2007 tél - Pannonhalmi FÅapátság
2007 tél - Pannonhalmi FÅapátság
2007 tél - Pannonhalmi FÅapátság
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
BENCÉS HÍRLEVÉL IX.<br />
A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA<br />
évfolyam 4. szám<br />
<strong>2007</strong>. tél<br />
SZENT MÁRTON ÜNNEPE A VILÁG IRÁNTI<br />
FELELŐSSÉGÜNKRE EMLÉKEZTET<br />
P. Wilfried Kowalik melki perjel homíliája<br />
Szent Márton ünnepén a pannonhalmi Bazilikában<br />
Kedves Testvérek!<br />
Az a történet, amelyben Szent Márton megfelezte köpenyét a koldussal,<br />
fiatal koromban érthetetlennek tûnt a számomra. Hiszen a végén<br />
mindkettejüknek csak fél köpenye maradt, hogy a hideg ellen védekezzenek<br />
– s ez akkor is furcsa, ha a köpeny akkoriban valami takaróféleség<br />
volt. Végül aztán megértettem: a történet lényege a megosztásban,<br />
a rászorulóval való szolidaritás vállalásában rejlik.<br />
Késõbb további két szempont is világossá vált számomra. Ha<br />
találkozunk egy rászorulóval, akkor annak adnunk kell valamit. Ez a<br />
parancs nekünk, keresztényeknek egyértelmû és világos. Ám a katona<br />
és a koldus között valami több játszódott le, amely túlment a személyes<br />
cselekvés szintjén. A keresztény spiritualitásból nem szabad<br />
kizárnunk sem a politika, sem a társadalom, sem pedig a felebaráti felelõsségvállalás<br />
területeit. Ám ez az elmélet korántsem olyan egyértelmû,<br />
ahogy elsõ pillantásra tûnik. Hiszen mi köze a politikának a spiritualitáshoz<br />
A szokásos klisék szerint a „szent” és a „jámbor” ember<br />
– egy-két prominens kivételtõl eltekintve – olyan valaki, aki visszavonultan<br />
él, és az Istennel való csendes kommunikációnak szenteli magát.<br />
A „fuga mundi”, a világból való menekülés témakörét sokkal könynyebben<br />
és szélesebb körben nyomon lehet követni a keresztény lelkiség<br />
történetében, mint a világért való felelõsségvállalás, valamint a<br />
politikai és társadalmi életbe való beavatkozás témáját.<br />
A „Gaudium et spes” címû konstitúcióban a II. Vatikáni Zsinat<br />
felhívja a figyelmet a „megvallott hit és a mindennapi élet közötti hasadásra”.<br />
Eltérnek az igazságtól azok, akik tudván, hogy „nincs itt maradandó<br />
lakásunk, hanem a jövendõt keressük”, elhanyagolják földi<br />
kötelességeiket. Egyben kritikával illeti a zsinat azoknak a magatartását<br />
is, akik teljességgel elmerülnek a földi teendõkben, s akik számára<br />
a vallásos életet pusztán istentiszteleti cselekményekbõl és bizonyos<br />
erkölcsi kötelességek teljesítésébõl áll.<br />
A mai ünnep mondanivalója lehet, hogy kritikus szemmel kell<br />
nézni, és ki kell javítani azokat a szélsõséges tendenciákat, amelyek<br />
„Az adventi várakozás hasonlít<br />
a megemlékezéshez,<br />
de valóban mindennél távolabb<br />
áll tőle. Valódi várakozás.<br />
Pontosan úgy, ahogy a<br />
szeretet mindennél valóságosabban<br />
vágyakozik az után,<br />
akit magához ölel és örök újszülöttként<br />
a karjai között<br />
tart.”<br />
(Pilinszky János)<br />
Ezekkel a gondolatokkal kívánjuk<br />
a Bencés Hírlevél olvasóinak<br />
Szent Karácsony<br />
örömét és azt, hogy ez az<br />
öröm elkísérjen mindannyiunkat<br />
a most kezdődő új esztendőben<br />
is.<br />
<strong>2007</strong> Karácsonyán<br />
Asztrik főapát<br />
és a szerkesztők<br />
SZÁMUNK TARTALMÁBÓL<br />
• Prézes Szinódus<br />
Pannonhalmán<br />
• Bencés nevelõk<br />
találkozója Chilében<br />
• Szent Márton ünnepe<br />
Pannonhalmán<br />
• Beszélgetés Polgári<br />
Istvánnal<br />
• Új könyvek és termékek<br />
• Szent Mór Bencés<br />
Perjelség lett a Gyõri<br />
Rendház<br />
• Az õsz Tihanyban<br />
• Tiszaújfalui beszámoló<br />
1
a hitéletet kizárólagosan a magánszférára szorítják. A keresztény élet nem korlátozódhat pusztán a<br />
„privát” élettérre, vagy az imádságra és meditálásra. A kereszténység önmagát árulná el, ha nem venné<br />
komolyan a világ iránti felelõsségét.<br />
Egyébként mindegyikünkre személyesen is áll: Jézust nem érdekli az általánosságokban kimúló,<br />
elméleti vagy poétikus szeretet. A szeretet számára nem szavakban, érzésekben vagy érzelmekben nyilatkozik<br />
meg. A szeretet Jézus számára elsõsorban az erõteljes, bátor tettet jelenti. Gyakorlati, ezért kifejezetten<br />
konkrét szeretetet vár el tõlünk. Ezért a szeretet mivoltát kutatva pontosabb válaszunk így<br />
hangzik: Jézus szerint a szeretet nem általános emberszeretet, hanem konkrétan felebaráti szeretet. Aki<br />
szeret, nem általánosságban véve szereti az embert, távolban, hanem felebarátját szereti, aki közel van<br />
hozzá, aki mellette él. A felebarát szeretetében igazolódik az istenszeretet, sõt éppen a felebarát szeretete<br />
istenszeretetünk egzakt fokmérõje. Az, hogy mennyire szeretem Istent, konkrétan abban mutatkozik<br />
meg, hogy mennyire szeretem a mellettem élõ embert.<br />
Ha az egyén és a közösség teljes mértékben rábízza magát Jézusra, akkor õ egész konkrét és új<br />
lehetõségeket tár fel és tesz lehetségessé számukra: olyan új tetteket kicsiben és nagyban, amelyek<br />
Krisztus követésében éppen ott kezdõdnek el, ahol senki más nem segít. Nem csak általánosságban,<br />
a társadalom megváltoztatására irányuló programokra van szükség, hanem konkrét tanúkra, konkrét tanúságtételre!<br />
Szent Márton példája arra tanít, hogy az istenszeretet és a felebaráti szeretet közös nevezõje az<br />
egoizmusunktól való elfordulásunk és az önátadás melletti elkötelezõdésünk. Csak ha nem önmagamnak<br />
élek, tudok egészen nyitott lenni Isten számára, és korlátlanul nyitni embertársaim felé, akiket Isten<br />
éppen annyira szeret, mint engem. Isten tehát akkor sem veszik el, amikor a felebaráti szeretetrõl van<br />
szó. Közvetlenül felelõs vagyok Isten elõtt, s ezt a felelõsségemet egyetlen ember sem veheti le rólam.<br />
Ám Isten a felebarátomban akar velem találkozni, s ott vár tõlem odaadást. Nem a felhõkbõl, de még<br />
csak nem is mindig a lelkiismeretembõl szól hozzám, hanem elsõsorban a felebarátomon keresztül:<br />
olyan felszólítás ez, amely sosem némul el, hanem hétköznapjaimban újra meg újra megszólít.<br />
Fordította: Konrád atya<br />
A KARÁCSONYI IDÕ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN<br />
DECEMBER 24. HÉTFÕ<br />
18.00 Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás<br />
22.30 Vigília<br />
24.00 Éjféli mise<br />
DECEMBER 25. KEDD KARÁCSONY<br />
7.30 Laudes<br />
8.00 Pásztorok miséje<br />
9.00 Népénekes szentmise<br />
10.00 Ünnepi konventmise<br />
12.50 Napközi imaóra<br />
18.30 Karácsony ünnepének II. Vesperása<br />
DECEMBER 26. SZERDA SZENT ISTVÁN ELSÕ<br />
VÉRTANÚ<br />
6.45 Vigília – Laudes<br />
9.00 Népénekes szentmise<br />
10.00 Konventmise<br />
12.50 Napközi imaóra<br />
19.00 Vesperás<br />
DECEMBER 27. CSÜTÖRTÖKTÕL 29. SZOMBATIG<br />
7.00 Vigília – Laudes<br />
7.50 Konventmise (csütörtökön 18.40)<br />
továbbiakban hétköznapi rend<br />
27-ÉN, SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN<br />
9.00 Boráldás igeliturgia keretében<br />
DECEMBER 30. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA<br />
vasárnapi rend<br />
DECEMBER 31. HÉTFÕ<br />
18.00 Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében<br />
23.00 Vigília – ezt követõen újévi köszöntõ<br />
JANUÁR 1. KEDD ÚJÉV, ISTENSZÜLÕ SZÛZ<br />
MÁRIA<br />
7.30 Laudes<br />
9.00 Népénekes szentmise<br />
10.00 Ünnepi konventmise<br />
12.50 Napközi imaóra<br />
15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás<br />
18.30 Vesperás<br />
JANUÁR 2. SZERDÁTÓL szokásos napirend<br />
2
PRÉZES SZINÓDUS PANNONHALMÁN<br />
A Bencés Konföderáció prézes-apátjait idén a <strong>Pannonhalmi</strong> Fõapátság látta vendégül szeptember 17. és<br />
22. között az éves rendes szinódusuk alkalmából.<br />
A bencés rend mai felépítése konföderatív szerkezetû. Az önálló és egymástól független monostorok<br />
1215 óta szövetségekbe tömörülnek, amelyeket kongregációnak nevezünk. A prézes-apátok e kongregációk<br />
vezetõi. A kongregációk szövetsége a Bencés Konföderáció, amelynek élén a római Szent<br />
Anzelm Apátság apátja, Notker Wolf prímás apát úr áll. Monostorunkba Notker Wolf prímás apát, a Szent<br />
Anzelm Apátság perjele és gazdasági vezetõje, a Szent Anzelm Egyetem rektora, továbbá 20 prézes-apát<br />
érkezett a világ minden tájáról, elsõsorban Európa, Észak- és Dél-Amerika különbözõ országaiból, hogy<br />
megbeszéljék a bencés közösségek aktuális közös dolgait.<br />
A vendégeink munkájuk mellett szerzetesközösségünk napirendjét élték, velünk együtt imádkoztak<br />
és étkeztek. A munkaülések mellett esténként különbözõ programokon vettek részt: találkoztak a fõmonostori<br />
konventtel, beszélgettek az ökumenikus kapcsolatokról Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János<br />
evangélikus püspök urakkal, beszámolókat hallgattak meg a magyarországi férfi és nõi szerzetesrendek<br />
életérõl és a Szent Anzelm Egyetemhez affiliált Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola mûködésérõl.<br />
Csendesórát tartott osztályonként 2-2 prézes-apát a diákoknak, akik a közös imádságok mellett<br />
így is bekapcsolódhattak a bencés család képviselõinek ittlétébe. A vendégek egy napot kirándulásra<br />
szántak: a budai várat keresték fel, ahol a Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár alkalmi<br />
kiállításainak megtekintése után – a Város Misszió keretében – vesperást imádkoztak a Mátyás templomban,<br />
majd találkoztak Erdõ Péter bíboros, érsek úrral.<br />
Az Egyház egységében megnyilvánuló sokszínûséget és gazdagságot tapasztalhattuk meg a Prézes<br />
Szinódus hetében Pannonhalmán.<br />
A szerk.<br />
3
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
Örömmel tudatjuk, hogy Asztrik főapát úr az elmúlt időszakban két kitüntetést kapott.<br />
A Prima Primissima Alapítvány a Magyar oktatás és köznevelés kategóriában<br />
PRIMA díjat adományozott Főapát úrnak.<br />
A pozsonyi székhelyű Martinengo Ferdinand Társaság pedig<br />
arany emlékérmet adományozott.<br />
A Társaság az Európa egységéért munkálkodókat tünteti ki,<br />
különös tekintettel a szlovák-magyar kapcsolatokra.<br />
Mindkét kitüntetéshez szeretettel gratulálunk.<br />
„ÚGY TANÍTANI, AHOGY SZENT BENEDEK”<br />
1996-ban, amikor Pannonhalma alapításának 1000. évfordulóját ünnepeltük, a gimnázium is derekasan<br />
bekapcsolódott az ünnepségek szervezésébe. Az iskola számára az egyik legnagyobb esemény a Zánkán<br />
tartott bencés diáktalálkozó volt. A meghívottak listájának összeállítása során jöttünk rá arra, hogy<br />
nincs semmilyen központi nyilvántartás arról, hogy a világon hol vannak bencés iskolák. A bencés monostorokat<br />
számon tartják Rómában, 5 évente pontos katalógus jelenik meg a világ összes bencés monostoráról,<br />
a hozzájuk tartozó szerzetesekrõl, de ebbõl nem derül ki, hogy van-e iskolájuk. Zánkán született<br />
meg a gondolat, hogy össze kéne fogni a bencés iskolákat, és legalább valamilyen adatbázist kéne létrehozni.<br />
Ebbõl született a BENET – Benedictine Educators Network. A 2. BENET helyszíne 2002-ben Sao<br />
Paulo volt, melynek a Pannonhalmáról alapított iskolánk adott otthont. Odó atyával akkor én képviseltem<br />
a magyarországi bencés iskolákat. Már akkor rácsodálkoztam, hogy a világ hány országában található<br />
bencés iskola. Pedig 2002-ben még csak néhányan sejtették, hogy hány bencés iskola lehet a világon!<br />
Amikor <strong>2007</strong>. október 27-én, az õszi szünet elsõ napján Fidél atya elvitt a bécsi repülõtérre, hogy<br />
Chilébe utazzak, nem túl nagy lelkesedéssel szálltam ki az autóból. Ha Fõapát úr nem erõsített volna meg<br />
háromszor, hogy ott a helyem Santiago de Chilében a IV. BENET-en, nem indultam volna el. Utólag hálás<br />
vagyok Fõapát úrnak, hogy kitartott véleménye mellett.<br />
Bár Madridból megállás nélkül, 14 órán át repültem átkelve az óceánon, az amerikai õserdõn, majd<br />
az Andok káprázatos hegyein, amikor egyszer csak leszállt a gép és megérkeztem egy számomra teljesen<br />
ismeretlen világba, mégsem éreztem magam idegennek. Öt kontinens 23 országából kétszázan vettünk<br />
részt a bencés tanítók világtalálkozóján, és az a tény, hogy mindannyian bencés iskolából jöttünk,<br />
erõsebbnek bizonyult minden nyelvi, kulturális különbségnél. Bár a szavak szintjén nem ugyanazt a nyelvet<br />
beszéltük, mégis rögtön megértettük egymást. Senkinek se kellett magyarázni, miért kezdjük minden<br />
napunkat zsolozsmával, miért jövünk össze a nap közepén az Úr asztala körül megtörni a kenyeret, miért<br />
olvassuk közösen Isten igéjét és osztjuk meg egymással, hogyan szólított meg minket. Mindannyian az<br />
„Ora, labora, lectio divina” világából érkeztünk, és természetes volt, hogy a találkozó során is e szerint éltünk.<br />
Hihetetlen élmény volt felfedezni, hogy egymástól sok ezer kilométer távolságra élõ, egymást nem<br />
ismerõ férfiak és nõk, szerzetesek és világiak teljes természetességgel imádkoznak együtt, beszélgetnek<br />
4
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
együtt azonos kihívásokról, feladatokról, egyszerûen azért, mert mindannyian bencés iskolában dolgoznak.<br />
Bár a külsõ körülmények egészen különbözõek lehetnek, a tanító-oktató-nevelõ munka ugyanazon<br />
feladat elé állít mindannyiunkat: a mindenkori jelenben vezetni a ránk bízottakat, hogy kibontakozzék bennük<br />
mindaz a szép és jó, amivel Isten születésükkor megajándékozta õket.<br />
A bencések magyarországi rendtörténetérõl éveken át csak úgy hallottam, hogy 1802-ben történelmi<br />
kényszer hatására, azért hogy létezni tudjunk, a Rendnek középiskolákat kellett vállalnia. Az iskolai<br />
munka megjelenése úgy került szóba, mint valami szégyellni való, sajnálatos esemény, amely az igazi<br />
szerzetes élettõl való távolmaradást hozta magával. Ezzel szemben hihetetlen bátorító tapasztalat volt azt<br />
látni, arról hallani beszámolókat, hogy az elmúlt években hány bencés iskolát alapítottak, bõvítettek, hogy<br />
hány és hány bencés közösség kötelezte el magát a tanítás mellett, hogy mekkora hatással vagyunk a<br />
társadalomra azáltal, hogy több mint 140 ezer diákot több mint 8 ezer tanár oktat a világ 32 országában.<br />
A távolabbi, szegény országokból többen voltak kénytelenek távol maradni, de idén elsõ alkalommal minden<br />
kontinens méltó módon képviselve volt. Fekete-Afrikából, a Fülöp-szigetekrõl és Sri Lankáról több<br />
bencés férfi és nõi szerzetes is jött, így a Harmadik világ kellõ súllyal képviseltette magát, hála a gazdagabb<br />
országokból származók adományainak és magasabb részvételi díjának. (Kongót Richárd testvér<br />
képviselte, Sri Lankát Titusz atya: Jót mulattam, amikor „sárga” druszámmal beszélgettem a szünetekben.)<br />
A konferencia jelmondata – Úgy tanítani, ahogy Szent Benedek – volt az elõadások és megbeszélések<br />
vezérfonala. Évek óta nem hallottam úgy beszélni embert a Reguláról, mint 1-2 világban élõ bencés<br />
oblátust, akik iskolai hétköznapjaikat élik a Regula szerint. A konferencia nagy elõadásai, a munkacsoportok<br />
megbeszélései elérhetõk lesznek a világhálón. Csak ezért felesleges elmenni Chilébe. Ami egy ilyen<br />
találkozón felejthetetlen és maradandó, az a beszélgetések, megosztások sokasága a szünetekben, az<br />
étkezések során vagy az esti programok alkalmával. Ösztönzõ és bátorító beszélgetések sokaságára nyílt<br />
lehetõség bencés és világi tanár kollégákkal. Kézzelfogható haszonról is beszámolhatok: egy angliai és<br />
egy ír bencés iskola is szívesen fogad pannonhalmi diákokat, az Egyesült Államokba pedig frissen érettségizett<br />
diákjainknak ajánlhatunk fel 1 éves tanulmányutat 1-1 bencés iskolában.<br />
Titusz atya<br />
5
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
HAVAS SZENT MÁRTON ÜNNEP PANNONHALMÁN<br />
Szent Márton-nap a <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnáziumban<br />
Tours-i Szent Mártont, a <strong>Pannonhalmi</strong> Főapátság védőszentjét és a melki (Ausztria) bencés<br />
apátság gimnáziumával fennálló testvériskolai kapcsolat 20 éves jubileumát ünnepelte a<br />
<strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium <strong>2007</strong>. november 10-11-én. A jubileum alkalmából 25 fős<br />
küldöttség érkezett a melki gimnáziumból P. Wilfried Kowalik perjel vezetésével.<br />
Az idei Szent Márton-nap mottója a következő volt: „Láss! A hited meggyógyított.” (Lk<br />
18, 42). A látás volt az ünnep középpontjában: a biológiai (visszaadni egy ember látását) és<br />
a spirituális (meglátni a lényeget, a mélyére látni valaminek) látás egyaránt, ahogyan<br />
Szent Márton a ruhátlan koldusban felismerte Krisztust. Odafordult, meglátta és nekiadta<br />
fél köpenyét.<br />
Az idei Szent Márton-nap kiemelt témája Fekete-Afrika volt. A gimnázium diákjai<br />
Szent Márton nyomdokain haladva a Márton-napi programok bevételeit mindig valamilyen<br />
jótékony célra ajánlják fel: az összegyűlt pénzt idén – az ünnep mottójának apropóján<br />
– a Nyolc Boldogság Közösség által vezetett kabindai (Kongó) szemészeti klinika kapta.<br />
Hardi Richárd, a közösség tagja és a klinika orvosa is részt vett a hétvégi programokon.<br />
November 9-én, pénteken este az ő előadása nyitotta a Márton-napi programokat, amely<br />
során bemutatta az afrikai (szem)orvoslás mindennapjait.<br />
November 10-én,<br />
szombaton délután került<br />
sor a diákok a hagyományos<br />
Márton-napi bolhapiacára<br />
és árverésére.<br />
Ezt követően három afrikai<br />
országot három keresztény<br />
közösség képviselői<br />
mutattak be a diákoknak.<br />
Kongóról Hardi<br />
Richárd beszélt a fiúknak,<br />
Mozambikot a Szent<br />
Egyed Közösség tagjai<br />
mutatták be. Utóbbi ország<br />
sokáig a világ legszegényebb<br />
országa volt,<br />
évtizedekig polgárháború<br />
sújtotta, és a Szent<br />
Egyed Közösség hozta tető alá a békét a 90-es évek elején. Rajtuk kívül Magyarországon<br />
tanuló, szolgáló ghánai verbita szerzetesek beszéltek hazájukról, hétköznapjaikról, arról,<br />
miért is jöttek Magyarországra „missziózni”.<br />
Az előesti, ünnepi vesperáson a gimnázium valamennyi diákja és a vendégek is részt<br />
vettek a Bazilikában. A vesperás után a szokásos vacsora következett volna, a diákok azonban<br />
másképp döntöttek: lemondtak a péntek esti „hivatalos” étkezésükről és ennek árát is<br />
felajánlották a szemészeti klinika javára. Persze senki nem maradhatott éhesen, ezért este<br />
megnyíltak az osztálybüfék: a diákok különböző stílusú étkezési lehetőségeket kínáltak kopogó<br />
szemű társaiknak. Volt lacipecsenye, gyros, palacsintázó, pizzéria, a gimnázium tanárai<br />
és a bencés atyák is beszálltak őzpörkölttel, halászlével. A büfék bevétele természetesen<br />
az adomány összegét gyarapította.<br />
November 11-én 9 órakor Várszegi Asztrik főapát úr celebrálta az ünnepi szentmisét,<br />
amelyen P. Wilfried Kowarik mondta a szentbeszédet. A melki perjel úr a szolidaritást, a<br />
Szent Márton-i felebaráti szeretet állította homíliája középpontjába. Külön is kiemelte:<br />
6
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
„Jézus szerint a szeretet nem általános emberszeretet, hanem konkrétan felebaráti szeretet.<br />
Aki szeret, nem általánosságban véve, távolban szereti az embert, hanem a felebarátját<br />
szereti, aki közel van hozzá, aki mellette él.” A szentmise végére elkezdett szállingózni a<br />
hó, és rövidesen fehér lepel borította Szent Márton hegyét.<br />
A liturgiát követően a gimnázium idősebb diákjai találkozhattak a melki perjel úrral,<br />
illetve az előző napi előadókkal, míg a fiatalabbak Szent Márton életéről hallgattak előadást.<br />
Az előadás után a gimnázium legfiatalabb diákjai köszöntötték a <strong>Pannonhalmi</strong> Főapátság<br />
jubiláló és nyugdíjas munkatársait, majd következett az ünnepi ebéd. Délután a<br />
sporté és a zenéé volt a főszerep: volt teremfoci-bajnokság, kosárlabda, tanári szkanderverseny;<br />
a Rox&Márton program keretében pedig a gimnázium amatőr zenekarai léptek fel.<br />
Közben tanári pókerbajnokság, később az „Okosabb vagy, mint egy hetedikes” tanári vetélkedő<br />
színesítette a programot. A vacsoránál külön terítettek Márton nevű diákjaink részére,<br />
akik a Márton-asztalnál – a gimnázium igazgatójával együtt – ünnepi felszolgálásban<br />
részesültek.<br />
Este nyolc órától az autentikus afrikai népzenét játszó ghánai Sankofa zenekar vidám<br />
koncertjével zárult a program. A koncert után került sor az ünnepélyes „eredményhirdetésre”,<br />
amely minden várakozást felülmúlt: a két nap során 1.092.000,– Ft gyűlt össze a kabindai<br />
szemészeti klinika javára. A Márton-napi vígasságokat a gimnázium lépcsőházában<br />
közösen elénekelt „Immár a nap leáldozott” kezdetű esti himnusz zárta.<br />
Polgári István<br />
A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI<br />
November 17-én a Szentatya megerõsítette a 45 éves Dom Pietro Vittorelli atya Monte Cassino-i apáttá<br />
választását. Az új apát úr 1991-ben tette le elsõ fogadalmait és 1994-ben szentelték pappá. Megválasztása<br />
elõtt a Kasszinói Kongregáció novíciusmestere volt. Pietro apát úr Monte Cassino 191. apátja.<br />
A németországi Dinklage bencés nõvérei 12 évre apátnõvé választották Franziska Lukas nõvért. Elõdje<br />
24 évig vezette a monostort.<br />
December 8-án avatta fel Vlk bíboros úr és Notker prímásapát úr a bencés nõvérek új monostorát Brevnovban.<br />
A nõvérek 89 év után térnek vissza Csehországba. Az induló közösséget három cseh és egy<br />
német nõvér alkotja. A nõvérek monostorát a férfimonostor melletti plébánia épületébõl alakították ki.<br />
ÚJ MUNKAKÖRÖK<br />
PANNONHALMA<br />
Pintér Ambrus<br />
GYÕR<br />
Horváth Dori Tamás<br />
Tóth Konstantin<br />
eddigi munkakörei megtartása mellett plébános Gyõrasszonyfán és lelkész<br />
Tarjánpusztán<br />
perjel, magiszter, gimnáziumi és kollégiumi igazgató<br />
eddigi munkakörei megtartása mellett alperjel<br />
BAKONYBÉL<br />
Halmos Ábel<br />
perjel, magiszter, plébános, a Szent Adalbert Otthon igazgatója<br />
Nagy Lajos állandó diakónus megbízást kapott lelkipásztori asszisztensi feladatok ellátására Gyõrasszonyfán<br />
és Tarjánpusztán.<br />
7
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
BESZÉLGETÉS POLGÁRI ISTVÁNNAL,<br />
A PANNONHALMI GIMNÁZIUM<br />
GAZDASÁGI VEZETÕJÉVEL<br />
Pár éve még diákként éltél Pannonhalmán, ma pedig már<br />
felelős beosztású személyként veszel részt az iskola életében.<br />
Hogyan éled meg ezt<br />
Ez a diákból gimnáziumi munkatárssá válás nem ment<br />
nehezen: nem volt az olyan régen, hogy ide jártam, a tanárok<br />
jó része még emlékezett rám, nyitottan fogadtak és fiatal<br />
korom ellenére az elejétől kezdve elfogadnak. Személyesen<br />
az volt a legérdekesebb, hogy soha nem gondoltam arra,<br />
hogy valaha is Pannonhalmán fogok dolgozni. Az érettségi<br />
után nem maradt sok kapcsolatom az iskolával. Tavaly<br />
nyáron röpke két hét alatt döntöttünk úgy a feleségemmel,<br />
hogy jövünk. Jó döntés volt!<br />
Mit jelent a gazdasági vezető munkakör az iskolában, ami előtted nem létezett Miben<br />
látod feladataid súlypontjait<br />
A gazdasági vezető munkakörének megjelenése egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy<br />
a gimnázium gazdasági ügyei túlnőttek azon a szinten, hogy valaki vagy valakik egyéb oktatási-nevelési-adminisztratív<br />
munkáik mellett ezt átlássák és hatékonyan intézzék. Ez főállású<br />
szakembert kíván, sőt, közel másfél év után azt látom, hogy egy ember kevés is erre a<br />
feladatra!<br />
Feladataim elég szerteágazóak. Az iskola alapfeladataihoz kapcsolódóan sokat foglalkozom<br />
a diákok befizetéseivel, illetve az iskola napi működéséhez kapcsolódó pénzügyekkel.<br />
Egy teljes tanév kellett ahhoz, hogy lássam, hogyan is működik egy iskola. Nagy segítség<br />
volt, hogy bármilyen ügyben fordulhattam Antal atyához, aki általában tudta, hogy mi miért<br />
működik úgy a gimnáziumban. Az is sokat jelent, hogy a Főapátság gazdasági osztálya<br />
az iskola ügyeivel is foglalkozik, így számos adminisztratív terhet levesznek a vállamról. Az<br />
elmúlt év folyamán az iskolával kapcsolatos jogi ügyekben is némi jártasságot szereztem:<br />
alapítottunk egy diáksport egyesületet, a gimnáziumi alapítványnál személyi változások történtek<br />
és közben folyamatosan követem a jogszabályok változásait is.<br />
Az elmúlt évben számos pályázatot írtam a gimnázium számára, amelyek több mint<br />
80%-ban sikeresek voltak. Ezek elsősorban a gimnázium diákjainak testvériskolai utazásaihoz,<br />
eszközbeszerzésekhez, illetve rendezvényekhez kapcsolódtak, de volt közöttük EU-s pályázatíró<br />
képzés is. A munkámnak ezt a részét nagyon élvezem! Idén jóval nagyobb fába vágtuk<br />
a fejszénket: pályázatot nyújtunk be a Nyugat-Dunántúli Regionális Operatív Program<br />
keretében iskolai infrastruktúra-fejlesztésre. Ha nyerünk, lesz mit csinálni...<br />
8
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
Az operatív feladataimon túl fontos feladatomnak látom a pénzügyi szempont „láttatását”<br />
az iskola mindennapi ügyeiben és döntéseiben. Egy oktatási intézmény esetében ez nem<br />
is olyan egyszerű, hiszen a gazdasági ügyek egyáltalán nem tartoznak az alapfeladatok közé.<br />
Próbálom folyamatosan szem előtt tartani, hogy az én munkám egy iskolában kiegészítő<br />
feladat, amelynek célja a működés zavartalanságának biztosítása. Persze a szakmai és a<br />
gazdasági szempontok gyakran ütköznek egymással az iskolavezetésen belül, de eddig a legtöbb<br />
konfliktust sikerült – sokszor fájdalmas anyagi döntések árán is – megnyugtatóan rendezni.<br />
Lehet ma egy jó gimnáziumot és kollégiumot úgy finanszírozni, hogy nem mindent a szülőktől<br />
várunk<br />
Lehet, csak nehéz. Az állami és a kiegészítő egyházi normatívák jelenleg a kiadásaink két<br />
harmadát fedezik, a többit a gimnáziumnak kell előteremtenie. A szülőkre már jelenleg is<br />
elég nagy terhet ró az iskola, pedig így is „csak” az iskolára jutó rész felét fizetik. A fennmaradó<br />
részt pedig a fenntartó Főapátság egyre nehezebben tudja finanszírozni.<br />
Úgy látom, Pannonhalmának külső forrásbevonás szempontjából még jelentős tartalékai<br />
vannak, elsősorban a volt diákoknál. Itt, Magyarországon még gyerekcipőben jár annak<br />
a hagyománya, hogy az adott intézményben végzett diákok „felnőve”, pozícióba kerülve támogassák<br />
az alma matert. A bentlakásos jelleg miatt a diákokban, az osztályközösségekben<br />
még erősebb a Pannonhalmához kötődés, mint általában más középiskolákban. Ezt kellene<br />
kihasználnunk! Ráadásul most talán a korábbiaknál is nagyobb szükség van a támogatásukra,<br />
mivel az állami finanszírozás aránya fokozatosan csökken, a fenntartási költségek<br />
nőnek, mi pedig csak úgy tudjuk a jelenlegi nevelési-oktatási, illetve infrastrukturális színvonalat<br />
fenntartani vagy növelni, ha pótlólagos forrásokat találunk. A tavalyi évben elindult<br />
a volt diákok adatbázisának elkészítése, ugyanakkor a munka lassan halad, mivel az<br />
operatív ügyek mellett kevés energiánk van erre. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a volt<br />
diákokkal, illetve a további lehetséges támogatóinkkal, szimpatizánsainkkal való kapcsolatfelvétel,<br />
kapcsolattartás és adományszervezés az elvégzendő munka volumene és a részben<br />
speciális adottságok, szaktudás szükségessége miatt külön munkakört igényel.<br />
Hogyan ápolod Pannonhalmán a görög katolikus hagyományokat<br />
Sajnos, ebben van a legnagyobb „elmaradásom”. A Bazilika közelsége, illetve a vasárnapi 9<br />
órai szentmisére járókból kialakult ifjúházas-kisgyerekes kör miatt inkább Pannonhalmán<br />
jutunk el templomba. A nagyobb ünnepeken és a hétköznapi ünnepeken azért általában a<br />
győri görög katolikus templomban veszünk részt Szent Liturgián. Ha egy kicsit megnőnek a<br />
gyermekeim, remélem, jobban részt tudunk venni a diákkápolnában tartott görög liturgiákon.<br />
A fiúk már többször hívtak erre. Azért igyekszem hű maradni a gyökereimhez, többek<br />
között az ikreink is ezért lesznek görög katolikus rítus szerint megkeresztelve december 22-<br />
én itt, a <strong>Pannonhalmi</strong> Bazilikában.<br />
Készítette: A szerk.<br />
9
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
ORSZÁGOS SZAVALÓVERSENY<br />
A „NYUGAT” SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJA TISZTELETÉRE<br />
„Nem az énekes szüli a dalt:<br />
a dal szüli énekesét.”<br />
(Babits Mihály)<br />
A huszadik századi magyar irodalom meghatározó szellemi mûhelyének, a NYUGAT folyóiratnak 2008<br />
januárjában ünnepeljük a százéves évfordulóját. Ebbõl az alkalomból az Országos Széchényi Könyvtár<br />
(OSZK) a verseny társkiíróival – az MTA Irodalomtudományi Intézetével, a Petõfi Irodalmi Múzeummal,<br />
a Magyartanárok Egyesületével, a Magyar Olvasástársasággal és a Budavári Önkormányzattal közösen<br />
– szavalóversenyt hirdetett középiskolás (gimnazista, szakközépiskolás és szakiskolás, 9–12/13.<br />
évfolyamos) diákok számára.<br />
A szavalók az iskolai versenyek után egy regionális középdöntõ után juthattak be az országos döntõbe.<br />
A regionális döntõk nyolc kijelölt helyszínének egyike a <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium volt. A<br />
versenyt november 13-án rendeztük meg. Vas, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyébõl összesen 29<br />
versenyzõ érkezett a területi döntõre. Iskolánkat Gajdics Máté 12.B osztályos tanuló képviselte Szabó<br />
Lõrinc A homlokodtól fölfelé címû versével. A versenyt kétfordulós rendszerben bonyolítottuk le. Az elsõ<br />
fordulóban a kötelezõ verset mondták el a tanulók, majd a legjobb 13 versenyzõ közül a szabadon választott<br />
versek alapján döntöttünk. A pannonhalmi versenyrõl három diák jutott az országos döntõbe. Elsõ<br />
helyezést ért el Tóth János a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója József Attila Nagyon<br />
fáj címû versével. Második helyezett lett Miks Noémi a mosonmagyaróvári Haller János Gimnázium<br />
tanulója Szabó Lõrinc Különbéke címû versével. Harmadik helyezést ért el Árvai Péter a gyõri Szabadhegyi<br />
Oktatási Központ diákja József Attila Éhség címû versével. A verseny megrendezéséért Mann<br />
Jolán az OSZK munkatársa mondott köszönetet iskolánknak.<br />
A szavalóverseny zsûrijének elnöke Villányi László József Attila-díjas költõ volt. A zsûri tagjai:<br />
Ungvári István színmûvész (Gyõri Nemzeti Színház), Pottyondy Nóra középiskolai tanár és az iskolánkat<br />
képviselõ Borián Elréd atya.<br />
A jó hangulatú verseny során nagyon sok tapasztalatot és élményt szereztünk. A verseny színvonalát<br />
jelzi, hogy a pannonhalmi döntõn harmadik helyet szerzett Árvai Péter az országos döntõn második<br />
helyezést ért el (a versenyt Nagyhegyesi Zoltán, a kecskeméti Bolyai János Gimnázium tanulója nyerte<br />
meg).<br />
A szavalóverseny országos döntõje <strong>2007</strong>. november 26-án, Babits Mihály születésnapján volt Budapesten,<br />
a Budavári Palotában, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A szavalóverseny zsûrijének<br />
elnöke Jordán Tamás színmûvész, a Nemzeti Színház igazgatója volt. A döntõt Sediánszky János<br />
rádiós, a Budavári Önkormányzat alpolgármestere vezette.<br />
Komálovics Zoltán<br />
FELHÍVÁS<br />
A <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium és Kollégium ezúton<br />
értesíti valamennyi volt és jelenlegi támogatóját, hogy a<br />
Budincsevits Alapítvány 2008. január 1-tõl nem fogad<br />
több támogatást. Az adományokat és az 1 %-os felajánlásokat<br />
a továbbiakban a gimnáziumi alapítvány fogadja.<br />
Az alapítvány adatai:<br />
Név: <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium Alapítvány<br />
Adószám: 18535741-1-08<br />
Számlaszám: 10300002-10359622-49020012<br />
10
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
SZENT MÁRTON NAP <strong>2007</strong><br />
A <strong>Pannonhalmi</strong> Fõapátság, az MKB Bank Zrt., a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Bábolna<br />
Nemzeti Ménesbirtok Kft. által hagyományteremtõ szándékkal, 2000-ben elindított Szent<br />
Márton Napot idén november 16-án rendeztük meg Pannonhalmán. Asztrik fõapát úr köszöntõjét<br />
követõen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar elõadásában Franz Schubert<br />
vonósötösének zenekari változatát hallgathattuk meg. Ezt követõen Lackner Pál protestáns<br />
tábori püspök mondott ünnepi beszédet. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton<br />
Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedõ személy kaphat meg, aki az adott évben<br />
tevékenységével jelentõsen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális értékeink<br />
megismertetéséhez és megõrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, Pungor<br />
Ernõ, Nagy Gáspár, Kukorelli István, Mádl Ferenc és Szokolay Sándor vehették át a díjat, idén<br />
pedig Sebestyén Márta népdalénekes részesült a kitüntetésben. A programot állófogadás zárta,<br />
amelyen az ételekrõl a Gundel Étterem, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh gondoskodott.<br />
A szerk.<br />
A PANNONHALMI SZEMLE téli (<strong>2007</strong>/4.) számának témája:<br />
ideje a nevetésnek<br />
DIMITRI Száraz szavak a humorról<br />
KORNIS MIHÁLY Mire jó nevetni<br />
BOJKY JÁNOS János evangéliumának iróniája<br />
HUGO RAHNER Deus ludens – a játszó Isten<br />
PETER L. BERGER A bősz teológusokról<br />
BAZSÁNYI SÁNDOR „Hajjaj… mérnök úr!” – A romantikus iróniáról<br />
BAGDY EMŐKE Lélekderűnk tükre: a nevetés<br />
KURDY FEHÉR JÁNOS 20. századi szimultán játékok – Milorad Kristić: Das Anatomische<br />
Theater<br />
HIRSCH TIBOR Új nevetés (Jacques Tati filmhumora)<br />
BRUNO NETL Mozart és a nyugati kultúra etnomuzikológiai tanulmányozása<br />
VARGA MÁTYÁS Regula-meditációja<br />
GEORGES PEREC, NAGYATÁDI HORVÁTH TAMÁS és PHILIP LARKIN versei<br />
A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (szemle@osb.hu)<br />
TARTALOMJEGYZÉK AZ INTERNETEN: ww.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium<br />
KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com<br />
11
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
HÍREK<br />
Szeptember 12.<br />
A <strong>Pannonhalmi</strong> Bazilika felújítási terveirõl<br />
tartott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal<br />
kihelyezett mûemléki tervtanács ülést monostorunkban.<br />
Szeptember 13.<br />
Elhunyt Dobra Modeszt atya, aki sok éven<br />
keresztül gondoskodott a monostor élelmiszer<br />
és egyéb anyag beszerzéseirõl.<br />
Szeptember 14.<br />
Csoma Zsigmond tanszékvezetõ egyetemi<br />
tanár tartott borászat-történeti elõadást<br />
a gimnázium Teleki-termében A magyar<br />
bor híre címmel.<br />
Szeptember 15.<br />
A MaHolnap Alapítvány több mint 100 fõ<br />
részvételével tartott konferenciát a gimnázium<br />
Asztrik-termében „Egyházi és egyházközeli<br />
civil szervezetek felkészítése az<br />
NFT II. kihívásaira, lehetõségeire” címmel.<br />
A konferencia fõvédnöke és megnyitója<br />
Asztrik fõapát úr, egyik elõadója pedig Hortobágyi<br />
Cirill perjel atya volt.<br />
Szeptember 17–22.<br />
A Bencés Konföderáció prézes-apátjai<br />
Notker Wolf prímás apát vezetésével idén<br />
monostorunkban tartották éves rendes szinódusukat,<br />
amelyre utoljára 1981-ben került<br />
sor Pannonhalmán.<br />
Szeptember 27.<br />
Korzenszky Richárd tihanyi perjel atya a<br />
magyar turizmus fejlesztése érdekében<br />
végzett kiemelkedõ tevékenysége elismeréséül<br />
a turisztikai világnap alkalmából Pro<br />
turismo díjat kapott. A laudációban az önkormányzati<br />
és területfejlesztési miniszter<br />
a következõ szavakkal méltatta Richárd<br />
atya tevékenységét: „lelkipásztor, Tihany<br />
szellemi és kulturális életének elõmozdítója,<br />
sokak által nagyra becsült értelmiségi”.<br />
Szeptember 30.<br />
Elhunyt Tarnay Brunó atya, aki 1962-tõl<br />
tanított a pannonhalmi gimnáziumban és a<br />
fõiskolán, 1988-tól 1995-ig pedig a Pázmány<br />
Péter Hittudományi Akadémia tanszékvezetõ<br />
professzora volt.<br />
Október 3.<br />
A gyõri és pannonhalmi gimnáziumunk diákjai<br />
Budapesten a Zeneakadémián részt<br />
vettek az Igor Stravinsky születésének<br />
125. évfordulójára rendezett hangversenyen,<br />
ahol a szerzõ Threni (Id est lamentationes<br />
Jeremiae prophetae) címû mûvének<br />
õsbemutatójára is sor került.<br />
Október 5.<br />
A gimnázium Asztrik-termében Váray<br />
László tanár úr tartott elõadást Zenei kutatóúton<br />
Indiában – spiritualitás és muzsika<br />
címmel. Elõadásában arra a kérdésre kereste<br />
a választ, hogy van-e kimutatható<br />
kapcsolata a magyar népzenének az indiai<br />
népzenével.<br />
Október 9.<br />
Pannonhalma Város Önkormányzatának<br />
Képviselõtestülete Bagó Ferenc polgármester<br />
úr vezetésével látogatást tett monostorunkban,<br />
és megbeszélést folytatott<br />
az elöljárókkal a Város és a Fõapátság közös<br />
dolgairól.<br />
Október 12.<br />
A gimnázium Asztrik-termében Gebei Sándor<br />
tanszékvezetõ egyetemi tanár úr Új<br />
szempontok a Rákóczi-szabadságharc történetéhez<br />
címmel tartott elõadást.<br />
Október 15.<br />
A gimnázium tornatermében Csalog Gábor<br />
(zongora) és Varga István (gordonka)<br />
adott koncertet. Az elõadáson elhangzott<br />
Kondor Ádám: Partita csellóra és zongorára,<br />
ami õsbemutató volt, majd Beethoven<br />
12
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
D-dúr szonátája. A második részben Csapó<br />
Gyula Labirintus és Egyenes labirintus<br />
címû mûve, végül Beethoven B-dúr szonátáját<br />
játszotta Csalog Gábor.<br />
Október 17.<br />
Az Országos Széchenyi Könyvtárban<br />
Asztrik fõapát úr mutatta be a Mátyás<br />
Graduálé hasonmás kiadását. A könyvbemutató<br />
keretében a Szent Márton Kamarakórus<br />
énekelt részeket belõle Áment Lukács<br />
atya vezetésével.<br />
Október 19.<br />
A gimnázium Tetõtéri Galériájában került<br />
sor Czigány Ákos (bölcsész) és Czigány<br />
Tamás (építész) Belül címû fotókiállításának<br />
megnyitására. Az alkotók egymás képeit<br />
mutatták be. A fényképek a bicskei<br />
Eocén program félbehagyott épületeirõl<br />
készültek.<br />
Október 23.<br />
A gimnázium október 23-i ünnepi megemlékezésén<br />
a tornateremben Asztrik fõapát<br />
úr mondott – személyes emlékekkel átszõtt<br />
– ünnepi beszédet. Az ünnephez kapcsolódó<br />
orgonahangversenyt Almásy<br />
László Attila tartotta a bazilikában.<br />
Október 25.<br />
A Magyar Bencés Kongregáció általános<br />
káptalanjának döntése alapján Várszegi<br />
Asztrik fõapát úr <strong>Pannonhalmi</strong> Szent Mór<br />
ünnepén a Gyõri Bencés Rendházat függõ<br />
perjelség rangjára emelte. A Szent Mór<br />
Bencés Perjelség létrehozásáról szóló<br />
határozatot ünnepi szentmise keretében<br />
adta át Gyõrött Horváth Dori Tamás atyának,<br />
aki e naptól perjele lett a gyõri bencés<br />
közösségnek.<br />
November 9.<br />
Szent Márton idei ünnepének bevezetõjeként<br />
a gimnázium Teleki-termében Hardi<br />
Richárd, az afrikai Kongóban lévõ kabindai<br />
szemklinika orvosa, a Nyolc Boldogság<br />
Közösség tagja tartott vetített-képes elõadást<br />
Orvoslás Kabindában címmel.<br />
Másnap Kongó, Mozambik és Ghána<br />
mindennapjairól, az Afrikában végzett<br />
missziós munkáról hallhattak-láthattak filmes<br />
beszámolót diákjaink Hardi Richárdon<br />
kívül Ghánából érkezett fekete verbita<br />
szerzetes teológiai hallgatók és a Szent<br />
Egyed közösség néhány magyarországi<br />
tagjának elõadásában. Diákjaink a Szent<br />
Márton-napi jótékonysági gyûjtés bevételeit<br />
(bolhapiac, árverés, saját készítésû ételek<br />
árusítása) a kabindai szemklinika megsegítésére<br />
fordították.<br />
November 11.<br />
Szent Márton ünnepén a szentmise fõcelebránsa<br />
Asztrik fõapát úr, igehirdetõje P.<br />
Wilfried Kowalik, a melki bencés apátság<br />
perjele volt. A szentmisén diákjainkon és a<br />
gimnázium tanárain kívül jelen voltak a<br />
melki bencés gimnázium tanárai is, mert<br />
ekkor ünnepeltük a két bencés apátság és<br />
gimnázium testvér-kapcsolatának 20 éves<br />
évfordulóját. A délelõtt folyamán diákjaink<br />
találkozhattak a melki apátság perjelével<br />
és az ottani bencés gimnázium igazgatójával.<br />
Az ünnep záró-akkordjaként a tornateremben<br />
a Magyarországon élõ ghánai<br />
SANKOFA együttes adott koncertet, bemutatva<br />
hazájuk népzenéjét és táncát.<br />
November 16.<br />
A <strong>Pannonhalmi</strong> Fõapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra<br />
Zrt., a Bábolna Nemzeti<br />
Ménesbirtok Kft. és az MKB Bank Zrt. közös<br />
Szent Márton Napot tartott. Asztrik<br />
fõapát úr köszöntõjét követõen Franz<br />
Schubert vonósötösének zenekari változatát<br />
adta elõ Rolla János vezetésével a<br />
Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az ünnepi<br />
megemlékezést Lackner Pál protestáns<br />
tábori püspök tartotta. Az idei Szent Márton-díjat<br />
Sebestyén Márta népdalénekes<br />
vehette át. A barokk ebédlõben az új termény<br />
és bor megáldása után állófogadás<br />
és borkóstoló zárta az ünnepet.<br />
E napon tartott elõadást Várkonyi<br />
Péter (BME Építészmérnöki Kar) A Gömböc<br />
és a teknõsök címmel a topológia<br />
problémáiról a Teleki-teremben.<br />
13
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
November 17.<br />
Habsburg Ottó népes családja társaságában<br />
Pannonhalmára látogatott. Asztrik<br />
fõapát úr a bencés közösség nevében is<br />
köszöntötte 95. születésnapja alkalmából.<br />
November 18.<br />
A Szent Erzsébet Év zárásaként a <strong>Pannonhalmi</strong><br />
Területi Apátság híveinek egy<br />
csoportja zarándokolt Veszprémvarsányba,<br />
ahol az ünnepi szentmise fõcelebránsa<br />
Hortobágyi Cirill perjel atya volt, a homíliát<br />
Halmos Ábel atya mondta.<br />
November 22–28.<br />
Iskolánk diákjainak egy csoportja látogatást<br />
tett a Karácsfalvi Sztojka Sándor Katolikus<br />
Líceumban, kárpátaljai testvériskolánkban.<br />
November. 23.<br />
Jávor Benedek pannonhalmi öregdiák<br />
(Védegylet, PPKE ÁJK) Ökológiai fenntarthatóság<br />
– veszélyek és kiutak címmel tartott<br />
elõadást a Teleki-teremben.<br />
A Magyar Bor Akadémia alapításának<br />
15. évfordulója alakalmából rendezett<br />
konferencián Hortobágyi Cirill perjel atya<br />
tartott elõadást A bor és a kereszténység<br />
címmel.<br />
November 26.<br />
A Baross Gábor Társaság A történelmi egyházak<br />
anyagi és szellemi vagyona címmel<br />
szervezett vitaestet, amelynek keretében<br />
Hortobágyi Cirill perjel atya a szerzetesrendek<br />
szempontjából tartott elõadást a témáról.<br />
N Y I L A T K O Z A T<br />
1998-ban, a Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja felhatalmazásával, a kérelmezõ testvérek<br />
engedélyt kaptak, hogy megtelepedjenek Bakonybélben és ott újra meggyökereztessék a bencés<br />
életet.<br />
A késõbbi Szent Mauríciusz, Pannonhalmától függõ Perjelséget Kiss Domonkos perjel atya vezette<br />
mostanáig. Négy testvér élt vele a monostorban. Az új alapítás szerzetesei – fõapáti hozzájárulással<br />
– Michel van Parys chevetogne-i apát urat kérték fel életük kísérésére, a szerzetesi tradícióban ismert<br />
vizitátori feladat ellátására. A vizitátor 2001 óta rendszeresen látogatta õket, meglátásait, tanácsait írásban<br />
is átadta számukra. IIyen vizitációra került sor folyó év október végén (25–29.) is, amelynek közösséget<br />
jobbítani akaró vizitációs javaslata nyílttá tette a kis közösség válságát. A vizitátor meglátásai mindenben<br />
megegyeztek a Magyar Bencés Kongregáció káptalanja és a Fõapáti Tanács korábbi tapasztalataival<br />
is.<br />
A vizitációs karta elismerte Domonkos atya és a testvérek szép életét és munkáját, mégis az állandósult<br />
problémák orvoslására azt javasolta, hogy: „Fõapát úr írjon elõ a perjel számára egy sabbat<br />
(pihenõ) évet. Nagy szüksége van rá neki is és a közösségnek is. Remélem, hogy Domonkos atya hittel<br />
és keserûség nélkül tudja elfogadni ezt a nehéz és súlyos döntést, amely egyáltalán nem vonja kétségbe<br />
odaadását és kitüntetett szerepét e közösség alapításában. Késlekedés nélkül ki kell nevezni egy<br />
másik perjelt, és kérni kell Domonkos atyát, hogy se közvetve, se közvetlenül ne avatkozzon bele Bakonybél<br />
életébe a sabbat év idején.”<br />
Domonkos atya a javasolt sabbat-pihenõ évvel nem kívánt élni. Mivel sem õ, sem Adalbert atya a<br />
vizitációs javaslatot egyáltlán nem fogadta el, mindketten engedélyt kértek, hogy egy évig közösségen<br />
kívül éljenek (exklausztráció). A Prézesi Tanács felhatalmazásával engedélyt adtam nekik egy évre a közösségen<br />
kívüli életre. Mózes novícius testvér is követte õket, így ezzel a lépéssel elhagyta bencés közösségünket.<br />
Mivel az alapítást továbbra is fontosnak tarjuk, <strong>2007</strong>. november 23-án Halmos Ábel atyát neveztem<br />
ki új bakonybéli perjelnek és plébánosnak. Vásárhelyi Anzelm és Baán Izsák testvérrel folytatják tovább<br />
a Szent Mauríciusz Monostorban a szerezteséletet.<br />
Pannonhalma, <strong>2007</strong>. december 6.<br />
Várszegi Asztrik<br />
fõapát<br />
14
HEMINA 2006<br />
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
ÚJ BORAINK<br />
A 2006-os évjáratot a jó évjáratok között tartjuk számon. Különösen<br />
igaznak véljük ezt a közép- és kései érésû fajták esetében.<br />
Chardonnay és Pinot Blanc fajtáink a szeptember második felére<br />
jellemzõ kellemes melegben szépen beértek, magas cukortartalmat<br />
gyûjtöttek és kellemes harmóniát varázsoltak a bor ízvilágába.<br />
A biológiai érésben lévõ szõlõfajtákat közvetlenül egymás<br />
után szüreteltük, így alkalom nyílott a tisztított mustok öszszefejtésére,<br />
együtterjesztésére is. A must egyharmadát 500 literes<br />
hordókba fejtettük, kétharmada pedig klasszikus 228 literes<br />
barrique-ban készült.<br />
Az erjedés végén a seprõt heti rendszerességgel felkevertük,<br />
hogy ezzel alkalmat adhassunk a finomseprõ ízanyagainak<br />
visszaoldódására. Az almasavbontás<br />
december végére befejezõdött,<br />
amit további 6 hónapos<br />
érlelés követett.<br />
Júliusban összefejtett borunkat<br />
a komplexitás fokozásának<br />
érdekében olaszrizlinggel házasítottuk,<br />
így alakult ki a véglegesen<br />
60% chardonnay-t, 30% fehérburgundit<br />
és 10% olaszrizlinget<br />
tartalmazó 2006-os Hermina.<br />
A bor nagytestû, érett szõlõjegyeket<br />
hordozó borok barátainak<br />
lehet kedvence. A már-már<br />
töppedt jegyeket sugalló illat-ízkombináció<br />
egészül ki a hordós<br />
erjesztés-érlelés finom tölgy- valamint<br />
vaníliaízeivel. Az érett jegyekért<br />
elsõsorban a Chardonnay<br />
és a Pinot Blanc párosa felel, míg<br />
a bor biztos hátterét az olaszrizling<br />
kölcsönzi.<br />
Jól érlelhetõ vastag bor,<br />
amelyet elsõsorban grillételek,<br />
vajas köretek, erdei gombák vagy<br />
akár szarvasgombás étkek mellé<br />
ajánlunk.<br />
PINOT NOIR 2006<br />
A 2006-os esztendõ különösen fontos a Pinot Noir szempontjából<br />
az Apátsági Pincészet számára. Mindhárom e fajtát tartalmazó<br />
dûlõnk termõre fordult, így szélesítve alapanyag-bázisunkat.<br />
Széldomb, Tavaszó és Babszökõ nevû dûlõink egyaránt<br />
magas mésztartalmú területek, fekvésükbõl adódóan azonban a<br />
rajtuk található szõlõk különbözõ érési periódusban vannak adott<br />
idõpontokban. Filozófiánk szerint ezt az adottságot használjuk ki<br />
különbözõ technológiákkal ötvözve arra, hogy igazán sokarcú,<br />
egyedi, a borvidékre jellemzõ Pinot Noirt készítsünk. Mindehhez<br />
segítségünkre volt a 2006-os ragyogó évjárat, amely gyönyörûen<br />
beérlelte a fajtát.<br />
A bort mély „burgundi-vörös” szín, pohárba töltve érett<br />
késõi cseresznye illata jellemzi. Szánkhoz emelve meleg bársonyossággal<br />
találkozunk, ahol a finom<br />
tannin elegáns testet ad a<br />
bornak. Hosszú bor. Ízképleteit<br />
leginkább az érett meggy és málna<br />
ízei határozzák meg.<br />
A bor szerkezete hosszú<br />
érlelhetõséget biztosít. 17–19 o C<br />
hõmérsékleten érdemes fogyasztani,<br />
a dekantálást pedig szélesebb<br />
illat-íz-spektrummal hálálja meg.<br />
Különösen barnahúsokhoz,<br />
elsõsorban kacsa- és bárányételekhez<br />
ajánljuk.<br />
SZÜRETI VISSZATEKINTÉS<br />
A <strong>2007</strong>-es évjárat új lehetõségeket adott a <strong>Pannonhalmi</strong> Apátsági Pincészet számára!<br />
A 2001 és 2004 közötti fokozatos szõlõtelepítéseink hasonló ütemû termõre fordulásával jelentõsen növekedett<br />
az éves szüret során rendelkezésre álló alapanyag-mennyiség. Ehhez külön értéket adott maga az évjárat.<br />
A korai tavaszt korai nyár követte! A szõlõ fejlõdési fázisai 3 hét koraiságot mutattak a megszokotthoz képest. Ez<br />
a teljes tenyészidõszakon átívelõ koraiság eredményezte, hogy a szõlõ szedését már augusztusban elkezdtük.<br />
Az elsõként szedett fajták az illatos fajtakörbõl kerültek ki. Ezt követték a középérésû fehér fajták, és szeptember<br />
közepére kékszõlõinkre is sor került.<br />
A természet idõbeni elõrefutása a szüreti munkák elõbbi befejezését is jelentette, így az évjárat elsõ „hírvivõjét”,<br />
a St. Martinus Cuvée borunkat már november eleje óta palackból kóstolhatjuk. A házasítás magán hordozza az évjárat<br />
jellemzõit.<br />
Illatban gazdag, fajtajelleges, telt borok születtek jó savtartalommal, amely érlelhetõséget és tartást ad a <strong>2007</strong>-es<br />
évjárat „szülötteinek”!<br />
Liptai Zsolt<br />
borász<br />
15
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
HALOTTAK NAPI BESZÉD<br />
Szent Benedek atyánk Regulájának negyedik fejezetében, a jócselekedetek eszközei között olvassuk a jól ismert<br />
intést: A halál naponként ott álljon szemed elõtt (RB 4,47). A Regulának ezt a rendelkezését tettekre is váltjuk,<br />
amikor napközi imaóra után a fõmonostor második emeletén nap mint nap a Megfeszített Krisztus felé haladunk.<br />
A közösség sorrendjében Krisztushoz elöljáróink állnak a legközelebb, õket követik az atyák és a testvérek – elõl<br />
az idõsebbek, hátrébb a fiatalabbak, életük folyamán mindig egyre közelebb érve a Megfeszítetthez. Mi, növendékek<br />
a sor legelején kapunk helyet. Talán nem csak azért, hogy ne térhessünk ki elöljáróink szeme elõl, és nem is<br />
csupán azért, hogy legyen, aki a lépcsõk végére érve kinyitja az ajtót, hanem talán azért is, hogy most, amikor szerzeteséletünk<br />
elején állunk, valóban minden nap szembesüljünk Jézus példájával, akinek a követésére vállalkoztunk.<br />
Mire tanít bennünket Jézus példája Ösztönösen tör föl belõlem a kérdés: Miért a Megfeszített, és miért nem<br />
a Mester, vagy pedig a Feltámadott a példakép Nincs annál nagyobb, mint aki életét adja barátaiért. Barátaiért,<br />
tanítványaiért, de a bûnösökért, sõt, a gonoszokért is. Jézus mindenét föladta, hogy mindent nekünk adjon abból,<br />
amit az Atyától kapott. Aktív életét odaadóan az embereknek szentelte, halálában viszont neki is szembesülnie kellett<br />
a tehetetlenséggel, vissza kellett adnia életét az Atyának. Megfeszítették, meghalt és eltemették.<br />
Életünk folyamán folyamatosan az elengedés feladatával szembesülünk. Elképzeléseinket, terveinket és reményeinket<br />
újra és újra vissza kell adnunk Istennek. Életutunk során minden igyekezetünk ellenére idõnként zsákutcába<br />
tévedünk. Amit eddig fontosnak vagy értékesnek tartottunk, arról le kell mondanunk. Tovább kell lépnünk!<br />
Hogyha ahhoz görcsösen ragaszkodunk, nem adhatjuk másoknak az életünket. Mert aki meg akarja menteni életét,<br />
elveszíti azt… (Mk 8,35).<br />
Az utóbbi idõben több rendtárstól kellett végsõ búcsút vennünk. Olykor megfordult a fejemben, hogy amikor<br />
õk bencés életünk elsõ éveit élték – ahogyan most én is –, biztosan elgondolkodtak saját rendi jövõjükrõl: tervezgettek<br />
és álmodoztak. De vajon gondoltak-e ekkor arra is, amit végül meg kellett élniük Fel voltak-e készülve<br />
államszocializmusra és egyházüldözésre, börtönbüntetésre, emigrációra vagy a rendi kereten kívüli élet kényszerpályáira<br />
Nemde gimnáziumi, lelkipásztori vagy gazdasági munkaköröket, a 20. század eleji bencés élet kitaposott<br />
ösvényeit sejtették-e inkább a ködbe veszõ jövõt fürkészve Azt gondolom, azok a fiatal bencés növendékek akkor<br />
még nem tudhatták, hogy hivatásukat a magyar bencés közösség egyik nehéz idõszakára kapták; hogy Isten nem<br />
a fennálló rendi keretek továbbvitelére, hanem rideg és küzdelmes évtizedek helytállására hívta õket. Hogy életüket<br />
úgy szenteljék Istennek és az emberek szolgálatának, hogy közben legszebb reményeiket sokszor el kellett engedniük.<br />
Ottlik Géza szerint a halottaink egy dologban különböznek biztosan az élõktõl: nem lehetnek többé kiszámíthatatlanok.<br />
És mintha nem csak néhai szeretetteinkre, emberi kapcsolatainkra volna érvényes ez a megállapítás.<br />
Az élõ Isten is sokszor kiszámíthatatlannak mutatkozik. Isten Krisztus által, és elhunyt rendtársaink élete példáján<br />
keresztül is az elengedés feladatának beteljesítésére sarkall bennünket. Ha ígérete szerint nem is terhel meg bennünket<br />
erõnkön fölül, életünk nehéz óráiban mégis Jóbbal együtt imádkozhatunk: Te zártad a lábam kalodába,<br />
minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab,<br />
amit a molyok rágnak (Jób 13,27–28).<br />
Nem az Isten halálát kell tehát szemünk elõtt tartanunk. Éppen ellenkezõleg: minden nap késznek kell lennünk<br />
annak felismerésére, hogy Isten nem halott. Mivel nem halott, Õ nem is egy valaha volt személy kiszámítható,<br />
jól ismert, statikus képe, mint amilyet szeretteinkrõl õrzünk szívünkben. Az élõ Isten mindig új utakra hív<br />
bennünket: van, amikor meglepetéseket tartogat számunkra, máskor viszont megengedi a kudarcot és a pofonokat.<br />
Krisztus vállalta a pofonokat, a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törõdött a gyalázattal (Zsid<br />
12,1–2).<br />
A halál naponként ott áll a szemünk elõtt – de mintha akkor válnánk igazán Krisztust követõkké, ha nem<br />
csak életében, hanem halálában is hasonlóak leszünk hozzá. Hogyha nem reménységeink halála, hanem Jézus halála<br />
áll naponként szemünk elõtt, akkor részesülünk feltámadásának vigasztalásában is. Legyen ugyanaz az érzés<br />
bennünk, amely Krisztus Jézusban volt! Benne, aki szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az<br />
emberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,5–8). Ha görcsösen<br />
védelmezett emberi terveink helyett a Megfeszített példájához ragaszkodunk, reménységeink porából magához<br />
emel bennünket Krisztus, aki halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz,<br />
aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált… (Zsid 5,7).<br />
Imre testvér<br />
16
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ PRÉZES APÁTJA A HOZZÁTARTOZÓK<br />
NEVÉBEN IS FÁJDALOMMAL, DE ISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA<br />
TUDATJA, HOGY SZERETETT RENDTÁRSA<br />
PROF. DR. TARNAY PÁL BRUNÓ O.S.B.<br />
életének 83., szerzetességének 65. évében, a betegek szentségével megerõsítve,<br />
<strong>2007</strong>. szeptember 30-án hazatért Mennyei Atyjához.<br />
Elhunyt rendtársunk 1924. november 25-én született Budapesten. A noviciátust 1943.<br />
augusztus 6-án kezdte meg. 1947. november 26-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd<br />
1949. július 10-én pappá szentelték. Teológiai tanulmányokat folytatott 1943–49 között a<br />
Szent Gellért Hittudományi és Tanárképzõ Fõiskolán, Pannonhalmán, majd 1954-tõl<br />
1956-ig Budapesten a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián, ahol 1957-ben doktorált.<br />
Fontosabb munkakörei voltak: diákotthoni nevelõ, késõbb fõiskolai tanár a Szent Gellért<br />
Hittudományi Fõiskolán Pannonhalmán, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián az<br />
Alapvetõ Hittan Tanszék tanszékvezetõ professzora.<br />
„Uram, vállaltad ügyemet és javamra ítéltél.”<br />
(Zsolt. 9,5)<br />
SZENT BENEDEK LEÁNYAI A HOZZÁTARTOZÓK NEVÉBEN IS FÁJDALOMMAL, DE<br />
ISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA TUDATJÁK, HOGY SZERETETT RENDTÁRSUK<br />
FÜLEPI ILONA JOHANNA O.S.B.<br />
nõvér<br />
életének 80., szerzetesi hivatásának 60. évében, a betegek szentségével<br />
megerõsítve, <strong>2007</strong>. november 18-án visszaadta lelkét teremtõjének.<br />
Johanka nõvér 1928. február 2-án született Fegyverneken. 1947. július 16-án kérte<br />
felvételét Szent Benedek Leányai Társaságának tiszaújfalui zárdájába. Noviciátusát<br />
1948. augusztus 6-án kezdte meg. Elsõ fogadalmát két év múlva, 1950. július 11-én<br />
tehette le Tiszaújfalun. 1962. január 3-án örökfogadalommal kötelezte el magát<br />
közösségünkben. 1978. október 1-vel került Pannonhalmára, ahol elõször gimnáziumi<br />
takarító, majd a takarítók vezetõje lett. Istentõl kapott talentumait megsokszorozta, és<br />
kitartott hûségben mindhalálig!<br />
„Mindenkinek mindene lettem.”<br />
(1Kor 9,22)<br />
17
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
ÚJ KIADVÁNYOK<br />
GHISLAIN LAFONT: Milyennek képzeljük el a katolikus egyházat<br />
Napjaink Teológiája Sorozat, <strong>2007</strong>,<br />
436 oldal, ISBN 978-963-9226-69-2,<br />
ára: 3850 Ft<br />
„Könyvem címében az „elképzelni” szó szerepel, de beszélhetnék itt „utópiáról” is<br />
– és ezek a szavak egyáltalán nem irreálisak, ha Jézus Krisztus egyházának tett<br />
ígéretein alapulnak.”<br />
„Miben reménykedhetünk jelenleg az egyház, s fõleg az Evangélium jövõjét<br />
illetõen Talán jó, hogy nem igazán tudjuk, mi vár ránk a közeljövõben, mert<br />
így még jobban átadhatjuk magunkat a reménységnek. […] Isten jelen van az<br />
egyház és a társadalom valamennyi szintjén. Még ha bizonyos területeken minden<br />
rosszul megy is, Isten akkor sem változtat erõszakosan a dolgok menetén.<br />
[…] Tehát bármilyen legyen is a jövõ egyházi arculata, mindenképpen összetett<br />
lesz, amit ellentétek feszítenek, s ami a közelebbi és a távolabbi múlttól függ, s<br />
azoktól az emberektõl is, akiknek az egyház legfelsõ vagy legalsó szintjein kell<br />
majd cselekedniük. De úgy vélem, mindenekelôtt virrasztó magatartásra van<br />
szükség a részünkrõl.”<br />
JACQUES ELLUL: Iszlám és zsidó-kereszténység<br />
<strong>2007</strong>, 132 oldal, ISBN 978-963-9226-68-5,<br />
ára: 2200 Ft<br />
Amikor a magyar olvasó – három évvel a francia megjelenés után és tizenhárom<br />
évvel keletkezése után – kézbe veszi Jacques Ellul posztumusz mûvét, a benne<br />
foglalt gondolatok már a keresztény teológia iszlámmal kapcsolatos reflexiójának<br />
tág és meglehetôsen polarizált kontextusában nyerik el értelmüket. A szerzõ arra<br />
vállalkozik, hogy megvizsgálja, megfelelnek-e a valóságnak azok a közhelyek<br />
(nevezetesen: hogy mindannyian „Ábrahám fiai”, mindannyian „monoteisták” és<br />
„könyvvallás hívei” vagyunk), amelyekre hivatkozva a keresztények számára<br />
esetleg túlontúl leegyszerûsödik és elodázódik az iszlám vallás megértésének<br />
sürgetése és vele való párbeszéd valóságos alapjainak kutatása.<br />
VÁRSZEGI ASZTRIK: Közösségben – Apáti tanítások<br />
(Bencés Lelkiségi Sorozat 47) <strong>2007</strong>,<br />
252 oldal, ISBN 978-963-9226-74-6,<br />
ára: 1750 Ft<br />
A Bencés Lelkiségi Sorozatban nemrég látott napvilágot Várszegi Asztrik fõapát úr Közösségben<br />
címû könyve, amely a szerzetesek számára adott apáti tanításokat gyûjti össze<br />
szerkesztett formában. 2001 óta minden csütörtök este, amikor a pannonhalmi közösség<br />
legnagyobb része együtt van, a szerzetesek a vacsora befejeztével meghallgatják apátjuk<br />
rövid szövegmagyarázatát Szent Benedek Regulájának egy-egy kiválasztott fejezetérõl<br />
vagy részletérõl. Az évek során hétrõl hétre elhangzott elmélkedések közül különbözõ<br />
szempontok szerint csoportosítva adjuk közre válogatásunkat.<br />
18
PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG<br />
ANSELM GRÜN – ALOIS SEUFERLING: Egységben a teremtett világgal<br />
(Bencés Lelkiségi Sorozat 46) <strong>2007</strong>,<br />
128 oldal, ISBN 978-963-9226-71-5,<br />
ára: 1750 Ft<br />
Sokakat foglalkoztat manapság, hogy miként élhetnénk harmóniában a teremtett világgal.<br />
Anselm Grün és Alois Seuferling könyve arra a felismerésre épül, hogy ez a<br />
vágy (ahogy õk nevezik: teremtés-lelkiség) már nagyon egyértelmûen megjelenik a<br />
korai szerzetesség szövegeiben is. A könyv elsõsorban Szent Benedek Regulája alapján<br />
vizsgálja a keresztény ember felelõsségének lehetõségét az élet különbözõ területein:<br />
az imádságban, a vezetésben, a tárgyi világhoz való viszonyban, a gazdasági<br />
életben, a szexualitásban, a szenvedésben, és az élet sok más, érzékeny területén.<br />
VARGA MÁTYÁS – SCHMAL RÓZA: Árpád-házi Szent<br />
Erzsébet<br />
<strong>2007</strong>, 28 oldal,<br />
ISBN 978-963-9226-72-2,<br />
ára: 790 Ft<br />
800 évvel ezelõtt született Szent Erzsébet, mennyei születésnapját<br />
pedig november 19-én ünnepli az egyház. A Bencés<br />
Kiadó a jubileumi év alkalmából új kötettel bõvíti gyermekkönyvsorozatát.<br />
Az új kötet (Szent Márton és Szent István<br />
után) Szent Erzsébet életét mutatja be kisebb és nagyobb<br />
gyermekek számára is könnyen érthetõ nyelven, Schmal Róza<br />
grafikáival.<br />
PHILIBERT SCHMITZ OSB: A bencés nõvérek<br />
<strong>2007</strong>, 392 oldal,<br />
ISBN 978-963-9053-76-2,<br />
A bencés nõvérek életérõl sokkal kevesebb forrás maradt fenn, mint a férfiakról.<br />
Apátságaikban a szerzetesi élet békében, szerényen és rejtve folyt. Megelégedtek<br />
azzal, hogy egyedül Isten ismerje érdemeiket és a lelkekre gyakorolt<br />
titokzatos sugárzásukat. Philibert Schmitz alapos kutatómunkával járt utána<br />
annak, ami a bencés nõvérek életérõl fennmaradt. Könyvének elsõ részében<br />
a nõvérek külsõ történetét mutatja be, a másodikban pedig a belsõ életüket.<br />
19
TIHANYI APÁTSÁG<br />
ŐSZI BESZÁMOLÓ<br />
A Hírlevél olvasói talán nem veszik észre, hogy milyen gyorsan múlik az idő. A Hírlevél szerkesztőitől jön a<br />
figyelmeztetés, a kérés: készen van-e már az anyag az új Hírlevélhez<br />
Kézbe veszem a naptárt, visszalapozok. Évről-évre visszatérő események sorával találkozhatunk. Néhányat<br />
érdemes fölvillantani. „Gardafesztivál”: amolyan őszi népünnepély, „látvány-halászattal”, hal- és boráldással<br />
a templomban, borrendek színes felvonulásával. Eleinte idegenkedtem ezektől az eseményektől. Az<br />
idő múlásával azonban egyre inkább érzem, hogy fontosak: ilyenkor lehet szólni azokhoz is, akik templomot,<br />
istentiszteletet ritkábban látogatnak. Ilyenkor lehet beszélni pl. arról, hogy az emberi törvény bünteti a bor<br />
hamisítását. Vajon nem kellene-e jobban odafigyelnünk, hogy a szavaink ne legyenek hamisak Hogy az igazság<br />
az, ami szabaddá tesz bennünket.<br />
Az egyházi iskolás öregdiákok szokásos őszi találkozója, a Szent Márton ünnepéhez legközelebbi szombaton<br />
a „Kézfogás”. November<br />
10-én tartottuk, szép számú<br />
résztvevővel. Minden évben<br />
megállapítjuk, hogy ismét<br />
eltávoztak többen is az élők<br />
sorából, a létszám azonban<br />
nem csökken: mindig jönnek<br />
újak, akik számára ez az<br />
együttlét szellemi-lelki erősítést<br />
jelent. Kopp Mária orvosprofesszor,<br />
a Semmelweis Orvostudományi<br />
Egyetem Magatartástudományi<br />
Intézetének<br />
igazgatója volt az előadó,<br />
a délutáni szentmise főcelebránsa<br />
pedig Spányi Antal székesfehérvári<br />
megyéspüspök<br />
atya. Ez volt a 13. „Kézfogás”:<br />
köszönet a szervezőknek és a<br />
háttérben álló segítőknek.<br />
Szent Ányos ünnepe november<br />
17-én ebben az évben<br />
szombatra esett. Az ünnep előestéjén volt a közös vesperás és szentmise. Gyűrű Géza pápai prelátus, veszprémi<br />
érseki helynök, balatonfüredi plébános vezette liturgiánkat. Előtte a tetőtérben könyvbemutatót tartottunk.<br />
Apátságunk alapításának 950 éves jubileuma alkalmából tudományos konferenciát rendeztünk a<br />
Tihanyi Alapítólevéllel kapcsolatban. Ennek anyaga jelent meg egy kis kötetben, amelyet Érszegi Géza professzor<br />
szerkesztett. A bemutatón Prof. Dr. Pusztay János, a Veszprémi Akadémiai Bizottság alelnöke tartott<br />
érdekes előadást a magyar nyelvről. Az ünnepi együttlét a szentmise után a tetőtérben fejeződött be, az immár<br />
hagyományos halászlével. Ekkor vehették kézbe a Tihanyi Kalendárium legújabb kötetét (a 12. kötetet!)<br />
a vendégek.<br />
A Szent Erzsébet jubileumi év számunkra a tihanyi Szent Erzsébet kör működésének 10. évfordulóját<br />
is jelentette. Buzgó, elkötelezett asszonyok segítenek szegényeken, rászorulókon: ruhát, pénzt, használati<br />
eszközöket gyűjtenek. Évente megrendezik az adventi jótékonysági bazárt, amelynek bevételéből támogatni<br />
tudnak sokakat. Szép ünnep volt ezért november 18-a, vasárnap: a templomban beszámoltak a kör tevékenységéről,<br />
a ministráns gyerekek pedig megjelenítették Szent Erzsébet életét (sekrestyésünk, a ministránsokkal<br />
odaadóan foglalkozó Csizmazia Zsolt a lelke, a mozgatója ezeknek a templomi előadásoknak). Utána az<br />
20
TIHANYI APÁTSÁG<br />
apátság galériájában megnyílt a jótékonysági bazár, süteménnyel, forralt borral, jókedvű beszélgetésekkel, s<br />
nem utolsó sorban vásárlással.<br />
Örülünk, hogy vendégházunkat szívesen veszik igénybe külső csoportok, lelkiségi mozgalmak: férfi és<br />
női cursillo-s hétvégéknek adhattunk otthont a közelmúltban. Elcsendesedést kereső lelkipásztorokat is szívesen<br />
fogadunk, akik részt vesznek zsolozsmánkon, együtt vannak velünk az étkezéseken és közben csendet<br />
találnak, s gondjaikról beszélgethetünk. Öröm látni, ha megerősödve mennek haza. Megtiszteltetés volt számunkra,<br />
hogy a Bécsi Főegyházmegye bécsi esperesei nálunk töltötték szokásos évi tanulmányi napjaikat október<br />
22. és 27. között.<br />
A „Tetőtéri esték” előadásai folytatódtak. Októberben Csete Ildikó textilművész és férje, Csete György<br />
építész tartott érdekes előadást. Nagy sikere volt Novotny Zoltán sportriporternek, a Protestáns Újságírók<br />
Szövetsége elnökének: „Sport, erkölcs, magyarság” volt a témája. Nem figyeltünk eléggé oda arra, hogy ez az<br />
előadás jubileumi előadás volt, ünnepelnünk kellett volna: ez volt a sorozatban a századik. (A helyi kábeltévé<br />
rögzíti az előadásainkat, s amikor megkaptam a DVD-t, rajta a sorszámmal: 100., csak akkor döbbentem rá,<br />
hogy ennek a sorozatnak súlya van.)<br />
Az adventi, nagyböjti templomi triduumokkal, lelkigyakorlatokkal gondjaink voltak. Elkezdtük helyette<br />
a nagyböjti és adventi „lelki nap”-ot, amelyre szívesen jönnek távolabbról is. December 8-án volt az adventi,<br />
témája: „A jövő”. Elmélkedések délelőtt, délután csendes imádság és szentgyónási lehetőség, majd közös<br />
szentmisével fejeződik be. - A nagyböjti lelki nap idejét is szeretnénk hagyományosan a nagyböjt ötödik vasárnapja<br />
előtti szombathoz kötni. A következő tehát március 9-én lesz.<br />
A visszatekintés mellett fontos, hogy előre nézzünk: terveznünk kell a jövő évi programokat. Az ökumenikus<br />
imahéten január 21-én, hétfőn Szilágyi Pál református lelkész lesz az igehirdető a tihanyi templomban.<br />
Januárban nem tartunk tetőtéri előadást: február 22-én, pénteken lesz a következő. Felhívom a figyelmet<br />
az internetes honlapunkra: ezen keresztül közöljük majd az előadások időpontját és előadóit.<br />
A jövő évi kiállítások között Kórusz József tárlata lesz az első: húsvéttól látható. A nyári hónapokra<br />
Bernáth Aurél képeiből tervezünk kiállítást. Szeptember-októberben pedig szándékunk szerint Diner Tamás<br />
fotóművész alkotásai lesznek láthatók.<br />
Számomra az elmúlt két hónap nagyobb megterhelést jelentett. 94. évében lévő édesapám betegsége,<br />
majd halála a napi feladatok mellett komolyan igénybe vette az erőimet. Nagyon sok segítséget tapasztalhattam<br />
ezzel kapcsolatban mindenütt. Az őszinte együttérzés számtalan formájával találkozhattam. Szívből köszönöm<br />
mindenkinek, hogy együtt volt velem, velünk ebben a nehéz időszakban.<br />
Amikor ezt a beszámolót írom, a tihanyi gyermekek már készülnek a karácsonyi misztériumjátékra. A<br />
mai postával megérkezett az első karácsonyi üdvözlet is. Advent van, csodálatos naplementékkel. Egyre jobban<br />
érzem, érezzük, hogy mindannyiunknak szükségünk van a „soha ki nem alvó Fény” éltető világosságára.<br />
Legyen békés, Istentől megáldott mindannyiunk adventi várakozása és karácsonyi ünneplése!<br />
Tihany, <strong>2007</strong>. adventjén.<br />
Richárd atya<br />
21
BENCÉS RENDHÁZ GYÕR<br />
SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG<br />
„A Magyar Bencés Kongregáció általános káptalanjának döntése alapján Várszegi Asztrik fõapát úr október<br />
25-én, <strong>Pannonhalmi</strong> Szent Mór ünnepén a Gyõri Bencés Rendházat függõ perjelségi rangra emelte.<br />
A Szent Mór Bencés Perjelség létrehozásáról szóló határozatot ünnepi szentmise keretében adta át Gyõrött<br />
Horváth Dori Tamás atyának, aki e naptól perjele lett a gyõri bencés közösségnek.<br />
Homíliájában Fõapát úr így buzdította a Szent Mór Bencés Perjelség közösségét:<br />
„Szent Mór, a kezdet és a remény fiatal szentje kísérjen Benneteket a most elkezdett úton. Segítsen<br />
Titeket ahhoz a tûzhöz, amelyet Jézus Evangéliuma jelent az emberiségnek. Adjon Nektek erõt ahhoz,<br />
hogy Jézus szellemében egymást és a rátok bízott keresztény ifjúságot áldozatos szeretettel tudjátok szolgálni,<br />
oktatni és nevelni. Ezzel a Ti örömötök is, és a rátok bízottak élete is teljes lesz.””<br />
Így olvasható a Magyar Kurírban az ünneprõl szóló beszámoló, amikor a Magyar Bencés Kongregáció<br />
különbözõ házainak képviselõi és a Fõapáti Tanács tagjai közös szentmisén együtt ünnepeltek a<br />
gyõri bencés közösséggel, a gimnázium tanáraival és diákjaival Szent Mór ünnepén.<br />
Az esemény egy 2005-ben írásban is megfogalmazott igényt tesz lehetõvé, hogy a Gyõri Bencés<br />
Rendház olyan Fõmonostortól függõ perjelségként mûködhessen, amelynek távolabbi célja, hogy elinduljon<br />
az önállósodás felé. Az önállósodáshoz vezetõ út elsõ állomásaként szeretné a Ház felvenni azokat az<br />
érdeklõdõ fiatalokat, akik gyõri közösséghez kívánnak csatlakozni, hogy itt Gyõrött, a <strong>Pannonhalmi</strong> Szent<br />
Márton Fõapátság kihelyezett noviciátusában és növendékségében készülhessenek fel az elkötelezett<br />
szerzeteséletre.<br />
A szerzetesek száma és személye nem változott, de kezdetét veheti egy szorosabb együttlét, egymásra<br />
figyelés, és annak a meggyõzõdésnek a megerõsödése, hogy a tizenhárom gyõri szerzetes – Isten után<br />
– mostantól saját életének kovácsa és építõje: azaz életünkért, hivatá-sunk teljesítéséért és a jövõnkért<br />
mi vagyunk a felelõsek, Isten segítségével. Közösségünk életének alakulása szempontjából alapvetõen<br />
fontos és lényeges, hogy mit teszünk azért, hogy életünk világítson és ragyogjon, mit teszünk azért, hogy<br />
a munkánk vonzó legyen, és itt elsõ-sorban az iskolai és kollégiumi munkánkra gondolok. Mostantól<br />
fogva rajtunk múlik, akik a Perjelségben élünk – imádkozunk és dolgozunk –, hogy felcsillan-e valami az<br />
életünkbõl egy diák elõtt, egy idelátogató fiatal elõtt, aki aztán úgy gondolja: „érdemes ezt az életmódot<br />
követnem. Hitbõl élõ ember szeretnék lenni, közösségben élõ ember szeretnék lenni, és tanítani szeretnék.”<br />
Tulajdonképpen erre vállalkoztunk a Szent Mór Bencés Perjelség indulásának napján, talán még<br />
jobban hangsúlyozva azt, amit eddig is tettünk. Hitbõl élõ szerzetesek akarunk lenni, akiknek elsõdleges<br />
munkájuk, hogy iskolát és kollégiumot vezetnek, valamint tanítanak benne.<br />
Közösségünk <strong>Pannonhalmi</strong> Szent Mórt választotta védõszentjének. Õ volt az elsõ bencés diák Pannonhalmán,<br />
Magyarországon. A pannonhalmi monostorban nõtt fel, lett szerzetes és apát. A monostorok<br />
mindig összegyûjtötték a fiatalokat, akik tanulni vágytak, vagy akikrõl a szüleik úgy gondolták, hogy jó<br />
lenne, ha tanulnának. Szent Mór szerzetes és pap volt, tanult és mûvelt ember, aki a Szent Márton-hegyi<br />
kolostori iskolában tanított, tanító mesterként dolgozott. Írástudó ember volt, amint errõl tanúskodik a<br />
két remetérõl írt legendája is. És itt kapcsolódik személyéhez a mi házunk. A gyõri bencés perjelség kifejezetten<br />
azt mondja, hogy a mi életstílusunk két pólus között helyezkedik el: szerzetesek vagyunk, Szent<br />
Benedek Regulája szerint élünk, ez életünknek az alapja. Munkánk pedig – hiszen a szerzetesnek saját<br />
munkájából kell megélnie –, hogy iskolánk van, ahol tanítunk, és kollégiumunk, ahol a ránk bízottakról<br />
gondoskodunk, azaz neveljük õket. És papok lévén nem feledkezhetünk meg arról a városról sem, ahol<br />
élünk. Lehetõségeink szerint lelkipásztori munkát is végzünk, elsõsorban a bencés templomban és a pannonhalmi<br />
egyházmegye egy-két templomában, ahol besegítünk vagy önállóan lelkipásztorkodunk.<br />
22
SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG<br />
A másik jelentõs változás a gyõri bencés közösség életében, pontosabban a Czuczor Gergely Bencés<br />
Gimnázium és Kollégium életében, hogy a 2008 szeptemberében induló tanévre a kilencedik évfolyamra<br />
lányokat is felveszünk. A bencés világ számára nem ismeretlen a koedukált iskola, hiszen az európai<br />
bencés világban – néhány angol kollégium kivételével – mindenütt így mûködnek iskoláink.<br />
Döntésünknek többféle oka van. Továbbra is szeretnénk egy jó iskolát mûködtetni, ehhez viszont az<br />
szükséges, hogy minél szélesebb körbõl jöhessenek hozzánk a tanulni vágyók – fiúk és lányok. Persze a<br />
jó, színvonalas iskolának nemcsak a lányok megérkezése az egyetlen feltétele, hanem sokkal fontosabb<br />
az igényes és mindenkire odafigyelõ oktató-nevelõ munka, amely a bencés iskola igazi hagyományának<br />
alapvetõ rétege. Ezt a hagyományt továbbra is szeretnénk megõrizni és tovább erõsíteni.<br />
Régi igény az is, hogy legyünk nyitottak azon családok elõtt, ahonnan a fiúgyermek már hozzánk<br />
járt, idejár vagy ide fog járni, és vegyük fel a lány gyermeküket is. Így sokkal egyszerûbb a család élete,<br />
könnyebb figyelemmel kísérni gyermekeik tanulmányait.<br />
Az sem utolsó szempont, hogy a mai világban talán könnyebb úgy nevelni a fiúkat, hogy lányok is<br />
vannak mellettük, és nemcsak az utcán találkoznak velük. Talán egymásra figyelve a nyersesség és érdesség,<br />
amely egy tisztán fiúiskolában könnyen kialakul, kopik a fiúkról.<br />
Idén is többen érdeklõdtek, felveszünk-e lányokat, így a tantestület megtárgyalta kérdést, az igazgató<br />
döntött, és kérésére Asztrik fõapát úr engedélyezte, hogy a 9. évfolyamra lányokat is felvehessünk.<br />
A kollégiumot igénylõ lányok a tõlünk kb. 200 méterre lakó orsolyita nõvérek kollégiumában lakhatnak.<br />
Érdekes kihívás lesz számunkra a koedukált rendszer, hiszen sokan közülünk csak fiúkat oktattak<br />
eddig, de úgy gondolom, hogy iskolánk tanárai mindent megtesznek az elõttünk álló háromnegyed évben,<br />
hogy felkészüljünk a lányok fogadására. Így aztán reménységgel indulhatunk el a kihívások felé.<br />
Tamás atya<br />
23
SZENT BENEDEK LEÁNYAI<br />
TÁRSASÁGA<br />
ESEMÉNYNAPTÁR<br />
Szeptember 16.<br />
Szeptember 20.<br />
Szeptember 24.<br />
Október 15–19.<br />
Október 21.<br />
Okt. 28. – Nov. 1.<br />
November 18–21.<br />
November 21.<br />
November 18–24.<br />
November 29.<br />
December 10.<br />
December 21.<br />
Veni Sancte – tanévnyitó szentmise az alpári és az újfalui templomban.<br />
A tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola tantestületének látogatása kolostorunkban<br />
a hagyományos „Árpád-nap” keretében.<br />
Richárd atya Szent Gellért és Szent Imre alakját megidézõ elõadása kolostorunkban.<br />
Idõs szerzetesnõvérek lelkigyakorlata vendégházunkban, a Rendfõnöknõk Konferenciájának<br />
szervezésében.<br />
Alapítónk, Berecz Skolasztika halálának 75. évfordulója.<br />
Piarista szerzetesek lelkigyakorlata vendégházunkban.<br />
Oblátusközösségünk évi lelkigyakorlata vendégházunkban.<br />
Oblátus-beöltözés és felajánlás-megújítás szentmise keretében.<br />
Benedikta és Ágnes nõvér részt vett a Göttweigben tartott magiszter-továbbképzésen.<br />
Búcsú Johanna nõvérünktõl. A szertartást Richárd perjel atya vezette.<br />
Richárd atya elõadása kolostorunkban Mivégett vagyunk a világon címmel.<br />
Szent Erzsébet ereklyéjének látogatása templomunkban.<br />
OBLÁTUS-LELKIGYAKORLAT ÉS BEÖLTÖZÉS TISZAÚJFALUN<br />
November 21-e az oblátusok hagyományos ünnepe Szûz Mária bemutatásának emléknapján. Ehhez kapcsolódóan<br />
tartották éves lelkigyakorlatukat a kolostorunkhoz kapcsolódó Szent Skolasztika Oblátusközösség<br />
tagjai. A közel három napos lelki töltekezést Maurus atya vezette.<br />
A lelkigyakorlat végén ünnepi szentmise keretében oblátáink megújították felajánlásukat és egy oblátus<br />
csatlakozott a közösséghez: Gréczi Antal testvérünk Márton testvér néven kezdte meg novíciusévét.<br />
Az egyszerû, szép szertartás, és a közösen elköltött ebéd után Istennek hálát adva, feltöltõdve, megerõsödve<br />
keltek útra világban munkálkodó testvéreink, hogy az itt kapott kegyelmeket ott kamatoztassák,<br />
ahol leginkább szükség van rájuk.<br />
Összeállította: Ágota nõvér<br />
BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó:<br />
Magyar Bencés Kongregáció <strong>Pannonhalmi</strong> Fõapátság • Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik fõapát • Szerkeszti<br />
a Fõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail:<br />
hivatal@osb.hu • Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr.<br />
24
Change language