28.01.2015 Views

Közjegyzők közlönye 2012. 5. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

Közjegyzők közlönye 2012. 5. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

Közjegyzők közlönye 2012. 5. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Dr. Rózsa Krisztina<br />

A gazdasági társaságok alapítását és működését érintő fontosabb módosítások<br />

<strong>2012.</strong> március 1. napjától<br />

Dr. Imre Miklós, Korom Ágoston<br />

Lehetővé teszi-e az uniós jog<br />

a közjegyzői szakma specifikumainak megőrzését<br />

Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD<br />

Helyesírási buktatók a közjegyzői okiratokban<br />

A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek<br />

Nemzetközi Sajtószemle<br />

Szakmai Sajtófigyelő<br />

Rezümék<br />

<strong>2012.</strong> szeptember-október


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Tartalomjegyzék<br />

Dr. Rózsa Krisztina<br />

A gazdasági társaságok alapítását és működését érintő fontosabb<br />

módosítások <strong>2012.</strong> március 1. napjától ....................................................... 4<br />

Dr. Imre Miklós, Korom Ágoston<br />

Lehetővé teszi-e az uniós jog<br />

a közjegyzői szakma specifikumainak megőrzését ....................... 31<br />

Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD<br />

Helyesírási buktatók a közjegyzői okiratokban ............................... 42<br />

A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek ....................................... 50<br />

Nemzetközi Sajtószemle .............................................................................. 61<br />

Szakmai Sajtófigyelő .................................................................................... 66<br />

Rezümék ........................................................................................................ 72


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

A gazdasági társaságok<br />

alapítását és működését érintő<br />

fontosabb módosítások<br />

<strong>2012.</strong> március 1. napjától<br />

<strong>2012.</strong> március 1. napjától a közjegyzői tevékenységet is érintő fontos változások léptek<br />

életbe a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (továbbiakban: Gt.)<br />

és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.<br />

törvényben (továbbiakban: Ctv.). A módosítások nagy része hitelezővédelmi célzatú és a<br />

fizetésképtelenné vált gazdasági társaságok tagjainak, vezető tisztségviselőinek vagyoni<br />

felelősségre vonhatóságát erősítik.<br />

A módosító törvény célja a fizetésképtelenségi, továbbá a cégeljárási szabályok<br />

hatékonyabbá tétele, a hitelezők érdekeinek védelme, a gazdasági életben tapasztalt<br />

visszaélések megszüntetése, a jogérvényesítés elősegítése. A jogszabály a cégjogi, társasági<br />

jogi és a csődjogi szabályozás módosításával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a piaci<br />

életben egyre inkább tapasztalt és a jelenlegi eljárási lehetőségekkel csak korlátozottan<br />

befolyásolható, a hitelezőket és az államot károsító, a cégeljárás egyszerűsítésével<br />

visszaélő vállalkozói magatartások visszaszoruljanak. 1<br />

A módosítás érinti az alapító okirat tartalmát, összeférhetetlenségi és kizáró okokat<br />

állapít meg a tagsági jogviszony létesítése és a vezető tisztségviselői pozíciók betöltése<br />

körében, átszabja az egyszerűsített cégeljárás kereteit. Egyidejűleg a fizetésképtelenséggel<br />

kapcsolatban a felszámolás, a végelszámolás, a cégbíróság által elrendelhető kényszervégelszámolás<br />

szabályai is módosításra kerültek, a kényszer-végelszámolási eljárás<br />

1 2011. évi CXCVII. törvény indokolása<br />

— 4 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

helyett – vagyis például arra az esetre, ha egy cég végelszámolása három év alatt nem<br />

fejeződik be – az ún. kényszertörlési eljárás kerül bevezetésre.<br />

Jelen írás célja a fontosabb, közjegyzőket – különösen a gazdasági társaságok<br />

alapításánál rendszeresen közreműködő kollegákat – érintő változások bemutatása.<br />

I. CÉGALAPÍTÁSNÁL TÖRTÉNŐ KÖZJEGYZŐI<br />

KÖZREMŰKÖDÉS<br />

A közjegyző gazdasági társaság alapítása során közjegyzői okiratba foglalja a társasági<br />

szerződést, illetve az alapító okiratot, továbbá a megalakulással összefüggő szükséges<br />

tagi, illetve vezető tisztségviselői nyilatkozatokat.<br />

Ezt követően a jogi képviselő pozíciójában eljárva az elektronikus cégeljárás<br />

keretei között benyújtja a bejegyzési kérelmet és a szükséges mellékleteket a<br />

cégbírósághoz. A közjegyző eljárása során a közjegyzői díjat a tevékenységre fordított<br />

idő alapján számítja fel. A közjegyzőt a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény<br />

(továbbiakban: Kjtv.) 17<strong>5.</strong> § (1) bekezdésének a közokiratban szereplő fél vagy felek<br />

képviselőjének jogállása illeti meg a cégbejegyzési eljárás során. Túlnyomórészt<br />

a gazdasági társaságok alapítására napjainkban szerződésminta alapján kerül<br />

sor, azonban ettől függetlenül a közjegyzőt a társasági szerződés közokiratba<br />

foglalása során egyrészt a vonatkozó társasági és cégjogi szabályokra vonatkozó<br />

általános kioktatási kötelezettség terheli, másrészt jogszabályba ütköző, tiltott vagy<br />

tisztességtelen célú jogügyleteknél a közreműködés megtagadása is felmerülhet.<br />

Különösen nagy jelentőséggel bír a cégalapítások során az ügyfél-azonosításhoz és a<br />

jogszabállyal ellentétes székhelymegjelöléshez kapcsolódó Kjtv. 122.§ (6) bekezdése és<br />

128/A.§-a szerinti megtagadási ok.<br />

Az alapítás során eljáró közjegyzőt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása<br />

megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdése<br />

értelmében a Kjtv. szerinti személyazonosítási kötelezettséget adattartalmában<br />

meghaladó további ügyfél-átvilágítási kötelezettség terheli. Az átvilágítási és bejelentési<br />

— 5 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

teendők szabályait a <strong>Magyar</strong> Országos Közjegyzői Kamara által kiadott 20. számú<br />

iránymutatás részletezi.<br />

A céglapítás során fentekre tekintettel a következő fontosabb változások szem előtt<br />

tartásával kell eljárnunk:<br />

1. Kötelező társasági forma előírása<br />

Az első kiemelendő módosítás értelmében törvény vagy kormányrendelet közérdekből,<br />

illetve hitelezővédelmi célból előírhatja, hogy egyes gazdasági tevékenységek csak<br />

meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők. Az eddigi jogi szabályozás során<br />

törvény írta például elő, hogy hitelintézet részvénytársaság, szövetkezet vagy fióktelep<br />

formájában alapítható. A módosítás folytán tehát lehetővé vált, hogy a jövőben ne csak<br />

törvény, hanem kormányrendelet is szigorítsa a formaválasztást és ezáltal rugalmasabb<br />

és gyorsabb szabályozással lehessen a tényleges hitelezővédelmi igényekhez igazítani a<br />

szabályozást.<br />

Az eljáró közjegyzőnek ezáltal szélesebb körben kell cégalapítás során vizsgálódnia,<br />

hogy megfelelő tájékoztatás mellett az ügyfelek a jogszabály szerint is válaszható<br />

cégformában alapítsanak társaságot.<br />

2. Társasági tagság és részesedésszerzés tilalma,<br />

vezető tisztségviselői pozíció betöltésének tilalma<br />

A Gt. <strong>5.</strong>§-ának módosítása a cégbíróság által törvényességi felügyeleti jogkörben<br />

megszüntetett, ún. fantomcégek vezetőire vonatkozó tilalmat kiterjeszti azokra is,<br />

akik a fantomcégek kizárólagos vagy többségi részesedéssel rendelkező tagjai voltak a<br />

megszüntetési eljárás időszak alatt. Ráadásul a módosítás arra is kiterjed, hogy ezek a<br />

személyek 5 évig nem alapíthatnak, vagy nem szerezhetnek részesedést olyan gazdasági<br />

társaságokban, ahol ők lennének a kizárólagos vagy többségi tulajdonosok.<br />

A módosítást követően tehát a Gt. értelmében az a személy, akinek – mint a<br />

jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének, kizárólagos<br />

— 6 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosának – felelősségét a<br />

jogutód nélküli megszüntetést eredményező eljárás során ki nem elégített követelésekért<br />

a bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Cstv.)<br />

vagy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi<br />

V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján indított eljárásban jogerősen megállapította,<br />

és a jogerős bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési<br />

kötelezettségeit nem teljesítette,<br />

a) nem lehet egyszemélyes társaság egyedüli tagja;<br />

b) nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi<br />

befolyást biztosító részesedést,<br />

c) nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja.<br />

Közkereseti társaságok és betéti társaságok esetében a Gt. 104. § (1) bekezdésé<br />

értelmében a társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó<br />

tagot is – a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn<br />

belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági<br />

jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya<br />

fennállta alatt felelt. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag<br />

társaságba be nem lépő jogutódjára is.<br />

Fentiekre figyelemmel nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság<br />

beltagja, továbbá nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi<br />

befolyást biztosító részesedést az a személy, aki a Gt. 104. § (1) bekezdésében foglalt<br />

helytállási kötelezettségének nem tett eleget.<br />

A tilalom hatálya a fenti esetekben a végrehajtási eljárás időtartama és az annak<br />

eredménytelenségétől számított öt év.<br />

E tilalom tekintetében eredménytelennek minősül a végrehajtási eljárás, ha<br />

a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott végrehajtói letiltás nem<br />

vezet eredményre és az adósnak nincs a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján<br />

lefoglalható vagyontárgya. Az így meghatározott körülmények fennállásáról a végrehajtó<br />

elektronikus úton értesíti a cégbíróságot.<br />

— 7 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén,<br />

fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen<br />

vagy kézbesítési megbízottja nem fellelhető, hivatalból megindítja a megszüntetési<br />

eljárást. Amennyiben a törvényes működés helyreállítása határidőben nem történik<br />

meg, illetve a cég székhelyére, működésére, vezető tisztségviselőire vonatkozó érdemi<br />

bejelentésre nem kerül sor, a cégbíróság az eljárást megszünteti, és a céget megszűntnek<br />

nyilvánítja.<br />

A gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt évig nem<br />

lehet más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel<br />

rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja az a<br />

személy, aki a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében, vagy<br />

a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, kizárólagos vagy<br />

többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt.<br />

A Gt. 23. §-ának módosítása a fenti, tagsági jogviszony korlátozására vonatkozó<br />

szabályozással párhuzamosan három évről öt évre emeli a cégbíróság által törvényességi<br />

felügyeleti jogkörben megszüntetett, ún. fantomcégek vezetőire vonatkozó tilalmat. Ezek<br />

a személyek 5 évig nem lehetnek más gazdasági társaságban vezető tisztségviselők. A<br />

módosítás nemcsak az eltiltás időtartamát növeli meg, hanem a tilalmat kiterjeszti<br />

azokra is, akik a fantomcég kizárólagos vagy többségi részesedéssel rendelkező tagjai<br />

voltak a megszüntetési eljárás időszaka alatt.<br />

A jogalkotói megfontolások szerint a gazdaságban tapasztalt visszaélések, a<br />

hitelezők megkárosításával járó cselekmények és az ún. cégtemetők indokolttá teszik ezt<br />

a szigorítást, mert csak így biztosítható a tisztességes vállalkozók védelme, és így előzhető<br />

meg, hogy a sorozatos visszaélések a közterhek beszedését akadályozzák. 2<br />

A fentiekben részletesen kifejtett korlátozásokat a vezető tisztségviselői pozíció<br />

betöltésére is kiterjesztette a módosítás, ezáltal bővítve a kizárási okokat: tehát<br />

2 2011. évi CXCVII. törvény indokolása<br />

— 8 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

a) a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt éves<br />

korlátozás,<br />

b) a Cstv. vagy a Ctv. alapján indított eljárásban bíróság által megállapított<br />

helytállási kötelezettség nemteljesítésén alapuló tilalom, valamint<br />

c) a kkt. és bt. kilépő tagjának háttérfelelőssége megszegéséből fakadó tilalom<br />

érvényesül a vezető tisztséget betölteni kívánó személyekre.<br />

Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője továbbá, akivel szemben<br />

a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban pénzbírságot szabott ki, és jogerős<br />

bírósági határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette.<br />

A tilalom azért indokolt, mivel számtalan esetben a tulajdonosok csalárd módon<br />

úgy bújnak ki a helytállási kötelezettség alól, hogy elidegenítik a társasági részesedésüket,<br />

kötelezettségüket nem teljesítik, majd új társaságot alapítanak. 3<br />

A vezető tisztségviselőkre vonatkozó korlátozásokat a cégvezetőkre is alkalmazni<br />

kell 4 , tekintettel a hitelezővédelmi érdekekre, és arra, hogy az ügyvezetőre vonatkozó<br />

szigorításokat ne lehessen kikerülni cégvezetői megbízatással.<br />

Nagymértékben szigorítják tehát az elfogadott változások a vezető tisztségviselők<br />

tisztség viselésére vonatkozó összeférhetetlenségi és kizáró szabályait. Az<br />

összeférhetetlenséget az új szabályok szerint a jövőben nem a jogi képviselő, avagy a<br />

cégbíróság ellenőrzi, hanem ezt a bűnügyi nyilvántartó szerv végzi. Amennyiben azonban<br />

a vezető tisztségviselő az összeférhetetlenség ellenére vállalta tisztségét, a cég ellen<br />

törvényességi felügyeleti eljárás indulhat a bűnügyi nyilvántartó szerv értesítése alapján.<br />

Az eljáró közjegyzőnek e körben különösen fontos a kioktatási kötelezettsége,<br />

illetve fokozott odafigyelést kíván az a körülmény is, hogy nagy valószínűséggel a<br />

szigorodó szabályok miatt megnövekedhet a vagyonnal nem bíró álképviselők, ún.<br />

strómanok fellépése.<br />

3 2011. évi CXCVII. törvény indokolása<br />

4 Gt. 32.§ (3)<br />

— 9 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

3. A tevékenységi körök feltüntetése<br />

a társasági szerződésben<br />

2006. július 1. napja előtt a gazdasági társaság tevékenységi köreit a létesítő okiratban<br />

kötelező jelleggel fel kellett tüntetni, a cégjegyzékbe be kellett jegyezni, így ha a társaság a<br />

létesítő okiratában és a cégjegyzékben nem szereplő tevékenységet végzett, akkor cégjogi<br />

szempontból úgy minősült, mint amely működése során nem tartotta be a szervezetére és<br />

működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, amely körülmény megalapozhatta a<br />

törvényességi felügyeleti eljárás megindítását.<br />

Az Art. 16. § (3) d) pontja alapján a gazdasági társaság a létesítő okiratában megjelölt<br />

tevékenységi körök bejelentésére volt köteles, a bejelentkezést és a változás-bejelentést a<br />

társaság a cégbíróság útján teljesítette.<br />

A cégjegyzékben nem szereplő tevékenységet végző társasággal szemben az adóhatóság<br />

mulasztási bírságot állapíthatott meg.<br />

2006. július 1-től azonban mivel a gazdasági társaság megkülönböztető jegye<br />

továbbra is az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatása volt, a társaság – a<br />

hatósági engedélyhez, képesítéshez kötött tevékenységekre vonatkozó korlátozások<br />

fenntartásával – bármilyen, jogszabály által nem tiltott vagy korlátozott tevékenységet<br />

végezhetett. A létesítő okiratban csak a főtevékenység feltüntetése volt kötelező, ezen<br />

felül a gazdasági társaság a létesítő okiratában és a cégjegyzékben választása szerint<br />

szerepeltethet tevékenységi köröket a Gt. 12. § (1) c) pontja alapján.<br />

A fent hivatkozott új jogszabályi rendelkezések okán az egyablakos rendszer<br />

keretében a cégjegyzékben nem szereplő – egyébként a társaság által végzett, illetve<br />

végezni kívánt – tevékenységi körök bejelentése a továbbiakban nem volt lehetséges,<br />

éppen ezért az Art. szerint 2006. július 21. napjától a gazdasági társaság mint adózó a<br />

létesítő okiratában – és így a cégjegyzékben – nem szerepeltetett, de ténylegesen végzett<br />

tevékenységeit köteles volt közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelenteni.<br />

— 10 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

A <strong>2012.</strong> március 1. napjával hatályba lépő új szabályozás értelmében a cégjegyzék<br />

valamennyi cég esetében tartalmazza a cég főtevékenységét, valamint további tevékenységi<br />

köreit, azok mindenkor hatályos TEÁOR nómenklatúra szerinti megjelölésével. 5<br />

Fentiek alapján tehát a bejegyzési kérelem benyújtásakor a cég köteles megjelölni<br />

főtevékenységét és további tevékenységi köreit azok mindenkor hatályos TEÁOR<br />

nómenklatúra szerinti megjelölésével, továbbá a társasági szerződésben kötelezően fel<br />

kell tüntetni a cég főtevékenységét és valamennyi tevékenységét.<br />

A módosítás értelmében a TEÁOR nómenklatúra szerinti besorolásra való tekintet<br />

nélkül – minden olyan tevékenység megjelölhető, amit törvény nem tilt vagy nem korlátoz.<br />

A társasági szerződésben meghatározott tevékenység változása nem igényli a társasági<br />

szerződés módosítását.<br />

A cégbíróság a cég bejegyzésekor elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot<br />

a cég főtevékenységéről és további tevékenységi köreiről. A tevékenységi körök változása<br />

esetén az új szabályozás értelmében a cégbíróság az adóhatóság elektronikus értesítése<br />

alapján, hivatalból és automatikusan jegyzi be a cég főtevékenységének és további<br />

tevékenységi köreinek változásait.<br />

Az új szabályozás megteremti annak lehetőségét, hogy a társaságok tevékenységére<br />

vonatkozó, cégjegyzékben szereplő adatok naprakészek legyenek, ezzel elősegítve az<br />

üzletfelek, hatóságok megfelelő információhoz jutását. Annak érdekben azonban, hogy a<br />

cégjegyzék kibővült adattartalma ne járjon felesleges adminisztratív tehernövekedéssel<br />

a társaságok számára, a jövőben a tevékenységi körök változása nem igényli a társasági<br />

szerződés módosítását, így azt nem kell bejelenteni a cégbíróságnak, a megváltozott<br />

tevékenységi körökre vonatkozó adatokat a gazdasági társaság, mint adózó bejelentése<br />

alapján – immár a statisztikai nómenklatúra szerinti besorolással – az adóhatóság<br />

elektronikus úton továbbítja a cégbíróság részére. 6<br />

5 Ctv. 24.§<br />

6 2011. évi CXCVII. törvény indokolása<br />

— 11 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

4. A vezető tisztségviselők és a tagok<br />

személyes adatainak nyilvánossága<br />

Hitelezővédelmi okokból szükséges, hogy a társaságok tagjai könnyebben azonosíthatóak<br />

legyenek, ezért a módosítás előírja, hogy a társasági szerződés a továbbiakban tartalmazza<br />

a tagok természetes személyazonosító adatait is.<br />

A korábbi szabályozástól eltérően tehát nem elegendő <strong>2012.</strong> március hó 1. napjától<br />

a gazdasági társaság tagjainak nevét és lakóhelyét a társasági szerződésben, hanem<br />

valamennyi természetes személyazonosító adat és lakcím rögzítése kötelező lett. A vezető<br />

tisztségviselők esetében a társasági szerződésben továbbra is elegendő a név és a lakcím,<br />

illetve székhely megadása.<br />

Mindazonáltal a cégjegyzék az új szabályozás szerint valamennyi cég esetében<br />

tartalmazza a cég képviseletére jogosultak nevét, adóazonosító számát, természetes<br />

személy esetén lakóhelyét, születési idejét, anyja születési nevét, jogi személyiség nélküli<br />

gazdasági társaság vagy jogi személy esetén székhelyét, és cégjegyzékszámát vagy<br />

nyilvántartás számát, továbbá a kkt., bt. és kft. esetén a tagok nevét, természetes személy<br />

tag esetén születési idejét, lakóhelyét, anyja születési nevét, jogi személyiséggel nem<br />

rendelkező gazdasági társaság vagy jogi személy esetén székhelyét, cégjegyzékszámát<br />

vagy nyilvántartási számát.<br />

Zártkörűen működő részvénytársaság és zártkörűen működő európai<br />

részvénytársaság esetében kizárólag akkor szükséges a részvényes adatainak<br />

cégjegyzékben történő feltüntetése, amennyiben a részvényes szavazati jogának<br />

mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a részvényes minősített többségű befolyással<br />

rendelkezik, a részvényes nevét, természetes személy esetén lakóhelyét, születési idejét,<br />

anyja születési nevét, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy jogi<br />

személy esetén székhelyét, és cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát.<br />

Érdekesség, hogy míg általánosságban az ügyvédeket nem terheli az okiratok<br />

ellenjegyzéséhez kapcsolódóan a személyazonosság ellenőrzése során a személyi<br />

adat- és lakcímnyilvántartást, a járművezetői engedély-nyilvántartást, az útiokmány-<br />

— 12 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

nyilvántartást vezető vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartás megkeresésével<br />

megvalósuló lekérdezési kötelezettség, a jövőben a társasági szerződés elkészítése vagy<br />

ellenjegyzése során kötelezően el kell végezniük ezt a típusú azonosítást.<br />

<strong>5.</strong> Kézbesítési megbízott<br />

Annak idején az uniós jogharmonizációs igényeknek megfelelően változott meg 2004.<br />

január 1. napjától a korábbi cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági<br />

cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény. 7 A módosítás részeként került bevezetésre<br />

kötelező jelleggel a kézbesítési megbízott jogintézménye.<br />

A kézbesítési megbízott feladata, hogy átvegye és a megbízó részére továbbítsa<br />

a cég működésével összefüggésben keletkezett bírósági, illetve más hatósági iratokat,<br />

amelyeket a külföldi személy részére kell kézbesíteni. A kézbesítési megbízottnak<br />

megküldött okirat esetében vélelmezni kell, hogy az okirat a szabályszerű kézbesítést<br />

követő tizenötödik napon ismertté vált a külföldi személy számára.<br />

2007. szeptember 1. napjától a cégalapítások megkönnyítése érekében a kézbesítési<br />

megbízott megjelölése csak lehetőséggé vált egészen a most tárgyalt módosításig.<br />

A szabályozás értelmében, a cégjegyzékben a lakóhelyet, illetve székhelyet<br />

(telephelyet, fióktelepet) az irányítószám, helység, utca, házszám, emelet, ajtószám (vagy<br />

helyrajzi szám) feltüntetésével kell megjelölni. Amennyiben a cégjegyzékbe bejegyzett<br />

külföldi személy <strong>Magyar</strong>országon is rendelkezik lakóhellyel, a cégjegyzéknek az erre<br />

vonatkozó adatokat is tartalmaznia kell.<br />

Ha a bejegyzési kérelemben külföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli<br />

gazdasági társaság szerepel, vagy a bejegyzési kérelemben feltüntetett külföldi természetes<br />

személy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel, a bejegyzési kérelemben kézbesítési<br />

megbízottat kell megjelölni. A kézbesítési megbízott magyarországi székhellyel<br />

rendelkező szervezet, illetve állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy egyaránt<br />

7 2003. évi XLIX. tv<br />

— 13 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

lehet. Kézbesítési megbízotti feladatot a cég tagjai (részvényesei), vezető tisztségviselői,<br />

valamint felügyelőbizottsági tagjai nem láthatnak el. A bejegyzési kérelemhez mellékelni<br />

kell a kézbesítési megbízott megbízására, és a megbízatás elfogadására vonatkozó teljes<br />

bizonyító erejű magánokiratot vagy közokiratot.<br />

A megbízás megszűnését követő 15 napon belül a kézbesítési megbízottnak<br />

a megbízás megszűnésének tényét be kell jelentenie a cégbíróságnak. A bejelentés<br />

elmulasztása esetén a cégbíróság a kézbesítési megbízottat bírsággal sújthatja. 8<br />

6. Könyvvizsgáló választásának kötelező esetei<br />

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény értelmében kötelező a könyvvizsgálat<br />

minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál, kivéve, ha az üzleti évet megelőző két<br />

üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem<br />

haladta meg a 200 millió forintot, és az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában<br />

a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt. A<br />

kivételszabályoktól függetlenül kötelező a könyvvizsgálat többek között azon kettős<br />

könyvvitelt vezető vállalkozónál, ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő, a<br />

takarékszövetkezetnél, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél.<br />

Ha kötelező a könyvvizsgálat, akkor a vállalkozó legfőbb szerve az üzleti évről<br />

készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló felülvizsgálatára, az abban<br />

foglaltak valódiságának és jogszabályszerűségének ellenőrzésére köteles bejegyzett<br />

könyvvizsgálót, könyvvizsgáló céget választani.<br />

A módosítás a kötelező könyvvizsgáló választás egy újabb esetét szabályozza,<br />

amikor rögzíti, hogy az egyéb körülményeken túl kötelező a könyvvizsgáló választása<br />

a gazdasági társaságnál, ha azt törvény – a köztulajdon, közpénzek vagy a hitelezők<br />

védelme érdekében – előírja.<br />

8 Ctv. 31.§<br />

— 14 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

7. A tag korlátozott felelősségű társaságban<br />

megszerzett törzsbetétje<br />

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) lehetővé teszi, hogy<br />

adott gazdasági társaság a könyveit devizában vezesse. Ezzel a rendelkezéssel viszont<br />

nem állt összhangban az a Gt.-ben található szabály, miszerint a törzsbetétnek forintban<br />

kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie. A Gt. 114. §-ának<br />

módosítása a számviteli törvény felhatalmazása alapján devizában történő könyvvezetést<br />

alkalmazó társaságokat kiveszi a kötelező szabály hatálya alól, ezáltal feloldja az<br />

ellentmondást a két törvény között. 9<br />

8. Székhely, telephely és fióktelep<br />

A törvény megerősíti a székhely intézményét a székhelyhasználat jogcímének igazolásával,<br />

valamint az ügyvédi székhelyszolgáltatás megszüntetésével.<br />

A háttérben az állhat, hogy az ügyvédi irodákban dolgozó ügyvédek napjuk nagy<br />

részét irodán kívül, bíróságon vagy egyébként hivatalos ügyben helyszínen töltik, ezért a<br />

gyakorlatban nem tudják biztosítani az állandó ügyeletet igénylő székhelyszolgáltatást.<br />

Kötelezővé válik továbbá a cég telephelyének, fióktelepének cégjegyzékben történő<br />

feltüntetése. Cég székhelye, telephelye és fióktelepe továbbra is értelemszerűen csak olyan<br />

ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult.<br />

A jövőben cég a használat jogszerűségét igazolni köteles. 10<br />

A Ctv. 1. számú melléklete kifejezetten kiemeli, hogy valamennyi cég esetében<br />

hiánypótlási eljárás nélküli elutasítást eredményez, ha a székhely (telephely, fióktelep)<br />

használat jogcímét igazoló legalább teljes bizonyító erejű magánokirat csatolására nem<br />

kerül sor.<br />

9 Gt. 114.§ (4)<br />

10 Ctv. 7.§<br />

— 15 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

A jogi képviselő Ctv. 48.§ (2) bekezdése szerint egyszerűsített cégeljárásban<br />

nyilatkozik a csatolandó okiratok – így a székhelyigazolás – törvényességi vizsgálatának<br />

elvégzéséről. Immáron tehát ez mind a tulajdonjog, mind az egyéb jogcímen fennálló<br />

használati jog esetében kötelezően meg kell, hogy történjen, és ezáltal kerül összhangban<br />

a cégjogi szabályozás a Kjtv. 122/A. §-ában foglalt közjegyzői ellenőrzési kötelezettséggel.<br />

9. Közzététel, illeték, kamarai regisztráció<br />

A módosítás értelmében ezentúl nem csak a cég adatainak cégjegyzék szerinti közzétételére<br />

kerül sor, hanem a cégbíróság a részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság esetén<br />

magának a cégek létesítő okiratának közzétételéről is gondoskodik egyidejűleg.<br />

További változás, hogy míg eddig az egyszerűsített eljárással, szerződésmintával<br />

történt cégalapítás illetéke egységesen 1<strong>5.</strong>000 Ft volt, <strong>2012.</strong> március 1. napjától kft.<br />

esetében 50.000 Ft-ra, bt. és kkt. tekintetében 2<strong>5.</strong>000 Ft-ra drágul a cégalapítás illetéke.<br />

Megszűnik az illeték és a közzétételi díj teljesítés jogi képviselő általi igazolásának<br />

lehetősége, a befizetés államkincstári igazolását a kérelemhez csatolni kell. 11<br />

Fontos, már korábban <strong>2012.</strong> január 1-től hatályos új kötelezettsége minden<br />

újonnan alakuló gazdasági társaságnak, hogy bejelentkezzenek a gazdasági kamaránál.<br />

A kamarai regisztrációra legkésőbb a bejegyzést követő 5 napon belül, az erre szolgáló<br />

nyomtatványon kell sort keríteni.<br />

A már bejegyzett gazdasági társaságoknak 60 napon belül, azaz gyakorlatilag<br />

február végéig kell bejelentkezni. Az adatlap letölthető a <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi és<br />

Iparkamara (MKIK) honlapjáról. 12<br />

11 Ctv. 37.§ (5) bekezdés<br />

12 http://www.mkik.hu/index.phpid=5737<br />

— 16 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Az Országgyűlés 2011. november 21-én fogadta el az egyes adótörvények és az azzal<br />

összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely módosította a<br />

gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvényt.<br />

<strong>2012.</strong> január 1-től a gazdálkodó szervezetek (egyéni és társas vállalkozások) kötelesek<br />

kamarai nyilvántartásba vételüket kezdeményezni és a kamarai közfeladatok ellátásához<br />

évente <strong>5.</strong>000,-Ft kamarai hozzájárulást fizetni. A Kamara pedig köteles részükre a<br />

törvényben meghatározott szolgáltatásokat (tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási,<br />

hitelhez jutási kérdésekben; üzleti partnerkeresés és pályázatfigyelés) térítésmentesen<br />

nyújtani.<br />

A törvénymódosítás hatálya nem terjed ki a fő tevékenységként mezőgazdasági<br />

tevékenységet folytató vállalkozásokra, a mezőgazdasági termelőkre és az<br />

agrárkamarákra. További kivételt az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló<br />

2009. évi CXV. törvény 2.§ (2) bekezdése állapít meg, mely szerint a magán-állatorvosi,<br />

az ügyvédi, az egyéni szabadalmi ügyvivői, a közjegyzői és az önálló bírósági<br />

végrehajtói tevékenységet folytatók szintén nem kötelesek nyilvántartásba vételüket<br />

kezdeményezni.<br />

A bejelentés történhet online, a kamarai honlapokról kinyomtatható adatlap<br />

kitöltésével vagy személyesen is a székhely szerint illetékes kamarák ügyfélszolgálati<br />

irodáiban.<br />

II. JOGI KÉPVISELET AZ EGYSZERŰSÍTETT<br />

CÉGELJÁRÁSBAN<br />

A cégeljárás az utóbbi években igyekezett lépést tartani az információtechnológia<br />

fejlődésével, és az elektronikus cégeljárás fokozatos bevezetésével korszerű eljárási<br />

formává alakult.<br />

Eredetileg 2006. július 1. napjától egyszerűsített eljárásban akkor volt lehetőség a<br />

cég bejegyezetésére, ha szerződésmintával alapítható cégformáról volt szó (kkt., bt., kft.),<br />

a tagok szerződésminta felhasználásával, a mintától nem eltérve hozták létre a társaságot,<br />

— 17 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

éltek az előzetes névfoglalás lehetőségével és – a ma már kizárólagos – elektronikus és<br />

nem papír alapú eljárásban történt a cégbejegyzés. Időközben az előzetes névfoglalás<br />

feltételét már nem írja elő a Ctv., továbbá lehetőség van zrt. és egyéni cég esetében is<br />

szerződésminta felhasználásával céget alapítani.<br />

Kezdetben a cégbíróság a bejegyzési kérelmet és a kötelező mellékleteket érdemben<br />

vizsgálta, azonban a szerződésminta alapján készült létesítő okirat vonatkozásában csak<br />

azt vizsgálta, hogy a szerződésminta kitöltése a jogszabályoknak megfelelően történt-e<br />

meg, és a bejegyzési kérelem az abban foglaltakkal összhangban áll-e.<br />

2007. szeptember 1. napjától a bejegyzési kérelemhez kapcsolódó okiratokat<br />

a törvény két típusba sorolta: voltak a bejegyzési kérelemhez kötelezően csatolandó<br />

mellékletek, amelyek esetében a jogi képviselő nyilatkozott is arról, hogy a csatolandó<br />

okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte. Ilyen okirat volt különösen<br />

maga a szerződésminta alapján készült társasági szerződés és az illeték és közzétételi<br />

költségtérítés megfizetésének igazolása.<br />

A másik csoportba sorolt okiratok nem képezték a cégbejegyzési kérelem<br />

mellékletét, ezek törvényességi szempontú vizsgálatát a jogi képviselő végezte el. Az<br />

okiratok felsorolását, illetve a jogi képviselőnek a törvényességi szempontú vizsgálatára<br />

vonatkozó nyilatkozatát a bejegyzési kérelemnek kellett tartalmaznia. Az iratokat a<br />

jogi képviselő őrizte, és amennyiben ezen okiratokkal összefüggésben tartalmi vagy<br />

jogszerűségi kétség merült fel, a jogi képviselő köteles volt ezen okiratokat a cégbíróság<br />

felhívására bemutatni, szükség esetén a cégiratokhoz becsatolni. Ilyen okiratnak<br />

minősült például a névfoglalást elrendelő végzés másolata, ingatlan nem pénzbeli<br />

hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén az ingatlan – három hónapnál nem régebbi<br />

– tulajdoni lapja, illetve korlátolt felelősségű társaság esetén a hitelintézet igazolása<br />

a pénzbeli hozzájárulás befizetéséről vagy ügyvéd által ellenjegyzett vagy közjegyző<br />

által közokiratba foglalt ügyvezetői nyilatkozat a pénzbeli hozzájárulásnak a társaság<br />

rendelkezésére bocsátásáról, ügyvezetői nyilatkozat a nem pénzbeli hozzájárulás<br />

rendelkezésre bocsátásáról.<br />

— 18 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Az egyszerűsített eljárásban 2006. július 1. napjától eredetileg 2 munkanapon belül,<br />

2008. december 27. napjától egy órán belül került sor a cégbejegyzésre. Hiánypótlásnak<br />

az eljárás során sem korábban nem volt, sem a módosítást követően nincs helye.<br />

A gyors cégalapítás lehetőségét a törvényalkotó továbbra is biztosítani kívánta,<br />

ugyanakkor annak érdekében, hogy a hitelezővédelmi szempontok hatékonyabban<br />

érvényesüljenek, <strong>2012.</strong> március 1. napjától részben módosultak az egyszerűsített<br />

cégeljárás szabályai.<br />

A módosítás értelmében egyszerűsített cégeljárás cégalapítás esetén lehetséges,<br />

meghatározott cégformákra (személyegyesítő társaságok és egyéni cég) vonatkozóan.<br />

Megszűnik tehát a változásbejegyzés egyszerűsített eljárás keretében történő<br />

lebonyolítása.<br />

A módosítás megszünteti azt a rossz gyakorlatot, hogy a cégbírósághoz nem kell<br />

benyújtani valamennyi okiratot. A jogi képviselő felelőssége egyértelműbbé válik. Az<br />

egyszerűsített eljárásban a jogi képviselő törvényességi szempontból előzetesen ellenőrzi<br />

az általa benyújtott iratok megfelelőségét, azt szavatolja. 13<br />

A jogszabály értelmében a bejegyzési kérelemhez – a cégnyilvánosság alapelvének<br />

teljesítése, illetve az illetékes adóhatósághoz való továbbítás végett – csatolandó okiratok<br />

felsorolását a törvény 3. számú melléklete tartalmazza. A melléklet már nem tesz<br />

különbséget a kapcsolódó okiratok között, azok mindegyikére érvényesül a benyújtási<br />

kötelezettség. A jogi képviselő a bejegyzési kérelemben nyilatkozik arról, hogy a csatolandó<br />

okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte, azok megfelelőségét szavatolja.<br />

A jogi képviselőnek a törvényességi szempontú vizsgálatára vonatkozó nyilatkozatát a<br />

bejegyzési kérelemnek kell tartalmaznia. 14<br />

A cégbíróság a bejegyzési kérelem elbírálása során megvizsgálja, hogy a bejegyzést<br />

kérő jogi képviselőjének meghatalmazása, a bejegyzési kérelem kitöltése és a jogi<br />

képviselőnek a bejegyzési kérelembe foglalt nyilatkozata megfelel-e a jogszabályoknak,<br />

13 2011. évi CXCVII. törvény indokolása<br />

14 Ctv. 48.§ (2)<br />

— 19 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

valamint hogy a bejegyzést kérő a 3. számú mellékletben felsorolt okiratokat csatolta-e<br />

kérelméhez, továbbá, hogy – amennyiben a bejegyzést kérő nem élt a névfoglalás<br />

lehetőségével –, a cég választott neve jogszabályszerű-e.<br />

A cégbíróság elektronikusan, számítógépes program útján ellenőrzi, hogy<br />

a cégjegyzék nem tartalmaz-e a bejegyzési kérelemben feltüntetett tag, vezető<br />

tisztségviselő, illetve cégvezető vonatkozásában olyan bejegyzést miszerint az illető a Gt.)<br />

<strong>5.</strong> és 23. §-ában foglalt – fentiekben kifejtett – eltiltás hatálya alatt áll.<br />

A cégbíróság a bejegyzési kérelmet többek között elutasítja abban az esetben,<br />

ha a bejegyzést kérő elmulasztotta a 3. számú mellékletben felsorolt valamely irat<br />

benyújtását, az adóhatóság értesítése alapján az adószám megállapításához szükséges,<br />

az általános forgalmi adó alanyának az adóköteles tevékenysége megkezdésének<br />

bejelentésével összefüggő nyilatkozata nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy ha<br />

észleli, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan e<br />

törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló,<br />

a 3. számú mellékletben felsorolt, kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb<br />

okirat nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek. 15<br />

A cégbíróságon a bejegyzési kérelem elbírálási határideje az adószám<br />

megérkezésétől kezdődik.<br />

Az egyszerűsített eljárásban az új szabály szerint az 1 órás bejegyzési határidő az<br />

adószám kiadásától számítódik, továbbá változásbejegyzés esetén a jövőben a cégbíróság<br />

elbírálási határideje 15 nap lesz.<br />

<strong>2012.</strong> január 1-től az adózás rendjéről szóló törvényben szabályozásra<br />

került az ún. adóregisztrációs eljárás, amelynek lényege, hogy az adószám<br />

kiadása előtt az adóhatóság egybeveti az alapítók adatait a nála meglévőkkel és<br />

megtagadja az adószám kiadását többek között, ha az új cég vezető tisztségviselője<br />

(képviseletre jogosult tagja) vagy többségi tulajdonosa 180 napon túli 15 millió Ftnál<br />

nagyobb adótartozással rendelkezik, avagy 5 éven belül vezető tisztségviselője<br />

15 Ctv. 48.§ (5)-(6)<br />

— 20 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

volt olyan cégnek, amely 15 millió Ft-nál nagyobb adótartozást hátrahagyva<br />

szűnt meg vagy adószámát annak felfüggesztését követően jogerősen törölték.<br />

Mivel az adóhatóságnak az ellenőrzést a 8 napos ügyintézési határidőn belül el kell<br />

végeznie, ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a cégbíróság az adószám megállapításától<br />

számított 1 munkaórás határidővel, azaz legjobb esetben 2, legrosszabb esetben 10<br />

napon belül köteles a cégbejegyzésről dönteni. Ezáltal tulajdonképpen megszűnnek a<br />

ténylegesen „1 órás cégek”.<br />

Fontos változás, hogy eddig a tagok és a vezető tisztségviselők bírságolására volt<br />

csak lehetősége a cégbíróságnak, ehhez képest a módosítás értelmében a jogi képviselő<br />

is bírságolhatóvá vált. Sőt a megváltozott Ctv. értelmében amennyiben a cégbíróság<br />

észleli, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan<br />

e törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló,<br />

kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okirat nem felel meg a jogszabályok<br />

rendelkezéseinek, a jogi képviselőt 50 000 forinttól 900 000 forintig terjedő pénzbírsággal<br />

sújtja, mérlegelés nélkül.<br />

III. KÖZJEGYZŐ KÖZREMŰKÖDÉSE TÁRSASÁGI<br />

RÉSZESEDÉS ÁTRUHÁZÁSNÁL<br />

A Gt. értelmében a vagyonegyesítő gazdasági társaságokban a tag az őt megillető vagyoni<br />

részesedést üzletrész, illetve részvény formájában átruházhatja. A személyegyesítő<br />

társaságok tekintetében nem volt mód a részesedés értékesítésére, a tag tagsági<br />

jogviszonyát felmondva tudott kilépni a kkt.-ből, bt.-ből és elszámolt a társasággal.<br />

2006. július 1. napjától hatályba lépett Gt. forgalomképessé tette a kkt.-ben<br />

és bt.-ben fennálló társasági részesedést is azzal, hogy míg az üzletrész vagy részvény<br />

átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli, személyegyesítő társaságoknál<br />

az átruházás hatályosulásához szükséges a létesítő okirat módosítása.<br />

A közjegyző a társasági részesedés átruházás során közjegyzői okiratba foglalja<br />

a vonatkozó – általában adásvételi – szerződést, amennyiben a kifejtettek szerint adott<br />

— 21 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

társasági formánál szükséges, úgy a társasági szerződés módosítást, kft. tekintetében<br />

a módosított tagjegyzéket, majd a jogi képviselő jogkörében változásbejegyzési eljárás<br />

keretei között a cégbíróság felé eljár. Üzletrész adásvétel esetén 2006. július 1. napjától<br />

magát a vagyonátruházást tartalmazó szerződést is csatolni kell a cégbíróság felé.<br />

Részvény átruházása kapcsán annak absztrakt jellegéből fakadóan a Gt. a nyomdai<br />

úton előállított értékpapír forgatását és a dematerializált értékpapír értékpapírszámlán<br />

történő átvezetését szabályozza.<br />

Az kkt. és bt. társasági részesedés átruházására vonatkozóan és az üzletrészátruházási<br />

szerződés alakiságaira nézve a Gt. csak azt a követelményt támasztja, hogy<br />

írásban kell megkötni. A szerződés tartalma a Ptk. adásvételi szerződésre irányadó<br />

szabályait szem előtt tartva szabadon határozható meg. A tárgy meghatározásán, az<br />

eladó szavatossági kötelezettségein, a vételár megfizetésén és azon túl, hogy a vevő aláveti<br />

magát a társasági szerződés rendelkezéseinek túl érdemes még kitérni néhány speciális<br />

kérdésre is. Nevezettesen az esetleges eladó által vállalt mellékszolgáltatás átvállalásáról,<br />

az üzletrész felosztásának lehetőségéről, az átruházás évében esedékes osztalék sorsáról<br />

is érdemes rendelkezni a későbbi viták elkerülése végett.<br />

A teljes társasági vagyont megtestesítő üzletrész átruházásánál fontos lehet<br />

a további ügyvezető tisztázása, a társaság működésének a tulajdonjog átszállásáig<br />

tartó egyfajta felfüggesztéséről való rendelkezés (pl. taggyűlést nem tart a társaság,<br />

illetőleg az új tulajdonos hozzájárulása nélkül nem vállal bizonyos értékhatár fölött<br />

kötelezettségeket). Felmerülhet még a vételár utólagos korrigálásának szabályozása<br />

is a szerződésben akként, hogy pl. amennyiben a társaságot terhelő fizetési<br />

kötelezettségek meghaladják az őt illető bevételeket, a különbözet összegével a vételár<br />

csökken.<br />

Az üzletrész-átruházás érvényességéhez tehát nem szükséges módosítani a<br />

társasági szerződést, azonban a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe<br />

való bejegyzés végett az üzletrész megszerzőjének 8 napon belül be kell jelentenie a<br />

társaságnak. A bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell<br />

megtenni, és mellékelni kell hozzá az üzletrész-adásvételi szerződést.<br />

— 22 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Az adásvételi szerződés kapcsán vizsgálandó, hogy a tag törzsbetétjét teljes<br />

egészében befizette-e, a társasági szerződés nem korlátozza-e valamilyen formában az<br />

üzletrész átruházását, a társaság további tagjait, a társaságot, illetve a társaság által<br />

kijelölt személyt ilyen sorrendben megillető elővásárlási joggal kíván-e bárki élni.<br />

A változást az ügyvezetőnek 30 napon belül kell bejelentenie a cégbírósághoz.<br />

A Ctv. a <strong>2012.</strong> március 1. napján hatályba lépett változásokig nem tartalmazott<br />

külön eljárási szabályokat a társasági részesedések átruházása esetére, az ilyen<br />

változásokat az általános változásbejegyzések között kezelték.<br />

A korábbi, cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról<br />

szóló 1997. évi CXLV. törvény nem követelte meg az üzletrész átruházási szerződés<br />

csatolását sem. 2006. július hó 1. napjától, az új a cégnyilvánosságról, a bírósági<br />

cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény írta elő csak az átruházási<br />

szerződés csatolását, valamint az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos nyilatkozatok,<br />

és ha a létesítő okirat az üzletrész átruházásához előírja a társaság beleegyezését, az erre<br />

vonatkozó okirat csatolását.<br />

A vonatkozó nyilatkozatokat vagy az átruházási szerződéshez kapcsolódóan<br />

érdemes közjegyzői okiratba foglalni vagy e körben külön nyilatkozat beszerzése<br />

szükséges, mely a cégbírósághoz benyújtott változásbejegyzési kérelem mellékletét<br />

képezi.<br />

Amennyiben a gazdasági társaság saját üzletrészét értékesíti, avagy maga a<br />

gazdasági társaság a megszerző, úgy speciális mellékletek: a saját üzletrésszel való<br />

rendelkezést igazoló okiratok, illetve saját üzletrész megszerzése esetén (közbenső)<br />

mérleg a törzstőkén felüli vagyon meglétének igazolása.<br />

Mivel kizárólag a teljes törzsbetét befizetését követően van mód az üzletrész<br />

kívülállók részére történő értékesítésére, valamint az üzletrész társaság általi saját<br />

üzletrészként történő megszerzésére, így ezekben az esetekben a hátralékos törzsbetét<br />

— 23 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

hányadoknak a létesítő okiratban foglaltak szerint történt befizetését tanúsító okirat is<br />

kötelező melléklet. 16<br />

A <strong>2012.</strong> március 1. napján hatályba lépett módosítás bevezeti a tagváltozás<br />

bejegyzése iránti eljárást, melynek értelmében a cégjegyzékbe bejegyzett tag<br />

részesedésének átruházása esetén a cégbíróság a változásbejegyzési kérelem<br />

benyújtásáról elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot. Az állami adóhatóság 3<br />

munkanapon belül elektronikus úton jelzi, ha a cég az állami adó- és vámhatóság által<br />

nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 15 millió forintot meghaladó köztartozással<br />

rendelkezik. Ilyen jelzés esetén a cégbíróság hiánypótlási eljárás keretében felhívja a<br />

céget a részesedés átruházás napjával mint fordulónappal elkészített, könyvvizsgáló<br />

által hitelesített vagyonmérlege benyújtására. 17<br />

Tulajdonképpen tehát a rosszhiszemű tulajdonos változások visszaszorítása<br />

céljából a törvényalkotó a változásbejegyzési eljárás vonatkozásában is alkalmazza<br />

az adóregisztrációs eljárást, melynek keretében megvizsgálja, hogy a cégadatokban<br />

történő változások kapcsán nem keletkezett-e olyan körülmény, mely az adószám<br />

megállapítását akadályozná.<br />

Ilyen körülmény esetén felszólítja az adózót az akadály elhárítására azzal, hogy<br />

ennek elmulasztása esetén az adószámot törli.<br />

Ezáltal a rosszhiszemű szándékú változás a cégjegyzékbe bejegyzésre kerülhet ugyan,<br />

de az adószám törlése a cégbíróság megszűntetésre irányuló intézkedését váltja ki.<br />

Mint az korábban a tagokra és vezető tisztségviselőkre irányadó kizárási okoknál és<br />

felelősségi szabályoknál kifejtettem, ez a kilépő tagok és a volt vezető tisztségviselők<br />

a Gt. 23. §-ában meghatározott 5 éves eltiltását és – tartozás hátrahagyása esetén –<br />

helytállási kötelezettségének megállapítását vonhatja maga után. 18<br />

16 Ctv. 2. számú melléklet<br />

17 Ctv. 61/B.§<br />

18 ART. (Adózás Rendjéről szóló Törvény) 24. §. c, d, e bekezdései<br />

— 24 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

IV. TESTÜLETI ÜLÉS TANÚSÍTÁSA<br />

ÉS RÉSZVÉNYKÖNYVVEZETÉS<br />

A Kjtv. 143.§-a értelmében testületi ülés és az azon hozott határozat tanúsítása úgy<br />

történik, hogy a közjegyző a tanácskozás helyét és idejét, az azon hozott határozatokat<br />

és előterjesztett nyilatkozatokat – különösen azokat, amelyek az eljárás szabályszerűsége<br />

szempontjából jelentősek – jegyzőkönyvbe foglalja.<br />

A tanúsítás jegyzőkönyvi formátumban, a közjegyzői díjszabás megállapítása<br />

helyszíni eljárásban felszámítható tevékenységre fordított idő alapján történik.<br />

Alapvető jelentőséggel bír, hogy ki kéri fel a közjegyzőt a tanúsításra, hiszen<br />

kizárólag a gazdasági társaságot képviselni jogosult vezető tisztségviselőtől (igazgatósági<br />

tag, vezérigazgató, igazgatótanács tagja) származhat jogilag a társaságtól eredőnek<br />

minősülő felkérés. A társasággal vagy más tagokkal (részvényesekkel) esetleg vitában<br />

álló tulajdonos vagy kívülálló személy ilyen tartalmú kezdeményezését e tárgykörben<br />

nem lehet figyelembe venni.<br />

A jegyzőkönyvet kérelemre az ülés elnöke, ha ilyen nincs, valamennyi résztvevője<br />

aláírhatja. Az ülés résztvevőinek személyazonosságát a közjegyző az ülés elnökének<br />

kívánságára tanúsítja. A gyakorlatban részvénytársaságok esetén nagy számú<br />

részvényesnél mind az aláírás, mind a személyazonosság tanúsítása parttalan, jogi<br />

jelentőséggel nem bíró adminisztrációvá válhat, erre mindenképpen érdemes felhívni a<br />

felkérő figyelmét.<br />

A közjegyző hangsúlyozottan passzív szemlélőként jár el a tanúsítás során, az<br />

ülés során lezajló eseményekben nem vehet tevékenyen részt, azonban a felkérőt köteles<br />

segíteni a jogai gyakorlásában és kötelességei teljesítésében és őt az ehhez szükséges<br />

kioktatással ellátni.<br />

Fentiekre tekintettel különösen fontos felhívni a gazdasági társaságvezető<br />

tisztségviselőjének figyelmét az ülés összehívására vonatkozó jogi előírások betartására,<br />

a határozatképességi és határozathozatali szabályok megsértésének következményeire.<br />

— 25 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében e körben az igazgatóságnak<br />

a hirdetmény közzétételéről, a részvénykönyv szerinti részvényesi megfeleltetésről kell<br />

gondoskodnia.<br />

A részvényesi megfeleltetés kapcsán érdemes részletesebben kitérni a<br />

részvénykönyv szabályozására, különösen a <strong>2012.</strong> március 1. napján hatályba lépett<br />

módosításokra:<br />

A részvény átruházása a Gt. 202.§ (3) bekezdése értelmében a részvénytársasággal<br />

szemben akkor hatályos és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait<br />

csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték.<br />

A részvénykönyv egy olyan nyilvántartás, amely azokat a részvényeseket<br />

tartalmazza, akik kifejezetten gyakorolni is kívánják a részvényesi jogaikat a<br />

részvénytársasággal szemben. Azáltal ugyanis, hogy a tagsági jogokat és kötelezettségeket<br />

részvénytársaság esetében a részvény mint értékpapír testesíti meg.<br />

Az új rendelkezések értelmében a nyilvánosan működő részvénytársaság<br />

esetén nem jegyezhető be a részvénykönyvbe az, aki így rendelkezett, és az ilyen<br />

tartalmú nyilatkozatot tevő a részvényest a részvénykönyv vezetője köteles a<br />

részvénykönyvből haladéktalanul törölni. 19 Ezáltal az értékpapír értékesítése során<br />

elérhető nyereséget realizálni kívánó befektető élhet azzal a lehetőséggel, hogy nem<br />

kéri a részvénykönyvbe bejegyzését, hiszen a társaság működtetésében nem kíván<br />

szavazati jogával részt venni. 20<br />

Természetesen ez a rendelkezés nem vezethet oda, hogy a részvényes a hatóság<br />

előtt rejtve maradjon, ugyanis amennyiben ez feladatai ellátása érdekében szükséges a<br />

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete határozatot hozhat tulajdonosi megfeleltetés<br />

elrendeléséről. A tulajdonosi megfeleltetést a központi értéktár által meghatározott<br />

19 Gt. 297.§ (4) bekezdése<br />

20 Részletesen kifejtve: dr. Gadó Gábor: Áttekintés a részvénykönyvre irányadó szabályozásról – Közjegyzők<br />

Közlönye 2011. 1<strong>5.</strong> évfolyam; LVIII. Évfolyam 6. szám<br />

— 26 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

eljárási rend szerint, a kibocsátó kérelmében vagy a Felügyelet határozatában megjelölt<br />

időpontban hatályos adatokra nézve kell végrehajtani.<br />

Ilyen határozat esetén a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 149. §-a (2)<br />

bekezdése alapján az értékpapírszámla-vezető átadja a központi értéktárnak azoknak az<br />

értékpapírszámla-tulajdonosoknak az azonosító adatait és értékpapírjaik darabszámát,<br />

akik a tulajdonosi megfeleltetést elrendelő felügyeleti határozatban meghatározott<br />

időpontban, az ott meghatározott dematerializált értékpapírral rendelkeznek, így<br />

a hatóság számára adott időpillanatban részvénnyel rendelkező személyek adatai<br />

megismerhetők.<br />

A 2007/36/EK irányelv 7. cikke (2) bekezdésén alapuló uniós jogharmonizációs<br />

kötelezettségünket teljesítve további módosítás a közgyűlésen figyelembe vehető<br />

részvényesi jogokat gyakorlókra egységes fordulónap meghatározása.<br />

A közgyűlésen a részvényesi jogok gyakorlására az a személy jogosult, akinek nevét<br />

a közgyűlés kezdő napját megelőző második munkanapon 18 órakor a részvénykönyv<br />

tartalmazza. A részvénykönyv lezárása nem korlátozza a részvénykönyvbe bejegyzett<br />

személy jogát részvényeinek a részvénykönyv lezárását követő átruházásában.<br />

A részvénynek a közgyűlés kezdő napját megelőző átruházása nem zárja ki a<br />

részvénykönyvbe bejegyzett személynek azt a jogát, hogy a közgyűlésen részt vegyen és<br />

az őt mint részvényest megillető jogokat gyakorolja. 21<br />

A fordulónap ezen meghatározásában a jogalkotót praktikus megfontolások is<br />

vezették, ugyanis az így meghatározott fordulónap az értékpapír számlavezetők szokásos<br />

napi zárásának időpontja.<br />

Ide kapcsolódóan érdekes, de tiszavirág életű közjegyzői hatáskörünk volt a<br />

részvénykönyvvezetés.<br />

A részvénykönyvet részvénytársaság igazgatósága vezeti a részvényesről<br />

(ideértve az ideiglenes részvény tulajdonosát is), melyben nyilvántartja a részvényes,<br />

21 Gt. 304.§ (3)<br />

— 27 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

illetve a részvényesi meghatalmazott – közös tulajdonban álló részvény esetén a közös<br />

képviselő – nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), részvénysorozatonként a részvényes<br />

részvényeinek, ideiglenes részvényeinek darabszámát (tulajdoni részesedésének<br />

mértékét), valamint egyéb, törvényben és a részvénytársaság alapszabályában<br />

meghatározott adatokat. 22<br />

Dematerializált részvény esetén az adatoknak a részvénykönyv vezetője számára<br />

történő bejelentésére, a részvényeknek az értékpapírszámlán történő jóváírását<br />

követő két munkanapon belül, az értékpapírszámla-vezető köteles. Nyomdai úton<br />

előállított és értékpapírletét-kezelőnél letétbe helyezett részvény esetén a bejelentésre<br />

a letétkezelő köteles.<br />

Mivel naponta jelentős számú részvény cserél gazdát, az így felmerülő hatalmas<br />

adminisztrációs teher miatt a gazdasági társaság igazgatósága kifejezetten erre<br />

szakosodott szervezetnek is adhat megbízást e tevékenység ellátására.<br />

2011. július 27. napjától <strong>2012.</strong> február 29. napjáig bezárólag az igazgatóság<br />

megbízása alapján közjegyző és jogtanácsos is vezethetett részvénykönyvet.<br />

A mostani módosítás után hatályos Ctv. szerint részvénytársaság igazgatósága<br />

a részvénykönyv vezetésére – külön törvény szerinti – elszámolóháznak, központi<br />

értéktárnak, befektetési vállalkozásnak, pénzügyi intézménynek, ügyvédnek vagy<br />

könyvvizsgálónak (ide nem értve a számviteli törvény szerinti kötelező könyvvizsgálat<br />

esetén a választott könyvvizsgálót) adhat megbízást. A megbízás tényét és a megbízott<br />

személyét a Cégközlönyben közzé kell tenni. 23<br />

Elhagyásra kerül tehát a törvényből az a rendelkezés, amely szerint<br />

részvénykönyv vezetésére közjegyzőnek, jogtanácsosnak is adható megbízás. Ennek<br />

oka a törvénymódosítás indokolása szerint, hogy ez a piaci tevékenység nincs<br />

összhangban a közjegyzőknek az állami igazságszolgáltatás területén betöltött<br />

22 Gt. 202.§<br />

23 Gt. 202.§ (2)<br />

— 28 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

szerepével, a jogtanácsos pedig munkaviszony keretében egyébként is végezhet<br />

részvénykönyv-vezetési feladatot.<br />

V. ÖSSZEGZÉS<br />

Áttekintve a fontosabb változásokat, tehát elmondható, hogy az elfogadott – a gazdasági<br />

társaságokról szóló törvény és cégtörvény – módosításban a jogalkotó hitelezővédelmi<br />

szándékai testesülnek meg.<br />

A cégeljárásban a jogi képviselő és ezáltal a cégalapításoknál közreműködő<br />

közjegyzők feladatai mind a tájékoztatási kötelezettség tartalmára nézve, mind a<br />

megvizsgálandó csatolandó mellékletekre nézve kibővülnek, felelősségük tárgyköre<br />

tágul. Kérdéses, hogy a jogi képviselő kötelező pénzbírsággal sújtása a közjegyző hatósági<br />

jogalkalmazó szerepével miként lesz összeegyeztethető.<br />

Általánosságban várható, hogy a cég- és változásbejegyzés időigényesebbé<br />

válik, a tagokra és vezető tisztségviselőkre vonatkozó kizáró okok, tilalmak, nagyobb<br />

felelősség miatt még inkább felmerül a vállalkozásokhoz csak a nevüket adó strómanok<br />

kiszűrésének fontossága.<br />

Írásom végén megragadom az alkalmat és a társasági jog jövője kapcsán<br />

felhívnám a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság <strong>2012.</strong> február 20. napján<br />

részletes konzultációt 24<br />

indított az európai társasági jog jövőjéről, megvizsgálandó,<br />

hogy a meglévő szabályozási keret továbbra is megfelel-e korunk igényeinek. Az online<br />

űrlapkitöltésével megválaszolandó kérdések az európai társasági jog általános fejlődési<br />

irányára és konkrét kezdeményezésekre is vonatkoznak.<br />

A határokon átnyúló kereskedelem bővülése és az elektronikus kereskedelem<br />

fejlődése kihívás elé is állítja a meglévő társasági jogi keretet.<br />

24 http://ec.europa.eu/magyarorszag/press_room/press_releases/20120220_europai_tarsasagi_jog_hu.htm<br />

— 29 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

A Bizottság 2011-ben hasonló konzultációt indított a vállalatirányítás tárgyában.<br />

A két területet érintő esetleges kezdeményezéseket a Bizottság várhatóan egyszerre<br />

fogja bejelenteni 2012 második felében. Az uniós társasági jog huszonegyedik századi<br />

kihívásokhoz igazítása újabb tagállami jogalkotást vonhat maga után.<br />

Dr. Rózsa Krisztina<br />

közjegyzőhelyettes<br />

— 30 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Lehetővé teszi-e az uniós jog<br />

a közjegyzői szakma<br />

specifikumainak megőrzését<br />

Bevezetés<br />

Az Európai Bíróság megállapította 1 , hogy a kötelezettségszegési eljárással érintett<br />

tagállamok esetében az állampolgársági kikötés nem egyeztethető össze a letelepedés<br />

szabadságával.<br />

Pontosabban a közjegyző – mivel fő tevékenysége közokiratok készítése – nem<br />

vesz részt közvetlenül és specifikus módon a közhatalom gyakorlásában, ezért nem<br />

tartozik az EK szerződés 4<strong>5.</strong> cikkének hatálya alá. Az Európai Unió Bírósága döntésében<br />

vélhetően az is nagy szerepet játszott, hogy a felek maguk járulnak hozzá a közokiratok<br />

készítéséhez, és azok módosításához is 2 .<br />

Úgy vélhetjük, hogy az ítélet/ek tárgyát szinte kizárólag az állampolgársági<br />

kritérium uniós joggal való összeegyeztethetősége képezte. Az Európai Bíróság<br />

ugyanakkor megállapította 3 , hogy a közjegyzői tevékenység olyan közérdekű célt<br />

követ, amely többek között a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében a<br />

jogszerűség és a jogbiztonság biztosítására irányul.<br />

1 Bíróság, C-50/8<br />

2 Álláspontunk szerint a vizsgált tagállamok esetében végzett kötelezettségszegési eljárás azonban nem jelenti<br />

azt, hogy <strong>Magyar</strong>ország esetében – amennyiben sikerül alátámasztani, hogy az említett kötelezettségszegési<br />

eljárásokban vizsgált tagállamokhoz képest, és az ezen ítéletekben kialakított feltételrendszer mellett<br />

– a közjegyzőség feladatai, valamint intézményi kritériumok alapján olyan fokon kötődik a közhatalom<br />

gyakorlásához, hogy az állampolgársági feltétel álláspontunk szerint – továbbra is összeegyeztethető az<br />

uniós jogrenddel.<br />

3 Bíróság, C-50/08, 87. pont<br />

— 31 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Ezen kritériumok – az Európai Bíróság álláspontja szerint – olyan közérdeken<br />

alapuló kényszerítő indoknak minősülnek, amelyek alkalmasak az EK 43. cikke<br />

esetleges korlátozásának igazolására. A Bíróság megállapítása szerint a letelepedés<br />

szabadságának korlátozhatósága vonatkozhat a közjegyzők felvételi eljárás során való<br />

képzésére, közjegyzők számának, vagy illetékességi területük korlátozására, díjazásukra,<br />

összeférhetetlenségük, elmozdíthatatlanságuk szabályaira, feltéve, hogy e korlátozások<br />

lehetővé teszik az említett célok elérését, és ahhoz szükségesek.<br />

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az Európai Bizottság keresete kizárólagosan<br />

az állampolgársági kitételt érintette, 4<br />

így az nem vonatkozott a szolgáltatásnyújtás<br />

szabadságára, de a munkavállalók szabad mozgására sem.<br />

Mélina Douchy-Oudot szerint 5 a közjegyzői szakma gyakorlásának feltételeként<br />

nem a francia állampolgárságot 6 , hanem az Európai Unió, vagy az Európai Gazdasági<br />

Térség egy tagállamának állampolgárságát határozzák meg.<br />

Azonban – álláspontja szerint – nem csak az állampolgársági kikötés volt a jogviták<br />

tétje: Az Európai Unió Bírósága emlékeztetett arra, hogy ha közjegyzők nem is vesznek<br />

részt közvetlenül a közhatalom gyakorlásában, bizonyos, nyomós közérdekből – mint<br />

a magánszemélyek egymással kötött szerződései jogszerűségének, és jogbiztonságának<br />

garantálása – mégis korlátozható a letelepedés szabadsága.<br />

Az Európai Unió Bírósága által elfogadhatónak minősülő indokok alapján<br />

elfogadható korlátozásokból jogosan következtethetünk arra 7 , hogy az Európai Bíróság<br />

„megértette” a közjegyzőket, azaz a latin típusú közjegyzőség specifikumai továbbra sem<br />

lesznek ellentétesek az uniós joggal.<br />

4 Bíróság, C-50/08, 66-67. pontok<br />

5 RDTE, 2011/4, P 880<br />

6 Úgy véljük, hogy jelen esetben a francia állampolgárság helyettesíthető egy tagállam állampolgárságával<br />

7 I.M. P 881<br />

— 32 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Az Európai Bizottság viszonylag „csendes” maradt kommunikációjában, nyilván<br />

azt remélte, hogy az állampolgársági kikötés csak az „első” lépés lesz. Ennek ellenére<br />

sokan megdöbbentek az Európai Bíróság döntésén, amelyben a kötelezettségszegési<br />

eljárásokkal érintett tagállamok esetében az uniós joggal összeegyeztethetetlennek<br />

minősítette az állampolgársági kitételt 8 . Ettől függetlenül számos bizonytalanság áll<br />

fenn azzal kapcsolatban 9 , hogy az uniós jog további „fejlődése” nem vezet-e a közjegyzői<br />

szakma további deregulációjához.<br />

Mélina Douchy-Qudot úgy véli, hogy 10 az Európai Bíróság ítéletéből kitűnik, hogy<br />

a közjegyzői szakmához specifikusan kötődő jogi sajátosságok a vizsgált ítéletek alapján<br />

csak abban az esetben fogadhatók el, ha azokat – az alapító szerződések által biztosított<br />

alapszabadságokhoz hasonló „szigorral” – a szükségesség, és megfelelhetőség elvének<br />

megfelelően esetileg „jóváhagyja” az Európai Bíróság.<br />

Úgy véljük, hogy ezen vélemény árnyalásra szorul: az alapító szerződések által<br />

garantált alapszabadságokat – igaz, az alapszabadságtól is függően – általában komolyabb<br />

korlátozhatósági kritériumok alapján vizsgálja meg a Bíróság.<br />

Az Európai Unió Bírósága a letelepedés szabadságára vonatkozó állandó ítélkezési<br />

gyakorlatában kifejti 11 , hogy a „letelepedés szabadságának állampolgárságon alapuló<br />

hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó korlátozása közérdeken alapuló<br />

kényszerítő indokokkal igazolható, azzal a feltétellel, hogy alkalmas az általa elérni kívánt<br />

cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg e cél biztosításához szükséges<br />

mértéket”.<br />

8 Számos véleményt fogalmaztak meg a tekintetben, hogy a közjegyzők részt vesznek a közhatalom<br />

gyakorlásában.<br />

9 D. Fasquelle úgy véli, hogy az állampolgársági kritérium, és a közjegyzői szakma specifikumai egymást<br />

követve fognak megszünni, in Le notaire saisi par le droit communautaire, Défrénois, 2006, P 1251<br />

10 RDTE, 2011/04, P 881<br />

11 Bíróság, C-400/08 73. pont<br />

— 33 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Azt is meg kell említeni, hogy a Bíróság szerint 12 valamely mozgási szabadság<br />

korlátozása esetén a tagállamnak kell bizonyítania, hogy „az általa alkalmazott<br />

szabályozás a követett jogszerű cél elérésére alkalmas, és ahhoz szükséges”, ez a<br />

bizonyítási teher azonban nem terjedhet ki annak megköveteléséig, hogy e tagállam<br />

vitathatatlanul bizonyítsa, hogy semmilyen más intézkedés nem tudná ugyanazt a célt<br />

ugyanazon eszközökkel biztosítani.<br />

Az Európai Bíróság állandó gyakorlata alapján 13<br />

a tőke szabad mozgásának<br />

korlátozhatósági kritériumai esetén pedig a tagállamnak azt is bizonyítania kell, hogy<br />

az adott közérdek nem mozdítható elő más, az alapító szerződések célkitűzéseit kevésbé<br />

korlátozó rendelkezéssel.<br />

Amennyiben azt is bizonyítani kellene, hogy az adott közérdek nem helyettesíthető<br />

az alapító szerződések célkitűzéseit kevésbé korlátozó rendelkezéssel, akkor szinte<br />

biztosak lehetnénk abban, hogy a közjegyzői szakma specifikumai nem tarthatóak fenn.<br />

Mélina szerint 14 , ha az Európai Unió Bírósága – a közjegyzők állampolgárságára<br />

vonatkozó – ítéleteiben szigorúan „behatárolta” a jogvita tárgyát, akkor azt úgy érthetjük,<br />

hogy „nem is helytelenítette, de nem is hagyta jóvá” a „francia közjegyzőséget 15 ”.<br />

Álláspontunk szerint annak megemlítése, hogy a közjegyzői szakmával kapcsolatos<br />

specifikumok kényszerítő közérdeknek minősülnek, mindenképpen a specifikumok<br />

jóváhagyásának irányába is hathat.<br />

Az Európai Bizottság más jogi érvekkel is rendelkezik, mint a letelepedés<br />

szabadsága, például a közjegyzők közötti verseny elvével. Ha a szóban forgó ítéletek<br />

az első lépésként értelmezhetők a közjegyzőség korlátok közé szorításában, vagy akár<br />

12 Bíróság, C-400/08, 7<strong>5.</strong> pont<br />

13 Bíróság, C-370/05<br />

14 Mélina I.M. P 881<br />

15 Úgy véljük, a tárgyalt téma szerint a francia közjegyzőséget nyugodtan helyettesíthetjük latin típusú<br />

közjegyzőséggel.<br />

— 34 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

státuszuk megszüntetésében, a döntésekből nem határozható meg az uniós jog iránya<br />

sem az Európai Bizottság, sem a Bíróság viszonyában.<br />

Nem tudni azt sem 16 , hogy a Bizottság az európai közjegyzőség teljes felszámolására<br />

törekszik-e, vagy azért kívánja leépíteni a tagállami közjegyzőségeket, hogy aztán az<br />

európai szinten kerüljön újjáépítésre A Bizottság álláspontja bizonytalannak tekinthető,<br />

talán az egyes DG-k között sincs egységes álláspont.<br />

Ezért a jogi szakmák képviselőinek feladata kell, hogy legyen, hogy a<br />

felügyeletükként működő hatóságokkal közösen lépjenek fel a jogi szakmák alapvető<br />

sajátosságainak tagállami szinten való megőrzése érdekében.<br />

A közjegyzőkkel kapcsolatos jogviták hiányában az egyes jogi szakmákkal<br />

kapcsolatos uniós jogi vitákból következtethetünk e kérdés megválaszolására.<br />

A jogi szakmák, és az egységes belső piac<br />

Az integrációban régóta látható az a folyamat 17 – amely illeszkedik az egységes belső piac<br />

kiépítésének tendenciájába –, amelynek keretében az uniós jog „szankcionálja” azokat a<br />

nemzeti szabályokat, amelyek a munkavállalók szabad mozgását esetleg akadályozhatnák.<br />

Ez a folyamat különösen érinti a jogi szakmákat.<br />

A legtöbb esetben e folyamatokkal szemben jelentős nemzeti ellenállás mutatkozik<br />

meg, azonban ezen ellenállások részben az uniós jogalkotó beavatkozásánál, részben az<br />

Európai Unió Bizottsága által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásokban buknak<br />

meg. E folyamatra a jogi végzettségek elismerése is jelentős hatással van.<br />

Alapelv szerint a szolgáltatásnyújtás szabadsága is érintené a jogi szakmákat,<br />

azonban ez alól kivételt jelenthet a közhatalom gyakorlása. A Lisszaboni Stratégia is<br />

16 Mélina, I.M. P 882<br />

17 Louis Dubouis: Droit matériel de L`Union européenne, Montrechstien, Paris, 2008, P 97<br />

— 35 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

felerősíthetné az egységes belső piacra szerepét, annak ellenére, hogy a stratégia – jogi<br />

kötőerejének hiánya miatt – igencsak korlátozottan fejti ki hatását.<br />

A Bizottság Versenyjogi Főigazgatósága közleményében kifejtette, hogy 18 az ügyvédi<br />

és a közjegyzői foglalkozás az uniós versenyjog hatálya alá kell, hogy tartozzon. A Bizottság<br />

– többek között – felhívta a szakmai kamarák figyelmét, hogy csak azokat a korlátozásokat<br />

tartsák fenn, amelyek közérdek előmozdítására irányulnak, arányosak, és igazolhatóak.<br />

Marion Ho Dac úgy véli, 19 hogy ez esetben – indirekt módon – az uniós versenyjog<br />

komoly hatással lehet e területen a tagállamok belső jogára, ami érintheti a numerus<br />

clausust, a honoráriumok szabályozását, valamint az ingatlanok adásvételével kapcsolatos<br />

monopóliumokat is.<br />

Az Európai Parlament számos esetben nem értett egyet az Európai Bizottság<br />

szinte kizárólag az egységes belső piac kiépítését favorizáló javaslataival. A Parlament<br />

álláspontja szerint a jogbiztonság, az akták minősége, a bíróság jó működése a speciális<br />

szabályok fenntartása mellett hozhatók fel érvként.<br />

Kooperáción alapuló, a jogi szakmák a Bizottság álláspontjától eltérő<br />

európanizációs tendenciák is léteznek. Ebbe a folyamatba illeszkedik többek között az<br />

európai szakmai kódex CNUE általi kifejlesztése is. Az az érv is nehezen cáfolható, hogy<br />

a jogi foglalkozások kamarái azzal is hozzájárulnak az egységes belső piac kiépítéséhez,<br />

hogy a fogyasztók és gazdasági szereplők számára biztonságos jogügyleteket nyújtanak.<br />

Többek között a CNUE határokon átnyúló tranzakciók biztonságosabbá tételére irányuló<br />

kooperációk is hasonló irányba hatnak.<br />

Marion Ho Dac szerint 20 az uniós intézményeket a jogi foglalkozások elsősorban<br />

két területen érdeklik. Egyrészt a szabad mozgással kapcsolatos viszonyaikban, másrészt<br />

a státuszukkal kapcsolatos specifikus viszonyok miatt.<br />

18 COM, (2005) 405 végleges<br />

19 Marion Ho Dac in,L`Europe des services, Pedone, Paris, 2009 I.M. P 85<br />

20 Marion Ho Dac, P 80<br />

— 36 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Marion Ho Dac 21<br />

szerint a szabad mozgást érintő jogi foglalkozásokkal<br />

kapcsolatban az uniós versenyjog is egyre nagyobb szerepet kap. E terület lényegesen<br />

több kritikában részesül.<br />

Nyelvi követelmények<br />

Igaz, hogy az ügyvédek esetében az uniós intézmények sokkal kevesebb korlátozást<br />

tartanak összeegyeztethetőnek az uniós joggal, mint a közjegyzők esetében: az irányokat<br />

jól szemléltethetik az ügyvédi szakmával kapcsolatos Európai Bírósági ítéletek is.<br />

Az Európai Bíróság ebben az ítéletében – többek között – azon nemzeti rendelkezés<br />

uniós (közösségi) joggal való összeegyeztethetőségét „vizsgálta 22 ”, amelynek értelmében<br />

egy fogadó állam megkövetelheti, hogy az ügyvédi tevékenységnek a saját tagállam szakmai<br />

címét használva az ügyvédi tevékenység állandó jelleggel történő gyakorlását attól tenné<br />

függővé, hogy az ügyvéd rendelkezik-e az adott tagállam nyelveinek ismereteivel.<br />

Tudvalevő, hogy az uniós jogrendben a jogi végzettségek kölcsönös elismerésére<br />

vonatkozó kötelezettség sokkal kevésbé érvényesül, mint más szakmák esetében. Ennek a<br />

legnyomósabb, vagy az uniós jogrend kritériumai alapján legkönnyebben igazolható oka<br />

a jogi konzultációkat igénybe vevő személyek irányában gyakorolt fogyasztóvédelem, ami<br />

többek között nyelvi problémákból, és a nemzeti jogok közötti különbségekből ered.<br />

Fontos hangsúlyozni, hogy 23 – amire a Bíróság is felhívta a figyelmet – az ügyben<br />

releváns irányelvet a szabad mozgás akadályainak megszüntetése és a bejegyzéshez<br />

szükséges feltételek harmonizálása miatt alkották meg.<br />

Az Európai Unió Bírósága kifejtette, hogy 24 az irányelv által megkövetelt tény,<br />

miszerint hivatásukat a fogadó tagállamban a saját szakmai címüket használva kell<br />

21 Marion Ho Dac: I.M. P 81<br />

22 Bíróság, C-506/04, 64- 67. pontok<br />

23 E megállapításnak a közjegyzőkkel kapcsolatban lesz relevanciája.<br />

24 Bíróság, C-506/04<br />

— 37 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

gyakorolniuk. – többek között – azt a célt szolgálja, hogy az a szakember, akire ügyeinek<br />

vitelét bízzák, képesítését nem a fogadó államban szerezte, így nem feltétlenül rendelkezik<br />

az ügyei viteléhez szükséges – többek között – nyelvi ismeretekkel 25 .<br />

A Bíróság hozzátette 26 – mint azt az irányelv preambulumrendelkezése is mutatja<br />

–, hogy a határokon átnyúló mozgással kapcsolatos célkitűzés, miszerint az ügyvédek a<br />

saját tagállamuk szakmai címét viselve állandó jelleggel működhessenek más tagállamok<br />

területén, alkalmas a határokon átnyúló jogi szabályozások lebonyolításához, amelyben<br />

az uniós jog, és a két nemzeti jog is fedik egymást.<br />

A Bíróság többek között 27 megemlítette 28 , hogy ahhoz, hogy egy ügyvéd a fogadó<br />

állam ügyvédjeivel azonos elbírálás alá essen, szükséges annak igazolása, hogy az érintett<br />

rendelkezik legalább három éves, e tagállamban folytatott ügyvédi gyakorlattal, vagy<br />

igazolja az e tagállammal kapcsolatos tudását.<br />

Összegzés<br />

Úgy véljük, hogy ha nem is a közeljövőben, de középtávon érzékenyen érintheti a<br />

közjegyzőség specifikumait a szükségesség és megfelelőség elvének alkalmazása, mint a<br />

letelepedés szabadságának korlátozási kritériuma.<br />

Nyilvánvalóan az egyes tagállamok kamarái egymás közötti, valamint az<br />

adott tagállam többi jogi foglalkozásával és hatóságaival történő együttműködése<br />

eredményekhez vezethet. Az olyan rendelkezéseket, amelyek egyes tagállamokban nem<br />

25 Az Európai Bíróság pontosította, hogy az a lehetőség, hogy a tagállamok megkövetelhetik, hogy a saját<br />

szakmai címüket használó európai ügyvédek részére a megkeresett bíróságok előtt eljárni jogosult ügyvéddel<br />

együttműködve járjanak el, alkalmas az európai ügyvédek esetleges nyelvi hiányosságainak kiküszöbölésére.<br />

A Bíróság hozzátette, hogy az Európai Unió ügyvédi kamaráinak tanácsa által elfogadott szakmai etikai<br />

kódexhez hasonlóan az ügyvéd ne vállaljon olyan ügyet, amelyről tudja, vagy tudnia kellene, hogy meghaladja<br />

szakmai kompetenciáját, például nyelvi ismereteinek hiányosságai miatt.<br />

26 Bíróság, C-506/04<br />

27 A Bíróság nyilvánvalóan minden lehetőséget megkeres, hogy az egységes belső piac további kiépítése<br />

irányába befolyásolja az uniós jogrend fejlődését.<br />

28 Bíróság, C-506/04<br />

— 38 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

szükségesek, de nem is alkalmasak az ítéletekben szereplő közérdekek érvényesítésére,<br />

célszerű lenne – megelőzve a jogvitát – megváltoztatni.<br />

Azonban a jogi szakmákkal kapcsolatos kooperációk hatékonyságával<br />

kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy – amennyiben a Bizottságot képesek meggyőzni<br />

arról, hogy ilyen ügyekben ne indítson kötelezettségszegési eljárást, és az uniós jogalkotó<br />

sem alkot másodlagos jogi aktust – előzetes döntéshozatali eljárás még mindig vezethet<br />

Európai Bíróság előtti jogvitához.<br />

A kérdés kulcsa tehát az Európai Bíróság „kezében van”. Számos esetben, például<br />

a gyógyszerészek specifikus szabályozásával kapcsolatban az Európai Unió Bírósága, a<br />

Bizottság szándékával ellentétesen nem kívánt a liberalizáció úttörőjévé válni.<br />

Azonban azt a lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a letelepedés<br />

szabadságának korlátozhatósági kritériumai – az uniós jogrend negatív integrációs<br />

formájának eddig tapasztalt általános tendenciájaként – tovább szigorodnak.<br />

Megnyugtató megoldást valójában csak az uniós jogrend tendenciájának változása<br />

hozhat. A 2008-as pénzügyi válság nyomán elindult egy olyan folyamat, amely az európai<br />

gazdasági alkotmányosság – esetenként radikálisabb – fokozatos megváltozását hozhatja<br />

magával.<br />

A pénzpiacokon a 2008-as pénzügyi válságot megelőzően az uralkodó álláspontok<br />

szerint az uniós közérdek érvényesítésében az egységes belső piac és a gazdasági<br />

hatékonyság összeházasítása képezi az „európai közhatalom” tevékenységét. Így az uniós<br />

beavatkozást szinte kizárólag a liberalizáció jellemezte. Mivel a pénzintézetek egyre több<br />

határokon átnyúló tevékenységet folytattak, míg a szabályozó/ellenőrző hatóságok a<br />

tagállamok hatáskörében maradtak, ez utóbbiak nem voltak képesek a makruprudenciáis<br />

veszélyek jelzésére, a hatékony felügyelet és szabályozás biztosítására.<br />

Az Európai Tőkepiaci Felügyelet tagállami hatóságokkal együttműködő rendszere<br />

már sokkal inkább a kooperáció irányába hat. Külön megjegyezendő, hogy a Bizottság<br />

tervei alapján felépítendő hatóságok felhatalmazást kapnának az Európai Bankhatóság<br />

— 39 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

hatáskörén túl is a túl nagy méretű bankok feldarabolására. A lényeges, hogy itt sem<br />

egy uniós szerv, hanem – bizonyos mértékű uniós részvétel mellett – egy nemzeti<br />

hatóságokból álló kollégium kialakítása mellett döntöttek.<br />

Szintén érdemes megjegyezni, hogy míg az alapító szerződések betűi, – bizonyos<br />

kivételektől eltekintve – nem tették lehetővé, hogy az Unió, vagy egy tagállam feleljen egy<br />

másik tagállam által felvett kölcsönért, az Európai Stabilitási Eszköz, bizonyos mértékű<br />

jogi kreativitással valósította meg a bajba jutott tagállamok megsegítését.<br />

Indokolhatatlannak tartjuk, hogy Mario Monti 29 , a Milánói Egyetem professzora,<br />

a Bizottság volt biztosa jelentésében miért beszél ilyen negatív kicsengéssel a szakmai<br />

kamarák működéséről.<br />

Összefoglalás<br />

Annak ellenére, hogy az Európai Unió Bírósága kötelezettségszegési eljárásból eredő<br />

ítéleteiben kimondta, hogy a „vizsgált” tagállamok esetében az állampolgársági<br />

kitétel nem egyeztethető össze az uniós joggal, úgy véljük, hogy az állampolgárság<br />

megkövetelhetőségére vonatkozó kritériumok alapján a magyar közjegyzőség esetében<br />

az állampolgársági kitétel továbbra is összeegyeztethető az uniós joggal.<br />

A magyar közjegyzőség esetében a hitelesítési tevékenység az ügyletek száma,<br />

valamint a tevékenységi kör alapján is csak másodlagos szerepet tölt be, másrészt egyéb<br />

feladataiban a magyar közjegyző olyan diszkrecionális, és kényszerítő jogkörrel járó<br />

feladatokat végez, amely alapján közvetlenül vesz részt a közhatalom gyakorlásában.<br />

Aggasztónak tartjuk a latin típusú közjegyzőség specifikus viszonyainak<br />

fenntarthatóságával kapcsolatban, hogy az Európai Bíróság ezen specifikumiak<br />

uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban alkalmazza a letelepedés<br />

szabadságának korlátozhatósági kritériumait, többek között a szükségesség, és a<br />

megfelelőség elveit, akkor is ha e specifikus viszonyokat a Bíróság közérdeknek ismer<br />

29 Mario Monti: Une Nouvelle Stratégie pour le Marché Unique, 2010<br />

— 40 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

el. Ezen aggodalmakat fokozza az uniós versenyjog alkalmazhatóságával kapcsolatos<br />

bizonytalanság is.<br />

Álláspontunk szerint a közjegyzői, de az egyes jogi szakmák specifikumainak<br />

távlati megőrzésében is fontos szempont a jogi szakmák egymás közötti, valamint a<br />

hatóságok közötti kooperációja. E kérdés eldöntésének megoldása azonban – tekintetbe<br />

véve a magánszemélyek által kezdeményezhető jogviták lehetőségét is – az Európai<br />

Bíróság kezében van.<br />

Igaz, hogy a Bíróság számos esetben – a Bizottság talán egyoldalú liberalizációs<br />

törekvéseivel szemben – az állam, és a szakmai kamarák álláspontjának „adott helyet”.<br />

Azonban ahhoz, hogy a közjegyzői szakma specifikumai hosszú távon is fennmaradjanak,<br />

az integrációnak a jog által végzett negatív integrációs formájától, azaz az egységes belső<br />

piac a többi indokot kevésbé tekintetbe vevő formájától a kooperációs együttműködés<br />

irányába kellene elmozdulnia.<br />

A pénzügyi válság kikényszerített ilyen változásokat, amelyek hatással voltak<br />

a negatív integrációs formára: elég az Európai Tőkepiaci Felügyeletre, és az Európai<br />

Stabilitási Eszköz létrehozására gondolni. Ennek mintájára az egységes belső piac tovább<br />

fejlődhetne az egyes tagállamok közjegyzőségei – és jogi szakmai szervezetei – közötti<br />

kooperációkkal, és nem azok – uniós jogrend segítségével történő – lebontásával.<br />

Dr. Imre Miklós<br />

Közszolgálati Rektorhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanár, NKE<br />

Korom Ágoston<br />

tanársegéd, NKE<br />

— 41 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Helyesírási buktatók a<br />

közjegyzői okiratokban<br />

Alapelvek és mozgószabályok<br />

(Az előadás elhangzott <strong>2012.</strong> június 9-én, Győrben,<br />

a <strong>Magyar</strong> Közjegyzőhelyettesek és Közjegyzőjelöltek Egyesületének találkozóján.)<br />

A<br />

magyar helyesírás megtanulható. Szabályai a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia<br />

Helyesírási Bizottságának közreműködésével születtek meg. Jelenleg a 11. kiadás<br />

van érvényben, amelyet 1984. decemberében adott ki az Akadémiai Kiadó.<br />

Jelentős változások/változtatások történtek a 10. kiadáshoz képest. A változások<br />

különösen az intézménynevek helyesírásában és a dzs, dz elválasztásában következtek<br />

be. Újdonság még, hogy az 1954-es 10. kiadás csak három helyesírási alapelvet említ, míg<br />

a jelenlegi már négyet.<br />

A magyar helyesírás fonematikus, azaz a szavak döntő többségére a kiejtés szerinti<br />

írásmód a jellemző.<br />

I. Helyesírásunk alapelvei:<br />

1. A kiejtés elve = fonetikus elv:<br />

pl.: ajtó, gyermek<br />

A szavakat úgy kell leírni, ahogyan kiejtjük őket. (Semmi változás nem történik<br />

a kiejtésben.)<br />

2. A szóelemzés elve = etimologikus elv:<br />

pl.: szabadság, vízpart, tősgyökeres, anyja stb.<br />

Nyelvtani, morfológiai ismeretekre van szükségünk: tudnunk kell, mi a szótő,<br />

milyen toldalék járul hozzá, és milyen hangtörvény érvényesül a kiejtésben:<br />

— 42 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

szabad + ság ’szabaccság’: összeolvadás/affrikáció történik a kiejtésben, két leírt<br />

mássalhangzó helyett egy harmadik hangot ejtünk hosszan<br />

víz + part ’víszpart’: zöngésség szerinti részleges hasonulás, a zöngétlen p a<br />

kiejtésben zöngétleníti a zöngés z-t, így annak a zöngétlen párját, sz-t ejtünk<br />

tősgyökeres: tős + gyökeres ’tőzsgyökeres’: az előző jelenség fordítottja zajlik, a<br />

zöngés gy hatására a zöngétlen s helyett zöngés zs-t ejtünk<br />

anyja: ’annya’: jelöletlen teljes hasonulás történik, az első mássalhangzó, az ny<br />

teljesen magához hasonítja a j-t, így azt hosszan ejtjük.<br />

3. A hagyomány elve = archaikus elv:<br />

a régies családnevekben:<br />

Batthyány, Dessewffy, Apáczai stb. és<br />

az ly-os szavakban érvényesül:<br />

fo ly i k , de: folyjon! (Nem történik írásban jelölt teljes hasonulás, hiszen ma már<br />

nem tudjuk ejteni az ly-t, hanem helyette is j-t ejtünk.)<br />

4. Az egyszerűsítés elve<br />

(1984 óta alapelv, addig csak szabály volt.)<br />

Lényege: a magyar nyelv nem tűr meg egymás mellett három azonos mássalhangzót:<br />

a) köznevekben: toll + val = tollal, gally + val = gyallyal<br />

elválasztva: tol-lal, galy-lyal<br />

tehát az egyszerűsített alakhoz hasonul írásban a –val rag kezdő v-je, s<br />

elválasztáskor sem áll vissza az eredeti állapot.<br />

b) keresztnevekben ugyanúgy végbemegy az egyszerűsítés, mint a<br />

köznevekben:<br />

Bernadett + vel = Bernadettel, Mariann + val = Mariannal<br />

elválasztva: Bernadet-tel, Marian-nal<br />

c) családnevekben: nem egyszerűsítünk:<br />

Kiss + vel = Kiss-sel, Hermann + val = Hermann-nal<br />

Hermann-né: kötőjellel kapcsoljuk a hosszú -nn-re végződő nevekhez a –né<br />

képzőt.<br />

d) összetett szavakban:<br />

— 43 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

amennyiben az előtag két azonos mássalhangzóra végződik, és az utótag<br />

ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, kötőjelet kell alkalmaznunk:<br />

sakk-kör, balett-táncos<br />

ha a szó belsejében az előtag végén és az utótag elején ugyanaz a kétjegyű<br />

mássalhangzó található, kétszer kiírjuk mind a két mássalhangzót:<br />

kulcscsomó, jegygyűrű<br />

II.<br />

Az összetett szavak helyesírása:<br />

Az összetett szavakat vagy egybe vagy kötőjellel írjuk.<br />

1. Az egybeírás:<br />

a) két tagból álló összetétel esetében nincsen szótagkorlát:<br />

szabadkereskedelmi (2/7), ingatlanpiac (2/5), felelősségvállalás (2/7)<br />

b) három tagból álló összetétel esetén csak hat szótagig írhatjuk egybe a szavakat:<br />

rendőrkapitányság (3/6), közjegyzőhelyettes (3/6), közjegyzőjelölt (3/5)<br />

A szótagszámba csak a szótőben található szótagok, valamint a képzők számítanak<br />

bele. A képző önálló szótári egységet hoz létre. A nyelvtani jelek csak módosítják<br />

a szó jelentését, a rag pedig mondatrésszé alakítja. Ezek nem hoznak létre önálló<br />

morfémát. Ezért nem számoljuk szótagjaikat.<br />

Tehát: közjegyzőhelyettesek (3/6)<br />

-ek: a többes szám jele<br />

közjegyzőhelyettesnek (3/6)<br />

-nek: a datívus vagy a genitivus ragja<br />

De: közjegyző-helyettesi (3/7)<br />

-i: melléknévképző<br />

2. A kötőjeles írás:<br />

három vagy több tagból álló összetételek esetén hét szótagtól logikai kötőjelet<br />

alkalmazunk:<br />

helyesírás-javítás és nem helyes-írásjavítás (3/7)<br />

rendőr-főkapitányság és nem rendőrfő-kapitányság (4/7)<br />

— 44 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

3. A különírás:<br />

összetett szavak esetében nem alkalmazunk különírást. Ekkor szószerkezetekről,<br />

vagyis szintagmákról beszélünk:<br />

arany jegygyűrű, halvány rózsaszín, vasbeton gerenda<br />

III. A mozgószabály:<br />

1. A szótagszám miatt már kötőjellel tagolt többszörösen összetett szóhoz újabb<br />

utótag kapcsolódik, az első kötőjelet ki kell hagyni, mert két kötőjel az alapvetően<br />

közszói összetételekben nem jelenhet meg. Az előzetesen kötőjellel írt két tagot<br />

egybeírjuk, s az új tagot kapcsoljuk kötőjellel:<br />

- békeszerződés-tervezet<br />

de: békeszerződéstervezet-kidolgozás<br />

- kerekasztal-konferencia<br />

de: kerekasztalkonferencia-rendezés<br />

2. Ha egy különírt szókapcsolat egészéhez egy utótag kapcsolódik, az első két szót<br />

egybeírjuk, s a harmadikat kötőjellel kapcsoljuk:<br />

- közjegyzői okirat<br />

de: közjegyzőiokirat-készítés<br />

- személyi jövedelemadó<br />

de: személyijövedelemadó-törvény<br />

IV. Az intézménynevek helyesírása:<br />

1. A bankok nevének írása:<br />

a) A név első szava tulajdonnév:<br />

Budapest Bank, Raiffeisen Bank, Erste Bank, Sopron Bank<br />

Mindekét eleme a névnek nagy kezdőbetű.<br />

b) A bank szót –i képzős melléknév előzi meg:<br />

<strong>Magyar</strong> Befektetési és Fejlesztési Bank = MBFB<br />

— 45 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

<strong>Magyar</strong> Fejlesztési Bank = MFB<br />

<strong>Magyar</strong> Nemzeti Bank = MNB<br />

<strong>Magyar</strong> Külkereskedelmi Bank = MKB<br />

A név minden elemét nagy kezdőbetűvel írjuk. A betűszós változat után<br />

nem teszünk pontot.<br />

c) Az előtag köznév:<br />

Citibank, <strong>Magyar</strong> Hitelbank, Takarékbank, Gránitbank<br />

A bank utótagot egybeírjuk az előtaggal.<br />

d) Az előtag mozaikszó:<br />

Unicredit (UniCredit) Bank<br />

CIB Bank = Central European International Bank = Közép-európai<br />

Nemzetközi Bank<br />

OTP Bank = Országos Takarékpénztár<br />

A bank szót külön és nagy kezdőbetűvel kell írni.<br />

2. A közintézmények nevének írása:<br />

Minden szót, a kötőszó kivételével, nagybetűvel kezdünk:<br />

a) Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar<br />

(ugyanis Államtudományi és Jogtudományi Kar – a szóismétlés elkerülése<br />

végett elmarad az utótag, ezt jelzi a kötőjel)<br />

b) Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata<br />

<strong>Magyar</strong> Köztársaság Legfelsőbb Bírósága<br />

<strong>Magyar</strong> Közjegyzőhelyettesek és Közjegyzőjelöltek Egyesülete<br />

<strong>Magyar</strong> Országos Közjegyzői Kamara<br />

Szófajra való tekintet nélkül minden szó nagy kezdőbetűvel írandó.<br />

c) Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar<br />

Nyelvi, Irodalmi és Kommunikációs Intézet<br />

<strong>Magyar</strong> Nyelvi és Irodalmi Intézeti Tanszék<br />

— 46 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

A név eleje földrajzi névi eredetű: Nyugat – <strong>Magyar</strong>ország, az ebből képzett<br />

melléknév: nyugat – magyarországi, mivel a nyugat a tulajdonnév első szava, ezért<br />

nagy kezdőbetűvel írjuk.<br />

V. Címek, rangok helyesírása:<br />

Dr. vagy dr.<br />

a) a férj a doktor:<br />

- Dr. Horváth Lászlóné Kovács Éva<br />

- Dr. Horváthné Kovács Éva<br />

b) a feleség a doktor:<br />

- Horváth Lászlóné dr.<br />

- Horváth Lászlóné dr. Kovács Éva<br />

- Horváthné dr. Kovács Éva<br />

- Dr. Horváth-Kovács Éva<br />

- Dr. Horváth Éva<br />

c) mindketten doktorok:<br />

- Dr. Horváth Lászlóné dr. Kovács Éva<br />

- Dr. Horváthné dr. Kovács Éva<br />

A név elején: Dr., a név közepén és a végén dr.<br />

Dr. habil., Dr. univ., Dr. PhD, Dr. DSc., Dr. CSc.<br />

(Helyesírásunk nem következetes, szabályosan így kellene írni: Dr. Ph.D.)<br />

Ugyanígy viselkedik az idős, az ifjú és az özvegy előnév is. A név elején:<br />

Ifj. Tóth János, Id. Szabó Lajos, Özv. Németh Istávnné<br />

— 47 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

VI. Számok és dátumok:<br />

1. Tőszámnevek:<br />

a) Ha számokkal írjuk a tőszámneveket, utánuk soha nincs pont:<br />

1, 95, 2001, 10658001<br />

b) Ha betűkkel írjuk a tőszámneveket, kettőezer-egytől kötőjelet kell<br />

alkalmaznunk, illetve a milliók és az ezresek közé is kötőjel kell:<br />

egy, kilencvenöt, kettőezer-egy, tízmillió-hatszázötvennyolcezer-egy<br />

2. Sorszámnevek:<br />

a) A számok után pontot teszünk: 1., 9<strong>5.</strong>, 2001., 10658001.<br />

De: soha nem írjuk a számhoz kötőjellel a –dik képzőt, tehát nem: 95-dik!<br />

b) Amennyiben betűkkel kiírjuk a sorszámnevet: első, kilencvenötödik<br />

tíz —› tizedik, húsz —› huszadik. Megrövidül a szóbelsejében a<br />

magánhangzó.<br />

Ez történik a tizenegy…, huszonegy… összetett számnevekben is.<br />

A tízes, húszas alakokban azonban megmarad a hosszú magánhangzó.<br />

c) Toldalékoláskor a szám után pontot teszünk, és a rag elé kötőjel kerül: az<br />

1.-be jár, a VI.-on lakik…<br />

3. Dátumok:<br />

Győr, <strong>2012.</strong> június 09.<br />

<strong>2012.</strong> VI. 09.<br />

<strong>2012.</strong> VI. 9-én<br />

A dátumban a szám után, az –én határozórag elé, soha nem teszünk pontot!<br />

Ezek a leggyakrabban problémát okozó helyesírási kérdések az okiratokban.<br />

A kötőszók használatában gondot okozhat, hogy mikor kell vesszőt tenni az és, a<br />

vagy és a mint kötőszók elé.<br />

Az és is, a vagy is összeköthet azonos mondatrészeket:<br />

Kávét vagy teát kérsz Kiflit és zsemlét vettem.<br />

Nem teszünk vesszőt a kötőszó elé.<br />

Az összetett mondatokban a tagmondat határán ki kell tenni a vesszőt:<br />

— 48 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Vagy itthon maradunk aludni, vagy elmegyünk kirándulni.<br />

Elmentem a moziba, és megnéztem az új vígjátékot.<br />

A mint kötőszónak több funkciója lehet. Leggyakrabban összehasonlítás<br />

kifejezésekor használjuk:<br />

Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.<br />

De: Több mint (elég!) szerkezetek vessző nélkül írandóak.<br />

A mint szót használhatjuk a –ként módhatározói rag helyett is:<br />

A férfi mint mérnök dolgozik a gyárban.<br />

Ebben az esetben sem teszünk elé vesszőt.<br />

Felhasznált irodalom:<br />

• Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest, 2004<br />

• <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia: A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás<br />

12. (szótári anyagában bővített) lenyomat<br />

Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011<br />

Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD<br />

egyetemi docens<br />

— 49 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

A közjegyzői gyakorlatot érintő<br />

jogi esetek<br />

Házaspári betéti társaság kültagjának helytállási<br />

kötelezettsége a társaság hitelezőivel szemben<br />

1) A kültag házastárs felelőssége a beltag házastársnak<br />

a betéti társaság vagyonából behajthatatlan,<br />

mögöttes felelősségen alapuló tartozásáért<br />

A T. betéti társaságnak az I. rendű alperes a beltagja, míg házastársa a II. rendű alperes<br />

annak kültagja. A bíróság a 200<strong>5.</strong> október 2<strong>5.</strong> napján jogerős ítéletével kötelezte a T. Bt-t<br />

mint egyenes adóst és az I. rendű alperest, mint érte mögöttesen felelős beltagot, hogy<br />

fizessenek meg a felperesnek 6.020.000 forint tőkét, valamint ennek 2003. január 12-<br />

tól a kifizetésig járó kamatait. Mindezek alapján végrehajtási eljárás indult, amely 2006.<br />

július 27. napja óta szünetel, mert az adós cég gazdasági tevékenységet nem folytat és<br />

végrehajtás alá vonható vagyonnal sem rendelkezik.<br />

A b.-i ingatlan 4/6 hányadrésze korábban az I. és II. rendű alperesek tulajdonában<br />

állt. Az I. és II. rendű alperesek ezt az ingatlanilletőséget a 200<strong>5.</strong> február 14. napján kelt<br />

ajándékozási szerződéssel a III. rendű alperesre ruházták. Ezt követően a 2006. február<br />

2. napján kelt megállapodással – az ajándékozás számukra kedvezőtlen illetékjogi<br />

következményei miatt – az ajándékozási szerződést közös megegyezéssel felbontották.<br />

Ezt követően még ugyanezen a napon az I-II. rendű alperesek, mint életjáradékra<br />

jogosultak, az ajándékozási szerződés felbontásával visszakapott ingatlanilletőségeiket<br />

életjáradéki szerződéssel ismét a III. rendű alperesre ruházták, akinek tulajdonjogát az<br />

ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.<br />

— 50 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Mindezek alapján a felperes egyrészt az ajándékozási és életjáradéki szerződések<br />

színlegessége, másrészt azok fedezetelvonó jellegére alapított vele szembeni<br />

hatálytalansága miatt terjesztett elő kereseti kérelmet az alperesek ellen.<br />

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesek között 2006. február 2. napján létrejött<br />

életjáradéki szerződést érvénytelenné nyilvánította és rendelkezett az I-II. rendű alperesek<br />

tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban történő helyreállításáról. A lefolytatott<br />

bizonyítási eljárás adatai alapján azt látta igazoltnak, hogy az ajándékozási, majd pedig<br />

életjáradéki szerződés megkötésének nem volt ésszerű gazdasági indoka, annak célja<br />

kizárólag az ingatlanhányadnak a felperes által indított végrehajtás alóli kivonása volt. A<br />

II. rendű alperes felelősségét az I. rendű alperessel fennálló házassági vagyonközösségre<br />

figyelemmel, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján látta megállapíthatónak.<br />

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként<br />

változtatta meg, hogy a 2006. február 2. napján kelt életjáradéki szerződés érvénytelenné<br />

nyilvánítását és a földhivatal megkeresését mellőzte, egyben megállapította, hogy ez a<br />

szerződés a felperessel szemben hatálytalan és kötelezte az I-VI. rendű a1pereseket annak<br />

tűrésére, hogy a felperes a b.-i ingatlannak a III. rendű alperes tulajdonában álló 4/6<br />

hányadrészéből – a jogerős ítéletben megítélt követelése behajtása során – kielégítést<br />

keressen.<br />

Indokolása szerint a Ptk. 207. § (6) bekezdésének rendelkezése által meghatározott<br />

színlegesség lényege abban jelölhető meg, hogy a felek valódi ügyleti akarata nem áll<br />

összhangban az általuk ténylegesen és jogilag releváns formában kifejezésre juttatott<br />

szerződési nyilatkozatokkal. Ez a perbeli esetben nem állapítható meg, mert a bizonyítási<br />

eljárás adatai egybehangzóan azt támasztották alá, hogy a keresettel támadott<br />

szerződésekkel kapcsolatban az alperesek ügyleti szándéka egységesen fennállt és<br />

összhangban volt az általuk kifejezésre juttatott nyilatkozatokkal. Ennek megfelelően<br />

mindhárom alperes közös és egybehangzó akarata átfogta az I. és II. rendű alperesek<br />

tulajdoni hányadának a III. rendű alperes részére történő átruházásának szándékát,<br />

ezért az színleltnek tekinthető nem volt.<br />

— 51 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében azonban az a szerződés, amellyel harmadik<br />

személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy<br />

irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből<br />

ingyenes előny származott.<br />

A Ptk. 203. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha valaki hozzátartozójával vagy olyan<br />

jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyása áll fenn, továbbá ha a jogi<br />

személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt<br />

ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak<br />

vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy<br />

jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése<br />

esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.<br />

A törvény idézett rendelkezéseinek az alkalmazásához a másodfokú bíróság<br />

a fent megállapított tényállásából kiemeli, hogy a felperesnek az I. rendű alperes<br />

közreműködésével kötött jogügyletből származó követelése 2000. december 12-<br />

én keletkezett. Ennek hibás teljesítésére nézve – a felperes elállás a és vételár<br />

visszakövetelése iránti igénye ismeretében – az I. rendű alperes 2003. február 28-án tett<br />

írásbeli elismerő nyilatkozatot. Ezt követően az ebből származó igény érvényesítése iránti<br />

fizetési meghagyást 2004. április 2. napján vette át, ellene 2004. április 7. napján nyújtott<br />

be ellentmondást. Ezen eseményeket követően, 200<strong>5.</strong> február 14. napján kötötte meg az<br />

I. és II. rendű alperes azt az ajándékozási szerződést, amellyel ingatlan-hányadukat a<br />

III. rendű alperesre ruházták. Ebből okszerűen az következik, hogy az átruházás idején<br />

már tudniuk kellett a felperes azon követeléséről, amelyért az I. rendű alperest – mint az<br />

adós betéti társaság beltagját – mögöttes felelősség terheli. Megállapítható továbbá, hogy<br />

az I. és II. rendű alperesek a III. rendű alperessel, mint leánygyermekükkel kötöttek az<br />

ingatlan átruházásáról szóló ingyenes szerződést. Mindez kellő alapul szolgál a Ptk. 203.<br />

§ (1) és (2) bekezdésében meghatározott tényállási elemek megvalósulásához és kiváltja<br />

az ott írt jogkövetkezmény – a relatív hatálytalanság – beállását.<br />

Az ajándékozási szerződés felbontását és az elajándékozott vagyontárgynak<br />

életjáradéki szerződéssel történő átruházását illetően a másodfokú bíróság arra mutatott<br />

rá, hogy ez a közeli hozzátartozók által kötött szerződést ugyan formálisan visszterhessé<br />

— 52 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

tette és megakadályozta a Ptk. 203. § (2) bekezdésében írt vélelem beállását, de az ügylet<br />

fedezetelvonó jellege továbbra is fennmaradt. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai<br />

alapján megállapítható ugyanis, hogy a III. rendű alperes az I. és II. rendű alperesek<br />

egyedüli törvényes örököse, aki az ajándékozási és életjáradéki szerződés megkötése<br />

előtti időben is támogatta szüleit mind anyagilag, mind pedig fizikailag. Ugyanakkor havi<br />

rendszerességgel és fix összegben az életjáradéki szerződés megkötését követően sem<br />

teljesítette e kötelezettségeit. Ebből okszerűen olyan következtetés vonható le, miszerint<br />

a szerződéskötéseknek nem volt olyan belső, családi-gazdasági indoka, mely a tulajdonjog<br />

átruházását akár általánosságban, akár a megkötés idején indokolta volna. Ugyanakkor<br />

tudták és ismerték a felperes követelését, az adós betéti társaság teljesítőképességének<br />

hiányát és az 1. rendű alperesnek a mögöttes felelőssége fennállását. Mindezek alapján<br />

tudniuk kellett azt is, hogy a felperes követelésének egyetlen számba jöhető kielégítési<br />

alapja a mögöttesen felelős I. rendű alperesnek a házastársával közös ingatlanhányada.<br />

Ezeknek a körülményeknek a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt mérlegelésével a másodfokú<br />

bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a keresettel támadott jogügyletek a Ptk. 203.<br />

§ (1) bekezdésében meghatározott módon, a felperes kielégítési alapjának elvonását<br />

célozták és ezért a felperessel szemben hatálytalanok.<br />

A fent kifejtettek eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság<br />

ítéletét részben megváltoztatva és a Ptk. 203. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezményt<br />

alkalmazva, a keresettel támadott szerződés érvénytelenné nyilvánítását és a földhivatal<br />

emiatt történő megkeresését mellőzte, helyette azt a felperessel szemben hatálytalanná<br />

nyilvánította.<br />

A jogerős ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelemmel<br />

éltek, – annak tartalmát tekintve – elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon<br />

kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a felperes<br />

keresetének elutasítása, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése,<br />

valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.<br />

A felülvizsgálati kérelmet a Kúria jogelődeként eljáró Legfelsőbb Bíróság<br />

alaptalannak találta. Álláspontját a kültag házastárs felelőssége és a fedezetelvonás<br />

tekintetében a következőkkel indokolta.<br />

— 53 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

1. A Csjt. 30. § (1) bekezdése szerint a vagyonközösség fennállása alatt,<br />

továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő<br />

időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó<br />

tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyam vagyonjogi rendelkezést tenni, amely<br />

nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A (2) bekezdése értelmében bármelyik<br />

házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó<br />

visszterhes ügyletét – ide nem tartozó kivételektől eltekintve – a másik házastárs<br />

hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. A (3) bekezdése kimondja, hogy az<br />

előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött<br />

ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn,<br />

míg a (4) bekezdése úgy rendelkezik hogy a házastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi<br />

rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mind a<br />

közös vagyonból reá eső résszel felel.<br />

A II. rendű alperesnek, mint a bt. kültagjának a felelőssége a perbeli időszakban<br />

hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 101. § (1) bekezdésének<br />

főszabálya szerint kizárólag a társasággal szemben áll fenn és csak a vagyoni betétjének<br />

a szolgáltatására terjed ki, nem felelős viszont a Bt. tartozásaiért a társaság hitelezőivel,<br />

többek között tehát a felperessel szemben. A beltag I. rendű alperes házastársaként<br />

azonban a II. rendű alperest a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperesnek a<br />

vele közösen megkötött társasági szerződésen alapuló tartozásaiért – többek között tehát<br />

a Bt. társaság hitelezőivel szemben fennálló valamennyi tartozásáért – a közös vagyon<br />

reá eső részére korlátozott, járulékos jellegű és az I. rendű alperessel egyetemleges<br />

felelősség terheli.<br />

Az egyik házastárs kültagi és a másik házastárs beltagi részvételével működő (ún.<br />

házaspári) betéti társaság esetén a házasfeleknek, mint társasági tagoknak a társaság<br />

tartozásaiért való felelőssége a Gt. szabályai szerint a tagi minőségüktől függően alakul<br />

és a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjed. Házastársakként azonban a másik fél<br />

tartozásaiért – a társasági tagsági viszonyuk alapján keletkezett tartozásokat is beleértve<br />

– a Csjt. 30. § alapján mindkettejüket a közös vagyon reá eső része erejére korlátozott,<br />

egymással egyetemleges, járulékos jellegű felelősség is terheli a társaság hitelezőivel<br />

szemben. Minthogy pedig a kéttagú ún. házaspári bt. esetében a kültag házastársnak<br />

— 54 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

ez a felelőssége – a nem tag (másik) házastársétól eltérően – nem a visszterhes jellegű<br />

társasági szerződés beltag házastárs általi megkötéséhez való, a Csjt. 30. § (2) bekezdése<br />

által vélelmezett, hanem – a társasági szerződés megkötésében való részvétele folytán<br />

– a hivatkozott § (1) bekezdése szerinti tényleges hozzájárulásán alapul, nincs helye a<br />

hozzájárulás törvényes vélelme megdöntésének sem.<br />

2. Téves az alpereseknek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a perbeli szerződések<br />

fedezetelvonó jellege és a felperessel szembeni relatív hatálytalansága megállapításának<br />

az együttes feltételei nem állnak fenn.<br />

A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében pedig az a szerződés, amellyel harmadik<br />

személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy<br />

irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből<br />

ingyenes előny származott.<br />

Az idézett törvényhelyekhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy<br />

a hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, és annak a hitelezővel<br />

szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalansága csak akkor állapítható meg, ha a szerződés<br />

az adós vagyontárgyának az átruházására irányuló szándék tekintetében nem volt színlelt,<br />

tehát a másik szerződő fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát, amely a<br />

hitelező követelésének a kielégítési alapja volt.<br />

A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott már arra, hogy az idézett<br />

törvényhely szövegéből következően – az akár visszterhes, akár ingyenes jellegű –<br />

szerződés viszonylagos hatálytalanságának a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha:<br />

- a szerződés harmadik személy (a hitelező) igényének kielégítési alapját részben<br />

vagy egészben elvonta, és<br />

- az adóssal szerződő (jogszerző) másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a<br />

szerződésből ingyenes előny származott, azzal, hogy ha valaki a hozzátartozójával köt<br />

ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve ingyenességet vélelmezni kell (Ptk. 203.<br />

§ (2) bekezdés, BH 2001/2/62.), az 1040. számú Elvi Határozatának I. pontjában pedig<br />

kifejtette azt is, hogy:<br />

— 55 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

- a Ptk. 203. §-ából következik, hogy a jogszerzővel szembeni fellépéshez a hitelező<br />

és az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettségnek az igény állapotába kell<br />

kerülnie, azaz bírói úton kikényszeríthetőnek kell lennie (EBH 2004/1040.).<br />

A nem vitás peradatok szerint az I. és II. rendű alpereseknek a közös tulajdonukban<br />

álló ingatlanhányad III. rendű alperesre történő átruházására irányuló szándéka sem az<br />

ajándékozási, sem az annak felbontása után létrejött életjáradéki szerződés megkötésekor<br />

nem volt színlelt, és a II. rendű alperes valóban megszerezte az I. és II. rendű alpereseknek<br />

mint a felperes adósainak azt az egyetlen vagyontárgyát, amely a hitelező felperes<br />

követelésének a kielégítési alapja volt. A fenti 1. és 2. pontban kifejtettekből pedig az<br />

következik, hogy az alperesek között létrejött ajándékozási és életjáradéki szerződések<br />

megkötésének az időpontjában a felperes nemcsak a bt.-vel, hanem az I. és II. rendű<br />

alperesekkel szemben is érvényes és lejárt, tehát bírói úton kikényszeríthető követeléssel<br />

(igénnyel) rendelkezett, a követelésének a Bt. tartozásáért mögöttesen felelős I. rendű<br />

alperes, az I. rendű alperes tartozásáért pedig járulékos jellegű felelősséggel tartozó II.<br />

rendű alperes általi, egymással egyetemleges teljesítését azonban csak a főkötelezett<br />

bt.-vel szembeni végrehajtás – egészbeni vagy részbeni – eredménytelensége esetén<br />

követelhette.<br />

Téves ugyanis az alpereseknek az – a fentiekkel ellentétes – jogi álláspontja, mely<br />

szerint a Pp. 128. §-ának azon rendelkezéséből, hogy a perindítás hatályai a keresetnek,<br />

illetőleg a viszontkeresetnek (147. §) az ellenféllel való közlésével állnak be, az következnék,<br />

hogy a felperes a perbeli szerződés relatív hatálytalanságára csak akkor hivatkozhatna, ha<br />

a szerződés megkötésének időpontjában fennállott (érvényesített) igényének kielégítésére<br />

a perbeli ingatlan fedezetül szolgált volna, az említett időpontot megelőzően azonban a<br />

felperes még egyik alperessel sem terjesztett elő sem perben sem peren kívül semmiféle<br />

igényt, hanem a követelését kizárólag a bt.-vel szemben érvényesítette.<br />

Az ítélkezési gyakorlat ugyanis a szerződés Ptk. 203. § szerinti fedezetelvonó<br />

jellegének megállapításához és az ebből eredő jogkövetkezmények levonásához nem<br />

a követelés szerződéskötéskori igény állapotába kerülésének (érvényességének és<br />

lejártának), és nem is az igény bírósági úton való érvényesítésének, vagy a keresetindítás<br />

hatályai kötelezettel szembeni beállásának, hanem csak a követelés érvényes létrejöttének<br />

— 56 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

tényét követeli meg. Az érvényesen létrejött követelés lejárata (esedékessége), tehát<br />

annak az igény állapotába kerülése csak a Ptk. 203. § (1) bekezdésére alapított kereset<br />

megindításához, tehát az igény bíróság előtti érvényesítéséhez szükséges.<br />

A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.<br />

(Legf. Bír. Pfv.II.21.871/2010. szám)<br />

2) A kültag házastárs által indított igényperben<br />

a felelősség terjedelmének vizsgálata<br />

Jogerős ítélet arra kötelezte a jelen per felperesét, hogy az U. Bt-vel szemben lefolytatott<br />

végrehajtás eredménytelensége esetén U. Cs.-vel (aki a bt kültagja, egyben a felperes<br />

elvált házastársa) egyetemlegesen fizessen meg a B. Kft-nek 7.547.098 Ft helyiségbérleti<br />

díjat és járulékait, azzal, hogy a felperes „a tartozásért a házastársi közös vagyonból<br />

reá eső rész erejéig felel”. A B. Kft a követeléséből 2007. február 28. napján az alperesre<br />

engedményezett 1.509.420 forint tőkét és annak kamatát. Az alperes végrehajtást indított<br />

a felperes ellen, amelynek során az önálló bírósági végrehajtó lefoglalta a felperes nevén<br />

nyilvántartott személygépkocsit, végrehajtási jogot jegyeztetett be a felperes tulajdonát<br />

képező ingatlanra (amelyet külön perben hozott jogerős ítéletnek megfelelően a felperes<br />

különvagyonának kell tekinteni) és letiltást bocsátott ki a felperes munkából származó<br />

jövedelmére.<br />

A felperes – egyesített perekben előterjesztett – igénykeresetében<br />

vagyontárgyainak a feloldását kérte a foglalás alól, valamint a munkabérére vezetett<br />

végrehajtás megszüntetését. Egyrészt arra hivatkozott, hogy sem a B. Kft, sem az alperes<br />

nem érvényesítette az igényét az U. Bt felszámolási eljárásában, másrészt arra, hogy a<br />

lefoglalt vagyontárgyak a különvagyonát képezik, az ingatlan különvagyoni jellegét<br />

jogerős ítélet állapította meg. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására<br />

irányult.<br />

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta,<br />

hogy a felperes helytállási kötelezettsége ugyan a közös vagyonból rá eső érték erejéig,<br />

de a tulajdonában álló valamennyi vagyontárgy tekintetében fennáll. A végrehajtás<br />

egyetlen korlátja a házastársi közös vagyon felperesre jutó hányadának az értéke,<br />

ezen érték erejéig viszont az adós tulajdonában álló minden vagyontárgyra, így a<br />

— 57 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

különvagyonra is végrehajtás vezethető. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy<br />

a felperes az ellene indított végrehajtási eljárás adósa, ezért ha „mértéken felül” folyik<br />

ellene a végrehajtás, nem igénypert indíthat, hanem a végrehajtás megszüntetése vagy<br />

korlátozása iránt perelhet.<br />

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az<br />

elsőfokú bíróság ítéletét, feloldotta a foglalás alól a perrel érintett vagyontárgyakat és<br />

megszüntette a felperes munkabérére elrendelt levonást. A jogerős ítélet indokai szerint:<br />

ha az adós helytállási kötelezettsége korlátozott, igénykeresetet indíthat. Ilyen eset áll elő,<br />

ha az adós a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig felel, tehát nem korlátlanul,<br />

azaz nem valamennyi vagyontárgyával, és ennek ellenére lefoglalják különvagyoni<br />

vagyontárgyait; ahogyan az az adott ügyben történt.<br />

A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének<br />

helybenhagyása végett – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint<br />

az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló, mert a felperes felelőssége nem meghatározott<br />

vagyontárgyakra, hanem meghatározott vagyonrész erejéig áll fenn.<br />

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és<br />

felülvizsgálati költségének megtérítésére irányult.<br />

A felülvizsgálati kérelmet a Kúria jogelődeként eljáró Legfelsőbb Bíróság<br />

alaptalannak találta, a következők szerint.<br />

A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett<br />

állást foglalnia, hogy miképpen kell értelmezni a Pp.371.§ (2) bekezdésének második<br />

mondatát: a házastársnak a „közös vagyonból rá eső hányad értékéig” fennálló felelőssége<br />

azt jelenti-e, hogy a közös vagyonból őt illető vagyontárgyakkal kell helyt állnia, vagy pedig<br />

a közös vagyonból megillető hányada értékének erejéig a különvagyona is végrehajtás alá<br />

vonható.<br />

A Pp. 371. § (2) bekezdésének értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy<br />

az értelmezni kívánt rendelkezés az igényper megindításának a lehetőségére vonatkozó<br />

eljárási szabály, amelynek anyagi jogi alapját és hátterét a Csjt. 30. § (1)-(5) bekezdései<br />

képezik.<br />

A Csjt.30.§ (2) bekezdése megdönthető törvényi vélelmet tartalmaz arra<br />

vonatkozóan, hogy (a rendelkezésben előírt feltételek megvalósulása esetén, és az ott<br />

említett kivételektől eltekintve) a házastársak bármelyike által a házassági vagyonközösség<br />

fennállása alatt kötött visszterhes ügyletet az ügyletkötésben részt nem vett – a Csjt.<br />

— 58 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

megfogalmazása szerint: a „másik” – házastárs hozzájárulásával megkötöttnek kell<br />

tekinteni. A „másik” házastárs a harmadik személy követelése teljes összegének a<br />

megfizetésére köteles (függetlenül attól, hogy a marasztalás összege hogyan viszonyul<br />

a közös vagyonhoz, illetve a közös vagyonnak a „másik” házastársra eső része egyként<br />

fedezi-e a tartozás összegét); ugyanakkor a Csjt.30.§ (3) bekezdésének megfelelően<br />

a „másik” házastársnak a megfizetésért való helytállási kötelezettsége korlátozott:<br />

csupán a „közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn”. A Csjt.30.§ (3) bekezdése<br />

alapján kialakult bírói gyakorlat szerint az ügylet megkötésében részt nem vett „másik”<br />

házastárs helytállási felelőssége a „külső” jogviszonyban, tehát a harmadik személy (a<br />

követelés jogosultja, a végrehajtási eljárásban: a végrehajtást kérő) irányában a közös<br />

vagyonból a reá eső hányadra korlátozott, azonban a „másik” házastárs e tartozásokért<br />

a különvagyonával nem felel. A „másik” házastárs ellen a közös vagyonból rá eső érték<br />

erejéig, a közös vagyon körébe tartozó vagyoni értékre vezethető végrehajtás, azonban<br />

a különvagyona nem vonható végrehajtás alá. A helytállás e mértékében kifejeződik a<br />

„másik” házastárs védelme, amely védelemben amiatt részesül, mert a fizetésre kizárólag<br />

a közös vagyon vélelme alapján, a forgalom biztonsága és a szerződésekbe vetett bizalom<br />

fenntartása érdekében köteles. Emellett kifejeződik a felelősség korlátozott mértékében<br />

az a körülmény is, hogy mivel a „másik” házastárs felelősségét csupán a közös vagyon meg<br />

nem döntött vélelme alapozta meg, az ügyletből esetleg származó haszon semmiképpen<br />

sem kerülhetett a különvagyonába. (Hiszen ha tényként megállapítható módon a<br />

házasfelek abban állapodtak meg, hogy az ügylet haszna az ügyletkötésben részt nem vett<br />

„másik” házastárs különvagyonát gyarapítsa, a „másik” házastárs már nem tekinthető<br />

az ügyleten kívül állónak: a megállapodással kötelessé vált arra, hogy a különvagyonába<br />

utalt vagyoni értékkel is helyt álljon.)<br />

A Pp. 371. § (2) bekezdése tehát a Csjt.30.§ (3) bekezdésének körében jogosítja fel<br />

a „másik” házastársat az igényper megindítására: az a házastárs, akinek a felelőssége<br />

a harmadik személlyel szemben csak a közös vagyonból, annak körében is csupán a rá<br />

eső hányad értékéig áll fenn, azonban különvagyonával nem köteles helyt állni, igénypert<br />

indíthat, ha mégis lefoglalták a különvagyonát. Az igényperben bizonyítania kell a<br />

lefoglalt vagyontárgy különvagyoni jellegét, s amennyiben a bizonyítás sikerre vezet, a<br />

bíróság a különvagyonba tartozó vagyontárgyat feloldja a foglalás alól.<br />

Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.371.§ (2) bekezdésének megfelelő<br />

igényperben nem a házastársi közös vagyonnal kapcsolatos igény érvényesítése történik,<br />

— 59 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

ezért nem érvényesül a Pp.379.§ (2) bekezdésének előírása, azaz mivel a felperes<br />

a különvagyonának feloldását kéri a foglalás alól, a felperes házastársának (elvált<br />

házastársának) nem szükséges alperesként perben állnia. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság<br />

azt is, hogy az ügyletet megkötő házastárs a vele szerződő harmadik személlyel szemben<br />

mind a közös vagyonból rá eső rész erejéig, mind a különvagyonával felel (Csjt.30.§ (4)<br />

bekezdése).<br />

Az előbbiekben kifejtettek szerint a Pp.371.§ (2) bekezdésének második<br />

fordulatát a másodfokú bíróság értelmezte helyesen: az a házastárs, akinek a felelőssége<br />

Csjt.27.§-ának illetve a Csjt.30.§-ának rendelkezésein alapul, nem köteles helytállni<br />

a bizonyítottan a különvagyonát képező vagyontárgyakkal. A jogerős ítélet tehát nem<br />

jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság alapján hatályában fenntartotta. (Legf.<br />

Bír. Pfv.I.21.927/2010/6. szám)<br />

Dr. Kőrös András<br />

kúriai tanácselnök<br />

— 60 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Nemzetközi Sajtószemle<br />

Lakástulajdoni jog<br />

Aktuális fejlődés 2011. április – <strong>2012.</strong> február<br />

/NOTAR – 4/2012/<br />

A<br />

cikk írója a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát vizsgálta az elmúlt időszakból, és arra<br />

a jutott, hogy alapvető kérdésekben a joggyakorlat nem változott, volt azonban<br />

néhány eset, amelyekben a tartományi bíróságok sorra eltérő döntéseket hoztak, e<br />

miatt szükségessé vált néhány ügyben a gyakorlat egységesítése. Ezek az ügyek kevésbé<br />

érintette a közjegyzői oldalt, inkább annak végrehajtási részét.<br />

Vitatott volt például, az hogy egy adott ingatlannál mi tartozik a közös (közösségi)<br />

tulajdon körébe. A Legfelsőbb Bíróság praktikus okokból üdvözölt tradicionális felfogása<br />

szerint, a lakásban található fűtőtest, ventilátor és egyéb csövek, melyek csak különleges<br />

és egyes tulajdonként szolgálnak, nem kötelező közösségi tulajdonok. A közösség<br />

kompetenciájáról azonban nem született döntés, pl. arról, hogy miként kell eljárni hogyha<br />

a központi fűtést akarják felújítani.<br />

Egy másik kérdés az erkély. 2008-ban az uralkodó nézet azt vallotta, hogy<br />

az erkélyként szolgáló rész külön tulajdon, de ez sem minden esetben egyértelmű. A<br />

tulajdonos általában a saját lakásához tartozó erkélyre nem enged be idegeneket. Azonban<br />

az erkély nem minden esetben elégíti ki a saját tulajdonosi képességgel felruházott „szoba”<br />

fogalmát. Egyes nézetek szerint az erkély az egész épület egyik alkotóeleme. Jelenleg<br />

azonban az a nézet inkább képviselhető, hogy a lakás tulajdonosának az erkélyre külön<br />

használati joga van. A parkoló, illetve parkolóház esetében ugyanakkor az a jogi álláspont,<br />

hogy a terület egésze egy ember tulajdona vagy több ember egymást közt felosztja.<br />

A mélygarázsokról is szó esik a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát összefoglaló<br />

cikkben. A mélygarázsok általában több ingatlan alatt helyezkednek el, ennek a<br />

gyakorlatban különböző előnyei vannak. A Legfelsőbb Bíróság relatív rugalmas<br />

értelmezési lehetőségeket nyitott, az anyagi jogi szabályokat a 912. §-tól szabályozza a<br />

német Polgári Törvénykönyv.<br />

— 61 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

A társtulajdonost az említett Polgári Törvénykönyv 138 §-a védi. 2011-ben a<br />

müncheni bíróság egyik határozatában a felek tisztázták, hogy „a jogok kibocsátására<br />

való jog az utolsó különleges tulajdonságú egység eladásával ér véget”. A tulajdonjog<br />

kibocsátására való jogosultság mellett az osztható tulajdonok tulajdonosai fenntartották<br />

a jogot, hogy a még kibocsátásra váró külön használati területekre később külön tulajdont<br />

képezzenek. Az erre vonatkozó okiratba foglalás azonban csak az összes „tulajdonegység”<br />

eladása után történhet. Amennyiben egy lakástulajdon jelzáloggal terhelt, akkor a<br />

jelzálog hitelezőjének hozzájárulása szükséges, ha egy külön használati jogot alapítanak,<br />

vagy ha egy lakástulajdonnal összekötött külön jogot megszüntetnek, megváltoztatnak<br />

vagy átadnak. Ez azonban csak akkor érvényes, ha más külön jogszabályok szerint is<br />

szükséges.<br />

A lakástulajdoni jog hagyományos alapelveihez tartozik, hogy minden külön<br />

jogosultság és a közösség által használatos építménynek elérhetőnek kell lennie, és ezt a<br />

jognak is biztosítania kell. Ez azonban nem vezethet külön tulajdonhoz, sem egy idegen<br />

általi kizárólagos külön használatra rendelt területhez. De pont a különös használati jogok<br />

esetében van lehetőség rugalmasan használati korlátokban megállapodni. Zweibrücken<br />

Legfelsőbb Bírósága ebben az esetben nagyvonalúan döntött mikor úgy határozott,<br />

hogy egy külön joggal felruházott terület közös tulajdon marad. Konkrétan egy különös<br />

használati területről volt szó, ami a mögötte álló tulajdonhoz elzárta volna az utat, a<br />

behajtás lehetőségét. A tervben ez az épületet garázsként volt feltüntetve. A földhivatal<br />

a hiányzó behajtási lehetőségek miatt megtagadta a bejegyzést. Erre a zweibrückeni<br />

Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy a használati jogok, melyek a külön tulajdon elérését<br />

lehetetlenné teszik, nem állhatnak a bejegyzés útjába.<br />

Egy egyáltalán nem olyan ritkán előforduló eset pl., amelyben a közjegyzők de<br />

lege lata sajnos nem tudnak segíteni: ha egy lakástulajdonhoz külön használati jogok is<br />

tartoznak, pl. garázs, pince, stb. A közösségen belül ezek a jogok szabadon átruházhatók.<br />

Általában azonban megkívánják egy kívülálló harmadik személy dologi biztosítékát,<br />

főleg szolgalmon keresztül. De ez csak komplikáltan és egy laikus számára nem igazán<br />

érthető módon történhet.<br />

H.Gy.<br />

— 62 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

<strong>2012.</strong> március 26., Párizs: Francia közjegyzői munkatársak<br />

konferenciája a Maison de la Mutualité épületében<br />

/a Notaires Vie Professionnelle szakmai folyóirat <strong>2012.</strong> május-júniusi, No293. számából/<br />

A<br />

Francia Közjegyzők Legfelsőbb Tanácsa (CSN) meghívására 420 közjegyzői irodai<br />

dolgozó és 80 közjegyzői delegált vett részt Párizsban a közjegyzői munkatársak<br />

számára rendezett nagysikerű konferencián.<br />

A 19, megtárgyalásra érdemesnek tartott munkatéma köré 45 kerekasztal<br />

szerveződött, ahol a tanácskozások eredményeképpen több mint 300 javaslatot és<br />

észrevételt fogalmaztak meg a résztvevők.<br />

A konferencia jelentőségét mutatja, hogy az idei évben, a Franciaországban<br />

dolgozó 9.242 közjegyző mellett (a közjegyzői irodák száma: 4.570) több, mint 48.000<br />

munkatárs dolgozik, és látja el a napi feladatokat.<br />

A közjegyzői képviseletek szervezésében megrendezett konferencián nagy figyelmet<br />

fordítottak arra, hogy az ország minden területéről, minden közreműködői szakma<br />

(jelöltek, titkárok, előadók, szövegszerkesztők, könyvelők, informatikusok, üzletkötők,<br />

stb.) képviseletében, minél nagyobb számban vegyenek részt irodai munkatársak a<br />

konferencián, és tapasztalataikat, a napi munkában jelentkező problémákat megbeszélve<br />

segítsék a közjegyzői szakma fejlődését.<br />

A felvetett és megtárgyalt témák közül a legfontosabbak voltak: a technikai fejlődés<br />

igénye, az elektronikus közjegyzői rendszerek kérdése, a cyber-iroda (e-közjegyzői<br />

szolgáltatások), az ügyfélfogadás és a kapcsolattartás az ügyfelekkel, könyvelési<br />

kérdések, okirat-kezelési, szövegszerkesztési és ügyviteli problémák, a közhitelesség, a<br />

szakmai továbbképzések és a jogszabály-változások megismerésének szükségessége, a<br />

minőségbiztosítás, a közjegyzőség és a kooperáló szakmák fejlődése, milyen az ideális<br />

iroda, munkaszervezés az irodákban, stb.<br />

A folyóirat több résztvevőt is megszólaltatott annak kapcsán, hogy a konferenciára<br />

milyen elvárással érkeztek, és milyen eredményeket könyveltek el a napi munka végén.<br />

A konferenciára jelentkezők egy része a szakmai előmenetel és a fejlődési lehetőségek<br />

megismerése miatt érkezett, volt olyan is, akit közjegyzője küldött el a konferenciára,<br />

és előzetesen kétségei voltak az esemény hasznossága tekintetében. A megszólalók<br />

— 63 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

mindegyike pozitívan nyilatkozott azonban a konferencia végén, és kifejezték abbéli<br />

reményüket, hogy a megfogalmazott vélemények és javaslatok meghallgatásra találnak a<br />

közjegyzői kar illetve a jogalkotó előtt is.<br />

Egyesek – saját bevallásuk szerint - munkaszervezési tippekkel gazdagodtak,<br />

mások jövőképet vittek haza, és azt az érzést tapasztalhatták meg, hogy munkájuk<br />

értékes, véleményük számít, és egy olyan dinamikus és fejlődő kar tagjai lehetnek, ahová<br />

érdemes tartozni, ahol érdemes ismeretségeket szerezni és kapcsolatokat, barátságokat<br />

építeni.<br />

A francia közjegyzőség vezetőjeként Benoit Renaud, a CSN elnöke gyümölcsözőnek<br />

és sikeresnek ítélte beszédében a konferencia eredményeit, és megköszönte a közjegyzői<br />

irodák jelenlévő munkatársainak, hogy észrevételeikkel és lelkesedésükkel, kritikáikkal<br />

és a szakma iránti szeretetükkel segítik a közjegyzőséget.<br />

V.G.<br />

Összefoglaló a „Le Gnomon” című közjegyzőség-történeti<br />

folyóirat<br />

<strong>2012.</strong> évi július-szeptemberi, No172. számából<br />

Didier Nourissat (Dijon-i közjegyző, az UINL tanácsosa) írásában az 1990-es évekig<br />

visszatekintve foglalja össze a francia közjegyzőség nemzetközi munkásságát. A<br />

francia nyelvet beszélő közjegyzők egyesületének (ANF) 1992-es megalapításával komoly<br />

nemzetközi munka kezdődött: a francia, kontinentális jog és a latin típusú közjegyzőség<br />

megismertetése és megerősítése a fejlődő országokban, nemzetközi kapcsolatok kiépítése<br />

és ápolása, oktatás és szakmai gyakorlatok szervezése a partnerállamok közjegyzői<br />

számára. Sikeres programjaik révén a francia közjegyzők partnerségi megállapodásokat<br />

kötöttek a Balti államokkal, a francia nyelvterületen található afrikai államokkal,<br />

Oroszországgal és számos országgal Ázsiában is. Különleges eredményt hozott a kínai<br />

együttműködés, melynek révén Kína latin típusú közjegyzőség felállítása mellett döntött<br />

2005-ben.<br />

— 64 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

2008-tól új akciótervet állítottak fel a francia kollégák, ennek célja az ingatlanforgalmi<br />

jogbiztonság megteremtése a fejlődő országokban, amit a közjegyzői szakértelem<br />

„exportálásával” kívánnak megvalósítani.<br />

Nyelvi (fogalmi) újításként a francia kollégák használni kezdték a titrement<br />

fogalmat, ami a titre (jogcím) szóból eredeztetve szeretné kifejezni a rendezetlen,<br />

nyilvántartás nélküli tulajdoni és egyéb típusú (pl. használati, bérleti, hasznosítási,<br />

koncessziós, stb.) ingatlan-viszonyok rendezését, a tulajdoni és használati jogok<br />

nevesítését, jogcímmel való ellátását.<br />

Mivel például Afrikában az ingatlanok legfeljebb 20%-ánál bizonyítható a szerzés<br />

jogcíme, aránytalanul magas lehet a peres ügyeken belül az ingatlanokkal kapcsolatos<br />

jogviták számának aránya. Az író kiemeli, hogy - többek között - Madagaszkár szigetén<br />

a perek nagy része ingatlannal kapcsolatos tulajdoni vita, úgyszintén Vietnámban - más<br />

földrészen, de hasonlóképpen – a 2008-as évi kimutatások szerint a peres ügyek 80%-a<br />

az ingatlan-nyilvántartási problémák miatt indult.<br />

Nourissat kolléga emlékeztet arra is, hogy a tulajdonhoz való jog a legalapvetőbb<br />

emberi jogok közé tartozik, az ingatlanok „jogcímesítése” ennél fogva minden fejlődő<br />

állam legfontosabb feladatai közé tartozik. E nélkül – véleménye szerint – sehol nem<br />

indulhat meg a gazdasági fejlődés, hiszen a vállalkozások, a befektetők és a mezőgazdasági<br />

termelők számára jogbiztonságot kell teremteni. A földtulajdonhoz való jog biztosítása<br />

nemcsak gazdasági, de társadalmi fejlődéssel is járhat: Afrikában a nők jogainak<br />

elismerése felé vezető úton első lépés lehet a tulajdonjoguk érvényesítése. A szegénység<br />

és az éhezés megszüntetésében, a társadalmi béke megteremtésében is fontos alapkő az<br />

ingatlanforgalom biztosítása, telkek parcellázása és a lakosság termőföldhöz juttatása<br />

– a külföldi, több milliárd hektárt bekebelező hatalmakkal szemben, mint ahogyan az<br />

sajnálatos módon Madagaszkáron, Szudánban, Etiópiában vagy Ugandában történt.<br />

A francia és európai közjegyzőség szerepet kell vállaljon a fejlődő országok<br />

telekkönyvi biztonságának megteremtésében, a közjegyzői szakmai tudás átadásával, a<br />

tapasztalatok megosztásával segítve az éhezés és a hajléktalanság felszámolását.<br />

V.G.<br />

dr. Varga Krisztina<br />

MOKK ügyvezető<br />

dr. Horváth Gyöngyi<br />

MOKK ügyvezető<br />

— 65 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Szakmai Sajtófigyelő<br />

A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról<br />

(Gazdaság és Jog, <strong>2012.</strong> április)<br />

A<br />

Gazdaság és Jog folyóirat <strong>2012.</strong> áprilisi számában jelent meg Kemenes István<br />

cikke a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról.<br />

A szerző konkrét bírósági esetet idézve megállapítja: „[a] bírósági döntésekben<br />

megfogalmazódott elvi kifejtések jelentősége a szélesebb szakmai közvélemény számára<br />

felülmúlja a konkrét ügy kimenetelét, mivel a közérdekű keresettel támadott pénzintézet<br />

üzletszabályzata az egyoldalú szerződésmódosítási kikötés tekintetében a hitelintézetek<br />

által elfogadott Magatartási Kódex vonatkozó részének adaptációját tartalmazta, és<br />

hasonló megfogalmazásban országosan számos más pénzintézet általános szerződési<br />

feltételei között szerepel”. Az általános szerződési feltételek és a tisztességtelen kikötések<br />

kérdéseit a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza a szerződési jogban. A témával<br />

kapcsolatban érdemes rámutatni, hogy nemcsak a pénzintézetek üzletszabályzata, de azok<br />

hirdetményei és blankettaszerződései is általános szerződési feltételeket tartalmaznak. A<br />

pénzintézetek tipikusan az üzletszabályzataikban, általános szerződési feltételeik között<br />

kötik ki az egyoldalú szerződésmódosítás jogát. Erre vonatkozóan speciális jogszabály<br />

is tartalmaz rendelkezéseket: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról<br />

szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (3) bekezdése szerint fogyasztóval kötött<br />

kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül<br />

kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel<br />

egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás<br />

jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények<br />

tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban<br />

rögzítette. Amennyiben a hitelintézet az egyoldalú kamatemelés jogát anélkül köti ki, hogy<br />

a módosításra okot adó körülményeket az üzletszabályzatában előzetesen meghatározta<br />

volna, a kikötés semmis [Ptk. 200. § (2)].<br />

— 66 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Tisztességtelen szerződési feltételnek az minősül, amely a feleknek a szerződésből<br />

eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével<br />

egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára<br />

állapítja meg. A tisztességtelen kikötés törvényi körülírásának nem tényállási eleme, hogy<br />

jogszabályba ütközik, a feltétel tisztességtelensége enélkül is megállapítható. Önmagában tehát<br />

abból, hogy a pénzintézet az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás<br />

jogát a Hpt.-ben írt követelményeknek megfelelő módon – objektív és tételes körülményekre<br />

utalással – határozta meg, nem következik, hogy az ily módon körülírt okok ne minősülhetnének<br />

a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, az egyik félre nézve egyoldalúan és<br />

indokolatlanul előnyös, tisztességtelen kikötéseknek. A Hpt. 210. § (3) bekezdése a feltételek<br />

meghatározásának módjára, és nem a tartalmára ad törvényi rendelkezést.<br />

A Ptk. szabályozása alapvetően arra épül, hogy a szerződés megkötése<br />

alkufolyamatban történik, ami az érdekek kölcsönös kiegyenlítődését biztosítja. A szerződés<br />

tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Az általános szerződési feltételek alkalmazása<br />

ugyanakkor a pénzintézetek részéről elkerülhetetlen, az egyedi szerződéses alkudozások<br />

ugyanis a tömegméretű szolgáltatásnyújtást megbénítanák. Nyilvánvalóak azonban az<br />

alkalmazásukkal együtt járó veszélyek is a gazdasági erőfölényben lévő pénzintézetek<br />

részéről, a jogok és kötelezettségek aránytalanságát idézik elő. A fentiekre tekintettel<br />

olyan jogi eszközöket kell bevezetni, amelyek alkalmasak a szerződési igazságosság<br />

megteremtésére. A szerző példaként hozza fel az Európai Közösség 93/13 EGK Irányelvét,<br />

a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételei kapcsán tett ajánlásait. Eszerint<br />

a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltételek nem kötik. Az irányelvet a magyar jogba<br />

a Ptk. ültette át. Természetesen a kikötés érvénytelenségét jogvita esetén bíróságnak<br />

kell megállapítania. A kikötés tisztességtelenségének megítélése szempontjából nincs<br />

jelentősége, hogy konkrét ügyletekben a bank mikor és miért emel kamatot, az az ügydöntő,<br />

hogy maguk az általános szerződési feltételek elvileg lehetővé teszik-e a szerződésből<br />

fakadó jogoknak és kötelezettségeknek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sértő,<br />

egyoldalú és indokolatlan eltolódását a fogyasztó hátrányára. Annak megállapítása tehát,<br />

hogy egy konkrét esetben az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerűnek minősül-e, annak<br />

függvényében történhet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó általános<br />

szerződési feltétel tisztességtelen – érvénytelen – vagy sem.<br />

A szerződési jog alapelve a pacta sunt servanda, vagyis a szerződési kötőerő elve,<br />

amely szerint az érvényesen létrejött megállapodás tartalma a feleket köti, egymás közötti<br />

— 67 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

viszonyukban az olyan, mintha jogszabály lenne. Ebből következik, hogy főszabályként<br />

egyik fél sem jogosult egyoldalúan a megkötött szerződést megszüntetni, vagy pedig<br />

azt egyoldalúan módosítani. A Ptk. szerint a szerződések főszabály szerint csak közös<br />

megegyezéssel módosíthatók; a főszabály alól a cikkben említett három lényeges kivétel<br />

van. Az első a Ptk. 226. § (2) bekezdésében említett lehetőség, amikor jogszabály a<br />

hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja; ez<br />

állami beavatkozás társadalmi méretekben és társadalmi érdekből. A második a bíróság<br />

hatásköre egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyának helyreállítására. Ez csak<br />

kivételesen történhet, abban az esetben, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést<br />

követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét<br />

sérti. Az új Ptk. ezzel kapcsolatban – összhangban az EU Szerződési Jogi Alapelveivel –<br />

cizelláltabb körülírást fog tartalmazni. Végül a harmadik esetkör valamelyik szerződő fél<br />

egyikének egyoldalú szerződésmódosítása. Ez akkor következhet be, ha erre jogszabály<br />

feljogosítja, vagy a felek a szerződésben előre közösen kikötötték ezt az alakító jogot.<br />

Önmagában az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését a törvény nem tiltja<br />

és nem is korlátozza, továbbá az általános szerződési feltételek elfogadásával abban a<br />

felek megállapodtak, nem következik, hogy a kikötést a tisztességtelenségre hivatkozással<br />

támadni ne lehetne, és ebben az esetben annak érvényességét érdemben kell megítélni.<br />

Nemcsak a felek köthetik ki tehát az egyoldalú szerződésmódosítás jogát közösen,<br />

hanem jogszabály is feljogosíthatja valamelyik felet a szerződés egyes tartalmi elemeinek<br />

egyoldalú alakítására. Ilyen rendelkezés a Hpt. 210. § (3) bekezdése, amely a pénzintézet<br />

egyoldalú szerződésmódosítási jogát törvényi szinten biztosítja. A Ptk. 209. § (6) bekezdése<br />

értelmében nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály<br />

állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Fontos kiemelni,<br />

hogy a Hpt. szerint a lakáscélú kölcsönszerződések esetén a pénzügyi intézmény az ügyfél<br />

számára kedvezőtlenül a szerződést nem módosíthatja, a szerződésmódosítás semmis.<br />

A lakáshitelezéssel kapcsolatban külön jogszabály azt is előírja, hogy konkrétan melyek<br />

lehetnek az egyetlen engedélyezett egyoldalú módosítás, a kamatemelés lehetséges okai.<br />

A pénzintézetek az általuk megfogalmazott ún. Magatartási Kódexben olyan<br />

tételes ok-listát írtak le, amely a kamat egyoldalú megváltoztatására nyújthatna<br />

lehetőséget. A pénzintézetek egy része ezt az ok-listát ültette át az általános szerződési<br />

feltételei közé. A Magatartási Kódex azonban nem jogszabály, csak a piaci önszabályozás<br />

keretében megszületett megállapodás, szabályegyüttes. A kódex alapján a pénzintézetek<br />

— 68 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

kötelezettségei egymással szemben állnak fenn, annak személyi hatálya tehát csak a<br />

megállapodásban részes felekre terjed ki, kívülálló szerződő félre kötelező erővel nem bír.<br />

Az, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen-e, a bírói mérlegelés mércéje<br />

szerint alakul. A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a<br />

szerződéskötéskor fennállt minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötéséhez<br />

vezetett, továbbá a szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más<br />

feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. A korábban már említett, a Hpt.-<br />

ben megfogalmazott előírás, az egyoldalú módosításra okot adó objektív körülmények<br />

előzetes meghatározása azt jelenti, hogy nem a pénzintézet maga idézi elő a változtatásra<br />

okot adó körülményt, az nem szubjektív (tőle függő) döntése, magatartása következtében<br />

állt elő, hanem független, szubjektíve nem befolyásolható tényezők eredménye. Alaki<br />

szempontból az ok-listával kapcsolatban az a követelmény állítható, hogy világos és<br />

egyértelmű legyen, ne legyen ellentmondó, félreérthető, a megfogalmazása túl szakmai,<br />

érthetetlen. Követelmény továbbá, hogy az ok-lista teljes körűen és ne példálózva jelölje<br />

meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt rendszert<br />

alkosson, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását adja.<br />

Az üzleti-gazdasági szerződések a rendes üzleti kockázat felvállalásán alapulnak, a<br />

szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen felvállalt<br />

többlet-kockázatot feltételez. Az üzleti kockázat lényege az, hogy saját helyzetének objektív<br />

nehezüléséből eredő következményeket – a már megkötött szerződések keretei között –<br />

egyik fél sem háríthatja át a másikra. Mindenki köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt<br />

járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére sem bírósági, sem<br />

a felek valamelyikének egyoldalú szerződésmódosításával nincs lehetőség; fokozottan<br />

érvényesül ez a professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerében, mint<br />

amilyennek a pénzintézetek is minősülnek.<br />

A szerző ezt követően végigelemez egy konkrét pénzintézeti, általános szerződési<br />

feltételek között elhelyezett egyoldalú szerződésmódosítási ok-listát. Ezek közül<br />

kiemeli: a hitelintézet tevékenységére vonatkozó jogszabály, közteher (pl. különadó)<br />

változásai ugyan objektív természetűek, mivel jogalkotói döntés következményei,<br />

ugyanakkor az érintett gazdasági szereplő üzleti kockázatához tartoznak. Mint ahogy<br />

a kedvezőtlen jogszabályi változásokkal érintett más társadalmi csoportok sincsenek<br />

abban a helyzetben, hogy az emiatt megnövekedett terheiket másra áthárítsák, ugyanez<br />

vonatkozik a hitelintézetekre is. Ha a hitelintézetek ezt mégis megtehetik, ez számukra<br />

— 69 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

nyilvánvalóan egyoldalúan előnyös jogi pozíciót eredményez, ami semmivel sem<br />

indokolható. Ezen logika mentén az adós is gyakorolhatna egyoldalú szerződésmódosítási<br />

jogot arra hivatkozással, hogy a rá irányadó jogszabályok, közterhek, a tevékenységét<br />

(megélhetését) érintő közszolgáltatási díjak (pl. áram, gáz díja, közlekedési költségek)<br />

számára hátrányosan változtak.<br />

A másik kiemelt módosítási ok a pénzintézetek forrásköltségeinek változása.<br />

Közismert tény, hogy a pénzintézetek nem saját forrásból származó pénzösszegeket adnak<br />

kölcsön; rendes gazdálkodásuk és rendes üzleti kockázatuk körébe tartozik a kölcsönadott<br />

összegek folyamatos biztosítása. A pénzintézet a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan<br />

mérlegeli (mérlegelnie kell!) a pénzpiaci forrásszerzési lehetőségeket, forrásköltségeket. Utóbb,<br />

a szerződés megkötése után e költségek változásából fakadó többletköltségeket nem háríthatja<br />

át a fogyasztóra, különösen akkor, ha a költségek változásából fakadó kockázatok mérséklése<br />

érdekében nem úgy járt el, ahogy az a pénzintézettől általában elvárható. A kölcsönvevőnek<br />

(fogyasztónak) a források beszerzésére nincs ráhatása, előre nem látja és befolyásolni<br />

sem tudja, hogy a pénzintézet milyen intézkedéseket fog megtenni avagy elmulasztani. A<br />

forrásköltségek mechanikus átirányítása ezért sérti a jóhiszeműség és a tisztesség elvét<br />

akkor is, ha a fogyasztóval szerződő fél a szerződésben rögzíti, milyen objektív változásokat<br />

vesz figyelembe a költségek, kamat megemelésénél. Indokolatlan és egyoldalú előnyt jelent<br />

a pénzintézet számára, ha a pénzintézet az ügyleti kamat meghatározásakor figyelembe vett<br />

hasznát nem kockáztatja, vagyis minden kockázati tényezőt a másik félre hárít.<br />

A hitelintézetekkel szemben általános követelmény a felelős hitelezés elve. Ezért nem<br />

minősül indokolatlan egyoldalú előnynek, és indokolja a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási<br />

jogát az adós magatartásának megváltozása, kockázati megítélésének változása.<br />

A közös megegyezéssel létrehozott megállapodás – szerződés – bármely elemének<br />

egyoldalú megváltoztatása ugyanakkor az egyik fél részéről mindig csak kivételes lehet, indokolt<br />

tartalmi feltételek esetén. Az egyoldalú szerződésmódosításnak a szerződési jog logikája, a<br />

jóhiszeműség és tisztesség elvében megjelenő etikája korlátot kell szabjon. A szerződéskötéssel a<br />

pénzintézet az érdekköréhez, tevékenységi köréhez tartozó körülményekért, azok változásaiért<br />

is a másik fél irányában kockázati helytállást vállal, ezért jár az ellenszolgáltatás. A változások<br />

következményei a jóhiszeműséggel és tisztességgel összhangban akkor háríthatók át, ha az<br />

objektív változások mértéke a rendes üzleti kockázat határait meghaladja.<br />

A sérelmet szenvedett fél nem a szerződést, hanem a szerződés részévé váló<br />

tisztességtelen kikötést támadhatja, ezért a tisztességtelen kikötés nem a szerződés<br />

— 70 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

egészét, hanem a kikötéssel érintett részét teszi érvénytelenné. A részleges érvénytelenség<br />

szabályai szerint pedig a részben érvénytelen szerződési részre az érvénytelenség<br />

általános jogkövetkezményei – az eredeti állapot helyreállítása vagy a szerződés adott<br />

részének érvényessé nyilvánítása – az irányadók. Az eredeti állapot helyreállítása azt<br />

eredményezi, hogy a tisztességtelen kikötés nem válik az általános szerződési feltételek<br />

részévé, hanem azok a tisztességtelen kikötés nélkül, de változatlanul irányadók a<br />

felek jogviszonyában. A bíróság rendszerint ezt a jogkövetkezményt alkalmazza. Az<br />

érvénytelenség jogkövetkezményei ugyanakkor egyenrangúak. A bíróság jogosult arra,<br />

hogy az érvénytelen rész, a tisztességtelen kikötés tartalmát megfelelően módosítva az<br />

érvénytelenség okát – a kikötés tisztességtelenségét okozó körülményt, az érdeksérelmet<br />

kiváltó megfogalmazást – kiküszöbölje, és az így módosított tartalommal az érvénytelen<br />

részt, kikötést érvényessé nyilváníthatja, ha adott esetben ennek alkalmazása célszerű<br />

és indokolt. Mint a szerző rámutat, a kikötés tisztességtelen jellegének orvoslása, a<br />

kikötés megfelelő módosításával az érdeksérelem kiküszöbölése reális lehetőségként a<br />

kodifikációs szakirodalomban is felmerült.<br />

Az egyoldalú szerződésmódosítást, kamatemelést biztosító kikötés adott esetben<br />

azért tisztességtelen, mert differenciálás nélkül lehetővé teszi, hogy a pénzintézet<br />

olyankor is módosítsa a kamat, díj, költség mértékét, amikor az előzetesen megjelölt<br />

körülmények egyébként objektív változása csekély mértékű, a pénzintézet rendes<br />

üzleti kockázatához tartozik. Az érvénytelenség oka, a kikötés tisztességtelensége<br />

kiküszöbölhető, ha a pénzintézet az általános szerződési feltétel megfogalmazása folytán<br />

csak akkor módosíthatja egyoldalúan a szerződést a kamatra, díjra, költségre kihatóan,<br />

ha az általános szerződési feltételekben előre megjelölt ugyanazon objektív körülmények<br />

változása – annak nagyságrendje, mértéke, jellege szerint – már kívül esik a rendes üzleti<br />

kockázatának körén. Ilyen módosított szövegezésbeli megfogalmazással a tisztességtelen<br />

jellegétől megfosztott kikötés (ok-lista) érvényessé nyilvánítható.<br />

Végül megjegyezhető, hogy közérdekű kereset esetén a bíróság az általános<br />

szerződési feltételek absztrakt megfogalmazását vizsgálja, és a kikötés tisztességtelenségét<br />

attól függetlenül állapítja meg, hogy azt a feltételt támasztó fél, a pénzintézet ténylegesen<br />

alkalmazta-e, illetve konkrét esetekben milyen gyakorlatot folytat.<br />

dr. Székely Erika<br />

közjegyzőhelyettes<br />

— 71 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Rezümék<br />

Major amendments having an impact on the foundation<br />

and operation of business associations as of 1st March<br />

2012<br />

As of 1st March 2012 significant amendments were made to the act on business associations,<br />

and to the act on public company information, company registration and winding-up<br />

procedures also having an impact on notarial activities. The goal of the amendments was<br />

to make more efficient the insolvency, furthermore the company registration rules and<br />

regulations, to protect the interest of creditors, to eliminate the abuses experienced in the<br />

business playground and to foster the assertion of rights.<br />

The article introduces the highlights of the major changes having an impact on<br />

notaries, with respect to the subject matters of cooperation during company foundation,<br />

simplified company registration, assignment of company shares, certification of sittings<br />

and keeping of share registers.<br />

In relation to the foundation of business associations the major changes<br />

made to the content of the charter of foundation are described in detail, furthermore<br />

incompatibility and excluding reasons referring to the establishment of membership<br />

legal relationships and fulfilling leading official positions are also described, which were<br />

introduced for reducing and eliminating phantom companies and company cemeteries.<br />

Company registration duties went up, the certification opportunity is eliminated with<br />

respect to the delivery of the duty and publication fee by the legal representative. In<br />

relation to newly established business associations the article also refers to the chamber<br />

registration obligation effective as of 1st January <strong>2012.</strong><br />

In order to clamp down the entrepreneurial behaviour causing damage to the<br />

creditors and to the state and abusing the simplified company registration procedures, the<br />

— 72 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

simplified company registration procedure’s framework has been altered. The amendment<br />

furthermore implements a new procedure referring to the registration of changes made<br />

to company members, and in the frame of this procedure upon the assignment of the<br />

share of a member registered in the company registry the company court informs the tax<br />

authority via electronic communication about submitting a change registration request.<br />

At the end of the article the author also lists the changes referring to the content<br />

of share registers and keeping of share registers, which play an important role during the<br />

notarial certification of the general assembly of corporations as sittings.<br />

Grundlegende Änderungen bei Gründung und Betrieb<br />

von Handelsgesellschaften ab 1. März 2012<br />

Ab 1. März 2012 sind wichtige, auch die notarielle Tätigkeit betreffende Änderungen<br />

im Gesetz über die Handelsgesellschaften sowie im Gesetz über die Firmenpublizität,<br />

das handelsgerichtliche Verfahren und die freiwillige Liquidation in Kraft getreten.<br />

Ziel der Änderungen ist es, die Regelungen über das Insolvenzverfahren und das<br />

handelsgerichtliche Verfahren wirksamer zu gestalten, die Interessen der Gläubiger<br />

zu schützen, die Missbräuche im Wirtschaftsleben zu beseitigen und die wirksame<br />

Durchsetzung von Rechten zu fördern.<br />

Der Artikel stellt die grundlegenden, die Notare betreffenden Änderungen in<br />

den folgenden Themenkreisen vor: Mitwirkung bei Firmengründung, das vereinfachte<br />

handelsgerichtliche Verfahren, Übertragung der Gesellschaftsanteile, Bestätigung der<br />

Hauptversammlung und Aktienbuchführung.<br />

In Verbindung mit der Gründung von Handelsgesellschaften werden die<br />

wesentlichen, die Gründungsurkunde betreffenden Änderungen sowie die zur<br />

Bekämpfung von Phantomfirmen und Firmenfriedhöfen eingeführten Unvereinbarkeitsund<br />

Ausschlussgründe bezüglich der Begründung von Gesellschafterverhältnissen<br />

und der Ausübung von Leitungspositionen, ausführlich dargestellt. Die Gebühren<br />

für die Firmengründung sind gestiegen, und die Entrichtung von Gebühren und<br />

Veröffentlichungsgebühren kann durch den Rechtsvertreter nicht mehr bestätigt werden.<br />

— 73 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Im Zusammenhang mit den neu zu errichtenden Handelsgesellschaften geht der Artikel<br />

auf die seit dem 1. Januar 2012 wirksame Pflicht zur Registrierung bei der Kammer<br />

ebenfalls ein.<br />

Zur Bekämpfung des missbräuchlichen Verhaltens von Unternehmern bei<br />

der Vereinfachung des handelsgerichtlichen Verfahrens, welche den Gläubigern<br />

und dem Staat schaden, wurde mit der Änderung der Rahmen des vereinfachten<br />

handelsgerichtlichen Verfahrens umgestaltet. Ferner wurde das Verfahren zur Eintragung<br />

der Gesellschafteränderung eingeführt, wonach das Handelsgericht bei der Übertragung<br />

der Geschäftsanteile des im Handelsregister eingetragenen Gesellschafters die staatliche<br />

Steuerbehörde über die Einreichung des Antrags auf Eintragung einer Änderung auf<br />

elektronischem Wege unterrichtet.<br />

Am Ende des Artikels werden die den Inhalt und die Führung des Aktienbuches<br />

betreffenden Änderungen gesondert betont, welche bei der notariellen Beglaubigung<br />

der Hauptversammlung einer Aktiengesellschaft als Gesellschafterversammlung von<br />

Bedeutung sind.<br />

Les modifications les plus importantes, en vigueur<br />

depuis le 1 mars 2012 et affectant la fondation et le<br />

fonctionnement des sociétés commerciales<br />

La loi sur les sociétés commerciales et la loi sur la publicité, les procédures commerciales<br />

et la liquidation ont été modifiées à partir du 1er mars <strong>2012.</strong> Ces modifications concernent<br />

également l’activité des notaires. L’objectif des modifications était de rendre plus efficace<br />

les règles relatives à l’insolvabilité et aux procédures commerciales, de protéger les<br />

intérêts des créditeurs, de supprimer les abus dans l’économie et de faciliter à chaque<br />

acteur de pouvoir défendre ses droits.<br />

L’article présente les modifications les plus importantes relatives aux notaires dans<br />

les domaines suivants: assistance à la fondation d’une société, procédure commerciale<br />

simplifiée transfert des parts sociales, certification des assemblées générales et<br />

comptabilisation des actions.<br />

— 74 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

Les modifications les plus importantes relatives aux statuts de sociétés, les<br />

restrictions (les conditions à remplir pour pouvoir devenir associé ou directeur dans une<br />

société commerciale) visant à détruire les sociétés fantômes, et les «cimetières de sociétés»<br />

ont été bien détaillées dans l’article. La taxe de fondation des sociétés commerciales a été<br />

augmentée et les conseils ne seront plus habilités à certifier le versement des droits et<br />

de la taxe de publication. En parlant de fondation de sociétés, l’article traite également<br />

l’obligation de se faire enregistrer par une chambre professionnelle à partir du 1er janvier<br />

<strong>2012.</strong><br />

Les cadres de la procédure commerciale ont également été modifiés afin d’éviter<br />

les abus qui ont été jusqu’ici possibles grâce à cette procédure commerciale simplifiée.<br />

Ces abus ont bien évidemment causé beaucoup de tort à l’Etat et aux créditeurs. Les<br />

modifications ont mise en place une procédure d’enregistrement des modifications des<br />

associées, en vertu de laquelle le Tribunal de Commerce est tenu d’avertir le Fisc en cas<br />

de cession des parts sociales d’un associé enregistré dans le registre du commerce et des<br />

sociétés.<br />

Les modifications relatives à la gestion et du contenu du registre des actions sont<br />

mentionnées à la fin de l’article en soulignant leurs importance. Ces modifications sont<br />

très importantes lors de la certification notariale des procès-verbaux des assemblées<br />

générales des sociétés anonymes.<br />

Dr. Krisztina Rózsa<br />

— 75 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

Does the European law enable the preservation of the<br />

specifics of the notary public profession<br />

Despite of the fact that the European Court in the verdicts resulting from the breach<br />

of duty procedure announced that with respect to the “inspected” member states the<br />

citizenship term is not compatible with the European Union’s law, we believe that based<br />

on the criteria referring to the compellability of citizenship in the case of Hungarian<br />

notarial function the citizenship term is still compatible with the law of the European<br />

Union.<br />

With respect to the Hungarian notarial function the certification activity based on<br />

the number of transactions and based on the scope of activity only plays a secondary role,<br />

furthermore the Hungarian notaries during the performance of their other tasks carry<br />

out such discretional and other tasks involving imperative sphere of competence, based<br />

on which they directly participate at the exercising of the public authority.<br />

With respect to the sustainability of the specific relation of the Latin type notarial<br />

function we consider it worrying that the European Court in relation to the compliance<br />

of this specific item with the European law applies the limitation criteria of the freedom<br />

of settlement, among others the principles of necessity and compliance, even if these<br />

specific relations are acknowledged by the Court as a collective interest. These worries<br />

are aggravated by the uncertainty related to the applicability of the European Union<br />

competition law.<br />

According to our standpoint with respect to the prospective preservation of the<br />

specifics of the notarial public and other legal professions the cooperation between legal<br />

professions and the authorities is a key element. However the resolution of this issue<br />

– taking into consideration the opportunity of legal disputes, which can be initiated by<br />

private individuals-, is in the hands of the European Court.<br />

It is true that the European Court – in contradiction to the unilateral liberalisation<br />

aspirations of the European Commission – “adopted” the standpoint of the state and<br />

the professional chambers. However in order to maintain the specifics of the notarial<br />

— 76 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

profession in the long run, the integration shall move on towards cooperation instead of<br />

the negative integration form carried out by the law, namely the manner how the uniform<br />

internal market ignores the additional reasons.<br />

The financial crisis enforced changes, which had an impact on the negative<br />

information setup: just to mention the establishment of the European Securities and<br />

Markets Authority and the European Financial Stability Facility. Based on this the uniform<br />

internal market could further improve by the cooperation of the notarial function- and<br />

legal professional organisations- of the member states, and not by the demolition of them<br />

with the help of the EU’s law and order.<br />

Ermöglicht das EU-Recht die Erhaltung<br />

der Besonderheiten des Notarberufs<br />

Obwohl der Gerichtshof der Europäischen Union mit seinen sich aus dem<br />

Vertragsverletzungsverfahren ergebenden Urteilen entschieden hat, dass die<br />

Voraussetzung der Staatsangehörigkeit bei den „geprüften” Mitgliedstaaten mit dem EU-<br />

Recht unvereinbar sei, sind wir der Meinung, dass die Staatsangehörigkeitsvoraussetzung<br />

aufgrund der Kriterien zur Staatsangehörigkeitserfordernis im Falle des ungarischen<br />

Notariats mit dem EU-Recht weiterhin vereinbar ist.<br />

Beim ungarischen Notariat spielt die Beglaubigungstätigkeit aufgrund der Anzahl<br />

der Geschäfte und der Tätigkeit nur eine sekundäre Rolle, und der ungarische Notar übt<br />

in seinen sonstigen Aufgaben eine Ermessens- und Zwangsbefugnis aus, durch die er an<br />

der Ausübung öffentlicher Gewalt unmittelbar teilnimmt.<br />

In Verbindung mit der Erhaltung der besonderen Verhältnisse des Notariats<br />

lateinischer Art sind wir darüber besorgt, dass der Europäische Gerichtshof im<br />

Zusammenhang mit der Vereinbarkeit dieser Besonderheiten mit dem EU-Recht die<br />

Kriterien bezüglich der Beschränkung der Niederlassungsfreiheit, unter anderem die<br />

Grundsätze der Notwendigkeit und Angemessenheit anwendet, auch dann, wenn er diese<br />

besonderen Verhältnisse als Allgemeininteresse anerkennt. Diese Besorgnisse werden<br />

— 77 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

durch die Unsicherheit bezüglich der Anwendbarkeit des EU-Wettbewerbsrechts noch<br />

weiter gestärkt.<br />

Bei der Erhaltung der Besonderheiten des Notarberufs und auch der einzelnen<br />

Rechtsberufe sind unseres Erachtens die wichtigsten Aspekte die gegenseitige<br />

Kooperation der Rechtsberufe und die Zusammenarbeit zwischen den Rechtsberufen<br />

und den Behörden. Die Entscheidung der Frage liegt aber – auch mit Rücksicht auf die<br />

Möglichkeit der durch Privatpersonen anzustrengenden Rechtsstreite – in der Hand des<br />

Europäischen Gerichtshofes.<br />

Zwar hat der Gerichtshof in zahlreichen Fällen – trotz der vielleicht einseitigen<br />

Liberalisierungsbestreben der Kommission – den Standpunkten des Staates und der<br />

Berufskammern „stattgegeben”, aber zur langfristigen Erhaltung der Besonderheiten<br />

des Notarberufs müsste sich die Integration von der durch das Recht durchgeführten<br />

negativen Integrationsform, d.h. der die anderen Gründe weniger berücksichtigenden<br />

Form des einheitlichen Binnenmarktes entrücken und die kooperative Zusammenarbeit<br />

anstreben.<br />

Durch die Finanzkrise wurden Änderungen erforderlich, die auf die negative<br />

Integrationsform auswirkten: Es genügt hier der Hinweis auf die Europäische<br />

Kapitalmarktaufsicht und die Gründung der Europäischen Finanzstabilisierungsfazilität.<br />

Nach diesem Muster könnte sich der einheitliche Binnenmarkt durch die Kooperation<br />

zwischen den Notariaten und Rechtsorganisationen der einzelnen Mitgliedstaaten<br />

weiterentwickeln, anstatt sie mithilfe der EU-Rechtsordnung abzubauen.<br />

Le droit européen permettra-t-il de conserver les<br />

spécificités de la profession des notaires<br />

Bien que la Cour de Justice des Communautés Européennes ait dit dans ses décisions<br />

relatives à un manquement que le critère de la nationalité est contraire au droit européen<br />

dans les Etats membres qui ont fait l’objet de l’examen, nous pensons toujours qu’en<br />

Hongrie, il est tout à fait conforme à la règlementation européenne en vigueur.<br />

— 78 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

La certification, compte tenu du nombre des actes et, le champ d’activité des<br />

notaires, n’occupe qu’une place secondaire parmi les activités des notaires hongrois qui,<br />

munis d’un pouvoir discrétionnaire et contraignant, participent d’une manière active à<br />

l’exercice de l’autorité publique.<br />

Nous pensons que préserver les spécificités du modèle latin de l’activité notariale<br />

est fort inquiétant, étant donné que la Cour de Justice de l’Union Européenne emploie<br />

les critères prohibitifs, relatifs à la liberté d’établissement, les principes de la nécessité<br />

et de la conformité. A notre avis c’est inquiétant, même si ces conditions spécifiques sont<br />

reconnues par la Cour de Justice comme étant d’intérêt public. Cette inquiétude est attisée<br />

par l’incertitude concernant la loi sur la concurrence économique de l’Union Européenne.<br />

A notre avis, la coopération entre les différents métiers juridiques et avec les<br />

autorités a un rôle primordial pour pouvoir préserver les spécificités des différents<br />

métiers juridiques. Mais la décision dans cette affaire, y compris les litiges initiés<br />

par les personnes physiques, doit être prise par la Cour de Justice des Communautés<br />

Européennes.<br />

Certes, la Cour de Justice a «approuvé» le point de vue des États et des chambres<br />

professionnelles dans plusieurs affaires et cela peut-être contre les efforts de libéralisation<br />

de la Commission Européenne. Cependant, pour pouvoir préserver à long terme les<br />

spécificités du métier des notaires, l’intégration négative représentée par le droit (c’est-adire:<br />

un marché commun européen qui néglige les autres motifs) devrait être remplacée<br />

par la coopération.<br />

La crise économique a provoqué des changements influençant le processus de<br />

l’intégration négative. Pensez ici au Bureau de Surveillance des Marchés des Capitaux<br />

ou à l’instrument européen de stabilité. Le marché intérieur pourrait connaitre un essor<br />

grâce à la coopération entre les notaires et les organisations professionnelles des juristes<br />

des différents pays membre qu’il faudrait surtout éviter de détruire.<br />

dr. Imreh Géza, Ágoston Korom<br />

— 79 —


Közjegyzők Közlön ye * <strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám<br />

SPELLING OBSTACLES IN NOTIARIAL DEEDS<br />

Fundamental rules and spelling of compounds<br />

(The lecture was delivered on 9th June 2012 in Győr<br />

at the meeting of the Hungarian Association of Deputy Notary Publics and Prospective Notaries.)<br />

Dr. Lendvai-Décsy, Kornélia PhD Associate Professor of the APÁCZAI CSERE JÁNOS<br />

FACULTY UNIVERSITY OF WEST HUNGARY at the meeting of the Hungarian<br />

Association of Deputy Notary Publics and Prospective Notaries delivered a lecture about<br />

the ever-changing rules of Hungarian language on 9 th June 2012 in the town of Győr.<br />

The goal of the lecture was to ensure that the deeds elaborated by notaries – which are<br />

accurate and precise in law – also fully comply with the grammatical and spelling rules.<br />

The article lists a few highlighted items of the presentation.<br />

RECHTSCHREIBSCHWIERIGKEITEN IN DEN<br />

NOTARIELLEN URKUNDEN<br />

Grundprinzipien und Regeln über die Rechtschreibung der<br />

zusammengesetzten Wörter<br />

(Das Referat wurde am 9. Juni 2012 in Győr<br />

auf der Sitzung des Vereins für Ungarische Notarsubstituten und Notaranwärter gehalten.)<br />

Am 9. Juni 2012 hielt Dr. Ph.D. Kornélia Lendvai-Décsy, Universitätsdozentin der<br />

APÁCZAI CSERE JÁNOS FAKULTÄT DER WESTUNGARISCHEN UNIVERSITÄT auf<br />

der Sitzung des Vereins für Ungarische Notarsubstituten und Notaranwärter in Győr ein<br />

Referat über sie sich ständig ändernden Rechtschreibregeln der ungarischen Sprache.<br />

Ziel des Vortrags war es, dass bei den von den Notaren erstellten präzisen und korrekten<br />

Urkunden die Grammatik- und Rechtschreibregeln ebenfalls eingehalten werden. Einige<br />

wesentliche Punkte des Vortrags sind im Artikel zusammengefasst.<br />

— 80 —


<strong>2012.</strong> <strong>5.</strong> szám *<br />

Közjegyzők Közlön ye<br />

EVENTUELLES SOURS D‘ERREURS<br />

D‘ORTHOGRAPHE DANS LES ACTES NOTARIÉS<br />

Principes de base et règles mobiles<br />

(Le discours a été prononcé le 9 juin 2012 à Győr<br />

à la Réunion de l‘Association Hongroise des Notaires)<br />

Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD, maître de conférences à la faculté de János APÁCZAI<br />

CSERE de l’Université NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM a tenu un discours le 9<br />

juin 2012 à Győr sur les règles en modification constante de l’orthographe du hongrois.<br />

L’objectif du discours était d’attirer l’attention des notaires, pour que les actes notariés,<br />

rédigés d’une manière précise et professionnelle, soient également correctes au niveau de<br />

l’orthographe. Vous trouverez les parties les plus importantes du discours dans l’article.<br />

Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD Associate Professor<br />

— 81 —


*<br />

Kiadja: a <strong>Magyar</strong> Országos Közjegyzői Kamara<br />

1026 Budapest, Pasaréti út 16.<br />

Telefon: (+36-1) 489 4880, Fax: (+36-1) 356 7052<br />

E-mail: kozlony@mokk.hu<br />

Felelős kiadó: dr. Tóth Ádám a MOKK és a szerkesztőbizottság elnöke<br />

Főszerkesztő: dr. Rokolya Gábor<br />

A szerkesztőbizottság tagjai:<br />

dr. Juhász Ivett, dr. Kőrös András, dr. Steiner Erika<br />

Előfizetési díj egy évre: 18 000 Ft<br />

A folyóirat előfizethető a kiadó címén.<br />

Megjelenik kéthavonta.<br />

Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft.<br />

Felelős vezető: Sipos István ügyvezető<br />

Nyomás: MO CARD’S Print Kft.<br />

Felelős vezető: Molnár C. László<br />

A Közjegyzők Közlönye tartalma szerzői jogilag védett információt tartalmaz.<br />

A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez,<br />

felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.<br />

ISSN 1416-7883


A folyóirat példányonkénti ára: 1 500 Ft<br />

LIX. /<strong>5.</strong><br />

<strong>2012.</strong> szeptember-október

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!