MEZÅFÃLD KészÃtette: Magyar Ãgnes
MEZÅFÃLD KészÃtette: Magyar Ãgnes
MEZÅFÃLD KészÃtette: Magyar Ãgnes
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
MEZŐFÖLD<br />
Készítette: <strong>Magyar</strong> Ágnes
Mezőföld lehatárolása:<br />
Alföld legnyugatibb részét képezi<br />
<br />
<br />
<br />
ÉNy-on Érdtől<br />
Balatonfűzfőig a<br />
Dunántúli-középhegység<br />
nagytájával határos<br />
Balaton K-i partvidéke<br />
övezi, majd Siófoktól<br />
Szekszárdig a Sió választja<br />
el a Külső-Somogytól és a<br />
Tolnai-dombságtól<br />
K felé pedig 50-60 m<br />
magas meredek peremmel<br />
szakad le a Dunamenti-<br />
síkságra. Területe 4.400<br />
km2.
Tájai:<br />
▫Észak-Mezőföld<br />
▪Dunai-magaspart<br />
▫Duna-Sárvíz köze<br />
◦Közép-Mezőföld<br />
▪Dunai-magaspart<br />
◦Sárrét<br />
◦Sárvíz-völgy<br />
◦Dél-Mezőföld<br />
▫Nyugat-Mezőföld
Települések<br />
Összesen 110 település<br />
található e középtájon.<br />
Főbb települései:<br />
Dunaújváros, Paks,<br />
Székesfehérvár, Ercsi,<br />
Érd, Százhalombatta
Kutatástörténet I.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Vendl Aladár<br />
Zalányi Béla 1916-ban Balatonkenese környékéről írt földtani<br />
tanulmányt<br />
Toborffy Géza Tolna, Vogl Viktor pedig ugyanekkor<br />
Dunaföldvár környékéről közölt földtani adatokat.<br />
Az Állami Földtani Intézet munkálatait Sümeghy József és<br />
Miháltz István segítették.<br />
A balatoni monográfia első kötetét id. Lóczy Lajos, a második<br />
kötetet Cholnoky Jenő írta<br />
Bulla Béla löszmorfológiai tanulmányai<br />
A Mezőföld természeti földrajza c. könyvet 1959-ben adták ki,<br />
Ádám László, Marosi Sándor és Szilárd Jenő munkája.
Kutatástörténet II.<br />
Hajósy Ferenc meteorológus írta a terület éghajlatát<br />
A Mezőföld flórája megismerésének története:<br />
Kitaibel Pál, F. Hildebrand, Boros Ádám, Zólyom<br />
Bálint<br />
A Mezőföld állatvilágának ismeretetése: Loksa Imre<br />
talajföldrajz Korpás Emil, Stefanovics Pál és Szűcs<br />
László<br />
Felszín alatti vizeket Rónai András és Somogyi<br />
Sándor kutatta.<br />
Pécsi Márton
Fejlődéstörténete:<br />
<br />
<br />
<br />
Felépítésében a felsőpannóniai homokos-agyagos beltavi és<br />
felsőpliocén homokos-kavicsos folyóvízi rétegeken kívül főleg<br />
pleisztocén folyóvízi, hullóporos, lejtőlemosásos és<br />
szoliflukciós képződmények, kisebb felületeken pedig holocén<br />
szélfújta és ártéri üledékek vesznek részt.<br />
A fedő negyedkori üledékes takaró alól a harmadkor végi<br />
kőzetek csak kisebb foltokban bukkannak a felszínre.<br />
A sekélyvizű pannóniai tenger a medence térszíne lassú<br />
egyenetlen süllyedésének megfelelően vékonyabb-vastagabb<br />
rétegekben rakta le agyagos, homokos, kavicsos sekélytengeri<br />
üledékeit.
Fejlődéstörténete II.<br />
A felsőpannóniai beltenger nagy része a<br />
pliocén elejére feltöltődött.<br />
Megkezdődött a felszín letarolódása.<br />
A Mezőföld morfológiai képének<br />
kialakításában az eróziós tevékenység mellett<br />
a kéregmozgásoknak is igen nagy szerepük<br />
volt.<br />
A denudált pannon táblát ÉNy-DK-i és ÉK-<br />
DNy-i fő vetődések érték.
Főbb szerkezeti i vonalak<br />
A Mezőföld Ny-i,<br />
középső és D-i területén<br />
az ÉNy-DK-i irányú<br />
vetődések<br />
következtében<br />
egymással<br />
párhuzamosan húzódó<br />
pannon táblarögök<br />
alakultak ki Pentelei,<br />
Paks-seregélyesi,<br />
nyugatmezőföldi<br />
táblarögök.
Fejlődéstörténete III.<br />
A pleisztocén elején és közepén Érdről leszaladó<br />
vizek a szállított homokos-kavicsos folyóvízi<br />
üledékből a Mezőföld Ny-i, K-i és D-i területein nagy<br />
kiterjedésű törmelékkúpokat épített.<br />
Eközben a Mezőföld DK-i térségében, a Paksi- és<br />
Pentelei táblarögök felszínén az eolikus akkumuláció,<br />
a löszképződés volt a legjelentősebb felszínformáló<br />
tényező.<br />
Az utolsó pleisztocén eljegesedés idején az eddig<br />
folyóvízi erózióval és akkumulációval jellemzett<br />
területeken is a löszképződés jutott uralomra.
Fejlődéstörténete IV.<br />
A kiújultak szerkezeti mozgások<br />
A fő vetődések mentén a pannon dombvidék rögökre<br />
bomlott, s vele együtt a lösztakaró is összetöredezett.<br />
A holocén klímaváltozások során a felszín jelenlegi<br />
arculatának kialakításában az utolsó vonásokat a<br />
defláció végezte.<br />
felszín fejlődése napjainkban is tart, hiszen a felszíni<br />
erózió, a defláció, a suvadások és a lösz<br />
karsztosodása újabb és újabb formákat kialakítva<br />
állandóan módosítják a domborzat arculatát.
A Mezőföld morfológiája<br />
A tájegység morfológiáját dombvidéki jelleg<br />
határozza meg.<br />
A legváltozatosabb az Észak-Mezőföld<br />
Az egész Mezőföld legmagasabbra kiemelt<br />
(203-250m a tszf.) és aprólékosan feldarabolt területe.<br />
Felszínének Nagyobb része aszimmetrikusan kiemelt,<br />
vetődésekkel, szubszekvens völgyelésekkel és<br />
medencékkel fölszabdalt, lösztakarta eróziós-deráziós<br />
halomvidék. DK felé lejtősödő felszínét ÉNY-DK-i<br />
irányú eróziós-teraszos völgyek szelik keresztül.
A Mezőföld morfológiája<br />
A Duna-Sárvíz köze, ill. a Közép-Mezőföld<br />
domborzatát már eltérő morfológiai kép<br />
jellemzi, a lösz felhalmozódás- és lepusztulás<br />
formái a döntőek.<br />
Ny-Mezőföld felszínének legnagyobb része<br />
csekély magasságra kiemelt, enyhén hullámos<br />
síkság, amelyet fiatal süllyedékek öveznek, a<br />
süllyedékek közül említésre méltó a Sárrét.
A Mezőföld morfológiája<br />
Dél-Mezőföldnek más a fejlődéstörténete. Az<br />
újpleisztocénig süllyedt, ezért vastag folyóvízi<br />
üledékkel töltődött fel. Az újpleisztocénban és a<br />
holocénban főként az eolikus akkumuláció volt<br />
jellegzetes. E folyamatok eredményeként az<br />
újpleisztocénig kifejlődött az Ős-Sárvíz főként<br />
homokból álló nagy hordalékkúpja.<br />
A nagy felületen rendelkezésre álló folyóvízi homok<br />
megfúvásából jelentős kiterjedésű futóhomokfelszín<br />
alakult ki. Ez utóbbi adja elsősorban Dél-<br />
Mezőföldnek a többi mezőföldi kistájtól elütő<br />
morfológiai jellegét.
A Mezőföld morfológiája<br />
A Mezőföldi löszös területek lepusztulásformái:<br />
löszdolinák, löszvölgyek, löszszakadékok és<br />
löszmélyutak.
A Mezőföld morfológiája<br />
A Mezőföld jelentős kiterjedésű területrészein a<br />
pleisztocén folyamán a folyóvízi tevékenység volt<br />
a legszámottevőbb felszínformáló tényező.<br />
A Mezőföld homokformái:<br />
Deflációs formák:<br />
szélbarázda,széllyuk,maradékgerinc<br />
Akkumulációs formák:<br />
GramadaHosszanti gramadabucka<br />
lepelhomok<br />
parti dűne
Táji jellemzők<br />
Éghajlat<br />
A Mezőföld éghajlata is átmeneti az Alföld, a<br />
Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-<br />
dombság között.<br />
területén két nagy éghajlati körzet, a meleg és a<br />
mérsékelten meleg találkozik.<br />
A mezőföld hazánk határozottan száraz<br />
középtájai sorába tartozik.
Évi középhőmérséklet területi eloszlása
Januári középhőmérséklet területi eloszlása
Júliusi középhőmérséklet területi eloszlása
<strong>Magyar</strong>országon uralkodó szélirányok és<br />
csapadékeloszlás
Táji jellemzők<br />
Vízrajz<br />
A Dunántúli-középhegység előtere, a Duna és a Sió-<br />
völgy közötti terület vízfolyásai konzekvensen<br />
lejtenek ÉNY-DK-i irányban.<br />
a területnek gyér vízfolyása.<br />
A táj határain belüli vízfolyások kivétel nélkül<br />
időszakosak. Az átfolyó vizek a Dunántúli-<br />
középhegységnek a Mezőfölddel ÉNY-ról határos<br />
tagjaiból erednek<br />
Az állóvizek együttes területe kb. 40 km 2 , amiből 26<br />
km 2 -t egyedül a Velencei-tó felszíne foglal el. A<br />
mezőföld állóvizei közül 47 a természetes eredetű és<br />
37 a mesterséges, 1 pedig holt meder.
Mezőföld vízfolyásai<br />
Talajvíztartó rétegek a<br />
Mezőföld területén csak<br />
a széles talpú völgyek<br />
alluviumára, az egyes<br />
süllyedékekre és a Dél-<br />
Mezőföld hordalékkúp<br />
térszíneire<br />
korlátozódnak.
Táji jellemzők<br />
Növényzet<br />
A Mezőföld növényföldrajzilag az Alföld<br />
flóravidékébe, annak Mezőföld és a Solti-síkság<br />
flórajárásába tartozik.<br />
Előforduló erdőtársulásai között a tatárjuharos<br />
löszpusztai tölgyesek,a cseres tölgyesek, a tölgy-<br />
kőris-szil ligeterdők, a fűz-nyár-égerligetek<br />
említhetők.<br />
A csupasz löszfalak uralkodó és jellemző növénye a<br />
félcserjés, eurázsiai-turáni-orientális, félsivatagi<br />
Kochia prostrata, csak nagyon laza gyepet alkot a<br />
kontinentális-eurázsiai taréjos búzafű. Jellemző az<br />
ürömfajok helyi, tömeges fellépése.
Táji jellemzők<br />
Növényzet<br />
A lejtős löszterületeken a barázdált csenkesz<br />
az uralkodó fű, meredekebb oldalakon a<br />
fenyérfű, a kunkorgó árvalányhaj, a tarajos<br />
búzafű, a tarackbúza uralkodnak.<br />
a kenesei magas partfalon még fennmaradt<br />
tátorján, Bölcske határában is találtak.<br />
törpemandulás-cserjés<br />
Velencei-tó partvidékén a szikes talajokon<br />
alföldi jellegű sziki növényzet alakult ki.
Táji jellemzők<br />
Növényzet<br />
nedvesebb szintben gyakran sziksós pocsolyák szélén<br />
él a mézpázsit<br />
A löszdombok egyik legnevezetesebb növénye a<br />
pamacslaboda, egyedül Nagyhörcsöknél (Sárbogárd<br />
része) található.<br />
A szabadon álló löszfalak csaknem meddők.<br />
Ugyanakkor a mélyutak párhuzamosan emelkedő<br />
löszfalain sokkal nagyobb borításban jelennek meg a<br />
pionír mohák.<br />
A mezőföld nagy része jellegzetes löszhátak<br />
termékeny talajai, mint az Alföld más részein is, ma<br />
is szinte teljes egészükben mezőgazdasági művelés<br />
alatt állnak.
Táji jellemzők<br />
Állatvilág<br />
Mind a szárazföldi, mind a vízi állatvilág az<br />
Alföld többi részének állatvilágához hasonló,<br />
de szegényebb.<br />
A szárazföldi puhatestű-(csiga) faunája elég<br />
szerény.<br />
Bogarak, nünükefélék<br />
Gazdag pókfauna: szongáriai cselőpók,<br />
állaspók, ugrópók, darázspók
Táji jellemzők<br />
Állatvilág<br />
Vizei közül a legnagyobb a Velencei-tónak<br />
viszonylag gazdag halállománya van: vörösszárnyú<br />
koncér, pirosszemű kele, kurta baing, szélhajtó küsz,<br />
ezüstös balin, kárász, tőponty, csuka, harcsa, vágó<br />
csík, réti csík, naphal, csapó sügér<br />
réti szöcskerák<br />
ikerszelvényesek<br />
A százlábúak osztálya osztálya aránylag szerény<br />
fajmennyiséggel képviselt ezen a területen.
Táji jellemzők<br />
Állatvilág<br />
Madárvilágát a mocsarak környékén és folyókat<br />
kedvelő galériaerdőkben fészkelő fajok jellemzik:<br />
szürke gém, bakcsó és üstökösgém, kanalasgém, a<br />
Velencei-tavon szürkegém, vörösgém és kanalasgém<br />
telepek vannak.<br />
A szárazföldi, vagyis a vizekhez nem kötött, ezektől<br />
távolabb élő fészkelő fajok száma aránylag kevés.<br />
méhészmadár vagy gyurgyalag, kékcsóka vagy<br />
szalakóta, búbos banka, ugartyúk, vetési varjú,<br />
szarka.<br />
Egyes helyeken, mint pl. a Székesfehérvár melletti<br />
Szárazréten a túzok is előfordul.
Táji jellemzők<br />
Állatvilág<br />
Szikes tavak madárfajai, Sárszentágota és<br />
Sárkeresztúr környéki kisebb szikes tavak ritka<br />
madárfajok fészkelőhelyei.<br />
A szikes tórendszer legjellegzetesebb<br />
átvonuló madárfajai között a csüllő, a<br />
gólyatöcs, a kontyos réce, a nagypóling, a<br />
szerecsensirály is előfordul.<br />
Jelen vannak itt a ragadózó madarak is, mint<br />
pl. a parlagi sas, a kékvércse és a kígyászölyv
kékvércse
Táji jellemzők<br />
Talajok<br />
A Mezőföld talajtakarója főleg csernozjom és<br />
csernozjom jellegű talajokból áll.<br />
réti csernozjom<br />
a csernozjom barna erőtalajok, csernozjom jellegű<br />
homokok és barnaföldek homokos altípusa, a<br />
rozsdabarna erdőtalaj<br />
lápos réti talajok<br />
csernozjom talajokon szántóföldi művelés, a kedvező<br />
éghajlati és talajviszonyok következtében igen széles<br />
skálájú növénytermesztés folyik.
Táji adottságok<br />
A Mezőföld területén három tájvédemi körzet<br />
is van:<br />
Sárréti TK, Délmezőföld TK,Sárvíz-völgye,<br />
TK.<br />
A középtáj területén számos<br />
Természetvédelmi terület van: Bölcskei<br />
Tátorjános TT, Kistápéi Láprét TT, Rácalmási<br />
szigetek TT, Rétszilasi tavak TT. stb
Táji adottságok<br />
Mezőföld kastélyai
Felhasznált irodalom:<br />
Ádám László, Marosi Sándor, Szilárd Jenő,<br />
1959, A Mezőföld természeti földrajza<br />
Pannon Enciklopédia – <strong>Magyar</strong>ország földje<br />
Marosi Sándor, Somogyi Sándor, 1990,<br />
<strong>Magyar</strong>ország kistájainak katasztere I.<br />
Különböző internetes oldalak
Köszönöm a figyelmet!