tutanhamon fáraó
sírjából kerültek elő. Számtalan régészeti
lelet bizonyítja ilyetén használati módját,
de az egyik legérdekesebb a Kr. e. 7–8.
századból való,Iránban talált néhány darab,
amelynek oldalaira 1-2-3-4 lyukat fúrt
egykori tulajdonosuk. Elterjedtségére jellemző,
hogy az Eurázsiai kontinenseken
szinte minden országból kerültek elő játékra
használt asztragaloszok. Ugyancsak
négy oldala volt a számtalan kultúrában
ismert „hosszú kockának”, amely pálcára
hasonlított.
A hatoldalú kocka az emberi szellem és
kézművesség zsenialitását mutatja nekünk.
A legelső példányt, amelyet a Kr. e.
3. évezredre datálnak, Irak északi részén
találták. Innen terjedt el az Indus-völgyi
kultúrákban, majd Egyiptomon keresztül
Krétába és Itáliába is megérkezett a Kr. e.
15. századra. Jellemzően eltérő számelosztásuk
volt, a mai számelosztás (vagyis
hogy az egymással szemben lévő oldalak
összege 7) csak a római kortól általános.
Érdekes tény, hogy néhol a kockákra nem
pöttyöket véstek, hanem olyan szavakat,
amelyeknek a betűszáma megegyezett az
oldal értékével. A Magyar Nemzeti Múzeumban
is őriznek egy ilyet a következő felirattal:
pont-VA-EST-ORTI-VALLA-VIANNA.
Ugyanakkor azt is meg kell említenünk,
hogy a kockajátékokat szakrális okokra hivatkozva
a Római birodalomban (is) tiltották
bizonyos korokban.
Amikor dobókockákról gondolkodunk,
azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ekkor
Tabula 2008/1
már léteztek hatnál több oldalúak is. Valószínűleg
a különféle sorsvetőket játékként
egyszerűen csak szerencsejátékokban
használták, de néhány esetben táblás játékok
tartozékai is voltak.
Következő megállónk Egyiptom a Kr.
e. 35. században. Erre a korra datálják a
Mehen nevű játék megjelenését. Ezt a
későbbiekben bemutatott Szenettel ellentétben
viszonylag rövid ideig játszották, az
Óbirodalom bukásával eltűnt a régészeti
leletekből. A játékot a kígyó alakú Mehen
istenségről nevezték el, aki Rét (vagy Rát)
a bárkájára tekeredve óvta az alvilágban
tett éjszakai útján. Ez a túlvilági védelem
és az istenek kegyének keresése lehetett
az oka, hogy ilyen nagy számban találtak
Mehen játékokat a különböző sírokban. A
tábla korong alakú volt, és egy feltekeredett
kígyót ábrázolt. A játékot – mivel részletes
szabályok nem, csak a játék egyes
elemei maradtak ránk – valószínűsíthetően
különböző anyagú golyókkal, valamint
3 nőstény és 3 hím oroszlán alakú figurával
játszották. Ennek ellenére tudósok felállítottak
egy hipotézist (a hasonlóságok
alapján), miszerint a Szudánban mai napig
játszott hiénák játék a Mehen egyik leszármazottja
lehet.
Ugyancsak ebből a korból származik a
Szenet
28

Szenet nevű játék is. Ezen ősi játékok között
rendkívül nehéz elsőséget hirdetni, de
Nofertari szenetet játszik
sokan ezt tartják a legrégibb ránk maradt
táblás játéknak. Ezt is nagyon nagy számban
találták meg egyiptomi sírokban, de
ugyancsak elterjedt volt az egész Közel-
Keleten. Ez talán még az előbb említettnél
is nagyobb vallási jelentőségre tett szert
az újbirodalom idején. Nevezték az átkelés
játékának is, utalva a halál utáni lét első
lépcsőjére. Bizony felmerülhet mindenkiben
a kérdés, hogy miért tekintettek ilyen
vallásos áhítattal a játékokra ekkoriban. A
válasz ott rejtőzik, hogy ebben a korban az
emberek hittek az elve elrendeltetésben,
illetve azt gondolták, hogy a szerencse kegyeltjei
egyben az istenek kegyeltjei is. Ez a
vallásos hozzáállás végigvonult egyébként
minden ókori civilizáción. A kockajátékok
korábban említett római tiltása is abból
eredt, hogy ezeket a játékokat általában
a nagy vallási ünnepségeken játszották.
A Szenetet bizonyíthatóan a Kr. u. 3. év-
századig játszották, és ezért megérdemelten
kaphatná Az ókori Egyiptom nemzeti
játéka címet is. A táblák általában 3×10
mezőből álltak, de ez koronként és feltárási
területenként kis mértékben változik.
A táblához tartozott még két szett figura
is, és a hosszúkockák családjába tartozó
dobópálcák is. Néhol asztragaloszokat is
találtak a tábla mellett. Mindezen alkatrészeket
a tábla alatt kiképzett kis dobozban,
vagy fiókban tárolták. Sajnos szabályok
nem maradtak ránk, ezért a játék
menetéről viszonylag keveset tudunk. Ám
a kutatók a különféle forrásokból kétféle
játékvariációt is készítettek hozzá. Azt
biztosan állíthatjuk, hogy versengő, „ki ér
be a célba a bábuival előbb” típusú játék
volt, némi ellenfél-blokkolási lehetőséggel
együtt. A 3×10-es táblán nyújtott S alakban
kellett a bábukat eljuttatni a célig. A
táblákon néhány mezőn egyébként különböző
hieroglifákat is találhatunk, mint a jó,
a víz, illetve a napisten szimbólumai, de
ezek koronként változtak.
Nagy Bálint
A következő számban a 20 mezős játékokkal
folytatjuk...
29
Tabula 2008/1

A JÁTÉKOK ÉRTÉKELÉSÉRŐL
Színkód
Minden cikk más és más színű fejléccel
lett ellátva. Ezt a könnyű azonosíthatóság
kedvéért csináltuk így. A különböző színek
jelentését itt találhatod.
Ismeretterjesztő oldalak, amelyekből
többet tudhatsz meg a
társasjátékokról.
Könnyed családi játékok kicsiknek
és nagyoknak.
Könnyű és közepes nehézségű
játékok.
Összetett játékok. Azoknak
ajánljuk, akik szeretik a gondolkodósabb
játékokat.
Pontszámok
A játékokat 1-10-ig pontoztuk. A pontszámok
azt jelzik, hogy az adott kritikus az
adott játékot milyennek értékelte. Mi a következőket
értjük a pontok alatt:
1, 2, 3..................................gyenge játék
4, 5, 6..................................közepes játék
7, 8, 9..................................jó játék
A 10-es kiemelkedően jó játék, amely
messze kimagaslik a jó játékok közül.
A kritikák és a pontszámok minden esetben
szubjektív véleményt tükröznek. Fontosnak
tartjuk még megjegyezni, hogy a
pontszám a játékról alkotott vélemény
összesítése. Mielőtt megvennéd a játékot,
győződj meg róla a cikk alapján is, hogy valóban
neked való-e.
Impresszum
A Tabula egy interneten megjelenő, független, ingyenes magazin. Az újság a társasjátékok népszerűsítésében
szabadon felhasználható, illetve ingyenesen terjeszthető. Szerkesztő: Nagy Bálint.
Ebben a számban a következő homo ludens-ek írtak cikket: Fischer Tamás (Plenni), Iványosi-
Szabó Gábor (Artax), Molnár László (Lacxox), Nagy Bálint, Tasnádi Ákos (Thaur), Szőnyi Tamás
(Glorius). A magazinban megjelent minden egyes cikk csak a szerzője hozzájárulásával használható
fel. A képek részben a magazint készítők tulajdonában vannak, részben a Wikipediáról,
és nem utolsó sorban a www.boardgamegeek.com-ról származnak. Külön köszönet Martin
Potnak, Jim Kiralynak a fotóik, illetve Brian Barlingnak a karikatúrájának felhasználási
engedélyezéséért.
Elérhetőség: www.tabulamagazin.hu
Tabula 2008/1
30

Ez a magazin a
segítségével jött létre.