2004 autumn - Pannonhalmi Főapátság

SZENNAY ANDRÁS FŐAPÁT ÚR MUNKÁJA
BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST
Szunyogh Xavér atya víziója a hetvenes években és nyolcvanas évek elején már bennünk is vágyként élt. Az „albérletben”
lakásunk fokozta bennünk a vágyat. Ez megfogalmazódott már hivatalos rendi fórumon is, és úgy látszott,
hogy a cselekvésre is megérlelődött az idő. Ez volt az a pillanat, amikor Szennay András főapát úr kiváló diplomáciai
készségére és gyakorlati adottságaira is nagy szükség volt.
A pártállam sajátos eljárásmódja kiválóan tanulmányozható mintegy esettanulmányként a mi házépítési példánkon.
Így működött a rendszer, így működött a dolog minden területen.
Amikor mi már tudtuk, hogy mit akarunk, megfelelő módon kellett tudatni másokkal is. A bencések tanulmányi
házának ügyében meg kellett nyerni az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, esetleg több más munkatársát. Az új
gondolatnak nem volt szabad ütköznie az 1950-ben megkötött egyezménnyel és az 1964-ben ezt kiegészítő megegyezéssel.
A tanulmányi ház ilyennek számított, u.i. gyarapította a szerzetesrendek, jelesen a bencések házainak
számát, amely meg nem engedett volt. Szennay András főapát úr fiatal rendtársainak, rendi közösségének szándékát
két nagyon valós ínségre alapozva tudta alapozni. A Központi Szemináriumban a nyolcvanas évek elején többszörös
feszültség támadt az akkori püspök-rektor (Bagi István esztergomi s. püspök) és növendékeink között. Ennek a ténynek
megfelelő hangszerelésű tálalásával eredményt ért el a minden kellemetlenséget és konfliktust kerülő AEH-nál,
továbbá egy még reálisabb felajánlást is tett András főapát úr: a tanulmányi ház költségeit nem forintból, hazai forrásból,
hanem a külföldi apátságok támogatásából fedezi, így az akkor már anyagi gonddal küzdő államnak devizát
szerez. A ház építésének engedélyezésekor a financiális kérdéseket külön szabályozták, a deviza átszámításánál a
magyar állam 15 %-os nyereséghez jutott. (Feltételezhetően ilyen természetű bevételekből fedezték az AEH vezetőinek
„hivatalos” útjait.)
Az már ismét Szennay András főapát úr diplomáciai ügyességét mutatja, hogy nem tanulmányi házat kérelmezett,
hanem azt kérte, hogy a közelmúltban birtokunka került budai telken „családi jellegű épületet emelhessünk”.
Most szó szerint idézek a Miklós Imre államtitkárnak 1981. november 21-én keltezett levélből:
„A bencés rendnek egyetemi tanulmányaikat a fővárosban végző növendékei mintegy 30 éve „fizető vendégként”
laktak két budapesti egyházi intézménynél: a piaristák rendházában és a Központi Szemináriumban. A másik három
tanítórend növendékei (ferencesek, piaristák és a nővérek) az állam és az egyház között történt megállapodás alapján
saját házukban élve, otthonukból járhattak tanulmányi éveik során az egyetemre. A megállapodást megelőző
tárgyalások során az akkori pannonhalmi vezetőség figyelmét – sajnálatos módon – elkerülte, hogy milyen nagy jelentősége
van a rendi fiatalság számára annak a körülménynek, hogy saját rendi közösségben élve növekszik be a
rendi keretek közé, teszi magáévá a rendi hagyományokat.
Mindezen túl az „albérlői” viszony – mint azt az elmúlt néhány évtized tanúsítja – előbb-utóbb feszültségekkel lesz
terhes, és nemkívánatos problémákat is hoz magával.”
Ezen megfontolások alapján kérelmezi, hogy a már idézett „szükségletnek megfelelő, családi ház jellegű épületet
emelhessünk”.
„Államtitkár úr elvi hozzájárulása után kapna mérnökünk megbízatást, hogy a szükséges terveket bemutatás, ill.
engedélyezés végett elkészítse, hogy azokat az illetékes Fővárosi Tanácshoz benyújthassuk.
Tájékoztatásul legyen szabad még közölnünk, hogy a közelmúltban rendi Káptalanunk tárgyalta az ügyet, és határozatban
kért fel, hogy kérésünket terjesszem az illetékes állami Főhatóság elé. Ezt bizalommal és a kedvező döntés
reményében teszem.” 6
AZ AEH ENGEDÉLYE
Az AEH engedélye Straub István elnökhelyettes aláírásával 1982. március 5-én kelt, igazában visszhang az előzetes
háttérmegbeszélésre, ill. főapáti kérvényre, amikor hozzájárulását adja a „családi ház jellegű épület építéséhez a
Budapesten tanuló rendtagok elhelyezése céljából”. 7
Az engedély után Martin Gábor okl. építészmérnök az engedélyeztetés napján keltezett levélben megkapja a Lövey
Félix főapáti gazdasági helyettestől a felkérést „bencés tanulóház” tervezéséhez. Figyelmet érdemel az építtető, azaz
a rend kikötése: „A létesítendő épület hangulatára vonatkozóan az a kívánságunk, hogy az kívülről a környezetbe, az
építési övezetbe illeszkedő, nem egyházi megjelenésű legyen, belülről pedig feleljen meg a bencés kolostorok szellemének.”
8
AZ ANYAGIAK ELŐTEREMTÉSE
Szennay András főapát úr 1982. április 10-i keltezéssel a Salzburgi Apátgyűlés szám szerint 13 apátjának küld azonos
tartalmú kérőlevelet. A megszólítottak: Göttweig, Einsiedeln, Augsburg, St. Ottilien, Münsterschwarzach, Trier,
Beuron, Schweiklberg, Meschede, Uznach, Maria Laach, Gerleve, Bad Wimpfen.
21