2011/2. szám - Irodalomtörténet

AZ ALTERNATÍV MODERNSÉGEK KONCEPCIÓJA FELÉ
S CHEIN GÁBOR
Az alternatív modernségek koncepciója felé*
Mi a narratív funkciója a modernség fogalmának, és hogyan változik, ha az irodalomtudomány
a műfaji innovációkhoz, a nyelv- és szubjektumszemlélethez kötött
esztétikai szemlélet perspektíváit fel nem adva, de azokat a szubjektum tár sadalmi
konstruáltságának szempontjaival kiegészítve, vagy az utóbbiakat fókusz ba
állítva alapvetően különböző történeteket kezd el mesélni a 20. század irodalmáról?
1 Nem hinném, hogy erre a kérdésre ma felelni tudnánk. Ez a tanulmány sem
erre vállalkozik, csupán egy kitérőkkel szabdalt utat igyekszik bejárni a kérdés
pontosabb megértése érdekében.
Annak tudatában, hogy a történettudomány, a szociológia, a tudománytörténet
és a filozófiatörténet modernitás- és modernség-fogalmai eltérő jelenségeket
és eltérő kiterjedéseket fognak át, továbbá eltérő nézőpontok perspektíváit képzik
meg, indoklást igényel, hogy a kérdéshez miért az irodalomtörténet-írás hagyományai
felől közelítek, mégpedig nem általában véve, hanem a magyar irodalomtörténet-írás
közelmúltját szem előtt tartva. Ha ugyanis az irodalmat, vagyis
a szövegek termelésének, megőrzésének, továbbításának és olvasásának gyakorlatait
nem vonjuk ki egy adott kor társadalmi funkcióinak, konfl iktusainak teréből,
és mindenekelőtt a politikával együtt felelősnek tartjuk azért, hogy egy társadalom,
adott esetben a magyar, milyen narratív képzetekre támaszkodva építi ki az
önértelmezés szimbolikus készleteit, és felismerjük az irodalomban a társadalmi
önértelmezés reprezentációit alakító szimbólumok termelőjét is, akkor bizonyosak
lehetünk abban, hogy az irodalomtörténet-írás modernségfogalmában foglalt
nézőpontok nem elégségesek azoknak a funkcióknak a feltárásához sem, amelyek
a szövegtermelés, a megőrzés és az olvasás rendjét, vagyis az irodalom „hardverrendszerét”
2 szabályozzák. Ha most először mégis az irodalomtörténet-írásunk
* A tanulmány az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával
született meg (a támogatás száma TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KMR-2010-0003).
1
Ann L. ARDIS, The Gender of Modernity = The Cambridge History of Twentieth Century English
Literature, szerk. Laura MARCUS – Peter NICHOLS, Cambridge UP, Cambridge, 2004, 62.
2
Friedrich KITTLER, Universitäten im Informationszeitalter = Medien – Welten – Wirklichkeiten, szerk.
Gianni VATTIMO, Fink, München, 1998, 140.
újabb keletű hagyományaira vetek pillantást, annak az az oka, hogy meg szeretném
vizsgálni, találhatóak-e olyan rések, törések e hagyomány elbeszélésrendszerében,
amelyek, ha nyomásnak tesszük ki a rendszert, módot adnak arra, hogy
a modernség az újítás és a konzervatív elrendeződések kultúrmodelljeit egyenrangúan,
egymást keresztezve érvényre juttató alternatív elbeszélésekben vizsgáljuk.
Ezeknek az elbeszéléseknek nyitottnak kell bizonyulniuk a társadalmi tér olyan
imaginatív és szimbolikus aspektusai előtt, amelyek például a nemzettudati narratívák,
a testképek, a nő, vagy éppen a zsidó társadalmi szubjektumának megalkotását
és a nagyváros narratív territorizáltságát – egymással szoros összefüggésben
– szabályozzák.
A korszakfogalomként értett modernség minden irodalomtörténeti diszkurzusban
egy nagyobb történeti konstrukció része és művek, jelenségek önmagukban
is vizsgálható történeti sora gyanánt nyeri el jelentését. Ezért elsősorban azt
érdemes vele kapcsolatban vizsgálni, hogy milyen perspektívák alapozzák meg
a korszak konstrukciós modelljét, és hogy milyen jelenségeket ölel fel a fogalom
által megképzett narratíva. Amikor ezt vizsgáljuk, egyelőre nem térünk ki a társadalmi
modernitáshoz és a kulturális modernséghez tartozó jelenségcsoport megkülönböztetésének
3 szükségességére. Jóllehet ez a megkülönböztetés nem hagyható
figyelmen kívül, átmeneti mellőzését az magyarázza, hogy ez a szempont
a modernség irodalmának itthoni kutatásában eddig nem jutott meghatározó szerephez.
Ellenkezőleg, a Nyugat kutatásában, ami a magyarországi irodalmi modernség
vizsgálatának talán a legkiterjedtebb területe, az 1980-as évekig mintegy
alapvetésnek számított, hogy a társadalmi modernitás és az irodalmi modernség
egymást feltételező, szétválaszthatatlan, fejlődéselvű, szinkron folyamatok, amit
a későbbi város- és mikrotörténeti kutatások nálunk is erőteljesen cáfoltak. A modernség
irodalmának kutatása azonban erről kevéssé vett tudomást, és a marxizmus
szemléletmódjainak háttérbe szorulásával a kilencvenes évek végéig a társadalomtörténeti
perspektívák kizárásával értelmezte tárgyát.
A hazai irodalomtudományban a modernség korszakfogalmának újragondolására
legutóbb másfél évtizeddel ezelőtt Kulcsár Szabó Ernő tett javaslatot. Ha az
ő nagyhatású modelljét az irodalomtörténet-írás korábbi elbeszéléseinek összefüggésében
vizsgáljuk, nagy előnyének bizonyul, hogy nem a múlt jövőjeként
ér tette a jelent, miként például Horváth János, akit a 1910-es években többek
kö zött éppen ez akadályozott meg abban, hogy ne csupán Adyhoz, hanem a vele
kortárs irodalom szélesebb spektrumához is értő módon viszonyuljon. Kulcsár
Szabó Ernő Horváth Jánossal ellentétben a jelen múltjaként értette a modernség
3
Dilip Parameshwar GAONKAR, On Alternative Modernities = Alternative Modernities, szerk. Dilip
Parameshwar GAONKAR, Duke UP, Durham–London, 2001, 1.
204 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/2 VITA 205