ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK

eme.ro

ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK

MONUMENTA COMITIALIA REGNI TRANSYLVANIAE.

ERDÉLYI

ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK

TÖRTÉNETI BEVEZETÉSEKKEL.

A M. TUD. AKADÉMIA TÖRT. BIZOTTSÁGA

MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

SZILÁGYI

RENDES TAG.

SÁNDOR

ELSŐ KÖTET.

( 1 5 4 0 — 1556.)

BUDAPEST,

A M. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HIVATALÁBAN.

1876.


ERDÉLYI

ORSZÁGGYŰLÉSI

EMLÉKEK.

ELSŐ

KÖTET.

(1540-1556.)


MONUMENTA HUNGARIAE HISTORICA.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

TÖRTÉNELMI

BIZOTTSÁGA.

HARMADIK OSZTÁLY.

MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK

BUDAPEST, 1875.

A M. T. AKADEMIA

KÖNYVKIADÓ-HIVATALA.

(Az Akademia

épületében.)


MONUMENTA COMITIALIA REGNI TRANSYLVANIAE.

ERDÉLYI

ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK.

TÖRTÉNETI BEVEZETÉSEKKEL

A M. TUD. AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA

MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI

SZILÁGYI

RENDES

SÁNDOR

TAG.

ELSŐ KÖTET.

(1540 —1556.)

BUDAPEST, 1875.

A M. T. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ HIVATALA.

(Az Akademia

épületében.)


Budapest, 1875. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában.


B E V E Z E T É S .

A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi

Bizottsága elhatározván a Magyar Történelmi Emlékek

harmadik osztályának a Magyar Országgyűlési

Emlékeknek közzétételét, annak szerkesztésével Fraknói

Vilmos urat bízta meg. A vállalat nem sok idő

mulva — 1874-ben — megindúlt, s Fraknói úr az

első kötetet kimerítő bevezetéssel, — mely annak

előzményei, keletkezése, czélja s forrásai iránt kellőleg

tájékozza a közönséget — látta el, melyben azt

is kiemelte »hogy külön munka lesz hivatva az erdélyi

gyűlések emlékeinek közzétételére azon korban,

midőn Erdély, saját fejedelmek alatt külön állami

léttel birt«. S csakugyan mihelyt elérkezett Fraknói

úr nagy becsű művében Erdély külön válásának

korához, a Történelmi Bizottság azonnal intézkedett

az »Erdélyi Országgyűlési Emlékek« megindítása

iránt, annak szerkesztésével s a történeti bevezetések

megirásával alulirottat bízván meg.

Hogy mik vezették a Bizottságot a Fraknói úr

által említett határozat hozatalára, azt indokolni vagy

fejtegetni felesleges, az egészen a dolog természetéből

folyt. S azok után, miket tisztelt barátom az or-


VI

BEVEZETÉS.

szággyűlési emlékek forrásai iránt elmondott, csak

kevés mondandóm van, mely leginkább azon források

megjelentésére szorítkozik, melyekből merítettem.

Az erdélyi országgyűlési végzésekből már a múlt

századokban szerkesztettek gyűjteményeket. Az első

gyűjtés, melyről tudomásunk van, a Bethlen Gáboré

volt 1619-ben a »Specimen Juridici Processus« összeállíthatása

végett. Utána I. Rákóczy György hordatta

össze az articulusokat a megyék és városok levéltáraiból,

s e gyűjtemény szolgált alapúl az »Approbata«

szerkesztésénél, fia II. György alatt, 1653-ban.

Hogy eredetileg mennyire volt az teljes gyűjtemény,

azt, miután öt év mulva a gyula-fehérvári conservatoriummal

a tatár hordák dúlásának áldozatúl esett,

ma meghatározni nem lehet, — de főként Mihály

vajda pusztitásai miatt bizonynyal már akkor sem

lehetett teljes gyűjteményt összeállítni. Sőt maga az

Approbata sem vált hasznára az articulusok fenmaradásának,

mert ezek a közélet forgalmából ha nem

is végkép, de több tekintetben kiesvén, megőrzésükre

kevesebb gond fordittatott. Mind a mellett nem avultak

el teljesen — mert a mennyiben az Approbata

vagy a későbbi törvények által nem szenvedtek módosulást,

érvényben maradtak.

S épen ez volt az oka, hogy a mult században

egyszerre rájok fordúlt a fígyelen, még pedig két

— jogi és történeti — szempontból, ugy hogy csaknem

egyszerre több, különböző másolati collectio készűlt,

melyek sokszorosíttattak is.

Haner Jeremias György szász superintendens,

egy épen oly szorgalmas gyűjtő, mint alapos buvár


BEVEZETÉS.

VII

a múlt század derekán, páratlan szorgalommal sajátkezűleg

lemásolta azon articulusokat, melyekhez hozzá

juthatott s két kötetben összeállítá következő czim

alatt: »Articuli Transylvaniae Diaetales a primardio

separatae ab Hungaria Transylvaniae ad nostra usque

tempora conditi, diversis publicis ex Archivis privatisque,

nonnullorum collectionibus sollicitissime conquisiti,

Universitatisque Saxonum Ecclesiasticae usibus

destinati, a Georgio Jeremia Haner Aug. Conf. Addictorum

per Transilvaniam Superintendente.« Utóbb

egy harmadik kötetben az időközben összegyűlt

újabb adatokat szedte rendbe. Azonban ő másolatokat

is használt s munkája nem ment az olvasási hibáktól.

Inkább a szászok közt volt elterjedve s egy

példánya meg van Brassó városa levéltárában.

A magyarok közt más két gyűjtemény volt forgalomban,

mindkettő önálló egymástól és a Hanerétől.

is, de kevésbbé teljes mint ez. Hogy más példányokat

használtak e gyűjtemények szerkesztői mint Haner,

abból világos, mert sok articulus jelentékeny,

bár inkább csak stilaris variansokat tartalmaz, melyek

daczára mindkettőbe sok másolati hiba csúszott

be. Egyikből a Nemzeti Muzeum könyvtárában (1091

I. Fol. Lat.) másikból a báró Radvánszky Béla úr

birtokában levő példányt használtam.

Azonban elterjedettség és teljesség tekintetében

felűlmulta ezeket az erdélyi kincstári igazgatóság által

összeállított gyűjtemény.

Az erdélyi kincstár jegyzőkönyvei felűlvizsgálása

alkalmából 1770. derekán a császári udvari kamara

jelentést tett Mária Teréziához s a királyné

jun. 26-án elrendelte, hogy az udv. kamara az erdélyi


VIII

BEVEZETÉS.

régi és új országgyűlési végzéseket terjeszsze fel. Ennek

folytán az udvari kamara kérdést intézett a kincstári

igazgatósághoz, hogy az articulusok gyűjteménye hol

volna feltalálható A kincstár azt válaszolta, hogy

szétszórva, azonban a legnagyobb gyűjtemény gróf

Lázár János főkormányszéki tanácsos birtokában van.

Az udvari kamara sept. 25-én megkereste a főkormányszéket:

utasítsa az alárendelt levéltárakat, hogy

a nálok levő példányokat hiteles másolatban terjeszszék

fel, s egyszersmind hasonlóra szólítsa fel a magánosokat

s főként gróf Lázárt, miáltal ő felségénél

»különös érdemeket fognak magoknak szerezni«.

A kormányszék 1770. oct. 27-én nem késett

megtenni a szükséges intézkedéseket: mire az ország

különböző levéltárai s magánosak is beküldték a birtokukban

levő articulusok jegyzékét. Többi közt gróf

Lázár jelenté, hogy az ő gyűjteményének legnagyobb

része ügyvédjénél a nem rég elhalt Simon Jánosnál

elveszett s mint hajótörésből csak nehány darabot

menthetett meg. Most ezeken kivűl csak amanuensisei

által vett másolatok vannak birtokában. A

beérkezett jegyzékek közt legterjedelmesebb volt a

Haneré, de legbecsesb darabokat magában foglaló

a szász nemzeti egyetemé. Besztercze gyűjteménye

1619-en, Megyesé 1630-an, gróf Lázáré 1622-ön,

báró Bánffyé 1588-an kezdődtek. Az ekkép a példányok

holléte iránt tájékozott kincstár a neki beküldött

másolati példányokból hozzá fogott a szerkesztéshez

s az erdélyi országgyűlési articulusok

gyűjteményét összeállítá kilencz vaskos kötetben:

ugy, hogy a túlnyomó részben magyar nyelven

irt articulusokat lefordíttatá latinra s az eredetit és


BEVEZETÉS.

IX

forditást a gyűjteménybe egyiránt felvette. Ez a collectio

volt az, mely a főurak által lemásoltatván

meglehetős elterjedést nyert s az Akadémiában, Nemzeti

Muzeumban, de főként az erdélyi Muzeumban

több példányban meg van. De hibás és nem megbizható

collectio: mert nem szakemberek által készített

s többnyire igen gyarló másolatokról iratott

össze.

Érezte azt az 1791-iki országgyűlésből a LXIV-ik

t. cz. által, oly czélból kiküldött systematica deputatio,

hogy a Compilatak (1669) óta költ articulusokból

szerkeszsze össze, az Approbatak és Compilatak

módjára, a még érvényben levő törvényeket. A bizottság

belátta e feladat czéltalanságát, s hogy munkálkodásának

gyakorlatibb irányt adjon, elhatározá

összegyűjteni az 1669 előtt kelt articulusoknak is hiteles

másolatait. Most ujabb gyűjtések is állottak

rendelkezésére, s mióta Benkő József egy nevezetes

munkával („Diaetae sive rectius Comitia R. Transylvaniae")

a közfigyelmet az articulusok historiai fontosságára

irányzá, azok kutfői becse is nagyob méltánylásban

részesűlt. A systematica deputatio 1793-an

megkezdte munkálkodását s felhivást adott ki az

articulusok hiteles másolatainak beküldése iránt. De

bár ez újabb gyűjtésnek is lett eredménye: mert pl.

a szász egyetem, mely 1771-ben laistromát 1611-en

kezdte, 1793-iki jegyzékében már 1536 óta sok XVI-ik

századi articulus eredetijéről tesz említést, s Brassó

városa is igen szép collectiot jelentett be. Az összegyűjtött

másolatok azonban csak ugy, mint az

1771-ben keltek nem teljesen megbizhatók, mert ezek

sem szakemberek által irattak le.


X

BEVEZETÉS.

Azonban munkálatát ezen bizottság sem fejezte

be. 1827-ben a főkormányszék újabb gyűjtést indított

s laistromai jegyzéke a gróf Teleki, Székely Mihály

és Battyány-féle gyűjtemények sorozatával gazdagodott.

Az udvari cancellaria ugyan ez év dec. 1-én elrendelte,

hogy az összeállított Articulusok hiteles

másolatban terjesztessenek fel: s igy jött létre az a

gyűjtemény, mely az erdélyi udv. cancelláriai levéltárban

ma is meg van, s az 1793-ban és 1827-ben

összeszerzettekből a főkormányszéki levéltárban levő

IV-ik pótlékkötet.

A gyűjtést ez alatt is több sikerrel folytatták

magánosak. Báró Bruckenthal Sámuel eredeti még

pedig XVI-ik századi, tehát igen ritka articulusokból

olyan collectiot szerzett össze, melylyel nagyság és

becs tekintetében egyik sem állhatja ki a versenyt.

Kiváló becscsel birt a Benkőé (elpusztult

Enyeden), a Donáth Antalé, mely ma az Erdélyi

Muzeumban, Ederé, mely a Nemzeti Muzeumban (ez

csak másolat, de részben Eder által vett másolat) a

Szabó Samuelé, gróf Székely Ádámé, Gaal Lászlóé,

(ezek hollétét nem tudom), a gróf Kemény Jozsefé,

a Mike Sándoré, a báró Radákné-é, a gróf Mikó Imré-é,

kiknek gyűjteménye az Erdélyi Muzeum birtokába

ment át.

Az 1844-iki országgyűlés alkalmával, a systematica

deputatio körében, melynek az lett volna feladata,

hogy az 1791-iki kivánatnak eleget tegyen,

ismét felmerűlt az artikulusok összegyűjtésének kérdése.

Gál László »az Erdélyi Diaeták végzéseinek

nyomdokai« czimű munka szerzője, tehát a tárgy

iránt érdekkel viseltető szakember volt a referens,


BEVEZETÉS.

XI

s az ő előterjesztése alapján a systematica deputatio

inditványba hozta a guberniumban levő másolatoknak

az eredetiekkel leendő összehasonlítását s

azok nyomán kiigazitását, továbbá az articulusokról

Gaal László által készített laistromnak kinyomatását.

Egyik indítvány sem valósult meg, sőt bár mekkora

buzgalmat fejtettek is ki a gyűjtés körűl, daczára

hogy magok is több collectio pusztulását megérték,

nem merűlt fel a meglevő példányok biztosításának

eszméje az által, hogy gondoskodtak volna

azok kinyomatásáról. Ez eszmével eddigelé is csak

történetirók és buvárok foglalkoztak, kik élénkebbűl,

nyomasztóbban érezték annak szükségét mint

a jogászok.

Végre is a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi

Bizottságának lett fentartva annak kiadásáról

gondoskodni.

Hátra van még számolnom arról, hogy minő

gyűjteményeket és példányokat használtam.

a) A bécsi államlevéltárban nehány olyan articulust

találtam, melyek másutt sem eredetiben, sem

másolatban nem léteznek. Azonban ez csak maradványa

a gyűjteménynek, mely ott valaha meg volt:

mert Castaldo felküldte az 1540 óta hozott articulusokat

mind (de ez a collectio ma nem található), fel

az alatta hozott articulusokat s ezek jobbadán meg

vannak. Gazdagabb sokkal acták dolgában: sőt az

1540—56 közti korszakra vonatkozólag e tekintetben

nevezetes kincscsel bir: ugy hogy e korszak

történetét ezek nélkűl alig lehetett volna megirni,


XII

BEVEZETÉS.

b) Az erdélyi Muzeumegylet gyűjteményeit,

melyek (a seperatio idejét véve fel, 1555-ön kezdődnek,

de az 1570 előtti időből csak hét eredetit foglalnak

magukban. Azután a század végéig gazdagabb

ugyan, de még mindig tetemes hijányokat mutat fel;

országgyűlési acták gyéren vannak.

c) A kolosmonostori convent gyűjteménye, mely

1552-ön kezdődik, de 1570-ig csak 2 egykorú példánynyal

bir, azon túl is a század végéig igen kevéssel s

csak a XVII-ik században gazdagabb. Actai nincsenek.

d) A gyulafehérvári káptalan gyűjteménye, mely

1545-en kezdődik, de e tizedből csak egy articulussal

bir, a következő tizedből már hatot mutathat fel;

1571 óta gazdagabb ugyan, de azért rendkivűl hijános

és csonka. Acták gyéren vannak.

e) A szász nemzeti egyetem levéltára mind articulusok,

mind acták tekintetében gazdag gyűjtemény.

Articulusai 1540-en kezdődnek, eredeti az az egykorú

példány, ezek közt csak nyolcz van egész 1570-ig, de

azontúl már jóval nagyobb számban fordulnak elő:

s köztök nehány egyetlen példány van. Acták tekintetében

is a leggazdagabb gyűjtemény: convocatoriák

s más acták oly nagy számban fordulnak elő,

mint másutt sehol. A követjelentések a XVII-ik század

második felében kezdődnek s csaknem minden

gyűlésről vannak. Legbecsesebb gyűjteményei közé

számadási könyvei tartoznak, melyek közűl elveszett

ugyan nehány év számadása, de a tulnyomólag nagy

rész megmaradt, s sok országgyűlésnek emlékezete

csak ezekben maradt fen.

f) Ab. Bruckenthal-féle gyűjtemény Nagy-Szebenben.

1557—1609 közt 75 eredeti articulust fog-


BEVEZETÉS.

XIII

lal magában egy kötetbe kötve. Azon kivül is van

még egy eredeti példánya. Tehát eredetiek dolgában

páratlan gyűjtemény, nehány egyetlen példánynyal.

g) Dr. Teutsch superindendens úr gyűjteménye,

mely 1560—1599 közt 47 eredeti articulust mutat

fel, a Bruckenthal-féle gyűjtemény után leggazdagabb

s azért is nagy becsű, mert nehány eddig sehol

fel nem említett példány van benne. A XVII-ik század

articulusai csaknem teljesen meg vannak eredetiben.

h) A brassai városi gyűjtemény, acták és articulusok

tekintetében meglehetős gazdag. Articulusai

1553-an kezdődnek s a XVI-ik századból 68 egykorú

példánynyal s eredetivel bir. Számadási könyvei,

melyek a XVI-ik századból meglehetős számmal van

nak, sok országgyűlés emlékét tarták fen.

j) A segesvári városi levéltárban a XVII-ik századból

két egykorú articulus, nehány acta s egy pár

számadási könyv van.

k) A megyesi gymnasinmi könyvtárban egy pár

acta van. A Fay gyűjtemény két másutt nem említett

országgyűlés emlékét tartá fen.

l) A m. k. kamarai levéltárban csak acták vannak,

ámbár ezek is gyéren.

m) Az erdélyi fiscale archivumban nehány XVII.

századi articulus van eredetiben, a XVI-ik századra

vonatkozólag van egy pár acta.

n) Az erdélyi kir. főkormányszék levéltárában

ar articulusoknak mult századi másolatain kivűl egy

pár acta van.

o) A Nemzeti Muzeumban csak egy pár acta van.

p) Az ujabbkori másolatok közűl azon articulusokra

nézve, melyek a fenirt gyűjtemények példányai


XIV

BEVEZETÉS.

közt nem találhatók, az Eder, Haner, nagy-szebeni és

gróf Kemény-féle másolatokat használtam.

A szükséges gyűjtések másolások s összehasonlítások

végett két izben tett erdélyi utamban mindenütt

a legnagyobb és legszivesb előzékenységgel találkoztam.

Az adatok összegyűjtésének munkáját az erdélyi

főkormányszéki levéltár igazgatója Jakab Elek barátom,

az erdélyi kincstári levéltár igazgatója, a bécsi

állami levéltár igazgatója Arneth lovag úr, dr.

Teutsch superintendens úr saját, páratlan becsű gyűjteményének

használat végetti átengedésével, a két

káptalan conservatorai, a Batthyány és Bruckenthal

gyűjtemények őrei, a brassai és megyesi iskolai

könyvtárnokok, a szász nemzet főispánja Conrad

Mór úr s a nagyszebeni polgármester úr, a segesvári,

brassai levéltárnokok kifáradni nem tudó előzékenységökkel

igyekeztek megkönyítni, mig Szabó Károly

és Trauschenfels Eugen tisztelt barátaim, továbbá

a boldogult Seivert Gusztáv volt nagyszebeni levéltárnok

és Károlyi Árpád urak a másolgatás körűl

tanusított előzékenységökkel köteleztek le.

Csak ezen minden oldalról nyújtott segély tette

lehetségessé, hogy az eddigi gyűjteményeknél jóval

teljesebbet és correctebbet állíthattam öszsze. Ez I. kötet

tizenhat évről (1540—1556) 88 egyetemes rész

és tábori gyűlés emlékét tartá fen, mig Gaal László

az Erdélyi Diaeták nyomdokaiban 33-ról, Mike Sándor

kézirati jegyzékében 56-ról emlékszik, melyek

közűl azonban nem mindenik állja ki a criticát, s


BEVEZETÉS.

XV

mig a Fiscale Archivum gyűjteményében 26 articulus

van, jelen gyűjtemény 36 articulust közöl.

Azonban igy sem teljes, sőt le is kell mondanunk

a reményről, hogy valaha teljest lehessen nyujtani.

A főkormányszék háromszori gyűjtésével beérkezett

jegyzékekben egyetlen olyan articulus sincs említve,

mely e munkában meg ne volna. Tehát többnek már

1771-ben, 1793-ban, 1827-ben sem volt nyomuk az

ország nyilvános és kiválóbb magános levéltáraiban.

S ehez járul az 184 8 / 9

-iki levéltárpusztitás, s a magánosak

gondatlansága által azóta is okozott veszteség.

Kétségtelenűl legtetemesebb veszteség az ügyet

I. Rákóczy György gyűjtésének elveszésével érte,

habár valószinű ő sem hozhatott össze teljest. A fejedelmi

propositiókat, a rendek replicait, a fogalmazványokat

nem tették be az országos levéltárba, a megyei

levéltárak mind elpusztultak, a szász levéltárak

is az elavultakra kevesebb gondot fordítottak, némelyik

gyűlésen (leginkább a táboriakon) nem adtak

ki articulusokat, legfennebb kivetették az adót, vagy

hoztak valami rendszabályt, a miért összegyűltek s

azt irás nélkűl is elvégezték, több articulus az itélő

mesternél maradhatott, ki azt fogalmazta s végül a

levéltárainkat ért pusztulások a szétszórt maradványok

nevezetes részét is magukkal seperték.

Legtöbb azonban azon korból veszett el, melyet

jelen kötet tárgyal. A dolog még kezdetén volt, a

a megerősítő bevezetések és záradékok eleinte nem

voltak divatban, tehát az érvényességnek olyan

kelléke hijányzott róluk, mely gondosabb megőrzésöket

ajánlotta volna, a korszak különben is háboruságteljes,

s a conventiculumok tarthatásának gya-


XVI

BEVEZETÉS.

korlata érvényben állt, szóval tartatott egy csomó

érvénytelen pártországgyűlés, melyek végzéseinek

megőrzésével senki sem törődött. Nem csoda hát ha

az ezen kori példányok a ritkábbak közé tartoznak.

S azért itt volt az ideje a megmaradtak összegyűjtésére

gondolni. Igy is törvényhozásainknak s

történetünknek elsőrangú forrásai.

Budapest, 1875. dec. 4-én.

Szilágyi

Sándor.

More magazines by this user
Similar magazines