PDF letöltés - Hitelgarancia Zrt.
PDF letöltés - Hitelgarancia Zrt.
PDF letöltés - Hitelgarancia Zrt.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A mélyszegénység<br />
nem bőrszínfüggő<br />
09<br />
JEREMIE: pénz az ablakban<br />
13<br />
Kis magyar országlélektan<br />
31<br />
Közösen a válság ellen<br />
A Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. magazinja<br />
2009. december
®<br />
Gondoskodjon<br />
vállalata<br />
biztonságáról!<br />
ESET<br />
Smart<br />
Security<br />
NOD32 technológiával<br />
Integrált komponensek<br />
NOD32 vírusvédelem<br />
NOD32 kémprogramvédelem<br />
Személyi tězfal<br />
Levélszemétszěrô<br />
www.eset.hu
Tartalom<br />
09 13 19 25<br />
31 44 46<br />
PONTszám.<br />
forrásPONT.<br />
biztosPONT.<br />
pontPONTpont.<br />
05 JEREMIE:<br />
pénz az ablakban<br />
09 Megáll a tész!<br />
Miért topog helyben<br />
a magyar kertészet<br />
szemPONT.<br />
13 Kis magyar<br />
országlélektan<br />
Interjú Popper Péter<br />
pszichológussal<br />
16 Mi kerül a fa alá<br />
19 A mélyszegénység<br />
nem bőrszínfüggő<br />
22 Vissza a falvakba!<br />
célPONT.<br />
25 Zöld törekvések<br />
a Hernád völgyében<br />
28 Újbuda: tejszínhab<br />
az epertortán<br />
31 Közösen a válság ellen<br />
Interjú dr. Vadász Mártonnal,<br />
a Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>.<br />
stratégiai igazgatóságának<br />
ügyvezető igazgatójával<br />
33 Fenntarthatósági jelentés<br />
– másodszor<br />
közPONT.<br />
35 Korunk pestise, a zaj<br />
38 Ami a jó helynek is kell<br />
41 Kultúrtippek karácsony<br />
környékén<br />
42 Sörfőzdék Magyarországon<br />
44 Advent Bécsben<br />
46 Karácsony a múltban,<br />
ma és holnap<br />
48 Kemény István:<br />
Kedves ismeretlen<br />
2009. december
Szerzőink<br />
Somogyi Gábor<br />
újságíró, író<br />
19<br />
35<br />
1954-ben született Budapesten. Újságírói<br />
pályafutásának jelentős részét heti- és<br />
napilapok belpolitikai rovatánál töltötte,<br />
majd főszerkesztőként életmódmagazinoknál<br />
dolgozott. Jelenleg az Autóközlekedés<br />
című lap főszerkesztő-helyettese,<br />
illetve szabadúszó újságíróként vállalati<br />
lapokat szerkeszt, és kommunikációs<br />
tanácsadói feladatokat lát el. Negyedik és<br />
ötödik kötete a 2008-as könyvfesztiválra<br />
jelent meg.<br />
Soós Rita<br />
közgazdász<br />
1973-ban született Gödöllőn. A Budapesti<br />
Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi<br />
kapcsolatok, valamint környezeti<br />
menedzsment szakán végzett 1999-ben. Öt<br />
évig dolgozott a Citibanknál, két évet töltött<br />
a Takarékbankban, 2007 novemberében<br />
pedig csatlakozott a Garantiqa stratégiai csapatához.<br />
Érdeklődési területei: globalizáció,<br />
alternatív közgazdaságtan és a kultúrák<br />
közötti párbeszéd. Szabadidejében szívesen<br />
túrázik, biciklizik, utazik a családdal, barátokkal,<br />
ismerősökkel.<br />
48<br />
Kiss Judit Ágnes<br />
költő<br />
Kiss Judit Ágnes az ELTE-n magyar,<br />
a Színművészeti Egyetemen drámatanári,<br />
a Pécsi Tudományegyetemen oboa szakot<br />
végzett. Ír verset, prózát, néha<br />
még zenét is. Eddig megjelent kötetei:<br />
Irgalmasvérnő – versek 2006, Nincs<br />
új üzenet – versek 2007, A keresztanya<br />
(Szomor Veron történetei) – regény, 2008.<br />
Nagyon szereti a táncot, a lovakat és<br />
a palacsintát. Junior Parnasszus-, Mozgó<br />
Világ-, Artisjus- és Déry Tibor-díjas.<br />
O. Horváth György<br />
szerkesztő, újságíró<br />
Agrármérnöki diplomával rendelkező, a mezőgazdaságban többéves tapasztalatot<br />
szerzett újságíró/szerkesztő. Jelenleg a Szabad Föld szerzője, online-szerkesztője. Előtte<br />
éveket dolgozott a Népszabadságnál, a Magyar Hírlapnál és a Világgazdaságnál mint<br />
agrárgazdasági szakíró. 09<br />
PONT. a Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. kéthavonta megjelenő magazinja. Kiadja: PrintXBudavár <strong>Zrt</strong>. H–1061 Budapest, Király utca 16.<br />
Telefon: (+36 1) 887 4848, fax: (+36 1) 887 4849 Felelős kiadó: Wiszkidenszky András Főszerkesztő: Banyár László Lapterv: Zimmermann Zsolt,<br />
B&P Social Branding Művészeti vezető: Kiss Dominika Tördelőszerkesztő: Éger György Képszerkesztő: Karádi Róbert Címlap: RedDot/<br />
Corbis Fotók: stockxpert, MTI, Karádi Róbert, Cziglán Tamás, RedDot/Corbis, Somogyi Gábor, Cultiris, Burger Barna Olvasószerkesztő:<br />
Stecz Mária Hirdetésfelvétel: Otto Krisztina +36 30 664 96 47, e-mail: hirdetes@pxb.hu Produkciós menedzser: Wunderlich Péter Nyomtatás:<br />
Demax Művek. A kiadvány részeinek másolása vagy újraközlése a kiadó engedélye nélkül tilos!<br />
•<br />
A Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. és a PrintXBudavár <strong>Zrt</strong>. egyaránt fontosnak tartja környezetünk védelmét, ezért ez a magazin környezetbarát Cyclus print papírra készült.<br />
2009. december
PONTszám.<br />
05<br />
JEREMIE:<br />
pénz az ablakban<br />
09<br />
Megáll a tész!<br />
Miért topog helyben a magyar kertészet
PONTszám.<br />
5<br />
JEREMIE:<br />
pénz az<br />
ablakban<br />
szöveg: Kárpáti Gergely<br />
illusztráció: Kárpáti Tibor<br />
Az éppen<br />
regnáló politikai<br />
csapathoz közeli<br />
„csókosok”<br />
jutnak forrásokhoz.<br />
A<br />
kis- és középvállalkozások (kkv-k) fejlesztési<br />
tevékenységének hathatós segítése<br />
a célja az uniós JEREMIE programnak.<br />
Mikrohitel, a kereskedelmi<br />
bankok beruházási hiteleire kínált központi<br />
garancia, valamint kockázati tőkeprogram<br />
a három eleme a Magyarországon megvalósítás<br />
alatt álló elképzelésnek. A keretek megvannak,<br />
sőt egyes részei már működnek is.<br />
Három pillére van, és mindegyik az ígéretes,<br />
de kevésbé tőkeerős magyar magánvállalkozásokat<br />
kívánja segíteni. Ez a JEREMIE<br />
(Joint European Resources for Micro to<br />
Medium Enterprises) nevű EU-program, amelyet<br />
85 százalékban uniós, 15<br />
százalékban pedig magyar<br />
forrásokból finanszíroznak.<br />
A program lényege az Európai Unió azon<br />
korábbi felismerése, mely szerint nem igazán<br />
hatékony, ha az állami fejlesztési támogatások<br />
közvetítése pusztán állami lebonyolításban<br />
történik. Vagyis nem fejleszti érdemben a gazdaságot<br />
az, ha állami fejlesztési bankok osztogatnak<br />
hitelt vagy tőkét a vállalkozásoknak.<br />
Ezekből a konstrukciókból ugyanis gyakran<br />
hiányzik a kellő szakértelem, ugyanakkor előkerülnek<br />
a politikai szempontok. Sokan eleve<br />
megkérdőjelezik az állami fejlesztési támogatások<br />
létjogosultságát, mondván: az félreviszi<br />
a kkv-k életét, mert azok nem a piacnak szeretnének<br />
így megfelelni, hanem – a vissza nem<br />
térítendő támogatások ígéretében - az állami<br />
források megszerzéséhez szükséges tudást<br />
fejlesztik ki (lásd keretes írásunkat). Vannak<br />
azonban olyan szektorok, ahol a piac biztosan<br />
nem teljesen tudja megoldani a finanszírozást,<br />
a kockázatok beárazását, ezért hasznos<br />
lehet a támogatott pénzügyi eszközök beiktatása.<br />
Mindenesetre a magánbefektetők szempontjait<br />
biztosan érdemes figyelembe venni<br />
– amit a JEREMIE programmal kapcsolatban<br />
az EU kifejezetten elő is ír a tagországoknak<br />
az európai források kiosztásánál.<br />
Hitelek, garanciák<br />
A JEREMIE programot itthon a Magyar Gazdaságfejlesztő<br />
Központ (MAG) <strong>Zrt</strong>. tulajdonában<br />
álló, 2 milliárd forint alaptőkéjű pénzügyi vállalkozás,<br />
a Magyar Vállalkozásfinanszírozási<br />
(MV) <strong>Zrt</strong>. irányítja. A háromelemű program<br />
együttesen mintegy 200 milliárd forintnyi<br />
forrás kihelyezését teszi lehetővé vállalkozásfejlesztésre.<br />
Az egyes részek elindítását egy<br />
úgynevezett GAP-analízis előzte meg, amely<br />
kimutatta, hogy Magyarországon alulfinanszírozott<br />
a kkv-szektor, a cégeknek nincs elég<br />
fedezetként szolgáló vagyona, ezért nem jutnak<br />
megfelelő hitelekhez. Éppen ezért a három<br />
elem közül elsőként a Mikrohitel Program<br />
indult el, amelynek keretében a programhoz<br />
csatlakozó pénzügyi vállalkozások és kereskedelmi<br />
bankok a program büdzséjének<br />
terhére egy-egy kkv-nak legfeljebb 10 millió<br />
forint hitelt nyújthatnak. A program ezen része<br />
sem startolt egyszerűen, mert a bankok nehezen<br />
fogadták el az uniós kötöttségeket, és<br />
először a vállalkozásfejlesztési szakemberek<br />
sem fogadták kitörő lelkesedéssel az új hitelformát.<br />
A kihelyezési döntés mindenesetre<br />
2009. december
6 PONTszám.<br />
a közvetítő kereskedelmi bankokhoz és pénzügyi<br />
vállalkozásokhoz került.<br />
A Portfóliógarancia Program valamivel<br />
még kialakulatlanabb, de az elképzelés szerint<br />
ez egy olyan kiegészítő biztosíték volna,<br />
ami a kkv-k esetleges fedezethiányát pótolná.<br />
A csatlakozó pénzintézetek a legfeljebb 100<br />
millió forintos és maximum tízéves futamidejű<br />
új hiteleikből olyan portfóliót állíthatnának<br />
össze, amelynek kockázatát csak 20 százalékban<br />
állják, 80 százalékban a JEREMIE alap vállalna<br />
garanciát a visszafizetésre. Az állam tehát<br />
ebben az esetben nem végez eg yedi, saját hatáskörben<br />
megvalósított pótlólagos hitelbírálatot,<br />
elfogadja a bank ítéletét. A Portfóliógarancia<br />
Program 7+2 éves teljes periódusára 28 milliárd<br />
forint áll rendelkezésre, ami egy esetleges<br />
5 százalékos hitelbedőlési arány esetén is 560<br />
milliárd forint kihelyezését teheti lehetővé.<br />
Piaci szereplők ugyanakkor figyelmeztetnek:<br />
félő, hogy a portfóliógarancia révén a kereskedelmi<br />
bankok összecsomagolhatják és az államra<br />
sózhatják a rossz hiteleiket. A becslések<br />
mindazonáltal optimisták: az Új Magyarország<br />
Mikrohitel és Portfóliógarancia Program<br />
akár húszezer hazai vállalkozás fejlődéséhez<br />
is hozzájárulhat. Az indulás nem ment zökkenőmentesen,<br />
de az adminisztrációs eljárás<br />
egyszerűsítésével a bankok gyorsabban reagálnak,<br />
s folyamatosan bővül a programban<br />
részt vevő hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások<br />
száma is.<br />
A tőkeprogram és kritikái<br />
A JEREMIE program legtöbb vitát kiváltó része<br />
ez idáig a Kockázati Tőkeprogram (teljes<br />
Vállalkozásfejlesztés és állami források<br />
Nem kérdés, hogy az államnak szerepet kell vállalnia a tőkehiányos<br />
kis- és közepes vállalkozások fejlesztésében. Tudatos iparpolitika<br />
kell, ki kell választani kitörést jelentő ígéretes szektorokat, amelyekbe<br />
érdemes forrásokat csoportosítani. Sok a jó példa, mint Tajvan<br />
a csip- és a laptopgyártásban, Dánia az orvosi műszerek és a jó minőségű<br />
hangszerek előállításában, Csehország a vasúti kocsik gyártásában<br />
és általában a gépgyártásban, Brazília a repülőgépgyártásban<br />
és a tengeri technológiákban – így vélekednek azok, akik szerint az<br />
EU-források legjobban a kkv-fejlesztésben hasznosulnak. Bojár<br />
Gábor, a Graphisoft elnöke a Figyelő c. hetilap innovációs konferenciáján<br />
ugyanakkor inkább a veszélyekre figyelmeztetett. Hiszen<br />
rossz irányba viheti a cégeket, ha egy kisvállalat innovációs tevékenységét<br />
nem a piac igényei határozzák meg, hanem az befolyásolja,<br />
hogy az állam milyen fejlesztéseket támogat. A sok adókedvezmény,<br />
a sok pályázat orientálja a vállalkozásokat, csak aztán lehet, hogy<br />
a piacon egyetlen terméküket sem veszik meg. Igaz, Bojár Gábor<br />
szektorában, a szoftvergyártásban valamivel alacsonyabb a belépési<br />
küszöb, viszonylag kis költséggel lehet fejleszteni, más szektorokban<br />
azonban mindenképpen kell valamilyen kezdő lökés (ez lehet<br />
a JEREMIE is). A vállalatvezetők általában egyetértenek abban, hogy<br />
a JEREMIE-forrásokból csak olyan vállalkozásokba érdemes invesztálni,<br />
amelyek exportképes termékeket fejlesztenek. A Graphisoft<br />
elnöke szerint optikai csalódás, hogy a tízmilliós magyar piac egy<br />
értelmezhető egység. Külföldről nézve ez annyira kicsi, olyan hamar<br />
növekedési plafonba lehet ütközni, hogy amelyik cég valóban<br />
fenn szeretné tartani a növekedést, annak a születése utáni első<br />
perctől fogva csakis világpiaci méretekben szabad gondolkodnia.<br />
Bojár Gábor úgy véli: nem kell aggódni: az internet korában ugyanis<br />
a kisebb vállalatok előtt is sokkal alacsonyabb a nemzetközi piacokra<br />
való belépés korlátja.<br />
2009. december
PONTszám.<br />
7<br />
Döntés és győztesek<br />
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség október<br />
9-én hirdetett eredményt a JEREMIE program<br />
kockázati tőke pályázatán. A nyolc győztes<br />
alapkezelő nyolc, összesen 44,9 milliárd<br />
forint tőkéjű kockázati tőkealapot indíthat<br />
a hazai kis- és középvállalkozásokba való<br />
befektetésekre. Az összegből 13,4 milliárd<br />
forint a magánforrás és 31,5 milliárd forint<br />
a JEREMIE-forrás. Egy alap létrehozásához<br />
maximum 5 milliárd forint tőkét lehetett<br />
kapni a pályázati forrásból, amivel (a 30 százalékos<br />
magánforrást is számításba véve) 7,4<br />
milliárdos, illetve annál kisebb alapok jöhetnek<br />
létre. Lássuk hát a győztesek hátterét és<br />
üzleti elképzeléseit.<br />
A Futó Péter és fia, Gábor érdekeltségébe<br />
tartozó Finext Startup 7,4 milliárd forintos<br />
alapot indít, amely tizenöt vállalkozásba<br />
tervezi a beszállást. Az üzletemberek leginkább<br />
az ingatlanbefektetéseikről ismertek<br />
a szélesebb közvélemény előtt, márpedig<br />
az alapjuk ingatlannal deklaráltan nem fog<br />
foglalkozni. Inkább technológiai cégekbe,<br />
illetve nagy tudásbázisú, nemzetközileg is<br />
versenyképes vállalkozásokba szeretnének<br />
invesztálni. Az OTP Bank forrásait használja<br />
fel a PortfoLion, amely 6,8 milliárd forintos<br />
alapot hoz létre, s húsz tranzakciót szeretne<br />
megfinanszírozni, amelyek fele „növekedési”<br />
vállalkozást érint. Az informatika mellett<br />
biotech- és megújuló energia befektetések<br />
vannak az alapkezelő fókuszában. Az állami<br />
kisvállalkozás-fejlesztésben jártas Csuhaj V.<br />
Imre vezeti a 6,5 milliárdos alappal rajtoló<br />
Morandot, amelyet több magyar üzletember<br />
(Gansperger Gyula, Gazda Tamás, Mészáros<br />
László) tőkéje támogat. Az alap egyetlen<br />
ágazatot sem zár ki a befektetési célpontjai<br />
közül, de erősebben fókuszál a humán élettudományokra<br />
és az állatgyógyászatra. Komoly<br />
hazai kockázati tőkés tapasztalattal<br />
rendelkezik Bruckner Zoltán cége, a Primus<br />
Capital Partners. Ez 6,2 milliárd forintos<br />
alapot készül indítani, amelyben a magántőkét<br />
az Aegon Magyarország és egy cseh<br />
alap biztosítja. Az alapkezelőt elsősorban<br />
a technológiai és az innovatív szektorok<br />
mikro-, kis- és középvállalkozásai érdeklik.<br />
Holland–magyar üzleti háttere van az<br />
5 milliárdos alappal rajtoló DBH Groupnak.<br />
A csoportot vezető Erdei Sándor eddig is<br />
nagyszámú holland–magyar vállalat megalapításában<br />
segédkezett, és nem titkoltan<br />
most is fontosnak tartja a holland relációt.<br />
Ami pedig az ágazati fókuszt illeti, biotechnológia,<br />
informatika, egészségügy és a megújuló<br />
energia a hívószavak. Szintén 5 milliárd<br />
forintos alappal indul a Varga Zoltán vezette<br />
Central-Fund <strong>Zrt</strong>., amelybe Kádas Péter magyar<br />
származású kanadai milliárdos és a Videoton<br />
Holding is beszállt. Az alap mindenevő,<br />
de kifejezetten érdekli az informatika,<br />
a szoftverfejlesztés, a telekommunikáció, az<br />
internet, a biotechnológia és a környezetvédelem.<br />
Eddig inkább ingatlanpiaci aktivitásáról<br />
volt ismert Nagygyörgy Tibor és Nyíri<br />
Viktor Biggeorge elnevezésű vállalkozása.<br />
A Biggeorge’s-NV (BNV) Equity 4 milliárd<br />
forintos alapjával a JEREMIE programban<br />
is részt vesz, és más befektetőkhöz hasonló<br />
szektorokban hisz, vagyis az egészségügyben,<br />
a biotechnológiában, az informatikában,<br />
az alternatív energiában és bizonyos<br />
szolgáltatásokban. Legalább 40 százalékban<br />
innovatív vállalkozásokat keres. Ez a hét<br />
nyertes az úgynevezett közös alapra pályázott,<br />
és az ország fejletlenebb régióiban valósíthatnak<br />
meg beruházásokat. Van azonban<br />
egy nyolcadik győztes, az Etalon Capital<br />
(az Euroventures-csoport érdekeltsége) is.<br />
Az úgynevezett CoInvestment Alap kifejezetten<br />
Budapestre és környékére összpontosíthat.<br />
Ráadásul ehhez az alaphoz nem kellett<br />
magánbefektetőt társítani, hanem majd<br />
csak a konkrét befektetésekhez kell privát<br />
befektetőtársakat szerezni. A befektető az<br />
informatikát, az élelmiszer-feldolgozást és<br />
az egészségügyet preferálja.<br />
2009. december
8 PONTszám.<br />
nevén Új Magyarország Kockázati Tőkeprogram)<br />
volt: a helyzetet jól jellemzi, hogy a tőkeprogramban<br />
részt vevő közvetítőket hosszú<br />
huzavona után csak idén októberben sikerült<br />
kiválasztani. Nem véletlen, hiszen a program<br />
igencsak kedvező a kockázati tőkealapot<br />
indítani kívánó (PSZÁF-engedéllyel bíró)<br />
kockázati tőkealap-kezelők számára: ha öszszegyűjtenek<br />
30 százaléknyi privát forrást, az<br />
alap tőkéjének 70 százalékát a JEREMIE forrásai<br />
biztosítják. Ehhez persze járulnak komoly<br />
kötelezettségek is. A program célja, hogy<br />
hozzájáruljon az innovatív vállalkozásoknak<br />
a kockázati tőkebefektetés eszközeivel való<br />
fejlesztéséhez, mégpedig a vállalati életgörbe<br />
korai szakaszában. A programban kiválasztott<br />
nyolc tőkealap-kezelő, illetve az általuk<br />
létrehozandó nyolc tőkealap közül hét csak<br />
a Közép-magyarországi régión kívül székelő<br />
kkv-kba fektethet.<br />
A program kifejezetten kedvező a magánbefektetők<br />
számára, hiszen az állam nem<br />
várja el a kockázati tőke szektorban megszokott<br />
magas megtérülést, megelégszik az<br />
alacsonyabb uniós referencia-kamatlábbal.<br />
Az e felett elért hozam is a befektetőt illeti.<br />
Ennek eredményeként az alapok által a befektetésektől<br />
elvárt hozam alatta marad a piacon<br />
szokásos mértéknek. A befektetések<br />
fölötti döntés joga ráadásul mindvégig<br />
a magáncégnél marad, az állami partnernek<br />
csak ellenőrzési joga van.<br />
Ezáltal valósul meg az a cél, hogy<br />
a támogatandó projektek kiválasztásánál<br />
a megtérülés, és ne más<br />
szempontok érvényesülhessenek.<br />
A kritikusok szerint nem szerencsés,<br />
hogy az alapok zöme számára ki<br />
van zárva a Közép-magyarországi<br />
régióban való befektetés, hiszen itt<br />
van a legtöbb kockázati tőke által<br />
is értelmezhető projekt. Az a szabály<br />
sem életszerű, hogy a tőkealapok<br />
által az egyes kkv-k számára<br />
adható maximális befektetést (4,5<br />
millió euró) csak három évre elosztva<br />
lehet adni: a szakemberek<br />
szerint ugyanis nem igazán vonzó<br />
befektetési célpont az a cég, amelyikbe<br />
még a harmadik évben is 1,5 millió<br />
eurót kell beletenni.<br />
Ugyanakkor a pályázaton nyertes alapkezelők<br />
üzleti elképzelései szerint az átlagos befektetés<br />
nagysága egymillió euró alatt marad.<br />
Ráadásul a pályázat kiírója által megkövetelt<br />
szektorális, a vállalatok életkorára szabott limitek<br />
nem teszik lehetővé a tőke teljesen szabad<br />
kihelyezését. Mindazonáltal így is rengeteg<br />
kifejezetten innovatív és biztosan széles<br />
kereslettel rendelkező szektor várja a forrásokat:<br />
a szoftverfejlesztés, a megújuló energia,<br />
a gyógyszeripar (humán- és állatgyógyászat),<br />
de az egészségügy más területei és a gépipar<br />
is vonzók lehetnek.<br />
Kovács Domonkos, a Deloitte <strong>Zrt</strong>. Vállalati<br />
értékelés és üzleti tervezés üzletágának<br />
vezetője mindazonáltal optimista. Szerinte<br />
„a pályázat eredményeként kiválasztott<br />
professzionális alapkezelők közül többeket<br />
ismerve az látható, hogy a lebonyolításban<br />
részt vevő alapkezelők olyan gazdasági szereplők,<br />
amelyek a források elosztásán túl<br />
nemcsak a piacokhoz való hozzáférésben, hanem<br />
a náluk felhalmozott értékes menedzsment-szaktudás<br />
átadásával is támogatni tudják<br />
az ígéretesnek tűnő jelölteket”. Így legyen.<br />
A tőkeprogram ugyanis mindenképpen fantasztikus<br />
lehetőség.<br />
Végkifejlet<br />
Lapzártánk idejére a kockázati tőke pályázat<br />
győzteseit ugyan már kihirdették (lásd<br />
keretes írásunkat), de a győztesekkel való<br />
szerződéskötés még nem történt meg. A pályáztató<br />
ugyanis ezúttal nem azt a gyakorlatot<br />
választotta, hogy a pályázók már egy kész<br />
szerződésminta ismeretében dönthettek az<br />
indulásról, hanem előbb megtörtént a pályáztatás,<br />
most pedig meg kellene egyezni<br />
a győztesekkel. Intenzív alku indult, amelyben<br />
a pályázók azon munkálkodnak, hogy<br />
az államnak minél kisebb kontrollja legyen<br />
a későbbi időszakokban, miközben az NFÜ<br />
és az irányító hatóság – a program eredeti<br />
célkitűzéseinek megfelelően – ragaszkodik<br />
a beleszólási lehetőséghez. <br />
•<br />
2009. december
PONTszám.<br />
9<br />
Megáll a tész!<br />
Miért topog helyben<br />
a magyar kertészet<br />
szöveg: O. Horváth György<br />
A<br />
zöldség-gyümölcs ágazat megmaradását<br />
és fejlődését alapvetően meghatározó<br />
tészeknek ugyanaz a baja,<br />
mint a hagyományos mezőgazdasági<br />
szövetkezeteknek. Nevezetesen a KÖZÖS.<br />
A tagok rövid távú érdekeit szinte alig lehet<br />
összehangolni az ernyőszervezetként működő,<br />
összefogáson alapuló szövetkezéssel.<br />
Önmagukban pedig életképtelenek. Ha nincs<br />
hosszú évekig tartó atyai – hazai és uniós –<br />
gondoskodás, akkor eltűnnek a színről. Megeszi<br />
őket a feketegazdaság.<br />
Mi fán terem a tész<br />
A termelői értékesítő szervezeteket, röviden<br />
tészeket igazából nem a termelők természetes<br />
igénye hívta létre, hanem az uniós csatlakozás<br />
okozta kényszer. Ez egyben magyarázat arra,<br />
hogy bár hosszú évek óta léteznek, mégsem<br />
jósolhatunk nekik biztos jövőt. Már az elnevezés<br />
is mesterkélt. Mert miért is nem lehet őket<br />
termelői értékesítő szövetkezeteknek nevezni,<br />
holott lényegüket tekintve azok A kertészek<br />
egy-egy termék összehangolt előállítására,<br />
csomagolására, tárolására, feldolgozására,<br />
marketingjére, értékesítésére, illetve a termelés<br />
során felhasznált anyagok közös beszerzésére<br />
szerveződnek egy csapatba. Így könnyebben<br />
és jobb áron adható el az áru, valamint<br />
csökkenthető a termelési költség. A tészek<br />
másik nagy csoportja egy-egy földrajzi terület<br />
kertészeit fogja össze, és sokféle terméket állít<br />
elő és értékesít is. Az előnyök hasonlóak. És<br />
a hátrányok is.<br />
Itt kanyarodjunk vissza az elnevezés<br />
sutaságához. Miért nem szövetkezet Azért,<br />
mert már a szót is sokan utálják, viszolyognak<br />
tőle az elmúlt évtizedek hazai politikája által<br />
gerjesztett szövetkezetellenes őrület miatt.<br />
A szerves fejlődésen átesett nyugat-európai<br />
mezőgazdaságban másként van ez. Itthon<br />
még kevés idő telt el ahhoz, hogy a gazdálkodók<br />
belássák, egyedül nem megy. A „magam<br />
ura vagyok, magam boldogulok” termelői filozófiát<br />
sok tényező tartja életben, sőt igazolja<br />
is. Például és elsősorban a feketegazdaság. És<br />
ez öli meg a tészeket, pontosabban mindenféle<br />
termelői csoportosulást. Mert a közösen<br />
működtetett vállalkozásban nem nagyon<br />
lehet csalni. Ott szerződni és könyvelni kell,<br />
számlát kibocsátani, befogadni. Vagyis a feketegazdaság<br />
nehezen férkőzik be a sorok közé.<br />
Ugyanakkor a haszon is kisebb így. S emiatt,<br />
ha jól belegondolunk, a tészek ma versenyhátrányt<br />
jelentenek tagjaik számára. Ha csak az<br />
áfát megspórolja egy ügyeskedő kertész, már<br />
25 százalékkal „beljebb van”, s a szokásos 3–5<br />
százaléknyi nyereséghez képest sokszoros<br />
jövedelmet ér el. A lebukás esélye csekély,<br />
nem véletlen, hogy a hazai zöldség-gyümölcs<br />
piac 35–40 százaléka a feketegazdaság ellenőrzése<br />
alatt áll. A szakma országos érdekképviselete,<br />
vagyis a FruitVeB Magyar Zöldség-<br />
Gyümölcs Szakmaközi Szervezet szerint az<br />
őstermelői és kistermelői adókedvezmények<br />
és költségelszámolási könnyítések az igazi<br />
melegágyai a feketepiacnak.<br />
Tőke kell! Mégpedig állami<br />
Többek között emiatt sem vonzó ma szövetkezeti<br />
keretek között működni. Persze vannak<br />
egyéb okok is. Például annak felismerése,<br />
hogy a tésznek a közös kasszából fizetett<br />
önálló és profi vállalatvezetésre van szüksége.<br />
És itt két probléma is felmerül: sok tész úgy<br />
indult, hogy a szervezésében elöl járó kertész<br />
lett egyben a vezetője is. Csakhogy egy több<br />
százmillió, netán milliárd forintos forgalmat<br />
lebonyolító cég vezetése és a saját gazdaság<br />
működtetése már nem fér bele egy ember<br />
Zöldségesstand: csapatban<br />
könnyebb az értékesítés<br />
2009. december
10 PONTszám.<br />
Raskó<br />
György<br />
napjaiba. Aztán ott a tőke ügye: a tésznek megfelelő<br />
vagyonnal kell rendelkeznie egyrészt<br />
a működés, másrészt a fejlesztés finanszírozásához.<br />
Ez nincs meg a legtöbb tésznél, sőt<br />
a válság miatt szinte mindegyik likviditási<br />
gondokkal küzd. Vagyis működésükből nem<br />
lehet akkora tőkét képezni, hogy abból egészségesen<br />
fejlődjenek. A tagok hasonló cipőben<br />
járnak, vagyis ők sem képesek felvállalni e<br />
terhet. Hitelt felvenni – ha egyáltalán hozzájutnak<br />
– a mai kamatok mellett szinte öngyilkosság.<br />
Akkor mi marad<br />
Az állami szerepvállalás. Méghozzá kétszintű.<br />
Az egyszerűbb és gyorsabb pénzjuttatás.<br />
Ennek az idén két formáját is láttuk: uniós<br />
és állami támogatások meghirdetése pályázati<br />
rendszerben – tavasztól 200 milliárd forintos<br />
keret nyílt meg az ágazat számára. Az év<br />
elejétől nyújt hitelt a Magyar Fejlesztési Bank<br />
összesen 5 milliárd forint értékben. A másik<br />
forma, amikor az állam mint egyfajta kockázati<br />
tőkebefektető száll be egy cégbe tőkét emelve,<br />
illetve tagi kölcsönt biztosítva. Ennek első<br />
példája volt az, amikor a Regionális Fejlesztési<br />
Holding csatlakozott a Dél-alföldi Termelői<br />
Értékesítő Szervezetek Kereskedelmi<br />
és Szolgáltató (DATÉSZ)<br />
<strong>Zrt</strong>.-hez 135 milliós tőkével és<br />
465 milliós tagi kölcsönnel.<br />
Szakmai körökben ez felzúdulást<br />
keltett. Felmerült persze,<br />
hogy akkor más nagyobb<br />
tészekbe miért nem pumpál az<br />
állam ilyen formában tőkét, de<br />
a kérdés eddig megválaszolatlan<br />
maradt. Ez azért is furcsa, mert még<br />
a 2002-es választási kampányban felvetődött,<br />
hogy az államnak regionális másodlagos<br />
tészeket kellene szerveznie, beszállva azokba<br />
tőkével, majd amikor már megerősödnek, értékesítve<br />
a tulajdonrészét. Érthetetlen, hogy<br />
erre miért kellett hét évet várni, mert végeredményben<br />
ez történt most a DATÉSZ esetében.<br />
Igaz, lényeges különbség, hogy most egy már<br />
öt éve működő, önkéntesen létrehozott szervezethez<br />
csatlakozott az állam.<br />
A tészeknek<br />
profitot is<br />
kell termelniük,<br />
mert ez<br />
a túlélés<br />
záloga.<br />
Lehet-e profi a nonprofit<br />
Pénz nélkül nem megy! Ennyire rövidre is lehetne<br />
fogni a tészek elmúlt tíz éves működésének<br />
tapasztalatait. E szervezetek ugyanis döntően<br />
nonprofit jelleggel munkálkodtak. Azaz,<br />
ami nyereség keletkezett, azt visszaosztották<br />
a tagoknak, és csak kismértékben forgatták<br />
vissza fejlesztésre a pénzt, tőkeemelésre még<br />
ennél is kevesebbet. Ennyi év kellett, hogy<br />
kiderüljön, ez hibás politika volt, amelyet<br />
a mórakerti „bezzeg” tész, az eddig mintaként<br />
szolgáló Mórakert Tész esete is bizonyít. „Szakítani<br />
kell ezzel a felfogással! A tészeknek<br />
profitot is kell termelniük, mert ez<br />
a túlélés záloga. Mórakert szinte<br />
a csőd szélére került, mert árbevételei<br />
elmaradtak, hitelei<br />
nagyok voltak, likviditási helyzete<br />
egyre kezelhetetlenebbé<br />
vált” – ezen a véleményen van<br />
a DATÉSZ igazgatósági elnökének<br />
választott Raskó György.<br />
A korábbi földművelésügyi államtitkár<br />
évekig nagyobb agrárgazdaságok<br />
átszervezését vállalta, ma saját tulajdonában<br />
lévő cégeket irányít. Raskó szerint a nonprofit<br />
jelleg addig tartható fenn a tészekben, amíg<br />
azok igazi, nagyobb volumenű gazdasági<br />
tevékenységeket nem kezdenek el végezni.<br />
Vagy is ha azt teszik, amire kitalálták őket.<br />
Ahhoz ugyanis pénz kell! Spanyolországban<br />
és Olaszországban is tönkrement az összes<br />
olyan tész vagy ahhoz hasonló jellegű szervezet,<br />
amely nonprofit jellegű volt.<br />
A tészekről<br />
A FruitVeB adatai alapján ez az év úgy indult,<br />
hogy Magyarországon 11 elismert, illetve<br />
57 előzetesen elismert tészt tartottak<br />
nyilván. A 2008-as gazdálkodási adatok<br />
alapján ezek közül nagyjából negyvennek<br />
volt a fennmaradást szolgáló mértékű<br />
árbevétele, illetve finanszírozási képessége.<br />
Arról nincsenek adatok, hogy a válság<br />
miatt e körből hányan csúszhatnak át<br />
a másik csoportba.<br />
A tészek árbevétele tavaly elérte a 43<br />
milliárd forintot, vagyis nagyjából ötöde<br />
volt a kertészeti ágazat 204 milliárdos kibocsátásának.<br />
A tészek 2008-ban 35 ezer<br />
hektáron gazdálkodtak, tagjaik száma elérte<br />
a 20 ezret, egy tag átlagosan 1,75 hektáron<br />
gazdálkodott.<br />
2009. december
PONTszám.<br />
11<br />
„Ennek húsz éve, ezt itthon el kell kerülni”<br />
– állítja Raskó György. Úgy véli: az egy tag – egy<br />
szavazat elvét a tészben fenn lehet tartani, de<br />
a tényleges gazdasági tevékenységeket már<br />
egy, a tész tulajdonában lévő különálló gazdasági<br />
társaságnak kell végeznie, és ez a társaság<br />
profitcentrikus gazdálkodást kell hogy folytasson.<br />
Csak így teremtheti meg a folyamatos<br />
fejlődéshez szükséges tőkét. Az elnök szerint<br />
az is téved, aki hitelből, illetve uniós támogatásokból<br />
akarja megoldani egy tész anyagi problémáit.<br />
Ez ideig-óráig működhet, de hosszú távon<br />
nem. Az utóbbi két évben paradox módon<br />
éppen azok a tészek kerültek bajba, amelyek<br />
innovatívak voltak, s hitelből próbáltak fejleszteni,<br />
beruházni. A finanszírozási igény<br />
egyre duzzadt, de a fedezettel folyamatos<br />
gond volt. Szerinte a lényeg a tészek tőkeakkumulációs<br />
képessége és készsége.<br />
Erre kell figyelni és ügyelni.<br />
A tagság<br />
köréből választott<br />
vezetőségben<br />
jobban<br />
bízhatnak<br />
a tagok.<br />
Tészek tészei<br />
S nem utolsósorban a másodlagos tészek létrehozására<br />
és megerősítésére. Erre lesz most<br />
az első példa a DATÉSZ felfuttatása. Az állami<br />
tőkeinjekció – amely kiegészül az uniós támogatások<br />
megelőlegezésével és MFB-hitelekkel<br />
– csak egy lépés volt, még ha fontos is. Most<br />
a hangsúly a szervezet megerősítésén van,<br />
2011-ben a DATÉSZ forgalmát már szeretnék<br />
10–15 milliárd forintra növelni. November<br />
végén – lapzártánkkal egy időben – az igazgatóság<br />
éppen ennek részleteit dolgozza ki:<br />
a tagságot alkotó tizenegy tész abban próbál<br />
megegyezni, hogy az egyes szövetkezéseknél<br />
melyik az a két-három termék – zöldség, gyümölcs<br />
–, amelynek termesztésére koncentrálnak.<br />
Raskó György szerint ugyanis egy-egy<br />
tésznek specializálódnia kell, így a másodlagos<br />
tészeken belül nem válhatnak egymás<br />
konkurenciájává sem.<br />
Csikai Miklós úgy véli: Raskó György<br />
szemlélete mellett vannak más elképzelések is<br />
a tészek jövőjét illetően. Az ország egyik legnagyobb<br />
zöldségtermesztő vállalkozása, a szentesi<br />
Árpád <strong>Zrt</strong>. elnöke, valamint az erre alapozva<br />
létrehozott és működtetett, 600 kistermelőt<br />
magába foglaló DélKerTész tész igazgatósági<br />
tagja szerint nem kell szakítani az egy tag – egy<br />
szavazat elvvel. Lehet olyan megoldást találni,<br />
amellyel figyelembe lehet venni az adott<br />
tészen belüli erőviszonyokat. Úgy tartja, hogy<br />
például a tészen belüli forgalmi/beszállítási<br />
arányokat kellene figyelembe venni a döntéshozatalkor.<br />
Magyarul, akinek nagy része van<br />
egy tész forgalmában, annak nagyobb beleszólást<br />
kell adni. Ugyanakkor<br />
veszélyesnek látja, ha<br />
egy tész vezetését olyan kívülálló menedzsmentre<br />
bízzák, amely aztán túlságosan önálló<br />
életet kezd élni. A tagság köréből választott vezetőségben<br />
jobban bízhatnak a tagok.<br />
Abban azonban egyetért a két szakember,<br />
hogy másodlagos tészek nélkül nincs jövő.<br />
Csikai Miklós szerint az államnak el kell indítania<br />
egy programot, pontosabban ki kell<br />
terjesztenie a DATÉSZ-nek adott támogatást,<br />
tőkejuttatást más másodlagos tészekre is.<br />
Ugyanis már alakult kettő a DATÉSZ-en kívül.<br />
Az egyikben – az elfogadás előtt álló Hortico-<br />
Régió 2009-ben – a DélKerTész is tag, a másik<br />
pedig egy gyümölcstermesztésre szakosodott<br />
társulás. A szakmában attól félnek, hogy<br />
a DATÉSZ kistafírozása csak egyedi akció volt,<br />
holott a nyugati országokban már a másodlagos<br />
tészek is kicsiknek bizonyulnak: például<br />
a németek, a hollandok és a dánok is együttműködnek<br />
egymással.<br />
Az úgymond hagyományos tészek sorsát<br />
azonban más körülmények is befolyásolják.<br />
Ezek többsége a szakmai professzionalizmus<br />
kategóriájába tartozik. Vagyis azok a tészek<br />
maradhatnak fenn, amelyek lényegében integrátori<br />
szerepet töltenek be. Van szakmai hátterük,<br />
szaktanácsadási rendszerük, a termékelőállítás<br />
folyamatai és a minőségbiztosítás<br />
egy kézben összpontosulnak. Csikai Miklós<br />
a szentesi példát említi: itt a tagok döntöttek<br />
arról, hogy a hegyes zöldpaprikafajták közül<br />
melyik az a két-három, amelyet termeszteni<br />
kívánnak. Az Árpád <strong>Zrt</strong>. koordinálja a palánta-előállítást,<br />
az alkalmazott termesztéstechnológiát,<br />
az egyes kistermelő tagok munkáját<br />
pedig szaktanácsadók segítik. Ezt Magyarországon<br />
negyedszázada úgy nevezték, hogy<br />
háztájira alapozott termelési rendszer. Nincs<br />
új a nap alatt<br />
Mindenesetre, ha a pénzügyi jellegűek<br />
mellett ezeket a szempontokat is figyelembe<br />
vesszük, akkor Csikai Miklós véleménye szerint<br />
a 68 magyar tésznek jó, ha a harmada életképes.<br />
•<br />
Csikai<br />
Miklós<br />
2009. december
szemPONT.<br />
13<br />
Kis magyar országlélektan<br />
Interjú Popper Péter pszichológussal<br />
16<br />
Mi kerül a fa alá
szemPONT.<br />
13<br />
Kis magyar<br />
Interjú Popper Péter<br />
pszichológussal<br />
országlélektan<br />
interjú: Banyár László<br />
PONT: Van-e lelkiállapota egy országnak<br />
És ha igen, milyen ma Magyarországé<br />
Popper Péter: Az ország egészének lelkiállapota<br />
legfeljebb távolabbról ítélhető meg.<br />
Én – minthogy magam is itt élek – nem látom<br />
azt egységesnek, ezért legfeljebb olyan általánosságokat<br />
tudnék mondani róla, hogy az ország<br />
hangulata hisztériás, nem jó, tele van bizalmatlansággal,<br />
gyanakvással. Ennél többet<br />
csak akkor lehet mondani, ha a társadalom<br />
egyes rétegeit külön-külön elemezzük. Mivel<br />
nem vagyok társadalomtudós, csak abból<br />
tudok kiindulni, ahogyan én látom a magyar<br />
társadalom felépítését. A magyar társadalom<br />
csúcsán van egy szűk, elképesztő módon gazdag<br />
réteg, amelynek tagjai sok milliárd nagyságú<br />
vagyonokat halmoztak fel. Azt látom,<br />
hogy ezek az emberek szoronganak. Félnek,<br />
hogy veszély fenyegeti őket a szegényebbek<br />
részéről. Ez a félelem mutatkozik meg az elzárkózásukban<br />
is. Amerikában egy kétszázezer<br />
dollár keresetű ember kidülleszti a mellét, és<br />
büszke magára, ha találkozik egy százezer<br />
dolláros emberrel. Ezzel szemben a hazai<br />
szupergazdagok elzárkóznak a világtól: sokszor<br />
még azokat az embereket sem engedik<br />
be az életükbe, akik valaha testi-lelki jó barátaik<br />
voltak. Mivel félnek, hogy irigység és utálat<br />
tárgyai lesznek, ezért titkolóznak, itthon<br />
megpróbálják a tisztes polgár látszatát kelteni.<br />
Ugyanakkor rengeteget járnak külföldre, és<br />
ott aztán szórják a pénzt. Pedig nem is a pénzük<br />
az ellenszenves, hanem ennek a titkolása,<br />
illetve az, hogy hiányzik belőlük az a szociális<br />
felelősség, amely még egy amerikai multicég<br />
tulajdonosaiba is beleoltódott valahogyan.<br />
Vagyis hogy a megszerzett jövedelemből valamit<br />
juttatni kell a társadalomnak alapítvány,<br />
ösztöndíjak formájában. Nálunk most még<br />
nagyon hiányzik ennek a kultúrája<br />
– persze lehet, hogy egy<br />
idő múlva majd kialakul.<br />
A szupergazdagok alatti<br />
réteg elsõsorban az előbbiekből<br />
él, s főként butikosokból,<br />
fogorvosokból, jogászokból, vagyis<br />
olyanokból áll, akik jogilag,<br />
egészségügyileg, pedagógiailag stb.<br />
kiszolgálják az előbbieket. Nagyon jól élnek<br />
belőlük, de teljes mértékben tőlük függenek.<br />
Ugyanis az egész egzisztenciájuk arra van alapozva,<br />
hogy ezzel a nagyon gazdag réteggel<br />
vannak kereskedelmi kapcsolatban. A nyilvánvaló<br />
függőség dacára még mindig ennek<br />
a második rétegnek a lelkiállapotát mondanám<br />
a legstabilabbnak. Az ide tartozók ugyanis<br />
azt gondolják, hogy amíg van kit kiszolgálni,<br />
addig ők biztonságban vannak.<br />
Lejjebb menve a társadalmi ranglétrán,<br />
az előbbiek alatt látok egy másik társadalmi<br />
csoportot, amelynek tagjaira azt szoktam<br />
mondani, hogy ők már kihúzzák halálukig.<br />
Ezek azok az emberek, akik egy olyan egzisztenciát<br />
építettek fel – többnyire még a szocializmusban<br />
–, hogy egészen a halálukig már<br />
biztosan fenn tudják tartani a mostani életszínvonalukat.<br />
Legfeljebb eladnak egy-egy<br />
értékesebb festményt vagy bútort. Magamat<br />
is ide sorolom egyébként az egyetemi tanári<br />
egzisztenciámmal.<br />
PONT: Ezek szerint a fentiek alatt már lecsúszóban<br />
lévő társadalmi csoportok vannak<br />
P. P.: Lényegében igen. Itt van mindjárt<br />
a sorban következő csoport, a fix jövedelműeké,<br />
amely az összes közül a legnagyobb<br />
létszámú. Tagjai leginkább az alkalmazottak,<br />
de a nyugdíjasokat is ide sorolom. Ez öszszességében<br />
egy hanyatló réteg, ami azért<br />
érdekes, mert éppen ez volna az, amelyikre<br />
a klasszikus értelemben vett polgári kultúra<br />
A hazai<br />
szupergazdagok<br />
elzárkóznak<br />
a világtól.<br />
őrzésének a feladata hárulna.<br />
Külföldön sem a német autókereskedőt<br />
vagy az amerikai<br />
nagytőkést tekintik a polgári<br />
értékek fő őrzőjének, hanem<br />
őket. Régen idehaza ebben<br />
a körben lehetett beszélgetni egzisztencializmusról,<br />
itt lehetett beszélgetni<br />
képzőművészetről, zenéről,<br />
Chopinről stb. Ma ez a réteg anyagilag, szociálisan<br />
lecsúszóban van, ezért aztán többet<br />
dolgozik, mint ami egy ember életébe belefér.<br />
Tanárnak lenni például ma már nem egzisztencia<br />
nálunk: ezért mellette még mindenki<br />
korrepetál valahol, magánnyelvórákat ad,<br />
vagy éppen könyvel. Emiatt ez egy halálosan<br />
kimerült réteg (pszichés értelemben is), amelyik<br />
az energiatartalékait éli fel azért, hogy<br />
„A magyar társadalom<br />
csúcsán<br />
van egy szűk,<br />
elképesztő módon<br />
gazdag réteg,<br />
amelynek tagjai sok<br />
milliárd nagyságú<br />
vagyonokat halmoztak<br />
fel.”<br />
2009. december
14 szemPONT.<br />
„Az én fiatalkoromban nem fordulhatott elő, hogy egy<br />
szülő bemegy a gimnáziumba, és felelősségre vonja<br />
a tanárt, hogy miért van az ő gyerekének hármasa<br />
matematikából. Ma még a pedagógus mentegetőzik.”<br />
a lecsúszását lassítsa. Az érintett emberek ma<br />
igen rossz, depresszív, perspektívátlan lelkiállapotban<br />
vannak. Ez pedig nagyon nagy baj,<br />
mert ezzel folyamatosan pusztulnak a polgári<br />
értékek.<br />
Persze van még ezeknél is rosszabb helyzetben<br />
lévő réteg, amelynek a tagjait én úgy nevezem,<br />
hogy „akiket kidobott a kerék”. Vagyis<br />
az alkoholisták, az elzüllöttek, a kriminálisok,<br />
a túl hosszú ideig munka nélkül maradók. Nekik<br />
joggal van egyfajta fölöslegességérzésük.<br />
Ez már – s elnézést kérek – tulajdonképpen<br />
egy menthetetlen réteg, amelyet már lelkileg<br />
sem lehet nagyon kezelni.<br />
PONT: Elég lesújtó képet fest. De hogyan<br />
jutottunk el ide Melyek azok a főbb tényezők,<br />
amelyek a társadalom vagy az egyes csoportok<br />
lelkiállapotát meghatározzák<br />
P. P.: Az egyik a perspektívátlanság,<br />
amit nagyon sokszor<br />
a fiatalok körében is látok. Ma nagyon<br />
nehéz bárkinek is életperspektívát adni. Most<br />
már nincs ugyanis olyan, mint édesapám idejében,<br />
hogy valaki belépett egy céghez, és azt<br />
mondta: én itt harminc év múlva cégvezető<br />
leszek. Ma senki sem tervez harminc évre. És<br />
ezt nagyon megsínyli a társadalom. Mindenki<br />
mindent azonnal akar megszerezni. Így alakulnak<br />
az emberek, főleg a fiatalok azzá, amit<br />
Ady „perc-emberkéknek” nevezett, én pedig<br />
a pillanat bulistáinak mondok. A perspektíva<br />
ma senkit sem érdekel. Az egyik leggyakoribb<br />
kérdés, amivel felhívnak szülők, hogy<br />
hogyan neveljék a gyerekeiket. Úgy, ahogyan<br />
ők maguk élnek, és amit jónak tartanak, és<br />
akkor egy balek lesz a gyerekből, vagy hagyják,<br />
hogy simlis, rafinált legyen. Akkor talán<br />
Tanárnak<br />
lenni például<br />
ma már nem<br />
egzisztencia<br />
nálunk.<br />
sikeres lesz, ám nagyon messze fog kerülni<br />
a szüleitől. Ilyenkor én semmi okosat nem tudok<br />
mondani, ezt minden szülőnek magának<br />
kell eldöntenie.<br />
A másik ok az igen erős társadalmi lezüllés,<br />
ami sajnos folyamatos, és aminek a következtében<br />
a legtöbb szakma – elnézést kérek<br />
mindenkitől – nagyon leromlott. Nézze meg<br />
az egészségügyet vagy a pedagógiát. Az én fiatalkoromban<br />
nem fordulhatott elő, hogy egy<br />
szülő bemegy a gimnáziumba, és felelősségre<br />
vonja a tanárt, hogy miért van az ő gyerekének<br />
hármasa matematikából. Ma még a pedagógus<br />
mentegetőzik. Mára az orvosoknak is defenzívába<br />
kellett vonulniuk: vagyis nem az<br />
a kérdés, hogy mi baja a betegnek,<br />
hanem az, hogy nekik mi bajuk<br />
lehet a betegből. Általános tendencia,<br />
hogy az emberek senkinek<br />
sem hisznek. Nemcsak<br />
a reklamáló szülő egyébként,<br />
hanem az iskola sem, amely<br />
megköveteli, hogy az ellenőrzőbe<br />
írt jegyet alá kell íratni a szülővel.<br />
Hogy miért Mert az a feltételezés,<br />
hogy a gyerek egy gazember, aki<br />
letagadja a jegyét. Ha a gyermek három napon<br />
túl mulaszt, orvosi igazolás kell. Miért Mert<br />
a szülő támogatja a bliccelést Szóval én úgy<br />
gondolom, hogy egy ilyen bizalmatlan, gyanakvó<br />
társadalomban rettenetesen nehéz élni<br />
és talpon maradni, s hogy ez a gyanakvó bizalmatlanság<br />
nagyon lerontotta az országot.<br />
A társadalmi lezüllés jelei közé tartozik<br />
még az érzéketlenség, a közöny mások<br />
Popper Péter<br />
1933. november 19-én született Budapesten. 1957-ben az ELTE-n szerzett filozófia-logikapszichológia<br />
szakos középiskolai tanári diplomát, 1982-ben klinikai gyermek-szakpszichológus<br />
lett. Dolgozott a Gyógypedagógai Tanárképző Főiskola előadójaként (1957–58),<br />
a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként (1958–60), az ELTE JTK<br />
büntetőjogi tanszékén (1960–63), a BOTE I. számú Gyermekklinika pszichológiai osztályán<br />
(1963–80), majd 1980 és 1992 között a SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának<br />
volt a vezetője. 1984-től egyetemi tanár, számos hazai és külföldi egyetem vendégprofeszszora<br />
és oktatója. Magyarország egyik legismertebb pszichológusa, számos könyv szerzője.<br />
Legfőbb kutatási területe a valláspszichológia.<br />
2009. december
szemPONT.<br />
15<br />
„Mára az orvosoknak<br />
is defenzívába<br />
kellett vonulniuk:<br />
vagyis nem az<br />
a kérdés, hogy mi<br />
baja a betegnek,<br />
hanem az, hogy<br />
nekik mi bajuk lehet<br />
a betegből.”<br />
dolgai iránt. Hogy ezt mi hozta létre, nem<br />
tudom. Azt gondolom viszont, hogy ha egy<br />
országban mindenki jól él, vagy ha mindenki<br />
nyomorog, akkor szociálisan is nagyjából<br />
rendben vannak az emberek. Hiszen legfeljebb<br />
mindenki nyolc évig vár egy Trabantra.<br />
De van egy olyan állapot, amelyik ellenséggé<br />
teszi az embereket. Ez pedig az, amikor rossz<br />
az elosztási rendszer, hiánygazdaság van.<br />
Akkor a másik ember ellenségemmé válhat,<br />
mert elviszi az orrom elől az utolsó tíz tojást.<br />
Ebben szociálisan tönkre lehet menni, ha túl<br />
sokáig tart, márpedig Magyarországon elég<br />
régóta tart.<br />
PONT: Az elosztási rendszer ugyebár<br />
már a politika felelőssége…<br />
P. P.: A politikával kapcsolatban van még<br />
egy egészen döbbenetes dolog számomra:<br />
mégpedig az, hogy képes szétrobbantani<br />
családokat vagy szétszedni évtizedes barátságokat.<br />
Erre én mindig csak tátottam a számat,<br />
mert mint pszichológus nem gondoltam,<br />
hogy a politikának ilyen súlya van. Én mindig<br />
azt mondtam, amikor ezt így végiggondoltam,<br />
hogy ha én Svédországban születek, vagy<br />
Angliában, akkor valószínűleg nem is foglalkozom<br />
politikával. Mert mit érdekel egy angol<br />
fogtechnikust, eg y zsákot hordó munkást vag y<br />
egy szakmunkást, hogy ki a miniszterelnök.<br />
Ugyanis itthon hiába él bárki Voltaire tanácsa<br />
szerint, hogy „műveljük csak a kertjein ket”,<br />
tehát hogy kizárólag magunkkal,<br />
a családunkkal, a környezetünkkel<br />
foglalkozzunk. Ez ugyanis csak akkor<br />
jó tanács, ha a farkas nem jön be a kertbe. Ha<br />
bejön a farkas (mármint a politika), akkor ez<br />
már nem lehetséges. Márpedig a farkas már<br />
nagyon régen bejött a kertbe, vagyis a politika<br />
berontott az emberek magánéletébe, amit<br />
tragikus helyzetnek érzek. A politika olykor<br />
azt kérdezi, hogy hiszel-e Istenben, megkereszteltetted-e<br />
a gyerekedet, jársz-e templomba.<br />
Olykor meg azt kérdezi, hogy nem voltál-e<br />
„Ezekben a kis közösségekben kialakul<br />
egyfajta önvédelmi igény, hogy<br />
megvédjék magukat<br />
morálisan, érzelmileg,<br />
megvédjék<br />
a tisztességüket.”<br />
De van<br />
egy olyan<br />
állapot, amelyik<br />
ellenséggé<br />
teszi az embereket.<br />
kommunista. És ettől függenek egzisztenciák.<br />
Egy kormányváltás – nem beszélve egy rendszerváltásról<br />
– magánegzisztenciáknak a tömegét<br />
változtatja meg, netán tönkreteszi. Így<br />
aztán nem lehet nem foglalkozni vele. És ez<br />
borzasztó éket ver az emberek közé.<br />
Az, hogy a politika ilyen mélyen ül be az<br />
emberek magánéletébe, nem véletlen. Mögötte<br />
szándék van. A diktatúra és a globalizált<br />
társadalom ugyanazt az embertípust szereti<br />
és igényli: a tömegembert, akit mítoszokkal,<br />
jelszavakkal, reklámokkal lehet terelni, lehet<br />
befolyásolni. És irtózik azoktól az emberektől,<br />
akiknek saját véleményük van, akik nem<br />
sodródnak a tömeggel. A mítoszokkal az<br />
a baj, hogy elszakítja az embereket<br />
a realitástól. Aki mítoszok szerint<br />
kezd élni, az egy kicsit olyan<br />
lesz, mintha bedilizett volna,<br />
és ebből már nagy bajok származtak<br />
a múltban is. Azt gondolom,<br />
hogy a mostani tömegmozgalmak<br />
megint nagyon sok<br />
mítoszt tartalmaznak, nem igaz<br />
dolgokat, amelyek viszont könynyen<br />
érthetőek, és legyezik az ember<br />
hiúságát. Ebből semmi jó nem jöhet ki, mert<br />
elvész a realitás érzékelése.<br />
PONT: Lehet-e bízni bármiben azzal kapcsolatban,<br />
hogy javulhat a társadalomnak<br />
vagy legalábbis egyes csoportjainak lelkiállapota<br />
P. P.: Az egyetlen, ami számomra pozitívumot<br />
jelent, az az, hogy újra vannak Magyarországon<br />
olyan kis közösségek, amilyenek<br />
a Rákosi-korszak előtt voltak. Lakásokon öszszegyűlnek<br />
emberek, és meghívnak érdekes<br />
pofákat beszélgetni, vitatkozni. Vannak érdekes<br />
kis közösségek, mint például a szentendrei<br />
művészeké vagy a kecskeméti szobrászoké,<br />
de én ide sorolom a kisegyházakat is,<br />
a Krisna-tudatúakat, a buddhistákat stb. Voltaképpen<br />
mindegy, hogy milyen a szellemi irányultságuk,<br />
hisz van bennük egy közös: meg<br />
akarják magukat őrizni – elsősorban morálisan<br />
– attól a lezülléstől, amelyről már beszéltem.<br />
Ezekben a kis közösségekben kialakul<br />
egyfajta önvédelmi igény, hogy megvédjék<br />
magukat morálisan, érzelmileg, megvédjék<br />
a tisztességüket. Ebből a hozzáállásból kinőhet<br />
egy társadalmi változás. Lehet, hogy ezek<br />
a kis közösségek egyszer majd összeérnek, és<br />
az általuk képviselt értékrend lassan megint<br />
társadalmi normává válik. •<br />
2009. december
16 szemPONT.<br />
Mi kerül<br />
a fa alá<br />
szöveg: V. Pap Zsófia<br />
A<br />
PONT Magazin karácsonyi körkérdésében<br />
néhány korábbi interjúalanyunkat<br />
kérdeztük meg karácsonyi<br />
szokásairól, illetve arról, hogy tesznek-e<br />
újévi fogadalmat.<br />
Jaksity György:<br />
Nálunk kétszer volt karácsony<br />
– Ezerszer megfogadtam már, hogy nem hagyom<br />
ennyire a körmömre égni az ajándékvásárlást<br />
– mondta Jaksity György, a Concorde<br />
Értékpapír <strong>Zrt</strong>. elnöke. – Alighanem azonban<br />
most is kapkodósra sikerül majd, mert az év<br />
vége (is) nagyon aktívan telik a Concordenál.<br />
Ráadásul manapság egyre nehezebb jó,<br />
ötletes ajándékot kitalálni, különösen a gyerekeknek,<br />
de a család többi tagjának is. Persze<br />
alighanem a családomnak is hasonló dilemmát<br />
jelenthet az én megajándékozásom.<br />
„Mindig nagyon várom az ünnepeket.<br />
Családi együttlét, találkozás<br />
a rokonokkal, ajándékozás, pihenés,<br />
megannyi kellemes dolog.”<br />
Ráadásul karácsony előtt két hétre elutazom,<br />
nem is merem elgondolni, mi fog várni a hazatéréskor.<br />
Nagyon valószínű, hogy a decemberi<br />
e-mailekre már csak januárban fogok<br />
rea gálni. Mindig nagyon várom az ünnepeket.<br />
Családi együttlét, találkozás a rokonokkal,<br />
ajándékozás, pihenés, megannyi kellemes dolog.<br />
Ráadásul ilyenkor adódik a gyerekekkel<br />
való együttlétre a leghosszabb lehetőség, így<br />
az ünnep még inkább felértékelődik. Gyerekkoromban<br />
nálunk kétszer volt mikulás, karácsony,<br />
de még húsvét is. A szüleimmel a szokásos<br />
magyar ünnepeket és naptárt követtük,<br />
míg apai ágon a nagyszüleimnél görögkeleti<br />
szerb ünnepeink voltak. Mivel nagyapám pravoszláv<br />
pap volt, a családi ünnepek is sokkal<br />
szertartásosabban zajlottak, amit már gyerekfejjel<br />
is nagyon élveztünk, kamaszkorunkban<br />
pedig nyitottabbá tett bennünket a más vallásúak<br />
iránt. „Sajnos” az asztalra most is csupa<br />
finomság kerül napokon keresztül, aminek<br />
ellenállni szinte lehetetlen. Nem véletlenül<br />
bölcs találmány a böjt intézménye.<br />
Az újév nálam nem a nagy elhatározások<br />
időszaka, év közben azonban több rövid távú<br />
fogadalmat teszek. Bár egész évben folynak<br />
a Concorde nonprofit, karitatív programjai,<br />
év vége felé mindez felerősödik. Ilyenkor az<br />
üzleti év alakulásának függvényében döntünk<br />
több nagyobb támogatásról, a munkatársaink<br />
véleményét is kikérve.<br />
Petschnig Mária Zita:<br />
Mama a középpontban<br />
– Ami az ajándékokat illeti, időarányosan még<br />
soha nem álltam ilyen rosszul – kesergett<br />
Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató <strong>Zrt</strong>.<br />
főmunkatársa. – Máskor már szeptembertől<br />
lesegetem jártomban-keltemben az üzletek<br />
kínálatát, és ha úgy találom, hogy valaminek<br />
valamely családtag vagy barát örülne, azt rögvest<br />
meg is veszem. Aztán persze dugdosom<br />
ide-oda. Néha oly sikerrel, hogy csak hetekkel<br />
az ünnepek után kerül elő a meglepetés. Ezúttal<br />
üresek a dugi helyek. Az ünnepi készülődés<br />
középpontjában most édesanyám áll. Azt<br />
remélem – ezt ő még nem tudja –, hogy karácsonyra<br />
kihozhatjuk a kórházból. Igyekszem<br />
mindennel segíteni testi-lelki felépülését. Az<br />
utóbbi években már velünk töltötte a karácsonyt,<br />
ő volt az ünnep karmestere és első hegedűse<br />
is. A menüsort együtt állítottuk össze,<br />
de én csak kuktáskodtam mellette. Most át<br />
kell vennem a szerepét a konyhában is. Szenteste<br />
– mint nálunk szokásos – borleves és hal<br />
lesz, vagy talán harcsapaprikás sztrapacskával,<br />
amit különösen szeret mindenki. Az ünnep<br />
többi napján bizonyára előkerülnek azok<br />
az Őrségben a nyáron szedett, finom erdei<br />
gombák, amelyek azóta is lefagyasztva várják<br />
végső rendeltetésüket.<br />
Ami a süteményeket illeti, bajban leszek,<br />
a sütés mindig édesanya kizárólagos reszortja<br />
volt. Majd valami könnyűt leszedek a netről.<br />
Vagy ráhagyatkozom a szomszédasszonyaimra,<br />
akik remek sütiket alkotnak. Mint mindig,<br />
amióta csak ebben a házban lakunk, most is<br />
meghívom őket egy kis karácsony délelőtti<br />
összejövetelre. Ilyenkor a férjem finom forralt<br />
bort készít, és valami szerény kis ajándékkal<br />
„Szenteste – mint nálunk szokásos<br />
– borleves és hal lesz, vagy talán<br />
harcsapaprikás sztrapacskával,<br />
amit különösen szeret mindenki.”<br />
2009. december
szemPONT.<br />
17<br />
„Emlékszem, gyerekként igencsak<br />
furdalt a kíváncsiság, és az egész<br />
lakást felforgattam az ajándékok<br />
után. Sohase találtam meg. ”<br />
is meglepjük egymást. A sportbarátok, edzőtársaink<br />
is be szoktak toppanni ilyenkor.<br />
Nórika, a második unoka világra jövetelét<br />
novemberre várjuk. Remélem, a jó Isten megadja<br />
nekünk azt az ajándékot, hogy 2009 karácsonyát<br />
együtt ünnepelhessük édesanyámmal<br />
és drága unokáinkkal, jó egészségben,<br />
békességben – zárta a rendhagyó beszámolót<br />
Petschnig Mária Zita.<br />
Almási Miklós:<br />
Igazi fa, igazi gyertyákkal<br />
– Nálunk pár éve kialakult egy karácsonyi sorsjátékforma<br />
– avatta be magazinunkat az ünnep<br />
titkaiba Almási Miklós esztéta, filozófus,<br />
egyetemi tanár. – Mindenki ír egy kívánságlistát.<br />
Ezt egyvalaki összegzi, és mindegyik<br />
névről-kívánságlistáról csinál egy kis „sorsjegyet”.<br />
Aztán lehet húzni. Aki megkapott egy<br />
listát, az tudja, kinek vásárol – senki más nem<br />
tudhatja! –, s a felsorolásból kiválasztja a megfelelőnek<br />
tartott ajándékot. A megajándékozott<br />
legfeljebb karácsonyeste tudhatja meg,<br />
kitől kapta a meglepit. Ezzel a módszerrel<br />
elkerüljük, hogy a nagypapa négy nyakkendőt<br />
kapjon, de a kínunkban kitalált fölösleges<br />
ajándékok okozta kellemetlen pillanatokat is.<br />
Emlékszem, gyerekként igencsak furdalt a kíváncsiság,<br />
és az egész lakást felforgattam az<br />
ajándékok után. Sohase találtam meg. Máig titok<br />
számomra, hova a csudába tudták őket eldugni.<br />
A karácsonyi vacsorát nem bonyolítjuk<br />
túl, a szokásos hal kerül az asztalra. A lényeg<br />
a „dumaparti” némi borocskával, igazi fával,<br />
igazi gyertyákkal. Újévi fogadalom Nem látom<br />
értelmét.<br />
A faluban, ahova lejárok, van egy tündéri<br />
család, november tájékán megy egy nagy csomag<br />
ruha-cipő. Azért novemberben, nehogy<br />
azt higgyék, ennyi csak a karácsony. A válság<br />
ellenére minden ugyanolyan volt-lesz, mint<br />
korábban. Legalábbis szeretnénk, ha nem<br />
szűrődne be semmi a nehéz hónapokból. Ha<br />
sikerül, ez is ajándék.<br />
Erdős Gabriella:<br />
A szenteste a szűkebb családé<br />
– A karácsony nálunk a legfontosabb családi<br />
ünnep, olyankor az asztalt tizenöten-húszan<br />
üljük körbe. Már nyár végén elkezdem készíteni<br />
az ajándéklistát – engedett bepillantást<br />
a családi ünnepbe Erdős Gabriella,<br />
a PricewaterhouseCoopers budapesti irodájának<br />
vezető cégtársa. – A szűkebb család tekintetében<br />
ez egyszerű, mindig rengeteg ötletem<br />
van, inkább az okoz gondot, hogy nem<br />
tudom visszafogni magam. A tágabb rokonság<br />
már nehezebb dió. A szenteste a szűkebb<br />
családé és a nagymamáké, hogy senki ne maradjon<br />
egyedül. Elmaradhatatlan a plafonig<br />
érő karácsonyfa, amit együtt díszítünk fel.<br />
A legnagyobb kihívás a vacsora, amelyhez az<br />
utolsó simításokat az ajándékozás után végzem<br />
el. Karácsony első napján a férjem révén<br />
szerzett család érkezik, szülő, testvérek,<br />
gyerekek, a gyerekek családja. Újra kezdődik<br />
a csillagszórózás, ajándékozás. Másnap az én<br />
felmenőim következnek, sok kisgyerekkel,<br />
úgyhogy általában ez a legvidámabb nap.<br />
„A szenteste a szűkebb<br />
családé és a nagymamáké,<br />
hogy senki ne maradjon<br />
egyedül. Elmaradhatatlan<br />
a plafonig érő<br />
karácsonyfa, amit együtt<br />
díszítünk fel. ”<br />
Életem legjobban sikerült ajándékát is az<br />
unokaöcsémnek és unokahúgomnak készítettem:<br />
olyan falvédőket terveztem, amelyeknek<br />
rengeteg titka volt, és ahova az összes<br />
„kincset” el tudták rejteni. Ezek a mai napig<br />
is ott lógnak az ágyaik fölött. A karácsonyt<br />
azért szeretem, mert hónapokig lehet rá készülni,<br />
és még évek múltán is örömet szerez<br />
egy-egy jól sikerült ajándékra visszagondolni.<br />
Az ajándék személyre szóló kell, hogy legyen,<br />
valamilyen saját ötlettel. Az idén a tágabb rokonsággal<br />
elhatároztuk, hogy csak jelképes<br />
ajándékokat adunk egymásnak. Van már néhány<br />
jó ötletem, de ezeket még a PONT-nak<br />
sem árulhatom el.<br />
Nem tudom elképzelni, hogy az ünnepeket<br />
ne otthon, a szeretteim körében töltsem.<br />
A vacsorához a borleves nagymamám receptje<br />
alapján készül, a kaviárral töltött tojás apukám<br />
emlékét idézi meg minden évben. A főfogás<br />
mindenképpen hal. Tavaly canneloniba<br />
töltött ördöghal készült hollandi mártással és<br />
édesköménnyel. Az idén is igyekszem kitenni<br />
magamért. Karácsony első napján marhahúsból<br />
készülnek az ételek, a második napon<br />
a kacsa és a káposzta viszi a prímet. A tradicionális<br />
mézeskalácsot és bejglit édesanyám<br />
készíti, a lekvárral is töltött túrós batyukat<br />
anyósom szállítja. Enyém a habos édesség, az<br />
idei terv: csokiszuflé fehércsoki-öntettel és<br />
karamellás almatorta vaníliahabbal.<br />
Erdős Gabriella bevallotta viszont, hogy<br />
az újév, a szilveszter nem tartozik a kedvenc<br />
ünnepei közé, mert korán fekvő. Munkahelyén,<br />
a PricewaterhouseCoopersnél évek óta<br />
szervezik a karácsonyi ajándékgyűjtést, pénzzel<br />
is segítik a rászorulókat. •<br />
2009. december
forrásPONT.<br />
19<br />
A mélyszegénység nem<br />
bőrszínfüggő<br />
22<br />
Vissza a falvakba!
forrásPONT.<br />
19<br />
A mélyszegénység nem<br />
bőrszínfüggő<br />
szöveg: Somogyi Gábor<br />
Az országban járva az utazó gyakran<br />
áthaladhat olyan településeken, ahol<br />
szemmel láthatóak az úgynevezett<br />
mélyszegénység jelei. Még inkább<br />
jellemzők ezek azokra az apró falvakra, amelyekben<br />
a romák élnek többségben. Ugyanakkor<br />
közöttük is vannak olyanok, akiknek<br />
sikerült kitörniük ebből a körből, és akik<br />
– több-kevesebb sikerrel – vállalkozásokat<br />
mű köd tet nek. Sajnos ma még nem ez az általános,<br />
de hogy vannak már jó példák, azt az<br />
alábbi írás is bizonyítja.<br />
Az Euro-Novo Kft. ügyvezető igazgatójával,<br />
Jónás Nándorral egy VIII. kerületi étkezdében<br />
beszélek meg randevút. A párja kezelésében<br />
lévő üzlet láttán rájövök, megint csak<br />
előítéletes voltam, amikor az interjú helyszínét<br />
elképzeltem. Mert az Ancsa étkezde modern,<br />
kulturált, a maga nemében elegáns hely,<br />
bármely multi gyorséttermi lánc üzletével felveszi<br />
a versenyt.<br />
– A vállalkozásom az építőiparban dolgozik,<br />
főként földmunkával foglalkozunk<br />
– mondja rögtön a tárgyra térve a sportosan<br />
elegáns, 58 éves Jónás Nándor. – A cégben<br />
általában hat ember dolgozik stabilan, és<br />
a munkától függően bővítjük a létszámot,<br />
esetleg alvállalkozókat foglalkoztatunk. Nem<br />
egyszerű feladat, mert nagyon nehéz munkához<br />
jutni. Többnyire akkor keresnek, ha valami<br />
rövid határidőhöz van kötve, és feleannyi<br />
bért fizetnek, mint amennyit valójában az<br />
elvégzett munka ér. De annyiért is megcsináljuk,<br />
csak legyen munka, és egy minimális haszon.<br />
Egyébként vendéglátó-ipari technikus<br />
a szakmám, de már régen elment tőle a kedvem,<br />
mert jó ideje inkább az olcsóbb szakképzetlen<br />
munkaerőt alkalmazzák.<br />
PONT: Korábban fél szóval említette a fóti<br />
gyermek várost. Hosszú útja lehetett idáig…<br />
Ide csak a vendéglátó-ipari<br />
gyökerek kötik Jónás Nándort<br />
Tudta-e<br />
• A 15 és 74 év közötti roma férfiak kevesebb, mint harmadának valamilyen munkajövedelem<br />
az elsődleges megélhetési forrása. A roma nők mintegy hatodának van valamilyen<br />
rendszeres munkája.<br />
• A romák között az országos átlagnál alacsonyabb az ötven éven felüliek aránya, és magasabb<br />
a harminc éven aluliak aránya. Számos kutatás és tanulmány igazolta, hogy a területi,<br />
iskolázottsági, szociális, gazdasági és társadalmi deprivációnak messze kiható negatív következményei<br />
vannak az egészségre és az életminőségre.<br />
• A leghátrányosabb helyzetű kistérségek számára a 2009–2013-as időszakra körülbelül 122<br />
milliárd forintot különítettek el nagyobb részben kistérségi tervekre, kisebb részben vállalkozások<br />
pályázataira. A program célterületén él a roma lakosság egyharmada.<br />
• A horizontális esélyegyenlőségi feltételek biztosítása érdekében a kormány kidolgozta az<br />
úgynevezett esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát, amelynek az a célja, hogy a mélyszegénységben<br />
élők – köztük nagy számban romák – életkörülményeit, azaz lak hatási helyzetét,<br />
egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférését javítsa, továbbá foglalkoztatásukat,<br />
képzésüket elősegítse.<br />
(Forrás: Munkaügyi és Szociális Minisztérium)<br />
2009. december
20 forrásPONT.<br />
J. N.: Mindig vendéglátós akartam lenni,<br />
végül munka mellett végeztem el a Vendéglátóipari<br />
Szakközépiskolát. Vezettem éttermet<br />
is, a származásommal mindig csak eleinte<br />
volt probléma, amíg meg nem ismertek.<br />
Amikor megismertek, elmúltak az előítéletek,<br />
és ugyanúgy részesültem mindenből. Van<br />
persze kellemes és kellemetlen tapasztalatom<br />
is, de az élettől kifejezetten a roma származásom<br />
miatt nem kaptam nagyon nagy<br />
pofonokat. Azt gondolom, hogy a neveltetésen<br />
múlik sok minden.<br />
A szegény<br />
ember esetében<br />
meg pláne<br />
mindegy, hogy<br />
milyen<br />
a színe.<br />
PONT: A romák egy része mégis arra hivatkozik,<br />
hogy éppen a származása miatt<br />
kap pofonokat…<br />
J. N.: Ha végigmegyünk egy<br />
réten, sokféle virágot látunk.<br />
Mindegyik szép, de mindegyikre<br />
azt mondjuk, virág.<br />
Az emberek mindegyikére is<br />
azt mondják, hogy ember, csak<br />
akkor fordulnak el tőle, ha nem<br />
emberhez méltóan viselkedik. Szerintem<br />
ez a viselkedés a gyerekkorra<br />
vezethető vissza, és teljesen mindegy, hogy romáról<br />
vagy nem romáról beszélünk. A szegény<br />
ember esetében meg pláne mindegy, hogy milyen<br />
a színe. Ezért kellene minden embert a rászorultsága<br />
mértéke szerint segíteni.<br />
PONT: Többször említette a gyermekkort.<br />
Önnek vannak gyermekei<br />
J. N.: Kettő. A fiam ügyvéd, a lányom<br />
kereskedelmi szakközépiskolát végzett. Szerencsére<br />
azt a pályát járják, amihez mindig is<br />
kedvük volt.<br />
PONT: Mikor döntött a cége megalapításáról<br />
Sajnos ritkán adódik<br />
a Mátyás téri lakóépület<br />
felújításához hasonló<br />
méretű feladat<br />
Jónás Nándor: Talán éppen annak köszönhetek<br />
sok mindent, hogy állami gondozásban<br />
nőttem fel. Akkoriban nagyobbrészt<br />
nem roma gyerekek éltek a gyermekvárosban.<br />
A mostani időszakot nem ismerem, de<br />
akkor, akik állami gondozottak voltak, értékelték,<br />
hogy ott lehetnek. Normális étkezés<br />
volt, olyan, mint egy jó közepes helyzetű<br />
családban. Az uszodától a moziig mindenünk<br />
megvolt, csak az érzelmi világunk nem fejlődött<br />
úgy, mint családon belül. A gyerekek<br />
között ugyanis ugyanolyan farkastörvények<br />
uralkodtak, mint bármilyen más zárt intézetben.<br />
Mindennel együtt ez egy boldog időszak<br />
volt az életemben.<br />
PONT: Onnan kikerülve merre folytatta<br />
J. N.: A vállalkozás gondolata a rendszerváltás<br />
után jött, amikor kezdtek megszűnni<br />
a munkahelyek, és a romák legtöbbje utcára<br />
került. Használtcikk-kereskedőként kezdtem,<br />
ezt az építőipari vállalkozást pedig hat éve<br />
indítottam.<br />
PONT: Amikor munkát keres a cége számára,<br />
jelent-e valamit, hogy roma<br />
J. N.: Szerintem ebben nincs szerepe<br />
a származásnak. Akinek – bőrszíntől függetlenül<br />
– muszáj minden munkát elvállalni,<br />
annak az olcsóbb munkákat kínálják fel.<br />
De az tény, hogy sok helyen el sem tudják<br />
képzelni, hogy egy roma szakmunkát is tud<br />
végezni.<br />
2009. december
forrásPONT.<br />
21<br />
Megőrizhető munkahelyek<br />
A válság miatti munkaerőhelyzet kezelésére több milliárd forint keretösszegű támogatási<br />
program és pályázat indult, főként kis- és középvállalkozások számára. A támogatásokból<br />
a munkabér és járulékai, a pályázati pénzekből pedig akár a rövidített munkaidőből<br />
eredő bérkülönbözetek, illetve továbbképzések is finanszírozhatók. A munkáltatónak<br />
azonban nyilatkoznia kell arról, hogy a cég nem áll felszámolás, csődeljárás, végelszámolás,<br />
illetve adósságrendezési eljárás alatt. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások<br />
munkahely-megőrzési támogatást is igényelhetnek. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány<br />
pályázat formájában nyújt vissza nem térítendő támogatást a munkáltatóknak.<br />
A csaknem hatmilliárd forint keretösszegű program célja az, hogy a munkaerő-szükséglet<br />
csökkenését a vállalkozások ne elbocsátással oldják meg. A támogatás időtartama legfeljebb<br />
tizenkét hónap lehet. Sikeres pályázat esetén a munkáltató köteles vállalni a támogatás<br />
időtartamával megegyező továbbfoglalkoztatást, s a tervezett elbocsátásban érintett<br />
munkavállalók bruttó bérének és járulékának 25–75 százalékára szerezhető támogatás.<br />
A munkáltatónak piacelemzéssel kell igazolnia, hogy támogatás nélkül képtelen megtartani<br />
a jelenlegi munkaerő-állományt.<br />
A támogatás igényléséhez szükséges papírokat a cég székhelye, illetve telephelye szerint<br />
illetékes kirendeltségre kell benyújtani. Szükséges dokumentum a kérelemigénylő lap,<br />
a munkaerőigény-bejelentő lap, a foglalkoztatói adatlap, a cégkivonat és az aláírási címpéldány<br />
másolata. Egyéni vállalkozóknak a vállalkozói igazolványukat kell bemutatniuk.<br />
PONT: Fontos-e önnek, hogy akinek cégve<br />
ze tő ként munkát ad, roma legyen<br />
J. N.: Ha két azonos tudású szakember<br />
jelentkezik nálam, akkor szívesebben választom<br />
a romát, mert az ember igyekszik segíteni.<br />
De ha nem megfelelő a szaktudása, akkor<br />
nincs jelentősége. Ennek mindenhol így kellene<br />
lennie. Államilag kellene szabályozni<br />
a romák elhelyezkedési lehetőségeit, mert ha<br />
a gyerekek azt látják, hogy a szülők dolgozni<br />
járnak, akkor ez lesz a minta a számukra.<br />
PONT: Hitelt is vett fel a vállalkozásához<br />
fizessem vissza. Sokszor hosszú ideig várni<br />
kell a pénzre, vagy ki sem fizetik a munkát.<br />
Ilyenkor valamiből pótolni kell a kieső pénzt.<br />
Hosszú ideig tartott, amíg megkaptam a hitelt,<br />
noha a cég megfelelt a követelményeknek.<br />
Ennek ellenére sokat jártam az OTP-be,<br />
amíg elfogadták a kérelmemet. Ott nem számított<br />
a bőrszín, mert azon a helyen a számok<br />
beszélnek. És tényleg segítőkésznek éreztem<br />
az ottani fiókvezetőt.<br />
PONT: Az étkezdébe betérő romák nem<br />
tesznek megjegyzést, amiért képes volt felépíteni<br />
egy ilyen vállalkozást<br />
példaként felhozni. Nem olyanok a romák,<br />
mint amilyennek általában leírják őket. Ők<br />
sem úgy indulnak, hogy szándékosan okozzanak<br />
másoknak kellemetlenséget. Rákényszerülnek,<br />
mert nincs munka, nincs megélhetési<br />
lehetőségük. De így vannak ezzel<br />
a vidéken élő szegény magyarok is, akik<br />
ugyanebben a sorban élnek.<br />
•<br />
J. N.: Igen, vállalkozói hitelt vettem fel,<br />
hogy egyáltalán működni lehessen. Elég<br />
nagy gondot is okoz most az, hogy miként<br />
J. N.: Nem, mert általában tisztelik azokat<br />
az embereket, akik egy kicsit előbbre<br />
tudnak jutni, sőt a gyerekeiknek szeretik<br />
Céltalanul nem megy<br />
A téma kapcsán Gazdag Enikő pszichológust arról kérdeztem, vajon az anyagi forrásokon<br />
kívül milyen személyiségjegyek segíthetnek a mélyszegénységből való kilábalásban.<br />
– Mindenképpen fontos a motiváció, hogy az illető maga is akarjon változtatni a helyzetén.<br />
Ehhez természetesen olyan célok megjelölésére is szükség van, amelyeknél látja az<br />
odavezető út egyes lépéseit, illetve hisz abban, hogy képes elérni azokat. Lényeges a tehetség<br />
is, amely – ha megfelelő hittel, szorgalommal és kitartással párosul – képessé teszi az egyént<br />
a kijelölt cél elérésére. Célt, illetve mintát akkor is találhat valaki, ha a közvetlen környezetében<br />
nincs ilyen, hiszen akár egy tanár, akár a média lehetőséget kínálhat erre. Vállalja önmagát,<br />
legyen büszke a korábbi életszakaszára, ne akarja eltagadni vagy túlkompenzálni azt.<br />
2009. december
22 forrásPONT.<br />
Vissza a<br />
falvakba!<br />
szöveg: Bart Dániel<br />
Noha sokan magától<br />
értetődőnek tartják<br />
a „falusi turizmus”<br />
kifejezés jelentését,<br />
a valóságban mégis számtalan<br />
olvasat és ennek megfelelően számtalan<br />
megvalósulási forma jellemzi azt.<br />
Ahány táj, annyiféle falusi turizmus.<br />
A falusi turizmus bizonyos szemszögből<br />
a turizmus ősformája, hiszen az országot járó<br />
utazónak valahol csak meg kellett aludnia, ha<br />
a sarkára lépett az éjszaka. Ilyenkor a történelmi<br />
időkben természetes gesztusnak számított<br />
bekopogtatni valahova, ha fogadó nem volt<br />
a közelben.<br />
Az a jelenség, amit ma a turizmus szóval<br />
illetünk, csak a 19. század során, a romantika<br />
és az ipari-közlekedési forradalom térhódításával<br />
alakult ki, amikor is a jómódú nyugati<br />
Megörökölt régi ház,<br />
új funkcióval<br />
A falusi<br />
turizmus<br />
bizonyos szempontból<br />
a turizmus<br />
ősformája.<br />
polgárság elkezdett nosztalgikus<br />
érdeklődéssel utazni délre<br />
és keletre, hogy megtekinthesse<br />
a civilizáció gyökereit,<br />
Görögországot, Egyiptomot,<br />
Itáliát.<br />
Romantikus nosztalgia<br />
Mára a falusi turizmus általános értelmezésébe<br />
beszűrődött a romantikus<br />
nosztalgia: az elsősorban urbánus közönség<br />
nem pusztán pihenni megy falura, hanem<br />
azért is, hogy valamit magába szívjon a kifakulóban<br />
lévő tradicionális vidéki élet varázsából.<br />
A falusi szállásadók azonban ezt nem<br />
mindig értik, hisz nehéz megértenie a városi<br />
ember vágyódását annak, aki maga mindig is<br />
a természet közelében, vidéken élt. Ám ahhoz,<br />
hogy tudjuk, hol mit várhatunk, nekünk városiaknak<br />
is érdemes belelátnunk egy kicsit<br />
a falusi szállásadók hátterébe.<br />
A legtöbb falusi vendégház úgy alakul<br />
ki, hogy az örökösök funkciót keresnek egy<br />
megörökölt régi, üres háznak. A szállások tulajdonosai<br />
gyakran már beköltöztek a közeli<br />
városba, és a szüleik, nagyszüleik örökségét<br />
igyekeznek ily módon tisztelettel hasznosítani,<br />
ahelyett hogy hagynák tönkremenni, vagy<br />
visszaköltöznének a faluba, ahol csak a legritkább<br />
esetben van munka.<br />
Ahhoz, hogy valaki falun kiadjon egy<br />
vendégszobát, tulajdonképpen csak annyi<br />
kell, hogy bejelentse a helyi jegyzőnél, vagy<br />
– halkan mondom – annyi se. De ha valaki komolyan<br />
veszi azt, amibe belevág, akkor először<br />
is elvégez egy falusi vendéglátó tanfolyamot,<br />
amiből több is van: tart ilyet a Veszprémi<br />
Egyetem, a Keszthelyi Egyetem, és vannak<br />
kitelepülő gyorstalpaló tanfolyamok is. Ezeken<br />
főzést, virágkötészetet, ágyazást és némi<br />
marketinget is tanulhat az érdeklődő.<br />
Ha ez megvolt, akkor felvételét kérheti<br />
a Falusi Vendéglátók Egyesületébe vagy más<br />
szervezetbe, például a Falusi és Agroturizmus<br />
Országos Szövetségébe, röviden a FATOSZba,<br />
amelynek Zala megyei elnökével, Nagyné<br />
Kovács Katalinnal saját vendégházában,<br />
Boncodföldén beszélgettünk.<br />
„Az érdeklődőknek azt szoktam mondani,<br />
hogy az vágjon bele a falusi turizmusba, aki<br />
ünnepekkor szívesen látja vendégül a rokonait.<br />
Itt ugyanis a legfontosabb a vendégszeretet”<br />
– kezdte Nagyné Kovács Katalin, majd<br />
beszélt az egyesület munkájáról.<br />
Vendégvadászat<br />
A FATOSZ évi pár ezer forintos tagdíj ellenében<br />
képzéseket indít, rendezvényeket tart,<br />
illetve szervezi a tagok jelenlétét a nagy rendezvényeken,<br />
mint például a BNV területén<br />
minden évben megtartott Utazás kiállításon.<br />
Közös katalógust szerkeszt és nyomtat, beváltja<br />
az üdülési csekkeket, és alkalomadtán<br />
vendéget is kerít.<br />
És ezzel el is érkeztünk a falusi turizmus<br />
legnagyobb kihívásához. Hogyan lehet vendéget<br />
szerezni A kis költségvetésű vidéki szálláshelyek<br />
nyilván nem engedhetnek meg maguknak<br />
igazán hatékony marketingeszközöket.<br />
2009. október
forrásPONT.<br />
23<br />
Halász Lívia, a zalabéri Parókia Vendégház<br />
tulajdonosa nem festett rózsás képet<br />
a marketinglehetőségekről. „Az Utazás kiállítás<br />
semmit sem ért, egyetlen vendégünk sem<br />
érkezett onnan. A katalógusainkat kifelé menet<br />
megtaláltuk a kukában. A prospektus halott!<br />
Egyszer csináltam bemutatkozó CD-t is.<br />
Semmi hatása nem volt. Egyedül az internetes<br />
hirdetés az, ami valamit számít. De a vendégeim<br />
nagy része az innen elégedetten távozó<br />
korábbi vendégektől hallott a vendégházról.”<br />
A Parókia Vendégházat tíz évvel ezelőtt<br />
nyitották meg, és két új épülete mellett egy<br />
műemlék házat is üzemeltetnek. A műemlék<br />
házat Guttman báró építtette 1896-ban a helyi<br />
ferences rendi barátoknak. Ezt kívülről kifogástalan,<br />
belülről némileg szocreál stílusban<br />
újították fel, az új lakrészek pedig panziószintűek,<br />
nincsen bennük semmi hiteles falusi<br />
jelleg. Összesen tizennyolc embernek tudnak<br />
szállást adni egyszerre – a Parókia tehát a falusi<br />
turizmus személytelenebb, nagyüzemibb<br />
oldalát képviseli.<br />
Nemeshetésen, a Kokasdombi Vendégházban<br />
Csertán Ferenc és Mónika fogadott<br />
minket. Az eldugott, festői fekvésű zsákfaluban<br />
a házak messze fekszenek egymástól, és<br />
a dombok közt a természet az úr. A két zalaegerszegi<br />
fiatal tavaly nyitotta meg a saját<br />
maguk építette vertfalas vályogházat, amelyben<br />
maximum tíz embernek van hely. Idén<br />
már július közepétől augusztus végéig tele<br />
volt a házuk. Náluk megtaláltuk a FATOSZ<br />
minden panasz ellenére hasznos közös prospektusát,<br />
amely listázza a Zala megyei vendéglátókat.<br />
Csertánék elégedettek az internet<br />
kínálta lehetőségekkel, szinte minden vendégük<br />
az interneten talált rájuk. Két helyen<br />
is hirdetnek: az iranymagyarorszag.hu-n és<br />
a falutour.hu-n. Mivel ezek igényes hirdetési<br />
felületek, csak az hirdethet rajtuk, akinek van<br />
úgynevezett napraforgós besorolása. A napraforgókat<br />
Nagyné Kovács Katalin osztja, és<br />
ebben az értékelési rendszerben ötvöződnek<br />
a kényelmi és a kulturális szempontok. Négy<br />
napraforgót csak az kaphat, aki nemcsak minden<br />
kényelmi szempontnak megfelel – fürdőszobás<br />
apartmanok, villany, víz, fűtés stb. –,<br />
hanem még tökéletesen autentikus is, vagyis<br />
nincsenek illúzióromboló anakronizmusok,<br />
autentikus a berendezés, műemlék a ház, és<br />
a természet is szép.<br />
Szaporodó gondok<br />
Kovács Katalin a jelenleg beázás miatt vendégeket<br />
nem fogadó boncodföldei háza konyhájában<br />
beavatott a falusi turizmussal<br />
kapcsolatos sokasodó<br />
problémákba. Az egyik legnagyobb<br />
csapást az üdülési csekk<br />
megadóztatása jelenti. Biztosra<br />
veszik, hogy a közeljövőben megszűnik<br />
a falusi turizmusból származó<br />
bevételek 800 ezer forintig tartó adómentessége.<br />
Az egyre szigorúbb vendéglátói szabályozás<br />
miatt megszűnnek a jól működő falusi<br />
vendégasztalok, a falusi vendéglátók többé<br />
nem kínálhatják házi termékeiket az átutazóknak.<br />
A válság tovább csökkenti a keresletet.<br />
A legnagyobb gond mégis az egész vidéki<br />
élet általános elhalása. Mivel nincs munkalehetőség,<br />
aki csak teheti, otthagyja a falut,<br />
és persze aki teheti, az a vagyonosabb, tanultabb<br />
réteg, a teljes falusi értelmiség. Így ha<br />
volna is munka, többé nem lesz hadra fogható<br />
munkaerő. Az értelmiség, a munkaerő<br />
és a munkahelyek kivonulásával a pénz is<br />
otthagyja a falvakat, nincs tehát vásárlóerő,<br />
ennek következtében nincsenek szolgáltatások.<br />
Az egyik legalapvetőbb probléma Zalában<br />
az, hogy a falvakban nincsenek egyszerű<br />
élelmiszerboltok, vagy ha vannak, olyan<br />
szegényes a választékuk, hogy a városból<br />
odalátogató turista csak nagy nehezen tudja<br />
ellátni magát.<br />
A leg nagyobb<br />
gond<br />
a vidéki élet<br />
általános<br />
elhalása.<br />
A válság, valamint a vidék<br />
elsorvadása nagy gond a falusi<br />
vendéglátók számára, de azért<br />
tegyük hozzá, hogy nincsenek<br />
teljesen magukra hagyva, és ők<br />
is élveznek valamit a globalizáció<br />
és az EU-csatlakozás jótéteményeiből.<br />
Azon túl, hogy egyre több nyugat- és északeurópai<br />
turista talál el hazánk eldugottabb<br />
tájaira is, az Európai Unió és a magyar állam<br />
számos pályázati lehetőséggel segíti a falusi<br />
turizmust. Ilyen lehetőség az EMVA (Európai<br />
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap) keretében<br />
2007–2013-ban szétosztható 5 milliárd<br />
euró, amelyből egy apró részre Nagyné Kovács<br />
Katalin is pályázik, hogy boncodföldei<br />
vendégházához tornácot és kemencét építhessen.<br />
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési<br />
Hivatal Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív<br />
Programjától Halász Lívia 9-9 millió forintot<br />
nyert el a műemlék ház felújítására és gondozására.<br />
Ám ha az erősebbik trend, a falvak elnéptelenedése<br />
és a kereslet csökkenése nem változik,<br />
a pályázatokon ide-oda elszórt tízmillió<br />
forintok nem sokat nyomnak a latban. Addig<br />
is maximum azzal biztathatják magukat a zalai<br />
vendéglátók, hogy hosszú távon az elmaradottság<br />
romantikus ódonsággá nemesül.<br />
•<br />
2009. december
célPONT.<br />
25<br />
Zöld törekvések<br />
a Hernád völgyében<br />
28<br />
Újbuda: tejszínhab az epertortán
célPONT.<br />
25<br />
Zöld törekvések<br />
a Hernád völgyében<br />
szöveg: Somogyi Gábor<br />
Az egyes kutatások szerint már az avar<br />
korban is lakott Hernádkak egészen<br />
2007-ig – a Miskolctól a Hernád völgye<br />
mellett vezető autóút megépítéséig<br />
– csak egy apró borsodi falucska volt.<br />
Ám azóta – ahogy Hajdú János polgármester<br />
fogalmaz – megnyílt előttük a világ. A beruházók<br />
persze még nem rohamozták meg a Miskolc<br />
belvárosától mindössze 13 kilométerre<br />
fekvő, 1700 lakosú községet, de a takaros kis<br />
falu kilátásai lényegesen javultak, van ok a derűlátásra.<br />
– A kiváló megközelíthetőség mindenképpen<br />
előnyünkre válik – mondja Hajdú János,<br />
miközben a fővárosból ide vezető hosszú út<br />
után kifújom magam. A polgármester egyébként<br />
2006-tól tölti be tisztségét, függetlenként<br />
nyert, mert – álláspontja szerint – egy ilyen kis<br />
községben nem szabad pártpolitikát folytatni,<br />
egy érdekük lehet, az pedig a község érdeke.<br />
– Nálunk már hagyomány, hogy valaki<br />
mindig aktív a családban. Édesapám is képviselő<br />
volt itt tizenkét éven keresztül. Aztán az ő<br />
tanácsára indultam 2002-ben képviselőjelöltként<br />
és be is kerültem a testületbe – válaszolja,<br />
amikor a közéleti pályafutásáról kérdezem.<br />
PONT: Visszatérve az autóúthoz, érezhető<br />
változást hozott-e a község életében<br />
Hogyne, különösen azokon érezzük,<br />
akik a falu neve hallatán úgy jönnek hozzánk,<br />
mintha a világ végére kellene látogatniuk. Pedig<br />
innen most már néhány perc alatt bent<br />
vagyunk a városban, miközben élvezhetjük<br />
a falu előnyeit, a csendet, a nyugalmat, a jó<br />
levegőt, a természet közelségét. Ezt a helyzetet<br />
szeretnénk is minél jobban kihasználni<br />
azzal, hogy segítjük a betelepülni szándékozókat.<br />
A rendszerváltozáskor, amikor<br />
Hernádnémetitől elszakadva elnyertük az<br />
önállóságunkat, 800 lelket számlált a község,<br />
most viszont 1700-an élnek itt.<br />
PONT: Nagyon szemléletesen úgy fogalmazott,<br />
hogy közelebb kerültek a világhoz.<br />
Ez azt jelenti, hogy az itt élők munkalehetősége<br />
sokkal inkább adott Miskolcon, vagy<br />
azért ide is települtek már feladatot kínáló<br />
beruházók<br />
– Folyamatosan keressük a beruházókat,<br />
mert amikor 2006-ban felállt az új képviselőtestület,<br />
és felesküdtünk a falu építésére, akkor<br />
az első teendőink között szerepelt egy gazdasági<br />
stratégiai program megalkotása a következő<br />
tíz évre. Az elemzések után egyértelművé<br />
vált, hogy gazdaságilag meg kell erősödnünk<br />
ahhoz, hogy az embereket minél nagyobb<br />
számban idevonzzuk, illetve az itt élőket megtartsuk.<br />
Mert úgy ítéljük meg, hogy a munka<br />
lehet az egyetlen értékteremtő eszköz.<br />
Hajdú János polgármester<br />
39 éves, Hernádkakon végezte az általános<br />
iskolát, majd vezetékes távközléstechnikai<br />
műszerészként érettségizett. Sorkatonai<br />
szolgálatát követően alkalmazottként, illetve<br />
vállalkozóként dolgozott. Néhány éve szerzett<br />
humánerőforrás-menedzseri diplomát<br />
a Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai<br />
Karán. Hernádkakon él a feleségével, akivel<br />
nagyon szeretnének gyermeket is. 2006 óta<br />
a község – hivatásszerű – polgármestere. Elkötelezett<br />
híve a zöld energiának.<br />
PONT: Mennyire sikerült megvalósítani a<br />
prog ramjukban megfogalmazott irányelveket<br />
– Úgy érzem, hogy jó irányt vettünk, és ha<br />
a válság nem jön közbe, akkor most már két<br />
olyan egységet is készként említhetnék, amelyik<br />
már e program részeként valósult volna<br />
meg. Ezek azonban most – banki finanszírozás<br />
hiányában – megtorpantak.<br />
PONT: Elárulná, hogy miről volt szó<br />
– Persze. Az iparosítás jegyében nem<br />
nagy, füstölgő gyárkéményeket szeretnénk itt<br />
látni, nem is a multikat szeretnénk idevonzani,<br />
hanem hazai kis- és középvállalkozásokat,<br />
emberi léptékű, természetbarát cégeket. Az<br />
egyik egy kamion-szervizüzem építése lett<br />
volna, mert egyrészt a bőcsi sörgyár miatt<br />
elég nagy a kamionos forgalom, másrészt ez<br />
a jelentős számú helyi fuvaros vállalkozónak<br />
is kedvező lett volna. Jó ötletnek tartottuk, és<br />
2009. december
26 célPONT.<br />
homokzsákot raktunk ki, mégis megkerült<br />
minket a víz, és betört a faluba. Ennek a megelőzésére<br />
pályáztunk egy gátra, amelynek az<br />
összköltsége 380 millió forint lesz. Ez egy 900<br />
méter hosszú és a jelenlegi koronamagassághoz<br />
képest mintegy másfél méterrel magasabb<br />
gát lesz. Az előkészítési szakaszra a pénz körülbelül<br />
6 százaléka fordítható, és ennek a 15<br />
százalékát kell nekünk előteremtenünk. De<br />
ennek a 15 százaléknak a 60 százalékára pályázunk<br />
az EU Önerő Alapjánál. Reméljük, hogy<br />
elnyerjük, és akkor azzal is csökkenteni lehet<br />
az önrészt. A Hernádot mint természeti kincset<br />
is szeretnénk kihasználni, már van is olyan vállalkozó,<br />
aki vízi túrákat szervez.<br />
PONT: Ha nem tudnak önellátók lenni,<br />
hiteleket is vesznek fel<br />
kiváló környezetben vásárolt tőlünk telephelyet<br />
a vállalkozó. A másik vállalkozás – amelynek<br />
ötletét nem szeretném közzétenni a tulajdonos<br />
beleegyezése nélkül – szintén egy<br />
hazai közepes vállalkozó beruházása lenne.<br />
Ő a mai napig fenntartja a szándékát, ám a vállalkozása<br />
egy picit megsínyli a jelen körülményeket.<br />
De egy szélerőműpark 21 tornyos<br />
blokkjának építése is megkezdődött volna<br />
már, sőt talán már üzemelne is, ha a beruházók<br />
megkapnák a kormányzattól a szabályozatlan<br />
energiák előállítására vonatkozó kvótát.<br />
Az osztrák–magyar beruházónak minden<br />
engedélye megvan, nem is értem, miért kell<br />
a termelt mennyiséget kvótához kötni. Merthogy<br />
ezzel hátráltatjuk azt, hogy a gazdaság<br />
elmozduljon a hazai decentralizált energiák<br />
felé, pedig – véleményem szerint – ez képviseli<br />
a jövőt. Ezen változtatni kellene, sokkal<br />
inkább ösztönözve azokra a technológiákra,<br />
amelyekért kevesebb valutát kell fizetni.<br />
PONT: Mennyire tud önellátó lenni a település<br />
Gondolkodunk a biomasszán alapuló fűtésen.<br />
A biomasszát részben megtermelnénk,<br />
részben a gazdáktól vásárolnánk. Ez azonban<br />
a biomassza árának függvénye. Mindenképpen<br />
jó megoldás volna, hiszen ha a helyi<br />
gazdáknak fizetünk, az itt élőket juttatjuk<br />
bevételhez, valamint megvalósulna a tőke<br />
multiplikációjának elve. Most azonban még<br />
az állami bevételekből próbáljuk magunkat<br />
finanszírozni, illetve értékesítjük lakó- és<br />
gazdasági ingatlanjainkat, s az ebből befolyó<br />
pénzt igyekszünk visszaforgatni. Már korábban<br />
rájöttünk, hogy ipar nélkül már nem lehet<br />
az igazi vidéket fenntartani, hiszen az emberek<br />
nem úgy élnek, mint ötven évvel ezelőtt.<br />
PONT: A falun keresztülfolyó Hernád<br />
csodálatos, vadregényes víz, de előnyt vagy<br />
hátrányt jelent inkább<br />
– Pici folyó, néha száraz lábbal át lehet kelni<br />
rajta, ha viszont megharagszik, órák alatt félelmetes<br />
mennyiségű vizet tud produkálni. A legnagyobb<br />
veszélyt 2006-ban jelentette, 48 ezer<br />
– Igen, elsősorban fejlesztési hiteleket.<br />
A mostani banki helyzet persze minket is<br />
kellemetlenül érintett, hiszen a meglévő állományunk<br />
számottevően gyarapodott ahhoz<br />
képest, hogy nem vettünk fel új hiteleket. Úgy<br />
gondolom azonban, hogy a legtöbb beruházást<br />
nem lehet előre megfinanszírozni, ezért<br />
a hitel egy szükséges rossz. Az iskolára például<br />
jelentős hitelt vettünk fel, és az is a hitelnek<br />
köszönhető, hogy csaknem száz százalékban<br />
csatornázott a település. De ezekért 2026-ig fizetnünk<br />
kell. Lesz viszont egészségházunk is,<br />
amelyre pályázaton nyertünk 47 millió forintot<br />
az Észak-magyarországi Operatív Program<br />
keretében. Egy TÁMOP-os pályázaton pedig<br />
32 milliót nyertünk a kompetenciaalapú oktatásra.<br />
Most erdőtelepítésre is próbálunk pályázni,<br />
mert megítélésünk szerint a biomaszsza<br />
az elkövetkező húsz évben Európa-szerte<br />
komoly értéket fog képviselni. Ráadásul itt<br />
van az „Út a munkához” program, amelyben<br />
most nyáron is 64 ember dolgozott. Nekik is<br />
köszönhető, hogy Hernádkak 2009-ben valóban<br />
parlagfűmentes volt.<br />
•<br />
– Nem tudunk önellátók lenni – bár ennek<br />
elérése is szándékunkban áll. Drága energiát<br />
kell vásárolnunk, ami a versenyképesség rovására<br />
megy. A decentralizált energiaellátó<br />
rendszerek is csak akkor működnének jól, ha<br />
helyben meglévő erőforrásokat aknáznának<br />
ki. Ezért volt jó elképzelés a szélerőmű, mert<br />
ez bizonyíthatóan széljárta vidék. Ugyanakkor<br />
van érdeklődés napenergia-hasznosító<br />
létesítése iránt is, három 500 kilowattos blokkot<br />
szeretnének ide telepíteni, tárgyalásaink<br />
ez ügyben előrehaladott szakaszban vannak.<br />
Nyert a kompetencia<br />
Győrfi Lászlóné, a helyi Mátyás király Általános Iskola igazgatója elmondta, hogy két éve<br />
adták át az iskolaépület új szárnyat, ahol immár 12 osztályban 206 gyermek tanul. “Hála istennek,<br />
népszerűek vagyunk a környéken, a két szomszédos településről is járnak át hozzánk<br />
gyerekek. Most a kompetenciaalapú oktatást fejlesztjük, kifejezetten erre készült a pályázatunk<br />
is, amelyen 25 milliót nyert az iskola, 7 milliót pedig az óvoda. Új módszereket vezetünk<br />
be az oktatásban, informatikai eszközöket szerzünk be, és oktatási programcsomagokat próbálunk<br />
ki, illetve veszünk át. A kompetenciaalapú oktatás valójában azt jelenti, hogy olyan<br />
gyerekeket próbálunk elereszteni az iskolából, akik egyre jobban boldogulnak az életben.„<br />
2009. december
Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>.<br />
Visszafizetési garancia támogatásra pályázó vállalkozásoknak<br />
Pályázni szeretne<br />
Visszafizetési garanciára van szüksége<br />
A Garantiqa pályázati garancia - mint garanciaszervezet által nyújtott kezességvállalás -<br />
az egyik legegyszerűbb visszafizetési garanciatípus, mert…<br />
• Nem szükséges hozzá (ingatlan)fedezet, így az esetlegesen szabadon maradt ingatlan bevonható<br />
az önerőhöz szükséges hitelhez, a pályázó számára nagyobb pénzügyi mozgástér áll rendelkezésre;<br />
• Egyszerű az igénylés, a pályázó közvetlenül fordulhat a Garantiqa munkatársaihoz;<br />
• A támogatás részösszegére is igényelhető, annak megfelelően, hogy a pályázó több részletben hívja<br />
le a támogatás összegét;<br />
• Nagyobb összegű projektek esetén, más visszafizetési garancia mellett (azt kiegészítve) is kérhető.<br />
• Az érintett szervezetek (irányító hatóságok, közreműködő szervezetek) által elfogadott;<br />
• Egyösszegű díjfizetés esetén jelentős kedvezmény;<br />
A Garantiqa csökkenti azt a pénzügyi kockázatot, melyre a vállalkozás esetlegesen nincs felkészülve, ugyanis<br />
ha felmerül a támogatás visszafizetésével kapcsolatos kötelezettség, a pályázó helyett teljesít a közreműködő<br />
szervezet számára. Európai uniós támogatásokhoz és hazai forrású pályázatokhoz egyaránt igénybe vehető a<br />
pályázati garancia.<br />
További részletekért kérjük, látogassa meg honlapunkat,<br />
vagy keresse közvetlenül a Garantiqa értékesítési munkatársait.<br />
Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>.<br />
1053 Budapest, Szép u. 2.<br />
t: 36 1 485-8361<br />
f: 36 1 485-8389<br />
ertekesites@garantiqa.hu<br />
www.garantiqa.hu
28 célPONT.<br />
Újbuda:<br />
tejszínhab<br />
az epertortán<br />
Interjú Molnár Gyula polgármesterrel<br />
interjú: Banyár László<br />
Újbuda az elmúlt években jelentős<br />
fejlődésen ment keresztül, és mára<br />
nemcsak a legnagyobb, de talán<br />
a legdinamikusabban fejlődő részévé<br />
vált Budapestnek. Jól jelzi ezt, hogy a fővárosban<br />
elsőként éppen a XI. kerületben állt<br />
meg a lakosságszám csökkenése (a városrész<br />
a maga 142 ezer lakosával ma is az ötödik legnagyobb<br />
lélekszámú önkormányzat az országban).<br />
Molnár Gyula polgármestert – aki egyben<br />
a Települési Önkormányzatok Országos<br />
Szövetségének (TÖOSZ) is az elnöke – a helyi<br />
fejlesztésekről kérdeztük a kerület napjához<br />
(november 11., azaz 11. 11.) kapcsolódóan<br />
„Szeretem Újbudát – Újbuda szeret” szlogennel<br />
megrendezett tematikus hét utolsó napján.<br />
PONT: Ahogyan a kilencvenes években<br />
Észak-Pest (ezen belül is Angyalföld), úgy az<br />
utóbbi években mintha Újbuda volna Budapest<br />
fejlődésének motorja és centruma. Mi<br />
van ennek hátterében<br />
Molnár Gyula: Újbuda mindig is a tehetősebb<br />
önkormányzatok közé tartozott, bár hét<br />
a budai Skála helyén most megnyílt<br />
Allee bevásárlóközpont<br />
évvel ezelőtt, amikor az első ciklusomat kezdtem,<br />
még 1,7 milliárd forint volt az éves hiány.<br />
Rákényszerültünk, hogy racionalizáljunk: iskolákat<br />
zártunk be és vontunk össze, bár ez nem<br />
volt könnyű és népszerű lépés. A hiány viszont<br />
mára eltűnt, ráadásul évi egy-másfél milliárd<br />
forrás jut a saját fejlesztéseinkre. Abban, hogy<br />
a főváros fejlődésének centruma lettünk, persze<br />
jócskán közrejátszott egyfelől a közlekedési<br />
infrastruktúra fejlesztése. Ebben a tekintetben<br />
a négyes metró építését lehet kiemelni,<br />
ami lényegesen felértékelte a kerületet – nem<br />
véletlen, hogy mára itt épül nemcsak a legtöbb<br />
lakás, hanem a legtöbb iroda is Budapesten.<br />
Másfelől nyilván gyorsította a fejlődést az általunk<br />
képviselt filozófia is, amely szerint, ha<br />
valamit nem tudunk megoldani saját forrásból,<br />
akkor hagyni kell, hogy a tisztesség határain<br />
belül a piac erői találják meg a megoldást. Ennek<br />
keretében igyekszünk olyan fejlesztéseket<br />
támogatni, amelyeknél a beruházók rendbe teszik<br />
a környezetük infrastruktúráját is. Itt van<br />
például a budai Skála helyén most megnyílt<br />
Allee bevásárlóközpont, amelynek fejlesztője<br />
nemcsak hogy felépített egy új<br />
városközpontot a kerületben, de<br />
A négyes<br />
metró lényegesen<br />
felértékelte<br />
a kerületet.<br />
másfél milliárdot költött a környező<br />
infrastruktúra fejlesztésére<br />
is: az egyik utcát például a föld alá vitte,<br />
ráadásul épít még egy mélygarázst is, amelyet<br />
a kerületnek ad majd át.<br />
PONT: A saját fejlesztéseik megvalósításában<br />
milyen szempontokat próbálnak érvényesíteni<br />
M. Gy.: Folyamatosan végzünk közvélemény-kutatásokat,<br />
amelyek azt mutatják,<br />
hogy az embereknek nagyjából ugyanaz<br />
a három-négy dolog a legfontosabb: vagyis<br />
szeretnének biztonságban élni, tiszta, rendezett<br />
közterületet, jó közlekedést és megfelelő<br />
házi orvosi ellátást igényelnek. Azon<br />
dolgozunk, hogy ezeket az igényeket szisztematikus<br />
munkával kielégítsük. Nézzük például<br />
a közterületeket. Amikor átvettem a kerület<br />
vezetését, 120 játszóteret tartottunk nyilván.<br />
Átvizsgálva őket több mint harmincat rögtön<br />
bezártunk, mivel használhatatlanok voltak.<br />
A maradék 85 játszóteret viszont maradéktalanul<br />
felújítottuk, EU-normák szerint, bekerítettük<br />
és őrizzük. Emellett – valószínűleg<br />
itthon egyedülálló módon – kialakítottunk<br />
egy nyugdíjas játszóteret<br />
is, ahol a nyugdíjasok tudnak<br />
pihenni, kikapcsolódni.<br />
Molnár Gyula<br />
2009. október
célPONT.<br />
29<br />
PONT: Az Allee megnyitásával és a metró<br />
majdani átadásával nyilván új fejlődési<br />
távlatok nyílnak a Bartók Béla út környéke<br />
előtt is…<br />
„Ami az időskorúakat illeti, 2008 őszén<br />
indult el az Újbuda 60+ program.”<br />
Graffitimentesítés<br />
M. Gy.: Realizáltuk, hogy a Bartók Béla út<br />
Gellért tér és Móricz Zsigmond körtér közötti<br />
szakaszára nézve előállt egy olyan döntési<br />
helyzet, amelynek tétje a környék következő<br />
tíz-tizenöt éves fejlődése. Az út alatt futó négyes<br />
metró miatt a forgalom átrendeződik,<br />
az Allee megnyitása pedig bizonyára elszívja<br />
a vásárlókat az ottani kereskedelmi és szolgáltatóegységekből.<br />
Hogy elkerüljük a környék<br />
leépülését, egy új koncepciót dolgoztunk ki.<br />
Ennek lényege, hogy szeretnénk a Bartók<br />
Béla út Gellért tér és Móricz Zsigmond körtér<br />
közötti szakaszát Újbuda kulturális városközpontjává<br />
fejleszteni, ahol egy helyen számos<br />
kortárs képzőművészeti galéria, antikvárium,<br />
múzeum, gyűjtemény és az ehhez kapcsolódó<br />
vendéglátó egység, kávézó volna elérhető.<br />
Ennek érdekében az érintett szakaszon<br />
található önkormányzati üzlethelyiségekkel<br />
(56 üzletben van tulajdonunk a 180-ból) kapcsolatban<br />
hoztunk egy olyan döntést, hogy<br />
akár 90–95 százalékos engedményt is adunk<br />
a bérleti díjból azoknak a bérlőknek, akik valamilyen,<br />
a kulturális városközpont koncepciójához<br />
illeszkedő egységet akarnak működtetni.<br />
Ebben a szellemben öt üzlethelyiség<br />
bérlésére már ki is írtuk a pályázatot. A nem<br />
túl távoli jövőben a Bartók Béla út forgalmát<br />
át lehet alakítani: el lehet venni egy forgalmi<br />
sávot a gépjárművektől és egy szélesebb kiülős-vendéglátós<br />
részt kialakítani. A program<br />
magja a Gárdonyi-szobor környéke, ahol jövő<br />
tavasszal nyílnak meg az első üzletek, bár<br />
a koncepció egésze várhatóan csak a négyes<br />
metró átadásának idejére valósul meg.<br />
PONT: A kerület a héten új közbiztonsági<br />
és bűnmegelőzési centrumot is avatott.<br />
Hogyan tud ez hozzájárulni a közbiztonság<br />
javításához<br />
M. Gy.: Onnan kezdem, hogy az emberek<br />
közbiztonság iránti igényének kielégítése<br />
alapvetően az állam, a rendőrség feladata,<br />
de a rendőrségnek éppen azokkal a kisebb<br />
súlyú szabálysértésekkel nincs kapacitása<br />
foglalkozni, amelyek a leginkább zavarják<br />
az embereket a mindennapokban. Korábban<br />
a Fővárosi Közterület-felügyeletnek (FKF)<br />
csupán hat közterület-felügyelője szolgált<br />
a XI. kerületben. Ezért 2008 májusában leváltunk<br />
az FKF-ről, és 21 fős induló állománynyal<br />
létrehoztuk a saját kerületi közterületfelügyeletünket.<br />
Tavaly októberben tíz fővel<br />
megalapítottuk a kerületőrséget, akik mellett<br />
idén tavasszal további tíz közfoglalkoztatottat,<br />
októbertől pedig még tíz településőrt állítottunk<br />
munkába. Így immár harminc járőrkörzetünk<br />
van. Most nyáron meghirdettük az<br />
„Új rend Újbudán” programot, amelynek keretében<br />
fokozatosan bekamerázzuk a teljes kerület<br />
összes közterét. Az ehhez szükséges 170<br />
kamerából ötven már működik, és épp most<br />
írtuk alá a szerződést újabb negyven kamera<br />
telepítéséről. Az „Új rend Újbudán” programba<br />
illeszkedik a most átadott közbiztonsági<br />
és bűnmegelőzési centrum is. Ez tulajdonképp<br />
a kerületi 112, vagyis egy vészhelyzeti<br />
központ, ahol huszonnégy órában hívható<br />
diszpécserszolgálat működik. A programban<br />
emellett van még drogmegelőzés, továbbá<br />
a kerület főbb baleseti gócpontjaiban átvállaltuk<br />
a közúti zebrák és jelzőtáblák kihelyezésének<br />
feladatát is.<br />
PONT: Az önkormányzat kiemelten foglalkozik<br />
a fiatalokkal és a nyugdíjasokkal:<br />
2008-ban elnyerték az Idősbarát Önkormányzat<br />
Díjat is. Milyen programok vannak<br />
emögött<br />
M. Gy.: Újbuda önkormányzata évek óta<br />
két társadalmi csoport problémáinak a megoldására<br />
koncentrál kiemelten: a gyermekekére<br />
és az időskorúakéra. Ami a gyermekbarát intézkedéseket<br />
illeti, támogatjuk többek között<br />
az iskolai étkeztetést, s az első és a második<br />
osztályosoknak évente ingyen tankönyvcsomagot<br />
juttatunk. Tervezzük a kerületben élő<br />
tizenhárom éves leányok ingyenes HPV vírus<br />
elleni védőoltását is. A családvédelmi támogatásban<br />
részesülő, illetve a három- és többgyermekes<br />
családoknak pedig karácsony<br />
előtt gyermekenként ötezer forint egyszeri<br />
támogatást adunk. Idén négy iskola sportudvarát<br />
újítottuk fel, 152 millió forintért.<br />
Ami az időskorúakat illeti, 2008 őszén<br />
indult el az Újbuda 60+ program, amely a kerületben<br />
élő mintegy 39 ezer hatvan év fölötti<br />
ember számára kívánja – civil közösségek bevonásával<br />
– biztosítani a testi-lelki egészség,<br />
a művelődés, a tanulás, a kikapcsolódás és<br />
a sportolás lehetőségét. A programban eddig<br />
hatezren igényelték azt a kedvezménykártyát,<br />
amellyel a legtöbb szolgáltatáshoz hozzá lehet<br />
férni, emellett a kerület számos boltjában<br />
vásárlási kedvezmény vehető igénybe. Szeptember<br />
végén nyílt meg az Újbuda 60+ Klub<br />
és Programközpont, most pedig azon dolgozunk,<br />
hogy a kerület minden egyes részében<br />
nyissunk egy 60+ klubot.<br />
PONT: Ezeket a programokat is teljesen<br />
saját forrásból finanszírozzák, vagy van,<br />
amihez igénybe tudnak venni pályázati támogatást<br />
M. Gy.: Az Újbuda 60+ programhoz – mivel<br />
ez egy öt országra kiterjedő együttműködés,<br />
a Q-Ageing projekt keretében zajlik – 200<br />
millió forintos támogatást nyertünk. A pályázatok<br />
esetében egyébként éppen hogy hátrány<br />
a jó anyagi helyzetünk, mert nem tudjuk<br />
bizonyítani a rászorultságunkat. Ebből következően<br />
az alapinfrastruktúra fejlesztése nálunk<br />
saját pénzből történik, pályázati forrást<br />
csak az ezeken túlnyúló projektekhez tudunk<br />
szerezni. Azt szoktuk mondani, hogy a pályázati<br />
pénz nálunk csak hab az epertortán. •<br />
2009. december
iztosPONT.<br />
31<br />
Közösen a válság ellen – Interjú dr. Vadász<br />
Mártonnal, a Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong><br />
<strong>Zrt</strong>. Stratégiai Igazgatóságának<br />
ügyvezető igazgatójával<br />
33<br />
Fenntarthatósági jelentés<br />
– másodszor
iztosPONT.<br />
31<br />
Közösen<br />
a válság ellen<br />
is, részben közvetlenül, részben a Kölcsönös<br />
Garanciaszervezetek Európai Szövetségén,<br />
az AECM-en keresztül.<br />
A JEREMIE program keretében a mikrohitelekhez<br />
és a kockázati tőkebefektetésekhez<br />
tudunk kezességet vállalni. A kockázati<br />
tőkebefektetések hosszú előkészítést és pályáztatásokat<br />
követően, gyakorlatilag csak<br />
2010-ben indulhatnak el. A JEREMIE program<br />
kezdetétől fogva szorgalmazzuk, hogy a rendelkezésre<br />
álló mintegy 200 milliárd forint<br />
keretösszegből minél nagyobb részt lehessen<br />
garanciavállaláshoz felhasználni, mert<br />
széles körben elfogadott vélemény, hogy<br />
a kezességvállalás formájában nyújtott állami<br />
támogatás a közpénzek felhasználásának talán<br />
leggazdaságosabb módja. A szolgáltatást<br />
az erre szakosodott garanciaintézményeken<br />
keresztül célszerű nyújtani, mégpedig úgy,<br />
hogy az uniós és a költségvetési forrásokat<br />
viszontgaranciaként használjuk fel. Javasolinterjú:<br />
Banyár László<br />
Interjú Dr. Vadász Mártonnal,<br />
a Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. stratégiai<br />
igazgatóságának ügyvezető igazgatójával<br />
PONT: Mit tesz az Európai Bizottság<br />
a garanciavállalások szabályozásában annak<br />
érdekében, hogy enyhítse a gazdasági<br />
válságnak a kis- és középvállalkozásokra kifejtett<br />
negatív hatásait<br />
Dr. Vadász Márton: A kezességvállalásainkkal<br />
kapcsolatos uniós szabályozás<br />
meglehetősen bonyolult,<br />
ezért nem könnyű röviden<br />
és érthetően bemutatni azt<br />
sem, hogy mit és miért változtattak<br />
meg benne. A kkv-k<br />
hiteleihez, bankgaranciáihoz,<br />
faktoring- és pénzügyi<br />
lízing ügyleteihez a finanszírozók<br />
számára vállalt kezességeink<br />
mögött részleges költségvetési<br />
viszontgarancia áll, vagy is a kockázatok egy<br />
részét végső soron az állam viseli. Emiatt<br />
ezek a kezességvállalások állami támogatást<br />
tartalmaznak. Ennek a nagyságát a támogatás<br />
közvetítőjének – a Garantiqának – pontosan<br />
ki kell számítania, és igazolást kell adnia<br />
arról közvetlenül a vállalkozásnak. A támogatástartalom<br />
az úgynevezett piaci díj (tehát<br />
egy fiktív garanciadíj, amelyet a hiteladós<br />
akkor fizetne, ha a kezességvállalás mögött<br />
nem állna állami viszontgarancia) és a tényleges<br />
garanciadíj különbözete. Az Európai<br />
Unióban alapvetően tilos a gazdaság szereplőit<br />
állami támogatásban részesíteni, mert ez<br />
eltorzíthatja a versenyt. Szintén az állami támogatási<br />
elem magyarázza az olyan korlátozásokat,<br />
hogy például nem szabad 80 százalékosnál<br />
nagyobb mértékű kezességet vállalni,<br />
illetve hogy bizonyos tevékenységeket végző<br />
hiteladósok és bizonyos hitelcélok tekintetében<br />
– például export, lakossági fogyasztás,<br />
pénzügyi szolgáltatások – tilos a garanciavállalás.<br />
Nem szabad kezességet vállalni továbbá<br />
olyan vállalkozás tartozásáért, amelynek<br />
hatvan napnál régebben lejárt köztartozása<br />
van, nehéz pénzügyi helyzetben van, stb.<br />
Az Európai Bizottság 2008. december 17-<br />
én kelt „Ideiglenes közösségi keretrendszer<br />
A kezességvállalás<br />
a közpénzek<br />
felhasználásának<br />
talán leggazdaságosabb<br />
módja.<br />
a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására<br />
irányuló állami támogatási intézkedésekhez<br />
a jelenlegi pénzügyi és gazdasági<br />
válságban” című közleménye (röviden: Ideiglenes<br />
Keretrendszer/Temporary Framework,<br />
TF) alapján a tagországok külön bejelentésekben<br />
kérhetik, hogy a 2010. december<br />
31-ig átmenetileg alkalmazható<br />
könnyítéseket ők is bevezethessék.<br />
A Garantiqa által kezdeményezett<br />
magyar bejelentést is<br />
elfogadták. Így a TF alapján<br />
benyújtott kérelmekkel kapcsolatban<br />
az egy vállalkozásnak<br />
adható állami támogatás<br />
a normál de minimis szerinti három<br />
év alatt összesen 200 ezerrel<br />
szemben 500 ezer euró lehet, s támogatást<br />
kaphatnak a válság következtében nehéz<br />
helyzetbe került kkv-k is. Ezenfelül a kezességvállalás<br />
maximális mértéke az adós éves<br />
bruttó bérköltségénél nem nagyobb összegű<br />
hitelek esetében 90 százalékra emelkedett.<br />
További lehetőséget jelent, hogy az úgynevezett<br />
JEREMIE típusú pénzügyi eszközök<br />
terhére a kkv-k visszatérítendő támogatást<br />
kaphatnak mikrohitelek, portfóliógarancia<br />
és kockázati tőkebefektetések formájában.<br />
Az Európai Bizottság Versenyképességi és Innovációs<br />
Keretprogramja, a CIP lehetőséget<br />
kínál – legalábbis elvben – arra is, hogy a pályázó<br />
garanciaszervezetek viszontgaranciát<br />
kapjanak a CIP pénzügyi eszközeit kezelő Európai<br />
Beruházási Alaptól, és ezáltal több kkv<br />
számára váljon elérhetővé a szolgáltatásuk.<br />
PONT: Miként tud élni ezekkel a lehetőségekkel<br />
a Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>.<br />
V. M.: Mint említettem, a Garantiqa az<br />
Ideiglenes Keretrendszer alapján az összes lehetséges<br />
könnyítést ajánlani tudja már a partnerbankoknak<br />
és rajtuk keresztül a vállalkozásoknak.<br />
A TF működésével kapcsolatos<br />
eddigi tapasztalatok alapján tettünk néhány<br />
fontos módosítási, továbbfejlesztési javaslatot<br />
DR. Vadász<br />
Márton<br />
2009. december
32 biztosPONT.<br />
tuk továbbá, hogy a JEREMIE-források terhére<br />
a nemzeti garanciaintézmények kaphassanak<br />
– természetesen pályázat útján – alárendelt<br />
kölcsöntőkét is.<br />
A Bizottság 2008 augusztusában megjelent<br />
általános csoportmentességi rendelete<br />
alapján jóváhagyást szereztünk arra is, hogy<br />
kkv-k beruházási, fejlesztési, környezetvédelmi,<br />
innovációs vagy K+F célú hiteleihez maximum<br />
2,5 milliárd forint nagyságú kezességet<br />
vállaljunk.<br />
PONT: Elmondaná röviden, hogy mi is<br />
az ön által említett európai garanciaszövetség,<br />
kik a tagjai, és hogyan működik<br />
V. M.: A Kölcsönös Garanciaszervezetek<br />
Európai Szövetsége (az AECM a francia név rövidítése)<br />
1992-ben alakult. A belga törvények<br />
szerint jegyezték be Brüsszelben, ahol a titkárság<br />
működik. Mára az Európai Gazdasági<br />
Térség 18 országának 36 garanciaszervezete<br />
alkotja a szövetséget. A Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong><br />
<strong>Zrt</strong>. 1996-ban társult tagként – a Magyar<br />
<strong>Hitelgarancia</strong> Egyesülésen keresztül – csatlakozott<br />
az AECM-hez, és 2006-ban lett teljes<br />
jogú tag. A garanciaállományunkat, éves új<br />
vállalásainkat tekintve a tagszervezetek között<br />
a negyedik-ötödik helyen állunk. 2007<br />
óta a szövetség tizenkét tagú igazgatóságának<br />
magyar tagja is van.<br />
Az AECM révén a garanciaszervezetek<br />
részt vehetnek az unió vállalkozásfejlesztési<br />
és -finanszírozási stratégiájának és programjainak<br />
a kialakításában. A szövetség segítséget<br />
nyújt a tagoknak az információcserében,<br />
a legjobb gyakorlatok megismerésében, a termékfejlesztésben.<br />
Az elmúlt két évben bizonyos<br />
szakmai témák megvitatására, ajánlások<br />
kidolgozására munkacsoportok is alakultak<br />
a szervezeten belül, és egy képzési program is<br />
lezajlott. Az AECM minden évben közgyűlést<br />
tart, és ezzel összekötve konferenciát rendez<br />
az éppen aktuális szakmai kérdésekről. Az<br />
ez évi konferencia fő témája természetesen<br />
a gazdasági válság kkv-kra gyakorolt hatása<br />
és a garanciaintézmények lehetséges szerepvállalása<br />
volt.<br />
PONT: Úgy tudom, hogy ön is részt vett<br />
ezen a közgyűlésen és a konferencián. Milyen<br />
tapasztalatokkal tért haza<br />
V. M.: A rendezvény idén<br />
is színvonalas és hasznos volt.<br />
Elfogadtuk az AECM új stratégiáját,<br />
a jövő évi munkatervet,<br />
és megválasztottuk az új igazgatóság<br />
tagjait. A szövetség felvett<br />
két új tagot, a Bolgár Nemzeti<br />
Garanciaalapot és egy lengyel<br />
bankot, az NGF-et. Több tartalmas előadást<br />
hallgathattunk meg, többek között az<br />
Európai Bizottság, a francia házigazda garanciaszervezetek<br />
(Socama, Oséo, Siagi), a portugál<br />
SPGM vezetőitől és a díszvendégként jelen<br />
lévő dél-koreai KODIT – a világ egyik legrégebben<br />
működő és legnagyobb garanciaszervezete<br />
– elnökétől.<br />
PONT: Említene néhány pozitív gyakorlatot,<br />
jó példát arra, hogy más európai országok<br />
kormányai vagy az ott működő garanciaintézmények<br />
milyen változtatásokat vezettek<br />
be a válság hatására<br />
V. M.: A cseh kormány például jelentős<br />
összeget helyezett a CMZRB garanciabank<br />
forgóeszközhitelekhez vállalt kezességei nek<br />
beváltását fedező alapba. Az Austria Wirtschafts<br />
service portfóliójának lehetséges maximumát<br />
2009-ben a múlt évinek a duplájára<br />
emelték. A portugál gazdasági minisztérium<br />
A garancianyújtás<br />
sokat könnyít<br />
a vállalkozások<br />
helyzetén.<br />
bankokkal és az SPGM garanciaszervezettel<br />
közösen négy kkv-beruházási hitelprogramot<br />
indított el tavaly, 80, nagyobb hitelek<br />
esetében 90 százalékos viszontgaranciával<br />
és garanciadíj-támogatással. Az észt KredEx<br />
egy hitelbiztosítással foglalkozó leányvállalatot<br />
alapított, és megemelte az egy adós fizetési<br />
kötelezettségeiért vállalható kezesség<br />
limitjét. Az induló vállalkozások vonatkozásában<br />
a korábbi, körülbelül 8,5 millió forintnak<br />
megfelelő limitösszeget 13 millió<br />
forintra növelték. A görög TEMPME<br />
a 2008 decemberében meghirdetett<br />
programjában mikro- és<br />
kisvállalkozások forgóeszközhiteleihez<br />
ajánl 80 százalékos<br />
kezességet úgy, hogy nem kell<br />
egyéb biztosítékot állítani.<br />
PONT: Visszatérve a közgyűlésre:<br />
kialakult-e többé-kevésbé egységes<br />
vélemény arról, hogy milyenek<br />
a válsággal kapcsolatos kilátások, és mit tehetnek<br />
a garancia szervezetek, milyen stratégiát<br />
kellene követniük<br />
V. M.: A válsággal kapcsolatban az volt<br />
az általános vélekedés, amit az egyik előadó<br />
így fogalmazott meg: „Már látható valami<br />
halvány fény az alagút végén. Sajnos a sötétben<br />
az ember nehezebben tudja megítélni,<br />
hogy mi milyen távol van, így azt még nem<br />
tudjuk, hogy mennyit kell még mennünk<br />
ahhoz, hogy kiérjünk a fénybe.” Egyetértés<br />
volt abban, hogy a garancianyújtás szerepe,<br />
a piaci kereslet erősen megnövekedett, és ez<br />
a szolgáltatás sokat könnyít a vállalkozások<br />
helyzetén azzal, hogy segít fenntartani a bankok<br />
hitelezési hajlandóságát. Gazdaságpolitikai<br />
szempontból tehát a követendő stratégia<br />
mindenképpen az állománynövelés, természetesen<br />
a prudens kockázatkezelési gyakorlat<br />
fenntartásával.<br />
•<br />
2009. december
iztosPONT.<br />
33<br />
Fenntarthatósági jelentés<br />
teljes körét a cafeteria-rendszeren keresztül. azzal, hogy – a gazdasági válságnak a társaság<br />
érintettjeire való hatását felmérve – a ve-<br />
szöveg: Banyár László– másodszor<br />
A munka és a családi élet egyensúlyának megteremtése<br />
érdekében számos közösségi rendezvényt<br />
szervez, amelyeken a munkatársak bevezetését javasolta mind a kormányzatnak,<br />
zetőség tavaly több válságkezelő intézkedés<br />
November végén jelent meg a Garantiqa<br />
<strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. 2008. évi családtagjai és a cég partnerei is részt vesznek. mind az Európai Unió illetékes bizottságának.<br />
fenn tarthatósági jelentése, amelyben<br />
a társaság immár második alzőművészeti<br />
kiállítások a társaság irodaépüle-<br />
„puhított” a kockázatelemzési feltételein azért,<br />
Ilyenek például a Garantiqa Családi Nap, a kép-<br />
Ennek keretében a Garantiqa számottevően<br />
kalommal számolt be az érintetteknek – tulajdonosainak,<br />
ügyfeleinek, beszállítóinak,<br />
támogatott partnereinek, versenytársainak és<br />
persze a média munkatársainak – arról, hogy<br />
miképpen értelmezi a saját társadalmi felelősségvállalását.<br />
A most kiadott fenntarthatósági<br />
riporttal a Garantiqa harminc vállalat (köztük<br />
két lengyel és hat román cég) között mérette<br />
meg magát a Braun & Partners Network által<br />
a vállalati felelősségvállalás tárgyában tavaly<br />
tében vagy a karácsonyi vacsora. A dolgozók<br />
egészségének megőrzésére gondolva a cég<br />
évi egy alkalommal szűrővizsgálatot szervez.<br />
Emellett az egészségpénztári befizetésekkel<br />
lehetővé teszi, hogy munkatársai magasabb<br />
szintű orvosi ellátást is igénybe vehessenek.<br />
hogy minél több vállalkozás juthasson garanciavállaláshoz.<br />
Szintén a cég saját kezdeményezésére<br />
egymillió euróval bővült a kezességvállalás<br />
mértéke. Ráadásul az így maximálisan<br />
2,5 millió eurónak megfelelő forintösszeg<br />
erejéig vállalható kezességnek minden nem<br />
nehéz helyzetben lévő kis- vagy közepes vállalkozás<br />
is a kedvezményezettje lehet, legfeljebb<br />
25 éves futamidőre. Az Európai Unió<br />
ezen határozata értelmében a társaság olyan<br />
elindított Good CSR programban.<br />
ügyletekhez is kaphat állami viszontgaranciát,<br />
amelyekhez korábban nem. •<br />
Érintettek: középpontban<br />
a munkatársak<br />
A riport rögzíti, hogy a Garantiqa legfontosabb<br />
érintettjei a munkavállalók, akik nélkül a szervezet<br />
nem érhetné el kitűzött céljait. Számukra<br />
a Garantiqa intranetes információs portált<br />
hozott létre, amelynek célja a munkájukhoz<br />
szükséges belső-külső információk biztosítása,<br />
egyfajta tudástár létrehozása, csapatépítés,<br />
közösségformálás, valamint a CSR-ismeretek<br />
közreadása és népszerűsítése. Emellett a vállalat<br />
továbbra is biztosítja minden alkalmazottjának<br />
a megszokott szociális és jóléti juttatások<br />
Radnai György Paksy Tímeával és<br />
Benedek Dalmával<br />
Partnerség a közösségi<br />
kapcsolatokban<br />
A közösségi kapcsolatokat tekintve a Ga rantiqa<br />
legfőbb választott értéke a partnerség,<br />
vagyis egyfajta „kéznyújtás”. A cég közösségi<br />
kapcsolatait, támogatási és szponzorálási politikáját<br />
is ez a partnerség vezérli: partnerség<br />
az értékteremtésben, a közös sikerben. Ilyen<br />
például a Magyar Sakkszövetséggel kötött<br />
együttműködés, amelynek keretében a civil<br />
szervezet 2008 óta már másodszor szervezte<br />
meg a Polgármesteri Napokat, mintegy kétszáz<br />
település vezetőjének a részvételével.<br />
A közösségi kapcsolatokban fontos szerep<br />
jut a PONT Magazinnak is, amellyel a cél nem<br />
csupán a tájékoztatás, hanem a fenntarthatóság,<br />
a környezettudatosság, a felelős vállalati<br />
működés kérdéseinek rendszeres napirenden<br />
tartása, továbbá az, hogy a Garantiqa tevékenysége<br />
átlátható és hiteles legyen.<br />
A PONT Magazin kiadása mellett a Garantiqa<br />
számos más értékteremtő tevékenységet<br />
is támogat: így kiállítási lehetőséghez juttat<br />
képzőművészeket a Garantiqa Szalonban,<br />
s szponzorálja Kiss Judit Ágnes költőnőt,<br />
Paksy Tímea és Benedek Dalma kajakozókat<br />
és a Ritmikus Gimnasztika Szövetséget is.<br />
Részvétel a közpolitika alakításában<br />
A fentieken túl a Garantiqa tevékenyen vesz<br />
részt a közpolitika alakításában is: elsősorban<br />
Romvári<br />
Márton<br />
festőművész<br />
a Garantiqa<br />
Szalonban<br />
2009. december
közPONT.<br />
35<br />
Korunk pestise,<br />
a zaj<br />
38<br />
Falvak a zöldben
közPONT.<br />
35<br />
Korunk pestise, a zaj<br />
szöveg: Soós Rita<br />
Napjainkban egyre<br />
több szó esik<br />
a környezetvédelemről.<br />
Azt azonban<br />
kevesen tudják, hogy<br />
a zajártalom – a lakossági panaszok<br />
alapján – Európa-szerte<br />
a második legsúlyosabb környezeti<br />
probléma. A jelenség nem új keletű, hiszen<br />
már az ókori Rómában külön szabályok<br />
vonatkoztak a vasalt kerekű kocsik okozta<br />
zajra. Robert Koch Nobel-díjas orvos prófétai<br />
módon jósolta meg a 19. században: „Eljön az<br />
idő, amikor úgy kell küzdenünk a káros zajhatások<br />
ellen, mint ma a pestis ellen.” Becslések<br />
szerint jelenleg az uniós polgárok csaknem 50<br />
százaléka él olyan övezetekben, ahol nem gondoskodnak<br />
a lakosság akusztikai komfortjáról,<br />
és minden ötödik ember elfogadhatatlannak<br />
tartott hangnyomásszintnek van kitéve. Sokkoló<br />
adat annak ismeretében, hogy a zaj hoszszú<br />
távon káros hatással van az<br />
egészségre. Erre való tekintettel<br />
halaszthatatlanok a zaj szabályozására<br />
irányuló gyakorlati<br />
intézkedések.<br />
Közösségi szintű<br />
problémakezelés<br />
A döntéshozók szemlélete<br />
1996 óta alapjaiban változott<br />
meg. Ezt megelőzően a szabályozás<br />
a járművek és a berendezések zajszintjének<br />
előírásában merült ki. Az egyedi<br />
zajkibocsátásra összpontosító módszer nem<br />
hozta meg a remélt pozitív hatást, mert jóllehet<br />
az egyes források zajszintje csökkent, a zaj<br />
összességében nőtt, és térbeli, időbeli terjedése<br />
soha nem látott méreteket öltött. Az okokat<br />
vizsgálva egyértelművé vált, hogy a zaj forrása<br />
számos esetben nem helyi eredetű. Elég,<br />
ha csak a közúti, vasúti és légi közlekedésre<br />
gondolunk. Az eredményes beavatkozást számos<br />
hiányosság nehezítette. Nemcsak a civil<br />
szervezetek és a lakosság, hanem a döntéshozók<br />
számára sem volt elérhető átfogó kép<br />
a környezeti zajállapotról, valamint a lakossági<br />
érintettségről, a konfliktushelyzetekről.<br />
Világossá vált, hogy a megoldás nem lehet<br />
csupán helyi jellegű. Közösségi megoldásra,<br />
többirányú – kiterjedt területi és szektorok<br />
(például közlekedés, várostervezés) közötti –<br />
együttműködésre van szükség. A zajártalom<br />
kezelésében a hangsúly a helyi szintről a közösségi<br />
szintre került át. Az intézkedéscsomag<br />
része volt egy olyan keretszabály megalkotása,<br />
amely a környezeti zaj kezelésére<br />
vonatkozó kötelező előírásokat tartalmazza<br />
(2002/49/EK irányelv).<br />
Az ötlet lényegi eleme –<br />
a stratégiai zajtérkép<br />
A laikus számára furcsának tűnhet az új szabályozás<br />
legfőbb eleme, vagyis hogy a tagállamoknak<br />
első lépésben úgynevezett stratégiai<br />
zajtérképet kell készíteniük a területükön<br />
található, meghatározott kritériumok szerinti<br />
nagyvárosi agglomerációkra, nagy forgalmú<br />
közutakra, vasútvonalakra és a fontosabb<br />
Berndt<br />
Mihály<br />
A stratégiai zajtérkép<br />
2007-ben az EnviroPlus Kft. szakmai vezetésével elkészült Budapest és vonzáskörzete stratégiai<br />
zajtérképe és intézkedési terve. A hazai tapasztalatokról Berndt Mihály ügyvezetőt<br />
kérdeztük.<br />
– Mi a leg főbb tanulsága a zajtérkép elkészítésének, és mi változott azóta<br />
– A zajtérkép elkészítése egy városi agglomeráció valamennyi érintett szereplőjének új<br />
módon történő valódi együttműködését igényli. A környezeti zaj elleni küzdelem nem csak<br />
a környezetvédelem ügye. Az érintett települések, szakterületek együttműködése vezethet<br />
eredményre. Az új szabályozás végrehajtása során világossá vált, hogy egymásra vagyunk<br />
utalva, és erre kezdünk egyre szélesebb körben ráébredni. A zaj elleni védekezés akkor<br />
lehet eredményes, ha a „másik fél” előnyét is szem előtt tartva keressük a megoldást. „Nyerőnyerő”<br />
játszmát lehet – és kell is – folytatnunk.<br />
– Hogyan lehetne jobban kihasználni a zajtérképben lévő lehetőségeket<br />
– Még nem fedezték fel, hogy az előállt adatbázis kitűnően használható településrendezési<br />
tervek, hatásvizsgálatok készítéséhez. Mivel számításokon alapul, jövőbeli helyzetek<br />
részletes bemutatására is alkalmas. Lehetővé teszi a kommunikációt az érintettek széles körével,<br />
esélyegyenlőséget biztosít a nyilvánosságnak. Az előállításhoz alkalmazott szoftver<br />
képes légszennyezettségi térképet is készíteni. Hosszabb távon megvalósítható a környezetvédelmi<br />
információk egy rendszerben való kezelése is. A zajtérkép nem csupán a kötelezett<br />
városoknak nyújthat segítséget egy-egy „zajos” probléma kezelésében – a lehetőség<br />
mára már mindenki (kisebb városok, üzemi létesítmények) számára adott.<br />
2009. december
36 közPONT.<br />
repülőterekre. Ezek a térképek megjelenítik<br />
a meglévő terhelés okozta tényleges problémákat,<br />
konfliktushelyzeteket – a túllépés<br />
mértékét, az érintett lakosság és a zajra érzékeny<br />
intézmények (iskolák, kórházak) számát.<br />
Mindennek ismeretében intézkedési tervet<br />
kell kidolgozni a kritikus helyzetek kezelésére.<br />
Az EU-tagállamok irányelvben foglalt kötelezettsége,<br />
hogy az előírásokat beépítsék<br />
a jogrendjükbe, továbbá a stratégiai zajtérképeket,<br />
intézkedési terveket adott határidőre<br />
megküldjék a Bizottságnak. A testület céljai<br />
közé tartozik, hogy a zajszintekre vonatkozó<br />
adatokat és információkat eljuttassa a széles<br />
közvéleményhez. A zajtérkép vitathatatlan<br />
előnye, hogy mind a döntéshozó, mind a lakosság<br />
szembesül a problémával. Ezenkívül,<br />
ha van egy jól működő civil szféra, nyomást<br />
gyakorolhat a „területgazdára”, és kikényszerítheti<br />
a cselekvést.<br />
Naná, megint a németek!<br />
Németország környezetvédelmi kérdésekben<br />
mindig az eminensek közé tartozott, és<br />
ez a zajtérképekkel sincs másként. Az 1980-as<br />
évek óta készítenek ilyen jellegű térképeket,<br />
amelyeknek a megértéséhez nem szükséges<br />
különleges szaktudás. Ily módon – például<br />
készülő beruházásokról – megfelelő tájékoztatásban<br />
részesül a lakosság is. A többéves<br />
működtetés gyakorlata után talán nem meglepő,<br />
hogy a lakossági fórumokon a magyar<br />
gyakorlattól eltérően nagy számban van jelen<br />
a lakosság, és már a tervezés kezdeti szakaszában<br />
képet (valóban képet!) kaphat a várható<br />
hatásokról, valamint arról, hogy az egyes döntések<br />
mögött milyen szakértői megfontolások<br />
vannak. A módszer, túl azon, hogy a lakosság<br />
utólagos zúgolódását a minimálisra csökkenti,<br />
lehetőséget teremt a tervezőkkel, kivitelezőkkel,<br />
önkormányzati szakértőkkel történő<br />
közös gondolkodásra.<br />
Szemléletváltás kell<br />
Ma még nehéz elképzelnünk, de a zajtérképpel<br />
kapcsolatos lehetőségek tárháza szinte<br />
végtelen. A zajtérkép nem a fiókokban porosodó<br />
akták számát kell hogy növelje, hanem<br />
az a küldetése, hogy segítsen minden<br />
döntéshozót, legyen szó autópálya-építésről<br />
vagy a város központjában lévő pályaudvar<br />
korszerűsítéséről. Párizsban és Bécsben<br />
például számos utat vittek a föld alá, amivel<br />
a környezet komfortosabbá vált, a lakó- és<br />
egyéb célú épületek felértékelődtek. Ezen túlmenően<br />
a térkép fontos információhordozó<br />
lehet a legkülönfélébb szakmák, különböző<br />
életállapotú emberek számára. A zaj elleni<br />
közösségi szintű védelem mindenkitől szemléletváltást<br />
igényel. A zaj elleni küzdelem nálunk<br />
talán még a kipipálandó feladatok közé<br />
tartozik, azonban a nyugati példa jól mutatja,<br />
hogy a közös gondolkodás sokkal több lehetőséget<br />
rejt magában a határértékeknek való<br />
megfelelésnél.<br />
•<br />
„zajos” lakossági fórum<br />
A stratégiai zajtérkép<br />
A térképen megjelenített értékek a legmodernebb informatikai lehetőségeken és a vonatkozó<br />
jogszabályok szerinti számításokon alapulnak, de nem azonosak a hatósági eljárásban<br />
használatos zajterhelési határértékekkel. Meglévő vagy előre jelzett zajhelyzetek bemutatásáról<br />
van szó, ahol fel kell tüntetni a terhelési zajszintek egész napi és éjszakai mutatóit, a küszöbértékek<br />
túllépésének eseteit, a zajhatásnak kitett emberek, illetve lakóépületek, intézmények<br />
számát. A térkép csak a jelentősebb zajforrásokat veszi figyelembe, éves forgalomra<br />
készül, és nagyobb összefüggő területet érintő problémákat kezel. Célja az intézkedési terv<br />
megalapozása, a stratégai tervezés. Szemléletesen mutatja be a beavatkozás lehetőségeit,<br />
és a lakosság széles rétegei számára érthető.<br />
2009. december
Tudni szeretné, hogy mit gondolnak a magyar<br />
gazdaságról a hazánkban élő külföldiek<br />
Szeretne jól értesült lenni<br />
Kíváncsi a gazdasági élet befolyásos szereplőinek véleményére<br />
us HUNGARY<br />
A PUBLICATION OF THE AMERICAN CHAMBER OF COMMERCE IN HUNGARY JULY–AUGUST 2009 – VOLUME XX/6<br />
us HUNGARY<br />
Growing<br />
graft<br />
A STRATEGIC<br />
DECISION<br />
AGAINST<br />
CORRUPTION<br />
IS NEEDED<br />
ISSN 14171864<br />
Online 1417 3778<br />
1290 Ft €5<br />
Looking<br />
to pass<br />
SMART<br />
GRIDS WILL<br />
BENEFIT<br />
EVERYBODY<br />
us HUNGARY<br />
ISSN 1417 1864<br />
Online 1417 3778<br />
1290 Ft € 5<br />
A balancing<br />
Fresh<br />
patronage<br />
KOGART<br />
MERGES<br />
ART AND<br />
BUSINESS<br />
COMMUNITIES<br />
act FISCAL<br />
A PUBLICATION OF THE AMERICAN CHAMBER OF COMMERCE IN HUNGARY<br />
Flexibility<br />
THE NEED<br />
FOR A NEW<br />
LABOR CODEand<br />
security<br />
Powers<br />
of the PC<br />
DESKTOP<br />
GRIDS PROVIDE<br />
AFFORDABLE<br />
INNOVATION<br />
DISCIPLINE,<br />
LESS DEBT,<br />
MORE<br />
GROWTH<br />
Politics of<br />
common<br />
sense<br />
BREAKFAST<br />
WITH GORDON<br />
BAJNAI<br />
SEPTEMBER 2009 – VOLUME XX/7<br />
Holiday<br />
at home<br />
BOOKINGS<br />
ABROAD<br />
STILL STRONG<br />
DESPITE<br />
CRISIS<br />
Taking<br />
the burden<br />
now<br />
AMCHAM FORUM<br />
WITH FINANCE<br />
MINISTER<br />
PÉTER OSZKÓ<br />
A PUBLICATION OF THE AMERICAN CHAMBER OF COMMERCE IN HUNGARY JUNE 2009 – VOLUME XX/5<br />
ISSN 1417 1864<br />
Online 1417 3778<br />
1290 Ft €5<br />
Follow<br />
Portugal’s<br />
example<br />
BIOFUELS AND<br />
GEOTHERMAL<br />
COULD HAVE A<br />
GREAT FUTURE<br />
A different<br />
sound<br />
THE RETURN<br />
OF REAL<br />
GYPSY MUSIC<br />
Using the<br />
advantage<br />
INTERVIEW<br />
WITH GÁBOR<br />
GION, CEO<br />
OF DELOITTE<br />
Fizessen elő Ön is az Amerikai Kereskedelmi Kamara hivatalos lapjára,<br />
mely 1999 áprilisa óta jelenik meg folyamatosan!<br />
Érdeklődni lehet: PrintXBudavár <strong>Zrt</strong>.<br />
H-1061 Budapest, Király u. 16. Tel.: +36 1 887 4848 Fax: +36 1 887 4849<br />
e-mail: business.hungary@pxb.hu
38 közPONT.<br />
Ami a jó helynek<br />
is kell<br />
B. R.: Természetesen! Minden olyan településnek,<br />
önkormányzatnak érdemes márkát<br />
építenie, amelyik úgy érzi, hogy részt kell<br />
vennie valamilyen versenyben. Márpedig szerintem<br />
minden település ilyen, hiszen mindenkit<br />
érint, hogy lesz-e ott befektetés vagy<br />
turista, de ha más nem, az mindenképp, hogy<br />
megmaradjon, sőt javuljon a hely népességmegtartó<br />
képessége. Ha egy helynek nincs<br />
vonzereje, akkor előbb-utóbb fogyatkozni<br />
kezd a lakosság, az emberek<br />
elköltöznek más, vonzóbb teleinterjú:<br />
Banyár László<br />
Interjú Braun Róberttel, a Braun and Partners<br />
Network ügyvezető igazgatójával<br />
PONT: Mi is az az önkormányzati márkázás,<br />
és mire jó Kiknek és miért érdemes ezzel<br />
foglalkozni<br />
Braun Róbert: Az önkormányzati brandingről<br />
három különböző megközelítésből<br />
érdemes beszélni. Az egyik a helyi márkázás<br />
elmélete. A marketing világában az utóbbi<br />
öt-tíz évben már nemcsak termékeket, szolgáltatásokat<br />
tekintenek márkának, hanem<br />
különféle helyeket, településeket is, tekintettel<br />
arra, hogy ezek ugyanúgy versenyeznek<br />
a fogyasztók figyelméért és pénzéért, mint az<br />
előbbiek. Ezért a helyeknek, településeknek<br />
lokáció helyett egyre inkább márkaként kell<br />
definiálniuk magukat, ha azt akarják, hogy<br />
a befektetők, a turisták vagy az olyan rendezvények,<br />
mint mondjuk az olimpia, őket<br />
válasszák helyszínül és ne egy másik helyet.<br />
Egyre többen ismerik fel, hogy ebben a vetélkedésben<br />
akkor lehet helytállni, ha az adott<br />
Braun<br />
Róber A bika-tó<br />
pénzkiadás ügyében döntést hozónak – legyen<br />
az maga a fogyasztó vagy a turista, vagy<br />
éppen egy üzleti befektetésről döntő személy<br />
– olyan eszközöket kell kínálni, amelyik segíti,<br />
meggyorsítja, világossá teszi az ő döntésüket.<br />
A másik megközelítés az, hogy a különféle<br />
helyek nemcsak egymással vetélkednek,<br />
hanem bármely más termékkel<br />
Minden<br />
településnek,<br />
önkormányzatnak<br />
érdemes<br />
márkát<br />
építenie.<br />
és szolgáltatással is. Például én,<br />
amikor mint családos ember<br />
két kisgyerekkel azon gondolkodom,<br />
hogy a következő<br />
hét végén mit csináljak,<br />
akkor nemcsak két hely között<br />
választhatok (mondjuk<br />
a csillaghegyi kalandpark vagy<br />
egy zalakarosi wellness-hotel<br />
között), hanem más alternatívák között<br />
is: például gondolhatok arra is, hogy<br />
a családommal otthon töltöm a hétvégét és<br />
kiveszek egy dvd-t. Vagyis a verseny nem<br />
csupán helyek és turisztikai befektetési döntések<br />
között van, hanem bármilyen termék és<br />
szolgáltatás között. S mivel korlátos az, hogy<br />
egy hétvégén mennyi pénzt tud elkölteni az<br />
ember, mindenképpen döntenie kell, ehhez<br />
a döntéshez pedig szintén eszközökre van<br />
szüksége. Ez az eszköz pedig megint csak<br />
a márka, hiszen ez az, ami összemérhetővé<br />
teszi Zalakarost a csillaghegyi kalandparkkal<br />
vagy egy DVD-vel a sarki<br />
videótékából.<br />
A harmadik lényeges dolog az<br />
ország márka, amiről nagyon sokat<br />
beszélnek, különösen Magyarországon.<br />
Ezzel kapcsolatban az<br />
a véleményem, hogy nálunk sem<br />
kulturális, sem politikai, sem<br />
pedig márkaszakmai szempontból<br />
nincsenek meg a feltételei annak,<br />
hogy országmárkát lehessen csinálni. Amúgy<br />
már el is késtünk ezzel, mert ez egy húszéves<br />
folyamat. Viszont azokat az erőforrásokat,<br />
amelyeket az országmárkára szánnának, érdemes<br />
inkább régiós vagy lokális márkák felépítésére<br />
fordítani, hiszen a döntéshozók<br />
ma már nem országszempontúan<br />
hozzák meg akár a turisztikai,<br />
akár a befektetési döntéseiket,<br />
hanem sokkal kisebb egységek<br />
szintjén. Ma már mi<br />
sem Olaszországba akarunk<br />
menni, hanem Toszkánába<br />
vagy Sienába, és nem Franciaországba,<br />
hanem Párizsba és/<br />
vagy a Louvre-t megnézni. A Mercedes<br />
sem Szlovákia és Magyarország<br />
között, hanem egy szlovák kisváros és Kecskemét<br />
között morfondírozott a gyárépítéssel<br />
kapcsolatos döntésekor. Vagyis nem Franciaország,<br />
Olaszország vagy Magyarország, hanem<br />
a Louvre, Siena és Kecskemét márkáját<br />
kell olyanná tenni, hogy az elő tudja segíteni<br />
a döntéseket – tehát azt, hogy én hova fogok<br />
utazni, vagy hogy hol fogok befektetni.<br />
PONT: Mit jelent az, hogy inkább a kisebb<br />
egységeknek érdemes márkát építeniük<br />
Érdemes mondjuk egy falunak vagy kisvárosnak<br />
is belefognia ilyen projektbe
közPONT.<br />
39<br />
pülésekre. Amúgy persze minden helynek<br />
van márkája, mint ahogy minden terméknek<br />
és szolgáltatásnak is. Hiszen mindenről – legyen<br />
az hely, termék vagy szolgáltatás – él valamiféle<br />
elképzelés az emberekben.<br />
Két kérdés van csupán. Az egyik, hogy<br />
akarjuk-e befolyásolni azt a tartalmat, amelyik<br />
mindazoknak a fejében él az adott helylyel<br />
kapcsolatban, akik amúgy is tudnak az<br />
érintett településről, vagy kapcsolatba kerülnek<br />
azzal. Akarjuk-e, hogy azt gondolják, azt<br />
érezzék, azt „vágyják” a településről, amit mi<br />
fontosnak tartunk, hogy gondoljanak, érezzenek<br />
és óhajtsanak. A másik kérdés az, hogy<br />
ki akarjuk-e terjeszteni az elérés természetes<br />
hatósugarát. Akarjuk-e azt, hogy abban a hatalmas<br />
zajban, amely állandóan körülveszi<br />
az egyes fogyasztót (egyes szakmai anyagok<br />
szerint percenként háromezer információegységet<br />
kapunk), minél több emberhez vagy<br />
csoporthoz jusson el az üzenetünk. Hiszen<br />
csak az reménykedhet abban, hogy a percenkénti<br />
háromezer információegységben<br />
valaki felfigyel rá, aki nagyon tudatosan és<br />
pontosan meghatározza, hogy kihez akarja<br />
eljuttatni az üzenetét. Ebből a szempontból<br />
teljesen mindegy, hogy egy kistelepülésről<br />
beszélünk, vagy Budapestről vagy akár egy<br />
régióról.<br />
PONT: Az önkormányzati márkázásra<br />
az önkormányzatoknak kellene több erőforrást<br />
és figyelmet fordítaniuk, vagy szerepe<br />
lehet benne a magánszférának is<br />
B. R.: Ez egy nagyon jó kérdés. Mert szerintem<br />
egyrészt nyilván az önkormányzatoknak<br />
kell felmérniük azt, hogy melyek is azok<br />
az üzleti vagy egyéb céljaik, amelyeket a márkázás<br />
révén el akarnak érni. Azt szeretnék,<br />
hogy növekedjen a település lakossága, azt<br />
szeretnék, hogy turisták, befektetők, munkahelyteremtő<br />
beruházások menjenek oda<br />
Egyik sincs magától. Az nem úgy megy, hogy<br />
bekopog egy befektető, hogy jó napot kívánok,<br />
szeretnék önöknél befektetni. Verseny<br />
van minden téren, hiszen kevesebb a fóka,<br />
mint az eszkimó. Óriási kínálattal szembesülnek<br />
a turisták és a befektetők is. Tehát<br />
ha valamit el szeretnénk érni, akkor előbb<br />
nagyon pontosan meg kell határozni, hogy<br />
mit akarunk, mert nem akarhatunk mindent<br />
egyszerre. Ezért tehát először definiálnunk<br />
kell az üzleti célt az önkormányzatok tekintetében<br />
is. A második – és itt válaszolnék igazán<br />
a kérdésre – az, hogy természetesen az egész<br />
„Ma már mi sem Olaszországba<br />
akarunk menni, hanem<br />
Toszkánába vagy Sienába.”<br />
márkázási folyamat nem csak az önkormányzatnak<br />
hajt hasznot. Mert ha aztán megjön<br />
a turista, akkor van vendég a magántulajdonú<br />
szállodában, vendéglőben, ha betelepülnek<br />
fiatalok, és építkeznek, akkor van munkája<br />
a kőművesnek és így tovább. Vagyis persze<br />
az önkormányzatnak kell ezt az egész márkázási<br />
folyamatot katalizálnia, de nem csupán<br />
az önkormányzatnak kell részt vennie benne<br />
– anyagilag sem. Tehát nemcsak közpénzt kell<br />
rákölteni, hanem bizony magánpénzt is, mert<br />
mindazok, akiknek ebből haszna lesz – a szállodás,<br />
a vendéglős, a kőműves – ezt az egészet<br />
befektetésként kell hogy kezeljék. A márkázás<br />
ugyanis befektetés. Ha jól csinálják, akkor<br />
az a pénz, amit erre fordítanak, nemhogy<br />
busásan, de sokszorosan busásan kell, hogy<br />
megtérüljön.<br />
PONT: Kérdés, miként lehet rávenni<br />
a magánpartnereket arra, hogy részt vegyenek<br />
az önkormányzati márkaépítésben.<br />
B. R.: Itthon is látunk már erre jó példákat.<br />
Léteznek különféle városvédő, lokálpatrióta<br />
egyesületek, amelyek korábban azzal foglalkoztak,<br />
hogy kicsinosítsák a főteret vagy<br />
szobrot emeltessenek, most meg beleszállnak<br />
ebbe a virtuális jövőépítésbe. Hiszen ugyanazok<br />
a tagok, akik fontosnak érzik azt, hogy<br />
szép legyen a településük vagy jó érzés legyen<br />
ott élni, meghatározhatnak maguknak üzleti<br />
célokat is. Ha pedig üzleti célokat állítanak<br />
maguk elé, akkor befektetniük is kell, hogy<br />
ezek megvalósulhassanak. Ezen túlmenően<br />
persze létre lehet hozni külön márkaépítő közösségeket<br />
is, megvizsgálva, hogy kik azok,<br />
akik ebből az egészből üzleti hasznot remélhetnek<br />
– a vendéglős, a szállodás, a tótulajdonos,<br />
a golfpálya-tulajdonos. És ha ezek együtt<br />
tudnak definiálni olyan célokat, amelyekről<br />
mindenki azt gondolja, hogy haszna lenne<br />
belőle, akkor erre a célra is megalakíthatják<br />
saját összefogásukat, amelyet egyébként akár<br />
klaszternek is lehet nevezni.<br />
PONT: Ha megvan a finanszírozás, hogyan<br />
tovább Mit és mennyi idő alatt lehet<br />
elérni<br />
B. R.: Egy márkaépítési folyamat négyhat<br />
hónapig tart, ami magában foglalja az<br />
érintettek feltérképezését, az üzleti cél megfogalmazását<br />
és a célcsoport meghatározását,<br />
valamint azoknak a tartalmaknak a megfogalmazását,<br />
amelyekről azt gondoljuk, hogy<br />
egyrészt bennünk vannak, másrészt okkal<br />
és joggal tarthatnak számot a közösen meghatározott<br />
célcsoport figyelmére. Ezek után<br />
pedig, mint mondtam, eszközöket kell adni<br />
a logótól az üzeneten és a szlogenen át sok<br />
mindenig, ami ezt megjeleníti, és kellő hatékonysággal<br />
hordozza. Ez négy-hat hónapig<br />
tart. Ennél jóval hosszabb – és emiatt korlátlan<br />
erőforrást képes felemészteni – a következő<br />
lépés, vagyis a célcsoport elérése és a mi<br />
üzenetünknek a percenkénti háromezer üzenet<br />
közé ékelése. A márkázás abban is segít,<br />
hogy a lehető leghatékonyabban használjuk<br />
fel a kevés rendelkezésre álló forrásunkat,<br />
hiszen minél pontosabban határozzuk meg,<br />
hogy kinek és mit akarunk mondani, annál<br />
nagyobb valószínűséggel költjük el minden<br />
forintunkat hatékonyan.<br />
•<br />
2009. december
40 pontPONTpont.<br />
pontPONTpont.<br />
41<br />
Kultúrtippek<br />
karácsony<br />
környékén<br />
42<br />
Sörfőzdék<br />
Magyarországon<br />
44<br />
Advent Bécsben<br />
46<br />
Ételhez a bort:<br />
párosítsunk<br />
48<br />
Kemény István:<br />
Kedves<br />
ismeretlen<br />
2009. december
pontPONTpont.<br />
41<br />
Kultúrtippek<br />
karácsony környékén<br />
szöveg: Bulyovszky Csilla<br />
Karácsony környékén, a bejglisütés vagy<br />
-evés fáradalmai közepette a léleknek<br />
is jólesik egy kis feltöltekezés. Ehhez<br />
adunk néhány programtippet.<br />
A Nagytétényi kastély<br />
Karácsony a kastélyban<br />
A Nagytétényi Kastélymúzeum bizton segít<br />
a karácsonyi hangulat megteremtésében azzal<br />
a rendezvénysorozattal, amely 2010. január<br />
3-ig látogatható. A barokk stílusban épült<br />
Száraz–Rudnyánszky-kastélyban egészen különleges<br />
díszben pompázó karácsonyfák adhatnak<br />
akár tippeket is az otthoni díszítéshez.<br />
A fák különleges „ruhájukat” annak köszönhetik,<br />
hogy – idén immár hetedszer – negyvennél<br />
is több kortárs iparművész (van köztük<br />
például textil- és üvegtervező, keramikus,<br />
ötvös, jelmeztervező, belsőépítész) díszíti fel<br />
őket merész tervek alapján. A kastély bútorai<br />
a 14–19. századból származnak, így egyszerre<br />
több száz év lakberendezési stílusainak hangulatából<br />
kaphatunk ízelítőt. Ha hétvégén<br />
látogatunk el a kiállításra, változatos programok<br />
is segítenek kikapcsolódni: december<br />
19-én például Sebestyén Márta énekel, 27-én<br />
pedig reneszánsz és barokk muzsikát hallgathatunk<br />
az Excanto együttes tolmácsolásában.<br />
Ráadásként bor-, méz-, illóolaj- és gyógyteavásár<br />
várja az ínyencségeket kedvelőket, valamint<br />
a télen elmaradhatatlan forralt bort és<br />
sült almát is fogyaszthatnak a vendégek.<br />
A szépség alkímiája<br />
December 1-jétől látható a Szépművészeti<br />
Múzeumban az a kiállítás, amelyen az olasz<br />
manierista festők első generációjához tartozó<br />
Francesco Parmigianino nyolcvan rajzát és<br />
metszetét csodálhatjuk meg. Az olasz maniera<br />
– azaz kézzel csinált, ügyes – szóból eredő<br />
irányzat a reneszánsz és a barokk korszakot<br />
kötötte össze. Első követői Olaszországban<br />
alkottak, de a Németalföldön, Franciaországban<br />
és Németországban is elterjedt.<br />
Parmigianino igen termékeny festő volt,<br />
csaknem ezer grafikai vázlatlapja maradt<br />
fenn. Ő kísérletezett elsőként a rézkarc technikáival.<br />
Rómában, a metszetkiadás akkori<br />
központjában a legkiválóbb metszetkészítőkkel,<br />
a rézmetsző Giovanni Jacopo Caraglióval,<br />
a fametsző Ugo da Carpival, majd később<br />
Bolognában Antonio da Trentóval került kapcsolatba.<br />
Művészete nem csak közvetlen környezetében,<br />
Észak-Itáliában talált követőkre.<br />
Festményeit, rajzait és metszeteit II. Rudolf<br />
prágai udvarában és Fontainebleau-ban is<br />
Csík János<br />
nagy becsben tartották, biztos tehát, hogy mi<br />
sem fogunk csalódni.<br />
Húzzuk a Csíkot a Millenárisra<br />
Aki teheti, ne hagyja ki a Csík zenekar koncertjét<br />
december 30-án, a Millenárison. A megszokott<br />
fergeteges hangulat garantált, különös<br />
tekintettel arra, hogy Csík János, a zenekar<br />
vezetője éppen ezen a napon ünnepli születésnapját.<br />
A kecskeméti formáció arany- és platinalemezek<br />
és rangos zenei díjak birtokosa.<br />
Kecskemét városától például Kodály Zoltándíjat<br />
kaptak, valamint népzenét megújító művészetüket<br />
Magyar Örökség-díjjal ismerték<br />
el – hogy csak az ideieket említsük. Ez mind<br />
nem véletlen, hiszen a Csík zenekarnak nem<br />
csupán az az érdeme, hogy őrzi és továbbadja<br />
a magyar népzene dallamait, hanem az is,<br />
ahogyan ezt teszi. Az autentikus, az élet mindenki<br />
által megélt érzéseit tolmácsoló nótákon<br />
kívül előszeretettel játszik a csapat mai<br />
magyar dalokat is, egyebek között a Kispál<br />
és a Borztól, a Quimbytől vagy akár a Tankcsapdától.<br />
A hatás egészen elképesztő, a korosztályt<br />
és a stílust tekintve rendszerint igen<br />
vegyes hallgatóságnak egyszerre mozdul<br />
a lába, és amíg a Csíket hallgatjuk, minden<br />
a helyére kerül, dacára a rohanó világnak. Az<br />
előszilveszteri koncertnek vendégei is lesznek:<br />
Presser Gábor, Dresch Mihály, Kiss Tibor<br />
és a Dűvő zenekar.<br />
•<br />
2009. december
42 pontPONTpont.<br />
Sörfőzdék<br />
szöveg: Bart Dániel<br />
Magyarországon<br />
Sört főzni valójában egyszerű dolog.<br />
Az első sörök úgy készültek, hogy az<br />
ókori nők megrágtak egy pár gabonamagot,<br />
és egy köcsögbe köpködték<br />
a nyálas zúzalékot, ezt kitették a napra, egy<br />
bizonyos idő után felöntötték vízzel, majd<br />
később megitatták a férjeikkel.<br />
Azóta eltelt hatezer év, és a sörfőzés lassan<br />
kikerült az asszonyok kezéből, aztán kikerült<br />
a kolostorok hatásköréből is, és gyárakban<br />
kezdték termelni a nedűt, először kicsi, majd<br />
egyre nagyobb üzemekben. Ma már az önálló<br />
gyárak ritkaságszámba mennek. A sörgyárak<br />
80 százaléka négy világméretű multinacionális<br />
cég kezében van, és ha a trendek folytatódnak,<br />
hamarosan kettő lesz belőlük, s a maradék<br />
önálló üzemeket is felvásárolják. A Magyarországon<br />
elfogyasztott sörök 99 százalékát ezek<br />
a gyárak állítják elő, ám ami minket érdekel, az<br />
pont az az egy százalék, amit nem ők főznek.<br />
Söröshordók –<br />
lecsengett a serfõzési láz<br />
Reneszánsz és válság<br />
A magyar házi vagy más néven kisüzemi<br />
sörfőzés újkori története a rendszerváltozás<br />
környékén kezdődik, illetve az előtt pár évvel,<br />
amikor már sokan vállalkoztak, és keresték<br />
a kiskapukat, amelyek révén pénzt lehetne<br />
csinálni. Számtalan átveréssel elegy okosság<br />
terjedt akkoriban a lassan ocsúdó nép körében,<br />
amely negyvenévnyi bezártság után igen nehezen<br />
igazodott el a kapitalizmus csábításainak<br />
útvesztőjében. Így történhetett, hogy a kilencvenes<br />
évek hajnalán valóságos serfőzési láz tört<br />
ki Magyarországon.<br />
Nem tudjuk pontosan, ki találta ki a sikeres<br />
modellt, de igen valószínű, hogy a fémmegmunkáló<br />
gmk-k – amelyek a gépipari kereslet<br />
csökkenése miatt minden újdonságra nyitottak<br />
voltak – lettek először figyelmesek arra,<br />
milyen olcsón lehet alumíniumból főző- és<br />
erjesztőtankokat előállítani sörfőzéshez. Igen<br />
ám, de a kisüzemi sörfőzésnek nemigen volt<br />
hagyománya, ezért mesterségesen kellett létrehozni<br />
a keresletet.<br />
Megkeresték a vidéki gazdát, és felajánlották,<br />
hogy bizonyos összegért odavisznek<br />
neki egy gyárra elegendő tartályt és csövet –<br />
a sörfőzéshez elég egy cefrefőző kondér, egy<br />
komlóforraló üst, egy pár erjesztő- és egy pár<br />
ászkolótank, összesen tehát hat-tíz 600–800<br />
literes fémhenger –, felszerelik azt, őt magát<br />
pedig öt nap alatt betanítják sörfőzőnek. Ennyi<br />
pénze persze senkinek nem volt, ezért az ajánlattevő<br />
a zsákjában hozta a bankot is, amely<br />
már készen állt a hitelszerződéssel. Az átverés<br />
csak az volt, hogy a bank által kért hiteltörlesztési<br />
részleteket egyszerűen nem lehetett<br />
kitermelni a sörfőzésből, így a reneszánsz<br />
körülbelül addig tartott, amíg a bankok el<br />
nem határozták, hogy begyűjtik a tartozásaikat.<br />
A kilencvenes évek közepéig több mint ötszáz<br />
sörfőzde létesült szerte az országban, majd az<br />
ezredforduló táján a nagy részük tönkrement.<br />
A sörgyárszállítók eközben mentek tovább<br />
keletnek, ennek köszönhető, hogy az Ural<br />
vidéke, Kazahsztán, Szibéria és Kamcsatka<br />
a mai napig magyar gyártmányú sörüzemekben<br />
főzött sört iszik.<br />
Kiszorítva<br />
A kisüzemi sörfőzésnek a rendszerváltás környékén<br />
egyetlen hatalmas vonzereje volt: az<br />
olcsósága. A sörgyártás tudvalevőleg az egyik<br />
legnagyobb profitszázalékkal dolgozó iparág,<br />
a végtermék árának csak egy számjegyű százaléka<br />
a bekerülési ár. Így az egy-két személyes<br />
kis sörgyárak, amelyeknek nem voltak nagy személyi<br />
költségeik, és nem volt sem marketing-,<br />
sem csomagolási, sem más költségük, sokkal<br />
mélyebbre tudtak menni az árban, az anyagiakban<br />
nem dúskáló közönség pedig vevő volt<br />
erre az árpolitikára. A minőség ez esetben egyáltalán<br />
nem számított – a magyar átlagközönség<br />
a mai napig bármilyen sört megiszik.<br />
Arra semmi szükség, hogy válogatás nélkül<br />
gyászoljuk a kilencvenes évek végén meg-<br />
2009. december
pontPONTpont.<br />
43<br />
szűnt magyar sörfőzdéket – nagyobbik részük<br />
ihatatlan, olcsó sört főzött, némelyik meg<br />
valóban jövedékiadó-csalásra épült. Az okok<br />
azonban, amelyek véget vetettek a kisüzemi<br />
reneszánsznak, azokat a sörfőzőket is erősen<br />
sújtották, amelyek jó sört főztek. Az okok közül<br />
csak az egyik volt az, hogy a bankoknak elfogyott<br />
a türelmük (nem volt mindenkinek törleszthetetlen<br />
adóssága). Nagyon fontos ok volt<br />
az is, hogy a nagy sörgyárak lassan befejezték<br />
a magyar piac felosztását, és nekiláttak, hogy<br />
a maguk területén minden hadálláspontot<br />
bebiztosítsanak, ami a gyakorlatban azt jelentette,<br />
hogy hatalmas piaci túlerejüknél fogva<br />
nagyon kedvező kizárólagos sörmérési szerződéseket<br />
tudtak ajánlani a tőkehiányban<br />
szenvedő vendéglátósoknak. Nem maradt hát<br />
kocsma, ahol csapolhatták volna a házi söröket,<br />
és nem maradt bolti hűtő, amelyben a nagyok<br />
megtűrtek volna egy-egy üveg helyben főzött<br />
sört. Így természetesen azok a serfőzők mentek<br />
tönkre először, amelyek nem rendelkeztek<br />
saját sörméréssel.<br />
Túlélési stratégiák<br />
Mára körülbelül negyven aktív kisüzemi sörfőzde<br />
maradt szerte az országban, és ezeknek<br />
is a nagy része vergődik. A forgalmas út melletti,<br />
nagy kocsmával rendelkező sörfőzdék,<br />
mint például a vonyarcvashegyi Blonder vagy<br />
a tapolcai Stari, már csak a Balaton közelsége<br />
miatt is megélnek. A Pest környékiek – például<br />
a domonyi Osterbrau – abból élnek, hogy<br />
a fővárosban van egy-két kocsma, ahol még<br />
árulják a söreiket. Egy másik kitörési út, hogy<br />
palackozva bejutnak valamelyik nagy áruházlánc<br />
polcaira, a legalsóbb árkategóriába<br />
– ám ehhez tartósítaniuk kell a sört, valamint<br />
a palackozóba is be kell fektetniük. Ez sikerült<br />
Kiút csak a minõségi<br />
sörkészítés lehet<br />
például az orgoványi Jäger Sörfőzdének, amely<br />
a lehető legolcsóbb marketingfogással, a nemzeti<br />
érzelemre apellálva, nagy-magyarországos<br />
irredenta címkét gyártott az amúgy ihatatlan<br />
minőségű, ám olcsó sörének – de legalább tett<br />
egy lépést a marketing irányába. Jól számított,<br />
hogy ezt a sört venni fogják, már csak kíváncsiságból<br />
is. Aki be akar jutni egy áruházlánc<br />
kínálatába, az nem hagyhatja figyelmen kívül<br />
a marketinget.<br />
A mai nehéz világban a sörfőzdék helyzete<br />
is nagyon megváltozott. A legtöbb főzde<br />
továbbra is olcsó sört kínál a helyi kereslet<br />
kielégítésére, ám ez ma már alig-alig elég a megélhetéshez.<br />
A nagykátai Bauer sörfőzde fiatal<br />
sörmestere, Nemes István, aki apjától veszi át<br />
az üzemet, feltárta előttem a költségvetésüket.<br />
Száz liter sört 20 ezer forintért értékesítenek<br />
(ami azt jelenti, hogy fél liter sör 100 forintba<br />
kerül), ebből lejön 25 százalék áfa, aztán 5750<br />
forint jövedéki adó, az alapanyag körülbelül<br />
5000 forint (kevesebb, mint a jövedéki adó!),<br />
a felhasznált energia, víz, szűrőlapok mintegy<br />
3000 forintot tesznek ki. Így munkabér és rezsi<br />
nélkül körülbelül 3000 forintot keres a 100 liter<br />
sörön. Egy főzet körülbelül 800 liter, és télen<br />
hetente egyszer főznek, ami azt jelenti, hogy<br />
a sörüzem hetente 24 ezer, havonta mintegy<br />
94 ezer forintot termel. Nyáron ez jó esetben<br />
a duplája lesz. És akkor egyetlen forint munkabért<br />
nem kapott még senki. A sörfőző tehát<br />
örülhet, ha nullára jön ki.<br />
Szerelem vagy üzlet<br />
A serfőzést ma már inkább csak szerelemből<br />
csinálják, és mivel a „híg sör – helyi erőknek”<br />
stratégia egyre inkább ellehetetlenül, egyetlen<br />
út marad a túléléshez: a minőségi sör készítése.<br />
Az Egyesült Államokban, miközben a mamutcégek<br />
küszködnek, az elmúlt tizenöt évben<br />
majd 1600 kis helyi sörfőzde, úgynevezett craft<br />
brewery alakult. Az ő részesedésük folyamatosan<br />
nő az amerikai piacon, az idei év első felében<br />
4,2 millió hordó sört adtak el, s egyre több<br />
boltba és vendéglőbe törnek be a termékeikkel.<br />
Ennek persze alapfeltétele az a gasztronómiai<br />
forradalom, amely a tengerentúlon a nyolcvanas<br />
években zajlott le, és amely nálunk éppen<br />
most folyik, ha kicsit felemásan és kis lángon<br />
is… Az, hogy a sörivónak ne legyen mindegy,<br />
milyen sört iszik.<br />
Az ébredésnek vannak jelei. Sok helyen<br />
a sörfőzők a mindennapi híg sörük mellett<br />
a saját kedvtelésükre és szűk közönségnek<br />
főznek jó sört is. Szarvason és Tapolcán ír<br />
típusú vörös sört főznek, az előbb említett<br />
ambiciózus nagykátai sörmester egy 10 fokos<br />
édes barna sörrel kísérletezik. Ha pedig a fővárosban<br />
egyre-másra nyíló nagy sörválasztékú<br />
helyeket figyeljük, arra következtethetünk,<br />
hogy a közönségnek is kezd kinyílni a szeme<br />
a világ söreinek káprázatos változatosságára.<br />
És noha fentebb többször elhangzott, hogy<br />
ez meg az a házi sör ihatatlan, ha az ember jártában-keltében<br />
benéz egy kis sörfőzdébe, jó<br />
eséllyel botlik jó sörbe, hisz aki az elmúlt húsz<br />
évben ebben a szakmában talpon maradt, az<br />
– ha nem is öt nap alatt, hanem inkább tizenöt<br />
év alatt – csak beletanult ebbe a misztikus, ősi<br />
művészetbe: a sörfőzésbe!<br />
•<br />
2009. december
44 pontPONTpont.<br />
Advent<br />
Bécsben<br />
szöveg: Bart Dániel<br />
Télen utazni mindig különleges élmény.<br />
A legjobb ezekben az utazásokban az,<br />
amikor véget érnek, és az ember végre<br />
bemehet a melegbe, barátok közé,<br />
ahol van enni- és innivaló. Menedék, társaság,<br />
meleg – erről szól a téli utazás, meg arról, ami<br />
mindezeket szimbolizálja: a fényekről. A városi<br />
tél legfőbb jótéteménye a fény, a millió<br />
fénypont, a díszkivilágítás, a boltokból kiszűrődő<br />
fények, a fáklyák, mécsesek pislákolása.<br />
Ebben a műfajban pedig, mint azt sokan jól<br />
tudják, Bécs utolérhetetlen.<br />
Kisjézus-piac<br />
A német nyelvterületről világszerte (így<br />
nálunk is) elterjedt karácsonyi vásárok –<br />
Ch r i st k i nd l ma rk tok vag y Wei h nacht sma rk tok<br />
– előfutára a Bécsben először állítólag 1294-<br />
ben megtartott Dezembermarkt volt.<br />
A Christkindlmarkt magyarul Kisjézus-piac,<br />
Bécs fényei karácsonykor<br />
ami jól mutatja, hogy ezek a rendhagyó decemberi<br />
piacok bizonyos vallásos felhanggal<br />
is rendelkeztek.<br />
Az advent szó jelentése: eljövetel (a latin<br />
adventus Domini kifejezésből származik, ami<br />
annyit tesz: az Úr eljövetele). A karácsonyt<br />
megelőző várakozás az eljövetelben éri el<br />
a jutalmát, de a legtöbb ember nem szent, és<br />
addig sem bírja ki jutalom nélkül, ezért az advent<br />
hideg napjai mindig is tele voltak lopott<br />
nassolással, a férfiaknak hörpintéssel a hideg<br />
ellen. Így tehát a téli zimankóban megrendezett<br />
vásárok vallásos felhangja némileg<br />
indokolta az ilyen események alkalmával elelszabaduló<br />
hedonizmust is, hiszen ki vágyna<br />
jobban az üdvösségre, mint a télen böjtölő<br />
keresztény ember<br />
Az üdvösség ígéretének angyalkás melege,<br />
a kuporgó kis fények, az ajándékok, finomságok<br />
és az adventi kellékek, koszorúk,<br />
gyertyák giccsbe hajlóan porcukros, túlaranyozott<br />
megfogalmazása jellemzi ezeket<br />
a méltán híressé vált vásárokat, amelyek a mai<br />
napig rengeteg embert vonzanak Bécsbe, hiszen<br />
ezek valóságos intézmények, és a látogató<br />
ma is megtapasztalhatja ugyanazt a varázst,<br />
amit évszázadokkal ezelőtt érezhettek az akkor<br />
még mélyen vallásos, böjtölő osztrákok.<br />
Forralt bor és puncs<br />
Csakhogy azóta Bécsben már nem csupán<br />
egy karácsonyi vásár van, ilyenkor tulajdonképpen<br />
Christkindlmarktok hálózatává válik<br />
a máskor csendes osztrák főváros. A legnagyobb<br />
és leghíresebb karácsonyi és adventi<br />
vásár Bécsben immár a 18. század óta várja<br />
a karácsonyi bevásárlásra készülőket. Jelenlegi<br />
helyén, a Rathausplatzon, a városháza<br />
előtt, 1975 óta működik. Bécs karácsonyi piaca<br />
november 15. és december 24. között ad<br />
lehetőséget az ajándékvásárlásra. A hatalmas<br />
vásárnak hamisíthatatlan karácsonyi hangulata<br />
van: adventi zenék csendülnek fel, csodálatosan<br />
feldíszített fenyőfák és hamisítatlan<br />
karácsonyi illatok járulnak hozzá a hangulathoz.<br />
Az átfázott vásárlók és nézelődők forralt<br />
borral és punccsal melegíthetik fel magukat.<br />
A Christkindlmarkton minden karácsonyi<br />
ajándék megkapható: játékok, édességek, karácsonyi<br />
díszek, ruhák, ételek, parfümök stb.<br />
A második legfontosabb bécsi karácsonyi<br />
vásár, az Altwiener Christkindlmarkt mindössze<br />
huszonkét éves múltra tekint vissza. Itt<br />
kizárólag kézműves munkákat lehet vásárolni<br />
– karácsonyfadíszeket, ékszereket, ruhákat,<br />
kosarakat, üvegárut. Bábjáték és népzene<br />
járul hozzá a karácsonyi hangulathoz.<br />
Méretében sokkal kisebb, de ugyancsak<br />
hangulatos karácsonyi vásár található<br />
a schönbrunni kastélynál. Itt hatvan standon<br />
osztrák kézi munkákat és egyéb, természetes<br />
anyagokból készült, autentikus művészeti<br />
alkotásokat, játékokat, karácsonyfadíszeket<br />
kínálnak. A schönbrunni vásár hangulatához<br />
a karácsonyi sütemények, édességek és<br />
a puncs friss illata, valamint kórus által énekelt<br />
karácsonyi dalok melódiája járul hozzá.<br />
Bevásárlás a belvárosban<br />
A kitelepülő klasszikus Christkindlmarktok<br />
mellett természetesen a hagyományos bevás<br />
ár ló terek is kicsípik magukat az adventra.<br />
2009. december
pontPONTpont.<br />
45<br />
A nagy múltú Kärtner Strasse, Bécs legelső<br />
sétálóutcája nagyon hamar a város egyik legelőkelőbb<br />
és igen drága bevásárlóutcájává<br />
vált, amihez bizonyára az is hozzájárult, hogy<br />
a Stephansdomnál található. Ugyanakkor az<br />
utóbbi időben már olcsóbb üzletek és gyorséttermek<br />
is megjelentek itt.<br />
Bécs századfordulós áruháza, a Kärntner<br />
Strassén található Steffl is megújulva várja az<br />
adventi rohamot. A 14 ezer négyzetméteres,<br />
hatalmas bevásárlóközpontban divatos ruhákat<br />
és népviseleteket, iparművészeti cikkeket,<br />
játékokat, szépségápolási és műszaki<br />
cikkeket egyaránt kapni, ráadásul a legfelső<br />
szinten lévő előkelő Sky étteremből a finom<br />
ebéd vagy vacsora fogyasztása közben a kilátásban<br />
is gyönyörködhetünk.<br />
A legszebb belvárosi bevásárlási lehetőséget<br />
talán mégis a Ringstrasse épületei között<br />
lévő passzázsok kínálják, amelyek fölött üveghidak<br />
ívelnek át. A nem mindennapi építészeti<br />
környezetben megtalálhatjuk a világ vezető<br />
divatcégeinek termékeit, cipőket, ékszereket,<br />
órákat és egyéb luxuscikkeket.<br />
A Mariahilfer Strassét aligha kell bemutatni<br />
a magyar közönségnek – természetesen<br />
adventkor is érdemes felkeresni Bécs legdivatosabb<br />
bevásárlóutcáját. Számos üzlet, áruház,<br />
hangulatos kis bolt, bár és étterem várja a vásárlókat.<br />
Nem nyilvánvaló célpont, de érdemes<br />
meglátogatni Bécs I. kerületének leghíresebb<br />
utcáját, a Grabent is. A Kohlmarktnál végződő,<br />
a Szent István-székesegyháznál lévő sétálóutca<br />
több szép és híres épület, szobor mellett<br />
a felsőkategóriás vásárlás színhelye is, Bécs<br />
egyik legérdekesebb bevásárlóutcája.<br />
Többeket talán az árak riasztanak el<br />
a Kohlmarkt meglátogatásától. Az egyenesen<br />
a Hofburgba vezető Kohlmarkt Bécs egyik legelegánsabb<br />
sétálóutcája, olyan üzletek helye,<br />
mint a Gucci, a Cartier vagy a Dunhill, de szinte<br />
minden nagy név képviselteti itt magát.<br />
Az említett helyek mindegyike patinás<br />
környezetben található, és a vásárlás lehetőségén<br />
túl egy kis beszippantásra is módot<br />
ad a bécsi kultúrába. Annak, aki célratörően,<br />
csakis karácsonyi bevásárlásra akarja használni<br />
az adventi bécsi útját, a Donauzentrum,<br />
Bécs legnagyobb bevásárlóközpontja ajánlható,<br />
ahol gyakorlatilag minden kapható, és sokkal<br />
alacsonyabb árakon, mint a belvárosban.<br />
A másik nagy bevásárlóközpont, a Shopping<br />
City Süd 1976-os megnyitásakor Európa egyik<br />
legnagyobb üzletközpontja volt. A magyarok<br />
körében régóta a legnépszerűbb és legismertebb<br />
bécsi bevásárlóközpontnak számít.<br />
Jótanácsok utazáshoz<br />
Való igaz, hogy az adventi puncsozás Bécsben<br />
kihagyhatatlan kulturális és kulináris élmény,<br />
de azért nem árt észben tartani, hogy<br />
ezt egész Európa tudja, és ezért bizony nem<br />
leszünk egyedül. Hogy elkerüljük a tolongást,<br />
érdemes hétköznap menni, és az adventi időszak<br />
elején, mert karácsony felé csak egyre nő<br />
a tömeg. Számtalan utazási iroda kínál buszos<br />
utakat, de a Népligetből is naponta több menetrendszerű<br />
járat indul Bécsbe. A MÁV ajánl<br />
A leghíresebb karácsonyi és adventi<br />
vásárokat a Rathausplatzon rendezik<br />
olyan vonatjegyet, amellyel három napot lehet<br />
Bécsben tölteni, és ez idő alatt ingyenesen<br />
használhatjuk a helyi tömegközlekedést. Ha<br />
gépkocsival megyünk, mindenképp hagyjuk<br />
az autót az Erdberg P+R parkolóban.<br />
És ha elegünk lett a nagy bevásárlásból,<br />
akár még Bécs hagyományos látnivalóit<br />
– a schön brunni kastélyt, a Stephans domot,<br />
a Ring strassét vagy a Hof burgot – is megtekinthetjük,<br />
hiszen karácsonyi kivilágításban ezek<br />
is nem mindennapi élményt kínálnak.<br />
•<br />
2009. december
46 pontPONTpont.<br />
Karácsony<br />
a múltban, ma és holnap<br />
szöveg: Ted Aprajev<br />
Bár a napot senki nem tudja teljes<br />
bizonyossággal megállapítani, az<br />
evangéliumok alapján sokan még<br />
az évet is kétségbe vonják. Johannes<br />
Kepler például Máté evangéliumában a három<br />
királyok kapcsán említett csillagegyüttállás<br />
alapján végzett számításokat, amelyek szerint<br />
Krisztus születése „Krisztus előtt” 7-re tehető.<br />
A bizonytalanságok ellenére a „valószínűsíthető”<br />
december 25-i születésnap viszonylag hamar<br />
komoly ünneppé vált.<br />
Hagyományok és szokások<br />
Az ünnepkörhöz a magyar hagyományokban<br />
számos hiedelem, babona és népszokás tartozik,<br />
ez utóbbiak közül talán a legelterjedtebb<br />
a betlehemezés, a lucázás és a regölés volt.<br />
Azt tartják, hogy „amely gazda házában nem<br />
enged lucázni, házában a tyúkok nem tojnak”.<br />
Ezen a napon annyi kukoricapogácsát sütöttek,<br />
ahány tagú volt a család. Sütés előtt a pogácsákat<br />
megjelölték, belsejükbe tollat tettek.<br />
Úgy hitték, hogy akinek a tolla a kemencében<br />
megperzselődik, az a következő évben meghal.<br />
Karácsony napján a család minden egyes<br />
tagja egy gerezd fokhagymát evett, hogy erős,<br />
egészséges legyen. E napon minden családnál<br />
sütöttek búzakalácsot. A kalácson, valamint<br />
a rétesen kívül ebédre főleg babot, káposztát,<br />
lencsét vagy répát ettek. A hétköznapi<br />
ételek „jobbjaiból” került ki az ünnepi ebéd<br />
és vacsora. Kiemelt szerepe volt a káposztának<br />
és a frissen sült kenyérnek. A leveseket<br />
kiváló gonddal főzték ilyenkor. A húslevest,<br />
aszerint, hogy milyen tésztát tettek bele,<br />
másféleképpen nevezték el. A lúdgégeleves<br />
tésztáját kis hegyes fán megpödörték, hogy<br />
olyan alakban álljon, mint a lúdgége. A rozmaringos<br />
leves valójában krumplileves, tejföllel<br />
behabarva, melybe vágott rozmaringlevelet<br />
szórtak. A becsinált levest a majorság<br />
aprólékából főzték. Ünnepekkor mártásokat<br />
is készítettek, ezek közül a legkedveltebb<br />
a rozmaringos mártás volt. (Tejfölös liszttel<br />
készítették, s vágott rozmaringot tettek bele.)<br />
Volt ezen kívül tormás, uborka-, zsemle-, paradicsom-<br />
és vargányamártás. Télen a disznóhús<br />
volt a fő eledel, így került ebből a karácsonyi<br />
asztalra is. Városon a ma is továbbélő szokások<br />
szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen<br />
hal, bejgli, valamint dió és a család összetartását<br />
szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen<br />
vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy<br />
almát, ahányan ülnek az asztal körül, mondván:<br />
amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó<br />
legyen a család a következő esztendőben.<br />
A karácsonyi morzsát, ami a bőséges és jellegzetes<br />
karácsonyi étkek (kalács, kenyér, mákos<br />
guba, fokhagyma) után maradt, nagy becsben<br />
tartották, mert ennek is bűvös erőt tulajdonítottak.<br />
A morzsa a „két karácsony közén”,<br />
vagyis vízkeresztig az asztalon maradt, majd<br />
az abroszba kötve eltették, és mint varázserejű<br />
tárgyat, gyógyításra is használták. A morzsák<br />
és a maradékok mellett bőven hagytak a karácsonyi<br />
asztalon ételt az emberek, mert – hitük<br />
szerint – a visszajáró holtakat, ősöket is meg<br />
kellett vendégelni.<br />
A karácsonyi vacsorán a böjtös ételeknek<br />
és a gazdag, sokfogásos étrendnek sajátos kettőssége<br />
figyelhető meg országszerte. Addig,<br />
amíg a reformáció és a puritanizmus le nem<br />
hűtötte a kedélyeket, a meghitt öröm ünnepe<br />
inkább a mértéktelen evés-ivás és a zabolátlan<br />
jókedv ünnepe volt.<br />
“A karácsonyi vacsorán a böjtös<br />
ételeknek és a gazdag, sokfogásos<br />
étrendnek sajátos kettőssége<br />
figyelhető meg országszerte.„<br />
Bab, lencse, hal<br />
A karácsony évkezdő, a jövő évet befolyásoló<br />
jellegéből fakad, hogy babot és lencsét kell<br />
enni, mivel az bőséghez és gazdagsághoz juttatja<br />
elfogyasztóját. A böjtös ételek között ma is<br />
a hal a legnépszerűbb. Karácsonyi fogyasztása<br />
inkább városi hagyomány, a rántott változat<br />
2009. december
pontPONTpont.<br />
47<br />
pedig bécsi eredetű. Nálunk a néphit szerint<br />
a minél több kis halpénz, vagyis a halpikkely<br />
sok pénzt jelent. A hal gyors mozgása miatt is<br />
került az év végi ünnepi étrendbe: ahogy előrehaladt<br />
a vízben, úgy haladjon a család is előre<br />
az új esztendőben. A hal a keresztényeknél magának<br />
a Fiúistennek a jelképe. Az általános pénteki<br />
böjtös étkek visszavezethetők a zsidók péntek<br />
esti ünnepi vacsoráján fogyasztott halételre,<br />
csakhogy az ott még az afrodiziákum szerepét<br />
töltötte be. Napjainkban az angoloktól átvettük<br />
a karácsonyi pulykafogyasztás szokását is (ez<br />
amerikai eredetű hagyomány). A magyar hiedelemmel<br />
azonban éles ellentétben áll, mivel<br />
ilyenkor szárnyas étel egyáltalán nem kerülhet<br />
az asztalra. A baromfi ugyanis hátrakapar, és<br />
ez rossz előjel évkezdetkor. Régen a jellegzetes<br />
karácsonyi húsétel mindig disznóból készült,<br />
hiszen a disznó előretúr, s az az új esztendőben<br />
előrehaladást, fejlődést hoz.<br />
Na és a jövő<br />
Azt viszont senki nem tudja, hogy milyen<br />
lesz a karácsony, mondjuk, 2030-ban. Esetleg<br />
lehetnek találó sejtéseink a mai tudásunk<br />
alapján. Lássuk csak: a világ 2030-ig számos<br />
változáson fog átesni. A biotechnológia és<br />
a nanotechnológia kiküszöböli az öregedést,<br />
eltűnnek a járványok és a kínzó egészségügyi<br />
problémák. Az autók vezető nélkül fognak suhanni<br />
az utakon, és robotszolgák fogják megkönnyíteni<br />
az életünket. A karácsony azonban<br />
továbbra is a család és a közeli barátok ünnepe<br />
lesz, változatlanul az ajándékozás és a vidám<br />
gyerekkacaj lesz a főszereplő. Új csodakütyük<br />
teszik majd még varázslatosabbá az ünnepet.<br />
Bármilyen étel kerüljön is az ünnepesti<br />
vacsoraasztalra, az ételek fárasztó elkészítése<br />
addigra a múlté lesz. Nanoreplikátorok gondoskodnak<br />
majd az élelemről, a ruházatról szinte<br />
ingyen vagy nevetséges áron. Tökéletes ünnepi<br />
vacsora készülhet eme replikációs módszerrel,<br />
amellyel minden egyes falat fogyasztója ízlelőbimbóinak,<br />
egyedi érzékenységének megfelelően<br />
alakítható. És természetesen az ételeket<br />
a családi robot szolgálja fel, amely némi csevegésre<br />
is alkalmas.<br />
A szerző vízionál<br />
A karácsonyi dekoráció teljes fal nagyságú élethű<br />
képernyőkön valósulhat meg, ahol tetszés<br />
szerint láthatók a kívánt téli természet képei,<br />
amelyeket friss téli levegő illata kísér, s kristálytisztán<br />
hallhatók a kedvenc karácsonyi dalok<br />
és a száncsengettyű. Gondolat vezérelte<br />
hologramképek váltakoznak, és megjelenésük<br />
a tökéletes valóság érzetét kelti. Anya, apa, ötéves<br />
kislányuk és kilencéves fiuk, a nagynéni,<br />
a nagybácsi ülnek az ünnepi asztal körül, és<br />
annak ellenére, hogy a nagyszülők egy másik<br />
kontinensen élnek, hologram formájában ők<br />
is ott ülhetnek az asztalnál, és elmondhatják<br />
hagyományos karácsonyi köszöntéseiket.<br />
A vacsora végeztével a vendégek távoznak, és<br />
a szűk család hozzáláthat az ajándékok bontogatásához.<br />
Tágranyílt szemekkel, remegő ujjakkal<br />
veszi kézbe a kislány a második generációs<br />
robot Barbie-t. Amit/akit nagyon humánusra<br />
és szeretetteljesre programoztak, és<br />
ennek megfelelően azonnal megbarátkozik<br />
a tulajdonosával.<br />
A fiú nem kevesebb izgalommal veszi<br />
kézbe az ajándékát, amely egy apró kockákból<br />
álló játék. A kockák számos variációban<br />
képesek átrendeződni, és minden esetben<br />
valami szórakoztató játékká változnak: játék<br />
katonává vagy vadállattá. Mindazonáltal<br />
a gyártó szerint ez a kütyü a létező legintelligensebb<br />
játék a világon, mert semmilyen<br />
körülmények között nem alakulna ártalmas<br />
vagy tiltott tárggyá.<br />
Az anya éppen kipróbálja az interaktív<br />
álmodozókészüléket. Ez a masina az érzések és<br />
a gondolatok követésével képes megjeleníteni<br />
az álmokat jó minőségű videoformátumban,<br />
tökéletes hangzással. Kombinálja a virtuális<br />
valóságot és az álmokat.<br />
Apa felveszi az új öltönyét, amely különleges<br />
reaktív anyagból készült. Ez az interaktív<br />
öltözék felismeri a külvilágból érkező érzelmeket,<br />
és nanoáramlatokkal stimulálja azokat.<br />
Felismeri, ha valaki szomorúnak érzi magát,<br />
de azt is felismeri, ha valakinek tetszik. Segít<br />
elhárítani a társasági flörtökből adódó félreértéseket.<br />
Hogy tényleg ilyen lesz-e a jövő, az<br />
korántsem biztos, ám addig is kívánok mindenkinek<br />
hasonlóan kellemes, álmodozós<br />
ünnepeket…<br />
•<br />
2009. december
48 pontPONTpont.<br />
Kemény István:<br />
Kedves<br />
ismeretlen<br />
könyv ajánló: Kiss Judit Ágnes<br />
Kemény István neve elsősorban azok<br />
számára cseng ismerősen, akik kortárs<br />
lírát is olvasnak, a szerző ugyanis<br />
főleg kiváló költő, akit egy teljes fiatal<br />
generáció tekint szellemi vezérének. Idén megjelenő,<br />
harmadik prózakötetét is leginkább<br />
azok várták, akik a verseit szeretik.<br />
A Kedves ismeretlen egyik mottója: „A regény<br />
fikció.” Fontos ez a megállapítás azoknak<br />
is, akik még az egyes szám első személyű<br />
elbeszélőt sem azonosítanák az íróval.<br />
Krizsán Tamás, a narrátor-főhős ugyanis egyidős<br />
a szerzővel, ifjú felnőttkora egybeesik<br />
a magyarországi rendszerváltozás idejével,<br />
ráadásul maga is verseket ír. Olyan családból<br />
származik, amelynek minden tagja nagyra<br />
törő terveihez képest – a politikai helyzet miatt<br />
– kisszerű életet él, a család egy része mintegy<br />
száműzetésben a Pesttől nem messze<br />
található alvóvárosban, Nyéken. Így számára<br />
sem marad más lehetőség, mint valami méltót,<br />
nagyot alkotni, sőt amit egy elhamarkodott<br />
pillanatában, kamaszkorában megígér: boszszút<br />
állni a családért, egyfajta megváltóként<br />
mindenért kárpótolni őket, hiszen már csecsemőkorában<br />
kicsi Jézusnak becézi az anyja.<br />
Ez a könyv maga lehetne a bosszú, de természetesen<br />
félbemaradt és sikertelen bosszú,<br />
ahogy ebben a világban a regény minden szereplőjének<br />
csak olyan álmai lehetnek, amelyeket<br />
képtelenség megvalósítani, legyen szó<br />
időgépről vagy megírhatatlan nagyregényről.<br />
A könyv főszereplője talán nem is csak<br />
Krizsán Tamás, illetve a Krizsán család, sokkal<br />
inkább a nyolcvanas évek Budapestje.<br />
A Budai Vár, amely a Várheggyel távolról vizet<br />
lefetyelő ősállatra emlékeztet, a Duna, amelynek<br />
szelleme éjszakánként kilép a mederből,<br />
és meglátogatja a vízgyűjtő területeken élő<br />
nyolcvan-nyolcvanöt millió lelket, és a Könyvtár,<br />
amely minden lényeges és történelemformáló<br />
esemény helyszíne (akárcsak Umberto<br />
Eco A rózsa neve című regényében). Olyanynyira<br />
történelmi hely, hogy az óra is mindig<br />
történelmi időt jelez, a 12.41 például nem egyszerűen<br />
ebédidő, hanem a tatárjárás ideje is.<br />
Krizsán Tamás egyfajta Danteként még<br />
kisfiú korában beleszeret a maga Beatricéjébe,<br />
Emmába, akit aztán nem is lát többet,<br />
a könyv oldalain csak azt olvassuk, hogyan<br />
nem találkoznak, a narrátor csak utal arra,<br />
hogy végül Emma lett a felesége. Emma története<br />
párhuzamosan zajlik Krizsán Tamáséval,<br />
számtalan helyen összekapcsolódik azzal.<br />
Kemény István<br />
Költő, író. 1961 októberében született Budapesten.<br />
1984-ben végzett az ELTE JTK-n, majd 1993-ban az ELTE<br />
BTK magyar-történelem szakán. Első verseskötete (Csigalépcső<br />
az elfelejtett tanszékekhez) 1984-ben jelent<br />
meg, első regénye (Az ellenség művészete) 1987-ben<br />
látott napvilágot. Műveivel számos díjat nyert: 1997-ben<br />
például Déry Tibor- és József Attila- díjat kapott.<br />
Középpontjában egy rémtörténet áll, amit<br />
a regény legördögibb figurája, a cinikus filozófus,<br />
Patai mesél el a négy-öt éves Emmának<br />
Pryckről, a szerzetesről és szerelméről, a házasságtörő<br />
Grígáról, akiket kivégeznek, de<br />
haláluk után sem nyughatnak. Pryck el akarja<br />
pusztítani a könyvet, amelyben kettejük történetét<br />
megírták, és más-más emberi alakba<br />
bújik, hogy végrehajtsa tettét. Patai szerint<br />
a könyvet a könyvtárban Emma nagyapja<br />
őrzi, Pryck pedig Emmába bújt. A kislányt onnantól<br />
halálfélelmek gyötrik, beteges, iskolába<br />
sem tud járni, míg felnővén ő is belekerül<br />
a könyvtár mágikus körébe, és egy éjszaka félig<br />
öntudatlanul megírja a maga válaszát erre<br />
a rémmesére: egy verset, amelyben a két holttest<br />
beszélget egymással a sírban. Innentől<br />
elhivatott költőnek érzi magát, de személyes<br />
találkozásra az őt gyerekként megfélemlítő<br />
Pataival nem kerül sor.<br />
A regény minden szereplője a „Nagytörténetet”<br />
keresi, ám megmaradnak kisszerűnek,<br />
kisszerűségüktől szenvedőnek vagy azt letagadónak,<br />
de mindenképpen éppen ettől emberinek,<br />
még a szinte démoni figura, Patai is.<br />
És ennek a kisszerűen emberi létnek egy<br />
imperatívusza van, amely a legváratlanabb pillanatokban,<br />
sokszor minden kontextus nélkül<br />
bukkan fel a narrátor-hős, Krizsán Tamás agyában:<br />
„Törekedj, te marha, a szeretetre!”<br />
•<br />
2009. december
P1_0801_PONTszam.indd 5 16.10.2008 16:46:02<br />
SzeMéTlerAkÓ: NAGy HAlOM PrOBléMA<br />
5<br />
2008. október<br />
P0_0801_BOOK.indb 25 15.10.2008 19:09:14<br />
GEotRmiKUS ERőmű izLAnDon<br />
2008. december<br />
P7_0802_PONT.indb 39 4.12.2008 12:10:44<br />
2008. október<br />
vízkÖzMű-FejleSzTéS: SeGíT A kezeSSéG<br />
P0_0801_BOOK.indb 34 15.10.2008 19:10:00<br />
„Jóval túlmutat a pénzügyeken.<br />
Egyszerűen érdekel.”<br />
Baló György<br />
A<br />
PONTszám.<br />
Beruházási<br />
toplista 2008<br />
Akik felpörgetik a gazdaságot<br />
szöveg: Banyár László–Jókuti András<br />
illusztráció: Kárpáti Tibor<br />
beruházások idei szintje ugyan<br />
a legjobb esetben is csak mérsékelt<br />
ütemben nőhet, az ország távolabbi<br />
kilátásai azonban e területen is<br />
lényegesen jobbak. A következő években<br />
ugyanis várhatóan jócskán megnő az Európai<br />
Unióból érkező fejlesztési források<br />
felhasználása, s az invesztíciók felpörgését<br />
sejtetik az utóbbi hónapokban bejelentett<br />
egyéb nagyprojektek is. Közülük a Mercedes<br />
Kecskeméten megvalósuló gyárépítése<br />
Magyarország legújabb kori történetének<br />
legnagyobb ipari beruházása lesz.<br />
A beruházás bizonyos szempontból olyan,<br />
mint a vetés, hiszen eredménye – amennyiben<br />
termelő beruházásról van szó – csak a következő<br />
időszakban mutatkozik. A beruházási aktivitás<br />
alakulása tehát nagymértékben meghatározza,<br />
hogy a jövőben milyen „termésre”, azaz<br />
gazdasági teljesítményre, GDP-növekedésre lehet<br />
számítani. A beruházások gazdasági hatása<br />
ugyanakkor nemcsak a jövőben jelentkezik,<br />
hiszen egy gyárépítésnek nem csupán akkor<br />
van hatása a gazdaságra, amikor már elkészül,<br />
„A Pont Magazin úgy beszél<br />
a pénzügyekről, mint Stephen<br />
Hawking a fizikáról.<br />
Elolvasom és megértem”<br />
Kozák Ákos, GfK vezérigazgató<br />
„Aktuális, érdekes és<br />
információban gazdag.<br />
Valamint nem utolsó sorban szép.”<br />
Vágó István<br />
2<br />
Tópark – 300 milliárd forint<br />
Az M1-es autópálya és az M0-s körgyűrű<br />
csomópontjánál épül a Tópark nevet viselő<br />
hatalmas lakópark, irodanegyed, szórakoztató<br />
és rekreációs központ, összesen 1,2<br />
milliárd eurósra, azaz mintegy 300 milliárd<br />
forintosra becsült fejlesztés keretében. A beruházó<br />
a Walker and Williams Investment<br />
Group Hungary <strong>Zrt</strong>., amelynek élén olyan<br />
hazai üzletemberek állnak, mint Petrovszky<br />
Gábor, a Magyar Ingatlanszövetség alelnöke,<br />
vagy Lotfi Farbod, az ismert pénzügyi szakember.<br />
A 176 hektáron épülő gigaberuházás<br />
koncepciója ötvözi az egészséges, zöld környezetet<br />
a városhoz való közelséggel.<br />
ingatlanberuházások<br />
1<br />
Álomsziget – 500 milliárd forint<br />
A folyamatban lévő ingatlan beru házások<br />
listájának élére a Hajógyári sziget déli harmadán<br />
megvalósuló szórakoztató, illetve<br />
kaszinóvárosrész, az Álomsziget kívánkozik,<br />
amelyet összesen mintegy 500 milliárd forintból<br />
épít a Plaza Centers, a Danubius szállodacégben<br />
is tulajdonos Bernard Schreier,<br />
továbbá az MKB Bank alkotta konzorcium.<br />
A tervek szerint 2012-ben befejeződő<br />
fejlesztés során 350 ezer négyzetméter<br />
területet építenek be, amelyből 40 ezer<br />
négyzetméter kaszinó lesz, de jut hely egy<br />
3500 férőhelyes konferencia-központnak,<br />
színháznak, háromezer szállodai szobának,<br />
ezer apartmannak, valamint egy háromszáz<br />
férőhelyes jachtkikötőnek is.<br />
3<br />
DunaCity – 250 milliárd forint<br />
Több mint egymilliárd eurós, 250 milliárd<br />
forintnyi beruházással épül egy másik „város<br />
a városban” projekt, a DunaCity Budapest.<br />
A tízéves, több szakaszra bontott fejlesztés<br />
során 33 hektáron 2500, együttesen 500 ezer<br />
négyzetméter méretű lakás, 90 ezer négyzetméternyi<br />
iroda, 76 ezer négyzetméternyi<br />
kereskedelmi terület, szálloda és egy 150<br />
méteres iroda-toronyház épül, emellett tervbe<br />
van véve a Duna-part fejlesztése is. A helyszín<br />
a soroksári Duna-ág partja, a Lágymányosi<br />
hídtól délre, a fejlesztők pedig a Quaestorcsoport<br />
és a Gropius <strong>Zrt</strong>. projektcége.<br />
célPONT.<br />
25<br />
Szeméthegyek<br />
ellen az Észak-Alföldön<br />
szöveg: Banyár László<br />
M<br />
integy 220 ezer szabolcsi és borsodi<br />
háztartást (csaknem 600<br />
ezer embert) érint, illetve az általuk<br />
évente termelt több mint<br />
negyedmillió tonna szilárd hulladék sorsát<br />
rendezi megnyugtatóan az a hulladékgazdálkodási<br />
projekt, amely összesen 240 szabolcsi<br />
és borsodi önkormányzat társulása révén válhat<br />
valóra.<br />
Szeméthegyek – hova tegyék<br />
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein<br />
évente mintegy 250 ezer tonna háztartási szilárd<br />
hulladék keletkezik. Az irdatlan mennyiség<br />
90 százalékát gyűjtik össze szervezett formában,<br />
a szelektív hulladékgyűjtés aránya<br />
viszont igen alacsony. A legtöbb helyen nemcsak<br />
a megfelelő hulladékgyűjtők és a szállítójárművek<br />
hiányoznak, hanem a megfelelő<br />
színvonalú és kapacitású szelektív gyűjtő- és<br />
válogatórendszer is, amely megteremti az<br />
újrahasznosítás lehetőségét. Enélkül a hulladék<br />
ártalmatlanítása többnyire a lerakásban<br />
merül ki. S persze az elhelyezés is problémás:<br />
nemcsak a lerakók szétszórtsága miatt<br />
(mintegy 180, a települések határában lévő<br />
„szemétdombról” beszélünk), hanem azért<br />
is, mert a jelenleg működő lerakók nem felelnek<br />
meg a hatályos magyar környezetvédelmi,<br />
hulladékgazdálkodási szabályoknak.<br />
Vagyis nem annyira hizlalni, mint inkább<br />
rekultiválni kellene azokat A probléma megoldása<br />
már csak azért is sürgető, mert a környezetvédelmi<br />
előírások szerint az uniós<br />
normákat nem teljesítő hulladéklerakókat<br />
2009-ben be kell zárni.<br />
szöveg: Rajkó Anna<br />
N<br />
Tervek és a realitások<br />
kultivációjával, vagyis a hulladékkérdés teljes<br />
A szemétügy megoldására már az ezredforduló<br />
óta készülnek tervek. A Szabolcs-Szat már- „Problémák mindjárt a projekt elején<br />
körű megoldásával számolt.<br />
Be reg megyei közgyűlés már 2001-ben elfogadta<br />
a szilárdhulladék-gazdálkodási stratégi-<br />
Szatmár-Bereg Megyei Szilárdhulladék-gazdál-<br />
adódtak – mondta Seszták Oszkár, a Szabolcsát,<br />
források híján azonban a megvalósítással kodási Társulás elnöke –, mivel a Kohéziós Alap<br />
várni kellett mindaddig, amíg a 2004. májusi 2004–2006 közötti programozási időszakra<br />
EU-csatlakozással megnyíltak az uniós források<br />
terhére kiírt pályázatok. Addigra a prorópai<br />
Bizottság 2005 decemberében csak a pro-<br />
szóló támogatási kerete kimerült.” Ezért az Eujekthez<br />
már a megyén kívülről is csatlakozott jekt első ütemének támogatását hagyta jóvá,<br />
tizenegy – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 35,8 millió euró értékben. Persze ez is óriási öszszeg,<br />
hiszen ebből Kisvárdán és Nagyecseden<br />
– kist elepülés. Így 2004 júniusában összesen<br />
240 szabolcsi és borsodi önkormányzat egy-egy új regionális hulladékkezelő telep<br />
nyúj tott be támogatási kérelmet az Európai épülhet a szükséges kiegészítő létesítményekkel,<br />
Nyíregyházán pedig egy hulladékválogató<br />
Unió Ko héziós Alapjához, a Szabolcs megyei<br />
önkormányzat vezetésével. A benyújtott pályázati<br />
anyag eredetileg egy 113 millió eurós előírásoknak meg nem felelő, ezért bezárásra<br />
is megvalósulhat. Jut majd a keretből az uniós<br />
fejlesztésre vonatkozott, amely új, korszerű ítélt hulladéklerakók rekultivációjának megtervezésére<br />
is. Ennek megvalósítása a projekt<br />
lerakók, válogatóművek, komposztálók, átrakóállomások<br />
megépítésével, plusz a régiek re-<br />
második szakaszában esedékes.<br />
közPONT.<br />
Megújuló energiaforrások:<br />
nincs mese<br />
apjainkban formálódik az Európai<br />
Unió közös energiapolitikája,<br />
amelynek középpontjában a környezetvédelem,<br />
a fenntartható fejlődés<br />
és a biztonságos energiaellátás áll. Az<br />
Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi<br />
(ITRE) Bizottsága 2008 szeptemberében<br />
szavazott a Megújuló Energia Direktívával<br />
(RED) kapcsolatos módosító indítványokról.<br />
Egyszersmind támogatta, hogy 2020-ra az<br />
EU az energiafogyasztás 20 százalékát és az<br />
üzemanyag-felhasználás 10 százalékát megújuló<br />
energiaforrásokból biztosítsa.<br />
A bizottság tagjai megszavazták, hogy<br />
a bioüzemanyag-részarány 40 százalékát<br />
megújuló alapú villamos energia és hidrogén,<br />
valamint második generációs bioüzemanyagok<br />
adják, csökkentve ezzel a hagyományos<br />
bioetanol és biodízel szerepét.<br />
Elfogadták azt a javaslatot is, miszerint az új<br />
építésű és a felújított épületek energiaellátásához<br />
a jövőben kötelező legyen megújuló fogyasztásuk bizonyos százalékát megújuló<br />
energiaforrásokat használni.<br />
energiaforrásokból. Cikkünk megírásának<br />
A RED lehetővé teszi, hogy az uniós országok<br />
– eltérő adottságaik és gazdasági helyzegyarország<br />
tekintetében 13 százalék ez a vál-<br />
pillanatában már majdnem biztos, hogy Matük<br />
miatt – eltérő mértékben fedezzék energialalás,<br />
amelyet 2020-ig kellene teljesíteni.<br />
39<br />
Tudta<br />
• Magyarország energiafüggősége nagyon kal rendelkezünk, mint Hollandia, Dánia, részében elő lehetne állítani a szükséges<br />
magas: az energia mintegy 70 százalékát Németország vagy Ausztria, amelyek világviszonylatban<br />
vezető helyet foglalnak • 1997-ben Európában összesen 3500 MW,<br />
melegvíz-mennyiséget.<br />
importáljuk.<br />
• A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) el a napenergia-hasznosításban.<br />
míg a világon csaknem 6000 MW összteljesítményű<br />
szélturbina üzemelt. Akkori<br />
szerint továbbra is a fosszilis eredetű energia<br />
marad az uralkodó, és 2030-ra az ener-<br />
szerint hazánkban az évi vízenergia-ter-<br />
előrejelzések szerint 2010-re Európában<br />
• Az Energia Központ Kht. 2007-es adatai<br />
giaforrások mindössze 13 százaléknyi része<br />
lesz megújuló.<br />
energia-fogyasztás 40 ezer GWh.<br />
lesz a turbinák összteljesítménye. Ezeket<br />
melés 210 GWh (756 PJ), az éves villamos-<br />
17 500 MW, az egész világon 37 700 MW<br />
• A Magyar Energia Hivatal álláspontja • Naponta fejenként megközelítőleg 50 liter a számokat már ma is jóval túlszárnyalta<br />
szerint a szélerőművek szeszélyes működésükkel<br />
felborítják az áramellátási előállításához 2 kWh energia szükséges. ezer MW, az egész világon több mint 90 ezer<br />
45 °C-os vizet használunk el, aminek az a szélenergiaipar: Európában több mint 56<br />
rendszert, ezért hazánkban 330 MW-nál Egy négyzetméternyi napkollektorral éves MW szélenergia-kapacitás működik.<br />
egyelőre nem lehet több kapacitás.<br />
átlagban 1,5–2 kWh napenergia hasznosítható.<br />
Így tehát személyenként 1–1,5 négy-<br />
mint egy hagyományos, ám öt–tíz év múl-<br />
• Egy ökoház 10–15 százalékkal kerül többe,<br />
• Magyarországon a napos órák száma<br />
1900–2200 óra/év, vagyis jobb adottságokzetméter<br />
napkollektorral az év nagyobbik va bőven megtérül a befektetés.<br />
Azért alkottuk a PONT magazint, hogy tapasztalatainkat,<br />
tudásunkat, az aktuális és üzleti értéket jelentő információkat<br />
ne csak a tárgyalásokon, hivatalos formában osszuk<br />
meg partnereinkkel.<br />
Mindezt úgy, hogy közben bemutatjuk a Garantiqa világát<br />
és a munkánk eredményeképpen születő sikertörténeteket<br />
is. Mert hiszünk abban, hogy a partnerség közös<br />
sikereket eredményez. Számunkra ez az út ahhoz, hogy<br />
a jövő számára is maradandó értékeket teremtsünk.<br />
34 biztosPONT.<br />
Több fejlesztés<br />
– kevesebb fedezettel GArANTIqA<br />
öNkOrMáNyZATI<br />
TErMÉkEk<br />
szöveg: Banyár László<br />
A<br />
Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. 2006-<br />
ban indította be önkormányzati<br />
üzletágát. Ennek jegyében először<br />
az önkormányzatok és társulásaik<br />
fejlesztési célú hitelfelvételéhez kínált készfizető<br />
kezességet. Komoly előrelépést hozott<br />
az Európai Beruházási Bankkal (EIB) 2007<br />
júniusában kötött megállapodás, amelynek<br />
alapján az uniós pénzintézet összesen 50<br />
millió euró összegű viszontgarancia-keretet<br />
bocsátott a Garantiqa rendelkezésére, az<br />
önkormányzatok számára vállalt kezességek<br />
70 százalékának erejéig.<br />
A Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> <strong>Zrt</strong>. önkormányzati<br />
termékeit olyan önkormányzatok<br />
(helyi önkormányzatok, önkormányzati<br />
társulások, többcélú kistérségi társulások),<br />
valamint olyan, kis- és középvállalkozásnak<br />
nem minősülő (több mint 25 százalékban ön-<br />
Probléma<br />
Egy önkormányzat víziközmű-fejlesztést<br />
hajt végre, amelyhez az érintett lakosok<br />
is hozzájárulást fizetnek. A közműfejlesztési<br />
hozzájárulások megelőlegezésére és<br />
kiegészítésére víziközmű-társulati hitelre<br />
van szükség. A hitel biztosítékaként az önkormányzat<br />
nem akar, vagy nem tud kezességet<br />
vállalni.<br />
Megoldás<br />
Garantiqa <strong>Hitelgarancia</strong> víziközmű-társulatok<br />
számára. A Garantiqa által a víziközmű-társulat<br />
számára nyújtott garancia révén<br />
mód nyílik a fejlesztéshez szükséges<br />
víziközmű-társulati hitel felvételére, s ezáltal<br />
lehetővé válik a fejlesztés mielőbbi<br />
megvalósítása.<br />
kormányzati tulajdonban lévő) önkormányzati<br />
vállalkozások számára kínálja, amelyek<br />
a fejlesztésekhez szükséges források eléréséhez<br />
nem rendelkeznek elegendő biztosítékkal.<br />
Természetesen az olyan önkormányzati<br />
tulajdonú vállalkozásoknak, amelyekben<br />
az önkormányzati tulajdon 25 százalék alatt<br />
van, továbbá az ugyancsak kis- és középvállalkozás<br />
besorolású víziközmű-társulatoknak<br />
a Garantiqa szintén kínál kezességvállalási<br />
termékeket.<br />
Az önkormányzat fejével – miért jó<br />
Magyarországon az önkormányzatok közismerten<br />
forráshiányosak, ezért a különféle<br />
infrastrukturális és egyéb fejlesztésekhez<br />
többségüknek nem áll rendelkezésére<br />
a szükséges saját forrás.<br />
A Garantiqa önkormányzatok számára<br />
kínált termékeivel épp ezt a helyzetet igyekszik<br />
megoldani. Garanciája révén ugyanis<br />
olyan önkormányzatok is hozzájuthatnak<br />
az önrészpótló hitelekhez, illetve fejlesztési<br />
célú kölcsönökhöz, amelyek különben<br />
kellő fedezet híján nem volnának hitelképesek.<br />
Nemcsak nekik lehet azonban érdekük<br />
a Garantiqával való együttműködés, hanem<br />
az egyébként hitelképes önkormányzatoknak<br />
is. Garancia vásárlása révén ugyanis<br />
az ő hitelfelvételi kondícióik is javíthatók, s<br />
ezáltal az önkormányzat akár több hitelt is<br />
felvehet, hogy még több és nagyobb fejlesztést<br />
hajtson végre. A garancia által a korábbi<br />
hitelek kedvezőbb kondíciójú kölcsönre<br />
cserélhetők, az azok fedezeteként lekötött<br />
ingatlanok pedig akár fel is szabadíthatók és<br />
értékesíthetők.<br />
Ki mit kaphat<br />
Garanciát természetesen a Garantiqa sem<br />
vállalhat korlátlanul: egy ügyfél után – legyen<br />
az önkormányzat vagy önkormányzati<br />
vállalkozás – 2,5 milliárd forint a maximum.<br />
Ez persze ennél lényegesen nagyobb összegű<br />
hitel felvételéhez vagy kötvénykibocsátáshoz<br />
is elegendő lehet. Garanciát kétféle<br />
módon igényelhetnek az ügyfeleink.<br />
A fix összegű garanciavállaláshoz azok<br />
az önkormányzatok ragaszkodnak, amelyek<br />
a futamidő alatt mindvégig számítanak a garancia<br />
révén elérhető segítő stabilitásra. Az<br />
adósság névértékéhez képest egy viszonylag<br />
alacsonyabb garanciahányad is biztosítja<br />
számukra, hogy likviditási gondok felmerülésekor<br />
a Garantiqa fizesse az aktuális tőkeés<br />
kamattörlesztést mindaddig, amíg a keret<br />
tart. Amint az önkormányzat fizetőképessé<br />
válik, visszafizeti az Garantiqának az igénybe<br />
vett összeget, s a Garantiqa ismét kiegészíti<br />
a garanciakeretet. Így a garantált tőke<br />
kisebb, ezáltal olcsóbb lesz, és visszafizetés<br />
esetén többször is lehívható.<br />
Vannak önkormányzatok, amelyek az arányos<br />
garanciában hisznek. Ez a hitel, kötvény<br />
névértéke egy arányos részének (legfeljebb
Békés, Boldog Karácsonyt és sikerekben, egészségben gazdag<br />
Boldog Új Évet Kívánunk Önnek és Kedves Családjának
Change language