Lakatos Ferenc Ã©s Varga - NYME ErdÅmÃ©rnÃ¶ki Kar - Nyugat ...

Erdőmérnöki Kar 

Tudományos Konferencia 

2007. december 11. 

Sopron 

– a szekcióülések előadásainak és posztereinek kivonata – 

Szerkesztette: 

Dr. Lakatos Ferenc és Varga Dénes 

MTA Veszprémi Területi Bizottsága

ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ ..................................................................................... 3 

ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ ................................................................................. 16 

KÖRNYEZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ........................................................................... 59 

TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ................................................................................... 76 

VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ.................................................................................... 97

Erdészeti műszaki szekció 

Előadások: 

BROLLY G. ÉS KIRÁLY G.. Erdészeti és természetvédelmi célú földi lézeres letapogatás 

feldolgozása a Hidegvíz-völgy Erdőrezervátumban ............................................................... 4 

CZIMBER K.: Erdészeti térinformatika fejlesztése az ERFARET keretén belül......................... 5 

HORVÁTH B.: A közelmúlt erdészeti gépfejlesztései Magyarországon...................................... 6 

KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS KOPPÁN A.: A patakvízhozam és a növényi nedváramlás 

közötti kapcsolat vízvizsgálatának első eredményei............................................................... 7 

KIRÁLY G. ÉS MÁRKUS I.: Digitális mérőkamerával készült légifényképek feldolgozása ......... 8 

KOSZTKA M., MARKÓ G. ÉS PÉTERFALVI J.: Erdészeti utak számítógéppel támogatott 

tervezése.................................................................................................................................. 9 

KOSZTKA M., MARKÓ G. ÉS PÉTERFALVI J.: Feltáróhálózatok fejlesztése ............................... 10 

MAJOR T.: Talajok gépesítést befolyásoló jellemzőinek vizsgálata......................................... 11 

Poszterek: 

BAZSÓ T., EREDICS A. ÉS KIRÁLY G.: Digitális amatőr kalibrációja és a kalibrált kamerák 

felhasználási lehetőségei ....................................................................................................... 12 

CZUPY I.: Váltakozó áramú hidraulikus hajtások alkalmazása az erdészeti gépesítésben ....... 13 

HORVÁTH B.: Gyorsbeavatkozó erdőtűz-oltó technikák minősítése ........................................ 14 

RUMPF J.: Akác állományok harveszteres kitermelése............................................................. 15 

3

Erdészeti-műszaki szekció 

előadások 

ERDÉSZETI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI CÉLÚ FÖLDI LÉZERES LETAPOGATÁS 

FELDOLGOZÁSA A HIDEGVÍZ-VÖLGY ERDŐREZERVÁTUMBAN 

BROLLY Gábor és KIRÁLY Géza 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, 

Sopron 

gbrolly@emk.nyme.hu 

Az erdészeti, természetvédelmi és vadgazdálkodási kutatások kulcsfontosságú, sokszor 

kritikus pontja az adatgyűjtés. A kutatásokon túlmenően, a tervezési és ellenőrzési feladatok 

ellátásához is mind gyakrabban jelentkezik igény a nagy területen, rövid idő alatt, objektíven 

és megismételhetően végezhető felmérési módszerek iránt. A távérzékelés, mind adatgyűjtési 

lehetőség elsősorban magas fokú automatizálhatóságával, integrálhatóságával és 

rugalmasságával emelkedik ki, aminek hosszú távon kedvező gazdasági vonzata van. 

A lézeres letapogatás, a távérzékelés legfiatalabb, ezért ma legdinamikusabban fejlődő 

részterülete. A lézeres letapogatás erdészeti és természetvédelmi alkalmazását célzó 

vizsgálatok a 90-es évek második felében indultak meg, melyek mára széles körben 

kiterjedtek az erdőtérképezés, erdőbecslés, habitat-térképezés, erdővédelem, biomasszafelmérés, 

és különböző ökológiai értékelések területére. A lézeres letapogatás során a felvétel 

környezete távolságmérések sorozatának eredményeképp előállított, nagyszámú térbeli 

koordinátákkal kerül leírásra. Ez az eljárás a vizsgálandó objektumok térbeli jellemzőinek 

egyedülállóan részletes reprezentációját adja, melyből statisztikai és modellezési eljárásokkal 

kell az érdeklődésre számot tartó információkat kinyerni. Lézeres letapogatás földről és 

levegőből is történhet az adatgyűjtés céljától, tárgyától, jellegétől és kiterjedésétől függően. 

Magyarországon először a Hidegvíz-völgy erdőrezervátumban történt erdészeti, ökológiai 

célú földi lézeres letapogatás. A felvétel az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének 

faállomány-szerkezeti és faállomány-dinamikai vizsgálatokra kijelölt mintapontján készült. 

Munkánk során számítógépes algoritmusokat dolgoztunk ki, hogy a több, mint ötmillió mérés 

eredményeképp előállt strukturálatlan ponthalmazból, automatikus úton határozzunk meg 

egyesfa-jellemzőket (pozíció, mellmagassági átmérő, törzsalak, famagasság). A kifejlesztett 

eljárások geometriai és statisztikai alapokra épülnek, megbízhatóságukat és pontosságukat 

hagyományos terepi felvétel eredményeivel történő összehasonlítással ellenőriztük. Az 

algoritmusok – a felvétel során uralkodó faállomány-viszonyok mellett – a törzsek 74–76 %- 

át tudták azonosítani, a mellmagassági átmérőket ±4-5,4 cm-es, a famagasságokat ±1,4-4,3 

méteres előzetes középhibával becsülték. 

4


előadások 

ERDÉSZETI TÉRINFORMATIKA FEJLESZTÉSE 

AZ ERFARET KERETÉN BELÜL 

CZIMBER Kornél 


Földmérési és Távérzékelési Tanszék, Sopron 

czimber@emk.nyme.hu 

Az ERFARET 4 éves kutatás Erdőgazdálkodás műszaki fejlesztése részfeladatán belül célul 

tűztük ki a jelenleg erdészeti gyakorlatban, oktatásban, kutatásban használt és széles körben 

elterjedt DigiTerra Map térinformatikai szoftver korszerűsítését, új mérési, adatgyűjtési, 

feldolgozási technikák, új algoritmusok kidolgozását. 

Első évben az erdészeti terepi alkalmazás definiálása, a szükséges funkciók kiválasztása, az 

alkalmazott adatmodellek kidolgozása valósult meg. Korszerűsítettük a GPS alapú terepi 

mérési technológiát. A digitális erdészeti térképek terepi aktualizálásához a valós idejű 

topológikus szerkesztő funkciókat kellett kidolgozni. További fejlesztési eredmény az 

erdészeti elektronikus jegyzőkönyvek kidolgozása, mely az erdészeti attribútumok hatékony 

terepi rögzítését gyorsítja meg és teszi hibamentessé. A terepi adatgyűjtéshez a DigiTerra Kftvel 

közösen kidolgoztunk egy adatcsere modult, mely a terepen gyűjtött adatokat mobil 

Internet kapcsolaton keresztül egy központi adatbázisba küldi, illetve a frissített térképi és 

leíró adatokat onnan tölti le a kézi számítógépre. 

Második évben a célunk az erdészeti digitális térképek irodai feldolgozásának fejlesztése 

volt. A DigiTerra Kft konzorciumi taggal együttműködve egy új alkalmazást definiáltunk. Az 

alkalmazás fejlesztése számítógépes algoritmusok és technológiák kidolgozásából, a meglévő 

adatmodell korszerűsítéséből állt. A 2006. évi fejlesztés során számos eredmény születtek, 

ebből a legfontosabbak a következők: adatbázis támogatás, korszerű grafikus motor a 

térinformatikai adatok kirajzolásához, magasabb rendű geometriai elemek támogatása, terepi 

felmérések fogadása, tárolása adatbázisban, erdészeti vektoros térképek javításához szükséges 

funkciók kidolgozása, Internetes térkép publikáció. 

2007. évben az erdészeti térinformatikán belül a felületmodellezési és képfeldolgozási 

eszközök fejlesztése és alkalmazásuk vizsgálata folyt. A felületmodellezés és a 

képfeldolgozás, mint elemző eszközök, fontos szerepet töltenek be a RET más témaköreiben 

is. A felületmodellező algoritmusok fejlesztésénél az erdészeti feladatok megoldására 

koncentráltunk. A szabálytalan háromszög alapú felületeket (TIN) egy új és gyors, háromszög 

topológiát alkalmazó algoritmussal generáljuk. A háromszögön belül harmadfokú rekurzív 

Bézier felületekkel finomítjuk a globális felületmodellt. A felületmodellezéshez hatékony 

térbeli megjelenítő kapcsolódik. 

A képfeldolgozó eljárásoknál a valós időben működi képi szűrőket, képi algebra és 

osztályozó eljárásokat korszerűsítettük. Nagy hangsúlyt fektettünk az eltérő időpontban 

készült felvételek alapján történő változások felderítésére, az erdőterületek űrfelvételek 

alapján történő nagyobb pontosságú lehatárolására. Ezen a területen az egyik legfontosabb 

előrelépés egy területnövesztő képszegmentáló algoritmus kifejlesztése. 

5


előadások 

A KÖZELMÚLT ERDÉSZETI GÉPFEJLESZTÉSEI MAGYARORSZÁGON 

HORVÁTH Béla 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet 

horvathb@emk.nyme.hu 

A hazai erdészeti gépfejlesztés és az erre épülő gépgyártás az 1980-as évek végére szinte 

teljesen leállt, holott addig számos olyan gépet (elsősorban erdőművelési gépeket) 

fejlesztettek és gyártottak, amelyek beváltak, s viszonyainkra alkalmasak voltak. Kb. az 1980- 

as évek közepéig létezett a hazai erdészeti gépgyártást megalapozó műszaki fejlesztési háttér 

is, ezt követően azonban a hanyatlás, majd a szinte teljes megszűnés (az Erdészeti 

Tudományos Intézet Gépesítési Osztályának felszámolásával) volt osztályrésze. 

A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének 

irányításával napjainkra az erdészeti gépfejlesztésben és gépgyártásban az előzőekben vázolt 

negatív folyamatok megálltak, sőt már némi pozitív elmozdulás is tapasztalható. Jelenleg 

Magyarországon mintegy 90 cég foglalkozik mezőgazdasági gépgyártással, de közülük kb. 

csak tízen gyártanak részben erdészeti gépeket is. A hazai erdészeti gépgyártás piaci 

alapokon, de a jelenleginél jobban összehangolt műszaki fejlesztési háttér mellett maradhat 

csak működőképes. A fejlődés olyan háttér-bázissal képzelhető el, amely biztosítja az 

erdészeti gépesítési terület kutatásának és műszaki fejlesztésének (K+F tevékenységének) 

vitelét és összehangolását. 

A közelmúltban fejlesztett és gyártott fontosabb hazai erdészeti gépek a következők: 

erdészeti tehergépkocsi, csemetetermesztési gépsor, erdőtelepítési gépsor, erdőtűz-oltó 

berendezések, energiaeredő betakarító gép. A jelen és a közeljövő fejlesztési feladatait pedig 

az alábbiak jelentik: injektálógép, kérgezőgép, energiaültetvény telepítő és betakarító gépsor, 

energiaerdő telepítő és betakarító gépsor. 

6


előadások 

A PATAKVÍZHOZAM ÉS A NÖVÉNYI NEDVÁRAMLÁS KÖZÖTTI KAPCSOLAT 

VIZSGÁLATÁNAK ELSŐ EREDMÉNYEI 

KALICZ Péter 1 , GRIBOVSZKI Zoltán 1 , KOPPÁN András 1 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, 

Sopron 

2 MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet, Sopron 

kaliczp@emk.nyme.hu 

Egy fontos és érdekes feladat jelenleg a hidrológiában a biológiai és hidrológia folyamatok 

közötti kapcsolatrendszer tisztázása. Egy ilyen jelenség a hidrológiai jellemzők (pl. a 

vízfolyás menti talajvíz vagy a vízfolyások alapvízhozamának) rövid periodicitású 

hullámzása, amely szoros kapcsolatban áll a vegetáció vízfelvételével. 

A vízfolyás menti galériaerdőknek különösen nagy hatásuk van az ottani talajvízszintekre és 

a vízfolyások talajvízből táplálkozó alapvízhozamára, ezért evapotranszspirációjuk korrekt 

meghatározása fontos feladat, mind természetvédelmi, mind vízkészlet-gazdálkodási 

szempontból. A regionális és lokális vízmérleget, valamint a szennyeződések terjedését 

számító numerikus modellek különösen igénylik az evapotranszpiráció pontos értékeit. 

Egy két verzióból álló új módszert fejlesztettünk ki, amely a vízfolyás menti talajvízszintek 

és a vízfolyások alapvízhozamának napi ritmusa alapján számítja az evapotranszspiráció 

értéket. A módszert a Soproni-hegységben fekvő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtő adatain 

teszteltük. 

A módszer két verziója alapján kapott evapotranszspirációs értékeket összehasonlítottuk 

egymással és más korábbi módszerek (White-féle, Penman-Monteith) alapján számítható 

evapotranszspirációs értékekkel. Az összehasonlítás alapján az új módszerek kevesebb mért 

paraméter alapján hasonló vagy nagyobb pontossággal tudják számítani az 

evapotranszspirációs vízfelvétel napi vagy órás értékét a csapadékmentes időszakokban. 

7


előadások 

DIGITÁLIS MÉRŐKAMERÁVAL KÉSZÜLT LÉGIFÉNYKÉPEK 

FELDOLGOZÁSA 

KIRÁLY Géza és MÁRKUS István 


Sopron 

kiraly.geza@emk.nyme.hu 

2007 nyarán készült el Magyarországon az első digitális mérőkamerás légi fényképezés, a 

Fertő-tó nádasainak értékeléséhez. A fényképezés előkészítését és az elkészült felvételek 

feldolgozását is a Földmérési és Távérzékelési Tanszék végezte. Az alkalmazott digitális 

mérőkamera, a Vexcel UltraCAM D, az a kamera, amellyel Magyarország következő légi 

fényképezését is végzik 2007-2009 között. Éppen ezért nagyon nagy jelentőségű az, hogy 

ilyen úttörő munkában részt vettünk. Az új technológiát kívánjuk ismertetni, kiemelve a 

hagyományos, analóg légi fényképezéstől való eltéréseket, előnyöket és hátrányokat. 

Munkánk során szerzett tapasztalataink sok olyan kérdést, valamint néhány választ is 

felvetettek, amelyek mind a fotogrammetriában járatos szakemberek, mind a felvételeket 

felhasználók számára fontos információkkal szolgálnak. 

8


előadások 

ERDÉSZETI UTAK SZÁMÍTÓGÉPPEL TÁMOGATOTT TERVEZÉSE 

KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet 

Sopron 

gmarko@emk.nyme.hu 

A számítógéppel támogatott úttervezés nem csak a hagyományos úttervezési algoritmusok 

digitális leképezését valósítja meg, hanem a korszerű geodéziai és számítástechnikai 

eszközökhöz igazodó tervezési módszer tudatos alkalmazásával hatékony eszközt ad a tervező 

mérnök kezébe. 

Az 1997-ben jogerőre emelkedő erdőtörvény az erdészeti úttervezési tevékenységet tervezői 

jogosultság meglétéhez köti, illetve jelentősen módosítja az erdészeti utak építésének 

engedélyezési eljárását. Az engedélyezési−építési eljárás során a tervezőnek négy különböző 

tervdokumentációt kell elkészítenie. 

A 21. századra mind az erdőgazdálkodói, mind a hatósági tevékenységek támogatásában tért 

hódított az informatika. A digitális adatállományok és térképek összekapcsolását megvalósító 

geoinformatikai rendszerek megjelenésével és elterjedésével Magyarország teljes 

erdőterületére elkészültek a digitális erdőtérképek. Ennek megfelelően a geodéziai méréseket 

és a tervezést vetületi rendszerben kell megvalósítani, hiszen a tervezett út térképbe illesztése, 

az elfoglalt erdőterület részletszintű kimutatása így egyszerűbbé, pontosabbá és 

ellenőrizhetőbbé válik. A tulajdonviszonyok megváltozása, a magán erdőterületek 

megjelenése az igénybe vett területek pontos kimutatását követeli meg. 

A korábban kialakított „hagyományos” módszerekkel a megváltozott feltételek között az 

úttervezési munkák végrehajtása nehézkessé vált. Az új eljárás kialakítását az általánossá vált 

korszerű geodéziai eszközök – elsősorban a digitális mérőállomások és geodéziai pontosságú 

GPS-ek – is előmozdították, sőt megkövetelték. 

Az erdészeti úttervezési módszer korszerűsítésével párhuzamosan, az Erdőfeltárási és 

Vízgazdálkodási Tanszék korábbi eredményeire támaszkodva kifejlesztettük a maCADam 

úttervező programot. A szoftvert az Intézet úttervezési munkáinak támogatásán kívül az 

oktatásban is alkalmazzuk, illetve azt közúttervező cégek is használják. 

9


előadások 

FELTÁRÓHÁLÓZATOK FEJLESZTÉSE 

KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József 


Sopron 

jpeterfa@emk.nyme.hu 

Napjainkban a korábban elsődlegesen az erdőgazdálkodást szolgáló erdészeti 

feltáróhálózatok az átalakult tulajdonviszonyok között egyre inkább többfunkcióssá válnak. A 

feltáróutak sok esetben magán tulajdonban lévő erdőterületeken vagy mezőgazdasági 

művelési ágú területeken keresztül önkormányzati utakhoz csatlakoznak, így egyben a 

vidékfejlesztést infrastrukturális elemeit is képezhetik. Az erdészeti utak építésére és 

felújítására 2008-ban megnyíló uniós pályázati lehetőségek az említett új viszonyokat is 

figyelembe veszik és a pályázatok elbírálásánál plusz pontokkal támogatják. A pályázatok 

értékelésekor ugyancsak előnyt élvez az a pályázó, amely feltáróhálózatának térinformatikai 

alapú nyilvántartásával rendelkezik, amely alapját képezheti egy korszerű erdészeti útügyi 

rendszernek. 

A feltáróhálózatok fejlesztését is szolgáló szakértői rendszer elemei a következők: 

• a meglévő hálózat felmérése és geoinformatikai rendszerbe illesztése (digitális 

útleltár), 

• erdőgazdálkodási szállítási feladatok meghatározása, 

• egyéb forgalmi igények felmérése és a várható forgalom meghatározása, 

• a meglévő hálózat útfenntartási beavatkozásainak tervezése, 

• a hálózat bővítésének tervezése. 

A meglévő úthálózat felmérése a hosszadatokon túl magában foglalja a műtárgyak, rakodók, 

csatlakozási pontok helyét, valamint az utak állapotának (teherbírás, szubjektív állapot) 

geoinformatikai rendszerbe történő beillesztését. 

A létrehozott digitális útleltár jó alapot szolgáltat az erdő- és vadgazdálkodási szállítási 

feladatok, valamint a jelentkező önkormányzati, természetvédelmi, turisztikai és egyéb 

forgalmi igények felméréséhez és nyilvántartásához, amely alapján a várható forgalom 

nagysága prognosztizálható. 

A várható forgalmi igények és az utak állapota alapján a szükséges útfenntartási munkák és 

azok sürgőssége tervezhető. 

A hálózat bővítésének tervezési lépései a következők: 

• bővítési igények felmérése, 

• a tervezendő úttal érintendő vagy elkerülendő területek kijelölése a digitális térképen 

(kardinális pontok), 

• az új nyomvonalak felkeresése a digitális domborzatmodellen semleges vonal szinten 

több változatban, 

• a térképi nyomvonalak felkeresése és esetleges módosítása a terepen, 

• feltárási mutatók számítása, 

• variációk összehasonlítása és a legalkalmasabb kiválasztása. 

Az így létrehozott szakértői rendszer a döntés-előkészítésen kívül a logisztika alapját is 

megteremti. A fentiek alapján minden elemet tartalmazó szakértői rendszer először a 

Szombathelyi Erdészeti Zrt. feltáróhálózatára készül el 2008 végére az Erdő- és 

Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont keretében. 

10


előadások 

TALAJOK GÉPESÍTÉST BEFOLYÁSOLÓ JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA 

MAJOR Tamás 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron 

major@emk.nyme.hu 

A talaj fizikai-mechanikai jellemzői közül szakirodalmi adatok és saját vizsgálataink alapján 

a talajművelés szempontjából meghatározó a talajellenállás, a tömörség és a 

nedvességtartalom. Ezek tuskós területekre vonatkozóan teljesen ismeretlenek. A 

mezőgazdaság területén rendelkezésre álló jellemzők az erdőgazdasági talajok esetében 

viszonylag ritkán alkalmazhatóak, mivel a mezőgazdasági és erdészeti kultúrák más-más 

talajtípusokon fordulnak elő, továbbá a fák gyökérzetének következtében a talajjellemzők 

jelentősen megváltoznak. 

Egyrészt az erdészeti talajok talajfizikai, talajmechanikai jellemzőinek megismerését tűztük 

célul, másrészt arra kerestük a választ, hogy a fák gyökerei milyen hatással vannak a talaj 

fizikai-mechanikai jellemzőire, azaz hogyan változik a talaj ellenállása a fafaj, az átmérő és a 

fától való távolság függvényében. 

11


poszterek 

DIGITÁLIS AMATŐR KAMERÁK KALIBRÁCIÓJA ÉS A KALIBRÁLT 

KAMERÁK FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI 

BAZSÓ Tamás, EREDICS Attila, KIRÁLY Géza 


Sopron 

tbazso@emk.nyme.hu 

A NYME Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézete 2006-ban egy GVOP 

műszerpályázaton nyert egy integrált térbeli adatgyűjtő rendszert, amelynek egy 

nagyfelbontású nem-metrikus digitális kamerapár is része volt. A kamerapárral készített 

felvételek fotogrammetriai kiértékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a kamerák 

kalibrációja. Munkánkban részletesen ismertetjük az elvégzett kalibrációkat, valamint a 

különböző eljárásokkal elérhető pontosságokat. A kalibrált kamerapár felhasználható az 

integrált rendszer részeként, valamint légifényképezés során is. A földi és légi felhasználási 

lehetőségeket is részletesen ismertetjük. 

12


poszterek 

VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ HIDRAULIKUS HAJTÁSOK ALKALMAZÁSA 

AZ ERDÉSZETI GÉPESÍTÉSBEN 

CZUPY Imre 


iczupy@emk.nyme.hu 

A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara K+F stratégiájának része az 

erdőgazdaságok gépesítésének fejlesztése. Ennek keretein belül az Erdészeti-műszaki és 

Környezettechnikai Intézet kutatásokat végez a meglévő gépparkok korszerűsítésére, illetve 

az igényeknek megfelelően új gépek, gépsorok fejlesztésére. A gépeknek esetenként speciális 

elvárásoknak kell megfelelniük, igazodva a munka jellegéhez és az adott 

munkakörülményekhez. 

A váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel a hidraulikának egy viszonylag új területe. 

Számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amelyek többféle gyakorlati felhasználást 

tesznek lehetővé. Kutatásaink során azt vizsgáljuk, hogy a váltakozó áramú hidraulikus 

energiaátvitel: 

• az erdészeti gépeken milyen feladatok ellátására alkalmas, 

• alkalmazása milyen előnyökkel jár a másfajta energiaátviteli módokkal szemben. 

13


poszterek 

GYORSBEAVATKOZÓ ERDŐTŰZ-OLTÓ TECHNIKÁK MINŐSÍTÉSE 

HORVÁTH Béla 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet 

horvathb@emk.nyme.hu 

A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének 

irányításával erdőtüzek oltására alkalmas olyan gyorsbeavatkozó berendezések tervezése, 

fejlesztése, hazai adaptálása, alkalmazásba vétele folyik, amelyek eredményesek lehetnek az 

erdőgazdaságok számára az erdőtüzek oltásában. 

2007-ben elvégeztük a VÍZÖNTŐ prototípusának alkalmazástechnikai próbáit, melyek 

alapján megállapítottuk, hogy a berendezés alkalmas kezdődő erdőtüzek, valamint olyan 

felszíni erdőtüzek (avartűz, bozóttűz) oltására, amelyek tűzvonal-intenzítása az 1700 kW/m 

értéket nem haladja meg. Megállapítottuk, hogy a berendezés műszakilag teljesíti azokat az 

elvárásokat, amelyeket a fejlesztésekor kitűztünk. Eredményesebbé válik a VÍZÖNTŐ oltási 

munkája, ha impulzusos önfelszívóval és póttartály gyorscsatlakozóval egészül ki, valamint 

ha a szállítóeszközén a tűzoltást segítő kézi eszközök kerülnek málházásra. 

Teszteléseket, vizsgálatokat folytattunk a kis- és középkategóriás erdőtűz-oltó 

gyorsbeavatkozó eszközök és felszerelések közül földszórókkal és ventilátorokkal. 

Megállapítottuk, hogy a földszórók (árokásók) közül a 400 m 3 /h teljesítmény fölötti 

berendezések jöhetnek szóba az erdőtűz-oltásnál. A permetezésre használt ventilátorok közül 

a nagy légszállítású (min. 8 m 3 /s) és legalább közepes légsebességgel (min. 40 m/s) 

rendelkező axiálventilátorok jöhetnek szóba az erdőtűz-oltásnál, ellentűzek keltésére. Az 

axiálventilátoros permetezőgépek erdőtűz-oltásra közvetlenül nem alkalmazhatók, mert nem 

elég koncentrált a vízcseppeket hordozó légsugár, valamint nem megfelelő eloszlásban és 

mennyiségben kerül a légáramba a porlasztott víz. 

Vizsgálatokat végeztünk gyorsbeavatkozó kézi eszközök (robbanó oltókészülék, motoros és 

kézi működtetésű háti permetezők, csákány-balta szerszám) alkalmazására az erdőtűzoltásban. 

Megállapítottuk, hogy a robbanó oltókészülék széleskörűen a lángmentesítésben és a 

tűz tovaterjedésének megakadályozásában, a továbbiak pedig elsősorban a feketítési 

munkálatokban alkalmazhatók eredményesen. 

A kutatás-fejlesztés az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont 

támogatásával valósult meg. 

14


poszterek 

AKÁC ÁLLOMÁNYOK HARVESZTERES KITERMELÉSE 

RUMPF János 


rumpf@emk.nyme.hu 

A daruharveszterrel egy Iván melletti akác véghasználatban végzett kísérleti fakitermelés 

egy részét képezte az „Ökológiailag összeegyeztethető, nagy termelékenységű fakitermelési 

módszerek fejlesztése a közép-európai erdőgazdálkodás számára” című nemzetközi 

projektnek; (COOP-CT-2005-512681). 

Az 1,6 millió euróval támogatott kutatásban való részvételre Hazánkból az Erdőhasználati 

Tanszéket kérték fel. 

A téma szempontjából legfontosabb műszaki és gazdasági eredményeket mutatjuk be a 

tervezett poszteren. 

15

Erdőgazdálkodási szekció 

Előadások: 

BIDLÓ A., HEIL B., KOVÁCS G. ÉS PATOCSKAI Z.: Az egyes termőhelyek értékelési 

lehetősége a faállományok növekedése alapján.................................................................... 18 

BOROVICS A., CSEKE K. ÉS MOLNÁR T.: Egy tölgy magtermesztő ültetvény genetikai 

vizsgálatának tapasztalatai .................................................................................................... 19 

CSIHA I. ÉS BÁRÁNY G.: Összehasonlító hozamvizsgálatok nyírségi fás szárú energetikai 

ültetvényekben ...................................................................................................................... 20 

JÁGER L.: A tulajdoni viszonyok és a birtokpolitika kapcsolata a magánerdőkben................. 21 

KOLOSZÁR J.: Szálaló szerkezet kialakítása erdeifenyves faállományokban 

a szentgörgyvölgyi szálalóerdőn ........................................................................................... 22 

MÁTYÁS CS., NAGY L. ÉS ÚJVÁRINÉ J.É.: Klimatikus stressz és a fafajok 

válaszreakciójának elemzése közös tenyészeti kísérletek alapján ........................................ 24 

MÁZSA K., KOTROCZÓ, HORVÁTH F., AZSALÓS R., R.D.BOWDEN, BÖLÖNI J., 

KRAKOMPERGER ZS., PAPP M. ÉS TÓTH J.A.: A tölgypusztulás hosszú távú következményei 

a Síkfőkút projekt és a Vár-hegy erdőrezervátum faállomány-szerkezetében...................... 25 

NÉMETH ZS., POZSGAINÉ H.M., GÁLOS B. ÉS ALBERT L.: Növényi enzimkorreláció 

stressz érzékenysége.............................................................................................................. 26 

PÁJER J. ÉS POLGÁR A.: A környezeti teljesítményértékelés lehetőségei 

az erdőgazdálkodásban.......................................................................................................... 27 

Poszterek: 

ALBERT L., HOFMANN T., RAJCZI E., CSEPREGI I. ÉS MAKK Á.: Polifenolok kinyerése 

magyarországi fafajok kérgéből-különböző extrakciós eljárások 

hatékonyságának vizsgálata .................................................................................................. 29 

BALÁZS B. HORVÁTH F., MÁZSA K. ÉS TORDA G.: Magyarországi erdők szénmegkötésének 

becslése különböző modellekkel........................................................................................... 30 

BERÉNYI GY. ÉS CSIHA I.: Értéknövelő elegyfajok alkalmazási lehetőségei 

alföldi erdeinkben.................................................................................................................. 31 

CSEKE K. ÉS BOROVICS A.: Szárazságtűrő tölgy fajok: felkészülés a klímaváltozás hatásaira 32 

CSEKE K., BENKE A. ÉS BOROVICS A.: Nyár Klónok genetikai azonosítás .............................. 33 

CSIHA I., KESERŰ ZS. ÉS RÁSÓ J.: Energetikai fafelhasználás során keletkező hamu 

elhelyezésének erdészeti vonatkozásai.................................................................................. 34 

FRANK N.: Az európai tiszafa (Taxus baccata L.) populáció-genetikai vizsgálata RAPD 

markerrel ............................................................................................................................... 36 

GYEVIKI M. ÉS HROTKÓ K.: Hidraulikus konduktivitás jelentősége és mérése 

fás növényeknél..................................................................................................................... 37 

HEGEDŰS A.: A nem-fa erdei termékek és szolgáltatások piaci vizsgálata.............................. 38 

HEIL B., BIDLÓ A., KOVÁCS G. ÉS JUHÁSZ P.: Erdőrezervátumok termőhelyi viszonyainak 

vizsgálati módszerei .............................................................................................................. 39 

HÉJJ B.: Regionális erdei turisztikai honlap ............................................................................. 40 

JUHÁSZ Á., TŐKEI L., RÁCZ-SZABÓ R., NAGY Z. ÉS PAP ZS.: Fásszárúak 

nedvességáramlásának mérése .............................................................................................. 41 

16

KESERŰ ZS.: A szennyvíziszap komposzt erdészeti hasznosíthatóságának kérdései ............... 42 

KONDORNÉ SZ.M.: Néhány fafaj növekedésének vizsgálata cseri talajon ............................... 44 

MOLNÁR M. ÉS LAKATOS F.: A bükk tömeges pusztulása Zala megyében.............................. 45 

PATOCSKAI Z., BIDLÓ A., KOVÁCS G. ÉS HEIL B.: Erdészeti földértékbecslés lehetőségei 

Észak-Zalában ....................................................................................................................... 46 

POZSGAINÉ H.M., NÉMETH ZS., BADÁCZY D. ÉS HORVÁTH A.: Sressz-szindróma jellemzése 

enzimkorrelációval ................................................................................................................ 47 

RÉTFALVI T.: Erdei Fafajok illékony szerves komponenseinek GC-MS meghatározása ........ 48 

SCHIBERNA E. ÉS LENGYEL A.: Az EU 6 K+F Keretprogram GOFOR kutatási programjának 

magyar vonatkozásai - A Nemzeti Erdőprogram.................................................................. 49 

F. SCHMITHÜSEN, B. KAISER, A. SCHMIDHAUSER, S. MELLINGHOFF, A.W. KAMMERHOFER ÉS 

STARK M.: Vállalkozói magatartás az erdőgazdálkodásban és a fafeldolgozásban - 

Üzemgazdasági alapok és menedzsment folyamatok ........................................................... 51 

SZABÓ I. ÉS VARGA SZ.: A Chryphonectria parasitica vizsgálata kocsánytalan tölgyön ........ 52 

TANÁCS E. ÉS KEVEINÉ B.I.: A Bayes-tétel alkalmazása a fajösszetétel változásának 

vizsgálatában ......................................................................................................................... 53 

TRASER GY. ÉS SZABÓ L.: Fekete fenyő felújítás eredményességének vizsgálata a KAEG Zrt. 

Győri Erdészeténél ................................................................................................................ 54 

VARGA SZ. ÉS MOLNÁR M.: Környezetkímélő erdővédelmi technológiák fejlesztése: 

gyakorlatban alkalmazható technológiák a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és a siska 

nádtippan (Calamagrostis epigeios) ellen............................................................................. 55 

VARGA SZ., NAGY D., RESTÁS Á. ÉS LOMNICZY G.: Erdőtüzek elleni védekezés fejlesztési 

lehetőségei............................................................................................................................. 56 

VEPERDI G., HORVÁTH I. ÉS HORVÁTH T.: A radioaktív sugárzás hatása az erdei fafajok 

növekedésére ......................................................................................................................... 58 

17


előadások 

AZ EGYES TERMŐHELYEK ÉRTÉKELÉSI LEHETŐSÉGE 

A FAÁLLOMÁNYOK NÖVEKEDÉSE ALAPJÁN 

BIDLÓ András, HEIL Bálint, KOVÁCS Gábor, PATOCSKAI Zoltán 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron 

abidlo@emk.nyme.hu 

A D-e-Meter projekt célja az Európai Uniós normákkal kompatibilis internetes 

alkalmazások fejlesztése, a mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos irányítási, 

adatszolgáltatási, szaktanácsadási és piaci információs feladatok támogatására. Ugyanakkor 

felmerült annak igénye, hogy különböző művelésű területeket (szántó, rét, erdő) 

gazdálkodását összehasonlításra alkalmassá tegyük. A D-e-Meter rendszer továbbfejlesztését 

szolgáló „Földminőség, földérték, és fenntartható földhasználat az európai uniós adottságok 

között”, NKFP-által támogatott kutatási program célul tűzte ki az egyes használati módok 

összehasonlításának lehetőségét. Kutatásaink során arra törekedtünk, hogy mért adatokat 

alapul véve számszerűsíteni tudjuk a termőhely és az erdők faállományának fatermőképessége 

közötti összefüggéseket. 

A magyarországi erdészeti termőhelyértékelés alapjául szolgál az egyes termőhely 

típusváltozatokhoz rendelt célállományok meghatározásának empírikus adatok segítségével. 

Vizsgálataink során elemeztük a rendelkezésre álló adatbázisokat. Legátfogóbb adattár az 

Állami Erdészeti Szolgálat (MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság) által gondozott 

Erdőállomány Adattár. A meglévő adatokat szakmai érvek alapján szűrtük. 

A fenti elvek alapján szűkített adatbázis felhasználásával határoztuk meg a fatermőképesség 

átlagát, a termőhelyi tényezők függvényében. A részhalmazokon belül háromdimenziós 

halmazokat készítettünk, amely számhalmaz elemei a fatermőképesség átlagok, a szórások, a 

fatermőképesség standard hibája, valamint az ugyanolyan termőhelytípus-változaton található 

fafajsorok darabszáma. Ebből a számhalmazból, adott termőhelyi kategóriára számítás 

segítségével megmondható, hogy mekkora a fatermőképesség várható értéke. 

Az egyes fafajok esetén összeállított adatbázisok alapján termőhelytípus változatonként 

meghatároztuk a fatermőképességet. Bár a szorzó számok jól mutatták az egyes termőhelyek 

fatermőképességét, a D-e-Meter rendszerhez való alkalmazkodás miatt, a későbbiekben nem 

szorzó számokat alkalmaztuk, hanem m 3 /ha/év-ben kifejezett fatermőképességet. Minden 

fatermőképesség értékhez rendeltünk egy statisztikai mérőszámot is, amellyel a 

megbízhatóságot jellemezhetjük. Ezzel lehetőséget biztosíthatunk a termőhelyi alapon végzett 

fatermőképesség meghatározásához, amely alapja lehet egy pontosabb ökológiai-ökonómiai 

erdészeti földértékelésnek. 

Az egyes fafajok esetén több mint száz termőhelytípus változatra kaptuk meg a 

fatermőképességi értéket. A fatömeg megállapítása lehetővé teszi a jövőbeni bevételek 

becslését, ami alapjául szolgálhat az alternatív földhasználattal kapcsolatos gazdaságossági 

számításoknak. 

18


előadások 

EGY TÖLGY MAGTERMESZTŐ ÜLTETVÉNY 

GENETIKAI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI 

BOROVICS Attila 1 , CSEKE Klára 1 , MOLNÁR Tamás 2 

1 Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály 

2 Mecsekerdő Zrt, Sellyei Erdészet 

borovics@ertisarvar.hu 

Az erdőgazdálkodás egyedi módszereket igényel a többi agrárágazathoz képest, mert 

többnyire természetes környezeti feltételek között dolgozik és korlátozottak a lehetőségei a 

kármegelőzésre, elhárításra. A termesztés biztonságát és jövedelmezőségét túlnyomóan maga 

a növényanyag szavatolja. 

Kutatásunkkal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a törzsfák szelekciójával és vegetatív 

megsokszorozásával létrehozott oltvány magtermesztő ültetvényben termesztett 

szaporítóanyag milyen genetikai változatosságú, kimutatható-e a külső beporzó hatás, és ha 

igen annak mekkora a jelentősége A Bogdása-Körcsönyepusztai magtermesztő ültetvény 

(Mecsekerdő Zrt.) és az ültetvényen termett makkok genetikai leltározásához a magtermesztő 

ültetvény valamennyi 56 klónjáról kétszeres ismétlésben gyűjtöttünk 15-15 darab makkot, 

amelyet üvegházi körülmények között csíráztattunk. Összehasonlítási alapként az ültetvénytől 

mintegy 1 km-re lévő kocsányos tölgy nevelési kísérlet kontroll, üzemi és erősen gyérített 

parcellájának 50-50, összesen 150 egyedét mintáztuk meg. 

A génösszetétel változásai jellemzésére olyan géneket használtunk (izoenzimeket kódoló 

struktúrgének), amelyek a populációban többféle változatban, ritkább vagy gyakoribb allélok 

formájában volt jelen és amelyek kodomináns öröklődése miatt a heterozigócia is értékelhető. 

A vizsgálati eredmények tanúsága szerint az ültetvény 56 egyede képezte populáció 

genetikai változatossági jellemzői minden tekintetben elmaradtak a referencia állomány 

valamennyi parcellájától. Az ültetvényben termett makkok között található volt néhány új 

génváltozattal rendelkező egyed, amelyek az ültetvény eredeti 56 klónjában nem voltak 

megtalálhatók, vagyis minden kétséget kizáróan igazolható a külső beporzó hatás. Ennek 

mértéke azonban a vizsgálat évében alacsony, csaknem elhanyagolható volt. Az effektív 

allélszámok utódállományban mért csökkenése miatt arra következtetésre jutottunk, hogy a 

beporzásban jellemzően néhány ültetvénybeli egyed játszott szerepet. A heterozigócia adatok 

megerősítették a magtermesztő ültetvényben termett szaporítóanyag csökkenő genetikai 

változatosságát. 

Összességében elmondhatjuk, hogy intenzív szelekciós folyamatok jellemzőek mind a 

törzsfák, mind az utódaik esetében (csökkent genetikai változatosság), ugyanakkor alig 

tapasztaltuk a külső beporzás genetikai diverzitás növelő hatását. Ebből egyrészt arra 

következtethetünk, hogy az ültetvényben termett makkok képezte utódnemzedékben az 

alkalmazkodóképesség csökkenése valószínűsíthető, másrészt minden bizonnyal érvényesül a 

nemesítői szándék, valószínűsíthető a többletteljesítmény a gazdaságilag fontos 

tulajdonságokban is. A fentiek miatt javasoljuk az elérhető legjobb termőhelyen felhasználni a 

magtermesztő ültetvényben termett kocsányos tölgy makkot, hiszen itt kisebb a környezeti 

stressz, az alkalmazkodóképesség hiánya kevésbé okozhat problémát és egyidejűleg ki tudja 

használni a genetikai adottságait, vagyis a többletteljesítményt képes teljes mértékben 

kiaknázni. 

19


előadások 

ÖSSZEHASONLÍTÓ HOZAMVIZSGÁLATOK NYÍRSÉGI 

FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEKBEN 

CSIHA Imre, BÁRÁNY Gábor 

Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása 

csihai@erti.hu 

Biomassza, energiaerdő, energetikai ültetvény, erdő vagy nem erdő, erdésszel vagy erdész 

nélkül 

Ezek azok a fogalmak, melyek az írott és elektronikus sajtón keresztül eljutva az átlagember 

gondolatvilágába, lassan elnyomja az erdő szó hagyományos, gondolati tartalmát is. 

Nem kellene azonban ennek így lenni, ha nem keverednének – esetenként nem 

kevertetnének tudatlanul vagy tudatosan – ezek a fogalmak a szakmai és közgondolkozásban. 

Szakmánkban ugyanis már a korább évtizedekben kialakult hagyományos rendje volt 

ezeknek a fogalmaknak. Az Erdészeti Tudományos Intézetben, a nyolcvanas években kezdett 

szervezett és megalapozott kísérletekben vizsgáltuk a rövid vágásfordulójú ültetvények 

telepítés technológiáját, az alkalmazható fafajokat, és a rendszer gazdaságosságát. 

Akkori eredményeink jelentésekben, terepi bemutatókon, és publikációkban kerültek a 

széles nyilvánosság elé. Kicsengésükben mai szemmel nézve talán kicsit pesszimisták – 

véleményünk szerint sokkal inkább realisták voltak. Sajnos az idő teltével ezek a munkák (is) 

feledésbe merültek, és a külső körülmények változásával szakmai köreinken kívülről éledt fel 

ismét ugyanaz a kérdéskör. 

Fontos hangsúlyoznunk, hogy szakmán kívüli igények generálták a napjainkban érzékelhető 

jelentős érdeklődést, mert véleményünk szerint ez a „nem szakmaiság” az, ami napjaink 

legnagyobb veszélyét jelentik ebben a témában. A közelmúlt eseményeire visszatekintve 

láthatjuk, hogy a fokozódó érdeklődés mellett az erdész szakma máig tartó „hárítása” volt 

tapasztalható. 

Ezen szakmai hozzáállás alapja lehetett, hogy a 80-as években folyó kutatások nem adtak 

egyértelműen pozitív eredményt a minirotációs energia erdők gazdasági kérdéseire. 

Nem adtak, mert nem is adhattak. Jelentősen eltérő volt ugyanis a társadalmi, gazdasági 

környezet. 

Előadásunkban erre a kérdésre keressük a választ, azaz hogy megéri-e a jelen gazdasági 

környezetben energiaerdőt telepíteni, és ha igen, akkor azt milyen fafajok felhasználásával és 

milyen technológiát követve tehetjük eredményesebbé. A prezentáció során a régi kísérleteink 

bemutatása mellett 5 új kísérlet friss eredményeire támaszkodva kívánunk választ adni ezekre 

a jelenleg igen széles szakmai közönséget érintő kérdésekre. 

20


előadások 

A TULAJDONI VISZONYOK ÉS A BIRTOKPOLITIKA KAPCSOLATA 

A MAGÁNERDŐKBEN 

JÁGER László 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron 

jagerla@emk.nyme.hu 

Mindenki előtt ismert, hogy a magánerdők tulajdonszerkezete nem túl kedvező, ami jelentős 

mértékben hátráltatja az erdőkben folyó tartamos gazdálkodás megvalósítását. Az elmúlt 

évtizedben azonban a birtokpolitika és az erdőgazdálkodás jogi szabályozásában - az erdészeti 

integrátorokat leszámítva – nem volt jelentős előrelépés. Jelenleg az erdőtörvény módosítása, 

az erdőterületek kimérési szabályainak változása. és általában az agrárium, illetve a megújuló 

energiaforrások iránti fokozódó figyelem ismételten lehetőséget teremtenek egy kedvezőbb 

szabályozási modell bevezetéséhez. A jogszabályi változásokat, különösen az olyan hosszú 

távú folyamatok esetén, mint a tulajdoni viszonyok, csak előzetes vizsgálatok és modellezési 

folyamat eredményeinek figyelembe vételével célszerű bevezetni. 

A Matematikai és Ökonómiai Tanszék több éves kutatási folyamat során részletes és valós 

helyrajzi, tulajdoni és erdőgazdálkodási adatok segítségével olyan vizsgálatokat folytat, amely 

segítségével elemezni lehet a jelenlegi és távlati tulajdonosi szerkezetet, annak hatását a 

rendezetlen státuszú erdőkre, és javaslatokat lehet megfogalmazni az erdészeti birtokpolitika 

és ágazati szabályozás számára. 

A vizsgálatok lehetőséget teremtenek arra is, hogy a tulajdonosi vélemények és célok az 

1997-2007 közötti tíz éves intervallumban történő változását is megismerjük, amely kellő 

időtávlatot ad a változások lényegi folyamatainak bemutatásához. 

A vizsgált főbb kérdéskörök a következők: 

• milyen az erdők tulajdonosi szerkezete, 

• milyen az erdők tulajdonszerkezete, 

• a tulajdonváltozási folyamatok (adásvétel, öröklés, stb.) milyen irányban befolyásolják 

a tulajdonszerkezetet, 

• az erdőtulajdonnal kapcsolatos jogintézményeknek milyen hatása van a 

birtokkoncentrációra (elővásárlási jog, kimérés, közös tulajdon megszüntetése), 

• a tulajdonosi szerkezet hogyan befolyásolja a magánerdők egyik közismerten 

legjelentősebb problémakörét, a rendezetlen státuszt. 

A kutatás során kiválasztott kistérségi területek teljes magántulajdonú területeinek felmérése 

megvalósul, így a rendezetlen erdők mellett a gazdálkodás alá vont területek és a 

mezőgazdasági és erdőterületek tulajdonosi integrációja is vizsgálható. A statisztikai 

matematikai elemzési módszerek mellett halmazelmélet, valószínűség-számítás, 

csoportelméleti vizsgálatok alkalmazása is kiegészíti. 

A kutatás javaslatokat ad az ágazati igazgatás számára a célszerű birtokpolitikai irányelvek 

megfogalmazásával, amely kedvezőbb birtokszerkezet kialakításának alapja lehet. 

21


előadások 

SZÁLALÓ SZERKEZET KIALAKÍTÁSA ERDEIFENYVES FAÁLLOMÁNYOKBAN 

A SZENTGYÖRGYVÖLGYI SZÁLALÓERDŐN 

KOLOSZÁR József 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 

kolojo@emk.nyme.hu 

A szentgyörgyvölgyi szálalóerdő hajdan arról volt nevezetes, hogy ebben az erdőtömbben 

az erősen fényigényes erdeifenyő állományaiban is sikerült a többkorú, többszintes szálaló 

szerkezet kialakítása és fenntartása. Ennek oka az is volt, hogy ebben az erdőtömbben 

legeltetés és alomszedés folyt, így az erdeifenyő magvainak csírázását, s ennek következtében 

folyamatos felújulását semmi sem akadályozta. 

Az 1950-es évektől a legeltetés és az alomszedés megszűntével az erdeifenyő felújulási 

feltételei nagymértékben romlottak, nem így a lombfafajoké, amelyek lassan uralkodóvá 

váltak. A mai középkorúnál idősebb faállományokban a második koronaszintet már kizárólag 

lombfafajok alkotják, a vastag avartakarón – ráadásul fény hiányában – az erdeifenyő nem 

képes felújulni. 

A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőművelés Tanszéke 1995-ben elhatározta, hogy egy 

arra alkalmas faállományban létesített mintaterületen megkezdi a szálaló szerkezet 

kialakítását, s ennek folytatása 2006-tól a RET keretében történik. 

A Szentgyörgyvölgy 12 A erdőrészletben 1995-ben kijelölt 1 ha-os kísérleti parcellán a 

faállomány egy olyan két- ill. háromszintes erdő képét mutatta, amelynek felső szintjét 

méretes erdeifenyő, míg középső és alsó szintjeit csoportosan felverődött erdeifenyő illetve 

zömében tölgyekből álló lombos faegyedek uralták. Az újulat gyakorlatilag hiányzott. 

Az 1995-96. telén elvégzett első szerkezetalakító fahasználat után hiába vártuk az 

erdeifenyő újulat megjelenését. 2006-07. telén az újabb bontás mellett megtörtént a terület 

bekerítése és a talajt borító avartakaró felszaggatása, mindezek hatására – természetesen nem 

egyenletes eloszlásban – de jelentős számú (16 ezer db/ha) erdeifenyő magonc verődött fel. 

A bontás szempontjai között első helyen az ideális szálaló szerkezet kialakítása szerepelt, 

melynek érdekében az idős erdeifenyő faegyedek és az erdeifenyő felújulását erősen zavaró 

lombfafajok eltávolítása volt a legfontosabb. 

A faállomány bontás után 2007-ben 

T 

Prodan EF 

GY Egyéb Összesen 

(KTT+KST) 

osztályok 

N V N V N V N V N V 

D 1,3 cm 

(db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) 

0-6,9 - - 1 - - 1 - 

7-14,9 49 4,5 105 8,3 26 1,9 11 0,3 191 15,0 

15-24,9 96 31,6 94 23,7 15 3,8 15 2,8 220 61,9 

25-36,9 31 23,8 13 8,2 1 0,5 3 2,3 48 34,8 

37-50,9 48 106,4 - - - - - - 48 106,4 

51-69,9 8 67,5 - - - - - - 8 67,5 

Összesen: 232 233,8 212 40,2 43 6,2 29 5,4 516 285,6 

22


előadások 

A táblázat adataiból jól látható, hogy a második bontás után a faállomány vékony és 

közepes vastagságú frakcióiban az ideális szálaló szerkezethez viszonyítva még jelentős a 

többlet, míg a vastagabbaknál némi készlethiány keletkezett. A jelenség összességében 

kedvező lenne, ha az újulati szint teljes egészében nem hiányozna, illetve a vékony és közepes 

vastagságú csoportokban a többletet nem a lombfafajok igen nagy részaránya jelentené. 

A 2007-ben megjelent újulat megmaradása majd megerősödése esetén viszont már olyan 

faállomány-szerkezet jelenhet meg, amely reményt adhat a szálalóerdő kialakulásához. 

23


előadások 

KLIMATIKUS STRESSZ ÉS A FAFAJOK VÁLASZREAKCIÓJÁNAK ELEMZÉSE 

KÖZÖS TENYÉSZKERTI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN 

MÁTYÁS Cs. 1 , NAGY L. 2 , ÚJVÁRINÉ JÁRMAI É. 3 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet, Sopron 

cm@emk.nyme.hu 

2 Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár 

lnagy@ertisarvar.hu 

3 Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred 

eva.ujvari@t-online.hu 

Általánosan elfogadott, hogy az egyes fajok elterjedési határait nem kizárólag éghajlati 

tényezők jelölik ki, a klímazonális ökoszisztémákat meghatározó fajok esetében ennek 

ellenére az elterjedési határok a fafaj klimatikus kereteivel jól összhangba hozhatók, 

elsősorban az elterjedés északi határain, illetőleg az elterjedés hegyvidéki felső határa mentén. 

A fafajok és erdei ökoszisztémák klímatoleranciája nem várt aktualitást kapott a 

klímaváltozásra való felkészüléssel kapcsolatban. Az éghajlatváltozás hatásainak 

prognosztizálásához szükség van a klímazonális vegetáció várható átalakulását befolyásoló 

faktorok vizsgálatára, illetve képet kell alkotnunk arról, hogy az egyes fafajok milyen mértékű 

változást képesek elviselni, hogyan reagálnak a klímatényezők megváltozására. 

Elemzésünk lehetőségét az teremti meg, hogy az élőlények globális elterjedési korlátját 

egyebek mellett a klímatényezőkkel szemben megnyilvánuló élettani toleranciahatáraik 

szabják meg. A közismert tényhez egy kevésbé figyelembevett megállapítást kell 

hozzátennünk: ezeknek az élettani határoknak egyértelmű genetikai meghatározottsága van, 

vagyis a tolerancia alapvetően genetikai okokra vezethető vissza. A bioklimatikus modellezés 

tehát végső soron a faj genetikailag meghatározott toleranciahatárainak kutatása. 

A szárazsági határt kijelölő tolerancia genetikai vizsgálatára 3 fafaj közös tenyészkerti 

adatait elemeztük. Vizsgálataink elvi alapját az a meggondolás adja, miszerint egy adott 

környezethez alkalmazkodott származás mintázása és kísérletbe helyezése során a populáció 

egy, feltehetőleg az eredetitől eltérő termőhelyre kerül, azaz tulajdonképpen egyetlen 

generáció alatt beálló klímaváltozást él át. E változás mértékét a származási hely és a kísérlet 

helyének klimatikus különbsége jelenti. Több populáció együttes vizsgálata során pedig 

lehetőségünk nyílik eltérő mértékű és irányú változásokra adott adaptív válasz vizsgálatára. 

Az eredmények igazolják, hogy adott fajon belül egy populáció reakciója az áreában elfoglalt 

helyszíntől, és az evolúciós előzményektől függ. 

Az elterjedés szárazsági (ariditási), vagyis alsó határán már kis mértékű szárazodás is 

növedék-visszaesést és mortalitást eredményez, mert ezek a populációk alkalmazkodottságuk 

ellenére, eredeti előfordulási helyükön is stresszhelyzetben vannak (klímaoptimum eltolódás 

törvénye miatt). Egy feltételezett 20°C-os hőmérséklet emelkedés esetére a nedvességre 

különösen érzékeny lucfenyő és bükk esetében a magyarországi dombvidéki előfordulások 

komoly veszélyeztetettsége valószínűsíthető, mind egészségi állapot, mind növekedés 

tekintetében. A növedék visszaesés a többi fafajt is érinteni fogja, érzékenységük és aktuális 

termőhelyük függvényében. 

A következő 3-4 évtizedben várható változások a jelenlegi faállományok legalább felét 

érinteni fogják. Alkalmazkodásuk lehetősége elsősorban a fenotípusos plaszticitás mértékén 

fog múlni. Ezen tulajdonság fokozott figyelembevétele és további vizsgálata ezért nagyon 

lényeges. 

24


előadások 

A TÖLGYPUSZTULÁS HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEI 

A SÍKFŐÚT PROJEKT ÉS A VÁR-HEGY ERDŐREZERVÁTUM 

FAÁLLOMÁNY-SZERKEZETÉBEN 

MÁZSA K. 1 , KOTROCZÓ 2 , HORVÁTH F. 1 , ASZALÓS R. 1 , R. D. BOWDEN 4 , 

BÖLÖNI J. 1 , KRAKOMPERGER Zs. 2 , PAPP M. 3 , TÓTH J. A. 2 

1 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót 

2 Debreceni Egyetem, Ökológia Tanszék; 3 Debreceni egyetem, Növénytani Tanszék 

4 Dept. of Env. Sci., Allegheny College, Meadville 

mazsa@botanika.hu 

A XX. század második felében az erdők társadalmi megítélése jelentősen megváltozott, 

előtérbe került a biodiverzitás- és az erdőkben lejátszódó természetes folyamatok védelme. 

Mindkét általunk vizsgált cseres-kocsánytalan tölgyes állomány korábban gazdasági erdő 

volt, majd – a hosszú távú ökológiai vizsgálatok érdekében (Síkfőkút) illetve az 

erdőrezervátum védelmeként (Vár-hegy) – az erdőgazdálkodást beszüntették és az elmúlt 

mintegy 30 évben mindkét állomány beavatkozástól mentesen fejlődött. Felméréseinkben azt 

vizsgáltuk, hogy a felhagyás és az 1970-es/80-as években lezajlott jelentős mértékű 

tölgypusztulás hogyan változtatta meg az erdő fafaj összetételét és strukturális jellemzőit. 

Az 1974-es és a 2004-es állapotot hasonlítottuk össze úgy, hogy az 1974-es állapotot a 

korábban végzett felmérés (Síkfőkúton) valamint az aktuális holtfa (tuskó és fekvő holtfa) 

felmérése és értékelése alapján rekonstruáltuk. Eredményeink szerint a korábban kocsánytalan 

tölgy és cser dominálta kiligetesedett állományokban 2004-re harmadik leggyakoribb fafajjá 

lépett elő a mezei juhar, további elegyfafajok mellett. Egyedsűrűségét tekintve a kocsánytalan 

tölgy aránya mindkét állományban jelentősen lecsökkent (SÍK: 32%-ra és VÁR: 60%-ra), míg 

a cser tőszáma csak S: 80%-ra és V: 87%-ra. Nagyrészt ennek következtében a cser 

elegyaránya S: 22%-ról 36%-ra és V: 19%-ról 25%-ra nőtt. A felújulási folyamatokat az 

jellemzi, hogy a 15 cm-es mellmagassági átmérőnél vékonyabb tartományban a tölgyek csak 

elenyésző számban fordulnak elő, míg ezt a mérettartományt a betöltődött mezei juhar, magas 

kőris (Vár-hegy) és más elegyfa fajok jellemzik. 

A vizsgált állományokban a természetes öngyérülés és a tölgypusztulás hatására a korábban 

szinte egyöntetű, zárt tölgyesek felnyílt lombkoronájú, több korosztályú, elegyes 

állományokká alakultak. 

25


előadások 

NÖVÉNYI ENZIMKORRELÁCIÓ STRESSZ ÉRZÉKENYSÉGE 

NÉMETH Zsolt István 1 , POZSGAINÉ HARSÁNYI Mónika 1 , 

GÁLOS Borbála 2 , ALBERT Levente 1 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, 

Kémia Tanszék, Sopron 

2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet, Sopron 

nemeth.zsolt@emk.nyme.hu 

Két növény faj (Quercus robur L. and Phaseolus vulgaris L) esetében mértük leveleik 

peroxidáz és polifenol-oxidáz aktivitásait. Megállapítottuk, hogy az enzimaktivitások 

egyedektől és mintavételtől függetlenül normál eloszlásúak. Az enzim aktivitások között 

lineáris korrelációt állapítottunk meg. Értelmeztük és magyaráztuk az aktivitások lineáris 

függvény-kapcsolatát, amely a növényi anyagcsere szabályozásának a következménye. Hideg 

sokk és fényhiány stressz hatására az enzimkorreláció meredeksége mind kocsányos tölgy 

csemete, mind babnövény esetében - az egyes enzimaktivitások abszolút értékeivel 

ellentétben - stressz-érzékenynek bizonyult. 

Megjegyzés: Az előadás egy nemzetközi szakfolyóirathoz megjelentetésre benyújtott 

tudományos dolgozat változata. 

26


előadások 

A KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI 

AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN 

PÁJER József, POLGÁR András 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron 

jpajer@emk.nyme.hu, apolgar@kkk.nyme.hu 

Az utóbbi években Magyarországon is egyre elterjedtebb a környezetközpontú irányítási 

rendszerek (KIR) alkalmazása. Bevezetése, üzemeltetése a környezeti követelményeknek való 

megfelelés illetve – a hazai körülmények között is mindinkább felismerhetően – a 

versenyképesség javulásával biztosít előnyöket. 

A KIR alapkövetelménye a környezeti teljesítmény (KT) folyamatos javítása. Azonban ez 

alatt sokan csupán a környezeti követelményeknek való mind jobb megfelelést értik, amely 

sokszor csak a környezetterhelés csökkentésében merül ki. (A környezet védelméért felelős 

hatóságok is csak akkor rendelik el a környezetvédelmi felülvizsgálatot, ha környezeti 

problémákat tapasztalnak.) 

A jelentős környezeti hatással bíró ágazatok esetén magától értetődőnek mondható és a 

működés feltételeként említhető a környezeti követelmények előtérbe helyezése a vezetés 

során, melynek megoldása nemzetközi szervezetek által kidolgozott, egységesített és kipróbált 

gyakorlati háttérre támaszkodhat. 

A csekély környezetterheléssel bíró, de tevékenységük révén a környezetállapot javítására 

kifejezetten alkalmas szervezetek esetében viszont nincs érdemi gyakorlat a KIR-ek 

bevezetésének és hitelesítésének létjogosultságát, ill. ezen szervezeteknél a környezeti 

teljesítmény (röviden KT) értékelés elvégzését és a nyilvánosság általi megítélést illetően. 

Ugyanakkor érzékelhető, hogy elsőrendű társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a 

környezetállapot javítására potenciálisan alkalmas gazdálkodók tevékenységének 

megítélésében ne csupán a környezetkárosítás hiányának elérése legyen az egyedüli 

követelmény, hanem elismert legyen a környezetállapot javításában felmutatott jelentős 

teljesítmény is. 

Az erdőgazdálkodás – más környezethasználatokhoz képest- csekély környezetterheléssel 

jár(hat), ugyanakkor – a környezeti szolgáltatások és feltételeik tudatos biztosításával, 

fejlesztésével- alkalmas is a környezetállapot javítására. Az erdőgazdálkodó szervezetek 

ezirányú tervezési és irányítási tevékenységének támogatása, környezeti 

teljesítményértékelésének megalapozása, társadalmi elfogadása és értékelése érdekében 

szükséges, hogy a KT alakulását mérő mérőszámok között megjelenjenek a pozitív hatást 

kifejező mutatók. 

A KIR és a környezeti teljesítményértékelés (KTÉ) alkalmazásának módszertani fejlesztését 

a ZALAERDŐ Zrt. KIR rendszerének példáján hajtottuk végre, mely során elvégeztük a 

szervezet részletes környezeti szempontú vizsgálatát a KT értékelés munkalépéseinek 

alkalmazásával. A vonatkozó hazai előírások áttekintésével, valamint a jóváhagyó 

felügyelőségek szakemberei álláspontjának megismerését célzó interjúk alkalmazásával 

felmértük azokat a jogszabályi és gyakorlati lehetőségeket is, amelyek az érintett szervezetnél 

a KIR ill. KT harmadik fél általi hitelesíthetőségét befolyásolják. 

27


előadások 

A kutatás eredményeként kifejlesztettünk egy KT mérőszámrendszert az erdőgazdálkodás 

legjelentősebb környezeti hatásainak, illetve környezeti teljesítményének értékeléséhez. A 

mérőszám rendszer alapja lehet a különböző erdőgazdaságok összehasonlító környezeti 

teljesítményértékelésének, és alkalmazásával javulhat az erdőgazdálkodás társadalmi 

megítélésének tényszerűsége. 

28


poszterek 

POLIFENOLOK KINYERÉSE MAGYARORSZÁGI FAFAJOK KÉRGÉBŐL - 

KÜLÖNBÖZŐ EXTRAKCIÓS ELJÁRÁSOK HATÉKONYSÁGÁNAK 

VIZSGÁLATA 

ALBERT Levente 1 , HOFMANN Tamás 1 , RAJCZI Eszter 1 , CSEPREGI Imre 2 , MAKK Ádám 3 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémia Tanszék, Sopron 

2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelés Tanszék, Sopron 

3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron 

lalbert@emk.nyme.hu 

Az erdei fák kérge gyakran fafeldolgozási mellékterméknek minősül. A kéreg jelentős 

mennyiségben tartalmazhat járulékos anyagokat (polifenolok, alkaloidok, szteroidok, stb.) 

melyek jótékony élettani hatással rendelkeznek (antioxidáns, gyökfogó, antitumor, 

antibakteriális hatás, stb.) és jelenős piaci értéket képviselnek. Egyes fák kérgéből előállított 

polifenol kivonatok a kereskedelmi forgalomban is megtalálhatók. 

Vizsgáltuk a Magyarországon megtalálható több jelentős fafaj (akác, csertölgy, vörösfenyő, 

lucfenyő, erdei fenyő, nyír) kérgéből kivonható polifenolok mennyiségét az úgynevezett 

„totálfenol tartalom” meghatározásával, mely egy mennyiségi összképet ad a fenolos jellegű 

vegyületek koncentrációjáról. Ennek megmérésével eldönthető, hogy mely fajokkal érdemes a 

továbbiakban foglalkozni. A kéregmintákból a polifenolokat különböző módszerekkel 

(folyamatos oldószeres-, Soxhlet- és mikrohullámú extrakció) vontuk ki és összehasonlítottuk 

az egyes eljárások hatékonyságát az egységnyi tömegű száraz kéregből időegység alatt 

kivonható fenolos anyagok mennyiségének összevetése alapján. Az alkalmazott extrahálószer 

80%-os metanol, illetve 80%-os etanol volt. 

Megállapítottuk, hogy a legmagasabb polifenol tartalom a lucfenyő, az erdeifenyő és a 

csertölgy kérgében található, a legalacsonyabb a nyír és az akác esetében mérhető. Az 

extrakciós eljárások közül a leghatékonyabbnak a mikrohullámú extrakció bizonyult 

(lucfenyőre 0.8066 mmol/óra*g fa). Ennek oka a magas hőmérséklet és a rövid extrakciós idő. 

A Soxhlet extrakció (lucfenyőre 0.0883 mmol/óra*g fa) és az oldószeres extrakció 

(lucfenyőre: 0.0723 mmol/óra*g fa) hatékonysága nagyságrendben nem különbözik 

egymástól. 

A Soxhlet extrakció nagy előnye, hogy nagy minta mennyiségekre is alkalmazható és 

koncentrált kivonatot eredményez. A mikrohullámú eljárás fajlagosan ugyan hatékonyabb, de 

kísérleti körülményeink között csak kis minta mennyiségre alkalmazható, viszonylag híg 

oldatot eredményez, amit a további kromatográfiás műveletek előtt töményíteni kell. Ennek az 

utóbbi lépésnek az energia- és időigénye magas és összevethető a Soxhlet extrakció 

erőforrásigényeivel. 

A hazai erdőkben való előfordulási gyakoriság tekintetében a viszonylag magas polifenol 

tartalommal rendelkező tölgyfélék aránya kiemelkedően magas (30%). A tölgyek kérgében 

jelentős (+)-katechin tartalom mutatható ki (0.4-4 mg/g kéreg), melynek elválasztását 

laboratóriumi körülmények között kidolgoztuk. A (+)-catechin erős antioxidáns-, gyökfogó-, 

antitumor- és gyulladás gátló hatású, megfelelő kivonás és koncentrálás után nagy 

tisztaságban is előállítható. 

A kutatás az ERFARET keretein belül, az NKTH támogatásával valósult meg. 

29


poszterek 

MAGYARORSZÁGI ERDŐK SZÉNMEGKÖTÉSÉNEK BECSLÉSE 

KÜLÖNBÖZŐ MODELLEKKEL 

BALÁZS Borbála, HORVÁTH Ferenc, MÁZSA Katalin, TORDA Gergely 

MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót 

bori@botanika.hu 

A környezetvédelmi tárca Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága és a 

KlímaFa Kft. között létrejött keret-megállapodás célul tűzi ki az állami tulajdonban és 

természetvédelmi kezelésben lévő szántó-, vagy természetvédelmi értékkel nem bíró, 

leromlott gyepterületek klímaerdőkkel való telepítését, ezen területeken őshonos fafajú 

„örök”-erdők táj léptékű ökológiai restaurációját és fahasználat mentes megőrzését. A 

telepítendő erdők nettó szénmegkötésére, a légkörből való szén-dioxid kivonására 

vonatkozóan az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete ad becsléseket. 

A számításokat két modell segítségével végezzük: a CO2FIX (Alterra) modell hazai 

viszonyokra adaptált változatával és a magyarországi gazdasági erdőkre kifejlesztett 

CASMOFOR (Somogyi) modellel. A Magyarországon leginkább jellemző termőhelyi 

körülmények között előforduló, ötféle erdőtípust vizsgáltunk: 1. ártéri puhafa (fűz-nyár) 

ligeterdő, 2. ártéri keményfa (tölgy-kőris-szil) ligeterdő, 3. hegy- és dombvidéki száraz 

cseres-tölgyes, 4. hegy- és dombvidéki kocsánytalan tölgyes, 5. hegy- és dombvidéki üde 

gyertyános-tölgyes. A számításokat 80 éves időtartamra, 4-es (alacsony produktivitású, 

átlagos) és 3-as (jó produktivitású, átlagos) termőhelyi osztályokra végeztük el. 

A CO2FIX és a CASMOFOR modell-számítások közel azonos termőhelyi, ökológiai 

feltételek mellett futottak. Különbséget mindössze az okozott, hogy a CASMOFOR-ral 

fahasználatot feltételeztünk, a CO2FIX-szel pedig nem. A számítások eredményei így kis 

mértékben eltértek. Azonban a becslési eredmények sokkal inkább függtek a termőhelyi 

feltételektől, mint a modellválasztástól. 

30


poszterek 

ÉRTÉKNÖVELŐ ELEGYFAJOK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI 

ALFÖLDI ERDEINKBEN 

BERÉNYI Gyula, CSIHA Imre 

Erdészeti Tudományos Intézet 

A közelmúlt társadalmi és gazdasági változásai bizonyos hangsúlyeltolódást generáltak az 

erdő társadalmi és tulajdonosi értékrendjével kapcsolatban. 

Társadalmi részről az erdő immateriális értékeinek felértékelődése – mint a természet és 

környezetvédelmi, rekreációs, vidékfejlesztési tájesztétikai értékek – tulajdonosi részről az 

erdő értékteremtő, vagyonértékű szemlélete erősödik az állami, de különösen a magán 

erdőtulajdonosok részéről. 

E két egymásnak ellentmondó elvárásnak megfelelni esetenként igen nehéz feladat. „A 

kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek hasznosítása erdősítéssel” című ALAP1- 

00060/2004. számú pályázati munka keretei között végzett kutató-fejlesztő munka alapján 

elmondhatjuk azonban azt, hogy vannak olyan esetek, amikor harmonikusan kielégíthető 

mind a társadalmi, mind a tulajdonosi elvárás is. Az értéknövelő elegyfajok alkalmazása 

természet közeli állományainkban sok esetben elsősorban figyelem és törődés kérdése csupán. 

A természetes, vagy természet közeli erdőállományok elegyessége kedvezően 

befolyásolhatja az állomány ökológiai stabilitását, vadeltartó képességét, tájesztétikai értékét, 

kár- és kórokozókkal kapcsolatos ellenállását is. A több fafajból álló, esetenként több szintű 

erdőállomány optimálisabban használhatja ki a termőhelyi adottságokat, magasabb lehet a 

talajvédelmi értéke, kedvezőbb lehet az állomány vízháztartása. Ellenállóbbak az egyre 

gyakrabban előforduló természeti katasztrófáknak: széldöntéseknek, aszálykároknak, 

erdőtüzeknek, stb. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az elegyfajok kellő mértékű 

alkalmazása csökkentheti egyes károkozók gradációjának kialakulását is, monofág rovarok 

táplálkozását esetenként megzavarhatják. Kellő figyelemmel telepített egyedeik – 

erdőszélekre, csoportosan, foltokban – jelentősen javíthatják az erdők tájesztétikai értékét, 

termésükkel, őszi levélelszíneződésükkel növelik az erdőszegélyek látványát. Mindemellett az 

anyagi értékektől függetlenül termésüknek lehet gazdasági haszna vadtakarmányként: 

vadkörte, vadalma, vad- és szelídgesztenye, berkenyék, madárcseresznye. Nem hanyagolható 

el ezekben az állományokban az erdei melléktermék haszonvétel, mint pl.: a közönséges dió, 

közönséges mogyoró, török mogyoró termése. Kis mennyiségben, de jó minőségben 

megnevelt különleges faanyaguk pedig jelentősen javíthatja az állomány jövedelmezőségét. 

K+F munkánk során kiemelt figyelmet fordítottunk a közönséges dió (Juglans regia L.) 

erdészeti hasznosíthatóságára. 

Munkánk eredményeként számos telepítés történt az ország teljes területén, de kiemelten a 

Tiszántúlon. Több fajtagyűjteményt létesítettünk, a szelektált anyagok oltványiból, egyúttal 

együttműködve francia és olasz kutatókkal behoztunk és kísérletekbe ki is vittünk értékes 

szaporítóanyagokat. 

A 2004-ben beindított fejlesztő munkánk módot adott arra, hogy eddigi kísérleteinket 

kiértékeljük, szelekciós munkánkat bővítsük, az azóta termőre fordult állományokból 

szaporító anyagot gyűjtve tovább folytassuk fejlesztő munkánkat. 

Eddigi eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy megfelelő elegyben elhelyezett, a 

véghasználati törzsszám 25%-át megközelítő szelektált dió szaporítóanyagból telepített 

állomány faanyag értékesítésből származó jövedelmezősége akár kétszeresét is elérheti egy 

átlagos kocsányos tölgy állomány jövedelmezőségének. 

31


poszterek 

SZÁRAZSÁGTŰRŐ TÖLGY FAJOK: 

FELKÉSZÜLÉS A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAIRA 

CSEKE Klára, BOROVICS Attila 

Erdészeti Tudományos Intézet Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály 

csekekl@ertisarvar.hu 

Az emberi hatásra bekövetkező felgyorsult klímaváltozás következményeként fás 

társulásaink összetételében jelentős változásokkal szembesülhetünk. Egy hirtelen bekövetkező 

környezeti változásra a hosszú életciklusú, fás fajok nem vagy csak korlátozott esetben 

képesek gyors alkalmazkodással válaszolni. Az erdőművelés egyik új feladata a küszöbön álló 

klímaváltozás hatásainak megismerése és mérlegelése, illetve a megoldások keresése lett. 

Hazai tölgy fajaink rendelkeznek olyan, ma még kiaknázatlan lehetőségekkel, amelyek 

megoldást nyújthatnak egy drasztikus változás esetében is. A gyakorlatban elfogadott tágan 

értelmezett (sensu lato) fajkomplexeken belül olyan fajokat különíthetünk el, amelyek másmás 

ökológiai igénnyel rendelkeznek, és ennek megfelelően más-más adaptációs értéket 

hordoznak. Egyrészt ezeknek a szűken értelmezett (sensu stricto) kisfajoknak – az új 

ökológiai feltételeknek megfelelő - tudatos alkalmazása jelentheti a kulcsot a változások 

követéséhez. Másfelől, szükséges lehet olyan idegenhonos származások bevezetésére, 

amelyek a megváltozott klímának leginkább megfelelő területeken alkalmazkodtak. Végül, 

mérlegelni kell a származáscserén túl, a fafajcsere lehetőségét is. 

A tölgy nemzetségen belül több olyan probléma is felvetődik, ami megnehezíti a fajok 

taxonómiai elkülönítését. Ez különösen érvényes a Kárpát-medencében fellelhető szűken 

értelmezett kisfajok esetében. Az alnemzetségeken belül a reprodukciós gát részben 

hiányozhat, és így a fajok átkereszteződhetnek egymással. Ez a folyamat ugyan nem teljes, és 

a fajok nem olvadnak fel egymásban, mégis számos átmeneti, morfológiailag köztes egyedet 

eredményezhet az állományokban. A hagyományos határozókulcsok ilyen esetekben nem 

megfelelőek. Az egzakt elkülönítéshez nyújt megoldást a numerikus taxonómia, amely 

nagyszámú, kvantitatív bélyeget vizsgál egyszerre, a többváltozós statisztika módszereivel. 

32


poszterek 

NYÁR KLÓNOK GENETIKAI AZONOSÍTÁSA 

CSEKE Klára, BENKE Attila, BOROVICS Attila 

Erdészeti Tudományos Intézet Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály 

csekekl@ertisarvar.hu 

Napjaink nemesnyár-gazdálkodásra jellemző ültetvényszerű fatermesztés két legfontosabb 

alappillére a termőhelyi adottságoknak megfelelő fajta helyes megválasztása és a szigorú 

termesztés-technológiai előírások követése. A gazdálkodási igényeket figyelembe vevő 

nemesítés eredményeként jelenleg széles fajtaválaszték áll rendelkezésére. A fajtahasználat 

területén azonban találhatunk még megoldatlan feladatokat. Egyik ilyen fontos feladat a 

fajtaazonosítás megbízható módszerének kidolgozása. A mai gyakorlat szerint a fajták 

azonosítása különböző bizonylatolási folyamatok eredménye, vagy morfológiai és fenológiai 

bélyegek alapján történhet. A bizonylatolásokba hiba csúszhat, a taxonómiai megközelítésnek 

is vannak a korlátai (szubjektív és csemete korban bizonytalan). A fajtaazonosítás megbízható 

módszerének kidolgozása nem csak az esetleges „tévedések” kiszűrését segítené, de fontos 

eszköze a fajtavédelemnek is. 

A nemesítői munka eredményeként létrejött nyár fajták gyakorlatilag külön-külön egy adott, 

meghatározott genotípusnak felelnek meg. Ezen genotípusok azonosítása megoldható ún. 

„genetikai ujjlenyomat” készítésével, amely genotípusonként változó, egyedi bélyegként 

értelmezhető. Az első azonosítási eljárások az izoenzim alapú markerekre épültek, amelyet a 

PCR alapú RAPD eljárás követett. Az előbbi esetében a korlátolt felbontóképesség, az utóbbi 

technika esetében reprodukálhatóság, és így a megbízhatóság jelentett gondot. Jelenleg a 

PCR-re épülő, de továbbfejlesztett módszerek közül az AFLP és a mikroszatellit (SSR) alapú 

markerek kínálnak lehetőséget a genotípusok egyedi azonosítására. 

Vizsgálatunk célja a hazai termesztésben jelentős nyár fajták genetikai azonosításának 

kidolgozása volt mikroszatellit (SSR) markerek alapján. A vizsgálatokba 41 nyár klónt 

vontunk be, amelyek között 26 államilag elismert fajta, ill. bejelentett fajtajelölt és 15 további 

kísérleti klón szerepel. A nemesnyár hibridek (Populus × euramericana) mellett, egyéb fajok, 

és hibridek is megtalálhatók a vizsgálati anyagban, amelyeknek a rokonsági fokok 

ellenőrzésében lehet jelentőségük. A genotípusokat hét mikroszatellit lokusz alapján 

jellemeztük, amelyekhez tartozó primerpárokat a Populus nigra fajra kifejlesztett WPMS, ill. 

a P. trichocarpa fajra kifejlesztett PMGC adatbázisból választottunk ki. A módszer lényege a 

specifikus primerpárok segítségével az adott SSR szekvencia felszaporítása egy PCR reakció 

során. Az így nyert fragmentumok (heterozigóta genotípus esetében kétféle, homozigóta 

esetben egyféle) fluoreszcens végjelölést kapnak. A következő lépésben az ún. fragment 

analízis során ezen jelölés segítségével detektálható a fragmentumok pontos mérete, bázispár 

hosszúságban megadva. Minden klón egy hét számpárból álló kóddal (genotípus) 

jellemezhető, a hét nukleáris mikroszatellit lókusz alapján. A nyers adatok különböző 

genetikai értékelő szoftverekkel tovább elemezhetőek. 

A markerezési eljárások megoldást nyújtanak a nyár fajták gyors és objektív azonosítására, 

illetve további eredményeket szolgáltathatnak a különböző genotípusok rokonsági 

viszonyainak, származásának megállapításában, ill. egyéb taxonómiai kérdések kutatásában, 

valamint a fajtafenntartás gyakorlatát megnehezítő esetleges genetikai változások 

követésében. 

A fenti munkát az NKTH-4/011/2005. pályázat támogatta. 

33


poszterek 

ENERGETIKAI FAFELHASZNÁLÁS SORÁN KELETKEZŐ 

HAMU ELHELYEZÉSÉNEK ERDÉSZETI VONATKOZÁSAI 

CSIHA Imre, KESERŰ Zsolt, RÁSÓ János 

Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomás 

csihai@erti.hu 

A fa elégetésekor keletkező hamu számos értékes ásványi sót tartalmaz, elsősorban kálium 

tartalma jelentős. Erősen lúgos kémhatású, pH-értéke 10-13 közé esik (a kísérletben 

felhasznált hamu pH értéke 11,38 volt), a termőföldre kiszórva azonban lúgossága nagyon 

gyorsan kiegyenlítődik, így mértékkel használva, nem kell tartani a föld ellúgosodásától. 

Az erdőművelés, az erdőgazdálkodás összetett módon hat az erdők tápanyaggazdálkodására. 

A legtöbb erdőművelési beavatkozás csökkenti az erdő eredeti tápelemtartalmát (különösen 

a tarvágások). A fakitermelés során az erdőt hirtelen éri tápanyagveszteség, hiszen a 

földfeletti tápanyagtartalom jelentős hányada elszállításra kerül a területről. Az elmúlt 

évtizedekben főként a fejlettebb országokban megnőtt az erdők trágyázásának jelentősége. Az 

1980-as években és még napjainkban is a talaj-elsavanyodás és a bázikus tápelemhiány 

hatásának ellensúlyozására Mg-, Ca- és K-trágyázást végeznek. A fakitermeléssel ez erdőből 

kivont tápelemmennyiség trágyázással történő pótlására szükség lenne. A természetközeli 

erdők trágyázása környezeti és természetvédelmi szempontok miatt nem indokolható, hiszen 

ezektől az erdőktől távol kell tartani a kemikáliákat. A kitermelt fák hamujának visszajuttatása 

a tápanyagok egy részének természetes anyaggal történő pótlását jelenti. A skandináv 

országokban több évtizedes gyakorlata van a fahamu talajjavító anyagként történő 

felhasználásának. A Svéd Nemzeti Energia Hivatal 2-3 t/ha mennyiség kijuttatását javasolja 

erdészeti területeken talajjavító anyagként. A növények hamuja viszonylag magas 

káliumtartalmuk miatt elsősorban kálium műtrágyának megfelelő hatású anyagnak tekinthető. 

Káliumtartalmuk 4-6%. A kálium mellett bizonyos mennyiségű kalcium, foszfor és számos 

makro- és mikroelem (magnézium, vas, molibdén, mangán, kobalt, cink, réz, bór) is található 

a fahamuban. Az alkotóelemek vízoldható állapotban vannak, ezért természetes tápanyagai a 

telepítésre kerülő növényzetnek. A fahamu talajba juttatása a talaj kémhatására is hatást 

gyakorol. A fahamu lúgos hatású trágya, amely kedvező hatással van a savanyú erdei talajok 

kémhatására. A talajok kémhatása nagy hatással van a növények életére és a talajban található 

mikroszervezetek élettevékenységére. Közvetett hatása trágyázás terén mutatkozik. Savanyú 

kémhatás esetén a tápanyagok - elsősorban foszfátionok - megkötődnek. A talajsavanyodással 

a nehézfémek mobilizálódnak, és bekerülnek a talajoldat – talajvíz – mikroorganizmus – 

növény – állat – ember táplálékláncba. Semleges kémhatás esetén ez a jelenség nem 

észlelhető. A lúgos fahamu alkalmazása semleges irányban mozdítja el az erdei talajok 

kémhatását, tehát megakadályozza ill. megszünteti a talajsavanyodást. 

Az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásának csemetekertjében 

fahamu és a gúthi erdészet területéről származó savanyú (pH= 4,21-4,48) homoktalaj 

kombinációkkal tenyészedénykísérletet állítottunk be azzal a céllal, hogy eltérő hamuadagok 

mellett vizsgáljuk a növények kelési erélyét, növekedését, egészségi állapotát, a talajok 

kémhatását. A kísérlet 4 kezeléssel (3+kontroll) került beállításra akác magvetéssel. A három 

kezelés 1 – 2 – 3 kg fahamu/hordó (minden kezelés 6 hordóból áll) volt, ez hektárra vetítve 40 

– 80 – 120 t/ha. Továbbá beállításra került egy különböző mélységű talajszelvényeket 

szimuláló kísérlet is. 

34


poszterek 

Az említett csöveket 110 mm átmérőjű műanyag csövekből készítettük, amelyeknek az alját 

perforációval láttuk el a szelvényen átfolyó csapadék felfogása érdekében. A rendszeres 

öntözések után (csapadék modellezése) több alkalommal pH méréseket végeztünk, annak 

megállapítására, hogy a bemosódó csapadék hatására a talajszelvényben milyen mértékben 

változik meg a kémhatás. Ez ugyanis behatárolja a gyökérzóna számára az adott 

talajszelvény-mélységben felvehető tápelemek összetételét, mennyiségét. 

35


poszterek 

AZ EURÓPAI TISZAFA (TAXUS BACCATA L.) POPULÁCIÓ-GENETIKAI 

VIZSGÁLATA RAPD MARKERREL 

FRANK Norbert 


frank@emk.nyme.hu 

Az 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló, Szentgál és Bánd községhatárban található 

tiszafás az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet egyik kutatási területe. Részletes termőhelyi, 

botanikai, állományszerkezeti vizsgálatokat az 1970-es években Majer Antal professzor 

vezetésével végeztek, ekkor a tiszafa egyedszámát 120000-re becsülték. Az állomány 

természetes felújulásának hiánya érdeklődésünket a faj szaporodásbiológiai vizsgálataira 

irányították, melynek keretében megállapítottuk, hogy a védett területen jelenleg (2004) 

13915 tiszafa található. 

A RAPD (Randomly Amplified Polymorphic) molekuláris marker alkalmazásával a hazai 

tiszafa populáció genetikai diverzitásának vizsgálata mellett, távlati célunk ivarspecifikus 

markerek azonosítása volt, mellyel a hím- és nőivarú egyedek még a virágzás előtt 

elkülöníthetőek. Vizsgálatainkhoz a következő primereket használtuk fel: OPA07, OPA12, 

OPA20, OPB16, OPD05, OPP08. A RAPD elemzésekből különböző módszerekkel 

dendrogramokat szerkesztettünk. A hazai minták eredményeit Németországból származó 

minták itthoni vizsgálati adataival is összehasonlítottuk. 

A két hazai (Szentgál I., II.), és véletlenszerűen kiválasztott két németországi mintaterület 

(Parzell I., II.) adatainak UPGMA dengrogramja jól szemlélteti a hasonló termőhelyekről 

gyűjtött minták genetikai távolságait. A megfelelőnek mondható hazai mintaszám 

következtében ezen populációk Nei-féle diverzitási mutatója viszonylag nagy (0,3117±0,1841 

illetve 0,3530±0,1759). Figyelemre méltó, hogy a Nei-féle genetikai identitás értékek alapján 

a Szentgál I., II. mintaterületek adatai a Balderschwang populáció adataival (0,8408 illetve 

0,814) mutatnak nagyfokú azonosságot. Az AMOVA elemzés alapján megállapítható, hogy a 

genetikai variancia 80,7%-a a populációkon belüli varianciára vezethető vissza. A polimorf 

RAPD lókuszok aránya a magyarországi minták esetében igen jelentős (92,3%), ezzel 

szemben a külföldi minták esetében ez csak 75,0%. A haza minták alapján számított teljes 

géndiverzitás értéke (0,3562±0,0234) jóval nagyobb, mint a németországi populációk 

adataiból számított érték (0,2615±0,0395). Az ivarspecifikus RAPD marker azonosítására a 

tesztelt 28 primer nem bizonyult elegendőnek. 

36


poszterek 

HIDRAULIKUS KONDUKTIVITÁS JELENTŐSÉGE 

ÉS MÉRÉSE FÁS NÖVÉNYEKNÉL 

GYEVIKI Márta, HROTKÓ Károly 

Budapesti Corvinus Egyetem, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest 

karoly.hrotko@uni-corvinus.hu 

marta.gyeviki@uni-corvinus.hu 

A hidraulikus konduktivitás ismerete, a hidraulikus szerkezet és vízhasznosulás különböző 

fás, illetve lágyszárú növények esetében részben a klímaváltozás hatására egyre nagyobb 

jelentőséggel bír, ezért egyre több kutató foglalkozik a témával. 

A növények vízháztartásának, az egyes növényi részek vízpotenciáljának és a talaj-növénylégkör 

hidraulkikus konduktivitásának elemzésére olyan műszert (HPFM) szerkesztettek, 

amellyel a tracheákban kialakuló nyomáskülönbségekre alapozva egyszerűen és gyorsan 

végezhetők vizsgálatok. Számos mérési eredmény áll rendelkezésre különböző kutatási 

területeken, leginkább fás szárú növényekre vonatkozóan. Az első jelentős eredményeket 

1995-1998 között, trópusi növényeken végzet kísérletek során kapták. Az a feltevés 

igazolódott be, amely szerint a fás növények hidraulikus szerkezete hatással van a 

párologtatásra és a levél méretére, s ezáltal a tápanyag transzportra is. 

A szárazság rezisztenciával kapcsolatban a fás növényeknél elért eredmények szintén 

hasznos információkkal szolgálnak. Az Ailanthus altissima, mint szélsőségesen szárazságtűrő 

faj speciális szárazságtűrési mechanizmusát vizsgálták különböző talajvíz kapacitás mellett. A 

gyökérzet és a hajtás biomassza növekedése között nem volt szignifikáns különbség a 

különböző vízmennyiséggel ellátott fák esetében, azonban fokozódó sztóma-záródást, 

valamint a szár és a gyökér hidraulikus konduktivitásának csökkenését észlelték a szárazság 

stressznek kitett csemeték esetében. Anatómiai megfigyelések arra utalnak, hogy az erős 

szárazság-stressznek kitett magoncok gyökerében a háncssejtek és a többrétegű, endoderma 

jellegű szövetek beszűkültek, ami csökkenti a talaj és a gyökér sztéle közötti víztranszportot. 

A műszer segítségével feltárt speciális víztakarékossági mechanizmus a gyökérzet alacsony 

hidraulikus konduktivitásán, valamint a levelek csökkentett vízvesztésén alapul a vizsgált 

fafajnál. 

A hazai intenzív gyümölcstermesztésre irányuló kutatások során a rendkívül ígéretes 

cseresznye törpe alanyokon (pl. Gisela® 5) kiemelkedően száraz nyarakon erősen vízhiányos 

állapotot észleltünk, míg a sajmeggy alanyokon a fák szárazságtűrése egyértelműen jobb. A 

különböző fajokhoz tartozó alanyok szárazságtűrési mechanizmusára, hidraulikus 

szerkezetére vonatkozóan nincs elegendő információ, ezért tervezzük a Prunus avium, P. 

mahaleb, P. cerasus és fajhibridjeik hidraulikus konduktivitásának vizsgálatát. Még 

összetettebbé válik a probléma azáltal, hogy fáink többkomponensű oltványok, amelyekben a 

komponensek sajátságai mellett az oltási hely is közrejátszik a törzs transzportkapacitásának 

meghatározásában. 

A szár anatómiai szerkezetére vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy az erős növekedésű 

alanyok tracheáinak a felülete a szár keresztmetszetében mintegy kétszerese a törpéknek, s így 

a nedváramlással szembeni ellenállásuk feltehetően kisebb. Önmagában azonban az anatómiai 

vizsgálatok nem elegendőek a szárazságtűrési mechanizmus megértéséhez, a tervezett HPFM 

vizsgálatok bizonnyal hozzájárulnak a mechanizmus jobb megértéséhez és a hazai termesztési 

körülményeknek és céloknak megfelelő, növekedést mérséklő alanyok kiválasztásához. 

37


poszterek 

A NEM-FA ERDEI TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK PIACI VIZSGÁLATA 

HEGEDŰS Attila 


ForCons Tanácsadó Iroda [www.forcons.hu] 

hegedüs@emk.nyme.hu 

Minden olyan erdei terméket, amely a főtermék (a faanyag) sérelme nélkül előáll, 

összefoglaló néven erdei mellékterméknek (pl.: erdei gomba, erdei gyümölcsök, karácsonyfa), 

nemzetközi terminológiával élve nem-fa erdei terméknek (non-wood forest products) 

nevezzük. Nemzetközi viszonylatban vizsgálva a kérdést elmondható, hogy a nem-fa erdei 

termékek mellé helyezik az erdei szolgáltatásokat, mi is ezt tettük. 

A kutatás célja az erdészeti szektor azon termékeinek és szolgáltatásainak piaci vizsgálata, 

amelyek a hagyományos fakitermelési funkción túl jelentenek értékeket a társadalom és az 

erdőgazdálkodók számára. 

A kutatás tárgya a nem-fa erdei termékek és szolgáltatások európai szintű piaci vizsgálata a 

marketing sajátosságainak kiemelésével, illetve a termékkörhöz kapcsolódó fogyasztói 

szokások vizsgálata Magyarországon. A piaci vizsgálatok szekunder, míg a fogyasztói 

szokások primer kutatás keretében készültek. A primer kutatás kérdőíves formában 

demoszkópikus jelleggel, kvantitatív módon történt. 

Európában alapvetően három meghatározó hajtóerő befolyásolja a nem-fa erdei termékek és 

szolgáltatások körének bővülését: a fatermékek árának ingadozásai, növekvő igény a 

környezetbarát termékekre és a vidékfejlesztési politikák szerepének erősödése. 

A territoriális marketing a hatékonyság fokozásának egyik újszerű formája. A marketing 

ezen formációjához szükség van hálózatépítésre: együttműködő vállalkozásokra, 

intézményekre, hatóságokra, magán emberekre, akik egymás pozitív lehetőségeit szinergikus 

módon kihasználva egységesen lépnek a piacra. Az együttműködő szervezetek egy adott 

térségben, egy adott termék-szolgáltatás csomag kombinációt kínálnak a fogyasztók számára. 

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy hazánkban az erdő társadalmi megítélése 

rendkívül sokoldalú. Az erdőlátogatások során a jó levegő, a nyugalom a legfontosabb. 

Megállapítást nyert, hogy az erdei tevékenységek finanszírozása kapcsán az erdőlátogatók 

nem ismerik az erdei szolgáltatásokhoz tapadó költségeket, ugyanakkor az erdei 

szolgáltatásokért csak korlátozott mértékben hajlandók pénzösszegeket kiadni, ezeket az 

összegeket mindenki mástól (állam, erdőgazdálkodó, hotelek stb.) várják. 

Az elemzések bizonyították, hogy a piac jelenlegi állapotában nem elégíti ki a fogyasztói 

igényeket, hiszen a lehetséges kereslet minden nem-fa erdei termék esetén meghaladta az 

aktuális helyzetet. Van növekedési lehetőség, a megfelelő marketing eszközök használatával 

az igény felkeltés fokozható. A legjelentősebb potenciális kereslet olyan testre kerülő szerek 

(pl. testápoló stb.) esetén van, amelyek erdei termékek kivonatából készülnek, a legkisebb a 

különbség a potenciális és az aktuális kereslet között a karácsonyfa esetén. 

Megállapítható egyrészt, hogy nagyobb jövedelemmel rendelkezők nem vásárolnak több 

nem-fa erdei termékeket, vagyis nem mondható, hogy ezek a termékek kifejezetten a 

prémium fogyasztói szegmenshez kapcsolódnak, másrészt van összefüggés az erdőbe járás 

szokása és későbbiekben realizált vásárlási szokások között, azaz akik vásároltak erdei 

terméket azok gyakoribb erdőjárók is egyben. 

38


poszterek 

ERDŐREZERVÁTUMOK TERMŐHELYI VISZONYAINAK 

VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 

HEIL Bálint, BIDLÓ András, KOVÁCS Gábor, JUHÁSZ Péter 


bheil@emk.nyme.hu 

A hazai erdőrezervátumokban folyó kutatások stratégiájában és módszertanában alapvető 

szereppel bír a termőhelyi viszonyok vizsgálata. Csak ezek ismeretében értékelhető az erdei 

ökoszisztémák biomassza termeléséért felelős egyes fafajok, cserjék és lágyszárú növények 

előfordulása, növekedése, a faállományok szerkezete és fejlődése. A termőhelyi vizsgálatok 

alapadatokat szolgáltatnak az erdőrezervátumokban végzett egyéb vizsgálatokhoz és a 

megfigyelések alapján levonható következtetések más erdőállományokra való 

kiterjesztéséhez. 

Az erdőrezervátum kutatások során elvégzett termőhelyi vizsgálatok módszertanát a kitűzött 

célok határozzák meg. Általános elvárás a növények előfordulásának, növekedési feltételeinek 

jellemzése. Kifejezetten az erdőrezervátumokra vonatkozó igényként merül fel a kezelt 

erdőkből a természetes állapotú erdőkbe való átmenet nyomon követésére alkalmas 

termőhelyi jellemzők leírása. Rögzíteni kell az alapállapotot, majd ebből kiindulva szét kell 

választani az átmenet során beálló változások külső és belső okait. Szintén általános elvárás a 

termőhely-feltárással szemben az, hogy alapadatokat szolgáltasson további, pl. botanikai, 

növényélettani, faállomány-szerkezeti, zoológiai, stb. vizsgálatokhoz is. A tudományos 

körökben komoly vitákat kiváltó, de mindenképpen konkrétan tapasztalható klímaváltozás 

függvényében fontos feladat a hosszú távon stabil, ill. a rövidtávon is változó termőhelyi 

tényezők szétválasztása, nyomon követése. 

Az erdőrezervátumoknak fontos kapcsolatuk van a múlttal, mert gyakran alapvető 

erdőtörténeti, tájhasználati állapotokat őriznek. Ezért kezdeti, előkészítő lépésekként a 

történeti előzmények feltárása, a területre vonatkozó dokumentumok beszerzése a feladat. 

Ezek után a terület alapos bejárása, helyszíni vizsgálata következik, mely során a termőhelyi 

tényezők számbavétele alapján megállapíthatjuk, hogy egy terület milyen 

termőhelytípus(ok)ba sorolható be. Fontos lépés, termőhely-típusonként, a talajszelvények 

nyitása és részletes elemzése, amely alapvetően mutatja be az egyes termőhelyek fizikai és 

kémiai tulajdonságait. 

Mivel a talajszelvények nyitásával csak korlátozottan jellemezhetjük a termőhely térbeli 

változatosságát, fontos hogy az egyes termőhelytípus változatok kiterjedését is 

meghatározzuk. A termőhelyi tényezők térbeli kiterjesztésének hatékony módszere a 

hálózatban történő talajfúrásra és termőhelyi paraméter-felvételre épülő számítógépes, 

térinformatikai rendszerben történő adatfeldolgozás és -értékelés. Ezek lehetőséget adnak a 

termőhelyi tényezők és a növényzet, faállomány, állatvilág és edafon összefüggéseinek új 

szempontok szerinti vizsgálatára. 

Az eddigi tapasztalatok összefoglalása, szakmai vitára bocsátása szerves részét képezi azon 

törekvéseinknek, hogy a jövőben is folyamatosan fejlesszük eszköztárunkat az 

erdőrezervátum-kutatások termőhelyi viszonyainak vizsgálatában. 

39


poszterek 

REGIONÁLIS ERDEI TURISZTIKAI HONLAP 

HÉJJ Botond 


hejjb@emk.nyme.hu 

A honlap célja, hogy a társadalom tagjai részére széleskörű ismereteket és gyakorlati 

tanácsokat adjon a Nyugat-Magyarországi régió erdeinek turisztikai célú használatához. 

A résztvevők köre az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont 

konzorciumi tagjai (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt., 

Szombathelyi Erdőgazdaság Zrt., Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., Zalaerdő Zrt.), illetve az 

MGSZH régióban működő Erdészeti Igazgatóságai (Vas Megyei MGSZH Erdészeti 

Igazgatóság, Zala Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatóság) 

A honlap a http://erdeiturizmus.nyme.hu/ címen érhető el. Bemutatkozó oldala figyelem 

felhívó módon, az érzelmekre hatva ismerteti a régió erdeinek jellegzetességeit. A honlap 

menürendszerben épül fel, a menüszerkezet 3 részre tagolódik: 

A főmenü megyék szerint csoportosítja az erdei üdülési objektumokat. Ebben a menüben 

van lehetőség közvetlen kapcsolatot teremteni a honlap működtetőjével, a Nyugat- 

Magyarországi Egyetemmel. A honlap segít az elektronikus levél megírásában. A jobb oldali 

menü típusonként csoportosítja az erdei üdülési objektumokat: erdei iskolák, szálláshely, 

pihenő, látnivalók, turista utak, kerékpárutak. A bal oldali felső menü hasznos kiegészítő 

információkat ad, például hírek, weblinkek, kapcsolat, keresés, térkép, adminisztráció. A bal 

alsó menü a honlappal kapcsolatban lévő erdészeti szervezetről nyújt tájékoztatást: Nyugat- 

Magyarországi Egyetem, Zalaerdő Zrt., Digiterra Kft., MgSzH, KAEG Zrt., TAEG Zrt., 

Szombathelyi Erdészeti Zrt. 

Az üdülési objektumokat 3 féle módon lehet megtalálni: menürendszeren keresztül, térképes 

böngészővel, vagy szókeresővel. Az üdülési objektumok részletes anyagai: 

• szöveges ismertetés könnyen emészthető stílusban. A terjedelme az objektumtól függ. 

4-5 mondat, vagy több, 

• földrajzi koordináták a térképi beazonosításhoz. Pont, vonal, terület az objektum 

jellegétől függően, 

• a terület kezelőjének elérhetőségi adatai 

• az objektív megközelítésének adatai, 

• nyitvatartási idő (ha van), 

• belépő díj (ha van), 

• szolgáltatások (szállás, férőhely, stb. ha van), 

• túra javaslatok, 

• 3-5 fénykép (a sorrendiséget megadva). 

40


poszterek 

FÁSSZÁRÚAK NEDVESSÉGÁRAMLÁSÁNAK MÉRÉSE 

JUHÁSZ Ágota 1 , TŐKEI László 1 , RÁCZ-SZABÓ Róbert 3 , 

NAGY Zoltán 2 , PAP Zsófia 1 

1 

Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, 

Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék, Budapest 

2 Országos Meteorológiai Szolgálat 

3 Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, 

Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság 

agota.juhasz@uni-corvinus.hu 

Magyarországon a növénytermesztés egyik legkritikusabb kockázati tényezője a vízhiány. A 

növényi vízforgalom mérése, a vízforgalmi összetevők térben és időben való változásainak 

vizsgálata, összefüggésben a környezeti (légköri) tényezők alakulásával, fontos gazdasági 

kérdés. 

Magyarország a nyári félévet tekintve éghajlati szempontból egészében vízhiányos, azaz 

arid jellegű terület. A problémát nem csupán a csapadékhiány időszakos (tartós) fellépése 

okozza, hanem az évről évre megfigyelhető nagy ingadozás is, ami a termés mennyiségi és 

minőségi jellemzőinek nagyfokú bizonytalanságát idézi élő, jelentősen rontva a termelők piaci 

esélyeit. Az intenzív gazdálkodás ma már elképzelhetetlen az állomány vízellátásának 

szabályozása, vízforgalmának valamilyen szintű kontrollja nélkül. A növények harmonikus 

fejlődése a genetikus adottságok keretein belül nagymértékben függ a környezeti feltételektől. 

A légköri feltételek kedvezőtlen alakulására szuperponálódott az intenzívebb tájhasználat és 

az emberi beavatkozások miatt megnövekedett vízfogyasztás hatása. Sok helyütt már a fás 

növények sem képesek kellő mennyiségű vizet felvenni, hogy kompenzálják azt a hiányt, ami 

a száraz periódusok szűkös csapadékellátottságából fakad. 

A víztakarékos, a növény aktuális igényeihez igazodó (akár állományklímát javító, 

kondicionáló) öntözés megtervezése, ill. üzemeltetése feltételezi számos környezeti tényező 

folyamatos megfigyelését és ezeknek az információknak a vezérlésben való 

figyelembevételét. Ilyen információt jelent a növényi nedváramlás adata, amit kutató 

munkánk során a nedváram mérő műszer alkalmazásával mérünk. 

A módszer előnye, hogy a növény transzspirációját háborítatlan, természetes környezetében 

tudjuk mérni. Így a növény–víz kapcsolatrendszer, a talajadottságok és a légköri feltételek 

figyelembevételével, a korábbi, általánosan alkalmazott, és bizonyos értelemben mindig 

valamiféle szeparáltságot eredményező módszerekhez képest, reálisabban közelíthető. A 

készülék a mérés során nem károsítja a növényt (melegítő hatása a mérés ideje alatt maximum 

1–5 C°). „A gyümölcsfák víz- és tápanyag-ellátottságát, növekedési erélyét és a környezethez 

való alkalmazkodóképességét nagymértékben az alany határozza meg. Kutatásunkban 

cseresznyeültetvény fiatal oltványainak Rita/SM11/4 és Rita/SL64 féle alany-nemes 

kombinációján végeztük a méréseket 2007. október 17-24. között. A helyszín a Soroksári 

Kísérleti Üzem és Tangazdaság cseresznyeültetvénye. A mérési eredmények kiértékelése, és a 

mért meteorológiai adatokkal való összevetése folyamatban van. A különböző kombinációk 

vízfelhasználásának megismerésével az öntözés gazdaságosabbá tehető. A növényzet 

szezonális és időjárástól függő vízkövetelését sokkal precízebben meghatározhatjuk a 

nedváramlási adatok ismeretében. 

41


poszterek 

A SZENNYVÍZISZAP KOMPOSZT 

ERDÉSZETI HASZNOSÍTHATÓSÁGÁNAK KÉRDÉSEI 

KESERŰ Zsolt 

Erdészeti Tudományos Intézet, Püspökladányi Kísérleti Állomás 

keseruzs@erti.hu 

Hazánkban a mezőgazdaságilag rentábilisan nem művelhető földterületeken az elkövetkező 

években, évtizedekben várhatóan a gyep-ill. az erdőgazdálkodási tevékenység fog prioritást 

élvezni. A Nemzeti Erdősítési Program keretében a következő 50 évben mintegy 700 ezer 

hektáron irányoztak elő erdőtelepítést. Ezzel együtt prognosztizálható az intenzív 

faanyagtermelő ültetvények, energetikai faültetvények területi arányának jelentős mértékű 

növekedése. 

Ezen területek tápanyagpótlása szempontjából egy jelentős alternatíva lehet a 

szennyvíziszap komposzt felhasználása. 

A 86/278. EEC direktíva erősen szorgalmazza a szennyvíziszapok mezőgazdasági 

területeken való reciklizációját; 2005-ben az aktuális szennyvíziszap termelés kb. 40 %-ának 

hasznosítását célozták meg ilyen módon. Az EU tagállamokban ez az érték jelenleg 11 %-tól 

az 50 %-ot is meghaladó arányig terjed. Hazánkban jelenleg a képződött kommunális iszapok 

mintegy 65 %-a kerül mezőgazdasági hasznosításra, a fennmaradó hányad pedig úgynevezett 

lerakásra. 

Ami a kommunális szennyvíziszapok feldolgozási, kezelési technológiáit illeti, a 

mezőgazdasági területeken ill. energetikai faültetvényeken való hasznosítás szempontjából 

legmegfelelőbbnek a komposztálás mutatkozik; az eljárás lehetőséget kínál más reciklizálható 

melléktermékek és hulladékok (különböző növényi maradványok, komposztálható lakossági 

szilárd hulladék) együttkomposztálására is. 

A szennyvíziszap komposzt alkalmazásának talán legfontosabb előnye az lehet, hogy lassú a 

tápanyag feltáródása, így a növény számára folyamatosan, hosszú ideig tápanyagforrást 

biztosít. Aggregátum stabilizáló tulajdonságának következtében csökken a porosodás, az 

erózió veszélye, jó tápanyag-, víz-, és hőgazdálkodású talajszerkezetet alakít ki. 

Az erdőre, mint különös termőföldre az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. 

törvény (továbbiakban Etv.) rendelkezései az irányadóak. Fontos különbséget tenni az 

energetikai célra felhasznált erdő (energia erdő) és az energetikai célra felhasznált fás szárú 

energiaültetvény között. A szennyvíziszap vagy szennyvíziszap komposzt felhasználása 

tekintetében, míg az energia erdőre vonatkozó jogszabályi döntéseket az Etv. alapján kell 

meghozni, azaz tilos erdőterületen szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya vagy egyéb 

talajszennyező anyag elhelyezése, addig az energia ültetvény esetében egy alternatív célú 

felhasználása történik a mezőgazdasági területnek, így arra az 50/2001. (IV. 3.) korm. rendelet 

a hatályos jogszabály. 

Szakmai szempontból nem indokolt a jogszerű felhasználás ilyen mértékű leszűkítése és 

erdőterületen a teljes körű tilalom fenntartása. A német szövetségi erdőtörvény, illetve a 

francia szabályozásban sincs utalás a kezelt szennyvíziszap erdőterületen történő 

felhasználásának tiltására, sem korlátozására. A rosszabb termőhelyi adottságú (IV. V. VI. 

fatermési osztályú) akác és nyár terület tekintetében célszerű lenne a jogszabály-módosítás 

kezdeményezése és a kezelt szennyvíziszap felhasználásának lehetővé tétele. 

42


poszterek 

A Magyarországon érvényes szabályozás, az 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet a nitrát 

érzékeny területeken az 1 hektár mezőgazdasági területre szennyvíziszappal kiadható N 

mennyiségét 170 kg-ban határozta meg, a kihelyezés maximális időtartama pedig 5 év. A 

meglehetősen szűk intervallumú, „szigorú” hazai szabályozás még a toxikus elemekben és 

káros anyagokban szegény iszapok elhelyezését is erősen korlátozza. 

43


poszterek 

NÉHÁNY FAFAJ NÖVEKEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA CSERI TALAJON 

KONDORNÉ SZENKOVITS Mariann 


kondor.mariann@emk.nyme.hu 

Az 1969-ben létesített nagylózsi fafaj-összehasonlító kísérlet célja az adott termőhelyen 

előreláthatólag nagy fahozamú, termőhelyálló és a vad károsításának is ellenálló fafajok 

kiválasztása. A 8,0 ha-os kísérleti területen 32 parcellába 17 fafajt ültettek, melyekből 

napjainkban 16 parcella értékelhető. 

A területen részletes klíma- és talajértékelés történt, a faállományokban – a faállományok 

10, 16, 22 és 35 éves korában – faállomány-felvételezést, majd a felvett adatokból 

faállomány-szerkezeti elemzést, növekedési erély vizsgálatot, talajon lévő avartömeg 

értékelést és a teszt fafajnak választott vörös tölgyből törzselemzést végeztem. 

A kísérleti terület sík, a Sopron-Vasi-síkság erdészeti tájba, az Ikva-Répce-sík tájrészletbe, 

illetve Nagylózs 5F erdőrészletbe tartozik. 

Évi átlagos csapadék mennyiség 617 mm, ebből a fő felhasználási időszak éves átlaga 218 

mm. Az évi átlaghőmérséklet 9,8 o C, a fő felhasználási időszak évi átlaghőmérséklete 17,8 o C. 

A kísérleti terület talaja ún. cseri talaj, amely kavicspúpokon alakult ki, altípusa rozsdabarna 

cseri talaj. A termőréteg vastagsága változó, 35-40 cm-től 110 cm mélységig terjed (mélységi 

ábrázolással). 

A faállományok jellemzői: 

• Az első 10 évben a kései meggy és a zöld duglászfenyő mutatta a legjobb magasságiés 

mellmagassági átmérő növekedést, majd az erdeifenyő, a nyugati ostorfa és a 

nagylevelű hárs következett. Ezek a fafajok 8-10 éves korra már zárt állományt 

alkottak. 

• 16 éves korban erőteljesen megindult a vörös tölgy magassági- és mellmagassági 

átmérő növekedése. A sűrűbb hálózatban ültetett fafajok körlapösszege és fatérfogata 

ebben a korban még jelentősen magasabb volt az átlagnál. 

• 22 éves korra állomány-szerkezeti szempontból némileg változott a helyzet. A legjobb 

magassági növekedést a zöld duglászfenyő mutatta. A magassági növekedést és a 

fatérfogat alakulását együttesen figyelembe véve a kései meggy, a lucfenyő, majd a 

vörös tölgy következett, ebből is az 1x1 m-es hálózatban ültetett parcella. 

• 35 éves korban továbbra is a legjobb állomány-szerkezetet a zöld duglászfenyő 

parcellája mutatja. Növekedési erélye ugyan némileg visszaesett, de továbbra is a 

legnagyobb fatérfogattal rendelkezik. 30-35 éves korban erőteljesen megindultak a 

hazai tölgyek, különösen a kocsányos tölgy fatérfogat növekedése jelentős. Egyenletes 

fejlődést és jó állomány-szerkezetet mutatnak a hársak és a különböző hálózatban 

ültetett vörös tölgy. 

Hasonló termőhelyi adottságú területeken az őshonos KST, és a nem őshonos, de 

egyenletesen jól fejlődő VT, valamint a ZDF ültetése javasolt. 

Az elvégzett avarvizsgálatok alapján a fenyők közül a zöld duglászfenyő, a lombos fafajok 

közül a hársak adják a legkisebb talajon lévő avartömeget. 

A vörös tölgy törzselemzése azt mutatja, hogy a magasság éves folyónövedéke 4 éves 

korban kulminált. A mellmagassági törzs-alakszám még jelentősen ingadozik, ami arra utal, 

hogy a faegyedek környékén még nem fejeződött be a versengés. 

44


poszterek 

A BÜKK TÖMEGES PUSZTULÁSA ZALA MEGYÉBEN 

MOLNÁR Miklós, LAKATOS Ferenc 


mmiki@emk.nyme.hu, flakatos@emk.nyme.hu 

Az ezredfordulót kísérő évekig elhúzódó aszály következtében, hazánkban korábban nem 

tapasztalt pusztulás vette kezdetét a határtermőhelyen álló bükkösökben. Az állományokra 

kiterjedő legyengült egészségi állapot kivételes lehetőséget adott a pusztulófélben lévő 

faanyagban élő rovarkártevők és gombakórokozók tömeges elszaporodásának. A nyugatdunántúli 

bükkösökben milliós nagyságrendű károk keletkeztek. Az aszálytól legyengült 

állományokban kezdetben csúcsszáradás és korai lombvesztés volt tapasztalható, amit 

erőteljes lékesedés követett. A törzseken kár- és kórképek sora volt megfigyelhető, de lokális 

gyógyulási folyamatokat is tapasztaltunk. 

A fellépő pusztulás legfőbb oka a évtized elején több éven át tartó aszályos időjárás, 

melynek következtében erősen legyengültek a fák. A jellegzetes tünetekkel járó pusztulás 

végső lépcsőjeként a zöld karcsú díszbogár (Agrilus viridis) a bóbitás bükkszú (Taphrorychus 

bicolor) valamint a Biscogniauxia nummularia nevű gombafajok jelent meg. 

Intézetünk a kezdetektől fogva behatóan foglalkozik a tünet együttes pontos leírásával, a 

kiváltó- és a pusztulási folyamatban részt vevő fajok meghatározásával, a tömegszaporodást 

elősegítő éghajlati szélsőséggel, valamint a komplex pusztulási folyamat lehetséges 

összefüggéseinek feltárásával. Vizsgáljuk az állományok jövőjét, és javaslatokat dolgozunk ki 

a hasonló pusztulás megelőzésére. 

A kutatást a Zalaerdő Zrt. innovációs alap támogatja. 

45


poszterek 

ERDÉSZETI FÖLDÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI ÉSZAK-ZALÁBAN 

PATOCSKAI Zoltán, BIDLÓ András, KOVÁCS Gábor, HEIL Bálint 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, KTI Termőhelyismerettani Tanszék, Sopron 

zpatocskai@emk.nyme.hu 

2001 júliusában a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program támogatásával indult a D-e- 

Meter projekt, melynek célja az Európai Uniós normákkal kompatibilis internetes 

alkalmazások fejlesztése a mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos irányítási, 

adatszolgáltatási, szaktanácsadási és piaci információs feladatok támogatása. A program célul 

tűzte ki egyrészt egy általánosan használható földértékelési módszertan kidolgozását a 

különböző minőségű és használatú területek jellemzésére és összehasonlíthatóságára, a 

klasszikus földértékelési feladatok támogatására (földalapú hitelezések, birtokrendezés, 

támogatási és elvonási rendszerek működtetése stb.). 

A projekt keretein belül a közelmúltban készült el az erdészeti földértékelés alapjául 

szolgáló termőhely-értékelés elméleti kidolgozása. Jelen munkában egy kisebb mintaterületen 

kipróbáltuk a kidolgozott módszerünket, és ezzel teszteltük annak gyakorlati 

alkalmazhatóságát. A Nemzeti Erdőprogramban meghatározott céloknak megfelelően 

megvizsgáltuk egy kisebb terület esetleges erdőgazdasági hasznosítása esetén annak 

termőhelyi lehetőségeit és erdőgazdasági hasznát. 

Mintaterületünk a Kelet-Zalai dombság erdőgazdasági tájban fekszik 8 Észak-Zalai 

település határában tartozó erdőterületek (1716,5 ha). A területen az Állami Erdészeti 

Szolgálat Erdőállomány Adattára alapján (2006) leválogattuk fafajonként a legnagyobb 

területtel (444,4 ha) rendelkező termőhelytipus-változatokat A mintaterületünkön 

kiválasztottunk 3 fafajt (kocsánytalan tölgy, akác, erdei fenyő) és meghatároztuk a 

legnagyobb területtel rendelkező termőhelytipus-változatokat. Ezen ismeretek birtokában 

vizsgáltuk egy nagyobb területen az erdősítés lehetőségeit, a fatermőképességet és 

számításokat készítettünk annak jövedelmezőségéről. 

Amennyiben gyertyános-kocsánytalan-tölgyes klímában, többletvízhatástól független 

termőhelyen, agyagbemosódásos barna erdőtalajon, mély termőréteg és agyag fizikai féleség 

mellett kívánunk erdőtelepítésbe fogni a 3 fafajunk közül a kocsánytalan tölgy 13269,5 

eFt/ha, az erdei fenyő 3596,2 Ft/ha, az akác 2637 eFt/ha eredményt produkál. Az akác 

esetében 25 éves vágásfordulóval számoltunk, amennyiben ezt is kiterjesztjük 75 évre (3 

vágásforduló) akkor ebben az esetben 7911 eFt/ha jövedelemmel számolhatunk. A 

kocsánytalan tölgy fafaj még így is 1,6-szoros eredményt produkál az akáccal szemben. 

A jelen kutatással sikerült tesztelnünk a D-e-Meter rendszerhez kialakított erdészeti 

termőhely-értékelés gyakorlati alkalmazhatóságát. Az új földértékelés alkalmazásával a 

mező– és erdőgazdálkodás tőkevonzó-képességének, versenyképességének így 

eredményességének jelentős javulása várható. Az elmúlt évtizedekben és a következő 

évtizedekben, a jelenlegi tervek szerint, Magyarországon jelentős mezőgazdasági területek 

kerülhetnek beerdősítésre. 

46


poszterek 

STRESSZ-SZINDRÓMA JELLEMZÉSE ENZIMKORRELÁCIÓVAL 

POZSGAINÉ Harsányi Mónika 1 , NÉMETH Zsolt István 1 

BADÁCZY Dorottya 2 *, HORVÁTH Anikó 2 * 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Kémia Tanszék 

2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Szak 

*A társszerzők az előadás anyagának elkészítéséhez egyenrangú félként járultak hozzá. 

mharsany@emk.nyme.hu 

A növényi stressz szignifikáns változásokat képes előidézni az anyagcserében, ami magában 

foglalja az enzimaktivitások értékeinek, ill. az aktivitás eloszlások paramétereinek az „előírt” 

megváltozását. A növényi enzimek aktivitásának mérésével a stresszt érzékelni és lefolyását 

nyomon követni lehet. Az enzimaktivitások értékeivel történő stressz jellemzés általánossá és 

elterjedté válását, azonban a mérési eredmények viszonylag nagy, elsősorban az időfüggetlen 

eloszlásból származó szórásértékei jelentősen korlátozza. Így a stressz-vizsgálatok enzimaktivitásokkal 

történő minősítésénél a módszer hatékonyságát fokozni leginkább a metabolizmus 

intenzitás eltéréseinek háttérbe szorításával lehetséges. A növényi enzimkorrelációkkal jellemzett 

stressz-érzékenyégi vizsgálatunkhoz univerzális enzimeket igyekeztünk választani, 

amelyek szerepe az anyagcsere főútvonalaival kapcsolatos és emiatt aktivitásaik stresszérzékenyek 

lehetnek. 

Megjegyzés: Az előadás egy nemzetközi szakfolyóirathoz megjelentetésre benyújtott 

tudományos dolgozat változata. 

47


poszterek 

ERDEI FAFAJOK ILLÉKONY SZERVES KOMPONENSEINEK 

GC-MS MEGHATÁROZÁSA 

RÉTFALVI Tamás 


tretfalvi@emk.nyme.hu 

A környezetvédelem és a hozzá kapcsolódó analitikai technikák fejlődésével egyre nagyobb 

figyelem irányul a faanyagból származó illékony szerves komponensek vizsgálatára. A 

különböző faporok egészségkárosító hatásáról élénk vita zajlik napjainkban is. A kérdés 

eldöntéséhez jól megalapozott ismeretekre van szükség, mivel gazdasági kihatása 

nagymértékű. 

Vizsgálatainkban az erdészeti és faipari szempontból fontos lombos és tűlevelű fafajok 

szerepeltek. Olyan módszert kerestünk, amellyel gyorsan és gazdaságosan meghatározhatók a 

faanyag azon komponensei, amelyek a feldolgozás során elillanva a munkahelyi légtérbe a 

dolgozók egészségét veszélyeztethetik. 

Gőztér analízises tömegspektrométer detektorral végzett gázkromatográfiás vizsgálatok 

során meghatároztuk a faanyagok főbb illékony szerves komponenseit. A könnyebb 

áttekinthetőség végett kémiai anyagcsoportokba szedtük a beazonosított összetevőket. 

Megállapítottuk, hogy a lombos faanyagok esetén a különböző aldehidek képezik az egyik 

legnagyobb anyagcsoportot az egyéb komponensek (terpének, ketonok, aromás vegyületek, 

stb.) mellett. A fenyőfélékben a terpének, mint a fő illékony összetevők mellett az alkoholok 

is megfigyelhetők. 

A vizsgálataink során nagy figyelmet fordítottunk a gőztér analízis hőmérsékletére is. 

Meghatároztuk az egyes fő komponensekre azt a jellemző hőmérsékleti értékeket, amelyeken 

az illékonyság erősen megnő, illetve a vizsgált anyag már bomlást szenved. A faanyag 

termikus bomlásakor keletkező ecetsav és furfurol már jól kimutatható volt 100ºC felett. Az 

itt szerzett információk a faanyagok megmunkálása, illetve hőkezelése során alkalmazott 

technológiai paraméterek optimalizálásához közölnek fontos adatokat. 

Modellvizsgálatokkal nyomon követtük a faanyag száradása során az illékony komponensek 

eltávozását a faanyagból. 

A vizsgálatok jellegéből adódóan nem elsősorban mennyiségi információkra, hanem az 

adott faanyagra jellemző illékony szerves komponens összetételének és változásának 

megismerésére helyeztük a hangsúlyt. 


48


poszterek 

AZ EU 6 K+F KERETPROGRAM GOFOR KUTATÁSI PROGRAMJÁNAK 

MAGYAR VONATKOZÁSAI - A NEMZETI ERDŐPROGRAM 

SCHIBERNA Endre, LENGYEL Atilla 


eschiberna@emk.nyme.hu 

A kutatás az EU 6. Kutatási Keretprogramja részeként elnyert konzorciumi munka. 

Résztvevői 10 európai országot képviselnek. Célja az olyan új szabályozási módszerek 

elméleti és empirikus vizsgálata, mint pl. az erdészetpolitika terén a nemzeti erdőprogram 

koncepció. A kutatás az elemzése során nem tartalmi, hanem folyamat elemekre koncentrál 

(nyílt részvétel, iteratív tervezés, vagy szektorok közti koordináció, szakértelem, többszintű 

tervezés). Magyarországon a Nemzeti Erdőprogram került vizsgálatra. 

Magyarországon a nyílt részvétellel történő politikaformálás gyakorlata pro-forma 

lehetséges és létezik, megvalósítása azonban messze van a kívánatostól. Ezt az általános 

megállapítást a NEP gyakorlata igazolni látszik. A NEP szakmai-tanulási folyamata 

megtorpant. 

A szektorok és döntési szintek közötti koordináció folyamatjellemzőit alulértékeltség 

jellemezte. Ez számos konfliktus forrása pl. az agrár-, vagy környezetvédelmi politika 

kapcsolódási pontjain. E jellemzőt sem a kormányzati, sem a civil szféra szereplői nem 

értékelték megfelelően. A társágazatok nem járultak hozzá finanszírozásához, forrásait az 

“ágazati minisztérium” sem biztosítja. 

A szakértelem alkalmazása a tervezés és döntéshozatal fázisaiban a tematikus 

munkacsoportokban vagy a közös programjavaslat kidolgozásában is megjelent. Széles 

szakmai egyeztetéssel készült az ágazathoz kapcsolódó vezető szakemberek részvételével. 

Nem a teljes szakmai konszenzust volt hivatva megteremteni, hanem keretet biztosított a 

tematikus véleménycseréjéhez, ill. az általános vitához. 

A folyamat intézményesülésének hiánya megakadályozta a további megvalósítását. 

Következtetések: 

• A NEP (2004) a programozás terén és szintjén közel teljesen megvalósította a 

nemzetközi NEP-kritériumok teljesülését (MCPFE, FAO). A folyamat szervesen 

illeszkedett az ország EU-csatlakozásához. 

• A NEP az első jelentős kísérlet arra, hogy a hazai erdészetpolitikai gyakorlat kilépjen 

a törvényalkotás által megvalósuló erdészetpolitika korlátozott minőségéből. 

• A program részvevői nem tudták kezelni a szektorok közötti koordináció hiányából 

eredő konfliktushelyzeteket. Ez a “nem-megvalósulás” egyik fő eredője. 

• A NEP megvalósításának hiányában a gyakorlati fejlesztési munka elmaradása v. 

korlátozása mellett több hosszabb-távon ható következménnyel is számolni kell. Ezek 

közül néhány kiemelendő: 

• Az erdészeti politika gyakorlatának minősége nem emelkedik, művelésének 

intézményi feltételei nem fejlődnek kellőképpen. Az erdészetpolitika művelése nem 

emelkedik tudatosabb szintre. 

49


poszterek 

• Magyarországon nem a nyugat-európai, konszenzus kereső és sokszereplős politikai 

gyakorlat honosodik meg ezen a szakterületen, hanem elsősorban az állami 

adminisztráció által irányított, un. törvénykező politikaformálás erősödik. 

• Nagyobb eséllyel kerülhet veszélybe az ágazat önálló „szakmapolitikai“ léte, hiszen 

nagyobb ágazatokba integrálódva csak egyes elemei fejlődhetnek. Ilyen “veszély” az 

EU-ban a vidékfejlesztéshez, vagy a környezetvédelemhez való állandó alárendelődés 

lehetősége. 

A kutatás eredményeit a projekt résztvevői Prof. Dr. Mészáros Károly emlékének ajánlják. 

50


poszterek 

VÁLLALKOZÓI MAGATARTÁS AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN ÉS 

A FAFELDOLGOZÁSBAN - ÜZEMGAZDASÁGI ALAPOK ÉS 

MENEDZSMENT FOLYAMATOK 

F. SCHMITHÜSEN, B. KAISER, A. SCHMIDHAUSER, S. MELLINGHOFF, 

A.W. KAMMERHOFER, STARK Magdolna 


starkm@emk.nyme.hu 

Az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás vezető szakembereivel szemben támasztott, 

közgazdasági és vállalatgazdasági ismereteket is magukban foglaló követelmények rendkívüli 

módon megnőttek. A vállalatvezetés és a vállalkozások munkatársai által napjainkban 

megoldandó komplex menedzsment folyamatok közé tartozik a versenyközpontú marketing, a 

gazdasági és a szociális környezethez fűződő kapcsolatok tudatos fejlesztése, a célnak 

megfelelő szervezet kialakítása, az értékteremtő folyamatok irányítása, és a gazdasági 

eredmények értékelése. Szintén központi jelentőségű az egyes munkatársak és dolgozói 

teamek célirányos és humánus vezetése, valamint a sokoldalú humánerőforrás-fejlesztés. 

Jelen szak- és tankönyv mindazok ismereteit felfrissíti, akik az erdőgazdálkodás és a 

fafeldolgozás területén vállalkozói tevékenységet folytatnak. Ez a mű nem csak a gazdálkodás 

alapvető ismereteit, valamint az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás gyakorlatorientált 

bemutatását tartalmazza, hanem megvilágítja a szakma ökonómiai döntéseinek komplex 

folyamatát. A könyv gyakorlati példák alapján mutatja be a modern menedzsment ismeretek 

jelentőségét az erdészet és faipar vállalatai számára. 

A vállalkozói magatartásnak az átfogó értékteremtő folyamatok, és eltérő vásárlói érdekek 

keretében történő bemutatása megváltoztatja az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás eddigi 

értelmezési szemléletét. Megszünteti az ágazatok közötti önkényes határokat, és segít a 

különböző szereplők között meglévő információhiány megszüntetésében. Ezen kívül a 

faanyag-termelők, a fafeldolgozók, és a fogyasztók érdekét szolgáló sikeres gazdálkodás 

alapjául szolgál. A vállalkozói magatartás hatékonyságnöveléshez és költségmegtakarításhoz 

vezet, növekvő vásárlói hasznot generál, és plusz versenyelőnyöket teremt, amelyek növelik a 

fatermékek és faipari termékek értékesítésének piaci esélyeit. 

A szakkönyv ezeket a szempontokat állítja középpontba, és átfogóan bemutatja a 

vállalatgazdálkodási tevékenység alapjait és módszertani segédeszközeit. Középpontban a 

folyamat- és szereplőközpontú szemlélet áll, amely átöleli a fagazdaság teljes értékteremtő 

láncát. 

A könyv címében tudatosan választott ’vállalkozói magatartás’ fogalommal kívánják a 

szerzők felhívni a figyelmet az erdőgazdálkodásban és fafeldolgozásban dolgozók 

kezdeményező-készségének, innovációs erejének, valamint kockázatvállalásának és a 

változásokra való nyitottságának a fontosságára. Hiszen végül is a sok ’vállalkozó’, azaz az 

erdészeti és faipari vállalkozásokban és üzemekben dolgozó egyes személyek azok, akik 

előrelendítik a fejlődést, és akiknek a tevékenysége és elkötelezettsége meghatározza a sikert, 

és a versenyben való folyamatos helytállást. 

A kor kihívásainak való megfeleléshez nyújt segítséget az öt, eltérő ismeretekkel és szakmai 

tapasztalattal rendelkező szerző által írt könyv. A gazdálkodást érintő legfontosabb kérdéseket 

ilyen átfogóan feldolgozó szakkönyv hiánypótló mind a nemzetközi, mind a hazai 

szakirodalomban. A mű magyar nyelvű megjelenése hozzájárul a hazai szakemberek 

helytállásához a nemzetközi versenyben. 

51


poszterek 

A CRYPHONECTRIA PARASITICA VIZSGÁLATA KOCSÁNYTALAN TÖLGYÖN 

SZABÓ Ilona, VARGA Szabolcs 


szaboi@emk.nyme.hu, szvarga@emk.nyme.hu 

1999 óta a szelídgesztenye pusztulását okozó Cryphonectria parasitica (Murrill) M. E. Barr 

tömlősgomba tömeges előfordulását tapasztaljuk kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) a 

nyugat-dunántúli fiatal és középkorú, gesztenyével elegyes állományokban. A kórokozó a 

kocsánytalan tölgyfák törzsén és ágain inkább évelő típusú rákokat okoz, a fapusztulás 

mértéke kisebb, mint a szelídgesztenye esetében, de a törzseken előforduló, nagyméretű 

torzulások miatt a minőségi faanyag vesztesége jelentős. 

Vizsgáltuk a betegség gyakoriságát és mértékét, a természetes hipovirulencia 

(Cryphonectria hypovirus1) előfordulását, a kórokozó vegetatív kompatibilitási típusait, a 

helyi hipovirulens törzsek konvertáló kapacitását, valamint mesterséges fertőzések 

módszerével a tünetek időbeni kifejlődését kocsánytalan tölgyön. Állandósított 

mintaterületeket jelöltünk ki 12 állományban, ahol a fertőzés gyakoriságát és súlyosságát a 

kocsánytalan tölgyön 2003-ban és 2004-ben mértük fel. Az átlagos gyakoriság 2003-ban 

12,05%, 2004-ben 13,84%, a mortalitás pedig 2,14% illetve 2,76% volt. A kórokozó 

populációjának vizsgálata érdekében fertőzött fákról 2004-ben és 2006-ban kéregmintákat 

vettünk, amelyekből tölgyről 131, szelídgesztenyéről pedig 43 izolátumot tenyésztettünk ki. A 

gesztenyéről származó izolátumok 51,16%-a hipovirulensnek bizonyult. A kocsánytalan 

tölgyről 2004-ben vett izolátumok mindegyike virulens volt, míg a 2006-os izolátumok 

7,63%-án hipovirulens tenyészjellegeket észleltünk. Az izolátumok egymás közötti és 31 EU 

teszter törzzsel történt összehasonlításával a kórokozó 15 vegetatív kompatibilitási típusát 

különítettük el. Kiválasztott helyi hipovirulens törzsek in vitro konverziós képességét 

vizsgáltuk kocsánytalan tölgyről származó virulens törzsekkel szemben. Hat hipovirulens 

törzs 100%-ban átalakított egy, illetve néhány virulens törzset. Ezeket bizonyosan sikerrel 

lehet majd alkalmazni a kórokozó elleni biológiai védekezésben. Ellenőrzött mesterséges 

fertőzéseket végeztünk virulens és hipovirulens izolátumokkal egy 11 éves kocsánytalan tölgy 

állományban. A virulens inokulációk esetében az első évben a tünetek gyors kifejlődését és 

fokozódását tapasztaltuk. A fertőzés utáni második évben a kezdeti kéregnekrózisok a fák 

több mint felénél begyógyultak. A hipovirulens oltások esetében az inokulációs sebzések az 

első év során beforrtak. A második évben a legtöbb fa tünetmentes volt, néhányon a felületi 

parásodás enyhén megváltozott, ami a hipovirulens gomba sikeres megtelepedésére utal. 

Vizsgálatai eredményeink alapját képezik a hipovirulenciát felhasználó biológiai 

védekezésnek. A hipovirulens törzsek mesterséges terjesztésével fiatal erdősítésekben 

megelőzhető a tölgyfák Cryphonectria parasitica okozta későbbi törzs-torzulása és 

pusztulása. 

52


poszterek 

A BAYES-TÉTEL ALKALMAZÁSA 

A FAJÖSSZETÉTEL VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATÁBAN 

TANÁCS Eszter, KEVEINÉ BÁRÁNY Ilona 

Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, Szeged 

nadragulya@geo.u-szeged.hu 

A Haragistya-Lófej erdőrezervátum történetét vizsgálva korábban arra a következtetésre 

jutottunk, hogy a terület erdőinek jelenlegi képét jelentősen meghatározza a korábbi emberi 

tevékenység. Miután 1993-ban a Haragistya karsztplató jelentős részét kijelölték 

erdőrezervátum létesítésére, a közvetlen emberi hatás mértéke csökkent. A területen folytatott 

erdőszerkezeti vizsgálataink egyik célja a felhagyás utáni kezdeti állapot rögzítésén kívül az 

volt, hogy meghatározzuk a jelenleg zajló változások jellegét és irányát. Mivel 

mintaterületünkön ez az első felmérés, és nem áll rendelkezésre hasonló részletességű korábbi 

adatbázis, a jelenleg zajló esetleges változások felismerésére a jelen tanulmányban az élő és 

álló holt fák faj szerinti megoszlásának vizsgálatával teszünk kísérletet. 

Variancia-analízis (ANOVA), valamint a Bayes-tétel segítségével elemeztük a kimagasló és 

uralkodó csoportokban domináns faj összefüggéseit az álló holtfa előfordulásával ill. faji 

összetételével, valamint a fiatal egyedek előfordulásával és faji összetételével. 

Az uralkodó és kimagasló szociális helyzetű fák között adott pontban legnagyobb relatív 

gyakoriságú faj, valamint az álló holtfák között domináns faj összevetése során azt a jellemző 

tendenciát kaptuk, hogy a leggyakoribb fajok (kocsánytalan tölgy, molyhos tölgy, gyertyán) 

esetében a kettő többnyire megegyezik. Kivétel ez alól a bükk, ahol ugyanis ez a faj uralja a 

felső lombkoronaszintet, ott az álló holtfák között jellemzően a gyertyán és a kocsánytalan 

tölgy a leggyakoribb. Az álló holtfa aránya a mintakörbe eső összes fához képest a bükk alatt 

szignifikánsan nagyobb, mint más fajok alatt, míg a többi jellemző faj között nem találtunk 

eltérést. 

Az eredmények azt sugallják, hogy a területen változás zajlik, ami a bükk fokozatos 

térhódításával jár. Bár nem állnak rendelkezésre korábbi, hasonlóan részletes adatok, az 

archív üzemtervek adatai alátámasztják ezt a tendenciát. 

53


poszterek 

FEKETE FENYŐ FELÚJÍTÁS EREDMÉNYESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA 

A KAEG ZRT. GYŐRI ERDÉSZETÉNÉL 

TRASER György 1 , SZABÓ László 2 

1 Nyugat magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 

2 Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt., Győri Erdészet 

traser@emk.nyme.hu 

2007-ben a Bőny 7F erdőrészletben fekete fenyő felújítás során két kezelt és egy kontrol 

parcellában vizsgáltuk az erdősítés sikerét. A csemeték 60 cm-es tőtávolságban, 2,5 m-es 

sortávolságban kerültek kiültetésre, mintegy 7000 db/ha mennyiségben. A kezelt parcellák 

egyikében a csemeték 1x-es, a másikban 2x-es Forst granulátum talajfertőtlenítő injektálást 

kaptak. A cserebogár pajor ellen alkalmazott talajfertőtlenítés hatásának vizsgálatakor a 

következő kérdésekre kerestünk választ: 

• Milyen mértékű a fekete fenyő csemeték pusztulása a kísérleti parcellákban 

• Van-e összefüggés a csemeték pusztulása és a gyomborítottság között 

• Hogyan hat a talajfertőtlenítés a hasznos talajlakó állatokra, a mezofaunához tartozó 

ugróvillás (Insecta: Collembola) rovarokra 

Eredmények: 

• Megállapítottuk, hogy a fekete fenyő csemeték száradásának relatív gyakoriságát a 

Bőny 7F erdőrészletben a talajfertőtlenítéses kezelés nem befolyásolta jelentősen. A 

két kísérleti parcellában a száradás 33% és 54% között változott, a kontrolban ez 

43%-ot ért el. A csemeték pusztulását elsősorban a szélsőségesen száraz termőhely, a 

2007-es aszály és nem a cserebogár pajor elszaporodása okozta. 

• Érdekes módon a gyomborítottság nem növelte, hanem kissé csökkentette a csemeték 

száradását. 

• A talajfertőtlenítés mellékhatását a „nem célzott” talajfaunára, az ugróvillás rovarokra 

nem tudtuk szignifikánsan kimutatni, amit részint a teljes talaj-előkészítéssel járó 

bolygatással, részint a nagy szárazsággal magyarázhatunk. Megállapítottuk viszont a 

hagyásfák jelentőségét a talajfauna megőrzésében. 

• Megfontolandó, hogy a fő fafajnak szánt feketefenyő nitrogén igénye alacsony 

(=nitrophob) (Sóó, 1980), míg a területet borító gyomok éppen magas nitrogén számot 

(=pernitrophil) jeleznek. Lehetséges, hogy a nagyarányú csemetepusztulásban az 

aszály mellett a talaj magas nitrogén tartalma is közrejátszik. 


54


poszterek 

KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ERDŐVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK FEJLESZTÉSE: 

GYAKORLATBAN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK 

A GYAPJASLEPKE (LYMANTRIA DISPAR) ÉS A SISKA NÁDTIPPAN 

(CALAMAGROSTIS EPIGEIOS) ELLEN 

VARGA Szabolcs, MOLNÁR Miklós 


szvarga@emk.nyme.hu, mmiki@emk.nyme.hu 

A modern erdővédelem megkülönböztetett figyelmet szentel az erdő természetes 

folyamataira alapozott önszabályozó képességének. Az önszabályozó képességet a lehető 

legnagyobb mértékben igyekszik megőrizni, illetve javítani. Az esetleges megszüntető 

eljárásokat csak a szükséges mértékben alkalmazza, törekedve a káros mellékhatások 

minimalizálására, a legkisebb környezetterhelésre. 

Az erdővédelem területén a gyapjaslepke (Lymantria dispar) hazánkban soha nem tapasztalt 

méretű gradációja 2005. év során lehetőséget adott a gyakorlati védekezési kísérletek 

lebonyolítására. A kísérlet célja volt: 

• a környezetkímélő, különböző hatásmechanizmus alapján működő kitinszintézismanipuláló 

készítmények összehasonlítása azonos körülmények között, 

• a különböző dózisok eredményességének vizsgálata, a védekezés eredményességét 

javító adalékanyagok tesztelése, 

• az egyes kereskedelmi készítményekkel végzett védekezés költségeinek összevetése 

Az összehasonlításba bevontuk a Magyarországon 2005-ben forgalomban lévő, 

erdőállományokban lombrágó rovarok ellen engedéllyel rendelkező készítmények mellett az 

engedéllyel nem rendelkező perspektivikus készítményeket, illetve az előkészítési időszak 

alatt elérhető, Magyarországon még nem engedélyezett, de ígéretes készítményeket is. 

A siska nádtippant (Calamagrostis epigeios) az 1986-89. között végzett országos felmérés 

alapján a jelentős kárral fenyegető, veszélyes gyomok közé sorolták, az 1993-95 között az 

Agrofórumban megjelent sorozatban a Veszélyes 12 tagjaként a kiemelt gyomnövények 

egyikeként szerepelt. A kísérletek célja: 

• az összes 2006-ban Magyarországon engedélyezett, valamint alkalmasnak látszó 

készítmény összehasonlítása azonos időben és körülmények között, párhuzamosan 

végzett földi és légi kijuttatással, 

• az engedélyokirat szerinti, vagy a gyakorlat által korábban hatásosnak minősített 

dózissal végzett kezelések összehasonlítása, 

• a további kísérletekre alkalmasnak látszó készítmények és adalékanyagok 

kiválasztása. 

A szakhatósági ellenőrzés mellett végzett két kísérletsorozat eredménye: javaslatkészítés a 

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál (az NTKSZ jogutódja) azon eredményes 

készítmények engedélyokiratának kiterjesztésére, amelyek még nem rendelkeznek erdészeti 

felhasználási engedéllyel. 

55


poszterek 

ERDŐTÜZEK ELLENI VÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI 

VARGA Szabolcs 1 , NAGY Dániel 2 , RESTÁS Ágoston 2 , LOMNICZY Gergely 2 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 

2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, 

Erdőtűzvédelmi Munkacsoport, Sopron 

szvarga@emk.nyme.hu 

Az erdőtűz az egyetlen abiotikus erdőkár, amely ellen már rövidtávon is hatékonyan lehet 

védekezni. Sajnos korábban sem az erdész, sem a tűzoltó szakma nem fordított kellő 

figyelmet erre a területre. Az előadás az elmúlt években az erdőtüzek megelőzésével, 

modellezésével és oltástechnológiájával kapcsolatban végzett kutatómunkát és annak 

eredményeit foglalja össze. 

A tűz elleni védekezés leginkább költséghatékony módja a megelőzés, hiszen a védekezés 

költségei a tűz időbeli fejlődésével exponenciálisan nőnek. A legolcsóbb és 

legeredményesebb a jól összehangolt és megtervezett megelőzési tevékenység. 

Magyarországon az összes vegetációtűz 99%-a emberi okokra vezethető vissza! Mivel a tüzek 

keletkezésénél az emberi tényező játssza az elsődleges szerepet, a megelőzésnek is ez az 

egyik legfontosabb területe. Meg kell vizsgálni az erdőtüzekkel illetve a mezőgazdasági 

tűzhasználattal kapcsolatos szociológiai faktorokat, valamint a területre vonatkozó jogi 

szabályozást. Az erdőtüzek oka legtöbbször hanyag gondatlanság, de még a szándékos 

gyújtogatás is az esetek nagy többségében, csak un. eshetőleges szándékkal valósul meg. 

Tehát az emberek tudatának formálásával, tervezett kommunikációs tevékenységgel az 

erdőtüzek keletkezésének legfőbb tényezője eredményesen befolyásolható. A Forest focus 

tűzmegelőzési projekt keretében a vegetációtüzekkel kapcsolatos tájékoztatási és képzési 

rendszer kialakítását és a szükséges első oktatási és tájékoztató anyagok kidolgozását tűztük 

ki célul. Természetesen mind az oktatási mind a tájékoztatási anyagok folyamatos fejlesztése 

szükséges. A megfelelő oktatási-tájékoztatási rendszer kialakításához és a célcsoportok 

meghatározásához először a vegetációtüzek hátterét és okait kellett tisztázni. 

A korlátozott erőforrások optimalizálása és a hatékony, gyors beavatkozás lehetőségeinek 

megteremtése ebben a kritikus időszakban kiemelten fontos. A Szendrői Tűzoltóságon 

kialakított kamerás detektáló rendszerrel lehetségessé vált a tüzek gyorsabb felderítése, de 

még mindig gondot jelentett, hogy az egyidejűleg égő több tűz közül melyikhez vonuljon 

először ki a tűzoltó egység. 

A TUZTER projektben kialakított FARSITE modellre épülő rendszer segítségével 

előrejelezhető az egyes tüzek terjedési iránya és sebessége. A terjedési modellhez számos 

környezeti paraméter térinformatikai rendszerbe történő integrálására volt szükség. A térségre 

kifejlesztett biomassza modellek alapján, terepi felvételezések és SPOT űrfelvétel 

segítségével elkészítettük a kísérleti terület biomassza térképét. A helyi időjárási adatokat egy 

VAISALA WX -500-as időjárási állomás szolgáltatja a rendszernek, amely a DDM 

terepmodellt használja a tűzterjedésnél fontos lejtés kiszámításához. A TUZTER rendszer 

tesztelése jelenleg is folyik, az első értékelések alapján a rendszer nagymértékben segíti a 

tűzoltásvezetőt, nemcsak a helyes beavatkozási sorrend megválasztásában, hanem az egyes 

tüzeknél alkalmazható oltási taktika és megközelítési útvonal kiválasztásában is. 

56


poszterek 

Arról még vitatkoznak a szakemberek, hogy a klímaváltozás milyen mértékű és vajon az 

Európai átlagnál jobban melegszik-e a Kárpát-medence az elkövetkező években. Egy 

bizonyos, a középtávú tendencia nem az egyenletesebb eloszlású, nagyobb mennyiségű 

csapadék és alacsonyabb átlaghőmérsékletek felé mutat. Ennek a változásnak az erdő és 

vegetációtüzekre kettős hatása van. Egyrészt mivel a hazai tüzek 99%-a emberi okból 

keletkezik a tüzek száma csak közvetetten nő, azaz megnő a tűzveszélyes napok száma, és 

egy adott napon belül is azon időszakok hossza. Másrészt jelentősen megnő a tüzek 

intenzitása, nehezebben, nagyobb erőkkel lehet eloltani őket. 

A munkacsoport azt vizsgálta, alkalmas felszereléssel rendelkeznek-e a hazai tűzoltóságok 

és erdőgazdálkodók a megváltozott dinamikájú tüzek megfékezésére, megfelelő taktikát 

alkalmaznak-e a tűzoltás során, illetve az erdőtüzeknél alkalmazott vezetési-irányítási 

rendszer megfelelő hatékonysággal képes-e összefogni az erdőtűzoltásban részvevő erők 

munkáját. 

A vizsgálat bebizonyította, hogy nem rendelkezünk megfelelő felszereléssel a 

vegetációtüzek oltásához, és a felszerelésre rendelkezésre álló forrásokat sem szakmai és 

költséghatékonysági szempontok alapján használjuk fel. Sajnos taktikai-biztonsági oldalról is 

súlyos hiányosságok vannak, a fokozott intenzitású koronatüzeket is kizárólag közvetlen 

taktikával, vízzel oltással kívánjuk megfékezni, ami égéselméleti szempontból is lehetetlen 

feladat. 

Munkacsoport konkrét javaslatokat fogalmazott meg, mind az ideális felszerelésre, mind az 

alkalmazható taktikára és irányítási rendszerre. 

57


poszterek 

A RADIOAKTÍV SUGÁRZÁS HATÁSA AZ ERDEI FAFAJOK NÖVEKEDÉSÉRE 

VEPERDI Gábor, HORVÁTH István, HORVÁTH Tamás 


veperdi@emk.nyme.hu 

A Paksi Atomerőmű 15 km-es körzetében található faállományok növedékvizsgálata során 

nyert adatokat egybevetve a Paksi Atomerőmű Zrt. által rendelkezésünkre bocsátott sugárzási 

szint és meteorológiai adatokkal – annak megállapítása, hogy kimutatható-e szignifikáns 

összefüggés a háttérsugárzás szintje, valamint az egyes fák és faállományok éves növedéke 

között a legutóbbi 15–20 év során. A kijelölt mintapontokon kitűzött parcellákon teljes 

faállomány-felvétel elvégzése, növedékfuratok gyűjtése, törzselemzésekhez mintatörzsek 

döntése. A begyűjtött adatok részletes elemzése, kiértékelése. 

A terepi adatgyűjtés során három módszert alkalmaztunk: 

Hosszúlejáratú mintaterületek faállomány-felvétele. Hat mintaterületen összesen 951 

mintafa adatainak felvételét, rögzítését és feldolgozását végeztük fel. A feldolgozott adatokat, 

az adatfeldolgozás módszerének ismertetését, továbbá a kiértékelések eredményeit a 

Zárójelentés tartalmazza. 

Törzselemzések végzése. Összesen 9 db mintafa (2 db. szürkenyár, 2 db. nemes nyár, 2 db. 

kocsányos tölgy, 1 db. cser, 1 db erdeifenyő és 1 db. feketefenyő) törzselemzését végeztük el. 

A feldolgozott adatokat, az adatfeldolgozás módszerének ismertetését, továbbá a kiértékelések 

eredményeit a Zárójelentés tartalmazza. 

Sugárirányú vastagsági folyónövedék elemzése. Összesen 26 db mintafán (6 db. kocsányos 

tölgy, 5 db. feketefenyő, 5 db. akác és 10 db. erdeifenyő) végeztünk kétirányú fúrást. A 

feldolgozott adatokat, az adatfeldolgozás módszerének ismertetését, továbbá a kiértékelések 

eredményeit a Zárójelentés tartalmazza. 

Az elvégzett munka során kiértékeltük a mintatörzsek évenkénti magassági, vastagsági és 

térfogat-növekedési adatait, valamint egy – 10 évvel korábbi adatfelvétellel rendelkező – 

mintaterület vastagsági növedék-adatait, ezeket egybevetettük az országos átlagot képező 

fatermési táblák megfelelő adatsoraival. Kontroll-méréseket végeztünk az általunk 

alkalmazott növedékelemzési metodika alkalmasságára vonatkozóan. 

Igazoltnak tekintjük, hogy az általunk alkalmazott növedékvizsgálati módszerek alkalmasak 

a szignifikáns környezeti változások kimutatására, vagyis az egyes fák növekedés-menetében 

és éves folyónövedékében bekövetkezett változások megfelelő módon jelzik a számottevő 

környezeti hatásokat. 

Összességében megállapítható, hogy a törzselemzések adatsorai nem utalnak erőteljes 

környezeti hatások érvényesülésére. Az esetleges növedékingadozások megfelelnek az 

általános faterméstani törvényszerűségeknek. 

A mintaterület fáinak vastagsági növedék-adatait elemezve arra a következtetésre jutottunk, 

hogy az adott mintaterületen a faegyedek mellmagassági átmérő növekedésmenetének 

alakulásában nem mutatható ki olyan számottevő környezeti hatás, amely azt szignifikánsan 

befolyásolta volna. Az adatsorok átlaga teljes mértékben egyezik a megfelelő országos 

átlagadatok alakulásával. 

58

Környezettudományi szekció 

Előadások: 

DICKMANN A., GYEVIKI M., MAGYAR L. ÉS HROTKÓ K.: Természetes növekedésszabályozó 

készítmények hatása a csemeték minőségére magiskolában................................................. 60 

FÜHRER E.: Erdei ökoszisztémák szervesanyag-mennyisége a klímatényezők függvényében 61 

GRIBOVSZKI Z., KALICZ P. ÉS KUCSARA M.: Evapotranszspiráció számítása 

a talajvízszintek és a vízfolyások alapvízhozamának napi periódusú szignáljából............... 62 

KORONIKÁNÉ P.J.: Hatásterületek és hatásterjedés utak mentén.............................................. 63 

KÖRMENDI S.: A zooplankton fauna kvalitatív analízise és vízminőség vizsgálatok 

horvátországi Dráva menti vizes élőhelyeken....................................................................... 64 

MAROSVÖLGYI B. ÉS VÁGVÖLGYI A.: A biogáz mint környezetbarát motorhajtóanyag.......... 65 

OCKERT J., BIDLÓ A., HEIL B., FÜLEKY GY. ÉS KOVÁCS G.: Egy 11 éves, eltérő mértékben 

műtrágyázott akác állomány biomasszája és tápelemkészlete .............................................. 66 

PÁJER J.: A külszíni bányászat hatásvizsgálatának fejlesztése................................................. 68 

Poszterek: 

KÉRI E., LÁSZLÓ M., RADÁCS M., HEGEDÚS B., VALKUSZ ZS., JULESZ J. ÉS GÁLFI M.: 

Deponálódó szerves szennyezők és környezeti kockázataik................................................. 69 

KISS T.: Effects of pasturage on region between the Rivers Danube and Tisza ...................... 70 

OCSKÓ T., KÉRI E., LÁSZLÓ M., RADÁCS M., HEGEDŰS B., VALKUSZ ZS., JULESZ J. 

ÉS GÁLFI M.: Klórbenzolok és csontelváltozások növekvő kockázata ................................. 72 

PAP ZS., LAKATOS M., JUHÁSZ Á. ÉS TŐKEI L.: Forró nyári időszakok statisztikai elemzése, 

kapcsolatban a nagytérségű cirkuláció alakulásával ............................................................. 73 

RÁKOSA R. ÉS MOLNÁRNÉ H. L.: Krómtartalmú favédőszerek környezeti hatásai .................. 74 

VARGA B., BIDLÓ A., HEIL B. ÉS KOVÁCS G.: Települési szilárdhulladék-lerakók biológiai 

rekultivációjának problémái.................................................................................................. 75 

59


előadások 

TERMÉSZETES NÖVEKEDÉSSZABÁLYOZÓ KÉSZÍTMÉNYEK HATÁSA 

A CSEMETÉK MINŐSÉGÉRE MAGISKOLÁBAN 

DICKMANN András, GYEVIKI Márta, MAGYAR Lajos, HROTKÓ Károly 

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar 

karoly.hrotko@uni-corvinus.hu 

lajos.magyar@uni-corvinus.hu 

marta.gyeviki@uni-corvinus.hu 

A természetes eredetű növekedésszabályozó és kondicionáló anyagok használata az utóbbi 

időkben igen elterjedtté vált a kertészeti gyakorlatban. A növekedést serkentő, 

gyümölcsméretet fokozó vagy gyökeresedést elősegítő hatásukat egyre több 

növénykultúrában kiaknázzák. A faiskolai termesztés ezen a téren mostohagyereknek számít, 

a fent említett szerek használatára jobbára még kísérletek sem történtek. 

A kísérletünk során egy Csurgó (Dél-Somogy) közelében található csemetekertben 

különböző növekedésszabályozó és kondicionáló készítmények hatását vizsgáltuk kocsányos 

tölgy, mezei juhar magcsemetéken, illetve iskolázott madárberkenye magoncokon. Ez utóbbi 

fajnál öt készítményt (két kísérleti anyagot és három forgalmazott szert), míg az első kettő 

esetében három a piaci forgalomban levő szer hatását vizsgáltuk. A Kelpak® nevű, csak 

tisztán tengeri alga nyers feldolgozásával kapott szert külföldön kiterjedten használják, a 

Wuxal® Ascofol az algakivonaton kívül tápelemeket is, míg a Yeald Plus® elsősorban 

nyomelemeket (Zn) tartalmaz. E két utóbbi szer közforgalomban beszerezhető. Két másik, – a 

NYME Mezőgazdasági Karán – liofilezéssel előállított algakészítményt is vizsgálatba 

vontunk (Spirulina és MACC 361). Míg a Yield Plus®-t kimondottan gyökérképződést 

serkentő szerként forgalmazzák, addig a többi készítményt általános kondíció növelőként 

hirdetik illetve alkalmazzák. 

Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a fent ismertetett szerek közül csak a 

Kelpak® és a Yield Plus® volt pozitív hatással a csemeték méretére és a gyökérzet 

minőségére. A madárberkenye és a juhar esetében a csemeték magassága és a gyökérnyak 

átmérője 50-100 %-os növekedést mutatott a kontrollhoz viszonyítva. Az algatartalmú 

készítmények esetén ez a gyártási – kivonási – technológiával lehet összefüggésben, feltehető, 

hogy a természetes hormonok a Kelpak® kivételével inaktív állapotba kerültek. A Wuxal® 

Ascofol a javasolt dózisban a madárberkenyénél perzselési károkat okozott, míg a 

tölgycsemeték érzékenyebbé váltak a lisztharmat fertőzésre. A tölgy esetében a nyár eleji 

kijuttatás nem mutatott egyik készítmény között sem jelentős eltérést. 

Mivel mind Kelpak®, mind a Yield Plus® jelentős mértékben hatott a csemeték méretére 

és minőségére, ezen szerekkel további fajoknál, különböző koncentrációkkal illetve kijuttatási 

idővel újabb kísérleteket lenne célszerű beállítani. 

60


előadások 

ERDEI ÖKOSZISZTÉMÁK SZERVESANYAG-MENNYISÉGE 

A KLÍMATÉNYEZŐK FÜGGVÉNYÉBEN 

FÜHRER Ernő 

Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest 

fuhrere@erti.hu 

A fafajok elterjedését és növekedését elsősorban és alapvetően az ökológiai tényezők 

(klíma, hidrológia, talaj) határozzák meg. A legdinamikusabban változó termőhelyi tényező a 

klíma, melyre nemcsak bizonyos mértékű változékonyság a jellemző, hanem mára 

bizonyítottan előre jelezhető egy trendszerű, határozott irányú változása is. Ez utóbbi 

körülmény hatására Magyarország időjárási viszonyaira az eddigieknél melegebb és 

szárazabb körülmények lesznek majd a jellemzőek. 

Feltételezésünk szerint az időjárási viszonyok kedvezőtlenebbé válása a fafaj-összetétel 

mellett kihathat az ökoszisztémákban képződő szerves anyag mennyiségére. Ezért 

meghatároztuk egy bükkös (Somhegy), egy gyertyános tölgyes (Farkaserdő) és egy cseres 

(Veszprém) erdőben a földfeletti és a földalatti dendromassza nagyságát szénegyenértékben 

kifejezve és kerestük a klímaviszonyoktól való függését. A területeken egyéb, növekedést 

korlátozó termőhelyi tényező sem hidrológiai (többlet-vízhatástól független kategória), sem 

pedig talajtani (mély termőrétegű agyag-bemosódású barna erdőtalaj) szempontból nem áll 

fenn. 

Legfontosabb megállapítások: 

• a szervesanyag-mennyiség bükkösben a legnagyobb (292 tC/ha), jóval kisebb a 

gyertyános tölgyesben (217 tC/ha) és még kevesebb a cseresben (191 tC/ha). 

• hasonló trendet mutat a földfeletti élőfa készlet átlagnövedéke is, ennek értéke 

bükkösben 3,44 tC/ha, gyertyános tölgyesben 3,28 tC/ha, cseresben pedig 2,76 tC/ha. 

• az átlagos évi, vagy tenyészidő-szakonkénti csapadék- ill. hőmérsékletadatokkal a 

mért szervesanyag-mennyiségek általában nem, vagy okságilag nem 

megmagyarázható összefüggést mutatnak. 

• A Führer-Járó (2000) szerinti fő növekedési időszak (V-VII hónapok) és az ún. 

kritikus hónapok (VII-VIII hónapok) csapadékösszege viszont alapvetően 

meghatározza a képződött szervesanyag mennyiségét. E periódusok csapadék-összege 

bükkösben a legnagyobb (249 mm és 165 mm), ezt követi a gyertyános-tölgyes (238 

mm ill. 153 mm), majd a cseres (216 mm és 139 mm) területén mérhető 

csapadékmennyiség. 

• A fő növekedési periódus és az ún. kritikus hónapok csapadék-, továbbá hőmérsékletviszonyait 

is figyelembe vevő erdészeti aszályossági index (FAI) (Führer 2007) 

értékei (Somhegyen 4,45, Farkaserdőn 5,08, Veszprémben 5,50) pedig, mind a 

dendromasszában megkötött szén mennyiségével, mind pedig az átlagnövedékkel igen 

szoros összefüggést mutatnak. 

61


előadások 

EVAPOTRANSZSPIRÁCIÓ SZÁMÍTÁSA A TALAVÍZSZINTEK ÉS A 

VÍZFOLYÁSOK ALAPVÍZHOZAMÁNAK NAPI PERIÓDUSÚ SZIGNÁLJÁBÓL 

GRIBOVSZKI Zoltán, KALICZ Péter, KUCSARA Mihály 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és 

Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 

zgribo@emk.nyme.hu 

A Soproni-hegységben működő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtőn hosszú távú vízhozam 

észlelési adatsorok állnak rendelkezésünkre. A vízgyűjtő nagyságrendje és adottságai miatt a 

nyári alapvízhozamos időszakokban a patakban a növényi párologtatás miatt a vízhozamban 

jelentős hullámzás mérhető. E hullámok jellemzői a nagy frekvenciás adatgyűjtésnek 

köszönhetően meghatározhatók. 

2005-ben két mézgás éger (Alnus glutinosa) törzsére elektromos potenciálkülönbség 

mérésén alapuló nedváramlás mérőt telepítettünk. A rendszer üzemelése azóta – néhány 

üzemszünettől eltekintve – folyamatos volt. 

Statisztikai módszerekkel összevetettük a két hullám karakterisztikus jellemzőit, 

meghatároztuk a két jel közötti fáziseltolásokat. A patak, és a vele kapcsolatban lévő, a 

környező talaj által tározott vízkészlet, és az azt fogyasztó növényzet összetett rendszert 

alkotnak. A statisztikai eszközökkel kimutatott kapcsolat ellenére nem szabad figyelmen kívül 

hagyni, hogy a patakban jelentkező jel nem közvetlenül a nedváramlást, hanem a patak-menti 

növénysáv integrált hatását tükrözi. 

62


előadások 

HATÁSTERÜLETEK ÉS HATÁSTERJEDÉS UTAK MENTÉN 

KORONIKÁNÉ PÉCSINGER Judit 


pjudit@emk.nyme.hu 

A környezeti hatásvizsgálat olyan törvények által szabályozott eljárás, mely során feltárjuk 

a különféle emberi tevékenységek, így például egy tervezett létesítmény jövőbeli, környezetre 

kifejtett hatásait. A hatásvizsgálat egyik nagyon fontos és meghatározó része a vizsgálati 

terület kijelölése, mely azt a területet jelenti, ahol a létesítmény hatásai megjelenhetnek, és 

(általában) negatív változásokat okozhatnak a környezet elemeiben. Ez a terület a hatásterület. 

A hatásterület kiterjedése függ a létesítmény, jelen esetben egy út hatótényezőinek jellegétől 

és nagyságától, továbbá az út menti környezet adottságaitól, hatástovábbító képességeitől. Az 

utak mentén jelentkező hatások hatásfolyamatokat indítanak el a hatásterületen és ezek 

kiterjedéseit a hatástovábbító közeg adottságai nagymértékben megváltoztatják. 

Szükség van arra, hogy meghatározzuk azt, hogy mik a fő hatástovábbító elemek és ezeknek 

mely tulajdonságaik vannak befolyással a hatásterjedésre. Minél pontosabban ismerjük ezeket 

a tényezőket, annál pontosabban tudjuk a hatások kiterjedésének távolságát. A kapott adatok 

végül segítséget nyújtanak az utak mentén fellépő károsítások elleni hatékony védekezésben. 

63


előadások 

A ZOOPLANKTON FAUNA KVALITATÍV ANALÍZISE ÉS VÍZMINŐSÉG 

VIZSGÁLATOK HORVÁTORSZÁGI DRÁVA-MENTI VIZES ÉLŐHELYEKEN 

KÖRMENDI Sándor 

Kaposvári Egyetem ÁTK Természetvédelmi és Halászati Csoport 

hidro-biol@freemail.hu 

Az INTERREG III A.- Dráva-Intereco projekt keretében protokollban rögzítettek alapján 

hat mintavételi területen (Légrád, Koprivnica, Pitomaca, Virovitica, Slatina- Moslavina 

Podravska, Donji Mihojlac térsége), öt víztípusban (Élő-Dráva és mellékágak, Drávaholtágak, 

kavicsbányatavak, Dráva mellékvízfolyások), összesen 20 mintavételi helyen 

végeztünk zooplankton és vízminőség vizsgálatokat 2007. folyamán. A vizsgált területeken a 

jellemző vizes élőhelyek kiválasztásánál figyelembe vettük a DDNPI megbízásából a 

magyarországi szakaszon 2000. óta folytatott alapállapot felmérés és monitoring eredményeit 

és tapasztalatait. Célkitűzésünk volt a Horvátországban kijelölt vízterek alapállapot felmérése. 

A vízminőség vizsgálatok szerint a Dráva folyó különböző szakaszain és a mellékágain a 

Felföldy-féle vízminősítési rendszer szerint béta-alfa-mezohalóbikus, béta-mezoszapróbikus 

víz jellemző. A vizsgált holtágak vízminőségét elhelyezkedésük és hasznosításuk jelentősen 

befolyásolja, vizük béta-alfa-mezohalóbikus, alfa-béta-mezoszapróbikus. A kavicsbányatavak 

vize béta-alfa-mezohalóbikus és oligoszapróbikus. A Dráva kijelölt mellékvízfolyásai a 

közvetlen kommunális hatás miatt béta-alfa-mezohalóbikusak, alfa-béta-mezoszapróbikusak. 

A vizsgált vízterekből összesen 36 Rotatoria, 25 Cladocera és 11 Copepoda taxont 

mutattunk ki. Az eddigi adatok alapján a Dráva különböző szakaszairól a korábbi 

vizsgálatainkkal (DDNP monitoring 2000-2006) összehasonlítva újabb taxonok nem kerültek 

elő. Alacsony fajszám, kis denzitás és elsősorban euplanktonikus taxonok jellemzik a vizsgált 

időszakot. A Dráva mellékágak és Dráva folyó zooplanktonja között gyakorlatilag alig van 

különbség. A holtágak zooplanktonjában elsősorban a Copepoda és Cladocera taxonok 

domináltak, feltűnő a Rotatoria taxonok alacsony száma a magyarországi -DDNP területénvizsgált 

holtágakkal összehasonlítva. E vízterekben elsősorban az euriök, metafitikus fajok 

domináltak. Az előkerült taxonok döntő része béta-mezoszaprobikus és mezo-eutrófikus 

vízminőséget jelez. A kavicsbányatavakban rendkívül alacsony a taxonok száma, sőt néhány 

mintában egyáltalán nem volt zooplankton. A vizsgált patak és csatorna zooplanktonját már a 

tavaszi időszakban a kommunális hatások miatt alfa- és béta-mezoszaprobikus fajok 

jellemzik. 

Eredményeink alapján megállapítható, hogy a természetes állapotokat nagyobb mértékben 

befolyásoló hatások és átalakított területek a baranyai szakaszon találhatók a somogyival 

összehasonlítva. 

Véleményünk szerint, amennyiben a monitorozandó mintaterületeken található folyóvizek, 

növényzetben dús holtágak, kavicsbánya tavak és más jellemző állóvizek (bármi okra 

visszavezethető) vízminősége romlik, vízszintingadozása jelentős lesz, intenzív horgász vagy 

halászati hasznosítás történik, akkor a zooplankton összetételének mérhető minőségi és 

mennyiségi változása következik be (biológiai indikáció). Ezen adatok birtokában a kellő 

időben megtörténhet (más növény és állatcsoportok analíziseinek eredményeivel 

összhangban) a természetvédelmi kezeléssel összefüggő feladatok ellátása. 

64


előadások 

A BIOGÁZ MINT KÖRNYEZETBARÁT MOTORHAJTÓANYAG 

MAROSVÖLGYI Béla, VÁGVÖLGYI Andrea 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, 

Energetikai Tanszék, Sopron 

avagvolgyi@emk.nyme.hu 

A biogáz termelés olyan technológia, amely az állattartás EU-normáknak megfelelő 

trágyakezelési-, és a szennyvíztisztítás iszapkezelési problémáinak megoldása mellett a 

hulladékgazdálkodásban jelenleg megoldatlan problémát, a kommunális szerves bomlók 

ártalmatlanítását is megoldja úgy, hogy eközben energetikai célra hasznosítható biogázt 

állítanak elő, és egyben a visszamaradó anyagok sterilizálása is megoldódik, tehát azok a 

természetes vagy természetközeli környezetbe probléma nélkül kihelyezhetők. 

Az előadásban a téma egy szűkebb területét, a biogáz gépüzemeltetéssel kapcsolatos 

lehetőségeit, azaz a biogáz mint motorhajtóanyag kezelési és hasznosítási lehetőségét 

vizsgáljuk. 

Ezen belül bemutatjuk: 

• a biogáz termelés tipikus technológiáját, 

• a keletkező biogáz kémiai és energetikai jellemzőit, 

• a biogáz felhasználási lehetőségeit stabil gázmotorokban 

• a biogáz energiasűrűségének növelésére használt módszereket a mobil motorok 

üzemeltetésénél (kompresszió) 

• a biogáz energiatartalmának növelésére használható megoldásokat (CO 2 kimosás) 

65


előadások 

EGY 11 ÉVES, ELTÉRŐ MÉRTÉKBEN MŰTRÁGYÁZOTT AKÁC ÁLLOMÁNY 

BIOMASSZÁJA ÉS TÁPELEMKÉSZLETE 

OCKERT Jana, BIDLÓ András, HEIL Bálint, FÜLEKY György, KOVÁCS Gábor 


abidlo@emk.nyme.hu 

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1970-ben egy mezőgazdasági tartamkísérletet 

indítottak el, amelyben 12 különböző mértékben trágyázott területet jelöltek ki. Ezt négy 

ismétlésben, 6 x 7 m-es parcellákra osztották fel. A kísérlet 1986-ig zajlott, oly módon, hogy 

minden évben azonos mennyiségű műtrágyát juttattak ki. A területet növényvédőszerek 

vizsgálatára is felosztották, a térbeli heterogenitás nyomon követésére. 1986 és 1990 között a 

kísérleti parcellák felében 1,5 t CaCO 3 /ha mennyiségű meszezés történt. 1995-ben a terület 

akáccal (Robinia pseudoacacia L.) került betelepítésre. 

Vizsgálatunk célja annak megállapítása volt, hogy van-e hatása a trágyázásnak, illetve 

miként képes hasznosítani a biomassza produkciójában az akác a talaj eltérő tápelemkészletét. 

Ezen kívül értékelni kívántuk a növekedés menetét a területen. A fentiek elérése érdekében 

különböző vizsgálatokat végeztünk. Pürkhauer-talajfúró segítségével határoztuk meg a 

termőréteg vastagságát. A 48 parcellában 3 mélységben (0-10 cm, 10-30 cm, 30-50 cm) 

talajmintát, illetve 50 x 50 cm-es négyzetben avarmintákat vettünk. A talajokból 

meghatároztuk a felvehető P, K, Mg, Ca, Zn, Cu és Mn tartalmat. 12 parcellában 

meghatároztuk a szén- és a nitrogéntartalmat. Az avar mennyiségét területre (ha) vetítve 

számoltuk ki, és 12 parcellában az avar tápelem- és széntartalmát is meghatároztuk. Mind a 

144 parcellában vettünk levélmintákat, valamint felvettük az uralkodó és a kiemelkedő fák 

magasságát és átmérőjét. 

Variancia-, diszkriminancia- und regresszió-analízis segítségével értékeltük ki a mérési 

eredményeinket. Megállapítható volt, hogy a termőréteg vastagságában nem volt szignifikáns 

különbség az egyes parcellák között, ami azt jelenti, hogy a gyökerek fejlődésének lehetősége 

a vizsgálati területen homogén volt. A talaj és a levelek tápelemtartalmában területi 

különbségek adódtak. 

A különböző kezelések hatása a tápelemtartalomra, mivel azok az optimális tartományban, 

illetve e felett voltak, csak néhány esetben volt kimutatható. Nem volt kimutatható hatása a 

talaj nitrogéntartalmának. Ennek megfelelően nem tudtunk szignifikáns kapcsolatot kimutatni 

a talaj- és a levelek nitrogéntartalma között. A meszezés hatása még ma is kimutatható volt, 1- 

1,5 pH-értékkel volt szignifikánsan magasabb a meszezett területek kémhatása a kontroll 

parcellákhoz képest. A meszezett területeken 50%-kal kevesebb volt az avar mennyisége, ami 

jól mutatta, hogy a meszezés növelte a mineralizáció sebességét. 

A magassági mérések alapján az állományok között nem találtunk szignifikáns különbséget. 

A nagyobb NPK-adagokkal trágyázott parcellákban viszont 10-20%-kal nagyobb átmérőket 

mértünk a kontroll területekhez képest. A legnagyobb adaggal trágyázott területen az egyes 

fák fatermése 22%-kal nagyobb volt, mint a kontrollterületeken. A kezeléseknek, 20 év után, 

ennek ellenére már nem szignifikáns a növekedésre gyakorolt hatása. 

66


előadások 

A légköri széndioxid elnyelőjeként, az erdőknek egyre nagyobb szerepe van a 

klímavédelemben, ezért meghatároztuk az állományban tárolt szén mennyiségét is. A talajban 

tárolt szén mennyiségével ez 88,3 t/ha volt. Ebből 14,6 t/ha a talaj legfelső 10 cm-es, 17,4 t/ha 

10-30 cm-es, illetve 20,3 t/ha a 30-50 cm-es mélységű rétegében tárolódott. A legnagyobb 

szénkészlet azokban a parcellákban található, ahol nagy volt a N-trágyázás mennyisége, azaz 

a legfelső 10 cm-es rétegben a nitrogénkészlet 1,6 t/ha volt. 

67


előadások 

A KÜLSZÍNI BÁNYÁSZAT HATÁSVIZSGÁLATÁNAK FEJLESZTÉSE 

PÁJER József 


jpajer@emk.nyme.hu 

A környezeti hatásvizsgálat alapvető feladata, hogy a döntésekhez szükséges és elégséges 

környezeti információt előállítsa, illetve bemutassa. Az információnak alkalmasnak kell 

lennie a döntési alternatívák mérlegelésére, azaz teljes körűen kell bemutatnia az egyes 

változatok előnyeit és hátrányait. Az előadás célzottan a külszíni bányászattal kapcsolatos 

hatástanulmányok - fenti követelményeket szem előtt tartó- tartalmi fejlesztését, kiemelten az 

alternatívák azonosításának, a vizsgálati terület kijelölésének, és a hatások számbavételének 

javítását célzó kutatás eredményeit mutatja be. 

A külszíni bányászat környezeti hatásainak megítélésében a pozitív és a negatív vélemények 

egyaránt jelen vannak. A bányászat a társadalom számára nélkülözhetetlen erőforrásokat 

biztosít, a fejlesztések alapja, munkahelyeket teremt, ugyanakkor esetenként természeti 

értékeket károsít, átalakítja a tájat és az ásványkincsek kitermelését követően az igénybevett 

területeken az eredeti állapot már nem állítható vissza. Magyarországon 1996-2006 között a 

külfejtésre alapozott nyersanyag kitermelés mennyisége több mint kétszeresére, ezen belül a 

homok- és kavicskitermelés tíz év alatt a háromszorosára emelkedett. Bányanyitásra (egyedi 

esetektől eltekintve) ma már nem kerülhet sor védelmi funkciójú (pl. védett természeti) 

területeken, azonban a különleges természet-megőrzési területek (Special Areas of 

Conservation-SAC) kijelölését követően gyakorlati ténnyé vált, hogy nincs olyan földrészlet 

Magyarországon, melynek közelében (max. 3 km) ne lenne védett, vagy közösségi (EK) 

jelentősége alapján a NATURA 2000 hálózat területei közé felvételre jelölt terület. 

A kutatás alapvető módszereként meglévő (üzemelő illetve felhagyott) bányák környezeti 

szempontú felülvizsgálatát (utólagos hatásvizsgálat) alkalmaztuk. A kutatás mintaterülete a 

Nyugat-Pannon EU régió, amelyen belül 50 bánya vizsgálatát a PHARE CBC (Ausztria- 

Magyarország) program támogatta („Az ásványbányászat hatásvizsgálata a régióban”, 

projektvezető: Varga Gábor). Az állapotfelvétel légi fényképek és helyszíni bejárás alapján 

történt, a hatások megítélésére a több fordulós kollektív szakértői véleményezést alkalmaztuk 

(a 23 résztvevős szakértői team munkájában hidrológiai, botanikai, zoológiai, geológiai, 

ökológiai, táj- és természetvédelmi szakértők, bányászati szakértő, valamint 

környezetmérnökök vettek részt). 

A vizsgálat kimutatta, hogy a természeti, az épített és a szociális környezetet érintő 

hatásokat alapvetően a két technológiai rendszer (száraz ill. víz alóli kitermelés) sajátosságai, 

a kitermelés eltérő intenzitása, a bányatelek környezetének eltérő természetessége, a 

bányászat fázisai közül az utóhasznosítás módja, az előírások változó szintű követése (emberi 

tényező), valamint egyes egyedi sajátosságok jelenléte befolyásolja. A vizsgálatok további 

eredménye egy olyan hatáskatalógus, amely – a NATURA 2000 területeket érintő hatású 

beavatkozások hatásvizsgálatára vonatkozó követelmények figyelembe vételével – 

irányértékeket (hatótávolságok) határoz meg az egyes területhasználatokban beálló változások 

környezeti következményeinek felméréséhez. 

68


poszterek 

DEPONÁLÓDÓ SZERVES SZENNYEZŐK ÉS KÖRNYEZETI KOCKÁZATAIK 

KÉRI Enikő 1 , LÁSZLÓ Márta 1 , RADÁCS Marianna 1 , HEGEDŰS Béla 1 , 

VALKUSZ Zsuzsanna 2 , JULESZ János 2 , GÁLFI Márta 1 

1 Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott 

Természettudományi Intézet, Környezet-biológia és 

Környezeti Nevelés Tanszék, Szeged 

2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Endokrinológiai Önálló Osztály 

és Kutató Laboratórium, Szeged 

radacs@jgypk.u-szeged.hu 

galfi@jgypk.u-szeged.hu 

A magasabb rendű biológiai organizmusok homeosztázisa komplex biológiai folyamatokkal 

a viselkedéselemeken keresztül valósítja meg a változó környezethez való folyamatos 

alkalmazkodást. A szerves szennyező (POP) vegyületek mg-os dózisú expozícióinak ismert 

hatásai, hogy a neuroendokrin rendszeren keresztül modulálják a homeosztatikus elemeket. 

Jelen kutatási protokollal célunk az volt, hogy az extrém alacsony dózisú klórbenzolok 

(ClB), mint modellvegyületek hatásait tanulmányozzuk a stresszhormonok /vazopresszin 

(VP), oxytocin (OT), adrenokortikotrop hormon (ACTH)/ változásaira. Valamint az említett 

hormonok és/vagy mediált neuroendokrin funkciók és a kapcsolt viselkedésmintázatok 

vonatkozásaiban. 

Kísérleteinkben Wistar hím patkányokat kezeltünk gyomorszondán át; hexa- és 

triklórbenzol = 1:1 arányú keverékével, 1 µg/testsúly kg/nap dózisban; 30, 60 és 90 napig. A 

kezelési protokollnak megfelelően egyrészt meghatároztuk az állatok viselkedését (szorongás, 

figyelem, agresszió, kíváncsiság) open-field, elevated plus maze, módosított resident-intruder 

tesztekkel. Másrészt a vérből stresszhormonokat (ACTH, VP, OT RIA módszerrel) mértünk, 

és a hypophysisekből (NH) monolayer tenyészeteket készítettünk, amelyeken monoamin 

(dopamin, szerotonin, hisztamin és katekolaminok) kezelésekkel specifikus receptor 

funkciókat vizsgáltuk. 

Eredményeink azt mutatják, hogy az in vivo ClB kezelések - dózis- és időfüggéseinek 

hatására - az ACTH, OT, VP szérum szintjeit megváltoztatak. A ClB kezelt patkányok in vitro 

NH tenyészeteinek a monoaminokhoz kapcsolt VP és OT elválasztása modulálódott. A 

viselkedés vizsgálatok a szorongás és agresszió szignifikáns mértékű fokozódását mutatták. 

Megállapítottuk, hogy a homeosztázist determináló neuroendokrin és viselkedéselemek 

korreláltan változtak az extrém alacsony dózisú ClB kezelések hatására, amelyek 

következményesen neuroendokrinológiai betegségeket és/vagy egyéb fiziológiai és kognitív 

eseményeket indukálhatnak. 

A munkát az ETT-345/2006 pályázat támogatta. 

69


poszterek 

EFFECTS OF PASTURAGE ON REGION BETWEEN THE RIVERS 

DANUBE AND TISZA 

KISS, Tímea 

Kecskemét College, Institute of Flori- and Vegetablecultural, Kecskemét 

kiss.timea@kfk.kefo.hu 

In many cases, grazing takes place in these natural grasslands. The agricultural use and the 

aims of nature conservation should be harmonised these areas too. The coenological relevés 

were prepared in 2007 on two pasture-lands: first area is beside in Kunbaracs village, the 

second area is beside in Tatárszentgyörgy village. Areas inside and near (0 to 50 meters far 

from) an animal husbandry farm belong to the first group. Coenological relevés gained from 

areas situated 50 to 150 meters far from intensively used areas, where animals spend shorter 

time or only pass belong to the second group. Those areas, whereabout animals are seldom, 

(farther on 150 meters) belong to the third group. Besides observing the effects of grazing on 

vegetation, we have also concentrated on how to strain of effects of trampling. 

Coenological relevés prepared in three group. Intenzive grazing takes place ont he other 

fenced area and a fold was built here as well (group A). those place is grazed by few animals 

belong to the second (B) group. Places are farther on 150 meters belong the third (C) group. 

Coenological investigations were prepared according to Braun-Blanquet (1964), by using 2×2 

m quadrates. Among relative ecological value categories according to Borhidi (1995), areas 

were evaluted based on water demand (WB) and nitrogen demand (NB) values. Evaluation of 

social behaviour types were made according to Borhidi (1995). Species name follow the 

nomenclature of Simon (2000). 

Evaluation based on relative ecological value categories 

Species prefering to semi-dry and semi-wet areas have a rate of about 10%. Variable water 

tolerant plant species appear in the third category rate of about 6%. Variences are larger in the 

different categories ont he area near Tatárszentgyörgy. Dryness tolerant plant species cover 

the highest rate (60%) in the first category. Species indicating semi-wet or wet habitats cover 

a bigger rate too. Plant species of wetter habitats flavor in far from stall. 

Plants of nutrient poor sites are highest rate (52%) in the farthes category. Rate of plant 

species of mesotrophic environment is outstending near the stall in area of Tatárszentgyörgy. 

Species indicating mesotrophic environment 50-150 meters far from. Rate of oligotrophic 

species are highest in third category. Considering nitrogen relations of the observed areas it 

can be stated that low and medium nitrogen level indicating species are present in case of all 

the three areas. 

Social behaviour types of species 

Greatest part of species found on the observed areas belong to the group of natural 

distubance tolerant ones (DT) and ruderal competitors (RC), specifically nearest category of 

areas of Kunbaracs. Rate of competitor plant species highest in farthest category (farther on 

150 meters). High disturbance tolerant generalist rate is significant in the third category 

(Figure 1.) 

70


poszterek 

Kunbaracs (SBT) 

70,0% 

60,0% 

50,0% 

40,0% 

30,0% 

0-50 m 

50-150m 

150m- 

20,0% 

10,0% 

0,0% 

DT RC W C G AC 

Figure 1. Social behavior type values (Kunbaracs) 

Social behavior types of species show similar result to previous area, but rate of ruderal 

competitors higher (66%). Rate of indicating to deterioration group high in both area 0-150 

meters far from the animal husbandary farm. Rate of indicating nature state is higher on 150 

meters. 

71


poszterek 

KLÓRBENZOLOK ÉS CSONTELVÁLTOZÁSOK NÖVEKVŐ KOCKÁZATA 

OCSKÓ Tímea 1 , KÉRI Enikő 1 , LÁSZLÓ Márta 1 , RADÁCS Marianna 1 , HEGEDŰS Béla 1 , 

VALKUSZ Zsuzsanna 2 , JULESZ János 2 , GÁLFI Márta 1 

1 Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott 

Természettudományi Intézet, Környezet-biológia és 

Környezeti Nevelés Tanszék, Szeged 

2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Endokrinológiai Önálló Osztály 

és Kutató Laboratórium, Szeged 

radacs@jgypk-u-szeged.hu 

Ismeretes, hogy a calcipaeniás (csonttömeg vesztéses) csontelváltozások száma az egész 

világon igen jelentősen emelkedett. Az említett csonttömeg vesztést jelentő folyamatok 

kiváltásában a patológiás, genetikai okok mellett a környezeti hatások szerepe egyre 

fokozottabb. A kémiai környezetterhelő ágensek közül a perzisztens, szerves szennyező 

(POP) anyagok csontzavarokat kiváltó hatása milligrammos dózisú és krónikus expozíciók 

esetén már ismert. 

Jelen vizsgálattal célunk volt, hogy a POP vegyületek környezeti hatásainak 

tanulmányozására modellkísérleteket állítsunk be, melyekkel az extrém alacsony dózisú, 

szubtoxikus klórbenzol (ClB) modellvegyületek expozíciókat vizsgálhatjuk. Kísérleteinkben a 

táplálkozással megvalósuló, azaz az orális expozíciós utat in vivo ClB standardizáltuk. Meg 

kívántuk állapítani, hogy észlelhető-e statisztikailag is értékelhető hatás a csontmátrixban 

és/vagy a csont hisztológiai struktúrájában 

Kísérleteinkben Wistar hím patkányokat gyomorszondán át kezeltünk hexa - és 

triklórbenzol = 1:1 arányú keverékével; 0,1-1 µg/testsúly kg/nap dózisban; 0, 30, 60 és 90 

napon keresztül. A kezeléseket követően a modellállatok testtömegét mértük, valamint vér és 

femur mintákat gyűjtöttünk. A szérumból meghatároztuk a májtoxicitást jelző transzferáz 

enzimek (GGT, SGOT, SGPT) szintjeit, a femurból készített alkalmas metszeteken 

morfológiailag ellenőriztük a csontszövet változásait a kezelési időtartamok függvényében. 

Mértük a femur mobilizálható Ca 2+ és ásványianyag tartalmát. 

Eredményeink szerint az extrém alacsony dózisú ClB expozíciók tanulmányozására a 

kialakított kísérleti modellrendszerünk megfelelőnek bizonyult. A ClB kezelések hatására a 

csont elektromosan mobilizálható Ca 2+ mennyisége emelkedet, ásványianyag tartalma 

csökkent a kezelési időtartamok függvényében. Ezen mért paraméterekkel hisztológiai 

vizsgálataink eredményei korreláltak: erősen felritkult csontmátrixot detektáltunk. 

Megállapítottuk, hogy a krónikus és szubtoxikus dózisban alkalmazott ClB kezelések a 

calcipeniás csontelváltozások kockázatát szignifikánsan fokozzák. 

A munkát az ETT-270/2003; ETT-345/2006 pályázat támogatta. 

72


poszterek 

FORRÓ NYÁRI IDŐSZAKOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE, 

KAPCSOLATBAN A NAGYTÉRSÉGŰ CIRKULÁCIÓ ALAKULÁSÁVAL 

PAP Zsófia 1 , LAKATOS Mónika 2 , JUHÁSZ Ágota 1 , TŐKEI László 1 

1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék 

2 Országos Meteorológiai Szolgálat 

pzsofi@gmail.com 

Klímamodell-szimulációk eredményei szerint a 2003-ban tapasztalt nyár a viszonylag hűvös 

nyarak közé sorolható majd 2060-ra Európában. Az antropogén hatások következtében 

megduplázódik a 2003-as hőhullámhoz hasonló extrém meleg periódusok kialakulásának 

valószínűsége. Az IPCC legújabb, 2007-es negyedik helyzetjelentése egyértelműnek minősíti 

a hőhullámok növekedését, hozzátéve, hogy a 21. századi tendencia megbízhatósága magas. 

A forró nyári időszakok elemzésének fontosságát az is indokolja, hogy a melegedés mértéke 

nyáron a legnagyobb a négy évszak közül. 

Célunk, hogy különböző kritériumok alapján meghatározzuk a szélsőségesen meleg 

helyzeteket, megmutassuk azok időbeni alakulását, feltárjuk a változásokat, valamint 

kapcsolatot találjunk az átlagosnál lényegesen magasabb hőmérsékletű szituációk és a 

makroszinoptikus helyzetet jellemző időjárási típusok között. 

Munkánkban két magyarországi állomás, Budapest és Debrecen 1901-től 2005-ig terjedő 

adatsorát elemeztük. Vizsgáltuk az 1971-2000-es normálidőszakra vonatkozó napi 

átlaghőmérséklettől való eltérést, a napi középhőmérsékletnek az 1971-2000-es időszak 

magas percentiliseinek átlépését, illetve a napi maximumhőmérséklet fix küszöbértékek fölött 

való tartózkodását. Megállapítható, hogy a melegedés valóban jelentkezik mindkét állomás 

megfigyelési sorozatán: növekedő trend mutatható ki a május-szeptemberi anomáliák 

értékeiben, az 1971-2000-es normálidőszak 80, 90 és 95%-os percentiliseit meghaladó napi 

középhőmérsékletű napok számában, a nyári, hőség- és forró napok számának, valamint a 

hőhullámokból származó napok számának alakulásában egyaránt. 

A Péczely- és Hess-Brezowsky-féle makroszinoptikus típusok kódrendszerének, az egyes 

típusok alapvető jellemzőinek, valamint az 1901-2005 időszakban végbement időbeli 

változásuknak áttekintése mellet összefüggést kerestünk a hőmérsékleti anomáliák és a 

makrocirkulációs típusok között. Előállítottuk a napi középhőmérsékleti anomáliák feltételes 

eloszlás- illetve sűrűségfüggvényeket, amelyek megmutatják, miképpen alakul az átlagtól vett 

eltérés a makroszinoptikus típus mint feltétel függvényében. 

Várakozásainknak megfelelően mindkét állomás és mindkét makroszinoptikus típus esetén 

azt az eredményt kaptuk, hogy magas pozitív anomáliák kialakulása elsősorban azon 

makroszinoptikus helyzetekhez köthető, amelyek esetében Magyarország időjárását anticiklon 

alakítja. Ezeknek a típusoknak a gyakorisága növekedett a múlt század elejétől, és a globális 

tendenciákkal összhangban melegedést eredményezett a vizsgált állomásokon. 

73


poszterek 

KRÓMTARTALMÚ FAVÉDŐSZEREK KÖRNYEZETI HATÁSAI 

RÁKOSA Rita, MOLNÁRNÉ HAMVAS Lívia 


rrita@emk.nyme.hu 

A faanyagvédőszerek alkalmazása elsősorban az épített környezet megóvására, a faanyag 

élettartamának meghosszabbítása érdekében történik. Annak ellenére, hogy a felhasznált 

védőszerek egészségkárosító és környezetszennyező hatása közismert, a faanyag védelme 

nem nélkülözheti ezeket a kémiai anyagokat. 

Az európai és hazai szabályozás a króm(VI)-vegyületek alkalmazási lehetőségét jelentősen 

csökkentette azok rákkeltő hatása miatt. Az ipar határozott igénye miatt az Európai Bizottság 

2010-ig munkaprogramot irányzott elő, hogy kísérletileg bizonyítsák a króm(VI)-vegyületek 

szerepét a favédőszerekben: a Cr(VI) aktív biocid hatóanyag-e vagy csupán fixáló 

komponens, vagyis változtat-e a védőszerek toxikus sajátságain a króm(VI) tartalom 

A különböző alapanyagokból készített favédőszer-oldatok összetételbeli és kémhatásbeli 

különbsége jelentős eltérést eredményez a megkötődési és kioldódási folyamatokban is. 

Poszterünkön összegzést mutatunk be a Cr(VI) tartalmú és krómmentes favédőszerek 

rögzülésének, fixálódásának és kioldódásának mértékére, a védőszerek hatékonyságára. Az 

eddigi eredmények alapján nem várható olyan védőszer kifejlesztése, amely egyszerre 

megfelel annak a követelménynek, hogy hatékony védelmet nyújtson a fának, de 

felhasználása során és hulladékként minél kisebb egészségügyi és környezeti károkat 

okozzon. Az alkalmazás és felhasználás körülményeinek szigorításával próbálják a 

krómtartalmú védőszerek környezet terhelését csökkenteni. 

74


poszterek 

TELEPÜLÉSI SZILÁRDHULLADÉK-LERAKÓK 

BIOLÓGIAI REKULTIVÁCIÓJÁNAK PROBLÉMÁI 

VARGA Bernadett, BIDLÓ András, HEIL Bálint, KOVÁCS Gábor 


vargab@emk.nyme.hu 

A települési szilárdhulladék-lerakók biológiai rekultivációjának általános célja a 

hulladékfelület letakarása, valamint a lerakó tömegének a természetes környezetéhez történő 

minél harmonikusabb illesztése. 

Vizsgálataink idején a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény és a hozzá 

kapcsolódó 22/2001. KöM rendelet szabályozta a hulladéklerakók lezárását és utógondozását. 

Ezek a jogszabályok egy összetett rétegrendű felső műszaki védelem kialakítását írták elő. 

A fenti szabályozásnak megfelelően kialakított Dunakeszi-1.sz. települési szilárdhulladéklerakó 

biológiai rekultivációja során végzett erdőtelepítés nagyon rossz eredményű volt. 

Ennek okát próbáltuk feltárni az ökológiai és termőhelyi körülmények vizsgálatával. 

A homokos szövetű termőrétegben az iszap+agyag frakciók együttes aránya helyenként 

kevesebb mint 5%. A géppel való felhordás miatti tömörödés eredményeképpen a pórustér is 

helyenként igen alacsony volt (36-59%), magas térfogattömegekkel (1584-1374 g/dm 3 ). A 

laboratóriumi pF-méréseink kimutatták, hogy a termőrétegben tárolható diszponibilis 

vízmennyiség mindössze 21-88 mm. 

A viszonylag száraz klíma (542 mm átlagos évi csapadékösszeg) mellett a talaj 

vízháztartását tovább rontotta a homok mésztartalma (4,4-12,5%) a fiziológiai szárazság 

révén. Talajjavító anyag feltalajba való keverése ellenére is jórészt alacsony volt a 

humusztartalom (0,18 - 1,72%), a nitrogéntartalom (0,02-0,35%), valamint az AL-oldható 

foszfor és kálium (2,7-13,4 ill. 0,6-7,3 mg/100g) mennyisége. 

Eredményeink alapján – a hasonló felső műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakókra is 

érvényesen – ajánlásokat adtunk a biológiai rekultiváció végrehajtásának módjára. A 

termőhelyi adottságoknak megfelelően javaslatokat fogalmaztunk meg a telepítendő fás- és 

lágyszárú növényzet megválasztására, valamint az utógondozás során elvégzendő munkálatok 

végrehajtásának módjára. Időközben 2006. április 13-án hatályba lépett a hulladéklerakással, 

valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. 

(IV. 5.) KvVM rendelet, melyben ajánlásainkból több szempont is érvényesült. 

75

Természetvédelmi szekció 

Előadások: 

FARKAS S., KÖRMENDI S., LANSZKI J. ÉS ÁBRAHÁM L.: A Dráva, mint határfolyó menti területek 

biodiverzitásának fenntartását biztosító természetvédelmi kapcsolatok kiépítése és a 

monitorozási tapasztalatok átadása az Európai ökológiai Hálózat fejlesztése érdekében..... 77 

GYURÁTZ J., GYIMÓTHY ZS., BANK L., FARKAS R., NÉMETH Á. ÉS CSÖRGŐ T.: A vörösbegy 

(Erithacus rubecula) őszi vonulása és élőhely-választása Magyarországon ........................ 78 

KIRÁLY A.: A Répce-sík erdeinek természeti értékei............................................................... 79 

KIRÁLY G.: Magyarország flórájának térképezése: múlt, jelen, jövő ...................................... 80 

KONKOLY-GYURÓ É.: Tájvédelmi tervezés – új lehetőség a tájszintű természetvédelem 

és a táji értékvédelem számára. ............................................................................................. 81 

KONKOLY-GYURÓ É. ÉS JOMBRACH S.: A táji örökség és a táj attraktivitásának értékelése 

európai léptékű fenntarthatósági hatásvizsgálatban .............................................................. 82 

LANSZKI J.: A vidra állományának vizsgálata a Dráva-menti területeken ............................... 83 

RIMÓCZI I., BENEDEK L. ÉS H. FORSTINGER: Fán élő védendő nagygombák a bátorligeti 

ősláp társulásaiban................................................................................................................. 84 

SZINETÁR CS. ÉS KANCSAL B.: Az európai ál-kalózpók (Trebecosa europaea 

Szinetár&Kancsal, 2007) előkerülése, és természetvédelmi jelentősége 

a Velencei tó nádasában ........................................................................................................ 86 

TAR T.: Védett őshonos évelő növényfajok termesztésbe vonási lehetőségei 

nyolc faj példáján .................................................................................................................. 87 

VERESS M.: Antropogén és társadalmi hatások a Karszton...................................................... 88 

VIDÉKI R.: Neofiton hínárfajok kutatásának legújabb eredményei.......................................... 89 

Poszterek: 

BARDÓCZYNÉ SZ.E., FLACHNER ZS., NAGY ZS., K.ZLATUSKA ÉS J.CASKA: Mérnök biológiai 

módszerek alkalmazása a csehországi természetvédelem, és tájgazdálkodás területén, 

különös tekintettel a fenntarthatóságra.................................................................................. 90 

BARKI M.: A Soproni Botanikus Kert odútelepe 1954-2007. .................................................. 91 

LÉVAI P. ÉS HORVÁTH ZS.: Dél-Alföldi települések zöldterület-gazdálkodása, különös 

tekintettel a dísznövények felhasználására............................................................................ 92 

PAPP M.: Eltérő szerkezetű és égtáji kitettségű erdőszegélyek mikroklíma 

befolyásoló szerepe ............................................................................................................... 93 

SZŰCS P.: Ritka mohák előfordulása és termőhelyi kötődése a Naszály-hegyről .................... 94 

TIRÁSZI Á., KONKOLY-GYURÓ É.: Tájindikátorok – Európai áttekintés .................................. 95 

TÓTH V.: Gyepszint foltmintázata és a faállomány közötti összefüggés Szabó-völgy 

erdőrezervátumban ................................................................................................................ 96 

76


előadások 

A DRÁVA, MINT HATÁRFOLYÓ MENTI TERÜLETEK BIODIVERZITÁSÁNAK 

FENNTARTÁSÁT BIZTOSÍTÓ TERMÉSZETVÉDELMI KAPCSOLATOK 

KIÉPÍTÉSE ÉS A MONITOROZÁSI TAPASZTALATOK ÁTADÁSA 

AZ EURÓPAI ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN 

FARKAS Sándor 1 , KÖRMENDI Sándor 1 , LANSZKI József 1 , ÁBRAHÁM Levente 2 

1 Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Természetvédelmi és Halgazdálkodási Csoport, 

Kaposvár 

farkass@ke.hu, kormendi@ke.hu, lanszki@ke.hu; 

2 Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Osztály, Kaposvár 

labraham@smmi.hu 

A Dráva alsó szakasza Európában az egyetlen szabályozatlan folyó, ártere nagy diverzitású 

ökológiai zöldfolyosó. A biodiverzitás detektálása csak a magyar oldalon megoldott, viszont a 

közös természeti értékek fenntartása szükségessé teszi az országhatárokon is átnyúló 

összehangolt természetvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket. A NATURA 2000 hálózat 

kialakítása és a hálózathoz történő csatlakozás megköveteli a közös természeti értékekkel 

rendelkező szomszédos országoktól a természetvédelmi intézkedési rendszerük 

összehangolását. A Dráva mente magyarországi területének jelentős része 1996 óta nemzeti 

park. Természeti értékeinek feltárása 1992 óta folyamatos, a biodiverzitás felmérésében 

kapott eredmények publikáltak. A kormányzat és a DDNP által koordináltan 2000-től kiemelt 

programként működik Dráva somogyi szakaszához kötődő biodiverzitás monitorozása. A 

folyó árterén élő növény- és állatvilág megőrzése azonban csak úgy valósítható meg hosszabb 

távon, ha a két parton folyó természetvédelmi tevékenységet a szakemberek összehangolják. 

E cél megvalósítása érdekében alakult 2006 őszén a Pécsi Tudományegyetem vezetésével 

egy kutatási konzorcium, melynek további résztvevői a Kaposvári Egyetem, a Duna-Dráva 

Nemzeti Park és a Fiatal Ökológusok Tudományos Egyesülete. A konzorcium pályázatot 

nyújtott be az EU és a magyar kormányzat által társfinanszírozott INTERREG IIIA Közösségi 

Kezdeményezési Program „Fenntartható fejlődés” prioritásának „2.2. Természetvédelem” 

intézkedéséhez. A másfél év futamidejű projekt céljai a Drávához, mint határfolyóhoz köthető 

közös természeti értékek megőrzése érdekében a Magyarországon folytatott biodiverzitásmonitorozás 

tapasztalatainak átadása, a különböző indikátor értékű taxonokra (kisemlősök, 

ragadozó emlősök, ezen belül külön a vidra, madarak, hüllők, kétéltűek, halak, tegzesek, 

nappali lepkék, futóbogarak, zooplankton, ászkarákok, csigák, edényes növények) kidolgozott 

vizsgálati módszerek határokon túlra történő kiterjesztése, a NATURA 2000 hálózat 

élőhelyeinek kölcsönös megismerése és a hálózat továbbfejlesztése. A fenntartható fejlődés 

érdekében a program hozzájárul egy közös nemzeti park létrehozásához és megtervezi öt 

közös folyó-mellékág természetvédelmi-vízügyi rekonstrukcióját. A projekt koordinálja a 

résztvevő szakemberek munkáját, kihat a civil és gazdálkodó szervezetekre, a közoktatásban 

résztvevők ökológiai szemléletformálására. A program sikeres végrehajtása a NATURA 2000 

hálózat bővítését, a biomonitorozás határon túli elindítását, az élőhely-rehabilitációs munkák 

megkezdését is eredményezi. 

77


előadások 

A VÖRÖSBEGY (ERITHACUS RUBECULA) ŐSZI VONULÁSA 

ÉS ÉLŐHELY-VÁLASZTÁSA MAGYARORSZÁGON 

GYURÁCZ J. 1 , GYIMÓTHY Zs. 2 , BANK L. 3 

FARKAS R. 4 , NÉMETH Á. 5 , CSÖRGŐ T. 6 

1 Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely 

2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron 

3 Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest 

4 Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő 

5 Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét 

6 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Anatómiai, Sejtés 

Fejlődésbiológiai Tanszék, Budapest 

gyjozsi@bdf.hu 

A madárvonulás során a természetes szelekció fajra, populációra, szubpopulációra jellemző 

vonulási stratégiát alakított ki, melynek alapos ismerete természetvédelmi, gazdasági és 

közegészségügyi szempontból egyaránt fontos. Az Európai Unió Madártani Utasítása minden 

tagországnak kötelezővé tette a madárállományok monitorozását, melynek különösen ajánlott 

eszköze a madárgyűrűzés. A vörösbegy (Erithacus rubecula) a hazai lomboserdők, parkok, 

kertek egyik leggyakoribb fészkelő és egyik legnagyobb számban gyűrűzött madárfaja. 

Parciális vonuló faj, sok tekintetben összetett vonulásának hazai vonatkozásairól még kevés 

információval rendelkezünk. A vörösbegy őszi vonulását vizsgáltuk a 2004. augusztus 13. és 

október 27. közötti időszakban, az MME Actio Hungarica izsáki, ócsai (Közép- 

Magyarország), sumonyi (Dél-Magyarország), szalonnai (Észak-Magyarország) és tömördi 

(Nyugat-Magyarország) madárgyűrűző állomásain gyűjtött adatok elemzésével. A kutatás 

célja: 1. A madárpopulációk vonulási stratégiájának megismerése. 2. A különböző ökológiai 

adottságú területek és élőhely-típusok szerepének megállapítása a vörösbegy vonulásában és 

védelmében. A madarak befogását, gyűrűzését és mérését a „South-East Bird Migration 

Research Network” módszertana alapján végeztük. A vizsgálati időszakban összesen 3671 

példányt fogtunk. A vörösbegy populációinak vonulási mintázatát a gyűrűzött madarak 

megkerülései, a napi fogás-visszafogás, a visszafogott madarak tartózkodási ideje, a vonuló 

madarak szárnyhossza, testtömege és vonulási zsírtartaléka alapján jellemeztük. A relatív 

fogások száma Szalonnán és Tömördön lényegesen nagyobb volt, mint a másik három helyen, 

legkevesebb madár a Kolon-tónál volt. A vonulás dinamikája négy gyűrűzési helyen 

hasonlóan alakult, a Kolon-tavon jelentősen későbbi a napi fogás medián dátuma. 

Szeptemberben és októberben kisebb átfedésekkel egymást követték az egyre északabbról 

jövő madarak, melyek érkezésükkor szignifikánsan nagyobb testtömeggel és jobb kondícióval 

rendelkeztek, mint az augusztusban befogott helyi fészkelők, viszont tartózkodási idejük 

lényegesen rövidebb volt. A vizsgálati helyeken részben más-más fészkelőterületről 

származó, különböző vonulási irányt követő madarak vonultak át, amit az összehasonlító 

szárnyhossz vizsgálatok és a megkerülési adatok alapján feltételezhetünk. A visszafogási 

arányok, a visszafogott madarak különböző hosszúságú tartózkodási ideje, eltérő mértékű 

testtömeg gyarapodása és zsírfelhalmozása azt mutatta, hogy a gyűrűzési helyek szerepe a 

vonuló madarak pihenése és táplálkozása szempontjából eltérő. Ez abból adódhatott, hogy a 

területek eltérő minőségűek a vörösbegy élőhely-preferenciája szempontjából. A domb- és 

hegyvidéki erdős területek optimálisabb táplálkozó-, zsírfelhalmozó- és búvóhelyek vonulási 

időszakban a vörösbegy számára, mint a síkvidéki mocsarak, lápok, illetve bokros élőhelyek. 

78


előadások 

A RÉPCE-SÍK ERDEINEK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI 

KIRÁLY Angéla 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron 

kiraly.angela@emk.nyme.hu 

A kutatási területet egy kb. 1000 km 2 nagyságú, ± máig összefüggő homogén erdőterület 

illetve néhány kisebb, korábban idetartozó maradványerdő képezi a Kisalföld DNy-i peremén. 

A terület földrajzilag és növényföldrajzilag is átmeneti helyzetet foglal el. Az erdők, mint az 

alföldi tölgyesek egyik utolsó és legnagyobb kiterjedésű képviselői a Kisalföld peremén, ahol 

a síkság lassan dombvidékbe megy át. A florisztikai viszonyok jól tükrözik a lassú, fokozatos 

átmenetet a nyugati területrész montán, a keleti rész pannon súlypontú flórája között. 

A területre egyedi termőhelyi körülmények jellemzőek, amelyek a florisztikai és 

növényföldrajzi egységek lehatárolását igencsak megnehezítik. A talajok nagy része (a 

ligeterdők kivételével) a Csapody (1974) által (s újabban a z erdészeti termőhelyleírás által is) 

önálló genetikai talajtípusként kezelt, ún. cseri-talajokhoz tartozik. 

Az egykori természetes vegetációt a maihoz hasonló állományszerkezetű, de fajgazdagabb 

erdők alkothatták, több elegyfával, több üde erdei elemmel. Ezek az erdők jelenleg nem 

állnak védelem alatt, fennmaradásuk a helyi erdészettől függ. Nagyrészük az elkövetkezendő 

két évtizedben véghasználatra kerül, ami ugyan nem jelenti törvényszerű pusztulásukat, 

védetté nyilvánításuk, megőrzésük azonban, mint az utolsó alföldperemi tölgyesek egyike, 

mindenképpen indokolt lenne. 

A tanulmányban kizárólag a kutatási terület természetközeli állományokat tartalmazó 

vegetációtípusai kerülnek bemutatásra. Közöljük a vegetációs egységek általános jellemzését, 

a területen belüli térfoglalásukra való utalással, és a vegetációdinamikai folyamatok 

elemzését. A bemutatott vegetációs egységek a következők: cseres-tölgyesek, gyertyánoskocsánytalan 

tölgyesek, cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek átmenetei, tölgy-kőris-szil 

ligeterdők. 

79


előadások 

MAGYARORSZÁG FLÓRÁJÁNAK TÉRKÉPEZÉSE: MÚLT, JELEN, JÖVŐ 

KIRÁLY Gergely 


gkiraly@emk.nyme.hu 

A növényvilág térképezésére először Nagy-Britanniában tettek kísérletet a 19. század 

második felében. A mai fogalmak szerint komolyabb tudományos értéket képviselő európai 

eredmények a 20. század első harmadába láttak napvilágot, majd az 1950-es éveket követően 

Európa és Észak-Amerika gyakorlatilag egészén (a Föld más részein csak esetlegesen) 

készültek különböző léptékű és szempontú térképezések. Ma Közép-Európa csaknem minden 

országa naprakész elterjedési atlaszokkal rendelkezik, legalább az edényes növényfajok 

tekintetében. 

A flóra térképezésének látszólag egyszerű folyamata sok tényező figyelembevételét igényli, 

az egyes (szakmai vagy technikai) nehézségek leküzdése mindig új korszakot nyitott a 

flóratérképezés történetében. A modern flóratérképezés a következő alapokat igényli: 

• biztos taxonómiai-határozási tudás (herbáriumi, szakirodalmi kitekintéssel) 

• megfelelő térképek beszerezhetősége, térképismeret 

• térinformatikai ismeretek 

• adatbázis-szervezési ismeretek 

Magyarország florisztikai kutatásának fejlődése nem tér el a közép-európai átlagtól, elég 

csak a nagy flóraművek megjelenési idejét összevetni. Mégis, a flóratérképezés 1950-es 

évektől felgyorsuló folyamatába a hazai kutatók csak viszonylag későn és alacsony 

intenzitással kapcsolódtak be (jó példa az egykori hazai eredmények összevetése hasonló 

helyzetű NDK-val és Csehszlovákiával). Emiatt csak rész-szintézisek jelentek meg (pl. a 

hazai dendroflóráról), s e hiátusokkal párhuzamosan a szükséges taxonómiai vagy 

térképkezelési alapokban is komoly lemaradás mutatkozott. Az 1990-es évektől ismét 

fellendülő hazai terepbotanika egyik kiemelt célja volt a magyar flóraatlasz munkálatainak 

megkezdése, amely regionális projektek után 2002-2005 között egy kutatási-fejlesztési 

pályázatnak köszönhetően országos jelleget öltött. Ezen országos felmérés során a hazai 

térképezési egységek több mint 90% felmérésre került, az így képződött adattömeg rendezése 

jelenleg is folyamatban van. 

A nyilvánvaló előrelépés mellett ugyanakkor maradtak megoldásra váró feladatok is. A 

gyors adattömeg-gyarapodást nem követte a taxonómiai kutatások felpörgése, számos 

növénycsoportban az adatgyűjtés csak a könnyen azonosítható gyűjtőfajok szintjére 

korlátozódott. Az aktuális terepi adatok mellett szükséges a herbáriumi és irodalmi adatok 

kódolása is, amely (pl. a herbáriumi adatbázis hiánya miatt) lassú és munkaigényes folyamat. 

A hazai flóratérképezés végső feladatait hiba volna csakis a flóraatlasz elkészítésében látni. 

A leendő atlasz alapját képező modern adatbázis lehetőséget nyújt arra, hogy a chorológiai 

adatok bármely más szakterület igényei szerint válogathatók, más adatbázisokkal 

összekapcsolhatók legyenek, így nem csak a kutatók szűkebb, hanem a felhasználók (pl. 

természet- és környezetvédelem, mező- és erdőgazdaság, tájtervezés) tágabb igényeinek is 

megfeleljen. Ezt az ideális állapotot a jelenlegi trendek alapján 5-10 éven belül érheti el a 

botanikus szakmának a florisztikai adatbázis mögött álló része. 

80


előadások 

TÁJVÉDELMI TERVEZÉS - ÚJ LEHETŐSÉG A TÁJSZINTŰ 

TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A TÁJI ÉRTÉKVÉDELEM SZÁMÁRA. 

KONKOLY GYURÓ Éva 


egyuro@emk.nyme.hu 

Az elmúlt évtizedekben mind a területi, mind az ágazati tervezésben kialakult, illetve 

továbbfejlődött a programtervezés és a rendezési tervezés gyakorlata. A korábbi tervek 

elsősorban gazdasági és műszaki célokat tűztek ki, amelyekben alárendelt volt a természet- és 

tájmegőrzés. Az 1995. évi környezetvédelmi és az 1996. évi természetvédelmi törvény újfajta 

tervezési feladatokat jelölt ki, előírva a környezetvédelmi programok, valamint a védett 

természeti területekre a természetvédelmi kezelési tervek készítésének kötelezettségét. Az új 

tervtípusok módszertana, gyakorlata még kiforratlan, egymásra-épülésük, kapcsolódási, 

működtetési mechanizmusaik még kiformálásra várnak. Különösen igaz ez a természet- és 

tájvédelmi tervek esetében, amelyeknek számos önálló feladatot kell megoldaniuk, miközben 

megvalósítandó a lehető legharmonikusabb illeszkedésük a területrendezéshez és az ágazati 

programokhoz. 

A természet védelméről szóló 1996. évi 53. törvény 53.§ előírja: „(3) A természet 

védelméhez fűződő érdekeket a nemzetgazdasági tervezés, szabályozás, továbbá a gazdasági, 

terület- és településfejlesztési, illetőleg rendezési döntések, valamint a hatósági intézkedések 

során figyelembe kell venni. (4) A miniszter az Alapterv végrehajtása érdekében, szükség 

szerint: a) regionális, b) adott tájra vagy védett természeti területre, c) természeti értékekre 

vonatkozó tervet készít, készíttet, illetőleg kezdeményezi annak elkészítését.” E rendelkezés 

végrehajtásának elősegítése, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program és annak részét 

képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv végrehajtása érdekében szükséges a táj-, 

természetvédelmi tervek rendszerének módszertani és tartalmi kidolgozása. A megvalósítást 

szolgálja az a 2004 óta folyó kutatás, amelynek keretében elkészült: 

• a természet- és tájvédelmi tervek rendszerének, jelen jogszabályokban 

megfogalmazott tartalmi követelményeinek áttekintése; 

• a tájszintű természetvédelmi tervek, a „tájvédelmi tervek” módszertanának 

kidolgozása; 

• a módszertan tesztelése hegyvidéki és síksági mintaterületeken modelltervek 

készítésével. 

A 2004-ben lezárult első kutatási fázis keretében megtörtént a jogszabályi háttér áttekintése, 

külföldi példák elemzése, az NTA-ban megfogalmazott célok eléréséhez szükséges táj- és 

természetvédelmi tervtartalmak meghatározása. Javaslat született a tájvédelmi tervezés 

bevezetéséről, valamint ennek tartalmi követelményeiről. 

A kutatási folyamat következő fázisaként 2005-07 években modellterv készült a Zemplénihegység, 

majd a Fertő-Hanság medence térségére. A modelltervben az eddig elvégzett kutatás 

gyakorlati alkalmazásának tesztelése és a módszertan finomítása történt. A bevezetendő 

tájvédelmi tervek az ország egész területét lefednék. Az értékvédelem alapvető feladatán túl 

fontos a degradált térségek tájrehabilitációja is. E célok a tájszintű ökológiai hálózat 

rehabilitációs tervezésén és a tájvédelmi, tájgazdálkodási stratégiák készítése révén érhetők el. 

Szakmai segítséget adnak továbbá a tájvédelmi szakhatósági feladatok egységes, szakszerű 

teljesítéséhez. 

81


előadások 

A TÁJI ÖRÖKSÉG ÉS A TÁJ ATTRAKTIVITÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE 

EURÓPAI LÉPTÉKŰ FENNTARTHATÓSÁGI HATÁSVIZSGÁLATBAN 

KONKOLY GYURÓ Éva, JOMBACH Sándor 


egyuro@emk.nyme.hu 

jombach@t-online.hu 

A fenntarthatósági hatásvizsgálatok módszertana, tematikája az elmúlt években bontakozott 

ki Európa szerte. Számos kutatás foglalkozott a témával és az Európai Bizottság útmutatót 

jelentetett meg (Sustainability Impact Assessment Guidance), amely a vonatkozó módszertani 

projektek kiinduló dokumentuma. A SENSOR az EU 7. Kutatási Keretprogram által 

finanszírozott, 2004-08 között, 35 intézet közreműködésével folyó nagyszabású projekt, 

amely Fenntarthatósági Hatásvizsgálati Modell kidolgozását célozza. A modell arra ad 

választ, hogy az egyes EU politikák milyen hatással vannak a területhasználat változására és 

ezen keresztül a kontinens fenntartható fejlődésére. 

A tájak a természet és társadalom kölcsönhatásában fejlődő térségek, komplex módon 

tükrözik az adott térben zajló folyamatokat. Egyediségük, sokszínűségük, sajátos karakterük 

Európa egyik legnagyobb erőforrása természeti, gazdasági és szociális értelemben is. A 

tájdiverzitás, a tájak identitásának megőrzése a fenntarthatóság egyik fontos eleme, hiszen 

hozzájárul a biológiai és a kulturális sokféleség megtartásához. A tájformálódás jelentős 

részben a területhasználat változásának eredménye, ezért került be a SENSOR projektben 

vizsgált témakörök sorába új elemként a táji örökség és a táj attraktivitása, annak ellenére, 

hogy ezeket nem említi az Európai Bizottság útmutatója. 

Az NyME EMK Környezet- és Földtudományi Intézetében folyó kutatás során, 

projektpartnerként feladatunk volt olyan tájindikátorok megalkotása, amelyek a 

területhasználat változására érzékenyek, ezzel összefüggésben tükrözik a táji örökség és a táj 

esztétikai értékének változását. Két indikátort fejlesztettünk ki, töltöttünk fel adattal és 

értékeltünk Európai lefedettségben, több mint 500 regionális egységben, NUTS2/3 szinten. 

Az első a területhasználat folyamatosságát méri a táji örökség megbecsültségével 

összefüggésben, a másik a vizuális attraktivitás változását jelzi. 

Az előadás e két indikátor koncepcióját és értékelésének eredményeit, valamint a SENSOR 

modellben játszott szerepét mutatja be. 

82


előadások 

A VIDRA ÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATA DRÁVA-MENTI TERÜLETEKEN 

LANSZKI József 

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Természetvédelmi és Halgazdálkodási Csoport 

lanszki@ke.hu 

Az eurázsiai vidra (Lutra lutra) az EECONET egyik jelentős faja. Magyarországon 

fokozottan védett, Horvátországban védett. Stabil, vagy alkalomszerű előfordulása, illetve 

hiánya indikálja a vizes élőhelyek állapotát. Elterjedésének, állományváltozásának ismerete, 

valamint a faj védelme érdekében tett intézkedések számos más, a természetvédelem számára 

fontos élőlény, valamint közös élőhelyeik megőrzését teszi lehetővé. A vidra részletesebb 

kutatása és a faj monitorozása a Duna-Dráva Nemzeti Parkban, a Dráva folyó Somogy 

megyei szakaszán 2000-ben kezdődött. OTKA téma (K 62216) keretében 2002 és 2004 között 

végzett molekuláris genetikai vizsgálat egységes Dráva-menti állományt mutatott Őrtilos és 

Barcs között. Újabban, 2006 decembere és 2007 áprilisa közötti időszakban, Dráva-Intereco 

program keretében, a Dráva, mint határfolyó vízgyűjtőjén alapállapot felvételezés zajlott. A 

felmérés a korábbi hazai gyakorlattól eltérően, az IUCN-OSG újabb ajánlása (Reuther et al. 

2000) alapján, a magyarországi vidra fajmegőrzési tervezetben kiegészített kérdőív szerint 

történt. A felmérés 81 magyarországi és 61 horvátországi helyszínen folyt. A vizsgált élőhely 

típusok: Dráva folyó (16, ill. 29 helyszínen, a két ország sorrendjében), holtágak (11, ill. 8), 

patakok (15, ill. 9), csatornák (26, ill. 11), halastavak és horgásztavak (4, ill. 1), lápok, 

mocsarak (3, ill. 0), kavicsbánya tavak (6, ill. 3). A vidra előfordulását három kategória 

szerint értékeltük: állandó a jelenléte (anális jelölő váladék, régi és friss hullatékok, illetve 

lábnyomok egyidejű előfordulása esetén), időszakos a jelenléte (vagy régi, vagy friss 

nyomjelek előfordulása esetén), és negatív az előfordulása (legalább 600 méternyi 

partszakaszon végzett keresés ellenére nem bizonyítható a jelenléte). A magyarországi és 

horvátországi felmérő pontokon a három előfordulási kategória eloszlása: 65,4%, 25,9% és 

8,7%, illetve 49,2%, 44,3% és 6,6% volt. A két országban az előfordulási esetek eloszlásai 

nem különböztek szignifikánsan (Chi-négyzet teszt, P>0,05). A felmért területek 

természetességi állapota (1 – mozaikos, természetközeli élőhelyek, 2 – vegyes és 3 – 

jellemzően mesterséges terület) szerint, a magyarországi és a horvátországi felmérő pontok 

gyakorisági eloszlása: 48,1%, 27,2% és 24,7%, illetve 47,5%, 36,1% és 16,4% volt. A két 

országban az előfordulási esetek eloszlásai nem különböztek szignifikánsan (Chi-négyzet 

teszt, P>0,05). A felmért területek értékelése különböző emberi zavaró tényezők (pl. település 

közelsége, forgalom, közvetlen zavarások, szennyezettség) alapján is megtörtént. Ezek 

összegzett hatásának mértéke (0-3 pont, 0 – nincs zavarás, 3 jelentős zavarás) szerint a 

magyarországi és a horvátországi felmérő pontok gyakorisági eloszlása sorrendben: 7,4%, 

38,3%, 37,0 és 17,3%, illetve 1,6%, 39,3%, 42,6% és 16,4% volt. Az eloszlások nem 

különböztek szignifikánsan (Chi-négyzet teszt, P>0,05). Összességében, bizonyítható a vidra 

jelenléte a Dráva folyó Légrád /Őrtilos-Szentmihályhegy/ és Donji Miholjac /Drávaszabolcs/ 

közötti szakaszán, továbbá a csatlakozó vizes élőhelyek többségén is. Ezek a tapasztalatok is 

alátámasztják a Dráva jobb oldalán (Horvátországban) javasolt NATURA 2000-es területek 

kijelölését, és a határfolyó mentén kétoldalú nemzeti park létrejöttét. 

83


előadások 

FÁN ÉLŐ VÉDENDŐ NAGYGOMBÁK 

A BÁTORLIGETI ŐSLÁP TÁRSULÁSAIBAN 

RIMÓCZI Imre, BENEDEK Lajos, Heinz FORSTINGER 

Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, 

Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert 

imre.rimoczi@uni-corvinus.hu 

lajos.benedek@uni-corvinus.hu 

heinz.forstinger@eunet.at 

Bátorliget őslápját Tuzson János fedezte fel 1914-ben. Rendkívül fajgazdag növényvilága az 

Alföld bükk korából, illetve nyír-fenyő korából származik (Boros 1932, 

Soó 1934, Simon 1990). 

E táj nagygomba világáról először Ubrizsy (1937, 1940, 1941, 1943, 1957) közöl listát. A 

legutolsó monográfia a Bátorligeti-őslápról (Mahunka /edit./ 1991) egyetlen sort sem 

tartalmaz a gombákról, míg több más védett terület, nemzeti park nagygombáiról jónéhány 

adatgazdag publikáció jelent már meg. 

Az Ősláp nagygomba világának kutatása 1995-től folytatódott, (Lenti-Máté 1995, 1996, 

Rimóczi 2002) sőt kiterjedt az a közeli Bátorliget nagylegelőjére (Lenti et. al 2004) és a Fényi 

erdőre (Lenti 2007) is. 

Az Ősláp jelentős részét borító keményfa ligeterdő (Fraxino pannonicae-Ulmetum) és 

hárssal elegyes, gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris tilietosum) élő és holt 

fáin előforduló nem lemezes nagygombák első listáját már 1997-ben közöltük (Rimóczi et al. 

1997). Ebben a munkában még nem foglalkoztunk e gombák természetvédelmi helyzetével, 

hiszen a magyarországi nagygombák Vörös Könyvének terve is csak ugyanekkor jelent meg 

(Rimóczi 1997). A Vörös Listát javított, ma is érvényes formában 1999-ben adtuk ki 

(Rimóczi et al. 1999). A jogilag is védett gombákat, összesen 35 fajt a 

23/2005. aug. 31./KvVM rendelet tartalmazza, aminek megdöbbentő és megmagyarázhatatlan 

fajszegénységére semmiféle szakmai indok nincs. 

A fentiek alapján most felsorolunk néhányat azon fán élő gombafajok közül, melyek 

veszélyeztetettségük miatt a Vörös Listában szerepelnek, de jogi védelmüket a minisztériumi 

adminisztráció megtagadta. E felsorolásban olyan fajok is jelen vannak, melyeket az Őslápon 

az utóbbi években találtuk először, és publikálásra még nem kerültek: 

Corticiaceae: 

Irpex lacteus (Fr.) Fr. 

Kavinia himantia (Schw.: Fr.) Erikss. 

Perenniporia fraxinea (Bull.: Fr.) Ryv. 

Phlebia livida (Fr.) Bres. 

Threchispora vaga (Fr.) Liberta 

Clavicoronaceae 

Artomyces pyxidatus (Pers.: Fr.) Jülich 

Plyporaceae s. lat. 

Antrodia albida (Fr.: Fr.) Donk 

Antrodia malicola (Berk. et Curt.) Donk 

84


előadások 

Antrodia serialis (Fr.) Donk 

Antrodiella semisupina (Berk. et Curt.) Ryv. et Johansen 

Ceriporiopsis resinascens (Rom.) Dom. 

Oxyporus latemarginatus (Dur. et Mont.) Donk 

Piptoporus quercinus (Schrader: Fr.) Pilat 

Spongipellis pachydon (Pers.) Kolt. et Pouz. 

Pleurotus dryinus (Pers.: Fr.) Kumm. 

Pleurotus cornucopiae (Paulet: Pers.) Roll. 

Tricholomataceae: 

Ossicaulis lignatilis (Pers.: Fr.) Redhead et Ginns 

Clitocybe truncicola (Peck) Sacc. 

Lyophyllum ulmarium (Bull.: Fr.) Kühn. 

Pluteaceae: 

Pluteus aurantiorugosus (Trog) Sacc. 

85


előadások 

AZ EURÓPAI ÁL-KALÓZPÓK (TREBACOSA EUROPAEA SZINETÁR & 

KANCSAL, 2007) ELŐKERÜLÉSE, ÉS TERMÉSZETVÉDELMI JELENTŐSÉGE 

A VELENCEI TÓ NÁDASÁBAN 

SZINETÁR Csaba 1 , KANCSAL Béla 2 

1 Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely 

2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely 

szcsaba@bdf.hu 

A Kárpát-medence nádasai a fogyatkozó és veszélyeztetett vizes élőhelyeink közé tartoznak. 

Fenntartásukhoz és eredményes természetvédelmi célú kezelésükhöz elengedhetetlenül 

szükségesek azok a kutatások, melyek a nádasokhoz kötődő gerinctelen állatvilág 

megismerését, valamint a nádasok faunájára differenciálisan ható különböző kezelések 

következményeit vizsgálják. E vizsgálatok egyik fő területe a nagy tavaink nádasainak 

alapállapot felmérése, valamint az ott folyó kezelések hatásainak nyomon követése. A 

Velencei tó, arachnológiai szempontból korábban gyakorlatilag kutatatlan nádasainak 

felmérését 2004-ben kezdtük meg. E vizsgálatok során a talajcsapdás gyűjtésből kerültek elő 

egy tudományra nézve új farkaspókfaj, a Trebacosa europaea hím példányai. A genus 

korábban ismert egyetlen faja, a Trebacosa marxi (Stone, 1890) Észak-Amerikában fordul 

elő. A Velencei-tó agárdi szegélynádasában a két vizsgálati évben együttesen a faj 16 hím 

példánya került befogásra. A Trebacosa marxi, valamint a T. europaea hímjének párzószerve 

elsősorban a tapogatóláb középnyúlványának alakja és arányai alapján különíthető el. A két 

faj testmérete is szignifikánsan különböző. A Trebacosa genus megjelenésében feltűnően 

hasonlít a kalózpókokéra (Pirata spp.) A fejtor mintázatában különösen feltűnő ez a 

hasonlóság. A XIX. század végén leírt nearktikus elterjedésű faj, csupán 1981-ben került új, 

önálló genusba, mikor is Dondale és Redner (1981) a kalózpókoktól egyértelműen különböző 

ivarszervi jellegek alapján leírták a Trebacosa genust. Mindkét Trebacosa faj tipikusan vizes 

élőhelyhez kötődik. Az európai ál-kalózpók élőhelye a Velencei-tó szegélynádasa Agárd 

térségében (Chernel István Madárvárta). A példányok a vízszegélytől 5-15 méter távolságra 

elhelyezett Barber-csapdákból kerültek elő. A talajvíz, mindössze 2-5 centiméterre van a 

talajfelszíntől. A vizsgált nádas talajlakó pókfaunáról európai összehasonlításban is 

megállapítható, hogy kiemelkedően fajgazdag, és számos további ritka faj is tagja. A 

Trebacosa europaea előkerülése állatföldrajzi szempontból különösen figyelemreméltó. 

Feltételezzük róla, hogy a T. marxi európai testvérfaja. A genus kialakulása az alsó eocén 

időszakára tehető, mikor Európa még közvetlen kapcsolatban volt Skandinávián és 

Grönlandon keresztül Észak-Amerikával. A farkaspókok esetében hasonló nearktikus és 

palearktikus testvérfajokról Kronestedt és Marusik (2002) számolt be. Az ivarszervi 

morfológia tekintetében egymáshoz rendkívül hasonló két faj közül az Acantholycosa solituda 

(Levi & Levi, 1951) Észak-Amerikában, az A. sterneri (Marusik, 1993) Mongóliában és Dél- 

Szibériában fordul elő. A faj előkerülése ismételten felhívja a figyelmet a megmaradt 

nádasaink jelentőségére, azok védelmének, természetvédelmi célú kezelésének fontosságára. 

86


előadások 

VÉDETT ŐSHONOS ÉVELŐ NÖVÉNYFAJOK 

TERMESZTÉSBE VONÁSI LEHETŐSÉGEI NYOLC FAJ PÉLDÁJÁN 

TAR Teodóra 


tarteo@emk.nyme.hu 

A Magyarországon őshonos flóra jelentős részét megtaláljuk a hazánkban beszerezhető, 

forgalmazott, dísznövényként felhasznált fajok és fajták között. A magyarországi honos flóra 

tagjainak 60%-a, mintegy 1400 taxon lágyszárú évelő, a nagyobb hazai és nagyobb külföldi 

cégek évelő dísznövényként a hazánkban őshonos növények közül 446 alapfajt és ezeknek 

235 fajtáját vagy változatát forgalmazzák, mely az összes őshonos évelő életformájú fajhoz 

viszonyítva azok 31%-a (a teljes őshonos flóra 18%-a). 

Az őshonos flóra tagjainak díszkertészeti felhasználási lehetőségeivel számos országában 

foglalkoznak, mivel a honos növények a potenciális dísznövények jelentős bázisát képezik és 

a nemesítésben is meghatározó szerepet játszanak. A génmegőrzés és a veszélyeztetett fajok 

védelme, fenntartása és visszatelepítése célját szolgálja az őshonos taxonok ellenőrzött 

körülmények közötti szaporítása és nevelése. A védett fajok ellenőrzött kertészeti termesztése 

és forgalmazása országonként más megítélés és törvényi szabályozás alá esik. 

A 2002–2006. közötti években az alábbi 8 védett, hazánkban őshonos évelő faj 

dísznövénytermesztési felhasználhatóságát vizsgáltam: Aster amellus L., Inula oculus-christi 

L., Inula helenium L., Doronicum orientale Hoffm., Carlina acaulis L., Prunella grandiflora 

(L.) Scholler, Dianthus deltoides L. és Sesleria sadleriana Janka. 

Lehetséges felhasználásuk szerint évelőágyi kiültetésben a vizsgált fajok mind 

alkalmazhatók, a Carlina acaulis és a Dianthus deltoides sziklakertbe is ültethető. Virágágyi 

foltképzésre és szegélynövénynek is egyaránt alkalmas a Sesleria sadleriana. Az Inula 

helenium alkalmazása háttérnövénynek ültetve, vagy nagy térállásban, parkban megfelelő. Az 

Aster amellus, az Inula oculus-christi, az Inula helenium és a Doronicum orientale 

felhasználása vágott virágnak is megfelelő. Cserepes dísznövényként is termeszthető a 

Doronicum orientale alacsony egyedei, valamint a Prunella grandiflora és a Dianthus 

deltoides. 

Kívánatos volna a hazánkban őshonos taxonok szélesebb körű alkalmazása, a 

termeszthetőségüknek, felhasználhatóságuknak és igényeiknek megfelelő szempontok 

figyelembe vételével, az idegenhonos taxonok helyettesítésére. Az őshonos növények 

díszkerti alkalmazásának előnye, hogy a hazai ökológiai és klimatikus adottságokhoz 

általában jobban alkalmazkodnak, a termesztésből kiszökve pedig kisebb a valószínűsége, 

hogy flóraszennyező, vagy esetleg agresszív terjedésű növénnyé váljanak, hiszen túlzott 

elterjedésüket számos korlátozó tényező, kórokozóik, kártevőik jelenléte akadályozza. A 

termesztésben ugyanakkor olyan mesterséges niche-ben tartjuk a növényeket, ahol a 

természetben velük együtt élő szervezetek konkurenciája vagy elnyomó hatása nem 

érvényesül, így jobban kihasználhatjuk a növény fundamentális niche-ét. 

87


előadások 

ANTROPOGÉN ÉS TÁRSADALMI HATÁSOK A KARSZTON 

VERESS Márton 

Berzsenyi Dániel Főiskola, Földrajz- és Környezettudományi Intézet, Szombathely 

vmarton@bdf.hu 

Bemutatjuk a karsztterületek főbb sajátosságait, értékeit. Csoportosítjuk a karsztterületeket 

ért antropogén - és társadalmi hatásokat. Így elkülönítünk közvetlent (a hatás a karsztot éri), 

közvetettet (a hatás a karsztosodást kiváltó tényezőket módosítja), reverzibilist (a hatás nem 

idéz elő visszafordíthatatlan változást a karsztban) és irreverzibilist (a karsztban bekövetkező 

állapotváltozás visszafordíthatatlan). Végül elkülönítünk bemenetit (a következmények a 

karszton, ill. a karsztban lépnek fel) és kimenetit (a következmények a karszt környezetében 

okoznak változásokat). Két esettanulmány elemzésével az emberi, ill. társadalmi hatások által 

kiváltott néhány változást mutatunk be magashegységi környezetű karsztokon, ill. fedett 

karszton. 

88


előadások 

NEOFITON HÍNÁRFAJOK KUTATÁSÁNAK LEGÚJABB EREDMÉNYEI 

VIDÉKI Róbert 


rvideki@emk.nyme.hu 

A neofiton hínárnövények hazai megjelenéséről, tömeges elszaporodásáról, kártételéről 

szóló híradások az 1990-es éveket megelőzően csak szórványosan lelhetők fel a magyar 

botanikai irodalomban. Az első híradás Kitaibeltől Páltól származik (Vallisneria spiralis, 

1808). 1870-től ismert a kanadai átokhínár (Elodea canadensis) jelenléte, amelyet Borbás 

Vince fedezett fel. A vízidara (Wolffia arrhiza) felfedezése jelentett még kisebb szenzációt a 

múlt század második felében (Almádi 1961, Lakatos 1978). 

A hinarak – beleértve az adventív hínárfajokat is – pontosabb hazai ismeretének nagy lökést 

adott Felföldy Lajos Hínár határozója (1990), amely számos új fajt és közöletlen adatot 

tartalmazott. Ezt követően ugrásszerűen megnőtt az adventív hínárfajokról szóló 

közlemények száma: Elodea nutalii (Ráth 1992; Steták 2006), Azolla filiculoides (Fehér – 

Schmidt 1998, Steták 2006), Cabomba caroliniana (Steták 2004, 2006). A temálvizekhez 

kötődően több új fajról számol be Szabó István Hévíz mellől (1994, 2002). 

A hazai adventív hínárfajok kisebb része mezőgazdasági hydrokultúrákból (rizsföldek) 

szökött ki. A nagyobbik hányada azonban termálvizekhez kötődve került betelepítésre főként 

az akvaristák közreműködésével. Az utóbbi években a hazai termálkifolyóknál végzett célzott 

irányú botanikai vizsgálatok több új faj tartós megtelepedését mutatták ki (Egeria densa, 

Hydrilla verticillata, Hydrocotyle ranunculoides, Hygrophila polysperma, Lemna minuta, 

Ludwigia peploides, Ludwigia repens, Najas guadalupensis, Salvinia molesta, Vallisneria 

gigantea, Ceratopteris thalictroides, Sagittaria subulata). A kutatás aktualitását az adta, hogy 

a globális klímaváltozáshoz köthető enyhe telek és forró nyarak kedveztek több szubtrópusi 

vagy mérsékeltövi neofiton hínárfaj természetes vizekben való megjelenésének, tartós 

megtelepdésének és lokális inváziójának. Az előadás beszámol a hazai hínárvegetációra 

aktuálisan és potenciálisan veszélyt jelentő neofiton hínárnövényekkel kapcsolatos legújabb 

kutatási eredményekről. 

89


poszterek 

MÉRNÖK BIOLÓGIAI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A CSEHORSZÁGI 

TERMÉSZETVÉDELEM, ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN, 

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FENNTARTHATÓSÁGRA 

BARDÓCZYNÉ Székely Emőke 1 , FLACHNER Zsuzsanna 2 , NAGY Zsuzsanna 3 , Karel 

ZLATUŠKA 4 , Jakub CASKA 5 

1 Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő 

szekelyemoke@gmail.com 

2 MTA-TAKI, flachner@rissac.hu 

3 Budapesti Corvinus Egyetem, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék 

zsuzsanna.nagy@gmail.com 

4 A.KTI, s.r.o., Brno, akti@akti.cz, 

5 caska@email.cz 

A tanulmány a CZ-14/2006 sz. TéT projekt Csehországban szerzett tapasztalataira épül, 

melyen a szerzők 2007-ben vettek részt. Az érintett témakörök a következők voltak: 

1. Erózióvédelem létesítményeinek tájba illesztése: A Csehországban látott példák 

elsősorban tervezési szemléletükben jelentettek érdekességet. Példaként a 

vízmosásmegkötésben közismert hordalékfogó gátat említhetjük, amely vagy nagyméretű 

kövekből, vagy ezekből kialakított gabionos formában készült el, de nem teljesen vízzáróan. 

A működés során a hézagok részben eltömődtek, a növényzet megtelepedett, de a létesítmény 

működött, mintegy hatékony energiacsökkentő jelleggel. Tervezője szerint ez is volt a cél, 

nem az, hogy a gát csak passzívan, az egyre növekvő víznyomásnak ellenállva működjék. 

Hasonlóképpen megemlíthetjük az alkalmazott juta-kókusz alapanyagú geotextilákat, 

amelyek kb. 10 év után ugyan eltűnnek, de ez nem jelent gondot, mert ezek csak 

hordozóanyagok, a rájuk telepedett növényzet köti meg az eróziót. 

2. Ártéri terület vízgazdálkodási, erdőgazdálkodási, és természetvédelmi kérdéseinek 

összehangolása. A mintaterület az ún. Soutok, a Morava–Taia folyók összefolyása, amely 

három ország, Csehország, Szlovákia, és Ausztria határát érinti. Sok érdekességet tartalmaz, 

jellemzője, hogy a terület zsilipekkel szabályozható csatornarendszere átszövi az egészet, 

többnyire rétekkel, erdőkkel borított. Működésének lényege a természetvédelmi és 

erdőgazdálkodási célokon alapuló időbeliség figyelembevétele: a tavaszi áradások alatt nyitott 

zsilipek nemcsak az erdők szükséges vízmennyiségét biztosítják, hanem az elárasztott rétek 

(polderek) vízborítását is. A biológusok szerint ilyenkor jelennek meg a vízben a halak 

ívásához tartozó vegyületek, amelyek így a rétekre a vízzel kikerülve, mintegy kicsalogatják a 

halakat a folyóból, így a terület egyben több faj reprodukciójában tölt be fontos szerepet. A 

rendszer megtervezésében éppen ezért fontos volt az erdész-biológus-vízépítőmérnök 

együttműködés. 

3. Kisvízfolyások szabályozási kérdéseinek és a rájuk vonatkozó revitalizációs 

törekvéseknek ismertetése, különös tekintettel a fenntarthatóságra: elsősorban külterületi 

kérdéseket érintenek esettanulmányaink. Találkoztunk olyan példákkal, melynek alapelve az 

volt, hogy a vízfolyás mértékadó árvízszintjéhez tartozó, elborított felületet az állam 

megvásárolja, ott a patak minimális beavatkozással természetes folyamatok szerint alakítja 

medrét, minimalizálva a fenntartási költségeket. 

90


poszterek 

A SOPRONI BOTANIKUS KERT ODÚTELEPE 1954-2007. 

BARKI Márta 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet 

barkim@emk.nyme.hu 

Az első odútelepet 1954-ben kísérleti céllal hozták létre a Botanikus Kertben. Az 

ellenőrzéseket az első két évben Győry Jenő végezte, majd átvette tőle Igmándy Zoltán, 

Gárdonyi Gyula, Rovák I., Solymosy József, Varga József, Rozsenich Tamás, Mikó Rezső, 

Beruharát Mátyás és Sohler István. Az adatgyűjtők erdőmérnök hallgatók voltak. 1963-tól 

1974-ig nem írták oda a nevüket a feljegyzés mellé. 2006-ban vettem át az odúk ellenőrzését 

és gondozását. Az 1974-2005. közti adatokat nem sikerült felkutatni. Célom a régi adatok 

(1954-1974) számítógépes adatbázisba rendezése és feldolgozása mellett fészkelésbiológiai 

adatok gyűjtése volt. Vizsgáltam a terület odúlakó madárközösségének változását, és odúkkal 

kapcsolatos igényüket. 

A megtelepedett fajok közül a széncinege (Parus major) volt a leggyakoribb a maga 240 

költésével. Az összes vizsgált évben előfordult. Kisebb számban költött a csuszka (Sitta 

europaea), nyaktekercs (Jinx torquilla), mezei veréb (Passer montanus), kék cinege (Parus 

caeruleus), seregély (Sturnus vulgaris), kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) és 

fenyvescinege (Parus ater). A fajösszetétel 1965-1974. között volt a legváltozatosabb. Több 

olyan fajt, amelyet az 50-70-es években jelen volt, most nem találtam az odúkban (pl.: 

csuszka, nyaktekercs, mezei veréb). Jelenleg mindössze a széncinege, kék cinege és a 

seregély költ a mesterséges odúkban. 

Ma az odúk többsége rossz helyen van, vagy teljesen tönkrement, így hiába van 140 darab, 

madár megtelepedésére csak kevesebb alkalmas. Sok van tuja, fenyő vagy sűrű bokrok közé, 

alig látható vagy megközelíthető helyre rakva. Ezek mindegyike üres maradt. Az odúk 

áthelyezésével lehetne talán növelni a megtelepedések számát. Az épületek közelébe, ill. 

nyíltabb helyekre kellene odúkat kihelyezni. Így a nyaktekercs, mezei és házi veréb is 

visszacsalogatható lehetne. 

Az odúkat változatosan kell kihelyezni, ez magasságra, típusra, kitettségre egyaránt 

vonatkozik. Ne takarja semmi az odút, mert csak így foglalják el. 

A legfontosabb feladat az elkövetkező időben az odútelep felújítása. A jövőben is célszerű 

folytatni a megkezdett vizsgálatokat, hiszen csak hosszabb adatsorokból lehet komolyabb 

következtetést levonni. További vizsgálatok szükségesek még annak alátámasztására is, hogy 

a terület növényzete ill. annak szerkezete, szintezettsége milyen hatással van az odúlakó 

madarakra. 

91


poszterek 

DÉL-ALFÖLDI TELEPÜLÉSEK ZÖLDFELÜLET-GAZDÁLKODÁSA, 

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DÍSZNÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSÁRA 

LÉVAI Péter, HORVÁTH Zsuzsanna 

Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Dísznövény- és Zöldségtermesztési Intézet 

levai.peter@kfk.kefo.hu 

horvath.zsuzsanna@kfk.kefo.hu 

A növényzettel fedett különböző rendeltetésű területek közös tulajdonsága, hogy sajátos 

szerepet játszanak a település környezeti adottságainak alakításában. A zöldfelület 

sajátossága, hogy értéke időarányosan nő, használati értéke a fenntartás során teljesedik ki, a 

+ és – beavatkozások hatása később jelentkezik. A közhasználatú zöldfelületek rendszerint 

önkormányzati, vagy állami tulajdonú területen létesülnek, közcélokat szolgálnak. A Dél- 

Alföldi régió 18339 km², amely az ország összterületének egyötöde. A Bács-Kiskun, 

Csongrád és Békés megye alkotta régió teljes területe síkvidék. 

2006 évben 11, 2007 első félévében hat településen végeztünk primer és szekunder 

adatgyűjtést. Az adat- és információgyűjtés a zöldfelületi rendszer nagyságára, megoszlására, 

a növényalkalmazásra és a fenntartásra irányult. 

Az adatok feldolgozása és értékelése során eredményeink a következők: 

A vizsgált Dél-alföldi régióban több település is – Soltvadkert, Kiskunhalas, Tiszakécske, 

Tiszaalpár, Tiszaug – nagyarányú természeti zöldterületekkel rendelkezik ezért az egy lakosra 

jutó összes zöldfelület nagysága viszonylag magas. 

A közhasználatú zöldfelületek kezdeti kialakítása a vizsgált településeken különböző 

időpontokra tehetők. Jellemzően az 1900-as évek elején (Kecskemét, Kiskunfélegyháza, 

Kiskunhalas) majd az 1960-as években (Kiskunmajsa, Tiszakécske, Lajosmizse). Viszonylag 

későre tehető Bugac (1975) és Soltvadkert (1990) zöldfelület gazdálkodásának kezdete. 

A kezdetektől gondot okoz a szükséges pénzügyi forrás megléte és a szakszerűtlen 

kialakítások és növényalkalmazások. 

A fenntartásra fordítható összeg településenként jelentős eltérést mutat - 21 Ft és 233 Ft 

között – négyzetméterenként. 

Az öntözési lehetőséggel nem rendelkező zöldfelületek a 2007-es évet különösen 

megsínylik. 

A kiemelten fenntartott, magas költségű felületek aránya általában alacsony, 10% körüli 

vagy az alatti. 

A települések 82%-ban saját intézményi - vagy közmunkások alkalmazásával, és csak saját 

forrásból oldják meg a fenntartási feladatokat. 

A ’Virágos Magyarországért’ mozgalomhoz már több éve kapcsolódtak a települések 2007- 

ben 48 település nevezett a régióból. A zöldfelület létesítés és növény alkalmazás során 

törekedni kell a tájharmónia megőrzésére az őshonos és tájba illő növények előtérbe 

helyezésével. A szárazság tűrő növényfajok elterjedtebb használata indokolt. A közterületek 

virágosításában a magyar nemesítésű fajták alkalmazását jobban kell szorgalmazni. Az 

öntözés tárgyi és anyagi lehetőségének megteremtése - az exponált és kiemelt zöldfelületek 

esetében mindenképpen. 

92


poszterek 

ELTÉRŐ SZERKEZETŰ ÉS ÉGTÁJI KITETTSÉGŰ ERDŐSZEGÉLYEK 

MIKROKLÍMA BEFOLYÁSOLÓ SZEREPE 

PAPP Mónika 


pmo@emk.nyme.hu 

A zárt erdőállomány és a szomszédos nyílt terület határán található átmeneti (ökoton) 

zónában kialakuló erdőszegélyeknek jelentős szerepük van a mikroklíma alakításában. Eltérő 

termőhelyi viszonyok között végzett vizsgálataink arra irányultak, hogy az egyes mikroklíma 

tényezők (megvilágítás erőssége, léghőmérséklet, talajhőmérséklet) napi alakulását, illetve 

nagyságrendjét mennyiben határozza meg az erdőszegélyek szerkezete és kitettsége. 

Mintaterületeinket száraz, meleg termőhelyek erdőállományainak (molyhos-kocsánytalan 

tölgyes, cseres-kocsánytalan tölgyes), valamint üde termőhelyek erdőállományainak 

(gyertyános-kocsánytalan tölgyes, bükkös) réttel, illetve parlagterülettel határos átmeneti 

zónájában jelöltük ki. Vizsgálatainkat 2006. augusztus 15.-e és szeptember 2.-a között 

végeztük. Az egyes mintaterületeken négy mérési ponton (nyílt terület, lágyszárú szegély, 

cserjés szegély, zárt erdőállomány), egymással párhuzamosan, 12 órás időtartamban óránként 

végeztünk méréseket. A fényviszonyok jellemzésére LUXMETR PU150 jelű műszerrel 

mértük a megvilágítás erősségét 1 m magasságban. A léghőmérséklet mérésére állomási 

hőmérőt használtunk, a talajfelszín felett 1 m magasságban. A talajhőmérsékletet 

talajhőmérővel mértük 5 cm mélységben. A kapott értékeket Microsoft EXCEL programmal 

szerkesztett grafikonok segítségével értékeltük. 

Az egyes mikroklíma tényezők közül a legnagyobb napi ingást a megvilágítás erőssége 

esetében tapasztaltuk, a legkisebb napi ingást a talajhőmérséklet értékei mutatták. 

Megállapítottuk, hogy az egyes mikroklíma tényezők paraméterei az erdőtársulástól és a 

termőhelyi adottságoktól függetlenül csökkenő gradiens mentén változnak a nyílt területtől a 

zárt erdőállomány felé haladva. Hasonló tendenciát mutat a fényviszonyok, a léghőmérséklet 

és a talajhőmérséklet görbéinek lefutása. A mért értékekben mutatkozó eltérések alapvetően 

az egyes erdőszegélyek eltérő szerkezeti felépítésével magyarázhatók, melyet részben az adott 

erdőtársulás határoz meg. A zártabb szerkezetű növényállományok hőmérséklet kiegyenlítő 

hatása jól megfigyelhető. Eredményeink azt mutatják, hogy az egyes mikroklíma tényezők 

napi alakulását az erdőszegély égtáji kitettsége alapvetően meghatározza. 

93


poszterek 

RITKA MOHÁK ELŐFORDULÁSA ÉS TERMŐHELYI KÖTŐDÉSE 

A NASZÁLY-HEGYRŐL 

SZŰCS Péter 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Termőhelyismerettani Tanszék 

aduncus3@gmail.com 

A váci Naszály-hegy nem ismeretlen kutatási célpont hazánk biológusai számára. Elsőként 

Boros útinaplója árulkodik nagyszámú gyűjtésekről és határozásokról, majd a 40-es években 

Szepesfalvy közöl mohaflorisztikai adatokat a hegyről. 

A 2007-es évben indult – Peter Erzbergerrel közösen végzett – részletesebb terepi bejárás és 

gyűjtés eredményeként több ritka moha előfordulását sikerült kimutatni. A rekordok felvétele 

során kiemelt figyelmet kapott a mohák aljzathoz való kötődése, tekintettel arra, hogy a hegy 

alapkőzete mészkő, hárshegyi homokkő vonulatokkal, melyek kis léptékben is gyakran 

váltakoznak. Az eddigi kutatások eredményeként összesen 182 mohafaj előfordulása ismert a 

Naszályról, ebből 78 faj újnak tekinthető a tájegységre vonatkozóan. 

Források régi új régi-új összesen 

Teljes fajszám 37 78 67 182 

Májmohák (Hepaticae) 4 8 9 21 

Lombosmohák (Musci) 33 70 58 161 

1.sz. táblázat : A Naszály-hegy területén előforduló mohafajok száma, az elkülönített főbb 

moha-csoportok szerint elválasztva. Magyarázat: „régi”: a korábbi évek irodalmi adatai 

szerint előforduló, de a szerző által meg nem talált fajok; „új”: csak a szerző kutatásai során 

előkerült fajok; „régi-új”: a régebbi és a saját kutatás alkalmával egyaránt előkerült fajok 

A ritkább májmohák közül megemlítendő a Lophozia excisa és a Scapania lingulata, 

amelyek erdei út rézsűjének savanyú talaján jelentek meg. Az Oxymitra incrassata helyi 

előfordulását is sikerült megerősíteni, a mohafaj telepei meszes sziklagyep csupasz 

talajfoltjain jelentek meg. A lombosmohák közül a néhány hazai előfordulással bíró 

Buxbaumia aphylla tíz egyedét útrézsű savanyú talajfelszínén sikerült kimutatni. A 

homokkőről gyűjtött Grimmia elatior második hazai előfordulása (det: Eva Maier) is a 

Naszály-hegyhez kötődik, az első példányt Szepesfalvy gyűjtötte 1927-ben a tapolcai 

Szentgyörgy-hegyről. A faj nem szerepel a hazai fajlistában. További ritkaság a Dicranum 

fulvum szintén árnyas homokkőről, valamint a terjedőben lévő Dicranum tauricum 

előfordulását is sikerült kimutatni korhadt Quercus tuskóról. 

Eddig összesen 455 rekord felvétele történt meg. A begyűjtött minták 40%-a talajról, 17%-a 

mészkőszikláról, 8%-a homokkőszikláról, 13%-a Quercus kérgéről, továbbá 6% korhadt 

faanyagról, 5% Carpinus betulus kérgéről, 3% Acer kérgéről, valamint 2% Tilia kérgéről 

származik. A Juglans regia, Fagus sylvatica, Salix, Corylus és Fraxinus kérgéről gyűjtött 

minták egyenként közelítőleg 1%-os értéket mutatnak. 

94


poszterek 

TÁJINDIKÁTOROK – EURÓPAI ÁTTEKINTÉS 

TIRÁSZI Ágnes, KONKOLY-GYÚRÓ Éva 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 

tiraszia@emk.nyme.hu 

A tájak értékelése és állapotuk nyomon követése viszonylag új tudományos kutatási terület, 

amely Európában az agrár-környezetvédelmi intézkedések és a fenntarthatósági 

hatásvizsgálatok kapcsán kap egyre nagyobb szerepet. Hazánkban, jóllehet néhány 

kezdeményezés említhető a tájak értékeléséhez alkalmazható mutatószámok meghatározására, 

ez idáig nem létezik általánosan elfogadott álláspont a tájindikátorok felállításáról, 

alkalmazásáról, nincs egységes szabályozás arról, hogy milyen módszerekkel, mutatókkal 

kellene egységesen jellemezni a tájakat. 

Az indikátorok jeleznek valamely állapotot, tulajdonságot és lehetővé teszik az adatok 

értelmezését és összehasonlítását, az adathiányok kezelését. Az indikátorok csoportosítása 

sokrétű lehet, aszerint, hogy milyen típusú adatokból képezzük azokat, illetve, hogy mit 

jeleznek. A tájindikátorok a tájak minősítésének, állapotuk és változásuk követésére alkalmas 

mutatók, melyek lehetőséget adnak mind időben, mind térben a tájak összehasonlítására. A 

tájindikátorok segítséget adnak a megőrzési, fejlesztési, helyreállítási feladatok 

meghatározásához, illetve értékelhetővé teszik a tájgazdálkodással, tájvédelemmel 

kapcsolatos stratégiák eredményességét. 

A tájak jövőbeni állapota szorosan összekapcsolódik a fenntartható mezőgazdaságra 

vonatkozó politikákkal. Bár egyre inkább felismerték, hogy a mezőgazdasági intenzív 

termelés és a területfelhagyások negatív hatással vannak a tájakra, és e tevékenységek 

monoton, homogén tájak kialakulását eredményezhetik, mégis csak kevés monitoring 

rendszer létezik, amely átfogó képet ad és adatokkal is alátámasztja a negatív trendeket. 

Jóllehet az agrár-környezetvédelmi intézkedések hatásainak elemzésével és fenntarthatósági 

hatásvizsgálatok mutatórendszerével összefüggésben az utóbbi években már történtek jelentős 

lépések tájindikátorok kidolgozására, még nem alakult ki egységes szabályozás arról, hogy 

milyen mutatókkal kellene egységesen jellemezni a tájakat és azok változását az Európai Unió 

tagállamaiban. 

Több nemzetközi szervezet pl. az OECD és az Európai Bizottság szerepe meghatározó a 

tájindikátorok megalkotásában. Az Európai Unióban több szervezet készített agrárkörnyezetvédelmi 

és tájindikátorokról szóló tanulmányt, különösen az agrárszektor 

környezetvédelmi teljesítményének mérésével összefüggésben. Az előadás áttekintést ad a 

tájindikátorok meghatározásával foglalkozó különböző nemzetközi szervezetek 

kezdeményezéseiről és ajánlásairól, bemutatja a jelentősebb projekteket (PAIS, IRENA, 

ELISA, LUCAS, SENSOR) az európai szinten alkalmazható tájindikátorok kifejlesztésére, 

ismerteti azok összehangolására vonatkozó kezdeményezéseket. 

95


poszterek 

GYEPSZINT FOLTMINTÁZATA ÉS A FAÁLLOMÁNY KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS 

A SZABÓ-VÖLGY ERDŐREZERVÁTUMBAN 

TÓTH Viktória 


tothviki@emk.nyme.hu 

A vendvidéki Szabó-völgy Erdőrezervátum területén végeztünk vegetációtérképezést. A 

rezervátum összterülete 66 ha, ebből a magterület 26,9 ha, a védőzóna 39,1 ha, a magterület 

és védőzóna aránya 1:1,45. A potenciális természetes erdőtársulás mészkerülő bükkös, 41 haon, 

azaz a terület 62,1%-án ennek megfelelő a faállomány, míg 22 ha-on, azaz a terület 

33,3%-án elfenyvesített erdőrészletek találhatóak, 2,6 ha-on, pedig égerliget, illetve 

beégeresedő gyep található. 

A felvételezés során a gyepszintet alkotó domináns növények foltjait határoltuk le. Az adott 

foltot nem egy domináns fajjal, hanem fajkombinációval (a gyepszintben nagy gyakorisággal 

előforduló fajok) jellemeztük. Minden esetben elkészült a folt fajlistája is. 

A kutatás során az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1. A gyepszint foltjainak változása 

összhangban van-e a faállomány fafaj-összetételével és záródásával 2. A gyepszint foltjainak 

határa mennyire követi az erdőrészlet határokat 3. A vágásterületek növényeinek hány 

százaléka fordul elő az erdei aljnövényzetben, és hány százaléka terjed az utak mentén 

Bár jelenlegi munka egy állapotfelvétele a területnek, mégis következtetéseket lehet levonni 

a jövőben várható változásokról. A fenyves foltok, illetve elfenyvesített állományok 

fokozatosan kiritkulnak, egyes erdőrészletekben már most nagyarányú a fenyőpusztulás. A 

másik faállománnyal kapcsolatos tendencia az, hogy a fenyvesekben a környező 

állományokból benyomulnak a lombos fafajok, az újulatot elsősorban ezek képezik. Ezek az 

erdőrészletek, nagyobb foltok Oxalis acetosella domináns, vagy nudum gyepszinttel 

rendelkeznek. A lombkorona szint záródásának csökkenésével a gyepszint gyomos jelleget 

vesz fel, ez tapasztalható azokon a részeken, ahol tömeges a fenyőpusztulás. Ezek a 

gyomosodó foltok idővel valószínűleg át fognak alakulni valamilyen Galium odoratum uralta 

gyepszintté. 

A fent részletezett kutatás, mint alapállapot-felvétel kiindulási pontot szolgáltat a jövőbeni 

erdődinamikai folyamatok vizsgálatára (pl. felújulás, lékesedés). 

96

Vadgazdálkodási szekció 

Előadások: 

FARAGÓ, S. ÉS GOSZTONYI, L.: Gyakoribb vízivadfajok állománytrendjei, fenológiái és 

diszperziói Magyarországon a Magyar Vízivad Monitoring 

10 éves adatsorainak tükrében............................................................................................... 99 

FARAGÓ, S., KALMÁR, S. ÉS KOVÁCS, GY.: Modellrepülőről készített légifelvételek 

alkalmazása a különböző kutatási programokban............................................................... 100 

FERENCZI, M., PELLINGER, A. ÉS CSÖRGŐ, T.: Vízimadár állományok változásai 

a Nyirkai-Hany elárasztásain .............................................................................................. 101 

JÁNOSKA, F.: Környezeti hatásvizsgálatok vaddisznós kertekben ......................................... 102 

KAKNICS, L., BARTUCZ, P., JUHÁSZ, L. ÉS SZENDREI, L.: Nyírfajd visszatelepítési program 

a Délnyírségi régióban ........................................................................................................ 103 

KATONA, K., SZEMETHY, L., MÁTRAI, K., OROSZ, SZ., BLEIER, N. ÉS TERHES, A.: 

A gímszarvas táplálkozásának hatása hazánk erdeiben ...................................................... 104 

KOVÁCS, GY.: Nagy területű vízimadár szinkronszámlálások a Balatonon........................... 105 

MAJZINGER, I.: Javaslat őzállomány monitoring és –szabályozás gyakorlati 

megvalósításához ................................................................................................................ 106 

MAROSÁN, M.: Fogak cementállományának vizsgálatára alkalmas hisztotechnikai 

módszerek értékelése hazai szarvasfélék életkorbecslésének vizsgálata céljából............... 108 

NÁHLIK, A., TARI, T., SÁNDOR, GY. ÉS KIRÁLY, G.: A gímszarvas mozgásának és 

élőhely-használatának összehasonlítása két különböző élőhelyi adottságú területen......... 109 

SÁNDOR, GY., NÁHLIK, A., HEFFENTRÄGER, G. ÉS TARI, T.: A dámszarvas napi 

aktivitásának változása........................................................................................................ 110 

SUGÁR, L., KOVÁCS, SZ. ÉS GLÁVITS, R.: Fonálférgek gyakori jelenléte gímszarvasok 

koponyaüregében ................................................................................................................ 112 

WINKLER, D.: Fészkelő madárközösségek vizsgálata eltérő intenzitással kezelt 

agrárterületeken................................................................................................................... 113 

Poszterek: 

BARABÁS, L.: A magyarországi fészkelő réceállomány területi változásai ........................... 114 

FARAGÓ, S. ÉS HANGYA, K.: Vízimadárfajok negyedszázados állománytrendjei 

a Duna Gönyű – Szob közötti szakaszán ............................................................................ 115 

FARAGÓ, S. ÉS KALMÁR, S.: A LIFE Túzokvédelmi Program első két évének eredményei .. 116 

FARAGÓ, S. ÉS LÁSZLÓ, R.: Gépjármű – vad ütközésből eredő vadelhullások tér – idő 

mintázata Magyarországon ................................................................................................. 117 

FARAGÓ, S. ÉS SPAKOVSZKY, P.: A MOSON-Project jelentősége a Kisalföld túzok 

(Otis tarda) állományának területhasználatában................................................................. 118 

FARAGÓ, S., DITTRICH, G., WINKLER, D. ÉS JÁNOSKA, F.: Ragadozó madarak hosszútávú 

monitoringja a LAJTA-Project területén............................................................................. 119 

GÁL, J., KOCSIS, M., KALMÁR, S., LÁSZLÓ, R., DITTRICH, G., SÁNDOR, GY. ÉS DREMMEL, L.: 

Őzbefogás során gyűjtött vérminták vizsgálata a LAJTA-Projectben ................................ 120 

GYÜRE, P.: A nagy lilik (Anser albifrons) és a vetési lúd (Anser fabalis) 

állományváltozása a Hortobágyon ...................................................................................... 121

JÁNOSKA, F.: Erdősávok fészkelő madárállományainak hosszú távú monitoringja 

a LAJTA-Project területén .................................................................................................. 122 

JÁNOSKA, F.: Szélerőműparkok létesítésének természetvédelmi problémái.......................... 123 

KALMÁR, S.: Mesterséges erdőfelújítás kisemlős közösségének szünbiológiai vizsgálata.... 124 

KOCSIS, M. ÉS FARAGÓ S.: Őzek évszakos területhasználata a LAJTA-Projectben .............. 125 

KOVÁCS, GY. ÉS BARABÁS, L.: A lúdalakúak (Anseriformes) költőállomány-becslésének 

problematikája..................................................................................................................... 126 

MAROSÁN, M. ÉS GÁL, J.: Egy magyarországi gímszarvas populáció fogai regresszív 

elváltozásának vizsgálata .................................................................................................... 127 

OTTLECZ, B., DITTRICH, G. ÉS FARAGÓ, S.: A LAJTA-Projectben végzett 

ragadozó-csapdázás eredményei (2001-2007) .................................................................... 128 

RIBÁCS, A., NÁHLIK, A. ÉS TARI, T.: Mesterséges etetőhelyek hatása a gímszarvas 

mozgására............................................................................................................................ 129 

SPAKOVSZKY, P.: A túzok (Otis tarda) diszperziója a Mosoni-síkon 2005-2006-ban........... 130 

SUGÁR, L.: A nagyvad kerti tartásának állategészségügyi gondjai ........................................ 131 

TARI T, NÁHLIK A. & VARJU J.: Erdőfelújításokban bekövetkező rágáskár mérséklésének 

lehetőségei........................................................................................................................... 132 

VARJU J., TARI T. & KOVÁCS GY.: Az eurázsiai hód visszatelepülése 

(Castor fiber LINNAEUS, 1758) a Szigetközbe .................................................................... 133


előadások 

GYAKORIBB VÍZIVADFAJOK ÁLLOMÁNYTRENDJEI, FENOLÓGIÁI ÉS 

DISZPERZIÓI MAGYARORSZÁGON A MAGYAR VÍZIVAD MONITORING 

10 ÉVES ADATSORAINAK TÜKRÉBEN 

FARAGÓ Sándor, GOSZTONYI Lívia 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 

farago@emk.nyme.hu 

lgoszt@emk.nyme.hu 

A Magyar Vízivad Monitoring megfigyeléseit az 1996/1997-es kezdő idényben októbertől 

márciusig, azaz 6 hónapban végezte, minden hónapban a nemzetközi szinkronnaphoz 

igazodva. Az 1997/1998-as idénytől már augusztus és április közötti 9 hónap a megfigyelés 

időszaka. 

A megfigyelések köre az alábbi taxonokra terjed ki: Búváralakúak (Gaviiformes), 

Vöcsökalakúak (Podicipediformes), Gödényalakúak (Pelecaniformes), Lúdalakúak 

(Anseriformes) minden fajára, továbbá a nagy kócsagra (Egretta alba), a szürke gémre (Ardea 

cinerea), a szárcsára (Fulica atra), a darura (Grus grus) és a réti sasra (Haliaaetus albicilla), 

azaz összesen 53 fajra. A felsorolásból látszik, hogy elsősorban az úszómadár fajokat 

választottuk ki, de ugyanakkor tekintettel voltunk a halgazdálkodás vagy a Természetvédelmi 

Hivatal információigényére is. Így került a felmérendő fajok listájára a szürke gém, a nagy 

kócsag, a daru és a réti sas. 

A megfigyelések 23 körzetben történnek, amelyek esetenként 2-6 alkörzetre is bonthatók, 

így összesen a teljes vízivad monitoring 45 megfigyelési egységben folyik. 

Az előadásban a vizsgált 10 év adatai alapján mutatjuk be 28 rendszeresen előforduló faj 

(20 védett és 8 vadászható) állománydinamikáját, fenológiáját és diszperzióját 

Magyarországon. 

A Magyar Vízivad Monitoring működtetéséhez szükséges forrásokat az FVM és a KVM, a 

Fertő-táj esetében az ERFARET biztosítja. 

99


előadások 

MODELLREPÜLŐRŐL KÉSZÍTETT LÉGIFELVÉTELEK ALKALMAZÁSA A 

KÜLÖNBÖZŐ KUTATÁSI PROGRAMOKBAN 

FARAGÓ Sándor, KALMÁR Sándor, KOVÁCS Gyula 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 


otislife@emk.nyme.hu 

gykov@yahoo.com 

A különböző kutatási programok támogatására kifejlesztettünk egy olyan rendszert, amely 

segítéségével kis magasságból (10-600 m) légifelvételeket és videofilmeket készíthetünk a 

vizsgálati területről, hasznos információkat kapva ezzel annak növényzeti borításáról, 

mozaikosságáról, vad-váltóiról, madárfészkeiről és számos egyéb objektumáról. 

A digitális, nagy látószögű, nagy felbontású fényképezőgép, valamint a kisméretű digitális 

videokamera egy rádióirányítású modellrepülőgépen helyezkedik el. A fényképezőgép 

exponálása távirányítással történik, miközben a kamera élőképét a földön (laptopon) nézve 

meghatározható a készítendő fénykép helyzete, alkalmazkodva ahhoz, hogy miről, milyen 

részletességgel kívánunk képet alkotni. 

A repülőgép nem igényel nagy kiterjedésű fel és leszállóhelyet, kézből indítható, kis 

területen képes landolni, így alkalmas a legkülönbözőbb területeken fel és leszállni. Az 

elkészült fényképek később nagy mozaikokká egyesíthetők, így a gép látószögénél jóval 

nagyobb területekről kaphatunk összefüggő felvételeket. Lehetőség van továbbá a fényképek 

kalibrálására, így azok georeferálhatók a szélesebb körű felhasználhatóság érdekében. 

Az előadás a fejlesztés jelenlegi eredményeit ismerteti, elsősorban módszertani 

szempontból. Bemutatja a kapott fényképek felhasználhatóságának lehetőségeit, valamint 

kitekintést nyújt a fejlesztés jövőbeni lehetőségeiről. 

Kutatásainkat az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” 

alprogramjának keretében végezzük. 

100


előadások 

VÍZIMADÁR ÁLLOMÁNYOK VÁLTOZÁSAI 

A NYIRKAI-HANY ELÁRSZATÁSAIN 

FERENCZI Márta, PELLINGER Attila, CSÖRGŐ Tibor 

Fertő-Hanság-Őrség Nemzeti Park 

ferenczim@freemail.hu 

A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található Nyirkai-Hany a Bosárkányi-láptorok 

közelében, a Dél-Hanság medencéjének egyik legmélyebben fekvő részén található. 

Rekonstrukciójára 2001-ben került sor. A terület része a Natura 2000 hálózatnak és a Ramsari 

Egyezménynek is. A területen három, egymástól függetlenül kezelhető, különböző méretű 

(85, 130, 215 ha) kazettát alakítottak ki. Az összesen 430 ha-os terület vízpótlása a Rábca 

folyóból történik. Mindhárom kazetta vízszintje egész évben egyformán kiegyenlített. A nyílt 

vízfelületek kialakításának, a lápi vegetáció, a vízi növényzet helyreállításának és a 

Hanságban őshonos halak visszatelepítésének fo célja a vízimadarak számára zavartalan 

fészkelő-, és táplálkozó terület biztosítása volt. Az elárasztást követően meginduló 

szukcessziós folyamat eredményeképpen a három kazettán különböző, mozaikos szerkezetű, 

változatos élőhelyek alakultak ki. 2002-ben és 2006-ban heti rendszerességgel felmérést 

végeztünk az árasztás egész területén, amelynek során megállapítottuk a madarak faj és 

egyedszámát. A változások monitorizálásához a 20 legjellemzőbb madárfajt (récék, sirályok, 

csérek, szerkok) választottuk ki. A vizsgálat során összehasonlítottuk a három kazetta 

fajközösségét egymással az egyes években, valamint az egyes kazetták, illetve a teljes terület 

fajszerkezetének változását a két különböző évben. Az összehasonlításokhoz Shannon-Wiener 

diverzitás indexet, fajegyenletességi értéket és Renkonen hasonlósági indexet használtuk. A 

két vizsgálati év összehasonlítása alapján a rekonstrukciós területen jelentős egyedszám 

növekedést tapasztaltunk. 2002-ben a 20 kiválasztott madárfaj 24819 egyedét, 2006-ban 

44644 egyedét számláltuk. A diverzitás és a kiegyenlítettség a két év során szignifikánsan 

különbözött, minden esetben csökkenést tapasztaltunk. A hasonlósági értékek elemzése arra 

utal, hogy a szomszédos területeken lejátszódó folyamatok különböznek. A 2002 és 2006 

között eltelt időszakban a kezdeti gyors szukcesszió lelassult és a vízi növényzet 

visszaszorulását tapasztaltuk. Nőtt a nyílt vizes területek aránya, ami néhány gyakoribb fajnak 

kedvezett, más ritkább fajok egyedszáma csökkent. 

101


előadások 

KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATOK VADDISZNÓSKERTEKBEN 

JÁNOSKA Ferenc 


janoska@emk.nyme.hu 

A vaddisznóskertek az 1990-es évek kezdetétől reneszánszukat élik Magyarországon. 

Egy újonnan létesítendő vaddisznóskert, engedélyeztetése során számos szakhatóság 

véleményezésén esik át. Általános tapasztalat, hogy egy kellő alapossággal, minden részletre 

kiterjedően megtervezett vadaskert létesítésével szemben általában két szakmai felügyelet, az 

Állami Erdészeti Szolgálat Erdőfelügyelete, illetőleg (amennyiben illetékes, vagyis a tervezett 

létesítmény természetvédelmi területen létesülne,) a természetvédelemért felelős területi 

hatóság, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség fogalmaz meg 

ellenérveket. Az empirikus tapasztalatok szerint joggal feltételezik, hogy egy vadaskert 

területén az erdőgazdálkodás tartamos folytatásának egyes elemeit, illetőleg az ott előforduló, 

természetvédelmi szempontból értékesnek tekinthető objektumokat kár érheti. Ugyanakkor 

ezeket a feltételezéseket tervezett, tartamos vizsgálatok csupán néhány éve támasztják alá. 

A vadaskertek ökológiai állapotának jellemzésére fitocönológiai és talaj-faunisztikai 

vizsgálatokat végeztünk. Célkitűzésünk a pillanatnyi állapot jellemzésén túl elsősorban a 

lejátszódó folyamatok nyomon követése, így kutatásaink hosszú távú monitoringvizsgálatként 

kerültek beállításra. A kialakult vizsgálati protokoll alkalmazása (degradációs 

vizsgálatok) mellett takarmányozási, illetve a téli vaddisznóhajtások során terítékre került 

vaddisznók állat-egészségügyi, kondíciós, illetve szaporodás-biológiai vizsgálatát is 

végezzük. 

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a vadaskerti vadtartás hatására az erdők 

fitocönológiai állapotában és a talajfaunában bekövetkező változások mértéke a vizsgált 

vaddisznóskertekben különböző erősségű. A kétségtelenül jelentkező degradációs folyamatok 

intenzitása sok tényezőtől függ, s ezek közül csak az egyik (bár nyilván a legfontosabb) a 

feldúsított vadállomány. Az alapvető adottságok, az időjárás szélsőségei, a vadföld-művelési 

és takarmányozási, illetve a tartás-technológia, az üzemeltetés mikéntje lassíthatja vagy 

gyorsíthatja a végbemenő változásokat. 

A vizsgálataink szerint tehát a degradáció mértéke erősen függ: 

• Kert kiterjedése, mérete 

• Létesítés óta eltelt idő 

• Kert alapvető ökológiai adottságai 

• Vaddisznó állománysűrűsége (intenzív kertrészekben a degradáció 100 % is lehet) 

• Vadföldművelés intenzitása, változatossága, térbeli rendje 

• Takarmányozás (állati fehérje!) minősége 

• Időjárási (elsősorban csapadék-) viszonyok 

Kutatásainkat az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” 

alprogramjának keretében végezzük. 

102


előadások 

NYÍRFAJD VISSZATELEPÍTÉSI PROGRAM A DÉLNYÍRSÉGI RÉGIÓBAN 

KAKNICS Lajos 1 , BARTUCZ Péter 1 , JUHÁSZ Lajos 2 , SZENDREI László 2 

1 NYÍRERDŐ, Nyírségi Erdészeti Zárkörűen Működő Részvénytársaság, Nyíregyháza 

dajkai@nyirerdo.hu 

2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Természetvédelmi Állattani és 

Vadgazdálkodási Tanszék, Debrecen 

juhaszl@agr.unideb.hu 

Közel szász éve hogy hazánk területéről a nyírfajd kipusztult, de utolsó példányait éppen a 

Nyírség területéről (Nyírbátor) jelentették az ornitológusok. Ez a tény nagymértékben 

hozzájárult ahhoz, hogy a Nyírerdő Zrt. a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és a Debreceni 

Egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékével együttműködve a faj 

visszatelepítését elősegítő program beindításáról döntött. Mivel Európában több országban is 

folynak hasonló nyírfajd telepítési programok ezért felvettük a kapcsolatot a fajdfélék két 

nemzetközileg is elismert kutatójával a német Hans Ascenbrennerrel és az angol Gordon 

Bowkertel, akik személyes látogatásuk során számos alkalmas élőhelyet találtak a Nyírerdő 

Zrt. által kezelt területeken a nyírfajd visszatelepítésére. A program első elemei 2005-ben 

kezdődtek, melynek során a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészetének területén tenyészmadarak 

befogadására alkalmas volier került megépítésre. Még ebben az évben 4-4 db németországi 

tenyészetből származó kakast és tyúkot helyeztük a tenyészetbe. A madarak takarmányozását 

speciálisan a nyírfajd számára kikísérletezett magkeverékkel végeztük, melyhez hetente 2-3 

alkalommal reszelt répát és almát adagoltunk. Mivel a madarak fiatalok voltak, így 2006-ban 

nem volt jelentős dürgés, és így szaporulat sem. A program további lépeseként 2006-ban 

újabb példányokat telepítettünk a volierekbe és így már összesen 19 egyedünk volt a 

tenyészetben. A kakasokat csak novemberig-decemberig lehetett együtt tartani, mivel a dürgő 

rózsa megjelenésével viselkedésük agresszívvá vált, így szükségessé vált az elválasztásuk, és 

a törzsesítés. A 2007-es szaporodási időszak már az idősebb kakasoknál élénk dürgéssel járt, 

és így sikeresen kiköltött és felnevelt szaporulata is volt a tenyészetnek, 3 kakas és 3 tyúk. A 

program kiterjesztéseként a Nyírerdő Zrt. két további erdészeténél épített tenyész voliereket, 

illetve a gúthi meglévő tenyészet kibővült egy újjal is. Ezekbe a tenyészetekbe 2007 őszén 

összesen 34 kakas és 35 tyúk érkezett a németországi tenyészetből. Így összesen jelenleg 97 

példány nyírfajd található a Nyírerdő Zrt. tenyész voliereiben. Amennyiben a nyírfajd 

tenyésztési programunk továbbra is sikeres lesz, úgy 3-4 év múlva elkezdődhet a szabad 

területi kibocsátás is. Erre már a program meg is találta az alkalmas helyet a Hajdúsági 

Tájvédelmi Körzethez tartozó Jónásrész térségében. Itt közel 400 hektáron változatos 

élőhelyek, láprétek, hagyásfák, legelők, bokor és erdőfoltok egyaránt megtalálhatók. A 

kibocsátás során – a többi vadmadár telepítési programhoz hasonlóan – problémát jelenthet a 

ragadozók nagyszámú jelenléte. Ezért a kibocsátásra kijelölt részen már most megkezdjük a 

törvényes eszközök keretein belül a ragadozó kontrollt. Ennek során élvefogó csapdák 

kitelepítése mellett, a meglévő kerítés villanypásztorral történő megerősítésével igyekszünk a 

ragadozók számát csökkenteni. 

A nyírfajd visszatelepítési program jelenleg még az elején tart, de a résztvevő intézmények 

és szervezetek szakemberei abban bíznak, hogy a külföldi példák alapján, hazánkban is 

sikeressé válhat a faj visszatelepítése. 

103


előadások 

A GÍMSZARVAS TÁPLÁLKOZÁSÁNAK HATÁSA HAZÁNK ERDEIBEN 

KATONA Krisztián, SZEMETHY László, MÁTRAI Katalin, OROSZ Szilvia, 

BLEIER Norbert, TERHES Attila 

Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő 

katonak@ns.vvt.gau.hu 

A gímszarvas (Cervus elaphus L. 1758) hazánk egyik közismert és kiemelkedő jelentőségű 

vadfaja. A Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében végzett 

táplálkozásbiológiai kutatások viszont a fajjal kapcsolatos általános ismeretekkel gyakran nem 

egyező, újszerű eredményeket hoztak. Mindezek alapján szükséges helyre tenni a gímszarvas 

táplálkozásával kapcsolatos tévhiteket. Ehhez pedig egy a faj élettani kényszereitől, ökológiai 

igényeitől és viselkedési sajátosságaitól függő és nagyrészt az ember által kialakított 

környezetben értelmezhető rendszerben kell az eredményeket elhelyezni. 

Vizsgálataink, melyek Magyarország számos különböző típusú élőhelyén zajlottak a 

következő fontos eredményeket hozták: 

1. A gímszarvas erdei környezetben alapvetően a cserjeszint fás szárú növényfajait 

fogyasztja. 2. A gímszarvas mezőgazdasági környezetben is elsősorban az elérhető fás szárú 

fajokat kedveli, a kultúrnövény fajok (főleg a kukorica) szerepe sokkal csekélyebb, mint 

ahogy eddig gondoltuk. 

3. A fűfélék szerepe az erdei táplálékban elenyésző, mezőgazdasági környezetben 

magasabb, de itt sem mutat rá a szarvas preferenciát. 

4. A gímszarvas igen változatos táplálékot fogyaszt, jól alkalmazkodik az élőhelyek 

kínálatához. Néhány minden területen kiemelkedően kedvelt faj (akác, szeder, bodza, 

veresgyűrű som, fűzfélék) mellett számos egyéb fás szárút is elfogyaszt, amennyiben a 

kínálatban az könnyebben elérhető. 

5. A kedvelt növényfajok aktuális minősége jobb a többinél, nyersfehérje / nyersrost aránya 

azokénál magasabb. 

6. A vadföldeken megtalálható vagy téli takarmányként kihelyezett növények szerepe a 

gímszarvas táplálékában csekély, egyedül a magas fehérjetartalmú lucerna szerepel 

rendszeresen a táplálékában. 

7. A hazai erdők cserjeszintje tavasszal és nyáron 1500 és 3000 kg/ha közötti, télen is több 

mint 600 kg-nyi, növényi biomasszát nyújthat tényleges táplálékként. A rágottság aránya az 

erdők cserjeszintjében mindenhol 5-10% közötti volt, egyetlen területet kivéve, ahol 

40-50%-ot is elért. Ennek oka valószínűleg a kevés elérhető táplálék volt. 

Vizsgálataink alapján a gímszarvas erdei károkozása általánosságban nem magyarázható a 

túlságosan magas vadsűrűséggel, hanem az erdei élőhely erdészeti kezelése is generálhatja a 

problémákat. A gímszarvas által kedvelt cserjefajok (pl. bodza, szeder, som) meghagyásával, 

változatos erdőszerkezet kialakításával jelentős többlet biomasszát biztosíthatnánk, így a 

rágást elvonhatnánk a kevésbé kedvelt főfafajokról. Ezzel a vadkár-problémát jelentősen 

mérsékelhetnénk erdeinkben. 

104


előadások 

NAGY TERÜLETŰ VÍZIMADÁR SZINKRONSZÁMLÁLÁSOK A BALATONON 

KOVÁCS Gyula 



Munkatársaimmal, az MME önkénteseivel 2003-tól végzünk a Balatoni déli partján 

madártani felméréseket. A monitoring a nemzetközileg és hazánkban használt módszerek 

alapján havi rendszerességgel történik. Balatonberénytől Balatonaligáig, 18 megfigyelési 

ponton, egyidejűleg három szakaszon zajlik a felmérés a szinkronitás elve szerint. Emellett a 

2005 őszi és 2006 téli időszakban a teljes Balatonon és a déli part halastavain végeztünk 

szinkronszámlálást. 

Az elmúlt 4 év adatai alátámasztják a Balaton, mint szezonális védettségű ramsari terület 

jelentőségét. A tó elsősorban az őszi vonulás és a telelés szempontjából fontos, ekkor 

tapasztaltuk a legnagyobb madármennyiségeket. A turisztikai frekventáltság, valamint a 

természetközeli partszakaszok hiánya miatt a költési időszakban a Balatontól délre található 

vizes élőhelyeknek (halastavak) jelentős szerepük van. 

105


előadások 

JAVASLAT ŐZÁLLOMÁNY MONITORING ÉS –SZABÁLYOZÁS 

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ 

MAJZINGER István 

Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar, Hódmezővásárhely 

Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet 

mi@mgk.u-szeged.hu 

A nagyvadállományok mennyiségi és minőségi szabályozásának hazai szakirodalma 

bőséges, a vadgazdálkodási-vadászati szakemberképzésben a tananyag fontos részét képezi e 

témakör. Minden elméleti és gyakorlati szakember ismeri a létszám (sűrűség), ivar- és kor 

szerinti összetétel hatását a teljesítményre, mely elsősorban a szaporulat mennyiségében és 

minőségében, valamint az agancsok minőségében ölt testet. Az ehhez szükséges rendszeres 

adatgyűjtés és értékelés (monitoring), a levont következtetések felhasználása az 

állományszabályozásban evidencia szakmai körökben. Az alaposan kidolgozott és jól ismert 

elvek gyakorlati megvalósítása azonban évtizedek óta a vadászterületek jelentős részén nem 

történt és történik meg. Mi az oka annak, hogy felsőfokú végzettségű szakemberek (egyre 

több közöttük vadgazda mérnök) kikerülve a gyakorlatba nem alkalmazzák ezen ismereteket. 

Véleményem szerint legalább három oka lehet a fent vázolt „jelenségnek”: 

• Nincs szükség a valós helyzet ismeretére, mert Ahol ez az attitűd uralkodik, ott 

meglehet örülnek annak, hogy a vadállomány pl. nem „leltározható”, és erre mindig 

lehet hivatkozni, szinte mindent elbír, sem bizonyítani sem tényszerűen cáfolni a 

valótlan adatokat nem lehet. Sok esetben tudja ezt a vadászati hatóság is, de előírásait 

kijátsszák. Ilyen esetben a szakmai előrelépés lehetetlen. 

• A gyakorlatban széles körben elterjedt – és szinte „misztifikált” – az a nézet, hogy az 

adatok gyűjtése nehéz („lehetetlen”), és azok ráadásul megbízhatatlanok. Amikor a 

valós adatok felhasználása szóba kerül, sokszor cinkos mosoly és összekacsintás, vagy 

kézlegyintés a reakció, és minden marad a régiben. Az igazság az, hogy vannak 

teljesen megbízható, ráadásul könnyen gyűjthető adatok (pl.: sárgatestszám, 

magzatszám, vesezsír-index, agancssúly); közepesen megbízható adatok (pl.: 

korbecslés fogkopás alapján, vadlétszám); megbízhatatlan adatok (pl.: korbecslés élő 

állapotban). Véleményem szerint a szabályozáshoz és a vadállomány állapotának 

figyeléséhez szükséges legfontosabb adatok megfelelő hozzáállással begyűjthetők és 

felhasználhatók a gazdálkodásban. 

• Az állománymonitoring és -szabályozási modellek megvalósításához szükséges 

gyakorlati útmutatók, nem állnak rendelkezésre. Az elmélet és gyakorlat között 

szakadék van e téren. A szabályozás elméleti modelljei jól ismertek a szakemberek 

előtt, de gyakorlati megvalósításukhoz az adatfelvétel, adatrögzítés és értékelés 

sematizálásával – az informatika lehetőségeit kihasználva – hozzá kellene segíteni a 

vadgazdálkodókat. 

106


előadások 

E célból megkíséreltem egyrészt egy olyan számítógépes (Microsoft Excel) sémát 

kialakítani, amely alkalmas az őzállomány legfontosabb paramétereinek egyszerű rögzítésére 

és a tendenciák grafikus ábrázolására. Az adatfelvétel, értékelés, a következtetések levonása, 

az alternatívák kidolgozása és magvalósítása a szakember feladata. Másrészt az 

állományszabályozás tervezésére és a végrehajtás naprakész követésére kialakított 

számítógépes modell segítségére lehet azoknak a vadgazdálkodóknak, akik okszerű 

gazdálkodásra törekednek. A modellt szeretném szakmai vitára bocsátani, majd esetleges 

átalakítás után tesztelni néhány referencia területen. Adaptációja gímszarvasra és dámra is 

könnyen megoldható. 

107


előadások 

FOGAK CEMENTÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATÁRA ALKALMAS 

HISZTOTECHNIKAI MÓDSZEREK ÉRTÉKELÉSE 

HAZAI SZARVASFÉLÉK ÉLETKORBECSLÉSÉNEK VIZSGÁLATA CÉLJÁBÓL 

MAROSÁN Miklós 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar 

Környezettudományi Intézet, Mosonmagyaróvár 

marosan@mtk.nyme.hu 

Munkánk során célunk volt annak megállapítása, hogy melyik viszonylag könnyen vagy 

rutinszerűen végezhető szövetfestési eljárás adja a cementállomány növekedési vonalainak 

legjobb értékelhetőségét. 10-10 őz, gímszarvas, dámszarvas vadászidényben elejtett tetemén 

végeztünk vizsgálatokat. A tetemekből eltávolítottuk az I1-es és az M1-es fogakat. Ezeket 

Salétromsavas dekalcinálás után víztelenítettük, paraplast blokkokba beágyaztuk, majd 

mikrotommal metszettük. A preparatumokat hematoxilin-eosin, Heidenhain-féle azan, 

Goldner-féle trikróm, giemsa technikákkal festettük, illetve ezüstimpregnációt is végeztünk. 

A legjobban értékelhető festésnek a Goldner-féle trikróm és a Heidenhain-féle azan bizonyult. 

Szintén jól értékelhetőek voltak a giemsa festéssel készült preparátumok is, de ezek nagy 

hátránya, hogy a készítést követően néhány órán belül már elkezdenek kifakulni, és 24 óra 

alatt gyakorlatilag majdnem teljesen elveszítik a színüket és onnantól kezdve már nem 

értékelhetőek. A hematoxilin-eosin festéssel készült metszetek is értékelhetőek, de kissé 

gyengébben, mint az előző három eljárás. Az ezüstimpregnáció nem bizonyult 

használhatónak. 

108


előadások 

A GÍMSZARVAS MOZGÁSÁNAK ÉS ÉLŐHELY-HASZNÁLATÁNAK 

ÖSSZEHASONLÍTÁSA KÉT KÜLÖNBÖZŐ ÉLŐHELYI ADOTTSÁGÚ 

TERÜLETEN 

NÁHLIK András, TARI Tamás, SÁNDOR Gyula, KIRÁLY Géza, HEFFENTRÄGER Gábor 

nahlik@emk.nyme.hu 

Gímszarvasokat jelöltünk GPS nyakörvekkel otthonterületük és élőhely-használatuk 

becslése, táplálkozás-etológiájuk megismerése céljából annak érdekében, hogy 

vadkárcsökkentő módszereket fejlesszünk ki. A nyakörvek a következő funkciókat tudják: 

rádiójelek adása az állat felkereséséhez, GPS pozíció mérése és tárolása, GPS pozíciók 

továbbítása. A nyakörvre szerelt, de különálló leoldó-egység lehetővé teszi a nyakörv 

ledobatását az állatról távvezérlés segítségével, vagy egy előre meghatározott időpontban. A 

nyakörveket úgy programoztuk be, hogy óránként mérjenek pozíciókat. 

A vizsgálatot két, élőhelyi adottságukat tekintve eltérő területen végeztük: (a) Zala 

megyében, egy viszonylag zavartalanabb és változatosabb élőhelyi adottságú területen és (b) a 

Soproni-hegyvidéken egy emberi tevékenység által erősen zavart, kevésbé mozaikos 

területen. A két területen összehasonlítottuk (1) az otthonterületek kiterjedését, (2) a nyílt 

élőhelyek használati intenzitását, illetve (3) a jelölt példányok mozgásaktivitását. 

(1) Az otthonterületek nagyságának évszakos változása hasonló dinamikát mutatott a két 

területen. A nyári otthonterület mindig kisebb volt a télinél, azonban, míg Zalában a téli 

mindig tartalmazta a nyárit, addig a Soproni-hegyvidéken a nyáron magasabb területen 

tartózkodó szarvasok esetében határozott otthonterület-eltolódás volt kimutatható. A soproni 

területen a nyári otthonterületek 60%-os Kernel módszerrel vizsgálva általában szétszakadtak 

a nappali és éjszakai mozgáskörzetek különbsége miatt, míg a zalai területen ilyen 

különbséget nem tapasztaltunk. A bikák és tehenek téli mozgáskörzete egyforma arányban 

tágul ki a nyárihoz képest. A bikák mozgáskörzete általában nagyobb, mint a teheneké, 

azonban, ha Kernel módszerrel vizsgáljuk, a különbség kisebb, mint MCP-vel, ami azt 

mutatja, hogy bikák kiterjedtebb otthonterülete jórészt elcsatangolásoknak köszönhető. 

(2) A nyílt élőhelyek használatát tekintve nagy eltérések vannak nem csak a két terület 

között, de a területeken belül az egyes példányok között is. A zalai szarvasok átlagosan sokkal 

intenzívebben használták a nyílt élőhelyeket, mint a soproniak. 

(3) A soproni szarvasok nappali aktivitása lényegesen elmaradt a zalai szarvasokétól, 

különösen ami a téli aktivitást illeti. Ez összefüggésben van egyrészt a nyílt élőhelyek kisebb 

mértékű használatával, másrészt a soproni nagyobb emberi zavarással. 

109


előadások 

a dámszarvas napi aktivitásának változása 

SÁNDOR Gyula, NÁHLIK András, HEFFENTRÄGER Gábor, TARI Tamás 


sandorgy@emk.nyme.hu 

Immáron negyedik éve tartanak a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és 

Gerinces Állattani Intézetének dámszarvasokkal kapcsolatos kutatásai a SEFAG ZRt. Lábodi 

Vadászerdészetének területén. A kutatásaink során eddig 11 példányt láttunk el adóegységgel, 

ebből 5-öt már GPS adóval, ami egy éven keresztül minden órában regisztrálja a megjelölt 

egyed tartózkodási helyét. Előadásunkban a rendelkezésre álló adathalmazból egy példány 

napi aktivitásának alakulását szeretnénk bemutatni, egy dámtehén mindennapjaiba szeretnénk 

betekintést nyújtani, az állat mozgását figyelemmel kísérve. 

A dámszarvas mozgását számos tényező befolyásolja: az állat ivara, kora, a zavarás 

mértéke, az évszak, az időjárás, az állománysűrűség, és a rendelkezésre álló táplálékkészlet, 

hogy csak a legmeghatározóbbakat említsük. 

A kiválasztott egyed aktivitása a várt eredményeknek megfelelően a befogás illetve, a 

kiengedés után rendkívül változó volt. Az óránként megtett távolságok a nap folyamán 

nagyon rapszodikusan változtak. Az általunk megjelölt, és bódultsága idejére biztonságos 

helyre szállított állat kiengedés után visszatért a befogás helyére (légvonalban több mint, 6,5 

km), korábbi otthonterületére. Joggal feltételezhető, hogy azt állat kisebb pihenőkkel, 

táplálkozással megszakítva, de szinte folyamatosan kereste eredeti otthonterületét és főleg ez 

lehet az oka, hogy a nap során egyébként is kevesebb rendszerességet mutató téli-tavaszi 

mozgások nélkülöznek mindenféle szabályszerűséget. 

A dámtehén mozgása leginkább áprilistól-augusztus közepéig igazodik egy klasszikus napi 

ritmushoz. Ezekben, a hónapokban két különösen aktív szakasza volt állatunk napjainak. 

Hajnalban 3-5 órakor és este 19-21 órakor. Elmozdulása ebben az időszakban 300-600 m 

óránként. Az éjszakai órákban meglehetősen passzív, mozgása általában kevesebb, mint 100 

m, de nem ritkán 50 m alatt marad. 

Szeptember folyamán a napi aktivitás újból rendszertelenné válik. Ez valószínűleg a bőgési 

szezon vadászati zavarásával, és a gímszarvasok aktív, zavaró hatásával van összefüggésben. 

Barcogásban a dámtehén felkeresi a barcogóhelyeket és kiválasztja a számára 

legmegfelelőbb bikát. Dámtehenünk október 2.-ától volt aktívabb a barcogási időszakban 

(átlagosan 4,4 km/nap), mint az év többi szakaszában (átlagosan 3,6 km/nap). Az október 2. 

és október 20. közötti időszakban napi mozgása mintegy 5 alkalommal haladta meg az 5 km-t. 

Egyetlen alkalommal október 16-17-18.-án, 3 napra elmozdult arról a környékről, amelyet 

egész évben használt. Több mint valószínű, hogy ezekben, a napokban felkeresett egy 

barcogóhelyet, megtörtént a borítás, 19.-én visszatért megszokott területére és 20.-ával 

kezdődően az állat aktivitása visszaállt 3-3,5 km/napra. 

A téli időszakban az állat mozgását az időjárás, a hozzáférhető táplálék mennyisége és a 

zavarás mértéke határozzák meg alapvetően. Ebben az időszakban erejével spórol, a táplálék 

felkutatására is csak koplalás után fordít energiát, inkább tartalékait éli fel. Az etetőktől csak a 

feltétlen szükséges mértékben távolodik el. Nagy valószínűséggel a felsorolt okok miatt nem 

lehet komolyabb szabályszerűségeket felfedezni az aktivitásában. A tél folyamán több olyan 

dekád adódik, amikor az állat napjában csak egy alkalommal mozgott többet – aktivitási 

grafikonjának csak egy csúcsa van - és azok kivétel nélkül a nappali órákban, a reggeli 

szürkület után vagy az esti szürkület előtt. A nappali aktivitási csúcsok magyarázata lehet a tél 

110


előadások 

elején megkezdett disznóhajtások és a terelővadászatok, míg télvégén a már meg-megjelenő 

agancskeresők zavarásai. 

Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a dámtehén a hajnali és az esti órákban 

különösen aktív, aktivitása követi a napkelte és napnyugta változásait. A zavarásokra kevésbé 

érzékeny, megszokott helyeitől csak kisebb, maximum néhány 100 méteres távolságra 

húzódik el, és amint teheti, oda visszatér. Messzire nem vándorol el. 5 km-nél hosszabb utat 

ritkán tesz meg naponta, többnyire a jól bevált váltókon közlekedve, keresi fel táplálkozó- és 

búvó helyeit. Ennél a dámnál otthonterület váltás nem volt megfigyelhető, tartózkodási helye 

az év különböző időszakaiban nem változott. 

111


előadások 

FONÁLFÉRGEK GYAKORI JELENLÉTE 

GÍMSZARVASOK KOPONYAÜREGÉBEN 

SUGAR László 1 , KOVÁCS Szilvia 1 , GLÁVITS Róbert 2 

1 Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar 

2 MGSzH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, Budapest 

sugarl@mail.atk.u-kaposvar.hu 

Az Elaphostrongylus cervi és a Setaria cervi fonálférgeknek a gímszarvas (Cervus elaphus) 

koponyaüregében való jelenlétét a 70-es évekkel kezdődően sok közlemény ismerteti. Az E. 

cervi fiatal példányainak a szubdurális résben való vándorlását szarvasborjak mesterséges 

fertőzésével bizonyították norvég kutatók. 

Korábbi vizsgálataink (1999-2005) során 6 dunántúli szarvaspopulációban a borjak 22,2- 

51,3%-ának a koponyaüregében találtunk E. cervi példányokat. 

A 2006/07 és a 07/08 vadászati idényben Baranya, Somogy és Zala megyei területekről 

összesen 112 szarvast vizsgáltunk. Az E. cervi 38,4%-os, a Setaria cervi 3,57%-os 

előfordulását tapasztaltuk. A borjak E. cervi fertőzöttsége jelentősen felülmúlta a korábban 

tapasztalt értékeket: 65,57%-os prevalencia, 2,1 átlagos és 12 maximum abundanciával 

(n=61). A prevalencia az egyes hónapokban alig változott: októberben 61,54 (n=13), 

novemberben 66,67% (n=18), decemberben 68,75% (n=16), januárban 64,29% (n=14). Több 

esetben találtunk féregpéldányt az agyalapból kilépő idegtörzsek mellett. A kemény agyburok 

felszínén igen gyakran észleltünk elváltozásokat, még olyan esetekben is, amikor férget nem 

találtunk. Idegrendszeri tünetek előfordulásáról azonban nincs tudomásunk. Az észlelt 

elváltozások szövettani vizsgálata során a parazitatesteket egyenként vagy csoportokban a 

subduralis résben, vagy a leptomeninxben, ritkán a határos idegszövetben lehetett észlelni. 

Környezetükben friss keletű vagy lebomlott haemosiderint is tartalmazó vérzések, körülírt 

malacia, lymphocytás és histiocytás vasculitis, gliasejt proliferatió és helyenként a cellularis 

immunreakció jeleként lymphoid folliculusok voltak megfigyelhetők. 

Idősebb állatokban az E. cervi előfordulása meglehetősen ritka volt (6,06%, n=33). 

Fentiek alapján valószínű, hogy a fiatal E. cervi példányok általában a borjakban, a szerzett 

immunitás kialakulása előtt tartózkodnak a koponyaüregben. 

112


előadások 

FÉSZKELŐ MADÁRKÖZÖSSÉGEK VIZSGÁLATA 

ELTÉRŐ INTENZITÁSSAL KEZELT AGRÁRTERÜLETEKEN 

WINKLER Dániel 


dwinkler@emk.nyme.hu 

A faunisztikai felmérések mellett a közösségi szintű vizsgálatok egyik fő célja a LAJTA 

Project területén eltérő intenzitással kezelt agrárterületek (vetésterületek, parlagok, gyepes 

táblaszegélyek) fészkelő madárközösségeinek felmérése és összehasonlító vizsgálata volt. 

A vizsgálat módszere a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer által is javasolt, az 

ornitológiai gyakorlatban már jól bevált kétszeri pontszámlálás volt, fix sugárral (r=100 m) 

[„double-visit fixed radius point count technique”], ami lényegében az I.P.A. módszer 

változatának tekinthető. A számlálást a fészkelési időszakban kétszer, áprilisban és májusban 

végeztük, így az állandó, korán érkező, valamint később érkező vonuló fajok detektabilitása is 

biztosított volt. 

Az egyes habitatokat madárközösség-diverzitásait Hutcheson módszerével hasonlítottuk 

össze. A különböző vetésterületek madáközösségeinek diverzitása között nem mutatkozott 

szignifikáns eltérés. Jelentős, P=0,01 szinten szignifikáns eltérés mutatkozott azonban a 

vetésterületek és a parlag ill. szegélyélőhelyek madárközösségeinek diverzitása között. 

Az eredmények jól mutatják, hogy az agrártermelés intenzitása alapvetően befolyásolja 

egyes fajok gyakoriságát. Ugyancsak megmutatkozik az ökotonok jelentősége az 

énekesmadarak szempontjából is. A vizsgálatok során előfordult fajok közül a mezei pacsirta, 

tövisszúró gébics és a sordély olyan fajok, amelyek az Európai Unió területének nagy részén 

már-már kipusztulóban vannak, állományuk drasztikusan csökken, elsősorban a 

mezőgazdasági intenzifikáció előrehaladásának következményeként. Magyarországon ezek a 

fajok még gyakorinak mondhatók, és mint fészkelő fajok – amint a LAJTA Project 

élőhelyfejlesztési tevékenységének pozitív tapasztalatai mutatják – agrárkörnyezetben is 

megőrizhetők. 

A kutatás az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogram 

keretében folyt. 

113


poszterek 

A MAGYARORSZÁGI FÉSZKELŐ RÉCEÁLLOMÁNY TERÜLETI VÁLTOZÁSAI 

BARABÁS Lilla 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet 

barabas@emk.nyme.hu 

A vadonélő récefajok állományalakulásának vizsgálata mind a természetvédelmi, mind a 

vadgazdálkodási tervezés szempontjából alapvető fontosságú. Az egyes fajok jelentősebb 

hazai fészkelőterületeinek megállapítása a költés és fiókanevelés alatti rejtett viselkedés miatt 

korántsem könnyű. Így sok esetben csak gyanítható a tényleges költés, és a költőpárok 

számának mennyiségi becslései is gyakran bizonytalanok, már ahol egyáltalán vannak 

ilyesfajta törekvések. 

A térinformatikai megjelenítés nagyszerű lehetőséget ad a rendelkezésre álló információk 

értelmezésére. Így a jelenlegi és a korábbi összegyűjtött récefészkelési adatokat egyszerre 

tudjuk ábrázolni, elemezni. Habár az adatok sok helyütt hiányosak, mégis kirajzolódnak a 

legfontosabb ismert fészkelőterületek, illetve egyes fajoknál bizonyos területi preferencia. 

Markánsan jelenik meg a térképeken a nagymértékű területvesztés a Balaton-part 

beépülésével. Jól nyomon követhető továbbá a terjeszkedő récefajok expanziója. 

A fellelt adatok mennyisége és minősége felhívja a figyelmet a fehér foltokra és egy átfogó, 

konzisztens felmérés szükségességére. 

114


poszterek 

VÍZIMADÁRFAJOK NEGYEDSZÁZADOS ÁLLOMÁNYTRENDJEI 

A DUNA GÖNYŰ-SZOB KÖZTI SZAKASZÁN 

FARAGÓ Sándor, HANGYA Katalin 



hangyonca@emk.nyme.hu 

A Duna Gönyű és Szob közti szakasza az 1791-1708 folyamkilométerek között helyezkedik 

el, ami megegyezik a Duna középső folyású régiójának első 83 fkm-es szakaszával. A folyó 

esése csak mintegy 6 cm/km, ami azt is jelenti, hogy e szakaszra a hordalékképzés és lerakás 

alapvetően jellemző. A vizsgált szakasz természetes jellege elenyésző, viszonylag kevés 

mellékága és szigete van. Ugyanakkor elhelyezkedéséből adódóan – azaz, hogy merőleges az 

észak-déli irányú madárvonulásra – szinte kínálja magát a megpihenni vágyó vízimadár 

fajoknak. A beleömlő É-D vagy D-É folyásirányú folyók még segítik is ezt a rávezetést. 

Az alapadatok gyűjtését az elmúlt negyedszázad folyamán az Észak-dunántúli Vízügyi 

Igazgatóság Kitűző-VI, Kitűző-IX., illetve Atlasz hajóival végeztük havi szakaszbejárások 

alkalmával, amelyek lehetőség szerint kapcsolódtak a nemzetközi szinkronnapokhoz. A 

felvételezéseket folyam-kilométerenként rögzítettük, ami azt jelenti, hogy két parti fkm tábla 

közötti szakaszt tekintünk – egyébként reprodukálható – megfigyelési egységnek. Ezen 

egységeken belül feljegyzésre kerülnek: a megfigyelt fajok, az egyes fajok egyedszáma, a 

fajonkénti csapatnagyság, (bizonyos fajoknál az ivari és korviszonyok), a használt 

élőhelytípus, amelyben az adott faj adott csapata tartózkodott. 

Jelen prezentáció – európai folyók tekintetében egyedülálló, 25 éves időintervallumra 

vonatkoztatva – bemutatja a leggyakoribb fajok állománydinamikáit. 

Eddigi ténymegállapító és elemző munkánk eredményeként a Duna Gönyű-Szob közti 

szakaszát – HU-016 regisztrációs számmal és 4840 ha érintett területtel – Európai 

Jelentőségű Madárélőhellyé (IBA) nyilvánították. 

A Duna Kutató Project működtetéséhez szükséges forrásokat a Magyar Vízivad Monitoring 

keretében az FVM és a KVM, biztosítja. 

115


poszterek 

A LIFE TÚZOKVÉDELMI PROGRAM ELSŐ KÉT ÉVÉNEK EREDMÉNYEI 

FARAGÓ Sándor, KALMÁR Sándor 




A 2004 decemberében indult LIFE Túzokvédelmi Program célja, hogy a hazai 1200-as 

túzokállományt 10%-al növelje 2008-ig. Mivel az 1200 madár Közép-Európa legerősebb 

állománya, Magyarország szerepe kulcsfontosságú a faj megőrzésében. A kilenc 

partnerszervezetet egyesítő országos program Monitoring Központja az NYME 

Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének keretei közt működik. A monitorozás 

kiterjed az összes hazai fontosabb túzok élőhelyre, folyamatosan vizsgálva az ott élő 

túzokállományok létszámdinamikai változásait, fészkelési sikerét, élőhelyhasználatát, élőhely 

választását, illetve az egyes területek élőhelykínálatát. Nyomon követjük a túzokra veszélyes 

(szárnyas és szőrmés) predátorok állománynagyságát, kotorékait, fészkeit, illetve 

terítékdinamikáját. A veszélyeztető tényezők sorában emellett figyelemmel kísérjük a 

mortalitást okozó tényezőket és azok jelentőségét, az elektromos vezetékek okozta 

elhullásoktól a mezőgazdasági technológiákon át a különböző környezeti tényezők hatásaiig. 

A poszter a project első két (2005-2006) évének legfontosabb eredményit foglalja össze. 

116


poszterek 

GÉPJÁRMŰ-VAD ÜTKÖZÉSBŐL EREDŐ VADELHULLÁSOK 

TÉR-IDŐ MINTÁZATA MAGYARORSZÁGON 

FARAGÓ Sándor, LÁSZLÓ Richárd 



laszlor@emk.nyme.hu 

Az egyre növekvő közúti hálózat és az azon rohamosan növekvő közúti személy, valamint 

teherforgalom a vadelütések számát is jelentősen megnövelte. A vad-gépjármű ütközésnek 

speciális negatív hatásai vannak, úgymint a gépjárműben okozott kár, ritkán az emberi 

egészség károsítása illetve halálokozás, végül vad és a vadgazdálkodás megítélését rontó 

eszmei kár. 

1998-ban ezért – az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Főosztálya támogatásával – a 

Intézetünkben megszerveztük a Magyar Vadelhullás Monitoring-ot. A felmérő lapokat a 

vadgazdálkodóknak a megyei FM Hivatalok küldik ki és gyűjtik is össze, és juttatják el 

Intézetünknek. 

A feldolgozás során – a felhasználók igényeit kielégítendő – megyei bontású, 

vadfajok, azok ivari és korviszonyai szerinti, valamint elhullási okonkénti összesítéseket 

végezzük, végül pedig mindezeket Magyarország vadgazdálkodási egységeit mutató 

térképeken ábrázoljuk. 

Jelen prezentáció az 1997/1998-as vadászévvel kezdődött vadelütés vizsgálatok 10 éves 

eredményeit mutatja be gímszarvas, dám, őz, muflon, vaddisznó, mezei nyúl, fácán, fogoly 

vonatkozásában. 

A Magyar Vadelhullás Monitoring működtetéséhez szükséges forrásokat az FVM biztosítja. 

117


poszterek 

A MOSON-PROJECT JELENTŐSÉGE A KISALFÖLD TÚZOK- (OTIS TARDA L.) 

ÁLLOMÁNYÁNAK TERÜLETHASZNÁLATÁBAN 

FARAGÓ Sándor, SPAKOVSZKY Péter 



spakovszky@yahoo.com 

Az eredeti füves pusztákon, az emberi tevékenység hatására bekövetkezett változásoknak 

köszönhető, hogy az 1980-as évek végére a Kisalföld túzokállománya kritikus szintre 

csökkent. Megmentésükre indult 1992-ben a Moson-Project elnevezésű túzok-és vadvédelmi 

project Mária-liget térségében. A project jelenlegi területe 880 hektár, szántó művelési ágban, 

ahol olyan – bölcs gazdálkodás alapú – élőhelyfejlesztési gyakorlat került bevezetésre, 

amelynek lényege, hogy 1-5 éves parlagokat és extenzív szántókat vándorló sávokban 

művelnek, amelyhez különleges vadgazdálkodás is társul, ezzel a túzokoknak a szaporodási 

időszakban teljes zavartalanságot és megfelelő fészkelő- és táplálkozó-helyet biztosítanak. 

A Moson-Project területe mára a kisalföldi túzokállomány legfontosabb fészkelőhelyévé és 

tavaszi, nyári élőhelyévé vált. Az 1990-es évek elején még a Hanságban és a Mosoni-sík több 

pontján is voltak fészkelőhelyeik, 2005-2007-ben viszont az előkerült vagy feltételezett 

túzokfészkek 92%-a Moson-Project területén volt. A tavasszal megfigyelhető túzokok 

egyedszáma a Project indulásakor 20 példány volt, 2003 óta már 110-120 madár között 

változik. Bár télen ritkán tartózkodnak a Project területén a túzokok, tavasszal döntő 

jelentőségűvé válik a terület a túzokok területhasználatában. 2005 áprilisában a Kisalföld 

magyar részén, csak a Moson-Project területén figyeltünk meg túzokokat, amelyeknek – 

kizárólag a Project területén megtalálható – parlagokra vonatkozó Ivlev preferenciaindexe 

0,85 volt. 

Kijelenthető, hogy a Moson-Projectnek és a szomszédos ausztriai területeken, hasonló elvek 

mentén, 1995-ben indult agrár-környezetgazdálkodási programnak (ÖPUL) köszönhetően a 

nyugat-pannon túzokállomány tartós növekedésnek indult, s 1995 óta mintegy 

megháromszorozódott, mára eléri a 350 példányt. Emellett – a bölcs gazdálkodás elveinek 

megfelelően – megnövekedett több más védett és vadfajnak az állománya is, ezzel az itteni 

tevékenység példaértékűvé vált a természetvédelemben és a vadgazdálkodásban egyaránt. 

A Moson Project Működtetéséhez szükséges feltételeket a Lajta-Hanság Zrt. és az FVM 

biztosítja. 

118


poszterek 

RAGADOZÓ MADARAK HOSSZÚTÁVÚ MONITORINGJA 

A LAJTA-PROJEKT TERÜLETÉN 

FARAGÓ Sándor, DITTRICH Gábor, WINKLER Dániel, JÁNOSKA Ferenc 



Napjainkban az apróvad-gazdálkodás egyik fontos eleme a ragadozók hatásának 

megállapítása az apróvad-populációkra. Sok esetben a vadgazdálkodók túl nagy jelentőséget 

tulajdonítanak a ragadozó madarak hatásának, ugyanakkor nem fordítanak kellő figyelmet a 

gyéríthető predátorok állományainak csökkentésére. További problémát okoz az a tény, hogy 

sok esetben még az sem egyértelmű, mely ragadozómadár-fajok fordulnak elő az adott 

területen, illetve populáció-nagyságuk megfelelő-e akkora predációs nyomás kifejtésére, 

melyet a vadgazdálkodók egy része ezen fajoknak tulajdonít. 

A LAJTA-Project területén immáron több mint tíz éve végzett kutatásaink során hosszútávú 

monitoring keretében vizsgáltuk a ragadozó madarak populáció-változásának dinamikáját. A 

fészkelési periódusban a ragadozó madarak fészkeit ellenőriztük az erdősávokban, 

amennyiben ez lehetséges volt, a költési sikeresség, illetve a felnevelt szaporulat létszámának 

feljegyzésével együtt. A területbejárással egybekötött napi megfigyelések során feljegyeztük a 

ragadozó madarak habitat-használatát, illetve az állománylétszám változásait a 

mezőgazdasági területeken. Az adatokból megállapítható, hogy az egyes ragadozómadárfajok 

az év egyes szakaszaiban milyen állománylétszámban fordulnak elő a területen, illetve a 

szárnyasvad fészkelési időszakában, vagy a kemény telek során melyek azok a fajok, amelyek 

(létszámuknál fogva) fontos hatást fejthetnek ki a szárnyasvad-állományokra. A kritikus 

periódusokban, vizsgálataink szerint a rétihéja-fajok (Circus spp.) gyakorolnak valós hatást a 

szárnyasvadra, de ezt a hatást sem tekinthetjük fő faktornak a szárnyasvad populációira. 

Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a ragadozó madarak nem fejtenek ki döntő 

hatást a szárnyasvad-populációkra, ugyanakkor hatásukat elhanyagolni sem lehet az apróvadállományokra 

ható tényezők elemzésekor. 

119


poszterek 

ŐZ BEFOGÁS SORÁN GYŰJTÖTT VÉRMINTÁK VIZSGÁLATA 

A LAJTA-PROJEKTBEN 

GÁL János 1, 2 , KOCSIS Márta 1 , KALMÁR Sándor 1 , LÁSZLÓ Richárd 1 , 

DITTRICH Gábor 1 , SÁNDOR Gyula 1 , DREMMEL László 1 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 

Szent István Egyetem, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék 

gal.janos@aotk.szie.hu 

A LAJTA-Projekt területén, 2006 tavaszán egyéb kutatás (Nyugat-Magyarországi Egyetem, 

Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont (ERFARET) által finanszírozott 

élőhely használat vizsgálat) miatt végzett hálós őzbefogás során vérvizsgálatot végeztünk. Az 

őzek, de más hazai vadfajok esetében is kevés adattal rendelkezünk az élettani vér 

paraméterekre vonatkozóan. Így célul tűztük ki, hogy a befogott őzekből megfelelő 

mennyiségű vér levételét követően annak vizsgálatát (minőségi- és mennyiségi vérkép) 

elvégezzük. 

A vérmintákat a 2 ml xylasin im. applikálását követően premedicalt őzek hátsó lábán, a 

csánk tájék külső felszínén futó vena saphena-ból vettük. A levett vérminták vizsgálatát a 

Szent-István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Klinika és Tanszék 

laboratóriumában végezték el. 

A vizsgálatban 12 őztől vettünk vérmintát, melyből az alábbi vérsejt és vérszérum értékek 

kerültek meghatározásra. A vizsgálatainkban az átlagos vörösvérsejt szám (RBC) (T/l) 13,45 

(9,1-20,6) (n=12), az átlagos fehérvérsejt szám (WBC) (G/l) 6,56 (3,0-15,0) (n=12), az 

átlagos hemoglobin tartalom (HGB) (g/dl) 174,25 (130-225) (n=12), az átlagos hematocrit 

(PCV) (l/l) 0,63 (0,45-0,87) (n=12), az átlagos MCV (fl) 49,58 (42-61) (n=12), az átlagos 

MCH (pg) 13,4 (10,1-16,8) (n=12) és az átlagos MCHC (g/dl) 270,5 (239-300) (n=12) 

bizonyult. Az átlagos thrombocyta szám (PLT) (G/l) 393 (188-688) (n=9) értéken alakult. Az 

egyes vérszérum értékek közül az átlagos AST (NE/l) 113.3 (72-204) (n=12), az átlagos 

alkalikus foszfatáz (NE/l) 67,22 (34-126) (n=9), az átlagos GGT (NE/l) 88,5 (57,6-135,6) 

(n=12) és az átlagos karbamid (mmol/l) 8,77 (6,7-10,9) (n=12) értékeket adott. 



120


poszterek 

A NAGY LILIK (ANSER ALBIFRONS) ÉS VETÉSI LÚD 

ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSA A HORTOBÁGYON 

GYÜRE Péter 

Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar 

gyurep@agr.unideb.hu 

A Hortobágy térsége hazánk és Európa egyik legjelentősebb vadlúd vonuló helye. Jelentős 

különbségeket mutattunk ki az előforduló vadlúdfajok fajok hortobágyi vonuló állománya 

között. Kutatásaink során 1989-től vizsgáltuk Hortobágy-Halastón, a környező füves 

pusztákon és szántóterületeken az átvonuló vadludak létszámát, fajösszetételét és a területen 

tartózkodásának idejét. Vizsgálati és megfigyelési módszerként elfogadott és hazai és 

nemzetközi állomány felvételezési eljárásokat alkalmaztunk. A fajösszetételt elemezve 

megállapíthatjuk, hogy a vonulási időszakban a vadlúdcsapatok nagy részét (80-90%) a nagy 

lilik (Anser albifrons) teszi ki. A vetési lúd (Anser fabalis) vonuló állománya csökkenő, de 

egyes években nagyobb létszámban mutatkozik. A vonuló vadludak szeptember közepe és 

április közepe között tartózkodnak a Hortobágyon, de a főbb vonulási csúcsidőszakok 

novemberre és március elejére tehetők. A vonulási időszak hossza évről évre változik az 

időjárási tényezők függvényében, vizsgálataink során az egyes vonulási szezonokban 67 és 

187 nap közötti tartózkodási időt figyeltünk meg. 

A vadludak által használt élőhelyeket két fő csoportra oszthatjuk, a pihenőhelyek jelentik a 

ludak számára az éjszakai és nappali gyülekezési pontokat, a Hortobágyon a halastavakon, 

mocsarakban és időszakos vízállásokon csoportosulnak a ludak. A halastavak a legjelentősebb 

pihenőhelyek, melyek közül elsősorban a sekély vizű tóegységeket részesítik előnyben. A 

pihenőhelyről a ludak naponta kihúznak a táplálkozóhelyekre, melyek szántók, főleg 

kukoricatarlók, gabona vetések, az utóbbi években repce vetések valamint gyepterületek. A 

táplálkozóterületek használata eltérő az egyes vonulási időszakokban. Ősszel a kukoricatarlók 

a preferált területek, de ősz végén a bokrosodásnak indult őszi búza vetések is jelentős 

létszámú ludat vonzanak. Télen és tavasszal a búza és repce vetések a legjellemzőbb 

táplálkozóhelyek, de kora tavasszal a vadludak nagy csapatokban figyelhetők meg rövid füvű 

gyepterületeken is. 

A pihenőhelyek többsége védelem alatt áll és számos madárfaj igen nagy számban látogatja 

ezen élőhelyeket. A természetvédelmi célú beavatkozások során a tavak vízszintjét a madarak 

igényeihez igazítják és a mocsaras területek vízpótlásával kedvező élőhelyeket alakítanak ki. 

A ludak azonban más területekre járnak táplálkozni, ezért a jövő feladata a ludak számára 

kedvező táplálkozóhelyek létesítése a Hortobágyi Nemzeti Part határain belül, így a ludak 

kisebb számban látogatnának egyéb területekre. A legalkalmasabb táplálkozóterületek a 

pihenőhelyhez közeli védett területen húzódó mezőgazdasági táblák, ahol a kukorica és búza 

vetésével ludak számára terített asztalt kínálhatunk. Ezen beavatkozások minden nálunk 

tartózkodó lúdfaj védelmét szolgálják, de a ritka fajok szempontjából még nagyobb 

jelentőséggel bírnak. A védelmi intézkedések hatására a ludak nagyobb számban pihenhetnek 

meg hazánkban és a jelenlétük nem okozna konfliktusokat a természetvédelem és a 

mezőgazdasági termelők között. 

121


poszterek 

ERDŐSÁVOK FÉSZKELŐ MADÁRÁLLOMÁNYAINAK HOSSZÚTÁVÚ 

MONITORINGJA A LAJTA-PROJECT TERÜLETÉN 




Az intenzív mezőgazdasági termelés körülményei közepette teljesen eltűntek, illetve 

eltűnőben vannak azok a természetes élőhely-menedékek, melyek biztosították az élőlényközösségek 

fennmaradását e mesterséges élőhelyeken. Ezen élőhelyeket képesek többékevésbé 

helyettesíteni, pótolni a mezőgazdasági területeken létesített erdősáv-rendszerek, 

melyek telepítésekor elsősorban a szél okozta károk elleni védekezés megvalósítását tűzték ki 

célul. Az erdősávok hasznosságát e kitűzött cél szem előtt tartásával számos vizsgálat 

igazolta, de az erdősávokban megtelepedő állatközösségekről kevés adattal rendelkezünk. 

Néhány felmérés korábban igazolta azt, hogy a mezővédő erdősávok fontos szerepet játszanak 

az apróvad-gazdálkodásban, illetve szerepük lehet védett állatfajok fennmaradásában, de 

tartamos, több évre kiterjedő vizsgálatok nem folytak. A hazai kutatások eredményeinek 

ismeretében 1989-ben indultak be ilyen irányú kutatások a Mosonszolnok térségében 

elhelyezkedő LAJTA-Project kutatási területen. 

Az erdősávokban jelen van fészkelőként a mezőgazdasági területekre jellemző fajok 

némelyike (pl. a citromsármány, a sordély, stb), illetőleg olyan fajok jelennek meg 

fészkelőként, melyek zárt erdőben nem, vagy csak igen ritkán települnek (pl. a tövisszúró 

gébics, kis őrgébics stb.). Régóta ismert tény, hogy az állatpopulációk sűrűsége magasabb a 

különböző növényzettel jellemezhető területek érintkezésénél, mint az érintkező vegetációk 

bármelyikének belsejében, és e megállapítás természetesen igaz a madárközösségekre is. E 

megállapítást a szegélycönózis elvének nevezzük. Az erdősávok a speciális élőhely 

sávszerűségéből adódóan teljes hosszukban egy szegélycönózisnak felelnek meg. Így 

fordulhat elő, hogy az erdősávokban azon fészkelő fajokkal lehet találkozni, melyeket alföldi 

és dunántúli erdők erdőszegélyeiből írtak le, s melyeket vizsgálataink során kimutattunk. 

Jelenleg már 19 év adatsoraival rendelkezünk, melynek során jelentős változások álltak be a 

fészkelő madárfauna összetételében, diverzitási viszonyaiban. A hasonló élőhelyeken 

nemzetközi viszonylatban is páratlanul hosszú időre kiterjedő vizsgálatok felhívják a 

figyelmet az agrárkörnyezetben élő madárfajok védelmének fontosságára. 

Kutatásainkat jelenleg az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek 

megteremtése” alprogram keretében végezzük. 

122


poszterek 

SZÉLERŐMŰPARKOK LÉTESÍTÉSÉNEK TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁI 




A megújuló energiaforrások közül (kibocsátások tekintetében) az egyik legtisztább 

megoldás a szélenergia hasznosítása. Ugyanakkor a szélerőműparkok szélturbinái egyértelmű 

hatást gyakorolnak az élővilágra, mely hatás mértéke jelentősen változhat az elhelyezés 

helyének és annak környezetének jellege szerint. Emiatt minden esetben meg kell vizsgálni a 

kockázati tényezőket. 

A tervezés és a kivitelezés során a gazdaságossági és környezetvédelmi szempontok mellett 

a természetvédelmi szempontokat is érvényesíteni kell. A természetvédelem előzetes ajánlásai 

szerint a szélerőműveket mezőgazdasági környezetben lehet létesíteni. Ilyen esetben az 

építkezés nem érint közvetlenül természetes vagy természetközeli állapotú élőhelyeket. 

Figyelembe kell venni a turbinák és a fenntartásukhoz szükséges kiszolgáló épületek és 

szervizutak helyfoglalását, amely szántóföldeken nem, de gyepterületen közvetlen 

élőhelyvesztést okoz. 

Ugyanakkor a mezőgazdasági környezetben is számos védett és fokozottan védett állatfaj 

fordul elő. Különösen a madarak és denevérek érintettek. Élettevékenységük során, esetenként 

csoportosan, sőt tömegesen mozognak. Egyes madárfajok táplálkozásuk során felkeresik az 

erre alkalmas mezőgazdasági területeket is, így az ilyen helyeken létesült szélerőműparkok is 

befolyásolhatják viselkedésüket, esetleg pusztulásukat okozhatják. Fokozottan veszélyesek 

lehetnek azok a turbinák, amelyek a tömeges madárvonulás útvonalába esnek, illetve azok, 

amelyek veszélyeztetett – főként nagy testű, vagy rosszul repülő fajok pl. a túzok, vagy egyes 

ragadozómadár-fajok – fészkelő területén, vagy annak közvetlen környezetében létesülnek. A 

nagyobb kiterjedésű vizes élőhelyek környezetében elterülő agrárterületeken esetenként több 

ezres vagy több tízezres mennyiségben táplálkoznak vízimadarak – vadludak, daru – így a 

szélerőművek riasztó hatása, az esetlegesen bekövetkező ütközések tartós és káros hatást 

gyakorolhatnak azok élőhely-használatára. 

Bár a természetvédelmi szakemberek kezdetben az ütközéses balesetek bekövetkeztétől 

tartottak, a nyugat-európai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy az élőhelyvesztés és 

a vonulási útvonalak befolyásolása nagyobb jelentőséggel bír. 

A hazai vizsgálatok egyelőre gyerekcipőben járnak, hiszen működő szélerőmű-parkokkal 

alig rendelkezünk. Az előzetes hatásvizsgálatok során ezért elsősorban a külföldi vizsgálatok 

eredményeire, illetve a konkrét tervezési területek ökológiai adottságaira kell támaszkodnunk. 

Vizsgálataink során ezért a védett természeti területek és Natura 2000-területek 

elhelyezkedését, az ott előforduló védett fajokra gyakorolható feltételezett hatásokat 

elemezzük, illetve a konkrét tervezési terület madármozgalmait vizsgáljuk. 

A szélerőművek tervezésére irányuló megkeresések és a kiadott engedélyek elemzésével 

megállapítható, hogy egyes vélekedésekkel ellentétben ma Magyarországon nem a 

természetvédelmi szempontok érvényesítése, hanem a rendelkezésre álló tőke hiánya és a 

bizonytalan gazdasági környezet a beruházások megvalósulásának elsődleges akadálya. Ezt 

saját, több, mint 30 helyszínen elvégzett hatásvizsgálataink eredményei, következményei is 

bizonyítják. 

123


poszterek 

MESTERSÉGES ERDŐFELÚJÍTÁS KISEMLŐS KÖZÖSSÉGÉNEK 

SZÜNBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA 

KALMÁR Sándor 



A Soproni-hegység kiterjedt fenyveseinek köszönhetően időről-időre nagymértékű 

szúkárosításokat szenvedett el, melyek az 1980-as évek végétől nagy területű egészségügyi 

termelésekhez vezettek. A tarvágásokat követő mesterséges erdőfelújítások jellegzetes, 

időszakos élőhelyeivé váltak a térségnek, de ez a jelenség Európa szerte számos erdei 

területre jellemző. 

A szerző által vizsgált mesterséges erdőfelújítás a Soproni-hegység egyik legnyugatibb 

pontján fekszik, s az egész hegységet átfogó előzetes felmérés alapján a térség – kisemlős 

közösségek számára – legoptimálisabb vágásterületének bizonyult. Az előadás képet ad a 

három éves monitoring vizsgálat eredményeiről, faunisztikai, populációdinamikai és 

állategészségügyi szempontból. Nyílt és zárt populációs modelleket alkalmazva igyekszik 

rávilágítani a kisemlős populációk szabályozásában résztvevő folyamatok hatásaira, azok 

jelentőségére, valamint maguknak, a modelleknek a különböző területeken történő 

alkalmazhatóságára. 

124


poszterek 

ŐZEK ÉVSZAKOS TERÜLETHASZNÁLATA A LAJTA PROJECTBEN 

KOCSIS Márta & FARAGÓ Sándor 


kocsismarta@emk.nyme.hu 

A LAJTA Project, a Nyugat-Magyarországi Egyetem akkori Vadgazdálkodási 

Tanszéke által 1992-ben létrehozott és a mezei élettérben élő vadfajok és környezetük 

vizsgálatára szolgáló program. A Project 3084,64 hektárján folytatott komplex kutatások 

részeként 2006 és 2007 első hónapjai során történt – hálós módszerrel végzett – őzbefogások 

eredményeként 15 őzre (9 suta, 6 bak) került fel rádióadóval ellátott nyakörv. Ezek közül 9 

egyed (6 suta, 3 bak) az, amely jelenleg is bemérésre kerül. 

A befogott egyedek heti 4-5 alkalommal, háromszögeléssel történő beméréses, illetve 

rákereséssel történő helymeghatározása alapján a cél az őzek területhasználatának, élőhelypreferenciájának 

a megállapítása. Azokról az egyedekről, amelyeket első vizsgálati évben 

fogtunk és jelenleg is élnek, mintegy 500 bemérési pont áll rendelkezésre. 

A pontok alapján megrajzolt évszakos minimum konvex poligonok átlagos nagysága 

azon őzek esetén, amely egyedekről legalább 5 évszaknyi bemérés áll rendelkezésre 25,7- 

245,6 ha között változik. Az egyes egyedek egymást követő években mért, azonos évszakhoz 

tartozó otthonterületének nagyságában nincs szignifikáns eltérés, és a mérési időszak során az 

egyedek területhasználatának súlypontja sem módosult lényegesen. 

Az egyes egyedek közötti átlagos évszakos területhasználatban mutatkozó különbség 

pedig elsősorban a takarás és a táplálékkínálat függvénye, ugyanis a túlnyomóan erdőfoltot, 

erdősávot, azaz az egész év során búvóhelyet és táplálékot nyújtó vegetációt használó 

egyedek esetén a bemérési pontok alapján kirajzolt minimum konvex poligonok területe – t- 

próbát elvégezve – szignifikánsan (p< 0,001 is előfordul) kisebb, mint a főként 

mezőgazdasági táblákat használó egyedeké. 



125


poszterek 

A LÚDALAKÚAK (ANSERIFORMES) KÖLTŐÁLLOMÁNY-BECSLÉSÉNEK 

PROBLEMATIKÁJA 

KOVÁCS Gyula, BARABÁS Lilla 



barabas@emk.nyme.hu 

Külföldön (Kanada, Hollandia) a vízimadár-monitoring módszereken belül jelentős szerepe 

van a fészkelőállomány felméréseknek, melyeket országos szinten végeznek. Hazánkban 

csupán néhány területen zajlik vízimadár fészkelőállomány felmérés, összefoglalható 

országos adatokkal nem rendelkezünk. 

A költőállomány nagysága, összetétele, közösségi viszonyai indikálják a terület adottságait, 

fészkelésre való alkalmasságát. Indirekt módon információt szolgáltat a táplálékforrás 

mennyiségéről, minőségéről; az élőhely zavartságáról és a predációs nyomásról. 

Bár a fészkelőállomány monitorozása jóval időigényesebb és módszertanilag nehezebb a 

vonuló állomány felméréseknél, a fent említett okok miatt mégis kiemelt fontosságúnak 

kellene lennie mind a kutatásban, mind a természetvédelemben. 

126


poszterek 

EGY MAGYARORSZÁGI GÍMSZARVASPOPULÁCIÓ FOGAI 

REGRESSZÍV ELVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA 

MAROSÁN Miklós 1 , GÁL János 2,3 

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Állattani Tanszék, Mosonmagyaróvár 

2 Szent István Egyetem, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék, Budapest 

3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet, Sopron 

marosan@mtk.nyme.hu 

A munkánk során vizsgálatokat végeztünk a vadászati idényben elejtett gímszarvas (Cervus 

elaphus) bikák alsó állkapcsán és az itt található fogakon. 

Az állatokban fertőző- és nem fertőző eredetű okokra visszavezethető fogelváltozások 

között a fogak szerkezeti és számbeli eltéréseit, továbbá gyulladásos elváltozásait említi a 

hozzáférhető, vonatkozó szakirodalom. A fogazat elváltozásai lényegesen befolyásolhatják az 

állat táplálék felvételét, a kérődzés alatt a táplálék feltárását, ezen keresztül pedig a tápláltsági 

állapotot. 

A vizsgálatba vont szarvas bikák álkapcsait 2002-2004 között a faj rendes vadászati 

idényében gyűjtöttük. Az alsó állkapcsokat kiízesítettük az állkapocs izületben átvágva a 

rágóizmokat. Ezt követően a csontokról az izmok nagy részét eltávolítottuk, majd 100°C-os 

vízben lefőztük. A letisztított csontokat megszárítottuk, majd vizsgáltuk az elváltozásokat. 

A munkánk során 82 gímszarvas állkapcsát vizsgáltuk meg. A gímszarvasok között 26,8%- 

os volt az elváltozást mutató egyedek száma. Korábban 456 őzbak és 112 dám állkapcsát 

vizsgáltuk meg. A dámszarvasok között 22,3%-os, míg az őzek esetében 10,96%-os volt az 

elváltozást mutató egyedek száma. Az elváltozások között gyakori volt a fog torsio, a 

fogzománc állományának folytonossági hiánya és következményes carries és találtunk néhány 

egyedben fogmeder elváltozást is. Jelen esetben a fogmedret érintő félheveny gyulladás volt a 

leggyakoribb elváltozás. 

Összességében megállapíthatjuk, hogy a gímszarvasban a fog regresszív elváltozások 

gyakorisága nagyobb, mint a dámszarvas és az őz esetében. 

127


poszterek 

A LAJTA-PROJEKTBEN VÉGZETT 

RAGADOZÓ-CSAPDÁZÁS EREDMÉNYEI (2001-2007) 

OTTLECZ Barnabás, DITTRICH Gábor, FARAGÓ Sándor 


ottlecz@emk.nyme.hu 


dittrichg@invitel.hu 

A Magyar Fogolyvédelmi Program zászlóshajójának tekinthető LAJTA-Projektben 

végeztünk ragadozó-csapdázást. A Program elsődleges célja ökológiai szemléletű apróvadgazdálkodás 

bevezetése bölcs hasznosítás elvének alkalmazásával, mely a fogoly állomány 

érdekében végzett élőhely-fejlesztések mellett a hatékony dúvadgyérítést is megkívánja. 

Ennek egyik módszereként alkalmaztuk a ragadozók élvefogó csapdázását. 

A vizsgálati terület legnagyobb részét mezőgazdasági művelés alatt álló szántóterületek 

alkotják, a fás vegetáció elsősorban erdősávok formájában van jelen, ezek mellett kisebb 

területrészt tesznek ki a fasorok, cserjesorok és két kis kiterjedésű erdőfolt. 

A csapdázást évente három – 7 hetes – szezonban, változó számú csapdával végeztük, 

amelyeket egymástól különböző távolságokra helyeztünk el, azokon a helyeken, utakon, 

vadcsapásokon, amelyeket ezek az állatok feltehetően használnak. A csapdázás során fogott 

szezonban vadászható, dúvad fajokat hivatásos vadász közreműködésével elejtettük. 

A vizsgálati időszak alatt, 25317 csapdaéjszakán 9 ragadozófaj 191 egyede került 

megfogásra. A legnagyobb számban a közönséges menyétet (Mustela nivalis) és a 

házimacskát (Felis catus) fogtuk, a csapdába került egyedek 64%-a e két fajhoz tartozott. 

Ezek mellett kisebb számban nyestet (Martes foina), házi görényt (Mustela putorius), 

molnárgörényt (Mustela eversmanni), kutyát (Canis familiaris) és vörös rókát (Vulpes vulpes) 

csapdáztunk. A zárt erdők tipikus menyétféle ragadozófaja a nyuszt (Martes martes) is 

állandónak bizonyult a vizsgálati területen a fogásszámok alapján. A hermelinnek (Mustela 

erminea) két – feltehetően kóborló – egyedét sikerült megfogni. A menyét és a házi macska 

esetében az 1000 csapdaéjszakára standardizált fogásszámok alapján következtetni lehetett 

állományuk dinamikájára. A menyét esetében alacsonyabb tavaszi egyedszámokat kaptunk, 

amely elsősorban a téli mortalitás következménye lehetett, ami egy-egy vizsgálati éven belül 

– a 2003-as év kivételével – növekedést mutatott. A kóbor macska növekvő fogásszámai a 

teljes csapdázási időszakban – a dúvadgyérítés ellenére – a faj növekvő egyedszámát mutatják 

a vizsgálati területen. 



128


poszterek 

MESTERSÉGES ETETŐHELYEK HATÁSA A GÍMSZARVAS MOZGÁSÁRA 

RIBÁCS Attila, NÁHLIK András, TARI Tamás 

Vadföldgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 

ribacsa@emk.nyme.hu 

A szerzők jelölt takarmányt etettek egy 6000 ha vizsgálati terület 5 pontján. A takarmány 

cukorgyári répaszelet szilázs, a jelzőanyag pedig polietilén granulátum (0,5%) volt. A 

jelzőanyag színe minden etetőhelyen különbözött. Az egyes etetőhelyek legalább 1800 m 

távolságra voltak egymástól. A szerzők a területről gímszarvas hullaték mintákat vettek, és a 

jelzőanyag találatok alapján következtettek az állatok etetőhely-használatára. A mintavételek 

pontos helyét műholdas navigátor (kézi GPS készülék) segítségével határozták meg. Az 

adatok számítógépes feldolgozásához ArcView GIS 3.2 és DigiTerra Map v 2.3 programokat 

használtak. 

Az etetőktől legtávolabbi jelzőanyag találat – 5-ből 4 esetben – mintegy 4 km volt. 

Valószínűsíthető tehát, hogy télen a mesterséges etetőhelyek legfeljebb ilyen távolságról 

vonzzák a gímszarvast. 

Az etetőhelyek vonzáskörzete – konvex poligon módszerrel vizsgálva – 3 esetben 

határozható meg egyértelműen. Méretük változó: 1695, 1303, illetve 761 ha. A 3 

vonzásterület 47,5%-ban fedi egymást, ami feltehetően az etetőhelyek kis távolságára 

vezethető vissza. 

Az egyes etetők használatának gyakorisága – amelyre a jelzőanyag találatok számából lehet 

következtetni – többé-kevésbé követi a vonzáskörzetek méretére kapott eredményeket. A két 

legnagyobb vonzásterületű etető bizonyult egyben a leglátogatottabbnak. 

Egyes mintákban többféle színű jelzőanyag is előfordult. Ez arra utal, hogy adott területről 

több, különböző etetőhelyet is felkeresnek az állatok, és nem feltétlenül a legközelebbit 

használják. 

129


poszterek 

A TÚZOKOK (OTIS TARDA L.) DISZPERZIÓJA A MOSONI-SÍKON 2005-2006-BAN 

SPAKOVSZKY Péter 


spakovszky@yahoo.com 

Az eredetileg nyílt, füves puszták madara, a túzok, ma a Kisalföldön szántóföldi 

környezetben él. Állománya az elmúlt évszázadok során, az élőhelyeinek megváltozásával, 

részbeni beszűkülésével párhuzamosan a Mosoni-síkságra húzódott (egy-két alkalmi kóborló 

egyedet leszámítva, az utóbbi 10 évben kizárólag itt figyelhettük meg őket). Az 1993-tól 

kezdődő, folyamatos állománygyarapodása azt mutatja, hogy a térségben alapvetően 

biztosítottak a számára a megfelelő környezeti tényezők: megtalálja többek között az 

életkortól és évszaktól függően eltérő táplálékát, a megfelelő és biztonságos dürgő-, költő-, 

búvó- és pihenőhelyét. Mindamellett, hogy ezek a környezeti faktorok nagymértékben 

befolyásolják a túzokok élőhely-használatát, van egy erre vonatkozó jellegzetessége a fajnak, 

a rendkívül erős, tradicionális kötődése egy-egy területhez. Emellett az ivarok közti szociális 

viselkedés közti eltérések is okoznak sajátos diszperziós mintázatokat. 

2004-ben, 5 fokozottan védett faj, köztük a túzok védelme érdekében 13038 ha-on kijelölték 

a Mosoni-sík Különleges Madárvédelmi Területet, amely része lett a Natura 2000 hálózatnak, 

amely lefedi a kisalföldi túzokállomány jelenlegi élőhelyének közel 100%-át. A „Túzok 

védelme Magyarországon” LIFE Nature projekt 2005-től lehetővé teszi, hogy intenzív 

kutatásokat végezzünk a túzokokra vonatkozóan. A poszteren 972 megfigyelés során észlelt 

9751 túzok adatait felhasználva mutatom be a faj 2005 évi (350 megfigyelés – 4116 példány). 

és 2006 évi (622 megfigyelés – 5635 példány) évi diszperziójának jellegzetességeit. Kitérek 

az évek közötti és a szezonális mintázat-változásra, továbbá az ivar és kor szerinti 

területhasználati sajátosságokra is. Mindezen ismeretek birtokában, a rendelkezésre álló pénzés 

erőforrásainkat a legfontosabb területekre tudjuk koncentrálni, a túzokállomány 

leghatékonyabb védelme érdekében. 

130


poszterek 

A NAGYVAD KERTI TARTÁSÁNAK ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI GONDJAI 

SUGÁR László 

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár 

sugarl@mail.atk.u-kaposvar.hu 

A vadaskerti gazdálkodás állategészségügyi problémái az alábbi négy témakörben 

jelentkeznek: táplálkozás (takarmányozás), tartás, fertőző betegségek és parazitózisok. Különkülön 

kell tárgyalni a vaddisznóval és a kérődzőkkel kapcsolatos helyzetet. 

A vaddisznó kerti tartása: 

• táplálkozási (takarmányozási) eredetű gondok: fehérje (rendszerint főként állati 

fehérje) hiány; ásványi anyag (kalcium-, magnézium- és nyomelem) hiány; 

• tartási és higiéniai eredetű gondok: tenyészkertben a megfelelő malacetetők hiánya, 

• szórók elszennyeződése, korai befogás esetén árvasági stressz a malacoknál; 

• fontosabb fertőző betegségek: sertéspestis és szövődményei, a behurcolt PRRS, és az 

egyre gyakoribb gümőkór; 

• parazitózisok: nem megfelelő táplálkozási körülmények (csökkent ellenálló képesség 

és immunválasz-készség) esetén a tüdőférgek és egyes gyomor-bélférgek 

feldúsulhatnak, ill. tetvesség, rühösség jelentkezhet. 

A kérődzők kerti tartása: 

• táplálkozási eredetű gondok: fehérjehiány, a nem emészthető rosttartalom magas 

aránya (különösen gímszarvasnál), kalcium-, réz-, esetleg egyéb nyomelemhiány, 

acidózis-veszély szemestakarmány-etetésnél, valamint aszály idején vízhiány; 

• tartási és higiéniai eredetű gondok: nagy állatsűrűség, az ivar és korcsoport szerinti 

elkülönítés hiánya, nem megfelelő kerítés, ill. kezelőrendszer, a szórós etetőhelyek 

elszennyeződése; 

• fontosabb fertőző betegségek: gümőkór, álgümőkór, pasztörellózis, és liszteriózis; 

• parazitózisok: zsúfolt tartás és/vagy nem megfelelő táplálkozási viszonyok esetén a 

nagy tüdőférgek és az ún. gyomorbélférgek feldúsulhatnak, különösen az elsőéves 

131


poszterek 

ERDŐFELÚJÍTÁSOKBAN BEKÖVETKEZŐ RÁGÁSKÁR 

MÉRSÉKLÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI 

TARI Tamás, NÁHLIK András és VARJU József 

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces-állattani Intézet, Sopron 

tarit@emk.nyme.hu 

A vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás között jelentős feszültséget okoz a vad 

tevékenységei (táplálkozás, mozgás) következtében felújításokban keletkezett kár. 

A kutatás kezdetekor az volt a cél, hogy olyan tényezőket vizsgáljunk, amelyek 

befolyásolják a rágáskár mértékét. A kutatás a soproni hegyvidéken folyt. A vizsgált 

erdőrészletek között a csemeték magasságában, valamint az erdősítés területének 

nagyságában mutatkoztak meg. A mintaterületeken sáv-transzekteket jelöltünk ki, melyeken 

végighaladva felmértük a rágáskár nagyságát és intenzitását, valamint a területek 

növényborítottságát és összetételét. 

A vizsgálatok alapján elmondható hogy a területnagyság, csemetemagasság, a növényzet 

mennyisége és összetétele, valamint a zavarás nagyban befolyásolták a vadkár alakulását. Az 

eredményekre alapozva olyan javaslatokat igyekeztünk kidolgozni melyek alkalmazásával 

csökkenthető a károsítás. 

A vadkárcsökkentés lehetőségei között a következőket említenénk meg: 

• a tél folyamán lehető legrövidebb idő alatt végezzük el az erdészeti munkákat 

• a vadászati nyomást mérsékelendő, a kilövési terveket minél előbb teljesítsük 

• az etetők helyét megfelelően válaszuk meg 

• kíméljük a vad által kedvelt növényeket az ápolási munkák során 

• tudatos munkával (telepítés során, pótlások alkalmával) növeljük az elegy fafajok 

arányát a felújításokban 

Véleményünk szerint, a föntiekben bemutatott javaslatok egyaránt alkalmasak a vad 

által okozott kár, valamint a vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás közötti feszültség 

csökkentésére. 


132


poszterek 

AZ EURÁZSIAI HÓD VISSZATELEPÜLÉSE (CASTOR FIBER LINNAEUS, 1758) 

A SZIGETKÖZBE 

VARJU József, TARI Tamás, KOVÁCS Gyula 


varjujozsi@emk.nyme.hu 

Az eurázsiai hód utolsó észlelései Magyarországon 19. század közepén voltak, és egészen a 

1990-es évek elején történő telepítésekig nem volt jelen a magyar faunában. A magyarországi 

telepítések mellett folytak Ausztriában is munkálatok az eurázsiai hód visszatelepítésének 

érdekében. Vélhetőleg innen kerültek be a Mosoni-Duna és annak ágrendszerébe, ahol 

számára kedvező élőhely típust talált. Vizsgálataink az irányban indultak, hogy hogyan 

viselkedik egy faj, emberi behatás nélküli terjeszkedésében. Célunk a szóban forgó terület hód 

populációjának feltérképezése és egyedszám becslése volt. 

Az abszolút sűrűségérték meghatározásához az ún. territórium-térképező módszert 

használtuk, a teljes állománybecsléshez. Ennek lényege, hogy túrakenuval a szóban forgó 

teljes folyószakaszt végigjártuk és térképre rögzítettük a friss hódrágások helyét. Az így 

született ponthalmazokat körülhatároltuk és e ponthalmazokat, territóriumoknak tekintettük. 

Az így megkapott territóriumok száma alapján következtettünk a szigetközi hódpopuláció 

nagyságára. 

A 2003 nyarán végzett felmérés szerint megközelítőleg 80 territórium található a 

Szigetközben, amely kb. 280 egyednek felel meg. 

A 2006 nyarán végzett felmérés szerint megközelítőleg 95 territórium található, mely kb. 

330 egyednek felel meg. Ez kb. 20%-os növekedést jelent 2003-óta. 

A 2007 nyarán végzett felmérés szintén ezt a tendenciát mutatja. Becsléseink szerint 100 

territórium található, mely kb. 350 egyednek felel meg. 

Meglátásunk szerint a szigetközi hódpopuláció növekedése annak tudható be, hogy a terület 

nem érte még el a fajeltartó képességének határát. Várhatóan bizonyos mértékig a jövőben a 

tendencia megmarad. 

133

Lakatos Ferenc Ã©s Varga - NYME ErdÅmÃ©rnÃ¶ki Kar - Nyugat ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

Lakatos Ferenc Ã©s Varga - NYME ErdÅmÃ©rnÃ¶ki Kar - Nyugat ...