Közjegyzők közlönye 2013. 2. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

Molnár Judit
Gondolatok a kérelemtől való elállás és
az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési meghagyásos eljárásban
Lányiné Toldi Judit
Harc a zsebszerződések ellen – közjogi korlátok és közjegyzői
közreműködés a termőfölddel kapcsolatos jogügyletekben
Máté Viktor és Sajben Tamás
Felülhitelesítési szabályok változása,
illetve 2012. évi eseménynapló
Sajtófigyelő
Rezümék
2013. március-április

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
Tartalomjegyzék
Molnár Judit
Gondolatok a kérelemtől való elállás és
az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési meghagyásos eljárásban ...... 4
Lányiné Toldi Judit
Harc a zsebszerződések ellen – közjogi korlátok és közjegyzői
közreműködés a termőfölddel kapcsolatos jogügyletekben ........ 16
Máté Viktor és Sajben Tamás
Felülhitelesítési szabályok változása,
illetve 2012. évi eseménynapló ............................................................. 26
Sajtófigyelő ................................................................................................. 46
Rezümék ...................................................................................................... 52

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Molnár Judit
Gondolatok a kérelemtől való elállás és
az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési
meghagyásos eljárásban
1. Bevezető gondolatok
A
fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való kérelmezői elállás több
tanulmány témáját is képezte 2010 óta. 1 Ezen témafeldolgozások kifejezetten a
fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) kérelemtől elállásra
vonatkozó szabályait elemezték. A kutatások során kimutatták, hogy a kérelmező
részéről érkező elállás iránti kérelem, mint egyoldalú nyilatkozat két jogszabály által is
szabályozásra kerül a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban. Ezek egyike az Fmhtv.
eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései körében került elhelyezésre. Ekkor a
kérelmező fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítését követő elállásáról
van szó. 2
Az elállás kapcsán megjelenő másik jogszabályunk a 28/2010 (V. 12.) IRM
rendelet, mely a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítését megelőzően
előterjesztett elállás esetén szabályozza a jogkövetkezményeket. Ekkor a közjegyző az
elállásra tekintettel a fizetési meghagyásos eljárást befejezetté nyilvánítja. 3 A hivatkozott
tanulmányok szerzői az elállás intézményét e két esetkörben, valamint a Polgári
perrendtartás 4 szabályainak tükrében vizsgálták, és vonták le következtetéseiket.
Jelen tanulmány kifejezetten a címben is megjelenő eljárási díj és a díjkedvezmény
elállás esetén érvényesülő szabályainak elemzése révén arra a kérdésre keresi a választ,
hogy a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban a kérelmek beérkezését követő azonnali
1 Lásd például: Lugosi József: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben
– jogalkotási dilemmák in.: Magyar Jog 2011.9. szám 545-555. oldal; Székely Erika: A kérelemtől elállás a
fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben – közjegyzői szemmel in.: Magyar Jog 2012. 2.
szám 98-101. oldal
2 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról (Fmhtv.) 34. szakasz (1) bek. b. pont
3 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet a fizetési meghagyásos eljárás, a fizetési meghagyás végrehajtásának
elrendelése során érvényesülő ügyviteli és iratkezelési szabályokról 12. szakasz (1) bek. c. pont
4 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.)
— 4 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
közjegyzői intézkedések, az azonnali kibocsátás okozhat-e jogsérelmet a kérelmezőnek az
elállási jog gyakorlása körében.
A vizsgálat során elemzésre kerülnek az elállásra és a díjkedvezményre vonatkozó
szabályok, valamint a fizetési meghagyás kibocsátásáról rendelkező jogszabályhelyek, és
ezek összevetésével kíván a tanulmány szerzője a fenti kérdésre megalapozott választ találni.
2. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől
való elállás esetei
A bevezető gondolatokban már említésre került azon két jogszabályhely, melynek
vizsgálata az elállás fizetési meghagyásos eljárásban történő vizsgálatához szükséges. E
két rendelkezés az elállás intézményét kettébontva tárgyalja. Az elállást követő közjegyzői
intézkedések attól függnek, hogy az elállást mikor jelenti be a kérelmező. Az elkülönítés
alapja a kibocsátott meghagyás kötelezett részére történő kézbesítése.
Amennyiben a kérelmező a kézbesítést megelőzően terjeszti elő elállását a
közjegyzőhöz, a 28/2010. IRM rendelet szabályainak hatálya alá tartozik az elállása, és
a következő rendelkezés alapján jár el a közjegyző: Befejezett ügyként kell kezelni azokat
az ügyeket, amelyekben a közjegyző a fizetési meghagyás kötelezett részére történő
kézbesítése előtt a kérelemtől való elállás folytán az eljárást befejezettnek nyilvánította. 5
A közjegyző a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítése után, de annak
jogerőre emelkedése, ellentmondás esetén pedig az ügynek a bírósághoz való megküldése
előtt bejelentett elállás esetén a fizetési meghagyásos eljárást megszünteti. 6
A jogosult kérelmétől a kötelezett hozzájárulása nélkül is elállhat, a kötelezett ebben
az esetben költségekre nem tarthat igényt. 7
A jogosult tehát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig, illetve ellentmondás
esetén az aktanyomat bírósághoz való megküldéséig gyakorolhatja a kérelemtől való
elállási jogát. Utóbbi esetén azt tapasztalhatjuk, hogy a kérelmező az elállási jogát
akkor is gyakorolhatja, ha a kötelezett ellentmondása nyomán perré alakult a fizetési
5 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet 12. szakasz (1) bek. c. pont
6 Fmhtv. 34. szakasz (1) bek. b. pont
7 Fmhtv. 34. szakasz (3) bek.
— 5 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
meghagyásos nemperes eljárás. A peres eljárásban már a Pp. szabályai szerint élhet a
korábbi kérelmező, most már felperes a keresettől való elállás jogával. 8
A jogosult emellett azonban az eljárás ellentmondással történő perré alakulása
esetén lehetőséget kap egy speciális, a kérelemtől való elállást megvalósító cselekmény,
helyesebben mulasztás megvalósítására is. Mégpedig azáltal, hogy a közjegyzői
felhívásnak megfelelően nem tesz eleget a per-előkészítési kötelezettségének. Ekkor a
bíróság az ellentmondás nyomán már folyamatban lévő pert megszünteti. 9
A jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való elállása tehát a
kérelem benyújtásától egészen a perré alakult eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező bíróság perelőkészítéséig gyakorolható. Utóbbi időpont azzal támasztható
alá, hogy a perbíróság a közjegyzői aktanyomat és a jogosult részéről benyújtandó, a
perelőkészítés körében megjelölendő tényállítások, bizonyítékok és illeték kiegészítés/
lerovás alapján intézkedik a tárgyalás kitűzéséről és az idézésről. 10
3. Az eljárás díja elállás esetén
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztéséért a MOKK részére az
Fmhtv.-ben megállapított díjat (eljárási díj) kell fizetni. 11
Az Fmhtv. idézett 42. szakasz (1) bekezdése értelmében az eljárási díjat a kérelem
előterjesztéséért kell fizetni. Tehát a jogszabályi rendelkezés szó szerinti értelmezése
alapján megállapítható, hogy a díjfizetési kötelezettség magához a kérelemhez tapad, nem
annak mikénti elbírálásához. 12 Továbbá meg kell állapítanunk azt is, hogy az eljárási díj
nem tekinthető tisztán illetéknek, párhuzamot vonva a peres eljárás illetékével, azt nem
az állam részére kell megfizetni, hanem az a közjegyzőnek a meghagyás elintézésében
való közreműködésért fizetendő – inkább perköltség természetű – jogszabályban
meghatározott mértékű szolgáltatási díj. Ekként az eljárási díj perré alakulás esetén sem
8 Pp. 160. szakasz; Mint ahogy azonban Lugosi József hivatkozott tanulmányában rámutat, a keresetlevél
benyújtásával induló, azaz klasszikus peres eljárásban a keresettől való elállás sajátos abból a szempontból,
hogy következményei csak a per megszüntetése körében kerülnek szabályozásra, azaz a perindítás hatályainak
beálltát követően kerülnek értékelésre. A keresetlevél beadását követő, de még az idézés kötelezett részére
történő kézbesítését megelőző elállás nem kap külön értékelést a peres szabályokban. Lásd ehhez: Lugosi
József: i. m. 545-546. oldal
9 Fmhtv. 37. szakasz (2)-(4) bek.; Pp. 318. szakasz (1) bek.
10 Pp. 319. szakasz (1) bek.
11 Fmhtv. 42. szakasz (1) bek.
12 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez
365. oldal
— 6 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
válik illetékké, a közjegyző nem utalja át a bíróságnak, hanem az elvégzett szolgáltatás
ellenértékeként nála marad. 13
A közjegyző oldalán a meghagyás kibocsátása iránti kérelmek alapján történő
eljárások – még a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása is – okoznak költségeket.
Ezért nem jár vissza a félnek sem a kérelem elutasítása, sem az eljárás megszüntetése,
sem perré alakulása esetén eljárási díj. 14
Ezen főszabály alól egyetlen kivételt határoz meg az Fmhtv., mégpedig az elállás
esetét. 15 Az eljárási díj az egyébként fizetendő díj 10%-a, de legalább 2000 forint – kettőnél
több jogosult esetében legalább annyiszor 1000 forint, ahány jogosult van –, ha a jogosult
a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmétől a meghagyás kibocsátása előtt eláll. 16
Az eljárási díj kapcsán a jogalkotó – az elállás bejelentésének időpontjához hasonlóan
– két szakaszra bontotta a fizetési meghagyásos eljárást és annak perré alakult, de még
a közjegyző előtt folyó szakaszát. Az elhatárolás a fizetési meghagyás kibocsátásához
kapcsolódik. Amennyiben a kérelmező a kibocsátást megelőzően nyújtja be az elállást,
90%-os díjkedvezmény illeti meg, azaz az eljárási díj 10%-a marad a terhén, 90%-ban
visszajár neki a befizetett eljárási díj. Ezzel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását
követő elállás esetén a kérelmező díjkedvezményben nem részesülhet, az eljárási díj az ő
terhén marad.
A jogalkotó tehát kivételesen engedélyezi az eljárási díj kérelmezőnek történő részbeni
visszatérítését, ha az elállására a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően került
sor. Ekként kivételt enged a főszabály alól, de egyúttal határidőt is szab az elállás ilyen
jogkövetkezménnyel való gyakorlásához.
Mint ahogyan fentebb is utaltunk rá, a közjegyző a kérelem előterjesztéséért „kéri” az
eljárási díj megfizetését, valamint az eljárása során szükségképpen merülnek fel költségek.
Így a fizetési meghagyás kibocsátását megelőző elállás esetén a közjegyzőnél maradó
10%-os eljárási díj hivatott a felmerült közjegyzői költségek fedezésére. Amennyiben
13 1208/B/2010. AB határozat 8. oldal
14 Az eljárási díj ugyan nem jár vissza, de beszámíthat az ismételten előterjesztett kérelem díjába: az eljárási
díj az egyébként fizetendő eljárási díj 50%-a, de legalább 5000 forint – ötnél több fél esetében legalább
annyiszor 1000 forint, ahány fél van –, ha a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a
fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítása vagy az eljárás 34. § (1) bekezdés a) pontja alapján
történő megszüntetése után az e tárgyban hozott végzés jogerőre emelkedését követő harminc napon belül
ismételten nyújtja be. Fmhtv. 49. szakasz (4) bek.
15 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez
366. oldal
16 Fmhtv. 49. szakasz (3) bek.
— 7 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
azonban az elállás olyan időpontban érkezik a közjegyzőhöz, amikor a közjegyző már
a meghagyás kibocsátása felől is intézkedett, az eljárási díj még részben sem járhat
vissza a kérelmezőnek. Ennek egyik oka, hogy szükségképpen további költségek is
felmerülhettek. Továbbá a díjkedvezmény bemutatott, elállás időpontjához igazodó
szabályozása egy, már a bírósági hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárás esetében
is ismert megállapításhoz igazodik, mely szerint a fizetési meghagyásos nemperes eljárás
a fizetési meghagyás kibocsátásával befejeződik. Az ellentmondásra nyitva álló határidő,
az ellentmondás beérkezése és következményei, illetve az ellentmondás hiányában
bekövetkező jogerőre emelkedés és jogerősítés csak az eljárás ún. utómunkálatait képezi. 17
Ezért ha a közjegyző kibocsátotta a fizetési meghagyást a jogosult kérelmére, teljesült
az eljárási cél, melyet az eljárás definíciója a következőképpen fogalmaz meg: A fizetési
meghagyásos eljárás a pénzkövetelések érvényesítésre szolgáló egyszerűsített polgári
nemperes eljárás, amelyben a közjegyző a jogosult egyoldalú kérelmére a kötelezettet –
bizonyítási eljárás mellőzésével – a kérelemben foglalt követelés teljesítésére vagy azzal
szembeni ellentmondásra hívja fel. Ha megnézünk egy fizetési meghagyást, valóban ezek
az elemek találhatóak meg benne. Az ellentmondás vagy annak elmaradása már csak a
kibocsátott meghagyás jogkövetkezménye.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az eljárás lezárul a kérelem alapján történő meghagyás
kibocsátással, és lezárult eljárás díját sem egészben, sem részben nem lehet visszakövetelni,
díjkedvezmény nem illeti meg a kérelmezőt. 18
4. A fizetési meghagyás kibocsátása – különös
tekintettel a határidőkre
A közjegyző a hozzá érkező fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyomban, de
legkésőbb a meghagyás kibocsátására nyitva álló határidőn belül megvizsgálja annak
megállapítása érdekében, hogy nem kell-e a felet a hiányok pótlására felhívni, nincs-e
helye az ügy áttételének vagy a kérelem hivatalból történő elutasításának, és a szükséges
intézkedéseket megteszi. 19 Tehát a közjegyző a kérelmeket a hozzáérkezéskor azonnal
17 BH 1999. 32.
18 BH 1999. 32.
19 Fmhtv. 23. szakasz (1) bek.
— 8 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
(„nyomban”), valamint egy meghatározott időtartamon belül („kibocsátási határidő”)
vizsgálja meg és intézkedik.
A véghatáridő esetében a kérelem beérkezésének módja határozza meg, mennyi
idő áll a közjegyző rendelkezésére a vizsgálat elvégzésére és a szükséges intézkedések
megtételére. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának két fő
formáját különbözteti meg az Fmhtv.: írásbeli és szóbeli kérelmek. 20 Az írásbeli kérelmek
azonban újabb két csoportra bonthatóak, az elektronikusan és a papír alapon benyújtott
kérelmekre. 21
A közjegyző számára nyitva álló intézkedési és kibocsátási határidő vége tekintetében
az elektronikus és a hagyományos (papír alapú és szóbeli) kérelmek jelentenek
különbséget. Elektronikus kérelem előterjesztés esetében három munkanapon belül,
hagyományos kérelem esetén tizenöt napon belül kell az intézkedéseket megtennie és a
meghagyást – a feltételek fennállása esetén – kibocsátania.
A közjegyző számára azonban már a kérelem hozzáérkezésekor fennáll a lehetőség,
hogy elvégezze a kérelem formai vizsgálatát és kibocsássa a fizetési meghagyást. A
kérelmek közjegyzőhöz érkezésének módja azonban az azonnali vizsgálatok esetében
is különbségeket idézhetnek elő. Amennyiben a közjegyző előtt szóban terjeszti elő a
kérelmét a jogosult, illetve ha személyes benyújtással vagy postai úton érkezik a papír
alapú kérelem, a közjegyző tevékenysége első lépéseként rögzíteni köteles a kérelem
adatait a MOKK számítógépes rendszerében. 22
Elektronikus kérelem esetén a kérelmező rögzíti a kérelmét a MOKK rendszerében.
A rendszer az eljáró közjegyzőnek továbbítja a kérelmet. 23 Ekkor a közjegyző mentesül
a rögzítés terhe alól, és vizsgálati tevékenységét a kérelem beérkezésekor nyomban
megkezdheti, melyet követően a fizetési meghagyás kibocsátásáról egy gombnyomással
intézkedhet.
20 Fmhtv. 19. szakasz
21 Fmhtv. 11-14. szakasz
22 A szóban előterjesztett beadvány adatait az a közjegyző, akinél azt előterjesztették, az esetleges hiányok
pótlása után nyomban rögzíti a MOKK rendszerében, és erről igazolást ad. Fmhtv. 14. szakasz (2) bek.; Az
eljáró közjegyző a papír alapú beadvány adatait haladéktalanul, de legfeljebb annak a hozzá való érkezésétől
számított 3 munkanapon belül rögzíti a MOKK rendszerében. Fmhtv. 13. szakasz (2) bek.
23 Az elektronikus úton előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elosztása a MOKK
rendszerének alkalmazásával automatikusan, a mentesítés esetét kivéve, a közjegyzői székhelyek között
egyenlő arányban történik. Fmhtv. 9. szakasz (1) bek.
— 9 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
5. Az elállás, a díjkedvezmény és a kibocsátási határidők
összeérése
Mint ahogyan az előző részben megállapítottuk, a közjegyző számára a kérelem
beérkezésével megnyílik a kérelem alapján történő eljárás lehetősége.
Kifejezetten az elektronikus kérelmek biztosítják a közjegyző számára a leggyorsabb
eljárás lehetőségét: A kérelem a számítógépes rendszerben már jelen van, a kérelem
jogosult általi kitöltését nyomtatványkitöltő program segítette, és kizárta a hiányos
kérelmek MOKK felé történő továbbítását. Ezért a közjegyző az elektronikus kérelmek
alapján valóban érvényre juttathatja az Fmhtv. azon rendelkezését, hogy a közjegyző a
kérelmet nyomban megvizsgálja – és intézkedik a fizetési meghagyás kibocsátásáról.
Szóbeli és papír alapú kérelem esetén a kérelmek számítógépes rendszerben való rögzítése
külön időt vesz igénybe a közjegyző eljárásán belül, melyet követően ugyancsak fennáll a
közjegyző „nyomban” történő intézkedési és kibocsátási lehetősége.
A kérelmező oldaláról vizsgálva azonban a fizetési meghagyások kibocsátása esetén
bemutatott azonnali közjegyzői intézkedések aggályosak is lehetnek. A kérelmezőt
elállási jog illeti meg egészen a perré alakult eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező bíróság perelőkészítéséig. 24 Elállása a fizetési meghagyás kötelezett részére
történő kézbesítéséig a 28/2010. IRM rendelet, a kézbesítést követően az Fmhtv. hatálya
alá tartozik.
A nyilatkozatának eljárási díjra gyakorolt hatása tekintetében azonban más a
jogkövetkezményeket meghatározó időbeli határvonal. A meghagyás közjegyző általi
kibocsátását megelőzően bejelentett elállás esetén a kérelmezőt 10%-os eljárási díj terheli,
azaz 90%-ban visszajár neki a befizetett díj, és erről a közjegyző hivatalból intézkedni
köteles. 25 Ezzel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását követően előterjesztett elállás
nyomán díjkedvezmény nem illeti meg a kérelmezőt. Az eljárás lezárult a kibocsátással,
és lezárult eljárás díja sem egészben, sem részben nem követelhető vissza. 26
Megállapíthatjuk tehát, hogy a jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti
kérelemtől való elállási joga a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban nem sérül.
Két jogszabályhelyen kerül ugyan rögzítésre, amelyek azonban a joghatásokat megfelelő
24 Lásd erről: A tanulmány 2. részében.
25 Fmhtv. 42. szakasz (4) bek.
26 Lásd ehhez: BH 1999. 32.
— 10 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
módon és jogkövetkezményekkel határozzák meg. 27
Az eljárási díj kedvezménye
kapcsán aggályosnak tekinthető azonban azon rendelkezés, amely a díjkedvezmény
alkalmazhatóságát, illetve kizártságát a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontjához
köti. Ezen időpont kizárólag a közjegyző számára nyilvánvaló, de még számára sem előre
látható, mivel a kérelem beérkezését követően a „nyomban” történő intézkedés és a három
munkanapon, illetve tizenöt napon belül történő kibocsátás között történik valamikor.
Hogyan tud a kérelmező az elállási jogával úgy élni, hogy egyidejűleg díjkedvezményre
is jogosult lehessen Kizárólag úgy, ha a kérelmének benyújtását követően haladéktalanul
az elállási jogát is bejelenti, és nem olyan közjegyző jár el az ügyében, aki a „nyomban”
történő intézkedés keretében azonnal intézkedett a meghagyás kibocsátásáról. Tehát
a kérelmező díjkedvezményre vonatkozó jogosultsága teljesen előreláthatatlan,
kiszámíthatatlan. Mivel a meghagyás kibocsátásnak nincs minimális „várakozási ideje”
szabályozva, a kérelmező az elállási jogának érvényesítésével egyidejűleg nem bízhat
abban, hogy az eljárásba fektetett költségeit nagyobb részben (90%-ban) visszakapja.
Mivel a közjegyző eljárása teljes egészében a fentebb bemutatott jogszabályi
rendelkezéseken alapul, amikor az elállás nyomán az eljárási díjkedvezményéről határoz,
a közjegyző nem sérti meg az eljárási szabályokat. Az elállást gyakorló kérelmezőt azonban
sérelem éri, mert a meghagyás kibocsátására vonatkozó határidő-szabályozás a tényleges
kibocsátás határidejét az elállási jog gyakorlása szempontjából számára kiszámíthatatlan
módon határozza meg. Ezáltal az eljárási díjkedvezményekre vonatkozó jogát sem tudja
kiszámítható módon érvényesíteni.
Kérdésként vetődik fel, hogy a kérelmezőt érő sérelem tekinthető-e jogsérelemnek. A
kérelmező rendelkezési joga szempontjából fennáll a jogsérelem lehetősége, míg a fizetési
meghagyásos eljárás célját tekintve, azaz hogy a közjegyző a lehető leggyorsabban eljárjon
a kérelem alapján, és meghagyást bocsásson ki, már megkérdőjelezhető a jogsérelem
ténye. A kérdés eldöntése szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elállás,
mint kérelmezőt megillető jog alapja a kérelmező érdekkörében felmerülő körülmény. A
sérelem minősítése, azaz hogy az jog- vagy érdeksérelemnek tekinthető-e, álláspontom
szerint azon alapulhat, hogy a kérelmező oldalán kimutatható-e az önhiba. Amennyiben
a kérdésre adott válaszunk igen, azaz a kérelmező okafogyottan, formailag jogszerűtlenül
terjesztette elő kérelmét, akkor a kérelmezőt maximum érdeksérelem éri az eljárási díj
27 Székely Erika: i. m. 99. oldal
— 11 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
viselése nyomán. Míg az elállás önhiba hiányában történő gyakorlása esetén a jogszabályi
rendelkezések által biztosított kiszámíthatatlan jogi környezet valódi jogsérelmet képes
előidézni a kérelmezői oldalon.
6. Sérelem – kizárólag orvoslási lehetőség van, vagy a
sérelem keletkezése is elkerülhető
A kérdés az, hogy a probléma elméleti felvetésén túl előállhat-e olyan eset, amikor a
kérelmező önhibáján kívüli okból, az azonnali közjegyzői intézkedés nyomán elesik
a 90%-os díj-visszatérítéstől Az eljárási díj befizetése körében találkozhatunk olyan
esettel, amely a fenti kérdés körébe illeszkedik.
Az eljárási díj megfizetésében különbség mutatkozik az alapján, hogy az milyen
technikával történik a kérelmező részéről. A papír alapú kérelem részét képezi annak
a postai készpénz átutalási megbízásnak a feladóvevénye, melyen az eljárási díjat a
kérelmező korábban befizette. Szóbeli kérelem esetén a kérelmező a közjegyzőnél köteles
a megfelelő eljárási díjat kifizetni. Az elektronikus kérelmezésnél banki átutalással,
bankkártyáról való teljesítéssel tudja a kérelmező a díjat megfizetni.
Ezen módozatok közül az első kettő nagyobb bizonytalanságot nem tartogat a
kérelmező számára. Ezzel szemben az átutalásos teljesítés magában rejthet a kérelmezőtől
független, kizárólag technikai okok miatt bekövetkező veszélyeket. A kérelmező az
elektronikus kérelmének benyújtásakor intézkedik tehát az eljárási díj elektronikus úton
történő rendezése felől is, melyről elektronikus visszaigazolást kell kapnia. Ez igazolja
számára, hogy az eljárási díj utalásáról a bankja sikeresen megkapta a megbízást és
teljesíti azt. Mi a teendő azonban abban az esetben, ha a kérelmező és a bankja közötti
elektronikus kapcsolat megszakad, akadozik, miközben a kérelmező az eljárási díj és a
meghagyás iránti kérelem benyújtása felől intézkedik. Néhány másodperces, perces, akár
órákban számítható akadályok is előfordulhatnak a két fél kommunikációjában. Ekkor
a hiba elhárulását követően a kérelmező arról értesülhet, hogy a hiba eleve kizárta az
eljárási díj megfizetésére vonatkozó kérelmének az intézését, és így a kérelmező a fizetési
meghagyás kibocsátása iránti kérelmét sem tudta a MOKK rendszerének megküldeni.
Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a kérelmezői díjutalás sikeres, a hiba ezt nem
érintette, de a kérelmező nem kap pozitív visszajelzést a bankjától. Ezért amikor a rendszer
újra „engedi”, azonnal újra próbálkozik a díj utalásával és a kérelem benyújtásával. Ilyen
esetben ugyanazon kérelem két alkalommal történő előterjesztése és az eljárás díjának
— 12 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
duplán történő megfizetése állhat fenn. A kérelmező számára a második kérelemtől
történő elállás bejelentése jelenthet megoldást.
Igényt tarthat-e a kérelmező az elállására tekintettel 90%-os díjkedvezményre
A kérelmező akkor mondható szerencsésnek, ha olyan közjegyző kapta meg a MOKK
számítógépes rendszerétől a kérelmét, aki nem intézkedett azonnal a kérelem vizsgálata
és a meghagyás kibocsátása felől. Ha megtörtént a kibocsátás a kérelemtől való elállás
bejelentéséig, a kérelmező mindkét, így a tévesen és önhibáján kívül előterjesztett fizetési
meghagyás kibocsátása iránti kérelmének az eljárási díját is viselni köteles. Az Fmhtv.
49. szakasz (3) bekezdése kizárólag a kibocsátás előtt előterjesztett elállás esetére enged
díjkedvezményt. A fizetési meghagyás kibocsátása, mint időpont azonban a kívülállók
– nem az eljáró közjegyző számára – mindig is kiszámíthatatlan volt és marad is a
rendelkezésre álló határidő kezdő és végidőpontja között.
A bekövetkezett jogsérelem orvosolhatósága tekintetében nem hagyható figyelmen
kívül a 4/2003. Polgári jogegységi határozat azon rendelkezése, mely szerint a keresetlevél
bírósághoz érkezéséig történt cselekmények anyagi jogi, az azt követő cselekmények
már eljárásjogi relevanciával bírnak. A jogegységi határozat a nemperes eljárásokban is
alkalmazást nyer, ezért a fenti rendelkezést a fizetési meghagyásos eljárásra lefordítva
azt láthatjuk, hogy a kérelem beérkezéséig a jogkövetkezményeket az anyagi jog
határozza meg. Amennyiben a kérelmező elállását a fizetési meghagyás közjegyző általi
kibocsátása után terjesztette elő- és emiatt már az Fmhtv. által biztosított díjkedvezmény
nem illeti meg –, a következő feloldási lehetőségeket kínálja a Ptk.: ha a fél önhibájával
állunk szemben, akkor a kérelmező viseli a károkat, így az eljárási díj teljes összegét;
ha más személy okozta a kárt, így az internet szolgáltató, a banki szolgáltató, ő a felelős
a kár bekövetkezésért, és az igény vele szemben a Ptk. megfelelő szakaszai alapján
érvényesíthető. 28
Mivel azonban ez a fenti megoldás az önhibán kívüli okból kérelmétől elálló
kérelmezőnek újabb (peres) terhet jelenthet, tovább kell vizsgálnunk azokat a
lehetőségeket, amelyek nem a bekövetkezett jogsérelem orvoslását szolgálják, hanem
akár a jogsérelem bekövetkezését zárhatják ki. A vizsgálatunk kiindulópontja az a
korábbi megállapítás, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja, annak a
28 Ptk. 318., 339. szakaszai
— 13 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
biztosított időtartamon belül való meghatározhatatlan volta miatt az Fmhtv. 49. szakasz
(3) bekezdésének alkalmazása aggályos.
Tehát ha sikerülne pontosítani a közjegyzői intézkedések „időpontját” a rendelkezésre
álló időtartamon belül, a kérelmezőnek kiszámíthatóbb módon járna 90%-os
díjvisszatérítés, illetve előreláthatóbb lenne a díjkedvezmény hiánya elállás esetén.
A javaslat megtételét megelőzően nem hagyható figyelmen kívül a fizetési
meghagyásos eljárás egyik olyan eleme, mely ugyancsak igazodott a fizetési meghagyások
kibocsátásához. Ugyanis a kötelezett oldalán 2008. december 31.-ig jelen volt olyan eljárási
rendelkezés, amely a fizetési meghagyás kibocsátását tekintette elhatárolási pontnak a
jogkövetkezmények szempontjából. Ez pedig a teljesítésre történő hivatkozás a kötelezett
részéről. A 2008. évi XXX. törvény 29
azonban 2009. január 1-jével megváltoztatta a
korábbi szabályokat, és a kötelezett teljesítésre történő hivatkozása szempontjából a
fizetési meghagyás kézhezvételének időpontját tekintette – és tekintjük azóta az Fmhtv
által is – irányadónak a teljesítés értékelése szempontjából. 30 A módosítás a kötelezettel
szembeni perindítási hatályok beállásához igazodott, azaz a kötelezett a fizetési
meghagyás kézhezvételével szerez tudomást a lefolytatott eljárásról, a kézbesítéssel
állnak be vele szemben a perindítás joghatályai. 31 Emellett azonban megállapítható az
is, hogy a kibocsátás időpontjának előreláthatatlansága és a kézhezvétel időpontjának
visszaigazolt volta közötti különbség, és az utóbbi javára írható pozitívum nyomán a
megújult szabályozás megfelelően biztosítja a kötelezett eljárási jogait.
Ezen tapasztalatokból kiindulva azonban a kérelmezői oldalon az elállás és a
díjkedvezmény kapcsán a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja helyett mi lehetne
a megfelelőbb időbeli viszonyítási pont Ha arra gondolunk, hogy az önhibán kívüli
kérelem előterjesztések és eljárási díj utalások főként ez elektronikus kérelmezéshez
kapcsolódhatnak, az ott előforduló technikai akadályok idézhetik elő, azok elhárulását
követően elvárható a kérelmezőtől, hogy amint kiderül számára, hogy tévesen nyújtott be
kérelmet, jelezze nyomban a közjegyző felé a kérelemtől való elállását. Ha kizárólag ilyen
kommunikációs problémákból eredő elállások esetére biztosítani kívánjuk a kérelmező
számára a díjkedvezményt, a szabályozás módosítását akként lehetne elképzelni,
29 2008. évi XXX. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények
módosításáról
30 2010. május 31.-ig hatályos Pp. 319. szakasz (5)-(6) bek.; Fmhtv. 30. szakasz (1) és 31. szakasz (1) bek.
31 Fmhtv. 27. szakasz (3) bek.
— 14 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
hogy a közjegyző a kérelem beérkezésétől számított két óra elteltével, de legkésőbb a
kérelem beérkezésétől számított három munkanapon belül intézkedik a meghagyás
kibocsátásáról.
A kérelem beérkezése és a közjegyzői intézkedés megkezdése között biztosított
„várakozási idő” tartama, annak pontos meghatározása nagyban függ a fizetési
meghagyásos eljárásban kiemelt szerepet játszó számítógépes rendszer működésétől
is, ekként a bemutatott kérelmezői jogsérelem elháríthatóságához szükséges időtartam
meghatározásában a jelen tanulmány szerzője nem kíván találgatásokba bocsátkozni, és
vitatható időtartamokat leszögezni.
Annak megállapítását azonban elengedhetetlennek tartja, hogy az elállási jog és annak
egyik kiemelkedő jogkövetkezménye – az eljárási díj 10%-ban történő megállapítása és
90%-ban való visszatérítése – kapcsán a „nyomban” történő közjegyzői fizetési meghagyás
kibocsátás jogsérelmet idézhet elő. Ennek kiküszöböléséhez indokoltnak tekinthető az
ún. várakozási idő szabályainak lefektetése a fizetési meghagyás kibocsátására vonatkozó
rendelkezések körében. Ezáltal a homályosan megfogható intézkedési kezdőidőpontot
felválthatná a kérelmezők számára is jobban kiszámítható közjegyzői intézkedési
tevékenység kezdet, és az elállás díjkedvezményben megjelenő jogkövetkezménye is előre
látható lenne a kérelmező számára. 32
32 Jelen tanulmány kísérletet tett arra, hogy olyan szabályozási javaslatot dolgozzon ki, mely a fent bemutatott
kérelmezői sérelem keletkezését kiküszöbölhetővé tegye. A probléma, amely jelen esetben a közjegyző
azonnali intézkedése és fizetési meghagyás kibocsátása nyomán az elállás és az ahhoz kapcsolódó
díjkedvezmény kapcsán bemutatásra került, azonban nem egyedülálló a polgári eljárásjogi szabályozásban. A
Pp. mind a fellebbezési, mind a felülvizsgálati kérelem visszavonása esetén, az azzal járó, Itv.-ben biztosított
illetékkedvezmény és a kérelmek ezen eljárásokban való tárgyaláson kívüli elbírálása kapcsán ugyanezen
„kiszámíthatatlan” jogi környezetet kínálja a fellebbezési, felülvizsgálati kérelmét visszavonó kérelmező
számára. Lásd ehhez: Pp. 241. szakasz (1) bek.; 275. szakasz (5) bek.; Itv. 58. szakasz (7) bek.
— 15 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Lányiné Toldi Judit
Harc a zsebszerződések ellen – közjogi
korlátok és közjegyzői közreműködés a
termőfölddel kapcsolatos jogügyletekben
Bevezető
„Hoppon maradnak az idegen gazdák”… „Megelőzhetőek az ingatlancsalások!”…
„Kétharmaddal védett föld”...Ezek a sajtóban felbukkanó szalagcímek is
rávilágítanak a termőföldszerzéshez kötődő kettősségre: napjainkban együtt jelentkezik
a földek visszaélésszerű birtokba vétele és a szerzési tilalmak kibővülése. Az alábbiakban
arra keressük a választ, milyen előzménye és jogalapja lehet a közjogi jellegű korlátozó
intézkedéseknek, mint a jogalkotó társadalmi jelenségekre adott utólagos reflexióinak.
Emellett végiggondoljuk, hogy a közjegyző, mint jogalkalmazó milyen előzetes
kontrollfunkciót tölthet be a zsebszerződések meghiúsításában.
1. A jogalkalmazás nehézségei, a földtulajdon, mint
különleges szabályozási igényű vagyontárgy
A földjogi szabályozás szorosan kötődik egy adott időszak gazdaság- és
társadalompolitikájához, az állam nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz, és nem utolsó
sorban az aktuálpolitikai elképzelésekhez. A jogszabályoknak e folyamatosan változó
igényekhez történő hozzárendelése egy rendkívül komplex joganyagot eredményez. A
termőföldre vonatkozó jogügylet vizsgálatánál csak a legkülönbözőbb anyagi és eljárási jogi
rendelkezések együttes alkalmazásával kaphatunk teljes képet (pl. tulajdonközösséggel
és elővásárlási joggal kapcsolatos Ptk.-ban és a Tftv.-ben 1 szabályozott kérdések, egyes
szövetkezeti normák érvényesülése öröklési jogvitáknál, a tulajdonszerzést korlátozó
szabályok, eltérő hagyatéki és földhivatali eljárási jogi normáknak való alávetettség).
Tovább nehezíti a jogalkalmazó helyzetét, hogy a földjogi joganyag időben széttagolt és
1 1959. évi IV. tv. és a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény
— 16 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
történelmileg determinált szabályozása egy hatalmas matériává nőtte ki magát, amely
elavult jogintézményeket, joghézagokat és egymásnak ellentmondó normákat rejt. 2
A földtulajdon rendkívül speciális vagyontárgy, amely jellegénél fogva is különleges
szabályozási igényt támaszt. Korlátozott mértékben áll rendelkezésünkre, ám –
rendeltetésszerű igénybe vételt feltételezve – korlátlan ideig használható és mással
nem pótolható jószág. Nélkülözhetetlen jellege, kockázatérzékenysége és alacsony
nyereséghozama miatt pedig különös szociális kötöttséggel bír. 3 Ebből ered az a jogalkotói
álláspont, amely a földtulajdon más tulajdoni tárgyaktól eltérő jogi kezelését szorgalmazza
és az egyén tulajdonosi jogaival szemben teret enged a közérdek érvényesítésének. Ez a
magánjogi jogviszonyokba történő „külső beavatkozás” az egyes szerzési tilalmakon és
korlátokon túl egészen a tulajdon kisajátítás keretében történő elvonásáig terjedhet.
2. A közjogi korlátozás alkotmányosságának vizsgálata
és indokai
A föld közérdekű funkcióinak érvényesítése, illetve az állam ilyen szempontoktól vezérelt
korlátozó szerepköre megkerülhetetlenül magában hordozza az ezzel kapcsolatos
alkotmányossági vizsgálat igényét. A Magyar Köztársaság Alkotmánya a tulajdonhoz
való jogot alapvető jogként körvonalazta, garantálta a köztulajdon és magántulajdon
egyenlő védelmét, továbbá lehetővé tette részjogosítványainak törvényi korlátozását. 4 Az
Alkotmánybíróság több határozatában megállapította, hogy a tulajdon megszerzésének
jogát nem tekinti alkotmányos alapjognak, csupán a megszerzett tulajdont részesíti
alapjogi védelemben. 5
Kimondta, hogy az alapjogként védett tulajdon tartalma az
alkotmányos közjogi és magánjogi korlátokkal együtt értendő, előbbinél kizárólag addig
terjedhet, amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a dologi vagyon is
szolgálna. 6 A tulajdonhoz való jog szociális kötöttsége miatt sem minősül korlátozhatatlan
alapjognak. Az állami beavatkozás alkotmányosságát a taláros testület szükségességi
2 Tanka Endre: Földjogi szabályok a polgári jogalkalmazásban (Jogtudományi Közlöny, 1977. márc., 149. o.)
3 35/1994 (IV.24) AB határozat
4 1949. évi XX. tv. 13. § (1) bek., 8. § (2) bek. és 9. § (1) bek.
5 743/B/1993. AB határozat
6 64/1993. (XII.22.) AB határozat, 17/1992. (III.30) AB határozat
— 17 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
és arányossági kritériumokhoz kötötte. 7 A Tftv. konkrét rendelkezéseinek vizsgálatánál
megállapította, a törvényhozó feladata eldönteni, mi tekinthető a termőföld-tulajdonjog
korlátozása szempontjából közérdeknek. Határozatai alapján közérdeknek fogadta el a
megfelelő birtokméret kialakítását, a szakszerű mezőgazdasági tevékenység szociális
okból történő elősegítését és a telekspekuláció meggátlását. 8 A 2012. január 1. napján
hatályba lépett Alaptörvény úgy rendelkezik, mindenkinek joga van a tulajdonhoz és
az társadalmi felelősséggel jár, 9 majd megjelöli kisajátításának garanciális elemeit. 10 Az
Alaptörvény 2012. december 22. nappal hatályba lépett módosítása a termőföld
kiemelt védelmét írja elő. Természeti erőforrás jellegéből kiindulva a „nemzet közös
örökségének” részévé teszi, 11 védelmét, fenntartását és a jövő nemzedék számára történő
megőrzését általános kötelességként nevesíti. A termőföld és az erdők tulajdonjogának
megszerzése, hasznosítása, valamint ezeknek a korlátozása és feltételei kizárólag
sarkalatos törvényben szabályozhatóak. 12 Az Alaptörvény kimondja, 13 hogy az állam és
az önkormányzatok tulajdona 14 „nemzeti vagyonnak” minősül és sarkalatos törvényben
rendeli szabályozni az ennek megőrzését, védelmét, valamint az erre vonatkozó felelős
gazdálkodás követelményeit. Emellett rögzíti a nemzeti vagyon átruházásának és
hasznosításának korlátait. 15 A jogalkotó így a legmagasabb jogforrási szinten legitimálja
a termőföldtulajdon szerzési korlátozásának szükségességét.
Az állami szerepvállalás különösen jelentős a földtulajdon tekintetében, amely
a történelem során hatalmi, politikai tényezőként jelentkezik. Megfogyatkozása
napjainkban globális fenyegetettséget jelent, így a társadalom, a gazdaság és a környezet
fenntarthatóságának kulcsa egy államilag irányított és ésszerű földkészlet-gazdálkodás.
7 Az állami beavatkozás alkotmányosságát a taláros testület az alábbi kritériumokhoz kötötte: a korlátozás
másik alapvető jog védelme vagy érvényesülése érdekében szükséges, illetve egyéb alkotmányos cél más
módon nem érhető el, és a korlátozás arányban áll az elérni kívánt alkotmányos cél fontosságával.2/1990.
(II.18) AB határozat, 2299/B/1991 AB határozat
8 35/1994. (VI. 24) AB határozat , 7/2006. (II. 22.) AB határozat
9 Alaptörvény XII. cikk (1) bek.
10 Alaptörvény XII. cikk (2) bek.
11 Az Alaptörvény a termőföld mellett természeti erőforrásként nevesíti továbbá az erdőket és a vízkészletet, a
biológiai sokféleséget, különösen a honos növény- és állatfajokat, valamint a kulturális értékeket
12 Alaptörvény Alapvetés rész P) cikk (1) és (2) bek.
13 Állam megjelölésű rész 38. cikk
14 ezáltal – a nemzeti vagyonról szóló törvény „dolog” megjelöléséből kiindulva az állam vagy helyi önkormányzati
tulajdonában lévő termőföld is (2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról – a továbbiakban Nvtv.) 1.§ (2)
bek. a) pont: nemzeti vagyonba tartozik: az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló
dolgok, b) pont: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő
dolog.
15 38. Cikk
— 18 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
Emellett a föld a szuverenitás megtestesítője, így az ehhez kötődő állami önrendelkezési
képesség kiemelkedő fontosságú. 16 A termőföldre vonatkozó hasznosítási előírások és
korlátozó rendelkezések a társadalmi szerkezet kialakításában is jelentős szerepet kapnak,
hiszen befolyásolják a mezőgazdaságból élők arányát és végső soron az agrárnépesség
életminőségét. Létjogosultságának vizsgálatakor nem feledkezhetünk el a fölviszonyok
rendezésének sajátos magyar szükségletéről és történelmi determináltságáról. A
rendszerváltást megelőzően az agrárgazdaság meghatározó üzemtípusai az állami és
szövetkezeti tulajdonban álló nagyüzemek voltak a kistermelők háztáji gazdaságai mellett.
A magántulajdonon alapuló nagyüzem, a vállalkozói és családi gazdaságok kialakítása
ma is elég lassú ütemben halad. A magyar viszonyok – az alacsony termőföldárak és az
agrárium alacsony jövedelmezősége miatt – még uniós tagállamként sem teszik lehetővé a
külföldiek számára történő piacnyitást, így Magyarország erre 2014. május 1. napjáig kért
és kapott moratóriumot. 17 Végezetül figyelembe kell vennünk, hogy a rendszerváltást követő
gazdaságpolitikai intézkedések, az ellentmondásos és joghézagokkal tarkított földjogi
szabályozás, valamint a termőföldeket érintő jogügyletek hatósági kontrolljának hiánya
olyan visszaélésszerű szerződési módozatokat hívtak életre, amelyek ma „zsebszerződés”
gyűjtőnéven ismertek. A jogalkotó szerzési módozatokat és alanyi kört korlátozó
rendelkezéseinek nagy része ezek kontrollját, illetve megakadályozását szolgálja.
3. A zsebszerződések típusai és a felszámolásukra
irányuló törekvések
A rendszerváltást követően az állami gazdaságokhoz és a mezőgazdasági
termelőszövetkezetekhez kényszer útján került földeket és erdőket jelöltek ki
kárpótlásul. Akik koruknál fogva, vagy hozzáértés hiányában nem tudtak eleget
tenni földművelési kötelezettségüknek eladták kárpótlási jegyeiket. A vevő az eredeti
jogosult megbízottjaként vett részt a kárpótlási árverésen. A tényleges adásvétel
mindig a derogáció lejártát követően érvényesült és sosem került nyilvánosságra. 18 A
16 Tanka Endre: A föld közérdekű funkcióinak alkotmányvédelmi igénye (in: Tanka Endre-Molnár Géza: Nem
én kiáltok, a föld dübörög – a nemzeti megmaradás programja a földről és a vizekről, Kairosz kiadó 66.o.)
17 Ennek közösségi jogalapja az EKB kiterjesztő jogértelmezése, amely az általános esélyegyenlőség alapelvét
az azonos versenyfeltételek biztosításának követelményeire is irányadónak tekinti (a Lisszaboni Szerződés
által fenntartott Római Szerződés 4. Cikke alapján). Románia és Bulgária esetében is hasonló döntés
született. Magyarország a csatlakozást követően 7 évre kapott moratóriumot, majd ezt 2010 decemberében
újabb három évvel meghosszabbították.
18 Az 1990 és 1994 közötti időszakban ezzel a módszerrel külföldi magánszemélyek is szerezhettek magyar
termőföldet, mert tulajdonszerzésüket még nem tiltották.
— 19 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
zsebszerződések későbbi típusai a külföldiek földszerzésével szemben a Tftv.-ben
felállított korlátozó rendelkezések kijátszását célozták. 19 Utóbbiak az adásvétel tilalma
miatt színlelt szerződésekkel legalizálták földhasználatukat (szívességi használat,
a haszonélvezeti jog átruházása, vételi jog kikötése, haszonbérleti szerződés). A
haszonbérleti szerződéssel kombinált termőföldeladás során egy külön okiratban a
külföldi számára elővásárlási jogot biztosítottak. Ez az utóbbi dokumentum maradt
a „zsebekben”, mivel elővásárlási jogot joghatályosan csak a jövőben jogszerűen
megszerezhető dolog adásvételére lehet kikötni. Nyugat-Dunántúlon az ilyen
megállapodások miatt a szövetkezetek léte is veszélybe került, ugyanis a gazdálkodók
a kedvezőbb külföldi ajánlatot elfogadva tömegesen mondták fel a velük kötött bérleti
szerződéseiket. 20 Kedvelt módszer volt az előszerződéssel kombinált kölcsönszerződés,
amelynek megszűnését a derogáció lejártához kötötték, és erre az időpontra adásvételi
előszerződést kötöttek egymással. Népszerű volt a társasági forma 21 létrehozása a nagyobb
termőföldmennyiség megszerzése érdekében, majd a jogutód nélküli megszűnés a tagok
osztatlan közös tulajdonának egyidejű felosztásával. Néhány esetben dátum nélküli
szerződések és olyan zsebszerződés-típusok is létrejöttek, amelyek az adásvételhez
kapcsolódó elővásárlási jogok kijátszására irányultak, és a „vevők” csere, ajándékozás,
tartási szerződés, apportálás vagy végrehajtási árverés útján jutottak termőföldhöz. A
földspekuláció másik formáját képezte a Tftv. által termőföldnek nem minősülő tanyák
külföldiek általi megszerzése, és ezáltal nagy mennyiségű termőföld átjátszása. Az
önkormányzatok korlátlan tulajdonszerzési képessége is „segítette” a külföldieknek
földhöz jutását. Az így felvásárolt földtulajdon belterületbe vonásával a befektető
nyilvántartási bejegyzés mellett, korlátozások nélkül jutott földhöz. További nehézséget
jelentett, hogy a földhivatal – amennyiben a Tftv.-beli korlátozások megszegésével
készült szerződést észlelt – a bejegyzést határozattal elutasíthatta, ez azonban nem
eredményezett az eredeti állapot helyreállítására irányuló kötelezettséget. Az ilyen
„atipikus zsebszerződés” 22 kötelmi hatállyal továbbra is érvényben maradt a felek között.
19 a Tftv. 1994. július 27. napi hatályba lépését követően jelentek meg tömegesen ezek a szerződések
20 ilyen a fertődi Zöld Mező Szövetkezet példája (Dr. Olajos István és Dr. Szalontai Éva: Zsebszerződések a
termőföld-tulajdonszerzés területén, Napi Jogász 2001 Október 5 o.)
21 pl. erdőbirtokossági társulat
22 Dr. Jójárt László: Tulajdonszerzési tilalmak és korlátozások termőföldre és azok ellenőrzése c. cikkét
(Magyar Jog, 2010.12. szám 737-738. o
— 20 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
A zsebszerződések felszámolására számos megoldási javaslat fogalmazódott meg az
alábbi célkitűzések mentén:
a) a jogügyletek formai és tartalmi követelményeinek szigorítása (közjegyzői
okirati kényszer, konstitutív hatályú földhasználati nyilvántartás,
érvényességi feltételként hatósági jóváhagyás és engedélyhez kötött
bejegyzés, 23 csereügyletek célhoz kötése és a kölcsönös átruházás
követelménye, a megajándékozottak személyi körének szűkítése)
b) újabb szerzési korlátok a korábban mentességet élvező tárgyi és
alanyi körben (belföldi jogi személyeknél és jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezeteknél, a tanya forgalomképességének hozzáigazítása
a termőföldéhez, az önkormányzati termőföld lekötött célvagyonként
történő megszerzése, törzsvagyonának forgalomképtelen köztulajdonná
minősítése) 24
c) a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő használat és hasznosítás
szigorúbb ellenőrzése (tényleges művelés, meghatározott idejű helyben
lakás és szakirányú végzettség előírása, hasznosítási módozatok szűkítése,
szerzési kvótáknál a tulajdonban és használatban lévő területek együttes
figyelembe vétele, a közös tulajdonú termőföldek használati viszonyainak
rendezése)
d) közhiteles földhasználati nyilvántartási rendszer kiépítése és jogsértés
észlelésekor a nyilvántartási hatóság közvetlen fellépésének biztosítása
(bírság)
e) a korábbi zsebszerződések önkéntes feltárásának szorgalmazása
büntetlenség és piaci áron történő állami felvásárlás biztosításával (állami
földalap)
f) önálló büntető tényállás és ahhoz kapcsolódó büntető szankciók kidolgozása
a zsebszerződések létrejöttében közreműködő valamennyi félre kiterjedő
hatállyal.
23 a bejegyző és engedélyező hatóság szervezeti elkülönülésével (a hatósági jóváhagyás koncepciójával
kapcsolatban lásd Dr. Jójárt László: Tulajdonszerzési tilalmak és korlátozások termőföldre és azok
ellenőrzése c. cikkét (Magyar Jog, 2010.12. szám 739. o.)
24 Tanka Endre: Rendszerváltást a birtokpolitikában! A hazai jövőkép kihívásai. (in: Birtokpolitika és
földkérdés. Országos Konferencia, 2008. VI. 26 – 27. Nyugat – Magyarországi Egyetem Geoinformatikai
Kar, Székesfehérvár, 2008. 39. o.)
— 21 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
A megvalósítás részeként a Tftv. 1999. év végi módosításával 25 létrejött a
Földhasználati Nyilvántartás, amely a termőföld használatát konstitutív hatályú
bejegyzéshez kötötte. 2002. január 1. napjától a haszonélvezet és használat szerződéses
alapítására is a tulajdonszerzést korlátozó rendelkezések alkalmazandók, így a szerzők
köréből kiszorultak a külföldi magán- és jogi személyek, továbbá szűk kivétellel a
belföldi jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek. Előírták
a szerző fél tulajdonában lévő és a haszonélvezetébe (használatába) kerülő földrészletek
összeszámításának kötelezettségét. A tagállami állampolgár fogalmának rögzítésével
2004. május 1. napjától a Tftv.-ben megállapított feltételek mellett már külföldiek is
tulajdonjogot szerezhetnek. 26 A földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések
2013. január 1. életbe lépő módosítása szerint a termőföldhasználat tényét a megkezdésétől
számított harminc napon belül be kell jelenteni az ingatlanügyi hatósághoz és ezzel
egyidejűleg nyilatkozni arról, hogy a használat nem sérti a törvényi korlátokat. 27 Kibővül
továbbá a nyilvántartásba bejelentendő földhasználatok köre azáltal, hogy a területi
mértéktől függetlenül minden termőföld, valamint – az erdő művelési ágú terület
kivételével – mező-, és erdőgazdasági belterületi föld – használata regisztráció kötelessé
válik. 28 A jogalkotó a zsebszerződések fogalmának beemelésével egyidejűleg a feltárásukra
irányuló adatkezelési feladatokat az ingatlanügyi hatóságokhoz telepíti. 29 Amennyiben a
rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető a jogszabályba ütközés, értesíti az ügyészt,
aki pert indíthat a semmisség megállapítása iránt. A Tftv. 2013. január 1. napi hatállyal
semmisnek nyilvánítja a termőföldön haszonélvezeti jogot létesítő szerződést, kivéve,
ha azt közeli hozzátartozó javára alapítják. 30 2013. február 1. napjával rendezi a közös
tulajdonú termőföldek használatának szabályait és a megállapodásra egységes okiratba
foglalási kötelezettséget ír elő. A földhasználati nyilvántartás felé – bírság terhe mellett
– a magánszemélyektől és a gazdálkodó szervezetektől egyaránt azonosító adatközlést
25 1999. évi XLVIII. Tv. 4. §
26 Tftv. 3. § t) pont: tagállami állampolgár: az Európai Unió tagállamának állampolgára, az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük
egy tekintet alá eső állam állampolgára
27 Tftv. 25/B. § (2) bek.
28 korábban csak az 1 hektár területnagyságot meghaladó földhasználatra vonatkozóan írtak elő bejelentési
kötelezettséget
29 Tftv. 25/C. § (5) bek., eszerint zsebszerződések: a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát
korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések
30 Tftv. 11.§
— 22 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
kér. A 2013. július 1. napján hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv 31 önálló törvényi
tényállásként, a közbizalom elleni bűncselekmények körében szabályozza a Termőföld
jogellenes megszerzésének bűntettét. A felek mellett a szerződéskötésben közreműködő
ügyvédet, jogtanácsost, vagy közjegyzőt is egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel
sújtja. 32 A 2002. január 1. napjával létrehozott Nemzeti Földalap 33 is kiemelkedő szerepet
kap a spekulatív célú földpiaci ügyletek megakadályozásában, mivel saját bevételeiből és
költségvetési forrásokból a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján elővásárlási
jogot gyakorol a Magyar Állam nevében. 34 Ez az állami beavatkozás egyik legmarkánsabb
megnyilvánulása az agrártermelési viszonyok területén, ugyanakkor kulcsfontosságú
a zsebszerződések visszaszorítása szempontjából. Az állami elővásárlási jog
alkalmazásával, valamint a hagyatéki eljárás során tett jognyilatkozatok (visszautasítás,
felajánlás) révén a nemzeti vagyonba kerülő földrészlettel kapcsolatban a termőfölddel
kapcsolatos közjegyzői közreműködés legfőbb területei is körvonalazódnak.
4. A közjegyző szerepe a termőföldet érintő jogügyletek
során
A közjegyző a jogügyleti okiratok előkészítése során minden esetben köteles meggyőződni
a felek ügyleti szándékáról, és a megállapodásuk jogszabályi megfelelőségéről.
Kioktatási kötelezettségének eleget téve 35 tájékoztatást ad a konkrét ügyletet érintő
hatályos rendelkezésekről, továbbá közreműködésének megtagadásával időlegesen
megakadályozhatja a Tftv. rendelkezéseibe ütköző, illetve azokat megkerülő paktumok
létrejöttét. 36 Ez a közjegyzői szerepvállalás egy előzetes kontrollfunkció a zsebszerződések
vonatkozásában.
Az okiratszerkesztés közben figyelemmel kell lenni az aktuálisan érvényesülő
szerzési tilalmakra és korlátozásokra, továbbá az elővásárlási jog gyakorlásával
31 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
32 Btk. 349. § Eszerint büntetendő az olyan semmis szerződés megkötése, amely a jogszabályi tilalom vagy
korlátozás kijátszásával jön létre, és amelynek célja a termőföld tulajdonának megszerzése, valamint az
arra vonatkozó haszonélvezeti jog vagy használati jog alapítása. Utóbbi tilalmak – a tiltó rendelkezések
megfogalmazásából kiindulva – egyaránt alkalmazhatóak a termőföldre vonatkozó elő- és visszavásárlási
jog, valamint a vételi jog kikötésére.
33 rendeltetéséhez tartozik – többek között – a működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a
földhasználati viszonyok stabilizálása, valamint a szociális földalap biztosítása
34 2010. évi LXXXVII. tv. a Nemzeti Földalapról 25. §
35 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről 1. § (2) bek.: A közjegyző – a felek esélyegyenlőségének biztosításával
– kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.
36 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről 3. §
— 23 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
kapcsolatos rendelkezésekre. A korlátozások egy része konkrét jogügylethez kötődik,
(ilyenek a cserénél, ajándékozásnál és a haszonélvezeti jog szerződéses alapításánál
előírt többletkritériumok) 37 más részük a területi és időbeli terjedelem tekintetében szab
határokat (maximálisan megszerezhető és haszonbérbe vehető termőföldmérték, valamint
a haszonbérleti szerződés maximum húsz éves időtartama). 38 A hatályos Tftv. szerzési
tilalmai a magán- és jogi személy, a belföldi és külföldi szerző közötti különbségtétel
alapján körvonalazódnak (a belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet
termőföldszerzését bizonyos közjogi személyek kivételével, a külföldiekét a tagállami
állampolgárok kivételével zárja ki oly módon, hogy utóbbiak esetében szigorú feltételekhez
köti a tulajdonszerzést). 39 Az okiratban – a bejegyzési kérelem részeként – nyilatkoztatni
kell a felet arról, hogy tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátozásba. Az elővásárlási
jog Tftv.-ben rögzített sorrendje a Ptk.-ban rögzített vételi joggal szemben nem csupán
a vásárlás, hanem a haszonbérlet létesítése esetén, a Nemzeti Földalapba tartozó földnél
pedig az ingyenes átruházásnál is érvényesül. 40 Gyakorlásának sajátos feltétele, hogy
az elfogadott ajánlatot, illetve a pályázati felhívást teljes terjedelmében, az ajánlattevő
esetleges elővásárlási jogosultságának és jogcímének megjelölésével, hirdetményi úton
kell közölni az NFA egyidejű értesítése mellett. 41 A tulajdonostársak egymás között
fennálló elővásárlási joga megelőzi a Tftv.-ben felsorolt jogosultak elővásárlási jogát,
mivel a Tftv. a tulajdonostársak egymás közötti adásvétele esetén – a Magyar Állam
kivételével – kizárja ennek alkalmazását. 42 A szerződés nem az ajánlat elfogadásával,
hanem az elfogadó nyilatkozatnak az eladóval történt közlésével jön létre. 43 Az elkészült
okirat joghatásainak kiváltásához a közjegyzőnek csatolnia kell az ajánlati folyamathoz
során létrejött, törvényben megjelölt dokumentumokat. 44
37 Tftv. 4. § (2) és (3) bek., 11. § (1) bek.
38 Tftv. 22-23.§ és 13-14.§
39 Tftv. 7. § (2) bek., 8.§, 8/A. §
40 NFAtv. 22.§ (1) bek., ugyanakkor a Nemzeti Födalapba tartozó termőföld vagy tanya esetében a törvényi
előhaszonbérleti jog nem gyakorolható (NFAtv. 18.§ (1a) bek.
41 kivéve, ha az ajánlat az első helyen álló elővásárlási jogosulttól származik, a hirdetményezésre vonatkozó
szabályokat lásd 16/2002. korm.rendelet 1. § (3) bek. és a 262/2010. korm.rend. 6. § (3)-(4) bek.
42 Lásd Ptk. 145. § (3) bek. és Tftv. 10. § (3) bek. Ebből adódik, hogy amennyiben az ajánlat a tulajdonostárstól
érkezik, azt csak az NFA-val kell közölni 16/2002. korm.rendelet 2. § (1a) bek.
43 Ptk. 373.§ (1) és (2) bek., 16/2002. korm.rendelet 4.§
44 az ajánlatot, amelyre a jegyző rávezette a kifüggesztés és a levétel időpontját, az NFA részére kézbesített
ajánlatot tartalmazó postai küldemény átvételét igazoló dokumentumot, az ajánlatra tett nyilatkozatokat, és
az iratjegyzéket (16/2002. korm.rendelet 5.§)
— 24 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
A termőföldtulajdon a hagyatéki eljárásban is kiemelkedő jelentőséggel bír.
Néhány európai államban speciális agráröröklési rend érvényesül, amely e vagyontárgy
vonatkozásában sajátos öröklési jogi szabályokat alkalmaz a gazdaság egyben tartása
érdekében (ez lehet elsőszülötti átvételi jog, vagy a mezőgazdasági tevékenységet végző
örökös előtérbe helyezése stb.) 45 A magyar jog a termőföldöröklés terén semmilyen
speciális szabályozást nem ismer. Az új Hetv. 46 ugyan már tartalmazza a Magyar Állam
részére történő felajánlás lehetőségét, de ez az alternatíva első sorban a mezőgazdasági
termeléssel hivatásszerűen nem foglalkozó örökösök mentesítését célozza. A Tftv.
ajándékozásra vonatkozó korlátozó rendelkezéseinek bevezetésével 47 az örököstársak
egyezségeinél a szabad átruházás joga szigorúbb anyagi jogi korlátok közé került.
A termőföld hagyaték ingyenes átengedésére irányuló egyezség érvényességéhez a
közjegyző jóváhagyása szükséges. Tekintettel arra, hogy a megállapodás jogszerűségéért
a közjegyző felel, a Tftv.-ben foglalt szerzési korlátokba ütköző paktum jóváhagyását meg
kell tagadnia.
A fentiek alapján láthatjuk, hogy a közjegyző – a közreműködés megtagadásának
jogából eredő előszűrő –, és az okiratszerkesztésénél érvényesülő közreműködő státus,
valamint a jogszabálysértő hagyatéki egyezségek jóváhagyását megtagadó utólagos
hatósági kontrollfunkció révén – jelentős szerepet tölt be a Tftv. rendelkezéseinek
kijátszására irányuló jogügyletek prevenciójában.
45 lásd olasz és norvég szabályozás, Prugberger Tamás: A mező- és gazdasági földingatlan tulajdonának,
használatának-hasznosításának és jogátruházásuk szabályozásának lehetőségei az uniós jog tükrében (in:
Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio juridica et politica. Tomus 17., Miskolc, Miskolc Univ. Press,
2000. 2001. 219.o.)
46 2010. évi 38. törvény a hagyatéki eljárásról
47 A Tftv. 2011. augusztus 1. napi hatállyal életbe lépő módosítása a megajándékozottak körének szűkítésével
kapcsolatban
— 25 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Máté Viktor és Sajben Tamás
Felülhitelesítési szabályok változása,
illetve 2012. évi eseménynapló
Jelen cikk a Külföldi Közokiratok a Közjegyzői és más Hatósági eljárásban címmel
megjelent könyv óta a nemzetközi felülhitelesítési és közokirati struktúrában
bekövetkezett változásokra igyekszik rávilágítani a jogalkalmazók számára.
Előrebocsátom, hogy az itt leírt információk csupán szemelvényesek, tekintettel
a terjedelmi korlátokra, illetve figyelemmel arra a tényre, is, hogy a hivatkozott könyv
bővített második kiadása közel nyomdakész állapotban van.
A korábbi kézirat 2011. augusztusi lezárásához képest kiegészítésre kerül majd több
elméleti fejezettel az általános rész (úgy mint a felülhitelesítési reformok és a jogbiztonság
viszonya, „ex officio” közjegyzőség, vagy kézbesítés az egyes közjegyzői eljárásokban).
Tervben áll továbbá a kézbesítési szabályok országonkénti lebontásának szerepeltetése is.
Jelentős előrelépés a korábbi kiadáshoz képest, hogy Sajben Tamás társszerző kollégám
közreműködése okán hatalmas mennyiségű kutatási anyag került feldolgozásra, és ebből
következően számos afrikai, arab, francia nyelvterületű és szláv illetve sok európai ország
közokirati rendszeréről és közhiteles nyilvántartásairól szóló rendkívül értékes leírással
egészül majd ki az országok szerint felosztott különös rész.
I.
A diplomáciai életben az alábbi változások történtek (a szóismétlések és a formátum oka,
hogy próbáltam betűrendes áttekinthető módon összefoglalni):
Azerbajdzsánban már van lehetőség konzuli tanúsítvány kiállításának igénybevételére.
Guatemalában már tiszteletbeli konzulátusunk működik, aki konzuli tanúsítvány
kiállítására is jogosult.
A Holland Antillákon, külön tiszteletbeli konzul van, aki konzuli tanúsítvány
kiállítására jogosult.
Izlandon a tiszteletbeli konzul immár felhatalmazott konzuli tanúsítvány kiállítására is.
Laoszban működik tiszteletbeli konzulátusunk ám sajnos konzuli tanúsítvány
kiállítására nincs felhatalmazása.
— 26 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
Luxemburgban már csupán tiszteletbeli konzulátus van ráadásul olyan amely konzuli
tanúsítvány kiállítására nem jogosult.
A monaco-i tiszteletbeli konzul már nem jogosult konzuli tanúsítvány kiállítására.
Mauritiuson a tiszteletbeli konzulátusunk megszűnt.
Mongóliában működik tiszteletbeli konzulátusunk, a konzul azonban konzuli
tanúsítvány kiállítására nem jogosult.
Nepálban nincs már tiszteletbeli konzulátusunk.
Az Örményországban működő tiszteletbeli konzulátus működését felfüggesztette.
A Salvadori köztársaságban tiszteletbeli konzulátusunk van, és az ott működő konzul
konzuli tanúsítvány kiállítására is jogosult.
Szudánban már tiszteletbeli konzulátussal bírunk, azonban konzuli tanúsítvány
kiállítására nem jogosult.
A nemzetközi egyezmények tekintetében további jelentős változás, hogy 2012.04.15.
napi hatállyal Üzbegisztán, míg 2012 10. hó 14.-i hatállyal Uruguay is csatlakozott az
Apostille egyezményhez, így ezen országok vonatkozásában az Apostille tanúsítványok
kiállítására már lehetőség van.
Az Apostille egyezmény országai szignifikáns nyilatkozatot, kommentet, egyéb
statútumot a könyv megjelenése óta az egyezményre és annak alkalmazására nem tettek.
Kétoldalú megállapodás a felülhitelesítések mellőzése vagy a közokiratok kölcsönös
elismerése tárgyában új egyezményt hazánk információim szerint nem kötött, azonban
fontos megjegyezni, hogy egyes európai országok jogalkotási szinten a közhiteles
tanúsítványok liberalizációjába kezdtek a hitelesítő szervek körének bővítése útján. Ennek
jogbiztonságra gyakorolt hatásaival illetve előnyeivel és hátrányaival a könyv bővített
kiadása részletesen foglalkozik majd. Uniós szinten a felülhitelesítési szabályok további
egyszerűsítése konformizációja várható, azonban tényleges uniós jogforrások illetve erre
vonatkozó elfogadott rendelettervezetek még nem állnak rendelkezésre.
Hazai jogalkotási téren az egyik lényegi változás, hogy a konzuli védelemről szóló
2001. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi CLXIX. törvény a konzuli
védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény szövegébe konkrétan beemelte a konzuli
tisztviselő eljárására irányadó háttérjogszabályként a közjegyzőkről szóló törvényt
a konzuli okirat készítésénél, a konzuli tanúsítvány kiállításánál és a közreműködés
megtagadása esetkörében.
— 27 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara csatlakozott az ARERT programhoz, és mivel
a könyv első kiadásában a rendszer csak nagy vonalakban került bemutatásra így most
több szót érdemel:
Elnevezése a Végrendeleti Nyilvántartások Európai Hálózata (ARERT/ENRWA-
Association du Réseau Européen des Registres Testamentaires/European Network of
Registers of Wills Association).
A szervezet egy nemzetközi nonprofit egyesület, amely 2005-ben jött létre belga jog
alatt, a belga, francia és szlovén közjegyzői karok közreműködésével.
A kezdeményezés arra irányul, hogy azon országok, ahol központi végrendeleti
nyilvántartás működik, ezeket a rendszereket összekapcsolják, és egymás számára
hozzáférhetővé tegyék egy közös hálózatot hozva létre, hogy megteremtsék a lehetőségét
a regisztrált végrendeletek könnyebb felderítésének bármely résztvevő országban
jegyeztették is azt be. Technikai megoldásként a rendszer két lehetőséget kínál. Az
első, fejlettebb út a RERT, mely gyakorlatilag a végrendeleti nyilvántartások tényleges
összekapcsolása, ami lehetővé teszi, hogy egy adott állam konkrét hagyatéki eljárásban
illetékes közjegyzője közvetlenül lekérdezze egy másik állam nyilvántartásának adatait.
A RERT jelenleg csak három ország (Franciaország, Belgium, Bulgária) között működik.
A második, alacsonyabb technikai felkészültséget igénylő megoldás a RERT Light.
Ebben a formában a végrendeletek adatainak lekérdezése nem automatikusan, hanem
egy internetes felületen keresztül, manuálisan, kapcsolattartó személyek által történik.
Amennyiben egy tagállam illetékes szerve szeretne információt szerezni arról, hogy
egy másik államban az örökhagyó hagyott-e maga után végrendeletet, az internetes
platformon keresztül kapcsolatba lép ezen állam végrendeleti nyilvántartást vezető
szervével, aki tájékoztatja a végrendelet esetleges létezéséről, és annak fellehetőségi
adatairól. A rendszerben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását elsősorban egyes
nemzeti jogszabályok által felállított korlátozások gátolják. Számos tagállam – sokszor
adatvédelmi okokból, személyi jogokra hivatkozva – nem teszi lehetővé, hogy az eljáró
közjegyzőn illetve bíróságon kívül más állam hatáskörrel rendelkező szerve közvetlenül
betekintsen a végrendeleti nyilvántartásba vagy a RERT Light rendszerben meghonosított
közvetett úton adatokat kérjen le abból. Az örökhagyó akaratának minél teljesebb
érvényre juttatása érdekében ezen korlátozások eltörlése indokoltnak mutatkozik.
Jelenleg számos olyan regiszter vesz részt az ARERT-ben, melyek esetében a
fenti korlátozás fennáll, ezek kivétel nélkül a RERT Light rendszert használják, és
— 28 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
csatlakozásuk során – a jogszabályokan való megfelelés érdekében – kikötötték, hogy a
lekérdezés csak egy irányban valósulhat meg, tehát ők jogosultak megkeresést intézni,
azonban saját nyilvántartásukból információt nem jogosultak kiadni. A Magyar Országos
Közjegyzői Kamara az ARERT tagja, és annak RERT Light változatát használja, adatok
lekérdezésére jogosult, azonban adatot nem áll jogában kiadni.
Az ARERT az úgynevezett “Civil Justice” program 2007-2013 keretében az
európai végrendeletek rendszerére vonatkozó fejlesztéseket végez. Fő célja, hogy az EU
állampolgárok regisztrált végintézkedései számára egy egységes európai – bírósági,
öröklési jogi – felületet hozzon létre.
— 29 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
A HÁLÓZAT TAGJAI 1
Ausztria (Österreichisches Notariatskammer (ÖNK))
Belgium (Fédération Royale du Notariat belge (FRNB))
Bulgária (Notary Chamber of Bulgaria)
Franciaország (Conseil Supérieur du Notariat français (CSN))
Magyarország (Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK))
Olaszország (Consiglio Nazionale del Notariato)
Portugália (Ordem dos Notarios Portugal)
Románia (Uniunea Naţională a Notarilor Publici din România)
Szlovénia (Notarska Zbornica Slovenije)
MEGFIGYELŐ TAGOK:
Horvátország (Hrvatska javnobilježnička komora)
Lettország (Latvijas Zvērinātu notāru padome)
Luxemburg (Chambre des Notaires du Grand-Duché de Luxembourg)
Hollandia (Koninklijke Notariële Beroepsorganisatie)
Lengyelország (Krajowa Rada Notarialna)
Spanyolország (Consejo General del Notariado)
TÁRSULT TAGOK:
Oroszország (Notarial Chamber of St Petersburg)
Svájc (Fédération Suisse des Notaires)
PARTNEREK:
Észtország (Center of Registers and Information)
Litvánia (Central Mortgage Office)
1 Forrás: www.arert.eu
— 30 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
II.
Fontosnak tartottam továbbá, hogy jelen cikkben olyan országokat ragadjunk ki a
kutatási anyagok alapján bővített második kiadásból (az infromációk Sajben Tamás
kollégánk áldozatos kutató munkájának eredményeként kerültek birtokunkba) amelyek
többek között a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szempontjából hazánk és a jogi
élet figyelmet érdemlő országai: ezek pedig Oroszország, Törökország, Ukrajna és végül
de nem utolsó sorban Horvátország.
Oroszországban latin típusú közjegyzőség működik. Jelenleg 7695 közjegyzői
székhely létezik az országban, melyek közül 107 betöltetlen. Oroszországban
megkülönböztetünk állami és magánközjegyzőket. (A 2011-es adatok alapján 25 állami
és 7588 magánközjegyző lát el szolgálatot az országban.) Az orosz magánközjegyzők
kötelezően tagjai az országos közjegyzői kamarának, felettük a felügyeleti jogot a
közjegyzői kamarák gyakorolják, állami közjegyzők felett pedig az illetékes területi
igazságügyi szervek. A magánközjegyzők nyilvántartásai felett a kamarák és a területi
igazságügyi szervek közösen, az állami közjegyzők nyilvántartásai felett pedig csak utóbbi
szervek gyakorolnak felügyeletet. A közjegyző nem láthat el más kereső tevékenységet a
tudományos és oktatási tevékenységen kívül. A közjegyzői reklám tilos az országban.
A közjegyzővé válás feltétele az orosz állampolgárság, a felsőfokú jogi végzettség,
minimum 1 év állami vagy magánközjegyző mellett eltöltött gyakorlati idő, szakmai
vizsga sikeres teljesítése, valamint jogosítvány megszerzése a közjegyzői tevékenység
végzésére (utóbbi szintén vizsga keretében történik, melynek teljesítése biztosítja a
jogot az adott személy számára, hogy jelöltként tevékenykedjen, illetve távolléte esetén
a közjegyzőt helyettesítse, a közjegyzői hivatás nem gyakorlása esetén a vizsga 3 év után
megismétlendő).
A közjegyzőket illetve a jelölteket Oroszországban a kamara ajánlása alapján a területi
igazságügyi szervek nevezik ki, előbbieket versenyvizsga eredménye alapján. Megüresedő
közjegyzői székhely esetén pályázat kiírására kerül sor. A közjegyzői székhelyek
számának meghatározása a lakosságszám, valamint a közjegyzői szolgáltatásokra való
igény alapján történik.
Szolgálatának megkezdése előtt a magánközjegyző köteles felelősségbiztosítást kötni.
A minimális fedezeti összeg eltérően alakul a városokban illetve Oroszország vidéki
részeiben szolgálatot ellátó közjegyzők esetén: előbbiek 2 millió, utóbbiak esetében pedig
1,5 millió rubel fedezeti összegű biztosítással kötelesek rendelkezni. Azon magánközjegyző
— 31 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
esetén, aki jelzáloghitel-szerződéseket hitelesít, a fedezeti összeg 5 millió rubel,
függetlenül székhelyétől. Emellett a területi kamara 500 ezer rubel/közjegyző összegű
kollektív felelősségbiztosítási szerződést köt a közjegyzők számára. Jogszabályellenes
közjegyzői eljárás, a közjegyzői közreműködés jogosulatlan megtagadása, valamint
szakmai titok megsértése illetve szándékos károkozás esetén a biztosítás nem nyújt
fedezetet, és a közjegyző saját vagyonával korlátlanul felel.
A közjegyzőjelölt intézménye ismert az országban. A jelöltté válás feltétele az orosz
állampolgárság, a felsőfokú jogi végzettség valamint szakmai vizsga sikeres teljesítése.
A magánközjegyzők jelöltjeinek fizetését a közjegyzői kamara fizetési alapjából fedezik.
Oroszországban nincsen speciális közjegyzői nyugdíjkorhatár, az általános szabályok
alkalmazandók (férfiaknál 60 év, nőknél 55 év).
Amennyiben a közjegyző ideiglenesen (pl. távollét, betegség miatt) nem tudja ellátni
tevékenységét, az igazságügyi hatóság és a kamara a közjegyző által megnevezett,
a kinevezési kritériumoknak megfelelő személynek adhat megbízást. Ez a személy
általában a közjegyzőnél dolgozó közjegyzőjelölt, aki rendelkezik a fentiekben említett
szakmai vizsgával. A közjegyzőt, valamint irodájának alkalmazottait szigorú titoktartási
kötelezettség terheli.
Az orosz közjegyzők területi illetékességgel rendelkeznek, az illetékességi terület
kötelezően feltüntetendő a közjegyzői bélyegzőn valamint a közjegyző okiratain.
A közjegyző jogosult azonban illetékességi területén kívül eljárni, amennyiben az
örökhagyó súlyos betegsége miatt végrendelet készítése szükséges, és az adott körzetben
nincsen közjegyző. Más eljárása esetén az illetékességi területen kívül kivételes esetben
lehet érvényes a közjegyző okirata. Ingatlanügyletek, hagyatéki eljárások, pénz illetve
értékpapír letétbe vétele és annak hitelező részére történő átadása valamint váltóóvás
esetén a közjegyző nem járhat el illetékességi területén kívül.
A közjegyző nem készíthet okiratot, illetve nem járhat el önmaga valamint házastársa
és rokonai részére.
Az orosz közjegyzők által készített okiratok közokiratnak számítanak. Ezen felül
törvényben meghatározott kritériumok teljesítése esetén jogi személyek által elkészített
okiratok is közokiratnak számítanak. Ezen kritériumok tartalmi és formai követelmények:
az okiratban szerepelnie kell a jogi személy nevének és székhelyének, azonosító
számának, az okirat keltének és regisztrációs számának, az okirat rendelkező részének,
a jogi személy képviselője aláírásának valamint a jogi személy pecsétjének. Ezen, jogi
— 32 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
személyek által kiállított okiratok nem igényelnek közjegyzői közreműködést, kivéve az
egyes, jogszabályban meghatározott következő eseteket. Ilyennek számítanak például
azon esetek, amikor az adott jogi személy adatainak tekintetében módosítás átvezetése
szükséges a cégnyilvántartásban. Ekkor a jogi személy ügyvezetője/képviselője aláírását
közjegyző hitelesíti. Továbbá a jogi személy ügyvezetője által a jogi személy képviseletére
adott meghatalmazás esetén a meghatalmazás közjegyző általi hitelesítése szükséges.
Szintén közjegyző által hitelesített meghatalmazás szükséges, amennyiben azt a jogi
személy képviselője az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetendő jogok bejegyzéséhez
adja. A közjegyző hitelesíti a jogi személyek képviselőinek aláírását azon okiratokon,
melyek tartalma nem ellentétes az Orosz Föderáció jogszabályaival, ez az eljárás azonban
nem a tartalom, csak az aláírás hitelesítésére vonatkozik. Az aláírás-hitelesítést követően
a magánokirat közokirati minőséget nyer, és a közokiratokkal megegyezően elfogadható
a hivatalos szervek által.
Bármely okirat, melyet az állam valamint a közintézmények nyilvántartásaiban
tárolnak, illetve melyeket állami szervek hitelesítenek, közokirati minőséget nyernek.
Amennyiben egy adott közigazgatási egységben nem lát el szolgálatot közjegyző, a helyi
önkormányzat vezetője (a polgármester) valamint a kormány speciális felhatalmazással
rendelkező tisztviselője jogosult meghatalmazások valamint végrendeletek hitelesítésére,
hiteles másolatok valamint kivonatok készítésére, aláírás-hitelesítésre, a hagyatéki
vagyonnal kapcsolatos biztosítási intézkedések megtételére valamint a hagyatéki vagyon
kezelésére illetve magánszemélyek adatainak tanúsítására.
Az orosz közjegyzők a házastársak közös vagyonában fennálló tulajdoni hányadáról
igazolást állítanak ki, a tulajdon elidegenítésének tilalmát (illetve annak feloldását)
foglalják közokiratba, aláírások, másolatok, kivonatok, fordítások hitelesítésére jogosultak,
személyek életben létét valamint tartózkodási helyét tanúsítják, személyazonosságot
tanúsítanak, ezen kívül pedig okiratok elküldési időpontjának igazolására, okiratok
kézbesítésére, pénz, értékpapír valamint okirat letéti őrzésbe vételére, végrehajtási
záradék kiállítására, váltóóvás felvételére jogosultak.
Közokiratkényszer áll fenn bérleti szerződések, tartási illetve életjáradéki
szerződések, az engedményezés, a tartozásátvállalás, közjegyző által készített szerződés
módosítása és felbontása, a zálogtárgy tulajdonának átszállásáról a zálogkötelezett és
a zálogjogosult közötti peren kívüli megegyezések, házassági vagyonjogi szerződések,
tartással kapcsolatos megállapodások, ügyleti meghatalmazások, a képviseleti jog
— 33 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
átruházását tartalmazó meghatalmazások, a házasság alatt a közösen szerzett ingatlan
elidegenítésére a másik házastárs által adott hozzájáruló nyilatkozatok tekintetében.
Végrendelet Oroszországban főszabály szerint kizárólag közjegyző előtt tehető
érvényesen, kivéve veszélyhelyzetben, mivel ekkor az örökhagyó jogosult 2 tanú
jelenlétében saját kézzel írt végrendeletet tenni.
A közjegyző által készített végrendeletekkel egyenértékűek a következő személyek
által hitelesített végrendeletek:
- kórházban ápolt végrendelkezők esetén a kórház orvosa;
- idősek otthonában élő személyek esetén az intézmény igazgatója;
- az Orosz Föderáció zászlaja alatt közlekedő, hosszabb időtartamú vízi utat
megtevő járművek esetén a kapitány;
- sarkvidéki kutatási expedícióban résztvevő személyek esetén, az expedíció
vezetője;
- katonák vagy a hadsereg kötelékében civil szolgálatot ellátó személyek
és családtagjaik esetén a parancsnok (kizárólag abban az esetben, ha a
szolgálattétel helyén nincsen közjegyző);
- fogvatartottak esetén a börtönigazgató.
Azon végrendeletek, melyeket az örökhagyó saját kézjegyével látott el, és melyek
bankban elhelyezett pénzre vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket, a bank
alkalmazottjának hitelesítése után a közjegyzői okiratokkal egyezőnek minősülnek.
A közjegyző önállóan jogosult eljárni. Végrendelet készítésénél és aláírásánál
tanúk közreműködése megengedett, azon esetekben pedig, amikor közjegyző
magánvégrendeletet vesz nyilvántartásba, tanúk közreműködése kötelező. A közjegyző
köteles az okiratkészítés során tanácsot adni, valamint a feleket az okirat joghatásairól
kioktatni.
A közjegyzői okiratok minősített bizonyítóerővel rendelkeznek és közvetlenül
végrehajthatók.
A közjegyzői okiratok és nyilvántartások hivatalos nyelvét az ország valamint az
autonóm régiók és területek hivatalos nyelve határozza meg. Amennyiben az ügyfél nem
érti az adott hivatalos nyelvet, a kibocsájtásra kerülő okiratot a közjegyző mindenféle
nyelvi jogosítvány nélkül jogosult az adott idegen nyelvre lefordítani. Amennyiben az
adott idegen nyelvet nem beszéli, fordító/tolmács közreműködése kötelező. Az okirat
ebben az esetben is két nyelven készül el, a két nyelvi verziónak ugyanazon az oldalon
— 34 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
kell szerepelnie, függőleges vonallal elválasztva, az eredeti nyelvi verzió a bal oldalon,
az idegen nyelvű verzió a jobb oldalon kell, hogy helyet foglaljon. Az okirat minden része
– ideértve az aláírást és a bélyegzőt is – lefordítandó. Amennyiben a fordítást fordító
végezte, aláírása a fordítás alatt kötelezően feltüntetendő.
A közokiratok eredeti példánya, a kísérő okiratok valamint a közjegyző által még nem
hitelesített eredeti szerződéspéldányok minden esetben a közjegyző nyilvántartásában
maradnak.
Főszabály szerint az okiratokkal kapcsolatos adatok kizárólag a felek részére adhatók
ki, azonban a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóságok a büntető, polgári valamint
közigazgatási eljárásokkal összefüggésben valamint a végrehajtók feladataikkal
kapcsolatosan szintén megkaphatják az eredeti okiratokat/az azokkal kapcsolatos
információkat. Az okirat eredeti példányának ilyen kiadása esetén a közjegyző köteles
az okiratról hiteles másolatot készíteni. A közjegyzői okiratban átruházott ingatlan
értékéről törvényben meghatározott esetekben a közjegyző tájékoztatja az adóhatóságot.
A közjegyzői végrendeletekre vonatkozó adatok az örökhagyó haláláig szigorúan titkosak
maradnak.
A közjegyzői okiratok/nyilvántartások a közjegyző irodai archívumában történő
kötelező megőrzési időtartam szempontjából három fő részre osztandók, melyek a
következők: 75 éves; több, mint 10 éves valamint kevesebb, mint 10 éves kötelező
megőrzési időtartam.
75 éves kötelező megőrzés alá esnek többek között a közjegyzői okiratok nyilvántartásai,
a speciális, végrendeletekre, öröklési bizonyítványokra, hagyatéki eljárásban alkalmazott
biztosítási intézkedésekre, letéti szerződésekre vonatkozó nyilvántartások, a közjegyző
adminisztratív-szervezési nyilvántartásai, közjegyzői megbízásokkal, hatáskörátruházással
kapcsolatos nyilvántartások, nómenklatúrák, okiratleltárok, közjegyzői
jegyzőkönyvek, okiratok megsemmisítésével kapcsolatos igazolások, a közjegyző
szakmai munkájának vizsgálatával kapcsolatos okiratok, végrendeletek, végrendeletek
visszavonásával kapcsolatos okiratok, hagyatéki eljárások okiratai, tulajdon-átruházással
illetve tulajdonmegosztással kapcsolatos megállapodások, házassági vagyonjogi
szerződések, házassági közös vagyonban való részesedéssel kapcsolatos igazolások, a
házastársak közös vagyonának felosztásával kapcsolatos megállapodások és a hagyaték
felosztásával kapcsolatos megállapodások.
— 35 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Több mint 10 éves kötelező megőrzés alá esnek többek között a következő okiratok:
jelzálog-szerződések, a 75 éves kötelező megőrzési idő alá nem tartozó szerződések,
egyoldalú nyilatkozatok (meghatalmazások, jóváhagyás/hozzájárulás megadása,
lemondások, stb.).
Kevesebb, mint 10 éves megőrzési idő alá esnek többek között a közjegyzői
levelezések, a letétbe helyezett okiratok, személy életben létére, tartózkodási helyére,
személyazonosságára vonatkozó igazolások, nyilatkozatok; okiratok természetes és jogi
személyek részére történő kézbesítésére vonatkozó nyilatkozatok valamint a váltóóvással
kapcsolatos okiratok.
Az első kategóriába (75 év megőrzési idő) tartozó okiratokon/nyilvántartásokon kívül
a megőrzési idő lejártát követően az okiratok megsemmisítendők. Az első kategóriába
tartozó okiratok/nyilvántartások archívumba továbbítandók, a második kategóriába
tartozók esetében pedig ez egy lehetőség. A megsemmisítendő okiratok listájáról
három példányban igazolás készítendő, mely a megsemmisítést követően is a közjegyző
irodájában őrizendő meg, másodpéldánya pedig a közjegyzői kamara és az illetékes
igazságügyi hatóság részére juttatandó el.
Hagyatéki eljárásban a közjegyzők jelentős szereppel rendelkeznek. Oroszországban
a közjegyző folytatja le a hagyatéki eljárást, ennek keretében megállapítja, hogy az
örökhagyó elhunyt, a halál időpontját és helyét, meghatározza, és a hagyaték elfogadására
hívja fel az örökösöket, meghatározza a hagyatéki vagyontárgyak körét, megvizsgálja
a végrendelet érvényességét, meghatározza a túlélő házastárs jogait, rendelkezik a
temetés költségeinek visszatérítéséről, igazolja a túlélő házastárs tulajdoni hányadát és
az örökösök részesedését a hagyatékból a törvény vagy végrendelet alapján. A közjegyző
készíti el a hagyatéki leltárt, és végzi el annak bizalmi őrzését és bocsájtja ki az öröklési
bizonyítványt.
Az orosz diplomáciai és konzuli szervek jogosultak szerződések, végrendeletek,
meghatalmazások készítésére, kivéve orosz területen fekvő ingatlanok elidegenítésére
vonatkozó szerződéseket, illetve orosz korlátolt felelősségű gazdasági társaságokban
fennálló részesedés elidegenítésére vagy megterhelésére vonatkozó szerződéseket.
Jogosultak ezen felül aláírások, másolatok, kivonatok illetve fordítások hitelesítésére,
személyek életben létének valamint tartózkodási helyének tanúsítására,
személyazonosság tanúsítására ezen kívül pedig okiratok elküldési időpontjának
igazolására illetve a hagyaték védelme érdekében biztosítási intézkedések megtételére. A
— 36 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
konzuli tisztviselő köteles okiratairól orosz nyelven nyilvántartást vezetni. Szerződések
végrendeletek, meghatalmazások készítése során köteles a felek cselekvőképességét
és személyazonosságát valamint a jogi személyek jogképességét illetve a képviselők
személyazonosságát és képviseleti jogosultságát ellenőrizni.
Oroszországban működik országos szintű ingatlan-nyilvántartás (Rosregister). A
regiszter nyilvános, és egyaránt tartalmaz adatokat papír alapon valamint digitalizálva.
Az információk lekérdezése ingyenesen történik. A bejegyzés nem kötelező, az kizárólag
kérelemre történik, bejegyzés azonban bizonyítékként szolgál vitás esetekben.
Törökországban 2 latin típusú közjegyzőség működik. A török közjegyzők
jellegzetessége, hogy nem szellemi szabadfoglalkozásúként, hanem a közigazgatásibírósági
rendszerbe tagozódva látják el tevékenységüket, a közjegyzővé váláshoz a
köztisztviselővé válás feltételeinek is eleget kell tenniük. Ugyanakkor saját irodájukat
önállóan vezetik, és az állam kizárólag korlátozott esetekben és közvetetten vállal
felelősséget tevékenységükért. Az Igazságügy Minisztérium gyakorol kontrollt felettük. A
közjegyzők további felügyeleti szerve a Legfelsőbb Török Közjegyzői Kamara, melyben a
tagság minden közjegyző számára kötelező.
A kinevezés szintén a minisztérium hatáskörébe tartozik, melynek során meghatározza
a közjegyző illetékességi területét is. Főszabály szerint minden igazságügyi kerületben
legalább egy közjegyzőnek kell szolgálatot ellátnia. A közjegyzők a szolgálati idő hossza,
a nyelvtudás, a külföldi tapasztalat illetve az egyetemi diplomák alapján 3 kategóriába
sorolandók. Az újonnan kinevezett közjegyzők tartoznak a 3. kategóriába, az előrelépés
minimum 4 év szolgálati idő után lehetséges.
A kinevezés előzetes feltétele az egy éves gyakorlati idő kitöltése egy tapasztalattal
rendelkező közjegyző mellett. Ezen gyakorlati idő alól mentesülnek az ügyvédi,
bírói hivatást gyakorlók, valamint az Igazságügy Minisztériumban és a Védelmi
Minisztériumban dolgozó köztisztviselők. A gyakorlati időre befogadható jelentkezők
létszámát a kamara véleményét követően az igazságügy miniszter határozza meg.
A gyakorlati időre történő befogadás (és közvetetten a közjegyzővé történő kinevezés)
feltétele a török állampolgárság, a minimum 23., maximum 50. életév betöltése, török
vagy külföldi jogi diploma (utóbbi esetben kiegészítő vizsga megkövetelhető), teljesített
2 Forrás: Török közjegyzői törvény-1972. január 18.
— 37 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
katonai szolgálat, büntetlen előélet, fizikai alkalmasság valamint szokásos tartózkodási
hely a gyakorlati idő letöltésének helyén.
A közjegyző jogosult névaláírások hitelességét tanúsítani, illetve ügyleti okiratot is
készíthet. A ténytanúsítványok készítése teszi ki a közjegyzői munka jelentős részét.
Bár ingatlanjog területén a közjegyzők csekély hatáskörökkel rendelkeznek, az
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéshez a közokirati forma megkövetelt, ezt
azonban a földhivatalok állítják ki. Azonban megjegyzendő, hogy az ún. ingatlan
adásvételi ígéret okiratba foglalása a közjegyzők kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Az országban a közjegyzők szintén csekély hatáskörrel rendelkeznek gazdasági
társaságok alapítására/a társasági szerződés módosítására, társasági részesedések
adásvételére, valamint a gazdasági társaságok átalakulása esetén. A közjegyzők
ugyancsak közreműködnek alapítványok valamint egyesületek létrehozatalában. Fontos
azonban, hogy ezen hatáskörök kizárólag a vonatkozó aláírás-hitelesítést fedik le.
A közjegyzők jogosultak végrendeletek készítésére, azonban a közokirati forma nem
követelmény a végrendeletek érvényességéhez. Közreműködnek ezen felül házassági
vagyonjogi szerződések készítésében is.
Kizárólagos hatáskörbe tartoznak a vízi járművekkel kapcsolatos adásvételi ügyletek,
és bár a közokirati forma nem megkövetelt, az ezen járművekre vonatkozó hosszú távú
bérleti szerződések a közjegyzői munka jelentős részét teszik ki. Végül, a török közjegyzők
hatáskörrel rendelkeznek pénz, értékpapír és vagyontárgyak letéti őrzésbe vételére.
A török közjegyzői közokiratok jegyzőkönyvi formában készülnek. Tartalmazzák
a közjegyző nevét, a keltezést (betűkkel és számokkal), a felek adatait (ideértve az
adóazonosító számot), valamint a felek nyilatkozatait. A közjegyző köteles az okiraton
feltüntetni a felek személyazonosságáról történő meggyőződés módját.
Az okiratot a közjegyző nem köteles a felek részére felolvasni, azt a felek saját maguk
végzik el. Amennyiben a felek (egyike) írástudatlan, az okirat készítése során két tanú
közreműködése kötelező. Abban az esetben, ha a felek (egyike) nem érti a török nyelvet,
tolmács közreműködése kötelező.
A török közjegyzők önálló tanácsadói tevékenységet nem végeznek, kötelesek azonban
a feleket az okirat tartalmáról kioktatni. Az okirat eredeti példánya minden esetben a
közjegyzőnél marad, a felek csak hiteles másolatot kapnak arról.
Ukrajnában latin típusú közjegyzőség működik. Ukrajnában több mint 1300 állami
és több mint 5500 magánközjegyző működik. Hatáskör tekintetében a két közjegyzőtípus
— 38 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
teljes egészében megegyezik. A közjegyzővé válás feltétele az ukrán állampolgárság, a
büntetlen előélet, a teljes cselekvőképesség, a felsőfokú jogi végzettség, valamint a hivatalos
nyelv anyanyelvi szintű ismerete. További feltétel, hogy a pályázó legalább 3 év szakmai
gyakorlattal, valamint legalább 1 év közjegyzői gyakornoki idővel és közjegyzői vizsgával
rendelkezzen. A közjegyző nem végezhet vállalkozói, illetve ügyvédi tevékenységet, nem
láthat el tisztséget a közigazgatásban, nem lehet jogi személy alkalmazottja, gazdasági
társaság tisztviselője, valamint nem folytathat más kereső tevékenységet, kivéve az
oktatói, tudományos valamint művészeti tevékenységet a hivatalos munkaidőn kívül.
A sikeres közjegyzői vizsgát valamint a Közjegyzői Képesítési Legfelsőbb Bizottság
döntését követően az ukrán igazságügy minisztérium bizonyítványt bocsájt ki, mely
feljogosítja a tulajdonost közjegyzői tevékenység végzésére. A bizonyítvány birtokában az
adott személy választhat, hogy állami vagy magánközjegyzőként szeretne tevékenykedni.
Jelenleg a kamarai tagság nem kötelező Ukrajnában. Az állami közjegyzőket az igazságügy
minisztérium regionális szerve nevezi ki megüresedett pozíció esetén, a magánközjegyzői
tevékenység végzéséhez kizárólag az előbbi szervnél történő regisztráció szükséges.
Az ukrán közjegyzők felett felügyeleti jogot az igazságügy minisztérium gyakorolja. A
magánközjegyzők kötelesek felelősségbiztosítással rendelkezni, az állami közjegyzők
által okozott károkért az állam áll helyt.
A közjegyzők esetében nem létezik speciális nyugdíjkorhatár, az általános
nyugdíjrendszer vonatkozik rájuk, ami a férfiaknál 65, a nőknél 60 év. Az országban
ismeretlen a közjegyző-helyettes intézménye. A közjegyzői reklám mind az állami, mind
a magánközjegyzők számára tilos.
Az ország közjegyzőinek illetékessége Ukrajna egész területére kiterjed, azonban
ingatlanügyletek és hagyatéki eljárások (melyek kizárólagos közjegyzői hatáskörbe
tartoznak) esetén területi illetékesség érvényesül.
Az ukrán közjegyzők által készített okiratok közokiratok, azonban nem tiltott a
magánokirat-készítés sem. Utóbbi esetben viszont a közjegyző nem közjegyzői, hanem
tanácsadói minőségben jár el.
Az ukrán közjegyzők fő tevékenységi köre: szerződések, végrendeletek,
meghatalmazások közokiratba foglalása, hagyatéki eljárásokban biztosítási intézkedések
elrendelése, öröklési bizonyítvány kiállítása, a házastársak közös tulajdonának
megoszlásáról igazolás kibocsájtása a házastársak egyikének halála estén, árverési
jegyzőkönyvek készítése, eltűnt vagy ismeretlen helyen tartózkodó személyek
— 39 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
vagyonleltárának elkészítése, az általa készített dokumentumokról másolat kibocsájtása,
ingatlanokkal valamint járművekkel történő rendelkezési jog korlátozásának bejegyzése/
törlése a megfelelő nyilvántartásba, okiratok, fordítások valamint aláírások hitelesítése,
a végrendeleti végrehajtói minőségről történő igazolás kibocsájtása, tények tanúsítása,
készpénz, értékpapír valamint egyéb okirat letétbe vétele, váltóóvások illetve okiratok
végrehajthatóvá nyilvánítása. Ukrajnában elterjedt intézmény a természetes és jogi
személyek kérelmeinek közjegyző általi kézbesítése. Gyakran alkalmazott ez többek
között a közös tulajdon egy részének harmadik személy által történő adásvétele során,
amikor is a közjegyző által történik az elővásárlási joggal rendelkező tulajdonostárs
értesítése az eladási szándékról. A hagyatéki eljárást Ukrajnában a közjegyző folytatja le,
és hozza meg a hagyatéki határozatot.
A közjegyzői okiratok legalább két példányban készülnek, melyek közül egy
minden esetben a közjegyzőnél marad. Az okiratot a közjegyző önállóan készíti, tanúk
közreműködése nem szükséges, azonban végrendeletek esetében van rá lehetőség.
Minden példány tartalmazza a felek aláírását, az eredeti példánnyal megegyező másolat
kibocsájtását a felek részére a közjegyző az okiraton feltünteti. Az eredeti példányt a
közjegyző kizárólag bírósági határozat alapján szolgáltathatja ki. A közjegyzői okiratokról
szóló információ, azokról másolat kizárólag azon személyek (örököseik) részére
bocsájtható ki, akik azokban félként szerepelnek, illetve akikre tekintettel a közjegyzői
okirat létrejött. Amennyiben az ismeretlen helyen lévő személy vagyonának megóvása
érdekében szükséges, a kijelölt ügygondnok szintén jogosult az adott okiratokról
információ illetve másolat beszerzésére.
Az ukrán közjegyzői okiratok teljes bizonyítóerővel rendelkeznek és közvetlenül
végrehajthatók.
A közjegyzői eljárás hivatalos nyelve az ukrán, amennyiben azonban a közjegyző
beszéli az adott idegen nyelvet, az okiratot jogosult lefordítani. Ekkor az adott okirat két
nyelven készül el: ukránul és az idegen nyelven. Nyelvi jogosítvány nem szükséges ezen
hatáskör gyakorlásához.
Az okiratok eredeti példányai az okirat típusától függően minimum 3 évig, maximum
75 évig maradnak a közjegyző nyilvántartásában. Ezt követően az okiratok az ukrán
állami levéltárba kerülnek.
A közokirat-készítés Ukrajnában nem közjegyzői „monopólium”. Az ország azon
részein, ahol nincsenek közjegyzők, egyes önkormányzati tisztviselők jogosultak a
— 40 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
jogszabályban meghatározott közokiratok kiállítására. Ezen tisztviselők jogosultak a
hagyatéki eljárásban a biztosítéki intézkedéseket elrendelő határozatok meghozatalára,
közvégrendeletek készítésére, az általuk kibocsájtott közokiratokról másolatok kiadására,
okiratok valamint aláírás hitelesítésére. Az általuk ellenjegyzett meghatalmazások a
közjegyzői meghatalmazásokkal egyenértékűek, kivéve azokat, melyek ingatlannal,
gazdasági társaságban fennálló jogokkal történő rendelkezésre, járművek használatára
illetve az azokkal történő rendelkezésre vonatkoznak.
Az ukrán jog alapján a közvégrendeletekkel egyenértékűnek számítanak a klinikai,
kórházi vagy más egészségügyi intézményben történő kezelésben résztvevő, valamint
a fogyatékkal élő személyeket gondozó intézményekben illetve idősek otthonában
lévő személyek azon végrendeletei melyeket az egészségügyi intézmény főorvosa,
annak helyettese, az ügyeletes orvos valamint a fogyatékkal élő személyeket gondozó
intézmény illetve az idősek otthonának igazgatója, főorvosa lát el aláírásával. Szintén
közvégrendeletnek számít a tengeri valamint folyami közlekedésben részt vevő hajók
személyzete tekintetében a kapitány, a kutatóexpedíciókban részt vevő személyek
tekintetében az expedíció vezetője, fogvatartottak tekintetében a parancsnok által
ellenjegyzett végrendelet. Katonák végrendeletei esetén mindig, valamint a katonai
egységek olyan helyen történő szolgálata esetén, amely helyeken nem található
közjegyző vagy a közjegyzői feladatokat ellátó önkormányzati tisztviselő, a katonai
egységek alkalmazottai, azok családtagjai illetve a katonák családtagjai tekintetében az
egységvezetők által ellenjegyzett végrendeletek szintén közvégrendeletnek minősülnek.
A közjegyzői meghatalmazásokkal egyenértékű meghatalmazások kibocsájtására
szintén a fenti személyek jogosultak, a meghatározott személyi kör tekintetében.
Kivételnek minősülnek azonban az egészségügyi intézmények főorvosai, helyettesei,
ügyeletes orvosai által ellenjegyzett meghatalmazások, melyek csak akkor minősülnek
közjegyzői meghatalmazással egyenértékűnek, amennyiben az adott intézmény katonai
egészségügyi intézmény (ekkor az intézmény vezetője is jogosult az ellenjegyzésre). A
fogyatékkal élő személyeket gondozó intézmény illetve az idősek otthonának igazgatója,
főorvosa által aláírással ellátott meghatalmazások nem egyenértékűek a közjegyzői
meghatalmazásokkal.
A végrendeletek ellenjegyzésére jogosult személyek haladéktalanul kötelesek a
végrendelet egy példányát a végrendelkező lakóhelye szerinti közjegyzői archívumba
eljuttatni. A tengeri és folyami közlekedésben részt vevő hajó kapitánya a végrendeletet
— 41 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
ukrán kikötői parancsnok valamint – külföldi szolgálat esetén – a külföldi államban
szolgálatot teljesítő ukrán konzuli tisztviselő segítségével juttatja el a közjegyzői
archívumba.
Az ukrán konzuli testületek a következő közjegyzői tevékenységeket jogosultak ellátni:
szerződések, végrendeletek, meghatalmazások közokiratba foglalása (kivéve a jelzálogszerződéseket
és az ukrán ingatlan-adásvételi szerződéseket), hagyatéki eljárásokban
biztosítási intézkedések elrendelése, öröklési bizonyítvány kiállítása, a házastársak
közös tulajdonának megoszlásáról igazolás kibocsájtása, okiratok, fordítások valamint
aláírások hitelesítése, tények tanúsítása, készpénz, értékpapír valamint egyéb okirat
letétbe vétele, okiratok végrehajthatóvá nyilvánítása.
Az országban többszintű közhiteles ingatlan-nyilvántartás működik: az ingatlanok
nyilvántartása tartalmazza az ország ingatlanjaihoz fűződő jogokat, a telekkönyv
tartalmazza az ingatlanokon fennálló jogosultságokat és terheket, az ingatlan
tranzakciókkal kapcsolatos nyilvántartás pedig az ingatlanokkal kapcsolatos ügyleteket.
2013. január elsejétől az előbbi két nyilvántartás összevonásra került, utóbbi pedig
megszűnt. Létezik az országban ezen felül egy, az ingatlanok elidegenítési tilalmát
tartalmazó nyilvántartás, valamint egy ettől elkülönült jelzálog-nyilvántartás is.
Működik az országban meghatalmazások nyilvántartása is. A hagyatéki nyilvántartás
tartalmazza a végrendeleteket valamint a hagyatéki ügyek listáját. Ezen kívül közhiteles
cégnyilvántartás tartalmazza mind a gazdasági társaságok, mind pedig az egyéni
vállalkozók adatait. A fenti regiszterek mindegyike elektronikus formában működik,
azokhoz a regisztrált közjegyzők jogosultak hozzáférni.
Horvátországban latin típusú közjegyzőség működik. Közjegyzővé az országban azon
büntetlen előéletű horvát állampolgár nevezhető ki, aki teljesen cselekvőképes, megfelelő
egészségi állapotú, horvát (vagy egyéb elismert) jogi végzettséggel, jogi szakvizsgával és
közjegyzői vizsgával rendelkezik, és közbizalomra alkalmas. A pályázónak minimum 5 év
szakmai gyakorlatot kell igazolnia a szakvizsga letételét követően. A horvát nyelv ismerete
elengedhetetlen, valamint a közjegyzőnek beszélnie kell a székhelye szerinti hivatalos
nyelvet is. A kinevezést követően a közjegyző nem állhat munkaviszonyban, és nem lehet
tagja vagy tisztviselője gazdasági társaságnak. Minden horvát közjegyző kötelezően tagja
az országos kamarának (Hrvatska javnobilježnička komora). Az országban jelenleg 321
közjegyző lát el szolgálatot.
— 42 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
A közjegyzőt az igazságügy-miniszter nevezi ki a közjegyzői kamara által szervezett
versenyvizsga eredménye alapján, a közjegyző kinevezését követően eskütételre köteles.
A horvát közjegyzők kötelesek káresetenként minimum kb. 95 000 EUR, éves szinten
minimum 215 000 EUR fedezeti értékű, a közjegyző összes irodai alkalmazottjára
kiterjedő felelősségbiztosítással rendelkezni. A szerződést a Kamara köti meg a közjegyzők
javára, a biztosítási díjat a közjegyzők kötelesek fizetni. Horvátországban szigorúan tilos
a közjegyzői reklám, a horvát közjegyzők saját honlapot sem üzemeltethetnek.
A közjegyzők tevékenységüket elláthatják egyénileg és társultan is. Utóbbi esetben
két közjegyző közösen üzemeltethet irodát közös megegyezésük alapján, a Kamara
véleményét és az Igazságügy Minisztérium jóváhagyását követően.
Ismert és alkalmazott a közjegyzőjelölti (counsellor) és a közjegyzőhelyettesi
(assessor) intézmény. A közjegyzőjelölt jogi végzettségű (jogi alapképzés plusz
szakvizsga) személy, akit a közjegyző alkalmaz, és aki a kamarai regiszterben
kötelezően kell, hogy szerepeljen. A közjegyzőjelölti pozíció megnyitásához szükséges
a kamara engedélyét kérni. Amennyiben a közjegyző igényének a kamara helyt
ad, versenypályázatot hirdet a pozícióra. Amennyiben a közjegyzőnek közjegyzőhelyettesre
(jogi alapképzés, szakvizsga, plusz közjegyzői vizsga) van szüksége, azt
az Igazságügy Minisztérium és a Kamara részére kell jeleznie. A miniszter dönt a
helyettesi pozíció megnyitásáról, amely szintén versenypályázat útján kerül betöltésre.
A helyettest szintén az igazságügy-miniszter nevezi ki. Amennyiben a közjegyző nem
fogadja el az adott személyt, egy évig nem kérheti új helyettes kinevezését. A közjegyzőhelyettest
a Kamara nyilvántartásba veszi.
A közjegyzőjelölt a törvényben meghatározott terjedelemben láthat el közjegyzői
feladatokat. A helyettes jogosult az okiratok és jegyzőkönyvek aláírására helyettesi
minőségének feltüntetésével. A közjegyző-helyettes által végzett tevékenységek joghatásai
megegyeznek a közjegyzői tevékenység joghatásaival. A közjegyző jogosult ezen felül jogi
végzettségű, de szakvizsgával nem rendelkező gyakornokokat (trainee) alkalmazni.
A közjegyző jogosult közvetlenül végrehajtható közjegyzői ügyleti okiratokat is
készíteni. Az általa készített okirat közokirat. A közjegyző a tevékenységéért felelősséggel
tartozik, és díjazásra tarthat igényt.
Az elkészített okiratok eredeti példányát köteles nyilvántartásában tartani, arról
a feleknek kizárólag hiteles kiadmányt jogosult kiadni. A felek közös kérelme alapján
azonban a közjegyző jogosult részükre az eredeti példányt is átadni, a felek hozzájárulása
— 43 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
kötelezően közjegyzői okiratba foglalandó. Ez esetben a közjegyző köteles az eredeti
okirat másolatát valamint a felek hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó dokumentumot
nyilvántartásba venni, illetve azon személy nevét, aki részére az eredeti példány kiadásra
került, valamint a kiadás dátumát nyilvántartásába bejegyezni.
A közjegyző csak saját illetékességi területén belül járhat el, azonban, ha ezen kívül
készít okiratot, az még nem válik ettől érvénytelenné.
A közjegyzők hatáskörébe tartozik a hagyatéki eljárás lefolytatása, illetve a végrehajtás
elrendelése közjegyzői okirat alapján. A hagyatéki eljárásban a bíróság bocsájtja ki a halotti
anyakönyvi bizonyítványt, melyet követően a bírósági megbízottként eljáró közjegyzőt
az eljárás megindítására, lefolytatására valamint határozat meghozatalára kötelezi. A
közjegyző jogosult továbbá a névaláírások hitelesítésre, közhiteles nyilvántartásokba
történő bejegyzésre (Végrendeletek központi nyilvántartása, Bírósági cégnyilvántartás,
Biztosítások nyilvántartása) illetve jogosult e nyilvántartások (valamint az ingatlan
nyilvántartás) adataiba történő betekintés alapján azok tartalmáról tanúsítványt kiállítani.
Tevékenysége során jogosult mások által szerkesztett magánokiratok hitelesítésére,
melyet követően az adott okirat közokirati minőségben részesül (solemnization).
A közjegyző a társasági jogi tevékenysége során jogosult elektronikus aláírását
használva bejegyezni a létesített gazdasági társaságot a cégnyilvántartásba. 3
Ezen
tevékenységre kizárólagos hatásköre van. Egyéb közjegyzői eljárás során az elektronikus
aláírás nem használt.
Amennyiben a közjegyző egyben bejegyzett bírósági tolmács, a miniszter engedélye
alapján jogosult az adott idegen nyelven történő okiratkészítésre valamint fordítások
hitelesítésére.
Hosszabb időtartamú távolléte esetén a közjegyző feladatait külön feltételeknek
megfelelő helyettes látja el elsősorban megállapodás és az igazságügy miniszter
jóváhagyása alapján. A helyettes teljes jogkörrel helyettesíti a közjegyzőt, vezeti
annak nyilvántartásait, eljárása során a helyettesített közjegyző bélyegzőjét használja.
A közjegyző halála, áthelyezése, hivatalból történő elmozdítása, vagy a közjegyzői
tevékenység befejezése esetén a miniszter hivatalból, átmeneti időszakra jelöl ki helyettest
a szomszédos székhelyek közjegyzői vagy közjegyző-helyettesei közül.
3 Digital signature Act (Official Gazette, No. 10/2002)
— 44 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
A Végrendeletek központi nyilvántartása, a Közjegyzői Kamara által működtetett
országos szintű rendszer. A regiszterbe történő bejegyzés valamint az onnan történő
adatlekérdezés elektronikus úton történik. A regisztráció nem kötelező, de az
örökhagyó akaratának figyelembe vétele érdekében ajánlott. Az örökhagyó maga is
jogosult végrendeletét regisztrálni. Horvátországban különbséget teszünk a köz-és
magánvégrendelet között. Előbbit készítheti közjegyző, helyi bíróság, vagy konzulátus,
és lehet hiteles végrendelet – melyet az előbbiek egyike készít teljes egészében –
valamint ún. nemzetközi végrendelet – melyet két tanú és közjegyző/helyi bíró/konzul
lát el aláírásával. A magánvégrendeletek kategóriájába tartoznak az allográf (más által
készített, az örökhagyó és két tanú által aláírt) valamint a holográf (teljes egészében az
örökhagyó által írt és aláírt) végrendeletek. Ezek bármelyike bekerülhet a végrendeletek
központi nyilvántartásába, a regisztráció díjköteles. A végrendeletek ezen kívül letétbe
helyezhetők közjegyzőnél, ügyvédnél valamint bíróságnál. A nyilvántartás adataihoz való
hozzáférés az örökhagyó életében csupán az örökhagyó valamint azon személyek részére
lehetséges, akiknek az örökhagyó speciális meghatalmazást adott. Az örökhagyó halálát
követően a közjegyzők valamint az Országos Kamarán keresztül az ügyvédek, bíróságok
valamint konzuli testületek jogosultak illetve kötelesek a nyilvántartásba betekinteni. A
nyilvántartásból történő adatlekérdezés szintén díjköteles. 4
Az országban elektronikus formájú ingatlan nyilvántartás is működik. Folyamatban
van a régi papír alapú ingatlan nyilvántartás és a jelenlegi elektronikus rendszer
harmonizációja.
4 Forrás:http://arert.eu/Croatie-EN.html
— 45 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Székely Erika
Sajtófigyelő
Bejegyzett élettársi kapcsolat
– az azonos nemű állampolgárok „22-es csapdája”
(Családi Jog, 2012. december)
Lukács Nikolett cikke a témát történeti visszatekintéssel kezdi. Kitér rá, hogy az
azonos nemű párok kapcsolatát a különböző korszakok másként értékelték. A
zsidó kultúrkör ellenezte a homoszexuális 1 kapcsolatokat, míg az ókori görög és római
kultúrában a társadalmi és magánélet elfogadott formája volt, a kései középkortól a XX.
század közepéig az európai és amerikai kontinensen pedig ismét negatív megítélés alá
esett. Sőt, a középkori Európában – annak ellenére, hogy a reneszánsz és a humanizmus
meghatározó egyéniségei között számos homoszexuális személy volt található – súlyosan
büntették is. A XIX. század európai felfogása betegségnek tekintette az azonos neműek
iránti vonzalmat, ekkor tehát az addigi alapvetően büntetőjogi kategória orvosi és
pszichológiai problémává vált. A XX. században már egyre inkább előtérbe kerültek azok
a szervezetek, amelyek a homoszexuálisok jogaiért küzdöttek. A melegjogi mozgalmak
megjelenésével mind több államban ismerik el az azonos nemű párok házasságát, illetve
vezetnek be különböző ezt helyettesítő élettársi kapcsolattípusokat. Magyarországon az
1990-es évek elejéig a homoszexualitás és bármilyen ezzel kapcsolatos kérdéskör szinte
tabunak számított, ezért a jogi szabályozás is váratott magára. Hazánkban is büntetőjogi
kategóriaként szerepelt sokáig, „szodómia” néven említették, és még az 1878-as Csemegikódex
is 1 évig tartó börtönbüntetéssel rendelte büntetni. Az 1961-es (szocialista) Btk.
279. §-a már csak a tizennegyedik életévét betöltött, de huszadik életévét el nem érő
személlyel folytatott kapcsolatot szankcionálta. Az Alkotmánybíróság a 37/2002. (IX. 4.)
AB határozatával megsemmisítette a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
1 A cikkben említett érdekesség – egy újabb „hungarikum”, ami nem ismert széles körben –, hogy a
„homoszexualitás” szót a XIX. században Kertbeny Károly magyar újságíró alkotta meg, aki 1880-ban egy
homoszexualitásról szóló fejezetet írt Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez, s ekkor alkotta meg
többek között a „heteroszexualitás”, a „homoszexualitás” és a „monoszexualitás” kifejezéseket.
— 46 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
199. és 200. §-ait, azok diszkriminatív volta miatt 2 . A korábbi büntető törvénykönyvek
magát a fajtalanságot büntették, míg az újabb büntetőjogi szabályozások mindig feltétellé
teszik a cselekmény erőszakos voltát is.
Az 1960-as évek szexuális forradalma a családjog területén, a házasság intézményében
is komoly változásokat hozott, erre az időszakra tehető az élettársi kapcsolatok
elterjedése is. A szerző áttekintve az amerikai szabályozást rögzíti, hogy az az azonos
nemű párok jelenleg az USA fővárosában és hét tagállamában köthetnek házasságot
(Massachusetts, Connecticut, Iowa, Vermont, New Hampshire, New York és Washington).
A világviszonylatot tekintve pedig megállapítja: „jelenleg a világon 2001 óta 10 országban
engedélyezték az azonos nemű párok közötti házasságkötést, ezek: Argentína, Belgium,
Kanada, Izland, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Dél-Afrika és
Svédország. Néhány országban azonban még mindig nem ismerik el a bejegyzett élettársi
kapcsolatot a házassággal egyenértékű életközösségnek, ezek a következők: Bulgária,
Ciprus, Észtország, Görögország, Írország, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein,
Málta, Olaszország, Románia, Szlovákia. Legutóbb június 23-án San Marinóban fogadták
el az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatát.” A leginkább előrehaladott állam
a kérdés tekintetében Dánia, ahol 1989-től létezik a „regisztrált partnerkapcsolat” nevű
intézmény. A regisztrált partnerkapcsolat 2010 májusában odáig fejlődött, hogy a közös
örökbefogadás lehetősége is megnyílt a párok előtt. Dániában és az Egyesült Királyságban
a regisztrált partnerkapcsolat szinte minden tekintetben megegyezik a házassággal,
pusztán megnevezésükben térnek el. [Megjegyezhető, hogy Franciaországban viszonylag
korán, 1999-ben vezették be a házaspárokéhoz közelítő jogi státust biztosító ún. polgári
szolidaritási paktum (PACS) jogintézményét, amelyet főként azonos nemű párok számára
alakítottak ki a törvényalkotók. A paktumot azonban meglepő módon – eredeti céljával
ellentétben – 94%-ban heteroszexuális párok, gyermek nélküli fiatalok és diplomások
választják.]
Hazánkban az első szabályozási kísérletet – jóval a rendszerváltás után – a 2007. évi
CLXXXIV. törvény elfogadása jelentette, amely azonban az Alkotmánybíróság 154/2008.
(XII. 17.) AB határozatával nem lépett hatályba. Az Országgyűlés 2009-ben alkotta meg
és fogadta el a jelenleg is hatályos 2009. évi XXIX. törvényt (Bét.). A jogszabálynak a
2 Megítélésünk szerint a 37/2002. (IX. 4.) AB határozat nem csak említés szintjén lenne érdekes e téma
szempontjából, de nem feladatunk a szerző cikkét kiegészíteni, csupán ismertetésére szorítkozhatunk.
— 47 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
szerző szerint a számos pozitívuma mellett sok és lényeges hiányossága van, amelyek
egyrészt a törvényalkotásból, másrészt az alkotmányozásból erednek. Tanulmányában
e jogszabály hiányosságait kívánja vizsgálni. A Bét. elfogadásáig és hatályba lépéséig
Magyarországon az azonos neműek kapcsolatát legalizáló jogintézmény egyáltalán nem
állt rendelkezésre.
Összességében az alapjogokból eredeztethető állami elismerés jele, a 2009. évi XXIX.
törvény a szerző interpretálásában nagy előrelépést jelentett a magyarországi családi jogi
szabályozásban, de álláspontja szerint mindössze egy ígéretes kezdetnek tekinthető, nem
hatékony és hosszan tartó jogi megoldásnak.
Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen
jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen
kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni [Bét. 1. § (1)].
A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvánosan, két tanú jelenlétében történik,
ezáltal az a házasságkötéssel teljesen azonos formai jegyeket hordozó jogintézmény.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése tekintetében is a házassággal megegyező
eseteket sorol fel a törvény, az igazán szembetűnő különbséget a szerző négy ponton látja.
1. A bejegyzett élettársak kapcsolatukat nem „házasság”, hanem „bejegyzett élettársi
kapcsolat” megnevezéssel illetik, és nem engedélyezett a házastársak által történő közös
gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok alkalmazása. Ez gyengébb jogi védelmet
jelent a pár tagjai számára a szülői jogok gyakorlása során. A bejegyzett élettársi
kapcsolat apasági vélelmet sem keletkeztet, és a bejegyzett élettársaknak arra sincs
lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadják.
2. A házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezések szintén nem alkalmazhatóak
a bejegyzett élettársakra. Ennek a jognak a megvonása Lukács szerint felesleges volt a
jogalkotó részéről, mivel a névviseléshez való jog korlátozásának tekinthető, ennek pedig
szükségességi-arányossági aránya álláspontja szerint megkérdőjelezhető. 3. A bejegyzett
élettársi kapcsolattal kapcsolatos, a házassági szabályokhoz képest harmadik fő eltérést
az a korlátozás jelenti, hogy az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti
eljárásoknak a házastársakra vonatkozó rendelkezései a bejegyzett élettársakra nem
alkalmazhatók, ami a gyermekvállalás jogának korlátozásaként értelmezhető. 4. Az
utolsó lényeges különbség, hogy a házasságot 16. életévét betöltött személy a gyámhatóság
engedélyével megkötheti, míg azonos neműek esetén ez a lehetőség nem adott, ilyen
kapcsolatot csak 18. életévüket betöltött, teljes cselekvőképességgel bíró személyek
— 48 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
létesíthetnek. További különbség, hogy nem 30 napos, hanem 6 hónapos várakozási idő
van, szemben a házasságkötéssel.
Az azonos neműek házasságkötésének kérdése a magyar jogban átpolitizálttá
vált. A régi Alkotmányt (1949. évi XX. törvény) 2012. januári hatállyal Magyarország
Alaptörvénye váltotta fel. Az Alaptörvény Alapvetésének L) cikk (1) bekezdése
világosan és egyértelműen fejti ki a törvényhozók felfogását, amikor a következőképpen
rendelkezik: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között,
önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a
nemzet fennmaradásának alapját”. A szerző szerint az Alaptörvény ezzel nemcsak az
uniós tendenciáknak, hanem saját magának is ellentmond, hiszen más helyeken rögzíti
az esélyegyenlőség megvalósulásának segítését, az egyéni szabadság kibontakoztatását,
de sem az egyéni szabadság, sem az esélyegyenlőség megvalósulását nem teremti
meg a hatályos szabályozás, sőt a jelenlegi Alaptörvény éppen az esélyegyenlőtlenség
elmélyítését érheti el.
A jogalkotók különböző okok miatt nem rendezték a problémát. Ezen okok egy része
jogi természetű, más részük társadalmi, politikai, vallási jellegű. Az alkotmányosságra és a
kereszténység elveire hivatkozva sokan emelnek szót a házasság intézményének az azonos
nemű párokra történő kiterjesztése ellen. A szerző szerint a leggyakrabban elhangzott
ellenérvek a következők: „ha lehetővé teszik az azonos neműek közötti házasságot,
akkor elkorcsosul a társadalom”. Sokak szerint „az ilyen házasságok erkölcstelenek, nem
egyeztethetőek össze a keresztény világképpel”, „ezekből a kapcsolatokból nem születik
gyermek, ami viszont a házasságkötés legfontosabb szerepe lenne”, „ha engednék az
örökbefogadást, akkor a kisgyerek lelki fejlődésére káros hatással lennének az azonos
nemű szülők, mivel szerepzavarhoz vezethet az apa- vagy az anyahiány”, illetve „veszélyes
a házasságra nézve”.
A szerző cikkének záró részében ellenérveket és statisztikákat sorakoztat fel a fenti
kijelentések cáfolatára.
A társadalom elkorcsosulásának veszélyét sokan használják ellenérvként az azonos
nemű párok házassága elismerésének magakadályozására. Az érvelés a szerző szerint
alapvetően hibás, mivel egyfelől szubjektív, másfelől a társadalmi felfogást alapvetően
nem egy társadalmi réteg határozza meg. Az egyházjogban az 1055. kánon leírása szerint
„a házasság az a szövetség, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza
létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére
— 49 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
és nevelésére irányul”. A római jogban Modestinus meghatározása szerint a házasság
„a férfi és a nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti
közösség”, ugyanakkor a Biblia legfontosabb tanítása, hogy Isten minden teremtményét
szereti. Ez tehát a szerző bővebben nem kifejtett válasza arra az ellenérvre, hogy „az ilyen
házasságok erkölcstelenek, nem egyeztethetőek össze a keresztény világképpel”.
Arra pedig, hogy „ezekből a kapcsolatokból nem születik gyermek, ami viszont
a házasságkötés legfontosabb szerepe lenne”, ellenérvként megállapítja: számos
heteroszexuális pár kapcsolatából sok év próbálkozás után sem születnek gyermekek,
ezen túlmenően szerinte a házasság fogalmához sem tartozik feltétlenül hozzá a
gyermek léte. A szerző által citált kutatás és egy USA-beli összefoglaló jelentés alapján
nem állapítható meg különbség a hetero- és homoszexuális párok által nevelt gyerekek
viselkedése és lelki, szellemi fejlődése között, valamint ezek a gyermekek nem válnak
nagyobb arányban homoszexuálissá, mint a heteroszexuális párok által nevelt gyerekek.
Idézi továbbá az Alkotmánybíróság 32/2010. (III. 25.) AB határozatának indokolását is,
amely szerint „az azonos nemű párok kapcsolatának ilyen formában történő elismerése
semmiképpen nem minősíthető a gyermek egész személyiségét, testi, szellemi vagy
erkölcsi fejlődését negatívan érintő kárnak vagy veszélynek, ha szocializációja során a
homoszexualitás elfogadását tükröző szabályozással, illetve ennek megfelelő társadalmi
magatartással találkozik.”
A cikk szerint a házasság intézményére gyakorolt veszélyes hatást cáfolják azok
a KSH statisztikai mutatók is, amelyek szerint a 2010-es és 2011-es évben hazánkban
országosan viszonylag csekély számú bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek. „A
törvény hatálybalépése után 2009 második felében 67, 2010-ben 80 ilyen kapcsolatot
anyakönyveztek. Utóbbiból 61 férfi és 19 női pár volt, az esetek több mint felénél budapesti
lakosok, melyekből a férfiak átlagosan 40, a nők 35 évesek kötötték kapcsolatukat. A
férfipartnerek között átlagosan 9,7 év, a nőknél 3,3 év volt a korkülönbség. 2011-ben a
bejegyzett élettársi kapcsolatok száma csaknem felére, 45-re csökkent, ezek közül 24 férfi
és 21 női pár volt. A férfiak átlagosan 37,7 évesen, a nők 34,2 évesen kezdeményezték
az eljárást, köztük az életkorkülönbség férfiak esetében 6,4, nők esetében 6,0 év volt.”
Debrecenben – a szerző lakóhelyén – eddig 2 bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek,
mindkét esetben férfiak. Ezen statisztikai mutatók alapján látja Lukács alátámasztottnak,
hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok semmiféle veszéllyel nem járnak a házasság
intézményére.
— 50 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
Összegzésül a szerző a házasság intézményének az azonos nemű párokra vonatkozó
kiterjesztését javasolja. Álláspontja az, hogy ez az egyetlen olyan jogintézmény, amely
megfelelően létrehozhatja az alkotmányos esélyegyenlőséget. A családjog európai és
amerikai változásai mellett a hazai szabályozás sem mehet el, a minden állampolgárnak
járó családjogi jogosultságok az azonos nemű párokat is megilletik. Lukács további
javaslata az örökbefogadás legalizálása az azonos nemű párok számára is, ez lenne a másik
„pillére” az esélyegyenlőség megteremtésének. A harmadik, egyben kiegészítő jellegű
javaslat a Jobbágyi Gábor által felvetett áttekinthető szabályozási rendszer megteremtése
az élettársi kapcsolatok vonatkozásában. Utóbbival mindenképp egyetérthetünk, még
ha a többi javaslat elfogadhatóságával kapcsolatban a cikk egésze nem is győzött meg
bennünket.
— 51 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Rezümék
Gondolatok a kérelemtől való elállás és az eljárási díj
kapcsolatáról a fizetési meghagyásos eljárásban
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való kérelmezői elállás mint
egyoldalú nyilatkozat két jogszabály által is szabályozásra kerül a magyar közjegyzői
fizetési meghagyásos eljárásban. Ezek egyike a fizetési meghagyásos eljárásról szóló
2009. évi L. törvény (Fmhtv.) eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései körében
került elhelyezésre, amikor a kérelmező a fizetési meghagyás kötelezett részére történő
kézbesítését követően áll el kérelmétől. Az elállás kapcsán megjelenő másik jogszabály
a 28/2010 (V. 12.) IRM rendelet, mely a fizetési meghagyás kötelezett részére történő
kézbesítését megelőzően előterjesztett elállás esetén szabályozza a jogkövetkezményeket,
mikor a közjegyző az elállásra tekintettel a fizetési meghagyásos eljárást befejezetté
nyilvánítja. Jelen tanulmány kifejezetten a címben is megjelenő eljárási díj és a
díjkedvezmény elállás esetén érvényesülő szabályainak elemzése révén arra a kérdésre
keresi a választ, hogy a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban a kérelmek beérkezését
követő azonnali közjegyzői intézkedések, az azonnali kibocsátás okozhat-e jogsérelmet a
kérelmezőnek az elállási jog gyakorlása körében.
A vizsgálat során elemzésre kerülnek az elállásra és a díjkedvezményre vonatkozó
szabályok, valamint a fizetési meghagyás kibocsátásáról rendelkező jogszabályhelyek, és
ezek összevetésével kíván a tanulmány szerzője a fenti kérdésre megalapozott választ találni.
Views on the Correlation between the Disclaimer from
a Request and the Procedural Fees in Payment Warrant
Proceedings
In Hungarian notarial payment warrant proceedings two statutory instruments regulate
the requesting party’s disclaimer from the request for payment warrant as a unilateral
statement. One of these is laid within the provisions stipulating abandonment in the
Act L of 2009 (Hungarian acronym: Fmhvt) on payment warrant proceedings, when the
requesting party disclaims from the request after service of the payment warrant to the
debtor. The other statutory instrument coming into view relevant to the disclaimer is the
Decree 28/2010 (V. 12.) of the Ministry of Justice and Law Enforcement, which stipulates
the legal consequences for cases of disclaimer prior to the service of the payment warrant
— 52 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
to the debtor, when out of respect for the disclaimer the notary public declares the payment
warrant proceedings closed. The expressed objective of this study is to find out, through
an analysis focusing on the procedural fees and the rules enforced for the discount in
the case of a disclaimer, as specified in the title, whether the prompt arrangements by
the notary public, i.e. the immediate issue of the payment warrant, upon receipt of the
request in cases of notarial payment warranty proceedings, may cause any grievance to
the requesting party in exercising the right of disclaimer. The author of this study intends
to find well-grounded answers to the above dilemma by analysing and comparing the
rules governing the disclaimer and the applicable discount and the statutes stipulating
provisions for the issue of payment warrant.
Gedanken über den Zusammenhang der
Antragsrücknahme und der Verfahrensgebühr im
Mahnverfahren
Die Rücknahme des Antrags auf Erlass eines Mahnbescheids durch den Antragsteller
als einseitige Erklärung wird im ungarischen notariellen Mahnverfahren durch zwei
Rechtsvorschriften geregelt. Eine davon ist die Bestimmung des Gesetzes Nr. L/2009
über das Mahnverfahren (Fmhtv.), die den Fall regelt, in dem der Antragsteller nach der
Zustellung des Mahnbescheids an den Schuldner den Antrag zurücknimmt. Die andere
Rechtsvorschrift zur Antragsrücknahme ist die Verordnung Nr. 28/2010 (V. 12.) IRM,
die die Rechtsfolgen bei einer Antragsrücknahme vor der Zustellung des Mahnbescheids
regelt, in dem Fall, wenn der Notar das Mahnverfahren mit Rücksicht auf die Rücknahme
als beendet erklärt. Diese Studie sucht die Antwort durch Analyse der Regeln zur
Verfahrensgebühr und Gebührermäßigung bei der Antragsrücknahme ausdrücklich
auf die Frage, ob die sofortigen Maßnahmen des Notars nach Eingehen der Anträge
bzw. das sofortige Erlassen eines Mahnbescheides im notariellen Mahnverfahren
dem Antragsteller während der Ausübung des Rücknahmerechts eine Ungerechtigkeit
verursachen können.
Während der Prüfung werden die Regeln zur Antragsrücknahme und
Gebührermäßigung sowie die Rechtsvorschriften über das Erlassen des Mahnbescheides
analysiert, und der Verfasser will durch deren Vergleich eine begründete Antwort auf die
obige Frage suchen.
— 53 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Réflexions sur les relations entre le retrait d‘une demande et les
frais de procédure dans une procédure d’injonction de payer
Le retrait par le Demandeur d’une demande d’injonction de payer est considéré par la loi
comme un déclaration unilatéral. Il est régi par deux dispositions juridiques. L’une des
dispositions applicables en la matière est la loi N° 2009/L sur les injonctions de payer.
Cette loi traite les cas dans lesquels le Demandeur a retiré sa requête après que l’injonction
de payer a été signifié au Débiteur. L’autre disposition en vigueur est le Règlement N°
28/2010 du Ministère de la Justice et de la Police qui contient les dispositions à appliquer
dans le cas où le Demandeur a retiré sa requête avant la signification au Débiteur de
l’injonction de payer. Dans ce cas, le notaire clôture l’affaire, étant donné que le Demandeur
a retiré sa demande. La présente étude a pour objectif d’analyser les règles qui doivent
être appliquées lors de la détermination des frais de procédure et des remises éventuelles
en cas de retrait de la demande. L’auteur de l’étude se pose la question de savoir si les
mesures prises par les notaires juste après la réception des demandes sont susceptibles
de causer un préjudice au Demandeur lors de l’exercice de son droit de rétractation.
L’auteur cherche à répondre à la question qu’il s’est posée par une analyse détaillée de
la règlementation applicable au retrait de la demande et à la remise éventuelle, ainsi qu’a
celle des dispositions juridiques régissant l’émission d’une injonction de payer.
Harc a zsebszerződések ellen – közjogi korlátok és
közjegyzői közreműködés a termőfölddel kapcsolatos
jogügyletekben
A szerző a cikkében áttekintést ad a földtulajdon, mint különleges szabályozási igényű
vagyontárgy kiemelt szerepéről, gazdaság- és társadalompolitikához, az állam nemzetközi
kötelezettségvállalásaihoz, és nem utolsó sorban az aktuálpolitikai elképzelésekhez
igazodó szabályozásáról, valamint a hatályos jogszabályok ügyeskedő alkalmazásának
kihasználásával megkötött úgynevezett «zsebszerződések» egyes régiókban elterjedt
széleskörű formáiról és alkalmazásáról. A cikk említést tesz a zsebszerződések
felszámolására tett számos megoldási javaslatról és célkitűzésről, végezetül kiemeli a
közjegyzői közreműködés fontosságát és a közjegyzői okiratkészítés során követendő
szabályszerű eljárás követelményeivel ismerteti meg az olvasót.
— 54 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
Combat against “Pocket Contracts”– public law
restrictions and the notary public’s role in arable land
related contracts
In this article, the author provides an overview of the prominent role of the land property,
as a property requiring special regulation; the control of this issue adjusted to economicpolicy
and social-policy, the international commitments of the state; and last but not least
presents a review of the actual political conceptions, as well as of the forms and application
of the so-called “pocket contracts”, being widespread in certain regions, and concluded with
the cunning circumvention of the laws in force. Several possible solutions and objectives
are proposed in the article for the eradication of “pocket contracts”, and finally the notary
public’s essential role is also highlighted and the requirements for the proper conduct to be
followed in the course of executing notarial documents are exhibited to the reader.
Kampf gegen „Taschenverträge“ – Öffentlich-rechtliche
Grenzen und notarielle Mitwirkung in Rechtssachen zu
landwirtschaftlichen Nutzflächen
Der Verfasser gibt in seinem Artikel einen Überblick über die besondere Rolle des
Grundbesitzes als Vermögensgegenstand mit besonderem Regelungsbedarf, dessen sich
an die Wirtschafts- und Gesellschaftspolitik, die internationalen Verpflichtungen des
Staates und nicht zuletzt die aktualpolitischen Vorstellungen richtende Regelung, sowie
über die in den einzelnen Regionen verbreiteten Formen und Anwendungen der durch
die Umgehung gültiger Rechtsvorschriften abgeschlossenen sog. „Taschenverträge“. Im
Artikel werden die zahlreichen Lösungsvorschläge und Zielsetzungen zur Auflösung
der „Taschenverträge“
erläutert. Abschließend wird die Wichtigkeit der notariellen
Mitwirkung hervorgehoben und die Anforderungen für das ordnungsmäßige Verfahren
bei der Erstellung notarieller Urkunden dargestellt.
— 55 —

Közjegyzők Közlönye * 2013. 2. szám
Lutte contre les contrats illégaux - les obstacles constitués
par le droit public et le rôle des notaires dans les
transactions juridiques concernant la terre arable.
L’auteur de l’article nous présente le rôle particulier que joue la terre arable, ce bien qui
nécessite une règlementation particulière. L’article traite la règlementation afférente qui
est toujours alignée aux politiques économique et sociale, aux obligations internationales
prises par l’État et aux conceptions politiques actuelles. L’article parle également des
contrats illégaux, très répandus dans certaines régions de notre pays, en énumérant ses
formes et variantes les plus courantes. L’article mentionne également les propositions par
lesquelles on a déjà essayé de mettre fin à cette pratique irrégulière. Pour finir, l’article
insiste sur l’importance du rôle des notaires et présente les règles en vigueur, relatives à
la rédaction des actes notariés correspondants.
Felülhitelesítési szabályok változása, illetve 2012. évi
eseménynapló
A cikk Dr. Máté Viktor közjegyző kollégánknak a Külföldi Közokiratok a Közjegyzői és
más Hatósági eljárásban című könyvének megjelenése óta a nemzetközi felülhitelesítési
és közokirati struktúrában bekövetkezett változásokra igyekszik rávilágítani, valamint
előzetes betekintést nyújt a korábbi kézirathoz készült kiegészítésekről. Szerzőtársként
Sajben Tamás működik közre a hamarosan nyomdába kerülő kibővített kiadásnál, mely
igen hasznos hétköznapi segítsége lesz valamennyi külföldről származó okirattal találkozó
közjegyzőnek.
Changes in the rules of endorsement, or an Event Log for 2012
This article is intended to shed light on the changes that have occurred in international
endorsement and public or notarial document structure since our notary public colleague,
Dr. Viktor Máté’s book, Foreign Public Documents in Notarial and other Authority
Procedures was published, and provides a preliminary insight into the supplement created
to the former script. As co-author, Mr. Tamás Sajben collaborates in the writing of the
extended edition going to press soon, and after publishing it will provide useful assistance
to those notary publics who encounter documents from abroad during their daily work.
— 56 —

2013. 2. szám * Közjegyzők Közlönye
Änderung der Regelungen für die Erteilung der Apostille
bzw. Ereignisse für das Jahr 2012
Der Artikel versucht, die Änderungen in der Struktur der internationalen Apostille und
öffentlichen Urkunden, die seit dem Erscheinen des Buches unseres Notarkollegs Dr.
Viktor Máté „Ausländische öffentliche Urkunden in notariellen und anderen behördlichen
Verfahren“ entstanden sind, zu erhellen. Ferner gewährt der Artikel eine vorherige
Einsicht in die Ergänzungen zum frühren Manuskript. Bei der erweiterten Ausgabe, die
bald in die Druckerei geht, wirkt als Mitverfasser Tamás Sajben mit. Die Ausgabe wird
eine sehr nützliche alltägliche Hilfe für Notare bei allen ausländischen Urkunden sein.
Les modifications des règles relatives à la certification
conforme et calendrier des événements de l‘année 2012
L’article présente les changements intervenus dans la règlementation relative à la
certification conforme et aux écritures publiques depuis la publication du livre de notre
confrère, le notaire Maître Viktor MÁTÉ, intitulé «Les écritures publiques étrangères
dans les procédures notariales et autres procédures administratives». Ensuite, l’article
nous donne un aperçu des compléments de l’ouvrage. Tamás SAJBEN a travaillé avec
lui comme coauteur lors de la préparation de l’édition complétée de l’ouvrage dont la
publication est prévue sous peu. Ce manuel pourra être un outil indispensable pour tous
les notaires qui travaillent avec des actes établis par un pays étranger.
— 57 —

A KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE MÁRCIUSI SZÁMÁBAN KÖZREMŰKÖDŐ SZERZŐK:
dr. Molnár Judit közjegyző, Budapest
Lányiné dr. Toldi Judit közjegyzőhelyettes, Budapest
dr. Máté Viktor közjegyző, Budapest
Sajben Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara brüsszeli képviseletének irodavezetője
dr. Székely Erika közjegyzőhelyettes, Budapest

SZAKMAI PROFIL ÉS SZERZŐI INSTRUKCIÓK
A Közjegyzők Közlönye szakmai profilját elsősorban a közjegyzői szervezetet, valamint a közjegyzői eljárásokat érintő, illetve ahhoz
kapcsolódó anyagi és eljárási jogterületek képezik. A megjelentetett írások között kiemelt súllyal szerepelnek a polgári anyagi jog
közjegyzői gyakorlat szempontjából meghatározó területei, valamint a polgári eljárásjog és azon belül különösen a polgári nemperes
eljárások joga. A lap fóruma a szakmai vitáknak, a bel- és külföldi híreknek és az egységes közjegyzői joggyakorlat kialakulását
célzó törekvéseknek. Mindezen témakörökben megjelenési lehetőséget biztosít a közjegyzői hivatásrend tagjain kívül más területen
dolgozó jogászok tudományos igényű publikációi számára is.
A megjelentetni kívánt publikációknak tartalmi és formai tekintetében (pl. hivatkozások, idézések) meg kell felelniük a tudományos
dolgozatokkal szemben támasztott szakmai követelményeknek. Azok terjedelme – a szerkesztőbizottsággal történt kivételes eltérő
megállapodás hiányában – legfeljebb háromnegyed szerzői ív (30000 leütés).
A publikációkat a szerkesztőbizottság részére elektronikus úton kérjük eljuttatni a kozlony@mokk.hu címre, rövid (kb. 1000 leütés
terjedelmű) összefoglalóval együtt. A publikációkkal kapcsolatos további részletes követelményekkel kapcsolatos információ
elérhető a Közjegyzők Közlönye honlapján: www.mokk.hu/kozlony

A folyóirat példányonkénti ára: 2 000 Ft
ISSN 1416-7883
Kiadja: a Magyar Országos Közjegyzői Kamara
1026 Budapest, Pasaréti út 16.
Telefon: (+36-1) 489-4880, Fax: (+36-1) 356-7052
Felelős kiadó és a szerkesztőbizottság elnöke: Tóth Ádám,
a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke
Főszerkesztő: Rokolya Gábor
A szerkesztőbizottság tagjai: Böröcz Helga, Harsági Viktória, Juhász Ivett,
Kőrös András, Steiner Erika, Szőcs Tibor, Varga István
Előfizetési díj egy évre: 11.000 Ft
A folyóirat előfizethető a kiadó címén.
A lap kéthavonta jelenik meg.
Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft.
Felelős vezető: Sipos István ügyvezető
Nyomás: MO CARD’S Print Kft.
Felelős vezető: Molnár C. László
A Közjegyzők Közlönye tartalma a szerzői jog által védett információt tartalmaz.
A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez,
felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.
LX. /2.
2013. március-április