Liszkay Sámuel - Sárospataki Református Teológiai Akadémia

srta.tirek.hu
  • No tags were found...

Liszkay Sámuel - Sárospataki Református Teológiai Akadémia

Dienes Dénes:

A szlovák nyelvű református kegyességi irodalom munkása,

Liszkay Sámuel (1762-1831)

A Tiszáninneni Református Egyházkerületben a reformáció kora óta éltek szláv ajkú, a kortársak

által tót-nak nevezett, mai kifejezéssel élve, szlovák reformátusok. 1 A 18. században

az egyházkerület vezetői és patrónusai egyre nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy ezeket

a gyülekezeteket ellássák lelkipásztorokkal és anyanyelvű egyházi irodalommal.

Vay Ábrahám főgondnok kezdeményezte 1740-ben, hogy Sárospatakon ösztöndíjas, szlovákul

tudó diákok tanulhassanak. Ösztöndíjukat azzal a feltétellel kell folyósítani, ha tanulmányaik

végeztével olyan gyülekezetbe mennek, „ahol mindenkor tótul, vagy hol tótul, hol magyarul

kelletik a szent szolgálatot végben vinni.” 2 A főgondnok hangot adott azon meggyőződésének

is, hogy az ellenreformáció során sok gyülekezetet veszítettek el a reformátusok

amiatt, hogy nem volt elegendő szlovákul beszélő prédikátor. Vay tehát felismerte az anyanyelv

megtartó erejét, és azon igyekezett – a magyar anyanyelvű főgondnok –, hogy Isten

igéje hirdettessék szlovákul. Az ügynek megnyert több patrónust is: Lónyay Ferencet, Mocsáry

Balázst. A szent célnak később is voltak támogatói. Kálnási Ádámné, Csoma Erzsébet

1000 forintos alapítványt tett a „tót lelkészek” részére. 3

A lelkészképzés mellett igen fontos volt a szlovák nyelvű református egyházi irodalom megalkotása

és elterjesztése is. A cseh származású Jessenius György (Alsókemence, Bánóc), és a

magyar Spáczay András (Migléc, Málca, Bánóc, Füzesér) lelkészek mellett Rákóczi András

földesúr munkájaként jöttek létre a legelső kiadványok. „A kelet-szlovákiai nyelvjárásban írt

öt liturgikus könyv kiadása felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt a szlovák kálvinisták számára

a Tiszáninneni Egyházkerületben. Az elkövetkező időszakban, a 18. század második felében

nem csak az istentiszteletek megtartását, a tanítást és hitoktatást segítették, hanem a hitük

megőrzését is az addig elterjedt kálvinizmus perifériáján, a folytonos rekatolizációval való

mindennapi konfrontációban.” 4

A türelmi rendelet (1781) majd az 1791. évi 26. törvénycikk megadta a lehetőségét a szlovák

református egyházközségek szabad vallásgyakorlásához és az egyházi élet újjászervezéséhez.

A Tiszáninneni Egyházkerület most is, mint néhány évtizeddel korábban, a kegyességi élethez

nélkülözhetetlen, szlovák nyelvű alapvető irodalom – énekeskönyvek, katekizmusok –

hiányával szembesült. Az ügyet Liszkay Sámuel ung-felsőzempléni esperes karolta fel. Részben

azért, mert egyházmegyéjében több szlovák gyülekezet is élt, ugyanakkor munkásságát

meghatározta a szlovákok iránti őszinte szeretete és nyelvük ismerete.

Liszkay Sámuel Magyarizsépen született 1762. december 24-én, egy ottani kisnemes családban.

5 Szlovákul is itt tanult meg. Szülőfalujában kezdhette elemi tanulmányait, nyolcévesen

került 1770-ben Sárospatakra, ahol 12 évig tanult. Teológiai tanulmányainak még az elején

járt, amikor 1782-ben az egyházkerület Málcára rendelte káplánnak, ahol szükség volt egy

szlovákul is tudó segédlelkészre. Még ebben az évben letehette a papi vizsgát, noha teológiai

tanulmányait iskolai keretek között nem fejezte be. Ez a különleges eljárás a szlovák nyelvet

1

Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században. Sárospataki füzetek, 2011/4. 39-52.

2

Sárospataki Református Kollégium Levéltára (SRKLt.) A. VI. 1518; 1538; 1539.

3

SRKLt. A. XXXV. 13431; 13432.

4

Kónyová, Annamária - Kónya, Péter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na vychodnom Slovensku v

16-18. storocí. Presov, Vydavatel'stvo Presovskej univerzity, 2010. 180.

5

Kálmán Farkas: Énekszerzők életrajza. Magyar Protestáns Egyházi és iskolai Figyelő, 1879. 294-297.

1


Dienes Dénes:

A szlovák nyelvű református kegyességi irodalom munkása,

Liszkay Sámuel (1762-1831)

ismerő lelkészek hiányának problémájára világít rá. 1799 márciusában Palágyon lett lelkipásztor,

1804-ben Bezőn, 1806-ban Nagykaposon, 1810-ben Abarán. Ugyanebben az esztendőben

az ung-felsőzempléni református egyházmegye esperesévé választották. Egyházmegyéjének

igen gondos elöljárója volt, összegyűjtötte a gyülekezetek legfontosabb történeti

szociográfiai és gazdasági adatait. Két temetési prédikációja jelent meg magyarul (Kazinczy

Istvánné Jósa Mária, 1815; és Kazinczy István, 1828; felett), valamint a tiszasalamoni templomszentelési

igehirdetése. Két dicsérete megjelent a Benedek Mihály által szerkesztett énekeskönyvben

(1806). Abarán halt meg 1831. február 16-án.

Igen nyájas személyiség lehetett, már életében legendák, tréfák és anekdoták övezték. Állítólag

egy vásáron el akarta adni a tehenét, s amikor azt a szokásos kérdést kapta, hogy „jó-e ez

a tehén”, akkor teljes őszinteséggel válaszolta, hogy „hiszen ha jó volna, nem adnám el”. Első

felesége halálát követően ismét megházasodott, s a jól értesültek tudni vélték, hogy az új

feleség igen házsártos, állandóan regulázza szelíd férjét. Ez annyira elterjedt, hogy a lelkésztársai

gyakran azzal a régi adomával tréfálták meg, miszerint ha meghal és a mennyei Bíró

elé áll, ottani vallomásában elég, ha megemlíti a felesége nevét. Az Úr azonnal félbeszakítja:

- Ne szólj többet, fiam, tudom a te sok földi szenvedéseidet, menj be a te Uradnak örömébe!

Bizonyos, hogy a szlovák református gyülekezetek vallásos irodalommal való ellátása folyamatosan

napirenden volt a Tiszáninneni egyházkerületben. Adataink azonban meglehetősen

szórványosak. Az abaúji egyházmegye közgyűlésén 1812-ben égető problémaként vetették

fel, hogy a szlovák nyelvű gyülekezetekben a vallástanítás szinte lehetetlen, mert „semmi tót

nyelven lévő és vallásukra tartozó könyvet nem kapnak” a szülők. 6 Javaslatot tett arra, hogy a

„Superville Dániel kisebb katekizmusát adják ki, amit ő tót nyelvre lefordított”. Kézenfekvő

volt, hogy az egyházkerület Liszkayt bízta meg a probléma orvoslásával. 1813. május 2-án

kelt levelében már azt jelentette, hogy a szlovák nyelvű kátékat kinyomtatták 500 példányban,

amely 105 forintba került. A szlovák gyülekezetek 67 forintot gyűjtöttek erre a célra,

Liszkay azt kérte, hogy a hiányt az egyházkerület fedezze. 7

A sárospataki nyomdában 1813-ban két hittankönyv jelent meg tehát szlovák nyelven: Kraticske

uvedzenye k poznávanyu pravdi ipovinnoszczi.; Kraticske ucsenye potrebnyejssich

pravdi i povinnoszczi. Az első könyvecske Liszkay munkája, tulajdonképpen általános vallásés

egyháztörténet. A világ teremtésétől kezdve 17 szakaszban, 36 lapon tárgyalja a keresztyén

vallás történetét. A kis kötet végén egy szószedet volt található: „A csehektől kölcsönzött,

a közönséges beszédben ritkábban forgó és kétséges értelmű szóknak ismeretekre vezető

rövid szótár, készíttetett azoknak kedvéért, akik a tót nyelvben nem igen jártasak, a betűknek

rendi szerint” – jegyezte meg magyarul Liszkay. 8 Kikre gondolt Lehetséges, hogy azokra a

vallástanító lelkipásztorokra, akik vegyes, magyar-szlovák etnikumú és nyelvű gyülekezetekben

szolgáltak és magyar anyanyelvűek lévén, a szlovákot valamennyire megtanulták.

6

SRKLt. A. XXXVI. 14060.

7

SRKLt. A: XXXVI. 14503.

8

Péter Mihály: A hazai református tótok vallásos könyvei. Protestáns Szemle, 1913. 183. Péter Mihály még látta

ezt a munkát, ma már a sárospataki Nagykönyvtár állományából hiányzik, időközben elveszett. Zoványi Jenő

ugyanakkor helytelenül állítja Lexikonjában, hogy Liszkay ezt a munkáját „Superville után” készítette volna.

Az egyházkerülethez írt leveléből egyértelműen kiderül, hogy ez a saját munkája. SRKLt. B. XLIII. 17898.

2


Dienes Dénes:

A szlovák nyelvű református kegyességi irodalom munkása,

Liszkay Sámuel (1762-1831)

A másik művet – Rövid summája a keresztyén vallás igazságainak és kötelességeinek – Sebők

József bőcsi lelkész adta ki Kassán 1790-ben. 9 E munka szlovák fordítását is ő készítette

„a felsőség parancsolásából”, tehát az egyházkerület rendeletére. 10 Sebők Sárospatakon 1758-

ban lett tógátus, 11 majd 1773-tól két évig Bernben tanult. 12 Fordított franciából és németből, s

ezek szerint szlovákul is tudott. Miután 1806-ban elhunyt, a kiskáté szlovák fordítását korábban

kellett végeznie, ami arra utal, hogy a Tiszáninneni Egyházkerület már 1806 előtt tervezte

annak kiadását. Ez utóbbi munka Daniel de Superville (1657-1728) Hollandiába menekült

francia hugenotta teológus művének szabad átdolgozása volt. 13 E kis kötet is 17 fejezetben

tárgyalja a hittani alapigazságokat, függelékében pedig úrvacsora előtti és utáni imádságot, a

Miatyánkot, a Tízparancsolatot és az apostoli krédót közli. Superville katekizmusa igen népszerű

volt Magyarországon, több fordítása és átdolgozása született, s ezek számos kiadást

megértek. Teológiai tekintetben nem számított modernnek, mert nem érvényesült benne az

egyre szélesebb körben elterjedő racionalizmus. A Sebők-féle magyar kiadásból tudjuk, hogy

Superville alapvető vallási ismereteket közlő katekizmusa elsősorban azoknak készült, akik

az iskola elemi osztályait elvégezve, a „falusi oskolákból […] az ostor nyelére, az eke szarvára

és guzsalyra” mennek ki. Nem elvont elméleti ismereteket kívánt tehát közölni, hanem

praktikus szempontból tárgyalta a keresztyén életgyakorlat kérdéseit. A népiskolák elterjedésével

ez a káté tömegigényeket akart szolgálni.

A szlovák reformátusok anyanyelvű kegyességi és liturgikus nyomtatványokkal való ellátása

továbbra is napirenden maradt, mert a hiányt folyamatosan tapasztalták és panaszolták. Liszkay

Sámuel 1820-ban ismételten tájékoztatta az egyházkerület vezetőit: „ezeknek a hitünk

sorsosinak sem énekes és könyörgéses könyvök nintsen”. Kérte ugyanakkor az elöljáróságot,

hogy hirdessen általános gyűjtést a kiadás fedezésére. 14 Az egyházkerület ehhez hozzá is járult,

s az összegyűlt 180 forint elegendő volt a nyomdai munkák megelőlegezésére, a hátralékot

pedig az eladott példányok árából kívánták fedezni. Az énekeskönyv Sárospatakon jelent

meg 1824-ben. 15

Liszkay az 1752-ben megjelent, de időközben elfogyott énekeskönyv átdolgozott kiadását határozta

el. Egy bizottságot hozott létre a szlovákul tudó lelkipásztorokból, akik részben lefordítottak

néhány újabb éneket illetve a fordításokat ellenőrizték. A munka nagyobb részét

maga Liszkay végezte. 16 A zsoltárok fordításán keveset változtatott, viszont az 1752. évi kiadás

nem mindegyik darabját közölte. Némely énekeket új, ismertebb dallamra alkalmazott.

Az énekeskönyvben 104 vasárnapi és különböző ünnepi, valamint alkalmi dicséret került, 93

zsoltár és 12 vagy 13 temetési ének. 17 Néhány újabb darab Liszkay saját fordítása volt. Ez az

énekeskönyv 1864-ig volt használatban.

9

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti Lexikon. Budapest, 1977. 536.

10

Péter Mihály: A hazai református tótok vallásos könyvei… i. m. 183.

11

Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai 1617-1777. Sárospatak, 1998. 278.

12

Zoványi, Lexikon, 536.

13

Les veritez et les devoirs de la réligion chrétienne… Rotterdam, 1706.

14

SRKLt. B. XLIII. 17898.

15

SRKLt. B. XLVII. 19783.

16

Péter Mihály: A hazai tót református énekeskönyv története. Protestáns Szemle, 1913. 119-121.

17

Péter Mihály csak egy csonka példányt vizsgálhatott meg, de meglátása szerint 1 legfeljebb 2 lap hiányzott az

Alsókemencén talált énekeskönyvből.

3


Dienes Dénes:

A szlovák nyelvű református kegyességi irodalom munkása,

Liszkay Sámuel (1762-1831)

Végül álljon itt Liszkay Sámuel vallomása az énekeskönyv előszavából, melyből kitetszik a

szlovák gyülekezetek iránti pásztori szeretete: „Származásra nézve én ugyan nem vagyok

szlovák, de mégis nagyon szerettem volna még több egyházi könyvet szlovák nyelven összeállítani.

[...] Ha a kegyelmes Isten megihletné némely hű szlovákok szívét, hogy jövedelmük

egy részét erre áldoznák, az én életem is annyival meghosszabbodna, s ebben is a kedves

szlovákoknak örömest segítségére lennék.” 18

(Megjelent: Historia Ecclesiastica, 2012. Eperjes/Prešov)

18

Király Péter: A keletszlovák nyelvjárás nyomtatott emlékei. Budapest, 1953. 76.

4

More magazines by this user
Similar magazines