1. Felelősség 2. Formai követelmények 2.1. A szakdolgozat részei

1. Felelősség
Az eljárás betartásáért viselt felelősség megoszlik:
az Idegenforgalmi és Szálloda szak vezetője jelöli ki vagy hagyja jóvá a szakszemináriumvezetőket,
koordinálja a szakszemináriumok témáit, valamint kiválasztja és felkéri a külső
opponenseket a szakdolgozatok bírálatára;
a szakszeminárium-vezetők feladata, hogy megismertessék a hallgatókkal a szakdolgozat tartalmi
és formai követelményeit, illetve felügyeljék és konzultációkkal segítsék a
szakdolgozat-készítés menetét;
a hallgató felelőssége, hogy a szakszeminárium-vezetőtől kapott útmutatások alapján és az
előírt követelmények szerint határidőre elkészítse szakdolgozatát.
2. Formai követelmények
2.1. A szakdolgozat részei
A szakdolgozatnak tartalmaznia kell az alábbi részeket:
Borító – szerepelnie kell rajta a „Szakdolgozat” megnevezésnek, a szerző nevének, valamint a
dolgozat beadása évének. A dolgozatot fekete vászon- (műbőr-) kötésbe kell kötni.
Belső címlap – fel kell tüntetni rajta – felülről lefelé az itt ismertetett sorrendben – az
egyetem, a kar és a szak nevét, a dolgozat címét, a „Szakdolgozat” megnevezést, a szerző
nevét, a szakszeminárium-vezető (belső konzulens) nevét, valamint a dolgozat beadásának
évét.
Tartalomjegyzék – a dolgozat szerkezeti egységeinek címeit ugyanabban a sorrendben és
formában kell feltüntetni, ahogyan azok a szöveg közben szerepelnek, hozzájuk rendelve azt a
lapszámot is, amelyen a szóban forgó rész elkezdődik. Ugyancsak fel kell tüntetni a
tartalomjegyzékben a főszövegeken kívüli tartozékokat, hűen követve azt a sorrendet és
megnevezést, amelyet a dolgozatban alkalmazott a szerző.
Táblázatok, ábrák, illusztrációk jegyzéke – e jegyzékeknek (külön az ábrákra, külön a
táblázatokra és külön az illusztrációkra – például fotókra – vonatkozóan) a tartalomjegyzéket
kell követniük. A szóban forgó tartozékok megnevezését a főszövegben való előfordulásuk
sorrendjében kell megadni azon lapszámokkal együtt, ahol találhatók.
Bevezetés – a dolgozat témájának előzetes bemutatása, a fejezetek tartalmának áttekintő
ismertetése, lehetőleg a téma kifejtése során alkalmazott gondolatmenet érzékeltetésével. A
bevezetésben ezen felül be kell mutatni a dolgozat módszertanát, megindokolva az adott
módszer kiválasztását, illetve az irodalmi hátteret és annak kritikai értékelését. Itt kell
szerepeltetni továbbá – ha vannak ilyenek – a szerző kutatásaiból leszűrt gyakorlati
javaslatokat is.
A téma kifejtése (törzsrész) – a kutatás eredményeinek részletes, lényegretörő bemutatása, a
szakszeminárium-vezető által elfogadott tézisjavaslat alapján.
Zárófejezet (összefoglalás) – a dolgozat leglényegesebb megállapításait emeli ki, szokásos
terjedelme legalább 3-4 szabványoldal.
Kiegészítő szövegrészek – ide kerülnek a függelékek, a mellékletek, a névmutató, a
tárgymutató, a rövidítések jegyzéke, a fogalomtár (glosszárium), a felhasznált szakirodalomra

való utalás és a bibliográfia (ezek közül csak a szakirodalom-jegyzék kötelező, illetve a
rövidítések jegyzéke, ha a szövegben nem került volna sor megfelelő magyarázatukra).
A kiegészítő szövegrészekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem célszerű, ha a függelékek
vagy mellékletek túlsúlyba kerülnek a dolgozatban. Kedvező, ha a szemléltetőanyag (grafikonok,
táblázatok, fényképek) a törzsrészben helyezkedik el, szoros összefüggésben a szöveges ismertetéssel.
Függelékként illeszthető a dolgozathoz olyan, a szerző által írt, összeállított vagy
szemelvényezett anyag, amely nem képezi szerves részét a dolgozat törzsrészében kifejtett
gondolatmenetnek, ám annak megértését, feldolgozását segíti (például vonatkozó jogszabály
ismertetése, összefoglaló táblázatok, kronológia, a kutatáshoz felhasznált kérdőívek stb.).
Mellékletként olyan anyag csatolható a szakdolgozathoz, amelyet a szerző változtatás nélkül vesz
át, és amely főképp mondandója illusztrálását szolgálja (például térkép, fotók, termékismertető,
reklámkiadvány stb.). Mind a függeléket, mind a mellékletet csak indokolt esetben lehet a
szakdolgozathoz csatolni, azaz akkor, ha azokat a szerző képes gondolatilag is a dolgozat
törzsrészéhez illeszteni és ezáltal munkája értékét növelni.
A név- és tárgymutató elsősorban hosszabb dolgozatoknál alkalmazható, de nem kötelező. A
szakdolgozat készítőjének döntése, hogy külön névmutatót és tárgymutatót alkalmaz-e, vagy inkább
név- és tárgymutatóként összevontan szerepelteti ezeket. A névmutatóba vesszük fel a dolgozatban
szereplő személyneveket, írói neveket és álneveket, földrajzi neveket, a tárgymutatóba pedig a
főszöveg kulcsszavai, alapfogalmai kerülnek. Ha külön név- és tárgymutatót alkalmazunk, akkor a
névmutató mindig megelőzi a tárgymutatót. A nevek, illetve fogalmak, szakszavak után – külön írásjel
nélkül, csupán spáciumot (betűhely-kihagyást) alkalmazva – feltüntetjük az oldalszámokat, ahol a
szóban forgó név vagy fogalom előfordul.
A fogalomtár (glosszárium) mutatja be a szerző által használt terminológiát, rövid (2-3 soros)
definíciókkal. Készítése – bár nagyban emeli a dolgozat használhatóságát – nem kötelező.
A szakirodalom-jegyzéket az ún. Harvard-rendszer szerint kívánatos elkészíteni, de –
alkalmazkodva a magyar nyelvhez – a szerzők nevének (magyar) ábécé-sorrendjében kell felsorolni az
egyes szakirodalmi tételeket. Minden egyes tételt új sorban kell kezdeni. Az egynél több sorban
elhelyezett hivatkozások esetében a második, harmadik stb. sor beljebb írandó. Ha ugyanazon
szerzőtől több tétel is szerepel, sorrendjüket a megjelenés évszáma határozza meg. (A korábbi kiadású
művek kerülnek előbbre.) Ha ugyanazon évben több tétel is van ugyanattól a szerzőtől, akkor az
évszám mellett elhelyezett kis a, b, c stb. betűkkel határoljuk el őket egymástól. Az egyes
hivatkozásokban a megadott sorrendben az alábbi bibliográfiai adatoknak kell szerepelniük:
a szerző(k) neve;
kiadási év (szögletes zárójelben, utána kettőspont);
a cím és az esetleges alcím (utánuk pontok);
kötetszám;
kiadás (hányadik kiadás, illetve milyen jellegű kiadás);
a kiadó vagy folyóirat, periodika neve 1 ;
kiadási hely (csak könyv esetén);
oldalszám (terjedelem);
egyéb adatok.
1
Ha nincs kiadó vagy periodika név, akkor disszertációként, műhelytanulmányként vagy konferenciakiadványként,
ezen megjelölések bizonytalansága esetén pedig kéziratként kell jelölni a tanulmányt.

A dőlt betűvel szedett 2 bibliográfiai adatok közlése minden egyes tétel esetében kötelező, a többi
adat közlése a szerzőre van bízva, illetve attól függ, hogy a szóban forgó hivatkozásnál szükség van-e
rájuk (például kötetszámra).
A szakirodalom tételei például az alábbi módon adhatók meg:
BAUM, T.
[1994a]: National tourism policies: implementing the human resource dimension. Tourism
Management, Vol. 15, No. 4, pp. 259-266.
[1994b]: The development and implementation of national tourism policies. Tourism
Management, Vol. 15, No. 3, pp. 185-192.
SURÁNYI SÁNDOR
[2000]: A szolgáltatások internacionalizálódása globális gazdaságban. In: Blahó A. (Ed.):
Nemzetgazdaság, regionalitás, világgazdaság, pp. 151-162. Aula, Budapest.
SZENDE P.
[1994]: Marketing a szállodaiparban. KIT Képzőművészeti Kiadó, Budapest.
Weboldalakra is pontosan kell hivatkozni, megadva az oldal pontos elérhetőségét (azaz nemcsak
az alapcímet) 3 és lehetőség szerint az oldal megnevezését is, például:
EUROPEAN COMMISSION
[1999]: Euro-Preparation Guide for Tourism Enterprises.
http://europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/tourism-publications/
publications.htm
Interjúk esetében megadandó az interjú ideje, az interjúalany beosztása és elérhetősége. Az
interjú szerkesztett gépelt változata elhelyezhető a dolgozat mellékletében.
A dolgozat végi szakirodalom-jegyzék teszi lehetővé, hogy a szerző a szöveg közben mellőzze a
részletes lapalji hivatkozást, s a sorok közötti – három adatot tartalmazó – hivatkozás részletezésével
egyértelművé tegye a referenciát (lásd még az 2.3 pontot).
A bibliográfia a feldolgozott témakör lehető legteljesebb háttérirodalmi összefoglalója, azaz
jóval nagyobb terjedelmű, mint a szakirodalom-jegyzék, mivel ez utóbbi csak a szöveg megírásához
felhasznált munkák felsorolása. A szakdolgozatban a bibliográfia összeállítása nem elvárás.
2.2. A tagolás
Az áttekinthetőség és a logikai felépítés megfelelő érzékeltetése érdekében szükség van a
dolgozat tagolására. Ezt az alábbi hierarchia szerint célszerű elvégezni 4 :
a) rész;
b) fejezet;
c) alfejezet;
d) szakasz;
e) pont;
2 A dőlt betűs szedés nem jelenti azt, hogy e tételeket a dolgozat szakirodalom-jegyzékében is így kellene jelölni.
3 Előfordulhat, hogy egy adott oldal címe dinamikusan generált, amit abból lehet felismerni, hogy a cím egy igen
hosszú, számokkal és/vagy „%” jelekkel teletűzdelt karaktersort tartalmaz – ilyenkor a teljes cím mellőzhető,
viszont meg kell jelölni az oldal elérési útvonalát, a weblapon található belső hiperhivatkozások alapján.
4 Nem szükséges kimeríteni valamennyi címfokozatot.

f) alpont.
A tagolás mélységének összhangban kell állnia a dolgozat terjedelmével. A dolgozatot nem
feltétlenül szükséges részekre tagolni, fejezetek és alfejezetek szerepeltetése azonban mindenképpen
kívánatos. Ennél mélyebb (szakasz, pont, illetve alpont mélységű) tagolásra csak igen hosszú
dolgozatoknál vagy speciális témák esetében van szükség.
A dolgozat szerkezeti egységeit mindenképpen jelölni kell, olyan számozással, betűkkel vagy
jelekkel, melyek kifejezik annak tagolását. A szerkezeti egységek közül csak a magasabb szintűek
(rész és fejezet) megnevezését szokás kiírni, de ez sem feltétlenül szükséges 5 . A jelölés alapvetően
kétféle módszerrel lehetséges:
Szerkezeti egységenként más-más jel alkalmazása – pl. részeknél nagybetű, fejezeteknél
római szám, alfejezeteknél arab szám, szakaszoknál kisbetű stb. Az egyes szerkezeti egységek
jelölése ebben az esetben nem tartalmazza a magasabb szintű egységek jelölését.
Pontokkal elválasztott arab számok alkalmazása (pl. 1.1.4.2) az egyes szintek jelölésére, ahol
a legnagyobb kategóriát mindig az első, a legszűkebbet az utolsó szám jelenti. A szerkezeti
egység jelölése ekkor a hierarchia egészében elfoglalt helyet mutatja. A szakdolgozatban
elsősorban ezt a jelölési módszert javasoljuk.
A szerkezeti egységek súlyát, hierarchikus helyét címeik különféle tipográfiai kiemeléseivel is
jelölhetjük. Ilyen lehetőség például a betűméret növelése, a félkövér vagy a kurzív (dőlt) betűtípus
alkalmazása, a csupa nagybetűk vagy kiskapitálisok használata, valamint a betűk ritkítása vagy a
szavak aláhúzása (az utóbbi két módszer kevésbé esztétikus, ezért lehetőség szerint kerülendő). A
kiemelésfajtákat kombinálhatjuk is: a fő egységek címeit például nagyobb betűmérettel, félkövér
betűtípusból célszerű szedni, majd az alacsonyabb hierarchikus szinten levő szövegrészek címeinél
folyamatosan közeledni kell a törzsszöveg betűméretéhez és betűtípusához.
2.3. A hivatkozás szabályai és a szakirodalom felhasználásának etikája
A felhasznált művek megnevezése, egy idézet forrásának, egy gondolat eredetének megjelölése a
tudományos pontosság és tisztesség követelménye.
A hivatkozásokat szöveg közben kell elhelyezni, közvetlenül az után a szövegrész, illetve mondat
után, amelyekre vonatkoznak. A szöveg közbeni hivatkozásnál zárójelben szerepeltetendő a
hivatkozott szerző vezetékneve, a hivatkozott mű kiadásának évszáma és az oldalszám vagy
oldalszámok, eléjük téve a p. vagy a pp. megjelölést 6 (ez utóbbiak helyett elfogadott még a kettőspont
alkalmazása, tehát a hivatkozás formája lehet pl. ‘Surányi [2000] p. 158’ vagy ‘Surányi 2000:158’).
Háromnál több szerző esetén rövidíteni lehet a hivatkozást oly módon, hogy csak az első szerző nevét
tüntetjük fel, a munkatársakat pedig az “et al”, illetve “és mások” kifejezéssel helyettesítjük, feltéve,
hogy az így rövidített forma nem teszi kétségessé a rövidítés és a hivatkozás közötti megfelelést. A
részletes hivatkozás valamennyi szükséges bibliográfiai adattal a dolgozat végi szakirodalomjegyzékben
helyezendő el (összeállításának szabályait lásd az 2.1 pontban).
Egy mű „felhasználása” többféleképpen történhet. Idézésnek minősül egy bármely mű
felismerhetően átvett része, az átvétel pontos feltüntetésével. Elmaradása kimerítheti a plágium
fogalmát, jogsértésnek számít. Jogi bonyodalmakhoz vezethet a megengedettnél jóval nagyobb
terjedelmű idézet, amelyet csak a szerző engedélyével, átvételként lehet közölni. Idézet esetén
5 A részek és fejezetek nevének cím nélküli feltüntetése, ami a szépirodalmi műveknél gyakori módszer,
tudományos publikáció esetében csak elvétve indokolt.
6 Az oldalszámot szó szerinti idézetnél kötelezően, egyébként pedig szükség szerint (pl. egyazon műre történő
több hivatkozás esetén) kell feltüntetni.

változtatás nélkül, tartalom- és szöveghűen kell a vonatkozó részeket közölni, idézőjelekkel kiemelve.
Ha tartalmi okok miatt egyes részeket elhagyunk, ezt a szükséges helyekre tett, zárójelben elhelyezett
három ponttal jelölhetjük. Ügyelni kell arra, hogy a kihagyással ne hamisítsuk meg az idézet értelmét.
Ha nem csak egy-egy gondolatot, megállapítást vagy adatot, hanem egy forrásmunka nagyobb
részét kívánja átvenni a szakdolgozat készítője, akkor még nem szó szerinti idézetnél is jelezni kell az
„átvétel” terjedelmét, például oly módon, hogy a felhasznált anyagot egy külön alfejezetbe vagy
szakaszba helyezi el, annak elején közölve, hogy az adott rész egy bizonyos forrásmunka alapján vagy
nyomán íródott.
Amennyiben az átvett gondolatok néhány pontjára különösen fel akarjuk hívni a figyelmet,
megfelelő tipográfiai módszerrel a szöveg adott része kiemelhető környezetéből. Ezt vastag vagy dőlt
betűs szedéssel el lehet érni, de a beavatkozás tényére fel kell hívni a figyelmet. Közhasználatú jelzés
például a zárójelben elhelyezett „Kiemelés tőlem” formula, amely mögött a szerző névbetűi állnak.
Többszöri kiemelés esetén elégséges a formula rövidítésének („K.T.”) alkalmazása is.
2.4. Mennyiségi és külalaki követelmények
Az Idegenforgalmi és Szálloda szakon a szakdolgozatnak legalább 40 gépelt oldal terjedelműnek
kell lennie, nem számítva a kiegészítő szövegrészeket. Felső terjedelmi korlát nincs, ám ez
semmiképpen nem jelentheti a mennyiségi szempontok túlsúlyba kerülését a minőséggel szemben.
Fontos a dolgozat belső arányainak megfelelő kialakítása is: a címben megfogalmazott kérdést,
problémát kifejtő lényegi résznek kell kitennie legalább a dolgozat (pontosabban a törzsrész) felét, de
inkább kétharmadát. Ezt megelőzheti egy felvezető jellegű rész, amely a feltett kérdés általános
vonatkozásait, elméleti hátterét, összefüggéseit tárgyalja. Kizárólag olyan elméleti és leíró anyagot
kell és lehet a dolgozatban elhelyezni, ami a későbbi témaelemzés során felhasználásra kerül. A
törzsrészben elhelyezett táblázatok, grafikonok, illusztrációk lehetőleg ne haladják meg annak
egynegyedét.
A szakdolgozatot nyomtatott formában, illetve számítógép-lemezen kell beadni. A számítógépes
szövegszerkesztő programok magas szintű alkalmazása a készítés során nyomatékosan ajánlott.
A dolgozatot A4-es méretű fehér papírlapokra kell nyomtatni, a lapok egy oldalát felhasználva. A
dolgozatban a szöveg színe kizárólag fekete lehet. A margók 2-2,5 cm szélesek lehetnek, a lap bal
margója a kötés érdekében további 1 cm-rel növelhető.
Törekedni kell a szöveg olvashatóságára, áttekinthetőségére, tetszetős megjelenésére. Ennek
érdekében ajánlott a 12 pontos betűméret és a másfeles sortávolság használata, a bekezdések első
sorának behúzása és/vagy a bekezdések közötti távolságok kismértékű (6-12 pontos) növelése.
Bármilyen stilizált (dekoratív) betűtípus használata tilos. Lehetőleg a könyvnyomtatásban elterjedt
(klasszikus) betűtípusokat vagy azokhoz hasonlóakat kell használni (pl. Times New Roman). A csupa
nagybetűk, a kiskapitálisok, a félkövér vagy dőlt betűk alkalmazása csak kiemeléseknél vagy címeknél
megengedett, a szöveg egészét tekintve nem.
Kerülni kell az öncélú dekorációkat: a szöveghez csupán lazán kötődő, a téma kifejtését,
megértetését érdemben nem szolgáló illusztrációknak nincs létjogosultsága egy tudományos
munkában. Az ábrák és grafikonok esetében sem a látványosság, hanem az érthetőség és az
áttekinthetőség a fő szempont – háromdimenziós vagy színes grafikonokat például csak akkor célszerű
használni, ha ez nélkülözhetetlen a vonatkozó adatok egzakt ábrázolásához. Táblázatok, grafikonok,
képek csak abban az esetben helyezhetők el a törzsrészben, ha azok részletes (nem egymondatos)
elemzésére a szövegben sor kerül. Ellenkező esetben az ilyen kiegészítőket a mellékletbe vagy a
függelékbe kell elhelyezni.

Lehetőleg kerülni kell a tördeléssel kapcsolatos hibákat: a lap legaljára ne kerüljön fejezetcím, a
táblázatok ne törjenek meg két oldal között, a kereszthivatkozások és a tartalomjegyzék oldalszámai
ne „csússzanak el” stb. Mindezek a hibák könnyen kiküszöbölhetők a fejlett szövegszerkesztő
programok megfelelő használatával.
Az oldalszámok feltüntetése kötelező (kivéve a belső címlapot). Az oldalszámozásnak
folyamatosnak kell lennie, tehát a műszaki leírásoknál, kézikönyveknél időnként alkalmazott fejezet
betűjele + oldalszám módszer nem megengedett.
Kötelező feltüntetni továbbá valamennyi táblázatnál az adatok forrását (a szövegközi
hivatkozásoknál ismertetett módszerekkel). Ha a táblázat összeállításához a szerző több forrást
használt, értelemszerűen valamennyit meg kell adni. Ugyancsak fel kell tüntetni a forrást a nem saját
készítésű grafikonoknál és ábráknál.
Ajánlott irodalom
A tudományos igényű dolgozatok, publikációk formai kialakítását illetően a legrészletesebb
magyar nyelvű útmutatóként Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Osiris, Budapest
1997) című munkája szolgál.
3. A szakdolgozat elbírálása
A szakdolgozatot két opponensnek kell elbírálnia: a dolgozat témavezetőjének, illetve egy külső
szakembernek. A külső opponenst az adott szakterület kiemelkedő képviselői köréből választja ki és
kéri fel a szakvezető. A külső bíráló személyére az adott téma vezetője javaslatot tehet. A külső
opponens helyett a szakdolgozatot a Turizmus Tanszék egy másik oktatója is bírálhatja, amennyiben a
szóba jöhető külső szakemberek nem tudják vállalni a bírálat elkészítését.
A szakdolgozatot a kinyomtatott és bekötött példányokon túl számítógép-lemezen is le kell adni.
A megvédett szakdolgozatok egy példánya az Egyetem könyvtárába, egy másik példánya a
Turizmus Tanszékre kerül megőrzésre. Az egyes szakdolgozatokkal együtt meg kell őrizni azok írásos
bírálatát is.
A számítógép-lemezen leadott fájlok Adobe PDF-formátumban, másolás- és nyomtatásvédett
formában felkerülnek a Turizmus Tanszék szerverére, az egyetemi hálózaton belüli elérhetőséggel. Az
eredeti fájl(oka)t a Tanszék nem őrzi meg.