Napkor község története a levéltári források tükrében - Magyar ...

XiEKLI BÉLA:
Napkor község története
a levéltári források tükrében
(I. rész)
Bevezetés
Furcsa nevű község fekszik a Nyírség szívében, Napkornak hívják. A
falut az aranyló homokbuckák gyűrűje veszi körül. Sőt. itt emelkedik
Szabolcs középső területének legmagasabb dombja is, a Golyóbis (v. Nyárjas,
v. Várdi szőlő) hegy, melynek tetejéről a Nyírség legszebb kilátása
nyílik. A dombok tövében nádasokkal borított apró tavak húzódnak ma is,
száz évvel a nyír-víz szabályozása után. A szabályozás előtt pedig szinte
a falu belsejéig lopakodott a víz az egykori Nagy u. kertjein, a Sáros utcán,
a Kenderesen, a Kígyóson keresztül. Évszázadok nyíreseiből és újabban
akácosaiból éhes farkasok, még a múlt század végén is, be-betörtek
az udvarokba, emberek, jószágok életét egyaránt veszélyeztetve.
A magyar nép létét is fenyegető történelmi viharokban (tatár-, török-,
német-dulás, belviszályok), természeti csapások alatt (pestis, kolera,
árvíz), már-már eltűnt a falu, mint ahogyan elsüllyedt mellette — az
ördöngös kátyúban — a Tesár nevű község, mint ahogyan eltűnt körülötte
több település (Töt, Apayteleke, talán Boznudada) is. Ezt a települést a
sors megkímélte, de a falu múltjának — szájhagyományok útján is terjedő
— emlékét a XVIII. századi pestis (a lakosok nagy részével együtt)
majdnem teljesen elvitte. Időszerű tehát a falu történetét az írásos emlékek,
földrajzi helynevek, szájhagyományok segítségével feleleveníteni,
még mielőtt az újabb változások újabb és újabb részleteket nem törölnek
ki a kis település történelmi emlékezetéből.
Hogy a település múltja mennyire nem ismert bizonyításul, elöljáróban,
két igen jellemző példát idézünk. Ezek jelentik egyúttal a községnek
szentelt két legterjedelmesebb írásos emléket is. Sajnos mindkettő
csak a XIX. századból való. Az egyik a Napkori Római Kat. Egyház História
Domus-ának Napkor történetére vonatkozó leírása (1807), a másik
Pesty Frigyes helységnévgyűjteményében a község nevére, történetére,
lakóira, helyneveire, a falu jegyzője által 1869-ben összeállított adatszolgáltatás.

A História Domus-ban a következőket olvassuk:
„Mielőtt elkezdem azonban a napokri paróchia történetét leírni, tanácsosnak
ítéltem idekapcsolni néhány dolgot magának a falunak a fennállásáról.
Napkor igen régi település; ugyanis, ha mélyebben megnézzük
magának a kettéválasztott Nap és Kor névnek a magyarázatát (etymon),
akkor mi mást jelölhet, mint a nap teljességét Az elnevezés pedig, joggal
tűnik úgy, a régi (ős) magyarok által kapcsolódik ehhez a helyhez,
akik a szkíták (szittyák) idején, Szabolcs vezetésével, akitől itt ez a megye
is nevét viseli, ezekben a falvakban szerteszét szóródtak. Amikor ugyanis
ők Ungvár várát elhagyva e falu felé vették útjukat, déli nap idején, ami
a Nap legteltebb, legérettebb állapotában szokott lenni, ide érkezve, maguk,
scytha jószágukkal együtt pihenni készülve, déli időben ezen a síkságon
letelepedtek, hogy a hosszabb út fáradalmát kipihenjék és kifújják
magukat. És innen, mivel a Nap a legteljesebb állapotban volt, az állomáshelynek
a Napkor nevet adták; s nem mást jelöl, mint a Nap kora, a
Nap ideje. Mivel pedig a nyájaikat legeltető pásztorok egynéhány kunyhója
már akkoriban látható volt ezen a síkságon, joggal lehet következtetni,
hogy ezen az igen napsütötte vidéken települést létesítenek maguknak. A
szomszédos vidékekről kálvinisták, a Scythákhoz sokban hasonló rutének
és valachok jönnek itt össze, ennél fogva, három-négy latin ritasu ház kivételével,
kezdetben az egész falu, kisszámú ruténnel és valachhal keveredve
— kálvinista volt; következésképpen az ősi egyház is, amely itt
túlságosan kicsiny volt, jog szerint a kálvinistáké volt, akik mivelhogy,
miként a rutének és valachok, kis számmal voltak, semmiféle Isten igéjét
hirdető helyi szolgának vagy prédikátornak nem örvendettek, ezért valószínűbb,
hogy vagy a kálló-semjéni, vagy az apagyi prédikátor filialistái
voltak, miként emberemlékezet óta a rutének a nagy-kállói rutén parochus
filialistái, a valachok pedig a kálló-semjéni valach parochus filialistái.
Minthogy pedig ez a kis település kezdettől a Kállayak tulajdonát képezte,
akik közül Tekintetes László, István és Ferenc urak itt élték le életüket,
ezeknek az igen kegyes katholikus uraknak a tevékenysége folytán
először udvari, majd a Minorita rendből való, majd az egyházi rendből
való káplánok (capellani) gondoskodtak a hívő napkori római katholikusokról.
Következésképpen, miután Fenséges Mária Therézia királynő és
az ő fényességes fia, a fenséges Császár és Imperátor II. József, a sváb
nemzetiségű lakosságot ide telepítette, a falunak 1762-ben parochust adtak,
akit Michael Megyerinek hívtak; hogy a káplánság mely állomásáról,
nem tudom, elég az hozzá, hogy ő az első itteni parochus, akihez a püspök
a következő fiókegyházakat (filiales) kapcsolta: az apagyit, halászit,

kemecseit, sényőit, turait, ezek közül a halászit és a kemecseit a napkori
anyaegyházról leválasztották, az előbbit 1804-ben az ibrányi helybéli kápolnához
csatolták, az utóbbit pedig 1806-ban az újból felépített Keresztúti,
másképpen Kótaji, helybeli kápolnához. Hogy ezek az evilági urak a
könnyebb fennmaradás érdekében mit segítettek ennek a parochusnak,
aki alig számlált tíz saját szertartású katolikus házat Napkoron Lásd
jóindulatú olvasó! Ennek a könyvnek a végén maga ez az első parochus
tudatja."
Mi hámozható ki a
régies szövegből
A települést a schita (szittya) eredetű magyarok alapítják a honfoglalás
idején. A honfoglalás korából származó magyar helységnév (Nap-kor)
a Nap és kor szavakból keletkezett. Korábban kisszámú ruténnel és valachhal
keveredő kálvinista vallásúak voltak (3—4 róm. kat. család kivételével!)
A falu a Kállayaké kezdettől fogva, akik gondoskodnak a lakosság
róm. kat. vallásáról káplánok segítségével, majd amikor Mária Terézia
és II. József sváb nemzetiségűeket telepített ide, plébánost (parochust)
is adnak hozzájuk. így lesz Napkoron róm. kat. anyaegyház,
amelyhez egy időre az apagyi, halászi, kemecsei, sényői, turai fiókegyházakat
is csatolják.
A fentiekről is lefejtve más írásbeli forrásainkkal nem igazolható
megállapításokat, a következő néhány közismert és általános gondolat
marad a falu nemzetiségi jellegére, vallására és földesurára vonatkozóan:
Napkor régi magyar település és helységnév lehet. Urai a róm. kat.
Kállayak. A kisszámú ruténnel és a valachhal keveredő magyar kálvinistákhoz,
M. Terézia idején, róm. kat. svábokat telepítettek be nagy számban,
s így a róm. kat. egyház anyaegyházzá erősödött.
Ez bizony nagyon sovány ismeret egy igen régi településről.
Pesty Frigyes helységnévgyűjteményében pedig a következőket találjuk
Napkorról:
„A Kis-várdai járás Főszolgabírói Hivatalához tartozik. A községnek
csak a jelenlegi neve ismeretes.
A Tek. Kállay Család levéltárában létező adományozási okiratban
Nuncupor név alatt van leírva.
Napkor község, már az 1210-ik évben kelt okiratnál fogva, András
király által Ubul Mihály gr-nak — mint akkori szatmári főispánnak —
adományoztatott. Nuncupor és Tuth (a vele szomszédos Téth) a testvére
dalmátországbeli haláláért adományoztatott.
A községben már 1332-ben paróchia volt.
A Rákóczi forradalomkor a község tökéletesen elpusztulván,
akkori

földesura Kállay György Erdélyországból szászokkal és oláhokkal meg
népesítette, — kiknek maradékai a mostani svábok és oroszok, de már
annyira elmagyarosodtak, hogy magyar nyelven kívül másként nem tudnak
beszélni.
A község nevének eredetéről semmit sem lehet tudni."
A község határának dűlői, főbb részei: Bornyú kút, Bodzás, Rókalyuk,
Golyóbis hegy, Ludas tó, Pap úr kert.
Pesty Frigyesnél már sok fontos konkrét adatot találunk Napkorról,
de az adatok olykor tévesek, gyakran pedig pontatlanok.
A fenti két dokumentum példája jól mutatja, hogy mennyire szükséges
eredeti forrásokra támaszkodva rekonstruálni a helység történetét.
Napkor település honfoglalás előtti előzményei
A régészet eredményei szerint a nyírségi táj kb. 6000 évvel ezelőtt —
a maihoz hasonló természeti környezet kialakulása után — népesült be.(l)
A Napkor község határában előkerült eddigi legkorábbi régészeti leletek a
bronzkorból származnak. A Ludastó szőlőben a múlt század végén, a Piripucon
századunk 60-as éveiben bukkantak nagyszámú bronzkori tárgyra.
A Ludastó szőlőben előkerült Fekete János-féle lelet egy szárnyas
balta töredékéből, 3 db fűrésztöredékből, 5 db különböző rendeltetésű
bronzlemezből, 4 db nyitott végű kívül vonalakkal díszített karperecből,
3 db kisebb, egymásra hajlított végű karikából és ilyennek töredékéből,
kardpenge töredékéből, 10 db bronzrögből, 2 db „vegytiszta ónból öntött"
ép sarlóból és egy „ilyen anyagból való öntőcsapból" (unikum) áll.(2) A
Piripucon(3) előkerült lelet az előbbit is messze felülmúló gazdagságával
tűnik ki. E véletlenül megtalált bronzkori tárgyak egyértelműen bizonyítják,
hogy az ember Napkor határát, akárcsak az egész Nyírség változatos
domborzati viszonyait, igen alkalmasnak találta arra, hogy ott megtelepedjék.
A magasabb dombokon meghúzódhatott, a közvetlenül mellette
levő lapos, veszélytelen tavakban könnyen halászhatott, a tavak
melletti mezők (füves) az állatok számára gazdag legelőt kínáltak, az erdők
pedig kitűnő vadászterületet.
Napkor település
a honfoglalás után
1950-ben, a Nyíregyháza—Vásárosnamény közti 4 l-es műútvonal
építésekor, a falu szélén húzódó egyik domb átvágása alkalmával, néhány
sírra bukkantak. Az 1977-es régészeti feltárás alkalmával egy jelentős,

kb. 1000 éves, I. István korabeli temető bontakozott ki. A feltárt több mint
20 sír mellett legalább ugyanannyit sejtenek még. A sírokból szablya,
kard, néhány gyűrű, fülbevaló, „S" alakú hajkarika került elő. Az ékszerek
bronzból és ezüstből készültek. Bár a temető további feltárása, valamint
a leletek tudományos elemzése még hátra van, az egyik sírbői előkerült
két pénzdarab mégis azt mutatja, hogy ,,a Géza fejedelemtől I.
Lászlóig terjedő időszakban temetkeztek ide."(4) Ez a korai temető —
mint összekötő láncszem — valószínűvé teszi, hogy Napkor térségében
folyamatosan létezett település legalább a bronzkortól kezdve. 1213-tól
kezdve ezt írott emlékek bizonyítják. Arra vonatkozóan, hogy a honfoglalás
előtt kik éltek e területen, csupán a Nyírségre általában érvényes
megállapításokat ismételhetjük meg: hunok (szkíták), avarok, elszlávosodott
bolgár-törökök. A honfoglalás után pedig magyarok, a magyarokkal
együtt a kabarok és más jelentős török elemek is.(5) [A „Napkor" helységnév
— egyelőre még egyértelműen nem tisztázott — XIII. századi,
legelső írott előfordulási alakjai(6) (Lopekur 1213, Nukupul 1271, Nopkul
1292) mögött is szláv, török vagy magyar elemek, népcsoportok egyaránt
sejthetők.] A legvalószínűbb, hogy a honfoglalás kori magyarok szláv
települést magyarosítanak el és a XVII. század közepéig tiszta magyar
nyelvű faluval van dolgunk.
* * *
Napkor a X., XI. és XII. században minden bizonnyal a fejedelmi
családok, majd a királyi vár birtokát képezte. Ezt valószínűsíti az a tény,
hogy a legfrissebb történeti kutatások szerint Szabolcs nem egyike a honfoglaló
vezéreknek vagy a megye első királyi ispánjainak, hanem az Árpádot
követő második fejedelem,(7) akinek birtokát képezi a róla elnevezett
Szabolcs megye nagy része is, s aki talán éppen a megyében Geszteréden
van eltemetve.
Közvetlenül Napkor mellett is királyi várbirtokot képező falvak voltak
(Tesar-ács, Ekölcs).(8) Tudjuk, hogy a közelben, a Nyírség peremén húzódtak
a királyi birtokot képező gyepük, a határőr-falvak, a kelet felől
folytatódó népvándorlás további hullámainak eltorlaszolására. A tatárjárás
előtt is a király adományozta a birtokot egy Butur nevezetű személynek.
* * *
Napkor község nevét először a Váradi Regesztrum említi 1213-ban,
^,Lopecur" formában. A helységről azonban itt csupán annyit tudunk

meg, hogy egy peres ügyben szereplő királyi ember, Márton, innen származik.(9)
(A helységnév első, bizonyára meghibásodott, betűjét a Regesztrum
1550-es másolatának készítésekor rosszul olvasták el. A helység
neve 1213-ban is „Nopekur" lehetett.)
A XIII. századtól a Kállay család levéltára már sok fontos adatot
nyújt a helység korai történetére vonatkozóan.
Napkornak első birtokosai(lO) még a tatárjárás előtti időből ismertek.
Butur és rokonsága (a legkorábbi birtokosok) magtalanul kihalt a tatárjárás
idején. Ök a falu templom felé eső részét bírták. Szabolcs megye
legterebélyesebb magyar nemzetsége ősének, a Balog-Semjén beli Ubulnak,
II. András adományozza Napkor másik felét, Egyed nevű testvérének
a Kálmán herceg által vezetett rutén hadjáratban bekövetkezett haláláért.
A tatárjárás idején a falu teljesen elnéptelenedett.
1271-ben V. István adományozza a Tuth és „Nukupul" (Napkor) nevű
„elnéptelenedett birtokokat" Ubul fia Mihálynak, — a stájerországi
hadjáratban szerzett különösen nagy érdemei jutalmazására — Napkor
déli részén levő templommal együtt. (Érdemes felfigyelni arra, hogy a
templom a birtok déli részén volt, holott ma a község határának a közepére
esik. Minden bizonnyal dél felé a birtok rövidebb volt. Folytatását
az a mellette említett Tuth nevű kis település képezhette, amely az idők
folyamán elpusztult és beolvadt a környező helységekbe. Napkor határában
a Kállósemjén felé eső területen egy Töt nevű dűlő őrzi az egykori
település nevét.)
Az utolsó Árpádházi királyok alatt, a megfékezhetetlenné vált feudális
anarchia idején, a Kállay ősök is elvesztik birtokaik jó részét. 1292-
ben Ubul fia Mihály az esztergomi káptalan előtt panaszt tesz a vele történt
hatalmaskodások miatt. Elmondja, hogy „ellenségei őt és fiait kiűzték
birtokaiból, mert híven kitartott a király, néhai IV. László mellett.
Fiai közül egyesek kénytelenek voltak Lengyelországba és Ruténországba
menekülni, őt magát pedig ifjabb fiával: Mykch-csel együtt egészen Esztergomig
űzték a hatalmaskodók. IV. László megölése után pedig az Abanembeli
Omodé nádor a Szabolcs megyében fekvő Napkor (Nopcul) nevű
birtokát elfoglalta, melyet második házasságából született fiainak: Lászlónak
és Mykch-nek rendelt osztályrészül. Ugyancsak jogtalanul elfoglalta
Omodé nádor Semjén és Szentmihály (Scenthmyhal) nevű birtokait is,
melyeket viszont idősebb fiaira: Pálra és Istvánra szándékozik örökségül
hagyni."(ll)
Azonban a panasz hatástalan. Két évtizeden át nincsen erő, amely a
Csák Máté kiskirályt támogató Omodékat megfékezné, sőt III. András
még oklevéllel is hitelesíti rablásaikat. 1307-ben Ottó király Váradon, a

káptalan oklevelének megvizsgálása után, visszaadja Ubul fia: Mihály
fiának, Istvánnak és testvéreinek Napkor (Napcol), Szentmihály, Semjén
és Tuth nevű szabolcsi, valamint Kér és Panyola szatmár megyei birtokokat.(12)
Károly Róbertnek is több ízben meg kellett erősíteni a Kállayakat
szabolcsi birtokaikban. Kijelenti, hogy mivel ő Napkort (és a többi falut)
visszaadta Mihály fiainak ,,. . . ha azokat most bizonyos hatalmasok (potentes)
elveszik és bitorolják, az nem a király akratából történik."(13)
Egy 1312-ből származó oklevél megmutatja azt is, hogy Károly Róbert
azért olyan hálás, mert a Kállayak a Csák Máté „elleni harcban vérük ontásával"
szereztek érdemeket.(14) 1317-ben Mihály fia István még mindig
pereli az Omodékat. Dózsa, bihari és szabolcsi ispán, a király személyének
képviseletében kiküldött bíró, visszaítéli a birtokokat és a váradi káptalan
embereivel elvégezteti a beiktatást.(15) Károly Róbert még az évben
megerősíti Dózsa szabolcsi ispán ítéletét.(16) 1318-ban az apagyi (de Opog)
István mestert tiltotta el a szabolcsi ispán Napkor (Nopcur) birtok használatától.^)
* * *
Alig sikerült a Balog—Semjén nemzetség tagjainak, a Kállay ősöknek
a szabolcsi, szatmári birtokaik fölötti tulajdonjogukat megszilárdítani,
a több nemzedéken át megnövekedett Kállay nemzetség tagjai számára
máris felmerült, hogy a belső, egymás közti tulajdonviszonyokat is
tisztázzák.
1319-ben a Napkort is birtokló Mihály fiai: István mester és a második
házasságából származó László és Mihály osztozkodnak meg birtokaikon:
Szatmárban László és Mihály kapja Kért, István pedig Panyolát,
a panyolai erdő közös használatával. Szabolcsban „Semjén, Napkor és
Szentmihály birtokán a határok pontos feltűntetésével közösen osztoznak,
kikötve, hogy e birtokok egyházai, legelői, erdői közös birtokok maradnak
továbbra is."(18)
1325-ben már Szabolcs legnagyobb (magyar) nemzetsége, az egész
Balog—Semjén nemzetség tagjai közt: a biri-i János fiai Tamás és Fábián,
az Egyed fiai: Iván és Simon mesterek (kállai ág), valamint Ubul
fia Mihály fiai: László és Mihály és ez utóbbi János és István nevű gyermekei
(a kálló-semjéni, de egyúttal napkori ág is!) között folyik az osztozkodás.
Az egész nemzetség birtokai félkörívben húzódnak a szatmári
Kértől, Panyolától Bihar vármegyéig, onnan pedig a Tiszáig (Lök).
„Ubul fia: Mihály fiainak jutott Szatmár vármegyében Keer (Kér),
Ponola (Panyola), Szabolcs vármegyében Nagysemjén (Symyen magna),

Szentmihály föld, Napkor, Beltuch (ez a másik Beitek = Nyírbéltek),
Tyvodorehuchi nevű föld, Igrucy föld, Porvod föld fele."(19)
A nádor vezette „osztályos per" tehát megerősíti Mihály fiait, (akik
egyúttal Napkor tulajdonosai is) ,birtokaikban.
A Napkort is birtokló Kállayak hamarosan tovább aprózzák vagyonukat.
Amíg 1319-ben még Mihály három fia osztozkodik, 1329-ben már
István nevű fiától származó négy unokája: János, Péter pap, István és
Miklós osztották négy részre összes javaikat, így ,,Semjén és Napkor birtokokat,
valamint a többiek haszonélvezetét."(20)
Biri-i Tamás 1341-ben „birtokosztály megmásítása ügyében"(21) ismét
perbe hívja valamennyi Kállayt, Egyed és Mihály leszármazottait
egyaránt. Pál országbíró 1342-ben helyt ad kívánságának és a Kállay
nemzetség biri-i, kallói, váraljai és napkori (ezúttal nem semjéninek nevezi!)
ágát egyaránt birtokaik új megosztására utasítja.(22) Ezen újabb
osztozkodás eredménye lehetett, hogy a kallói ág, Egyed leszármazottai is
szinte Szabolcs valamennyi Kállay-birtokán rendelkeztek birtokrésszel,
s így Napkoron is. A leleszi konvent 1345-ben privilegialis oklevelet állít
ki, egyrészről Egyed fia Iván fiainak: Lászlónak, Andrásnak és Demeternek,
másrészről ugyanazon Egyed fia Simon fiainak: Imrének és Péternek
az általuk birtokolt 20—30 birtokrész, köztük a napkori, megosztására.
„Napkoron a Szent Király (Szent István) egyház felé eső rész, Péter falubíró
házával együtt S. (Simon—L. B.), a Kalló féle eső I. (Iván—L. B.)
fiaié."(23) Ekkor Napkoron tehát talán tíz Kállay is osztozkodik. Ettől
kezdve használja — joggal — a Napkort birtokló Kállayak egy része a
„nagykallói" előnevet. Ez magyarázhatja félig-meddig a XVI. századtól
már állandóvá vált Lökös előnév használatát is, hiszen a kállay ág birtokában
volt Lök is. (A Lökös persze rájuk tapadhatott személynévből is,
a XIV. században már több Kállay viselte ezt a nevet. PL: Lengyel János
egyik fia is Lökös. Ez a nagykállói Kállay ág erősödött meg Napkoron
rövid idő alatt, mert a XV. századtól a „nagykállói" — „de Nagykálló" —•
előnév már állandó.
Még meg sem melegedtek azonban a Kállayak az újabb birtokfelosztás
után vagyonúkban, már is megjelent egy panyolai Péter nevű harcos
személy, perbe, de még inkább párbajra hívja valamennyi Kállayt, azt
bizonyítva egy 1264-ből származó oklevéllel, hogy ő is a Kállay ősök
egyenesági leszármazottja. A Karászon, 1347-ben összehívott szabolcsi és
beregi nemesi megyegyűlésen a Kállay-birtokok nagy részéből ^— köztük
Napkorból is —, részt követelt.(24) Az erő meggyőző hatására Budán már
két hónappal később megszületett a megegyezés, mely szerint panyolai
Péter teljesen maga kapja Panyola birtokot, „nem azért mintha elismernék
az egyenesági leszármazást", hanem azért, „nehogy a balszerencse

folytán a párbajban Lengyel János fejét veszítse." „A többi birtokokra nézve
is megegyeztek."(25) (Köztudott, hogy a középkori, feudális szokásjog
a tanúkkal és oklevéllel való bizonyítás mellett a párbajnak is jelentős
szerepet juttat.) Napkorból azonban nem kapott semmit. Az örökösödési
perek végtelen sorát lehetne szaporítani, — az utolsó előttiek egyike Jósika
Miklóst is évtizedekig keserítette — példának azonban talán ezek
is elegendők.
* * *
Mint a régészeti leletek mutatták, Napkor térségében a bronzkortól
kezdve településsel lehet számolni. Az első Árpádházi királyok korában
lakott voltára utal az I. István-kori temető.
Napkor korai jelentőségét jelzi, hogy már a tatárjárás előtti időben
temploma volt. Mivel a templom Szent Istvánról van elnevezve, feltételezhetjük,
hogy még I. László építteti. I. István egyházépítő munkáját
ugyanis László új lendülettel folytatja.
A napkori templom a XIV. századi oklevelekben (1345, 1400) is,
és később is, mind a mai napig, István király nevét viseli, ő a templom
védőszentje, ezen a napon van a templom búcsú.
Egy 1335-ből származó perbeli okirat a tanuk leírásánál szintén Napkor
korabeli jelentőségére enged következtetni: ,,A megnevezett tanúk:
tyukodi (De Tykod) Demeter fia: Dezső (aki a kérdéses időben a Tisza
túlsó oldaláról tartott Napkoron át hazafelé), makrai Péter fia: Demeter
(aki Kisvárdáról) (de villa Warada) jövet haladt át Napkoron), mindketten
Szatmár vármegyéből; biri-i János fia: Fábián (aki Birből ment Napkoron
át Apagyra) ..." Vagyis a Nyírséget átszelő két főútvonal — Napkor
éppen a Nyírség közepén és viszonylag magas domobokon fekszik —
Napkoron keresztezte egymást. Az egyik Kisvárdáról Napkoron, Nagykállón
át Debrecenbe vezetett, a másik a Tisza túlsó oldaláról, Tokaj felől
Napkoron át Bátoron, Nagykárolyon, Szatmárnémetin át Erdélybe. Igaz
a Tokaj felől Bátor felé vezető út a nyírvíz szeszélyei miatt két ágon is
haladt: Kereszturon (Kótajon), Túrán át Napkort érintve és Nyíregyházán,
Nagykállón keresztül, Napkort kikerülve. E rendkívül széles országutak
napjainkig fennmaradtak, bár mint földutakat egyre kevesebbet
használták. Napkoron Megyeri út (Megyer az egyik közeli helyiség Tokaj
irányában!) és Téti út (Tét szomszédos helyiség Kisvárda irányában!)
néven ismertek. A Téti út melletti Várdi szőlő hegy is feltételezhetően

Várdától vezető útvonalra utal és nem a domb (a nyírségi dombokat
egyébként, mivel a közelben magas hegyek nem látszanak, szintén hegyeknek
nevezik!) tetején vagy valahol a környékén levő földvárra. (Bár
honfoglalás-kori, István-kori földvár létét a Várdi szőlő hegyen nem feltétlenül
kell kizárni. Erre nem a névből lehet gondolni, hanem abból, hogy
a középkorban létező Váralja nevű település mindössze pár kilométerre
van tőle, míg a legközelebbi ismert korai földvárak a Nyírségben Kereszturon,
Vár dán, vagy a Kállósemjén melletti Óváron, sokkal messzebb
estek. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ez a domb a Nyírség
peremén húzódó dombokat leszámítva a Nyírség legmagasabb dombja.)
Ezeket az utakat a tsz-ek, mint fölösleges dűlő utakat, már vagy felszámolták
vagy hamarosan fel fogják szántani, s ezzel a középkori élet igen
jelentős tanúbizonyságai fognak eltűnni végleg szemünk elől. Szerencsére
a XVIII—XIX. századi térképek világosan megörökítik ezeket a — korabeli
gazdasági élet ütőerét képező — jelentős középkori országutakat.(28)
Az országutak találkozása is érthetővé teszi, hogy Napkort a Nyírség
kiemelkedő helységei (Szabolcs, Nagysemjén, Nagykálló, Várda, Bátor
stb.) után — évszázadokon át — tekintélyes hely illette meg.
* *
Ha feltételezzük — s ezt joggal tehetjük, — hogy a települések felsorolásakor
nemcsak a földrajzi elhelyezkedést tartották szem előtt a középkori
oklevelekben, hanem a helységek jelentőségét is, akkor azt láthatjuk,
hogy Napkort Semjén után azonnal a második helyen említi a
legtöbb forrás. Például egy 1307-ből származó oklevélben a sorrend:
„Semjén, Napkor, Szentmihály és Tuth."(27) Ezek a települések összefüggő
birtokterületet alkottak. Szentmihály később (Kalló-) Semjénbe, Tuth
pedig Napkorba olvadt be. Tuth Semjén és Napkor között terül el és semmiképpen
sem szabad összekeverni (Nyír-) Téttel, amelyik Napkor és
Székely között éppen az ellenkező irányban fekszik, de Tótkálióval
sem.(28) Tét nem volt Kállay birtok. Mindig más, a Tisza felé eső földrajzi
helynevekkel (Gáva, Szabolcs, Székely, Laskod stb.) összefüggésben
olvassuk és nem a négy előbb említett helységgel együtt fordul elő. Tét
különböző alakjaiban (Teth 1357, Theth 1363, Thethe 1369, Teeth 1379,
stb.) mindig az „e" magas magánhangzó fordul elő, de sohasem az ,,u". A
Tuth alakjaiban (Tud, Thuth) viszont csak az ,,u" magánhangzó szerepel.
Nem azonosítható a Tuth településnév Totkallo (Thotkallo, Towtkallow,
Towthkallow, Toldkallou, Touthkallou, stb.) tót előtagjával sem. Az ,,o"
vagy „ou" magánhangzót tartalmazó szavak a „tót" etnikumra utalnak
(Tótkálló).

Tuth település a középkorban megszűnt, emlékét Napkor Kállósemjén
felé eső „Töt" nevű földdarabja, dűlőneve őrzi csupán.
Egyébként mind a Töt, mind a Tét a „tigit" = herceg török méltóságnévből
származik a Töhötöm és a Tétény személynevek közvetítésével.(29)
A Töt név tehát ősi magyar elemre utal ezen a területen. Töt határából
valószínűleg csak egy rész kapcsolódott Napkor területéhez, más rész
Kállósemjenbe vagy Kiskállóba, vagy mindkettőbe olvadhatott.
Teljesen Napkor határába olvad viszont a szláv nevű Tesar birtok,
amely az „ács" foglalkozást űző királyi szolgálónép lakóhelyére utalhat.
Egy — a Nyírség más településében is ismert — legenda szerint a napkori
ördöngös szőlős-domb onnan kapta a nevét, hogy valamikor régesrégen
a környékén falu volt, amelyik elsüllyedt, eltűnt lakosaival együtt
és lakói mint kísértetek visszajárnak. Az idősebbek még azt a helyet is
megmutatták az állatokat legeltető gyerekeknek, ahol délben — a földre
fekve és fülelve — hallani vélték az elsüllyedt falu harangjának a hangját.
Ez a szájhagyomány jól megőrizte annak a valóságos ténynek az emlékét,
hogy Napkorhoz egészen közel — mai határán belül — a középkorban
egy Tesar nevezetű falu volt, amelyik éppen mély fekvése miatt
egy, szokottnál esősebb évszak, néhány esősebb év következtében víz alá
kerülhetett és lakóinak el kellett hagyni. Tesar neve a XIV. század végének
több oklevelében is szerepel. Sőt egyik alkalommal Napkorral azonosítva
(„Napkor vagy Tesár nevű birtok".) Őrzi e kiemelt település nevét
a „Tézsári" kanális elnevezés is, amelyik e területen (a „planitia
Tesar"-on) visz át.
A patak- (csatorna-) név és a legenda által sejttetett egykori település
valóságos voltát tehát az írott emlékek egyértelműen igazolják.
i
* * *
Napkor település nyírségi falvak között elfoglalt helyére utal a XIV.
század első felében fizetett pápai tized is.(30) A szabolcsi, borsovai, szatmári
esperességekhez tartozó 79 község között a 17. helyen van. 1332-ben
6, 1333-ban 5, 1334 második felében 3, 1335 I. felében 4 garast fizetett
pápai tizedként. Olyan ma is jelentősebb helyek előzik meg, mint Nagykálló,
Kállósemjén, Szabolcs, Tiszadada, Halász, Nyírbátor, Kisvárda, Tarpa,
Máriapócs stb. De például Nyíregyháza, Vásárosnamény, Nyírmada lényegesen
kevesebb adóval szerepel ugyanezeken a pápai tized jegy zekéken.
Még ha e jegyzékek hézagosak is és a közölt adatokat is fenntartásokkal
kell kezelnünk, akkor is bizonyos fokig ezeket az adatokat is jellemzőeknek
kell tartanunk mind Napkorra, mind más településre vonat-

kozóan. (Fentebb már láthattuk, hogy Napkor igen régi település és temploma
is valószínűleg már I. László korától létezik! A pápai tizedjegyzék
szerény adatai is megerősítik ezt). A pápai tizedlajstromban már a Napkor
jelentésű „Napkur" alak szerepel. 1414-ben pedig már első ízben a.
mai nevén (Napkor) találjuk.(31)
Mint már említettük a Balog—Semjén nemzetség, a honfoglalónemzetségek
egyike, volt a Kállay-családok őse. E nemzetség XIII. század
közepén élő tagjának, Ubulnak három fia volt. A Gergelytől származó
ág (a Biri-i) már a XIV. században kihalt. Az Egyedtől induló (Kallói
ág) leszármazottak sora a XVI. század közepéig tart. Napjainkig csupán
— a Napkort is mindig birtokló — harmadik ág, Mihály ága maradt fenn.
(Bár mint láttuk birtokrészekkel a másik két ág is nem egyszer rendelkezett
Napkoron).
A Mihály-ágnak a XV. században több tagja kitűnik a királyok körüli
szolgálatokban. A XV., XVI., és XVII. században rokonsági kapcsolatba
kerülnek a legjelesebb erdélyi családokkal, a Báthoryakkal, Bánffykkal,
Homonnayakkal.
A XV. századtól a Kállayakon kívül, akiknek kúriájuk is volt a faluban,
más urak is rendelkeznek birtokkal Napkoron. 1446-ban a Sztrittey,
1452-ben az olnodi Czudar család volt a birtokosa. A Sztrittey család
Ásvány, Székely, Felmegyer, Tura, Oros, Lök, Eszlár, Nagy-Kálló, Bir,
Semjén és Napkor falvakban rendelkezett a Kállay-féle birtokrészekkel,,
minden bizonnyal zálog címén.(32)
A XVI. század második felében Nagykállói Lökös Ferenc ellen folytatott
per jegyzőkönyve pedig azt mutatja, hogy egy Csáthy Gáspár nevű
személynek nemcsak birtoka, de kúriája is volt a helységben.(33)
* * *
Mint ismeretes, a Napkortól 8 km-re fekvő Nagykálló lakossága teljes
egészében sohasem adózott a töröknek. A kb. 3 évtizedes adózás alatt
a XVI. század 70-es éveiben adózott a város lakosságának legtetemesebb
része, kb. háromnegyede.(34) Az 1572—73-ra felépített kallói vár pedig
megakadályozta, hogy a török hódoltság vonalát jelentősebben keletebbre,
északabbra tolják, hogy a megyét teljesen török hódoltsági területté
változtassák.
1627-ben a törökök és Habsburgok között béke jött létre, éspedig az
1606-os béke feltételeinek megfelelően. Ezért a nádor elrendelte Sza-

ölcs vármegye részére, hogy vizsgálja meg és tisztázza, hogy mely falvak,
mettől-meddig hódoltak a töröknek. A nádor utasítására 1628-ban a
vármegye 60 faluból idézett és hallgatott meg tanúkat a hódoltságról. Az
érdekes dokumentum Napkorra vonatkozó részét szó szerint idézzük:
„Kalmár Lőrinc, 70 éves, Mester Gáspár 50 éves, megesküdtek és
hitük után azt vallják; tudják azt, hogy az előbbeni tatárjárás előtt egyszer
meghódoltanak vót, és akkor egy esztendő alatt vótanak hódoltságban,
de ismét elhagyták, melynek lehet 60 esztendeje. Annak utána ismét,
Bocskai István fejdelemségében kívánta Ajasz aga, szolnoki, hogy
hódoljanak, melyet tudomására adtak vót, akkoron Kállay Miklós uramnak
őkegyelmének. Őkegyelme tudására adta — Kassán levén akkor —
Bocskai fejedelemnek. Őfelsége írt a szolnoki bégnek, hogy miért kívánja
hódolásunkat és a bég megírta, hogy meg ne hódoljanak, és azóta soha
nem hódoltak és nem is erőltették a hódolásra."(35)
A vallomásból kiderül, hogy Kállay Miklós földesúr kérésére és
Bocskai fejedelem közvetlen közbenjárására — de még inkább a kallói
vár védelme következtében! — Napkor 1628-ig mindössze egy évben fizetett
a töröknek adót 1570 táján. Az említett tatárjárás a török birodalomba
tartozó krimi tatárok 1594-es betörésére vonatkozik, melyben a
megye déli részén levő falvakat végig pusztították.
Szabolcs vármegyének egy 1681-ből származó irata(36) azonban azt
bizonyítja, hogy a XVII. század második felében viszont Napkor (egyúttal
a megye községeinek legalább a harmadrésze: Pap, Gyulaháza, Karász,
Anarcs, Kis Varsány, Kenéz, Aranyos, Apathy, Mogioros, Lövő, Gyüre,
Páloca, Boka, Ajak, Teth, Napkor, Tas, Dombrad, Patroh, Berencz) rendszeresen
adózik a töröknek. Lasztóczy István szolgabíró és Czabay István
jurátus a vármegye és az esztergomi érsek utasítására összeírják az egyes
falvak török hódoltsági kárait. Kivallatták a „ .. . falvakat, kik hódoltanak
meg az pacificatio után az törököknek, és mostanis kik hódolnak melyik
véghurhoz... és esztendőként való Adaja egy-egy falunak mennyire
extendáltatik." A felsorolt falvak többsége a váradi basának adózik, három
— köztük Napkor is — a szolnoki pasának: „Napkor Szolnokhoz hódol.
Az urok muhazin Pasa. Adaja esztendőnkint flo: 120." Bár Napkornak
a XVII. században 30—40—50 portája mindig van, a 120 forint évi
adót igen komoly összegnek kell tartanunk.
* * *
A 150 éves török uralom és a kuruc kor idején egyébként a Nyírség
katonai—stratégiai jelentősége ugrásszerűen megnőtt. A Habsubrgok és
•az erdélyi fejedelmek kötélhúzása igen gyakran vezetett hadműveletek-

hez és az erőviszonyoktól függően hol német zsoldosok masíroztak a nyírségi
átjárón Erdély felé, hol fordítva. E hadjáratok természetesen a törökökéhez
hasonló csapást jelentettek minden alkalommal (némelyik évtizedben
többször is) a megye lakosságára és Napkoréra is.
A Nyírség tehát — földrajzi helyzeténél fogva — kapu volt kelet és
az erdélyi területek felé. E kapu jelentősége — mint láttuk — nagy
volt a honfoglalás utáni első évszázadokban is, amikor még a keleti népekkel
(hunok, besenyők stb.) összekötő köldökzsinór nem volt teljesen
elvágva. A mohácsi vész után a törökök által elfoglalt jelentős déli területek
miatt az egyetlen átjáró volt Erdély felé.
A terület stratégiai jelentőségét a Habsburgok is korán felismerték,
hiszen már az 1570-es évek legelején megépíttették a kallói várat (pedig
ezen a sík, mocsaras területen sem megfelelő terep, sem a szükséges építőanyag
nem állt rendelkezésre). A várban több ízben ülnek császári zsoldos
katonák a másfél évszázad alatt, többnyire azonban az erdélyi fejedelmek
tartják a kezükben. A Nyírség a fejedelmek számára jelentős
élelmiszerforrás is. Több fejedelemnek van itt birtoka (Báthoryaknak,
Bocskainak, Rákócziaknak), több fejedelemnek van a nyírségi főurakkal
rokonsági kapcsolata (pl. Apaffynak, Keménynek a Kállayakkal).
Napkor sorsa a kallói váréval, Kallóéval többnyire közös. Kálióval
a falu Kalló felé eső területe egy ideig közigazgatásilag is közös területet
képez. A határ egy részét a kallói várőrség, majd Nagykálló lakói használták.
A Kállay família tagjai, amikor Kallóból kiszorulnak, szívesen
húzzák meg magukat Napkoron is.(37)
* * *
Igen értékes forrást képeznek Napkor középkori történetére vonatkozóan
a feudális kori adók egyik fajtájáról, az egyháznak adott tizedről
készített jegyzékek, az úgynevezett dézsmajegyzékek is.
Az egyházi tized szolgáltatását még I. István rendeli el. A XV. századtól
szokássá válik a tized bérbeadása. A XVI. század közepétől a kincstár,
a királyi kamara béreli védelmi célokra az egész országra, illetve arra
a területre kiterjedően, ahol be tudja hajtani.(38) A török által csak
felében-harmadában elfoglalt Szabolcs megyében is egészen a XVIII. század
elejéig béreli a kamara a dézsmát, amikor is a kincstári tizedbérlet
fokozatosan megszűnik. A nagy kallói járás településeinek a kamara által
gondosan vezetett dézsma jegyzékei között — az említett másfél-két év--
századból szinte minden évre vonatkozóan — ott találjuk Napkorét is.
A jegyzékek elsősorban a tizedköteles lakosságról tartalmaznak adatokat,
vagyis a jobbágyokról, zsellérekről (és esetleg a jobbágyföldet mű-

velő nemesekről). Adatokat kapunk azonban a dészmával kapcsolatban
levő más személyekre (dézsmaszedő, csépeltető, falusi plébánosok, bírók,
kamarai tisztviselők) is. A dézsmajegyzékek feltüntetik minden egyes
dézsmaadó nevét, a termés és a beszolgáltatott tized mennyiségét, a termékek
fajtáját, a különböző megváltások (kereszténypénz, kaszapénz, stb.)
összegét.
A dézsmálás a középkori falu nagy eseménye volt. Minden évben a
termés learatása után a falu bírójához kiszálltak — gyakran rokonokkal,
kutyákkal együtt — a decimátorok. (A dézsmálok ellátása fejében a bíró
mentes volt a tizedtől!) A bíró udvarán egyszerre meg kellett jelenni
minden dézsmaköteles lakosnak és eskü mellett pontosan bevallani a termést.
Ezután bejárták a mezőt, ellenőrizték a termés mennyiségét és külön
helyre gyűjtötték a tizedet (valamint vele egyszerre a földesúrnak járó
kilencedet is!). Majd jött a csépeltető és a tized bizonyos részéért kicsépeltette
a termést, a plébánosnak kiadta az őt megillető (1/8, 1/16)
részt, a többit pedig elszállította.(39)
Vessünk egy pillantást Napkor néhány különböző időből származó
dézsmaj egy zekére!
1620-ban kilenc jobbágy (Kalmár 35, Vargia 2, Faita 2, Cziz 5, Gargia
10, Hölgie 4, Kantor 5, Thar 4, Faita 5 kereszt gabonát) szolgáltat tizedet.
A bíró Fintor Antal.(40)
1625-ben 29-en adnak tizedet: Olah 9,5, Petri-i Nagi 1, Gargia 19,
Thott 6, Cséz 2,5, Csirke 2,5, Faita 4, Pocz 5, Olah 2,5, Perecz 2,5, Boros
3, Mogioro 2,5, Nagi 3, Osvart 0,5, Fodor 2, Kalmár 7, Fintor 19, Banga
10, Fintor 2, Taar 9,5, Kantor 3,5, Biro 2,5, Pengő 0,5, Sípos 4, Gargia
7,5, Sipos 4, Nagi 1,5, Acz 2, Hölgie 9,5 kereszt gabonát. Több személy
adózik közülük kisebb mennyiségű árpával is. Tehát alig több mint 150
kereszt a jobbágy telkeken termő gabonafélék tizede, a teljes termés ennek
tízszerese. Több esetben kaszapénzt is feltűntet a jegyzék.(41)
Az 1698-as jegyzék kalászos növények egyes fajtáiról (rozs, árpa,
zab), külön-külön megadja a termés mennyiségét, összesíti az ebből, valamint
a mézből járó tizedet, megnevezi a 11 kereszténypénzt fizetőt (4
Orosz, Horány, Kiss, Kecskés, Vékony, Kurucz, Varga, Fogarasi). 29-en
adóztak természetben a különböző gabonafélékkel és méhhel. Többségük
rozzsal és árpával, de sokan közülük még zabbal is méhhel is. (2 Mokány,
3 Nagy, 3 Fazekas, Csirke, Mogyorós, Pocs, Kiss, Papp, Szabó, Mester,
Horvai, Béres, Szabados, Karoli, Boros, Vékony, Veres, Santa, Tot, Kövesdi,
Illyés, Timko, Vegh). A termés 650 rozs, 160 árpa, 72 zabkereszt.
Egy kereszt 16 kévéből és nem a gépi aratás előtt szokásos 18 kévéből
állt. Méhből 5 kaptár volt a tized. A falu bírója Orosz János volt.(42)
1716-ban csak 22 személytől szednek dészmát. öten
kereszténypénzt

fizetnek (Orosz, Nagy, Bársony, Batha, Thot). Tizenhétnek a termését is
dézsmálják és kaszapénzt is fizetnek (Domokos, Cser ke, Pok, Faszikas,
Csifra, Szabados, Juhaz, Sőke, Lőrincz, Timko F., Timko A., Kis M., Kis
J., Feir, Szánta, Bodnár, Szőke).(43)
Csupán az ismertetett jegyzékek összevetéséből is láthatjuk, hogy
milyen erősen ingadozik a falu évenkénti termése. 1620-ban talán azért
volt olyan kevés dézsmaköteles, mert háborús év volt, 1716-ban bizonyára
azért, mert a Rákóczi-féle szabadságharcban megcsappant a falu lakossága.
Az 1698-as termés is lényegesen kevesebb, mint az 1625-ös, holott
a csaknem egy egész évszázad alatt a termelés fejlődését lehetett
volna várni.
Ennek a néhány jegyzéknek az adatai is érzékeltetik tehát, hogy még
a XVII. században, a XVIII. század elején is milyen iszonyatosan keveset
termel a mezőgazdaság. Kevés a művelés alá vont terület, a több nyomásos
rendszerrel annak is csak egy részét művelik, a megművelt részen is
alacsony a munka termelékenysége stb. A kb. 1500 kereszt termés keresztenként
20 kg-mal számolva kereken 30 000 kg = 300 q mindössze.
Ha a néhány földesúr majorsági földjének és kisnemes földjének termését
is hozzászámoljuk, akkor sem lehet 4—500 q-nál többet számolni, de
ezzel is csak a legjobb években. Mint látjuk, ennek fele, sőt negyede is
lehetséges.
A falut az állattenyésztés kevésbé jellemzi. Bárány, kecske-dézsma
olykor előfordul, disznó azonban nem.
Nem meglepő, hogy a ma igen elterjedt kukorica, burgonya és a dohány
nem szerepel, hiszen ezek a XIX., XX. században annyira fontos
növények csak a XVIII. században terjednek el és válnak a falu jellegzetes
kultúrnövényeivé a gabonafélék, a répa és szőlő mellett.
Nem meglepő a bordézsma hiánya, hiszen régóta csak a Várdi-szőlőhegyen
termesztenek szőlőt, ez pedig bizonyára dézsmamentes majorsági
terület volt.
Vessük össze a nagykállói járás 15 falujának 1698-as dézsmajegyzékét:(44)
A helység neve
Termé- Keresz- Gabonaszetben
ténypénzt féle keadózók
fizetők resztben
Méh kaptárban
Állat
1. Nyíregyháza
2. Kalló Semj én
3. Magy
20
11
4
120
318
8
3
29
89
139

szetben Keresz- Gabona- jyj-^ ^
A helység neve adózók ténypénzt féle ke- tárban Állat
Termé- fizetők resztben
4, Tura 11 2 59 1
5. Pazony 34 6 82 7
6. Oros 13 322 9 220
7. Rad —
n
— — —
8. Kemecse 17 29 65 16 194
9. Mihálydi 9 20 168 3 30
10. Balkány 14 8 281 5 14
11. Halász 20 17 270 17
12. Ibrány 6 20 23 —
13. Napkor 29 11 882 49
14. Űjfehértó 3 65
15. Sényő 12 7 66 4
Mint a statisztika mutatja 1698-ban Napkor dézsmaköteles lakossága
messze megelőzi a járás mind a 14 helységét a gabonafélék termelésében
és a méhészetben. Néhány helység (Kállósemjén, Oros, Kemecse) állattenyésztésével
ellensúlyozza valamelyest. Magyarázata több is lehet: kiemelkedően
jó a termés, a dézsmaköteles lakosság száma is nagyobb, stb.
Hogyan alakult Napkor népessége az évszázadok során
A XIV. században Napkor népessége kb. 10—20 család lehetett. A
XVI. században 30—40—50, sőt 60 család.(45) Vagyis öttagú családdal
számolva a lélekszáma: 150—300. Ez a lélekszám igen magas a megye falvainak
többségéhez viszonyítva. A XVII. századi dézsmajegyzékek is 30—
40—50 családot jeleznek dézsmafizetőként.(46) A dézsmafizetőkön kívüli
családokat (iparosokat, nemeseket, kereszténypénzt sem fizető zselléreket,
dézsmát nem fizető pásztorokat stb.) beszámítva legalább 40—60 családdal,
azaz 200—300-as lélekszámmal is számolhatunk. A XVII. század végén
a dézsmafizetők száma csökken és a csökkenés a XVIII. század elején
is folytatódik. Ez a csökkenés azonban — a történeti statisztikai irodalom
állítása szerint(47) — egyáltalán nem jelenti a lélekszám ilyen mérvű
visszaesését. Helyette a termelés visszaesésével, a dézsmajegyzék készítésében
bekövetkezett változással, stb. kell számolni. A kuruc háborúk, a
török kiűzésére indított végső harcok, a Rákóczi-szabadságharc természe-

tesen hozzájárult a lakosság csökkenéséhez, de biztosan nem olyan mértékben,
ahogyan a XVIII. század eleji megyei és országos összeírások jelzik.
Vessünk egy pillantást a XVIII. századi statisztikára is! A rendelkezésre
álló források alapján kimutatható családfők száma 1704 és 1785
között :(48)
1704; 1714; 1715; 1720; 1728; 1741; 1758; 1773; 1784/85
29 15 18 13 14 15 46 48 175
A század első felében egyre csökken a lakosság létszáma a XVII. századhoz
viszonyítva is (29, 15, 18, 13, 14 családfő). Az 1716-os dézsmajegyzék
23 családja megkérdőjelezi a csökkenés ilyen mértékét, de a csökkenés
nyilvánvaló.
Érthető tehát, hogy a 60 áldozatot vagyis kb. 15 családot (a lakosság
túlnyomó részét!) követelő 1739/40. évi pestisjárvány(49) után 1741-ben a
családok száma — a Kállayakon kívül — csak hét(50) (Varga, Kis, Kondor,
Károlyi, Mogyorós, Szeretsen, Domokos). E családok többsége a Kállay-család
szolgálatában állt vagy a pestis után vándorolt be, vagy kereskedőből)
A pestisjárvány után — mivel a település teljesen elnéptelenedett, —
a Kállay-család nagyarányú betelepítéseket folytatott, minek eredményeképpen
a település lélekszáma gyorsan gyarapodott, pár évtized alatt megsokszorozódott.
A II. József korabeli 1784/85-ös első országos népszámlálás
szerint már 178 család, azaz 858 a lakosság létszáma.(52) Az 1779. évi
canonica visitatio(53) is 465 róm. kat., 20 ref. vallású személyről beszél. A
görög kathólikusok száma 3—400 lehet, bár erre csak utalást találunk.
(Ezek a róm. kath.-ok azonban már nagyrészt a betelepített svábok és
nem magyarok, a rutének és oláhok (románok) sem a pestis előtti elmagyarosodott
rutének és oláhok leszármazottai, hanem újonnan betelepítettek
és bevándoroltak.)
Milyen volt Napkor népességének nemzetiségi és vallási összetétele
a pestis előtt
Ha ebből a szempontból nézzük meg a dézsma jegy zekéket, akkor
megállapíthatjuk, hogy Napkor a XVII. század első felében még tiszta magyar
falu. Az 1620-as és 1625-ös jegyzékekben csupa magyar vezetéknevek
fordulnak elő. Esetleg az Oláh és Tóth név utal román és szlovák eredetre.
A század végén 1698-ban már 1 Tót és 5 Orosz név szerepel. A bíró
is Orosz. Vannak Tóth és Orosz nevek a kevesebb nevet adó 1716-os
jegyzékben is. Láthatjuk tehát, hogy a szláv elem a XVII. század második

felében jelentkezik először. Ezek az „Oroszok" a jegyzékek szerint csak
kereszténypénzt fizetnek, tehát valószínű, hogy kevés földdel rendelkeznek,
minden bizonnyal, részint pásztorkodással foglalkoznak, részint dézsmamentességet
élveznek.
Érdemes felfigyelni arra is, hogy a magyar neveknek is 3/4—4/5 része
a XVII. század folyamán kicserélődik, ami a viharos idők borzasztó
pusztításait, a sűrűn előforduló járványokat és a lakosság nagy fluktuálását
jelzi, s egyúttal érthetővé teszi azt is, hogy miért húzódhattak le a
hegyekből az „oroszok."
Kik is ezek az „oroszok"
„Orosz"-nak a kárpátukrajnai „ruszinokat" (ruténeket) nevezték a
kortársak. A ruszinok jelentős részét pedig a földművelésre áttérő, elszlávosodott
„vlach" (oláh = román) pásztorelemek alkották.(54) „Míg
Erdélyben ... a görögkeleti románoknak egyházi dézsmamentessége is
megszűnt, a királyi területen élő ruszinok ettől az újabb tehertől megmenekültek,
mert a földesurak — maguknak akarva biztosítani ruszin jobbágyaik
kizsákmányolását — állhatatosan ellenszegültek a ruszinok dézsmára
kötelezéseinek, hiába kísérelte ezt meg ismételten a dézsmát állami
célra bérbe vevő királyi pénzügyigazgatás."(55) A ruszinok tehát dézsmát
vagy nem, vagy alig szolgáltattak. Ezért a napkori lakosság jelentősebb
részét is alkothatták és alkották is a XVII—XVIII. század fordulóján,
mint amennyi a jegyzékekre felkerült. Vallásuk a görögkeleti, szertartásuk
óegyházi szláv nyelven folyt (ez is sugallta az „orosz" elnevezést')
Éppen a XVII. század második felében csatlakozik a munkácsi görögkeleti
egyházmegye a római katolikusokhoz, elismeri a pápa főhatóságát,
egyebekben megtartva azonban vallásuk tartalmát, formáját. A munkácsi
püspökség fő erőssége Munkácson kívül a nagykállói esperesség volt. A
napkori „görög" egyház pedig a nagykálióinak volt fiókegyháza. A napkori
görögkeletiek, majd a görög katolikusok sorsa érzékenyen tükrözhette
tehát a munkácsi püspökség helyzetét.
Napkor XVII. századi és XVIII. század eleji gazdasági jelentősége,
valamint a nagykállói anyaegyházhoz tartozása magyarázhatja azt a meglepő
és jelentős eseményt, hogy a munkácsi görög katolikus egyházmegye
papjai 1715-ben Napkoron gyűlnek össze a görög katolikus egyház vitás
kérdéseinek eldöntésére.(56) önállóvá egyébként csak száz évvel később,
1814-ben válik a napkori görög katolikus fiókegyház(57) Jelenlegi templomuk
pedig csak 1866-ra épül fel.(58) (Másik nézet szerint 1800 körül.)(59)
Mohács után, a XVI. század második felében a reformáció kálvinista
irányzata ugyan Napkort is magával ragadta, hiszen közel volt Debrecen,
Sárospatak, Űjhely, Beregszász, az újított vallás korai befogadói. „Sza-

ölcs vármegye akkori főurai közül többen: Báthoryak, Homonnai—Drugethek,
Nyáriak, sőt a hagyomány szerint a Kállayak is, a középnemesi
családok pedig általánosságban a reformátiónak a pártjára keltek, annyira,
hogy a XVI. század közepe táján alig maradt e vármegyében két-három
római katolikus paróchia."(60) Néhány évtizedig — véleményünk
szerint ennél sokkal hosszabb ideig — a napkori római katolikus templomot
is a kezükben tarthatták,(61) azonban — bizonyára a Kállayak római
katolikus hitre való visszatérése miatt — a cuius regio eius religio elve
alapján — újra római katolikus lesz a falu lakosságának egy része, de a
svábok betelepítése előtt túlsúlyba nem tudnak kerülni. Egy kevés református
vallású hívő mind a mai napig van a községben, sőt még imaházat
is építettek pár évtizede maguknak.
A református, majd részben ismét római katolikus vallású magyar lakosság
aránya azonban — mint feljebb láttuk — a XVII. század végétől
egyre romlik, s helyükre főleg görög katolikus rutének (oroszok) szivárognak
be. A Rákóczi-féle szabadságharc következtében a lakosság létszáma
— vallási összetételre tekintet nélkül — igen megcsappan. Majd
az 1739/40-es pestis következtében a falu szinte teljesen kihal. Amikor a
XVIII. század közepén, második felében a Kállayak új lakossággal telepíttetik
be a falut, az új lakosságnak valamivel több mint a felét a római
katolikus svábok, a harmadát a nagyrészt elmagyarosodott görög katolikus
rutének és oláhok (az „oroszok"), kis részét pedig református magyarok
és a zsidók alkották. A betelepítésnél bizonyára szempont volt a római
katolikusok arányának a növelése és a meglévő templomok fenntartása.
(Egészen valószínű, hogy a görög katolikusoknak is jelentős kápolnájuk
vagy templomuk lehetett már a XVIII. század első felében is a faluban).
A görög katolikusok között — mint ahogyan ezt a görög katolikus
egyház anyakönyveiből(62) kiolvashatjuk — szép számmal voltak magyarok
és elmagyarosodott szlovákok és románok is. Ez a tény bizonyára
nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a svábok és az „oroszok" a szokottnál
gyorsabban elmagyarosodjanak és a XIX. század közepére Napkor
már egységes magyar falu legyen.
Irodalom:
1. Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970.
7. 1.
2. Borovszky 378. 1.
3. Kemenczei Tibor: A Napkor—Piripucpusztai bronzlelet. Ny. M. E. 8
—9. (1965—66) 13—21. 1.

4. Kelet-Magyarország 1977. augusztus 14. 2. 1.
5. Győrffy György: István király és műve. Budapest, 1978. 27. 1.
6. Kállay levéltár. Budapest, 1943. I. k. 10. 1.; I. k. 17. 1.; V. R. Annus
1213. Nr. 48. (144.) Budapest, 1903.
7. Győrffy György: U. o. 33—34. lapok.
8. SzSz. m. t. o. 24. 1.
9. V. R. Annus 1213. Nr. 48. (144), 171. Budapest, 1903.
10. Kállay lt. I. 9—10. 1.
11. Kállay lt. I. 17. 1.
12. Kállay lt. I. 20. 1.
13. Kállay lt. I. 22. 1.
14. U. o. I. 22. 1.
15. U. o. I. 25—26. 1.
16. Kállay lt. I. 26. 1.
17. U. o. I. 28. 1.
18. U. o. I. 31. 1.
19. U. o. I. 57. 1.
20. U. o. I. 74. 1.
21. U. o. I. 144. 1.
22. U. o. I. 147. 1.
23. U. o. I. 187. 1.
24. U. o. I. 205. 1.
25. U. o. I. 208. 1.
26. KáUay lt. I. 106. 1.
27. Kállay lt. I. 20. 1.
28. Mező—Németh: U. o. 78. 1.
29. Mező—Németh: U. o. 95. 1.
30. Mező—Németh: U. o. 9—11. 1.
31. Borovszky: U. o. 44. 1.
32. Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza I. 542. 1.
33. SzSzmLt. Prot. 5. f. 46. 1580.
34. A nagykállói járás múltja és jelene. Nagykálló, 1970.
35. Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970.
59. 1. (SzSzmLt. Szabolcs megye iratai. Fasc. 46. o. 13. 1628.)
36. SzSzmLt. Fasc. 99. No. 15. 1681.
37. Balogh István: Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárban őrzött kéziratos
anyaga a megye településeinek — köztük Napkornak — rövid történetéről.
38. I. Bálint: A dézsma adminisztrációja. L. K. 1940—41. 223—249. 1.
39. I. Bálint: U. o.

40. MOL. E. 159. Regesta decimarum 161. cs. 1620/9. Nagykállói járás,.
Napkor.
41. MOL. E. 159. Regesta decimarum. 162. cs. 1625/3.
42. U. o. 171. cs. 1698/7—8.
43. U. o. 171. cs. 1716/3.
44. U. o. 171. cs. 1698/7—8.
45. Veres Miklós: Szabolcs megye adózó népessége a XVI—XVII. században.
Tört. Stat. Évkönyv. Budapest, 1960.
46. Dávid Zoltán: Magyarország népessége a XVII—XVIII. század fordulóján.
Tört. Stat. Évkönyv. 1961—62. 225. 1.
47. Dávid Zoltán: U. o. 230. 1.
48. Veres Miklós: Szabolcs megye népességi viszonyai a XVIII. században.
Tört. Stat. Évkönyv. 1961—62. Budapest, 163. 1.
49. Veres Miklós: U. o. 169. 1.
50. SzSzmLt. Fasc. 42. No. 372. 1741.
51. SzSzmLt. Fasc. 45. No. 590. 1744.
52. Az első magyarországi népszámlálás (1784—1785). Budapest, 1960.
53. Veres Miklós: U. o. 171. 1. (Vis. canon. 1779.)
54. Magyarország története 1526—1790. Budapest, 1962. 294. 1.
55. U. o. 194. 1.
56. Papp György: Szabolcsi görög kathólikus paróchiák. 8. 1.
57. U. o. 8. 1.
58. Borovszky: U. o. 45. 1.
59. Geuthon István: Magyarország művészeti emlékei. Budapest, 1961..
210. 1.
60. Borovszky: U. o. 353. 1.
61. Balogh István kézirata a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárban.
62. OL. Filmtár. A 4648. Gr. kath. 56/1. Napkor.