2. fejezet; Kutatásmódszertan - Felvi.hu

2. KUTATÁSMÓDSZERTAN
33
Van egy „rosszabbik eset” is, amikor például a megkérdezett pocsékul érzi ugyan
magát a munkahelyén, de nehezére esik bevallani. Ilyenkor alaposan félrevezethetnek
a válaszai. Oka lehet a megtévesztésnek, hogy egyszerűen jó benyomást
akar kelteni, esetleg „nem akarja sajnáltatni magát”. Az, hogy egy-egy megkérdezettnél
mik a „kényes kérdések”, szinte eldönthetetlen! Vannak, akik szívesen
beszámolnak jövedelmükről, mások viszont nem; a „munkavállalás esélyei”, a
„munkahelyi előmenetel lehetőségei” vagy a „szakmai beválás” hasonló módon
meglehetősen megosztó kérdés.
Olykor „eredendően” a képességek hiányoznak ahhoz, hogy „megfelelően” válaszoljon
valaki a kérdésünkre: maga sincs tisztában motivációival, képtelen
tehát beszámolni róluk. Ne feledjük azt sem, hogy az emberek nem feltétlenül
„gondolkodnak logikusan”, és ez valójában „így természetes” 2 . Esetleg nem
tudják értelmezni a „párkapcsolat” vagy a „munkanélküliség” fogalmát – olykor
egészen mást értenek alatta, mint mi. Nem könnyű „átfogóan mér le gelni”,
például az életkörülményeket, az oktatási vagy a munkahelyi viszonyokat;
különösen, ha a környezetünk éppen most változik vagy eleve változékony.
Mondhatni: „természetes reakció” ilyen esetekben, ha a címzettünk a számítógép
előtt ülve úgy dönt, hogy válasz nélkül hagyja az egész kérdőívünket; vagy
„beír valamit”, hogy hamar túllépjen ezeken a dilemmákon.
Ha a válaszadók olyan helyzetben vannak, amely – akarva vagy akaratlanul – akadályozza őket az őszinte,
„releváns” válaszadásban, akkor beszámolójuk olykor „köszönő viszonyban sincs” tényleges érzeteikkel,
valós helyzetükkel, környezetük „objektív” állapotával. Egész kutatásunkat úgy kell felépítenünk,
hogy minden mozzanatában kiküszöböljük – de legalábbis csökkentsük – az ilyesfajta hibaforrásokat.
A válaszadói objektivitás növelése: célok és a hallgatói kérdezőbiztosok
Kezdjük a kutatási célok megfogalmazásával. Eleve tisztában kell lennünk azzal,
hogy a megkérdezettjeink „miben kompetensek” véleményt nyilvánítani.
Ne várjunk tőlük „objektív és összevethető” adatokat oktatási intézményükről,
munkahelyükről. Véleményük csupán a valóság szubjektív „visszatükröződései”,
amelyekből összesített adataink alapján következtethetünk arra, hogy a tényleges
körülmények mennyire felelnek meg az érintettek elvárásainak. Ha ez a
kutatásunk célja – mert például a jelentkezők számára „vonzóbbá” akarjuk tenni
egyetemünket, főiskolánkat – , akkor nincs is ennél autentikusabb forrás. De ha
egy esetleges „tényleges beavatkozás” (pl. az oktatási tervek átalakítása, az oktatók
minősítése) céljából akarjuk felhasználni eredményeinket, akkor célszerű
más kutatásokat is végezni.
2
Lásd erről pl. Fischer (2001): 93