Night play (Vane és Bride)
Night play (Vane és Bride)
Night play (Vane és Bride)
- No tags were found...
Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!
Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.
Az angolban a Vér-vadász szó were-hunterként szerepel. A „were” szó<br />
jelentése ember, magyarba fonetikusan került át a „werewolf”-ból<br />
aminek valódi jelentése emberfarkas. Magyarul ez a vérfarkas.<br />
Lényegében, lehet, hogy lesz olyan hely, ahol „vér” szótag „emberként”<br />
értendő. Már maga a Vér-vadász is ilyen.<br />
Ez egy ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható!
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Night</strong> Play
EREDET<br />
T<br />
arts velem, modernkori utazó, vissza abba az időbe, mely<br />
összefonódott a misztériumokkal! Vissza egy ősi legendához,<br />
melyet jobbára már elfelejtettek. Vagy legalábbis a nagy részét…<br />
Eltorzították.<br />
Maradványait még megtaláljuk haladó világunkban. Mit ne<br />
tudna egy jelenkori halandó arról, hogy félje a különös hangokat<br />
a telihold fénye alatt Hogy félje a farkas vonyítását A sólyom<br />
vijjogását Óvatosan néz be a legsötétebb sikátorokba. De nem az<br />
emberi rablóktól, hanem valami teljesen mástól tartva.<br />
Valami sötéttől. Veszélyestől. Valamitől, ami sokkal<br />
halálosabb a mi gyenge emberi utánzóinknál.<br />
De az emberekben nem volt mindig meg ez a fajta félelem.<br />
Valamikor, nagyon régen, az állatok még állatok, az emberek<br />
pedig emberek voltak.<br />
Egészen Allagi napjáig. Azt mondják, hogy a Vér-vadászok<br />
születése, mint minden más gonoszság, a legjobb szándékkal<br />
kezdődött.<br />
4
SHERRILYN KENYON<br />
Lycaonnak, Árkádia királyának fogalma sem volt róla, mikor<br />
megházasodott, hogy gyönyörű, szeretett királynője nem ember.<br />
Felesége sötét titkot rejtegetett. Az elátkozott apollita faj<br />
tagjaként született és arra volt ítélve, hogy fiatalsága<br />
virágkorában haljon meg… mindössze huszonhét évesen.<br />
Mikor Lycaon látta, hogy utolsó születésnapján szeretett<br />
felesége borzalmas halált halt, tudta, fiaira is ez a sors vár, hogy<br />
ifjúként kövessék anyjukat a sírba.<br />
Bánattól meggyötörten kereste fel papjait, akik azt mondták<br />
neki, hogy nincs mit tenni. A végzet az végzet.<br />
De Lycaon nem volt hajlandó hallgatni a bölcsességükre.<br />
Varázsló volt és eltökélte, hogy senki sem fogja ellopni tőle a<br />
fiait. Még maga a Végzet sem.<br />
Így hát elkezdett kísérletezni a mágiájával, hogyan tudná<br />
meghosszabbítani felesége népének élettartamát. Elfogta őket és<br />
mágikusan összekapcsolta az esszenciájukat különféle<br />
állatokéval, melyek az erejükről voltak híresek: medvékkel,<br />
párducokkal, leopárdokkal, jaguárokkal, sólymokkal,<br />
oroszlánokkal, tigrisekkel, sakálokkal, farkasokkal és még<br />
sárkányokkal is.<br />
Éveket töltött el azzal, hogy tökéletesítse az új fajt, egészen<br />
addig, míg biztos nem volt abban, hogy megtalálta a gyógymódot<br />
fiai számára. Összekötötte őket egy sárkánnyal és egy farkassal, a<br />
legerősebbekkel az állatok közül, melyekkel kísérletezett, és több<br />
erővel és varázslattal töltötte fel őket, mint bármely másik<br />
kísérleti alanyát. Igazából a saját hatalmát adta a fiainak.<br />
A végén sokkal többet kapott, mint remélni merte. Fiai élete<br />
nem csak hogy hosszabb lett, mint feleségé, hosszabb lett, mint<br />
az összes ismert fajé.<br />
5
<strong>Night</strong> Play<br />
Mágikus képességeikkel és állati erejükkel tízszer, néha<br />
tizenkétszer hosszabb élettartamuk volt, mint az embereknek.<br />
A Végzet Istennői lenéztek és látták, mit tett a büszke király.<br />
Dühösek voltak, amiért az beleszólt az ő akaratukba, ezért a<br />
Végzet elrendelte, hogy Lycaon ölje meg a fiait és az összes<br />
hozzájuk hasonlót.<br />
Lycaon visszautasította őket.<br />
Így a Végzet kiagyalta hát saját büntetését a király gőgjéért.<br />
Lycaon fiai és a többi fajtársuk új átkot kapott.<br />
– Sosem lesz béke a gyermekeid között. – Clotho, az egyik<br />
Végzet – az, aki megszövi az élet fonalát – jelentette ezt ki. – Az<br />
örökkévalóságig fogják egymást gyűlölni, és harcolni fognak,<br />
egészen addig, míg az utolsó sem lélegzik többé.<br />
És így is lett. Ha Lycaon összekötött egy állatot egy emberrel,<br />
valójában két élőlényt alkotott. Egyet, aki állati szívvel<br />
rendelkezett és egyet, aki emberivel.<br />
Azokat, akik emberként éltek és emberi szívük van,<br />
árkádiainak nevezték, Lycaon népe után. A katagaria pedig azok<br />
neve lett, akik állati szívvel éltek.<br />
A katagaria állatnak született és állatként is élt, mégis, mikor<br />
elérték a serdülőkort, mikor a mágikus erejüket felszabadították a<br />
hormonok, képesek lettek emberré változni – legalábbis kívülről.<br />
De akkor is állati szívük vezette cselekedeteiket.<br />
Ahogyan az árkádiaiak is embernek születtek és emberként is<br />
éltek, egészen addig, míg a pubertáskor meg nem hozta<br />
varázserejüket és ezzel a képességet, hogy állati alakba<br />
változzanak.<br />
Ugyanazon érme két oldalaként a két fajnak békében kellett<br />
volna élnie. Ehelyett az istennők leküldték Discordiát, hogy<br />
6
SHERRILYN KENYON<br />
ültessen közéjük bizalmatlanságot. Az árkádiaiak<br />
felsőbbrendűnek érezték magukat állati unokatestvéreikkel<br />
szemben. Elvégre ők emberek voltak emberi értelemmel, míg a<br />
katagaria állatokból állt, akik képesek voltak emberi alakot ölteni.<br />
A katagaria hamar rájött, hogy az árkádiaiak nem őszinték<br />
szándékaikkal kapcsolatban, és mondanak valamit, de közben<br />
egészen mást tesznek.<br />
A két csoport az összes idősíkon egymásnak esett, és<br />
felállították a saját erkölcsi mércéjüket. Az állatok azt gondolták,<br />
hogy az árkádiaiak jelentik a valódi fenyegetést, míg az<br />
árkádiaiak abban hittek, hogy a katagariát irányítaniuk kell, vagy<br />
ki kell iktatni.<br />
Ez egy végtelen háború.<br />
És ahogy az minden háborúval lenni szokott, itt sem lesz igazi<br />
győzelem. Csak olyan alkalmak, mikor valamelyik fél szenved az<br />
előítéletektől és a megalapozatlan gyűlölettől.<br />
7
PROLÓGUS<br />
New Orleans,<br />
Mardi Gras éjszakája, 2003<br />
– A<br />
nnyira sajnálom, <strong>Vane</strong>. Esküszöm, nem akartam így<br />
megöletni magunkat.<br />
<strong>Vane</strong> Kattalakis a fogait csikorgatta, mikor visszaesett, ahogy<br />
próbálta felhúzni magát. A karjai iszonyatosan fájtak attól, hogy<br />
kétszáz font tömény izmot kellett tartania nem mással, mint<br />
csuklójával. Mindig, ahányszor közel került ahhoz, hogy felhúzza<br />
magát az ágra, ami a feje fölött volt, testvére elkezdett beszélni,<br />
ami megtörte a koncentrációját és ennek következtében<br />
visszaesett eredeti, függeszkedő állapotába.<br />
Vett egy mély levegőt, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a<br />
csuklójában izzó fájdalmat. – Ne aggódj, Fang! Kijuttatom<br />
magunkat innen.<br />
Valahogy.<br />
Remélte.<br />
Fang meg sem hallotta őt. Helyette tovább folytatta a<br />
bocsánatkéréseket, amiért a halálukat okozta.<br />
<strong>Vane</strong> ismét nekifeszült az éles kötélnek, ami a kezeit kötötte<br />
össze a feje fölött, egy vékony ághoz rögzítve őt, miközben egy<br />
8
SHERRILYN KENYON<br />
mocsári ciprusról lógott le pontosan a legsötétebb, legundorítóbb<br />
mocsár fölött, amit valaha látott. Nem is tudta, mi a rosszabb, a<br />
gondolat, hogy elvesztheti a kezeit, vagy, hogy beleesik abba a<br />
visszataszító, aligátoroktól hemzsegő, nyálkás pocsolyába.<br />
Őszintén, inkább lenne halott, mint hogy hozzáérjen ahhoz a<br />
mocskos vízhez. Még a Louisiana mellékfolyójából felszálló<br />
sötétség ellenére is meg tudta mondani, mennyire szennyezett és<br />
szemetes volt a víz.<br />
Valami komolyan nem volt rendben azzal, aki idekint akart<br />
élni ebben a mocsárban. Ez legalább megerősítette a tudatban,<br />
hogy Morrigantes-i Talon egy első osztályú idióta.<br />
Öccse, Fang, egy ugyanolyan vékony ághoz volt kötve a fa<br />
másik oldalán. Ott lógtak a mocsári gázok, kígyók, rovarok és<br />
aligátorok között.<br />
A kötél <strong>Vane</strong> minden mozdulatára belevágott a csuklója<br />
húsába. Ha nem szabadítja ki magukat hamarosan, a huzal<br />
átvágja az ízületeit és a csontjait, és teljesen levágja a kezeit.<br />
Ez volt a timoria, a büntetés, amit ezért érdemeltek ki<br />
mindketten, mert <strong>Vane</strong> segített megvédeni Talon asszonyát.<br />
Amiért <strong>Vane</strong> segíteni mert a Sötét-vadásznak a lélektelen<br />
démonokkal szemben, akik háborúban álltak a Sötét-vadászokkal,<br />
megtámadták <strong>Vane</strong> katagari farkas falkáját és legyilkolták<br />
szeretett húgát.<br />
A katagaria állatokból állt, akik emberi formát ölthettek, és a<br />
természet egyik fő törvénye vezette őket: ölj vagy téged ölnek<br />
meg. Ha bárki vagy bármi fenyegetést jelentett a falkára, azt<br />
elintézték.<br />
Így <strong>Vane</strong>, aki a démontámadást okozta, arra volt ítélve, hogy<br />
összeverjék és otthagyják a mocsárban meghalni. Fang csak azért<br />
9
<strong>Night</strong> Play<br />
volt vele, mert apjuk gyűlölte őket attól a perctől kezdve, hogy<br />
megszülettek, és rettegett tőlük, mióta serdülőkori hormonjaik<br />
felszabadították természetfeletti erejüket.<br />
És apjuk leginkább azért gyűlölte őket, amit az anyjuk tett<br />
vele.<br />
Ez egy egyszer-az-életben alkalom volt, hogy az apjuk úgy<br />
szabadulhasson meg tőlük, hogy a falka közben nem fordul<br />
ellene.<br />
És apjuk örömmel megragadta.<br />
Ez volt az utolsó hiba, amit az a rohadék elkövetett.<br />
Legalábbis az lesz, ha <strong>Vane</strong>-nek sikerül kiszabadítania a<br />
seggüket ebből az átkozott mocsárból anélkül, hogy élve<br />
megegyék őket.<br />
Mindketten emberi alakban voltak és abban is ragadtak a<br />
vékony, ezüst metriazo nyakörv miatt, amit a nyakuk körül<br />
viseltek, és ami apró iontöltéseket küldött a testükbe. A nyakörv<br />
emberi alakban tartotta őket. Ez olyasmi, amiről az ellenségük azt<br />
hiszi, hogy legyengíti őket.<br />
Fang esetében ez igaz is volt.<br />
<strong>Vane</strong>-ében azonban nem.<br />
Bár a nyakörv így is eltompította a képességét, hogy használja<br />
a mágiáját, és hogy manipulálja a természet törvényeit. És ez<br />
komolyan felhúzta.<br />
Akárcsak Fang, <strong>Vane</strong> is csak egy véres farmert viselt. Az ingét<br />
letépték róla, mikor összeverték, és a csizmáját is levették<br />
kicsinyes bosszúból. Természetesen senki nem várta, hogy<br />
túléljék. A nyakörvet nem lehetett levenni, csak varázslattal –<br />
amit jelenleg a viselésük miatt egyikük sem tudott használni –, és<br />
még ha valami csoda folytán le is jutnának a fáról, máris ott volt<br />
10
SHERRILYN KENYON<br />
alattuk egy nagy csapat aligátor, akik már megérezték a vérük<br />
szagát. Az aligátorok most már csak arra vártak, hogy leessenek a<br />
mocsárba és felszolgáljanak nekik egy ízletes farkas-menüt.<br />
– Ember – mondta Fang ingerülten. – Furynak igaza volt.<br />
Sosem bízhatsz semmiben, ami öt napig vérzik és nem hal bele.<br />
Hallgatnom kellett volna rá. Megmondtad nekem, hogy Petra egy<br />
egyszerre három farkassal hempergő kurva, de hallgattam rád<br />
Nem. És most nézz ránk! Esküszöm, ha kijutunk innen, én<br />
megölöm.<br />
– Fang! – förmedt rá <strong>Vane</strong>, mikor a testvére folytatta a<br />
szitkozódást, míg <strong>Vane</strong> próbált valamennyit összeszedni a<br />
hatalmából, annak ellenére, hogy a nyakörv fájdalmas elektromos<br />
csapásokat mért rá. – Abba tudnád hagyni ezt a „kit<br />
hibáztassunk” kibeszélő showt és engednéd, hogy koncentráljak,<br />
különben itt fogunk lógni az örökkévalóság hátralévő részében.<br />
– Nos, nem az örökkévalóságig. Szerintem csak egy fél óra<br />
van hátra, mielőtt a kötél átvágja a csuklóinkat. Ha már szóba<br />
került, a csuklóm nagyon fáj. A tied hogy van – Fang<br />
abbahagyta, míg <strong>Vane</strong> vett egy mély levegőt és érezte, hogy a<br />
kötél nagyon picit meglazul.<br />
Ahogy azt is hallotta, hogy az ág megreccsen.<br />
A szíve őrülten dobogott, <strong>Vane</strong> lenézett és látta, hogy egy<br />
nagyon nagy aligátor épp vele szemez a szédítő mélységből.<br />
<strong>Vane</strong> bármit megadott volna azért, hogy három percre<br />
visszakapja az erejét, hogy megsüthesse azt a mohó rohadékot.<br />
Úgy tűnt, Fang nem vette észre egyik fenyegetést sem. –<br />
Esküszöm, soha többé nem fogom azt mondani neked, hogy<br />
harapj meg. Legközelebb, ha mondasz nekem valamit, hallgatni<br />
fogok rád, különösen, ha nők is érintve vannak az ügyben.<br />
11
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> felmorgott. – Akkor volnál szíves hallgatni rám, mikor<br />
azt mondom, hogy kuss<br />
– Csendben vagyok. Csak utálok ember lenni. Kész szopás. Te<br />
hogy bírod ki<br />
– Fang!<br />
– Mi van<br />
<strong>Vane</strong> a szemeit forgatta. Ez teljesen hasztalan. Bármikor, ha a<br />
testvére emberi alakban volt, az egyetlen testrésze, ami bármit is<br />
csinált, az a szája volt. Miért nem volt képes a falkája elnémítani<br />
Fanget, mielőtt fellógatták őket ide<br />
– Tudod, ha farkas alakban volnánk, egyszerűen csak<br />
lerágnánk a mancsunkat. Persze, ha farkas alakban lennénk, a<br />
kötél nem tartana meg minket, tehát…<br />
– Fogd be! – morogott rá újra <strong>Vane</strong>.<br />
– Képes leszek valaha is érezni a kezemmel, miután ennyire<br />
lezsibbadt Ilyesmi nem történik meg, mikor farkasok vagyunk.<br />
Az emberekkel gyakran előfordul<br />
<strong>Vane</strong> becsukta a szemét undorában. Szóval így fog meghalni.<br />
Nem valami dicsőséges csatában az ellensége vagy az apja ellen.<br />
Nem is csendben, álmában.<br />
Nem, az utolsó dolog, amit hallani fog, az Fang siránkozása.<br />
Ez nagyszerű.<br />
Hátrahajtotta a fejét, így láthatta a testvérét a sötétségen<br />
keresztül. – Tudod, Fang, hagyd abba a hibáztatgatást egy percre!<br />
Fáradt vagyok, és elegem van abból, hogy itt lógok a te átkozott<br />
nagy szád miatt, és hogy úgy döntöttél, hogy elmondod a<br />
legutóbbi szeretődnek, hogyan védtem meg egy Sötét-vadász<br />
társát. Köszönöm szépen, hogy nem tudod, mikor fogd be azt a<br />
lepcses szád.<br />
12
SHERRILYN KENYON<br />
– Na ja, de honnan a francból tudtam volna, hogy Petra<br />
rohanni fog apánkhoz, és elmondja neki, hogy Sunshine-nal<br />
voltál, és hogy miért támadtak meg minket a démonok Az a<br />
kétszínű ribanc. Azt mondta, a párjának akar.<br />
– Mindegyik a párjának akar, seggfej, ez a fajtánk természete.<br />
– Baszd meg!<br />
<strong>Vane</strong> megnyugodva felsóhajtott, mikor Fang végre<br />
elhallgatott. Testvére dühe ad neki körülbelül három-négy perc<br />
csöndet, míg Fang valami összetett és kreatív visszavágást keres.<br />
Összekulcsolta az ujjait és felemelte a lábát. Még több<br />
fájdalom nyilallt a karjába, ahogy a huzal egyre mélyebbre vágott<br />
a húsába. Csak azért imádkozott, hogy emberi csontjai kitartsanak<br />
elég ideig.<br />
Még több vér folyt az alkarjára, ahogy a lábát a feje fölötti<br />
ághoz közelítette.<br />
Ha képes lenne átkulcsolni rajta a lábát…<br />
Meztelen lába megérintette a fát. A kéreg hűvös és érdes volt,<br />
és végigkaristolta a gyenge bőrt a lábfején. A bokáját a fa köré<br />
fűzte.<br />
Csak még egy kicsit… egy kicsit.<br />
Még.<br />
Fang rámorgott. – Olyan egy seggfej vagy.<br />
Nos, túl sokat remélt.<br />
<strong>Vane</strong> a figyelmét saját, egyre gyorsuló szívdobogására<br />
irányította, és nem volt hajlandó meghallani Fang sértéseit.<br />
Fejjel lefelé a lábával átölelte az ágat, és megkönnyebbülten<br />
felsóhajtott. <strong>Vane</strong> felmordult az enyhüléstől, ahogy a súlya nagy<br />
része áthelyeződött lüktető, vérző csuklójáról. Erősen lihegett a<br />
megerőltetéstől, míg Fang folytatta az általa nem hallott tirádát.<br />
13
<strong>Night</strong> Play<br />
Az ág veszélyesen recsegni kezdett.<br />
<strong>Vane</strong> újra visszatartotta a lélegzetét, félve attól, hogy a<br />
legkisebb mozdulattól is kettétörik az ág, és belezuhan a mocsár<br />
mocskos, zöld vizébe.<br />
Az aligátorok hirtelen lebuktak a víz alá, és gyorsan elúsztak<br />
onnan.<br />
– Ó, a francba – sziszegte <strong>Vane</strong>.<br />
Ez nem volt jó jel.<br />
Össze-vissza két dolog volt tudomása szerint, ami távozásra<br />
késztethette az aligátorokat. Az egyik, ha a Talon nevű Sötétvadász,<br />
aki a mocsárban élt, hazatért, és magához szólította őket.<br />
De mivel Talon jelenleg a Francia Negyedben van, és a világ<br />
megmentésén fáradozik, ez elég valószerűtlen.<br />
A másik, kevésbe kecsegtető variáció a démonok voltak –<br />
azok a sétáló halottak, akik arra voltak átkozva, hogy öljenek<br />
azért, hogy életben maradjanak és meghosszabbítsák életüket. Az<br />
egyetlen dolog, amire büszkébbek voltak annál, mint ha<br />
embereket öltek, az az volt, ha az az ember Vér-vadász volt.<br />
Mivel a Vér-vadászok élettartama évszázadokban mérhető, és<br />
mágikus képességeik voltak, a lelkük tízszer tovább volt képes<br />
fenntartani egy démon létezését, mint egy átlagos emberé.<br />
És ami még csábítóbbá tette az egészet, ha egyszer egy Vérvadász<br />
lelkét megszerezték, a képességeit a démon teste elnyelte,<br />
és egymás ellen használhatták.<br />
Különleges kiváltság volt az élőholtak kedvenc<br />
„csemegéjének” lenni.<br />
Csak egy okból lehettek itt a démonok. Csak egyetlen módja<br />
volt annak, hogy megtalálják őt és Fanget ebben az isten háta<br />
mögötti mocsárban, ahová a démonok nem tévedtek be csak úgy.<br />
14
SHERRILYN KENYON<br />
Valaki felajánlotta őket, mint áldozatok, hogy a démonok békén<br />
hagyják a katagari falkát.<br />
És nem kételkedett abban, hogy ki intézte a hívást.<br />
– Légy átkozott! – morogta <strong>Vane</strong> a sötétségbe, tudva, hogy<br />
apja úgy sem hallhatja őt. De attól még ki kellett mondania.<br />
– Mit tettem veled – kérdezte felháborodottan Fang. – Azon<br />
kívül, hogy megölettelek.<br />
– Nem neked szólt – mondta <strong>Vane</strong>, azon küzdve, hogy<br />
fenntartsa a lábát, míg ki tudja szabadítani a kezét.<br />
Valami felugrott a mocsárból a feje fölött lévő faágra.<br />
<strong>Vane</strong> kicsavarta a testét, hogy lássa a magas, vékony démont,<br />
aki fölötte állt, éhes szemében ámuló tekintettel nézve le rá.<br />
A teljesen feketébe öltözött szőke démon idegesítően<br />
rávigyorgott. – Örülnöd kellene, hogy látsz minket, farkas. Végül<br />
is, mi csak ki akarunk szabadítani titeket.<br />
– Menj a pokolba! – morgott rá <strong>Vane</strong>.<br />
A démon nevetett.<br />
Fang felvonyított.<br />
<strong>Vane</strong> odanézett és egy tíz főből álló démoncsapat húzta le<br />
Fanget a fáról. A pokolba! A testvére farkas volt. Nem tudja,<br />
hogyan harcoljon velük emberi alakban a képességei nélkül, amit<br />
nem tud használni addig, míg rajta van a nyakörv.<br />
<strong>Vane</strong> dühösen rúgott egyet. Az ág azon nyomban eltört,<br />
leküldve őt egyenesen az alatta lévő mozdulatlan vízbe.<br />
<strong>Vane</strong> visszatartotta a levegőt, ahogy a mocskos, nyálkás víz<br />
íze a fejébe szállt. Megpróbálta a felszínre küzdeni magát, de nem<br />
sikerült.<br />
Nem mintha számított volna. Valaki a hajánál fogva a felszínre<br />
rángatta.<br />
15
<strong>Night</strong> Play<br />
Amint a feje a víz felett volt, a démon belesüllyesztette a<br />
fogait a csupasz vállába. Morogva a haragtól, <strong>Vane</strong> a démon<br />
bordáiba könyökölt, és a saját fogait használva viszonozta a<br />
harapást.<br />
A démon felvisított és elengedte őt.<br />
– Ez harcol – mondta egy nő, aki felé vette az irányt. – Sokkal<br />
nagyobb a lelkiereje, mint a másiknak.<br />
<strong>Vane</strong> kirúgta alóla a lábát, mielőtt hozzáérhetett volna, a nő<br />
testét ugródeszkának használta, hogy kiszabaduljon a vízből.<br />
Mint minden életrevaló farkasnak, az ő lábai is erősek voltak<br />
ahhoz, hogy a vízből egészen a ciprus törzséig eljusson velük.<br />
Sötét haja nedvesen lógott az arca körül, míg a teste lüktetett a<br />
harctól és a veréstől, amit a falkájától kapott. A holdfény<br />
csillogott nedves, izmos testén, ahogy egy kézzel a fatörzsnek<br />
támaszkodott, mely beleolvadt a mocsár sötétségébe. Sötét<br />
spanyol moha lógott a fákról, miközben a teliholdat<br />
beárnyékolták a felhők, hátborzongató, rejtélyes fénybe burkolva<br />
a sötét, bársonyos víz hullámait.<br />
Mint az állat, ami valójában volt, <strong>Vane</strong> figyelte az ellenségeit,<br />
ahogy közelednek hozzá. Nem volt hajlandó feladni magát, vagy<br />
Fanget ezeknek a fattyúknak. Lehet, hogy nem volt halott, de<br />
ugyanannyira átkozott volt, mint ők és jelenleg sokkal dühösebb<br />
is volt a Végzetre.<br />
A kezét a szájához emelve <strong>Vane</strong> a fogait használva<br />
keresztülharapta a kötelet, ami a csuklóját tartotta, és<br />
kiszabadította a kezeit.<br />
– Ezért megfizetsz – mondta egy férfi démon, aki felé tartott.<br />
Most, hogy kezei szabadok voltak, <strong>Vane</strong> visszaugrott a<br />
fatörzstől a vízbe. Lemerült a sejtelmes mélységbe, egészen<br />
16
SHERRILYN KENYON<br />
addig, míg le nem tudott törni egy darab fát egy már régen kidőlt<br />
fáról, mely az iszapba süllyedt. Felrúgta magát, és célba vette azt<br />
a helyet, ahol Fang volt.<br />
A testvére mellett bukkant fel a víz alól, és tíz különböző<br />
démont talált ott, akik a Fang véréből táplálkoztak.<br />
Egyet hátrarúgott, megragadott egy másikat a nyakánál fogva,<br />
és rögtönzött karóját a démon szívébe döfte. A teremtmény<br />
azonnal eltűnt.<br />
A többi felé fordult.<br />
– Tépjetek számot! – vakkantotta feléjük <strong>Vane</strong>. – Túl sokan<br />
vagytok ahhoz, hogy egyszerre vágjalak titeket haza.<br />
A legközelebbi démon felnevetett. – Az erőd le van kötve.<br />
– Mondd ezt a sírásódnak! – mondta <strong>Vane</strong> és felé kapott. A<br />
démon hátra ugrott, de nem eléggé. Azok, akik az emberekkel<br />
való harchoz szoktak, nem vették számításba, hogy <strong>Vane</strong><br />
fizikailag sokkal erősebb.<br />
<strong>Vane</strong>-nek nem volt szüksége a pszichikai erejére. Az állati<br />
ereje elég volt ahhoz, hogy ezt befejezze. Leszúrt egy démont és<br />
szembefordult a többivel, míg az előző porrá változott.<br />
Egyszerre rohantak rá, de ez nem működött. A démonok<br />
erejének felét az a képesség tette ki, hogy figyelmeztetés nélkül<br />
csaphattak le, és hogy áldozataikban pánikot keltettek.<br />
Ez működött is volna, ha <strong>Vane</strong>-t, aki a démoni faj<br />
unokatestvére volt, nem tanították volna meg, hogyan győzzön<br />
ilyen stratégia ellen. Nem volt bennük semmi, ami félelmet<br />
keltett volna benne.<br />
A taktikájukkal csak az érzéketlenségét és az eltökéltségét<br />
vívták ki.<br />
És a végén ez fogja győzelemre segíteni.<br />
17
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> leszedett még kettőt a karójával, de Fang még mindig<br />
mozdulatlan maradt a vízben. <strong>Vane</strong> aggódni kezdett, de gyorsan<br />
elnyomta magában.<br />
A nyugalom volt az egyetlen mód, hogy megnyerje ezt a<br />
csatát.<br />
Az egyik démon elkapta egy mágikus csapással, amitől<br />
pörögve visszaesett a vízbe. Egy farönk állította meg, és <strong>Vane</strong><br />
felnyögött a hátában szétáradó fájdalomtól.<br />
Megszokásból a hatalmával próbált visszavágni, de csak azt<br />
érezte, hogy a nyakörv a nyakára szorul, és az áram megrázta.<br />
Átkozódott a friss fájdalomtól, majd kisöpörte a fejéből az érzést.<br />
Felpattant és megtámadott két férfit, akik Fang felé tartottak.<br />
– Add már fel! – förmedt rá az egyik démon.<br />
– Miért nem teszitek ti ezt<br />
A démon felé mozdult. <strong>Vane</strong> lebukott a víz alá, és a démon<br />
lábát kirántotta alóla. A víz alatt harcoltak, míg végül <strong>Vane</strong>-nek<br />
sikerült elkapnia a karóval.<br />
A többi elmenekült.<br />
<strong>Vane</strong> ott állt a sötétben, hallgatva őket, ahogy vízre szálltak. A<br />
szíve a fülében dobogott, mikor a düh szétáradt benne. A fejét<br />
hátracsapva kiengedett egy farkas vonyítást, ami kísértetiesen<br />
visszhangzott a ködös mocsárban.<br />
Embertelen és baljóslatú, ez volt az a hang, amitől a voodoo<br />
papok fedezékbe rohantak.<br />
Miután biztossá vált, hogy a démonok elmentek, <strong>Vane</strong><br />
kisöpörte nedves haját a szeméből, miközben Fang felé tartott,<br />
aki még mindig nem mozdult.<br />
<strong>Vane</strong> majd’ megfulladt a bánattól, ahogy vakon átvágott a<br />
vízen, és csak egy gondolat járt a fejében… Ne halj meg.<br />
18
SHERRILYN KENYON<br />
Újra és újra látta a fejében a húga élettelen testét. Érezte a bőre<br />
hidegét a saját bőrén. Nem vesztheti el mindkettejüket. Nem<br />
vesztheti el őt is.<br />
Az megölné őt.<br />
Először életében szerette volna hallani Fang egyik ostoba<br />
beszólását.<br />
Bármit.<br />
Képek úsztak be a gondolataiba arról a napról, mikor a<br />
testvére meghalt a démonok kezétől. Elképzelhetetlen fájdalom<br />
járta át. Fangnek élni kell. Muszáj.<br />
– Kérlek, Istenem – lehelte, ahogy odaért mellé. Nem vesztheti<br />
el így a testvérét.<br />
Így semmiképpen.<br />
Fang szemei nyitva voltak, vakon meredt fel a teliholdra,<br />
amely máskor megengedné nekik azt, hogy egy időutazással<br />
kijussanak a mocsárból, ha nem viselték volna a nyakörvet.<br />
Fang tele volt nyílt, harapás okozta sebekkel.<br />
A mélyre ható bánat darabokra törte <strong>Vane</strong> szívét.<br />
– Gyerünk Fang, ne halj meg! – mondta, a hangja megtört,<br />
ahogy próbálta visszafojtani a sírást. Helyette felmordult. – Ne<br />
merészelj meghalni itt nekem, te seggfej!<br />
A karjaiba húzta a testvérét és észrevette, hogy Fang nem halt<br />
meg. Még mindig lélegzett és csillapíthatatlanul remegett. Lassú<br />
és reszelős, Fang lélegzésének alig hallható hangja kész<br />
szimfónia volt <strong>Vane</strong> füleinek.<br />
A könnyei szabad utat nyertek, ahogy a megnyugvás átjárta.<br />
Óvatosan ringatta Fanget a karjaiban.<br />
– Gyerünk, Fang – mondta halkan –, mondj valami hülyeséget<br />
nekem!<br />
19
<strong>Night</strong> Play<br />
De Fang nem szólt semmit. Csak feküdt és remegett a sokktól<br />
<strong>Vane</strong> karjaiban.<br />
De legalább életben volt.<br />
Jelenleg.<br />
<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta, ahogy a düh elöntötte. Ki kell innen<br />
vinnie a testvérét. Találni kell valami biztonságos helyet maguk<br />
számára.<br />
Mintha létezne olyan hely.<br />
Azzal, hogy a haragja szabadjára volt engedve, megtette a<br />
lehetetlen, letépte Fang nyakáról nyakörvet a puszta kezével.<br />
Fang azonnal farkassá változott.<br />
Fang még mindig nem tért magához. Nem pislogott, nem<br />
szűkölt.<br />
<strong>Vane</strong> lenyelte a fájdalmas gombócot a torkában és harcolt a<br />
szemébe gyűlő könnyekkel.<br />
– Minden rendben, kistestvér – suttogta Fangnek, mikor<br />
felemelte őt a koszos vízből. A barna farkas súlya kínzó volt, de<br />
<strong>Vane</strong> nem törődött vele. Nem figyelt a saját testére, míg sikerült<br />
vinnie Fanget.<br />
Addig, míg a teste lélegzik, senki sem fog bántani senkit,<br />
akivel <strong>Vane</strong> törődött.<br />
És bárkire halál várt, aki egyáltalán megpróbálta.<br />
20
1. fejezet<br />
Akác és Csipke Butik,<br />
Iberville, Francia Negyed<br />
Nyolc hónappal később<br />
B<br />
ride McTierney döbbenten nézett a kezében tartott levélre és<br />
pislogott. Újra pislogott.<br />
Nem igazán az volt benne, amire gondolt, hogy lesz benne.<br />
Lehetséges ez<br />
Ez egy vicc<br />
De mikor újra elolvasta, immár negyedszer, tudta, hogy nem<br />
az. Az az erkölcstelen, gyáva rohadék szakított vele egy neki<br />
számlázott légipostán keresztül.<br />
Sajnálom, <strong>Bride</strong>,<br />
de nekem egy olyan nőre van szükségem, aki erősíti a celebimidzsemet.<br />
Feltűnő helyekre járok, és olyanféle nőre van<br />
szükségem magam mellett, aki segít, nem pedig hátráltat. A<br />
holmidat az üzletedhez szállíttatom. Itt van egy kis pénz<br />
21
<strong>Night</strong> Play<br />
hotelszobára, ma estére, arra az esetre, ha nincs üres szobád, és<br />
nem tudsz hol aludni.<br />
Minden jót,<br />
Taylor<br />
– Sajnálod, te hízelgő, aljas, hitvány kutya – morogta, ahogy<br />
újra elolvasta, és a fájdalom elárasztotta olyan mélyen, hogy az<br />
egyetlen, amit tehetett az volt, hogy nem tört ki könnyekben. A<br />
férfi, akivel már öt éve együtt van, szakít vele… egy levélen<br />
keresztül, amivel az ő üzletének a számláját terheli<br />
– Menj a pokolba, te mocskos kígyó! – morogta.<br />
Általában <strong>Bride</strong> hamarabb vágta volna le a saját fejét, mint<br />
hogy káromkodjon, de ez… ez garantált néhány fajsúlyos<br />
mondatot.<br />
És egy baltát ex-barátja fejébe.<br />
Harcolt az ellen az érzés ellen, hogy sikítson. És a szükség<br />
ellen, hogy bepattanjon a SUV-jába, elmenjen a tévéstúdióba és<br />
feldarabolja azt a rohadékot apró, véres cafatokra.<br />
Átkozzák őt meg az istenek!<br />
Egy könnycsepp gördült le az arcán. <strong>Bride</strong> letörölte és<br />
szipogott. Nem fog emiatt sírni. Az a seggfej nem ért ennyit.<br />
Tényleg nem ért ennyit, és mélyen legbelül nem is volt<br />
meglepve. Az utolsó hat hónapban már tudta, hogy ez be fog<br />
következni. Érezte minden alkalommal, mikor Taylor újabb és<br />
újabb diétákra bíztatta, vagy beíratta egy újabb tréningprogramra.<br />
22
SHERRILYN KENYON<br />
A két héttel ezelőtti, fontos, Aquariumban rendezett vacsorát<br />
pedig ne is említse, mikor azt mondta neki, hogy nem akarja,<br />
hogy csatlakozzon hozzá. – Semmi szükség arra, hogy ezért<br />
kiöltözz, annyira unalmas lesz. Tényleg. A legjobb az lesz, ha<br />
egyedül megyek.<br />
Amint elhallgatott, tudta, hogy ez már nem fog sokáig tartani.<br />
Mégis fájt. Mégis sajgott. Hogy tehetett ilyet<br />
Ilyet! – gondolta mérgesen, mikor összegyűrte a levelet az<br />
üzlete kellős közepén, mint egy őrült.<br />
De valójában tudta. Taylor sosem volt boldog vele. Az<br />
egyetlen ok, amiért vele volt, az az, hogy az unokatestvére<br />
menedzser volt a helyi tévéstúdiónál. Taylor szeretett volna egy<br />
állást és ő, mint egy idióta, segített neki megszerezni.<br />
És most, hogy a pozíciója biztos volt és a nézettsége az<br />
egekben, megtette ezt a lépést is.<br />
Rendben. Amúgy sincs rá szüksége.<br />
Jobb lesz neki nélküle.<br />
De a világ minden érve ellenére sem tűnt el a keserű fájdalom<br />
a mellkasából, amitől legszívesebben összegömbölyödött volna,<br />
és sírt volna addig, míg bírja.<br />
– Nem fogom megtenni – mondta, letörölve egy újabb<br />
könnycseppet. – Nem fogom megadni neki azt az elégtételt, hogy<br />
sírok.<br />
Kidobta a levelet és bosszúszomjasan megragadta a porszívót.<br />
A kis butikját ki kell takarítani.<br />
Csak porszívózok.<br />
Addig porszívózott, míg a szőnyeg kifoszlott.<br />
23
<strong>Night</strong> Play<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> Kattalakis pocsékul érezte magát. Épp most jött ki Grace<br />
Alexander irodájából, ahol a jó – és ebben a szóban benne volt<br />
minden rosszindulata – pszichológusnő azt mondta neki, hogy a<br />
világon semmit sem tehet, ami meggyógyíthatná a testvérét<br />
addig, míg az nem volt hajlandó gyógyulni.<br />
Ez nem az volt, amit hallani akart. A pszicho-blabla az<br />
embereknek való, nem a farkasoknak, akiknek arra volt<br />
szükségük, hogy szétrúgják az ostoba seggüket.<br />
Mióta a Mardi Gras estéjén <strong>Vane</strong> kimászott a mocsárból,<br />
testvére a Szentélyben feküdt, a bárban, amit egy katagari medve<br />
klán irányított és szívesen fogadtak minden kóborlót, lényegtelen,<br />
melyik fajba tartozott: ember, démon, apollita, Sötét-vadász,<br />
álom-vadász vagy Vér-vadász. Mindaddig, míg fenntartod a<br />
békét, és nem fenyegetsz senkit, a medvék megengedték, hogy<br />
maradj. És élj.<br />
De függetlenül attól, hogy a Peltier medvék mit mondtak,<br />
teljesen tisztában volt az igazsággal. Fangre és rá vérdíjat tűztek<br />
ki, és nem volt számukra biztonságos hely. Mozgásban kellene<br />
maradniuk, mielőtt apjuk megtudja, hogy még élnek.<br />
Abban a pillanatban, hogy rájön, egy csapat bérgyilkost fog<br />
utánuk küldeni. <strong>Vane</strong> el tudja intézni őket, de akkor nem, ha egy<br />
százhúsz fontot nyomó eszméletlen farkast is magával kell<br />
cipelnie.<br />
Fangre ébren és éberen volt szüksége. És leginkább arra, hogy<br />
a testvére hajlandó legyen harcolni.<br />
De úgy tűnt, semmi sem éri el Fanget, hogy végre felébredjen.<br />
Semmi.<br />
24
SHERRILYN KENYON<br />
– Hiányzol, Fang – suttogta, miközben a torkát elszorította a<br />
bánat. Olyan nehéz volt egyedül boldogulnia a világban. Senkivel<br />
nem beszélhetett. Senkiben sem bízhatott.<br />
Olyannyira szerette volna visszakapni a húgát és az öccsét,<br />
hogy szívesen eladta volna a lelkét is értük.<br />
De mindketten elmentek. Senki nem maradt neki. Senki.<br />
Felsóhajtott és zsebre vágta a kezét, majd befordult az<br />
Iberville-re, hogy keresztülvágjon a Francia Negyeden.<br />
Nem igazán tudta, miért érdekelte többé bármi is. Hagyhatná,<br />
hogy az apja rátaláljon. Ugyan mi lenne a különbség jelenlegi<br />
helyzetéhez képest<br />
De <strong>Vane</strong> egész életében harcolt. Ez volt az egyetlen, amit<br />
megértett.<br />
Nem teheti meg Fanggel, hogy, leül és várja a halált. Lenni<br />
kell valaminek, amit megtehet a testvéréért.<br />
Valami, ami mindkettejüket arra sarkallná, hogy újra élni<br />
akarjanak.<br />
<strong>Vane</strong> megállt, ahogy az egyik női üzlet közelébe ért, melyhez<br />
hasonló több is volt a Francia Negyedben. Ez egy nagy,<br />
téglavörös épület volt, feketével és burgundi vörössel díszítve. Az<br />
egész homlokzat üvegből volt, ami látni engedte, hogy a bolt<br />
belseje tele van szórva csipkés holmikkal és finom, női<br />
cuccokkal.<br />
De nem a kirakott áruk késztették megállásra.<br />
Hanem Ő.<br />
A nő, akiről azt hitte, soha többé nem fogja látni.<br />
<strong>Bride</strong>.<br />
Csak egyetlen egyszer látta egy nagyon rövid idő erejéig,<br />
mikor Sunshine Runningwolfot védte a Jackson Téren, ahol a nő<br />
25
<strong>Night</strong> Play<br />
a turistáknak adta el műalkotásait. <strong>Bride</strong> nyilvánvalóan Sunshinehoz<br />
jött és a két nő pár percet beszélgetett.<br />
Aztán <strong>Bride</strong> kisétált az életéből. Még akkor is, ha nagyon<br />
szerette volna követni őt, <strong>Vane</strong> tudta, hogy nem szabad. Emberek<br />
és farkasok nem keverednek.<br />
És az olyan elcseszett farkasok, mint ő, kétségkívül nem<br />
tesznek ilyet.<br />
Tehát ülve maradt, noha teste minden molekulája azt<br />
követelte, hogy menjen a nő után.<br />
<strong>Bride</strong> volt a legszebb nő, akit <strong>Vane</strong> valaha látott.<br />
És még most is az volt.<br />
Hosszú, égővörös haja egy rendetlen copfba volt összefogva a<br />
feje tetején, így néhány hullámos tincs bekeretezte a porcelán<br />
fehér arcot. Hosszú fekete ruhát viselt, ami a teste körül<br />
hullámzott, miközben a szőnyeget porszívózta.<br />
Minden állati ösztöne életre kelt, ahogy újra meglátta. Az<br />
érzés mindent elsöprő volt. Követelőző.<br />
Szükséges.<br />
És nem hallgatna semmilyen kifogásra.<br />
Akarata ellenére azon kapta magát, hogy felé tart. Míg ki nem<br />
nyitotta a burgundi vörös ajtót, nem vette észre, hogy a nő sír.<br />
Vad düh csapta fel a fejét benne. Az is épp elég rossz volt,<br />
hogy az ő élete kész szopás volt, a legutolsó, amit látni akart, az<br />
volt, hogy egy hozzá hasonló ember sír.<br />
<strong>Bride</strong> megállította a porszívót és felnézett, mikor hallotta,<br />
hogy valaki bejön. Hirtelen nem kapott levegőt. Még soha<br />
életében nem látott nála jóképűbb férfit.<br />
Soha.<br />
26
SHERRILYN KENYON<br />
Első ránézésre a haja sötétbarna volt, de valójában mindenféle<br />
szín látható volt benne: hamu, vörös, fekete, barna mahagóni,<br />
még némi szőke is. Még sosem látott ehhez fogható hajat, senkin.<br />
Hosszú és hullámos, hátul pedig egy szexi lófarokba volt<br />
összehúzva.<br />
Teljesen… elképesztő… volt.<br />
<strong>Bride</strong> a szemeit nem látta a sötét napszemüvegtől, amit viselt,<br />
de a tekintetét érezte. Olyan volt, mint egy perzselő érintés.<br />
Ez a férfi erős volt. Vad. És ettől félelem járta őt át.<br />
Mit keresne egy hozzá hasonló férfi egy olyan boltba, ami női<br />
vevőkre specializálódott<br />
Vajon ki fogja rabolni<br />
A porszívó, amin egy centit sem mozdított azóta, hogy a férfi<br />
bejött, tiltakozóan elkezdett pufogni és füstölni. Vett egy mély<br />
lélegzetet és gyorsan leállította.<br />
– Segíthetek – kérdezte, miközben azon küzdött, hogy a gépet<br />
a pult mögé rejtse.<br />
Az arca elvörösödött, ahogy a motor még mindig füstölt és<br />
köpködött. Ez az égő por nem túl kellemes illatát adta hozzá az<br />
általa használt gyertyák illategyvelegéhez.<br />
Rámosolygott arra az ellenállhatatlan istenre, aki hanyagul<br />
álldogált az üzletében. – Sajnálom ezt.<br />
<strong>Vane</strong> becsukta a szemét, ahogy élvezte azt a melodikus, délről<br />
származó dallamos hangot. Mélyen a testébe férkőzött, elérve,<br />
hogy az egész teste a nő iránt epekedjen. A szükség és a vágy<br />
hatalmasra nőtt benne.<br />
Nyers sürgetéssel követelte, hogy vegye el azt, amit akar, nem<br />
törődve a következményekkel.<br />
27
<strong>Night</strong> Play<br />
De a nő félt tőle. Az állati része ezt világosan érezte. És ez volt<br />
az utolsó, amit az emberi része akart.<br />
Felemelte a kezét, levette a napszemüveget és halványan<br />
rámosolygott. – Hello.<br />
Ez nem segített. Ha lehetséges, a szemei látványától még<br />
idegesebb lett.<br />
A francba.<br />
<strong>Bride</strong> teljesen ledöbbent. Nem gondolta volna, hogy még ennél<br />
is jóképűbb lehet, de azzal az ördögi mosollyal az arcán az volt.<br />
Ami rosszabb, az az intenzív, vad tekintet, ami azokban a<br />
mogyoró zöld szemekben fénylett, amitől egyszerre reszketett és<br />
öntötte el a forróság. Még soha életében nem látott egyetlen pasit<br />
sem, aki ennyire jóvágású lenne.<br />
– Hello – köszönt vissza, mint valami totális idióta.<br />
A tekintete végre elhagyta őt, és bolt kínálatára vándorolt.<br />
– Ajándékot keresek – mondta mély, hipnotikus hangon.<br />
Képes lett volna hallgatni őt akár órákon keresztül is, és valami<br />
megmagyarázhatatlan okból szerette volna hallani, ahogy a nevét<br />
mondja.<br />
<strong>Bride</strong> megköszörülte a torkát és félre tette ostoba gondolatait,<br />
miközben a pult mögé sétált. Ha a kedves ex-barátja képtelen volt<br />
elviselni a látványát, miért foglalkozna vele akár egy percig is<br />
egy hozzá hasonló isten<br />
Eldöntötte, hogy lenyugszik, mielőtt hülyét csinál magából. –<br />
Kinek lesz<br />
– Egy nagyon különleges személynek.<br />
– A barátnőjének<br />
28
SHERRILYN KENYON<br />
A tekintete visszatért <strong>Bride</strong>-ra, amitől még jobban borzongott.<br />
A férfi finoman megrázta a fejét. – Sosem lesz olyan szerencsém<br />
– mondta halk, csábító hangon.<br />
Milyen különös. El sem tudja képzelni, hogy ennek a fickónak<br />
gondja lenne azzal, hogy megszerezze, akit meg akar kapni.<br />
Hogyan mondhatna rá bármelyik nő nemet<br />
Egy percig remélte, hogy sosem fog találkozni ilyen nővel. Ha<br />
megtörténne, félő, hogy erkölcsi kötelességének érezné, hogy<br />
áthajtson rajta a kocsijával.<br />
– Mennyit szeretne rákölteni<br />
A férfi vállat vont. – A pénz nekem nem jelent semmit.<br />
<strong>Bride</strong> csak pislogott ezen. Bámulatos és gazdag. Ember,<br />
valamelyik nőnek odakint hihetetlen szerencséje van.<br />
– Rendben. Van néhány nyakláncunk. Az mindig jó ajándék.<br />
<strong>Vane</strong> követte őt egy nagy, falnak támasztott polcig, ahol volt<br />
egy falra szerelt tükör, számos gyöngysorral és fülbevalóval,<br />
amelyek kemény kártyákra voltak tűzve.<br />
Az illata felizgatta és keménnyé tette őt. Csak arra volt képes,<br />
hogy visszafogja magát attól, hogy a vállához hajoljon, és mélyen<br />
beszívja az illatát addig, míg részeg nem lesz tőle. A tekintetét a<br />
nyaka sima, sápadt bőrére irányította.<br />
Megnyalta az ajkait és elképzelte, milyen íze lehet. Milyen<br />
lenne a buja domborulatait a testéhez nyomódva érezni. Látni a<br />
csókjaitól duzzadt ajkait, és a szemeit sötétnek és álmodozónak a<br />
vágytól, miközben rá nézne, míg magáévá teszi.<br />
És ami még rosszabb, érezte a nő saját vágyát is, ami csak olaj<br />
volt a tűzre.<br />
– Melyik a kedvenced – kérdezte, pedig már tudta a választ.<br />
29
<strong>Night</strong> Play<br />
Volt egy fekete, Viktória-korabeli lánc, amin rajta volt az<br />
illata. Valószínűleg gyakran felpróbálta.<br />
– Ez – mondta, azért a láncért nyúlva.<br />
A farka még jobban megkeményedett, ahogy az ujjak<br />
végigsimították a fekete ónix köveket. Semmi mást nem akart,<br />
mint végigsimítani azon a hosszú karon, végigsimítani a<br />
tenyerével azt a puha sápadt bőrt, míg el nem éri a kezét. A kezét,<br />
amit szeretne végigcsókolni.<br />
– Felpróbálnád a kedvemért<br />
<strong>Bride</strong> megborzongott a hang mély tónusától. Mi volt ebben a<br />
férfiban, amitől ennyire ideges lett<br />
De igazából tudta. Erősen férfias volt és, hogy egyenesen őt<br />
vizslatta, az zavarba ejtő és nyugtalanító volt.<br />
Megpróbálta feltenni a láncot, de a keze annyira remegett,<br />
hogy képtelen volt bekapcsolni.<br />
– Segíthetek – kérdezte a férfi.<br />
<strong>Bride</strong> nyelt egyet és bólintott.<br />
A meleg kezek érintése az övén még nyugtalanítóbb volt. A<br />
tükörbe nézett és elkapta a mogyoró zöld tekintetet, amelyek<br />
olyan forrósággal néztek rá, hogy egyszerre hozta tűzbe a testét<br />
és késztette reszketésre.<br />
Kétségtelenül ő volt messze a legsármosabb férfi, aki valaha<br />
élt és lélegzett, és megérintette őt. Ez elég volt ahhoz, hogy<br />
elájuljon.<br />
Ügyesen bekapcsolta a láncot. Az ujjai egy percig még a<br />
nyakán maradtak, aztán a tekintetük találkozott a tükörben és a<br />
férfi hátrébb lépett.<br />
30
SHERRILYN KENYON<br />
– Gyönyörű – mormogta rekedt hangon, de nem a láncot<br />
bámulta. Egyenesen a szemének a tükörképébe nézett. –<br />
Elviszem.<br />
Tépelődve a megnyugvás és a szomorúság között, <strong>Bride</strong><br />
gyorsan félrenézett és felnyúlt, hogy levegye a láncot. Igazság<br />
szerint imádta ezt a nyakláncot és gyűlölte, hogy elviszik. Az<br />
üzlet részére vette, de szerette volna megtartani magának.<br />
De miért zavarja Ez egy hatszáz dolláros mestermű. Úgy sem<br />
tudja viselni sehol. Nagy pocsékolás lenne, és a benne élő<br />
gyakorlatias ír nő nem engedte, hogy ilyen ostoba legyen.<br />
Lehúzta a nyakából, visszanyelte a torkában lévő gombócot és<br />
a kasszához tartott.<br />
<strong>Vane</strong> szúrósan nézte. Még szomorúbbnak látszott, mint<br />
ezelőtt. Istenekre, mennyire szerette volna mosolyogni látni.<br />
Vajon mit mond egy ember férfi, hogy boldoggá tegye az<br />
asszonyát<br />
A farkas nők nem mosolyogtak igazából, nem úgy, mint az<br />
emberek. Az ő mosolyuk csábító és rejtélyes volt. Hívogató.<br />
Fajtája nem mosolygott, mikor boldogok voltak.<br />
Szexeltek, mikor boldogok voltak és számára ez volt a<br />
legnagyobb előny abban, hogy állat volt – inkább, mint hogy<br />
ember legyen. Az intimitás emberi szabályait sosem sikerült<br />
teljesen megértenie.<br />
A nő egy nagy fehér dobozba tette a láncot, aminek az alján<br />
egy pamut párna volt. – Szeretné, hogy becsomagoljam<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
Óvatosan eltávolította az árcímkét, a kassza mellé tette, majd<br />
előhúzott egy darab papírt, ami előre a doboz méretére volt<br />
31
<strong>Night</strong> Play<br />
vágva. Anélkül, hogy felnézett volna, gyorsan becsomagolta a<br />
dobozt és beütötte a gépbe.<br />
– Hatszázhuszonhárom dollár és nyolcvannégy cent lesz,<br />
kérem.<br />
Még mindig nem nézett rá. Helyette a tekintete valahová a<br />
lába felé nézett.<br />
<strong>Vane</strong> legszívesebben leguggolt volna, hogy a szemük egy<br />
vonalba kerüljön. Visszafogta magát, miközben előhúzta a<br />
tárcáját és átnyújtotta az American Express kártyáját.<br />
Milyen vicces, hogy neki, egy farkasnak emberi hitel kártyája<br />
van. De akkor is, ez a huszonegyedik század és azok, akik nem<br />
alkalmazkodtak, hamar megsemmisítve találták magukat.<br />
Ellentétben a fajtája nagy többségével, neki befektetései és<br />
ingatlanjai voltak. A pokolba is, még személyi bankára is volt.<br />
<strong>Bride</strong> elvette a kártyát és átfutatta egy számítógépes<br />
ellenőrzésen.<br />
– Egyedül dolgozik itt – kérdezte <strong>Vane</strong>, aztán hamar rájött,<br />
hogy ezt nem kellett volna, mert a félelem szaga olyan erősen tért<br />
vissza, hogy legszívesebben átkozódott volna.<br />
– Nem.<br />
Hazudott neki. Érezte a szagát.<br />
Jó kezdés, idióta. Emberek. Sosem fogja megérteni őket. De<br />
végül is, ők túl gyengék voltak, különösen a nők.<br />
<strong>Bride</strong> átnyújtotta a számlát.<br />
Bosszankodva a saját ostobaságán, hogy még kényelmetlenebb<br />
helyzetbe hozta, aláírta a számlát, majd visszaadta a nőnek.<br />
Összehasonlította az aláírást a kártyán lévővel, majd a<br />
homlokát ráncolta. – Katta…<br />
– Kattalakis – mondta. – Görögül van.<br />
32
SHERRILYN KENYON<br />
A szemében fény gyúlt, ahogy visszaadta a kártyát. – Ez<br />
nagyon más a megszokottól. Nyilván elég sok gondot okoz, hogy<br />
lebetűzze másoknak.<br />
– Ja.<br />
<strong>Bride</strong> betette a számlát a fiókjába, majd a csomagot átkötötte<br />
egy vékony szalaggal. – Köszönöm – mondta halkan, letéve a<br />
dobozt a pultra. – További szép napot, Mr. Kattalakis.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott, majd az ajtó felé indult, a szíve még korábbinál<br />
is nehezebb volt, amiért nem sikerült felvidítania.<br />
– Várjon! – kiáltott <strong>Bride</strong> utána, mikor megérintette a<br />
kilincset. – Itt hagyta a nyakláncot.<br />
<strong>Vane</strong> visszanézett még egyszer utoljára, tudva, hogy soha<br />
többé nem látja. Olyan gyönyörű volt azokkal a nagy<br />
borostyánszemeivel, amelyek egy istennő arcából néztek rá. Volt<br />
benne valami, ami Rubens angyalaira emlékeztette. Légies volt és<br />
bájos.<br />
És túl törékeny egy állatnak.<br />
– Nem – mondta halkan. – Annál a nőnél hagytam, akinek<br />
szántam.<br />
<strong>Bride</strong> érezte, hogy az álla leesik, ahogy a szavak ott lógtak a<br />
kettejüket elválasztó levegőben. – Ezt nem fogadhatom el.<br />
A férfi kinyitotta az ajtót és kiment az utcára.<br />
Felkapta a csomagot a pultról és utána szaladt. A férfi nagyon<br />
gyorsan tartott a Negyed központja felé és komoly sietséget<br />
igényelt tőle, hogy utolérje.<br />
Elkapta a férfi karját, meglepődve a kemény bicepszén, ahogy<br />
megállásra kényszerítette. Nem kapott levegőt, mikor felnézett<br />
azokba a csábító, mogyoró zöld szemekbe.<br />
33
<strong>Night</strong> Play<br />
– Ezt nem fogadhatom el – mondta újra, próbálva visszaadni a<br />
dobozt. – Túl sokba került.<br />
A férfi nem volt hajlandó visszavenni. – Azt szeretném, hogy a<br />
tiéd legyen.<br />
Olyan sok kendőzetlen őszinteség volt a szavaiban, hogy<br />
képtelen volt bármit is tenni azon kívül, hogy bámult rá. – Miért<br />
– Mert gyönyörű nők gyönyörű dolgokat érdemelnek.<br />
A rokonain kívül még soha senki nem mondott neki ilyen<br />
kedveset. És ma sokkal nagyobb szüksége volt arra, hogy ezt<br />
hallja, mint más napokon. Sosem hitte volna, hogy bármelyik<br />
férfi képes így látni őt. És az, hogy ezt egy lenyűgöző idegentől<br />
hallja, a világnál is többet jelentett számára.<br />
A szavak olyan mélyen megérintették, hogy… hogy…<br />
Könnyekben tört ki.<br />
<strong>Vane</strong> teljesen döbbenten állt. Mi volt ez A farkasok nem<br />
sírnak. A farkas nők lehet, hogy kitépik egy férfi torkát, amiért<br />
felhúzták őket, de sosem sírtak, különösen, ha valaki bókolt<br />
nekik.<br />
– Sajnálom – mondta teljesen összezavarodva attól, hogy<br />
vajon mit csinált rosszul. – Azt hittem, felvidít majd. Nem<br />
akartam az érzéseidbe gázolni.<br />
Erre még jobban sírt.<br />
Mit kellene most tennie Körbenézett, de nem látott senkit,<br />
akit megkérdezhetett volna.<br />
A fene egye meg a benne élő embert. Sosem értette énjének<br />
azon részét sem. Helyette az állati oldalára hallgatott, amely<br />
ösztönösen tudta, hogyan gondoskodjon valakiről, akit<br />
megsértettek.<br />
34
SHERRILYN KENYON<br />
Felkapta a nőt a karjaiba és visszavitte az üzletébe. Az állatok<br />
mindig jobban boldogultak az ismerős környezetben és<br />
feltételezte, hogy ez az embereknél is működik. Könnyebb tovább<br />
lépni, ha ismerős dolgok vesznek körül.<br />
<strong>Bride</strong> a nyakába kapaszkodott, míg vitte és egyre erősebben<br />
sírt. Forró könnyeitől hideg futkosott a bőrén, és felszította az<br />
iránta érzett vágyakozást.<br />
Hogy tehetné ezt jobbá<br />
<strong>Bride</strong> gyűlölte magát, amiért így összetört. Mi a fene ütött<br />
belé És ami rosszabb, a férfi cipelte őt!<br />
Cipelte őt! És nem vetette a szemére, hogy kövér és nehéz, és<br />
nem lihegett a megerőltetéstől. Egyszer viccelődve megkérte<br />
Taylort, hogy vigye át a küszöbön, mikor összeköltöztek, de az a<br />
rohadék nevetett és megkérdezte, hogy sérvet akar-e neki okozni.<br />
Később, az este folyamán Taylor beleegyezett, azzal a<br />
feltétellel, ha cserébe vesz neki egy emelővillát.<br />
És mégis, egy teljesen idegen férfi könnyedén végigcipelte az<br />
utcán. Először életében majdnem kicsinek érezte magát.<br />
De nem voltak ábrándjai. <strong>Bride</strong> McTierney sosem volt kicsi,<br />
hat hónapos kora óta.<br />
A férfi kinyitotta az ajtót, belépett, majd a csizmája sarkával<br />
becsukta. Anélkül, hogy megszakította volna hosszú lépteit, a<br />
pult mögötti magas székhez vitte. Óvatosan leültette, kigombolta<br />
a fehér inge ujját, és a végével letörölte a könnyeit.<br />
– Au! – mondta, mikor majdnem kiszúrta a szemét. Még jó,<br />
hogy nem viselt kontaktlencsét, különben megvakult volna.<br />
A férfi bűnbánóan nézett. – Sajnálom.<br />
35
<strong>Night</strong> Play<br />
– Ne tedd! – mondta a könnyein keresztül ránézve. – Nekem<br />
kell bocsánatot kérnem. Nem lett volna szabad rád terhelni az<br />
idegösszeomlásom.<br />
– Ez az volt<br />
Ezt most komolyan kérdezte Nagyon annak látszott.<br />
Vett egy reszelős lélegzetet és megtörölte a szemeit. – Nem,<br />
csak ostoba vagyok. Annyira sajnálom.<br />
A férfi csábítóan rávigyorgott. – Szerintem ezzel nincsen<br />
semmi baj.<br />
<strong>Bride</strong> hitetlenül nézett rá. Miért ilyen kedves vele ez a férfi<br />
Ennek semmi értelme.<br />
Álmodik<br />
Próbálva megőrizni valamit a méltóságából, kivette a<br />
hitelkártya számláját a fiókjából. – Tessék – mondta és<br />
átnyújtotta.<br />
– Miért adod ezt nekem<br />
– Ó, ugyan már. Senki nem vesz méregdrága nyakláncot egy<br />
teljesen idegennek.<br />
<strong>Vane</strong> ezt megint csak nem értette. Helyette inkább<br />
kicsomagolta a dobozt, kinyitotta, majd a nő nyakába tette a<br />
láncot. Meleg keze és a hideg láncszemek között különbségtől<br />
<strong>Bride</strong> reszketni kezdett.<br />
Az ujjait a hajtincsei közé fűzte, és úgy nézett rá, mintha<br />
valami ínycsiklandó desszert lenne, és ő majd meghalna azért,<br />
hogy belekóstoljon.<br />
Még senki nem nézett rá ilyen forrón ezelőtt. Nem volt<br />
természetes, hogy az ilyen jóképű férfiak így nézzenek rá.<br />
– Ez hozzád tartozik. Semelyik másik nőn nem állna ilyen jól.<br />
36
SHERRILYN KENYON<br />
Könnyek gyűltek a szemébe, de visszapislogta őket, mielőtt<br />
ráhívná az elmegyógyintézeteseket. A keze melege szinte égette a<br />
nyakát. – Mi az Elvesztettél egy fogadást<br />
– Nem.<br />
– Akkor miért vagy ilyen kedves velem<br />
<strong>Vane</strong>-t megdöbbentette a kérdés. – Szükségem van indokra,<br />
hogy kedves legyek<br />
– Igen.<br />
<strong>Vane</strong> teljesen elképedt. Az embereknek ok kell, hogy<br />
kedvesek legyenek egymással Nem csoda, hogy a fajtája kerülte<br />
őket.<br />
– Nem tudom, mit mondhatnék – ismerte be. – Nem tudtam,<br />
hogy az ajándékozásnak szabályai vannak, ha valakit fel akarok<br />
vidítani vele. Olyan szomorúnak látszottál, mikor bejöttem, hogy<br />
szerettelek volna mosolyogni látni.<br />
Vett egy mély lélegzetet és visszaadta a blokkot. – Tartsd meg<br />
a nyakláncot, kérlek. Olyan jól áll rajtad és amúgy sincs más,<br />
akinek adhatnám. Biztos vagyok benne, hogy az öcsém nem<br />
tartana igényt rá. Inkább feldugná valami nagyon kényelmetlen<br />
helyre, ha mégis megpróbálnám. És ha mégsem tenné, az még<br />
jobban megijesztene.<br />
Végre felnevetett. Ez a hang könnyített valamicskét a lelkén.<br />
– Ez egy mosoly – kérdezte.<br />
<strong>Bride</strong> bólintott és szipogott, mielőtt újra felnevetett.<br />
<strong>Vane</strong> visszamosolygott rá, majd felemelte a kezét és<br />
megérintette az arcát. Olyan gyönyörű volt, mikor nevetett. Sötét<br />
borostyán szemei valósággal szikráztak. Mielőtt megállíthatta<br />
volna magát, lehajolt és lecsókolta a könnyeket a szempilláiról.<br />
37
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> nem kapott levegőt, mikor megérezte a forró ajkakat a<br />
bőrén. Egyetlen férfi sem bánt még így vele. Még Taylor sem,<br />
akivel szeretett volna összeházasodni.<br />
Belélegezte <strong>Vane</strong> bőrének meleg illatát. Gazdag, férfias illat<br />
volt, valamilyen arcszesszel keverve.<br />
Olyan jó érzés volt most, mikor az egész élete romokban<br />
hevert.<br />
Mielőtt rájött volna, mit tesz, átölelte a férfit és a fejét az erős<br />
mellkasának támasztotta. A szíve erősen dobogott a fülei mellett.<br />
Különös módon biztonságban érezte magát. És leginkább<br />
kívánatosnak érezte magát. Vagy legalábbis hogy nem egy utolsó<br />
vesztes.<br />
Nem utasította vissza a szorítását. Sőt, a kezeit továbbra is az<br />
arcán tartotta, míg a hüvelykujja finoman az arcát masszírozta.<br />
Lehajolt és egy tartózkodó csókot nyomott a homlokára.<br />
Forróság áradt szét a testében. Mélyről jövő vágy kúszott<br />
végig benne. Ez olyasmi volt, amit nem értett.<br />
<strong>Bride</strong> McTierney eddigi életében sosem tett olyat, amit nem<br />
kellett volna. Lediplomázott a főiskolában és otthon élt a<br />
szüleivel, míg Tulane-be járt, ahol nagy ritkán randizott, de<br />
sokkal több éjszakát töltött a könyvtárban.<br />
Diploma után menedzserként kapott állást, és ott dolgozott<br />
addig, míg nagymamája meg nem halt, ráhagyva az épületet, ami<br />
jelenleg az ő boltjának adott otthont. És azóta itt dolgozott, sosem<br />
hagyott ki egy napot sem. Nem számított, mennyire volt fáradt<br />
vagy beteg.<br />
Sosem vágott bele nagyobb dolgokba. Félelem és felelősség<br />
vezette őt születése napjától.<br />
38
SHERRILYN KENYON<br />
Mégis itt ült, egy teljesen idegen férfit ölelgetve. Egy elbűvölő<br />
idegent, aki kedvesebb volt vele, mint bárki más,<br />
Felemelte a fejét és felnézett, remegve a mélyről jövő vágytól,<br />
amit nem értett. De ott érezte minden sejtjében.<br />
Ne tedd…<br />
Elnémította a belső hangot, felemelte a kezét és kivette a férfi<br />
hajából az azt összekötő bőrszalagot. Kiszabadulva azok a<br />
hosszú, sötét szálak tökéletesen keretezték azt a mennyei arcot.<br />
A mogyoró zöld szemekből áradó forróság szinte perzselt.<br />
Lejjebb hajtotta a fejét, egészen addig, míg az ajkai veszélyes<br />
közelségbe kerültek az övéhez, mintha csak az engedélyére várna.<br />
A lélegzetét visszafojtva eltűntette a távolságot az ajkaik<br />
között és megcsókolta. A férfi mély torokhangon felmordult, mint<br />
egy állat, aztán éhesen, szenvedélyesen csókolta őt.<br />
<strong>Bride</strong>-ot teljesen meglepte ez a reakció. Egyetlen férfi sem<br />
élvezte még így a vele való csókolózást. Erős kezei finoman<br />
megtartották a fejét, ahogy elragadottan csókolta, mintha éhezne<br />
rá, és csak rá.<br />
<strong>Vane</strong> magához húzta a nőt, mikor az állati oldala felébredt. Ez<br />
a része olyan kétségbeesetten vágyott rá, hogy az már az őrülettel<br />
volt határos. A nyelvén érezte a nő szenvedélyét. Érezte a szívét,<br />
mely legalább olyan gyors volt, mint az övé.<br />
De leginkább a nő vágyát érezte, és abból még többet akart. A<br />
benne élő bestia nem lesz elégedett addig, míg teljesen meg nem<br />
kóstolja.<br />
Az ő világában a szexnek nem volt érzelmi tartalma. Egy<br />
biológiai aktus volt két élőlény között, hogy felszabadítsa a nőt a<br />
termékenységi időszaktól, és a férfit a belső kényszertől. Ha a két<br />
farkas nem volt egy pár, akkor a terhességnek semmi esélye nem<br />
39
<strong>Night</strong> Play<br />
volt, ahogy annak sem, hogy a szexuális úton terjedő<br />
betegségeket átadják egymásnak.<br />
Ha <strong>Bride</strong> egy lenne a népéből, akkor már rég meztelenek<br />
lennének.<br />
De ő nem volt farkas nő.<br />
Az emberi nők teljesen mások voltak. Még sosem szeretkezett<br />
eggyel sem, és nem igazán tudta, hogy reagálna, ha úgy kezelné,<br />
mintha az ő fajtájának egyik nőjét. Az emberek ebben az<br />
összehasonlításban sokkal gyengébbek voltak.<br />
Igazság szerint, fogalma sem volt, miért vágyott rá ennyire,<br />
már most. Ez nem volt normális. Élete hosszú évszázadai alatt<br />
egyetlen egyszer sem gondolt arra, hogy emberi szeretője legyen.<br />
De ez az egy…<br />
Képtelen volt visszafogni magát. Minden ösztöne azt akarta,<br />
hogy tegye a magáévá.<br />
Farkas lelke meg akarta ízlelni. Be akarta lélegezni az illatát és<br />
hagyni, hogy a nő gyengédsége eltűntesse a magányt, ami az<br />
utóbbi pár hónapban ütötte fel a fejét, mikor a testvérei miatt<br />
bánkódott.<br />
Csak egyetlen percre szerette volna, ha a magány végre<br />
eltűnik.<br />
<strong>Bride</strong> remegett, mikor <strong>Vane</strong> elhagyta az ajkait és letért a<br />
torkához, ahol végigcsókolta az érzékeny bőrt. A borostája<br />
finoman szúrta a bőrét és még inkább feltüzelte, a mellei<br />
megkeményedtek a vágytól. Jó ég, annyira elképzelhetetlenül<br />
férfias volt. És hihetetlenül forró. És minden egyes csókjától,<br />
amit a bőrén érzett, a mellkasa összehúzódott.<br />
40
SHERRILYN KENYON<br />
Ez annyira nem volt jellemző rá. Nem szokott csókolózni<br />
olyanokkal, akit nem is ismer. A teljesen idegeneket pedig ne is<br />
említse.<br />
És mégsem akarta ellökni magától. Egyszer az életében<br />
szeretne valami átlagostól eltérőt tenni. Mélyen legbelül tudta,<br />
hogy <strong>Vane</strong> látványosan ilyen lenne.<br />
Megrémülve attól, hogy mit akar tenni, vett egy mély levegőt<br />
és felkészült az elutasítására.<br />
– Szeretkeznél velem<br />
A nevetése helyett, amire számított volna, elhúzódott a<br />
nyakától és a bolt nyitott ablakaira nézett. – Nem bánod<br />
Forróság kúszott az arcába, mikor rájött, hogy odakint sötét<br />
van és bárki, aki arra járt, tökéletesen látta, hogy ők ketten mit<br />
csinálnak.<br />
– Várj – mondta, kicsúszott az öleléséből, becsukta az ajtót és<br />
megfordította a Nyitva táblát, majd elsötétítette a fényeket.<br />
Azt kívánta, bárcsak meglenne a háza, hogy felvihesse, de ez a<br />
megoldás talán jobb volt. Ha ők ketten együtt mennének el, a<br />
férfi talán meggondolná magát, ami okos ötlet lenne a részéről.<br />
Vagy talán ő gondolná meg magát.<br />
Nem, <strong>Bride</strong> ezt akarta tenni. Őt akarta.<br />
Megfogta a kezét, és a hátsó szoba felé vezette.<br />
Mikor kinyitotta az ajtót, <strong>Vane</strong> megállította.<br />
<strong>Bride</strong> hátranézett és látta, ahogy a férfi a jobbján lévő öltözőre<br />
nézett. Egy gonosz mosoly terült szét az arcán.<br />
Visszavezette a szobába és behúzta a függönyöket.<br />
– Mit csinálsz – kérdezte.<br />
<strong>Vane</strong> áthúzta az ingét a fején.<br />
41
<strong>Night</strong> Play<br />
Ó, jóságos mennyek! <strong>Bride</strong> nem kapott levegőt, mikor először<br />
meglátta a meztelen mellkasát. Tudta, hogy jót teste van, de…<br />
Ez felülmúlta minden elképzelését. Széles vállai egy hullámos<br />
hasba mentek át. Felejtsd el a kocka hasat, neki sokkal jobb volt,<br />
és hullámzott minden lélegzetvételére. Az egész mellkasát finom<br />
szőr borította, amitől még férfiasabb és vadabb volt.<br />
Számos mély heg borította a bal vállát és a bicepszét, és nem<br />
egy úgy nézett ki, mint valami különös állat harapása.<br />
Csak arra volt képes, hogy ne csorgassa a nyálát.<br />
Vagy ájuljon el.<br />
Tényleg, egyetlen halandó nőnek sem szabadna egy ilyen<br />
tökéletes férfi közelében tartózkodnia.<br />
Kigombolta a farmerját, majd a karjaiba húzta.<br />
– Ne félj – suttogta. – Gyengéd leszek.<br />
Nem ettől félt. Attól tartott, mit fog szólni, ha meglátja<br />
meztelenül. Jó ég, rajta nem volt egyetlen felesleges gramm zsír<br />
sem, de ő ezt nem mondhatja el magáról.<br />
Sikoltozva fog innen kirohanni.<br />
Helyette felnyúlt és szétengedte a haját, majd szétterítette a<br />
vállain. Belefűzte az ujjait, majd magához húzta, és ismét az<br />
ajkainak esett.<br />
<strong>Bride</strong> felnyögött a boldogságtól. Ez a férfi aztán tényleg tudta,<br />
hogyan használja a nyelvét előnyére. Képes lett volna egész nap<br />
csókolni.<br />
Végigsimította a mellkasa kemény izmait, azon csodálkozva,<br />
mennyire jó érzés. Az ujjhegyével eljátszott a kemény<br />
mellbimbóival, élvezve a mély nyögést, amit hallott.<br />
<strong>Vane</strong> megmozdult, hogy kigombolja a ruháját.<br />
– A hátsó szobában sötétebb van – mondta.<br />
42
SHERRILYN KENYON<br />
– Miért szeretnéd, hogy sötét legyen<br />
<strong>Bride</strong> vállat vont. Taylor mindig azt szerette, ha teljesen sötét<br />
van, mikor szeretkeztek.<br />
Reszketett, mikor <strong>Vane</strong> kigombolta a ruhát, és hagyta a földre<br />
esni. Azt várta, hogy elhúzódjon.<br />
Nem tette. Még mindig ugyanolyan forró és éhes volt a<br />
tekintete, mikor látta alsóneműben. Hála az égnek, passzoltak<br />
egymáshoz és nem is egy régebbi darab volt.<br />
<strong>Vane</strong> még sosem volt ennyire bizonytalan önmagában, mint<br />
ebben a pillanatban. Finoman megérintette az arcát és óvatosan<br />
megcsókolta, félve attól, hogy megsebzi. Mióta beütött a<br />
pubertáskor, azóta hallott történeteket farkasokról, akik véletlenül<br />
megölték az emberi szeretőjüket szex közben.<br />
Az emberi csontokban nem volt meg a fajtájára jellemző<br />
szívósság. A bőrük pedig még könnyebben sérült meg.<br />
Óvatosan nekinyomta a falnak, így érezhette a merevedésének<br />
nyomódó buja idomokat. A bőre és a parfümje illata a fejébe<br />
szállt. Épphogy csak vissza tudta fogni magát attól, hogy<br />
vonyítson egyet a boldogságtól.<br />
Végigcsókolta az ajkait, majd letért az arcélére, miközben a<br />
kezeivel kikapcsolta a melltartóját. Hallott egy éles levegővételt,<br />
amikor a mellei kiszabadultak. Buja adományok voltak. Porcelán<br />
színű és duzzadt, szinte kitöltötték a kezeit. Még sosem látott<br />
semmit, ami ennél szebb lett volna. <strong>Bride</strong> a kezeit a hajába<br />
temette, mikor lehajolt, hogy megnyalja.<br />
Becsukta a szemeit és felnyögött az élvezettől, miközben a<br />
nyelvét végigfuttatta a kemény mellbimbókon.<br />
Nem volt nővel már majdnem egy éve – kész rekord, magához<br />
képest. A húga halála óta az élete a rosszból még rosszabbá<br />
43
<strong>Night</strong> Play<br />
változott, és nem is volt körülötte senki, aki csábítólag hatott<br />
volna rá.<br />
Azt pedig ne is említse, hogy a <strong>Bride</strong>-dal való találkozás<br />
emlékei kísértették őt. Éjféli fantáziák, melyekben a magáévá<br />
tette minden általa ismert pózban. Hogy felfedezi minden<br />
porcikáját annak a gyönyörű testnek.<br />
Órákat töltött azzal, hogy átkozta magát, amiért nem hagyta ott<br />
Sunshine-t és követte ezt a nőt.<br />
Az, hogy megvédte Sunshine-t, elképzelhetetlenül sokba került<br />
neki, és miért Egy átkozott Sötét-vadász boldogságáért<br />
Egyetlen jócselekedet sem marad büntetlenül.<br />
Ez volt Fury kedvenc mondása. Szakadár farkasként Fury<br />
kiszámíthatatlan és önző volt, de voltak pillanatai, mikor a farkas<br />
elképesztően bölcsnek bizonyult.<br />
De most, hogy <strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong>-ot a kezeiben tartotta és érezte a<br />
puha, érzékeny testet az övéhez simulni, különös nyugalmat<br />
érzett, ami megszabadította az elmúlt hónapok történéseitől.<br />
Nem szűntette meg a fájdalmat, amit a testvérei elvesztése<br />
okozott, de könnyített rajta valamicskét.<br />
És már ez is felbecsülhetetlen értékűvé tette a nőt.<br />
<strong>Bride</strong> nem volt képes józanul gondolkozni, mikor nézte, ahogy<br />
<strong>Vane</strong> a melleit nyalogatja. Úgy nézett ki, mintha az istenek étkét<br />
kóstolgatná. A teste izzott a forró vágytól. <strong>Vane</strong> bámulatos volt.<br />
A szemei sötétek voltak. Mikor a tükörben a hátát nézte,<br />
számos sebhelyet látott, amik felszántották azt a sima,<br />
napbarnította bőrt. Megérintett néhányat, mikor a férfi áttért a<br />
másik mellére.<br />
Vajon mi történt vele, ami ezt a sok sebet okozta Még sosem<br />
látott hasonlókat. A hegek nagy részét valószínűleg karom és<br />
44
SHERRILYN KENYON<br />
agyar okozta, mintha valami vadállattal került volna<br />
összetűzésbe. Egy különösen mély és nagy volt. Felkúszott egész<br />
a válla vonalán át a felkarjára.<br />
Volt valami halálos benne, mégis gyengéden tartotta a<br />
kezeiben. A kezeit lecsúsztatta a hasára, szinte égő csíkot hagyva<br />
maga után.<br />
A szemei félárbocra ereszkedtek, közben továbbra is nézte őt a<br />
tükörben, hogy <strong>Vane</strong> a kezét a bugyija anyaga alá csúsztatta és<br />
megérintette őt.<br />
<strong>Bride</strong> felnyögött az érzéstől, ahogy a hosszú, vékony ujjak a<br />
tettek mezejére léptek. A látványtól, ahogy a keze vele játszott,<br />
majd finoman belemélyeszti az ujjait.<br />
Felnyögött a látványtól és az érzéstől.<br />
Olyan különös több különböző szögből látni a férfit. És látni<br />
magát, miközben vele szeretkezik.<br />
Zavarban kellett volna lenni, és még sem érezte ezt. Még<br />
abban sem volt biztos, hogy teljesen magánál van. Valami<br />
különös módon inkább megerősítve érezte magát.<br />
Egy ilyen férfi rá vágyik.<br />
Ez teljesen elképzelhetetlen volt.<br />
<strong>Vane</strong> végigcsókolta a hasát. Mivel a keze foglalt volt, az<br />
alsóneműjét a fogával húzta le. Levette a szandálját és átdobta a<br />
válla fölött.<br />
Előtte térdelt, felnézve rá forrón, vágyakozva, éhesen. Ő még<br />
mindig viselte a farmerjét és a csizmáját, míg a nő teljesen<br />
meztelen volt előtte.<br />
<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, miközben nézte. Még mindig volt<br />
benne egy kis félelem, de azt már teljesen beárnyékolta a vágy.<br />
45
<strong>Night</strong> Play<br />
Szívesen magához szorította volna, és magáévá tette volna,<br />
mint egy állat, ami volt valójában. Meg akarta mutatni neki, hogy<br />
párosodnak népe tagjai, erőteljesen és dominánsan.<br />
De nem akarta megrémiszteni őt. És leginkább nem akarta<br />
bántani.<br />
Olyan sebezhető volt.<br />
Egy farkas nő emberi alakot öltene a párzásra. Csábítóan<br />
járkálna a lehetséges jelöltek körül, míg azokat az őrületbe nem<br />
kergeti a vággyal, és egészen addig tenné ezt, míg azok<br />
hajlandóak nem lennének megölni egymást érte.<br />
Volt, hogy meg is tették.<br />
Mindig voltak harcok egy nőért. Aztán kiválasztja azt a férfit,<br />
amelyik legjobban lenyűgözte a szépségével és a képességeivel.<br />
Legtöbbször a győztessel párosodott, de nem mindig. <strong>Vane</strong> első<br />
szeretője őt választotta, annak ellenére, hogy a küzdelemben alul<br />
maradt, mert tetszett neki a szenvedély, amit mutatott felé,<br />
miközben megpróbálta elnyerni őt.<br />
Ha a választás megesett, a farkas nő levette a ruháit és<br />
felajánlotta magát a bajnokának. A férfi követi őt, és az este<br />
hátralévő részében megmutatja neki, mekkora az állóképessége és<br />
az ereje. És a nő az egész estét a tesztelésével tölti. Megpróbálja<br />
kidobni az ágyból, vagy magából és a férfi feladata az volt, hogy<br />
biztosítsa, ez nem történik meg. Ha kifáradt reggel előtt, vagy<br />
mielőtt a nő teljesen ki nem elégült, egy másik férfi került a<br />
képbe.<br />
Ez volt a legnagyobb szégyen, ha nem elégít ki egy farkas nőt,<br />
és egy másik férfit kell hívni.<br />
<strong>Vane</strong> még sosem szégyenült meg.<br />
46
SHERRILYN KENYON<br />
És még sosem volt olyan nője, mint <strong>Bride</strong>. Olyasvalaki, aki<br />
nem karmolt és harapott, miközben a gyönyört követelte. Mélyen<br />
legbelül nagyra értékelte ezt a ritkaságot.<br />
A kedvességét.<br />
Egy erőszak, terror és véres háborúk uralta életben nagy<br />
megkönnyebbülés volt végre egy kis kedvesség. Egy szerető<br />
gyengéd érintése.<br />
Az emberi oldala könyörgött ezért.<br />
Könyörgött érte.<br />
<strong>Bride</strong> az ajkába harapott, ahogy <strong>Vane</strong> szétválasztotta a lábait.<br />
A lehelete perzselte a combját. <strong>Vane</strong> becsukta a szemeit, és a<br />
fejét a lábának támasztotta, mintha már az is örömmel töltené el,<br />
hogy vele van. A mozdulat gyengédségétől gombóc nőtt a<br />
torkába.<br />
Megérintette a borostás állát, hagyva, hogy ez a férfias érzés<br />
még inkább felhevítse. <strong>Vane</strong> játékosan beleharapott az ujjaiba.<br />
Rámosolygott, aztán a férfi még inkább szétválasztotta a<br />
lábait, és a szájába vette. <strong>Bride</strong> felszisszent gyönyörében és a<br />
lábai teljesen elgyengültek.<br />
Épp csak annyit tudott tenni, hogy nem esett össze. <strong>Vane</strong><br />
nyalogatta és ingerelte őt, a világ elkezdett forogni körülötte, és<br />
mikor az orgazmus elérte, az erőteljes és mély volt. <strong>Bride</strong><br />
felsikoltott, mikor a teste szinte kifordult önmagából a férfi<br />
érintésére.<br />
<strong>Vane</strong> felmordult a gyönyör hangjai hallatán, érezve az ízét.<br />
Mint fajtája minden egyes férfi tagját, őt is büszkeséggel töltötte<br />
el a gyönyör. Nem létezett szebb hang, mint a szerető<br />
orgazmusának sikolya. Semmi sem volt jobb, mint tudni, hogy<br />
egy férfi ki tud elégíteni egy nőt.<br />
47
<strong>Night</strong> Play<br />
Lassan végigcsókolta a testét, egészen addig, míg újra talpon<br />
nem volt. A nő szemének borostyán mélységeiben áhítat fénylett.<br />
Megfogta a kezét, és a lüktető merevedéséhez vezette.<br />
<strong>Bride</strong> nyelt egyet, ahogy a kezeit a puha szövet alá csúsztatta.<br />
A rövid, göndör szőrszálak csiklandozták az ujjait, mikor<br />
megtalálta, amit keresett. <strong>Vane</strong> mély, állatias torokhangon<br />
felmordult, mikor a kezével körülfonta a hosszú keménységét. Ez<br />
a fickó hatalmas volt és máris kőkemény volt érte.<br />
A férfi megérintette az arcát és szenvedélyesen megcsókolta,<br />
miközben ő cirógatta. A teste a forróságtól lüktetett a gondolatra,<br />
hogy azt a kemény hímtagot mélyen a testében tudja.<br />
<strong>Vane</strong> egy pillanatra elhúzódott tőle, majd gyorsan lerúgta a<br />
csizmáit. <strong>Bride</strong> visszatartotta a lélegzetét, mikor a sliccéhez nyúlt<br />
és ki cipzárazta azt.<br />
A szenvedélytől kábultan nézte, ahogy leveszi a nadrágját, és<br />
először pillanthatta meg őt teljes dicsőségében.<br />
Commando!<br />
Nem létezett szexibb az olyan férfiaknál, akik meg merték<br />
tenni azt, hogy nem viseltek semmit a ruhájuk alatt. Igazából nem<br />
létezett szexibb férfi, mint az előtte álló példány.<br />
Bátor volt és parancsoló. Vad. És ettől fékezhetetlenül<br />
reszketett.<br />
A nadrágját a sarokba lökte, majd elhúzta őt a fal mellől. <strong>Bride</strong><br />
hálás volt, hogy az öltözője az átlagnál sokkal nagyobb volt. Úgy<br />
volt kialakítva, hogy képes legyen befogadni a nőket<br />
babakocsival is. És nagy teret biztosított a manőverezéshez.<br />
<strong>Vane</strong> a háta mögé került. Figyelte őt a tükörben. Egy teljes<br />
fejjel magasabb volt, mint ő, és éhes vigyora ellazította őt.<br />
– Olyan gyönyörű vagy – mondta mély, éhes hangon.<br />
48
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> sosem érzett így. Általában elkerülte azt, hogy a<br />
tükörben nézegesse magát. De volt valami hihetetlenül erotikus<br />
abban, hogy látta a kettejük tükörképét a falon lévő három<br />
tükörben.<br />
Kisöpörte a haját a nyakából, majd elkezdte harapdálni az<br />
érzékeny bőrt.<br />
A kezei a melleit masszírozták, mielőtt egyik kezét<br />
lecsúsztatta a lábai között lévő sötétvörös háromszöghöz.<br />
Valahogyan leengedte magukat a földre lassan, egyszerre.<br />
Nem volt teljesen biztos abban, hogyan csinálta anélkül, hogy<br />
megszakítsa azt, amit eddig csinált. Ez a férfi elképesztően erős<br />
volt. Hátrahajolt oda, ahol a férfi teste forró volt és ingerlő.<br />
Férfias.<br />
A nyelve a füle környékén kalandozott, majd mélyen belenyalt<br />
ugyanabban a pillanatban, mikor hátulról becsusszant a testébe.<br />
<strong>Bride</strong> felsikoltott a gyönyörtől, ahogy a férfi kitöltötte.<br />
<strong>Vane</strong> felemelte a fejét, hogy lássa az arcát, miközben még<br />
mélyebbre hatolt a testében.<br />
<strong>Bride</strong> meg sem tudott szólalni, a gyönyör teljesen átvette<br />
felette az uralmat. Csak arra volt képes, hogy figyelje, ahogy a<br />
férfi szeretkezik vele. Nézze, ahogy a kezei gyönyört okoznak,<br />
egy ütemben erőteljes lökéseivel.<br />
<strong>Vane</strong> felnyögött a nő nedves, üdvözlő teste által keltett<br />
érzésektől. A teste sokkal puhább volt, mint egy farkas nőé.<br />
Harcosnak születve a testük kemény és izmos volt. Egy farkas nő<br />
megpróbálná megharapni őt. Karmolászná és követelné, hogy<br />
adjon neki még több gyönyört. Követelné, hogy legyen gyorsabb<br />
és keményebb, egészen addig, míg újra el nem megy.<br />
De <strong>Bride</strong> nem volt ilyen.<br />
49
<strong>Night</strong> Play<br />
Nem követelt tőle semmit, mikor az idejét kihasználta lassú,<br />
könnyed lökésekkel. Nem próbálta meg kilökni a testéből.<br />
Ehelyett a mellkasának dőlt, és a gyönyör leghihetetlenebb<br />
hangjait hallatta minden egyes mozdulatára. Teljesen átadta<br />
magát neki.<br />
A bizalom, amit ezzel felé mutatott…<br />
Sosem ismert ehhez hasonlót.<br />
Hónapok óta álmodozott arról, vajon milyen lehet a karjaiban<br />
tartani. Most már tudta.<br />
Isteni volt. Átnyúlt a feje felett, és a kezét belesüllyesztette a<br />
hajába, így közel tudta húzni magához. – Ó, <strong>Vane</strong> – lehelte, arcát<br />
az övéhez dörgölve.<br />
<strong>Vane</strong> érezte, hogy az ereje nő, mikor megcsókolta a nő arcát és<br />
gyorsított az ujjai mozgásán. A nő felszisszent és felnyögött<br />
válaszul. Érezte, hogy még keményebb lesz. A benne élő farkas<br />
felmordult az elégedettségtől.<br />
Felvonyított a forró, nedves test közelségétől. És mint mindig,<br />
ez forrást adott a mágikus erejének. A szex mindig feltöltötte a<br />
fajtáját, erősebbé téve őket.<br />
Még veszélyesebbé.<br />
<strong>Bride</strong> rátette a kezét az övére. A kedvessége látványától erősen<br />
verni kezdett a szíve, miközben még mindig döfködte. Az ereje<br />
átszáguldott a testén, szikrázott és táncolt, míg nem a teste<br />
nyirkos nem lett tőle.<br />
<strong>Bride</strong> nem kapott levegőt a gyönyör intenzitásától. Az volt<br />
élete leghihetetlenebb élménye. Olyan vastag és kemény volt<br />
benne <strong>Vane</strong>. Olyan parancsoló. És olyan furcsa volt, mintha<br />
egyre keményebb és nagyobb lenne. Teljesen elérte a<br />
befogadóképességét, de a legkevésbé sem volt kényelmetlen.<br />
50
SHERRILYN KENYON<br />
És mikor újra elment, ez sokkal erőteljesebb volt, mint az<br />
előtte lévő. Az elégedettségtől olyan hangosan sikoltott fel, hogy<br />
berekedt. Elgyengült. A teste irányíthatatlanul reszketett, mikor a<br />
férfi még többet adott neki.<br />
– Ez az, bébi – suttogta neki. – Gyere, a kedvemért.<br />
És megtette. Valójában sosem volt orgazmusa ezelőtt, azok<br />
nem voltak annak nevezhetők. Ez olyan meghatározó és erőteljes<br />
volt, hogy nem volt benne biztos, hogy egyáltalán túl foga élni.<br />
Ó, kegyelem! Hogyan lehet bármi is ilyen csodálatos<br />
Minden egyes döfés csak növelte az orgazmus erejét. Az egész<br />
teste érzékeny lett. Ez lesz élete leghosszabban tartó gyönyöre!<br />
<strong>Vane</strong> szorosan tartotta, mikor érezte, hogy közeleg a saját<br />
gyönyöre is. Gyorsított a lökésein, ahogy egyre közeledett a<br />
csúcshoz.<br />
<strong>Bride</strong> felé fordította az arcát, és az elképzelhető legédesebb<br />
csókot adta neki. Ez átlökte a szakadékon.<br />
A kezeit szorosan köré fonta és átengedte magát a gyönyörnek.<br />
Ellentétben az emberekkel, ő nem fog olyan gyorsan végezni. Az<br />
ő orgazmusa jó néhány percig tartani fog.<br />
Továbbra is szorosan tartva <strong>Bride</strong>-ot, az erejével megnövelte a<br />
gyönyörét és elrejtette előle az időt, amit a testében tölt addig,<br />
míg a sajátja le nem nyugszik. A fejét a nyakába temette, és<br />
mélyen belélegezte az illatát. Magába szívta őt magát.<br />
Mélyen beletemetkezett és óvatosan hintáztatta a karjaiban,<br />
míg hagyta, hogy az eddig ismeretlen, békés érzés átmossa és<br />
megnyugtassa őt.<br />
<strong>Vane</strong> képtelen volt levenni a szemét <strong>Bride</strong>-ról, mikor a teste<br />
végre megnyugodott. Lassan. Békésen.<br />
51
<strong>Night</strong> Play<br />
Az ölében tartotta és figyelte a halvány mosolyt, ami még<br />
mindig ott volt az ajkai tövében. Ez a nő egy istennő volt. Tiszta<br />
és egyszerű. Buja és hiánytalan, minden megvolt benne, amit egy<br />
férfi csak kívánhatott.<br />
– Ez hihetetlen volt – lehelte <strong>Bride</strong>, és az ujjait felemelve<br />
végigsimított az arcélén.<br />
– Igen, az volt – suttogta gyengéden, meglepődve azon, amit<br />
érzett ezért az embernőért.<br />
Talán lehet, hogy Acheronnak végül is igaza volt. Talán több<br />
volt benne az ember, mint hitte. Ez volt az egyetlen ok, amire<br />
gondolni tudott, miért érez most úgy, ahogy.<br />
Egy telefon kezdett el csörögni az öltözőszobán kívül.<br />
<strong>Bride</strong> felugrott a karjaiban és megnézte a karóráját. – Ja, ne –<br />
suttogta. – Ez biztos Tabitha. Vele és a nővérével vacsorázom.<br />
<strong>Vane</strong> felsóhajtott. Valamilyen megnevezhetetlen okból nem<br />
akarta elengedni. Nem akarta, hogy elmenjen mellőle.<br />
Ha népének egyik tagja lenne, gondolni sem lenne hajlandó<br />
arra, hogy hajnal előtt távozzon.<br />
De nem volt az.<br />
És az, hogy azt akarta, maradjon, őrült ötlet volt. Egy halálos<br />
ítélet alatt élő farkas volt, ő pedig ember.<br />
Az, amit ketten tettek, rendkívüli volt, de eljött az ideje, hogy<br />
végre kiverje őt a fejéből.<br />
Örökre.<br />
Megcsókolta az arcát és elhúzódott tőle, hogy felöltözzön.<br />
<strong>Bride</strong> kissé kínosan érezte magát, mikor <strong>Vane</strong> átnyújtotta neki<br />
a ruháját. Nem kérte el a telefonszámát vagy bármi mást,<br />
miközben felhúzta a nadrágját és a csizmáját.<br />
Megbánta, amit tettek<br />
52
SHERRILYN KENYON<br />
Szerette volna elkérni tőle a telefonszámát, de a büszkesége<br />
nem engedte. Talán ostoba volt, de Taylor esete után nem vágyott<br />
egy újabb ego-romboló élményre.<br />
<strong>Vane</strong> gombolta be a ruháját, majd a fején keresztül felhúzta a<br />
saját ingét is. – A kocsid a közelben van – kérdezte.<br />
– A ház mögött van leparkolva, de csak egy közeli étterembe<br />
megyünk. Néhány háztömbnyire van csak.<br />
<strong>Vane</strong> átgereblyézte a tincseit az ujjaival. Hirtelen a<br />
szomorúság levegője vette körbe. – Szeretnéd, hogy elkísérjelek<br />
<strong>Bride</strong> bólintott.<br />
A férfi megtartotta a függönyt neki. Kilépett a helyiségből és<br />
figyelte, ahogy betömködi az ingét a farmerjébe. Majd néhány<br />
mozdulattal elrendezte a haját.<br />
Minden játékosság eltűnt belőle. A helyét valami állatias vette<br />
át.<br />
Kint várt rá, míg ő beállította a riasztót és becsukta az ajtót.<br />
Még kínosabb volt, mikor felegyenesedett és rámosolygott,<br />
ahogy ott állt kint az ajtóban. A levegő enyhén csípős volt, de úgy<br />
tűnt, észre sem vette. Egyik kezét átvette a vállán és együtt<br />
indultak el Tabitha kedvenc étterme, a Legjobb Osztriga Háza<br />
felé.<br />
Nem beszéltek, míg sétáltak. <strong>Bride</strong> szeretett volna, de mégis<br />
mit mondhatna egy nő annak a fickónak, aki élete legjobb<br />
szexuális élményét adta neki<br />
Egy férfi, akit nem is ismer.<br />
Egy férfi, akit soha többé nem fog látni.<br />
Ó, mennyire gyűlölte ezt. Ez volt élete első alkalma, hogy egy<br />
éjszakás kalandra adta a fejét. Zavarba ejtő volt ilyen közel<br />
kerülni egy komplett idegenhez.<br />
53
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> lassított, ahogy elérték az éttermet.<br />
<strong>Bride</strong> benézett egy nagy, festett ablakon. Jól gondolta, barátai<br />
már ott voltak és látta Tabithát, aki éppen a telefonjába ütött be<br />
számokat. Semmi kétség, hogy őt hívta, és ha <strong>Bride</strong> nem megy be<br />
hamarosan, nagyon aggódni fog érte.<br />
– Nos – mondta és elhúzódott <strong>Vane</strong>-től –, azt hiszem, eljött a<br />
búcsú ideje.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott és kedvesen rámosolygott. – Köszönöm neked,<br />
<strong>Bride</strong>.<br />
– Nem – mondta és megérintette a nyakláncot, amit a férfitől<br />
kapott. – Én köszönöm.<br />
<strong>Vane</strong> megcsókolta a kezét, majd megfordult, zsebre vágta a<br />
kezét és lassan elsétált a Bourbon Street felé. A szíve nehéz volt,<br />
ahogy figyelte azt a halálos férfiszépséget távolodni.<br />
– <strong>Bride</strong><br />
Megfordult és meglátta Mina Deveraux-t az ajtóban állni. – Jól<br />
vagy – kérdezte.<br />
<strong>Bride</strong> bólintott és kényszerítette magát, hogy bemenjen. Mina<br />
egy ablak közeli asztalhoz vezette, ahol a testvére, Tabitha is ült.<br />
– Hé, <strong>Bride</strong> – üdvözölte Tabitha, miközben kicsomagolt egy<br />
diótörőt. – Jól vagy Kissé szórakozottnak látszol.<br />
– Nem is tudom – mondta <strong>Bride</strong>, miközben helyet foglalt<br />
Tabithával szemben. – Életem legkülönösebb napja volt a mai, és<br />
szerintem elkövettem minden eddigi hibám közül a legnagyobbat.<br />
Csak abban nem volt biztos, hogy ez a hiba az volt, hogy<br />
lefeküdt valakivel, akit nem is ismer, vagy az, hogy hagyta őt<br />
elmenni.<br />
54
2. fejezet<br />
V<br />
ane a bánattól nehéz szívvel vágott át a Francia<br />
Negyeden, az Ursulines sugárút 688. alatti épület felé tartva,<br />
ahol a Szentély állt. A téglavörös építménynek szalon-típusú ajtói<br />
voltak, és egy hegy fölötti telihold fényénél kirajzolódó sötét<br />
motorkerékpár sziluettje díszítette.<br />
Mint turista-látványosság, a motoros bár mindig zsúfolásig<br />
telve volt helyiekkel és turistákkal. Máris számos motor<br />
sorakozott a járdánál, ami egy helyi motoros bandához tartozott,<br />
akik Vieux-Doo-i Kutyáknak hívták magukat. Mikor először látta<br />
a mogorva bandát belépni, <strong>Vane</strong> felnevetett. A motoros<br />
embereknek fogalma sem volt arról, hogy a Szentély nem csak<br />
egy nekik való hely volt. Ez egyike volt fajtája ritka<br />
menedékeinek.<br />
Az egész világon és a különböző idősíkokon bizonyos Vérvadászcsaládok<br />
olyan helyeket alapítottak, ahol a katagaria tagjai<br />
elrejtőzhettek, miközben ellenségeik elől menekültek. De minden<br />
ismert állati menedék közül Mama Medve Peltier Szentélye volt a<br />
leginkább tiszteletben tartott és leghíresebb. Leginkább azért,<br />
55
<strong>Night</strong> Play<br />
mert ez egyike volt azon keveseknek, melyek a Sötét-vadászokat,<br />
apollitákat, démonokat és isteneket egyaránt szívesen látták.<br />
Egészen addig, míg békével jössz, megtarthatod az összes<br />
testrészed egyben.<br />
Ahogy a Szentély mottója is szólt: Ne harapj és én sem<br />
harapok!<br />
Bárki, aki megsértette ezt a törvényt, azt gyorsan feláldozták<br />
Mama Peltier tizenegy fiának vagy hihetetlenül nagy párjának.<br />
Az pedig egy jól ismert tény volt, hogy Papa Medve Peltier nem<br />
játszott senkivel, kivéve Mama Medvével.<br />
Habár Mama és a fiai medvék voltak eredeti alakjukban,<br />
szívesen láttak minden katagari törzset: oroszlánokat, tigriseket,<br />
sólymokat és farkasokat. Nem volt egy olyan csoport sem,<br />
akiknek ne lett volna legalább egy olyan tagja, amelyik itt bujkált.<br />
A fenébe is, még egy sárkány is volt itt, pedig rendszerint a<br />
sárkányok ritkák voltak a huszonegyedik században. Méreteik<br />
miatt általában olyan helyeken éltek, ahol az emberi populáció<br />
kicsi volt, és ahol nagy, nyitott terek álltak a rendelkezésükre,<br />
hogy megkönnyítsék számukra a rejtőzködést.<br />
A Peltier-eknek még egy árkádiai Őrzőjük is volt, aki<br />
felügyelte a helyet, és ez volt a létező legnagyobb mutatvány. Az<br />
árkádiaiak azok a Vér-vadászok, akiknek emberi szívük van és ők<br />
voltak a halálos ellenségeik a katagariaknak, akiknek állati szívük<br />
volt. Valójában a két faj háborúban állt egymással már évezredek<br />
óta.<br />
Az árkádiaiak azt gondolták, ők a nemesebb faj, de <strong>Vane</strong><br />
tapasztalatai alapján ez egy igencsak elhamarkodott kijelentés<br />
volt. Hamarabb bízna meg egy állati szívvel rendelkező<br />
katagariában, mint egy emberi szívvel élő árkádiaiban.<br />
56
SHERRILYN KENYON<br />
Az állatok legalább nyíltan támadtak, nem voltak olyan<br />
alattomosak, mint az emberek.<br />
De egyetlen katagari nő sem tartotta úgy a karjaiban, ahogy<br />
<strong>Bride</strong> tette. Senki iránt sem érzett még olyan oltalmazói vágyat,<br />
hogy legszívesebben visszament volna az étteremhez, ahol<br />
hagyta, a karjaiba vette volna, és hazavitte volna.<br />
Az egésznek semmi értelmét nem találta.<br />
Ahogy belépett az ajtón, meglátta Dev Peltier-t egy bárszéken<br />
ülve a bejárat mellett. Dev egyike volt Mama Medve négyes<br />
ikreinek. Bár a kinézetük teljesen megegyező volt,<br />
mindegyiküknek megvolt a saját személyisége és saját járműve.<br />
Dev lezser volt és csak lassan lehetett feldühíteni. Áradt belőle<br />
a jóindulat és metodikusan mozgott, mint a legtöbb medve –<br />
mintha a világ összes ideje a rendelkezésére állna. De <strong>Vane</strong><br />
tisztában volt azzal, hogy a medve legalább olyan pokoli gyors<br />
tud lenni, mint egy farkas. Mikor először látta mozogni Devet egy<br />
játékos harcban, amihez Serre, az öccse asszisztált, kifejlődött<br />
benne az egészséges tisztelet a medve képességei iránt.<br />
Ma este Dev egy fekete pólót viselt, ami nem takarta el<br />
Artemis íjas jelét a felkarján, amitől a nagy ritkán bárba<br />
merészkedő démonok és apolliták megrémültek. Épp ötlapos<br />
pókert játszott Rudy-val, az emberi alkalmazottak egyikével,<br />
akinek fogalma sem volt arról, hogy a legtöbb „ember” valójában<br />
két lábon járó állat.<br />
Rudy lófarokban viselte egyenes, fekete haját és durva arca<br />
megmutatta, milyen élete volt az ex-ellenőrnek. Dús, fekete<br />
szakálla volt és bőre teljes felületét színes tetoválások borították.<br />
Ez a fickó tényleg ádáz volt, és ellentétben az ezt a helyet<br />
otthonukká tévő Vér-vadászokkal nem is volt vonzó. Valójában<br />
57
<strong>Night</strong> Play<br />
ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy megkülönböztessék az<br />
embereket az állatoktól. Mivel <strong>Vane</strong> népe mindennél többre<br />
becsülte a szépséget, ritka volt a taszító megjelenésű Vér-vadász.<br />
Akárcsak a testvéreinek, Dev hullámos haja is végighullott a<br />
hátán. Mint mindig, most is szabadon hagyta. Szűk, kopott<br />
nadrágot és fekete csizmát viselt.<br />
Dev egy bólintással nyugtázta a jelenlétét. – Hé, farkas,<br />
minden rendben<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont, miközben feléjük közeledett. – Csak fáradt<br />
vagyok.<br />
– Talán aludnod kellene egyet valahol a házban – mondta Dev,<br />
miközben két újabb kártyáért nyúlt.<br />
A Peltier Ház szomszédos volt a bárral. Itt vehették fel állati<br />
alakjukat a lelepleződés félelme nélkül. Peltier-éknek sokkal több<br />
biztonsági rendszerük volt, mint Fort Knoxnak és legalább a<br />
család két tagja állandó felügyeletet tartott a betolakodókkal, az<br />
emberekkel és minden mással szemben.<br />
– Jó ez így – mondta <strong>Vane</strong>. Megkereste a saját és Fang<br />
eltartásának költségét. Nagy szégyen lenne a számára, ha a<br />
medve klántól kellene jótékonyságot elfogadnia, ezért napi átlag<br />
tíz órában a családnak dolgozott. – Azt mondtam Nicolette-nek,<br />
hogy felváltom Cherise-t ma este.<br />
– Ja – mondta Rudy, mikor elnyomta a cigijét, majd rendbe<br />
rakta a kártyáit. – Cherise majd meghal, hogy hazamehessen.<br />
Nick elviszi őt születésnapja alkalmából Antoine-hoz bulizni.<br />
<strong>Vane</strong> megfeledkezett az emberi születésnapokról. Valamilyen<br />
okból ez különleges alkalom volt az embereknek. Talán azért,<br />
mert olyan kevés volt nekik belőlük.<br />
58
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> elnézést kért, majd a bár felé vette az irányt. Elhaladt<br />
azon asztalok mellett, amiket Wren, a ritka katagari fehér leopárd<br />
mosott le. Marvin, a majom (az egyetlen olyan állat a<br />
Szentélyben, amelyik nem tudott emberi formát ölteni) ott ült<br />
Wren vállán, és a leopárd egyik hajtincsébe kapaszkodott.<br />
Nekik kettejüknek furcsa kapcsolatuk volt. Akárcsak Fang és<br />
<strong>Vane</strong>, Wren is számkivetettként érkezett a Peltier Házba.<br />
Magának való volt, és Marvint leszámítva ritkán szólt bárkihez is.<br />
Mégis, volt valami halálos a leopárd szemében, ami mindenkinek<br />
azt sugallta, hogy tartsa magát távol tőle, ha valamire is tartja az<br />
életét.<br />
Wren felnézett <strong>Vane</strong>-re, mikor elhaladt az asztala mellett, de<br />
nem mondott semmit.<br />
– Hé, <strong>Vane</strong>! – mondta Cherise Gautier, az arca felragyogott,<br />
mikor észrevette őt. Gyönyörű szőke nő volt a negyvenes évei<br />
elején. Mindig mosolygós és melegszívű, képes volt bárkit<br />
megnyerni magának. – Jól vagy, szívem Fáradtnak látszol.<br />
Még mindig meglepte, hogy Cherise emberhez képest<br />
mennyire intuitív volt. <strong>Vane</strong> felemelte a hátsó elválasztó lemezt<br />
és belépett a bárpult kiszolgálói részlegébe. – Jól vagyok –<br />
mondta, még ha nem is érezte így.<br />
Úgy érezte, mintha hiányozna valamije. Mintha vissza kellene<br />
térnie <strong>Bride</strong>-hoz.<br />
Milyen őrült ötlet ez<br />
– Biztos – kérdezte Cherise.<br />
Képes volt érezni az aggodalmát. És ez hihetetlenül<br />
kényelmetlen érzést szült benne. Az öccsén és a húgán kívül<br />
soha, senki nem törődött vele.<br />
Cherise különös ember volt.<br />
59
<strong>Night</strong> Play<br />
A fehér törlőt, amivel eddig az asztalokat tisztította, átdobta a<br />
vállán és <strong>Vane</strong>-re nézett. – Tudod, a fiam körülbelül egyidős<br />
veled…<br />
<strong>Vane</strong> harcolt az ellen, hogy felnevessen. Nick Gautier<br />
huszonhat éves emberi évek szerint, míg <strong>Vane</strong> négyszázhatvan.<br />
De persze erről Cherise nem tudhatott. Ahogy arról sem, hogy a<br />
fia a Sötét-vadászoknak dolgozott, akik halhatatlan<br />
vámpírvadászok voltak.<br />
– Tudom, hogy ti srácok, hogyan égetitek ki magatokat.<br />
Sokkal jobban kellene vigyáznod magadra, szívem. Esküszöm,<br />
egy szabadnapod sem volt, mióta Mama alkalmazott téged. Miért<br />
nem veszed ki az estét és mégy el szórakozni<br />
– Rendben van ez így – mondta a nőnek, és közben a vállára<br />
vette a törlőt. – Tényleg. Emellett Rudy mondta, hogy ma van a<br />
születésnapod.<br />
Cherise tett egy lekicsinylő mozdulatot. – Túl öreg vagyok<br />
már a szülinapokhoz. Inkább szeretném azt látni, hogy ti, fiatalok<br />
élvezitek az életet.<br />
– Ja – mondta Kyle Peltier, a medvék közül a legfiatalabb, és<br />
csatlakozott hozzájuk egy nagy rakat tiszta pohárral, amit a hátsó<br />
szobából hozott ki. Nickkel egy idősen Kyle alig volt túl a<br />
pubertáson, amit a Vér-vadászok húsz éves koruk környékén<br />
értek el. – Miért nem élvezed még azt a hat másodpercet, ami<br />
maradt a fiatalságodból, <strong>Vane</strong><br />
<strong>Vane</strong> ügyet sem vetett a fiúra, helyette Cherise-t sürgette a<br />
kijárat felé. – Menj haza, Cherise.<br />
– De…<br />
– Menj – morgott rá <strong>Vane</strong> – és élvezd ki a születésnapodat.<br />
60
SHERRILYN KENYON<br />
Cherise felsóhajtott, majd <strong>Vane</strong> felkarjára tette a kezét. –<br />
Rendben. – Felkapta a kardigánját és kivette a pénztárcáját a pult<br />
alól.<br />
– Kikísérlek – mondta Kyle, felemelve a bár elválasztó lapját,<br />
így Cherise ki tudott menni.<br />
– Köszönöm.<br />
<strong>Vane</strong> kipakolta a poharakat a rekeszből és elrakta őket, míg<br />
Kyle elment Wrennek segíteni.<br />
Colt Theodorakopolus csoszogott be a bárba. Az Ursulan<br />
árkádiai legalább olyan magas volt, mint <strong>Vane</strong>, akinek azonnal<br />
ellenérzései támadtak a vérmedvével szemben. Bár Colt egészen<br />
rendes fazonnak tűnt. Az anyja párját megölték, mikor a nő terhes<br />
volt vele. Tudva azt, hogy azonnal meghal, amint megszületik a<br />
gyerek, eljött a Szentélybe és könyörgött a Peltier-éknek, hogy<br />
neveljék fel helyette a gyermeket.<br />
<strong>Vane</strong> tudomása szerint Colt sosem találkozott egyetlen másik<br />
árkádiai medvével sem. Őrzőként, Colt arcán ott kellett volna<br />
lenni az Őrzők jelének – egy különös, geometriai minta, ami<br />
olyan, mint egy bélyeg, az után jelenik meg, hogy az Őrző elérte<br />
a felnőtt kort. De Colt, hasonlóan a többi Őrzőhöz, akik a<br />
klánjukon kívül, vagy száműzetésben éltek, úgy döntött, hogy<br />
elrejti a jelet az erejével együtt.<br />
Senki nem tudta, milyen erős valójában Colt, míg nem tett<br />
neki keresztbe. Akkor pedig már túl késő volt.<br />
Egy rejtőzködő Őrzőnél nincs veszélyesebb.<br />
Ellentétben a többi medvével, Coltnak rövid, fekete haja volt<br />
és frissen vágottnak nézett ki.<br />
– Adj nekem whiskyt – mondta Colt <strong>Vane</strong>-nek. – És ne vidd<br />
bele az emberi korlátokat.<br />
61
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> bólintott, a kifejezéssel Colt arra célzott, hogy olyan<br />
fajsúlyos italt akar, ami egyetlen korttyal kiütne egy embert.<br />
Mivel a fajtájuk metabolizmusa sokkal erősebb volt, sokkal több<br />
és töményebb alkoholt is tudtak kezelni.<br />
Megtöltött egy nagy, vékony poharat, majd letette a pultra Colt<br />
elé. Abban a pillanatban, hogy visszahúzta a kezét, egy különös<br />
égő érzés hasított bele.<br />
Felszisszent, és gyorsan ráfújt a tenyerére. Az egyik lámpa alá<br />
állt, hogy lássa, mi okozta.<br />
Ahogy ránézett, egy furcsa, cikornyás minta rajzolódott ki a<br />
bőrén.<br />
– Ó, a francba – suttogta, ahogy látta formát ölteni.<br />
Colt megkerülte a pultot és a háta mögé állt. Az arcán<br />
döbbenet látszott. – Megtaláltad a párod – kérdezte<br />
hitetlenkedve. – Ki a szerencsés farkas nő<br />
<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, ahogy a jelet nézte. Hogy lehetséges<br />
ez<br />
– Ez lehetetlen.<br />
Colt felnevetett. – Na ja, ez úgy hangzott, mint mikor Serre is<br />
megtalálta a sajátját. Higgy nekem, ez a legtöbbekkel megesik.<br />
– Nem – mondta <strong>Vane</strong>, a medve szemébe nézve. – A nő<br />
ember. Én farkas vagyok. Nem lehet egy ember a párom. Ez<br />
lehetetlen.<br />
Colt arcából kifutott a szín, ahogy felfogta <strong>Vane</strong> helyzetét. –<br />
Te szerencsétlen fattyú. Ritka az, hogy egy árkádiai emberi párra<br />
leljen, de néha előfordul.<br />
– Nem vagyok árkádiai – morogta <strong>Vane</strong>. Semmi emberi nem<br />
volt benne. Semmi.<br />
62
SHERRILYN KENYON<br />
Colt megragadta a kezét és <strong>Vane</strong> látószögébe emelte. –<br />
Vitatkozz vele, ha akarsz! De nézz szembe a ténnyel, <strong>Vane</strong>! A<br />
három hét ketyeg. Vagy magadhoz veszed azt az embert, vagy a<br />
hátralévő életedet a nélkül töltöd le, hogy még egyszer<br />
hozzányúlhass egy nőhöz.<br />
63<br />
†<br />
– Áu! – kiáltott fel fojtott hangon <strong>Bride</strong>, mikor a tenyere<br />
elkezdett égni. Hozzányomta egy pohár vízhez.<br />
– Mi a baj – kérdezte Mina, miközben elvett még egy<br />
osztrigát.<br />
– Nem tudom – mondta <strong>Bride</strong>. – A kezem elkezdett fájni.<br />
Tabitha megérintette <strong>Bride</strong> karját. – Semmi forró nincs a<br />
közelben. Elvágta a kagylóhéj<br />
– Nem – mondta <strong>Bride</strong> és maga elé emelte a kezét, hogy<br />
megnézze. Egy gyönyörű minta volt a tenyerén. Valami ősi görög<br />
motívumra emlékeztette. – Mi a pokol<br />
Mina homlok ráncolva nézett rá. – Te hennáztattál<br />
– Nem, semmi ilyet nem csináltam. Esküszöm, öt perccel<br />
ezelőtt még ott sem volt.<br />
Tabitha feléjük hajolt. – Milyen különös – mondta. – Ahonnan<br />
én jövök, ez jelent valamit.<br />
Ez nagyon is igaz. Tabitha Devereaux a furcsaságok királynője<br />
volt.<br />
– Láttál már valaha hasonlót – kérdezte <strong>Bride</strong> Tabithát.<br />
– Nem. Talán csak be vagyunk lőve. Lehet, hogy Platón<br />
elmélete igaz és nincs ott semmi, csak a bőröd. Talán csak azért<br />
látjuk azt, amit, mert mind azt akarjuk látni.
<strong>Night</strong> Play<br />
Mina felhorkant, miközben tabasco szószt öntött az<br />
osztrigájára. – Csak azért, mert te őrült vagy, Tabitha, még nem<br />
jelenti azt, hogy mi is azok vagyunk.<br />
<strong>Bride</strong> felnevetett.<br />
Visszanézett a tenyerén lévő mintára és arra gondolt, hogy a<br />
fenébe kerülhetett oda.<br />
†<br />
Colt keményen nézett <strong>Vane</strong>-re. – Nézd, tudom, hogy ki nem<br />
állhatsz. De védeni fogom a hátad. Menj és nézd meg az<br />
embernődet, én majd csinálom a dolgod itt a bárban.<br />
– Nincs szükségem arra, hogy te…<br />
– Ne légy már ennyire átkozottul makacs – sziszegte Colt a<br />
fogai között. – A párod valahol odakint van, <strong>Vane</strong> és akár<br />
árkádiai, akár katagaria vagy, te is ismered a törvényt, mely<br />
mindannyiunkat kötelez. A párod biztonsága mindenek felett áll.<br />
Coltnak igaza van, és ezt <strong>Vane</strong> is tudta. Az állati oldala máris<br />
az emberi énjét marcangolta. A párját akarta. Követelte.<br />
Általában az állati és az emberi része egyensúlyban volt. A<br />
hormonok és a stressz felboríthatták ezt az egyensúlyt, és akkor<br />
valóban nagyon veszélyessé vált. És ha az állat irányítást<br />
szerezne felette…<br />
Fajtája számos tagja vesztette már el magát állati oldala miatt,<br />
nők és férfiak vegyesen. Ha képtelen volt irányítani, akkor<br />
megőrült tőle és könyörtelen gyilkossá vált, aki megölt bármit és<br />
bárkit, aki az útjába került. Olyan volt, mint a veszettség, és nem<br />
volt rá gyógymód.<br />
64
SHERRILYN KENYON<br />
Ezért voltak az árkádiaiaknak Őrzőik. Az volt a munkájuk,<br />
hogy felderítsék és levadásszák azokat, akik nem tudták uralni<br />
állati énjüket. A gyilkosokat. Persze az árkádiaiak rendszerint<br />
elég lazán értelmezték a „gyilkos” besorolást, ha <strong>Vane</strong> fajtájáról<br />
volt szó. Rengeteg katagarit nyilvánítottak gyilkosnak, akik az<br />
útjukba kerültek, legtöbbször minden meggyőződés nélkül.<br />
– Menj, <strong>Vane</strong>! – mondta Colt, és az ajtó felé lökdöste.<br />
A medvének igaza volt. Semmi értelme a természete ellen<br />
harcolni. Olyan harc lett volna, amit nyerhet meg.<br />
Átadta a törlőt Coltnak, és gyorsan elhagyta a bárt.<br />
Az utcán, mikor megbizonyosodott arról, hogy senki nem<br />
látja, átváltozott farkas alakjába. Ellentétben a testvérével, ő egy<br />
fehér erdei farkas volt. Méreteiben nagyobb is volt, emellett<br />
száznegyven fontot nyomhatott.<br />
Ezért féltek tőle a falkatársai, mikor állatalakban volt.<br />
Akármilyen erősek is voltak, ő még erősebb volt. És nem követte<br />
a rangban felette állókat úgy, mint a többiek.<br />
Lehet, hogy állat volt, de a nap végére hiába is tagadta volna,<br />
épp elég ember volt benne ahhoz, hogy nehézségei legyenek<br />
mások utasításainak a követésével.<br />
Alfahímnek született, és körülötte ezzel mindenki tisztában<br />
volt.<br />
<strong>Vane</strong> végigfutott New Orleans utcáin, vigyázva, hogy az esti<br />
sötétség árnyékában maradjon. Már rég megtanulta, hogy az<br />
embereknek szokása nagy kutyának nézni őt, ha meglátták, de<br />
most a legkevésbé sem akart szembekerülni egy sintérrel.<br />
Hosszú sztorikat mesélhetne az állatmenhelyekről. És egyik<br />
sem végződött jól az emberek számára.<br />
65
<strong>Night</strong> Play<br />
Nem tartott sokáig visszajutni az Iberville-i étteremhez, ahol<br />
<strong>Bride</strong>-ot hagyta. Hátsó lábaira felemelkedve az ablaknak<br />
támaszkodott és benézett, meglátta őt két másik nő társaságában.<br />
Az egyiknek égővörös haja volt, és egy egyenetlen sebhely<br />
húzódott végig arca egyik oldalán. Ha nem lett volna ott az a<br />
szörnyű jel, valószínűleg nagyon vonzó lett volna. A másik nő<br />
egy csinos, barna bőrű nő volt, aki hasonló vonásokkal<br />
rendelkezett, mint a társa.<br />
De egyik nő sem vonzotta.<br />
Csak <strong>Bride</strong>. A látványa az elevenébe vágott, a szükség szinte<br />
fájt. Lehet, hogy ember volt, de több mágia volt a mosolyában,<br />
mint amivel az egész falkája rendelkezett.<br />
Abszolút csábító volt, és azok az ajkak csodákat műveltek a<br />
testével.<br />
A szívével…<br />
A három nő beszélgetett és nevetett, míg befejezték a tál<br />
osztrigát. Egyikük sem vett észre semmi különbséget <strong>Bride</strong>-on.<br />
Lehet, hogy mégsem ő volt a párja.<br />
De ez egy hiábavaló gondolat volt. A jel a Vér-vadászokon<br />
csak akkor jelent meg, ha szeretkeztek a párjukkal, általában<br />
rövid időn belül. <strong>Vane</strong> nem volt más nővel hónapok óta.<br />
Senki más nem lehet az.<br />
A nő kezén lévő jelnek egyeznie kell az övén lévővel – olyan<br />
szimbólumok voltak ezek, melyek a szülői vérvonalát mutatták,<br />
és csak a fajtája tagjai voltak képesek olvasni.<br />
De talán ez különböző, mivel <strong>Bride</strong> ember volt. Mi van, ha a<br />
párok jele mégsem köti az emberi nőket<br />
Elhűlt a gondolattól.<br />
Az nagyon kicseszne vele. Szó szerint.<br />
66
SHERRILYN KENYON<br />
Az egyetlen reménye a családra azon a képességén nyugodott,<br />
hogy párt szerezhetett.<br />
De a nőnek önszántából kellett megtennie…<br />
<strong>Bride</strong> és a barátai felálltak és kifelé tartottak az étteremből.<br />
<strong>Vane</strong> lekushadt, ahogy próbálta kigondolni a következő lépést.<br />
– Én mondom, <strong>Bride</strong> – mondta a kreolbőrű nő, aki először jött<br />
ki – a nővérünk, Tia megbűvölhet bárkit. Egy szavadba kerül, és<br />
Taylorból már csak egy eunuch marad.<br />
<strong>Bride</strong> erre felnevetett. – Ne csábíts!<br />
A sebhelyes vörös hajú megtorpant, mikor észrevette őt az<br />
árnyakban. – Hé, gyere ide, nagyfiú – mondta kedvesen és<br />
kitartotta felé a kezét. – Szeretnéd, hogy Tabby megvakargasson<br />
a füled mögött<br />
– Tabitha! – mondta a másik nő. – Hagyd a kóbor jószágokat.<br />
Esküszöm, egyszer el fogod kapni a veszettséget.<br />
– Ő nem veszett – mondta <strong>Bride</strong>.<br />
– Nézd! – mondta a Tabitha nevezetű. – Egy állatorvos lánya<br />
csak tudja.<br />
<strong>Bride</strong> kinyújtotta felé a kezét.<br />
<strong>Vane</strong> azonnal odament hozzá és megszaglászta a kezét. Az<br />
illata végigszáguldott rajta, élesen és forrón, olyan képekkel<br />
együtt, amiben a nő teljes odaadással nézett rá. A gyönyöre<br />
hangjai.<br />
Az ujjait szaglászva elérte, hogy a nő kinyissa az ujjait, így<br />
látta, hogy a legrosszabb félelme válik valóra.<br />
Meg volt jelölve.<br />
A pokolba.<br />
Mi a fészkes fenét fog most csinálni<br />
– Úgy tűnik, kedvel téged, <strong>Bride</strong>.<br />
67
<strong>Night</strong> Play<br />
Tabithának fogalma sem volt, hogy mennyire igazak voltak a<br />
szavai.<br />
<strong>Bride</strong> letérdelt, miközben a füleit simogatta. Megfogta a fejét<br />
és megnézte magának. – Szerintem ez egy farkas.<br />
– Egy farkas – kérdezte Tabitha. – Eszednél vagy Hogy<br />
juthatna be egy farkas a városba Emellett túl nagy ahhoz, hogy<br />
farkas legyen.<br />
– Nagyfiú vagy, nem igaz – mondta <strong>Bride</strong>, miközben <strong>Vane</strong> az<br />
arcát nyalogatta. A nő felnézett a barátaira. – Ellentétben az<br />
általános véleménnyel, Tabby, a farkasok a legnagyobbak a<br />
kutyafélék közül. De szerintem ő kevert vérből származik.<br />
Ha tudná…<br />
<strong>Bride</strong> felállt és a követte a barátait.<br />
<strong>Vane</strong> követte. Farkas formában ez kötelező volt. Emberi<br />
oldalának most kevés beleszólása volt. Megérthette azt, ami<br />
körülötte zajlott és figyelhetett, de az állati énje irányított.<br />
Addig, míg ebben a testben tartózkodott, vad volt és halálos.<br />
<strong>Bride</strong>-nak különös érzés kúszott végig a gerincén. Megállt és<br />
átnézett a válla fölött, megtalálta a fehér farkast, aki követte őket.<br />
Meg mert volna esküdni rá, hogy a szeme ugyanolyan volt, mint<br />
<strong>Vane</strong> mogyoró zöld szeme, és ahogy ránézett…<br />
Rájuk…<br />
Mintha pontosan megértené, hogy mit mondanak, és mit<br />
tesznek.<br />
Nagyon különös volt.<br />
Tabitha és Mina visszakísérték az üzletéhez.<br />
– Biztos, hogy nem akarod nálam tölteni az éjszakát –<br />
kérdezte Mina. – Könnyen kirúghatom a pasim.<br />
68
SHERRILYN KENYON<br />
– Vagy az én házamba is jöhetsz – ajánlotta fel Tabitha. –<br />
Nincs pasim, akit ki kellene rúgnom, és mivel az ikertestvérem<br />
meglépett a kutyámmal, és Allison egy normálisabb, valamint<br />
biztonságosabb lakótársat akart, minden szobám szabad.<br />
– Maria nem él még veled – kérdezte Mina.<br />
– Nem – mondta Tabitha. – A cucca már nálam van, de<br />
minden idejét a pasijával tölti. Ritkán látom.<br />
<strong>Bride</strong> elmosolyodott a kedvességüktől. – Jó lesz ez így, csajok.<br />
Meg kell szoknom, hogy egyedül vagyok. Tényleg. El akarom<br />
foglalni magam egy jó könyvvel, és kiverni őt a fejemből.<br />
De ami igazán zavarta, az az volt, hogy elég volt <strong>Vane</strong>-re<br />
gondolnia, és Taylor máris eltűnt a gondolataiból.<br />
Talán a szerelmi légyottja mégis csak egy jó dolog volt.<br />
– Hé, csak álmodozz tovább arról a fickóról, akivel találkoztál!<br />
– mondta Tabitha ránézve.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta a furcsa kijelentésre. Persze Tabitha<br />
gondolatolvasónak tartotta magát. Voltak idők, mikor <strong>Bride</strong><br />
majdnem el is hitte.<br />
– Ja – értett egyet Mina. – Talán összefutsz még vele.<br />
<strong>Bride</strong> sóvárogva felsóhajtott. – Van egy olyan érzésem,<br />
utoljára láttam Mr. Félistent.<br />
Mina testvériesen megölelte. – Hívj, ha szükséged van rám!<br />
– Rendben. Köszönöm.<br />
Tabitha is megölelte és megveregette a hátát. – Emlékezz, ha<br />
szeretnél némi kellemetlenséget Taylornak, megvannak az<br />
eszközeim, és nem fogom elmondani a médiának, ki bérelt fel.<br />
<strong>Bride</strong> felnevetett, hálás volt a barátainak, hogy mellette álltak,<br />
mikor szüksége volt rá. – Olyan szemét vagy.<br />
69
<strong>Night</strong> Play<br />
– És komoly is, emellett. Ha meggondolnád magad, csak egy<br />
hívásodba kerül. Húsz perc alatt elérek hozzá, ha kell.<br />
– Hah! – mondta Mina. – A te vezetési stílusoddal Kevesebb,<br />
mint tíz alatt odaérsz akkor, ha nagy a forgalom.<br />
<strong>Bride</strong> a fejét rázta a viccelődésük hallatán, majd előhúzta a<br />
kulcsait a táskájából, és kinyitotta az ajtót, ami az udvarra vezet<br />
és onnan kovácsoltvas lépcsőházba. Az üzlete a teljes földszintet<br />
elfoglalta, de a felső szintekből nagyija lakóházakat alakított ki.<br />
Volt ott egy apró stúdió közel a garázshoz.<br />
Mielőtt Taylor rábeszélte volna az összeköltözésre, a legfelső<br />
emeleti lakásban élt, ami a legnagyobb volt. De most minden<br />
lakást béreltek, kivéve a stúdiót. Olyan kicsi volt, hogy sosem<br />
érezte helyesnek, hogy pénzt csináljon belőle. Helyette raktárként<br />
használta.<br />
Most ez lesz az édes otthon egy ideig.<br />
Szeretett volna megint sírni, de visszautasította. Ha a<br />
legrosszabb dolog, ami valaha történt vele, az, hogy Taylor<br />
szakított vele, akkor áldott volt.<br />
Attól még fájt. Nagyon.<br />
Mikor Mina és Tabitha elsétáltak, a farkas odament hozzá és<br />
felnézett rá.<br />
– Gyönyörű vagy, tudod – kérdezte a farkastól, majd megint<br />
elkezdte simogatni.<br />
Az megnyalta a kezét, majd a lábához dörgölőzött, mint egy<br />
macska.<br />
– Gyere – mondta neki a fejével az udvar felé bökve. – Nem<br />
akarok egyedül lenni ma este, és te úgy festesz, mint aki örülne<br />
egy meleg és száraz fekvőhelynek.<br />
70
SHERRILYN KENYON<br />
A farkas beügetett az udvarra, miközben bezárta az ajtókat, és<br />
átvágott a renovált lyuk felé.<br />
A szíve nehéz volt, de örült annak, hogy ez a kis hely<br />
megmaradt a számára, különben egy hotelban töltené az éjszakát.<br />
Vagy ami még rosszabb, a szülei házában. Nagyon szerette őket,<br />
de nem volt abban a hangulatban, hogy válaszolgasson a<br />
kérdéseikre, vagy lássa a csalódottságot az anyja szemében,<br />
ahogy azt latolgatja, vajon mennyi az esélye, hogy sosem megy<br />
férjhez, vagy, hogy lesz-e valaha unokája.<br />
A saját „otthonában” legalább kényelemben lesz.<br />
Vagy valami olyasmiben.<br />
Kinyitotta az ajtót és felkapcsolta a lámpákat. Szerencsére víz<br />
és áram volt az épületben, mivel ugyanazon vezetékekre<br />
csatlakozott, amik az üzletét is ellátták.<br />
A farkas habozott, mikor körbenézett a helyiségben lévő<br />
számtalan dobozon és műalkotáson.<br />
– Ó – mondta játékosan – kissé kifogásolható, huh<br />
Ha nem tudta volna jobban, meg merne rá esküdni, hogy<br />
megrázta a fejét, mielőtt bejött és elkezdte szagolgatni a<br />
dobozokat.<br />
Miután becsukta az ajtót, <strong>Bride</strong> egy poros asztalhoz ment.<br />
Aztán lehúzta a borítást a heverőről és elkezdett tüsszögni a<br />
felszálló portól.<br />
– Igazán gyűlöllek, Taylor – mondta halkan és köhögött egyet.<br />
– Remélem, megfojt téged az új csontsovány barátnőd.<br />
Mintha érezte volna, a farkas odament hozzá és<br />
nekidörgölőzött. <strong>Bride</strong> letérdelt a padlóra, magához húzta és<br />
megölelte.<br />
71
<strong>Night</strong> Play<br />
A farkas nem ellenkezett, hagyta, hogy a könnyei a hószín<br />
bundába hulljanak. Ott ült mellette nyugodtan, a feje a vállán<br />
pihent, míg <strong>Bride</strong> hagyta, hogy a fájdalom utat nyerjen benne.<br />
Hogy lehetett olyan ostoba, hogy azt higgye, akárcsak egy<br />
pillanatig is, hogy szerette Taylort Miért adott neki olyan sokat<br />
az életéből, mikor csak kihasználta<br />
Annyira kétségbeesetten vágyott a szerelemre, hogy képes volt<br />
hazudni önmagának<br />
– Csak azt akartam, hogy valaki azért szeressen, aki vagyok –<br />
suttogta a farkasnak. – Ez olyan rossz<br />
<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, ahogy <strong>Bride</strong> a karjaiban tartotta egy<br />
halálos szorításban, és a szavai az elevenébe vágtak. Ami<br />
rosszabb, pontosan tudta, miről beszél. A húgán és az öccsén<br />
kívül mindenki elutasította, és tudta, hogy az egyetlen dolog, ami<br />
megmentette attól, hogy ő legyen az omega farkas a falkájában,<br />
az volt, hogy hajlandó volt megölni bárkit, aki megpróbálta őt<br />
vagy Fanget bűnbaknak beállítani.<br />
Valahányszor megpróbáltak rájuk szállni, <strong>Vane</strong> harcolt, és<br />
mikor a felnőtt korba lépett, olyan nagyra nőtt, hogy senki nem<br />
merte többé kihívni.<br />
Még az apja sem.<br />
Hogy bánthatta meg valaki így <strong>Bride</strong>-ot A szíve vadul vert,<br />
ahogy a farkas énje annak a vérét követelte, aki megríkatta a nőt.<br />
Nem értette, miféle férfi tehetett ilyet önszántából. Az ő<br />
fajtája, ha egyszer megtalálta a párját, az örökre szólt.<br />
Megtörhetetlen volt.<br />
És most, hogy bebizonyosodott, ő a neki szánt társ, az ő<br />
felelőssége volt a nő védelme mindaddig, míg be nem fejezik a<br />
72
SHERRILYN KENYON<br />
párválasztási szertartást, melyben a nő elfogadja őt, vagy míg<br />
útjaik külön nem válnak.<br />
Az utóbbi nem lenne nagy hatással a nő életére. De farkasként<br />
ő sosem feküdhetne más nővel addig, míg <strong>Bride</strong> él.<br />
Ez teljesen elfogadhatatlan volt a számára. <strong>Vane</strong> Kattalakist<br />
nem kényszeríthetik cölibátusra. Az a gondolat, hogy<br />
magányosan töltse az elkövetkezendő évszázadokat, ráadásul<br />
impotensen, elég volt ahhoz, hogy valamit totálkárossá akarjon<br />
zúzni.<br />
De milyen ember fogadhatna társául egy olyan állatot, mint ő<br />
Legyenek ezért átkozottak a Végzet Istennői. Annak a három<br />
kurva létezésének nem volt más célja, csak hogy másoknak<br />
szenvedést okozzanak.<br />
A telefon csörögni kezdett. <strong>Bride</strong> elengedte őt és elment, hogy<br />
felvegye. <strong>Vane</strong> elkezdett körbeszimatolni a szobában. Komor egy<br />
hely volt.<br />
– Hé, Tabby. – <strong>Bride</strong> lehúzott közben fedőtakarót az asztalról,<br />
amivel lelökött egy dobozt.<br />
<strong>Vane</strong> felnyüszített és elugrott az útjából.<br />
<strong>Bride</strong> megveregette a fejét, majd a dobozhoz ment. – Nem kell<br />
ezt tenned, ugye tudod – Érezte, hogy a nő kissé ideges volt a<br />
barátai miatt, de mélyen úgy tűnt, örül. – Oké. Jövök és<br />
beengedlek.<br />
<strong>Bride</strong> letette a telefont, felkapta a kulcsait és kinyitotta az ajtót.<br />
<strong>Vane</strong> követte őt ki, az utcára, ahol a nő kinyitotta kovácsoltvas<br />
kaput és beengedte Tabithát, aki a kezében számtalan szatyorral<br />
állt a másik oldalon.<br />
– Jó ég! – mondta <strong>Bride</strong>, mikor észrevette a csomagokat. –<br />
Mik ezek<br />
73
<strong>Night</strong> Play<br />
Tabitha vállat vont. – Csak olyasmik, amik minden nőt<br />
megnyugtatnak. – Átnyújtott egy hatos csomag sört <strong>Bride</strong>-nak,<br />
majd belépett.<br />
<strong>Bride</strong> becsukta az ajtót és követte Tabithát.<br />
<strong>Vane</strong> mögöttük cammogott.<br />
Amint beértek a kis lakásba, Tabitha lemosolygott rá. – Volt<br />
egy olyan érzésem, hogy itt talállak.<br />
Az egyik felső szatyorból kihúzott egy csontot és<br />
kicsomagolta.<br />
<strong>Vane</strong> morogni kezdett, mikor a nő lerakta elé a földre. Semmi<br />
esetre sem fogja rágni, az egyszer holtbiztos.<br />
A pillantása <strong>Bride</strong>-ra szegeződött. Ő volt az egyetlen, akibe<br />
hajlandó lett volna belekóstolni.<br />
<strong>Bride</strong> csípőre tett kézzel állt. – Tabitha…<br />
– Ne kezdd, <strong>Bride</strong>! Mint a Sosem-Lesz-Pasim-És-Nem-Is-<br />
Akarok Klub állandó tagja, pontosam tudom, hogy amire<br />
legkevesebb szükséged van, az egy egyedül eltöltött éjszaka.<br />
– Mik ezek – bökött <strong>Bride</strong> a szatyrokra.<br />
– Mondtam, nyugtató cuccok. Van itt minden. Fánk, sör, kóla,<br />
tölcséres fagyi, csipsz, mártás és egy jó pasival teletömött film,<br />
amivel akár a Titanicot is elsüllyeszthetjük. Eljött az ideje, hogy<br />
olyan férfiak után csorgassuk a nyálunk, akik nem törik össze a<br />
szívünket. – Tabitha odaadott neki egy kis csomagot.<br />
<strong>Bride</strong> a fejét ingatta. – Köszönöm, Tabby. Igazán nagyra<br />
értékelem.<br />
– Semmi vész.<br />
<strong>Vane</strong> hátra ült, miközben Tabitha beállította a DVD lejátszót,<br />
míg <strong>Bride</strong> felnyitott néhány dobozt, és evőeszközöket meg<br />
tányérokat vett elő.<br />
74
SHERRILYN KENYON<br />
– Örülök, hogy megtartottam ezeket – mondta <strong>Bride</strong>,<br />
miközben leporolt egy ládát és úgy állította be, mint egy<br />
dohányzó asztalt. – Taylor nem akarta, hogy a cuccaim teljesen<br />
összekeveredjenek az övével. Akkor már tudnom kellett volna,<br />
ugye<br />
<strong>Vane</strong> épphogy csak képes volt megtartani a farkas alakot.<br />
Szerette volna megvigasztalni, de nem merte. Különösen úgy,<br />
hogy Tabitha is ott volt.<br />
– Ne is gondolj rá, szívem – mondta Tabitha, ahogy felnyitott<br />
az egyik sört és átnyújtotta <strong>Bride</strong>-nak. – Sosem vesszük észre azt,<br />
amit nem akarunk. Tudod mit Nézd a dolog jó oldalát, a pasid<br />
legalább nem azért hagyott el, mert őrült vagy!<br />
– Te nem vagy őrült.<br />
Tabitha hitetlenkedve felnevetett. – Na ja. Amandát kivéve a<br />
családfánk csak őrültekből áll. De legalább szórakoztatóak<br />
vagyunk.<br />
<strong>Bride</strong> egy szigorú pillantást lőtt felé. – Mina tudja, hogy<br />
ilyeneket mondasz<br />
– Mina Ő még nagyobb őrült, mint én. Láttad már valaha az<br />
ősi vámpírölő-szett gyűjteményét Esküszöm, ő licitált névtelenül<br />
a Sotheby „változtatsd-meg-az-évszázadot” vámpír-gyilkos<br />
készletéért.<br />
Tabitha egy egész fánkot nyomott a szájába és egészben is<br />
nyelte le.<br />
<strong>Bride</strong> fintorgott egyet ennek láttán. – Kérlek, mondd el, hogy<br />
maradsz ilyen sovány ahhoz képest, hogy ennyit eszel! Alig eszek<br />
meg egy csomag csokit, és már fel is szedtem harminc fontot.<br />
Esküszöm, többet ettél ma este, mint én egy egész hét alatt.<br />
75
<strong>Night</strong> Play<br />
Tabitha lenyalta a cukrot az ujjairól. – Úgy beszélsz, mint<br />
Amanda.<br />
– Ő meg miért mondana ilyet Ti ketten ikrek vagytok, ő is<br />
ugyanolyan vékony, mint te.<br />
– Ja, de ő egy jó tizenöt fonttal nehezebb, mint én, és ő utál<br />
ezért engem. Nem értem, ti ketten miért panaszkodtok emiatt<br />
annyit, nektek legalább van melletek. Az én testem olyan, mint<br />
egy tizenkét éves fiúé.<br />
<strong>Bride</strong> elhúzta a száját. – Ha bármikor cserélni akarsz, szólj.<br />
<strong>Vane</strong> erre felmordult. Az utolsó, amit akart az volt, hogy a<br />
párja csontsovány legyen. Semmi baj nem volt <strong>Bride</strong>-dal, és ha<br />
most emberi alakban lenne, meg mutatná neki, mit tesznek vele<br />
az idomai.<br />
De előbb ehhez az kellett, hogy a barátnője lelépjen.<br />
– Valami baj van – kérdezte Tabitha, és felé jött.<br />
<strong>Vane</strong> átfutott <strong>Bride</strong>-hoz.<br />
Tabitha elképedt. – Nos, úgy látom Benjinek nem tetszem.<br />
Áhh. Szerintem egy igencsak hosszú életű barátot szereztél,<br />
<strong>Bride</strong>. Csak várj, míg rájön, hogy az apád a „ha szereted,<br />
heréltesd ki” szlogen császára.<br />
<strong>Vane</strong> ellenkezése jeléül felvonyított.<br />
Nem mernék…<br />
– Ssss, Tabby, megijeszted. – Lenézett rá és megsimogatta a<br />
fejét. – Bár még tényleg nem volt megvizsgálva.<br />
És az halálbiztos, hogy nem is lesz.<br />
– Talán át kellene vinnem apához holnap, hogy vessen rá egy<br />
pillantást.<br />
– Meg fogod tartani, ugye – kérdezte Tabitha.<br />
76
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> felemelte a fejét, így egyenesen a szemébe tudott nézni.<br />
– Nos, mit gondolsz, Mr. Farkas Szeretnél itt maradni velem egy<br />
kicsit<br />
El sem tudta képzelni, mennyire. Ha minden úgy alakul, ahogy<br />
szeretné, akkor ő egy állandó lakó lesz a nőnél.<br />
77
3. fejezet<br />
V<br />
ane a fürdőszobán kívül állt, emberi alakban, míg <strong>Bride</strong><br />
zuhanyozott. Tabitha nemrég ment el, miután még utoljára<br />
elmondta a terveit arról, hogyan fogja levadászni <strong>Bride</strong> exét.<br />
Ha <strong>Vane</strong> valaha is a keze közé kapja azt a fickót, nem fog<br />
belőle maradni annyi, hogy Tabithának is jusson belőle. Nem<br />
mintha így kellene éreznie. Végül is, ha <strong>Bride</strong> nem lett volna<br />
együtt azzal a férfival, ő most nem lenne itt vele.<br />
És talán soha nem tudta volna meg, hogy ő a párja.<br />
De ez emberi értelem volt, és az emberi logikának semmi<br />
helye nem volt az ő állati világában.<br />
– Nem vagyok ember – suttogta, érezve a fájdalmas erejét<br />
ezeknek a szavaknak. Legalábbis nem volt egészen ember.<br />
Senki, még ő maga sem volt egészen biztos abban, mi is ő<br />
valójában.<br />
Ő egy átkozott hibrid volt, aki nem igazán tartozott egyik<br />
csoporthoz sem. Félig árkádiai, félig katagaria. <strong>Vane</strong> születésekor<br />
eredeti alakja egy farkaskölyök volt, de a serdülőkorban ez az<br />
eredeti alak ember lett.<br />
78
SHERRILYN KENYON<br />
Felmordult, mikor visszahívta a változása napjainak emlékét.<br />
A borzalmát. A félelmét. A zavarodottságát. Egész életében<br />
farkasként élt, és néhány hónapig, akarata ellenére egy ember<br />
testébe volt zárva, képtelen volt visszaváltozni farkassá. Új teste<br />
teljesen idegen volt a számára. Nem tudta, hogyan egyen<br />
emberként, hogyan éljen túl, hogyan alkalmazkodjon. Még a járás<br />
is nehezére esett először. Megrohanták az emberi érzelmek és<br />
érzések. Az emberi érzékelés.<br />
És ami a legrosszabb, gyenge volt. Védtelen.<br />
Sosem volt semmi annyira megalázó, mint mikor rájött, hogy<br />
nem tud harcolni. Teljesen az öccsére volt utalva a túlélésben.<br />
Minden este azért imádkozott, hogy reggel újra állatként<br />
ébredjen, és minden reggel arra az iszonyatra ébredt, hogy még<br />
mindig ember.<br />
Ha nem lett volna anya és Fang, a falka valószínűleg megölte<br />
volna. Szerencsére a testvérei megvédték őt másoktól, és<br />
segítettek neki elrejteni azt a tényt, hogy már nem volt többé<br />
farkas.<br />
Évszázadokon keresztül rejtegette mindenki, még önmaga elől<br />
is a tényt, hogy a pubertás óta emberi szíve van.<br />
Egyáltalán hogyan lehetséges ez<br />
Mégis itt van: egy élő ellentmondás. Egy élő lehetetlenség.<br />
És most a párja egy egyszerű ember volt.<br />
<strong>Vane</strong> a jelölt kezére nézett. A valódi fizikai identitását nem<br />
rejthette el a Végzet elől. Tudták, mi ő, és úgy döntöttek, egy<br />
emberhez láncolják.<br />
Miért<br />
79
<strong>Night</strong> Play<br />
A félvérként élt élete így is épp elég nehéz volt. Az utolsó,<br />
amire vágyott, az volt, hogy olyan gyerekeknek adjon életet, akik<br />
még nála is elcseszettebbek lesznek.<br />
Egyáltalán emberek lesznek, vagy Vér-vadászok<br />
És minden érve ellenére is, ami azt mondta, miért nem lehet<br />
<strong>Bride</strong> társa, nem befolyásolta az emberi szívét, ami hihetetlenül<br />
vágyott a csukott ajtó másik oldalán lévő nőre.<br />
Még most is el tudná képzelni őt, hogy nézhet ki meztelenül.<br />
Ahogy a víz leszalad a sápadt bőrén, végig a combján, a…<br />
A farkas azt követelte, hogy rúgja be az ajtót és tegye a<br />
magáévá.<br />
A férfi közel akarta tudni magához, hogy megvédje.<br />
Sosem tépelődött még ennyire. Ennyire összezavarodott sem<br />
volt még.<br />
Átkozott hormonok!<br />
<strong>Vane</strong> felemelte az egyik hűvös selyem pizsamát, amit <strong>Bride</strong> az<br />
egyik dobozból vett elő, és ott hagyta az ajtó előtti széken. Áradt<br />
belől a szamóca és a nőies illat egyvelege. Felemelte és<br />
beleszagolt a gazdag illatba, miközben az ágyéka égett és<br />
megkeményedett.<br />
Épp hogy vissza tudta fogni magát attól, hogy csatlakozzon<br />
hozzá a zuhany alatt, és folytatni ott, ahol abbahagyta. De ezzel<br />
nem érne el mást, mint hogy elrémisztené.<br />
Ember volt, és nem tudott semmit az ő világáról. Semmit nem<br />
tudott róla.<br />
A reménytelenség hulláma elsöpörte őt. Azt sem tudta, hogyan<br />
udvaroljon egy emberi nőnek. Azt pedig ne is említse, hogy az,<br />
hogy ő hozzá van kötve, nem sok hatással van a nő életére.<br />
80
SHERRILYN KENYON<br />
Elhagyhatja őt és élhet tovább boldogan, egy másik férfival.<br />
Beleszerethet bárki másba, és teherbe eshet tőle.<br />
Hagyni, hogy ezt tegye, tisztességes dolog lenne a részéről. A<br />
fajtáját irányító törvények értelmében nem kényszerítheti arra,<br />
hogy párjául fogadja. A szülei voltak erre az élő példa. Apja,<br />
anyja akarta ellenére láncon tartotta a nőt három hétig. Brutálisan<br />
próbálta rákényszeríteni arra, hogy egy katagari férfit válasszon<br />
társnak.<br />
Semmiféle kegyetlenség nem használt.<br />
Árkádiai anyja visszautasította őt, még azután is, hogy rájött,<br />
terhes. Számára minden katagari állat volt, akiket le kellett<br />
mészárolni mindenféle együttérzés nélkül. Még a katagaria<br />
mércéje szerint is gonosz apja sosem próbálta megmutatni neki a<br />
másik oldalát.<br />
Habár apjának sosem volt gyengéd oldala. Markus erőszakos<br />
volt a jobb napjain, halálos a rosszabbakon. <strong>Vane</strong> és Fang elég<br />
sebet viseltek ahhoz, hogy ezt bizonyíthassák.<br />
Miután a párválasztás lehetőségének három hetes határideje<br />
lejárt szülei számára, mindketten fagyosak és sterilek lettek.<br />
Szülei azóta nyílt háborút viseltek egymás emberei iránt.<br />
És a saját gyerekeikkel szemben is ilyenek voltak.<br />
„Ne nézz rám annak a ribancnak a szemeivel, kölyök, vagy<br />
kitépem a torkodat!” Valójában apja egész élete során kerülte azt,<br />
hogy ránézzen.<br />
És mikor <strong>Vane</strong> találkozott az anyjával, a nő is tisztázta az<br />
álláspontját.<br />
„Az alapvető alakom ember, és egyedül emiatt vagytok még<br />
életben te, meg a katagari testvéreid. Nem tudtam rávenni<br />
magam, hogy megöljelek titeket, mikor még védtelen kölykök<br />
81
<strong>Night</strong> Play<br />
voltatok, még ha tudtam is, hogy meg kellene tennem. De most,<br />
hogy felnőttetek, már nincs bűntudatom. Ti mind könyörtelen<br />
vadállatok vagytok a számomra, és ha legközelebb meglátlak,<br />
ennek megfelelően meg foglak ölni.”<br />
És őszintén, nem tudta hibáztatni őt, tekintve, hogy az apja mit<br />
művelt vele. Sosem várt kedvességet másoktól és nem is<br />
csalódott.<br />
Kivéve a medve klánnal. Még mindig nem értette, miért<br />
viselték el őt és Fanget. Különösen Fanget, aki nem tudta<br />
megvédeni őket, és nem is tudta ledolgozni az ott tartózkodása<br />
árát.<br />
Miért fogadták be őket, mikor a saját farkas falkájuk azonnal<br />
megölné éket, ha megtalálnák őket<br />
<strong>Vane</strong> mélyen felsóhajtott, ahogy az igazság letiporta őt.<br />
Vérdíjjal a fején élt, falka nélkül, amelyik megvédené vagy<br />
felnevelné a leszármazottait. Nem volt, aki megvédje a párját.<br />
Nem teheti ki <strong>Bride</strong>-ot annak a veszélynek, ami az ő életének<br />
mindennapos velejárója.<br />
Mindegy, mit akar a Végzet, nem lehet emberi társa. <strong>Bride</strong><br />
sosem fogadná el őt és a világot, amiben élt. Még kevésbé illett<br />
bele, mint az anyja illett az apjáéba.<br />
Különböző fajba tartoztak.<br />
A dolga az volt, hogy megvédje őt, míg a jel el nem tűnik.<br />
Utána szabad lesz, ő pedig…<br />
– Kibaszott eunuch lesz belőlem – morogta az orra alatt,<br />
gyűlölve már a gondolatot is.<br />
Mi mást tehetne<br />
Verje láncra, ahogy apja tette az anyjával Verje addig, míg<br />
bele nem egyezik<br />
82
SHERRILYN KENYON<br />
Egyik sem működne. Emellett <strong>Bride</strong> a párja volt. Képtelen<br />
lenne bántani őt, akárhogy is. Ellentétben az apjával, ő értette, mit<br />
jelent a „védelmezni” szó.<br />
<strong>Vane</strong> egész életét azzal töltötte, hogy védte anyát és Fanget.<br />
Elviselni a falka és az apjuk becsmérlését. Nem hajlandó bántani<br />
egy olyan személyt, akit a Végzet neki szánt.<br />
Hallotta, ahogy <strong>Bride</strong> leállítja a vizet. Visszatért a<br />
farkasformába, és kényszerítette magát, hogy ne menjen be a<br />
szobába, ahol csak a csábítás várta volna.<br />
De nem is kellett. Pár perc múlva <strong>Bride</strong> kijött, és csak egy<br />
törölköző volt rácsavarva.<br />
A fogait csikorgatta a látványtól, ahogy a nő ott állt, buja<br />
testének idomait csak egy nedves törölköző takarta. Rosszabb, a<br />
törölköző túl kicsi volt és fedetlenül hagyta annak a zamatos<br />
bőrnek egy részét.<br />
A törölköző a földre esett.<br />
Épp csak vissza tudta fogni magát attól, hogy ne vonyítson fel,<br />
főleg, mikor a nő lehajolt, hogy alsóneműt bányásszon az egyik<br />
dobozból.<br />
<strong>Bride</strong> új házi kedvencére nézett a különös zaj hallatán.<br />
Megfordult és látta, ahogy a farkas olyan intenzíven bámulja,<br />
hogy az vad volt, és zavarba ejtő.<br />
Félelem hasított belé. – Ugye nem fogsz megtámadni<br />
Odament hozzá, folyamatosan csóvált farokkal. Váratlanul<br />
ugrott és megnyalta a nő arcát, majd visszatért a szoba másik<br />
felébe.<br />
Nos, ez furcsa.<br />
Homlokráncolva megragadta a bugyiját és felhúzta, majd<br />
gyorsan felvette a pizsamáját. Kicsit szűk volt, ezért voltak a<br />
83
<strong>Night</strong> Play<br />
raktárban. Anyja adott neki egy teljesen új gardróbot két évvel<br />
ezelőtt, mikor folyékony fehérje diétán volt, amitől huszonöt<br />
fontot vesztett a súlyából. Működött, de egy éven belül minden<br />
font visszajött pluszban, és még tíz fonttal megtoldva.<br />
<strong>Bride</strong> felsóhajtott, és kiverte a fejéből. Taylor és a diétája<br />
menjen a fenébe. Mint anyja és előtte nagyija, ő is arra volt ítélve,<br />
hogy zömök ír nő legyen és ezen a kromoszómális felülíráson<br />
semmi sem változtathat.<br />
– Az ötvenes évekbe kellett volna születnem, mikor még divat<br />
volt kövérnek lenni.<br />
Felsóhajtott, majd a kanapéhoz ment és lefeküdt. A farkas<br />
odament hozzá, és orrát az övéhez közel tartotta.<br />
– Sajnálom, kölyök – mondta a fejét simogatva. – Ma este<br />
nincs igazi szobád. Ígérem, holnap kapsz saját ágyat, rendben<br />
A farkas megnyalta az arcát.<br />
– Jó társaság vagy, nem igaz – Úgy tűnt, azt élvezi a<br />
legjobban, mikor az álla alatt simogatta. Becsukta a szemeit és a<br />
farkát csóválta ilyenkor. – Minek nevezzelek<br />
Átgondolta, de csak egy név ugrott be a fejébe…<br />
– Ne légy hülye – mondta önmagának. Nevetséges lenne egy<br />
egyéjszakás kaland után.<br />
És mégis…<br />
– Mit szólnál hozzá, ha <strong>Vane</strong>-nek hívnálak<br />
A farkas kinyitotta a szemét és megnyalta az arcát.<br />
– Oké, akkor te leszel <strong>Vane</strong> Kettő. <strong>Vane</strong> röviden.<br />
<strong>Bride</strong> felemelte a kezét és lekapcsolta a lámpát, majd<br />
visszahanyatlott az ágyba.<br />
84
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> ült a sötétben, csendben figyelte őt. Nem hitte el, hogy a<br />
nő minek fogja hívni farkas alakban. Ha nem tudná jobban…<br />
De nem, nem volt pszichikus ereje. Talán csak tetszett neki a<br />
neve.<br />
Arra várt, hogy álomba zuhanjon, mielőtt visszaváltozott<br />
emberré és biztosra ment, hogy az ajtók és az ablakok biztosan be<br />
vannak-e zárva. Mikor biztos volt abban, hogy a nő meglesz egy<br />
darabig, visszateleportált a Szentélybeli szobájába.<br />
Teljes sötétség fogadta. Kinyitotta a szobát és a következő<br />
szoba felé tartott, ahol Fang volt. Mióta <strong>Vane</strong> idehozta, öccse<br />
farkas formában, eszméletlenül feküdt az ágyban.<br />
<strong>Vane</strong> fáradtan felsóhajtott, miközben átvágott a szobán.<br />
– Gyerünk, Fang! – mondta az ágy mellé lépve. – Térj<br />
magadhoz! Hiányzol, öcskös és igazán szükségem lenne egy kis<br />
segítségre. Van néhány komoly problémám.<br />
De hasztalan volt. A démonok a testvére vérénél sokkal többet<br />
vettek el tőle. Ellopták a szellemét.<br />
A szégyen, ami Fanggel történt, több volt, mint amivel a<br />
farkas szembe tudott nézni. <strong>Vane</strong> ezt megértette. Ő is ezt érezte,<br />
mikor rájött, hogy ember.<br />
Nem volt semmi rosszabb annál, mintha megtámadnak, és nem<br />
tudsz harcolni. Felmordult, mikor az emlékek rátörtek.<br />
Az első alkalommal, mikor emberré vált, egy dühös<br />
vaddisznóval való csatája kellős közepén történt. A bestia<br />
megszúrta olyan csúnyán, hogy érezte a fájdalmat a bordáiban,<br />
ahogy a rossz irányba mozdult. Egyik percben még farkas volt, és<br />
a következőben már a hátán feküdt, míg a vaddisznó karmolta,<br />
harapta és döfködte.<br />
Ha akkor Fang nem jött volna…<br />
85
<strong>Night</strong> Play<br />
– Kelj fel, kistestvér! – suttogta. – Nem élhetsz tovább így!<br />
Fang tudomást sem vett róla.<br />
<strong>Vane</strong> az egyik kezét testvére barna bundájába süllyesztette,<br />
majd megfordult, hogy távozzon.<br />
A folyosón összetalálkozott Aimee Peltier-vel. Emberi<br />
formában egy tál levest hozott a kezeiben, ahogy az emelet<br />
irányából jött.<br />
A medve klán egyetlen lányaként magas volt, rövid szőke<br />
hajjal és hihetetlenül szép arccal. A bátyjainak állandó munkája<br />
volt az, hogy az embereket távol tartsák tőle, mikor kisegített a<br />
házhoz tartozó bárban.<br />
Ez olyan munka volt, amit mindannyian komolyan vettek.<br />
– Eszik – kérdezte őt <strong>Vane</strong>.<br />
– Néha – mondta halkan a lány. – Mindig hozok neki egy kis<br />
levest, és remélem, hogy többet fog enni belőle.<br />
Egy áldás volt ez a lány. Egyedül Aimee volt képes elérni<br />
Fanget. Testvére mintha tudatánál lenne, mikor a lány a közelben<br />
volt.<br />
– Köszönöm. Nagyra értékelem, amiért figyelsz rá. –<br />
Valójában a medve rengeteg idő töltött Fanggel. Eleget ahhoz,<br />
hogyan nagyon csodálkozzon, de Fang nem mozdult ki az ágyból,<br />
mióta <strong>Vane</strong> idehozta.<br />
A nő bólintott.<br />
– Aimee – szólt utána, mikor a nő elindult.<br />
Aimee megfordult.<br />
– Mindegy. Ostoba gondolat volt. – Semmi nem volt a testvére<br />
és a medvelány között. Hogyan is lehetne<br />
<strong>Vane</strong> folytatta az útját lefelé, a csarnokba.<br />
86
SHERRILYN KENYON<br />
Leért a földszintre, a társalgóba és utána átvágott a kis<br />
előszobán, ami összekötötte a Peltier Házat a Szentély bár<br />
részével.<br />
Kinyitotta a bár konyhájába vezető ajtót, amit két Vér-vadász,<br />
Jasyn Kallinos és Wren vigyázott a tudatlan emberi<br />
személyezettől, akiknek fogalma sem volt arról, hogy a néhány<br />
kiválasztotton kívül senki más nem léphet át azon az ajtón. Ez<br />
leginkább azért volt, mert a medve klán a fiataljait a Ház legfelső<br />
emeletén tartotta. Néha valamelyik bocs megszökött a<br />
felügyelőjüktől, és legurult a lépcsőn a lentebbi szintekre.<br />
Az utolsó dolog, amire a Peltier család vágyott, az volt, hogy<br />
valaki kihívja a sintéreket az engedély nélkül házi állatkert miatt,<br />
amit a házukban tartottak.<br />
Persze az ötlet, hogy ember bejöjjön és a farkasokat,<br />
párducokat, tigriseket és medvéket ágyban aludva találja, inkább<br />
szórakoztató volt <strong>Vane</strong> számára. Vagy ami még jobb, meglátja a<br />
sárkányt, aki a padláson alszik. Valakinek tényleg tartania kellene<br />
egy kamerát. Hátha jól jön.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott egyet Jasyn, a magas, szőke vérsólyom felé, aki<br />
valószínűleg a ház leghalálosabb lakója volt. A Jasyn fején lévő<br />
vérdíj mellett <strong>Vane</strong>-é csak egy vicc volt. Talán azért, mert<br />
Jasynnal ellentétben, <strong>Vane</strong> csak akkor ölt, ha muszáj volt. Hűen<br />
az állati vadász szívéhez, Jasyn örömét lelte a gyilkolásban.<br />
Jasyn a becserkészésnek és megnyomorításnak élt.<br />
Ahogy <strong>Vane</strong> megközelítette a bárba vezető ajtót, az hirtelen<br />
kicsapódott. Kyle Peltier jött felé futva, emberi alakban, mint egy<br />
denevér a pokolból.<br />
<strong>Vane</strong> ellépett az útjából.<br />
87
<strong>Night</strong> Play<br />
Remi Peltier egyike volt a külsőre azonos négyes ikreknek,<br />
hosszú, hullámos, szőke hajjal, épp <strong>Vane</strong> lába előtt szorította a<br />
földre Kyle-t és elkezdte ütlegelni fiatalabb testvérét. Kyle<br />
megpróbálta lelökni, de ez lehetetlen volt. Remi sokkal idősebb,<br />
erősebb medve volt, aki imádott harcolni.<br />
<strong>Vane</strong> megragadta Remit és elhúzta, mielőtt megsebezhette<br />
volna a kölyköt. – Mit művelsz<br />
– Megölöm Gilligant – morogta Remi, megpróbálva lelökni<br />
<strong>Vane</strong>-t, hogy újra megragadhassa Kyle-t.<br />
– Csak tetszett az a szám – mondta védekezően Kyle, letörölte<br />
a vért az ajkairól, ahogy az unott Jasyn háta mögé állt.<br />
Wren átnyújtott egy törölközőt a kölyöknek.<br />
Remi vicsorgott. – De ezt a számot nem játsszuk csak úgy,<br />
akármikor, te idióta. A vendégek fele fejvesztve menekülni<br />
kezdett.<br />
Mama Medve jött be a Peltier Ház felől és meglátta a vérző<br />
Kyle-t.<br />
– Mi folyik itt – kérdezte, és odament a fiához, hogy<br />
megvizsgálja a fiú szétnyílt ajkait. – Mon ange, mi történt<br />
Minden szín kifutott Kyle arcából, mikor szembe nézett az<br />
anyjával. Még azt is hagyta, hogy egy tincs szőke haj kék<br />
szemébe hulljon. – Remi megtámadott.<br />
Remi megcsavarta a kezét <strong>Vane</strong> szorításában. – Elkezdte<br />
játszani a „Sweet Home Alabamát” a játékgépen, maman.<br />
Nicolette a szemeit forgatta legfiatalabb kölykére. – Kyle, te is<br />
tudod, hogy azt csak akkor játsszuk, mikor a Sötét-vadász<br />
Acheron bejön az ajtón, mint egy előzékeny figyelmeztetés a<br />
vendégeknek. Mégis mit gondoltál<br />
88
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> elfojtott egy nevetést. Acheron Parthenopaeus a Sötétvadászok<br />
vezetője volt. Számtalan ellentmondás és hihetetlen erő<br />
jellemezte, és majdnem mindenki, akit <strong>Vane</strong> ismert, hihetetlenül<br />
félt tőle. Valahányszor belépett a bárba, a legtöbb Vér-vadász és<br />
az összes démon az ajtó felé vette az irányt. Különösen, ha<br />
rejtegetni valójuk volt.<br />
Kyle morcosan nézett rá. – Az egy jó szám, maman, és hallani<br />
akartam.<br />
Remi Kyle torkának ugrott, de <strong>Vane</strong> visszahúzta.<br />
– Túl hülye ahhoz, hogy éljen – morogta Remi. – Szerintem<br />
vágjuk el a torkát, és spóroljuk meg magunknak a fejfájást.<br />
Wren ritka nevetéseinek egyikét hallatta, míg Jasyn arca kővé<br />
dermedt.<br />
Az emberi személyzet ebből bölcsen kimaradt, és tovább<br />
foglalkoztak a dolgukkal, mintha semmi sem történt volna. Habár<br />
már hozzászoktak a testvérekhez, és folytonos civódásuk már fel<br />
sem tűnt nekik.<br />
Nicolette a legidősebb fiára mordult. – Mindannyian hülyék<br />
voltunk az ő korában, Remi. Még te is. – Megveregette Kyle<br />
karját és az ajtó felé terelte, ami a Peltier Házba vezetett. –<br />
Jobban teszed, ha az este hátralévő részében kerülöd a bárt, cher.<br />
Papa és a testvéreid vérmérsékletének idő kell, hogy lenyugodjon.<br />
Kyle bólintott, majd visszanézett a bátyjára és nyelvet öltött rá.<br />
Remi olyan medveszerű hangot hallatott, hogy a konyhában<br />
lévő minden ember odafordult.<br />
Mama arcán látszódó kifejezésből ítélve az idősebb fia ezért<br />
nagyon megfizet, ha egyszer az emberek látó- és hallóköréből<br />
eltűnnek.<br />
89
<strong>Night</strong> Play<br />
– Szerintem jobban teszed, ha visszamész a bárba, Remi –<br />
mondta <strong>Vane</strong>, elengedve a férfit.<br />
– Rendben – morogta Remi. – Tegyél nekünk egy szívességet,<br />
maman! Edd meg a kölyköd!<br />
Ezúttal Jasyn volt az, aki felnevetett, majd megfagyott abban a<br />
pillanatban, mikor Nicolette fagyos tekintetét elkapta.<br />
A nő a fejét rázva visszaküldte a személyzetet a munkájához.<br />
<strong>Vane</strong> a bár felé indult.<br />
– <strong>Vane</strong>, mon cher, várj!<br />
<strong>Vane</strong> visszanézett rá.<br />
Nicolette mellé lépett. – Köszönöm neked, amiért<br />
megmentetted Kyle-t. Remi még nem tanulta meg irányítani a<br />
vérmérsékletét. Néha félek, sosem fogja.<br />
– Minden rendben. Nagyon emlékeztet Fangre. Csak ő nem<br />
eszméletlen.<br />
A nő lenézett és összeráncolta a homlokát. Felemelte a kezét<br />
és a tenyerébe nézett. – Megtaláltad a párod<br />
<strong>Vane</strong> ökölbe szorította a kezét. – Nemrég történt.<br />
Nicolette arca megrándult, miközben visszahúzta őt a házba.<br />
Becsukta az ajtót, majd a szemébe nézett. – Ki az<br />
– Egy ember.<br />
A nő franciául átkozódott. – Ó, cher – suttogta. – Mit fogsz<br />
tenni<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont. – Nincs mit tenni. Megvédem az<br />
elkövetkezendő három hétben, majd hagyom, hogy visszatérjen<br />
az életébe.<br />
A nő tépelődve nézett rá. – Miért átkoznád magad olyan<br />
sokévnyi magányra Ha elengeded, talán sosem találsz másik<br />
társat.<br />
90
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> el akart menni, de a nő megállította.<br />
– Mit kellene tenni, Nicolette – kérdezte, az igazi nevét<br />
használva a Mama helyett, amin a legtöbben szólították. – Én<br />
vagyok az élő példája annak, hogy a fajtáinknak miért nem<br />
szabadna keverednie. Az utolsó dolog, amit szeretnék, tovább<br />
terjeszteni a kórságomat a következő generációra.<br />
A nő döbbentnek látszott a szavaitól. – Nincs semmiféle<br />
kórságod.<br />
– Nem Akkor te minek hívnád<br />
– Áldott vagy, akárcsak Colt.<br />
<strong>Vane</strong> hitetlenkedve nézett rá. Ez lett volna az utolsó szó, amit<br />
magára használt volna. – Áldott<br />
– Oui – mondta őszintén. – Ellentétben a többiekkel, te<br />
ismered mindkét oldalt. Voltál állat is, és ember is. Én sosem<br />
fogom tudni, milyen embernek lenni. De te igen.<br />
– Nem vagyok ember.<br />
A nő vállat vont. – Ha te mondod, cher. De ismerek más<br />
árkádiaiakat is, akiknek a párja ember. Ha szeretnéd,<br />
megkérhetem őket, hogy találkozzanak veled.<br />
– Mi célból Ők is kevert vérűek, mint én<br />
– Non.<br />
– Akkor mégis, mit mondhatnának nekem Ha a párom<br />
teherbe esik, a gyerekek emberek lesznek vagy farkasok Az ő<br />
formájuk is meg fog változni serdülőkorban Hogy magyaráznám<br />
meg egy emberi párnak, hogy én magam sem tudom, mi lesz a<br />
gyerekünk<br />
– De te árkádiai vagy.<br />
Gyűlölte a tudatot, hogy Nicolette, Acheron és Colt látták azt,<br />
amit sikeresen elrejtett mások elől. Fogalma sem volt arról,<br />
91
<strong>Night</strong> Play<br />
hogyan szúrták ki, de ez komolyan felhúzta. Még a saját apja sem<br />
tudta, hogy árkádiai.<br />
Persze, az is sokat segített, hogy az apja alig nézett rá.<br />
– Árkádiai vagyok – kérdezte, hangját egy dühös suttogássá<br />
halkítva. – Nem érzem azt az emberi oldalt, ahogy Colt. Hogyan<br />
születhettem farkasnak és változhattam emberré pubertás alatt<br />
Hogyan lehetséges ez<br />
A nő a fejét rázta. – Je ne sais pas, <strong>Vane</strong>. Sok minden van<br />
ebben a világban, amit nem értek. Kevés kevert származású van,<br />
akit ismerek. A legtöbb ember, akiket párként a mi világunkba<br />
kerülnek, sterilek. Talán a tiéd is az.<br />
Ez egy kis reményt adott neki, de nem volt olyan ostoba, hogy<br />
belekapaszkodjon. Az élete sosem volt könnyű. Valahányszor<br />
kinyúlt valamiért, amit akart, nagyon csúnyán a földre tiporták.<br />
Nehéz optimistának lenni egy olyan életben, ahol az<br />
optimizmust nem értékelték pozitív dologként.<br />
– Ez egy olyan lehetőség, amire nem alapozhatok – mondta<br />
halkan, még ha egy része szeretett volna belekapaszkodni ebbe a<br />
kétségbeesett reménybe, és ez megrémisztette. – Nem vagyok<br />
hajlandó szétcseszni az életét.<br />
Nicolette hátrált egy lépést. – Nos, rendben. Ez teljesen rajtad<br />
múlik, de ha meggondolnád magad…<br />
– Nem fogom.<br />
– Rendben. Miért nem veszed ki a következő néhány hetet és<br />
maradsz a pároddal, míg meg van jelölve Mi addig<br />
gondoskodunk Fangről.<br />
Meg merjen bízni a nőben<br />
– Biztos vagy benne<br />
92
SHERRILYN KENYON<br />
– Oui, cher. Megbízhatsz az állatokban, még a medvékben is.<br />
Megígérem neked, hogy a testvéred biztonságban lesz itt, de a<br />
párod nincs, míg magán viseli a szagod.<br />
Nicolette-nek igaza volt. Ha úgy van, ahogy várta, a falkája<br />
kutat utánuk, a felderítőik megtalálhatják a szagát <strong>Bride</strong> körül.<br />
Addig lesz rajta, míg viselte a jelét, és egy képzett Vér-vadász<br />
képes kiszagolni.<br />
Nem kellett mondania, ellenségei mit tennének vele.<br />
– Köszönöm, Nicolette. Az adósod vagyok.<br />
– Tudom. Most menj, és maradj az embereddel, míg csak kell!<br />
<strong>Vane</strong> bólintott, majd visszatért <strong>Bride</strong> lakásába.<br />
Még mindig a kanapén aludt. A hátán feküdt és úgy tűnt,<br />
hihetetlenül kényelmetlen neki a hely. Lábai összegabalyodtak és<br />
egyik karja a feje fölött volt, a másik a semmibe lógott.<br />
Gyengédség kúszott fel benne, mikor visszaemlékezett, hogy<br />
festett, mikor szeretkeztek. Az arca látványára a tükörben, ahogy<br />
a karjaiban tartotta.<br />
Szenvedélyes nő volt. Olyan, akit vágyott újra és újra<br />
megízlelni. Józan esze ellenére odanyúlt, és megérintette puha<br />
arcát.<br />
A szemei felpattantak és elképedt.<br />
<strong>Bride</strong> felült és felszisszent a gondolatra, hogy ott látta <strong>Vane</strong>-t<br />
maga fölött állni.<br />
– <strong>Vane</strong><br />
A farkas felvakkantott, megkerülte a kanapét és elé ült.<br />
Zavartan nevetett fel. – Hallucinálok, vagy mi Ó, remek.<br />
Őrültek háza, jövök.<br />
93
<strong>Night</strong> Play<br />
Megrázta a fejét, visszafeküdt és megpróbált elaludni, de<br />
mielőtt visszazuhant volna az álmai közé, meg mert volna<br />
esküdni rá, hogy <strong>Vane</strong> szagát érezte a bőrén.<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> két napig ott maradt farkas alakban, hogy vigyázzon<br />
<strong>Bride</strong>-ra, de minden egyes percében úgy érezte, mintha egy<br />
kegyetlen kínzáson lenne. A természetes ösztöne az volt, hogy a<br />
magáénak nyilvánítsa.<br />
Ha egy farkas nő lenne, már régen benne lenne, bizonyítva<br />
neki a bátorságát és fennhatóságát.<br />
A vadállat követelte ezt. Az ember…<br />
Az ijesztette meg leginkább. Egyik része sem akart hallgatni<br />
hideg, nyugodt értelmére. Nem mintha meg lett volna bármelyik<br />
is, mikor a nő a közelben volt. Körülötte a hormonális sürgetés<br />
olyan lehengerlő volt, ami mellett egy cunami egy<br />
gyerekpancsoló medence hullámaihoz volt hasonlítható.<br />
A szükség, hogy megérintse, olyan vad volt, hogy már félt<br />
mellette lenni.<br />
Egy perccel ezelőtt farkas formában kirohant az ajtón,<br />
megpróbálva lenyugtatni magát, mielőtt visszamegy még több<br />
kínzásért. Valahányszor megmozdult, a vére felforrt. A hangja,<br />
ahogy megnyalta az ujjait, valahányszor lapozott egyet a<br />
magazinban, valódi kínzás volt a számára.<br />
Lassan ölte meg.<br />
Ha ezt kívánod<br />
Lassan el is kezdi.<br />
94
SHERRILYN KENYON<br />
Ennél még a halál is jobb. Hol voltak ilyenkor az orgyilkos<br />
farkasok, mikor szüksége lett volna rájuk Na, ja, fájdalom. Ez<br />
volt a válasz. A kielégíthetetlen fájdalom korábbi szexuális<br />
étvágyáért.<br />
Gondolj valami másra.<br />
Ki kellett vernie <strong>Bride</strong>-ot és a testét a fejéből. Ami még<br />
fontosabb, azt, amit vele és a testével tenni akart.<br />
Elhatározva, hogy megpróbálja, megállt egy kis üzlet előtt a<br />
Royal Streeten. Ez egy kis babákat áruló üzlet volt. Nem igazán<br />
tudta, miért volt itt, kivéve, hogy az egyik baba az ablakban arra<br />
emlékeztetett, amit <strong>Bride</strong> egyik dobozában látott.<br />
– Nos, ne csak álljon ott kint, fiatalember, jöjjön be.<br />
Egy aprócska öreg nő állt az ajtóban. A haja teljesen ősz volt,<br />
de a szeme éles és intelligens.<br />
– Csak nézelődöm – mondta <strong>Vane</strong>.<br />
Aztán megcsapta egy különös illat. A levegőben szikrázó erő<br />
még nagyobb volt, mint egy Vér-vadászé.<br />
Acheron<br />
Az idős nő rámosolygott. – Gyere be, farkas. Van itt valaki,<br />
aki szeretne veled beszélni.<br />
A nő nyitva tartotta az ajtót, ahogy belépett a kicsi, sötét<br />
helyiségbe, ami tele volt polcokkal és egyedi készítésű babákkal.<br />
<strong>Vane</strong> döbbenten állt, ahogy a legfurcsább látvány fogadta,<br />
amit élete négyszáz éve alatt látott.<br />
A hatalmas Sötét-vadász, Acheron Parthenopaeus a<br />
hátsószobában, a padlón ült keresztbe tett lábakkal, egy démonnő<br />
és egy emberi gyerek társaságában babákkal játszott.<br />
<strong>Vane</strong> nem tudott mozdulni, ahogy látta a kisgyermeket Ash<br />
bőrbe bújtatott térdén ülni, míg a Sötét-vadász az egyik nagy<br />
95
<strong>Night</strong> Play<br />
kezével a kislányt a hasánál tartotta. Fodros rózsaszín köténykébe<br />
öltöztetve a kislány szép volt rövid, sötétvörös loknijaival és<br />
pufók angyali arcával.<br />
Ash a jobbjában egy fiú babát tartott, míg a kislány egy másik,<br />
vörös hajú baba fejét rágta, ami kísértetiesen hasonlított a görög<br />
istennőre, Artemiszre, aki teremtette és irányította a Sötétvadászokat.<br />
A démon előttük ült és egy szőke babát tartott.<br />
Magának a démonnak a fekete haja vörös szalaggal volt<br />
összekötve, és színében pontosan ugyanolyan volt, mint Ash haja.<br />
– Tudtam én, hogy bébi Marissa az értelmes emberek közé<br />
tartozik – mondta a démon Ash-nek. – Nézd, hogyan eszi le a<br />
fejét a vörös hajú Artemisz babának. Talán Siminek meg kellene<br />
tanítani, hogyan okádjon tüzet, aztán bemutatni a valódi ribancistennőnek.<br />
Ash nevetett. – Szerintem pedig nem kellene, Sim. Marissa<br />
még nincs egészen felkészülve erre, nem igaz, kicsim<br />
A kislány felnyúlt és kis kezével megérintette Ash állát,<br />
közben nevetett. Ash megcsipkedte az orrát, míg a démon elvette<br />
tőle a babát, és elkezdte a sajátjával táncoltatni.<br />
– Szerintem az én babámnak szüksége lenne egy pár szarvra,<br />
akri – mondta a démon Ash-nek. – Szerinted Liza csinálna nekem<br />
egy hozzám hasonló démonbabát<br />
A baba fején azonnal megjelent egy pár szarv, vörös és fekete<br />
hajjal együtt.<br />
A démon felsikoltott a boldogságtól. – Ó, köszönöm, akri. Egy<br />
Simi-baba! – félredöntve a fejét ránézett a kislányra Ash ölében.<br />
– Tudod, Marissa nagyon édes baba, de szarvakkal még szebb<br />
lenne.<br />
96
SHERRILYN KENYON<br />
– Nem, Simi. Nem hiszem, hogy Amanda és Kyrianosz<br />
örülnének neki, ha a lányukat egy pár szarvval a fején adnám<br />
vissza.<br />
– Értem én, de annyira… olyan… hiányzik róla, na. Sokkal<br />
szebbé tehetném. Talán rózsaszín, hogy menjen a ruhájához<br />
– Ő jól van így, Simi.<br />
A démon nyafogni kezdett. – Ó, ne már, nem vagy vicces,<br />
akri. – Feltartotta a férfi babát. – Látod ezt, Marissa Oké, most<br />
megmutatom, mi történik, ha felhúzza Barbie-t. Fogja a barbecue<br />
szószát és megeszi őt.<br />
Ash gyorsan kivette a babát Simi kezéből, mielőtt a nő<br />
beletehette volna a nyitott szájába. – Nem, nem Simi. Allergiás<br />
vagy a műanyagra.<br />
– Tényleg<br />
– Nem emlékszel, mennyire beteg lettél, mikor leetted a<br />
kerekeket arról a kamionról, amelyik feldühített<br />
A démon nagyon csalódottnak tűnt. – Ó. Attól lettem rosszul<br />
Azt hittem, az a ribanc-istennő miatt van.<br />
Ash nyomott egy gyors csókot a kislány fejére, majd<br />
átnyújtotta Siminek. – Figyelj Marissára pár percig, és ne edd<br />
meg, és ne is hagyd, hogy ő egyen meg valamit!<br />
– Ne aggódj, akri. Sosem enném meg bébi Marissát. Tudom,<br />
mennyire hiányolnád, ha megtenném.<br />
Ash atyaian megölelte a nőt, felállt és <strong>Vane</strong> felé ballagott.<br />
Magas és izmos, Ash az élete virágkorában lévő férfiak<br />
mintaképe volt. Nem volt sok ember, aki magasabb lett volna<br />
<strong>Vane</strong>-nél, de Ash ezek egyike volt.<br />
97
<strong>Night</strong> Play<br />
És nem csak a magassága volt megfélemlítő. Volt a Sötétvadászban<br />
valami ősi és erőteljes. Valami, amitől még a <strong>Vane</strong>ben<br />
élő állat is félt.<br />
Már évszázadok óta ismerték egymást. Valójában Acheron<br />
volt az, aki segített <strong>Vane</strong>-nek megtalálni az anyját. <strong>Vane</strong> még mai<br />
napig sem volt biztos benne, a Sötét-vadász miért segített neki.<br />
De végül is, senki nem értette Acheron Parthenopaeust.<br />
– Tudod, nem túl szép mások után kémkedni, farkas.<br />
<strong>Vane</strong> felmordult erre. – Mintha bárki is kémkedhetne utánad. –<br />
Visszanézett a démonnőre és a kislányra. – Sosem hittem volna,<br />
hogy bébiszitter vagy.<br />
Ash lenézett <strong>Vane</strong> kezére, majd egyenesen a szemébe. Volt<br />
valami nagyon nyugtalanító Ash folyékony-ezüst tekintetében,<br />
amiben mitikus erő és ősi tudás kavargott. – Sosem hittem volna,<br />
hogy gyáva vagy.<br />
Düh csapott fel <strong>Vane</strong>-ben a sértés hallatán. Ash felé vetődött,<br />
de az atlantiszi kitért az útjából.<br />
– Ne. – Ebben az egy szóban rejlő parancs elég volt ahhoz,<br />
hogy <strong>Vane</strong> megálljon.<br />
Ash hátranézett a válla fölött az öreg nőre, aki még mindig a<br />
helyiségeket szétválasztó nyitott függönyök mellett állt. – Liza,<br />
hoznál, kérlek egy csésze teát <strong>Vane</strong>-nek<br />
– Nem iszom teát.<br />
– Liza<br />
– Mindjárt jövök. – Az idős nő kiment az üzletből.<br />
– Nem iszom teát – ismételte <strong>Vane</strong>.<br />
– Az övét meg fogod inni és ízleni is fog.<br />
<strong>Vane</strong> tekintet elsötétült. – Én nem az egyik Sötét-vadászod<br />
vagyok, Acheron. Nem táncolok úgy, ahogy te fütyülsz.<br />
98
SHERRILYN KENYON<br />
– Ahogy ők sem. De nem ezért vagyunk itt, ugye – Ash<br />
félredöntötte a fejét, mintha valami olyasmire hallgatna, amit<br />
csak ő hall. – Válaszokat keresel.<br />
– Nincs szükségem semmire egy Sötét-vadásztól. Soha.<br />
Ash mélyen felsóhajtott. – Sajnálom anyádat, <strong>Vane</strong>, de ennek<br />
így kellett lennie.<br />
<strong>Vane</strong> vicsorgott az együttérzéstől, attól még a szíve<br />
darabokban volt a veszteségtől. – Ne papolj nekem a végzetről,<br />
Sötét-vadász! Elegem van ebből a leckéből.<br />
Meglepetésére Ash egyetértett vele. – Ismerem az érzést. De<br />
ettől még nem változnak azok a dolgok, amik benned vannak,<br />
ugye<br />
Szúrós pillantást vetett az atlantiszira. – Mit tudsz te erről<br />
– Mindent. – Ash keresztbe tette a kezét a mellkasánál, és<br />
figyelte őt azzal a tekintettel, amitől égnek állt <strong>Vane</strong> karján a<br />
szőr. – Az élet olyan könnyű lenne, ha minden kérdésre tudnánk a<br />
választ, nem Vajon a falkád utánad fog-e jönni Fang helyrejöne<br />
valaha <strong>Bride</strong> elfogad-e társának<br />
<strong>Vane</strong> elhűlt a szavaitól. – Honnan tudsz <strong>Bride</strong>-ról<br />
A férfi nem válaszolt. – Tudod, az emberek lenyűgözőek a<br />
szeretetre való képességükben. Ne írd le egyikőtöket se csak<br />
azért, ami esetleg történhet. Ehelyett inkább arra koncentrálj, mi<br />
fog történni, ha elhagyod őt.<br />
Ő könnyen beszélt. Nem rá vadásztak. – Mit tudsz te a<br />
félelemről<br />
– Eleget ahhoz, hogy egy egész életen át tartó előadást tartsak<br />
róla. – Ash elnézett mellette, hogy lássa, ahogy a kisgyermek a<br />
démon mellett talpra áll, és gyakorlatlan lábai tanulják, hogyan<br />
tartsák meg a gyermek súlyát. – Gyönyörű, nem igaz<br />
99
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont. Távol volt attól a felfedezéstől, hogy mi tesz<br />
egy embergyereket széppé.<br />
– Nehéz elhinni, hogyha Kyrianosznak nem lett volna hite<br />
Amandában és a közös jövőjükben, akkor ő most nem létezne.<br />
Senki nem hallhatná a nevetése szépségét vagy látná a páratlan<br />
mosolyát… Gondolj bele, <strong>Vane</strong>. Egy könyvelő, aki csak normális<br />
életet akart és egy Sötét-vadász, aki azt hitte, a szerelem csak<br />
mítosz. Ha Kyrianosz elsétált volna, még mindig Sötétvadászként<br />
élne. És Amanda, ha sikerült volna túlélnie az<br />
apollita- és démontámadásokat, akik arra utaztak, hogy ellopják<br />
az erejét, valószínűleg valaki máshoz ment volna feleségül.<br />
– Boldogok lennének – <strong>Vane</strong> nem volt biztos abban, miért<br />
kérdezte meg.<br />
Ash vállat vont. – Talán igen, talán nem. De nézz a lányukra!<br />
Egy varázslónő és egy Sötét-vadász lányaként fog felnőni.<br />
Olyasmiket fog tudni erről a világról, amiket csak nagyon<br />
kevesen. Valójában már most is sokat tud. Most képzeld el, hogy<br />
nem létezik! Mit veszítene vele a világ<br />
– Mit nyert vele<br />
Ash nem habozott a válasszal. – Egy csodálatos lelket nyert,<br />
aki azért fog felnőni, hogy segítsen azoknak, akiknek szüksége<br />
van rá. Az erőszak világában ő sosem fog ártani senkinek. És az a<br />
két lélek, akik nem ismerték a szerelmet, most ott vannak<br />
egymásnak.<br />
<strong>Vane</strong> erre felmordult. – Sosem gondoltál még arra, hogy<br />
romantikus regényeket írj, Ash Ez talán a képzeletbe beleillik,<br />
de hadd mondjak neked valamit a való világról. Ez a kislány<br />
felnő, összetörik a szívét, és előnyszerzés céljából kihasználják.<br />
100
SHERRILYN KENYON<br />
– És a szülei kitépik annak a szívét, aki ezzel próbálkozik. Az<br />
élet egy hazárdjáték, <strong>Vane</strong>. Legtöbbször durva és fájdalmas, és<br />
nem a gyáváknak való. A zsákmány a győztesé, nem azé, aki fel<br />
sem tűnik a csatában.<br />
– Miről beszélsz<br />
– Szerintem máris tudod. <strong>Bride</strong>-nak vajon jobb élete lesz<br />
nélküled Ki mondhatja meg Talán van odakint egy ember, aki<br />
tudná őt értékelni. De vajon értékelné-e őt annyira, amennyire te<br />
teszed<br />
Nem. <strong>Vane</strong> tudta a szívében. A gyengéd érintése<br />
felbecsülhetetlen volt a számára. – Mi van, ha megöletem<br />
– A halál elkerülhetetlen a halandók számára. Meg fog halni<br />
egy nap. De a valódi kérdés, fog-e igazán élni – Ash elnézett és<br />
megállt. – És te fogsz<br />
<strong>Vane</strong> ott állt, csendben, ahogy végiggondolta, mit mondott<br />
Ash.<br />
Liza visszatért hozzá egy csésze teával és <strong>Vane</strong> megköszönte,<br />
mielőtt megkóstolta.<br />
Meglepetésére, Ash-nek igaza volt. Jó íze volt és tetszett neki.<br />
Ash felkapta a gyereket és visszafordult hozzá. – Tudod, még<br />
mindig meg van a lehetőség, hogy <strong>Bride</strong> nem fogad el. Találkozz<br />
vele emberként, <strong>Vane</strong>! Mutasd meg neki, amit apád sosem<br />
mutatott meg anyádnak! Hagyd, hogy lássa az embert és az<br />
állatot, aztán döntsön ő maga!<br />
– És ha elhagy<br />
– Ettől félsz leginkább<br />
<strong>Vane</strong> félrenézett. Legyen Ash átkozott az éleslátásáért. Nem,<br />
leginkább attól tartott, hogy a nő elfogadja, és ő nem lesz képes<br />
megvédeni az ellenségeitől.<br />
101
<strong>Night</strong> Play<br />
– Minden, amit megtehetsz, <strong>Vane</strong>, az, hogy megmutatsz neki<br />
mindent és bízol abban, hogy minden helyre jön.<br />
– Te tényleg megbízol a Végzetben<br />
Ash válasza újfent meglepő volt. – Semmi esetre sem Ők is<br />
követnek el hibákat, mint mindenki más, de a végén, valamiben<br />
hinned kell. – Ash a mellkasán ringatta a gyermeket. – Szóval,<br />
mit választasz<br />
†<br />
Ash kérdése még akkor is ott keringett <strong>Vane</strong> gondolataiban,<br />
mikor visszafelé tartott <strong>Bride</strong> boltjába. Fogalma sem volt, mit<br />
válasszon, és Ash nem igazán segített neki.<br />
Farkasként visszatért a butikba. Mióta <strong>Bride</strong>-hoz költözött, a<br />
nő szokásává vált, hogy nyitva hagyta az ajtót, ha ő elment.<br />
Mintha tudta volna, hogy visszajön.<br />
Szintén csinált neki egy kényelmes fekvőhelyet a pult mögött,<br />
ahonnan csendben figyelhette, miközben dolgozott. És szerette<br />
nézni őt, különösen, ha másokkal beszélgetett. Olyan kedvesség<br />
volt benne, amiket másokban nem ismert.<br />
Leginkább Tabithával szerette látni. Azok ketten hihetetlenül<br />
bámulatosak voltak. Főleg akkor, mikor arról beszéltek, családjuk<br />
tagjai mennyire elcseszettek, az apjaikat kivéve.<br />
Félig-meddig azt várta, hogy Tabitha javasolja a kiheréltetését,<br />
már csak azért is, mert hím.<br />
Jelenleg <strong>Bride</strong> egy fa széken ült és egy szendvicset evett.<br />
– Hát itt vagy – mondta rá mosolyogva. – Már azon<br />
gondolkodtam, hol lehetsz.<br />
102
SHERRILYN KENYON<br />
Felé nyújtotta a szendvics másik felét és hagyta, hogy a<br />
kezéből egyen. <strong>Vane</strong> befejezte, majd a nő ölébe fektette a fejét.<br />
Miközben a nő a füleit simogatta, a gyengédségétől összetört a<br />
szíve.<br />
Talán Ash-nek igaza volt. Nem tartozik neki annyival, hogy ad<br />
neki egy esélyt<br />
<strong>Vane</strong> Kattalakis sosem engedte, hogy a félelem vezesse. De<br />
nyolc hónappal ezelőttig még nem vesztett el senkit.<br />
Egy éjszaka alatt elvesztett mindent.<br />
Az istenekre, annyira belefáradt már, hogy egyedül legyen.<br />
Belefáradt, hogy nem bízhat meg senkiben.<br />
Hogy nincs senki, akivel nevethetne.<br />
Talán <strong>Bride</strong> volt a jövője.<br />
Talán meg kellene próbálnia, és megnézni, mi sül ki belőle.<br />
De hogyan<br />
Hogyan udvarolnak az emberek egymásnak<br />
<strong>Bride</strong> a széken ült, összegyűjtötte az ebédjéből maradt<br />
morzsákat, és a szeméttel együtt kidobta. Az elmúlt két nap<br />
borzasztó volt, ahogy aprócska lakását rendbe tette, és megtett<br />
mindent, hogy elfelejtse Taylort és a kegyetlenségét. Kivéve,<br />
hogy az a patkány még nem juttatta vissza a holmiját.<br />
– Kérlek, ne kelljen nekem elmennem érte – mondta, ahogy<br />
újra átnézte az áru iktatását.<br />
Ha meg kell tennie, magával fogja vinni Tabithát, csak a<br />
bosszú kedvéért.<br />
Ha pedig Tabithánál véletlenségből ott lesz a rövid kardja…<br />
nos <strong>Bride</strong> nem fogja eltéríteni attól, hogy használja. Elvégre ez<br />
egy szabad ország. Ha a kard véletlenül Taylor térdében landolna<br />
103
<strong>Night</strong> Play<br />
egyszer vagy kétszer, vagy háromszor… nos, balesetek mindig<br />
történnek.<br />
A gondolattól megnyugodva elkezdte a farkast a füle mögött<br />
simogatni, és máris jobban érezte magát.<br />
Az elmúlt két nap alatt <strong>Vane</strong> állandó társa lett. A pult mögött<br />
ült jelenleg, teljesen megelégedve azzal, hogy a jelenlétében<br />
lehet. Ha találhatna egy hozzá hasonlóan hű férfit…<br />
Az ajtó kinyílt.<br />
Felnézett, és látta, hogy Taylor jön be. A szíve megállt. Magas<br />
volt és jóképű, mint mindig. Khaki nadrágot viselt és Ralph<br />
Lauren inget.<br />
Úgy sétált be, mintha az övé lenne ez a hely. Mintha néhány<br />
napja nem törte volna össze a szívét könyörtelenül.<br />
– Hello, <strong>Bride</strong> – mondta azzal a teljes fogsorát felvillantó<br />
mosolyával. – Egyedül vagy<br />
A farkasa elkezdett morogni.<br />
– Hello, Taylor – mondta és lenyúlt, hogy megnyugtassa<br />
társát. – A kedvencemen kívül, igen.<br />
– Kedvenc – Előre lépett egyet és meglátta <strong>Vane</strong>-t, aki most<br />
már talpon volt, füleit hátraszegve morgott.<br />
Taylor hátrált egy lépést. – Pokoli egy kedvenced van. Apád<br />
adta neked<br />
– Mit akarsz – kérdezte. – Tudom, hogy nem csak azért jöttél,<br />
hogy egy levegőt szívj velem.<br />
– Én, ööö, a cuccod kint van és meg akartam kérdezni, mit<br />
csináljak vele.<br />
<strong>Bride</strong> kinézett az ablakon, és meglátott egy költöztető<br />
teherautót, ami Taylor Alfa Romeója mögött állt. – Két nappal<br />
ezelőtt kellett volna idejönnöd.<br />
104
SHERRILYN KENYON<br />
A férfi undorodva felhorkant. – Nos, igen, de nagyon elfoglalt<br />
voltam. Tudod, nekem van életem.<br />
A nő dühében a szemeit forgatta. – Tudod, nekem is van.<br />
– Ja – mondta a férfi nevetve. – Bonbonokat zabálni, és a tévét<br />
bámulni olyan időigényes.<br />
A nő undorodva nézett rá. – Akkora egy seggfej vagy. Mit<br />
láttam benned valaha is<br />
A férfi feltartotta a kezét, mintha felajánlkozna a számára és<br />
mosolygott. – Ugyanazt, amit minden nő lát bennem, bébi. Nézz<br />
szembe vele, mindketten tudjuk, hogy sosem lesz még egy ilyen<br />
jó pasi, aki érdeklődik irántad!<br />
<strong>Vane</strong> ekkor felé vetődött.<br />
– Ne! – kiáltott <strong>Bride</strong>, de már késő volt. A farkas már Taylor<br />
karjába csimpaszkodott.<br />
Taylor felsikoltott fájdalmában.<br />
A nő megragadta a farkast és hátrahúzta. <strong>Vane</strong> ellenállt neki,<br />
vadul ugatott és morgott, miközben elengedte Taylor karját.<br />
<strong>Bride</strong> behúzta az állatot a hátsó szobába, és bezárta oda.<br />
Taylor magához szorította a vérző karját. – Hát erről van szó.<br />
Számíts arra, hogy beperellek.<br />
– Meg se próbáld! – mondta neki, ahogy a dühe a felszínre<br />
tört, mikor elé ért. – Az én birtokomon voltál. Azt fogom<br />
mondani a rendőrségnek, hogy megfenyegettél.<br />
– Rendben, de szerinted ki fogja elhinni<br />
– Minden kapcsolatom, aki a másik két állomáson dolgozik és<br />
gyűlöl téged annyira, mint én.<br />
A férfi arca elsápadt.<br />
105
<strong>Night</strong> Play<br />
– Így van, Taylor – mondta gonoszul. – Emlékezz, kiket ismer<br />
ez a kövér nőszemély a városban! Én vagyok az utolsó ember,<br />
akivel össze akarod akasztani a bajszod.<br />
Taylor sarkon fordult és kiment.<br />
<strong>Bride</strong> követte és hallotta, ahogy a költöztetőkkel üvöltözik. –<br />
Dobják ez a szemetet az utcára!<br />
– Ne merészeld!<br />
– Csinálják! – morgott az emberekre.<br />
Azonnali bosszúságára a költöztetők kinyitották a teherautó<br />
hátulját, és az aszfaltra kezdték pakolni a dobozokat.<br />
<strong>Bride</strong> közbe szólt. – Háromszáz dollárt fizetek, ha beviszik a<br />
lakásomba.<br />
A munkások egymásra néztek, majd bólintottak és a kapuja<br />
felé indultak.<br />
– Megduplázom az árat, ha otthagyják, mint a szemetet, ami az<br />
is valójában.<br />
A dobozokat ismét visszatették az útra.<br />
– Te átkozott fattyú.<br />
Taylor már épp a száját nyitotta, hogy válaszoljon, mikor egy<br />
bömbölő motor jött feléjük.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor a vezető leállította a<br />
járművét, és az Alfa előtt leparkolta azt, szemben az üzletével.<br />
Amint levette a sisakot, a szíve megdobbant.<br />
<strong>Vane</strong> volt az – és nem a bundás.<br />
Fekete bőrdzsekit és koptatott nadrágot viselt, olyan szép volt,<br />
hogy meg lehetett volna enni.<br />
És barátságtalan jóképűsége mellett Taylor szépfiús vonásai<br />
csak silány utánzatnak tűntek.<br />
106
SHERRILYN KENYON<br />
Taylor csak nézett rájuk, mikor <strong>Bride</strong> a férfihez közeledett.<br />
<strong>Vane</strong> beállította az oldaltámasztékot, majd egyik hosszú és izmos<br />
lábát átemelte a motor másik oldalára. Egy gyors mozdulattal<br />
magához húzta és megcsókolta, mintha csak egy filmben<br />
lennének.<br />
– Hello, <strong>Bride</strong> – suttogta a nő ajkainak.<br />
<strong>Bride</strong> rámosolygott. – Hello.<br />
– Ki a fene ez – kérdezte Taylor.<br />
<strong>Vane</strong> vetett rá egy futó pillantást, mintha nem gondolna sokat<br />
Taylorról. – A szeretője vagyok, és te ki a fene vagy<br />
<strong>Bride</strong> az ajkába harapott, ahogy a boldogság szétáradt benne.<br />
Ezért újra meg tudta volna csókolni.<br />
– A barátja.<br />
– Á – mondta <strong>Vane</strong>. – Te vagy az az ostoba seggfej. –<br />
Visszanézett <strong>Bride</strong>-ra. – Azt hittem, kidobtad ezt a vesztest.<br />
Még szélesebben mosolygott, mielőtt egy gonosz pillantást<br />
vetett Taylorra. – Így is volt, de visszajött… könyörögni.<br />
<strong>Vane</strong> a költöztetőkre nézett a válla fölött, akik gyorsan<br />
kipakolták a bútorait és a dobozait a járdára. – Mit művelnek<br />
Szaggatottan felsóhajtott Taylor kegyetlenségétől. – Taylor<br />
fizet nekik, hogy hagyják a cuccom az utcán, mint valami<br />
szemetet. Hiába próbáltam fizetni nekik, hogy vigyék a<br />
lakásomba, megduplázza az árat.<br />
<strong>Vane</strong>-nek egyáltalán nem tetszett. – Tényleg – Felemelte az<br />
állát. – Hé, fiúk<br />
Megálltak és <strong>Vane</strong>-re néztek.<br />
– Tízezer dollárt adok, hogy beviszitek a holmit és<br />
odarakjátok, ahová szeretné.<br />
A legmagasabb nevetni kezdett. – Na, persze. Nálad van<br />
107
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> elment mellőle. Előhúzta a telefonját az övéről és<br />
átnyújtotta a férfinak. – Nyomd meg az egyes gombot és a<br />
Wachoviánál fog kicsörögni. Kérd Leslie Danielst, ő a<br />
bankigazgató és add meg neki a számlaszámod az átutaláshoz!<br />
Azonnal átküldi a folyószámládra vagy a Western Unionra, ha az<br />
jobban tetszik.<br />
A férfi kételkedve nézett rá, de azt tette, amit <strong>Vane</strong> mondott.<br />
Amint Leslie-t kérte, a szeme elkerekedett. A többi munkásra<br />
nézett, majd a kocsi hátuljához ment és előhúzta a csekkfüzetét.<br />
<strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong>-ra kacsintott.<br />
Pár perccel később a költöztető odajött, és visszaadta a telefont<br />
<strong>Vane</strong>-nek. – Önnel akar beszélni, hogy megbizonyosodjon, ön<br />
Mr. Kattalakis.<br />
<strong>Vane</strong> elvette a telefont. – Hé, Les, én vagyok az… Igen,<br />
tudom. – miközben figyelt, dühös pillantást vetett Taylorra. –<br />
Tudod mit. Legyen tizenötezer. Rendes embereknek tűnnek. Jó,<br />
rendben. Később beszélünk. – Letette a telefont és a munkásokra<br />
nézett.<br />
Az, aki eddig tartotta a kapcsolatot velük, bólintott. – Rendben<br />
srácok, hallottátok Mr. Kattalakist. Vigyázzatok a hölgy<br />
tulajdonára és tegyétek oda, ahová kívánja!<br />
<strong>Vane</strong> olyan pillantást vetett Taylor felé, amit csak<br />
önelégültnek lehetett nevezni. – Szeretné most is megduplázni<br />
Taylor feléjük indult, de a <strong>Vane</strong> arcán elterülő vad kifejezés<br />
meghátrálásra kényszerítette.<br />
Taylor undorodó vicsorgással nézett rájuk. – Tiéd lehet az a<br />
kövér ribanc.<br />
108
SHERRILYN KENYON<br />
Mielőtt <strong>Bride</strong> pisloghatott volna, <strong>Vane</strong> átdobta Taylort az<br />
utcán, rá a kocsija motorházának a tetejére, és a kezét a torka köré<br />
fonta.<br />
<strong>Bride</strong> feléjük futott, míg <strong>Vane</strong> Taylor fejét a motorháztetőbe<br />
verte.<br />
– <strong>Vane</strong>, állj meg, kérlek! Valaki ki fogja hívni a rendőrséget.<br />
<strong>Vane</strong> morogva engedte el. – Ha még egyszer sértegeted <strong>Bride</strong>ot,<br />
kitépem a torkodat és megetetlek a mocsárban lévő<br />
aligátorokkal. Értve vagyok<br />
– Te őrült vagy. Esküszöm, ezt nagyon meg fogod bánni.<br />
<strong>Vane</strong> gúnyolódva mosolygott. – Kérlek, próbáld meg! Csak<br />
annyit kell tennem, hogy megnyomom a telefonomon a kettest az<br />
ügyvédemért. Olyan pert akasztok a nyakadba, hogy még az<br />
unokáid is a bíróságra fognak járni.<br />
Taylor lekászálódott a motorháztetőről, a szemét<br />
összeszűkítette, de tisztában volt vele, hogy lekörözték.<br />
Szaggatottan lélegzett, felrántotta a kocsija ajtaját, bepattant és<br />
elszáguldott.<br />
– Elnézést, hölgyem – kérdezte az egyik munkás. – Ha<br />
megmutatná, hova tegyük a bútorait, akkor elkezdhetnénk a<br />
munkát.<br />
<strong>Bride</strong> otthagyta <strong>Vane</strong>-t, míg kinyitotta a ház ajtaját és<br />
megmutatta nekik a stúdiót. Mikor visszatért, <strong>Vane</strong>-t a falnak<br />
dőlve találta, aki épp a teherautót bámulta.<br />
A szíve erősen dobogott. – Köszönöm – mondta neki halkan. –<br />
Nagyon örülök, hogy ma este átjöttél.<br />
A férfi felemelte a kezét, és az egyik elszabadult tinccsel<br />
kezdett játszani. – Én is.<br />
109
<strong>Night</strong> Play<br />
– Én, ööö… vissza fogom fizetni neked, amit a munkásoknak<br />
adtál.<br />
– Ne aggódj emiatt. Ajándék volt.<br />
– <strong>Vane</strong>…<br />
– Ne aggódj miatta! – ismételte meg. – Már mondtam, a<br />
pénznek nincs értéke a számomra.<br />
Vajon mennyi pénze lehet, ha ilyen könnyedén ezt mondja<br />
tizenötezer dollárról És egy gazdag férfi ugyan miért lógna vele<br />
– Nos, számomra viszont van értéke, és nem akarok a<br />
lekötelezetted lenni semmilyen téren.<br />
– Nem vagy az adósam, <strong>Bride</strong>. Soha nem is leszel.<br />
– Nem, vissza kell fizetnem.<br />
– Akkor vacsorázz velem, és le is rendeztük!<br />
A nő a fejét rázta. – Ez így nem jó.<br />
– De igen.<br />
<strong>Bride</strong> válaszra nyitotta a száját, de közben eszébe jutott a<br />
másik <strong>Vane</strong>. – Ó, ne, vissza kell mennem a farkasomhoz.<br />
Tombolni fog!<br />
<strong>Vane</strong> elsápadt a szavaitól, de a nő nem vette észre, mivel már<br />
el is indult az üzlet felé.<br />
Körbenézett és megbizonyosodott arról, hogy egyik munkás<br />
sem látja, visszatért a hátsószobába, farkasként.<br />
Épphogy csak meg tudta csinálni, mielőtt az ajtó kinyílt.<br />
– Itt vagy hát – mondta és letérdelt mellé és elkezdte<br />
simogatni. – Sajnálom, hogy be kellett zárnom. Jól vagy<br />
A farkas megnyalta az arcát.<br />
Szorosan megölelte és felállt. – Gyerünk, bébi, van valaki, aki<br />
látni akar.<br />
110
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta ennek hallatán. Hogyan<br />
találkozhatnának önmagával Erős volt, de ez meghaladta a<br />
képességeit.<br />
Ehelyett kiugrott a félig nyitott ajtón és addig szaladt, míg<br />
biztosra nem ment, hogy kiért a látóköréből.<br />
<strong>Bride</strong> a farkasa után szaladt.<br />
– <strong>Vane</strong>! – hívta, az ajtóhoz szaladva. Sehol sem látta.<br />
– Hívtál<br />
<strong>Bride</strong> ugrott egyet, majd megfordult, és az ember <strong>Vane</strong>-t<br />
találta a háta mögött. – Nem, a farkasomat…<br />
– A neve <strong>Vane</strong><br />
Válaszra nyitotta a száját, miközben elvörösödött. – Hosszú<br />
történet.<br />
A férfi csak mosolygott.<br />
Jó ég, hogy hozhatta magát ennyire kínos helyzetbe<br />
– Nos, én nem aggódnék miatta. Biztos vagyok benne, hogy<br />
vissza fog jönni.<br />
– Remélem. Nagyon megszerettem.<br />
<strong>Vane</strong> szíve lesüllyedt. Ez volt az utolsó, amit hallani akart tőle.<br />
De igazság szerint ő is nagyon megszerette. Még ha ez őrültség is<br />
volt.<br />
Leejtette a karjait a nő válláról, pedig legszívesebben magához<br />
húzta és megcsókolta volna. Mindkét fele azt akarta, hogy letépje<br />
a ruháikat, és vele töltse az estét. Hogy érezze a hozzá simuló<br />
puha bőrt. Érezze az ízét a nyelvén…<br />
<strong>Bride</strong> nyelt egyet a férfi arcán lévő arckifejezéstől. Úgy nézett<br />
rá, mintha egy torta volna, és ő pedig éhezne.<br />
Egyetlen férfi sem nézett még rá ilyen éhes, vágyakozó<br />
tekintettel. Teljesen megbénult tőle.<br />
111
<strong>Night</strong> Play<br />
– Hé, hölgyem<br />
Ugrott egyet, ahogy az egyik költöztető odakiáltott neki. –<br />
Igen<br />
– Mit szeretne, hová tegyük az ágyat<br />
<strong>Vane</strong>-re nézett. – Visszajövök, rendben – A férfi bólintott.<br />
Mikor elment mellőle, még mindig érezte azt a forró, nehéz<br />
tekintetet, ahogy a munkások felé vette az irányt. <strong>Vane</strong> levegőért<br />
küzdött, ahogy nézte őt elmenni. Ennek a nőnek volt a legszebb<br />
feneke, amit valaha látott. És szerette és gyűlölte azt, ahogy a<br />
haját felfogta. A tincsek lelógtak, és a nyakát simogatták, amitől<br />
kedve lett volna megnyalni azt a finom bőrt.<br />
Vajon minden farkas így érzett a párja iránt Vagy ez csak<br />
<strong>Bride</strong> miatt van Nem tudta biztosan. De most emberként volt<br />
vele. Az istenek segítsék meg őket.<br />
112
4. FEJEZET<br />
B<br />
ride még soha életében nem érezte magát ilyen esetlennek. Mit<br />
mondhatna egy nő egy olyan férfinek, aki élete legkínosabb<br />
élményétől mentette meg<br />
A „köszönöm” túl suta lett volna. A férfi az ő hőse volt.<br />
Elhagyta az apartmant és visszafelé tartott az üzletbe, miközben a<br />
munkások továbbra is a holmiját hordták be.<br />
Először nem is látta <strong>Vane</strong>-t. Hova lett<br />
A motorja még mindig ott állt, ahova parkolta.<br />
Homlokráncolva nézett körül, és meglátta a boltjában, ahogy épp<br />
néhány kirívó ruhát nézeget, amelyek a ma reggeli szállítmánnyal<br />
érkeztek.<br />
Megállt egy szép fekete darabnál, ami már az ő figyelmét is<br />
felkeltette. Nehéz selyemből készült, és nyakba köthető volt, ami egy<br />
olyan testalkatú nőn, mint Tabitha, elképesztően festett volna. Azért<br />
rendelte, mert ösztönösen tudta, hogy ehhez a ruhához nagyon jól<br />
illene az a lánc, amit <strong>Vane</strong>-től kapott.<br />
Eredetileg azt tervezte, hogy együtt fogja viselni őket.<br />
<strong>Bride</strong> kinyitotta az ajtót és felé indult. – Szeretnél felpróbálni<br />
egyet – kérdezte játékosan.<br />
113
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> csak nevetett. Az egész arca ellágyult és zöld szemei<br />
szikráztak. Jó ég, egy férfinek sem lenne szabad ilyen jóképűnek<br />
lennie.<br />
– Nem hiszem, hogy van akkora kivágása, hogy felhúzhatnám, és<br />
valószínűleg nagyon kiemelné a seggem.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett.<br />
Ekkor levette az egyik legnagyobbat és odatartotta neki. – Te<br />
viszont gyönyörű lennél benne.<br />
– Jaj, ne – mondta, miközben a kezével végigsimított a hűvös<br />
selymen. – Ez túl feszes nekem. Emellett nem szeretek olyan ruhákat<br />
viselni, amiben látszik a felkarom.<br />
A szavai mintha összezavarták volna. – Miért<br />
<strong>Bride</strong> vállat vont. – Nem tudom. Nagyon feszélyezettnek érzem<br />
magam tőle.<br />
<strong>Vane</strong> először a ruhára nézett, aztán rá, mintha megpróbálná<br />
elképzelni benne. – Igen, valószínűleg igazad van. Túl sok férfi<br />
bámulna, és azért össze kellene vernem őket.<br />
Komolyan beszélt. <strong>Bride</strong> teljesen elképedve, felvont<br />
szemöldökkel vette el a ruhát tőle és visszaakasztotta az állványra.<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> közelről figyelte őt, miközben a nő illata körbevette. Mikor<br />
elképzelte őt abban a ruhában…<br />
Felizgatta, és épphogy csak képes volt visszafogni magát attól,<br />
hogy ráugorjon. Ránézett meztelen nyakára, szerette volna<br />
végignyalni és megkóstolni azt az édes bőrt.<br />
A vadonban nem habozott volna magához húzni, és addig<br />
csókolni, míg kegyelemért nem könyörög. De úgy tűnt, az emberek<br />
114
115<br />
SHERRILYN KENYON<br />
nem viselkednek így. Az udvarlásnak voltak szabályai, amelyekkel ő<br />
nem volt egészen tisztában.<br />
<strong>Bride</strong> felé fordult.<br />
<strong>Vane</strong> elnézett, félve attól, hogy a nő észreveszi, mennyire vágyott<br />
rá. Mennyire bizonytalan.<br />
Az ő világában a bátortalan farkas halott farkas volt. Az emberek<br />
világában…<br />
Vajon a bátortalan győz vagy veszt<br />
A fenébe, jobban oda kellett volna figyelnie.<br />
– Szóval, mit szólsz a vacsorához – kérdezte, próbálva valahol a<br />
hatalmas és a bátortalan között maradni. – Szeretnél eltölteni velem<br />
néhány órát, míg a költöztetők bepakolnak és aztán visszajönni<br />
A nő az ajkait rágcsálta. – Nem tudom.<br />
– Kérlek!<br />
Bólintott, majd bájosan elpirult.<br />
Valamilyen okból, nem tudta volna megmagyarázni, de vonyítani<br />
akart a boldogságtól. Az előbb kitárgyalt ruháért nyúlt és a<br />
szoknyarészénél kihúzta. – Viselnéd ezt – kérdezte reménykedve.<br />
<strong>Bride</strong> kétkedve nézte ruhát, de a férfi arckifejezése arra biztatta,<br />
hogy próbálja ki. Olyan kedves volt eddig is…<br />
– Csak akkor, ha megígéred, hogy nem nevetsz ki.<br />
A férfi szárazon nézett rá. – Sosem nevetnélek ki.<br />
Nyelt egyet a vad remegéstől, amit a mélyen őszinte szavaival<br />
keltett benne. Túl nagyszerű volt ahhoz, hogy igaz legyen. – Oké.<br />
Mikorra jössz értem<br />
Megnézte az időt a telefonján. – Hat óra<br />
– Ez egy randi.<br />
Elégedett arckifejezésétől ismeretlen öröm ütötte fel a fejét a<br />
mellkasában. <strong>Bride</strong>, ne tedd! Az utolsó, amire szükséged van az, hogy<br />
Mr. Félisten összetörje a szíved.
<strong>Night</strong> Play<br />
Talán ezúttal más lesz.<br />
Vagy lehet, hogy rosszabb lesz.<br />
Nem fogja megtudni, hacsak ki nem próbálja.<br />
Mély levegőt vett és levette a ruhát az állványról. <strong>Bride</strong><br />
McTierney sosem volt gyáva. Alkalmanként lehet, hogy ostoba, mint<br />
mikor megengedte Taylornak, hogy kihasználja, de sosem gyáva.<br />
Volt már olyan, hogy fejjel ment neki a falnak és nem félt <strong>Vane</strong>től.<br />
– Hat óra – ismételte.<br />
– Hamarosan találkozunk – mondta <strong>Vane</strong>. Lehajolt és egy<br />
perzselő csókot nyomott az arcára.<br />
Olyan jól esett, hogy felmelegítette, mint egy szeretetteljes<br />
gondoskodás. <strong>Bride</strong> nézte őt, ahogy kiment az üzletéből.<br />
Odakint megállt, visszanézett és mosolygott, mielőtt felvette a<br />
napszemüvegét.<br />
Felszisszent a pompás látványtól, és figyelte, ahogy felpattan a<br />
motorjára és elhajt vele.<br />
– Ó, <strong>Vane</strong>, kérlek – suttogta az orra alatt. – Ne törd te is össze a<br />
szívem!<br />
<strong>Bride</strong> fogta a ruhát és bement az öltözőbe, próbálva kiverni a<br />
fejéből, milyen jól festett ott <strong>Vane</strong> meztelenül. Milyen jó érzés volt<br />
vele lenni. Látni rajta a végső kielégülést, miközben a karjaiban<br />
tartotta.<br />
Felakasztotta a ruhát és elment kiegészítőket keresni hozzá. Nem<br />
tudta, hová fogja <strong>Vane</strong> vinni, de mindent meg fog tenni azért, hogy<br />
jól nézzen ki, még ha bele is hal.<br />
<strong>Vane</strong> visszament ahhoz a bababolthoz, ahol Ash-t hagyta.<br />
Randija lesz.<br />
<strong>Bride</strong>-dal.<br />
Pánik kúszott fel a gyomrába. Mi a fenét csinálnak az emberek a<br />
randin, azon kívül, hogy lefekszenek egymással<br />
116
117<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Látott már embereket a bárban, akik próbáltak egymásra hatással<br />
lenni, de ezek az esetek hasonlóak voltak ahhoz, amit a farkasok<br />
csinálnak. Bemész, körbenézel, kiválasztasz valakit, aki tetszik<br />
neked, és hazaviszed az ágyadba. Dev elmondta neki, még az első<br />
éjszakáján, mikor a bárban segített, hogy a normális emberi világban<br />
ez nem így működik. Csak a Szentélyben kicsit megváltoznak a<br />
dolgok.<br />
A többi kis létszámú normális ember, aki odajárt, már randizott<br />
vagy házas volt. Úgy tűnt, ők jól szórakoznak… hacsak nem<br />
harcoltak. De <strong>Vane</strong> azoknak sosem szentelt különösebb figyelmet.<br />
Fogalma sem volt, hogyan érje el, hogy egy ember „kedvelje”. Az<br />
elmúlt négy évszázadot vagy azok megölésével töltötte, akik a<br />
testvérei életét fenyegették, vagy megpróbálta elijeszteni a többit a<br />
próbálkozástól.<br />
Mivel érhetné el, hogy <strong>Bride</strong> eléggé beleszeressen ahhoz, hogy<br />
elfogadja párjának<br />
Miután leparkolta a motort, visszament Liza boltjához segítségért.<br />
Habozott, mikor belépett az ajtón, ahol két nő nézegette a<br />
babakollekciót, miközben Lizával beszélgettek. Az egyik nő Tabitha<br />
kiköpött hasonmása volt, kivéve, hogy az ő arcán nem volt sebhely.<br />
Nyilván ő Kyrianosz Hunter felesége. <strong>Vane</strong> keresztezte már az ex-<br />
Sötét-vadász útjait néhányszor, de még sosem találkozott a<br />
feleségével. Marissa Amanda karjaiban volt, édesanyja hajával<br />
játszott. A másik, alacsonyabb nőt ismerte. Ő volt Dr. Grace<br />
Alexander, az emberi pszichológus, aki azt mondta neki, nem tehet<br />
semmit Fangért addig, míg a bátyja nem hajlandó meggyógyulni.<br />
Grace a karjaiban tartotta a fiát, miközben Amanda a mondat felénél<br />
elhallgatott.<br />
Mindhárom nő <strong>Vane</strong> felé fordult, aki csak ott ácsorgott a<br />
küszöbön.
<strong>Night</strong> Play<br />
– Még mindig itt van – mondta Liza, mintha tudná, kit keres.<br />
– Köszönöm.<br />
Hallotta, ahogy Liza azt magyarázza Amandának, ki és mi ő.<br />
<strong>Vane</strong> átvágott a függönyök között és látta, hogy a démon eltűnt,<br />
de Kyrianosz, Iulianosz és Nick Gautier Ash-sel beszélgettek.<br />
Nicket ismerte, mivel a fiatalember gyakran járt a Szentélybe,<br />
hogy lássa az édesanyját, Cherise-t. Nick furcsa egy fazon volt, de<br />
lévén a Sötét-vadászoknak dolgozott és imádta az anyját, a medvék<br />
úgy kezelték őt, mint ha valamelyik kölykük lett volna. Kyrianosz<br />
egy kicsit magasabb volt, mint Iulianosz, és a szőkénél egy<br />
árnyalattal sötétebb volt a haja. Még akkor is, ha legnagyobb részt<br />
emberek voltak, a két férfinek olyan képességei és ereje volt, amit<br />
még <strong>Vane</strong> is tisztelt.<br />
– Mi a pálya, farkas – kérdezte Ash, miközben nekitámaszkodott<br />
a babatestrészekkel teleszórt munkapadra. Ash a hátsóját az asztalon<br />
pihentette, lábait lazán előre nyújtotta, míg kezeivel támaszkodott.<br />
Nick, Iulianosz és Kyrianosz egy félkörben álltak közötte és Ash<br />
között.<br />
<strong>Vane</strong> habozott. Nem igazán tetszett neki a nyilvános beszélgetés<br />
ötlete, de mivel a két férfi modernkori asszonyt vett feleségül, és<br />
Nick is sokat randizott, talán tudnak neki segíteni.<br />
– Randi tippek kellenének. Gyorsan.<br />
Ash felemelte az egyik szemöldökét. – Én használhatatlan<br />
vagyok. Még sosem randiztam.<br />
A három férfi döbbenten nézett rá.<br />
– Mi van – kérdezte Ash védekezően.<br />
Nick elkezdett nevetni. – Ó, ember, ezt nem hiszem el. Ne mondd,<br />
hogy a nagy Acheron szűz!<br />
Ash egy vidám pillantást vetett rá. – De igen, Nick, liliom fehér<br />
vagyok.<br />
118
SHERRILYN KENYON<br />
– Hogyan tudtál élni anélkül, hogy randiznod kelljen – kérdezte<br />
Kyrianosz Ash-t.<br />
– Akkoriban ez nem volt elvárás – mondta Ash kurtán.<br />
– Igen, nos, számomra viszont egy komoly elvárás – mondta<br />
<strong>Vane</strong>, és közelebb ment. – Iulianosz, te hogy találkoztál a<br />
feleségeddel<br />
Iulianosz vállat vont. – A bátyám, a szex istene elátkozott és<br />
bezárt egy könyvbe kétezer évre. Grace részegen megidézett a<br />
születésnapján.<br />
<strong>Vane</strong> a szemeit forgatta. – Ez használhatatlan. Kyrianosz Veletek<br />
mi volt<br />
– Amandához bilincselve ébredtem.<br />
<strong>Vane</strong> ezt már tudta használni. – Szóval hozzá kellene bilincselnem<br />
magam<br />
– Nem az első randin – mondta Ash vigyorogva. – Csak halálra<br />
rémisztenéd vele.<br />
Kyrianosz grimaszolt egyet. – Az én első randimon működött.<br />
Ash unottan ránézett. – És ebben az is közre játszott, hogy egy<br />
őrült démon azon mesterkedett, hogy megöljön titeket. De nem<br />
hiszem, hogy ez kivitelezhető lenne <strong>Vane</strong> számára.<br />
– Szóval hogy randiznak a farkasok – kérdezte Nick.<br />
– Nem randizunk – mondta <strong>Vane</strong>. – Mikor a nők ciklusban<br />
vannak, harcolunk értük, és azt választják, aki megtetszik nekik.<br />
Nick elképedt. – Te viccelsz Nem kell vacsorázni vinned Úgy<br />
érted, még beszélgetned se kell vele – Acheronhoz fordult. – A<br />
fenébe is, Ash, csinálj belőlem farkast.<br />
– Nem tetszene neked a farkaslét, Nick – mondta Ash. – Nyers<br />
húst kellene enned, a szabadban aludnod…<br />
Nick vállat vont. – Úgy hangzik, mint egy átlagos Mardi Gras.<br />
119
<strong>Night</strong> Play<br />
– Mit tudtok még mondani – kérdezte <strong>Vane</strong>, közbevágva Nick<br />
elmélkedéseinek. – Mit csináltatok, mikor még emberek voltatok<br />
Kyrianosz gondolkodott egy kicsit, mielőtt válaszolt. – Nos, a mi<br />
időnkben – mondta Iulianoszra pillantva – elvittük a nőket harci<br />
szekér versenyekre és egyéb játékokra.<br />
– Ó, fúj – mondta Nick. – Ti, srácok szánalmasok vagytok.<br />
Versenyek, a nagy francokat. Vegyél fel valami divatos ruhát és<br />
nyűgözd le egy csomó pénzzel! Vidd el valami jó helyre vacsorázni!<br />
A Chartes-on van számos hely, ahol kettőt-az-egynek menük vannak.<br />
– Nicky!<br />
Mindannyian Amanda felé fordultak, aki két függöny között állt,<br />
őket nézve.<br />
– Mi az – kérdezte Nick.<br />
– Ne merészeld megmondani neki, hogyan randizzon! – Amanda<br />
odajött, és átadta a lányt Kyrianosznak. – Feltűnt már neked, hogy<br />
Mr. Behízelgő milyen ritkán randizik kétszer ugyanazzal a nővel Jó<br />
oka van ennek.<br />
Grace csettintett egyet a nyelvével, mikor csatlakozott hozzájuk. –<br />
Esküszöm, adnunk kellene nekik pár alapvető leckét randizástanból.<br />
Kész csoda, hogy bármelyikőtök is talált magának feleséget.<br />
Iulianosz ördögien a nőre mosolygott. – Nem hallottalak<br />
panaszkodni, mikor…<br />
Grace befogta a kezével férje száját, majd átadta neki a fiukat. –<br />
Ti ketten menjetek haza, mielőtt még nagyobb bajba kerültök!<br />
– És te – mondta Amanda Ash-nek – elég öreg vagy már ahhoz,<br />
hogy okosabb légy.<br />
– Nem csináltam semmit – mondta Ash, de az ezüst szemek<br />
csillogása meghazudtolta.<br />
– Ja, persze – lökdöste őt Amanda az ajtó felé.<br />
Ash kiballagott, mintha a nők mélyen lenyűgözték volna.<br />
120
SHERRILYN KENYON<br />
Nick is kifelé sompolygott, de Amanda megragadta a karját.<br />
– Te itt maradsz!<br />
– Miért – kérdezte Nick.<br />
Amanda kivette a kulcsokat a zsebéből. – Mert kölcsön fogod adni<br />
<strong>Vane</strong>-nek a kocsid ma este.<br />
– Persze, a nagy fenéket. Mióta tud egy farkas elvezetni egy<br />
Jaguárt<br />
Grace <strong>Vane</strong>-re nézett. – Tudsz vezetni<br />
– Igen.<br />
– Akkor eldőlt – mondta Grace. Visszanézett Nickre. – Vidd el a<br />
Jaguárt egy autómosóba és az isten szerelmére, takarítsd ki azokat a<br />
McDonald's-os Happy Meales dobozokat belőle!<br />
– Hé! – mondta Nick megbántott arccal. – Ez övön aluli volt.<br />
Azok a dobozok a gyűjteményem kincsei.<br />
Grace nem foglalkozott vele. – Mikor kell találkoznod a<br />
barátnőddel – kérdezte <strong>Vane</strong>-t.<br />
– Hatkor.<br />
Amanda visszaadta a kulcsokat Nicknek. – Oké, Nick, elmész a<br />
nő házához öt harmincra.<br />
– De, de…<br />
– Semmi de, csak csináld!<br />
Kikényszerítették Nicket az ajtón, majd csípőre tett kézzel<br />
visszafordultak <strong>Vane</strong>-hez.<br />
Még jó, hogy <strong>Vane</strong> nem volt liba. Úgy érezte, mintha a két nő<br />
megfőzte volna azzal, ahogy ránéztek. És az ösztönei azt súgták,<br />
hogy a serpenyő felé tartott.<br />
– Rendben. A barátnőd ember – kérdezte Amanda.<br />
Bólintott.<br />
– Akkor gyere velünk, és nagyon figyelj.<br />
121
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> megnézte az óráját. Pontban hat óra volt és <strong>Vane</strong>-nek még<br />
semmi jele sem volt.<br />
– Itt lesz – mondta magának, miközben ellenőrizte a haját és a<br />
sminkjét a tükörben, közben mindent megtett, hogy ne nézzen az álla<br />
alá.<br />
Ha megtette volna, biztos, hogy ruhát akart volna cserélni és az<br />
nagyon sok idejébe került, hogy rávegye magát arra, hogy felhúzza a<br />
mély kivágású ruhát, ami <strong>Vane</strong>-nek annyira tetszett. Kinyitotta a<br />
bejárati ajtót, de a másik <strong>Vane</strong>-nek sem volt nyoma. A farkasa nem<br />
tért hozzá vissza, mióta elrohant.<br />
Remélte, hogy ez nem rossz jel.<br />
– Nyugodj meg! – mondta önmagának. Az életben még nem volt<br />
ilyen ideges.<br />
De még sosem őrült meg ennyire egy férfiért…<br />
Soha.<br />
Valaki dudált a kapu előtt.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor meglátta az ezüst Jaguárt. Ez<br />
<strong>Vane</strong> kocsija Megragadta a táskáját, bezárta az ajtót és átvágott az<br />
udvaron, de a férfit, aki a kocsiban ült, nem ismerte fel.<br />
– Segíthetek – kérdezte, mikor közel ért hozzá.<br />
Egy vele egykorú, hihetetlenül jóképű srác volt, körülbelül<br />
egynapos borostával. Kék hawaii inget viselt, sötétbarna haja és<br />
elbűvölő mosolya volt.<br />
– Te vagy <strong>Bride</strong> – kérdezte.<br />
– Igen.<br />
Kiszállt és levette a napszemüvegét, megmutatva gyönyörű, kék<br />
szemeit. – Nick Gautier – mondta és kezet nyújtott neki. – Én vagyok<br />
a sofőröd, vagy valami ahhoz hasonló.<br />
– A sofőröm<br />
122
SHERRILYN KENYON<br />
– Igen, <strong>Vane</strong>-t hátráltatják egy kicsit, és engem kértek meg rá,<br />
hogy fogjam a seggem, jöjjek el ide és menjek biztosra, hogy időben<br />
eljutsz az étterembe. Ott fog veled találkozni.<br />
Nick a kocsi utasteréhez ment és kinyitotta az ajtót.<br />
<strong>Bride</strong> beszállt és eligazította a ruháját, míg Nick visszament a<br />
másik oldalra.<br />
– <strong>Vane</strong>-nek dolgozol – kérdezte, mikor az ajtó becsapódott.<br />
Nick hangosan felnevetett. – Nem. De megtanultam, hogy ne<br />
vitatkozzak a főnököm feleségével. Lehet, hogy nagyon aranyosnak<br />
meg kedvesnek látszik, de szörnyű tud lenni, ha valaki felidegesíti.<br />
Amanda azt mondta, tegyem meg ezt, tehát itt vagyok, és nem<br />
dühítem őt fel.<br />
Átvágott a másik oldalra, amitől <strong>Bride</strong> majdnem nekicsapódott az<br />
ablaknak, aztán meg rálépett a gázpedálra.<br />
<strong>Bride</strong> hirtelen félni kezdett attól, hogy Nickkel egy kocsiban<br />
maradjon. Nagyon különös egy ember volt.<br />
Aki nem tudott vezetni.<br />
Keresztülvágott a Royal Streeten, ami most már nyitva volt a<br />
turisták előtt, és megállt a Brennan Étterem előtt.<br />
<strong>Bride</strong> arra számított, hogy Nick kiszáll és kinyitja neki az ajtót, de<br />
ezúttal nem tette.<br />
– <strong>Vane</strong> azt mondta, bent találkozik veled, amint ideér.<br />
– Oké – mondta neki és kiszállt.<br />
Nick abban a pillanatban elindult, hogy ő a járdára lépett.<br />
Oké… nyilván van valami más dolga is.<br />
<strong>Bride</strong> ráterítette a kendőjét a vállára és körbenézett, hátha<br />
meglátja <strong>Vane</strong>-t.<br />
Nem volt szerencséje.<br />
123
<strong>Night</strong> Play<br />
Összeszedte hiányzó bátorságát, kinyitotta az ajtót és bement. Egy<br />
fiatal nő állt fehér blúzban és fekete szoknyában a főpincér helyén. –<br />
Segíthetek<br />
– Ööö, igen. Itt vacsorázom valakivel. <strong>Vane</strong> Kattalakis.<br />
A lány átnézte a foglalási listát. – Sajnálom, nincs előjegyzésünk<br />
ilyen néven.<br />
<strong>Bride</strong> szíve megsüllyedt. – Biztos<br />
A nő felé fordította a listát. – Látja valahol<br />
<strong>Bride</strong> megnézte a neveket. A gyomra összeszorult, ahogy<br />
észrevett egy ismerős nevet.<br />
Taylor Winthrop.<br />
Ott helyben meg akart halni. A Brennan volt a kedvenc étterme, és<br />
Taylor sosem volt hajlandó elhozni ide. Mindig azt mondta, túl<br />
fűszeres neki, és nem hajlandó annyi pénzt kidobni egy egyszerű<br />
menüért.<br />
Valójában nem akart annyi pénzt költeni rá.<br />
Milyen ostoba volt.<br />
– Köszönöm – mondta <strong>Bride</strong> és félreállt. A kezével a kendőjét<br />
tekergette, miközben azon gondolkodott, mit fog tenni.<br />
Hirtelen úgy érezte, mintha megint tizenöt éves lenne, és arra<br />
várna, hogy a partnere felbukkanjon.<br />
Sosem történt meg.<br />
Talált magának valaki mást, és nem zavartatta magát azzal, hogy<br />
neki szóljon. Másnap tudta meg egy baráttól. És mikor Tabitha<br />
megtudta, síkosítót tett a nadrágjába és mérges szömörcét a<br />
gatyájába.<br />
<strong>Bride</strong> attól a naptól kezdve imádta Tabithát.<br />
De Tabitha ma este nem volt itt, hogy mindent jobbá tegyen.<br />
Biztos, hogy <strong>Vane</strong> nem lesz ilyen kegyetlen.<br />
Vagy igen<br />
124
SHERRILYN KENYON<br />
Az egész csak meg volt rendezve<br />
Nem. Itt lesz.<br />
Az idegei megfeszültek a várakozástól, tíz perc telt el, mire kinyílt<br />
az ajtó. <strong>Bride</strong> megfordult, remélve, hogy <strong>Vane</strong> az. Helyette Taylor<br />
volt ott egy magas, fekete hajú nővel. Nem volt az a szemfájdító<br />
szépség, de a testalkata nagyon szép volt.<br />
Taylor hirtelen megállt, amint meglátta.<br />
<strong>Bride</strong> elmosolyodott a gonosz elégtételtől, hogy a férfi szeme<br />
körül egy monokli díszelgett a <strong>Vane</strong>-nel való találkozás emlékeként.<br />
Gúnyos mosollyal nézett rá. – A szüleiddel találkozol, <strong>Bride</strong><br />
– Nem – mondta. – A partneremre várok.<br />
Taylor előrehajolt és belesuttogott valamit a nő fülébe. A nő<br />
<strong>Bride</strong>-ra nézett és nevetett.<br />
Abban a pillanatban olyan kicsinek érezte magát, hogy épp csak ki<br />
nem rohant az étteremből. De nem volt hajlandó megadni nekik azt<br />
az elégtételt.<br />
A férfi főpincér visszatért az étteremből. – Segíthetek, uram<br />
– Igen, van egy foglalásom két személy részére Taylor Winthrop<br />
néven. És kérem, biztosítson nekünk egy romantikus, elkülönített<br />
asztalt.<br />
A főpincér ellenőrizte a listát és bólintott. – Csak egy pár percet<br />
kell várniuk, Mr. Winthrop.<br />
Taylor borravalót adott a férfinek. A főpincér felé fordult. –<br />
Segíthetek, madame<br />
Érezte, hogy az arca felforrósodik. – Volt egy kis keveredés a<br />
foglalásunkkal. Most a partneremre várok, hogy megérkezzen.<br />
A férfi bólintott, míg Taylor kinevette.<br />
– Ez történik, ha vesztesekkel randizol – mondta a vele lévő<br />
nőnek.<br />
125
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> először viszonozni akarta a sértést, de valójában nagyon<br />
sajnálta Taylor trófeáját. A szegény nőnek fogalma sem volt róla,<br />
hogy egy kígyóval fog vacsorázni.<br />
És remélte, hogy nem is fogja megtudni soha.<br />
<strong>Bride</strong> feljebb húzta a kendőjét a vállán, és háromszor<br />
feszélyezettebbnek érezte magát. Természetesen az se sokat segített,<br />
hogy Taylor és a barátnője folyamatosan felé néztek, sugdolóztak és<br />
nevetgéltek.<br />
Meg akart halni.<br />
Már épp azon volt, hogy elmegy, mikor az ajtó kinyílt, és végre<br />
belépett rajta <strong>Vane</strong>.<br />
Ellenállhatatlan volt. Fekete Armani öltönyt viselt, a fekete ingét a<br />
nyakánál nyitva hagyta, megmutatva napbarnította nyakát. Az<br />
ébenfekete szín nagyon kiemelte a szeme zöldjét. Sötét, hullámos<br />
haját szabadon engedte, és az arca frissen borotvált volt.<br />
Sosem látszott még ennyire veszélyesnek. Ennyire csábítónak.<br />
Szexinek.<br />
<strong>Bride</strong> hallotta, ahogy Taylor partnere élesen beszívja a levegőt a<br />
látványára.<br />
Félig-meddig arra számított, hogy <strong>Vane</strong> ránéz a nőre. Nem tette.<br />
A szemei csak őt látták.<br />
Egyenesen hozzá ment és az egyik nagy, meleg tenyerét rátette a<br />
vállára, és egy finom csókot nyomott az arcára. Azonnal elolvadt,<br />
ahogy megérezte a férfias illatát és az arcszeszét.<br />
Csoda, hogy nem kezdett el dorombolni.<br />
– Miért vártál az ajtóban – kérdezte, kissé hátrébb húzódva.<br />
– Nincs foglalásunk.<br />
<strong>Vane</strong> összevonta a szemöldökét. – Sosem foglalok le asztalt előre.<br />
Nincs rá szükségem. – Megfogta a kezét és odavezette a recepcióhoz.<br />
126
127<br />
SHERRILYN KENYON<br />
A főpincér azonnal megjelent. – Mr. Kattalakis – mondta<br />
mosolyogva. – Jó újra látni önt.<br />
– Hello, Henri – mondta <strong>Vane</strong>, az egyik kezét <strong>Bride</strong> derekára téve.<br />
– Kész van az asztalom<br />
A mosoly eltűnt Henri arcáról, mikor a tekintete <strong>Bride</strong>-ra tévedt.<br />
Azonnal bűnbánó lett. – Ó, nem tudtam, hogy ő az ön partnere. Azt<br />
mondta… – <strong>Bride</strong>-hoz fordult. – Madame, kérem, fogadja a<br />
legmélyebb bocsánatkérésemet, amiért megvárakoztattuk. Tiffany<br />
volt az, aki nem vezette a helyére Új még, de azonnal megbüntetem<br />
ezért.<br />
– Semmi baj nem történt – mondta, boldogan mosolyogva <strong>Vane</strong>re,<br />
a szíve felszabadultan dobogott.<br />
– Biztos vagy benne – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Igen. Nem az ő hibája volt.<br />
Henri megnyugodva felsóhajtott. – Attól még lesz hozzá egy-két<br />
szavam, hogy ez többé ne történjen meg. Ígérem.<br />
Taylor partnere hangosan dühöngött. – Ők miért kapnak asztalt<br />
várakozás nélkül, Taylor Ők nem szerepelnek a tévében.<br />
<strong>Vane</strong> feléjük fordult és olyan éles tekintettel nézett rájuk, hogy<br />
mindketten azonnal elnémultak.<br />
– Kérem, kövessenek – mondta Henri. – A teraszon lévő asztala<br />
már várja magukat.<br />
<strong>Bride</strong> a válla felett ránézett <strong>Vane</strong>-re, ahogy Henri keresztülvezette<br />
az éttermen. – Hogy lehet az, hogy ilyen nagyszerű kiszolgálást<br />
kapsz<br />
– Jó királynak lenni – mondta vállat vonva, miközben zsebre<br />
vágta a kezét. – Pénz beszél, rengeteg pénz pedig táncol és énekel.<br />
Igen, de akkor is…<br />
A főpincér az emeleten egy sarokban álló asztalhoz vezette,<br />
ahonnan kilátás nyílt a gyönyörű udvarra. A virágzó kert látványa
<strong>Night</strong> Play<br />
lélegzetelállító volt. Henri kihúzta a széket <strong>Bride</strong>-nak, aki helyet<br />
foglalt.<br />
<strong>Vane</strong> előhúzta a tárcáját, és átnyújtott néhány százdolláros csekket<br />
Henrinek. – Tégy meg nekem egy szívességet! Az a fickó a<br />
földszinten… Taylor. Add nekik a ház legrosszabb asztalát.<br />
Henri szemében élvezet csillogott. – Önért, Mr. Kattalakis, bármit.<br />
<strong>Vane</strong> helyet foglalt, mikor Henri elment.<br />
– Ez olyan gonosz volt tőled – mondta neki szemérmes mosollyal.<br />
– Szeretnéd, hogy visszavonjam<br />
– Nem éppen. Csak rámutattam, hogy gonosz volt tőled.<br />
– Mit mondhatnék Csak egy nagy, gonosz farkas vagyok. – <strong>Vane</strong><br />
a kezébe vette a kezét és belecsókolt a tenyerébe, ahol a különös jel<br />
volt. Furcsa, nem úgy tűnt, mintha észrevette volna. – És te elég jól<br />
festesz ahhoz, hogy megegyelek.<br />
<strong>Bride</strong> érezte, hogy megint felforrósodik az arca. – Köszönöm. Te<br />
is pompásan nézel ki.<br />
– Sajnálom, hogy késtem – mondta és egy szál vörös rózsát húzott<br />
el a dzsekijéből, majd átnyújtotta. – Kicsit tovább tartott nekik, hogy<br />
elkészítsék, mint gondolták.<br />
– Csak a randi miatt vettél magadnak egy új öltönyt<br />
– Nos, igen. Nem vagyok az az öltönyviselős típus. Én inkább egy<br />
természetes bestia vagyok.<br />
Két pincér jött az asztalukhoz, fekete felsőt és nyakkendőt viselve.<br />
Az egyik egy idősebb, kiváló megjelenésű úriember volt, és alacsony<br />
termetéből, valamint az akcentusából ítélve <strong>Bride</strong> arra tippelt, hogy<br />
cajun származású. A másik egy fiatalember volt, aki a húszas<br />
éveiben járt.<br />
– Mr. Kattalakis – üdvözölte az idősebb. – Milyen jó végre<br />
társaságban látni, a változatosság kedvéért.<br />
<strong>Vane</strong> forrón, perzselőn nézett rá. – Tényleg jó, ugye<br />
128
129<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– A szokásos bort szeretné – kérdezte a pincér.<br />
– Persze.<br />
<strong>Bride</strong>-ra néztek.<br />
– Csak ásványvizet kérek.<br />
– Szeretnél bort – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Nem, a víz jó lesz. Tényleg.<br />
<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta, míg a pincér elment, hogy hozza az<br />
italaikat.<br />
<strong>Bride</strong> felvette az étlapot, és észrevette, hogy <strong>Vane</strong> nem is<br />
foglalkozott azzal, hogy az sajátjára nézzen. – Milyen gyakran jársz<br />
ide<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont. – Hetente párszor. A reggelijük tényleg nagyon<br />
jó, és a banános menüjük függőjévé váltam. Veled mi a helyzet Te<br />
szoktál idejárni<br />
A fájdalom a torkára forrasztotta a szavakat, mikor Taylorra és a<br />
partnerére gondolt és arra, hogy Taylor nem volt hajlandó őt elhozni<br />
ide. – Régóta nem voltam itt, de igen, szeretem a főztjüket.<br />
<strong>Vane</strong>-t ez mintha megnyugtatta volna.<br />
<strong>Bride</strong> megpróbálta átnézni az étlapot, de elég nehéz volt úgy,<br />
hogy közben <strong>Vane</strong> le sem vette róla a szemét. Volt valami<br />
hihetetlenül állatias és erőteljes abban, ahogy vele bánt. Ahogy<br />
figyelte.<br />
Hízelgő volt, de ugyanakkor félelmetes is volt.<br />
Felnézett rá. – Mi az<br />
– Mi az – kérdezett vissza.<br />
– Miért nézel engem<br />
– Ezen nem tudok változtatni. Még mindig arra számítok, hogy<br />
nem vagy valódi.<br />
A szavak letaglózták.<br />
A pincér meghozta az italaikat. – Választottak már
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> letette az étlapot. – Én egy Brennan salátát kérek, sajt<br />
nélkül.<br />
A férfi leírta.<br />
– És – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
<strong>Bride</strong> ránézett. – És mi<br />
– Mit szeretnél még<br />
– Csak a salátát.<br />
<strong>Vane</strong> erre a homlokát ráncolta. – Berni – szólt a pincérnek. –<br />
Adnál nekünk néhány percet<br />
– Természetesen, Mr. Kattalakis. Amennyit csak szeretne.<br />
<strong>Vane</strong> várt addig, míg el nem tűnt, aztán előre hajolt. – Tudom,<br />
hogy éhes vagy, <strong>Bride</strong>. Mit ettél ebédre Egy fél szendvicset<br />
A kérdés meglepte. – Honnan tudod<br />
– Egy tipp volt, mivel hallom a gyomrod korgását.<br />
<strong>Bride</strong> az egyik kezét a hasára tette. – Észre sem vettem, hogy<br />
ennyire feltűnő.<br />
A férfi rámorgott. <strong>Bride</strong> idegesen megremegett, mivel a hang nem<br />
volt egészen emberi.<br />
– Nézd, <strong>Bride</strong> – mondta, a hangja mély volt és rezonáló. – Őszinte<br />
leszek veled. Nem igazán tudom, mit csinálok ma este, oké Sosem<br />
randiztam ezelőtt, és nekem azt mondták, hozzalak valami szép<br />
helyre enni. Grace és Amanda azt mondták, hogy legyek önmagam<br />
és ne próbáljalak lenyűgözni. Szóval itt vagyunk a kedvenc<br />
éttermemben, de ha ez nem jó, elmehetünk máshová is.<br />
<strong>Bride</strong> szemei könnybe lábadtak a szavaitól és azok jelentésétől. –<br />
Te megkérdeztél valakit, hogyan randizz<br />
<strong>Vane</strong> felsóhajtott és lenézett ökölbe szorított kezére. – Nagyszerű.<br />
Megint szomorúvá tettelek. Sajnálom. Rossz ötlet volt. Haza viszlek<br />
és elfelejtheted, hogy valaha is rád néztem.<br />
130
131<br />
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> odanyúlt és megfogta a kezét. – Rendben, legyünk őszinték<br />
egymáshoz. Én sem tudom, mit csinálok. Egy héttel ezelőtt tudtam,<br />
mit akarok. Egy viszonylag sikeres üzlet tulajdonosa voltam,<br />
találkozgattam egy férfival, akiről ostoba módon azt hittem, szeretem<br />
és azt terveztem, hogy összeházasodom vele.<br />
Egy délután alatt az egész eddigi életem romba dőlt, és hirtelen<br />
felbukkant egy nagyszerű fickó, mint valami mitikus lovag fénylő<br />
páncélban. Elképesztő, lenyűgöző és mindig szépeket mond nekem.<br />
Olyan érzést kelt bennem, mintha repülni tudnék, és valahányszor<br />
felbukkan, jobbá tesz mindent. Én nem vagyok ehhez szokva,<br />
világos Nem szoktam hozzá, hogy olyan fickóval legyek, aki<br />
elképzelhetetlenül szexi, és úgy érzem magam mellette, mintha<br />
főnyeremény volnék.<br />
– Szerintem te gyönyörű vagy, <strong>Bride</strong>.<br />
– Na látod! – mondta, felé mutatva. – Már megint tökéletes vagy.<br />
Szerintem meg kellene vizsgáltatnod a fejed.<br />
Ettől nagyon megbántottnak látszott.<br />
<strong>Bride</strong> visszahúzódott és kiegyenesedett ültében. – Oké, kezdjük<br />
ezt elölről. – Felé nyújtotta a kezét. – Hello, <strong>Bride</strong> McTierney<br />
vagyok. Örvendek a találkozásnak.<br />
Az arckifejezéséből ítélve ő volt az, akinek meg kellett volna<br />
vizsgáltatnia a fejét. De kezet rázott vele. – Hello, én <strong>Vane</strong> Kattalakis<br />
vagyok és éhezem. Szeretnél velem vacsorázni, <strong>Bride</strong><br />
– Igen, <strong>Vane</strong>. Szeretnék.<br />
A férfi rá mosolygott. – Oké, akkor ez az a pont, ahol megosztunk<br />
egymással néhány szaftos szex-sztorit.<br />
<strong>Bride</strong> nevetésben tört ki – olyan hangosan, hogy néhány ember<br />
feléjük fordult. Gyorsan a szája elé rakta a kezét és a férfire nézett. –<br />
Tessék<br />
– Nick szerint ez jó módja egy nő megismerésének.
<strong>Night</strong> Play<br />
– Nick – kérdezte hitetlenkedve. – A „laza csávó vagyok, és<br />
papírom van róla, hogy nem tudok vezetni” Nick<br />
<strong>Vane</strong> szeme elsötétült. Veszélyesnek nézett ki. – Szólt egy rossz<br />
szót is, mikor elhozott Egy szavadba kerül és megölöm.<br />
– Nem, de ha a helyedben lennék, én nem fogadnék el randitanácsokat<br />
tőle.<br />
– Miért Mindig van barátnője.<br />
– Igen, de vele is maradnak hosszabb ideig<br />
– Nos… nem.<br />
– Akkor ne fogadj el tőle tanácsot!<br />
– Rendben – <strong>Vane</strong> intett a pincérnek, aki a közelben várakozott. –<br />
Mit szólnál ahhoz, ha megosztoznánk a Chateaubriand Bouquetiéreen<br />
Mivel ezt két személynek szolgálják fel, az itteniek mindig<br />
ledöbbennek, mikor látják, hogy egyedül eszem meg az egészet.<br />
<strong>Bride</strong> elnyomott egy mosolyt. – Az jó lenne.<br />
<strong>Vane</strong> ekkor Bernie-hez fordult. – Akkor legyen előételnek Crepes<br />
Barbaras, aztán Chateaubriand Bouquetiére.<br />
– Jó választás, Mr. Kattalakis. Nagyon jó.<br />
<strong>Vane</strong> átadta az étlapokat és felé hajolt. – És gondoskodjon arról,<br />
hogy maradjon hely a desszertnek.<br />
– Nem tudom, hogy arra képes leszek-e, de megpróbálom. Ha<br />
olyan nőt akarsz, aki mindezt meg bírja enni, randizz a barátnőmmel,<br />
Tabithával.<br />
Ismét megfogta a kezét és megmasszírozta, mintha<br />
kimondhatatlanul drága lenne. – Nem akarok Tabithával randizni –<br />
mondta, és a kezét az arcához érintette. – Csak veled akarok lenni.<br />
<strong>Bride</strong> még sosem érzett ilyet. Olyan kívánatosnak érezte magát a<br />
férfi mellett. Olyan nőiesnek.<br />
Valahogy elérte, hogy csinosnak érezze magát mellette.<br />
– Hogy lehet az, hogy egy ilyen fickó még sosem randizott<br />
132
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> ivott egy korty bort, miközben átgondolta, hogy válaszoljon<br />
erre a kérdésre. Nem akart hazudni, de nem mondhatta el neki, hogy<br />
farkas, aki az erdőben nőtt fel egy falkányi farkas társaságában.<br />
Kicsit megrémisztené.<br />
– Egy afféle kommunában nőttem fel.<br />
Idegesnek látszott, és <strong>Vane</strong>-t egy sarokba szorított nyúlra<br />
emlékeztette. – Miféle kommuna Ugye nem vagy olyan vallási<br />
fanatikus, aki el akar rabolni, vagy kiszedni belőlem a pénzem<br />
valamiféle ostobaságra<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta. Ennek a nőnek furcsa gondolatai voltak. –<br />
Nem. Kétségtelenül nem ilyen volt. Csak nem úgy nőttem fel, mint a<br />
legtöbb ember. Mi van veled<br />
– Itt nőttem fel. Mindkét szülőm állatorvos. Az egyetemen<br />
találkoztak és összeházasodtak, mikor megkapták a diplomájukat.<br />
Nem sok mindent tudok mondani. Normális, átlagos életem volt.<br />
<strong>Vane</strong> megpróbálta ezt elképzelni. Az ő világában, ahol<br />
parancsoltak a mágiának, az elemeknek és még magának az időnek<br />
is, a normalitás nem rúgott labdába. Valójában irigyelte <strong>Bride</strong> emberi<br />
világát, ahol a lehetetlen nem volt valóság. – Szép lehetett.<br />
– Az volt – ő is ivott egy korty vizet. – És mit csinálnak a szüleid<br />
– Azon jár az agyuk, hogyan öljék meg egymást. – <strong>Vane</strong><br />
összeszorította a fogait, ahogy ez kiszaladt a száján. Mindig ezt<br />
mondta, és bele sem gondolt igazából a jelentésébe, míg nem<br />
hallotta, ahogy kimondja.<br />
– Komolyan kérdeztem.<br />
<strong>Vane</strong> zavartan félre nézett.<br />
<strong>Bride</strong> arca megkeményedett, ahogy rájött, nem viccelt. – Miért<br />
csinálnának ilyet<br />
133
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> fészkelődött, mielőtt válaszolt. – Ez egy hosszú történet.<br />
Anyám elmenekült nem sokkal azután, hogy megszülettem, és ezért<br />
apám holtan akar látni engem, szóval itt vagyok… veled.<br />
<strong>Bride</strong> nem tudta, mit gondoljon. – Ez… az… családi őrültség nem<br />
örökletes, ugye<br />
– Úgy tűnik, nem – válaszolta komolyan. – De ha mégis<br />
elkapnám, nyugodtan lőj le.<br />
<strong>Bride</strong> nem tudta, komolyan gondolta-e vagy sem. Hirtelen hálás<br />
volt, amiért nyilvános helyen voltak, aztán úgy döntött, valami<br />
biztonságosabb témára vált. – Honnan van ilyen sok pénzed Azok<br />
után, amit mondtál, kétlem, hogy a szüleidtől kaptad.<br />
– Nem. Vannak befektetéseim. Néha eladok néhány ereklyét.<br />
Ez már érdekesen hangzott. – Miféle ereklyéket<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont. – Ilyeneket, meg olyanokat.<br />
A pincér meghozta az előételt. <strong>Bride</strong> hátra dőlt és figyelte, ahogy<br />
<strong>Vane</strong> eszik. Királyinak és kifinomultnak látszott, ahogy a<br />
hagyományos európai etikett szerint evett.<br />
– Tudod, ahhoz képest, hogy kommunában nőttél fel,<br />
kifogástalanul viselkedsz.<br />
Mély, sötét szomorúság borította el az arcát. – A nővérem tanított<br />
rá. Azt mondta… nos, szerinte egy embernek úgy kell ennie, mint<br />
egy ember, nem pedig úgy, mint egy állat.<br />
<strong>Bride</strong> hallotta, hogy a hangja megbicsaklik, mikor a nővéréről<br />
beszélt. Nyilvánvaló, hogy a nővére sok jelent számára. – Hol van<br />
most<br />
A szomorúság még erősebb lett az arcán. A szemében ülő<br />
fájdalom olyan erős volt, hogy szinte érezte. – Néhány hónappal<br />
ezelőtt meghalt.<br />
– Ó, <strong>Vane</strong>, sajnálom.<br />
– Igen, én is sajnálom – mondta megköszörülve a torkát.<br />
134
SHERRILYN KENYON<br />
A szíve majd megszakadt érte. <strong>Bride</strong> felé nyúlt és végigsimított az<br />
arcán, hogy megnyugtassa. Az arcát a tenyerébe fordította, és<br />
megcsókolta a csuklója belsejét.<br />
Attól a vad tekintettől reszketni kezdett.<br />
– Olyan puha vagy – suttogta, majd megcsókolta a kezét és<br />
finoman felé hajolt. – Ha továbbra is érzem a belőled áradó finom<br />
illatot, az itt lévőknek igazi látványosságban lesz része.<br />
– Miféle látványosság<br />
– Felkaplak a hátamra és kiviszlek, hogy elrabolhassalak újra.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett a gondolattól. – Tényleg megtennéd<br />
Látta a nyers igazságot a szemeiben. – Hagynád, hogy<br />
megtegyem, igen.<br />
<strong>Bride</strong> visszahúzódott a saját térfelére, és az étkezés többi részét<br />
csak általános fecsegéssel töltötték. <strong>Vane</strong> vicces volt és kedves. Igazi<br />
kincs.<br />
Amikor eltűntették a vacsorát és a desszertet, felálltak és lementek<br />
a földszintre, ahol meglátták Taylort és a partnerét a konyhaajtó<br />
mellett. Egyikük sem tűnt túl boldognak.<br />
– Olyan gonosz vagy, <strong>Vane</strong> – mondta újra, nevetve a látványukra.<br />
– Hé, ez össze sem hasonlítható azzal, ami tenni akartam vele. Így<br />
legalább még elmondhatja magáról, hogy még lélegzik.<br />
Henri mindkettejüknek jó éjszakát kívánt, mikor elmentek<br />
mellette, <strong>Bride</strong> háza felé tartva.<br />
– Mit szólnál egy sétához – kérdezte <strong>Vane</strong>-t. – Olyan szép<br />
idekint.<br />
– A sétálás nem zavar.<br />
<strong>Bride</strong> megfogta a kezét és végigvezette az Iberville-en.<br />
<strong>Vane</strong> figyelte, ahogy a holdfény vörös hajának lágy hullámain<br />
játszott és visszatükröződött a nyakláncon, amit vett neki. A ruhája<br />
135
<strong>Night</strong> Play<br />
kiemelte az alakját, és a nyitott felsőrésztől eszébe jutott, milyen<br />
könnyű lenne becsúsztatni alá a kezét, és a melleit a kezébe venni.<br />
Az ágyéka megkeményedett. Újra és újra visszaemlékezett,<br />
milyen volt vele lenni. Milyen meleg és puha volt.<br />
Sóvárgott érte. A farkas pedig üvöltött benne a nő ízéért.<br />
<strong>Bride</strong> egy kicsit ideges volt <strong>Vane</strong> intenzív tekintetétől. Volt benne<br />
valami állatias. Mohó.<br />
Volt olyan, mikor úgy érezte, hogy a férfi állati természetének a<br />
prédája.<br />
Nem beszéltek sokat, míg visszasétáltak a lakásához. A kapunál a<br />
farkasát szólongatta.<br />
– Szerinted nem fogták el a sintérek, ugye<br />
– Nem – mondta <strong>Vane</strong>. – Biztos vagyok benne. Valószínűleg<br />
élvezi az életet és az éjszakát.<br />
– Így gondolod<br />
A férfi gonoszul vigyorgott. – Igen.<br />
<strong>Bride</strong> felsóhajtott. – Remélem. Gyűlölném, ha bármi történne<br />
vele.<br />
<strong>Vane</strong> követte a lakása ajtajáig. <strong>Bride</strong> kinyitotta, majd habozott.<br />
<strong>Vane</strong> lehajolt, és a nyakánál beleszívta az illatát. Meleg tenyerét a<br />
nő vállain nyugtatta. – Szeretnék megint veled lenni. – Felemelte a<br />
fejét, és az arckifejezése nagyon emlékeztetett a farkas <strong>Vane</strong>-re. – Te<br />
is szeretnéd<br />
<strong>Bride</strong> bizonytalan volt. Vágyott a férfire, de miféle kapcsolat ez<br />
Kontrollálhatatlanul felnevetett.<br />
<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta. – Mi olyan vicces<br />
– Sajnálom, csak az a borzalmas sablonszöveg jutott az eszembe.<br />
„Vajon tisztelni fogsz még holnap reggel”<br />
<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek tűnt. – Az emberek nem tisztelik<br />
egymást, miután lefeküdtek<br />
136
137<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Tudod, mikor ilyeneket mondasz, olyan érzésem van, mintha<br />
egy másik naprendszerből jöttél volna.<br />
– Úgy is érzem magam. Nagyon.<br />
Milyen különös, hogy ezt mondja. – Milyen sokáig éltél abban a<br />
kommunában<br />
– Egész életemben. Nyolc hónappal ezelőttig.<br />
– Ó, édes istenem. Tényleg<br />
Bólintott.<br />
Nem csoda, hogy nem tudta, hogyan kell randizni. El sem tudta<br />
képzelni, milyen a világtól elvágva élni.<br />
A férfi végigsimította a vállát. – Azóta néhány… baráttal élek,<br />
akik a Szentélyt irányítják az Ursulines-en. Sokat tanítottak arról,<br />
hogyan viselkednek az emberek, de Amanda azt mondta, te nem<br />
igazán értékelnéd azokat a módszereket, ahogyan a bárban a férfiak<br />
felszedik a nőket.<br />
<strong>Bride</strong> próbált nem figyelni arra, milyen meleg a férfi keze a<br />
meztelen bőrén. Milyen jó érzés volt. Hideg kúszott végig rajta,<br />
egyenesen a melleihez, ami megkeményedett, az érintésére<br />
vágyakozva. – Milyen Amanda<br />
– Hunter.<br />
<strong>Bride</strong> csak nézett a név hallatán. – Tabitha ikertestvére<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
Jó ég, milyen kicsi a világ. De ha ismerte Amandát, az jó jel. A<br />
nővérével ellentétben, Amanda nem volt őrült, és rendszerint nem<br />
lógott pszichopatákkal. Ha Amanda segített <strong>Vane</strong>-nek, akkor<br />
valószínűleg normális ember.<br />
– Azt mondtad, nem randiztál abban a kommunában. Mit<br />
csináltál, ha olyan nőt találtál, aki tetszett neked<br />
<strong>Vane</strong> kicsit frusztráltnak látszott. – A „tetszeni” nálunk nem<br />
egészen ugyanazt jelentette, mint nektek. Nekünk nem igazán
<strong>Night</strong> Play<br />
„tetszik” valaki. Ha vonzódtál valakihez, azzal lefeküdtél és tovább<br />
álltál. Mi nem vittük bele az érzelmeinket a testünk dolgába, mint<br />
ahogy ti teszitek.<br />
– Hogy lehetséges ez Ez benne van az emberi természetben.<br />
<strong>Vane</strong> felsóhajtott. Az emberekében talán benne van, de az<br />
állatokéban nincs. – Mi csak másképp gondolkodunk.<br />
A nő a becsapottak dühével fújt rá. – Szóval úgy gondolod, hogy<br />
lefekszel velem, aztán tovább állsz a következő nőhöz<br />
Francba!<br />
– Nem, ezt nem így értettem – játszott az egyik tincsével, ami a<br />
vállára lógott. – Veled akarok lenni, <strong>Bride</strong>! Csak veled! Ha elfogadsz<br />
engem.<br />
– Miért<br />
<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta. Hogyan magyarázhatná meg neki azt a<br />
vad követelőzést, ami a párját akarta A dühös őrületet, ami nem<br />
nyugszik, míg nincsenek összekapcsolva.<br />
Sose értette, mi késztette az apját arra, hogy megtámadja az<br />
anyját. Hát most már értette. Minden porcikája a nőt követelte. Lázas<br />
volt és nyers, és nem egészen tudta, hogyan kezelje.<br />
Hogyan lehetne egy farkas egy ember párja<br />
– Megijesztelek – mondta neki, érezte rajta a félelmet. –<br />
Sajnálom. Most egyedül hagylak.<br />
El akart húzódni tőle.<br />
<strong>Bride</strong> megragadta a kezét. Ostoba volt, és ezt ő is tudta. <strong>Vane</strong><br />
sosem bántotta. Eltért a szokásaitól, hogy ne tegye és kedves volt<br />
vele.<br />
Mitől félt<br />
Már a puszta tény, hogy hajlandó lett volna elmenni, csak azért,<br />
hogy ne sértse meg.<br />
138
SHERRILYN KENYON<br />
Mielőtt megállíthatta volna magát, lehúzta magához a férfit és<br />
megcsókolta.<br />
Minden hormonja sistergett, a férfi után vágyakozva. <strong>Vane</strong><br />
magához húzta, és az acélos karjaiban tartotta.<br />
Lehengerlően férfias volt.<br />
Nehezen lélegzett és elhúzódott tőle. – Mondd, hogy menjek el,<br />
<strong>Bride</strong> és elmegyek!<br />
Felnézett rá, ahogy a holdfény megvilágította, és látta az<br />
őszinteséget azokban a mogyorószínű szemekben. – Maradj velem,<br />
<strong>Vane</strong>!<br />
A mosolyától elgyengült a térde, miközben a férfi hátravetette a<br />
fejét és hátborzongatóan felvonyított.<br />
Mielőtt mozdulhatott volna, a férfi felkapta, és a lakása ajtajához<br />
vitte.<br />
†<br />
– Igazad volt. Nem haltak meg.<br />
Markus Kattalakis felnézett a máglya mellől, ahol a farkasfalka<br />
összegyűlt és átjárta a harag. Az utóbbi két hónapot a falka a<br />
nebraskai őserdőben töltötte, a kölykeiket gondozva és vigyázva<br />
rájuk, míg elég idősek nem lettek a telihold fénye alatti időutazáshoz.<br />
– Micsoda – kérdezte a másod parancsnokát, Stefant.<br />
– A megérzésed helyes volt <strong>Vane</strong>-nel és Fanggel kapcsolatban. Én<br />
magam mentem el a Szentélybe, és ott láttam Fanget.<br />
– Miért nem ölted meg<br />
– Nem volt egyedül. Az egyik medve vele volt. A nő. Úgy tűnik, a<br />
medvék befogadták őket. Nem támadhatok, míg mindketten ott<br />
vannak. Hacsak nem kívánsz háborúzni a Peltier klánnal.<br />
139
<strong>Night</strong> Play<br />
Markus vicsorgott a hírek hallatán. Csábító ötlet volt. De farkasok<br />
és medvék…<br />
Rég volt utoljára, hogy a katagarián belül klán háborúk voltak.<br />
Kihívni a medvéket, akik az egyik ritka Vér-vadász menedékhelyet<br />
tartották fenn, valódi öngyilkosság lett volna. Ha a medvék nem is<br />
pusztították volna el a klánt, mások megtették volna. A Peltier<br />
családot rengetegen tisztelték.<br />
A támadással megszegnék az egyik legfőbb törvényt.<br />
A pokolba.<br />
– Most az egyszer helyesen döntöttél – mondta Stefannak. A<br />
fenébe, megint csak. Muszáj volt, hogy azt a kettőt holtan lássa.<br />
Hamarabb is küldhetett volna valakit, de reménykedett abban, hogy<br />
téved. És hogy a démonok, akiket értük küldött, jó hírekkel térnek<br />
vissza.<br />
Remélte, hogy a démonok elveszik <strong>Vane</strong> és Fang lelkét és erejét.<br />
Tudhatta volna, hogy nem lesz ilyen szerencsés.<br />
– A Szentélyen kívül kell elkapnod őket. Vigyél egy őrjáratot és…<br />
– Apám, ezt nem teheted.<br />
Markus megfordult és meglátta a legfiatalabb, örökbefogadott<br />
lányát, Matarinát, aki mögötte állt. Alig ötven évesen, nem nézett ki<br />
többnek, mint egy emberi tinédzser. Fiatal volt, és reménytelenül<br />
szerette azt a két félember fiát, akiket annak az árkádiai ribancnak<br />
nemzett.<br />
Matarina sosem hitte, hogy <strong>Vane</strong> és Fang fenyegetést jelentenének<br />
a falkára nézve.<br />
Ezt csak ő tudta biztosan, és nem állt szándékában megosztani<br />
másokkal.<br />
– Meg kell halniuk.<br />
140
SHERRILYN KENYON<br />
– Miért – kérdezte és felé tartott. – Anya miatt Az baleset volt.<br />
Tudom, hogy <strong>Vane</strong> sosem okozta volna szándékosan a halálát. Ő<br />
szerette…<br />
– Elég! – mordult fel Markus. – Nem tudsz te semmit, kölyök.<br />
Semmit. Azzal voltak megbízva, hogy biztonságban tartsák a<br />
kölyköket, és ehelyett hagyták őket meghalni. Nem hagyom, hogy<br />
ilyen szörnyszülöttek éljék az életüket, míg anya és a kicsik a<br />
sírjukban fekszenek.<br />
A nő arcára kiülő tekintetből meg tudta mondani, hogy az<br />
tisztában van vele, hogy hazudik. Anya megbosszulása csak az egyik<br />
volt a számos okból, amiért holtan akarta látni <strong>Vane</strong>-t és Fanget.<br />
Ameddig anya élt, képes volt kontrollálni a két másik vérfarkas fiát.<br />
A halála után erre többé nem volt képes. Megállíthatatlanok<br />
lennének. És Zeusz könyörüljön rajtuk, ha <strong>Vane</strong> valaha is hazajön.<br />
Visszafordult Stefanhoz. – Vigyél egy tesserát, és teljesítsd rájuk<br />
kimondott halálos ítéletet! Ölj meg bárkit, aki az utadba kerül!<br />
– És a Peltier-ékkel mi legyen<br />
– Csak akkor öld meg őket, ha szükséges, és soha ne az otthonuk<br />
közelében tedd ezt! Ha megölsz egyet, rejtsd el, de ne habozz<br />
megtenni azt, ami szükséges ahhoz, hogy befejezd a munkádat!<br />
Stefan fejet hajtott előtte, mielőtt elment, hogy teljesítse Markus<br />
parancsait.<br />
Markus vett egy mély levegőt, de ez nem segített abban, hogy<br />
lenyugodjon. Minden állati ösztöne azt súgta, hogy <strong>Vane</strong> előbb vagy<br />
utóbb visszatér, hogy bosszút álljon.<br />
Végül is az anyja fia volt.<br />
141
5. FEJEZET<br />
V<br />
ane óvatosan lefektette a nőt az ágyra. Nagyon boldog volt,<br />
hogy kifizette azokat a munkásokat, hogy bepakolják a bútorait.<br />
Így sokkal könnyebb, mintha megpróbálnának osztozni azon a régi<br />
kanapén.<br />
Kihúzta a tűket az égővörös hajából és hagyta, hogy az arca köré<br />
hulljanak. Nagyon gyönyörű arca volt. Az arcát az övéhez dörgölte,<br />
közben mélyen belélegezte a kellemes illatát.<br />
<strong>Bride</strong> lehúzta róla a dzsekit, míg ő élvezte az alatta elterülő puha<br />
test érintését.<br />
A dzsekijét a nő lelökte a földre, aztán a kezével végigsimított a<br />
hátán. <strong>Vane</strong> élesen szívta be a levegőt az elemésztő vágytól. Tudta,<br />
miért gyűlölt embernek lenni. Ha merte volna használni az erejét,<br />
akkor már mindketten meztelenek lennének, és érezhetné a bőre<br />
minden egyes négyzetcentiméterét. Test a testhez.<br />
De ez valószínűleg csak megrémisztené.<br />
Ehelyett szabadon engedte az erejét, és elrejtette a nő elől a testét<br />
borító sebeket és a tenyerén lévő jelet. Egyszer az életben nem<br />
farkasként vagy harcosként lesz egy nővel.<br />
Az estét <strong>Bride</strong> mellett férfiként fogja eltölteni.<br />
142
143<br />
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> élvezte az érzést, ahogy nekiszegezte őt az ágynak, aztán<br />
levette a cipőjét, majd a harisnyatartóját. Az izmai hullámzottak a<br />
kezei alatt, míg a nyelvük táncot járt egymással.<br />
Hmm... ez a férfi aztán tudta, hogyan kell csókolni.<br />
Sosem lenne képes megunni az ízét. Nyers volt és erőteljes.<br />
Vágyakozó és forró.<br />
Megtartotta magát a karjaival, míg kínzó lassúsággal kigombolta<br />
az ingét, és a szikár, izmos mellkasa centinként tárult fel előtte. A<br />
kigombolt selyem a földre hullott, míg <strong>Bride</strong> végigsimogatta a<br />
napbarnította bőrt. Óvatosan belefűzte ujjait a mellkasát borító<br />
szőrbe, majd lejjebb csúsztatta a kezét a bordáira.<br />
A csók mélyült és érezte a szívdobogást a kezei alatt. <strong>Vane</strong><br />
finoman megharapdálta az ajakait, és egész testében hozzá<br />
dörgölőzött, amitől elképzelhetetlen módon felforrt és felingerelte a<br />
testét.<br />
<strong>Bride</strong> felnézett és látta a hamisítatlan éhséget az arcán. Hogy<br />
akarhatja őt ennyire egy ilyen férfi<br />
Egyik része azt mondta, hogy legyen egy kicsit több önbizalma,<br />
de nem a hiányzó önbecsülése miatt esett nehezére ezt elhinni.<br />
Realista volt. A férfiak, akik úgy néztek ki, mint <strong>Vane</strong>, nem<br />
randiztak a hozzá hasonló nőkkel. Egyszerűen nem és kész.<br />
Még Taylor sem volt ennyire jó pasi, és ő is csak kihasználta.<br />
Nem akarta, hogy újra megbántsák. Különösen nem <strong>Vane</strong>.<br />
Nyugi, <strong>Bride</strong>.<br />
<strong>Vane</strong> visszahúzódott. – Jól vagy<br />
– Csak arra próbálok rájönni, mit látsz bennem – ismerte be neki.<br />
– Egy gyönyörű nőt látok – mondta komolyan, lehajolt és elkezdte<br />
a füle alatti érzékeny bőrt nyalogatni. – Akinek a szíve a szemén<br />
keresztül fénylik, és akinek a lelkiereje határtalan. – Megint hátrébb<br />
húzódott és egyenesen a szemébe nézett. – Ahogy kiálltál ma délután
<strong>Night</strong> Play<br />
Taylorral szemben… – A félmosolytól feldobbant a szíve. – Sosem<br />
hagynád, hogy valaki legyőzzön, nem igaz<br />
– Azon vagyok.<br />
<strong>Vane</strong> a hátára gördült és maga felé húzta. Az arcán tükröződő<br />
sötét gyengédségtől összeszorult a szíve. – Leginkább az tetszik,<br />
ahogy megosztod magad velem. Nem kell bizonyítanom az erőm.<br />
Nekem nem kell megsebeznem senkit, és nem is kapok sebeket attól,<br />
hogy itt fekszem veled.<br />
Volt valami a hangjában, ami azt jelezte, hogy ez nagyon fontos a<br />
számára.<br />
Milyen furcsa, hogy ezt mondja egy nőnek.<br />
Mégis, miféle közösségben nőtt fel Kétségtelenül úgy hangzott,<br />
mint az olyan furcsa kommunák, ahol az embereknek mindenféle<br />
furcsa dolgot kellett csinálnia ahhoz, hogy tartozzanak valahova.<br />
Végigsimította azt a sima arcot. – Van benned valami, ami<br />
megijeszt engem, <strong>Vane</strong>. Biztos, hogy normális vagy<br />
<strong>Vane</strong> halkan felnevetett. – Nem tudom, mi a normális. De téged<br />
sosem bántanálak, <strong>Bride</strong>. – A szemeiben őszinteség izzott. – Soha.<br />
Magához húzta egy újabb csókra, majd a kezét a nyaka mögé<br />
emelte, és kikapcsolta a ruhája felső részét és a nyakláncát. A láncot<br />
az ágy melletti komódra tette, majd finoman elkezdett játszani a<br />
mellével. Kemény tenyere ingerelte a mellbimbóit, keménnyé és<br />
duzzadttá téve, és a gyönyör végighullámzott az egész testén.<br />
<strong>Bride</strong> legszívesebben elolvadt volna. Még egyetlen férfi sem<br />
keltett benne ilyen érzéseket.<br />
<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, ahogy az érzelmek feltörtek benne. El<br />
kellene engednie. Nem akart párt magának soha. És mégsem tudta<br />
távol tartani magát tőle. Ma este nagyon könnyen teherbe ejtheti.<br />
Felnőtt életében ez volt az első alkalom, hogy ez valós veszély volt.<br />
144
145<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Az elméje hátsó zugaiban el tudta őt képzelni az ő gyerekével.<br />
Látta, ahogy a szemében szeretettel néz le a kicsire…<br />
Mégis, hogyan engedhetné el őt<br />
Hogyan gondolhatott egyáltalán ilyesmire<br />
A Végzet azt akarta, hogy ők együtt legyenek. Mégis ki volt ő,<br />
hogy vitába akart szállni az istennőkkel<br />
<strong>Vane</strong> egész életét harccal töltötte. Miért ne harcolhatna most<br />
ezért Csak egyszer az életben nem érdemelne meg valamit, amit<br />
szeret<br />
Mi van, ha sosem fog téged szeretni<br />
Ahogyan az anyja se szerette soha az apját.<br />
A kérdés súlyosan ott dübörgött a szívében. Mi van, ha nem nyeri<br />
őt meg magának a harmadik hét végére<br />
Nem, erre a lehetőségre gondolni sem akart. Meg fogja őt nyerni<br />
magának, és maga mellett fogja tartani.<br />
Ezzel a gondolattal megfogta a kezét, és a szívéhez vezette, ahol<br />
érezhette a szívdobogását. Képtelen volt nélküle lenni, kioldotta a<br />
nadrágját és kiszabadította magát.<br />
<strong>Bride</strong> elképedt, mikor <strong>Vane</strong> megemelte a csípőjét és váratlanul<br />
beléhatolt. Mmm, olyan kemény és erős volt. Követelőző.<br />
Az ajkaiba harapott és lenézett rá, mikor a férfi újra lökött rajta<br />
egyet, mélyen.<br />
Egy férfi sem volt még vele ennyire türelmetlen. Olyan erősnek<br />
érezte magát ettől. Gyönyörűnek.<br />
A gyönyöre látszott az arcán, és ettől felmelegedett a szíve.<br />
Annyira vágyott rá. A testük még mindig össze volt kapcsolva, <strong>Vane</strong><br />
kizipzárazta a ruhája hátulját, és a fején keresztül lehúzta róla.<br />
Teljesen meztelenül nézett le a férfira. Az inge nyitva volt, de még<br />
a testén volt. A nadrágját is csak annyira tolta le, hogy együtt<br />
lehessen vele.
<strong>Night</strong> Play<br />
Felemelte a férfi egyik kezét, odahúzta az egyik melléhez és<br />
megcsókolta a heges ujjperceit, miközben lassan és könnyeden<br />
meglovagolta őt.<br />
Kissé szétnyílt ajkakkal nézett fel rá a férfi, a szeme sötétek és<br />
lángolóak voltak. Az arckifejezése elárulta neki, mennyire élvezi a<br />
testét. Az érintését.<br />
Szárnyalni lett volna kedve.<br />
A férfi rátette a kezét a csípőjére és megtartotta, miközben átvette<br />
az irányítást. <strong>Bride</strong>-ot teljesen lenyűgözte az ereje.<br />
De nem bánta, hogy átvette az irányítást, és gyorsított mély, átható<br />
lökésein. Minden egyes döfés forró és keserédes volt. Előre hajolt és<br />
megtartotta magát a karjain, hagyta, hogy a haja előrehulljon,<br />
miközben a teste lüktetett és még többre vágyakozott.<br />
A gyönyör csak gyűlt, míg végül felsikoltott az édes<br />
felszabadulástól.<br />
<strong>Vane</strong> figyelte őt, ahogy az orgazmus elérte a karjaiban. Nagyon<br />
örült a látványnak, ahogy a teste meleg puhaságában ringatta őt. Az<br />
ajkainak esett és még gyorsabban mozgott, akarva a tökéletesség<br />
saját pillanatát is.<br />
Becsukta a szemét és meg is találta. Elhúzódott az ajkaitól és mély<br />
torokhangon felmordult, ahogy a teste felrobbant a boldogságtól.<br />
Még mindig a nőben volt, lehúzta őt a mellkasára és ott tartotta<br />
csendben, míg a szívük erősen dobogott, és a testén végigcsorgott az<br />
orgazmus. Végigsimított a hátán, élvezve a perc nyugalmát.<br />
Ez volt életének egyetlen békés, erőszakmentes pillanata. Nem<br />
félt itt lenni vele. Nem félt attól, hogy a nőnek megvan az ereje, hogy<br />
leleplezze az emberi szívét és megölje érte.<br />
Csak ők voltak, ketten.<br />
<strong>Bride</strong> hosszú ideig nem mozdult. Ott feküdt a mellkasán, élvezve,<br />
ahogy az erős karok tartják őt.<br />
146
SHERRILYN KENYON<br />
Az orrával megérintette a mellkasát, majd <strong>Vane</strong> megcsókolta,<br />
aztán elhúzódott a férfitól.<br />
Mikor ki akart szállni az ágyból, a férfi finom megfogta a karját és<br />
megállította. – Hova mész<br />
– Feltakarítok.<br />
– Miért Még közel sem végeztem veled.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett. Míg észre nem vette, hogy nem viccel. Gyorsan<br />
lehúzta az ingét, és a dzsekije után dobta. A nadrágja, a cipője és<br />
zoknija is hamar követte.<br />
Mielőtt bármit is mondhatott volna, a férfi felkapta és visszarakta<br />
az ágyra. A lábait szétválasztotta a térdével, majd közéjük<br />
fészkelődött.<br />
<strong>Bride</strong> felmordult attól az érzéstől, hogy a férfi felette volt. Ismét<br />
kemény volt.<br />
Sok időt töltött a szája felfedezésével, végigharapdálta az ajkait és<br />
ízlelgette őt, a végére már <strong>Bride</strong> azt gondolta, elveszti az eszét ettől<br />
az érzéki ismerkedéstől.<br />
Így maradtak az este hátralévő részében. Bőr a bőrhöz, test a<br />
testhez. <strong>Bride</strong>-nak még sosem volt része hasonló élményben. <strong>Vane</strong>nek<br />
nagyobb állóképessége volt, mint bárki másnak, akiről eddig<br />
hallott. Hajnalra <strong>Bride</strong> annyira kimerült, hogy álomba merült a férfi<br />
karjaiban.<br />
<strong>Vane</strong> mögötte volt, és az egyik lába belegabalyodott az övéibe.<br />
Ez volt a mennyország. És hosszú ideje először érezte úgy, hogy<br />
tartozik valahova. Hogy tartozik valahova. <strong>Vane</strong>-t nem érdekelte,<br />
hogy nem volt csontos. Nem bánta, hogy egy nagyon régi ágyon<br />
voltak egy aprócska lakásban.<br />
Boldognak tűnt, hogy vele van.<br />
És ez volt az egészben a legszebb.<br />
147
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> csendben feküdt, hallgatta <strong>Bride</strong> lágy szuszogását, aki a<br />
karjaiban aludt. Az illata beette magát a fejébe. A világon semmi sem<br />
volt, ami többet ért volna neki, mint az összekevert illatuk egyvelege.<br />
Az érzés, ahogy a karjaiban tarthatta.<br />
Fáradt volt és kimerült. És imádta azt, hogy ez így van. Lenézett a<br />
nő kezére, és visszavonta a mágiáját, ami eltakarta a jelét.<br />
Párok.<br />
Hozzáérintette a jelüket és összefűzte az ujjaikat. Szeretkezniük<br />
kell, a kezüket összekulcsolva, hogy befejezhessék a rituálét.<br />
<strong>Bride</strong>-nak el kell fogadnia őt.<br />
És neki rá kell bíznia magát.<br />
A korai hajnal fényében ez nem volt annyira ijesztő dolog, mint<br />
amennyire lennie kellett volna.<br />
Becsukta a szemét, és hagyta, hogy az álom átjárja, és annyi<br />
hónap után először végre nem nyomasztották rémálmok. Csak<br />
békességet érzett így, a párja mellett.<br />
De mi lesz, ha egyszer a nő rájön, hogy ő nem az az ember, akinek<br />
mutatja magát<br />
Képes lesz valaha elfogadni a benne élő farkast<br />
Nem tudta, de megígérte magának, hogy őszinte lesz vele. Ha<br />
egyszer felébred, tisztázni fogja vele a dolgokat.<br />
Csak remélte, hogy az őszinteséggel nem veszti el a nőt örökre.<br />
†<br />
<strong>Bride</strong> nyitási idő után tizenöt perccel ébredt fel. Mikor el akart<br />
húzódni <strong>Vane</strong>-től, a karjai egy percig szorosabban tartották, mielőtt a<br />
férfi felébredt volna.<br />
Az mély, mogyoró zöld szempár kinyílt, majd pislogott a reggeli<br />
napsütéstől, ami beáradt az ablakon.<br />
148
SHERRILYN KENYON<br />
– Mennyi az idő – kérdezte mély, rekedt hangon.<br />
– Negyed tizenegy.<br />
Megdörzsölte az arcát és ásított egyet.<br />
<strong>Bride</strong> elmosolyodott. – A reggel nem a te napszakod, ugye<br />
– Nem – mondta rekedtesen és a hátára gördült. Az egyik hosszú<br />
karját a szemei elé tette, hogy elzárja a fényt.<br />
<strong>Bride</strong>-nak mély lélegzetet kellett vennie a látványtól, ahogy a férfi<br />
meztelenül feküdt az ágyában. A takaró a teste alá volt gyűrődve,<br />
alig takarta hosszú, férfias lábát. A mellkasa teljesen fedetlen volt,<br />
megmutatva a has- és karizmait, illetve a mellizmait. Sötét borostája<br />
majdnem halálos férfiasságot kölcsönzött neki, amit megkoronázott<br />
hosszú, hullámos haja.<br />
Jó ég, elképesztő volt.<br />
A keze, amivel eddig a szemeit takarta, most már csak a fél arcát<br />
takarta, és egyik szemével rákacsintott. – Négy órát aludtál, miért<br />
keltél fel<br />
A nő felvett egy rózsaszín fürdőköpenyt, anélkül, hogy kiszállt<br />
volna az ágyból. – Dolgoznom kell.<br />
<strong>Vane</strong> odanyúlt és beletemette a kezét a hajába. – Sosem veszel ki<br />
szabadnapot<br />
– Csak akkor, ha lebeszéltem Tabithával, vagy valamelyik<br />
alkalmazottjával, hogy beugrik és átveszi a helyem. Persze, vasárnap<br />
zárva tartok. Máskor nem.<br />
<strong>Bride</strong> megcsókolta a kezét, majd elhúzódott a karjaiból. A karjai<br />
visszazuhantak az ágyra és nem szólt semmit.<br />
A nő felkelt és otthagyta őt az ágyban, miközben zuhanyozott.<br />
<strong>Vane</strong> csendben feküdt és hallgatta a csobogó víz hangját, ami a<br />
másik szobából jött. Az egész teste fájt a tegnap estétől, de annak<br />
örült, hogy a fájdalom nem abból származik, hogy a háta, a mellkasa<br />
149
<strong>Night</strong> Play<br />
és a karja össze van karmolva. Nagyon jól érezte magát tegnap<br />
<strong>Bride</strong>-dal és ez olyasmi, amit nagyon hiányolt az életéből.<br />
Grimaszolt egyet a reggeli fény élességétől. Gyűlölte a reggeleket.<br />
Felkényszerítette magát, felvette a nadrágját és felhúzta a sliccét,<br />
de nem gombolta be, közben átballagott a konyha részlegébe. <strong>Bride</strong><br />
szeretett reggelire két szelet pirítóst enni, narancslekvárral.<br />
Míg a kenyér készült, felvágott egy grépfruitot és szórt rá egy<br />
kiskanál cukrot, majd kitöltött egy pohár narancslét.<br />
Épp narancslekvárt kanalazott a pirítósra, mikor <strong>Bride</strong> kijött a<br />
fürdőszobából és megtorpant, miközben őt nézte.<br />
– Mi az – kérdezte, mikor a mély értetlenséget meglátta a nő<br />
arcán.<br />
– Az a te reggelid<br />
<strong>Vane</strong> grimaszolt egyet. – Nehezen. Már épp azon voltam, hogy<br />
süssek magamnak egy kis szalonnát.<br />
– És honnan tudtad, hogy ezt szeretem<br />
<strong>Vane</strong> habozott, miközben rájött, hogy amit a farkas <strong>Vane</strong> tudott,<br />
azt az ember <strong>Vane</strong> nem. Megköszörülte a torkát és vállat rántott. –<br />
Kinyitottam a hűtőt és narancslekvárt találtam, meg grépfruitot. A<br />
legtöbb ember ezt eszi reggelire, gondoltam nem bánod, ha<br />
elkészítem neked.<br />
Úgy tűnt, elhiszi, közben lehúzta a törölközőt a hajáról és rádobta<br />
a székre. – Köszönöm – mondta, egy finom csókot nyomva az arcára.<br />
<strong>Vane</strong> becsukta a szemét, a teste azonnal megkeményedett.<br />
Gondolkozás nélkül a karjaiba húzta egy sokkal kielégítőbb csókért.<br />
Az ajkait aztán lecsúsztatta a nyakára, aztán szétnyitotta a köntösét és<br />
a meztelen testéhez simult.<br />
<strong>Bride</strong> felnyögött, mikor megérezte a hűvös, kemény testet.<br />
Végigsimított az izmos háton és érezte az ott lévő sebeket. Szúrós<br />
álla és arca finoman a bőréhez dörzsölődött.<br />
150
SHERRILYN KENYON<br />
– Ha ezt így folytatod, sosem nyitom ki a butikot.<br />
– Akkor ne nyisd ki és maradj velem!<br />
Átkarolta a nyakát, miközben a nyelvük érzéki játékot játszott. –<br />
Ezt nem tehetem.<br />
<strong>Vane</strong> visszahúzódott. – Tudom. De reménykedtem. – Elengedte és<br />
bekötötte a köntöst. – Edd meg a reggelid!<br />
<strong>Bride</strong> leült a kicsi terülj-terülj-asztalkámhoz, míg <strong>Vane</strong> visszatért<br />
a serpenyőhöz, hogy megcsinálja a szalonnát. Beleharapott a<br />
pirítósba és figyelte a férfit. – Te komolyan gondoltad, hogy leállsz<br />
szalonnát sütni félcsupaszon Mi van, ha elkezd csapkodni<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont. – Nem igazán fáj.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolva nézte a férfi hátát borító számtalan<br />
sebet. – Hogyan szereztél ennyi sebet, <strong>Vane</strong><br />
<strong>Vane</strong> nem tudta, hogyan válaszoljon. Még nem volt kész az<br />
igazságra – hogy harci sebek voltak, amelyeket négyszáz évnyi<br />
csatározás alatt szedett össze az árkádiaiaktól, akik azt hitték,<br />
katagari gyilkos. Valójában ők abban a tudatban éltek, hogy minden<br />
katagari férfi gyilkos. Aztán arra volt rákényszerülve, hogy a saját<br />
falkájával harcoljon, hogy megvédje a testvérét. Néhány pedig a<br />
farkas nőtől volt, akit egyszer régen megnyert magának.<br />
Néhány az ütlegelésből maradt hátra.<br />
– Nem volt könnyű életem, <strong>Bride</strong> – mondta halkan, miközben<br />
megfordította a szalonnát. Megfordult és ránézett. – Sosem volt<br />
semmim, amiért ne kellett volna drágán megfizetnem. Míg nem<br />
találkoztam veled.<br />
<strong>Bride</strong> teljesen nyugodtan ült, miközben az izzó zöld tekintet rajta<br />
függött. Volt valami az arckifejezésében, ami mintha érte nyúlt<br />
volna. Érezte, hogy kendőzetlenül kitárja magát elé.<br />
151
<strong>Night</strong> Play<br />
Jó ég, olyan könnyű lenne szeretni ezt a férfi. Nem kért semmit,<br />
de hihetetlenül adakozó volt. Ez a perc teljesen szürreális volt. Nem<br />
ismert hozzá fogható embert.<br />
Ez túl könnyű.<br />
A bosszantó hang a gondolatai mélyén megrázta a fejét. Semmi<br />
sem volt ilyen tökéletes. Semmi sem volt ilyen könnyű.<br />
Lennie kell valami többnek, amit még nem lát. Mi van, ha nincs<br />
Mi van, ha tényleg olyan, mint amilyennek látszik. Nem látott<br />
egyetlen fortélyt sem. Talán, mert nem is volt.<br />
– Köszönöm a tegnap estét, <strong>Vane</strong> – mondta.<br />
<strong>Vane</strong> fejet hajtott felé, majd visszatért a sült szalonnáihoz.<br />
Kihalászta őket a serpenyőből és rárakta egy tányérra, majd letekerte<br />
a gázt és odament az asztalhoz.<br />
– Kérsz – kérdezte.<br />
<strong>Bride</strong> elvett két ropogós csíkot, míg <strong>Vane</strong> töltött magának egy<br />
pohár gyümölcslevet. Volt valami mélyen bensőséges abban, hogy<br />
közösen reggeliztek. Nem igazán tudta megnevezni, de a Taylorral<br />
való ötévnyi randizás alatt sosem tapasztalt ehhez foghatót.<br />
Csodálatos volt.<br />
Gyorsan evett, majd felállt.<br />
– Majd én megcsinálom – mondta <strong>Vane</strong> és a tányérokért nyúlt. –<br />
Te készülj el, én meg feltakarítok.<br />
– Tényleg túl jó vagy ahhoz, hogy igaz légy – mondta és nyomott<br />
egy csókot a férfi homlokára, majd elment öltözködni.<br />
<strong>Vane</strong> próbált nem leselkedni, de nem volt képes visszafogni<br />
magát. Már az is felizgatta, hogy látta, amint felveszi az alsóneműjét<br />
és a ruháját.<br />
Homlokráncolva vette észre, hogy sosem viselt bugyit. Mindig<br />
hosszú ruhát viselt, sötét földszínűt vagy feketét. Megfésülködött,<br />
majd a haját felkötötte az ismerős, össze-vissza álló copfba.<br />
152
153<br />
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong>-t teljesen lenyűgözte az, amit csinál. Olyan sok részlete volt<br />
a reggeli rutinjának. Mint, ahogy kisminkelte magát, majd<br />
bepúderezte az arcát. Azok a pontos mozdulatok, mikor kirúzsozta a<br />
száját.<br />
Imádta nézni, ahogy művészien elkészíti saját magát.<br />
<strong>Bride</strong> megállt, mikor épp a szemét akarta kihúzni, mert észrevette,<br />
hogy a tükörben nézi. – Valami baj van<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Csak arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy<br />
nem vagyok nő. Képtelen vagyok elképzelni, ahogy minden egyes<br />
nap megcsinálom mindazt, amit te.<br />
Mikor a nő rámosolygott, mintha villám csapott volna bele.<br />
<strong>Bride</strong> amint végzett, megkereste a kulcsait, és az ajtó felé vette az<br />
irányt. – Bezárod – kérdezte a férfit.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
<strong>Bride</strong> felé dobott egy csókot, majd egyedül hagyta a lakásban.<br />
Mikor odakint volt, hallotta, hogy a nő a farkasát hívja, miközben az<br />
üzlet felé tartott.<br />
Elhúzta a száját. – El kell neki mondanom.<br />
Minél tovább halogatja, annál nehezebb lesz.<br />
– Rendben. Hamarosan megteszem.<br />
Miután lezuhanyozott.<br />
És felöltözött.<br />
És megtisztálkodott.<br />
†<br />
Egy órával később <strong>Bride</strong> a port törölte az üzletben. Érezte, hogy<br />
feláll a szőr a tarkóján.<br />
Megfordult, arra számítva, hogy ott lesz valaki a háta mögött.<br />
Senki nem volt ott.
<strong>Night</strong> Play<br />
Megdörzsölte a nyakát és szétnézett. Még mindig érezte, hogy ott<br />
van.<br />
Milyen furcsa.<br />
Homlokráncolva nézett ki a butik ablakán. Ott sem volt senki.<br />
– <strong>Bride</strong><br />
Felsikoltott, és mikor megpördült, látta <strong>Vane</strong>-t kijönni a hátsó<br />
szobából.<br />
Meggyorsította a léptei és odalépett mellé. – Jól vagy<br />
<strong>Bride</strong> idegesen felnevetett az ostobaságán. – Sajnálom. Nem<br />
hallottalak, ahogy bejöttél. Megrémisztettél.<br />
– Biztos vagy benne, hogy csak ez volt<br />
– Igen – mondta és mély levegőt vett.<br />
<strong>Vane</strong> fekete nadrágot és inget viselt. A dzsekijét nyilván a<br />
lakásában hagyta. Hátrébb lépett és furcsa mód úgy tűnt, mintha<br />
kényelmetlenül érezné magát.<br />
Ó istenem, itt jön…<br />
– Vissza kell térned az életedbe – kérdezte, próbálva összeszedni<br />
a bátorságát, hogy harcoljon a sírás ellen.<br />
– Milyen életembe – Zavartnak látszott a kérdéstől. – Miről<br />
beszélsz<br />
– Nem ez az a rész, ahol azt mondod, hogy jót szórakoztunk és<br />
eltűnsz örökre<br />
Még zavartabbnak látszott. – Ezt kellene tennem<br />
– Nos, nem. Úgy értem, nem tudom. Afelé tartunk, nemde<br />
A férfi a fejét rázta. – Nem. Épp csak azt akartam mondani,<br />
hogy… – <strong>Vane</strong> hangja elhalt, ahogy elnézett mellette, az ajtó<br />
irányába.<br />
<strong>Bride</strong> megfordult és látta, hogy két nő lép be.<br />
<strong>Vane</strong> hátrébb lépett, míg ő köszöntötte őket. Nézelődtek, de a<br />
tekintetük gyakran visszatért <strong>Vane</strong>-re, aki a pult mellett állt.<br />
154
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong>-ot lefoglalta, hogy megmutogassa a nyakláncait. Látta, hogy<br />
<strong>Vane</strong> beszélni akar vele, de mikor a két nő elment, három másik jött<br />
be.<br />
<strong>Vane</strong> figyelt, míg <strong>Bride</strong> kiszolgálta a vevőit. Már nagyon szeretett<br />
volna túlesni az egészen, és a legkevésbé sem volt szüksége<br />
hallgatóságra, mikor megmondja a nőnek, hogy vérfarkas.<br />
Még több vevő jött.<br />
Ó, ez egyre rosszabb lesz.<br />
Használhatta volna az erejét, hogy elküldje a nőket, de nem akart<br />
beleavatkozni a nő üzleti ügyeibe.<br />
– Kint fogok várni – mondta neki, mikor már nem bírta tovább.<br />
– Jól vagy – kérdezte a nő.<br />
– Persze – mondta. – Csak kint leszek.<br />
Kiment az üzletből, majd hátrament az udvarra.<br />
A pokolba.<br />
– Semmi gond – suttogta. Még rengeteg ideje volt, hogy<br />
elmondja. Csak túl akart már rajta esni, olyan hamar, amilyen<br />
gyorsan csak lehet.<br />
– <strong>Vane</strong>.<br />
Hideg futott végig a gerincén, ahogy meghallotta a halk, érces<br />
hangot a fejében.<br />
Felmordult és az udvar kapujához ment, hogy lássa azt, amitől az<br />
egész testén végigfutott a hideg. Az Iberville-en az az állat tartott<br />
felé, akit a legkevésbé sem várt.<br />
Fury volt az, emberi alakban.<br />
A <strong>Vane</strong>-nel egyforma magasságú Fury-nak vállig érő szőke haja<br />
és a türkiznél egy árnyalattal sötétebb szeme volt. A haját egy<br />
lófarokba kötötte, és szűk farmert viselt hosszú ujjú inggel.<br />
155
<strong>Night</strong> Play<br />
A farkas kimérten, óvatosan, halálosan közelített felé nagy<br />
léptekkel. Erő és hatalom áradt belőle. Egyike volt azoknak a<br />
farkasoknak, akikkel <strong>Vane</strong> nem kereste a harcot.<br />
Nem mintha nem lenne képes legyőzni Fury-t. Biztos volt benne,<br />
hogy képes rá, de Fury nem az a fajta farkas, aki tisztán játszik.<br />
Inkább olyan volt, aki kitépi a torkod, miközben alszol.<br />
Ámulat csillogott a farkas szemében, mikor megállt <strong>Vane</strong> előtt és<br />
odanézett, ahol <strong>Bride</strong> állt az üzletében.<br />
– Figyelmetlen vagy, adelfos.<br />
– Nem vagyunk testvérek, Fury. Mi a fenét keresel itt<br />
Gonosz mosoly jelent meg a farkas ajkain. – Figyelmeztetni<br />
akartalak, hogy apád tudja, te és Fang életben vagytok.<br />
<strong>Vane</strong> megmerevedett.<br />
– Nyugi – mondta Fury. – Ha holtan akarnálak látni, már<br />
megtámadtalak volna.<br />
– Miért nem tetted<br />
– Az adósod vagyok, emlékszel<br />
Ez igaz volt. Megmentette Fury életét, még akkor, mikor<br />
csatlakozott a falkához. – Elég sokáig vártál, hogy visszafizesd.<br />
Fury vállat vont. – Igen, tudod, néhány dologhoz idő kell.<br />
– Nem értem, miért váltál el a falkától csak azért, hogy segíts.<br />
Vészjósló mosoly kúszott végig Fury ajkain. – Mert ezzel nagyon<br />
fel fogom húzni a vénembert. Gyűlölöm őt, ő gyűlöl téged, szóval<br />
szerintem ez a legjobb barátokká tesz minket.<br />
Ez újdonság volt <strong>Vane</strong>-nek. – Miért gyűlölöd<br />
– Megvannak az okaim és azok az enyémek, nem fogom<br />
kiteregetni a nyilvánosságnak.<br />
– Akkor miért maradtál a falkával évszázadokon keresztül<br />
– Ismétlem, megvolt rá a jó okom.<br />
156
157<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Na ja, Fury különös egy figura volt. – Ha rájönnek, hogy<br />
figyelmeztettél, meg fognak ölni.<br />
A farkas érdektelenül vállat vont. – Mind meghalunk valamikor. –<br />
Fury felemelte az egyik szemöldökét, mikor <strong>Bride</strong> kijött a sarokig,<br />
majd visszatért, mikor újabb vásárlók jöttek a butikba. Beleszimatolt<br />
a levegőbe. A szeme tágra nyílt. – Párod van.<br />
<strong>Vane</strong> megragadta a torkánál és az épület falához szorította.<br />
– Nyugi, <strong>Vane</strong> – mondta Fury. Nem volt félelem ebben a<br />
vadállatban. Csak jókedv és őszinteség. – Nem fogom bántani, de<br />
Stefan és többiek nem lesznek ilyen jószívűek.<br />
<strong>Vane</strong> ebben nem kételkedett. Stefan minden alkalmat<br />
megragadna, hogy ártson neki. – Ki vadászik még<br />
– Én, Stefan, Aloysius és Petra.<br />
<strong>Vane</strong> átkozódott. Mindegyiknek személyes sérelmet okozott,<br />
különösen Petrának, aki gyűlölte őt, mert visszautasította, mikor a nő<br />
a párjának akarta és aztán közbelépett, mikor Fanggel próbálkozott.<br />
Ha tudomást szereznek <strong>Bride</strong>-ról, azon nyomban megölik, habozás<br />
nélkül – csak hogy neki fájdalmat okozzanak. És ezt csak akkor<br />
teszik, ha kedvesek. A falkabeli férfiak sokkal rosszabbat tennének<br />
vele, ha megtalálják.<br />
Ha egy férfi megszegte a falka törvényeit, a falka a férfi párját<br />
büntette.<br />
<strong>Vane</strong> megölne bárkit, aki ezzel próbálkozik. Bárkit.<br />
– Most akkor elveszed a kezed a torkomról, vagy előbb<br />
sebesítselek meg<br />
<strong>Vane</strong> elgondolkodott rajta, majd elengedte a farkast.<br />
– Köszönöm – mondta szarkasztikusan és megigazította az ingét.<br />
– Nézd – folytatta Fury halálosan komoly hangon. – Sosem volt<br />
bajom se veled, se Fanggel, ezt te is tudod. Igazából ti voltatok az a<br />
két strati, akiket elbírtam viselni. Felteszem, elég nehéz időket
<strong>Night</strong> Play<br />
éltetek át most, hogy elvesztettétek anyát. A legkevésbé sincs<br />
szükséged erre az egész hercehurcára csak azért, mert apád azt hiszi,<br />
át akarod venni a falka vezetését.<br />
<strong>Vane</strong> átkozódott. – A legkisebb mértékben sem érdekel a falka.<br />
– Tudom. Hiszed vagy sem, gyűlölöm az igazságtalanságot,<br />
akárcsak te. Nem szeretném látni, hogy a két legrendesebb farkast a<br />
falkában megölik.<br />
Ezek váratlan szavak voltak. De igazából Fury mindig távol<br />
tartotta magát a falkától, hasonlóan, ahogy <strong>Vane</strong> tette. Sosem<br />
bizalmaskodott senkivel. Nem bízott senkiben.<br />
Fury indulni készült.<br />
– Fury, várj!<br />
A farkas ránézett és felemelte az egyik szemöldökét.<br />
– Köszönöm, hogy tudattad velem.<br />
Fury fejet hajtott.<br />
Ebben a percben különös rokonságot érzett a farkassal. Azt már ne<br />
is említse, hogy most tartozott a farkasnak és ő mindig visszafizette<br />
az adósságát. – Hová mész most<br />
Fury vállat vont. – Nem tudom. Gondolom, most én lettem a<br />
magányos farkas. – Halkan felnevetett. – Pokolian sablonos, ugye<br />
Ez a farkas tényleg őrült volt.<br />
<strong>Vane</strong> visszanézett <strong>Bride</strong>-ra az üzlet ablakain keresztül, és egy<br />
gondolat ütött szöget a fejébe.<br />
– Megbízhatok benned, Fury<br />
– Nem – válaszolta őszintén. – Farkas vagyok, és mindig azt<br />
teszem, ami a legjobb számomra. Miért<br />
<strong>Vane</strong> habozott, de végén nem volt más választása, minthogy<br />
egyességet kössön a farkassal. – Mert segítségre van szükségem a<br />
következő néhány hétben. Nem lehetek egyszerre két helyen.<br />
158
159<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Nahát – suttogta Fury hitetlenkedve. – Sosem gondoltam,<br />
megélem azt a napot, mikor <strong>Vane</strong> Kattalakis egy másik élő lélek<br />
segítségét kéri.<br />
<strong>Vane</strong> nem foglalkozott a szarkazmussal. – Ha segítesz megvédeni<br />
<strong>Bride</strong>-ot, míg végleg hozzám nem köti magát, vagy megszabadul<br />
tőlem, biztosítom neked, hogy nem kell többé új falkát keresned.<br />
Fury nem mondott semmit.<br />
– Tudom, milyen egyedül lenni, Fury – mondta <strong>Vane</strong>, a hangja<br />
elárulta az a felett érzett fájdalmát, hogy saját magára van utalva. –<br />
Segíts nekem, és testvériséget fogadok neked.<br />
Az ilyesmit nem lehet könnyen venni. Egy vérrel megpecsételt<br />
hűségeskü majdnem olyan erős volt, mint a párválasztás.<br />
Megtörhetetlen eskü. Fury-nak nem volt senkije ezen a földön. A<br />
családja halott volt és úgy csapódott hozzájuk, félős, éretlen<br />
gyerekként.<br />
Fury félre nézett, mielőtt bólintott. – Rendben van, <strong>Vane</strong>. Legyen.<br />
<strong>Vane</strong> lassan kieresztett a mély sóhajt, és kezet nyújtott Fury-nak.<br />
Valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, mintha épp most kötött<br />
volna egyességet Luciferrel.<br />
Fury habozott, majd kezet fogott vele. – Tehát, miben kell a<br />
segítségem<br />
<strong>Vane</strong> látta, hogy <strong>Bride</strong> épp feléjük tart. – Most arra lenne<br />
szükségem, hogy játssz el engem, mint farkas. <strong>Bride</strong> mellett eddig<br />
házi kedvencként voltam és most, hogy emberformában vagyok,<br />
tényleg jól jönne egy farkas, hogy ne keltsek gyanút. – Különös,<br />
hogy most nem merte elmondani neki az igazat önmagáról, míg nem<br />
talál valami módot, hogy lerázza magáról a vadászokat.<br />
Fury erre felnevetett. – Most nagyon jól jön, mindketten fehér<br />
erdei farkasok vagyunk, nem igaz<br />
– Ja. És most fel tudnád venni a farkas alakod
<strong>Night</strong> Play<br />
Fury úgy állt, hogy <strong>Bride</strong> ne lássa és farkassá változott. Két<br />
perccel később felemelte a lábát <strong>Vane</strong> cipője mellett.<br />
– Tedd meg Fury, és esküszöm, kiheréltetlek!<br />
Hallotta, ahogy Fury nevet a fejében. – Ó – mondta Fury<br />
gondolatokkal. – Elfelejtettem említeni, hogy a többiek tudják, Fang<br />
a Szentélyben van.<br />
<strong>Vane</strong>-nek meghűlt a vér az ereiben. – Tessék<br />
– Jól hallottad. Apád azt mondta, hogy ne támadják meg, amíg<br />
medve van a közelében. De amint egyedül hagyják…<br />
– Figyelj <strong>Bride</strong>-ra!<br />
– Mi..<br />
<strong>Vane</strong> átteleportált a Szentélybe.<br />
– <strong>Vane</strong><br />
Nem kapott választ.<br />
Ó, a francba. Farkasként nem tudja elmondani <strong>Bride</strong>-nak, hova<br />
ment <strong>Vane</strong>, és nem vágyott egy ideges embernő társaságában lenni,<br />
mikor az a párját keresi.<br />
Ez így nagyon nem jó.<br />
Visszaváltozott emberré, gyorsan felkapkodta a ruháit az utcáról<br />
és felöltözött. Ellentétben <strong>Vane</strong>-nel, az ő ereje fizikai volt, nem<br />
mágikus. Tudta használni a mágiát, de nem olyan erősen és pontosan,<br />
mint <strong>Vane</strong>. Ha megpróbálta volna az erejével felvenni a ruháját,<br />
ötven-ötven százalék esélye volt a sikerre, hogy minden oda kerül,<br />
ahová kell. Így inkább mielőtt a zoknija végzi az inge helyén,<br />
felöltözött és remélte, senki nem látta meztelenül az utcasarkon.<br />
Mire <strong>Bride</strong> odaért, minden rajta volt a cipőjét kivéve.<br />
A nő lassabbra fogta, mikor meglátta, hogy éppen a cipőjét húzza<br />
fel.<br />
– Kavics ment a cipőmbe – magyarázta sután. A hazudozás sosem<br />
volt erőssége.<br />
160
161<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Mind a kettőbe – kérdezte.<br />
– Szívás, nem<br />
A nő vetett felé a furcsálkodó pillantást, majd körbenézett az<br />
utcán.<br />
– Ha <strong>Vane</strong>-t keresed, ő nincs itt.<br />
– Ismered őt<br />
– Aha, igen.<br />
A nő fürkésző pillantással nézett rá. – És te ki vagy<br />
– Fury.<br />
– Fury<br />
– Ja, igen, tudom. Anyám félbolond volt, mikor elnevezett.<br />
Az arcán tükröződő arckifejezésből ítélve jobb lett volna, ha<br />
inkább ki se nyitja a száját.<br />
– Aha – mondta <strong>Bride</strong> és ellépett mellőle.<br />
Fury egy lépést tett felé. Félt tőle, érezte. – Nyugi, minden<br />
rendben. Nem foglak bántani. <strong>Vane</strong> megkért, hogy tartsam rajtad a<br />
szemem, míg vissza nem tér.<br />
– Hova ment<br />
Fury bepánikolt a kérdéstől. A pokolba az emberekkel és a<br />
kíváncsi természetükkel. Számos hazugság villant át az agyán,<br />
valószínűleg azokkal csak még nagyobb bajba sodorta volna <strong>Vane</strong>-t,<br />
így az egyik legártalmatlanabb mellett döntött. – Elment pisilni.<br />
Na ja, díjnyertes ostobaság volt, jött rá, mikor látta, hogy a nő arca<br />
elvörösödik.<br />
– Te honnan jöttél<br />
Mintha normális választ adhatna erre a kérdésre. Ha elmondaná,<br />
hogy Nebraskából leteleportált New Orleansba alig egy óra alatt, a<br />
nő valószínűleg kihívná a rendőrséget.<br />
Az utca vége felé mutatott. – Onnan jöttem.<br />
Még idegesebbnek látszott, mint korábban.
<strong>Night</strong> Play<br />
Fury rávigyorgott, remélve, hogy nem volt túl elrettentő. Nem<br />
igazán próbálkozott még azzal, hogy ne rémissze el magától az<br />
embereket. Általában olyan érzést keltett bennük, amitől<br />
összepisilték magukat.<br />
Ez igencsak nagy térfélcserének számított nála.<br />
– Tényleg – mondta. – Az életemre esküszöm.<br />
– És miért kellene elhinnem<br />
Fury hezitált, mielőtt megadta a választ, amitől azt remélte, kicsit<br />
megnyugtatja. – <strong>Vane</strong> testvére vagyok és szétrúgná a seggem, ha<br />
valami bajod esne.<br />
<strong>Bride</strong> csak nézte a furcsa, különös idegent, aki előtte állt. Szavai<br />
ellenére csak úgy áradt belőle a veszély. Olyasféle embernek látszott,<br />
aki képes elvágni egy ember torkát és nevetni rajta. – Nem<br />
hasonlítasz <strong>Vane</strong>-re.<br />
– Tudom – mondta. – Én anyánkra ütöttem, ő pedig apánkra.<br />
– Aha.<br />
Fury felsóhajtott és letette a csizmáját a földre. – Nézd, a szociális<br />
képességeim a nulla alatt vannak, oké Csak képzeld azt, hogy nem<br />
vagyok itt, míg <strong>Vane</strong> vissza nem jön. Én vigyázok rád, te figyelmen<br />
kívül hagysz engem, és minden nagyon szép lesz. Megfelel<br />
Nem volt benne biztos. Volt benne valami, amitől legszívesebben<br />
elrohant volna, és magára zárta volna az ajtót. Megbízhat benne<br />
– Hé, <strong>Bride</strong> Tudnál segíteni<br />
<strong>Bride</strong> visszanézett az üzlete bejáratához, ahol az egyik vásárlója<br />
állt egy ruhával a kezében. – Persze, Teresa. Mindjárt megyek –<br />
mondta és eltávolodott a furcsa fickótól.<br />
Az gyorsan felkapta a csizmáját, majd követte.<br />
– Mit csinálsz – kérdezte, mikor a férfi becsámpázott az üzletébe.<br />
– Rajtad tartom a szemem. Ne is figyelj rám.<br />
162
SHERRILYN KENYON<br />
Nehéz volt figyelmen kívül hagyni valakit, aki olyan magas és<br />
ijesztő volt, mint ő.<br />
– Meddig lesz <strong>Vane</strong> távol – kérdezte, mikor épp nem volt vevő.<br />
– Nem tudom, lehet, hogy valami csúnya dolog jött közbe.<br />
Komoly férfi problémák, tudod. Nem vagyok benne biztos.<br />
<strong>Bride</strong> döbbenten nézett rá.<br />
Úgy tűnt, Fury nagyon kényelmetlenül érzi magát. – Befogom a<br />
számat, csak ácsorogni fogok itt, és keménynek látszok.<br />
Ezt tette és <strong>Bride</strong>-nak el kellett ismernie, hogy igaza van. Mikor<br />
csendben volt, Fury félelmetes látvány volt. <strong>Bride</strong> csodálattal adózott<br />
neki, kétségtelenül jól ismerte az erejét.<br />
<strong>Vane</strong> a Peltier Házban jelent meg, Fang szobája előtt. Teljesen<br />
nyugodtan állt, figyelt.<br />
Érzékelt.<br />
Nem volt semmi nyugtalanító. Nem volt ott senki más szaga.<br />
Semmi jelen annak, hogy valaki pszichikai úton támadná őt vagy<br />
Fanget.<br />
Minden teljesen normálisnak tűnt.<br />
Megnyugodott és belökte az ajtót, Fanget ott találta, ahol hagyta.<br />
Egyedül az ágyában.<br />
<strong>Vane</strong> lassan besétált a szobába, hogy biztosra menjen, Fang jól<br />
van.<br />
Az ágya távolabbi oldalához sétált. Fang nem mozdult. A torka<br />
összeszorult. Nem látta, hogy Fang lélegezne.<br />
– Ó, istenem, ne – suttogta és majd’ megfulladt a félelemtől.<br />
<strong>Vane</strong> megragadta az öccsét, aki azonnal felnyüszített és morgott.<br />
Szorosan belemarkolt Fang bundájába. – A pokolba is, te fattyú! –<br />
morogta mérgesen. – Ha meghalsz nekem, én kitépem a torkodat.<br />
163
<strong>Night</strong> Play<br />
Fang addig morgott, míg <strong>Vane</strong> el nem eresztette. Testvére<br />
lenyugodott, majd visszahanyatlott eddigi eszméletlen állapotába.<br />
– Fang, figyelj. Apa tudja, hogy itt vagyunk, és már kiküldte<br />
utánunk a halálbrigádot. Gyerünk már, farkas, szólalj meg.<br />
Nem tette. Csak bámult tovább a semmibe.<br />
– Gyerünk Fang, ez nem fair velem szemben. Nem tudom, hogyan<br />
segítsek neked. Annyira hiányzik anya is… – próbálta elérni, hogy<br />
Fang ránézzen –… és annyira hiányzol te is.<br />
Testvére még mindig nem felelt neki.<br />
<strong>Vane</strong> meg akarta fojtani az érdektelensége miatt.<br />
Ekkor megérzett egy furcsa vibrálást a levegőben. Átnézett a válla<br />
felett és látta Stefant ott állni, egy önelégült mosollyal az arcán.<br />
Anélkül, hogy átgondolta volna, <strong>Vane</strong> támadott.<br />
164
6. FEJEZET.<br />
V<br />
ane a dereka táján találta el Stefant, és mindketten átestek a<br />
nehéz tölgyfa ajtó másik oldalára, ki a folyosóra.<br />
Aimee Peltier elugrott az útjukból és segítségért kiáltott, míg<br />
<strong>Vane</strong> felhúzta Stefant a földről és dühösen, keményen megütötte.<br />
Ahelyett, hogy támadott volna, Stefan átváltozott farkas alakba és<br />
felrohant az emeletre. <strong>Vane</strong> utána indult. De mielőtt Stefan felért<br />
volna, Wren, aki épp emberi alakban volt, elkapta a farkast a<br />
nyakánál fogva és visszahozta a folyosóra.<br />
Stefan morgott és megpróbálta megharapni Wrent. A leopárd<br />
olyan erővel tartotta a farkast, amitől <strong>Vane</strong> megtorpant. Nem is tudta,<br />
hogy a fiatal, csendes katagari ilyen erős.<br />
<strong>Vane</strong> hátrált egy lépést és erősen lihegett, mikor Nicolette kijött a<br />
szobájából, ami a folyosó végén volt.<br />
Aimee az anyjához szaladt, míg Wren továbbra is tartotta a<br />
farkast.<br />
– Mi folyik itt – kérdezte Nicolette.<br />
<strong>Vane</strong> a farkas felé intett. – Fang szobájában volt.<br />
Stefan emberi alakba váltott, magára öltötte a ruháit és ellökte<br />
magától Wrent.<br />
165
<strong>Night</strong> Play<br />
Wren alig ment hátrébb, és az arckifejezése szörnyű kínokat ígért<br />
Stefannak, ha még egyszer hozzá mer érni.<br />
A kemény tekintet lehűtötte pár fokkal Stefant, és ellépett a<br />
leopárd mellől. – Nem csináltam semmit. Csak meg akartam nézni,<br />
hogy tényleg itt vannak-e. – Stefan <strong>Vane</strong>-re vicsorgott. – <strong>Vane</strong><br />
támadott meg engem.<br />
Stefan Nicolette felé fordult, majdnem tiszteletteljes<br />
arckifejezéssel. – Úgy tudom, hogy a menedékek szabályzatába<br />
ütközik, ha valaki provokálás nélkül támad.<br />
<strong>Vane</strong> szeme összeszűkült, ahogy rájött, mi folyik itt. Az egész<br />
meg volt rendezve, de túl későn vette észre.<br />
Stefan okosabb volt, mint <strong>Vane</strong> gondolta volna.<br />
– <strong>Vane</strong> – nézett rá Nicolette. – Igaz az, amit mond Te támadtál<br />
rá<br />
– Azért jött, hogy megölje Fanget. Tudom.<br />
– De te támadtál először<br />
<strong>Vane</strong> Stefanra morgott. – Megtette volna ő, ha nem állítom meg.<br />
– Ő támadott először, vagy te – Nicolette nem hagyta, hogy<br />
megkerülje a kérdést.<br />
<strong>Vane</strong> dühe kiszabadult az irányítása alól. – Mi vagy te Egy<br />
kibaszott ügyvéd<br />
– Vigyázz a hangnemmel, <strong>Vane</strong>! – morogta felé dühösen<br />
Nicolette. – Itt én vagyok a törvény, és ezt te is tudod.<br />
<strong>Vane</strong> bocsánatot kért, még ha nehezére is esett.<br />
Wren együttérzően nézett rá, és a szemén világosan látszott, hogy<br />
szívesen kibelezte volna Stefant. Az egész teste vágyott rá, de nem<br />
mozdult.<br />
Nicolette felemelte az állát és elfogadta a bocsánatkérést. – És<br />
most halljam az igazat! Ki támadott elsőnek<br />
166
167<br />
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> szeretett volna hazudni, de Nicolette úgyis megérezné, és<br />
akkor az egész csak még rosszabb lenne. – Én tettem.<br />
A nő becsukta a szemét, mintha fájt volna ezt hallania. Mikor<br />
ránézett, látta az arckifejezésén, hogy mennyire sajnálja, amit<br />
mondani készült. – Akkor nincs más választásom, minthogy<br />
kitiltsalak, <strong>Vane</strong>. Sajnálom.<br />
Stefan szeme felragyogott.<br />
Abban a pillanatban <strong>Vane</strong> egyformán gyűlölt mindenkit. Szóval<br />
ez a vége. Megbüntetik, mert megvédte a testvérét.<br />
Hát legyen. Nem először történik meg vele. Nicolette legalább<br />
nem használt korbácsot.<br />
– Rendben – mondta végül.<br />
<strong>Vane</strong> Fang szobájába tartott, hogy felszedje a testvérét, de Aimee<br />
Peltier az útjába állt. Becsukta az ajtót, majd elévágott, hogy<br />
megállítsa.<br />
<strong>Vane</strong> próbálta kikerülni, de a lány nem engedte.<br />
– <strong>Vane</strong>, figyelj rám! Maman csak mérges. Adj neki időt…<br />
– Nem, Aimee – mondta <strong>Vane</strong> halkan, halálos hangnemben,<br />
miközben azért harcolt, hogy a dühét ne rajta töltse ki. – Ismerem a<br />
szabályokat és megszegtem őket. Anyád ezt nem fogja<br />
megbocsátani, és ezzel is tisztában vagyok.<br />
Aimee feltartotta a kezét, mikor ismét megpróbált elmenni<br />
mellette. – Hagyd itt Fanget! – javasolta. – Te és én, és még maman<br />
is tudja, mit művelt Stefant. Gondoskodok róla, hogy sose maradjon<br />
egyedül. Vele maradok a nap minden percében, éjjel-nappal. Senki<br />
nem fogja bántani, amíg itt van a Szentélyben.<br />
Az ajánlat meglepte <strong>Vane</strong>-t. Nem értette, hogy a medvelány miért<br />
segít nekik, és miért törődik azzal, mi lesz velük. – Miért<br />
A szeme gyengéd és kedves volt, mikor felnézett rá, és a kezét<br />
leengedte maga mellé. – Mert senkit nem lenne szabad úgy
<strong>Night</strong> Play<br />
megsebezni, ahogy veletek tették. Amit műveltek, az nagy<br />
kegyetlenség volt és teljesen szükségtelen. Emberi büntetés volt, nem<br />
állati. Elvesztettem a bátyáimat, és első kézből tudom, mit érzel anya<br />
iránt. Nem fogom engedni, hogy Fang meghaljon. Esküszöm.<br />
A nő lenézett a kezére, ahol a jel rejtve volt, majd az ajtó felé<br />
nézett, mintha attól félne, hogy valaki kihallgatja őket. Lehalkította a<br />
hangját. – Neked most mást is meg kell védened. Nincs szükséged<br />
még pluszban Fangre, ilyen állapotban. Menj és védd meg őt!<br />
Hívhatsz bármikor, éjjel-nappal, hogy leellenőrizd az öcséd.<br />
<strong>Vane</strong> a karjába húzta a lányt, és kedvesen megölelte. – Köszönöm,<br />
Aimee.<br />
A nő megveregette a hátát. – Bármikor. Most menj, és remélem,<br />
szétrúgod annak az álnok farkasnak a seggét!<br />
<strong>Vane</strong> felnevetett, mielőtt elengedte őt és visszatért a folyosóra.<br />
Stefan kihívóan nézett rá, bátorítva, hogy essen neki itt és most.<br />
De ő nem volt ennyire ostoba.<br />
<strong>Vane</strong> nem fog harcolni vele Nicolette birtokán.<br />
Ehelyett <strong>Vane</strong> Nicolette-hez fordult, hogy megértesse Stefannal,<br />
mit akar tenni. – Fang nem sértett meg semmilyen szabályt. Itt<br />
maradhat, biztonságban<br />
Nicolette bólintott, és egy sokat mondó pillantást vetett Stefan<br />
felé, aki elkezdett átkozódni. – A védelmünk alatt áll, és biztosítani<br />
fogjuk, hogy ne essen baja.<br />
Stefan arckifejezése mindent elárult. És egy dolgot nyilvánvalóvá<br />
tett. Még korán sem ért véget ez az egész.<br />
Hát akkor csak rajta.<br />
<strong>Vane</strong> az emelet felé indult.<br />
– Még nem végeztünk – morogta Stefan.<br />
– Ismerem a sablon-szöveget – mondta <strong>Vane</strong>, mikor megállt, hogy<br />
visszanézzen a farkasra. – Nem lesz vége, míg az egyikünk meg nem<br />
168
SHERRILYN KENYON<br />
hal. – Idegesítően rávigyorgott Stefanra. – És csak a rend kedvéért,<br />
az nem én leszek.<br />
Stefan mély torokhangon felmordult, de bölcsen megtartotta a<br />
távolságot.<br />
Mikor <strong>Vane</strong> elindult az elülső ajtó felé, Stefan megpróbálta<br />
követni, de Wren megállította. – A Szentély szabálya – mondta<br />
halkan. – <strong>Vane</strong> arra megy, és ha megpróbálod követni, akkor<br />
sántikálva mész ki innen. És úgyis maradsz örökké.<br />
<strong>Vane</strong> azon tanakodott, mit csináljon. Egyik része rettegett attól,<br />
hogy <strong>Bride</strong> közelébe menjen, mert elvezetheti hozzá Stefant és a<br />
többieket. A másik része félt őt egyedül hagyni.<br />
Különösen Fury-val.<br />
Nem tudja magát megvédeni tőlük.<br />
Maga előtt látta az anyja sebhelyes arcát és nyakát, aki épp az<br />
apjával és a tesserájával folytatott harcból tért vissza. A tessera egy<br />
kis csapatnyi farkas volt, akiket kiküldtek, mint harcost vagy<br />
megfigyelőt. Általában megöltek mindenkit, akivel kapcsolatba<br />
kerültek.<br />
És ő bárkit hajlandó volt megölni, aki bántani akarta <strong>Bride</strong>-ot.<br />
Senki sem fogja őt bántani. Még ha vissza is utasítja, akkor is ő a<br />
párja, és élete hátralévő részében biztosra fog menni, hogy meglesz<br />
mindene, amire szüksége van.<br />
Akárcsak Fang, aki a medvék védelme alatt állt. <strong>Vane</strong> ebben nem<br />
kételkedett.<br />
De <strong>Bride</strong>…<br />
Mit kellene tennie Bárcsak eltűntethetné a jelet mindkettejük<br />
kezéről.<br />
Ha <strong>Bride</strong> katagaria lenne, csak arra kellene várnia, hogy a nő<br />
meghozza a döntést végre. Nagyon kevés katagari nő utasította<br />
169
<strong>Night</strong> Play<br />
vissza a párját. Ha megtették, a férfi teljesen impotens lett, míg a nő<br />
meg nem hal. A nő viszont szabad volt, lehetett szeretője, de sosem<br />
volt képes gyereket szülni, ezt csak a párja adhatta meg neki.<br />
Ezért törődtek a férfiak annyira azzal, hogy kielégítsék a nőket a<br />
három hetes időkorlát alatt.<br />
Habár a tudás az emberekről nagyon korlátozott volt, nem hitte,<br />
hogy <strong>Bride</strong> nagyon díjazná, ha meztelenül az ágyába villantaná<br />
magukat, és felajánlaná neki önmagát és az örökké tartó hűségét.<br />
Valószínűleg csak halálra rémisztené.<br />
Nem mintha egyáltalán gondolhatna arra, hogy valaha is párja<br />
lehet. Fogalma sem volt arról, milyen gyerekek születnének ebből a<br />
kapcsolatból. Mit tenne <strong>Bride</strong>, ha kölykei lennének<br />
<strong>Vane</strong> anyjában legalább volt annyi, hogy nem ölte meg őket<br />
kölyökként. Eltaszította őket magától, és az apjuk gondjára bízta<br />
őket.<br />
De az anyja árkádiai volt. Tudta és megértette, mi az apja. És<br />
gyűlölte érte azóta is. Mindannyiukat gyűlölte.<br />
Nem mintha számítana. <strong>Vane</strong>-nek vissza kell mennie, és meg kell<br />
szabadítania <strong>Bride</strong>-ot Fury-tól. A farkas kiszámíthatatlan volt a jobb<br />
napjain, és halálos a többin.<br />
<strong>Vane</strong> a boltba teleportált, vigyázva, hogy a hátsó szobában<br />
jelenjen meg, kételkedett ugyanis abban, hogy a nő ott lenne.<br />
Kiment a szobából és visszament az udvarra, ahol meglátta Fury-t<br />
az ajtón kívül, emberi alakban.<br />
– Mi a fenét művelsz – morgott rá <strong>Vane</strong>. Sosem akarta, hogy<br />
Fury emberként legyen <strong>Bride</strong> körül.<br />
– Elmegyek.<br />
Mielőtt <strong>Vane</strong> bármit is mondhatott volna, Fury átváltozott.<br />
<strong>Bride</strong> egy másodperccel később ért ki az udvarra.<br />
170
171<br />
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> átkozódott, majd gyorsan láthatatlanná tette Fury ruháit,<br />
nehogy a nő meglássa.<br />
– Ó, hát visszatértél – mondta mosolyogva és bezárta az üzlet<br />
ajtaját. – Már kezdtem azt hinni, hogy beleestél.<br />
<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta. – Mibe<br />
– A testvéred azt mondta, hogy a mosdóba mentél.<br />
Ez még jobban összezavarta. – A testvérem<br />
– Fury – <strong>Bride</strong> körbe nézett. – Hová tűnt Itt állt az ajtónál, mikor<br />
pár percre bezártam a butikot, hogy ebédeljek.<br />
– Alkalmazkodj, <strong>Vane</strong>! – hallotta Fury-t a gondolataiban. – Nem<br />
tudtam hirtelen jobbat kitalálni.<br />
Fury-ra nézett. – És mégis miért voltál emberi alakban, Fury<br />
Farkasnak kellett volna maradnod.<br />
– Bepánikoltam. Emellett találkozni akartam vele.<br />
– Miért<br />
A farkas nem volt hajlandó válaszolni neki. – Tudod, ha nem<br />
változom vissza, azt hitte volna, hogy úgy mentél el, hogy még csak el<br />
sem köszöntél. Nem igazán tudtam volna beszélni vele farkasként,<br />
legalábbis anélkül, hogy le ne leplezném mindkettőnket.<br />
– <strong>Vane</strong>, jól vagy – kérdezte – <strong>Bride</strong><br />
<strong>Vane</strong> összeszűkítette a szemét. – Fury-nak mennie kellett. – És<br />
jobban teszi, ha emberként vissza se jön, ha a jövőben is lélegezni<br />
akar.<br />
Fury felmordult.<br />
– Ó – mosolygott le a farkasra. – Hát itt vagy, szívem. Már<br />
aggódtam érted.<br />
Fury felugrott, az egyik mancsát a nő mellére tette és megnyalta<br />
az arcát.<br />
– Hé, le onnan! – morogta <strong>Vane</strong>, hátra húzva a farkast. – Ne<br />
csinálj ilyet!
<strong>Night</strong> Play<br />
– Én nem bánom – mondta <strong>Bride</strong> mosolyogva.<br />
Fury megcsóválta a farkát és gonoszul vigyorgott, majd<br />
megpróbált benézni <strong>Bride</strong> ruhája alá.<br />
<strong>Vane</strong> gyorsan elkapta a nyakánál fogva. – Hagyd abba! – morogta<br />
a gondolataiban. – Vagy letépem a fejed.<br />
<strong>Bride</strong> homlokráncolva nézett rá. – Nem kedveled a farkasom<br />
– Dehogynem – mondta <strong>Vane</strong>, erősen megveregetve a farkas fejét.<br />
– Ő a legújabb barátom.<br />
– Én vagyok az egyetlen barátod, seggfej.<br />
<strong>Vane</strong> rávágott Fury fejére.<br />
– Au!<br />
– Ja – mondta <strong>Bride</strong>. – Apám is ugyanezt mondja az összes<br />
kutyafélére.<br />
– Apád<br />
<strong>Bride</strong> bólintott. – Dr. McTierney. Louisianában ő a vezető<br />
szakértő a kutyákat érintő kérdésekben. Slidellen ő az állatorvos.<br />
Talán már láttad a tudósításokban. Ő a „Ha szereted, heréltesd ki”<br />
kampány vezetője.<br />
– Tényleg – mondta <strong>Vane</strong> és Fury-ra nézett. – Talán kérnünk<br />
kellene nála egy időpontot.<br />
– Persze. Próbáld meg és halott vagy.<br />
<strong>Vane</strong> ökölbe szorította a kezét, hogy elrejtse a dühét <strong>Bride</strong> elől.<br />
Csak egy lépésre volt attól, hogy ott helyben megfojtsa a farkast.<br />
<strong>Bride</strong> homlokráncolva nézett Fury-ra. – Különös – mondta és a<br />
farkas bundájára mutatott. – Nem emlékszem, hogy lett volna ott egy<br />
folt.<br />
<strong>Vane</strong> visszanyelt egy átkot, mikor észrevette, hogy Fury nem<br />
teljesen olyan, mint ő. A pokolba, <strong>Bride</strong> nagyon jó megfigyelő volt.<br />
– Talán csak nem vetted észre korábban – mondta, próbálva<br />
elterelni róla a figyelmét.<br />
172
SHERRILYN KENYON<br />
– Talán.<br />
<strong>Bride</strong> átvezette őket az udvaron. Kinyitotta a boltot, és előre<br />
engedte a farkast. De a küszöbön megállt.<br />
<strong>Vane</strong> előre hajolt és rámosolygott. – Ideges vagy – mondta<br />
halkan. – Miért<br />
– Csak nem tudom, mit csinálsz még mindig itt.<br />
– Veled beszélgetek.<br />
Ezen <strong>Bride</strong> nevetett. – Tudod, nem igazán tudom, hogy mihez<br />
kezdjek, mikor egy lenyűgöző férfi betoppan az életembe, nekem<br />
adja azt a gyönyörű nyakláncot, amiért majd meghaltam, majd<br />
életem legjobb szexuális élményében volt vele részem, aztán eltűnik.<br />
Majd visszatér, mikor szükségem van egy hősre, és kifizeti nekem a<br />
munkásokat, csak hogy kisegítsen. Elvitt vacsorázni, ami nagyszerű<br />
volt, és olyan esténk volt utána, hogy még mindig szédülök, ha<br />
rágondolok. Fogalmam sincs, hova tartunk.<br />
– Azt kell mondjam, nekem is ez az első. Mit mondhatnék<br />
Ellenállhatatlan vagy a számomra.<br />
– Nehéz volt normálisnak és racionálisnak maradni, mikor <strong>Vane</strong><br />
így nézett rá. Mintha ki lenne éhezve rá.<br />
– És most még idegesebb vagy. – Felsóhajtott és hátrált egy<br />
lépést.<br />
– Sajnálom – mondta halkan. – Nem miattad. Tényleg. Csak nem<br />
szoktam hozzá, hogy ehhez hasonló dolgok történnek velem.<br />
– Én sem – lehajolt és megcsókolta. Élvezte a nő ízét, míg eszébe<br />
nem jutott, hogy közönségük van.<br />
Kinyitotta a szemét és látta, hogy Fury kíváncsian nézi őket.<br />
Gyűlölte ezt a farkast. <strong>Vane</strong> vonakodva húzódott el. – Miért nem<br />
zárod be az üzletet egy órára és ebédelsz velem<br />
173
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> habozott, majd bólintott. Egy ebéd vele nagyszerű lenne. –<br />
Gondolkozom rajta. Van egy kis maradék spagetti a hűtőmben. Pár<br />
háztömbnyire innen vehetünk hozzá bort is.<br />
Úgy tűnt, kényelmetlen számára a javaslat, közben az udvart<br />
fürkészte. A testvérét keresi<br />
– Az remek lenne – mondta, de a testbeszéde teljes<br />
érdektelenségről árulkodott.<br />
Életében először <strong>Bride</strong>-nak egy nagyon radikális ötlete támadt.<br />
Megnézte az óráját. Már majdnem fél három volt, és senki nem jött<br />
be az utóbbi fél órában. A péntek délutánok mindig lassan teltek el…<br />
– Tudod mit… – mondta, mielőtt meggondolhatta volna magát. –<br />
Miért ne zárhatnék be korábban<br />
A férfi tekintetében érdeklődés csillant. – Megteheted<br />
<strong>Bride</strong> bólintott. – Adj pár percet a papírmunkára.<br />
– Csak nyugodtan. A tiéd vagyok.<br />
A tekintete azt mondta, hogy ezt pontosan úgy értette, ahogy<br />
mondta.<br />
<strong>Bride</strong> az ajkaiba harapott a meghívástól. Vajon milyen gyakran<br />
hallhatja ezt egy nő egy hozzá hasonló férfi szájából<br />
<strong>Bride</strong> visszatért a boltba, és gyorsan megszámolta a kasszában<br />
lévő pénzt. Megcsinálta a papírmunkát, míg <strong>Vane</strong> a polcokat<br />
tanulmányozta.<br />
Nehéz volt a blokkokra koncentrálni, mikor ott volt ő, hogy<br />
elterelje a figyelmét. Hátat fordított neki, miközben a gyűrűket<br />
nézegette. Neki volt a legjobb feneke, amit valaha látott. És ami<br />
rosszabb, látta az arcát a tükörben.<br />
És ő az övé…<br />
Nyelt egyet és kényszerítette magát, hogy megcsinálja az<br />
elszámolást. <strong>Vane</strong> mögéje settenkedett, mikor mindent belepakolt<br />
174
175<br />
SHERRILYN KENYON<br />
egy nagy, lezárható borítékba. A karjait köré fonta, lehajolt és<br />
mélyen beleszagolt a hajába.<br />
– Van róla fogalmad, hogy mit művelsz velem, <strong>Bride</strong><br />
– Nem – válaszolta őszintén.<br />
<strong>Vane</strong> csak állt, a szíve hevesen dobogott. A teste kemény volt és<br />
vágyakozó.<br />
Az ittléte őrültség volt. Ugyan elfedte a szagát, mielőtt idejött, de<br />
Stefan és a többiek pokolian jók voltak abban, amit csináltak.<br />
Nem fog sokáig tartani, míg rátalálnak.<br />
Természetesen, ameddig <strong>Bride</strong> viselte a jelét, rajta volt az illata is,<br />
és még ha el is hagyná, valószínűleg a többiek észreveszik, és őt<br />
keresve megjelennek nála.<br />
Különösen, hogy <strong>Bride</strong>-nak fogalma sem volt arról, hogyan védje<br />
meg magát.<br />
Kétségbeesetten vágyott arra, hogy megízlelje és tudta, hogy a nő<br />
nem mondana neki nemet. De nem teheti ezt vele. Hacsak meg nem<br />
érteti vele teljes mértékben, hogy ez a döntés mivel jár.<br />
És a vele járó veszélyeket.<br />
Nem kellene itt lennie, emberként. De ellentétben Fury-val, az ő<br />
erősebbik oldala az ember volt. Így tudta őt a legjobban védelmezni.<br />
Ettől még kiszolgáltatottabbá vált a nővel szemben.<br />
Odahajolt, és végigsimított az ajkaival a nyakán. – Bárcsak az<br />
enyém lennél – suttogta, belélegezve a meleg bőr illatát.<br />
<strong>Bride</strong> nem jutott levegőhöz, mikor hallotta a mély, dörmögő<br />
hangot.<br />
Olyan volt, mintha valami furcsa álom lenne. Hogyan lehetne ez<br />
valóság Neki dőlt <strong>Vane</strong> mellkasának, így fel tudott rá nézni.<br />
Az arckifejezése eltompította.<br />
Egy játékos mosoly világította meg elmélyült tekintetét. – Kicsit<br />
gyorsan kezdtünk neki, ugye
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> bólintott.<br />
– Sajnálom. Mikor látok valamit, ami kell nekem, rossz szokásom,<br />
hogy először kinyújtom érte a karom, és csak utána gondolkodom,<br />
hogy jó ötlet volt-e.<br />
<strong>Vane</strong> elhúzódott és az ajtó felé tartott. – Gyere – mondta és fejével<br />
az ajtóra bökött. – Elviszlek a bankba, aztán elmegyünk borért.<br />
A nő felállt a székről és követte. Odakint a levegő kissé csípős<br />
volt. És <strong>Vane</strong>-ből csak úgy áradt a feszültség és a veszély. Volt egy<br />
olyan érzése, hogy a férfi túl sok figyelmet szentel a környező<br />
utcáknak. Valahányszor valaki közel ért hozzájuk, úgy nézett rá,<br />
mintha azt várná, hogy rájuk veti magát.<br />
<strong>Bride</strong> elintézte a banki ügyeket és hagyta, hogy <strong>Vane</strong> válasszon<br />
bort, miután átszelték az utcákat, és beléptek egy palackokkal teli<br />
boltba a Canal Streeten. Mikor megpróbálta kifizetni, szinte hallotta,<br />
ahogy a férfi állat módjára morog.<br />
– Majd én – mondta.<br />
– Tudod, hogy tudok gondoskodni magamról.<br />
<strong>Vane</strong> rámosolygott, mikor elvette a palackot az eladótól. –<br />
Tudom. Ahonnan én jövök, ott a férfiaknál csak egy halálosabb<br />
dolog van, a nők. Higgy nekem, nagy tisztelet alakult ki bennem a<br />
dühös nőkkel szemben.<br />
Már megint a kommunáról beszél Valamilyen okból kifolyólag<br />
nem így gondolta. – Honnan jöttél<br />
– Angliában születtem.<br />
<strong>Bride</strong>-ot ez megdöbbentette. De végül is <strong>Vane</strong>-nek szokása volt<br />
meglepni őt. – Valóban<br />
– Aye, luv – mondta tökéletes angol akcentussal. – Ott születtem<br />
és nevelkedtem.<br />
<strong>Bride</strong> mosolygott. – Nagyon jól csinálod.<br />
<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót, és előre engedte.<br />
176
177<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Vicces – mondta, mikor beléptek <strong>Bride</strong> boltjába. – Sosem hittem<br />
volna, hogy az angol nők különösebben halálosak.<br />
<strong>Vane</strong> erre felmordult. – Na ja, még sosem találkoztál anyámmal.<br />
Mellette Attila, a hun csak egy húsvéti nyuszi.<br />
Rengeteg düh és fájdalom volt a hangjában, mikor ezt mondta. Az<br />
anyjának tényleg nem lehetett túl sok anyai ösztöne.<br />
– Találkoztál vele<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Világossá tette réges-régen, hogy nem<br />
érdekli, hogy mi lesz velem.<br />
<strong>Bride</strong> átölelte és finoman megszorította. – Sajnálom.<br />
A férfi rátette a kezét az övére. – Ne tedd! Az én fajtámnak nincs<br />
olyan anyja…<br />
<strong>Bride</strong> megállt az utcán. – A te fajtád<br />
<strong>Vane</strong> döbbenten állt meg, mikor rájött, mi szaladt ki a száján. A<br />
pokolba. <strong>Bride</strong> mellett nagyon fesztelen volt. A saját népének a<br />
közelségéhez volt hozzászokva.<br />
– Magányos farkasok – mondta, ostoba módon kölcsönvéve Fury<br />
egyik kifejezését.<br />
– Á, te is olyan macsó vagy, mint a nekem-nincs-szükségemgyengédségre<br />
fiúk, ugye<br />
Ilyen volt, igen, de mióta <strong>Bride</strong>-dal volt…<br />
Amit iránta érzett, az nagyon megrémisztette.<br />
– Valami ahhoz hasonló.<br />
<strong>Bride</strong> bólintott, miközben az üzlete felé indult. – Szóval csak te<br />
vagy, meg a testvéred<br />
– Ja – mondta és a torka összeszorult, mikor eszébe jutott a<br />
nővére. – Csak mi vagyunk. És veled mi a helyzet<br />
– A szüleim Kennerben élnek. Van egy nővérem Atlantában, akit<br />
csak néhányszor látok egy évben és egy bátyám, aki egy cégnek segít<br />
üzlet ügyekben.
<strong>Night</strong> Play<br />
– Közel állsz hozzájuk<br />
– Ó, igen. Közelebb, mint néha szeretnék lenni. Még mindig azt<br />
gondolják, hogy nekik kell irányítaniuk az életem.<br />
<strong>Vane</strong> elmosolyodott. Anya is ugyanígy volt vele, meg Fanggel.<br />
Az emléktől keserédes fájdalom kúszott fel a mellkasába. – Nyilván<br />
te lehetsz a legfiatalabb.<br />
– Igen. Esküszöm, anyám még mindig összevágja nekem a húst,<br />
valahányszor haza megyek.<br />
<strong>Vane</strong> el sem tudta képzelni, hogy egy anya ilyet tegyen. Nagyon<br />
jó lehet ilyen szeretet megtapasztalni. – Ne szóld le!<br />
– Legtöbbször nem is teszem. – <strong>Bride</strong> homlokráncolva nézett. –<br />
Miért csinálod ezt<br />
– Mit csinálok<br />
– Úgy vizslatod az utcát, mintha attól félnél, hogy valaki neked<br />
támad.<br />
<strong>Vane</strong> idegesen vakarta meg a nyakát. El kell ismernie, nagyon jó<br />
megfigyelő volt. Különösen egy emberhez képest.<br />
Az utolsó dolog, amit mondani fog neki, hogy pont ettől tart.<br />
Ha Stefan és a többiek rátalálnak.<br />
Nem akart a következményekre gondolni.<br />
– Gondolom, nem tudlak rábeszélni arra, hogy bezárd a boltot, és<br />
velem gyere egy egzotikus szigetre, ugye<br />
<strong>Bride</strong> nevetett. – Jó próbálkozás.<br />
Ja. Nem is tudta, hogy komolyan gondolta. Egyik részét csábította<br />
a gondolat, hogy elrabolja, de ezután, ami a szülei között történt,<br />
jobban tudta, mint hogy megpróbálja.<br />
Négyszáz évvel később anyja még mindig érzelmileg sebzett volt<br />
attól, hogy apja elrabolta akarata ellenére. Nem akarta elpusztítani<br />
<strong>Bride</strong> kedvességét. A nyílt mosolyát. Isten segítse, még megbízott az<br />
178
179<br />
SHERRILYN KENYON<br />
emberekben, és ez olyan ritka volt, hogy mindent megtett volna,<br />
hogy megtartsa ilyennek.<br />
<strong>Bride</strong> kinyitotta az udvarra vezető ajtót, ahol Fury várt rájuk.<br />
Feléjük rohant, és Fury egyenesen <strong>Vane</strong> ágyékának ment, tipikus<br />
kutya módra. – Állj le! – morogta, és arrébb lökte a farkast.<br />
– Kedvel téged.<br />
Szeret felidegesíteni. – Igen, észevettem.<br />
<strong>Bride</strong> homlokráncolva ment oda a sztereóhoz, ami hangosan szólt.<br />
– Milyen különös – mondta és lekapcsolta. – Nem emlékszem, hogy<br />
bekapcsoltam volna.<br />
<strong>Vane</strong> keze összeszorult Fury nyakán.<br />
– Ez fáj, <strong>Vane</strong>. Eressz el!<br />
<strong>Vane</strong> vonakodva megtette. – Mi műveltél még<br />
– Semmi különöset. Csak tévét néztem, meghallgattam néhány<br />
CD-t… némelyik nagyon jó… és csináltam egy kis kávét.<br />
– Azt mondtam, figyelj rá, nem azt, hogy költözz be hozzá.<br />
Fury után nyúlt, aki viszont <strong>Bride</strong>-hoz ügetett.<br />
– Talán szellemek járnak a házadban – mondta <strong>Vane</strong>. – Végül is<br />
New Orleansban vagyunk.<br />
– Nem vagy vicces – mondta.<br />
A nő elvette tőle a bort és kis konyhába tartott, ahol megtalálta<br />
kávéfőzőjét. Felemelte a tetejét és belenézett. – Mi a fene folyik itt<br />
– Tessék<br />
<strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong>-re nézett. – Csináltál reggel kávét<br />
– Upsz – mondta Fury. – Elfelejtkeztem róla. Valószínűleg el<br />
kellett volna mosogatnom.<br />
– Gondolod<br />
– Légy hozzám kedves, ember! Nem kell itt maradnom.<br />
– Attól még nem kell hagynom, hogy idetelepedj.<br />
– Jól vagy – kérdezte <strong>Bride</strong> és helyre tette a kávéfőzőt.
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> mosolygott, és ellágyította kemény arckifejezését. – Jól<br />
vagyok.<br />
– A kávé friss. – Lenézett Fury-ra és megrázta a fejét. –<br />
Lehetetlen. Ostoba ötlet volt.<br />
– Mi<br />
– Semmi. Inkább nem mondom ki, mert bezárnak életem végéig.<br />
<strong>Bride</strong> berakta a bort a fagyasztóba, hogy hideg maradjon, aztán<br />
kinyitotta a szekrényt, és előhúzott egy lábast és a vízmelegítőt.<br />
<strong>Vane</strong> gondolkozás nélkül a kis éléskamrába lépett a spagetti<br />
szószért. Valamiért szerette rátenni mindenre.<br />
– Honnan tudtad, hogy ott van – kérdezte.<br />
<strong>Vane</strong> felsóhajtott. A pokolba, nem kellett volna tudnia, hol van. –<br />
Ez tűnt a legvalószínűbb helynek.<br />
Úgy tűnt, elfogadja ezt a választ.<br />
Fury neki ugrott és <strong>Bride</strong>-nak lökte. <strong>Vane</strong> élesen vett levegőt,<br />
mikor a testük egymáshoz simult és érezte minden buja idomát.<br />
A nő felnézett, az ajkai enyhén szétváltak.<br />
– Ne haragudj – mondta, a szíve őrülten dobogott. – A kutyád<br />
meglökött.<br />
– Nem vagyok kutya.<br />
– De ha nem állítod le magad, hamarosan kutyaeledel lesz<br />
belőled.<br />
– Ó, gyerünk már, te idióta! Ő a párod. Mozdulj rá!<br />
– Nem erőltethetem. Hidd el nekem, ezt nem fogom megtenni.<br />
Meglepetésére Fury felemelte a fejét, és felnézett. – Tudod, azt<br />
hiszem, megtanultalak tisztelni téged ezért. Te jó farkas vagy, <strong>Vane</strong>.<br />
És most add ide az inged és engedj ki!<br />
– Hogy mi – <strong>Vane</strong> olyan döbbent volt, hogy hangosan beszélt.<br />
– Tessék – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
180
181<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Semmi – mondta, és azon gondolkodott, hogy az este melyik<br />
részén fogja a nő őrültnek titulálni.<br />
– Bízz bennem! – mondta Fury. – Felhasználom a szagod, hogy<br />
másik útra tereljem a többieket. A fenébe is, mire végzek Stefannal, a<br />
saját farkát fogja körbe-körbe kergetni.<br />
<strong>Vane</strong> le volt nyűgözve. Jó ötlet volt. – Megbízhatok benned, hogy<br />
nem vezeted őket ide<br />
– Igen, megbízhatsz.<br />
Mennyire nem jellemző Fury-ra ez a fajta válasz. <strong>Vane</strong> ránézett,<br />
és azon tanakodott, hogy megbízhat benne, vagy sem.<br />
A végén nem volt választása.<br />
Fury elkezdte kapargatni az ajtót.<br />
– Kiengedem – mondta <strong>Vane</strong> és odament a farkashoz.<br />
– Köszi – mondta <strong>Bride</strong>, miközben kihalászta a maradék<br />
angyalhaj tésztát.<br />
<strong>Vane</strong> követte a farkast az udvarra. Lehúzta az ingét, majd<br />
megjelenített egy újat, miközben Fury emberi alakot öltött.<br />
– Vegyél fel ruhát magadra, Fury! Meg fogok vakulni.<br />
– Kuss – morogta Fury. – Én nem vagyok olyan tehetséges az<br />
erőmmel, mint te, és nem maradok ember elég sokáig. Csak azt<br />
akartam mondani neked, hogy légy óvatos. <strong>Bride</strong> nagyon kedves<br />
nőnek tűnik, ahhoz képest, hogy ember. És pokoli kár lenne, ha<br />
történne vele valami.<br />
– Tudom.<br />
Egy kocsi állt meg a kapu előtt.<br />
Fury belépett az árnyékokba és eltűnt. <strong>Vane</strong> nem mozdult, ahogy<br />
figyelte, amint a kocsi vezetője bejött az udvarra. Az a sztriptíz<br />
táncos volt, aki az emeleten élt.<br />
Megnyugodva az ismerős kocsitól, visszament <strong>Bride</strong>-hoz, aki a<br />
mártás kavargatta a lábasban.
<strong>Night</strong> Play<br />
Módot kell találnia, hogy a nő beleegyezzen, hogy magával vigye<br />
valahova, ahol biztonságban lesznek.<br />
<strong>Vane</strong> figyelte, és valami különöset érzett. Az ő világában senki<br />
nem főzött neki. Vagy nyerset evett, vagy emberi alakban megvette<br />
és megfőzte magának.<br />
Soha senki nem főzött még rá, kivéve, ha fizetett érte. Ez olyan<br />
otthonos volt. Nem mintha értette volna, mi az, hogy otthonos.<br />
Talán ez volt az a különös érzés a gyomrában. A sürgetés, ami azt<br />
akarta, hogy érintse meg, még ha tudta is, hogy nem kellett volna.<br />
– <strong>Bride</strong> – kérdezte, és közelebb ment. – Hiszel a lehetetlenben<br />
<strong>Bride</strong> elővett egy csomag salátát a hűtőből. – Milyen<br />
lehetetlenben<br />
– Nem tudom. Tündérek Leprikónok Farkasok, akik emberré<br />
válnak<br />
<strong>Bride</strong> nevetett. – Á, a vérfarkasok. Ugye, nem veszed be a helyi<br />
legendákat<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont, de a szíve lesüllyedt. Túl sokat remélt, hogy más<br />
lenne, mint egy tipikus ember.<br />
– Habár – mondta, amitől a szíve kissé könnyebb lett. – Van egy<br />
barátom, aki vámpírokra vadászik sötétedés után. Őrült, de mi<br />
szeretjük.<br />
A franc.<br />
– Ja – mondta. – Tabitha most is kint vagy, ugye<br />
<strong>Bride</strong> ledöbbent. – Honnan ismered őt…<br />
– New Orleansban mindenki ismeri a helyi vámpírvadászt –<br />
mondta gyorsan. – Tabitha Devereaux már régóta itt van.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett. – El kell mondanom neki, hogy egy legenda.<br />
Hihetetlen mértékig önelégült lesz tőle.<br />
<strong>Vane</strong> felé fordult. – De veled mi van Te nem hiszel a<br />
furcsaságokban, ugye<br />
182
183<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Nem igazán. A legfélelmetesebb lény, akivel találkoztam, az a<br />
könyvelőm.<br />
Kívül mosolygott, de belül kihűlt. Sosem lesz nyitott az ő<br />
világára. Hogy a valóságban azok az emberek, akik néha elhaladnak<br />
mellette az utcán, nem is igazán emberek. Hogy ők valójában<br />
ragadozók, abból is a legrosszabb fajtából.<br />
Hagynia kell őt, hadd éljen az álomvilágában. Kegyetlenség lenne<br />
elvenni tőle. És mégis milyen célból Hogy megmutasson neki egy<br />
olyan világot, melyben mindkettejükre vadásznak<br />
Ahol a gyermekeik számkivetettek lesznek<br />
Nem, ez nem lenne fair vele szemben. <strong>Vane</strong>-nek nincs szüksége<br />
párra, és az ezer százalék, hogy nincs szüksége gyerekre.<br />
– Minden rendben – kérdezte, mikor megterített.<br />
– Igen, persze – válaszolta <strong>Vane</strong>.<br />
És mélyen remélte, hogy ez így is marad, míg a jel el nem tűnik a<br />
kezükről.<br />
†<br />
Fury-nak nem tartott sokáig megtalálnia Stefant és a többieket,<br />
akik a Bourbon Streeten voltak emberi alakban, míg próbálták újra<br />
felvenni <strong>Vane</strong> szagát.<br />
Ők hárman egy bár előtt álltak, a ki- és bejövők után szimatolva.<br />
Mint mindig, Fury-t most is lenyűgözte fajtája szépsége, de ez<br />
végül el is várható. Az ő világukban, aki csúnyának vagy másnak<br />
született, azt hamar kirekesztették vagy megölték – leggyakrabban az<br />
utóbbi történt vele. Az állatok nem kegyelmeztek senkinek és<br />
semminek.<br />
Még azok az állatok sem, melyek ostoba módon elhitették<br />
magukkal, hogy emberek. Épp elég időt töltött az árkádiaiakkal,
<strong>Night</strong> Play<br />
hogy lássa a saját szemével, hogy az, hogy ők embernek vallották<br />
magukat, csak egy gyönyörű hazugság volt.<br />
Ami olyannyira jellemző az emberekre.<br />
Semmi emberség nem volt bennük. A nap végére ők is csak<br />
állatok voltak, túlélési ösztönnel.<br />
Ez afféle kutya kutyát eszik játszma volt. És Fury erről sokkal<br />
többet tudott, mint amennyit szeretett volna.<br />
Stefan megpördült, mikor megérezte Fury szagát.<br />
– Nos – mondta Fury gonoszul rávigyorogva. – Elég régóta itt<br />
állok ahhoz, hogy már rég végezhettem volna veled, mielőtt<br />
egyáltalán észreveszel. Öregszel, Stefan.<br />
– Ez egy kihívás<br />
Fury szórakozott tekintettel nézett rá. Nagyon ki szerette volna<br />
hívni az idősebb farkast, és megölni őt egy nap.<br />
De most nem volt olyan hangulatban.<br />
– Ne akard, hogy bántsalak, Stefan! Járkálhatsz te az alfa körül,<br />
amennyit csak akarsz, de mindketten tudjuk, ki tart téged pórázon.<br />
Stefan megragadta, de Fury kifordult a szorításából.<br />
– Ne, öreg farkas. Nem akarlak kínos helyzetbe hozni.<br />
– Mit akarsz, Fury – morogta Petra.<br />
Fury rávigyorgott. A csapatból ő volt az, aki mindennél jobban<br />
gyűlölte <strong>Vane</strong>-t. A farkas nő éveken keresztül <strong>Vane</strong> párja akart lenni,<br />
és mikor az visszautasította, rámozdult Fangre. Magára akarta terelni<br />
<strong>Vane</strong> figyelmét. Mivel ő volt a falkavezér legidősebb fia,<br />
természetesen egy nap ő örökölte volna a falkát. Még így is, hogy az<br />
apja gyűlölte, kétségtelenül <strong>Vane</strong> volt a legerősebb a falkában.<br />
Csak Fury tudta, miért van ez így. <strong>Vane</strong> nem a katagariához<br />
tartozott, de a többiek túl ostobák voltak ahhoz, hogy ezt<br />
észrevegyék.<br />
184
SHERRILYN KENYON<br />
Megérezte <strong>Vane</strong>-en abban a pillanatban, hogy találkoztak. A<br />
rezonancia emberi génekből származott. Az úgynevezett emberi<br />
szívből. És ami még ennél is több, a szaga olyan volt, mint a<br />
legelitebb árkádiaiaké volt. <strong>Vane</strong> nem csak árkádiai volt. Nem csak<br />
Őrző volt.<br />
<strong>Vane</strong> Aristos volt. Az egy ritka faj az Őrzőkön belül, akiknek<br />
mágikus képességeik korlátlanok voltak. Az árkádiaiak körében egy<br />
Aristi felért egy istennel, és fanatikusan védelmezték őt olyan Vérvadászok,<br />
akik hajlandóak voltak az életüket is feladni érte.<br />
Ő maga ezért gyűlölte <strong>Vane</strong>-t.<br />
De a türelem nagy erény. Nem csak az embereknek, de az<br />
állatoknak különösen.<br />
Petra elkezdett szimatolni, majd összeráncolta a homlokát.<br />
Közelebb jött, majd az orrát neki nyomta Fury ingének.<br />
– <strong>Vane</strong> – suttogta. – Elkaptad<br />
– Hol rejtőzik – kérdezte azonnal Stefan.<br />
Fury egy lenéző pillantást vetett Stefanra. – Mindannyian<br />
szánalmasak vagytok. Hát nem tanultátok meg, hogy a gyilkolás<br />
legélvezetesebb része a becserkészés<br />
Petra türelmetlenül nézett. – Hogy érted<br />
– Tudom, hol van <strong>Vane</strong>. De az nem elég, hogy megölöd az<br />
ellenséged. Először zavard őt össze.<br />
185
7. FEJEZET<br />
B<br />
ride kitette a salátát a tányérjára, közben próbálta nem <strong>Vane</strong>-t<br />
bámulni. Volt benne valami ellenállhatatlan. Amúgy is zavarban<br />
volt attól, hogy egy ilyen magas és izmos alak veszi körül. Taylor<br />
legalább csontosabb volt, mint ő, de ő nem számított, és csak saját<br />
magát tudta szeretni.<br />
<strong>Vane</strong> testén semmi felesleges nem volt. Az arca elvörösödött,<br />
hacsak rágondolt, milyen volt meztelenül.<br />
– Jól vagy<br />
– Remekül.<br />
– Akkor miért nem eszel<br />
<strong>Bride</strong> vállat vont. – Azt hiszem, nem vagyok éhes.<br />
<strong>Vane</strong> kivette a kezéből a villát, feltekert rá egy kis spagettit, majd<br />
feltartotta neki.<br />
– Nem vagyok kisgyerek, <strong>Vane</strong>.<br />
– Tudom. – A tekintete perzselő volt. – Egyél a kedvemért, <strong>Bride</strong><br />
– mondta halk, parancsoló hangon. – Nem szeretném, hogy éhes<br />
légy. Az éhezésben nincs semmi jó.<br />
A hangján hallotta, hogy személyes tapasztalatból beszél. – Te<br />
voltál valaha is éhes<br />
– Edd meg és válaszolok!<br />
186
SHERRILYN KENYON<br />
– Nem vagyok gyerek.<br />
– Hidd el, tudom.<br />
<strong>Bride</strong> megrázta a fejét az ostoba játék miatt, majd kinyitotta a<br />
száját.<br />
Óvatosan belerakta a villát a szájába, majd várt, míg <strong>Bride</strong><br />
összezárta az ajkait és kihúzta.<br />
<strong>Bride</strong> megrágta a tésztát, míg <strong>Vane</strong> ismét a tésztába merítette a<br />
villát. – Igen, volt, hogy éheztem. A szüleim nem voltak olyan<br />
törődőek vagy figyelmesek, mint a tieid. Amint egy férfi elég idős<br />
lesz, kidobják őt, és vagy megtanul túlélni, vagy meghal.<br />
<strong>Vane</strong> szíve összeszorult, mikor visszaemlékezett a gyerekkorára.<br />
A fájdalomra és az állandó éhségre. Többször volt a halál torkában,<br />
minthogy meg tudná számolni. Míg el nem érte a serdülőkort,<br />
farkaskölyök volt. Egy éjszaka alatt emberré változott. A mágikus<br />
képességei teljesen újak voltak neki, és emberformában ragadt,<br />
miközben farkasnak kellett volna lennie.<br />
Mivel fogalma sem volt, milyen embernek lenni, nem tudott<br />
zsákmányt elejteni, vagy megölni az áldozatát. Olyan érzések<br />
rohanták le, melyek egy farkas számára teljesen elképzelhetetlenek<br />
voltak. Az emberek jobban láttak nappal, de nem hallottak olyan<br />
tisztán, nem mozogtak olyan gyorsan, és a szaglásuk sem volt olyan<br />
jó, mint az ellenségeiknek. Nem volt erejük a puszta kézzel vívott<br />
harchoz más vadászokkal, vagy állatokkal szemben, vagy akár<br />
védekezés céljából.<br />
És nem is tudtak olyan könnyen ölni. Felemésztette őket a<br />
bűntudat és a vérontástól való iszonyat.<br />
De ahogy azt Darwin is megírta, a legalkalmasabbak élik túl, és<br />
<strong>Vane</strong> megtanulta, hogyan éljen túl. Felsőfokon. Megtanulta, hogyan<br />
üssön és harapjon anélkül, hogy érezné a fájdalmat.<br />
187
<strong>Night</strong> Play<br />
A felnőttkora első évének végére dühösen és megfékezve tért<br />
vissza, Egy ember, aki tudja, milyen farkasnak lenni. Egy ember, aki<br />
minden áron irányítani akarta azt a részét, melyet gyűlölt.<br />
És sokkal nagyobb hatalommal tért vissza, mint bárki más remélni<br />
merte.<br />
Mégsem sikerült volna Fang nélkül. Kezdetben Fang vadászott<br />
mindkettejük számára, hogy legyen mit enniük. Fang védte meg és<br />
figyelt rá, míg kénytelen volt újra megtanulni a legegyszerűbb<br />
dolgokat. Mikor mások már rég megtagadták volna, Fang mellette<br />
maradt.<br />
Ezért fogja megvédeni a testvérét, mindegy, mibe kerül.<br />
– Nem lehetett könnyű – mondta <strong>Bride</strong>, visszarángatva őt a<br />
jelenbe.<br />
Vissza hozzá.<br />
<strong>Vane</strong> ismét feltartotta a villát. – Hozzászoktam.<br />
A nő úgy nézett rá, mintha teljes mértékben megértené az állítását.<br />
– Hihetetlen, hogy hozzá tudtál szokni, igaz<br />
– Hogy érted<br />
– Néha hagyjuk, hogy más emberek rosszul ítéljenek meg minket,<br />
mert azt akarjuk, hogy szeressenek és elfogadjanak, és ezért bármit<br />
hajlandóak lennénk megtenni. Fáj, mikor tudod, hogy mindegy,<br />
mennyire próbálkozol, mennyire akarod, nem tudnak szeretni vagy<br />
elfogadni téged olyannak, amilyen vagy. Aztán pedig gyűlölsz<br />
minden elvesztegetett pillanatot, mikor azzal próbálkoztál, hogy<br />
kielégítsd őket, és azon töprengsz, vajon mi olyan szörnyű, hogy<br />
képtelenek még megjátszani is, hogy szeretnek.<br />
<strong>Vane</strong> vöröset látott a szavai hallatán, és fájt látnia azt a csillogást a<br />
borostyán szemekben. – Taylor egy idióta.<br />
<strong>Bride</strong> szeme elkerekedett a mély, erős hang hallatán.<br />
188
189<br />
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> letette a villát, és egyik kezét az arcára tette. Figyelte az<br />
arcát és mélyen a nő szemébe nézett. – Te vagy a legszebb nő, akit<br />
valaha láttam, és nincs benned semmi, amin változtatni kellene.<br />
Olyan jó volt hallani, ahogy ezt mondja, de nem ámította magát<br />
egy percre sem. Mindig is egy pufók kislány volt, aki nem volt<br />
hajlandó fürdőruhát viselni nyilvánosan. Aki azt színlelte a partik<br />
során, hogy épp ciklusban van, így senki nem nevetett rajta a súlya<br />
miatt.<br />
Hányszor nézte, hogy a kis csontos puták bejönnek a boltjába,<br />
felpróbálják a csinos ruhákat, amiket ő árult, és tudta, hogy sosem<br />
veheti fel<br />
Csak egyszer az életben azt kívánta, bár felvehetné Tabitha egyik<br />
feszülős ruháját és nem azt nézni, hogy a férfiak szeme olyasvalakire<br />
vándorol, akit sokkal kívánatosabbnak tartanak.<br />
– Ha továbbra is ilyeneket mondasz nekem, <strong>Vane</strong>, lehet, hogy<br />
rákényszerülök, hogy megtartsalak.<br />
– Ha továbbra is így nézel rám, talán hagyom, hogy megtedd.<br />
<strong>Bride</strong> megreszketet a szavaktól. – Túl jó vagy ahhoz, hogy igaz<br />
légy. A hang a fejemben azt mondja, hogy el kellene futnom, míg<br />
tehetem. Sorozatgyilkos vagy, ugye<br />
<strong>Vane</strong> pislogott egyet és összeráncolta a homlokát. – Tessék<br />
– Olyan vagy, mint az egyik fickó A báránysültek hallgatnak című<br />
filmből. Tudod az, amelyik azoknak a nők bőréből készít ruhát,<br />
akikkel kedves volt és elcsábítja, majd elrabolja őket a bőrükért.<br />
<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek látszott a szavaitól, és mintha meg is<br />
sértődött volna. Ami azt jelentette, hogy vagy ártatlan, vagy<br />
nagyszerű színész.<br />
– Meztelenül bedobsz majd egy kútba, ugye<br />
Erre <strong>Vane</strong> felnevetett. – New Orleansban élsz, ahol még egy sírt<br />
sem tudnak rendesen megásni. Hol találnék én itt kutat
<strong>Night</strong> Play<br />
– Akkor egy földalatti verembe.<br />
– Nehezen eltitkolható.<br />
– De lehetséges – vetette ellen.<br />
A férfi a fejét rázta. – Nem adod fel, ugye<br />
– Nézd, realista vagyok és most törték össze a szívem. Nem<br />
igazán szeretnék most összegabalyodni senkivel. Te olyan kedves<br />
voltál velem, és nem tudom miért. Az ilyen dolgok nem történnek<br />
meg a való életben. Elbűvölő Uraság nem jön és ment meg engem<br />
minden alkalommal. Legtöbbször túl elfoglalt az átkozottul tökéletes<br />
Hamupipőkéjével és az ő csinos lábával, hogy egyáltalán<br />
észrevegyen minket, többieket.<br />
Látta rajta, hogy felbosszantotta.<br />
<strong>Vane</strong> felsóhajtott és a pohárért nyúlt.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor észrevett a férfi tenyerén egy<br />
különös jelet. Az a jel nem volt rajta tegnap este, különben látta<br />
volna.<br />
A szíve megállt.<br />
Odakapott és magához húzta a férfi kezét, hogy megnézhesse.<br />
<strong>Vane</strong> azonnal átkozódni kezdett, mikor rájött, hogy elfelejtette<br />
eltakarni a jelét, mikor átteleportált a nőhöz. Egyik része el akarta<br />
rántani a kezét, míg a másik nem volt képes mozdulni, míg a nő a<br />
tenyerét vizslatta.<br />
– Te megégettél engem<br />
– Nem – mondta, megsértődve a feltételezéstől.<br />
Rettegett. Érezte a félelmét.<br />
– Nem bántottalak, <strong>Bride</strong>, esküszöm.<br />
Nem hitt neki. – Kifelé!<br />
Ó, ez rossz. Nem tudta, hogyan nyugtathatná meg. Felpattant és<br />
megragadta az ütőt a sarokban.<br />
– Ki innen! – kiabálta és ráfogta az ütőt.<br />
190
191<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– <strong>Bride</strong>!<br />
Nem volt hajlandó meghallgatni. – Tűnj el innen vagy… vagy<br />
kihívom rendőrséget.<br />
<strong>Vane</strong> visszanyelt egy újabb átkot. Nem jó irányt vett ez az este.<br />
Vagy talán ez a jó irány.<br />
Legalább nem kísértheti egy olyan nő, aki gyűlöli, és őrültnek<br />
gondolja.<br />
Kiment az ajtón és hallotta, ahogy a nő bezárja.<br />
– <strong>Bride</strong> – mondta, és az üvegen keresztül nézett rá. – Kérlek,<br />
engedj be.<br />
A nő bezárta a napellenző-redőnyt is.<br />
<strong>Vane</strong> a hűvös üvegnek dőlt és hagyta, hogy a benne dúló háború<br />
darabokra szaggassa az önuralmát. Az állati énje a párját akarta, nem<br />
törődve semmivel.<br />
Az emberi része tudta, hogy a legjobb, ha elengedi.<br />
Sajnos, mikor a két fele így küzdött egymással, legtöbbször az<br />
állati része nyert.<br />
És általában ez bizonyult a legjobb döntésnek is.<br />
De most nem lenne az. Felsóhajtott és körbenézett, hogy biztosra<br />
menjen, senki nem látja és állati alakba változott. Csak remélte, hogy<br />
Fury nem jön vissza, hogy tönkretegye az álcáját.<br />
<strong>Bride</strong> talán befogadott egy farkast, de kettő… az már kicsit sok<br />
lenne.<br />
†<br />
<strong>Bride</strong> a szoba közepén állt, az ütőt szorongatva. Remegett a<br />
félelemtől. Arra gondolt, hogy felhívja a szüleit, de nem akarta őket<br />
megrémiszteni. Amúgy is túl messze laknak innen és mire ideérnek,<br />
lehet, hogy ő már halott lesz.
<strong>Night</strong> Play<br />
Már épp a rendőrséget akarta hívni, de mégis, mit mondana<br />
nekik Hogy egy jóképű fickó, akivel ebédelt, aki felizgatta a<br />
fantáziáját, felemelte a kezét és ő halálra rémült<br />
<strong>Vane</strong> nem is csinált semmi rosszat. A rendőrség nem tartóztathatja<br />
le őt, hacsak nem bántja.<br />
Tabitha…<br />
Nyelt egyet a gondolatra, hogy a barátját hívja. Ha valamihez<br />
Tabitha nagyon értett, az az önvédelem volt, és az a nő állig fel volt<br />
fegyverkezve.<br />
<strong>Bride</strong> a telefonjához rohant, és gyorsan felhívta Tabithát. A nő<br />
azonnal felvette.<br />
– Tabby – mondta, az ablakokat figyelve, ha <strong>Vane</strong> be akarna törni.<br />
– Kérlek, gyere át. Szerintem az új barátom meg akar ölni. Tényleg<br />
megölni, amolyan „elrejteni a testem az erdőben” módon.<br />
– Tessék<br />
– Elmagyarázom, ha ideértél. Félek, Tabby. Nagyon félek.<br />
– Oké. Maradj vonalban, míg átérek. Hé, Maria – Tabitha<br />
odahívta a boltja menedzserét. – Vedd át egy kicsit a boltot! Sürgős<br />
dolgom van. Hívj, ha kellek!<br />
<strong>Bride</strong> felsóhajtott és kissé megnyugodott. Tabitha boltja a<br />
Bourbon Streeten volt, csak pár háztömbnyire az ő házától.<br />
Tabithának alig tíz-tizenöt percébe kerül, hogy ideérjen gyalog.<br />
– Ott van még – kérdezte Tabitha.<br />
– Nem tudom. Kidobtam a házamból, és bezártam az ajtókat, és<br />
most borzasztó képek ugranak be rossz horrorfilmekből, ahol a<br />
démonok betörnek az ablakon és elrabolnak.<br />
– Nem zombi, ugye<br />
<strong>Bride</strong> a szemét forgatta a kérdéstől. A legtöbb ember azt hinné, a<br />
nő csak viccel. De Tabitha komolyan kérdezte. – Nem hinném.<br />
– A farkasod veled van<br />
192
193<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Nincs – mondta <strong>Bride</strong>, és összeszorult a mellkasa. – <strong>Vane</strong> kivitte<br />
őt, s azóta nem láttam. Ó, istenem, szerinted bántotta a farkasom<br />
– Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy meg tudja magát védeni.<br />
<strong>Bride</strong> meg tudta mondani Tabitha zihálásából, hogy barátnője<br />
most már futott. Az isten áldja meg. Tabitha volt a legjobb választás<br />
baj esetén. Mindenkinek el kell egy ilyen barát.<br />
Nincs semmi, amit Tabitha ne tenne meg a barátaiért, vagy a<br />
családjáért.<br />
– Még itt vagy – kérdezte Tabitha.<br />
– Igen.<br />
<strong>Bride</strong> végig beszélgetett vele, míg a nő megnézte, hogy <strong>Vane</strong> ott<br />
van-e még.<br />
Nem volt.<br />
Pár perc múlva hallotta, hogy a farkas odakint morog.<br />
– Shh – hallotta Tabithát a telefonon keresztül. – Csak én vagyok<br />
az, nagyfiú.<br />
– Már itt vagy<br />
– Ja – mondta. – Tedd le és nyisd ki az ajtót!<br />
<strong>Bride</strong> ezt tette. Megnyugvására csak a farkas és Tabitha volt<br />
odakint.<br />
– Tisztának tűnik – mondta Tabitha, miközben a farkas berohant a<br />
lakásba. – Biztos elment.<br />
<strong>Bride</strong> mélyen felsóhajtott, de attól még becsukta az ajtót. – Sosem<br />
rettegtem még ennyire, Tabby. Szörnyű volt.<br />
Tabitha szétnézett a lakásban. – Mi történt – kérdezte, miközben<br />
kinyitotta az ajtókat és bezárta az ablakokat.<br />
– Nem tudom. Épp ebédeltünk, ami nagyszerű volt, de aztán<br />
megláttam ezt… – Odatartotta a tenyerét Tabithának, hogy lássa a<br />
különös tetoválást a kezén. – Az ő tenyerén ugyanilyen volt.<br />
– Te viccelsz.
<strong>Night</strong> Play<br />
– Nem, és a legfurcsább az egészben az, hogy nem tudom, hogy<br />
került ez ide. Emlékszem, mikor vacsoráztunk, és egyszerűen csak<br />
megjelent.<br />
Tabitha megfogta <strong>Bride</strong> kezét, és alaposan szemügyre vette a<br />
tetoválást.<br />
– Megjelölt valahogy, ugye – kérdezte <strong>Bride</strong>. – Rám tette a jelét,<br />
és most meg fog ölni. Tudtam, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz<br />
legyen.<br />
Tabitha megrázta a fejét. – Őszintén nem tudom. Az államban<br />
nem volt ilyen gyilkosság, ennyit tudok.<br />
Ha valaki, hát Tabitha biztosan tudja. Volt egy barátja a<br />
rendőrőrsön, és gyakran belenézhetett a gyilkossági nyilvántartásba.<br />
– Szóval, mit gondolsz<br />
Tabitha még közelebb emelte a kezét az arcához. – Görög<br />
eredetűnek nézem. Tudod mit, menjünk és törjünk be a nővérem<br />
házába. Megkérdezhetjük a férjét, hogy mi ez.<br />
– Melyik testvéredhez<br />
– Az ikerhez – mondta Tabitha, és elengedte a kezét.<br />
<strong>Bride</strong> nem örült túlságosan, hogy Amandához mennek. – Amanda<br />
ismeri a pszichopata sorozatgyilkos barátomat. Még randi-tanácsokat<br />
is adott neki.<br />
Tabitha undorodva felhorkant. – Ne csodáld! Mandy mindig is<br />
pocsékul ítélte meg az embereket. Fúj! Sose hagyd, hogy<br />
összehozzon bármilyen férfival!<br />
– Ha jól emlékszem, ők is ugyanezt mondják rólad, Tabby.<br />
Tabitha nem foglalkozott vele. – Tudod, talán nem lenne rossz<br />
ötlet, ha összepakolnál néhány holmit, és Amandáékhoz költöznél,<br />
míg többet meg nem tudunk a sorozatgyilkos barátodról. Ha ismeri<br />
Amandát, akkor azt is tudja, hogy ne kekeckedjen vele.<br />
194
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> nem vitatkozott. Őszintén szólva nem akart otthon maradni<br />
úgy, hogy csak a farkasa védheti meg. Ha <strong>Vane</strong> tényleg pszichopata<br />
volt, megölheti a kedvencét és őt is.<br />
– Oké, adj egy percet!<br />
Tabitha a farkast simogatta, míg <strong>Bride</strong> felkapott néhány váltás<br />
ruhát, sminket és valamit, amiben aludhat.<br />
<strong>Vane</strong> lehajtotta a fejét, ahogy figyelte, amint <strong>Bride</strong> bepakol.<br />
Megnyugodott Tabitha javaslatától. Kyrianosz olyan házban élt,<br />
amibe még <strong>Vane</strong> sem törhetett be. Nem csak emberi bűnözők ellen<br />
volt védve, de a másvilági látogatók is ki voltak tiltva.<br />
Ott a falka tagjai nem érhették el a nőt, hacsak Kyrianosz be nem<br />
engedi őket, és az egykori Sötét-vadász okosabb volt annál, mint<br />
hogy beengedjen egy falka Vér-vadászt.<br />
Megnyalta Tabitha arcát és halás volt, amiért nem volt teljesen<br />
őrült.<br />
<strong>Bride</strong> semmi perc alatt összepakolt. Lekapcsolta a lámpákat és<br />
kinyitotta az ajtót.<br />
<strong>Vane</strong>-t megpróbálták hátra hagyni, de ő nem engedte.<br />
– Hadd jöjjön – mondta Tabitha, miközben <strong>Bride</strong> megpróbálta<br />
távol tartani őt a kocsijától.<br />
– De nem a nővéreddel él Terminátor<br />
– De igen, viszont ő elég barátságos a többi kutyával. Csak a<br />
vámpírokat gyűlöli.<br />
<strong>Bride</strong> ezt nem kommentálta. Helyette hagyta, hogy a farkas<br />
betelepedjen a hátsó ülésre. Mellé tette a csomagját, majd beszállt és<br />
várt, míg Tabitha is beugrott. Kivezetett az utcára és <strong>Bride</strong> szíve<br />
megállt, mikor észrevette <strong>Vane</strong> motorját a boltja előtt.<br />
– Mi az– kérdezte Tabitha.<br />
<strong>Bride</strong> a motorra mutatott. – Még itt van.<br />
195
<strong>Night</strong> Play<br />
– Fegyverre fel – mondta Tabitha, és előhúzta a Glockját, majd<br />
ellenőrizte a tárat.<br />
– Jó ég, Tabitha. Nem lőheted le.<br />
– Bízz bennem, megtehetem – Tabitha megérintette az arcán lévő<br />
sebhelyet. – most pedig menjünk, mielőtt megtalál!<br />
<strong>Bride</strong> hallgatott rá.<br />
Nem kellett sokat keresgélniük, hogy megtalálják Amanda és<br />
Kyrianosz óriási palotáját a Garden Districten. A görög stílusú ház az<br />
egyik legjobban őrzött épület volt az államban. És az egyik<br />
legnagyobb is volt.<br />
<strong>Bride</strong> felhajtott a kocsi feljáróra, és megállt egy masszív vaskapu<br />
előtt, amit csak belülről lehetett kinyitni.<br />
Tabitha előhúzta a telefonját, és felhívta Amandát.<br />
– Miért nem szólsz be egyszerűen a kaputelefonba – kérdezte<br />
<strong>Bride</strong>.<br />
– Mert Kyrianosz egy seggfej, és nem mindig enged be.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta. – Miért<br />
– Egyszer megpróbáltam megölni, és azóta se tette túl magát rajta.<br />
Esküszöm, úgy tud haragot tartani, mint senki más. – Megállt. – Hé,<br />
Mandy, én vagyok. Itt vagyunk a kapu előtt. Be tudnál engedni –<br />
Intett <strong>Bride</strong>-nak. – Én vagyok és <strong>Bride</strong> McTierney… jó, oké.<br />
A kapuk kinyíltak. – Köszönöm, nővérkém. Találkozunk egy perc<br />
múlva.<br />
<strong>Bride</strong> felhajtott a feljárón, és halkan felsóhajtott. Még sosem volt<br />
a kapukon belül ezelőtt, de a városban mindenki ismerte ezt a házat.<br />
Közelebbről még gyönyörűbb volt, mint az utcáról.<br />
Végigmentek a félköríves feljárón, és megálltak az elülső ajtó<br />
előtt, ami abban a pillanatban kinyílt, amint megálltak. Amanda<br />
Hunter lépett ki, kislányát a karjaiban tartva.<br />
196
197<br />
SHERRILYN KENYON<br />
A kicsi azon nyomban elkezdett fészkelődni, hogy meglátta<br />
Tabithát. – Mama, mama, mama! – sírta a kislány, Tabitha felé<br />
nyújtózkodva, aki felkapta őt és magához ölelte.<br />
Mielőtt Tabitha arca megsérült, a két nőt csak az öltözködésük<br />
alapján lehetett megkülönböztetni. Míg Tabitha gót tyúknak nézett<br />
ki, Amanda inkább az extrémben utazott. Most egy fekete nadrágot<br />
és egy vékony, sötétzöld kasmír felsőt viselt.<br />
– Mi hozott ide titeket – kérdezte Amanda.<br />
– Egy pszichopata üldözi őt – mondta Tabitha, míg <strong>Bride</strong><br />
kiengedte a farkast és megfogta a táskáját.<br />
Amanda együttérzőn nézett rá. – Jól vagy, <strong>Bride</strong><br />
<strong>Bride</strong> a farkasra nézett. – Azt hiszem, igen. Sajnálom, hogy ezt a<br />
nyakadba varrom.<br />
– Ugyan már – mondta Amanda, és <strong>Bride</strong> felé indult. – Tudom,<br />
hogy a húgom mennyire szeret téged. Gyűlölném, ha valami történne<br />
veled. – Amanda megfagyott, ahogy észrevette a farkast, és<br />
összeráncolta a homlokát.<br />
– Nem baj, hogy idehoztam – kérdezte <strong>Bride</strong>. – Tabitha azt<br />
mondta, nem lesz baj belőle.<br />
Amanda, még mindig homlokráncolva Tabithára nézett. – Nem<br />
baj…<br />
Amanda kinyújtotta a kezét a farkasnak, aki azonnal odament<br />
hozzá. – Azt hiszem, szeretnél bemenni, igaz, nagyfiú<br />
A farkas visszament <strong>Bride</strong>-hoz.<br />
– Vagy még sem – mondta Amanda. – Miért nem megyünk be<br />
mindannyian és mesélsz arról az őrültről, aki a nyomodban van,<br />
<strong>Bride</strong><br />
Követték Amandát a házba. <strong>Bride</strong> felkészítette magát rá magát, de<br />
még így is lenyűgözte a hely nagysága és a lélegzetelállító antik<br />
gyűjtemény, ami vetekedett egy múzeuméval. Még sosem látott ilyet.
<strong>Night</strong> Play<br />
De a legfurcsább az egészben az, hogy az antik dolgok keveredtek<br />
jelenkori bútorokkal, mint például a fekete plüss kanapéval, és a<br />
drága szórakoztató berendezésekkel.<br />
Nem is említve a vámpíros cuccokat. Még egy koporsó alakú<br />
dohányzó asztaluk is volt.<br />
Milyen különös…<br />
Egy lenyűgöző, szőke férfi jött be a szobába a folyosóról, és<br />
elkezdett átkozódni, amint meglátta Tabithát a társalgóban.<br />
– Én is szeretlek, Kyr – mondta Tabitha nyílt, barátságos<br />
mosollyal.<br />
A férfi mélyen felsóhajtott, mintha óriási türelmébe kerülne<br />
Tabithával foglalkoznia. – Öltél vámpírt az utóbbi időben –<br />
kérdezte.<br />
– Éppenséggel nem, de te még mindig lélegzel – Tabitha<br />
Amandához fordult. – Mikor fog már Geritol belehalni az öregségbe<br />
Kyrianosz összeszűkült szemekkel nézett a sógornőjére, majd a<br />
feleségére fordította a tekintetét. – Tudod, én mindig azt hittem, hogy<br />
a gonosszal harcolok. De aztán találkoztam az ikertestvéreddel.<br />
Mellette a többiek csak kispályások.<br />
– Abbahagynátok – kérdezte Amanda szemforgatva. –<br />
Társaságunk van, és ha már a gonoszról beszélünk, miért nem nézel<br />
vele szembe gyerekszobában, és cseréled ki a lányodon a pelenkát<br />
– Bármit megteszek érte, ha Tabitha nem tudja megfertőzni az<br />
őrültségével. Még a toxikus mérgekkel is szembenézek, ha kell.<br />
Tabitha erre felnevetett. – Gyerünk, kicsi Marissa, csinálj valami<br />
csúnyát, mikor apu tisztába tesz, oké<br />
A kicsi felnevetett, mikor Tabitha átadta az apjának.<br />
Kyrianosz már az emelet felé indult, mikor észrevette a farkast,<br />
aki <strong>Bride</strong> mögött ült.<br />
– Az, akire gondolok – kérdezte Amanda őt.<br />
198
SHERRILYN KENYON<br />
Kyrianosz bólintott. – Igen, azt hiszem.<br />
<strong>Bride</strong> szíve megállt. – Ismeritek a gazdáját<br />
Kyrianoszt kényelmetlenül érintette a kérdés. – Neki sosem lesz<br />
igazi gazdája senki. Hogy került hozzád<br />
– Felbukkant a házamnál, és befogadtam.<br />
Kyrianosz és Amanda egy sokatmondó pillantást váltottak. –<br />
Engedte neked<br />
– Nos, igen.<br />
Tabitha kinyitotta a száját, mintha hirtelen megértette volna, miről<br />
beszélnek. – Ó, édes istenem, mondjátok, hogy ő nem a furcsa<br />
barátaitok egyike.<br />
– Jobbak, mint a tieid – vágott vissza Kyrianosz. – Ők legalább<br />
nem őrültek.<br />
– Ja, ez igaz. Ők csak… – Tabitha csettintett egyet a nyelvével,<br />
majd egy hamiskás mosolyt küldött <strong>Bride</strong> felé. – Nem mutatod meg<br />
neki a kezed Biztos vagyok benne, hogy sokat tud a rejtélyes<br />
sorozatgyilkosodról.<br />
<strong>Bride</strong> habozott. – Ismer sorozatgyilkosokat<br />
– Ismer néhány kellemetlen figurát.<br />
– És Tabitha vezeti a listát.<br />
– Kyrianosz! – szólt rá élesen Amanda.<br />
Tabitha keresztbe tette a karját, és érdektelenül vállat vont. –<br />
Semmi baj, Mandy. Hagyd, hogy pöcs legyen! Legalább nem én<br />
vagyok az, aki kopaszodik.<br />
Kyrianosz arca hirtelen hamuszínű lett, majd gyorsan<br />
végigsimított a hajvonalán.<br />
– Nem kopaszodsz – mondta Amanda, majd a testvéréhez fordult.<br />
– Abbahagynád a férjem szekálását<br />
– Geritol kezdte.<br />
199
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> már nem tudta, mit gondoljon róluk. Ők voltak a<br />
legkülönösebb család, akiket valaha látott. – Talán a rendőrséget<br />
kellett volna hívnom.<br />
– Nem – mondta Tabitha unott hangon. – Semmi kétség, a<br />
sorozatgyilkosod őket is megölte volna. Mutasd meg a kezed!<br />
Kissé habozott, majd <strong>Bride</strong> odament a férfihoz. – Láttál már<br />
valaha ilyet<br />
Kyrianosz bólintott.<br />
<strong>Bride</strong> nyelt egyet félelmében. – Meg fogok halni<br />
– Nem – mondta és a szemébe nézett. – Ez nem a halál jele.<br />
<strong>Bride</strong> felszabadultan sóhajtott fel. – Akkor mi ez<br />
A férfi hátradőlt, mielőtt válaszolt. – Ezt nem mondhatom el<br />
neked. De azt megígérhetem neked, hogy az, akinek a jele egyezik a<br />
tiéddel, előbb ölné meg magát, semmint hogy ártson neked.<br />
<strong>Bride</strong> összezárta a kezét. – <strong>Vane</strong> is ezt mondta.<br />
Kyrianosz tekintete a farkasra vándorolt. – Nos, akkor<br />
megbízhatsz benne. És most, ha megbocsátotok, van egy rám váró<br />
pelenka.<br />
– Ez minden, amit elmondasz neki – kérdezte Tabitha, mikor<br />
elindult.<br />
– Ez minden, amit elmondhatok neki – mondta Kyrianosz<br />
jelentőségteljesen, és felment az emeletre.<br />
Tabitha fújtatott. – Hát nem te vagy Mr. Információ.<br />
– Tabby – mondta Amanda, megfogta a karját, és a kanapé felé<br />
húzta. – Hagyd békén! – Elnézően <strong>Bride</strong>-ra mosolygott. – Hozzak<br />
valamit inni vagy enni<br />
– Nem köszönöm. Jól vagyok. Már amennyire egy ilyen furcsa<br />
napon jól lehet valaki.<br />
<strong>Bride</strong> leült a kanapéra, míg a farkas felment az emeletre<br />
Kyrianosz után.<br />
200
201<br />
SHERRILYN KENYON<br />
– Jaj, ne – mondta <strong>Bride</strong> és utána akart menni.<br />
– Semmi baj – mondta Amanda, és megállította őt, megkerülve a<br />
koporsó dohányzóasztalt. – Hagyjad, hadd menjen! Majd a férjem<br />
lehozza pár perc múlva.<br />
– Biztos, hogy nem baj<br />
Amanda bólintott.<br />
†<br />
Kyrianosz épp befejezte Marissa pelenkájának a kicserélését,<br />
mikor megérezte a Vér-vadász jelenlétét az ajtóban. – Te vagy az,<br />
<strong>Vane</strong><br />
<strong>Vane</strong> kinyitotta a gyerekszoba ajtaját. – Kösz, hogy nem árultál el.<br />
Kyrianosz kidobta a koszos pelenkát, és felvette Marissát. A<br />
kislány az egyik nedves tenyerét odacsapta apja arcára, majd<br />
játékosan megcsipkedte. – Semmi gond. Szóval, mi van veletek<br />
– Nem tudom. Ő volt az az ember, akivel kapcsolatban<br />
megkérdeztelek titeket.<br />
– Rájöttem, amint megláttam őt. Elmondhattad volna nekünk,<br />
hogy <strong>Bride</strong> az.<br />
<strong>Vane</strong> frusztráltan felsóhajtott, és nem törődött az utolsó<br />
mondattal. – Hogyan mondjam meg neki, hogy mi vagyok Amanda<br />
hogy viselte, mikor megtudta, hogy Sötét-vadász vagy<br />
– Jóindulatúan és méltósággal fogadta. Persze az is segített, hogy<br />
az ikertestvérét célba vették. Szóval, mindent összevetve én voltam a<br />
kisebbik rossz.<br />
<strong>Vane</strong> furcsán nézett rá.<br />
– <strong>Bride</strong> családjában nincsenek őrültek – kérdezte Kyrianosz.<br />
– Amennyire én tudom, nincsenek.<br />
– Akkor cseszheted!
<strong>Night</strong> Play<br />
– El sem tudod képzelni, mennyire – morogta az orra alatt <strong>Vane</strong>. –<br />
A falkám tudja, hogy New Orleansban vagyok. Már rám küldtek egy<br />
tesserát.<br />
Kyrianosz átérezte a farkas helyzetét. Volt már hasonló<br />
helyzetben, és nehéz volt megfelelni a természetfölötti énjének,<br />
mikor a szíve egy emberért ver. – El akarod hagyni őt<br />
<strong>Vane</strong> a férfi karjában lévő gyerekre nézett, és egyik részét<br />
fájdalmasan érintette a látvány. Sosem gondolt arra, hogy gyereke<br />
legyen, mielőtt <strong>Bride</strong>-dal találkozott. És igazából különös volt látni<br />
az egykori Sötét-vadászt apaszerepben.<br />
Milyen lenne a saját gyermekét tartani a karjaiban<br />
Az elméje hátsó zugaiban látta a lányát vörös hajjal és porcelán<br />
bőrrel… mint az édesanyja.<br />
– Nem sodorhatom veszélybe a családodat – mondta <strong>Vane</strong> halkan.<br />
– Lehet, hogy halandó vagyok, de azért még tudok harcolni.<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Nem, nem tudsz. És a feleséged sem. Az én<br />
népem tagjai a mágiának és az elemeknek parancsolnak. Sosem<br />
harcoltál még ezelőtt a katagariaival, és fogalmad sincs, mire<br />
vagyunk képesek.<br />
Kyrianosz megcserélte a karjait a kicsi alatt, mikor az elkezdett<br />
mocorogni. – Akkor mit fogsz tenni<br />
– Nem tudom. – És már elege volt abból, hogy nem tudja. Egy<br />
évvel ezelőtt <strong>Vane</strong> pontosan tudta, ki ő, és mit akart.<br />
Hogyan élje az életét, és hogyan öljön meg bárkit, aki fenyegeti.<br />
Mióta anya meghalt, azóta elveszettnek érzete magát.<br />
Egészen addig így volt, míg nem találkozott <strong>Bride</strong>-dal a boltjában,<br />
és végre a kétségbeesésen kívül mást is érzett.<br />
Most még azt sem tudta, mit érez.<br />
– Kyrianosz!<br />
202
SHERRILYN KENYON<br />
Mindkét férfi ugrott egyet Amanda hívására. Kyrianosz magához<br />
szorította a lányát, mikor a lépcsőhöz szaladtak.<br />
<strong>Vane</strong> félúton járt lefelé, mikor olyat látott, amitől a vér<br />
megfagyott az ereiben.<br />
Jasyn Kallinos, a katagari sólyom, aki ideiglenesen a Szentélyben<br />
élt, ott állt a társalgóban, emberi formában, vérezve. Amanda az<br />
ajtónál állt, egyik kezében a kilinccsel. Behívta őt.<br />
<strong>Vane</strong> átugrott a korláton, és a fekete-fehér márvány padlón<br />
landolt, Jasynnel szemben. Mikor felegyenesedett, nem törődött<br />
<strong>Bride</strong> figyelmeztető kiáltásával.<br />
– Mi történt – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Azok a kibaszott farkasok megtámadtak. – Szaggatottan szedte a<br />
levegőt, majd Jasyn, fájdalommal a szemében <strong>Vane</strong> szemébe nézett.<br />
– Megölték Fanget.<br />
203
8. FEJEZET<br />
V<br />
ane nem kapott levegőt, mikor Jasyn szavai visszhangot vertek a<br />
fejében. Fang halott<br />
Nem. Ez nem lehet. Az öccse nem halhatott meg. Képtelenség.<br />
Csak Fang maradt neki, és megesküdött, hogy látja majd, amikor egy<br />
nap a testvére végre helyrejön.<br />
Felvonyított a fájdalomtól, ami átszáguldott a szívén. Hogy<br />
történhetett ez Hogy kaphatták el Fanget<br />
Jasyn az egyik kezét a vérző vállára tette, és összegörnyedt a<br />
fájdalomtól. – Próbáltuk megmenteni őt, <strong>Vane</strong>. Megtettünk mindent,<br />
amit csak tudtunk.<br />
<strong>Vane</strong> ránézett, és visszatartotta a fájdalom könnyeit.<br />
És ő most mindent meg fog tenni, hogy megfizessen ezért a<br />
farkasoknak. Düh tört fel benne, egyenesen a lelke mélyéről. Nem<br />
volt olyan erő ezen a földön, ami megvédhetné őket tőle.<br />
Semmilyen menedék nem óvja meg őket a haragjától.<br />
Mindegyikőjüket el fogja kapni, beleértve az apját is.<br />
A látása elsötétült, és az ajtó felé vette az irányt, de Kyrianosz az<br />
útjába állt. Átadta a lányát a feleségének. – Mit gondolsz, mit fogsz<br />
most csinálni<br />
– Megölöm őket.<br />
204
205<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Kyrianosz megfeszült, mintha tudná, hogy épp harcolni akar vele.<br />
– Nem teheted.<br />
– Csak figyelj! – <strong>Vane</strong> próbált elteleportálni a házból, de nem volt<br />
rá képes. – Mi a pokol<br />
– Nem fogom hagyni, hogy öngyilkosságot kövess el! – mondta<br />
Amanda makacsul. A lányát odaadta a húgának. – Nem engedem,<br />
hogy megtedd!<br />
<strong>Vane</strong>-t nagyon csábította, hogy visszalökje a nőre a varázslatát, de<br />
nem akarta bántani. Nem tudta, hogy kit próbál visszatartani, és nem<br />
tudta, hogy nagyon könnyen szétrepesztheti a nő erejét, miközben<br />
még csak meg sem erőlteti magát. – Nem vagy olyan erős, mint<br />
amilyennek hiszed magad, Amanda. Engedd fel az erőm!<br />
– Nem. A bosszú nem megoldás.<br />
– A bosszú az egyetlen megoldás – mondta Jasyn a háta mögül. –<br />
Engedd, hadd menjen!<br />
Valami különöset érzett ekkor <strong>Vane</strong>. Egy furcsa vibrálást…<br />
Jasyn felé fordult.<br />
A férfi ugyanúgy nézett ki, mint a katagari sólyom. Ugyanaz a<br />
magasság és testfelépítés.<br />
De vérzett…<br />
Megsérült.<br />
<strong>Vane</strong> megállt, ahogy a tények elárasztották az elméjét. A katagaria<br />
számára majdnem lehetetlen volt fenntartani az emberi formájukat,<br />
mikor megsérültek. Csak a legerősebbek legerősebbjei voltak erre<br />
képesek. És csak akkor tették ezt, ha nem volt más választásuk,<br />
minthogy az emberi világban rejtőzzenek el, és nem kockáztathatták<br />
meg a lebukást. Az emberi alakot fenntartani ilyen körülmények<br />
között elszívta a fizikai és a mágikus erejüket egyaránt. Hihetetlenül<br />
sebezhetővé tette őket a támadásokkal szemben, és könnyen halállal<br />
végződhetett.
<strong>Night</strong> Play<br />
Miért kockáztatna ilyesmit Jasyn<br />
Jasyn még a legjobb körülmények között is utált emberi alakot<br />
ölteni. Egyébként Jasyn mindent és mindenkit gyűlölt. Miért küldték<br />
volna a medvék pont őt a hírrel<br />
És Jasyn miért jött volna el<br />
<strong>Vane</strong> összehúzta a szemét, mikor egy rossz érzés tört rá. – Ki<br />
vagy te<br />
A „sólyom” pislogás nélkül nézett rá. – Tudod, ki vagyok.<br />
– Kyrianosz, védd meg a nőket! – vicsorogta <strong>Vane</strong>, és<br />
visszaszerezte az erejét Amandától.<br />
Amanda felsikoltott, de <strong>Vane</strong> habozott, mikor rájött, mivel áll<br />
szemben.<br />
– Alastor – morogta, és rávicsorgott a démonra.<br />
A démon nevetett. – Okos vagy, farkas.<br />
Tabitha belekezdett egy latin nyelvű elűző varázslatba. A démon<br />
előre lökte a kezét, és a csapás a hátsó falnak lökte nőt.<br />
<strong>Vane</strong> deréktájon elkapta, és a társalgó ajtajának akarta lökni.<br />
Mielőtt megtehette volna, a démon eltűnt, és <strong>Vane</strong> erősen beütötte a<br />
vállát.<br />
<strong>Vane</strong> felszisszen a fájdalomtól és dühtől, mert az egész válla fájt.<br />
Anélkül, hogy megállt volna, elővette a telefonját és felhívta a<br />
Szentélyt.<br />
– Nicolette – mondta, amint Mama Medve felvette. – Fang még<br />
életben van<br />
– Természetesen, cher. Itt vagyok a szobájában Aimee-vel együtt.<br />
– Biztos vagy benne – kérdezte, csak az öccsére tudott gondolni,<br />
de nem merte védtelenül hagyni Kyrianoszt és a nőket.<br />
– Oui. Épp most érintettem meg, életben van és viszonylag jó<br />
állapotban.<br />
<strong>Vane</strong> térdre esett a megnyugvástól.<br />
206
207<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Fang életben van.<br />
– Vigyázzatok rá nagyon! – mondta halkan, elakadó hangon. –<br />
Valaki felbérelte Alastort.<br />
A medve franciául átkozódott.<br />
– Ne aggódj! – mondta végül. – Senki sem fogja bántani a<br />
testvéred. Ha a démon itt felbukkan, az lesz élete utolsó hibája.<br />
<strong>Vane</strong> hallotta, ahogy a nő utasítja a lányát, hogy szóljon a<br />
menedék két legveszélyesebb tagjának, hogy vigyázzanak a farkasra.<br />
– Merci, Nicolette.<br />
Szétkapcsolta a hívást és látta, hogy Amanda a testvére mellett<br />
térdel, aki most már ülő helyzetben volt, és a fejét fogta.<br />
Tabitha letörölte a vért az orráról, és halkan átkozódott. – Nagyon<br />
gyűlölöm a démonokat – motyogta felindultan.<br />
<strong>Vane</strong> használta az erejét, és meggyógyította a nőt, majd<br />
helyrehozta a falban esett károkat.<br />
Tabitha szeme elkerekedett, mielőtt lábra küzdötte magát.<br />
– Jól vagy, Tabby – kérdezte Amanda, aki a húgáról az újonnan<br />
helyrehozott falra nézett.<br />
Tabitha bólintott.<br />
<strong>Vane</strong> lassan felemelkedett. A tekintete <strong>Bride</strong>-ra szegeződött, aki a<br />
kanapéról őt figyelte.<br />
– Megsebeztelek, Amanda – kérdezte <strong>Vane</strong>, anélkül, hogy levette<br />
volna a szemét a párjáról.<br />
– Nem volt túl kellemes – mondta Amanda. – Figyelmeztethettél<br />
volna, mielőtt kitörtél a varázslatomból.<br />
– Sajnálom. Nem volt idő.<br />
– Mégis, mi történt – kérdezte <strong>Bride</strong> halkan. A kanapén ült,<br />
mintha odafagyott volna. – Mi folyik itt<br />
<strong>Vane</strong> egy kényelmetlen pillantást váltott Amandával és<br />
Kyrianosszal. Hogy a fenébe fogja ezt megmagyarázni neki
<strong>Night</strong> Play<br />
Kyrianosz felkapta a lányát, aki úgy tűnt, nem vette észre, hogy<br />
démon járt a házban. De végül is babázott már eggyel korábban.<br />
Marissának ez egy átlagos nap volt csupán.<br />
Kyrianosz Amandához és Tabithához ment. – Szerintem be<br />
kellene mennünk a konyhába, és tenni egy kis jeget Tabby fejére.<br />
– Szállj le rólam, Geritol, vagy neked kell a jég az ágyékodra! –<br />
mondta Tabitha, miközben elindultak a konyha felé.<br />
<strong>Vane</strong> addig várt, míg egyedül nem maradtak <strong>Bride</strong>-dal.<br />
Ez lesz egész élete legkínosabb jelenete. Még azt sem tudta, hol<br />
kezdje. De most legalább nem rettegett tőle.<br />
Ez azért már haladás, akárhogy is nézzük.<br />
<strong>Bride</strong> a hitetlenségtől döbbenten ült, és próbált értelmet találni<br />
ebben… Még azt sem tudta, minek nevezze ezt az egészet.<br />
Abban sem volt biztos, mit látott. Minden olyan gyorsan történt. A<br />
kopogás az ajtón, a bejövő vérző ember, aki csak úgy eltűnt a<br />
semmibe.<br />
Zavarodottnak érezte magát, és az elméje hátsó zugában azt<br />
gondolta, talán a Kész Átverés Show-ban van. Van még egyáltalán<br />
Kész Átverés<br />
Talán ez egy újfajta valóság show.<br />
Hogyan Őrülj Meg Egyetlen Délután Alatt.<br />
A gondolatai elkalandoztak, miközben azért harcolt, hogy fogást<br />
találjon a bizarr események felett.<br />
– Kyrianosz azt mondta, nem vagy pszichopata sorozatgyilkos. –<br />
Ez még <strong>Bride</strong>-nak is ostobán hangzott, de nem tudta, mi mást<br />
mondhatna neki.<br />
– Nem – mondta halkan és elé sétált. – De nem vagyok ember<br />
sem.<br />
Tabitha dühös hangja visszhangot vert a konyhában. – Hogy érted<br />
azt, hogy az a fickó egy nyamvadt kutya<br />
208
SHERRILYN KENYON<br />
Mindketten megfordultak, mikor Tabitha berontott a szobába.<br />
– Te kutya vagy – kérdezte <strong>Vane</strong>-t.<br />
– Farkas – javította ki <strong>Vane</strong>.<br />
<strong>Bride</strong> felállt és megkerülte a kanapét, hogy az közte és <strong>Vane</strong><br />
között legyen. Ez nem volt valóság.<br />
Nem. Ez egy álom. Beverte a fejét. Vagy valami ilyesmi.<br />
– Úúú – Tabitha gúnyosan elmosolyodott. – Tudnom kellett volna,<br />
mikor akkor éjjel megjelentél az étterem előtt. Túl okos voltál egy<br />
átlagos bestiához.<br />
Kyrianosz jött be az ajtón és megpróbálta kihúzni Tabithát a<br />
konyhába.<br />
Tabitha lerázta magáról a kezét. – <strong>Bride</strong>-nak szüksége van rám. Ő<br />
nincs hozzászokva az őrültekhez.<br />
– Haza kell mennem! – mondta <strong>Bride</strong>, miközben egy különös<br />
érzés árasztotta el. Mintha az elméje visszautasítana mindent, amit<br />
hallott.<br />
<strong>Vane</strong> egy kutya…<br />
Ja, persze. Nos, a legtöbb férfi kutya volt, de ezt csak képletesen<br />
mondták.<br />
Nem. Ez csak egy különös álom. <strong>Vane</strong> nyilván beletett valamilyen<br />
drogot az ebédjébe, és most hallucinál. Ha felébred, biztos, hogy<br />
kihívja a rendőrséget.<br />
Az ajtó felé indult, de <strong>Vane</strong> megjelent előtte. – Nem mehetsz el!<br />
– Ó, de igen – vágta oda élesen. – Ez csak egy rossz pszichotikus<br />
hallucináció, és megtehetek bármit, amit csak akarok. Csak figyelj!<br />
Mindjárt madárrá változok.<br />
Oké, nem tette.<br />
<strong>Bride</strong> egy egész percet várt. – Miért nem vagyok madár Madár<br />
akarok lenni.<br />
209
<strong>Night</strong> Play<br />
– Mert nem álmodsz – mondta <strong>Vane</strong>, és az egyik kezét a nő<br />
karjára tette. – Ez valóság, <strong>Bride</strong>. A maga elcseszett módján.<br />
– Nem, nem, nem – tartott ki a véleménye mellett. – Ez nem<br />
valóság. Nem vagyok hajlandó elhinni. Ez… – <strong>Bride</strong> megállt a<br />
mondat közepén, mikor észrevette Kyrianosz lányát. Marissa<br />
bemászott a szobába. A gyerek a kanapé közelébe mászott, leült és<br />
elkezdett nevetni.<br />
Feltartotta egyik aprócska karját, és koporsó alakú dohányzó<br />
asztalról odarepült hozzá az egyik csésze, egyenesen a kezébe. –<br />
Rissa, csésze, apu – mondta boldogan, habár még túl kicsi volt<br />
ahhoz, hogy beszéljen.<br />
– Ja – mondta <strong>Bride</strong>, míg Marissa a pohárból ivott, aztán<br />
Kyrianosz felkapta a lányát a padlóról. – Kétségtelenül egy vadvízi<br />
evezés kellős közepén vagyok.<br />
El akart menni <strong>Vane</strong> mellett, de az megállította.<br />
– Kérlek, <strong>Bride</strong>, meg kell hallgatnod, mert az életed veszélyben<br />
van, de nem én jelentem a fenyegetést.<br />
Felnézett az elbűvölő mogyoró zöld szemekbe és azon<br />
gondolkodott, vajon ez is a hallucináció része-e.<br />
Talán mindez meg sem történt. Talán még mindig az ágyban van<br />
Taylorral, és mindez csak hosszú, furcsa álom.<br />
Megrázta a fejét, és <strong>Vane</strong>-re nézett. – Nem tudom elfogadni azt,<br />
amit láttam. Ez nem lehetséges.<br />
<strong>Vane</strong> feltartotta a tenyerét, amin ugyanaz a tetoválás volt, mint az<br />
övén. – Nem tudom, hogyan segíthetnék azon, hogy ezt elfogadd. A<br />
hihetetlen dolgok azóta az életem részét képezik, mióta<br />
megszülettem. Én…<br />
<strong>Vane</strong> felsóhajtott, majd leejtette a kezét a válláról és előhúzta a<br />
mobilját, majd felhívott egy számot.<br />
Felhív valakit Most<br />
210
211<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Miért ne Volt annyi értelme, mint az események többi részének.<br />
Mit evett ebédre Nyilván nagyon kemény anyag lehetett. Jobb<br />
lesz, ha megjegyzi, hogy ne egyen többet belőle.<br />
<strong>Vane</strong> tekintete továbbra is rajta nyugodott. – Acheron, szükségem<br />
lenne egy szívességre. Nem érdekel, mibe kerül. Kyrianosz házában<br />
vagyok a párommal, és szükségem van rá, hogy idegyere és<br />
megvédd, míg meg nem szabadul tőlem.<br />
– Pár – ismételte <strong>Bride</strong>. – Mint „barát”<br />
– Mint „feleség” – mondta Tabitha.<br />
<strong>Bride</strong> elképedt. – Nem vagyok házas.<br />
<strong>Vane</strong> eltette a telefont. – Nem, nem vagy az, <strong>Bride</strong>. – Megérintette<br />
az arcát az egyik meleg kezével és hosszan, szomorúan a szemébe<br />
nézett. – Senki nem kényszerít téged semmire, amit nem akarsz.<br />
Végigsimított az arccsontján a nagyujjával. – Maradj itt, ahol a<br />
dolgok általában normálisak, és ahol biztonságban leszel a következő<br />
két hétben. Én nem foglak még egyszer zavarni. Esküszöm. Csak<br />
maradj biztonságban a kedvemért.<br />
Nehéz volt félni egy olyan férfitól, aki úgy néz rá, mint <strong>Vane</strong>. Az<br />
őszinteség sütött a szeméből. Ahogy a szükség és a sóvárgás is.<br />
<strong>Bride</strong> bizonytalan volt.<br />
Félt.<br />
– Mi vagy te – kérdezte.<br />
<strong>Vane</strong> lenézett, vett egy mély levegőt, majd felemelte a fejét.<br />
<strong>Bride</strong> elképedt, mikor meglátta a férfi fél arcát borító mélyvörös<br />
tetoválást, ami hasonló volt a tenyerükön lévőhöz.<br />
– Ember vagyok – mondta gyötrődő hangon. – És mégsem<br />
teljesen az. – Az egyik kezét a vállára tette. – Sosem ismertem<br />
gyengédséget – suttogta. – Addig a percig nem, míg nem találkoztam<br />
veled, és meg nem érintettél. Az életem veszélyes és erőszakos. Sötét<br />
és kicsavart, és nincs benne hely olyasvalaki számára, mint te. Több
<strong>Night</strong> Play<br />
ember akarja a halálom, mint amennyit meg tudnék számolni. Nem<br />
fognak leállni és te… – a fogait csikorgatta, mielőtt újra beszélni<br />
kezdett. – Nem lesz semmi, amire vágyakoznod kellene életed<br />
hátralévő részében. Esküszöm, arra a kevés emberségre, ami még<br />
maradt a lelkemben.<br />
Hátra lépett, majd az ajtóhoz ment. – Vigyázz rá a kedvemért,<br />
Kyrianosz!<br />
Majd eltűnt.<br />
<strong>Bride</strong> kiüresedettnek érezte magát a hirtelen eltűnés miatt, és<br />
valami ismeretlen okból fájt a szíve.<br />
Ránézett Tabithára, akinek könnyes volt a szeme. – Kutya vagy<br />
sem – mondta Tabitha –, ez nagyon… – <strong>Bride</strong>-hoz sietett és az ajtó<br />
felé lökdöste. – Ne hagyd, hogy elmenjen, <strong>Bride</strong>! Hívd vissza!<br />
Nem is kellett volna mondani, <strong>Bride</strong> már az ajtó felé tartott.<br />
– <strong>Vane</strong>! – hívta, a szeme őt kereste.<br />
Semmilyen nyoma nem volt.<br />
– <strong>Vane</strong>! – próbálta újra, még hangosabban.<br />
A szíve megtört, visszalépett a házba és beleütközött Tabithába. –<br />
Nem hiszem el, hogy hagytam elmenni.<br />
– Nem hiszem el, hogy az az idióta elment.<br />
<strong>Bride</strong>-ot elárasztotta a pánik, mikor meghallotta a hangot. Nem<br />
Tabitha volt az. Hanem a démon.<br />
És egy szemvillanás alatt minden elsötétült.<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> elsétált Kyrianosz házától és mindent megtett, hogy<br />
figyelmen kívül hagyja <strong>Bride</strong> hívását. A szíve darabokra tört a<br />
gondolattól, hogy elveszti.<br />
212
213<br />
SHERRILYN KENYON<br />
A helyes dolgot tette. El kellett engednie. Akkor miért fájta<br />
annyira<br />
Már pedig nagyon fájt. Kínozta és égette a szívét, és nem volt<br />
benne biztos, hogy kibírja.<br />
Ez volt a legjobb, amit tehetett.<br />
Ő ember volt, míg <strong>Vane</strong>…<br />
Farkas volt, aki szerette őt. <strong>Vane</strong> átkozódott az állítás valódiságán.<br />
Olyan kétségbeesetten le szerette volna tagadni, de nem tudta. A nő<br />
volt mindene.<br />
Nem volt semmi a világon, amit ne tett volna meg érte. Imádta,<br />
ahogy ránézett, mintha őrült volna. Ahogy halkan dúdolt, miközben a<br />
port törölte. Ahogy mindig biztosra ment, hogy megossza vele az<br />
ennivalóját.<br />
Az érzések, amikor a karjaiban tartott, suttogó hangját, mikor a<br />
nevét mondta orgazmus közben.<br />
A pokolba, még azt is szerette, ahogy ívbe feszítette a hátát.<br />
– Ó, baszd meg! – morogta. Nem fogja csak úgy elengedni.<br />
Szerette őt, és nem fogja csak úgy otthagyni. A nélkül nem, hogy<br />
harcolna érte, és legalább el ne mondja neki, amit érez.<br />
Visszafordult a ház felé.<br />
– <strong>Vane</strong>! Gyere gyorsan!<br />
Megállt Kyrianosz mély hangjára. A sürgetésre, amit az egykori<br />
Sötét-vadász hangjában hallott.<br />
Visszateleportált a házba, és a társalgóban jelent meg. Látta<br />
Kyrianoszt a lányával és Tabithával. <strong>Bride</strong> nem volt sehol.<br />
Rossz érzés fogta el. – Hol van <strong>Bride</strong><br />
– A démon elvitte – mondta Tabitha.<br />
Az állati része bosszúért üvöltött. Kiterjesztette az érzékeit, de<br />
nem talált semmit a levegőben. Semmi illatot, semmi nyomot.<br />
Nem számít. Alastor elvitte a párját.
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> meg fogja találni, és mikor megvan, eggyel kevesebb démon<br />
lesz az univerzumban.<br />
†<br />
<strong>Bride</strong> sikítani akart, de nem tudott. Úgy tűnt, a hangszálai<br />
lebénultak.<br />
A látása hirtelen visszatért, és fájt tőle a szeme.<br />
Pislogott egyet és körbenézett. Valamiféle háznak egy régi<br />
szobájában lehetett. Hosszú volt és széles, régimódi megrakott tűz<br />
égett bent, kandalló vagy valódi tűzhely nélkül.<br />
– Ne félj! – mondta a démon és elengedte.<br />
Ellépett mellőle. A jóképű szőke helyett, aki korábban volt, most<br />
förtelmes volt. A bőre mély, sötétlila volt, a haja és a szeme pedig<br />
vörös.<br />
A lábai kicsavartak voltak, és leginkább egy túlméretezett<br />
furkósbotra emlékeztetettek. Elsántikált az ajtóhoz és kinyitotta.<br />
– Bryani! – kiáltott ki, majd visszanézett, és úgy szimatolt, mint<br />
egy állat. A fogai túl nagyok voltak a szájához képest, és mikor<br />
beszélt, selypített. – Senki sem fog bántani, bobbin.<br />
<strong>Bride</strong>-nak kezdett elege lenni abból, hogy mindenki ezt mondja. –<br />
Hol vagyok<br />
A démon megtörölte az orrát. – Ne aggódj, bobbin! Itt<br />
biztonságban vagy.<br />
– Ott is biztonságban voltam, ahonnan elhoztál. – Valamilyen<br />
szinten.<br />
Miféle elcseszett hallucináció ez Ha elveszti az ezét, jobban örült<br />
volna, ha ez <strong>Vane</strong> mellett történik, nem pedig a ronda szörnyeteggel,<br />
aki alig tud beszélni.<br />
214
SHERRILYN KENYON<br />
A démon arrébb lépett, és beengedett egy gyönyörű nőt, aki<br />
<strong>Bride</strong>-ot a fiatal Grace Kelly-re emlékeztette, csak ennek a nőnek<br />
durva sebhelyek borították az arcát és a nyakát, amik mellett a<br />
Tabitháé eltörpült.<br />
A hegek alatt egy <strong>Vane</strong>-éhez hasonló mintázatú, vörös tetoválást<br />
viselt az arcán.<br />
A húszas évei közepén járó nőknél nem tűnt idősebbnek, és mégis<br />
úgy viselkedett, mint egy királynő. Úgy lépett be a szobába, mintha<br />
az övé lenne, és kihívna bárkit, aki megkérdőjelezi őt.<br />
Szőke copfja elegánsan a feje köré volt csavarva, és egy arany<br />
gyűrű tartotta a helyén, ami nagy gyémántokkal, rubinokkal és<br />
zafírokkal volt kirakva.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta a nő ruhája láttán. Amit viselt, az olyan<br />
volt, mintha a Xéna egyik részéből jött volna elő. Arany test-páncél<br />
borította az egész felsőtestét, de a karjait csupaszon hagyta, bár a<br />
csuklóján és az alkarján szintén arany vértet viselt. Vörös és<br />
sötétzöld kockás szoknyája pedig bő volt és sokrétegű.<br />
És ami még lenyűgözőbb, a nőnek egy kard, egy íj és egy tegez<br />
nyílvessző volt a hátára erősítve.<br />
Ó igen, most már biztos, hogy megőrült, határozta el <strong>Bride</strong>. Az<br />
elméje totál megbomlott. Talán már meg is halt.<br />
Olyan, mintha egy játékot játszana, ahol senki nem mondta el neki<br />
a szabályokat.<br />
Grace Kelly vagy Bryani, ahogy a démon nevezte, tüzetesen<br />
megvizsgálta <strong>Bride</strong>-ot. – Bántott téged, gyermek<br />
<strong>Bride</strong> a démonra nézett. – Attól függ a „bántanit” hogy érted. Nem<br />
igazán akartam, hogy idehozzon, függetlenül attól, hogy hol is<br />
vagyunk.<br />
215
<strong>Night</strong> Play<br />
– Nem Alastor – vágott közbe élesen Bryani olyan akcentussal,<br />
amilyet <strong>Bride</strong> még sosem hallott. – A másik. Az az átkozott farkas.<br />
Bántott téged<br />
<strong>Bride</strong> még inkább összezavarodott. – A háziállat farkasra<br />
gondolsz, vagy a barátomra, aki azt hiszi magáról, hogy farkas<br />
Bryani megragadta a kezét és elé tartotta. – Az, akinek a keze<br />
passzol a tiédhez. Megerőszakolt<br />
– Nem – mondta <strong>Bride</strong> dühösen, és kirántotta a kezét a nő<br />
szorításából. – Nem csinált semmit.<br />
Bryani megkönnyebbülten felsóhajtott, majd odabólintott a<br />
démonnak. – Időben elhoztad. Köszönöm, Alastor.<br />
A démon fejet hajtott Bryani felé. – Végeztünk. – Azon nyomban<br />
eltűnt és magukra hagyta őket.<br />
Bryanit nem látszott zavarni ez a furcsaság jelenet.<br />
A kezét <strong>Bride</strong> felé nyújtott. – Gyere, gyermek. A csarnokban<br />
mindannyian védelmezhetünk, míg viseled a párok jelét.<br />
Az ösztönei azt súgták, hogy húzódjon el, de <strong>Bride</strong><br />
rákényszerítette magát, hogy megfogja a nő kezét. Mi a fene Már<br />
így is elvesztette az eszét. Legalább megnézheti, hova vezeti a<br />
következő pszichotikus látomás.<br />
Remélhetőleg szebb és melegebb lesz, mint ez a spártai szoba.<br />
<strong>Bride</strong> felnevetett a gondolatra. – Láttad már valaha azt a Buffy<br />
részt, ahol Sarah Michelle Gellar egy őrült delírium és a való élete<br />
között ingázik<br />
Bryani értetlenül nézett rá. – Ki az a Buffy Ő is egy Lykos, vagy<br />
valami másféle katagaria<br />
<strong>Bride</strong>-ot megdöbbentette, hogy a nőnek fogalma sincs, ki Buffy. –<br />
Mindegy. Nyilván ez az én delíriumom, és hamarosan egy<br />
gumiszobában ébredek.<br />
Bryani elengedte őt, és elhagyták a szobát.<br />
216
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> követte őt ki a kunyhóból, és egy hegyekkel körülvett völgy<br />
közepén találta magát. Gyönyörű volt, bár az ő ízlésének egy kicsit<br />
hideg.<br />
Hogyan került ide, arról fogalma sem volt. Ez nem New Orleans,<br />
ahol még öt perccel ezelőtt volt.<br />
Ami még furcsább, mindenki ősi ruhákba volt öltözve, és olyan<br />
nyelvet beszéltek, amit nem értett.<br />
És amint elmentek mellettük, mindenki megállt. A csend szinte<br />
harapható lett. Hátborzongató. A nők, akik a kútból húztak vizet.<br />
Azok, akik kosarakat cipeltek és beszélgettek. Még a gyerekek is<br />
abbahagyták a játékot.<br />
De a férfiak voltak azok, akik felkeltették <strong>Bride</strong> figyelmét,<br />
különösen, mivel mindegyik úgy nézett rá, mintha célpont vagy<br />
zsákmány lenne.<br />
Észrevette, hogy a démon kivételével a falu minden lakója<br />
hihetetlenül szép volt. Ez kétségtelenül hallucináció.<br />
Még a vetkőzős fiúkon sem volt ennyi kidolgozott izom. És a<br />
nőket már meg se említse. Ők voltak az okai annak, hogy sosem<br />
vette meg a divatmagazinokat.<br />
<strong>Bride</strong> követte Bryanit egy nagy faépületbe, ami leginkább az<br />
Artúr király filmekbe illett volna bele. Akácfából készült, és ez is<br />
spártai volt belülről, kivéve az óriási máglyát, ami a csarnok közepén<br />
égett, amit körülvettek hosszú asztalok és falócák. Valami, ami<br />
kiszárított növényekre emlékeztetett, volt szétszórva a döngölt<br />
földön.<br />
Amint <strong>Bride</strong> belépett, körbevették a lenyűgöző férfiak, akik épp őt<br />
szimatolták.<br />
– Már bocs – mondta és arrébb lépett tőlük. – Ez az én fantáziám<br />
és örülnék, ha ezt nem csinálnátok.<br />
217
<strong>Night</strong> Play<br />
A magas szőke félre billentette a fejét, amivel nagyon kutyaszerű<br />
volt. Éles pillantást vetett Bryani felé. – Miért hoztál ide egy katagari<br />
ribancot<br />
Bryani elhúzta tőlük <strong>Bride</strong>-ot és elé állt. – Ő nem ribanc. Ő egy<br />
rémült emberi asszony, akinek fogalma sincs, mi folyik körülötte.<br />
Azt hiszi, megőrült.<br />
A szőke férfi nevetett. – Szerintem ugyanúgy kellene<br />
visszaküldenünk a párjának, mint ahogy a katagaria küldi vissza a<br />
párjainkat. – Tett feléjük egy lépést.<br />
Bryani kihúzta a hátán lévő kardot, és a férfire fogta. – Ne akard,<br />
hogy megöljelek, Arnulf! Azért hoztam ide, hogy megvédjem.<br />
– Akkor hibát követtél el.<br />
Bryani döbbentnek látszott. – Emberek vagyunk.<br />
– Aye – értett egyet, majd egy veszélyes vigyort küldött <strong>Bride</strong><br />
felé. – És bosszúért kiáltok ugyanebből az okból, hercegnőm. A<br />
párom holtan fekszik, amiért meggyalázták. Azt mondom,<br />
viszonozzuk nekik tízszeresen.<br />
Amikor a férfiak felé indultak volna, egy vonyítás visszhangzott.<br />
Mindenki megdermedt.<br />
<strong>Bride</strong> megfordult, és látta, ahogy kinyílik az ajtó. Egy idős férfi<br />
lépett be rajta. A haja fehér volt, és régimódi szakállat viselt.<br />
Mellette egy nagy, barna farkas állt.<br />
Akárcsak Bryaninak, az öregnek az arcát is titokzatos, zöld<br />
tetoválás borította. – Mi folyik itt<br />
– Morális kárpótlást követelünk – mondta Arnulf. – A lányod a<br />
falkába hozott egy katagari párt. Őt akarjuk.<br />
Az öreg szúrós pillantást vetett <strong>Bride</strong>-ra, majd Byranira nézett.<br />
– Megmondtam, apám – mondta Bryani és leengedte a kardot. –<br />
Nincs más megoldás.<br />
Az öreg arra utasította a többieket, hogy távozzanak.<br />
218
219<br />
SHERRILYN KENYON<br />
A férfiak vonakodva voltak rá hajlandóak. Mielőtt elmentek, volt<br />
amelyik állat módra vonyított. Mások úgy néztek vissza, hogy az<br />
arckifejezésükön látszott, ennek a beszélgetésnek még nincsen vége.<br />
<strong>Bride</strong> most először megrémült. Valami nem volt jó ebben az<br />
„álomvilágban”.<br />
Ha nem tudná jobban, meg mert volna esküdni rá, hogy ez<br />
valóság. De nem lehetett az.<br />
Vagy igen<br />
Mikor egyedül voltak, az öreg intett nekik, hogy kövessék a<br />
teremben lévő legtávolabbi asztalhoz, ami egy pódiumon állt. Két<br />
szék állt ott, mint nagy, kézzel faragott trónusok, faragott<br />
farkasfejekkel. – Mit gondoltál, Bry – szegezte neki a kérdést.<br />
– Meg akarom védeni őt, apa. Nem ez az Őrzők dolga Nem a<br />
világot védjük a katagaria állataitól<br />
A férfi nagyon dühösnek látszott. – De ő az egyiknek a párja.<br />
– Még nincs hozzákötve. Csak meg van jelölve. Ha itt tartom<br />
addig, míg a jel el nem tűnik, akkor megszabadul tőle.<br />
Az öreg férfi a fejét rázta, míg a farkasa odament <strong>Bride</strong>-hoz és<br />
megszaglászta.<br />
<strong>Bride</strong> ránézett, azon gondolkozott, vajon farkas marad-e, vagy<br />
valami mássá változik.<br />
– Miért nem ölted meg egyszerűen a párját – kérdezte az öreg.<br />
Bryani félre nézett.<br />
Az öreg fáradtan felsóhajtott. – Megmondtam neked,<br />
évszázadokkal ezelőtt, hogy öld meg, lányom!<br />
Düh lobbant fel a nő szemében. – Megpróbáltam, nem emlékszel<br />
Túl erős lett.<br />
Az öreg undorodó hangot adott ki. – Akkor védd még ezt a nőt!<br />
Figyelmeztetem a többieket, és ha a fiad eljön, akkor befejezzük,<br />
amit elkezdtél.
<strong>Night</strong> Play<br />
Bryani bólintott, majd intett <strong>Bride</strong>-nak, hogy kövesse. Elvezette a<br />
trónszékek mellett, le egy szűk folyosón, ami néhány szobába<br />
vezetett.<br />
A hely spártai volt, mint minden más, de volt benne néhány<br />
kényelmet keltő dolog, mint például a nagy, bélelt ágy és a szőrmék,<br />
valamint huszonegyedik századi könyvek.<br />
<strong>Bride</strong> felnevetett, mikor felkapta Kinley MacGregor egyik<br />
novelláját. Ó, igazán jó álom. – Tudnál nekem adni egy kólát –<br />
kérdezte Bryanit. – Úgy érzem, szükségem van rá.<br />
– Nem, nem tudok. Ahhoz keresztül kellene vágnom az időn, azt<br />
az erőmet elvették tőlem. – A hangja keserű és dühös volt. – Ezért<br />
kértem meg a démont, hogy menjen el érted.<br />
– Ki vette el az erőd<br />
– A párom – Bryani szinte köpte a szót. – Sok mindent ellopott<br />
tőlem, de ne félj. A fia nem fog erőszakoskodni veled. Erről<br />
gondoskodom.<br />
<strong>Bride</strong> letette a könyvet a kis asztalra. – Tudod, ennek az egésznek<br />
semmi értelmét nem látom.<br />
Bryani csípőre tette a kezét, és szembe nézett vele. – Akkor ehhez<br />
mit szólsz Az az úgynevezett férfi, akivel voltál, <strong>Vane</strong>, egy farkas,<br />
akinek akaratom ellenére életet kellett adnom négyszáz évvel ezelőtt.<br />
És ha tudom, megölöm neked.<br />
– Tessék<br />
Bryani nem törődött vele, tovább beszélt. – Mikor fiatal voltam,<br />
ostoba is voltam, mint sok más nő. Amikor először kimerészkedtem<br />
az őrzői őrjáratomra, hogy katagari farkasokra vadásszak, az ellenség<br />
elfogott, és azt gondolták, milyen vicces lenne, ha<br />
megerőszakolnának.<br />
<strong>Bride</strong> betegnek érezte magát Bryani történetétől. Szimpátiát érzett<br />
a nő iránt.<br />
220
221<br />
SHERRILYN KENYON<br />
Szegény asszony. El sem tudott volna rosszabbat képzelni.<br />
És ő volt <strong>Vane</strong> anyja…<br />
Bryani vicsorgott és a fejét rázta. – De a Végzet gyakran<br />
kegyetlen és én, úgy, mint te, azon kaptam magam, hogy az egyik<br />
vadállathoz vagyok társítva, aki bántott engem. <strong>Vane</strong> apja ott tartott<br />
heteken keresztül, és többször megerőszakolt. Próbált rávenni, hogy<br />
fogadjam el páromnak. Ezt nem tehetik meg helyettünk. Az<br />
elfogadás szigorúan a mi kezünkben van. Nem az övékben.<br />
Ez nem lehet valóság. Nem. <strong>Bride</strong> csak álmodik, de hogy miért<br />
álmodta ezt, fogalma sem volt. – Nem hasonlítasz <strong>Vane</strong>-re.<br />
Tiszta, hamisítatlan gyűlölet ragyogott Bryani mogyoró zöld<br />
szemében. – Ő a mocskos apjára ütött.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor eszébe jutott, Fury mit mondott.<br />
Á, az elméje visszajátssza az eddigi delíriumait. Volt értelme.<br />
Valamilyen formában.<br />
De miért ilyen tragikus ez a történet <strong>Bride</strong> sosem kívánt senkinek<br />
semmi rosszat, főleg <strong>Vane</strong> anyjának nem.<br />
Lehet, hogy ez valóság<br />
Lehetséges ez<br />
<strong>Bride</strong> odament a nőhöz, és megfogta a kezét, megnézte a tenyerét.<br />
– Nincs jeled.<br />
– Nincs. Ha a párválasztást nem fejezzük be három héten belül, a<br />
jel eltűnik, és mi nők szabadon mehetünk az utunkra. A férfiak<br />
ellenben ott maradnak impotensen életük hátralévő részében.<br />
<strong>Bride</strong> felnézett a nőre. Bryani nagyon magas volt. – Otthagytad az<br />
apját impotensen<br />
Gonosz fény csillant Bryani szemében. – Ennél sokkal rosszabbat<br />
is tettem vele. Miután a gyerekeim megszülettek, elvittem a három<br />
emberi gyerekem, és annak az átkozottnak otthagytam a három<br />
kölyköt, hogy nevelje fel őket és emlékezzen, mit művelt velem.
<strong>Night</strong> Play<br />
Biztos vagyok benne, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne kívánná,<br />
bár megölt volna, mikor volt rá alkalma.<br />
<strong>Bride</strong> lehajtotta a fejét. – Miért álmodom ezt – kérdezte. – Nem<br />
értem ezt a rémálmot.<br />
Bryani a fejét rázta. – Ez a valóság, <strong>Bride</strong>. Tudom. Az emberek<br />
világában nem történik olyasmi, mint amilyet az előbb elmeséltem.<br />
Vannak dolgok, amiket a mindennapokban észre se veszel, hogy<br />
léteznek.<br />
Bryani egyik percben még ott állt <strong>Bride</strong> előtt, a másikban a nő már<br />
egy hatalmas, fehér, erdei farkas volt, hasonló az ő<br />
örökbefogadottjához.<br />
<strong>Bride</strong> hátrált.<br />
Nem, ez nem valóság. Ilyen nincs.<br />
– Haza akarok menni – mondta hangosan. – Fel akarok ébredni.<br />
Kérlek, istenem hagyd, hogy felébredjek!<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> megtörte a révületet, mikor rájött, hol van a párja.<br />
<strong>Bride</strong> az anyja otthonában van. Megesküdött, hogy soha többé<br />
nem tér vissza arra a helyre. Csak egyszer volt ott. Réges-régen,<br />
mikor üzletelt egyet Acheron Parthenopaeus-szal, hogy segítsen neki<br />
megtalálni az anyját.<br />
Mai napig sem tudja igazából, miért akarta megtalálni őt. Talán<br />
olyan sokat élt az apja mellett, aki gyűlölte őt, hogy látni akarta,<br />
vajon az anyja elfogadja-e őt.<br />
Vagy talán azért, mert emberré vált, és arra gondolt, így talán<br />
elfogadja őt.<br />
Ehelyett megpróbálta megölni.<br />
– Átkozom a napot, mikor megszültelek.<br />
222
SHERRILYN KENYON<br />
A szavai még mindig ott visszhangzottak a lelke mélyén és a nő<br />
most bevitte a végső csapást. Elszabadított egy démont, csakhogy<br />
elrabolja a párját. Egyetlen Vér-vadász sem volt képes elvinni egy<br />
embert a saját idősíkjából az engedélye nélkül. Erre csak a démonok<br />
és az istenek voltak képesek.<br />
De miért Miért vinné az anyja <strong>Bride</strong>-ot a középkori Britanniába<br />
Nem bízott az anyjában. Túlságosan is mélyen gyűlölte őt és az apját.<br />
<strong>Vane</strong> nem bízott az emberekben.<br />
Nem, <strong>Bride</strong> az ő felelőssége és az utolsó, amit tenne az, hogy<br />
egyedül hagyja egy falka árkádiaival a múltban, ahol született.<br />
El kell mennie, ki kell szabadítania, és haza kell hoznia.<br />
De ezúttal nem lesz vele hátvéd. Egyedül megy.<br />
Csak remélte, hogy túléli ezt a találkozót. Különben lehet, hogy<br />
<strong>Bride</strong> örökre ott ragad a múltban.<br />
223
9. FEJEZET<br />
A<br />
hogy az órák lassan teltek, és miközben be volt zárkózva az<br />
aprócska szobába, <strong>Bride</strong> rájött valamire.<br />
Ez nem álom.<br />
Nem tudta, hogyan lehet ez valóság, de nem volt más<br />
választása, minthogy elfogadja, hogy ez nem álom, és nem is<br />
hallucináció. Ezek az emberek valódiak voltak, és az övék volt a<br />
legrosszabb ízű étel, amit valaha megpróbált megenni.<br />
Nem csoda, hogy mind olyan átkozottul sovány.<br />
A tálcája az épphogy csak nem érintetlen ételével ott volt a kis<br />
éjjeli szekrényen. <strong>Bride</strong> átvágott a szobán, miközben azt<br />
hallgatta, hogy odakint az emberek azon vitatkoznak, mit<br />
tegyenek vele.<br />
Ez az egész minden egyes perccel egyre ijesztőbb lesz.<br />
Hirtelen mozgást érzett a háta mögött. <strong>Bride</strong> megfordult, és<br />
egy férfit látott ott, aki nagyon emlékeztetett <strong>Vane</strong>-re.<br />
Ugyanolyan többszínű, sötét haja volt és zöld szeme, és az arca is<br />
rejtélyesen hasonlított. Frissen volt borotválkozva, a haja<br />
ugyanolyan hosszú, mint <strong>Vane</strong>-é, és ősi bőrpáncélt, valamint<br />
224
SHERRILYN KENYON<br />
láncinget viselt. Mint Bryaninak, neki is egy kard volt a hátára<br />
erősítve.<br />
Úgy nézett rá, ami arra emlékeztette, ahogy egy vadállat<br />
vizslatja a zsákmányát.<br />
– Ki vagy te – kérdezte tőle.<br />
Nem felelt. Helyette közelebb jött, így meg tudta ragadni a<br />
kezét, és megnézte a megjelölt tenyerét. Gyűlölet fénylett a<br />
szemében.<br />
Mielőtt pislanthatott volna, a csarnok közepén találta magát,<br />
ahol a föld legdühösebb emberei gyűltek össze. Olyan érzés volt,<br />
mint forró kőnek lenni egy viperafészekben.<br />
A hangjuk ereje megtízszereződött, mikor megjelent.<br />
– Dare! – kiáltotta az öreg férfi, Bryani apja. – Miért hoztad<br />
ide<br />
<strong>Vane</strong> hasonmása egy ellenséges pillantást vetett <strong>Bride</strong>-ra. –<br />
Timoriát kiálltok a párja ellen.<br />
A tömeg egyetértően éljenzett.<br />
– Nem – mondta Bryani, ahogy keresztülvágott a tömegen,<br />
feléjük tartva.<br />
– Mi a baj, anya – kérdezte Dare, és Bryani felé fordult. – Az<br />
érzéseid a rajtunk élősködő állatok iránt megváltoztak<br />
– Jobban tudod te annál.<br />
– Akkor hagyd, hogy visszaadjuk nekik, amit mi kaptunk<br />
tőlük!<br />
Bryani kardot fogott a fiára. – Őrzői esküt tettem arra, hogy<br />
megvédem…<br />
225
<strong>Night</strong> Play<br />
– Egy katagari szajhát – kérdezte Dare, közbe vágva. <strong>Bride</strong>-ot<br />
Bryani felé lökte. – Árad belőle a szaga. Azt mondom,<br />
egyenlítsük ki a számlát!<br />
Újra felhangzott az éljenzés.<br />
<strong>Bride</strong> remegett a félelemtől.<br />
– Apám – kérdezte Bryani az öreget. – Ennek így kell lennie<br />
Az öreg a tömeget nézte, mielőtt válaszolt a lányának. –<br />
Egyeztetned kellett volna velem, mielőtt idehozod őt, Bryani.<br />
Védelmezni akarod az ellenséget, mikor ebben a falkában nincs<br />
olyan család, akit a katagaria ne tépázott volna meg. Az Olimposz<br />
isteneire, nézd, mit műveltek a saját családoddal! Anyád<br />
elvesztette az épelméjűségét, és én elvesztettem az összes<br />
gyermekem azért, hogy téged megmentsünk. Alig tudtál<br />
visszatérni a táborukból, és az is csak azért sikerül, mert tudtál<br />
velük harcolni. És most védettséget szeretnél az egyiküknek Te<br />
is teljesen megőrültél, lányom<br />
A férfi tekintetében szemernyi együttérzés sem volt, mikor<br />
<strong>Bride</strong>-ra nézett. – Azt mondom, bocsássuk a timoria kérdését<br />
szavazásra. Ki mond igent<br />
Az üvöltés olyan hangos volt, hogy <strong>Bride</strong>-nak be kellett fognia<br />
a fülét.<br />
– Ki mond nemet<br />
– Én – mondta Bryani, de a hangja magányosan csengett a<br />
tömegben.<br />
Az öreg megragadta a botját, és mélyet sóhajtott. – Akkor ez<br />
eldőlt. Készítsétek elő az embert a timoriára.<br />
226
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong>-nak volt egy rossz érzése, hogy a timoria nem túl jó<br />
dolog. Különösen akkor érzett így, mikor három nő jött felé, hogy<br />
lenyomják a földre.<br />
– Mi történik itt – kérdezte a nőt, aki megragadta. – Mi az a<br />
timoria<br />
– Sajnálom, <strong>Bride</strong> – mondta Bryani, mielőtt elhúzódott. –<br />
Kérlek, bocsáss meg.<br />
Mit bocsásson meg<br />
– Tessék – kérdezte <strong>Bride</strong> hisztérikusan, miközben<br />
megpróbálta kiszabadítani a kezét a nők szorításából. –<br />
Elmondaná valaki, hogy mi a fene folyik itt<br />
A legmagasabb nő morogva fordult felé. – A katagariával való<br />
párosodásra csak egy büntetés van. Odaadnak a klán pár nélküli<br />
férfijainak.<br />
– Hogyan adnak oda<br />
A nő arckifejezése mindent elárult. Meg akarják erőszakolni.<br />
<strong>Bride</strong> felsikoltott és megpróbált harcolni ellenük.<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> egy percre egy fa oldalának dőlt, mikor megérkezett az<br />
ősi Britanniába. Az időutazás megzavarta. Sok energiába kerül az<br />
ilyen mutatvány.<br />
Mostantól kezdve nagyon óvatosnak kell lennie. Ha érzékelést<br />
küld ki, hogy megtalálja <strong>Bride</strong>-ot, akkor könnyen leleplezheti<br />
magát anyja és a nő népe előtt. Nem mintha félt volna tőlük. De<br />
nem akart szövetségesek nélkül háborúzni.<br />
227
<strong>Night</strong> Play<br />
Ezen az idősíkon anyja népe uralkodott. A nagyapja volt a<br />
falkavezér az egyik legerősebb farkas klánban, és azt mondják,<br />
hogy a jó öreg nagypapi több katagarit ölt meg, mint bármelyik<br />
másik Őrző a történelmükben.<br />
<strong>Vane</strong> vett egy mély levegőt, mikor kiszúrta a falut a völgy<br />
másik oldalán. Számítottak rá.<br />
Vagy legalább is ezt hitték.<br />
<strong>Vane</strong> zajt hallott a háta mögött lévő erdőből. Megfordult,<br />
vadállatra vagy egy árkádiaira számítva.<br />
Nem azok voltak.<br />
Fury volt.<br />
<strong>Vane</strong> akkor sem lett volna ennyire megdöbbenve, ha az anyját<br />
találja a háta mögött. Annak legalább lett volna értelme. Fury<br />
jelenléte viszont teljesen összezavarta.<br />
A farkas azonnal emberi alakba váltott, és meztelensége teljes<br />
pompájában, leesett állal bámulta <strong>Vane</strong>-t, aki gyorsan elfordult<br />
tőle<br />
– Mi a fenét csinálsz te itt – kérdezték hajszálpontosan<br />
egyszerre.<br />
– Adj rám néhány ruhát! – vakkantotta Fury, és eltakarta<br />
magát a kezével.<br />
Inkább, semmint megvakuljon, <strong>Vane</strong> gyorsan cselekedett, és<br />
egy fekete farmert, meg egy pólót teremtett a farkasra. – Miért<br />
vagy itt, Fury<br />
A férfi a fogait csikorgatva válaszolt. – Azt csinálom, amit<br />
mondtam neked, hogy tenni fogok. Elterelem felőled a tesserát,<br />
míg te meg <strong>Bride</strong> meg vagytok jelölve – Fury dühösen a fák közé<br />
228
SHERRILYN KENYON<br />
mutatott. – New Orleansban kellene lenned, te idióta, nem<br />
Britanniában.<br />
Furyra gyanakodva <strong>Vane</strong> homlokráncolva visszakérdezett. –<br />
Miért hoztad ide a tesserát<br />
Fury egy vészjósló pillantást vetett rá. – Mert így tudtam a<br />
legkönnyebben megszabadulni tőlük egyszer és mindenkorra. Én<br />
nem tudtam volna megölni őket, és azt gondoltam, Bryani nagyon<br />
boldog lenne, ha Markus tesseráját darabokra téphetné.<br />
<strong>Vane</strong> ettől csak még zavartabb és kíváncsibb lett. – Ismered<br />
Bryanit<br />
Fury a szemeit forgatta. – Igen, ismerem. Örömmel leszúrt és<br />
otthagyott meghalni néhány évszázaddal ezelőtt. Akarod látni a<br />
hegeket<br />
<strong>Vane</strong> megérezte Stefan közeledő szagát.<br />
Fury megragadta őt, és fák felé kezdte húzni. – Nézd, komoly<br />
veszélyben vagyunk itt. Az árkádiaiak nagyon gyűlölnek minket.<br />
– Tudom.<br />
– Nem, nem tudod – mondta Fury halálosan komolyan. –<br />
Fogalmad sincs, mit meg nem adnának csak azért, hogy<br />
feltálalhassanak minket vacsorára. El kell innen tűnnünk.<br />
<strong>Vane</strong> kirántotta a kezét a szorításából. – <strong>Bride</strong> a faluban van,<br />
és nem megyek el nélküle.<br />
Fury átkozódott. – Mióta van ott<br />
– Nem tudom, csak most érkeztem. Az idő nem ugyanúgy<br />
folyik két különböző idősíkon, te is tudod.<br />
– Rendben, azonnal ki kell őt onnan hoznunk, és imádkozz,<br />
hogy ne legyen ott túl régóta.<br />
– Mit gondolsz, miért vagyok itt<br />
229
<strong>Night</strong> Play<br />
Fury úgy tűnt, meg sem hallotta. – Oké, gondolkodj,<br />
gondolkodj, gondolkodj! – Felnézett <strong>Vane</strong>-re. – Van-e bármi<br />
ötleted<br />
– Bemegyek és kihozom a páromat.<br />
– Bryani biztos, hogy elfojtó varázslattal vette körbe a falut,<br />
hogy csökkentse az erődet.<br />
<strong>Vane</strong> felnevetett. – Hadd próbálkozzon vele!<br />
– Istenem, neked aztán van vér a pucádban – mondta a farkas<br />
tiszteletteljesen. – Mi a fene Nem élhetünk örökké. Csak ígérd<br />
meg, ha valami balul üt ki, akkor inkább megölsz, semmint hogy<br />
ott hagyj nekik!<br />
Olyan erős őszinteség sugárzott a kérésből, hogy <strong>Vane</strong> hátrált<br />
egy lépést. Mit műveltek Furyval<br />
– Esküdj meg, <strong>Vane</strong>.<br />
– Esküszöm.<br />
Mielőtt Fury bármit is mondhatott volna, Stefan, Aloysius és<br />
Petra tört ki a fák közül, farkas formában. Leszegett fejjel<br />
köröztek körülöttük, morogva és vonyítva.<br />
– A francba! – morogta Fury, mikor a farkasok lejjebb<br />
hajoltak, felkészülve a támadásra.<br />
Egy sikoly hallatszott a faluból.<br />
<strong>Vane</strong> nem habozott. Megragadta Furyt, és elteleportálta<br />
magukat, mikor Stefan már majdnem elérte őket.<br />
†<br />
<strong>Bride</strong> mélyen a földe vájta a sarkát, és megharapta az egyik őt<br />
tartó nőt. A nő felmordult és megütötte. <strong>Bride</strong> újra megharapta.<br />
230
SHERRILYN KENYON<br />
Átkozott legyen, ha hagyja, hogy lekötözzék. Talán ő nem<br />
Tabitha, de tudta, hogyan harapjon és üssön oda, ha szükséges.<br />
Az egyik férfi jött oda, és kezét <strong>Bride</strong> nyaka köré fonta.<br />
– Engedd… őt… el… – <strong>Vane</strong> acélos hangja visszhangot vert,<br />
ahogy minden szót külön artikulálva, lassan ejtett ki.<br />
<strong>Bride</strong> szeme megtelt könnyel, ahogy meghallotta a világ<br />
legáldottabb hangját. Jobbra nézett, és meglátta <strong>Vane</strong>-t, emberi<br />
formában, ahogy ott áll fegyvertelenül, és mellette ott volt a fehér<br />
farkasa.<br />
Miért nem volt felfegyverkezve<br />
A <strong>Vane</strong>-hez legközelebb állók tömegesen támadtak rá.<br />
Megdöbbenve látta, ahogy a férfi megpördül, ütve és rúgva a<br />
padlóra küldte mindet. Olyan gyorsan mozgott, hogy alig látta őt.<br />
Aztán <strong>Vane</strong> eltűnt, hogy megjelenjen az ő oldalán. A nők<br />
rátámadtak. <strong>Vane</strong> az egyiket hátradobta, egyenesen a tömegbe,<br />
míg behúzott egyet a másiknak, és azt is arrébb lökte. A<br />
harmadikat hasba rúgta.<br />
Felejtsd el Hollywoodot, az ottaniak sehol sem voltak <strong>Vane</strong><br />
gyorsaságához és képességeihez mérve.<br />
Amint <strong>Vane</strong> eloldozta a kezeit, meghallotta, hogy a farkas<br />
harcol és morog.<br />
<strong>Bride</strong> átölelte a férfi vállát, amint a kezei kiszabadultak, és<br />
közel húzta őt magához, míg a nők megpróbálták megközelíteni<br />
őket, de beleütköztek valamilyen láthatatlan falba.<br />
– Fury – hívta a farkast <strong>Vane</strong>.<br />
A farkas odafutott hozzájuk. A férfiakat, akik üldözték őt,<br />
szintén visszaverte a fal.<br />
231
<strong>Night</strong> Play<br />
Fury meztelen emberré változott, és gonoszan nevetett az<br />
erőfeszítéseik láttán.<br />
<strong>Bride</strong> teljesen ledöbbent <strong>Vane</strong> meztelen testvérének a<br />
megjelenésétől, és be kellett ismernie, nagyszerű teste volt.<br />
Ó, te jó ég, senki nem volt az, aminek látszott<br />
<strong>Vane</strong> csettintett egyet, és ruha jelent meg Furyn.<br />
Dare átkozódott. – Azt hittem megölted Furyt, anya.<br />
Fury ellenszenvesen Dare-re fújt és vicsorgott. – Ó, ő mindent<br />
megtett, öcskös. De az állatok vitathatatlanul túlélők. – Bryanira<br />
nézett. – Nem igaz, anya<br />
Dare Fury felé vetette magát, de valami visszarántotta őt.<br />
Valójában minden férfi, aki megpróbálta elérni <strong>Bride</strong>-ot, Furyt<br />
vagy <strong>Vane</strong>-t, a földön kötött ki.<br />
– Mi ez – morogta Dare, és kardjával a láthatatlan falra ütött.<br />
Fury megint felnevetett. – A legrosszabb rémálmod, adelfos.<br />
Hadd mutassam be az alom legidősebb tagját! – Ezzel <strong>Vane</strong> felé<br />
intett. – A ti erőtök csak egy vicc <strong>Vane</strong>-éhez képest, még<br />
nagyapáé is. – Ekkor Bryanira nézett. – Igazad volt, anya. Az<br />
árkádiai és katagari vér összekötése korlátlan erejű varázslót<br />
eredményezett. Nem csak én voltam az. Sajnálom.<br />
<strong>Vane</strong> szíve erősen félre vert, mikor végighallgatta és<br />
megértette, amit a farkas mondott. Fury tényleg a testvére volt.<br />
De ez jelen pillanatban nem érdekelte, csak <strong>Bride</strong> biztonsága.<br />
Egy árkádiai férfi <strong>Vane</strong> háta mögé került. <strong>Vane</strong> megfordult, és<br />
az erejével egy csapást küldött felé, ami eltávolította őt a<br />
közeléből. – Szerencsések vagytok, hogy nem vagyok az az állat,<br />
akinek gondoltok – morogta az árkádiaiakra. – De ha még<br />
egyszer a párom közelébe mentek, az leszek.<br />
232
SHERRILYN KENYON<br />
Dare kegyetlenül nevetett. – Rendben, vidd el a nőt! Telihold<br />
csak három hét múlva lesz, és addig bőven van időnk, hogy<br />
levadásszunk és megöljünk. Valamikor aludnotok is kell. Akkor a<br />
miénk lesztek.<br />
Fury a fejét rázta. – Nem hallottál meg semmit, amit mondtam<br />
neked <strong>Vane</strong>-ről ugye Olyan kár, hogy nem én születtem az ő<br />
erejével. Én mindannyiótokat megöltem volna, ha megtehetem.<br />
De felteszem, ő jobb ember, mint én.<br />
<strong>Vane</strong> fagyosan az „emberi” testvérére mosolygott. Dare<br />
nagyon hasonlított Fangre, mikor Fang emberi alakban volt. Kár,<br />
hogy a szüleik gyűlölete miatt közéjük állt. Ebben nőttek fel, és<br />
egy újabb generációt mérgeztek meg vele.<br />
De <strong>Vane</strong> nem is tudott az árkádiai testvérei létezéséről. Őt<br />
kidobták és leírták évszázadokkal ezelőtt.<br />
<strong>Vane</strong> gonoszul Dare-re vigyorgott. – Ellentétben veled,<br />
kistestvér, nekem nincs szükségem a holdtöltére az időutazáshoz.<br />
Egy szempillantással később <strong>Vane</strong>, <strong>Bride</strong> és Fury ismét New<br />
Orleansban voltak, biztonságban Kyrianosz házában.<br />
– Azt hiszem, szükségem van egy aszpirinre… vagy inkább<br />
egy egész levélre – mondta <strong>Bride</strong>, és elhúzódott <strong>Vane</strong>-től, majd<br />
leült legközelebbi kanapéra. – És egy üveg vodkára, hogy<br />
leöblítsem.<br />
Kyrianosz, Amanda és Tabitha berohant a szobába.<br />
– Ez gyors volt – mondta Tabitha. – A fenébe is, <strong>Vane</strong> ne<br />
piszkolj össze semmit.<br />
<strong>Vane</strong> nem törődött Tabithával, letérdelt <strong>Bride</strong> elé. – Jól vagy<br />
– Nem tudom – válaszolta őszintén, ahogy kitörni készülő<br />
hisztériával nézett rá. – A pasim egy kutya, az anyja egy őrült, és<br />
233
<strong>Night</strong> Play<br />
épp hogy csak lemaradtam arról, hogy a fő látványosság legyek<br />
egy alacsony költségvetésű pornófilmben, vacak kosztümmel és<br />
pocsék kajával. Úgy értem, mi a fene volt ez „Légy üdvözölve a<br />
családomban, és most feküdj le a testvéreimmel, és úgy értem az<br />
összes testvéremmel, unokatestvéremmel, barátaimmal, és<br />
mindenki mással”. Tudod, a legtöbb házassággal szerzett rokon<br />
csak néhány olcsó ajándékot hoz, nem pedig az egész négyszáz<br />
év alatt felgyülemlett vérbosszút.<br />
Most olyan könnyű volt reklamálni, de egyik része még<br />
mindig rettegett. Soha sem lesz már biztonságban. Sehol.<br />
– Biztonságban vagyok, <strong>Vane</strong> Vagy valami hirtelen<br />
felbukkan a nappaliban, megragad és elvisz engem, kitudja hova<br />
Nem akarom látni Barney-t, az élő dinoszauruszt, ahogy a<br />
neandervölgyiek üldözik őt! Nem akarok semmi mást, mint a<br />
normális életemet New Orleansban.<br />
<strong>Vane</strong> megérintette a nő arcát. Az érintése valamilyen módon<br />
megnyugtatta őt. – Biztonságban vagy, <strong>Bride</strong>. Nem hagyom,<br />
hogy még egyszer valaki elvigyen innen. Esküszöm.<br />
– És ezt miért is higgyem el<br />
– Mert a szavamat adom rá.<br />
– És azzal minden rendben is van – <strong>Bride</strong> a fejét rázta. – Ezek<br />
után már alig várom, hogy találkozzak az apáddal. Le merem<br />
fogadni, hogy ő is tiszta móka és kacagás. – Rémülten nézett<br />
<strong>Vane</strong>-re, ahogy az elmúlt órák eseményei felötlöttek benne. –<br />
Még valamilyen furcsa családi hagyomány, amiről tudnom<br />
kellene Elásott csontok a kertben Őrült nagynénik Bolhák<br />
Furyra nézett. – Ugye vele nem kell lefeküdnöm<br />
234
SHERRILYN KENYON<br />
Tabitha erre felemelte a szemöldökét. – Miféle helyen voltál<br />
te Úgy hallom, nagy buli lehetett.<br />
– Szeretnél menni – kérdezte Fury. – Elvihetlek.<br />
– Fury – szólt rá élesen <strong>Vane</strong>. – Így is épp elég van a<br />
rovásodon. Ne csesztesd az embereket!<br />
– Tabithát se – mondta Kyrianosz.<br />
Amanda a férje gyomrába könyökölt.<br />
– Mi az – kérdezte Kyrianosz ártatlanul.<br />
<strong>Vane</strong> felállt, és a válla fölött Kyrianoszra és Amandára nézett.<br />
– Kifeszítettem egy pajzsot a ház köré, aminek mindent kívül<br />
kellene tartania. Jegyezzétek meg, azt mondtam, kellene. Nem<br />
tudom, hogy a démonok be tudnak-e jönni, főleg, ha Amanda már<br />
behívta őket.<br />
– Nem tudnak.<br />
<strong>Bride</strong> felnézett, mikor egy új, mély, férfias hang csendült fel a<br />
szobában. Kétség kívül ő volt az utolsó ember, akinek a<br />
megjelenésére számított.<br />
Habár meg volt lepve, el sem tudta képzelni, miért. Amilyen<br />
furcsa dolgok történtek mostanában, a nő, akivel tegnap a<br />
zöldségesnél találkozott, lehetett akár vérkígyó is, vagy akár<br />
zombi.<br />
Miért ne<br />
– Ash – kérdezte <strong>Bride</strong>, mikor felismerte a hihetetlenül magas<br />
és elképesztően szexi jövevényt.<br />
Hat láb nyolc magas termetével, fekete bőrbe burkolózva és<br />
halálos aurával lehetetlen letagadni a férfit körülvevő tiszta,<br />
szexuális vonzerőt. Acheron Parthenopaeus-t elég nehéz<br />
eltéveszteni.<br />
235
<strong>Night</strong> Play<br />
– Te ismered Acheront – kérdezte őt <strong>Vane</strong>.<br />
– Igen, néhány havonta bejön a boltba egy nagyon aranyos,<br />
páratlan barátnővel, aki gyakorlatilag a fél boltot felvásárolja. –<br />
<strong>Bride</strong> Ash-re nézett. – Te is a különcök közé tartozol<br />
– Talált, süllyedt – mondta Ash egy elbűvölő mosolyt<br />
rávillantva.<br />
– Nagyszerű – suttogta <strong>Bride</strong>. – Még valaki, akiről tudnom<br />
kellene<br />
A szobában lévők félénken kerülték a tekintetét.<br />
<strong>Vane</strong> Acheronra nézett. – Mit tudsz Alastorról<br />
– Hogy szabadon engedték. Anyád alkudozott vele, hogy<br />
elrabolja a te társadat, meg Fury-ét, meg Fangét. Ez egy egyszeri<br />
út. Most, hogy elvitte <strong>Bride</strong>-ot, anyád már nem tehet semmit, az<br />
alku ezen része lezárult.<br />
– Biztos vagy benne<br />
Ash keresztbe tette a kezét. – Személyes garanciát vállalok rá.<br />
– Tehát vissza fog jönni, mikor Fang megtalálja a nőjét –<br />
kérdezte Fury.<br />
– Igen – válaszolta Ash. – És hogy megválaszoljam a<br />
kérdésed, ismét csak igen. A te párodért is el fog jönni.<br />
Fury átkozódott.<br />
– Sajnálom – mondta Ash. – De nézd a dolog jó oldalát, anyád<br />
mellett nem lesz más szórakozásra szükséged.<br />
– Nem vagy vicces, Ash – mondta <strong>Vane</strong>. – Azt hittem,<br />
megvéded <strong>Bride</strong>-ot.<br />
– Meg akartam, de én sem tudok két helyen lenni egyszerre.<br />
Nem volt elég időm.<br />
236
SHERRILYN KENYON<br />
– Kár – mondta <strong>Vane</strong>. – Ha tudtál Alastorról, nem tudtad<br />
volna megemlíteni valamikor<br />
– Nem beszéltünk az elmúlt hónapokban, <strong>Vane</strong>. Emellett nem<br />
bölcs dolog beleszólni a végzet rendjébe.<br />
– Gyűlölöm, mikor elkezded ezt a végzetes ostobaságot. Én<br />
vagyok az, Acheron, nem az egyik elcseszett Sötét-vadászod.<br />
Tudom ki és mi vagy, és azt is, mire vagy képes. Légy átkozott,<br />
amiért játszol velünk.<br />
Acheron szeme fellángolt. – Nem játszok veletek farkas, és<br />
imádkozz, hogy ne is tegyem, soha!<br />
<strong>Vane</strong> arckifejezéséből ítélve <strong>Bride</strong> tudta, hogy a férfi nagyon<br />
szeretné megütni Ash-t, de okosabb annál, semmint hogy<br />
megpróbálja.<br />
– Mi más van még, amiről tudsz, és amit még nem mondtál el<br />
nekünk – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Rengeteg dolog. A világ végső végzete. Az új elnök. Hogy a<br />
Saints nyer-e a hétvégén. A pokolba is, még a lottó nyerő számait<br />
is tudom.<br />
– Tényleg – csillant fel Tabitha szeme. – Nem mondod meg<br />
Gyerünk, Ash, szükségem lenne a Powerball számaira! Kérlek,<br />
kérlek, kérlek, mondd meg! Legközelebb hagyom, hogy Simi<br />
annyi popcornt egyen, amennyi csak beléfér.<br />
Ash felhorkant, majd Kyrianosz, Amanda és Tabitha felé<br />
fordult. – Szerintem <strong>Vane</strong>-nek szüksége lenne egy kis időre a<br />
testvérével és a párjával.<br />
Tabitha felmordult. – Ash, add meg azokat a nyomorult<br />
számokat!<br />
A férfi szórakozottan nézett Tabithára. – Hat.<br />
237
<strong>Night</strong> Play<br />
Tabitha intett neki, hogy folytassa. – És<br />
– Kétségtelenül van valahol hatos a nyerő számokban.<br />
– Ó, öcsém, ez akkora szívás – mondta Tabitha, majd<br />
jólnevelten vállat rántott. – Nos, most, hogy már tudjuk, Ash<br />
mennyire kegyetlen, és <strong>Vane</strong> nem egy sorozatgyilkos, asszem,<br />
visszamegyek a házamba. – Ash mellett megállt. – Még mindig<br />
áll a péntek esti film, ugye<br />
Ash bólintott. – Ott leszek, mint mindig.<br />
– Remek, akkor viszlát – mondta Tabitha és elment.<br />
Kyrianosz tátott szájjal nézett rá. – Te Tabithával randizol<br />
Ash lemondóan nézett rá. – Nem, de ő hihetetlenül<br />
szórakoztató. A legjobb jeleneteknél kezd el sikoltozni, és még<br />
több popcornt eszik, mint Simi. Azt kell mondjam, Tabby<br />
kétségtelenül az egyik kedvencem az emberek között.<br />
– Te beteg vagy, Ash – mondta Kyrianosz, miközben a ház<br />
hátsó része felé tartottak.<br />
– Szerintem pedig csodálatos vagy – mondta Amanda, majd<br />
lehúzta magához a férfit, és egy csókot nyomott az arcára. Majd<br />
elengedte őt, és abba az irányba nézett, amelyik felé Kyrianosz<br />
ment, majd felemelte a hangját. – És a férjem a követező néhány<br />
éjszakát a vendégszobában fogja tölteni.<br />
A kislány odafent elkezdett sírni.<br />
– Majd én – mondta Ash, és azonnal eltűnt.<br />
Amanda megállt a kanapé mellet. – A konyhában leszek, ha<br />
szükség lenne rám.<br />
– Persze – mondta <strong>Bride</strong>. – Miért nem tűnsz el csak úgy<br />
egyszerűen, Amanda<br />
238
SHERRILYN KENYON<br />
– Nekem nincs olyan képességem. – Nyugtatóan megérintette<br />
<strong>Bride</strong> karját. – Tudom, hogy érzel, <strong>Bride</strong>. Tényleg. Mint te, én is<br />
azt gondoltam, hogy a húgom egy üvöltöző őrült, de azóta<br />
rájöttem, hogy valójában kivételesen bölcs. Csak vegyél mély<br />
levegőket és higgy a lehetetlenben! – mondta bátorítóan, majd<br />
elment.<br />
– Nos – mondta Fury, miközben a nyaka hátulját vakargatta. –<br />
Azt hiszem, most fogjátok nekem azt mondani, hogy hórukk! Én<br />
pedig elhúzom a csíkot. Legyen szép életetek.<br />
– Várj! – mondta <strong>Vane</strong>, és felé lépett. – Tényleg nem árultál el<br />
engem, ugye<br />
– Nem. A tervem az volt, hogy Stefanékat árulom el az<br />
árkádiaiaknak. Erkölcsi kötelességem volt, hogy velük csesszek<br />
ki, ne veled. – Óvatosan nézett <strong>Vane</strong>-re. – Őszinte leszek veled,<br />
<strong>Vane</strong>. Gyűlöllek, és végtelenül fel tudsz húzni. Mint mindig.<br />
– Miért Mi rosszat tettem neked<br />
– Elképzelésed sincs – mondta Fury, az arca hideg és dühös<br />
volt. – Anya nem volt mindig ilyen őrült, mint ahogy te most<br />
találkoztál vele. Velem legalábbis nem.<br />
Fury <strong>Bride</strong> szemébe nézett. – Nagyon sajnálom, amit veled<br />
tett, <strong>Bride</strong>. De meg kell értened, hogy a katagaria mit vett el tőle.<br />
Miután elrabolta az apám, kiküldték az összes stratit, hogy<br />
megtalálják. Míg ők elmentek a faluból, egy másik katagari falka<br />
támadott, és lemészároltak minden gyereket, akit találtak.<br />
Megerőszakoltak és megöltek rengeteg nőt. Azok, akik túlélték,<br />
csak azért maradtak életben, mert harcoltak, és a legtöbbjük, mint<br />
a nagyanyánk, sosem jöttek helyre teljesen. Azért volt az, hogy<br />
nem láttál túl sok nőt a faluban.<br />
239
<strong>Night</strong> Play<br />
Fury felsóhajtott és visszafordult <strong>Vane</strong>-hez. – Te nem ismered<br />
a családod árkádiai felét. Mióta a fajtánk első tagja megszületett,<br />
mindig volt egy Aristos anyánk családjában, minden<br />
generációból. Anya idősebb testvére is az volt, akit akkor öltek<br />
meg, mikor őt elrabolták. Nagyapa is ilyen volt. Mikor anya<br />
visszatért velem, Dare-rel és Starral, azt hitték, én is az leszek.<br />
Furcsa szagom volt, és ők ezt erőnek titulálták.<br />
– De te nem vagy árkádiai.<br />
Fury a fejét rázta. – Én voltam a yin a te yangodhoz.<br />
Embernek születtem, de a pubertás alatt az alapvető alakom<br />
átváltozott farkassá.<br />
<strong>Vane</strong> arca megrándult. Jobban megértette a testvérét, mint<br />
gondolta volna. – Sajnálom.<br />
– Fogalmad sincs róla. Azt hiszed, neked volt nehéz Legalább<br />
anya és Fang melletted álltak. Megvédtek. Én próbáltam elrejteni,<br />
de abban a percben, hogy Dare rájött, mi vagyok, elmondta<br />
anyának. És ő, már bocs a sablonos kifejezésért, az életemre tört.<br />
<strong>Vane</strong> nem is várt mást. Apja ugyanezt tette volna, ha valaha<br />
megtudja az igazságot. – Őrző. Az a munkája, hogy a katagariát<br />
gyilkolja.<br />
– Ja, igen, tudom. Túl fiatal voltam még, hogy<br />
szembeszállhassak vele. Olyan bosszúvággyal támadt rám, ami<br />
számomra teljesen elképzelhetetlen volt, és majdnem darabokra<br />
tépett. – Fury megállt és összerándult, mintha túl fájdalmas lenne<br />
emlékeznie, még most is. – Ott feküdtem, vérezve, napokig,<br />
miközben próbáltam elrejtőzni előle és a többiek elől. Tudod,<br />
miért vagyok olyan béna a mágia irányításában Mert senki nem<br />
tanított engem. Markus, minden hibája ellenére legalább<br />
240
SHERRILYN KENYON<br />
gondoskodott arról, hogy titeket jól kiképezzenek, mikor<br />
visszatértetek az éves túlélési gyakorlatotokról. Én évszázadokig<br />
teljesen egyedül voltam. Nem mertem belépni egy katagari<br />
falkába sem, mert féltem, hogy megéreznék az árkádiai szagot<br />
rajtam. Az egyetlen dolog, amit tökélyre fejlesztettem az, hogy<br />
eltüntessem a szagom. Abból, amit rólam tudsz, akár hazudhatok<br />
is neked.<br />
<strong>Vane</strong> keményen nézett rá. Veszélyesen. – De nem teszed.<br />
– Honnan tudod<br />
– Ash nem hagyott volna itt velem, ha hazug volnál.<br />
Fury felvakkantott erre. – Túl nagy bizalommal vagy az iránt a<br />
Sötét-vadász iránt, aki egyáltalán nem foglalkozik a fajtánkkal.<br />
– Ebben tévedsz. Megbízok egy férfiban, aki sosem volt más,<br />
mint barát. – <strong>Vane</strong> keresztbe tette a karját a mellkasán. – Szóval,<br />
miért jöttél a falkánkhoz<br />
– Ugyanazért, amiért te felkerested anyát. Meg akartam<br />
ismerni a családom többi részét. El akartam mondani neked, ki<br />
vagyok, de miután láttam, Markus hogyan bánik veled és<br />
Fanggel, úgy gondoltam, nagy hiba lenne.<br />
– Elmondhattad volna nekünk. Mi örömmel fogadtunk volna.<br />
– És ismételten csak emlékeztetlek arra, hogy Dare és egy<br />
falkatársam, aki a legjobb barátom is volt egyben, már elárultak<br />
egyszer. Láncon rángattak anyám elé. Abban a hitben nőttem fel,<br />
hogy az állatok kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok. De<br />
tudod mit Az állatok két okból ölnek: védelemből és élelemért.<br />
Az emberek számos más okból is hajlandóak ölni. Függetlenül<br />
attól, ők mit hisznek, mi korántsem vagyunk annyira veszélyesek,<br />
mint ők. De ezt már te is tudtad, nem<br />
241
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
Fury felsóhajtott és hátrált egy lépést. – Nos. Nektek, srácok<br />
további szép életet és minden mást.<br />
– Hova mész – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
Fury vállat vont. – Valahova.<br />
– Szóval ennyi – kérdezte <strong>Vane</strong>. – Jössz, bemutatkozol, mint<br />
a testvérem, aztán meg lelépsz<br />
– Mi mást tehetnék Nem akarod, hogy itt ólálkodjak. És az<br />
pedig pokolian biztos, hogy nincs rám szükséged.<br />
<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta erre. Furynak fogalma sem volt róla,<br />
hogy…<br />
Nem, nem volt. Az egyetlen család, amit valaha ismert,<br />
elárulta őt. Nem csoda, ha a testvére gyűlölte őt. Legalább Fang,<br />
anya és ő összetartottak, minden fenyegetés és akadály ellenére.<br />
Fury évszázadokig egyedül volt. Mindig a falka peremén volt,<br />
és sosem beszélt senkivel. Míg a legtöbb strati belső köröket<br />
formált barátokból és szövetségesekből, Fury mindig<br />
távolságtartó maradt. Emellett ritkán harcolt azért, hogy<br />
megszerezzen farkas nőket.<br />
Szörnyű lehetett, hogy tudta, testvérek, és sosem mondott róla<br />
semmit. Vajon milyen gyakran nézhette hármójukat, ahogy<br />
együtt nevetnek Hogy családként összetartanak, a falka<br />
ellenében, miközben tudta, hogy neki is ott kellene lennie<br />
E miatt a betölthetetlen hiány miatt <strong>Vane</strong>-nek örökre bűntudata<br />
lesz. Meg kellett volna éreznie a vérségi köteléket.<br />
Fury tényleg nagyon jó volt a szaga elrejtésében.<br />
– A testvérem vagy, Fury – mondta <strong>Vane</strong> őszintén. – A család<br />
pedig sokat jelent nekem. Ha mást nem is, ezt tudnod kell rólam.<br />
242
SHERRILYN KENYON<br />
– Mióta vagyok én a családod tagja<br />
– Mióta megszülettünk, és másodszor azóta, hogy eljöttél és<br />
figyelmeztettél Stefanra. – <strong>Vane</strong> kezet nyújtott felé. – Nincs<br />
szükségem esküre, hogy hozzád legyek kötve. A családom tagja<br />
vagy.<br />
Fury habozott, majd megfogta <strong>Vane</strong> kezét. <strong>Vane</strong> mellé lépett<br />
és megölelte.<br />
<strong>Bride</strong> torka összeszorult, ahogy meglátta a fájdalmat Fury<br />
arcán. Nyilvánvaló volt, hogy nem várta <strong>Vane</strong>-től ezt a reakciót,<br />
sem a férfi elfogadását.<br />
– Nem foglak elárulni, Fury – mondta <strong>Vane</strong>. – Soha. És ha<br />
Fang magához tér, ő sem fog.<br />
Fury hátrébb lépett és bólintott.<br />
– És ha kimész azon az ajtón – csikorgatta <strong>Vane</strong> a fogait –,<br />
lehet, hogy meg kell csonkítsalak.<br />
Fury nevetett. – Rendben. Asszem, itt leszek még egy darabig.<br />
– Megköszörülte a torkát és ellépett tőlük. – Ti talán szeretnétek<br />
beszélgetni, van miről. A konyhában leszek Amandával.<br />
<strong>Vane</strong> addig várt, míg teljesen egyedül nem maradtak, majd<br />
visszafordult <strong>Bride</strong>-hoz. – Pokoli egy nap, igaz<br />
<strong>Bride</strong> ott ült a kanapén, és vett egy mély levegőt, hogy<br />
átgondolhassa az utolsó huszonnégy óra történéseit. – Ó, igen.<br />
Találkoztunk repülő gyerekekkel, farkas-testvérekkel,<br />
pszichopata anyákkal, sorozatgyilkos barátokkal, vámpír-vadász<br />
barátnőkkel, és ki tudja még mi mindennel.<br />
Ez már a befogadóképessége határán túl volt. – Megőrültem –<br />
kérdezte a férfit. – Légy őszinte, kérlek!<br />
243
<strong>Night</strong> Play<br />
– Azt kívánom, bárcsak ilyen könnyű lenne, és akkor járhatnál<br />
Grace-hez, hogy meggyógyítson, de nem, nem vagy őrült.<br />
Ettől félt. A kérdés az, mihez fog most kezdeni<br />
– Akkor lássuk, hogy jól értettem-e azt, amit anyád mondott.<br />
Ez – megfordította a kezét, hogy látszódjon a jel – azt jelenti,<br />
hogy valamilyen formában minket férjnek és feleségnek szántak.<br />
De ha visszautasítalak, akkor te az életed további részét<br />
impotensen és egyedül töltöd De én viszont szabadon élhetem az<br />
életem, ahogy tetszik<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
– Szívás neked a bőrödben lenni, nem igaz<br />
<strong>Vane</strong> félre nézett, ahogy az arcizmai megrándultak. – Nem<br />
számítottam rá, hogy elfogadsz engem, <strong>Bride</strong>. Sosem tettem. Úgy<br />
értem, reménykedtem benne egy vagy két óráig, de nem vagyok<br />
ostoba, és nem élek… na jó, az álmok világában élek, de sosem<br />
ámítottam magam.<br />
Letérdelt elé a földre, megfogta a kezét és belecsókolt a<br />
tenyerébe. Ó, olyan gyengéd volt vele. Olyan kedves.<br />
Végigsimított a meleg, borostás arcon.<br />
Hogyan lenne képes elhagyni őt<br />
Ő nem ember.<br />
Nem teljesen, igaz. És egy félelmetes világban élt, ahol a<br />
mágia, a titkok és a rémisztő szörnyek elképzelhetetlen<br />
kegyetlenségre képesek.<br />
– Mit akarsz, <strong>Vane</strong> – kérdezte, most már kétségbeesetten. –<br />
Légy velem őszinte! Csak emiatt akarsz engem – bökött a<br />
tenyerén lévő jelre. – Vagy engem akarsz Úgy értem, alig<br />
ismersz engem, ugye És én sem ismerlek téged. Azt tudom,<br />
244
SHERRILYN KENYON<br />
hogy nagyszerű fickó vagy, és hogy a családod mellett az<br />
Addams-family normálisnak tűnik. De nem ismerlek téged<br />
igazából.<br />
<strong>Vane</strong> levette a kezét az arcáról, és úgy tartotta a kezében,<br />
mintha törékeny lenne, és felnézett azokkal az éles, mogyoró zöld<br />
szemeivel. – Őszintén, <strong>Bride</strong>, nem tudom. Sosem akartam még<br />
nőt úgy, ahogy téged akarlak. De őszintén mondom, nem tudom,<br />
hogy a jel miatt van, vagy sem. Nem tudom.<br />
Legalább őszinte volt. Ez kétségtelenül mellette szólt. Sosem<br />
hazudott neki.<br />
– Mennyi időm van még a döntésre – kérdezte.<br />
– Két hét. Nagyjából. Hacsak nem bukkannak fel újabb<br />
démonok, vagy anyám nem próbál meg megint beleszólni.<br />
– Akkor próbáljuk meg, működik-e normális keretek között! –<br />
Nevetésben tört ki az állítás abszurditásán. Ja, Átlagos Jack és Jill<br />
hegyet másznak a pokolban. Csak remélte, hogy Jack nem töri el<br />
a koronáját, és Jill sem fog sántikálni utána.<br />
<strong>Bride</strong> lehiggadt. – Oké, legalább tettessük, hogy normálisak<br />
vagyunk! Engedd, hogy lássam a valódi éned minden<br />
furcsaságoddal együtt, így legalább tudom, mire számítsak és<br />
dönthetek arról, képes vagyok-e kezelni anélkül, hogy teljesen<br />
megőrülnék!<br />
<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek látszott a javaslatától. – Nem fogsz<br />
sikítozva elrohanni tőlem<br />
– Valószínűleg azt kellene tennem, és elképzelésem sincs,<br />
miért fontolom meg egyáltalán. De tetszik az, amit eddig rólad<br />
tudok, <strong>Vane</strong> és felteszem, mindenkinek megvannak a maga<br />
problémái. Nem annyira komolyak, mint a tiéd, ez igaz, de<br />
245
<strong>Night</strong> Play<br />
melletted legalább mondhatom azt, hogy a barátom egy kutya, és<br />
az nem csak jelképes jelző lesz.<br />
<strong>Vane</strong> kuncogott.<br />
<strong>Bride</strong> megszorította a férfi kezét. – Szóval mutasd nekem a<br />
legrosszabb oldalad, farkas! Én megmutatom neked az enyémet,<br />
és a második hét végén megnézzük, hogy állunk.<br />
<strong>Vane</strong> alig hitte el, amit hallott. A nő túl jó volt ahhoz, hogy<br />
igaz legyen. Őszintén szólva, azt várta, hogy kirohan az ajtón, és<br />
mindennek elhordja őt.<br />
De ad neki egy esélyt.<br />
És valamit, amit már régen nem érzett… Reményt.<br />
Öröm cikázott rajta végig a gondolatra, hogy lehet, hogy vele<br />
marad. – Sok minden van, amit el kell neked mondanom.<br />
A nő felsóhajtott. – Ugye nem fogod a véremet szívni<br />
A pokolba. Pont beletalált a félelmet keltő részek közepébe.<br />
Most már felesleges lett volna bármit is eltitkolni előle. Jobb, ha<br />
kiteríti elé, minthogy dühös legyen rá, amiért eltitkolt előle<br />
valamit. Mint a párja, megérdemelt annyit, hogy őszintén<br />
válaszoljon a kérésére. – Nem kell, nem.<br />
Gyanakodva nézett rá. – Hogy érted, hogy nem kell<br />
– Az én népem tagjai nem vámpírok, de a párválasztási<br />
szertartásnak két része van. Először elfogadsz engem párodnak.<br />
– Hogyan teszem ezt Olyan, mint a házasság<br />
– A fajtám számára igen. Csak meztelenül csináljuk.<br />
Az álla leesett. – Tanúkkal Felejtsd el!<br />
– Nem – mondta, nevetve a zavarán. Olyan gyönyörű volt,<br />
mikor elpirult. Borostyán szemei ettől fényleni látszottak. – Csak<br />
mi ketten. Én a hátamon fekszem, összekapcsoljuk megjelölt<br />
246
SHERRILYN KENYON<br />
kezünket, és a testedbe fogadsz, majd szóbeli esküt teszünk<br />
egymásnak.<br />
<strong>Bride</strong> úgy nézett rá, mintha nem lenne biztos az<br />
őszinteségében. – Ez működik<br />
<strong>Vane</strong> bólintott. – Mágia.<br />
– Oké, felteszem, akkor igen. És mi a másik része<br />
– A másik választható, és tetszés szerint megtehetjük, amikor<br />
csak akarjuk. Ez az a rész, ahol hozzákötöd az életerődet az<br />
enyémhez.<br />
– Miért tennék ilyet<br />
– Mert ember vagy, és ha nem teszed, kevesebb, mint száz év<br />
múlva halott leszel, míg én tovább élek még vagy négy-ötszáz<br />
évet, mielőtt beüt az öregkor.<br />
<strong>Bride</strong> teljesen ledöbbent, ahogy visszaemlékezett Bryani<br />
szavaira. Akkor az őrültségének vagy Bryaniénak tudta be.<br />
Azonban most kiderült, hogy igaz, mint az őrület többi része is. –<br />
Tényleg négyszáz éves vagy<br />
– Négyszázhatvan, a pontosság kedvéért.<br />
Lassan és nyugodtan lélegzett ettől a hírtől. Jó ég, milyen lehet<br />
ilyen hosszú ideig élni Mennyit láthat egy ember ennyi idő alatt<br />
Ez hihetetlen.<br />
De ezután jött még csak az ijesztő felismerés. Amitől<br />
megfájdult a szíve, és iszonyú borzalom és bánat söpört át rajta. –<br />
Mindenkit túl fogok élni – suttogta. – Tabithát, a bátyámat, a<br />
nővéremet, az unokatestvéreimet. Mindenki rég elmegy, mire<br />
megöregszem<br />
<strong>Vane</strong> mélyet sóhajtott és bólintott. – Nem lesz könnyű, de ott<br />
leszek neked én és az én családom, és a barátaim. – Az<br />
247
<strong>Night</strong> Play<br />
arckifejezése ellágyult, mikor eszébe jutott valami. – Sunshine<br />
Runningwolf. Ismered őt, ő is halhatatlan.<br />
<strong>Bride</strong>-ot ez ledöbbentette. Évek óta ismerte Sunshine-t. –<br />
Sunshine halhatatlan<br />
– Igen.<br />
– Várj! Mióta<br />
– Mindig is az volt. Mind ő, mind a férje az.<br />
Nocsak! Ki tudta, hogy a nő, aki a mesterműveit árulta, amiket<br />
<strong>Bride</strong> kitett a boltjában és a kis lakásában, halhatatlan volt<br />
Megállt a következő gondolatnál. Várjunk csak egy percet…<br />
ez nem fair!<br />
– Mi miért nem lehetünk halhatatlanok<br />
<strong>Vane</strong> érdektelenül vállat vont. – Mert a fajtám nem az. Az<br />
életünk hosszú, de nem végtelen. – Megszorította a kezét. – Van<br />
néhány hátrány is. Ha hozzám kötöd magad, innom kell a<br />
véredből, és neked is az enyémből. Csak vércserével lehet<br />
megtenni. A második dolog az, hogy ha az egyikünk meghal, vele<br />
hal a másik is.<br />
<strong>Bride</strong> elsápadt. Ijesztő egy gondolat.<br />
Nos, <strong>Vane</strong> világának többi részéhez hasonlítva ez talán a<br />
legkisebb gondok közé tartozik.<br />
– Nem kell megtenned, <strong>Bride</strong> – sietett a férfi a<br />
megnyugtatására. – Mindkét döntés egyedül a tied.<br />
<strong>Bride</strong> mélyen felsóhajtott, miközben átgondolta a dolgot.<br />
Óriási elkötelezettséget kér tőle <strong>Vane</strong>. Az új szintre emelte a<br />
„míg a halál el nem választ” dolgot.<br />
248
SHERRILYN KENYON<br />
De ahogy nézte őt, térdelve a padlón, nem tudott nem arra<br />
gondolni, hogy milyen élete lehetne vele. Figyelmes, előzékeny<br />
és adakozó volt. Egy valódi ritkaság a világában.<br />
Bárhogy is nézte, ez megért egy kéthetes próbát.<br />
– Oké – mondta lassan. Akkor most az én dolgaim jönnek. Ha<br />
beleegyezek a párválasztásba, akkor emberi esküvőt is akarok. A<br />
szüleim mást nem értenének meg, és nem hiszem, hogy mesélni<br />
akarok nekik a mélyebben húzódó dolgokról.<br />
– Rendben.<br />
– Ez azt jelenti, hogy találkoznod kell a szüleimmel, <strong>Vane</strong>.<br />
– Oké. Nem lehetnek olyan félelmetesek, mint az enyéim.<br />
– Nos, nincsenek gyilkos hajlamaik, de nagyon védelmezőek<br />
tudnak lenni, ha rólam van szó.<br />
– Máris szeretem őket.<br />
<strong>Bride</strong> idegesen felnevetett apró, játékos mosolyára. – Tudod,<br />
mindig azt gondoltam, találkozom majd egy fickóval, és<br />
találkozgatok vele néhány évig, majd ő térdre ereszkedik előttem<br />
valami romantikus helyen, és megkéri a kezem. Sosem hittem<br />
volna, hogy ilyen „eljegyzésem” lesz. – Beszéd közben <strong>Vane</strong><br />
egyik hajtincsével játszott. – Felteszem, az élet sosem olyan, mint<br />
amilyennek szeretnénk, ugye<br />
<strong>Vane</strong> lehajtotta a fejét a szavaitól. Sosem akart ennyire<br />
beleavatkozni az életébe. Csak meg szerette volna érinteni őt pár<br />
percre.<br />
Azt akarta, hogy a nő megérintse őt.<br />
Talán kegyetlenség volt tőle, de a szíve nem akarta, hogy a nő<br />
elhagyja. Csak őt akarta.<br />
249
<strong>Night</strong> Play<br />
Mind az ember, mind az állat nem kívánt mást, minthogy a nő<br />
vele maradjon.<br />
– Mindent megteszek majd, hogy boldoggá tegyelek, <strong>Bride</strong>.<br />
<strong>Bride</strong> erősebben szorította a férfi haját. Abban a pillanatban<br />
érezte, hogy szereti ezt a férfit. Vagy legalábbis biztos volt abban,<br />
hogy képes őt szeretni.<br />
De egyszer már megégette a kezét, és nem ismerte túl jól<br />
<strong>Vane</strong>-t. És csak két hete maradt arra, hogy megismerje. Amit<br />
eddig megtudott róla, az ijesztő volt… és bámulatos.<br />
Csak remélni tudta, hogy nem hazudik, és nem csapja be. Ha a<br />
valódi arcát mutatta neki, és a farkas férfi őszinte volt, akkor el<br />
tudja fogadni őt.<br />
A legnagyobb félelme az volt, hogy a második hét végén<br />
elfogadja őt párjának, de aztán az a pszichopata vadállat válna<br />
belőle, mint akiről Bryani beszélt.<br />
Mégis mit tenne akkor<br />
Taylor is elbűvölő volt a kapcsolatuk elején. Még csokit is<br />
hozott neki az első Valentin napjukon.<br />
Az idő múlásával azonban egy totális seggfej lett belőle. Vajon<br />
<strong>Vane</strong> is ilyen lesz<br />
És négyszáz év… az nagyon hosszú idő, végig egy valaki<br />
mellett.<br />
Nem akkor, ha szereted.<br />
Ez talán igaz.<br />
Legalább megpróbálhatja. És reménykedhet.<br />
– Szóval, hova megyünk innen – kérdezte a férfit.<br />
– Találnunk kell valami biztonságos helyet, hogyha el kell<br />
mennem mellőled, akkor biztonságban legyél.<br />
250
SHERRILYN KENYON<br />
– És az üzletem<br />
– Keresek valakit, aki majd irányítja a távollétedben.<br />
Ez nagyon könnyűnek hangzott. – Hogyan<br />
– Kérek Acherontól egy másik szívességet. Van néhány<br />
ember, akik a Sötét-vadászoknak segítenek. Számos vállalkozást<br />
irányítanak itt, New Orleansban és biztos vagyok benne, hogy tud<br />
küldeni valakit, aki nyitva tartja a butikot helyetted. A<br />
legnagyobb előnye az egésznek az, hogyha a fajtársaim<br />
betoppannak hozzá, akkor tudja, hogyan kezelje őket.<br />
– Rendben, legyen. Akkor vágjunk neki és nézzük, hogy<br />
megy!<br />
<strong>Vane</strong> felállt és felé nyújtotta a karját.<br />
<strong>Bride</strong> habozott. Még sosem félt a jövőtől ezelőtt, de mindent el<br />
kell kezdeni valamikor.<br />
Vett egy mély levegőt, hogy összeszedje a bátorságát, majd<br />
megfogta <strong>Vane</strong> kezét, aki felhúzta őt.<br />
Azt várta, hogy a konyha felé vezeti, de e helyett egyszerűen<br />
felteleportált a gyerekszobába.<br />
– Tudod – mondta, enyhén szédülve az élménytől –, a lábam is<br />
megfelelt volna.<br />
<strong>Vane</strong> nevetett. – Te mondtad, hogy legyek önmagam. Én az<br />
utazás villanós verzióját szeretem. Sokkal gyorsabb.<br />
Ash egy régimódi, fehér fa széken ült és a kisgyereket az<br />
ölében ringatta, aki épp aludt. Ash kíváncsian nézte őket. Egy<br />
félig teli cumisüveg volt a lába mellett, míg a kicsi, aki egy<br />
rózsaszín játszóruhát viselt, az ujjait rágcsálta. Volt valami össze<br />
nem illő a képben, de <strong>Bride</strong> nem tudta nem bámulni őket.<br />
251
<strong>Night</strong> Play<br />
A férfi továbbra is fekete bőrkabátot és láncokat viselt, haja<br />
vörös és fekete volt, a fülében egy tőr alakú fülbevalóval, és nem<br />
úgy nézett ki, mint aki nagyon törődne egy gyerekkel. És mégis<br />
ott ült a fodros rózsaszín szobában, és békésen ringatta a<br />
gyereket. Ash teljesen oda nem illő volt, és mégis, valahogy<br />
megszokottnak látszott a szobában.<br />
– Már felhívtam Jessica Adamst, hogy vigye az üzletedet –<br />
suttogta Ash. – Csak azt kell tudnia, hol tartod a papírmunkát, hol<br />
vannak a bolt kulcsai, és melyik bankkal van szerződésed.<br />
– A pokolba, te aztán jó vagy – mondta <strong>Vane</strong>.<br />
Ash gonoszan elvigyorodott. – Az abszolút legjobb.<br />
<strong>Vane</strong> előre hajolt. – Akkor azt is tudod…<br />
– Itt a cím. – Ash feltartotta a kezét, és egy névjegykártya<br />
jelent meg a két ujja között a semmiből. Átnyújtotta a kártyát<br />
<strong>Vane</strong>-nek, aki odalépett, hogy elvegye. – Ott biztonságban<br />
lesztek. Higgy nekem, paranoiásabb egy komplett apollita<br />
kommunánál. Oda aztán semmi sem jut be.<br />
<strong>Vane</strong> ránézett a kártyán lévő névre és megdermedt. – Nem<br />
bánja, hogy ott leszünk<br />
Ash vállat vont. – A háza elég nagy. Csak térj ki az útjából. –<br />
Elnézett <strong>Vane</strong> mellett, és <strong>Bride</strong>-ra mosolygott. – Kicsit ideges<br />
típus, <strong>Bride</strong>, de Valerius jó ember, legalábbis addig, míg ki nem<br />
ejted Kyrianosz nevét a szádon. Biztosítani fogja, hogy ne<br />
történjen veled semmi.<br />
– Valerius – kérdezte<br />
<strong>Vane</strong> kiengedett egy lassú sóhajt, majd felé fordult. – Ő egy<br />
vámpír, komoly hozzáállással.<br />
252
10. FEJEZET<br />
M<br />
ikor <strong>Bride</strong> azt mondta <strong>Vane</strong>-nek, hogy mutassa meg a<br />
legrosszabbat és hagyja, hogy lássa a valódi férfit… vagyis<br />
farkast… fogalma sem volt róla, mibe keverte önmagát.<br />
<strong>Vane</strong> ritkán csinált bármi normálisat, és kezdte értékelni<br />
korábbi erőfeszítéseit, amit azért tett, hogy „normálisnak”<br />
mutassa magát a világ felé, mikor éppen nem a házi kedvenc<br />
farkas szerepét játszotta.<br />
Miután otthagyták Ash-t, lementek a földszintre és<br />
összeszedték Furyt. Egyik percben még azt mondta Amandának,<br />
hogy majd felhívja, a másik pillanatban már egy teljesen másik<br />
házban volt.<br />
– Igazán örülnék, ha figyelmeztetnél, mielőtt ezt csinálod –<br />
mondta <strong>Vane</strong>-nek, majd körbe nézett, hogy lássa, hova<br />
csöppentek.<br />
Egy nagy nappaliban voltak, ami kétszer akkora volt, mint<br />
Kyrianosz otthona. Az egész ház sötét és sírszerű volt. Steril.<br />
Hűvös. A szoba drága, kézzel faragott lambériával volt borítva, és<br />
több antik holmival volt tele, mint amennyit <strong>Bride</strong> valaha is látott<br />
253
<strong>Night</strong> Play<br />
egy helyen. A római stílusú márványpadlóról már nem is<br />
beszélve. Olyan volt, mint egy kirándulás egy európai kastélyban.<br />
Vagy palotában. Mindenből áradt az arisztokrácia és a jó ízlés.<br />
Kyrianosz házával ellentétben itt nem volt semmi kényelmes,<br />
vagy modern. Semmi bélelt kanapé, tévé, telefon vagy<br />
számítógép. Semmi. Az egzotikus könyvespolcon sorakozó<br />
könyvek is bőrkötésesnek tűntek. A heverő György-kori lehetett,<br />
kissé kipárnázva, burgundi szövettel borítva.<br />
De a legkülönlegesebbek a szobrok voltak. Két nő meztelen<br />
szobra, akik valószínűleg római nimfák lehettek, a szellős<br />
lépcsőházban volt elhelyezve. A tény, hogy antik darabok, nem<br />
volt olyan furcsa, de az igen, hogy fénylő, vörös<br />
pástétomszerűség borította a mellbimbóikat<br />
– Mi a fene – kérdezte.<br />
Fury nevetésben tört ki, mikor meglátta őket.<br />
– Jézusom, <strong>Vane</strong>, szólj, mielőtt megjelensz! Szerencsés vagy,<br />
hogy nem lőttem bele a seggedbe.<br />
<strong>Bride</strong> megfordult és meglátott egy magas, sötéten jóképű<br />
férfit, ahogy belépett a szobába. Vállig érő fekete haja volt, éles,<br />
sötétbarna szeme és háromnapos borostája.<br />
Egy rikító sárga hawaii inget viselt, szakadt farmert, és úgy<br />
mozgott, mint aki képes megölni bárkit és bármit, ami a közelébe<br />
megy.<br />
– Ő a vámpír – kérdezte <strong>Bride</strong> halkan.<br />
– Nem – mondta <strong>Vane</strong>, hitetlenkedve nézett a férfire. – Ő a<br />
Maffia. Otto, mi a fenét csinálsz te itt Így felöltözve Mi történt<br />
a ruháiddal Úgy festesz, mint aki Nick Gautier-t utánozza.<br />
254
SHERRILYN KENYON<br />
– Örökös szenvedésre ítéltek – mondta Otto a szakállát<br />
simogatva. – Áthelyezték a seggem ide, hozzá kell tennem,<br />
akaratom ellenére, hogy szolgáljam Seggfej Királyt, mert neki<br />
olyasvalaki kellett, aki beszél latinul és olaszul. Az isten nem<br />
engedi neki, hogy egy átlagos plebejus fegyvernöke legyen, aki<br />
angolul beszél. Nem, neki egy olyan kellett, aki neveltetést<br />
kapott. – Otto amúgy nagyszerűen utánozta Alfred Hitchcockot.<br />
– Ezért öltözöl úgy, mint Nick – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Csak hogy felidegesítsem. Azon kevés dolgok közé tartozik,<br />
melyek megőrzik a józanságom.<br />
<strong>Vane</strong> nevetésben tört ki. – Hadd találjam, ki a piros pástétom<br />
is a te műved<br />
– Hát persze. Alig várom már, hogy feljöjjön és meglássa. –<br />
Otto elmélyítette amúgy is bariton hangját, és hozzáadott egy kis<br />
olasz akcentust. – Ne merészeld még egyszer megérinteni ezt a<br />
szobrot, fegyvernök! Ellentétben veled, ez felbecsülhetetlen<br />
értékű. – A hangja visszaváltozott normálisra. – Ja,<br />
felbecsülhetetlen értékű lesz az arca is, ha ezt ma este meglátja.<br />
Most Fury nevetett a leghangosabban. – Téged nem ismerlek –<br />
mondta, és Ottóhoz ment, a kezét kinyújtotta –, azt viszont már<br />
most megmondhatom, hogy jó barátok leszünk. Fury Kattalakis.<br />
– Otto Carvalletti. – Kezet rázott Furyval, miközben hol az<br />
egyik, hol a másik farkasra nézett. – Rokonok vagytok<br />
– Testvérek – mondta <strong>Vane</strong>.<br />
– Király – mondta Otto, majd <strong>Bride</strong> felé fordult egy elbűvölő<br />
mosollyal. – Te lehetsz <strong>Bride</strong>. – Vele is kezet rázott, és <strong>Bride</strong><br />
közben észrevette a pókháló tetoválást a csuklóján. – Légy<br />
255
<strong>Night</strong> Play<br />
üdvözölve a világunk őrületében, hölgyem, bár személy szerint<br />
azt gondolom, őrült vagy, ha itt akarsz lenni.<br />
Otto kezet csókolt neki, és enyhén meghajolt előtte. Az<br />
akcióra <strong>Vane</strong> mélyen felmordult, de Otto nem törődött vele. –<br />
Mindent összevetve, megnyugodhatsz, <strong>Bride</strong>. Technikailag ember<br />
vagyok, bár a rokonaim ezt bőszen tagadják. Az öltözködésemet<br />
és a pástétomot leszámítva nem vagyok elmebeteg sem. Majd ha<br />
találkozol a főnökömmel, meg fogod érteni, miért próbálgatom a<br />
határaimat.<br />
Otto az emeletek felé tartott. – Ha valamelyik farkas<br />
vonyítana, akkor teljessé tehetném az egész „éjszaka<br />
gyermekeinek hangja” gyűjteményemet. – Várakozóan nézett<br />
<strong>Vane</strong>-re és Furyra, de egyikőjük sem volt rá hajlandó. – Vagy<br />
mégsem. Oké, mentális megjegyzés, a farkasoknak nincs<br />
humorérzékük, és még sosem olvasták vagy látták a Draculát.<br />
Semmi gond. Kövessetek és megmutatom a szobáitokat. Gyorsan<br />
fussunk át a szabályokon! Próbáljatok minél halkabbak lenni a<br />
nappali órákban, így nem ébresztitek fel Penicula grófot!<br />
– Penicula – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
– A kedvenc sértésem Valeriusra. Mint arra a római<br />
tábornokra, aki ezt a házat uralja. Ez a szó is a pénisz és Drakula<br />
keveréke.<br />
<strong>Bride</strong> legszívesebben felnevetett volna, de félt, hogy azzal<br />
helytelen dolgokra bátorította volna Ottót.<br />
Követték Ottót az emelet felé.<br />
– Mikor lettél ilyen beszédes, Carvalletti – kérdezte <strong>Vane</strong>. –<br />
Mindig is szűkszavú embernek gondoltalak.<br />
256
SHERRILYN KENYON<br />
– Általában valóban az vagyok, de be vagyok zárva egy<br />
palotába olyan régóta, hogy lassan megőrülök. Azt hiszem,<br />
Alaszkában kellett volna maradnom. A pokolba is, Nickkel<br />
beszélgetek, csak hogy megtörjem az állandó semmittevést.<br />
Otto megállt az emeletre vezető lépcsőn, és rájuk nézett. –<br />
Valerius nem Sötét-vadász, ő egy élet-elszívó démon, akinek<br />
feltett szándéka, hogy kivéreztet. Nem csoda, hogy a legutóbbi<br />
fegyvernöke felmondott. Folyamatosan kérelmezem az<br />
áthelyeztetésem, és apám mindig azt mondja, hogy legyek férfi,<br />
és csináljam méltósággal a dolgom. Esküszöm, jobban teszi, ha<br />
nem öregszik meg, mert bedugom a létező legrosszabb idősek<br />
otthonába, amit csak találok.<br />
– És még én azt hittem, nekem vannak gondjaim a szüleimmel<br />
– mondta Fury <strong>Bride</strong> háta mögül. – Az enyémek csak meg<br />
akarnak ölni, és véget vetni a földi szenvedésemnek, nem pedig<br />
még rátenni egy lapáttal.<br />
– Igen – mondta Otto a lépcső tetejéről. – Szerencsés vagy. Én<br />
azt kívánom, bárcsak az enyémek csak meg akarnának ölni.<br />
Otto keresztülvezette őket egy folyosón, míg <strong>Vane</strong> előrehajolt<br />
és <strong>Bride</strong> fülébe suttogott. – Ne hagyd, hogy Otto jelenlegi<br />
furcsasága megtévesszen! A Princetonban ő mondta a<br />
búcsúbeszédet.<br />
<strong>Bride</strong> elképedt.<br />
– És volt eszem is, mielőtt ez a hely kiölt belőlem mindent.<br />
Próbáljatok dűlőre jutni Valeriusszal és Nickkel, és ti is rövid<br />
úton a zárt osztályon találjátok magatokat. De bármit is tesztek,<br />
ne említsétek meg Valerius mesternek, hogy valaha is a Princeton<br />
földjére léptem! Ő azt hiszi, kibuktam a Barbár Szakképzőből.<br />
257
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> nevetett, majd <strong>Vane</strong>-re nézett. – Szóval ilyen világba<br />
akarsz te engem bevezetni Semmi kétség, hogy ezek az emberek<br />
őrültek. Van egy Princetonban diplomázott Don Juanunk, aki úgy<br />
néz ki, mint aki beesett a gardróbba, és pástétomot ken a<br />
szobrokra, egy sógorom, aki egy kutya…<br />
– Igen, de ne feledd, Tabitha a te oldaladról jön – emlékeztette<br />
<strong>Vane</strong>. – Megvan neked a saját köröd az őrültekből.<br />
– És az apád élő állatokat herél ki – mondta Fury hátulról. –<br />
Szerintem ez a létező legbetegebb dolog, amiről valaha hallottam.<br />
– Szeretnél találkozni a szüleimmel, Fury – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
– Azt inkább passzolom.<br />
Otto kinyitotta az ajtót, ami egy óriási hálószobába vezetett,<br />
amiben a <strong>Bride</strong> által valaha is látott legnagyobb antik baldachinos<br />
ágy állt. Mélykék bársony függöny lógott a kézzel faragott<br />
angyalok és kerubok körül, melyek a régi fát díszítették.<br />
– Ez lenyűgöző.<br />
– Valerius ragaszkodik a legjobbhoz. Ti alhattok itt, a kutya<br />
fiú pedig egy kicsit távolabb lesz elszállásolva, a folyosó végén.<br />
– Hé! – morogta Fury felháborodottan.<br />
– Nyugi – mondta Otto. – Nem a garázsba viszlek aludni.<br />
Ők ketten egyedül hagyták <strong>Bride</strong>-ot és <strong>Vane</strong>-t.<br />
– Szóval itt vagyunk – mondta <strong>Bride</strong>, bizonytalanul.<br />
<strong>Vane</strong> közelebb húzta magához. – Furcsa, hogy már nem kell<br />
rejtegetnem magam előled.<br />
– Szóval, te meg tudsz tenni akármit<br />
– Nagyjából bármit, igen. Keresztülutazhatok az időn,<br />
bármelyik irányban. Áthelyezhetem magunkat Párizsba, vagy<br />
bárhova máshova, ahová menni szeretnél.<br />
258
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> megfontolta ezt. Bármit megkaphat, de őt csak egy<br />
dolog tenné igazán boldoggá. – Sovánnyá tudnál tenni<br />
<strong>Vane</strong>-nek nem tetszett a kérdés. – Meg tudnám tenni.<br />
– Akkor rajta.<br />
A férfi a homlokát ráncolta a kéréstől, mintha nem értené.<br />
– Miért<br />
– Mert mindig olyan akartam lenni, mint azok a gyönyörű,<br />
csinos nők, de sosem lehettem az.<br />
<strong>Vane</strong> mögé lépett, és magához húzta, szorosan tartotta. – Én<br />
nem akarom, hogy csontos legyél, <strong>Bride</strong>. Nekem úgy tetszel,<br />
ahogy vagy. – A lélegzete ingerelte a nyaka bőrét, miközben<br />
beszélt, és forróság áradt szét a testében. – A népem körében van<br />
egy mondás. „Húst a férfinak és csontot a kutyának.”<br />
– Igen, de te mindkettő vagy egy személyben.<br />
– És ha választhatok a bordák, vagy a telt idomok közül, én az<br />
utóbbira szavazok.<br />
<strong>Bride</strong> felszisszent, mikor megérezte a férfi ajkait a nyakán, és<br />
az enyhe harapdálást. Becsukta a szemét, és élvezte a meleg,<br />
férfias illatot. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Elgyengítette,<br />
és nem kapott levegőt.<br />
– Ez minden, ami köztünk van, <strong>Vane</strong> Csak szex<br />
<strong>Vane</strong> előrehajolt, és az arcuk összeért. Ez a szerelmes gesztus<br />
a szívébe vágott. – Nem, <strong>Bride</strong>. A szex a fizikai kimutatása<br />
annak, amit irántad érzek. – Megfogta a kezét, és a szívéhez<br />
vezette, hogy érezze, hogy dobog. – Senki nem ért hozzám úgy,<br />
ahogy te. Olyan vagy, mint a suttogás. Gyengéd, puha.<br />
Megnyugtató. Az én világomban az emberek csak kiabálni<br />
tudnak. De te… te az én menedékem vagy.<br />
259
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> megremegett a költői szavaktól. – Istenem, te nagyon jó<br />
vagy.<br />
– Ez nem egy szakma, <strong>Bride</strong>. Talán ember vagyok, de egyben<br />
állat is, és a bennem élő fenevad nem hazudik, nem téveszt meg.<br />
Sosem gondoltam, hogy énem ezen részét valaha is meg lehet<br />
szelídíteni, de most már sikerült. Nem akar kitörni, vagy<br />
rátámadni valakire. Csak téged akar.<br />
Hogyan mondhatna egy nő erre nemet<br />
<strong>Bride</strong> lélegzete elakadt, mikor a ruhái eltűntek.<br />
– <strong>Vane</strong><br />
Mielőtt újra kimondhatta volna a nevét, mindketten meztelenül<br />
feküdtek az ágyban, a takaró alatt.<br />
– Milyen hasznos képesség – mondta, mikor a férfi a nyakát<br />
szaglászta.<br />
– Elképzelésed sincs – suttogta a fülébe, mielőtt megnyalta.<br />
<strong>Bride</strong> feje kavargott az érintése okozta eksztázistól. Most az<br />
egyszer nem vesztegette az idejét. Egy gyors, erőteljes mozdulat,<br />
és már benne is volt.<br />
Egyszerre nyögtek fel.<br />
<strong>Bride</strong> nézte a nyers gyönyört az arcán. Most nem játszott vele,<br />
halálosan komoly volt.<br />
Végigsimított a hátán, érezte a hullámzó izmait, ahogy benne<br />
mozgott, erős volt és magabiztos. Ő volt a farkas és éhes volt.<br />
Zöld szemei mohón nézték őt.<br />
<strong>Vane</strong> nem tudott gondolkodni, ahogy minden érzéke élesen<br />
érzékelte a puha testet maga alatt. Az állat teljes behódolást akart<br />
a párjától. Be akarta fejezni a szertartást, és le akarta igázni a nőt.<br />
Az ember a gyengédségét akarta. A szívét.<br />
260
SHERRILYN KENYON<br />
De leginkább azt akarta, hogy élete végéig nézhesse azokat a<br />
gyönyörű borostyán szemeket. Most sötétek voltak a<br />
szenvedélytől. Ajkai enyhén szétnyíltak.<br />
<strong>Vane</strong> vadul megcsókolta. Felmordult az ízétől. Az érzéstől,<br />
ahogy a nyelvük egymásnak feszült, míg ő még mélyebbre<br />
temetkezett a testében.<br />
Ki volt éhezve, de rákényszerítette magát, hogy óvatos legyen.<br />
Emlékeznie kellett arra, hogy a lány ember és törékeny.<br />
Belehalna, ha bántaná.<br />
De, ó, a kezei a hátán. Ahogy végigkarmolta. Nem csak<br />
egyszerűen szexelt vele. Szeretkezett vele. És ez mindennél<br />
többet jelentett neki.<br />
Ha halhatatlan lenne, sosem érezne jobbat annál, mint a<br />
hosszú, sima lábai az övébe gabalyodva.<br />
<strong>Bride</strong> alig kapott levegőt, miközben <strong>Vane</strong> felfalta. Még egy<br />
férfi sem szeretkezett vele így… mintha nem kapna belőle eleget.<br />
Mintha kétségbeesetten a testében szeretne lenni.<br />
Olyan nagy volt az ereje, a karjai feszesek voltak, ahogy<br />
átölelte. Ahogy tartotta, óvatosan. Gyengéden.<br />
Minden egyes erőteljes lökéssel csak nőtt a testében izzó<br />
gyönyör.<br />
– Imádom azt, ahogy a kezeid a testemet érintik – suttogta<br />
szaggatottan. – És örülök annak, hogy képes vagyok így veled<br />
lenni.<br />
– Hogy így<br />
– Szemtől szemben – mondta, és mindkét szót megtoldotta<br />
egy-egy lökéssel. – Hogy érezhetem a melleidet a mellkasomon.<br />
Hogy látom, az arckifejezésed, mikor jössz.<br />
261
<strong>Night</strong> Play<br />
Ekkor megcsókolta. Parancsoló volt és mohó. Vágyakozó.<br />
<strong>Bride</strong>-ot teljesen magával ragadta. Az intenzív gyönyör, a<br />
kemény teljesség érzése a testében. Ahogy a testük egymáshoz<br />
simult.<br />
<strong>Vane</strong> hagyta, hogy az ereje átfolyjon mindkettejükön. Nem<br />
volt többé értelme, hogy elfojtsa vagy rejtegesse. Hagyta, hogy a<br />
szenvedélye olaj legyen az ereje tüzére, megerősítve, még<br />
magasabb szintekre emelve azt.<br />
Villámcsapásként vágott rajta keresztül az érzés, felfokozva<br />
érzékelte <strong>Bride</strong> bőrét, amint egymáshoz értek.<br />
Pontosan tudta, hogy a nő mikor érezte meg az erejét.<br />
Hátradobta a fejét a létező legerősebb eksztázistól. A légzése<br />
szaggatott lett, együtt mozogott vele.<br />
És mikor az orgazmus elérte, hangszigetelnie kellett a szobát,<br />
hogy a többiek ne tudják meg, mit művelnek.<br />
Mosolygott a látványtól, ahogy a nő elveszett a gyönyör<br />
hullámaiban. A hátát karmolászó kezektől.<br />
Majd <strong>Vane</strong> hagyta, hogy ő maga is csatlakozzon hozzá.<br />
Felmordult, és szabadjára engedte az érzékeit. A nő felett volt,<br />
lihegett és a teste remegett és görcsölt.<br />
Mindeközben <strong>Bride</strong> a hajával játszott, és szorosan közel<br />
tartotta magához.<br />
– Ez hihetetlen volt – suttogta <strong>Bride</strong>. Majd összeráncolta a<br />
homlokát. – A végére nagyobb lettél, ugye<br />
– Igen – mondta a nő ajkait csókolgatva – és nem húzódhatok<br />
ki belőled még pár percig, ha nem akarok fájdalmat okozni.<br />
<strong>Bride</strong> érezte, ahogy a férfi teste remeg. – Miért csinálod ezt, és<br />
hogyan rejtetted el előlem…<br />
262
SHERRILYN KENYON<br />
– Egy idő-varázslatot használtam, hogy ne vedd észre, milyen<br />
sokáig tartott, míg befejeztem. – Majd felszisszent, mikor egy<br />
újabb orgazmus rázta meg a testét.<br />
<strong>Vane</strong> félig-meddig arra számított, hogy a nő visszataszítónak<br />
fogja találni. Tévedett.<br />
Helyette a karjaiban ringatta a fejét és a hajával játszott, míg a<br />
teste le nem nyugodott.<br />
Mikor véget ért, kicsusszant a nőből, és <strong>Bride</strong> mellé zuhant.<br />
<strong>Bride</strong> megfordult, hogy a szemébe nézhessen. – Szóval ilyen<br />
vagy te igazából.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott és várta, hogy enyhüljön a szívverése. <strong>Bride</strong> a<br />
mellkasára hajolt, és megcsókolta mellbimbóit. <strong>Vane</strong> felnyögött,<br />
mikor játékosan beleharapott.<br />
– Ha folytatod ezt, lehet, hogy az egész napot az ágyban<br />
töltöd.<br />
<strong>Bride</strong> felhorkant. – Ismerlek titeket, férfiakat. Legalább<br />
néhány órára szükséged lesz… – A hangja elhalt, mikor<br />
megérezte a merevedését a combjánál.<br />
– Én nem vagyok ember, <strong>Bride</strong>. A szex felerősít minket. Nem<br />
fáraszt ki.<br />
<strong>Bride</strong> felemelte a takarót és látta, hogy igazat mond. Már<br />
megint kőkemény volt. – Szóval addig játszok veled, ameddig<br />
jónak látom<br />
– Ühüm. A házi kedvenced lehetek.<br />
<strong>Bride</strong> az ajkába harapott, majd finoman a kezébe vette, és<br />
felfedezte a teljes hosszúságát. Mivel Taylor sosem szeretkezett<br />
vele lámpafénynél vagy nappal, nem igazán volt esélye<br />
közelebbről megnézni egy férfit.<br />
263
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> közelről figyelte a nőt, közben a hajtincseivel játszott.<br />
Még egyetlen nő sem volt rá igazán kíváncsi. A farkas nőket nem<br />
érdekelte, hogy nézett ki egy férfi, ha ki tudta elégíteni őt. Miután<br />
az aktus véget ért, a nők ellökték őket maguktól és távoztak. Nem<br />
osztották meg a testüket egymással. Nem törődtek a<br />
gyengédséggel, a szerelemmel.<br />
Ez volt az, amit nagyon szeretett <strong>Bride</strong>-ban.<br />
Ujjai gyengéden vizsgálták őt. Óvatosan masszírozta. Hideg<br />
kúszott végig rajta. Az egyik lába megrándult.<br />
<strong>Bride</strong> felkuncogott és folytatta, amit eddig csinált. – Élvezed,<br />
ugye<br />
– Igen – mondta szaggatottan, és pénisze még keményebb lett.<br />
<strong>Bride</strong> felnézett rá, majd megtette az elképzelhetetlent. A<br />
szájába vette.<br />
<strong>Vane</strong> hátravetette a fejét, és a kezét a nő hajába temette, ahogy<br />
a gyönyör végigszáguldott rajta. Megkeményítette az arcélét, így<br />
nem vonyított fel, ahogy a nő nyalogatta és ingerelte.<br />
Megérintette az arcát, miközben az egész teste tűzben égett.<br />
Ennek a tettnek az önzetlensége…<br />
Nem is tudta, hogy ilyen létezik. Egy katagari nőstény előbb<br />
halt volna meg, semmint hogy így hozzáérjen. A férfi dolga volt,<br />
hogy kielégítse a nőt, nem fordítva.<br />
<strong>Bride</strong> mély torokhangon felnyögött, ahogy megkóstolta <strong>Vane</strong><br />
ízét. Felnézett és látta, hogy őt figyeli, a szeme sötét volt a<br />
gyönyörtől és hitetlenségtől. Részegítő kombináció.<br />
Úgy nézett rá, mintha a mennyország kapujának kulcsát<br />
nyújtaná át neki. Hátrafésülte a szeme elé lógó tincseket, majd<br />
264
SHERRILYN KENYON<br />
végigsimított az arcán, miközben a nyelve tovább játszadozott<br />
vele.<br />
A levegő körülötte szó szerint sistergett. Megállt a különös<br />
hangtól.<br />
– Semmi baj – nyögte <strong>Vane</strong>. – Csak az erőm hullámzik. Néha<br />
csinál ilyet.<br />
<strong>Bride</strong> visszafordult hozzá.<br />
<strong>Vane</strong> a fogát csikorgatta, ahogy a gyönyör elképzelhetetlen<br />
magasságokba szárnyalt. Pillanatokon belül újra elélvez. Félt<br />
attól, hogy sérülést okoz <strong>Bride</strong>-nak, ezért elhúzódott a nőtől, egy<br />
másodperccel azelőtt, hogy a teste felrobbant.<br />
És nem csak a teste. A szobában az összes villanykörte<br />
összetört, a mágikus ereje kitört és a rombolás nevű játékot<br />
kezdte el játszani a szobában.<br />
Gyorsan letakarta magát egy takaróval, majd a kezével<br />
segítette a testét az orgazmusban.<br />
Érezte <strong>Bride</strong> kezét a sajátján. Kinyitotta a szemét és nézte,<br />
ahogy ismét kézbe veszi és segít neki, míg a teste ismét teljesen<br />
ki nem merült.<br />
– Nem kellett volna elhúzódnod, <strong>Vane</strong> – mondta pár perccel<br />
később.<br />
– A méretem a duplájára nő ilyenkor, <strong>Bride</strong>. Nem akartam,<br />
hogy bajod essen.<br />
<strong>Bride</strong> elvette róla a kezét, és megcsókolta az ajkait.<br />
<strong>Vane</strong> közel húzta magához, örült ennek a percnek.<br />
<strong>Bride</strong> elhúzódott és az összetört izzókra nézett. – Remélem, a<br />
házigazdánk nem… Elhallgatott, mikor <strong>Vane</strong> helyrehozta az<br />
összes törött villanykörtét.<br />
265
<strong>Night</strong> Play<br />
– Micsoda tehetsége van egyeseknek.<br />
<strong>Vane</strong> gonoszul mosolygott. – A tiéd jobban tetszik.<br />
<strong>Bride</strong> ezen összezavarodott. – Nekem nincs tehetségem.<br />
– De igen, van. A szád csodákra képes.<br />
– Mmm – mondta és újra megcsókolta. – De csak neked<br />
működik.<br />
– Helyes.<br />
<strong>Bride</strong> visszahúzódott, mikor rájött valamire. – Várj egy percet!<br />
Nem csalhatsz meg engem, ugye<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Nélküled teljesen eunuch vagyok. Az<br />
erőm is gyengülne. Ha egyszer elveszik tőlünk a szexet, nem<br />
tudjuk visszatölteni a hatalmunkat. Valójában minden pszichikai<br />
erőnket elvesztjük.<br />
– Akkor hogy lehet az apád a falka vezetője, ha nem tudja<br />
használni a mágiát<br />
<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta. – Honnan tudod, hogy apám a<br />
falkavezér<br />
– Hallottam, ahogy a középkori emberek erről beszéltek.<br />
<strong>Vane</strong> hosszan és mélyen sóhajtott, mielőtt megmagyarázta. –<br />
Jóval a születésem előtt lett falkavezér. Az egyetlen ok, amiért<br />
megőrizte a pozícióját az, hogy hihetetlenül erős fizikailag farkas<br />
alakban, és a démonokkal üzletel.<br />
– Démonok<br />
– Vámpírok. Ellentétben a tévében és mozikban lévőekkel, a<br />
valódiak nem az emberi véren, hanem az emberi lelkeken<br />
élősködnek. Ha egy Vér-vadász, vagy egy pszichikai<br />
képességekkel bíró ember lelkét kaparintják meg, elnyelik az<br />
erejét. A legerősebb démonok képesek arra, hogy megosszák az<br />
266
SHERRILYN KENYON<br />
erejüket másokkal. Apám rendszeresen áldozott fel Vérvadászokat,<br />
így a démonok békén hagyták a falkát, és átadták az<br />
erő egy részét neki.<br />
– Áldozatok<br />
<strong>Vane</strong> megint felsóhajtott, mintha fájdalmas lenne beszélnie<br />
róla. – Megvádol valakit azzal, hogy elárulta a falkát, és kidobják<br />
őt valahol, hogy a démonok rátaláljanak. Az öcsém, Fang és én<br />
voltunk az utolsó ilyen áldozatok. Tudtam, hogy bérgyilkosokat<br />
fog utánunk küldeni, mikor a démonok nem térnek vissza hozzá,<br />
hogy megosszák vele az erőnket.<br />
<strong>Bride</strong> el sem tudott volna rosszabbat képzelni. Az apja<br />
feláldozta, hogy meghaljon. Az anyja gyűlölte őt, és örömmel<br />
megölte volna.<br />
Az ő szegény farkasa. Nem csoda, hogy végül nála kötött ki.<br />
– Ó, <strong>Vane</strong>, annyira sajnálom.<br />
– Semmi baj. Csak az lepett meg, hogy apám eddig várt, hogy<br />
támadjon. Szerintem az egyetlen ok, amiért nem tette meg<br />
korábban, az volt, hogy minden hibája ellenére is anyát szerette,<br />
mindennél jobban, Anya pedig minket szeretett. Ameddig ő élt,<br />
szerintem nem akart neki fájdalmat okozni azzal, hogy megöl<br />
minket. De abban a pillanatban, hogy meghalt…<br />
– Ellenetek fordult<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
A mellkasához húzta a fejét, és ott tartotta, szerette volna<br />
helyrehozni a múltat, de tudta, hogy nem képes rá. De legalább<br />
úgy tűnt, <strong>Vane</strong> mellette megszabadult a múltjától, a szüleitől és<br />
azok ok nélküli gyűlöletétől. A lelki ereje lenyűgözte. Nem<br />
267
<strong>Night</strong> Play<br />
ismert más embert, aki az ő múltjával és fájdalmával ilyen<br />
együttérző és szeretetre méltó lenne.<br />
– Milyen volt abban a közösségben felnőni – kérdezte, azon<br />
töprengve, vajon milyen sebeket rejtegethet még.<br />
– Nem is tudom. Úgy éltünk, mint az állatok. Leginkább<br />
farkasformában vagyunk, kivéve, ha a városba mentünk<br />
valamiért.<br />
– Élelemért<br />
– Vagy szexért. A szex emberként sokkal élvezetesebb, mint<br />
farkasként. Sokkal több stimuláló szer van, főleg a nőknek.<br />
Ez volt az a téma, amiről nem akart beszélni. Nem akarta<br />
<strong>Vane</strong>-t mással elképzelni. De legalább attól nem kell tartania,<br />
hogy megcsalja. Pedig arról sokat lehetne beszélni. A saját<br />
nővére is most meg keresztül egy váláson.<br />
– Az életedet farkasként élted – kérdezte.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott. – A katagaria számára ez nagyon könnyű,<br />
hiszen alapvetően farkasok. Abban az alakban vannak, mikor<br />
pihennek vagy megsérülnek.<br />
– De te árkádiai vagy.<br />
<strong>Bride</strong> meg tudta mondani a vicsorgásából, hogy ez módfelett<br />
zavarta. – Igen. Számomra kimondhatatlan kínzás volt fenntartani<br />
a farkas alakot. Ez az egyik oka annak, hogy olyan erős vagyok a<br />
mágiában, mert meg kellett tanulnom úgy kezelni az erőm, hogy<br />
farkas maradjak, mikor harcolok, megsérülök vagy alszom. Ezek<br />
olyan dolgok, amiket emberként kellene csinálnom.<br />
– És az arcodon lévő tetoválás<br />
– Azt leginkább kiváltságnak lehetne mondani. – Mélyen<br />
felsóhajtott, és a jel újra megjelent az arcán.<br />
268
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> az ujjaival követte a cikornyásan kacskaringózó<br />
vonalakat, melyek páratlanul gyönyörűek voltak.<br />
– Az Őrzők az árkádiaiak védelmezői – magyarázta. – Mikor<br />
az árkádiaiak a pubertáskor végére érnek, a Végzet kiválaszthatja<br />
azokat, akiket elég erősnek tart, hogy megvédjék a világot a<br />
gyilkosoktól vagy az állatoktól, akik az emberiségen vagy az<br />
árkádiai népen élősködnek.<br />
<strong>Bride</strong> felnevetett, ahogy megértette, valójában mit mondott<br />
<strong>Vane</strong>. – Szóval emberként éltél farkasok között, és a legádázabb<br />
ellenségükké lettél.<br />
– Igen.<br />
A szíve mélyén együttérzett a férfivel. – Nagyon rémült<br />
lehettél. Miért nem mentél el<br />
– Valószínűleg azt kellett volna tennem, de fiatal voltam és<br />
halálra rémültem. Nem tudtam semmit az árkádiaiakról, az<br />
emberekről pedig még annál is kevesebbet. Ne feledd, kölyökként<br />
farkas voltam! A kölyköket sosem engedik közel a valódi<br />
emberekhez. Fogalmam sem volt, hogyan viselkedjek, hogyan<br />
viszonyuljak a világhoz. Ezért kötöttem egyességet Acheronnal,<br />
hogy vigyen el a múltba az anyámhoz. Azt hittem, ha elmondom<br />
neki, hogy nem vagyok többé állat, akkor segít majd nekem.<br />
– De nem tette.<br />
– Nem. Hazugnak nevezett és elküldött.<br />
Ezért meg tudná ölni Bryanit. Hogyan lehet egy anya ilyen<br />
kegyetlen Bár, a kegyetlenség mindenütt jelen volt a világban,<br />
még ha nem is lenne szabad, hogy így legyen. – Eközben Fury<br />
ugyanezen ment keresztül, csak pepitában.<br />
– Igen.<br />
269
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> nem tudta eldönteni, melyiküknek lehetett rosszabb.<br />
Valószínűleg Furynak. Ellentétben <strong>Vane</strong>-nel, neki nem volt<br />
senkije, aki mellette állt volna. – Szóval visszatértél a falkádhoz,<br />
miután találkoztál Bryanival<br />
<strong>Vane</strong> bólintott. – Csak azt az életmódot ismertem, azt pedig<br />
nem kérhettem anyától és Fangtől, hogy tartsanak velem.<br />
Tudtam, ha apám meg is öl, nekik akkor is lesz majd otthonuk, és<br />
biztonságban lesznek.<br />
– És senki nem tudott arról, hogy megváltozott a domináns<br />
alakod<br />
– Csak Fang és anya, meg ezek szerint Fury. Fel kellett volna<br />
őt ismernem, mikor csatlakozott a falkához. De mindig is<br />
távolságtartó volt. Stefan és a többiek megpróbálták őt megtenni<br />
az omega farkasnak, de nem jött nekik össze. Amit Fury hiányol<br />
a mágiában, azt brutális erővel pótolja, na meg azzal, hogy<br />
hajlandó megölni bárkit, aki keresztbe akar tenni neki.<br />
<strong>Bride</strong> hallgatott, próbálta megérteni azt, amit a férfi mond,<br />
miközben a hajával szórakozott. – Omega farkas<br />
<strong>Vane</strong> megcsókolta a hasát. – Minden falkában van egy<br />
bűnbak, akin a többi farkas levezeti a dühét. Mindig hím, és őt<br />
nevezik az omega farkasnak.<br />
– Ez szörnyű.<br />
<strong>Vane</strong> felkönyökölt és lenézett rá. – Ez a természet rendje, és<br />
mi állatok vagyunk. Azt mondtad, ismerni akarsz engem, így<br />
válaszolok a kérdéseidre a világommal kapcsolatban, még ha a<br />
dolgok mifelénk néha hajmeresztőek is.<br />
<strong>Bride</strong> próbálta elképzelni azt a <strong>Vane</strong>-t, akit ismer hidegnek és<br />
könyörtelennek. Nehéz volt, mikor olyan lángoló vággyal és<br />
270
SHERRILYN KENYON<br />
szerelemmel a szemében nézett rá. – Bántottad valaha az omega<br />
farkast<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Általában közé és a falka közé álltam.<br />
Ezért gyűlölt annyira a falka. Fang mindig azt gondolta, hogy egy<br />
idióta vagyok.<br />
<strong>Bride</strong> szíve felmelegedett. Jó ember volt ő, még ha farkas is<br />
valójában. Ebben nem kételkedett. – Szerintem nem vagy idióta.<br />
Inkább mondanám azt, hogy csodálatos.<br />
<strong>Vane</strong> megcsókolta ezért.<br />
Valaki kopogott az ajtón.<br />
– Hé, <strong>Vane</strong> – mondta Otto a másik oldalról. – Csak szólni<br />
akartam, hogy vacsoraidő van, szóval, ha Valeriusszal akartok<br />
enni, akkor gyertek le azonnal, különben frászt kap.<br />
– Azt akarja, hogy kiöltözzünk a vacsorára – kérdezte <strong>Vane</strong><br />
hangosan.<br />
– Persze, hogy azt akarja, de én pólót és bermudanadrágot<br />
fogok viselni.<br />
<strong>Vane</strong> kuncogott. – Ki fog nyírni, Otto.<br />
– Legyen igazad. Viszlát, később. – <strong>Bride</strong> hallotta Otto lépteit<br />
távolodni, ahogy a folyosó vége felé tartott.<br />
<strong>Bride</strong> visszafeküdt a hátára, és elképedten vette észre, hogy<br />
egyáltalán nem érezte magát feszélyezettnek <strong>Vane</strong> mellett. Annak<br />
kellene lennie, elnézve azt, hogy a férfi milyen tökéletes. De<br />
mégsem volt az.<br />
Olyan furcsa volt egy olyan férfi mellett lenni, aki elfogadja őt<br />
annak, amilyen, minden hibája ellenére. Nem próbált semmit<br />
megváltoztatni rajta. Olyan kellemes volt ez a változás.<br />
271
<strong>Night</strong> Play<br />
Az egyik kezét szúrós arcára tette, és szinte itta a jóvágású, és<br />
fáradt <strong>Vane</strong> látványát.<br />
De az elméje hátsó zugaiban az a szörnyű kis hang azt<br />
suttogta: „Minden jónak vége szakad egyszer.”<br />
– Hiszel az örök szerelemben, <strong>Vane</strong><br />
<strong>Vane</strong> bólintott. – Mikor négyszáz évet lehúztál, akkor már<br />
láthattál mindenféle dolgot.<br />
– Hogyan lehet megállapítani a különbséget a szerelem és a<br />
csodálat között.<br />
<strong>Vane</strong> felült, majd a magához ölelte. – Szerintem nincs<br />
különbség. A csodálat olyan, mint egy kert. Ha vigyázol rá és<br />
gondozod, akkor szerelemmé növi ki magát. De ha hanyagolod,<br />
és nem foglakozol vele, elpusztul. Az örök szerelem egyetlen<br />
járható útja az, ha sosem engeded meg a szívednek, hogy<br />
elfelejtse, milyen lenne nélküle a létezésed.<br />
Bölcsessége megdöbbentette <strong>Bride</strong>-ot. Elhúzódott tőle, hogy<br />
kétkedő pillantást vethessen rá. – Ez elég mélyenszántó volt,<br />
különösen egy férfitől.<br />
– Anya mondta ezt mindig. – A szomorúság a szemeiben<br />
szívettépő volt.<br />
– Bárcsak találkozhattam volna vele. Bámulatos nő lehetett.<br />
– Az volt.<br />
<strong>Bride</strong> felemelte a szemöldökét, mikor eszébe jutott valami. –<br />
Nem tudsz visszamenni a múltba, hogy meglátogasd őt Vagy<br />
ami még jobb lenne, hogy megmenthesd<br />
<strong>Vane</strong> a nyakába temette az arcát, és átölelte őt. – Elméletileg<br />
megtehetném, igen. De nem szabad. Az idő nagyon komplikált<br />
dolog, és csak nagyon finoman szabad beleavatkozni. Ami pedig<br />
272
SHERRILYN KENYON<br />
a megmentését illeti, nem. A Végzet nagyon csúnyán szokott<br />
elbánni azokkal, akik beleavatkoznak a hatáskörébe. Ha egyszer<br />
egy élet véget ért, az istennők nagyon dühösek szoktak lenni, ha<br />
valaki keresztbe tesz nekik.<br />
– Úgy beszélsz, mintha elkövetted volna ezt a hibát.<br />
– Én nem. De ismerek valakit, aki megtette.<br />
– Fang<br />
– Nem és nem fogom őt elárulni azzal, hogy megnevezem. A<br />
végzet az végzet, és egyetlen halandó sem harcolhat vele.<br />
– De honnan tudhatnánk, mi a végzetünk Az, hogy veled<br />
legyek, vagy az, hogy nem<br />
– Nem tudom, <strong>Bride</strong>. Az egyetlen, aki erre a kérdésre válasszal<br />
bír, az Ash, ő viszont nem fogja megmondani.<br />
<strong>Bride</strong>-nak ezt nehezére esett elhinni. – Ash micsoda, az ő<br />
huszonegy évével<br />
– Tévedsz. Ash tizenegyezer éves, és bölcsebb mindenkinél,<br />
akit valaha is ismertem. Nincs semmi, se múlt, se jelen, se jövő,<br />
amit ne ismerne. Az egyetlen probléma az, hogy nem mondja el,<br />
amit tud. Ezzel komolyan felhúz a legtöbbször. Azt állítja, hogy a<br />
jövőt a döntéseinkkel alakítjuk, de ő pontosan tudja, hogyan<br />
fogunk dönteni, mielőtt egyáltalán döntés elé kerülnénk, szóval,<br />
hogy miért nem mond semmit, fel nem foghatom.<br />
– Mert a hibáinkból tanulunk – mondta <strong>Bride</strong>, mikor rájött az<br />
okra. – És ha rosszul választasz, és balul üt ki, nem hibáztathatod<br />
azért, amiért megmondta neked, mit csinálj. Ezzel szemben, ha<br />
jól választasz, a tiéd lehet az öröm, amiért jól döntöttél. Jó vagy<br />
rossz, ez a mi életünk, és azt kell tennünk, ami nekünk tetszik.<br />
Jézusom, a kis zsákos ember igazán okos.<br />
273
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> nevetett a szavaira. – Nem kicsi ő, de a többi az igaz.<br />
<strong>Bride</strong> várta, hogy <strong>Vane</strong> megkérdezze, mi az ő döntése, de nem<br />
tette.<br />
Helyette a karjaiban tartotta, mintha teljesen elégedett lenne a<br />
pillanattal. <strong>Bride</strong> egyik része ugyanígy elégedett volt, de a másik<br />
része félt. Mi lenne a helyes dolog, mit tegyen<br />
Vele akart maradni, de hol Ő nem volt farkas, hogy vele éljen<br />
a vadonban, és ő nem az a fajta, aki megmaradna egy New<br />
Orleans-i lakásban.<br />
A nap végére <strong>Vane</strong> megmarad vadnak és<br />
megszelídíthetetlennek. Ő nem csak egy ember volt. Őrangyal is<br />
volt.<br />
És egy farkas.<br />
Hátradőlt és ránézett. Nem akart mást, csak megtartani őt így,<br />
örökké.<br />
De meg tudna szelídíteni egy ilyen férfit És ő valóban úgy<br />
akarja eltölteni az életét, hogy örökké hátra kell néznie a<br />
félelemtől, hogy a szülei, vagy a testvére, Dare, mikor jön el<br />
értük, vagy a gyermekeikért<br />
Félelmetes helyzet volt.<br />
És az óra egyre csak ketyegett. Néhány rövid nap alatt döntést<br />
kell hoznia, és vagy mindennél boldogabbá teszi mindkettejük<br />
életét, vagy teljes szenvedésre ítéli magukat…<br />
Vagy megöleti mindkettejüket.<br />
274
11. FEJEZET<br />
E<br />
gy órával később <strong>Bride</strong> a földszinten volt, egyedül. <strong>Vane</strong><br />
„teremtett” egy sötét smaragd színű, csinos bársony ruhát a<br />
vacsorára. Valeriusnál hagyta, Furyval, míg ő elment a<br />
Szentélybe, hogy lássa, valamelyik Vér-vadász hajlandó-e<br />
mondani valamit Fang állapotáról, vagy feloldják-e a belépési<br />
tilalmat addig, míg megnézi a testvérét.<br />
Ahogy elhagyta az emeletet, észrevette, hogy a pástétom eltűnt<br />
a szoborról. Magában elmosolyodott.<br />
Belépett az elegáns étkezőbe, és ott talált egy magas, fekete<br />
hajú férfit, aki háttal állt neki, ahogy az ablakon keresztül az<br />
udvarra nézett. Merev volt a testtartása. A haját egy<br />
kifogástalanul megkötött lófarokban hordta, és nyilvánvalóan<br />
drága, méretre szabott, fekete selyem öltönyt viselt.<br />
Felé fordult, mikor megérezte a jelenlétét.<br />
Mikor felé fordult, <strong>Bride</strong> megállt.<br />
A férfi elképzelhetetlenül jóképű volt. A szeme fekete volt,<br />
ami nyilván a jó géneknek volt köszönhető. Hosszú sasorra és<br />
275
<strong>Night</strong> Play<br />
határozott vonalú ajka volt, kemény és merev. Kétségtelenül ő<br />
volt a legfigyelemreméltóbb ember, akivel valaha találkozott.<br />
Nem csoda, hogy Ottó nehezen viselte el. Ennek a férfinak<br />
nyilvánvalóan semmi humorérzéke nem volt, és mindent nagyon<br />
komolyan vett.<br />
– Te lehetsz <strong>Bride</strong> – mondta különös olasz akcentussal, amit<br />
Otto tökéletesen leutánzott. – Valerius Magnus vagyok. Légy<br />
üdvözölve az otthonomban.<br />
Királyi hanghordozása miatt egy percig késztetést érzett arra,<br />
hogy pukedlizzen előtte.<br />
– Köszönöm, hogy megengeded, hogy itt maradjunk.<br />
A férfi tökéletes nemességgel hajtott előtte fejet.<br />
– Kérlek – mondta Valerius, és egy fekete bársonnyal borított<br />
fotel felé intett. – Foglalj helyet. A vacsorát öt percen belül<br />
tálalják. Szólok az egyik inasnak, hogy hozzon neked bort, míg<br />
várunk.<br />
<strong>Bride</strong> még soha életében nem volt annyira feszélyezett, mint<br />
mikor átvágott termen, hogy leüljön. Ez a vámpír ősinek és<br />
hatalmasnak látszott.<br />
Leginkább a kifogástalan viselkedése és arisztokratikus<br />
neveltetése zavarta.<br />
Valerius az egyik házon belüli telefonhoz lépett, lenyomott<br />
egy gombot és bort kért neki.<br />
Mikor végzett, visszatért mellé. – Sajnálom, hogy az otthonom<br />
nem volt teljesen rendben, mikor megjöttél.<br />
<strong>Bride</strong> körbenézett a tökéletesen rendben tartott szobában. –<br />
Miért is<br />
276
SHERRILYN KENYON<br />
– A szobrok – mondta egy enyhe vicsorgással. –<br />
Gondoskodtam arról, hogy Tony Manero méltó büntetésben<br />
részesüljön a tettéért. – Hallotta, hogy valamit morog az orra<br />
alatt. – Nagy kár, hogy a jelenkorban illegális megverni a<br />
szolgákat.<br />
– Tony Manero – kérdezte, meglepve, hogy egy olyan férfi,<br />
mint Valerius, ismeri a pop hírességet a Szombat esti lázból.<br />
– Otto – mondta megvetően. – Még mindig nem hiszem el,<br />
hogy a Tanács őt küldte. Egy itáliai fegyvernököt kértem, nem<br />
egy eye-táliait. 1<br />
<strong>Bride</strong> nevetésben tört ki. Nem tudta visszafogni magát.<br />
Nocsak, Valeriusnak végül is volt humorérzéke. Csak nagyon<br />
száraz.<br />
Az arca egy fokkal lágyabbnak látszott a nevetés hallatán, és<br />
abban a pillanatban <strong>Bride</strong> azt gondolta, hogy Valerius mégsem<br />
olyan hideg és formális, mint amilyennek látszott. Hogy a férfi<br />
egy titkos része szerette megosztani a nevetést és az örömöt, de a<br />
jeges viselkedése elidegenítette tőle.<br />
Fury jelent meg a szobában, pontosan előttük. Mint <strong>Bride</strong>, ő is<br />
folyton a ruháját rángatta, ami egy kicsit összeráncolódott.<br />
– A pokolba – morogta Fury az orra alatt. – Egy nap<br />
tökéletesítem ezt a képességem, még ha belegebedek is. –<br />
Felnézett és elpirult, mintha nem lett volna tisztában azzal, hogy<br />
1 Ez egy szójáték: az eye szemet jelent és úgy ejtik, mint az I betűt: „áj” – a<br />
szerk.<br />
277
<strong>Night</strong> Play<br />
ott vannak. – Sajnálom, hogy elkéstem. – Megköszörülte a torkát<br />
és kiegyenesedett.<br />
Valerius királyian felvonta a szemöldökét a Vér-vadász<br />
megjelenésére.<br />
– Te lehetsz Val – mondta Fury és kezet nyújtott.<br />
– Valerius – javította ki fagyos tekintettel. Gúnyosan nézett<br />
Fury kezére, és nem mutatta jelét, hogy hajlandó lenne elfogadni.<br />
Fury felemelte a kezét, és megszaglászta a hónalját. – Mi van<br />
Pedig fürödtem. – Megrázta a fejét, és zsebre vágta mindkét<br />
kezét. – Ottónak igaza van. Valakinek ki kellene húzni azt a karót<br />
a seggedből, és jól elverni vele.<br />
<strong>Bride</strong> eltakarta a száját, és ellenállt a kényszernek, hogy<br />
felnevessen. Valerius talán szeret nevetni, de biztos, hogy nem<br />
önmagán.<br />
– Tessék – morogta Valerius, és tett egy lépést a farkas felé.<br />
– Bort a hölgynek<br />
<strong>Bride</strong> megfordult, egy feketébe öltözött idős férfit látott<br />
belépni egy kristálypohárral, amiben vörösbor volt.<br />
Valerius újra kontroll alá vonta magát. – Köszönöm, Gilbert –<br />
mondta, visszatérve a felsőbbrendű, tökéletes viselkedéséhez.<br />
Az inas fejet hajtott. – Nagyuram óhajtja, hogy hozzak egy<br />
másik pohárral az újonnan jött vendégének is<br />
<strong>Bride</strong> meg tudta mondani Valerius arckifejezéséből, hogy<br />
legszívesebben lábbal belelépett volna Fury hátsófelébe, de az<br />
udvariasság mást diktált. – Igen. De egy kutyatálban hozza.<br />
Az inas teljesen megdöbbent.<br />
– Na, persze – mondta Fury. – <strong>Bride</strong>, nem maradhatok itt úgy,<br />
hogy ő úgy néz rám, mintha attól tartana, hogy összepiszkítom a<br />
278
SHERRILYN KENYON<br />
szőnyegét, vagy valami hasonló. Csatlakozol hozzám egy<br />
hamburgerre<br />
Igen, szeretett volna, de volt valami furcsa csillogás Valerius<br />
szemében, mintha Fury szavai megbántották volna. Ennek nem<br />
volt sok értelme. Mégis volt valami sértettség azokban az éjféli<br />
szemekben.<br />
– Inkább maradok, köszönöm.<br />
– Oké, te fogsz unatkozni – Fury egy villanással eltűnt.<br />
– Nem muszáj maradnod, <strong>Bride</strong> – mondta halkan Valerius. –<br />
Hívhatok egy kocsit és biztonságiakat, ha szeretnél elmenni.<br />
– Nem, jól van ez így, tényleg.<br />
Meg mert volna esküdni rá, hogy a szoba hőmérséklete<br />
legalább harminc fokra felmelegedett. És ami még jobb, úgy tűnt,<br />
Valerius megnyugodott a következő két órás étkezés alatt.<br />
Valójában teljesen emberi lett.<br />
<strong>Bride</strong> felfedezte, hogy hihetetlenül vicces az, hogy Valerius<br />
hogyan látja a modern világot. A férfi körbevezette őt a házban és<br />
a kertekben, lenyűgöző rálátást adott arról, hogyan éltek a római<br />
arisztokraták.<br />
– Ez te vagy – kérdezte, mikor az átrium elé értek. Egy harci<br />
díszben lévő római tábornok márványszobra előtt álltak. Nem<br />
lehetett letagadni a hasonlóságot a két alak vonásai között.<br />
– Nem – mondta, a hangja órák óta először fagyos lett. – Ő a<br />
nagyapám volt, és ő volt kora legnagyobb hadvezére. –<br />
Büszkeség volt a hangjában, de volt benne egy különös él is, ami<br />
közel állt a szégyenhez.<br />
– Visszaverte a görögöket, és megvédte Rómát népünknek.<br />
Valójában leverte a makedón fenyegetést, és egyedül kiiktatta a<br />
279
<strong>Night</strong> Play<br />
legnagyobb görög hadvezért, aki valaha élt… Trákiai Kyrianoszt.<br />
– Valódi gyűlölet fénylett a szemében, de nem tudta biztosan,<br />
kinek szánta. Nagyapjának vagy Kyrianosznak.<br />
– Kyrianosz Hunterre gondolsz – kérdezte. – A fickó, aki egy<br />
minivant vezet pár háztömbbel arrébb<br />
Valerius szeme erre felfénylett. – Egy minivant vezet – Nem<br />
lehetett félre hallani a hangjában csendülő humort.<br />
– Nos, igen. Láttam, a háza előtt parkolni, és Tabithától<br />
tudom, hogy Amandának egy Camryja van.<br />
A férfi pár percig nem mondott semmit, és <strong>Bride</strong> nem tudta,<br />
mire gondol.<br />
Így hát felnézett a nagyapjára, aki még ennyi évszázaddal<br />
később is parancsolónak tűnt. – Nagyon hasonlítasz rá.<br />
– Tudom, és azt várták tőlem, hogy majd a nyomdokaiba<br />
lépek.<br />
– Megtetted<br />
Ezúttal látható volt a szégyen a szemében, mielőtt elfordította<br />
a tekintetét. – Mikor nagyapám meghalt, az emberek egy teljes<br />
hétig ünnepeltek, akik vele voltak a hadjáratai során. – A poharát<br />
megemelve tisztelgett nagyapja néma szobra előtt.<br />
Mégis keresztüllátott a férfin. – Nem szeretted őt, ugye<br />
Valerius meglepettnek látszott a szavaitól. – Sajnáltam tőle<br />
minden egyes lélegzetvételét – mondta halkan, majd témát<br />
váltott, és beszélt arról, hogy áthelyezték Washington DC-ből,<br />
majd arról a bűnnel teli lebujról, amit a legtöbb ember New<br />
Orleansnak hívott.<br />
Ahogy épp visszafelé tartottak a házba, <strong>Vane</strong> jelent meg<br />
előttük.<br />
280
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> szíve azonnal felmelegedett.<br />
– Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott – mondta <strong>Vane</strong>, mielőtt<br />
arcon csókolta volna. Az illata körbevette őt, és a szíve erősen<br />
verni kezdett a jelenlététől. Jó volt, hogy itt volt mellette.<br />
– Engedték, hogy lásd<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
– Jobban van – kérdezte Valerius, a hangjában csengő mély,<br />
őszinte érdeklődés meglepte. Miközben ettek, mesélt neki arról az<br />
éjszakáról, mikor a démonok megtámadták <strong>Vane</strong> falkáját, és<br />
hogyan harcolt ellenük ő, Acheron, <strong>Vane</strong> és Fang.<br />
Valerius leginkább arról beszélt, hogy a két farkas hogy<br />
reagált szeretett húguk halálára.<br />
Hogy az utolsó, amit látott, az volt, hogy <strong>Vane</strong> kiviszi halott<br />
testvére testét, hogy eltemesse.<br />
– Nem – mondta <strong>Vane</strong> sóhajtva. – Még mindig eszméletlen.<br />
– Sajnálom – Valerius hátrált egy lépést, majd fejet hajtott<br />
előttük. – Lévén itt vagy már, ha megengeditek, én távozom,<br />
hogy végezzem a dolgom.<br />
Valerius elindult, de három lépés után megállt és visszafordult.<br />
– Jut is eszembe, <strong>Vane</strong>, neked van a legelbűvölőbb párod a<br />
világon. Nagy kár lenne egy ilyen kincset elveszteni. A kardom<br />
mindig a rendelkezésedre áll, és élhettek a házamban, ameddig<br />
csak szükséged van rá ahhoz, hogy megvédhesd.<br />
Majd fenségesen megfordult és gyorsan távozott, egyedül<br />
hagyva őket.<br />
<strong>Bride</strong> nem tudta eldönteni, melyikük volt jobban<br />
megdöbbenve Valerius nemes beszédétől.<br />
– Mit csináltál vele – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
281
<strong>Night</strong> Play<br />
– Semmit. Csak vacsoráztunk, és körbevezetett a házban.<br />
<strong>Vane</strong> a fejét rázta a hitetlenségtől. – Látod, tényleg igazi csoda<br />
vagy. – Megfogta a kezét, és egy finom csókot nyomott a<br />
kézfejérre, amitől a gyomra megremegett. A kezét a karjára tette.<br />
– Gyönyörűen festesz ma este – mondta, majd egy hosszú szárú<br />
rózsa jelent meg a semmiből.<br />
<strong>Bride</strong> elvette tőle és megszagolta. – Ha próbálsz engem<br />
elcsábítani, <strong>Vane</strong>, egy kicsit elkéstél. Most biztos lehetsz benne,<br />
hogy nem fog sikerülni.<br />
<strong>Vane</strong> nevetett. – Az én világomban az egyetlen dolog, amiben<br />
biztos vagyok az, hogy valaki valószínűleg az árnyékban lapul, és<br />
az alkalomra vár, hogy megölhessen.<br />
<strong>Bride</strong> megtorpant és ránézett. – Most ugye csak viccelsz<br />
– Bárcsak azt mondhatnám. Ezért félek annyira veled lenni.<br />
Nem tudok megszabadulni az érzéstől, hogy valahogy el foglak<br />
veszíteni.<br />
<strong>Bride</strong> az egyik ujját az ajkára tette. – Ne beszélj így! Legyen<br />
hited!<br />
– Rendben – mondta, és megcsókolta az ujját. – Mondd meg<br />
nekem, mit szeretnél csinálni ma éjszaka<br />
<strong>Bride</strong> vállat vont. – Nem érdekel, mit csinálunk, ameddig te is<br />
ott vagy.<br />
– Könnyű eset vagy, ugye<br />
– Shh – mondta, és megint rátette az ujját a férfi ajkára. – Ne<br />
hagyd, hogy ezt mások is tudják.<br />
<strong>Vane</strong> mosolygott. – Tudom már. Én még nem ettem. Szerzek<br />
valami harapnivalót, aztán bérelünk egy konflist, és körbe<br />
megyünk a Garden Districten.<br />
282
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> szeme könnyes lett a felajánlástól. Egész életében New<br />
Orleansban élt, de még sosem ült konflisban. Nagyon drága volt.<br />
Az apja mindig azt gondolta, csak pénzkidobás olyasvalakinek,<br />
aki New Orleansban élt, és tinédzserként nem tudott százötven<br />
dollárt nélkülözni.<br />
Ami pedig Taylort illeti…<br />
Túlságosan félt attól, hogy valaki meglátja és kineveti, hogy a<br />
„tiszteletre méltó” műsorvezető ilyen gyerekes dolgot csinál.<br />
– Az nagyszerű lenne.<br />
– Remek. – <strong>Vane</strong> előrehajolt és mélyen megcsókolta.<br />
Mikor visszahúzódott, <strong>Bride</strong> a francia piac árnyékos területén<br />
állt, néhány lépésre a legendás Café Du Monde-tól.<br />
– Ne aggódj! Senki nem látott minket – nyugtatta meg.<br />
– Van motorod is. Láttam már.<br />
– Igen. De Amanda és Grace azt mondták, nem valószínű,<br />
hogy szeretnél rá felülni, miközben ki vagy öltözve.<br />
<strong>Bride</strong> lenézett a drága, zöld bársonyra. – Gondolom, nem is<br />
fánkokhoz vagyok felöltözve.<br />
– Ne aggódj. Megígérhetem, hogy egyetlen szem porcukor<br />
sem lesz a ruhádon.<br />
– Képes vagy erre<br />
<strong>Vane</strong> pimaszul rávigyorgott. – Bébi, nem sok minden van,<br />
amire ne lennék képes.<br />
– Akkor mutassa az utat, Sir Farkas.<br />
<strong>Vane</strong> egy kis asztalhoz vezette az étterem végénél. Amint<br />
leültek, megjelent egy pincér, hogy felvegye a rendelésüket.<br />
– Én egy fánkot kérek csokis tejjel – mondta <strong>Bride</strong>.<br />
– Én négy fánkot kérek és egy café au lait-t.<br />
283
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> elképedt. – Ezt mind meg fogod enni<br />
– Mondtam, hogy éhes vagyok.<br />
<strong>Bride</strong> megremegett, ahogy a pincér elment. – Remélem, az<br />
árkádiaiak nem lesznek cukorbetegek.<br />
– Nem. A legtöbb betegségre immunisak vagyunk, kivéve az<br />
átlagos megfázást, és azt a néhány egyedülálló kórságot, amit<br />
csak a fajtám kaphat el.<br />
– Miféle kórságok<br />
– Semmi olyan, ami miatt aggódni kellene. A legrosszabb az,<br />
amelyiktől elvesztjük a mágikus képességeinket.<br />
Elborzadt, ahogy megpróbálta elképzelni <strong>Vane</strong>-t az ereje<br />
nélkül. Az valószínűleg megölné. – Ez történt anyáddal is Azt<br />
mondta, nem képes keresztülutazni az időn.<br />
– Nem, azt apámnak köszönheti. Miután anyám kasztrálta őt,<br />
és mielőtt az ereje elillant volna tőle, rengeteg erőt elszívott<br />
anyámtól, hogy biztosra menjen, nem jön vissza megölni őt.<br />
<strong>Bride</strong> lehunyta a szemét az együttérző fájdalomtól. – Jó ég,<br />
szép kis kapcsolatuk volt, ugye<br />
– Ja. De őszintén, anyámat sajnálom. Apámnak nem kellett<br />
volna bántania őt. Markus csak azt kapta, amit megérdemelt,<br />
amennyire meg tudom ítélni. Csak azt kívánom, bár lenne valami<br />
mód arra, hogy anyámat ismét teljesen éppé tehessük.<br />
<strong>Bride</strong> megfogta a kezét, és szorosan tartotta. – Nem hiszem el,<br />
hogy képes vagy együttérzést mutatni felé, elnézve neki azt, hogy<br />
ő legszívesebben mit tenne veled.<br />
– Ez csak azért van, mert ki tudtalak hozni onnan időben,<br />
biztosíthatlak róla. Ha csak egy hajad szála is meggörbült volna,<br />
284
SHERRILYN KENYON<br />
kétségtelen, hogy nem maradt volna élő ember abban a faluban<br />
mostanra.<br />
<strong>Bride</strong> gerincén remegés futott végig a halálos hangnem<br />
hallatán. Komolyan gondolta, és nem kételkedett abban, hogy<br />
bárki túlélte volna a haragját.<br />
<strong>Bride</strong> hátradőlt, miközben a pincér meghozta a rendelésüket,<br />
és letette eléjük a kicsi kerek asztalra.<br />
<strong>Bride</strong> nézte a háromfelé ízesítőt.<br />
– Nem harapnak – cukkolta <strong>Vane</strong>. – Nézd csak! – Felkapta a<br />
szalvétáját, a porcukros fánk alá tette, majd beleharapott.<br />
Igazolva a szavait, a porcukor nem úgy hullott le, ahogy szokott.<br />
Úgy döntött, hogy megbízik benne, követte a példáját, és<br />
hamar rájött, hogy ameddig <strong>Vane</strong>-nel van, ehet ilyesmit anélkül,<br />
hogy totál összekenné magát vele.<br />
Felkuncogott a gondolattól.<br />
<strong>Bride</strong> megette a sajátját, majd ivott egy kis tejet, míg <strong>Vane</strong><br />
kivégezte a sajátját.<br />
– Nem szeretnél még egyet – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Tele vagyok. – Majd a kíváncsi tekintetre hozzátette. –<br />
Esküszöm. Valerius megetetett velem egy ötfogásos vacsorát.<br />
– Jól tette.<br />
<strong>Bride</strong> csak a fejét rázta, majd a megmaradt fánk felé intett. –<br />
Rajta. Tudom, hogy meg akarod enni.<br />
Nem vitatkozott.<br />
Amint végzett vele, felállt, és talpra segítette őt. Az egyik<br />
karját a vállára tette, és közel húzta magához, miközben arrafelé<br />
mentek, ahol a konflisok felsorakoztak.<br />
285
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> odavezette az egyikhez, és felsegítette. <strong>Bride</strong><br />
kényelmesen elhelyezkedett, míg <strong>Vane</strong> kifizette a női vezetőt,<br />
majd csatlakozott hozzá.<br />
<strong>Vane</strong> mellkasának dőlt, miközben a hajtó az öszvért irányította<br />
a Garden District felé.<br />
– Maguk friss házasok – kérdezte Michaela, a vezető.<br />
<strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong>-ra nézett.<br />
– Gondolom igen, azok vagyunk – mondta <strong>Bride</strong>. Nem tudta,<br />
hogyan máshogy válaszolhatna a nő kérdésére.<br />
– Gondoltam. Látni magukon a szerelem boldogságát. Azt<br />
mindig kiszúrom.<br />
<strong>Bride</strong> lehunyta a szemét, és beszívta <strong>Vane</strong> meleg, férfias illatát<br />
és azt mérlegelte, mennyire fel szerette volna falni őt. Hallotta a<br />
szívdobogását a füle alatt, míg az öszvér patái kopogtak a Francia<br />
negyed macskaköves utcáin. Néhány épületből és kocsiból zene<br />
szűrődött ki: dzsessz, rock, diszkó, és még néhol country is.<br />
A levegő kissé csípős lett, de különben az éjszaka nagyon<br />
gyönyörű volt. Szülővárosát még sosem látta ennél szebbnek. És<br />
mikor elhaladtak a butikja előtt, visszaemlékezett, mikor először<br />
meglátta <strong>Vane</strong>-t.<br />
Olyan volt, mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.<br />
<strong>Vane</strong> előre dőlt, így az arcát beletemethette a hajába, míg a<br />
kezével megérintette az arcát.<br />
Nem szóltak semmit, míg a hajtó különböző tájakra és<br />
épületekre mutogatott.<br />
<strong>Vane</strong> alig hitte el, hogy a karjaiban tartotta <strong>Bride</strong>-ot. A bőre<br />
olyan volt, mint a selyem. Olyan kedves volt a szívének. Úgy<br />
286
SHERRILYN KENYON<br />
érezte, mintha újjászületett volna, mikor meglátta a szemében<br />
lévő szomorúságot Sunshine standjánál.<br />
Nem akart a közelgő jövőre gondolni.<br />
Mikor meglátta Fanget, mesélt neki <strong>Bride</strong>-ról. Remélte, hogy<br />
ez talán visszahozza Fanget az életbe.<br />
Nem tette.<br />
Sőt, mintha még mélyebb depresszióba taszította volna a<br />
testvérét.<br />
Mennyire szerette volna elérni valahogy Fanget. Egyik<br />
részében bűntudat égett, hogy ő boldog volt <strong>Bride</strong>-dal, míg az<br />
öccse szenved.<br />
De <strong>Vane</strong> nem akart megint olyan lenni, mint amilyen volt,<br />
mielőtt találkoztak. Életében először nem kellett rejtegetnie<br />
magát a szeretője elől. Olyan hihetetlen volt, hogy teljesen<br />
őszinte lehet vele.<br />
Nem ítélte őt el, nem gyűlölte olyan dolgokért, amiről ő nem<br />
tehet. Elfogadta őt annak, aki és ez volt a létező legnagyobb<br />
csoda.<br />
A konflis túl hamar tért vissza a Decaturra, ahonnan<br />
elindultak. <strong>Vane</strong> szállt le elsőnek, majd lesegítette <strong>Bride</strong>-ot.<br />
Borravalót adott a vezetőnek, majd kézen fogta a nőt, és a Szent<br />
Lajos katedrális felé vezette. – Szeretnél táncolni<br />
<strong>Bride</strong> az ajkába harapott. Évek óta nem táncolt. – Szeretnék.<br />
– Van kedvenc klubod<br />
A fejét rázta.<br />
– Hmm, a Szentélybe nem vihetlek, mert onnan még mindig ki<br />
vagyok tiltva, amiért megtámadtam a falkatársam. Ash és Simi<br />
szeretnek egy Kazamata nevű helyre járni, de ismerve a zenei<br />
287
<strong>Night</strong> Play<br />
ízlésüket, kétlem, hogy bármelyikünk is oda akarna menni. Nick<br />
Gautier a Kísértésbe jár… De megint csak ismerve Nicket, van<br />
egy olyan érzésem, hogy nem a legmegfelelőbb hely nekünk.<br />
– Hát nem – mondta <strong>Bride</strong>, New Orleans egyik híres szingli<br />
férfi klubjának az említésére. – Megpróbálhatnánk a Tricou Házat<br />
a Bourbonon. Tabitha gyakran jár oda meló után. Persze ő<br />
leggyakrabban lekarózandó vámpírokat keres, de azt mondja, jó a<br />
zenéjük és az ételük.<br />
– Ez úgy hangzik, mint egy döntés.<br />
Ahogy végigsétáltak a Pére Antoine sétányon, <strong>Vane</strong> elkezdett<br />
lassítani és közelebb húzódott.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor a férfi megállította és elé állt.<br />
– Mi a… – A hangja elhalt, mikor meglátott négy szőke férfit,<br />
egy lenyűgöző barna nővel. Először azt gondolta, hogy az egyik<br />
férfi a nővel van, míg a másik három meg nem látta <strong>Vane</strong>-t, és<br />
elkezdtek átkozódni.<br />
– Vissza, Vér-vadász – vicsorogta az egyik férfi. Fürkésző<br />
pillantása <strong>Bride</strong>-ra kúszott. – Túl sok veszteni valód van.<br />
– Engedjétek őt el – mondta <strong>Vane</strong> halálos hangnemben.<br />
Nem tették.<br />
– Maradj itt! – parancsolta <strong>Vane</strong>, mielőtt az egyik kezével<br />
intve repülni küldött két vámpírt.<br />
Mielőtt a férfi mozdulhatott volna, valami fényes villanás<br />
világította be a sétányt. <strong>Bride</strong> a szeme elé kapta a kezét, míg<br />
<strong>Vane</strong> nem emberi hangon felkiáltott.<br />
– Fogd a párját! – mondta valaki.<br />
288
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> még mindig vak volt a fénytől. Valaki durván<br />
megragadta. Tudva, hogy <strong>Vane</strong> sosem érne így hozzá, egy erős<br />
rúgást intézett a támadó ágyéka ellen.<br />
A vámpír összegörnyedt és megfogta fájó részét.<br />
Egy másik támadt rá. Mikor már biztos volt benne, hogy a<br />
férfi elkapja, a férfi szétporladt. A másik kettő az árnyak felé<br />
futott, de ő is eltűntek.<br />
<strong>Bride</strong> felkészült a harcra a közeledő árnyékkal, míg észre nem<br />
vette, hogy Valerius az.<br />
– Jól vagy – kérdezte a férfi.<br />
<strong>Bride</strong> bólintott, és mikor a látása kitisztult, lenézett <strong>Vane</strong>-re.<br />
Pár méterre volt tőle és a nőtől, és eszméletlennek tűnt.<br />
<strong>Bride</strong> lefagyott a látványára. Ide-oda változott egy meztelen<br />
férfi és egy fehér farkas között.<br />
A rémülettől mozdulni sem tudott.<br />
Valerius odafutott hozzá és előhúzta a mobilját. – Acheron,<br />
Vörös Kód van <strong>Vane</strong>-nel a Pére Antoine sétánynál. Eltalálták<br />
valami elekt…<br />
Acheron abban a pillanatban megjelent mellettük. – Te jól<br />
vagy, <strong>Bride</strong> – kérdezte.<br />
Bólintott.<br />
Ash mellőle <strong>Vane</strong>-hez villant. A két kezébe fogta <strong>Vane</strong> fejét,<br />
és egy újabb fényes villanás után <strong>Vane</strong> emberré változott. A hátát<br />
megfeszítette, <strong>Vane</strong> felordított, mintha elviselhetetlen fájdalmat<br />
érezne.<br />
– Nyugalom – mondta Ash, miközben Valerius megnézte a<br />
nőt.<br />
289
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong>-hez rohant, aki a hátán feküdt, teljesen meztelenül.<br />
A szeme könnyes volt.<br />
Ash intett egyet a kezével, mire egy póló és egy nadrág jelent<br />
meg a férfi testén. <strong>Vane</strong> még mindig nem mozdult.<br />
– Pár percbe beletelik, mire képes lesz megbirkózni vele –<br />
magyarázta Ash. A római tábornokra nézett. – Hogy van az<br />
ember, Valerius<br />
– Él. Gondoskodj <strong>Vane</strong>-ről, én elviszem őt a kórházba –<br />
Valerius felkapta a nőt az utcáról és a Royal felé ment.<br />
<strong>Bride</strong> letérdelt, és az ölébe vette <strong>Vane</strong> fejét. Az Őrző-jele<br />
látható volt az arcán, és az egész teste remegett.<br />
– Mi történt vele – kérdezte Ash-t.<br />
– A démonok nyilván – és utálom ezt a hülye szót használni –<br />
egy fázisbontót használtak.<br />
– Mint a Star Trekben<br />
– Valami hasonlót. Ez egy Őrző-fegyver, ami a katagaria ellen<br />
találtak fel. Egy sokkolónál erősebb, halálos mértékű áramütést<br />
küld keresztül az áldozaton. Ha egy Vér-vadász áramütést<br />
szenved, a mágikus erejük összekuszálódik, és elvesztik felette és<br />
önmaguk felett az irányítást. Még állandó alakot sem tudnak<br />
fenntartani. Ha elég erős az áramütés, szó szerint kilépnek a<br />
testükből, és anyagtalan létformává válnak, mint a szellemek.<br />
<strong>Vane</strong> megfogta <strong>Bride</strong> kezét.<br />
<strong>Bride</strong> lenézett rá, és bátorítóan rámosolygott.<br />
– Jobban vagy, farkas – kérdezte Ash.<br />
<strong>Vane</strong> még mindig remegett. – Mi a fenére találták fel ezt a<br />
fegyvert<br />
– Hogy öljenek vele. Szerencsés vagy, hogy nem működött.<br />
290
SHERRILYN KENYON<br />
Ash lassan felsegítette.<br />
<strong>Vane</strong> dülöngélt és összeesett volna, ha Ash nem kapja el.<br />
– Csak nyugodtan, farkas. – Ash odanyúlt és megérintette<br />
<strong>Bride</strong>-ot, majd átteleportál a Valerius házában lévő<br />
hálószobájukba.<br />
Aggódva <strong>Vane</strong> miatt, <strong>Bride</strong> inkább hátrébb állt, míg Ash az<br />
ágyba segítette a férfit. <strong>Vane</strong> összeesett, amint Ash elengedte.<br />
– Mit tehetek érte – kérdezte Ash-t.<br />
– Semmit. Időre van szüksége, hogy az elektromos feszültség<br />
elhagyja a sejtjeit. Ne mozgasd, mivel könnyen rosszabbra<br />
fordulhat az állapota!<br />
– Rendben. – Kissé megnyugodott. – Örülök, hogy az anyjánál<br />
nem volt ilyen, vagy ehhez hasonló.<br />
– Biztos vagyok benne, hogy volt nála. De <strong>Vane</strong>-t ismerve<br />
kétlem, hogy lett volna idejük arra, hogy használhassák. A Vérvadászok<br />
a saját fajtájuktól számítanak a fázisbontóra. Ritka,<br />
hogy a démonok használjanak ilyesmit.<br />
Visszanézett <strong>Vane</strong>-re. – Figyelmeztetnem kellett volna. Mivel<br />
itt, New Orleansban rengeteg Vér-vadász van, az itteni démonok<br />
kicsit élelmesebbek, mint a többi.<br />
– Olyan előrelátó vagy, Ash – mondta <strong>Vane</strong> akadozó hangon.<br />
– És ezzel a megjegyzéssel egyedül hagylak titeket, és<br />
visszamegyek járőrözni. Béke.<br />
Amint Ash eltűnt, <strong>Bride</strong> az ágy végébe ült, <strong>Vane</strong> mellé.<br />
Furcsa volt az arcán a jelével látni. Megérintette a kezével.<br />
– Megrémisztettelek – kérdezte.<br />
– Egy kicsit – válaszolta őszintén. – De azok a teremtmények<br />
sokkal inkább. Mindig ilyenek<br />
291
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
– Jó ég, <strong>Vane</strong>, nagyon félelmetes világban élsz.<br />
– Tudom.<br />
<strong>Bride</strong> csendben ült, és az éjszaka lehetséges végkimeneteleit<br />
vette számba. Azok után, ahogy <strong>Vane</strong> kimentette őt a múltból, azt<br />
gondolta, hogy a férfi legyőzhetetlen.<br />
És most rájött, hogy van egy nagyon valódi és igen veszélyes<br />
Achilles-ina.<br />
– Az áramkisülések mit csinálnának veled – kérdezte. – Úgy<br />
értem, hogy a légköri elektromosság is ezt teszi<br />
– Nem váltogatnám miatta az alakjaimat, de nem is túl<br />
kellemes. Legfőképpen a konnektorokból származó áramütést, a<br />
villámlást és az ember készítette erőforrásokat kell elkerülnünk.<br />
Néhány elemben is van annyi töltés, hogy átváltoztasson.<br />
– És a cselekvőképességedtől is megfoszt<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
<strong>Bride</strong> becsukta a szemét, ahogy új félelem ébredt benne.<br />
Rémisztő volt, mert azok az emberek, akik üldözték őket,<br />
pontosan tudták, hogyan öljék meg őket.<br />
Ha összekötik magukat, őt is megölhetik.<br />
Mi van, ha neki és <strong>Vane</strong>-nek gyerekei születnek egy nap, és ez<br />
megtörténik Mi történhetett volna, ha Valerius nem jön időben,<br />
hogy segítsen<br />
Vagy ami még rosszabb, kijön egy zsaru, vagy valaki más, és<br />
meglátja <strong>Vane</strong>-t alakot váltani Mindkettejüket letartóztatnák és<br />
elvinnék valahova, ahol vizsgálgatni kezdenék és felvagdosnák<br />
őket. Épp elég X-aktákat látott ahhoz, hogy tudja, a kormány<br />
hogyan kezeli az ilyen furcsaságokat.<br />
292
SHERRILYN KENYON<br />
– Sajnálom, hogy nem tudtunk táncolni – mondta halkan<br />
<strong>Vane</strong>.<br />
<strong>Bride</strong> nyugtatólag végigsimított a karján. – Ne is gondolj rá.<br />
Azonban ő nem tudta elterelni a gondolatait arról, hogy mi<br />
történt az éjjel.<br />
Tényleg egy olyan világ része akar lenni, ahol az emberek<br />
olyan természetességgel használták a mágiát, ahogy ő a boltban<br />
fizetett Ahol hol megjelentek, hol eltűntek az emberek a<br />
szobákból, épületekből és bárhonnan máshonnan Ő egy olyan<br />
ember lenne, akit körülvesz a…<br />
Egy megfélemlítő gondolat ütött szöget a fejébe. – <strong>Vane</strong> A<br />
gyerekeink olyanok lesznek, mint te, vagy mint én<br />
– A Vér-vadász gének erősebbek az emberinél, és<br />
dominánsabbak is. Csak azt nem tudom, hogy a gyerekeink a<br />
katagariába fognak tartozni, vagy árkádiaiak lesznek<br />
Ez még jobban megrémisztette. – Szóval lényegében azt<br />
mondod, hogy lehet, hogy kölykeim lesznek<br />
<strong>Vane</strong> félrenézett.<br />
<strong>Bride</strong> felállt, ahogy mindez végigfutott a fejében. Kölykök.<br />
Nem gyerekek. Kölykök.<br />
Hallott már olyan emberekről, akik a gyermekeikként szerették<br />
az állataikat. A szülei is ilyenek voltak, de ez…<br />
Ez sokkal többet követelt tőle, mint amire képesnek gondolta<br />
magát.<br />
293
12. FEJEZET<br />
N<br />
apok teltek el, miközben <strong>Bride</strong> azon tépelődött, mit tegyen.<br />
Egyik része kétségbeesetten <strong>Vane</strong>-nel akart maradni, míg a<br />
másik rettegett ettől. Ez idő alatt a tessera nem bukkant fel, de ez<br />
nem jelentette azt, hogy megnyugodhatnak.<br />
Most hálaadás volt, és épp a hálószobában állt, Valerius<br />
házában, egy görccsel a gyomrában. A szülei meghívták őt,<br />
<strong>Vane</strong>-t és Furyt a szülői házba a hagyományos McTierney családi<br />
vacsorára.<br />
Szólt a családjának az új „pasijáról”, de fogalma sem volt<br />
arról, hogy a családja hogyan fogja fogadni a férfit. A családjában<br />
senki nem törődött Taylorral és a felsőbbrendűség légkörével.<br />
Valójában apja alig szólt két szónál többet hozzá, valahányszor<br />
<strong>Bride</strong> elvitte hozzájuk azt a kígyót.<br />
Mit szólnának, ha megtudnák, hogy <strong>Vane</strong> és Fury farkasok<br />
Tény, hogy szerették az állatokat, de…<br />
Már attól forgott a gyomra, hogy egyáltalán erre gondolt.<br />
Vett egy mély levegőt és lement a földszintre, ahol Fury és<br />
<strong>Vane</strong> várt a nappaliban.<br />
294
SHERRILYN KENYON<br />
Fury kék farmert viselt fehér inggel és fekete bőrkabáttal.<br />
<strong>Vane</strong>-en fekete farmer volt és szürke és fekete V-nyakú pulóver,<br />
alatta egy fehér ing, aminek a gallérja kilátszott a kivágásnál.<br />
– Nem kellene mást felvennem – kérdezte Fury <strong>Vane</strong>-t. –<br />
Még sosem voltam hálaadáson, és te<br />
– Nem, én sem. Nem tudom, mit kellene felvennem. Majd<br />
megkérdezzük <strong>Bride</strong>-ot, ha lejött.<br />
Fury a nyaka hátulját vakargatta. – Talán ez nem jó ötlet.<br />
– Nem tudom, miért siránkozol, Fury. Te legalább árkádiaiak<br />
között nőttél fel. Azt sem tudom, mivel jár együtt a „családi”<br />
ünnep. A Peltier család kivételével, akik nagyon furcsák, a<br />
katagaria nem ünnepel így.<br />
– Mindketten jól néztek ki – mondta <strong>Bride</strong>, mikor belépett a<br />
szobába. Jó volt tudni, hogy ők legalább olyan idegesek, mint ő. –<br />
Csak ne próbáljatok megölni senkit, aki kérdez tőletek valamit.<br />
Fury idegesen felvihogott. <strong>Vane</strong> sem tűnt túl jókedvűnek,<br />
miközben ácsorgott.<br />
– Ne aggódjatok – biztosította őket. – A szüleim nem<br />
harapnak.<br />
A farkasok egy kételkedő pillantást váltottak, mielőtt <strong>Vane</strong><br />
odanyújtotta <strong>Bride</strong>-nak a karját, és kivezette őt az ajtón.<br />
<strong>Bride</strong> megállt pár lépésre Valerius házától, mikor észrevett egy<br />
elegáns metál-fekete Jaguár XKR–t. – Wao! – suttogta. – Kié ez a<br />
kocsi<br />
– Ottóé – mondta <strong>Vane</strong>, és odavezette őt. – Mivel hazament<br />
New Jersey-be az ünnepekre, kölcsönadta nekem, hogy<br />
meglátogathassuk a családodat.<br />
– Úgy tudtam, ő egy kopott-vörös Chevy IROC-t vezet.<br />
295
<strong>Night</strong> Play<br />
Fury hangosan felnevetett. – Az csak azért van neki, hogy<br />
felhúzza Valeriust. A Jaguárt Nicknél tartja a hétvégékre.<br />
– Otto olyan gonosz – mondta nevetve, mikor <strong>Vane</strong> kinyitotta<br />
neki az ajtót és beengedte, míg Fury elfoglalta a sofőr mögötti<br />
ülést.<br />
Egy nap Valerius meg fogja ölni a fegyvernökét, aki úgy tűnt,<br />
mindent megtett, hogy felingerelje a Sötét-vadászt.<br />
Amint beült a kocsiba, <strong>Vane</strong> bezárta az ajtót és átment az ő<br />
oldalára. Ember, a testtartásától minden nő eldobta volna a<br />
bugyiját. Senkinek nem lett volna szabad ilyen hihetetlenül<br />
férfiasnak lennie.<br />
Elegáns mozdulattal ült be a kocsiba, és beindította. <strong>Bride</strong><br />
figyelte, ahogy a keze összezárul a kormányon, és sebességet<br />
vált. Ha Fury nem lett volna ott a hátsó ülésen, nem biztos, hogy<br />
eljutottak volna a szülei házáig.<br />
<strong>Vane</strong> megragadta a kormányt, miközben figyelt <strong>Bride</strong><br />
útmutatására, hogy merre menjenek ahhoz, hogy eljussanak a<br />
házhoz, ami Kennerben volt, huszonöt percnyire Valerius házától.<br />
Még nem volt ilyen ideges, soha. Ami még rosszabb, Fury<br />
feszengett a hátsó ülésen.<br />
Az lelke mélyén azt mondogatta magának, hogy ezt meg kell<br />
tenni. Ha <strong>Bride</strong>-dal akar maradni, akkor meg kellett ismernie a<br />
családját. Nem szakíthatja el őt azoktól, akiket annyira szeret.<br />
Mégis pokolian esetlennek érezte magát.<br />
Mégis, mit mondhatna magáról<br />
Hello, a nevem <strong>Vane</strong>, és késő este farkas alakban a holdat<br />
ugatom. Lefeküdtem a lányukkal és kétlem, hogy képes lennék<br />
nélküle élni. Bánja, ha iszom egy sört Ó és amíg itt vagyunk,<br />
296
SHERRILYN KENYON<br />
hadd mutassam be a bátyámat! Ő egy halálos farkas, akiről<br />
közismert, hogy képes megölni bárkit csak azért, mert csúnyán<br />
néz rá, és van egy másik is, de ő nincs magánál, mert a vámpírok<br />
kiszívták belőle az életet, miután mindkettőnket halálra ítélt az<br />
önző apánk.<br />
Ezzel az erővel akár fejbe is lőhetné magát.<br />
Ha már itt tartunk, Fury mit fog mondani <strong>Vane</strong> már<br />
életveszélyesen megfenyegette a farkast, ha valamilyen formában<br />
is zavarba hozza <strong>Bride</strong>-ot.<br />
<strong>Vane</strong> csak remélte, hogy nem ő maga lesz az, aki zavarba<br />
hozza a nőt.<br />
Nagy kudarc vár rá.<br />
Túl hamar értek oda a kocsi feljáróhoz, ami egy új viktoriánusstílusú<br />
házhoz tartozott. Öt kocsi már ott parkolt előtte.<br />
– A bátyám és a nővérem – mondta, mielőtt kinyitotta a kocsi<br />
ajtaját.<br />
– Dum dum dum, duuuum – Fury a Dragnet dallamát dúdolta a<br />
hátsó ülésről.<br />
– Kuss legyen, Fury! – mondta <strong>Vane</strong> és kiszállt. Habár,<br />
igazából a Fury által dünnyögött dallam megnyugtató volt, mert<br />
Fang idétlen humorérzékére emlékeztetett.<br />
Mikor Fury végre kikászálódott és <strong>Vane</strong> mellé ért, <strong>Bride</strong> az<br />
ajtóhoz vezette őket.<br />
<strong>Vane</strong> nagyon úgy érezte, mintha a kivégzésére tartana. Szülők.<br />
Úristen.<br />
<strong>Bride</strong> bekopogott az ajtón, majd egy bátorító mosollyal feléjük<br />
fordult.<br />
<strong>Vane</strong> sápadtan viszonozta.<br />
297
<strong>Night</strong> Play<br />
Az ajtó kinyílt, és a megjelenő nő úgy hét centivel<br />
alacsonyabb lehetett, mint <strong>Bride</strong>, de a testfelépítésük ugyanolyan<br />
volt. A nő rövid, fekete haját ősz szálak tarkították, és az arca<br />
<strong>Bride</strong> vonásainak idősebb kiadása volt.<br />
– Kicsim! – mondta a nő mosolyogva, majd szorosan magához<br />
ölelte a lányát. Míg a lányát ölelgette, a nő ránézet.<br />
<strong>Vane</strong> betegnek érezte magát, és a késztetés ellen harcolt, hogy<br />
hátrébb lépjen. Nem mintha ezt megtehette volna, mivel Fury a<br />
háta mögött állt.<br />
– Te lehetsz <strong>Vane</strong> – mondta <strong>Bride</strong> anyja boldogan. – Sokat<br />
hallottam már rólad. Kérlek, gyertek be.<br />
<strong>Bride</strong> lépett be a házba először. <strong>Vane</strong> követte őt, majd hátra<br />
fordult, mikor Fury zsebre vágott kézzel csatlakozott hozzájuk.<br />
– Nyilván te vagy Fury – mondta <strong>Bride</strong> anyja és kezet nyújtott<br />
neki. – Joyce vagyok.<br />
– Örvendek, Joyce – mondta Fury, és kezet rázott a nővel.<br />
<strong>Vane</strong> ugyanerre számított, de ehelyett Joyce őt is megölelte.<br />
Megveregette a hátát. Majd elengedte. – Biztos idegesek vagytok.<br />
De ne legyetek. Csak érezzétek magatokat otthon és…<br />
Egy nagy fekete rottweiler futott feléjük, és ráugrott <strong>Vane</strong>-re.<br />
– Titus! – szólt rá élesen Joyce.<br />
A kutya a hátára feküdt, alázatos pózban. <strong>Vane</strong> lehajolt hozzá<br />
és megsimogatta, hogy tudassa a kutyával, hogy elismeri a<br />
helyzetét, és megmutatta neki a saját alfa státuszát is.<br />
– Nos, ez különös, nem – mondta Joyce. – Titus általában<br />
mindenkit megpróbál megenni, akivel találkozik.<br />
– <strong>Vane</strong>-nek jó érzéke van az állatokhoz – mondta <strong>Bride</strong><br />
tétován.<br />
298
SHERRILYN KENYON<br />
Anyja mosolygott. – Akkor jó, nem lesz gondod a McTierney<br />
Állatkertben.<br />
Titus felkelt és odament Furyhoz, és elkezdte az ujjait<br />
nyalogatni. Fury a kutya fejét simogatta, míg <strong>Vane</strong> körbenézett a<br />
barátságos kis házban, ami vidéki stílusban volt berendezve. A<br />
kanapék béleltek és állatszőrme borította díszpárnákat.<br />
Egy üres madárkalitka állt a sarokban, és egy óriási akvárium<br />
volt a falba építve. <strong>Vane</strong> számos kutyát hallott az udvar felől, és<br />
mintha az emeleten egy egész madárraj csiripelt volna.<br />
– A férfiak odakint vannak – mondta Joyce, és<br />
keresztülvezette őket a házon, további három akvárium mellett,<br />
melyekben volt egy óriáskígyó, valamilyen gyíkféle, és még két<br />
hüllő. – Apádnak van egy új jószága, aki pár napja érkezett, de<br />
nem tud vele mit kezdeni. A szegény kutya nem eszik, és<br />
mindenkinek nekimegy, aki a közelében van.<br />
– Mi a baj vele – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
– Nem tudom. A sintérek húzták ki az árokból, ahova<br />
szerintük valaki szándékos belelökte. Csúnyán összeverték, és<br />
napokig éhezhetett.<br />
<strong>Vane</strong> együttérzően felmordult.<br />
Beléptek a konyhába, ahol egy magas, csinos, szőke nő állt, és<br />
épp egy tálat kevergetett. – Anya, mennyi sót… – A szavai egy<br />
sikkantásban végződtek, mikor megfordult és meglátta <strong>Bride</strong>-ot.<br />
– Hé, hugi – mondta, majd megölelte.<br />
<strong>Bride</strong> szorosan megölelte, majd arrébb lépett és bemutatta<br />
őket. – Deirdre, ő <strong>Vane</strong> és a testvére, Fury.<br />
299
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> érezte, hogy <strong>Bride</strong> idősebb lánytestvére tüzetesen<br />
megvizsgálja. Nem kedvelte őt. A benne élő állat azonnal<br />
megérezte.<br />
Ennek ellenére kezet nyújtott neki. – Hello – mondta hamis<br />
mosollyal.<br />
– Hello – mondta, és kezet fogott a nővel.<br />
Furyhoz fordult, aki ugyanezt csinálta.<br />
– Nem találtam neked olyan diétás sütit, <strong>Bride</strong> – mondta az<br />
anyja, miközben a sütőhöz lépett és megnézte a pulykát. –<br />
Sajnálom.<br />
– Semmi baj, anya – mondta <strong>Bride</strong>. – Inkább eszem a te<br />
pitédet.<br />
Joyce kissé meglepettnek látszott, de nem mondott semmit.<br />
Mikor visszalépett, két macska jelent meg a konyhában, egymást<br />
üldözve.<br />
– Professzor! Marianne! – kiabált a nő utánuk, majd<br />
átnyújtotta a hőálló kesztyűt <strong>Bride</strong>-nak. – Ó, jó ég, jobb, ha<br />
utánuk megyek, mielőtt beleszaladnak Bartba, és az megeszi<br />
őket. – Ezzel a nő kirohant.<br />
– Bart – kérdezte Fury <strong>Bride</strong>-ot.<br />
– Az aligátor, aki a hátsó udvarban él. Apa meggyógyította,<br />
miután egy évvel ezelőtt egy orvvadász majdnem megölte őt egy<br />
csapdával, és azóta velünk él.<br />
Fury az arcát dörzsölte. – Ember, bár ismertem volna apádat,<br />
mikor a múltkor beleestem egy csapdába, még mindig… – Fury<br />
hangja elhalt, mikor észrevette, hogy Deirdre felé fordult felemelt<br />
szemöldökkel. – Mindegy.<br />
– Hé, <strong>Bride</strong>!<br />
300
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> egy nagyon magas, izmos férfit látott bejönni a hátsó<br />
ajtón, felkapta <strong>Bride</strong>-ot és megpörgette.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett. – Tegyél le, Patrick!<br />
A fickó rámorgott és letette. – Ne szívózz velem, asszony!<br />
Lenyomlak a földre és megmutatom neked, mi az erő.<br />
<strong>Bride</strong> gúnyosan felkacagott, míg <strong>Vane</strong> vöröset látott.<br />
– Jobban teszed, ha nem érsz hozzá!<br />
<strong>Bride</strong> felnézett az izzó őszinteség hallatán. A férfi<br />
arckifejezése miatt komolyan féltette a bátyja testi épségét. –<br />
Semmi baj, <strong>Vane</strong> – sietett gyorsan megnyugtatni. – Csak cukkol<br />
engem. Sosem bántott igazán, mióta gyerekek voltunk, és akkor<br />
is baleset történt.<br />
– És ez az a történet, amit nem akarok újra meghallgatni –<br />
mondta Patrick, és kezet nyújtott <strong>Vane</strong>-nek. – Örülök, hogy a<br />
húgom végre jó kezekben van. Patrick McTierney.<br />
– <strong>Vane</strong> Kattalakis.<br />
– Örülök, hogy találkoztunk, <strong>Vane</strong>. Ne aggódj. Előbb vágnám<br />
le a karom, minthogy bántsam a húgaim.<br />
<strong>Vane</strong> észrevehetően lenyugodott.<br />
– Nyilván te vagy a testvér – mondta Patrick. – Fury<br />
– Hello – ráztak kezet. – Tudom, a nevem kész szívás.<br />
Patrick nevetett. – Szeretnétek egy sört<br />
Fury <strong>Vane</strong>-re nézett a válaszért.<br />
– Az jó lenne – mondta <strong>Vane</strong>.<br />
Patrick benyúlt a hűtőbe, és kivett két hosszúnyakú üveget,<br />
majd átnyújtotta.<br />
Míg kinyitották a sört, Patrick belenyomta az ujját a krumpli<br />
salátába.<br />
301
<strong>Night</strong> Play<br />
– Tűnj el onnan! – morogta Deirdre, és a kanállal rávágott a<br />
férfi kezére.<br />
– Au! – kiáltott fel és lenyalta az ujjait.<br />
– Menj el innen, Pat vagy esküszöm, a te részed megetetem a<br />
kutyákkal.<br />
– Rendben, te morcos, PMS bosszúálló – intett Furynak és<br />
<strong>Vane</strong>-nek. – Ha bölcsek vagytok, csatlakoztok hozzám odakint,<br />
ahol biztonságos.<br />
<strong>Vane</strong> habozott.<br />
– Hívj, ha szükséged van arra, hogy megszabadítsalak<br />
Patricktól, vagy az apámtól! – mondta <strong>Bride</strong>, majd lábujjhegyre<br />
állt, és egy csókot nyomott az arcára.<br />
<strong>Vane</strong> még látta Deirdre dühös tekintetét, mielőtt követte Furyt<br />
és Patrickot az udvarra, ahol Joyce terelgette a macskákat a ház<br />
felé.<br />
<strong>Vane</strong> átadta a sörét Furynak, majd felkapta a nőstény macskát.<br />
Az harcolt egy darabig, majd megnyugodott. – Bent akarod tudni<br />
őket<br />
Joyce hálásan bólintott, majd felvette a hímet.<br />
<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót, bent lerakta a macskát. – Ne csináld<br />
ezt még egyszer, Marianne! – mondta.<br />
A macska megnyalta az ujját, majd elrohant.<br />
– Köszönöm a segítséget – mondta Joyce, mikor elment<br />
mellette.<br />
<strong>Vane</strong> kiment, és csatlakozott Furyhoz és Patrickhoz.<br />
– Szóval, mondd <strong>Vane</strong>, miből élsz – kérdezte Patrick.<br />
Fury szórakozott pillantást vetett rá, miközben átadta a sörét.<br />
– A befektetéseim kamatából élek.<br />
302
SHERRILYN KENYON<br />
– Valóban – kérdezte Patrick. – A befektetés fizet annyit,<br />
hogy megengedhess magadnak egy százezer dolláros Jaguárt<br />
<strong>Vane</strong> érezte az ellenségességet Patrick részéről. – Nem –<br />
mondta szarkasztikusan –, a drogüzleteimből finanszíroztam. És<br />
csinos bevételt kapok a Bourbon Street-i striciktől is.<br />
<strong>Bride</strong> bátyjának arckifejezése kifürkészhetetlen volt. – Nézd,<br />
őszinte leszek veled. Ha csak szórakozol a húgommal…<br />
– Patrick<br />
<strong>Vane</strong> elnézett a férfi mellett, és észrevett egy ötvenes évei<br />
közepén járó férfit, aki feléjük tartott. A férfi jó karban volt, a<br />
haja őszült és szakállas volt.<br />
– Ugye, nem adod le <strong>Vane</strong>-nek a „Ha csak szórakozol a<br />
húgocskámmal, akkor eltöröm a nyakad” beszédedet<br />
– Próbáltam.<br />
A férfi nevetett. – Ne foglalkozz vele! Dr. McTierney vagyok<br />
– mondta, és kezet nyújtott <strong>Vane</strong>-nek. – Szólíts Paulnak!<br />
Paul Furyhoz fordult. – Gondolom, te vagy az öccs.<br />
– Remélem, az ő nadrágja van rajtam.<br />
Paul nevetett.<br />
– Tehát te vagy a gonosz herélő király – mondta Fury. –<br />
Gondolkodtam, vajon hogyan nézel ki.<br />
– Fury – mondta <strong>Vane</strong> figyelmeztetően.<br />
Paul megint csak felnevetett. – Tudsz valamit a kutyákról,<br />
<strong>Vane</strong><br />
– Igen. Egy kicsit.<br />
– Jó. Szeretném, ha találkoznál eggyel.<br />
– Ó, jézus, ne Cujót, apa. Az rosszabb, mint az én félbe<br />
szakított beszédem.<br />
303
<strong>Night</strong> Play<br />
Paul nem foglalkozott a fiával, és egy elkerített terület felé<br />
ment, ahol <strong>Vane</strong> számtalan kutyaházat látott.<br />
Ahogy <strong>Vane</strong> és Fury elmentek mellettük, a kutyák megérezték<br />
az állati részüket, előjöttek, hogy megugassák őket, vagy<br />
játszanak velük.<br />
Paul a sorvégi ketrechez vezette, ahol egy dühös labradort<br />
tartottak. A kutya tele volt haraggal és gyűlölettel.<br />
– Nem tudunk vele semmit csinálni – mondta Paul. – A<br />
partnerem azt gondolja, hogy ki kellene iktatnunk, de ezt<br />
gyűlölném megtenni. Nagy kár lenne megölni egy állatot, akit<br />
bántottak.<br />
Fury letette a sörét, és az ajtóhoz ment. A kutya kirohant a<br />
házból, ugatott és morgott.<br />
– Shh – mondta Fury, kinyújtotta a kezét a kutya felé, hogy az<br />
meg tudja szagolni.<br />
– Én ezt nem tenném a helyedben – mondta Patrick. –<br />
Majdnem letépte annak a sintérnek a kezét, aki befogta őket.<br />
– Igen, valakinek be kéne őket zárni egy ketrecbe, és lökdösni<br />
őket egy ideig – mondta Fury vicsorogva.<br />
A kutya tovább támadott.<br />
– Lépj hátrébb! – mondta <strong>Vane</strong>, és a kilincsért nyúlt.<br />
Fury felállt és arrébb ment, míg <strong>Vane</strong> kinyitotta a ketrecet. A<br />
kutya előre lendült, majd hátra ugrott<br />
<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót és leguggolt. – Gyere ide, Cujo –<br />
mondta neki lágy hangon, kitartva a kezét.<br />
A kutya visszaszaladt a házába, és még hangosabban ugatott.<br />
<strong>Vane</strong> odament a házhoz, és lassan benyújtotta a kezét. – Ne<br />
félj tőlem! – mondta és hagyta, hogy a kutya érezze a szagát.<br />
304
SHERRILYN KENYON<br />
Érezte, ahogy az állat megnyugodott. Felismerte, hogy ő nem<br />
teljesen ember, és elkezdett megbízni az állatban, akinek a szagát<br />
érezte.<br />
Pár perces várakozás után a kutya megnyalta <strong>Vane</strong> kezét.<br />
– Ez az – mondta <strong>Vane</strong>, és megsimogatta a bundáját.<br />
Átnézett a válla fölött. – Fury Tudnál neki valami ennivalót<br />
hozni<br />
– Majd én hozok neki – mondta Paul.<br />
Mikor Paul visszatért, odaadta a tálat Furynak, aki bevitte<br />
hozzájuk. Fury <strong>Vane</strong> mögül ment oda, és óvatosan letette a kaját<br />
a kutya elé.<br />
– Ember, rendesen elbántak veled, igaz<br />
<strong>Vane</strong> felkapott egy maréknyit és a kutya elé tartotta. Addig<br />
szagolgatta, míg úgy nem döntött, hogy megbízik benne és<br />
belekóstolt.<br />
– Jól van – mondta halkan, és még többet markolt fel, és<br />
kézből etette a kutyát.<br />
– A fenébe is, apa – mondta Patrick a rácson kívül. – Még<br />
sosem láttam ilyet.<br />
Pár perc múlva <strong>Vane</strong> végzett. A kutya <strong>Vane</strong> ölébe mászott és<br />
lefeküdt, szüksége volt egy kis kényelemre. Fury a hátát<br />
simogatta, <strong>Vane</strong> a fejét.<br />
<strong>Vane</strong> érezte, hogy valaki figyeli. Hátra nézett és meglátta<br />
<strong>Bride</strong>-ot az apja mellett.<br />
– Megetetted – kérdezte.<br />
– Ja.<br />
<strong>Bride</strong> mosolygott. A látványától lángolt a szíve. Hogyan érheti<br />
el egy egyszerű mosoly, hogy a teste ennyire erősen reagáljon<br />
305
<strong>Night</strong> Play<br />
– Jöttem szólni, hogy a vacsora kész. De ha több idő kell…<br />
<strong>Vane</strong> felállt. – Ő jól meglesz egy ideig.<br />
Fury megveregette a kutya fejét és felállt.<br />
Ők ketten elhagyták a ketrecet és bezárták. A kutya feléjük<br />
rohant és vonyított.<br />
– Semmi baj – mondta neki <strong>Vane</strong>. – Visszajövünk.<br />
– Igen – mondta Fury. – Meglepetéssel együtt.<br />
<strong>Vane</strong> átkarolta <strong>Bride</strong> vállát, ahogy követték a nő bátyját és<br />
apját a ház felé. – Itt nőttél fel – kérdezte <strong>Bride</strong>-ot.<br />
– Nem. A szüleim pár éve költöztek ide, miután eladták a kicsi<br />
farmjukat.<br />
– Hiányolom azt a helyet – mondta Paul, miközben kinyitotta<br />
nekik az ajtót. – Itt olyan sok az előírás. Különleges engedély<br />
kell, hogy a betegeimet itt tarthassam, és rendszeresen kell<br />
bírságot fizetnem.<br />
– Miért költöztetek el – kérdezte Fury.<br />
Paul vállat vont. – A feleségem közel akart lenni a városhoz.<br />
Mit tehet a férfi, mikor a szíve választottja ilyesmit kíván<br />
Beléptek az ebédlőbe, ahol hatalmas lakoma várta őket<br />
Deirdre-vel együtt, aki úgy festett, mintha legszívesebben menni<br />
akarna.<br />
– Gyere és ülj mellém, <strong>Vane</strong> – mondta Joyce, és a jobbján lévő<br />
székre mutatott. – Te pedig, Fury, leülhetsz <strong>Bride</strong> másik oldalára.<br />
Amint Fury leült, Titus odarohant hozzá és megpróbált az<br />
ölébe mászni.<br />
– Ó, jó ég! – morogta Joyce. – Paul, vidd ki innen a kutyát!<br />
– Nem baj – mondta Fury nevetve.<br />
306
SHERRILYN KENYON<br />
Aztán mikor <strong>Vane</strong> leült, Titus hozzá is odament és megnyalta<br />
az arcát. – Hé, nagyfiú, vigyázz a karmokkal!<br />
– Mi ütött a kutyákba – kérdezte Joyce, Titus nyakörvét<br />
húzva. – Általában zárkózott az emberekkel.<br />
– A kutyák felismerik a jó embereket, ha látják őket – mondta<br />
Paul, és lehúzta pulyka bőrét.<br />
– Titus – mondta, és a kutya felé tartotta.<br />
Titus odarohant érte.<br />
<strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong> mellé ült. – Szóval Patrick, hol van Maggie<br />
– A szüleinél. Vacsi után odamegyek. Mivel itt alszunk,<br />
biztosra akart menni, hogy a szülei nem sértődnek meg.<br />
– Maggie Patrick felesége – magyarázta Joyce <strong>Vane</strong>-nek. –<br />
Tavasszal nagymama leszek.<br />
– Gratulálok – mondta <strong>Vane</strong> Patricknek.<br />
– Nos, igen, köszönöm. Pokolian félek. Személy szerint nem<br />
hiszem, hogy kész vagyok arra, hogy valakinek az apja legyek.<br />
– Igen – mondta <strong>Bride</strong> nevetve. – Talán meg kell osztanod<br />
vele a játékaidat.<br />
Patrick pofát vágott, majd egy szem borsót <strong>Bride</strong> feje felé<br />
dobott. <strong>Vane</strong> elkapta, mielőtt hozzáért volna a nőhöz, majd<br />
visszavágta Patrick felé. Pont a szeme közepén találta el.<br />
<strong>Bride</strong> visított a nevetéstől.<br />
– Gyerekek! – morogta Joyce. – Viselkedjetek, vagy a<br />
sarokban fogtok enni.<br />
– Jó kis reflexeid vannak, kölyök – mondta Patrick és<br />
jólnevelten felvonta a szemöldökét. – Azt hiszem, jó hasznodat<br />
vennénk a csapatban.<br />
307
<strong>Night</strong> Play<br />
– Felejtsd el, Pat – mondta <strong>Bride</strong>. – Erősen kétlem, hogy <strong>Vane</strong><br />
felvenne egy olyan inget, aminek a hátára az van írva, hogy „Ha<br />
szereted, heréltesd ki!”. Kicsit érzékenyen érinti ez a téma.<br />
<strong>Vane</strong> felvonta a szemöldökét, de bölcsen csukva tartotta a<br />
száját.<br />
Paul felnevetett. – Szívesen meghallgatnám a nézőpontodat.<br />
Nem sok férfi akarja a kasztráló szerepét betölteni. De különös<br />
módon sok női állatorvos imádja csinálni.<br />
– Á, majd dolgozunk rajta – mondta Patrick. – Ilyen<br />
reflexekkel kétségtelenül használhatjuk.<br />
<strong>Vane</strong> észrevette a szomorúságot Deirdre arcán, de nem<br />
mondott semmit, csak leült és letette a szalvétát az ölébe.<br />
<strong>Bride</strong> apja áldást mondott, majd felállt és megvágta a pulykát,<br />
miközben a felesége szétosztotta az étkészletet.<br />
<strong>Vane</strong> tartotta a tálat, miközben <strong>Bride</strong> szedett mindkettejüknek.<br />
– Van valami, amit nem szeretsz – kérdezte őt <strong>Bride</strong>.<br />
– Nem igazán.<br />
<strong>Bride</strong> erre elmosolyodott. – Könnyű veled.<br />
Ösztönösen arcon csókolta, míg észre nem vette, hogy<br />
mindenki őket bámulja. – Elnézést – mondta, félve, hogy valami<br />
rosszat tett.<br />
– Ne tedd! – mondta Joyce. – Örülök, hogy végre mosolyogni<br />
látom a kislányomat.<br />
<strong>Vane</strong> tovább adta a tört krumplit Furynak, aki vad<br />
homlokráncolással nézte. – Mi ez – kérdezte.<br />
– Krumpli – válaszolt <strong>Vane</strong>.<br />
– Mit csináltak vele<br />
– Csak edd meg, Fury – mondta. – Ízleni fog, hidd el.<br />
308
SHERRILYN KENYON<br />
Patrick felhorkant. – Honnan jöttetek, hogy nem ismeritek a<br />
krumplipürét<br />
– A Marsról – mondta Fury, miközben azt nézte, hogy a<br />
krumpli ráragadt a kanálra.<br />
Csak egy keveset vett el, majd tovább adta Paulnak. Fury előre<br />
hajolt kissé, és megszaglászta a krumplit nagyon kutyaszerű<br />
viselkedéssel.<br />
<strong>Bride</strong> érezte, hogy <strong>Vane</strong> lába elhalad az övé mellett, belerúg<br />
Fury székébe az asztal alatt.<br />
Fury élesen felkapta a fejét és <strong>Vane</strong>-re pillantott, aki<br />
figyelmeztetően nézett rá.<br />
– Tényleg, hova valósiak vagytok – kérdezte Deirdre. – Itt<br />
nőtettek fel<br />
– Nem – válaszolta <strong>Vane</strong>. – Sokat utaztunk fiatalon. Szinte<br />
mindenütt éltünk már.<br />
A nő szúrósan nézett rá. – És mi hozott New Orleansba<br />
– Deirdre – mondta <strong>Bride</strong>. – Ez mióta az Inkvizíció<br />
– Mióta anya azt mondta, hogy komoly kapcsolatban vagy<br />
vele. Azt hiszem, tudnunk kellene a barátodról ezt-azt, azon a<br />
tényen kívül, hogy a nagyon jól néz ki farmerban.<br />
– Deirdre – mondta Paul halk, de kemény hangon. – Ne<br />
fizettesd meg <strong>Bride</strong>-dal és <strong>Vane</strong>-nel Josh bűnét!<br />
– Rendben – vágta rá mérgesen Deirdre. – De mikor lelép a<br />
titkárnőjével, és otthagy egyedül a gyerekeivel, hogy<br />
megmagyarázd nekik, hogy apu egy seggfej, remélem emlékezni<br />
fogtok erre. – Felállt és elhagyta a szobát.<br />
– Sajnálom – mondta Joyce és felállt. – Csak egyetek<br />
nyugodtan. Egy percen belül itt leszek.<br />
309
<strong>Night</strong> Play<br />
– Deirdre férje elhagyta őt néhány hónapja – magyarázta <strong>Bride</strong><br />
<strong>Vane</strong>-nek. – A gyerekei most az apjukkal töltik az ünnepet, és<br />
Deirdre nehezen birkózik meg ezzel.<br />
– Hogy tehetnek ilyet az emb… – Fury a szó közepén félbe<br />
hagyta, <strong>Bride</strong> tudta, hogy azt akarta mondani „emberek”. –<br />
…emberszabású idióták – fejezte be a kérdést.<br />
– Nem tudom, néhány férfi miért tesz ilyet – mondta Paul. –<br />
Gondolom, így élik ki az ostoba szenvedélyeiket.<br />
– Egyetértek – mondta <strong>Bride</strong>, <strong>Vane</strong>-re nézve, akinek a keze a<br />
combján volt, és hihetetlenül feltüzelte őt. Az érintése<br />
elektromosságként cikázott végig rajta.<br />
Joyce visszatért Deirdre tányérjáért, majd távozott ismét.<br />
Paul felsóhajtott. – Azt kívánom, bár segíthetnék neki. Nincs<br />
rosszabb annál, mintha a saját gyermekedet kell szenvedni látnod,<br />
és nem tudsz tenni semmit.<br />
– Megölhetem azt a férfit – ajánlotta fel Fury.<br />
<strong>Vane</strong> megköszörülte a torkát.<br />
– Nos, el tudom intézni, hogy balesetnek látszódjon –<br />
próbálkozott újra Fury. – Az emberekkel gyakran megtörténik.<br />
Patrick gonoszan felnevetett. – Van lapátom.<br />
– A francba vele – mondta Paul, mielőtt ivott a borából. –<br />
Nekem van egy aligátorom az udvaron.<br />
Mindannyian nevettek.<br />
Joyce visszatért és leült. – Sajnálom.<br />
– Jól van – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
– Jól lesz. Csak idő kell neki.<br />
<strong>Vane</strong> érezte <strong>Bride</strong> szomorúságát. Bátorítóan megszorította a<br />
combját.<br />
310
SHERRILYN KENYON<br />
– Talán nem kellett volna idehoznom <strong>Vane</strong>-t. Érzéketlenség<br />
volt tőlem.<br />
– Ugyan már! – vágta rá Joyce. – Nem csináltál semmi rosszat,<br />
<strong>Bride</strong>. Amúgy is találkozni akartunk vele. – <strong>Vane</strong>-re mosolygott.<br />
– Ez Deirdre gondja, nem igaz<br />
<strong>Bride</strong> bólintott.<br />
Békében fejezték be az evést, közben Paul és Patrick folyton<br />
évődtek egymással. Aztán Joyce behozott egy diós pitét és egy<br />
négyrétegű csoki tortát.<br />
<strong>Bride</strong> egy kis szelet pitét vágott magának.<br />
– Nem akarsz tortát enni – kérdezte <strong>Vane</strong>. – Tudom, hogy a<br />
csoki a kedvenced.<br />
Hosszan nézte. – Nem, jobb, ha nem.<br />
Mielőtt tovább adhatta volna, <strong>Vane</strong> letett a tányérjára egy<br />
szeletet.<br />
– <strong>Vane</strong>!<br />
– Akarod. Látom a szemedben.<br />
<strong>Bride</strong> a szemét forgatta és felkapta a villát. – Köszönöm.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott. Érezte, hogy Joyce őt nézi. Odanézett, és egy<br />
hálás mosolyt látott az arcán, majd felemelte a kezét és<br />
megpaskolta a felkarját.<br />
Különös érzés volt. Vajon ilyen lehet egy igazi anya érintése<br />
Vacsora után <strong>Bride</strong> úgy döntött, hogy eleget kínozta már mára<br />
<strong>Vane</strong>-t és Furyt. – Lassan mennünk kellene – mondta.<br />
– Micsoda – kérdezte az apja. – Semmi játék<br />
– Te és Patrick nézhetitek a játékot, apa.<br />
Teljes meglepetésére apja duzzogni kezdett.<br />
311
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> átölelte, amiért olyan kedves volt <strong>Vane</strong>-nel és Furyval. –<br />
Még elköszönök Deirdre-től. Legyetek jók, ameddig visszajövök.<br />
<strong>Bride</strong> felment az emeletre, a vendégszobába. Deirdre-t a<br />
folyosón lévő utolsó szobában találta.<br />
– Hé, szívem – mondta és belépett az ajtón. – Jól vagy<br />
Deirdre szeme vörös volt, ahogy ott ült a kanapén, egy párnát<br />
szorítva a hasához. Az étel érintetlenül állt az éjjeliszekrényen. –<br />
Jól vagyok. Azt hiszem.<br />
Azt kívánta, bár tehetne valamit a nővéréért. <strong>Bride</strong> odament az<br />
ágyhoz. Mennyire együttérzett Deirdre összetört szívével.<br />
Ugyanezt érezte, míg <strong>Vane</strong> oda nem ment hozzá, és mosolyt nem<br />
csalt az ajkaira. – Sajnálom.<br />
– Ne tedd! Örülök, hogy az a seggfej már nincs velem, de te…<br />
el kellene engedned <strong>Vane</strong>-t.<br />
Nem is a nővére szavai, hanem a bennük rejlő rosszindulat<br />
lepte meg őt. – Tessék<br />
– Ugyan már, <strong>Bride</strong>. Ne légy bolond! Nézz rá! Nézz magadra!<br />
Ti nem tartoztok össze.<br />
<strong>Bride</strong> döbbenten nézett a nővérére. – Mi van<br />
– Taylor nagyszerű fickó volt – két kézzel kellett volna<br />
belekapaszkodnod. Megbízható és szilárd volt. Mindemellett<br />
tisztelte a közösség. De ahelyett, hogy a kedvére tettél volna, nem<br />
voltál hajlandó lefogyni és ő elhagyott, mert kövér vagy. Aztán<br />
jön ez a fickó, és úgy ugrasz rá, mintha Taylor soha nem is<br />
létezett volna. Nem mintha hibáztatnálak. Első osztályú, de ne<br />
légy ostoba.<br />
Ez övön aluli volt, és őszintén, <strong>Bride</strong>-nak már elege volt abból,<br />
hogy ő legyen az „okos”, míg Deirdre volt a „szép”. – Csak azért,<br />
312
SHERRILYN KENYON<br />
mert te feleségül mentél egy kígyóhoz, még nem jelenti azt, hogy<br />
<strong>Vane</strong> kutya.<br />
<strong>Bride</strong> erre habozott. <strong>Vane</strong> valójában kutya volt. De nem olyan,<br />
mint amilyenre gondolt. – <strong>Vane</strong> sosem csalna meg.<br />
– Ja, persze. Nézz rám, <strong>Bride</strong>! Én voltam a Miss Louisana első<br />
számú jelöltje, és én nyertem volna, ha akkor nem lettem volna<br />
olyan fiatal. Még mindig nagyon vonzó vagyok, és a férjem<br />
mégis elhagyott. Neked ugyan mennyi esélyed van<br />
Dühös volt a „tökéletes” nővérére, és nem volt hajlandó<br />
ránézni. Helyette kinézett az ablakon az udvarra, ahol látta <strong>Vane</strong>-t<br />
és Furyt az apjával.<br />
– Csak a pénze miatt mentél Josh-hoz, emlékszel – mondta<br />
<strong>Bride</strong>, miközben nézte őket a kutyával. – Pont itt mondtad<br />
nekem, egy éjszakával az esküvőd előtt.<br />
– Ó, és felteszem, te <strong>Vane</strong>-t a személyisége miatt szereted<br />
Nem vagyok ostoba. A jó kinézetéért szereted.<br />
És mégis, ahogy <strong>Bride</strong> a párját nézte, tudta az igazat. <strong>Vane</strong><br />
nem volt ember. Nem úgy gondolkodott, nem úgy cselekedett,<br />
mint egy ember. Ellentétben Taylorral és Josh-sal, ő nem hagyná<br />
el őt csak azért, mert nem olyannak akarja, amilyen.<br />
Azért szerette őt, aki. <strong>Vane</strong> egyszer sem próbálta<br />
megváltoztatni őt, semmilyen módon. Elfogadta őt, minden<br />
hibájával együtt.<br />
<strong>Vane</strong> sosem csalhatja őt meg. Sosem fog hazudni. De megölne<br />
bárkit, aki bántja őt.<br />
És mikor látta őt játszani egy kutyával, akit senki nem volt<br />
képes elérni, rájött, mennyire szereti.<br />
Hogy mennyire szüksége van rá.<br />
313
<strong>Night</strong> Play<br />
A gondolat, hogy nélküle éljen, megölte.<br />
Nem lenne rá képes. Az elmúlt néhány hétben létfontosságú<br />
része lett az életének. Sőt, létfontosságú része lett a szívének.<br />
A szemei könnyesek lettek, ahogy a gondolat valódisága<br />
átjárta őt.<br />
Valóban szerette őt, úgy, ahogy egy nő szerethet egy férfit.<br />
– Fogalmad sincs, mit beszélsz, Dee. <strong>Vane</strong> kedves és<br />
előzékeny. Törődik velem.<br />
– Csak néhány hete ismered őt, mióta szakítottatok Taylorral.<br />
Szégyenletes, hogy őgyelegsz körülötte.<br />
<strong>Bride</strong> visszanézett a nővérére. Sajnálta Deirdre-t, de ettől még<br />
nem volt joga ahhoz, hogy elérje, pocsékul érezze magár ő is. –<br />
Csak féltékeny vagy.<br />
– Nem <strong>Bride</strong>, nem vagyok. Realista vagyok. <strong>Vane</strong> nem a te<br />
csapatodban játszik.<br />
<strong>Bride</strong> a tökéletes nővérére nézett, és nagyon mélyen sajnálta a<br />
nőt, hogy sosem fogja megismerni azt a fajta szerelmet, ami közte<br />
és <strong>Vane</strong> között van.<br />
Ha megtehetné, neki adná ajándékba. De ez nem tőle függött.<br />
– Ahogy gondolod, Dee. Viszlát, később.<br />
†<br />
<strong>Vane</strong> és Fury odakint voltak az udvaron a labradorral.<br />
– Miért nem viszitek őt el – kérdezte Paul Furyt, aki a<br />
kutyával játszott.<br />
– Valerius lekaparná a falat – mondta Fury. – Megtehetem<br />
314
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> nevetett. – Persze. Bár Cujo valószínűleg a Szentélyben<br />
fog kikötni.<br />
– Tudod – mondta Paul –, már gondoltam arra, hogy erről<br />
megkérdezem a medvéket.<br />
<strong>Vane</strong> gyanakvó pillantást vetett Paulra. – Tessék<br />
– De mivel ő csak egy kutya, nem Vér-vadász, nem hiszem,<br />
hogy a medvék örömmel fogadnák.<br />
<strong>Vane</strong> akkor sem lett volna ennyire döbbent, ha Paul belerúg.<br />
– Csukd be a szád, <strong>Vane</strong> – mondta Paul atyai hangnemben. –<br />
Én vagyok az állam vezető állatorvosa. Carson még csak a<br />
praktizálást tanulja. Szerinted kit hív, ha olyasmivel találja<br />
szembe magát, amivel nem tud mit kezdeni<br />
Carson a rezidens állatorvos volt a Szentélyben. Maga is Vérvadász<br />
volt, de az ötven leélt évével az ő világukban még csak<br />
gyereknek számított.<br />
– Fangről is tudok mindent – folytatta Paul.<br />
Fury odajött a rácshoz. A kezét beakasztotta drótba, és<br />
döbbenten nézett Paulra. – Miért hagytad, hogy idejöjjünk<br />
Paul megfogta <strong>Vane</strong> kezét. A jel el volt rejtve. – Nem kell<br />
eltakarnod. Abban a percben tudtam, mi történt, hogy <strong>Bride</strong><br />
megmondta a neved. És azzal is tisztában vagyok, hogy ti srácok,<br />
hogy védelmezitek a párjaitokat. Nem vagyok felhőtlenül boldog<br />
tőle, de legalább nem kell attól tartanom, hogy <strong>Bride</strong>-dal<br />
megtörténik az, ami Deirdre-vel.<br />
<strong>Vane</strong> ökölbe szorította a kezét. – Joyce is…<br />
– Nem. Nem tud semmit a te világodról és szeretném, ha ez<br />
így is maradna. Soha, senkinek nem beszéltem a Szentélyről sem.<br />
– Paul elengedte <strong>Vane</strong> kezét. – Ha az áldásom keresed,<br />
315
<strong>Night</strong> Play<br />
megkapod. Nem voltam benne biztos addig, míg nem láttalak a<br />
vacsoránál. Rég nem láttam a lányomat ennyire boldognak. De ne<br />
feledd, ha megbántod őt… – A tekintete az egyik ketrecben lévő<br />
kutyára vándorolt, akinek be volt kötve az alhasa.<br />
– Ó, ember – suttogta Fury. – Ez beteges.<br />
– Kétségtelenül egyetértek.<br />
– Igen, nos <strong>Bride</strong> a kislányom, és tudom, hogyan kell<br />
használni az altató pisztolyt és a szikét.<br />
<strong>Vane</strong> kuncogott, ahogy Fury eltakarta magát.<br />
– <strong>Vane</strong><br />
Megfordult és látta, ahogy <strong>Bride</strong> jön ki a házból.<br />
Paul hátrébb lépett. – Hadd hozzak egy pórázt…<br />
– Nem lesz rá szükség – mondta Fury, kinyitotta a rács ajtaját<br />
és kiengedte a kutyát.<br />
– Nem, gondolom tényleg nem – mondta Paul. Meg akarta<br />
simogatni a kutyát, de az rámorgott.<br />
– Viselkedj – mondta Fury, és hátra húzta Cujót.<br />
<strong>Bride</strong> habozott, mikor közelebb akart jönni.<br />
– És jobb, ha nem harapod meg <strong>Bride</strong>-ot – figyelmeztette<br />
<strong>Vane</strong>. – Vagy itt hagyunk.<br />
A kutya behúzta a farkát és lehasalt.<br />
– Velünk jön – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
Paul bólintott. – Voltak olyan kedvesek és örökbe fogadták.<br />
– Ez édes volt tőled – mondta <strong>Vane</strong>-nek.<br />
Fury felhorkant. – Nem igazán. Csak rokoni érzések fűznek az<br />
olyanokhoz, akiket kidobtak az árokba.<br />
<strong>Bride</strong> odalépett és megölelte Furyt. Sajnálta a farkast és azt,<br />
amin keresztül kellett mennie.<br />
316
SHERRILYN KENYON<br />
Fury megköszörülte a torkát és hátrébb lépett. – Ne<br />
érzelgősködj felettem, <strong>Bride</strong>. Nem tudom, hogyan kezeljem. Mint<br />
Cujónak, nekem is az az első ösztönöm, hogy támadjak, és amiatt<br />
<strong>Vane</strong> biztosan elintézni, hogy bekerüljek a mellé a szegény fickó<br />
mellé.<br />
<strong>Bride</strong> ránézett a bekötött kutyára. – Áu.<br />
– Pontosan.<br />
<strong>Vane</strong> átkarolta a nőt, és együtt sétáltak ki a házból, Paullal,<br />
Cujóval és Furyval együtt.<br />
Joyce meglepetten nézet fel, mikor meglátta velük a kutyát, de<br />
nem mondott semmit, csak átadott <strong>Bride</strong>-nak egy nagy szatyrot. –<br />
Beletettem egy kis maradékot.<br />
– Kapunk krumplit is – kérdezte Fury.<br />
<strong>Vane</strong> felvonta a szemöldökét. – Most már szereted<br />
– Igen, nagyon finom.<br />
<strong>Bride</strong> arcon csókolta édesanyját. – Köszönöm, anya.<br />
Patrickkal a nappaliban futottak össze. Kezet nyújtott <strong>Vane</strong>nek.<br />
– Örülök, hogy találkoztunk, még ha egy drogárus strici is<br />
vagy.<br />
– Én is örültem.<br />
– Tessék – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
– Hosszú sztori – mondta Fury nevetve.<br />
– Vigyázzatok a hazafelé úton – mondta Joyce, és az autóhoz<br />
vezette őket. – Ó, várjatok egy percet, hozok a kutyának egy<br />
takarót, és akkor nem fogja kihasogatni bőr ülést.<br />
<strong>Bride</strong> várt pár percet, majd újra elbúcsúzott, közben anyja egy<br />
takarót hajtogatott szét, majd a kocsiba rakta Cujónak. Miután<br />
317
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> megölelte a szüleit, csatlakozott a kocsiban lévő<br />
farkasokhoz és a kutyához.<br />
Semmi perc alatt visszaértek a Garden Districthez.<br />
– Remek családod van, <strong>Bride</strong> – mondta <strong>Vane</strong>.<br />
A nő rá, majd Furyra nézett. – Igen, én is így gondolom. Ti<br />
vagytok a legjobbak.<br />
<strong>Vane</strong> szíve feldobbant, mikor ezt meghallotta. – Úgy értem, a<br />
te családod.<br />
– Te és Fury is a családom része vagytok. A legjobb része.<br />
– Azt hiszem, szükségetek van egy kis magányra – Fury felült<br />
és megrázta <strong>Bride</strong> kezét. – Később, hugi. – Majd ő és a kutya<br />
eltűntek a hátsó ülésről.<br />
<strong>Vane</strong> a járdához húzódott, és leállította a kocsit. – Mit<br />
mondtál, <strong>Bride</strong><br />
<strong>Bride</strong> felemelte a kezét, a férfi hajával játszott, miközben<br />
azokba a hihetetlen mogyoró zöld szemekbe nézett, melyek<br />
elrabolták a szívét. – Míg a nővérem arról üvöltözött velem, hogy<br />
te, <strong>Vane</strong>, egy nap hogy fogsz otthagyni engem, a dolgok kicsit<br />
átértékelődtek. Életem során még nem ismertem olyasvalakit,<br />
mint te, <strong>Vane</strong> és kétlem, hogy valaha is fogok. Soha. Szeretem<br />
azt, mikor úgy nézel rám, mintha máris éreznéd az ízem. Ahogy<br />
aggódsz miattam, ha fázom, vagy ha nem eszek eleget.<br />
Leginkább azt szeretem, mikor este a karjaidban tartasz. Ahogy<br />
megérintesz, mintha félnél, hogy összetörsz. Ahogy álomba<br />
ringatsz.<br />
<strong>Bride</strong> megállt és vett egy mély levegőt, majd folytatta. –<br />
Szeretlek, <strong>Vane</strong>. Nem hittem volna, hogy valaha is ismerni fogom<br />
az igazi szerelmet, míg be nem léptél az életembe.<br />
318
SHERRILYN KENYON<br />
Felemelte a megjelölt kezét. – Kész vagyok arra, hogy<br />
elfogadjalak a páromnak.<br />
<strong>Vane</strong> bizonytalanul nézett rá. – Biztos vagy benne<br />
– A puszta tény, hogy rákérdezel, tudva azt, hogy mennyi<br />
vesztenivalód van, bizonyítja nekem, hogy igazam van. Igen,<br />
<strong>Vane</strong> Kattalakis. Biztos vagyok benne.<br />
Egy lassú mosolyra húzódott az ajka, két másodperccel azelőtt,<br />
hogy a karjába húzta és addig csókolta, míg volt levegőjük. <strong>Vane</strong><br />
elhúzódott, és mélyen, farkasszerűen felmordult. – Igazán<br />
gyűlölöm, hogy el kell vinnem ezt az átkozott járgányt. Különben<br />
már mindketten az ágyban lennénk.<br />
– Nem tudod azt is hazavillantani<br />
– Nem. Túl nagy és nehéz, és ha itt hagyom, tuti, hogy<br />
ellopják, és azt Otto sosem bocsátaná meg. Imádja ezt a tragacsot.<br />
– <strong>Vane</strong> elengedte őt, és visszaült az ülésre.<br />
Majdnem elérte a szívinfarktus, ahogy a férfi rekordidő alatt<br />
visszavezetett. Richard Petty semmi hozzá képest, ahogy ki- és<br />
behajtott a forgalomba.<br />
Behajtottak Valerius ajtaja elé, és <strong>Vane</strong> felteleportálta magukat<br />
a kocsiból a hálószobába. Egyik pillanatban az ágy mellett álltak,<br />
a következőben már benne voltak, meztelenül.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett a mohóságán. – Te aztán nem vesztegeted az<br />
időd, ugye<br />
– Nem akarom, hogy meggondold magad.<br />
– Nem fogom.<br />
<strong>Vane</strong> mélyen megcsókolta. Már kemény volt.<br />
319
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> a férfi hátára csúsztatta a kezét, és élvezte azt, hogy<br />
maga mellett érzi őt. A bőre meleg volt és izmos. – Ne feledd, ez<br />
nem ment fel téged egy nagy ír esküvő alól.<br />
<strong>Vane</strong> nevetett. – Ha ez téged boldoggá tesz.<br />
A mosolya eltűnt, ahogy komolyság költözött a szívébe. – Az<br />
kétségtelenül te vagy.<br />
<strong>Vane</strong> újra megcsókolta lassan, élvezkedve.<br />
Mikor elhúzódott tőle, <strong>Bride</strong> nem kapott levegőt. – Rendben –<br />
mondta halkan. – Mit kell tennünk<br />
<strong>Vane</strong> a hátára gördült és lélegzetelállító volt, ahogy kinézett.<br />
Napbarnította bőre tökéletesen harmonizált a krémszínű<br />
ágyneművel. A haja szét volt engedve, és ettől még vonzóbb lett.<br />
– Rá kell tenned a jelölt kezed az enyémre.<br />
<strong>Bride</strong> rátette a tenyerét az ő nagy, meleg tenyerére. <strong>Vane</strong><br />
összefűzte az ujjaikat.<br />
– A testbe kell fogadnod a segítségem nélkül.<br />
– Ez elég furcsa, de rendben.<br />
– Szerintem nem az. Ez egy biztonsági óvintézkedés, ami<br />
megvédi a nőket. A Rituálét nem lehet ráerőltetni egy nőre sem.<br />
Teljesen a szabad akaratából kell megtennie.<br />
<strong>Bride</strong> feltérdelt, és óvatosan a férfi derekára ereszkedett.<br />
Lenézett rá és azon gondolkodott, hogyan fogja ez megváltoztatni<br />
őket.<br />
Egyáltalán megváltoztatja őket<br />
Miért ne tenné<br />
Ezután párja lesz. A férfihoz fog tartozni, és <strong>Vane</strong> a halála<br />
napjáig az övé lesz.<br />
<strong>Vane</strong> megfogta a szabad kezét, és finoman megcsókolta.<br />
320
SHERRILYN KENYON<br />
A szíve dobogott, <strong>Bride</strong> addig csúsztatta a testét, míg a férfi<br />
mélyen benne nem volt. Mindketten felnyögtek az érzéstől.<br />
<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta, ahogy a keze kezdett felforrósodni.<br />
Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne temetkezzen mélyen<br />
a nő testébe. De ez nem rajta múlt, hanem <strong>Bride</strong>-on.<br />
– Most a következőt kell mondanod: – Elfogadlak annak, ami<br />
vagy, és mindig közel foglak tartani a szívemhez. Melletted<br />
leszek, örökké.<br />
<strong>Bride</strong> a férfi szemébe nézett, miközben a saját tenyere is<br />
felforrósodott. – Elfogadlak annak, ami vagy, és mindig közel<br />
foglak tartani a szívemhez. Melletted leszek, örökké.<br />
<strong>Vane</strong> szeme elsötétedett, és visszamondta neki az esküt. Amint<br />
befejezte, megfeszítette a hátát, mintha iszonyatos fájdalom járná<br />
át.<br />
<strong>Bride</strong> felkiáltott a meglepetéstől, ahogy a férfinak farkasszerű<br />
agyarai nőttek, mint a vámpíroknak a filmekben.<br />
<strong>Vane</strong> erősen tartotta őt, de a légzése szaggatott volt. Az egész<br />
teste remegett.<br />
– Semmi baj, <strong>Bride</strong> – morogta. – Ne félj. Csak a Rituálé<br />
varázslata előhívja a thiriót, amivel összeköthetjük az életerőnket.<br />
Pár perc múlva eltűnik.<br />
– Olyan, mintha fájdalmaid lennének. Tehetek érted valamit<br />
– Csak várj, míg abbahagyja! – nyögte.<br />
– Ha összekötjük magunkat, leáll<br />
<strong>Vane</strong> bólintott.<br />
– Akkor csináld!<br />
<strong>Vane</strong> felszisszent, és szemébe nézett. – Tudod, hogy mit<br />
csinálsz, <strong>Bride</strong> Ha meghalok, velem halsz. Azonnal. Kivéve, ha<br />
321
<strong>Night</strong> Play<br />
terhes vagy, ilyen esetben akkor halsz meg, ha gyermeked<br />
megszületik.<br />
A szívverése háromszorosára gyorsult. De ahogy lenézett rá,<br />
nagyon csekély ár volt. Tényleg akart nélküle élni – Mi a fene<br />
– kérdezte. – Ha már csináljuk, csináljuk végig.<br />
– Biztos vagy benne<br />
<strong>Bride</strong> bólintott.<br />
<strong>Vane</strong> felült alatta. A mellkasára vonta, és a nyakát nyalogatta.<br />
– Ha megharaptalak, neked vissza kell harapnod a vállamon.<br />
Mielőtt válaszolhatott volna, a férfi belesüllyesztette a fogát a<br />
nyakába.<br />
<strong>Bride</strong> felsikoltott, de nem a fájdalomtól. Az elképzelhetetlen<br />
gyönyör, amit érzett, mikor a férfi beleivott a vérébe. Az isteni<br />
erejű orgazmus széttépte őt.<br />
A látása elhomályosodott, ahogy érezte, hogy neki is agyarai<br />
nőnek. Mintha valami megszállta volna, és már nem lenne<br />
teljesen ember.<br />
Ez…<br />
Gyönyörű volt. A következő, amit érzett, az volt, hogy<br />
beleharap <strong>Vane</strong> vállába.<br />
Összefonódtak az eksztázisban, egymás karjaiban, miközben a<br />
szívverésük egy ritmust kezdett el verni és visszhangzott a<br />
szobában. <strong>Bride</strong> még sosem érezte magát közelebb egyetlen<br />
élőlényhez sem. Tényleg olyan volt, mintha egy személy<br />
lennének. Szellemileg.<br />
Lelkileg. Tökéletesen.<br />
<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt az ízétől. Nem kellett volna<br />
hozzákötnie magát, mégis hálás volt azért, mert megtették. Most<br />
322
SHERRILYN KENYON<br />
először végre megértette, anya miért kötötte hozzá magát a<br />
párjához.<br />
Nem akarta elveszíteni <strong>Bride</strong>-ot. Nem tudott elképzelni<br />
nélküle egyetlen napot sem.<br />
Most már nem is kell.<br />
A feje lebegett, ahogy az orgazmus lassan elszivárgott, és a<br />
fogai visszahúzódtak. <strong>Bride</strong> elhúzódott, és úgy nézett rá, mintha<br />
részeg lenne.<br />
– Vége – kérdezte.<br />
<strong>Vane</strong> bólintott és megcsókolta. Majd újra megcsókolta. –<br />
Enyém vagy, <strong>Bride</strong> McTierney. Most és mindörökké.<br />
A nő mosolygott.<br />
<strong>Vane</strong> az ágyra fektette őt, és fölé emelkedett. Érezni akarta őt.<br />
A párját.<br />
A valóság belevésődött a szívébe, és repülni akart tőle.<br />
<strong>Bride</strong> a férfi teste köré fonódott. Olyan jó érzés volt vele lenni.<br />
Beletúrt a kezével a férfi hajába és felnevetett.<br />
– Mi olyan vicces<br />
– Csak arra gondoltam, vajon hány nő mondhatja el magáról,<br />
hogy van egy saját szelídített farkasa.<br />
<strong>Vane</strong> szeme összehúzódott. – Nem vagyok biztos benne, hogy<br />
szelídnek mondhatom magam. Csak neked van rám ilyen hatásod.<br />
– És ez az, amit nagyon szeretek benned. Ahogy lehajolt, hogy<br />
megcsókolja, a telefon felcsörögött. <strong>Vane</strong> morogva húzódott el<br />
tőle. Kinyújtotta a kezét és mobil átrepült a szobán, egyenesen a<br />
kezébe.<br />
<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta. – Nem hiszem, hogy ehhez valaha<br />
is hozzá fogok szokni.<br />
323
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> játékosan megharapdálta a nyakát, majd felvette.<br />
– Hello, Aimee – mondta és elhallgatott. Ránézett, és<br />
észrevette a szemében a zavarodottságot. – Köszönöm, nagyra<br />
értékelem. Tartsd egy percig.<br />
Lenyomta a némítást. – Ő az egyik medve a Szentélyben, aki<br />
Fangre vigyáz. Épp most van náluk a hálaadási ünnepség, és úgy<br />
döntöttek, ideiglenes leveszik rólam a tiltást, ha meg szeretném<br />
látogatni Fanget ma este.<br />
– Rendben.<br />
– Arra gondoltam, hogy szeretnél-e velem jönni és találkozni<br />
vele. Nem igazán fog semmit mondani, de…<br />
– Szeretnék vele találkozni – mondta, félbe szakítva őt.<br />
Megnyugodva tért vissza a mobilhoz. – Igen, ott leszünk<br />
hamarosan. Viszlát.<br />
Letette a telefont, s az éjjeli szekrényre dobta.<br />
<strong>Bride</strong> csendben ült, próbálta megérteni azt, mit tett. Mi történt<br />
ma délután.<br />
– Biztos vagy benne, hogy nem fogok öregedni Nem érzek<br />
semmi különbséget.<br />
– Hozzám vagy kötve, de mivel még sosem volt párom ezelőtt,<br />
nem tudom, mit kellene éreznünk.<br />
<strong>Bride</strong> lenézett a kezére. A jel most égő vörös volt. – Ez viszont<br />
most van. Mi van a tiéddel<br />
– Olyan, mint a tiéd.<br />
Ez jó jel. – Továbbra is vért kell innom<br />
<strong>Vane</strong> fejét rázta. – Nem, soha többé.<br />
– Remek. Nagyon erős volt.<br />
<strong>Vane</strong> felkelt és felvette őt az ágyból.<br />
324
SHERRILYN KENYON<br />
– Mit csinálsz<br />
– Megfürdetlek, Lady Farkas, hogy elvihesselek a Szentélybe,<br />
és bemutathassalak a többieknek.<br />
Mennyire szerette volna, ha olyan gyönyörű lenne, mint<br />
amilyennek a férfi látja. Jó volt olyasvalaki mellett lenni, aki a<br />
szerelem görbe tükrében nézi.<br />
<strong>Vane</strong> a fürdőszobába vitte, és elindította a vizet. Amint a víz<br />
felmelegedett, elhúzta a függönyt, és előre engedte. <strong>Bride</strong> kissé<br />
esetlennek érezte magát. Még sosem zuhanyozott férfival ezelőtt.<br />
De amint <strong>Vane</strong> elkezdte beszappanozni a testét, a feszélyezettség<br />
eltűnt a vágy forró hullámaiban.<br />
<strong>Vane</strong> nagyon jól festett meztelenül és vizesen, és a kezei<br />
hihetetlenek voltak, ahogy a testén siklottak fel-alá.<br />
– Nagyon tehetséges vagy – mondta, és a levegő után<br />
kapkodott, mikor a férfi a lábai között mosta.<br />
<strong>Vane</strong> finoman megcsókolta, miközben az ujjaival<br />
gondoskodott róla.<br />
– Kielégíthetetlen vagy, ugye – kérdezte <strong>Bride</strong>, mikor<br />
megérezte a merevedését.<br />
– Nem, ha te is érintett vagy az ügyben. – A hideg csempének<br />
nyomta. Felemelte a nő egyik lábát, majd mélyen behatolt a<br />
testébe.<br />
<strong>Bride</strong> felsikoltott a gyönyörtől, mikor a férfi lökött rajta egyet.<br />
Észre sem vette, hogy mindkét lábát a dereka köré fonta, és hogy<br />
<strong>Vane</strong> a teljes súlyát tartva mozog benne.<br />
A haja nedves volt és csepegett, mikor megint megcsókolta.<br />
Mélyen beletemetkezett, majd megborzongott.<br />
325
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Bride</strong> épp hogy csak érezte a víz szitálását a karján és a lábán,<br />
miközben figyelte <strong>Vane</strong> arcát. A farkasa gyönyörű volt, mikor<br />
jött. Erőteljesen tartotta, pedig a teste reszketett.<br />
Mikor végeztek, <strong>Bride</strong> letette a lábait, miután <strong>Vane</strong> kihúzódott<br />
belőle.<br />
A légzése szaggatott volt, majd a víz felé fordult.<br />
<strong>Bride</strong> ösztönösen nekidörgölőzött a férfi hátának.<br />
<strong>Vane</strong> felszisszent az érzéstől. A nő a dereka köré fonta a<br />
karját, és a kezét felcsúsztatta a mellkasára. – Ha tovább<br />
folytatod, nem kerülünk ki a víz alól – mondta rekedten.<br />
– Persze, hogy kimegyünk. Nem lesz túl jó móka, ha a víz<br />
lehűl.<br />
– Igaz.<br />
Majd <strong>Vane</strong> nagy örömére a nő felkapta a szappant, hogy<br />
lemossa.<br />
<strong>Bride</strong> még sosem csinált ilyet. Valójában nagy móka volt<br />
beszappanozni azokat az elbűvölő izmokat, és leöblíteni a testét.<br />
– Te aztán pompás látvány vagy – suttogta.<br />
<strong>Vane</strong> egy mosollyal és egy csókkal válaszolt.<br />
Miután végeztek, kiszálltak a zuhanyzóból. <strong>Bride</strong> azt gondolta,<br />
fel kell öltözniük, de meglepetésére <strong>Vane</strong> azt adta magukra, amit<br />
a szüleinél viseltek.<br />
– Hogyan csinálod ezt<br />
<strong>Vane</strong> vállat vont. – Olyan, mint a lélegzés. Csak rágondolok és<br />
megtörténik. Varázslat.<br />
– Azt kívánom, bár figyelmeztetnél, mielőtt ezt csinálod. Még<br />
mindig nem szoktam hozzá.<br />
326
SHERRILYN KENYON<br />
Csak azért, hogy jobb kedvre derítse, gyalog mentek végig a<br />
folyosón Fury szobájához.<br />
<strong>Vane</strong> bekopogott.<br />
– Igen – szólt Fury az ajtó másik oldalán.<br />
<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót, és meglátta Furyt az ágyon ülve a<br />
kutyával együtt. – A Szentélybe megyünk. Arra gondoltam, hogy<br />
szeretnél-e csatlakozni.<br />
– Persze. Cujo jöhet<br />
– Szerintem igen. Még mindig betehetjük egy ketrecbe, ha<br />
ideges lesz.<br />
– Ketrecek – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
<strong>Vane</strong> felé fordult. – Mivel a Szentélyben rengeteg különböző<br />
fajta állat él, van egy teljes szobányi ketrecük arra az esetre, ha<br />
valaki veszélyessé válna.<br />
Fury és Cujo eltűntek a szobából.<br />
– Hogy akarsz menni – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
<strong>Bride</strong> hosszan felsóhajtott. – Villants át, Scotty.<br />
<strong>Vane</strong> megfogta a kezét, és átteleportált a Szentélybe.<br />
Beletelt pár percbe, hogy betájolja, hol vannak. Milliószor volt<br />
már a bár előtt, de még sosem ment be. Az ajtón lévő jelzés<br />
alapján zárva volt. Azonban elég nagy mozgás volt odabent.<br />
Legalább ötven „ember” volt ott, beleértve Furyt és Cujót, aki a<br />
lakókat szaglászta.<br />
Számos asztalt összehúztak és csináltak belőle egy nagy<br />
bankett asztalt, amit fehér asztalterítővel takartak le. Egy másik<br />
asztal-együttesen több étel volt, amennyit valaha látott. Számos<br />
pulyka, comb és legalább két tucat féle sütemény és pite volt ott<br />
néhány olyan dologgal együtt, amit nem tudott beazonosítani.<br />
327
<strong>Night</strong> Play<br />
De ami leginkább megdöbbentette, az az, hogy mindenki<br />
hihetetlenül vonzó volt. Jézus! Olyan, mint egy szépségverseny.<br />
<strong>Bride</strong> nagyon megfélemlítve érezte magát.<br />
– <strong>Vane</strong> – egy magas, lenyűgöző szőke férfi jött oda. –<br />
Kíváncsiak voltunk, megteszed-e vagy sem.<br />
– Helló, Dev.<br />
<strong>Bride</strong> észrevett még két „Devet”, akik kaját hozva léptek be a<br />
terembe.<br />
– Négyes ikrek vagyunk – mondta Dev gonosz vigyorral. –<br />
Engem erről lehet felismerni. – Felhúzta a pólója ujját, és<br />
megmutatta neki a nyilas-íjas tetoválást, majd a testvéreire<br />
mutatott. – Az az aljas-kinézetű, aki gumbót cipel, Remi. A<br />
szemérmes ott, a medveboccsal az ölében Quinn és Cherif az,<br />
amelyik egy tál rákot visz. Nem baj, ha nem emlékszel arra, ki<br />
kicsoda, csak kiáltsd, hogy a „négyes” és válaszolni fogunk.<br />
A fickó nagyon barátságosnak és nyitottnak tűnt.<br />
– <strong>Bride</strong> vagyok – mondta, és kezet nyújtott neki. – Örülök a<br />
találkozásnak.<br />
Ahogy kezet ráztak, egy vonzó szőke férfi jelent meg <strong>Vane</strong><br />
mögött. Halkan morgott, farkasra emlékeztetve <strong>Bride</strong>-ot.<br />
– Még csak ne is gondolj rá, Sasha – morgott rá vissza <strong>Vane</strong>,<br />
halálos pillantást vetve a férfira. – Nincs hangulatom a<br />
szarságaidra.<br />
– Farkasok – mondta Dev <strong>Bride</strong>-nak. – Az alfának mindig meg<br />
kell mutatni a dominanciáját, akárhányszor csak találkoznak.<br />
Nézz rám, én medve vagyok. Mi jól elvagyunk egymás mellett.<br />
Kivéve, ha bekutyulsz nekünk, akkor letépjük a fejed.<br />
328
SHERRILYN KENYON<br />
Dev fejet hajtott Sasha felé. – Miért nem segítesz Papának,<br />
lehozni a hordókat<br />
Sasha odament <strong>Bride</strong>-hoz és megszagolta. Úgy tűnt,<br />
lenyugodott egy fokkal, mielőtt visszanézett <strong>Vane</strong>-re. – Rendben,<br />
Dev. Nem akarom kínos helyzetbe hozni <strong>Vane</strong>-t a párja előtt<br />
azzal, hogy a szeme láttára győzöm le.<br />
<strong>Vane</strong> tett felé egy lépést, de Dev az útjába állt.<br />
– Menj, Sasha – mondta Dev keményen.<br />
Sasha végül elment.<br />
Dev mélyet sóhajtott és <strong>Bride</strong>-ra vigyorgott. – Egy medvével<br />
kellett volna próbálkoznod, <strong>Bride</strong>. Akkor nem kellene az ilyesmik<br />
miatt aggódnod.<br />
– Jól van ez így. Jobb szeretem a farkasokat. – Nézte, ahogy<br />
Sasha Fury közelébe ér.<br />
Fury azonnal felugrott, és olyan vészjóslóan morgott, hogy<br />
megrémisztette őt. A mindig lezser és alkalmatlankodó Furyról<br />
sosem hitte volna, hogy ilyen is tud lenni.<br />
A farkas személyisége nagyon ijesztő tud lenni.<br />
– Farkasok, szét! – mondta és egy magas, csinos nő, aki<br />
francia akcentussal beszélt, közéjük állt. – Vagy egy vödör vizet<br />
borítok a nyakatokba.<br />
Remi jelent meg mellette. – Kell segítség, maman<br />
– Tőled nem, cher – mondta, és megpaskolta a férfi karját. –<br />
Menj, és segíts Jose-nek a konyhában!<br />
Remi figyelmeztetően nézett a farkasokra, majd<br />
engedelmeskedett anyjának.<br />
Amint Sasha és Fury között volt némi távolság, a nő odament<br />
hozzájuk.<br />
329
<strong>Night</strong> Play<br />
– Végre itt vagy. – Arcon csókolta <strong>Vane</strong>-t, majd <strong>Bride</strong>-hoz<br />
fordult. – Nicolette vagyok, de a legtöbb ember Mamának szólít.<br />
– <strong>Bride</strong> – mondta és kezet rázott a medvével.<br />
Nicolette <strong>Vane</strong>-re mosolygott. – Gyönyörű a párod, mon petit<br />
loup. Jót fogtál ki magadnak.<br />
– Merci, Nicolette.<br />
– Gyertek – mondta, és a terem belseje felé intett. – <strong>Vane</strong>,<br />
mutasd be a párod az embereknek, míg én meggyőződök róla,<br />
hogy a fiaim nem harcolnak! És ne aggódj, ha nem emlékszel<br />
mindenki nevére, <strong>Bride</strong>. Sokan vagyunk itt egyszerre. Idővel<br />
majd megtanulod.<br />
<strong>Bride</strong> megköszönte neki, majd <strong>Vane</strong> körbe vitte őt a teremben,<br />
és bemutatta őt az oroszlánoknak, tigriseknek, medvéknek,<br />
sólymoknak, sakáloknak és leopárdoknak. Még néhány ember is<br />
volt ott.<br />
Nicolette-nek igaza volt. Képtelen volt megjegyezni azt, ki<br />
kicsoda volt. Mivel csak néhány nő volt a társaságban, legtöbbjük<br />
valamelyik férfi párja, rájuk könnyebb volt emlékezni. De a<br />
férfiak… elég volt ahhoz, hogy a feje megfájduljon.<br />
– Hol van Fang – kérdezte, ahogy <strong>Vane</strong> befejezte, a<br />
konyhában lévők bemutatását.<br />
– Az emeleten. Gyere, bemutatlak neki.<br />
<strong>Vane</strong> átvezette egy ajtón, ami egy nagy viktoriánus<br />
fogadószobába nyílt.<br />
<strong>Bride</strong> megállt a látványtól. Plüss és díszített antik dolgok<br />
lenyűgöző látványa fogadta.<br />
– Ez a Peltier-ház – magyarázta <strong>Vane</strong>. – A Vér-vadászok itt<br />
élnek, ahol biztonságban vannak attól, hogy felfedezzék őket.<br />
330
SHERRILYN KENYON<br />
– Ez gyönyörű.<br />
– Merci – mondta Nicolette a hátul mögül. – Már lassan egy<br />
évszázada ez az otthonunk. Az a célunk, hogy még legalább<br />
ugyanennyi ideig megtartsuk.<br />
– Hogyan tudjátok ezt megtenni anélkül, hogy valaki rájönne,<br />
kik vagy mik vagytok<br />
– Megvannak a módszereink, cher – mondta egy kacsintással.<br />
– A mágiának megvannak az előnyei. – Átadott <strong>Vane</strong>-nek egy<br />
kis, fogadalmi gyertyát.<br />
<strong>Vane</strong> látta, hogy az üvegbe az „anya” név volt belegravírozva.<br />
A szíve megfájdult a látványtól.<br />
– Mi mindig emlékezünk azokra a szeretteinkre, akik<br />
eltávoztak – magyarázta Nicolette. – Mivel Fang nem tud anya<br />
emléke előtt tisztelegni, gondoltam, te talán szeretnél.<br />
<strong>Vane</strong> nem tudott megszólalni a torkában lévő gombóctól,<br />
ahogy Nicolette átvezette őt és <strong>Bride</strong>-ot egy kis szobába, ahol<br />
négy volt felállítva. A fényük gyémántként szikrázott a sötétzöld<br />
a falak között.<br />
– Milyen sok – mondta <strong>Bride</strong>, a neveket nézve.<br />
– Sokáig élünk – mondta Nicolette. – És háborúban állunk. A<br />
katagaria az árkádiaiak ellen, a Sötét-vadászok a démonokkal<br />
szemben. Az apolliták mindenki ellen. A végén mindenkinek<br />
megvannak az emlékei.<br />
Két gyertyára mutatott. – Azok a fiaimért vannak. Bastien és<br />
Gilbert. – Egy könnycsepp szaladt le az arcán. – Az ő emlékükre<br />
alapítottam a Szentélyt. Megfogadtam, hogy nem számít, apollita,<br />
ember, katagari vagy árkádiai, egy anya sem fogja megismerni<br />
azt a fajta bánatot, míg a gyermeke az én tetőm alatt lakik.<br />
331
<strong>Night</strong> Play<br />
– Annyira sajnálom, Nicolette.<br />
A medve szipogott, majd megérintette a karját. – Értékelem a<br />
szavaidat, <strong>Bride</strong>. Ezért vonom vissza <strong>Vane</strong> büntetését.<br />
<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek tűnt.<br />
– Ez a házassági ajándékom – mondta Nicolette. – Nincs<br />
falkád, amely megvédhetné őt, és ahogy azt Acheron mondani<br />
szokta, nagy árat fizettél a kedvességedért. Megvédted Sunshine-t<br />
a Sötét-vadászoknak, ezért mi megvédjük a párod és téged.<br />
– Köszönöm, neked, Nicolette – mondta <strong>Vane</strong>. – Nagyon<br />
köszönöm.<br />
Nicolette fejet hajtott, majd távozott.<br />
<strong>Vane</strong> meggyújtotta a gyertyát és a Colt anyjára emlékeztető<br />
mellé tette. A keze elidőzött az üvegen. Az arckifejezéséből <strong>Bride</strong><br />
látta, hogy a húgára emlékezik. Nagyon szerethette.<br />
A szeme fényes és izzó volt, ahogy a gyertya lángját nézte.<br />
Egy perc múlva ránézett.<br />
– Gyere – mondta és megfogta <strong>Bride</strong> kezét. – Itt az idő, hogy<br />
találkozz a testvéremmel.<br />
<strong>Bride</strong> követte őt, fel az emeletre.<br />
Ahogy elmentek az első szoba mellett, valaki olyan lépett ki<br />
rajta, akit <strong>Bride</strong> ismert. – Carson<br />
A férfi legalább annyira döbbent volt <strong>Bride</strong> jelenlététől, mint a<br />
nő az övétől.<br />
– <strong>Bride</strong> Mit csinálsz te… – A hangja elhalt, mikor a levegőbe<br />
szagolt. A szeme kitágult. – Közénk tartozol<br />
– Közénk<br />
– Carson egy sólyom – magyarázta <strong>Vane</strong>.<br />
– Nem létezik!<br />
332
SHERRILYN KENYON<br />
Carson bólintott. – Én vagyok a rezidens állatorvos és orvos<br />
itt, a Szentélyben. – Kinyitotta az ajtót, amin az előbb kijött, és<br />
megmutatta neki a mindennel felszerelt rendelőt, ahol még a<br />
<strong>Vane</strong> által említett ketrecek is láthatóak voltak.<br />
– Nem hiszem el – mondta <strong>Bride</strong> és Carsonra nézett. Évek óta<br />
ismerte.<br />
– Én sem – mondta. <strong>Vane</strong>-re nézett. – Gondolom, most<br />
gratulálnom kellene. Tudod, miből él az apja, ugye<br />
– Igen. A Herélő Király.<br />
Carson élesen beszívta levegőt. – Te aztán bátor vagy, farkas.<br />
Nagyon bátor.<br />
– Igen, tudom.<br />
– Nos, gondolom Fang szobájába tartotok. Lent találkozunk.<br />
<strong>Vane</strong> a következő szobába vitte <strong>Bride</strong>-ot, ami egy hálószoba<br />
volt.<br />
<strong>Bride</strong> félig-meddig arra számított, hogy ember lesz ott az<br />
ágyon, és kissé meglepődött, hogy egy barna erdei farkast látott.<br />
A szobában volt egy hihetetlenül vonzó nő is, aki akár Nicolette<br />
húga is lehetett volna.<br />
<strong>Vane</strong> bemutatta Nicolette lányát, Aimee-t, aki gyorsan<br />
távozott a szobából. És egyedül hagyta őket Fanggel.<br />
<strong>Vane</strong> elengedte <strong>Bride</strong> kezét, és átment az ágy másik végébe,<br />
ott letérdelt és Fang szemébe nézett. – Hé, öcskös – mondta<br />
halkan. – Elhoztam valakit, aki veled akart találkozni. <strong>Bride</strong><br />
A nő csatlakozott hozzá.<br />
A farkas nem mozdult.<br />
– Hello, Fang – mondta <strong>Bride</strong>. <strong>Vane</strong>-re nézett. –<br />
Megérinthetem<br />
333
<strong>Night</strong> Play<br />
– Ha szeretnéd.<br />
<strong>Bride</strong> a kezét a farkas fejére tette, és megsimogatta a füle<br />
mögött. – Örülök, hogy végre találkoztunk. <strong>Vane</strong> már sokat<br />
mesélt rólad.<br />
A farkas még mindig nem mozdult.<br />
<strong>Bride</strong> legszívesebben sírt volna mindkettejükért. Érezte, hogy<br />
<strong>Vane</strong>-nek mennyire fáj az, hogy a testvére nem ismeri fel őket<br />
– Azt hiszem, vissza kellene mennünk a földszintre – mondta<br />
<strong>Vane</strong> szomorúan.<br />
– Semmi baj. Maradhatunk egy darabig. Nem zavar.<br />
– Biztos<br />
<strong>Bride</strong> bólintott.<br />
– Oké, szerzek valami innivalót és visszajövök.<br />
– Várj – mondta, mielőtt a férfi eltűnhetett volna. – Van itt<br />
valahol mosdó<br />
– Carson rendelőjében van egy.<br />
– Remek.<br />
<strong>Vane</strong> eltűnt a szobából. <strong>Bride</strong> pedig a saját gondjával volt<br />
elfoglalva.<br />
Mikor kijött a mosdóból, észrevette, hogy Carson irodájának<br />
egyik tükre Fang szobáját mutatja.<br />
De nem ettől állt meg kis híján a szíve.<br />
Fang szobájában ott állt Bryani.<br />
334
13. FEJEZET<br />
V<br />
ane a bár mögött volt, és kólát vett el magának és <strong>Bride</strong>-nak,<br />
míg Colt heccelte őt.<br />
– Most már boldog vagy, hogy utána küldtelek<br />
– Fogd be, Colt!<br />
– Gyerünk már, farkas! Tudom, hogy utálod. Mondd<br />
„Köszönöm, Colt”!<br />
– Inkább a halál… – <strong>Vane</strong> hangja elhalt, mikor egy fényes<br />
villanás vágott át a tánctéren. Először azt hitte, valaki csatlakozott<br />
a partihoz, de aztán észrevette, hogy az „ember” nem képes<br />
megtartani az emberi alakját. Folyamatosan váltott ember és<br />
farkas között.<br />
Aztán felismerte őt.<br />
Stefan volt az.<br />
<strong>Vane</strong> letette az italokat, és átvágott a báron. Egyenesen a<br />
farkashoz rohant.<br />
– Nyugodj meg! – mondta Carson, ahogy leengedte a sérült<br />
farkast a földre. – Maradj az elsődleges alakodban!<br />
– Figyelmeztesd… <strong>Vane</strong>-t.<br />
335
<strong>Night</strong> Play<br />
<strong>Vane</strong> megragadta Stefant, és az erejét használva emberi<br />
alakban tartotta őt. – Miről figyelmeztessen.<br />
Stefanból ömlött a vér. Valaki addig ütötte, hogy majdnem<br />
belehalt. Elképesztő, hogy a farkas még életben volt. – Az…<br />
anyád…<br />
– Ne beszélj! – mondta Stefannak. – Gondold!<br />
Stefan hátra hajtotta a fejét, és becsukta a szemét.<br />
– Ő és az Őrzői megölték Petrát és Aloysiust – hallatszott<br />
Stefan hangja <strong>Vane</strong> gondolataiban. – Nem akartam meghalni.<br />
Alkut kötöttem vele, hogy életben hagy, ha elhozom ide, hogy<br />
megöljön téged és Fanget.<br />
<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta, de nem szólt közbe.<br />
– El kellett volna engednie. Ehelyett, mikor megtudta, hogy<br />
Fang a Szentélyben van, ellenem fordult. Jön, <strong>Vane</strong>. Talán már itt<br />
is van.<br />
– Whoá! – Kyle hangja a Peltier-ház előcsarnokából jött. –<br />
Mindenki, gyertek gyorsan! <strong>Vane</strong> kis emberi párja<br />
összeakaszkodott valami farkas tyúkkal az emeleten. És nyerésre<br />
áll!<br />
†<br />
<strong>Bride</strong> rettegett. A szíve dobolt, de nem volt hajlandó hagyni,<br />
hogy Bryani megölje Fanget.<br />
Talán <strong>Vane</strong>-t kellett volna hívnia, de azt akarta, hogy ennek<br />
végre vége legyen.<br />
Tudta, hogyan vessen véget ennek.<br />
Legalábbis remélte.<br />
336
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> kivágta Fang szobájának ajtaját.<br />
Bryani morogva fordult meg. – Maradj ki ebből! Nem a te<br />
dolgod.<br />
– De igen, az. Bántod a párom, bántasz engem, és nem fogom<br />
hagyni, hogy megtedd!<br />
– Nem akarlak bántani, <strong>Bride</strong>.<br />
– Akkor menj el!<br />
Bryani felé intett, és a falnak lökte <strong>Bride</strong>-ot. <strong>Bride</strong> hátába<br />
fájdalom nyilallt az ütközéstől, de nem csökkent az elhatározása.<br />
Bryani visszafordult Fanghez, és felé nyúlt.<br />
<strong>Bride</strong> megragadott egy széket, és a nő hátának vágta. Bryani<br />
térdre esett, majd megpróbált felé küldeni egy mágikus csapást.<br />
De mielőtt megtehette volna, <strong>Bride</strong> belelőtt egy nyugtatót,<br />
amit a rendelő asztaláról kapott fel.<br />
Bryani felsikoltott, és felé rohant. Mindketten a<br />
ruhásszekrénybe ütköztek.<br />
– Túl öreg vagyok már a harchoz – sziszegte a fogai között<br />
<strong>Bride</strong>. – És te is!<br />
Bryani hátrahanyatlott, ahogy a drog elkezdett hatni. Az<br />
erejével megpróbálta a lámpát <strong>Bride</strong> ellen küldeni, de az félúton<br />
leesett. – Mit tettél velem<br />
– Benyugtatóztalak.<br />
Három perccel később Bryani elterült a földön.<br />
<strong>Bride</strong> odament hozzá, és a hátára fordította. Bryani szeme<br />
tágra nyílt, és felfelé nézett. Elégedett volt magával, hogy sikerült<br />
megszelídítenie egy percre. <strong>Bride</strong> felemelte az anyósát, és<br />
átcipelte a mellettük lévő szobába, ahol bezárta az egyik ketrecbe.<br />
Volt a rácson egy piros kapcsoló, aminek a kijelzőjén az volt,<br />
337
<strong>Night</strong> Play<br />
hogy „zárás”. <strong>Bride</strong> lenyomta és remélte, hogy ez meggátolja<br />
Bryanit a mágia használatában.<br />
– Remek – mondta, és óvatosan figyelte Bryanit. – Elmegyek<br />
Carsonért, mert nem tudom, hogy megfelelő dózist adtam-e<br />
neked. Hiszed, vagy sem, nem akarlak megölni. De ne feledd, azt<br />
mondtam, nem akarlak! Ez nem jelenti azt, hogy nem foglak.<br />
Bryani keze megmozdult.<br />
Valószínű volt, hogy <strong>Bride</strong> nem adott volna neki, ezért volt<br />
most a nő a ketrecben.<br />
– Nézd, Bryani, nagyon sajnálom, ami veled történt. Tényleg<br />
sajnálom és megértem, miért gyűlölöd <strong>Vane</strong> apját. Minden jogod<br />
megvan rá. De ez kettőtök dolga. Semmi köze sincs se <strong>Vane</strong>-hez,<br />
se Furyhoz, se Fanghez. Ők a gyerekeid.<br />
– Meg kell halniuk! – suttogta Bryani, és <strong>Bride</strong> most már<br />
pontosan tudta, hogy nem adott neki elég nyugtatót. – Ők állatok.<br />
– Néztél már valaha is tükörbe – kérdezte <strong>Bride</strong>. – Az állatok<br />
nem eszik meg a kölykeiket. <strong>Vane</strong> nem próbált megölni téged<br />
azért, amiért elvittél. Békén hagyott téged és a faludat. Te vagy<br />
az, aki keresztültáncol az időn, hogy megölj valakit, aki sosem<br />
ártott neked. Istenem, megveretted Furyt, a tulajdon húsod és<br />
véred, és otthagytad meghalni. Mennyire emberi ez Hagyd abba<br />
a hazudozást önmagaddal szemben! Te sem vagy ember, Bryani.<br />
Vagy talán nagyon is az vagy. Isten tudja, az emberek a<br />
legszörnyűbb bűnöket követik el egymás ellen.<br />
Az állatok, mint azt Fury is megmondta, azért ölnek, hogy<br />
egyenek, vagy önvédelemből teszik. Hűségesek azokhoz, akiket<br />
szeretnek. A szívemet egy ember tépte ki a mellkasomból, és a<br />
földbe tiporta. <strong>Vane</strong> volt az, aki eljött hozzám, és újra boldoggá<br />
338
SHERRILYN KENYON<br />
tett. Tudom, hogy ő sosem bántana engem úgy, mint ahogy az a<br />
kígyó tette.<br />
<strong>Bride</strong> szeme könnybe lábadt, ahogy rájött, mennyire szereti a<br />
párját. – Szerintem, ha választanom kell ember és állat között,<br />
akkor az állattal tartok. Szóval figyelmeztetlek, Bryani. Ha még<br />
egyszer fenyegetést jelentesz <strong>Vane</strong> vagy a testvérei életére,<br />
megmutatom neked, mennyire ember vagyok. Elrejtőzök,<br />
levadászlak és megnyúzlak, miközben sikoltozol. Megértettél<br />
engem<br />
Hangos éljenzés hallatszott <strong>Bride</strong> mögül, őt éltetve.<br />
Megfordult és látta az egész Peltier klánt, plusz más ismerős<br />
arcokat a tömegben.<br />
De <strong>Vane</strong> volt az, aki magára vonzotta a tekintetét. Az arcán<br />
lévő büszkeségtől forróság öntötte el a testét.<br />
– A fenébe is, <strong>Vane</strong>, pokoli egy párod van – mondta az egyik<br />
Peltier négyes iker.<br />
Bryani <strong>Bride</strong> felé kapott. Kinyúlt a ketrecből és megpróbálta<br />
megragadni. – Nem állíthatsz meg, ember.<br />
– Ő nem, de én igen.<br />
<strong>Bride</strong> arrébb lépett, mikor Acheron keresztülsétált a tömegen<br />
és megállt Bryani előtt.<br />
Leguggolt a ketrec előtt, és mélyen Bryani szemébe nézett. –<br />
Hazaviszlek téged, Bryani és biztosítani fogom, hogy soha többé<br />
ne hagyhasd el az idősíkodat. Nem leszel képes ártani többé a<br />
fiaidnak.<br />
Bryani dacosan nézett Ash-re.<br />
– Nem – mondta Ash, mintha olvasna a nő gondolataiban. –<br />
Alastor nem fog neked segíteni. Az egyességetek megsemmisült.<br />
339
<strong>Night</strong> Play<br />
– Ezt nem teheted – morogta. – Nem szabadul meg tőlem, míg<br />
mindannyian nem találkoznak a párjukkal.<br />
Ash egy idegesítő félmosollyal válaszolt. – Többet kellene az<br />
istenek között lógnod, Bryani. Nagyon jól megtanítottak engem a<br />
kiskapuk törvényeire. Tudod, mindegyik fiad találkozott már a<br />
párjával. Csak ők még ezt nem tudják.<br />
– Tessék – kérdezte élesen Fury.<br />
Ash nem foglalkozott vele. – Alastor megszabadult tőled, és<br />
túlságosan is fél a bosszúmtól ahhoz, hogy újabb paktumot<br />
kössön veled.<br />
– És mi van az én bosszúmmal – sikoltotta Bryani. – Hol van<br />
az én igazságom<br />
Ash felállt és fáradtan felsóhajtott. – Tudod mit Mit szólnál<br />
egy alkuhoz Visszatérsz az idősíkodra, és gondoskodsz arról,<br />
hogy Dare ott maradjon, ahol van, és megadom neked azt, amire<br />
életedben a legjobban vágytál.<br />
Bryani félrehajtotta a fejét, és az atlantiszit szemlélte. –<br />
Esküszöl<br />
– Igen, esküszöm.<br />
A nő egy furcsa mozdulatot tett a szívétől az ajkáig. – Legyen.<br />
Most engedj ki a ketrecből, hogy bosszút állhassak!<br />
Ash a fejét rázta. – Nem fogom hagyni, hogy megöld a fiaid,<br />
Bryani.<br />
– De azt mondtad…<br />
– A legnagyobb kívánságodnak semmi köze hozzájuk. Most<br />
hazaküldelek és ígérem, alkonyatra boldog nő leszel.<br />
Bryani eltűnt a ketrecből.<br />
– Mit fogsz vele tenni – kérdezte Fury.<br />
340
SHERRILYN KENYON<br />
Ash keresztbe tette a karját, ahogy feléjük fordult. – Mi az a<br />
dolog, amiről apátok nyilvánosan is azt mondta, hogy bármit<br />
megtenne érte<br />
<strong>Vane</strong> álla leesett. – Hogy visszakapja a párját. De ez csak egy<br />
hazugság volt, amivel kivívta magának a falka sajnálatát és<br />
együttérzését.<br />
– Nos – mondta Ash vontatottan. – Vigyázz, mit kívánsz!<br />
Lehet, hogy megkapod.<br />
<strong>Vane</strong> halkan fütyült. – Emlékeztess, hogy sose húzzalak fel!<br />
– Ugye, nem fogod tényleg összerakni azt a kettőt – kérdezte<br />
<strong>Bride</strong>.<br />
Ash vállat vont. – A végzet egymásnak rendelte őket, és itt az<br />
ideje, hogy ebbe beletörődjenek. Ami köztük történik, az az ő<br />
dolguk.<br />
– Mivel tartozok ezért a szívességért – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Ez ingyenes. Mikor segítettél Talonnak, nagy árat fizettél<br />
érte, olyat, amilyet senki nem lett volna szabad. Fogd fel afféle<br />
esküvői ajándéknak tőlem és Simitől! Sem az anyád, sem az apád<br />
nem fog fenyegetést jelenteni számotokra, vagy a gyerekeitek<br />
számára.<br />
– Megjósolod a jövőt, Acheron – kérdezte Nicolette.<br />
– Nem egészen. Nem azt mondom meg, mi fog történni. Csak<br />
azt, hogy mi nem fog.<br />
– Köszönöm, Ash – mondta <strong>Vane</strong>.<br />
– Mivel olyan adakozó hangulatban vagy – mondta Fury a<br />
küszöbről –, nem akarod megmondani nekem, ki a párom<br />
Ash egy huncut félmosolyt villantott rá. – Rád vár a feladat,<br />
hogy megtaláld.<br />
341
<strong>Night</strong> Play<br />
– Igen, de…<br />
– Add fel, farkas! – mondta Colt, megveregetve Fury hátát. –<br />
A nagy Acheron sosem fog felelni erre a kérdésre.<br />
– Ó, ember, ez az őrületbe fog kergetni. Tudod, több ezer<br />
nővel találkoztam már az életemben.<br />
– Igen – mondta Ash –, de még nem feküdtél le minddel.<br />
Olyan volt, mintha Furynak fájdalmai lennének.<br />
<strong>Vane</strong> odament, és a karjaiba húzta <strong>Bride</strong>-ot. – Köszönöm –<br />
mondta és megölelte a nőt. – Mikor Kyle bejelentette, hogy itt<br />
vagy az anyámmal…<br />
<strong>Bride</strong> a férfi nyaka köré fonta a karjait és hagyta, hogy az<br />
iránta érzett szerelme elárassza. – Nem hagyhattam, hogy bántsa<br />
a testvéred.<br />
Ash mindenkit kihessegetett a szobából, hogy nyugodtan<br />
csókolózhassanak.<br />
Pár perc múlva <strong>Vane</strong> átteleportált Carson irodájából vissza, a<br />
Szentélybe. Stefan az egyik széken ült, kicsit kábának látszott, és<br />
még mindig vérzett.<br />
Szegény farkas. De túl fogja élni.<br />
Valaki el kezdte játszani a „Sweet Home Alabamát”.<br />
– Elkéstél – kiabálta Colt. – Már rég tudjuk, hogy Ash itt van.<br />
– Szóval – mondta Ash, és <strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong> mellé lépett. – Kit<br />
fogsz a falkád élére állítani<br />
– Nem az én dolgom. Száműzött vagyok.<br />
– Igen, de Markus egy órán belül eltűnik, és szükségük lesz<br />
valakire, aki vezeti őket.<br />
342
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Vane</strong> Stefanra nézett, aki már régóta szeretett volna a falka<br />
élére állni. Sajnos, a farkas egy idióta volt, ha megpróbált<br />
egyességre lépni <strong>Vane</strong> anyjával.<br />
A tekintete Furyra és Cujóra vándorolt.<br />
– Fury – szólt neki oda <strong>Vane</strong>. – Mit szólnál egy falka farkas<br />
vezetéséhez<br />
Egy sunyi mosoly terült szét a farkas arcán. – Imádnám.<br />
– Ostoba ötlet – szólt bele élesen Stefan, és megpróbált talpra<br />
állni. Túl gyenge volt. – Nem elég erős ahhoz, hogy összetartsa a<br />
falkát.<br />
<strong>Vane</strong> az öccsére nézett, majd Stefanra. – De igen, az. Mert<br />
tudom, hogy a testvérem áthelyezi a falkát New Orleansba.<br />
– Sosem fogok kiállni érte – morogta Stefan.<br />
– Még állni sem tudsz, seggfej – vágott vissza Fury.<br />
<strong>Vane</strong> nem foglalkozott Fury kitörésével. – De igen, ki fogsz.<br />
Mert ha nem, te és én táncolni megyünk. – <strong>Vane</strong> visszavonta a<br />
varázslatot, ami az arcán lévő jelet takarta.<br />
Stefan még sápadtabb lett.<br />
– Kérdés<br />
Stefan Furyhoz fordult és megrázta a fejét. – Akarod, hogy<br />
elkezdjek felkészülni a visszavonulásra<br />
Fury gonoszul vigyorgott. – Azt mondanám, igen, de úgy<br />
nézel ki, mint aki egyetlen dolgot kezdhet el, a vérzést. Majd<br />
gondoskodok a falkáról. Carson, felvinnéd Stefant az emeletre,<br />
mielőtt összeesik<br />
Carson bólintott, majd felteleportált Stefannal.<br />
Fury odament <strong>Vane</strong>-hez. – Köszönöm, <strong>Vane</strong>.<br />
343
<strong>Night</strong> Play<br />
– Semmi gond. Te kiérdemelted és kétségtelenül jobban<br />
megérdemled, mint bárki más.<br />
<strong>Bride</strong> nem is lehetett volna büszkébb <strong>Vane</strong>-re, mint abban a<br />
pillanatban volt.<br />
– Kaja!<br />
<strong>Bride</strong> megfordult a boldog sikoltásra, a hang ismerős volt.<br />
Ash barátja, Simi jött be az ajtón, sugárzó mosollyal. Hosszú,<br />
fekete haját arca mindkét oldalán egy-egy copfba fogva és egy<br />
pár fénylő vörös szarv volt a fején. Egy rövid, fekete szoknyát<br />
viselt, lila és fekete csíkos feszes harisnyával, ami egy pár fekete<br />
harci csizmában tűnt el. Szűk, vörös fűzőt és fekete hálós felsőt<br />
viselt.<br />
<strong>Bride</strong> észrevette, hogy a medve klán számos tagjának az arca<br />
eltorzul.<br />
– Rendben, <strong>Vane</strong> – kérdezte halkan. – Mi Simi Állat, zöldség,<br />
vagy ásvány<br />
– Más – mondta nevetve. – Ő egy démon. Szó szerint.<br />
– Valaki számolja meg a kölyköket – kiabálta Dev.<br />
– Ó, fúj – mondta neki Simi. – Nem fogok szőrös jószágokat<br />
enni, mikor van annál jobb is. – Kinyitotta a nagy fekete táskáját,<br />
amit magával cipelt, és kihúzott egy extra nagy üveg barbecue<br />
szószt.<br />
Simi átvágott a tömegen, míg meg nem látta <strong>Bride</strong>-ot.<br />
Boldogan felsikoltott. – Te is itt játszol most már, Bridie Most is<br />
nálad vannak azok a csillogó ékszerek<br />
– Nem, Simi. A boltomban vannak.<br />
A lány fintorgott, majd Ash-hez fordult. – Akri Elmegyünk<br />
újra Bridie boltjába<br />
344
SHERRILYN KENYON<br />
– Persze, Simi. De nem ma. <strong>Bride</strong> itt van és nem ott.<br />
– Ó. Rendben. Simi megvehet mindent, amit akar<br />
– Természetesen.<br />
Simi szélesen mosolygott, majd ugrálni kezdett, mint egy kis<br />
gyerek. – Oké, mindenki táncoljon! Te is, akri.<br />
Hirtelen a Macarena hangzott fel. A bárban mindenki<br />
morgolódni kezdett, kivéve Simit, aki boldogan nevetett.<br />
Megragadta Ash karját és a parkett felé húzta.<br />
– Mindenki, most! – kiabálta Simi.<br />
Lassan a bár összes vendége a parkett felé vette az irányt.<br />
<strong>Bride</strong> megdöbbent, mikor <strong>Vane</strong> kinyújtotta a kezét felé, és a<br />
tánctér felé.<br />
– <strong>Vane</strong>…<br />
– Mikor Simi azt mondja, táncoljunk, mindenki táncol.<br />
– Persze, a nagy fenéket – mondta az egyik korábban látott<br />
férfi morogva az egyik asztalnál. – Én nem táncolok senki<br />
kedvéért.<br />
Amint kimondta, felugrott és elkezdte csapkodni az ágyékát,<br />
mintha égne.<br />
– Légy átkozott, Ash! – morogta.<br />
Ash kényeskedve affektált. – A hölgy azt mondta, táncolj,<br />
Justin. Fogd a párduc-segged és gyere.<br />
<strong>Bride</strong> nevetett, ahogy mindenki, beleértve Ash-t is, elkezdte<br />
táncolni a macarenát. Nyilván ez volt élete legkülönlegesebb<br />
perce.<br />
Mikor vége volt, Simi a barbecue szósszal a kezében az egyik<br />
asztalhoz szaladt, és felkapott egy egész pulykát.<br />
345
<strong>Night</strong> Play<br />
– Nagyon csúnyán elkényeztetted azt a démont, Ash – morogta<br />
Justin.<br />
Ash jólnevelten vállat vont, és odalépett az asztalhoz, ahol<br />
Simi a pulykát ette.<br />
<strong>Bride</strong> és <strong>Vane</strong> leültek Fury mellé, míg mindenki más sorba állt<br />
a terített asztalnál.<br />
– Én még mindig tele vagyok – mondta <strong>Bride</strong>.<br />
– Én is – értett egyet <strong>Vane</strong>. Szóval csak ültek és beszélgettek a<br />
medvékkel, míg azok ettek.<br />
Beszélgetések hangzottak a terem minden pontjáról, és <strong>Bride</strong><br />
fülét teljesen betöltötte a boldog beszélgetés és a zene.<br />
Hirtelen mindenki elhallgatott.<br />
<strong>Bride</strong> látta, hogy <strong>Vane</strong> arca megfeszül, ahogy a konyha ajtaja<br />
felé nézett.<br />
Megfordult, és egy elképesztő fiatalembert látott feléjük<br />
tartani. Egy kicsit magasabb volt <strong>Vane</strong>-nél és fekete, bozontos<br />
haja volt. A karjait védekezően maga köré fonta, és hosszú ujjú<br />
fekete inget és farmert viselt.<br />
A szeme őt és <strong>Vane</strong>-t nézte, ahogy lassan átvágott a tömegen,<br />
anélkül, hogy bárkihez is szólt volna.<br />
Előttük állt meg. A szemei bánatosak és tűnődőek voltak,<br />
ahogy a kezét <strong>Bride</strong> felé nyújtotta.<br />
<strong>Bride</strong> kezei remegtek, mikor megfogta a férfi kezét.<br />
– Olyan gyönyörű, <strong>Vane</strong> – mondta Fang rekedt hangon. –<br />
Örülök, hogy megtaláltad.<br />
<strong>Vane</strong> felállt, de Fang hátrébb lépett.<br />
– Fang – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
Fang elhúzódott tőlük.<br />
346
SHERRILYN KENYON<br />
<strong>Bride</strong> nem jutott levegőhöz, ahogy figyelte a férfit, ahogy<br />
visszament a konyha felé, ahol Aimee várt rá. A medvelány<br />
átölelte őt, és <strong>Bride</strong> meglepetésére, Fang engedte neki, hogy a nő<br />
a karjaiban tartsa, ahogy visszatértek a Peltier-házba.<br />
– Jól vagy – kérdezte <strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong>-t, ahogy a férfi újra leült.<br />
Egy mosoly játszott a férfi ajkainak a szélén. – Igen. Hosszú<br />
idő után először, azt hiszem, igen.<br />
– Remek – mondta Fury. – Mert ha Aimee Peltier-ével kavar,<br />
Fangnek mindkettőnkre szüksége lesz ahhoz, hogy megvédjük őt<br />
attól, hogy a medvék elevenen megnyúzzák.<br />
A banda, amelyik különféle állatokból verbuválódott, felment<br />
a színpadra és felvették a hangszereiket.<br />
Míg hangolták őket, egy aprócska majom futott oda <strong>Bride</strong>-hoz<br />
és felugrott a vállára.<br />
– Szia – mondta neki. – Nem is tudtam, hogy vannak Vérmajmok.<br />
– Mert nincsenek – mondta egy magas, sovány, szőke férfi és<br />
kinyújtotta a kezét a majomért. <strong>Bride</strong> emlékezett rá, hogy<br />
bemutatták neki korábban. A neve Wren. – Marvin az egyetlen<br />
nem-vér a bárban. – A majom felfutott a karján, és elhelyezkedett<br />
a vállán.<br />
– Ó, sajnálom.<br />
Wren rámosolygott. – Semmi baj. Sokáig tartott, míg<br />
hozzászoktam az itteni emberekhez.<br />
<strong>Bride</strong> nézte, ahogy elsétált.<br />
A banda farkas dalokat kezdett játszani. <strong>Bride</strong> arca<br />
felforrósodott, ahogy énekeltek. A dalok között volt a „Piroska és<br />
347
<strong>Night</strong> Play<br />
Farkas”, „London Vérfarkasai”, „Rossz Hold Kelt Föl” és az<br />
„Éjféli Különlegesség” is.<br />
– Gyere fel, <strong>Vane</strong> – mondta bele Colt a mikrofonba. – Énekelj<br />
egyet a vacsoráért.<br />
<strong>Vane</strong> kissé félénknek tűnt, mielőtt felállt és csatlakozott a<br />
bandához a színpadon.<br />
– Nem tudtam, hogy tud énekelni – jegyezte meg Furynak.<br />
– Én sem.<br />
<strong>Bride</strong> azt várta, hogy <strong>Vane</strong> valami klasszikus rock számot fog<br />
énekelni, így mikor elkezdte énekelni a „A Mi Történetünket”,<br />
<strong>Bride</strong> szeme megtelt könnyel. <strong>Vane</strong> nem a vacsora miatt énekelt.<br />
Neki énekelt.<br />
Dev odajött hozzá, és felvitte magával a színpadra.<br />
<strong>Bride</strong> nem tudott másra figyelni, csak <strong>Vane</strong>-t hallgatta.<br />
Gyönyörű hangja volt, és mikor befejezte, magához intette a<br />
színpadra. Ott, minden Vér-vadász előtt letérdelt elé.<br />
– Tudom, hogy Vér-vadász hagyomány szerint mi már egy pár<br />
vagyunk, de biztosra akarok menni, és helyesen csinálni. –<br />
Letette a mikrofont a színpadra és előhúzott egy gyűrűt a<br />
zsebéből.<br />
<strong>Bride</strong> érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán, ahogy a<br />
gyémántgyűrűt az ujjára húzta.<br />
– Szeretlek, <strong>Bride</strong> McTierney, és veled akarom letölteni az<br />
életemet, hogy megmutathassam, mennyit jelentesz nekem.<br />
Hozzám jössz feleségül<br />
Nem tudta abbahagyni a sírást. Alig látott a könnyeitől. Csak<br />
bólintani tudott, mint egy hisztérikus őrült.<br />
Azt gondolta, <strong>Vane</strong> mosolygott, de nem volt benne biztos.<br />
348
SHERRILYN KENYON<br />
– Minden rendben – mondta <strong>Vane</strong> a mikrofonba. – Azon a<br />
napon is sírt, mikor találkoztam vele. Azt hiszem, ez egy jó dolog<br />
az embereknél.<br />
– Ááá, én is zokognék, ha téged kellene néznem minden nap,<br />
életem hátra lévő részében, <strong>Vane</strong> – mondta Colt.<br />
<strong>Vane</strong> nem törődött vele, felállt és letörölte a nő könnyeit a<br />
kezével. – Egyre jobb vagyok, <strong>Bride</strong>. Most legalább nem szúrtam<br />
ki a szemed.<br />
– Nem – mondta, és visszaszorította a könnyeit. – Nem tetted.<br />
<strong>Vane</strong> megcsókolta, majd levitte a színpadról.<br />
Ash a színpad aljánál várt rájuk Simivel, aki szintén sírt. – Ez<br />
gyöööönyörűűű volt – zokogta hisztérikusan <strong>Vane</strong>-nek. Aztán<br />
Ash felé fordult. – Akri, Simi azt szeretné, hogyha ő is kapna egy<br />
ilyen ajánlatot. Érd el annál a modellnél, Travis Fimmelnél, hogy<br />
megtegye ugyanezt! Kérlek!<br />
– Már mondtam neked, Sim, nem vihetem el az embereket az<br />
életükből.<br />
– De <strong>Vane</strong> elvitte <strong>Bride</strong>-ot.<br />
– Nem, Sim. <strong>Bride</strong> választotta <strong>Vane</strong>-t.<br />
– Akkor érd el, hogy Travis engem válasszon!<br />
– Azt nem tehetem. Nem lenne helyes.<br />
Simi lekicsinylő mozdulatot tett, aztán meglátta, hogy az egyik<br />
medve egy tortát hozott fel a konyhából. A könnyei azonnal<br />
felszáradtak.<br />
– Óóó – suttogta Simi, és éhesen bámulta a tortát. –<br />
Csokoládé. A kedvencem. Most megyek. Viszlát.<br />
349
<strong>Night</strong> Play<br />
Ash nevetett, ahogy Simi odafutott, és szó szerint letámadta a<br />
szegény medvét, aki a tortát tartotta. Kikapta a kezéből, és az<br />
egyik sarkot célozta meg, hogy egyedül legyen zsákmányával.<br />
Ash a fejét rázta, majd visszafordult hozzájuk. – Mostanra már<br />
megszabadultál apádtól, és csak még egyszer gratulálni akartam<br />
mindkettőtöknek.<br />
– Kösz, Ash – mondta <strong>Vane</strong>, és kezet nyújtott neki.<br />
Ash bólintott, miközben kezet ráztak. – Amúgy, nem kell<br />
aggódnotok.<br />
– Mi miatt – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />
– Gyermekeid lesznek, és nem kölykeid. És semmi alom.<br />
<strong>Bride</strong> jobban megnyugodott, mint ahogy azt gondolta volna. –<br />
Köszönöm.<br />
– Bármikor.<br />
Ash otthagyta őket, felvett egy szelet pitét az asztalról, majd<br />
csatlakozott Simihez, aki csokival borított arccal nézett fel rá. A<br />
tortát kevesebb, mint tíz perc alatt, szőrén-szálán eltűntette.<br />
<strong>Vane</strong> átkarolta <strong>Bride</strong> vállát. Mikor visszaértek az asztalukhoz,<br />
látta, ahogy Fury és Cujo megosztoznak egy szelet marhasültön.<br />
<strong>Bride</strong> elkezdett nevetni, ahogy körbenézett az újonnan talált<br />
állatkerten és a családján.<br />
– Mi a baj – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />
– Semmi. Csak arra gondoltam, hogy az életem teljesen a<br />
kutyák körül forog, de nem cserélném el semmi pénzért.<br />
350
EPILÓGUS<br />
V<br />
ane a múltba teleportált. Nem volt túl nagy erőfeszítés<br />
megtalálnia a szüleit. Végül is, Acheron nem vesződött<br />
azzal, hogy elrejtse a szagukat előle, és úgy egy órája lehettek itt,<br />
együtt.<br />
A Sötét-vadász elkülönítette a két Vér-vadászt egy, a világtól<br />
távol eső szigeten, valamikor az ötödik század környékén.<br />
Egyikőjüknek sem volt meg az ereje arra, hogy, hogy elhagyják a<br />
szigetet, vagy az idősíkot.<br />
Ez a sors tényleg rosszabb volt a halálnál.<br />
Vagy legalábbis az lesz.<br />
<strong>Vane</strong> az „arénában” jelent meg, ahol a szülei harcoltak,<br />
egymásnak feszülő kardokkal. Már mindketten véresek voltak a<br />
párharctól, és még ha <strong>Vane</strong>-t le is kellett volna nyűgözze a<br />
látvány, ő nem érzett csodálatot.<br />
Miért is érzett volna Ez a két ember, minden hibájuk ellenére<br />
is a szülei voltak, és ha ők nem lettek volna, meg sem születik.<br />
De akkor is, néhány dolog megbocsáthatatlan.<br />
Apja habozott, mikor meglátta <strong>Vane</strong>-t. Ez egy jó nyitást adott<br />
az anyjának, aki keresztüldöfte Markust a kardjával.<br />
Ennek egy halálos csapásnak kellett volna lennie.<br />
Mégsem volt az.<br />
351
<strong>Night</strong> Play<br />
Anyja kirántotta a kardot a férfiból, elmondott néhány átkot, és<br />
újra leszúrta Markust. Markus pedig csak állt ott, és hitetlenkedve<br />
pislogott attól, hogy sértetlen maradt a támadás ellenére.<br />
– Add fel, anya! – mondta <strong>Vane</strong>, mikor melléjük ért.<br />
A nő megfordult, és addig átkozódott, míg a tekintete <strong>Vane</strong><br />
arcára nem szegeződött.<br />
Most az egyszer <strong>Vane</strong> nem foglalkozott azzal, hogy elrejtse<br />
előlük az arcán lévő jelet. Nézte, ahogy a nő arckifejezése<br />
megtelik iszonyattal, és rájön a fiát övező igazságra.<br />
– Tudom, hogy Acheront kicsit sem érdekli, ha ti ketten<br />
megölitek egymást – mondta lassan. – De én nem tudok azzal a<br />
tudattal élni, hogy ő halálra ítélt benneteket, még ha meg is<br />
érdemelnétek.<br />
– Ezt hogy érted – kérdezte Markus.<br />
– Kicsit beleavatkozok a dolgokba. Harcolhattok és<br />
megölhetitek egymás újra és újra, de egyikőtök sem halhat meg a<br />
másik kezétől.<br />
– Rendben, legyen – vágta rá élesen Markus. – Akkor<br />
megölöm magam.<br />
– Azt sem engedem.<br />
Bryani átkozta őt. – Nem állíthatsz meg minket.<br />
<strong>Vane</strong> felnevetett. – Ó, de igen anya, meg tudlak. Figyelned<br />
kellett volna Furyra, mikor az erőmről próbált beszélni. Csak egy<br />
maroknyi ember van ezen a földön, aki képes semlegesíteni a<br />
hatalmamat. És ti nem vagytok köztük.<br />
Bryani szeme elkeskenyedett. – Miért csinálod ezt<br />
– Mert ideje, hogy végre közös nevezőre jussatok. Amit<br />
Markus tett, az rossz volt, de nekem mindig azt mondták, hogy<br />
352
SHERRILYN KENYON<br />
két rossz nem szül jót. Szóval most itt vagyok és most az egyszer<br />
a helyes dolgot teszem. Meg kell oldanotok azt, ami kettőtök<br />
között van! – Vett egy mély levegőt. – Néhány évtized múlva<br />
visszatérek megnézni, hogy haladtok.<br />
– Nem hagyhatsz minket így itt. Nem teheted ezt! – rikoltotta<br />
Bryani.<br />
– Miért nem, anya Apa összeveretett engem és Fanget, és<br />
kilógatott minket, hogy meghaljunk, szó szerint. Te majdnem<br />
megölted Furyt, és otthagytad meghalni. Most mindketten azzal<br />
vagytok, aki valójában felhúzott, mi pedig élhetjük az életünket<br />
békében, távol tőletek. További jó háborúzást!<br />
<strong>Vane</strong> elteleportált tőlük, vissza <strong>Bride</strong>-hoz, akit nagyon<br />
lefoglalt az, hogy összerámolja a holmijukat Valerius házában.<br />
– Tudod, hogy nem kell ezt tenned, ugye<br />
A nő felugrott és levegőért kapkodott. – Tényleg egy csengőt<br />
kell a nyakadba kötnöm.<br />
<strong>Vane</strong> nevetett.<br />
<strong>Bride</strong> megint ugrott egyet, mikor az összes holmija hirtelen a<br />
bőröndjében jelent meg. – <strong>Vane</strong>…<br />
– Mi az<br />
– Mindegy – mondta nevetve. Ő sem szerette volna<br />
megváltoztatni őt.<br />
<strong>Vane</strong> a háta mögé sétált és magához húzta.<br />
<strong>Bride</strong> egy percig kiélvezte az érzést, hogy ott van. Élvezte az<br />
erős karjait a dereka körül. – Szóval, mit fogsz csinálni az életed<br />
hátralévő részében most, hogy a szüleidről gondoskodtak, és Fury<br />
gondját viseli a falkának<br />
– Őszintén<br />
353
<strong>Night</strong> Play<br />
– Igen.<br />
– Nem akarok mást csinálni, mint téged nézni.<br />
– Igen, de…<br />
– Semmi de, <strong>Bride</strong>. Négyszáz éven keresztül foggal és<br />
körömmel harcoltam mindenért. Rejtegettem, ki és mi vagyok.<br />
Most már erre nincs szükségem. Te biztonságban vagy itt, New<br />
Orleansban, és én pedig biztosra megyek, hogy ez így is<br />
maradjon.<br />
A nő megfordult a karjaiban, és a nyaka köré fonta a karjait. –<br />
És mi lesz a butikommal<br />
– Az a tiéd.<br />
– Segítesz az irányításában<br />
– Nem, túl elfoglalt leszek azzal, hogy téged nézzelek.<br />
†<br />
Furynak és Fangnek is meglesz a maga története. Furyt A hold<br />
árnyéka című antológiában láthatjuk viszont, míg Fang a sorozat<br />
18. kötetében tér vissza (Bad Moon Rising). Persze <strong>Vane</strong> és <strong>Bride</strong><br />
is visszatérő szereplők lesznek.<br />
A fordítás Sherrilyn Kenyon <strong>Night</strong> Play című műve alapján<br />
készült.<br />
Ezer köszönet a Könyvrajongó csapatnak a segítségért!<br />
Javította: Negra<br />
Szerkesztette: Andi<br />
Fordította: Szannya22<br />
354