PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Csak névleg számíthatjuk a magyarországi humanista főpapi könyvtárak közé Ippolito d’Este
bíboros könyvtárát. Két jegyzék maradt fönn erről. Az egyik 1520-ból, tehát itáliai életéből
való, a másik magyarországi ugyan, de 1491-ből, amikor a gyermek érsek még csak 11 éves
volt, és könyvei még jellegzetesen tankönyvek. Igaz ugyan, hogy ilyen tekintetben a
legigazibb humanista nevelési-oktatási anyag. Természetesen megvan köztük Priscianus, az
elemi fokú latin nyelvtani oktatás hagyományos kézikönyve, de ezen kívül a klasszikus latin
és görög szerzők hosszú sora következik: Aiszoposz, Aulus Gellius, 3 Cicero, Curtius Rufus,
Halikarnasszoszi Dionüszosz, Iuvenalis, Lucanus, Nonius Marcellos, 3 Ovidius, Plutarkhosz,
Plinius, Quintilianus, Silius Italicus, Suetonius, Theaphrasztosz, Vergilius stb. De van göröglatin
szótár is és egy görög nyelvű, tehát eredeti Homérosz. Szép számmal vannak a könyvet
közt régibb és kortárs olasz humanisták művei: Boccaccio, Petrus Candidus, Leonicenus
Omnibonus, Tribrachus, Franciscus Niger, Galeotto, Laurentius Valla és egynéhány kommentár
klasszikus írókhoz, amelyeknek a szerzőjét nem adja meg a jegyzék, de bizonyára ezek is
humanisták művei. Középkori szerző az egyetlen Simon de Ianua genovai orvos; teológiai
könyv egy sincs.
Bármely itáliai humanista büszke lehetett volna ilyen összetételű és ekkora könyvtárra. Annak
a jele ez, hogy Ippolito Magyarországon a legkorszerűbb nevelésben részesült gyermekkorában.
Mégis, a későbbi években, úgy tűnik, nem könyvtára volt a legfőbb gondja, mert egri
számadáskönyveiben nagyszámú udvari népe közt könyvtárost nem találunk.
A nyomtatott könyv elterjedése Magyarországon
Gutenberg találmánya, ha nem is rögtön, mégis aránylag nagyon rövid idő alatt rohamosan
terjedt el az európai országokban, és átalakította a könyvek egész világát. Nem mintha ez a
találmány valami szellemi forradalomnak, új eszmeáramlatnak a következménye lett volna -
pusztán egy új technika volt, amely lehetővé tette a lassú egyedi, kézi másolás helyett az
írásművek tömeges sokszorosítását, olcsóbbá tételét, és ezzel a társadalomnak már a XV.
század eleje óta egyre fokozódó könyvigényének a kielégítését. Az iskolázás és az értelmiségi
munkakörök terjedése, a nagyszámú templomi papság mind több könyvet kívánt, de a kézzel
írt könyv még, nagyon drága volt, aránylag kevesek számára megszerezhető. Igaz ugyan, hogy
egyelőre még a kódexeket utánzó, nagy formátumú, erős kötésű, kitűnő papírra (ritkán most is
pergamenre) nyomtatott könyvek sem voltak olcsók, mégis, most már sokkal többen voltak
abban a helyzetben, hogy legalább egy-két kötetet megszerezzenek a maguk számára, illetve
az iskolai tanuláshoz olcsó kis könyveket használjanak, a mindennapi életbe bevonuljon az
egyleveles falinaptár használata.
Viszont az idők folyamán éppen az egyre tömegesebbé váló könyv a mindennapi élet
részeként valóban átalakítja a műveltséget. Ez azonban már a következő évszázad jellemzője.
Egyelőre, a XV. század végéig, sőt azon túl is egy ideig a nyomtatott könyv tartalma, a
könyvek használói ugyanazok maradnak, mint korábban, továbbra is a papság teológiai
könyvei készülnek a sajtókon: rengeteg misekönyv, breviárium, skolasztikus teológusok
munkái kerülnek ki a nyomdákból, és csak fokozatosan, évtizedről évtizedre változik az arány
a vallásos és világi tartalmú könyvek közt, alakul ki a nagyobb számú könyvet olvasó réteg.
Mindenesetre a könyvtulajdonosok számának Európa-szerte nagy mértékű növekedésére kell
következtetnünk abból, hogy 1500-ig a becslések szerint mintegy tízmillió könyvet nyomtattak
összesen, és ezek bizonyosan tulajdonosra is találtak, nem hiába készítették őket.
44