Közjegyzők közlönye 2012. 5. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

Dr. Rózsa Krisztina
A gazdasági társaságok alapítását és működését érintő fontosabb módosítások
2012. március 1. napjától
Dr. Imre Miklós, Korom Ágoston
Lehetővé teszi-e az uniós jog
a közjegyzői szakma specifikumainak megőrzését
Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD
Helyesírási buktatók a közjegyzői okiratokban
A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek
Nemzetközi Sajtószemle
Szakmai Sajtófigyelő
Rezümék
2012. szeptember-október

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Tartalomjegyzék
Dr. Rózsa Krisztina
A gazdasági társaságok alapítását és működését érintő fontosabb
módosítások 2012. március 1. napjától ....................................................... 4
Dr. Imre Miklós, Korom Ágoston
Lehetővé teszi-e az uniós jog
a közjegyzői szakma specifikumainak megőrzését ....................... 31
Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD
Helyesírási buktatók a közjegyzői okiratokban ............................... 42
A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek ....................................... 50
Nemzetközi Sajtószemle .............................................................................. 61
Szakmai Sajtófigyelő .................................................................................... 66
Rezümék ........................................................................................................ 72

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
A gazdasági társaságok
alapítását és működését érintő
fontosabb módosítások
2012. március 1. napjától
2012. március 1. napjától a közjegyzői tevékenységet is érintő fontos változások léptek
életbe a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (továbbiakban: Gt.)
és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvényben (továbbiakban: Ctv.). A módosítások nagy része hitelezővédelmi célzatú és a
fizetésképtelenné vált gazdasági társaságok tagjainak, vezető tisztségviselőinek vagyoni
felelősségre vonhatóságát erősítik.
A módosító törvény célja a fizetésképtelenségi, továbbá a cégeljárási szabályok
hatékonyabbá tétele, a hitelezők érdekeinek védelme, a gazdasági életben tapasztalt
visszaélések megszüntetése, a jogérvényesítés elősegítése. A jogszabály a cégjogi, társasági
jogi és a csődjogi szabályozás módosításával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a piaci
életben egyre inkább tapasztalt és a jelenlegi eljárási lehetőségekkel csak korlátozottan
befolyásolható, a hitelezőket és az államot károsító, a cégeljárás egyszerűsítésével
visszaélő vállalkozói magatartások visszaszoruljanak. 1
A módosítás érinti az alapító okirat tartalmát, összeférhetetlenségi és kizáró okokat
állapít meg a tagsági jogviszony létesítése és a vezető tisztségviselői pozíciók betöltése
körében, átszabja az egyszerűsített cégeljárás kereteit. Egyidejűleg a fizetésképtelenséggel
kapcsolatban a felszámolás, a végelszámolás, a cégbíróság által elrendelhető kényszervégelszámolás
szabályai is módosításra kerültek, a kényszer-végelszámolási eljárás
1 2011. évi CXCVII. törvény indokolása
— 4 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
helyett – vagyis például arra az esetre, ha egy cég végelszámolása három év alatt nem
fejeződik be – az ún. kényszertörlési eljárás kerül bevezetésre.
Jelen írás célja a fontosabb, közjegyzőket – különösen a gazdasági társaságok
alapításánál rendszeresen közreműködő kollegákat – érintő változások bemutatása.
I. CÉGALAPÍTÁSNÁL TÖRTÉNŐ KÖZJEGYZŐI
KÖZREMŰKÖDÉS
A közjegyző gazdasági társaság alapítása során közjegyzői okiratba foglalja a társasági
szerződést, illetve az alapító okiratot, továbbá a megalakulással összefüggő szükséges
tagi, illetve vezető tisztségviselői nyilatkozatokat.
Ezt követően a jogi képviselő pozíciójában eljárva az elektronikus cégeljárás
keretei között benyújtja a bejegyzési kérelmet és a szükséges mellékleteket a
cégbírósághoz. A közjegyző eljárása során a közjegyzői díjat a tevékenységre fordított
idő alapján számítja fel. A közjegyzőt a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény
(továbbiakban: Kjtv.) 175. § (1) bekezdésének a közokiratban szereplő fél vagy felek
képviselőjének jogállása illeti meg a cégbejegyzési eljárás során. Túlnyomórészt
a gazdasági társaságok alapítására napjainkban szerződésminta alapján kerül
sor, azonban ettől függetlenül a közjegyzőt a társasági szerződés közokiratba
foglalása során egyrészt a vonatkozó társasági és cégjogi szabályokra vonatkozó
általános kioktatási kötelezettség terheli, másrészt jogszabályba ütköző, tiltott vagy
tisztességtelen célú jogügyleteknél a közreműködés megtagadása is felmerülhet.
Különösen nagy jelentőséggel bír a cégalapítások során az ügyfél-azonosításhoz és a
jogszabállyal ellentétes székhelymegjelöléshez kapcsolódó Kjtv. 122.§ (6) bekezdése és
128/A.§-a szerinti megtagadási ok.
Az alapítás során eljáró közjegyzőt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása
megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdése
értelmében a Kjtv. szerinti személyazonosítási kötelezettséget adattartalmában
meghaladó további ügyfél-átvilágítási kötelezettség terheli. Az átvilágítási és bejelentési
— 5 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
teendők szabályait a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által kiadott 20. számú
iránymutatás részletezi.
A céglapítás során fentekre tekintettel a következő fontosabb változások szem előtt
tartásával kell eljárnunk:
1. Kötelező társasági forma előírása
Az első kiemelendő módosítás értelmében törvény vagy kormányrendelet közérdekből,
illetve hitelezővédelmi célból előírhatja, hogy egyes gazdasági tevékenységek csak
meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők. Az eddigi jogi szabályozás során
törvény írta például elő, hogy hitelintézet részvénytársaság, szövetkezet vagy fióktelep
formájában alapítható. A módosítás folytán tehát lehetővé vált, hogy a jövőben ne csak
törvény, hanem kormányrendelet is szigorítsa a formaválasztást és ezáltal rugalmasabb
és gyorsabb szabályozással lehessen a tényleges hitelezővédelmi igényekhez igazítani a
szabályozást.
Az eljáró közjegyzőnek ezáltal szélesebb körben kell cégalapítás során vizsgálódnia,
hogy megfelelő tájékoztatás mellett az ügyfelek a jogszabály szerint is válaszható
cégformában alapítsanak társaságot.
2. Társasági tagság és részesedésszerzés tilalma,
vezető tisztségviselői pozíció betöltésének tilalma
A Gt. 5.§-ának módosítása a cégbíróság által törvényességi felügyeleti jogkörben
megszüntetett, ún. fantomcégek vezetőire vonatkozó tilalmat kiterjeszti azokra is,
akik a fantomcégek kizárólagos vagy többségi részesedéssel rendelkező tagjai voltak a
megszüntetési eljárás időszak alatt. Ráadásul a módosítás arra is kiterjed, hogy ezek a
személyek 5 évig nem alapíthatnak, vagy nem szerezhetnek részesedést olyan gazdasági
társaságokban, ahol ők lennének a kizárólagos vagy többségi tulajdonosok.
A módosítást követően tehát a Gt. értelmében az a személy, akinek – mint a
jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének, kizárólagos
— 6 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosának – felelősségét a
jogutód nélküli megszüntetést eredményező eljárás során ki nem elégített követelésekért
a bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Cstv.)
vagy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi
V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján indított eljárásban jogerősen megállapította,
és a jogerős bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési
kötelezettségeit nem teljesítette,
a) nem lehet egyszemélyes társaság egyedüli tagja;
b) nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi
befolyást biztosító részesedést,
c) nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja.
Közkereseti társaságok és betéti társaságok esetében a Gt. 104. § (1) bekezdésé
értelmében a társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó
tagot is – a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn
belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági
jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya
fennállta alatt felelt. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag
társaságba be nem lépő jogutódjára is.
Fentiekre figyelemmel nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság
beltagja, továbbá nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi
befolyást biztosító részesedést az a személy, aki a Gt. 104. § (1) bekezdésében foglalt
helytállási kötelezettségének nem tett eleget.
A tilalom hatálya a fenti esetekben a végrehajtási eljárás időtartama és az annak
eredménytelenségétől számított öt év.
E tilalom tekintetében eredménytelennek minősül a végrehajtási eljárás, ha
a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott végrehajtói letiltás nem
vezet eredményre és az adósnak nincs a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján
lefoglalható vagyontárgya. Az így meghatározott körülmények fennállásáról a végrehajtó
elektronikus úton értesíti a cégbíróságot.
— 7 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén,
fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen
vagy kézbesítési megbízottja nem fellelhető, hivatalból megindítja a megszüntetési
eljárást. Amennyiben a törvényes működés helyreállítása határidőben nem történik
meg, illetve a cég székhelyére, működésére, vezető tisztségviselőire vonatkozó érdemi
bejelentésre nem kerül sor, a cégbíróság az eljárást megszünteti, és a céget megszűntnek
nyilvánítja.
A gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt évig nem
lehet más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel
rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja az a
személy, aki a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében, vagy
a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, kizárólagos vagy
többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt.
A Gt. 23. §-ának módosítása a fenti, tagsági jogviszony korlátozására vonatkozó
szabályozással párhuzamosan három évről öt évre emeli a cégbíróság által törvényességi
felügyeleti jogkörben megszüntetett, ún. fantomcégek vezetőire vonatkozó tilalmat. Ezek
a személyek 5 évig nem lehetnek más gazdasági társaságban vezető tisztségviselők. A
módosítás nemcsak az eltiltás időtartamát növeli meg, hanem a tilalmat kiterjeszti
azokra is, akik a fantomcég kizárólagos vagy többségi részesedéssel rendelkező tagjai
voltak a megszüntetési eljárás időszaka alatt.
A jogalkotói megfontolások szerint a gazdaságban tapasztalt visszaélések, a
hitelezők megkárosításával járó cselekmények és az ún. cégtemetők indokolttá teszik ezt
a szigorítást, mert csak így biztosítható a tisztességes vállalkozók védelme, és így előzhető
meg, hogy a sorozatos visszaélések a közterhek beszedését akadályozzák. 2
A fentiekben részletesen kifejtett korlátozásokat a vezető tisztségviselői pozíció
betöltésére is kiterjesztette a módosítás, ezáltal bővítve a kizárási okokat: tehát
2 2011. évi CXCVII. törvény indokolása
— 8 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
a) a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt éves
korlátozás,
b) a Cstv. vagy a Ctv. alapján indított eljárásban bíróság által megállapított
helytállási kötelezettség nemteljesítésén alapuló tilalom, valamint
c) a kkt. és bt. kilépő tagjának háttérfelelőssége megszegéséből fakadó tilalom
érvényesül a vezető tisztséget betölteni kívánó személyekre.
Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője továbbá, akivel szemben
a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban pénzbírságot szabott ki, és jogerős
bírósági határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
A tilalom azért indokolt, mivel számtalan esetben a tulajdonosok csalárd módon
úgy bújnak ki a helytállási kötelezettség alól, hogy elidegenítik a társasági részesedésüket,
kötelezettségüket nem teljesítik, majd új társaságot alapítanak. 3
A vezető tisztségviselőkre vonatkozó korlátozásokat a cégvezetőkre is alkalmazni
kell 4 , tekintettel a hitelezővédelmi érdekekre, és arra, hogy az ügyvezetőre vonatkozó
szigorításokat ne lehessen kikerülni cégvezetői megbízatással.
Nagymértékben szigorítják tehát az elfogadott változások a vezető tisztségviselők
tisztség viselésére vonatkozó összeférhetetlenségi és kizáró szabályait. Az
összeférhetetlenséget az új szabályok szerint a jövőben nem a jogi képviselő, avagy a
cégbíróság ellenőrzi, hanem ezt a bűnügyi nyilvántartó szerv végzi. Amennyiben azonban
a vezető tisztségviselő az összeférhetetlenség ellenére vállalta tisztségét, a cég ellen
törvényességi felügyeleti eljárás indulhat a bűnügyi nyilvántartó szerv értesítése alapján.
Az eljáró közjegyzőnek e körben különösen fontos a kioktatási kötelezettsége,
illetve fokozott odafigyelést kíván az a körülmény is, hogy nagy valószínűséggel a
szigorodó szabályok miatt megnövekedhet a vagyonnal nem bíró álképviselők, ún.
strómanok fellépése.
3 2011. évi CXCVII. törvény indokolása
4 Gt. 32.§ (3)
— 9 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
3. A tevékenységi körök feltüntetése
a társasági szerződésben
2006. július 1. napja előtt a gazdasági társaság tevékenységi köreit a létesítő okiratban
kötelező jelleggel fel kellett tüntetni, a cégjegyzékbe be kellett jegyezni, így ha a társaság a
létesítő okiratában és a cégjegyzékben nem szereplő tevékenységet végzett, akkor cégjogi
szempontból úgy minősült, mint amely működése során nem tartotta be a szervezetére és
működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, amely körülmény megalapozhatta a
törvényességi felügyeleti eljárás megindítását.
Az Art. 16. § (3) d) pontja alapján a gazdasági társaság a létesítő okiratában megjelölt
tevékenységi körök bejelentésére volt köteles, a bejelentkezést és a változás-bejelentést a
társaság a cégbíróság útján teljesítette.
A cégjegyzékben nem szereplő tevékenységet végző társasággal szemben az adóhatóság
mulasztási bírságot állapíthatott meg.
2006. július 1-től azonban mivel a gazdasági társaság megkülönböztető jegye
továbbra is az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatása volt, a társaság – a
hatósági engedélyhez, képesítéshez kötött tevékenységekre vonatkozó korlátozások
fenntartásával – bármilyen, jogszabály által nem tiltott vagy korlátozott tevékenységet
végezhetett. A létesítő okiratban csak a főtevékenység feltüntetése volt kötelező, ezen
felül a gazdasági társaság a létesítő okiratában és a cégjegyzékben választása szerint
szerepeltethet tevékenységi köröket a Gt. 12. § (1) c) pontja alapján.
A fent hivatkozott új jogszabályi rendelkezések okán az egyablakos rendszer
keretében a cégjegyzékben nem szereplő – egyébként a társaság által végzett, illetve
végezni kívánt – tevékenységi körök bejelentése a továbbiakban nem volt lehetséges,
éppen ezért az Art. szerint 2006. július 21. napjától a gazdasági társaság mint adózó a
létesítő okiratában – és így a cégjegyzékben – nem szerepeltetett, de ténylegesen végzett
tevékenységeit köteles volt közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelenteni.
— 10 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
A 2012. március 1. napjával hatályba lépő új szabályozás értelmében a cégjegyzék
valamennyi cég esetében tartalmazza a cég főtevékenységét, valamint további tevékenységi
köreit, azok mindenkor hatályos TEÁOR nómenklatúra szerinti megjelölésével. 5
Fentiek alapján tehát a bejegyzési kérelem benyújtásakor a cég köteles megjelölni
főtevékenységét és további tevékenységi köreit azok mindenkor hatályos TEÁOR
nómenklatúra szerinti megjelölésével, továbbá a társasági szerződésben kötelezően fel
kell tüntetni a cég főtevékenységét és valamennyi tevékenységét.
A módosítás értelmében a TEÁOR nómenklatúra szerinti besorolásra való tekintet
nélkül – minden olyan tevékenység megjelölhető, amit törvény nem tilt vagy nem korlátoz.
A társasági szerződésben meghatározott tevékenység változása nem igényli a társasági
szerződés módosítását.
A cégbíróság a cég bejegyzésekor elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot
a cég főtevékenységéről és további tevékenységi köreiről. A tevékenységi körök változása
esetén az új szabályozás értelmében a cégbíróság az adóhatóság elektronikus értesítése
alapján, hivatalból és automatikusan jegyzi be a cég főtevékenységének és további
tevékenységi köreinek változásait.
Az új szabályozás megteremti annak lehetőségét, hogy a társaságok tevékenységére
vonatkozó, cégjegyzékben szereplő adatok naprakészek legyenek, ezzel elősegítve az
üzletfelek, hatóságok megfelelő információhoz jutását. Annak érdekben azonban, hogy a
cégjegyzék kibővült adattartalma ne járjon felesleges adminisztratív tehernövekedéssel
a társaságok számára, a jövőben a tevékenységi körök változása nem igényli a társasági
szerződés módosítását, így azt nem kell bejelenteni a cégbíróságnak, a megváltozott
tevékenységi körökre vonatkozó adatokat a gazdasági társaság, mint adózó bejelentése
alapján – immár a statisztikai nómenklatúra szerinti besorolással – az adóhatóság
elektronikus úton továbbítja a cégbíróság részére. 6
5 Ctv. 24.§
6 2011. évi CXCVII. törvény indokolása
— 11 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
4. A vezető tisztségviselők és a tagok
személyes adatainak nyilvánossága
Hitelezővédelmi okokból szükséges, hogy a társaságok tagjai könnyebben azonosíthatóak
legyenek, ezért a módosítás előírja, hogy a társasági szerződés a továbbiakban tartalmazza
a tagok természetes személyazonosító adatait is.
A korábbi szabályozástól eltérően tehát nem elegendő 2012. március hó 1. napjától
a gazdasági társaság tagjainak nevét és lakóhelyét a társasági szerződésben, hanem
valamennyi természetes személyazonosító adat és lakcím rögzítése kötelező lett. A vezető
tisztségviselők esetében a társasági szerződésben továbbra is elegendő a név és a lakcím,
illetve székhely megadása.
Mindazonáltal a cégjegyzék az új szabályozás szerint valamennyi cég esetében
tartalmazza a cég képviseletére jogosultak nevét, adóazonosító számát, természetes
személy esetén lakóhelyét, születési idejét, anyja születési nevét, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság vagy jogi személy esetén székhelyét, és cégjegyzékszámát vagy
nyilvántartás számát, továbbá a kkt., bt. és kft. esetén a tagok nevét, természetes személy
tag esetén születési idejét, lakóhelyét, anyja születési nevét, jogi személyiséggel nem
rendelkező gazdasági társaság vagy jogi személy esetén székhelyét, cégjegyzékszámát
vagy nyilvántartási számát.
Zártkörűen működő részvénytársaság és zártkörűen működő európai
részvénytársaság esetében kizárólag akkor szükséges a részvényes adatainak
cégjegyzékben történő feltüntetése, amennyiben a részvényes szavazati jogának
mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a részvényes minősített többségű befolyással
rendelkezik, a részvényes nevét, természetes személy esetén lakóhelyét, születési idejét,
anyja születési nevét, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy jogi
személy esetén székhelyét, és cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát.
Érdekesség, hogy míg általánosságban az ügyvédeket nem terheli az okiratok
ellenjegyzéséhez kapcsolódóan a személyazonosság ellenőrzése során a személyi
adat- és lakcímnyilvántartást, a járművezetői engedély-nyilvántartást, az útiokmány-
— 12 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
nyilvántartást vezető vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartás megkeresésével
megvalósuló lekérdezési kötelezettség, a jövőben a társasági szerződés elkészítése vagy
ellenjegyzése során kötelezően el kell végezniük ezt a típusú azonosítást.
5. Kézbesítési megbízott
Annak idején az uniós jogharmonizációs igényeknek megfelelően változott meg 2004.
január 1. napjától a korábbi cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági
cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény. 7 A módosítás részeként került bevezetésre
kötelező jelleggel a kézbesítési megbízott jogintézménye.
A kézbesítési megbízott feladata, hogy átvegye és a megbízó részére továbbítsa
a cég működésével összefüggésben keletkezett bírósági, illetve más hatósági iratokat,
amelyeket a külföldi személy részére kell kézbesíteni. A kézbesítési megbízottnak
megküldött okirat esetében vélelmezni kell, hogy az okirat a szabályszerű kézbesítést
követő tizenötödik napon ismertté vált a külföldi személy számára.
2007. szeptember 1. napjától a cégalapítások megkönnyítése érekében a kézbesítési
megbízott megjelölése csak lehetőséggé vált egészen a most tárgyalt módosításig.
A szabályozás értelmében, a cégjegyzékben a lakóhelyet, illetve székhelyet
(telephelyet, fióktelepet) az irányítószám, helység, utca, házszám, emelet, ajtószám (vagy
helyrajzi szám) feltüntetésével kell megjelölni. Amennyiben a cégjegyzékbe bejegyzett
külföldi személy Magyarországon is rendelkezik lakóhellyel, a cégjegyzéknek az erre
vonatkozó adatokat is tartalmaznia kell.
Ha a bejegyzési kérelemben külföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság szerepel, vagy a bejegyzési kérelemben feltüntetett külföldi természetes
személy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel, a bejegyzési kérelemben kézbesítési
megbízottat kell megjelölni. A kézbesítési megbízott magyarországi székhellyel
rendelkező szervezet, illetve állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy egyaránt
7 2003. évi XLIX. tv
— 13 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
lehet. Kézbesítési megbízotti feladatot a cég tagjai (részvényesei), vezető tisztségviselői,
valamint felügyelőbizottsági tagjai nem láthatnak el. A bejegyzési kérelemhez mellékelni
kell a kézbesítési megbízott megbízására, és a megbízatás elfogadására vonatkozó teljes
bizonyító erejű magánokiratot vagy közokiratot.
A megbízás megszűnését követő 15 napon belül a kézbesítési megbízottnak
a megbízás megszűnésének tényét be kell jelentenie a cégbíróságnak. A bejelentés
elmulasztása esetén a cégbíróság a kézbesítési megbízottat bírsággal sújthatja. 8
6. Könyvvizsgáló választásának kötelező esetei
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény értelmében kötelező a könyvvizsgálat
minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál, kivéve, ha az üzleti évet megelőző két
üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem
haladta meg a 200 millió forintot, és az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában
a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt. A
kivételszabályoktól függetlenül kötelező a könyvvizsgálat többek között azon kettős
könyvvitelt vezető vállalkozónál, ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő, a
takarékszövetkezetnél, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél.
Ha kötelező a könyvvizsgálat, akkor a vállalkozó legfőbb szerve az üzleti évről
készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló felülvizsgálatára, az abban
foglaltak valódiságának és jogszabályszerűségének ellenőrzésére köteles bejegyzett
könyvvizsgálót, könyvvizsgáló céget választani.
A módosítás a kötelező könyvvizsgáló választás egy újabb esetét szabályozza,
amikor rögzíti, hogy az egyéb körülményeken túl kötelező a könyvvizsgáló választása
a gazdasági társaságnál, ha azt törvény – a köztulajdon, közpénzek vagy a hitelezők
védelme érdekében – előírja.
8 Ctv. 31.§
— 14 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
7. A tag korlátozott felelősségű társaságban
megszerzett törzsbetétje
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) lehetővé teszi, hogy
adott gazdasági társaság a könyveit devizában vezesse. Ezzel a rendelkezéssel viszont
nem állt összhangban az a Gt.-ben található szabály, miszerint a törzsbetétnek forintban
kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie. A Gt. 114. §-ának
módosítása a számviteli törvény felhatalmazása alapján devizában történő könyvvezetést
alkalmazó társaságokat kiveszi a kötelező szabály hatálya alól, ezáltal feloldja az
ellentmondást a két törvény között. 9
8. Székhely, telephely és fióktelep
A törvény megerősíti a székhely intézményét a székhelyhasználat jogcímének igazolásával,
valamint az ügyvédi székhelyszolgáltatás megszüntetésével.
A háttérben az állhat, hogy az ügyvédi irodákban dolgozó ügyvédek napjuk nagy
részét irodán kívül, bíróságon vagy egyébként hivatalos ügyben helyszínen töltik, ezért a
gyakorlatban nem tudják biztosítani az állandó ügyeletet igénylő székhelyszolgáltatást.
Kötelezővé válik továbbá a cég telephelyének, fióktelepének cégjegyzékben történő
feltüntetése. Cég székhelye, telephelye és fióktelepe továbbra is értelemszerűen csak olyan
ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult.
A jövőben cég a használat jogszerűségét igazolni köteles. 10
A Ctv. 1. számú melléklete kifejezetten kiemeli, hogy valamennyi cég esetében
hiánypótlási eljárás nélküli elutasítást eredményez, ha a székhely (telephely, fióktelep)
használat jogcímét igazoló legalább teljes bizonyító erejű magánokirat csatolására nem
kerül sor.
9 Gt. 114.§ (4)
10 Ctv. 7.§
— 15 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
A jogi képviselő Ctv. 48.§ (2) bekezdése szerint egyszerűsített cégeljárásban
nyilatkozik a csatolandó okiratok – így a székhelyigazolás – törvényességi vizsgálatának
elvégzéséről. Immáron tehát ez mind a tulajdonjog, mind az egyéb jogcímen fennálló
használati jog esetében kötelezően meg kell, hogy történjen, és ezáltal kerül összhangban
a cégjogi szabályozás a Kjtv. 122/A. §-ában foglalt közjegyzői ellenőrzési kötelezettséggel.
9. Közzététel, illeték, kamarai regisztráció
A módosítás értelmében ezentúl nem csak a cég adatainak cégjegyzék szerinti közzétételére
kerül sor, hanem a cégbíróság a részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság esetén
magának a cégek létesítő okiratának közzétételéről is gondoskodik egyidejűleg.
További változás, hogy míg eddig az egyszerűsített eljárással, szerződésmintával
történt cégalapítás illetéke egységesen 15.000 Ft volt, 2012. március 1. napjától kft.
esetében 50.000 Ft-ra, bt. és kkt. tekintetében 25.000 Ft-ra drágul a cégalapítás illetéke.
Megszűnik az illeték és a közzétételi díj teljesítés jogi képviselő általi igazolásának
lehetősége, a befizetés államkincstári igazolását a kérelemhez csatolni kell. 11
Fontos, már korábban 2012. január 1-től hatályos új kötelezettsége minden
újonnan alakuló gazdasági társaságnak, hogy bejelentkezzenek a gazdasági kamaránál.
A kamarai regisztrációra legkésőbb a bejegyzést követő 5 napon belül, az erre szolgáló
nyomtatványon kell sort keríteni.
A már bejegyzett gazdasági társaságoknak 60 napon belül, azaz gyakorlatilag
február végéig kell bejelentkezni. Az adatlap letölthető a Magyar Kereskedelmi és
Iparkamara (MKIK) honlapjáról. 12
11 Ctv. 37.§ (5) bekezdés
12 http://www.mkik.hu/index.phpid=5737
— 16 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Az Országgyűlés 2011. november 21-én fogadta el az egyes adótörvények és az azzal
összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely módosította a
gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvényt.
2012. január 1-től a gazdálkodó szervezetek (egyéni és társas vállalkozások) kötelesek
kamarai nyilvántartásba vételüket kezdeményezni és a kamarai közfeladatok ellátásához
évente 5.000,-Ft kamarai hozzájárulást fizetni. A Kamara pedig köteles részükre a
törvényben meghatározott szolgáltatásokat (tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási,
hitelhez jutási kérdésekben; üzleti partnerkeresés és pályázatfigyelés) térítésmentesen
nyújtani.
A törvénymódosítás hatálya nem terjed ki a fő tevékenységként mezőgazdasági
tevékenységet folytató vállalkozásokra, a mezőgazdasági termelőkre és az
agrárkamarákra. További kivételt az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló
2009. évi CXV. törvény 2.§ (2) bekezdése állapít meg, mely szerint a magán-állatorvosi,
az ügyvédi, az egyéni szabadalmi ügyvivői, a közjegyzői és az önálló bírósági
végrehajtói tevékenységet folytatók szintén nem kötelesek nyilvántartásba vételüket
kezdeményezni.
A bejelentés történhet online, a kamarai honlapokról kinyomtatható adatlap
kitöltésével vagy személyesen is a székhely szerint illetékes kamarák ügyfélszolgálati
irodáiban.
II. JOGI KÉPVISELET AZ EGYSZERŰSÍTETT
CÉGELJÁRÁSBAN
A cégeljárás az utóbbi években igyekezett lépést tartani az információtechnológia
fejlődésével, és az elektronikus cégeljárás fokozatos bevezetésével korszerű eljárási
formává alakult.
Eredetileg 2006. július 1. napjától egyszerűsített eljárásban akkor volt lehetőség a
cég bejegyezetésére, ha szerződésmintával alapítható cégformáról volt szó (kkt., bt., kft.),
a tagok szerződésminta felhasználásával, a mintától nem eltérve hozták létre a társaságot,
— 17 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
éltek az előzetes névfoglalás lehetőségével és – a ma már kizárólagos – elektronikus és
nem papír alapú eljárásban történt a cégbejegyzés. Időközben az előzetes névfoglalás
feltételét már nem írja elő a Ctv., továbbá lehetőség van zrt. és egyéni cég esetében is
szerződésminta felhasználásával céget alapítani.
Kezdetben a cégbíróság a bejegyzési kérelmet és a kötelező mellékleteket érdemben
vizsgálta, azonban a szerződésminta alapján készült létesítő okirat vonatkozásában csak
azt vizsgálta, hogy a szerződésminta kitöltése a jogszabályoknak megfelelően történt-e
meg, és a bejegyzési kérelem az abban foglaltakkal összhangban áll-e.
2007. szeptember 1. napjától a bejegyzési kérelemhez kapcsolódó okiratokat
a törvény két típusba sorolta: voltak a bejegyzési kérelemhez kötelezően csatolandó
mellékletek, amelyek esetében a jogi képviselő nyilatkozott is arról, hogy a csatolandó
okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte. Ilyen okirat volt különösen
maga a szerződésminta alapján készült társasági szerződés és az illeték és közzétételi
költségtérítés megfizetésének igazolása.
A másik csoportba sorolt okiratok nem képezték a cégbejegyzési kérelem
mellékletét, ezek törvényességi szempontú vizsgálatát a jogi képviselő végezte el. Az
okiratok felsorolását, illetve a jogi képviselőnek a törvényességi szempontú vizsgálatára
vonatkozó nyilatkozatát a bejegyzési kérelemnek kellett tartalmaznia. Az iratokat a
jogi képviselő őrizte, és amennyiben ezen okiratokkal összefüggésben tartalmi vagy
jogszerűségi kétség merült fel, a jogi képviselő köteles volt ezen okiratokat a cégbíróság
felhívására bemutatni, szükség esetén a cégiratokhoz becsatolni. Ilyen okiratnak
minősült például a névfoglalást elrendelő végzés másolata, ingatlan nem pénzbeli
hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén az ingatlan – három hónapnál nem régebbi
– tulajdoni lapja, illetve korlátolt felelősségű társaság esetén a hitelintézet igazolása
a pénzbeli hozzájárulás befizetéséről vagy ügyvéd által ellenjegyzett vagy közjegyző
által közokiratba foglalt ügyvezetői nyilatkozat a pénzbeli hozzájárulásnak a társaság
rendelkezésére bocsátásáról, ügyvezetői nyilatkozat a nem pénzbeli hozzájárulás
rendelkezésre bocsátásáról.
— 18 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Az egyszerűsített eljárásban 2006. július 1. napjától eredetileg 2 munkanapon belül,
2008. december 27. napjától egy órán belül került sor a cégbejegyzésre. Hiánypótlásnak
az eljárás során sem korábban nem volt, sem a módosítást követően nincs helye.
A gyors cégalapítás lehetőségét a törvényalkotó továbbra is biztosítani kívánta,
ugyanakkor annak érdekében, hogy a hitelezővédelmi szempontok hatékonyabban
érvényesüljenek, 2012. március 1. napjától részben módosultak az egyszerűsített
cégeljárás szabályai.
A módosítás értelmében egyszerűsített cégeljárás cégalapítás esetén lehetséges,
meghatározott cégformákra (személyegyesítő társaságok és egyéni cég) vonatkozóan.
Megszűnik tehát a változásbejegyzés egyszerűsített eljárás keretében történő
lebonyolítása.
A módosítás megszünteti azt a rossz gyakorlatot, hogy a cégbírósághoz nem kell
benyújtani valamennyi okiratot. A jogi képviselő felelőssége egyértelműbbé válik. Az
egyszerűsített eljárásban a jogi képviselő törvényességi szempontból előzetesen ellenőrzi
az általa benyújtott iratok megfelelőségét, azt szavatolja. 13
A jogszabály értelmében a bejegyzési kérelemhez – a cégnyilvánosság alapelvének
teljesítése, illetve az illetékes adóhatósághoz való továbbítás végett – csatolandó okiratok
felsorolását a törvény 3. számú melléklete tartalmazza. A melléklet már nem tesz
különbséget a kapcsolódó okiratok között, azok mindegyikére érvényesül a benyújtási
kötelezettség. A jogi képviselő a bejegyzési kérelemben nyilatkozik arról, hogy a csatolandó
okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte, azok megfelelőségét szavatolja.
A jogi képviselőnek a törvényességi szempontú vizsgálatára vonatkozó nyilatkozatát a
bejegyzési kérelemnek kell tartalmaznia. 14
A cégbíróság a bejegyzési kérelem elbírálása során megvizsgálja, hogy a bejegyzést
kérő jogi képviselőjének meghatalmazása, a bejegyzési kérelem kitöltése és a jogi
képviselőnek a bejegyzési kérelembe foglalt nyilatkozata megfelel-e a jogszabályoknak,
13 2011. évi CXCVII. törvény indokolása
14 Ctv. 48.§ (2)
— 19 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
valamint hogy a bejegyzést kérő a 3. számú mellékletben felsorolt okiratokat csatolta-e
kérelméhez, továbbá, hogy – amennyiben a bejegyzést kérő nem élt a névfoglalás
lehetőségével –, a cég választott neve jogszabályszerű-e.
A cégbíróság elektronikusan, számítógépes program útján ellenőrzi, hogy
a cégjegyzék nem tartalmaz-e a bejegyzési kérelemben feltüntetett tag, vezető
tisztségviselő, illetve cégvezető vonatkozásában olyan bejegyzést miszerint az illető a Gt.)
5. és 23. §-ában foglalt – fentiekben kifejtett – eltiltás hatálya alatt áll.
A cégbíróság a bejegyzési kérelmet többek között elutasítja abban az esetben,
ha a bejegyzést kérő elmulasztotta a 3. számú mellékletben felsorolt valamely irat
benyújtását, az adóhatóság értesítése alapján az adószám megállapításához szükséges,
az általános forgalmi adó alanyának az adóköteles tevékenysége megkezdésének
bejelentésével összefüggő nyilatkozata nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy ha
észleli, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan e
törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló,
a 3. számú mellékletben felsorolt, kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb
okirat nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek. 15
A cégbíróságon a bejegyzési kérelem elbírálási határideje az adószám
megérkezésétől kezdődik.
Az egyszerűsített eljárásban az új szabály szerint az 1 órás bejegyzési határidő az
adószám kiadásától számítódik, továbbá változásbejegyzés esetén a jövőben a cégbíróság
elbírálási határideje 15 nap lesz.
2012. január 1-től az adózás rendjéről szóló törvényben szabályozásra
került az ún. adóregisztrációs eljárás, amelynek lényege, hogy az adószám
kiadása előtt az adóhatóság egybeveti az alapítók adatait a nála meglévőkkel és
megtagadja az adószám kiadását többek között, ha az új cég vezető tisztségviselője
(képviseletre jogosult tagja) vagy többségi tulajdonosa 180 napon túli 15 millió Ftnál
nagyobb adótartozással rendelkezik, avagy 5 éven belül vezető tisztségviselője
15 Ctv. 48.§ (5)-(6)
— 20 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
volt olyan cégnek, amely 15 millió Ft-nál nagyobb adótartozást hátrahagyva
szűnt meg vagy adószámát annak felfüggesztését követően jogerősen törölték.
Mivel az adóhatóságnak az ellenőrzést a 8 napos ügyintézési határidőn belül el kell
végeznie, ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a cégbíróság az adószám megállapításától
számított 1 munkaórás határidővel, azaz legjobb esetben 2, legrosszabb esetben 10
napon belül köteles a cégbejegyzésről dönteni. Ezáltal tulajdonképpen megszűnnek a
ténylegesen „1 órás cégek”.
Fontos változás, hogy eddig a tagok és a vezető tisztségviselők bírságolására volt
csak lehetősége a cégbíróságnak, ehhez képest a módosítás értelmében a jogi képviselő
is bírságolhatóvá vált. Sőt a megváltozott Ctv. értelmében amennyiben a cégbíróság
észleli, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan
e törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló,
kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okirat nem felel meg a jogszabályok
rendelkezéseinek, a jogi képviselőt 50 000 forinttól 900 000 forintig terjedő pénzbírsággal
sújtja, mérlegelés nélkül.
III. KÖZJEGYZŐ KÖZREMŰKÖDÉSE TÁRSASÁGI
RÉSZESEDÉS ÁTRUHÁZÁSNÁL
A Gt. értelmében a vagyonegyesítő gazdasági társaságokban a tag az őt megillető vagyoni
részesedést üzletrész, illetve részvény formájában átruházhatja. A személyegyesítő
társaságok tekintetében nem volt mód a részesedés értékesítésére, a tag tagsági
jogviszonyát felmondva tudott kilépni a kkt.-ből, bt.-ből és elszámolt a társasággal.
2006. július 1. napjától hatályba lépett Gt. forgalomképessé tette a kkt.-ben
és bt.-ben fennálló társasági részesedést is azzal, hogy míg az üzletrész vagy részvény
átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli, személyegyesítő társaságoknál
az átruházás hatályosulásához szükséges a létesítő okirat módosítása.
A közjegyző a társasági részesedés átruházás során közjegyzői okiratba foglalja
a vonatkozó – általában adásvételi – szerződést, amennyiben a kifejtettek szerint adott
— 21 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
társasági formánál szükséges, úgy a társasági szerződés módosítást, kft. tekintetében
a módosított tagjegyzéket, majd a jogi képviselő jogkörében változásbejegyzési eljárás
keretei között a cégbíróság felé eljár. Üzletrész adásvétel esetén 2006. július 1. napjától
magát a vagyonátruházást tartalmazó szerződést is csatolni kell a cégbíróság felé.
Részvény átruházása kapcsán annak absztrakt jellegéből fakadóan a Gt. a nyomdai
úton előállított értékpapír forgatását és a dematerializált értékpapír értékpapírszámlán
történő átvezetését szabályozza.
Az kkt. és bt. társasági részesedés átruházására vonatkozóan és az üzletrészátruházási
szerződés alakiságaira nézve a Gt. csak azt a követelményt támasztja, hogy
írásban kell megkötni. A szerződés tartalma a Ptk. adásvételi szerződésre irányadó
szabályait szem előtt tartva szabadon határozható meg. A tárgy meghatározásán, az
eladó szavatossági kötelezettségein, a vételár megfizetésén és azon túl, hogy a vevő aláveti
magát a társasági szerződés rendelkezéseinek túl érdemes még kitérni néhány speciális
kérdésre is. Nevezettesen az esetleges eladó által vállalt mellékszolgáltatás átvállalásáról,
az üzletrész felosztásának lehetőségéről, az átruházás évében esedékes osztalék sorsáról
is érdemes rendelkezni a későbbi viták elkerülése végett.
A teljes társasági vagyont megtestesítő üzletrész átruházásánál fontos lehet
a további ügyvezető tisztázása, a társaság működésének a tulajdonjog átszállásáig
tartó egyfajta felfüggesztéséről való rendelkezés (pl. taggyűlést nem tart a társaság,
illetőleg az új tulajdonos hozzájárulása nélkül nem vállal bizonyos értékhatár fölött
kötelezettségeket). Felmerülhet még a vételár utólagos korrigálásának szabályozása
is a szerződésben akként, hogy pl. amennyiben a társaságot terhelő fizetési
kötelezettségek meghaladják az őt illető bevételeket, a különbözet összegével a vételár
csökken.
Az üzletrész-átruházás érvényességéhez tehát nem szükséges módosítani a
társasági szerződést, azonban a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe
való bejegyzés végett az üzletrész megszerzőjének 8 napon belül be kell jelentenie a
társaságnak. A bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell
megtenni, és mellékelni kell hozzá az üzletrész-adásvételi szerződést.
— 22 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Az adásvételi szerződés kapcsán vizsgálandó, hogy a tag törzsbetétjét teljes
egészében befizette-e, a társasági szerződés nem korlátozza-e valamilyen formában az
üzletrész átruházását, a társaság további tagjait, a társaságot, illetve a társaság által
kijelölt személyt ilyen sorrendben megillető elővásárlási joggal kíván-e bárki élni.
A változást az ügyvezetőnek 30 napon belül kell bejelentenie a cégbírósághoz.
A Ctv. a 2012. március 1. napján hatályba lépett változásokig nem tartalmazott
külön eljárási szabályokat a társasági részesedések átruházása esetére, az ilyen
változásokat az általános változásbejegyzések között kezelték.
A korábbi, cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról
szóló 1997. évi CXLV. törvény nem követelte meg az üzletrész átruházási szerződés
csatolását sem. 2006. július hó 1. napjától, az új a cégnyilvánosságról, a bírósági
cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény írta elő csak az átruházási
szerződés csatolását, valamint az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos nyilatkozatok,
és ha a létesítő okirat az üzletrész átruházásához előírja a társaság beleegyezését, az erre
vonatkozó okirat csatolását.
A vonatkozó nyilatkozatokat vagy az átruházási szerződéshez kapcsolódóan
érdemes közjegyzői okiratba foglalni vagy e körben külön nyilatkozat beszerzése
szükséges, mely a cégbírósághoz benyújtott változásbejegyzési kérelem mellékletét
képezi.
Amennyiben a gazdasági társaság saját üzletrészét értékesíti, avagy maga a
gazdasági társaság a megszerző, úgy speciális mellékletek: a saját üzletrésszel való
rendelkezést igazoló okiratok, illetve saját üzletrész megszerzése esetén (közbenső)
mérleg a törzstőkén felüli vagyon meglétének igazolása.
Mivel kizárólag a teljes törzsbetét befizetését követően van mód az üzletrész
kívülállók részére történő értékesítésére, valamint az üzletrész társaság általi saját
üzletrészként történő megszerzésére, így ezekben az esetekben a hátralékos törzsbetét
— 23 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
hányadoknak a létesítő okiratban foglaltak szerint történt befizetését tanúsító okirat is
kötelező melléklet. 16
A 2012. március 1. napján hatályba lépett módosítás bevezeti a tagváltozás
bejegyzése iránti eljárást, melynek értelmében a cégjegyzékbe bejegyzett tag
részesedésének átruházása esetén a cégbíróság a változásbejegyzési kérelem
benyújtásáról elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot. Az állami adóhatóság 3
munkanapon belül elektronikus úton jelzi, ha a cég az állami adó- és vámhatóság által
nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 15 millió forintot meghaladó köztartozással
rendelkezik. Ilyen jelzés esetén a cégbíróság hiánypótlási eljárás keretében felhívja a
céget a részesedés átruházás napjával mint fordulónappal elkészített, könyvvizsgáló
által hitelesített vagyonmérlege benyújtására. 17
Tulajdonképpen tehát a rosszhiszemű tulajdonos változások visszaszorítása
céljából a törvényalkotó a változásbejegyzési eljárás vonatkozásában is alkalmazza
az adóregisztrációs eljárást, melynek keretében megvizsgálja, hogy a cégadatokban
történő változások kapcsán nem keletkezett-e olyan körülmény, mely az adószám
megállapítását akadályozná.
Ilyen körülmény esetén felszólítja az adózót az akadály elhárítására azzal, hogy
ennek elmulasztása esetén az adószámot törli.
Ezáltal a rosszhiszemű szándékú változás a cégjegyzékbe bejegyzésre kerülhet ugyan,
de az adószám törlése a cégbíróság megszűntetésre irányuló intézkedését váltja ki.
Mint az korábban a tagokra és vezető tisztségviselőkre irányadó kizárási okoknál és
felelősségi szabályoknál kifejtettem, ez a kilépő tagok és a volt vezető tisztségviselők
a Gt. 23. §-ában meghatározott 5 éves eltiltását és – tartozás hátrahagyása esetén –
helytállási kötelezettségének megállapítását vonhatja maga után. 18
16 Ctv. 2. számú melléklet
17 Ctv. 61/B.§
18 ART. (Adózás Rendjéről szóló Törvény) 24. §. c, d, e bekezdései
— 24 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
IV. TESTÜLETI ÜLÉS TANÚSÍTÁSA
ÉS RÉSZVÉNYKÖNYVVEZETÉS
A Kjtv. 143.§-a értelmében testületi ülés és az azon hozott határozat tanúsítása úgy
történik, hogy a közjegyző a tanácskozás helyét és idejét, az azon hozott határozatokat
és előterjesztett nyilatkozatokat – különösen azokat, amelyek az eljárás szabályszerűsége
szempontjából jelentősek – jegyzőkönyvbe foglalja.
A tanúsítás jegyzőkönyvi formátumban, a közjegyzői díjszabás megállapítása
helyszíni eljárásban felszámítható tevékenységre fordított idő alapján történik.
Alapvető jelentőséggel bír, hogy ki kéri fel a közjegyzőt a tanúsításra, hiszen
kizárólag a gazdasági társaságot képviselni jogosult vezető tisztségviselőtől (igazgatósági
tag, vezérigazgató, igazgatótanács tagja) származhat jogilag a társaságtól eredőnek
minősülő felkérés. A társasággal vagy más tagokkal (részvényesekkel) esetleg vitában
álló tulajdonos vagy kívülálló személy ilyen tartalmú kezdeményezését e tárgykörben
nem lehet figyelembe venni.
A jegyzőkönyvet kérelemre az ülés elnöke, ha ilyen nincs, valamennyi résztvevője
aláírhatja. Az ülés résztvevőinek személyazonosságát a közjegyző az ülés elnökének
kívánságára tanúsítja. A gyakorlatban részvénytársaságok esetén nagy számú
részvényesnél mind az aláírás, mind a személyazonosság tanúsítása parttalan, jogi
jelentőséggel nem bíró adminisztrációvá válhat, erre mindenképpen érdemes felhívni a
felkérő figyelmét.
A közjegyző hangsúlyozottan passzív szemlélőként jár el a tanúsítás során, az
ülés során lezajló eseményekben nem vehet tevékenyen részt, azonban a felkérőt köteles
segíteni a jogai gyakorlásában és kötelességei teljesítésében és őt az ehhez szükséges
kioktatással ellátni.
Fentiekre tekintettel különösen fontos felhívni a gazdasági társaságvezető
tisztségviselőjének figyelmét az ülés összehívására vonatkozó jogi előírások betartására,
a határozatképességi és határozathozatali szabályok megsértésének következményeire.
— 25 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében e körben az igazgatóságnak
a hirdetmény közzétételéről, a részvénykönyv szerinti részvényesi megfeleltetésről kell
gondoskodnia.
A részvényesi megfeleltetés kapcsán érdemes részletesebben kitérni a
részvénykönyv szabályozására, különösen a 2012. március 1. napján hatályba lépett
módosításokra:
A részvény átruházása a Gt. 202.§ (3) bekezdése értelmében a részvénytársasággal
szemben akkor hatályos és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait
csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték.
A részvénykönyv egy olyan nyilvántartás, amely azokat a részvényeseket
tartalmazza, akik kifejezetten gyakorolni is kívánják a részvényesi jogaikat a
részvénytársasággal szemben. Azáltal ugyanis, hogy a tagsági jogokat és kötelezettségeket
részvénytársaság esetében a részvény mint értékpapír testesíti meg.
Az új rendelkezések értelmében a nyilvánosan működő részvénytársaság
esetén nem jegyezhető be a részvénykönyvbe az, aki így rendelkezett, és az ilyen
tartalmú nyilatkozatot tevő a részvényest a részvénykönyv vezetője köteles a
részvénykönyvből haladéktalanul törölni. 19 Ezáltal az értékpapír értékesítése során
elérhető nyereséget realizálni kívánó befektető élhet azzal a lehetőséggel, hogy nem
kéri a részvénykönyvbe bejegyzését, hiszen a társaság működtetésében nem kíván
szavazati jogával részt venni. 20
Természetesen ez a rendelkezés nem vezethet oda, hogy a részvényes a hatóság
előtt rejtve maradjon, ugyanis amennyiben ez feladatai ellátása érdekében szükséges a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete határozatot hozhat tulajdonosi megfeleltetés
elrendeléséről. A tulajdonosi megfeleltetést a központi értéktár által meghatározott
19 Gt. 297.§ (4) bekezdése
20 Részletesen kifejtve: dr. Gadó Gábor: Áttekintés a részvénykönyvre irányadó szabályozásról – Közjegyzők
Közlönye 2011. 15. évfolyam; LVIII. Évfolyam 6. szám
— 26 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
eljárási rend szerint, a kibocsátó kérelmében vagy a Felügyelet határozatában megjelölt
időpontban hatályos adatokra nézve kell végrehajtani.
Ilyen határozat esetén a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 149. §-a (2)
bekezdése alapján az értékpapírszámla-vezető átadja a központi értéktárnak azoknak az
értékpapírszámla-tulajdonosoknak az azonosító adatait és értékpapírjaik darabszámát,
akik a tulajdonosi megfeleltetést elrendelő felügyeleti határozatban meghatározott
időpontban, az ott meghatározott dematerializált értékpapírral rendelkeznek, így
a hatóság számára adott időpillanatban részvénnyel rendelkező személyek adatai
megismerhetők.
A 2007/36/EK irányelv 7. cikke (2) bekezdésén alapuló uniós jogharmonizációs
kötelezettségünket teljesítve további módosítás a közgyűlésen figyelembe vehető
részvényesi jogokat gyakorlókra egységes fordulónap meghatározása.
A közgyűlésen a részvényesi jogok gyakorlására az a személy jogosult, akinek nevét
a közgyűlés kezdő napját megelőző második munkanapon 18 órakor a részvénykönyv
tartalmazza. A részvénykönyv lezárása nem korlátozza a részvénykönyvbe bejegyzett
személy jogát részvényeinek a részvénykönyv lezárását követő átruházásában.
A részvénynek a közgyűlés kezdő napját megelőző átruházása nem zárja ki a
részvénykönyvbe bejegyzett személynek azt a jogát, hogy a közgyűlésen részt vegyen és
az őt mint részvényest megillető jogokat gyakorolja. 21
A fordulónap ezen meghatározásában a jogalkotót praktikus megfontolások is
vezették, ugyanis az így meghatározott fordulónap az értékpapír számlavezetők szokásos
napi zárásának időpontja.
Ide kapcsolódóan érdekes, de tiszavirág életű közjegyzői hatáskörünk volt a
részvénykönyvvezetés.
A részvénykönyvet részvénytársaság igazgatósága vezeti a részvényesről
(ideértve az ideiglenes részvény tulajdonosát is), melyben nyilvántartja a részvényes,
21 Gt. 304.§ (3)
— 27 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
illetve a részvényesi meghatalmazott – közös tulajdonban álló részvény esetén a közös
képviselő – nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), részvénysorozatonként a részvényes
részvényeinek, ideiglenes részvényeinek darabszámát (tulajdoni részesedésének
mértékét), valamint egyéb, törvényben és a részvénytársaság alapszabályában
meghatározott adatokat. 22
Dematerializált részvény esetén az adatoknak a részvénykönyv vezetője számára
történő bejelentésére, a részvényeknek az értékpapírszámlán történő jóváírását
követő két munkanapon belül, az értékpapírszámla-vezető köteles. Nyomdai úton
előállított és értékpapírletét-kezelőnél letétbe helyezett részvény esetén a bejelentésre
a letétkezelő köteles.
Mivel naponta jelentős számú részvény cserél gazdát, az így felmerülő hatalmas
adminisztrációs teher miatt a gazdasági társaság igazgatósága kifejezetten erre
szakosodott szervezetnek is adhat megbízást e tevékenység ellátására.
2011. július 27. napjától 2012. február 29. napjáig bezárólag az igazgatóság
megbízása alapján közjegyző és jogtanácsos is vezethetett részvénykönyvet.
A mostani módosítás után hatályos Ctv. szerint részvénytársaság igazgatósága
a részvénykönyv vezetésére – külön törvény szerinti – elszámolóháznak, központi
értéktárnak, befektetési vállalkozásnak, pénzügyi intézménynek, ügyvédnek vagy
könyvvizsgálónak (ide nem értve a számviteli törvény szerinti kötelező könyvvizsgálat
esetén a választott könyvvizsgálót) adhat megbízást. A megbízás tényét és a megbízott
személyét a Cégközlönyben közzé kell tenni. 23
Elhagyásra kerül tehát a törvényből az a rendelkezés, amely szerint
részvénykönyv vezetésére közjegyzőnek, jogtanácsosnak is adható megbízás. Ennek
oka a törvénymódosítás indokolása szerint, hogy ez a piaci tevékenység nincs
összhangban a közjegyzőknek az állami igazságszolgáltatás területén betöltött
22 Gt. 202.§
23 Gt. 202.§ (2)
— 28 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
szerepével, a jogtanácsos pedig munkaviszony keretében egyébként is végezhet
részvénykönyv-vezetési feladatot.
V. ÖSSZEGZÉS
Áttekintve a fontosabb változásokat, tehát elmondható, hogy az elfogadott – a gazdasági
társaságokról szóló törvény és cégtörvény – módosításban a jogalkotó hitelezővédelmi
szándékai testesülnek meg.
A cégeljárásban a jogi képviselő és ezáltal a cégalapításoknál közreműködő
közjegyzők feladatai mind a tájékoztatási kötelezettség tartalmára nézve, mind a
megvizsgálandó csatolandó mellékletekre nézve kibővülnek, felelősségük tárgyköre
tágul. Kérdéses, hogy a jogi képviselő kötelező pénzbírsággal sújtása a közjegyző hatósági
jogalkalmazó szerepével miként lesz összeegyeztethető.
Általánosságban várható, hogy a cég- és változásbejegyzés időigényesebbé
válik, a tagokra és vezető tisztségviselőkre vonatkozó kizáró okok, tilalmak, nagyobb
felelősség miatt még inkább felmerül a vállalkozásokhoz csak a nevüket adó strómanok
kiszűrésének fontossága.
Írásom végén megragadom az alkalmat és a társasági jog jövője kapcsán
felhívnám a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság 2012. február 20. napján
részletes konzultációt 24
indított az európai társasági jog jövőjéről, megvizsgálandó,
hogy a meglévő szabályozási keret továbbra is megfelel-e korunk igényeinek. Az online
űrlapkitöltésével megválaszolandó kérdések az európai társasági jog általános fejlődési
irányára és konkrét kezdeményezésekre is vonatkoznak.
A határokon átnyúló kereskedelem bővülése és az elektronikus kereskedelem
fejlődése kihívás elé is állítja a meglévő társasági jogi keretet.
24 http://ec.europa.eu/magyarorszag/press_room/press_releases/20120220_europai_tarsasagi_jog_hu.htm
— 29 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
A Bizottság 2011-ben hasonló konzultációt indított a vállalatirányítás tárgyában.
A két területet érintő esetleges kezdeményezéseket a Bizottság várhatóan egyszerre
fogja bejelenteni 2012 második felében. Az uniós társasági jog huszonegyedik századi
kihívásokhoz igazítása újabb tagállami jogalkotást vonhat maga után.
Dr. Rózsa Krisztina
közjegyzőhelyettes
— 30 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Lehetővé teszi-e az uniós jog
a közjegyzői szakma
specifikumainak megőrzését
Bevezetés
Az Európai Bíróság megállapította 1 , hogy a kötelezettségszegési eljárással érintett
tagállamok esetében az állampolgársági kikötés nem egyeztethető össze a letelepedés
szabadságával.
Pontosabban a közjegyző – mivel fő tevékenysége közokiratok készítése – nem
vesz részt közvetlenül és specifikus módon a közhatalom gyakorlásában, ezért nem
tartozik az EK szerződés 45. cikkének hatálya alá. Az Európai Unió Bírósága döntésében
vélhetően az is nagy szerepet játszott, hogy a felek maguk járulnak hozzá a közokiratok
készítéséhez, és azok módosításához is 2 .
Úgy vélhetjük, hogy az ítélet/ek tárgyát szinte kizárólag az állampolgársági
kritérium uniós joggal való összeegyeztethetősége képezte. Az Európai Bíróság
ugyanakkor megállapította 3 , hogy a közjegyzői tevékenység olyan közérdekű célt
követ, amely többek között a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében a
jogszerűség és a jogbiztonság biztosítására irányul.
1 Bíróság, C-50/8
2 Álláspontunk szerint a vizsgált tagállamok esetében végzett kötelezettségszegési eljárás azonban nem jelenti
azt, hogy Magyarország esetében – amennyiben sikerül alátámasztani, hogy az említett kötelezettségszegési
eljárásokban vizsgált tagállamokhoz képest, és az ezen ítéletekben kialakított feltételrendszer mellett
– a közjegyzőség feladatai, valamint intézményi kritériumok alapján olyan fokon kötődik a közhatalom
gyakorlásához, hogy az állampolgársági feltétel álláspontunk szerint – továbbra is összeegyeztethető az
uniós jogrenddel.
3 Bíróság, C-50/08, 87. pont
— 31 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Ezen kritériumok – az Európai Bíróság álláspontja szerint – olyan közérdeken
alapuló kényszerítő indoknak minősülnek, amelyek alkalmasak az EK 43. cikke
esetleges korlátozásának igazolására. A Bíróság megállapítása szerint a letelepedés
szabadságának korlátozhatósága vonatkozhat a közjegyzők felvételi eljárás során való
képzésére, közjegyzők számának, vagy illetékességi területük korlátozására, díjazásukra,
összeférhetetlenségük, elmozdíthatatlanságuk szabályaira, feltéve, hogy e korlátozások
lehetővé teszik az említett célok elérését, és ahhoz szükségesek.
Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az Európai Bizottság keresete kizárólagosan
az állampolgársági kitételt érintette, 4
így az nem vonatkozott a szolgáltatásnyújtás
szabadságára, de a munkavállalók szabad mozgására sem.
Mélina Douchy-Oudot szerint 5 a közjegyzői szakma gyakorlásának feltételeként
nem a francia állampolgárságot 6 , hanem az Európai Unió, vagy az Európai Gazdasági
Térség egy tagállamának állampolgárságát határozzák meg.
Azonban – álláspontja szerint – nem csak az állampolgársági kikötés volt a jogviták
tétje: Az Európai Unió Bírósága emlékeztetett arra, hogy ha közjegyzők nem is vesznek
részt közvetlenül a közhatalom gyakorlásában, bizonyos, nyomós közérdekből – mint
a magánszemélyek egymással kötött szerződései jogszerűségének, és jogbiztonságának
garantálása – mégis korlátozható a letelepedés szabadsága.
Az Európai Unió Bírósága által elfogadhatónak minősülő indokok alapján
elfogadható korlátozásokból jogosan következtethetünk arra 7 , hogy az Európai Bíróság
„megértette” a közjegyzőket, azaz a latin típusú közjegyzőség specifikumai továbbra sem
lesznek ellentétesek az uniós joggal.
4 Bíróság, C-50/08, 66-67. pontok
5 RDTE, 2011/4, P 880
6 Úgy véljük, hogy jelen esetben a francia állampolgárság helyettesíthető egy tagállam állampolgárságával
7 I.M. P 881
— 32 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Az Európai Bizottság viszonylag „csendes” maradt kommunikációjában, nyilván
azt remélte, hogy az állampolgársági kikötés csak az „első” lépés lesz. Ennek ellenére
sokan megdöbbentek az Európai Bíróság döntésén, amelyben a kötelezettségszegési
eljárásokkal érintett tagállamok esetében az uniós joggal összeegyeztethetetlennek
minősítette az állampolgársági kitételt 8 . Ettől függetlenül számos bizonytalanság áll
fenn azzal kapcsolatban 9 , hogy az uniós jog további „fejlődése” nem vezet-e a közjegyzői
szakma további deregulációjához.
Mélina Douchy-Qudot úgy véli, hogy 10 az Európai Bíróság ítéletéből kitűnik, hogy
a közjegyzői szakmához specifikusan kötődő jogi sajátosságok a vizsgált ítéletek alapján
csak abban az esetben fogadhatók el, ha azokat – az alapító szerződések által biztosított
alapszabadságokhoz hasonló „szigorral” – a szükségesség, és megfelelhetőség elvének
megfelelően esetileg „jóváhagyja” az Európai Bíróság.
Úgy véljük, hogy ezen vélemény árnyalásra szorul: az alapító szerződések által
garantált alapszabadságokat – igaz, az alapszabadságtól is függően – általában komolyabb
korlátozhatósági kritériumok alapján vizsgálja meg a Bíróság.
Az Európai Unió Bírósága a letelepedés szabadságára vonatkozó állandó ítélkezési
gyakorlatában kifejti 11 , hogy a „letelepedés szabadságának állampolgárságon alapuló
hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó korlátozása közérdeken alapuló
kényszerítő indokokkal igazolható, azzal a feltétellel, hogy alkalmas az általa elérni kívánt
cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg e cél biztosításához szükséges
mértéket”.
8 Számos véleményt fogalmaztak meg a tekintetben, hogy a közjegyzők részt vesznek a közhatalom
gyakorlásában.
9 D. Fasquelle úgy véli, hogy az állampolgársági kritérium, és a közjegyzői szakma specifikumai egymást
követve fognak megszünni, in Le notaire saisi par le droit communautaire, Défrénois, 2006, P 1251
10 RDTE, 2011/04, P 881
11 Bíróság, C-400/08 73. pont
— 33 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Azt is meg kell említeni, hogy a Bíróság szerint 12 valamely mozgási szabadság
korlátozása esetén a tagállamnak kell bizonyítania, hogy „az általa alkalmazott
szabályozás a követett jogszerű cél elérésére alkalmas, és ahhoz szükséges”, ez a
bizonyítási teher azonban nem terjedhet ki annak megköveteléséig, hogy e tagállam
vitathatatlanul bizonyítsa, hogy semmilyen más intézkedés nem tudná ugyanazt a célt
ugyanazon eszközökkel biztosítani.
Az Európai Bíróság állandó gyakorlata alapján 13
a tőke szabad mozgásának
korlátozhatósági kritériumai esetén pedig a tagállamnak azt is bizonyítania kell, hogy
az adott közérdek nem mozdítható elő más, az alapító szerződések célkitűzéseit kevésbé
korlátozó rendelkezéssel.
Amennyiben azt is bizonyítani kellene, hogy az adott közérdek nem helyettesíthető
az alapító szerződések célkitűzéseit kevésbé korlátozó rendelkezéssel, akkor szinte
biztosak lehetnénk abban, hogy a közjegyzői szakma specifikumai nem tarthatóak fenn.
Mélina szerint 14 , ha az Európai Unió Bírósága – a közjegyzők állampolgárságára
vonatkozó – ítéleteiben szigorúan „behatárolta” a jogvita tárgyát, akkor azt úgy érthetjük,
hogy „nem is helytelenítette, de nem is hagyta jóvá” a „francia közjegyzőséget 15 ”.
Álláspontunk szerint annak megemlítése, hogy a közjegyzői szakmával kapcsolatos
specifikumok kényszerítő közérdeknek minősülnek, mindenképpen a specifikumok
jóváhagyásának irányába is hathat.
Az Európai Bizottság más jogi érvekkel is rendelkezik, mint a letelepedés
szabadsága, például a közjegyzők közötti verseny elvével. Ha a szóban forgó ítéletek
az első lépésként értelmezhetők a közjegyzőség korlátok közé szorításában, vagy akár
12 Bíróság, C-400/08, 75. pont
13 Bíróság, C-370/05
14 Mélina I.M. P 881
15 Úgy véljük, a tárgyalt téma szerint a francia közjegyzőséget nyugodtan helyettesíthetjük latin típusú
közjegyzőséggel.
— 34 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
státuszuk megszüntetésében, a döntésekből nem határozható meg az uniós jog iránya
sem az Európai Bizottság, sem a Bíróság viszonyában.
Nem tudni azt sem 16 , hogy a Bizottság az európai közjegyzőség teljes felszámolására
törekszik-e, vagy azért kívánja leépíteni a tagállami közjegyzőségeket, hogy aztán az
európai szinten kerüljön újjáépítésre A Bizottság álláspontja bizonytalannak tekinthető,
talán az egyes DG-k között sincs egységes álláspont.
Ezért a jogi szakmák képviselőinek feladata kell, hogy legyen, hogy a
felügyeletükként működő hatóságokkal közösen lépjenek fel a jogi szakmák alapvető
sajátosságainak tagállami szinten való megőrzése érdekében.
A közjegyzőkkel kapcsolatos jogviták hiányában az egyes jogi szakmákkal
kapcsolatos uniós jogi vitákból következtethetünk e kérdés megválaszolására.
A jogi szakmák, és az egységes belső piac
Az integrációban régóta látható az a folyamat 17 – amely illeszkedik az egységes belső piac
kiépítésének tendenciájába –, amelynek keretében az uniós jog „szankcionálja” azokat a
nemzeti szabályokat, amelyek a munkavállalók szabad mozgását esetleg akadályozhatnák.
Ez a folyamat különösen érinti a jogi szakmákat.
A legtöbb esetben e folyamatokkal szemben jelentős nemzeti ellenállás mutatkozik
meg, azonban ezen ellenállások részben az uniós jogalkotó beavatkozásánál, részben az
Európai Unió Bizottsága által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásokban buknak
meg. E folyamatra a jogi végzettségek elismerése is jelentős hatással van.
Alapelv szerint a szolgáltatásnyújtás szabadsága is érintené a jogi szakmákat,
azonban ez alól kivételt jelenthet a közhatalom gyakorlása. A Lisszaboni Stratégia is
16 Mélina, I.M. P 882
17 Louis Dubouis: Droit matériel de L`Union européenne, Montrechstien, Paris, 2008, P 97
— 35 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
felerősíthetné az egységes belső piacra szerepét, annak ellenére, hogy a stratégia – jogi
kötőerejének hiánya miatt – igencsak korlátozottan fejti ki hatását.
A Bizottság Versenyjogi Főigazgatósága közleményében kifejtette, hogy 18 az ügyvédi
és a közjegyzői foglalkozás az uniós versenyjog hatálya alá kell, hogy tartozzon. A Bizottság
– többek között – felhívta a szakmai kamarák figyelmét, hogy csak azokat a korlátozásokat
tartsák fenn, amelyek közérdek előmozdítására irányulnak, arányosak, és igazolhatóak.
Marion Ho Dac úgy véli, 19 hogy ez esetben – indirekt módon – az uniós versenyjog
komoly hatással lehet e területen a tagállamok belső jogára, ami érintheti a numerus
clausust, a honoráriumok szabályozását, valamint az ingatlanok adásvételével kapcsolatos
monopóliumokat is.
Az Európai Parlament számos esetben nem értett egyet az Európai Bizottság
szinte kizárólag az egységes belső piac kiépítését favorizáló javaslataival. A Parlament
álláspontja szerint a jogbiztonság, az akták minősége, a bíróság jó működése a speciális
szabályok fenntartása mellett hozhatók fel érvként.
Kooperáción alapuló, a jogi szakmák a Bizottság álláspontjától eltérő
európanizációs tendenciák is léteznek. Ebbe a folyamatba illeszkedik többek között az
európai szakmai kódex CNUE általi kifejlesztése is. Az az érv is nehezen cáfolható, hogy
a jogi foglalkozások kamarái azzal is hozzájárulnak az egységes belső piac kiépítéséhez,
hogy a fogyasztók és gazdasági szereplők számára biztonságos jogügyleteket nyújtanak.
Többek között a CNUE határokon átnyúló tranzakciók biztonságosabbá tételére irányuló
kooperációk is hasonló irányba hatnak.
Marion Ho Dac szerint 20 az uniós intézményeket a jogi foglalkozások elsősorban
két területen érdeklik. Egyrészt a szabad mozgással kapcsolatos viszonyaikban, másrészt
a státuszukkal kapcsolatos specifikus viszonyok miatt.
18 COM, (2005) 405 végleges
19 Marion Ho Dac in,L`Europe des services, Pedone, Paris, 2009 I.M. P 85
20 Marion Ho Dac, P 80
— 36 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Marion Ho Dac 21
szerint a szabad mozgást érintő jogi foglalkozásokkal
kapcsolatban az uniós versenyjog is egyre nagyobb szerepet kap. E terület lényegesen
több kritikában részesül.
Nyelvi követelmények
Igaz, hogy az ügyvédek esetében az uniós intézmények sokkal kevesebb korlátozást
tartanak összeegyeztethetőnek az uniós joggal, mint a közjegyzők esetében: az irányokat
jól szemléltethetik az ügyvédi szakmával kapcsolatos Európai Bírósági ítéletek is.
Az Európai Bíróság ebben az ítéletében – többek között – azon nemzeti rendelkezés
uniós (közösségi) joggal való összeegyeztethetőségét „vizsgálta 22 ”, amelynek értelmében
egy fogadó állam megkövetelheti, hogy az ügyvédi tevékenységnek a saját tagállam szakmai
címét használva az ügyvédi tevékenység állandó jelleggel történő gyakorlását attól tenné
függővé, hogy az ügyvéd rendelkezik-e az adott tagállam nyelveinek ismereteivel.
Tudvalevő, hogy az uniós jogrendben a jogi végzettségek kölcsönös elismerésére
vonatkozó kötelezettség sokkal kevésbé érvényesül, mint más szakmák esetében. Ennek a
legnyomósabb, vagy az uniós jogrend kritériumai alapján legkönnyebben igazolható oka
a jogi konzultációkat igénybe vevő személyek irányában gyakorolt fogyasztóvédelem, ami
többek között nyelvi problémákból, és a nemzeti jogok közötti különbségekből ered.
Fontos hangsúlyozni, hogy 23 – amire a Bíróság is felhívta a figyelmet – az ügyben
releváns irányelvet a szabad mozgás akadályainak megszüntetése és a bejegyzéshez
szükséges feltételek harmonizálása miatt alkották meg.
Az Európai Unió Bírósága kifejtette, hogy 24 az irányelv által megkövetelt tény,
miszerint hivatásukat a fogadó tagállamban a saját szakmai címüket használva kell
21 Marion Ho Dac: I.M. P 81
22 Bíróság, C-506/04, 64- 67. pontok
23 E megállapításnak a közjegyzőkkel kapcsolatban lesz relevanciája.
24 Bíróság, C-506/04
— 37 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
gyakorolniuk. – többek között – azt a célt szolgálja, hogy az a szakember, akire ügyeinek
vitelét bízzák, képesítését nem a fogadó államban szerezte, így nem feltétlenül rendelkezik
az ügyei viteléhez szükséges – többek között – nyelvi ismeretekkel 25 .
A Bíróság hozzátette 26 – mint azt az irányelv preambulumrendelkezése is mutatja
–, hogy a határokon átnyúló mozgással kapcsolatos célkitűzés, miszerint az ügyvédek a
saját tagállamuk szakmai címét viselve állandó jelleggel működhessenek más tagállamok
területén, alkalmas a határokon átnyúló jogi szabályozások lebonyolításához, amelyben
az uniós jog, és a két nemzeti jog is fedik egymást.
A Bíróság többek között 27 megemlítette 28 , hogy ahhoz, hogy egy ügyvéd a fogadó
állam ügyvédjeivel azonos elbírálás alá essen, szükséges annak igazolása, hogy az érintett
rendelkezik legalább három éves, e tagállamban folytatott ügyvédi gyakorlattal, vagy
igazolja az e tagállammal kapcsolatos tudását.
Összegzés
Úgy véljük, hogy ha nem is a közeljövőben, de középtávon érzékenyen érintheti a
közjegyzőség specifikumait a szükségesség és megfelelőség elvének alkalmazása, mint a
letelepedés szabadságának korlátozási kritériuma.
Nyilvánvalóan az egyes tagállamok kamarái egymás közötti, valamint az
adott tagállam többi jogi foglalkozásával és hatóságaival történő együttműködése
eredményekhez vezethet. Az olyan rendelkezéseket, amelyek egyes tagállamokban nem
25 Az Európai Bíróság pontosította, hogy az a lehetőség, hogy a tagállamok megkövetelhetik, hogy a saját
szakmai címüket használó európai ügyvédek részére a megkeresett bíróságok előtt eljárni jogosult ügyvéddel
együttműködve járjanak el, alkalmas az európai ügyvédek esetleges nyelvi hiányosságainak kiküszöbölésére.
A Bíróság hozzátette, hogy az Európai Unió ügyvédi kamaráinak tanácsa által elfogadott szakmai etikai
kódexhez hasonlóan az ügyvéd ne vállaljon olyan ügyet, amelyről tudja, vagy tudnia kellene, hogy meghaladja
szakmai kompetenciáját, például nyelvi ismereteinek hiányosságai miatt.
26 Bíróság, C-506/04
27 A Bíróság nyilvánvalóan minden lehetőséget megkeres, hogy az egységes belső piac további kiépítése
irányába befolyásolja az uniós jogrend fejlődését.
28 Bíróság, C-506/04
— 38 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
szükségesek, de nem is alkalmasak az ítéletekben szereplő közérdekek érvényesítésére,
célszerű lenne – megelőzve a jogvitát – megváltoztatni.
Azonban a jogi szakmákkal kapcsolatos kooperációk hatékonyságával
kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy – amennyiben a Bizottságot képesek meggyőzni
arról, hogy ilyen ügyekben ne indítson kötelezettségszegési eljárást, és az uniós jogalkotó
sem alkot másodlagos jogi aktust – előzetes döntéshozatali eljárás még mindig vezethet
Európai Bíróság előtti jogvitához.
A kérdés kulcsa tehát az Európai Bíróság „kezében van”. Számos esetben, például
a gyógyszerészek specifikus szabályozásával kapcsolatban az Európai Unió Bírósága, a
Bizottság szándékával ellentétesen nem kívánt a liberalizáció úttörőjévé válni.
Azonban azt a lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a letelepedés
szabadságának korlátozhatósági kritériumai – az uniós jogrend negatív integrációs
formájának eddig tapasztalt általános tendenciájaként – tovább szigorodnak.
Megnyugtató megoldást valójában csak az uniós jogrend tendenciájának változása
hozhat. A 2008-as pénzügyi válság nyomán elindult egy olyan folyamat, amely az európai
gazdasági alkotmányosság – esetenként radikálisabb – fokozatos megváltozását hozhatja
magával.
A pénzpiacokon a 2008-as pénzügyi válságot megelőzően az uralkodó álláspontok
szerint az uniós közérdek érvényesítésében az egységes belső piac és a gazdasági
hatékonyság összeházasítása képezi az „európai közhatalom” tevékenységét. Így az uniós
beavatkozást szinte kizárólag a liberalizáció jellemezte. Mivel a pénzintézetek egyre több
határokon átnyúló tevékenységet folytattak, míg a szabályozó/ellenőrző hatóságok a
tagállamok hatáskörében maradtak, ez utóbbiak nem voltak képesek a makruprudenciáis
veszélyek jelzésére, a hatékony felügyelet és szabályozás biztosítására.
Az Európai Tőkepiaci Felügyelet tagállami hatóságokkal együttműködő rendszere
már sokkal inkább a kooperáció irányába hat. Külön megjegyezendő, hogy a Bizottság
tervei alapján felépítendő hatóságok felhatalmazást kapnának az Európai Bankhatóság
— 39 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
hatáskörén túl is a túl nagy méretű bankok feldarabolására. A lényeges, hogy itt sem
egy uniós szerv, hanem – bizonyos mértékű uniós részvétel mellett – egy nemzeti
hatóságokból álló kollégium kialakítása mellett döntöttek.
Szintén érdemes megjegyezni, hogy míg az alapító szerződések betűi, – bizonyos
kivételektől eltekintve – nem tették lehetővé, hogy az Unió, vagy egy tagállam feleljen egy
másik tagállam által felvett kölcsönért, az Európai Stabilitási Eszköz, bizonyos mértékű
jogi kreativitással valósította meg a bajba jutott tagállamok megsegítését.
Indokolhatatlannak tartjuk, hogy Mario Monti 29 , a Milánói Egyetem professzora,
a Bizottság volt biztosa jelentésében miért beszél ilyen negatív kicsengéssel a szakmai
kamarák működéséről.
Összefoglalás
Annak ellenére, hogy az Európai Unió Bírósága kötelezettségszegési eljárásból eredő
ítéleteiben kimondta, hogy a „vizsgált” tagállamok esetében az állampolgársági
kitétel nem egyeztethető össze az uniós joggal, úgy véljük, hogy az állampolgárság
megkövetelhetőségére vonatkozó kritériumok alapján a magyar közjegyzőség esetében
az állampolgársági kitétel továbbra is összeegyeztethető az uniós joggal.
A magyar közjegyzőség esetében a hitelesítési tevékenység az ügyletek száma,
valamint a tevékenységi kör alapján is csak másodlagos szerepet tölt be, másrészt egyéb
feladataiban a magyar közjegyző olyan diszkrecionális, és kényszerítő jogkörrel járó
feladatokat végez, amely alapján közvetlenül vesz részt a közhatalom gyakorlásában.
Aggasztónak tartjuk a latin típusú közjegyzőség specifikus viszonyainak
fenntarthatóságával kapcsolatban, hogy az Európai Bíróság ezen specifikumiak
uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban alkalmazza a letelepedés
szabadságának korlátozhatósági kritériumait, többek között a szükségesség, és a
megfelelőség elveit, akkor is ha e specifikus viszonyokat a Bíróság közérdeknek ismer
29 Mario Monti: Une Nouvelle Stratégie pour le Marché Unique, 2010
— 40 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
el. Ezen aggodalmakat fokozza az uniós versenyjog alkalmazhatóságával kapcsolatos
bizonytalanság is.
Álláspontunk szerint a közjegyzői, de az egyes jogi szakmák specifikumainak
távlati megőrzésében is fontos szempont a jogi szakmák egymás közötti, valamint a
hatóságok közötti kooperációja. E kérdés eldöntésének megoldása azonban – tekintetbe
véve a magánszemélyek által kezdeményezhető jogviták lehetőségét is – az Európai
Bíróság kezében van.
Igaz, hogy a Bíróság számos esetben – a Bizottság talán egyoldalú liberalizációs
törekvéseivel szemben – az állam, és a szakmai kamarák álláspontjának „adott helyet”.
Azonban ahhoz, hogy a közjegyzői szakma specifikumai hosszú távon is fennmaradjanak,
az integrációnak a jog által végzett negatív integrációs formájától, azaz az egységes belső
piac a többi indokot kevésbé tekintetbe vevő formájától a kooperációs együttműködés
irányába kellene elmozdulnia.
A pénzügyi válság kikényszerített ilyen változásokat, amelyek hatással voltak
a negatív integrációs formára: elég az Európai Tőkepiaci Felügyeletre, és az Európai
Stabilitási Eszköz létrehozására gondolni. Ennek mintájára az egységes belső piac tovább
fejlődhetne az egyes tagállamok közjegyzőségei – és jogi szakmai szervezetei – közötti
kooperációkkal, és nem azok – uniós jogrend segítségével történő – lebontásával.
Dr. Imre Miklós
Közszolgálati Rektorhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanár, NKE
Korom Ágoston
tanársegéd, NKE
— 41 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Helyesírási buktatók a
közjegyzői okiratokban
Alapelvek és mozgószabályok
(Az előadás elhangzott 2012. június 9-én, Győrben,
a Magyar Közjegyzőhelyettesek és Közjegyzőjelöltek Egyesületének találkozóján.)
A
magyar helyesírás megtanulható. Szabályai a Magyar Tudományos Akadémia
Helyesírási Bizottságának közreműködésével születtek meg. Jelenleg a 11. kiadás
van érvényben, amelyet 1984. decemberében adott ki az Akadémiai Kiadó.
Jelentős változások/változtatások történtek a 10. kiadáshoz képest. A változások
különösen az intézménynevek helyesírásában és a dzs, dz elválasztásában következtek
be. Újdonság még, hogy az 1954-es 10. kiadás csak három helyesírási alapelvet említ, míg
a jelenlegi már négyet.
A magyar helyesírás fonematikus, azaz a szavak döntő többségére a kiejtés szerinti
írásmód a jellemző.
I. Helyesírásunk alapelvei:
1. A kiejtés elve = fonetikus elv:
pl.: ajtó, gyermek
A szavakat úgy kell leírni, ahogyan kiejtjük őket. (Semmi változás nem történik
a kiejtésben.)
2. A szóelemzés elve = etimologikus elv:
pl.: szabadság, vízpart, tősgyökeres, anyja stb.
Nyelvtani, morfológiai ismeretekre van szükségünk: tudnunk kell, mi a szótő,
milyen toldalék járul hozzá, és milyen hangtörvény érvényesül a kiejtésben:
— 42 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
szabad + ság ’szabaccság’: összeolvadás/affrikáció történik a kiejtésben, két leírt
mássalhangzó helyett egy harmadik hangot ejtünk hosszan
víz + part ’víszpart’: zöngésség szerinti részleges hasonulás, a zöngétlen p a
kiejtésben zöngétleníti a zöngés z-t, így annak a zöngétlen párját, sz-t ejtünk
tősgyökeres: tős + gyökeres ’tőzsgyökeres’: az előző jelenség fordítottja zajlik, a
zöngés gy hatására a zöngétlen s helyett zöngés zs-t ejtünk
anyja: ’annya’: jelöletlen teljes hasonulás történik, az első mássalhangzó, az ny
teljesen magához hasonítja a j-t, így azt hosszan ejtjük.
3. A hagyomány elve = archaikus elv:
a régies családnevekben:
Batthyány, Dessewffy, Apáczai stb. és
az ly-os szavakban érvényesül:
fo ly i k , de: folyjon! (Nem történik írásban jelölt teljes hasonulás, hiszen ma már
nem tudjuk ejteni az ly-t, hanem helyette is j-t ejtünk.)
4. Az egyszerűsítés elve
(1984 óta alapelv, addig csak szabály volt.)
Lényege: a magyar nyelv nem tűr meg egymás mellett három azonos mássalhangzót:
a) köznevekben: toll + val = tollal, gally + val = gyallyal
elválasztva: tol-lal, galy-lyal
tehát az egyszerűsített alakhoz hasonul írásban a –val rag kezdő v-je, s
elválasztáskor sem áll vissza az eredeti állapot.
b) keresztnevekben ugyanúgy végbemegy az egyszerűsítés, mint a
köznevekben:
Bernadett + vel = Bernadettel, Mariann + val = Mariannal
elválasztva: Bernadet-tel, Marian-nal
c) családnevekben: nem egyszerűsítünk:
Kiss + vel = Kiss-sel, Hermann + val = Hermann-nal
Hermann-né: kötőjellel kapcsoljuk a hosszú -nn-re végződő nevekhez a –né
képzőt.
d) összetett szavakban:
— 43 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
amennyiben az előtag két azonos mássalhangzóra végződik, és az utótag
ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, kötőjelet kell alkalmaznunk:
sakk-kör, balett-táncos
ha a szó belsejében az előtag végén és az utótag elején ugyanaz a kétjegyű
mássalhangzó található, kétszer kiírjuk mind a két mássalhangzót:
kulcscsomó, jegygyűrű
II.
Az összetett szavak helyesírása:
Az összetett szavakat vagy egybe vagy kötőjellel írjuk.
1. Az egybeírás:
a) két tagból álló összetétel esetében nincsen szótagkorlát:
szabadkereskedelmi (2/7), ingatlanpiac (2/5), felelősségvállalás (2/7)
b) három tagból álló összetétel esetén csak hat szótagig írhatjuk egybe a szavakat:
rendőrkapitányság (3/6), közjegyzőhelyettes (3/6), közjegyzőjelölt (3/5)
A szótagszámba csak a szótőben található szótagok, valamint a képzők számítanak
bele. A képző önálló szótári egységet hoz létre. A nyelvtani jelek csak módosítják
a szó jelentését, a rag pedig mondatrésszé alakítja. Ezek nem hoznak létre önálló
morfémát. Ezért nem számoljuk szótagjaikat.
Tehát: közjegyzőhelyettesek (3/6)
-ek: a többes szám jele
közjegyzőhelyettesnek (3/6)
-nek: a datívus vagy a genitivus ragja
De: közjegyző-helyettesi (3/7)
-i: melléknévképző
2. A kötőjeles írás:
három vagy több tagból álló összetételek esetén hét szótagtól logikai kötőjelet
alkalmazunk:
helyesírás-javítás és nem helyes-írásjavítás (3/7)
rendőr-főkapitányság és nem rendőrfő-kapitányság (4/7)
— 44 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
3. A különírás:
összetett szavak esetében nem alkalmazunk különírást. Ekkor szószerkezetekről,
vagyis szintagmákról beszélünk:
arany jegygyűrű, halvány rózsaszín, vasbeton gerenda
III. A mozgószabály:
1. A szótagszám miatt már kötőjellel tagolt többszörösen összetett szóhoz újabb
utótag kapcsolódik, az első kötőjelet ki kell hagyni, mert két kötőjel az alapvetően
közszói összetételekben nem jelenhet meg. Az előzetesen kötőjellel írt két tagot
egybeírjuk, s az új tagot kapcsoljuk kötőjellel:
- békeszerződés-tervezet
de: békeszerződéstervezet-kidolgozás
- kerekasztal-konferencia
de: kerekasztalkonferencia-rendezés
2. Ha egy különírt szókapcsolat egészéhez egy utótag kapcsolódik, az első két szót
egybeírjuk, s a harmadikat kötőjellel kapcsoljuk:
- közjegyzői okirat
de: közjegyzőiokirat-készítés
- személyi jövedelemadó
de: személyijövedelemadó-törvény
IV. Az intézménynevek helyesírása:
1. A bankok nevének írása:
a) A név első szava tulajdonnév:
Budapest Bank, Raiffeisen Bank, Erste Bank, Sopron Bank
Mindekét eleme a névnek nagy kezdőbetű.
b) A bank szót –i képzős melléknév előzi meg:
Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank = MBFB
— 45 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Magyar Fejlesztési Bank = MFB
Magyar Nemzeti Bank = MNB
Magyar Külkereskedelmi Bank = MKB
A név minden elemét nagy kezdőbetűvel írjuk. A betűszós változat után
nem teszünk pontot.
c) Az előtag köznév:
Citibank, Magyar Hitelbank, Takarékbank, Gránitbank
A bank utótagot egybeírjuk az előtaggal.
d) Az előtag mozaikszó:
Unicredit (UniCredit) Bank
CIB Bank = Central European International Bank = Közép-európai
Nemzetközi Bank
OTP Bank = Országos Takarékpénztár
A bank szót külön és nagy kezdőbetűvel kell írni.
2. A közintézmények nevének írása:
Minden szót, a kötőszó kivételével, nagybetűvel kezdünk:
a) Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
(ugyanis Államtudományi és Jogtudományi Kar – a szóismétlés elkerülése
végett elmarad az utótag, ezt jelzi a kötőjel)
b) Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata
Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
Magyar Közjegyzőhelyettesek és Közjegyzőjelöltek Egyesülete
Magyar Országos Közjegyzői Kamara
Szófajra való tekintet nélkül minden szó nagy kezdőbetűvel írandó.
c) Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar
Nyelvi, Irodalmi és Kommunikációs Intézet
Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézeti Tanszék
— 46 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
A név eleje földrajzi névi eredetű: Nyugat – Magyarország, az ebből képzett
melléknév: nyugat – magyarországi, mivel a nyugat a tulajdonnév első szava, ezért
nagy kezdőbetűvel írjuk.
V. Címek, rangok helyesírása:
Dr. vagy dr.
a) a férj a doktor:
- Dr. Horváth Lászlóné Kovács Éva
- Dr. Horváthné Kovács Éva
b) a feleség a doktor:
- Horváth Lászlóné dr.
- Horváth Lászlóné dr. Kovács Éva
- Horváthné dr. Kovács Éva
- Dr. Horváth-Kovács Éva
- Dr. Horváth Éva
c) mindketten doktorok:
- Dr. Horváth Lászlóné dr. Kovács Éva
- Dr. Horváthné dr. Kovács Éva
A név elején: Dr., a név közepén és a végén dr.
Dr. habil., Dr. univ., Dr. PhD, Dr. DSc., Dr. CSc.
(Helyesírásunk nem következetes, szabályosan így kellene írni: Dr. Ph.D.)
Ugyanígy viselkedik az idős, az ifjú és az özvegy előnév is. A név elején:
Ifj. Tóth János, Id. Szabó Lajos, Özv. Németh Istávnné
— 47 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
VI. Számok és dátumok:
1. Tőszámnevek:
a) Ha számokkal írjuk a tőszámneveket, utánuk soha nincs pont:
1, 95, 2001, 10658001
b) Ha betűkkel írjuk a tőszámneveket, kettőezer-egytől kötőjelet kell
alkalmaznunk, illetve a milliók és az ezresek közé is kötőjel kell:
egy, kilencvenöt, kettőezer-egy, tízmillió-hatszázötvennyolcezer-egy
2. Sorszámnevek:
a) A számok után pontot teszünk: 1., 95., 2001., 10658001.
De: soha nem írjuk a számhoz kötőjellel a –dik képzőt, tehát nem: 95-dik!
b) Amennyiben betűkkel kiírjuk a sorszámnevet: első, kilencvenötödik
tíz —› tizedik, húsz —› huszadik. Megrövidül a szóbelsejében a
magánhangzó.
Ez történik a tizenegy…, huszonegy… összetett számnevekben is.
A tízes, húszas alakokban azonban megmarad a hosszú magánhangzó.
c) Toldalékoláskor a szám után pontot teszünk, és a rag elé kötőjel kerül: az
1.-be jár, a VI.-on lakik…
3. Dátumok:
Győr, 2012. június 09.
2012. VI. 09.
2012. VI. 9-én
A dátumban a szám után, az –én határozórag elé, soha nem teszünk pontot!
Ezek a leggyakrabban problémát okozó helyesírási kérdések az okiratokban.
A kötőszók használatában gondot okozhat, hogy mikor kell vesszőt tenni az és, a
vagy és a mint kötőszók elé.
Az és is, a vagy is összeköthet azonos mondatrészeket:
Kávét vagy teát kérsz Kiflit és zsemlét vettem.
Nem teszünk vesszőt a kötőszó elé.
Az összetett mondatokban a tagmondat határán ki kell tenni a vesszőt:
— 48 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Vagy itthon maradunk aludni, vagy elmegyünk kirándulni.
Elmentem a moziba, és megnéztem az új vígjátékot.
A mint kötőszónak több funkciója lehet. Leggyakrabban összehasonlítás
kifejezésekor használjuk:
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
De: Több mint (elég!) szerkezetek vessző nélkül írandóak.
A mint szót használhatjuk a –ként módhatározói rag helyett is:
A férfi mint mérnök dolgozik a gyárban.
Ebben az esetben sem teszünk elé vesszőt.
Felhasznált irodalom:
• Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest, 2004
• Magyar Tudományos Akadémia: A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás
12. (szótári anyagában bővített) lenyomat
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011
Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD
egyetemi docens
— 49 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
A közjegyzői gyakorlatot érintő
jogi esetek
Házaspári betéti társaság kültagjának helytállási
kötelezettsége a társaság hitelezőivel szemben
1) A kültag házastárs felelőssége a beltag házastársnak
a betéti társaság vagyonából behajthatatlan,
mögöttes felelősségen alapuló tartozásáért
A T. betéti társaságnak az I. rendű alperes a beltagja, míg házastársa a II. rendű alperes
annak kültagja. A bíróság a 2005. október 25. napján jogerős ítéletével kötelezte a T. Bt-t
mint egyenes adóst és az I. rendű alperest, mint érte mögöttesen felelős beltagot, hogy
fizessenek meg a felperesnek 6.020.000 forint tőkét, valamint ennek 2003. január 12-
tól a kifizetésig járó kamatait. Mindezek alapján végrehajtási eljárás indult, amely 2006.
július 27. napja óta szünetel, mert az adós cég gazdasági tevékenységet nem folytat és
végrehajtás alá vonható vagyonnal sem rendelkezik.
A b.-i ingatlan 4/6 hányadrésze korábban az I. és II. rendű alperesek tulajdonában
állt. Az I. és II. rendű alperesek ezt az ingatlanilletőséget a 2005. február 14. napján kelt
ajándékozási szerződéssel a III. rendű alperesre ruházták. Ezt követően a 2006. február
2. napján kelt megállapodással – az ajándékozás számukra kedvezőtlen illetékjogi
következményei miatt – az ajándékozási szerződést közös megegyezéssel felbontották.
Ezt követően még ugyanezen a napon az I-II. rendű alperesek, mint életjáradékra
jogosultak, az ajándékozási szerződés felbontásával visszakapott ingatlanilletőségeiket
életjáradéki szerződéssel ismét a III. rendű alperesre ruházták, akinek tulajdonjogát az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
— 50 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Mindezek alapján a felperes egyrészt az ajándékozási és életjáradéki szerződések
színlegessége, másrészt azok fedezetelvonó jellegére alapított vele szembeni
hatálytalansága miatt terjesztett elő kereseti kérelmet az alperesek ellen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesek között 2006. február 2. napján létrejött
életjáradéki szerződést érvénytelenné nyilvánította és rendelkezett az I-II. rendű alperesek
tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban történő helyreállításáról. A lefolytatott
bizonyítási eljárás adatai alapján azt látta igazoltnak, hogy az ajándékozási, majd pedig
életjáradéki szerződés megkötésének nem volt ésszerű gazdasági indoka, annak célja
kizárólag az ingatlanhányadnak a felperes által indított végrehajtás alóli kivonása volt. A
II. rendű alperes felelősségét az I. rendű alperessel fennálló házassági vagyonközösségre
figyelemmel, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján látta megállapíthatónak.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként
változtatta meg, hogy a 2006. február 2. napján kelt életjáradéki szerződés érvénytelenné
nyilvánítását és a földhivatal megkeresését mellőzte, egyben megállapította, hogy ez a
szerződés a felperessel szemben hatálytalan és kötelezte az I-VI. rendű a1pereseket annak
tűrésére, hogy a felperes a b.-i ingatlannak a III. rendű alperes tulajdonában álló 4/6
hányadrészéből – a jogerős ítéletben megítélt követelése behajtása során – kielégítést
keressen.
Indokolása szerint a Ptk. 207. § (6) bekezdésének rendelkezése által meghatározott
színlegesség lényege abban jelölhető meg, hogy a felek valódi ügyleti akarata nem áll
összhangban az általuk ténylegesen és jogilag releváns formában kifejezésre juttatott
szerződési nyilatkozatokkal. Ez a perbeli esetben nem állapítható meg, mert a bizonyítási
eljárás adatai egybehangzóan azt támasztották alá, hogy a keresettel támadott
szerződésekkel kapcsolatban az alperesek ügyleti szándéka egységesen fennállt és
összhangban volt az általuk kifejezésre juttatott nyilatkozatokkal. Ennek megfelelően
mindhárom alperes közös és egybehangzó akarata átfogta az I. és II. rendű alperesek
tulajdoni hányadának a III. rendű alperes részére történő átruházásának szándékát,
ezért az színleltnek tekinthető nem volt.
— 51 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében azonban az a szerződés, amellyel harmadik
személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy
irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből
ingyenes előny származott.
A Ptk. 203. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha valaki hozzátartozójával vagy olyan
jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyása áll fenn, továbbá ha a jogi
személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt
ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak
vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy
jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése
esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.
A törvény idézett rendelkezéseinek az alkalmazásához a másodfokú bíróság
a fent megállapított tényállásából kiemeli, hogy a felperesnek az I. rendű alperes
közreműködésével kötött jogügyletből származó követelése 2000. december 12-
én keletkezett. Ennek hibás teljesítésére nézve – a felperes elállás a és vételár
visszakövetelése iránti igénye ismeretében – az I. rendű alperes 2003. február 28-án tett
írásbeli elismerő nyilatkozatot. Ezt követően az ebből származó igény érvényesítése iránti
fizetési meghagyást 2004. április 2. napján vette át, ellene 2004. április 7. napján nyújtott
be ellentmondást. Ezen eseményeket követően, 2005. február 14. napján kötötte meg az
I. és II. rendű alperes azt az ajándékozási szerződést, amellyel ingatlan-hányadukat a
III. rendű alperesre ruházták. Ebből okszerűen az következik, hogy az átruházás idején
már tudniuk kellett a felperes azon követeléséről, amelyért az I. rendű alperest – mint az
adós betéti társaság beltagját – mögöttes felelősség terheli. Megállapítható továbbá, hogy
az I. és II. rendű alperesek a III. rendű alperessel, mint leánygyermekükkel kötöttek az
ingatlan átruházásáról szóló ingyenes szerződést. Mindez kellő alapul szolgál a Ptk. 203.
§ (1) és (2) bekezdésében meghatározott tényállási elemek megvalósulásához és kiváltja
az ott írt jogkövetkezmény – a relatív hatálytalanság – beállását.
Az ajándékozási szerződés felbontását és az elajándékozott vagyontárgynak
életjáradéki szerződéssel történő átruházását illetően a másodfokú bíróság arra mutatott
rá, hogy ez a közeli hozzátartozók által kötött szerződést ugyan formálisan visszterhessé
— 52 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
tette és megakadályozta a Ptk. 203. § (2) bekezdésében írt vélelem beállását, de az ügylet
fedezetelvonó jellege továbbra is fennmaradt. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai
alapján megállapítható ugyanis, hogy a III. rendű alperes az I. és II. rendű alperesek
egyedüli törvényes örököse, aki az ajándékozási és életjáradéki szerződés megkötése
előtti időben is támogatta szüleit mind anyagilag, mind pedig fizikailag. Ugyanakkor havi
rendszerességgel és fix összegben az életjáradéki szerződés megkötését követően sem
teljesítette e kötelezettségeit. Ebből okszerűen olyan következtetés vonható le, miszerint
a szerződéskötéseknek nem volt olyan belső, családi-gazdasági indoka, mely a tulajdonjog
átruházását akár általánosságban, akár a megkötés idején indokolta volna. Ugyanakkor
tudták és ismerték a felperes követelését, az adós betéti társaság teljesítőképességének
hiányát és az 1. rendű alperesnek a mögöttes felelőssége fennállását. Mindezek alapján
tudniuk kellett azt is, hogy a felperes követelésének egyetlen számba jöhető kielégítési
alapja a mögöttesen felelős I. rendű alperesnek a házastársával közös ingatlanhányada.
Ezeknek a körülményeknek a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt mérlegelésével a másodfokú
bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a keresettel támadott jogügyletek a Ptk. 203.
§ (1) bekezdésében meghatározott módon, a felperes kielégítési alapjának elvonását
célozták és ezért a felperessel szemben hatálytalanok.
A fent kifejtettek eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság
ítéletét részben megváltoztatva és a Ptk. 203. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezményt
alkalmazva, a keresettel támadott szerződés érvénytelenné nyilvánítását és a földhivatal
emiatt történő megkeresését mellőzte, helyette azt a felperessel szemben hatálytalanná
nyilvánította.
A jogerős ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelemmel
éltek, – annak tartalmát tekintve – elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon
kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a felperes
keresetének elutasítása, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése,
valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria jogelődeként eljáró Legfelsőbb Bíróság
alaptalannak találta. Álláspontját a kültag házastárs felelőssége és a fedezetelvonás
tekintetében a következőkkel indokolta.
— 53 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
1. A Csjt. 30. § (1) bekezdése szerint a vagyonközösség fennállása alatt,
továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő
időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó
tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyam vagyonjogi rendelkezést tenni, amely
nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A (2) bekezdése értelmében bármelyik
házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó
visszterhes ügyletét – ide nem tartozó kivételektől eltekintve – a másik házastárs
hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. A (3) bekezdése kimondja, hogy az
előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött
ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn,
míg a (4) bekezdése úgy rendelkezik hogy a házastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi
rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mind a
közös vagyonból reá eső résszel felel.
A II. rendű alperesnek, mint a bt. kültagjának a felelőssége a perbeli időszakban
hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 101. § (1) bekezdésének
főszabálya szerint kizárólag a társasággal szemben áll fenn és csak a vagyoni betétjének
a szolgáltatására terjed ki, nem felelős viszont a Bt. tartozásaiért a társaság hitelezőivel,
többek között tehát a felperessel szemben. A beltag I. rendű alperes házastársaként
azonban a II. rendű alperest a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperesnek a
vele közösen megkötött társasági szerződésen alapuló tartozásaiért – többek között tehát
a Bt. társaság hitelezőivel szemben fennálló valamennyi tartozásáért – a közös vagyon
reá eső részére korlátozott, járulékos jellegű és az I. rendű alperessel egyetemleges
felelősség terheli.
Az egyik házastárs kültagi és a másik házastárs beltagi részvételével működő (ún.
házaspári) betéti társaság esetén a házasfeleknek, mint társasági tagoknak a társaság
tartozásaiért való felelőssége a Gt. szabályai szerint a tagi minőségüktől függően alakul
és a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjed. Házastársakként azonban a másik fél
tartozásaiért – a társasági tagsági viszonyuk alapján keletkezett tartozásokat is beleértve
– a Csjt. 30. § alapján mindkettejüket a közös vagyon reá eső része erejére korlátozott,
egymással egyetemleges, járulékos jellegű felelősség is terheli a társaság hitelezőivel
szemben. Minthogy pedig a kéttagú ún. házaspári bt. esetében a kültag házastársnak
— 54 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
ez a felelőssége – a nem tag (másik) házastársétól eltérően – nem a visszterhes jellegű
társasági szerződés beltag házastárs általi megkötéséhez való, a Csjt. 30. § (2) bekezdése
által vélelmezett, hanem – a társasági szerződés megkötésében való részvétele folytán
– a hivatkozott § (1) bekezdése szerinti tényleges hozzájárulásán alapul, nincs helye a
hozzájárulás törvényes vélelme megdöntésének sem.
2. Téves az alpereseknek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a perbeli szerződések
fedezetelvonó jellege és a felperessel szembeni relatív hatálytalansága megállapításának
az együttes feltételei nem állnak fenn.
A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében pedig az a szerződés, amellyel harmadik
személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy
irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből
ingyenes előny származott.
Az idézett törvényhelyekhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy
a hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, és annak a hitelezővel
szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalansága csak akkor állapítható meg, ha a szerződés
az adós vagyontárgyának az átruházására irányuló szándék tekintetében nem volt színlelt,
tehát a másik szerződő fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát, amely a
hitelező követelésének a kielégítési alapja volt.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott már arra, hogy az idézett
törvényhely szövegéből következően – az akár visszterhes, akár ingyenes jellegű –
szerződés viszonylagos hatálytalanságának a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha:
- a szerződés harmadik személy (a hitelező) igényének kielégítési alapját részben
vagy egészben elvonta, és
- az adóssal szerződő (jogszerző) másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a
szerződésből ingyenes előny származott, azzal, hogy ha valaki a hozzátartozójával köt
ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve ingyenességet vélelmezni kell (Ptk. 203.
§ (2) bekezdés, BH 2001/2/62.), az 1040. számú Elvi Határozatának I. pontjában pedig
kifejtette azt is, hogy:
— 55 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
- a Ptk. 203. §-ából következik, hogy a jogszerzővel szembeni fellépéshez a hitelező
és az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettségnek az igény állapotába kell
kerülnie, azaz bírói úton kikényszeríthetőnek kell lennie (EBH 2004/1040.).
A nem vitás peradatok szerint az I. és II. rendű alpereseknek a közös tulajdonukban
álló ingatlanhányad III. rendű alperesre történő átruházására irányuló szándéka sem az
ajándékozási, sem az annak felbontása után létrejött életjáradéki szerződés megkötésekor
nem volt színlelt, és a II. rendű alperes valóban megszerezte az I. és II. rendű alpereseknek
mint a felperes adósainak azt az egyetlen vagyontárgyát, amely a hitelező felperes
követelésének a kielégítési alapja volt. A fenti 1. és 2. pontban kifejtettekből pedig az
következik, hogy az alperesek között létrejött ajándékozási és életjáradéki szerződések
megkötésének az időpontjában a felperes nemcsak a bt.-vel, hanem az I. és II. rendű
alperesekkel szemben is érvényes és lejárt, tehát bírói úton kikényszeríthető követeléssel
(igénnyel) rendelkezett, a követelésének a Bt. tartozásáért mögöttesen felelős I. rendű
alperes, az I. rendű alperes tartozásáért pedig járulékos jellegű felelősséggel tartozó II.
rendű alperes általi, egymással egyetemleges teljesítését azonban csak a főkötelezett
bt.-vel szembeni végrehajtás – egészbeni vagy részbeni – eredménytelensége esetén
követelhette.
Téves ugyanis az alpereseknek az – a fentiekkel ellentétes – jogi álláspontja, mely
szerint a Pp. 128. §-ának azon rendelkezéséből, hogy a perindítás hatályai a keresetnek,
illetőleg a viszontkeresetnek (147. §) az ellenféllel való közlésével állnak be, az következnék,
hogy a felperes a perbeli szerződés relatív hatálytalanságára csak akkor hivatkozhatna, ha
a szerződés megkötésének időpontjában fennállott (érvényesített) igényének kielégítésére
a perbeli ingatlan fedezetül szolgált volna, az említett időpontot megelőzően azonban a
felperes még egyik alperessel sem terjesztett elő sem perben sem peren kívül semmiféle
igényt, hanem a követelését kizárólag a bt.-vel szemben érvényesítette.
Az ítélkezési gyakorlat ugyanis a szerződés Ptk. 203. § szerinti fedezetelvonó
jellegének megállapításához és az ebből eredő jogkövetkezmények levonásához nem
a követelés szerződéskötéskori igény állapotába kerülésének (érvényességének és
lejártának), és nem is az igény bírósági úton való érvényesítésének, vagy a keresetindítás
hatályai kötelezettel szembeni beállásának, hanem csak a követelés érvényes létrejöttének
— 56 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
tényét követeli meg. Az érvényesen létrejött követelés lejárata (esedékessége), tehát
annak az igény állapotába kerülése csak a Ptk. 203. § (1) bekezdésére alapított kereset
megindításához, tehát az igény bíróság előtti érvényesítéséhez szükséges.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.II.21.871/2010. szám)
2) A kültag házastárs által indított igényperben
a felelősség terjedelmének vizsgálata
Jogerős ítélet arra kötelezte a jelen per felperesét, hogy az U. Bt-vel szemben lefolytatott
végrehajtás eredménytelensége esetén U. Cs.-vel (aki a bt kültagja, egyben a felperes
elvált házastársa) egyetemlegesen fizessen meg a B. Kft-nek 7.547.098 Ft helyiségbérleti
díjat és járulékait, azzal, hogy a felperes „a tartozásért a házastársi közös vagyonból
reá eső rész erejéig felel”. A B. Kft a követeléséből 2007. február 28. napján az alperesre
engedményezett 1.509.420 forint tőkét és annak kamatát. Az alperes végrehajtást indított
a felperes ellen, amelynek során az önálló bírósági végrehajtó lefoglalta a felperes nevén
nyilvántartott személygépkocsit, végrehajtási jogot jegyeztetett be a felperes tulajdonát
képező ingatlanra (amelyet külön perben hozott jogerős ítéletnek megfelelően a felperes
különvagyonának kell tekinteni) és letiltást bocsátott ki a felperes munkából származó
jövedelmére.
A felperes – egyesített perekben előterjesztett – igénykeresetében
vagyontárgyainak a feloldását kérte a foglalás alól, valamint a munkabérére vezetett
végrehajtás megszüntetését. Egyrészt arra hivatkozott, hogy sem a B. Kft, sem az alperes
nem érvényesítette az igényét az U. Bt felszámolási eljárásában, másrészt arra, hogy a
lefoglalt vagyontárgyak a különvagyonát képezik, az ingatlan különvagyoni jellegét
jogerős ítélet állapította meg. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására
irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta,
hogy a felperes helytállási kötelezettsége ugyan a közös vagyonból rá eső érték erejéig,
de a tulajdonában álló valamennyi vagyontárgy tekintetében fennáll. A végrehajtás
egyetlen korlátja a házastársi közös vagyon felperesre jutó hányadának az értéke,
ezen érték erejéig viszont az adós tulajdonában álló minden vagyontárgyra, így a
— 57 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
különvagyonra is végrehajtás vezethető. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy
a felperes az ellene indított végrehajtási eljárás adósa, ezért ha „mértéken felül” folyik
ellene a végrehajtás, nem igénypert indíthat, hanem a végrehajtás megszüntetése vagy
korlátozása iránt perelhet.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az
elsőfokú bíróság ítéletét, feloldotta a foglalás alól a perrel érintett vagyontárgyakat és
megszüntette a felperes munkabérére elrendelt levonást. A jogerős ítélet indokai szerint:
ha az adós helytállási kötelezettsége korlátozott, igénykeresetet indíthat. Ilyen eset áll elő,
ha az adós a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig felel, tehát nem korlátlanul,
azaz nem valamennyi vagyontárgyával, és ennek ellenére lefoglalják különvagyoni
vagyontárgyait; ahogyan az az adott ügyben történt.
A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének
helybenhagyása végett – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint
az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló, mert a felperes felelőssége nem meghatározott
vagyontárgyakra, hanem meghatározott vagyonrész erejéig áll fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és
felülvizsgálati költségének megtérítésére irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria jogelődeként eljáró Legfelsőbb Bíróság
alaptalannak találta, a következők szerint.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett
állást foglalnia, hogy miképpen kell értelmezni a Pp.371.§ (2) bekezdésének második
mondatát: a házastársnak a „közös vagyonból rá eső hányad értékéig” fennálló felelőssége
azt jelenti-e, hogy a közös vagyonból őt illető vagyontárgyakkal kell helyt állnia, vagy pedig
a közös vagyonból megillető hányada értékének erejéig a különvagyona is végrehajtás alá
vonható.
A Pp. 371. § (2) bekezdésének értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy
az értelmezni kívánt rendelkezés az igényper megindításának a lehetőségére vonatkozó
eljárási szabály, amelynek anyagi jogi alapját és hátterét a Csjt. 30. § (1)-(5) bekezdései
képezik.
A Csjt.30.§ (2) bekezdése megdönthető törvényi vélelmet tartalmaz arra
vonatkozóan, hogy (a rendelkezésben előírt feltételek megvalósulása esetén, és az ott
említett kivételektől eltekintve) a házastársak bármelyike által a házassági vagyonközösség
fennállása alatt kötött visszterhes ügyletet az ügyletkötésben részt nem vett – a Csjt.
— 58 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
megfogalmazása szerint: a „másik” – házastárs hozzájárulásával megkötöttnek kell
tekinteni. A „másik” házastárs a harmadik személy követelése teljes összegének a
megfizetésére köteles (függetlenül attól, hogy a marasztalás összege hogyan viszonyul
a közös vagyonhoz, illetve a közös vagyonnak a „másik” házastársra eső része egyként
fedezi-e a tartozás összegét); ugyanakkor a Csjt.30.§ (3) bekezdésének megfelelően
a „másik” házastársnak a megfizetésért való helytállási kötelezettsége korlátozott:
csupán a „közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn”. A Csjt.30.§ (3) bekezdése
alapján kialakult bírói gyakorlat szerint az ügylet megkötésében részt nem vett „másik”
házastárs helytállási felelőssége a „külső” jogviszonyban, tehát a harmadik személy (a
követelés jogosultja, a végrehajtási eljárásban: a végrehajtást kérő) irányában a közös
vagyonból a reá eső hányadra korlátozott, azonban a „másik” házastárs e tartozásokért
a különvagyonával nem felel. A „másik” házastárs ellen a közös vagyonból rá eső érték
erejéig, a közös vagyon körébe tartozó vagyoni értékre vezethető végrehajtás, azonban
a különvagyona nem vonható végrehajtás alá. A helytállás e mértékében kifejeződik a
„másik” házastárs védelme, amely védelemben amiatt részesül, mert a fizetésre kizárólag
a közös vagyon vélelme alapján, a forgalom biztonsága és a szerződésekbe vetett bizalom
fenntartása érdekében köteles. Emellett kifejeződik a felelősség korlátozott mértékében
az a körülmény is, hogy mivel a „másik” házastárs felelősségét csupán a közös vagyon meg
nem döntött vélelme alapozta meg, az ügyletből esetleg származó haszon semmiképpen
sem kerülhetett a különvagyonába. (Hiszen ha tényként megállapítható módon a
házasfelek abban állapodtak meg, hogy az ügylet haszna az ügyletkötésben részt nem vett
„másik” házastárs különvagyonát gyarapítsa, a „másik” házastárs már nem tekinthető
az ügyleten kívül állónak: a megállapodással kötelessé vált arra, hogy a különvagyonába
utalt vagyoni értékkel is helyt álljon.)
A Pp. 371. § (2) bekezdése tehát a Csjt.30.§ (3) bekezdésének körében jogosítja fel
a „másik” házastársat az igényper megindítására: az a házastárs, akinek a felelőssége
a harmadik személlyel szemben csak a közös vagyonból, annak körében is csupán a rá
eső hányad értékéig áll fenn, azonban különvagyonával nem köteles helyt állni, igénypert
indíthat, ha mégis lefoglalták a különvagyonát. Az igényperben bizonyítania kell a
lefoglalt vagyontárgy különvagyoni jellegét, s amennyiben a bizonyítás sikerre vezet, a
bíróság a különvagyonba tartozó vagyontárgyat feloldja a foglalás alól.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.371.§ (2) bekezdésének megfelelő
igényperben nem a házastársi közös vagyonnal kapcsolatos igény érvényesítése történik,
— 59 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
ezért nem érvényesül a Pp.379.§ (2) bekezdésének előírása, azaz mivel a felperes
a különvagyonának feloldását kéri a foglalás alól, a felperes házastársának (elvált
házastársának) nem szükséges alperesként perben állnia. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság
azt is, hogy az ügyletet megkötő házastárs a vele szerződő harmadik személlyel szemben
mind a közös vagyonból rá eső rész erejéig, mind a különvagyonával felel (Csjt.30.§ (4)
bekezdése).
Az előbbiekben kifejtettek szerint a Pp.371.§ (2) bekezdésének második
fordulatát a másodfokú bíróság értelmezte helyesen: az a házastárs, akinek a felelőssége
Csjt.27.§-ának illetve a Csjt.30.§-ának rendelkezésein alapul, nem köteles helytállni
a bizonyítottan a különvagyonát képező vagyontárgyakkal. A jogerős ítélet tehát nem
jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság alapján hatályában fenntartotta. (Legf.
Bír. Pfv.I.21.927/2010/6. szám)
Dr. Kőrös András
kúriai tanácselnök
— 60 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Nemzetközi Sajtószemle
Lakástulajdoni jog
Aktuális fejlődés 2011. április – 2012. február
/NOTAR – 4/2012/
A
cikk írója a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát vizsgálta az elmúlt időszakból, és arra
a jutott, hogy alapvető kérdésekben a joggyakorlat nem változott, volt azonban
néhány eset, amelyekben a tartományi bíróságok sorra eltérő döntéseket hoztak, e
miatt szükségessé vált néhány ügyben a gyakorlat egységesítése. Ezek az ügyek kevésbé
érintette a közjegyzői oldalt, inkább annak végrehajtási részét.
Vitatott volt például, az hogy egy adott ingatlannál mi tartozik a közös (közösségi)
tulajdon körébe. A Legfelsőbb Bíróság praktikus okokból üdvözölt tradicionális felfogása
szerint, a lakásban található fűtőtest, ventilátor és egyéb csövek, melyek csak különleges
és egyes tulajdonként szolgálnak, nem kötelező közösségi tulajdonok. A közösség
kompetenciájáról azonban nem született döntés, pl. arról, hogy miként kell eljárni hogyha
a központi fűtést akarják felújítani.
Egy másik kérdés az erkély. 2008-ban az uralkodó nézet azt vallotta, hogy
az erkélyként szolgáló rész külön tulajdon, de ez sem minden esetben egyértelmű. A
tulajdonos általában a saját lakásához tartozó erkélyre nem enged be idegeneket. Azonban
az erkély nem minden esetben elégíti ki a saját tulajdonosi képességgel felruházott „szoba”
fogalmát. Egyes nézetek szerint az erkély az egész épület egyik alkotóeleme. Jelenleg
azonban az a nézet inkább képviselhető, hogy a lakás tulajdonosának az erkélyre külön
használati joga van. A parkoló, illetve parkolóház esetében ugyanakkor az a jogi álláspont,
hogy a terület egésze egy ember tulajdona vagy több ember egymást közt felosztja.
A mélygarázsokról is szó esik a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát összefoglaló
cikkben. A mélygarázsok általában több ingatlan alatt helyezkednek el, ennek a
gyakorlatban különböző előnyei vannak. A Legfelsőbb Bíróság relatív rugalmas
értelmezési lehetőségeket nyitott, az anyagi jogi szabályokat a 912. §-tól szabályozza a
német Polgári Törvénykönyv.
— 61 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
A társtulajdonost az említett Polgári Törvénykönyv 138 §-a védi. 2011-ben a
müncheni bíróság egyik határozatában a felek tisztázták, hogy „a jogok kibocsátására
való jog az utolsó különleges tulajdonságú egység eladásával ér véget”. A tulajdonjog
kibocsátására való jogosultság mellett az osztható tulajdonok tulajdonosai fenntartották
a jogot, hogy a még kibocsátásra váró külön használati területekre később külön tulajdont
képezzenek. Az erre vonatkozó okiratba foglalás azonban csak az összes „tulajdonegység”
eladása után történhet. Amennyiben egy lakástulajdon jelzáloggal terhelt, akkor a
jelzálog hitelezőjének hozzájárulása szükséges, ha egy külön használati jogot alapítanak,
vagy ha egy lakástulajdonnal összekötött külön jogot megszüntetnek, megváltoztatnak
vagy átadnak. Ez azonban csak akkor érvényes, ha más külön jogszabályok szerint is
szükséges.
A lakástulajdoni jog hagyományos alapelveihez tartozik, hogy minden külön
jogosultság és a közösség által használatos építménynek elérhetőnek kell lennie, és ezt a
jognak is biztosítania kell. Ez azonban nem vezethet külön tulajdonhoz, sem egy idegen
általi kizárólagos külön használatra rendelt területhez. De pont a különös használati jogok
esetében van lehetőség rugalmasan használati korlátokban megállapodni. Zweibrücken
Legfelsőbb Bírósága ebben az esetben nagyvonalúan döntött mikor úgy határozott,
hogy egy külön joggal felruházott terület közös tulajdon marad. Konkrétan egy különös
használati területről volt szó, ami a mögötte álló tulajdonhoz elzárta volna az utat, a
behajtás lehetőségét. A tervben ez az épületet garázsként volt feltüntetve. A földhivatal
a hiányzó behajtási lehetőségek miatt megtagadta a bejegyzést. Erre a zweibrückeni
Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy a használati jogok, melyek a külön tulajdon elérését
lehetetlenné teszik, nem állhatnak a bejegyzés útjába.
Egy egyáltalán nem olyan ritkán előforduló eset pl., amelyben a közjegyzők de
lege lata sajnos nem tudnak segíteni: ha egy lakástulajdonhoz külön használati jogok is
tartoznak, pl. garázs, pince, stb. A közösségen belül ezek a jogok szabadon átruházhatók.
Általában azonban megkívánják egy kívülálló harmadik személy dologi biztosítékát,
főleg szolgalmon keresztül. De ez csak komplikáltan és egy laikus számára nem igazán
érthető módon történhet.
H.Gy.
— 62 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
2012. március 26., Párizs: Francia közjegyzői munkatársak
konferenciája a Maison de la Mutualité épületében
/a Notaires Vie Professionnelle szakmai folyóirat 2012. május-júniusi, No293. számából/
A
Francia Közjegyzők Legfelsőbb Tanácsa (CSN) meghívására 420 közjegyzői irodai
dolgozó és 80 közjegyzői delegált vett részt Párizsban a közjegyzői munkatársak
számára rendezett nagysikerű konferencián.
A 19, megtárgyalásra érdemesnek tartott munkatéma köré 45 kerekasztal
szerveződött, ahol a tanácskozások eredményeképpen több mint 300 javaslatot és
észrevételt fogalmaztak meg a résztvevők.
A konferencia jelentőségét mutatja, hogy az idei évben, a Franciaországban
dolgozó 9.242 közjegyző mellett (a közjegyzői irodák száma: 4.570) több, mint 48.000
munkatárs dolgozik, és látja el a napi feladatokat.
A közjegyzői képviseletek szervezésében megrendezett konferencián nagy figyelmet
fordítottak arra, hogy az ország minden területéről, minden közreműködői szakma
(jelöltek, titkárok, előadók, szövegszerkesztők, könyvelők, informatikusok, üzletkötők,
stb.) képviseletében, minél nagyobb számban vegyenek részt irodai munkatársak a
konferencián, és tapasztalataikat, a napi munkában jelentkező problémákat megbeszélve
segítsék a közjegyzői szakma fejlődését.
A felvetett és megtárgyalt témák közül a legfontosabbak voltak: a technikai fejlődés
igénye, az elektronikus közjegyzői rendszerek kérdése, a cyber-iroda (e-közjegyzői
szolgáltatások), az ügyfélfogadás és a kapcsolattartás az ügyfelekkel, könyvelési
kérdések, okirat-kezelési, szövegszerkesztési és ügyviteli problémák, a közhitelesség, a
szakmai továbbképzések és a jogszabály-változások megismerésének szükségessége, a
minőségbiztosítás, a közjegyzőség és a kooperáló szakmák fejlődése, milyen az ideális
iroda, munkaszervezés az irodákban, stb.
A folyóirat több résztvevőt is megszólaltatott annak kapcsán, hogy a konferenciára
milyen elvárással érkeztek, és milyen eredményeket könyveltek el a napi munka végén.
A konferenciára jelentkezők egy része a szakmai előmenetel és a fejlődési lehetőségek
megismerése miatt érkezett, volt olyan is, akit közjegyzője küldött el a konferenciára,
és előzetesen kétségei voltak az esemény hasznossága tekintetében. A megszólalók
— 63 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
mindegyike pozitívan nyilatkozott azonban a konferencia végén, és kifejezték abbéli
reményüket, hogy a megfogalmazott vélemények és javaslatok meghallgatásra találnak a
közjegyzői kar illetve a jogalkotó előtt is.
Egyesek – saját bevallásuk szerint - munkaszervezési tippekkel gazdagodtak,
mások jövőképet vittek haza, és azt az érzést tapasztalhatták meg, hogy munkájuk
értékes, véleményük számít, és egy olyan dinamikus és fejlődő kar tagjai lehetnek, ahová
érdemes tartozni, ahol érdemes ismeretségeket szerezni és kapcsolatokat, barátságokat
építeni.
A francia közjegyzőség vezetőjeként Benoit Renaud, a CSN elnöke gyümölcsözőnek
és sikeresnek ítélte beszédében a konferencia eredményeit, és megköszönte a közjegyzői
irodák jelenlévő munkatársainak, hogy észrevételeikkel és lelkesedésükkel, kritikáikkal
és a szakma iránti szeretetükkel segítik a közjegyzőséget.
V.G.
Összefoglaló a „Le Gnomon” című közjegyzőség-történeti
folyóirat
2012. évi július-szeptemberi, No172. számából
Didier Nourissat (Dijon-i közjegyző, az UINL tanácsosa) írásában az 1990-es évekig
visszatekintve foglalja össze a francia közjegyzőség nemzetközi munkásságát. A
francia nyelvet beszélő közjegyzők egyesületének (ANF) 1992-es megalapításával komoly
nemzetközi munka kezdődött: a francia, kontinentális jog és a latin típusú közjegyzőség
megismertetése és megerősítése a fejlődő országokban, nemzetközi kapcsolatok kiépítése
és ápolása, oktatás és szakmai gyakorlatok szervezése a partnerállamok közjegyzői
számára. Sikeres programjaik révén a francia közjegyzők partnerségi megállapodásokat
kötöttek a Balti államokkal, a francia nyelvterületen található afrikai államokkal,
Oroszországgal és számos országgal Ázsiában is. Különleges eredményt hozott a kínai
együttműködés, melynek révén Kína latin típusú közjegyzőség felállítása mellett döntött
2005-ben.
— 64 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
2008-tól új akciótervet állítottak fel a francia kollégák, ennek célja az ingatlanforgalmi
jogbiztonság megteremtése a fejlődő országokban, amit a közjegyzői szakértelem
„exportálásával” kívánnak megvalósítani.
Nyelvi (fogalmi) újításként a francia kollégák használni kezdték a titrement
fogalmat, ami a titre (jogcím) szóból eredeztetve szeretné kifejezni a rendezetlen,
nyilvántartás nélküli tulajdoni és egyéb típusú (pl. használati, bérleti, hasznosítási,
koncessziós, stb.) ingatlan-viszonyok rendezését, a tulajdoni és használati jogok
nevesítését, jogcímmel való ellátását.
Mivel például Afrikában az ingatlanok legfeljebb 20%-ánál bizonyítható a szerzés
jogcíme, aránytalanul magas lehet a peres ügyeken belül az ingatlanokkal kapcsolatos
jogviták számának aránya. Az író kiemeli, hogy - többek között - Madagaszkár szigetén
a perek nagy része ingatlannal kapcsolatos tulajdoni vita, úgyszintén Vietnámban - más
földrészen, de hasonlóképpen – a 2008-as évi kimutatások szerint a peres ügyek 80%-a
az ingatlan-nyilvántartási problémák miatt indult.
Nourissat kolléga emlékeztet arra is, hogy a tulajdonhoz való jog a legalapvetőbb
emberi jogok közé tartozik, az ingatlanok „jogcímesítése” ennél fogva minden fejlődő
állam legfontosabb feladatai közé tartozik. E nélkül – véleménye szerint – sehol nem
indulhat meg a gazdasági fejlődés, hiszen a vállalkozások, a befektetők és a mezőgazdasági
termelők számára jogbiztonságot kell teremteni. A földtulajdonhoz való jog biztosítása
nemcsak gazdasági, de társadalmi fejlődéssel is járhat: Afrikában a nők jogainak
elismerése felé vezető úton első lépés lehet a tulajdonjoguk érvényesítése. A szegénység
és az éhezés megszüntetésében, a társadalmi béke megteremtésében is fontos alapkő az
ingatlanforgalom biztosítása, telkek parcellázása és a lakosság termőföldhöz juttatása
– a külföldi, több milliárd hektárt bekebelező hatalmakkal szemben, mint ahogyan az
sajnálatos módon Madagaszkáron, Szudánban, Etiópiában vagy Ugandában történt.
A francia és európai közjegyzőség szerepet kell vállaljon a fejlődő országok
telekkönyvi biztonságának megteremtésében, a közjegyzői szakmai tudás átadásával, a
tapasztalatok megosztásával segítve az éhezés és a hajléktalanság felszámolását.
V.G.
dr. Varga Krisztina
MOKK ügyvezető
dr. Horváth Gyöngyi
MOKK ügyvezető
— 65 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Szakmai Sajtófigyelő
A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról
(Gazdaság és Jog, 2012. április)
A
Gazdaság és Jog folyóirat 2012. áprilisi számában jelent meg Kemenes István
cikke a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról.
A szerző konkrét bírósági esetet idézve megállapítja: „[a] bírósági döntésekben
megfogalmazódott elvi kifejtések jelentősége a szélesebb szakmai közvélemény számára
felülmúlja a konkrét ügy kimenetelét, mivel a közérdekű keresettel támadott pénzintézet
üzletszabályzata az egyoldalú szerződésmódosítási kikötés tekintetében a hitelintézetek
által elfogadott Magatartási Kódex vonatkozó részének adaptációját tartalmazta, és
hasonló megfogalmazásban országosan számos más pénzintézet általános szerződési
feltételei között szerepel”. Az általános szerződési feltételek és a tisztességtelen kikötések
kérdéseit a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza a szerződési jogban. A témával
kapcsolatban érdemes rámutatni, hogy nemcsak a pénzintézetek üzletszabályzata, de azok
hirdetményei és blankettaszerződései is általános szerződési feltételeket tartalmaznak. A
pénzintézetek tipikusan az üzletszabályzataikban, általános szerződési feltételeik között
kötik ki az egyoldalú szerződésmódosítás jogát. Erre vonatkozóan speciális jogszabály
is tartalmaz rendelkezéseket: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (3) bekezdése szerint fogyasztóval kötött
kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül
kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel
egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás
jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények
tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban
rögzítette. Amennyiben a hitelintézet az egyoldalú kamatemelés jogát anélkül köti ki, hogy
a módosításra okot adó körülményeket az üzletszabályzatában előzetesen meghatározta
volna, a kikötés semmis [Ptk. 200. § (2)].
— 66 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Tisztességtelen szerződési feltételnek az minősül, amely a feleknek a szerződésből
eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével
egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára
állapítja meg. A tisztességtelen kikötés törvényi körülírásának nem tényállási eleme, hogy
jogszabályba ütközik, a feltétel tisztességtelensége enélkül is megállapítható. Önmagában tehát
abból, hogy a pénzintézet az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás
jogát a Hpt.-ben írt követelményeknek megfelelő módon – objektív és tételes körülményekre
utalással – határozta meg, nem következik, hogy az ily módon körülírt okok ne minősülhetnének
a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, az egyik félre nézve egyoldalúan és
indokolatlanul előnyös, tisztességtelen kikötéseknek. A Hpt. 210. § (3) bekezdése a feltételek
meghatározásának módjára, és nem a tartalmára ad törvényi rendelkezést.
A Ptk. szabályozása alapvetően arra épül, hogy a szerződés megkötése
alkufolyamatban történik, ami az érdekek kölcsönös kiegyenlítődését biztosítja. A szerződés
tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Az általános szerződési feltételek alkalmazása
ugyanakkor a pénzintézetek részéről elkerülhetetlen, az egyedi szerződéses alkudozások
ugyanis a tömegméretű szolgáltatásnyújtást megbénítanák. Nyilvánvalóak azonban az
alkalmazásukkal együtt járó veszélyek is a gazdasági erőfölényben lévő pénzintézetek
részéről, a jogok és kötelezettségek aránytalanságát idézik elő. A fentiekre tekintettel
olyan jogi eszközöket kell bevezetni, amelyek alkalmasak a szerződési igazságosság
megteremtésére. A szerző példaként hozza fel az Európai Közösség 93/13 EGK Irányelvét,
a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételei kapcsán tett ajánlásait. Eszerint
a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltételek nem kötik. Az irányelvet a magyar jogba
a Ptk. ültette át. Természetesen a kikötés érvénytelenségét jogvita esetén bíróságnak
kell megállapítania. A kikötés tisztességtelenségének megítélése szempontjából nincs
jelentősége, hogy konkrét ügyletekben a bank mikor és miért emel kamatot, az az ügydöntő,
hogy maguk az általános szerződési feltételek elvileg lehetővé teszik-e a szerződésből
fakadó jogoknak és kötelezettségeknek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sértő,
egyoldalú és indokolatlan eltolódását a fogyasztó hátrányára. Annak megállapítása tehát,
hogy egy konkrét esetben az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerűnek minősül-e, annak
függvényében történhet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó általános
szerződési feltétel tisztességtelen – érvénytelen – vagy sem.
A szerződési jog alapelve a pacta sunt servanda, vagyis a szerződési kötőerő elve,
amely szerint az érvényesen létrejött megállapodás tartalma a feleket köti, egymás közötti
— 67 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
viszonyukban az olyan, mintha jogszabály lenne. Ebből következik, hogy főszabályként
egyik fél sem jogosult egyoldalúan a megkötött szerződést megszüntetni, vagy pedig
azt egyoldalúan módosítani. A Ptk. szerint a szerződések főszabály szerint csak közös
megegyezéssel módosíthatók; a főszabály alól a cikkben említett három lényeges kivétel
van. Az első a Ptk. 226. § (2) bekezdésében említett lehetőség, amikor jogszabály a
hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja; ez
állami beavatkozás társadalmi méretekben és társadalmi érdekből. A második a bíróság
hatásköre egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyának helyreállítására. Ez csak
kivételesen történhet, abban az esetben, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést
követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét
sérti. Az új Ptk. ezzel kapcsolatban – összhangban az EU Szerződési Jogi Alapelveivel –
cizelláltabb körülírást fog tartalmazni. Végül a harmadik esetkör valamelyik szerződő fél
egyikének egyoldalú szerződésmódosítása. Ez akkor következhet be, ha erre jogszabály
feljogosítja, vagy a felek a szerződésben előre közösen kikötötték ezt az alakító jogot.
Önmagában az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését a törvény nem tiltja
és nem is korlátozza, továbbá az általános szerződési feltételek elfogadásával abban a
felek megállapodtak, nem következik, hogy a kikötést a tisztességtelenségre hivatkozással
támadni ne lehetne, és ebben az esetben annak érvényességét érdemben kell megítélni.
Nemcsak a felek köthetik ki tehát az egyoldalú szerződésmódosítás jogát közösen,
hanem jogszabály is feljogosíthatja valamelyik felet a szerződés egyes tartalmi elemeinek
egyoldalú alakítására. Ilyen rendelkezés a Hpt. 210. § (3) bekezdése, amely a pénzintézet
egyoldalú szerződésmódosítási jogát törvényi szinten biztosítja. A Ptk. 209. § (6) bekezdése
értelmében nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály
állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Fontos kiemelni,
hogy a Hpt. szerint a lakáscélú kölcsönszerződések esetén a pénzügyi intézmény az ügyfél
számára kedvezőtlenül a szerződést nem módosíthatja, a szerződésmódosítás semmis.
A lakáshitelezéssel kapcsolatban külön jogszabály azt is előírja, hogy konkrétan melyek
lehetnek az egyetlen engedélyezett egyoldalú módosítás, a kamatemelés lehetséges okai.
A pénzintézetek az általuk megfogalmazott ún. Magatartási Kódexben olyan
tételes ok-listát írtak le, amely a kamat egyoldalú megváltoztatására nyújthatna
lehetőséget. A pénzintézetek egy része ezt az ok-listát ültette át az általános szerződési
feltételei közé. A Magatartási Kódex azonban nem jogszabály, csak a piaci önszabályozás
keretében megszületett megállapodás, szabályegyüttes. A kódex alapján a pénzintézetek
— 68 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
kötelezettségei egymással szemben állnak fenn, annak személyi hatálya tehát csak a
megállapodásban részes felekre terjed ki, kívülálló szerződő félre kötelező erővel nem bír.
Az, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen-e, a bírói mérlegelés mércéje
szerint alakul. A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a
szerződéskötéskor fennállt minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötéséhez
vezetett, továbbá a szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más
feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. A korábban már említett, a Hpt.-
ben megfogalmazott előírás, az egyoldalú módosításra okot adó objektív körülmények
előzetes meghatározása azt jelenti, hogy nem a pénzintézet maga idézi elő a változtatásra
okot adó körülményt, az nem szubjektív (tőle függő) döntése, magatartása következtében
állt elő, hanem független, szubjektíve nem befolyásolható tényezők eredménye. Alaki
szempontból az ok-listával kapcsolatban az a követelmény állítható, hogy világos és
egyértelmű legyen, ne legyen ellentmondó, félreérthető, a megfogalmazása túl szakmai,
érthetetlen. Követelmény továbbá, hogy az ok-lista teljes körűen és ne példálózva jelölje
meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt rendszert
alkosson, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását adja.
Az üzleti-gazdasági szerződések a rendes üzleti kockázat felvállalásán alapulnak, a
szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen felvállalt
többlet-kockázatot feltételez. Az üzleti kockázat lényege az, hogy saját helyzetének objektív
nehezüléséből eredő következményeket – a már megkötött szerződések keretei között –
egyik fél sem háríthatja át a másikra. Mindenki köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt
járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére sem bírósági, sem
a felek valamelyikének egyoldalú szerződésmódosításával nincs lehetőség; fokozottan
érvényesül ez a professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerében, mint
amilyennek a pénzintézetek is minősülnek.
A szerző ezt követően végigelemez egy konkrét pénzintézeti, általános szerződési
feltételek között elhelyezett egyoldalú szerződésmódosítási ok-listát. Ezek közül
kiemeli: a hitelintézet tevékenységére vonatkozó jogszabály, közteher (pl. különadó)
változásai ugyan objektív természetűek, mivel jogalkotói döntés következményei,
ugyanakkor az érintett gazdasági szereplő üzleti kockázatához tartoznak. Mint ahogy
a kedvezőtlen jogszabályi változásokkal érintett más társadalmi csoportok sincsenek
abban a helyzetben, hogy az emiatt megnövekedett terheiket másra áthárítsák, ugyanez
vonatkozik a hitelintézetekre is. Ha a hitelintézetek ezt mégis megtehetik, ez számukra
— 69 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
nyilvánvalóan egyoldalúan előnyös jogi pozíciót eredményez, ami semmivel sem
indokolható. Ezen logika mentén az adós is gyakorolhatna egyoldalú szerződésmódosítási
jogot arra hivatkozással, hogy a rá irányadó jogszabályok, közterhek, a tevékenységét
(megélhetését) érintő közszolgáltatási díjak (pl. áram, gáz díja, közlekedési költségek)
számára hátrányosan változtak.
A másik kiemelt módosítási ok a pénzintézetek forrásköltségeinek változása.
Közismert tény, hogy a pénzintézetek nem saját forrásból származó pénzösszegeket adnak
kölcsön; rendes gazdálkodásuk és rendes üzleti kockázatuk körébe tartozik a kölcsönadott
összegek folyamatos biztosítása. A pénzintézet a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan
mérlegeli (mérlegelnie kell!) a pénzpiaci forrásszerzési lehetőségeket, forrásköltségeket. Utóbb,
a szerződés megkötése után e költségek változásából fakadó többletköltségeket nem háríthatja
át a fogyasztóra, különösen akkor, ha a költségek változásából fakadó kockázatok mérséklése
érdekében nem úgy járt el, ahogy az a pénzintézettől általában elvárható. A kölcsönvevőnek
(fogyasztónak) a források beszerzésére nincs ráhatása, előre nem látja és befolyásolni
sem tudja, hogy a pénzintézet milyen intézkedéseket fog megtenni avagy elmulasztani. A
forrásköltségek mechanikus átirányítása ezért sérti a jóhiszeműség és a tisztesség elvét
akkor is, ha a fogyasztóval szerződő fél a szerződésben rögzíti, milyen objektív változásokat
vesz figyelembe a költségek, kamat megemelésénél. Indokolatlan és egyoldalú előnyt jelent
a pénzintézet számára, ha a pénzintézet az ügyleti kamat meghatározásakor figyelembe vett
hasznát nem kockáztatja, vagyis minden kockázati tényezőt a másik félre hárít.
A hitelintézetekkel szemben általános követelmény a felelős hitelezés elve. Ezért nem
minősül indokolatlan egyoldalú előnynek, és indokolja a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási
jogát az adós magatartásának megváltozása, kockázati megítélésének változása.
A közös megegyezéssel létrehozott megállapodás – szerződés – bármely elemének
egyoldalú megváltoztatása ugyanakkor az egyik fél részéről mindig csak kivételes lehet, indokolt
tartalmi feltételek esetén. Az egyoldalú szerződésmódosításnak a szerződési jog logikája, a
jóhiszeműség és tisztesség elvében megjelenő etikája korlátot kell szabjon. A szerződéskötéssel a
pénzintézet az érdekköréhez, tevékenységi köréhez tartozó körülményekért, azok változásaiért
is a másik fél irányában kockázati helytállást vállal, ezért jár az ellenszolgáltatás. A változások
következményei a jóhiszeműséggel és tisztességgel összhangban akkor háríthatók át, ha az
objektív változások mértéke a rendes üzleti kockázat határait meghaladja.
A sérelmet szenvedett fél nem a szerződést, hanem a szerződés részévé váló
tisztességtelen kikötést támadhatja, ezért a tisztességtelen kikötés nem a szerződés
— 70 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
egészét, hanem a kikötéssel érintett részét teszi érvénytelenné. A részleges érvénytelenség
szabályai szerint pedig a részben érvénytelen szerződési részre az érvénytelenség
általános jogkövetkezményei – az eredeti állapot helyreállítása vagy a szerződés adott
részének érvényessé nyilvánítása – az irányadók. Az eredeti állapot helyreállítása azt
eredményezi, hogy a tisztességtelen kikötés nem válik az általános szerződési feltételek
részévé, hanem azok a tisztességtelen kikötés nélkül, de változatlanul irányadók a
felek jogviszonyában. A bíróság rendszerint ezt a jogkövetkezményt alkalmazza. Az
érvénytelenség jogkövetkezményei ugyanakkor egyenrangúak. A bíróság jogosult arra,
hogy az érvénytelen rész, a tisztességtelen kikötés tartalmát megfelelően módosítva az
érvénytelenség okát – a kikötés tisztességtelenségét okozó körülményt, az érdeksérelmet
kiváltó megfogalmazást – kiküszöbölje, és az így módosított tartalommal az érvénytelen
részt, kikötést érvényessé nyilváníthatja, ha adott esetben ennek alkalmazása célszerű
és indokolt. Mint a szerző rámutat, a kikötés tisztességtelen jellegének orvoslása, a
kikötés megfelelő módosításával az érdeksérelem kiküszöbölése reális lehetőségként a
kodifikációs szakirodalomban is felmerült.
Az egyoldalú szerződésmódosítást, kamatemelést biztosító kikötés adott esetben
azért tisztességtelen, mert differenciálás nélkül lehetővé teszi, hogy a pénzintézet
olyankor is módosítsa a kamat, díj, költség mértékét, amikor az előzetesen megjelölt
körülmények egyébként objektív változása csekély mértékű, a pénzintézet rendes
üzleti kockázatához tartozik. Az érvénytelenség oka, a kikötés tisztességtelensége
kiküszöbölhető, ha a pénzintézet az általános szerződési feltétel megfogalmazása folytán
csak akkor módosíthatja egyoldalúan a szerződést a kamatra, díjra, költségre kihatóan,
ha az általános szerződési feltételekben előre megjelölt ugyanazon objektív körülmények
változása – annak nagyságrendje, mértéke, jellege szerint – már kívül esik a rendes üzleti
kockázatának körén. Ilyen módosított szövegezésbeli megfogalmazással a tisztességtelen
jellegétől megfosztott kikötés (ok-lista) érvényessé nyilvánítható.
Végül megjegyezhető, hogy közérdekű kereset esetén a bíróság az általános
szerződési feltételek absztrakt megfogalmazását vizsgálja, és a kikötés tisztességtelenségét
attól függetlenül állapítja meg, hogy azt a feltételt támasztó fél, a pénzintézet ténylegesen
alkalmazta-e, illetve konkrét esetekben milyen gyakorlatot folytat.
dr. Székely Erika
közjegyzőhelyettes
— 71 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Rezümék
Major amendments having an impact on the foundation
and operation of business associations as of 1st March
2012
As of 1st March 2012 significant amendments were made to the act on business associations,
and to the act on public company information, company registration and winding-up
procedures also having an impact on notarial activities. The goal of the amendments was
to make more efficient the insolvency, furthermore the company registration rules and
regulations, to protect the interest of creditors, to eliminate the abuses experienced in the
business playground and to foster the assertion of rights.
The article introduces the highlights of the major changes having an impact on
notaries, with respect to the subject matters of cooperation during company foundation,
simplified company registration, assignment of company shares, certification of sittings
and keeping of share registers.
In relation to the foundation of business associations the major changes
made to the content of the charter of foundation are described in detail, furthermore
incompatibility and excluding reasons referring to the establishment of membership
legal relationships and fulfilling leading official positions are also described, which were
introduced for reducing and eliminating phantom companies and company cemeteries.
Company registration duties went up, the certification opportunity is eliminated with
respect to the delivery of the duty and publication fee by the legal representative. In
relation to newly established business associations the article also refers to the chamber
registration obligation effective as of 1st January 2012.
In order to clamp down the entrepreneurial behaviour causing damage to the
creditors and to the state and abusing the simplified company registration procedures, the
— 72 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
simplified company registration procedure’s framework has been altered. The amendment
furthermore implements a new procedure referring to the registration of changes made
to company members, and in the frame of this procedure upon the assignment of the
share of a member registered in the company registry the company court informs the tax
authority via electronic communication about submitting a change registration request.
At the end of the article the author also lists the changes referring to the content
of share registers and keeping of share registers, which play an important role during the
notarial certification of the general assembly of corporations as sittings.
Grundlegende Änderungen bei Gründung und Betrieb
von Handelsgesellschaften ab 1. März 2012
Ab 1. März 2012 sind wichtige, auch die notarielle Tätigkeit betreffende Änderungen
im Gesetz über die Handelsgesellschaften sowie im Gesetz über die Firmenpublizität,
das handelsgerichtliche Verfahren und die freiwillige Liquidation in Kraft getreten.
Ziel der Änderungen ist es, die Regelungen über das Insolvenzverfahren und das
handelsgerichtliche Verfahren wirksamer zu gestalten, die Interessen der Gläubiger
zu schützen, die Missbräuche im Wirtschaftsleben zu beseitigen und die wirksame
Durchsetzung von Rechten zu fördern.
Der Artikel stellt die grundlegenden, die Notare betreffenden Änderungen in
den folgenden Themenkreisen vor: Mitwirkung bei Firmengründung, das vereinfachte
handelsgerichtliche Verfahren, Übertragung der Gesellschaftsanteile, Bestätigung der
Hauptversammlung und Aktienbuchführung.
In Verbindung mit der Gründung von Handelsgesellschaften werden die
wesentlichen, die Gründungsurkunde betreffenden Änderungen sowie die zur
Bekämpfung von Phantomfirmen und Firmenfriedhöfen eingeführten Unvereinbarkeitsund
Ausschlussgründe bezüglich der Begründung von Gesellschafterverhältnissen
und der Ausübung von Leitungspositionen, ausführlich dargestellt. Die Gebühren
für die Firmengründung sind gestiegen, und die Entrichtung von Gebühren und
Veröffentlichungsgebühren kann durch den Rechtsvertreter nicht mehr bestätigt werden.
— 73 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Im Zusammenhang mit den neu zu errichtenden Handelsgesellschaften geht der Artikel
auf die seit dem 1. Januar 2012 wirksame Pflicht zur Registrierung bei der Kammer
ebenfalls ein.
Zur Bekämpfung des missbräuchlichen Verhaltens von Unternehmern bei
der Vereinfachung des handelsgerichtlichen Verfahrens, welche den Gläubigern
und dem Staat schaden, wurde mit der Änderung der Rahmen des vereinfachten
handelsgerichtlichen Verfahrens umgestaltet. Ferner wurde das Verfahren zur Eintragung
der Gesellschafteränderung eingeführt, wonach das Handelsgericht bei der Übertragung
der Geschäftsanteile des im Handelsregister eingetragenen Gesellschafters die staatliche
Steuerbehörde über die Einreichung des Antrags auf Eintragung einer Änderung auf
elektronischem Wege unterrichtet.
Am Ende des Artikels werden die den Inhalt und die Führung des Aktienbuches
betreffenden Änderungen gesondert betont, welche bei der notariellen Beglaubigung
der Hauptversammlung einer Aktiengesellschaft als Gesellschafterversammlung von
Bedeutung sind.
Les modifications les plus importantes, en vigueur
depuis le 1 mars 2012 et affectant la fondation et le
fonctionnement des sociétés commerciales
La loi sur les sociétés commerciales et la loi sur la publicité, les procédures commerciales
et la liquidation ont été modifiées à partir du 1er mars 2012. Ces modifications concernent
également l’activité des notaires. L’objectif des modifications était de rendre plus efficace
les règles relatives à l’insolvabilité et aux procédures commerciales, de protéger les
intérêts des créditeurs, de supprimer les abus dans l’économie et de faciliter à chaque
acteur de pouvoir défendre ses droits.
L’article présente les modifications les plus importantes relatives aux notaires dans
les domaines suivants: assistance à la fondation d’une société, procédure commerciale
simplifiée transfert des parts sociales, certification des assemblées générales et
comptabilisation des actions.
— 74 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
Les modifications les plus importantes relatives aux statuts de sociétés, les
restrictions (les conditions à remplir pour pouvoir devenir associé ou directeur dans une
société commerciale) visant à détruire les sociétés fantômes, et les «cimetières de sociétés»
ont été bien détaillées dans l’article. La taxe de fondation des sociétés commerciales a été
augmentée et les conseils ne seront plus habilités à certifier le versement des droits et
de la taxe de publication. En parlant de fondation de sociétés, l’article traite également
l’obligation de se faire enregistrer par une chambre professionnelle à partir du 1er janvier
2012.
Les cadres de la procédure commerciale ont également été modifiés afin d’éviter
les abus qui ont été jusqu’ici possibles grâce à cette procédure commerciale simplifiée.
Ces abus ont bien évidemment causé beaucoup de tort à l’Etat et aux créditeurs. Les
modifications ont mise en place une procédure d’enregistrement des modifications des
associées, en vertu de laquelle le Tribunal de Commerce est tenu d’avertir le Fisc en cas
de cession des parts sociales d’un associé enregistré dans le registre du commerce et des
sociétés.
Les modifications relatives à la gestion et du contenu du registre des actions sont
mentionnées à la fin de l’article en soulignant leurs importance. Ces modifications sont
très importantes lors de la certification notariale des procès-verbaux des assemblées
générales des sociétés anonymes.
Dr. Krisztina Rózsa
— 75 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
Does the European law enable the preservation of the
specifics of the notary public profession
Despite of the fact that the European Court in the verdicts resulting from the breach
of duty procedure announced that with respect to the “inspected” member states the
citizenship term is not compatible with the European Union’s law, we believe that based
on the criteria referring to the compellability of citizenship in the case of Hungarian
notarial function the citizenship term is still compatible with the law of the European
Union.
With respect to the Hungarian notarial function the certification activity based on
the number of transactions and based on the scope of activity only plays a secondary role,
furthermore the Hungarian notaries during the performance of their other tasks carry
out such discretional and other tasks involving imperative sphere of competence, based
on which they directly participate at the exercising of the public authority.
With respect to the sustainability of the specific relation of the Latin type notarial
function we consider it worrying that the European Court in relation to the compliance
of this specific item with the European law applies the limitation criteria of the freedom
of settlement, among others the principles of necessity and compliance, even if these
specific relations are acknowledged by the Court as a collective interest. These worries
are aggravated by the uncertainty related to the applicability of the European Union
competition law.
According to our standpoint with respect to the prospective preservation of the
specifics of the notarial public and other legal professions the cooperation between legal
professions and the authorities is a key element. However the resolution of this issue
– taking into consideration the opportunity of legal disputes, which can be initiated by
private individuals-, is in the hands of the European Court.
It is true that the European Court – in contradiction to the unilateral liberalisation
aspirations of the European Commission – “adopted” the standpoint of the state and
the professional chambers. However in order to maintain the specifics of the notarial
— 76 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
profession in the long run, the integration shall move on towards cooperation instead of
the negative integration form carried out by the law, namely the manner how the uniform
internal market ignores the additional reasons.
The financial crisis enforced changes, which had an impact on the negative
information setup: just to mention the establishment of the European Securities and
Markets Authority and the European Financial Stability Facility. Based on this the uniform
internal market could further improve by the cooperation of the notarial function- and
legal professional organisations- of the member states, and not by the demolition of them
with the help of the EU’s law and order.
Ermöglicht das EU-Recht die Erhaltung
der Besonderheiten des Notarberufs
Obwohl der Gerichtshof der Europäischen Union mit seinen sich aus dem
Vertragsverletzungsverfahren ergebenden Urteilen entschieden hat, dass die
Voraussetzung der Staatsangehörigkeit bei den „geprüften” Mitgliedstaaten mit dem EU-
Recht unvereinbar sei, sind wir der Meinung, dass die Staatsangehörigkeitsvoraussetzung
aufgrund der Kriterien zur Staatsangehörigkeitserfordernis im Falle des ungarischen
Notariats mit dem EU-Recht weiterhin vereinbar ist.
Beim ungarischen Notariat spielt die Beglaubigungstätigkeit aufgrund der Anzahl
der Geschäfte und der Tätigkeit nur eine sekundäre Rolle, und der ungarische Notar übt
in seinen sonstigen Aufgaben eine Ermessens- und Zwangsbefugnis aus, durch die er an
der Ausübung öffentlicher Gewalt unmittelbar teilnimmt.
In Verbindung mit der Erhaltung der besonderen Verhältnisse des Notariats
lateinischer Art sind wir darüber besorgt, dass der Europäische Gerichtshof im
Zusammenhang mit der Vereinbarkeit dieser Besonderheiten mit dem EU-Recht die
Kriterien bezüglich der Beschränkung der Niederlassungsfreiheit, unter anderem die
Grundsätze der Notwendigkeit und Angemessenheit anwendet, auch dann, wenn er diese
besonderen Verhältnisse als Allgemeininteresse anerkennt. Diese Besorgnisse werden
— 77 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
durch die Unsicherheit bezüglich der Anwendbarkeit des EU-Wettbewerbsrechts noch
weiter gestärkt.
Bei der Erhaltung der Besonderheiten des Notarberufs und auch der einzelnen
Rechtsberufe sind unseres Erachtens die wichtigsten Aspekte die gegenseitige
Kooperation der Rechtsberufe und die Zusammenarbeit zwischen den Rechtsberufen
und den Behörden. Die Entscheidung der Frage liegt aber – auch mit Rücksicht auf die
Möglichkeit der durch Privatpersonen anzustrengenden Rechtsstreite – in der Hand des
Europäischen Gerichtshofes.
Zwar hat der Gerichtshof in zahlreichen Fällen – trotz der vielleicht einseitigen
Liberalisierungsbestreben der Kommission – den Standpunkten des Staates und der
Berufskammern „stattgegeben”, aber zur langfristigen Erhaltung der Besonderheiten
des Notarberufs müsste sich die Integration von der durch das Recht durchgeführten
negativen Integrationsform, d.h. der die anderen Gründe weniger berücksichtigenden
Form des einheitlichen Binnenmarktes entrücken und die kooperative Zusammenarbeit
anstreben.
Durch die Finanzkrise wurden Änderungen erforderlich, die auf die negative
Integrationsform auswirkten: Es genügt hier der Hinweis auf die Europäische
Kapitalmarktaufsicht und die Gründung der Europäischen Finanzstabilisierungsfazilität.
Nach diesem Muster könnte sich der einheitliche Binnenmarkt durch die Kooperation
zwischen den Notariaten und Rechtsorganisationen der einzelnen Mitgliedstaaten
weiterentwickeln, anstatt sie mithilfe der EU-Rechtsordnung abzubauen.
Le droit européen permettra-t-il de conserver les
spécificités de la profession des notaires
Bien que la Cour de Justice des Communautés Européennes ait dit dans ses décisions
relatives à un manquement que le critère de la nationalité est contraire au droit européen
dans les Etats membres qui ont fait l’objet de l’examen, nous pensons toujours qu’en
Hongrie, il est tout à fait conforme à la règlementation européenne en vigueur.
— 78 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
La certification, compte tenu du nombre des actes et, le champ d’activité des
notaires, n’occupe qu’une place secondaire parmi les activités des notaires hongrois qui,
munis d’un pouvoir discrétionnaire et contraignant, participent d’une manière active à
l’exercice de l’autorité publique.
Nous pensons que préserver les spécificités du modèle latin de l’activité notariale
est fort inquiétant, étant donné que la Cour de Justice de l’Union Européenne emploie
les critères prohibitifs, relatifs à la liberté d’établissement, les principes de la nécessité
et de la conformité. A notre avis c’est inquiétant, même si ces conditions spécifiques sont
reconnues par la Cour de Justice comme étant d’intérêt public. Cette inquiétude est attisée
par l’incertitude concernant la loi sur la concurrence économique de l’Union Européenne.
A notre avis, la coopération entre les différents métiers juridiques et avec les
autorités a un rôle primordial pour pouvoir préserver les spécificités des différents
métiers juridiques. Mais la décision dans cette affaire, y compris les litiges initiés
par les personnes physiques, doit être prise par la Cour de Justice des Communautés
Européennes.
Certes, la Cour de Justice a «approuvé» le point de vue des États et des chambres
professionnelles dans plusieurs affaires et cela peut-être contre les efforts de libéralisation
de la Commission Européenne. Cependant, pour pouvoir préserver à long terme les
spécificités du métier des notaires, l’intégration négative représentée par le droit (c’est-adire:
un marché commun européen qui néglige les autres motifs) devrait être remplacée
par la coopération.
La crise économique a provoqué des changements influençant le processus de
l’intégration négative. Pensez ici au Bureau de Surveillance des Marchés des Capitaux
ou à l’instrument européen de stabilité. Le marché intérieur pourrait connaitre un essor
grâce à la coopération entre les notaires et les organisations professionnelles des juristes
des différents pays membre qu’il faudrait surtout éviter de détruire.
dr. Imreh Géza, Ágoston Korom
— 79 —

Közjegyzők Közlön ye * 2012. 5. szám
SPELLING OBSTACLES IN NOTIARIAL DEEDS
Fundamental rules and spelling of compounds
(The lecture was delivered on 9th June 2012 in Győr
at the meeting of the Hungarian Association of Deputy Notary Publics and Prospective Notaries.)
Dr. Lendvai-Décsy, Kornélia PhD Associate Professor of the APÁCZAI CSERE JÁNOS
FACULTY UNIVERSITY OF WEST HUNGARY at the meeting of the Hungarian
Association of Deputy Notary Publics and Prospective Notaries delivered a lecture about
the ever-changing rules of Hungarian language on 9 th June 2012 in the town of Győr.
The goal of the lecture was to ensure that the deeds elaborated by notaries – which are
accurate and precise in law – also fully comply with the grammatical and spelling rules.
The article lists a few highlighted items of the presentation.
RECHTSCHREIBSCHWIERIGKEITEN IN DEN
NOTARIELLEN URKUNDEN
Grundprinzipien und Regeln über die Rechtschreibung der
zusammengesetzten Wörter
(Das Referat wurde am 9. Juni 2012 in Győr
auf der Sitzung des Vereins für Ungarische Notarsubstituten und Notaranwärter gehalten.)
Am 9. Juni 2012 hielt Dr. Ph.D. Kornélia Lendvai-Décsy, Universitätsdozentin der
APÁCZAI CSERE JÁNOS FAKULTÄT DER WESTUNGARISCHEN UNIVERSITÄT auf
der Sitzung des Vereins für Ungarische Notarsubstituten und Notaranwärter in Győr ein
Referat über sie sich ständig ändernden Rechtschreibregeln der ungarischen Sprache.
Ziel des Vortrags war es, dass bei den von den Notaren erstellten präzisen und korrekten
Urkunden die Grammatik- und Rechtschreibregeln ebenfalls eingehalten werden. Einige
wesentliche Punkte des Vortrags sind im Artikel zusammengefasst.
— 80 —

2012. 5. szám *
Közjegyzők Közlön ye
EVENTUELLES SOURS D‘ERREURS
D‘ORTHOGRAPHE DANS LES ACTES NOTARIÉS
Principes de base et règles mobiles
(Le discours a été prononcé le 9 juin 2012 à Győr
à la Réunion de l‘Association Hongroise des Notaires)
Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD, maître de conférences à la faculté de János APÁCZAI
CSERE de l’Université NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM a tenu un discours le 9
juin 2012 à Győr sur les règles en modification constante de l’orthographe du hongrois.
L’objectif du discours était d’attirer l’attention des notaires, pour que les actes notariés,
rédigés d’une manière précise et professionnelle, soient également correctes au niveau de
l’orthographe. Vous trouverez les parties les plus importantes du discours dans l’article.
Dr. Lendvai-Décsy Kornélia PhD Associate Professor
— 81 —

*
Kiadja: a Magyar Országos Közjegyzői Kamara
1026 Budapest, Pasaréti út 16.
Telefon: (+36-1) 489 4880, Fax: (+36-1) 356 7052
E-mail: kozlony@mokk.hu
Felelős kiadó: dr. Tóth Ádám a MOKK és a szerkesztőbizottság elnöke
Főszerkesztő: dr. Rokolya Gábor
A szerkesztőbizottság tagjai:
dr. Juhász Ivett, dr. Kőrös András, dr. Steiner Erika
Előfizetési díj egy évre: 18 000 Ft
A folyóirat előfizethető a kiadó címén.
Megjelenik kéthavonta.
Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft.
Felelős vezető: Sipos István ügyvezető
Nyomás: MO CARD’S Print Kft.
Felelős vezető: Molnár C. László
A Közjegyzők Közlönye tartalma szerzői jogilag védett információt tartalmaz.
A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez,
felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.
ISSN 1416-7883

A folyóirat példányonkénti ára: 1 500 Ft
LIX. /5.
2012. szeptember-október