Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Kitelepülni, befogadni 15
„KIHELYEZETT” KÖNYVTÁRI FOGLALKOZÁSOK
A kastélyintézetben
A faddi nevelõotthon sarkig tárt kapuján megyek be, s rohannak felém
a gyerekek. Egy idegen elé.
– Valaki jött!
– Néni! Néni, értem tetszett jönni
– Nem is érted jött! Engem tessék elvinni! Meglátja, jó leszek.
– Ááá, biztosan van már otthon gyereke.
– Akkor tudom, a néni a könyvtáros, és jött nekünk mesélni.
– Az is jó!
A nevelõotthon igazgatója betessékel és megnyugtat, hogy a gyerekek
nagyon kreatívak lesznek. Néhány hete két intézetis gyerekük
került nevelõszülõkhöz, ezért az általános reménykedés a gyerekekben.
– Szép ez a Bartal-kastély – kezdem.
– A háború után az elhagyott kastélyok tele voltak árvákkal meg külföldön
maradt foglyok gyermekeivel. A kastélyokból nevelõotthonok lettek. Jelenleg a
mi nevelõotthonunkban 103 fiatal él, köztük sok a túlkoros. A gyerekek többsége
cigány származású. Értelmesek, fogékonyak. Bizony nagyon sokat számít
a szocializáció. A tanulás és játék mellett rendszeres olvasás is folyik itt.
Van mibõl válogatni. Jó tanári gárdával addig jutottunk, hogy már szakmát
adunk a kezükbe, és a továbbtanulásukat is segítjük. Sok jó fejû gyerek van.
A könyvtár jelenléte színesíti a mindennapokat. Szép gondolatok lelkesítik
õket, igazságérzetük nagy – válaszolja az igazgató.
Az ajtóban elénk áll egy hatodikos fiú.
– Könyvtáros leszek, és én is elmondom a történeteket, aztán lerajzoljuk.
A ’90-es évek elejétõl igen népszerûek voltak azok a mozgalmas és
élményt adó könyvtári foglalkozások, amelyeket elvittünk a kistelepülésekre,
ahová amúgy ritkán tért be híresebb elõadó. A bátorító,
versenyekre is hívó könyvtári szónak meglett a hatása. Egyre több vidéki
fiatal ért el helyezést a különféle versenyeken, és vált sokak igényévé
a tudni akarás. A helyi újságok közölték a nyertesek nevét, és a
falu büszke volt a diákjaira, enyhült a kisebbségi érzés, kezdett
„szükségletté” válni a könyvtárba járás. Elég egy kis sikerélmény,
ami mindenkinek szárnyakat adott.