2004 autumn - Pannonhalmi FÅapÃ¡tsÃ¡g

More documents

Recommendations

Info

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG bárcsak (a) mái napon szemeiteket, és itt, ezen a hegyen, mint a Sion szent hegyén nézzétek, minémű koronával koronázta meg az Úr Isten a ti szent Királytokat”, magunkra is kell értenünk a fölszólítást, hiszen ettől a Szent István megálmodta békés Magyarországtól annyira messze esett már az a haza, amelynek annyi felé szakított polgárai vagyunk. Emeljük fel hát szemünket ma, Győr-Moson-Sopron megye pannonhalmi ünnepén első királyunkra, Istvánra. Szent István életéről és jelleméről három legenda is beszél, az egyiket Hartvik német püspök írta, aki valószínűleg hazánkban győri püspök lett. Hartvik azt mondja többek között Istvánról, hogy „lángoló lélekkel harcolt az igazságért, s megerősítette a környező tartományokkal életbe léptetett békét. Sőt mivel úgy tetszett neki, hogy a békének … legyen a fia, el nem múló kötés aláírásával utódainak szigorúan meghagyta: senki közülük ellenségként más földjét ne támadja, törvényes vizsgálat nélkül szomszédját ne bántsa, az özvegyeket és árvákat senki ne nyomorgassa”. Hartvik püspök szerint tehát a szent király a belső és külső békesség megteremtője volt, aki ezzel a szakadásoktól és sokféle lelki kárvallástól igyekezett megóvni népét. „Fia számára erkölcstanító könyvecskét szerkesztett” – írja továbbá Hartvik –, „amelyben őszintén és barátian, a lelki intelem igéivel szól hozzá, oktatva, hogy” – s most csak néhány dolgot idézek – „hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, tanács nélkül semmit se tegyen.” Ezt a fiához szóló Istvánt rajzolta le a dőri iskolamester az említett kéziratában az ének első versszakai mellé. Díszes trónuson ül a szent király sujtásos brokát ruhában, kezében jogar és országalma, feje fölött angyalok tartják a koronát. Jóságos tekintettel néz fiára, Imre hercegre, az Intelmek szavai szerint „szerelmetes fiára, szíve édességére, sarja jövő reménységére”, aki mellette ül a trónon egy alacsonyabb széken, szintén brokát ruhában, kezében liliommal, fején koronával. A naív művészettel készült kép szinte sugallja, hogy ez a fiához intelmeket író szent saját életének példájával, a bölcs uralkodó példájával akarja elvezetni leendő utódját a helyes útra. Mostanában sokszor idézik az Intelmeknek a vendégekkel foglalkozó szakaszából: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”. De ha tovább lapozunk az Intelmekben, sok ma is érvényes tanítással szól hozzánk István. A főemberek és vitézek tiszteletéről így ír István király: „Legyenek ők atyáid és testvéreid. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak. Uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan. Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel föl, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” S a fejezet utolsó szavai adják meg az ilyen uralkodói élet célját: „hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.” Ezek az intelmek nem csupán a középkori hívő emberekhez szólnak, hanem mindenkihez, aki szívén viseli a rábízott ország vagy megye, kisebb vagy nagyobb közösség békéjét, egységét, s nem akarja, hogy a „sokféle szakadásoknak undokságával megmocskoltatván” olyanok legyenek, mint az ócska cserépedény. A tanácsról szóló fejezetben azt olvassuk, hogy „a tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, ő arat győzelmet, ő épít városokat”. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, úgy gondolom, írja Szent István, „nem érdemes ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből” összeállítani azt. Vagy az elődök követéséről szóló részben: „Az atyák azért atyák, hogy gyámolítsák fiaikat, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Kedves fiam, szokásaimat, amelyekről azt látod, hogy összeférnek a királyi méltósággal, a kétkedés minden béklyója nélkül kövesd. … Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra Ezért hát kövesd szokásaimat, így leszel kimagasló a tieid között, s így teszel szert az idegenek dicséretére.” S végül a befejező részből néhány kiragadott szó: „mértéken felül senkit se büntess. Sohse harcolj az igazság ellen. Szándékosan senkit gyalázattal ne illess.” Kedves hallgatóim, István király intelmeire figyeltünk oda pannonhalmi ünnepségünkön, s az intelmekhez két Pannonhalmához és a megyéhez kapcsolódó szöveg vezetett el. Térjünk vissza befejezésképpen ezekhez a szövegekhez. A dőri kéziratos szerzőjének szavaival szóljunk Szent Istvánhoz: Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid, Hozzád folyamodunk árva maradékid. Tekénts, István király, szomorú hazádra, Fordétsd szemeidet régi Országodra. Padányi Bíró Mártonnal együtt pedig azt kérjük: „Légy istápunk, erős bástyánk ellenkezéseinkben. Tekintsd meg Siont, a mi mai ünnepünknek városát. Innen vigyázz és viselly gondot nemzetedre, emlékezzél meg, hogy a mi vérünk és a mi Atyánkfia vagy.” Miksa atya 4
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Beszélgetés Fehérváry Jákó testvérrel római tapasztalatairól és itthoni terveiről Az elmúlt években Rómában tanultál a Szent Anzelm Egyetemen. Mivel foglalkoztál a teológián belül Teológiai doktori disszertációmon dolgoztam, licenciámhoz hasonlóan a liturgia területén. Témám: az V.-VI. századi latin szerzetesek bűnbánati gyakorlatai, ezek liturgikus és szentségtani vonatkozásai. A Szent Anzelm Egyetemen a Pápai Liturgikus Intézetben (Pontificio Istituto Liturgico – PIL) végeztem el a doktori kurzust, emellett órákat hallgattam ugyanott a Monasztikus Intézetben is – elsősorban ókori szerzetesség-történet témájában – a doktori munkámat segítendő. Itt külön szeretnék köszönetet mondani az USA-beli PIL Foundation-nak, amely nagylelkű anyagi támogatásával lehetővé tette számomra ezeket a tanulmányi éveket. Az órákon való részvétel és a könyvtári munka mellett fontos impulzusokat jelentettek az Anselmón és más római egyetemeken szervezett konferenciák: kiemelném ezek közül a 2002-ben, a Monasztikus Intézet 50 éves fennállása alkalmából szervezett nagyon gazdag konferenciát. Itt a Regula-kutatás és szerzetesség-teológia nagy öregjei is megszólaltak (Adalbert de Vogüé, Réginald Grégoire, Enzo Bianchi). Persze rengeteget jelentett számomra Róma és Itália a maga összetett, egyházi, történelmi, kulturális, és nem utolsósorban „olaszos” valósága. És milyen tapasztalatokra tettél szert az Anselmóban lakva Az Anselmóban több intézmény működik egy helyen: ott van a bencés működtetésű pápai teológiai egyetem, a Prímás Apát kúriája valamint a nemzetközi bencés kollégium. Ez utóbbi valójában körülírhatatlan átmenetet képez kolostor és kollégium között: monostori napirendben élünk, napi 3-szori közös zsolozsmával, közös étkezésekkel, rekreációkkal, lelkigyakorlatokkal, a házban adódó feladatok közös ellátásával (liturgikus szolgálatok, sekrestye, felszolgálás, mosogatás, stb.), ugyanakkor mindennapjainkat a tanulmányok ritmusa is befolyásolja. Sokan más római egyetemen tanulnak, így a ház életébe is ennek megfelelően tudnak bekapcsolódni. Az Anselmo egyik nagy lehetősége, kihívása, hogy sok országból, kultúrából származó emberek élnek együtt. Tavaly kb. 120-an voltunk: kétharmad részben az öt kontinens számos országából származó bencések, valamint más szerzetesrendek tagjai, világi papok és laikusok. A közösség külön színfoltja voltak az ott élő nem katolikusok: keleti szír, örmény apostoli, vagy ortodox egyházakhoz tartozó testvérek, protestáns teológus, stb. Notker prímás apátúr soha nem mulasztotta el felhívni a figyelmünket arra: kisebbfajta csodával ér fel, hogy nemcsak egymást elviselve, hanem békében és testvéri módon vagyunk képesek együtt élni. Ennek szép példája volt – tavaly márciustól különösen –, a két iraki keresztény pap jelenléte, akik a háború napjaiban és utána is elfogulatlanul és barátsággal fordultak az Egyesült Államok-béli társaink felé és viszont. A sokszínűség persze nem jár nehézségek nélkül. Sokfélék a pontosságról, precizitásról, tisztaságról, udvariasságról alkotott fogalmaink, a nyelvi hátterünk, gasztronómiai elvárásaink. (Például ha erős fokhagymaszag terjengett a folyosón, akkor mindenki tudta, hogy távol-keleti bencés testvéreinknek lett elegük az olasz „pasta”-ból, és a szobáikban készítették el együtt nemzeti ételeiket.) Ezért aztán a sokféle mentalitás, kultúra ütközik egymással – ezt külön meg kell tanulni „elviselni”, vagy akár értékelni is, egészen különböző helyzetekben. Meccsnézés közben, egy-egy érzékeny párosítás alkalmával (különös tekintettel az angol-franciára, vagy a drámai portugál-spanyolra…) jól meggondolja az ember, hogy fennhangon hirdesse-e, kinek is szurkol... Olyan árnyalatokat is megtanul az ember a másikra figyelve-hallgatva, amelyekről addig fogalma sem volt. Ezentúl pl. biztosan nem fogok „lespanyolozni” egy katalánt, jobban vigyázok az „amerikai” jelző pejoratív használatával, tudni fogom, hogy az arab nemcsak muzulmánokat hanem keresztényeket is összekapcsoló világ- és liturgikus nyelv, hogy a vietnámi „má” szócska – hangsúlytól függően – öt egészen különböző dolgot is jelenthet (pl. „ló” vagy „anya”); de remélem, hogy a 5
Page 1 and 2: A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJ
Page 3: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Augusztus
Page 7 and 8: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG is mennyit
Page 9 and 10: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG A kulturá
Page 11 and 12: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG GYŐZTESEK
Page 13 and 14: augusztus 6. Juhász-Laczik Albin
Page 15 and 16: A SZAKRÁLIS TÉR SZENT MAURÍCIUSZ
Page 17 and 18: SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA
Page 19 and 20: BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST gyermek h
Page 21 and 22: SZENNAY ANDRÁS FŐAPÁT ÚR MUNKÁ
Page 23 and 24: TIHANYI APÁTSÁG ÜNNEPEK, ESEMÉN

2004 autumn - Pannonhalmi FÅapÃ¡tsÃ¡g

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

2004 autumn - Pannonhalmi FÅapÃ¡tsÃ¡g