09.02.2015 Views

Night play (Vane és Bride)

Night play (Vane és Bride)

Night play (Vane és Bride)

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.

Az angolban a Vér-vadász szó were-hunterként szerepel. A „were” szó<br />

jelentése ember, magyarba fonetikusan került át a „werewolf”-ból<br />

aminek valódi jelentése emberfarkas. Magyarul ez a vérfarkas.<br />

Lényegében, lehet, hogy lesz olyan hely, ahol „vér” szótag „emberként”<br />

értendő. Már maga a Vér-vadász is ilyen.<br />

Ez egy ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható!


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Night</strong> Play


EREDET<br />

T<br />

arts velem, modernkori utazó, vissza abba az időbe, mely<br />

összefonódott a misztériumokkal! Vissza egy ősi legendához,<br />

melyet jobbára már elfelejtettek. Vagy legalábbis a nagy részét…<br />

Eltorzították.<br />

Maradványait még megtaláljuk haladó világunkban. Mit ne<br />

tudna egy jelenkori halandó arról, hogy félje a különös hangokat<br />

a telihold fénye alatt Hogy félje a farkas vonyítását A sólyom<br />

vijjogását Óvatosan néz be a legsötétebb sikátorokba. De nem az<br />

emberi rablóktól, hanem valami teljesen mástól tartva.<br />

Valami sötéttől. Veszélyestől. Valamitől, ami sokkal<br />

halálosabb a mi gyenge emberi utánzóinknál.<br />

De az emberekben nem volt mindig meg ez a fajta félelem.<br />

Valamikor, nagyon régen, az állatok még állatok, az emberek<br />

pedig emberek voltak.<br />

Egészen Allagi napjáig. Azt mondják, hogy a Vér-vadászok<br />

születése, mint minden más gonoszság, a legjobb szándékkal<br />

kezdődött.<br />

4


SHERRILYN KENYON<br />

Lycaonnak, Árkádia királyának fogalma sem volt róla, mikor<br />

megházasodott, hogy gyönyörű, szeretett királynője nem ember.<br />

Felesége sötét titkot rejtegetett. Az elátkozott apollita faj<br />

tagjaként született és arra volt ítélve, hogy fiatalsága<br />

virágkorában haljon meg… mindössze huszonhét évesen.<br />

Mikor Lycaon látta, hogy utolsó születésnapján szeretett<br />

felesége borzalmas halált halt, tudta, fiaira is ez a sors vár, hogy<br />

ifjúként kövessék anyjukat a sírba.<br />

Bánattól meggyötörten kereste fel papjait, akik azt mondták<br />

neki, hogy nincs mit tenni. A végzet az végzet.<br />

De Lycaon nem volt hajlandó hallgatni a bölcsességükre.<br />

Varázsló volt és eltökélte, hogy senki sem fogja ellopni tőle a<br />

fiait. Még maga a Végzet sem.<br />

Így hát elkezdett kísérletezni a mágiájával, hogyan tudná<br />

meghosszabbítani felesége népének élettartamát. Elfogta őket és<br />

mágikusan összekapcsolta az esszenciájukat különféle<br />

állatokéval, melyek az erejükről voltak híresek: medvékkel,<br />

párducokkal, leopárdokkal, jaguárokkal, sólymokkal,<br />

oroszlánokkal, tigrisekkel, sakálokkal, farkasokkal és még<br />

sárkányokkal is.<br />

Éveket töltött el azzal, hogy tökéletesítse az új fajt, egészen<br />

addig, míg biztos nem volt abban, hogy megtalálta a gyógymódot<br />

fiai számára. Összekötötte őket egy sárkánnyal és egy farkassal, a<br />

legerősebbekkel az állatok közül, melyekkel kísérletezett, és több<br />

erővel és varázslattal töltötte fel őket, mint bármely másik<br />

kísérleti alanyát. Igazából a saját hatalmát adta a fiainak.<br />

A végén sokkal többet kapott, mint remélni merte. Fiai élete<br />

nem csak hogy hosszabb lett, mint feleségé, hosszabb lett, mint<br />

az összes ismert fajé.<br />

5


<strong>Night</strong> Play<br />

Mágikus képességeikkel és állati erejükkel tízszer, néha<br />

tizenkétszer hosszabb élettartamuk volt, mint az embereknek.<br />

A Végzet Istennői lenéztek és látták, mit tett a büszke király.<br />

Dühösek voltak, amiért az beleszólt az ő akaratukba, ezért a<br />

Végzet elrendelte, hogy Lycaon ölje meg a fiait és az összes<br />

hozzájuk hasonlót.<br />

Lycaon visszautasította őket.<br />

Így a Végzet kiagyalta hát saját büntetését a király gőgjéért.<br />

Lycaon fiai és a többi fajtársuk új átkot kapott.<br />

– Sosem lesz béke a gyermekeid között. – Clotho, az egyik<br />

Végzet – az, aki megszövi az élet fonalát – jelentette ezt ki. – Az<br />

örökkévalóságig fogják egymást gyűlölni, és harcolni fognak,<br />

egészen addig, míg az utolsó sem lélegzik többé.<br />

És így is lett. Ha Lycaon összekötött egy állatot egy emberrel,<br />

valójában két élőlényt alkotott. Egyet, aki állati szívvel<br />

rendelkezett és egyet, aki emberivel.<br />

Azokat, akik emberként éltek és emberi szívük van,<br />

árkádiainak nevezték, Lycaon népe után. A katagaria pedig azok<br />

neve lett, akik állati szívvel éltek.<br />

A katagaria állatnak született és állatként is élt, mégis, mikor<br />

elérték a serdülőkort, mikor a mágikus erejüket felszabadították a<br />

hormonok, képesek lettek emberré változni – legalábbis kívülről.<br />

De akkor is állati szívük vezette cselekedeteiket.<br />

Ahogyan az árkádiaiak is embernek születtek és emberként is<br />

éltek, egészen addig, míg a pubertáskor meg nem hozta<br />

varázserejüket és ezzel a képességet, hogy állati alakba<br />

változzanak.<br />

Ugyanazon érme két oldalaként a két fajnak békében kellett<br />

volna élnie. Ehelyett az istennők leküldték Discordiát, hogy<br />

6


SHERRILYN KENYON<br />

ültessen közéjük bizalmatlanságot. Az árkádiaiak<br />

felsőbbrendűnek érezték magukat állati unokatestvéreikkel<br />

szemben. Elvégre ők emberek voltak emberi értelemmel, míg a<br />

katagaria állatokból állt, akik képesek voltak emberi alakot ölteni.<br />

A katagaria hamar rájött, hogy az árkádiaiak nem őszinték<br />

szándékaikkal kapcsolatban, és mondanak valamit, de közben<br />

egészen mást tesznek.<br />

A két csoport az összes idősíkon egymásnak esett, és<br />

felállították a saját erkölcsi mércéjüket. Az állatok azt gondolták,<br />

hogy az árkádiaiak jelentik a valódi fenyegetést, míg az<br />

árkádiaiak abban hittek, hogy a katagariát irányítaniuk kell, vagy<br />

ki kell iktatni.<br />

Ez egy végtelen háború.<br />

És ahogy az minden háborúval lenni szokott, itt sem lesz igazi<br />

győzelem. Csak olyan alkalmak, mikor valamelyik fél szenved az<br />

előítéletektől és a megalapozatlan gyűlölettől.<br />

7


PROLÓGUS<br />

New Orleans,<br />

Mardi Gras éjszakája, 2003<br />

– A<br />

nnyira sajnálom, <strong>Vane</strong>. Esküszöm, nem akartam így<br />

megöletni magunkat.<br />

<strong>Vane</strong> Kattalakis a fogait csikorgatta, mikor visszaesett, ahogy<br />

próbálta felhúzni magát. A karjai iszonyatosan fájtak attól, hogy<br />

kétszáz font tömény izmot kellett tartania nem mással, mint<br />

csuklójával. Mindig, ahányszor közel került ahhoz, hogy felhúzza<br />

magát az ágra, ami a feje fölött volt, testvére elkezdett beszélni,<br />

ami megtörte a koncentrációját és ennek következtében<br />

visszaesett eredeti, függeszkedő állapotába.<br />

Vett egy mély levegőt, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a<br />

csuklójában izzó fájdalmat. – Ne aggódj, Fang! Kijuttatom<br />

magunkat innen.<br />

Valahogy.<br />

Remélte.<br />

Fang meg sem hallotta őt. Helyette tovább folytatta a<br />

bocsánatkéréseket, amiért a halálukat okozta.<br />

<strong>Vane</strong> ismét nekifeszült az éles kötélnek, ami a kezeit kötötte<br />

össze a feje fölött, egy vékony ághoz rögzítve őt, miközben egy<br />

8


SHERRILYN KENYON<br />

mocsári ciprusról lógott le pontosan a legsötétebb, legundorítóbb<br />

mocsár fölött, amit valaha látott. Nem is tudta, mi a rosszabb, a<br />

gondolat, hogy elvesztheti a kezeit, vagy, hogy beleesik abba a<br />

visszataszító, aligátoroktól hemzsegő, nyálkás pocsolyába.<br />

Őszintén, inkább lenne halott, mint hogy hozzáérjen ahhoz a<br />

mocskos vízhez. Még a Louisiana mellékfolyójából felszálló<br />

sötétség ellenére is meg tudta mondani, mennyire szennyezett és<br />

szemetes volt a víz.<br />

Valami komolyan nem volt rendben azzal, aki idekint akart<br />

élni ebben a mocsárban. Ez legalább megerősítette a tudatban,<br />

hogy Morrigantes-i Talon egy első osztályú idióta.<br />

Öccse, Fang, egy ugyanolyan vékony ághoz volt kötve a fa<br />

másik oldalán. Ott lógtak a mocsári gázok, kígyók, rovarok és<br />

aligátorok között.<br />

A kötél <strong>Vane</strong> minden mozdulatára belevágott a csuklója<br />

húsába. Ha nem szabadítja ki magukat hamarosan, a huzal<br />

átvágja az ízületeit és a csontjait, és teljesen levágja a kezeit.<br />

Ez volt a timoria, a büntetés, amit ezért érdemeltek ki<br />

mindketten, mert <strong>Vane</strong> segített megvédeni Talon asszonyát.<br />

Amiért <strong>Vane</strong> segíteni mert a Sötét-vadásznak a lélektelen<br />

démonokkal szemben, akik háborúban álltak a Sötét-vadászokkal,<br />

megtámadták <strong>Vane</strong> katagari farkas falkáját és legyilkolták<br />

szeretett húgát.<br />

A katagaria állatokból állt, akik emberi formát ölthettek, és a<br />

természet egyik fő törvénye vezette őket: ölj vagy téged ölnek<br />

meg. Ha bárki vagy bármi fenyegetést jelentett a falkára, azt<br />

elintézték.<br />

Így <strong>Vane</strong>, aki a démontámadást okozta, arra volt ítélve, hogy<br />

összeverjék és otthagyják a mocsárban meghalni. Fang csak azért<br />

9


<strong>Night</strong> Play<br />

volt vele, mert apjuk gyűlölte őket attól a perctől kezdve, hogy<br />

megszülettek, és rettegett tőlük, mióta serdülőkori hormonjaik<br />

felszabadították természetfeletti erejüket.<br />

És apjuk leginkább azért gyűlölte őket, amit az anyjuk tett<br />

vele.<br />

Ez egy egyszer-az-életben alkalom volt, hogy az apjuk úgy<br />

szabadulhasson meg tőlük, hogy a falka közben nem fordul<br />

ellene.<br />

És apjuk örömmel megragadta.<br />

Ez volt az utolsó hiba, amit az a rohadék elkövetett.<br />

Legalábbis az lesz, ha <strong>Vane</strong>-nek sikerül kiszabadítania a<br />

seggüket ebből az átkozott mocsárból anélkül, hogy élve<br />

megegyék őket.<br />

Mindketten emberi alakban voltak és abban is ragadtak a<br />

vékony, ezüst metriazo nyakörv miatt, amit a nyakuk körül<br />

viseltek, és ami apró iontöltéseket küldött a testükbe. A nyakörv<br />

emberi alakban tartotta őket. Ez olyasmi, amiről az ellenségük azt<br />

hiszi, hogy legyengíti őket.<br />

Fang esetében ez igaz is volt.<br />

<strong>Vane</strong>-ében azonban nem.<br />

Bár a nyakörv így is eltompította a képességét, hogy használja<br />

a mágiáját, és hogy manipulálja a természet törvényeit. És ez<br />

komolyan felhúzta.<br />

Akárcsak Fang, <strong>Vane</strong> is csak egy véres farmert viselt. Az ingét<br />

letépték róla, mikor összeverték, és a csizmáját is levették<br />

kicsinyes bosszúból. Természetesen senki nem várta, hogy<br />

túléljék. A nyakörvet nem lehetett levenni, csak varázslattal –<br />

amit jelenleg a viselésük miatt egyikük sem tudott használni –, és<br />

még ha valami csoda folytán le is jutnának a fáról, máris ott volt<br />

10


SHERRILYN KENYON<br />

alattuk egy nagy csapat aligátor, akik már megérezték a vérük<br />

szagát. Az aligátorok most már csak arra vártak, hogy leessenek a<br />

mocsárba és felszolgáljanak nekik egy ízletes farkas-menüt.<br />

– Ember – mondta Fang ingerülten. – Furynak igaza volt.<br />

Sosem bízhatsz semmiben, ami öt napig vérzik és nem hal bele.<br />

Hallgatnom kellett volna rá. Megmondtad nekem, hogy Petra egy<br />

egyszerre három farkassal hempergő kurva, de hallgattam rád<br />

Nem. És most nézz ránk! Esküszöm, ha kijutunk innen, én<br />

megölöm.<br />

– Fang! – förmedt rá <strong>Vane</strong>, mikor a testvére folytatta a<br />

szitkozódást, míg <strong>Vane</strong> próbált valamennyit összeszedni a<br />

hatalmából, annak ellenére, hogy a nyakörv fájdalmas elektromos<br />

csapásokat mért rá. – Abba tudnád hagyni ezt a „kit<br />

hibáztassunk” kibeszélő showt és engednéd, hogy koncentráljak,<br />

különben itt fogunk lógni az örökkévalóság hátralévő részében.<br />

– Nos, nem az örökkévalóságig. Szerintem csak egy fél óra<br />

van hátra, mielőtt a kötél átvágja a csuklóinkat. Ha már szóba<br />

került, a csuklóm nagyon fáj. A tied hogy van – Fang<br />

abbahagyta, míg <strong>Vane</strong> vett egy mély levegőt és érezte, hogy a<br />

kötél nagyon picit meglazul.<br />

Ahogy azt is hallotta, hogy az ág megreccsen.<br />

A szíve őrülten dobogott, <strong>Vane</strong> lenézett és látta, hogy egy<br />

nagyon nagy aligátor épp vele szemez a szédítő mélységből.<br />

<strong>Vane</strong> bármit megadott volna azért, hogy három percre<br />

visszakapja az erejét, hogy megsüthesse azt a mohó rohadékot.<br />

Úgy tűnt, Fang nem vette észre egyik fenyegetést sem. –<br />

Esküszöm, soha többé nem fogom azt mondani neked, hogy<br />

harapj meg. Legközelebb, ha mondasz nekem valamit, hallgatni<br />

fogok rád, különösen, ha nők is érintve vannak az ügyben.<br />

11


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> felmorgott. – Akkor volnál szíves hallgatni rám, mikor<br />

azt mondom, hogy kuss<br />

– Csendben vagyok. Csak utálok ember lenni. Kész szopás. Te<br />

hogy bírod ki<br />

– Fang!<br />

– Mi van<br />

<strong>Vane</strong> a szemeit forgatta. Ez teljesen hasztalan. Bármikor, ha a<br />

testvére emberi alakban volt, az egyetlen testrésze, ami bármit is<br />

csinált, az a szája volt. Miért nem volt képes a falkája elnémítani<br />

Fanget, mielőtt fellógatták őket ide<br />

– Tudod, ha farkas alakban volnánk, egyszerűen csak<br />

lerágnánk a mancsunkat. Persze, ha farkas alakban lennénk, a<br />

kötél nem tartana meg minket, tehát…<br />

– Fogd be! – morogott rá újra <strong>Vane</strong>.<br />

– Képes leszek valaha is érezni a kezemmel, miután ennyire<br />

lezsibbadt Ilyesmi nem történik meg, mikor farkasok vagyunk.<br />

Az emberekkel gyakran előfordul<br />

<strong>Vane</strong> becsukta a szemét undorában. Szóval így fog meghalni.<br />

Nem valami dicsőséges csatában az ellensége vagy az apja ellen.<br />

Nem is csendben, álmában.<br />

Nem, az utolsó dolog, amit hallani fog, az Fang siránkozása.<br />

Ez nagyszerű.<br />

Hátrahajtotta a fejét, így láthatta a testvérét a sötétségen<br />

keresztül. – Tudod, Fang, hagyd abba a hibáztatgatást egy percre!<br />

Fáradt vagyok, és elegem van abból, hogy itt lógok a te átkozott<br />

nagy szád miatt, és hogy úgy döntöttél, hogy elmondod a<br />

legutóbbi szeretődnek, hogyan védtem meg egy Sötét-vadász<br />

társát. Köszönöm szépen, hogy nem tudod, mikor fogd be azt a<br />

lepcses szád.<br />

12


SHERRILYN KENYON<br />

– Na ja, de honnan a francból tudtam volna, hogy Petra<br />

rohanni fog apánkhoz, és elmondja neki, hogy Sunshine-nal<br />

voltál, és hogy miért támadtak meg minket a démonok Az a<br />

kétszínű ribanc. Azt mondta, a párjának akar.<br />

– Mindegyik a párjának akar, seggfej, ez a fajtánk természete.<br />

– Baszd meg!<br />

<strong>Vane</strong> megnyugodva felsóhajtott, mikor Fang végre<br />

elhallgatott. Testvére dühe ad neki körülbelül három-négy perc<br />

csöndet, míg Fang valami összetett és kreatív visszavágást keres.<br />

Összekulcsolta az ujjait és felemelte a lábát. Még több<br />

fájdalom nyilallt a karjába, ahogy a huzal egyre mélyebbre vágott<br />

a húsába. Csak azért imádkozott, hogy emberi csontjai kitartsanak<br />

elég ideig.<br />

Még több vér folyt az alkarjára, ahogy a lábát a feje fölötti<br />

ághoz közelítette.<br />

Ha képes lenne átkulcsolni rajta a lábát…<br />

Meztelen lába megérintette a fát. A kéreg hűvös és érdes volt,<br />

és végigkaristolta a gyenge bőrt a lábfején. A bokáját a fa köré<br />

fűzte.<br />

Csak még egy kicsit… egy kicsit.<br />

Még.<br />

Fang rámorgott. – Olyan egy seggfej vagy.<br />

Nos, túl sokat remélt.<br />

<strong>Vane</strong> a figyelmét saját, egyre gyorsuló szívdobogására<br />

irányította, és nem volt hajlandó meghallani Fang sértéseit.<br />

Fejjel lefelé a lábával átölelte az ágat, és megkönnyebbülten<br />

felsóhajtott. <strong>Vane</strong> felmordult az enyhüléstől, ahogy a súlya nagy<br />

része áthelyeződött lüktető, vérző csuklójáról. Erősen lihegett a<br />

megerőltetéstől, míg Fang folytatta az általa nem hallott tirádát.<br />

13


<strong>Night</strong> Play<br />

Az ág veszélyesen recsegni kezdett.<br />

<strong>Vane</strong> újra visszatartotta a lélegzetét, félve attól, hogy a<br />

legkisebb mozdulattól is kettétörik az ág, és belezuhan a mocsár<br />

mocskos, zöld vizébe.<br />

Az aligátorok hirtelen lebuktak a víz alá, és gyorsan elúsztak<br />

onnan.<br />

– Ó, a francba – sziszegte <strong>Vane</strong>.<br />

Ez nem volt jó jel.<br />

Össze-vissza két dolog volt tudomása szerint, ami távozásra<br />

késztethette az aligátorokat. Az egyik, ha a Talon nevű Sötétvadász,<br />

aki a mocsárban élt, hazatért, és magához szólította őket.<br />

De mivel Talon jelenleg a Francia Negyedben van, és a világ<br />

megmentésén fáradozik, ez elég valószerűtlen.<br />

A másik, kevésbe kecsegtető variáció a démonok voltak –<br />

azok a sétáló halottak, akik arra voltak átkozva, hogy öljenek<br />

azért, hogy életben maradjanak és meghosszabbítsák életüket. Az<br />

egyetlen dolog, amire büszkébbek voltak annál, mint ha<br />

embereket öltek, az az volt, ha az az ember Vér-vadász volt.<br />

Mivel a Vér-vadászok élettartama évszázadokban mérhető, és<br />

mágikus képességeik voltak, a lelkük tízszer tovább volt képes<br />

fenntartani egy démon létezését, mint egy átlagos emberé.<br />

És ami még csábítóbbá tette az egészet, ha egyszer egy Vérvadász<br />

lelkét megszerezték, a képességeit a démon teste elnyelte,<br />

és egymás ellen használhatták.<br />

Különleges kiváltság volt az élőholtak kedvenc<br />

„csemegéjének” lenni.<br />

Csak egy okból lehettek itt a démonok. Csak egyetlen módja<br />

volt annak, hogy megtalálják őt és Fanget ebben az isten háta<br />

mögötti mocsárban, ahová a démonok nem tévedtek be csak úgy.<br />

14


SHERRILYN KENYON<br />

Valaki felajánlotta őket, mint áldozatok, hogy a démonok békén<br />

hagyják a katagari falkát.<br />

És nem kételkedett abban, hogy ki intézte a hívást.<br />

– Légy átkozott! – morogta <strong>Vane</strong> a sötétségbe, tudva, hogy<br />

apja úgy sem hallhatja őt. De attól még ki kellett mondania.<br />

– Mit tettem veled – kérdezte felháborodottan Fang. – Azon<br />

kívül, hogy megölettelek.<br />

– Nem neked szólt – mondta <strong>Vane</strong>, azon küzdve, hogy<br />

fenntartsa a lábát, míg ki tudja szabadítani a kezét.<br />

Valami felugrott a mocsárból a feje fölött lévő faágra.<br />

<strong>Vane</strong> kicsavarta a testét, hogy lássa a magas, vékony démont,<br />

aki fölötte állt, éhes szemében ámuló tekintettel nézve le rá.<br />

A teljesen feketébe öltözött szőke démon idegesítően<br />

rávigyorgott. – Örülnöd kellene, hogy látsz minket, farkas. Végül<br />

is, mi csak ki akarunk szabadítani titeket.<br />

– Menj a pokolba! – morgott rá <strong>Vane</strong>.<br />

A démon nevetett.<br />

Fang felvonyított.<br />

<strong>Vane</strong> odanézett és egy tíz főből álló démoncsapat húzta le<br />

Fanget a fáról. A pokolba! A testvére farkas volt. Nem tudja,<br />

hogyan harcoljon velük emberi alakban a képességei nélkül, amit<br />

nem tud használni addig, míg rajta van a nyakörv.<br />

<strong>Vane</strong> dühösen rúgott egyet. Az ág azon nyomban eltört,<br />

leküldve őt egyenesen az alatta lévő mozdulatlan vízbe.<br />

<strong>Vane</strong> visszatartotta a levegőt, ahogy a mocskos, nyálkás víz<br />

íze a fejébe szállt. Megpróbálta a felszínre küzdeni magát, de nem<br />

sikerült.<br />

Nem mintha számított volna. Valaki a hajánál fogva a felszínre<br />

rángatta.<br />

15


<strong>Night</strong> Play<br />

Amint a feje a víz felett volt, a démon belesüllyesztette a<br />

fogait a csupasz vállába. Morogva a haragtól, <strong>Vane</strong> a démon<br />

bordáiba könyökölt, és a saját fogait használva viszonozta a<br />

harapást.<br />

A démon felvisított és elengedte őt.<br />

– Ez harcol – mondta egy nő, aki felé vette az irányt. – Sokkal<br />

nagyobb a lelkiereje, mint a másiknak.<br />

<strong>Vane</strong> kirúgta alóla a lábát, mielőtt hozzáérhetett volna, a nő<br />

testét ugródeszkának használta, hogy kiszabaduljon a vízből.<br />

Mint minden életrevaló farkasnak, az ő lábai is erősek voltak<br />

ahhoz, hogy a vízből egészen a ciprus törzséig eljusson velük.<br />

Sötét haja nedvesen lógott az arca körül, míg a teste lüktetett a<br />

harctól és a veréstől, amit a falkájától kapott. A holdfény<br />

csillogott nedves, izmos testén, ahogy egy kézzel a fatörzsnek<br />

támaszkodott, mely beleolvadt a mocsár sötétségébe. Sötét<br />

spanyol moha lógott a fákról, miközben a teliholdat<br />

beárnyékolták a felhők, hátborzongató, rejtélyes fénybe burkolva<br />

a sötét, bársonyos víz hullámait.<br />

Mint az állat, ami valójában volt, <strong>Vane</strong> figyelte az ellenségeit,<br />

ahogy közelednek hozzá. Nem volt hajlandó feladni magát, vagy<br />

Fanget ezeknek a fattyúknak. Lehet, hogy nem volt halott, de<br />

ugyanannyira átkozott volt, mint ők és jelenleg sokkal dühösebb<br />

is volt a Végzetre.<br />

A kezét a szájához emelve <strong>Vane</strong> a fogait használva<br />

keresztülharapta a kötelet, ami a csuklóját tartotta, és<br />

kiszabadította a kezeit.<br />

– Ezért megfizetsz – mondta egy férfi démon, aki felé tartott.<br />

Most, hogy kezei szabadok voltak, <strong>Vane</strong> visszaugrott a<br />

fatörzstől a vízbe. Lemerült a sejtelmes mélységbe, egészen<br />

16


SHERRILYN KENYON<br />

addig, míg le nem tudott törni egy darab fát egy már régen kidőlt<br />

fáról, mely az iszapba süllyedt. Felrúgta magát, és célba vette azt<br />

a helyet, ahol Fang volt.<br />

A testvére mellett bukkant fel a víz alól, és tíz különböző<br />

démont talált ott, akik a Fang véréből táplálkoztak.<br />

Egyet hátrarúgott, megragadott egy másikat a nyakánál fogva,<br />

és rögtönzött karóját a démon szívébe döfte. A teremtmény<br />

azonnal eltűnt.<br />

A többi felé fordult.<br />

– Tépjetek számot! – vakkantotta feléjük <strong>Vane</strong>. – Túl sokan<br />

vagytok ahhoz, hogy egyszerre vágjalak titeket haza.<br />

A legközelebbi démon felnevetett. – Az erőd le van kötve.<br />

– Mondd ezt a sírásódnak! – mondta <strong>Vane</strong> és felé kapott. A<br />

démon hátra ugrott, de nem eléggé. Azok, akik az emberekkel<br />

való harchoz szoktak, nem vették számításba, hogy <strong>Vane</strong><br />

fizikailag sokkal erősebb.<br />

<strong>Vane</strong>-nek nem volt szüksége a pszichikai erejére. Az állati<br />

ereje elég volt ahhoz, hogy ezt befejezze. Leszúrt egy démont és<br />

szembefordult a többivel, míg az előző porrá változott.<br />

Egyszerre rohantak rá, de ez nem működött. A démonok<br />

erejének felét az a képesség tette ki, hogy figyelmeztetés nélkül<br />

csaphattak le, és hogy áldozataikban pánikot keltettek.<br />

Ez működött is volna, ha <strong>Vane</strong>-t, aki a démoni faj<br />

unokatestvére volt, nem tanították volna meg, hogyan győzzön<br />

ilyen stratégia ellen. Nem volt bennük semmi, ami félelmet<br />

keltett volna benne.<br />

A taktikájukkal csak az érzéketlenségét és az eltökéltségét<br />

vívták ki.<br />

És a végén ez fogja győzelemre segíteni.<br />

17


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> leszedett még kettőt a karójával, de Fang még mindig<br />

mozdulatlan maradt a vízben. <strong>Vane</strong> aggódni kezdett, de gyorsan<br />

elnyomta magában.<br />

A nyugalom volt az egyetlen mód, hogy megnyerje ezt a<br />

csatát.<br />

Az egyik démon elkapta egy mágikus csapással, amitől<br />

pörögve visszaesett a vízbe. Egy farönk állította meg, és <strong>Vane</strong><br />

felnyögött a hátában szétáradó fájdalomtól.<br />

Megszokásból a hatalmával próbált visszavágni, de csak azt<br />

érezte, hogy a nyakörv a nyakára szorul, és az áram megrázta.<br />

Átkozódott a friss fájdalomtól, majd kisöpörte a fejéből az érzést.<br />

Felpattant és megtámadott két férfit, akik Fang felé tartottak.<br />

– Add már fel! – förmedt rá az egyik démon.<br />

– Miért nem teszitek ti ezt<br />

A démon felé mozdult. <strong>Vane</strong> lebukott a víz alá, és a démon<br />

lábát kirántotta alóla. A víz alatt harcoltak, míg végül <strong>Vane</strong>-nek<br />

sikerült elkapnia a karóval.<br />

A többi elmenekült.<br />

<strong>Vane</strong> ott állt a sötétben, hallgatva őket, ahogy vízre szálltak. A<br />

szíve a fülében dobogott, mikor a düh szétáradt benne. A fejét<br />

hátracsapva kiengedett egy farkas vonyítást, ami kísértetiesen<br />

visszhangzott a ködös mocsárban.<br />

Embertelen és baljóslatú, ez volt az a hang, amitől a voodoo<br />

papok fedezékbe rohantak.<br />

Miután biztossá vált, hogy a démonok elmentek, <strong>Vane</strong><br />

kisöpörte nedves haját a szeméből, miközben Fang felé tartott,<br />

aki még mindig nem mozdult.<br />

<strong>Vane</strong> majd’ megfulladt a bánattól, ahogy vakon átvágott a<br />

vízen, és csak egy gondolat járt a fejében… Ne halj meg.<br />

18


SHERRILYN KENYON<br />

Újra és újra látta a fejében a húga élettelen testét. Érezte a bőre<br />

hidegét a saját bőrén. Nem vesztheti el mindkettejüket. Nem<br />

vesztheti el őt is.<br />

Az megölné őt.<br />

Először életében szerette volna hallani Fang egyik ostoba<br />

beszólását.<br />

Bármit.<br />

Képek úsztak be a gondolataiba arról a napról, mikor a<br />

testvére meghalt a démonok kezétől. Elképzelhetetlen fájdalom<br />

járta át. Fangnek élni kell. Muszáj.<br />

– Kérlek, Istenem – lehelte, ahogy odaért mellé. Nem vesztheti<br />

el így a testvérét.<br />

Így semmiképpen.<br />

Fang szemei nyitva voltak, vakon meredt fel a teliholdra,<br />

amely máskor megengedné nekik azt, hogy egy időutazással<br />

kijussanak a mocsárból, ha nem viselték volna a nyakörvet.<br />

Fang tele volt nyílt, harapás okozta sebekkel.<br />

A mélyre ható bánat darabokra törte <strong>Vane</strong> szívét.<br />

– Gyerünk Fang, ne halj meg! – mondta, a hangja megtört,<br />

ahogy próbálta visszafojtani a sírást. Helyette felmordult. – Ne<br />

merészelj meghalni itt nekem, te seggfej!<br />

A karjaiba húzta a testvérét és észrevette, hogy Fang nem halt<br />

meg. Még mindig lélegzett és csillapíthatatlanul remegett. Lassú<br />

és reszelős, Fang lélegzésének alig hallható hangja kész<br />

szimfónia volt <strong>Vane</strong> füleinek.<br />

A könnyei szabad utat nyertek, ahogy a megnyugvás átjárta.<br />

Óvatosan ringatta Fanget a karjaiban.<br />

– Gyerünk, Fang – mondta halkan –, mondj valami hülyeséget<br />

nekem!<br />

19


<strong>Night</strong> Play<br />

De Fang nem szólt semmit. Csak feküdt és remegett a sokktól<br />

<strong>Vane</strong> karjaiban.<br />

De legalább életben volt.<br />

Jelenleg.<br />

<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta, ahogy a düh elöntötte. Ki kell innen<br />

vinnie a testvérét. Találni kell valami biztonságos helyet maguk<br />

számára.<br />

Mintha létezne olyan hely.<br />

Azzal, hogy a haragja szabadjára volt engedve, megtette a<br />

lehetetlen, letépte Fang nyakáról nyakörvet a puszta kezével.<br />

Fang azonnal farkassá változott.<br />

Fang még mindig nem tért magához. Nem pislogott, nem<br />

szűkölt.<br />

<strong>Vane</strong> lenyelte a fájdalmas gombócot a torkában és harcolt a<br />

szemébe gyűlő könnyekkel.<br />

– Minden rendben, kistestvér – suttogta Fangnek, mikor<br />

felemelte őt a koszos vízből. A barna farkas súlya kínzó volt, de<br />

<strong>Vane</strong> nem törődött vele. Nem figyelt a saját testére, míg sikerült<br />

vinnie Fanget.<br />

Addig, míg a teste lélegzik, senki sem fog bántani senkit,<br />

akivel <strong>Vane</strong> törődött.<br />

És bárkire halál várt, aki egyáltalán megpróbálta.<br />

20


1. fejezet<br />

Akác és Csipke Butik,<br />

Iberville, Francia Negyed<br />

Nyolc hónappal később<br />

B<br />

ride McTierney döbbenten nézett a kezében tartott levélre és<br />

pislogott. Újra pislogott.<br />

Nem igazán az volt benne, amire gondolt, hogy lesz benne.<br />

Lehetséges ez<br />

Ez egy vicc<br />

De mikor újra elolvasta, immár negyedszer, tudta, hogy nem<br />

az. Az az erkölcstelen, gyáva rohadék szakított vele egy neki<br />

számlázott légipostán keresztül.<br />

Sajnálom, <strong>Bride</strong>,<br />

de nekem egy olyan nőre van szükségem, aki erősíti a celebimidzsemet.<br />

Feltűnő helyekre járok, és olyanféle nőre van<br />

szükségem magam mellett, aki segít, nem pedig hátráltat. A<br />

holmidat az üzletedhez szállíttatom. Itt van egy kis pénz<br />

21


<strong>Night</strong> Play<br />

hotelszobára, ma estére, arra az esetre, ha nincs üres szobád, és<br />

nem tudsz hol aludni.<br />

Minden jót,<br />

Taylor<br />

– Sajnálod, te hízelgő, aljas, hitvány kutya – morogta, ahogy<br />

újra elolvasta, és a fájdalom elárasztotta olyan mélyen, hogy az<br />

egyetlen, amit tehetett az volt, hogy nem tört ki könnyekben. A<br />

férfi, akivel már öt éve együtt van, szakít vele… egy levélen<br />

keresztül, amivel az ő üzletének a számláját terheli<br />

– Menj a pokolba, te mocskos kígyó! – morogta.<br />

Általában <strong>Bride</strong> hamarabb vágta volna le a saját fejét, mint<br />

hogy káromkodjon, de ez… ez garantált néhány fajsúlyos<br />

mondatot.<br />

És egy baltát ex-barátja fejébe.<br />

Harcolt az ellen az érzés ellen, hogy sikítson. És a szükség<br />

ellen, hogy bepattanjon a SUV-jába, elmenjen a tévéstúdióba és<br />

feldarabolja azt a rohadékot apró, véres cafatokra.<br />

Átkozzák őt meg az istenek!<br />

Egy könnycsepp gördült le az arcán. <strong>Bride</strong> letörölte és<br />

szipogott. Nem fog emiatt sírni. Az a seggfej nem ért ennyit.<br />

Tényleg nem ért ennyit, és mélyen legbelül nem is volt<br />

meglepve. Az utolsó hat hónapban már tudta, hogy ez be fog<br />

következni. Érezte minden alkalommal, mikor Taylor újabb és<br />

újabb diétákra bíztatta, vagy beíratta egy újabb tréningprogramra.<br />

22


SHERRILYN KENYON<br />

A két héttel ezelőtti, fontos, Aquariumban rendezett vacsorát<br />

pedig ne is említse, mikor azt mondta neki, hogy nem akarja,<br />

hogy csatlakozzon hozzá. – Semmi szükség arra, hogy ezért<br />

kiöltözz, annyira unalmas lesz. Tényleg. A legjobb az lesz, ha<br />

egyedül megyek.<br />

Amint elhallgatott, tudta, hogy ez már nem fog sokáig tartani.<br />

Mégis fájt. Mégis sajgott. Hogy tehetett ilyet<br />

Ilyet! – gondolta mérgesen, mikor összegyűrte a levelet az<br />

üzlete kellős közepén, mint egy őrült.<br />

De valójában tudta. Taylor sosem volt boldog vele. Az<br />

egyetlen ok, amiért vele volt, az az, hogy az unokatestvére<br />

menedzser volt a helyi tévéstúdiónál. Taylor szeretett volna egy<br />

állást és ő, mint egy idióta, segített neki megszerezni.<br />

És most, hogy a pozíciója biztos volt és a nézettsége az<br />

egekben, megtette ezt a lépést is.<br />

Rendben. Amúgy sincs rá szüksége.<br />

Jobb lesz neki nélküle.<br />

De a világ minden érve ellenére sem tűnt el a keserű fájdalom<br />

a mellkasából, amitől legszívesebben összegömbölyödött volna,<br />

és sírt volna addig, míg bírja.<br />

– Nem fogom megtenni – mondta, letörölve egy újabb<br />

könnycseppet. – Nem fogom megadni neki azt az elégtételt, hogy<br />

sírok.<br />

Kidobta a levelet és bosszúszomjasan megragadta a porszívót.<br />

A kis butikját ki kell takarítani.<br />

Csak porszívózok.<br />

Addig porszívózott, míg a szőnyeg kifoszlott.<br />

23


<strong>Night</strong> Play<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> Kattalakis pocsékul érezte magát. Épp most jött ki Grace<br />

Alexander irodájából, ahol a jó – és ebben a szóban benne volt<br />

minden rosszindulata – pszichológusnő azt mondta neki, hogy a<br />

világon semmit sem tehet, ami meggyógyíthatná a testvérét<br />

addig, míg az nem volt hajlandó gyógyulni.<br />

Ez nem az volt, amit hallani akart. A pszicho-blabla az<br />

embereknek való, nem a farkasoknak, akiknek arra volt<br />

szükségük, hogy szétrúgják az ostoba seggüket.<br />

Mióta a Mardi Gras estéjén <strong>Vane</strong> kimászott a mocsárból,<br />

testvére a Szentélyben feküdt, a bárban, amit egy katagari medve<br />

klán irányított és szívesen fogadtak minden kóborlót, lényegtelen,<br />

melyik fajba tartozott: ember, démon, apollita, Sötét-vadász,<br />

álom-vadász vagy Vér-vadász. Mindaddig, míg fenntartod a<br />

békét, és nem fenyegetsz senkit, a medvék megengedték, hogy<br />

maradj. És élj.<br />

De függetlenül attól, hogy a Peltier medvék mit mondtak,<br />

teljesen tisztában volt az igazsággal. Fangre és rá vérdíjat tűztek<br />

ki, és nem volt számukra biztonságos hely. Mozgásban kellene<br />

maradniuk, mielőtt apjuk megtudja, hogy még élnek.<br />

Abban a pillanatban, hogy rájön, egy csapat bérgyilkost fog<br />

utánuk küldeni. <strong>Vane</strong> el tudja intézni őket, de akkor nem, ha egy<br />

százhúsz fontot nyomó eszméletlen farkast is magával kell<br />

cipelnie.<br />

Fangre ébren és éberen volt szüksége. És leginkább arra, hogy<br />

a testvére hajlandó legyen harcolni.<br />

De úgy tűnt, semmi sem éri el Fanget, hogy végre felébredjen.<br />

Semmi.<br />

24


SHERRILYN KENYON<br />

– Hiányzol, Fang – suttogta, miközben a torkát elszorította a<br />

bánat. Olyan nehéz volt egyedül boldogulnia a világban. Senkivel<br />

nem beszélhetett. Senkiben sem bízhatott.<br />

Olyannyira szerette volna visszakapni a húgát és az öccsét,<br />

hogy szívesen eladta volna a lelkét is értük.<br />

De mindketten elmentek. Senki nem maradt neki. Senki.<br />

Felsóhajtott és zsebre vágta a kezét, majd befordult az<br />

Iberville-re, hogy keresztülvágjon a Francia Negyeden.<br />

Nem igazán tudta, miért érdekelte többé bármi is. Hagyhatná,<br />

hogy az apja rátaláljon. Ugyan mi lenne a különbség jelenlegi<br />

helyzetéhez képest<br />

De <strong>Vane</strong> egész életében harcolt. Ez volt az egyetlen, amit<br />

megértett.<br />

Nem teheti meg Fanggel, hogy, leül és várja a halált. Lenni<br />

kell valaminek, amit megtehet a testvéréért.<br />

Valami, ami mindkettejüket arra sarkallná, hogy újra élni<br />

akarjanak.<br />

<strong>Vane</strong> megállt, ahogy az egyik női üzlet közelébe ért, melyhez<br />

hasonló több is volt a Francia Negyedben. Ez egy nagy,<br />

téglavörös épület volt, feketével és burgundi vörössel díszítve. Az<br />

egész homlokzat üvegből volt, ami látni engedte, hogy a bolt<br />

belseje tele van szórva csipkés holmikkal és finom, női<br />

cuccokkal.<br />

De nem a kirakott áruk késztették megállásra.<br />

Hanem Ő.<br />

A nő, akiről azt hitte, soha többé nem fogja látni.<br />

<strong>Bride</strong>.<br />

Csak egyetlen egyszer látta egy nagyon rövid idő erejéig,<br />

mikor Sunshine Runningwolfot védte a Jackson Téren, ahol a nő<br />

25


<strong>Night</strong> Play<br />

a turistáknak adta el műalkotásait. <strong>Bride</strong> nyilvánvalóan Sunshinehoz<br />

jött és a két nő pár percet beszélgetett.<br />

Aztán <strong>Bride</strong> kisétált az életéből. Még akkor is, ha nagyon<br />

szerette volna követni őt, <strong>Vane</strong> tudta, hogy nem szabad. Emberek<br />

és farkasok nem keverednek.<br />

És az olyan elcseszett farkasok, mint ő, kétségkívül nem<br />

tesznek ilyet.<br />

Tehát ülve maradt, noha teste minden molekulája azt<br />

követelte, hogy menjen a nő után.<br />

<strong>Bride</strong> volt a legszebb nő, akit <strong>Vane</strong> valaha látott.<br />

És még most is az volt.<br />

Hosszú, égővörös haja egy rendetlen copfba volt összefogva a<br />

feje tetején, így néhány hullámos tincs bekeretezte a porcelán<br />

fehér arcot. Hosszú fekete ruhát viselt, ami a teste körül<br />

hullámzott, miközben a szőnyeget porszívózta.<br />

Minden állati ösztöne életre kelt, ahogy újra meglátta. Az<br />

érzés mindent elsöprő volt. Követelőző.<br />

Szükséges.<br />

És nem hallgatna semmilyen kifogásra.<br />

Akarata ellenére azon kapta magát, hogy felé tart. Míg ki nem<br />

nyitotta a burgundi vörös ajtót, nem vette észre, hogy a nő sír.<br />

Vad düh csapta fel a fejét benne. Az is épp elég rossz volt,<br />

hogy az ő élete kész szopás volt, a legutolsó, amit látni akart, az<br />

volt, hogy egy hozzá hasonló ember sír.<br />

<strong>Bride</strong> megállította a porszívót és felnézett, mikor hallotta,<br />

hogy valaki bejön. Hirtelen nem kapott levegőt. Még soha<br />

életében nem látott nála jóképűbb férfit.<br />

Soha.<br />

26


SHERRILYN KENYON<br />

Első ránézésre a haja sötétbarna volt, de valójában mindenféle<br />

szín látható volt benne: hamu, vörös, fekete, barna mahagóni,<br />

még némi szőke is. Még sosem látott ehhez fogható hajat, senkin.<br />

Hosszú és hullámos, hátul pedig egy szexi lófarokba volt<br />

összehúzva.<br />

Teljesen… elképesztő… volt.<br />

<strong>Bride</strong> a szemeit nem látta a sötét napszemüvegtől, amit viselt,<br />

de a tekintetét érezte. Olyan volt, mint egy perzselő érintés.<br />

Ez a férfi erős volt. Vad. És ettől félelem járta őt át.<br />

Mit keresne egy hozzá hasonló férfi egy olyan boltba, ami női<br />

vevőkre specializálódott<br />

Vajon ki fogja rabolni<br />

A porszívó, amin egy centit sem mozdított azóta, hogy a férfi<br />

bejött, tiltakozóan elkezdett pufogni és füstölni. Vett egy mély<br />

lélegzetet és gyorsan leállította.<br />

– Segíthetek – kérdezte, miközben azon küzdött, hogy a gépet<br />

a pult mögé rejtse.<br />

Az arca elvörösödött, ahogy a motor még mindig füstölt és<br />

köpködött. Ez az égő por nem túl kellemes illatát adta hozzá az<br />

általa használt gyertyák illategyvelegéhez.<br />

Rámosolygott arra az ellenállhatatlan istenre, aki hanyagul<br />

álldogált az üzletében. – Sajnálom ezt.<br />

<strong>Vane</strong> becsukta a szemét, ahogy élvezte azt a melodikus, délről<br />

származó dallamos hangot. Mélyen a testébe férkőzött, elérve,<br />

hogy az egész teste a nő iránt epekedjen. A szükség és a vágy<br />

hatalmasra nőtt benne.<br />

Nyers sürgetéssel követelte, hogy vegye el azt, amit akar, nem<br />

törődve a következményekkel.<br />

27


<strong>Night</strong> Play<br />

De a nő félt tőle. Az állati része ezt világosan érezte. És ez volt<br />

az utolsó, amit az emberi része akart.<br />

Felemelte a kezét, levette a napszemüveget és halványan<br />

rámosolygott. – Hello.<br />

Ez nem segített. Ha lehetséges, a szemei látványától még<br />

idegesebb lett.<br />

A francba.<br />

<strong>Bride</strong> teljesen ledöbbent. Nem gondolta volna, hogy még ennél<br />

is jóképűbb lehet, de azzal az ördögi mosollyal az arcán az volt.<br />

Ami rosszabb, az az intenzív, vad tekintet, ami azokban a<br />

mogyoró zöld szemekben fénylett, amitől egyszerre reszketett és<br />

öntötte el a forróság. Még soha életében nem látott egyetlen pasit<br />

sem, aki ennyire jóvágású lenne.<br />

– Hello – köszönt vissza, mint valami totális idióta.<br />

A tekintete végre elhagyta őt, és bolt kínálatára vándorolt.<br />

– Ajándékot keresek – mondta mély, hipnotikus hangon.<br />

Képes lett volna hallgatni őt akár órákon keresztül is, és valami<br />

megmagyarázhatatlan okból szerette volna hallani, ahogy a nevét<br />

mondja.<br />

<strong>Bride</strong> megköszörülte a torkát és félre tette ostoba gondolatait,<br />

miközben a pult mögé sétált. Ha a kedves ex-barátja képtelen volt<br />

elviselni a látványát, miért foglalkozna vele akár egy percig is<br />

egy hozzá hasonló isten<br />

Eldöntötte, hogy lenyugszik, mielőtt hülyét csinál magából. –<br />

Kinek lesz<br />

– Egy nagyon különleges személynek.<br />

– A barátnőjének<br />

28


SHERRILYN KENYON<br />

A tekintete visszatért <strong>Bride</strong>-ra, amitől még jobban borzongott.<br />

A férfi finoman megrázta a fejét. – Sosem lesz olyan szerencsém<br />

– mondta halk, csábító hangon.<br />

Milyen különös. El sem tudja képzelni, hogy ennek a fickónak<br />

gondja lenne azzal, hogy megszerezze, akit meg akar kapni.<br />

Hogyan mondhatna rá bármelyik nő nemet<br />

Egy percig remélte, hogy sosem fog találkozni ilyen nővel. Ha<br />

megtörténne, félő, hogy erkölcsi kötelességének érezné, hogy<br />

áthajtson rajta a kocsijával.<br />

– Mennyit szeretne rákölteni<br />

A férfi vállat vont. – A pénz nekem nem jelent semmit.<br />

<strong>Bride</strong> csak pislogott ezen. Bámulatos és gazdag. Ember,<br />

valamelyik nőnek odakint hihetetlen szerencséje van.<br />

– Rendben. Van néhány nyakláncunk. Az mindig jó ajándék.<br />

<strong>Vane</strong> követte őt egy nagy, falnak támasztott polcig, ahol volt<br />

egy falra szerelt tükör, számos gyöngysorral és fülbevalóval,<br />

amelyek kemény kártyákra voltak tűzve.<br />

Az illata felizgatta és keménnyé tette őt. Csak arra volt képes,<br />

hogy visszafogja magát attól, hogy a vállához hajoljon, és mélyen<br />

beszívja az illatát addig, míg részeg nem lesz tőle. A tekintetét a<br />

nyaka sima, sápadt bőrére irányította.<br />

Megnyalta az ajkait és elképzelte, milyen íze lehet. Milyen<br />

lenne a buja domborulatait a testéhez nyomódva érezni. Látni a<br />

csókjaitól duzzadt ajkait, és a szemeit sötétnek és álmodozónak a<br />

vágytól, miközben rá nézne, míg magáévá teszi.<br />

És ami még rosszabb, érezte a nő saját vágyát is, ami csak olaj<br />

volt a tűzre.<br />

– Melyik a kedvenced – kérdezte, pedig már tudta a választ.<br />

29


<strong>Night</strong> Play<br />

Volt egy fekete, Viktória-korabeli lánc, amin rajta volt az<br />

illata. Valószínűleg gyakran felpróbálta.<br />

– Ez – mondta, azért a láncért nyúlva.<br />

A farka még jobban megkeményedett, ahogy az ujjak<br />

végigsimították a fekete ónix köveket. Semmi mást nem akart,<br />

mint végigsimítani azon a hosszú karon, végigsimítani a<br />

tenyerével azt a puha sápadt bőrt, míg el nem éri a kezét. A kezét,<br />

amit szeretne végigcsókolni.<br />

– Felpróbálnád a kedvemért<br />

<strong>Bride</strong> megborzongott a hang mély tónusától. Mi volt ebben a<br />

férfiban, amitől ennyire ideges lett<br />

De igazából tudta. Erősen férfias volt és, hogy egyenesen őt<br />

vizslatta, az zavarba ejtő és nyugtalanító volt.<br />

Megpróbálta feltenni a láncot, de a keze annyira remegett,<br />

hogy képtelen volt bekapcsolni.<br />

– Segíthetek – kérdezte a férfi.<br />

<strong>Bride</strong> nyelt egyet és bólintott.<br />

A meleg kezek érintése az övén még nyugtalanítóbb volt. A<br />

tükörbe nézett és elkapta a mogyoró zöld tekintetet, amelyek<br />

olyan forrósággal néztek rá, hogy egyszerre hozta tűzbe a testét<br />

és késztette reszketésre.<br />

Kétségtelenül ő volt messze a legsármosabb férfi, aki valaha<br />

élt és lélegzett, és megérintette őt. Ez elég volt ahhoz, hogy<br />

elájuljon.<br />

Ügyesen bekapcsolta a láncot. Az ujjai egy percig még a<br />

nyakán maradtak, aztán a tekintetük találkozott a tükörben és a<br />

férfi hátrébb lépett.<br />

30


SHERRILYN KENYON<br />

– Gyönyörű – mormogta rekedt hangon, de nem a láncot<br />

bámulta. Egyenesen a szemének a tükörképébe nézett. –<br />

Elviszem.<br />

Tépelődve a megnyugvás és a szomorúság között, <strong>Bride</strong><br />

gyorsan félrenézett és felnyúlt, hogy levegye a láncot. Igazság<br />

szerint imádta ezt a nyakláncot és gyűlölte, hogy elviszik. Az<br />

üzlet részére vette, de szerette volna megtartani magának.<br />

De miért zavarja Ez egy hatszáz dolláros mestermű. Úgy sem<br />

tudja viselni sehol. Nagy pocsékolás lenne, és a benne élő<br />

gyakorlatias ír nő nem engedte, hogy ilyen ostoba legyen.<br />

Lehúzta a nyakából, visszanyelte a torkában lévő gombócot és<br />

a kasszához tartott.<br />

<strong>Vane</strong> szúrósan nézte. Még szomorúbbnak látszott, mint<br />

ezelőtt. Istenekre, mennyire szerette volna mosolyogni látni.<br />

Vajon mit mond egy ember férfi, hogy boldoggá tegye az<br />

asszonyát<br />

A farkas nők nem mosolyogtak igazából, nem úgy, mint az<br />

emberek. Az ő mosolyuk csábító és rejtélyes volt. Hívogató.<br />

Fajtája nem mosolygott, mikor boldogok voltak.<br />

Szexeltek, mikor boldogok voltak és számára ez volt a<br />

legnagyobb előny abban, hogy állat volt – inkább, mint hogy<br />

ember legyen. Az intimitás emberi szabályait sosem sikerült<br />

teljesen megértenie.<br />

A nő egy nagy fehér dobozba tette a láncot, aminek az alján<br />

egy pamut párna volt. – Szeretné, hogy becsomagoljam<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

Óvatosan eltávolította az árcímkét, a kassza mellé tette, majd<br />

előhúzott egy darab papírt, ami előre a doboz méretére volt<br />

31


<strong>Night</strong> Play<br />

vágva. Anélkül, hogy felnézett volna, gyorsan becsomagolta a<br />

dobozt és beütötte a gépbe.<br />

– Hatszázhuszonhárom dollár és nyolcvannégy cent lesz,<br />

kérem.<br />

Még mindig nem nézett rá. Helyette a tekintete valahová a<br />

lába felé nézett.<br />

<strong>Vane</strong> legszívesebben leguggolt volna, hogy a szemük egy<br />

vonalba kerüljön. Visszafogta magát, miközben előhúzta a<br />

tárcáját és átnyújtotta az American Express kártyáját.<br />

Milyen vicces, hogy neki, egy farkasnak emberi hitel kártyája<br />

van. De akkor is, ez a huszonegyedik század és azok, akik nem<br />

alkalmazkodtak, hamar megsemmisítve találták magukat.<br />

Ellentétben a fajtája nagy többségével, neki befektetései és<br />

ingatlanjai voltak. A pokolba is, még személyi bankára is volt.<br />

<strong>Bride</strong> elvette a kártyát és átfutatta egy számítógépes<br />

ellenőrzésen.<br />

– Egyedül dolgozik itt – kérdezte <strong>Vane</strong>, aztán hamar rájött,<br />

hogy ezt nem kellett volna, mert a félelem szaga olyan erősen tért<br />

vissza, hogy legszívesebben átkozódott volna.<br />

– Nem.<br />

Hazudott neki. Érezte a szagát.<br />

Jó kezdés, idióta. Emberek. Sosem fogja megérteni őket. De<br />

végül is, ők túl gyengék voltak, különösen a nők.<br />

<strong>Bride</strong> átnyújtotta a számlát.<br />

Bosszankodva a saját ostobaságán, hogy még kényelmetlenebb<br />

helyzetbe hozta, aláírta a számlát, majd visszaadta a nőnek.<br />

Összehasonlította az aláírást a kártyán lévővel, majd a<br />

homlokát ráncolta. – Katta…<br />

– Kattalakis – mondta. – Görögül van.<br />

32


SHERRILYN KENYON<br />

A szemében fény gyúlt, ahogy visszaadta a kártyát. – Ez<br />

nagyon más a megszokottól. Nyilván elég sok gondot okoz, hogy<br />

lebetűzze másoknak.<br />

– Ja.<br />

<strong>Bride</strong> betette a számlát a fiókjába, majd a csomagot átkötötte<br />

egy vékony szalaggal. – Köszönöm – mondta halkan, letéve a<br />

dobozt a pultra. – További szép napot, Mr. Kattalakis.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott, majd az ajtó felé indult, a szíve még korábbinál<br />

is nehezebb volt, amiért nem sikerült felvidítania.<br />

– Várjon! – kiáltott <strong>Bride</strong> utána, mikor megérintette a<br />

kilincset. – Itt hagyta a nyakláncot.<br />

<strong>Vane</strong> visszanézett még egyszer utoljára, tudva, hogy soha<br />

többé nem látja. Olyan gyönyörű volt azokkal a nagy<br />

borostyánszemeivel, amelyek egy istennő arcából néztek rá. Volt<br />

benne valami, ami Rubens angyalaira emlékeztette. Légies volt és<br />

bájos.<br />

És túl törékeny egy állatnak.<br />

– Nem – mondta halkan. – Annál a nőnél hagytam, akinek<br />

szántam.<br />

<strong>Bride</strong> érezte, hogy az álla leesik, ahogy a szavak ott lógtak a<br />

kettejüket elválasztó levegőben. – Ezt nem fogadhatom el.<br />

A férfi kinyitotta az ajtót és kiment az utcára.<br />

Felkapta a csomagot a pultról és utána szaladt. A férfi nagyon<br />

gyorsan tartott a Negyed központja felé és komoly sietséget<br />

igényelt tőle, hogy utolérje.<br />

Elkapta a férfi karját, meglepődve a kemény bicepszén, ahogy<br />

megállásra kényszerítette. Nem kapott levegőt, mikor felnézett<br />

azokba a csábító, mogyoró zöld szemekbe.<br />

33


<strong>Night</strong> Play<br />

– Ezt nem fogadhatom el – mondta újra, próbálva visszaadni a<br />

dobozt. – Túl sokba került.<br />

A férfi nem volt hajlandó visszavenni. – Azt szeretném, hogy a<br />

tiéd legyen.<br />

Olyan sok kendőzetlen őszinteség volt a szavaiban, hogy<br />

képtelen volt bármit is tenni azon kívül, hogy bámult rá. – Miért<br />

– Mert gyönyörű nők gyönyörű dolgokat érdemelnek.<br />

A rokonain kívül még soha senki nem mondott neki ilyen<br />

kedveset. És ma sokkal nagyobb szüksége volt arra, hogy ezt<br />

hallja, mint más napokon. Sosem hitte volna, hogy bármelyik<br />

férfi képes így látni őt. És az, hogy ezt egy lenyűgöző idegentől<br />

hallja, a világnál is többet jelentett számára.<br />

A szavak olyan mélyen megérintették, hogy… hogy…<br />

Könnyekben tört ki.<br />

<strong>Vane</strong> teljesen döbbenten állt. Mi volt ez A farkasok nem<br />

sírnak. A farkas nők lehet, hogy kitépik egy férfi torkát, amiért<br />

felhúzták őket, de sosem sírtak, különösen, ha valaki bókolt<br />

nekik.<br />

– Sajnálom – mondta teljesen összezavarodva attól, hogy<br />

vajon mit csinált rosszul. – Azt hittem, felvidít majd. Nem<br />

akartam az érzéseidbe gázolni.<br />

Erre még jobban sírt.<br />

Mit kellene most tennie Körbenézett, de nem látott senkit,<br />

akit megkérdezhetett volna.<br />

A fene egye meg a benne élő embert. Sosem értette énjének<br />

azon részét sem. Helyette az állati oldalára hallgatott, amely<br />

ösztönösen tudta, hogyan gondoskodjon valakiről, akit<br />

megsértettek.<br />

34


SHERRILYN KENYON<br />

Felkapta a nőt a karjaiba és visszavitte az üzletébe. Az állatok<br />

mindig jobban boldogultak az ismerős környezetben és<br />

feltételezte, hogy ez az embereknél is működik. Könnyebb tovább<br />

lépni, ha ismerős dolgok vesznek körül.<br />

<strong>Bride</strong> a nyakába kapaszkodott, míg vitte és egyre erősebben<br />

sírt. Forró könnyeitől hideg futkosott a bőrén, és felszította az<br />

iránta érzett vágyakozást.<br />

Hogy tehetné ezt jobbá<br />

<strong>Bride</strong> gyűlölte magát, amiért így összetört. Mi a fene ütött<br />

belé És ami rosszabb, a férfi cipelte őt!<br />

Cipelte őt! És nem vetette a szemére, hogy kövér és nehéz, és<br />

nem lihegett a megerőltetéstől. Egyszer viccelődve megkérte<br />

Taylort, hogy vigye át a küszöbön, mikor összeköltöztek, de az a<br />

rohadék nevetett és megkérdezte, hogy sérvet akar-e neki okozni.<br />

Később, az este folyamán Taylor beleegyezett, azzal a<br />

feltétellel, ha cserébe vesz neki egy emelővillát.<br />

És mégis, egy teljesen idegen férfi könnyedén végigcipelte az<br />

utcán. Először életében majdnem kicsinek érezte magát.<br />

De nem voltak ábrándjai. <strong>Bride</strong> McTierney sosem volt kicsi,<br />

hat hónapos kora óta.<br />

A férfi kinyitotta az ajtót, belépett, majd a csizmája sarkával<br />

becsukta. Anélkül, hogy megszakította volna hosszú lépteit, a<br />

pult mögötti magas székhez vitte. Óvatosan leültette, kigombolta<br />

a fehér inge ujját, és a végével letörölte a könnyeit.<br />

– Au! – mondta, mikor majdnem kiszúrta a szemét. Még jó,<br />

hogy nem viselt kontaktlencsét, különben megvakult volna.<br />

A férfi bűnbánóan nézett. – Sajnálom.<br />

35


<strong>Night</strong> Play<br />

– Ne tedd! – mondta a könnyein keresztül ránézve. – Nekem<br />

kell bocsánatot kérnem. Nem lett volna szabad rád terhelni az<br />

idegösszeomlásom.<br />

– Ez az volt<br />

Ezt most komolyan kérdezte Nagyon annak látszott.<br />

Vett egy reszelős lélegzetet és megtörölte a szemeit. – Nem,<br />

csak ostoba vagyok. Annyira sajnálom.<br />

A férfi csábítóan rávigyorgott. – Szerintem ezzel nincsen<br />

semmi baj.<br />

<strong>Bride</strong> hitetlenül nézett rá. Miért ilyen kedves vele ez a férfi<br />

Ennek semmi értelme.<br />

Álmodik<br />

Próbálva megőrizni valamit a méltóságából, kivette a<br />

hitelkártya számláját a fiókjából. – Tessék – mondta és<br />

átnyújtotta.<br />

– Miért adod ezt nekem<br />

– Ó, ugyan már. Senki nem vesz méregdrága nyakláncot egy<br />

teljesen idegennek.<br />

<strong>Vane</strong> ezt megint csak nem értette. Helyette inkább<br />

kicsomagolta a dobozt, kinyitotta, majd a nő nyakába tette a<br />

láncot. Meleg keze és a hideg láncszemek között különbségtől<br />

<strong>Bride</strong> reszketni kezdett.<br />

Az ujjait a hajtincsei közé fűzte, és úgy nézett rá, mintha<br />

valami ínycsiklandó desszert lenne, és ő majd meghalna azért,<br />

hogy belekóstoljon.<br />

Még senki nem nézett rá ilyen forrón ezelőtt. Nem volt<br />

természetes, hogy az ilyen jóképű férfiak így nézzenek rá.<br />

– Ez hozzád tartozik. Semelyik másik nőn nem állna ilyen jól.<br />

36


SHERRILYN KENYON<br />

Könnyek gyűltek a szemébe, de visszapislogta őket, mielőtt<br />

ráhívná az elmegyógyintézeteseket. A keze melege szinte égette a<br />

nyakát. – Mi az Elvesztettél egy fogadást<br />

– Nem.<br />

– Akkor miért vagy ilyen kedves velem<br />

<strong>Vane</strong>-t megdöbbentette a kérdés. – Szükségem van indokra,<br />

hogy kedves legyek<br />

– Igen.<br />

<strong>Vane</strong> teljesen elképedt. Az embereknek ok kell, hogy<br />

kedvesek legyenek egymással Nem csoda, hogy a fajtája kerülte<br />

őket.<br />

– Nem tudom, mit mondhatnék – ismerte be. – Nem tudtam,<br />

hogy az ajándékozásnak szabályai vannak, ha valakit fel akarok<br />

vidítani vele. Olyan szomorúnak látszottál, mikor bejöttem, hogy<br />

szerettelek volna mosolyogni látni.<br />

Vett egy mély lélegzetet és visszaadta a blokkot. – Tartsd meg<br />

a nyakláncot, kérlek. Olyan jól áll rajtad és amúgy sincs más,<br />

akinek adhatnám. Biztos vagyok benne, hogy az öcsém nem<br />

tartana igényt rá. Inkább feldugná valami nagyon kényelmetlen<br />

helyre, ha mégis megpróbálnám. És ha mégsem tenné, az még<br />

jobban megijesztene.<br />

Végre felnevetett. Ez a hang könnyített valamicskét a lelkén.<br />

– Ez egy mosoly – kérdezte.<br />

<strong>Bride</strong> bólintott és szipogott, mielőtt újra felnevetett.<br />

<strong>Vane</strong> visszamosolygott rá, majd felemelte a kezét és<br />

megérintette az arcát. Olyan gyönyörű volt, mikor nevetett. Sötét<br />

borostyán szemei valósággal szikráztak. Mielőtt megállíthatta<br />

volna magát, lehajolt és lecsókolta a könnyeket a szempilláiról.<br />

37


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> nem kapott levegőt, mikor megérezte a forró ajkakat a<br />

bőrén. Egyetlen férfi sem bánt még így vele. Még Taylor sem,<br />

akivel szeretett volna összeházasodni.<br />

Belélegezte <strong>Vane</strong> bőrének meleg illatát. Gazdag, férfias illat<br />

volt, valamilyen arcszesszel keverve.<br />

Olyan jó érzés volt most, mikor az egész élete romokban<br />

hevert.<br />

Mielőtt rájött volna, mit tesz, átölelte a férfit és a fejét az erős<br />

mellkasának támasztotta. A szíve erősen dobogott a fülei mellett.<br />

Különös módon biztonságban érezte magát. És leginkább<br />

kívánatosnak érezte magát. Vagy legalábbis hogy nem egy utolsó<br />

vesztes.<br />

Nem utasította vissza a szorítását. Sőt, a kezeit továbbra is az<br />

arcán tartotta, míg a hüvelykujja finoman az arcát masszírozta.<br />

Lehajolt és egy tartózkodó csókot nyomott a homlokára.<br />

Forróság áradt szét a testében. Mélyről jövő vágy kúszott<br />

végig benne. Ez olyasmi volt, amit nem értett.<br />

<strong>Bride</strong> McTierney eddigi életében sosem tett olyat, amit nem<br />

kellett volna. Lediplomázott a főiskolában és otthon élt a<br />

szüleivel, míg Tulane-be járt, ahol nagy ritkán randizott, de<br />

sokkal több éjszakát töltött a könyvtárban.<br />

Diploma után menedzserként kapott állást, és ott dolgozott<br />

addig, míg nagymamája meg nem halt, ráhagyva az épületet, ami<br />

jelenleg az ő boltjának adott otthont. És azóta itt dolgozott, sosem<br />

hagyott ki egy napot sem. Nem számított, mennyire volt fáradt<br />

vagy beteg.<br />

Sosem vágott bele nagyobb dolgokba. Félelem és felelősség<br />

vezette őt születése napjától.<br />

38


SHERRILYN KENYON<br />

Mégis itt ült, egy teljesen idegen férfit ölelgetve. Egy elbűvölő<br />

idegent, aki kedvesebb volt vele, mint bárki más,<br />

Felemelte a fejét és felnézett, remegve a mélyről jövő vágytól,<br />

amit nem értett. De ott érezte minden sejtjében.<br />

Ne tedd…<br />

Elnémította a belső hangot, felemelte a kezét és kivette a férfi<br />

hajából az azt összekötő bőrszalagot. Kiszabadulva azok a<br />

hosszú, sötét szálak tökéletesen keretezték azt a mennyei arcot.<br />

A mogyoró zöld szemekből áradó forróság szinte perzselt.<br />

Lejjebb hajtotta a fejét, egészen addig, míg az ajkai veszélyes<br />

közelségbe kerültek az övéhez, mintha csak az engedélyére várna.<br />

A lélegzetét visszafojtva eltűntette a távolságot az ajkaik<br />

között és megcsókolta. A férfi mély torokhangon felmordult, mint<br />

egy állat, aztán éhesen, szenvedélyesen csókolta őt.<br />

<strong>Bride</strong>-ot teljesen meglepte ez a reakció. Egyetlen férfi sem<br />

élvezte még így a vele való csókolózást. Erős kezei finoman<br />

megtartották a fejét, ahogy elragadottan csókolta, mintha éhezne<br />

rá, és csak rá.<br />

<strong>Vane</strong> magához húzta a nőt, mikor az állati oldala felébredt. Ez<br />

a része olyan kétségbeesetten vágyott rá, hogy az már az őrülettel<br />

volt határos. A nyelvén érezte a nő szenvedélyét. Érezte a szívét,<br />

mely legalább olyan gyors volt, mint az övé.<br />

De leginkább a nő vágyát érezte, és abból még többet akart. A<br />

benne élő bestia nem lesz elégedett addig, míg teljesen meg nem<br />

kóstolja.<br />

Az ő világában a szexnek nem volt érzelmi tartalma. Egy<br />

biológiai aktus volt két élőlény között, hogy felszabadítsa a nőt a<br />

termékenységi időszaktól, és a férfit a belső kényszertől. Ha a két<br />

farkas nem volt egy pár, akkor a terhességnek semmi esélye nem<br />

39


<strong>Night</strong> Play<br />

volt, ahogy annak sem, hogy a szexuális úton terjedő<br />

betegségeket átadják egymásnak.<br />

Ha <strong>Bride</strong> egy lenne a népéből, akkor már rég meztelenek<br />

lennének.<br />

De ő nem volt farkas nő.<br />

Az emberi nők teljesen mások voltak. Még sosem szeretkezett<br />

eggyel sem, és nem igazán tudta, hogy reagálna, ha úgy kezelné,<br />

mintha az ő fajtájának egyik nőjét. Az emberek ebben az<br />

összehasonlításban sokkal gyengébbek voltak.<br />

Igazság szerint, fogalma sem volt, miért vágyott rá ennyire,<br />

már most. Ez nem volt normális. Élete hosszú évszázadai alatt<br />

egyetlen egyszer sem gondolt arra, hogy emberi szeretője legyen.<br />

De ez az egy…<br />

Képtelen volt visszafogni magát. Minden ösztöne azt akarta,<br />

hogy tegye a magáévá.<br />

Farkas lelke meg akarta ízlelni. Be akarta lélegezni az illatát és<br />

hagyni, hogy a nő gyengédsége eltűntesse a magányt, ami az<br />

utóbbi pár hónapban ütötte fel a fejét, mikor a testvérei miatt<br />

bánkódott.<br />

Csak egyetlen percre szerette volna, ha a magány végre<br />

eltűnik.<br />

<strong>Bride</strong> remegett, mikor <strong>Vane</strong> elhagyta az ajkait és letért a<br />

torkához, ahol végigcsókolta az érzékeny bőrt. A borostája<br />

finoman szúrta a bőrét és még inkább feltüzelte, a mellei<br />

megkeményedtek a vágytól. Jó ég, annyira elképzelhetetlenül<br />

férfias volt. És hihetetlenül forró. És minden egyes csókjától,<br />

amit a bőrén érzett, a mellkasa összehúzódott.<br />

40


SHERRILYN KENYON<br />

Ez annyira nem volt jellemző rá. Nem szokott csókolózni<br />

olyanokkal, akit nem is ismer. A teljesen idegeneket pedig ne is<br />

említse.<br />

És mégsem akarta ellökni magától. Egyszer az életében<br />

szeretne valami átlagostól eltérőt tenni. Mélyen legbelül tudta,<br />

hogy <strong>Vane</strong> látványosan ilyen lenne.<br />

Megrémülve attól, hogy mit akar tenni, vett egy mély levegőt<br />

és felkészült az elutasítására.<br />

– Szeretkeznél velem<br />

A nevetése helyett, amire számított volna, elhúzódott a<br />

nyakától és a bolt nyitott ablakaira nézett. – Nem bánod<br />

Forróság kúszott az arcába, mikor rájött, hogy odakint sötét<br />

van és bárki, aki arra járt, tökéletesen látta, hogy ők ketten mit<br />

csinálnak.<br />

– Várj – mondta, kicsúszott az öleléséből, becsukta az ajtót és<br />

megfordította a Nyitva táblát, majd elsötétítette a fényeket.<br />

Azt kívánta, bárcsak meglenne a háza, hogy felvihesse, de ez a<br />

megoldás talán jobb volt. Ha ők ketten együtt mennének el, a<br />

férfi talán meggondolná magát, ami okos ötlet lenne a részéről.<br />

Vagy talán ő gondolná meg magát.<br />

Nem, <strong>Bride</strong> ezt akarta tenni. Őt akarta.<br />

Megfogta a kezét, és a hátsó szoba felé vezette.<br />

Mikor kinyitotta az ajtót, <strong>Vane</strong> megállította.<br />

<strong>Bride</strong> hátranézett és látta, ahogy a férfi a jobbján lévő öltözőre<br />

nézett. Egy gonosz mosoly terült szét az arcán.<br />

Visszavezette a szobába és behúzta a függönyöket.<br />

– Mit csinálsz – kérdezte.<br />

<strong>Vane</strong> áthúzta az ingét a fején.<br />

41


<strong>Night</strong> Play<br />

Ó, jóságos mennyek! <strong>Bride</strong> nem kapott levegőt, mikor először<br />

meglátta a meztelen mellkasát. Tudta, hogy jót teste van, de…<br />

Ez felülmúlta minden elképzelését. Széles vállai egy hullámos<br />

hasba mentek át. Felejtsd el a kocka hasat, neki sokkal jobb volt,<br />

és hullámzott minden lélegzetvételére. Az egész mellkasát finom<br />

szőr borította, amitől még férfiasabb és vadabb volt.<br />

Számos mély heg borította a bal vállát és a bicepszét, és nem<br />

egy úgy nézett ki, mint valami különös állat harapása.<br />

Csak arra volt képes, hogy ne csorgassa a nyálát.<br />

Vagy ájuljon el.<br />

Tényleg, egyetlen halandó nőnek sem szabadna egy ilyen<br />

tökéletes férfi közelében tartózkodnia.<br />

Kigombolta a farmerját, majd a karjaiba húzta.<br />

– Ne félj – suttogta. – Gyengéd leszek.<br />

Nem ettől félt. Attól tartott, mit fog szólni, ha meglátja<br />

meztelenül. Jó ég, rajta nem volt egyetlen felesleges gramm zsír<br />

sem, de ő ezt nem mondhatja el magáról.<br />

Sikoltozva fog innen kirohanni.<br />

Helyette felnyúlt és szétengedte a haját, majd szétterítette a<br />

vállain. Belefűzte az ujjait, majd magához húzta, és ismét az<br />

ajkainak esett.<br />

<strong>Bride</strong> felnyögött a boldogságtól. Ez a férfi aztán tényleg tudta,<br />

hogyan használja a nyelvét előnyére. Képes lett volna egész nap<br />

csókolni.<br />

Végigsimította a mellkasa kemény izmait, azon csodálkozva,<br />

mennyire jó érzés. Az ujjhegyével eljátszott a kemény<br />

mellbimbóival, élvezve a mély nyögést, amit hallott.<br />

<strong>Vane</strong> megmozdult, hogy kigombolja a ruháját.<br />

– A hátsó szobában sötétebb van – mondta.<br />

42


SHERRILYN KENYON<br />

– Miért szeretnéd, hogy sötét legyen<br />

<strong>Bride</strong> vállat vont. Taylor mindig azt szerette, ha teljesen sötét<br />

van, mikor szeretkeztek.<br />

Reszketett, mikor <strong>Vane</strong> kigombolta a ruhát, és hagyta a földre<br />

esni. Azt várta, hogy elhúzódjon.<br />

Nem tette. Még mindig ugyanolyan forró és éhes volt a<br />

tekintete, mikor látta alsóneműben. Hála az égnek, passzoltak<br />

egymáshoz és nem is egy régebbi darab volt.<br />

<strong>Vane</strong> még sosem volt ennyire bizonytalan önmagában, mint<br />

ebben a pillanatban. Finoman megérintette az arcát és óvatosan<br />

megcsókolta, félve attól, hogy megsebzi. Mióta beütött a<br />

pubertáskor, azóta hallott történeteket farkasokról, akik véletlenül<br />

megölték az emberi szeretőjüket szex közben.<br />

Az emberi csontokban nem volt meg a fajtájára jellemző<br />

szívósság. A bőrük pedig még könnyebben sérült meg.<br />

Óvatosan nekinyomta a falnak, így érezhette a merevedésének<br />

nyomódó buja idomokat. A bőre és a parfümje illata a fejébe<br />

szállt. Épphogy csak vissza tudta fogni magát attól, hogy<br />

vonyítson egyet a boldogságtól.<br />

Végigcsókolta az ajkait, majd letért az arcélére, miközben a<br />

kezeivel kikapcsolta a melltartóját. Hallott egy éles levegővételt,<br />

amikor a mellei kiszabadultak. Buja adományok voltak. Porcelán<br />

színű és duzzadt, szinte kitöltötték a kezeit. Még sosem látott<br />

semmit, ami ennél szebb lett volna. <strong>Bride</strong> a kezeit a hajába<br />

temette, mikor lehajolt, hogy megnyalja.<br />

Becsukta a szemeit és felnyögött az élvezettől, miközben a<br />

nyelvét végigfuttatta a kemény mellbimbókon.<br />

Nem volt nővel már majdnem egy éve – kész rekord, magához<br />

képest. A húga halála óta az élete a rosszból még rosszabbá<br />

43


<strong>Night</strong> Play<br />

változott, és nem is volt körülötte senki, aki csábítólag hatott<br />

volna rá.<br />

Azt pedig ne is említse, hogy a <strong>Bride</strong>-dal való találkozás<br />

emlékei kísértették őt. Éjféli fantáziák, melyekben a magáévá<br />

tette minden általa ismert pózban. Hogy felfedezi minden<br />

porcikáját annak a gyönyörű testnek.<br />

Órákat töltött azzal, hogy átkozta magát, amiért nem hagyta ott<br />

Sunshine-t és követte ezt a nőt.<br />

Az, hogy megvédte Sunshine-t, elképzelhetetlenül sokba került<br />

neki, és miért Egy átkozott Sötét-vadász boldogságáért<br />

Egyetlen jócselekedet sem marad büntetlenül.<br />

Ez volt Fury kedvenc mondása. Szakadár farkasként Fury<br />

kiszámíthatatlan és önző volt, de voltak pillanatai, mikor a farkas<br />

elképesztően bölcsnek bizonyult.<br />

De most, hogy <strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong>-ot a kezeiben tartotta és érezte a<br />

puha, érzékeny testet az övéhez simulni, különös nyugalmat<br />

érzett, ami megszabadította az elmúlt hónapok történéseitől.<br />

Nem szűntette meg a fájdalmat, amit a testvérei elvesztése<br />

okozott, de könnyített rajta valamicskét.<br />

És már ez is felbecsülhetetlen értékűvé tette a nőt.<br />

<strong>Bride</strong> nem volt képes józanul gondolkozni, mikor nézte, ahogy<br />

<strong>Vane</strong> a melleit nyalogatja. Úgy nézett ki, mintha az istenek étkét<br />

kóstolgatná. A teste izzott a forró vágytól. <strong>Vane</strong> bámulatos volt.<br />

A szemei sötétek voltak. Mikor a tükörben a hátát nézte,<br />

számos sebhelyet látott, amik felszántották azt a sima,<br />

napbarnította bőrt. Megérintett néhányat, mikor a férfi áttért a<br />

másik mellére.<br />

Vajon mi történt vele, ami ezt a sok sebet okozta Még sosem<br />

látott hasonlókat. A hegek nagy részét valószínűleg karom és<br />

44


SHERRILYN KENYON<br />

agyar okozta, mintha valami vadállattal került volna<br />

összetűzésbe. Egy különösen mély és nagy volt. Felkúszott egész<br />

a válla vonalán át a felkarjára.<br />

Volt valami halálos benne, mégis gyengéden tartotta a<br />

kezeiben. A kezeit lecsúsztatta a hasára, szinte égő csíkot hagyva<br />

maga után.<br />

A szemei félárbocra ereszkedtek, közben továbbra is nézte őt a<br />

tükörben, hogy <strong>Vane</strong> a kezét a bugyija anyaga alá csúsztatta és<br />

megérintette őt.<br />

<strong>Bride</strong> felnyögött az érzéstől, ahogy a hosszú, vékony ujjak a<br />

tettek mezejére léptek. A látványtól, ahogy a keze vele játszott,<br />

majd finoman belemélyeszti az ujjait.<br />

Felnyögött a látványtól és az érzéstől.<br />

Olyan különös több különböző szögből látni a férfit. És látni<br />

magát, miközben vele szeretkezik.<br />

Zavarban kellett volna lenni, és még sem érezte ezt. Még<br />

abban sem volt biztos, hogy teljesen magánál van. Valami<br />

különös módon inkább megerősítve érezte magát.<br />

Egy ilyen férfi rá vágyik.<br />

Ez teljesen elképzelhetetlen volt.<br />

<strong>Vane</strong> végigcsókolta a hasát. Mivel a keze foglalt volt, az<br />

alsóneműjét a fogával húzta le. Levette a szandálját és átdobta a<br />

válla fölött.<br />

Előtte térdelt, felnézve rá forrón, vágyakozva, éhesen. Ő még<br />

mindig viselte a farmerjét és a csizmáját, míg a nő teljesen<br />

meztelen volt előtte.<br />

<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, miközben nézte. Még mindig volt<br />

benne egy kis félelem, de azt már teljesen beárnyékolta a vágy.<br />

45


<strong>Night</strong> Play<br />

Szívesen magához szorította volna, és magáévá tette volna,<br />

mint egy állat, ami volt valójában. Meg akarta mutatni neki, hogy<br />

párosodnak népe tagjai, erőteljesen és dominánsan.<br />

De nem akarta megrémiszteni őt. És leginkább nem akarta<br />

bántani.<br />

Olyan sebezhető volt.<br />

Egy farkas nő emberi alakot öltene a párzásra. Csábítóan<br />

járkálna a lehetséges jelöltek körül, míg azokat az őrületbe nem<br />

kergeti a vággyal, és egészen addig tenné ezt, míg azok<br />

hajlandóak nem lennének megölni egymást érte.<br />

Volt, hogy meg is tették.<br />

Mindig voltak harcok egy nőért. Aztán kiválasztja azt a férfit,<br />

amelyik legjobban lenyűgözte a szépségével és a képességeivel.<br />

Legtöbbször a győztessel párosodott, de nem mindig. <strong>Vane</strong> első<br />

szeretője őt választotta, annak ellenére, hogy a küzdelemben alul<br />

maradt, mert tetszett neki a szenvedély, amit mutatott felé,<br />

miközben megpróbálta elnyerni őt.<br />

Ha a választás megesett, a farkas nő levette a ruháit és<br />

felajánlotta magát a bajnokának. A férfi követi őt, és az este<br />

hátralévő részében megmutatja neki, mekkora az állóképessége és<br />

az ereje. És a nő az egész estét a tesztelésével tölti. Megpróbálja<br />

kidobni az ágyból, vagy magából és a férfi feladata az volt, hogy<br />

biztosítsa, ez nem történik meg. Ha kifáradt reggel előtt, vagy<br />

mielőtt a nő teljesen ki nem elégült, egy másik férfi került a<br />

képbe.<br />

Ez volt a legnagyobb szégyen, ha nem elégít ki egy farkas nőt,<br />

és egy másik férfit kell hívni.<br />

<strong>Vane</strong> még sosem szégyenült meg.<br />

46


SHERRILYN KENYON<br />

És még sosem volt olyan nője, mint <strong>Bride</strong>. Olyasvalaki, aki<br />

nem karmolt és harapott, miközben a gyönyört követelte. Mélyen<br />

legbelül nagyra értékelte ezt a ritkaságot.<br />

A kedvességét.<br />

Egy erőszak, terror és véres háborúk uralta életben nagy<br />

megkönnyebbülés volt végre egy kis kedvesség. Egy szerető<br />

gyengéd érintése.<br />

Az emberi oldala könyörgött ezért.<br />

Könyörgött érte.<br />

<strong>Bride</strong> az ajkába harapott, ahogy <strong>Vane</strong> szétválasztotta a lábait.<br />

A lehelete perzselte a combját. <strong>Vane</strong> becsukta a szemeit, és a<br />

fejét a lábának támasztotta, mintha már az is örömmel töltené el,<br />

hogy vele van. A mozdulat gyengédségétől gombóc nőtt a<br />

torkába.<br />

Megérintette a borostás állát, hagyva, hogy ez a férfias érzés<br />

még inkább felhevítse. <strong>Vane</strong> játékosan beleharapott az ujjaiba.<br />

Rámosolygott, aztán a férfi még inkább szétválasztotta a<br />

lábait, és a szájába vette. <strong>Bride</strong> felszisszent gyönyörében és a<br />

lábai teljesen elgyengültek.<br />

Épp csak annyit tudott tenni, hogy nem esett össze. <strong>Vane</strong><br />

nyalogatta és ingerelte őt, a világ elkezdett forogni körülötte, és<br />

mikor az orgazmus elérte, az erőteljes és mély volt. <strong>Bride</strong><br />

felsikoltott, mikor a teste szinte kifordult önmagából a férfi<br />

érintésére.<br />

<strong>Vane</strong> felmordult a gyönyör hangjai hallatán, érezve az ízét.<br />

Mint fajtája minden egyes férfi tagját, őt is büszkeséggel töltötte<br />

el a gyönyör. Nem létezett szebb hang, mint a szerető<br />

orgazmusának sikolya. Semmi sem volt jobb, mint tudni, hogy<br />

egy férfi ki tud elégíteni egy nőt.<br />

47


<strong>Night</strong> Play<br />

Lassan végigcsókolta a testét, egészen addig, míg újra talpon<br />

nem volt. A nő szemének borostyán mélységeiben áhítat fénylett.<br />

Megfogta a kezét, és a lüktető merevedéséhez vezette.<br />

<strong>Bride</strong> nyelt egyet, ahogy a kezeit a puha szövet alá csúsztatta.<br />

A rövid, göndör szőrszálak csiklandozták az ujjait, mikor<br />

megtalálta, amit keresett. <strong>Vane</strong> mély, állatias torokhangon<br />

felmordult, mikor a kezével körülfonta a hosszú keménységét. Ez<br />

a fickó hatalmas volt és máris kőkemény volt érte.<br />

A férfi megérintette az arcát és szenvedélyesen megcsókolta,<br />

miközben ő cirógatta. A teste a forróságtól lüktetett a gondolatra,<br />

hogy azt a kemény hímtagot mélyen a testében tudja.<br />

<strong>Vane</strong> egy pillanatra elhúzódott tőle, majd gyorsan lerúgta a<br />

csizmáit. <strong>Bride</strong> visszatartotta a lélegzetét, mikor a sliccéhez nyúlt<br />

és ki cipzárazta azt.<br />

A szenvedélytől kábultan nézte, ahogy leveszi a nadrágját, és<br />

először pillanthatta meg őt teljes dicsőségében.<br />

Commando!<br />

Nem létezett szexibb az olyan férfiaknál, akik meg merték<br />

tenni azt, hogy nem viseltek semmit a ruhájuk alatt. Igazából nem<br />

létezett szexibb férfi, mint az előtte álló példány.<br />

Bátor volt és parancsoló. Vad. És ettől fékezhetetlenül<br />

reszketett.<br />

A nadrágját a sarokba lökte, majd elhúzta őt a fal mellől. <strong>Bride</strong><br />

hálás volt, hogy az öltözője az átlagnál sokkal nagyobb volt. Úgy<br />

volt kialakítva, hogy képes legyen befogadni a nőket<br />

babakocsival is. És nagy teret biztosított a manőverezéshez.<br />

<strong>Vane</strong> a háta mögé került. Figyelte őt a tükörben. Egy teljes<br />

fejjel magasabb volt, mint ő, és éhes vigyora ellazította őt.<br />

– Olyan gyönyörű vagy – mondta mély, éhes hangon.<br />

48


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> sosem érzett így. Általában elkerülte azt, hogy a<br />

tükörben nézegesse magát. De volt valami hihetetlenül erotikus<br />

abban, hogy látta a kettejük tükörképét a falon lévő három<br />

tükörben.<br />

Kisöpörte a haját a nyakából, majd elkezdte harapdálni az<br />

érzékeny bőrt.<br />

A kezei a melleit masszírozták, mielőtt egyik kezét<br />

lecsúsztatta a lábai között lévő sötétvörös háromszöghöz.<br />

Valahogyan leengedte magukat a földre lassan, egyszerre.<br />

Nem volt teljesen biztos abban, hogyan csinálta anélkül, hogy<br />

megszakítsa azt, amit eddig csinált. Ez a férfi elképesztően erős<br />

volt. Hátrahajolt oda, ahol a férfi teste forró volt és ingerlő.<br />

Férfias.<br />

A nyelve a füle környékén kalandozott, majd mélyen belenyalt<br />

ugyanabban a pillanatban, mikor hátulról becsusszant a testébe.<br />

<strong>Bride</strong> felsikoltott a gyönyörtől, ahogy a férfi kitöltötte.<br />

<strong>Vane</strong> felemelte a fejét, hogy lássa az arcát, miközben még<br />

mélyebbre hatolt a testében.<br />

<strong>Bride</strong> meg sem tudott szólalni, a gyönyör teljesen átvette<br />

felette az uralmat. Csak arra volt képes, hogy figyelje, ahogy a<br />

férfi szeretkezik vele. Nézze, ahogy a kezei gyönyört okoznak,<br />

egy ütemben erőteljes lökéseivel.<br />

<strong>Vane</strong> felnyögött a nő nedves, üdvözlő teste által keltett<br />

érzésektől. A teste sokkal puhább volt, mint egy farkas nőé.<br />

Harcosnak születve a testük kemény és izmos volt. Egy farkas nő<br />

megpróbálná megharapni őt. Karmolászná és követelné, hogy<br />

adjon neki még több gyönyört. Követelné, hogy legyen gyorsabb<br />

és keményebb, egészen addig, míg újra el nem megy.<br />

De <strong>Bride</strong> nem volt ilyen.<br />

49


<strong>Night</strong> Play<br />

Nem követelt tőle semmit, mikor az idejét kihasználta lassú,<br />

könnyed lökésekkel. Nem próbálta meg kilökni a testéből.<br />

Ehelyett a mellkasának dőlt, és a gyönyör leghihetetlenebb<br />

hangjait hallatta minden egyes mozdulatára. Teljesen átadta<br />

magát neki.<br />

A bizalom, amit ezzel felé mutatott…<br />

Sosem ismert ehhez hasonlót.<br />

Hónapok óta álmodozott arról, vajon milyen lehet a karjaiban<br />

tartani. Most már tudta.<br />

Isteni volt. Átnyúlt a feje felett, és a kezét belesüllyesztette a<br />

hajába, így közel tudta húzni magához. – Ó, <strong>Vane</strong> – lehelte, arcát<br />

az övéhez dörgölve.<br />

<strong>Vane</strong> érezte, hogy az ereje nő, mikor megcsókolta a nő arcát és<br />

gyorsított az ujjai mozgásán. A nő felszisszent és felnyögött<br />

válaszul. Érezte, hogy még keményebb lesz. A benne élő farkas<br />

felmordult az elégedettségtől.<br />

Felvonyított a forró, nedves test közelségétől. És mint mindig,<br />

ez forrást adott a mágikus erejének. A szex mindig feltöltötte a<br />

fajtáját, erősebbé téve őket.<br />

Még veszélyesebbé.<br />

<strong>Bride</strong> rátette a kezét az övére. A kedvessége látványától erősen<br />

verni kezdett a szíve, miközben még mindig döfködte. Az ereje<br />

átszáguldott a testén, szikrázott és táncolt, míg nem a teste<br />

nyirkos nem lett tőle.<br />

<strong>Bride</strong> nem kapott levegőt a gyönyör intenzitásától. Az volt<br />

élete leghihetetlenebb élménye. Olyan vastag és kemény volt<br />

benne <strong>Vane</strong>. Olyan parancsoló. És olyan furcsa volt, mintha<br />

egyre keményebb és nagyobb lenne. Teljesen elérte a<br />

befogadóképességét, de a legkevésbé sem volt kényelmetlen.<br />

50


SHERRILYN KENYON<br />

És mikor újra elment, ez sokkal erőteljesebb volt, mint az<br />

előtte lévő. Az elégedettségtől olyan hangosan sikoltott fel, hogy<br />

berekedt. Elgyengült. A teste irányíthatatlanul reszketett, mikor a<br />

férfi még többet adott neki.<br />

– Ez az, bébi – suttogta neki. – Gyere, a kedvemért.<br />

És megtette. Valójában sosem volt orgazmusa ezelőtt, azok<br />

nem voltak annak nevezhetők. Ez olyan meghatározó és erőteljes<br />

volt, hogy nem volt benne biztos, hogy egyáltalán túl foga élni.<br />

Ó, kegyelem! Hogyan lehet bármi is ilyen csodálatos<br />

Minden egyes döfés csak növelte az orgazmus erejét. Az egész<br />

teste érzékeny lett. Ez lesz élete leghosszabban tartó gyönyöre!<br />

<strong>Vane</strong> szorosan tartotta, mikor érezte, hogy közeleg a saját<br />

gyönyöre is. Gyorsított a lökésein, ahogy egyre közeledett a<br />

csúcshoz.<br />

<strong>Bride</strong> felé fordította az arcát, és az elképzelhető legédesebb<br />

csókot adta neki. Ez átlökte a szakadékon.<br />

A kezeit szorosan köré fonta és átengedte magát a gyönyörnek.<br />

Ellentétben az emberekkel, ő nem fog olyan gyorsan végezni. Az<br />

ő orgazmusa jó néhány percig tartani fog.<br />

Továbbra is szorosan tartva <strong>Bride</strong>-ot, az erejével megnövelte a<br />

gyönyörét és elrejtette előle az időt, amit a testében tölt addig,<br />

míg a sajátja le nem nyugszik. A fejét a nyakába temette, és<br />

mélyen belélegezte az illatát. Magába szívta őt magát.<br />

Mélyen beletemetkezett és óvatosan hintáztatta a karjaiban,<br />

míg hagyta, hogy az eddig ismeretlen, békés érzés átmossa és<br />

megnyugtassa őt.<br />

<strong>Vane</strong> képtelen volt levenni a szemét <strong>Bride</strong>-ról, mikor a teste<br />

végre megnyugodott. Lassan. Békésen.<br />

51


<strong>Night</strong> Play<br />

Az ölében tartotta és figyelte a halvány mosolyt, ami még<br />

mindig ott volt az ajkai tövében. Ez a nő egy istennő volt. Tiszta<br />

és egyszerű. Buja és hiánytalan, minden megvolt benne, amit egy<br />

férfi csak kívánhatott.<br />

– Ez hihetetlen volt – lehelte <strong>Bride</strong>, és az ujjait felemelve<br />

végigsimított az arcélén.<br />

– Igen, az volt – suttogta gyengéden, meglepődve azon, amit<br />

érzett ezért az embernőért.<br />

Talán lehet, hogy Acheronnak végül is igaza volt. Talán több<br />

volt benne az ember, mint hitte. Ez volt az egyetlen ok, amire<br />

gondolni tudott, miért érez most úgy, ahogy.<br />

Egy telefon kezdett el csörögni az öltözőszobán kívül.<br />

<strong>Bride</strong> felugrott a karjaiban és megnézte a karóráját. – Ja, ne –<br />

suttogta. – Ez biztos Tabitha. Vele és a nővérével vacsorázom.<br />

<strong>Vane</strong> felsóhajtott. Valamilyen megnevezhetetlen okból nem<br />

akarta elengedni. Nem akarta, hogy elmenjen mellőle.<br />

Ha népének egyik tagja lenne, gondolni sem lenne hajlandó<br />

arra, hogy hajnal előtt távozzon.<br />

De nem volt az.<br />

És az, hogy azt akarta, maradjon, őrült ötlet volt. Egy halálos<br />

ítélet alatt élő farkas volt, ő pedig ember.<br />

Az, amit ketten tettek, rendkívüli volt, de eljött az ideje, hogy<br />

végre kiverje őt a fejéből.<br />

Örökre.<br />

Megcsókolta az arcát és elhúzódott tőle, hogy felöltözzön.<br />

<strong>Bride</strong> kissé kínosan érezte magát, mikor <strong>Vane</strong> átnyújtotta neki<br />

a ruháját. Nem kérte el a telefonszámát vagy bármi mást,<br />

miközben felhúzta a nadrágját és a csizmáját.<br />

Megbánta, amit tettek<br />

52


SHERRILYN KENYON<br />

Szerette volna elkérni tőle a telefonszámát, de a büszkesége<br />

nem engedte. Talán ostoba volt, de Taylor esete után nem vágyott<br />

egy újabb ego-romboló élményre.<br />

<strong>Vane</strong> gombolta be a ruháját, majd a fején keresztül felhúzta a<br />

saját ingét is. – A kocsid a közelben van – kérdezte.<br />

– A ház mögött van leparkolva, de csak egy közeli étterembe<br />

megyünk. Néhány háztömbnyire van csak.<br />

<strong>Vane</strong> átgereblyézte a tincseit az ujjaival. Hirtelen a<br />

szomorúság levegője vette körbe. – Szeretnéd, hogy elkísérjelek<br />

<strong>Bride</strong> bólintott.<br />

A férfi megtartotta a függönyt neki. Kilépett a helyiségből és<br />

figyelte, ahogy betömködi az ingét a farmerjébe. Majd néhány<br />

mozdulattal elrendezte a haját.<br />

Minden játékosság eltűnt belőle. A helyét valami állatias vette<br />

át.<br />

Kint várt rá, míg ő beállította a riasztót és becsukta az ajtót.<br />

Még kínosabb volt, mikor felegyenesedett és rámosolygott,<br />

ahogy ott állt kint az ajtóban. A levegő enyhén csípős volt, de úgy<br />

tűnt, észre sem vette. Egyik kezét átvette a vállán és együtt<br />

indultak el Tabitha kedvenc étterme, a Legjobb Osztriga Háza<br />

felé.<br />

Nem beszéltek, míg sétáltak. <strong>Bride</strong> szeretett volna, de mégis<br />

mit mondhatna egy nő annak a fickónak, aki élete legjobb<br />

szexuális élményét adta neki<br />

Egy férfi, akit nem is ismer.<br />

Egy férfi, akit soha többé nem fog látni.<br />

Ó, mennyire gyűlölte ezt. Ez volt élete első alkalma, hogy egy<br />

éjszakás kalandra adta a fejét. Zavarba ejtő volt ilyen közel<br />

kerülni egy komplett idegenhez.<br />

53


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> lassított, ahogy elérték az éttermet.<br />

<strong>Bride</strong> benézett egy nagy, festett ablakon. Jól gondolta, barátai<br />

már ott voltak és látta Tabithát, aki éppen a telefonjába ütött be<br />

számokat. Semmi kétség, hogy őt hívta, és ha <strong>Bride</strong> nem megy be<br />

hamarosan, nagyon aggódni fog érte.<br />

– Nos – mondta és elhúzódott <strong>Vane</strong>-től –, azt hiszem, eljött a<br />

búcsú ideje.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott és kedvesen rámosolygott. – Köszönöm neked,<br />

<strong>Bride</strong>.<br />

– Nem – mondta és megérintette a nyakláncot, amit a férfitől<br />

kapott. – Én köszönöm.<br />

<strong>Vane</strong> megcsókolta a kezét, majd megfordult, zsebre vágta a<br />

kezét és lassan elsétált a Bourbon Street felé. A szíve nehéz volt,<br />

ahogy figyelte azt a halálos férfiszépséget távolodni.<br />

– <strong>Bride</strong><br />

Megfordult és meglátta Mina Deveraux-t az ajtóban állni. – Jól<br />

vagy – kérdezte.<br />

<strong>Bride</strong> bólintott és kényszerítette magát, hogy bemenjen. Mina<br />

egy ablak közeli asztalhoz vezette, ahol a testvére, Tabitha is ült.<br />

– Hé, <strong>Bride</strong> – üdvözölte Tabitha, miközben kicsomagolt egy<br />

diótörőt. – Jól vagy Kissé szórakozottnak látszol.<br />

– Nem is tudom – mondta <strong>Bride</strong>, miközben helyet foglalt<br />

Tabithával szemben. – Életem legkülönösebb napja volt a mai, és<br />

szerintem elkövettem minden eddigi hibám közül a legnagyobbat.<br />

Csak abban nem volt biztos, hogy ez a hiba az volt, hogy<br />

lefeküdt valakivel, akit nem is ismer, vagy az, hogy hagyta őt<br />

elmenni.<br />

54


2. fejezet<br />

V<br />

ane a bánattól nehéz szívvel vágott át a Francia<br />

Negyeden, az Ursulines sugárút 688. alatti épület felé tartva,<br />

ahol a Szentély állt. A téglavörös építménynek szalon-típusú ajtói<br />

voltak, és egy hegy fölötti telihold fényénél kirajzolódó sötét<br />

motorkerékpár sziluettje díszítette.<br />

Mint turista-látványosság, a motoros bár mindig zsúfolásig<br />

telve volt helyiekkel és turistákkal. Máris számos motor<br />

sorakozott a járdánál, ami egy helyi motoros bandához tartozott,<br />

akik Vieux-Doo-i Kutyáknak hívták magukat. Mikor először látta<br />

a mogorva bandát belépni, <strong>Vane</strong> felnevetett. A motoros<br />

embereknek fogalma sem volt arról, hogy a Szentély nem csak<br />

egy nekik való hely volt. Ez egyike volt fajtája ritka<br />

menedékeinek.<br />

Az egész világon és a különböző idősíkokon bizonyos Vérvadászcsaládok<br />

olyan helyeket alapítottak, ahol a katagaria tagjai<br />

elrejtőzhettek, miközben ellenségeik elől menekültek. De minden<br />

ismert állati menedék közül Mama Medve Peltier Szentélye volt a<br />

leginkább tiszteletben tartott és leghíresebb. Leginkább azért,<br />

55


<strong>Night</strong> Play<br />

mert ez egyike volt azon keveseknek, melyek a Sötét-vadászokat,<br />

apollitákat, démonokat és isteneket egyaránt szívesen látták.<br />

Egészen addig, míg békével jössz, megtarthatod az összes<br />

testrészed egyben.<br />

Ahogy a Szentély mottója is szólt: Ne harapj és én sem<br />

harapok!<br />

Bárki, aki megsértette ezt a törvényt, azt gyorsan feláldozták<br />

Mama Peltier tizenegy fiának vagy hihetetlenül nagy párjának.<br />

Az pedig egy jól ismert tény volt, hogy Papa Medve Peltier nem<br />

játszott senkivel, kivéve Mama Medvével.<br />

Habár Mama és a fiai medvék voltak eredeti alakjukban,<br />

szívesen láttak minden katagari törzset: oroszlánokat, tigriseket,<br />

sólymokat és farkasokat. Nem volt egy olyan csoport sem,<br />

akiknek ne lett volna legalább egy olyan tagja, amelyik itt bujkált.<br />

A fenébe is, még egy sárkány is volt itt, pedig rendszerint a<br />

sárkányok ritkák voltak a huszonegyedik században. Méreteik<br />

miatt általában olyan helyeken éltek, ahol az emberi populáció<br />

kicsi volt, és ahol nagy, nyitott terek álltak a rendelkezésükre,<br />

hogy megkönnyítsék számukra a rejtőzködést.<br />

A Peltier-eknek még egy árkádiai Őrzőjük is volt, aki<br />

felügyelte a helyet, és ez volt a létező legnagyobb mutatvány. Az<br />

árkádiaiak azok a Vér-vadászok, akiknek emberi szívük van és ők<br />

voltak a halálos ellenségeik a katagariaknak, akiknek állati szívük<br />

volt. Valójában a két faj háborúban állt egymással már évezredek<br />

óta.<br />

Az árkádiaiak azt gondolták, ők a nemesebb faj, de <strong>Vane</strong><br />

tapasztalatai alapján ez egy igencsak elhamarkodott kijelentés<br />

volt. Hamarabb bízna meg egy állati szívvel rendelkező<br />

katagariában, mint egy emberi szívvel élő árkádiaiban.<br />

56


SHERRILYN KENYON<br />

Az állatok legalább nyíltan támadtak, nem voltak olyan<br />

alattomosak, mint az emberek.<br />

De egyetlen katagari nő sem tartotta úgy a karjaiban, ahogy<br />

<strong>Bride</strong> tette. Senki iránt sem érzett még olyan oltalmazói vágyat,<br />

hogy legszívesebben visszament volna az étteremhez, ahol<br />

hagyta, a karjaiba vette volna, és hazavitte volna.<br />

Az egésznek semmi értelmét nem találta.<br />

Ahogy belépett az ajtón, meglátta Dev Peltier-t egy bárszéken<br />

ülve a bejárat mellett. Dev egyike volt Mama Medve négyes<br />

ikreinek. Bár a kinézetük teljesen megegyező volt,<br />

mindegyiküknek megvolt a saját személyisége és saját járműve.<br />

Dev lezser volt és csak lassan lehetett feldühíteni. Áradt belőle<br />

a jóindulat és metodikusan mozgott, mint a legtöbb medve –<br />

mintha a világ összes ideje a rendelkezésére állna. De <strong>Vane</strong><br />

tisztában volt azzal, hogy a medve legalább olyan pokoli gyors<br />

tud lenni, mint egy farkas. Mikor először látta mozogni Devet egy<br />

játékos harcban, amihez Serre, az öccse asszisztált, kifejlődött<br />

benne az egészséges tisztelet a medve képességei iránt.<br />

Ma este Dev egy fekete pólót viselt, ami nem takarta el<br />

Artemis íjas jelét a felkarján, amitől a nagy ritkán bárba<br />

merészkedő démonok és apolliták megrémültek. Épp ötlapos<br />

pókert játszott Rudy-val, az emberi alkalmazottak egyikével,<br />

akinek fogalma sem volt arról, hogy a legtöbb „ember” valójában<br />

két lábon járó állat.<br />

Rudy lófarokban viselte egyenes, fekete haját és durva arca<br />

megmutatta, milyen élete volt az ex-ellenőrnek. Dús, fekete<br />

szakálla volt és bőre teljes felületét színes tetoválások borították.<br />

Ez a fickó tényleg ádáz volt, és ellentétben az ezt a helyet<br />

otthonukká tévő Vér-vadászokkal nem is volt vonzó. Valójában<br />

57


<strong>Night</strong> Play<br />

ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy megkülönböztessék az<br />

embereket az állatoktól. Mivel <strong>Vane</strong> népe mindennél többre<br />

becsülte a szépséget, ritka volt a taszító megjelenésű Vér-vadász.<br />

Akárcsak a testvéreinek, Dev hullámos haja is végighullott a<br />

hátán. Mint mindig, most is szabadon hagyta. Szűk, kopott<br />

nadrágot és fekete csizmát viselt.<br />

Dev egy bólintással nyugtázta a jelenlétét. – Hé, farkas,<br />

minden rendben<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont, miközben feléjük közeledett. – Csak fáradt<br />

vagyok.<br />

– Talán aludnod kellene egyet valahol a házban – mondta Dev,<br />

miközben két újabb kártyáért nyúlt.<br />

A Peltier Ház szomszédos volt a bárral. Itt vehették fel állati<br />

alakjukat a lelepleződés félelme nélkül. Peltier-éknek sokkal több<br />

biztonsági rendszerük volt, mint Fort Knoxnak és legalább a<br />

család két tagja állandó felügyeletet tartott a betolakodókkal, az<br />

emberekkel és minden mással szemben.<br />

– Jó ez így – mondta <strong>Vane</strong>. Megkereste a saját és Fang<br />

eltartásának költségét. Nagy szégyen lenne a számára, ha a<br />

medve klántól kellene jótékonyságot elfogadnia, ezért napi átlag<br />

tíz órában a családnak dolgozott. – Azt mondtam Nicolette-nek,<br />

hogy felváltom Cherise-t ma este.<br />

– Ja – mondta Rudy, mikor elnyomta a cigijét, majd rendbe<br />

rakta a kártyáit. – Cherise majd meghal, hogy hazamehessen.<br />

Nick elviszi őt születésnapja alkalmából Antoine-hoz bulizni.<br />

<strong>Vane</strong> megfeledkezett az emberi születésnapokról. Valamilyen<br />

okból ez különleges alkalom volt az embereknek. Talán azért,<br />

mert olyan kevés volt nekik belőlük.<br />

58


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> elnézést kért, majd a bár felé vette az irányt. Elhaladt<br />

azon asztalok mellett, amiket Wren, a ritka katagari fehér leopárd<br />

mosott le. Marvin, a majom (az egyetlen olyan állat a<br />

Szentélyben, amelyik nem tudott emberi formát ölteni) ott ült<br />

Wren vállán, és a leopárd egyik hajtincsébe kapaszkodott.<br />

Nekik kettejüknek furcsa kapcsolatuk volt. Akárcsak Fang és<br />

<strong>Vane</strong>, Wren is számkivetettként érkezett a Peltier Házba.<br />

Magának való volt, és Marvint leszámítva ritkán szólt bárkihez is.<br />

Mégis, volt valami halálos a leopárd szemében, ami mindenkinek<br />

azt sugallta, hogy tartsa magát távol tőle, ha valamire is tartja az<br />

életét.<br />

Wren felnézett <strong>Vane</strong>-re, mikor elhaladt az asztala mellett, de<br />

nem mondott semmit.<br />

– Hé, <strong>Vane</strong>! – mondta Cherise Gautier, az arca felragyogott,<br />

mikor észrevette őt. Gyönyörű szőke nő volt a negyvenes évei<br />

elején. Mindig mosolygós és melegszívű, képes volt bárkit<br />

megnyerni magának. – Jól vagy, szívem Fáradtnak látszol.<br />

Még mindig meglepte, hogy Cherise emberhez képest<br />

mennyire intuitív volt. <strong>Vane</strong> felemelte a hátsó elválasztó lemezt<br />

és belépett a bárpult kiszolgálói részlegébe. – Jól vagyok –<br />

mondta, még ha nem is érezte így.<br />

Úgy érezte, mintha hiányozna valamije. Mintha vissza kellene<br />

térnie <strong>Bride</strong>-hoz.<br />

Milyen őrült ötlet ez<br />

– Biztos – kérdezte Cherise.<br />

Képes volt érezni az aggodalmát. És ez hihetetlenül<br />

kényelmetlen érzést szült benne. Az öccsén és a húgán kívül<br />

soha, senki nem törődött vele.<br />

Cherise különös ember volt.<br />

59


<strong>Night</strong> Play<br />

A fehér törlőt, amivel eddig az asztalokat tisztította, átdobta a<br />

vállán és <strong>Vane</strong>-re nézett. – Tudod, a fiam körülbelül egyidős<br />

veled…<br />

<strong>Vane</strong> harcolt az ellen, hogy felnevessen. Nick Gautier<br />

huszonhat éves emberi évek szerint, míg <strong>Vane</strong> négyszázhatvan.<br />

De persze erről Cherise nem tudhatott. Ahogy arról sem, hogy a<br />

fia a Sötét-vadászoknak dolgozott, akik halhatatlan<br />

vámpírvadászok voltak.<br />

– Tudom, hogy ti srácok, hogyan égetitek ki magatokat.<br />

Sokkal jobban kellene vigyáznod magadra, szívem. Esküszöm,<br />

egy szabadnapod sem volt, mióta Mama alkalmazott téged. Miért<br />

nem veszed ki az estét és mégy el szórakozni<br />

– Rendben van ez így – mondta a nőnek, és közben a vállára<br />

vette a törlőt. – Tényleg. Emellett Rudy mondta, hogy ma van a<br />

születésnapod.<br />

Cherise tett egy lekicsinylő mozdulatot. – Túl öreg vagyok<br />

már a szülinapokhoz. Inkább szeretném azt látni, hogy ti, fiatalok<br />

élvezitek az életet.<br />

– Ja – mondta Kyle Peltier, a medvék közül a legfiatalabb, és<br />

csatlakozott hozzájuk egy nagy rakat tiszta pohárral, amit a hátsó<br />

szobából hozott ki. Nickkel egy idősen Kyle alig volt túl a<br />

pubertáson, amit a Vér-vadászok húsz éves koruk környékén<br />

értek el. – Miért nem élvezed még azt a hat másodpercet, ami<br />

maradt a fiatalságodból, <strong>Vane</strong><br />

<strong>Vane</strong> ügyet sem vetett a fiúra, helyette Cherise-t sürgette a<br />

kijárat felé. – Menj haza, Cherise.<br />

– De…<br />

– Menj – morgott rá <strong>Vane</strong> – és élvezd ki a születésnapodat.<br />

60


SHERRILYN KENYON<br />

Cherise felsóhajtott, majd <strong>Vane</strong> felkarjára tette a kezét. –<br />

Rendben. – Felkapta a kardigánját és kivette a pénztárcáját a pult<br />

alól.<br />

– Kikísérlek – mondta Kyle, felemelve a bár elválasztó lapját,<br />

így Cherise ki tudott menni.<br />

– Köszönöm.<br />

<strong>Vane</strong> kipakolta a poharakat a rekeszből és elrakta őket, míg<br />

Kyle elment Wrennek segíteni.<br />

Colt Theodorakopolus csoszogott be a bárba. Az Ursulan<br />

árkádiai legalább olyan magas volt, mint <strong>Vane</strong>, akinek azonnal<br />

ellenérzései támadtak a vérmedvével szemben. Bár Colt egészen<br />

rendes fazonnak tűnt. Az anyja párját megölték, mikor a nő terhes<br />

volt vele. Tudva azt, hogy azonnal meghal, amint megszületik a<br />

gyerek, eljött a Szentélybe és könyörgött a Peltier-éknek, hogy<br />

neveljék fel helyette a gyermeket.<br />

<strong>Vane</strong> tudomása szerint Colt sosem találkozott egyetlen másik<br />

árkádiai medvével sem. Őrzőként, Colt arcán ott kellett volna<br />

lenni az Őrzők jelének – egy különös, geometriai minta, ami<br />

olyan, mint egy bélyeg, az után jelenik meg, hogy az Őrző elérte<br />

a felnőtt kort. De Colt, hasonlóan a többi Őrzőhöz, akik a<br />

klánjukon kívül, vagy száműzetésben éltek, úgy döntött, hogy<br />

elrejti a jelet az erejével együtt.<br />

Senki nem tudta, milyen erős valójában Colt, míg nem tett<br />

neki keresztbe. Akkor pedig már túl késő volt.<br />

Egy rejtőzködő Őrzőnél nincs veszélyesebb.<br />

Ellentétben a többi medvével, Coltnak rövid, fekete haja volt<br />

és frissen vágottnak nézett ki.<br />

– Adj nekem whiskyt – mondta Colt <strong>Vane</strong>-nek. – És ne vidd<br />

bele az emberi korlátokat.<br />

61


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> bólintott, a kifejezéssel Colt arra célzott, hogy olyan<br />

fajsúlyos italt akar, ami egyetlen korttyal kiütne egy embert.<br />

Mivel a fajtájuk metabolizmusa sokkal erősebb volt, sokkal több<br />

és töményebb alkoholt is tudtak kezelni.<br />

Megtöltött egy nagy, vékony poharat, majd letette a pultra Colt<br />

elé. Abban a pillanatban, hogy visszahúzta a kezét, egy különös<br />

égő érzés hasított bele.<br />

Felszisszent, és gyorsan ráfújt a tenyerére. Az egyik lámpa alá<br />

állt, hogy lássa, mi okozta.<br />

Ahogy ránézett, egy furcsa, cikornyás minta rajzolódott ki a<br />

bőrén.<br />

– Ó, a francba – suttogta, ahogy látta formát ölteni.<br />

Colt megkerülte a pultot és a háta mögé állt. Az arcán<br />

döbbenet látszott. – Megtaláltad a párod – kérdezte<br />

hitetlenkedve. – Ki a szerencsés farkas nő<br />

<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, ahogy a jelet nézte. Hogy lehetséges<br />

ez<br />

– Ez lehetetlen.<br />

Colt felnevetett. – Na ja, ez úgy hangzott, mint mikor Serre is<br />

megtalálta a sajátját. Higgy nekem, ez a legtöbbekkel megesik.<br />

– Nem – mondta <strong>Vane</strong>, a medve szemébe nézve. – A nő<br />

ember. Én farkas vagyok. Nem lehet egy ember a párom. Ez<br />

lehetetlen.<br />

Colt arcából kifutott a szín, ahogy felfogta <strong>Vane</strong> helyzetét. –<br />

Te szerencsétlen fattyú. Ritka az, hogy egy árkádiai emberi párra<br />

leljen, de néha előfordul.<br />

– Nem vagyok árkádiai – morogta <strong>Vane</strong>. Semmi emberi nem<br />

volt benne. Semmi.<br />

62


SHERRILYN KENYON<br />

Colt megragadta a kezét és <strong>Vane</strong> látószögébe emelte. –<br />

Vitatkozz vele, ha akarsz! De nézz szembe a ténnyel, <strong>Vane</strong>! A<br />

három hét ketyeg. Vagy magadhoz veszed azt az embert, vagy a<br />

hátralévő életedet a nélkül töltöd le, hogy még egyszer<br />

hozzányúlhass egy nőhöz.<br />

63<br />

†<br />

– Áu! – kiáltott fel fojtott hangon <strong>Bride</strong>, mikor a tenyere<br />

elkezdett égni. Hozzányomta egy pohár vízhez.<br />

– Mi a baj – kérdezte Mina, miközben elvett még egy<br />

osztrigát.<br />

– Nem tudom – mondta <strong>Bride</strong>. – A kezem elkezdett fájni.<br />

Tabitha megérintette <strong>Bride</strong> karját. – Semmi forró nincs a<br />

közelben. Elvágta a kagylóhéj<br />

– Nem – mondta <strong>Bride</strong> és maga elé emelte a kezét, hogy<br />

megnézze. Egy gyönyörű minta volt a tenyerén. Valami ősi görög<br />

motívumra emlékeztette. – Mi a pokol<br />

Mina homlok ráncolva nézett rá. – Te hennáztattál<br />

– Nem, semmi ilyet nem csináltam. Esküszöm, öt perccel<br />

ezelőtt még ott sem volt.<br />

Tabitha feléjük hajolt. – Milyen különös – mondta. – Ahonnan<br />

én jövök, ez jelent valamit.<br />

Ez nagyon is igaz. Tabitha Devereaux a furcsaságok királynője<br />

volt.<br />

– Láttál már valaha hasonlót – kérdezte <strong>Bride</strong> Tabithát.<br />

– Nem. Talán csak be vagyunk lőve. Lehet, hogy Platón<br />

elmélete igaz és nincs ott semmi, csak a bőröd. Talán csak azért<br />

látjuk azt, amit, mert mind azt akarjuk látni.


<strong>Night</strong> Play<br />

Mina felhorkant, miközben tabasco szószt öntött az<br />

osztrigájára. – Csak azért, mert te őrült vagy, Tabitha, még nem<br />

jelenti azt, hogy mi is azok vagyunk.<br />

<strong>Bride</strong> felnevetett.<br />

Visszanézett a tenyerén lévő mintára és arra gondolt, hogy a<br />

fenébe kerülhetett oda.<br />

†<br />

Colt keményen nézett <strong>Vane</strong>-re. – Nézd, tudom, hogy ki nem<br />

állhatsz. De védeni fogom a hátad. Menj és nézd meg az<br />

embernődet, én majd csinálom a dolgod itt a bárban.<br />

– Nincs szükségem arra, hogy te…<br />

– Ne légy már ennyire átkozottul makacs – sziszegte Colt a<br />

fogai között. – A párod valahol odakint van, <strong>Vane</strong> és akár<br />

árkádiai, akár katagaria vagy, te is ismered a törvényt, mely<br />

mindannyiunkat kötelez. A párod biztonsága mindenek felett áll.<br />

Coltnak igaza van, és ezt <strong>Vane</strong> is tudta. Az állati oldala máris<br />

az emberi énjét marcangolta. A párját akarta. Követelte.<br />

Általában az állati és az emberi része egyensúlyban volt. A<br />

hormonok és a stressz felboríthatták ezt az egyensúlyt, és akkor<br />

valóban nagyon veszélyessé vált. És ha az állat irányítást<br />

szerezne felette…<br />

Fajtája számos tagja vesztette már el magát állati oldala miatt,<br />

nők és férfiak vegyesen. Ha képtelen volt irányítani, akkor<br />

megőrült tőle és könyörtelen gyilkossá vált, aki megölt bármit és<br />

bárkit, aki az útjába került. Olyan volt, mint a veszettség, és nem<br />

volt rá gyógymód.<br />

64


SHERRILYN KENYON<br />

Ezért voltak az árkádiaiaknak Őrzőik. Az volt a munkájuk,<br />

hogy felderítsék és levadásszák azokat, akik nem tudták uralni<br />

állati énjüket. A gyilkosokat. Persze az árkádiaiak rendszerint<br />

elég lazán értelmezték a „gyilkos” besorolást, ha <strong>Vane</strong> fajtájáról<br />

volt szó. Rengeteg katagarit nyilvánítottak gyilkosnak, akik az<br />

útjukba kerültek, legtöbbször minden meggyőződés nélkül.<br />

– Menj, <strong>Vane</strong>! – mondta Colt, és az ajtó felé lökdöste.<br />

A medvének igaza volt. Semmi értelme a természete ellen<br />

harcolni. Olyan harc lett volna, amit nyerhet meg.<br />

Átadta a törlőt Coltnak, és gyorsan elhagyta a bárt.<br />

Az utcán, mikor megbizonyosodott arról, hogy senki nem<br />

látja, átváltozott farkas alakjába. Ellentétben a testvérével, ő egy<br />

fehér erdei farkas volt. Méreteiben nagyobb is volt, emellett<br />

száznegyven fontot nyomhatott.<br />

Ezért féltek tőle a falkatársai, mikor állatalakban volt.<br />

Akármilyen erősek is voltak, ő még erősebb volt. És nem követte<br />

a rangban felette állókat úgy, mint a többiek.<br />

Lehet, hogy állat volt, de a nap végére hiába is tagadta volna,<br />

épp elég ember volt benne ahhoz, hogy nehézségei legyenek<br />

mások utasításainak a követésével.<br />

Alfahímnek született, és körülötte ezzel mindenki tisztában<br />

volt.<br />

<strong>Vane</strong> végigfutott New Orleans utcáin, vigyázva, hogy az esti<br />

sötétség árnyékában maradjon. Már rég megtanulta, hogy az<br />

embereknek szokása nagy kutyának nézni őt, ha meglátták, de<br />

most a legkevésbé sem akart szembekerülni egy sintérrel.<br />

Hosszú sztorikat mesélhetne az állatmenhelyekről. És egyik<br />

sem végződött jól az emberek számára.<br />

65


<strong>Night</strong> Play<br />

Nem tartott sokáig visszajutni az Iberville-i étteremhez, ahol<br />

<strong>Bride</strong>-ot hagyta. Hátsó lábaira felemelkedve az ablaknak<br />

támaszkodott és benézett, meglátta őt két másik nő társaságában.<br />

Az egyiknek égővörös haja volt, és egy egyenetlen sebhely<br />

húzódott végig arca egyik oldalán. Ha nem lett volna ott az a<br />

szörnyű jel, valószínűleg nagyon vonzó lett volna. A másik nő<br />

egy csinos, barna bőrű nő volt, aki hasonló vonásokkal<br />

rendelkezett, mint a társa.<br />

De egyik nő sem vonzotta.<br />

Csak <strong>Bride</strong>. A látványa az elevenébe vágott, a szükség szinte<br />

fájt. Lehet, hogy ember volt, de több mágia volt a mosolyában,<br />

mint amivel az egész falkája rendelkezett.<br />

Abszolút csábító volt, és azok az ajkak csodákat műveltek a<br />

testével.<br />

A szívével…<br />

A három nő beszélgetett és nevetett, míg befejezték a tál<br />

osztrigát. Egyikük sem vett észre semmi különbséget <strong>Bride</strong>-on.<br />

Lehet, hogy mégsem ő volt a párja.<br />

De ez egy hiábavaló gondolat volt. A jel a Vér-vadászokon<br />

csak akkor jelent meg, ha szeretkeztek a párjukkal, általában<br />

rövid időn belül. <strong>Vane</strong> nem volt más nővel hónapok óta.<br />

Senki más nem lehet az.<br />

A nő kezén lévő jelnek egyeznie kell az övén lévővel – olyan<br />

szimbólumok voltak ezek, melyek a szülői vérvonalát mutatták,<br />

és csak a fajtája tagjai voltak képesek olvasni.<br />

De talán ez különböző, mivel <strong>Bride</strong> ember volt. Mi van, ha a<br />

párok jele mégsem köti az emberi nőket<br />

Elhűlt a gondolattól.<br />

Az nagyon kicseszne vele. Szó szerint.<br />

66


SHERRILYN KENYON<br />

Az egyetlen reménye a családra azon a képességén nyugodott,<br />

hogy párt szerezhetett.<br />

De a nőnek önszántából kellett megtennie…<br />

<strong>Bride</strong> és a barátai felálltak és kifelé tartottak az étteremből.<br />

<strong>Vane</strong> lekushadt, ahogy próbálta kigondolni a következő lépést.<br />

– Én mondom, <strong>Bride</strong> – mondta a kreolbőrű nő, aki először jött<br />

ki – a nővérünk, Tia megbűvölhet bárkit. Egy szavadba kerül, és<br />

Taylorból már csak egy eunuch marad.<br />

<strong>Bride</strong> erre felnevetett. – Ne csábíts!<br />

A sebhelyes vörös hajú megtorpant, mikor észrevette őt az<br />

árnyakban. – Hé, gyere ide, nagyfiú – mondta kedvesen és<br />

kitartotta felé a kezét. – Szeretnéd, hogy Tabby megvakargasson<br />

a füled mögött<br />

– Tabitha! – mondta a másik nő. – Hagyd a kóbor jószágokat.<br />

Esküszöm, egyszer el fogod kapni a veszettséget.<br />

– Ő nem veszett – mondta <strong>Bride</strong>.<br />

– Nézd! – mondta a Tabitha nevezetű. – Egy állatorvos lánya<br />

csak tudja.<br />

<strong>Bride</strong> kinyújtotta felé a kezét.<br />

<strong>Vane</strong> azonnal odament hozzá és megszaglászta a kezét. Az<br />

illata végigszáguldott rajta, élesen és forrón, olyan képekkel<br />

együtt, amiben a nő teljes odaadással nézett rá. A gyönyöre<br />

hangjai.<br />

Az ujjait szaglászva elérte, hogy a nő kinyissa az ujjait, így<br />

látta, hogy a legrosszabb félelme válik valóra.<br />

Meg volt jelölve.<br />

A pokolba.<br />

Mi a fészkes fenét fog most csinálni<br />

– Úgy tűnik, kedvel téged, <strong>Bride</strong>.<br />

67


<strong>Night</strong> Play<br />

Tabithának fogalma sem volt, hogy mennyire igazak voltak a<br />

szavai.<br />

<strong>Bride</strong> letérdelt, miközben a füleit simogatta. Megfogta a fejét<br />

és megnézte magának. – Szerintem ez egy farkas.<br />

– Egy farkas – kérdezte Tabitha. – Eszednél vagy Hogy<br />

juthatna be egy farkas a városba Emellett túl nagy ahhoz, hogy<br />

farkas legyen.<br />

– Nagyfiú vagy, nem igaz – mondta <strong>Bride</strong>, miközben <strong>Vane</strong> az<br />

arcát nyalogatta. A nő felnézett a barátaira. – Ellentétben az<br />

általános véleménnyel, Tabby, a farkasok a legnagyobbak a<br />

kutyafélék közül. De szerintem ő kevert vérből származik.<br />

Ha tudná…<br />

<strong>Bride</strong> felállt és a követte a barátait.<br />

<strong>Vane</strong> követte. Farkas formában ez kötelező volt. Emberi<br />

oldalának most kevés beleszólása volt. Megérthette azt, ami<br />

körülötte zajlott és figyelhetett, de az állati énje irányított.<br />

Addig, míg ebben a testben tartózkodott, vad volt és halálos.<br />

<strong>Bride</strong>-nak különös érzés kúszott végig a gerincén. Megállt és<br />

átnézett a válla fölött, megtalálta a fehér farkast, aki követte őket.<br />

Meg mert volna esküdni rá, hogy a szeme ugyanolyan volt, mint<br />

<strong>Vane</strong> mogyoró zöld szeme, és ahogy ránézett…<br />

Rájuk…<br />

Mintha pontosan megértené, hogy mit mondanak, és mit<br />

tesznek.<br />

Nagyon különös volt.<br />

Tabitha és Mina visszakísérték az üzletéhez.<br />

– Biztos, hogy nem akarod nálam tölteni az éjszakát –<br />

kérdezte Mina. – Könnyen kirúghatom a pasim.<br />

68


SHERRILYN KENYON<br />

– Vagy az én házamba is jöhetsz – ajánlotta fel Tabitha. –<br />

Nincs pasim, akit ki kellene rúgnom, és mivel az ikertestvérem<br />

meglépett a kutyámmal, és Allison egy normálisabb, valamint<br />

biztonságosabb lakótársat akart, minden szobám szabad.<br />

– Maria nem él még veled – kérdezte Mina.<br />

– Nem – mondta Tabitha. – A cucca már nálam van, de<br />

minden idejét a pasijával tölti. Ritkán látom.<br />

<strong>Bride</strong> elmosolyodott a kedvességüktől. – Jó lesz ez így, csajok.<br />

Meg kell szoknom, hogy egyedül vagyok. Tényleg. El akarom<br />

foglalni magam egy jó könyvvel, és kiverni őt a fejemből.<br />

De ami igazán zavarta, az az volt, hogy elég volt <strong>Vane</strong>-re<br />

gondolnia, és Taylor máris eltűnt a gondolataiból.<br />

Talán a szerelmi légyottja mégis csak egy jó dolog volt.<br />

– Hé, csak álmodozz tovább arról a fickóról, akivel találkoztál!<br />

– mondta Tabitha ránézve.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta a furcsa kijelentésre. Persze Tabitha<br />

gondolatolvasónak tartotta magát. Voltak idők, mikor <strong>Bride</strong><br />

majdnem el is hitte.<br />

– Ja – értett egyet Mina. – Talán összefutsz még vele.<br />

<strong>Bride</strong> sóvárogva felsóhajtott. – Van egy olyan érzésem,<br />

utoljára láttam Mr. Félistent.<br />

Mina testvériesen megölelte. – Hívj, ha szükséged van rám!<br />

– Rendben. Köszönöm.<br />

Tabitha is megölelte és megveregette a hátát. – Emlékezz, ha<br />

szeretnél némi kellemetlenséget Taylornak, megvannak az<br />

eszközeim, és nem fogom elmondani a médiának, ki bérelt fel.<br />

<strong>Bride</strong> felnevetett, hálás volt a barátainak, hogy mellette álltak,<br />

mikor szüksége volt rá. – Olyan szemét vagy.<br />

69


<strong>Night</strong> Play<br />

– És komoly is, emellett. Ha meggondolnád magad, csak egy<br />

hívásodba kerül. Húsz perc alatt elérek hozzá, ha kell.<br />

– Hah! – mondta Mina. – A te vezetési stílusoddal Kevesebb,<br />

mint tíz alatt odaérsz akkor, ha nagy a forgalom.<br />

<strong>Bride</strong> a fejét rázta a viccelődésük hallatán, majd előhúzta a<br />

kulcsait a táskájából, és kinyitotta az ajtót, ami az udvarra vezet<br />

és onnan kovácsoltvas lépcsőházba. Az üzlete a teljes földszintet<br />

elfoglalta, de a felső szintekből nagyija lakóházakat alakított ki.<br />

Volt ott egy apró stúdió közel a garázshoz.<br />

Mielőtt Taylor rábeszélte volna az összeköltözésre, a legfelső<br />

emeleti lakásban élt, ami a legnagyobb volt. De most minden<br />

lakást béreltek, kivéve a stúdiót. Olyan kicsi volt, hogy sosem<br />

érezte helyesnek, hogy pénzt csináljon belőle. Helyette raktárként<br />

használta.<br />

Most ez lesz az édes otthon egy ideig.<br />

Szeretett volna megint sírni, de visszautasította. Ha a<br />

legrosszabb dolog, ami valaha történt vele, az, hogy Taylor<br />

szakított vele, akkor áldott volt.<br />

Attól még fájt. Nagyon.<br />

Mikor Mina és Tabitha elsétáltak, a farkas odament hozzá és<br />

felnézett rá.<br />

– Gyönyörű vagy, tudod – kérdezte a farkastól, majd megint<br />

elkezdte simogatni.<br />

Az megnyalta a kezét, majd a lábához dörgölőzött, mint egy<br />

macska.<br />

– Gyere – mondta neki a fejével az udvar felé bökve. – Nem<br />

akarok egyedül lenni ma este, és te úgy festesz, mint aki örülne<br />

egy meleg és száraz fekvőhelynek.<br />

70


SHERRILYN KENYON<br />

A farkas beügetett az udvarra, miközben bezárta az ajtókat, és<br />

átvágott a renovált lyuk felé.<br />

A szíve nehéz volt, de örült annak, hogy ez a kis hely<br />

megmaradt a számára, különben egy hotelban töltené az éjszakát.<br />

Vagy ami még rosszabb, a szülei házában. Nagyon szerette őket,<br />

de nem volt abban a hangulatban, hogy válaszolgasson a<br />

kérdéseikre, vagy lássa a csalódottságot az anyja szemében,<br />

ahogy azt latolgatja, vajon mennyi az esélye, hogy sosem megy<br />

férjhez, vagy, hogy lesz-e valaha unokája.<br />

A saját „otthonában” legalább kényelemben lesz.<br />

Vagy valami olyasmiben.<br />

Kinyitotta az ajtót és felkapcsolta a lámpákat. Szerencsére víz<br />

és áram volt az épületben, mivel ugyanazon vezetékekre<br />

csatlakozott, amik az üzletét is ellátták.<br />

A farkas habozott, mikor körbenézett a helyiségben lévő<br />

számtalan dobozon és műalkotáson.<br />

– Ó – mondta játékosan – kissé kifogásolható, huh<br />

Ha nem tudta volna jobban, meg merne rá esküdni, hogy<br />

megrázta a fejét, mielőtt bejött és elkezdte szagolgatni a<br />

dobozokat.<br />

Miután becsukta az ajtót, <strong>Bride</strong> egy poros asztalhoz ment.<br />

Aztán lehúzta a borítást a heverőről és elkezdett tüsszögni a<br />

felszálló portól.<br />

– Igazán gyűlöllek, Taylor – mondta halkan és köhögött egyet.<br />

– Remélem, megfojt téged az új csontsovány barátnőd.<br />

Mintha érezte volna, a farkas odament hozzá és<br />

nekidörgölőzött. <strong>Bride</strong> letérdelt a padlóra, magához húzta és<br />

megölelte.<br />

71


<strong>Night</strong> Play<br />

A farkas nem ellenkezett, hagyta, hogy a könnyei a hószín<br />

bundába hulljanak. Ott ült mellette nyugodtan, a feje a vállán<br />

pihent, míg <strong>Bride</strong> hagyta, hogy a fájdalom utat nyerjen benne.<br />

Hogy lehetett olyan ostoba, hogy azt higgye, akárcsak egy<br />

pillanatig is, hogy szerette Taylort Miért adott neki olyan sokat<br />

az életéből, mikor csak kihasználta<br />

Annyira kétségbeesetten vágyott a szerelemre, hogy képes volt<br />

hazudni önmagának<br />

– Csak azt akartam, hogy valaki azért szeressen, aki vagyok –<br />

suttogta a farkasnak. – Ez olyan rossz<br />

<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, ahogy <strong>Bride</strong> a karjaiban tartotta egy<br />

halálos szorításban, és a szavai az elevenébe vágtak. Ami<br />

rosszabb, pontosan tudta, miről beszél. A húgán és az öccsén<br />

kívül mindenki elutasította, és tudta, hogy az egyetlen dolog, ami<br />

megmentette attól, hogy ő legyen az omega farkas a falkájában,<br />

az volt, hogy hajlandó volt megölni bárkit, aki megpróbálta őt<br />

vagy Fanget bűnbaknak beállítani.<br />

Valahányszor megpróbáltak rájuk szállni, <strong>Vane</strong> harcolt, és<br />

mikor a felnőtt korba lépett, olyan nagyra nőtt, hogy senki nem<br />

merte többé kihívni.<br />

Még az apja sem.<br />

Hogy bánthatta meg valaki így <strong>Bride</strong>-ot A szíve vadul vert,<br />

ahogy a farkas énje annak a vérét követelte, aki megríkatta a nőt.<br />

Nem értette, miféle férfi tehetett ilyet önszántából. Az ő<br />

fajtája, ha egyszer megtalálta a párját, az örökre szólt.<br />

Megtörhetetlen volt.<br />

És most, hogy bebizonyosodott, ő a neki szánt társ, az ő<br />

felelőssége volt a nő védelme mindaddig, míg be nem fejezik a<br />

72


SHERRILYN KENYON<br />

párválasztási szertartást, melyben a nő elfogadja őt, vagy míg<br />

útjaik külön nem válnak.<br />

Az utóbbi nem lenne nagy hatással a nő életére. De farkasként<br />

ő sosem feküdhetne más nővel addig, míg <strong>Bride</strong> él.<br />

Ez teljesen elfogadhatatlan volt a számára. <strong>Vane</strong> Kattalakist<br />

nem kényszeríthetik cölibátusra. Az a gondolat, hogy<br />

magányosan töltse az elkövetkezendő évszázadokat, ráadásul<br />

impotensen, elég volt ahhoz, hogy valamit totálkárossá akarjon<br />

zúzni.<br />

De milyen ember fogadhatna társául egy olyan állatot, mint ő<br />

Legyenek ezért átkozottak a Végzet Istennői. Annak a három<br />

kurva létezésének nem volt más célja, csak hogy másoknak<br />

szenvedést okozzanak.<br />

A telefon csörögni kezdett. <strong>Bride</strong> elengedte őt és elment, hogy<br />

felvegye. <strong>Vane</strong> elkezdett körbeszimatolni a szobában. Komor egy<br />

hely volt.<br />

– Hé, Tabby. – <strong>Bride</strong> lehúzott közben fedőtakarót az asztalról,<br />

amivel lelökött egy dobozt.<br />

<strong>Vane</strong> felnyüszített és elugrott az útjából.<br />

<strong>Bride</strong> megveregette a fejét, majd a dobozhoz ment. – Nem kell<br />

ezt tenned, ugye tudod – Érezte, hogy a nő kissé ideges volt a<br />

barátai miatt, de mélyen úgy tűnt, örül. – Oké. Jövök és<br />

beengedlek.<br />

<strong>Bride</strong> letette a telefont, felkapta a kulcsait és kinyitotta az ajtót.<br />

<strong>Vane</strong> követte őt ki, az utcára, ahol a nő kinyitotta kovácsoltvas<br />

kaput és beengedte Tabithát, aki a kezében számtalan szatyorral<br />

állt a másik oldalon.<br />

– Jó ég! – mondta <strong>Bride</strong>, mikor észrevette a csomagokat. –<br />

Mik ezek<br />

73


<strong>Night</strong> Play<br />

Tabitha vállat vont. – Csak olyasmik, amik minden nőt<br />

megnyugtatnak. – Átnyújtott egy hatos csomag sört <strong>Bride</strong>-nak,<br />

majd belépett.<br />

<strong>Bride</strong> becsukta az ajtót és követte Tabithát.<br />

<strong>Vane</strong> mögöttük cammogott.<br />

Amint beértek a kis lakásba, Tabitha lemosolygott rá. – Volt<br />

egy olyan érzésem, hogy itt talállak.<br />

Az egyik felső szatyorból kihúzott egy csontot és<br />

kicsomagolta.<br />

<strong>Vane</strong> morogni kezdett, mikor a nő lerakta elé a földre. Semmi<br />

esetre sem fogja rágni, az egyszer holtbiztos.<br />

A pillantása <strong>Bride</strong>-ra szegeződött. Ő volt az egyetlen, akibe<br />

hajlandó lett volna belekóstolni.<br />

<strong>Bride</strong> csípőre tett kézzel állt. – Tabitha…<br />

– Ne kezdd, <strong>Bride</strong>! Mint a Sosem-Lesz-Pasim-És-Nem-Is-<br />

Akarok Klub állandó tagja, pontosam tudom, hogy amire<br />

legkevesebb szükséged van, az egy egyedül eltöltött éjszaka.<br />

– Mik ezek – bökött <strong>Bride</strong> a szatyrokra.<br />

– Mondtam, nyugtató cuccok. Van itt minden. Fánk, sör, kóla,<br />

tölcséres fagyi, csipsz, mártás és egy jó pasival teletömött film,<br />

amivel akár a Titanicot is elsüllyeszthetjük. Eljött az ideje, hogy<br />

olyan férfiak után csorgassuk a nyálunk, akik nem törik össze a<br />

szívünket. – Tabitha odaadott neki egy kis csomagot.<br />

<strong>Bride</strong> a fejét ingatta. – Köszönöm, Tabby. Igazán nagyra<br />

értékelem.<br />

– Semmi vész.<br />

<strong>Vane</strong> hátra ült, miközben Tabitha beállította a DVD lejátszót,<br />

míg <strong>Bride</strong> felnyitott néhány dobozt, és evőeszközöket meg<br />

tányérokat vett elő.<br />

74


SHERRILYN KENYON<br />

– Örülök, hogy megtartottam ezeket – mondta <strong>Bride</strong>,<br />

miközben leporolt egy ládát és úgy állította be, mint egy<br />

dohányzó asztalt. – Taylor nem akarta, hogy a cuccaim teljesen<br />

összekeveredjenek az övével. Akkor már tudnom kellett volna,<br />

ugye<br />

<strong>Vane</strong> épphogy csak képes volt megtartani a farkas alakot.<br />

Szerette volna megvigasztalni, de nem merte. Különösen úgy,<br />

hogy Tabitha is ott volt.<br />

– Ne is gondolj rá, szívem – mondta Tabitha, ahogy felnyitott<br />

az egyik sört és átnyújtotta <strong>Bride</strong>-nak. – Sosem vesszük észre azt,<br />

amit nem akarunk. Tudod mit Nézd a dolog jó oldalát, a pasid<br />

legalább nem azért hagyott el, mert őrült vagy!<br />

– Te nem vagy őrült.<br />

Tabitha hitetlenkedve felnevetett. – Na ja. Amandát kivéve a<br />

családfánk csak őrültekből áll. De legalább szórakoztatóak<br />

vagyunk.<br />

<strong>Bride</strong> egy szigorú pillantást lőtt felé. – Mina tudja, hogy<br />

ilyeneket mondasz<br />

– Mina Ő még nagyobb őrült, mint én. Láttad már valaha az<br />

ősi vámpírölő-szett gyűjteményét Esküszöm, ő licitált névtelenül<br />

a Sotheby „változtatsd-meg-az-évszázadot” vámpír-gyilkos<br />

készletéért.<br />

Tabitha egy egész fánkot nyomott a szájába és egészben is<br />

nyelte le.<br />

<strong>Bride</strong> fintorgott egyet ennek láttán. – Kérlek, mondd el, hogy<br />

maradsz ilyen sovány ahhoz képest, hogy ennyit eszel! Alig eszek<br />

meg egy csomag csokit, és már fel is szedtem harminc fontot.<br />

Esküszöm, többet ettél ma este, mint én egy egész hét alatt.<br />

75


<strong>Night</strong> Play<br />

Tabitha lenyalta a cukrot az ujjairól. – Úgy beszélsz, mint<br />

Amanda.<br />

– Ő meg miért mondana ilyet Ti ketten ikrek vagytok, ő is<br />

ugyanolyan vékony, mint te.<br />

– Ja, de ő egy jó tizenöt fonttal nehezebb, mint én, és ő utál<br />

ezért engem. Nem értem, ti ketten miért panaszkodtok emiatt<br />

annyit, nektek legalább van melletek. Az én testem olyan, mint<br />

egy tizenkét éves fiúé.<br />

<strong>Bride</strong> elhúzta a száját. – Ha bármikor cserélni akarsz, szólj.<br />

<strong>Vane</strong> erre felmordult. Az utolsó, amit akart az volt, hogy a<br />

párja csontsovány legyen. Semmi baj nem volt <strong>Bride</strong>-dal, és ha<br />

most emberi alakban lenne, meg mutatná neki, mit tesznek vele<br />

az idomai.<br />

De előbb ehhez az kellett, hogy a barátnője lelépjen.<br />

– Valami baj van – kérdezte Tabitha, és felé jött.<br />

<strong>Vane</strong> átfutott <strong>Bride</strong>-hoz.<br />

Tabitha elképedt. – Nos, úgy látom Benjinek nem tetszem.<br />

Áhh. Szerintem egy igencsak hosszú életű barátot szereztél,<br />

<strong>Bride</strong>. Csak várj, míg rájön, hogy az apád a „ha szereted,<br />

heréltesd ki” szlogen császára.<br />

<strong>Vane</strong> ellenkezése jeléül felvonyított.<br />

Nem mernék…<br />

– Ssss, Tabby, megijeszted. – Lenézett rá és megsimogatta a<br />

fejét. – Bár még tényleg nem volt megvizsgálva.<br />

És az halálbiztos, hogy nem is lesz.<br />

– Talán át kellene vinnem apához holnap, hogy vessen rá egy<br />

pillantást.<br />

– Meg fogod tartani, ugye – kérdezte Tabitha.<br />

76


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> felemelte a fejét, így egyenesen a szemébe tudott nézni.<br />

– Nos, mit gondolsz, Mr. Farkas Szeretnél itt maradni velem egy<br />

kicsit<br />

El sem tudta képzelni, mennyire. Ha minden úgy alakul, ahogy<br />

szeretné, akkor ő egy állandó lakó lesz a nőnél.<br />

77


3. fejezet<br />

V<br />

ane a fürdőszobán kívül állt, emberi alakban, míg <strong>Bride</strong><br />

zuhanyozott. Tabitha nemrég ment el, miután még utoljára<br />

elmondta a terveit arról, hogyan fogja levadászni <strong>Bride</strong> exét.<br />

Ha <strong>Vane</strong> valaha is a keze közé kapja azt a fickót, nem fog<br />

belőle maradni annyi, hogy Tabithának is jusson belőle. Nem<br />

mintha így kellene éreznie. Végül is, ha <strong>Bride</strong> nem lett volna<br />

együtt azzal a férfival, ő most nem lenne itt vele.<br />

És talán soha nem tudta volna meg, hogy ő a párja.<br />

De ez emberi értelem volt, és az emberi logikának semmi<br />

helye nem volt az ő állati világában.<br />

– Nem vagyok ember – suttogta, érezve a fájdalmas erejét<br />

ezeknek a szavaknak. Legalábbis nem volt egészen ember.<br />

Senki, még ő maga sem volt egészen biztos abban, mi is ő<br />

valójában.<br />

Ő egy átkozott hibrid volt, aki nem igazán tartozott egyik<br />

csoporthoz sem. Félig árkádiai, félig katagaria. <strong>Vane</strong> születésekor<br />

eredeti alakja egy farkaskölyök volt, de a serdülőkorban ez az<br />

eredeti alak ember lett.<br />

78


SHERRILYN KENYON<br />

Felmordult, mikor visszahívta a változása napjainak emlékét.<br />

A borzalmát. A félelmét. A zavarodottságát. Egész életében<br />

farkasként élt, és néhány hónapig, akarata ellenére egy ember<br />

testébe volt zárva, képtelen volt visszaváltozni farkassá. Új teste<br />

teljesen idegen volt a számára. Nem tudta, hogyan egyen<br />

emberként, hogyan éljen túl, hogyan alkalmazkodjon. Még a járás<br />

is nehezére esett először. Megrohanták az emberi érzelmek és<br />

érzések. Az emberi érzékelés.<br />

És ami a legrosszabb, gyenge volt. Védtelen.<br />

Sosem volt semmi annyira megalázó, mint mikor rájött, hogy<br />

nem tud harcolni. Teljesen az öccsére volt utalva a túlélésben.<br />

Minden este azért imádkozott, hogy reggel újra állatként<br />

ébredjen, és minden reggel arra az iszonyatra ébredt, hogy még<br />

mindig ember.<br />

Ha nem lett volna anya és Fang, a falka valószínűleg megölte<br />

volna. Szerencsére a testvérei megvédték őt másoktól, és<br />

segítettek neki elrejteni azt a tényt, hogy már nem volt többé<br />

farkas.<br />

Évszázadokon keresztül rejtegette mindenki, még önmaga elől<br />

is a tényt, hogy a pubertás óta emberi szíve van.<br />

Egyáltalán hogyan lehetséges ez<br />

Mégis itt van: egy élő ellentmondás. Egy élő lehetetlenség.<br />

És most a párja egy egyszerű ember volt.<br />

<strong>Vane</strong> a jelölt kezére nézett. A valódi fizikai identitását nem<br />

rejthette el a Végzet elől. Tudták, mi ő, és úgy döntöttek, egy<br />

emberhez láncolják.<br />

Miért<br />

79


<strong>Night</strong> Play<br />

A félvérként élt élete így is épp elég nehéz volt. Az utolsó,<br />

amire vágyott, az volt, hogy olyan gyerekeknek adjon életet, akik<br />

még nála is elcseszettebbek lesznek.<br />

Egyáltalán emberek lesznek, vagy Vér-vadászok<br />

És minden érve ellenére is, ami azt mondta, miért nem lehet<br />

<strong>Bride</strong> társa, nem befolyásolta az emberi szívét, ami hihetetlenül<br />

vágyott a csukott ajtó másik oldalán lévő nőre.<br />

Még most is el tudná képzelni őt, hogy nézhet ki meztelenül.<br />

Ahogy a víz leszalad a sápadt bőrén, végig a combján, a…<br />

A farkas azt követelte, hogy rúgja be az ajtót és tegye a<br />

magáévá.<br />

A férfi közel akarta tudni magához, hogy megvédje.<br />

Sosem tépelődött még ennyire. Ennyire összezavarodott sem<br />

volt még.<br />

Átkozott hormonok!<br />

<strong>Vane</strong> felemelte az egyik hűvös selyem pizsamát, amit <strong>Bride</strong> az<br />

egyik dobozból vett elő, és ott hagyta az ajtó előtti széken. Áradt<br />

belől a szamóca és a nőies illat egyvelege. Felemelte és<br />

beleszagolt a gazdag illatba, miközben az ágyéka égett és<br />

megkeményedett.<br />

Épp hogy vissza tudta fogni magát attól, hogy csatlakozzon<br />

hozzá a zuhany alatt, és folytatni ott, ahol abbahagyta. De ezzel<br />

nem érne el mást, mint hogy elrémisztené.<br />

Ember volt, és nem tudott semmit az ő világáról. Semmit nem<br />

tudott róla.<br />

A reménytelenség hulláma elsöpörte őt. Azt sem tudta, hogyan<br />

udvaroljon egy emberi nőnek. Azt pedig ne is említse, hogy az,<br />

hogy ő hozzá van kötve, nem sok hatással van a nő életére.<br />

80


SHERRILYN KENYON<br />

Elhagyhatja őt és élhet tovább boldogan, egy másik férfival.<br />

Beleszerethet bárki másba, és teherbe eshet tőle.<br />

Hagyni, hogy ezt tegye, tisztességes dolog lenne a részéről. A<br />

fajtáját irányító törvények értelmében nem kényszerítheti arra,<br />

hogy párjául fogadja. A szülei voltak erre az élő példa. Apja,<br />

anyja akarta ellenére láncon tartotta a nőt három hétig. Brutálisan<br />

próbálta rákényszeríteni arra, hogy egy katagari férfit válasszon<br />

társnak.<br />

Semmiféle kegyetlenség nem használt.<br />

Árkádiai anyja visszautasította őt, még azután is, hogy rájött,<br />

terhes. Számára minden katagari állat volt, akiket le kellett<br />

mészárolni mindenféle együttérzés nélkül. Még a katagaria<br />

mércéje szerint is gonosz apja sosem próbálta megmutatni neki a<br />

másik oldalát.<br />

Habár apjának sosem volt gyengéd oldala. Markus erőszakos<br />

volt a jobb napjain, halálos a rosszabbakon. <strong>Vane</strong> és Fang elég<br />

sebet viseltek ahhoz, hogy ezt bizonyíthassák.<br />

Miután a párválasztás lehetőségének három hetes határideje<br />

lejárt szülei számára, mindketten fagyosak és sterilek lettek.<br />

Szülei azóta nyílt háborút viseltek egymás emberei iránt.<br />

És a saját gyerekeikkel szemben is ilyenek voltak.<br />

„Ne nézz rám annak a ribancnak a szemeivel, kölyök, vagy<br />

kitépem a torkodat!” Valójában apja egész élete során kerülte azt,<br />

hogy ránézzen.<br />

És mikor <strong>Vane</strong> találkozott az anyjával, a nő is tisztázta az<br />

álláspontját.<br />

„Az alapvető alakom ember, és egyedül emiatt vagytok még<br />

életben te, meg a katagari testvéreid. Nem tudtam rávenni<br />

magam, hogy megöljelek titeket, mikor még védtelen kölykök<br />

81


<strong>Night</strong> Play<br />

voltatok, még ha tudtam is, hogy meg kellene tennem. De most,<br />

hogy felnőttetek, már nincs bűntudatom. Ti mind könyörtelen<br />

vadállatok vagytok a számomra, és ha legközelebb meglátlak,<br />

ennek megfelelően meg foglak ölni.”<br />

És őszintén, nem tudta hibáztatni őt, tekintve, hogy az apja mit<br />

művelt vele. Sosem várt kedvességet másoktól és nem is<br />

csalódott.<br />

Kivéve a medve klánnal. Még mindig nem értette, miért<br />

viselték el őt és Fanget. Különösen Fanget, aki nem tudta<br />

megvédeni őket, és nem is tudta ledolgozni az ott tartózkodása<br />

árát.<br />

Miért fogadták be őket, mikor a saját farkas falkájuk azonnal<br />

megölné éket, ha megtalálnák őket<br />

<strong>Vane</strong> mélyen felsóhajtott, ahogy az igazság letiporta őt.<br />

Vérdíjjal a fején élt, falka nélkül, amelyik megvédené vagy<br />

felnevelné a leszármazottait. Nem volt, aki megvédje a párját.<br />

Nem teheti ki <strong>Bride</strong>-ot annak a veszélynek, ami az ő életének<br />

mindennapos velejárója.<br />

Mindegy, mit akar a Végzet, nem lehet emberi társa. <strong>Bride</strong><br />

sosem fogadná el őt és a világot, amiben élt. Még kevésbé illett<br />

bele, mint az anyja illett az apjáéba.<br />

Különböző fajba tartoztak.<br />

A dolga az volt, hogy megvédje őt, míg a jel el nem tűnik.<br />

Utána szabad lesz, ő pedig…<br />

– Kibaszott eunuch lesz belőlem – morogta az orra alatt,<br />

gyűlölve már a gondolatot is.<br />

Mi mást tehetne<br />

Verje láncra, ahogy apja tette az anyjával Verje addig, míg<br />

bele nem egyezik<br />

82


SHERRILYN KENYON<br />

Egyik sem működne. Emellett <strong>Bride</strong> a párja volt. Képtelen<br />

lenne bántani őt, akárhogy is. Ellentétben az apjával, ő értette, mit<br />

jelent a „védelmezni” szó.<br />

<strong>Vane</strong> egész életét azzal töltötte, hogy védte anyát és Fanget.<br />

Elviselni a falka és az apjuk becsmérlését. Nem hajlandó bántani<br />

egy olyan személyt, akit a Végzet neki szánt.<br />

Hallotta, ahogy <strong>Bride</strong> leállítja a vizet. Visszatért a<br />

farkasformába, és kényszerítette magát, hogy ne menjen be a<br />

szobába, ahol csak a csábítás várta volna.<br />

De nem is kellett. Pár perc múlva <strong>Bride</strong> kijött, és csak egy<br />

törölköző volt rácsavarva.<br />

A fogait csikorgatta a látványtól, ahogy a nő ott állt, buja<br />

testének idomait csak egy nedves törölköző takarta. Rosszabb, a<br />

törölköző túl kicsi volt és fedetlenül hagyta annak a zamatos<br />

bőrnek egy részét.<br />

A törölköző a földre esett.<br />

Épp csak vissza tudta fogni magát attól, hogy ne vonyítson fel,<br />

főleg, mikor a nő lehajolt, hogy alsóneműt bányásszon az egyik<br />

dobozból.<br />

<strong>Bride</strong> új házi kedvencére nézett a különös zaj hallatán.<br />

Megfordult és látta, ahogy a farkas olyan intenzíven bámulja,<br />

hogy az vad volt, és zavarba ejtő.<br />

Félelem hasított belé. – Ugye nem fogsz megtámadni<br />

Odament hozzá, folyamatosan csóvált farokkal. Váratlanul<br />

ugrott és megnyalta a nő arcát, majd visszatért a szoba másik<br />

felébe.<br />

Nos, ez furcsa.<br />

Homlokráncolva megragadta a bugyiját és felhúzta, majd<br />

gyorsan felvette a pizsamáját. Kicsit szűk volt, ezért voltak a<br />

83


<strong>Night</strong> Play<br />

raktárban. Anyja adott neki egy teljesen új gardróbot két évvel<br />

ezelőtt, mikor folyékony fehérje diétán volt, amitől huszonöt<br />

fontot vesztett a súlyából. Működött, de egy éven belül minden<br />

font visszajött pluszban, és még tíz fonttal megtoldva.<br />

<strong>Bride</strong> felsóhajtott, és kiverte a fejéből. Taylor és a diétája<br />

menjen a fenébe. Mint anyja és előtte nagyija, ő is arra volt ítélve,<br />

hogy zömök ír nő legyen és ezen a kromoszómális felülíráson<br />

semmi sem változtathat.<br />

– Az ötvenes évekbe kellett volna születnem, mikor még divat<br />

volt kövérnek lenni.<br />

Felsóhajtott, majd a kanapéhoz ment és lefeküdt. A farkas<br />

odament hozzá, és orrát az övéhez közel tartotta.<br />

– Sajnálom, kölyök – mondta a fejét simogatva. – Ma este<br />

nincs igazi szobád. Ígérem, holnap kapsz saját ágyat, rendben<br />

A farkas megnyalta az arcát.<br />

– Jó társaság vagy, nem igaz – Úgy tűnt, azt élvezi a<br />

legjobban, mikor az álla alatt simogatta. Becsukta a szemeit és a<br />

farkát csóválta ilyenkor. – Minek nevezzelek<br />

Átgondolta, de csak egy név ugrott be a fejébe…<br />

– Ne légy hülye – mondta önmagának. Nevetséges lenne egy<br />

egyéjszakás kaland után.<br />

És mégis…<br />

– Mit szólnál hozzá, ha <strong>Vane</strong>-nek hívnálak<br />

A farkas kinyitotta a szemét és megnyalta az arcát.<br />

– Oké, akkor te leszel <strong>Vane</strong> Kettő. <strong>Vane</strong> röviden.<br />

<strong>Bride</strong> felemelte a kezét és lekapcsolta a lámpát, majd<br />

visszahanyatlott az ágyba.<br />

84


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> ült a sötétben, csendben figyelte őt. Nem hitte el, hogy a<br />

nő minek fogja hívni farkas alakban. Ha nem tudná jobban…<br />

De nem, nem volt pszichikus ereje. Talán csak tetszett neki a<br />

neve.<br />

Arra várt, hogy álomba zuhanjon, mielőtt visszaváltozott<br />

emberré és biztosra ment, hogy az ajtók és az ablakok biztosan be<br />

vannak-e zárva. Mikor biztos volt abban, hogy a nő meglesz egy<br />

darabig, visszateleportált a Szentélybeli szobájába.<br />

Teljes sötétség fogadta. Kinyitotta a szobát és a következő<br />

szoba felé tartott, ahol Fang volt. Mióta <strong>Vane</strong> idehozta, öccse<br />

farkas formában, eszméletlenül feküdt az ágyban.<br />

<strong>Vane</strong> fáradtan felsóhajtott, miközben átvágott a szobán.<br />

– Gyerünk, Fang! – mondta az ágy mellé lépve. – Térj<br />

magadhoz! Hiányzol, öcskös és igazán szükségem lenne egy kis<br />

segítségre. Van néhány komoly problémám.<br />

De hasztalan volt. A démonok a testvére vérénél sokkal többet<br />

vettek el tőle. Ellopták a szellemét.<br />

A szégyen, ami Fanggel történt, több volt, mint amivel a<br />

farkas szembe tudott nézni. <strong>Vane</strong> ezt megértette. Ő is ezt érezte,<br />

mikor rájött, hogy ember.<br />

Nem volt semmi rosszabb annál, mintha megtámadnak, és nem<br />

tudsz harcolni. Felmordult, mikor az emlékek rátörtek.<br />

Az első alkalommal, mikor emberré vált, egy dühös<br />

vaddisznóval való csatája kellős közepén történt. A bestia<br />

megszúrta olyan csúnyán, hogy érezte a fájdalmat a bordáiban,<br />

ahogy a rossz irányba mozdult. Egyik percben még farkas volt, és<br />

a következőben már a hátán feküdt, míg a vaddisznó karmolta,<br />

harapta és döfködte.<br />

Ha akkor Fang nem jött volna…<br />

85


<strong>Night</strong> Play<br />

– Kelj fel, kistestvér! – suttogta. – Nem élhetsz tovább így!<br />

Fang tudomást sem vett róla.<br />

<strong>Vane</strong> az egyik kezét testvére barna bundájába süllyesztette,<br />

majd megfordult, hogy távozzon.<br />

A folyosón összetalálkozott Aimee Peltier-vel. Emberi<br />

formában egy tál levest hozott a kezeiben, ahogy az emelet<br />

irányából jött.<br />

A medve klán egyetlen lányaként magas volt, rövid szőke<br />

hajjal és hihetetlenül szép arccal. A bátyjainak állandó munkája<br />

volt az, hogy az embereket távol tartsák tőle, mikor kisegített a<br />

házhoz tartozó bárban.<br />

Ez olyan munka volt, amit mindannyian komolyan vettek.<br />

– Eszik – kérdezte őt <strong>Vane</strong>.<br />

– Néha – mondta halkan a lány. – Mindig hozok neki egy kis<br />

levest, és remélem, hogy többet fog enni belőle.<br />

Egy áldás volt ez a lány. Egyedül Aimee volt képes elérni<br />

Fanget. Testvére mintha tudatánál lenne, mikor a lány a közelben<br />

volt.<br />

– Köszönöm. Nagyra értékelem, amiért figyelsz rá. –<br />

Valójában a medve rengeteg idő töltött Fanggel. Eleget ahhoz,<br />

hogyan nagyon csodálkozzon, de Fang nem mozdult ki az ágyból,<br />

mióta <strong>Vane</strong> idehozta.<br />

A nő bólintott.<br />

– Aimee – szólt utána, mikor a nő elindult.<br />

Aimee megfordult.<br />

– Mindegy. Ostoba gondolat volt. – Semmi nem volt a testvére<br />

és a medvelány között. Hogyan is lehetne<br />

<strong>Vane</strong> folytatta az útját lefelé, a csarnokba.<br />

86


SHERRILYN KENYON<br />

Leért a földszintre, a társalgóba és utána átvágott a kis<br />

előszobán, ami összekötötte a Peltier Házat a Szentély bár<br />

részével.<br />

Kinyitotta a bár konyhájába vezető ajtót, amit két Vér-vadász,<br />

Jasyn Kallinos és Wren vigyázott a tudatlan emberi<br />

személyezettől, akiknek fogalma sem volt arról, hogy a néhány<br />

kiválasztotton kívül senki más nem léphet át azon az ajtón. Ez<br />

leginkább azért volt, mert a medve klán a fiataljait a Ház legfelső<br />

emeletén tartotta. Néha valamelyik bocs megszökött a<br />

felügyelőjüktől, és legurult a lépcsőn a lentebbi szintekre.<br />

Az utolsó dolog, amire a Peltier család vágyott, az volt, hogy<br />

valaki kihívja a sintéreket az engedély nélkül házi állatkert miatt,<br />

amit a házukban tartottak.<br />

Persze az ötlet, hogy ember bejöjjön és a farkasokat,<br />

párducokat, tigriseket és medvéket ágyban aludva találja, inkább<br />

szórakoztató volt <strong>Vane</strong> számára. Vagy ami még jobb, meglátja a<br />

sárkányt, aki a padláson alszik. Valakinek tényleg tartania kellene<br />

egy kamerát. Hátha jól jön.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott egyet Jasyn, a magas, szőke vérsólyom felé, aki<br />

valószínűleg a ház leghalálosabb lakója volt. A Jasyn fején lévő<br />

vérdíj mellett <strong>Vane</strong>-é csak egy vicc volt. Talán azért, mert<br />

Jasynnal ellentétben, <strong>Vane</strong> csak akkor ölt, ha muszáj volt. Hűen<br />

az állati vadász szívéhez, Jasyn örömét lelte a gyilkolásban.<br />

Jasyn a becserkészésnek és megnyomorításnak élt.<br />

Ahogy <strong>Vane</strong> megközelítette a bárba vezető ajtót, az hirtelen<br />

kicsapódott. Kyle Peltier jött felé futva, emberi alakban, mint egy<br />

denevér a pokolból.<br />

<strong>Vane</strong> ellépett az útjából.<br />

87


<strong>Night</strong> Play<br />

Remi Peltier egyike volt a külsőre azonos négyes ikreknek,<br />

hosszú, hullámos, szőke hajjal, épp <strong>Vane</strong> lába előtt szorította a<br />

földre Kyle-t és elkezdte ütlegelni fiatalabb testvérét. Kyle<br />

megpróbálta lelökni, de ez lehetetlen volt. Remi sokkal idősebb,<br />

erősebb medve volt, aki imádott harcolni.<br />

<strong>Vane</strong> megragadta Remit és elhúzta, mielőtt megsebezhette<br />

volna a kölyköt. – Mit művelsz<br />

– Megölöm Gilligant – morogta Remi, megpróbálva lelökni<br />

<strong>Vane</strong>-t, hogy újra megragadhassa Kyle-t.<br />

– Csak tetszett az a szám – mondta védekezően Kyle, letörölte<br />

a vért az ajkairól, ahogy az unott Jasyn háta mögé állt.<br />

Wren átnyújtott egy törölközőt a kölyöknek.<br />

Remi vicsorgott. – De ezt a számot nem játsszuk csak úgy,<br />

akármikor, te idióta. A vendégek fele fejvesztve menekülni<br />

kezdett.<br />

Mama Medve jött be a Peltier Ház felől és meglátta a vérző<br />

Kyle-t.<br />

– Mi folyik itt – kérdezte, és odament a fiához, hogy<br />

megvizsgálja a fiú szétnyílt ajkait. – Mon ange, mi történt<br />

Minden szín kifutott Kyle arcából, mikor szembe nézett az<br />

anyjával. Még azt is hagyta, hogy egy tincs szőke haj kék<br />

szemébe hulljon. – Remi megtámadott.<br />

Remi megcsavarta a kezét <strong>Vane</strong> szorításában. – Elkezdte<br />

játszani a „Sweet Home Alabamát” a játékgépen, maman.<br />

Nicolette a szemeit forgatta legfiatalabb kölykére. – Kyle, te is<br />

tudod, hogy azt csak akkor játsszuk, mikor a Sötét-vadász<br />

Acheron bejön az ajtón, mint egy előzékeny figyelmeztetés a<br />

vendégeknek. Mégis mit gondoltál<br />

88


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> elfojtott egy nevetést. Acheron Parthenopaeus a Sötétvadászok<br />

vezetője volt. Számtalan ellentmondás és hihetetlen erő<br />

jellemezte, és majdnem mindenki, akit <strong>Vane</strong> ismert, hihetetlenül<br />

félt tőle. Valahányszor belépett a bárba, a legtöbb Vér-vadász és<br />

az összes démon az ajtó felé vette az irányt. Különösen, ha<br />

rejtegetni valójuk volt.<br />

Kyle morcosan nézett rá. – Az egy jó szám, maman, és hallani<br />

akartam.<br />

Remi Kyle torkának ugrott, de <strong>Vane</strong> visszahúzta.<br />

– Túl hülye ahhoz, hogy éljen – morogta Remi. – Szerintem<br />

vágjuk el a torkát, és spóroljuk meg magunknak a fejfájást.<br />

Wren ritka nevetéseinek egyikét hallatta, míg Jasyn arca kővé<br />

dermedt.<br />

Az emberi személyzet ebből bölcsen kimaradt, és tovább<br />

foglalkoztak a dolgukkal, mintha semmi sem történt volna. Habár<br />

már hozzászoktak a testvérekhez, és folytonos civódásuk már fel<br />

sem tűnt nekik.<br />

Nicolette a legidősebb fiára mordult. – Mindannyian hülyék<br />

voltunk az ő korában, Remi. Még te is. – Megveregette Kyle<br />

karját és az ajtó felé terelte, ami a Peltier Házba vezetett. –<br />

Jobban teszed, ha az este hátralévő részében kerülöd a bárt, cher.<br />

Papa és a testvéreid vérmérsékletének idő kell, hogy lenyugodjon.<br />

Kyle bólintott, majd visszanézett a bátyjára és nyelvet öltött rá.<br />

Remi olyan medveszerű hangot hallatott, hogy a konyhában<br />

lévő minden ember odafordult.<br />

Mama arcán látszódó kifejezésből ítélve az idősebb fia ezért<br />

nagyon megfizet, ha egyszer az emberek látó- és hallóköréből<br />

eltűnnek.<br />

89


<strong>Night</strong> Play<br />

– Szerintem jobban teszed, ha visszamész a bárba, Remi –<br />

mondta <strong>Vane</strong>, elengedve a férfit.<br />

– Rendben – morogta Remi. – Tegyél nekünk egy szívességet,<br />

maman! Edd meg a kölyköd!<br />

Ezúttal Jasyn volt az, aki felnevetett, majd megfagyott abban a<br />

pillanatban, mikor Nicolette fagyos tekintetét elkapta.<br />

A nő a fejét rázva visszaküldte a személyzetet a munkájához.<br />

<strong>Vane</strong> a bár felé indult.<br />

– <strong>Vane</strong>, mon cher, várj!<br />

<strong>Vane</strong> visszanézett rá.<br />

Nicolette mellé lépett. – Köszönöm neked, amiért<br />

megmentetted Kyle-t. Remi még nem tanulta meg irányítani a<br />

vérmérsékletét. Néha félek, sosem fogja.<br />

– Minden rendben. Nagyon emlékeztet Fangre. Csak ő nem<br />

eszméletlen.<br />

A nő lenézett és összeráncolta a homlokát. Felemelte a kezét<br />

és a tenyerébe nézett. – Megtaláltad a párod<br />

<strong>Vane</strong> ökölbe szorította a kezét. – Nemrég történt.<br />

Nicolette arca megrándult, miközben visszahúzta őt a házba.<br />

Becsukta az ajtót, majd a szemébe nézett. – Ki az<br />

– Egy ember.<br />

A nő franciául átkozódott. – Ó, cher – suttogta. – Mit fogsz<br />

tenni<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont. – Nincs mit tenni. Megvédem az<br />

elkövetkezendő három hétben, majd hagyom, hogy visszatérjen<br />

az életébe.<br />

A nő tépelődve nézett rá. – Miért átkoznád magad olyan<br />

sokévnyi magányra Ha elengeded, talán sosem találsz másik<br />

társat.<br />

90


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> el akart menni, de a nő megállította.<br />

– Mit kellene tenni, Nicolette – kérdezte, az igazi nevét<br />

használva a Mama helyett, amin a legtöbben szólították. – Én<br />

vagyok az élő példája annak, hogy a fajtáinknak miért nem<br />

szabadna keverednie. Az utolsó dolog, amit szeretnék, tovább<br />

terjeszteni a kórságomat a következő generációra.<br />

A nő döbbentnek látszott a szavaitól. – Nincs semmiféle<br />

kórságod.<br />

– Nem Akkor te minek hívnád<br />

– Áldott vagy, akárcsak Colt.<br />

<strong>Vane</strong> hitetlenkedve nézett rá. Ez lett volna az utolsó szó, amit<br />

magára használt volna. – Áldott<br />

– Oui – mondta őszintén. – Ellentétben a többiekkel, te<br />

ismered mindkét oldalt. Voltál állat is, és ember is. Én sosem<br />

fogom tudni, milyen embernek lenni. De te igen.<br />

– Nem vagyok ember.<br />

A nő vállat vont. – Ha te mondod, cher. De ismerek más<br />

árkádiaiakat is, akiknek a párja ember. Ha szeretnéd,<br />

megkérhetem őket, hogy találkozzanak veled.<br />

– Mi célból Ők is kevert vérűek, mint én<br />

– Non.<br />

– Akkor mégis, mit mondhatnának nekem Ha a párom<br />

teherbe esik, a gyerekek emberek lesznek vagy farkasok Az ő<br />

formájuk is meg fog változni serdülőkorban Hogy magyaráznám<br />

meg egy emberi párnak, hogy én magam sem tudom, mi lesz a<br />

gyerekünk<br />

– De te árkádiai vagy.<br />

Gyűlölte a tudatot, hogy Nicolette, Acheron és Colt látták azt,<br />

amit sikeresen elrejtett mások elől. Fogalma sem volt arról,<br />

91


<strong>Night</strong> Play<br />

hogyan szúrták ki, de ez komolyan felhúzta. Még a saját apja sem<br />

tudta, hogy árkádiai.<br />

Persze, az is sokat segített, hogy az apja alig nézett rá.<br />

– Árkádiai vagyok – kérdezte, hangját egy dühös suttogássá<br />

halkítva. – Nem érzem azt az emberi oldalt, ahogy Colt. Hogyan<br />

születhettem farkasnak és változhattam emberré pubertás alatt<br />

Hogyan lehetséges ez<br />

A nő a fejét rázta. – Je ne sais pas, <strong>Vane</strong>. Sok minden van<br />

ebben a világban, amit nem értek. Kevés kevert származású van,<br />

akit ismerek. A legtöbb ember, akiket párként a mi világunkba<br />

kerülnek, sterilek. Talán a tiéd is az.<br />

Ez egy kis reményt adott neki, de nem volt olyan ostoba, hogy<br />

belekapaszkodjon. Az élete sosem volt könnyű. Valahányszor<br />

kinyúlt valamiért, amit akart, nagyon csúnyán a földre tiporták.<br />

Nehéz optimistának lenni egy olyan életben, ahol az<br />

optimizmust nem értékelték pozitív dologként.<br />

– Ez egy olyan lehetőség, amire nem alapozhatok – mondta<br />

halkan, még ha egy része szeretett volna belekapaszkodni ebbe a<br />

kétségbeesett reménybe, és ez megrémisztette. – Nem vagyok<br />

hajlandó szétcseszni az életét.<br />

Nicolette hátrált egy lépést. – Nos, rendben. Ez teljesen rajtad<br />

múlik, de ha meggondolnád magad…<br />

– Nem fogom.<br />

– Rendben. Miért nem veszed ki a következő néhány hetet és<br />

maradsz a pároddal, míg meg van jelölve Mi addig<br />

gondoskodunk Fangről.<br />

Meg merjen bízni a nőben<br />

– Biztos vagy benne<br />

92


SHERRILYN KENYON<br />

– Oui, cher. Megbízhatsz az állatokban, még a medvékben is.<br />

Megígérem neked, hogy a testvéred biztonságban lesz itt, de a<br />

párod nincs, míg magán viseli a szagod.<br />

Nicolette-nek igaza volt. Ha úgy van, ahogy várta, a falkája<br />

kutat utánuk, a felderítőik megtalálhatják a szagát <strong>Bride</strong> körül.<br />

Addig lesz rajta, míg viselte a jelét, és egy képzett Vér-vadász<br />

képes kiszagolni.<br />

Nem kellett mondania, ellenségei mit tennének vele.<br />

– Köszönöm, Nicolette. Az adósod vagyok.<br />

– Tudom. Most menj, és maradj az embereddel, míg csak kell!<br />

<strong>Vane</strong> bólintott, majd visszatért <strong>Bride</strong> lakásába.<br />

Még mindig a kanapén aludt. A hátán feküdt és úgy tűnt,<br />

hihetetlenül kényelmetlen neki a hely. Lábai összegabalyodtak és<br />

egyik karja a feje fölött volt, a másik a semmibe lógott.<br />

Gyengédség kúszott fel benne, mikor visszaemlékezett, hogy<br />

festett, mikor szeretkeztek. Az arca látványára a tükörben, ahogy<br />

a karjaiban tartotta.<br />

Szenvedélyes nő volt. Olyan, akit vágyott újra és újra<br />

megízlelni. Józan esze ellenére odanyúlt, és megérintette puha<br />

arcát.<br />

A szemei felpattantak és elképedt.<br />

<strong>Bride</strong> felült és felszisszent a gondolatra, hogy ott látta <strong>Vane</strong>-t<br />

maga fölött állni.<br />

– <strong>Vane</strong><br />

A farkas felvakkantott, megkerülte a kanapét és elé ült.<br />

Zavartan nevetett fel. – Hallucinálok, vagy mi Ó, remek.<br />

Őrültek háza, jövök.<br />

93


<strong>Night</strong> Play<br />

Megrázta a fejét, visszafeküdt és megpróbált elaludni, de<br />

mielőtt visszazuhant volna az álmai közé, meg mert volna<br />

esküdni rá, hogy <strong>Vane</strong> szagát érezte a bőrén.<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> két napig ott maradt farkas alakban, hogy vigyázzon<br />

<strong>Bride</strong>-ra, de minden egyes percében úgy érezte, mintha egy<br />

kegyetlen kínzáson lenne. A természetes ösztöne az volt, hogy a<br />

magáénak nyilvánítsa.<br />

Ha egy farkas nő lenne, már régen benne lenne, bizonyítva<br />

neki a bátorságát és fennhatóságát.<br />

A vadállat követelte ezt. Az ember…<br />

Az ijesztette meg leginkább. Egyik része sem akart hallgatni<br />

hideg, nyugodt értelmére. Nem mintha meg lett volna bármelyik<br />

is, mikor a nő a közelben volt. Körülötte a hormonális sürgetés<br />

olyan lehengerlő volt, ami mellett egy cunami egy<br />

gyerekpancsoló medence hullámaihoz volt hasonlítható.<br />

A szükség, hogy megérintse, olyan vad volt, hogy már félt<br />

mellette lenni.<br />

Egy perccel ezelőtt farkas formában kirohant az ajtón,<br />

megpróbálva lenyugtatni magát, mielőtt visszamegy még több<br />

kínzásért. Valahányszor megmozdult, a vére felforrt. A hangja,<br />

ahogy megnyalta az ujjait, valahányszor lapozott egyet a<br />

magazinban, valódi kínzás volt a számára.<br />

Lassan ölte meg.<br />

Ha ezt kívánod<br />

Lassan el is kezdi.<br />

94


SHERRILYN KENYON<br />

Ennél még a halál is jobb. Hol voltak ilyenkor az orgyilkos<br />

farkasok, mikor szüksége lett volna rájuk Na, ja, fájdalom. Ez<br />

volt a válasz. A kielégíthetetlen fájdalom korábbi szexuális<br />

étvágyáért.<br />

Gondolj valami másra.<br />

Ki kellett vernie <strong>Bride</strong>-ot és a testét a fejéből. Ami még<br />

fontosabb, azt, amit vele és a testével tenni akart.<br />

Elhatározva, hogy megpróbálja, megállt egy kis üzlet előtt a<br />

Royal Streeten. Ez egy kis babákat áruló üzlet volt. Nem igazán<br />

tudta, miért volt itt, kivéve, hogy az egyik baba az ablakban arra<br />

emlékeztetett, amit <strong>Bride</strong> egyik dobozában látott.<br />

– Nos, ne csak álljon ott kint, fiatalember, jöjjön be.<br />

Egy aprócska öreg nő állt az ajtóban. A haja teljesen ősz volt,<br />

de a szeme éles és intelligens.<br />

– Csak nézelődöm – mondta <strong>Vane</strong>.<br />

Aztán megcsapta egy különös illat. A levegőben szikrázó erő<br />

még nagyobb volt, mint egy Vér-vadászé.<br />

Acheron<br />

Az idős nő rámosolygott. – Gyere be, farkas. Van itt valaki,<br />

aki szeretne veled beszélni.<br />

A nő nyitva tartotta az ajtót, ahogy belépett a kicsi, sötét<br />

helyiségbe, ami tele volt polcokkal és egyedi készítésű babákkal.<br />

<strong>Vane</strong> döbbenten állt, ahogy a legfurcsább látvány fogadta,<br />

amit élete négyszáz éve alatt látott.<br />

A hatalmas Sötét-vadász, Acheron Parthenopaeus a<br />

hátsószobában, a padlón ült keresztbe tett lábakkal, egy démonnő<br />

és egy emberi gyerek társaságában babákkal játszott.<br />

<strong>Vane</strong> nem tudott mozdulni, ahogy látta a kisgyermeket Ash<br />

bőrbe bújtatott térdén ülni, míg a Sötét-vadász az egyik nagy<br />

95


<strong>Night</strong> Play<br />

kezével a kislányt a hasánál tartotta. Fodros rózsaszín köténykébe<br />

öltöztetve a kislány szép volt rövid, sötétvörös loknijaival és<br />

pufók angyali arcával.<br />

Ash a jobbjában egy fiú babát tartott, míg a kislány egy másik,<br />

vörös hajú baba fejét rágta, ami kísértetiesen hasonlított a görög<br />

istennőre, Artemiszre, aki teremtette és irányította a Sötétvadászokat.<br />

A démon előttük ült és egy szőke babát tartott.<br />

Magának a démonnak a fekete haja vörös szalaggal volt<br />

összekötve, és színében pontosan ugyanolyan volt, mint Ash haja.<br />

– Tudtam én, hogy bébi Marissa az értelmes emberek közé<br />

tartozik – mondta a démon Ash-nek. – Nézd, hogyan eszi le a<br />

fejét a vörös hajú Artemisz babának. Talán Siminek meg kellene<br />

tanítani, hogyan okádjon tüzet, aztán bemutatni a valódi ribancistennőnek.<br />

Ash nevetett. – Szerintem pedig nem kellene, Sim. Marissa<br />

még nincs egészen felkészülve erre, nem igaz, kicsim<br />

A kislány felnyúlt és kis kezével megérintette Ash állát,<br />

közben nevetett. Ash megcsipkedte az orrát, míg a démon elvette<br />

tőle a babát, és elkezdte a sajátjával táncoltatni.<br />

– Szerintem az én babámnak szüksége lenne egy pár szarvra,<br />

akri – mondta a démon Ash-nek. – Szerinted Liza csinálna nekem<br />

egy hozzám hasonló démonbabát<br />

A baba fején azonnal megjelent egy pár szarv, vörös és fekete<br />

hajjal együtt.<br />

A démon felsikoltott a boldogságtól. – Ó, köszönöm, akri. Egy<br />

Simi-baba! – félredöntve a fejét ránézett a kislányra Ash ölében.<br />

– Tudod, Marissa nagyon édes baba, de szarvakkal még szebb<br />

lenne.<br />

96


SHERRILYN KENYON<br />

– Nem, Simi. Nem hiszem, hogy Amanda és Kyrianosz<br />

örülnének neki, ha a lányukat egy pár szarvval a fején adnám<br />

vissza.<br />

– Értem én, de annyira… olyan… hiányzik róla, na. Sokkal<br />

szebbé tehetném. Talán rózsaszín, hogy menjen a ruhájához<br />

– Ő jól van így, Simi.<br />

A démon nyafogni kezdett. – Ó, ne már, nem vagy vicces,<br />

akri. – Feltartotta a férfi babát. – Látod ezt, Marissa Oké, most<br />

megmutatom, mi történik, ha felhúzza Barbie-t. Fogja a barbecue<br />

szószát és megeszi őt.<br />

Ash gyorsan kivette a babát Simi kezéből, mielőtt a nő<br />

beletehette volna a nyitott szájába. – Nem, nem Simi. Allergiás<br />

vagy a műanyagra.<br />

– Tényleg<br />

– Nem emlékszel, mennyire beteg lettél, mikor leetted a<br />

kerekeket arról a kamionról, amelyik feldühített<br />

A démon nagyon csalódottnak tűnt. – Ó. Attól lettem rosszul<br />

Azt hittem, az a ribanc-istennő miatt van.<br />

Ash nyomott egy gyors csókot a kislány fejére, majd<br />

átnyújtotta Siminek. – Figyelj Marissára pár percig, és ne edd<br />

meg, és ne is hagyd, hogy ő egyen meg valamit!<br />

– Ne aggódj, akri. Sosem enném meg bébi Marissát. Tudom,<br />

mennyire hiányolnád, ha megtenném.<br />

Ash atyaian megölelte a nőt, felállt és <strong>Vane</strong> felé ballagott.<br />

Magas és izmos, Ash az élete virágkorában lévő férfiak<br />

mintaképe volt. Nem volt sok ember, aki magasabb lett volna<br />

<strong>Vane</strong>-nél, de Ash ezek egyike volt.<br />

97


<strong>Night</strong> Play<br />

És nem csak a magassága volt megfélemlítő. Volt a Sötétvadászban<br />

valami ősi és erőteljes. Valami, amitől még a <strong>Vane</strong>ben<br />

élő állat is félt.<br />

Már évszázadok óta ismerték egymást. Valójában Acheron<br />

volt az, aki segített <strong>Vane</strong>-nek megtalálni az anyját. <strong>Vane</strong> még mai<br />

napig sem volt biztos benne, a Sötét-vadász miért segített neki.<br />

De végül is, senki nem értette Acheron Parthenopaeust.<br />

– Tudod, nem túl szép mások után kémkedni, farkas.<br />

<strong>Vane</strong> felmordult erre. – Mintha bárki is kémkedhetne utánad. –<br />

Visszanézett a démonnőre és a kislányra. – Sosem hittem volna,<br />

hogy bébiszitter vagy.<br />

Ash lenézett <strong>Vane</strong> kezére, majd egyenesen a szemébe. Volt<br />

valami nagyon nyugtalanító Ash folyékony-ezüst tekintetében,<br />

amiben mitikus erő és ősi tudás kavargott. – Sosem hittem volna,<br />

hogy gyáva vagy.<br />

Düh csapott fel <strong>Vane</strong>-ben a sértés hallatán. Ash felé vetődött,<br />

de az atlantiszi kitért az útjából.<br />

– Ne. – Ebben az egy szóban rejlő parancs elég volt ahhoz,<br />

hogy <strong>Vane</strong> megálljon.<br />

Ash hátranézett a válla fölött az öreg nőre, aki még mindig a<br />

helyiségeket szétválasztó nyitott függönyök mellett állt. – Liza,<br />

hoznál, kérlek egy csésze teát <strong>Vane</strong>-nek<br />

– Nem iszom teát.<br />

– Liza<br />

– Mindjárt jövök. – Az idős nő kiment az üzletből.<br />

– Nem iszom teát – ismételte <strong>Vane</strong>.<br />

– Az övét meg fogod inni és ízleni is fog.<br />

<strong>Vane</strong> tekintet elsötétült. – Én nem az egyik Sötét-vadászod<br />

vagyok, Acheron. Nem táncolok úgy, ahogy te fütyülsz.<br />

98


SHERRILYN KENYON<br />

– Ahogy ők sem. De nem ezért vagyunk itt, ugye – Ash<br />

félredöntötte a fejét, mintha valami olyasmire hallgatna, amit<br />

csak ő hall. – Válaszokat keresel.<br />

– Nincs szükségem semmire egy Sötét-vadásztól. Soha.<br />

Ash mélyen felsóhajtott. – Sajnálom anyádat, <strong>Vane</strong>, de ennek<br />

így kellett lennie.<br />

<strong>Vane</strong> vicsorgott az együttérzéstől, attól még a szíve<br />

darabokban volt a veszteségtől. – Ne papolj nekem a végzetről,<br />

Sötét-vadász! Elegem van ebből a leckéből.<br />

Meglepetésére Ash egyetértett vele. – Ismerem az érzést. De<br />

ettől még nem változnak azok a dolgok, amik benned vannak,<br />

ugye<br />

Szúrós pillantást vetett az atlantiszira. – Mit tudsz te erről<br />

– Mindent. – Ash keresztbe tette a kezét a mellkasánál, és<br />

figyelte őt azzal a tekintettel, amitől égnek állt <strong>Vane</strong> karján a<br />

szőr. – Az élet olyan könnyű lenne, ha minden kérdésre tudnánk a<br />

választ, nem Vajon a falkád utánad fog-e jönni Fang helyrejöne<br />

valaha <strong>Bride</strong> elfogad-e társának<br />

<strong>Vane</strong> elhűlt a szavaitól. – Honnan tudsz <strong>Bride</strong>-ról<br />

A férfi nem válaszolt. – Tudod, az emberek lenyűgözőek a<br />

szeretetre való képességükben. Ne írd le egyikőtöket se csak<br />

azért, ami esetleg történhet. Ehelyett inkább arra koncentrálj, mi<br />

fog történni, ha elhagyod őt.<br />

Ő könnyen beszélt. Nem rá vadásztak. – Mit tudsz te a<br />

félelemről<br />

– Eleget ahhoz, hogy egy egész életen át tartó előadást tartsak<br />

róla. – Ash elnézett mellette, hogy lássa, ahogy a kisgyermek a<br />

démon mellett talpra áll, és gyakorlatlan lábai tanulják, hogyan<br />

tartsák meg a gyermek súlyát. – Gyönyörű, nem igaz<br />

99


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont. Távol volt attól a felfedezéstől, hogy mi tesz<br />

egy embergyereket széppé.<br />

– Nehéz elhinni, hogyha Kyrianosznak nem lett volna hite<br />

Amandában és a közös jövőjükben, akkor ő most nem létezne.<br />

Senki nem hallhatná a nevetése szépségét vagy látná a páratlan<br />

mosolyát… Gondolj bele, <strong>Vane</strong>. Egy könyvelő, aki csak normális<br />

életet akart és egy Sötét-vadász, aki azt hitte, a szerelem csak<br />

mítosz. Ha Kyrianosz elsétált volna, még mindig Sötétvadászként<br />

élne. És Amanda, ha sikerült volna túlélnie az<br />

apollita- és démontámadásokat, akik arra utaztak, hogy ellopják<br />

az erejét, valószínűleg valaki máshoz ment volna feleségül.<br />

– Boldogok lennének – <strong>Vane</strong> nem volt biztos abban, miért<br />

kérdezte meg.<br />

Ash vállat vont. – Talán igen, talán nem. De nézz a lányukra!<br />

Egy varázslónő és egy Sötét-vadász lányaként fog felnőni.<br />

Olyasmiket fog tudni erről a világról, amiket csak nagyon<br />

kevesen. Valójában már most is sokat tud. Most képzeld el, hogy<br />

nem létezik! Mit veszítene vele a világ<br />

– Mit nyert vele<br />

Ash nem habozott a válasszal. – Egy csodálatos lelket nyert,<br />

aki azért fog felnőni, hogy segítsen azoknak, akiknek szüksége<br />

van rá. Az erőszak világában ő sosem fog ártani senkinek. És az a<br />

két lélek, akik nem ismerték a szerelmet, most ott vannak<br />

egymásnak.<br />

<strong>Vane</strong> erre felmordult. – Sosem gondoltál még arra, hogy<br />

romantikus regényeket írj, Ash Ez talán a képzeletbe beleillik,<br />

de hadd mondjak neked valamit a való világról. Ez a kislány<br />

felnő, összetörik a szívét, és előnyszerzés céljából kihasználják.<br />

100


SHERRILYN KENYON<br />

– És a szülei kitépik annak a szívét, aki ezzel próbálkozik. Az<br />

élet egy hazárdjáték, <strong>Vane</strong>. Legtöbbször durva és fájdalmas, és<br />

nem a gyáváknak való. A zsákmány a győztesé, nem azé, aki fel<br />

sem tűnik a csatában.<br />

– Miről beszélsz<br />

– Szerintem máris tudod. <strong>Bride</strong>-nak vajon jobb élete lesz<br />

nélküled Ki mondhatja meg Talán van odakint egy ember, aki<br />

tudná őt értékelni. De vajon értékelné-e őt annyira, amennyire te<br />

teszed<br />

Nem. <strong>Vane</strong> tudta a szívében. A gyengéd érintése<br />

felbecsülhetetlen volt a számára. – Mi van, ha megöletem<br />

– A halál elkerülhetetlen a halandók számára. Meg fog halni<br />

egy nap. De a valódi kérdés, fog-e igazán élni – Ash elnézett és<br />

megállt. – És te fogsz<br />

<strong>Vane</strong> ott állt, csendben, ahogy végiggondolta, mit mondott<br />

Ash.<br />

Liza visszatért hozzá egy csésze teával és <strong>Vane</strong> megköszönte,<br />

mielőtt megkóstolta.<br />

Meglepetésére, Ash-nek igaza volt. Jó íze volt és tetszett neki.<br />

Ash felkapta a gyereket és visszafordult hozzá. – Tudod, még<br />

mindig meg van a lehetőség, hogy <strong>Bride</strong> nem fogad el. Találkozz<br />

vele emberként, <strong>Vane</strong>! Mutasd meg neki, amit apád sosem<br />

mutatott meg anyádnak! Hagyd, hogy lássa az embert és az<br />

állatot, aztán döntsön ő maga!<br />

– És ha elhagy<br />

– Ettől félsz leginkább<br />

<strong>Vane</strong> félrenézett. Legyen Ash átkozott az éleslátásáért. Nem,<br />

leginkább attól tartott, hogy a nő elfogadja, és ő nem lesz képes<br />

megvédeni az ellenségeitől.<br />

101


<strong>Night</strong> Play<br />

– Minden, amit megtehetsz, <strong>Vane</strong>, az, hogy megmutatsz neki<br />

mindent és bízol abban, hogy minden helyre jön.<br />

– Te tényleg megbízol a Végzetben<br />

Ash válasza újfent meglepő volt. – Semmi esetre sem Ők is<br />

követnek el hibákat, mint mindenki más, de a végén, valamiben<br />

hinned kell. – Ash a mellkasán ringatta a gyermeket. – Szóval,<br />

mit választasz<br />

†<br />

Ash kérdése még akkor is ott keringett <strong>Vane</strong> gondolataiban,<br />

mikor visszafelé tartott <strong>Bride</strong> boltjába. Fogalma sem volt, mit<br />

válasszon, és Ash nem igazán segített neki.<br />

Farkasként visszatért a butikba. Mióta <strong>Bride</strong>-hoz költözött, a<br />

nő szokásává vált, hogy nyitva hagyta az ajtót, ha ő elment.<br />

Mintha tudta volna, hogy visszajön.<br />

Szintén csinált neki egy kényelmes fekvőhelyet a pult mögött,<br />

ahonnan csendben figyelhette, miközben dolgozott. És szerette<br />

nézni őt, különösen, ha másokkal beszélgetett. Olyan kedvesség<br />

volt benne, amiket másokban nem ismert.<br />

Leginkább Tabithával szerette látni. Azok ketten hihetetlenül<br />

bámulatosak voltak. Főleg akkor, mikor arról beszéltek, családjuk<br />

tagjai mennyire elcseszettek, az apjaikat kivéve.<br />

Félig-meddig azt várta, hogy Tabitha javasolja a kiheréltetését,<br />

már csak azért is, mert hím.<br />

Jelenleg <strong>Bride</strong> egy fa széken ült és egy szendvicset evett.<br />

– Hát itt vagy – mondta rá mosolyogva. – Már azon<br />

gondolkodtam, hol lehetsz.<br />

102


SHERRILYN KENYON<br />

Felé nyújtotta a szendvics másik felét és hagyta, hogy a<br />

kezéből egyen. <strong>Vane</strong> befejezte, majd a nő ölébe fektette a fejét.<br />

Miközben a nő a füleit simogatta, a gyengédségétől összetört a<br />

szíve.<br />

Talán Ash-nek igaza volt. Nem tartozik neki annyival, hogy ad<br />

neki egy esélyt<br />

<strong>Vane</strong> Kattalakis sosem engedte, hogy a félelem vezesse. De<br />

nyolc hónappal ezelőttig még nem vesztett el senkit.<br />

Egy éjszaka alatt elvesztett mindent.<br />

Az istenekre, annyira belefáradt már, hogy egyedül legyen.<br />

Belefáradt, hogy nem bízhat meg senkiben.<br />

Hogy nincs senki, akivel nevethetne.<br />

Talán <strong>Bride</strong> volt a jövője.<br />

Talán meg kellene próbálnia, és megnézni, mi sül ki belőle.<br />

De hogyan<br />

Hogyan udvarolnak az emberek egymásnak<br />

<strong>Bride</strong> a széken ült, összegyűjtötte az ebédjéből maradt<br />

morzsákat, és a szeméttel együtt kidobta. Az elmúlt két nap<br />

borzasztó volt, ahogy aprócska lakását rendbe tette, és megtett<br />

mindent, hogy elfelejtse Taylort és a kegyetlenségét. Kivéve,<br />

hogy az a patkány még nem juttatta vissza a holmiját.<br />

– Kérlek, ne kelljen nekem elmennem érte – mondta, ahogy<br />

újra átnézte az áru iktatását.<br />

Ha meg kell tennie, magával fogja vinni Tabithát, csak a<br />

bosszú kedvéért.<br />

Ha pedig Tabithánál véletlenségből ott lesz a rövid kardja…<br />

nos <strong>Bride</strong> nem fogja eltéríteni attól, hogy használja. Elvégre ez<br />

egy szabad ország. Ha a kard véletlenül Taylor térdében landolna<br />

103


<strong>Night</strong> Play<br />

egyszer vagy kétszer, vagy háromszor… nos, balesetek mindig<br />

történnek.<br />

A gondolattól megnyugodva elkezdte a farkast a füle mögött<br />

simogatni, és máris jobban érezte magát.<br />

Az elmúlt két nap alatt <strong>Vane</strong> állandó társa lett. A pult mögött<br />

ült jelenleg, teljesen megelégedve azzal, hogy a jelenlétében<br />

lehet. Ha találhatna egy hozzá hasonlóan hű férfit…<br />

Az ajtó kinyílt.<br />

Felnézett, és látta, hogy Taylor jön be. A szíve megállt. Magas<br />

volt és jóképű, mint mindig. Khaki nadrágot viselt és Ralph<br />

Lauren inget.<br />

Úgy sétált be, mintha az övé lenne ez a hely. Mintha néhány<br />

napja nem törte volna össze a szívét könyörtelenül.<br />

– Hello, <strong>Bride</strong> – mondta azzal a teljes fogsorát felvillantó<br />

mosolyával. – Egyedül vagy<br />

A farkasa elkezdett morogni.<br />

– Hello, Taylor – mondta és lenyúlt, hogy megnyugtassa<br />

társát. – A kedvencemen kívül, igen.<br />

– Kedvenc – Előre lépett egyet és meglátta <strong>Vane</strong>-t, aki most<br />

már talpon volt, füleit hátraszegve morgott.<br />

Taylor hátrált egy lépést. – Pokoli egy kedvenced van. Apád<br />

adta neked<br />

– Mit akarsz – kérdezte. – Tudom, hogy nem csak azért jöttél,<br />

hogy egy levegőt szívj velem.<br />

– Én, ööö, a cuccod kint van és meg akartam kérdezni, mit<br />

csináljak vele.<br />

<strong>Bride</strong> kinézett az ablakon, és meglátott egy költöztető<br />

teherautót, ami Taylor Alfa Romeója mögött állt. – Két nappal<br />

ezelőtt kellett volna idejönnöd.<br />

104


SHERRILYN KENYON<br />

A férfi undorodva felhorkant. – Nos, igen, de nagyon elfoglalt<br />

voltam. Tudod, nekem van életem.<br />

A nő dühében a szemeit forgatta. – Tudod, nekem is van.<br />

– Ja – mondta a férfi nevetve. – Bonbonokat zabálni, és a tévét<br />

bámulni olyan időigényes.<br />

A nő undorodva nézett rá. – Akkora egy seggfej vagy. Mit<br />

láttam benned valaha is<br />

A férfi feltartotta a kezét, mintha felajánlkozna a számára és<br />

mosolygott. – Ugyanazt, amit minden nő lát bennem, bébi. Nézz<br />

szembe vele, mindketten tudjuk, hogy sosem lesz még egy ilyen<br />

jó pasi, aki érdeklődik irántad!<br />

<strong>Vane</strong> ekkor felé vetődött.<br />

– Ne! – kiáltott <strong>Bride</strong>, de már késő volt. A farkas már Taylor<br />

karjába csimpaszkodott.<br />

Taylor felsikoltott fájdalmában.<br />

A nő megragadta a farkast és hátrahúzta. <strong>Vane</strong> ellenállt neki,<br />

vadul ugatott és morgott, miközben elengedte Taylor karját.<br />

<strong>Bride</strong> behúzta az állatot a hátsó szobába, és bezárta oda.<br />

Taylor magához szorította a vérző karját. – Hát erről van szó.<br />

Számíts arra, hogy beperellek.<br />

– Meg se próbáld! – mondta neki, ahogy a dühe a felszínre<br />

tört, mikor elé ért. – Az én birtokomon voltál. Azt fogom<br />

mondani a rendőrségnek, hogy megfenyegettél.<br />

– Rendben, de szerinted ki fogja elhinni<br />

– Minden kapcsolatom, aki a másik két állomáson dolgozik és<br />

gyűlöl téged annyira, mint én.<br />

A férfi arca elsápadt.<br />

105


<strong>Night</strong> Play<br />

– Így van, Taylor – mondta gonoszul. – Emlékezz, kiket ismer<br />

ez a kövér nőszemély a városban! Én vagyok az utolsó ember,<br />

akivel össze akarod akasztani a bajszod.<br />

Taylor sarkon fordult és kiment.<br />

<strong>Bride</strong> követte és hallotta, ahogy a költöztetőkkel üvöltözik. –<br />

Dobják ez a szemetet az utcára!<br />

– Ne merészeld!<br />

– Csinálják! – morgott az emberekre.<br />

Azonnali bosszúságára a költöztetők kinyitották a teherautó<br />

hátulját, és az aszfaltra kezdték pakolni a dobozokat.<br />

<strong>Bride</strong> közbe szólt. – Háromszáz dollárt fizetek, ha beviszik a<br />

lakásomba.<br />

A munkások egymásra néztek, majd bólintottak és a kapuja<br />

felé indultak.<br />

– Megduplázom az árat, ha otthagyják, mint a szemetet, ami az<br />

is valójában.<br />

A dobozokat ismét visszatették az útra.<br />

– Te átkozott fattyú.<br />

Taylor már épp a száját nyitotta, hogy válaszoljon, mikor egy<br />

bömbölő motor jött feléjük.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor a vezető leállította a<br />

járművét, és az Alfa előtt leparkolta azt, szemben az üzletével.<br />

Amint levette a sisakot, a szíve megdobbant.<br />

<strong>Vane</strong> volt az – és nem a bundás.<br />

Fekete bőrdzsekit és koptatott nadrágot viselt, olyan szép volt,<br />

hogy meg lehetett volna enni.<br />

És barátságtalan jóképűsége mellett Taylor szépfiús vonásai<br />

csak silány utánzatnak tűntek.<br />

106


SHERRILYN KENYON<br />

Taylor csak nézett rájuk, mikor <strong>Bride</strong> a férfihez közeledett.<br />

<strong>Vane</strong> beállította az oldaltámasztékot, majd egyik hosszú és izmos<br />

lábát átemelte a motor másik oldalára. Egy gyors mozdulattal<br />

magához húzta és megcsókolta, mintha csak egy filmben<br />

lennének.<br />

– Hello, <strong>Bride</strong> – suttogta a nő ajkainak.<br />

<strong>Bride</strong> rámosolygott. – Hello.<br />

– Ki a fene ez – kérdezte Taylor.<br />

<strong>Vane</strong> vetett rá egy futó pillantást, mintha nem gondolna sokat<br />

Taylorról. – A szeretője vagyok, és te ki a fene vagy<br />

<strong>Bride</strong> az ajkába harapott, ahogy a boldogság szétáradt benne.<br />

Ezért újra meg tudta volna csókolni.<br />

– A barátja.<br />

– Á – mondta <strong>Vane</strong>. – Te vagy az az ostoba seggfej. –<br />

Visszanézett <strong>Bride</strong>-ra. – Azt hittem, kidobtad ezt a vesztest.<br />

Még szélesebben mosolygott, mielőtt egy gonosz pillantást<br />

vetett Taylorra. – Így is volt, de visszajött… könyörögni.<br />

<strong>Vane</strong> a költöztetőkre nézett a válla fölött, akik gyorsan<br />

kipakolták a bútorait és a dobozait a járdára. – Mit művelnek<br />

Szaggatottan felsóhajtott Taylor kegyetlenségétől. – Taylor<br />

fizet nekik, hogy hagyják a cuccom az utcán, mint valami<br />

szemetet. Hiába próbáltam fizetni nekik, hogy vigyék a<br />

lakásomba, megduplázza az árat.<br />

<strong>Vane</strong>-nek egyáltalán nem tetszett. – Tényleg – Felemelte az<br />

állát. – Hé, fiúk<br />

Megálltak és <strong>Vane</strong>-re néztek.<br />

– Tízezer dollárt adok, hogy beviszitek a holmit és<br />

odarakjátok, ahová szeretné.<br />

A legmagasabb nevetni kezdett. – Na, persze. Nálad van<br />

107


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> elment mellőle. Előhúzta a telefonját az övéről és<br />

átnyújtotta a férfinak. – Nyomd meg az egyes gombot és a<br />

Wachoviánál fog kicsörögni. Kérd Leslie Danielst, ő a<br />

bankigazgató és add meg neki a számlaszámod az átutaláshoz!<br />

Azonnal átküldi a folyószámládra vagy a Western Unionra, ha az<br />

jobban tetszik.<br />

A férfi kételkedve nézett rá, de azt tette, amit <strong>Vane</strong> mondott.<br />

Amint Leslie-t kérte, a szeme elkerekedett. A többi munkásra<br />

nézett, majd a kocsi hátuljához ment és előhúzta a csekkfüzetét.<br />

<strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong>-ra kacsintott.<br />

Pár perccel később a költöztető odajött, és visszaadta a telefont<br />

<strong>Vane</strong>-nek. – Önnel akar beszélni, hogy megbizonyosodjon, ön<br />

Mr. Kattalakis.<br />

<strong>Vane</strong> elvette a telefont. – Hé, Les, én vagyok az… Igen,<br />

tudom. – miközben figyelt, dühös pillantást vetett Taylorra. –<br />

Tudod mit. Legyen tizenötezer. Rendes embereknek tűnnek. Jó,<br />

rendben. Később beszélünk. – Letette a telefont és a munkásokra<br />

nézett.<br />

Az, aki eddig tartotta a kapcsolatot velük, bólintott. – Rendben<br />

srácok, hallottátok Mr. Kattalakist. Vigyázzatok a hölgy<br />

tulajdonára és tegyétek oda, ahová kívánja!<br />

<strong>Vane</strong> olyan pillantást vetett Taylor felé, amit csak<br />

önelégültnek lehetett nevezni. – Szeretné most is megduplázni<br />

Taylor feléjük indult, de a <strong>Vane</strong> arcán elterülő vad kifejezés<br />

meghátrálásra kényszerítette.<br />

Taylor undorodó vicsorgással nézett rájuk. – Tiéd lehet az a<br />

kövér ribanc.<br />

108


SHERRILYN KENYON<br />

Mielőtt <strong>Bride</strong> pisloghatott volna, <strong>Vane</strong> átdobta Taylort az<br />

utcán, rá a kocsija motorházának a tetejére, és a kezét a torka köré<br />

fonta.<br />

<strong>Bride</strong> feléjük futott, míg <strong>Vane</strong> Taylor fejét a motorháztetőbe<br />

verte.<br />

– <strong>Vane</strong>, állj meg, kérlek! Valaki ki fogja hívni a rendőrséget.<br />

<strong>Vane</strong> morogva engedte el. – Ha még egyszer sértegeted <strong>Bride</strong>ot,<br />

kitépem a torkodat és megetetlek a mocsárban lévő<br />

aligátorokkal. Értve vagyok<br />

– Te őrült vagy. Esküszöm, ezt nagyon meg fogod bánni.<br />

<strong>Vane</strong> gúnyolódva mosolygott. – Kérlek, próbáld meg! Csak<br />

annyit kell tennem, hogy megnyomom a telefonomon a kettest az<br />

ügyvédemért. Olyan pert akasztok a nyakadba, hogy még az<br />

unokáid is a bíróságra fognak járni.<br />

Taylor lekászálódott a motorháztetőről, a szemét<br />

összeszűkítette, de tisztában volt vele, hogy lekörözték.<br />

Szaggatottan lélegzett, felrántotta a kocsija ajtaját, bepattant és<br />

elszáguldott.<br />

– Elnézést, hölgyem – kérdezte az egyik munkás. – Ha<br />

megmutatná, hova tegyük a bútorait, akkor elkezdhetnénk a<br />

munkát.<br />

<strong>Bride</strong> otthagyta <strong>Vane</strong>-t, míg kinyitotta a ház ajtaját és<br />

megmutatta nekik a stúdiót. Mikor visszatért, <strong>Vane</strong>-t a falnak<br />

dőlve találta, aki épp a teherautót bámulta.<br />

A szíve erősen dobogott. – Köszönöm – mondta neki halkan. –<br />

Nagyon örülök, hogy ma este átjöttél.<br />

A férfi felemelte a kezét, és az egyik elszabadult tinccsel<br />

kezdett játszani. – Én is.<br />

109


<strong>Night</strong> Play<br />

– Én, ööö… vissza fogom fizetni neked, amit a munkásoknak<br />

adtál.<br />

– Ne aggódj emiatt. Ajándék volt.<br />

– <strong>Vane</strong>…<br />

– Ne aggódj miatta! – ismételte meg. – Már mondtam, a<br />

pénznek nincs értéke a számomra.<br />

Vajon mennyi pénze lehet, ha ilyen könnyedén ezt mondja<br />

tizenötezer dollárról És egy gazdag férfi ugyan miért lógna vele<br />

– Nos, számomra viszont van értéke, és nem akarok a<br />

lekötelezetted lenni semmilyen téren.<br />

– Nem vagy az adósam, <strong>Bride</strong>. Soha nem is leszel.<br />

– Nem, vissza kell fizetnem.<br />

– Akkor vacsorázz velem, és le is rendeztük!<br />

A nő a fejét rázta. – Ez így nem jó.<br />

– De igen.<br />

<strong>Bride</strong> válaszra nyitotta a száját, de közben eszébe jutott a<br />

másik <strong>Vane</strong>. – Ó, ne, vissza kell mennem a farkasomhoz.<br />

Tombolni fog!<br />

<strong>Vane</strong> elsápadt a szavaitól, de a nő nem vette észre, mivel már<br />

el is indult az üzlet felé.<br />

Körbenézett és megbizonyosodott arról, hogy egyik munkás<br />

sem látja, visszatért a hátsószobába, farkasként.<br />

Épphogy csak meg tudta csinálni, mielőtt az ajtó kinyílt.<br />

– Itt vagy hát – mondta és letérdelt mellé és elkezdte<br />

simogatni. – Sajnálom, hogy be kellett zárnom. Jól vagy<br />

A farkas megnyalta az arcát.<br />

Szorosan megölelte és felállt. – Gyerünk, bébi, van valaki, aki<br />

látni akar.<br />

110


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta ennek hallatán. Hogyan<br />

találkozhatnának önmagával Erős volt, de ez meghaladta a<br />

képességeit.<br />

Ehelyett kiugrott a félig nyitott ajtón és addig szaladt, míg<br />

biztosra nem ment, hogy kiért a látóköréből.<br />

<strong>Bride</strong> a farkasa után szaladt.<br />

– <strong>Vane</strong>! – hívta, az ajtóhoz szaladva. Sehol sem látta.<br />

– Hívtál<br />

<strong>Bride</strong> ugrott egyet, majd megfordult, és az ember <strong>Vane</strong>-t<br />

találta a háta mögött. – Nem, a farkasomat…<br />

– A neve <strong>Vane</strong><br />

Válaszra nyitotta a száját, miközben elvörösödött. – Hosszú<br />

történet.<br />

A férfi csak mosolygott.<br />

Jó ég, hogy hozhatta magát ennyire kínos helyzetbe<br />

– Nos, én nem aggódnék miatta. Biztos vagyok benne, hogy<br />

vissza fog jönni.<br />

– Remélem. Nagyon megszerettem.<br />

<strong>Vane</strong> szíve lesüllyedt. Ez volt az utolsó, amit hallani akart tőle.<br />

De igazság szerint ő is nagyon megszerette. Még ha ez őrültség is<br />

volt.<br />

Leejtette a karjait a nő válláról, pedig legszívesebben magához<br />

húzta és megcsókolta volna. Mindkét fele azt akarta, hogy letépje<br />

a ruháikat, és vele töltse az estét. Hogy érezze a hozzá simuló<br />

puha bőrt. Érezze az ízét a nyelvén…<br />

<strong>Bride</strong> nyelt egyet a férfi arcán lévő arckifejezéstől. Úgy nézett<br />

rá, mintha egy torta volna, és ő pedig éhezne.<br />

Egyetlen férfi sem nézett még rá ilyen éhes, vágyakozó<br />

tekintettel. Teljesen megbénult tőle.<br />

111


<strong>Night</strong> Play<br />

– Hé, hölgyem<br />

Ugrott egyet, ahogy az egyik költöztető odakiáltott neki. –<br />

Igen<br />

– Mit szeretne, hová tegyük az ágyat<br />

<strong>Vane</strong>-re nézett. – Visszajövök, rendben – A férfi bólintott.<br />

Mikor elment mellőle, még mindig érezte azt a forró, nehéz<br />

tekintetet, ahogy a munkások felé vette az irányt. <strong>Vane</strong> levegőért<br />

küzdött, ahogy nézte őt elmenni. Ennek a nőnek volt a legszebb<br />

feneke, amit valaha látott. És szerette és gyűlölte azt, ahogy a<br />

haját felfogta. A tincsek lelógtak, és a nyakát simogatták, amitől<br />

kedve lett volna megnyalni azt a finom bőrt.<br />

Vajon minden farkas így érzett a párja iránt Vagy ez csak<br />

<strong>Bride</strong> miatt van Nem tudta biztosan. De most emberként volt<br />

vele. Az istenek segítsék meg őket.<br />

112


4. FEJEZET<br />

B<br />

ride még soha életében nem érezte magát ilyen esetlennek. Mit<br />

mondhatna egy nő egy olyan férfinek, aki élete legkínosabb<br />

élményétől mentette meg<br />

A „köszönöm” túl suta lett volna. A férfi az ő hőse volt.<br />

Elhagyta az apartmant és visszafelé tartott az üzletbe, miközben a<br />

munkások továbbra is a holmiját hordták be.<br />

Először nem is látta <strong>Vane</strong>-t. Hova lett<br />

A motorja még mindig ott állt, ahova parkolta.<br />

Homlokráncolva nézett körül, és meglátta a boltjában, ahogy épp<br />

néhány kirívó ruhát nézeget, amelyek a ma reggeli szállítmánnyal<br />

érkeztek.<br />

Megállt egy szép fekete darabnál, ami már az ő figyelmét is<br />

felkeltette. Nehéz selyemből készült, és nyakba köthető volt, ami egy<br />

olyan testalkatú nőn, mint Tabitha, elképesztően festett volna. Azért<br />

rendelte, mert ösztönösen tudta, hogy ehhez a ruhához nagyon jól<br />

illene az a lánc, amit <strong>Vane</strong>-től kapott.<br />

Eredetileg azt tervezte, hogy együtt fogja viselni őket.<br />

<strong>Bride</strong> kinyitotta az ajtót és felé indult. – Szeretnél felpróbálni<br />

egyet – kérdezte játékosan.<br />

113


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> csak nevetett. Az egész arca ellágyult és zöld szemei<br />

szikráztak. Jó ég, egy férfinek sem lenne szabad ilyen jóképűnek<br />

lennie.<br />

– Nem hiszem, hogy van akkora kivágása, hogy felhúzhatnám, és<br />

valószínűleg nagyon kiemelné a seggem.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett.<br />

Ekkor levette az egyik legnagyobbat és odatartotta neki. – Te<br />

viszont gyönyörű lennél benne.<br />

– Jaj, ne – mondta, miközben a kezével végigsimított a hűvös<br />

selymen. – Ez túl feszes nekem. Emellett nem szeretek olyan ruhákat<br />

viselni, amiben látszik a felkarom.<br />

A szavai mintha összezavarták volna. – Miért<br />

<strong>Bride</strong> vállat vont. – Nem tudom. Nagyon feszélyezettnek érzem<br />

magam tőle.<br />

<strong>Vane</strong> először a ruhára nézett, aztán rá, mintha megpróbálná<br />

elképzelni benne. – Igen, valószínűleg igazad van. Túl sok férfi<br />

bámulna, és azért össze kellene vernem őket.<br />

Komolyan beszélt. <strong>Bride</strong> teljesen elképedve, felvont<br />

szemöldökkel vette el a ruhát tőle és visszaakasztotta az állványra.<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> közelről figyelte őt, miközben a nő illata körbevette. Mikor<br />

elképzelte őt abban a ruhában…<br />

Felizgatta, és épphogy csak képes volt visszafogni magát attól,<br />

hogy ráugorjon. Ránézett meztelen nyakára, szerette volna<br />

végignyalni és megkóstolni azt az édes bőrt.<br />

A vadonban nem habozott volna magához húzni, és addig<br />

csókolni, míg kegyelemért nem könyörög. De úgy tűnt, az emberek<br />

114


115<br />

SHERRILYN KENYON<br />

nem viselkednek így. Az udvarlásnak voltak szabályai, amelyekkel ő<br />

nem volt egészen tisztában.<br />

<strong>Bride</strong> felé fordult.<br />

<strong>Vane</strong> elnézett, félve attól, hogy a nő észreveszi, mennyire vágyott<br />

rá. Mennyire bizonytalan.<br />

Az ő világában a bátortalan farkas halott farkas volt. Az emberek<br />

világában…<br />

Vajon a bátortalan győz vagy veszt<br />

A fenébe, jobban oda kellett volna figyelnie.<br />

– Szóval, mit szólsz a vacsorához – kérdezte, próbálva valahol a<br />

hatalmas és a bátortalan között maradni. – Szeretnél eltölteni velem<br />

néhány órát, míg a költöztetők bepakolnak és aztán visszajönni<br />

A nő az ajkait rágcsálta. – Nem tudom.<br />

– Kérlek!<br />

Bólintott, majd bájosan elpirult.<br />

Valamilyen okból, nem tudta volna megmagyarázni, de vonyítani<br />

akart a boldogságtól. Az előbb kitárgyalt ruháért nyúlt és a<br />

szoknyarészénél kihúzta. – Viselnéd ezt – kérdezte reménykedve.<br />

<strong>Bride</strong> kétkedve nézte ruhát, de a férfi arckifejezése arra biztatta,<br />

hogy próbálja ki. Olyan kedves volt eddig is…<br />

– Csak akkor, ha megígéred, hogy nem nevetsz ki.<br />

A férfi szárazon nézett rá. – Sosem nevetnélek ki.<br />

Nyelt egyet a vad remegéstől, amit a mélyen őszinte szavaival<br />

keltett benne. Túl nagyszerű volt ahhoz, hogy igaz legyen. – Oké.<br />

Mikorra jössz értem<br />

Megnézte az időt a telefonján. – Hat óra<br />

– Ez egy randi.<br />

Elégedett arckifejezésétől ismeretlen öröm ütötte fel a fejét a<br />

mellkasában. <strong>Bride</strong>, ne tedd! Az utolsó, amire szükséged van az, hogy<br />

Mr. Félisten összetörje a szíved.


<strong>Night</strong> Play<br />

Talán ezúttal más lesz.<br />

Vagy lehet, hogy rosszabb lesz.<br />

Nem fogja megtudni, hacsak ki nem próbálja.<br />

Mély levegőt vett és levette a ruhát az állványról. <strong>Bride</strong><br />

McTierney sosem volt gyáva. Alkalmanként lehet, hogy ostoba, mint<br />

mikor megengedte Taylornak, hogy kihasználja, de sosem gyáva.<br />

Volt már olyan, hogy fejjel ment neki a falnak és nem félt <strong>Vane</strong>től.<br />

– Hat óra – ismételte.<br />

– Hamarosan találkozunk – mondta <strong>Vane</strong>. Lehajolt és egy<br />

perzselő csókot nyomott az arcára.<br />

Olyan jól esett, hogy felmelegítette, mint egy szeretetteljes<br />

gondoskodás. <strong>Bride</strong> nézte őt, ahogy kiment az üzletéből.<br />

Odakint megállt, visszanézett és mosolygott, mielőtt felvette a<br />

napszemüvegét.<br />

Felszisszent a pompás látványtól, és figyelte, ahogy felpattan a<br />

motorjára és elhajt vele.<br />

– Ó, <strong>Vane</strong>, kérlek – suttogta az orra alatt. – Ne törd te is össze a<br />

szívem!<br />

<strong>Bride</strong> fogta a ruhát és bement az öltözőbe, próbálva kiverni a<br />

fejéből, milyen jól festett ott <strong>Vane</strong> meztelenül. Milyen jó érzés volt<br />

vele lenni. Látni rajta a végső kielégülést, miközben a karjaiban<br />

tartotta.<br />

Felakasztotta a ruhát és elment kiegészítőket keresni hozzá. Nem<br />

tudta, hová fogja <strong>Vane</strong> vinni, de mindent meg fog tenni azért, hogy<br />

jól nézzen ki, még ha bele is hal.<br />

<strong>Vane</strong> visszament ahhoz a bababolthoz, ahol Ash-t hagyta.<br />

Randija lesz.<br />

<strong>Bride</strong>-dal.<br />

Pánik kúszott fel a gyomrába. Mi a fenét csinálnak az emberek a<br />

randin, azon kívül, hogy lefekszenek egymással<br />

116


117<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Látott már embereket a bárban, akik próbáltak egymásra hatással<br />

lenni, de ezek az esetek hasonlóak voltak ahhoz, amit a farkasok<br />

csinálnak. Bemész, körbenézel, kiválasztasz valakit, aki tetszik<br />

neked, és hazaviszed az ágyadba. Dev elmondta neki, még az első<br />

éjszakáján, mikor a bárban segített, hogy a normális emberi világban<br />

ez nem így működik. Csak a Szentélyben kicsit megváltoznak a<br />

dolgok.<br />

A többi kis létszámú normális ember, aki odajárt, már randizott<br />

vagy házas volt. Úgy tűnt, ők jól szórakoznak… hacsak nem<br />

harcoltak. De <strong>Vane</strong> azoknak sosem szentelt különösebb figyelmet.<br />

Fogalma sem volt, hogyan érje el, hogy egy ember „kedvelje”. Az<br />

elmúlt négy évszázadot vagy azok megölésével töltötte, akik a<br />

testvérei életét fenyegették, vagy megpróbálta elijeszteni a többit a<br />

próbálkozástól.<br />

Mivel érhetné el, hogy <strong>Bride</strong> eléggé beleszeressen ahhoz, hogy<br />

elfogadja párjának<br />

Miután leparkolta a motort, visszament Liza boltjához segítségért.<br />

Habozott, mikor belépett az ajtón, ahol két nő nézegette a<br />

babakollekciót, miközben Lizával beszélgettek. Az egyik nő Tabitha<br />

kiköpött hasonmása volt, kivéve, hogy az ő arcán nem volt sebhely.<br />

Nyilván ő Kyrianosz Hunter felesége. <strong>Vane</strong> keresztezte már az ex-<br />

Sötét-vadász útjait néhányszor, de még sosem találkozott a<br />

feleségével. Marissa Amanda karjaiban volt, édesanyja hajával<br />

játszott. A másik, alacsonyabb nőt ismerte. Ő volt Dr. Grace<br />

Alexander, az emberi pszichológus, aki azt mondta neki, nem tehet<br />

semmit Fangért addig, míg a bátyja nem hajlandó meggyógyulni.<br />

Grace a karjaiban tartotta a fiát, miközben Amanda a mondat felénél<br />

elhallgatott.<br />

Mindhárom nő <strong>Vane</strong> felé fordult, aki csak ott ácsorgott a<br />

küszöbön.


<strong>Night</strong> Play<br />

– Még mindig itt van – mondta Liza, mintha tudná, kit keres.<br />

– Köszönöm.<br />

Hallotta, ahogy Liza azt magyarázza Amandának, ki és mi ő.<br />

<strong>Vane</strong> átvágott a függönyök között és látta, hogy a démon eltűnt,<br />

de Kyrianosz, Iulianosz és Nick Gautier Ash-sel beszélgettek.<br />

Nicket ismerte, mivel a fiatalember gyakran járt a Szentélybe,<br />

hogy lássa az édesanyját, Cherise-t. Nick furcsa egy fazon volt, de<br />

lévén a Sötét-vadászoknak dolgozott és imádta az anyját, a medvék<br />

úgy kezelték őt, mint ha valamelyik kölykük lett volna. Kyrianosz<br />

egy kicsit magasabb volt, mint Iulianosz, és a szőkénél egy<br />

árnyalattal sötétebb volt a haja. Még akkor is, ha legnagyobb részt<br />

emberek voltak, a két férfinek olyan képességei és ereje volt, amit<br />

még <strong>Vane</strong> is tisztelt.<br />

– Mi a pálya, farkas – kérdezte Ash, miközben nekitámaszkodott<br />

a babatestrészekkel teleszórt munkapadra. Ash a hátsóját az asztalon<br />

pihentette, lábait lazán előre nyújtotta, míg kezeivel támaszkodott.<br />

Nick, Iulianosz és Kyrianosz egy félkörben álltak közötte és Ash<br />

között.<br />

<strong>Vane</strong> habozott. Nem igazán tetszett neki a nyilvános beszélgetés<br />

ötlete, de mivel a két férfi modernkori asszonyt vett feleségül, és<br />

Nick is sokat randizott, talán tudnak neki segíteni.<br />

– Randi tippek kellenének. Gyorsan.<br />

Ash felemelte az egyik szemöldökét. – Én használhatatlan<br />

vagyok. Még sosem randiztam.<br />

A három férfi döbbenten nézett rá.<br />

– Mi van – kérdezte Ash védekezően.<br />

Nick elkezdett nevetni. – Ó, ember, ezt nem hiszem el. Ne mondd,<br />

hogy a nagy Acheron szűz!<br />

Ash egy vidám pillantást vetett rá. – De igen, Nick, liliom fehér<br />

vagyok.<br />

118


SHERRILYN KENYON<br />

– Hogyan tudtál élni anélkül, hogy randiznod kelljen – kérdezte<br />

Kyrianosz Ash-t.<br />

– Akkoriban ez nem volt elvárás – mondta Ash kurtán.<br />

– Igen, nos, számomra viszont egy komoly elvárás – mondta<br />

<strong>Vane</strong>, és közelebb ment. – Iulianosz, te hogy találkoztál a<br />

feleségeddel<br />

Iulianosz vállat vont. – A bátyám, a szex istene elátkozott és<br />

bezárt egy könyvbe kétezer évre. Grace részegen megidézett a<br />

születésnapján.<br />

<strong>Vane</strong> a szemeit forgatta. – Ez használhatatlan. Kyrianosz Veletek<br />

mi volt<br />

– Amandához bilincselve ébredtem.<br />

<strong>Vane</strong> ezt már tudta használni. – Szóval hozzá kellene bilincselnem<br />

magam<br />

– Nem az első randin – mondta Ash vigyorogva. – Csak halálra<br />

rémisztenéd vele.<br />

Kyrianosz grimaszolt egyet. – Az én első randimon működött.<br />

Ash unottan ránézett. – És ebben az is közre játszott, hogy egy<br />

őrült démon azon mesterkedett, hogy megöljön titeket. De nem<br />

hiszem, hogy ez kivitelezhető lenne <strong>Vane</strong> számára.<br />

– Szóval hogy randiznak a farkasok – kérdezte Nick.<br />

– Nem randizunk – mondta <strong>Vane</strong>. – Mikor a nők ciklusban<br />

vannak, harcolunk értük, és azt választják, aki megtetszik nekik.<br />

Nick elképedt. – Te viccelsz Nem kell vacsorázni vinned Úgy<br />

érted, még beszélgetned se kell vele – Acheronhoz fordult. – A<br />

fenébe is, Ash, csinálj belőlem farkast.<br />

– Nem tetszene neked a farkaslét, Nick – mondta Ash. – Nyers<br />

húst kellene enned, a szabadban aludnod…<br />

Nick vállat vont. – Úgy hangzik, mint egy átlagos Mardi Gras.<br />

119


<strong>Night</strong> Play<br />

– Mit tudtok még mondani – kérdezte <strong>Vane</strong>, közbevágva Nick<br />

elmélkedéseinek. – Mit csináltatok, mikor még emberek voltatok<br />

Kyrianosz gondolkodott egy kicsit, mielőtt válaszolt. – Nos, a mi<br />

időnkben – mondta Iulianoszra pillantva – elvittük a nőket harci<br />

szekér versenyekre és egyéb játékokra.<br />

– Ó, fúj – mondta Nick. – Ti, srácok szánalmasok vagytok.<br />

Versenyek, a nagy francokat. Vegyél fel valami divatos ruhát és<br />

nyűgözd le egy csomó pénzzel! Vidd el valami jó helyre vacsorázni!<br />

A Chartes-on van számos hely, ahol kettőt-az-egynek menük vannak.<br />

– Nicky!<br />

Mindannyian Amanda felé fordultak, aki két függöny között állt,<br />

őket nézve.<br />

– Mi az – kérdezte Nick.<br />

– Ne merészeld megmondani neki, hogyan randizzon! – Amanda<br />

odajött, és átadta a lányt Kyrianosznak. – Feltűnt már neked, hogy<br />

Mr. Behízelgő milyen ritkán randizik kétszer ugyanazzal a nővel Jó<br />

oka van ennek.<br />

Grace csettintett egyet a nyelvével, mikor csatlakozott hozzájuk. –<br />

Esküszöm, adnunk kellene nekik pár alapvető leckét randizástanból.<br />

Kész csoda, hogy bármelyikőtök is talált magának feleséget.<br />

Iulianosz ördögien a nőre mosolygott. – Nem hallottalak<br />

panaszkodni, mikor…<br />

Grace befogta a kezével férje száját, majd átadta neki a fiukat. –<br />

Ti ketten menjetek haza, mielőtt még nagyobb bajba kerültök!<br />

– És te – mondta Amanda Ash-nek – elég öreg vagy már ahhoz,<br />

hogy okosabb légy.<br />

– Nem csináltam semmit – mondta Ash, de az ezüst szemek<br />

csillogása meghazudtolta.<br />

– Ja, persze – lökdöste őt Amanda az ajtó felé.<br />

Ash kiballagott, mintha a nők mélyen lenyűgözték volna.<br />

120


SHERRILYN KENYON<br />

Nick is kifelé sompolygott, de Amanda megragadta a karját.<br />

– Te itt maradsz!<br />

– Miért – kérdezte Nick.<br />

Amanda kivette a kulcsokat a zsebéből. – Mert kölcsön fogod adni<br />

<strong>Vane</strong>-nek a kocsid ma este.<br />

– Persze, a nagy fenéket. Mióta tud egy farkas elvezetni egy<br />

Jaguárt<br />

Grace <strong>Vane</strong>-re nézett. – Tudsz vezetni<br />

– Igen.<br />

– Akkor eldőlt – mondta Grace. Visszanézett Nickre. – Vidd el a<br />

Jaguárt egy autómosóba és az isten szerelmére, takarítsd ki azokat a<br />

McDonald's-os Happy Meales dobozokat belőle!<br />

– Hé! – mondta Nick megbántott arccal. – Ez övön aluli volt.<br />

Azok a dobozok a gyűjteményem kincsei.<br />

Grace nem foglalkozott vele. – Mikor kell találkoznod a<br />

barátnőddel – kérdezte <strong>Vane</strong>-t.<br />

– Hatkor.<br />

Amanda visszaadta a kulcsokat Nicknek. – Oké, Nick, elmész a<br />

nő házához öt harmincra.<br />

– De, de…<br />

– Semmi de, csak csináld!<br />

Kikényszerítették Nicket az ajtón, majd csípőre tett kézzel<br />

visszafordultak <strong>Vane</strong>-hez.<br />

Még jó, hogy <strong>Vane</strong> nem volt liba. Úgy érezte, mintha a két nő<br />

megfőzte volna azzal, ahogy ránéztek. És az ösztönei azt súgták,<br />

hogy a serpenyő felé tartott.<br />

– Rendben. A barátnőd ember – kérdezte Amanda.<br />

Bólintott.<br />

– Akkor gyere velünk, és nagyon figyelj.<br />

121


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> megnézte az óráját. Pontban hat óra volt és <strong>Vane</strong>-nek még<br />

semmi jele sem volt.<br />

– Itt lesz – mondta magának, miközben ellenőrizte a haját és a<br />

sminkjét a tükörben, közben mindent megtett, hogy ne nézzen az álla<br />

alá.<br />

Ha megtette volna, biztos, hogy ruhát akart volna cserélni és az<br />

nagyon sok idejébe került, hogy rávegye magát arra, hogy felhúzza a<br />

mély kivágású ruhát, ami <strong>Vane</strong>-nek annyira tetszett. Kinyitotta a<br />

bejárati ajtót, de a másik <strong>Vane</strong>-nek sem volt nyoma. A farkasa nem<br />

tért hozzá vissza, mióta elrohant.<br />

Remélte, hogy ez nem rossz jel.<br />

– Nyugodj meg! – mondta önmagának. Az életben még nem volt<br />

ilyen ideges.<br />

De még sosem őrült meg ennyire egy férfiért…<br />

Soha.<br />

Valaki dudált a kapu előtt.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor meglátta az ezüst Jaguárt. Ez<br />

<strong>Vane</strong> kocsija Megragadta a táskáját, bezárta az ajtót és átvágott az<br />

udvaron, de a férfit, aki a kocsiban ült, nem ismerte fel.<br />

– Segíthetek – kérdezte, mikor közel ért hozzá.<br />

Egy vele egykorú, hihetetlenül jóképű srác volt, körülbelül<br />

egynapos borostával. Kék hawaii inget viselt, sötétbarna haja és<br />

elbűvölő mosolya volt.<br />

– Te vagy <strong>Bride</strong> – kérdezte.<br />

– Igen.<br />

Kiszállt és levette a napszemüvegét, megmutatva gyönyörű, kék<br />

szemeit. – Nick Gautier – mondta és kezet nyújtott neki. – Én vagyok<br />

a sofőröd, vagy valami ahhoz hasonló.<br />

– A sofőröm<br />

122


SHERRILYN KENYON<br />

– Igen, <strong>Vane</strong>-t hátráltatják egy kicsit, és engem kértek meg rá,<br />

hogy fogjam a seggem, jöjjek el ide és menjek biztosra, hogy időben<br />

eljutsz az étterembe. Ott fog veled találkozni.<br />

Nick a kocsi utasteréhez ment és kinyitotta az ajtót.<br />

<strong>Bride</strong> beszállt és eligazította a ruháját, míg Nick visszament a<br />

másik oldalra.<br />

– <strong>Vane</strong>-nek dolgozol – kérdezte, mikor az ajtó becsapódott.<br />

Nick hangosan felnevetett. – Nem. De megtanultam, hogy ne<br />

vitatkozzak a főnököm feleségével. Lehet, hogy nagyon aranyosnak<br />

meg kedvesnek látszik, de szörnyű tud lenni, ha valaki felidegesíti.<br />

Amanda azt mondta, tegyem meg ezt, tehát itt vagyok, és nem<br />

dühítem őt fel.<br />

Átvágott a másik oldalra, amitől <strong>Bride</strong> majdnem nekicsapódott az<br />

ablaknak, aztán meg rálépett a gázpedálra.<br />

<strong>Bride</strong> hirtelen félni kezdett attól, hogy Nickkel egy kocsiban<br />

maradjon. Nagyon különös egy ember volt.<br />

Aki nem tudott vezetni.<br />

Keresztülvágott a Royal Streeten, ami most már nyitva volt a<br />

turisták előtt, és megállt a Brennan Étterem előtt.<br />

<strong>Bride</strong> arra számított, hogy Nick kiszáll és kinyitja neki az ajtót, de<br />

ezúttal nem tette.<br />

– <strong>Vane</strong> azt mondta, bent találkozik veled, amint ideér.<br />

– Oké – mondta neki és kiszállt.<br />

Nick abban a pillanatban elindult, hogy ő a járdára lépett.<br />

Oké… nyilván van valami más dolga is.<br />

<strong>Bride</strong> ráterítette a kendőjét a vállára és körbenézett, hátha<br />

meglátja <strong>Vane</strong>-t.<br />

Nem volt szerencséje.<br />

123


<strong>Night</strong> Play<br />

Összeszedte hiányzó bátorságát, kinyitotta az ajtót és bement. Egy<br />

fiatal nő állt fehér blúzban és fekete szoknyában a főpincér helyén. –<br />

Segíthetek<br />

– Ööö, igen. Itt vacsorázom valakivel. <strong>Vane</strong> Kattalakis.<br />

A lány átnézte a foglalási listát. – Sajnálom, nincs előjegyzésünk<br />

ilyen néven.<br />

<strong>Bride</strong> szíve megsüllyedt. – Biztos<br />

A nő felé fordította a listát. – Látja valahol<br />

<strong>Bride</strong> megnézte a neveket. A gyomra összeszorult, ahogy<br />

észrevett egy ismerős nevet.<br />

Taylor Winthrop.<br />

Ott helyben meg akart halni. A Brennan volt a kedvenc étterme, és<br />

Taylor sosem volt hajlandó elhozni ide. Mindig azt mondta, túl<br />

fűszeres neki, és nem hajlandó annyi pénzt kidobni egy egyszerű<br />

menüért.<br />

Valójában nem akart annyi pénzt költeni rá.<br />

Milyen ostoba volt.<br />

– Köszönöm – mondta <strong>Bride</strong> és félreállt. A kezével a kendőjét<br />

tekergette, miközben azon gondolkodott, mit fog tenni.<br />

Hirtelen úgy érezte, mintha megint tizenöt éves lenne, és arra<br />

várna, hogy a partnere felbukkanjon.<br />

Sosem történt meg.<br />

Talált magának valaki mást, és nem zavartatta magát azzal, hogy<br />

neki szóljon. Másnap tudta meg egy baráttól. És mikor Tabitha<br />

megtudta, síkosítót tett a nadrágjába és mérges szömörcét a<br />

gatyájába.<br />

<strong>Bride</strong> attól a naptól kezdve imádta Tabithát.<br />

De Tabitha ma este nem volt itt, hogy mindent jobbá tegyen.<br />

Biztos, hogy <strong>Vane</strong> nem lesz ilyen kegyetlen.<br />

Vagy igen<br />

124


SHERRILYN KENYON<br />

Az egész csak meg volt rendezve<br />

Nem. Itt lesz.<br />

Az idegei megfeszültek a várakozástól, tíz perc telt el, mire kinyílt<br />

az ajtó. <strong>Bride</strong> megfordult, remélve, hogy <strong>Vane</strong> az. Helyette Taylor<br />

volt ott egy magas, fekete hajú nővel. Nem volt az a szemfájdító<br />

szépség, de a testalkata nagyon szép volt.<br />

Taylor hirtelen megállt, amint meglátta.<br />

<strong>Bride</strong> elmosolyodott a gonosz elégtételtől, hogy a férfi szeme<br />

körül egy monokli díszelgett a <strong>Vane</strong>-nel való találkozás emlékeként.<br />

Gúnyos mosollyal nézett rá. – A szüleiddel találkozol, <strong>Bride</strong><br />

– Nem – mondta. – A partneremre várok.<br />

Taylor előrehajolt és belesuttogott valamit a nő fülébe. A nő<br />

<strong>Bride</strong>-ra nézett és nevetett.<br />

Abban a pillanatban olyan kicsinek érezte magát, hogy épp csak ki<br />

nem rohant az étteremből. De nem volt hajlandó megadni nekik azt<br />

az elégtételt.<br />

A férfi főpincér visszatért az étteremből. – Segíthetek, uram<br />

– Igen, van egy foglalásom két személy részére Taylor Winthrop<br />

néven. És kérem, biztosítson nekünk egy romantikus, elkülönített<br />

asztalt.<br />

A főpincér ellenőrizte a listát és bólintott. – Csak egy pár percet<br />

kell várniuk, Mr. Winthrop.<br />

Taylor borravalót adott a férfinek. A főpincér felé fordult. –<br />

Segíthetek, madame<br />

Érezte, hogy az arca felforrósodik. – Volt egy kis keveredés a<br />

foglalásunkkal. Most a partneremre várok, hogy megérkezzen.<br />

A férfi bólintott, míg Taylor kinevette.<br />

– Ez történik, ha vesztesekkel randizol – mondta a vele lévő<br />

nőnek.<br />

125


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> először viszonozni akarta a sértést, de valójában nagyon<br />

sajnálta Taylor trófeáját. A szegény nőnek fogalma sem volt róla,<br />

hogy egy kígyóval fog vacsorázni.<br />

És remélte, hogy nem is fogja megtudni soha.<br />

<strong>Bride</strong> feljebb húzta a kendőjét a vállán, és háromszor<br />

feszélyezettebbnek érezte magát. Természetesen az se sokat segített,<br />

hogy Taylor és a barátnője folyamatosan felé néztek, sugdolóztak és<br />

nevetgéltek.<br />

Meg akart halni.<br />

Már épp azon volt, hogy elmegy, mikor az ajtó kinyílt, és végre<br />

belépett rajta <strong>Vane</strong>.<br />

Ellenállhatatlan volt. Fekete Armani öltönyt viselt, a fekete ingét a<br />

nyakánál nyitva hagyta, megmutatva napbarnította nyakát. Az<br />

ébenfekete szín nagyon kiemelte a szeme zöldjét. Sötét, hullámos<br />

haját szabadon engedte, és az arca frissen borotvált volt.<br />

Sosem látszott még ennyire veszélyesnek. Ennyire csábítónak.<br />

Szexinek.<br />

<strong>Bride</strong> hallotta, ahogy Taylor partnere élesen beszívja a levegőt a<br />

látványára.<br />

Félig-meddig arra számított, hogy <strong>Vane</strong> ránéz a nőre. Nem tette.<br />

A szemei csak őt látták.<br />

Egyenesen hozzá ment és az egyik nagy, meleg tenyerét rátette a<br />

vállára, és egy finom csókot nyomott az arcára. Azonnal elolvadt,<br />

ahogy megérezte a férfias illatát és az arcszeszét.<br />

Csoda, hogy nem kezdett el dorombolni.<br />

– Miért vártál az ajtóban – kérdezte, kissé hátrébb húzódva.<br />

– Nincs foglalásunk.<br />

<strong>Vane</strong> összevonta a szemöldökét. – Sosem foglalok le asztalt előre.<br />

Nincs rá szükségem. – Megfogta a kezét és odavezette a recepcióhoz.<br />

126


127<br />

SHERRILYN KENYON<br />

A főpincér azonnal megjelent. – Mr. Kattalakis – mondta<br />

mosolyogva. – Jó újra látni önt.<br />

– Hello, Henri – mondta <strong>Vane</strong>, az egyik kezét <strong>Bride</strong> derekára téve.<br />

– Kész van az asztalom<br />

A mosoly eltűnt Henri arcáról, mikor a tekintete <strong>Bride</strong>-ra tévedt.<br />

Azonnal bűnbánó lett. – Ó, nem tudtam, hogy ő az ön partnere. Azt<br />

mondta… – <strong>Bride</strong>-hoz fordult. – Madame, kérem, fogadja a<br />

legmélyebb bocsánatkérésemet, amiért megvárakoztattuk. Tiffany<br />

volt az, aki nem vezette a helyére Új még, de azonnal megbüntetem<br />

ezért.<br />

– Semmi baj nem történt – mondta, boldogan mosolyogva <strong>Vane</strong>re,<br />

a szíve felszabadultan dobogott.<br />

– Biztos vagy benne – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Igen. Nem az ő hibája volt.<br />

Henri megnyugodva felsóhajtott. – Attól még lesz hozzá egy-két<br />

szavam, hogy ez többé ne történjen meg. Ígérem.<br />

Taylor partnere hangosan dühöngött. – Ők miért kapnak asztalt<br />

várakozás nélkül, Taylor Ők nem szerepelnek a tévében.<br />

<strong>Vane</strong> feléjük fordult és olyan éles tekintettel nézett rájuk, hogy<br />

mindketten azonnal elnémultak.<br />

– Kérem, kövessenek – mondta Henri. – A teraszon lévő asztala<br />

már várja magukat.<br />

<strong>Bride</strong> a válla felett ránézett <strong>Vane</strong>-re, ahogy Henri keresztülvezette<br />

az éttermen. – Hogy lehet az, hogy ilyen nagyszerű kiszolgálást<br />

kapsz<br />

– Jó királynak lenni – mondta vállat vonva, miközben zsebre<br />

vágta a kezét. – Pénz beszél, rengeteg pénz pedig táncol és énekel.<br />

Igen, de akkor is…<br />

A főpincér az emeleten egy sarokban álló asztalhoz vezette,<br />

ahonnan kilátás nyílt a gyönyörű udvarra. A virágzó kert látványa


<strong>Night</strong> Play<br />

lélegzetelállító volt. Henri kihúzta a széket <strong>Bride</strong>-nak, aki helyet<br />

foglalt.<br />

<strong>Vane</strong> előhúzta a tárcáját, és átnyújtott néhány százdolláros csekket<br />

Henrinek. – Tégy meg nekem egy szívességet! Az a fickó a<br />

földszinten… Taylor. Add nekik a ház legrosszabb asztalát.<br />

Henri szemében élvezet csillogott. – Önért, Mr. Kattalakis, bármit.<br />

<strong>Vane</strong> helyet foglalt, mikor Henri elment.<br />

– Ez olyan gonosz volt tőled – mondta neki szemérmes mosollyal.<br />

– Szeretnéd, hogy visszavonjam<br />

– Nem éppen. Csak rámutattam, hogy gonosz volt tőled.<br />

– Mit mondhatnék Csak egy nagy, gonosz farkas vagyok. – <strong>Vane</strong><br />

a kezébe vette a kezét és belecsókolt a tenyerébe, ahol a különös jel<br />

volt. Furcsa, nem úgy tűnt, mintha észrevette volna. – És te elég jól<br />

festesz ahhoz, hogy megegyelek.<br />

<strong>Bride</strong> érezte, hogy megint felforrósodik az arca. – Köszönöm. Te<br />

is pompásan nézel ki.<br />

– Sajnálom, hogy késtem – mondta és egy szál vörös rózsát húzott<br />

el a dzsekijéből, majd átnyújtotta. – Kicsit tovább tartott nekik, hogy<br />

elkészítsék, mint gondolták.<br />

– Csak a randi miatt vettél magadnak egy új öltönyt<br />

– Nos, igen. Nem vagyok az az öltönyviselős típus. Én inkább egy<br />

természetes bestia vagyok.<br />

Két pincér jött az asztalukhoz, fekete felsőt és nyakkendőt viselve.<br />

Az egyik egy idősebb, kiváló megjelenésű úriember volt, és alacsony<br />

termetéből, valamint az akcentusából ítélve <strong>Bride</strong> arra tippelt, hogy<br />

cajun származású. A másik egy fiatalember volt, aki a húszas<br />

éveiben járt.<br />

– Mr. Kattalakis – üdvözölte az idősebb. – Milyen jó végre<br />

társaságban látni, a változatosság kedvéért.<br />

<strong>Vane</strong> forrón, perzselőn nézett rá. – Tényleg jó, ugye<br />

128


129<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– A szokásos bort szeretné – kérdezte a pincér.<br />

– Persze.<br />

<strong>Bride</strong>-ra néztek.<br />

– Csak ásványvizet kérek.<br />

– Szeretnél bort – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Nem, a víz jó lesz. Tényleg.<br />

<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta, míg a pincér elment, hogy hozza az<br />

italaikat.<br />

<strong>Bride</strong> felvette az étlapot, és észrevette, hogy <strong>Vane</strong> nem is<br />

foglalkozott azzal, hogy az sajátjára nézzen. – Milyen gyakran jársz<br />

ide<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont. – Hetente párszor. A reggelijük tényleg nagyon<br />

jó, és a banános menüjük függőjévé váltam. Veled mi a helyzet Te<br />

szoktál idejárni<br />

A fájdalom a torkára forrasztotta a szavakat, mikor Taylorra és a<br />

partnerére gondolt és arra, hogy Taylor nem volt hajlandó őt elhozni<br />

ide. – Régóta nem voltam itt, de igen, szeretem a főztjüket.<br />

<strong>Vane</strong>-t ez mintha megnyugtatta volna.<br />

<strong>Bride</strong> megpróbálta átnézni az étlapot, de elég nehéz volt úgy,<br />

hogy közben <strong>Vane</strong> le sem vette róla a szemét. Volt valami<br />

hihetetlenül állatias és erőteljes abban, ahogy vele bánt. Ahogy<br />

figyelte.<br />

Hízelgő volt, de ugyanakkor félelmetes is volt.<br />

Felnézett rá. – Mi az<br />

– Mi az – kérdezett vissza.<br />

– Miért nézel engem<br />

– Ezen nem tudok változtatni. Még mindig arra számítok, hogy<br />

nem vagy valódi.<br />

A szavak letaglózták.<br />

A pincér meghozta az italaikat. – Választottak már


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> letette az étlapot. – Én egy Brennan salátát kérek, sajt<br />

nélkül.<br />

A férfi leírta.<br />

– És – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

<strong>Bride</strong> ránézett. – És mi<br />

– Mit szeretnél még<br />

– Csak a salátát.<br />

<strong>Vane</strong> erre a homlokát ráncolta. – Berni – szólt a pincérnek. –<br />

Adnál nekünk néhány percet<br />

– Természetesen, Mr. Kattalakis. Amennyit csak szeretne.<br />

<strong>Vane</strong> várt addig, míg el nem tűnt, aztán előre hajolt. – Tudom,<br />

hogy éhes vagy, <strong>Bride</strong>. Mit ettél ebédre Egy fél szendvicset<br />

A kérdés meglepte. – Honnan tudod<br />

– Egy tipp volt, mivel hallom a gyomrod korgását.<br />

<strong>Bride</strong> az egyik kezét a hasára tette. – Észre sem vettem, hogy<br />

ennyire feltűnő.<br />

A férfi rámorgott. <strong>Bride</strong> idegesen megremegett, mivel a hang nem<br />

volt egészen emberi.<br />

– Nézd, <strong>Bride</strong> – mondta, a hangja mély volt és rezonáló. – Őszinte<br />

leszek veled. Nem igazán tudom, mit csinálok ma este, oké Sosem<br />

randiztam ezelőtt, és nekem azt mondták, hozzalak valami szép<br />

helyre enni. Grace és Amanda azt mondták, hogy legyek önmagam<br />

és ne próbáljalak lenyűgözni. Szóval itt vagyunk a kedvenc<br />

éttermemben, de ha ez nem jó, elmehetünk máshová is.<br />

<strong>Bride</strong> szemei könnybe lábadtak a szavaitól és azok jelentésétől. –<br />

Te megkérdeztél valakit, hogyan randizz<br />

<strong>Vane</strong> felsóhajtott és lenézett ökölbe szorított kezére. – Nagyszerű.<br />

Megint szomorúvá tettelek. Sajnálom. Rossz ötlet volt. Haza viszlek<br />

és elfelejtheted, hogy valaha is rád néztem.<br />

130


131<br />

SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> odanyúlt és megfogta a kezét. – Rendben, legyünk őszinték<br />

egymáshoz. Én sem tudom, mit csinálok. Egy héttel ezelőtt tudtam,<br />

mit akarok. Egy viszonylag sikeres üzlet tulajdonosa voltam,<br />

találkozgattam egy férfival, akiről ostoba módon azt hittem, szeretem<br />

és azt terveztem, hogy összeházasodom vele.<br />

Egy délután alatt az egész eddigi életem romba dőlt, és hirtelen<br />

felbukkant egy nagyszerű fickó, mint valami mitikus lovag fénylő<br />

páncélban. Elképesztő, lenyűgöző és mindig szépeket mond nekem.<br />

Olyan érzést kelt bennem, mintha repülni tudnék, és valahányszor<br />

felbukkan, jobbá tesz mindent. Én nem vagyok ehhez szokva,<br />

világos Nem szoktam hozzá, hogy olyan fickóval legyek, aki<br />

elképzelhetetlenül szexi, és úgy érzem magam mellette, mintha<br />

főnyeremény volnék.<br />

– Szerintem te gyönyörű vagy, <strong>Bride</strong>.<br />

– Na látod! – mondta, felé mutatva. – Már megint tökéletes vagy.<br />

Szerintem meg kellene vizsgáltatnod a fejed.<br />

Ettől nagyon megbántottnak látszott.<br />

<strong>Bride</strong> visszahúzódott és kiegyenesedett ültében. – Oké, kezdjük<br />

ezt elölről. – Felé nyújtotta a kezét. – Hello, <strong>Bride</strong> McTierney<br />

vagyok. Örvendek a találkozásnak.<br />

Az arckifejezéséből ítélve ő volt az, akinek meg kellett volna<br />

vizsgáltatnia a fejét. De kezet rázott vele. – Hello, én <strong>Vane</strong> Kattalakis<br />

vagyok és éhezem. Szeretnél velem vacsorázni, <strong>Bride</strong><br />

– Igen, <strong>Vane</strong>. Szeretnék.<br />

A férfi rá mosolygott. – Oké, akkor ez az a pont, ahol megosztunk<br />

egymással néhány szaftos szex-sztorit.<br />

<strong>Bride</strong> nevetésben tört ki – olyan hangosan, hogy néhány ember<br />

feléjük fordult. Gyorsan a szája elé rakta a kezét és a férfire nézett. –<br />

Tessék<br />

– Nick szerint ez jó módja egy nő megismerésének.


<strong>Night</strong> Play<br />

– Nick – kérdezte hitetlenkedve. – A „laza csávó vagyok, és<br />

papírom van róla, hogy nem tudok vezetni” Nick<br />

<strong>Vane</strong> szeme elsötétült. Veszélyesnek nézett ki. – Szólt egy rossz<br />

szót is, mikor elhozott Egy szavadba kerül és megölöm.<br />

– Nem, de ha a helyedben lennék, én nem fogadnék el randitanácsokat<br />

tőle.<br />

– Miért Mindig van barátnője.<br />

– Igen, de vele is maradnak hosszabb ideig<br />

– Nos… nem.<br />

– Akkor ne fogadj el tőle tanácsot!<br />

– Rendben – <strong>Vane</strong> intett a pincérnek, aki a közelben várakozott. –<br />

Mit szólnál ahhoz, ha megosztoznánk a Chateaubriand Bouquetiéreen<br />

Mivel ezt két személynek szolgálják fel, az itteniek mindig<br />

ledöbbennek, mikor látják, hogy egyedül eszem meg az egészet.<br />

<strong>Bride</strong> elnyomott egy mosolyt. – Az jó lenne.<br />

<strong>Vane</strong> ekkor Bernie-hez fordult. – Akkor legyen előételnek Crepes<br />

Barbaras, aztán Chateaubriand Bouquetiére.<br />

– Jó választás, Mr. Kattalakis. Nagyon jó.<br />

<strong>Vane</strong> átadta az étlapokat és felé hajolt. – És gondoskodjon arról,<br />

hogy maradjon hely a desszertnek.<br />

– Nem tudom, hogy arra képes leszek-e, de megpróbálom. Ha<br />

olyan nőt akarsz, aki mindezt meg bírja enni, randizz a barátnőmmel,<br />

Tabithával.<br />

Ismét megfogta a kezét és megmasszírozta, mintha<br />

kimondhatatlanul drága lenne. – Nem akarok Tabithával randizni –<br />

mondta, és a kezét az arcához érintette. – Csak veled akarok lenni.<br />

<strong>Bride</strong> még sosem érzett ilyet. Olyan kívánatosnak érezte magát a<br />

férfi mellett. Olyan nőiesnek.<br />

Valahogy elérte, hogy csinosnak érezze magát mellette.<br />

– Hogy lehet az, hogy egy ilyen fickó még sosem randizott<br />

132


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> ivott egy korty bort, miközben átgondolta, hogy válaszoljon<br />

erre a kérdésre. Nem akart hazudni, de nem mondhatta el neki, hogy<br />

farkas, aki az erdőben nőtt fel egy falkányi farkas társaságában.<br />

Kicsit megrémisztené.<br />

– Egy afféle kommunában nőttem fel.<br />

Idegesnek látszott, és <strong>Vane</strong>-t egy sarokba szorított nyúlra<br />

emlékeztette. – Miféle kommuna Ugye nem vagy olyan vallási<br />

fanatikus, aki el akar rabolni, vagy kiszedni belőlem a pénzem<br />

valamiféle ostobaságra<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta. Ennek a nőnek furcsa gondolatai voltak. –<br />

Nem. Kétségtelenül nem ilyen volt. Csak nem úgy nőttem fel, mint a<br />

legtöbb ember. Mi van veled<br />

– Itt nőttem fel. Mindkét szülőm állatorvos. Az egyetemen<br />

találkoztak és összeházasodtak, mikor megkapták a diplomájukat.<br />

Nem sok mindent tudok mondani. Normális, átlagos életem volt.<br />

<strong>Vane</strong> megpróbálta ezt elképzelni. Az ő világában, ahol<br />

parancsoltak a mágiának, az elemeknek és még magának az időnek<br />

is, a normalitás nem rúgott labdába. Valójában irigyelte <strong>Bride</strong> emberi<br />

világát, ahol a lehetetlen nem volt valóság. – Szép lehetett.<br />

– Az volt – ő is ivott egy korty vizet. – És mit csinálnak a szüleid<br />

– Azon jár az agyuk, hogyan öljék meg egymást. – <strong>Vane</strong><br />

összeszorította a fogait, ahogy ez kiszaladt a száján. Mindig ezt<br />

mondta, és bele sem gondolt igazából a jelentésébe, míg nem<br />

hallotta, ahogy kimondja.<br />

– Komolyan kérdeztem.<br />

<strong>Vane</strong> zavartan félre nézett.<br />

<strong>Bride</strong> arca megkeményedett, ahogy rájött, nem viccelt. – Miért<br />

csinálnának ilyet<br />

133


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> fészkelődött, mielőtt válaszolt. – Ez egy hosszú történet.<br />

Anyám elmenekült nem sokkal azután, hogy megszülettem, és ezért<br />

apám holtan akar látni engem, szóval itt vagyok… veled.<br />

<strong>Bride</strong> nem tudta, mit gondoljon. – Ez… az… családi őrültség nem<br />

örökletes, ugye<br />

– Úgy tűnik, nem – válaszolta komolyan. – De ha mégis<br />

elkapnám, nyugodtan lőj le.<br />

<strong>Bride</strong> nem tudta, komolyan gondolta-e vagy sem. Hirtelen hálás<br />

volt, amiért nyilvános helyen voltak, aztán úgy döntött, valami<br />

biztonságosabb témára vált. – Honnan van ilyen sok pénzed Azok<br />

után, amit mondtál, kétlem, hogy a szüleidtől kaptad.<br />

– Nem. Vannak befektetéseim. Néha eladok néhány ereklyét.<br />

Ez már érdekesen hangzott. – Miféle ereklyéket<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont. – Ilyeneket, meg olyanokat.<br />

A pincér meghozta az előételt. <strong>Bride</strong> hátra dőlt és figyelte, ahogy<br />

<strong>Vane</strong> eszik. Királyinak és kifinomultnak látszott, ahogy a<br />

hagyományos európai etikett szerint evett.<br />

– Tudod, ahhoz képest, hogy kommunában nőttél fel,<br />

kifogástalanul viselkedsz.<br />

Mély, sötét szomorúság borította el az arcát. – A nővérem tanított<br />

rá. Azt mondta… nos, szerinte egy embernek úgy kell ennie, mint<br />

egy ember, nem pedig úgy, mint egy állat.<br />

<strong>Bride</strong> hallotta, hogy a hangja megbicsaklik, mikor a nővéréről<br />

beszélt. Nyilvánvaló, hogy a nővére sok jelent számára. – Hol van<br />

most<br />

A szomorúság még erősebb lett az arcán. A szemében ülő<br />

fájdalom olyan erős volt, hogy szinte érezte. – Néhány hónappal<br />

ezelőtt meghalt.<br />

– Ó, <strong>Vane</strong>, sajnálom.<br />

– Igen, én is sajnálom – mondta megköszörülve a torkát.<br />

134


SHERRILYN KENYON<br />

A szíve majd megszakadt érte. <strong>Bride</strong> felé nyúlt és végigsimított az<br />

arcán, hogy megnyugtassa. Az arcát a tenyerébe fordította, és<br />

megcsókolta a csuklója belsejét.<br />

Attól a vad tekintettől reszketni kezdett.<br />

– Olyan puha vagy – suttogta, majd megcsókolta a kezét és<br />

finoman felé hajolt. – Ha továbbra is érzem a belőled áradó finom<br />

illatot, az itt lévőknek igazi látványosságban lesz része.<br />

– Miféle látványosság<br />

– Felkaplak a hátamra és kiviszlek, hogy elrabolhassalak újra.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett a gondolattól. – Tényleg megtennéd<br />

Látta a nyers igazságot a szemeiben. – Hagynád, hogy<br />

megtegyem, igen.<br />

<strong>Bride</strong> visszahúzódott a saját térfelére, és az étkezés többi részét<br />

csak általános fecsegéssel töltötték. <strong>Vane</strong> vicces volt és kedves. Igazi<br />

kincs.<br />

Amikor eltűntették a vacsorát és a desszertet, felálltak és lementek<br />

a földszintre, ahol meglátták Taylort és a partnerét a konyhaajtó<br />

mellett. Egyikük sem tűnt túl boldognak.<br />

– Olyan gonosz vagy, <strong>Vane</strong> – mondta újra, nevetve a látványukra.<br />

– Hé, ez össze sem hasonlítható azzal, ami tenni akartam vele. Így<br />

legalább még elmondhatja magáról, hogy még lélegzik.<br />

Henri mindkettejüknek jó éjszakát kívánt, mikor elmentek<br />

mellette, <strong>Bride</strong> háza felé tartva.<br />

– Mit szólnál egy sétához – kérdezte <strong>Vane</strong>-t. – Olyan szép<br />

idekint.<br />

– A sétálás nem zavar.<br />

<strong>Bride</strong> megfogta a kezét és végigvezette az Iberville-en.<br />

<strong>Vane</strong> figyelte, ahogy a holdfény vörös hajának lágy hullámain<br />

játszott és visszatükröződött a nyakláncon, amit vett neki. A ruhája<br />

135


<strong>Night</strong> Play<br />

kiemelte az alakját, és a nyitott felsőrésztől eszébe jutott, milyen<br />

könnyű lenne becsúsztatni alá a kezét, és a melleit a kezébe venni.<br />

Az ágyéka megkeményedett. Újra és újra visszaemlékezett,<br />

milyen volt vele lenni. Milyen meleg és puha volt.<br />

Sóvárgott érte. A farkas pedig üvöltött benne a nő ízéért.<br />

<strong>Bride</strong> egy kicsit ideges volt <strong>Vane</strong> intenzív tekintetétől. Volt benne<br />

valami állatias. Mohó.<br />

Volt olyan, mikor úgy érezte, hogy a férfi állati természetének a<br />

prédája.<br />

Nem beszéltek sokat, míg visszasétáltak a lakásához. A kapunál a<br />

farkasát szólongatta.<br />

– Szerinted nem fogták el a sintérek, ugye<br />

– Nem – mondta <strong>Vane</strong>. – Biztos vagyok benne. Valószínűleg<br />

élvezi az életet és az éjszakát.<br />

– Így gondolod<br />

A férfi gonoszul vigyorgott. – Igen.<br />

<strong>Bride</strong> felsóhajtott. – Remélem. Gyűlölném, ha bármi történne<br />

vele.<br />

<strong>Vane</strong> követte a lakása ajtajáig. <strong>Bride</strong> kinyitotta, majd habozott.<br />

<strong>Vane</strong> lehajolt, és a nyakánál beleszívta az illatát. Meleg tenyerét a<br />

nő vállain nyugtatta. – Szeretnék megint veled lenni. – Felemelte a<br />

fejét, és az arckifejezése nagyon emlékeztetett a farkas <strong>Vane</strong>-re. – Te<br />

is szeretnéd<br />

<strong>Bride</strong> bizonytalan volt. Vágyott a férfire, de miféle kapcsolat ez<br />

Kontrollálhatatlanul felnevetett.<br />

<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta. – Mi olyan vicces<br />

– Sajnálom, csak az a borzalmas sablonszöveg jutott az eszembe.<br />

„Vajon tisztelni fogsz még holnap reggel”<br />

<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek tűnt. – Az emberek nem tisztelik<br />

egymást, miután lefeküdtek<br />

136


137<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Tudod, mikor ilyeneket mondasz, olyan érzésem van, mintha<br />

egy másik naprendszerből jöttél volna.<br />

– Úgy is érzem magam. Nagyon.<br />

Milyen különös, hogy ezt mondja. – Milyen sokáig éltél abban a<br />

kommunában<br />

– Egész életemben. Nyolc hónappal ezelőttig.<br />

– Ó, édes istenem. Tényleg<br />

Bólintott.<br />

Nem csoda, hogy nem tudta, hogyan kell randizni. El sem tudta<br />

képzelni, milyen a világtól elvágva élni.<br />

A férfi végigsimította a vállát. – Azóta néhány… baráttal élek,<br />

akik a Szentélyt irányítják az Ursulines-en. Sokat tanítottak arról,<br />

hogyan viselkednek az emberek, de Amanda azt mondta, te nem<br />

igazán értékelnéd azokat a módszereket, ahogyan a bárban a férfiak<br />

felszedik a nőket.<br />

<strong>Bride</strong> próbált nem figyelni arra, milyen meleg a férfi keze a<br />

meztelen bőrén. Milyen jó érzés volt. Hideg kúszott végig rajta,<br />

egyenesen a melleihez, ami megkeményedett, az érintésére<br />

vágyakozva. – Milyen Amanda<br />

– Hunter.<br />

<strong>Bride</strong> csak nézett a név hallatán. – Tabitha ikertestvére<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

Jó ég, milyen kicsi a világ. De ha ismerte Amandát, az jó jel. A<br />

nővérével ellentétben, Amanda nem volt őrült, és rendszerint nem<br />

lógott pszichopatákkal. Ha Amanda segített <strong>Vane</strong>-nek, akkor<br />

valószínűleg normális ember.<br />

– Azt mondtad, nem randiztál abban a kommunában. Mit<br />

csináltál, ha olyan nőt találtál, aki tetszett neked<br />

<strong>Vane</strong> kicsit frusztráltnak látszott. – A „tetszeni” nálunk nem<br />

egészen ugyanazt jelentette, mint nektek. Nekünk nem igazán


<strong>Night</strong> Play<br />

„tetszik” valaki. Ha vonzódtál valakihez, azzal lefeküdtél és tovább<br />

álltál. Mi nem vittük bele az érzelmeinket a testünk dolgába, mint<br />

ahogy ti teszitek.<br />

– Hogy lehetséges ez Ez benne van az emberi természetben.<br />

<strong>Vane</strong> felsóhajtott. Az emberekében talán benne van, de az<br />

állatokéban nincs. – Mi csak másképp gondolkodunk.<br />

A nő a becsapottak dühével fújt rá. – Szóval úgy gondolod, hogy<br />

lefekszel velem, aztán tovább állsz a következő nőhöz<br />

Francba!<br />

– Nem, ezt nem így értettem – játszott az egyik tincsével, ami a<br />

vállára lógott. – Veled akarok lenni, <strong>Bride</strong>! Csak veled! Ha elfogadsz<br />

engem.<br />

– Miért<br />

<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta. Hogyan magyarázhatná meg neki azt a<br />

vad követelőzést, ami a párját akarta A dühös őrületet, ami nem<br />

nyugszik, míg nincsenek összekapcsolva.<br />

Sose értette, mi késztette az apját arra, hogy megtámadja az<br />

anyját. Hát most már értette. Minden porcikája a nőt követelte. Lázas<br />

volt és nyers, és nem egészen tudta, hogyan kezelje.<br />

Hogyan lehetne egy farkas egy ember párja<br />

– Megijesztelek – mondta neki, érezte rajta a félelmet. –<br />

Sajnálom. Most egyedül hagylak.<br />

El akart húzódni tőle.<br />

<strong>Bride</strong> megragadta a kezét. Ostoba volt, és ezt ő is tudta. <strong>Vane</strong><br />

sosem bántotta. Eltért a szokásaitól, hogy ne tegye és kedves volt<br />

vele.<br />

Mitől félt<br />

Már a puszta tény, hogy hajlandó lett volna elmenni, csak azért,<br />

hogy ne sértse meg.<br />

138


SHERRILYN KENYON<br />

Mielőtt megállíthatta volna magát, lehúzta magához a férfit és<br />

megcsókolta.<br />

Minden hormonja sistergett, a férfi után vágyakozva. <strong>Vane</strong><br />

magához húzta, és az acélos karjaiban tartotta.<br />

Lehengerlően férfias volt.<br />

Nehezen lélegzett és elhúzódott tőle. – Mondd, hogy menjek el,<br />

<strong>Bride</strong> és elmegyek!<br />

Felnézett rá, ahogy a holdfény megvilágította, és látta az<br />

őszinteséget azokban a mogyorószínű szemekben. – Maradj velem,<br />

<strong>Vane</strong>!<br />

A mosolyától elgyengült a térde, miközben a férfi hátravetette a<br />

fejét és hátborzongatóan felvonyított.<br />

Mielőtt mozdulhatott volna, a férfi felkapta, és a lakása ajtajához<br />

vitte.<br />

†<br />

– Igazad volt. Nem haltak meg.<br />

Markus Kattalakis felnézett a máglya mellől, ahol a farkasfalka<br />

összegyűlt és átjárta a harag. Az utóbbi két hónapot a falka a<br />

nebraskai őserdőben töltötte, a kölykeiket gondozva és vigyázva<br />

rájuk, míg elég idősek nem lettek a telihold fénye alatti időutazáshoz.<br />

– Micsoda – kérdezte a másod parancsnokát, Stefant.<br />

– A megérzésed helyes volt <strong>Vane</strong>-nel és Fanggel kapcsolatban. Én<br />

magam mentem el a Szentélybe, és ott láttam Fanget.<br />

– Miért nem ölted meg<br />

– Nem volt egyedül. Az egyik medve vele volt. A nő. Úgy tűnik, a<br />

medvék befogadták őket. Nem támadhatok, míg mindketten ott<br />

vannak. Hacsak nem kívánsz háborúzni a Peltier klánnal.<br />

139


<strong>Night</strong> Play<br />

Markus vicsorgott a hírek hallatán. Csábító ötlet volt. De farkasok<br />

és medvék…<br />

Rég volt utoljára, hogy a katagarián belül klán háborúk voltak.<br />

Kihívni a medvéket, akik az egyik ritka Vér-vadász menedékhelyet<br />

tartották fenn, valódi öngyilkosság lett volna. Ha a medvék nem is<br />

pusztították volna el a klánt, mások megtették volna. A Peltier<br />

családot rengetegen tisztelték.<br />

A támadással megszegnék az egyik legfőbb törvényt.<br />

A pokolba.<br />

– Most az egyszer helyesen döntöttél – mondta Stefannak. A<br />

fenébe, megint csak. Muszáj volt, hogy azt a kettőt holtan lássa.<br />

Hamarabb is küldhetett volna valakit, de reménykedett abban, hogy<br />

téved. És hogy a démonok, akiket értük küldött, jó hírekkel térnek<br />

vissza.<br />

Remélte, hogy a démonok elveszik <strong>Vane</strong> és Fang lelkét és erejét.<br />

Tudhatta volna, hogy nem lesz ilyen szerencsés.<br />

– A Szentélyen kívül kell elkapnod őket. Vigyél egy őrjáratot és…<br />

– Apám, ezt nem teheted.<br />

Markus megfordult és meglátta a legfiatalabb, örökbefogadott<br />

lányát, Matarinát, aki mögötte állt. Alig ötven évesen, nem nézett ki<br />

többnek, mint egy emberi tinédzser. Fiatal volt, és reménytelenül<br />

szerette azt a két félember fiát, akiket annak az árkádiai ribancnak<br />

nemzett.<br />

Matarina sosem hitte, hogy <strong>Vane</strong> és Fang fenyegetést jelentenének<br />

a falkára nézve.<br />

Ezt csak ő tudta biztosan, és nem állt szándékában megosztani<br />

másokkal.<br />

– Meg kell halniuk.<br />

140


SHERRILYN KENYON<br />

– Miért – kérdezte és felé tartott. – Anya miatt Az baleset volt.<br />

Tudom, hogy <strong>Vane</strong> sosem okozta volna szándékosan a halálát. Ő<br />

szerette…<br />

– Elég! – mordult fel Markus. – Nem tudsz te semmit, kölyök.<br />

Semmit. Azzal voltak megbízva, hogy biztonságban tartsák a<br />

kölyköket, és ehelyett hagyták őket meghalni. Nem hagyom, hogy<br />

ilyen szörnyszülöttek éljék az életüket, míg anya és a kicsik a<br />

sírjukban fekszenek.<br />

A nő arcára kiülő tekintetből meg tudta mondani, hogy az<br />

tisztában van vele, hogy hazudik. Anya megbosszulása csak az egyik<br />

volt a számos okból, amiért holtan akarta látni <strong>Vane</strong>-t és Fanget.<br />

Ameddig anya élt, képes volt kontrollálni a két másik vérfarkas fiát.<br />

A halála után erre többé nem volt képes. Megállíthatatlanok<br />

lennének. És Zeusz könyörüljön rajtuk, ha <strong>Vane</strong> valaha is hazajön.<br />

Visszafordult Stefanhoz. – Vigyél egy tesserát, és teljesítsd rájuk<br />

kimondott halálos ítéletet! Ölj meg bárkit, aki az utadba kerül!<br />

– És a Peltier-ékkel mi legyen<br />

– Csak akkor öld meg őket, ha szükséges, és soha ne az otthonuk<br />

közelében tedd ezt! Ha megölsz egyet, rejtsd el, de ne habozz<br />

megtenni azt, ami szükséges ahhoz, hogy befejezd a munkádat!<br />

Stefan fejet hajtott előtte, mielőtt elment, hogy teljesítse Markus<br />

parancsait.<br />

Markus vett egy mély levegőt, de ez nem segített abban, hogy<br />

lenyugodjon. Minden állati ösztöne azt súgta, hogy <strong>Vane</strong> előbb vagy<br />

utóbb visszatér, hogy bosszút álljon.<br />

Végül is az anyja fia volt.<br />

141


5. FEJEZET<br />

V<br />

ane óvatosan lefektette a nőt az ágyra. Nagyon boldog volt,<br />

hogy kifizette azokat a munkásokat, hogy bepakolják a bútorait.<br />

Így sokkal könnyebb, mintha megpróbálnának osztozni azon a régi<br />

kanapén.<br />

Kihúzta a tűket az égővörös hajából és hagyta, hogy az arca köré<br />

hulljanak. Nagyon gyönyörű arca volt. Az arcát az övéhez dörgölte,<br />

közben mélyen belélegezte a kellemes illatát.<br />

<strong>Bride</strong> lehúzta róla a dzsekit, míg ő élvezte az alatta elterülő puha<br />

test érintését.<br />

A dzsekijét a nő lelökte a földre, aztán a kezével végigsimított a<br />

hátán. <strong>Vane</strong> élesen szívta be a levegőt az elemésztő vágytól. Tudta,<br />

miért gyűlölt embernek lenni. Ha merte volna használni az erejét,<br />

akkor már mindketten meztelenek lennének, és érezhetné a bőre<br />

minden egyes négyzetcentiméterét. Test a testhez.<br />

De ez valószínűleg csak megrémisztené.<br />

Ehelyett szabadon engedte az erejét, és elrejtette a nő elől a testét<br />

borító sebeket és a tenyerén lévő jelet. Egyszer az életben nem<br />

farkasként vagy harcosként lesz egy nővel.<br />

Az estét <strong>Bride</strong> mellett férfiként fogja eltölteni.<br />

142


143<br />

SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> élvezte az érzést, ahogy nekiszegezte őt az ágynak, aztán<br />

levette a cipőjét, majd a harisnyatartóját. Az izmai hullámzottak a<br />

kezei alatt, míg a nyelvük táncot járt egymással.<br />

Hmm... ez a férfi aztán tudta, hogyan kell csókolni.<br />

Sosem lenne képes megunni az ízét. Nyers volt és erőteljes.<br />

Vágyakozó és forró.<br />

Megtartotta magát a karjaival, míg kínzó lassúsággal kigombolta<br />

az ingét, és a szikár, izmos mellkasa centinként tárult fel előtte. A<br />

kigombolt selyem a földre hullott, míg <strong>Bride</strong> végigsimogatta a<br />

napbarnította bőrt. Óvatosan belefűzte ujjait a mellkasát borító<br />

szőrbe, majd lejjebb csúsztatta a kezét a bordáira.<br />

A csók mélyült és érezte a szívdobogást a kezei alatt. <strong>Vane</strong><br />

finoman megharapdálta az ajakait, és egész testében hozzá<br />

dörgölőzött, amitől elképzelhetetlen módon felforrt és felingerelte a<br />

testét.<br />

<strong>Bride</strong> felnézett és látta a hamisítatlan éhséget az arcán. Hogy<br />

akarhatja őt ennyire egy ilyen férfi<br />

Egyik része azt mondta, hogy legyen egy kicsit több önbizalma,<br />

de nem a hiányzó önbecsülése miatt esett nehezére ezt elhinni.<br />

Realista volt. A férfiak, akik úgy néztek ki, mint <strong>Vane</strong>, nem<br />

randiztak a hozzá hasonló nőkkel. Egyszerűen nem és kész.<br />

Még Taylor sem volt ennyire jó pasi, és ő is csak kihasználta.<br />

Nem akarta, hogy újra megbántsák. Különösen nem <strong>Vane</strong>.<br />

Nyugi, <strong>Bride</strong>.<br />

<strong>Vane</strong> visszahúzódott. – Jól vagy<br />

– Csak arra próbálok rájönni, mit látsz bennem – ismerte be neki.<br />

– Egy gyönyörű nőt látok – mondta komolyan, lehajolt és elkezdte<br />

a füle alatti érzékeny bőrt nyalogatni. – Akinek a szíve a szemén<br />

keresztül fénylik, és akinek a lelkiereje határtalan. – Megint hátrébb<br />

húzódott és egyenesen a szemébe nézett. – Ahogy kiálltál ma délután


<strong>Night</strong> Play<br />

Taylorral szemben… – A félmosolytól feldobbant a szíve. – Sosem<br />

hagynád, hogy valaki legyőzzön, nem igaz<br />

– Azon vagyok.<br />

<strong>Vane</strong> a hátára gördült és maga felé húzta. Az arcán tükröződő<br />

sötét gyengédségtől összeszorult a szíve. – Leginkább az tetszik,<br />

ahogy megosztod magad velem. Nem kell bizonyítanom az erőm.<br />

Nekem nem kell megsebeznem senkit, és nem is kapok sebeket attól,<br />

hogy itt fekszem veled.<br />

Volt valami a hangjában, ami azt jelezte, hogy ez nagyon fontos a<br />

számára.<br />

Milyen furcsa, hogy ezt mondja egy nőnek.<br />

Mégis, miféle közösségben nőtt fel Kétségtelenül úgy hangzott,<br />

mint az olyan furcsa kommunák, ahol az embereknek mindenféle<br />

furcsa dolgot kellett csinálnia ahhoz, hogy tartozzanak valahova.<br />

Végigsimította azt a sima arcot. – Van benned valami, ami<br />

megijeszt engem, <strong>Vane</strong>. Biztos, hogy normális vagy<br />

<strong>Vane</strong> halkan felnevetett. – Nem tudom, mi a normális. De téged<br />

sosem bántanálak, <strong>Bride</strong>. – A szemeiben őszinteség izzott. – Soha.<br />

Magához húzta egy újabb csókra, majd a kezét a nyaka mögé<br />

emelte, és kikapcsolta a ruhája felső részét és a nyakláncát. A láncot<br />

az ágy melletti komódra tette, majd finoman elkezdett játszani a<br />

mellével. Kemény tenyere ingerelte a mellbimbóit, keménnyé és<br />

duzzadttá téve, és a gyönyör végighullámzott az egész testén.<br />

<strong>Bride</strong> legszívesebben elolvadt volna. Még egyetlen férfi sem<br />

keltett benne ilyen érzéseket.<br />

<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt, ahogy az érzelmek feltörtek benne. El<br />

kellene engednie. Nem akart párt magának soha. És mégsem tudta<br />

távol tartani magát tőle. Ma este nagyon könnyen teherbe ejtheti.<br />

Felnőtt életében ez volt az első alkalom, hogy ez valós veszély volt.<br />

144


145<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Az elméje hátsó zugaiban el tudta őt képzelni az ő gyerekével.<br />

Látta, ahogy a szemében szeretettel néz le a kicsire…<br />

Mégis, hogyan engedhetné el őt<br />

Hogyan gondolhatott egyáltalán ilyesmire<br />

A Végzet azt akarta, hogy ők együtt legyenek. Mégis ki volt ő,<br />

hogy vitába akart szállni az istennőkkel<br />

<strong>Vane</strong> egész életét harccal töltötte. Miért ne harcolhatna most<br />

ezért Csak egyszer az életben nem érdemelne meg valamit, amit<br />

szeret<br />

Mi van, ha sosem fog téged szeretni<br />

Ahogyan az anyja se szerette soha az apját.<br />

A kérdés súlyosan ott dübörgött a szívében. Mi van, ha nem nyeri<br />

őt meg magának a harmadik hét végére<br />

Nem, erre a lehetőségre gondolni sem akart. Meg fogja őt nyerni<br />

magának, és maga mellett fogja tartani.<br />

Ezzel a gondolattal megfogta a kezét, és a szívéhez vezette, ahol<br />

érezhette a szívdobogását. Képtelen volt nélküle lenni, kioldotta a<br />

nadrágját és kiszabadította magát.<br />

<strong>Bride</strong> elképedt, mikor <strong>Vane</strong> megemelte a csípőjét és váratlanul<br />

beléhatolt. Mmm, olyan kemény és erős volt. Követelőző.<br />

Az ajkaiba harapott és lenézett rá, mikor a férfi újra lökött rajta<br />

egyet, mélyen.<br />

Egy férfi sem volt még vele ennyire türelmetlen. Olyan erősnek<br />

érezte magát ettől. Gyönyörűnek.<br />

A gyönyöre látszott az arcán, és ettől felmelegedett a szíve.<br />

Annyira vágyott rá. A testük még mindig össze volt kapcsolva, <strong>Vane</strong><br />

kizipzárazta a ruhája hátulját, és a fején keresztül lehúzta róla.<br />

Teljesen meztelenül nézett le a férfira. Az inge nyitva volt, de még<br />

a testén volt. A nadrágját is csak annyira tolta le, hogy együtt<br />

lehessen vele.


<strong>Night</strong> Play<br />

Felemelte a férfi egyik kezét, odahúzta az egyik melléhez és<br />

megcsókolta a heges ujjperceit, miközben lassan és könnyeden<br />

meglovagolta őt.<br />

Kissé szétnyílt ajkakkal nézett fel rá a férfi, a szeme sötétek és<br />

lángolóak voltak. Az arckifejezése elárulta neki, mennyire élvezi a<br />

testét. Az érintését.<br />

Szárnyalni lett volna kedve.<br />

A férfi rátette a kezét a csípőjére és megtartotta, miközben átvette<br />

az irányítást. <strong>Bride</strong>-ot teljesen lenyűgözte az ereje.<br />

De nem bánta, hogy átvette az irányítást, és gyorsított mély, átható<br />

lökésein. Minden egyes döfés forró és keserédes volt. Előre hajolt és<br />

megtartotta magát a karjain, hagyta, hogy a haja előrehulljon,<br />

miközben a teste lüktetett és még többre vágyakozott.<br />

A gyönyör csak gyűlt, míg végül felsikoltott az édes<br />

felszabadulástól.<br />

<strong>Vane</strong> figyelte őt, ahogy az orgazmus elérte a karjaiban. Nagyon<br />

örült a látványnak, ahogy a teste meleg puhaságában ringatta őt. Az<br />

ajkainak esett és még gyorsabban mozgott, akarva a tökéletesség<br />

saját pillanatát is.<br />

Becsukta a szemét és meg is találta. Elhúzódott az ajkaitól és mély<br />

torokhangon felmordult, ahogy a teste felrobbant a boldogságtól.<br />

Még mindig a nőben volt, lehúzta őt a mellkasára és ott tartotta<br />

csendben, míg a szívük erősen dobogott, és a testén végigcsorgott az<br />

orgazmus. Végigsimított a hátán, élvezve a perc nyugalmát.<br />

Ez volt életének egyetlen békés, erőszakmentes pillanata. Nem<br />

félt itt lenni vele. Nem félt attól, hogy a nőnek megvan az ereje, hogy<br />

leleplezze az emberi szívét és megölje érte.<br />

Csak ők voltak, ketten.<br />

<strong>Bride</strong> hosszú ideig nem mozdult. Ott feküdt a mellkasán, élvezve,<br />

ahogy az erős karok tartják őt.<br />

146


SHERRILYN KENYON<br />

Az orrával megérintette a mellkasát, majd <strong>Vane</strong> megcsókolta,<br />

aztán elhúzódott a férfitól.<br />

Mikor ki akart szállni az ágyból, a férfi finom megfogta a karját és<br />

megállította. – Hova mész<br />

– Feltakarítok.<br />

– Miért Még közel sem végeztem veled.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett. Míg észre nem vette, hogy nem viccel. Gyorsan<br />

lehúzta az ingét, és a dzsekije után dobta. A nadrágja, a cipője és<br />

zoknija is hamar követte.<br />

Mielőtt bármit is mondhatott volna, a férfi felkapta és visszarakta<br />

az ágyra. A lábait szétválasztotta a térdével, majd közéjük<br />

fészkelődött.<br />

<strong>Bride</strong> felmordult attól az érzéstől, hogy a férfi felette volt. Ismét<br />

kemény volt.<br />

Sok időt töltött a szája felfedezésével, végigharapdálta az ajkait és<br />

ízlelgette őt, a végére már <strong>Bride</strong> azt gondolta, elveszti az eszét ettől<br />

az érzéki ismerkedéstől.<br />

Így maradtak az este hátralévő részében. Bőr a bőrhöz, test a<br />

testhez. <strong>Bride</strong>-nak még sosem volt része hasonló élményben. <strong>Vane</strong>nek<br />

nagyobb állóképessége volt, mint bárki másnak, akiről eddig<br />

hallott. Hajnalra <strong>Bride</strong> annyira kimerült, hogy álomba merült a férfi<br />

karjaiban.<br />

<strong>Vane</strong> mögötte volt, és az egyik lába belegabalyodott az övéibe.<br />

Ez volt a mennyország. És hosszú ideje először érezte úgy, hogy<br />

tartozik valahova. Hogy tartozik valahova. <strong>Vane</strong>-t nem érdekelte,<br />

hogy nem volt csontos. Nem bánta, hogy egy nagyon régi ágyon<br />

voltak egy aprócska lakásban.<br />

Boldognak tűnt, hogy vele van.<br />

És ez volt az egészben a legszebb.<br />

147


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> csendben feküdt, hallgatta <strong>Bride</strong> lágy szuszogását, aki a<br />

karjaiban aludt. Az illata beette magát a fejébe. A világon semmi sem<br />

volt, ami többet ért volna neki, mint az összekevert illatuk egyvelege.<br />

Az érzés, ahogy a karjaiban tarthatta.<br />

Fáradt volt és kimerült. És imádta azt, hogy ez így van. Lenézett a<br />

nő kezére, és visszavonta a mágiáját, ami eltakarta a jelét.<br />

Párok.<br />

Hozzáérintette a jelüket és összefűzte az ujjaikat. Szeretkezniük<br />

kell, a kezüket összekulcsolva, hogy befejezhessék a rituálét.<br />

<strong>Bride</strong>-nak el kell fogadnia őt.<br />

És neki rá kell bíznia magát.<br />

A korai hajnal fényében ez nem volt annyira ijesztő dolog, mint<br />

amennyire lennie kellett volna.<br />

Becsukta a szemét, és hagyta, hogy az álom átjárja, és annyi<br />

hónap után először végre nem nyomasztották rémálmok. Csak<br />

békességet érzett így, a párja mellett.<br />

De mi lesz, ha egyszer a nő rájön, hogy ő nem az az ember, akinek<br />

mutatja magát<br />

Képes lesz valaha elfogadni a benne élő farkast<br />

Nem tudta, de megígérte magának, hogy őszinte lesz vele. Ha<br />

egyszer felébred, tisztázni fogja vele a dolgokat.<br />

Csak remélte, hogy az őszinteséggel nem veszti el a nőt örökre.<br />

†<br />

<strong>Bride</strong> nyitási idő után tizenöt perccel ébredt fel. Mikor el akart<br />

húzódni <strong>Vane</strong>-től, a karjai egy percig szorosabban tartották, mielőtt a<br />

férfi felébredt volna.<br />

Az mély, mogyoró zöld szempár kinyílt, majd pislogott a reggeli<br />

napsütéstől, ami beáradt az ablakon.<br />

148


SHERRILYN KENYON<br />

– Mennyi az idő – kérdezte mély, rekedt hangon.<br />

– Negyed tizenegy.<br />

Megdörzsölte az arcát és ásított egyet.<br />

<strong>Bride</strong> elmosolyodott. – A reggel nem a te napszakod, ugye<br />

– Nem – mondta rekedtesen és a hátára gördült. Az egyik hosszú<br />

karját a szemei elé tette, hogy elzárja a fényt.<br />

<strong>Bride</strong>-nak mély lélegzetet kellett vennie a látványtól, ahogy a férfi<br />

meztelenül feküdt az ágyában. A takaró a teste alá volt gyűrődve,<br />

alig takarta hosszú, férfias lábát. A mellkasa teljesen fedetlen volt,<br />

megmutatva a has- és karizmait, illetve a mellizmait. Sötét borostája<br />

majdnem halálos férfiasságot kölcsönzött neki, amit megkoronázott<br />

hosszú, hullámos haja.<br />

Jó ég, elképesztő volt.<br />

A keze, amivel eddig a szemeit takarta, most már csak a fél arcát<br />

takarta, és egyik szemével rákacsintott. – Négy órát aludtál, miért<br />

keltél fel<br />

A nő felvett egy rózsaszín fürdőköpenyt, anélkül, hogy kiszállt<br />

volna az ágyból. – Dolgoznom kell.<br />

<strong>Vane</strong> odanyúlt és beletemette a kezét a hajába. – Sosem veszel ki<br />

szabadnapot<br />

– Csak akkor, ha lebeszéltem Tabithával, vagy valamelyik<br />

alkalmazottjával, hogy beugrik és átveszi a helyem. Persze, vasárnap<br />

zárva tartok. Máskor nem.<br />

<strong>Bride</strong> megcsókolta a kezét, majd elhúzódott a karjaiból. A karjai<br />

visszazuhantak az ágyra és nem szólt semmit.<br />

A nő felkelt és otthagyta őt az ágyban, miközben zuhanyozott.<br />

<strong>Vane</strong> csendben feküdt és hallgatta a csobogó víz hangját, ami a<br />

másik szobából jött. Az egész teste fájt a tegnap estétől, de annak<br />

örült, hogy a fájdalom nem abból származik, hogy a háta, a mellkasa<br />

149


<strong>Night</strong> Play<br />

és a karja össze van karmolva. Nagyon jól érezte magát tegnap<br />

<strong>Bride</strong>-dal és ez olyasmi, amit nagyon hiányolt az életéből.<br />

Grimaszolt egyet a reggeli fény élességétől. Gyűlölte a reggeleket.<br />

Felkényszerítette magát, felvette a nadrágját és felhúzta a sliccét,<br />

de nem gombolta be, közben átballagott a konyha részlegébe. <strong>Bride</strong><br />

szeretett reggelire két szelet pirítóst enni, narancslekvárral.<br />

Míg a kenyér készült, felvágott egy grépfruitot és szórt rá egy<br />

kiskanál cukrot, majd kitöltött egy pohár narancslét.<br />

Épp narancslekvárt kanalazott a pirítósra, mikor <strong>Bride</strong> kijött a<br />

fürdőszobából és megtorpant, miközben őt nézte.<br />

– Mi az – kérdezte, mikor a mély értetlenséget meglátta a nő<br />

arcán.<br />

– Az a te reggelid<br />

<strong>Vane</strong> grimaszolt egyet. – Nehezen. Már épp azon voltam, hogy<br />

süssek magamnak egy kis szalonnát.<br />

– És honnan tudtad, hogy ezt szeretem<br />

<strong>Vane</strong> habozott, miközben rájött, hogy amit a farkas <strong>Vane</strong> tudott,<br />

azt az ember <strong>Vane</strong> nem. Megköszörülte a torkát és vállat rántott. –<br />

Kinyitottam a hűtőt és narancslekvárt találtam, meg grépfruitot. A<br />

legtöbb ember ezt eszi reggelire, gondoltam nem bánod, ha<br />

elkészítem neked.<br />

Úgy tűnt, elhiszi, közben lehúzta a törölközőt a hajáról és rádobta<br />

a székre. – Köszönöm – mondta, egy finom csókot nyomva az arcára.<br />

<strong>Vane</strong> becsukta a szemét, a teste azonnal megkeményedett.<br />

Gondolkozás nélkül a karjaiba húzta egy sokkal kielégítőbb csókért.<br />

Az ajkait aztán lecsúsztatta a nyakára, aztán szétnyitotta a köntösét és<br />

a meztelen testéhez simult.<br />

<strong>Bride</strong> felnyögött, mikor megérezte a hűvös, kemény testet.<br />

Végigsimított az izmos háton és érezte az ott lévő sebeket. Szúrós<br />

álla és arca finoman a bőréhez dörzsölődött.<br />

150


SHERRILYN KENYON<br />

– Ha ezt így folytatod, sosem nyitom ki a butikot.<br />

– Akkor ne nyisd ki és maradj velem!<br />

Átkarolta a nyakát, miközben a nyelvük érzéki játékot játszott. –<br />

Ezt nem tehetem.<br />

<strong>Vane</strong> visszahúzódott. – Tudom. De reménykedtem. – Elengedte és<br />

bekötötte a köntöst. – Edd meg a reggelid!<br />

<strong>Bride</strong> leült a kicsi terülj-terülj-asztalkámhoz, míg <strong>Vane</strong> visszatért<br />

a serpenyőhöz, hogy megcsinálja a szalonnát. Beleharapott a<br />

pirítósba és figyelte a férfit. – Te komolyan gondoltad, hogy leállsz<br />

szalonnát sütni félcsupaszon Mi van, ha elkezd csapkodni<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont. – Nem igazán fáj.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolva nézte a férfi hátát borító számtalan<br />

sebet. – Hogyan szereztél ennyi sebet, <strong>Vane</strong><br />

<strong>Vane</strong> nem tudta, hogyan válaszoljon. Még nem volt kész az<br />

igazságra – hogy harci sebek voltak, amelyeket négyszáz évnyi<br />

csatározás alatt szedett össze az árkádiaiaktól, akik azt hitték,<br />

katagari gyilkos. Valójában ők abban a tudatban éltek, hogy minden<br />

katagari férfi gyilkos. Aztán arra volt rákényszerülve, hogy a saját<br />

falkájával harcoljon, hogy megvédje a testvérét. Néhány pedig a<br />

farkas nőtől volt, akit egyszer régen megnyert magának.<br />

Néhány az ütlegelésből maradt hátra.<br />

– Nem volt könnyű életem, <strong>Bride</strong> – mondta halkan, miközben<br />

megfordította a szalonnát. Megfordult és ránézett. – Sosem volt<br />

semmim, amiért ne kellett volna drágán megfizetnem. Míg nem<br />

találkoztam veled.<br />

<strong>Bride</strong> teljesen nyugodtan ült, miközben az izzó zöld tekintet rajta<br />

függött. Volt valami az arckifejezésében, ami mintha érte nyúlt<br />

volna. Érezte, hogy kendőzetlenül kitárja magát elé.<br />

151


<strong>Night</strong> Play<br />

Jó ég, olyan könnyű lenne szeretni ezt a férfi. Nem kért semmit,<br />

de hihetetlenül adakozó volt. Ez a perc teljesen szürreális volt. Nem<br />

ismert hozzá fogható embert.<br />

Ez túl könnyű.<br />

A bosszantó hang a gondolatai mélyén megrázta a fejét. Semmi<br />

sem volt ilyen tökéletes. Semmi sem volt ilyen könnyű.<br />

Lennie kell valami többnek, amit még nem lát. Mi van, ha nincs<br />

Mi van, ha tényleg olyan, mint amilyennek látszik. Nem látott<br />

egyetlen fortélyt sem. Talán, mert nem is volt.<br />

– Köszönöm a tegnap estét, <strong>Vane</strong> – mondta.<br />

<strong>Vane</strong> fejet hajtott felé, majd visszatért a sült szalonnáihoz.<br />

Kihalászta őket a serpenyőből és rárakta egy tányérra, majd letekerte<br />

a gázt és odament az asztalhoz.<br />

– Kérsz – kérdezte.<br />

<strong>Bride</strong> elvett két ropogós csíkot, míg <strong>Vane</strong> töltött magának egy<br />

pohár gyümölcslevet. Volt valami mélyen bensőséges abban, hogy<br />

közösen reggeliztek. Nem igazán tudta megnevezni, de a Taylorral<br />

való ötévnyi randizás alatt sosem tapasztalt ehhez foghatót.<br />

Csodálatos volt.<br />

Gyorsan evett, majd felállt.<br />

– Majd én megcsinálom – mondta <strong>Vane</strong> és a tányérokért nyúlt. –<br />

Te készülj el, én meg feltakarítok.<br />

– Tényleg túl jó vagy ahhoz, hogy igaz légy – mondta és nyomott<br />

egy csókot a férfi homlokára, majd elment öltözködni.<br />

<strong>Vane</strong> próbált nem leselkedni, de nem volt képes visszafogni<br />

magát. Már az is felizgatta, hogy látta, amint felveszi az alsóneműjét<br />

és a ruháját.<br />

Homlokráncolva vette észre, hogy sosem viselt bugyit. Mindig<br />

hosszú ruhát viselt, sötét földszínűt vagy feketét. Megfésülködött,<br />

majd a haját felkötötte az ismerős, össze-vissza álló copfba.<br />

152


153<br />

SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong>-t teljesen lenyűgözte az, amit csinál. Olyan sok részlete volt<br />

a reggeli rutinjának. Mint, ahogy kisminkelte magát, majd<br />

bepúderezte az arcát. Azok a pontos mozdulatok, mikor kirúzsozta a<br />

száját.<br />

Imádta nézni, ahogy művészien elkészíti saját magát.<br />

<strong>Bride</strong> megállt, mikor épp a szemét akarta kihúzni, mert észrevette,<br />

hogy a tükörben nézi. – Valami baj van<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Csak arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy<br />

nem vagyok nő. Képtelen vagyok elképzelni, ahogy minden egyes<br />

nap megcsinálom mindazt, amit te.<br />

Mikor a nő rámosolygott, mintha villám csapott volna bele.<br />

<strong>Bride</strong> amint végzett, megkereste a kulcsait, és az ajtó felé vette az<br />

irányt. – Bezárod – kérdezte a férfit.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

<strong>Bride</strong> felé dobott egy csókot, majd egyedül hagyta a lakásban.<br />

Mikor odakint volt, hallotta, hogy a nő a farkasát hívja, miközben az<br />

üzlet felé tartott.<br />

Elhúzta a száját. – El kell neki mondanom.<br />

Minél tovább halogatja, annál nehezebb lesz.<br />

– Rendben. Hamarosan megteszem.<br />

Miután lezuhanyozott.<br />

És felöltözött.<br />

És megtisztálkodott.<br />

†<br />

Egy órával később <strong>Bride</strong> a port törölte az üzletben. Érezte, hogy<br />

feláll a szőr a tarkóján.<br />

Megfordult, arra számítva, hogy ott lesz valaki a háta mögött.<br />

Senki nem volt ott.


<strong>Night</strong> Play<br />

Megdörzsölte a nyakát és szétnézett. Még mindig érezte, hogy ott<br />

van.<br />

Milyen furcsa.<br />

Homlokráncolva nézett ki a butik ablakán. Ott sem volt senki.<br />

– <strong>Bride</strong><br />

Felsikoltott, és mikor megpördült, látta <strong>Vane</strong>-t kijönni a hátsó<br />

szobából.<br />

Meggyorsította a léptei és odalépett mellé. – Jól vagy<br />

<strong>Bride</strong> idegesen felnevetett az ostobaságán. – Sajnálom. Nem<br />

hallottalak, ahogy bejöttél. Megrémisztettél.<br />

– Biztos vagy benne, hogy csak ez volt<br />

– Igen – mondta és mély levegőt vett.<br />

<strong>Vane</strong> fekete nadrágot és inget viselt. A dzsekijét nyilván a<br />

lakásában hagyta. Hátrébb lépett és furcsa mód úgy tűnt, mintha<br />

kényelmetlenül érezné magát.<br />

Ó istenem, itt jön…<br />

– Vissza kell térned az életedbe – kérdezte, próbálva összeszedni<br />

a bátorságát, hogy harcoljon a sírás ellen.<br />

– Milyen életembe – Zavartnak látszott a kérdéstől. – Miről<br />

beszélsz<br />

– Nem ez az a rész, ahol azt mondod, hogy jót szórakoztunk és<br />

eltűnsz örökre<br />

Még zavartabbnak látszott. – Ezt kellene tennem<br />

– Nos, nem. Úgy értem, nem tudom. Afelé tartunk, nemde<br />

A férfi a fejét rázta. – Nem. Épp csak azt akartam mondani,<br />

hogy… – <strong>Vane</strong> hangja elhalt, ahogy elnézett mellette, az ajtó<br />

irányába.<br />

<strong>Bride</strong> megfordult és látta, hogy két nő lép be.<br />

<strong>Vane</strong> hátrébb lépett, míg ő köszöntötte őket. Nézelődtek, de a<br />

tekintetük gyakran visszatért <strong>Vane</strong>-re, aki a pult mellett állt.<br />

154


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong>-ot lefoglalta, hogy megmutogassa a nyakláncait. Látta, hogy<br />

<strong>Vane</strong> beszélni akar vele, de mikor a két nő elment, három másik jött<br />

be.<br />

<strong>Vane</strong> figyelt, míg <strong>Bride</strong> kiszolgálta a vevőit. Már nagyon szeretett<br />

volna túlesni az egészen, és a legkevésbé sem volt szüksége<br />

hallgatóságra, mikor megmondja a nőnek, hogy vérfarkas.<br />

Még több vevő jött.<br />

Ó, ez egyre rosszabb lesz.<br />

Használhatta volna az erejét, hogy elküldje a nőket, de nem akart<br />

beleavatkozni a nő üzleti ügyeibe.<br />

– Kint fogok várni – mondta neki, mikor már nem bírta tovább.<br />

– Jól vagy – kérdezte a nő.<br />

– Persze – mondta. – Csak kint leszek.<br />

Kiment az üzletből, majd hátrament az udvarra.<br />

A pokolba.<br />

– Semmi gond – suttogta. Még rengeteg ideje volt, hogy<br />

elmondja. Csak túl akart már rajta esni, olyan hamar, amilyen<br />

gyorsan csak lehet.<br />

– <strong>Vane</strong>.<br />

Hideg futott végig a gerincén, ahogy meghallotta a halk, érces<br />

hangot a fejében.<br />

Felmordult és az udvar kapujához ment, hogy lássa azt, amitől az<br />

egész testén végigfutott a hideg. Az Iberville-en az az állat tartott<br />

felé, akit a legkevésbé sem várt.<br />

Fury volt az, emberi alakban.<br />

A <strong>Vane</strong>-nel egyforma magasságú Fury-nak vállig érő szőke haja<br />

és a türkiznél egy árnyalattal sötétebb szeme volt. A haját egy<br />

lófarokba kötötte, és szűk farmert viselt hosszú ujjú inggel.<br />

155


<strong>Night</strong> Play<br />

A farkas kimérten, óvatosan, halálosan közelített felé nagy<br />

léptekkel. Erő és hatalom áradt belőle. Egyike volt azoknak a<br />

farkasoknak, akikkel <strong>Vane</strong> nem kereste a harcot.<br />

Nem mintha nem lenne képes legyőzni Fury-t. Biztos volt benne,<br />

hogy képes rá, de Fury nem az a fajta farkas, aki tisztán játszik.<br />

Inkább olyan volt, aki kitépi a torkod, miközben alszol.<br />

Ámulat csillogott a farkas szemében, mikor megállt <strong>Vane</strong> előtt és<br />

odanézett, ahol <strong>Bride</strong> állt az üzletében.<br />

– Figyelmetlen vagy, adelfos.<br />

– Nem vagyunk testvérek, Fury. Mi a fenét keresel itt<br />

Gonosz mosoly jelent meg a farkas ajkain. – Figyelmeztetni<br />

akartalak, hogy apád tudja, te és Fang életben vagytok.<br />

<strong>Vane</strong> megmerevedett.<br />

– Nyugi – mondta Fury. – Ha holtan akarnálak látni, már<br />

megtámadtalak volna.<br />

– Miért nem tetted<br />

– Az adósod vagyok, emlékszel<br />

Ez igaz volt. Megmentette Fury életét, még akkor, mikor<br />

csatlakozott a falkához. – Elég sokáig vártál, hogy visszafizesd.<br />

Fury vállat vont. – Igen, tudod, néhány dologhoz idő kell.<br />

– Nem értem, miért váltál el a falkától csak azért, hogy segíts.<br />

Vészjósló mosoly kúszott végig Fury ajkain. – Mert ezzel nagyon<br />

fel fogom húzni a vénembert. Gyűlölöm őt, ő gyűlöl téged, szóval<br />

szerintem ez a legjobb barátokká tesz minket.<br />

Ez újdonság volt <strong>Vane</strong>-nek. – Miért gyűlölöd<br />

– Megvannak az okaim és azok az enyémek, nem fogom<br />

kiteregetni a nyilvánosságnak.<br />

– Akkor miért maradtál a falkával évszázadokon keresztül<br />

– Ismétlem, megvolt rá a jó okom.<br />

156


157<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Na ja, Fury különös egy figura volt. – Ha rájönnek, hogy<br />

figyelmeztettél, meg fognak ölni.<br />

A farkas érdektelenül vállat vont. – Mind meghalunk valamikor. –<br />

Fury felemelte az egyik szemöldökét, mikor <strong>Bride</strong> kijött a sarokig,<br />

majd visszatért, mikor újabb vásárlók jöttek a butikba. Beleszimatolt<br />

a levegőbe. A szeme tágra nyílt. – Párod van.<br />

<strong>Vane</strong> megragadta a torkánál és az épület falához szorította.<br />

– Nyugi, <strong>Vane</strong> – mondta Fury. Nem volt félelem ebben a<br />

vadállatban. Csak jókedv és őszinteség. – Nem fogom bántani, de<br />

Stefan és többiek nem lesznek ilyen jószívűek.<br />

<strong>Vane</strong> ebben nem kételkedett. Stefan minden alkalmat<br />

megragadna, hogy ártson neki. – Ki vadászik még<br />

– Én, Stefan, Aloysius és Petra.<br />

<strong>Vane</strong> átkozódott. Mindegyiknek személyes sérelmet okozott,<br />

különösen Petrának, aki gyűlölte őt, mert visszautasította, mikor a nő<br />

a párjának akarta és aztán közbelépett, mikor Fanggel próbálkozott.<br />

Ha tudomást szereznek <strong>Bride</strong>-ról, azon nyomban megölik, habozás<br />

nélkül – csak hogy neki fájdalmat okozzanak. És ezt csak akkor<br />

teszik, ha kedvesek. A falkabeli férfiak sokkal rosszabbat tennének<br />

vele, ha megtalálják.<br />

Ha egy férfi megszegte a falka törvényeit, a falka a férfi párját<br />

büntette.<br />

<strong>Vane</strong> megölne bárkit, aki ezzel próbálkozik. Bárkit.<br />

– Most akkor elveszed a kezed a torkomról, vagy előbb<br />

sebesítselek meg<br />

<strong>Vane</strong> elgondolkodott rajta, majd elengedte a farkast.<br />

– Köszönöm – mondta szarkasztikusan és megigazította az ingét.<br />

– Nézd – folytatta Fury halálosan komoly hangon. – Sosem volt<br />

bajom se veled, se Fanggel, ezt te is tudod. Igazából ti voltatok az a<br />

két strati, akiket elbírtam viselni. Felteszem, elég nehéz időket


<strong>Night</strong> Play<br />

éltetek át most, hogy elvesztettétek anyát. A legkevésbé sincs<br />

szükséged erre az egész hercehurcára csak azért, mert apád azt hiszi,<br />

át akarod venni a falka vezetését.<br />

<strong>Vane</strong> átkozódott. – A legkisebb mértékben sem érdekel a falka.<br />

– Tudom. Hiszed vagy sem, gyűlölöm az igazságtalanságot,<br />

akárcsak te. Nem szeretném látni, hogy a két legrendesebb farkast a<br />

falkában megölik.<br />

Ezek váratlan szavak voltak. De igazából Fury mindig távol<br />

tartotta magát a falkától, hasonlóan, ahogy <strong>Vane</strong> tette. Sosem<br />

bizalmaskodott senkivel. Nem bízott senkiben.<br />

Fury indulni készült.<br />

– Fury, várj!<br />

A farkas ránézett és felemelte az egyik szemöldökét.<br />

– Köszönöm, hogy tudattad velem.<br />

Fury fejet hajtott.<br />

Ebben a percben különös rokonságot érzett a farkassal. Azt már ne<br />

is említse, hogy most tartozott a farkasnak és ő mindig visszafizette<br />

az adósságát. – Hová mész most<br />

Fury vállat vont. – Nem tudom. Gondolom, most én lettem a<br />

magányos farkas. – Halkan felnevetett. – Pokolian sablonos, ugye<br />

Ez a farkas tényleg őrült volt.<br />

<strong>Vane</strong> visszanézett <strong>Bride</strong>-ra az üzlet ablakain keresztül, és egy<br />

gondolat ütött szöget a fejébe.<br />

– Megbízhatok benned, Fury<br />

– Nem – válaszolta őszintén. – Farkas vagyok, és mindig azt<br />

teszem, ami a legjobb számomra. Miért<br />

<strong>Vane</strong> habozott, de végén nem volt más választása, minthogy<br />

egyességet kössön a farkassal. – Mert segítségre van szükségem a<br />

következő néhány hétben. Nem lehetek egyszerre két helyen.<br />

158


159<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Nahát – suttogta Fury hitetlenkedve. – Sosem gondoltam,<br />

megélem azt a napot, mikor <strong>Vane</strong> Kattalakis egy másik élő lélek<br />

segítségét kéri.<br />

<strong>Vane</strong> nem foglalkozott a szarkazmussal. – Ha segítesz megvédeni<br />

<strong>Bride</strong>-ot, míg végleg hozzám nem köti magát, vagy megszabadul<br />

tőlem, biztosítom neked, hogy nem kell többé új falkát keresned.<br />

Fury nem mondott semmit.<br />

– Tudom, milyen egyedül lenni, Fury – mondta <strong>Vane</strong>, a hangja<br />

elárulta az a felett érzett fájdalmát, hogy saját magára van utalva. –<br />

Segíts nekem, és testvériséget fogadok neked.<br />

Az ilyesmit nem lehet könnyen venni. Egy vérrel megpecsételt<br />

hűségeskü majdnem olyan erős volt, mint a párválasztás.<br />

Megtörhetetlen eskü. Fury-nak nem volt senkije ezen a földön. A<br />

családja halott volt és úgy csapódott hozzájuk, félős, éretlen<br />

gyerekként.<br />

Fury félre nézett, mielőtt bólintott. – Rendben van, <strong>Vane</strong>. Legyen.<br />

<strong>Vane</strong> lassan kieresztett a mély sóhajt, és kezet nyújtott Fury-nak.<br />

Valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, mintha épp most kötött<br />

volna egyességet Luciferrel.<br />

Fury habozott, majd kezet fogott vele. – Tehát, miben kell a<br />

segítségem<br />

<strong>Vane</strong> látta, hogy <strong>Bride</strong> épp feléjük tart. – Most arra lenne<br />

szükségem, hogy játssz el engem, mint farkas. <strong>Bride</strong> mellett eddig<br />

házi kedvencként voltam és most, hogy emberformában vagyok,<br />

tényleg jól jönne egy farkas, hogy ne keltsek gyanút. – Különös,<br />

hogy most nem merte elmondani neki az igazat önmagáról, míg nem<br />

talál valami módot, hogy lerázza magáról a vadászokat.<br />

Fury erre felnevetett. – Most nagyon jól jön, mindketten fehér<br />

erdei farkasok vagyunk, nem igaz<br />

– Ja. És most fel tudnád venni a farkas alakod


<strong>Night</strong> Play<br />

Fury úgy állt, hogy <strong>Bride</strong> ne lássa és farkassá változott. Két<br />

perccel később felemelte a lábát <strong>Vane</strong> cipője mellett.<br />

– Tedd meg Fury, és esküszöm, kiheréltetlek!<br />

Hallotta, ahogy Fury nevet a fejében. – Ó – mondta Fury<br />

gondolatokkal. – Elfelejtettem említeni, hogy a többiek tudják, Fang<br />

a Szentélyben van.<br />

<strong>Vane</strong>-nek meghűlt a vér az ereiben. – Tessék<br />

– Jól hallottad. Apád azt mondta, hogy ne támadják meg, amíg<br />

medve van a közelében. De amint egyedül hagyják…<br />

– Figyelj <strong>Bride</strong>-ra!<br />

– Mi..<br />

<strong>Vane</strong> átteleportált a Szentélybe.<br />

– <strong>Vane</strong><br />

Nem kapott választ.<br />

Ó, a francba. Farkasként nem tudja elmondani <strong>Bride</strong>-nak, hova<br />

ment <strong>Vane</strong>, és nem vágyott egy ideges embernő társaságában lenni,<br />

mikor az a párját keresi.<br />

Ez így nagyon nem jó.<br />

Visszaváltozott emberré, gyorsan felkapkodta a ruháit az utcáról<br />

és felöltözött. Ellentétben <strong>Vane</strong>-nel, az ő ereje fizikai volt, nem<br />

mágikus. Tudta használni a mágiát, de nem olyan erősen és pontosan,<br />

mint <strong>Vane</strong>. Ha megpróbálta volna az erejével felvenni a ruháját,<br />

ötven-ötven százalék esélye volt a sikerre, hogy minden oda kerül,<br />

ahová kell. Így inkább mielőtt a zoknija végzi az inge helyén,<br />

felöltözött és remélte, senki nem látta meztelenül az utcasarkon.<br />

Mire <strong>Bride</strong> odaért, minden rajta volt a cipőjét kivéve.<br />

A nő lassabbra fogta, mikor meglátta, hogy éppen a cipőjét húzza<br />

fel.<br />

– Kavics ment a cipőmbe – magyarázta sután. A hazudozás sosem<br />

volt erőssége.<br />

160


161<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Mind a kettőbe – kérdezte.<br />

– Szívás, nem<br />

A nő vetett felé a furcsálkodó pillantást, majd körbenézett az<br />

utcán.<br />

– Ha <strong>Vane</strong>-t keresed, ő nincs itt.<br />

– Ismered őt<br />

– Aha, igen.<br />

A nő fürkésző pillantással nézett rá. – És te ki vagy<br />

– Fury.<br />

– Fury<br />

– Ja, igen, tudom. Anyám félbolond volt, mikor elnevezett.<br />

Az arcán tükröződő arckifejezésből ítélve jobb lett volna, ha<br />

inkább ki se nyitja a száját.<br />

– Aha – mondta <strong>Bride</strong> és ellépett mellőle.<br />

Fury egy lépést tett felé. Félt tőle, érezte. – Nyugi, minden<br />

rendben. Nem foglak bántani. <strong>Vane</strong> megkért, hogy tartsam rajtad a<br />

szemem, míg vissza nem tér.<br />

– Hova ment<br />

Fury bepánikolt a kérdéstől. A pokolba az emberekkel és a<br />

kíváncsi természetükkel. Számos hazugság villant át az agyán,<br />

valószínűleg azokkal csak még nagyobb bajba sodorta volna <strong>Vane</strong>-t,<br />

így az egyik legártalmatlanabb mellett döntött. – Elment pisilni.<br />

Na ja, díjnyertes ostobaság volt, jött rá, mikor látta, hogy a nő arca<br />

elvörösödik.<br />

– Te honnan jöttél<br />

Mintha normális választ adhatna erre a kérdésre. Ha elmondaná,<br />

hogy Nebraskából leteleportált New Orleansba alig egy óra alatt, a<br />

nő valószínűleg kihívná a rendőrséget.<br />

Az utca vége felé mutatott. – Onnan jöttem.<br />

Még idegesebbnek látszott, mint korábban.


<strong>Night</strong> Play<br />

Fury rávigyorgott, remélve, hogy nem volt túl elrettentő. Nem<br />

igazán próbálkozott még azzal, hogy ne rémissze el magától az<br />

embereket. Általában olyan érzést keltett bennük, amitől<br />

összepisilték magukat.<br />

Ez igencsak nagy térfélcserének számított nála.<br />

– Tényleg – mondta. – Az életemre esküszöm.<br />

– És miért kellene elhinnem<br />

Fury hezitált, mielőtt megadta a választ, amitől azt remélte, kicsit<br />

megnyugtatja. – <strong>Vane</strong> testvére vagyok és szétrúgná a seggem, ha<br />

valami bajod esne.<br />

<strong>Bride</strong> csak nézte a furcsa, különös idegent, aki előtte állt. Szavai<br />

ellenére csak úgy áradt belőle a veszély. Olyasféle embernek látszott,<br />

aki képes elvágni egy ember torkát és nevetni rajta. – Nem<br />

hasonlítasz <strong>Vane</strong>-re.<br />

– Tudom – mondta. – Én anyánkra ütöttem, ő pedig apánkra.<br />

– Aha.<br />

Fury felsóhajtott és letette a csizmáját a földre. – Nézd, a szociális<br />

képességeim a nulla alatt vannak, oké Csak képzeld azt, hogy nem<br />

vagyok itt, míg <strong>Vane</strong> vissza nem jön. Én vigyázok rád, te figyelmen<br />

kívül hagysz engem, és minden nagyon szép lesz. Megfelel<br />

Nem volt benne biztos. Volt benne valami, amitől legszívesebben<br />

elrohant volna, és magára zárta volna az ajtót. Megbízhat benne<br />

– Hé, <strong>Bride</strong> Tudnál segíteni<br />

<strong>Bride</strong> visszanézett az üzlete bejáratához, ahol az egyik vásárlója<br />

állt egy ruhával a kezében. – Persze, Teresa. Mindjárt megyek –<br />

mondta és eltávolodott a furcsa fickótól.<br />

Az gyorsan felkapta a csizmáját, majd követte.<br />

– Mit csinálsz – kérdezte, mikor a férfi becsámpázott az üzletébe.<br />

– Rajtad tartom a szemem. Ne is figyelj rám.<br />

162


SHERRILYN KENYON<br />

Nehéz volt figyelmen kívül hagyni valakit, aki olyan magas és<br />

ijesztő volt, mint ő.<br />

– Meddig lesz <strong>Vane</strong> távol – kérdezte, mikor épp nem volt vevő.<br />

– Nem tudom, lehet, hogy valami csúnya dolog jött közbe.<br />

Komoly férfi problémák, tudod. Nem vagyok benne biztos.<br />

<strong>Bride</strong> döbbenten nézett rá.<br />

Úgy tűnt, Fury nagyon kényelmetlenül érzi magát. – Befogom a<br />

számat, csak ácsorogni fogok itt, és keménynek látszok.<br />

Ezt tette és <strong>Bride</strong>-nak el kellett ismernie, hogy igaza van. Mikor<br />

csendben volt, Fury félelmetes látvány volt. <strong>Bride</strong> csodálattal adózott<br />

neki, kétségtelenül jól ismerte az erejét.<br />

<strong>Vane</strong> a Peltier Házban jelent meg, Fang szobája előtt. Teljesen<br />

nyugodtan állt, figyelt.<br />

Érzékelt.<br />

Nem volt semmi nyugtalanító. Nem volt ott senki más szaga.<br />

Semmi jelen annak, hogy valaki pszichikai úton támadná őt vagy<br />

Fanget.<br />

Minden teljesen normálisnak tűnt.<br />

Megnyugodott és belökte az ajtót, Fanget ott találta, ahol hagyta.<br />

Egyedül az ágyában.<br />

<strong>Vane</strong> lassan besétált a szobába, hogy biztosra menjen, Fang jól<br />

van.<br />

Az ágya távolabbi oldalához sétált. Fang nem mozdult. A torka<br />

összeszorult. Nem látta, hogy Fang lélegezne.<br />

– Ó, istenem, ne – suttogta és majd’ megfulladt a félelemtől.<br />

<strong>Vane</strong> megragadta az öccsét, aki azonnal felnyüszített és morgott.<br />

Szorosan belemarkolt Fang bundájába. – A pokolba is, te fattyú! –<br />

morogta mérgesen. – Ha meghalsz nekem, én kitépem a torkodat.<br />

163


<strong>Night</strong> Play<br />

Fang addig morgott, míg <strong>Vane</strong> el nem eresztette. Testvére<br />

lenyugodott, majd visszahanyatlott eddigi eszméletlen állapotába.<br />

– Fang, figyelj. Apa tudja, hogy itt vagyunk, és már kiküldte<br />

utánunk a halálbrigádot. Gyerünk már, farkas, szólalj meg.<br />

Nem tette. Csak bámult tovább a semmibe.<br />

– Gyerünk Fang, ez nem fair velem szemben. Nem tudom, hogyan<br />

segítsek neked. Annyira hiányzik anya is… – próbálta elérni, hogy<br />

Fang ránézzen –… és annyira hiányzol te is.<br />

Testvére még mindig nem felelt neki.<br />

<strong>Vane</strong> meg akarta fojtani az érdektelensége miatt.<br />

Ekkor megérzett egy furcsa vibrálást a levegőben. Átnézett a válla<br />

felett és látta Stefant ott állni, egy önelégült mosollyal az arcán.<br />

Anélkül, hogy átgondolta volna, <strong>Vane</strong> támadott.<br />

164


6. FEJEZET.<br />

V<br />

ane a dereka táján találta el Stefant, és mindketten átestek a<br />

nehéz tölgyfa ajtó másik oldalára, ki a folyosóra.<br />

Aimee Peltier elugrott az útjukból és segítségért kiáltott, míg<br />

<strong>Vane</strong> felhúzta Stefant a földről és dühösen, keményen megütötte.<br />

Ahelyett, hogy támadott volna, Stefan átváltozott farkas alakba és<br />

felrohant az emeletre. <strong>Vane</strong> utána indult. De mielőtt Stefan felért<br />

volna, Wren, aki épp emberi alakban volt, elkapta a farkast a<br />

nyakánál fogva és visszahozta a folyosóra.<br />

Stefan morgott és megpróbálta megharapni Wrent. A leopárd<br />

olyan erővel tartotta a farkast, amitől <strong>Vane</strong> megtorpant. Nem is tudta,<br />

hogy a fiatal, csendes katagari ilyen erős.<br />

<strong>Vane</strong> hátrált egy lépést és erősen lihegett, mikor Nicolette kijött a<br />

szobájából, ami a folyosó végén volt.<br />

Aimee az anyjához szaladt, míg Wren továbbra is tartotta a<br />

farkast.<br />

– Mi folyik itt – kérdezte Nicolette.<br />

<strong>Vane</strong> a farkas felé intett. – Fang szobájában volt.<br />

Stefan emberi alakba váltott, magára öltötte a ruháit és ellökte<br />

magától Wrent.<br />

165


<strong>Night</strong> Play<br />

Wren alig ment hátrébb, és az arckifejezése szörnyű kínokat ígért<br />

Stefannak, ha még egyszer hozzá mer érni.<br />

A kemény tekintet lehűtötte pár fokkal Stefant, és ellépett a<br />

leopárd mellől. – Nem csináltam semmit. Csak meg akartam nézni,<br />

hogy tényleg itt vannak-e. – Stefan <strong>Vane</strong>-re vicsorgott. – <strong>Vane</strong><br />

támadott meg engem.<br />

Stefan Nicolette felé fordult, majdnem tiszteletteljes<br />

arckifejezéssel. – Úgy tudom, hogy a menedékek szabályzatába<br />

ütközik, ha valaki provokálás nélkül támad.<br />

<strong>Vane</strong> szeme összeszűkült, ahogy rájött, mi folyik itt. Az egész<br />

meg volt rendezve, de túl későn vette észre.<br />

Stefan okosabb volt, mint <strong>Vane</strong> gondolta volna.<br />

– <strong>Vane</strong> – nézett rá Nicolette. – Igaz az, amit mond Te támadtál<br />

rá<br />

– Azért jött, hogy megölje Fanget. Tudom.<br />

– De te támadtál először<br />

<strong>Vane</strong> Stefanra morgott. – Megtette volna ő, ha nem állítom meg.<br />

– Ő támadott először, vagy te – Nicolette nem hagyta, hogy<br />

megkerülje a kérdést.<br />

<strong>Vane</strong> dühe kiszabadult az irányítása alól. – Mi vagy te Egy<br />

kibaszott ügyvéd<br />

– Vigyázz a hangnemmel, <strong>Vane</strong>! – morogta felé dühösen<br />

Nicolette. – Itt én vagyok a törvény, és ezt te is tudod.<br />

<strong>Vane</strong> bocsánatot kért, még ha nehezére is esett.<br />

Wren együttérzően nézett rá, és a szemén világosan látszott, hogy<br />

szívesen kibelezte volna Stefant. Az egész teste vágyott rá, de nem<br />

mozdult.<br />

Nicolette felemelte az állát és elfogadta a bocsánatkérést. – És<br />

most halljam az igazat! Ki támadott elsőnek<br />

166


167<br />

SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> szeretett volna hazudni, de Nicolette úgyis megérezné, és<br />

akkor az egész csak még rosszabb lenne. – Én tettem.<br />

A nő becsukta a szemét, mintha fájt volna ezt hallania. Mikor<br />

ránézett, látta az arckifejezésén, hogy mennyire sajnálja, amit<br />

mondani készült. – Akkor nincs más választásom, minthogy<br />

kitiltsalak, <strong>Vane</strong>. Sajnálom.<br />

Stefan szeme felragyogott.<br />

Abban a pillanatban <strong>Vane</strong> egyformán gyűlölt mindenkit. Szóval<br />

ez a vége. Megbüntetik, mert megvédte a testvérét.<br />

Hát legyen. Nem először történik meg vele. Nicolette legalább<br />

nem használt korbácsot.<br />

– Rendben – mondta végül.<br />

<strong>Vane</strong> Fang szobájába tartott, hogy felszedje a testvérét, de Aimee<br />

Peltier az útjába állt. Becsukta az ajtót, majd elévágott, hogy<br />

megállítsa.<br />

<strong>Vane</strong> próbálta kikerülni, de a lány nem engedte.<br />

– <strong>Vane</strong>, figyelj rám! Maman csak mérges. Adj neki időt…<br />

– Nem, Aimee – mondta <strong>Vane</strong> halkan, halálos hangnemben,<br />

miközben azért harcolt, hogy a dühét ne rajta töltse ki. – Ismerem a<br />

szabályokat és megszegtem őket. Anyád ezt nem fogja<br />

megbocsátani, és ezzel is tisztában vagyok.<br />

Aimee feltartotta a kezét, mikor ismét megpróbált elmenni<br />

mellette. – Hagyd itt Fanget! – javasolta. – Te és én, és még maman<br />

is tudja, mit művelt Stefant. Gondoskodok róla, hogy sose maradjon<br />

egyedül. Vele maradok a nap minden percében, éjjel-nappal. Senki<br />

nem fogja bántani, amíg itt van a Szentélyben.<br />

Az ajánlat meglepte <strong>Vane</strong>-t. Nem értette, hogy a medvelány miért<br />

segít nekik, és miért törődik azzal, mi lesz velük. – Miért<br />

A szeme gyengéd és kedves volt, mikor felnézett rá, és a kezét<br />

leengedte maga mellé. – Mert senkit nem lenne szabad úgy


<strong>Night</strong> Play<br />

megsebezni, ahogy veletek tették. Amit műveltek, az nagy<br />

kegyetlenség volt és teljesen szükségtelen. Emberi büntetés volt, nem<br />

állati. Elvesztettem a bátyáimat, és első kézből tudom, mit érzel anya<br />

iránt. Nem fogom engedni, hogy Fang meghaljon. Esküszöm.<br />

A nő lenézett a kezére, ahol a jel rejtve volt, majd az ajtó felé<br />

nézett, mintha attól félne, hogy valaki kihallgatja őket. Lehalkította a<br />

hangját. – Neked most mást is meg kell védened. Nincs szükséged<br />

még pluszban Fangre, ilyen állapotban. Menj és védd meg őt!<br />

Hívhatsz bármikor, éjjel-nappal, hogy leellenőrizd az öcséd.<br />

<strong>Vane</strong> a karjába húzta a lányt, és kedvesen megölelte. – Köszönöm,<br />

Aimee.<br />

A nő megveregette a hátát. – Bármikor. Most menj, és remélem,<br />

szétrúgod annak az álnok farkasnak a seggét!<br />

<strong>Vane</strong> felnevetett, mielőtt elengedte őt és visszatért a folyosóra.<br />

Stefan kihívóan nézett rá, bátorítva, hogy essen neki itt és most.<br />

De ő nem volt ennyire ostoba.<br />

<strong>Vane</strong> nem fog harcolni vele Nicolette birtokán.<br />

Ehelyett <strong>Vane</strong> Nicolette-hez fordult, hogy megértesse Stefannal,<br />

mit akar tenni. – Fang nem sértett meg semmilyen szabályt. Itt<br />

maradhat, biztonságban<br />

Nicolette bólintott, és egy sokat mondó pillantást vetett Stefan<br />

felé, aki elkezdett átkozódni. – A védelmünk alatt áll, és biztosítani<br />

fogjuk, hogy ne essen baja.<br />

Stefan arckifejezése mindent elárult. És egy dolgot nyilvánvalóvá<br />

tett. Még korán sem ért véget ez az egész.<br />

Hát akkor csak rajta.<br />

<strong>Vane</strong> az emelet felé indult.<br />

– Még nem végeztünk – morogta Stefan.<br />

– Ismerem a sablon-szöveget – mondta <strong>Vane</strong>, mikor megállt, hogy<br />

visszanézzen a farkasra. – Nem lesz vége, míg az egyikünk meg nem<br />

168


SHERRILYN KENYON<br />

hal. – Idegesítően rávigyorgott Stefanra. – És csak a rend kedvéért,<br />

az nem én leszek.<br />

Stefan mély torokhangon felmordult, de bölcsen megtartotta a<br />

távolságot.<br />

Mikor <strong>Vane</strong> elindult az elülső ajtó felé, Stefan megpróbálta<br />

követni, de Wren megállította. – A Szentély szabálya – mondta<br />

halkan. – <strong>Vane</strong> arra megy, és ha megpróbálod követni, akkor<br />

sántikálva mész ki innen. És úgyis maradsz örökké.<br />

<strong>Vane</strong> azon tanakodott, mit csináljon. Egyik része rettegett attól,<br />

hogy <strong>Bride</strong> közelébe menjen, mert elvezetheti hozzá Stefant és a<br />

többieket. A másik része félt őt egyedül hagyni.<br />

Különösen Fury-val.<br />

Nem tudja magát megvédeni tőlük.<br />

Maga előtt látta az anyja sebhelyes arcát és nyakát, aki épp az<br />

apjával és a tesserájával folytatott harcból tért vissza. A tessera egy<br />

kis csapatnyi farkas volt, akiket kiküldtek, mint harcost vagy<br />

megfigyelőt. Általában megöltek mindenkit, akivel kapcsolatba<br />

kerültek.<br />

És ő bárkit hajlandó volt megölni, aki bántani akarta <strong>Bride</strong>-ot.<br />

Senki sem fogja őt bántani. Még ha vissza is utasítja, akkor is ő a<br />

párja, és élete hátralévő részében biztosra fog menni, hogy meglesz<br />

mindene, amire szüksége van.<br />

Akárcsak Fang, aki a medvék védelme alatt állt. <strong>Vane</strong> ebben nem<br />

kételkedett.<br />

De <strong>Bride</strong>…<br />

Mit kellene tennie Bárcsak eltűntethetné a jelet mindkettejük<br />

kezéről.<br />

Ha <strong>Bride</strong> katagaria lenne, csak arra kellene várnia, hogy a nő<br />

meghozza a döntést végre. Nagyon kevés katagari nő utasította<br />

169


<strong>Night</strong> Play<br />

vissza a párját. Ha megtették, a férfi teljesen impotens lett, míg a nő<br />

meg nem hal. A nő viszont szabad volt, lehetett szeretője, de sosem<br />

volt képes gyereket szülni, ezt csak a párja adhatta meg neki.<br />

Ezért törődtek a férfiak annyira azzal, hogy kielégítsék a nőket a<br />

három hetes időkorlát alatt.<br />

Habár a tudás az emberekről nagyon korlátozott volt, nem hitte,<br />

hogy <strong>Bride</strong> nagyon díjazná, ha meztelenül az ágyába villantaná<br />

magukat, és felajánlaná neki önmagát és az örökké tartó hűségét.<br />

Valószínűleg csak halálra rémisztené.<br />

Nem mintha egyáltalán gondolhatna arra, hogy valaha is párja<br />

lehet. Fogalma sem volt arról, milyen gyerekek születnének ebből a<br />

kapcsolatból. Mit tenne <strong>Bride</strong>, ha kölykei lennének<br />

<strong>Vane</strong> anyjában legalább volt annyi, hogy nem ölte meg őket<br />

kölyökként. Eltaszította őket magától, és az apjuk gondjára bízta<br />

őket.<br />

De az anyja árkádiai volt. Tudta és megértette, mi az apja. És<br />

gyűlölte érte azóta is. Mindannyiukat gyűlölte.<br />

Nem mintha számítana. <strong>Vane</strong>-nek vissza kell mennie, és meg kell<br />

szabadítania <strong>Bride</strong>-ot Fury-tól. A farkas kiszámíthatatlan volt a jobb<br />

napjain, és halálos a többin.<br />

<strong>Vane</strong> a boltba teleportált, vigyázva, hogy a hátsó szobában<br />

jelenjen meg, kételkedett ugyanis abban, hogy a nő ott lenne.<br />

Kiment a szobából és visszament az udvarra, ahol meglátta Fury-t<br />

az ajtón kívül, emberi alakban.<br />

– Mi a fenét művelsz – morgott rá <strong>Vane</strong>. Sosem akarta, hogy<br />

Fury emberként legyen <strong>Bride</strong> körül.<br />

– Elmegyek.<br />

Mielőtt <strong>Vane</strong> bármit is mondhatott volna, Fury átváltozott.<br />

<strong>Bride</strong> egy másodperccel később ért ki az udvarra.<br />

170


171<br />

SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> átkozódott, majd gyorsan láthatatlanná tette Fury ruháit,<br />

nehogy a nő meglássa.<br />

– Ó, hát visszatértél – mondta mosolyogva és bezárta az üzlet<br />

ajtaját. – Már kezdtem azt hinni, hogy beleestél.<br />

<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta. – Mibe<br />

– A testvéred azt mondta, hogy a mosdóba mentél.<br />

Ez még jobban összezavarta. – A testvérem<br />

– Fury – <strong>Bride</strong> körbe nézett. – Hová tűnt Itt állt az ajtónál, mikor<br />

pár percre bezártam a butikot, hogy ebédeljek.<br />

– Alkalmazkodj, <strong>Vane</strong>! – hallotta Fury-t a gondolataiban. – Nem<br />

tudtam hirtelen jobbat kitalálni.<br />

Fury-ra nézett. – És mégis miért voltál emberi alakban, Fury<br />

Farkasnak kellett volna maradnod.<br />

– Bepánikoltam. Emellett találkozni akartam vele.<br />

– Miért<br />

A farkas nem volt hajlandó válaszolni neki. – Tudod, ha nem<br />

változom vissza, azt hitte volna, hogy úgy mentél el, hogy még csak el<br />

sem köszöntél. Nem igazán tudtam volna beszélni vele farkasként,<br />

legalábbis anélkül, hogy le ne leplezném mindkettőnket.<br />

– <strong>Vane</strong>, jól vagy – kérdezte – <strong>Bride</strong><br />

<strong>Vane</strong> összeszűkítette a szemét. – Fury-nak mennie kellett. – És<br />

jobban teszi, ha emberként vissza se jön, ha a jövőben is lélegezni<br />

akar.<br />

Fury felmordult.<br />

– Ó – mosolygott le a farkasra. – Hát itt vagy, szívem. Már<br />

aggódtam érted.<br />

Fury felugrott, az egyik mancsát a nő mellére tette és megnyalta<br />

az arcát.<br />

– Hé, le onnan! – morogta <strong>Vane</strong>, hátra húzva a farkast. – Ne<br />

csinálj ilyet!


<strong>Night</strong> Play<br />

– Én nem bánom – mondta <strong>Bride</strong> mosolyogva.<br />

Fury megcsóválta a farkát és gonoszul vigyorgott, majd<br />

megpróbált benézni <strong>Bride</strong> ruhája alá.<br />

<strong>Vane</strong> gyorsan elkapta a nyakánál fogva. – Hagyd abba! – morogta<br />

a gondolataiban. – Vagy letépem a fejed.<br />

<strong>Bride</strong> homlokráncolva nézett rá. – Nem kedveled a farkasom<br />

– Dehogynem – mondta <strong>Vane</strong>, erősen megveregetve a farkas fejét.<br />

– Ő a legújabb barátom.<br />

– Én vagyok az egyetlen barátod, seggfej.<br />

<strong>Vane</strong> rávágott Fury fejére.<br />

– Au!<br />

– Ja – mondta <strong>Bride</strong>. – Apám is ugyanezt mondja az összes<br />

kutyafélére.<br />

– Apád<br />

<strong>Bride</strong> bólintott. – Dr. McTierney. Louisianában ő a vezető<br />

szakértő a kutyákat érintő kérdésekben. Slidellen ő az állatorvos.<br />

Talán már láttad a tudósításokban. Ő a „Ha szereted, heréltesd ki”<br />

kampány vezetője.<br />

– Tényleg – mondta <strong>Vane</strong> és Fury-ra nézett. – Talán kérnünk<br />

kellene nála egy időpontot.<br />

– Persze. Próbáld meg és halott vagy.<br />

<strong>Vane</strong> ökölbe szorította a kezét, hogy elrejtse a dühét <strong>Bride</strong> elől.<br />

Csak egy lépésre volt attól, hogy ott helyben megfojtsa a farkast.<br />

<strong>Bride</strong> homlokráncolva nézett Fury-ra. – Különös – mondta és a<br />

farkas bundájára mutatott. – Nem emlékszem, hogy lett volna ott egy<br />

folt.<br />

<strong>Vane</strong> visszanyelt egy átkot, mikor észrevette, hogy Fury nem<br />

teljesen olyan, mint ő. A pokolba, <strong>Bride</strong> nagyon jó megfigyelő volt.<br />

– Talán csak nem vetted észre korábban – mondta, próbálva<br />

elterelni róla a figyelmét.<br />

172


SHERRILYN KENYON<br />

– Talán.<br />

<strong>Bride</strong> átvezette őket az udvaron. Kinyitotta a boltot, és előre<br />

engedte a farkast. De a küszöbön megállt.<br />

<strong>Vane</strong> előre hajolt és rámosolygott. – Ideges vagy – mondta<br />

halkan. – Miért<br />

– Csak nem tudom, mit csinálsz még mindig itt.<br />

– Veled beszélgetek.<br />

Ezen <strong>Bride</strong> nevetett. – Tudod, nem igazán tudom, hogy mihez<br />

kezdjek, mikor egy lenyűgöző férfi betoppan az életembe, nekem<br />

adja azt a gyönyörű nyakláncot, amiért majd meghaltam, majd<br />

életem legjobb szexuális élményében volt vele részem, aztán eltűnik.<br />

Majd visszatér, mikor szükségem van egy hősre, és kifizeti nekem a<br />

munkásokat, csak hogy kisegítsen. Elvitt vacsorázni, ami nagyszerű<br />

volt, és olyan esténk volt utána, hogy még mindig szédülök, ha<br />

rágondolok. Fogalmam sincs, hova tartunk.<br />

– Azt kell mondjam, nekem is ez az első. Mit mondhatnék<br />

Ellenállhatatlan vagy a számomra.<br />

– Nehéz volt normálisnak és racionálisnak maradni, mikor <strong>Vane</strong><br />

így nézett rá. Mintha ki lenne éhezve rá.<br />

– És most még idegesebb vagy. – Felsóhajtott és hátrált egy<br />

lépést.<br />

– Sajnálom – mondta halkan. – Nem miattad. Tényleg. Csak nem<br />

szoktam hozzá, hogy ehhez hasonló dolgok történnek velem.<br />

– Én sem – lehajolt és megcsókolta. Élvezte a nő ízét, míg eszébe<br />

nem jutott, hogy közönségük van.<br />

Kinyitotta a szemét és látta, hogy Fury kíváncsian nézi őket.<br />

Gyűlölte ezt a farkast. <strong>Vane</strong> vonakodva húzódott el. – Miért nem<br />

zárod be az üzletet egy órára és ebédelsz velem<br />

173


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> habozott, majd bólintott. Egy ebéd vele nagyszerű lenne. –<br />

Gondolkozom rajta. Van egy kis maradék spagetti a hűtőmben. Pár<br />

háztömbnyire innen vehetünk hozzá bort is.<br />

Úgy tűnt, kényelmetlen számára a javaslat, közben az udvart<br />

fürkészte. A testvérét keresi<br />

– Az remek lenne – mondta, de a testbeszéde teljes<br />

érdektelenségről árulkodott.<br />

Életében először <strong>Bride</strong>-nak egy nagyon radikális ötlete támadt.<br />

Megnézte az óráját. Már majdnem fél három volt, és senki nem jött<br />

be az utóbbi fél órában. A péntek délutánok mindig lassan teltek el…<br />

– Tudod mit… – mondta, mielőtt meggondolhatta volna magát. –<br />

Miért ne zárhatnék be korábban<br />

A férfi tekintetében érdeklődés csillant. – Megteheted<br />

<strong>Bride</strong> bólintott. – Adj pár percet a papírmunkára.<br />

– Csak nyugodtan. A tiéd vagyok.<br />

A tekintete azt mondta, hogy ezt pontosan úgy értette, ahogy<br />

mondta.<br />

<strong>Bride</strong> az ajkaiba harapott a meghívástól. Vajon milyen gyakran<br />

hallhatja ezt egy nő egy hozzá hasonló férfi szájából<br />

<strong>Bride</strong> visszatért a boltba, és gyorsan megszámolta a kasszában<br />

lévő pénzt. Megcsinálta a papírmunkát, míg <strong>Vane</strong> a polcokat<br />

tanulmányozta.<br />

Nehéz volt a blokkokra koncentrálni, mikor ott volt ő, hogy<br />

elterelje a figyelmét. Hátat fordított neki, miközben a gyűrűket<br />

nézegette. Neki volt a legjobb feneke, amit valaha látott. És ami<br />

rosszabb, látta az arcát a tükörben.<br />

És ő az övé…<br />

Nyelt egyet és kényszerítette magát, hogy megcsinálja az<br />

elszámolást. <strong>Vane</strong> mögéje settenkedett, mikor mindent belepakolt<br />

174


175<br />

SHERRILYN KENYON<br />

egy nagy, lezárható borítékba. A karjait köré fonta, lehajolt és<br />

mélyen beleszagolt a hajába.<br />

– Van róla fogalmad, hogy mit művelsz velem, <strong>Bride</strong><br />

– Nem – válaszolta őszintén.<br />

<strong>Vane</strong> csak állt, a szíve hevesen dobogott. A teste kemény volt és<br />

vágyakozó.<br />

Az ittléte őrültség volt. Ugyan elfedte a szagát, mielőtt idejött, de<br />

Stefan és a többiek pokolian jók voltak abban, amit csináltak.<br />

Nem fog sokáig tartani, míg rátalálnak.<br />

Természetesen, ameddig <strong>Bride</strong> viselte a jelét, rajta volt az illata is,<br />

és még ha el is hagyná, valószínűleg a többiek észreveszik, és őt<br />

keresve megjelennek nála.<br />

Különösen, hogy <strong>Bride</strong>-nak fogalma sem volt arról, hogyan védje<br />

meg magát.<br />

Kétségbeesetten vágyott arra, hogy megízlelje és tudta, hogy a nő<br />

nem mondana neki nemet. De nem teheti ezt vele. Hacsak meg nem<br />

érteti vele teljes mértékben, hogy ez a döntés mivel jár.<br />

És a vele járó veszélyeket.<br />

Nem kellene itt lennie, emberként. De ellentétben Fury-val, az ő<br />

erősebbik oldala az ember volt. Így tudta őt a legjobban védelmezni.<br />

Ettől még kiszolgáltatottabbá vált a nővel szemben.<br />

Odahajolt, és végigsimított az ajkaival a nyakán. – Bárcsak az<br />

enyém lennél – suttogta, belélegezve a meleg bőr illatát.<br />

<strong>Bride</strong> nem jutott levegőhöz, mikor hallotta a mély, dörmögő<br />

hangot.<br />

Olyan volt, mintha valami furcsa álom lenne. Hogyan lehetne ez<br />

valóság Neki dőlt <strong>Vane</strong> mellkasának, így fel tudott rá nézni.<br />

Az arckifejezése eltompította.<br />

Egy játékos mosoly világította meg elmélyült tekintetét. – Kicsit<br />

gyorsan kezdtünk neki, ugye


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> bólintott.<br />

– Sajnálom. Mikor látok valamit, ami kell nekem, rossz szokásom,<br />

hogy először kinyújtom érte a karom, és csak utána gondolkodom,<br />

hogy jó ötlet volt-e.<br />

<strong>Vane</strong> elhúzódott és az ajtó felé tartott. – Gyere – mondta és fejével<br />

az ajtóra bökött. – Elviszlek a bankba, aztán elmegyünk borért.<br />

A nő felállt a székről és követte. Odakint a levegő kissé csípős<br />

volt. És <strong>Vane</strong>-ből csak úgy áradt a feszültség és a veszély. Volt egy<br />

olyan érzése, hogy a férfi túl sok figyelmet szentel a környező<br />

utcáknak. Valahányszor valaki közel ért hozzájuk, úgy nézett rá,<br />

mintha azt várná, hogy rájuk veti magát.<br />

<strong>Bride</strong> elintézte a banki ügyeket és hagyta, hogy <strong>Vane</strong> válasszon<br />

bort, miután átszelték az utcákat, és beléptek egy palackokkal teli<br />

boltba a Canal Streeten. Mikor megpróbálta kifizetni, szinte hallotta,<br />

ahogy a férfi állat módjára morog.<br />

– Majd én – mondta.<br />

– Tudod, hogy tudok gondoskodni magamról.<br />

<strong>Vane</strong> rámosolygott, mikor elvette a palackot az eladótól. –<br />

Tudom. Ahonnan én jövök, ott a férfiaknál csak egy halálosabb<br />

dolog van, a nők. Higgy nekem, nagy tisztelet alakult ki bennem a<br />

dühös nőkkel szemben.<br />

Már megint a kommunáról beszél Valamilyen okból kifolyólag<br />

nem így gondolta. – Honnan jöttél<br />

– Angliában születtem.<br />

<strong>Bride</strong>-ot ez megdöbbentette. De végül is <strong>Vane</strong>-nek szokása volt<br />

meglepni őt. – Valóban<br />

– Aye, luv – mondta tökéletes angol akcentussal. – Ott születtem<br />

és nevelkedtem.<br />

<strong>Bride</strong> mosolygott. – Nagyon jól csinálod.<br />

<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót, és előre engedte.<br />

176


177<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Vicces – mondta, mikor beléptek <strong>Bride</strong> boltjába. – Sosem hittem<br />

volna, hogy az angol nők különösebben halálosak.<br />

<strong>Vane</strong> erre felmordult. – Na ja, még sosem találkoztál anyámmal.<br />

Mellette Attila, a hun csak egy húsvéti nyuszi.<br />

Rengeteg düh és fájdalom volt a hangjában, mikor ezt mondta. Az<br />

anyjának tényleg nem lehetett túl sok anyai ösztöne.<br />

– Találkoztál vele<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Világossá tette réges-régen, hogy nem<br />

érdekli, hogy mi lesz velem.<br />

<strong>Bride</strong> átölelte és finoman megszorította. – Sajnálom.<br />

A férfi rátette a kezét az övére. – Ne tedd! Az én fajtámnak nincs<br />

olyan anyja…<br />

<strong>Bride</strong> megállt az utcán. – A te fajtád<br />

<strong>Vane</strong> döbbenten állt meg, mikor rájött, mi szaladt ki a száján. A<br />

pokolba. <strong>Bride</strong> mellett nagyon fesztelen volt. A saját népének a<br />

közelségéhez volt hozzászokva.<br />

– Magányos farkasok – mondta, ostoba módon kölcsönvéve Fury<br />

egyik kifejezését.<br />

– Á, te is olyan macsó vagy, mint a nekem-nincs-szükségemgyengédségre<br />

fiúk, ugye<br />

Ilyen volt, igen, de mióta <strong>Bride</strong>-dal volt…<br />

Amit iránta érzett, az nagyon megrémisztette.<br />

– Valami ahhoz hasonló.<br />

<strong>Bride</strong> bólintott, miközben az üzlete felé indult. – Szóval csak te<br />

vagy, meg a testvéred<br />

– Ja – mondta és a torka összeszorult, mikor eszébe jutott a<br />

nővére. – Csak mi vagyunk. És veled mi a helyzet<br />

– A szüleim Kennerben élnek. Van egy nővérem Atlantában, akit<br />

csak néhányszor látok egy évben és egy bátyám, aki egy cégnek segít<br />

üzlet ügyekben.


<strong>Night</strong> Play<br />

– Közel állsz hozzájuk<br />

– Ó, igen. Közelebb, mint néha szeretnék lenni. Még mindig azt<br />

gondolják, hogy nekik kell irányítaniuk az életem.<br />

<strong>Vane</strong> elmosolyodott. Anya is ugyanígy volt vele, meg Fanggel.<br />

Az emléktől keserédes fájdalom kúszott fel a mellkasába. – Nyilván<br />

te lehetsz a legfiatalabb.<br />

– Igen. Esküszöm, anyám még mindig összevágja nekem a húst,<br />

valahányszor haza megyek.<br />

<strong>Vane</strong> el sem tudta képzelni, hogy egy anya ilyet tegyen. Nagyon<br />

jó lehet ilyen szeretet megtapasztalni. – Ne szóld le!<br />

– Legtöbbször nem is teszem. – <strong>Bride</strong> homlokráncolva nézett. –<br />

Miért csinálod ezt<br />

– Mit csinálok<br />

– Úgy vizslatod az utcát, mintha attól félnél, hogy valaki neked<br />

támad.<br />

<strong>Vane</strong> idegesen vakarta meg a nyakát. El kell ismernie, nagyon jó<br />

megfigyelő volt. Különösen egy emberhez képest.<br />

Az utolsó dolog, amit mondani fog neki, hogy pont ettől tart.<br />

Ha Stefan és a többiek rátalálnak.<br />

Nem akart a következményekre gondolni.<br />

– Gondolom, nem tudlak rábeszélni arra, hogy bezárd a boltot, és<br />

velem gyere egy egzotikus szigetre, ugye<br />

<strong>Bride</strong> nevetett. – Jó próbálkozás.<br />

Ja. Nem is tudta, hogy komolyan gondolta. Egyik részét csábította<br />

a gondolat, hogy elrabolja, de ezután, ami a szülei között történt,<br />

jobban tudta, mint hogy megpróbálja.<br />

Négyszáz évvel később anyja még mindig érzelmileg sebzett volt<br />

attól, hogy apja elrabolta akarata ellenére. Nem akarta elpusztítani<br />

<strong>Bride</strong> kedvességét. A nyílt mosolyát. Isten segítse, még megbízott az<br />

178


179<br />

SHERRILYN KENYON<br />

emberekben, és ez olyan ritka volt, hogy mindent megtett volna,<br />

hogy megtartsa ilyennek.<br />

<strong>Bride</strong> kinyitotta az udvarra vezető ajtót, ahol Fury várt rájuk.<br />

Feléjük rohant, és Fury egyenesen <strong>Vane</strong> ágyékának ment, tipikus<br />

kutya módra. – Állj le! – morogta, és arrébb lökte a farkast.<br />

– Kedvel téged.<br />

Szeret felidegesíteni. – Igen, észevettem.<br />

<strong>Bride</strong> homlokráncolva ment oda a sztereóhoz, ami hangosan szólt.<br />

– Milyen különös – mondta és lekapcsolta. – Nem emlékszem, hogy<br />

bekapcsoltam volna.<br />

<strong>Vane</strong> keze összeszorult Fury nyakán.<br />

– Ez fáj, <strong>Vane</strong>. Eressz el!<br />

<strong>Vane</strong> vonakodva megtette. – Mi műveltél még<br />

– Semmi különöset. Csak tévét néztem, meghallgattam néhány<br />

CD-t… némelyik nagyon jó… és csináltam egy kis kávét.<br />

– Azt mondtam, figyelj rá, nem azt, hogy költözz be hozzá.<br />

Fury után nyúlt, aki viszont <strong>Bride</strong>-hoz ügetett.<br />

– Talán szellemek járnak a házadban – mondta <strong>Vane</strong>. – Végül is<br />

New Orleansban vagyunk.<br />

– Nem vagy vicces – mondta.<br />

A nő elvette tőle a bort és kis konyhába tartott, ahol megtalálta<br />

kávéfőzőjét. Felemelte a tetejét és belenézett. – Mi a fene folyik itt<br />

– Tessék<br />

<strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong>-re nézett. – Csináltál reggel kávét<br />

– Upsz – mondta Fury. – Elfelejtkeztem róla. Valószínűleg el<br />

kellett volna mosogatnom.<br />

– Gondolod<br />

– Légy hozzám kedves, ember! Nem kell itt maradnom.<br />

– Attól még nem kell hagynom, hogy idetelepedj.<br />

– Jól vagy – kérdezte <strong>Bride</strong> és helyre tette a kávéfőzőt.


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> mosolygott, és ellágyította kemény arckifejezését. – Jól<br />

vagyok.<br />

– A kávé friss. – Lenézett Fury-ra és megrázta a fejét. –<br />

Lehetetlen. Ostoba ötlet volt.<br />

– Mi<br />

– Semmi. Inkább nem mondom ki, mert bezárnak életem végéig.<br />

<strong>Bride</strong> berakta a bort a fagyasztóba, hogy hideg maradjon, aztán<br />

kinyitotta a szekrényt, és előhúzott egy lábast és a vízmelegítőt.<br />

<strong>Vane</strong> gondolkozás nélkül a kis éléskamrába lépett a spagetti<br />

szószért. Valamiért szerette rátenni mindenre.<br />

– Honnan tudtad, hogy ott van – kérdezte.<br />

<strong>Vane</strong> felsóhajtott. A pokolba, nem kellett volna tudnia, hol van. –<br />

Ez tűnt a legvalószínűbb helynek.<br />

Úgy tűnt, elfogadja ezt a választ.<br />

Fury neki ugrott és <strong>Bride</strong>-nak lökte. <strong>Vane</strong> élesen vett levegőt,<br />

mikor a testük egymáshoz simult és érezte minden buja idomát.<br />

A nő felnézett, az ajkai enyhén szétváltak.<br />

– Ne haragudj – mondta, a szíve őrülten dobogott. – A kutyád<br />

meglökött.<br />

– Nem vagyok kutya.<br />

– De ha nem állítod le magad, hamarosan kutyaeledel lesz<br />

belőled.<br />

– Ó, gyerünk már, te idióta! Ő a párod. Mozdulj rá!<br />

– Nem erőltethetem. Hidd el nekem, ezt nem fogom megtenni.<br />

Meglepetésére Fury felemelte a fejét, és felnézett. – Tudod, azt<br />

hiszem, megtanultalak tisztelni téged ezért. Te jó farkas vagy, <strong>Vane</strong>.<br />

És most add ide az inged és engedj ki!<br />

– Hogy mi – <strong>Vane</strong> olyan döbbent volt, hogy hangosan beszélt.<br />

– Tessék – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

180


181<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Semmi – mondta, és azon gondolkodott, hogy az este melyik<br />

részén fogja a nő őrültnek titulálni.<br />

– Bízz bennem! – mondta Fury. – Felhasználom a szagod, hogy<br />

másik útra tereljem a többieket. A fenébe is, mire végzek Stefannal, a<br />

saját farkát fogja körbe-körbe kergetni.<br />

<strong>Vane</strong> le volt nyűgözve. Jó ötlet volt. – Megbízhatok benned, hogy<br />

nem vezeted őket ide<br />

– Igen, megbízhatsz.<br />

Mennyire nem jellemző Fury-ra ez a fajta válasz. <strong>Vane</strong> ránézett,<br />

és azon tanakodott, hogy megbízhat benne, vagy sem.<br />

A végén nem volt választása.<br />

Fury elkezdte kapargatni az ajtót.<br />

– Kiengedem – mondta <strong>Vane</strong> és odament a farkashoz.<br />

– Köszi – mondta <strong>Bride</strong>, miközben kihalászta a maradék<br />

angyalhaj tésztát.<br />

<strong>Vane</strong> követte a farkast az udvarra. Lehúzta az ingét, majd<br />

megjelenített egy újat, miközben Fury emberi alakot öltött.<br />

– Vegyél fel ruhát magadra, Fury! Meg fogok vakulni.<br />

– Kuss – morogta Fury. – Én nem vagyok olyan tehetséges az<br />

erőmmel, mint te, és nem maradok ember elég sokáig. Csak azt<br />

akartam mondani neked, hogy légy óvatos. <strong>Bride</strong> nagyon kedves<br />

nőnek tűnik, ahhoz képest, hogy ember. És pokoli kár lenne, ha<br />

történne vele valami.<br />

– Tudom.<br />

Egy kocsi állt meg a kapu előtt.<br />

Fury belépett az árnyékokba és eltűnt. <strong>Vane</strong> nem mozdult, ahogy<br />

figyelte, amint a kocsi vezetője bejött az udvarra. Az a sztriptíz<br />

táncos volt, aki az emeleten élt.<br />

Megnyugodva az ismerős kocsitól, visszament <strong>Bride</strong>-hoz, aki a<br />

mártás kavargatta a lábasban.


<strong>Night</strong> Play<br />

Módot kell találnia, hogy a nő beleegyezzen, hogy magával vigye<br />

valahova, ahol biztonságban lesznek.<br />

<strong>Vane</strong> figyelte, és valami különöset érzett. Az ő világában senki<br />

nem főzött neki. Vagy nyerset evett, vagy emberi alakban megvette<br />

és megfőzte magának.<br />

Soha senki nem főzött még rá, kivéve, ha fizetett érte. Ez olyan<br />

otthonos volt. Nem mintha értette volna, mi az, hogy otthonos.<br />

Talán ez volt az a különös érzés a gyomrában. A sürgetés, ami azt<br />

akarta, hogy érintse meg, még ha tudta is, hogy nem kellett volna.<br />

– <strong>Bride</strong> – kérdezte, és közelebb ment. – Hiszel a lehetetlenben<br />

<strong>Bride</strong> elővett egy csomag salátát a hűtőből. – Milyen<br />

lehetetlenben<br />

– Nem tudom. Tündérek Leprikónok Farkasok, akik emberré<br />

válnak<br />

<strong>Bride</strong> nevetett. – Á, a vérfarkasok. Ugye, nem veszed be a helyi<br />

legendákat<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont, de a szíve lesüllyedt. Túl sokat remélt, hogy más<br />

lenne, mint egy tipikus ember.<br />

– Habár – mondta, amitől a szíve kissé könnyebb lett. – Van egy<br />

barátom, aki vámpírokra vadászik sötétedés után. Őrült, de mi<br />

szeretjük.<br />

A franc.<br />

– Ja – mondta. – Tabitha most is kint vagy, ugye<br />

<strong>Bride</strong> ledöbbent. – Honnan ismered őt…<br />

– New Orleansban mindenki ismeri a helyi vámpírvadászt –<br />

mondta gyorsan. – Tabitha Devereaux már régóta itt van.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett. – El kell mondanom neki, hogy egy legenda.<br />

Hihetetlen mértékig önelégült lesz tőle.<br />

<strong>Vane</strong> felé fordult. – De veled mi van Te nem hiszel a<br />

furcsaságokban, ugye<br />

182


183<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Nem igazán. A legfélelmetesebb lény, akivel találkoztam, az a<br />

könyvelőm.<br />

Kívül mosolygott, de belül kihűlt. Sosem lesz nyitott az ő<br />

világára. Hogy a valóságban azok az emberek, akik néha elhaladnak<br />

mellette az utcán, nem is igazán emberek. Hogy ők valójában<br />

ragadozók, abból is a legrosszabb fajtából.<br />

Hagynia kell őt, hadd éljen az álomvilágában. Kegyetlenség lenne<br />

elvenni tőle. És mégis milyen célból Hogy megmutasson neki egy<br />

olyan világot, melyben mindkettejükre vadásznak<br />

Ahol a gyermekeik számkivetettek lesznek<br />

Nem, ez nem lenne fair vele szemben. <strong>Vane</strong>-nek nincs szüksége<br />

párra, és az ezer százalék, hogy nincs szüksége gyerekre.<br />

– Minden rendben – kérdezte, mikor megterített.<br />

– Igen, persze – válaszolta <strong>Vane</strong>.<br />

És mélyen remélte, hogy ez így is marad, míg a jel el nem tűnik a<br />

kezükről.<br />

†<br />

Fury-nak nem tartott sokáig megtalálnia Stefant és a többieket,<br />

akik a Bourbon Streeten voltak emberi alakban, míg próbálták újra<br />

felvenni <strong>Vane</strong> szagát.<br />

Ők hárman egy bár előtt álltak, a ki- és bejövők után szimatolva.<br />

Mint mindig, Fury-t most is lenyűgözte fajtája szépsége, de ez<br />

végül el is várható. Az ő világukban, aki csúnyának vagy másnak<br />

született, azt hamar kirekesztették vagy megölték – leggyakrabban az<br />

utóbbi történt vele. Az állatok nem kegyelmeztek senkinek és<br />

semminek.<br />

Még azok az állatok sem, melyek ostoba módon elhitették<br />

magukkal, hogy emberek. Épp elég időt töltött az árkádiaiakkal,


<strong>Night</strong> Play<br />

hogy lássa a saját szemével, hogy az, hogy ők embernek vallották<br />

magukat, csak egy gyönyörű hazugság volt.<br />

Ami olyannyira jellemző az emberekre.<br />

Semmi emberség nem volt bennük. A nap végére ők is csak<br />

állatok voltak, túlélési ösztönnel.<br />

Ez afféle kutya kutyát eszik játszma volt. És Fury erről sokkal<br />

többet tudott, mint amennyit szeretett volna.<br />

Stefan megpördült, mikor megérezte Fury szagát.<br />

– Nos – mondta Fury gonoszul rávigyorogva. – Elég régóta itt<br />

állok ahhoz, hogy már rég végezhettem volna veled, mielőtt<br />

egyáltalán észreveszel. Öregszel, Stefan.<br />

– Ez egy kihívás<br />

Fury szórakozott tekintettel nézett rá. Nagyon ki szerette volna<br />

hívni az idősebb farkast, és megölni őt egy nap.<br />

De most nem volt olyan hangulatban.<br />

– Ne akard, hogy bántsalak, Stefan! Járkálhatsz te az alfa körül,<br />

amennyit csak akarsz, de mindketten tudjuk, ki tart téged pórázon.<br />

Stefan megragadta, de Fury kifordult a szorításából.<br />

– Ne, öreg farkas. Nem akarlak kínos helyzetbe hozni.<br />

– Mit akarsz, Fury – morogta Petra.<br />

Fury rávigyorgott. A csapatból ő volt az, aki mindennél jobban<br />

gyűlölte <strong>Vane</strong>-t. A farkas nő éveken keresztül <strong>Vane</strong> párja akart lenni,<br />

és mikor az visszautasította, rámozdult Fangre. Magára akarta terelni<br />

<strong>Vane</strong> figyelmét. Mivel ő volt a falkavezér legidősebb fia,<br />

természetesen egy nap ő örökölte volna a falkát. Még így is, hogy az<br />

apja gyűlölte, kétségtelenül <strong>Vane</strong> volt a legerősebb a falkában.<br />

Csak Fury tudta, miért van ez így. <strong>Vane</strong> nem a katagariához<br />

tartozott, de a többiek túl ostobák voltak ahhoz, hogy ezt<br />

észrevegyék.<br />

184


SHERRILYN KENYON<br />

Megérezte <strong>Vane</strong>-en abban a pillanatban, hogy találkoztak. A<br />

rezonancia emberi génekből származott. Az úgynevezett emberi<br />

szívből. És ami még ennél is több, a szaga olyan volt, mint a<br />

legelitebb árkádiaiaké volt. <strong>Vane</strong> nem csak árkádiai volt. Nem csak<br />

Őrző volt.<br />

<strong>Vane</strong> Aristos volt. Az egy ritka faj az Őrzőkön belül, akiknek<br />

mágikus képességeik korlátlanok voltak. Az árkádiaiak körében egy<br />

Aristi felért egy istennel, és fanatikusan védelmezték őt olyan Vérvadászok,<br />

akik hajlandóak voltak az életüket is feladni érte.<br />

Ő maga ezért gyűlölte <strong>Vane</strong>-t.<br />

De a türelem nagy erény. Nem csak az embereknek, de az<br />

állatoknak különösen.<br />

Petra elkezdett szimatolni, majd összeráncolta a homlokát.<br />

Közelebb jött, majd az orrát neki nyomta Fury ingének.<br />

– <strong>Vane</strong> – suttogta. – Elkaptad<br />

– Hol rejtőzik – kérdezte azonnal Stefan.<br />

Fury egy lenéző pillantást vetett Stefanra. – Mindannyian<br />

szánalmasak vagytok. Hát nem tanultátok meg, hogy a gyilkolás<br />

legélvezetesebb része a becserkészés<br />

Petra türelmetlenül nézett. – Hogy érted<br />

– Tudom, hol van <strong>Vane</strong>. De az nem elég, hogy megölöd az<br />

ellenséged. Először zavard őt össze.<br />

185


7. FEJEZET<br />

B<br />

ride kitette a salátát a tányérjára, közben próbálta nem <strong>Vane</strong>-t<br />

bámulni. Volt benne valami ellenállhatatlan. Amúgy is zavarban<br />

volt attól, hogy egy ilyen magas és izmos alak veszi körül. Taylor<br />

legalább csontosabb volt, mint ő, de ő nem számított, és csak saját<br />

magát tudta szeretni.<br />

<strong>Vane</strong> testén semmi felesleges nem volt. Az arca elvörösödött,<br />

hacsak rágondolt, milyen volt meztelenül.<br />

– Jól vagy<br />

– Remekül.<br />

– Akkor miért nem eszel<br />

<strong>Bride</strong> vállat vont. – Azt hiszem, nem vagyok éhes.<br />

<strong>Vane</strong> kivette a kezéből a villát, feltekert rá egy kis spagettit, majd<br />

feltartotta neki.<br />

– Nem vagyok kisgyerek, <strong>Vane</strong>.<br />

– Tudom. – A tekintete perzselő volt. – Egyél a kedvemért, <strong>Bride</strong><br />

– mondta halk, parancsoló hangon. – Nem szeretném, hogy éhes<br />

légy. Az éhezésben nincs semmi jó.<br />

A hangján hallotta, hogy személyes tapasztalatból beszél. – Te<br />

voltál valaha is éhes<br />

– Edd meg és válaszolok!<br />

186


SHERRILYN KENYON<br />

– Nem vagyok gyerek.<br />

– Hidd el, tudom.<br />

<strong>Bride</strong> megrázta a fejét az ostoba játék miatt, majd kinyitotta a<br />

száját.<br />

Óvatosan belerakta a villát a szájába, majd várt, míg <strong>Bride</strong><br />

összezárta az ajkait és kihúzta.<br />

<strong>Bride</strong> megrágta a tésztát, míg <strong>Vane</strong> ismét a tésztába merítette a<br />

villát. – Igen, volt, hogy éheztem. A szüleim nem voltak olyan<br />

törődőek vagy figyelmesek, mint a tieid. Amint egy férfi elég idős<br />

lesz, kidobják őt, és vagy megtanul túlélni, vagy meghal.<br />

<strong>Vane</strong> szíve összeszorult, mikor visszaemlékezett a gyerekkorára.<br />

A fájdalomra és az állandó éhségre. Többször volt a halál torkában,<br />

minthogy meg tudná számolni. Míg el nem érte a serdülőkort,<br />

farkaskölyök volt. Egy éjszaka alatt emberré változott. A mágikus<br />

képességei teljesen újak voltak neki, és emberformában ragadt,<br />

miközben farkasnak kellett volna lennie.<br />

Mivel fogalma sem volt, milyen embernek lenni, nem tudott<br />

zsákmányt elejteni, vagy megölni az áldozatát. Olyan érzések<br />

rohanták le, melyek egy farkas számára teljesen elképzelhetetlenek<br />

voltak. Az emberek jobban láttak nappal, de nem hallottak olyan<br />

tisztán, nem mozogtak olyan gyorsan, és a szaglásuk sem volt olyan<br />

jó, mint az ellenségeiknek. Nem volt erejük a puszta kézzel vívott<br />

harchoz más vadászokkal, vagy állatokkal szemben, vagy akár<br />

védekezés céljából.<br />

És nem is tudtak olyan könnyen ölni. Felemésztette őket a<br />

bűntudat és a vérontástól való iszonyat.<br />

De ahogy azt Darwin is megírta, a legalkalmasabbak élik túl, és<br />

<strong>Vane</strong> megtanulta, hogyan éljen túl. Felsőfokon. Megtanulta, hogyan<br />

üssön és harapjon anélkül, hogy érezné a fájdalmat.<br />

187


<strong>Night</strong> Play<br />

A felnőttkora első évének végére dühösen és megfékezve tért<br />

vissza, Egy ember, aki tudja, milyen farkasnak lenni. Egy ember, aki<br />

minden áron irányítani akarta azt a részét, melyet gyűlölt.<br />

És sokkal nagyobb hatalommal tért vissza, mint bárki más remélni<br />

merte.<br />

Mégsem sikerült volna Fang nélkül. Kezdetben Fang vadászott<br />

mindkettejük számára, hogy legyen mit enniük. Fang védte meg és<br />

figyelt rá, míg kénytelen volt újra megtanulni a legegyszerűbb<br />

dolgokat. Mikor mások már rég megtagadták volna, Fang mellette<br />

maradt.<br />

Ezért fogja megvédeni a testvérét, mindegy, mibe kerül.<br />

– Nem lehetett könnyű – mondta <strong>Bride</strong>, visszarángatva őt a<br />

jelenbe.<br />

Vissza hozzá.<br />

<strong>Vane</strong> ismét feltartotta a villát. – Hozzászoktam.<br />

A nő úgy nézett rá, mintha teljes mértékben megértené az állítását.<br />

– Hihetetlen, hogy hozzá tudtál szokni, igaz<br />

– Hogy érted<br />

– Néha hagyjuk, hogy más emberek rosszul ítéljenek meg minket,<br />

mert azt akarjuk, hogy szeressenek és elfogadjanak, és ezért bármit<br />

hajlandóak lennénk megtenni. Fáj, mikor tudod, hogy mindegy,<br />

mennyire próbálkozol, mennyire akarod, nem tudnak szeretni vagy<br />

elfogadni téged olyannak, amilyen vagy. Aztán pedig gyűlölsz<br />

minden elvesztegetett pillanatot, mikor azzal próbálkoztál, hogy<br />

kielégítsd őket, és azon töprengsz, vajon mi olyan szörnyű, hogy<br />

képtelenek még megjátszani is, hogy szeretnek.<br />

<strong>Vane</strong> vöröset látott a szavai hallatán, és fájt látnia azt a csillogást a<br />

borostyán szemekben. – Taylor egy idióta.<br />

<strong>Bride</strong> szeme elkerekedett a mély, erős hang hallatán.<br />

188


189<br />

SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> letette a villát, és egyik kezét az arcára tette. Figyelte az<br />

arcát és mélyen a nő szemébe nézett. – Te vagy a legszebb nő, akit<br />

valaha láttam, és nincs benned semmi, amin változtatni kellene.<br />

Olyan jó volt hallani, ahogy ezt mondja, de nem ámította magát<br />

egy percre sem. Mindig is egy pufók kislány volt, aki nem volt<br />

hajlandó fürdőruhát viselni nyilvánosan. Aki azt színlelte a partik<br />

során, hogy épp ciklusban van, így senki nem nevetett rajta a súlya<br />

miatt.<br />

Hányszor nézte, hogy a kis csontos puták bejönnek a boltjába,<br />

felpróbálják a csinos ruhákat, amiket ő árult, és tudta, hogy sosem<br />

veheti fel<br />

Csak egyszer az életben azt kívánta, bár felvehetné Tabitha egyik<br />

feszülős ruháját és nem azt nézni, hogy a férfiak szeme olyasvalakire<br />

vándorol, akit sokkal kívánatosabbnak tartanak.<br />

– Ha továbbra is ilyeneket mondasz nekem, <strong>Vane</strong>, lehet, hogy<br />

rákényszerülök, hogy megtartsalak.<br />

– Ha továbbra is így nézel rám, talán hagyom, hogy megtedd.<br />

<strong>Bride</strong> megreszketet a szavaktól. – Túl jó vagy ahhoz, hogy igaz<br />

légy. A hang a fejemben azt mondja, hogy el kellene futnom, míg<br />

tehetem. Sorozatgyilkos vagy, ugye<br />

<strong>Vane</strong> pislogott egyet és összeráncolta a homlokát. – Tessék<br />

– Olyan vagy, mint az egyik fickó A báránysültek hallgatnak című<br />

filmből. Tudod az, amelyik azoknak a nők bőréből készít ruhát,<br />

akikkel kedves volt és elcsábítja, majd elrabolja őket a bőrükért.<br />

<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek látszott a szavaitól, és mintha meg is<br />

sértődött volna. Ami azt jelentette, hogy vagy ártatlan, vagy<br />

nagyszerű színész.<br />

– Meztelenül bedobsz majd egy kútba, ugye<br />

Erre <strong>Vane</strong> felnevetett. – New Orleansban élsz, ahol még egy sírt<br />

sem tudnak rendesen megásni. Hol találnék én itt kutat


<strong>Night</strong> Play<br />

– Akkor egy földalatti verembe.<br />

– Nehezen eltitkolható.<br />

– De lehetséges – vetette ellen.<br />

A férfi a fejét rázta. – Nem adod fel, ugye<br />

– Nézd, realista vagyok és most törték össze a szívem. Nem<br />

igazán szeretnék most összegabalyodni senkivel. Te olyan kedves<br />

voltál velem, és nem tudom miért. Az ilyen dolgok nem történnek<br />

meg a való életben. Elbűvölő Uraság nem jön és ment meg engem<br />

minden alkalommal. Legtöbbször túl elfoglalt az átkozottul tökéletes<br />

Hamupipőkéjével és az ő csinos lábával, hogy egyáltalán<br />

észrevegyen minket, többieket.<br />

Látta rajta, hogy felbosszantotta.<br />

<strong>Vane</strong> felsóhajtott és a pohárért nyúlt.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor észrevett a férfi tenyerén egy<br />

különös jelet. Az a jel nem volt rajta tegnap este, különben látta<br />

volna.<br />

A szíve megállt.<br />

Odakapott és magához húzta a férfi kezét, hogy megnézhesse.<br />

<strong>Vane</strong> azonnal átkozódni kezdett, mikor rájött, hogy elfelejtette<br />

eltakarni a jelét, mikor átteleportált a nőhöz. Egyik része el akarta<br />

rántani a kezét, míg a másik nem volt képes mozdulni, míg a nő a<br />

tenyerét vizslatta.<br />

– Te megégettél engem<br />

– Nem – mondta, megsértődve a feltételezéstől.<br />

Rettegett. Érezte a félelmét.<br />

– Nem bántottalak, <strong>Bride</strong>, esküszöm.<br />

Nem hitt neki. – Kifelé!<br />

Ó, ez rossz. Nem tudta, hogyan nyugtathatná meg. Felpattant és<br />

megragadta az ütőt a sarokban.<br />

– Ki innen! – kiabálta és ráfogta az ütőt.<br />

190


191<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– <strong>Bride</strong>!<br />

Nem volt hajlandó meghallgatni. – Tűnj el innen vagy… vagy<br />

kihívom rendőrséget.<br />

<strong>Vane</strong> visszanyelt egy újabb átkot. Nem jó irányt vett ez az este.<br />

Vagy talán ez a jó irány.<br />

Legalább nem kísértheti egy olyan nő, aki gyűlöli, és őrültnek<br />

gondolja.<br />

Kiment az ajtón és hallotta, ahogy a nő bezárja.<br />

– <strong>Bride</strong> – mondta, és az üvegen keresztül nézett rá. – Kérlek,<br />

engedj be.<br />

A nő bezárta a napellenző-redőnyt is.<br />

<strong>Vane</strong> a hűvös üvegnek dőlt és hagyta, hogy a benne dúló háború<br />

darabokra szaggassa az önuralmát. Az állati énje a párját akarta, nem<br />

törődve semmivel.<br />

Az emberi része tudta, hogy a legjobb, ha elengedi.<br />

Sajnos, mikor a két fele így küzdött egymással, legtöbbször az<br />

állati része nyert.<br />

És általában ez bizonyult a legjobb döntésnek is.<br />

De most nem lenne az. Felsóhajtott és körbenézett, hogy biztosra<br />

menjen, senki nem látja és állati alakba változott. Csak remélte, hogy<br />

Fury nem jön vissza, hogy tönkretegye az álcáját.<br />

<strong>Bride</strong> talán befogadott egy farkast, de kettő… az már kicsit sok<br />

lenne.<br />

†<br />

<strong>Bride</strong> a szoba közepén állt, az ütőt szorongatva. Remegett a<br />

félelemtől. Arra gondolt, hogy felhívja a szüleit, de nem akarta őket<br />

megrémiszteni. Amúgy is túl messze laknak innen és mire ideérnek,<br />

lehet, hogy ő már halott lesz.


<strong>Night</strong> Play<br />

Már épp a rendőrséget akarta hívni, de mégis, mit mondana<br />

nekik Hogy egy jóképű fickó, akivel ebédelt, aki felizgatta a<br />

fantáziáját, felemelte a kezét és ő halálra rémült<br />

<strong>Vane</strong> nem is csinált semmi rosszat. A rendőrség nem tartóztathatja<br />

le őt, hacsak nem bántja.<br />

Tabitha…<br />

Nyelt egyet a gondolatra, hogy a barátját hívja. Ha valamihez<br />

Tabitha nagyon értett, az az önvédelem volt, és az a nő állig fel volt<br />

fegyverkezve.<br />

<strong>Bride</strong> a telefonjához rohant, és gyorsan felhívta Tabithát. A nő<br />

azonnal felvette.<br />

– Tabby – mondta, az ablakokat figyelve, ha <strong>Vane</strong> be akarna törni.<br />

– Kérlek, gyere át. Szerintem az új barátom meg akar ölni. Tényleg<br />

megölni, amolyan „elrejteni a testem az erdőben” módon.<br />

– Tessék<br />

– Elmagyarázom, ha ideértél. Félek, Tabby. Nagyon félek.<br />

– Oké. Maradj vonalban, míg átérek. Hé, Maria – Tabitha<br />

odahívta a boltja menedzserét. – Vedd át egy kicsit a boltot! Sürgős<br />

dolgom van. Hívj, ha kellek!<br />

<strong>Bride</strong> felsóhajtott és kissé megnyugodott. Tabitha boltja a<br />

Bourbon Streeten volt, csak pár háztömbnyire az ő házától.<br />

Tabithának alig tíz-tizenöt percébe kerül, hogy ideérjen gyalog.<br />

– Ott van még – kérdezte Tabitha.<br />

– Nem tudom. Kidobtam a házamból, és bezártam az ajtókat, és<br />

most borzasztó képek ugranak be rossz horrorfilmekből, ahol a<br />

démonok betörnek az ablakon és elrabolnak.<br />

– Nem zombi, ugye<br />

<strong>Bride</strong> a szemét forgatta a kérdéstől. A legtöbb ember azt hinné, a<br />

nő csak viccel. De Tabitha komolyan kérdezte. – Nem hinném.<br />

– A farkasod veled van<br />

192


193<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Nincs – mondta <strong>Bride</strong>, és összeszorult a mellkasa. – <strong>Vane</strong> kivitte<br />

őt, s azóta nem láttam. Ó, istenem, szerinted bántotta a farkasom<br />

– Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy meg tudja magát védeni.<br />

<strong>Bride</strong> meg tudta mondani Tabitha zihálásából, hogy barátnője<br />

most már futott. Az isten áldja meg. Tabitha volt a legjobb választás<br />

baj esetén. Mindenkinek el kell egy ilyen barát.<br />

Nincs semmi, amit Tabitha ne tenne meg a barátaiért, vagy a<br />

családjáért.<br />

– Még itt vagy – kérdezte Tabitha.<br />

– Igen.<br />

<strong>Bride</strong> végig beszélgetett vele, míg a nő megnézte, hogy <strong>Vane</strong> ott<br />

van-e még.<br />

Nem volt.<br />

Pár perc múlva hallotta, hogy a farkas odakint morog.<br />

– Shh – hallotta Tabithát a telefonon keresztül. – Csak én vagyok<br />

az, nagyfiú.<br />

– Már itt vagy<br />

– Ja – mondta. – Tedd le és nyisd ki az ajtót!<br />

<strong>Bride</strong> ezt tette. Megnyugvására csak a farkas és Tabitha volt<br />

odakint.<br />

– Tisztának tűnik – mondta Tabitha, miközben a farkas berohant a<br />

lakásba. – Biztos elment.<br />

<strong>Bride</strong> mélyen felsóhajtott, de attól még becsukta az ajtót. – Sosem<br />

rettegtem még ennyire, Tabby. Szörnyű volt.<br />

Tabitha szétnézett a lakásban. – Mi történt – kérdezte, miközben<br />

kinyitotta az ajtókat és bezárta az ablakokat.<br />

– Nem tudom. Épp ebédeltünk, ami nagyszerű volt, de aztán<br />

megláttam ezt… – Odatartotta a tenyerét Tabithának, hogy lássa a<br />

különös tetoválást a kezén. – Az ő tenyerén ugyanilyen volt.<br />

– Te viccelsz.


<strong>Night</strong> Play<br />

– Nem, és a legfurcsább az egészben az, hogy nem tudom, hogy<br />

került ez ide. Emlékszem, mikor vacsoráztunk, és egyszerűen csak<br />

megjelent.<br />

Tabitha megfogta <strong>Bride</strong> kezét, és alaposan szemügyre vette a<br />

tetoválást.<br />

– Megjelölt valahogy, ugye – kérdezte <strong>Bride</strong>. – Rám tette a jelét,<br />

és most meg fog ölni. Tudtam, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz<br />

legyen.<br />

Tabitha megrázta a fejét. – Őszintén nem tudom. Az államban<br />

nem volt ilyen gyilkosság, ennyit tudok.<br />

Ha valaki, hát Tabitha biztosan tudja. Volt egy barátja a<br />

rendőrőrsön, és gyakran belenézhetett a gyilkossági nyilvántartásba.<br />

– Szóval, mit gondolsz<br />

Tabitha még közelebb emelte a kezét az arcához. – Görög<br />

eredetűnek nézem. Tudod mit, menjünk és törjünk be a nővérem<br />

házába. Megkérdezhetjük a férjét, hogy mi ez.<br />

– Melyik testvéredhez<br />

– Az ikerhez – mondta Tabitha, és elengedte a kezét.<br />

<strong>Bride</strong> nem örült túlságosan, hogy Amandához mennek. – Amanda<br />

ismeri a pszichopata sorozatgyilkos barátomat. Még randi-tanácsokat<br />

is adott neki.<br />

Tabitha undorodva felhorkant. – Ne csodáld! Mandy mindig is<br />

pocsékul ítélte meg az embereket. Fúj! Sose hagyd, hogy<br />

összehozzon bármilyen férfival!<br />

– Ha jól emlékszem, ők is ugyanezt mondják rólad, Tabby.<br />

Tabitha nem foglalkozott vele. – Tudod, talán nem lenne rossz<br />

ötlet, ha összepakolnál néhány holmit, és Amandáékhoz költöznél,<br />

míg többet meg nem tudunk a sorozatgyilkos barátodról. Ha ismeri<br />

Amandát, akkor azt is tudja, hogy ne kekeckedjen vele.<br />

194


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> nem vitatkozott. Őszintén szólva nem akart otthon maradni<br />

úgy, hogy csak a farkasa védheti meg. Ha <strong>Vane</strong> tényleg pszichopata<br />

volt, megölheti a kedvencét és őt is.<br />

– Oké, adj egy percet!<br />

Tabitha a farkast simogatta, míg <strong>Bride</strong> felkapott néhány váltás<br />

ruhát, sminket és valamit, amiben aludhat.<br />

<strong>Vane</strong> lehajtotta a fejét, ahogy figyelte, amint <strong>Bride</strong> bepakol.<br />

Megnyugodott Tabitha javaslatától. Kyrianosz olyan házban élt,<br />

amibe még <strong>Vane</strong> sem törhetett be. Nem csak emberi bűnözők ellen<br />

volt védve, de a másvilági látogatók is ki voltak tiltva.<br />

Ott a falka tagjai nem érhették el a nőt, hacsak Kyrianosz be nem<br />

engedi őket, és az egykori Sötét-vadász okosabb volt annál, mint<br />

hogy beengedjen egy falka Vér-vadászt.<br />

Megnyalta Tabitha arcát és halás volt, amiért nem volt teljesen<br />

őrült.<br />

<strong>Bride</strong> semmi perc alatt összepakolt. Lekapcsolta a lámpákat és<br />

kinyitotta az ajtót.<br />

<strong>Vane</strong>-t megpróbálták hátra hagyni, de ő nem engedte.<br />

– Hadd jöjjön – mondta Tabitha, miközben <strong>Bride</strong> megpróbálta<br />

távol tartani őt a kocsijától.<br />

– De nem a nővéreddel él Terminátor<br />

– De igen, viszont ő elég barátságos a többi kutyával. Csak a<br />

vámpírokat gyűlöli.<br />

<strong>Bride</strong> ezt nem kommentálta. Helyette hagyta, hogy a farkas<br />

betelepedjen a hátsó ülésre. Mellé tette a csomagját, majd beszállt és<br />

várt, míg Tabitha is beugrott. Kivezetett az utcára és <strong>Bride</strong> szíve<br />

megállt, mikor észrevette <strong>Vane</strong> motorját a boltja előtt.<br />

– Mi az– kérdezte Tabitha.<br />

<strong>Bride</strong> a motorra mutatott. – Még itt van.<br />

195


<strong>Night</strong> Play<br />

– Fegyverre fel – mondta Tabitha, és előhúzta a Glockját, majd<br />

ellenőrizte a tárat.<br />

– Jó ég, Tabitha. Nem lőheted le.<br />

– Bízz bennem, megtehetem – Tabitha megérintette az arcán lévő<br />

sebhelyet. – most pedig menjünk, mielőtt megtalál!<br />

<strong>Bride</strong> hallgatott rá.<br />

Nem kellett sokat keresgélniük, hogy megtalálják Amanda és<br />

Kyrianosz óriási palotáját a Garden Districten. A görög stílusú ház az<br />

egyik legjobban őrzött épület volt az államban. És az egyik<br />

legnagyobb is volt.<br />

<strong>Bride</strong> felhajtott a kocsi feljáróra, és megállt egy masszív vaskapu<br />

előtt, amit csak belülről lehetett kinyitni.<br />

Tabitha előhúzta a telefonját, és felhívta Amandát.<br />

– Miért nem szólsz be egyszerűen a kaputelefonba – kérdezte<br />

<strong>Bride</strong>.<br />

– Mert Kyrianosz egy seggfej, és nem mindig enged be.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta. – Miért<br />

– Egyszer megpróbáltam megölni, és azóta se tette túl magát rajta.<br />

Esküszöm, úgy tud haragot tartani, mint senki más. – Megállt. – Hé,<br />

Mandy, én vagyok. Itt vagyunk a kapu előtt. Be tudnál engedni –<br />

Intett <strong>Bride</strong>-nak. – Én vagyok és <strong>Bride</strong> McTierney… jó, oké.<br />

A kapuk kinyíltak. – Köszönöm, nővérkém. Találkozunk egy perc<br />

múlva.<br />

<strong>Bride</strong> felhajtott a feljárón, és halkan felsóhajtott. Még sosem volt<br />

a kapukon belül ezelőtt, de a városban mindenki ismerte ezt a házat.<br />

Közelebbről még gyönyörűbb volt, mint az utcáról.<br />

Végigmentek a félköríves feljárón, és megálltak az elülső ajtó<br />

előtt, ami abban a pillanatban kinyílt, amint megálltak. Amanda<br />

Hunter lépett ki, kislányát a karjaiban tartva.<br />

196


197<br />

SHERRILYN KENYON<br />

A kicsi azon nyomban elkezdett fészkelődni, hogy meglátta<br />

Tabithát. – Mama, mama, mama! – sírta a kislány, Tabitha felé<br />

nyújtózkodva, aki felkapta őt és magához ölelte.<br />

Mielőtt Tabitha arca megsérült, a két nőt csak az öltözködésük<br />

alapján lehetett megkülönböztetni. Míg Tabitha gót tyúknak nézett<br />

ki, Amanda inkább az extrémben utazott. Most egy fekete nadrágot<br />

és egy vékony, sötétzöld kasmír felsőt viselt.<br />

– Mi hozott ide titeket – kérdezte Amanda.<br />

– Egy pszichopata üldözi őt – mondta Tabitha, míg <strong>Bride</strong><br />

kiengedte a farkast és megfogta a táskáját.<br />

Amanda együttérzőn nézett rá. – Jól vagy, <strong>Bride</strong><br />

<strong>Bride</strong> a farkasra nézett. – Azt hiszem, igen. Sajnálom, hogy ezt a<br />

nyakadba varrom.<br />

– Ugyan már – mondta Amanda, és <strong>Bride</strong> felé indult. – Tudom,<br />

hogy a húgom mennyire szeret téged. Gyűlölném, ha valami történne<br />

veled. – Amanda megfagyott, ahogy észrevette a farkast, és<br />

összeráncolta a homlokát.<br />

– Nem baj, hogy idehoztam – kérdezte <strong>Bride</strong>. – Tabitha azt<br />

mondta, nem lesz baj belőle.<br />

Amanda, még mindig homlokráncolva Tabithára nézett. – Nem<br />

baj…<br />

Amanda kinyújtotta a kezét a farkasnak, aki azonnal odament<br />

hozzá. – Azt hiszem, szeretnél bemenni, igaz, nagyfiú<br />

A farkas visszament <strong>Bride</strong>-hoz.<br />

– Vagy még sem – mondta Amanda. – Miért nem megyünk be<br />

mindannyian és mesélsz arról az őrültről, aki a nyomodban van,<br />

<strong>Bride</strong><br />

Követték Amandát a házba. <strong>Bride</strong> felkészítette magát rá magát, de<br />

még így is lenyűgözte a hely nagysága és a lélegzetelállító antik<br />

gyűjtemény, ami vetekedett egy múzeuméval. Még sosem látott ilyet.


<strong>Night</strong> Play<br />

De a legfurcsább az egészben az, hogy az antik dolgok keveredtek<br />

jelenkori bútorokkal, mint például a fekete plüss kanapéval, és a<br />

drága szórakoztató berendezésekkel.<br />

Nem is említve a vámpíros cuccokat. Még egy koporsó alakú<br />

dohányzó asztaluk is volt.<br />

Milyen különös…<br />

Egy lenyűgöző, szőke férfi jött be a szobába a folyosóról, és<br />

elkezdett átkozódni, amint meglátta Tabithát a társalgóban.<br />

– Én is szeretlek, Kyr – mondta Tabitha nyílt, barátságos<br />

mosollyal.<br />

A férfi mélyen felsóhajtott, mintha óriási türelmébe kerülne<br />

Tabithával foglalkoznia. – Öltél vámpírt az utóbbi időben –<br />

kérdezte.<br />

– Éppenséggel nem, de te még mindig lélegzel – Tabitha<br />

Amandához fordult. – Mikor fog már Geritol belehalni az öregségbe<br />

Kyrianosz összeszűkült szemekkel nézett a sógornőjére, majd a<br />

feleségére fordította a tekintetét. – Tudod, én mindig azt hittem, hogy<br />

a gonosszal harcolok. De aztán találkoztam az ikertestvéreddel.<br />

Mellette a többiek csak kispályások.<br />

– Abbahagynátok – kérdezte Amanda szemforgatva. –<br />

Társaságunk van, és ha már a gonoszról beszélünk, miért nem nézel<br />

vele szembe gyerekszobában, és cseréled ki a lányodon a pelenkát<br />

– Bármit megteszek érte, ha Tabitha nem tudja megfertőzni az<br />

őrültségével. Még a toxikus mérgekkel is szembenézek, ha kell.<br />

Tabitha erre felnevetett. – Gyerünk, kicsi Marissa, csinálj valami<br />

csúnyát, mikor apu tisztába tesz, oké<br />

A kicsi felnevetett, mikor Tabitha átadta az apjának.<br />

Kyrianosz már az emelet felé indult, mikor észrevette a farkast,<br />

aki <strong>Bride</strong> mögött ült.<br />

– Az, akire gondolok – kérdezte Amanda őt.<br />

198


SHERRILYN KENYON<br />

Kyrianosz bólintott. – Igen, azt hiszem.<br />

<strong>Bride</strong> szíve megállt. – Ismeritek a gazdáját<br />

Kyrianoszt kényelmetlenül érintette a kérdés. – Neki sosem lesz<br />

igazi gazdája senki. Hogy került hozzád<br />

– Felbukkant a házamnál, és befogadtam.<br />

Kyrianosz és Amanda egy sokatmondó pillantást váltottak. –<br />

Engedte neked<br />

– Nos, igen.<br />

Tabitha kinyitotta a száját, mintha hirtelen megértette volna, miről<br />

beszélnek. – Ó, édes istenem, mondjátok, hogy ő nem a furcsa<br />

barátaitok egyike.<br />

– Jobbak, mint a tieid – vágott vissza Kyrianosz. – Ők legalább<br />

nem őrültek.<br />

– Ja, ez igaz. Ők csak… – Tabitha csettintett egyet a nyelvével,<br />

majd egy hamiskás mosolyt küldött <strong>Bride</strong> felé. – Nem mutatod meg<br />

neki a kezed Biztos vagyok benne, hogy sokat tud a rejtélyes<br />

sorozatgyilkosodról.<br />

<strong>Bride</strong> habozott. – Ismer sorozatgyilkosokat<br />

– Ismer néhány kellemetlen figurát.<br />

– És Tabitha vezeti a listát.<br />

– Kyrianosz! – szólt rá élesen Amanda.<br />

Tabitha keresztbe tette a karját, és érdektelenül vállat vont. –<br />

Semmi baj, Mandy. Hagyd, hogy pöcs legyen! Legalább nem én<br />

vagyok az, aki kopaszodik.<br />

Kyrianosz arca hirtelen hamuszínű lett, majd gyorsan<br />

végigsimított a hajvonalán.<br />

– Nem kopaszodsz – mondta Amanda, majd a testvéréhez fordult.<br />

– Abbahagynád a férjem szekálását<br />

– Geritol kezdte.<br />

199


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> már nem tudta, mit gondoljon róluk. Ők voltak a<br />

legkülönösebb család, akiket valaha látott. – Talán a rendőrséget<br />

kellett volna hívnom.<br />

– Nem – mondta Tabitha unott hangon. – Semmi kétség, a<br />

sorozatgyilkosod őket is megölte volna. Mutasd meg a kezed!<br />

Kissé habozott, majd <strong>Bride</strong> odament a férfihoz. – Láttál már<br />

valaha ilyet<br />

Kyrianosz bólintott.<br />

<strong>Bride</strong> nyelt egyet félelmében. – Meg fogok halni<br />

– Nem – mondta és a szemébe nézett. – Ez nem a halál jele.<br />

<strong>Bride</strong> felszabadultan sóhajtott fel. – Akkor mi ez<br />

A férfi hátradőlt, mielőtt válaszolt. – Ezt nem mondhatom el<br />

neked. De azt megígérhetem neked, hogy az, akinek a jele egyezik a<br />

tiéddel, előbb ölné meg magát, semmint hogy ártson neked.<br />

<strong>Bride</strong> összezárta a kezét. – <strong>Vane</strong> is ezt mondta.<br />

Kyrianosz tekintete a farkasra vándorolt. – Nos, akkor<br />

megbízhatsz benne. És most, ha megbocsátotok, van egy rám váró<br />

pelenka.<br />

– Ez minden, amit elmondasz neki – kérdezte Tabitha, mikor<br />

elindult.<br />

– Ez minden, amit elmondhatok neki – mondta Kyrianosz<br />

jelentőségteljesen, és felment az emeletre.<br />

Tabitha fújtatott. – Hát nem te vagy Mr. Információ.<br />

– Tabby – mondta Amanda, megfogta a karját, és a kanapé felé<br />

húzta. – Hagyd békén! – Elnézően <strong>Bride</strong>-ra mosolygott. – Hozzak<br />

valamit inni vagy enni<br />

– Nem köszönöm. Jól vagyok. Már amennyire egy ilyen furcsa<br />

napon jól lehet valaki.<br />

<strong>Bride</strong> leült a kanapéra, míg a farkas felment az emeletre<br />

Kyrianosz után.<br />

200


201<br />

SHERRILYN KENYON<br />

– Jaj, ne – mondta <strong>Bride</strong> és utána akart menni.<br />

– Semmi baj – mondta Amanda, és megállította őt, megkerülve a<br />

koporsó dohányzóasztalt. – Hagyjad, hadd menjen! Majd a férjem<br />

lehozza pár perc múlva.<br />

– Biztos, hogy nem baj<br />

Amanda bólintott.<br />

†<br />

Kyrianosz épp befejezte Marissa pelenkájának a kicserélését,<br />

mikor megérezte a Vér-vadász jelenlétét az ajtóban. – Te vagy az,<br />

<strong>Vane</strong><br />

<strong>Vane</strong> kinyitotta a gyerekszoba ajtaját. – Kösz, hogy nem árultál el.<br />

Kyrianosz kidobta a koszos pelenkát, és felvette Marissát. A<br />

kislány az egyik nedves tenyerét odacsapta apja arcára, majd<br />

játékosan megcsipkedte. – Semmi gond. Szóval, mi van veletek<br />

– Nem tudom. Ő volt az az ember, akivel kapcsolatban<br />

megkérdeztelek titeket.<br />

– Rájöttem, amint megláttam őt. Elmondhattad volna nekünk,<br />

hogy <strong>Bride</strong> az.<br />

<strong>Vane</strong> frusztráltan felsóhajtott, és nem törődött az utolsó<br />

mondattal. – Hogyan mondjam meg neki, hogy mi vagyok Amanda<br />

hogy viselte, mikor megtudta, hogy Sötét-vadász vagy<br />

– Jóindulatúan és méltósággal fogadta. Persze az is segített, hogy<br />

az ikertestvérét célba vették. Szóval, mindent összevetve én voltam a<br />

kisebbik rossz.<br />

<strong>Vane</strong> furcsán nézett rá.<br />

– <strong>Bride</strong> családjában nincsenek őrültek – kérdezte Kyrianosz.<br />

– Amennyire én tudom, nincsenek.<br />

– Akkor cseszheted!


<strong>Night</strong> Play<br />

– El sem tudod képzelni, mennyire – morogta az orra alatt <strong>Vane</strong>. –<br />

A falkám tudja, hogy New Orleansban vagyok. Már rám küldtek egy<br />

tesserát.<br />

Kyrianosz átérezte a farkas helyzetét. Volt már hasonló<br />

helyzetben, és nehéz volt megfelelni a természetfölötti énjének,<br />

mikor a szíve egy emberért ver. – El akarod hagyni őt<br />

<strong>Vane</strong> a férfi karjában lévő gyerekre nézett, és egyik részét<br />

fájdalmasan érintette a látvány. Sosem gondolt arra, hogy gyereke<br />

legyen, mielőtt <strong>Bride</strong>-dal találkozott. És igazából különös volt látni<br />

az egykori Sötét-vadászt apaszerepben.<br />

Milyen lenne a saját gyermekét tartani a karjaiban<br />

Az elméje hátsó zugaiban látta a lányát vörös hajjal és porcelán<br />

bőrrel… mint az édesanyja.<br />

– Nem sodorhatom veszélybe a családodat – mondta <strong>Vane</strong> halkan.<br />

– Lehet, hogy halandó vagyok, de azért még tudok harcolni.<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Nem, nem tudsz. És a feleséged sem. Az én<br />

népem tagjai a mágiának és az elemeknek parancsolnak. Sosem<br />

harcoltál még ezelőtt a katagariaival, és fogalmad sincs, mire<br />

vagyunk képesek.<br />

Kyrianosz megcserélte a karjait a kicsi alatt, mikor az elkezdett<br />

mocorogni. – Akkor mit fogsz tenni<br />

– Nem tudom. – És már elege volt abból, hogy nem tudja. Egy<br />

évvel ezelőtt <strong>Vane</strong> pontosan tudta, ki ő, és mit akart.<br />

Hogyan élje az életét, és hogyan öljön meg bárkit, aki fenyegeti.<br />

Mióta anya meghalt, azóta elveszettnek érzete magát.<br />

Egészen addig így volt, míg nem találkozott <strong>Bride</strong>-dal a boltjában,<br />

és végre a kétségbeesésen kívül mást is érzett.<br />

Most még azt sem tudta, mit érez.<br />

– Kyrianosz!<br />

202


SHERRILYN KENYON<br />

Mindkét férfi ugrott egyet Amanda hívására. Kyrianosz magához<br />

szorította a lányát, mikor a lépcsőhöz szaladtak.<br />

<strong>Vane</strong> félúton járt lefelé, mikor olyat látott, amitől a vér<br />

megfagyott az ereiben.<br />

Jasyn Kallinos, a katagari sólyom, aki ideiglenesen a Szentélyben<br />

élt, ott állt a társalgóban, emberi formában, vérezve. Amanda az<br />

ajtónál állt, egyik kezében a kilinccsel. Behívta őt.<br />

<strong>Vane</strong> átugrott a korláton, és a fekete-fehér márvány padlón<br />

landolt, Jasynnel szemben. Mikor felegyenesedett, nem törődött<br />

<strong>Bride</strong> figyelmeztető kiáltásával.<br />

– Mi történt – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Azok a kibaszott farkasok megtámadtak. – Szaggatottan szedte a<br />

levegőt, majd Jasyn, fájdalommal a szemében <strong>Vane</strong> szemébe nézett.<br />

– Megölték Fanget.<br />

203


8. FEJEZET<br />

V<br />

ane nem kapott levegőt, mikor Jasyn szavai visszhangot vertek a<br />

fejében. Fang halott<br />

Nem. Ez nem lehet. Az öccse nem halhatott meg. Képtelenség.<br />

Csak Fang maradt neki, és megesküdött, hogy látja majd, amikor egy<br />

nap a testvére végre helyrejön.<br />

Felvonyított a fájdalomtól, ami átszáguldott a szívén. Hogy<br />

történhetett ez Hogy kaphatták el Fanget<br />

Jasyn az egyik kezét a vérző vállára tette, és összegörnyedt a<br />

fájdalomtól. – Próbáltuk megmenteni őt, <strong>Vane</strong>. Megtettünk mindent,<br />

amit csak tudtunk.<br />

<strong>Vane</strong> ránézett, és visszatartotta a fájdalom könnyeit.<br />

És ő most mindent meg fog tenni, hogy megfizessen ezért a<br />

farkasoknak. Düh tört fel benne, egyenesen a lelke mélyéről. Nem<br />

volt olyan erő ezen a földön, ami megvédhetné őket tőle.<br />

Semmilyen menedék nem óvja meg őket a haragjától.<br />

Mindegyikőjüket el fogja kapni, beleértve az apját is.<br />

A látása elsötétült, és az ajtó felé vette az irányt, de Kyrianosz az<br />

útjába állt. Átadta a lányát a feleségének. – Mit gondolsz, mit fogsz<br />

most csinálni<br />

– Megölöm őket.<br />

204


205<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Kyrianosz megfeszült, mintha tudná, hogy épp harcolni akar vele.<br />

– Nem teheted.<br />

– Csak figyelj! – <strong>Vane</strong> próbált elteleportálni a házból, de nem volt<br />

rá képes. – Mi a pokol<br />

– Nem fogom hagyni, hogy öngyilkosságot kövess el! – mondta<br />

Amanda makacsul. A lányát odaadta a húgának. – Nem engedem,<br />

hogy megtedd!<br />

<strong>Vane</strong>-t nagyon csábította, hogy visszalökje a nőre a varázslatát, de<br />

nem akarta bántani. Nem tudta, hogy kit próbál visszatartani, és nem<br />

tudta, hogy nagyon könnyen szétrepesztheti a nő erejét, miközben<br />

még csak meg sem erőlteti magát. – Nem vagy olyan erős, mint<br />

amilyennek hiszed magad, Amanda. Engedd fel az erőm!<br />

– Nem. A bosszú nem megoldás.<br />

– A bosszú az egyetlen megoldás – mondta Jasyn a háta mögül. –<br />

Engedd, hadd menjen!<br />

Valami különöset érzett ekkor <strong>Vane</strong>. Egy furcsa vibrálást…<br />

Jasyn felé fordult.<br />

A férfi ugyanúgy nézett ki, mint a katagari sólyom. Ugyanaz a<br />

magasság és testfelépítés.<br />

De vérzett…<br />

Megsérült.<br />

<strong>Vane</strong> megállt, ahogy a tények elárasztották az elméjét. A katagaria<br />

számára majdnem lehetetlen volt fenntartani az emberi formájukat,<br />

mikor megsérültek. Csak a legerősebbek legerősebbjei voltak erre<br />

képesek. És csak akkor tették ezt, ha nem volt más választásuk,<br />

minthogy az emberi világban rejtőzzenek el, és nem kockáztathatták<br />

meg a lebukást. Az emberi alakot fenntartani ilyen körülmények<br />

között elszívta a fizikai és a mágikus erejüket egyaránt. Hihetetlenül<br />

sebezhetővé tette őket a támadásokkal szemben, és könnyen halállal<br />

végződhetett.


<strong>Night</strong> Play<br />

Miért kockáztatna ilyesmit Jasyn<br />

Jasyn még a legjobb körülmények között is utált emberi alakot<br />

ölteni. Egyébként Jasyn mindent és mindenkit gyűlölt. Miért küldték<br />

volna a medvék pont őt a hírrel<br />

És Jasyn miért jött volna el<br />

<strong>Vane</strong> összehúzta a szemét, mikor egy rossz érzés tört rá. – Ki<br />

vagy te<br />

A „sólyom” pislogás nélkül nézett rá. – Tudod, ki vagyok.<br />

– Kyrianosz, védd meg a nőket! – vicsorogta <strong>Vane</strong>, és<br />

visszaszerezte az erejét Amandától.<br />

Amanda felsikoltott, de <strong>Vane</strong> habozott, mikor rájött, mivel áll<br />

szemben.<br />

– Alastor – morogta, és rávicsorgott a démonra.<br />

A démon nevetett. – Okos vagy, farkas.<br />

Tabitha belekezdett egy latin nyelvű elűző varázslatba. A démon<br />

előre lökte a kezét, és a csapás a hátsó falnak lökte nőt.<br />

<strong>Vane</strong> deréktájon elkapta, és a társalgó ajtajának akarta lökni.<br />

Mielőtt megtehette volna, a démon eltűnt, és <strong>Vane</strong> erősen beütötte a<br />

vállát.<br />

<strong>Vane</strong> felszisszen a fájdalomtól és dühtől, mert az egész válla fájt.<br />

Anélkül, hogy megállt volna, elővette a telefonját és felhívta a<br />

Szentélyt.<br />

– Nicolette – mondta, amint Mama Medve felvette. – Fang még<br />

életben van<br />

– Természetesen, cher. Itt vagyok a szobájában Aimee-vel együtt.<br />

– Biztos vagy benne – kérdezte, csak az öccsére tudott gondolni,<br />

de nem merte védtelenül hagyni Kyrianoszt és a nőket.<br />

– Oui. Épp most érintettem meg, életben van és viszonylag jó<br />

állapotban.<br />

<strong>Vane</strong> térdre esett a megnyugvástól.<br />

206


207<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Fang életben van.<br />

– Vigyázzatok rá nagyon! – mondta halkan, elakadó hangon. –<br />

Valaki felbérelte Alastort.<br />

A medve franciául átkozódott.<br />

– Ne aggódj! – mondta végül. – Senki sem fogja bántani a<br />

testvéred. Ha a démon itt felbukkan, az lesz élete utolsó hibája.<br />

<strong>Vane</strong> hallotta, ahogy a nő utasítja a lányát, hogy szóljon a<br />

menedék két legveszélyesebb tagjának, hogy vigyázzanak a farkasra.<br />

– Merci, Nicolette.<br />

Szétkapcsolta a hívást és látta, hogy Amanda a testvére mellett<br />

térdel, aki most már ülő helyzetben volt, és a fejét fogta.<br />

Tabitha letörölte a vért az orráról, és halkan átkozódott. – Nagyon<br />

gyűlölöm a démonokat – motyogta felindultan.<br />

<strong>Vane</strong> használta az erejét, és meggyógyította a nőt, majd<br />

helyrehozta a falban esett károkat.<br />

Tabitha szeme elkerekedett, mielőtt lábra küzdötte magát.<br />

– Jól vagy, Tabby – kérdezte Amanda, aki a húgáról az újonnan<br />

helyrehozott falra nézett.<br />

Tabitha bólintott.<br />

<strong>Vane</strong> lassan felemelkedett. A tekintete <strong>Bride</strong>-ra szegeződött, aki a<br />

kanapéról őt figyelte.<br />

– Megsebeztelek, Amanda – kérdezte <strong>Vane</strong>, anélkül, hogy levette<br />

volna a szemét a párjáról.<br />

– Nem volt túl kellemes – mondta Amanda. – Figyelmeztethettél<br />

volna, mielőtt kitörtél a varázslatomból.<br />

– Sajnálom. Nem volt idő.<br />

– Mégis, mi történt – kérdezte <strong>Bride</strong> halkan. A kanapén ült,<br />

mintha odafagyott volna. – Mi folyik itt<br />

<strong>Vane</strong> egy kényelmetlen pillantást váltott Amandával és<br />

Kyrianosszal. Hogy a fenébe fogja ezt megmagyarázni neki


<strong>Night</strong> Play<br />

Kyrianosz felkapta a lányát, aki úgy tűnt, nem vette észre, hogy<br />

démon járt a házban. De végül is babázott már eggyel korábban.<br />

Marissának ez egy átlagos nap volt csupán.<br />

Kyrianosz Amandához és Tabithához ment. – Szerintem be<br />

kellene mennünk a konyhába, és tenni egy kis jeget Tabby fejére.<br />

– Szállj le rólam, Geritol, vagy neked kell a jég az ágyékodra! –<br />

mondta Tabitha, miközben elindultak a konyha felé.<br />

<strong>Vane</strong> addig várt, míg egyedül nem maradtak <strong>Bride</strong>-dal.<br />

Ez lesz egész élete legkínosabb jelenete. Még azt sem tudta, hol<br />

kezdje. De most legalább nem rettegett tőle.<br />

Ez azért már haladás, akárhogy is nézzük.<br />

<strong>Bride</strong> a hitetlenségtől döbbenten ült, és próbált értelmet találni<br />

ebben… Még azt sem tudta, minek nevezze ezt az egészet.<br />

Abban sem volt biztos, mit látott. Minden olyan gyorsan történt. A<br />

kopogás az ajtón, a bejövő vérző ember, aki csak úgy eltűnt a<br />

semmibe.<br />

Zavarodottnak érezte magát, és az elméje hátsó zugában azt<br />

gondolta, talán a Kész Átverés Show-ban van. Van még egyáltalán<br />

Kész Átverés<br />

Talán ez egy újfajta valóság show.<br />

Hogyan Őrülj Meg Egyetlen Délután Alatt.<br />

A gondolatai elkalandoztak, miközben azért harcolt, hogy fogást<br />

találjon a bizarr események felett.<br />

– Kyrianosz azt mondta, nem vagy pszichopata sorozatgyilkos. –<br />

Ez még <strong>Bride</strong>-nak is ostobán hangzott, de nem tudta, mi mást<br />

mondhatna neki.<br />

– Nem – mondta halkan és elé sétált. – De nem vagyok ember<br />

sem.<br />

Tabitha dühös hangja visszhangot vert a konyhában. – Hogy érted<br />

azt, hogy az a fickó egy nyamvadt kutya<br />

208


SHERRILYN KENYON<br />

Mindketten megfordultak, mikor Tabitha berontott a szobába.<br />

– Te kutya vagy – kérdezte <strong>Vane</strong>-t.<br />

– Farkas – javította ki <strong>Vane</strong>.<br />

<strong>Bride</strong> felállt és megkerülte a kanapét, hogy az közte és <strong>Vane</strong><br />

között legyen. Ez nem volt valóság.<br />

Nem. Ez egy álom. Beverte a fejét. Vagy valami ilyesmi.<br />

– Úúú – Tabitha gúnyosan elmosolyodott. – Tudnom kellett volna,<br />

mikor akkor éjjel megjelentél az étterem előtt. Túl okos voltál egy<br />

átlagos bestiához.<br />

Kyrianosz jött be az ajtón és megpróbálta kihúzni Tabithát a<br />

konyhába.<br />

Tabitha lerázta magáról a kezét. – <strong>Bride</strong>-nak szüksége van rám. Ő<br />

nincs hozzászokva az őrültekhez.<br />

– Haza kell mennem! – mondta <strong>Bride</strong>, miközben egy különös<br />

érzés árasztotta el. Mintha az elméje visszautasítana mindent, amit<br />

hallott.<br />

<strong>Vane</strong> egy kutya…<br />

Ja, persze. Nos, a legtöbb férfi kutya volt, de ezt csak képletesen<br />

mondták.<br />

Nem. Ez csak egy különös álom. <strong>Vane</strong> nyilván beletett valamilyen<br />

drogot az ebédjébe, és most hallucinál. Ha felébred, biztos, hogy<br />

kihívja a rendőrséget.<br />

Az ajtó felé indult, de <strong>Vane</strong> megjelent előtte. – Nem mehetsz el!<br />

– Ó, de igen – vágta oda élesen. – Ez csak egy rossz pszichotikus<br />

hallucináció, és megtehetek bármit, amit csak akarok. Csak figyelj!<br />

Mindjárt madárrá változok.<br />

Oké, nem tette.<br />

<strong>Bride</strong> egy egész percet várt. – Miért nem vagyok madár Madár<br />

akarok lenni.<br />

209


<strong>Night</strong> Play<br />

– Mert nem álmodsz – mondta <strong>Vane</strong>, és az egyik kezét a nő<br />

karjára tette. – Ez valóság, <strong>Bride</strong>. A maga elcseszett módján.<br />

– Nem, nem, nem – tartott ki a véleménye mellett. – Ez nem<br />

valóság. Nem vagyok hajlandó elhinni. Ez… – <strong>Bride</strong> megállt a<br />

mondat közepén, mikor észrevette Kyrianosz lányát. Marissa<br />

bemászott a szobába. A gyerek a kanapé közelébe mászott, leült és<br />

elkezdett nevetni.<br />

Feltartotta egyik aprócska karját, és koporsó alakú dohányzó<br />

asztalról odarepült hozzá az egyik csésze, egyenesen a kezébe. –<br />

Rissa, csésze, apu – mondta boldogan, habár még túl kicsi volt<br />

ahhoz, hogy beszéljen.<br />

– Ja – mondta <strong>Bride</strong>, míg Marissa a pohárból ivott, aztán<br />

Kyrianosz felkapta a lányát a padlóról. – Kétségtelenül egy vadvízi<br />

evezés kellős közepén vagyok.<br />

El akart menni <strong>Vane</strong> mellett, de az megállította.<br />

– Kérlek, <strong>Bride</strong>, meg kell hallgatnod, mert az életed veszélyben<br />

van, de nem én jelentem a fenyegetést.<br />

Felnézett az elbűvölő mogyoró zöld szemekbe és azon<br />

gondolkodott, vajon ez is a hallucináció része-e.<br />

Talán mindez meg sem történt. Talán még mindig az ágyban van<br />

Taylorral, és mindez csak hosszú, furcsa álom.<br />

Megrázta a fejét, és <strong>Vane</strong>-re nézett. – Nem tudom elfogadni azt,<br />

amit láttam. Ez nem lehetséges.<br />

<strong>Vane</strong> feltartotta a tenyerét, amin ugyanaz a tetoválás volt, mint az<br />

övén. – Nem tudom, hogyan segíthetnék azon, hogy ezt elfogadd. A<br />

hihetetlen dolgok azóta az életem részét képezik, mióta<br />

megszülettem. Én…<br />

<strong>Vane</strong> felsóhajtott, majd leejtette a kezét a válláról és előhúzta a<br />

mobilját, majd felhívott egy számot.<br />

Felhív valakit Most<br />

210


211<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Miért ne Volt annyi értelme, mint az események többi részének.<br />

Mit evett ebédre Nyilván nagyon kemény anyag lehetett. Jobb<br />

lesz, ha megjegyzi, hogy ne egyen többet belőle.<br />

<strong>Vane</strong> tekintete továbbra is rajta nyugodott. – Acheron, szükségem<br />

lenne egy szívességre. Nem érdekel, mibe kerül. Kyrianosz házában<br />

vagyok a párommal, és szükségem van rá, hogy idegyere és<br />

megvédd, míg meg nem szabadul tőlem.<br />

– Pár – ismételte <strong>Bride</strong>. – Mint „barát”<br />

– Mint „feleség” – mondta Tabitha.<br />

<strong>Bride</strong> elképedt. – Nem vagyok házas.<br />

<strong>Vane</strong> eltette a telefont. – Nem, nem vagy az, <strong>Bride</strong>. – Megérintette<br />

az arcát az egyik meleg kezével és hosszan, szomorúan a szemébe<br />

nézett. – Senki nem kényszerít téged semmire, amit nem akarsz.<br />

Végigsimított az arccsontján a nagyujjával. – Maradj itt, ahol a<br />

dolgok általában normálisak, és ahol biztonságban leszel a következő<br />

két hétben. Én nem foglak még egyszer zavarni. Esküszöm. Csak<br />

maradj biztonságban a kedvemért.<br />

Nehéz volt félni egy olyan férfitól, aki úgy néz rá, mint <strong>Vane</strong>. Az<br />

őszinteség sütött a szeméből. Ahogy a szükség és a sóvárgás is.<br />

<strong>Bride</strong> bizonytalan volt.<br />

Félt.<br />

– Mi vagy te – kérdezte.<br />

<strong>Vane</strong> lenézett, vett egy mély levegőt, majd felemelte a fejét.<br />

<strong>Bride</strong> elképedt, mikor meglátta a férfi fél arcát borító mélyvörös<br />

tetoválást, ami hasonló volt a tenyerükön lévőhöz.<br />

– Ember vagyok – mondta gyötrődő hangon. – És mégsem<br />

teljesen az. – Az egyik kezét a vállára tette. – Sosem ismertem<br />

gyengédséget – suttogta. – Addig a percig nem, míg nem találkoztam<br />

veled, és meg nem érintettél. Az életem veszélyes és erőszakos. Sötét<br />

és kicsavart, és nincs benne hely olyasvalaki számára, mint te. Több


<strong>Night</strong> Play<br />

ember akarja a halálom, mint amennyit meg tudnék számolni. Nem<br />

fognak leállni és te… – a fogait csikorgatta, mielőtt újra beszélni<br />

kezdett. – Nem lesz semmi, amire vágyakoznod kellene életed<br />

hátralévő részében. Esküszöm, arra a kevés emberségre, ami még<br />

maradt a lelkemben.<br />

Hátra lépett, majd az ajtóhoz ment. – Vigyázz rá a kedvemért,<br />

Kyrianosz!<br />

Majd eltűnt.<br />

<strong>Bride</strong> kiüresedettnek érezte magát a hirtelen eltűnés miatt, és<br />

valami ismeretlen okból fájt a szíve.<br />

Ránézett Tabithára, akinek könnyes volt a szeme. – Kutya vagy<br />

sem – mondta Tabitha –, ez nagyon… – <strong>Bride</strong>-hoz sietett és az ajtó<br />

felé lökdöste. – Ne hagyd, hogy elmenjen, <strong>Bride</strong>! Hívd vissza!<br />

Nem is kellett volna mondani, <strong>Bride</strong> már az ajtó felé tartott.<br />

– <strong>Vane</strong>! – hívta, a szeme őt kereste.<br />

Semmilyen nyoma nem volt.<br />

– <strong>Vane</strong>! – próbálta újra, még hangosabban.<br />

A szíve megtört, visszalépett a házba és beleütközött Tabithába. –<br />

Nem hiszem el, hogy hagytam elmenni.<br />

– Nem hiszem el, hogy az az idióta elment.<br />

<strong>Bride</strong>-ot elárasztotta a pánik, mikor meghallotta a hangot. Nem<br />

Tabitha volt az. Hanem a démon.<br />

És egy szemvillanás alatt minden elsötétült.<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> elsétált Kyrianosz házától és mindent megtett, hogy<br />

figyelmen kívül hagyja <strong>Bride</strong> hívását. A szíve darabokra tört a<br />

gondolattól, hogy elveszti.<br />

212


213<br />

SHERRILYN KENYON<br />

A helyes dolgot tette. El kellett engednie. Akkor miért fájta<br />

annyira<br />

Már pedig nagyon fájt. Kínozta és égette a szívét, és nem volt<br />

benne biztos, hogy kibírja.<br />

Ez volt a legjobb, amit tehetett.<br />

Ő ember volt, míg <strong>Vane</strong>…<br />

Farkas volt, aki szerette őt. <strong>Vane</strong> átkozódott az állítás valódiságán.<br />

Olyan kétségbeesetten le szerette volna tagadni, de nem tudta. A nő<br />

volt mindene.<br />

Nem volt semmi a világon, amit ne tett volna meg érte. Imádta,<br />

ahogy ránézett, mintha őrült volna. Ahogy halkan dúdolt, miközben a<br />

port törölte. Ahogy mindig biztosra ment, hogy megossza vele az<br />

ennivalóját.<br />

Az érzések, amikor a karjaiban tartott, suttogó hangját, mikor a<br />

nevét mondta orgazmus közben.<br />

A pokolba, még azt is szerette, ahogy ívbe feszítette a hátát.<br />

– Ó, baszd meg! – morogta. Nem fogja csak úgy elengedni.<br />

Szerette őt, és nem fogja csak úgy otthagyni. A nélkül nem, hogy<br />

harcolna érte, és legalább el ne mondja neki, amit érez.<br />

Visszafordult a ház felé.<br />

– <strong>Vane</strong>! Gyere gyorsan!<br />

Megállt Kyrianosz mély hangjára. A sürgetésre, amit az egykori<br />

Sötét-vadász hangjában hallott.<br />

Visszateleportált a házba, és a társalgóban jelent meg. Látta<br />

Kyrianoszt a lányával és Tabithával. <strong>Bride</strong> nem volt sehol.<br />

Rossz érzés fogta el. – Hol van <strong>Bride</strong><br />

– A démon elvitte – mondta Tabitha.<br />

Az állati része bosszúért üvöltött. Kiterjesztette az érzékeit, de<br />

nem talált semmit a levegőben. Semmi illatot, semmi nyomot.<br />

Nem számít. Alastor elvitte a párját.


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> meg fogja találni, és mikor megvan, eggyel kevesebb démon<br />

lesz az univerzumban.<br />

†<br />

<strong>Bride</strong> sikítani akart, de nem tudott. Úgy tűnt, a hangszálai<br />

lebénultak.<br />

A látása hirtelen visszatért, és fájt tőle a szeme.<br />

Pislogott egyet és körbenézett. Valamiféle háznak egy régi<br />

szobájában lehetett. Hosszú volt és széles, régimódi megrakott tűz<br />

égett bent, kandalló vagy valódi tűzhely nélkül.<br />

– Ne félj! – mondta a démon és elengedte.<br />

Ellépett mellőle. A jóképű szőke helyett, aki korábban volt, most<br />

förtelmes volt. A bőre mély, sötétlila volt, a haja és a szeme pedig<br />

vörös.<br />

A lábai kicsavartak voltak, és leginkább egy túlméretezett<br />

furkósbotra emlékeztetettek. Elsántikált az ajtóhoz és kinyitotta.<br />

– Bryani! – kiáltott ki, majd visszanézett, és úgy szimatolt, mint<br />

egy állat. A fogai túl nagyok voltak a szájához képest, és mikor<br />

beszélt, selypített. – Senki sem fog bántani, bobbin.<br />

<strong>Bride</strong>-nak kezdett elege lenni abból, hogy mindenki ezt mondja. –<br />

Hol vagyok<br />

A démon megtörölte az orrát. – Ne aggódj, bobbin! Itt<br />

biztonságban vagy.<br />

– Ott is biztonságban voltam, ahonnan elhoztál. – Valamilyen<br />

szinten.<br />

Miféle elcseszett hallucináció ez Ha elveszti az ezét, jobban örült<br />

volna, ha ez <strong>Vane</strong> mellett történik, nem pedig a ronda szörnyeteggel,<br />

aki alig tud beszélni.<br />

214


SHERRILYN KENYON<br />

A démon arrébb lépett, és beengedett egy gyönyörű nőt, aki<br />

<strong>Bride</strong>-ot a fiatal Grace Kelly-re emlékeztette, csak ennek a nőnek<br />

durva sebhelyek borították az arcát és a nyakát, amik mellett a<br />

Tabitháé eltörpült.<br />

A hegek alatt egy <strong>Vane</strong>-éhez hasonló mintázatú, vörös tetoválást<br />

viselt az arcán.<br />

A húszas évei közepén járó nőknél nem tűnt idősebbnek, és mégis<br />

úgy viselkedett, mint egy királynő. Úgy lépett be a szobába, mintha<br />

az övé lenne, és kihívna bárkit, aki megkérdőjelezi őt.<br />

Szőke copfja elegánsan a feje köré volt csavarva, és egy arany<br />

gyűrű tartotta a helyén, ami nagy gyémántokkal, rubinokkal és<br />

zafírokkal volt kirakva.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta a nő ruhája láttán. Amit viselt, az olyan<br />

volt, mintha a Xéna egyik részéből jött volna elő. Arany test-páncél<br />

borította az egész felsőtestét, de a karjait csupaszon hagyta, bár a<br />

csuklóján és az alkarján szintén arany vértet viselt. Vörös és<br />

sötétzöld kockás szoknyája pedig bő volt és sokrétegű.<br />

És ami még lenyűgözőbb, a nőnek egy kard, egy íj és egy tegez<br />

nyílvessző volt a hátára erősítve.<br />

Ó igen, most már biztos, hogy megőrült, határozta el <strong>Bride</strong>. Az<br />

elméje totál megbomlott. Talán már meg is halt.<br />

Olyan, mintha egy játékot játszana, ahol senki nem mondta el neki<br />

a szabályokat.<br />

Grace Kelly vagy Bryani, ahogy a démon nevezte, tüzetesen<br />

megvizsgálta <strong>Bride</strong>-ot. – Bántott téged, gyermek<br />

<strong>Bride</strong> a démonra nézett. – Attól függ a „bántanit” hogy érted. Nem<br />

igazán akartam, hogy idehozzon, függetlenül attól, hogy hol is<br />

vagyunk.<br />

215


<strong>Night</strong> Play<br />

– Nem Alastor – vágott közbe élesen Bryani olyan akcentussal,<br />

amilyet <strong>Bride</strong> még sosem hallott. – A másik. Az az átkozott farkas.<br />

Bántott téged<br />

<strong>Bride</strong> még inkább összezavarodott. – A háziállat farkasra<br />

gondolsz, vagy a barátomra, aki azt hiszi magáról, hogy farkas<br />

Bryani megragadta a kezét és elé tartotta. – Az, akinek a keze<br />

passzol a tiédhez. Megerőszakolt<br />

– Nem – mondta <strong>Bride</strong> dühösen, és kirántotta a kezét a nő<br />

szorításából. – Nem csinált semmit.<br />

Bryani megkönnyebbülten felsóhajtott, majd odabólintott a<br />

démonnak. – Időben elhoztad. Köszönöm, Alastor.<br />

A démon fejet hajtott Bryani felé. – Végeztünk. – Azon nyomban<br />

eltűnt és magukra hagyta őket.<br />

Bryanit nem látszott zavarni ez a furcsaság jelenet.<br />

A kezét <strong>Bride</strong> felé nyújtott. – Gyere, gyermek. A csarnokban<br />

mindannyian védelmezhetünk, míg viseled a párok jelét.<br />

Az ösztönei azt súgták, hogy húzódjon el, de <strong>Bride</strong><br />

rákényszerítette magát, hogy megfogja a nő kezét. Mi a fene Már<br />

így is elvesztette az eszét. Legalább megnézheti, hova vezeti a<br />

következő pszichotikus látomás.<br />

Remélhetőleg szebb és melegebb lesz, mint ez a spártai szoba.<br />

<strong>Bride</strong> felnevetett a gondolatra. – Láttad már valaha azt a Buffy<br />

részt, ahol Sarah Michelle Gellar egy őrült delírium és a való élete<br />

között ingázik<br />

Bryani értetlenül nézett rá. – Ki az a Buffy Ő is egy Lykos, vagy<br />

valami másféle katagaria<br />

<strong>Bride</strong>-ot megdöbbentette, hogy a nőnek fogalma sincs, ki Buffy. –<br />

Mindegy. Nyilván ez az én delíriumom, és hamarosan egy<br />

gumiszobában ébredek.<br />

Bryani elengedte őt, és elhagyták a szobát.<br />

216


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> követte őt ki a kunyhóból, és egy hegyekkel körülvett völgy<br />

közepén találta magát. Gyönyörű volt, bár az ő ízlésének egy kicsit<br />

hideg.<br />

Hogyan került ide, arról fogalma sem volt. Ez nem New Orleans,<br />

ahol még öt perccel ezelőtt volt.<br />

Ami még furcsább, mindenki ősi ruhákba volt öltözve, és olyan<br />

nyelvet beszéltek, amit nem értett.<br />

És amint elmentek mellettük, mindenki megállt. A csend szinte<br />

harapható lett. Hátborzongató. A nők, akik a kútból húztak vizet.<br />

Azok, akik kosarakat cipeltek és beszélgettek. Még a gyerekek is<br />

abbahagyták a játékot.<br />

De a férfiak voltak azok, akik felkeltették <strong>Bride</strong> figyelmét,<br />

különösen, mivel mindegyik úgy nézett rá, mintha célpont vagy<br />

zsákmány lenne.<br />

Észrevette, hogy a démon kivételével a falu minden lakója<br />

hihetetlenül szép volt. Ez kétségtelenül hallucináció.<br />

Még a vetkőzős fiúkon sem volt ennyi kidolgozott izom. És a<br />

nőket már meg se említse. Ők voltak az okai annak, hogy sosem<br />

vette meg a divatmagazinokat.<br />

<strong>Bride</strong> követte Bryanit egy nagy faépületbe, ami leginkább az<br />

Artúr király filmekbe illett volna bele. Akácfából készült, és ez is<br />

spártai volt belülről, kivéve az óriási máglyát, ami a csarnok közepén<br />

égett, amit körülvettek hosszú asztalok és falócák. Valami, ami<br />

kiszárított növényekre emlékeztetett, volt szétszórva a döngölt<br />

földön.<br />

Amint <strong>Bride</strong> belépett, körbevették a lenyűgöző férfiak, akik épp őt<br />

szimatolták.<br />

– Már bocs – mondta és arrébb lépett tőlük. – Ez az én fantáziám<br />

és örülnék, ha ezt nem csinálnátok.<br />

217


<strong>Night</strong> Play<br />

A magas szőke félre billentette a fejét, amivel nagyon kutyaszerű<br />

volt. Éles pillantást vetett Bryani felé. – Miért hoztál ide egy katagari<br />

ribancot<br />

Bryani elhúzta tőlük <strong>Bride</strong>-ot és elé állt. – Ő nem ribanc. Ő egy<br />

rémült emberi asszony, akinek fogalma sincs, mi folyik körülötte.<br />

Azt hiszi, megőrült.<br />

A szőke férfi nevetett. – Szerintem ugyanúgy kellene<br />

visszaküldenünk a párjának, mint ahogy a katagaria küldi vissza a<br />

párjainkat. – Tett feléjük egy lépést.<br />

Bryani kihúzta a hátán lévő kardot, és a férfire fogta. – Ne akard,<br />

hogy megöljelek, Arnulf! Azért hoztam ide, hogy megvédjem.<br />

– Akkor hibát követtél el.<br />

Bryani döbbentnek látszott. – Emberek vagyunk.<br />

– Aye – értett egyet, majd egy veszélyes vigyort küldött <strong>Bride</strong><br />

felé. – És bosszúért kiáltok ugyanebből az okból, hercegnőm. A<br />

párom holtan fekszik, amiért meggyalázták. Azt mondom,<br />

viszonozzuk nekik tízszeresen.<br />

Amikor a férfiak felé indultak volna, egy vonyítás visszhangzott.<br />

Mindenki megdermedt.<br />

<strong>Bride</strong> megfordult, és látta, ahogy kinyílik az ajtó. Egy idős férfi<br />

lépett be rajta. A haja fehér volt, és régimódi szakállat viselt.<br />

Mellette egy nagy, barna farkas állt.<br />

Akárcsak Bryaninak, az öregnek az arcát is titokzatos, zöld<br />

tetoválás borította. – Mi folyik itt<br />

– Morális kárpótlást követelünk – mondta Arnulf. – A lányod a<br />

falkába hozott egy katagari párt. Őt akarjuk.<br />

Az öreg szúrós pillantást vetett <strong>Bride</strong>-ra, majd Byranira nézett.<br />

– Megmondtam, apám – mondta Bryani és leengedte a kardot. –<br />

Nincs más megoldás.<br />

Az öreg arra utasította a többieket, hogy távozzanak.<br />

218


219<br />

SHERRILYN KENYON<br />

A férfiak vonakodva voltak rá hajlandóak. Mielőtt elmentek, volt<br />

amelyik állat módra vonyított. Mások úgy néztek vissza, hogy az<br />

arckifejezésükön látszott, ennek a beszélgetésnek még nincsen vége.<br />

<strong>Bride</strong> most először megrémült. Valami nem volt jó ebben az<br />

„álomvilágban”.<br />

Ha nem tudná jobban, meg mert volna esküdni rá, hogy ez<br />

valóság. De nem lehetett az.<br />

Vagy igen<br />

Mikor egyedül voltak, az öreg intett nekik, hogy kövessék a<br />

teremben lévő legtávolabbi asztalhoz, ami egy pódiumon állt. Két<br />

szék állt ott, mint nagy, kézzel faragott trónusok, faragott<br />

farkasfejekkel. – Mit gondoltál, Bry – szegezte neki a kérdést.<br />

– Meg akarom védeni őt, apa. Nem ez az Őrzők dolga Nem a<br />

világot védjük a katagaria állataitól<br />

A férfi nagyon dühösnek látszott. – De ő az egyiknek a párja.<br />

– Még nincs hozzákötve. Csak meg van jelölve. Ha itt tartom<br />

addig, míg a jel el nem tűnik, akkor megszabadul tőle.<br />

Az öreg férfi a fejét rázta, míg a farkasa odament <strong>Bride</strong>-hoz és<br />

megszaglászta.<br />

<strong>Bride</strong> ránézett, azon gondolkozott, vajon farkas marad-e, vagy<br />

valami mássá változik.<br />

– Miért nem ölted meg egyszerűen a párját – kérdezte az öreg.<br />

Bryani félre nézett.<br />

Az öreg fáradtan felsóhajtott. – Megmondtam neked,<br />

évszázadokkal ezelőtt, hogy öld meg, lányom!<br />

Düh lobbant fel a nő szemében. – Megpróbáltam, nem emlékszel<br />

Túl erős lett.<br />

Az öreg undorodó hangot adott ki. – Akkor védd még ezt a nőt!<br />

Figyelmeztetem a többieket, és ha a fiad eljön, akkor befejezzük,<br />

amit elkezdtél.


<strong>Night</strong> Play<br />

Bryani bólintott, majd intett <strong>Bride</strong>-nak, hogy kövesse. Elvezette a<br />

trónszékek mellett, le egy szűk folyosón, ami néhány szobába<br />

vezetett.<br />

A hely spártai volt, mint minden más, de volt benne néhány<br />

kényelmet keltő dolog, mint például a nagy, bélelt ágy és a szőrmék,<br />

valamint huszonegyedik századi könyvek.<br />

<strong>Bride</strong> felnevetett, mikor felkapta Kinley MacGregor egyik<br />

novelláját. Ó, igazán jó álom. – Tudnál nekem adni egy kólát –<br />

kérdezte Bryanit. – Úgy érzem, szükségem van rá.<br />

– Nem, nem tudok. Ahhoz keresztül kellene vágnom az időn, azt<br />

az erőmet elvették tőlem. – A hangja keserű és dühös volt. – Ezért<br />

kértem meg a démont, hogy menjen el érted.<br />

– Ki vette el az erőd<br />

– A párom – Bryani szinte köpte a szót. – Sok mindent ellopott<br />

tőlem, de ne félj. A fia nem fog erőszakoskodni veled. Erről<br />

gondoskodom.<br />

<strong>Bride</strong> letette a könyvet a kis asztalra. – Tudod, ennek az egésznek<br />

semmi értelmét nem látom.<br />

Bryani csípőre tette a kezét, és szembe nézett vele. – Akkor ehhez<br />

mit szólsz Az az úgynevezett férfi, akivel voltál, <strong>Vane</strong>, egy farkas,<br />

akinek akaratom ellenére életet kellett adnom négyszáz évvel ezelőtt.<br />

És ha tudom, megölöm neked.<br />

– Tessék<br />

Bryani nem törődött vele, tovább beszélt. – Mikor fiatal voltam,<br />

ostoba is voltam, mint sok más nő. Amikor először kimerészkedtem<br />

az őrzői őrjáratomra, hogy katagari farkasokra vadásszak, az ellenség<br />

elfogott, és azt gondolták, milyen vicces lenne, ha<br />

megerőszakolnának.<br />

<strong>Bride</strong> betegnek érezte magát Bryani történetétől. Szimpátiát érzett<br />

a nő iránt.<br />

220


221<br />

SHERRILYN KENYON<br />

Szegény asszony. El sem tudott volna rosszabbat képzelni.<br />

És ő volt <strong>Vane</strong> anyja…<br />

Bryani vicsorgott és a fejét rázta. – De a Végzet gyakran<br />

kegyetlen és én, úgy, mint te, azon kaptam magam, hogy az egyik<br />

vadállathoz vagyok társítva, aki bántott engem. <strong>Vane</strong> apja ott tartott<br />

heteken keresztül, és többször megerőszakolt. Próbált rávenni, hogy<br />

fogadjam el páromnak. Ezt nem tehetik meg helyettünk. Az<br />

elfogadás szigorúan a mi kezünkben van. Nem az övékben.<br />

Ez nem lehet valóság. Nem. <strong>Bride</strong> csak álmodik, de hogy miért<br />

álmodta ezt, fogalma sem volt. – Nem hasonlítasz <strong>Vane</strong>-re.<br />

Tiszta, hamisítatlan gyűlölet ragyogott Bryani mogyoró zöld<br />

szemében. – Ő a mocskos apjára ütött.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor eszébe jutott, Fury mit mondott.<br />

Á, az elméje visszajátssza az eddigi delíriumait. Volt értelme.<br />

Valamilyen formában.<br />

De miért ilyen tragikus ez a történet <strong>Bride</strong> sosem kívánt senkinek<br />

semmi rosszat, főleg <strong>Vane</strong> anyjának nem.<br />

Lehet, hogy ez valóság<br />

Lehetséges ez<br />

<strong>Bride</strong> odament a nőhöz, és megfogta a kezét, megnézte a tenyerét.<br />

– Nincs jeled.<br />

– Nincs. Ha a párválasztást nem fejezzük be három héten belül, a<br />

jel eltűnik, és mi nők szabadon mehetünk az utunkra. A férfiak<br />

ellenben ott maradnak impotensen életük hátralévő részében.<br />

<strong>Bride</strong> felnézett a nőre. Bryani nagyon magas volt. – Otthagytad az<br />

apját impotensen<br />

Gonosz fény csillant Bryani szemében. – Ennél sokkal rosszabbat<br />

is tettem vele. Miután a gyerekeim megszülettek, elvittem a három<br />

emberi gyerekem, és annak az átkozottnak otthagytam a három<br />

kölyköt, hogy nevelje fel őket és emlékezzen, mit művelt velem.


<strong>Night</strong> Play<br />

Biztos vagyok benne, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne kívánná,<br />

bár megölt volna, mikor volt rá alkalma.<br />

<strong>Bride</strong> lehajtotta a fejét. – Miért álmodom ezt – kérdezte. – Nem<br />

értem ezt a rémálmot.<br />

Bryani a fejét rázta. – Ez a valóság, <strong>Bride</strong>. Tudom. Az emberek<br />

világában nem történik olyasmi, mint amilyet az előbb elmeséltem.<br />

Vannak dolgok, amiket a mindennapokban észre se veszel, hogy<br />

léteznek.<br />

Bryani egyik percben még ott állt <strong>Bride</strong> előtt, a másikban a nő már<br />

egy hatalmas, fehér, erdei farkas volt, hasonló az ő<br />

örökbefogadottjához.<br />

<strong>Bride</strong> hátrált.<br />

Nem, ez nem valóság. Ilyen nincs.<br />

– Haza akarok menni – mondta hangosan. – Fel akarok ébredni.<br />

Kérlek, istenem hagyd, hogy felébredjek!<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> megtörte a révületet, mikor rájött, hol van a párja.<br />

<strong>Bride</strong> az anyja otthonában van. Megesküdött, hogy soha többé<br />

nem tér vissza arra a helyre. Csak egyszer volt ott. Réges-régen,<br />

mikor üzletelt egyet Acheron Parthenopaeus-szal, hogy segítsen neki<br />

megtalálni az anyját.<br />

Mai napig sem tudja igazából, miért akarta megtalálni őt. Talán<br />

olyan sokat élt az apja mellett, aki gyűlölte őt, hogy látni akarta,<br />

vajon az anyja elfogadja-e őt.<br />

Vagy talán azért, mert emberré vált, és arra gondolt, így talán<br />

elfogadja őt.<br />

Ehelyett megpróbálta megölni.<br />

– Átkozom a napot, mikor megszültelek.<br />

222


SHERRILYN KENYON<br />

A szavai még mindig ott visszhangzottak a lelke mélyén és a nő<br />

most bevitte a végső csapást. Elszabadított egy démont, csakhogy<br />

elrabolja a párját. Egyetlen Vér-vadász sem volt képes elvinni egy<br />

embert a saját idősíkjából az engedélye nélkül. Erre csak a démonok<br />

és az istenek voltak képesek.<br />

De miért Miért vinné az anyja <strong>Bride</strong>-ot a középkori Britanniába<br />

Nem bízott az anyjában. Túlságosan is mélyen gyűlölte őt és az apját.<br />

<strong>Vane</strong> nem bízott az emberekben.<br />

Nem, <strong>Bride</strong> az ő felelőssége és az utolsó, amit tenne az, hogy<br />

egyedül hagyja egy falka árkádiaival a múltban, ahol született.<br />

El kell mennie, ki kell szabadítania, és haza kell hoznia.<br />

De ezúttal nem lesz vele hátvéd. Egyedül megy.<br />

Csak remélte, hogy túléli ezt a találkozót. Különben lehet, hogy<br />

<strong>Bride</strong> örökre ott ragad a múltban.<br />

223


9. FEJEZET<br />

A<br />

hogy az órák lassan teltek, és miközben be volt zárkózva az<br />

aprócska szobába, <strong>Bride</strong> rájött valamire.<br />

Ez nem álom.<br />

Nem tudta, hogyan lehet ez valóság, de nem volt más<br />

választása, minthogy elfogadja, hogy ez nem álom, és nem is<br />

hallucináció. Ezek az emberek valódiak voltak, és az övék volt a<br />

legrosszabb ízű étel, amit valaha megpróbált megenni.<br />

Nem csoda, hogy mind olyan átkozottul sovány.<br />

A tálcája az épphogy csak nem érintetlen ételével ott volt a kis<br />

éjjeli szekrényen. <strong>Bride</strong> átvágott a szobán, miközben azt<br />

hallgatta, hogy odakint az emberek azon vitatkoznak, mit<br />

tegyenek vele.<br />

Ez az egész minden egyes perccel egyre ijesztőbb lesz.<br />

Hirtelen mozgást érzett a háta mögött. <strong>Bride</strong> megfordult, és<br />

egy férfit látott ott, aki nagyon emlékeztetett <strong>Vane</strong>-re.<br />

Ugyanolyan többszínű, sötét haja volt és zöld szeme, és az arca is<br />

rejtélyesen hasonlított. Frissen volt borotválkozva, a haja<br />

ugyanolyan hosszú, mint <strong>Vane</strong>-é, és ősi bőrpáncélt, valamint<br />

224


SHERRILYN KENYON<br />

láncinget viselt. Mint Bryaninak, neki is egy kard volt a hátára<br />

erősítve.<br />

Úgy nézett rá, ami arra emlékeztette, ahogy egy vadállat<br />

vizslatja a zsákmányát.<br />

– Ki vagy te – kérdezte tőle.<br />

Nem felelt. Helyette közelebb jött, így meg tudta ragadni a<br />

kezét, és megnézte a megjelölt tenyerét. Gyűlölet fénylett a<br />

szemében.<br />

Mielőtt pislanthatott volna, a csarnok közepén találta magát,<br />

ahol a föld legdühösebb emberei gyűltek össze. Olyan érzés volt,<br />

mint forró kőnek lenni egy viperafészekben.<br />

A hangjuk ereje megtízszereződött, mikor megjelent.<br />

– Dare! – kiáltotta az öreg férfi, Bryani apja. – Miért hoztad<br />

ide<br />

<strong>Vane</strong> hasonmása egy ellenséges pillantást vetett <strong>Bride</strong>-ra. –<br />

Timoriát kiálltok a párja ellen.<br />

A tömeg egyetértően éljenzett.<br />

– Nem – mondta Bryani, ahogy keresztülvágott a tömegen,<br />

feléjük tartva.<br />

– Mi a baj, anya – kérdezte Dare, és Bryani felé fordult. – Az<br />

érzéseid a rajtunk élősködő állatok iránt megváltoztak<br />

– Jobban tudod te annál.<br />

– Akkor hagyd, hogy visszaadjuk nekik, amit mi kaptunk<br />

tőlük!<br />

Bryani kardot fogott a fiára. – Őrzői esküt tettem arra, hogy<br />

megvédem…<br />

225


<strong>Night</strong> Play<br />

– Egy katagari szajhát – kérdezte Dare, közbe vágva. <strong>Bride</strong>-ot<br />

Bryani felé lökte. – Árad belőle a szaga. Azt mondom,<br />

egyenlítsük ki a számlát!<br />

Újra felhangzott az éljenzés.<br />

<strong>Bride</strong> remegett a félelemtől.<br />

– Apám – kérdezte Bryani az öreget. – Ennek így kell lennie<br />

Az öreg a tömeget nézte, mielőtt válaszolt a lányának. –<br />

Egyeztetned kellett volna velem, mielőtt idehozod őt, Bryani.<br />

Védelmezni akarod az ellenséget, mikor ebben a falkában nincs<br />

olyan család, akit a katagaria ne tépázott volna meg. Az Olimposz<br />

isteneire, nézd, mit műveltek a saját családoddal! Anyád<br />

elvesztette az épelméjűségét, és én elvesztettem az összes<br />

gyermekem azért, hogy téged megmentsünk. Alig tudtál<br />

visszatérni a táborukból, és az is csak azért sikerül, mert tudtál<br />

velük harcolni. És most védettséget szeretnél az egyiküknek Te<br />

is teljesen megőrültél, lányom<br />

A férfi tekintetében szemernyi együttérzés sem volt, mikor<br />

<strong>Bride</strong>-ra nézett. – Azt mondom, bocsássuk a timoria kérdését<br />

szavazásra. Ki mond igent<br />

Az üvöltés olyan hangos volt, hogy <strong>Bride</strong>-nak be kellett fognia<br />

a fülét.<br />

– Ki mond nemet<br />

– Én – mondta Bryani, de a hangja magányosan csengett a<br />

tömegben.<br />

Az öreg megragadta a botját, és mélyet sóhajtott. – Akkor ez<br />

eldőlt. Készítsétek elő az embert a timoriára.<br />

226


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong>-nak volt egy rossz érzése, hogy a timoria nem túl jó<br />

dolog. Különösen akkor érzett így, mikor három nő jött felé, hogy<br />

lenyomják a földre.<br />

– Mi történik itt – kérdezte a nőt, aki megragadta. – Mi az a<br />

timoria<br />

– Sajnálom, <strong>Bride</strong> – mondta Bryani, mielőtt elhúzódott. –<br />

Kérlek, bocsáss meg.<br />

Mit bocsásson meg<br />

– Tessék – kérdezte <strong>Bride</strong> hisztérikusan, miközben<br />

megpróbálta kiszabadítani a kezét a nők szorításából. –<br />

Elmondaná valaki, hogy mi a fene folyik itt<br />

A legmagasabb nő morogva fordult felé. – A katagariával való<br />

párosodásra csak egy büntetés van. Odaadnak a klán pár nélküli<br />

férfijainak.<br />

– Hogyan adnak oda<br />

A nő arckifejezése mindent elárult. Meg akarják erőszakolni.<br />

<strong>Bride</strong> felsikoltott és megpróbált harcolni ellenük.<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> egy percre egy fa oldalának dőlt, mikor megérkezett az<br />

ősi Britanniába. Az időutazás megzavarta. Sok energiába kerül az<br />

ilyen mutatvány.<br />

Mostantól kezdve nagyon óvatosnak kell lennie. Ha érzékelést<br />

küld ki, hogy megtalálja <strong>Bride</strong>-ot, akkor könnyen leleplezheti<br />

magát anyja és a nő népe előtt. Nem mintha félt volna tőlük. De<br />

nem akart szövetségesek nélkül háborúzni.<br />

227


<strong>Night</strong> Play<br />

Ezen az idősíkon anyja népe uralkodott. A nagyapja volt a<br />

falkavezér az egyik legerősebb farkas klánban, és azt mondják,<br />

hogy a jó öreg nagypapi több katagarit ölt meg, mint bármelyik<br />

másik Őrző a történelmükben.<br />

<strong>Vane</strong> vett egy mély levegőt, mikor kiszúrta a falut a völgy<br />

másik oldalán. Számítottak rá.<br />

Vagy legalább is ezt hitték.<br />

<strong>Vane</strong> zajt hallott a háta mögött lévő erdőből. Megfordult,<br />

vadállatra vagy egy árkádiaira számítva.<br />

Nem azok voltak.<br />

Fury volt.<br />

<strong>Vane</strong> akkor sem lett volna ennyire megdöbbenve, ha az anyját<br />

találja a háta mögött. Annak legalább lett volna értelme. Fury<br />

jelenléte viszont teljesen összezavarta.<br />

A farkas azonnal emberi alakba váltott, és meztelensége teljes<br />

pompájában, leesett állal bámulta <strong>Vane</strong>-t, aki gyorsan elfordult<br />

tőle<br />

– Mi a fenét csinálsz te itt – kérdezték hajszálpontosan<br />

egyszerre.<br />

– Adj rám néhány ruhát! – vakkantotta Fury, és eltakarta<br />

magát a kezével.<br />

Inkább, semmint megvakuljon, <strong>Vane</strong> gyorsan cselekedett, és<br />

egy fekete farmert, meg egy pólót teremtett a farkasra. – Miért<br />

vagy itt, Fury<br />

A férfi a fogait csikorgatva válaszolt. – Azt csinálom, amit<br />

mondtam neked, hogy tenni fogok. Elterelem felőled a tesserát,<br />

míg te meg <strong>Bride</strong> meg vagytok jelölve – Fury dühösen a fák közé<br />

228


SHERRILYN KENYON<br />

mutatott. – New Orleansban kellene lenned, te idióta, nem<br />

Britanniában.<br />

Furyra gyanakodva <strong>Vane</strong> homlokráncolva visszakérdezett. –<br />

Miért hoztad ide a tesserát<br />

Fury egy vészjósló pillantást vetett rá. – Mert így tudtam a<br />

legkönnyebben megszabadulni tőlük egyszer és mindenkorra. Én<br />

nem tudtam volna megölni őket, és azt gondoltam, Bryani nagyon<br />

boldog lenne, ha Markus tesseráját darabokra téphetné.<br />

<strong>Vane</strong> ettől csak még zavartabb és kíváncsibb lett. – Ismered<br />

Bryanit<br />

Fury a szemeit forgatta. – Igen, ismerem. Örömmel leszúrt és<br />

otthagyott meghalni néhány évszázaddal ezelőtt. Akarod látni a<br />

hegeket<br />

<strong>Vane</strong> megérezte Stefan közeledő szagát.<br />

Fury megragadta őt, és fák felé kezdte húzni. – Nézd, komoly<br />

veszélyben vagyunk itt. Az árkádiaiak nagyon gyűlölnek minket.<br />

– Tudom.<br />

– Nem, nem tudod – mondta Fury halálosan komolyan. –<br />

Fogalmad sincs, mit meg nem adnának csak azért, hogy<br />

feltálalhassanak minket vacsorára. El kell innen tűnnünk.<br />

<strong>Vane</strong> kirántotta a kezét a szorításából. – <strong>Bride</strong> a faluban van,<br />

és nem megyek el nélküle.<br />

Fury átkozódott. – Mióta van ott<br />

– Nem tudom, csak most érkeztem. Az idő nem ugyanúgy<br />

folyik két különböző idősíkon, te is tudod.<br />

– Rendben, azonnal ki kell őt onnan hoznunk, és imádkozz,<br />

hogy ne legyen ott túl régóta.<br />

– Mit gondolsz, miért vagyok itt<br />

229


<strong>Night</strong> Play<br />

Fury úgy tűnt, meg sem hallotta. – Oké, gondolkodj,<br />

gondolkodj, gondolkodj! – Felnézett <strong>Vane</strong>-re. – Van-e bármi<br />

ötleted<br />

– Bemegyek és kihozom a páromat.<br />

– Bryani biztos, hogy elfojtó varázslattal vette körbe a falut,<br />

hogy csökkentse az erődet.<br />

<strong>Vane</strong> felnevetett. – Hadd próbálkozzon vele!<br />

– Istenem, neked aztán van vér a pucádban – mondta a farkas<br />

tiszteletteljesen. – Mi a fene Nem élhetünk örökké. Csak ígérd<br />

meg, ha valami balul üt ki, akkor inkább megölsz, semmint hogy<br />

ott hagyj nekik!<br />

Olyan erős őszinteség sugárzott a kérésből, hogy <strong>Vane</strong> hátrált<br />

egy lépést. Mit műveltek Furyval<br />

– Esküdj meg, <strong>Vane</strong>.<br />

– Esküszöm.<br />

Mielőtt Fury bármit is mondhatott volna, Stefan, Aloysius és<br />

Petra tört ki a fák közül, farkas formában. Leszegett fejjel<br />

köröztek körülöttük, morogva és vonyítva.<br />

– A francba! – morogta Fury, mikor a farkasok lejjebb<br />

hajoltak, felkészülve a támadásra.<br />

Egy sikoly hallatszott a faluból.<br />

<strong>Vane</strong> nem habozott. Megragadta Furyt, és elteleportálta<br />

magukat, mikor Stefan már majdnem elérte őket.<br />

†<br />

<strong>Bride</strong> mélyen a földe vájta a sarkát, és megharapta az egyik őt<br />

tartó nőt. A nő felmordult és megütötte. <strong>Bride</strong> újra megharapta.<br />

230


SHERRILYN KENYON<br />

Átkozott legyen, ha hagyja, hogy lekötözzék. Talán ő nem<br />

Tabitha, de tudta, hogyan harapjon és üssön oda, ha szükséges.<br />

Az egyik férfi jött oda, és kezét <strong>Bride</strong> nyaka köré fonta.<br />

– Engedd… őt… el… – <strong>Vane</strong> acélos hangja visszhangot vert,<br />

ahogy minden szót külön artikulálva, lassan ejtett ki.<br />

<strong>Bride</strong> szeme megtelt könnyel, ahogy meghallotta a világ<br />

legáldottabb hangját. Jobbra nézett, és meglátta <strong>Vane</strong>-t, emberi<br />

formában, ahogy ott áll fegyvertelenül, és mellette ott volt a fehér<br />

farkasa.<br />

Miért nem volt felfegyverkezve<br />

A <strong>Vane</strong>-hez legközelebb állók tömegesen támadtak rá.<br />

Megdöbbenve látta, ahogy a férfi megpördül, ütve és rúgva a<br />

padlóra küldte mindet. Olyan gyorsan mozgott, hogy alig látta őt.<br />

Aztán <strong>Vane</strong> eltűnt, hogy megjelenjen az ő oldalán. A nők<br />

rátámadtak. <strong>Vane</strong> az egyiket hátradobta, egyenesen a tömegbe,<br />

míg behúzott egyet a másiknak, és azt is arrébb lökte. A<br />

harmadikat hasba rúgta.<br />

Felejtsd el Hollywoodot, az ottaniak sehol sem voltak <strong>Vane</strong><br />

gyorsaságához és képességeihez mérve.<br />

Amint <strong>Vane</strong> eloldozta a kezeit, meghallotta, hogy a farkas<br />

harcol és morog.<br />

<strong>Bride</strong> átölelte a férfi vállát, amint a kezei kiszabadultak, és<br />

közel húzta őt magához, míg a nők megpróbálták megközelíteni<br />

őket, de beleütköztek valamilyen láthatatlan falba.<br />

– Fury – hívta a farkast <strong>Vane</strong>.<br />

A farkas odafutott hozzájuk. A férfiakat, akik üldözték őt,<br />

szintén visszaverte a fal.<br />

231


<strong>Night</strong> Play<br />

Fury meztelen emberré változott, és gonoszan nevetett az<br />

erőfeszítéseik láttán.<br />

<strong>Bride</strong> teljesen ledöbbent <strong>Vane</strong> meztelen testvérének a<br />

megjelenésétől, és be kellett ismernie, nagyszerű teste volt.<br />

Ó, te jó ég, senki nem volt az, aminek látszott<br />

<strong>Vane</strong> csettintett egyet, és ruha jelent meg Furyn.<br />

Dare átkozódott. – Azt hittem megölted Furyt, anya.<br />

Fury ellenszenvesen Dare-re fújt és vicsorgott. – Ó, ő mindent<br />

megtett, öcskös. De az állatok vitathatatlanul túlélők. – Bryanira<br />

nézett. – Nem igaz, anya<br />

Dare Fury felé vetette magát, de valami visszarántotta őt.<br />

Valójában minden férfi, aki megpróbálta elérni <strong>Bride</strong>-ot, Furyt<br />

vagy <strong>Vane</strong>-t, a földön kötött ki.<br />

– Mi ez – morogta Dare, és kardjával a láthatatlan falra ütött.<br />

Fury megint felnevetett. – A legrosszabb rémálmod, adelfos.<br />

Hadd mutassam be az alom legidősebb tagját! – Ezzel <strong>Vane</strong> felé<br />

intett. – A ti erőtök csak egy vicc <strong>Vane</strong>-éhez képest, még<br />

nagyapáé is. – Ekkor Bryanira nézett. – Igazad volt, anya. Az<br />

árkádiai és katagari vér összekötése korlátlan erejű varázslót<br />

eredményezett. Nem csak én voltam az. Sajnálom.<br />

<strong>Vane</strong> szíve erősen félre vert, mikor végighallgatta és<br />

megértette, amit a farkas mondott. Fury tényleg a testvére volt.<br />

De ez jelen pillanatban nem érdekelte, csak <strong>Bride</strong> biztonsága.<br />

Egy árkádiai férfi <strong>Vane</strong> háta mögé került. <strong>Vane</strong> megfordult, és<br />

az erejével egy csapást küldött felé, ami eltávolította őt a<br />

közeléből. – Szerencsések vagytok, hogy nem vagyok az az állat,<br />

akinek gondoltok – morogta az árkádiaiakra. – De ha még<br />

egyszer a párom közelébe mentek, az leszek.<br />

232


SHERRILYN KENYON<br />

Dare kegyetlenül nevetett. – Rendben, vidd el a nőt! Telihold<br />

csak három hét múlva lesz, és addig bőven van időnk, hogy<br />

levadásszunk és megöljünk. Valamikor aludnotok is kell. Akkor a<br />

miénk lesztek.<br />

Fury a fejét rázta. – Nem hallottál meg semmit, amit mondtam<br />

neked <strong>Vane</strong>-ről ugye Olyan kár, hogy nem én születtem az ő<br />

erejével. Én mindannyiótokat megöltem volna, ha megtehetem.<br />

De felteszem, ő jobb ember, mint én.<br />

<strong>Vane</strong> fagyosan az „emberi” testvérére mosolygott. Dare<br />

nagyon hasonlított Fangre, mikor Fang emberi alakban volt. Kár,<br />

hogy a szüleik gyűlölete miatt közéjük állt. Ebben nőttek fel, és<br />

egy újabb generációt mérgeztek meg vele.<br />

De <strong>Vane</strong> nem is tudott az árkádiai testvérei létezéséről. Őt<br />

kidobták és leírták évszázadokkal ezelőtt.<br />

<strong>Vane</strong> gonoszul Dare-re vigyorgott. – Ellentétben veled,<br />

kistestvér, nekem nincs szükségem a holdtöltére az időutazáshoz.<br />

Egy szempillantással később <strong>Vane</strong>, <strong>Bride</strong> és Fury ismét New<br />

Orleansban voltak, biztonságban Kyrianosz házában.<br />

– Azt hiszem, szükségem van egy aszpirinre… vagy inkább<br />

egy egész levélre – mondta <strong>Bride</strong>, és elhúzódott <strong>Vane</strong>-től, majd<br />

leült legközelebbi kanapéra. – És egy üveg vodkára, hogy<br />

leöblítsem.<br />

Kyrianosz, Amanda és Tabitha berohant a szobába.<br />

– Ez gyors volt – mondta Tabitha. – A fenébe is, <strong>Vane</strong> ne<br />

piszkolj össze semmit.<br />

<strong>Vane</strong> nem törődött Tabithával, letérdelt <strong>Bride</strong> elé. – Jól vagy<br />

– Nem tudom – válaszolta őszintén, ahogy kitörni készülő<br />

hisztériával nézett rá. – A pasim egy kutya, az anyja egy őrült, és<br />

233


<strong>Night</strong> Play<br />

épp hogy csak lemaradtam arról, hogy a fő látványosság legyek<br />

egy alacsony költségvetésű pornófilmben, vacak kosztümmel és<br />

pocsék kajával. Úgy értem, mi a fene volt ez „Légy üdvözölve a<br />

családomban, és most feküdj le a testvéreimmel, és úgy értem az<br />

összes testvéremmel, unokatestvéremmel, barátaimmal, és<br />

mindenki mással”. Tudod, a legtöbb házassággal szerzett rokon<br />

csak néhány olcsó ajándékot hoz, nem pedig az egész négyszáz<br />

év alatt felgyülemlett vérbosszút.<br />

Most olyan könnyű volt reklamálni, de egyik része még<br />

mindig rettegett. Soha sem lesz már biztonságban. Sehol.<br />

– Biztonságban vagyok, <strong>Vane</strong> Vagy valami hirtelen<br />

felbukkan a nappaliban, megragad és elvisz engem, kitudja hova<br />

Nem akarom látni Barney-t, az élő dinoszauruszt, ahogy a<br />

neandervölgyiek üldözik őt! Nem akarok semmi mást, mint a<br />

normális életemet New Orleansban.<br />

<strong>Vane</strong> megérintette a nő arcát. Az érintése valamilyen módon<br />

megnyugtatta őt. – Biztonságban vagy, <strong>Bride</strong>. Nem hagyom,<br />

hogy még egyszer valaki elvigyen innen. Esküszöm.<br />

– És ezt miért is higgyem el<br />

– Mert a szavamat adom rá.<br />

– És azzal minden rendben is van – <strong>Bride</strong> a fejét rázta. – Ezek<br />

után már alig várom, hogy találkozzak az apáddal. Le merem<br />

fogadni, hogy ő is tiszta móka és kacagás. – Rémülten nézett<br />

<strong>Vane</strong>-re, ahogy az elmúlt órák eseményei felötlöttek benne. –<br />

Még valamilyen furcsa családi hagyomány, amiről tudnom<br />

kellene Elásott csontok a kertben Őrült nagynénik Bolhák<br />

Furyra nézett. – Ugye vele nem kell lefeküdnöm<br />

234


SHERRILYN KENYON<br />

Tabitha erre felemelte a szemöldökét. – Miféle helyen voltál<br />

te Úgy hallom, nagy buli lehetett.<br />

– Szeretnél menni – kérdezte Fury. – Elvihetlek.<br />

– Fury – szólt rá élesen <strong>Vane</strong>. – Így is épp elég van a<br />

rovásodon. Ne csesztesd az embereket!<br />

– Tabithát se – mondta Kyrianosz.<br />

Amanda a férje gyomrába könyökölt.<br />

– Mi az – kérdezte Kyrianosz ártatlanul.<br />

<strong>Vane</strong> felállt, és a válla fölött Kyrianoszra és Amandára nézett.<br />

– Kifeszítettem egy pajzsot a ház köré, aminek mindent kívül<br />

kellene tartania. Jegyezzétek meg, azt mondtam, kellene. Nem<br />

tudom, hogy a démonok be tudnak-e jönni, főleg, ha Amanda már<br />

behívta őket.<br />

– Nem tudnak.<br />

<strong>Bride</strong> felnézett, mikor egy új, mély, férfias hang csendült fel a<br />

szobában. Kétség kívül ő volt az utolsó ember, akinek a<br />

megjelenésére számított.<br />

Habár meg volt lepve, el sem tudta képzelni, miért. Amilyen<br />

furcsa dolgok történtek mostanában, a nő, akivel tegnap a<br />

zöldségesnél találkozott, lehetett akár vérkígyó is, vagy akár<br />

zombi.<br />

Miért ne<br />

– Ash – kérdezte <strong>Bride</strong>, mikor felismerte a hihetetlenül magas<br />

és elképesztően szexi jövevényt.<br />

Hat láb nyolc magas termetével, fekete bőrbe burkolózva és<br />

halálos aurával lehetetlen letagadni a férfit körülvevő tiszta,<br />

szexuális vonzerőt. Acheron Parthenopaeus-t elég nehéz<br />

eltéveszteni.<br />

235


<strong>Night</strong> Play<br />

– Te ismered Acheront – kérdezte őt <strong>Vane</strong>.<br />

– Igen, néhány havonta bejön a boltba egy nagyon aranyos,<br />

páratlan barátnővel, aki gyakorlatilag a fél boltot felvásárolja. –<br />

<strong>Bride</strong> Ash-re nézett. – Te is a különcök közé tartozol<br />

– Talált, süllyedt – mondta Ash egy elbűvölő mosolyt<br />

rávillantva.<br />

– Nagyszerű – suttogta <strong>Bride</strong>. – Még valaki, akiről tudnom<br />

kellene<br />

A szobában lévők félénken kerülték a tekintetét.<br />

<strong>Vane</strong> Acheronra nézett. – Mit tudsz Alastorról<br />

– Hogy szabadon engedték. Anyád alkudozott vele, hogy<br />

elrabolja a te társadat, meg Fury-ét, meg Fangét. Ez egy egyszeri<br />

út. Most, hogy elvitte <strong>Bride</strong>-ot, anyád már nem tehet semmit, az<br />

alku ezen része lezárult.<br />

– Biztos vagy benne<br />

Ash keresztbe tette a kezét. – Személyes garanciát vállalok rá.<br />

– Tehát vissza fog jönni, mikor Fang megtalálja a nőjét –<br />

kérdezte Fury.<br />

– Igen – válaszolta Ash. – És hogy megválaszoljam a<br />

kérdésed, ismét csak igen. A te párodért is el fog jönni.<br />

Fury átkozódott.<br />

– Sajnálom – mondta Ash. – De nézd a dolog jó oldalát, anyád<br />

mellett nem lesz más szórakozásra szükséged.<br />

– Nem vagy vicces, Ash – mondta <strong>Vane</strong>. – Azt hittem,<br />

megvéded <strong>Bride</strong>-ot.<br />

– Meg akartam, de én sem tudok két helyen lenni egyszerre.<br />

Nem volt elég időm.<br />

236


SHERRILYN KENYON<br />

– Kár – mondta <strong>Vane</strong>. – Ha tudtál Alastorról, nem tudtad<br />

volna megemlíteni valamikor<br />

– Nem beszéltünk az elmúlt hónapokban, <strong>Vane</strong>. Emellett nem<br />

bölcs dolog beleszólni a végzet rendjébe.<br />

– Gyűlölöm, mikor elkezded ezt a végzetes ostobaságot. Én<br />

vagyok az, Acheron, nem az egyik elcseszett Sötét-vadászod.<br />

Tudom ki és mi vagy, és azt is, mire vagy képes. Légy átkozott,<br />

amiért játszol velünk.<br />

Acheron szeme fellángolt. – Nem játszok veletek farkas, és<br />

imádkozz, hogy ne is tegyem, soha!<br />

<strong>Vane</strong> arckifejezéséből ítélve <strong>Bride</strong> tudta, hogy a férfi nagyon<br />

szeretné megütni Ash-t, de okosabb annál, semmint hogy<br />

megpróbálja.<br />

– Mi más van még, amiről tudsz, és amit még nem mondtál el<br />

nekünk – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Rengeteg dolog. A világ végső végzete. Az új elnök. Hogy a<br />

Saints nyer-e a hétvégén. A pokolba is, még a lottó nyerő számait<br />

is tudom.<br />

– Tényleg – csillant fel Tabitha szeme. – Nem mondod meg<br />

Gyerünk, Ash, szükségem lenne a Powerball számaira! Kérlek,<br />

kérlek, kérlek, mondd meg! Legközelebb hagyom, hogy Simi<br />

annyi popcornt egyen, amennyi csak beléfér.<br />

Ash felhorkant, majd Kyrianosz, Amanda és Tabitha felé<br />

fordult. – Szerintem <strong>Vane</strong>-nek szüksége lenne egy kis időre a<br />

testvérével és a párjával.<br />

Tabitha felmordult. – Ash, add meg azokat a nyomorult<br />

számokat!<br />

A férfi szórakozottan nézett Tabithára. – Hat.<br />

237


<strong>Night</strong> Play<br />

Tabitha intett neki, hogy folytassa. – És<br />

– Kétségtelenül van valahol hatos a nyerő számokban.<br />

– Ó, öcsém, ez akkora szívás – mondta Tabitha, majd<br />

jólnevelten vállat rántott. – Nos, most, hogy már tudjuk, Ash<br />

mennyire kegyetlen, és <strong>Vane</strong> nem egy sorozatgyilkos, asszem,<br />

visszamegyek a házamba. – Ash mellett megállt. – Még mindig<br />

áll a péntek esti film, ugye<br />

Ash bólintott. – Ott leszek, mint mindig.<br />

– Remek, akkor viszlát – mondta Tabitha és elment.<br />

Kyrianosz tátott szájjal nézett rá. – Te Tabithával randizol<br />

Ash lemondóan nézett rá. – Nem, de ő hihetetlenül<br />

szórakoztató. A legjobb jeleneteknél kezd el sikoltozni, és még<br />

több popcornt eszik, mint Simi. Azt kell mondjam, Tabby<br />

kétségtelenül az egyik kedvencem az emberek között.<br />

– Te beteg vagy, Ash – mondta Kyrianosz, miközben a ház<br />

hátsó része felé tartottak.<br />

– Szerintem pedig csodálatos vagy – mondta Amanda, majd<br />

lehúzta magához a férfit, és egy csókot nyomott az arcára. Majd<br />

elengedte őt, és abba az irányba nézett, amelyik felé Kyrianosz<br />

ment, majd felemelte a hangját. – És a férjem a követező néhány<br />

éjszakát a vendégszobában fogja tölteni.<br />

A kislány odafent elkezdett sírni.<br />

– Majd én – mondta Ash, és azonnal eltűnt.<br />

Amanda megállt a kanapé mellet. – A konyhában leszek, ha<br />

szükség lenne rám.<br />

– Persze – mondta <strong>Bride</strong>. – Miért nem tűnsz el csak úgy<br />

egyszerűen, Amanda<br />

238


SHERRILYN KENYON<br />

– Nekem nincs olyan képességem. – Nyugtatóan megérintette<br />

<strong>Bride</strong> karját. – Tudom, hogy érzel, <strong>Bride</strong>. Tényleg. Mint te, én is<br />

azt gondoltam, hogy a húgom egy üvöltöző őrült, de azóta<br />

rájöttem, hogy valójában kivételesen bölcs. Csak vegyél mély<br />

levegőket és higgy a lehetetlenben! – mondta bátorítóan, majd<br />

elment.<br />

– Nos – mondta Fury, miközben a nyaka hátulját vakargatta. –<br />

Azt hiszem, most fogjátok nekem azt mondani, hogy hórukk! Én<br />

pedig elhúzom a csíkot. Legyen szép életetek.<br />

– Várj! – mondta <strong>Vane</strong>, és felé lépett. – Tényleg nem árultál el<br />

engem, ugye<br />

– Nem. A tervem az volt, hogy Stefanékat árulom el az<br />

árkádiaiaknak. Erkölcsi kötelességem volt, hogy velük csesszek<br />

ki, ne veled. – Óvatosan nézett <strong>Vane</strong>-re. – Őszinte leszek veled,<br />

<strong>Vane</strong>. Gyűlöllek, és végtelenül fel tudsz húzni. Mint mindig.<br />

– Miért Mi rosszat tettem neked<br />

– Elképzelésed sincs – mondta Fury, az arca hideg és dühös<br />

volt. – Anya nem volt mindig ilyen őrült, mint ahogy te most<br />

találkoztál vele. Velem legalábbis nem.<br />

Fury <strong>Bride</strong> szemébe nézett. – Nagyon sajnálom, amit veled<br />

tett, <strong>Bride</strong>. De meg kell értened, hogy a katagaria mit vett el tőle.<br />

Miután elrabolta az apám, kiküldték az összes stratit, hogy<br />

megtalálják. Míg ők elmentek a faluból, egy másik katagari falka<br />

támadott, és lemészároltak minden gyereket, akit találtak.<br />

Megerőszakoltak és megöltek rengeteg nőt. Azok, akik túlélték,<br />

csak azért maradtak életben, mert harcoltak, és a legtöbbjük, mint<br />

a nagyanyánk, sosem jöttek helyre teljesen. Azért volt az, hogy<br />

nem láttál túl sok nőt a faluban.<br />

239


<strong>Night</strong> Play<br />

Fury felsóhajtott és visszafordult <strong>Vane</strong>-hez. – Te nem ismered<br />

a családod árkádiai felét. Mióta a fajtánk első tagja megszületett,<br />

mindig volt egy Aristos anyánk családjában, minden<br />

generációból. Anya idősebb testvére is az volt, akit akkor öltek<br />

meg, mikor őt elrabolták. Nagyapa is ilyen volt. Mikor anya<br />

visszatért velem, Dare-rel és Starral, azt hitték, én is az leszek.<br />

Furcsa szagom volt, és ők ezt erőnek titulálták.<br />

– De te nem vagy árkádiai.<br />

Fury a fejét rázta. – Én voltam a yin a te yangodhoz.<br />

Embernek születtem, de a pubertás alatt az alapvető alakom<br />

átváltozott farkassá.<br />

<strong>Vane</strong> arca megrándult. Jobban megértette a testvérét, mint<br />

gondolta volna. – Sajnálom.<br />

– Fogalmad sincs róla. Azt hiszed, neked volt nehéz Legalább<br />

anya és Fang melletted álltak. Megvédtek. Én próbáltam elrejteni,<br />

de abban a percben, hogy Dare rájött, mi vagyok, elmondta<br />

anyának. És ő, már bocs a sablonos kifejezésért, az életemre tört.<br />

<strong>Vane</strong> nem is várt mást. Apja ugyanezt tette volna, ha valaha<br />

megtudja az igazságot. – Őrző. Az a munkája, hogy a katagariát<br />

gyilkolja.<br />

– Ja, igen, tudom. Túl fiatal voltam még, hogy<br />

szembeszállhassak vele. Olyan bosszúvággyal támadt rám, ami<br />

számomra teljesen elképzelhetetlen volt, és majdnem darabokra<br />

tépett. – Fury megállt és összerándult, mintha túl fájdalmas lenne<br />

emlékeznie, még most is. – Ott feküdtem, vérezve, napokig,<br />

miközben próbáltam elrejtőzni előle és a többiek elől. Tudod,<br />

miért vagyok olyan béna a mágia irányításában Mert senki nem<br />

tanított engem. Markus, minden hibája ellenére legalább<br />

240


SHERRILYN KENYON<br />

gondoskodott arról, hogy titeket jól kiképezzenek, mikor<br />

visszatértetek az éves túlélési gyakorlatotokról. Én évszázadokig<br />

teljesen egyedül voltam. Nem mertem belépni egy katagari<br />

falkába sem, mert féltem, hogy megéreznék az árkádiai szagot<br />

rajtam. Az egyetlen dolog, amit tökélyre fejlesztettem az, hogy<br />

eltüntessem a szagom. Abból, amit rólam tudsz, akár hazudhatok<br />

is neked.<br />

<strong>Vane</strong> keményen nézett rá. Veszélyesen. – De nem teszed.<br />

– Honnan tudod<br />

– Ash nem hagyott volna itt velem, ha hazug volnál.<br />

Fury felvakkantott erre. – Túl nagy bizalommal vagy az iránt a<br />

Sötét-vadász iránt, aki egyáltalán nem foglalkozik a fajtánkkal.<br />

– Ebben tévedsz. Megbízok egy férfiban, aki sosem volt más,<br />

mint barát. – <strong>Vane</strong> keresztbe tette a karját a mellkasán. – Szóval,<br />

miért jöttél a falkánkhoz<br />

– Ugyanazért, amiért te felkerested anyát. Meg akartam<br />

ismerni a családom többi részét. El akartam mondani neked, ki<br />

vagyok, de miután láttam, Markus hogyan bánik veled és<br />

Fanggel, úgy gondoltam, nagy hiba lenne.<br />

– Elmondhattad volna nekünk. Mi örömmel fogadtunk volna.<br />

– És ismételten csak emlékeztetlek arra, hogy Dare és egy<br />

falkatársam, aki a legjobb barátom is volt egyben, már elárultak<br />

egyszer. Láncon rángattak anyám elé. Abban a hitben nőttem fel,<br />

hogy az állatok kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok. De<br />

tudod mit Az állatok két okból ölnek: védelemből és élelemért.<br />

Az emberek számos más okból is hajlandóak ölni. Függetlenül<br />

attól, ők mit hisznek, mi korántsem vagyunk annyira veszélyesek,<br />

mint ők. De ezt már te is tudtad, nem<br />

241


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

Fury felsóhajtott és hátrált egy lépést. – Nos. Nektek, srácok<br />

további szép életet és minden mást.<br />

– Hova mész – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

Fury vállat vont. – Valahova.<br />

– Szóval ennyi – kérdezte <strong>Vane</strong>. – Jössz, bemutatkozol, mint<br />

a testvérem, aztán meg lelépsz<br />

– Mi mást tehetnék Nem akarod, hogy itt ólálkodjak. És az<br />

pedig pokolian biztos, hogy nincs rám szükséged.<br />

<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta erre. Furynak fogalma sem volt róla,<br />

hogy…<br />

Nem, nem volt. Az egyetlen család, amit valaha ismert,<br />

elárulta őt. Nem csoda, ha a testvére gyűlölte őt. Legalább Fang,<br />

anya és ő összetartottak, minden fenyegetés és akadály ellenére.<br />

Fury évszázadokig egyedül volt. Mindig a falka peremén volt,<br />

és sosem beszélt senkivel. Míg a legtöbb strati belső köröket<br />

formált barátokból és szövetségesekből, Fury mindig<br />

távolságtartó maradt. Emellett ritkán harcolt azért, hogy<br />

megszerezzen farkas nőket.<br />

Szörnyű lehetett, hogy tudta, testvérek, és sosem mondott róla<br />

semmit. Vajon milyen gyakran nézhette hármójukat, ahogy<br />

együtt nevetnek Hogy családként összetartanak, a falka<br />

ellenében, miközben tudta, hogy neki is ott kellene lennie<br />

E miatt a betölthetetlen hiány miatt <strong>Vane</strong>-nek örökre bűntudata<br />

lesz. Meg kellett volna éreznie a vérségi köteléket.<br />

Fury tényleg nagyon jó volt a szaga elrejtésében.<br />

– A testvérem vagy, Fury – mondta <strong>Vane</strong> őszintén. – A család<br />

pedig sokat jelent nekem. Ha mást nem is, ezt tudnod kell rólam.<br />

242


SHERRILYN KENYON<br />

– Mióta vagyok én a családod tagja<br />

– Mióta megszülettünk, és másodszor azóta, hogy eljöttél és<br />

figyelmeztettél Stefanra. – <strong>Vane</strong> kezet nyújtott felé. – Nincs<br />

szükségem esküre, hogy hozzád legyek kötve. A családom tagja<br />

vagy.<br />

Fury habozott, majd megfogta <strong>Vane</strong> kezét. <strong>Vane</strong> mellé lépett<br />

és megölelte.<br />

<strong>Bride</strong> torka összeszorult, ahogy meglátta a fájdalmat Fury<br />

arcán. Nyilvánvaló volt, hogy nem várta <strong>Vane</strong>-től ezt a reakciót,<br />

sem a férfi elfogadását.<br />

– Nem foglak elárulni, Fury – mondta <strong>Vane</strong>. – Soha. És ha<br />

Fang magához tér, ő sem fog.<br />

Fury hátrébb lépett és bólintott.<br />

– És ha kimész azon az ajtón – csikorgatta <strong>Vane</strong> a fogait –,<br />

lehet, hogy meg kell csonkítsalak.<br />

Fury nevetett. – Rendben. Asszem, itt leszek még egy darabig.<br />

– Megköszörülte a torkát és ellépett tőlük. – Ti talán szeretnétek<br />

beszélgetni, van miről. A konyhában leszek Amandával.<br />

<strong>Vane</strong> addig várt, míg teljesen egyedül nem maradtak, majd<br />

visszafordult <strong>Bride</strong>-hoz. – Pokoli egy nap, igaz<br />

<strong>Bride</strong> ott ült a kanapén, és vett egy mély levegőt, hogy<br />

átgondolhassa az utolsó huszonnégy óra történéseit. – Ó, igen.<br />

Találkoztunk repülő gyerekekkel, farkas-testvérekkel,<br />

pszichopata anyákkal, sorozatgyilkos barátokkal, vámpír-vadász<br />

barátnőkkel, és ki tudja még mi mindennel.<br />

Ez már a befogadóképessége határán túl volt. – Megőrültem –<br />

kérdezte a férfit. – Légy őszinte, kérlek!<br />

243


<strong>Night</strong> Play<br />

– Azt kívánom, bárcsak ilyen könnyű lenne, és akkor járhatnál<br />

Grace-hez, hogy meggyógyítson, de nem, nem vagy őrült.<br />

Ettől félt. A kérdés az, mihez fog most kezdeni<br />

– Akkor lássuk, hogy jól értettem-e azt, amit anyád mondott.<br />

Ez – megfordította a kezét, hogy látszódjon a jel – azt jelenti,<br />

hogy valamilyen formában minket férjnek és feleségnek szántak.<br />

De ha visszautasítalak, akkor te az életed további részét<br />

impotensen és egyedül töltöd De én viszont szabadon élhetem az<br />

életem, ahogy tetszik<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

– Szívás neked a bőrödben lenni, nem igaz<br />

<strong>Vane</strong> félre nézett, ahogy az arcizmai megrándultak. – Nem<br />

számítottam rá, hogy elfogadsz engem, <strong>Bride</strong>. Sosem tettem. Úgy<br />

értem, reménykedtem benne egy vagy két óráig, de nem vagyok<br />

ostoba, és nem élek… na jó, az álmok világában élek, de sosem<br />

ámítottam magam.<br />

Letérdelt elé a földre, megfogta a kezét és belecsókolt a<br />

tenyerébe. Ó, olyan gyengéd volt vele. Olyan kedves.<br />

Végigsimított a meleg, borostás arcon.<br />

Hogyan lenne képes elhagyni őt<br />

Ő nem ember.<br />

Nem teljesen, igaz. És egy félelmetes világban élt, ahol a<br />

mágia, a titkok és a rémisztő szörnyek elképzelhetetlen<br />

kegyetlenségre képesek.<br />

– Mit akarsz, <strong>Vane</strong> – kérdezte, most már kétségbeesetten. –<br />

Légy velem őszinte! Csak emiatt akarsz engem – bökött a<br />

tenyerén lévő jelre. – Vagy engem akarsz Úgy értem, alig<br />

ismersz engem, ugye És én sem ismerlek téged. Azt tudom,<br />

244


SHERRILYN KENYON<br />

hogy nagyszerű fickó vagy, és hogy a családod mellett az<br />

Addams-family normálisnak tűnik. De nem ismerlek téged<br />

igazából.<br />

<strong>Vane</strong> levette a kezét az arcáról, és úgy tartotta a kezében,<br />

mintha törékeny lenne, és felnézett azokkal az éles, mogyoró zöld<br />

szemeivel. – Őszintén, <strong>Bride</strong>, nem tudom. Sosem akartam még<br />

nőt úgy, ahogy téged akarlak. De őszintén mondom, nem tudom,<br />

hogy a jel miatt van, vagy sem. Nem tudom.<br />

Legalább őszinte volt. Ez kétségtelenül mellette szólt. Sosem<br />

hazudott neki.<br />

– Mennyi időm van még a döntésre – kérdezte.<br />

– Két hét. Nagyjából. Hacsak nem bukkannak fel újabb<br />

démonok, vagy anyám nem próbál meg megint beleszólni.<br />

– Akkor próbáljuk meg, működik-e normális keretek között! –<br />

Nevetésben tört ki az állítás abszurditásán. Ja, Átlagos Jack és Jill<br />

hegyet másznak a pokolban. Csak remélte, hogy Jack nem töri el<br />

a koronáját, és Jill sem fog sántikálni utána.<br />

<strong>Bride</strong> lehiggadt. – Oké, legalább tettessük, hogy normálisak<br />

vagyunk! Engedd, hogy lássam a valódi éned minden<br />

furcsaságoddal együtt, így legalább tudom, mire számítsak és<br />

dönthetek arról, képes vagyok-e kezelni anélkül, hogy teljesen<br />

megőrülnék!<br />

<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek látszott a javaslatától. – Nem fogsz<br />

sikítozva elrohanni tőlem<br />

– Valószínűleg azt kellene tennem, és elképzelésem sincs,<br />

miért fontolom meg egyáltalán. De tetszik az, amit eddig rólad<br />

tudok, <strong>Vane</strong> és felteszem, mindenkinek megvannak a maga<br />

problémái. Nem annyira komolyak, mint a tiéd, ez igaz, de<br />

245


<strong>Night</strong> Play<br />

melletted legalább mondhatom azt, hogy a barátom egy kutya, és<br />

az nem csak jelképes jelző lesz.<br />

<strong>Vane</strong> kuncogott.<br />

<strong>Bride</strong> megszorította a férfi kezét. – Szóval mutasd nekem a<br />

legrosszabb oldalad, farkas! Én megmutatom neked az enyémet,<br />

és a második hét végén megnézzük, hogy állunk.<br />

<strong>Vane</strong> alig hitte el, amit hallott. A nő túl jó volt ahhoz, hogy<br />

igaz legyen. Őszintén szólva, azt várta, hogy kirohan az ajtón, és<br />

mindennek elhordja őt.<br />

De ad neki egy esélyt.<br />

És valamit, amit már régen nem érzett… Reményt.<br />

Öröm cikázott rajta végig a gondolatra, hogy lehet, hogy vele<br />

marad. – Sok minden van, amit el kell neked mondanom.<br />

A nő felsóhajtott. – Ugye nem fogod a véremet szívni<br />

A pokolba. Pont beletalált a félelmet keltő részek közepébe.<br />

Most már felesleges lett volna bármit is eltitkolni előle. Jobb, ha<br />

kiteríti elé, minthogy dühös legyen rá, amiért eltitkolt előle<br />

valamit. Mint a párja, megérdemelt annyit, hogy őszintén<br />

válaszoljon a kérésére. – Nem kell, nem.<br />

Gyanakodva nézett rá. – Hogy érted, hogy nem kell<br />

– Az én népem tagjai nem vámpírok, de a párválasztási<br />

szertartásnak két része van. Először elfogadsz engem párodnak.<br />

– Hogyan teszem ezt Olyan, mint a házasság<br />

– A fajtám számára igen. Csak meztelenül csináljuk.<br />

Az álla leesett. – Tanúkkal Felejtsd el!<br />

– Nem – mondta, nevetve a zavarán. Olyan gyönyörű volt,<br />

mikor elpirult. Borostyán szemei ettől fényleni látszottak. – Csak<br />

mi ketten. Én a hátamon fekszem, összekapcsoljuk megjelölt<br />

246


SHERRILYN KENYON<br />

kezünket, és a testedbe fogadsz, majd szóbeli esküt teszünk<br />

egymásnak.<br />

<strong>Bride</strong> úgy nézett rá, mintha nem lenne biztos az<br />

őszinteségében. – Ez működik<br />

<strong>Vane</strong> bólintott. – Mágia.<br />

– Oké, felteszem, akkor igen. És mi a másik része<br />

– A másik választható, és tetszés szerint megtehetjük, amikor<br />

csak akarjuk. Ez az a rész, ahol hozzákötöd az életerődet az<br />

enyémhez.<br />

– Miért tennék ilyet<br />

– Mert ember vagy, és ha nem teszed, kevesebb, mint száz év<br />

múlva halott leszel, míg én tovább élek még vagy négy-ötszáz<br />

évet, mielőtt beüt az öregkor.<br />

<strong>Bride</strong> teljesen ledöbbent, ahogy visszaemlékezett Bryani<br />

szavaira. Akkor az őrültségének vagy Bryaniénak tudta be.<br />

Azonban most kiderült, hogy igaz, mint az őrület többi része is. –<br />

Tényleg négyszáz éves vagy<br />

– Négyszázhatvan, a pontosság kedvéért.<br />

Lassan és nyugodtan lélegzett ettől a hírtől. Jó ég, milyen lehet<br />

ilyen hosszú ideig élni Mennyit láthat egy ember ennyi idő alatt<br />

Ez hihetetlen.<br />

De ezután jött még csak az ijesztő felismerés. Amitől<br />

megfájdult a szíve, és iszonyú borzalom és bánat söpört át rajta. –<br />

Mindenkit túl fogok élni – suttogta. – Tabithát, a bátyámat, a<br />

nővéremet, az unokatestvéreimet. Mindenki rég elmegy, mire<br />

megöregszem<br />

<strong>Vane</strong> mélyet sóhajtott és bólintott. – Nem lesz könnyű, de ott<br />

leszek neked én és az én családom, és a barátaim. – Az<br />

247


<strong>Night</strong> Play<br />

arckifejezése ellágyult, mikor eszébe jutott valami. – Sunshine<br />

Runningwolf. Ismered őt, ő is halhatatlan.<br />

<strong>Bride</strong>-ot ez ledöbbentette. Évek óta ismerte Sunshine-t. –<br />

Sunshine halhatatlan<br />

– Igen.<br />

– Várj! Mióta<br />

– Mindig is az volt. Mind ő, mind a férje az.<br />

Nocsak! Ki tudta, hogy a nő, aki a mesterműveit árulta, amiket<br />

<strong>Bride</strong> kitett a boltjában és a kis lakásában, halhatatlan volt<br />

Megállt a következő gondolatnál. Várjunk csak egy percet…<br />

ez nem fair!<br />

– Mi miért nem lehetünk halhatatlanok<br />

<strong>Vane</strong> érdektelenül vállat vont. – Mert a fajtám nem az. Az<br />

életünk hosszú, de nem végtelen. – Megszorította a kezét. – Van<br />

néhány hátrány is. Ha hozzám kötöd magad, innom kell a<br />

véredből, és neked is az enyémből. Csak vércserével lehet<br />

megtenni. A második dolog az, hogy ha az egyikünk meghal, vele<br />

hal a másik is.<br />

<strong>Bride</strong> elsápadt. Ijesztő egy gondolat.<br />

Nos, <strong>Vane</strong> világának többi részéhez hasonlítva ez talán a<br />

legkisebb gondok közé tartozik.<br />

– Nem kell megtenned, <strong>Bride</strong> – sietett a férfi a<br />

megnyugtatására. – Mindkét döntés egyedül a tied.<br />

<strong>Bride</strong> mélyen felsóhajtott, miközben átgondolta a dolgot.<br />

Óriási elkötelezettséget kér tőle <strong>Vane</strong>. Az új szintre emelte a<br />

„míg a halál el nem választ” dolgot.<br />

248


SHERRILYN KENYON<br />

De ahogy nézte őt, térdelve a padlón, nem tudott nem arra<br />

gondolni, hogy milyen élete lehetne vele. Figyelmes, előzékeny<br />

és adakozó volt. Egy valódi ritkaság a világában.<br />

Bárhogy is nézte, ez megért egy kéthetes próbát.<br />

– Oké – mondta lassan. Akkor most az én dolgaim jönnek. Ha<br />

beleegyezek a párválasztásba, akkor emberi esküvőt is akarok. A<br />

szüleim mást nem értenének meg, és nem hiszem, hogy mesélni<br />

akarok nekik a mélyebben húzódó dolgokról.<br />

– Rendben.<br />

– Ez azt jelenti, hogy találkoznod kell a szüleimmel, <strong>Vane</strong>.<br />

– Oké. Nem lehetnek olyan félelmetesek, mint az enyéim.<br />

– Nos, nincsenek gyilkos hajlamaik, de nagyon védelmezőek<br />

tudnak lenni, ha rólam van szó.<br />

– Máris szeretem őket.<br />

<strong>Bride</strong> idegesen felnevetett apró, játékos mosolyára. – Tudod,<br />

mindig azt gondoltam, találkozom majd egy fickóval, és<br />

találkozgatok vele néhány évig, majd ő térdre ereszkedik előttem<br />

valami romantikus helyen, és megkéri a kezem. Sosem hittem<br />

volna, hogy ilyen „eljegyzésem” lesz. – Beszéd közben <strong>Vane</strong><br />

egyik hajtincsével játszott. – Felteszem, az élet sosem olyan, mint<br />

amilyennek szeretnénk, ugye<br />

<strong>Vane</strong> lehajtotta a fejét a szavaitól. Sosem akart ennyire<br />

beleavatkozni az életébe. Csak meg szerette volna érinteni őt pár<br />

percre.<br />

Azt akarta, hogy a nő megérintse őt.<br />

Talán kegyetlenség volt tőle, de a szíve nem akarta, hogy a nő<br />

elhagyja. Csak őt akarta.<br />

249


<strong>Night</strong> Play<br />

Mind az ember, mind az állat nem kívánt mást, minthogy a nő<br />

vele maradjon.<br />

– Mindent megteszek majd, hogy boldoggá tegyelek, <strong>Bride</strong>.<br />

<strong>Bride</strong> erősebben szorította a férfi haját. Abban a pillanatban<br />

érezte, hogy szereti ezt a férfit. Vagy legalábbis biztos volt abban,<br />

hogy képes őt szeretni.<br />

De egyszer már megégette a kezét, és nem ismerte túl jól<br />

<strong>Vane</strong>-t. És csak két hete maradt arra, hogy megismerje. Amit<br />

eddig megtudott róla, az ijesztő volt… és bámulatos.<br />

Csak remélni tudta, hogy nem hazudik, és nem csapja be. Ha a<br />

valódi arcát mutatta neki, és a farkas férfi őszinte volt, akkor el<br />

tudja fogadni őt.<br />

A legnagyobb félelme az volt, hogy a második hét végén<br />

elfogadja őt párjának, de aztán az a pszichopata vadállat válna<br />

belőle, mint akiről Bryani beszélt.<br />

Mégis mit tenne akkor<br />

Taylor is elbűvölő volt a kapcsolatuk elején. Még csokit is<br />

hozott neki az első Valentin napjukon.<br />

Az idő múlásával azonban egy totális seggfej lett belőle. Vajon<br />

<strong>Vane</strong> is ilyen lesz<br />

És négyszáz év… az nagyon hosszú idő, végig egy valaki<br />

mellett.<br />

Nem akkor, ha szereted.<br />

Ez talán igaz.<br />

Legalább megpróbálhatja. És reménykedhet.<br />

– Szóval, hova megyünk innen – kérdezte a férfit.<br />

– Találnunk kell valami biztonságos helyet, hogyha el kell<br />

mennem mellőled, akkor biztonságban legyél.<br />

250


SHERRILYN KENYON<br />

– És az üzletem<br />

– Keresek valakit, aki majd irányítja a távollétedben.<br />

Ez nagyon könnyűnek hangzott. – Hogyan<br />

– Kérek Acherontól egy másik szívességet. Van néhány<br />

ember, akik a Sötét-vadászoknak segítenek. Számos vállalkozást<br />

irányítanak itt, New Orleansban és biztos vagyok benne, hogy tud<br />

küldeni valakit, aki nyitva tartja a butikot helyetted. A<br />

legnagyobb előnye az egésznek az, hogyha a fajtársaim<br />

betoppannak hozzá, akkor tudja, hogyan kezelje őket.<br />

– Rendben, legyen. Akkor vágjunk neki és nézzük, hogy<br />

megy!<br />

<strong>Vane</strong> felállt és felé nyújtotta a karját.<br />

<strong>Bride</strong> habozott. Még sosem félt a jövőtől ezelőtt, de mindent el<br />

kell kezdeni valamikor.<br />

Vett egy mély levegőt, hogy összeszedje a bátorságát, majd<br />

megfogta <strong>Vane</strong> kezét, aki felhúzta őt.<br />

Azt várta, hogy a konyha felé vezeti, de e helyett egyszerűen<br />

felteleportált a gyerekszobába.<br />

– Tudod – mondta, enyhén szédülve az élménytől –, a lábam is<br />

megfelelt volna.<br />

<strong>Vane</strong> nevetett. – Te mondtad, hogy legyek önmagam. Én az<br />

utazás villanós verzióját szeretem. Sokkal gyorsabb.<br />

Ash egy régimódi, fehér fa széken ült és a kisgyereket az<br />

ölében ringatta, aki épp aludt. Ash kíváncsian nézte őket. Egy<br />

félig teli cumisüveg volt a lába mellett, míg a kicsi, aki egy<br />

rózsaszín játszóruhát viselt, az ujjait rágcsálta. Volt valami össze<br />

nem illő a képben, de <strong>Bride</strong> nem tudta nem bámulni őket.<br />

251


<strong>Night</strong> Play<br />

A férfi továbbra is fekete bőrkabátot és láncokat viselt, haja<br />

vörös és fekete volt, a fülében egy tőr alakú fülbevalóval, és nem<br />

úgy nézett ki, mint aki nagyon törődne egy gyerekkel. És mégis<br />

ott ült a fodros rózsaszín szobában, és békésen ringatta a<br />

gyereket. Ash teljesen oda nem illő volt, és mégis, valahogy<br />

megszokottnak látszott a szobában.<br />

– Már felhívtam Jessica Adamst, hogy vigye az üzletedet –<br />

suttogta Ash. – Csak azt kell tudnia, hol tartod a papírmunkát, hol<br />

vannak a bolt kulcsai, és melyik bankkal van szerződésed.<br />

– A pokolba, te aztán jó vagy – mondta <strong>Vane</strong>.<br />

Ash gonoszan elvigyorodott. – Az abszolút legjobb.<br />

<strong>Vane</strong> előre hajolt. – Akkor azt is tudod…<br />

– Itt a cím. – Ash feltartotta a kezét, és egy névjegykártya<br />

jelent meg a két ujja között a semmiből. Átnyújtotta a kártyát<br />

<strong>Vane</strong>-nek, aki odalépett, hogy elvegye. – Ott biztonságban<br />

lesztek. Higgy nekem, paranoiásabb egy komplett apollita<br />

kommunánál. Oda aztán semmi sem jut be.<br />

<strong>Vane</strong> ránézett a kártyán lévő névre és megdermedt. – Nem<br />

bánja, hogy ott leszünk<br />

Ash vállat vont. – A háza elég nagy. Csak térj ki az útjából. –<br />

Elnézett <strong>Vane</strong> mellett, és <strong>Bride</strong>-ra mosolygott. – Kicsit ideges<br />

típus, <strong>Bride</strong>, de Valerius jó ember, legalábbis addig, míg ki nem<br />

ejted Kyrianosz nevét a szádon. Biztosítani fogja, hogy ne<br />

történjen veled semmi.<br />

– Valerius – kérdezte<br />

<strong>Vane</strong> kiengedett egy lassú sóhajt, majd felé fordult. – Ő egy<br />

vámpír, komoly hozzáállással.<br />

252


10. FEJEZET<br />

M<br />

ikor <strong>Bride</strong> azt mondta <strong>Vane</strong>-nek, hogy mutassa meg a<br />

legrosszabbat és hagyja, hogy lássa a valódi férfit… vagyis<br />

farkast… fogalma sem volt róla, mibe keverte önmagát.<br />

<strong>Vane</strong> ritkán csinált bármi normálisat, és kezdte értékelni<br />

korábbi erőfeszítéseit, amit azért tett, hogy „normálisnak”<br />

mutassa magát a világ felé, mikor éppen nem a házi kedvenc<br />

farkas szerepét játszotta.<br />

Miután otthagyták Ash-t, lementek a földszintre és<br />

összeszedték Furyt. Egyik percben még azt mondta Amandának,<br />

hogy majd felhívja, a másik pillanatban már egy teljesen másik<br />

házban volt.<br />

– Igazán örülnék, ha figyelmeztetnél, mielőtt ezt csinálod –<br />

mondta <strong>Vane</strong>-nek, majd körbe nézett, hogy lássa, hova<br />

csöppentek.<br />

Egy nagy nappaliban voltak, ami kétszer akkora volt, mint<br />

Kyrianosz otthona. Az egész ház sötét és sírszerű volt. Steril.<br />

Hűvös. A szoba drága, kézzel faragott lambériával volt borítva, és<br />

több antik holmival volt tele, mint amennyit <strong>Bride</strong> valaha is látott<br />

253


<strong>Night</strong> Play<br />

egy helyen. A római stílusú márványpadlóról már nem is<br />

beszélve. Olyan volt, mint egy kirándulás egy európai kastélyban.<br />

Vagy palotában. Mindenből áradt az arisztokrácia és a jó ízlés.<br />

Kyrianosz házával ellentétben itt nem volt semmi kényelmes,<br />

vagy modern. Semmi bélelt kanapé, tévé, telefon vagy<br />

számítógép. Semmi. Az egzotikus könyvespolcon sorakozó<br />

könyvek is bőrkötésesnek tűntek. A heverő György-kori lehetett,<br />

kissé kipárnázva, burgundi szövettel borítva.<br />

De a legkülönlegesebbek a szobrok voltak. Két nő meztelen<br />

szobra, akik valószínűleg római nimfák lehettek, a szellős<br />

lépcsőházban volt elhelyezve. A tény, hogy antik darabok, nem<br />

volt olyan furcsa, de az igen, hogy fénylő, vörös<br />

pástétomszerűség borította a mellbimbóikat<br />

– Mi a fene – kérdezte.<br />

Fury nevetésben tört ki, mikor meglátta őket.<br />

– Jézusom, <strong>Vane</strong>, szólj, mielőtt megjelensz! Szerencsés vagy,<br />

hogy nem lőttem bele a seggedbe.<br />

<strong>Bride</strong> megfordult és meglátott egy magas, sötéten jóképű<br />

férfit, ahogy belépett a szobába. Vállig érő fekete haja volt, éles,<br />

sötétbarna szeme és háromnapos borostája.<br />

Egy rikító sárga hawaii inget viselt, szakadt farmert, és úgy<br />

mozgott, mint aki képes megölni bárkit és bármit, ami a közelébe<br />

megy.<br />

– Ő a vámpír – kérdezte <strong>Bride</strong> halkan.<br />

– Nem – mondta <strong>Vane</strong>, hitetlenkedve nézett a férfire. – Ő a<br />

Maffia. Otto, mi a fenét csinálsz te itt Így felöltözve Mi történt<br />

a ruháiddal Úgy festesz, mint aki Nick Gautier-t utánozza.<br />

254


SHERRILYN KENYON<br />

– Örökös szenvedésre ítéltek – mondta Otto a szakállát<br />

simogatva. – Áthelyezték a seggem ide, hozzá kell tennem,<br />

akaratom ellenére, hogy szolgáljam Seggfej Királyt, mert neki<br />

olyasvalaki kellett, aki beszél latinul és olaszul. Az isten nem<br />

engedi neki, hogy egy átlagos plebejus fegyvernöke legyen, aki<br />

angolul beszél. Nem, neki egy olyan kellett, aki neveltetést<br />

kapott. – Otto amúgy nagyszerűen utánozta Alfred Hitchcockot.<br />

– Ezért öltözöl úgy, mint Nick – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Csak hogy felidegesítsem. Azon kevés dolgok közé tartozik,<br />

melyek megőrzik a józanságom.<br />

<strong>Vane</strong> nevetésben tört ki. – Hadd találjam, ki a piros pástétom<br />

is a te műved<br />

– Hát persze. Alig várom már, hogy feljöjjön és meglássa. –<br />

Otto elmélyítette amúgy is bariton hangját, és hozzáadott egy kis<br />

olasz akcentust. – Ne merészeld még egyszer megérinteni ezt a<br />

szobrot, fegyvernök! Ellentétben veled, ez felbecsülhetetlen<br />

értékű. – A hangja visszaváltozott normálisra. – Ja,<br />

felbecsülhetetlen értékű lesz az arca is, ha ezt ma este meglátja.<br />

Most Fury nevetett a leghangosabban. – Téged nem ismerlek –<br />

mondta, és Ottóhoz ment, a kezét kinyújtotta –, azt viszont már<br />

most megmondhatom, hogy jó barátok leszünk. Fury Kattalakis.<br />

– Otto Carvalletti. – Kezet rázott Furyval, miközben hol az<br />

egyik, hol a másik farkasra nézett. – Rokonok vagytok<br />

– Testvérek – mondta <strong>Vane</strong>.<br />

– Király – mondta Otto, majd <strong>Bride</strong> felé fordult egy elbűvölő<br />

mosollyal. – Te lehetsz <strong>Bride</strong>. – Vele is kezet rázott, és <strong>Bride</strong><br />

közben észrevette a pókháló tetoválást a csuklóján. – Légy<br />

255


<strong>Night</strong> Play<br />

üdvözölve a világunk őrületében, hölgyem, bár személy szerint<br />

azt gondolom, őrült vagy, ha itt akarsz lenni.<br />

Otto kezet csókolt neki, és enyhén meghajolt előtte. Az<br />

akcióra <strong>Vane</strong> mélyen felmordult, de Otto nem törődött vele. –<br />

Mindent összevetve, megnyugodhatsz, <strong>Bride</strong>. Technikailag ember<br />

vagyok, bár a rokonaim ezt bőszen tagadják. Az öltözködésemet<br />

és a pástétomot leszámítva nem vagyok elmebeteg sem. Majd ha<br />

találkozol a főnökömmel, meg fogod érteni, miért próbálgatom a<br />

határaimat.<br />

Otto az emeletek felé tartott. – Ha valamelyik farkas<br />

vonyítana, akkor teljessé tehetném az egész „éjszaka<br />

gyermekeinek hangja” gyűjteményemet. – Várakozóan nézett<br />

<strong>Vane</strong>-re és Furyra, de egyikőjük sem volt rá hajlandó. – Vagy<br />

mégsem. Oké, mentális megjegyzés, a farkasoknak nincs<br />

humorérzékük, és még sosem olvasták vagy látták a Draculát.<br />

Semmi gond. Kövessetek és megmutatom a szobáitokat. Gyorsan<br />

fussunk át a szabályokon! Próbáljatok minél halkabbak lenni a<br />

nappali órákban, így nem ébresztitek fel Penicula grófot!<br />

– Penicula – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

– A kedvenc sértésem Valeriusra. Mint arra a római<br />

tábornokra, aki ezt a házat uralja. Ez a szó is a pénisz és Drakula<br />

keveréke.<br />

<strong>Bride</strong> legszívesebben felnevetett volna, de félt, hogy azzal<br />

helytelen dolgokra bátorította volna Ottót.<br />

Követték Ottót az emelet felé.<br />

– Mikor lettél ilyen beszédes, Carvalletti – kérdezte <strong>Vane</strong>. –<br />

Mindig is szűkszavú embernek gondoltalak.<br />

256


SHERRILYN KENYON<br />

– Általában valóban az vagyok, de be vagyok zárva egy<br />

palotába olyan régóta, hogy lassan megőrülök. Azt hiszem,<br />

Alaszkában kellett volna maradnom. A pokolba is, Nickkel<br />

beszélgetek, csak hogy megtörjem az állandó semmittevést.<br />

Otto megállt az emeletre vezető lépcsőn, és rájuk nézett. –<br />

Valerius nem Sötét-vadász, ő egy élet-elszívó démon, akinek<br />

feltett szándéka, hogy kivéreztet. Nem csoda, hogy a legutóbbi<br />

fegyvernöke felmondott. Folyamatosan kérelmezem az<br />

áthelyeztetésem, és apám mindig azt mondja, hogy legyek férfi,<br />

és csináljam méltósággal a dolgom. Esküszöm, jobban teszi, ha<br />

nem öregszik meg, mert bedugom a létező legrosszabb idősek<br />

otthonába, amit csak találok.<br />

– És még én azt hittem, nekem vannak gondjaim a szüleimmel<br />

– mondta Fury <strong>Bride</strong> háta mögül. – Az enyémek csak meg<br />

akarnak ölni, és véget vetni a földi szenvedésemnek, nem pedig<br />

még rátenni egy lapáttal.<br />

– Igen – mondta Otto a lépcső tetejéről. – Szerencsés vagy. Én<br />

azt kívánom, bárcsak az enyémek csak meg akarnának ölni.<br />

Otto keresztülvezette őket egy folyosón, míg <strong>Vane</strong> előrehajolt<br />

és <strong>Bride</strong> fülébe suttogott. – Ne hagyd, hogy Otto jelenlegi<br />

furcsasága megtévesszen! A Princetonban ő mondta a<br />

búcsúbeszédet.<br />

<strong>Bride</strong> elképedt.<br />

– És volt eszem is, mielőtt ez a hely kiölt belőlem mindent.<br />

Próbáljatok dűlőre jutni Valeriusszal és Nickkel, és ti is rövid<br />

úton a zárt osztályon találjátok magatokat. De bármit is tesztek,<br />

ne említsétek meg Valerius mesternek, hogy valaha is a Princeton<br />

földjére léptem! Ő azt hiszi, kibuktam a Barbár Szakképzőből.<br />

257


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> nevetett, majd <strong>Vane</strong>-re nézett. – Szóval ilyen világba<br />

akarsz te engem bevezetni Semmi kétség, hogy ezek az emberek<br />

őrültek. Van egy Princetonban diplomázott Don Juanunk, aki úgy<br />

néz ki, mint aki beesett a gardróbba, és pástétomot ken a<br />

szobrokra, egy sógorom, aki egy kutya…<br />

– Igen, de ne feledd, Tabitha a te oldaladról jön – emlékeztette<br />

<strong>Vane</strong>. – Megvan neked a saját köröd az őrültekből.<br />

– És az apád élő állatokat herél ki – mondta Fury hátulról. –<br />

Szerintem ez a létező legbetegebb dolog, amiről valaha hallottam.<br />

– Szeretnél találkozni a szüleimmel, Fury – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

– Azt inkább passzolom.<br />

Otto kinyitotta az ajtót, ami egy óriási hálószobába vezetett,<br />

amiben a <strong>Bride</strong> által valaha is látott legnagyobb antik baldachinos<br />

ágy állt. Mélykék bársony függöny lógott a kézzel faragott<br />

angyalok és kerubok körül, melyek a régi fát díszítették.<br />

– Ez lenyűgöző.<br />

– Valerius ragaszkodik a legjobbhoz. Ti alhattok itt, a kutya<br />

fiú pedig egy kicsit távolabb lesz elszállásolva, a folyosó végén.<br />

– Hé! – morogta Fury felháborodottan.<br />

– Nyugi – mondta Otto. – Nem a garázsba viszlek aludni.<br />

Ők ketten egyedül hagyták <strong>Bride</strong>-ot és <strong>Vane</strong>-t.<br />

– Szóval itt vagyunk – mondta <strong>Bride</strong>, bizonytalanul.<br />

<strong>Vane</strong> közelebb húzta magához. – Furcsa, hogy már nem kell<br />

rejtegetnem magam előled.<br />

– Szóval, te meg tudsz tenni akármit<br />

– Nagyjából bármit, igen. Keresztülutazhatok az időn,<br />

bármelyik irányban. Áthelyezhetem magunkat Párizsba, vagy<br />

bárhova máshova, ahová menni szeretnél.<br />

258


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> megfontolta ezt. Bármit megkaphat, de őt csak egy<br />

dolog tenné igazán boldoggá. – Sovánnyá tudnál tenni<br />

<strong>Vane</strong>-nek nem tetszett a kérdés. – Meg tudnám tenni.<br />

– Akkor rajta.<br />

A férfi a homlokát ráncolta a kéréstől, mintha nem értené.<br />

– Miért<br />

– Mert mindig olyan akartam lenni, mint azok a gyönyörű,<br />

csinos nők, de sosem lehettem az.<br />

<strong>Vane</strong> mögé lépett, és magához húzta, szorosan tartotta. – Én<br />

nem akarom, hogy csontos legyél, <strong>Bride</strong>. Nekem úgy tetszel,<br />

ahogy vagy. – A lélegzete ingerelte a nyaka bőrét, miközben<br />

beszélt, és forróság áradt szét a testében. – A népem körében van<br />

egy mondás. „Húst a férfinak és csontot a kutyának.”<br />

– Igen, de te mindkettő vagy egy személyben.<br />

– És ha választhatok a bordák, vagy a telt idomok közül, én az<br />

utóbbira szavazok.<br />

<strong>Bride</strong> felszisszent, mikor megérezte a férfi ajkait a nyakán, és<br />

az enyhe harapdálást. Becsukta a szemét, és élvezte a meleg,<br />

férfias illatot. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Elgyengítette,<br />

és nem kapott levegőt.<br />

– Ez minden, ami köztünk van, <strong>Vane</strong> Csak szex<br />

<strong>Vane</strong> előrehajolt, és az arcuk összeért. Ez a szerelmes gesztus<br />

a szívébe vágott. – Nem, <strong>Bride</strong>. A szex a fizikai kimutatása<br />

annak, amit irántad érzek. – Megfogta a kezét, és a szívéhez<br />

vezette, hogy érezze, hogy dobog. – Senki nem ért hozzám úgy,<br />

ahogy te. Olyan vagy, mint a suttogás. Gyengéd, puha.<br />

Megnyugtató. Az én világomban az emberek csak kiabálni<br />

tudnak. De te… te az én menedékem vagy.<br />

259


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> megremegett a költői szavaktól. – Istenem, te nagyon jó<br />

vagy.<br />

– Ez nem egy szakma, <strong>Bride</strong>. Talán ember vagyok, de egyben<br />

állat is, és a bennem élő fenevad nem hazudik, nem téveszt meg.<br />

Sosem gondoltam, hogy énem ezen részét valaha is meg lehet<br />

szelídíteni, de most már sikerült. Nem akar kitörni, vagy<br />

rátámadni valakire. Csak téged akar.<br />

Hogyan mondhatna egy nő erre nemet<br />

<strong>Bride</strong> lélegzete elakadt, mikor a ruhái eltűntek.<br />

– <strong>Vane</strong><br />

Mielőtt újra kimondhatta volna a nevét, mindketten meztelenül<br />

feküdtek az ágyban, a takaró alatt.<br />

– Milyen hasznos képesség – mondta, mikor a férfi a nyakát<br />

szaglászta.<br />

– Elképzelésed sincs – suttogta a fülébe, mielőtt megnyalta.<br />

<strong>Bride</strong> feje kavargott az érintése okozta eksztázistól. Most az<br />

egyszer nem vesztegette az idejét. Egy gyors, erőteljes mozdulat,<br />

és már benne is volt.<br />

Egyszerre nyögtek fel.<br />

<strong>Bride</strong> nézte a nyers gyönyört az arcán. Most nem játszott vele,<br />

halálosan komoly volt.<br />

Végigsimított a hátán, érezte a hullámzó izmait, ahogy benne<br />

mozgott, erős volt és magabiztos. Ő volt a farkas és éhes volt.<br />

Zöld szemei mohón nézték őt.<br />

<strong>Vane</strong> nem tudott gondolkodni, ahogy minden érzéke élesen<br />

érzékelte a puha testet maga alatt. Az állat teljes behódolást akart<br />

a párjától. Be akarta fejezni a szertartást, és le akarta igázni a nőt.<br />

Az ember a gyengédségét akarta. A szívét.<br />

260


SHERRILYN KENYON<br />

De leginkább azt akarta, hogy élete végéig nézhesse azokat a<br />

gyönyörű borostyán szemeket. Most sötétek voltak a<br />

szenvedélytől. Ajkai enyhén szétnyíltak.<br />

<strong>Vane</strong> vadul megcsókolta. Felmordult az ízétől. Az érzéstől,<br />

ahogy a nyelvük egymásnak feszült, míg ő még mélyebbre<br />

temetkezett a testében.<br />

Ki volt éhezve, de rákényszerítette magát, hogy óvatos legyen.<br />

Emlékeznie kellett arra, hogy a lány ember és törékeny.<br />

Belehalna, ha bántaná.<br />

De, ó, a kezei a hátán. Ahogy végigkarmolta. Nem csak<br />

egyszerűen szexelt vele. Szeretkezett vele. És ez mindennél<br />

többet jelentett neki.<br />

Ha halhatatlan lenne, sosem érezne jobbat annál, mint a<br />

hosszú, sima lábai az övébe gabalyodva.<br />

<strong>Bride</strong> alig kapott levegőt, miközben <strong>Vane</strong> felfalta. Még egy<br />

férfi sem szeretkezett vele így… mintha nem kapna belőle eleget.<br />

Mintha kétségbeesetten a testében szeretne lenni.<br />

Olyan nagy volt az ereje, a karjai feszesek voltak, ahogy<br />

átölelte. Ahogy tartotta, óvatosan. Gyengéden.<br />

Minden egyes erőteljes lökéssel csak nőtt a testében izzó<br />

gyönyör.<br />

– Imádom azt, ahogy a kezeid a testemet érintik – suttogta<br />

szaggatottan. – És örülök annak, hogy képes vagyok így veled<br />

lenni.<br />

– Hogy így<br />

– Szemtől szemben – mondta, és mindkét szót megtoldotta<br />

egy-egy lökéssel. – Hogy érezhetem a melleidet a mellkasomon.<br />

Hogy látom, az arckifejezésed, mikor jössz.<br />

261


<strong>Night</strong> Play<br />

Ekkor megcsókolta. Parancsoló volt és mohó. Vágyakozó.<br />

<strong>Bride</strong>-ot teljesen magával ragadta. Az intenzív gyönyör, a<br />

kemény teljesség érzése a testében. Ahogy a testük egymáshoz<br />

simult.<br />

<strong>Vane</strong> hagyta, hogy az ereje átfolyjon mindkettejükön. Nem<br />

volt többé értelme, hogy elfojtsa vagy rejtegesse. Hagyta, hogy a<br />

szenvedélye olaj legyen az ereje tüzére, megerősítve, még<br />

magasabb szintekre emelve azt.<br />

Villámcsapásként vágott rajta keresztül az érzés, felfokozva<br />

érzékelte <strong>Bride</strong> bőrét, amint egymáshoz értek.<br />

Pontosan tudta, hogy a nő mikor érezte meg az erejét.<br />

Hátradobta a fejét a létező legerősebb eksztázistól. A légzése<br />

szaggatott lett, együtt mozogott vele.<br />

És mikor az orgazmus elérte, hangszigetelnie kellett a szobát,<br />

hogy a többiek ne tudják meg, mit művelnek.<br />

Mosolygott a látványtól, ahogy a nő elveszett a gyönyör<br />

hullámaiban. A hátát karmolászó kezektől.<br />

Majd <strong>Vane</strong> hagyta, hogy ő maga is csatlakozzon hozzá.<br />

Felmordult, és szabadjára engedte az érzékeit. A nő felett volt,<br />

lihegett és a teste remegett és görcsölt.<br />

Mindeközben <strong>Bride</strong> a hajával játszott, és szorosan közel<br />

tartotta magához.<br />

– Ez hihetetlen volt – suttogta <strong>Bride</strong>. Majd összeráncolta a<br />

homlokát. – A végére nagyobb lettél, ugye<br />

– Igen – mondta a nő ajkait csókolgatva – és nem húzódhatok<br />

ki belőled még pár percig, ha nem akarok fájdalmat okozni.<br />

<strong>Bride</strong> érezte, ahogy a férfi teste remeg. – Miért csinálod ezt, és<br />

hogyan rejtetted el előlem…<br />

262


SHERRILYN KENYON<br />

– Egy idő-varázslatot használtam, hogy ne vedd észre, milyen<br />

sokáig tartott, míg befejeztem. – Majd felszisszent, mikor egy<br />

újabb orgazmus rázta meg a testét.<br />

<strong>Vane</strong> félig-meddig arra számított, hogy a nő visszataszítónak<br />

fogja találni. Tévedett.<br />

Helyette a karjaiban ringatta a fejét és a hajával játszott, míg a<br />

teste le nem nyugodott.<br />

Mikor véget ért, kicsusszant a nőből, és <strong>Bride</strong> mellé zuhant.<br />

<strong>Bride</strong> megfordult, hogy a szemébe nézhessen. – Szóval ilyen<br />

vagy te igazából.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott és várta, hogy enyhüljön a szívverése. <strong>Bride</strong> a<br />

mellkasára hajolt, és megcsókolta mellbimbóit. <strong>Vane</strong> felnyögött,<br />

mikor játékosan beleharapott.<br />

– Ha folytatod ezt, lehet, hogy az egész napot az ágyban<br />

töltöd.<br />

<strong>Bride</strong> felhorkant. – Ismerlek titeket, férfiakat. Legalább<br />

néhány órára szükséged lesz… – A hangja elhalt, mikor<br />

megérezte a merevedését a combjánál.<br />

– Én nem vagyok ember, <strong>Bride</strong>. A szex felerősít minket. Nem<br />

fáraszt ki.<br />

<strong>Bride</strong> felemelte a takarót és látta, hogy igazat mond. Már<br />

megint kőkemény volt. – Szóval addig játszok veled, ameddig<br />

jónak látom<br />

– Ühüm. A házi kedvenced lehetek.<br />

<strong>Bride</strong> az ajkába harapott, majd finoman a kezébe vette, és<br />

felfedezte a teljes hosszúságát. Mivel Taylor sosem szeretkezett<br />

vele lámpafénynél vagy nappal, nem igazán volt esélye<br />

közelebbről megnézni egy férfit.<br />

263


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> közelről figyelte a nőt, közben a hajtincseivel játszott.<br />

Még egyetlen nő sem volt rá igazán kíváncsi. A farkas nőket nem<br />

érdekelte, hogy nézett ki egy férfi, ha ki tudta elégíteni őt. Miután<br />

az aktus véget ért, a nők ellökték őket maguktól és távoztak. Nem<br />

osztották meg a testüket egymással. Nem törődtek a<br />

gyengédséggel, a szerelemmel.<br />

Ez volt az, amit nagyon szeretett <strong>Bride</strong>-ban.<br />

Ujjai gyengéden vizsgálták őt. Óvatosan masszírozta. Hideg<br />

kúszott végig rajta. Az egyik lába megrándult.<br />

<strong>Bride</strong> felkuncogott és folytatta, amit eddig csinált. – Élvezed,<br />

ugye<br />

– Igen – mondta szaggatottan, és pénisze még keményebb lett.<br />

<strong>Bride</strong> felnézett rá, majd megtette az elképzelhetetlent. A<br />

szájába vette.<br />

<strong>Vane</strong> hátravetette a fejét, és a kezét a nő hajába temette, ahogy<br />

a gyönyör végigszáguldott rajta. Megkeményítette az arcélét, így<br />

nem vonyított fel, ahogy a nő nyalogatta és ingerelte.<br />

Megérintette az arcát, miközben az egész teste tűzben égett.<br />

Ennek a tettnek az önzetlensége…<br />

Nem is tudta, hogy ilyen létezik. Egy katagari nőstény előbb<br />

halt volna meg, semmint hogy így hozzáérjen. A férfi dolga volt,<br />

hogy kielégítse a nőt, nem fordítva.<br />

<strong>Bride</strong> mély torokhangon felnyögött, ahogy megkóstolta <strong>Vane</strong><br />

ízét. Felnézett és látta, hogy őt figyeli, a szeme sötét volt a<br />

gyönyörtől és hitetlenségtől. Részegítő kombináció.<br />

Úgy nézett rá, mintha a mennyország kapujának kulcsát<br />

nyújtaná át neki. Hátrafésülte a szeme elé lógó tincseket, majd<br />

264


SHERRILYN KENYON<br />

végigsimított az arcán, miközben a nyelve tovább játszadozott<br />

vele.<br />

A levegő körülötte szó szerint sistergett. Megállt a különös<br />

hangtól.<br />

– Semmi baj – nyögte <strong>Vane</strong>. – Csak az erőm hullámzik. Néha<br />

csinál ilyet.<br />

<strong>Bride</strong> visszafordult hozzá.<br />

<strong>Vane</strong> a fogát csikorgatta, ahogy a gyönyör elképzelhetetlen<br />

magasságokba szárnyalt. Pillanatokon belül újra elélvez. Félt<br />

attól, hogy sérülést okoz <strong>Bride</strong>-nak, ezért elhúzódott a nőtől, egy<br />

másodperccel azelőtt, hogy a teste felrobbant.<br />

És nem csak a teste. A szobában az összes villanykörte<br />

összetört, a mágikus ereje kitört és a rombolás nevű játékot<br />

kezdte el játszani a szobában.<br />

Gyorsan letakarta magát egy takaróval, majd a kezével<br />

segítette a testét az orgazmusban.<br />

Érezte <strong>Bride</strong> kezét a sajátján. Kinyitotta a szemét és nézte,<br />

ahogy ismét kézbe veszi és segít neki, míg a teste ismét teljesen<br />

ki nem merült.<br />

– Nem kellett volna elhúzódnod, <strong>Vane</strong> – mondta pár perccel<br />

később.<br />

– A méretem a duplájára nő ilyenkor, <strong>Bride</strong>. Nem akartam,<br />

hogy bajod essen.<br />

<strong>Bride</strong> elvette róla a kezét, és megcsókolta az ajkait.<br />

<strong>Vane</strong> közel húzta magához, örült ennek a percnek.<br />

<strong>Bride</strong> elhúzódott és az összetört izzókra nézett. – Remélem, a<br />

házigazdánk nem… Elhallgatott, mikor <strong>Vane</strong> helyrehozta az<br />

összes törött villanykörtét.<br />

265


<strong>Night</strong> Play<br />

– Micsoda tehetsége van egyeseknek.<br />

<strong>Vane</strong> gonoszul mosolygott. – A tiéd jobban tetszik.<br />

<strong>Bride</strong> ezen összezavarodott. – Nekem nincs tehetségem.<br />

– De igen, van. A szád csodákra képes.<br />

– Mmm – mondta és újra megcsókolta. – De csak neked<br />

működik.<br />

– Helyes.<br />

<strong>Bride</strong> visszahúzódott, mikor rájött valamire. – Várj egy percet!<br />

Nem csalhatsz meg engem, ugye<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Nélküled teljesen eunuch vagyok. Az<br />

erőm is gyengülne. Ha egyszer elveszik tőlünk a szexet, nem<br />

tudjuk visszatölteni a hatalmunkat. Valójában minden pszichikai<br />

erőnket elvesztjük.<br />

– Akkor hogy lehet az apád a falka vezetője, ha nem tudja<br />

használni a mágiát<br />

<strong>Vane</strong> a homlokát ráncolta. – Honnan tudod, hogy apám a<br />

falkavezér<br />

– Hallottam, ahogy a középkori emberek erről beszéltek.<br />

<strong>Vane</strong> hosszan és mélyen sóhajtott, mielőtt megmagyarázta. –<br />

Jóval a születésem előtt lett falkavezér. Az egyetlen ok, amiért<br />

megőrizte a pozícióját az, hogy hihetetlenül erős fizikailag farkas<br />

alakban, és a démonokkal üzletel.<br />

– Démonok<br />

– Vámpírok. Ellentétben a tévében és mozikban lévőekkel, a<br />

valódiak nem az emberi véren, hanem az emberi lelkeken<br />

élősködnek. Ha egy Vér-vadász, vagy egy pszichikai<br />

képességekkel bíró ember lelkét kaparintják meg, elnyelik az<br />

erejét. A legerősebb démonok képesek arra, hogy megosszák az<br />

266


SHERRILYN KENYON<br />

erejüket másokkal. Apám rendszeresen áldozott fel Vérvadászokat,<br />

így a démonok békén hagyták a falkát, és átadták az<br />

erő egy részét neki.<br />

– Áldozatok<br />

<strong>Vane</strong> megint felsóhajtott, mintha fájdalmas lenne beszélnie<br />

róla. – Megvádol valakit azzal, hogy elárulta a falkát, és kidobják<br />

őt valahol, hogy a démonok rátaláljanak. Az öcsém, Fang és én<br />

voltunk az utolsó ilyen áldozatok. Tudtam, hogy bérgyilkosokat<br />

fog utánunk küldeni, mikor a démonok nem térnek vissza hozzá,<br />

hogy megosszák vele az erőnket.<br />

<strong>Bride</strong> el sem tudott volna rosszabbat képzelni. Az apja<br />

feláldozta, hogy meghaljon. Az anyja gyűlölte őt, és örömmel<br />

megölte volna.<br />

Az ő szegény farkasa. Nem csoda, hogy végül nála kötött ki.<br />

– Ó, <strong>Vane</strong>, annyira sajnálom.<br />

– Semmi baj. Csak az lepett meg, hogy apám eddig várt, hogy<br />

támadjon. Szerintem az egyetlen ok, amiért nem tette meg<br />

korábban, az volt, hogy minden hibája ellenére is anyát szerette,<br />

mindennél jobban, Anya pedig minket szeretett. Ameddig ő élt,<br />

szerintem nem akart neki fájdalmat okozni azzal, hogy megöl<br />

minket. De abban a pillanatban, hogy meghalt…<br />

– Ellenetek fordult<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

A mellkasához húzta a fejét, és ott tartotta, szerette volna<br />

helyrehozni a múltat, de tudta, hogy nem képes rá. De legalább<br />

úgy tűnt, <strong>Vane</strong> mellette megszabadult a múltjától, a szüleitől és<br />

azok ok nélküli gyűlöletétől. A lelki ereje lenyűgözte. Nem<br />

267


<strong>Night</strong> Play<br />

ismert más embert, aki az ő múltjával és fájdalmával ilyen<br />

együttérző és szeretetre méltó lenne.<br />

– Milyen volt abban a közösségben felnőni – kérdezte, azon<br />

töprengve, vajon milyen sebeket rejtegethet még.<br />

– Nem is tudom. Úgy éltünk, mint az állatok. Leginkább<br />

farkasformában vagyunk, kivéve, ha a városba mentünk<br />

valamiért.<br />

– Élelemért<br />

– Vagy szexért. A szex emberként sokkal élvezetesebb, mint<br />

farkasként. Sokkal több stimuláló szer van, főleg a nőknek.<br />

Ez volt az a téma, amiről nem akart beszélni. Nem akarta<br />

<strong>Vane</strong>-t mással elképzelni. De legalább attól nem kell tartania,<br />

hogy megcsalja. Pedig arról sokat lehetne beszélni. A saját<br />

nővére is most meg keresztül egy váláson.<br />

– Az életedet farkasként élted – kérdezte.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott. – A katagaria számára ez nagyon könnyű,<br />

hiszen alapvetően farkasok. Abban az alakban vannak, mikor<br />

pihennek vagy megsérülnek.<br />

– De te árkádiai vagy.<br />

<strong>Bride</strong> meg tudta mondani a vicsorgásából, hogy ez módfelett<br />

zavarta. – Igen. Számomra kimondhatatlan kínzás volt fenntartani<br />

a farkas alakot. Ez az egyik oka annak, hogy olyan erős vagyok a<br />

mágiában, mert meg kellett tanulnom úgy kezelni az erőm, hogy<br />

farkas maradjak, mikor harcolok, megsérülök vagy alszom. Ezek<br />

olyan dolgok, amiket emberként kellene csinálnom.<br />

– És az arcodon lévő tetoválás<br />

– Azt leginkább kiváltságnak lehetne mondani. – Mélyen<br />

felsóhajtott, és a jel újra megjelent az arcán.<br />

268


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> az ujjaival követte a cikornyásan kacskaringózó<br />

vonalakat, melyek páratlanul gyönyörűek voltak.<br />

– Az Őrzők az árkádiaiak védelmezői – magyarázta. – Mikor<br />

az árkádiaiak a pubertáskor végére érnek, a Végzet kiválaszthatja<br />

azokat, akiket elég erősnek tart, hogy megvédjék a világot a<br />

gyilkosoktól vagy az állatoktól, akik az emberiségen vagy az<br />

árkádiai népen élősködnek.<br />

<strong>Bride</strong> felnevetett, ahogy megértette, valójában mit mondott<br />

<strong>Vane</strong>. – Szóval emberként éltél farkasok között, és a legádázabb<br />

ellenségükké lettél.<br />

– Igen.<br />

A szíve mélyén együttérzett a férfivel. – Nagyon rémült<br />

lehettél. Miért nem mentél el<br />

– Valószínűleg azt kellett volna tennem, de fiatal voltam és<br />

halálra rémültem. Nem tudtam semmit az árkádiaiakról, az<br />

emberekről pedig még annál is kevesebbet. Ne feledd, kölyökként<br />

farkas voltam! A kölyköket sosem engedik közel a valódi<br />

emberekhez. Fogalmam sem volt, hogyan viselkedjek, hogyan<br />

viszonyuljak a világhoz. Ezért kötöttem egyességet Acheronnal,<br />

hogy vigyen el a múltba az anyámhoz. Azt hittem, ha elmondom<br />

neki, hogy nem vagyok többé állat, akkor segít majd nekem.<br />

– De nem tette.<br />

– Nem. Hazugnak nevezett és elküldött.<br />

Ezért meg tudná ölni Bryanit. Hogyan lehet egy anya ilyen<br />

kegyetlen Bár, a kegyetlenség mindenütt jelen volt a világban,<br />

még ha nem is lenne szabad, hogy így legyen. – Eközben Fury<br />

ugyanezen ment keresztül, csak pepitában.<br />

– Igen.<br />

269


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> nem tudta eldönteni, melyiküknek lehetett rosszabb.<br />

Valószínűleg Furynak. Ellentétben <strong>Vane</strong>-nel, neki nem volt<br />

senkije, aki mellette állt volna. – Szóval visszatértél a falkádhoz,<br />

miután találkoztál Bryanival<br />

<strong>Vane</strong> bólintott. – Csak azt az életmódot ismertem, azt pedig<br />

nem kérhettem anyától és Fangtől, hogy tartsanak velem.<br />

Tudtam, ha apám meg is öl, nekik akkor is lesz majd otthonuk, és<br />

biztonságban lesznek.<br />

– És senki nem tudott arról, hogy megváltozott a domináns<br />

alakod<br />

– Csak Fang és anya, meg ezek szerint Fury. Fel kellett volna<br />

őt ismernem, mikor csatlakozott a falkához. De mindig is<br />

távolságtartó volt. Stefan és a többiek megpróbálták őt megtenni<br />

az omega farkasnak, de nem jött nekik össze. Amit Fury hiányol<br />

a mágiában, azt brutális erővel pótolja, na meg azzal, hogy<br />

hajlandó megölni bárkit, aki keresztbe akar tenni neki.<br />

<strong>Bride</strong> hallgatott, próbálta megérteni azt, amit a férfi mond,<br />

miközben a hajával szórakozott. – Omega farkas<br />

<strong>Vane</strong> megcsókolta a hasát. – Minden falkában van egy<br />

bűnbak, akin a többi farkas levezeti a dühét. Mindig hím, és őt<br />

nevezik az omega farkasnak.<br />

– Ez szörnyű.<br />

<strong>Vane</strong> felkönyökölt és lenézett rá. – Ez a természet rendje, és<br />

mi állatok vagyunk. Azt mondtad, ismerni akarsz engem, így<br />

válaszolok a kérdéseidre a világommal kapcsolatban, még ha a<br />

dolgok mifelénk néha hajmeresztőek is.<br />

<strong>Bride</strong> próbálta elképzelni azt a <strong>Vane</strong>-t, akit ismer hidegnek és<br />

könyörtelennek. Nehéz volt, mikor olyan lángoló vággyal és<br />

270


SHERRILYN KENYON<br />

szerelemmel a szemében nézett rá. – Bántottad valaha az omega<br />

farkast<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta. – Általában közé és a falka közé álltam.<br />

Ezért gyűlölt annyira a falka. Fang mindig azt gondolta, hogy egy<br />

idióta vagyok.<br />

<strong>Bride</strong> szíve felmelegedett. Jó ember volt ő, még ha farkas is<br />

valójában. Ebben nem kételkedett. – Szerintem nem vagy idióta.<br />

Inkább mondanám azt, hogy csodálatos.<br />

<strong>Vane</strong> megcsókolta ezért.<br />

Valaki kopogott az ajtón.<br />

– Hé, <strong>Vane</strong> – mondta Otto a másik oldalról. – Csak szólni<br />

akartam, hogy vacsoraidő van, szóval, ha Valeriusszal akartok<br />

enni, akkor gyertek le azonnal, különben frászt kap.<br />

– Azt akarja, hogy kiöltözzünk a vacsorára – kérdezte <strong>Vane</strong><br />

hangosan.<br />

– Persze, hogy azt akarja, de én pólót és bermudanadrágot<br />

fogok viselni.<br />

<strong>Vane</strong> kuncogott. – Ki fog nyírni, Otto.<br />

– Legyen igazad. Viszlát, később. – <strong>Bride</strong> hallotta Otto lépteit<br />

távolodni, ahogy a folyosó vége felé tartott.<br />

<strong>Bride</strong> visszafeküdt a hátára, és elképedten vette észre, hogy<br />

egyáltalán nem érezte magát feszélyezettnek <strong>Vane</strong> mellett. Annak<br />

kellene lennie, elnézve azt, hogy a férfi milyen tökéletes. De<br />

mégsem volt az.<br />

Olyan furcsa volt egy olyan férfi mellett lenni, aki elfogadja őt<br />

annak, amilyen, minden hibája ellenére. Nem próbált semmit<br />

megváltoztatni rajta. Olyan kellemes volt ez a változás.<br />

271


<strong>Night</strong> Play<br />

Az egyik kezét szúrós arcára tette, és szinte itta a jóvágású, és<br />

fáradt <strong>Vane</strong> látványát.<br />

De az elméje hátsó zugaiban az a szörnyű kis hang azt<br />

suttogta: „Minden jónak vége szakad egyszer.”<br />

– Hiszel az örök szerelemben, <strong>Vane</strong><br />

<strong>Vane</strong> bólintott. – Mikor négyszáz évet lehúztál, akkor már<br />

láthattál mindenféle dolgot.<br />

– Hogyan lehet megállapítani a különbséget a szerelem és a<br />

csodálat között.<br />

<strong>Vane</strong> felült, majd a magához ölelte. – Szerintem nincs<br />

különbség. A csodálat olyan, mint egy kert. Ha vigyázol rá és<br />

gondozod, akkor szerelemmé növi ki magát. De ha hanyagolod,<br />

és nem foglakozol vele, elpusztul. Az örök szerelem egyetlen<br />

járható útja az, ha sosem engeded meg a szívednek, hogy<br />

elfelejtse, milyen lenne nélküle a létezésed.<br />

Bölcsessége megdöbbentette <strong>Bride</strong>-ot. Elhúzódott tőle, hogy<br />

kétkedő pillantást vethessen rá. – Ez elég mélyenszántó volt,<br />

különösen egy férfitől.<br />

– Anya mondta ezt mindig. – A szomorúság a szemeiben<br />

szívettépő volt.<br />

– Bárcsak találkozhattam volna vele. Bámulatos nő lehetett.<br />

– Az volt.<br />

<strong>Bride</strong> felemelte a szemöldökét, mikor eszébe jutott valami. –<br />

Nem tudsz visszamenni a múltba, hogy meglátogasd őt Vagy<br />

ami még jobb lenne, hogy megmenthesd<br />

<strong>Vane</strong> a nyakába temette az arcát, és átölelte őt. – Elméletileg<br />

megtehetném, igen. De nem szabad. Az idő nagyon komplikált<br />

dolog, és csak nagyon finoman szabad beleavatkozni. Ami pedig<br />

272


SHERRILYN KENYON<br />

a megmentését illeti, nem. A Végzet nagyon csúnyán szokott<br />

elbánni azokkal, akik beleavatkoznak a hatáskörébe. Ha egyszer<br />

egy élet véget ért, az istennők nagyon dühösek szoktak lenni, ha<br />

valaki keresztbe tesz nekik.<br />

– Úgy beszélsz, mintha elkövetted volna ezt a hibát.<br />

– Én nem. De ismerek valakit, aki megtette.<br />

– Fang<br />

– Nem és nem fogom őt elárulni azzal, hogy megnevezem. A<br />

végzet az végzet, és egyetlen halandó sem harcolhat vele.<br />

– De honnan tudhatnánk, mi a végzetünk Az, hogy veled<br />

legyek, vagy az, hogy nem<br />

– Nem tudom, <strong>Bride</strong>. Az egyetlen, aki erre a kérdésre válasszal<br />

bír, az Ash, ő viszont nem fogja megmondani.<br />

<strong>Bride</strong>-nak ezt nehezére esett elhinni. – Ash micsoda, az ő<br />

huszonegy évével<br />

– Tévedsz. Ash tizenegyezer éves, és bölcsebb mindenkinél,<br />

akit valaha is ismertem. Nincs semmi, se múlt, se jelen, se jövő,<br />

amit ne ismerne. Az egyetlen probléma az, hogy nem mondja el,<br />

amit tud. Ezzel komolyan felhúz a legtöbbször. Azt állítja, hogy a<br />

jövőt a döntéseinkkel alakítjuk, de ő pontosan tudja, hogyan<br />

fogunk dönteni, mielőtt egyáltalán döntés elé kerülnénk, szóval,<br />

hogy miért nem mond semmit, fel nem foghatom.<br />

– Mert a hibáinkból tanulunk – mondta <strong>Bride</strong>, mikor rájött az<br />

okra. – És ha rosszul választasz, és balul üt ki, nem hibáztathatod<br />

azért, amiért megmondta neked, mit csinálj. Ezzel szemben, ha<br />

jól választasz, a tiéd lehet az öröm, amiért jól döntöttél. Jó vagy<br />

rossz, ez a mi életünk, és azt kell tennünk, ami nekünk tetszik.<br />

Jézusom, a kis zsákos ember igazán okos.<br />

273


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> nevetett a szavaira. – Nem kicsi ő, de a többi az igaz.<br />

<strong>Bride</strong> várta, hogy <strong>Vane</strong> megkérdezze, mi az ő döntése, de nem<br />

tette.<br />

Helyette a karjaiban tartotta, mintha teljesen elégedett lenne a<br />

pillanattal. <strong>Bride</strong> egyik része ugyanígy elégedett volt, de a másik<br />

része félt. Mi lenne a helyes dolog, mit tegyen<br />

Vele akart maradni, de hol Ő nem volt farkas, hogy vele éljen<br />

a vadonban, és ő nem az a fajta, aki megmaradna egy New<br />

Orleans-i lakásban.<br />

A nap végére <strong>Vane</strong> megmarad vadnak és<br />

megszelídíthetetlennek. Ő nem csak egy ember volt. Őrangyal is<br />

volt.<br />

És egy farkas.<br />

Hátradőlt és ránézett. Nem akart mást, csak megtartani őt így,<br />

örökké.<br />

De meg tudna szelídíteni egy ilyen férfit És ő valóban úgy<br />

akarja eltölteni az életét, hogy örökké hátra kell néznie a<br />

félelemtől, hogy a szülei, vagy a testvére, Dare, mikor jön el<br />

értük, vagy a gyermekeikért<br />

Félelmetes helyzet volt.<br />

És az óra egyre csak ketyegett. Néhány rövid nap alatt döntést<br />

kell hoznia, és vagy mindennél boldogabbá teszi mindkettejük<br />

életét, vagy teljes szenvedésre ítéli magukat…<br />

Vagy megöleti mindkettejüket.<br />

274


11. FEJEZET<br />

E<br />

gy órával később <strong>Bride</strong> a földszinten volt, egyedül. <strong>Vane</strong><br />

„teremtett” egy sötét smaragd színű, csinos bársony ruhát a<br />

vacsorára. Valeriusnál hagyta, Furyval, míg ő elment a<br />

Szentélybe, hogy lássa, valamelyik Vér-vadász hajlandó-e<br />

mondani valamit Fang állapotáról, vagy feloldják-e a belépési<br />

tilalmat addig, míg megnézi a testvérét.<br />

Ahogy elhagyta az emeletet, észrevette, hogy a pástétom eltűnt<br />

a szoborról. Magában elmosolyodott.<br />

Belépett az elegáns étkezőbe, és ott talált egy magas, fekete<br />

hajú férfit, aki háttal állt neki, ahogy az ablakon keresztül az<br />

udvarra nézett. Merev volt a testtartása. A haját egy<br />

kifogástalanul megkötött lófarokban hordta, és nyilvánvalóan<br />

drága, méretre szabott, fekete selyem öltönyt viselt.<br />

Felé fordult, mikor megérezte a jelenlétét.<br />

Mikor felé fordult, <strong>Bride</strong> megállt.<br />

A férfi elképzelhetetlenül jóképű volt. A szeme fekete volt,<br />

ami nyilván a jó géneknek volt köszönhető. Hosszú sasorra és<br />

275


<strong>Night</strong> Play<br />

határozott vonalú ajka volt, kemény és merev. Kétségtelenül ő<br />

volt a legfigyelemreméltóbb ember, akivel valaha találkozott.<br />

Nem csoda, hogy Ottó nehezen viselte el. Ennek a férfinak<br />

nyilvánvalóan semmi humorérzéke nem volt, és mindent nagyon<br />

komolyan vett.<br />

– Te lehetsz <strong>Bride</strong> – mondta különös olasz akcentussal, amit<br />

Otto tökéletesen leutánzott. – Valerius Magnus vagyok. Légy<br />

üdvözölve az otthonomban.<br />

Királyi hanghordozása miatt egy percig késztetést érzett arra,<br />

hogy pukedlizzen előtte.<br />

– Köszönöm, hogy megengeded, hogy itt maradjunk.<br />

A férfi tökéletes nemességgel hajtott előtte fejet.<br />

– Kérlek – mondta Valerius, és egy fekete bársonnyal borított<br />

fotel felé intett. – Foglalj helyet. A vacsorát öt percen belül<br />

tálalják. Szólok az egyik inasnak, hogy hozzon neked bort, míg<br />

várunk.<br />

<strong>Bride</strong> még soha életében nem volt annyira feszélyezett, mint<br />

mikor átvágott termen, hogy leüljön. Ez a vámpír ősinek és<br />

hatalmasnak látszott.<br />

Leginkább a kifogástalan viselkedése és arisztokratikus<br />

neveltetése zavarta.<br />

Valerius az egyik házon belüli telefonhoz lépett, lenyomott<br />

egy gombot és bort kért neki.<br />

Mikor végzett, visszatért mellé. – Sajnálom, hogy az otthonom<br />

nem volt teljesen rendben, mikor megjöttél.<br />

<strong>Bride</strong> körbenézett a tökéletesen rendben tartott szobában. –<br />

Miért is<br />

276


SHERRILYN KENYON<br />

– A szobrok – mondta egy enyhe vicsorgással. –<br />

Gondoskodtam arról, hogy Tony Manero méltó büntetésben<br />

részesüljön a tettéért. – Hallotta, hogy valamit morog az orra<br />

alatt. – Nagy kár, hogy a jelenkorban illegális megverni a<br />

szolgákat.<br />

– Tony Manero – kérdezte, meglepve, hogy egy olyan férfi,<br />

mint Valerius, ismeri a pop hírességet a Szombat esti lázból.<br />

– Otto – mondta megvetően. – Még mindig nem hiszem el,<br />

hogy a Tanács őt küldte. Egy itáliai fegyvernököt kértem, nem<br />

egy eye-táliait. 1<br />

<strong>Bride</strong> nevetésben tört ki. Nem tudta visszafogni magát.<br />

Nocsak, Valeriusnak végül is volt humorérzéke. Csak nagyon<br />

száraz.<br />

Az arca egy fokkal lágyabbnak látszott a nevetés hallatán, és<br />

abban a pillanatban <strong>Bride</strong> azt gondolta, hogy Valerius mégsem<br />

olyan hideg és formális, mint amilyennek látszott. Hogy a férfi<br />

egy titkos része szerette megosztani a nevetést és az örömöt, de a<br />

jeges viselkedése elidegenítette tőle.<br />

Fury jelent meg a szobában, pontosan előttük. Mint <strong>Bride</strong>, ő is<br />

folyton a ruháját rángatta, ami egy kicsit összeráncolódott.<br />

– A pokolba – morogta Fury az orra alatt. – Egy nap<br />

tökéletesítem ezt a képességem, még ha belegebedek is. –<br />

Felnézett és elpirult, mintha nem lett volna tisztában azzal, hogy<br />

1 Ez egy szójáték: az eye szemet jelent és úgy ejtik, mint az I betűt: „áj” – a<br />

szerk.<br />

277


<strong>Night</strong> Play<br />

ott vannak. – Sajnálom, hogy elkéstem. – Megköszörülte a torkát<br />

és kiegyenesedett.<br />

Valerius királyian felvonta a szemöldökét a Vér-vadász<br />

megjelenésére.<br />

– Te lehetsz Val – mondta Fury és kezet nyújtott.<br />

– Valerius – javította ki fagyos tekintettel. Gúnyosan nézett<br />

Fury kezére, és nem mutatta jelét, hogy hajlandó lenne elfogadni.<br />

Fury felemelte a kezét, és megszaglászta a hónalját. – Mi van<br />

Pedig fürödtem. – Megrázta a fejét, és zsebre vágta mindkét<br />

kezét. – Ottónak igaza van. Valakinek ki kellene húzni azt a karót<br />

a seggedből, és jól elverni vele.<br />

<strong>Bride</strong> eltakarta a száját, és ellenállt a kényszernek, hogy<br />

felnevessen. Valerius talán szeret nevetni, de biztos, hogy nem<br />

önmagán.<br />

– Tessék – morogta Valerius, és tett egy lépést a farkas felé.<br />

– Bort a hölgynek<br />

<strong>Bride</strong> megfordult, egy feketébe öltözött idős férfit látott<br />

belépni egy kristálypohárral, amiben vörösbor volt.<br />

Valerius újra kontroll alá vonta magát. – Köszönöm, Gilbert –<br />

mondta, visszatérve a felsőbbrendű, tökéletes viselkedéséhez.<br />

Az inas fejet hajtott. – Nagyuram óhajtja, hogy hozzak egy<br />

másik pohárral az újonnan jött vendégének is<br />

<strong>Bride</strong> meg tudta mondani Valerius arckifejezéséből, hogy<br />

legszívesebben lábbal belelépett volna Fury hátsófelébe, de az<br />

udvariasság mást diktált. – Igen. De egy kutyatálban hozza.<br />

Az inas teljesen megdöbbent.<br />

– Na, persze – mondta Fury. – <strong>Bride</strong>, nem maradhatok itt úgy,<br />

hogy ő úgy néz rám, mintha attól tartana, hogy összepiszkítom a<br />

278


SHERRILYN KENYON<br />

szőnyegét, vagy valami hasonló. Csatlakozol hozzám egy<br />

hamburgerre<br />

Igen, szeretett volna, de volt valami furcsa csillogás Valerius<br />

szemében, mintha Fury szavai megbántották volna. Ennek nem<br />

volt sok értelme. Mégis volt valami sértettség azokban az éjféli<br />

szemekben.<br />

– Inkább maradok, köszönöm.<br />

– Oké, te fogsz unatkozni – Fury egy villanással eltűnt.<br />

– Nem muszáj maradnod, <strong>Bride</strong> – mondta halkan Valerius. –<br />

Hívhatok egy kocsit és biztonságiakat, ha szeretnél elmenni.<br />

– Nem, jól van ez így, tényleg.<br />

Meg mert volna esküdni rá, hogy a szoba hőmérséklete<br />

legalább harminc fokra felmelegedett. És ami még jobb, úgy tűnt,<br />

Valerius megnyugodott a következő két órás étkezés alatt.<br />

Valójában teljesen emberi lett.<br />

<strong>Bride</strong> felfedezte, hogy hihetetlenül vicces az, hogy Valerius<br />

hogyan látja a modern világot. A férfi körbevezette őt a házban és<br />

a kertekben, lenyűgöző rálátást adott arról, hogyan éltek a római<br />

arisztokraták.<br />

– Ez te vagy – kérdezte, mikor az átrium elé értek. Egy harci<br />

díszben lévő római tábornok márványszobra előtt álltak. Nem<br />

lehetett letagadni a hasonlóságot a két alak vonásai között.<br />

– Nem – mondta, a hangja órák óta először fagyos lett. – Ő a<br />

nagyapám volt, és ő volt kora legnagyobb hadvezére. –<br />

Büszkeség volt a hangjában, de volt benne egy különös él is, ami<br />

közel állt a szégyenhez.<br />

– Visszaverte a görögöket, és megvédte Rómát népünknek.<br />

Valójában leverte a makedón fenyegetést, és egyedül kiiktatta a<br />

279


<strong>Night</strong> Play<br />

legnagyobb görög hadvezért, aki valaha élt… Trákiai Kyrianoszt.<br />

– Valódi gyűlölet fénylett a szemében, de nem tudta biztosan,<br />

kinek szánta. Nagyapjának vagy Kyrianosznak.<br />

– Kyrianosz Hunterre gondolsz – kérdezte. – A fickó, aki egy<br />

minivant vezet pár háztömbbel arrébb<br />

Valerius szeme erre felfénylett. – Egy minivant vezet – Nem<br />

lehetett félre hallani a hangjában csendülő humort.<br />

– Nos, igen. Láttam, a háza előtt parkolni, és Tabithától<br />

tudom, hogy Amandának egy Camryja van.<br />

A férfi pár percig nem mondott semmit, és <strong>Bride</strong> nem tudta,<br />

mire gondol.<br />

Így hát felnézett a nagyapjára, aki még ennyi évszázaddal<br />

később is parancsolónak tűnt. – Nagyon hasonlítasz rá.<br />

– Tudom, és azt várták tőlem, hogy majd a nyomdokaiba<br />

lépek.<br />

– Megtetted<br />

Ezúttal látható volt a szégyen a szemében, mielőtt elfordította<br />

a tekintetét. – Mikor nagyapám meghalt, az emberek egy teljes<br />

hétig ünnepeltek, akik vele voltak a hadjáratai során. – A poharát<br />

megemelve tisztelgett nagyapja néma szobra előtt.<br />

Mégis keresztüllátott a férfin. – Nem szeretted őt, ugye<br />

Valerius meglepettnek látszott a szavaitól. – Sajnáltam tőle<br />

minden egyes lélegzetvételét – mondta halkan, majd témát<br />

váltott, és beszélt arról, hogy áthelyezték Washington DC-ből,<br />

majd arról a bűnnel teli lebujról, amit a legtöbb ember New<br />

Orleansnak hívott.<br />

Ahogy épp visszafelé tartottak a házba, <strong>Vane</strong> jelent meg<br />

előttük.<br />

280


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> szíve azonnal felmelegedett.<br />

– Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott – mondta <strong>Vane</strong>, mielőtt<br />

arcon csókolta volna. Az illata körbevette őt, és a szíve erősen<br />

verni kezdett a jelenlététől. Jó volt, hogy itt volt mellette.<br />

– Engedték, hogy lásd<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

– Jobban van – kérdezte Valerius, a hangjában csengő mély,<br />

őszinte érdeklődés meglepte. Miközben ettek, mesélt neki arról az<br />

éjszakáról, mikor a démonok megtámadták <strong>Vane</strong> falkáját, és<br />

hogyan harcolt ellenük ő, Acheron, <strong>Vane</strong> és Fang.<br />

Valerius leginkább arról beszélt, hogy a két farkas hogy<br />

reagált szeretett húguk halálára.<br />

Hogy az utolsó, amit látott, az volt, hogy <strong>Vane</strong> kiviszi halott<br />

testvére testét, hogy eltemesse.<br />

– Nem – mondta <strong>Vane</strong> sóhajtva. – Még mindig eszméletlen.<br />

– Sajnálom – Valerius hátrált egy lépést, majd fejet hajtott<br />

előttük. – Lévén itt vagy már, ha megengeditek, én távozom,<br />

hogy végezzem a dolgom.<br />

Valerius elindult, de három lépés után megállt és visszafordult.<br />

– Jut is eszembe, <strong>Vane</strong>, neked van a legelbűvölőbb párod a<br />

világon. Nagy kár lenne egy ilyen kincset elveszteni. A kardom<br />

mindig a rendelkezésedre áll, és élhettek a házamban, ameddig<br />

csak szükséged van rá ahhoz, hogy megvédhesd.<br />

Majd fenségesen megfordult és gyorsan távozott, egyedül<br />

hagyva őket.<br />

<strong>Bride</strong> nem tudta eldönteni, melyikük volt jobban<br />

megdöbbenve Valerius nemes beszédétől.<br />

– Mit csináltál vele – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

281


<strong>Night</strong> Play<br />

– Semmit. Csak vacsoráztunk, és körbevezetett a házban.<br />

<strong>Vane</strong> a fejét rázta a hitetlenségtől. – Látod, tényleg igazi csoda<br />

vagy. – Megfogta a kezét, és egy finom csókot nyomott a<br />

kézfejérre, amitől a gyomra megremegett. A kezét a karjára tette.<br />

– Gyönyörűen festesz ma este – mondta, majd egy hosszú szárú<br />

rózsa jelent meg a semmiből.<br />

<strong>Bride</strong> elvette tőle és megszagolta. – Ha próbálsz engem<br />

elcsábítani, <strong>Vane</strong>, egy kicsit elkéstél. Most biztos lehetsz benne,<br />

hogy nem fog sikerülni.<br />

<strong>Vane</strong> nevetett. – Az én világomban az egyetlen dolog, amiben<br />

biztos vagyok az, hogy valaki valószínűleg az árnyékban lapul, és<br />

az alkalomra vár, hogy megölhessen.<br />

<strong>Bride</strong> megtorpant és ránézett. – Most ugye csak viccelsz<br />

– Bárcsak azt mondhatnám. Ezért félek annyira veled lenni.<br />

Nem tudok megszabadulni az érzéstől, hogy valahogy el foglak<br />

veszíteni.<br />

<strong>Bride</strong> az egyik ujját az ajkára tette. – Ne beszélj így! Legyen<br />

hited!<br />

– Rendben – mondta, és megcsókolta az ujját. – Mondd meg<br />

nekem, mit szeretnél csinálni ma éjszaka<br />

<strong>Bride</strong> vállat vont. – Nem érdekel, mit csinálunk, ameddig te is<br />

ott vagy.<br />

– Könnyű eset vagy, ugye<br />

– Shh – mondta, és megint rátette az ujját a férfi ajkára. – Ne<br />

hagyd, hogy ezt mások is tudják.<br />

<strong>Vane</strong> mosolygott. – Tudom már. Én még nem ettem. Szerzek<br />

valami harapnivalót, aztán bérelünk egy konflist, és körbe<br />

megyünk a Garden Districten.<br />

282


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> szeme könnyes lett a felajánlástól. Egész életében New<br />

Orleansban élt, de még sosem ült konflisban. Nagyon drága volt.<br />

Az apja mindig azt gondolta, csak pénzkidobás olyasvalakinek,<br />

aki New Orleansban élt, és tinédzserként nem tudott százötven<br />

dollárt nélkülözni.<br />

Ami pedig Taylort illeti…<br />

Túlságosan félt attól, hogy valaki meglátja és kineveti, hogy a<br />

„tiszteletre méltó” műsorvezető ilyen gyerekes dolgot csinál.<br />

– Az nagyszerű lenne.<br />

– Remek. – <strong>Vane</strong> előrehajolt és mélyen megcsókolta.<br />

Mikor visszahúzódott, <strong>Bride</strong> a francia piac árnyékos területén<br />

állt, néhány lépésre a legendás Café Du Monde-tól.<br />

– Ne aggódj! Senki nem látott minket – nyugtatta meg.<br />

– Van motorod is. Láttam már.<br />

– Igen. De Amanda és Grace azt mondták, nem valószínű,<br />

hogy szeretnél rá felülni, miközben ki vagy öltözve.<br />

<strong>Bride</strong> lenézett a drága, zöld bársonyra. – Gondolom, nem is<br />

fánkokhoz vagyok felöltözve.<br />

– Ne aggódj. Megígérhetem, hogy egyetlen szem porcukor<br />

sem lesz a ruhádon.<br />

– Képes vagy erre<br />

<strong>Vane</strong> pimaszul rávigyorgott. – Bébi, nem sok minden van,<br />

amire ne lennék képes.<br />

– Akkor mutassa az utat, Sir Farkas.<br />

<strong>Vane</strong> egy kis asztalhoz vezette az étterem végénél. Amint<br />

leültek, megjelent egy pincér, hogy felvegye a rendelésüket.<br />

– Én egy fánkot kérek csokis tejjel – mondta <strong>Bride</strong>.<br />

– Én négy fánkot kérek és egy café au lait-t.<br />

283


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> elképedt. – Ezt mind meg fogod enni<br />

– Mondtam, hogy éhes vagyok.<br />

<strong>Bride</strong> megremegett, ahogy a pincér elment. – Remélem, az<br />

árkádiaiak nem lesznek cukorbetegek.<br />

– Nem. A legtöbb betegségre immunisak vagyunk, kivéve az<br />

átlagos megfázást, és azt a néhány egyedülálló kórságot, amit<br />

csak a fajtám kaphat el.<br />

– Miféle kórságok<br />

– Semmi olyan, ami miatt aggódni kellene. A legrosszabb az,<br />

amelyiktől elvesztjük a mágikus képességeinket.<br />

Elborzadt, ahogy megpróbálta elképzelni <strong>Vane</strong>-t az ereje<br />

nélkül. Az valószínűleg megölné. – Ez történt anyáddal is Azt<br />

mondta, nem képes keresztülutazni az időn.<br />

– Nem, azt apámnak köszönheti. Miután anyám kasztrálta őt,<br />

és mielőtt az ereje elillant volna tőle, rengeteg erőt elszívott<br />

anyámtól, hogy biztosra menjen, nem jön vissza megölni őt.<br />

<strong>Bride</strong> lehunyta a szemét az együttérző fájdalomtól. – Jó ég,<br />

szép kis kapcsolatuk volt, ugye<br />

– Ja. De őszintén, anyámat sajnálom. Apámnak nem kellett<br />

volna bántania őt. Markus csak azt kapta, amit megérdemelt,<br />

amennyire meg tudom ítélni. Csak azt kívánom, bár lenne valami<br />

mód arra, hogy anyámat ismét teljesen éppé tehessük.<br />

<strong>Bride</strong> megfogta a kezét, és szorosan tartotta. – Nem hiszem el,<br />

hogy képes vagy együttérzést mutatni felé, elnézve neki azt, hogy<br />

ő legszívesebben mit tenne veled.<br />

– Ez csak azért van, mert ki tudtalak hozni onnan időben,<br />

biztosíthatlak róla. Ha csak egy hajad szála is meggörbült volna,<br />

284


SHERRILYN KENYON<br />

kétségtelen, hogy nem maradt volna élő ember abban a faluban<br />

mostanra.<br />

<strong>Bride</strong> gerincén remegés futott végig a halálos hangnem<br />

hallatán. Komolyan gondolta, és nem kételkedett abban, hogy<br />

bárki túlélte volna a haragját.<br />

<strong>Bride</strong> hátradőlt, miközben a pincér meghozta a rendelésüket,<br />

és letette eléjük a kicsi kerek asztalra.<br />

<strong>Bride</strong> nézte a háromfelé ízesítőt.<br />

– Nem harapnak – cukkolta <strong>Vane</strong>. – Nézd csak! – Felkapta a<br />

szalvétáját, a porcukros fánk alá tette, majd beleharapott.<br />

Igazolva a szavait, a porcukor nem úgy hullott le, ahogy szokott.<br />

Úgy döntött, hogy megbízik benne, követte a példáját, és<br />

hamar rájött, hogy ameddig <strong>Vane</strong>-nel van, ehet ilyesmit anélkül,<br />

hogy totál összekenné magát vele.<br />

Felkuncogott a gondolattól.<br />

<strong>Bride</strong> megette a sajátját, majd ivott egy kis tejet, míg <strong>Vane</strong><br />

kivégezte a sajátját.<br />

– Nem szeretnél még egyet – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Tele vagyok. – Majd a kíváncsi tekintetre hozzátette. –<br />

Esküszöm. Valerius megetetett velem egy ötfogásos vacsorát.<br />

– Jól tette.<br />

<strong>Bride</strong> csak a fejét rázta, majd a megmaradt fánk felé intett. –<br />

Rajta. Tudom, hogy meg akarod enni.<br />

Nem vitatkozott.<br />

Amint végzett vele, felállt, és talpra segítette őt. Az egyik<br />

karját a vállára tette, és közel húzta magához, miközben arrafelé<br />

mentek, ahol a konflisok felsorakoztak.<br />

285


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> odavezette az egyikhez, és felsegítette. <strong>Bride</strong><br />

kényelmesen elhelyezkedett, míg <strong>Vane</strong> kifizette a női vezetőt,<br />

majd csatlakozott hozzá.<br />

<strong>Vane</strong> mellkasának dőlt, miközben a hajtó az öszvért irányította<br />

a Garden District felé.<br />

– Maguk friss házasok – kérdezte Michaela, a vezető.<br />

<strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong>-ra nézett.<br />

– Gondolom igen, azok vagyunk – mondta <strong>Bride</strong>. Nem tudta,<br />

hogyan máshogy válaszolhatna a nő kérdésére.<br />

– Gondoltam. Látni magukon a szerelem boldogságát. Azt<br />

mindig kiszúrom.<br />

<strong>Bride</strong> lehunyta a szemét, és beszívta <strong>Vane</strong> meleg, férfias illatát<br />

és azt mérlegelte, mennyire fel szerette volna falni őt. Hallotta a<br />

szívdobogását a füle alatt, míg az öszvér patái kopogtak a Francia<br />

negyed macskaköves utcáin. Néhány épületből és kocsiból zene<br />

szűrődött ki: dzsessz, rock, diszkó, és még néhol country is.<br />

A levegő kissé csípős lett, de különben az éjszaka nagyon<br />

gyönyörű volt. Szülővárosát még sosem látta ennél szebbnek. És<br />

mikor elhaladtak a butikja előtt, visszaemlékezett, mikor először<br />

meglátta <strong>Vane</strong>-t.<br />

Olyan volt, mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.<br />

<strong>Vane</strong> előre dőlt, így az arcát beletemethette a hajába, míg a<br />

kezével megérintette az arcát.<br />

Nem szóltak semmit, míg a hajtó különböző tájakra és<br />

épületekre mutogatott.<br />

<strong>Vane</strong> alig hitte el, hogy a karjaiban tartotta <strong>Bride</strong>-ot. A bőre<br />

olyan volt, mint a selyem. Olyan kedves volt a szívének. Úgy<br />

286


SHERRILYN KENYON<br />

érezte, mintha újjászületett volna, mikor meglátta a szemében<br />

lévő szomorúságot Sunshine standjánál.<br />

Nem akart a közelgő jövőre gondolni.<br />

Mikor meglátta Fanget, mesélt neki <strong>Bride</strong>-ról. Remélte, hogy<br />

ez talán visszahozza Fanget az életbe.<br />

Nem tette.<br />

Sőt, mintha még mélyebb depresszióba taszította volna a<br />

testvérét.<br />

Mennyire szerette volna elérni valahogy Fanget. Egyik<br />

részében bűntudat égett, hogy ő boldog volt <strong>Bride</strong>-dal, míg az<br />

öccse szenved.<br />

De <strong>Vane</strong> nem akart megint olyan lenni, mint amilyen volt,<br />

mielőtt találkoztak. Életében először nem kellett rejtegetnie<br />

magát a szeretője elől. Olyan hihetetlen volt, hogy teljesen<br />

őszinte lehet vele.<br />

Nem ítélte őt el, nem gyűlölte olyan dolgokért, amiről ő nem<br />

tehet. Elfogadta őt annak, aki és ez volt a létező legnagyobb<br />

csoda.<br />

A konflis túl hamar tért vissza a Decaturra, ahonnan<br />

elindultak. <strong>Vane</strong> szállt le elsőnek, majd lesegítette <strong>Bride</strong>-ot.<br />

Borravalót adott a vezetőnek, majd kézen fogta a nőt, és a Szent<br />

Lajos katedrális felé vezette. – Szeretnél táncolni<br />

<strong>Bride</strong> az ajkába harapott. Évek óta nem táncolt. – Szeretnék.<br />

– Van kedvenc klubod<br />

A fejét rázta.<br />

– Hmm, a Szentélybe nem vihetlek, mert onnan még mindig ki<br />

vagyok tiltva, amiért megtámadtam a falkatársam. Ash és Simi<br />

szeretnek egy Kazamata nevű helyre járni, de ismerve a zenei<br />

287


<strong>Night</strong> Play<br />

ízlésüket, kétlem, hogy bármelyikünk is oda akarna menni. Nick<br />

Gautier a Kísértésbe jár… De megint csak ismerve Nicket, van<br />

egy olyan érzésem, hogy nem a legmegfelelőbb hely nekünk.<br />

– Hát nem – mondta <strong>Bride</strong>, New Orleans egyik híres szingli<br />

férfi klubjának az említésére. – Megpróbálhatnánk a Tricou Házat<br />

a Bourbonon. Tabitha gyakran jár oda meló után. Persze ő<br />

leggyakrabban lekarózandó vámpírokat keres, de azt mondja, jó a<br />

zenéjük és az ételük.<br />

– Ez úgy hangzik, mint egy döntés.<br />

Ahogy végigsétáltak a Pére Antoine sétányon, <strong>Vane</strong> elkezdett<br />

lassítani és közelebb húzódott.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta, mikor a férfi megállította és elé állt.<br />

– Mi a… – A hangja elhalt, mikor meglátott négy szőke férfit,<br />

egy lenyűgöző barna nővel. Először azt gondolta, hogy az egyik<br />

férfi a nővel van, míg a másik három meg nem látta <strong>Vane</strong>-t, és<br />

elkezdtek átkozódni.<br />

– Vissza, Vér-vadász – vicsorogta az egyik férfi. Fürkésző<br />

pillantása <strong>Bride</strong>-ra kúszott. – Túl sok veszteni valód van.<br />

– Engedjétek őt el – mondta <strong>Vane</strong> halálos hangnemben.<br />

Nem tették.<br />

– Maradj itt! – parancsolta <strong>Vane</strong>, mielőtt az egyik kezével<br />

intve repülni küldött két vámpírt.<br />

Mielőtt a férfi mozdulhatott volna, valami fényes villanás<br />

világította be a sétányt. <strong>Bride</strong> a szeme elé kapta a kezét, míg<br />

<strong>Vane</strong> nem emberi hangon felkiáltott.<br />

– Fogd a párját! – mondta valaki.<br />

288


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> még mindig vak volt a fénytől. Valaki durván<br />

megragadta. Tudva, hogy <strong>Vane</strong> sosem érne így hozzá, egy erős<br />

rúgást intézett a támadó ágyéka ellen.<br />

A vámpír összegörnyedt és megfogta fájó részét.<br />

Egy másik támadt rá. Mikor már biztos volt benne, hogy a<br />

férfi elkapja, a férfi szétporladt. A másik kettő az árnyak felé<br />

futott, de ő is eltűntek.<br />

<strong>Bride</strong> felkészült a harcra a közeledő árnyékkal, míg észre nem<br />

vette, hogy Valerius az.<br />

– Jól vagy – kérdezte a férfi.<br />

<strong>Bride</strong> bólintott, és mikor a látása kitisztult, lenézett <strong>Vane</strong>-re.<br />

Pár méterre volt tőle és a nőtől, és eszméletlennek tűnt.<br />

<strong>Bride</strong> lefagyott a látványára. Ide-oda változott egy meztelen<br />

férfi és egy fehér farkas között.<br />

A rémülettől mozdulni sem tudott.<br />

Valerius odafutott hozzá és előhúzta a mobilját. – Acheron,<br />

Vörös Kód van <strong>Vane</strong>-nel a Pére Antoine sétánynál. Eltalálták<br />

valami elekt…<br />

Acheron abban a pillanatban megjelent mellettük. – Te jól<br />

vagy, <strong>Bride</strong> – kérdezte.<br />

Bólintott.<br />

Ash mellőle <strong>Vane</strong>-hez villant. A két kezébe fogta <strong>Vane</strong> fejét,<br />

és egy újabb fényes villanás után <strong>Vane</strong> emberré változott. A hátát<br />

megfeszítette, <strong>Vane</strong> felordított, mintha elviselhetetlen fájdalmat<br />

érezne.<br />

– Nyugalom – mondta Ash, miközben Valerius megnézte a<br />

nőt.<br />

289


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong>-hez rohant, aki a hátán feküdt, teljesen meztelenül.<br />

A szeme könnyes volt.<br />

Ash intett egyet a kezével, mire egy póló és egy nadrág jelent<br />

meg a férfi testén. <strong>Vane</strong> még mindig nem mozdult.<br />

– Pár percbe beletelik, mire képes lesz megbirkózni vele –<br />

magyarázta Ash. A római tábornokra nézett. – Hogy van az<br />

ember, Valerius<br />

– Él. Gondoskodj <strong>Vane</strong>-ről, én elviszem őt a kórházba –<br />

Valerius felkapta a nőt az utcáról és a Royal felé ment.<br />

<strong>Bride</strong> letérdelt, és az ölébe vette <strong>Vane</strong> fejét. Az Őrző-jele<br />

látható volt az arcán, és az egész teste remegett.<br />

– Mi történt vele – kérdezte Ash-t.<br />

– A démonok nyilván – és utálom ezt a hülye szót használni –<br />

egy fázisbontót használtak.<br />

– Mint a Star Trekben<br />

– Valami hasonlót. Ez egy Őrző-fegyver, ami a katagaria ellen<br />

találtak fel. Egy sokkolónál erősebb, halálos mértékű áramütést<br />

küld keresztül az áldozaton. Ha egy Vér-vadász áramütést<br />

szenved, a mágikus erejük összekuszálódik, és elvesztik felette és<br />

önmaguk felett az irányítást. Még állandó alakot sem tudnak<br />

fenntartani. Ha elég erős az áramütés, szó szerint kilépnek a<br />

testükből, és anyagtalan létformává válnak, mint a szellemek.<br />

<strong>Vane</strong> megfogta <strong>Bride</strong> kezét.<br />

<strong>Bride</strong> lenézett rá, és bátorítóan rámosolygott.<br />

– Jobban vagy, farkas – kérdezte Ash.<br />

<strong>Vane</strong> még mindig remegett. – Mi a fenére találták fel ezt a<br />

fegyvert<br />

– Hogy öljenek vele. Szerencsés vagy, hogy nem működött.<br />

290


SHERRILYN KENYON<br />

Ash lassan felsegítette.<br />

<strong>Vane</strong> dülöngélt és összeesett volna, ha Ash nem kapja el.<br />

– Csak nyugodtan, farkas. – Ash odanyúlt és megérintette<br />

<strong>Bride</strong>-ot, majd átteleportál a Valerius házában lévő<br />

hálószobájukba.<br />

Aggódva <strong>Vane</strong> miatt, <strong>Bride</strong> inkább hátrébb állt, míg Ash az<br />

ágyba segítette a férfit. <strong>Vane</strong> összeesett, amint Ash elengedte.<br />

– Mit tehetek érte – kérdezte Ash-t.<br />

– Semmit. Időre van szüksége, hogy az elektromos feszültség<br />

elhagyja a sejtjeit. Ne mozgasd, mivel könnyen rosszabbra<br />

fordulhat az állapota!<br />

– Rendben. – Kissé megnyugodott. – Örülök, hogy az anyjánál<br />

nem volt ilyen, vagy ehhez hasonló.<br />

– Biztos vagyok benne, hogy volt nála. De <strong>Vane</strong>-t ismerve<br />

kétlem, hogy lett volna idejük arra, hogy használhassák. A Vérvadászok<br />

a saját fajtájuktól számítanak a fázisbontóra. Ritka,<br />

hogy a démonok használjanak ilyesmit.<br />

Visszanézett <strong>Vane</strong>-re. – Figyelmeztetnem kellett volna. Mivel<br />

itt, New Orleansban rengeteg Vér-vadász van, az itteni démonok<br />

kicsit élelmesebbek, mint a többi.<br />

– Olyan előrelátó vagy, Ash – mondta <strong>Vane</strong> akadozó hangon.<br />

– És ezzel a megjegyzéssel egyedül hagylak titeket, és<br />

visszamegyek járőrözni. Béke.<br />

Amint Ash eltűnt, <strong>Bride</strong> az ágy végébe ült, <strong>Vane</strong> mellé.<br />

Furcsa volt az arcán a jelével látni. Megérintette a kezével.<br />

– Megrémisztettelek – kérdezte.<br />

– Egy kicsit – válaszolta őszintén. – De azok a teremtmények<br />

sokkal inkább. Mindig ilyenek<br />

291


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

– Jó ég, <strong>Vane</strong>, nagyon félelmetes világban élsz.<br />

– Tudom.<br />

<strong>Bride</strong> csendben ült, és az éjszaka lehetséges végkimeneteleit<br />

vette számba. Azok után, ahogy <strong>Vane</strong> kimentette őt a múltból, azt<br />

gondolta, hogy a férfi legyőzhetetlen.<br />

És most rájött, hogy van egy nagyon valódi és igen veszélyes<br />

Achilles-ina.<br />

– Az áramkisülések mit csinálnának veled – kérdezte. – Úgy<br />

értem, hogy a légköri elektromosság is ezt teszi<br />

– Nem váltogatnám miatta az alakjaimat, de nem is túl<br />

kellemes. Legfőképpen a konnektorokból származó áramütést, a<br />

villámlást és az ember készítette erőforrásokat kell elkerülnünk.<br />

Néhány elemben is van annyi töltés, hogy átváltoztasson.<br />

– És a cselekvőképességedtől is megfoszt<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

<strong>Bride</strong> becsukta a szemét, ahogy új félelem ébredt benne.<br />

Rémisztő volt, mert azok az emberek, akik üldözték őket,<br />

pontosan tudták, hogyan öljék meg őket.<br />

Ha összekötik magukat, őt is megölhetik.<br />

Mi van, ha neki és <strong>Vane</strong>-nek gyerekei születnek egy nap, és ez<br />

megtörténik Mi történhetett volna, ha Valerius nem jön időben,<br />

hogy segítsen<br />

Vagy ami még rosszabb, kijön egy zsaru, vagy valaki más, és<br />

meglátja <strong>Vane</strong>-t alakot váltani Mindkettejüket letartóztatnák és<br />

elvinnék valahova, ahol vizsgálgatni kezdenék és felvagdosnák<br />

őket. Épp elég X-aktákat látott ahhoz, hogy tudja, a kormány<br />

hogyan kezeli az ilyen furcsaságokat.<br />

292


SHERRILYN KENYON<br />

– Sajnálom, hogy nem tudtunk táncolni – mondta halkan<br />

<strong>Vane</strong>.<br />

<strong>Bride</strong> nyugtatólag végigsimított a karján. – Ne is gondolj rá.<br />

Azonban ő nem tudta elterelni a gondolatait arról, hogy mi<br />

történt az éjjel.<br />

Tényleg egy olyan világ része akar lenni, ahol az emberek<br />

olyan természetességgel használták a mágiát, ahogy ő a boltban<br />

fizetett Ahol hol megjelentek, hol eltűntek az emberek a<br />

szobákból, épületekből és bárhonnan máshonnan Ő egy olyan<br />

ember lenne, akit körülvesz a…<br />

Egy megfélemlítő gondolat ütött szöget a fejébe. – <strong>Vane</strong> A<br />

gyerekeink olyanok lesznek, mint te, vagy mint én<br />

– A Vér-vadász gének erősebbek az emberinél, és<br />

dominánsabbak is. Csak azt nem tudom, hogy a gyerekeink a<br />

katagariába fognak tartozni, vagy árkádiaiak lesznek<br />

Ez még jobban megrémisztette. – Szóval lényegében azt<br />

mondod, hogy lehet, hogy kölykeim lesznek<br />

<strong>Vane</strong> félrenézett.<br />

<strong>Bride</strong> felállt, ahogy mindez végigfutott a fejében. Kölykök.<br />

Nem gyerekek. Kölykök.<br />

Hallott már olyan emberekről, akik a gyermekeikként szerették<br />

az állataikat. A szülei is ilyenek voltak, de ez…<br />

Ez sokkal többet követelt tőle, mint amire képesnek gondolta<br />

magát.<br />

293


12. FEJEZET<br />

N<br />

apok teltek el, miközben <strong>Bride</strong> azon tépelődött, mit tegyen.<br />

Egyik része kétségbeesetten <strong>Vane</strong>-nel akart maradni, míg a<br />

másik rettegett ettől. Ez idő alatt a tessera nem bukkant fel, de ez<br />

nem jelentette azt, hogy megnyugodhatnak.<br />

Most hálaadás volt, és épp a hálószobában állt, Valerius<br />

házában, egy görccsel a gyomrában. A szülei meghívták őt,<br />

<strong>Vane</strong>-t és Furyt a szülői házba a hagyományos McTierney családi<br />

vacsorára.<br />

Szólt a családjának az új „pasijáról”, de fogalma sem volt<br />

arról, hogy a családja hogyan fogja fogadni a férfit. A családjában<br />

senki nem törődött Taylorral és a felsőbbrendűség légkörével.<br />

Valójában apja alig szólt két szónál többet hozzá, valahányszor<br />

<strong>Bride</strong> elvitte hozzájuk azt a kígyót.<br />

Mit szólnának, ha megtudnák, hogy <strong>Vane</strong> és Fury farkasok<br />

Tény, hogy szerették az állatokat, de…<br />

Már attól forgott a gyomra, hogy egyáltalán erre gondolt.<br />

Vett egy mély levegőt és lement a földszintre, ahol Fury és<br />

<strong>Vane</strong> várt a nappaliban.<br />

294


SHERRILYN KENYON<br />

Fury kék farmert viselt fehér inggel és fekete bőrkabáttal.<br />

<strong>Vane</strong>-en fekete farmer volt és szürke és fekete V-nyakú pulóver,<br />

alatta egy fehér ing, aminek a gallérja kilátszott a kivágásnál.<br />

– Nem kellene mást felvennem – kérdezte Fury <strong>Vane</strong>-t. –<br />

Még sosem voltam hálaadáson, és te<br />

– Nem, én sem. Nem tudom, mit kellene felvennem. Majd<br />

megkérdezzük <strong>Bride</strong>-ot, ha lejött.<br />

Fury a nyaka hátulját vakargatta. – Talán ez nem jó ötlet.<br />

– Nem tudom, miért siránkozol, Fury. Te legalább árkádiaiak<br />

között nőttél fel. Azt sem tudom, mivel jár együtt a „családi”<br />

ünnep. A Peltier család kivételével, akik nagyon furcsák, a<br />

katagaria nem ünnepel így.<br />

– Mindketten jól néztek ki – mondta <strong>Bride</strong>, mikor belépett a<br />

szobába. Jó volt tudni, hogy ők legalább olyan idegesek, mint ő. –<br />

Csak ne próbáljatok megölni senkit, aki kérdez tőletek valamit.<br />

Fury idegesen felvihogott. <strong>Vane</strong> sem tűnt túl jókedvűnek,<br />

miközben ácsorgott.<br />

– Ne aggódjatok – biztosította őket. – A szüleim nem<br />

harapnak.<br />

A farkasok egy kételkedő pillantást váltottak, mielőtt <strong>Vane</strong><br />

odanyújtotta <strong>Bride</strong>-nak a karját, és kivezette őt az ajtón.<br />

<strong>Bride</strong> megállt pár lépésre Valerius házától, mikor észrevett egy<br />

elegáns metál-fekete Jaguár XKR–t. – Wao! – suttogta. – Kié ez a<br />

kocsi<br />

– Ottóé – mondta <strong>Vane</strong>, és odavezette őt. – Mivel hazament<br />

New Jersey-be az ünnepekre, kölcsönadta nekem, hogy<br />

meglátogathassuk a családodat.<br />

– Úgy tudtam, ő egy kopott-vörös Chevy IROC-t vezet.<br />

295


<strong>Night</strong> Play<br />

Fury hangosan felnevetett. – Az csak azért van neki, hogy<br />

felhúzza Valeriust. A Jaguárt Nicknél tartja a hétvégékre.<br />

– Otto olyan gonosz – mondta nevetve, mikor <strong>Vane</strong> kinyitotta<br />

neki az ajtót és beengedte, míg Fury elfoglalta a sofőr mögötti<br />

ülést.<br />

Egy nap Valerius meg fogja ölni a fegyvernökét, aki úgy tűnt,<br />

mindent megtett, hogy felingerelje a Sötét-vadászt.<br />

Amint beült a kocsiba, <strong>Vane</strong> bezárta az ajtót és átment az ő<br />

oldalára. Ember, a testtartásától minden nő eldobta volna a<br />

bugyiját. Senkinek nem lett volna szabad ilyen hihetetlenül<br />

férfiasnak lennie.<br />

Elegáns mozdulattal ült be a kocsiba, és beindította. <strong>Bride</strong><br />

figyelte, ahogy a keze összezárul a kormányon, és sebességet<br />

vált. Ha Fury nem lett volna ott a hátsó ülésen, nem biztos, hogy<br />

eljutottak volna a szülei házáig.<br />

<strong>Vane</strong> megragadta a kormányt, miközben figyelt <strong>Bride</strong><br />

útmutatására, hogy merre menjenek ahhoz, hogy eljussanak a<br />

házhoz, ami Kennerben volt, huszonöt percnyire Valerius házától.<br />

Még nem volt ilyen ideges, soha. Ami még rosszabb, Fury<br />

feszengett a hátsó ülésen.<br />

Az lelke mélyén azt mondogatta magának, hogy ezt meg kell<br />

tenni. Ha <strong>Bride</strong>-dal akar maradni, akkor meg kellett ismernie a<br />

családját. Nem szakíthatja el őt azoktól, akiket annyira szeret.<br />

Mégis pokolian esetlennek érezte magát.<br />

Mégis, mit mondhatna magáról<br />

Hello, a nevem <strong>Vane</strong>, és késő este farkas alakban a holdat<br />

ugatom. Lefeküdtem a lányukkal és kétlem, hogy képes lennék<br />

nélküle élni. Bánja, ha iszom egy sört Ó és amíg itt vagyunk,<br />

296


SHERRILYN KENYON<br />

hadd mutassam be a bátyámat! Ő egy halálos farkas, akiről<br />

közismert, hogy képes megölni bárkit csak azért, mert csúnyán<br />

néz rá, és van egy másik is, de ő nincs magánál, mert a vámpírok<br />

kiszívták belőle az életet, miután mindkettőnket halálra ítélt az<br />

önző apánk.<br />

Ezzel az erővel akár fejbe is lőhetné magát.<br />

Ha már itt tartunk, Fury mit fog mondani <strong>Vane</strong> már<br />

életveszélyesen megfenyegette a farkast, ha valamilyen formában<br />

is zavarba hozza <strong>Bride</strong>-ot.<br />

<strong>Vane</strong> csak remélte, hogy nem ő maga lesz az, aki zavarba<br />

hozza a nőt.<br />

Nagy kudarc vár rá.<br />

Túl hamar értek oda a kocsi feljáróhoz, ami egy új viktoriánusstílusú<br />

házhoz tartozott. Öt kocsi már ott parkolt előtte.<br />

– A bátyám és a nővérem – mondta, mielőtt kinyitotta a kocsi<br />

ajtaját.<br />

– Dum dum dum, duuuum – Fury a Dragnet dallamát dúdolta a<br />

hátsó ülésről.<br />

– Kuss legyen, Fury! – mondta <strong>Vane</strong> és kiszállt. Habár,<br />

igazából a Fury által dünnyögött dallam megnyugtató volt, mert<br />

Fang idétlen humorérzékére emlékeztetett.<br />

Mikor Fury végre kikászálódott és <strong>Vane</strong> mellé ért, <strong>Bride</strong> az<br />

ajtóhoz vezette őket.<br />

<strong>Vane</strong> nagyon úgy érezte, mintha a kivégzésére tartana. Szülők.<br />

Úristen.<br />

<strong>Bride</strong> bekopogott az ajtón, majd egy bátorító mosollyal feléjük<br />

fordult.<br />

<strong>Vane</strong> sápadtan viszonozta.<br />

297


<strong>Night</strong> Play<br />

Az ajtó kinyílt, és a megjelenő nő úgy hét centivel<br />

alacsonyabb lehetett, mint <strong>Bride</strong>, de a testfelépítésük ugyanolyan<br />

volt. A nő rövid, fekete haját ősz szálak tarkították, és az arca<br />

<strong>Bride</strong> vonásainak idősebb kiadása volt.<br />

– Kicsim! – mondta a nő mosolyogva, majd szorosan magához<br />

ölelte a lányát. Míg a lányát ölelgette, a nő ránézet.<br />

<strong>Vane</strong> betegnek érezte magát, és a késztetés ellen harcolt, hogy<br />

hátrébb lépjen. Nem mintha ezt megtehette volna, mivel Fury a<br />

háta mögött állt.<br />

– Te lehetsz <strong>Vane</strong> – mondta <strong>Bride</strong> anyja boldogan. – Sokat<br />

hallottam már rólad. Kérlek, gyertek be.<br />

<strong>Bride</strong> lépett be a házba először. <strong>Vane</strong> követte őt, majd hátra<br />

fordult, mikor Fury zsebre vágott kézzel csatlakozott hozzájuk.<br />

– Nyilván te vagy Fury – mondta <strong>Bride</strong> anyja és kezet nyújtott<br />

neki. – Joyce vagyok.<br />

– Örvendek, Joyce – mondta Fury, és kezet rázott a nővel.<br />

<strong>Vane</strong> ugyanerre számított, de ehelyett Joyce őt is megölelte.<br />

Megveregette a hátát. Majd elengedte. – Biztos idegesek vagytok.<br />

De ne legyetek. Csak érezzétek magatokat otthon és…<br />

Egy nagy fekete rottweiler futott feléjük, és ráugrott <strong>Vane</strong>-re.<br />

– Titus! – szólt rá élesen Joyce.<br />

A kutya a hátára feküdt, alázatos pózban. <strong>Vane</strong> lehajolt hozzá<br />

és megsimogatta, hogy tudassa a kutyával, hogy elismeri a<br />

helyzetét, és megmutatta neki a saját alfa státuszát is.<br />

– Nos, ez különös, nem – mondta Joyce. – Titus általában<br />

mindenkit megpróbál megenni, akivel találkozik.<br />

– <strong>Vane</strong>-nek jó érzéke van az állatokhoz – mondta <strong>Bride</strong><br />

tétován.<br />

298


SHERRILYN KENYON<br />

Anyja mosolygott. – Akkor jó, nem lesz gondod a McTierney<br />

Állatkertben.<br />

Titus felkelt és odament Furyhoz, és elkezdte az ujjait<br />

nyalogatni. Fury a kutya fejét simogatta, míg <strong>Vane</strong> körbenézett a<br />

barátságos kis házban, ami vidéki stílusban volt berendezve. A<br />

kanapék béleltek és állatszőrme borította díszpárnákat.<br />

Egy üres madárkalitka állt a sarokban, és egy óriási akvárium<br />

volt a falba építve. <strong>Vane</strong> számos kutyát hallott az udvar felől, és<br />

mintha az emeleten egy egész madárraj csiripelt volna.<br />

– A férfiak odakint vannak – mondta Joyce, és<br />

keresztülvezette őket a házon, további három akvárium mellett,<br />

melyekben volt egy óriáskígyó, valamilyen gyíkféle, és még két<br />

hüllő. – Apádnak van egy új jószága, aki pár napja érkezett, de<br />

nem tud vele mit kezdeni. A szegény kutya nem eszik, és<br />

mindenkinek nekimegy, aki a közelében van.<br />

– Mi a baj vele – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

– Nem tudom. A sintérek húzták ki az árokból, ahova<br />

szerintük valaki szándékos belelökte. Csúnyán összeverték, és<br />

napokig éhezhetett.<br />

<strong>Vane</strong> együttérzően felmordult.<br />

Beléptek a konyhába, ahol egy magas, csinos, szőke nő állt, és<br />

épp egy tálat kevergetett. – Anya, mennyi sót… – A szavai egy<br />

sikkantásban végződtek, mikor megfordult és meglátta <strong>Bride</strong>-ot.<br />

– Hé, hugi – mondta, majd megölelte.<br />

<strong>Bride</strong> szorosan megölelte, majd arrébb lépett és bemutatta<br />

őket. – Deirdre, ő <strong>Vane</strong> és a testvére, Fury.<br />

299


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> érezte, hogy <strong>Bride</strong> idősebb lánytestvére tüzetesen<br />

megvizsgálja. Nem kedvelte őt. A benne élő állat azonnal<br />

megérezte.<br />

Ennek ellenére kezet nyújtott neki. – Hello – mondta hamis<br />

mosollyal.<br />

– Hello – mondta, és kezet fogott a nővel.<br />

Furyhoz fordult, aki ugyanezt csinálta.<br />

– Nem találtam neked olyan diétás sütit, <strong>Bride</strong> – mondta az<br />

anyja, miközben a sütőhöz lépett és megnézte a pulykát. –<br />

Sajnálom.<br />

– Semmi baj, anya – mondta <strong>Bride</strong>. – Inkább eszem a te<br />

pitédet.<br />

Joyce kissé meglepettnek látszott, de nem mondott semmit.<br />

Mikor visszalépett, két macska jelent meg a konyhában, egymást<br />

üldözve.<br />

– Professzor! Marianne! – kiabált a nő utánuk, majd<br />

átnyújtotta a hőálló kesztyűt <strong>Bride</strong>-nak. – Ó, jó ég, jobb, ha<br />

utánuk megyek, mielőtt beleszaladnak Bartba, és az megeszi<br />

őket. – Ezzel a nő kirohant.<br />

– Bart – kérdezte Fury <strong>Bride</strong>-ot.<br />

– Az aligátor, aki a hátsó udvarban él. Apa meggyógyította,<br />

miután egy évvel ezelőtt egy orvvadász majdnem megölte őt egy<br />

csapdával, és azóta velünk él.<br />

Fury az arcát dörzsölte. – Ember, bár ismertem volna apádat,<br />

mikor a múltkor beleestem egy csapdába, még mindig… – Fury<br />

hangja elhalt, mikor észrevette, hogy Deirdre felé fordult felemelt<br />

szemöldökkel. – Mindegy.<br />

– Hé, <strong>Bride</strong>!<br />

300


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> egy nagyon magas, izmos férfit látott bejönni a hátsó<br />

ajtón, felkapta <strong>Bride</strong>-ot és megpörgette.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett. – Tegyél le, Patrick!<br />

A fickó rámorgott és letette. – Ne szívózz velem, asszony!<br />

Lenyomlak a földre és megmutatom neked, mi az erő.<br />

<strong>Bride</strong> gúnyosan felkacagott, míg <strong>Vane</strong> vöröset látott.<br />

– Jobban teszed, ha nem érsz hozzá!<br />

<strong>Bride</strong> felnézett az izzó őszinteség hallatán. A férfi<br />

arckifejezése miatt komolyan féltette a bátyja testi épségét. –<br />

Semmi baj, <strong>Vane</strong> – sietett gyorsan megnyugtatni. – Csak cukkol<br />

engem. Sosem bántott igazán, mióta gyerekek voltunk, és akkor<br />

is baleset történt.<br />

– És ez az a történet, amit nem akarok újra meghallgatni –<br />

mondta Patrick, és kezet nyújtott <strong>Vane</strong>-nek. – Örülök, hogy a<br />

húgom végre jó kezekben van. Patrick McTierney.<br />

– <strong>Vane</strong> Kattalakis.<br />

– Örülök, hogy találkoztunk, <strong>Vane</strong>. Ne aggódj. Előbb vágnám<br />

le a karom, minthogy bántsam a húgaim.<br />

<strong>Vane</strong> észrevehetően lenyugodott.<br />

– Nyilván te vagy a testvér – mondta Patrick. – Fury<br />

– Hello – ráztak kezet. – Tudom, a nevem kész szívás.<br />

Patrick nevetett. – Szeretnétek egy sört<br />

Fury <strong>Vane</strong>-re nézett a válaszért.<br />

– Az jó lenne – mondta <strong>Vane</strong>.<br />

Patrick benyúlt a hűtőbe, és kivett két hosszúnyakú üveget,<br />

majd átnyújtotta.<br />

Míg kinyitották a sört, Patrick belenyomta az ujját a krumpli<br />

salátába.<br />

301


<strong>Night</strong> Play<br />

– Tűnj el onnan! – morogta Deirdre, és a kanállal rávágott a<br />

férfi kezére.<br />

– Au! – kiáltott fel és lenyalta az ujjait.<br />

– Menj el innen, Pat vagy esküszöm, a te részed megetetem a<br />

kutyákkal.<br />

– Rendben, te morcos, PMS bosszúálló – intett Furynak és<br />

<strong>Vane</strong>-nek. – Ha bölcsek vagytok, csatlakoztok hozzám odakint,<br />

ahol biztonságos.<br />

<strong>Vane</strong> habozott.<br />

– Hívj, ha szükséged van arra, hogy megszabadítsalak<br />

Patricktól, vagy az apámtól! – mondta <strong>Bride</strong>, majd lábujjhegyre<br />

állt, és egy csókot nyomott az arcára.<br />

<strong>Vane</strong> még látta Deirdre dühös tekintetét, mielőtt követte Furyt<br />

és Patrickot az udvarra, ahol Joyce terelgette a macskákat a ház<br />

felé.<br />

<strong>Vane</strong> átadta a sörét Furynak, majd felkapta a nőstény macskát.<br />

Az harcolt egy darabig, majd megnyugodott. – Bent akarod tudni<br />

őket<br />

Joyce hálásan bólintott, majd felvette a hímet.<br />

<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót, bent lerakta a macskát. – Ne csináld<br />

ezt még egyszer, Marianne! – mondta.<br />

A macska megnyalta az ujját, majd elrohant.<br />

– Köszönöm a segítséget – mondta Joyce, mikor elment<br />

mellette.<br />

<strong>Vane</strong> kiment, és csatlakozott Furyhoz és Patrickhoz.<br />

– Szóval, mondd <strong>Vane</strong>, miből élsz – kérdezte Patrick.<br />

Fury szórakozott pillantást vetett rá, miközben átadta a sörét.<br />

– A befektetéseim kamatából élek.<br />

302


SHERRILYN KENYON<br />

– Valóban – kérdezte Patrick. – A befektetés fizet annyit,<br />

hogy megengedhess magadnak egy százezer dolláros Jaguárt<br />

<strong>Vane</strong> érezte az ellenségességet Patrick részéről. – Nem –<br />

mondta szarkasztikusan –, a drogüzleteimből finanszíroztam. És<br />

csinos bevételt kapok a Bourbon Street-i striciktől is.<br />

<strong>Bride</strong> bátyjának arckifejezése kifürkészhetetlen volt. – Nézd,<br />

őszinte leszek veled. Ha csak szórakozol a húgommal…<br />

– Patrick<br />

<strong>Vane</strong> elnézett a férfi mellett, és észrevett egy ötvenes évei<br />

közepén járó férfit, aki feléjük tartott. A férfi jó karban volt, a<br />

haja őszült és szakállas volt.<br />

– Ugye, nem adod le <strong>Vane</strong>-nek a „Ha csak szórakozol a<br />

húgocskámmal, akkor eltöröm a nyakad” beszédedet<br />

– Próbáltam.<br />

A férfi nevetett. – Ne foglalkozz vele! Dr. McTierney vagyok<br />

– mondta, és kezet nyújtott <strong>Vane</strong>-nek. – Szólíts Paulnak!<br />

Paul Furyhoz fordult. – Gondolom, te vagy az öccs.<br />

– Remélem, az ő nadrágja van rajtam.<br />

Paul nevetett.<br />

– Tehát te vagy a gonosz herélő király – mondta Fury. –<br />

Gondolkodtam, vajon hogyan nézel ki.<br />

– Fury – mondta <strong>Vane</strong> figyelmeztetően.<br />

Paul megint csak felnevetett. – Tudsz valamit a kutyákról,<br />

<strong>Vane</strong><br />

– Igen. Egy kicsit.<br />

– Jó. Szeretném, ha találkoznál eggyel.<br />

– Ó, jézus, ne Cujót, apa. Az rosszabb, mint az én félbe<br />

szakított beszédem.<br />

303


<strong>Night</strong> Play<br />

Paul nem foglalkozott a fiával, és egy elkerített terület felé<br />

ment, ahol <strong>Vane</strong> számtalan kutyaházat látott.<br />

Ahogy <strong>Vane</strong> és Fury elmentek mellettük, a kutyák megérezték<br />

az állati részüket, előjöttek, hogy megugassák őket, vagy<br />

játszanak velük.<br />

Paul a sorvégi ketrechez vezette, ahol egy dühös labradort<br />

tartottak. A kutya tele volt haraggal és gyűlölettel.<br />

– Nem tudunk vele semmit csinálni – mondta Paul. – A<br />

partnerem azt gondolja, hogy ki kellene iktatnunk, de ezt<br />

gyűlölném megtenni. Nagy kár lenne megölni egy állatot, akit<br />

bántottak.<br />

Fury letette a sörét, és az ajtóhoz ment. A kutya kirohant a<br />

házból, ugatott és morgott.<br />

– Shh – mondta Fury, kinyújtotta a kezét a kutya felé, hogy az<br />

meg tudja szagolni.<br />

– Én ezt nem tenném a helyedben – mondta Patrick. –<br />

Majdnem letépte annak a sintérnek a kezét, aki befogta őket.<br />

– Igen, valakinek be kéne őket zárni egy ketrecbe, és lökdösni<br />

őket egy ideig – mondta Fury vicsorogva.<br />

A kutya tovább támadott.<br />

– Lépj hátrébb! – mondta <strong>Vane</strong>, és a kilincsért nyúlt.<br />

Fury felállt és arrébb ment, míg <strong>Vane</strong> kinyitotta a ketrecet. A<br />

kutya előre lendült, majd hátra ugrott<br />

<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót és leguggolt. – Gyere ide, Cujo –<br />

mondta neki lágy hangon, kitartva a kezét.<br />

A kutya visszaszaladt a házába, és még hangosabban ugatott.<br />

<strong>Vane</strong> odament a házhoz, és lassan benyújtotta a kezét. – Ne<br />

félj tőlem! – mondta és hagyta, hogy a kutya érezze a szagát.<br />

304


SHERRILYN KENYON<br />

Érezte, ahogy az állat megnyugodott. Felismerte, hogy ő nem<br />

teljesen ember, és elkezdett megbízni az állatban, akinek a szagát<br />

érezte.<br />

Pár perces várakozás után a kutya megnyalta <strong>Vane</strong> kezét.<br />

– Ez az – mondta <strong>Vane</strong>, és megsimogatta a bundáját.<br />

Átnézett a válla fölött. – Fury Tudnál neki valami ennivalót<br />

hozni<br />

– Majd én hozok neki – mondta Paul.<br />

Mikor Paul visszatért, odaadta a tálat Furynak, aki bevitte<br />

hozzájuk. Fury <strong>Vane</strong> mögül ment oda, és óvatosan letette a kaját<br />

a kutya elé.<br />

– Ember, rendesen elbántak veled, igaz<br />

<strong>Vane</strong> felkapott egy maréknyit és a kutya elé tartotta. Addig<br />

szagolgatta, míg úgy nem döntött, hogy megbízik benne és<br />

belekóstolt.<br />

– Jól van – mondta halkan, és még többet markolt fel, és<br />

kézből etette a kutyát.<br />

– A fenébe is, apa – mondta Patrick a rácson kívül. – Még<br />

sosem láttam ilyet.<br />

Pár perc múlva <strong>Vane</strong> végzett. A kutya <strong>Vane</strong> ölébe mászott és<br />

lefeküdt, szüksége volt egy kis kényelemre. Fury a hátát<br />

simogatta, <strong>Vane</strong> a fejét.<br />

<strong>Vane</strong> érezte, hogy valaki figyeli. Hátra nézett és meglátta<br />

<strong>Bride</strong>-ot az apja mellett.<br />

– Megetetted – kérdezte.<br />

– Ja.<br />

<strong>Bride</strong> mosolygott. A látványától lángolt a szíve. Hogyan érheti<br />

el egy egyszerű mosoly, hogy a teste ennyire erősen reagáljon<br />

305


<strong>Night</strong> Play<br />

– Jöttem szólni, hogy a vacsora kész. De ha több idő kell…<br />

<strong>Vane</strong> felállt. – Ő jól meglesz egy ideig.<br />

Fury megveregette a kutya fejét és felállt.<br />

Ők ketten elhagyták a ketrecet és bezárták. A kutya feléjük<br />

rohant és vonyított.<br />

– Semmi baj – mondta neki <strong>Vane</strong>. – Visszajövünk.<br />

– Igen – mondta Fury. – Meglepetéssel együtt.<br />

<strong>Vane</strong> átkarolta <strong>Bride</strong> vállát, ahogy követték a nő bátyját és<br />

apját a ház felé. – Itt nőttél fel – kérdezte <strong>Bride</strong>-ot.<br />

– Nem. A szüleim pár éve költöztek ide, miután eladták a kicsi<br />

farmjukat.<br />

– Hiányolom azt a helyet – mondta Paul, miközben kinyitotta<br />

nekik az ajtót. – Itt olyan sok az előírás. Különleges engedély<br />

kell, hogy a betegeimet itt tarthassam, és rendszeresen kell<br />

bírságot fizetnem.<br />

– Miért költöztetek el – kérdezte Fury.<br />

Paul vállat vont. – A feleségem közel akart lenni a városhoz.<br />

Mit tehet a férfi, mikor a szíve választottja ilyesmit kíván<br />

Beléptek az ebédlőbe, ahol hatalmas lakoma várta őket<br />

Deirdre-vel együtt, aki úgy festett, mintha legszívesebben menni<br />

akarna.<br />

– Gyere és ülj mellém, <strong>Vane</strong> – mondta Joyce, és a jobbján lévő<br />

székre mutatott. – Te pedig, Fury, leülhetsz <strong>Bride</strong> másik oldalára.<br />

Amint Fury leült, Titus odarohant hozzá és megpróbált az<br />

ölébe mászni.<br />

– Ó, jó ég! – morogta Joyce. – Paul, vidd ki innen a kutyát!<br />

– Nem baj – mondta Fury nevetve.<br />

306


SHERRILYN KENYON<br />

Aztán mikor <strong>Vane</strong> leült, Titus hozzá is odament és megnyalta<br />

az arcát. – Hé, nagyfiú, vigyázz a karmokkal!<br />

– Mi ütött a kutyákba – kérdezte Joyce, Titus nyakörvét<br />

húzva. – Általában zárkózott az emberekkel.<br />

– A kutyák felismerik a jó embereket, ha látják őket – mondta<br />

Paul, és lehúzta pulyka bőrét.<br />

– Titus – mondta, és a kutya felé tartotta.<br />

Titus odarohant érte.<br />

<strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong> mellé ült. – Szóval Patrick, hol van Maggie<br />

– A szüleinél. Vacsi után odamegyek. Mivel itt alszunk,<br />

biztosra akart menni, hogy a szülei nem sértődnek meg.<br />

– Maggie Patrick felesége – magyarázta Joyce <strong>Vane</strong>-nek. –<br />

Tavasszal nagymama leszek.<br />

– Gratulálok – mondta <strong>Vane</strong> Patricknek.<br />

– Nos, igen, köszönöm. Pokolian félek. Személy szerint nem<br />

hiszem, hogy kész vagyok arra, hogy valakinek az apja legyek.<br />

– Igen – mondta <strong>Bride</strong> nevetve. – Talán meg kell osztanod<br />

vele a játékaidat.<br />

Patrick pofát vágott, majd egy szem borsót <strong>Bride</strong> feje felé<br />

dobott. <strong>Vane</strong> elkapta, mielőtt hozzáért volna a nőhöz, majd<br />

visszavágta Patrick felé. Pont a szeme közepén találta el.<br />

<strong>Bride</strong> visított a nevetéstől.<br />

– Gyerekek! – morogta Joyce. – Viselkedjetek, vagy a<br />

sarokban fogtok enni.<br />

– Jó kis reflexeid vannak, kölyök – mondta Patrick és<br />

jólnevelten felvonta a szemöldökét. – Azt hiszem, jó hasznodat<br />

vennénk a csapatban.<br />

307


<strong>Night</strong> Play<br />

– Felejtsd el, Pat – mondta <strong>Bride</strong>. – Erősen kétlem, hogy <strong>Vane</strong><br />

felvenne egy olyan inget, aminek a hátára az van írva, hogy „Ha<br />

szereted, heréltesd ki!”. Kicsit érzékenyen érinti ez a téma.<br />

<strong>Vane</strong> felvonta a szemöldökét, de bölcsen csukva tartotta a<br />

száját.<br />

Paul felnevetett. – Szívesen meghallgatnám a nézőpontodat.<br />

Nem sok férfi akarja a kasztráló szerepét betölteni. De különös<br />

módon sok női állatorvos imádja csinálni.<br />

– Á, majd dolgozunk rajta – mondta Patrick. – Ilyen<br />

reflexekkel kétségtelenül használhatjuk.<br />

<strong>Vane</strong> észrevette a szomorúságot Deirdre arcán, de nem<br />

mondott semmit, csak leült és letette a szalvétát az ölébe.<br />

<strong>Bride</strong> apja áldást mondott, majd felállt és megvágta a pulykát,<br />

miközben a felesége szétosztotta az étkészletet.<br />

<strong>Vane</strong> tartotta a tálat, miközben <strong>Bride</strong> szedett mindkettejüknek.<br />

– Van valami, amit nem szeretsz – kérdezte őt <strong>Bride</strong>.<br />

– Nem igazán.<br />

<strong>Bride</strong> erre elmosolyodott. – Könnyű veled.<br />

Ösztönösen arcon csókolta, míg észre nem vette, hogy<br />

mindenki őket bámulja. – Elnézést – mondta, félve, hogy valami<br />

rosszat tett.<br />

– Ne tedd! – mondta Joyce. – Örülök, hogy végre mosolyogni<br />

látom a kislányomat.<br />

<strong>Vane</strong> tovább adta a tört krumplit Furynak, aki vad<br />

homlokráncolással nézte. – Mi ez – kérdezte.<br />

– Krumpli – válaszolt <strong>Vane</strong>.<br />

– Mit csináltak vele<br />

– Csak edd meg, Fury – mondta. – Ízleni fog, hidd el.<br />

308


SHERRILYN KENYON<br />

Patrick felhorkant. – Honnan jöttetek, hogy nem ismeritek a<br />

krumplipürét<br />

– A Marsról – mondta Fury, miközben azt nézte, hogy a<br />

krumpli ráragadt a kanálra.<br />

Csak egy keveset vett el, majd tovább adta Paulnak. Fury előre<br />

hajolt kissé, és megszaglászta a krumplit nagyon kutyaszerű<br />

viselkedéssel.<br />

<strong>Bride</strong> érezte, hogy <strong>Vane</strong> lába elhalad az övé mellett, belerúg<br />

Fury székébe az asztal alatt.<br />

Fury élesen felkapta a fejét és <strong>Vane</strong>-re pillantott, aki<br />

figyelmeztetően nézett rá.<br />

– Tényleg, hova valósiak vagytok – kérdezte Deirdre. – Itt<br />

nőtettek fel<br />

– Nem – válaszolta <strong>Vane</strong>. – Sokat utaztunk fiatalon. Szinte<br />

mindenütt éltünk már.<br />

A nő szúrósan nézett rá. – És mi hozott New Orleansba<br />

– Deirdre – mondta <strong>Bride</strong>. – Ez mióta az Inkvizíció<br />

– Mióta anya azt mondta, hogy komoly kapcsolatban vagy<br />

vele. Azt hiszem, tudnunk kellene a barátodról ezt-azt, azon a<br />

tényen kívül, hogy a nagyon jól néz ki farmerban.<br />

– Deirdre – mondta Paul halk, de kemény hangon. – Ne<br />

fizettesd meg <strong>Bride</strong>-dal és <strong>Vane</strong>-nel Josh bűnét!<br />

– Rendben – vágta rá mérgesen Deirdre. – De mikor lelép a<br />

titkárnőjével, és otthagy egyedül a gyerekeivel, hogy<br />

megmagyarázd nekik, hogy apu egy seggfej, remélem emlékezni<br />

fogtok erre. – Felállt és elhagyta a szobát.<br />

– Sajnálom – mondta Joyce és felállt. – Csak egyetek<br />

nyugodtan. Egy percen belül itt leszek.<br />

309


<strong>Night</strong> Play<br />

– Deirdre férje elhagyta őt néhány hónapja – magyarázta <strong>Bride</strong><br />

<strong>Vane</strong>-nek. – A gyerekei most az apjukkal töltik az ünnepet, és<br />

Deirdre nehezen birkózik meg ezzel.<br />

– Hogy tehetnek ilyet az emb… – Fury a szó közepén félbe<br />

hagyta, <strong>Bride</strong> tudta, hogy azt akarta mondani „emberek”. –<br />

…emberszabású idióták – fejezte be a kérdést.<br />

– Nem tudom, néhány férfi miért tesz ilyet – mondta Paul. –<br />

Gondolom, így élik ki az ostoba szenvedélyeiket.<br />

– Egyetértek – mondta <strong>Bride</strong>, <strong>Vane</strong>-re nézve, akinek a keze a<br />

combján volt, és hihetetlenül feltüzelte őt. Az érintése<br />

elektromosságként cikázott végig rajta.<br />

Joyce visszatért Deirdre tányérjáért, majd távozott ismét.<br />

Paul felsóhajtott. – Azt kívánom, bár segíthetnék neki. Nincs<br />

rosszabb annál, mintha a saját gyermekedet kell szenvedni látnod,<br />

és nem tudsz tenni semmit.<br />

– Megölhetem azt a férfit – ajánlotta fel Fury.<br />

<strong>Vane</strong> megköszörülte a torkát.<br />

– Nos, el tudom intézni, hogy balesetnek látszódjon –<br />

próbálkozott újra Fury. – Az emberekkel gyakran megtörténik.<br />

Patrick gonoszan felnevetett. – Van lapátom.<br />

– A francba vele – mondta Paul, mielőtt ivott a borából. –<br />

Nekem van egy aligátorom az udvaron.<br />

Mindannyian nevettek.<br />

Joyce visszatért és leült. – Sajnálom.<br />

– Jól van – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

– Jól lesz. Csak idő kell neki.<br />

<strong>Vane</strong> érezte <strong>Bride</strong> szomorúságát. Bátorítóan megszorította a<br />

combját.<br />

310


SHERRILYN KENYON<br />

– Talán nem kellett volna idehoznom <strong>Vane</strong>-t. Érzéketlenség<br />

volt tőlem.<br />

– Ugyan már! – vágta rá Joyce. – Nem csináltál semmi rosszat,<br />

<strong>Bride</strong>. Amúgy is találkozni akartunk vele. – <strong>Vane</strong>-re mosolygott.<br />

– Ez Deirdre gondja, nem igaz<br />

<strong>Bride</strong> bólintott.<br />

Békében fejezték be az evést, közben Paul és Patrick folyton<br />

évődtek egymással. Aztán Joyce behozott egy diós pitét és egy<br />

négyrétegű csoki tortát.<br />

<strong>Bride</strong> egy kis szelet pitét vágott magának.<br />

– Nem akarsz tortát enni – kérdezte <strong>Vane</strong>. – Tudom, hogy a<br />

csoki a kedvenced.<br />

Hosszan nézte. – Nem, jobb, ha nem.<br />

Mielőtt tovább adhatta volna, <strong>Vane</strong> letett a tányérjára egy<br />

szeletet.<br />

– <strong>Vane</strong>!<br />

– Akarod. Látom a szemedben.<br />

<strong>Bride</strong> a szemét forgatta és felkapta a villát. – Köszönöm.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott. Érezte, hogy Joyce őt nézi. Odanézett, és egy<br />

hálás mosolyt látott az arcán, majd felemelte a kezét és<br />

megpaskolta a felkarját.<br />

Különös érzés volt. Vajon ilyen lehet egy igazi anya érintése<br />

Vacsora után <strong>Bride</strong> úgy döntött, hogy eleget kínozta már mára<br />

<strong>Vane</strong>-t és Furyt. – Lassan mennünk kellene – mondta.<br />

– Micsoda – kérdezte az apja. – Semmi játék<br />

– Te és Patrick nézhetitek a játékot, apa.<br />

Teljes meglepetésére apja duzzogni kezdett.<br />

311


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> átölelte, amiért olyan kedves volt <strong>Vane</strong>-nel és Furyval. –<br />

Még elköszönök Deirdre-től. Legyetek jók, ameddig visszajövök.<br />

<strong>Bride</strong> felment az emeletre, a vendégszobába. Deirdre-t a<br />

folyosón lévő utolsó szobában találta.<br />

– Hé, szívem – mondta és belépett az ajtón. – Jól vagy<br />

Deirdre szeme vörös volt, ahogy ott ült a kanapén, egy párnát<br />

szorítva a hasához. Az étel érintetlenül állt az éjjeliszekrényen. –<br />

Jól vagyok. Azt hiszem.<br />

Azt kívánta, bár tehetne valamit a nővéréért. <strong>Bride</strong> odament az<br />

ágyhoz. Mennyire együttérzett Deirdre összetört szívével.<br />

Ugyanezt érezte, míg <strong>Vane</strong> oda nem ment hozzá, és mosolyt nem<br />

csalt az ajkaira. – Sajnálom.<br />

– Ne tedd! Örülök, hogy az a seggfej már nincs velem, de te…<br />

el kellene engedned <strong>Vane</strong>-t.<br />

Nem is a nővére szavai, hanem a bennük rejlő rosszindulat<br />

lepte meg őt. – Tessék<br />

– Ugyan már, <strong>Bride</strong>. Ne légy bolond! Nézz rá! Nézz magadra!<br />

Ti nem tartoztok össze.<br />

<strong>Bride</strong> döbbenten nézett a nővérére. – Mi van<br />

– Taylor nagyszerű fickó volt – két kézzel kellett volna<br />

belekapaszkodnod. Megbízható és szilárd volt. Mindemellett<br />

tisztelte a közösség. De ahelyett, hogy a kedvére tettél volna, nem<br />

voltál hajlandó lefogyni és ő elhagyott, mert kövér vagy. Aztán<br />

jön ez a fickó, és úgy ugrasz rá, mintha Taylor soha nem is<br />

létezett volna. Nem mintha hibáztatnálak. Első osztályú, de ne<br />

légy ostoba.<br />

Ez övön aluli volt, és őszintén, <strong>Bride</strong>-nak már elege volt abból,<br />

hogy ő legyen az „okos”, míg Deirdre volt a „szép”. – Csak azért,<br />

312


SHERRILYN KENYON<br />

mert te feleségül mentél egy kígyóhoz, még nem jelenti azt, hogy<br />

<strong>Vane</strong> kutya.<br />

<strong>Bride</strong> erre habozott. <strong>Vane</strong> valójában kutya volt. De nem olyan,<br />

mint amilyenre gondolt. – <strong>Vane</strong> sosem csalna meg.<br />

– Ja, persze. Nézz rám, <strong>Bride</strong>! Én voltam a Miss Louisana első<br />

számú jelöltje, és én nyertem volna, ha akkor nem lettem volna<br />

olyan fiatal. Még mindig nagyon vonzó vagyok, és a férjem<br />

mégis elhagyott. Neked ugyan mennyi esélyed van<br />

Dühös volt a „tökéletes” nővérére, és nem volt hajlandó<br />

ránézni. Helyette kinézett az ablakon az udvarra, ahol látta <strong>Vane</strong>-t<br />

és Furyt az apjával.<br />

– Csak a pénze miatt mentél Josh-hoz, emlékszel – mondta<br />

<strong>Bride</strong>, miközben nézte őket a kutyával. – Pont itt mondtad<br />

nekem, egy éjszakával az esküvőd előtt.<br />

– Ó, és felteszem, te <strong>Vane</strong>-t a személyisége miatt szereted<br />

Nem vagyok ostoba. A jó kinézetéért szereted.<br />

És mégis, ahogy <strong>Bride</strong> a párját nézte, tudta az igazat. <strong>Vane</strong><br />

nem volt ember. Nem úgy gondolkodott, nem úgy cselekedett,<br />

mint egy ember. Ellentétben Taylorral és Josh-sal, ő nem hagyná<br />

el őt csak azért, mert nem olyannak akarja, amilyen.<br />

Azért szerette őt, aki. <strong>Vane</strong> egyszer sem próbálta<br />

megváltoztatni őt, semmilyen módon. Elfogadta őt, minden<br />

hibájával együtt.<br />

<strong>Vane</strong> sosem csalhatja őt meg. Sosem fog hazudni. De megölne<br />

bárkit, aki bántja őt.<br />

És mikor látta őt játszani egy kutyával, akit senki nem volt<br />

képes elérni, rájött, mennyire szereti.<br />

Hogy mennyire szüksége van rá.<br />

313


<strong>Night</strong> Play<br />

A gondolat, hogy nélküle éljen, megölte.<br />

Nem lenne rá képes. Az elmúlt néhány hétben létfontosságú<br />

része lett az életének. Sőt, létfontosságú része lett a szívének.<br />

A szemei könnyesek lettek, ahogy a gondolat valódisága<br />

átjárta őt.<br />

Valóban szerette őt, úgy, ahogy egy nő szerethet egy férfit.<br />

– Fogalmad sincs, mit beszélsz, Dee. <strong>Vane</strong> kedves és<br />

előzékeny. Törődik velem.<br />

– Csak néhány hete ismered őt, mióta szakítottatok Taylorral.<br />

Szégyenletes, hogy őgyelegsz körülötte.<br />

<strong>Bride</strong> visszanézett a nővérére. Sajnálta Deirdre-t, de ettől még<br />

nem volt joga ahhoz, hogy elérje, pocsékul érezze magár ő is. –<br />

Csak féltékeny vagy.<br />

– Nem <strong>Bride</strong>, nem vagyok. Realista vagyok. <strong>Vane</strong> nem a te<br />

csapatodban játszik.<br />

<strong>Bride</strong> a tökéletes nővérére nézett, és nagyon mélyen sajnálta a<br />

nőt, hogy sosem fogja megismerni azt a fajta szerelmet, ami közte<br />

és <strong>Vane</strong> között van.<br />

Ha megtehetné, neki adná ajándékba. De ez nem tőle függött.<br />

– Ahogy gondolod, Dee. Viszlát, később.<br />

†<br />

<strong>Vane</strong> és Fury odakint voltak az udvaron a labradorral.<br />

– Miért nem viszitek őt el – kérdezte Paul Furyt, aki a<br />

kutyával játszott.<br />

– Valerius lekaparná a falat – mondta Fury. – Megtehetem<br />

314


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> nevetett. – Persze. Bár Cujo valószínűleg a Szentélyben<br />

fog kikötni.<br />

– Tudod – mondta Paul –, már gondoltam arra, hogy erről<br />

megkérdezem a medvéket.<br />

<strong>Vane</strong> gyanakvó pillantást vetett Paulra. – Tessék<br />

– De mivel ő csak egy kutya, nem Vér-vadász, nem hiszem,<br />

hogy a medvék örömmel fogadnák.<br />

<strong>Vane</strong> akkor sem lett volna ennyire döbbent, ha Paul belerúg.<br />

– Csukd be a szád, <strong>Vane</strong> – mondta Paul atyai hangnemben. –<br />

Én vagyok az állam vezető állatorvosa. Carson még csak a<br />

praktizálást tanulja. Szerinted kit hív, ha olyasmivel találja<br />

szembe magát, amivel nem tud mit kezdeni<br />

Carson a rezidens állatorvos volt a Szentélyben. Maga is Vérvadász<br />

volt, de az ötven leélt évével az ő világukban még csak<br />

gyereknek számított.<br />

– Fangről is tudok mindent – folytatta Paul.<br />

Fury odajött a rácshoz. A kezét beakasztotta drótba, és<br />

döbbenten nézett Paulra. – Miért hagytad, hogy idejöjjünk<br />

Paul megfogta <strong>Vane</strong> kezét. A jel el volt rejtve. – Nem kell<br />

eltakarnod. Abban a percben tudtam, mi történt, hogy <strong>Bride</strong><br />

megmondta a neved. És azzal is tisztában vagyok, hogy ti srácok,<br />

hogy védelmezitek a párjaitokat. Nem vagyok felhőtlenül boldog<br />

tőle, de legalább nem kell attól tartanom, hogy <strong>Bride</strong>-dal<br />

megtörténik az, ami Deirdre-vel.<br />

<strong>Vane</strong> ökölbe szorította a kezét. – Joyce is…<br />

– Nem. Nem tud semmit a te világodról és szeretném, ha ez<br />

így is maradna. Soha, senkinek nem beszéltem a Szentélyről sem.<br />

– Paul elengedte <strong>Vane</strong> kezét. – Ha az áldásom keresed,<br />

315


<strong>Night</strong> Play<br />

megkapod. Nem voltam benne biztos addig, míg nem láttalak a<br />

vacsoránál. Rég nem láttam a lányomat ennyire boldognak. De ne<br />

feledd, ha megbántod őt… – A tekintete az egyik ketrecben lévő<br />

kutyára vándorolt, akinek be volt kötve az alhasa.<br />

– Ó, ember – suttogta Fury. – Ez beteges.<br />

– Kétségtelenül egyetértek.<br />

– Igen, nos <strong>Bride</strong> a kislányom, és tudom, hogyan kell<br />

használni az altató pisztolyt és a szikét.<br />

<strong>Vane</strong> kuncogott, ahogy Fury eltakarta magát.<br />

– <strong>Vane</strong><br />

Megfordult és látta, ahogy <strong>Bride</strong> jön ki a házból.<br />

Paul hátrébb lépett. – Hadd hozzak egy pórázt…<br />

– Nem lesz rá szükség – mondta Fury, kinyitotta a rács ajtaját<br />

és kiengedte a kutyát.<br />

– Nem, gondolom tényleg nem – mondta Paul. Meg akarta<br />

simogatni a kutyát, de az rámorgott.<br />

– Viselkedj – mondta Fury, és hátra húzta Cujót.<br />

<strong>Bride</strong> habozott, mikor közelebb akart jönni.<br />

– És jobb, ha nem harapod meg <strong>Bride</strong>-ot – figyelmeztette<br />

<strong>Vane</strong>. – Vagy itt hagyunk.<br />

A kutya behúzta a farkát és lehasalt.<br />

– Velünk jön – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

Paul bólintott. – Voltak olyan kedvesek és örökbe fogadták.<br />

– Ez édes volt tőled – mondta <strong>Vane</strong>-nek.<br />

Fury felhorkant. – Nem igazán. Csak rokoni érzések fűznek az<br />

olyanokhoz, akiket kidobtak az árokba.<br />

<strong>Bride</strong> odalépett és megölelte Furyt. Sajnálta a farkast és azt,<br />

amin keresztül kellett mennie.<br />

316


SHERRILYN KENYON<br />

Fury megköszörülte a torkát és hátrébb lépett. – Ne<br />

érzelgősködj felettem, <strong>Bride</strong>. Nem tudom, hogyan kezeljem. Mint<br />

Cujónak, nekem is az az első ösztönöm, hogy támadjak, és amiatt<br />

<strong>Vane</strong> biztosan elintézni, hogy bekerüljek a mellé a szegény fickó<br />

mellé.<br />

<strong>Bride</strong> ránézett a bekötött kutyára. – Áu.<br />

– Pontosan.<br />

<strong>Vane</strong> átkarolta a nőt, és együtt sétáltak ki a házból, Paullal,<br />

Cujóval és Furyval együtt.<br />

Joyce meglepetten nézet fel, mikor meglátta velük a kutyát, de<br />

nem mondott semmit, csak átadott <strong>Bride</strong>-nak egy nagy szatyrot. –<br />

Beletettem egy kis maradékot.<br />

– Kapunk krumplit is – kérdezte Fury.<br />

<strong>Vane</strong> felvonta a szemöldökét. – Most már szereted<br />

– Igen, nagyon finom.<br />

<strong>Bride</strong> arcon csókolta édesanyját. – Köszönöm, anya.<br />

Patrickkal a nappaliban futottak össze. Kezet nyújtott <strong>Vane</strong>nek.<br />

– Örülök, hogy találkoztunk, még ha egy drogárus strici is<br />

vagy.<br />

– Én is örültem.<br />

– Tessék – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

– Hosszú sztori – mondta Fury nevetve.<br />

– Vigyázzatok a hazafelé úton – mondta Joyce, és az autóhoz<br />

vezette őket. – Ó, várjatok egy percet, hozok a kutyának egy<br />

takarót, és akkor nem fogja kihasogatni bőr ülést.<br />

<strong>Bride</strong> várt pár percet, majd újra elbúcsúzott, közben anyja egy<br />

takarót hajtogatott szét, majd a kocsiba rakta Cujónak. Miután<br />

317


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> megölelte a szüleit, csatlakozott a kocsiban lévő<br />

farkasokhoz és a kutyához.<br />

Semmi perc alatt visszaértek a Garden Districthez.<br />

– Remek családod van, <strong>Bride</strong> – mondta <strong>Vane</strong>.<br />

A nő rá, majd Furyra nézett. – Igen, én is így gondolom. Ti<br />

vagytok a legjobbak.<br />

<strong>Vane</strong> szíve feldobbant, mikor ezt meghallotta. – Úgy értem, a<br />

te családod.<br />

– Te és Fury is a családom része vagytok. A legjobb része.<br />

– Azt hiszem, szükségetek van egy kis magányra – Fury felült<br />

és megrázta <strong>Bride</strong> kezét. – Később, hugi. – Majd ő és a kutya<br />

eltűntek a hátsó ülésről.<br />

<strong>Vane</strong> a járdához húzódott, és leállította a kocsit. – Mit<br />

mondtál, <strong>Bride</strong><br />

<strong>Bride</strong> felemelte a kezét, a férfi hajával játszott, miközben<br />

azokba a hihetetlen mogyoró zöld szemekbe nézett, melyek<br />

elrabolták a szívét. – Míg a nővérem arról üvöltözött velem, hogy<br />

te, <strong>Vane</strong>, egy nap hogy fogsz otthagyni engem, a dolgok kicsit<br />

átértékelődtek. Életem során még nem ismertem olyasvalakit,<br />

mint te, <strong>Vane</strong> és kétlem, hogy valaha is fogok. Soha. Szeretem<br />

azt, mikor úgy nézel rám, mintha máris éreznéd az ízem. Ahogy<br />

aggódsz miattam, ha fázom, vagy ha nem eszek eleget.<br />

Leginkább azt szeretem, mikor este a karjaidban tartasz. Ahogy<br />

megérintesz, mintha félnél, hogy összetörsz. Ahogy álomba<br />

ringatsz.<br />

<strong>Bride</strong> megállt és vett egy mély levegőt, majd folytatta. –<br />

Szeretlek, <strong>Vane</strong>. Nem hittem volna, hogy valaha is ismerni fogom<br />

az igazi szerelmet, míg be nem léptél az életembe.<br />

318


SHERRILYN KENYON<br />

Felemelte a megjelölt kezét. – Kész vagyok arra, hogy<br />

elfogadjalak a páromnak.<br />

<strong>Vane</strong> bizonytalanul nézett rá. – Biztos vagy benne<br />

– A puszta tény, hogy rákérdezel, tudva azt, hogy mennyi<br />

vesztenivalód van, bizonyítja nekem, hogy igazam van. Igen,<br />

<strong>Vane</strong> Kattalakis. Biztos vagyok benne.<br />

Egy lassú mosolyra húzódott az ajka, két másodperccel azelőtt,<br />

hogy a karjába húzta és addig csókolta, míg volt levegőjük. <strong>Vane</strong><br />

elhúzódott, és mélyen, farkasszerűen felmordult. – Igazán<br />

gyűlölöm, hogy el kell vinnem ezt az átkozott járgányt. Különben<br />

már mindketten az ágyban lennénk.<br />

– Nem tudod azt is hazavillantani<br />

– Nem. Túl nagy és nehéz, és ha itt hagyom, tuti, hogy<br />

ellopják, és azt Otto sosem bocsátaná meg. Imádja ezt a tragacsot.<br />

– <strong>Vane</strong> elengedte őt, és visszaült az ülésre.<br />

Majdnem elérte a szívinfarktus, ahogy a férfi rekordidő alatt<br />

visszavezetett. Richard Petty semmi hozzá képest, ahogy ki- és<br />

behajtott a forgalomba.<br />

Behajtottak Valerius ajtaja elé, és <strong>Vane</strong> felteleportálta magukat<br />

a kocsiból a hálószobába. Egyik pillanatban az ágy mellett álltak,<br />

a következőben már benne voltak, meztelenül.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett a mohóságán. – Te aztán nem vesztegeted az<br />

időd, ugye<br />

– Nem akarom, hogy meggondold magad.<br />

– Nem fogom.<br />

<strong>Vane</strong> mélyen megcsókolta. Már kemény volt.<br />

319


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> a férfi hátára csúsztatta a kezét, és élvezte azt, hogy<br />

maga mellett érzi őt. A bőre meleg volt és izmos. – Ne feledd, ez<br />

nem ment fel téged egy nagy ír esküvő alól.<br />

<strong>Vane</strong> nevetett. – Ha ez téged boldoggá tesz.<br />

A mosolya eltűnt, ahogy komolyság költözött a szívébe. – Az<br />

kétségtelenül te vagy.<br />

<strong>Vane</strong> újra megcsókolta lassan, élvezkedve.<br />

Mikor elhúzódott tőle, <strong>Bride</strong> nem kapott levegőt. – Rendben –<br />

mondta halkan. – Mit kell tennünk<br />

<strong>Vane</strong> a hátára gördült és lélegzetelállító volt, ahogy kinézett.<br />

Napbarnította bőre tökéletesen harmonizált a krémszínű<br />

ágyneművel. A haja szét volt engedve, és ettől még vonzóbb lett.<br />

– Rá kell tenned a jelölt kezed az enyémre.<br />

<strong>Bride</strong> rátette a tenyerét az ő nagy, meleg tenyerére. <strong>Vane</strong><br />

összefűzte az ujjaikat.<br />

– A testbe kell fogadnod a segítségem nélkül.<br />

– Ez elég furcsa, de rendben.<br />

– Szerintem nem az. Ez egy biztonsági óvintézkedés, ami<br />

megvédi a nőket. A Rituálét nem lehet ráerőltetni egy nőre sem.<br />

Teljesen a szabad akaratából kell megtennie.<br />

<strong>Bride</strong> feltérdelt, és óvatosan a férfi derekára ereszkedett.<br />

Lenézett rá és azon gondolkodott, hogyan fogja ez megváltoztatni<br />

őket.<br />

Egyáltalán megváltoztatja őket<br />

Miért ne tenné<br />

Ezután párja lesz. A férfihoz fog tartozni, és <strong>Vane</strong> a halála<br />

napjáig az övé lesz.<br />

<strong>Vane</strong> megfogta a szabad kezét, és finoman megcsókolta.<br />

320


SHERRILYN KENYON<br />

A szíve dobogott, <strong>Bride</strong> addig csúsztatta a testét, míg a férfi<br />

mélyen benne nem volt. Mindketten felnyögtek az érzéstől.<br />

<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta, ahogy a keze kezdett felforrósodni.<br />

Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne temetkezzen mélyen<br />

a nő testébe. De ez nem rajta múlt, hanem <strong>Bride</strong>-on.<br />

– Most a következőt kell mondanod: – Elfogadlak annak, ami<br />

vagy, és mindig közel foglak tartani a szívemhez. Melletted<br />

leszek, örökké.<br />

<strong>Bride</strong> a férfi szemébe nézett, miközben a saját tenyere is<br />

felforrósodott. – Elfogadlak annak, ami vagy, és mindig közel<br />

foglak tartani a szívemhez. Melletted leszek, örökké.<br />

<strong>Vane</strong> szeme elsötétedett, és visszamondta neki az esküt. Amint<br />

befejezte, megfeszítette a hátát, mintha iszonyatos fájdalom járná<br />

át.<br />

<strong>Bride</strong> felkiáltott a meglepetéstől, ahogy a férfinak farkasszerű<br />

agyarai nőttek, mint a vámpíroknak a filmekben.<br />

<strong>Vane</strong> erősen tartotta őt, de a légzése szaggatott volt. Az egész<br />

teste remegett.<br />

– Semmi baj, <strong>Bride</strong> – morogta. – Ne félj. Csak a Rituálé<br />

varázslata előhívja a thiriót, amivel összeköthetjük az életerőnket.<br />

Pár perc múlva eltűnik.<br />

– Olyan, mintha fájdalmaid lennének. Tehetek érted valamit<br />

– Csak várj, míg abbahagyja! – nyögte.<br />

– Ha összekötjük magunkat, leáll<br />

<strong>Vane</strong> bólintott.<br />

– Akkor csináld!<br />

<strong>Vane</strong> felszisszent, és szemébe nézett. – Tudod, hogy mit<br />

csinálsz, <strong>Bride</strong> Ha meghalok, velem halsz. Azonnal. Kivéve, ha<br />

321


<strong>Night</strong> Play<br />

terhes vagy, ilyen esetben akkor halsz meg, ha gyermeked<br />

megszületik.<br />

A szívverése háromszorosára gyorsult. De ahogy lenézett rá,<br />

nagyon csekély ár volt. Tényleg akart nélküle élni – Mi a fene<br />

– kérdezte. – Ha már csináljuk, csináljuk végig.<br />

– Biztos vagy benne<br />

<strong>Bride</strong> bólintott.<br />

<strong>Vane</strong> felült alatta. A mellkasára vonta, és a nyakát nyalogatta.<br />

– Ha megharaptalak, neked vissza kell harapnod a vállamon.<br />

Mielőtt válaszolhatott volna, a férfi belesüllyesztette a fogát a<br />

nyakába.<br />

<strong>Bride</strong> felsikoltott, de nem a fájdalomtól. Az elképzelhetetlen<br />

gyönyör, amit érzett, mikor a férfi beleivott a vérébe. Az isteni<br />

erejű orgazmus széttépte őt.<br />

A látása elhomályosodott, ahogy érezte, hogy neki is agyarai<br />

nőnek. Mintha valami megszállta volna, és már nem lenne<br />

teljesen ember.<br />

Ez…<br />

Gyönyörű volt. A következő, amit érzett, az volt, hogy<br />

beleharap <strong>Vane</strong> vállába.<br />

Összefonódtak az eksztázisban, egymás karjaiban, miközben a<br />

szívverésük egy ritmust kezdett el verni és visszhangzott a<br />

szobában. <strong>Bride</strong> még sosem érezte magát közelebb egyetlen<br />

élőlényhez sem. Tényleg olyan volt, mintha egy személy<br />

lennének. Szellemileg.<br />

Lelkileg. Tökéletesen.<br />

<strong>Vane</strong> nem kapott levegőt az ízétől. Nem kellett volna<br />

hozzákötnie magát, mégis hálás volt azért, mert megtették. Most<br />

322


SHERRILYN KENYON<br />

először végre megértette, anya miért kötötte hozzá magát a<br />

párjához.<br />

Nem akarta elveszíteni <strong>Bride</strong>-ot. Nem tudott elképzelni<br />

nélküle egyetlen napot sem.<br />

Most már nem is kell.<br />

A feje lebegett, ahogy az orgazmus lassan elszivárgott, és a<br />

fogai visszahúzódtak. <strong>Bride</strong> elhúzódott, és úgy nézett rá, mintha<br />

részeg lenne.<br />

– Vége – kérdezte.<br />

<strong>Vane</strong> bólintott és megcsókolta. Majd újra megcsókolta. –<br />

Enyém vagy, <strong>Bride</strong> McTierney. Most és mindörökké.<br />

A nő mosolygott.<br />

<strong>Vane</strong> az ágyra fektette őt, és fölé emelkedett. Érezni akarta őt.<br />

A párját.<br />

A valóság belevésődött a szívébe, és repülni akart tőle.<br />

<strong>Bride</strong> a férfi teste köré fonódott. Olyan jó érzés volt vele lenni.<br />

Beletúrt a kezével a férfi hajába és felnevetett.<br />

– Mi olyan vicces<br />

– Csak arra gondoltam, vajon hány nő mondhatja el magáról,<br />

hogy van egy saját szelídített farkasa.<br />

<strong>Vane</strong> szeme összehúzódott. – Nem vagyok biztos benne, hogy<br />

szelídnek mondhatom magam. Csak neked van rám ilyen hatásod.<br />

– És ez az, amit nagyon szeretek benned. Ahogy lehajolt, hogy<br />

megcsókolja, a telefon felcsörögött. <strong>Vane</strong> morogva húzódott el<br />

tőle. Kinyújtotta a kezét és mobil átrepült a szobán, egyenesen a<br />

kezébe.<br />

<strong>Bride</strong> a homlokát ráncolta. – Nem hiszem, hogy ehhez valaha<br />

is hozzá fogok szokni.<br />

323


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> játékosan megharapdálta a nyakát, majd felvette.<br />

– Hello, Aimee – mondta és elhallgatott. Ránézett, és<br />

észrevette a szemében a zavarodottságot. – Köszönöm, nagyra<br />

értékelem. Tartsd egy percig.<br />

Lenyomta a némítást. – Ő az egyik medve a Szentélyben, aki<br />

Fangre vigyáz. Épp most van náluk a hálaadási ünnepség, és úgy<br />

döntöttek, ideiglenes leveszik rólam a tiltást, ha meg szeretném<br />

látogatni Fanget ma este.<br />

– Rendben.<br />

– Arra gondoltam, hogy szeretnél-e velem jönni és találkozni<br />

vele. Nem igazán fog semmit mondani, de…<br />

– Szeretnék vele találkozni – mondta, félbe szakítva őt.<br />

Megnyugodva tért vissza a mobilhoz. – Igen, ott leszünk<br />

hamarosan. Viszlát.<br />

Letette a telefont, s az éjjeli szekrényre dobta.<br />

<strong>Bride</strong> csendben ült, próbálta megérteni azt, mit tett. Mi történt<br />

ma délután.<br />

– Biztos vagy benne, hogy nem fogok öregedni Nem érzek<br />

semmi különbséget.<br />

– Hozzám vagy kötve, de mivel még sosem volt párom ezelőtt,<br />

nem tudom, mit kellene éreznünk.<br />

<strong>Bride</strong> lenézett a kezére. A jel most égő vörös volt. – Ez viszont<br />

most van. Mi van a tiéddel<br />

– Olyan, mint a tiéd.<br />

Ez jó jel. – Továbbra is vért kell innom<br />

<strong>Vane</strong> fejét rázta. – Nem, soha többé.<br />

– Remek. Nagyon erős volt.<br />

<strong>Vane</strong> felkelt és felvette őt az ágyból.<br />

324


SHERRILYN KENYON<br />

– Mit csinálsz<br />

– Megfürdetlek, Lady Farkas, hogy elvihesselek a Szentélybe,<br />

és bemutathassalak a többieknek.<br />

Mennyire szerette volna, ha olyan gyönyörű lenne, mint<br />

amilyennek a férfi látja. Jó volt olyasvalaki mellett lenni, aki a<br />

szerelem görbe tükrében nézi.<br />

<strong>Vane</strong> a fürdőszobába vitte, és elindította a vizet. Amint a víz<br />

felmelegedett, elhúzta a függönyt, és előre engedte. <strong>Bride</strong> kissé<br />

esetlennek érezte magát. Még sosem zuhanyozott férfival ezelőtt.<br />

De amint <strong>Vane</strong> elkezdte beszappanozni a testét, a feszélyezettség<br />

eltűnt a vágy forró hullámaiban.<br />

<strong>Vane</strong> nagyon jól festett meztelenül és vizesen, és a kezei<br />

hihetetlenek voltak, ahogy a testén siklottak fel-alá.<br />

– Nagyon tehetséges vagy – mondta, és a levegő után<br />

kapkodott, mikor a férfi a lábai között mosta.<br />

<strong>Vane</strong> finoman megcsókolta, miközben az ujjaival<br />

gondoskodott róla.<br />

– Kielégíthetetlen vagy, ugye – kérdezte <strong>Bride</strong>, mikor<br />

megérezte a merevedését.<br />

– Nem, ha te is érintett vagy az ügyben. – A hideg csempének<br />

nyomta. Felemelte a nő egyik lábát, majd mélyen behatolt a<br />

testébe.<br />

<strong>Bride</strong> felsikoltott a gyönyörtől, mikor a férfi lökött rajta egyet.<br />

Észre sem vette, hogy mindkét lábát a dereka köré fonta, és hogy<br />

<strong>Vane</strong> a teljes súlyát tartva mozog benne.<br />

A haja nedves volt és csepegett, mikor megint megcsókolta.<br />

Mélyen beletemetkezett, majd megborzongott.<br />

325


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Bride</strong> épp hogy csak érezte a víz szitálását a karján és a lábán,<br />

miközben figyelte <strong>Vane</strong> arcát. A farkasa gyönyörű volt, mikor<br />

jött. Erőteljesen tartotta, pedig a teste reszketett.<br />

Mikor végeztek, <strong>Bride</strong> letette a lábait, miután <strong>Vane</strong> kihúzódott<br />

belőle.<br />

A légzése szaggatott volt, majd a víz felé fordult.<br />

<strong>Bride</strong> ösztönösen nekidörgölőzött a férfi hátának.<br />

<strong>Vane</strong> felszisszent az érzéstől. A nő a dereka köré fonta a<br />

karját, és a kezét felcsúsztatta a mellkasára. – Ha tovább<br />

folytatod, nem kerülünk ki a víz alól – mondta rekedten.<br />

– Persze, hogy kimegyünk. Nem lesz túl jó móka, ha a víz<br />

lehűl.<br />

– Igaz.<br />

Majd <strong>Vane</strong> nagy örömére a nő felkapta a szappant, hogy<br />

lemossa.<br />

<strong>Bride</strong> még sosem csinált ilyet. Valójában nagy móka volt<br />

beszappanozni azokat az elbűvölő izmokat, és leöblíteni a testét.<br />

– Te aztán pompás látvány vagy – suttogta.<br />

<strong>Vane</strong> egy mosollyal és egy csókkal válaszolt.<br />

Miután végeztek, kiszálltak a zuhanyzóból. <strong>Bride</strong> azt gondolta,<br />

fel kell öltözniük, de meglepetésére <strong>Vane</strong> azt adta magukra, amit<br />

a szüleinél viseltek.<br />

– Hogyan csinálod ezt<br />

<strong>Vane</strong> vállat vont. – Olyan, mint a lélegzés. Csak rágondolok és<br />

megtörténik. Varázslat.<br />

– Azt kívánom, bár figyelmeztetnél, mielőtt ezt csinálod. Még<br />

mindig nem szoktam hozzá.<br />

326


SHERRILYN KENYON<br />

Csak azért, hogy jobb kedvre derítse, gyalog mentek végig a<br />

folyosón Fury szobájához.<br />

<strong>Vane</strong> bekopogott.<br />

– Igen – szólt Fury az ajtó másik oldalán.<br />

<strong>Vane</strong> kinyitotta az ajtót, és meglátta Furyt az ágyon ülve a<br />

kutyával együtt. – A Szentélybe megyünk. Arra gondoltam, hogy<br />

szeretnél-e csatlakozni.<br />

– Persze. Cujo jöhet<br />

– Szerintem igen. Még mindig betehetjük egy ketrecbe, ha<br />

ideges lesz.<br />

– Ketrecek – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

<strong>Vane</strong> felé fordult. – Mivel a Szentélyben rengeteg különböző<br />

fajta állat él, van egy teljes szobányi ketrecük arra az esetre, ha<br />

valaki veszélyessé válna.<br />

Fury és Cujo eltűntek a szobából.<br />

– Hogy akarsz menni – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

<strong>Bride</strong> hosszan felsóhajtott. – Villants át, Scotty.<br />

<strong>Vane</strong> megfogta a kezét, és átteleportált a Szentélybe.<br />

Beletelt pár percbe, hogy betájolja, hol vannak. Milliószor volt<br />

már a bár előtt, de még sosem ment be. Az ajtón lévő jelzés<br />

alapján zárva volt. Azonban elég nagy mozgás volt odabent.<br />

Legalább ötven „ember” volt ott, beleértve Furyt és Cujót, aki a<br />

lakókat szaglászta.<br />

Számos asztalt összehúztak és csináltak belőle egy nagy<br />

bankett asztalt, amit fehér asztalterítővel takartak le. Egy másik<br />

asztal-együttesen több étel volt, amennyit valaha látott. Számos<br />

pulyka, comb és legalább két tucat féle sütemény és pite volt ott<br />

néhány olyan dologgal együtt, amit nem tudott beazonosítani.<br />

327


<strong>Night</strong> Play<br />

De ami leginkább megdöbbentette, az az, hogy mindenki<br />

hihetetlenül vonzó volt. Jézus! Olyan, mint egy szépségverseny.<br />

<strong>Bride</strong> nagyon megfélemlítve érezte magát.<br />

– <strong>Vane</strong> – egy magas, lenyűgöző szőke férfi jött oda. –<br />

Kíváncsiak voltunk, megteszed-e vagy sem.<br />

– Helló, Dev.<br />

<strong>Bride</strong> észrevett még két „Devet”, akik kaját hozva léptek be a<br />

terembe.<br />

– Négyes ikrek vagyunk – mondta Dev gonosz vigyorral. –<br />

Engem erről lehet felismerni. – Felhúzta a pólója ujját, és<br />

megmutatta neki a nyilas-íjas tetoválást, majd a testvéreire<br />

mutatott. – Az az aljas-kinézetű, aki gumbót cipel, Remi. A<br />

szemérmes ott, a medveboccsal az ölében Quinn és Cherif az,<br />

amelyik egy tál rákot visz. Nem baj, ha nem emlékszel arra, ki<br />

kicsoda, csak kiáltsd, hogy a „négyes” és válaszolni fogunk.<br />

A fickó nagyon barátságosnak és nyitottnak tűnt.<br />

– <strong>Bride</strong> vagyok – mondta, és kezet nyújtott neki. – Örülök a<br />

találkozásnak.<br />

Ahogy kezet ráztak, egy vonzó szőke férfi jelent meg <strong>Vane</strong><br />

mögött. Halkan morgott, farkasra emlékeztetve <strong>Bride</strong>-ot.<br />

– Még csak ne is gondolj rá, Sasha – morgott rá vissza <strong>Vane</strong>,<br />

halálos pillantást vetve a férfira. – Nincs hangulatom a<br />

szarságaidra.<br />

– Farkasok – mondta Dev <strong>Bride</strong>-nak. – Az alfának mindig meg<br />

kell mutatni a dominanciáját, akárhányszor csak találkoznak.<br />

Nézz rám, én medve vagyok. Mi jól elvagyunk egymás mellett.<br />

Kivéve, ha bekutyulsz nekünk, akkor letépjük a fejed.<br />

328


SHERRILYN KENYON<br />

Dev fejet hajtott Sasha felé. – Miért nem segítesz Papának,<br />

lehozni a hordókat<br />

Sasha odament <strong>Bride</strong>-hoz és megszagolta. Úgy tűnt,<br />

lenyugodott egy fokkal, mielőtt visszanézett <strong>Vane</strong>-re. – Rendben,<br />

Dev. Nem akarom kínos helyzetbe hozni <strong>Vane</strong>-t a párja előtt<br />

azzal, hogy a szeme láttára győzöm le.<br />

<strong>Vane</strong> tett felé egy lépést, de Dev az útjába állt.<br />

– Menj, Sasha – mondta Dev keményen.<br />

Sasha végül elment.<br />

Dev mélyet sóhajtott és <strong>Bride</strong>-ra vigyorgott. – Egy medvével<br />

kellett volna próbálkoznod, <strong>Bride</strong>. Akkor nem kellene az ilyesmik<br />

miatt aggódnod.<br />

– Jól van ez így. Jobb szeretem a farkasokat. – Nézte, ahogy<br />

Sasha Fury közelébe ér.<br />

Fury azonnal felugrott, és olyan vészjóslóan morgott, hogy<br />

megrémisztette őt. A mindig lezser és alkalmatlankodó Furyról<br />

sosem hitte volna, hogy ilyen is tud lenni.<br />

A farkas személyisége nagyon ijesztő tud lenni.<br />

– Farkasok, szét! – mondta és egy magas, csinos nő, aki<br />

francia akcentussal beszélt, közéjük állt. – Vagy egy vödör vizet<br />

borítok a nyakatokba.<br />

Remi jelent meg mellette. – Kell segítség, maman<br />

– Tőled nem, cher – mondta, és megpaskolta a férfi karját. –<br />

Menj, és segíts Jose-nek a konyhában!<br />

Remi figyelmeztetően nézett a farkasokra, majd<br />

engedelmeskedett anyjának.<br />

Amint Sasha és Fury között volt némi távolság, a nő odament<br />

hozzájuk.<br />

329


<strong>Night</strong> Play<br />

– Végre itt vagy. – Arcon csókolta <strong>Vane</strong>-t, majd <strong>Bride</strong>-hoz<br />

fordult. – Nicolette vagyok, de a legtöbb ember Mamának szólít.<br />

– <strong>Bride</strong> – mondta és kezet rázott a medvével.<br />

Nicolette <strong>Vane</strong>-re mosolygott. – Gyönyörű a párod, mon petit<br />

loup. Jót fogtál ki magadnak.<br />

– Merci, Nicolette.<br />

– Gyertek – mondta, és a terem belseje felé intett. – <strong>Vane</strong>,<br />

mutasd be a párod az embereknek, míg én meggyőződök róla,<br />

hogy a fiaim nem harcolnak! És ne aggódj, ha nem emlékszel<br />

mindenki nevére, <strong>Bride</strong>. Sokan vagyunk itt egyszerre. Idővel<br />

majd megtanulod.<br />

<strong>Bride</strong> megköszönte neki, majd <strong>Vane</strong> körbe vitte őt a teremben,<br />

és bemutatta őt az oroszlánoknak, tigriseknek, medvéknek,<br />

sólymoknak, sakáloknak és leopárdoknak. Még néhány ember is<br />

volt ott.<br />

Nicolette-nek igaza volt. Képtelen volt megjegyezni azt, ki<br />

kicsoda volt. Mivel csak néhány nő volt a társaságban, legtöbbjük<br />

valamelyik férfi párja, rájuk könnyebb volt emlékezni. De a<br />

férfiak… elég volt ahhoz, hogy a feje megfájduljon.<br />

– Hol van Fang – kérdezte, ahogy <strong>Vane</strong> befejezte, a<br />

konyhában lévők bemutatását.<br />

– Az emeleten. Gyere, bemutatlak neki.<br />

<strong>Vane</strong> átvezette egy ajtón, ami egy nagy viktoriánus<br />

fogadószobába nyílt.<br />

<strong>Bride</strong> megállt a látványtól. Plüss és díszített antik dolgok<br />

lenyűgöző látványa fogadta.<br />

– Ez a Peltier-ház – magyarázta <strong>Vane</strong>. – A Vér-vadászok itt<br />

élnek, ahol biztonságban vannak attól, hogy felfedezzék őket.<br />

330


SHERRILYN KENYON<br />

– Ez gyönyörű.<br />

– Merci – mondta Nicolette a hátul mögül. – Már lassan egy<br />

évszázada ez az otthonunk. Az a célunk, hogy még legalább<br />

ugyanennyi ideig megtartsuk.<br />

– Hogyan tudjátok ezt megtenni anélkül, hogy valaki rájönne,<br />

kik vagy mik vagytok<br />

– Megvannak a módszereink, cher – mondta egy kacsintással.<br />

– A mágiának megvannak az előnyei. – Átadott <strong>Vane</strong>-nek egy<br />

kis, fogadalmi gyertyát.<br />

<strong>Vane</strong> látta, hogy az üvegbe az „anya” név volt belegravírozva.<br />

A szíve megfájdult a látványtól.<br />

– Mi mindig emlékezünk azokra a szeretteinkre, akik<br />

eltávoztak – magyarázta Nicolette. – Mivel Fang nem tud anya<br />

emléke előtt tisztelegni, gondoltam, te talán szeretnél.<br />

<strong>Vane</strong> nem tudott megszólalni a torkában lévő gombóctól,<br />

ahogy Nicolette átvezette őt és <strong>Bride</strong>-ot egy kis szobába, ahol<br />

négy volt felállítva. A fényük gyémántként szikrázott a sötétzöld<br />

a falak között.<br />

– Milyen sok – mondta <strong>Bride</strong>, a neveket nézve.<br />

– Sokáig élünk – mondta Nicolette. – És háborúban állunk. A<br />

katagaria az árkádiaiak ellen, a Sötét-vadászok a démonokkal<br />

szemben. Az apolliták mindenki ellen. A végén mindenkinek<br />

megvannak az emlékei.<br />

Két gyertyára mutatott. – Azok a fiaimért vannak. Bastien és<br />

Gilbert. – Egy könnycsepp szaladt le az arcán. – Az ő emlékükre<br />

alapítottam a Szentélyt. Megfogadtam, hogy nem számít, apollita,<br />

ember, katagari vagy árkádiai, egy anya sem fogja megismerni<br />

azt a fajta bánatot, míg a gyermeke az én tetőm alatt lakik.<br />

331


<strong>Night</strong> Play<br />

– Annyira sajnálom, Nicolette.<br />

A medve szipogott, majd megérintette a karját. – Értékelem a<br />

szavaidat, <strong>Bride</strong>. Ezért vonom vissza <strong>Vane</strong> büntetését.<br />

<strong>Vane</strong> teljesen döbbentnek tűnt.<br />

– Ez a házassági ajándékom – mondta Nicolette. – Nincs<br />

falkád, amely megvédhetné őt, és ahogy azt Acheron mondani<br />

szokta, nagy árat fizettél a kedvességedért. Megvédted Sunshine-t<br />

a Sötét-vadászoknak, ezért mi megvédjük a párod és téged.<br />

– Köszönöm, neked, Nicolette – mondta <strong>Vane</strong>. – Nagyon<br />

köszönöm.<br />

Nicolette fejet hajtott, majd távozott.<br />

<strong>Vane</strong> meggyújtotta a gyertyát és a Colt anyjára emlékeztető<br />

mellé tette. A keze elidőzött az üvegen. Az arckifejezéséből <strong>Bride</strong><br />

látta, hogy a húgára emlékezik. Nagyon szerethette.<br />

A szeme fényes és izzó volt, ahogy a gyertya lángját nézte.<br />

Egy perc múlva ránézett.<br />

– Gyere – mondta és megfogta <strong>Bride</strong> kezét. – Itt az idő, hogy<br />

találkozz a testvéremmel.<br />

<strong>Bride</strong> követte őt, fel az emeletre.<br />

Ahogy elmentek az első szoba mellett, valaki olyan lépett ki<br />

rajta, akit <strong>Bride</strong> ismert. – Carson<br />

A férfi legalább annyira döbbent volt <strong>Bride</strong> jelenlététől, mint a<br />

nő az övétől.<br />

– <strong>Bride</strong> Mit csinálsz te… – A hangja elhalt, mikor a levegőbe<br />

szagolt. A szeme kitágult. – Közénk tartozol<br />

– Közénk<br />

– Carson egy sólyom – magyarázta <strong>Vane</strong>.<br />

– Nem létezik!<br />

332


SHERRILYN KENYON<br />

Carson bólintott. – Én vagyok a rezidens állatorvos és orvos<br />

itt, a Szentélyben. – Kinyitotta az ajtót, amin az előbb kijött, és<br />

megmutatta neki a mindennel felszerelt rendelőt, ahol még a<br />

<strong>Vane</strong> által említett ketrecek is láthatóak voltak.<br />

– Nem hiszem el – mondta <strong>Bride</strong> és Carsonra nézett. Évek óta<br />

ismerte.<br />

– Én sem – mondta. <strong>Vane</strong>-re nézett. – Gondolom, most<br />

gratulálnom kellene. Tudod, miből él az apja, ugye<br />

– Igen. A Herélő Király.<br />

Carson élesen beszívta levegőt. – Te aztán bátor vagy, farkas.<br />

Nagyon bátor.<br />

– Igen, tudom.<br />

– Nos, gondolom Fang szobájába tartotok. Lent találkozunk.<br />

<strong>Vane</strong> a következő szobába vitte <strong>Bride</strong>-ot, ami egy hálószoba<br />

volt.<br />

<strong>Bride</strong> félig-meddig arra számított, hogy ember lesz ott az<br />

ágyon, és kissé meglepődött, hogy egy barna erdei farkast látott.<br />

A szobában volt egy hihetetlenül vonzó nő is, aki akár Nicolette<br />

húga is lehetett volna.<br />

<strong>Vane</strong> bemutatta Nicolette lányát, Aimee-t, aki gyorsan<br />

távozott a szobából. És egyedül hagyta őket Fanggel.<br />

<strong>Vane</strong> elengedte <strong>Bride</strong> kezét, és átment az ágy másik végébe,<br />

ott letérdelt és Fang szemébe nézett. – Hé, öcskös – mondta<br />

halkan. – Elhoztam valakit, aki veled akart találkozni. <strong>Bride</strong><br />

A nő csatlakozott hozzá.<br />

A farkas nem mozdult.<br />

– Hello, Fang – mondta <strong>Bride</strong>. <strong>Vane</strong>-re nézett. –<br />

Megérinthetem<br />

333


<strong>Night</strong> Play<br />

– Ha szeretnéd.<br />

<strong>Bride</strong> a kezét a farkas fejére tette, és megsimogatta a füle<br />

mögött. – Örülök, hogy végre találkoztunk. <strong>Vane</strong> már sokat<br />

mesélt rólad.<br />

A farkas még mindig nem mozdult.<br />

<strong>Bride</strong> legszívesebben sírt volna mindkettejükért. Érezte, hogy<br />

<strong>Vane</strong>-nek mennyire fáj az, hogy a testvére nem ismeri fel őket<br />

– Azt hiszem, vissza kellene mennünk a földszintre – mondta<br />

<strong>Vane</strong> szomorúan.<br />

– Semmi baj. Maradhatunk egy darabig. Nem zavar.<br />

– Biztos<br />

<strong>Bride</strong> bólintott.<br />

– Oké, szerzek valami innivalót és visszajövök.<br />

– Várj – mondta, mielőtt a férfi eltűnhetett volna. – Van itt<br />

valahol mosdó<br />

– Carson rendelőjében van egy.<br />

– Remek.<br />

<strong>Vane</strong> eltűnt a szobából. <strong>Bride</strong> pedig a saját gondjával volt<br />

elfoglalva.<br />

Mikor kijött a mosdóból, észrevette, hogy Carson irodájának<br />

egyik tükre Fang szobáját mutatja.<br />

De nem ettől állt meg kis híján a szíve.<br />

Fang szobájában ott állt Bryani.<br />

334


13. FEJEZET<br />

V<br />

ane a bár mögött volt, és kólát vett el magának és <strong>Bride</strong>-nak,<br />

míg Colt heccelte őt.<br />

– Most már boldog vagy, hogy utána küldtelek<br />

– Fogd be, Colt!<br />

– Gyerünk már, farkas! Tudom, hogy utálod. Mondd<br />

„Köszönöm, Colt”!<br />

– Inkább a halál… – <strong>Vane</strong> hangja elhalt, mikor egy fényes<br />

villanás vágott át a tánctéren. Először azt hitte, valaki csatlakozott<br />

a partihoz, de aztán észrevette, hogy az „ember” nem képes<br />

megtartani az emberi alakját. Folyamatosan váltott ember és<br />

farkas között.<br />

Aztán felismerte őt.<br />

Stefan volt az.<br />

<strong>Vane</strong> letette az italokat, és átvágott a báron. Egyenesen a<br />

farkashoz rohant.<br />

– Nyugodj meg! – mondta Carson, ahogy leengedte a sérült<br />

farkast a földre. – Maradj az elsődleges alakodban!<br />

– Figyelmeztesd… <strong>Vane</strong>-t.<br />

335


<strong>Night</strong> Play<br />

<strong>Vane</strong> megragadta Stefant, és az erejét használva emberi<br />

alakban tartotta őt. – Miről figyelmeztessen.<br />

Stefanból ömlött a vér. Valaki addig ütötte, hogy majdnem<br />

belehalt. Elképesztő, hogy a farkas még életben volt. – Az…<br />

anyád…<br />

– Ne beszélj! – mondta Stefannak. – Gondold!<br />

Stefan hátra hajtotta a fejét, és becsukta a szemét.<br />

– Ő és az Őrzői megölték Petrát és Aloysiust – hallatszott<br />

Stefan hangja <strong>Vane</strong> gondolataiban. – Nem akartam meghalni.<br />

Alkut kötöttem vele, hogy életben hagy, ha elhozom ide, hogy<br />

megöljön téged és Fanget.<br />

<strong>Vane</strong> a fogait csikorgatta, de nem szólt közbe.<br />

– El kellett volna engednie. Ehelyett, mikor megtudta, hogy<br />

Fang a Szentélyben van, ellenem fordult. Jön, <strong>Vane</strong>. Talán már itt<br />

is van.<br />

– Whoá! – Kyle hangja a Peltier-ház előcsarnokából jött. –<br />

Mindenki, gyertek gyorsan! <strong>Vane</strong> kis emberi párja<br />

összeakaszkodott valami farkas tyúkkal az emeleten. És nyerésre<br />

áll!<br />

†<br />

<strong>Bride</strong> rettegett. A szíve dobolt, de nem volt hajlandó hagyni,<br />

hogy Bryani megölje Fanget.<br />

Talán <strong>Vane</strong>-t kellett volna hívnia, de azt akarta, hogy ennek<br />

végre vége legyen.<br />

Tudta, hogyan vessen véget ennek.<br />

Legalábbis remélte.<br />

336


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> kivágta Fang szobájának ajtaját.<br />

Bryani morogva fordult meg. – Maradj ki ebből! Nem a te<br />

dolgod.<br />

– De igen, az. Bántod a párom, bántasz engem, és nem fogom<br />

hagyni, hogy megtedd!<br />

– Nem akarlak bántani, <strong>Bride</strong>.<br />

– Akkor menj el!<br />

Bryani felé intett, és a falnak lökte <strong>Bride</strong>-ot. <strong>Bride</strong> hátába<br />

fájdalom nyilallt az ütközéstől, de nem csökkent az elhatározása.<br />

Bryani visszafordult Fanghez, és felé nyúlt.<br />

<strong>Bride</strong> megragadott egy széket, és a nő hátának vágta. Bryani<br />

térdre esett, majd megpróbált felé küldeni egy mágikus csapást.<br />

De mielőtt megtehette volna, <strong>Bride</strong> belelőtt egy nyugtatót,<br />

amit a rendelő asztaláról kapott fel.<br />

Bryani felsikoltott, és felé rohant. Mindketten a<br />

ruhásszekrénybe ütköztek.<br />

– Túl öreg vagyok már a harchoz – sziszegte a fogai között<br />

<strong>Bride</strong>. – És te is!<br />

Bryani hátrahanyatlott, ahogy a drog elkezdett hatni. Az<br />

erejével megpróbálta a lámpát <strong>Bride</strong> ellen küldeni, de az félúton<br />

leesett. – Mit tettél velem<br />

– Benyugtatóztalak.<br />

Három perccel később Bryani elterült a földön.<br />

<strong>Bride</strong> odament hozzá, és a hátára fordította. Bryani szeme<br />

tágra nyílt, és felfelé nézett. Elégedett volt magával, hogy sikerült<br />

megszelídítenie egy percre. <strong>Bride</strong> felemelte az anyósát, és<br />

átcipelte a mellettük lévő szobába, ahol bezárta az egyik ketrecbe.<br />

Volt a rácson egy piros kapcsoló, aminek a kijelzőjén az volt,<br />

337


<strong>Night</strong> Play<br />

hogy „zárás”. <strong>Bride</strong> lenyomta és remélte, hogy ez meggátolja<br />

Bryanit a mágia használatában.<br />

– Remek – mondta, és óvatosan figyelte Bryanit. – Elmegyek<br />

Carsonért, mert nem tudom, hogy megfelelő dózist adtam-e<br />

neked. Hiszed, vagy sem, nem akarlak megölni. De ne feledd, azt<br />

mondtam, nem akarlak! Ez nem jelenti azt, hogy nem foglak.<br />

Bryani keze megmozdult.<br />

Valószínű volt, hogy <strong>Bride</strong> nem adott volna neki, ezért volt<br />

most a nő a ketrecben.<br />

– Nézd, Bryani, nagyon sajnálom, ami veled történt. Tényleg<br />

sajnálom és megértem, miért gyűlölöd <strong>Vane</strong> apját. Minden jogod<br />

megvan rá. De ez kettőtök dolga. Semmi köze sincs se <strong>Vane</strong>-hez,<br />

se Furyhoz, se Fanghez. Ők a gyerekeid.<br />

– Meg kell halniuk! – suttogta Bryani, és <strong>Bride</strong> most már<br />

pontosan tudta, hogy nem adott neki elég nyugtatót. – Ők állatok.<br />

– Néztél már valaha is tükörbe – kérdezte <strong>Bride</strong>. – Az állatok<br />

nem eszik meg a kölykeiket. <strong>Vane</strong> nem próbált megölni téged<br />

azért, amiért elvittél. Békén hagyott téged és a faludat. Te vagy<br />

az, aki keresztültáncol az időn, hogy megölj valakit, aki sosem<br />

ártott neked. Istenem, megveretted Furyt, a tulajdon húsod és<br />

véred, és otthagytad meghalni. Mennyire emberi ez Hagyd abba<br />

a hazudozást önmagaddal szemben! Te sem vagy ember, Bryani.<br />

Vagy talán nagyon is az vagy. Isten tudja, az emberek a<br />

legszörnyűbb bűnöket követik el egymás ellen.<br />

Az állatok, mint azt Fury is megmondta, azért ölnek, hogy<br />

egyenek, vagy önvédelemből teszik. Hűségesek azokhoz, akiket<br />

szeretnek. A szívemet egy ember tépte ki a mellkasomból, és a<br />

földbe tiporta. <strong>Vane</strong> volt az, aki eljött hozzám, és újra boldoggá<br />

338


SHERRILYN KENYON<br />

tett. Tudom, hogy ő sosem bántana engem úgy, mint ahogy az a<br />

kígyó tette.<br />

<strong>Bride</strong> szeme könnybe lábadt, ahogy rájött, mennyire szereti a<br />

párját. – Szerintem, ha választanom kell ember és állat között,<br />

akkor az állattal tartok. Szóval figyelmeztetlek, Bryani. Ha még<br />

egyszer fenyegetést jelentesz <strong>Vane</strong> vagy a testvérei életére,<br />

megmutatom neked, mennyire ember vagyok. Elrejtőzök,<br />

levadászlak és megnyúzlak, miközben sikoltozol. Megértettél<br />

engem<br />

Hangos éljenzés hallatszott <strong>Bride</strong> mögül, őt éltetve.<br />

Megfordult és látta az egész Peltier klánt, plusz más ismerős<br />

arcokat a tömegben.<br />

De <strong>Vane</strong> volt az, aki magára vonzotta a tekintetét. Az arcán<br />

lévő büszkeségtől forróság öntötte el a testét.<br />

– A fenébe is, <strong>Vane</strong>, pokoli egy párod van – mondta az egyik<br />

Peltier négyes iker.<br />

Bryani <strong>Bride</strong> felé kapott. Kinyúlt a ketrecből és megpróbálta<br />

megragadni. – Nem állíthatsz meg, ember.<br />

– Ő nem, de én igen.<br />

<strong>Bride</strong> arrébb lépett, mikor Acheron keresztülsétált a tömegen<br />

és megállt Bryani előtt.<br />

Leguggolt a ketrec előtt, és mélyen Bryani szemébe nézett. –<br />

Hazaviszlek téged, Bryani és biztosítani fogom, hogy soha többé<br />

ne hagyhasd el az idősíkodat. Nem leszel képes ártani többé a<br />

fiaidnak.<br />

Bryani dacosan nézett Ash-re.<br />

– Nem – mondta Ash, mintha olvasna a nő gondolataiban. –<br />

Alastor nem fog neked segíteni. Az egyességetek megsemmisült.<br />

339


<strong>Night</strong> Play<br />

– Ezt nem teheted – morogta. – Nem szabadul meg tőlem, míg<br />

mindannyian nem találkoznak a párjukkal.<br />

Ash egy idegesítő félmosollyal válaszolt. – Többet kellene az<br />

istenek között lógnod, Bryani. Nagyon jól megtanítottak engem a<br />

kiskapuk törvényeire. Tudod, mindegyik fiad találkozott már a<br />

párjával. Csak ők még ezt nem tudják.<br />

– Tessék – kérdezte élesen Fury.<br />

Ash nem foglalkozott vele. – Alastor megszabadult tőled, és<br />

túlságosan is fél a bosszúmtól ahhoz, hogy újabb paktumot<br />

kössön veled.<br />

– És mi van az én bosszúmmal – sikoltotta Bryani. – Hol van<br />

az én igazságom<br />

Ash felállt és fáradtan felsóhajtott. – Tudod mit Mit szólnál<br />

egy alkuhoz Visszatérsz az idősíkodra, és gondoskodsz arról,<br />

hogy Dare ott maradjon, ahol van, és megadom neked azt, amire<br />

életedben a legjobban vágytál.<br />

Bryani félrehajtotta a fejét, és az atlantiszit szemlélte. –<br />

Esküszöl<br />

– Igen, esküszöm.<br />

A nő egy furcsa mozdulatot tett a szívétől az ajkáig. – Legyen.<br />

Most engedj ki a ketrecből, hogy bosszút állhassak!<br />

Ash a fejét rázta. – Nem fogom hagyni, hogy megöld a fiaid,<br />

Bryani.<br />

– De azt mondtad…<br />

– A legnagyobb kívánságodnak semmi köze hozzájuk. Most<br />

hazaküldelek és ígérem, alkonyatra boldog nő leszel.<br />

Bryani eltűnt a ketrecből.<br />

– Mit fogsz vele tenni – kérdezte Fury.<br />

340


SHERRILYN KENYON<br />

Ash keresztbe tette a karját, ahogy feléjük fordult. – Mi az a<br />

dolog, amiről apátok nyilvánosan is azt mondta, hogy bármit<br />

megtenne érte<br />

<strong>Vane</strong> álla leesett. – Hogy visszakapja a párját. De ez csak egy<br />

hazugság volt, amivel kivívta magának a falka sajnálatát és<br />

együttérzését.<br />

– Nos – mondta Ash vontatottan. – Vigyázz, mit kívánsz!<br />

Lehet, hogy megkapod.<br />

<strong>Vane</strong> halkan fütyült. – Emlékeztess, hogy sose húzzalak fel!<br />

– Ugye, nem fogod tényleg összerakni azt a kettőt – kérdezte<br />

<strong>Bride</strong>.<br />

Ash vállat vont. – A végzet egymásnak rendelte őket, és itt az<br />

ideje, hogy ebbe beletörődjenek. Ami köztük történik, az az ő<br />

dolguk.<br />

– Mivel tartozok ezért a szívességért – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Ez ingyenes. Mikor segítettél Talonnak, nagy árat fizettél<br />

érte, olyat, amilyet senki nem lett volna szabad. Fogd fel afféle<br />

esküvői ajándéknak tőlem és Simitől! Sem az anyád, sem az apád<br />

nem fog fenyegetést jelenteni számotokra, vagy a gyerekeitek<br />

számára.<br />

– Megjósolod a jövőt, Acheron – kérdezte Nicolette.<br />

– Nem egészen. Nem azt mondom meg, mi fog történni. Csak<br />

azt, hogy mi nem fog.<br />

– Köszönöm, Ash – mondta <strong>Vane</strong>.<br />

– Mivel olyan adakozó hangulatban vagy – mondta Fury a<br />

küszöbről –, nem akarod megmondani nekem, ki a párom<br />

Ash egy huncut félmosolyt villantott rá. – Rád vár a feladat,<br />

hogy megtaláld.<br />

341


<strong>Night</strong> Play<br />

– Igen, de…<br />

– Add fel, farkas! – mondta Colt, megveregetve Fury hátát. –<br />

A nagy Acheron sosem fog felelni erre a kérdésre.<br />

– Ó, ember, ez az őrületbe fog kergetni. Tudod, több ezer<br />

nővel találkoztam már az életemben.<br />

– Igen – mondta Ash –, de még nem feküdtél le minddel.<br />

Olyan volt, mintha Furynak fájdalmai lennének.<br />

<strong>Vane</strong> odament, és a karjaiba húzta <strong>Bride</strong>-ot. – Köszönöm –<br />

mondta és megölelte a nőt. – Mikor Kyle bejelentette, hogy itt<br />

vagy az anyámmal…<br />

<strong>Bride</strong> a férfi nyaka köré fonta a karjait és hagyta, hogy az<br />

iránta érzett szerelme elárassza. – Nem hagyhattam, hogy bántsa<br />

a testvéred.<br />

Ash mindenkit kihessegetett a szobából, hogy nyugodtan<br />

csókolózhassanak.<br />

Pár perc múlva <strong>Vane</strong> átteleportált Carson irodájából vissza, a<br />

Szentélybe. Stefan az egyik széken ült, kicsit kábának látszott, és<br />

még mindig vérzett.<br />

Szegény farkas. De túl fogja élni.<br />

Valaki el kezdte játszani a „Sweet Home Alabamát”.<br />

– Elkéstél – kiabálta Colt. – Már rég tudjuk, hogy Ash itt van.<br />

– Szóval – mondta Ash, és <strong>Vane</strong> <strong>Bride</strong> mellé lépett. – Kit<br />

fogsz a falkád élére állítani<br />

– Nem az én dolgom. Száműzött vagyok.<br />

– Igen, de Markus egy órán belül eltűnik, és szükségük lesz<br />

valakire, aki vezeti őket.<br />

342


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Vane</strong> Stefanra nézett, aki már régóta szeretett volna a falka<br />

élére állni. Sajnos, a farkas egy idióta volt, ha megpróbált<br />

egyességre lépni <strong>Vane</strong> anyjával.<br />

A tekintete Furyra és Cujóra vándorolt.<br />

– Fury – szólt neki oda <strong>Vane</strong>. – Mit szólnál egy falka farkas<br />

vezetéséhez<br />

Egy sunyi mosoly terült szét a farkas arcán. – Imádnám.<br />

– Ostoba ötlet – szólt bele élesen Stefan, és megpróbált talpra<br />

állni. Túl gyenge volt. – Nem elég erős ahhoz, hogy összetartsa a<br />

falkát.<br />

<strong>Vane</strong> az öccsére nézett, majd Stefanra. – De igen, az. Mert<br />

tudom, hogy a testvérem áthelyezi a falkát New Orleansba.<br />

– Sosem fogok kiállni érte – morogta Stefan.<br />

– Még állni sem tudsz, seggfej – vágott vissza Fury.<br />

<strong>Vane</strong> nem foglalkozott Fury kitörésével. – De igen, ki fogsz.<br />

Mert ha nem, te és én táncolni megyünk. – <strong>Vane</strong> visszavonta a<br />

varázslatot, ami az arcán lévő jelet takarta.<br />

Stefan még sápadtabb lett.<br />

– Kérdés<br />

Stefan Furyhoz fordult és megrázta a fejét. – Akarod, hogy<br />

elkezdjek felkészülni a visszavonulásra<br />

Fury gonoszul vigyorgott. – Azt mondanám, igen, de úgy<br />

nézel ki, mint aki egyetlen dolgot kezdhet el, a vérzést. Majd<br />

gondoskodok a falkáról. Carson, felvinnéd Stefant az emeletre,<br />

mielőtt összeesik<br />

Carson bólintott, majd felteleportált Stefannal.<br />

Fury odament <strong>Vane</strong>-hez. – Köszönöm, <strong>Vane</strong>.<br />

343


<strong>Night</strong> Play<br />

– Semmi gond. Te kiérdemelted és kétségtelenül jobban<br />

megérdemled, mint bárki más.<br />

<strong>Bride</strong> nem is lehetett volna büszkébb <strong>Vane</strong>-re, mint abban a<br />

pillanatban volt.<br />

– Kaja!<br />

<strong>Bride</strong> megfordult a boldog sikoltásra, a hang ismerős volt.<br />

Ash barátja, Simi jött be az ajtón, sugárzó mosollyal. Hosszú,<br />

fekete haját arca mindkét oldalán egy-egy copfba fogva és egy<br />

pár fénylő vörös szarv volt a fején. Egy rövid, fekete szoknyát<br />

viselt, lila és fekete csíkos feszes harisnyával, ami egy pár fekete<br />

harci csizmában tűnt el. Szűk, vörös fűzőt és fekete hálós felsőt<br />

viselt.<br />

<strong>Bride</strong> észrevette, hogy a medve klán számos tagjának az arca<br />

eltorzul.<br />

– Rendben, <strong>Vane</strong> – kérdezte halkan. – Mi Simi Állat, zöldség,<br />

vagy ásvány<br />

– Más – mondta nevetve. – Ő egy démon. Szó szerint.<br />

– Valaki számolja meg a kölyköket – kiabálta Dev.<br />

– Ó, fúj – mondta neki Simi. – Nem fogok szőrös jószágokat<br />

enni, mikor van annál jobb is. – Kinyitotta a nagy fekete táskáját,<br />

amit magával cipelt, és kihúzott egy extra nagy üveg barbecue<br />

szószt.<br />

Simi átvágott a tömegen, míg meg nem látta <strong>Bride</strong>-ot.<br />

Boldogan felsikoltott. – Te is itt játszol most már, Bridie Most is<br />

nálad vannak azok a csillogó ékszerek<br />

– Nem, Simi. A boltomban vannak.<br />

A lány fintorgott, majd Ash-hez fordult. – Akri Elmegyünk<br />

újra Bridie boltjába<br />

344


SHERRILYN KENYON<br />

– Persze, Simi. De nem ma. <strong>Bride</strong> itt van és nem ott.<br />

– Ó. Rendben. Simi megvehet mindent, amit akar<br />

– Természetesen.<br />

Simi szélesen mosolygott, majd ugrálni kezdett, mint egy kis<br />

gyerek. – Oké, mindenki táncoljon! Te is, akri.<br />

Hirtelen a Macarena hangzott fel. A bárban mindenki<br />

morgolódni kezdett, kivéve Simit, aki boldogan nevetett.<br />

Megragadta Ash karját és a parkett felé húzta.<br />

– Mindenki, most! – kiabálta Simi.<br />

Lassan a bár összes vendége a parkett felé vette az irányt.<br />

<strong>Bride</strong> megdöbbent, mikor <strong>Vane</strong> kinyújtotta a kezét felé, és a<br />

tánctér felé.<br />

– <strong>Vane</strong>…<br />

– Mikor Simi azt mondja, táncoljunk, mindenki táncol.<br />

– Persze, a nagy fenéket – mondta az egyik korábban látott<br />

férfi morogva az egyik asztalnál. – Én nem táncolok senki<br />

kedvéért.<br />

Amint kimondta, felugrott és elkezdte csapkodni az ágyékát,<br />

mintha égne.<br />

– Légy átkozott, Ash! – morogta.<br />

Ash kényeskedve affektált. – A hölgy azt mondta, táncolj,<br />

Justin. Fogd a párduc-segged és gyere.<br />

<strong>Bride</strong> nevetett, ahogy mindenki, beleértve Ash-t is, elkezdte<br />

táncolni a macarenát. Nyilván ez volt élete legkülönlegesebb<br />

perce.<br />

Mikor vége volt, Simi a barbecue szósszal a kezében az egyik<br />

asztalhoz szaladt, és felkapott egy egész pulykát.<br />

345


<strong>Night</strong> Play<br />

– Nagyon csúnyán elkényeztetted azt a démont, Ash – morogta<br />

Justin.<br />

Ash jólnevelten vállat vont, és odalépett az asztalhoz, ahol<br />

Simi a pulykát ette.<br />

<strong>Bride</strong> és <strong>Vane</strong> leültek Fury mellé, míg mindenki más sorba állt<br />

a terített asztalnál.<br />

– Én még mindig tele vagyok – mondta <strong>Bride</strong>.<br />

– Én is – értett egyet <strong>Vane</strong>. Szóval csak ültek és beszélgettek a<br />

medvékkel, míg azok ettek.<br />

Beszélgetések hangzottak a terem minden pontjáról, és <strong>Bride</strong><br />

fülét teljesen betöltötte a boldog beszélgetés és a zene.<br />

Hirtelen mindenki elhallgatott.<br />

<strong>Bride</strong> látta, hogy <strong>Vane</strong> arca megfeszül, ahogy a konyha ajtaja<br />

felé nézett.<br />

Megfordult, és egy elképesztő fiatalembert látott feléjük<br />

tartani. Egy kicsit magasabb volt <strong>Vane</strong>-nél és fekete, bozontos<br />

haja volt. A karjait védekezően maga köré fonta, és hosszú ujjú<br />

fekete inget és farmert viselt.<br />

A szeme őt és <strong>Vane</strong>-t nézte, ahogy lassan átvágott a tömegen,<br />

anélkül, hogy bárkihez is szólt volna.<br />

Előttük állt meg. A szemei bánatosak és tűnődőek voltak,<br />

ahogy a kezét <strong>Bride</strong> felé nyújtotta.<br />

<strong>Bride</strong> kezei remegtek, mikor megfogta a férfi kezét.<br />

– Olyan gyönyörű, <strong>Vane</strong> – mondta Fang rekedt hangon. –<br />

Örülök, hogy megtaláltad.<br />

<strong>Vane</strong> felállt, de Fang hátrébb lépett.<br />

– Fang – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

Fang elhúzódott tőlük.<br />

346


SHERRILYN KENYON<br />

<strong>Bride</strong> nem jutott levegőhöz, ahogy figyelte a férfit, ahogy<br />

visszament a konyha felé, ahol Aimee várt rá. A medvelány<br />

átölelte őt, és <strong>Bride</strong> meglepetésére, Fang engedte neki, hogy a nő<br />

a karjaiban tartsa, ahogy visszatértek a Peltier-házba.<br />

– Jól vagy – kérdezte <strong>Bride</strong> <strong>Vane</strong>-t, ahogy a férfi újra leült.<br />

Egy mosoly játszott a férfi ajkainak a szélén. – Igen. Hosszú<br />

idő után először, azt hiszem, igen.<br />

– Remek – mondta Fury. – Mert ha Aimee Peltier-ével kavar,<br />

Fangnek mindkettőnkre szüksége lesz ahhoz, hogy megvédjük őt<br />

attól, hogy a medvék elevenen megnyúzzák.<br />

A banda, amelyik különféle állatokból verbuválódott, felment<br />

a színpadra és felvették a hangszereiket.<br />

Míg hangolták őket, egy aprócska majom futott oda <strong>Bride</strong>-hoz<br />

és felugrott a vállára.<br />

– Szia – mondta neki. – Nem is tudtam, hogy vannak Vérmajmok.<br />

– Mert nincsenek – mondta egy magas, sovány, szőke férfi és<br />

kinyújtotta a kezét a majomért. <strong>Bride</strong> emlékezett rá, hogy<br />

bemutatták neki korábban. A neve Wren. – Marvin az egyetlen<br />

nem-vér a bárban. – A majom felfutott a karján, és elhelyezkedett<br />

a vállán.<br />

– Ó, sajnálom.<br />

Wren rámosolygott. – Semmi baj. Sokáig tartott, míg<br />

hozzászoktam az itteni emberekhez.<br />

<strong>Bride</strong> nézte, ahogy elsétált.<br />

A banda farkas dalokat kezdett játszani. <strong>Bride</strong> arca<br />

felforrósodott, ahogy énekeltek. A dalok között volt a „Piroska és<br />

347


<strong>Night</strong> Play<br />

Farkas”, „London Vérfarkasai”, „Rossz Hold Kelt Föl” és az<br />

„Éjféli Különlegesség” is.<br />

– Gyere fel, <strong>Vane</strong> – mondta bele Colt a mikrofonba. – Énekelj<br />

egyet a vacsoráért.<br />

<strong>Vane</strong> kissé félénknek tűnt, mielőtt felállt és csatlakozott a<br />

bandához a színpadon.<br />

– Nem tudtam, hogy tud énekelni – jegyezte meg Furynak.<br />

– Én sem.<br />

<strong>Bride</strong> azt várta, hogy <strong>Vane</strong> valami klasszikus rock számot fog<br />

énekelni, így mikor elkezdte énekelni a „A Mi Történetünket”,<br />

<strong>Bride</strong> szeme megtelt könnyel. <strong>Vane</strong> nem a vacsora miatt énekelt.<br />

Neki énekelt.<br />

Dev odajött hozzá, és felvitte magával a színpadra.<br />

<strong>Bride</strong> nem tudott másra figyelni, csak <strong>Vane</strong>-t hallgatta.<br />

Gyönyörű hangja volt, és mikor befejezte, magához intette a<br />

színpadra. Ott, minden Vér-vadász előtt letérdelt elé.<br />

– Tudom, hogy Vér-vadász hagyomány szerint mi már egy pár<br />

vagyunk, de biztosra akarok menni, és helyesen csinálni. –<br />

Letette a mikrofont a színpadra és előhúzott egy gyűrűt a<br />

zsebéből.<br />

<strong>Bride</strong> érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán, ahogy a<br />

gyémántgyűrűt az ujjára húzta.<br />

– Szeretlek, <strong>Bride</strong> McTierney, és veled akarom letölteni az<br />

életemet, hogy megmutathassam, mennyit jelentesz nekem.<br />

Hozzám jössz feleségül<br />

Nem tudta abbahagyni a sírást. Alig látott a könnyeitől. Csak<br />

bólintani tudott, mint egy hisztérikus őrült.<br />

Azt gondolta, <strong>Vane</strong> mosolygott, de nem volt benne biztos.<br />

348


SHERRILYN KENYON<br />

– Minden rendben – mondta <strong>Vane</strong> a mikrofonba. – Azon a<br />

napon is sírt, mikor találkoztam vele. Azt hiszem, ez egy jó dolog<br />

az embereknél.<br />

– Ááá, én is zokognék, ha téged kellene néznem minden nap,<br />

életem hátra lévő részében, <strong>Vane</strong> – mondta Colt.<br />

<strong>Vane</strong> nem törődött vele, felállt és letörölte a nő könnyeit a<br />

kezével. – Egyre jobb vagyok, <strong>Bride</strong>. Most legalább nem szúrtam<br />

ki a szemed.<br />

– Nem – mondta, és visszaszorította a könnyeit. – Nem tetted.<br />

<strong>Vane</strong> megcsókolta, majd levitte a színpadról.<br />

Ash a színpad aljánál várt rájuk Simivel, aki szintén sírt. – Ez<br />

gyöööönyörűűű volt – zokogta hisztérikusan <strong>Vane</strong>-nek. Aztán<br />

Ash felé fordult. – Akri, Simi azt szeretné, hogyha ő is kapna egy<br />

ilyen ajánlatot. Érd el annál a modellnél, Travis Fimmelnél, hogy<br />

megtegye ugyanezt! Kérlek!<br />

– Már mondtam neked, Sim, nem vihetem el az embereket az<br />

életükből.<br />

– De <strong>Vane</strong> elvitte <strong>Bride</strong>-ot.<br />

– Nem, Sim. <strong>Bride</strong> választotta <strong>Vane</strong>-t.<br />

– Akkor érd el, hogy Travis engem válasszon!<br />

– Azt nem tehetem. Nem lenne helyes.<br />

Simi lekicsinylő mozdulatot tett, aztán meglátta, hogy az egyik<br />

medve egy tortát hozott fel a konyhából. A könnyei azonnal<br />

felszáradtak.<br />

– Óóó – suttogta Simi, és éhesen bámulta a tortát. –<br />

Csokoládé. A kedvencem. Most megyek. Viszlát.<br />

349


<strong>Night</strong> Play<br />

Ash nevetett, ahogy Simi odafutott, és szó szerint letámadta a<br />

szegény medvét, aki a tortát tartotta. Kikapta a kezéből, és az<br />

egyik sarkot célozta meg, hogy egyedül legyen zsákmányával.<br />

Ash a fejét rázta, majd visszafordult hozzájuk. – Mostanra már<br />

megszabadultál apádtól, és csak még egyszer gratulálni akartam<br />

mindkettőtöknek.<br />

– Kösz, Ash – mondta <strong>Vane</strong>, és kezet nyújtott neki.<br />

Ash bólintott, miközben kezet ráztak. – Amúgy, nem kell<br />

aggódnotok.<br />

– Mi miatt – kérdezte <strong>Bride</strong>.<br />

– Gyermekeid lesznek, és nem kölykeid. És semmi alom.<br />

<strong>Bride</strong> jobban megnyugodott, mint ahogy azt gondolta volna. –<br />

Köszönöm.<br />

– Bármikor.<br />

Ash otthagyta őket, felvett egy szelet pitét az asztalról, majd<br />

csatlakozott Simihez, aki csokival borított arccal nézett fel rá. A<br />

tortát kevesebb, mint tíz perc alatt, szőrén-szálán eltűntette.<br />

<strong>Vane</strong> átkarolta <strong>Bride</strong> vállát. Mikor visszaértek az asztalukhoz,<br />

látta, ahogy Fury és Cujo megosztoznak egy szelet marhasültön.<br />

<strong>Bride</strong> elkezdett nevetni, ahogy körbenézett az újonnan talált<br />

állatkerten és a családján.<br />

– Mi a baj – kérdezte <strong>Vane</strong>.<br />

– Semmi. Csak arra gondoltam, hogy az életem teljesen a<br />

kutyák körül forog, de nem cserélném el semmi pénzért.<br />

350


EPILÓGUS<br />

V<br />

ane a múltba teleportált. Nem volt túl nagy erőfeszítés<br />

megtalálnia a szüleit. Végül is, Acheron nem vesződött<br />

azzal, hogy elrejtse a szagukat előle, és úgy egy órája lehettek itt,<br />

együtt.<br />

A Sötét-vadász elkülönítette a két Vér-vadászt egy, a világtól<br />

távol eső szigeten, valamikor az ötödik század környékén.<br />

Egyikőjüknek sem volt meg az ereje arra, hogy, hogy elhagyják a<br />

szigetet, vagy az idősíkot.<br />

Ez a sors tényleg rosszabb volt a halálnál.<br />

Vagy legalábbis az lesz.<br />

<strong>Vane</strong> az „arénában” jelent meg, ahol a szülei harcoltak,<br />

egymásnak feszülő kardokkal. Már mindketten véresek voltak a<br />

párharctól, és még ha <strong>Vane</strong>-t le is kellett volna nyűgözze a<br />

látvány, ő nem érzett csodálatot.<br />

Miért is érzett volna Ez a két ember, minden hibájuk ellenére<br />

is a szülei voltak, és ha ők nem lettek volna, meg sem születik.<br />

De akkor is, néhány dolog megbocsáthatatlan.<br />

Apja habozott, mikor meglátta <strong>Vane</strong>-t. Ez egy jó nyitást adott<br />

az anyjának, aki keresztüldöfte Markust a kardjával.<br />

Ennek egy halálos csapásnak kellett volna lennie.<br />

Mégsem volt az.<br />

351


<strong>Night</strong> Play<br />

Anyja kirántotta a kardot a férfiból, elmondott néhány átkot, és<br />

újra leszúrta Markust. Markus pedig csak állt ott, és hitetlenkedve<br />

pislogott attól, hogy sértetlen maradt a támadás ellenére.<br />

– Add fel, anya! – mondta <strong>Vane</strong>, mikor melléjük ért.<br />

A nő megfordult, és addig átkozódott, míg a tekintete <strong>Vane</strong><br />

arcára nem szegeződött.<br />

Most az egyszer <strong>Vane</strong> nem foglalkozott azzal, hogy elrejtse<br />

előlük az arcán lévő jelet. Nézte, ahogy a nő arckifejezése<br />

megtelik iszonyattal, és rájön a fiát övező igazságra.<br />

– Tudom, hogy Acheront kicsit sem érdekli, ha ti ketten<br />

megölitek egymást – mondta lassan. – De én nem tudok azzal a<br />

tudattal élni, hogy ő halálra ítélt benneteket, még ha meg is<br />

érdemelnétek.<br />

– Ezt hogy érted – kérdezte Markus.<br />

– Kicsit beleavatkozok a dolgokba. Harcolhattok és<br />

megölhetitek egymás újra és újra, de egyikőtök sem halhat meg a<br />

másik kezétől.<br />

– Rendben, legyen – vágta rá élesen Markus. – Akkor<br />

megölöm magam.<br />

– Azt sem engedem.<br />

Bryani átkozta őt. – Nem állíthatsz meg minket.<br />

<strong>Vane</strong> felnevetett. – Ó, de igen anya, meg tudlak. Figyelned<br />

kellett volna Furyra, mikor az erőmről próbált beszélni. Csak egy<br />

maroknyi ember van ezen a földön, aki képes semlegesíteni a<br />

hatalmamat. És ti nem vagytok köztük.<br />

Bryani szeme elkeskenyedett. – Miért csinálod ezt<br />

– Mert ideje, hogy végre közös nevezőre jussatok. Amit<br />

Markus tett, az rossz volt, de nekem mindig azt mondták, hogy<br />

352


SHERRILYN KENYON<br />

két rossz nem szül jót. Szóval most itt vagyok és most az egyszer<br />

a helyes dolgot teszem. Meg kell oldanotok azt, ami kettőtök<br />

között van! – Vett egy mély levegőt. – Néhány évtized múlva<br />

visszatérek megnézni, hogy haladtok.<br />

– Nem hagyhatsz minket így itt. Nem teheted ezt! – rikoltotta<br />

Bryani.<br />

– Miért nem, anya Apa összeveretett engem és Fanget, és<br />

kilógatott minket, hogy meghaljunk, szó szerint. Te majdnem<br />

megölted Furyt, és otthagytad meghalni. Most mindketten azzal<br />

vagytok, aki valójában felhúzott, mi pedig élhetjük az életünket<br />

békében, távol tőletek. További jó háborúzást!<br />

<strong>Vane</strong> elteleportált tőlük, vissza <strong>Bride</strong>-hoz, akit nagyon<br />

lefoglalt az, hogy összerámolja a holmijukat Valerius házában.<br />

– Tudod, hogy nem kell ezt tenned, ugye<br />

A nő felugrott és levegőért kapkodott. – Tényleg egy csengőt<br />

kell a nyakadba kötnöm.<br />

<strong>Vane</strong> nevetett.<br />

<strong>Bride</strong> megint ugrott egyet, mikor az összes holmija hirtelen a<br />

bőröndjében jelent meg. – <strong>Vane</strong>…<br />

– Mi az<br />

– Mindegy – mondta nevetve. Ő sem szerette volna<br />

megváltoztatni őt.<br />

<strong>Vane</strong> a háta mögé sétált és magához húzta.<br />

<strong>Bride</strong> egy percig kiélvezte az érzést, hogy ott van. Élvezte az<br />

erős karjait a dereka körül. – Szóval, mit fogsz csinálni az életed<br />

hátralévő részében most, hogy a szüleidről gondoskodtak, és Fury<br />

gondját viseli a falkának<br />

– Őszintén<br />

353


<strong>Night</strong> Play<br />

– Igen.<br />

– Nem akarok mást csinálni, mint téged nézni.<br />

– Igen, de…<br />

– Semmi de, <strong>Bride</strong>. Négyszáz éven keresztül foggal és<br />

körömmel harcoltam mindenért. Rejtegettem, ki és mi vagyok.<br />

Most már erre nincs szükségem. Te biztonságban vagy itt, New<br />

Orleansban, és én pedig biztosra megyek, hogy ez így is<br />

maradjon.<br />

A nő megfordult a karjaiban, és a nyaka köré fonta a karjait. –<br />

És mi lesz a butikommal<br />

– Az a tiéd.<br />

– Segítesz az irányításában<br />

– Nem, túl elfoglalt leszek azzal, hogy téged nézzelek.<br />

†<br />

Furynak és Fangnek is meglesz a maga története. Furyt A hold<br />

árnyéka című antológiában láthatjuk viszont, míg Fang a sorozat<br />

18. kötetében tér vissza (Bad Moon Rising). Persze <strong>Vane</strong> és <strong>Bride</strong><br />

is visszatérő szereplők lesznek.<br />

A fordítás Sherrilyn Kenyon <strong>Night</strong> Play című műve alapján<br />

készült.<br />

Ezer köszönet a Könyvrajongó csapatnak a segítségért!<br />

Javította: Negra<br />

Szerkesztette: Andi<br />

Fordította: Szannya22<br />

354

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!