1 Füsti-Molnár Szilveszter „Krisztus teste és tagjai”- Textus : 1 Kor 12 ...

srta.tirek.hu
  • No tags were found...

1 Füsti-Molnár Szilveszter „Krisztus teste és tagjai”- Textus : 1 Kor 12 ...

Pál analógiája alapján valóban csodálattal tölthet el bennünket az emberi test működésében a testrészek

összhangja, és éppen így borzadunk bele, amikor saját magunkon tapasztaljuk a diszharmóniát, „a nem

tudja a jobb kéz, mit csinál a bal” effektust. Pál az emberi test működését állítja párhuzamba az egyház

(gyülekezet) egységére nézve, kihangsúlyozva a testrészeknek azt az egymásrautaltságát, amely az egy

testet alkotja. Szép és egyszerű példa, amit könnyű túlidealizálni. Meg is tette ezt a filozófiai gondolkozás.

Pál azonban „ideológiamentes” üzenetet közvetít. Lássuk be őszintén, semmivel sem vagyunk különbek

a korinthusiaknál. Beképzelt, makacs, túlérzékeny, okoskodó, infantilis és rámenős olyan jelzők,

amelyek minket is nagyon jól jellemeznek. Sőt, Isten üzenetének félreértésében sem állunk rosszul, vagy

azért, mert még nem szembesültünk nyomorult emberi természetünk súlyával (Róm 7, 24., Heidelbergi

Káté /HK/ I. főrész), vagy azért mert már szembesültünk, de elég „erőt” érzünk magunkban, hogy a

kiutat megtaláljuk. Pál az egyház egységének jelentőségét hangsúlyozva igyekszik elutasítani a korinthusi

keresztyének szakadásra való törekvéseit, amelyek éppen itt a kegyelmi ajándékok körül robbantak

ki. Különbbé tesz-e valakit az, hogy milyen kegyelmi ajándékot kapott Ha ajándék, akkor érdeme-e

annak, aki kapta Isten azért adja a „Lélek megnyilvánulásait” ( 7. v.), hogy használjunk vele! Fő kérdés,

hogy kinek és hogyan! Magamnak úgy, hogy körülöttem senkiről sem veszek tudomást, sőt az elbizakodottságom

és a gőg fellege úgy elhomályosítja érzékeimet, hogy el sem tudom képzeli magam máshol,

csak a középpontban. Úgy érzem, különb vagyok mindenkinél, mert engem valamiért jobban szeret az

Isten. Talán nem is kell sok idő, hogy igazolásokat nyerjünk arra, mivel is „érdemeltük” ki e nagy jótéteményt.

Fatális félreértés áldozata az, aki így látja a dolgokat. Erről kell, meggyőződnünk Isten igéjében.

2. Pál válasza a problémára

A testet azért láthatjuk a testrészek harmóniájaként, mert valami összeköti, összhangba hozza a testrészeket,

ez pedig az én, a személyiség. Jézus is azt a szerepet tölti be a gyülekezet és az egyház életében,

mint a személyiség a test esetében. 12 Ő az, aki egybehangolja a gyülekezet tagjait egységet, egyházat formálva.

Más szóval: az egyház egységét nem külső tényezők, emberi intézkedések biztosítják, hanem az magától

következik belső lényegéből. Az egyház elsősorban ugyanis nem földi szervezet, vagy közösség,

hanem több ennél: Isteni misztérium: Krisztus teste, aki neki Feje és megtartója (Ef 1, 22-23; 5, 23).

Mivel tehát az egyház tagjai Krisztus testének tagjai, (Ef 5, 30), ennek a testnek, valamint tagjainak egymás

között való belső egysége biztosítva van az által, hogy egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az

Isten és mindeneknek atyja. (Ef 4, 5-6). (vö. HK, 54. kérdés-felelet) Pál mondanivalójának lényege

Krisztus (1 Kor 12, 12c), aki az Egy, aki maga a Teljesség. Mi csupán (ek merus) rész szerint (Károli), töredékesen

(új fordítás) vagyunk ennek az Egynek tagjai egymást kiegészítve. Mindenkinek a maga erejéhez

képest kell részt vennie a feladatokban (Mt. 25, 15). Nem mi birtokoljuk a teljességet, nem a mi

tulajdonunk, így azt ki sem sajátíthatjuk. Szeretnénk azt hinni, hogy a miénk! Talán már túl későn

döbbenünk rá arra, hogy a mi „igazunk” még „igazabbá válik”, a kör pedig egyre a középpont felé szűkül,

ahol én maradok egyedül, az én „igazságommal”. Az egyház egyik, mindenkori legnagyobb kihívása

áll ezért előttünk a sokféleségen keresztül megnyilatkozó egységben, nevezetesen annak a kísértésnek a

leküzdése, hogy saját keresztyéni (individuális) egzisztenciánkat ne úgy éljük meg, hogy ettől becsesebbé,

értékesebbé és különbbé váljunk. Pál éppen ezzel szemben érvel, és hívja fel a figyelmünket arra,

hogy Isten nem az egészet bízta ránk. Részfeladatot kapunk, de ezért teljes felelőséggel tartozunk Istennek,

hogy így leghűebben töltsük be keresztyéni küldetésünket. (vö. HK. 32. kérdés-felelet) Pál, hogy

érvelését alátámassza utalást tesz a sákramentumokra, a keresztségre: „hiszen a Lélek által mi is egy testté

kereszteltettünk” (hangsúlyos itt a szenvedő szerkezet, aminek nem mi vagyunk az alanya, hanem Isten),

és az úrvacsorára: „egy Lélekkel itattattunk meg”. (13. v.) Krisztus megváltásának gazdagsága, amit

csak a Szentlélek világossága adhat meg, jut kifejezésre a sákramentumokban, amelyeknek aztán hatással

kell lenniük az egész keresztyéni életünkre. Nem csupán arról van ugyanis szó, hogy mi Krisztus egyházába

vétettünk fel, hanem a mi individuális keresztyén valóságunkról is, amely természetesen Isten népe,

egyháza nélkül nem lenne értelmezhető. Pál teológiája világosan juttatja ezt kifejezésre: „Vagy nem tudjátok,

hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk A keresztség

által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicső-

12 Vö. SZABÓ CSABA: Az első korinthusi levél magyarázata, Magyar Református Egyház Doktorok Kollégiumának Újszövetségi Szekciója,

Debrecen-Karcag, 1991., 68-69.

4

More magazines by this user
Similar magazines