2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

johafigyelunk.hu

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

Szóljatok, ha szólni kell...

most a gyarmatokért!!!

314. szám


az öntudatos magyar polgár lapja

Szóljatok, ha szólni kell...

most a gyarmatokért!!!

314. szám

Az Apple zsebből kifizethetné a teljes

magyar államadósságot........................................... 4

Levél az ellenzékhez................................................ 6

Megéri, Viktor?......................................................... 8

Zsoca, már azok vagyunk!....................................10

Szorítsd, szorítsd, el ne engedd!..........................14

Még egyszer: „Zsoca, már azok vagyunk!”........18

Gyurcsányék rendszervisszaváltásra

készülnek..................................................................20

Jelenetek a kisszobából..........................................22

Bolgár úr már megmondta: A legjobb nyer......23

Óvatlan Orbántalanítás...!?..................................24

Orbán Viktor megvillantotta

államférfiúi arcát.....................................................25

Népszavazás – Élet az Unión kívül.....................27

Egy illúzió jövője....................................................28

Alap a tiszta erkölcs................................................30

A gyarmatosított országokra nem jellemző.......32

MSZP: Köcsögkoccsanás és türmerizálódás....34

Gondolatok Bayer Zsolt: „Nagyon ciki”

Schmitt Pál ügye kapcsán.....................................34

A szükséges rossz, a központi kussoltatás

módszertana............................................................35

Népszavazási kezdeményezés

az EU-kilépésről, Ausztriában..............................40

Pénteken kezdik nyomni a balatoni koronát.....42

PROLÓGUS...........................................................42

Az antiszemitizmus valódi okairól......................45

A magyar genetikusan alattvaló...........................47

Így gyűlöltök ti:......................................................48

Carlos Latuff, a karikaturista................................49

Európa......................................................................54

Tragikus tévedés.....................................................54

Ezt szívleljük meg!.................................................55

Békésen meneteltek a gyarmatosítókkal

a gyarmatosítottak..................................................57

Davos ürügyén........................................................59

GLEICHSCHALTUNG......................................61

Pokoljárás előtt.......................................................62

David C. Korten: Pénzkórtan..............................64

A TARTALOMBÓL:

Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről

és egyéb pitiánerekről!..........................................68

Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon …”......70

Az Európai Unió értékei.......................................74

Az európai szuperállam születése........................75

Felhasználói minden lépését

nyomon követi márciustól a Google..................77

Gazdasági bajokra politikai támadás..................78

A Felperzselt föld-taktika......................................79

Az állam néma marad............................................80

Bogár László az IMF-ről: ez védelmi pénz........81

Így kormányozták a magyar gazdaságot............81

Némi fegyverszünet és gyorsmérleg...................85

Ellenállni a zsidó betelepülésnek........................86

Ülni fognak?............................................................89

Ez a Való Világ!.......................................................90

Foggal, körömmel, minden áron!.......................92

Háború!....................................................................94

A GDP trónfosztása...............................................95

Megoldás a devizaalapú lakáshitelesek

problémájára!..........................................................96

Az izlandi forradalom............................................98

Nem összehasonlítható, de van mit

tanulniuk..................................................................99

Jáksó László kétmilliárdja ..................................101

Jelenetek a kisszobából........................................102

Nagyon fiatal, nagyon magyar, nagyon

rosszkedvű.............................................................103

Karácsonyológia...................................................106

Húzzatok vissza!...................................................107

Keresztény műveltség, művelt kereszténység...108

Kimondták a kimondhatatlant..........................109

A király meztelen..................................................112

Kínos kiszivárogtatás: „A Fidesznek is

megvan az őszödi beszéde”................................116

Bartók II. – Nagy-Szent-Miklós Kincse...........117

Cigánykérdés megoldása Erdélyben................119

Szembesülni a valósággal!...................................120

Leleplező a Líbia elleni nyugati

összeesküvésről.....................................................121

A maja fősámán nyilatkozata 2003-ból............122

A figyelemelterelés magasiskolája.....................124

Mi jön a Facebook után?.....................................126

A politikai vakhit ereje........................................128

Mozgás helyett televízió és internet..................132

A dominóeffektus.................................................134

Népszavazás – Élet az Unión kívül...................138

Nyilas Misi és az Európai Unió..........................139

Persona non grata – Kertész Ákos....................140

Levélváltás.............................................................141

Nincs itt semmiféle válság..................................142

Másfél liter energiaitalt ivott,

toxikológiára került..............................................142

Római Levél..........................................................143

Skót rokonszenv...................................................144

Kína lenne a világ üzeme, India az irodája.......145

„Ez felér egy hazaárulással”................................146

Bankárok a Nyugat diktátorai............................147

Skizatúra – szeptember 11. jelentősége...........148

Hogyan változtatta meg 2001. szeptember 11.

a világot?................................................................150

Szorítsd, szorítsd, el ne engedd!........................151

Az évszázad pénzügyi csalása............................154

Törökország új flottája kész harcolni

Izraellel...................................................................155

Útdíj? Észnél vagytok?........................................156

A többnemzedékes nagycsaládokért................158

Ellenségeink!.........................................................160

A gyógyszercégek már a spájzban vannak.......161

A hivatalos táplálkozástudomány

zsáktucában toporog............................................164

A gyógyító kurkuma............................................166

A szója, egy komisz mérgező növény...............168

Alkoholizmus........................................................171

Gyilkos gyertyák..................................................172

ÉRTÉKmentés!....................................................173

„ÖNKÉNTES EGYSZERŰSÉG” mozgalom..174

Virágzik az önkéntes egyszerűség

mozgalom..............................................................176

2 JÓ HA FIGYELÜNK!


10

20

49

70

35

85

101

JÓ HA FIGYELÜNK! 3


AZ APPLE ZSEBBŐL KIFIZETHETNÉ A TELJES

MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁGOT

Az iparági elemzőket és a tőzsdét egyaránt

meglepte az Apple, amikor bejelentette a

legutóbbi negyedéve pénzügyi eredményeit.

A cég a karácsonyi szezonban hagyományosan

kiugróan jól teljesít, de most még

az eddigi bevételi rekordjait is megdöntötte.

Annak ellenére, hogy a kritikusok fanyalogtak

az iPhone 4S miatt, és nem sok indokot

láttak a tavalyi iPhone 4-esek lecserélésére,

és a thaiföldi árvíz miatt az egész negyedévben

akadozott az alkatrészellátás, így a legnépszerűbb

Apple-termékekből folyamatos

hiány volt a világ boltjaiban.

A 2011. december 31-én véget ért pénzügyi

negyedévben a cég forgalma 46,33 milliárd

dollár, míg a nettó nyeresége 13,06 milliárd

volt. Ez 2010-es karácsonyi eredményekhez

(26,7, illetve 6 milliárd) komoly, csaknem

kétszeres emelkedés, amit ilyen méretű cégek

nagyon ritkán szoktak produkálni. A cég készpénztartaléka

97,6 milliárdra nőtt – igaz ennek

kétharmada az USA-n kívüli leányvállalatoknál

és befektetésekben van, vagyis ha a cég haza

akarja vinni, és Amerikában felhasználni, még

adóznia kell belőle. Hogy érezzük, ez mennyire

sok pénz: az Apple zsebből, hitel felvétele nélkül

képes lenne a világ 52 legnagyobb vállalata

kivételével bármelyik céget felvásárolni. Sőt,

készpénztartalékából ki tudná fizetni a teljes

magyar államadósságot.

Az Apple négy nagy hardveres családjából

három valósággal szárnyal: iPhone-okból 37

milliót adtak el karácsonykor (128 százalékos

ugrás az előző évhez képest), iPadből 15,4

milliót (111 százalékon növekedés), Mac számítógépekből

pedig 5,2 milliót (26 százalékkal

több, mint 2010 végén). Egyedül az iPod

médialejátszók értékesítése hanyatlik, ahogy

a funkcióit átveszik az okostelefonok, de

ezzel együtt is 15,4 millió fogyott belőlük az

év utolsó három hónapjában. Az iPhone-ok

szárnyalásával az Apple újra átvette a Sam-

Rivális cégalapítók: Steve Jobs, az Apple , és Bill Gates, a Microsoft fő hallja kendje

4 JÓ HA FIGYELÜNK!


sungtól a világ legnagyobb okostelefongyártójának

címét. Az iPad eladásai pedig a

vezérigazgató Tim Cook bejelentése szerint

a tabletpiac forgalmát az asztali pécék fölé

emelték a karácsonyi szezonban

Az iTunes zenebolt 1,7 milliárd dolláros

forgalmat bonyolított a negyedévben, míg

az Apple Store bolthálózat 6,1 milliárdosat.

Az App Store-ból letöltött alkalmazások fejlesztőinek

700 millió dollárt fizetett ki a cég

a negyedévben – és 300 milliót tartott meg

magának jutalékként. Bár előzetesen sok

elemző iPad-gyilkosnak kiáltotta ki, a Kindle

Fire tablet nem befolyásolta érdemben az

iPad-eladásokat, mondta el a pénzügyi eredményeket

részletező sajtótájékoztatón Cook,

Steve Jobs utódja. Az iPad 2-ből háromszor

annyi kelt el karácsonykor, mint a Kindle

Fire-ből, pedig kétszer annyiba kerül.

Még látványosabb az Apple eredménye,

ha a techvilág két másik óriásához, a Microsofthoz

és a Google-höz mérjük. Az Apple

2010-ben előzte meg a Microsoftot forgalomban

és nyereségben egyaránt, most pedig

már nagyjából kétszeresen múlja felül az

ősellenséget: a Microsoft ugyanebben az időszakban

20,9 milliárdos forgalmat mutatott

fel (ami a cég történetében szintén rekord),

és 6,6 milliárdos profitot. A Google-nél még

egy nagyságrenddel nagyobb a különbség: az

Apple nyeresége bőven felülmúlta a Google

teljes, 10,6 milliárdos forgalmát is.

A Techcrunch a világ legnagyobb kiskereskedelmi

lánca, a Wal-Mart eredményeihez

hasonlította az Apple-ét: míg a 8500

szupermarketében kétmillió embert foglalkoztató

áruházlánc az Apple forgalmának

bő kétszeresét produkálta, a nyereségben az

Apple több mint négyszeresen múlta felül.

Egy másik összehasonlítás: az Apple negyedéves

nyeresége több volt, mint Hollywood

összes filmjének közös jegybevétele tavaly

egész évben. A Wikipedia toplistája szerint az

Apple mostani negyedéves profitjánál három

cég produkált valaha nyereségesebb negyedévet:

a Gazprom 2010 végén, a Shell 2008

elején, és az Exxon 2008 közepén. A 20-as

toplistán egyébként az Apple mellett kizárólag

olajipari óriáscégek találhatók.

Az Apple részvényárfolyama közel tíz

százalékot ugrott a bejelentés hatására, és

rövid időre a 450 dolláros történelmi csúcsot

is elérte (aztán lassan visszaállt 420 dollár

környékére). Ezzel a teljes piaci értéke

átmenetileg 400 milliárd dollár fölé emelkedett,

amivel átvette a vezetést az Exxon

Mobil olajipari mamuttól, mint a világ legértékesebb

vállalata. A CNN MoneyTech

blogja arra hívta fel a figyelmet, hogy az

Apple ezzel többet ér, mint Görögország,

Ausztria vagy Argentína éves nemzeti összterméke.

Forrás: Index

AZT MONDTA A RENDŐR, „HJA A BILINCS AZ SZOROS”

Hajnal van, 2,17... egyszerűen nem tudok aludni.

Gondolkozom... gondolkozom a tegnapi történteken.100 ezer ember „békemenet”

címén sétál a Hősök terétől a Kossuth térig. Nem vagyok most közöttük, de eszembe jut

a Csurka szavára elhívott több százezer ember, pl. az amikor ezt az utat ugyanúgy mint

most csak visszafelé, a Hősök tere felé baktatva tettük meg, a kis rosztovi géniusz idejében.

Szörnyű időszak volt akkor is... a nép, az Istenadta akkor sem volt elégedett, hiszen

azért mentünk ki egyesek szerint (ez mindég vitatéma) 200 ezren. Mellettem baktatott

szegény áldott emlékű Fekete Gyula (bácsi), hátul összekulcsolt kézzel és azt mondta

nekem „Istenem!! lassan még azt is szégyellem, hogy Gyula vagyok” Ő volt az az EMBER

aki kiharcolta a Magyar anyáknak a GYEST, és szinte egész életét arra tette fel, hogy szaporodjon

a Magyarság. Aztán elkezdtek unatkozni a GYES-en lévő anyukák, mert nem tudtak

az idejükkel mit csinálni, tisztelet a kevés kivételes anyának: többek között, ha értitek

feleim, most annak is isszuk a levét... mivé lettünk Magyarok??

Aztán másik emlékkép! Gazdatüntetés, ahol áldott emlékű Pongrácz Gergelyt a

rend bátor és „hős” őrei, egyszerűen Csak AZÉRT, MERT KITETTE A KOCSIJÁRA

MAGYAR ZÁSZLÓT a földön tiporva, húzva, vonva, hárman lefogva kezére kattintották

a bilincset, patakzott a kezéből a vér, és amikor egy éppen ott tartózkodó orvos a mentőért

küldött valakit a mentős azt üzente, hogy nem mehet, parancsa van erre. Addigra ott

termett Csete György (méltatlanul mellőzött ám azóta végre Kossuth-díjat kapott fantasztikus

építész) és szólt, hogy legalább a bilincset ne szorítsák meg annyira, azt mondta a

rendőr, „hja a bilincs az szoros”... Én ekkor ismerhettem meg személyesen Pongrácz Gergelyt,

amíg élt nagyon sokszor meglátogattuk száműzetésében hazájában, mert azóta sem

hozták fel Pestre az 56-os múzeumot, amelyet hihetetlen energiával Ő gyűjtött össze és

őrzött egészen haláláig...

Megint egy emlékkép: Krassó György.... Ő volt az az ember, aki kétágú létrával a vállán

egyszerűen odaállította a létrát a „Münnich Ferenc” utca sarkán lévő utcatábla alá és

komótosan felmászva rendszeresen egy vésővel, egy kalapáccsal leszerelte azt a táblát,

azután minden egyes szoc, vagy nem szoc ünnep előtt begyűjtötték és az „ünnep elmúltával

minden egyes alkalommal kiengedték. Hirtelen halt meg infarktusban, ott voltam a

temetésén, (rengetegen votak és mégrengetegebb rendőr)ahol Witner Mária szent esküvel

fogadta, hogy nem nyugszik addig amíg Magyarország területén egy idegen katona is

lesz, és Magyarország nem lesz szabad!!!! Felnéztem rá!!.......Azóta???.....

Most itt ülök álmatlanul küszködve és megpróbálom összerakni a törött cserepeket, az

emlékeimet a tegnapi örömmámorban úszó 100 ezres tömegre gondolva és azon meditálok,

vajon hányan értették meg közülük, hogy miért is mentek ki az utcára??

Kislány koromban sokat hallottam ezt a fogalmat, utolsó csatlós, ugyan miért van ez az

érzésem a tegnapi nappal kapcsolatban?

Mi változott feleim??

Tudtok valami féle számonkérésről?

Hol a Nemzet vagyona??

Biztos, hogy nem alszik ez a nép??

Ha alszik, márpedig biztos, akkor kedves nyugati határnál belépő idegen átutazó, ha

átléped a valaha határnak jelzett helyet, tedd meg kérlek, hogy kapcsold le az autód lámpáit,

ne dudálj, csendben suhanj át ezen az alvó országon, ne zavard meg az álmát, mert

jaj lesz neked, ha egyszer felébred ez a nép!!

Posta Katalin

JÓ HA FIGYELÜNK! 5


LEVÉL AZ ELLENZÉKHEZ

Őszintébb lett volna, ha levelemet, nem az

ellenzékhez, hanem a magyar zsidósághoz

címzem. A jelenleg rossz stratégiával harcolók

erejének kilenc tizedét ugyanis a magyar

zsidóság adja.

Abból a szempontból is jobb lett volna

a magyar zsidóssághoz szólnom, mert nem

az ellenzéket féltem, hogy rossz úton jár,

mert nem féltem sem a szélsőjobbot, sem a

szélsőbalt, mert azok vélt érdekeiknek megfelelően

cselekednek. Ilyenek egyrészt erőtlenek,

másrészt mindig voltak, és mindig

lesznek, de mindig erőtlennek maradnak,

mert nincs erejük ahhoz. Hogy erősek lehessenek.

A magyar zsidóságot féltem, mert ők

pótolhatatlanok.

Ha valami, az ellenzék jelenlegi stratégiája

garantálni fogja, hogy a Fidesz még

további néhány cikluson keresztül megtartja

a kétharmados többségét. Tehát nem

a Fideszt féltem, mert nem rá veszélyesek,

hanem őket, mert a jelenlegi viselkedésüket

önpusztítónak tartom.

A liberális ellenzék nem látja be, hogy a

szoclib koalíció nem nyerhet választásokat.

A magyar választóknak ugyanis nagyon kis

hányada az, akik elfogadják a liberális politikát.

Mind a szocialisták, mind a liberálisok a

maguk útján járva, hosszú távon, erősebbek

lennének, mint közös politikai fronton.

A magyar társadalom nagy többsége

közép-jobb, vagyis nemzeti, és konzervatív.

Amelyik párt nem úgy politizál, hogy

elfogadható legyen a közép-jobb nézetűek

jelentős hányada számára, nagyon sokáig ne

álmodjon választási győzelemről.

Mire tanít az elmúlt százötven év?

A magyar zsidóság a kiegyezéstől a második

zsidótörvényig, vagyis a teljes náci befolyás

érvényesüléséig, a részarányánál sokkal

nagyobb gazdasági és kulturális szerepet

kapott. Ezt a tényleges érdemein túl, annak

köszönhette, hogy megalkudott a hatalommal,

ami hálás volt a támogatásért. A zsidóság

is jól járt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy eltekintve

a mindig érezhető antiszemitizmustól,

az első világháborút megelőző fél évszázadban,

Európán belül a Monarchiában volt a

legjobb helye, a legnagyobb befolyása. Nem

abszolúte, de relatíve. Budapest volt a világ

legnagyobb zsidó lakossággal rendelkező

város. Tőlünk keletre ugyan még többen voltak,

de megalázottak. Nyugatra kevesebben,

de jobb módban és szabadabban élhettek, de

sokkal kisebb volt a befolyásuk.

Az sem tagadható, hogy gyakran érték

őket sérelmek, mert a kontinens keleti felén

mindig volt antiszemitizmus, de okosan,

tanultan, több munkával működtek együtt a

hatalommal. Ennek köszönhetően, az államalkotóknál

jobban boldogultak.

Az első hibát a proletárforradalomban

követték el. Nem mérték fel reálisan, hogy

a magyar társadalomban hiányoztak azok az

erők, amelyek akármilyen erőszakkal is, de

fenn tudták volna tartani a munkások hatalmát.

Mivel a proletárdiktatúrának nem volt

támogatása az úri középosztályban, és még

az úrrá válni akaró magyar értelmiségben

sem, a zsidóké lett a főszerep.

Ezért aztán a hisztérikusan kommunista

ellenes erők győzelme után nemcsak a háborúvesztésért,

de Trianonért is őket tették

felelőssé.

Ezzel a két háború közt megszakadt a politikai

hatalommal való együttműködés feltétele.

Ehhez járult, hogy a mindent a revízióra építő

politika egyetlen külső támogatását Hitlertől

remélhetett. Ez a két tény vezetett aztán a

zsidóság fizikai megsemmisítését is elfogadó

tettekig. Ennél nagyobb bűnt, nemcsak erkölcsileg,

de nemzeti érdekünket sértően sem

követtünk el. Ezt az időszakot azonban sem az

elkövetők, sem az áldozatok nem rendezték le

egymás között. Az elkövetők Hitlerre hárítják

azt is, amit ők követtek el. A magyar zsidóság

pedig nem veszi tudomásul, hogy a bűnösök

között, nem mi voltunk a legmesszebb menők.

A tengelyhatalmak oldalán nálunk

maradt életben aránylag a legtöbb zsidó.

Aztán pedig itt maradt meg a legnagyobb

befolyásuk. Erre mi, nem zsidó magyarok,

nem lehetünk büszkék, de a magyar zsidóság

is magának árt, ha ezt sem érti meg.

Azt is elfogadom, hogy joguk van nem

megbocsátani, de akik a történtek ellenére

itt maradtak, maguknak ártanak, ha ennyi

sem vesznek tudomásul.

A sztálinista években játszott szerepük

sincs tisztázva.

Ha nem tetszik a rendszer, passzív ellenzékbe

vonulok. Ez volt 1945 után a magyar

úri középosztály politikája. Nem azt keresték,

mit lehet tenni a bolsevik megszállás

viszonyai között, hanem abban reménykedtek,

hogy hamarosan összeomlik a Szovjetunió.

Eltelt közben negyvenöt év, amiben

ugyan sokaknak volt borzalom, de a nép

többsége munkát kapott, iskolába járhatott,

szakmát tanult, házat épített.

Utólag elmondhatjuk, hogy azt a rendszert

nem mi akartuk, abba azonban mindenki

másnál bölcsebben berendezkedtünk.

Bilinccsel a lábunkon, de táncolhattunk.

Erre büszke csak az lehet, aki nem maradt

passzív, nem örült a rendszer kudarcinak,

hanem tette, amit tenni lehetett.

A történelem nem azokat fogja megőrizni,

akik megtették azt, amit a rendszer

megengedett.

Ebben a rendszerben, a Rákosi-rendszerben

a legjobban a magyar zsidósság vizsgázott.

A nagy többségük vállalta az együttműködést.

Sokuk még túl is lihegte azt. Be kellene

látni, hogy az a rendszer sokkal rosszabb volt

a liberális politikára született zsidóknak, mint

az úri középosztálynak. Mégis csak az előbbiek

vállalták, az utóbbiak többsége pedig

belepusztult, meg sem érte a szabadságot.

Az antiszemiták meg sem érthetik, hogy az

a negyven év, azon belül még a Rákosi-rendszer

is rosszabb lett volna, ha a magyar zsidóság

nem vállalja benne az élcsapat szerepét.

A magyar sztálinizmus is kevésbé volt

rossz, mint ott, ahol nem maradtak zsidók,

és szinte értelmiség nélkül másolták a bolsevik

rendszert.

A magyar zsidóság már 1953-ban is,

zömmel Nagy Imre mögé állt.

Lelkesen támogatták azt a bolsevik rendszert,

ami már lazított a primitív másoláson.

Nagy Imre csapatában részarányuknál sokkal

nagyobb szerepet játszottak a későbbi

liberálisok szülei.

Az igaz, hogy a forradalom alatt, és főleg

a leverése után az indokoltnál is jobban

megijedtek. Nem ok nélkül, de a tényleges

okánál jobban. Ezért a bosszúállásban a kelleténél

aktívabbak voltak.

Ahogy azonban Kádárnak sikerült

megerősíteni a pozícióját, a magyar zsidóság

többsége, a sztálinistákkal szemben,

mögötte sorakozott fel.

Ők alkották az új gazdasági mechanizmus

élcsapatában a nagy többséget.

Nélkülük nem lehettünk volna a legvidámabb

barakk.

A rendszerváltást megérezve, a kiegyezés

utáni politikai stratégiához tértek vissza. A

konzervatívokkal keresték a kapcsolatot.

Antall zsefet ők segítették az MDF

élére, vele kötöttek paktumot, őt támogatták

az MDF konzervatív párttá való átalakításban.

Ez annyira sikerült nekik, hogy az

MDF a következő választáson katasztrofálisan

megbukott.

Ebből, a magyar zsidóság leszűrhette

volna a tanulságot, hogy nekik mértékletesnek

kell lenni a szövetségesük támogatásában,

mert akit lelkesen támogatnak, nagyot

fog bukni.

Sajnos, nem tanultak belőle, sőt úgy érezték,

hogy ők a király-csinálók. A következő

választáson abszolút többséget szerző MSZPvel

azonnal koalíciót kötöttek. Horn Gyula

megörült a szövetségnek, és a saját liberálisaira

bízta a gazdaságpolitikát. A ciklus végére már

Bokros Lajos uralta a gazdaságpolitikát. Bevezették,

Európában először és utoljára a „kötelező

magán nyugdíjpénztárakat. El is bukták a

következő választást. De ebből sem tanultak.

Pedig ők segítették kormányra a Fideszt.

6 JÓ HA FIGYELÜNK!


Ennek ellenére még nem találkoztam

olyan zsidóval, aki nem lelkesedik Bokros

csomagjáért. Képtelenek megérteni, hogy

elméletileg, legalábbis nekik, jó lett volna

Bokros politikájának megvalósulása, de az

ilyen program meghirdetéséből az következik,

hogy megbukik az olyan párt, amelyik

a magyar közvélemény által elfoghatónál is

sokkal liberálisabb politikát akar. Tipikus

példája annak, aki a reálisnál többet akar,

nem érheti el az elérhetőt sem.

2002-ben visszanyerték ugyan a hatalmat,

de ebben a Fidesz is hibás volt. Mivel Medgyessy

nem volt elég hűséges kiszolgálója a

liberálisoknak, pajzsra emelték Gyurcsányt,

aki aztán még a saját pártjában sem tűrte meg

azokat, aki nem voltak elég liberálisak. Ettől

aztán végleg elfogyott a választók türelme.

A Fidesznek nem kellett sokat tenni az

elseprő győzelme érdekében.

A legutóbbi választáson csúfos vereséget

szenvedő ellenzék most úgy kezeli a

kormányt, mintha az ország életveszélyes

ellensége lenne. Nem hajlandó tudomásul

venni, hogy a választást ennyire csak azért

nyerhette meg a Fidesz, és azért élvezheti

továbbra is a választók kétharmados győzelmet

hozó támogatását, mert a szoclib koalíciótól

minden áron meg akar szabadulni.

Ráadásul, a liberális mohóságuk még

a szélsőjobbot is megerősítette. A szoclib

koalícióban olyan erős a Fidesszel szembeni

gyűlölet, hogy még azt sem veszik tudomásul,

hogy a szélsőjobb főleg a baloldaltól

nyerte el szavazatai többségét. A liberálisokkal

való szövetség annyira elfogadhatatlan

volt a szocialista szavazok jelentős hányada

számára, hogy inkább a Jobbikra szavaztak.

Közben a pénzügyi világválság még a

fejlett nyugati társadalmakban is meggyöngítette

a liberális gazdaságpolitika politikai

támogatását.

Várható lett volna, hogy mind a szocialisták,

mind a liberálisok tanulnak a történtekből.

Ennek az ellenkezője történt. Mást sem látnak

a maguk számára, mint a Fidesz politikai megbuktatását.

A kormány minden kudarcát lelkes

örömmel trombitálják. Az ország érdeke sem

számít, ha az a Fidesznek árt.

Nincs más mondanivalójuk, mint a

Fidesz szidalmazása. Mivel ebben itthon

nem reménykedhetnek, az országot külföldön

akarják megbuktatni.

Az nem baj, ha az országnak is ártanak,

csak ártsunk a Fidesznek vele.

A rendszerváltás közeledtét is ők ismerték

fel előbb, és jobban. Sőt annyira felismerték,

hogy a rendszerváltást érdemüknek

tekintették.

Érdemük ugyan tagadhatatlan, de nem

akkora, amekkora negatív szerepet játszottak

1990-2010 között.

––

Többet privatizáltak külföldiek számára,

mint indokolt lett volna.

––

Ebben az igyekeztükben olcsóbban

adtunk el, mintha nem ilyen sürgősen

árulunk.

––

Gyorsabban számolták fel a veszteséges

vállalatokat, minthogy indokolt lett

volna.

––

A rendszerváltás során mi teremtettük

meg a legnagyobb, és az óta sem felszámolható

tartós munkanélküliséget.

––

Ész nélkül osztogattunk a nyugdíjkedvezményeket,

és rokkantságot.

––

is világbajnokok lettünk mindaddig,

amíg a görögök meg nem előztek.

––

A magyar cigányságnak a rendszerváltás

előtti időben meginduló asszimilálódását

gyors leszakadásra fordítottuk.

––

A többi csatlós országénál nagyobb privatizációs

bevétel ellenére, devizában

eladósítottuk nem csak az államot, de az

önkormányzatokat és a lakosságot is. Mi

hoztuk létre a fajlagosan legmagasabb eladósítását

a lakosságnak Svájci frankban.

––

2010-re, ez erőltetett liberalizációval felszámolták

az élcsapatukat, az SZDSZ-t,

jelentéktelenné tettük a szoclib ellenzéket.

A hibákban, bűnökben minden másik

európai országnál nagyobb szerepe volt a

magyar zsidóságnak.

Talán éppen a magukra vállalt túl-szereplésért

vesztették el, a Fidesz kétharmados

győzelme után, az arányérzéküket. A magyar

zsidóság nem érzi, hogy mekkora lehet a

reális szerepvállalása. Az elmúlt évben gyakorlatnál

lényegesen kevesebb, de sokkal

hatékonyabban megvalósult volna.

1945-1990 között a magyar zsidóság

realitásérzéke jobb volt, mint a magyar etnikumú

úri középosztályé. Sajnos, két éve sokkal

gyengébb lett. Nem képesek megemészteni,

hogy kiemelkedő szerepük eljátszották.

A józan realitás azt parancsolná, hogy

tegyék azt, amit korábban mindig tettek.

Fogadják el a realitást, ami még mindig

sokkal nagyobb szerepet jelent, mint a

részarányuk, de az megvalósulhat. Vegyék

tudomásul, hogy a reális szerepük lényegesen

nagyobb, mint a részarányuk, de nem az

övék a főszerep. 2010-ig a reálisnál nagyobb

volt a szerepük, mint amekkorát a társadalom

elvisel. Mindent a kedvük szerint akartak,

ezért végül az őket megilletőnél is sokkal

kevesebbet kapnak.

Amennyire a kevesek közé tartoztam,

akik megérették, hogy a magyar zsidóság

itt maradt töredéke a sztálinisták védelme

alá menekült, annyira nem értem meg őket,

amikor a nemzetközi zsidóságtól várják,

hogy tönkretegye a jobbközép uralkodását.

Akkor azok kevés magyarhoz tartoztak,

akik belátták, hogy a szovjetrendszer megszállása

évtizedekre szól, és védelmet jelent

az antiszemita szélsőjobb ellen.

Ma ahhoz a többséghez tartozom, akik

nem félnek a fasizmus hatalomra jutásától,

mert ennek nincsenek meg a hazai és a nemzetközi

feltételei.

Akkor a hazai hatalmi elit, kezdve Horthyn,

lelkes antiszemita volt.

Akkor az országban tízszer ennyi zsidó

gazdasági és szellemi fölényére irigy volt

nemcsak a főváros, de a vidék lakosságának

nagy többsége is. Akkor a nagyon kisszámú,

népi származású értelmiség többsége, úr

akart lenni. Ma az értelmiségi elit nagy többsége

nem antiszemita. A tízedére csökkent

zsidóság csak Budapesten van jelen. Vidéken

alig maradtak, ezért a vidéki lakosság

nem irigyelheti a zsidók gazdagodását.

Akkor a náci Németország volt Európa

egyetlen katonai szuperhatalma, akivel

szemben minden katonai lépés irreálisnak

látszott. Ezért érthető volt, hogy a magyar

hatalmi elit nácibarátságra épített.

Mára, a fasiszta veszély szempontjából is, a

nemzetközi erőviszonyok teljesen megfordultak.

Aki, ma a fasizmus feléledésétől fél, elvesztette

a realitásérzékét. Ennek mind a belső,

mind a külső feltételei teljesen hiányoznak.

Jelenleg a magyar zsidóság tized akkora,

mint akkor volt, a gazdasági és szellemi fölénye

még ennél is kisebb lett. Közelebb került

hozzájuk a magyar etnikum.

A kisebb létszámuk nem vitatható. A

gazdasági és szellemi fölényük ma is tény,

de közben a nem zsidó magyarság teljesen

átalakult, a gazdasági és szellemi ereje megtízszereződött.

A nép fiaiból tízszer annyi

vállalkozó és diplomás lett, mint akkor volt.

Az arisztokraták gazdagsága semmivé vált,

az úri középosztály pedig mára szinte kihalt.

Ezt jelzi, hogy megszűnt az MDF.

A nemzetközi helyzet még jobban megfordult.

Akkor a zsidóság ügyének a Nyugaton

nem volt védelmezője, és nem volt, hova

meneküljön. Ma az Egyesült Államok korábban

elképzelhetetlen szuperhatalom, ami

nem tűri az antiszemitizmust, amivel szembehelyezkedni

lehetetlen. További garancia

az EU tagágunk, és azon belül a német gazdasággal

való összefonódottságunk.

Akkor nem volt, ma van a zsidóságnak

saját állama.

Jelenleg a magyar zsidóság sorsa szempontjából

a legnagyobb akadály, hogy rájuk

nézve Orbánban nagyobb veszélyt, látnak,

mint láttak Horthyban és Rákosiban.

Azokkal keresték az együttműködés feltételeit,

ezzel pedig lehetetlennek tartják. Ez

a különbségtétel nemcsak abszurd, de rájuk

nézve, önpusztító is.

A magyar politikai kultúrára jellemző,

hogy aki külső erőre támaszkodva akar

belső ellensége ellen harcolni, azt hazaárulónak

tekinti. Ebben a tekintetben mellkékes,

hogy kinek az oldalán van az igazság.

A Fideszt, ténylegesen az Orbánt semmi

sem népszerűsíti jobban, mintha a belső

ellenfele külső szövetségesével, a nemzet-

JÓ HA FIGYELÜNK! 7


közi zsidósággal támadja. Nem követhet el

annyi hibát Orbán és kormánya, ami eltántorítja

mögüle a kétharmados többséget,

amíg a magyar közvélemény úgy érzi, külső

erők ellen kell megvédeni.

A magyar zsidóság sem kelthet semmivel

nagyobb ellenérzést, mint azzal, ha az

általa nagy többséggel választott magyar

kormány megbuktatását külső nyomással

akarja elérni. Ezért a magyar zsidóságnak

be kell látni, hogy itthon kell a Fideszénél

jobban elfogadható programot hirdetni. Ez

pedig nem lehet más, mint a munkaalkalom

teremtés. A szoclib erők támogatása azért

olvad el, mert húsz évig nem történt semmi

a munkaalkalom teremtése érdekében.

A nagyobb sajtószabadság, a melegek és a

cigányság nagyobb szabadsága, a minél több

pártocska szabad működése, csupa olyan

követelés, amivel szemben a magyar társadalom

nagy többsége közömbös.

A fentieket igazolja a tény, hogy a Fidesz

ma is kétharmaddal nyerne.

Egyetlen időközi választás sem mutat

mást, mint a politikával szembeni nagyobb

közömbösséget, és az ellenzék támogatásának

hiányát. A rendszerváltás óta még nem

volt példa arra, hogy a kormánypárt megtartotta

támogatásának arányát, nem erősödött

meg az ellenzék súlya.

Nem tudom, mire volna szükség ahhoz,

hogy az ellenzék felmérje a reális helyzetet.

Amíg ez nem történik meg, semmi oka sem

lesz a Fidesznek arra, hogy ne követhessen

el súlyos hibákat. Addig nem kell félnie,

amíg az ellenzék gondoskodik arról, hogy

ne csökkenjen a támogatottsága.

Ezt a levelet is az íratja meg velem, hogy

félek a magyar zsidóság kívánatos szerepének

elvesztésétől.

Aggódom, hogy nem ismerik fel reális

befolyásuk nagyságát, és ennek következtében

elveszítik a magyar társadalomban a

számukra adott szerepüket is.

Ha lesz egyszer egy reális magyar történelem,

abban a kiegyezés utáni százötven év

valahogy így kerül bele.

A kiegyezés utáni fél évszázad az ezer

éves magyar történelem egyik legsikeresebb

időszaka volt a Nyugathoz való felzárkózásban.

Ezt a sikert döntő részben a magyar zsidóságnak

köszönhettük. Ebben még a népnek

nem volt szava, az arisztokrácia és az úri

középosztály pedig minden áron visszafelé

akarta forgatni a történelem kerekét, bűnösen

ostoba módon bánt a kisebbségekkel,

akik együtt a többséget alkották.

A két háború közti negyed század a

csonka ország revízióját kergette, mint lázálmot.

A háborúvesztést arra a zsidóságra

igyekezett kenni, akik a legkevésbé voltak

felelősek azért, hogy a kisebbségek el akartak

szakadni. Márpedig a magyar zsidóságra

soha nem volt nagyobb szükség, mint ekkor.

Máig nem készül tudományos felmérés,

hogy hova jutott volna az ország, ha a zsidóság

lelkes támogatását élvezheti.

Ezzel szemben a gazdasághoz érzékelten, a

politizálásban évezredes tapasztalatokkal rendelkező

arisztokraták és urak országa lettünk.

A bolsevik megszállás rövid fél évszázada

úgy fog szerepelni, mint a ránk mért csapást

sorstársainknál sikeresebben átélt időszak.

Ami rajtunk múlott, azt jól teljesítettünk.

Az érdemben a megmaradt magyar zsidóságnak

a létszámuknál sokszorta nagyobb

részük volt.

A rendszerváltást követő húsz esztendő, a

lehetőségekhez képest szégyenteljesen teljesített.

A nagyon gyenge minősítésben a magyar

zsidóságnak indoktalanul nagy szerepe volt. A

számában tizedére zsugorodott magyar zsidóság

nemcsak arányaiban a legnagyobb megmaradó

volt, hanem minden európai államnál

nagyobb politikai szerepet kapott.

Az első szabad választáson nálunk nyert a

magyar zsidóság liberális pártja a legnagyobb

parlamenti képviseletet, a húsz évből tizenhatban

külső, illetve belső tagja volt a kormány

koalíciónak, a privatizáció levezetésének.

Az elkövetett súlyos hibákért súlyos felelőssége

maradt.

A szoclib befolyás összeomlása után az

SZDSZ megszűnését, a liberálisokban erős

képviseletű MSZP pedig másodrangú szereplővé

zsugorodását nem tudták elviselni, és

a kormány ellen olyan harcot indítottak, amiben

az sem számít, mivel ártanak az országnak,

csak ártsanak a Fidesznek. Ez a stratégia

azonban elsősorban rájuk veszélyes, ezzel

nemcsak a Fideszt, azaz a nemzetieket, de

még a Jobbikat, az antiszemitákat is erősítik.

Nem a magyar zsidóságot féltem, azokat

örömmel fogadnák mind Izraelben, ahol egyre

nagyobb lesz a hiány nyugati civilizációs állampolgárokra,

de az Egyesült Államokban is, ahol

gyorsan a társadalmi elit tagjai válnak belőlük.

A magyar társadalmat féltem, mert

ebben ők az élesztők. (ennyire őszinte, vagy

ennyire hülye?)

Kopátsy Sándor

Lassan egy hete nézegetek többedmagammal egy határon túli portált.

Az indulatok pont annyira meglepnek, mint az ott is sűrűn

hangoztatott kormányzati PR panelek ami mentén a hirig zajlik.

Általános vélemény, hogy nincs ez így jól, de a témához hozzányúlni

senki nem mer, mert általános a konklúzió is: határon túliakat

leszólni, nekik beszólni nem lehet, mert nem jöhetsz ki belőle jól.

Mit tegyünk? Lapítsunk, mert aki megszólal az alanyi jogon lesz

antimagyar-zsidócigigány-komcsináci? Vagy beszéljünk róla, mert a

tétlen szemlélődésnél még ez is jobb?

Igen, a békemenetről van szó, meg a szervezett buszutakról. Itthon

hiába röhögünk rajta, hogy kormányunk rettenetes önigazolásában

hadba trombitálta a közpénzen felhizlalt rendszerjanicsárokat,

ha a határon belüli és kívüli nemzetrészek egymásnak esnek

miatta. Márpedig éppen az a helyzet, hogy a nagy békesség ritkán

látott ellenségeskedést szül.

Erdély. Pont. Ma.

A Erdélyben szervezett buszutakról szóló cikk túl van 7000

kommenten, vitán, egymásra köpködésen, indulaton és minden

máson ami kapcsolatba hozható a békemenettel. Elvitathatod jogát

egy határon túlinak az országunk védelmétől? Aligha. Elvitathatod

jogát egy határon belülinek, hogy úgy vélje, amíg Orbán apánk a mi

MEGÉRI, VIKTOR?

pöcsünkkel veri a csalánt, addig ne a háta mögött állók akarják megmondani,

hogy az nekünk mennyire fáj? Aligha. Tehetsz igazságot?

Meg se próbáld.

Helyette azt mondom nézzük/nézzétek meg kikhez akartok csatlakozni

tulajdonképpen. Nekem a legnagyobb problémám, hogy

véletlenül sem találok a hangadók között olyat, akinek ne lenne

valami köze a közpénzhez. Vagyis többnyire olyan emberek/szervezetek,

akiknek érdekében áll tapsolni a jussért.

1: Fő mozgalmár és menetelő a Széles Birodalom, akik Bayer Zsolttal

együtt nagyjából éhen halnának az állami előfizetések nélkül.

Ne becsüljük ezt alá, mikor csak a mi önkormányzatunk 10

milliót költ a nemzeti lapok (hírlap és nemzet) előfizetéseire, és

nyilván nincs ezzel egyedül.

2: A legcivilebb címmel kitüntetett állami civil Csizmadia László

3,6 milliárd forint sorsáról dönt, így bír némi befolyással a civilszervezetekre.

3: A határon túliak képviseletében Ágoston András, a Vajdasági

Magyar Demokrata Párt elnöke, Zsoldos Ferenc, a Civil Együttműködési

Tanácskozás vajdasági alelnöke, és Orbán Balázs a

Magyar Polgári Párt ügyvezető elnöke mondott sok magasztos

dolgot, aminek nyilván semmi köze nincs ahhoz a 12 milliárd

8 JÓ HA FIGYELÜNK!


forinthoz, amit a Bethlen Gábor alapkezelőn keresztül a határon

túli szervezeteknek szétosztunk. Itt azért nem állom meg

a kérdést: ha 2014-ben ne adj Isten Gyurcsány visszajön, (ezt

én sem szeretném) akkor neki is benyaltok ilyen mélységig, ha

meghagyja az apanázst?

4: Csatlakozott a menetelőkhöz a Farkas Flórián vezette Lungo

Drom. Farkas a maga 30 évre titkosított ügyeivel még mindig

olyan pozícióban van, hogy megengedheti magának az „aki

nincs velem, az nem kap pénzt!” – kijelentést Orbánnal a háta

mögött. Ugye nyilván nem a főnök zsebpénzét osztja ez a madár

sem, hanem a miénket.

5: Van a menetelőknek egy Pataky Attilájuk – aki gondolom sikerrel

végtörlesztette frankhitelét Viktornak köszönhetően. Majd

kifizetjük, ha Brüsszel elkaszálja, Viktor úgyis rendkívüli adóként

beszedhetővé tette az ilyet. De mondott egy csodálatosat

a héten az ember, akinek agya helyére szívcsakrát operáltak az

ufók: „nem akarunk a bankoknak és a növekedésnek élni, nem

akarunk szorongásban és félelemben élni!” Mondta ezt az a

Pataky, aki a zálogházaival maga a bank. Gondolom a mélyen

leszívott szívcsakra kiszorította a memóriájából a képet, amit

azért nem árt frissíteni, mielőtt megint elviszik az ufók:

6: Bencsik Andrásra sok szót nem pazarolnék. A munkásőr lap

szerkesztőjéből lett emdéefes-samsulagyörgyista-kereszténydemokrata-fideszes-magyargárdaalapító

egyszerű kullancs a

hazai jobboldal seggén. Mellesleg a Széles Birodalom Echo tévéjénél

gondolom csak leesik valami a lelkesedésért.

Ha a listán túl vagytok azért tegyétek föl magatoknak a kérdést

még az indulás előtt: ti tényleg ezekhez az emberekhez akartok csatlakozni,

velük akartok árkot ásni magyar és magyar közé? Megfordult

a fejetekben mit fogunk gondolni, ha titeket szervezett formában

ide hoznak menetelni, előlünk meg elzárnak minden épkézláb

teret/utat/helyszínt a következő két évben? Kell belekeveredni egy

olyan méltatlan csatározás közepébe, ahol azon megy a harc, hogy ki

tüntessen a következő 100 évben? Viktor nem fog szólni hozzátok

mert ő is érzi: jobb, ha nem élezi ki ennyire a dolgot. Ezt speciel

helyesen teszi, és igaza van. Nektek nem kéne megfontolni ezt?

Kedves Orbán Viktor!

Mit gondolsz meg fogja érni, ha hagyod marakodásig fajulni a helyzetet?

Ahogy a linkelt fórumon úgy az életben is egymásnak fognak

esni a magyarok, (nem a menetelőket támadja meg bárki, mielőtt

félreértés lesz) és ha tetszik, ha nem, ez a lelkeden fog száradni. A

kiszorítósdi után „importált” tüntetőkkel éltetni magad menthetetlenül

ahhoz a töréshez fog vezetni, amit elolvashatsz magad is.

Meg fogja érni, Viktor? Megér ennyit a hiúságod?

Te ma még megemelheted a telefont, és elejét veheted ennek. Már,

ha foglalkozol egyáltalán azzal, hogy vélekedik egymásról a magyarság,

és a folyton nemzetieskedésről papoló kormányod tényleg összehozni,

és nem összeugrasztani akarja őket. Nem baj, ha eszedbe jutnak

a lehetséges következmények is: ma még mi pórok vagyunk kiszolgáltatva

neked határon innen és túl. Viszont a szavazati jognak köszönhetően

2014-ben te leszel előttünk a menü a közös terítéken.

http://varanus.blog.hu/2012/01/20/megeri_viktor

JÓ HA FIGYELÜNK! 9


ZSOCA, MÁR AZOK VAGYUNK!

avagy Vergődő agónia: a politikailag korrekt beszéd hatalmi beidegződései

Impozáns, nagyszerű és lélekemelő eseménynek

lehettünk tanúi 2012. január

21-én szombaton. A világörökség részét

képező Andrássy úton a többszázezres korzózó

tömeg bemutatta az egyezményes jelet

a nagyságos és fényességes Európai Portának.

És ez még akkor is így volt, ha a szervezők

váltig esküdöztek, hogy így Európa meg

úgy Európa, és hogy nekik tulajdonképpen

csak a bürokrácia diktatórikus diktátumaival

van gondjuk. Asszem a témakör efféle

megközelítésére szokták alkalmazni az urbánus

frazeológia egyik terminus technikusz

számba menő gyöngyszemét, mely imígyen

hangzik: „Lólány álma a seggükbe!”

Már a nagy esemény előtt láthattuk annak

megképződését, mennyire előrehaladott

állapotban van a parlamenti pártosodásban

manifesztálódott nemzetmegosztási tematika,

és annak hatékony működése, működtetése.

Masszírozták szerencsétlen honpolgárt

minden oldalról. Miért nem megyek

el? Miért kell mindenkinek elmenni és ott

lenni! Maguk a rendezvényt szervezők, az azt

életrehívók személyükben hiteltelenítik az

egész kezdeményezést satöbbi.

Az összefoglalókat nézve számomra a

legmegdöbbentőbb az volt, amikor a Kossuth

téren Bayer Zsolt rögtönzött beszédében

üzent a Nyugatnak. Azt üzente, ami

a menet elején cipelt transzparensen is

olvasható volt:

„NEM LESZÜNK GYARMAT!”

Én meg otthon ülök a tévé előtt és önkéntelenül

is kifakadt belőlem:

„NEM BIZONY, ZSOCA, MERT MÁR

AZOK VAGYUNK!”

S ezzel Zsoca is tökéletesen tisztában

van, természetesen.

Elkeserítő, s egyúttal szánalmas volt

nézni azt a vergődést, amely még mindig

rátelepszik az ún. fősodratú médiára és az

abban megnyilvánulókra.

Beck Gyuri áldozatkész munkájának

köszönhetően a www.utolag.com oldalról

rendszeresen kísérhetjük figyelemmel a

különböző televíziós műsorokat, s ez olyan

nézőknél – mint példának okáért jómagam

is –, ahol a szolgáltató bizonyos csatornákat

önkényesen kivett a kedvezőbb árfekvésű

csomag műsorkínálatából, ez bizony aranyat

ér.

Csütörtökönként kerül adásba a HÁT-

TÉRKÉP című műsor, ahol Bayer Zsolt

Bogár profot és Boros Imrét látja vendégül,

hogy közérthetően eldiskuráljanak a világgazdaság

ügyes bajos dolgairól. És itt jön

a képbe az a szánalmas vergődés, amely a

politikailag korrekt beszéd valószerűtlenül

hosszúra nyúlt végső haláltusája, valamint a

valóság tisztességes kommunikálása között

lavírozó közszereplő már-már komikus

vesszőfutásai között megfigyelhető.

Zsoca barátunk – másik műsorához, a Korrektúrához

hasonlóan – némely esetben az

obszcenitás határát súrolva küldi el az EU vagy

éppen a bankvilág egy-egy prominensét a jó

édes anyjába, vagy valamelyik felmenőjéhez.

Erre még akár legyinthetne is az ember, mondván,

egy tévéműsor az csak egy tévéműsor, de

egy többszázezres tömegtüntetés, amit a nemzetközi

média is átvesz, ott azért már meg kell

válogatnia az embernek a szavait.

Csak mellékesen jegyezném meg, hogy Szaniszló

Ferenc Világpanoráma című műsorait

Írországban is nézik szinkrontolmács segítségével.

Úgy tűnik az igazság kimondásának kényes

feladata is ránk, magyarokra vár.

10 JÓ HA FIGYELÜNK!


Bizonyára nem nélkülöznek minden

jogalapot azok sem, akik a szervezők

nacionáléjának impozáns felsorolásával

bizonygatták, hogy nem lehet megbízni bennük.

Én azonban nem erre hívnám fel a figyelmet,

csak az ebből fakadó másik momentumra,

ami mellett bizonnyal nem mehetünk

el szó nélkül. Ez pedig a bekötöttség!

Zsoca FIDESZ alapító tag, s mint ilyennek,

talán a tévéműsorába még belefér egy-két anyázás,

„szarjankózás”, de nagy nyilvánosság előtt,

nemzetközileg is számonkérhető formában

még nincs kiadva az engedély, az Európai Unióból

történő kilépés lehetőségének fennen hangoztatására.

Ez egyelőre még csupán a Jobbik

privilégiuma. Igaz, ők valamelyest könnyebb

helyzetben vannak, lévén ellenzéki pártként

nem őket terheli a kormányzás felelőssége.

Pedig kiváncsi lettem volna, ha ott és akkor egy

riporter kamerával bemegy a tömegbe és megkérdezi,

hogy kell-e nekünk az Európai Unió,

vagy, hogy elérkezettnek látná-e ön az időt az

Európai Unióból való kilépésre, vajon hányan

válaszoltak volna IGEN-nel?

Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, tegyünk

rá még egy lapáttal és mondjuk el, hogy

Varsó és Lodz után most már Svédországban

is égettek EU-s zászlót.

És még mindig nem megyünk tovább, mert

e helyt kell emlékezetünkbe idézni a miniszterelnök

Strasbourgi sajtótájékoztatóját:

Lovas István: Ha a Jobbik beváltja a

fenyegetését és kiírják a referendumot, hogy

elhagyják-e az Európai Uniót, csodálkozna,

hogy ha furcsa módon és hirtelen megváltozna

az Európai Unió véleménye Magyarországgal

kapcsolatban? Már úgy értem jobb irányban.

Orbán Viktor: Magyarországon népszavazáson

döntöttünk arról, hogy belépjünk

az Európai Unióba. Én mindig fölemeltem a

szavamat azért, hogy az euroszkeptikusokat

is vegyék emberszámba. Tehát én nem fogadom

el azt a gondolkodásmódot, amely az

euroszkeptikusokat kirekeszti az európai

kultúrkörből. Az is európai gondolkodás, ha

valaki azt gondolja, hogy nem akar európai

integrációt. Szabad.

Amikor a választási kampány ment

Magyarországon, én világosan elmondtam,

hogy vannak érvek Magyarország belépése

mellett és vannak ellene, és szerintem több érv

szól a belépés mellett, mint ellen, ezért mi arra

buzdítottuk a magyarokat, hogy lépjünk be.

Szavazzanak igennel. De nem voltunk vakok,

láttuk azokat a problémákat, amelyekbe most

bele is ütközünk. És most is azt gondolom, hogy

joguk van Magyarországon az embereknek azt

gondolni, akik így véli, hogy Magyarországnak

nincsen helye az Európai unióban. De én azt

az álláspontot képviselem, hogy Magyarországnak

az az érdeke, hogy magyarország az

Európai unió tagja legyen. Még mindig több

érv szól amellett, hogy belül legyünk, mint

amellett, hogy kívül. Tehát akármit is csinál a

Jobbik, vagy bárki más, én mindig az európai

perspektíva mellett érvelek. Egész addig, amíg

lesz európai perspektíva.”

Nem tudom, a tisztelt Olvasó emlékszik-e

olyanra esetre, amikor megjelentek a

fősodratú médiában a csatlakozást ellenzők?

Lehet, hogy az én emlékezetemmel van baj,

de én bizony egyetlen egy ilyen estre sem

emlékszem. Olyanra meg aztán pláne nem,

hogy az ún. politikai osztály tagjai közül akár

egyetlen egy is kiállt volna az euroszkeptikusok

mellett.

Szétnéztem kicsit az akkori jegyzeteim

között, a teljesség igénye nélkül:

Az Európai Unió másodrendű tagjai

lettünk, ahogyan azt annak idején a neves

brit történész Tony Judt is megjósolta. Az

amerikai John Hopkins Központban tartott

előadásai alapján összeválogatott kötetében

az alábbiak jelentek meg:

„Elképzelhetetlen, hogy a volt kommunista

államok valaha is egyenrangú félként csatlakozzanak

az Unióhoz.”

Nézzük a számszerűségeket:

A Magyarország európai uniós csatlakozásáról

tartott ügydöntő népszavazás

eredményes volt, mivel az érvényesen szavazó

választópolgárok 83,76 százaléka, az összes

választásra jogosult állampolgár 38 százaléka

voksolt igennel. Ezt Ficzere Lajos, az Országos

Választási Bizottság (OVB) elnöke jelentette

be a testület vasárnapi, végeredményt megállapító

határozatát ismertetve Budapesten.

Hozzátette: a szombati népszavazás a jogállami

normáknak megfelelően, az alkotmányos

és törvényi előírások szerint rendben, fegyelmezetten

zajlott le.

Még egyszer hívjuk fel a figyelmet arra

az apró, ám nem elhanyagolható momentumra,

hogy hazánkat a választásra jogosultaknak

csak alig több mint egyharmada

szavazta be az Európai Unióba, azaz nem a

többség! Asszem erre mondják mifelénk,

hogy látható kisebbség!

Kovács László egyébiránt domináns győzelemként

aposztrofálta a történteket.

De nem kevésbé érdekes az sem, mit

mondott annak idején a hajviseletéről elhíresült

szocialista prominens:

Baja Ferenc mondta ezeket a szavakat

amikor az uniós tájékoztatásról és a

kampányról kérdezték: „… a népszavazásig

mi nem is akarjuk részletesen tájékoztatni az

embereket, mi azt akarjuk, hogy igennel voksoljanak.

Aztán majd ha igennel voksoltak, akkor

a következő időszakban majd a részletekről is

tájékoztatjuk a választópolgárokat.”

Az IGEN-ek melletti kampányolásra 2,2

milliárdot költöttek. Az ellenzők egy vasat

sem kaptak.

Ezt a kis kitérőt a Vasárnapi Újságba betelefonáló

Kati zsef szabadhídvégi honfitársam

véleményével zárom, mint akkor, most is tökéletesen

egyet értek vele. Ő ezt mondta:

„A tegnapi népszavazást nem lehet

ügydöntőnek nek nevezni, mert az ország nagyobbik

része nem szavazott.”

Ennyit arról, hogy mennyire jutottak

szóhoz és pénzhez az ún. euroszkeptikusok,

vagyis azok, akik a NEM mellett

kampáyoltak (volna).

JÓ HA FIGYELÜNK! 11


Fentiekből azt is leszűrhetjük, hogy a

bekötöttség általánosnak, oldaltól függetlennek

mondható a hazai komprádor burzsoázia

nevével fémjelzett politikai osztály

körein belül. Mindannyian a birodalom elés

lekötelezettjei.

Visszatérve most már a legutóbbi történésekhez.

EU: Á! Nem a magyarok ellen megy ez

az egész.

Nem a rossebet nem! Nem a „magyar”

kormányon, hanem a magyar népen élősködtök,

nem a magyar kormányt, hanem a

magyar népet szipojozzátok ki, ugyanis az

fizeti a cehhet.

Aszongyák a szervezők: Nekünk nem

Európával van gondunk, csak nem szeressük

a diktátumokat!

Pedig a csatlakozás, de méginkább a Liszszaboni

Szerződés aláírása és ratifikálása óta

itt eurodiktatúra van. De mielőtt végképp

kétségbeesnénk, ne csüggedjünk, mert van jó

hír is. A Lisszaboni Szerződés már lehetőséget

ad a kilépésre is! Tehát van még remény!

Mi nem ide tartozunk, soha nem is tartoztunk!

Ezt ők is tudják, érzékeltetik is

velünk mindennap, és az ország jelenlegi

vezetése is tökéletesen tudatában van, csak

éppen nem mondhatja ki.

Ez nem a mi játékunk, mi itt csak vesztesek

lehetünk! Következésképpen el kell

hagyni ezt a játékteret a lehető leghamarabb,

ha nem akarjuk, hogy hordágyon vigyenek le

bennünket a pályáról még a meccs vége előtt!

Ez Káin és Ábel, az alá- és fölérendeltség

világa, a mellérendeltségnek, Hunor és

Magor egymást segítő, a másikat maga fölé

emelő létezésmodelljének ebben a világban

egészen biztosan nincs helye. Gyökeresen

eltérő mivolta miatt nem is értik, egyszersmind

félnek is tőle, tehát megkeresik, ki

lehet náluk jobb, és nem meghazudtolva

önmagukat, azonnal ki is irtják az élők világából.

Emlékezzünk csak vissza, mit is írt

Barroso úr Dr. Halász zsefnek a Szent

Korona jogrendjéről?

„A középkori vallásos Szent Koronára épülő

Európai Konföderáció tervezet a legveszélyesebb

szélsőség az európai civilizációra”

Ki kell mondani: MI NEM TARTO-

ZUNK IDE! Még akkor sem, ha ide tartozunk

pénzzel, méghozzá rengeteggel!

Az Unió első számú direktívájából talán

a személyek szabad áramlása az, ami megmaradhatna.

Bár, elnézve ezt a sok hazaáruló

senkiházit, aki első szóra, vagy talán

még azt sem megvárva rohan ki idegenbe,

hogy bemószerolja a saját hazáját – pedig

tudhatná, hogy az árulókra mindenütt a

legmostohább sors vár –, szóval lehet, hogy

ezen a területen sem ártana némi elővigyázatosság.

Ami pedig az áruk, javak és szolgáltatások

szabad áramlását illeti, a magam részéről – a

nemzeti piacok (és a kiesett vámbevételek)

védelmének érdekében – azonnal meg-

12 JÓ HA FIGYELÜNK!


szüntetném ezeket. De ez persze csak az én

magánvéleményem.

Úgy tűnik mást akar a nemzet és mást a

hatalom. A nép kimondhatja, a hatalom még

nem.

Varga Miska már be is jelentette, hogy

áprilisra tető alá kerülhet az IMF pénzről

szóló megállapodás. Akkor meg mi értelme

volt ennek az egésznek? Hát csak az, hogy

a jó népet megint bábuként mozgatták és

használták fel, ezúttal az európai politikai

sakktáblán. Az emberek azt hitték, a nemzetért

küzdő miniszterelnök mellett állnak ki,

miközben a kormányfő, aki kénytelen kelletlen

behódolt a kenyéradó gazdának, erőt

mutathatott fel. A nagy kérdés csupán az,

mire használja majd ezt az erőt?

A miniszterelnök a kamerák előtt köszöni

meg szépen, illedelmesen, ahogyan azt kell,

a nép egyszerű gyermekeinek kiállását szeretett

kormányuk és (kedves) vezetőjük

mellett. De valóban örül a miniszteri tárca

nélkül (hoppon) maradt médiamogul hívó

szavára azonnal utcára özönlő többszázezres

tömegnek? l jön neki egy potenciális konkurens,

aki médiapartneri viszonyban lévő

országos kereskedelmi televízió és napilap

tulajdonosa is egyben? S aki, mint a mellékelt

ábra mutatja, emberei és megfelelő

tömegkommunikáció révén hatalmas tömegeket

tud pillanatok alatt az utcára parancsolni?

Én nem hiszem.

Emlékszünk még a szép reményekkel

útjára induló polgári körök mozgalmára?

Amikor kezdett önjáróvá válni a dolog,

többé nem volt rá szükség. Szélnek is eresztették

őket. Meg tudná mondani hirtelen a

kedves Olvasó, mikor hallott utoljára a polgári

körökről?

Emlékszünk még a Lovas István vezette

legendás Sajtóklubra? Tudják, arra, amelyik

népszerűsége vetekedett a nagyságos

vezérlőfejedelemével? Nos, én még emlékszem

rá! Arra is, hogy a pécsváradi várban

egy gombostűt nem lehetett leejteni, mert

annyian voltak, amikor megérkezett a Sajtóklub.

A nagy kérdés most is az, ami akkor

volt. Szüksége van-e a Fidesznek, Orbán

Viktornak egy erős konkurensre a mozgósítási

versenyben? Emlékeznek még, mi történt

a legendés Sajtóklubbal? Lovas Istvánt

parkolópályára állították, Molnár Tamás

surányi remeteként éli munkás hétköznapjait,

Tóth Gy. László is eltűnt, mint az a bizonyos

szürke szamár abban a bizonyos ködben,

csak most, a vonulást elemző műsorba

hívták be szakértőként. Egyedül a Bayer-

Bencsik páros marad(hatot)t a képernyőn.

Kik is szervezték a mostani békemenetet?

Tán csak nem éppen a békeharc jegyében?

A szocializáció le sem tagadható!

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a

strasbourgi sajtótájékoztatóra! Lovas István

pedzegette a lényeget, és a miniszterelnök

tulajdonképpen nem válaszolt a kérdésére.

Egy esetleges EU-ból történő kilépést firtató

népszavazás kimenetelét, és az arra adott uniós

választ ma még nem ismerjük, természetesen,

de gyanítható, hogy az igazi botrány akkor

törne ki, ha ki kellene írni a referendumot, mert

könnyen lehet, hogy nem várt eredménnyel

zárulna és átfordulna a dolog. Ez csupán azért

érdekes, mert most már van egy parlamenti

párt, amelyik a kilépés ellen kampányolna és

ezt már nem lehet teljesen elhallgattatni, mint

annak idején a csatlakozást ellenzőket. A parlamenti

pártnak jár a pénz, a paripa, meg a fegyver!

Mecsoda különbség!

Ha mi megyünk – a dolgok jelenlegi állását

nézve – első körben egész biztosan jönnek

velünk a lengyelek, és az olaszok is. „Repül a

nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja hol áll

meg, kit hogyan talál meg?” Vagy valahogy így.

Mindeközben a baj igazi okozói, a hazánkat

végletekig eladósító, az embereket a

devizaalapú hitelezés felé terelő posztkommunista

utódpárt és szakadárjai osztják az

észt ezerrel, hogy hát akkor most mit is kéne

csinyáni! Csakis azt, amit ők csináltak! Nem

érdekes, hogy pont ennek köszönhetően

jutottunk idáig. Kényszerpályára löknek,

majd dogmatikus viszonyrendszerben, tehát

megkérdőjelezhetetlennek tüntetik fel az

adott berendezkedést, hogy még csak el se

gondolkodj azon, talán másként is lehetne, ne

adj isten úgy, hogy te is jól járj. Olyan nincs,

nem is lehet, mert nekik nem érdekük!

Szóval, drága Zsoca, van egy jó hírem,

meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?

A jó hír az, hogy „NEM LESZÜNK

GYARMAT!”

A rossz hír meg az, MERT MÁR AZOK

VAGYUNK!”

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

JÓ HA FIGYELÜNK! 13


SZORÍTSD, SZORÍTSD, EL NE ENGEDD!

Majd’ félmillió ember! Legalábbis a hivatalos

szervek hivatalos tömegbecslése alapján.

A miniszteri tárca nélkül (hoppon) maradt

nagyvállakozó szerint még ennél is többen

érezték szükségét annak, hogy utcára vonuljanak

egy fesztelen séta, no meg a kedvenc

hadvezérük által dirigált kompánia kedvéért.

Azért ez már valami! De valójában tisztában

vagyunk azzal, hogy mi is zajlik itt valójában

a szemünk nem láttára? Nem, valószínűleg

nem vagyunk. Igaz, a nagypolitikára, s

ezáltal havi törlesztőrészletünk nagyságára

alapvető befolyással bíró hatalmasságoknak

nem is érdekük a mi tisztánlátásunk. Ebben

kitűnő partnerük a mindenkori hazai politikai

osztály, oldaltól függetlenül.

Idézzünk egy rövid részt a kormányfő

szombati Békemenet megmozdulásról Facebookon

leadott videoüzenetéből:

„Köszönjük mindenkinek, aki részt vett

a megmozduláson, aki kiállt Magyarország

mellett, és aki bátorítást, biztatást adott a

számunkra és nekem személy szerint is, hogy

a következő hetekben jól végezhessük a munkánkat,

és eredményesen tárgyalhassunk az

Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel

is.

Sokat jelent, hogy tudjuk: mögöttünk,

velünk együtt az országért dolgozik, érez és

imádkozik sok százezer ember. Reméljük,

hogy a közös akaratnak meglesz az eredménye.

Reméljük, nemcsak mi, hanem a Békemenet

minden résztvevője erőt, önbizalmat meríthetett

ebből a találkozásból.”

Vajon mit ért a miniszterelnök jól végzett

munka alatt? Mi az ő munkájuk? A nemzet

érdekeit képviselni, vagy szép fokozatosan

visszahátrálni és elfogadni az EU diktátumait?

Nos, nincs egyszerű dolga a miniszterelnöknek,

ő is érzi, hogy egyszerre nem lehet

két lovat megülni, a borotva élen történő

táncolás pedig csak ideig-óráig működik.

Most a hatalmas tömegdemonstrációnak

köszönhetően kapott egy kis átmeneti

haladékot. Könnyen jött, könnyen megy,

tartja a régi mondás, hiszen sajtó- és médiabirodalom,

valamint véleményformáló

megmondóemberek révén ugyanilyen játszi

könnyedséggel utcára vihető máskor is a

nép. Elegendő csak annyit mondani, mutassuk

meg, hogy még mindig miénk az utca!

Számomra ugyanakkor kétségbeejtő,

hogy jól szituált értelmiségi körök annyira

elkeseredtek, hogy csak és kizárólag a levitézlett

politikai osztályban tudnak gondolkodni,

még kósza gondolat formájában

sem merül fel bennük, hogy itt lenne végre

az ideje a generáció-, politikai formáció és

paradigmaváltásnak. Magának a rendszer

megkérdőjelezésének lenne itt most már

végre az ideje, mégsem teszik.

Persze az is meglehet, hogy praktikussági

szempontokat helyeztek előtérbe és inkább

becsatlakoznak a pillanatnyilag nyerőnek

látszó csapathoz. Ezt látszik megerősíteni

Széles Gábor is:

„Az üzletember úgy látja, a demonstráció

alapján is látszik, hogy ha az IMF vagy

az Európai Unió megszorító intézkedéseket

ír elő, a kormány népszerűsége nem fog ebbe

beleroppanni. Egyértelmű, hogy megszorításokat

fognak előírni, de ezeket a kormány végre

tudja majd hajtani. Nem arról van szó, hogy

a jelenlegi gazdaságpolitikát fel kell adni, de

a kabinet nyugodtan folytathat pragmatikus

gazdaságpolitikát, mert az emberek ezt meg

fogják érteni.”

Forrás: Polgári Hírszemle

Ugye emlékszünk még?

Nem lesznek megszorítások! Most meg

kiderül, de mégis lesznek! Na ja, de nem

úgy, ahogy eddig vótak! Mecsoda különbség,

ugye?!

Nekünk eszünk ágában sem volt megszorítani,

no de hát az EU miatt ugye muszáj.

Igaz, hogy aszontuk, mi nem szorítunk meg,

mint a komcsik, akik ebbe végülis belebuktak,

de ahogy kormányra kerülve a magas

14 JÓ HA FIGYELÜNK!


üzemanyagár sem izgat bennünket (pedig

ezt is megígértük!), úgy a megszorítások

kérdésköre felett is hanyag eleganciával siklottunk

át.

A megszorítások – ahogyan az ebben az

országban már lenni szokott, természetesen!!!

– maradnak, csak máshogy címkézzük

fel őket, eztán majd kiigazítási lépéssorozatnak

fogják híni, vagy valami ilyesmi.

Mer’ ugye a kétharmad az bizony kőkeményen

kötelez!

Több százezren kivonultak a kormány

támogatására, az EU diktátumok ellen,

azok meg úgy tűnik szép csendben, lépésről

lépésre megvalósulnak. A kezdetben harcias

és vehemens, majd a jelzésértékű fejre koppintást

követően, de még a kiközösítéssel

felérő uniós sarokba állítás előtt higgadtságról,

józanságról és kellő szakszerűségről

tanúbizonyságot tévő államférfiúvá avanzsáló

miniszterelnök sűrű kompromisszumkészsége

és hajbókolásai közepette.

Sőt, egyúttal a pokolba vezető út

jószándékkal való kikövezésének jegyében

Orbán javasolni fogja a magyar parlamentnek,

hogy hazánk csatlakozzon a készülő

uniós pénzügyi paktumhoz. Megint jó előre

gondoskodnak az ország kényszerpályára

lökéséről. Futhatjuk itt a tiszteletköröket, de

csak mindig ugyanahhoz a ponthoz jutunk

vissza. A mi érdekünk az, hogy Magyarország

megbecsült tagja legyen az európai

közösségnek, mely most éppen Európai

Unió néven regnál, mert több előnye van

a kerítésen belüli létezésnek, mint az azon

kívülinek!

Érdekes módon, valahogy soha nem tudjuk

megtapasztalni az előnyöket! Ma már

elképzelhetetlen, hogy valamit önerőből

létre lehessen hozni, mindenhez pályázati

(értsd: külföldi) pénz kell. No és persze

szigorú előírások, hogyan költheted el!

Amellett, hogy egy tökig eladósított, ráadásul

iszonyat alulfizetett országban ez plusz

terheket ró a vállalkozásokra, egyben frusztrálja

is az embereket, mihaszna, pénzért

ácsingózó nép benyomását keltik bennük.

A sokszínűség nyújtotta versenyelőnyök

elvesznek a szabványosított uniformizálás

szürke egyen világában. Kvótákkal,

szabályozókkal fojtják meg az egészséges

versenyt, s minderre még nyomasztó erőfölénnyel

telepszik rá a multik zavartalanul

folytatott, sokszor megalázóan tönkretevő

terjeszkedése.

Erősebb kutya tevékenykedik tematika.

Mégis, ez a teljességgel szükségtelen,

fenntarthatatlan és a nemzetállamok számára

határtalan károkat okozó rendszer

foggal-körömmel ragaszkodik a világon

mindenütt megbukott neoliberális, azaz a

pénz szabadságát mindenek felettinek tartó

gazdasági berendezkedéshez. Dogmatikus,

azaz megkérdőjelezhetetlen alaptételként

szerepel ma is a fősodratú médiában mammon

világának istenítése. A HVG-n közölt

írásból egy rövid részlet:

Húzzatok vissza!

Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a

háttérhatalom és a zsidó nagytőke csak belekényszeríti

Magyarországot ebbe a hitelbe a

spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium

segítségével. Nyugodtan lehet spekulánsokban

vagy más mesebeli lényekben hinni, és

a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket

és gonosz manókat látni, mert az

interpretáció – legyen az a fideszes mondakörnek

megfelelő animikus világmagyarázat

vagy bármilyen más – teljesen lényegtelen. A

tény ettől még tény marad, hogy Brüsszel és

Washington az egyetlen barátaink, nincs más

aki jelenleg megtűrne minket a köreiben, és így

ők az egyetlenek akik hajlandók pénzt adni,

olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai

tüntetők spirituális vezére végigtarhálta Kinát,

Szaud-Arábiát és gyaníthatóan Oroszországot

is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha

ez csak egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum

elfogadásának, a megadásnak és igazodásnak

nincsen alternatívája. Minden más út magát

a szubjektumot, minket számol fel, méghozzá

nagyon gyorsan. Nincs olyan, hogy mással, és

nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy

csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington

barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől

és világnézettől függetlenül tény.

Forrás: http://re.blog.hu/

2012/01/21/huzzatok_vissza

JÓ HA FIGYELÜNK! 15


Ezzel a kis részlettel csupán azt szerettem

volna demonstrálni, mennyire hazug

és álságos a doktríner politizálás. Mindig

van másik út. A „nem lehet” a legkönnyebb,

legkényelmesebb fotöj-igazság. Fel sem kell

állnunk, nem kell bajlódnunk szellemi ellenlábasainkkal,

az meg, hogy esetleg igazuk

lehet, ki van zárva!

Vajon miért nem merül fel, miért nem

merülhet fel egyetlen esetben sem a közbeszéd

nagy nyilvánossága előtt az önállóan,

saját lábon történő megoldás alternatívája?

Miért nem lehet ezt még csak szóba hozni,

erről még csak beszélni sem? Talán azért,

mert azonnal kiderülne, hogy erre a jelnlegi

rendszerre az égadta világon semmi szükség

nincs! Kicsit olyan ez, mint a házasság,

amelyik olyan problémák kezelésére kitűnő

megoldás, amelyek házasság nélkül fel sem

merülnének! Bizony nagy igazság ez!

Nem tehetek róla, de megint Bogár prof

emlékezetes, nemzeti szocializmusról szóló

előadása jutott eszembe. Ugyan ez a helyzet

az Európai Unióval kapcsolatban is! El kell

hagyni ezt a játékteret, mert ez nem a mi

játékunk, ezt a játékot mi nem tudjuk nemhogy

jól, de sehogysem játszani! Mindaddig,

amíg ezen a játéktéren taszigálnak bennünket

a nálunknál hatalmasabbak, addig

nemhogy jó válaszok, de sok eseteben jó

kérdések sem születnek. Egész egyszerűen

azért nem, mert a mi gondolkodásunk gyökeresen

eltér a világot és Európát ma uraló,

a régiségben csak „áras”-nak nevezett népek

gondolkodásmódjától.

Még egy plusz adalék a fentiekhez a

Magyar Nemzet Online-ról:

„Meglepő: kik állnak a hitelminősítők

mögött?

A pénzügyi világ legbefolyásosabb személyei

állnak a három nagy hitelminősítő hátterében

– írja a Magyar Nemzet spanyol lapértesülésekre

hivatkozva.

Közvetett, sőt közvetlen kapcsolat létezik a

közismert üzletemberek és pénzügyi guruk –

például David Rockefeller, Bill Gates, Warren

Buffett és F. Marc Ladreit –, illetve a három

nagy hitelminősítő részvényesei között – erről

írt a héten a spanyol konzervatív ABC nevű

lap. A Moody’s és a Standard and Poor’s

mögött amerikai mogulok és érdekcsoportok

állnak, míg a piac 15 százalékát birtokló

Fitchben 60 százalékot birtokolnak franciák,

a fennmaradó részesedés szintén amerikaiak

kezében összpontosul.

Arról, hogy a három nagy hitelminősítő

ügynökség áll a globális, de főleg az uniós

pénzügyi és az államadósság-válság tartóssága

mögött, több nemzetközi lap is írt

már. Az ellenük hangoztatott egyik és viszszatérő

vád szerint 2008-ban „nem látták

előre” például a Lehman Brothers csődjét,

ahogy 2001 végén az Enronét sem: mindkét

óriáscég minősítése a legjobb volt a

csőd napján is.

Épp a fentiek miatt indult el német felvetésre

egy új európai hitelminősítő felállítása, amely

már idéntől megkezdhetné működését.”

Ennyit röviden a mesebeli lényekről!

De nehogy azt higgyék, hogy a másik

oldalon jobb a helyzet! Székely János püspök

a hazánkat érő támadások okairól írott

cikkéből egy rövid részlet:

„A hazánkat érő támadás oka azonban

nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket

Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek

felelősen élnie kellett azzal a kétharmados

többséggel, amellyel a választók a cselekvésre

felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget

alázattal, körültekintéssel kell hordoznia,

tettekre váltania. A külső támadásokat pedig

higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell

megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának

valuta tartaléka a jelen államadósságunk

csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a

jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat

finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az

ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az

erős ellenszélben is.”

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök

Forrás: Magyar Kurír

Előző írásomban a Békemenet egyik

szervezőjéről Bayer Zsoltról értekeztem

kicsikét bővebben. Nos, már Zsoca is

elkezdte pedzegetni a média nagy nyilvánossága

előtt, ugyan vajon mi a rossebér is

16 JÓ HA FIGYELÜNK!


nem lehet hozzányúlni szükség esetén az

MNB trezorjaiban pihenő majd’ 38 milliárd

euróra rúgó valutatartalékhoz? A kérdés

annál is inkább indokolt, mert Simor, meg

mások is siettek kijelenteni, hogy az a pénz

a trezorban van a legjobb helyen, szó sem

lehet arról, hogy felhasználják bármire is.

És itt téved az igen tisztelt segédpüspök

úr, mégpedig hatalmasat! Az a pénz ugyanis

– hiába nemzeti valutatartalék a neve, azt

ugye nem mondják mellé, hogy melyik

nemzeté – nem a magyarok számára pihen

és kamatozik ott, hanem az európai uniós

tagállamok központi bankjai által elhelyezett

összegek kamatos kamat profitjának

kitermelése végett. Ezért kell hazánknak

rendületlenül továbbhaladnia az eladósodás

megkezdett (majdnem azt írtam lenini)

útján. Lehetne ott bármekkora összeg, az

nem arra szolgál, hogy szükség esetén hozzá

lehessen nyúlni.

Az elnevezésen se csodálkozzon senki,

a jegybank nevében is benne van, hogy

Magyar, meg hogy Nemzeti, ‚oszt ugye...

Már az is történelmi jelentőségű győzelemmel

érne fel, ha azt el lehetne érni, hogy

a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke

mégiscsak a magyar alaptörvényre esküdjön

fel. Az első csatát elvesztettük, nem lesz

összevonva a bank és a felügyelet.

Ki állja a cehhet? Kinek a cehhét kell

állni? Ezek az igazán döntőfontosságú kérdések,

minden e körül forog, a melegek, a

bírák meg a többi, csak járulékos apróságok,

hullajtottak egy pár morzsát a talpnyalók

hadának, de ha ezekben engednie kell az

uniónak, akkor sincs nagy baj. A kassza kulcsa

náluk van, a pénztáros kinevezéséhez az

ő hozzájárulásuk kell, és ez a lényeg! Ez mindent

überel.

Legalább ennyire megdöbbentő volt

számomra a Magyar Hírlap kitűnő tollú

publicistájának Sinkovics Ferencnek Utazás

a jövőbe című írása. Idézzünk ebből is egy

rövid részletet:

Arról a médiáról van szó, amely már jóval a

Békemenet napja előtt híresztelni kezdte, hogy

valójában a Fidesz szervezi a demonstrációt.

Ez a média ugyanis abban bízott, hogy a kormánypárttal

szembeni csalódottság miatt csak

néhány ezer ember lézeng majd szombaton a

Hősök terén.

Nem így lett. Azért nem, mert a menet

Magyarországról, a magyar nemzet függetlenségéről

és önrendelkezéséről szólt. kérdés,

hogy mit tanultak mindebből a jobboldali pártok

és politikusaik. Nagyon úgy néz ki ugyanis,

hogy a magyar közvélemény nem csak elvárja,

ki is kényszeríti majd azt a pártharcokon és

belső palotaforradalmakon, platformozásokon

túllépő politizálást, ami csak a nemzeti érdekek

védelmét fogadja el mint magasabb rendű

célt. Ma még ez nagyon naivan hangzik. Már

csak azért is, mert van valami bántó önteltség a

jelenlegi magyar politikai vertikumban, a csalhatatlanság

önteltsége, és a meggyőződés, hogy

maradhat minden a régiben. Szavazgatunk,

nyilatkozgatunk, mutat bennünket a tévé…

Persze eltájolták magukat az uniós meg a

hazai liberális korifeusok, valamint a mögöttük

álló pénzügyi központok is. A Békemenet

hideg zuhany volt számukra. Brüsszel már ott

tart, hogy nyíltan bejelentette, be fog avatkozni

a magyar belügyekbe a hazai ellenzék erőteljes

külső támogatásával. Ugye el tudjuk képzelni

azt a támogatást, amelyben nemcsak a zsákokkal

mért pénz lesz jelen, de a nyugati média,

a banki spekuláció, a gazdasági zsarolás, valamint

sok-sok professzio nális titkosszolgálat is.

Innen nézve érthető talán a legjobban, miért

vonult most az utcára ötszázezer magyar.

Sinkovics Ferenc

Nehogy bennünket érjen hidegzuhany,

kedves Ferenc! Nehogy azzal kelljen szembesülnünk,

hogy maga a hivatalban lévő

„magyar” kormány az, amelyik önként és

dalolva hajtja a fejét a nyaktiló alá!

Bármennyire is fájó, de a hatalmas

demonstráció nem a magyar nemzet függetlenségéről

és önrendelkezéséről szólt, az

ugyanis már jó ideje, de legalábbis a Lisszaboni

Szerződés nevű dokumentum sajátos

formában történő aláírása óta, egész egyszerűen

nem létezik. Ugyanis ha létezne, akkor

az Európai Unió nem tehetné meg, amit

most megtesz velünk, és ez ellen való lázadozás

címén sem lenne szükség hatalmas

tömegdemonstrációk szervezésére.

Sokkal inkább valamiféle a múltból

átmentett személyi kultusznak lehettünk

inkább a tanúi. A nép ösztönösen érzi, hogy

rossz irányba mennek a dolgok. Karizmatikus

vezető jelenleg egy olyan van, akit

isteníteni lehet. A másik kétségbeesetten

kepectet, hogy visszakapaszkodjon, most

legutóbb épp a miskolci Avas lakótelep valamelyik

paneljába költözött be egy családhoz

imídzsépítés céljából. Most kiderül, a marketingstratégia

és a médiakampány képes-e

arra, hogy felülírja a valóságot, egy ilyen

könnyed hangvételű „valóságshow”-val el

lehet-e feljtetni, hogy szembehazudott egy

egész nemzetet?

Visszatérve az istenítésre. A proletárdiktatúra

hivatalos véget érése óta még nem

telt el annyi idő, hogy a nép – a Nemzet már

igen, de a nép még – nem jött rá arra, hogy

nem muszáj ám állandóan a levitézlettek,

a megbukottak, a hazugok, a senki által fel

nem hatalmazottak közül választani újra és

újra, vannak itt rajtuk kívül mások is, mégpedig

szém számmal, akikkel a Haza sokkal

előrébb juthatna. De mivel – ahogyan azt

fentebb már megtudhattuk a neoliberális

véleményformálótól – számunkra egyedül

és kizárólag csak a Káin és Ábel létezésforma

lehet üdvözítő, nem tudunk, nem akarunk

másban gondolkodni, mi több, nem is tudjuk

elképzelni, hogy másként is lehet. Az meg

aztán már egyenesen az eretnekség kategóriájába

tartozik, hogy a másként jobb is lehet,

mint az ekként. „Nincs olyan, hogy mással, és

nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy

csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington

barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől

és világnézettől függetlenül tény.”

Játékszerként használják a tudatlan pórnépet

a világ sorsát irányító hatalmasságok a

maguk gátlástalanul precíz lélektelenségével.

A pénz eszközből céllá előléptetett helytelen

értelmezésével szabad kezet adtak mammonnak.

Kiüresedett szólampuffogtatások

közepette teszik tönkre az emberi kapcsolatok

gyönyörű világát, s végeredményként

már csak afölött polemizálunk, hogy melyik

Magyarországban élnek többen, miközben

teli torokból kellene üvöltenünk, hogy a

Hazánkból csak egy van, és az mindenkié!

A magam részéről csak annyit mondanék,

olyan barátot válasszunk, akinek megértjük

a szavát, ha hozzánk szól!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

JÓ HA FIGYELÜNK! 17


MÉG EGYSZER: „ZSOCA, MÁR AZOK VAGYUNK!”

Köszönettel az „1 öntudatos pécsi polgárnak”

Lényeglátó írás! Telitalálat! (http://internetfigyelo.wordpress.

com/2012/01/25/zsoca-mar-azok-vagyunk-avagy-vergodoagonia-a-politikailag-korrekt-beszed-hatalmi-beidegzodesei/

)

Nem tudom megállni, hogy ne fűzzek néhány gondolatot hozzá.

A 90-es évek legelején mondtam az akkor 20 év körüli gyerekeimnek,

hogy a rendszerváltást csak az ő gyerekeik fogják megélni, mert

ahhoz nem elég, ha az őskommunisták kipusztulnak, kénytelenek

leszünk megvárni a posztkommunisták kihalását is. Azóta is állítom:

érdemi fordulat csak az un. rendszerváltó elit végleges eltűnése után

fog megkezdődni, ha valamennyi rendszerváltó párt „teljesen és

maradéktalanul” – hogy az egyik kedvenc kádári szófordulattal éljek

– eltűnik a süllyesztőben. Remélem, hogy az MSZP-SZDSZ néven

magát átmentő csoport már gyógyíthatatlanul agonizál. Bízom,

hogy a Fidesz-KDNP nevű is hamarosan követni fogja.

Orbán nagyon szereti az őt ünneplő tömeget, de fél a gondolkodóktól,

azoktól, akik nem csak őt hallgatni és viktorozni mennek ki

az utcára, hanem tenni is akarnak. Fél a népakarattól, ezért bújik a

„kékcédulás” EU szavazás fedezéke mögé. , hogy nem azt mondta

az EU-ról, hogy „a nép így akarta s megalkotta így”. (A fiatalok kedvéért:

ez a szovjet himnusznak egyik sora volt, azé az országé, amely

a világ valaha volt legeslegeslegdemokratikusabb, néphatalmi államának

hirdette magát, éppen, mint az EU.)

Ennek ellenére a legteljesebb egyetértéssel, már-már meghatottan

hallgattam a Strassburgban elmondott szavait: „… a mi eszméink

keresztények, az egyéni felelősségre épülnek, a nemzeti érzést fontosnak

tartjuk és pozitívnak, és a családot tekintjük a jövő alapjának.”

Ez igen! Ezt szeretem hallani. Az egyéni felelősség túlhangsúlyozása

ugyan kissé hamis, hiszen a nemzeti érzés nem ér semmit, ha

tetté nem válik a kollektív felelősségvállalásban, de ennek ellenére

ilyet a gyurcsányiták sosem mondtak volna. Ha ravaszkodásból szerettek

is volna, nem mertek volna.

„… én személy szerint Schumannak azt az álláspontját vallom,

hogy az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

Bölcs és bátor kijelentés, különösen az un. „európai” környezetben,

de itt már sántít valami. Valóban, vagy keresztény lesz, vagy nem lesz

keresztény. Más lehetőség logikailag nincs. Schumann azonban nem

mondhatott ilyen hülyeséget. Orbán, szegénykém, nem vette észre,

hogy ez a mondat, ami a beszédének az írott változatában olvasható

a honlapján, kétértelmű. A helyes fordítás: „...az európai demokrácia

vagy keresztény lesz, vagy megsemmisül.” Schumannak igaza lett: már

vége van. Mert az EU nem demokrácia, és nem európai. Államformája

„biztos(komisszár)diktatúra”, kultúrája multikulti, azaz nincs.

Sajnos, a maradék rokonszenvem is elszállt ennél a mondatnál:

„… az előző alkotmány nem védte meg a polgári szabadságjogokat,

mert a rendőri önkénnyel szemben nem védte meg a civileket ...”

És te mit tettél értük, Orbán? Mennyivel voltál jobb náluk,

mikor csak lapítottál, mint sz.. a fűben. Ha „vétkesek közt cinkos,

aki néma”, akkor te cinkos voltál. Hogy mersz akkor vádolni? Hogy

ezt a fél mondatot elmondhattad Strassburgban, azt kizárólag Gaudi

Nagy Tamásnak, Morvai Krisztinának és még sok olyan jogásznak

köszönheted, akik nem csak jobban tudják nálad, hogy mi a jog,

hanem még tisztességesek is. Ha ők nem tárták volna fel a jogsértéseket,

te nem beszélhettél volna róluk. Amikor ők erről beszéltek

az EU-ban, a te fidesznyikeid ott is hallgattak. Még csak melléjük

sem álltak. Hallgatásukkal elhatárolódtak tőlük, azaz „ráutaló magtartással”

hazudtolták meg őket. Te ennek ellenére nem köszönetet

mondasz nekik, hanem szélsőségezed őket. Az eredményeiket meg

kisajátítod. Úgy hallottam, mintha más csúcsember is élne ilyen

módszerekkel a környezetedben. Szégyelld magad!

De ez még nem volt elég. A végén csattan az ostor. Most jön a

„Nagy Bumm!”: „és megengedte, hogy paramilitáris szervezetek kisebbségi

csoportokat félelemben tartsanak.”

Ez már kiverte nálam a biztosítékot.

Hát nem bírod ki hazudozás nélkül? Vagy már az előző mondataid

is ennyire hazugok voltak?

Ott voltam, ezért emlékszem, hogy annak idején mit mondtál a Hősök

terén: „Elvették a gyerekkorunkat, elvették a fiatalságunkat...!” Nekem,

Orbán, nem csak a gyerek- és fiatalkoromat vették el, de a férfikoromat is.

Utána te, a rendszerváltó elvtársaiddal együtt, elvetted az öregkoromat,

az „egyenruhás bűnözés” törvényeddel pedig elvetted annak a bizonyosságát

is, hogy békében, természetes halállal fogom végezni az életemet,

hogy nem az otthonomban fognak agyonverni nyugdíjfizetés után, mint

annyi más kortársamat. Alkotmányba foglaltátok az önvédelemhez való

jogot, de mint hallom, ha harcképtelenné is tudnám tenni a saját lakásomban

a támadómat, de a tárgyaláson kiderül, hogy a késem pengéje 2

cm-rel hosszabb volt mint a betörőé, akkor már „aránytalan védekezés”

miatt én mehetek a sittre. Vagy esetleg azért, mert emberi méltóságában

alázom meg a szamurájkardos támadót, ha nem polkorrekt párbajtőrrel,

hanem szélsőséges disznóölő késsel szúrom meg. Hiszen „ráutaló magatartással”

a közösség tudomására hoztam, hogy disznónak, azaz alacsonyabb

rendűnek tartom őt, tehát rasszista vagyok. Le velem! Életellenes

és hazug neoliberális ideológiád alapzatán ugyanúgy felszámolod a

közbiztonságot, mint ahogy eljátszottad és tönkretetted Magyarország

önvédelmi képességét, amikor kiharcoltátok a sorozott hadsereg felszámolását.

Azét a hadseregét, amely – akármilyen messze is volt egy igazi

nemzeti hadseregtől – mégis hathatósabban nevelte társadalmi beilleszkedésre,

rendre és fegyelemre a cigány fiatalságot, mint amit a te debilis

romastratégiád valaha is el fog érni. Tehát bűnrészes vagy abban, hogy a

cigányprobléma idáig fajult. Ezen túlmenően a nem cigány fiatalok fizikai

állapotát is kedvezően befolyásolta volna a szolgálat.

Ne hidd, hogy Gyurcsány hülye. Ő már felismerte, hogy a cigányoktól

félő magyarok többen vannak, mint a te támaszaid, a cigányok,

tehát népesebb szavazóbázist képeznek. Morvai-epigonként el

is ment Miskolcra, de csak jópofizni. Kezelni ő ugyanúgy nem tudja

a kérdést, mint te. Ha volna honvédségünk, a munkanélküli, lézengő

fiatalok száma is kisebb volna, árvíz és egyéb veszélyhelyzet esetén

tudtál volna kiket mozgósítani és ráadásul minden egyéb megoldásnál

olcsóbban. Két évvel ezelőtt a honvédség segítségével megelőzhető

lett volna a borsodi árvíz is. De te ezt sem érted fel ésszel. Akkor most

mit várhatok tőled? A hadseregünkkel (ha még a miénk) – nem a honvédségünkkel,

mert azt felszámoltad, noha még honvédségnek, meg a

„szabadság erejének” hazudjátok – most Afganisztánban és Irakban,

meg mit tudom én hol, ahol semmi keresnivalónk sincs, a „szabadság

erejével” egy szabad nép leigázásában közreműködve „véded a határainkat”.

Az iskolákat nem tudod fűteni, de az afganisztáni népirtásra

van pénzed. És változatlan sebességgel folyik a Kádár által megkezdett

hazai népirtás is. Nemeskürti írta a „Requiem egy hadseregért”-ben,

hogy magyar katona még sosem harcolt a hazájától olyan távol, mint a

Don kanyarban. Te az afganisztáni és iraki kalandorsággal történelmi

csúcsot döntesz. De ne légy büszke rá! Megisszuk még ennek a levét.

Én, mint magyar ember, helyetted is szégyellem.

Mindezek ellenére: Amit én elmondtam, azt az EU-ban nem tudják,

ezért mégis örültem a beszédednek. 20 éve egyetlen hasonlót

sem hallottam. Ha a beszédeid és a tetteid, a beszédeid és a valóság

között nem volna ekkora a távolság, talán még némi reményt is

ébresztett volna bennem. De így nem sikerült elveszítenem a csüggedésemet,

euro- és fidesz-szkepszisem pedig erősödött. Meg kell

buknotok. Meg is fogtok.

Csöröge, aki olykor Röcsöge

18 JÓ HA FIGYELÜNK!


JÓ HA FIGYELÜNK! 19


GYURCSÁNYÉK RENDSZERVISSZAVÁLTÁSRA

KÉSZÜLNEK

Arról van szó, hogy vissza akarják terelni a problémát bal és jobb oldal harcára!

Első pártkongresszusát tartja a hétvégén a

Demokratikus Koalíció (DK) a budapesti

Syma-csarnokban. A Gyurcsány Ferenc

volt miniszterelnök által irányított szervezet

tagjai a párttá alakulási folyamat egyik

végső állomásaként a gazdálkodási és etikai

szabályokat fogják többek között elfogadni.

Gyurcsányék szerint Orbán a gazdasági kérdésekben

meg fog hajolni a kényszerek előtt

Előbbiben a Népszabadság forrásai szerint

az az újító kitétel is szerepelni fog, hogy a

DK-nak minden hónapban el kell számolnia

a közpénzek – egészen pontosan a parlamenti

képviselők után kapott 5-6 millió forint –

tételes felhasználásával, és ezt az elszámolást

nyilvánosságra is hozzák. A kongresszuson

elindítanak egy programalkotási folyamatot

is: a három fő területen (közjogi/alkotmányos

rendszer, gazdaságpolitika, társadalompolitika)

megfogalmazott alapvetések egy

részét az elmúlt napok összevont elnökségi

ülésén már megtárgyalta a DK vezérkara.

Gyurcsányék hangsúlyozzák, hogy meg kell

kezdeni az ellenzéki oldal programalkotását,

amely már most megfogalmazza az Orbánrendszer

utáni időszak teendőit.

Forrásaink szerint egyik legfőbb célkitűzésük

az, hogy egyetlen közjogi aktussal állítsák

vissza a 1989-es alkotmányosságot, pontosabban

a 2010 áprilisában hatályos alkotmányt

és az akkori kétharmados törvényeket.

Minden olyan alkotmányosságot érintő

törvényt, amelyet „egypárti módon” hoztak

meg, hatályon kívül akarnak helyezni. Álláspontjuk

szerint a „rendszervisszaváltáshoz”

nem feltétlenül szükséges a majdani ellenzék

támogatása, a régi-új alaptörvény módosításához,

átírásához viszont mindenképpen

a kormánypártoknál szélesebb egyetértésre

kell majd jutni. Hiszen a kétharmad nem

matematikai kívánalom – hangsúlyozzák.

A gazdaságpolitikai kérdésekben

Gyurcsányék abból indulnak ki, hogy Orbán

„meg fog hajolni a kényszerek előtt”, és a következő

években – a jelenlegi kormányfő eredeti

szándékától eltérve – fenntartható költségvetési

pályára áll a gazdaság. A DK elnöksége

szerint 2014 utánra ezzel együtt sem lehet

adócsökkentést ígérni. Sőt, a magas jövedelműek

körében (havi 500-800 ezer forint felett

keresők) érdemi többletterhet jelentő második

adókulcsot vezetnének be, az 50 millió forint

feletti ingatlanokra vagyonadót, a 20 millió

feletti örökségekre pedig illetéket vetnének ki.

Ez számításaik szerint évente legalább 200 milliárdos

bevételt jelenthetne. Kell is majd a pénz,

a fejlesztéspolitikában ugyanis a DK prioritásként

kezelné a közösségi közlekedés rendszerének

rendbetételét, amelyre – „ha tetszik, ha

nem” – százmilliárdokat kellene költeni.

Ami a társadalompolitikát illeti, a DKelnökség

az egészségügy és a környezetvédelem

témakörét még nem tudta megfelelően

átbeszélni, de az oktatás, a nyugdíj és a szociális

ellátás ügyében már konkrét elképzeléseik

vannak. „Antihoffmannizmus” – így foglalható

össze az, amit az oktatásban tennének

kormányra kerülés esetén. A közoktatásban

garantálni kívánják, hogy nem lehet több

egyházi iskola egy településen, mint ahány

állami. Vagyis, ahol csak egyetlen iskola van,

az semmiképpen sem lehet egyházi fenntartásban.

Ehhez a DK szerint szükség esetén

felül kell vizsgálni, extrém esetben akár fel is

kell mondani az érvényes vatikáni szerződést.

Meg kell szüntetni azt a jelenlegi állapotot,

hogy az egyházi fenntartású iskolák több

költségvetési pénzhez jutnak, mint az állami

vagy önkormányzatiak. Gyurcsányék álláspontja

szerint a hittan és az erkölcstan sem

lehet kötelező, csupán fakultatív tantárgy.

(... és a többi bla-bla...)

A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓNAK

3400 regisztrált tagja van és további 400 belépési

kérelem elbírálása van még folyamatban.

Többségük korábban nem volt tagja egyetlen

pártnak vagy szövetségnek sem.

Megjegyzés: Arról van szó, hogy vissza

akarják terelni a problémát bal és jobb oldal

harcára! Mind Fidesz, mind Mszp oldalról! Ne

dőljünk be nekik! Sürgősen vissza kell térni a

Szakrális Királyságba a Szent Korona Alkotmány

jogfolytonosságának helyreállításával!!!

A sztálini rabló-kommunista törvénykezés

illegitim, jogunk van ellenállni és rendet

tenni végre!

Emberek! eljött az időnk!

Forrás: Népszabadság

ANGELA MERKEL ÚJRAGONDOLNÁ AZ EURÓÖVEZETET

Az európai gazdaság újraértékelését sürgette a davosi Világgazdasági Fórum megnyitóján Angela Merkel német kancellár. Ismételten hitet tett az euró

mellett, de óvott attól, hogy olyan ígéreteket tegyen az unió a közös valuta megóvása érdekében, amelyeket később nem tudnak teljesíteni. Az eszmecsere

központjában ezúttal a 20. századi kapitalista modellnek az újragondolása áll. Az üzleti és a politikai élet vezetői szerint ugyanis a múlt századi kapitalizmus

már nem tud megfelelni a 21. század kihívásainak. A Microsoft alapítója, Bill Gates ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy ez a kapitalizmus soha

nem látott felvirágzást hozott az emberiségnek. A legfontosabb kihívások között a szakemberek a munkahelyek teremtését és a növekedés felgyorsítását

emlegették. A 20. század közepén még mindössze 2,5 milliárdnyi lakosságú bolygónkon a népesség ennek a századnak a közepére ugyanis több mint a

háromszorosára nő.

20 JÓ HA FIGYELÜNK!


JÓ HA FIGYELÜNK! 21


JELENETEK A KISSZOBÁBÓL

Fáradtan lehajtottam a laptop tetejét, megdörzsöltem

a szememet, és belebújtam

házipapucsomba. Elalvás előtt mindig vetek

egy pillantást a gyerekre, belopóztam hát a

kisszobába, és megálltam az ágy mellett.

Borzalmas érzésem támadt: mintha nem

ketten lennénk. A matracra pillantottam,

és valóban: ott feküdt egy férfi, hosszú lába

lelógott, és hangosan horkolt, még szerencse,

hogy nem ébredt fel az egész ház.

Mobiltelefonommal belevilágítottam az

arcába. Úristen.

Gyurcsány Ferenc feküdt a kisszobában.

Néhány perc múlva már a konyhában

ültünk. Feri nagyon készséges volt, elmosogatott

szó nélkül, majd letelepedett velem szemben, és halkan,

nagyon empatikusan megkérdezett:

– Hogy élnek? Minden rendben?

– Nem mondhatnám – válaszoltam eltűnődve. – Éppen most

próbáljuk kidugni a fejünket a trágyadombból, amit volt szíves az

országra örökíteni.

– Poloskák vannak?

– Nem jellemző. Patkányok annál inkább.

– Értem – hajtotta le a fejét Ferenc, láthatóan megrázták a hallottak

–, Istenemre mondom, ezt nem hagyhatjuk! Rágcsálók, szenvedés,

nélkülözés mindenütt! Mielőtt elzavartak a miskolci Avas-lakótelepről,

az ottani demokraták ugyanezt panaszolták nekem.

Most én hajtottam le a fejem. Arra gondoltam, hogy vajon nálunk

is négy napot tölt el a kisszobában, vagy teljesen kitelel, és csak a

hóvirágok jelzik majd távozását.

– Tudja, barátom – emelte fel bagolytekintetét Ferenc –, végigjárjuk

az országot, érdeklődünk, feljegyezzük a panaszokat. Kritikusan

jegyzem meg, az Önök utcájában sem fenékig tejfel az élet. Vadai

Ági az imént SMS-ben értesített, hogy a szomszédban szállt meg, és

képzelje, II. János Pál képe lóg a falon. Tudott erről?

Hirtelen vádló tekintettel méregetett. Tisztára úgy nézett ki, mint

egy begőzölt KISZ-vezető a pécsi diákmenzán.

Hadd kérdezzek inkább én – vettem át a kezdeményezést, és

oroszhegyi szilvapálinkát töltöttem a poharába, amit persze sajnáltam,

de mit tegyek, jó házigazda vagyok. – Egyáltalán találkozott élő

emberrel a mostani turnén?

– Hogyne. Éppen ideje volt annyi elzártságban töltött év után. Találkoztam

demokratákkal, alapszervezeti tagokkal, a köztársaság barátaival.

– Másokkal nem?

– De igen – felelte Ferenc, és kissé megremegett

a keze. – Hallottam és tapasztaltam,

hogy nem mindenki szeret. Hallottam,

hogy csúnyákat kiabálnak. tÉs esküszöm,

barátom, hallottam, hogy a pokolba kívánnak

azok, akiket meg akartam oltalmazni az

őszödi igazságbeszéddel.

Ferenc kiment a kamrába egy almáért.

Közben arra gondoltam, az el lenségemnek

sem kívánom, amit én átéltem: Gyurcsány

már a spájz ban van.

– Most beszéljük meg az evakuálás részleteit

– javasoltam halkan. – Csak nem

gondolja, hogy ép bőrrel megússza, ha

felismerik? Mindazonáltal ne féljen, a magyar ember gáláns fajta,

mindig elbújtatja, aki oltalomért kopogtat az ajtaján. Azt javaslom,

burkolja a testét Magyar Hírlapokba, úgy biztosan elmarad a megruházás.

– Vajon rám szavaznak majd az itteniek, ha megteszem? – gyulladt

ki a mohó fény éjszakai vendégem szemében. – Gréczy mindig

azt mondja, jobbról is hoznunk kell szavazókat. Gondolja, hogy

értem is kimenne félmillió ember az utcára?

Nagyobb volt a baj, mint először gondoltam. Ferenc alighanem

meghűlt, nem is olyan enyhék ezek a januári éjszakák.

– Kérem, őrizze meg a nyugalmát – mondtam, és lassan felálltam

a székről.

Felébresztettem a feleségemet, és röviden beszámoltam a helyzetről.

Elmondtam, hogy Gyurcsány Ferencet ott találtam a kisszobában,

vázoltam beszélgetésünket, és kifejeztem aggodalmamat

egészségi állapotát illetően.

– Neked teljesen elment az eszed? – meredt rám az asszony. – Gyurcsány

a kisszobában? És te még pálinkával kínálod? Ezért dolgozok,

robotolok, ezért áldoztam fel a legszebb éveimet? Menj vissza, mondd

meg neki, hogy kívül tágasabb, és szondázgassa éjjel Hunvaldékat,

nekünk hagyjon békét.

Amikor visszamentem, Ferencet már nem találtam ott. Ahogyan

jött, úgy távozott: az ablakon keresztül. Holnap talán a kedves olvasóhoz

ko pogtat be.

Kérem, fogadják előéletéhez és munkásságához méltó módon.

Szentesi Zöldi László

22 JÓ HA FIGYELÜNK!


BOLGÁR ÚR MÁR MEGMONDTA:

A LEGJOBB NYER

Sajátos amnézia

Exkluzív felvétel került az Echo Televízió

birtokába, amelyen a Klubrádió „elnémítása”

ellen demonstráló Bolgár György

újságíró kijelenti: az kap rádiófrekvenciát,

aki a legjobb feltételeket ajánlja. A Megbeszéljük

című műsor 2009. október 28-i

adásában Bolgár így fogalmazott: „Milyen

alapon döntenek arról, hogy ki működtesse

a rádiót, kapja meg a frekvenciát? Az egy

verseny kérdése, nem lehet azt mondani,

hogy Danubius és Sláger, illetve a tulajdonosok

jól csinálták, ezért örökre az övék. Nem,

ki van írva, hogy ennyi évre kapják meg, s

utána egy pályázatot hirdettünk, aki a legtöbbet

ajánlja, s a legjobb feltételeket, azét

fogjuk elfogadni.” Pályázatában a Klubrádió

csupán 0,4 százalékos pluszvállalást tett a

kikiáltási ár fölé, míg a nyertes 40 százalékot

ajánlott. Az Európai Bizottság Klubrádió

mellett kardoskodó alelnökének munkacsoportja

eközben elítélte a magyar médiaszabályozást

Brüsszelben.

A dolog szépséghibája, hogy egy tudományosnak

nehezen, inkább politikainak

minősíthető dokumentum alapján mondta

ki azt a médiaügyi munkacsoport, hogy a

többi uniós országnál több korlátozó elemet

lát a magyar médiaszabályozásban. Tegnapi

ülésén a Neelie Kroes, az Európai Bizottság

(EB) alelnöke által felállított testület csak a

Közép-európai Egyetem (CEU) médiaközpontja

által készített, más uniós országok

szakértőinek bevonásával készített elemzést

tekintette át. Mint arról korábban beszámoltunk,

a CEU-tanulmány módszertani különlegessége

– amely a dolgozat tudományosságát

eleve megkérdőjelezi – az, hogy csupán a

magyar kormány tagjainak a médiatörvényt

érintő egyes külföldi hivatkozásaira épített,

és azokat vetette össze az adott ország szabályozásával.

Noha a dokumentum kimondja,

hogy több vitatott elem megtalálható más

országok szabályozásában, végkövetkeztetése

mégis az, hogy a magyar szabályozás

„példátlan” Európában.

Mindezek ismeretében nem meglepő,

hogy tegnap a Vaira Vike-Freiberga volt lett

államfő vezette munkacsoport azt állapította

meg: a jogszabálycsomag összességét

tekintve a magyarországi médiaszabályozásban

több a korlátozás, mint bármely más

európai uniós országban. A magyar és az

olasz helyzet mellett a franciákról is szó esett

a tegnapi ülésen, mert Vike-Freiberga szerint

a magyar hatóságok joggal hivatkoztak

Franciaországra, ahol a köztársasági elnök

nevezi ki az állami televízió vezetőjét. Vike-

Freiberga reményét fejezte ki, hogy ez az

eljárás senki előtt nem számít példamutatónak.

Hozzátette, munkacsoportja nem bíróság

és nem is rendőrség, ők csupán „gondolatok

generálói”. Azt is közölte, nyitottak

Brüsszelen kívüli, akár budapesti találkozókra

is. Ennek azonban ellentmond, hogy

bár a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság

már többször felajánlotta segítségét, szakértői

anyagát, és azt kérte, ha a magyar médiaszabályozást

tárgyalja a testület, érintettként

őket is hallgassák meg, még csak válaszra

sem méltatták őket.

A Klubrádiót viszont támogatásáról biztosította

Neelie Kroes, aki még kedden találkozott

Arató Andrással, a rádió elnökével.

Kroes a találkozó után azt mondta, továbbra

is arra ösztökéli a magyar kormányt, hogy

„demokratikus módon cselekedjen”. Kiricsi

Karola, a Médiatanács szóvivője szerint az

EB éppen a demokratikus módot „dobta

sutba” azzal, hogy egyoldalúan tájékozódott,

és a munkacsoport nem hallgatta meg

a médiahatóságot.

Pintér Balázs

JÓ HA FIGYELÜNK! 23


ÓVATLAN ORBÁNTALANÍTÁS...!?

A Magyarország, a magyar kormány és legfőképpen

az Orbán Viktor miniszterelnök

elleni támadássorozat kritikus pontjához

érkezett.

Ezt talán a legegyértelműbben az Economist

egyik írása fejezi ki, amely nemes egyszerűséggel

így fogalmaz: „Mr. Orbán seems

increasingly out of touch. His future will

likely be decided not in the gilded corridors

of the Hungarian parliament, but in Brussels

and Washington DC.” Vagy is: Orbán Viktor

a partvonalon kívülre került, sorsa nem a

magyar parlamentben, hanem Brüsszelben

és Washingtonban fog eldőlni.

Nos, ez valóban tiszta beszéd. A világ

legtekintélyesebb globális orgánumainak

egyike tehát világossá teszi, hogy – ha még

bárkinek kételyei lettek volna ezzel kapcsolatban

– a globális hatalmi rendszer számára

tökéletesen érdektelen, hogy a magyar

választó hogyan vélekedik Orbán Viktor

sorsát illetően, mert az nem itt, hanem a

birodalmi központokban dől el.

Minden rosszban van valami jó, s ebben

a most kavargó „rosszban” az a jó, hogy legalább

eloszlat minden illúziót a nyugatias

demokrácia működési mechanizmusait

illetően. Vagyis egyértelművé teszi, hogy a

„demokrácia” csak addig „működik”, amíg

az érintettek ugyanazt gondolják és akarják,

amit a globális hatalmi központok.

Probléma akkor van, ha véletlenül nem azt

akarják, akkor viszont először figyelmeztetés

van, aztán fegyelmezés, aztán, ha ez sem

használ, akkor felszámolás. Orbán Viktor

sorsa most éppen ebbe az irányba látszik

fordulni.

Tegyük fel a kérdést, hogy miért! Válaszhoz

úgy juthatunk, ha kicsit szélesebb történelmi

horizonton próbáljuk megvizsgálni

a kérdést. Orbán Viktor már a választások

másnapján arról beszélt, hogy ami zajlik, az

forradalom és szabadságharc, így az 1848-

cal és 1956-tal való összevetés önként adódik.

Mindkét esetben először azt hitte a

magyarság, hogy egy új és jobb kormány

megoldást hoz. Ám mindkét alkalommal

kiderült, hogy a „rendszer” megváltoztatása

nélkül az új kormány is tehetetlen.

Amikor viszont nekiláttunk a rendszer

átalakításának, forradalmunkat vérbe fojtotta

és mindkét forradalom miniszterelnökét

kivégeztette a birodalom. Annak

ellenére, hogy mindkét személy, Batthyányi

Lajos és Nagy Imre egyaránt a birodalom

leghűségesebb híve és kiszolgálója volt egész

addigi élete során.

Van-e bátorságunk ezt a történelmi analógiát

a mai helyzetre is alkalmazni? A politikai

pályáját kezdő Orbán Viktor nemcsak

egyszerűen a Nyugat globális birodalmának

híve volt, de személyében a birodalom a

„rendszerváltás” nevű pusztító konstrukciójának

„csúcsfegyverét” vélte felfedezni.

Globális véleményhatalmi rendszerével, a

médiával az egekbe emelte, közép-európai

politikai szupersztárt épített belőle.

Ám 1993 őszén olyan drámai fordulat játszódott

le, amely valójában a kiindulópontja

a birodalom és Orbán Viktor közötti, ma

már egyre pusztítóbb konfliktusnak. Hogy

pontosan milyen lelki, erkölcsi és szellemi

átalakulási folyamatok nyomán, azt soha

nem fogjuk pontosan megtudni, de Orbán

Viktor ettől kezdve újabb és újabb tanújelét

adja annak, hogy – elismerve a birodalom

létét és meghatározó szerepét – Magyarország

számára a fennállónál kedvezőbb alkufeltételeket

teremtene.

A fordulat már akkor, 1993-ban is kiváltotta

a birodalom megtorló dühét, és ennek

következtében az akkor még fölényesen

vezető Fidesz a nyolc hónappal későbbi

választásokon a parlamentbe alig bejutni

képes politikai páriává vált. Orbán azonban

anteuszi alkat, akit a görög mitológia szerint

mindig legyőztek ugyan, de amint a földdel

érintkezett, abból újabb spirituális energiákat

nyerve felpattant, és folytatta a küzdelmet.

A birodalom 1998-ban ugyan nem akadályozta

meg kormányra kerülését, de első

kormányzásának tapasztalataiból okulva

2002-ben és 2006-ban már igen. Egyelőre

nehéz pontosan meghatározni, hogy miért

nem akadályozta meg 2010-es kétharmados

győzelmét, de a fejlemények lassan kirajzolják

ennek a körvonalait is. Feltehetőleg úgy

gondolta, hogy a fényes győzelem valójában

végzetes csapda Orbán Viktor számára.

A globális pénzfegyverekkel vívott világháború

ugyanis kritikus szakaszához érkezett.

Mesterségesen keltett hisztériák segítségével

bármelyik ország néhány hónap alatt

romba dönthető. Úgy vélték tehát, hogy a

játszma „csiki-csuki” jellegű lesz. Ha Orbán

Viktor behódol, úgy az is kiváló a birodalom

számára, mert anyagilag még inkább kifoszthatja

az országot, és a behódolás tényével

erkölcsileg kifoszthatja magát Orbán Viktort.

Ha pedig hazáját védve ellenáll, az azért

jó a birodalomnak, mert akkor végre megtorolhatja

rajta minden eddigi sérelmét. És

még egy táblát is akaszthat a nyakába a felirattal,

így jár mindenki, aki a birodalommal

dacolni mer. És Orbán az utóbbit választotta,

ellenállt, és a birodalom megtorló

dühe most megsemmisítéssel fenyegeti.

1848 és 1956 példája jelzi, hogy minden

ilyen kísérlet valójában az egész világhatalmi

status quo megbontását jelenti, így esélye

csak akkor van, ha egyfelől a nép teljes egységet

és eltökéltséget mutat, másfelől sikerül

olyan új szövetségi rendszer létrejöttét elősegíteni,

amely védelmet nyújt a birodalmi

megtorlással szemben.

Mindkét történelmi kísérletünk azért

bukott el, mert nem tudta egyszerre mindkét

feltételt teljesíteni. És most is vesztésre

állunk. A globális hatalmi rend azonban

veszélyesen instabil állapotban van, a helyzet

rövid idő alatt is drámaian megváltozhat.

És kiderülhet, hogy az óvatlan OVétlanítás

kísérlete a birodalom részéről „több mint

bűn, hiba” volt...

Dr.Nagy László budapesti ügyvéd-politikusnak,

a „Szent László civil diplomácia”

irányítójának a megjegyzései a szerző elemzéséhez:

1./ Károsnak tartjuk, ha egy magyar

értelmiségi úgy teszi közzé eszmefutatásait,

hogy a végén nem tartásra és ellenállásra,

valamint harcra ösztönöz, hanem

kézfeltartásra. Nagy hiba! Nekünk magyaroknak

– erősítve történelmileg is igazolt

küldetéstudatunkat,mert van – el kell utasítanunk

minden olyan depresszióba hajló

burkolt üzenetet, amely akár az „egyedül

vagyunk” akár a „feltartott kezek politikájának”

az elfogadására inspirál. Tartalmilag

és stratégiailag is ellentmondunk az ilyen

sugallatnak a következők miatt is:

2./ Támadóink jól tudják, hogy Európa

szíve- Magyarország, nem egy ország,hanem

ennél sokkal több, egy egyedülálló és legyőzhetetlen

„szakrális központ „! Ezt a centrumot

akarta ezért minden korban mindenki

elfoglalni. Magyarország elleni támadás

és a magyar ellenállás példája olyan elemi

erejű láncreakciót és szolidaritási hullámot

indíthat el önvédelmi okokból is a világban,

amely a globalisták nyakát nagyon hamar

megbarátkoztatja a kötéllel.

3./ Nem lehet egy egész világgal szemben

győztes háborút viselni most és a jövőben

sem. És részletekben sem! (arab rendszerek

elleni roham 2011-ben) Ez hiú ábránd, kazár

rögeszme! Az arab vezetők eltávolítása soha

nem látott káoszt okoz majd a kazár globalistáknak,

nincs kivel tárgyalni alapon. És ez

már most látszik. A globalisták arab stratégiája

más most megbukott! Az Irán mögül

mindent kihúzni stratégia nem működik!

4./ A globalisták főhadiszállása az USA

és annak fegyveres ereje egyetlen győztes

háborút sem tudott összekotorni 1945 óta.

Csatáik közül is csak az volt igazán katonailag

jelentős,amelyet egy kiváló magyar származású

tábornok Wass Huba vezérőrnagy vezetett.

Ez volt a híres „sivatagi háború”! Eddig

minden ellenségünk egy jól látható „szakrális

ítélet” áldozatává vált. Pl. 1848-49 évi szabadságharcunkat

leverő Romanov cári dinasztiát

24 JÓ HA FIGYELÜNK!


lemészárolta a történelem. A Habsburgok

földönfutóvá váltak. A Szovjetunió szétesett,

nincs többé. Rákosi rabként halt meg. Kádár

csontjait kiásták és elvitték. Ceausescut kivégezték.

A Trianont támogató Franciaország

déli része megszűnt francia lenni, arab terror

uralja stb. Ellenünk – a Szent Korona országa

ellen – tehát nem érdemes és nem is kifizetődő

támadó hadműveletbe kezdeni- üzenjük

az Economist kazárjainak! Okoskodásuk hiábavaló!

Nem esszük meg! Bogár úr pedig más

formában terjessze!

5./ A magyar miniszterelnök, a magyar

néppel együtt „elemében van”!!! Nincs semmiféle

kártékony behódolásról szó. Taktikai,

vagyis látszat behódolás pedig nem éri

el a szót érdemlő magyar ingerküszöböt.

Orán az európai közvélemény előtt „nagygyá

vált”! Sóvárognak számos fővárosban

az ilyen vezetői karakterért. De nincs nekik!

Nekünk van! És nem egy! Sok! Regenerálódik

a nemzet. Hazánk ellen indított minden

támadás egy egységbeforrt nemzeti rohamosztaggá

teszi az egész eddig gyakran széthúzó

magyar nemzetet. Most válik el a sz.....

a tüdőtől véglegesen! Erre is szükség volt!

Inkább zsíros deszka és szalonna, mint megalázó,

rabszolgatartó terror!

6./ 1848-49 és 1956 példája és az akkori

Magyarország stratégiai helyzete nem azonos

a mai szabad és független Magyarország

mai helyzetével. Ez a különbség óriási! Sőt,

perdöntő. A pénzügyi terrorral viszont számolnunk

kell. De nemcsak nekünk, hanem

nekik is,mert ha támadnak, akkor mi nem

fizetünk és elmehetnek oda ahová akarnak.

Mi röhögünk végül majd rajtuk!

Végül egy jótanács: Egy szegény, de szabad

Magyarország sokkal gyorsabban tud

gazdaggá válni, mint a globalistáknak lefekvő

rab Magyarország! Három év és minden a

helyén lesz! Ez a Magyar Út, amelyről oly

régóta és oly sokan elmélkedtek és igaznak

bizonyult. Kelet-Nyugat határán ez a győztes

magyar világnézet alaptétele! Sosem volt

és sosem lesz más kiút! Ámen.

Bogár László

ORBÁN VIKTOR MEGVILLANTOTTA ÁLLAM-

FÉRFIÚI ARCÁT

(reflexiók az Európa Parlament üléséről)

Meglebbent a függöny az Európai Unió mai parlamenti ülésén, ahol

Magyarország volt a cél.

Valóságosan az volt.

Nem a futópályáról ismert célszalag, melyet átszakít a legjobb

versenyző.

Felkészült atléták letérdelnek a nagy tét, a győzelem startjánál és

a pisztoly: iszkolj, parancsot lő ki.

Nem így történt ez ma.

Magyarország cél volt, a célkeresztbe állítva, állig fegyverzett szocinál-liberális

vadhajtók előtt.

Pohos, rosszul öltözött borzas, mosatlan hajú embereknek rázta

a csengőt az elnök, míg a magyar küldöttség, élén Orbán Viktorral:

nyakkendőben és öltönyben legjobb arcát igyekezett vinni a nagyterembe.

Ültek fegyelmezetten a Néppárt frakció tagjai, míg a többieknek

kétségbe esetten rázta a csengőt az elnök.

Késett a szeánsz.

Amikor helyükre lötyögtek a tiszteletlen urak, akikre fel kellene,

hogy nézzen Európa, annak minden polgára, mert hiszen ők választották

elöljáróikat, akiknek csaknem 20 millió csúszik havonta a zsebébe,

futja hát pimaszságra, tiszteletlenségre, Magyarország megalázására.

Mert a szociál-liberál-zöld Cohn-Bendit egyesület megalázásunkra

vonul fel, rendbontóan jelent meg és ténykedett a mai napon.

Ha valaki végignézte a közvetítést, aligha mondhat mást: nekik

országunk térdre kényszerítése és bemocskolása volt a cél.

Elképesztőbbnél elképesztőbb szituációt láthatott az érdeklődő,

miután az Unió vezérkara felolvasta, hogy miért is gyűltek egybe,

hogy miféle vizsgálatot kezdeményeznek nemzetünk ellen.

Mert nem csak az országunk, nemzetünk is célpont lett.

Orbán Viktor rövid, lényeges felvezetést mondott, mely ellentétben

áll a mai nap témájával: nincs baj, csak kisebb-nagyobb hibák

becsúszhattak a törvényalkotás másfél évébe.

A higgadt, rövid felszólalás, afféle védőbeszéd láthatóan meglepte

a hangoskodók osztagát, a Szvoboda-Lambsdorf-Lunacek szociálliberál

kohót, mely végig füstölgött, a parlamentet meghívott vendégnek

felállított büntetőtörvényszéknek használta, mint anno, 1920-ban.

Hatalmas gesztusokkal lökte az üres dumát, amit valahol olvasott,

vagy éppen felolvasott, amit valamelyik hazáját kiárusító megélhetési

magyar elvtárs írt le neki.

Bokros vagy Göntz asszony, helyi zseni.

Az abszurdot növelte az is, hogy vagy az orrát piszkálta néhány

poszáta szocialista, liberális fish vagy kiabált, de úgy, hogy már

rég kivették alóla az erősítést, az elnök többször intette csendre,

megállj-ra, hé, ska!

De csak mondta, míg ki nem fulladt és lerogyott a pultra. „Még

egy felest, doki!”

Szóval Európa ennél többet érdemel!

Ápoltabb lelkű és küllemű embereket.

Mert azt elég nehéz elképzelni, hogy havi 20 milliárdból a liberális

vezér nem tudja megcsináltatni hiányos fogsorát vagy éppen

a már említett Cohn-Benditnek nem telne egy kis samponra, hogy

zsíros, bár hiányos hajzatát megmosná.

Tiszteletlenségüket növelte, hogy pödörte, egyes képviselő szerette,

hogy pödörte az orrából kiszedett galacsint.

Ilyen csínyt iskolában is kizárással büntettek az én időmben.

De itt benn, Bendit megteheti, mit máshol nem.

Szánalmas figura, aki 66 évesen még mindig diákvezérként lobog,

mint egykori marxista fiskális.

A lexikon vagy pontosabban lexiCOHN szerint: Daniel Cohn-

Bendit apja német ügyvéd, anyja francia gimnáziumi tanfelügyelő volt.

Szülei zsidó származásúak, a nácizmus elől menekültek Franciaországba

1933-ban.Talán emiatt tűnik kicsi sérültnek.

Hát kezeljük őt megbocsátóan.

Még akkor is, ha láthatóan a magyar jobboldalt komoly gyűlölettel

ostromolja.

Az írja róla az újság, hogy: „botrány- és feltűnéskedvelő, provokatív,

nagyhangú, hatásos és szellemes szónok volt.

Mikor ellenfelei a sajtóban, mint idegent emlegették, a vele szolidáris

diákság egy gyűlésen kórusban skandálta: „Mi mind németek

és zsidók vagyunk”.

Látványos szereplései alkalmassá tették arra, hogy a sajtó őt

emelje ki a diáklázadók szervezetlen és vezetés nélküli tömegéből.

Vörös haja és radikális politikai nézetei miatt „Dany le rouge”,

vagyis Vörös Daniként emlegették.”

Nos, a mi Danink kitett magáért ma is. Fröcsögött és gyűlölt minden

nemzeti magyart, s mint agyart mutogatta fogsorát.

JÓ HA FIGYELÜNK! 25


Csak az a baj, hogy a mi francia Cohn-unkat SENKI NEM KÉR-

DEZTE MEG:

Mondd, Dani! Szerinted érvényben van még Trianon, amit a te

apáid raktak egybe, és ami miatt kerültünk ebbe a szennybe, hogy

megalázhattok bennünket minden következmény nélkül?

Apropó!

Következmény!

Személyiségi jogok, hamis vádak miatt perek tucatját lehetett

volna, kellene indítani néhány önmagából kiforduló, nemzetünket

szitkozó,

hazánk belügyeibe beavatkozni kívánó kívülálló és persze:

néhány hazánkat áruló Bokros, Göncz Kinga ellen.

Hogy a Isten szólítsa meg őket: Lajos, az út rossz, amin kufárkodsz

a nemzet oltárán.

A Istenről van szó, akinek nevét és nemét is gyűlölik, hogy az

alaptörvényben ott van.

Mert keresztény és magyar.

Meg nem a homoszexuálisok tanyája a haza.

Ezt is szóvá tették.

Magyar tollak üledéke nyomán be is olvasta egy-egy, ide-oda.

És Orbán csak ült, néha a legnagyobb és leghitványabb hamis

vádnál elmosolyogta magát, majd megkapta a szót, sót tett a szóróba

és bepácolta a mozgó célpontokat.

Leszámolt a gőgös lufikkal.

Kipukkadt az Unió nagyra nőtt gömböce.

Nem sokat mondott, csak annyit, hogy olvassák el az alkotmányt,

s utána minden kritikát megfontolunk.

Hogy a liberális értékekért szólnak egyes képviselők?

Az rendjén is lenne, ha lenne nálunk ilyen párt.

De kiírta magát a politikából.

Egyszerűen eltűntek.

Akkor milyen érdekközösségről beszélünk?

Az abszurd absztrakcióról többet nem beszélt.

Csak odatette a kézjegyét a legalapvetőbb vitamódszerre: a tévedésekre

alapuló és azt gyakorló vitamódszer nem méltó az Európai

Unióhoz. Mi Európában vagyunk, több mint ezer éves kultúrnemzet.

Ha valaki meg akarja ismerni, szívesen látjuk hazánkban.

De a tiszteletet megköveteljük nemzetünkkel szemben!

Szkandereztek Magyarországgal a trianonisták, szocialisták és

liberál-inkriministák.

Példátlan kozmopoliták.

Most kimutatták foguk fehérjét, hogy kik is ők valójában.

Egy szakrális nép internacionalista, istentelen, megrészegült lelki

terroristái.

Szerencsére élőben láthatta mindenki.

Mindenki láthatta, hogy államférfival állnak szemben, kinek

neve: Orbán Viktor.

Szíki Károly

(Hang Szóró – Hangosan mindenről, ami nekünk fontos)

26 JÓ HA FIGYELÜNK!


NÉPSZAVAZÁS – ÉLET AZ UNIÓN KÍVÜL

A Jobbik véleménye szerint, népszavazáson

kell dönteni hazánk Európai Uniós tagságáról.

Gyöngyösi Márton országgyűlési

frakcióvezető-helyettes, a párt külpolitikai

kabinetének vezetője kiemelte, a keleti nyitást,

amely gazdasági növekedés jelent csak

az Unión kívül leszünk képesek eredményesen

megvalósítani.

Politikusok és elemzők közül is sokan azt

mondják, nem létezik Magyarország számára

élettér az Európai Unión kívül. Önnek

mi a véleménye erről?

A rendszerváltás korszakát övező magyar

politikai közbeszéd egyik legnagyobb átka,

hogy semmit nem lehet indulat- és érzelemmentesen

megbeszélni. Sajnos nincs ez másképp

a nemzetünk jelene és jövője szempontjából

oly fontos EU-tagság esetében sem. Az

euroatlantista külpolitikai irány, vagyis a Nyugat

politikai, gazdasági, katonai intézményrendszerébe

tagozódás a rendszerváltó politikai

elit hitbéli meggyőződésévé vált, függetlenül

annak politikai színezetétől. Hívőkkel, sőt

fanatikusokkal nehéz érdemi vitát folytatni,

pedig erre égető szükség lenne akkor, amikor

uniós tagságunk következtében Magyarország

a szakadék szélén egyensúlyozva maradék

függetlenségének feladására kényszerül.

A Jobbik meggyőződése, hogy éppen az EU

tagságunk révén veszélyeztetjük legjobban

egyre szűkülő életterünk maradékát is, egyetlen

lehetőségként a mielőbbi kilépést látjuk.

Ha nincs a párbeszédre fogadókészség a

politikai pártok részéről, mégis hogyan lehet

a kilépést megvalósítani?

A lehető legdemokratikusabb utat kell

választanunk, a népszavazás kiírását. Erre

több okból is szükség van. Az EU tagságunkról

2003-ban tartott népszavazás során

az akkori politikai elitünk egésze felelőtlen

módon járt el, hiszen egyrészt elhallgatta az

uniós tagság árnyoldalait, másrészt az idiotizmus

szintjére züllesztette a kampányt,

amikor mákos gubáról és bécsi cukrászdáról

értekezett. Az emberek ezt látva vagy el sem

mentek szavazni, vagy hiányos ismeretek

alapján hoztak döntését. Ilyen értelemben

felmerül a kérdés, hogy lehet-e legitimnek

tekinteni egy ilyen szavazást. Ez a politikai

elit történelmi bűne, a Fideszé legalább

annyira, mint az MSZP-é vagy SZDSZ-é.

Ezt az adósságot a magyar nép irányában

sürgősen törleszteni kell úgy, hogy egy

minden részletre, előnyökre és hátrányokra

kiterjedő vitát folytatunk az uniós tagságunkról,

ezután pedig népszavazással döntünk.

Ezt most még az is indokolja, hogy az

Európai Unió egy 2003-ban még nem sejtett

irányba, a teljes központosítás irányába

halad, amely a nemzetállamok függetlenségének

felőrlését jelenti. Voltunk mi már –

nem is olyan régen – birodalomnak alárendelve,

ne akarjunk most önszántunkból újra

gyarmattá válni!

Sokan azt vetik a Jobbik szemére, ha

ennyire euro-szkeptikus miért nem mondanak

le Európai Parlamenti képviselőik

mandátumukról. Miért maradnak a Jobbik

delegáltjai az EP-ben?

A Jobbikban régi vita és dilemma, hogy

a kezdetek óta meglévő az Unióval szembeni

fenntartásainak részben vagy teljes

bojkottal adjon-e hangot. Végül az előbbi

álláspont nyert nagyobb támogatást, ennek

eredményeként most már három harcos,

nemzeti érdekeinket védő képviselővel dolgozunk

azon, hogy az EU ne a centralizáló

birodalomépítésre, hanem a nemzetállamok

együttműködésére épüljön. Parlamenti

mandátumról akkor kell egy képviselőnek

lemondania, ha nem a megválasztásának

alapját jelentő programot képviseli.

A jobbikos képviselők következetesen és

keményen képviselik azt a részletes és világos

programot, ami alapján 2009 júniusában

elnyerték mandátumukat.

Milyen lehetőségei lesznek hazánknak, ha

egy népszavazáson úgy döntenek a magyarok,

hogy hagyjuk el az európai közösséget?

Nagyon sokan hajlamosak úgy beállítani

a kérdést, mintha a kilépéssel Európának fordítanánk

hátat. Ez nevetséges állítás. Magyarország

1100 évig elvolt Európa közepén úgy,

hogy egy percig nem kérdőjelezte meg senki

Európa egyik legrégibb államának európai

kötődését. Az EU elhagyása nem az „európai

közösség” elhagyását jelenti, csak egy

hanyatló, életképtelen és az érdekeinkkel

tökéletesen ellentétes irányba haladó szervezet

elutasítását. A kilépéssel azt vállaljuk, hogy

utána nem a Brüsszelből diktált közösségi

politikának teljesen alárendelve igazgatjuk

Magyarországot, hanem kizárólag a nemzeti

érdekeink figyelembe vételével. A kilépéssel

esélyünk nyílna a Jobbik programjában felvázolt

politikai szemléletváltás véghezvitelére,

amely a stratégiai ágazatokra, elsősorban a

magyar mezőgazdaságra, élelmiszeriparra és

feldolgozóiparra építve a magyar gazdaság

újjáélesztését jelentené. Látni kell, hogy az

országunkra rászabadított multinacionális

cégek és az EU kizsigerelő szabályrendszere

ezen a területen okozta a legnagyobb károkat.

Milyen szerepe lenne a diplomáciának

ebben a szemléletváltásban?

A diplomácia szerepe ebben a folyamatban

elsősorban a keleti felvevőpiacaink viszszaszerzésében

mutatkozna meg. A Jobbik

részben ezek visszaszerzése okán, részben

pedig az ősi gyökereinkhez, a turáni nemzetközösségbe

való visszatalálás céljából

hirdette meg a keleti nyitás politikáját. Ez

nemcsak jobban szolgálná Kelet és Nyugat

határán fekvő országunk érdekeit, de jobban

is illeszkedne a Nyugathoz földrajzilag, a

Kelethez kulturálisan, spirituálisan és néplélektanilag

kötődő magyarság kettős identitásához,

egy egészséges egyensúlyi helyzetet

teremtve a külkapcsolatainkban.

Keret:

Magyarország 1100 évig elvolt Európa

közepén úgy, hogy egy percig nem kérdőjelezte

meg senki Európa egyik legrégibb

államának európai kötődését. Az EU elhagyása

nem az „európai közösség” elhagyását

jelenti, csak egy hanyatló, életképtelen és az

érdekeinkkel tökéletesen ellentétes irányba

haladó szervezet elutasítását.

Lánczi Richárd – Barikad.hu

JÓ HA FIGYELÜNK! 27


EGY ILLÚZIÓ JÖVŐJE

– avagy az amerikai „négerintegráció” tanulságai –

A maguk részéről a feketék is rájöttek, hogy a legtöbb fehér nem

akarja az integrációt, akármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét

Megszállottan légvárakat építeni – talán ez lehetne a mottója annak

a „tudományos” műnek, amelyet a washingtoni Amerikai Egyetem

két oktatója, a fehér Leonard Steinhorn és a fekete Barbara Diggs-

Brown követett el az amerikai négerek immár évtizedek óta (hiába)

remélt beilleszkedéséről, és amelyet gyógypedagógiai célzattal a

gyöngyöspatai események kapcsán elhíresült amerikai cigányvédő

agitátor, Richard Fields figyelmébe kellett volna ajánlani, mielőtt arra

vetemedett, hogy mások portája elé jöjjön söprögetni.

A bőrünk színe alapján: A beilleszkedés ábrándja és a faj valósága

(By the Color of our Skin: The Illusion of Integration and the

Reality of Race, Dutton, 1999) című – de az igencsak ígéretes alcím

dacára végeredményben mégis a „politikai korrektség” kánonjait

követő – könyvükben maguk a szerzők is kénytelenek elismerni,

hogy a képmutató és ostoba fecsegések ellenére az amerikai feketék

és fehérek nem integrálódtak, és erre nem is lehet számítani.

Bevezetésként egymás után sorjáznak az (utóbb, sajnos, megtévesztőnek

bizonyuló) ikonoklaszta kitételek: például „feltesszük a

kérdést, hogy vajon nemzeti rajongásunk az integráció ideálja iránt

akadályozza vagy segíti a faji kapcsolatokat”; vagy „úgy hisszük,

hogy Amerika számára az a legjobb, ha szembesül az igazsággal, és

többé nem állítja azt, hogy az integráció mítoszának bármi köze is

lenne a faji valósághoz”; vagy „minél hamarabb ismerjük el a bőrszínek

közötti határvonal állandóságát, annál előbb kezdhetjük meg

faji megosztottságunk tisztességes számba vételét és egy alternatív

elképzelés kifejlesztését közös jövőnkhöz”, és így tovább.

Könyvük legnagyobb részét azonban az antirasszista konvenciók

rabjaiként okoskodó szerzők azon példák felsorolására és ostorozására

szánják, amelyek szerintük azt bizonyítják, hogy a fehérek egyszerűen

képtelenek a keveredésre: elköltöznek, ha négerek veszik meg a szomszéd

házat, „fajtiszta” magániskolákba járatják a gyerekeiket, csak

egymás között hajlandók szocializálódni stb. Valójában az integráció

csak addig tart, amíg „az első fekete család beköltözik, az utolsó fehér

pedig elköltözik”. Még a fajkeveredés kísérleti laboratóriumának szánt

egyetemeken sem jobb a helyzet: „Nem emlékszem semmiféle nyílt

faji ellenségességre, ehhez ugyanis a (fajok közötti) kapcsolatok egy

bizonyos szintjére lenne szükség”, mondja az egyik diák. Az amerikai

társadalom tehát alig számít integráltabbnak, mint ötven éve.

Ez annál is figyelemreméltóbb, mert a fehérek döntő többsége

változatlanul azt állítja, hogy támogatja és gyakorolja is az integrációt.

Felmérések szerint a fehérek 60-90 százaléka mondja azt

magáról, hogy legalább egy közeli barátja néger. Az USA fehér és

fekete népessége közötti számarányt tekintve ez azt jelenti, hogy

minden négernek (a legdegeneráltabb gettólakót is beleértve) öt

vagy hat közeli fehér barátjának kellene lennie, ami persze képtelenség.

Sokkal inkább az amerikai fehérek döbbenetes szervilizmusát

bizonyítja, akik attól félve, hogy netán rájuk sütik a modern kor legrettenetesebb

stigmáját, a rasszizmus bélyegét, még önmaguknak is

hazudnak, és képesek ekkora blődséget mondani, amikor a közvélemény-kutatások

kérdéseire válaszolnak név nélkül. Láthatóan semmit

sem változtak azóta, hogy honfitársuk, H.L. Mencken a múlt század

közepén azt írta róluk, hogy „ez a legfélénkebb, legnyafogósabb,

leggyávább, legaljasabb csőcselék, amelyet szolgákból és libasorban

lépkedőkből valaha is egy zászló alá gyűjtöttek a kereszténységben”.

Annak illusztrálására, hogy az amerikai fehérek milyen elképesztő

mértékben is képesek behódolni az uralkodó közfelfogásnak, a szerzőpáros

az O.J. Simpson-pert hozza fel példának. Miután a néger

amerikaifutball-játékos és filmszínész meggyilkolta fehér, szőke

ex-nejét és annak új barátját, de sztárügyvédjei segítségével mégis

megúszta a büntetést, csupán a fehérek 62 százaléka alkotott róla

rossz véleményt, miközben a perben a „nigger” kifejezést használó

egyik fehér detektívről 88 százalékuk! Steinhorn és Diggs-Brown a

fehéreket jellemző képmutatás számlájára írja, hogy „a legtöbbjük

nem akar ugyan integrálódni a feketékkel, de nem is akarnak olyan

látszatot kelteni, mint akik képtelenek az integrációra.”

Sok fehér még a feketékkel kapcsolatos valódi érzéseivel sincs

tisztában. Részben mert nem tudják, hogy mi a különbség a valódi

integráció és a szerzők által „virtuális integrációnak” nevezett jelenség

között, amely abból áll, hogy az olyan fehérek is, akiknek sohasem

volt jelentőségteljes kapcsolatuk feketékkel, azt gondolják,

hogy bensőséges viszonyt ápolnak velük, egyszerűen csak azért,

mert gyakran látják őket a tévében. Így annyira közel kerülnek egyes

fekete televíziós személyiségekhez, hogy végül az életük részének

tekinthetik őket. Fehérek, akik életükben még egyetlen feketével

sem fogtak kezet, úgy beszélnek az amerikai „pletykatévézés” néger

sztárjáról, Oprah Winfreyről, mintha személyesen ismernék. Fehér

sportrajongók szenvedélyesen kötődnek fekete atlétákhoz. Ez a fajta

„virtuális integráció” azonban rögvest illúziónak bizonyul, amint a

fehérek hús-vér feketékkel szembesülnek.

És hogy a fehérek végül is miért nem akarnak keveredni a feketékkel?

Manapság leggyakrabban a bűnözéstől való félelmükre

hivatkoznak, a szerzők szerint viszont ez csak kifogás a részükről és

valami mélyebb dolog lehet a háttérben, hiszen már ötven-hatvan

évvel ezelőtt, vagyis a bűnözési szint megugrása előtt sem akartak

keveredni. Mi lehet az a feketékben, ami taszítja a fehéreket, még

az intenzív agymosó/átnevelő propaganda évtizedei után is, amely

egyébként olyan sikeres volt, hogy majdnem minden fehér azt állítja,

hogy hisz benne? A szerzők páratlan éleslátással arra gyanakszanak,

hogy a fehérek egyfajta „fizikai viszolygást” (heuréka!) táplálnak

a négerek iránt, és azon tűnődnek, hogy vajon ennek van-e köze a

keveredéssel szembeni ellenállásukhoz. Természetesen ők úgy vélik,

hogy a vérkeveredés jó dolog. Az egyedüli ok, amiért szerintük a

fehérek ellenezhetik a feketékkel való házasságot, a társadalmi státu-

28 JÓ HA FIGYELÜNK!


szuk elvesztése miatti félelem lehet. Furcsa módon az fel sem merült

bennük, hogy teljesen természetes és normális, ha az emberek azt

akarják, hogy az utódjaik is úgy nézzenek ki, mint az őseik.

Hosszasan ecsetelik viszont azokat a faji méltánytalanságokat,

amelyeket a feketéknek állítólag el kell szenvedniük a fehérektől.

Könnyfakasztó sztorik sorjáznak áruházi detektívek által zaklatott

néger diplomásokról, luxusautók vezetése közben letartóztatott

baseball-játékosokról, portásnak vélt ügyvédekről, taxisok által

kikosarazott cégvezetőkről… Nem csoda. Akár tetszik, akár nem,

teljesen ésszerű faji alapon megítélni az idegeneket. A fekete taxisofőrök

sem szívesen vesznek fel fekete utasokat, mert fehér kollégáikhoz

hasonlóan ők sem szeretik, ha kirabolják őket. A fekete

biztonsági őrök ugyanúgy gyanakodnak a fekete vásárlókra, mint

fehér munkatársaik. A feketéket ugyanúgy meglepi, ha egy fekete

ügyvéddel találkoznak, mint a fehéreket.

Mindennek nyilvánvaló okaik vannak. Nem várható el a dánoktól,

hogy kínaiul beszéljenek, ahogyan a kövérektől sem, hogy akrobaták

legyenek. Az élet bizonyos sémákat követ, és őrültség lenne

azt várni, hogy ezeket ne vegyük észre. El lehet persze utasítani a

sztereotípiákat, de – mint azt a szerzők kénytelen-kelletlen maguk

is elismerik – számos faji sztereotípiának mégis csak van alapja.

Kétségtelenül kellemetlen egy néger felsővezető számára, ha egy

fehér nő nem hajlandó kettesben beszállni vele a liftbe, de ez kinek

a hibája? Ha a négerek nem követnének el annyi bűncselekményt,

akkor a fehérek nem félnének tőlük.

Mennyit? Nos hát, az USA-ban a négerek hétszer gyakrabban

követnek el gyilkosságot és nyolcszor gyakrabban rablást, mint a

többi fajhoz tartozók. Amikor erőszakos bűncselekményt követnek

el, háromszor gyakrabban használnak lőfegyvert és több mint kétszer

gyakrabban kést, mint a nem feketék. Az évenként elkövetett 770.

000 erőszakos fajközi (tehát négerek és más fajok közötti) bűncselekmény

85 százalékát (a lakosság 12 százalékát alkotó) négerek követik

el. Ráadásul több erőszakos bűncselekményt követnek el a fehérek,

mint fajtestvéreik ellen: áldozataik 45 százaléka fehér, miközben a

fehér bűnözők áldozatainak alig 3 százaléka fekete. A négerek 39-szer

gyakrabban követnek el erőszakos bűncselekményt és 136-szor gyakrabban

rablást a fehérek ellen, mint fordítva és (a néger viktimológia

egyik legfőbb tromfját érvénytelenítve) majdnem két és félszer gyakrabban

követnek el (faj)gyűlöletből bűncselekményt („hate crime”)

fehérek ellen, mint fordítva. Minderről persze Steinhorn és Diggs-

ÁPRILISRA MEGLEHET AZ IMF-HITELÜNK

Nem ez ellen meneteltek 400 ezren?

A kormány meg reménykedik?

A magyar kormány 17-20 milliárd eurós hitelkeretet

remél – nyilatkozta a TV2 reggeli műsorában

Varga Mihály. 2012.01.23

A magyar kormány abban bízik, hogy márciusra,

áprilisra megszülethet a megállapodás a Nemzetközi

Valutalappal és az Európai Unióval. A miniszterelnökséget

vezető államtitkár véleménye szerint az

IMF és az EU nem szabja majd tárgyalási feltételül

az egykulcsos adórendszer megszüntetését. Orbán

Viktor miniszterelnök kedden találkozik Jose Manuel

Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével.

ecoline.hu

Brown mélyen hallgat, ellentétben a hivatalos FBI-statisztikák alapján

összeállított A bűn színe. Faj, bűn és büntetés Amerikában (The

Color of Crime. Race, Crime, and Justice in America, New Century

Foundation, 2005) című kiadvánnyal.

A maguk részéről a feketék is rájöttek, hogy a legtöbb fehér nem

akarja az integrációt, akármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét.

Egyes feketék sem akarták soha, és sokan azok közül is, akik azt hitték,

hogy igen, menet közben meggondolták magukat, miután rájöttek,

hogy nem működik. A szerzők is elismerik, hogy a feketék közönye,

sőt ellenségessége az integrációval szemben ugyancsak hozzájárul

annak kudarcához. Azt is megjegyzik, hogy habár a négerek

panaszkodnak amiatt, mert bűnözőkként kezelik őket, ugyanakkor

élvezik is a hatalom érzését, amely abból ered, hogy képesek megijeszteni

a fehéreket – márpedig erre a hatalomra nem tettek volna

szert, ha nem lenne ilyen sok bűnöző közöttük.

Steinhorn és Diggs-Brown azt is kimutatja, hogy a feketék és a

fehérek drámaian eltérő módon vélekednek az amerikai faji kapcsolatokról.

A fehérek – akiknek az elsöprő többsége nincs olyan helyzetben,

hogy „elnyomja” a négereket, még ha akarná is – torkig vannak

azzal, hogy a négerek állandóan a „rasszizmus” miatt panaszkodnak.

Ezzel szemben a feketék azt hiszik, hogy „rasszizmus” van mindenhol

és magyarázatul szolgál mindenre. Amint azt a szerzők hangsúlyozzák,

noha az USA különböző fajú lakói ugyanabban a világban élnek,

mégis teljesen eltérően látják azt. És sokan közülük igyekeznek is

különbözővé tenni a világaikat. Bármennyire is sajnálatos, a feketék és

a fehérek különböző tévéműsorokat néznek, különböző magazinokat

olvasnak, és szegregált templomokat látogatnak. A négerek Afrikával

azonosulnak, Kwanza faji ünnepét ünnepelik, megvan a saját „nemzeti

himnuszuk” (Lift every voice and sing) és teljesen más a „kultúrájuk”,

mint a fehéreké. Ténylegesen egy különálló nemzetet alkotnak az

Egyesült Államok területén belül.

Ezek után joggal tehető fel a kérdés, hogy Amerika faji megosztottságának

az állandóságát konstatálva vajon a szerzők előállnak-e

valamilyen alternatív javaslattal? Szó sincs róla. Egyetlen jelzésként

arra, hogy tulajdonképpen fontolóra vettek egy alternatívát, ajánlottak

egyet és rögtön el is vetették: „Azokkal, akik azt mondják, hogy

az integrációs ideál egyedüli alternatívája különválás, de egyenlőség,

szenvedélyesen nem értünk egyet”. Okokat nem mondanak, de a

szegregáció szerintük nem „kóser” és punktum.

Ehelyett elmondják, hogy az országnak mit kellene tennie. Először

is elismerni a feketék egyedülállóan tragikus tapasztalatát.

Ahogyan a zsidók egyedülálló szenvedés és különleges méltatás

jelképévé tették a holokausztot, a négereknek is ugyanezt kellene

tenniük a saját történelmükkel. Így elő lehetne mozdítani a négerekkel

szembeni faji kedvezményeket „pozitív dologként, amelyet

az összes amerikainak büszkén kellene támogatnia”. Ehhez masszív

antirasszista médiakampányra lenne szükség, amely „kioktatna bennünket

a bonyolult diszkriminációról, vagy figyelmeztetne bennünket

a faji sérülésre, amelyet egymásnak okozunk”, és „felszólítaná a

fehér középosztályhoz tartozó háztulajdonosokat, hogy gondolják

át, miért is szándékoznak eladni a házukat, amikor egy középosztálybeli

fekete család költözik a szomszédságukba”.

Végeredményben tehát a könyv tökéletesen példázza azt a következetlenséget,

ahogyan Amerika a fajról gondolkodik. A szerzők

felfedezték a „spanyol viaszt”: az integráció nem történt meg. Egészen

odáig fokozták a merészséget, hogy megkockáztatták: talán

sohasem fog megtörténni. Majd az ostobaság csimborasszójaként

egy még vadabb és még valószerűtlenebb változatát ajánlják annak a

propagandának, amelyről korábban maguk is elismerték, hogy megbukott.

A tragédia az, hogy az utóbbi fél évszázadban az USA éppen

így kezeli a faji kérdést, és ezt a módszert akarja exportálni. A Fieldsfélék

rosszvoltából hozzánk is.

Gazdag istván

Forrás: ellenkultura.info

JÓ HA FIGYELÜNK! 29


ALAP A TISZTA ERKÖLCS

Így minden ország támasza, talpköve

A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma

ledűl, s rabigába görbed. (Berzsenyi Dániel)

DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600

Siófok Szűcs u. l. – tel. 84/313-176 és

06-20/49-39-85l) irata

Magyarország Miniszterelnöke szeptember

1-én este az egyik televízióban (TV2

Tények) szószerint a következőket mondta:

„Szerintem az emberek pontosan kiszámolták,

hogy mikor devizában vettek föl hitelt,

akkor jobban jártak, mintha forintban vették

volna föl ugyanazt a hitelt. És pontosan tudják,

hogy melyik az a pont, amikor már rosszabbul

járnak most a megugrott törlesztőrészletek

miatt, mint ha forintban vették volna fel. A mi

számításunk szerint egyébként, bár különbözőek

ezek a hitelek, de a magyar emberek nagy

része most érte el ezt a pontot, amikor jobban

járt volna, ha forintban vette volna fel eleve, és

nem devizában. Most fordulnak át veszteségbe,

és most gondolják azt, hogy persze hát ők döntöttek

úgy, hogy devizában fogják fölvenni, de

hát azért valakivel meg kell osztaniuk annak

a kockázatát, hogy a devizában felvett hitel

törlesztőrészlete hirtelen az égbe szalad. Rendben

van, valamennyit nekik viselniük kell, na

de a hitelt adónak, a banknak is viselniük kell

valamennyit. Tehát szerintem a magyar emberek

fejében egy korrekt kép él arról, hogy mindenkinek

viselnie kell a kockázat egy bizonyos

mértékét. Az nem lehet, hogy csak az emberek

viseljék és a bankoknak is igazuk van, hogy az

sem lenne méltányos, hogy ha csak a bankok

viselnék. Itt egy megoldást kell találni.

Azt, hogy mi lehet a megoldás, hívjon meg a

jövő héten, és szívesen megmondom”.

---------------------------------

Ugyanerről a témáról másnap reggel

Róna Péter közgazdász professzor ennél

terjedelmesebben nyilatkozott és ugyancsak

televízió műsorban (TV2 Mokka), ezt

a nyilatkozatot szószerint a mellékletben

ismertetem, de a nyilatkozat terjedelmére

tekintettel ebből kiemelem a Professzor Úr

alábbi mondatait:

„A jelenlegi helyzet az, hogy a társadalom

bizalma a magyar pénzügyi rendszerben összeomlott.

Na most ez egy nagyon komoly helyzet,

a bizalmat vissza kell állítani. Az, hogy összeomlott

a bizalom, annak a következménye,

hogy a magyar nemzeti bank egyszerűen nem

tette a dolgát. A magyar nemzeti bank, mint

minden jegybank elsőszámú felelőssége a pénzügyi

rendszer stabilitásának a fenntartása.

A pénzügyi rendszer stabilitása meginog,

ha bele kerül olyan pénzügyi termék, aminek

kockázata meghaladja az ésszerű határokat.

Ilyen volt a és ilyen a devizahitel. A devizahitelekben

rejlő kockázatok kiszámíthatatlanok.

Tehát ennek a terméknek soha nem lett volna

szabad belekerülnie a pénzügyi rendszerbe.

Itt egy nagyon komoly társadalmi probléma

van, aminek a következményei nagyon nagyon

hosszú távúak. Tehát most egy olyan seb érte a

társadalmat a devizahitelezés mentén, aminek

a kiheverése nem egy egyszerű dolog. És most

nem mondhatjuk, hogy ezt a sebet azért kaptuk,

mert itt voltak a szovjet csapatok, vagy a

nácik, vagy az osztrákok, vagy a törökök, ezt a

sebet mi okoztuk saját magunknak.

Azt szeretném, azt szorgalmaznám, hogy

mint egy jó orvos, aki diagnózist végez, mielőtt

a kezeléshez kezdene, mielőtt a megoldás

megfogalmazásához nyúlnánk, végezzünk egy

hiteles, teljeskörü vizsgálatot és feltárást, hogy

hogyan is működtek ezek a devizahitelek.

Ugyanis megmondom, hogy miért szükséges

ez. Nekem a szakmai véleményem, lehet,

hogy nincs igazam, ezért kell egy feltárás, hogy

itt egy nagyon komoly túlszámlázás történt. A

bankok részéről

Tehát a bankok úgy állapították meg a

törlesztőrészt, hogy az sokkal nagyobb lett a

kelleténél, az indokoltnál. Na most, ha ez így

van, akkor az egyik megoldás az, éppen az,

hogy kérem szépen a bankok térítsék meg a

túlszámlázott összegeket az adósok javára.

Be lehetne nyújtani a túlszámlázott számlát,

és azt tessék visszatéríteni. És akkor nem lehet

vitatni a megoldás méltányosságát.

Ha a másik utat követjük, ami a miniszterelnök

úr szavaiból kicseng, akkor a megoldás

valamiféle alku kérdése. Tehát azt mondjuk,

hogy hát akkor a bankok is viseljenek valamilyen

terhet, az adósok is viseljenek valamilyen

terhet, és abból csak vita lesz, hogy ez mennyiben

és milyen értelemben méltányos”

==================

A Professzor Úr tájékoztatása szerint tehát

a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan,

a bankok által okozott kiszámíthatatlan

kockázatokra, a bankok túlszámlázására

tekintettel olyan nagyon komoly társadalmi

probléma van jelenleg hazánkban, melynek

során a társadalmat ért seb miatti súlyos negatív

következmények orvoslása nagyon hosszú

távú tevékenységet igényel.

És csak úgy lehetséges a Professzor szavai

szerint ezt a társadalmi problémát kiheverni,

ha a bankok megtérítik az adósok javára túlszámlázott

összegeket anélkül, hogy bármiféle

méltányosságot gyakorolnának egymással

szemben a szerződés felek.

Magyarország Miniszterelnöke pedig fél

nappal korábban elhangzott nyilatkozatában

szót sem említ arról, hogy bármiféle társadalmi

válság lenne, bármiféle túlszámlázás

történt volna a bankok részéről, vagy azt,

hogy nem a méltányosság alapján kell rendezni

a problémát, hanem a túlszámlázott

összeg bankok általi visszafizetése által.

Magyarország Miniszterelnökének nyilatkozatának

összegzése szerint mindöszszesen

annyi történt, hogy akkor, amikor a

devizaalapú kölcsönt felvették a bankoktól,

az emberek pontosan kiszámolták azt, hogy

jobban járnak ezzel a kölcsönnel, mint a

forintalapú kölcsönnel, majd később az

embereknek ez a számítása nem jött be. Ők,

az emberek döntöttek úgy, hogy devizaalapú

kölcsönt vesznek fel, ezért azt a kockázatot,

hogy a devizaalapú hitelek folytán

az égbe szaladtak a törlesztőrészletek, a bankokkal

együtt kell nekik viselni a kockázat

egy bizonyos részét. Méltányossági alapon.

Édesapám szavaira lefordítva Magyarország

Miniszterelnökének erről a problémáról

az adósoknak üzenve az volt a véleménye,

hogy „ne játsz huncut, nem vesztel” És

itt az adósok voltak huncutok.

Nem mondja azt Magyarország Miniszterelnöke,

hogy túlszámlázás volt-e a bankok

részéről, vagy sem,

Nem mondja azt, hogy a bankok által

előre elkészített szerződés és általános szerződési

feltételeket átlagos képességű adós

képtelen megérteni még akkor is, ha hagyták

volna a szerződés aláírása előtt végigolvasni

azt a 8-10 oldal zavaros szöveget,

Nem mondja azt Magyarország Miniszterelnöke,

hogy a többségében szerény

jövedelmű tisztességes adósok semmilyen

kölcsönnel sem kívántak másfajta nagyságú

törlesztőrészleteket vállalni, mint ami a szerződés

alapján kikövetkeztethető.

Nem mondja azt Magyarország Miniszterelnöke,

hogy a többségében szerény jövedelmű

tisztességes adósok nem mániákusan

kölcsönt vesznek fel akár forintalapút, akár

másfajtát, ezért a forintalapú kölcsönfelvételi

lehetőség meg sem fordult a fejükben

akkor, amikor a bankok és hírkőző eszközök

unszolására rábírták őket a devizaalapú kölcsön

felvételére.

Nem mondja azt Magyarország Miniszterelnöke,

hogy mégiscsak furcsa az, hogy

Magyarország legnagyobb bankjának vezérigazgatója

éppen akkor lett a leggazdagabb

embere hazánkban, amikor a devizalapu

kölcsönnel kapcsolatos emberi tragédiák

már többszázezer magyar embert érintenek.

Nem mondja azt Magyarország Miniszterelnöke,

hogy az ugyanezen fajta devizaalapú

kölcsön után ugyanezen bankok

Lengyelországban a nálunk követelt kamatnagyságnak

csak a töredékét követelik,

követelhetik.

Nem mondja el Magyarország Miniszterelnöke

azt, hogy annak vajon mi lehet

az oka, hogy amikor saját személyében

támadta az Európa Parlamentben egy zavaros

múlttal rendelkező francia EP képviselő,

30 JÓ HA FIGYELÜNK!


akkor meglehetősen erélyesen és hangosan

tudott küzdeni az igazáért, míg akkor,

amikor a rábízott országnak többszázezer

áldozata várná azt tőle, hogy akár néhány jó

szót szóljon érdekükben, akkor előbb nagy

nyilvánosság előtt elmondja azt, hogy tulajdonképpen

nem is történt a bankok részéről

semmiféle szabálytalanság, túlszámlázás,

vagy efféle, majd megmagyarázza azt, hogy

a magyar emberek is belátják azt, hogy kizárólag

saját ügyeskedésüknek köszönhetik a

jelenlegi állapotot. A jóságos bankok pedig

duzzogva majd méltányosságból hajlandóak

átvállalni valamit a veszteségből.

Édesapám azt is szokta mondani, hogy

„ki milyen virágot szakít, olyat szagol”

Nekünk most ilyen jutott, és hazám döntését

én egyébként nem kifogásolhatom.

-------------------------------

Ellenben számomra személyesebb baj az,

hogy Magyarország Miniszterelnökét Dr.

Orbán Viktornak hívják, és Dr. Orbán Viktor

alig több mint tíz évvel utánam ugyanott

szerzett diplomát, mint én. Az ELTE Államés

Jogtudományi Karán. Tudom azt, hogy

ettől még nem vagyunk egyforma képzettségűek,

hiszen én egy közlekedésgépész technikusi

oklevéllel is rendelkezem, ő pedig

Angliában volt ösztöndíjas.

De ettől még a tanult szakmánkat mindkettőnknek

tudnunk illik. És én nem is

hiszem el azt, hogy Dr. Orbán Viktor a jogi

egyetemnek Polgári Jogi Tanszékén Vékás

professzor úrnál a Ptk-t ne tanulta volna úgy

meg, hogy a mai napig ne ismerné ennek

törvénynek következő rendelkezéseit:

4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a

kötelezettségek teljesítése során a felek a

jóhiszeműség és tisztesség követelményének

megfelelően, kölcsönösen együttműködve

kötelesek eljárni.

6. § A bíróság a kárnak egészben vagy

részben való megtérítésére kötelezheti azt,

akinek szándékos magatartása más jóhiszemű

személyt alapos okkal olyan magatartásra

indított, amelyből őt önhibáján kívül

károsodás érte.

A szerződéskötést megelőző, jogszabályon

alapuló együttműködési kötelezettség

megszegése, vagy a szerződést érintő lényeges

körülményekről való valótlan adatok

közlésén alapuló kártérítési felelősséget is el

kell határolni a Ptk. 6. §-án alapuló kártérítési

felelősségtől. Mindezek a döntések arra

utalnak, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazására

általában akkor kerül sor, ha szerződéses

jogviszonyról, illetve a kártérítési felelősséget

megalapozó jogi helyzetről nincsen szó.

7. § (1) A törvényben biztosított jogok

védelme az állam minden szervének kötelessége.

Érvényesítésük – ha törvény másképpen

nem rendelkezik – bírósági útra

tartozik.

1. A törvényben biztosított jogok

védelme minden állami szerv kötelessége.

A megfogalmazásból nem következik,

hogy bármikor és bármelyik állami szervhez

lehetne fordulni jogvédelemért, mert a

törvény az állami szervek hatáskörét is szabályozza.

E rendelkezés azt a kötelezettséget

rója az állami szervekre, hogy az általuk intézett

minden ügyben kötelesek a törvényben

előírt jogok védelméről gondoskodni.

205. § (1) A szerződés a felek akaratának

kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön

létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek

a lényeges, valamint a bármelyikük által

lényegesnek minősített kérdésekben való

megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek

megállapodniuk olyan kérdésekben,

amelyeket jogszabály rendez.

(3) A felek a szerződés megkötésénél

együttműködni kötelesek, és figyelemmel

kell lenniük egymás jogos érdekeire. A

szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk

kell egymást a megkötendő szerződést

érintő minden lényeges körülményről.

205/A. § (1) Általános szerződési feltételnek

minősül az a szerződési feltétel, amelyet

az egyik fél több szerződés megkötése

céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése

nélkül előre meghatároz, és amelyet

a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

(2) Az általános szerződési feltételt használó

felet terheli annak bizonyítása, hogy a

szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.

Ezt a szabályt kell megfelelően

alkalmazni abban az esetben is, ha a felek

között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben

a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan,

előre meghatározott szerződési feltételt

a felek egyedileg megtárgyalták-e.

(3) Az általános szerződési feltételnek

minősítés szempontjából közömbös a szerződési

feltételek terjedelme, formája, rögzítésének

módja, és az a körülmény, hogy a

feltételek a szerződési okiratba szerkesztve

vagy attól elválasztva jelennek meg.

205/B. § (1) Az általános szerződési feltétel

csak akkor válik a szerződés részévé,

ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik

fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a

másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással

elfogadta.

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet

arról az általános szerződési feltételről,

amely a szokásos szerződési gyakorlattól,

a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől

lényegesen vagy valamely korábban a felek

között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen

feltétel csak akkor válik a szerződés részévé,

ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó

tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta

209. § (1) Tisztességtelen az általános

szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben

egyedileg meg nem tárgyalt szerződési

feltétel, ha a feleknek a szerződésből

eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség

és tisztesség követelményének megsértésével

egyoldalúan és indokolatlanul a

szerződési feltétel támasztójával szerződést

kötő fél hátrányára állapítja meg.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának

megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor

fennálló minden olyan körülményt,

amely a szerződés megkötésére

vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét,

az érintett feltételnek a szerződés

más feltételeivel vagy más szerződésekkel

való kapcsolatát.

(4) Az általános szerződési feltétel és a

fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem

tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában

az is megalapozza, ha a feltétel nem

világos vagy nem érthető.

209/A. § (1) Az általános szerződési

feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen

kikötést a sérelmet szenvedett fél

megtámadhatja.

(2) Fogyasztói szerződésben az általános

szerződési feltételként a szerződés részévé

váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél

által egyoldalúan, előre meghatározott és

egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen

kikötés semmis. A semmisségre csak a

fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

209/B. § (1) Az általános szerződési feltételként

a fogyasztói szerződés részévé váló

tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése

szerinti érvénytelenségének megállapítását

a külön jogszabályban meghatározott

szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság

a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a

kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi

félre kiterjedő hatállyal megállapítja.

(2) A külön jogszabályban meghatározott

szervezet kérheti továbbá az olyan általános

szerződési feltétel tisztességtelenségének

megállapítását, amelyet fogyasztókkal

történő szerződéskötések céljából határoztak

meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé,

akkor is, ha az érintett feltétel még nem

került alkalmazásra.

(3) A bíróság a (2) bekezdés szerinti

eljárásban, ha megállapítja a sérelmes általános

szerződési feltétel tisztességtelenségét,

azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) – a

kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő

valamennyi félre kiterjedő hatállyal – érvénytelenné

nyilvánítja. A tisztességtelen szerződési

feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó

igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság

ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen

általános szerződési feltétel nyilvánosságra

hozóját a feltétel alkalmazásától.

(4) Az (2) bekezdés szerinti per az ellen

is megindítható, aki a fogyasztókkal történő

szerződéskötések céljából meghatározott és

megismerhetővé tett tisztességtelen általános

szerződési feltétel alkalmazását nyilvá-

JÓ HA FIGYELÜNK! 31


nosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a

sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét,

azt – alkalmazása esetére

– érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra

ajánlástól.

277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak

megfelelően, a megszabott helyen és időben,

a megállapított mennyiség, minőség és

választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak

a teljesítés időpontjában

a) alkalmasnak kell lennie azokra a

célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat

rendszerint használnak, és

b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel,

illetve nyújtania kell azt a teljesítményt,

amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos,

és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe

véve a szolgáltatás természetét, valamint a

kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak

vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét

tulajdonságaira vonatkozó – különösen

reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő

– nyilvános kijelentését, és

c) alkalmasnak kell lennie a jogosult

által meghatározott célra, ha azt a jogosult

a szerződéskötés időpontjában a kötelezett

tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett,

valamint

d) rendelkeznie kell a kötelezett által

adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak

mintaként bemutatott szolgáltatásban

lévő tulajdonságokkal.

(4) A felek a szerződés teljesítésében

együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek

a szerződés teljesítése érdekében úgy kell

eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában

elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen

módon elő kell segítenie a teljesítést.

(5) A felek a szerződés teljesítését érintő

minden lényeges körülményről kötelesek

egymást tájékoztatni.

(6) A kötelezett, dolog szolgáltatására

irányuló szerződés esetén, köteles a dolgot

– a jogszabályok rendelkezéseinek és a

szakmai szokásoknak megfelelően – azonosításra

alkalmas jelzéssel ellátni és a dologról

a rendeltetésszerű használathoz, a felhasználáshoz

szükséges tájékoztatást megadni. Ha

a kötelezett gazdálkodó szervezet, a dolog

minőségének tanúsítására is köteles.

Ennyit nagyhirtelen az első háromszáz

szakaszból.

-------------------------------

Szerintem Dr. Orbán Viktor ELTE-n

végzett jogász a fenti alapvető jogszabályokat

tudja. Na jó, lehet, hogy csak a felét

tudja. De az is pontosan elég ahhoz, hogy

amikor egy rábízott országban többszázezer

ember üvölti, hogy bennünket becsaptak

a bankok, valamint ugyanezt nyilatkozzák

rendre másra az ország legkülönb közgazdászai,

akkor legalább megnézze a fenti jogszabályok

vizsgálata céljából a szerződést. Vagy

nézesse meg valamelyik hivatalával. Vagy

kérje meg a törvényesség őrét, az ügyészséget,

hogy mondják már meg végre a kétségbeesve

üvöltöző százezreknek azt, hogy

megfelel-e a jogszabályoknak a szerződés,

vagy sem.

Ehelyett azt mondani a kétségbe esve

üvöltözőknek televízióban Dr. Orbán Viktor

ELTE-n végzett jogásznak, hogy én tudom

azt, hogy ti forintalapú hitelt akartatok pont

ilyen összegben felvenni akkor, amikor a

devizalapu kölcsönt felvettétek, és végül

azért vettétek fel az utóbbit, mert jól akartatok

járni, így hát istenem kockázatotok

eredménye a veszteségetek – egy jogásztól

mindenképpen cinikus.

Nálam biztos nem maradt volna meg két

napig sem az ilyen mentalitású ügyvédjelölt.

===================

Egyébként pedig lehet, hogy Móra

Ferenc már jól tudta azt, hogy a harmadik

évezred első éveiben ilyen mentalitású

emberek majd lesznek hatalmon. Talán ezért

írta meg „Az igazságkereső” című novelláját.

Ennek részlete az ide csatolt mellékletben

szintén olvasható, és utolsó sorai a

következők:

----------------------------------

„Csukay Sándor azonban egészen természetesnek

találta azt, hogy ő kérjen igazságot

a zálogházakkal szemben a magaformájúak

számár. Hiszen a Károlyiak, a Zichyek, a

Pallaviciniek, a Kóburgok bizonyosan nem

fogják ezt tenni. És vitte tovább a bizonyságait,

a tekintetes uraktól a nagyságosokhoz,

onnan a méltóságosokhoz, s végre a kegyelmesekhez.

Mindenünnen elutasították.

Legtöbb helyen bele se néztek az írásaiba:

ahol azt mondták, hogy belenéztek, onnan

meg ebrudon vetették ki. Addig lótott-futott

Ponciustól Pilátushoz, míg utoljára bolond

hírébe keveredett , s mikor látta a szegény

Csukay, hogy az igazsága nem használ, elővette

a másik fegyverét, az ócska revolvert.

Mellbe lőtte magát az államtitkár szobájában:

- Kegyelmes uram – mondta, miközben

melléből bugyogott a vér – így talán

elhiszik, hogy igazságom volt.

S elhitték neki. Mi több, meg is győződtek

róla. Miközben őt magát a kórházban

ápolják, felbontogatták az írásait, amik bebizonyítják

a zálogközvetítők galád üzelmeit.

Ma már teljes apparátussal folyik a vizsgálat,

s már eddig is tömérdek szabálytalanságot

derített ki.

Tehát van még igazság Magyarországon.

De az embernek előbb meg kell magát ölni

az államtitkár színe előtt, hogy az igazságát

elismerjék az igazság őrei.”

-----------------------------

Talán így van ezzel Dr. Orbán Viktor

Magyarország Miniszterelnöke is. Előbb az

államtitkár szobájában kell ahhoz mellbe

lőni az adósoknak magukat ahhoz, hogy a

bugyogó vér láttán elhiggyék azt, hogy nekik

igazuk van.

Léhmann György

Siófokon 2011. szeptember 4. napján.

A GYARMATOSÍTOTT ORSZÁGOKRA NEM JELLEMZŐ

A Békemenet Magyarországért való tüntetésen a következő mondatot

lehetett olvasni az első sorban lévő vezér transzparensen -- Nem

leszünk gyarmat ! Az elmúlt 22 (+43 ) év, nagy részben magyarellenes

és hazaáruló politikájának köszönhetően, már sajnos gyarmat

vagyunk, és nagyon elegünk van a közel 500 éve tartó elnyomásból..!!

A gyarmatosított országokra nem jellemző, hogy rendelkeznének saját

pénzügyminisztériummal- és nem szoktak rendelkezni a kormányzás

és a gazdasági felemelkedés legfontosabb eszközeivel -- a pénzkibocsájtás,

kamat-árfolyamszabályzás- és a hitelezés jogaival, mintahogy

Magyarországon is megszüntették a pénzügyminisztériumot és 1991-

ben az akkori kormány és Országgyűlés átadta a nemzetközi pénz- és

háttérhatalomnak a pénzkibocsájtás jogát..! Az elmúlt 1,5 évben a háttérhatalom

eszközei -- a hiteltelen médiájuk, hitelminősítőik, az EU,

az USA és az IMF gyakorol aljas és elfogadhatatlan nyomást Magyarországra

!! Az emberek nagy többsége ezért ment ki a békemenetre és

nem kezeit felrakó, a fehér zászlót kitűző, országunk érdekeit feladó

bolsevista-globalista-neoliberális Fidesz-KDNP kormány miatt..! (A

tüntetésen elhangzott az egri hős -- Dobó István esküje, de Ő nem

tűzte ki a fehér zászlót és nem tárgyalt a gyarmatosítókkal -- a sírjában

forog..!) l tudták ezt a Fidesz közeli-vagy fideszes szervezők is ( az

elmúlt 22 év haszonélvezői ), ezért fura módon átvették az írásaimban

gyakran használt szavakat -- pártoktól független civil rendezvény

lesz a békemenet, miközben rászervezték a tüntetésre a fogyatkozó,

alultájékoztatott-félrevezetett, elvakult vagy haszonélvező Fidesz

tagságot és szimpatizánsokat- és összemosták a kormány támogatásával..!

A Fidesz felső köréhez tartozó emberek közül 17-ről tudjuk,

hogy MSZMP tag vagy vezető volt pl. Martonyi J., Matolcsy Gy., Pintér

S., Stumpf I., Schmitt P., Járai Zs., Boross P., Csintalan S., Fónagy

J., Pozsgai I., Kerényi I., vagy KISZ-titkár volt pl. Orbán V., Kövér L.,

Varga M., Deutsch T., vagy Hazafias Népfront alelnöke volt pl. Mikola

I., az is tudható, hogy Szita K. együttműködött a III/III-as- és hármuk

pedig pl. M.J., M.GY., J.ZS. a III/II-es osztályokkal, az egyikük a kato-

32 JÓ HA FIGYELÜNK!


naságnál volt besúgó..!! Azt is látjuk, hogy a Fidesz számos jó dolgot

átvett a programunkból-írásainkból -- de sajnos számos nagy hibát és

bűnt is elkövetett és elkövet ( Orbán V. 2011. mácius 15-i beszédében

elismerte, hogy bűnöket követtek el az ország ellen !) pl. most is

olyan kiskapuk vannak a törvényekben, hogy mostanra közel 1 millió

hektár termőföld van törvénytelenül külföldiek kezében és gőzerővel

folyik az ingatlannak minősített tanyák-termőföldek és az értékes

önkormányzati ingatlanok, földek külföldiek által történő felvásárlása

-- tegnap a Magyarok Házában erről is beszélt Prof. Dr.Tanka Endre

a kiváló szakember ( 1997-ben szervezője voltam Zacsek Gyulával

a magyar földért való tüntetésnek és sikerült megakadályoznunk,

hogy az akkori hazaárulók olyan törvényt hozzonak, hogy a földünk

eladható legyen a külfödiek számára -- ősi igazság -- akié a föld, azé az

ország, de jó ha tudják, a törvényes -- a Történelmi Alkotmányunk -- a

Szent Korona értékrend szerint -- Alkotmánysértéssel jog nem létesíthető

)..!! Vajon a békemeneten vonuló alultájékoztatott és becsapott

emberek közül hányan tudták, hogy milyen magyarellenes törvényeket

hoztak és hoznak a bal- és jobboldali farizeus és hiteltelen

kormányok ??.. Azt tudjuk, hogy a bal oldal a nagyobb rossz, de ettől

függetlenül mind a két oldalt méltatlannak és alkalmatlannak tartjuk

az ország vezetésére !! 1989 óta, majd minden fontos civil megmozduláson

részt veszek, de érdekes módon a 2009-ben alapított Fidesz

közeli Civil Összefogás Fórum vezetőit 2009-ig sehol nem láttam -- a

Fidesz előhúzta „a nagy sötét kalapból „ őket és a vezetőjük egyik szervezete

közel 3 milliárd Ft közpénz támogatást kapott... A 2000-ben

alapított, alulról szerveződött Összefogás a Fennmaradásért Mozgalmunk

egyetlen Ft közpénzt sem használt fel az elmúlt 12 évben- és

nem is fog felhasználni !! A történelem az élet tanító mestere -- történelmünk

folyamán nem volt arra példa, hogy egy külső hatalom

elnyomása, vagy az ahhoz való igazodás ( pl. török, osztrák, német,

szovjet, EU ) valójában szolgálta volna Magyarország emelkedését

és boldogulását..! Összefogó, összetartó nemzetet nem lehet hosszú

távon elnyomni, eladósítani, kiárúsítani, kifosztani, és demokráciának

hazudott diktatúrában tartani..! AZ ÖSSZEFOGÁS ÉS A KÖZÖS-

SÉG EREJE MINDÍG-MINDENHOL MINDENT ELDÖNT !!!

2004-ben írtam a MILYEN IS VALÓJÁBAN AZ EU című megdöbbentő

és beigazolódó tanulmányomat, a www.fennmaradas.uw.hu

honlapon az EU-s menüponton olvasható !!! Az EU egy diktatórikus

szervezet, a nemzetközi pénz- és háttérhatalom és a multik eszköze

Európa gyarmatosítására..!! Hiteles és több évtizedes gyakorlattal bíró

pénzügyi szakemberek ( Pavics Lázárék ) kiszámolták, hogy mindent

beszámolva és összevetve az EU évente kb. 3-4 ezer milliárd Ft veszteséget

okoz Magyarországnak..!! Az EU csatlakozásunk-tagságunk

-- az a magyar gazdaság, pénzrendszer, kereskedelem, jogrendszertörvényhozás,

„demokratikus intézmények” és külügyek alárendelése

a neoliberális, kizárólagos világuralomra törő nemzetközi pénz- és

háttérhatalomnak, a multiknak és a tőke szabad árámlásának..!!!

Magyarországot is antidemokratikussan és törvénytelenül erőszakolták

be az EU-ba pl. az ellenző civil szervezetek és 2-3 kisebb párt 1

forint állami pénzt sem kapott az EU csatlakozás ellenes kampányra

-- az ellenző szakértőinket néhány kivételtől eltekintve nem engedték

be a tévékbe és rádiókba, miközben a csatlakozást támogató globalista

pártok és szervezetek kb. 7 milliárd Ft közpénzt kaptak az államtól az

igen kampányra, hiteltelen neoliberális-válságokozó szakértőikkel tele

volt a nagyrészt magyarellenes és félrevezető média..!!

Az EU tagsággal Magyarország rosszul járt és jár !! Mi 2003-ban

nemmel szavaztunk, de sajnos a félrevezetett emberek többen voltak -- a

magyar szavazók jelentős többsége nem ment el szavazni és az is lehetséges,

hogy a szavazatok számlálásánál is csaltak !! EBBŐL AZ EU-BÓL

ÉS A NATO-BÓL IS KI KELL LÉPNÜNK, 3.UTAS, NEMZETI,

CIVIL, FÜGGETLEN ÉS SEMLEGES MAGYARORSZÁGRA VAN

SZÜKSÉG !!! Dr.Halász zsefnek kidolgozott javaslata van arra, hogy

az EU-t hogyan lehetne a Szent Korona értékrend alapján a nemzetek

demokratikus és igazságos európájává tenni, csakhát a média agyonhallgatja..!

Arra kérjük Széles Gábor urat, hogy hívják meg Dr.Halász

J. bajtársamat az Echo Tévébe ! ? Sajnálatos, hogy az Echo Tv vezetői (

Dr. Drábik J. kivételével ) többszöri kérésem ellenére sem hívják meg a

pártoktól független, lényeges dolgokról író-beszélő, hiteles civil szakértőinket..!

Köszönettel várjuk válaszát ! / Utóirat : A Fidesz közeli Széles

Gábor ezidáig nem válaszolt a fenti, az üzifalára is beírt hozzászólásra és

kérésünkre ( nem szokott válaszolni az e-mailünkre se -- kb. 2 éve Széles

G. volt az egyik fő szervezője a Kossuth tér mellett tartott sajtószabadságért

való tüntetésnek -- ha így folytatják, akkor a saját tévéjük elé is kivonulhatnak

tüntetni a sajtószabadságért, a többi nagy tévé még rosszabb

-- közveszélyesek -- saját maguk alatt fűrészelik el a fát)..!! / ?

Brindza András

EGY OLASZ FÓRUMRÓL: ELSÜLLYED A COSTA CONCORDIA: NYUGTALANÍTÓ EGYBEESÉSEK

A Titanic 1912.április 14-15-e éjszakáján süllyedt el.

A Costa Concordia (félig) elsüllyedt 2012.január 13-14-e éjszakáján, pontosan 99 év és 9 hónappal később.

Véletlen egybeesés: 999-et megfordítjuk 666 lesz belőle, a luciferi világ számára olyannyira kedves bestiájának a száma, mely világ az

Uj Világrendet akarja létrehozni (egy olyan rendet, amelyet szerintük csakis egy globális káosz után lehet létrehozni).

Január 13-a péntek. A” Péntek 13.” évszázadok óta szerencsétlen szám , miután 1307. október 13-án tartóztatták le a Templomos

lovagokat. Véletlen egybeesés: a templomosok voltak az első keresztény-ellenes bankárok és sátánhívők ...

Maga a Concordia név az európai népek közti békét és egységet jelenti.

A hajó 13 hajóhídjának a nevei 13 európai ország nevét viselik (Hollandia, Svédország,Belgium,Görögország, Olaszország,Portugália,

Írország,Franciaország, Németország, Spanyolország,Nagy britannia,Ausztria és Lengyelország).

Véletlen egybeesés: 2012. január 13-án a Standard and Poor’s a fél EU országait leértékeli, sok EU ország államkötvényét ezzel „elsülylyesztve”.

A Concordia Giglio szigete előtt süllyed el.

Véletlen egybeesés: a Giglio=liliom a Rosa Croce= Rózsakeresztesek szabad kőműves rend legismertebb jeleinek egyike.

S 2012.január 14-én Mario Monti, az olasz technikai kormány miniszterelnöke (aki tagja olyan világrendi csoportoknak,mint a

Bilderberg csoport , a Trilaterális Szerződés vagy Aspen) XVI. Benedek pápának ..... ajándékozta Francesco Ghisolfo 1500-as évekből

származó „Hajózási atlasz”-ának másolatát. Az antik atlasz az Új Világ felfedezésének tengeri útvonalainak a térképeit tartalmazza.

A Pápa azt mondta, mosollyal az ajkán, hogy a könyvnek „szimbólikus” értéke van.”

.............

Még egy érdekes adalék az olasz és magyar nyelvű Wikipédiáról:

A Titanic 1912.április 14-15-e éjszakáján süllyedt el.

1898-ban Morgan Robertson írta a „Futility or the vrack of Titan” c. regényét, amelyben írja, hogy a Titan nevű elsüllyeszthetetlennek

tartott hajó nekimegy egy jéghegynek az Eszak-Atlanti óceánon április hónapban és pár óra alatt elsüllyed.

JÓ HA FIGYELÜNK! 33


MSZP: A TÜRMERIZÁLÓDÁS ÚTJÁN.

Aligha tévedett nagyot az, aki azt jósolta,

hogy Gyurcsány Ferenc Indira Ghandi politikus-asszony

pályáját próbálja lekopírozni.

Ennek a túlélési stratégiának az a lényege,

hogy egy katasztrofális kormányzás és látványos

bukás után a szükségből erényt kovácsolva

először frakciót létesít a bukott vezér

a saját pártjában. Majd úgy szabadul meg

volt pártjától, hogy kilép abból.

Új pártot alapít és elhalványítja vagy

bekebelezi az elhagyott pártot.

Gyurcsány annyival ment biztosabbra,

mint Indira, hogy tudta: az oroszok nem

az elhagyott MSZP-t, hanem őt támogatják

továbbra is, és moszkvai ukászok továbbra is

az Apró villába érkeznek.

Az MSZP krémje – (e krém illatáról ne

essék most szó) – Gyurcsánnyal tartott.

Viszont ott maradt a török-kávé zaccos

alja az MSZP-ben.

A mocsár.

Mesterházy – Strohmann Attila azzal

írta alá politikai halálos ítéletét, mikor azt

„kérte” idősebb, a Medgyessy-Gyurcsány-

Bajnai kormányban elhasználódott, lejáratódott,

leginkább kompromittálódott pártrtársaitóül,

hogy „lépjenek egy lépést hátra”,

s adjanak esélyt az „MSZP tehetséges fiataljainak”.

MSZP: KÖCSÖGKOCCSANÁS ÉS

TÜRMERIZÁLÓDÁS

Kettő baki volt ez az amúgy is csak provizórium

szerepre kiosztott Mesterházynak.

Először is: a kommunisták nem szoktak

egy lépéssel hátralépni. Inkább a halál! (No,

persze nem az ö haláluk, hanem másoké).

A másik súlyos tévedése az volt, hogy azt

hitte: valóban vannak tehetséges fiatalok az

MSZP-ben. Ilyenek ugyanis nincsenek.

Mert az ember vagy tehetséges és fiatal,

vagy MSZP tag.

Mesterházynak ez a kérése olyan volt,

mintha a Nílus partjára kiállt volna, s azt

kérte volna a vízilovaktól, hogy lépjenek egy

lépést hátra, és adjanak esélyt a Nílus vizéből

előbukkanó kétpúpú tevéknek.

Két púpú tevék ugyanis éppen úgy nincsenek

a Nílusban, mint ahogy tehetséges

fiatalok nincsenek az MSZP-ben.

Így lett az amúgy is lenézett értelmiségi

család – édesapja orvos – sarja Attila az Isten

ostora az öreg maszopistáknál.

Ami fiatalok helyett az MSZP-ben van, az

a mocsár.

A legsötétebb politikai alvilág.

Szanyiganyi meg a melegbotka.

Szanyi, a magyar politikai élet legordinárébb

tagja, a politikai alvilág szimbóluma.

A becézett meleg, Botka, a hajdani Pol

Pot meg egyetlen kommunista vezetésű

városának polgármestere.

A gyurcsánytalanított – s ily módon

kasztrált – MSZP elindult a türmeri úton.

A teljes eltűnés felé.

De nem örülhetünk.

Mert ezenközben egy náluk sokkal veszedelmesebb

erő, a Gyurcsány párt erősödik.

Nem dőlt el a meccs, hogy vajon Gyurcsány

álmai válnak-e valóra, és jelenik meg

mint egy nadrágos Indira Ghandi miniszterelnök

jelöltként, vagy pedig az amerikai politikacsinálók

– Clintonék, Orszagh, Charles

Gati és a Center for American Progress

– forgatókönyve, amelynek megvalósulása

esetén Gyurcsánynak valami módon el kell

tűnnie, s a patyolatfehérre mosott és szakértőnek

kikiáltott sima-képű bűnöző KISZ

führer, Bajnai repül elő angyal-szárnyakkal

miniszterelnök-jelöltként a John Hopkins

Egyetemről.

Egyik rosszabb alternatíva, mint a másik

– a magyar nép szempontjából.

Azért Mrs. Clintont mégiscsak megsajnálom,

ha arra gondolok, hogy eltökélt szándéka

Bajnait tisztára mosása.

Akaratlanul is a balladabeli Ágnes aszszony

jut róla eszembe...

„Hillar asszony a Hudsonben fehér Bajnát

mossa, mossa...”

A Krónikás

GONDOLATOK BAYER ZSOLT: „NAGYON CIKI”

SCHMITT PÁL ÜGYE KAPCSÁN

...minden világossá kell váljon még annak is, aki eddig másképpen

gondolta, vagy nem eléggé gondolta át az összefüggéseket.

Tehát:

A korrupciójába belebukott, hatalmát vesztett szoclib ellenzék

mindenre tüzel, csakhogy botrány legyen.

Semmi nem drága, nincs haza, védendő értékek, csak bármi áron

vissza a hatalomba!

Ehhez, csak azt adnám hozzá, hogy ezt gyakorolja úgy belföldön,

mint az EU-ban és a nagyvilágban, főleg az USA -ban végzett lobi

alapján.

Ehhez hozta létre még a külföldön is működő magyar média eszközeit

is.

Az ellopott pénzeknek egy töredék részét erre a célra is fordították

és fordítják.

Erre szolgáltak azok az alapítványok létrehozása amelyeknek

célja ez ügyeket szolgálni.

Ma nagyrészt ezért vannak Magyarország legnagyobb nemzetközi

problémái.

Mert ha az országból nem bujtogatással táplálják a támadásokat, ez

a kis ország belügye nem érdekelné annyira a „nagykutya” hatalmakat.

De ha valamit felfújnak a média által, arra felkapják a fejüket a

„nagykutyák” is.

Itt is csak az világosodik ki, hogy mindez azért történhet meg,

mert nem történt meg a valós rendszerváltás és nem történt meg az

elszámoltatás.

Ebben pedig a nyugat az a ludas, amelyik nem ítéltette el a világgal

a kommunizmust mint második legveszélyesebb diktatórikus

rendszert, létrehozva így az egységes mércét.

Ezért maradt a világnak a „kettős mérce”!

Ez pedig addig veri be a fejét a tisztességes és becsületes világ

fejét, ameddig végleg nem történik meg a kettős mérce megszüntetése,

azaz a kommunizmus végleges elítélése.

Ennek jele majd akkor lesz meg, ha a Kelet európai országokban

végleg meghozzák az elszámoltatást hozó törvényeket.

Addig az EU valójában nem lesz más, mint egy átvedlett Szovjetunió,

amelynek csökevényeit úgy látszik meg kell tapasztalnia a

nyugati világnak is.

Mert a cionisták által a nyugatot elárasztották ugyanazok, akik

eddig is létrehozták a diktatúrákat arra számítva, hogy a saját céljaikat

elérjék, vagyis mindenáron a világhatalmat.

E világhatalomnak már nem az ember kell, hanem a tőke, ahogyan

a II Világháborút követően sem azok kellettek akik segítségre

szorultak, hanem csak azok akik nagy tőkével pénzben, aranyban,

tudásban rendelkeztek.

34 JÓ HA FIGYELÜNK!


A SZÜKSÉGES ROSSZ, A KÖZPONTI

KUSSOLTATÁS MÓDSZERTANA

– avagy Tartozni mán pedig mindig köll valahova! –

„Egyedül nem megy!” énekelte

egykoron a Ripacsok című film

felejthetetlen párosa a mozivásznon

a nagysikerű nadrágdalban.

Mára ennek a dalnak a szövege is

erőteljes átfazonírozásra szorul az

eurokonform imídzs érdekében.

Ma úgy járja a nóta, hogy

EGYEDÜL NEM MEHET!

Miért? Azért, mert NEM

ENGEDIK!

Mindenkinek érintettnek kell

lennie! Senki nem maradhat ki!

Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk

az út szélén, még a végén magától

feltápászkodik, és elindul az

ellenkező irányban! Tehát lehet,

hogy közelebb járunk az igazsághoz

amikor azt mondjuk, hogy

senki nem úszhatja meg! Igaz,

ennek ára van, amit szigorúan

behajtanak rajtad (no és persze

veled együtt rajtam is), de hát

pont ez a lényeg, mindenkinek

fizetnie kell! Muszáj! Akkoris

átkísérünk az út túloldalára,

ha semmi keresnivalód sincs

ott, és eszed ágában sem volt

oda átkelni. Akkor is át fogunk

kísérni, mert neked az a jó.

Senki sem maradhat ki az

adófizetés alól! A sarc mindenek

felett!

A Hír Tv legutóbbi Globál

című műsorában Horvátország

EU-s csatlakozásáról szóló népszavazásával

foglalkoztak. Első

ránézésre azt hihetnénk, a téma

kevéssé érdekes a mi számunkra,

mégis, az itt is alkalmazott eurokrata

módszertan gyakorlata az,

amely kitűnően példázza számunkra

mennyire hiábavaló volt

a hatalmas tömeg megsétáltatása

az Andrássy úton. Megmutat

még valmi mást is, de erről majd

egy kicsit később.

Idézzük a műsor

felvezetőszövegét:

„Kelletlen horvát IGEN az

unióra. Horvátországban a kétharmad

az uniós csatlakozásra szavazott.

A részvételi arány azonban

több mint kiábrándító. Mindössze

43,5%-os volt. Vajon mit üzennek

a számok? Miért nem tekintik történelmi

igazságtételnek az uniós

csatlakozást? Miért nincs felhőtlen

öröm Zágrábban? A horvátok

miért a szükséges rosszat látják az

unióban? A stúdióban Sokcsevits

Dénes és Skenderović Marin.

Az unió 28. tagállama lesz

Horvátország. Így döntöttek a horvátok

január 22-én vasárnap. Az

IGEN-ek győzelme nem volt kérdés,

hiszen minden jelentős horvát

párt a csatlakozás mellett kampányolt.

Sőt, még a Hágában raboskodó

Ante Gotovina tábornok is

erre buzdította a horvátokat.

Ami viszont mindenkit meglepett,

az a mérsékeltnek is csak

jóindulattasl nevezhető részvételi

arány volt, 43,5%-kal. A kormány

ennek megfelelően visszafogottan

ünnepelt és a horvátok öröme sem

volt teljesen felhőtlen. Az országra

még számos átalakítás vár.

Kezdve a közigazgatástól a költségvetésen

át az igazságszolgáltatásig.

Ezután következik majd a

tagállamok ratifikációja. A tervek

szerint 2013. július elsején csatlakozik

majd Horvátország az

Európai Unióhoz.”

Eddig és ne tovább! Ez az a

végső határ ameddig ma engedélyezik

az ún. fősodratú médiában

a mértéket, ameddig el

lehet menni. A szükséges rossz!

Tehát nem jó, mindenki érzi,

hogy a dolog már több mint gáz,

de az összes esetlegesen felmerülő

negatívum ellenére akkoris

SZÜKSÉGES!

Nincs itt mese! Ez mán pedig

akkó’ is köll nekünk! Ha beledöglünk,

akkó’ is!

És itt érünk el megint ahhoz

a pillanathoz, amikor a dogmatizmus

megkérdőjelezhetetlen

igazságnak tűnő kikezdhetetlen

monolit márványtömbjébe

ütközünk, ezzel a jól megtermett

halmozott képzavarral.

Megint a rossz kiindulási pont,

megint a „csak és kizárólag”,

megint a „nincs más út, Brüsszel

meg Washington barátsága, mán

pediglen ez ténykérdés” kezdetű

össznépi kesergő.

A műsor időről időre szalagcímben

felbukkanó aposztrofálásaként

a következő felirat volt

olvasható: Lelkesedés takarék-

A gazdag zsidók Amerikában kötöttek ki, a szegények vagy a

konc. táborokban, vagy Palesztinában kötöttek ki, hogy ott létrehozzák

az „ígéret foldjét”.

A világhatalom pedig alakul tovább, neki vetik alá az ENSZ, az

Unió államokat, melyeket létrehoznak avval a szándékkal,

hogy általuk még könnyebben irányíthassák az egypólusú világdiktatúrát

amelyet demokráciának csúfolnak ma.

Azért csúfolnak, mert már semmi köze sincs a valós demokráciához.

Diktatúra ez a legjavából!

A magyar hozzáállás pedig pontosan ezt a mocskos diktatúrát

igyekszik megszüntetni úgy, hogy meg akarja dönteni azon központ

parancsoló magatartását,

amelynek célja az egy központú, eddig a világ legádázabb diktatúrája

létrehozása a cél.

Hiába ebbe a képbe nem illik bele a magyar megoldások ténye.

A megoldás még mindig visszanyúlik 56-ra, a kommunizmus jármának

a lerázására.

E.

JÓ HA FIGYELÜNK! 35


an a jobboldali szavazók azok,

akik igazán csalódottak.

Mv.: – Hát de miben csalódottak?

Sokcsevits Dénes: – Az

utóbbi 10–15 év horvátországi

politikájában, amelyinek egyébként,

a nagyobbik részében ennek

a korszaknak, annak idején

a Tudman alapította Horvát

Demokrata Közösség volt hatalmon,

azonban olyan lépéseket tett,

és olyan engedményeket tett, amelyekre

kényszerült, éppen az európai

uniós csatlakozási tárgyalások

során, amelyet ezek a választópolgárok

nem nagyon díjaznak.

Mv.: – Erről mindjárt beszélünk,

de talán még mindig a statisztikánál

maradva. Hogyha

megnézzük az unió iránti lelkesedést

Horvátországban, szigorúan

a számok alapján, akkor azt látjuk,

hogy 2003-ban, amikor az

lángon. Asszem erre szokták

mondani, hogy BINGÓ!

Talán horvát barátaink tudnak

valamit. Az is lehet, hogy

vették maguknak a fáradságot, s

kicsikét szétnéztek a szomszédságukban,

hogyan is működik

ez a nagyságos és fényességes

Európai Porta.

Mv.: – Az önök hangjában

is egy hezitálást vélek kihallani

és ez a részvételi arány is mintha

ezt mutatná. Egyfajta kritikát

az egész téma, az uniós csatlakozás

felé, hiszen ahogy említettük

43,5%-os volt a részvételi arány. A

függetlenség idején, mintegy húsz

évvel ezelőtt majdnem a duplája

volt. Mivel magyarázható ez? Például

mivel magyarázható, hogy

Bosznia-Hercegovinában a horvátok

alig mentek el szavazni?

Sokcsevits Dénes: – Igen. A

függetlenségi népszavazásra a

lakosságnak több mint 83%-a rész

vett, és általában a parlamenti

választásokon is mindig jóval

nagyobb arányban mennek el szavazni

a horvát választópolgárok,

bár ezelőtt három évvel az elnökválasztásokon

az első fordulóban

a lakosság kevesebb mint 50%-a

ment el szavazni. Én azt hiszem,

hogy ebben a választópolgárok

jelentős részének csalódottsága is

szerepet játszik. Itt főleg elsősoruniós

felvételi kérelmet Zágráb

beadta, akkor közel 80%-ra rúgott

a támogatók aránya. Egyébként

zárójelben megjegyzem, 66% szavazott

mos vasárnap, múlt vasárnap

az IGEN-re.

Ejnye! De ismerős ez valahonnan!

Az összes választásra

jogosult 43,5%-ának 66%-a

szavazott az IGEN-re! Látható

kisebbség! De ne aggódj! Mindenképpen

bekerülsz, olyan

nincs (és nem is lehet), hogy

nem! Addig szavaztatunk, amíg

csak kell! És ugye te is tudod,

hogy meddig kell?

Mv.: — Van egy közmegegyezés

a politikai elitben, hogy

mindenki, a többség, a túlnyomó

többség EU-párti, magyarán egy

komoly legitimitása van most a

csatlakozásnak Horvátországban.

Sokcsevits Dénes: – A politikai

pártok szintjén feltétlenül,

hiszen mind a jelenlegi baloldali

kormánykoalíció, mind pedig a legnagyobb

ellenzéki párt, az eddigi

kormányzó HDZ, támogatta.

Mv.: – Tehát a politikai pártok

pontosan értették a tételt, de vajon

az állampolgárok mennyire?

Vajon tényleges legitimitás,

ahogy mondani szokás, nemcsak

szükséges, de elégséges feltétel

is az, ha csupán a politikai

osztályban élvez látható többséget

egy ügy, az ország népének

többsége viszont nem szimpati-

36 JÓ HA FIGYELÜNK!


zál az adott kérdéssel? Vagy ez is

arra világít rá, hogy – nagy valószínűséggel

a globalizációnak

köszönhetően kialakuló helyi

komprádor elit általánossá váló

berendezkedése miatt – immáron

gyakorlati jelenségként

beszélhetünk arról, hogy csak

olyan politikai osztály az elfogadható

a Birodalom számára,

amely tudatosan és teljesen el-,

illetve leválasztásra kerül a valóságtól,

azaz a szavazóktól? Ez a

Patyomkin-demokarácia igazi

diadala!

Úgy tűnik a félelem immáron

globálissá terebélyesedett.

A véleményhatalom mindenütt

ugyanazt a központi kussoltatást

alkalmazza a fősodratú

médiában, mert abban a pillanatban,

hogy eltérő hangok

is szárnyra kaphatnának – és

itt most természetesen nem a

pocskondiázásra, az érzelmektől

túlfűtött heveskedésekre,

hanem elsősorban és legfontosabbként

a tények szakszerű

és objektív ütköztetésére gondolok

– bizonnyal kiderülne,

mint hazánk esetében is, hogy a

2.0-ás unióra az égadta világon

semmi szükség nincs. Ráadásul

a szabványosított közös nagy

semmi érdekében uniformizáló,

Európa perifériájáról irányító,

ahogyan azt megtapasztalhattuk,

kizárólag az egyenlők közti

egyenlőbbek kedvéért kedvező

sajátosan bürokratikus haszonés

érdekközösség már puszta

létezésével is hihetetlen károkat

okoz a (diszkrét presszióval, jó

útra tereléssel, fűt fát ígérgetéssel

és a jó ég tudja még milyen

furfangokkal) tagállami státuszba

kényszerített nemzetállamoknak.

Mv.: – Olvasom a kritikát az

interneten, horvát lapoknál is,

hogy az ellenzék, a nacionalista

és szélsőbali ellenzék azt mondja,

hogy az állampolgárok nem jutottak

elég információhoz ahhoz,

hogy felelősségteljesen tudjanak

dönteni a jövőjükről. Igaz ez?

Mert azt mondják, hogy a tévében,

a rádióban, az újságokban

állami pénzen kormányzati EUpropaganda

folyt.

Skenderović Marin: – Hát ez

igaz. Csak három hét volt a kampányra

és az ellenzéki, annak aki

ellene voltak, azoknak nem volt

nagy lehetőségük megjelenni a

médiában.

Sokcsevits Dénes: – Mindössze

a 12%-a a választópolgároknak

van tisztában az Európai

Unió működésével.

Mv.: – Ez az adat viszont nem

biztos, hogy rosszabb, mint akár a

jelenlegi tagországok társadalma,

ugye?

Sokcsevits Dénes: – Igen,

lehetséges.

És ha már a tételeknél tartunk!

Kik és hol írják a megértendő

és felfogandó tételt,

tételeket? Ki hatalmazta fel őket

erre? Miért kellene nekünk elfogadni

számunkra teljesen ismeretlenek

tételeit? Csak azért,

mert sok (virtuális) pénzük van?

Csak azért, mert a világ bizalmának

semmibevételével, a világ

becsapásával gátlástalanul spekulálhatnak

más kárára?

Tőzsde, valutaárfolyamok,

Európai Unió, egyre megy. Szélhámosság

az egész! Tudatosan

hoztak létre, és erőltetnek rá

a világra olyan rendszereket,

melyek működésével csak az

elenyésző kisebbség van tisztában.

Ráadásul azt tették általánosan

elfogadott viselkedési

normává, nem is fontos, hogy

az egyszerű ember tisztában

legyen azzal, hogyan működik

az a rendszer, amiben él! De ami

még ennél is fontosabb, le kell

szoktatni arról is, hogy egyáltalán

felmerüljön benne az igény arra

vonatkozóan, hogy megismerje

a rendszert és annak működését,

pedig benne él! Így végeredményként

már csak jót derülünk

egy 42-fogas amerikai fogpasztamosoly

kíséretével azon, hogy

hát tulajdonképpen így van ez

jól, mert hát másutt is így működik

ez az egész, ott sem érdekli

különösebben az embereket.

Kicsit olyan ez, mint amikor

a tökig eladósított Amerikára,

meg a tőkés világ prominens

országaira mutogatnak, hogy

némelyik adósságállománya

már a GDP 100%-át is meghaladta.

Úgyhogy semmi gond

nincs azzal ha emelkedik az

államadósság, vagy ne adj’ isten,

mi is átlépjük a ma még lélektaninak

tartott álomhatárt.

Vegyük észre, hogy itt megint a

szemléletmód, az alapvetés az, ami

eleve hibás. Azért kell nekünk is

tökig eladósodnunk, mert mások

is tökig eladósodtak? És akkor

ez innentől kezdve így van jól?

Megint fel sem merül, még csak a

kósza gondolat szintjén sem, hogy

szó sincs itt holmi megmásíthatatlan

természeti törvényekről, szentírásról,

vagy valamiféle kőbe vésett

alapigazságról, mely szerint létezni

csak és kizárólag eladósodva lehet.

Ez egyáltalán nem igaz, de mivel

ma ez az általánosan bevett és jól

bejáratott gyakorlat, hát akkor

biztosan úgy is van! Megint rossz

a kiindulási alap! Megint a számosság

keretei között próbálunk

JÓ HA FIGYELÜNK! 37


felmentést adni magunknak olyasvalamivel

kapcsolatban, aminek

a minőségről kellene szólania. S

mivel a minőségről kellene szólnia,

számossággal, azaz a mennyiséggel

nem mérhető! Áras népek

gondolkodásmódja nem erőltethető

rá szakrális talapzaton álló

spirituális szemléletre! Ez a fajta

mértékrendszer csak és kizárólag

mammon világában használatos

egyedül „üdvözítő” univerzális

metódusként. A világ azonban

nem csak számokból (értsd: hideg

racionalitás) áll! De ne aggódj,

gond egy szál se, hiszen mindenütt

máshol is így megy ez!

Mv.: – Nézzük a csatlakozás

tényét. Itt komoly történelmi érvek

vannak, hogy Horvátországnak az

Európai Unió tagjának kell lenni,

akár csak az Osztrák-Magyar

Monarchiát nézzük. Mondhatnánk

azt is, hogyha a történelem

úgy hozta volna, akkor igazságosan

Szlovéniával és Magyarországgal

kellett volna csatlakoznia Horvátországnak,

hiszen maguk a horvátok,

ha jól tudom, nem balkáni

államnak identifikálják magukat,

hanem egy közép-európai államnak.

Volt ennek esélye 2004-ben?

Hopp, itt megint meg kell

állnunk egy röpke kitérő erejéig!

Nem tudom, tetszettek-e

figyelni? Megint a szóhasználat

az, ami nagyon

árulkodó!Horvátországnak az

Európai Unió tagjának KELL

lenni! Ez példázza a „szükséges

rossz” kényszerűségéből

fakadó muszáj dörgölőzködés

módszertanának működését.

Horvát barátainkat is, akárcsak

bennünket, bekasztliztak valamelyik

világbirodalmi tényezőként

számontartott nagyobb

haszonszivattyú-üzemeltető

érdekkzösség alakulatába, az

önálló létezés, a saját lábon

történő megállás megoldása,

akárcsak nekünk, az ő számukra

sem engedélyezett! Tényleg

testvérek vagyunk, de legalábbis

nagyon úgy tűnik, hogy azonos

sorsot szántak nekünk!

A dologban az a legborzasztóbb,

hogy már a szpíker sem

veszi észre, mennyire ráállt a

gondolkodásmódja és retorikája

a birodalmi létezés gyarmati

status quo-jára, pedig az eleve

elrendeltetett provincialitás tükröződik

a szaviból.

Sokcsevits Dénes: – Az a baj,

hogy éppen a háború miatt nem

volt. Mikor a horvátok az 1990-es

évek elején kiváltak Jugoszláviából,

akkor az egyik fő motivációjuk az

volt, hogy szeretnének Európához

visszacsatlakozni. Tulajdonképpen

a horvát függetlenséget kivívó kormányzatnak

is az volt a jelszava,

hogy „Vissza Európához!” A háború

azonban ezt gyakorlatilag megakadályozta.

És tulajdonképpen ez volt

a fő oka annak, hogy nem tudta

megkezdeni az európai uniós felkészülést.

1995-ig ugye háború volt

Horvátországban. Utána pedig egy

másik probléma is volt, mert előkerült

a háborús bűnösök kérdése, és

attól kezdve Brüsszelből ezt a külön

feltételt szabták meg Horvátország

csatlakozásához, ami nem volt egy

egyszerű dolog, mert Horvátországban

még mindenki tudta, hogy ki

volt az agresszor és ki volt az áldozat.

Még mindenki emlékezett.

Mv.: – Brüsszelben nem biztos.

De vajon tényleg Európához

találnak vissza az egykori

államtotalitárius rendszerektől

megszabadult nemzetek, amikor

látványos külsőségek közepette

az Európai Unió nyakába borulnak?

Korántsem! Hiszen hogyan

is jelenthetné ez a momentum az

Európához való visszatérést, amikor

ez a nemzetállamokon parazitaként

élősködő, a profitmaximalizálás

érdekében ördögi precizitással

megálmodott és létrehozott

bürokratikus adminisztráció minden

európai értéket nélkülöz? A

kereszténység, mint Európa egyik

fundamentális alapértéke, mint

deklarált véleménynyilvánítás,

vagy hivatalos állásfoglalás, nem

kapott helyet az unió alapvető jogi

dokumentumainak egyikében

sem! Helyhiány, vagy egyéb más

okokból kifolyólag? Ki tudja?

A miheztartás végett egy

röpke mondat erejéig idézzük

ismét Barroso úr Dr. Halász

zsefnek írt véleményét a Szent

Korona jogrendjéről:

„A középkori vallásos Szent

Koronára épülő Európai Konföderácitervezet

a legveszélyesebb

szélsőség ség az európai civilizációra”

No, hát valami hasonló lehet

kerszténység ügyben is az EU

részéről. Asszem korrektek

vagyunk, amikor kimondjuk,

mert ki kell mondanunk, az

Európai Unió csak nevében európai,

másban nemigen. Ne csodálkozzunk

hát, ha horvát barátaink

többsége nem érzi a magáénak az

Európai Uniót. Nincsenek egyedül

ezzel az érzéssel.

Azt kérded: európai értékek?

Azt mondom európai uniós

érdekek. Azaz valamiféle zavaros

és megfoghatatlan, multikulturálisnak

kikiáltott, és sokszor

a konkvisztádorokat is megszégyenítő

arroganciával terjesztett

értéktelenség. Maga az üreség, a

kiüresedés.

Ezért nem beszélhetünk viszszacsatlakozásról,

mert az azt

feltételezné, hogy egyszer már

részei voltunk ennek az embertelen

és lélektelen érdekszövetségnek,

ami tényszerűen nem igaz!

Méghogy vissza Európához?

Ez ám a világméretű hazugság,

hiszen ez nem Európa! Európát az

európai értékeket valló és magukénak

érző, azokat gyakorló, aszerint

élő emberek teszik Európává,

nem pedig a falanszter világát

előrevetítő, az élettől teljességgel

elrugaszkodott szabályozó és korlátozó

rendszerek garmadája. Így

képződhetnek meg aztán olyan

ostobaságok, és ép ésszel felfoghatatlan

embertelenségek, amelyek

fittyet hánynak tradicionális

múltra visszatekintő jól bevált

gyakorlatoknak, semmibe vesznek

hagyományokon és élettapasztalatokon

múló létezési modelleket,

elsőbbségi prioritásokat biztosítva

olyan hiábavalóságoknak, mint

példának okáért az uborkának az

ő görbülete.

Ezt a képződményt, ezt a

kórosan terjeszkedő valamit sok

mindennek lehet nevezni, csak

Európának nem.

Mv.: – Melyek voltak azok a fejezetek,

amelyekre másik vendégem

Skenderović Marin úr utalt, hogy

fennakadt a horvát fél és nem bírta

teljesíteni a feltételeket? Melyek voltak

ezek a kardinális kérdések?

Sokcsevits Dénes: – Hát a már

említett háborús bűnösökkel kapcsolatos

kérdésen túl is voltak akadályok.

Például ilyen az Adriai-tenger-i

különleges gazdasági övezet kérdése,

amit a horvátok el is fogadtak. Tehát

a horvát parlament elfogadott erről

egy törvényt, ez is fennakadt a brüszszeli

szűrőn. Vagy például az állami

támogatás a hajógyáraknak. Ez

egy nagyon kényes kérdés volt. Itt a

horvát baloldali sé a horvát jobboldali

pártok is nagyon nehezen

mozdultak ebben az ügyben, hiszen

Dalmácijában a hajógyárak az iparban

nagyon jelentősek és az iparban

igen sok embert foglalkoztatnak és

hát ezekenk az állami támogatását

meg kellett szüntetni. Gyakorlatilag

ez a kérdés most is csak elvi megegyezés

szintjén zárult le, valójában még

itt a horvát kormányra nagyon fájdalmas

lépések várnak.

Nem tehetek róla, de nekem

azonnal Kovács Laci bácsi komiszszárrá

történő kinevezése jutott

eszembe, meg az első nehézségek

utáni révbe érés, amikor már nem

rezgett a léc, és mégis beülhetett a

brüsszeli bársonyfotöjbe. Valamelyik

korai interjújában mondta fel

a jól betanult leckét, mely szerint

a biztosnak biztosnak kell lennie a

dolgában, nem kivételezhet, nem

képviselheti Magyarországot, neki

elsősorban az Európai Unió érdekeit

kell szem előtt tartania! És itt

ütközünk bele ismét a természetellenességbe,

az életszerűtlenségbe,

amikor újból és újból arra kényszerítenek

ebben a kifacsarodott

rendszerben, hogy erőszakold

meg a létezésedet.

Az unióban nem támogathatod,

nem állhatsz ki a saját nemzetedért,

mindig csak az európai

érdekekért! Egyfajta természetellenes

létezésmódra akarnak

rákényszeríteni azzal, hogy

tagadd meg a saját nemzetedet,

innentől kezdve nem számít,

csak az unió számít, amiről nagy

kegyesen azt hazudják neked,

hogy az testesíti meg Európát,

holott jól tudják, s tudod te is,

hogy köszönőviszonyban sincs

Európával, mert értékek helyett

érdekeket preferál csupán, abból

sem a sokakét, hanem a kivételezett

kevesekét.

Nagyon fontos, hogy a delikvensből

a nacionalizmusnak

még az írmagját is kiöljék! Egyfajta

félre- és rosszul értelmezett

mesterséges egyenlősdit hoznak

létre, eltűntetve ezzel a sokszínűségben

rejlő varázslatos változatosságot

és az abban rejlő

rugalmasságot, mozgékonyságot,

reagáló- és versenyképességet.

Ne csodálkozzunk hát, ha

a moslékmentes egyenuborka

földrészén a kelleténél jóval lassabban

történnek a dolgok. És

azon se, ha a szintén kényszere-

38 JÓ HA FIGYELÜNK!


detten, a „minden áron, ha beledöglesz,

akkor is” ránk erőltetett

címszó jegyében megrendezésre

kerülő világversenyen Európának

a futottak még kategóriájában

marad hely csupán.

Most értjük csak meg igazán,

miért fekszik olyan jól ez

a tankok helyett bankokon alapuló

újfajta létberendezkedés

a két gyökéretelen kasztnak, és

miért fogadják el őket legalább

ennyire pozitívan az új birodalom

új urai. Itt alapból ismeretlen

a Nemzet, a Haza fogalma,

itt hivatalból kötelesség (ha nem

is ártani, de) nem használni a

saját fajtának. l érzik magukat,

ebben egész biztos lehetsz.

Érdekes és egyben fura fintora

a sorsnak ez a minden áron való

befelé törekvés. Mint a Titanic

című filmben, az utolsó kártyapartin

elnyerjük a jegyet csak azért,

nehogy véletlenül lemaradjunk,

csak azért, hogy elmondhassuk,

utaztunk egyet a nagy hajón. A jéghegyről

persze ekkor még fogalmunk

sincs! MEGLEPETÉS!

Sarkosan fogalmazva

Szegény horvátok még nem igazán

értik, mibe lépnek bele, de majd ők

is megtudják, meg lesznek rendszabályozva,

vége szakad a horvát

nacionalizmusnak. Széles Gábor

az Echo Tv interjújában világos

helyzet- és jövőképet adott a békemenetről

szólván: világos üzenet

volt ez a külföldi közvéleménynek

és a hazai ellenzéknek, nem

hátrálunk, nem kötünk alkut, ez

a kormány a miénk, magyaroké,

kiállunk mellette.

Hozzáteszem: mondhatják

azt a keresztény- és nemzetellenes

szubkultúrában, hogy a békemenetben

a „nyuggerek” vonultak,

de álljon itt egy idézet magától

Vásárhelyi Máriától, akinél nincs

nagyobb híve a magyar demokráciának,

ő egy felmérést idéz őszinte

sajnálattal:

„Ellentétben a kilencvenes évek

végén tapasztaltakkal, a politikai

megosztottság a fiatalok körében

nem bizonyos értékek elfogadása,

hanem a szociáldemokrata és a

kozmopolita értékrend éles elutasítása

mentén rajzolódik ki: csaknem

minden harmadik huszonéves

jelezte azt, hogy ezek az értékek

kifejezetten távol állnak tőle.”

Ez nem baj, hanem nagy öröm,

nemsokára minden huszonéves

így vélekedik.

És nem a szociáldemokráciától

távolodtak el, hanem az MSZPtől,

a DK-tól, az LMP-től, meg

a globális, balliberális világkormánytól,

amely a vérünket szívja.

De erről már Marsovszky

Magdát kell kérdezni.

Szentmihályi Szabó Péter

Néhányan már felkapaszkodtunk

az árbóckosárba, ugyanakkor

a látási viszonyok nem a

legjobbak. De talán nem is ez a

lényeg, hiszen láthattuk, hiába

a legmodernebb technika, ha

a hajót tudatosan a zátony felé

kormányozzák. Előbb utóbb el

fog süllyedni.

Soha nem látta még ilyen borúsan

a jövőt Soros György

Rendkívül komoly figyelmeztetéssel

érkezett Davosba a magyar

származású hedge fund guru,

Soros György. Véleménye szerint

ugyanis Görögország idén valószínűleg

csődbe megy, ha pedig az

európai döntéshozók nem lépnek,

egész Európa összeomolhat, ami

az egész világra pusztító hatással

lehet. A munkanélküliségi és adósságproblémák

miatt agresszív

utcai tiltakozások elkerülhetetlenek

lesznek az USA-ban, amit

csak durva elnyomással tudnak

majd megfékezni – írja a Telegraph.

(...)

A guru szerint az utcai tüntetések

elkerülhetetlenek, amíg a

magas munkanélküliség és adósság

továbbra is komoly problémát

jelent, ez viszont a személyi szabadság

csökkentéséhez és rendőrállamok

kiépüléséhez vezethet,

még az Egyesült Államokban is.

Forrás: portfolio.hu

Ahogy James, a Meldrum

ház lakája szokta volt mondani:

„Tudjuk, hol a helyünk!” Annál

is inkább íg van ez, mert éppen

most közlik velünk:

Angela Merkel német kancellár

mondta a davosi Világgazdasági

Fórumon:

„...merni kell még európaiabbnak

lenni, és hozzá kell szokni

ahhoz, hogy az Európai Bizottság

egyre inkább kormányként

tevékenykedik majd. Merkel ismét

kiállt az euró megőrzése és a jelenlegi

adósságválság megoldása mellett,

ugyanakkor óvott az olyan

ígéretektől, amelyeket nem tudnak

majd teljesíteni a közös valutaövezet

tagországai. A kancellár olyan

Európát szeretne látni húsz év

múlva, amelyben a lehető legszorosabban

egyeztetik politikájukat

a tagországok, s bárki bárhol szabadon

letelepedhet és dolgozhat.”

A cél egyértelmű: felszámolni

a nemzetállamokat. Az első

ránézésre érthetetlennek tűnő

minden áron való befelé törekvés

a pusztulás, az összeomlás

szélére sodródott birodalomba

akkor válik világossá számunkra,

ha megértjük, a hatalmat gyakorlók

végzetesen elszakadtak

a nemzettől. Ugyanaz megy

egy kaptafára mindenütt. Nem

maradhatsz ki belőle, állást kell

foglalnod mindenképp, KASZF

(Kötelezően Ajánlott Szorgalmi

Feladat) jelleggel muszáj valahova

beállnod. Ha nem velük

vagy, akkor ellenük, harmadik

lehetőség nincs!

Vagy talán még is? Talán

mégis.

Az embersétáltatás két fő

szervezője, Bayer Zsolt és Bencsik

András a Péntek 8 legutóbbi

adásában váltig bizonygatták,

hogy ez nem Európa-,

ne adj’ isten Európai Unió

ellenes tüntetés volt, á dehogy.

Ők csupán a kormány melett

álltak ki tüntetőleg, és nehogy

már Európa vegye magának a

bátorságot, hogy belénk törölje

a cipőjét minduntalan. (Vagy

velünk törölje fel a padlót alkalmanként,

ha arra szottyan úri

kedve.) Én meg nézem otthon

a tévét, és megint önkéntelenül

is felmerül bennem a kérdés,

vajon szükségünk van-e egy

olyan rendszerre, ahol többszázezres

tömegdemonstrációkat

kell szervezni a célból, hogy

nagyságosék kapjanak észbe, és

méltóztassanak végre européer

módon viselkedni! Vajon szükséges-e

életben tartani egy ilyen

rendszert? Vajon ragaszkodnunk

kell-e, ráadásul sok esetben

erőnkön felül, minden áron

a tagsághoz egy ilyen rendszerben?

A válasz minden bizonnyal

az, hogy NEM!

Ezt azonban tilos kimondani!

Még a rendszer ellen tiltakozóknak

is!

Mindenkinek érintettnek kell

lennie! Senki nem maradhat ki!

Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk

az út szélén, még a végén magától

feltápászkodik, és elindul az

ellenkező irányban! Tehát lehet,

hogy közelebb járunk az igazsághoz

amikor azt mondjuk, hogy

senki nem úszhatja meg! Igaz,

ennek ára van, amit szigorúan

behajtanak rajtad (no és persze

veled együtt rajtam is), de hát

pont ez a lényeg, mindenkinek

fizetnie kell! Muszáj! Akkoris

átkísérünk az út túloldalára,

ha semmi keresnivalód sincs

ott, és eszed ágában sem volt

oda átkelni. Akkor is át fogunk

kísérni, mert neked az a jó.

A fennmaradó időben mindenkinek

kéretik otthon hagyni

az autót (nem lehet gond, hiszen

tankolni már nem nagyon

tudod) és szép hosszú csendes

sétákon elmerengeni a valóság

mibenlétéről!

Isten áldja Magyarországot

1 öntudatos pécsi polgár

JÓ HA FIGYELÜNK! 39


NÉPSZAVAZÁSI KEZDEMÉNYEZÉS AZ

EU-KILÉPÉSRŐL, AUSZTRIÁBAN

Az Európai Unióból való kilépésről szóló

népszavazás megindoklása:

Ausztria az Európai Unióhoz (a továbbiakban:

EU) egy szövetségi alkotmánytörvénynyel

csatlakozott, amelyet népszavazás kísért.

Tehát az EU-kilépésnél is így kell eljárni.

Az első – és legfontosabb – mondata az

osztrák szövetségi alkotmánynak, az 1. paragrafus,

így hangzik (szó szerint): „Ausztria

egy demokratikus köztársaság. A jog forrása

a nép.” Tehát az osztrák köztársaság nem

ismer olyan magát demokratikusnak valló

szervezetet, amely akadályozhatná a népet,

hogy maga döntsön arról, hogy kilépjen az

EU-ból vagy ne.

Pontosan ezt a jogot követelik az EUkilépésről

szóló népszavazást megindító

kérvénynek az aláírói, akik az osztrák szövetségi

alkotmány egyik legjobb szakértőjére

hivatkozhatnak, aki a korábbi igazságügyi

miniszter, Dr. Hans R. Klecatsky,

az innsbrucki egyetem nyugdíjas közjog

professzora, és aki az elsők között írta alá az

EU-kilépésről tartandó népszavazás-kezdeményezést

Innsbruck városának a magisztrátusán,

2010 márciusában, közvetlenül a

munka megkezdése után…

AUSZTRIA LÉTALAPJÁNAK A MEG-

MENTÉSE

Ez az EU-kilépésről szóló népszavazás legfontosabb

pontja. Nem csak a „Lisszaboni

Szerződés” által, ami az EU jelenlegi munkaalapja,

de legkésőbb ez által az EU egy óriási

szövetségi állam lett (egy államközösség

helyett), amelyben minden tagállam és nép

messzemenően elvesztette önrendelkezési,

azaz a demokráciához való jogát.

Egy központi gazdasági kormány bevezetésének

a terve az egész EU-ban, beleértve a

tagállamok adófelségjogaiba való beavatkozást

is (azaz EU-adók bevezetése a nemzeti

adók mellett), ennek világos bizonyítéka. Számos

döntés – és különösen a „nagy dolgokban”

– zárt ajtók mögött történik; EU „csúcsokon”,

az EU-Bizottság felfújt hivatalnoki

apparátusában, és egyre inkább a kormányfők

között, azaz valódi legitimáció nélkül. A

tagállamok parlamentjeit messzemenően

kikapcsolják, az illető államnemzetek döntéseiről

nem is beszélve. Az EU-Parlamentnek

nincs törvényhozási joga és mi több, nem is

egyenlőségi alapon választják. Az egész EUépítményben

hiányzik a demokrácia legfontosabb

ismérve, a hatalommegosztás!

NÉPGAZDASÁG

Kis- és közepes üzemek számára, amelyek

kapcsolódnak a lakossághoz, egyre kevesebb

lehetőség adódik egy nemzetek feletti

rendszerben. Az EU-tagság miatt Ausztria

nem tud olyan kereskedelmi szerződéseket

kötni, amelyek szükségesek a népgazdaság

számára, mivel a kereskedelmi politika

teljesen az EU központi hivatalainak van

alávetve. Ausztria csak akkor tudja visszanyerni

gazdaságpolitikai döntésjogát egy

válságbiztos gazdaságpolitika (újra)építéséhez,

ha kilép az EU-ból.

SZOCIÁLIS ÁLLAM

Az EU legfontosabb elve, az úgy nevezett

„piacszabadság”, azaz a korlátlan árumozgásszabadság,

letelepedési szabadság, a szolgáltatások

szabadsága és a munkavállalók szabad

költözködési joga, valamint – a konszernek

számára a legfontosabb – a tőkemozgás szabadsága,

egy profitmaximalizálásra irányult

politikát tesznek lehetővé, amely a legtöbb

embernek rendkívül árt, és amit az Európai

Bíróság évtizedek óta szigorúan keresztülvisz.

Szociálpolitika számára nem volt és ma

sincs lehetőség. Csökkenő reáljövedelmek,

valamint a szegények és a gazdagok között

egyre növekvő szakadék ezt bizonyítják.

HATÁROK

Senkinek sem fáj, ha a határon fel kell mutatnia

az útlevelét. Az országhatárok EU általi

eltörlése és ennek következtében az állam

személyekre és árukra vonatkozó ellenőrzési

lehetőségeinek a megszűnése azonban szörnyű

következményekkel jár; többek között a

bűnözés elterjedését, az illegális és káros áruk

akadály nélküli behozatalát teszi lehetővé.

Ismét szükségünk van értelmes határintézményekre,

hogy megvédjük a lakosságot!

SEMLEGESSÉG

A semlegesség azt jelenti, hogy a semleges

államnak saját külpolitikája van (mint a

Svájcnak), amely minden katonai paktumon

kívül marad és ezzel a békét szolgálja.

Az EU-hadsereg által azonban, amelyben

Ausztria is részt vesz, maga az EU is egy katonai

paktum. Ez pedig közel áll a NATO-hoz.

A legtöbb EU-állam egyúttal NATO-tag is,

elsősorban a nagy államok. A semlegességet

ismét az osztrák (kül)politika alapjává tenni

csak akkor lehet, ha kilépünk az EU-ból.

GÉNTECHNIKA MENTESSÉG

Az előírt határtalan „piacszabadság” miatt

egy EU-tagállam nem tudja megakadályozni

a génmanipulált takarmány, „ipari

burgonya” vagy készáruk behozatalát. Így

ezek bekerülnek az élelmiszer-körforgásba

akkor is, ha Ausztriában nem termesztenek

génmanipulált vetőmagokat. Ez csak akkor

megakadályozható, ha Ausztria ismét maga

határozza meg élelmiszer törvényeit és

ellenőrizheti határait. Ezt pedig csak akkor

lehet, ha kilépünk az EU-ból.

SAJÁT PÉNZNEM

A nemzeti pénznemek nemzetköziesítése

nem működik, ami a jelenlegi pénzügyi és

40 JÓ HA FIGYELÜNK!


gazdasági problémák lényeges oka. A pénzügyileg

labilis országok deficitjének az átvétele

pénzügyileg stabil országok által, ami az

euró lényege, csak tovább rontja a helyzetet.

Az euró mindenáron való megmentése

egy időben behatárolatlan végtelen kezességi

kötelességvállalás (védőháló) az EU nettó

befizetői, mint Ausztria által, nem várható el

az osztrák polgároktól. Amint Ausztria kilép

az EU-ból, ismét bevezetheti saját pénznemét

és ezzel is akadályozhatja a drágulást.

Inge Rauscher

Az EU-kilépésről szóló népszavazás meghatalmazottja,

Zeiselmauer/Bécs, 2011. december 20.

Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés

beadása

Pártok Feletti Platform az EU-kilépéshez

Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés

2011 december 20-án a belügyminisztériumban

az előírásoknak megfelelően

be lett nyújtva 9266 hivatalosan

igazolt támogatási nyilatkozattal. (A törvény

által megkövetelt szám 8032 nyilatkozat.)

Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés

Pártok Feletti Platformjának a szóvivői

tájékoztattak a belügyminisztériumban

2011 december 20-án reggel 9 órakor történt

hivatalos benyújtásról. A platform és több mint

9000, a hivataloknak bizonyított támogatói

demokratikus-jogállami úton kívánják egy

szabad és független semleges Ausztria helyreállítását

és a katasztrofális osztrák EU-tagság

megszüntetését, amely a lakosság számára semmilyen

formában nem elfogadható.

Ausztria az EU egyik fizető mestere, de

ennek ellenére az amerikai hitelminősítő intézetek,

„a világ új urai”, akik felett nincs demokratikus

ellenőrzés, egyre szkeptikusabban ítélik

meg. Ezt a számlát elsősorban a kis- és középkeresetű

osztrákok fizetik meg, mint ahogy az a

„Statistik Austria” kutatásaiból kiviláglik.

Ausztria jövője csak az ország gazdasági,

kulturális és környezeti előnyeinek a figyelembe

vételével képzelhető el, és egy olyan

életmódra való áttéréssel, amely összhangban

van a természettel, valamint a következő

generációk és minden teremtmény javát szolgálja,

aki ezen a mi egyetlen földünkön él. Az

Európai Unió, mint a nagy konszernek igazgatóinak

meghosszabbított keze, csak abban

érdekelt, hogy a nemzetközi tőkeáramlás fő

akadályát, a nemzetállamokat megfossza fő

feladatától, a polgárok szociális védelmétől.

Ez az „EU-gazdasági kormányzása”.

Számos polgár azonban nem óhajt

tovább az euró szavatossági csomag szolgája,

azaz védőháló-fizető lenni és emiatt komoly

bevételkiesést elszenvedni.

Inge Rauscher, az IHU elnöke, az EUkilépésről

szóló népszavazás-kezdeményezés

Pártok Feletti Platformjának a nevében

megjelent: Zeit-Fragen, 2012.01.23.

További anyag az interneten: www.

Uberparteiliches Volksbegehren fur den

Austritt aus der EU

Fordította: Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

JÓ HA FIGYELÜNK! 41


PÉNTEKEN KEZDIK NYOMNI

A BALATONI KORONÁT

Pénteken kezdik nyomni az észak-balatoni térség helyi pénzét, a

balatoni koronát, amely várhatóan március végén kerül forgalomba,

mondta Leitold László, a Kinizsi Bank vezérigazgató-helyettese

csütörtökön a veszprémi közgyűlésben.

Porga Gyula polgármester tavaly május közepén jelentette be,

hogy helyi pénz bevezetését tervezik Veszprémben és térségében. A

kezdeményezéshez csatlakozott Balatonalmádi, Balatonfüred és Várpalota,

valamint három környékbeli község, Nemesvámos, Litér és

Tihany. A bankjegysorról, amely utalványként fog működni, Porga

Gyula csütörtökön úgy fogalmazott: „lehet, hogy nem a miénk az

első helyi pénz, de a miénk a legszebb”.

A Balatoni koronát Vagyóczky Károly, a Magyarországon forgalomban

lévő papírpénzek tervezője mutatta be a közgyűlésben.

Leitold László korábban közölte: a pénzkibocsátás monopóliuma

Magyarországon a Magyar Nemzeti Banké, tehát a helyi pénz készpénzt

helyettesítő utalvány. A helyi pénz forintfedezetét elhelyezik

egy bankban, hogy az utalvány átváltható legyen forintra.

A helyi pénztől általában azt várják, hogy az adott térségben plusz

forrást, likviditást biztosítson a pénzforgalomban résztvevők számára.

A sikeres kibocsátáshoz, forgalomba hozatalhoz kellő számú

céget, önkormányzatot kell találni, és szintén kellő számú vállalkozást

ahhoz, amely ezt fizetőeszközként elfogadja.

Mint arról az Index is beszámolt, Sopronban már működik helyi

pénz, a kékfrank, amely 2010 áprilisában jelent meg, kibocsátására

létrejött a Ha-Mi Szövetkezet. Ez valójában egy utalvány, a forinthoz

hasonlóan 500-as, 1000-es, 2000-es, 5000-es, 10 000-es és 20

000-es címletekben nyomtatják. Az elfogadóhelyek egy része 5-15

százalékos kedvezményt ad a vásárlónak kékfrank használata esetén.

Az utalványok ellenértékét a Ha-Mi Szövetkezet a Rajka és Vidéke

Takarékszövetkezetnél helyezi el betétként. Egy kékfrank-utalvány

egyenlő egy forinttal, viszont 2 százalék plusz áfa jutalékot vonnak

le attól az ügyféltől, aki ismét forintra szeretné visszaváltani a kékfrankot.

A helyi pénzek iránt az utóbbi években nőtt meg a magyarországi

érdeklődés, holott azokkal kapcsolatban – mint arra korábban a

Magyar Nemzeti Bank is rámutatott – több fenntartást is meg lehet

fogalmazni. Az MNB szerint ezek a helyi utalványok jogi értelemben

eleve nem is pénzek, a használatuk nem növeli a gazdaságban

lévő pénz mennyiségét, ráadásul hamisítási és ügyfélvédelmi aggályok

is felmerültek a jegybank szerint.

A német központi bank ilyen kezdeményezésekkel foglalkozó

tanulmánya szintén arra jutott, hogy a helyi pénzek közgazdasági

szempontból úgynevezett jóléti veszteséget okoznak. Ezt azt jelenti,

hogy társadalmi költségeik magasabbak a hasznuknál, például azért,

mert a készpénzhasználat drágább az elektronikus pénz használatánál.

Az úgynevezett helyi pénzek Németországban zsákutcának

bizonyultak, ezt támasztják alá a számok is: 530 milliárd forgalomban

lévő eurókészpénz, valamint mintegy 7100 milliárd eurónyi

számlapénz mellett csak 400-500 ezer eurónyi értékű helyi pénz van

forgalomban.

Forrás: Index/MTI

PROLÓGUS

Nemrég amerikai tudósok egy új tömegpszichózist fedeztek fel. A „csoportgondolkodás”

(group think) névvel illetett patológiás kórtünet legfőbb jellemzője,

hogy az általa megfertőzött egyének zsigerből elutasítják megcsontosodott rögeszméik

kétségbe vonását, ráadásul pedig azokat, akik a csoporton kívül maradnak,

elszigetelésre, befeketítésre, sőt – adott esetben – fizikai kiiktatásra ítélik. Jellemző

módon a vallási fanatizmusok a csoportgondolkodásban szenvedők körében lelnek

igazán kedvező táptalajra. „Aki nincs velem, az ellenem van”, deklarálta Jézus,

megteremtve ezzel a másként gondolkodók üldözésének elméleti alapját.

42 JÓ HA FIGYELÜNK!


E szerint tudományosan is megerősítést nyert az a jelenség, amelyet

Nietzsche „csordaszellemként” aposztrofált, és amelyben Határ

Győző „az emberjószág azonosulási mániáját” látja. Noha az újonnan

diagnosztizált szimptóma lényegénél fogva egyidős a közösségi

létformával, napjaink modern társadalmában a tömegfogyasztásra

szánt „egyengondolatot” sulykoló globális média vált a hivatásos

terjesztőjévé. „In a time of universal deceit, telling the truth is a

revolutionary act” (Orwell).

Ugyanezen okból egy minden dogmatikával és ortodoxiával

(vagyis a csoportgondolkodás kanonizált formáival) szemben álló

szellemi irányzat csakis ünneprontó lehet a „demokratikus” gulágon.

Ez különösen érvényes a tabutörő szókimondást, a szellemi nyitottságot

és a gondolati eretnekséget saját lételemévé tevő európai Új

Jobboldalra, amelyet inkább csak a referenciái miatt neveznek így,

mert az általa védelmezett eszmék „jelenleg ugyan a jobboldalon

vannak, de nem szükségképpen jobboldaliak” (Alain de Benoist).

Elmekórtani értelemben idiótának számító egyedekből áll az

emberiség döntő többsége, akik természetszerűleg szívesebben

hagyják magukat elkábítani, mint felvilágosítani. Ők a saulista igehirdetők,

a Nagy Fantom sameszai által magasztalt – merthogy a hit

befogadására lehető legalkalmasabb – sancta simplicitas állapotában

leledzenek. Nem csoda, hogy a teológusok dolga hálásabb, mint a

filozófusoké. „A világ bolondjait választotta ki magának az isten,

hogy megszégyenítse a bölcseket” (Saul). „A világ bölcsessége hitványság,

ám jó a balgaság” (szintén Saul). „A zsidók jelt kívánnak, a

görögök bölcsességet keresnek, mi pedig prédikáljuk a Krisztust” (a

változatosság kedvéért ugyancsak Saul, aki előtt a bölcsesség nem

állt különösebben nagy becsben, hiszen a philoszophia szó mindössze

egyszer szerepel a leveleiben, akkor is az „üres csalás” szinonimájaként,

ld. Kol. 2,8). Mindezt Tertullianus azzal fejeli meg, hogy a

bölcsességet az eretnekség szülőanyjának nyilvánítja, miután Arisztotelésztől

megtanulta, hogy a hitetlenkedés a bölcsesség forrása.

Egyfelől „aude sapere” a kevesek, másfelől „ama nescire” a sokaság

számára. A legtöbb ember elutasítja a „cogito ergo sum” karteziánus

elvét. Nem gondolkodnak – csak vannak. Boldogok a lelki szegények,

mert övék a mennyek országa, olvasható a Bibliában, amely a

világ legolvasottabb könyve. Meg is látszik az emberiségen (Bognár

zsef dixit). Thomas Paine szerint „amikor az obszcén történetek-

ről, a kéjsóvár bujaságról, a kíméletlen kínzásokkal társuló kivégzésekről,

a könyörtelen bosszúról olvasunk, amelyek végül is kitöltik

a Biblia felét, következetesebb lenne, ha az ördög szavának, nem

pedig az isten szavának neveznénk. A Biblia a gonoszság történelme,

amely az emberiség megrontására és brutalizálására szolgál”.

Olykor úgy látszik, mintha a történelmet a tömegek alakítanák, de ez

csak optikai csalódás. Mindenkor és mindenhol a karizmatikus vezéregyéniségek

által befolyásolt és irányított cselekvő kisebbségek mozgatták

az eseményeket, miközben a bamba többség csak sodródott az árral.

Többnyire ahhoz is gyávák az emberek, hogy boldogok legyenek, holott

Periklész óta tudjuk, hogy a boldogság titka a szabadság, a szabadság

titka viszont a bátorság. Aki szellemileg sem képes önmagát felszabadítani,

az nem méltó a homo sapiens antropológiai státusra. Nem elégedve

meg a médiatikus úton megvalósuló gondolati szabványosítással, korunk

orwelliánus „rendszergazdái” a szólás szabadságát is korlátozzák az ún.

szájkosár-törvények révén. „A vélemény szabadsága mindenekelőtt a

vélemény alkotásának és kinyilvánításának a szabadsága mindenki számára,

még és különösen akkor is, ha ez a vélemény nem egyezik a kormányzók

véleményével. Az az ember, akinek nincs joga nemet mondani,

csupán egy rabszolga” (Arthur Koestler). Manapság a világ államainak

többsége nem tekinthető szabadnak, mert „egy szabad államban helyénvaló,

ha mindenki azt gondolja, amit akar, és mindenki azt mondja, amit

gondol” (Spinoza). Horribile dictu – napjaink abszolút tabujáról is,

amelynek szentesítése érdekében a soá-bizniszben utazók kisajátították

az eredetileg saulista érvényű „heresis est maxima opera maleficarum

non credere” előírását. „A nagy filozófusok és a nagy tudósok azért tudtak

nagy dolgokat megvalósítani, mert a kétely kulcsában mozogtak.

(…) Óvakodjatok azoktól, akik nem kételkednek!” (Dario Fo). « La

pensée ne doit jamais se soumettre, ni à un dogme, ni à un parti, ni à une

passion, ni à un intérêt, ni à une idée préconçue, ni à quoi que ce soit, si

ce n’est aux faits eux-mêmes, parce que, pour elle, se soumettre, ce serait

cesser d’être.» (Henri Poincaré)

Régóta kiderült már, hogy a „liberálisnak” mondott modern

demokráciák csupán gazdaságilag szabadelvűek, minden más téren

viszont a jövő zombiemberiségét előkészítő kísérleti laboratóriumként

működnek. Az életmód uniformizált, a gondolkodás homogenizált,

a levegő kondicionált – az emberek fejében lévő is. Minden

globális folyamat a fajok, határok és hagyományok nélküli Új Világ,

egy planetáris szabadpiac irányába vezet, ahol majd semmi és senki

nem fogja akadályozni az áruk és szolgáltatások parttalan áramlását

a „mindig többet!” jegyében zakatoló turbókapitalizmus igényeihez

igazodva. Az egyénieskedés eltűnésre ítéltetett. Minden tekintetben.

Delíriumnak tűnhet, de nagyon könnyen a közeljövő valóságává

válhat egy Randall Kennedy nevű amerikai néger szerző vágyálma, aki

a fajok közötti párkapcsolatokat (Interracial Intimacies) propagáló azonos

című könyvében – saját szempontjából persze tökéletesen érthető

módon (ld. eugenika) – kifejezetten pozitívnak tartja az amerikai fehérek

elkorcsosulását (“mongrelisation”), mert reményei szerint ily módon

eltűnnek majd a tiszta fajok, mindenekelőtt a fehér. Más kérdés, hogy

a momentán egyedül üdvözítő „tudományos” álláspont szerint csupán

egyetlen emberfaj létezik, és magától (?) értetődően a nem létező

fehér faj teljesen egyenértékű a nem létező feketével. „I have a dream…”,

mondta Martin Luther King, avagy álmodik a nyomor.

Nietzsche szerint az isten előtti egyenlőség ötlete Szent Pál (alias

Saul) pajesza alól pattant ki, nyilván az egyik epilepsziás rohama

alatt (vö. Gal. 14,12-14). A Multi-Level Marketing feltalálója és a

monoteizmus piacosításának topmenedzsere számára (akit athéni

epikureus és sztoikus vitapartnerei a gúnyos „szpermologosz” –

vagyis „szószátyár”, „mások hasába lyukat beszélő” – címkével illettek)

mindegy volt, hogy a hívő ki fia-borja (vagy inkább szamara).

Bárki jöhetett, csak gyarapodjék a nyáj. Micsoda nonszensz, hogy

manapság vannak, akik Európát és az EU-t azért utasítják el, mert

Alkotmányából kimaradt a kereszténységre való utalás. Ezek Európát

úgymond „nemzeti keresztény” alapon vetik el, holott a keresz-

JÓ HA FIGYELÜNK! 43


tény univerzalizmus a nemzeti eszme par excellence tagadása. Elutasítani

a szűkebb fajrokonságot, de befogadni az egész világot – a

tudathasadás netovábbja!

Ugyanakkor minden vallás negatív, ha egyetlen modellre akarja

redukálni az embert, és minden hit zsarnoki, amely dogmákkal akarja

korlátozni a megismerést. „Megjelentek a vallások a nemlét kultuszával;

pusztítsuk el magunkat, hogy örökre megnyugodjunk a semmiben”

(Nietzsche). IX. Gergely pápa szerint II. Frigyes császár – aki nyilván

olvasta Averroest – azt mondta, hogy a világot három nagy csaló szédítette

meg, ti. Mózes, Jézus és Mohamed, akik közül kettő dicsően halt

meg (már ha a saját híveik általi meglincselés annak számít), de a harmadik

gyalázatos módon múlt ki a keresztfán. „A keresztény egy rossz

pogány, akit egy rossz zsidó térített meg” (Simone Weil). Rómát csak

egy tömegneurózis révén hódította meg a saulizmus, a „proletárok zugbabonája”

(Szentkuthy Miklós), amellyel a tudatlanok revánsot vehettek

a tisztánlátókon és világos fejűeken, akiknek az intellektuális bátorsága

elviselhetetlen sértést jelentett számukra, a korszak bolsevistáinak

(Augustinusnak és cinkosainak) pedig lehetőséget teremtett arra, hogy

kéjesen és szolgaian beleomoljanak a butaság örvényébe, megtagadván

értelmüket és lemészároltatván mindazokat, akik elutasították az árulást.

„Róma dicsősége, hogy az emberi társadalom problémáját teokrácia

nélkül és természetfölötti dogma nélkül próbálta megoldani” (Renan).

Svájci neurológusok megállapították, hogy a valóságtól elrugaszkodott,

transzcendentálisba hajló gondolatvilág az agyban tárolt magas dopaminszint

következménye, miközben az alacsony dopaminszint elemző,

empirikus, kritikus szemléletmódot eredményez. Svéd kutatók a maguk

részéről az agy magas szerotoninszintjével hozzák kapcsolatba a vallásosságra

való hajlamot. Mindez magyarázatot adhat a prófétizmus, a szektamentalitás,

az erőszakos evangelizációs késztetés, a mártíromság-keresés

jelenségére is. „Minden vallás jó, de legjobb a legostobább” (VI. Sándor

pápa). Minden szolgaságok leggyalázatosabbika a lelket rabszíjra fűző

monoteizmus, amely a gyöngeség és a kollektív depresszió mozgalmaiból

született, s mint ilyen, menekülés és felejtésmód: a világmindenség

kirekesztése. E téren még a „tudományos szocializmus” prófétáinak is

igazuk volt, amikor azt írták: „Az ilyen tan, amely a térden csúszás gyönyörét

és az önmegvetést prédikálja, igen alkalmas derék szerzetesek

számára, de energikus férfiak számára, méghozzá harc idején, soha”

(Marx-Engels: Körlevél Kriege ellen, 1846). Ugyanígy gondolta Goethe

is: „Nyomorúságos kontinens! Akárhova néz az ember, a kínhalál jelképét

látja! Elviselhetetlen!” Az első keresztények megvető módon „bálványimádóknak”

titulálták a pogányokat. Igazuk volt. A bálványimádás

valóban egy pogány jelenség..., amely a pápák halálát kíséri. „A pogányok

az életet istenítették, a keresztények a halált” (Madame de Stael). Egyébként

pedig: a capita foetet piscis. Sapienti sat.

Napjaink megváltozott geopolitikai konstellációjában az európai

nacionalizmusok többé már nem egymás ellenségei, hanem egymás

potenciális szövetségesei, mert a globalizmus egyformán fenyegeti

mindnyájukat. „Az Ideában ismerhetjük fel az igazi hazánkat. Nem a

közös föld vagy a közös nyelv, hanem a közös Idea köt össze” ( Julius

Evola). Éppen ezért az európai identitárius-szuverenista erőknek

nem az európai egységgondolat és a nemzeti identitások Európája

(vagyis lényegében önmaguk) ellen kellene hadakozniuk, legfeljebb

a Brüsszel által szimbolizált atlantista-globalista Európai Unió, illetve

annak jelenlegi formája ellen. „Was mich angeht – denn ich sehe es

langsam und zögernd sich vorbereiten – das ist das Eine Europa”

(Nietzsche). „Wir denken nicht an das Europa von heute, das zu

veraechtlich ist, um irgendwie gewertet zu werden. Wir denken an

das Europa von Gestern, und an das, was sich aus ihm vielleicht

noch einmal in einen Morgen hinüberretten wird” (Moller van den

Bruck). „Europa wird erst zu seiner Wahrheit kommen, wenn es

wieder es selbst wird, sich selbst bestimmt, sich als solches selbst

behauptet, sich gegenüber fremden Anspruch selbst bewaehrt und

sich in seiner Geschichte als es selbst verwirklicht und bewaehrt”

(Sigrid Hunke).

Gedanken sind zollfrei. Legalábbis ez lenne a normális állapot.

Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy korunk legsúlyosabb

problémái jobbára egy sajátos monoteista messianizmusból erednek,

amely önmagukat ihletettnek vélő és valló próféták lelki ösztökéje,

akik a mindenhatójuktól eredő küldetésüknek tartják az egész emberiség

megtérítését és megrendszabályozását, attól a kényszerképzetüktől

vezéreltetve, hogy ők az egyedüli igazság egyedüli letéteményesei,

amely pedig egy nyilvánvaló abszurditás. A világ valósága összetett

és megfoghatatlan. Ahány nézőpont, annyi igazság. Ha egy embercsoport

véletlenül meg is szabadul a hamis isteneitől (és melyik isten

nem az?), szinte azonnal bekövetkezik egy „demokratikus”, társadalmi

vagy népi forradalom, amely ismét belemeríti a tömegeket kedvenc

lételemükbe, a dogmatizmus, puritanizmus, tudatlanság, optimizmus,

szadizmus, agresszivitás, a tévedés szolgálatában tanúsított hősiesség

és a mártíriumra való hajlam katyvaszába. Már Ibsen megjegyezte,

hogy az az ember, aki kimondja a valóságot, legott a „nép ellenségévé”

válik. A tömegek gyűlölete a valóság iránt, amely egyetemes és állandó

tényező, végül egészen lenyűgözővé válik. Lenyűgöző ugyanis a képzelet

kincsestára, amelyet azért alkotott magának az ember, hogy elrejtse

önmaga előtt a már Epikurosz és Lucretius által is felismert evidenciát,

miszerint az élet csupán egy véletlen „baleset”, nincsen lélek test

nélkül, és az emberiség ugyanúgy fogja végezni, ahogyan elkezdte: a

kozmikus közönyben. A vallások és ideológiák csupán arra szolgálnak,

hogy minderre fátylat borítsanak, és ezzel a jelek szerint egyfajta

életfunkciót töltenek be a történelemben. Éppen ezért az MJM&M

(Mózes, Jézus, Mohamed és Marx) Részvéttársaság nemcsak a népbutításra

szakosodott, hanem a vigasztalásra is, mert – lássuk be a nyilvánvaló

igazságot! – az emberiség inkább elviseli az inkvizíciót és az

NKVD-t, mint hogy tisztán lásson. „El akarják venni az emberektől a

világosságot s kárpótolni akarják avval az ígérettel, hogy majd az örök

világosság fényeskedik nekik” (Ady Endre). A sovány Jézus és a kövér

Marx a szívélyes imposztorok ugyanazon fajához tartozik (egyébként

minden értelemben), és úgy viselkednek az emberrel, mint a szánakozó

család a halálos beteggel, akinek semmiképpen sem szabad megtudnia

a valós állapotát. Így aztán esetükben a nagy adagnyi vaskalaposság,

elbizakodottság és (fajspecifikus) „csucpa” mellé némi szánalom

is társul – a csordaállat iránt, aki nem akarja tudni, hogy mi vár

rá. A tévedés tehát legyőzhetetlen, és örökké újjászületik az egymással

rivalizáló egyházak, pártok és szekták végtelen formája alatt, amelyeket

azonban mindig és mindenhol ugyanaz a közös akarat ösztökél:

elhallgattatni azokat, akik megértették a lényeget… „Írj úgy, mintha

egyedül lennél a világon és nem kellene az emberek előítéleteitől félned”

(La Mettrie). Ezen a honlapon ebben a szellemben fogant írások

találhatók. A szabad szellemek számára. Vox clemens in deserto.

antidogma.hu

44 JÓ HA FIGYELÜNK!


AZ ANTISZEMITIZMUS VALÓDI OKAIRÓL

(Kertész Ákos figyelmébe)

Korunk egyik leghatásosabb tömegpusztító

fegyvere a zsidóság kezében

az antiszemitizmus vádja. Ez egy olyan

halálos furkósbot, amit mindenki ellen

bevetnek, aki valami oknál fogva nem

hajlandó elfogadni az általuk egyedül

üdvözítőnek előírt szabályokat. Szemükben

már maga a kérdés felvetése is

antiszemitizmusnak számít, ha valaki

annak valódi okai iránt érdeklődik.

Mi most mégis megpróbáljuk körbejárni

ezt a számunkra, nem zsidók

számára életfontosságú témát, bár

régóta tudjuk, hogy nem az antiszemita,

aki gyűlöli a zsidókat, hanem az, akit a

zsidók gyűlölnek.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben.

A Biblia ószövetségi része beszámol

arról, hogy Noé legidősebb fiát Sémnek

hívták. Sém leszármazottait Mózes

könyve szemitáknak nevezi. Az idők Kertész Ákos

folyamán ez úgy alakult, hogy az összes

arabokhoz tartozó népcsoportot, vagy a velük rokon embereket Elő-

Ázsiában, Észak- és Kelet-Afrikában szintén szemitáknak nevezték.

Az arab népeknek semmi kifogásuk ellene, hogy rájuk még ma is

a szemita gyűjtőfogalmat használják. Az ellen azonban erélyesen tiltakoznak,

hogy a vér- és nyelvrokonaik közé a zsidókat is odaszámolják.

Az arabok és zsidók lakóhelyük tekintetében közös területeken

éltek Elő-Ázsiában és Afrikában, de ez nem vonatkozik származásuk

rokon voltára. A tényt, hogy az arabokat a zsidókhoz származásilag

nem köti semmi, az az ősi és kiolthatatlan gyűlölet is bizonyítja, amivel

ez a két népcsoport mindig szemben állt egymással.

Ha tehát a zsidók iránti ellenszenvet vagy gyűlöletet „antiszemitizmusnak”

nevezzük, akkor ez az elnevezés téves. Valójában az antiszemitizmus

kifejezés nem fedi azt, amit kifejezni akar. Ha antiszemitizmusról

beszélünk, akkor semmi esetre sem az arab népek elleni

hangulatkeltés nyer kifejezést. Az antiszemitizmus megjelölés már

régóta csak azon ösztönszerű elutasítás gyűjtőfogalma lett, amivel a

világ nem zsidó népei és fajai a zsidókkal szembenállnak. A zsidók

iránti ellenszenvet kifejező „antiszemitizmus” szó a kortársai által

sokáig szintén zsidónak tartott, de valójában német Wilhelm Marr

„alkotása“. Marr 1879-ben írt egy tanulmányt a szemitizmus ellen,

amelyben megpróbálja megindokolni a nem zsidók elutasító magatartásának

okait a zsidókkal szemben. Az ő szóhasználatában jelenik

meg először az „anti-szemita” kifejezés, ami aztán az idők folyamán

teljesen átment a köztudatba.

Marr eképpen foglalta össze az antiszemitizmus kialakulásának

okait:

„Az antiszemitizmus (értsd: a zsidók iránti ellenszenv vagy gyűlölet)

nem egy véletlenül kialakult, vagy mesterségesen létrehozott dolog. Az

antiszemitizmus abban a pillanatban született, amikor a zsidó először

megjelent a nem zsidók látószögében. Már maga a zsidók testi megjelenésének

csúnyasága is ellenszenvet váltott ki a nem zsidókban, de még sokkal

jobban azok a lényegét tükröző negatív tulajdonságok, amelyek a zsidókat

a nem zsidók számára gyűlöletre méltónak ítélték. A zsidó minden cselekedetében

megnyilvánult, hogy a rossz, az aljas, az ördögi megtestesítője. Ha

azonban a nem zsidó azt hiszi, hogy az ösztöne szavának elutasításával a

zsidóval megegyezésre juthat, akkor ennek a vége mindig a felismerés: aki

a zsidóval paktál, tönkremegy általa. Ezt tapasztalták egyes emberek, de

egész népek is. Az ókor nagy kultúrnépeinek

sírkövén ott áll a figyelmeztetés: Kihaltak,

mert életüket összekötötték a sátánnal az

örök zsidóban!“

Hogy az antiszemitizmus, a zsidókkal

szembeni ellenszenv nem tegnap vagy

ma alakult ki, azt korábban még maguk a

zsidók is elismerték. A zsidó J. Kreppel az

1925-ben Bécsben megjelet „Juden und

Judentum von heute” (Zsidók és zsidóság

ma) című dolgozatában így ír:

„A zsidógyűlölet olyan régi, mint maga

a zsidó nép. Már népisége bölcsőjénél, a

világtörténelembe való belépésénél találkoztak

Ábrahám fiai szomszédjaik és környezetük

gyűlöletével.”

Dr. Felix Goldmann rabbi is kénytelen

volt beismerni, hogy az antiszemitizmus

mindig is létezett. Az 1920-ban

Berlinben megjelent „Vom Wesen des

Antisemitismus” (Az antiszemitizmus

természetéről) c. könyvében ezt mondja:

„A régi római időktől kezdve mind a mai napig, minden országban,

ahol a zsidókról és a zsidóságról egyáltalán tudomást szereztek, az antiszemitizmus

létezése bizonyítható.“

A zsidó Dr. J. Fromer (Elias Jacob) szintén úgy jelölte meg az

antiszemitizmust 1905-ben Berlinben kiadott könyvében („Das

Wesen des Judentums” – A zsidóság természete), mint már mindig

is létező jelenséget:

„A zsidógyűlölet olyan régi, mint a zsidóság maga. Úgy követi, mint

egy árnyék, tehát az emberek természetéből fakad.“

Azok a nem zsidók, akik hagyják maguknak bebeszélni, hogy az

antiszemitizmus csak valami pillanatnyi jelensége bizonyos koroknak,

jobban tennék, ha a szintén zsidó Ben Chaim 1938-ban Zürichben

megjelent „Juda erwache! Proklamation an das jüdische Volk”

(Ébredj, Juda! Kiáltvány a zsidó néphez) című könyvében leírtakra

figyelnének:

„Az antiszemitizmus semmi áron nem kortünet. Valóban olyan idős,

mint Matuzsálem. Sem időhöz, sem helyhez, sem pedig valamely országhoz

nem köthető, hanem ezektől függetlenül ott alakul ki, ahol a zsidók

más népekkel érintkezésbe lépnek, és fejlődése vagy kiterjedése egyenes

kapcsolatban áll a zsidó diaszpóra nagyságával az illető országban.“

A zsidók vezető személyisége, Theodor Herzl írja az 1896-ban

Lipcsében megjelent „Der Judenstaat” (A zsidó állam) című alapvető

művében:

„A zsidókérdés létezik. Balgaság lenne tagadni. A zsidókérdés mindenhol

létezik, ahol a zsidók érzékelhető számban élnek. Ahol nincs, oda

bevándorló zsidók becipelik. Természetesen oda költözünk, ahol nem

üldöznek bennünket. Megjelenésünk által kialakul az üldözés. Megjelenésünk

váltja ki az üldözést.“

Azoknak, akik hagyták maguknak bebeszélni, hogy a zsidókat

csak az ún. vallásuk miatt gyűlölik, a már említett Wilhelm Marr

az 1879-ben Bernben kiadott „Der Sieg des Judentums über das

Germanentum” (A zsidóság győzelme a germánság fölött) című

nagy feltűnést keltett tanulmányában megmondja az igazat:

„Nem a vallásuk miatt gyűlölték a zsidókat minden időkben. A zsidókkal

szembeni haragnak más okai voltak. Mégpedig a zsidók irtózása

az igazi munkától és a számukra törvényileg előírt ellenségesség minden

nem zsidóval szemben.“

JÓ HA FIGYELÜNK! 45


Hogy az antiszemitizmus okai magában a zsidóban keresendőek,

ezt elismerte a zsidó Bernard Lazare is az 1894-ben Párizsban megjelent

„L’ Antisemitisme” (Antiszemitizmus) c. könyvében. Így ír:

Ha a zsidók iránti harag és ellenszenv csak egy bizonyos országban és

egy bizonyos időben létezett volna, könnyű lenne ennek a haragnak az okait

megindokolni. Azonban pont az ellenkezőjéről van szó. Ez a faj a kezdetek

óta az összes népek gyűlöletének a célpontja volt, amelyek között élt. Mivel

a zsidók ellenségei a legkülönbözőbb fajokhoz tartoztak, egymástól nagyon

távoli területeken laktak, különböző törvénykezéssel rendelkeztek, egymástól

teljesen eltérő elveket vallottak, sem ugyanazon hagyományaik, sem pedig

ugyanazon szokásaik nem voltak és nem hasonlatos szellem vezérelte őket, így

muszáj az antiszemitizmus általános okait mindig magában Izrael népében

keresni, és nem azokban, akik szembeszálltak vele.“

A zsidó dr. Leo Pinsker írja az 1882-ben Berlinben megjelent

könyvében („Autoemanzipation“):

„A zsidók azon népek medrében, amelyek között élnek, valóban

egy heterogén elemet képeznek, amely semmilyen nemzethez nem akar

asszimilálódni, ennek megfelelően szintén semelyik nemzettel nem tud

jól kijönni.“

A már idézett zsidó Ben Chaim írja továbbá említett könyvében:

„Amikor népünk az örök hűségesküt letette Jehovának, az volt a születési

órája a legnagyobb és legszerencsétlenebb hazugságnak, amit a világtörténelem

ismer. Mégpedig népünk kiválasztottságának a hazugsága. Ez

volt egyúttal szintén annak a különös emberi gyűlöletnek a születési órája

is, antiszemitizmusnak nevezve, amit a világ valaha is átélt…“

Hogy az antiszemitizmust nem mesterségesen hozták a nem

zsidó emberiség közé, és hogy sokkal inkább az ösztönnek egy

megnyilvánulását fejezi ki, a legmélyebb belső érzést, azt beismeri a

zsidó Samuel Roth az 1934-ben New Yorkban megjelent „Jews must

live” (A zsidóknak élnie kell) című munkájában. Ezt írja:

„Itt csak tényeket szeretnék igazolni, hogy az antiszemitizmus olyan

ösztönszerű, hogy egyszerűen az emberek egyik ősi ösztönének nevezhetjük,

a legfontosabb ösztönök egyike, amelyen keresztül egy faj önmagát

a teljes kiirtástól védi. Nem tudom elég erősen kihangsúlyozni: az

antiszemitizmus nem az, amit a zsidók a világgal elhitetni próbálnak,

egy előítélet, hanem egy mélyen ülő ösztön, amely minden emberrel

veleszületik. Mint a létfenntartás minden más ösztöne, mindaddig ismeretlen

marad, míg végül történik valami, aminek következtében felébred.

Nem létezik egyetlen eset sem, ahol a zsidók az üldözőik haragjának

keserű gyümölcsét nem érdemelték volna meg.“

Azt, hogy az antiszemitizmus nem valami átmeneti dolgot jelent,

hanem sokkal inkább addig tart, ameddig zsidók a nem zsidók

között élnek, alátámasztotta az ismert zsidó, Arthur Schnitzler is, aki

a New Yorkban megjelent „The Literary Digest” c. lap 1930. október

18. számában a következőket írja:

„Az antiszemitizmus addig fog tartani, ameddig a zsidók zsidók

maradnak, mivel az antiszemitizmus okait nem lehet soha megszüntetni.

A zsidók mindig mások fognak maradni, és ezen okból elkerülhetetlenül

mindig gyűlölve lesznek.“

A NAGY ZSIDÓ GYŰLÖLETRŐL

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy a zsidók

saját maguk hajtották végre a teljes önkizárásukat minden népközösségből.

Mert lehetne-e ez az önkizárás teljesebb és tökéletesebb,

mint ezt a zsidó Cheskel Zwi Klötzel a Berliner Tageblatt és a

Jüdischen Rundschau kivételezett munkatársa gátlástalan nyíltsággal

már az első világháború előtt Németországban megfogalmazott („Das

große jüdischen Hassen” – A nagy zsidó gyűlölet) a Münchenben

kiadott „Janus” című havilap 1912/13. évfolyamának 2. füzetében:

„Semmitől sem félnek annyira a zsidóság oldalán, mint a nyílt és őszinte

hitvallástól: az antiszemitizmussal, a zsidógyűlölettel zsidó oldalon egy

minden nem zsidóval szembeni nagy gyűlölet áll szemben. Ahogy mi zsidók

minden nem zsidóról tudjuk, hogy valahol a szívének egy szegletében antiszemita,

és annak kell lennie, úgy minden zsidó létezésének legmélyebb alapja,

hogy gyűlölője minden nem zsidónak. (...) Úgy hiszem, be lehet bizonyítani,

hogy a zsidóságban létezik egy mozgás, ami az antiszemitizmus hű tükörképe,

és hiszem, hogy ez a kép olyan tökéletes, amilyen csak lehet. És ezt én a

‘nagy zsidó gyűlöletnek’ nevezem. Talán a kifejezés túl kemény, vagy jobban

mondva nem pontos. Azonban fontos számomra, hogy az igazságot semmi

áron ne halványítsam el. Ha beismerném, hogy ez nem gyűlölet, akkor a

gyűlölethez legközelebb álló érzésről beszélhetnék, így had nevezzem mégis

gyűlöletnek. Ha közöttünk valaki nem lelki vagy szellemi kasztrált, aki nem

impotens gyűlölni, az részt vesz ebben a gyűlöletben. (...) A valóságban semmi

sem élőbb bennem, mint a meggyőződés, hogy ha valami létezik, ami a világ

összes zsidóját egyesíti, akkor ez a nagy, mindenek fölött álló gyűlölet.“

Ezen a helyen nem árt emlékeztetni az olvasót, hogy a zsidó

Kornis Mihály néhány évvel ezelőtt miképpen fogalmazta meg ezt

a mindmáig érvényes „nagy zsidó gyűlöletet“:

„Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem

valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk

titeket, mint ti minket.“

Ezeket a zsidó írástudóktól származó vallomásokat, amelyekben

elismerik, hogy az antiszemitizmus okait magukban a zsidókban kell

keresni, újra és újra azon nem zsidók szeme elé kell tartani, akik még

ma is azt hiszik, hogy a zsidókkal szembeni ellenszenv indokolatlan és

igazságtalan. Annak, hogy a zsidók az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban

az emberi együttérzésnek köszönhetően világszerte számtalan

nem zsidó követőnek örvendezhettek, nem utolsósorban egyik fő oka,

hogy mindig is értették a módját magukat „ok nélkül üldözött szegény

zsidónak” feltüntetni, és közben a keresztény érzelmekre hivatkozni: szeresd

felebarátod, mint önmagad! Hogy ebbe a felebaráti szeretetbe a nem

zsidó emberiség halálos ellensége, a zsidó is be lett vonva, az csak a zsidók

előnyét és a nem zsidók szerencsétlenségét vonta magával.

És most sokan csodálkoznak, hogy egy közismerten magyargyűlölő

zsidó – név szerint Kertész Ákos – őszinteségi rohamában azt

vetette papírra a magyarságról, amit úgy általában a zsidók rólunk

gondolnak. Köszönet illeti érte.

Végül idézzük Liszt Ferenc prófétai meglátását 1881-ből:

„Valamennyi keresztény nemzetnél, amellyel együtt ma zsidók élnek,

eljön a pillanat, amikor felismerik, hogy számukra a zsidók megtűrése

vagy kitaszítása az élet vagy a halál kérdéséhez hasonlóvá válik: egészség

vagy örökös betegség kérdésévé, szociális béke vagy örökös levertség

és láz kérdésévé.”

A kérdés most már csak az, hogy a magyarság számára ez a pillanat

mikor fog elérkezni.

Dobszay Károly (Kuruc.info)

46 JÓ HA FIGYELÜNK!


A MAGYAR GENETIKUSAN ALATTVALÓ

Kossuth-díjas, budapesti díszpolgár zsidó: genetikusan alattvaló,

bűnös nép a magyar, mely se tanulni, se dolgozni nem akar

Hazaért már, megpuszilta gyermekeit, vacsorázott, megitta borát,

és kényelmesen elhelyezkedett a számítógépe előtti székben, kedves

olvasó, hogy megtudja, mi történt ma a világban? Sort keríthet arra

is, de azt mondják, önismeret nélkül mit sem ér az ember. Nézzük

tehát esti olvasmányként, milyenek is vagyunk mi, magyarok, egy

elismert, komoly író szerint. Aki nem akárki, hiszen a Kossuth-díj

birtokosa (2008), fővárosunk díszpolgára (2002), Hazám-, Arany

János- és zsef Attila-díjas, mi több, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel

is kitüntették. Tudja, tehát mit beszél, s ilyen elismerések

birtokában felelősségteljesen nyilatkozik.

Nos, lássuk, milyen ember Ön, kedves magyar olvasónk. Tudja

meg az alábbi levélrészletekből:

A magyar genetikusan alattvaló. (...) A magyar a legsúlyosabb

történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást,

hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan

dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot,

és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni,

se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van

legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért

egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel

ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit,

se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta,

hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is

kapott soha föloldozást!

Bizony. És ez nem azon régi idézetek közül való, mint pl. az, hogy

a zsidó elem nélkül a magyar kultúra csak bőgatyából és fütyülős

barackból áll, meg hogy tetemcafat a Szent Jobb, micisapka vagy tökfödő

a Szent Korona – ez friss, meleg, ropogós, tegnapelőtti levél. Szerencsére,

tehetnénk hozzá, hiszen nem nekünk kell bizonygatnunk,

hogy a zsidó ugyanolyan ma is, mint volt tizenöt, húsz, ötven vagy

ötszáz éve, ők kínálják tálcán a bizonyítékot rendszeres időközönként.

Ez a mostani egyébként, amilyen jól talál a mi archívumunkba,

annyira felesleges volt az ő részéről, de a fent említett haszna kétségkívül

megvan. Történt ugyanis, hogy nemrégiben az egyik legundorítóbb

magyargyűlölő Jordán-pozitív lap, az Amerikai Népszava főszerkesztője

olvashatatlanul hosszú és unalmas ömlengésben bejelentette,

hogy hiába az adományok, nem tudnak friss hírszolgáltatással harcolni

a jövőben az Orbán-diktatúra ellen, de a véleményrovat marad.

Ezt nem sikerült felfognia Kertész Ákosnak, s ennek köszönhetően

született az alább teljes terjedelmében olvasható levele, melyben,

bár elismeri, hogy „olyan üzenetet kár föltenni a társadalom

kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem

bírja fölkelteni” (micsoda freudi elszólás a saját lapjuk színvonaláról!),

azon siránkozik, hogy neki nem lesz a továbbiakban ahol

közölnie magvas gondolatait. Melyekkel persze ő is a diktatúra ellen

harcol (de persze csak az „Orbán-diktatúra” zavarja, a Kádáréban

elvolt, mint a befőtt, amint azt wikipédiás adatlapja is ékesen bizonyítja),

csak éppen a fenét sem érdeklik az írásai, ahogy maga a lap

sem, mint kiderült. Ezt is igen pontosan fogalmazza meg egyébként:

„Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és

akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.”

A magyarokról fentebb olvasható gondolatait csak mintegy mellékesen

írja le, fő vonalvezetésként saját magán és az Amerikai Népszaván

kívül harmadikként a baloldalt siratja, mondván, hogy eltértek

az eredeti céloktól, és csak a lopás érdekli őket. (Ami annyiban

igaz is, hogy valóban csak a lopásért élnek, annyiban viszont nem,

hogy nem ez lett volna az eredeti cél. Ugyanakkor ha így gondolja,

akkor csak azt nem értjük, miért állt ki többször is ennek a folyamatnak

a főkolomposa, Gyurcsány Ferenc mellett – lásd itt vagy itt.)

Aztán legyintve megállapítja, hogy nem is lehet mást várni tőlük,

elvégre ők is csak magyarok, s „belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság,

ami emberré tesz minket (értsd: a kiválasztottakat): az

empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret”.

Nos, ilyen csodálatos emberek a zsidók, kedves olvasó (de hiszen

ezt eddig is tudtuk korábbi itteni s mostani palesztinai tetteikből),

és olyanok a magyarok, amilyennek az előbb e kiváló, sokszorosan

kitüntetett férfiú leírta.

„Szabad országokban a szabad embereket meg sem érinti az a problémakör,

amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök” –

írja egy helyen, s e mondata utolsó szavához kapcsolódó jókívánságainkkal

át is adjuk a szót neki teljesen, hadd művelődjön a magyar, s

ismerkedjen magával egy Kossuth-díjasunknak és díszpolgárunknak

köszönhetően. Ha pedig netán nem tetszene, akkor ne feledje, ez azért

van, mert a magyar bűnös, genetikailag alattvaló, és hiányzik belőle az

empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.

KERTÉSZ ÁKOS NYÍLT LEVELE AZ AMERIKAI NÉPSZA-

VÁHOZ

Kedves Bartus Laci!

Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim

(nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az,

hogy hangosan gondolkodom.

Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem

járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához;

azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak.

Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni.

Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nemigen

foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert

tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat,

közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.

Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem

a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis

mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”

Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott,

morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig

az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak

mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”,

mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll.

És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert

ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.

Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert

pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke

volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni,

ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok.

A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű

ténymegállapítás.

Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást,

végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem

egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek.

Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan

üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára,

ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen

kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve

látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és

amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az

országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik

semmi, ha nem jelenek meg.

JÓ HA FIGYELÜNK! 47


Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az

a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.

A magyar genetikusan alattvaló. zsef Attila talált mentséget:

„ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.”

De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi

bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent

másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik

a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem

akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni

nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt,

aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért

egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel

ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit,

se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta,

hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.

Így aztán nem is kapott soha föloldozást!

Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza,

csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progreszszív,

haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel

megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek

(kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú

tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől

kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni.

Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért,

az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív

szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől

Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig,

a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az

örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes

tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a

diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és

tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva

nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert

sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után

a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot

is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a

kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.

Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré

tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.

Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch

Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces

álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak,

barátomnak, elvbarátomnak is.

Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!

Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is

minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok

megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá,

segítek, ameddig bírok.

Őszinte híved

Kertész Ákos.

Kedves Ákos,

megtiszteltetés a leveled, ahogyan a cikkeid is azok, a barátságod is.

Amint azt korábban is jeleztem, kizárólag a hírszolgáltatás áll le, vagyis

az, ami pénzbe kerül. A híroldalak nem frissülnek a továbbiakban,

amíg nem lesz rá fedezet, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben

én vagy néhány önkéntes munkatársunk ezt meg tudjuk tenni.

A website online hírújság funkcióját kell felfüggesztenünk, minden

más marad. Így maradnak a publicisztikák is, ezért ha bármikor írást

küldesz nekünk, az megtud jelenni, és megtiszteltetés lesz számunkra.

Egyébként pedig tudod, hogy mennyire egyetértünk a leveledben

írtakkal.

Baráti üdvözlettel, Bartus László

(Kuruc.info, forrás: Népszava.com)

Aki azt hinné, hogy Kertész Ákos magyarellenes kirohanása elszigetelt,

egyedi jelenség, annak kifejezetten ajánlott olvasmány az alábbi

blogbejegyzés, amely Tóth-Grünwald Attila, saját bevallása szerint

„kőbányai katolikus-zsidó gyerek” lírai önvallomása arról, miért is

gyűlöli a hazáját. Az írásban bájos őszinteséggel keveredik a cionista

hungarofóbia és a kültelki proli suttyóság – már csak ezért is úgy véljük,

érdemes változtatás nélkül közölni. A bizarr irodalmi élményt

csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk!

“Magyarország! Eddig bíztam benned, hittem hogy lehet benned

élni. De átbasztál csúnyán! Hagytad, hogy ez a törpe uszkár megint

irányítson, elvegye tőled a köztársasági rangot, átírja a maga élvezetére

az alaptörvényedet és kinevezzen az éledre egy disgráfiás, cintányéros,

dróton mozgatott majmot. Hagyod, hogy a törpe uszkár a lakóidtól

mindent elvegyen magának, és megpróbálja meggyőzni Őket hogy ez

így jó! Ráadásul a haveri körébe tartoznak olyanok, akiknek a nyelvét

szívem szerint kitépném a szájából és odaszögezném ahhoz az asztalhoz

ahol éppen eszükbe jutnak ehhez hasonló gondolatok:

„Hofi egyszer egy kabaréban földhöz vágta a díszmagyart, ez a

hájas disznó, nem tudom milyen felhatalmazással”

Nos bencsik andrásék (nem véletlen írtam kisbetűvel!) díszmagyarjait

nem csak ledobnám hanem még le is pisálnám, és páros

lábbal ugrálnék is rajtuk! Ezután pedig a két nagymenő publicista

írót elvinném Ópusztaszerre, leültetném őket a semmi közepén egy

asztalhoz, azt mondanám dedikálás lesz. Aztán beengedném a 64

ÍGY GYŰLÖLTÖK TI:

„lepisálnám a díszmagyart!”

vármegye néhány aktivistáját, és csak annyit súgnék a fülükbe hogy

az a két faszi az asztalnál zsidó és ott voltak az egyik kamiononon a

buzifelvonuláson. Majd leülnék egy sátor mellett, és sörözve nézném

ahogy megbeszélik egymással a problémát. A következő akcióm

pedig az lenne, hogy ezt az abszolút elmebeteg színházi rendezőt

meg valamikori igazgatót odaültetném az alaptörvény asztalához,

odaragasztanám a kezeit az asztallaphoz, a lábait tűzőgéppel a szék

lábaihoz rögziteném, és kötelezném hogy hangosan olvassa fel az új

Alkotmányt! A nyelvével lapozhatna és ha egyszer is eltéveszti úgy

vágnám tarkón péklapáttal, hogy hangosabban kongjon a feje mint a

déli harangszó!

Ezeket a figurákat is annak köszönhetjük, hogy Te nem álltál ki

magadért és nem vetetted ki a testedből ezeket az igazi senkiházi

szar alakokat! Persze még sorolhatnám a példákat. Említhetném a

Vona-Novák-Zagyva triumvirátust akik éppen csak a horogkeresztes

zászlót nem puszilgatják. Ezeket is hagytad a Parlamentedbe jutni,

hogy aztán majd pár év alatt megerősödhessenek és a zsidókat,cigá

nyokat,homoszexuálisokat, és úgy általában mindenkit aki nem tetszik

nekik majd a felújított Margit-híd lábánál a Dunába lőhessenek!

Szóval Magyarország... Eljutottál nálam arra a pontra, hogy azt

mondhassam elég volt belőled! Rohadjál meg ebben a pöcegödörben,

amit Kárpát-medencének hívnak. Ha a következő választáson

már nem leszel, igazán nem foglak megsiratni mert nem érsz meg

egy könnycseppet se!”

wolfclaw.blog.hu – barikad.hu

48 JÓ HA FIGYELÜNK!


CARLOS LATUFF, A KARIKATURISTA

Az „arab tavasz” és a palesztin ellenállás hőse

Különös, de az „arab tavasz” néven

elhíresült eseménysorozat egyik hőse

alighanem egy 42 éves brazil karikaturista,

Carlos Latuff lesz. A világhálón

terjedő rajzai milliók gondolatait és vágyait

fejezik ki, és további milliók szemét

nyitották fel a Közel-Keleten zajló események

lényegét kiválóan ábrázoló karikatúrái.

JÓ HA FIGYELÜNK! 49


A nagyszerű tehetségű brazil férfiú jelentős összegeket kereshetne,

ha képességeit a cionista ügy szolgálatába állítaná. Ő azonban

az elnyomott arabokkal – kiemelten a palesztin néppel – vállal szolidaritást.

Rajzai mindenütt láthatók a Közel-Keleten zajló tüntetéseken,

a demonstrálók plakátjain és pólóin. Maga Latuff azt mondja,

ő első ízben ez év januárjában döbbent rá arra, hogy karikatúrái

milyen népszerűek. Miközben a televízión keresztül nézte az egyik

tudósítást az egyiptomi tiltakozásokról, egyszer csak felfedezte

a saját, két nappal korábban készített, és az internetre felhelyezett

rajzának másolatát a tüntetők magasba emelt tábláin. „Ekkor bizonyosodtam

meg arról, hogy hasznos, amit csinálok” – jelentette ki a

Reutersnak adott minapi interjújában.

Latuff hazájában is több alkalommal szembekerült a hatóságokkal,

mivel olyan rajzokat jelentetett meg, amelyek lerántották a leplet

a brazil rendőrség erőszakos fellépéséről a szegényekkel szemben.

A karikaturistát csak egy meglehetősen vékony vérségi szál köti az

50 JÓ HA FIGYELÜNK!


JÓ HA FIGYELÜNK! 51


arabokhoz: egyik nagypapája libanoni származású, akit viszont nem

ismert személyesen. A térségben két ízben járt. Először 1999-ben,

másodszor pedig 2009-ben, és mindkét alkalommal ellátogatott a

megszállt palesztin területekre, valamint a Jordánia és Libanon területén

található palesztin menekülttáborokba.

Palesztinai tapasztalatai arról győzték meg, hogy az elnyomás gépezete

ugyanúgy működik mindenütt a világon. „A nyomor és szenvedés

minden országban egyforma” – nyilatkozta a Reuters tudósítójának,

utalva arra, hogy a brazil rendőrség ugyanolyan módszerekkel lép fel

a brazíliai nyomornegyedek lakóival szemben, mint ahogyan az izraeli

hadsereg elfojtja a palesztinok ellenállását. „A különbség legfeljebb

annyi, hogy ott a nők eltakarják a fejüket, az emberek arab betűkkel

írnak, és azokat az elnyomottakat, akik fegyvert viselnek, nem drogkereskedőnek,

hanem militánsnak nevezik” – fejtegette Latuff.

A brazil karikaturista szenvedélyesen támogatja a palesztinok

igazságos harcát az izraeli megszállókkal szemben. A cionisták meg

persze antiszemitáznak, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Az utóbbi

hónapokban a figyelme Egyiptomra összpontosult. „A legtöbb

embernek fogalma sincs arról, mi történik Egyiptomban, és azt gondolják,

hogy a Mubarak-rendszer bukásával beköszöntött a demokrácia.

Ez azonban egyáltalán nem igaz” – jelentette ki Carlos Latuff

brazil karikaturista a Reutersnek adott nyilatkozatában.

Perge Ottó – Kuruc.info

52 JÓ HA FIGYELÜNK!


JÓ HA FIGYELÜNK! 53


Európa csodálatos. Menj Bécsbe, s nézd meg Gustav Klimt képeit,

igyál meg egy kávét Párizsban, csodáld az életet Toscana lankáin, állj

meg a Tirrén-tenger partján vagy a Slieve League felfoghatatlan sziklafalánál,

a skót felföldön vagy a Hortobágyon – látni fogod, hogy

Európa csodálatos.

Európa beteg. A lelkét veszejti el éppen. Sokan és sokféleképpen

magyarázzák ezt a folyamatot, de egyre többen gondolják ugyanazt

s ugyanúgy.

A Liberation című francia lap (hozzá képest a Népszava egy nyilas

újság) január 23-án hosszú interjút közölt Francois Hollande-dal,

a francia szocialisták elnökjelöltjével, aki a jelenlegi közvéleménykutatások

adatai szerint le fogja győzni Sarkozyt. Nos, Hollande az

interjúban egyebek mellett ezt közli a francia közvéleménnyel:

„Az én ellenfelem nem egy ember, nem egy párt. Az én ellenfelemnek

nincs arca, mégis ő uralkodik rajtunk: ez pedig a nemzetközi

tőke.”

Íme hát, a leendő francia köztársasági elnök szavai a legbalosabb francia

lapban. S talán nem véletlen, hogy ez az idézet nem futott be nagy karriert

a hazai sajtóban, pedig a hazai sajtóban nagy karriert szoktak befutni

a francia lapok cikkei, a nyugati politikusok szavai, ha Orbánt gyalázzák.

De ha a leendő francia köztársasági elnök ugyanazt mondja, amit itthon

az „antiszemita”, „Európa-ellenes”, „rasszista”, „soviniszta” címkékkel felruházott

páriák, akkor a francia sajtó nagy barátja, Várkonyi Tibor bácsi

nem siet közölni a Népszava olvasóival a hírt.

Mert nem illik bele az itthoni világképbe.

Mert az itthoni világkép szerint a nemzetközi tőke szent és sérthetetlen,

s aki bántja, az nem lehet tagja az európai klubnak.

Virtuális világban él a meghatározó európai értelmiség és újságírótársadalom,

s abban élnek hazai követőik is. Már régen nincs az a világ,

amelyben ők hisznek, már régen nincs mindaz, ami ellen ők kérlelhetetlenül

harcolnak, már régen más a legfőbb ellenség, de ezt ők nem

vallhatják be, mert akkor összeomlik az életük és a virtuális világuk.

De a valóság egyre feszültebben figyel. „A törvény szövedéke

mindig fölfeslik valahol.” S ha olvasgatjuk a nagy nyugati lapok cikkeihez

írt olvasói kommentárokat, megint csak megnyugodhatunk:

a nyugati ember is látja, tudja, érzi mindezt. Tudja, hogy „ami van:

széthull darabokra”…

De addig is Bolgár Györgyöt és Arató Andrást fogadja Brüsszelben

Neelie Kroes, s meghallgatja a panaszt a magyar sajtószabadság végéről.

Így természetes, hiszen Neelie Kroes része a rendszernek. A virtuális

világ egyik legfőbb őre Európában. Ő a Mátrix Smith ügynöke.

Őhozzá járultak panaszkodni az alsóbb beosztású értékhajléktalanok.

A jézusi szeretet vallása és a szerves fejlődés

helyett, ismét a monetáris diktatúrát választotta

Európa.Valami ködös fejlődési ideált

láthat maga előtt a brüsszeli adminisztráció

és ebbe belerángatták a még a nemzeti és

„demokratikus” választásokon nyerő, s részben

jóhiszemű politikusokat is. Pl. Vaclav Klaus így

nyilatkozott erről: „A pénzügyi unióra való

áttérés újabb lépés az egyes európai országok

szuverenitásának megszüntetéséhez.” Én talán

annyiban módosítanám ezt a gondolatot, hogy

már maga a közös pénz kialakítása is előrevetítette

ezt az un. „szuverenitás megszüntető” célt,

s ennek a végső állomása lesz az USE, tehát az

Európai Egyesült Államok.

EURÓPA

TRAGIKUS TÉVEDÉS

Ha egy kicsit is tájékozottak vagyunk, akkor

megvilágosodhat számunkra az ok, hogy miért

is van erre szükség. A pénzügyi világgyarmatosítás

eszköze eddig a szabad pénzügyi spekuláció

volt, tehát szabadon vissza lehetett élni

a virtuális pénzteremtés jogával, amit a közjót

szolgáló államoknak nem lett volna szabad

soha átengedniük a gátlástalan haszonszerzésben

érdekelt magánszférának.

Ezt a szabad pénzügyi spekulációt roppantotta

meg a pénzügyi luftballonok szabályozatlan

fújogatása, amelyben megingott

az egész világ pénzrendszere. Sőt még az is

kiderült, hogy a virtuális pénzek kontrolálatlan

kibocsátásának óriási a veszélye. Ám

S a minap még jómagam is azt mondtam egy interjúban, hogy ha rajtam

múlt volna, nem veszem el a Klubrádió frekvenciáját, mert hát

virágozzék száz virág. Tévedtem. Senki sem vette el a frekvenciájukat.

Azóta kiderült, hogy a pályázaton a minimális 55 millió forintos „kikiáltási

árnál” kétmillióval ígértek többet, míg a győztes húszmillióval. S

az nyert, aki többet ígért. Ugyanezek az értékhajléktalanok, akik most

fellármázták Európát, és Smith ügynöknél előszobáznak, állandóan

a versenyre hivatkoznak. Szerintük a verseny és a piac kell eldöntsön

mindent. Bolgár 2009. október 28-án a Danubius és a Sláger rádió

ügye kapcsán még ezt mondta: „Milyen alapon döntenek arról, hogy

ki működtesse a rádiót, kapja meg a frekvenciát? Az egy verseny kérdése,

nem lehet azt mondani, hogy Danubius és Sláger, illetve a tulajdonosok jól

csinálták, ezért örökre az övék. Nem, ki van írva, hogy ennyi évre kapják

meg, s utána egy pályázatot hirdetünk, aki a legtöbbet ajánlja, s a legjobb

feltételeket, azét fogjuk elfogadni.”

Tehát éljen a piac és a verseny – kivéve, ha saját magunkról van

szó. Akkor nem érvényes mindez, akkor megyünk Smith ügynökhöz

panaszra.

Itt ér össze Hollande legfőbb ellensége és a Mátrix szolgálóinak

aljassága.

Itt érhető tetten, mi folyik Magyarország és a kétharmados többséggel

megválasztott magyar kormány ellen.

Európa csodálatos. És beteg. És még megmenthető. Csak szét

kell zúzni a mátrixot, helyükre kell tenni a mátrix szolgáit, és meg

kell nevezni a legfőbb ellenséget. úton járunk. Bayer Zsolt

a pénzügyi diktatúrát

„üzemeltető”

magánbankrendszer

nem olyan új

szabályozást akart

bevezetni, amely

saját lehetőségeit

szűkítené, hanem

olyat, amely a világ

totális uralmához –

tehát egy pénzügyileg

irányítható világkormányhoz – vezet.

Az európai pénzügyi unió csak egy földrészt

egyesít most e cél érdekében, de ennek

a hatása nagyon is kézenfekvő az emberi-

54 JÓ HA FIGYELÜNK!


EZT SZÍVLELJÜK MEG!

Kedves Mindnyájatok! Ezt szívleljük

meg, mert közeleg a „tél”!

“Böjte Csaba ferences testvér gondolatai

az előttünk álló időkről

Gyermekeink nevelését felelősen vállaló

testvéreim!

Érdemes elolvasni a fenti írást. A Román

államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből

élünk. Mindenki látja, hogy a

nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat,

pl. Görögország, Írország, Portugália...

De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában,

hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok,

az angol modern oktatási rendszeren

keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit

nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek

mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó

világunkban, félő, hogy mint minden előbb

– utóbb hozzánk is begyűrűzik.

Elgondolkodtató!!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az

állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta

a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból

élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket

osztott szét az állampolgárok között.

Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk

is visszaáll az évezredes szokás.

Az állam nem fog adni, osztogatni,

hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti

az adósságot, és ami marad, annak egy részét

fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak

látja.

Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a

kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi

államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan

átalakul minden, és egyszerre csak nagyon

csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd

akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet

megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek

nagyon ügyesen fel kell öltöznie.

Erre kell tudatosan felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel

akarjuk készíteni a holnapra, – ezt jelentené

a nevelés, – ismernünk kell a holnapot, és

arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is

jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán

is megélő, az életet vállaló emberek

legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük

meg a „pusztai vándorlás hete” elnevezésű

tábort

Szovátán! És az „Ábel a rengetegben”

nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük

meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a

ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni.

Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a

mát látó hatóságok mennyire partnereink,

az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent

zsef-i értelemben vett szülők, becsülettel

fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1. Minden napközi otthont, minden

családot kértem, hogy a konyhakert művelését

vegye komolyan. Istennek legyen

hála, házainkat látogatva nagyon sok szép

kertet láthatok. A kertben termett hagymát

fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni,

felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire

zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni,

káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és

sok más hasonló dolog, mind – mind elsőrendű

oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt

tőlünk számon, de az élet majd számon fogja

kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is

átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés

van a házainkban, de ennek ellenére

azt mondom, hogy ebben az irányban

sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink

a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat,

tartották el az államot is!

Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény

kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait

itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk

a gyermekeinket! Ez még fontosabb

sok szempontból, mint az iskolák végtelen

elméleti oktatása.

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell

tanítani az önfenntartásra.

Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel

krumplit szedni másoknak, és napszámként

egy – egy zsák krumplit kaptak. Almát is

szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom

volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi

munkákat.

Nemcsak azért kell szépen a családok

elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit

együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek

tanulják meg a munka által megtermett

anyagi javak megbecsülését. Lehet,

hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja,

de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok

adása mellett átvállalják-e a számláinkat,

a gyermekek fenntartási költségeit?

És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20

év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó

fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával

fogják majd őket bezárni?

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek

ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket

meglátni a természet adta adományokat.

Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban

a forrást, és azt szeretettel befogni egy

kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan,

üstben ételt készíteni a természethez közeli

állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani.

Az erdőben termett gyümölcsökből télire

eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani,

finom hecserli lekvárt főzni, mind – mind

olyan fontos feladat, mint a szorzótábla

megtanítása, vagy az iskolában tanított más

tantárgyak.

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített

rendszerekről le kell válni. A fűtést már több

házunkban is átállítottuk fára. Házainkat

biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket,

kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek

engem is a fejleményekről, lássuk, mit

tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek

mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket

szépen

önfenntartóvá tegyük. Nem látok más

utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így

ség életében. Az eddigi világháborúk is a

pénzügyi struktúrák láthatatlan kezének

hatására alakultak ki, s a gazdasági válságok:

ugyanígy. Ha tehát megvalósul a teljes

európai központosítás a pénz manipulátorok

elképzelése szerint és vezetésük alatt,

akkor nem kell többé nagy világháborúkat

indítani, mert elég lesz a világ népességét

gazdasági módon – tehát az élelmiszer és

„egészségügyinek” álcázott gyógyszeripari

lobbik segítségével – szabályozni. A pénzügyi

világgyarmatosítás ugyanis magát a

pénz értékmérő szerepét használja ki arra,

hogy egy parazita, s így értékteremtésre

képtelen társadalmi kasztot helyez a hatalomba

úgy, hogy a szerepüket valami fontos

és nélkülözhetetlen tevékenységnek állítja

be. Ezzel ember-milliárdokat téveszt meg, s

azok szinte önként és dalolva mennek a tőke

vágóhídjára.

Nem valami baloldali marxista vagyok,

tehát nem a fűnyírós egyenlőség híve, hanem

a szerves fejlődésé –mondhatni engem kulturális

kreatívnak is –, de az számomra is teljesen

világos, hogy tragikus irányba vezeti az emberiséget

a bankárkaszt pénzügyi diktatúrája. S

az igazi tragédia az, hogy ennek a diktatúrának

világon egyetlen és bevált ellenszerét, a magyar

közjogi hagyományt nem továbbfejleszti most

a hazai politikai osztály, hanem elhallgatja.

Sőt, a törvénytelen államból megpróbál

törvényest varázsolni úgy, hogy közben

gazdasági szabadságharc címén feladja a

szuverenitásunk maradékait is. A tragikus

tévedés tehát egy látszólagos fejlődés irányába

tett lépéssorozat, amely feladja azt

az utat, amelyet számunkra – mint a tudás

népe számára – kijelölt a történelem mozgatója,

a Teremtő. Ezzel valójában eldobjuk

magunktól a szerves fejlődést, s elfogadjuk a

parazitizmus vérszívását, eltűrjük a ránk tett

bilincseket. Sőt, mintha magunk bilincselnénk

meg magunkat.

Dr. Bene Gábor S.

JÓ HA FIGYELÜNK! 55


legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű

fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk,

és nem távoli országok mágnásainak.

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak.

Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis

tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához,

locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább

is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden

házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell

azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb.

Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan

le kell faragja. A gyerekeinket is erre az

egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell

állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell

a csapokat maximumra kinyitni kézmosás

alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem

vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat

beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor

újból vegyétek át. Ebben az irányban

minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk.

Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy

ebben az irányban tett lépésekről is be kell

számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól!

Próbáljunk egy fenntartható rendszert

működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni

a közelgő fagyos időtől, de fel kell

készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól

sem kell pánikolni, – senki nem tudja

még, hogy mit hoz a holnap, – de szerintem

bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári

ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra,

mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak

meglesz a böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.”

56 JÓ HA FIGYELÜNK!


BÉKÉSEN MENETELTEK A GYARMATOSÍTÓK-

KAL A GYARMATOSÍTOTTAK

A Békemenet Magyarországért való tüntetésen

a következő mondatot lehetett olvasni

az első sorban lévő vezér transzparensen –

Nem leszünk gyarmat ! Az elmúlt 22 (+43 )

év, nagy részben magyarellenes és hazaáruló

politikájának köszönhetően, már rég gyarmat

vagyunk, és nagyon elegünk van a közel

500 éve tartó elnyomásból !!!

A gyarmatosított országokra nem jellemző,

hogy rendelkeznének saját pénzügyminisztériummal-

és nem szoktak

rendelkezni a kormányzás- és a gazdasági

felemelkedés legfontosabb eszközeivel – a

pénzkibocsájtás, kamat-árfolyamszabályzás-

és a hitelezés jogaival, mint ahogy

Magyarországon is megszüntették a pénzügyminisztériumot

és 1991-ben, az akkori

kormány és Országgyűlés átadta a nemzetközi

pénz- és háttérhatalomnak a pénzkibocsájtás

és a fent felsorolt monetáris jogokat..!

Az elmúlt 1,5 évben az Orbán kormány

néhány jó lépése miatt (pl. a magyar nemzettől-néptől,

az adófizető választó polgároktól

független, idegen érdekeket szolgáló

MNB elfogadhatatlan jogainak megnyirbálása,

a kötelező magán-nyugdíjpénztár

megszüntetése) a pénz- és háttérhatalom

eszközei – a hiteltelen médiájuk, hitelminősítőik,

az EU, az USA és az IMF gyakorol

aljas nyomást Magyarországra, buta módon

nem véve észre, hogy ebből hasonló módon

fognak kijönni, mint ahogy a Szovjetunió

jött ki 1956 után a szabadságharcunk eltaposásából

!!

Az emberek nagy többsége ezért ment ki

a békemenetre és nem kezeit felrakó, a fehér

zászlót kitűző, országunk érdekeit feladó

bolsevista-globalista-neoliberális Fidesz-

KDNP kormány miatt..!

(A tüntetésen elhangzott az egri hős –

Dobó István esküje, de Ő nem tűzte ki a

fehér zászlót és nem tárgyalt a gyarmatosítókkal

– a sírjában forog..!)

l tudták ezt a Békemenet Fidesz közelivagy

fideszes szervezői is (az elmúlt 22 év

haszonélvezői – a globalista gyarmatosítók

szekértolói, akik nagyon megkésve rádöbbentek

a gyarmatosítás veszélyeire – amire

1997 óta az agyonhallgatott írásainkban és

tüntetéseinkkel folyamatosan figyelmeztettük

a magyar társadalmat), ezért fura módon

átvették az írásaimban gyakran használt szavakat

– pártoktól független civil rendezvény

lesz a békemenet, miközben rászervezték a

tüntetésre a fogyatkozó, alultájékoztatott,

félrevezetett, elvakult vagy haszonélvező

Fidesz tagságot és szimpatizánsokat- és

összemosták a kormány támogatásával..!

A tüntetés egyik fő szervezője Bayer

Zsolt, 2012 január vége felé arról beszélt az

Echo tévében, hogy neki soha sem tetszett

az EU – Én viszont biztosan emlékszem rá,

hogy 2002 körül Solymáron a Klinger-hoff

étteremben egy civil rendezvényen az EU

mellett beszélt Bayer Zs... A rendezvényen

felszólaltam és elmondtam a résztvevőknek

és Bayer Zs.-nak, hogy nem szabad belépni

az EU-ba mert a dolgok többségében nem

a mi érdekeinket szolgálja és még jobban

gyarmatosítják az országot..! A másik fő

szervező Bencsik András internetes életrajzából

tudható, hogy közel állt már több

hiteltelen, elnyomó párthoz, de emlékszem

egy jó cselekedetére is – 1997 november

3-án ott volt a Kossuth téri magyar földért

való tüntetésünkön, amikor a globalista

és bűnös Kuncze G. izomagyú rendőrei

26 bajtársunkat vittek el, többek között az

56-os Pongrácz Gergelyt, Dr.Zacsek Gyulát,

Síklaky Istvánt és Éliás Ádámot..!

A Fidesz felső köréhez tartozó emberek

közül 17-ről tudjuk, hogy MSZMP tag vagy

vezető volt pl. Martonyi J., Matolcsy Gy.,

Pintér S., Stumpf I., Schmitt P., Járai Zs.,

Boross P., Csintalan S., Fónagy J., Pozsgai I.,

Kerényi I., vagy KISZ-titkár volt pl. Orbán

V., Kövér L., Varga M., Deutsch T., vagy

Hazafias Népfront alelnöke volt pl. Mikola

I., az is tudható, hogy Szita K. együttműködött

a III/III-as- és hármuk pedig pl. M.J.,

M.GY., J.ZS. a III/II-es osztályokkal, az

egyikük a katonaságnál volt besúgó !!

Azt is látjuk, hogy a Fidesz több jó dolgot

átvett a programunkból-írásainkból, a Jobbiktól

is, saját jó ötleteik közül is néhányat

megvalósítottak, de sajnos számos nagy

hibát és bűnt is elkövettek és elkövetnek (

Orbán V. 2011. március 15-i beszédében

igazat is mondott – elismerte, hogy bűnöket

követtek el az ország ellen !) pl. civil szemmel

nézve olyan törvénytelen alaptörvényt

fogadtak el, amely nem védi meg földünket,

vizünket, természeti kincseinket, és nem

rendelkezik arról, hogy csak a magyar állam

rendelkezhet a monetáris és a fiskális jogok

felett, nem teremtették meg a hiteles médiát,

rossz választójogi törvényt akarnak hozni –

nem akarják kizárni a csalási lehetőségeket,

és most is olyan kiskapuk vannak a törvényekben,

hogy napjainkig közel 1 millió hektár

termőföld van törvénytelenül külföldiek

kezében- és gőzerővel folyik az ingatlannak

minősített tanyák – a hozzájuk tartozó termőföldek

és az értékes önkormányzati ingatlanok,

földek külföldiek által tört énő felvásárlása

– a múlt héten a Magyarok Házában

erről is beszélt Prof. Dr.Tanka Endre a kiváló

szakember ( 1997-ben Dr. Zacsek Gyulával

a szervezői voltunk a magyar földért való

tüntetésnek és sikerült megakadályoznunk,

hogy az akkori hazaárulók olyan törvényt

hozzanak, hogy a földünk eladható legyen a

külfödiek számára ! Ősi igazság – akié a föld,

azé az ország, de jó ha tudják a gyarmatosítók,

a törvényes – a Történelmi Alkotmányunk

– a Szent Korona értékrend szerint –

Alkotmánysértéssel jog nem létesíthető ) !!!

Vajon a békemeneten vonuló, alultájékoztatott,

becsapott, többségében alultájékozott

– de jószándékú, becsületes emberek közül

hányan tudták, hogy milyen magyarellenes

törvényeket hoztak és hoznak a bal- és jobboldali

farizeus és hiteltelen kormányok ??..

Minden értelmes ember tudja, hogy a

baloldali globalista elnyomók – az MSZP,

DK, LMP, 4-K és a Szolidaritás a nagyobb

rossz – a civilek nem engedhetik meg, hogy

ez az 5 erő hatalomra kerüljön, de ettől függetlenül

mind a két neoliberális-globalista

oldalt – a jobb oldali Fidesz-KDNP-t is

méltatlannak és alkalmatlannak tartjuk az

ország vezetésére !!!

A Jobbik nagy részben arra a programra

építette-építi programját és mondanivalóját,

amit már előttük a Leleplező könyvújságban

és program könyveinkben-füzeteinkben

2000-körül megírtunk ( a vadhajtásaik nem

tőlünk vannak ), de gyanús és problémás az,

hogy miközben Vona Gábor jól írja a Barikádban,

hogy összefogás nélkül összeomlás

lesz, de az igazságot már nem írja hozzá,

hogy Ő az, aki többszöri kérésünk ellenére

sem hajlandó tárgyalni a pártoktól független

civil elittel az ország helyzetéről- és a hiteles

szervezetek és emberek összefogásának

szélesítéséről..! Ha Vona G. rendelkezne

a nagyság minden egyes tartópillérével és

valóban alulról jönne, akkor a győzelmet

meghozó összefogásra törekedne..!! ( ? )

1989 óta majd minden fontos civil megmozduláson

részt veszek, de érdekes módon

a 2009-ben alapított Fidesz közeli Civil

Összefogás Fórum vezetőit 2009-ig sehol

nem láttam.. A Fidesz előhúzta „a nagy sötét

kalapból „ őket, és a vezetőjük egyik szervezete

közel 3 milliárd Ft közpénz támogatást

kapott... A 2000-ben alapított, alulról

szerveződött Összefogás a Fennmaradásért

Mozgalmunk ( ÖFEM ) egyetlen Ft közpénzt

sem használt fel az elmúlt 12 évben.

“ A történelem az élet tanító mestere –

történelmünk folyamán nem volt arra példa,

hogy egy külső hatalom elnyomása, vagy

az ahhoz való igazodás ( pl. török, osztrák,

JÓ HA FIGYELÜNK! 57


német, szovjet, EU) valójában szolgálta

volna Magyarország emelkedését és boldogulását..!

Összefogó, összetartó nemzetet

nem lehet hosszú távon elnyomni, eladósítani,

kiárusítani, kifosztani, és demokráciának

hazudott diktatúrában tartani..!

AZ ÖSSZEFOGÁS ÉS A KÖZÖSSÉG

EREJE MINDIG-MINDENHOL MIN-

DENT ELDÖNT !!! „

2004-ben írtam a MILYEN IS VALÓJÁ-

BAN AZ EU című megdöbbentő és beigazolódó

tanulmányomat – a www.fennmaradas.

uw.hu honlapon az EU-s menüponton olvasható

!! Hiteles és több évtizedes gyakorlattal

bíró pénzügyi szakemberek ( Pavics Lázárék

) kiszámolták, hogy mindent beszámolva és

összevetve az EU évente kb. 3-4 ezer milliárd

Ft veszteséget okoz Magyarországnak ! Az EU

csatlakozásunk-tagságunk – az a magyar gazdaság,

pénzrendszer, kereskedelem, jogrendszer-törvényhozás,

„demokratikus intézmények”

és külügyek alárendelése a neoliberális,

kizárólagos világuralomra törő nemzetközi

pénz- és háttérhatalomnak, a multiknak és a

tőke szabad árámlásának..!! Magyarországot is

antidemokratikussan és törvénytelenül erőszakolták

be az EU-ba pl. az ellenző civil szervezetek

és 2-3 kisebb párt 1 forint állami pénzt sem

kapott az EU csatlakozás ellenes kampányra –

az ellenző szakértőinket néhány kivételtől eltekintve

nem engedték be a tévékbe és rádiókba,

miközben a csatlakozást támoga tó globalista

pártok és szervezetek kb. 7 milliárd Ft közpénzt

kaptak az államtól az igen kampányra, hiteltelen

neoliberális-válságokozó szakértőikkel tele

volt a nagyrészt magyarellenes és félrevezető

média..!!!

Az EU tagsággal Magyarország rosszul

járt és jár !! Mi 2003-ban nemmel szavaztunk

és kb. 1200000 röplapot szórtunk ki

saját pénzből az EU csatlakozás ellen, de

sajnos a félrevezetett emberek többen voltak

és felelőtlen módon igennel szavaztak..

A magyar szavazók jelentős többsége nem

ment el szavazni és az is lehetséges, hogy a

szavazatok számlálásánál csaltak..!

Dr.Halász zsefnek kidolgozott javaslata

van arra, hogy az EU-t hogyan lehetne a Szent

Korona értékrend alapján a nemzetek demokratikus

és igazságos Európájává tenni, csak hát

a média agyonhallgatja ! Azt szokták csinálni,

hogy amikor már soka tudnak az általunk rég

leírt és beigazolódó értékekről, akkor előállnak

a pártok, de leginkább a fideszes emberek ( pl.

Orbán V., Bayer Zs. )- és úgy beszélnek róla,

mintha a saját okosságuk lenne..!

Sajnálatos, hogy az Echo Tv vezetői

többszöri kérésem ellenére sem hívják meg

a pártoktól független, lényeges dolgokról

író-beszélő, hiteles civil szakértőinket (

kivételt képez Dr.Drábik J., akit néha meghívnak,

mivel többször is nemzeti kormánynak

nevezte az Orbán kormányt – ezzel a

véleményével sokunk szerint nagy hibát

követ el, a másik kivétel 2011 januárjában

volt, amikor Drábik J.-sal voltunk a Hangos

többség című műsorukban)..!

Ezért arra kérjük Széles Gábor Urat, az Echo

Tv tulajdonosát, hogy hívják meg Dr.Halász J.

bajtársamat is az Echo Tv-be ! ( ? )

A többi nagy tévében, ugyanúgy mint

az elmúlt években és évtizedekben sokszor

elhallgatnak, félrevezetnek, atomizálnak,

rombolnak, meghamisítják és meggyalázzák

történelmünket, alig mutatnak valamit a

több területen is világelső magyar kultúrából,

miközben kiemelten népszerűsítik azt a nemzetet,

amelynek egy jól meghatározható (

Dr.Drábik J. tanulmányaiban pontosan leírt),

beteg lelkű és erkölcsű, magánpénzredszert,

kamatot-kizsákmányolást kiépítő bankár

része pénzelte Lenint, Hitlert, az elmúlt évtizedekben

az általuk kialakított pénzuralmi

globalizmussal világuralomra – világkormány-világállam

létrehozására és Magyarország

felvásárlására törekszenek..!!

(Lásd februártól bővebben, a www.

fennmaradas.uw.hu honlap címlapján – A

rendszerváltás elkerülhetetlen című írásomban!)

Szégyenletes és elfogadhatatlan az is, hogy

56-szellemiségét farizeus módon felvállaló

fülke forradalmárok, 2011-ben az MTVA

élére kineveztek egy volt munkásőrt..!

Ha rövid időn belül az EU nem teremti

meg az egyenrangú, demokratikus és igazságos

nemzetek Európáját, akkor a világ gyarmatosítását

segítő EU-ból és a NATO-ból is

ki kell lépnünk!!! 3. utas, nemzeti, civil, önellátó,

független és semleges Magyarországra

van szükség – Hasonló jóléti rendszerre, normálisan

működő államra és demokráciára,

mint amilyeneket Svájcban, Norvégiában és

Izlandon is megteremtettek !!!

Kelt: 2012. január 30-án, fergeteg havában

Brindza András, ÖFEM

58 JÓ HA FIGYELÜNK!


DAVOS ÜRÜGYÉN

Davos a globalizáció és a pénzvilág jelképe.

A gazdaság és a gazdagok felvonulását és a világ jövőjéről szóló

beszélgetéseinek helyszínét jelentő Világgazdasági Fórumot a svájci

– német Klaus Schwab hozta létre 1971-ben.

Azóta minden év elején itt találkoznak a pénzvilág, a nagytőke, a

globális cég- és médiabirodalmak képviselői, a nemzetközi szervezetek,

mint például az IMF és a Világbank vezetői, valamint az államés

kormányfők, hogy a világ gondjairól véleményt mondjanak, és a

jövő teendőiről vitatkozzanak.

A CNN „elitista anomáliának” nevezte a davosi összejövetelt,

amelynek címe idén: „A nagy átalakulás: az új modellek megalkotása”

volt.

A luxus körülmények között rendezett összejövetelen január 25.

és 29. között 2400 politikai és gazdasági csúcsvezető jelent meg.

A részvételi díj 40000 dollár (közel 9 millió Ft!).

A részvételi díj megfizetése alól csak a vallási vezetők, az államfők

és a nemzetközi szervezetek kaptak felmentést.

Ez a részvételi díj eleve kizárja, hogy – mondjuk – egy véleményt

mondani akaró szakember részt vegyen a rendezvényen.

De nem is a pénz az igazi akadály, hanem az, hogy a rendezvényen

való részvétel csak meghívás alapján lehetséges.

A rendezvény velejárói kezdetek óta az antiglobalista, a cégek és a

pénzvilág növekvő hatalma ellenes tűntetések.

Ez az idén sem volt másképpen.

A több százas tüntető csoportot vízágyukkal oszlatta szét a rendőrség.

Később, ezres tömeg gyűlt össze Zürichben azzal a céllal, hogy

Davosba menjen, de ezt könnygázzal és gumilövedékkel akadályozta

meg a rendőrség.

A híradások szerint az idei rendőri és biztonsági műveletek a II.

világháború óta a legnagyobbak voltak az alpesi országban.

Eközben a barikádokon belül tárgyaltak a konferencia résztvevői

és próbálták meggyőzni magukat arról, hogy a világgazdaság problémáit

képesek lesznek saját receptjeik szerint megoldani.

A luxus rendezvény hasznával és hatékonyságával kapcsolatban

érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a csúcsvezetők évenkénti világalakító

gondolatai ellenére a világgazdaság helyzete évről évre romlik.

Az a vissza-visszatérő gondolat, amely szerint a globalizáció az

egyedüli értelmes fejlődési út, csak jobban kell csinálni, nem hoz

gyakorlati eredményeket.

Sőt nő a globalizáció kárvallottainak száma, amit bizonyít a kisszámú

mesés gazdagságot felhalmozó világelit és az egyre szélesedő

elszegényedő réteg közötti szakadék és a növekvő munkanélküliség.

Ezért nő a rendezvény ellen tüntetők száma és aktivitása is.

Azonban idén először, talán éppen a világ különböző pontjain

zajló globalizáció- és megszorítás ellenes megmozdulások, közöttük

is az amerikai vezetés számára egyre kellemetlenebb „foglaljuk el”

mozgalom hatására a korábbiaktól eltérő hangok és kritikusabb értékelések

is elhangoztak.

A nyitórendezvényen szóba került, hogy a kapitalizmusnak jobban

kellene szolgálnia a társadalom érdekeit.

Ez megnyilvánulhatna például a cégek nagyobb felelősségvállalásában.

Egy ausztrál szakszervezeti vezető így fogalmazott: „a növekvő

jövedelmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, főleg a fiatalok

körében bizonyítja, hogy a kapitalizmus cserbenhagyta a társadalmat.

Az üzleti szféra elvesztette morális iránytűjét. Gátat kellene

vetni a növekvő pénzügyi kapzsiságnak. Különben az egész világ

veszélybe kerül.” Az állítások tényekkel igazolhatók.

Ezek közül az egyik az európai fiatalok ijesztő mértékű munkanélkülisége.

Olaszországban a 16 és 24 év közötti korosztály 28 %-a munkanélküli.

Ez a szám Spanyolországban 51,4, Görögországban pedig 43 %.

Az Eurostat szerint az Eurozónában 16,3 millió ember nem talál

munkát.

Az Eurozónában 10,4%-os a munkanélküliség, ami 1999 óta a

legmagasabb érték.

Európában 23 millióra nőtt a munkanélküliek száma.

Az IMF előrejelzései szerint pedig, ha a dolgok nem változnak,

akkor 2012-ben az eurozóna recesszióba fordul: – 0,5 % -os gazdasági

összeszűkülés következhet be.

De a világgazdaság helyzete is romlik. 2012-ben a világgazdasági

növekedés és lassulni fog.

Az európai gazdasági lassulás és a növekvő munkanélküliség fő

oka a megszorítás.

A megszorítások hatására ugyanis cégek mennek tönkre, ami

elbocsátásokkal jár.

A cégek tönkremenetele és a munkanélküliség csökkenti az

állami bevételeket, és így gátolja az államháztartási hiány csökkentését.

Az eurozóna recessziója pedig egész Európára, de különösen a

függő kelet-európai országokra lehet drámai hatással.

A jól képzett és munkát nem találó fiataloknak egyes politikusok

azt a tanácsot adták Davosban, hogy hagyják el hazájukat és keressenek

ott munkát, ahol van, például Németországban.

Csakhogy ez nagyon veszélyes tanács.

Korunkban, amikor a nemzetgazdaságok legfontosabb erőforrása,

a versenyképesség növelés kulcsfeltétele a tudás és az innováció,

a saját jövőjüket veszélyeztetik azok az országok, amelyek

elvesztik tehetséges fiataljaikat.

Görögországból az elmúlt két évben több tízezer jól képzett fiatal

volt kénytelen elmenni.

A tudásra vágyó országok ki is használják a számukra nyíló lehetőségeket,

bátorítva a fiatalokat az emigrációra.

Például az ausztrálok „képességvásárokat” rendeznek Athénban.

A globalizáció és a liberális kapitalizmus válsága nyilvánvaló.

Ezt ma már a kapitalista világ olyan szellemi központjai, mint az

amerikai Harvard Business School is elismerik.

Az egyetem lapjában, a Harvard Business Review-ban Meyer és

Kirby az „Elszabadult, megvadult kapitalizmus”-ról ír.

A világhírűvé vált „Bizalom” című könyv szerzője Francis

Fukuyama így figyelmeztet: „valami furcsa dolog zajlik manapság a

világban.

A 2008-ban kezdődött globális pénzügyi válság, és az azt követő,

jelenleg is zajló euro-válság az elmúlt 30 év szabadjára engedett

pénzügyi kapitalizmusának terméke. Ebben a válságban egyre jobban

széthullik a középosztály, amely mindez idáig a társadalmak szilárd

bázisát jelentette”.

A „The Economist” 2012. január 21-27-i száma pedig részletes

tanulmányt közöl az államkapitalizmusról „A látható kéz” címmel.

A cikk szerzője, Adrian Wooldridge így ír: „a nyugati liberális

kapitalizmus válsága egy időben zajlik a feltörekvő országok államkapitalizmusa

új és sikeres formáinak megjelenésével.”

A „nagy átalakulás” valóban szemünk előtt játszódik le.

Az új modellek megfogalmazása azonban nem sikerült Davosban.

Láthatóan senki sem hitte, hogy a gazdasági növekedés hamar

visszatér Európában.

A The Wall Street Journal publicistája, Stephan Fidler így figyelmeztetett

január 25-ki írásában:

„Teljesen mindegy, hogy a bankárok, vállalati vezetők és kormányfők

milyen messziről jöttek ide az alpesi luxus rendezvényre,

JÓ HA FIGYELÜNK! 59


hogy a jövőről beszélgessenek, az ő jövőjük is attól függ majd, hogy

hogyan oldódik meg az EU válsága.”

Schwab pedig azt tanácsolta Európa fiataljainak, hogy ne várjanak

arra, hogy mások munkahelyet teremtenek a számukra. Tanuljanak

meg vállalkozni, hozzanak létre mikrovállalkozásokat.”

Ennek a gondolatnak a kapcsán újra felvetődött a kis- és középes

vállalatok fontossága.

Az „új modellekre” várókat azonban lehűtötte az IMF vezetője

Christine Lagarde, aki a zárófórumon úgy fogalmazott, hogy mindent

meg kell tenni a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és

a nagyobb új érték előállítás érdekében, és ennek érdekében cselekedni

kell.

De nem mindenhol.

Azokban az országokban, ahol az IMF jelen van, természetesen

folytatni kell a pénzügyi szigort, a költségvetési hiánycsökkentést.

Ezeket az országokat majd az húzza ki a bajból, ha a fejlettek gazdasága

beindul.

Ez a nézet gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kevésbé fejlett országoknak

nem szabad tenniük semmit gazdaságuk fejlesztése érdekében.

Arra szabad csupán várniuk, hogy a fejlettek eredményeitől függően

majd – időbeli késéssel – náluk is beindulhat a gazdasági növekedés.

Ez az elmaradottság állandósításának receptje.

A davosi rendezvényt követte január 30-án az EU csúcstalálkozó,

ahol visszatértek a Davosban is felvetett gondolatok: vagyis, hogy jó

lesz óvatosabban bánni a gazdaságokat leültető, és a növekvő munkanélküliséget,

elszegényedést okozó megszorításokkal, és inkább ösztönözni

kellene a gazdaságot és munkahelyeket kellene teremteni.

Ennek pedig leggyorsabb és legolcsóbb módja a KKV-k helyzetbe

hozása.

Most már csak az a kérdés, hogy hogyan?

Mik legyenek az új modellek?

A KKV-k támogatása vissza-visszatérő gondolat, a gyakorlatban

azonban ennak ellenére alig történik valami.

Pedig valamennyi hiteles kutatás szerint a KKV-k tudnának a leggyorsabban

és legolcsóbban sok új, értelmes munkahelyet teremteni.

Christine Lagarde davosi nyilatkozata után számunkra különösen

fontos kérdés, hogy az IMF hajlandó lesz-e elfogadni, hogy a

gazdaság élénkítését nemcsak a gazdag országokban kell jó szemmel

nézni és bátorítani.

Sőt, erre éppen ott lenne igazán nagy szükség, ahol a megszorításokat

az IMF ultraliberális, ortodox nézetei kényszerítik rá az

országra a hitelnyújtás feltételeként.

Érdekességként álljon itt példaként, hogy milyen az államháztartási

hiány és az államadósság helyzete néhány EU-s országban!

Ország

Államháztartási hiány Államadósság a GDP

százalékában 2011-ben

Ausztria -3,6 73

Franciaország -5,8 89

Nagy-Britannia -8,8 89

Belgium -3,8 99

Görögország -8,4 198

Olaszország -4,0 121

Hollandia -4,2 65

Spanyolország -6,5 74

Csehország -4,6 42

Dánia -3,9 45

Lengyelország -6,0 57

Mint láthatjuk, legtöbb fejlett országban is jóval magasabb az

államháztartási hiány, mint a mi 3 % körüli értékünk.

Akkor vajon mi indokolja nálunk a „túlzott deficit” eljárást?

Ennek tükrében vajon az IMF a hitelszerződés megkötésének

feltételéül szabhatja-e a magyar államháztartási hiány további csökkentését?

Ha ugyanis az IMF és hozzá csatlakozva az EU vezetői továbbra

is úgy gondolják, hogy nálunk folytatni kell az államháztartási hiány

csökkentését, miközben az eurozóna fejlett országai gazdasági ösztönző

intézkedéssorozattal erősítik meg saját gazdaságukat, akkor

ez gazdaságunk technológiai és tudásszintbeli felzárkózását és így az

életszínvonal javulás lehetőségét is hosszabb távra fogja visszavetni.

Az államháztartási hiány erőltetett és a körülmények ismeretében

indokolatlan csökkentése ugyanis hosszútávon ható beruházási

hiányt okoz máshol: például az új iparágak meghonosítása, az új

technológiák bevezetése és a tudásteremtés, az oktatás és kutatásfejlesztés

területén.

Ez pedig gazdasági periféria szerepünket állandósítaná.

Davosban az is elhangzott, hogy a „világ már soha nem lesz a

régi”.

Az az ország, amely a fejlettek közé akar kerülni, be kell, hogy

kapcsolodjék a technonógiai fejlődés élvonalába.

Ehhez tudás és innováció, azaz szinvonalas humán tőke kell.

Ezért minden jól képzett, tehetséges szakember, aki értelmes

munka hiányában elhagyja az országot pótolhatatlan veszteség.

A legfontosabb feladatunk ezért csak az értelmes, nagy érték előállítására

képes munkahelyek teremtése, és az innováció bátorítása

lehet.

Ehhez pedig végre tényleg helyzetbe kellene hozni a KKV szektort.

Dr.Csath Magdolna, közgazdász egyetemi tanár

60 JÓ HA FIGYELÜNK!


GLEICHSCHALTUNG

– azaz: Szíria, Irán és Magyarország a Gólem célkeresztjében

Egyre jobban „fokozódik” a nemzetközi helyzet. Az orwelli „újbeszéd”

nem tűr meg alternatívát, azaz mondhatnánk akár valódi másságot is.

Szíriát és különösen Iránt már nemcsak „humanitárius beavatkozással”

fenyegeti, hanem akár atomcsapásokkal is, ha nem alkalmazkodik

a „nemzetközi közösség” rendjéhez. Bár Magyarországot egyelőre

„csak” gazdasági megsemmisítés fenyegeti, közös számunkra a másik

két országgal az, hogy mindhárom ország ősi civilizációk bölcsője, s

mint ilyen különösen „veszélyes” az „új világrendre”.

„Amikor 2001 novemberében a Pentagonban voltam, egy magas

rangú tisztnek éppen kedve és ideje volt egy kis tereferére. Igen, még

mindig Irak megtámadásával foglalkozunk, mondta. De volt ennél

több is. Erről, mint egy ötéves tervről vitatkoznak, amely hét országot

érintene, Irakkal kezdve, aztán jönne Szíria, Libanon, Líbia, Irán,

Szomália és Szudán.” -Wesley Clark tábornok.

Ez az idézet gyakran elhangzik az antiglobalizációs médiában, mert

emlékeztetni szeretnénk az azóta részben már megvalósult terv gyökereire.

Sőt a PNAC (Plan for a New American Century = Egy Új

Amerikai Évszázad Terve) még ezt is évekkel megelőzi (full spectrum

dominance = teljes körű dominancia). A józan tábornok a terv kiszivárogtatásával

megakadályozni próbálta az őrült szándékot. Bár ez nem

sikerült neki, de hozzá hasonló gondolkodású főtisztek ellenállásának

is köszönhető, hogy még nem tartunk a 3. világháború sűrűjében…

Most azonban a Gólem ráébredni látszik, hogy „már csak kevés ideje

van”, mint ahogy az Apokalipszis könyvében olvashatjuk a végső időkről.

Mielőtt a feneketlen pénzszivattyúk a világgazdaságot a végső összeomlásba

sodorják, a Gólemnek cselekednie kell, mert különben, mint

Andersen meséjében, rögtön kiderülne róla, hogy meztelen, azaz, hogy ő

a problémák oka. Ezért kell további áldozatokat és bűnbakokat keresnie.

A Szíria és Irán ellen irányuló növekvő nyugati nyomás számtalan

fázisát élhettük át az elmúlt hónapokban. A szíriai kormányt továbbra is

ellenzékének semmibe vételével, erőszakos megsemmisítésével vádolja.

Több mint 5000 halálos áldozatot emlegetnek, de a fősodor média leggyakrabban

elhallgatja, hogy a kormányerők soraiban is 2000 rendőr,

katona esett el. Márpedig ez, mint az egyébként nyugat-orientált Arab

Liga is megállapította, nem lehetséges normális tüntetések esetében. A

Szíriába eljutó kevés független megfigyelő, de orosz diplomáciai források

szerint is külföldi jól felfegyverzett zsoldosok állnak az események

mögött. Iránt illetően szintén nyílt titoknak tekinthető, hogy a stratégiailag

fontos helyeken véghez vitt robbantások és merényletek nyugati vagy

izraeli titkosszolgálatok műve. Rendkívül sok gondot okoz az országnak

Obama elnök múlt év végi rendelete az iráni központi bank ellen, amely

az ország olaj- és gáz kereskedelmét végzetesen érintheti. Washington

elérni látszik célját; az ország destabilizálása, ami után egy katonai támadás

könnyebb eredménnyel számolhat. Már az eddigi embargó is lényegesen

megnehezítette az irániak életét. Szeptember óta az infláció 60 százalékkal

emelkedett, különösen jelentősen az utóbbi két hétben. Az iráni

vezetés kénytelen volt határozottan reagálni.

Irán helyettes elnöke Mohammad-Reza Rahimi december 27-én

kijelentette: „Ha szankciókat hoznak Irán olajexportja ellen, akkor egy

csepp olaj sem fogja elhagyni a hormuzi szorost. Az olajexport vagy

mindenkinek a joga vagy senkié.” Irán már korábban figyelmeztetett,

hogy amerikai vagy izraeli támadás esetén megtámadja az USA 32

közel-keleti katonai támaszpontját és lezárja a hormuzi szorost. December

28-án az iráni flotta parancsnoka kijelentette: „A hormuzi szoros

lezárása könnyű feladat az Iráni Iszlám Köztársaság számára. Ezt a

képességet kezdettől fogva beépítettük flottánk képességeibe.” Peter

Symonds, a World Socialist Website-on megjelent cikkében helyesen

állapítja meg, hogy „a média hallgat Washington nyilvánvaló módon

képmutató viselkedéséről, amikor Irán nukleáris programját kívánja

megszüntetni, miközben teljes erővel támogatja a Közel-Kelet egyetlen

nukleáris fegyverekkel rendelkező államát, szövetségesét, Izraelt,

amely agresszív háborúiról ismert.” „A rikoltó kettős mérce csak megerősíti

a tényt, hogy Obama kardcsörtetése Iránnal szemben éppoly

kevéssé a ‘nukleáris fenyegetésről’ szól, mint az Afganisztán és Irak

elleni háborúk a ‘terrorizmusról’ vagy a ‘tömegpusztító fegyverekről’.”

Bár az Iránra nehezedő nyomás már olyan idegességhez vezetett

mindkét oldalon, hogy akár véletlenül is kirobbanhat egy már megállíthatatlanná

váló háború, komoly megfigyelők szerint Washington

először Szíriát akarja „integrálni a nemzetközi közösségbe”, azaz térdre

kényszeríteni. Oroszország NATO nagykövete Rogozin már a líbiai

válság csúcsán, augusztus 3-án kijelentette, hogy „A NATO katonai

támadást tervez Szíria ellen, hogy megdöntse Bashar Al-Assad elnök

kormányát és azzal a hosszabb távú céllal, hogy az Irán elleni támadáshoz

egy hídfőt teremtsen… Ennek tervezése már teljes gőzzel tart”.

Az orosz diplomata szavai máris beigazolódtak. London nem átallott

közzé tenni egy a Henry Jackson Society által készített tanulmányt,

amely azt javasolja a NATO-nak, vagy egy angol-francia-amerikaitörök

koalíciónak, hogy először légi támadásokkal semlegesítse a szír

légvédelmi erőket, majd szállja meg az országot. A tanulmány részletesen

taglalja az esetleg fellépő nehézségekkel szembeni magatartást.

Brit speciális (SAS) egységek a felkelő erőkkel karöltve hozzanak létre

egy „biztonságos zónát Szíriában”, egy „szír Bengházit”, mint a további

műveletekhez szükséges bázist, ahonnan a „szabad Szíria” rádióprogramját

is sugározhatnák. Ami pedig a jogi hátteret illeti, „HJS” – egy

a pénzoligarchia által 2005-ben létrehozott brit-amerikai ötletgyár

– javaslata szerint már egy egyszerű „ENSZ-határozat, ami csak kritizálja

az Assad rezsimet, használható lenne mint beavatkozási ürügy.”

De mivel Oroszország és Kína a Biztonsági Tanács minden határozatát

megakadályoznák, folytatják a tanulmány szerzői, az ENSZ

közgyűlése alkalmazhatná az „Egység a békéért” nevű 377A számú

határozatot, amelyet 1950-ben használtak a koreai beavatkozásra, a

szovjet vétó ellenére. Sőt lehetne hivatkozni az ENSZ Irakban 1991-

ben alkalmazott Operation Provide Comfort határozatára is, amelyet

követett az Operation Northern Watch és az Operation Southern

Watch határozat a kurdok és a déli iraki lakosság védelmére. A szerzők

szerint a műveletek nem is kockázatosak, mert Oroszország nem fog

katonailag beavatkozni, hajóhadának jelenléte Szíria partjai előtt csak

„szimbólikus”. Putyint meggyengítette az ellenzék és tart az amerikai

flottától, „nem avatkozna be egy nemzetközi katonai konfliktusba”.

„Elég lesz egy kis amerikai, brit és európai nyomásgyakorlás, hogy a

Kreml visszavonja hajóhadát Szíriából”. A végén „valószínűleg még

hálásak is lesznek” az Assad rezsim megbuktatásáért.

Ha az orosz vezetők „hálája” cinikus túlzás is, nemrégiben még

határozott kiállásuk Szíria mellett meggyengülni látszik. December

15-én ugyanis Amerika feladta 18 évig tartó ellenállását Oroszország

WTO tagsága ellen. Ez lenne a harminc ezüst? Hiszen világos

számukra, hogy ezután Irán következik. És utána? A leszalámizás

Oroszország és Kína előtt sem fog megállni.

Már Szíria sem lesz olyan könnyű falat, mint Líbia volt. Líbia

mindig is elszigeteltebb és jelentéktelenebb volt mint Szíria, amelynek

hadserege is lényegesen erősebb. Líbia 5 millió lakosával szemben

Szíriának 23 millió lakosa van. Líbia nem rendelkezett háborús

tapasztalatokkal, Szíria igen. Kadhafit az arab világ is egy furcsa

különcnek tartotta, Assadról tudják, hogy apjával ellentétben nem

hatalom-mániákus. Orvosnak készült és csak kötelességérzetből vált

politikussá. Az arab világban az is ismert – amit nálunk a fősodor

média elhallgat -, hogy garanciákat akart adni a nyugati kormányoknak

a meghirdetett demokratizálás véghez vitelére. Visszautasítot-

JÓ HA FIGYELÜNK! 61


ták. A jelek szerint Teheránba a Nyugat a damaszkuszi úton készül.

Thierry Meyssan emigrált francia arab-szakértő szerint Amerika

már 2001 december 15-én Camp Davidban döntött Szíria lerohanásáról.

Szerinte az angolszász politika az arab világ többszörös megosztására

igyekszik, amelynek stratégiáját már a 19. századi angol

gyarmatbirodalom alakította ki és amelyet Zbigniew Brezinski és

Huntington tovább finomítottak. A Muzulmán Testvériséget például

még a hirhedt angol M16 hozta létre, Nasser nemzeti modernizációs

politikája ellen irányítva. Az Al-Kaidát az USA teremtette

Afganisztánban a Szovjetunió elleni harcra.

A Bloomberg News közölte hétfőn, hogy egy iráni delegáció

hamarosan Brüsszelbe utazik, hogy tárgyaljon az EU-val az újabb

szankciók elkerüléséről. Mindenki számára világos, hogy a hormuzi

szoros lezárása, amelyen keresztül a világ olajkereskedelmének kb.

60 százaléka zajlik le, teljes gazdasági visszaeséshez, még súlyosabb

inflációhoz és káoszhoz vezetne Nyugaton is. Európa most megmutathatja,

hogy nem amerikai báb. Lehet azonban, hogy a béke utolsó

perceit éljük. A Gleichschaltung után, mint a 3. Birodalomban is,

háború és terror következik. A gazdaságilag falhoz szorított Magyarországnak

most kell kihasználni utolsó esélyeit. Vajta Dénes

POKOLJÁRÁS ELŐTT

– avagy hazánk a pénzkartell növekvő szorításában –

Brüsszel Magyarország elleni hisztérikus

kirohanásai és Orbán Viktor meghátrálása

óta látszólag nincs kiút a további kifosztás

és elnyomorodás elől, ami már hazánk megsemmisülésével

fenyeget. A békemenet meglepő

ereje, a tömegek tudatosodása azonban

reményt adhat arra, hogy az EU-ból való kilépés

melletti népszavazás sikerülhet.

Műfajváltással, egy rövid kisfilmben

jelenlegi helyzetünket és a kivezető utat a

következő képsorral ábrázolhatnánk:

1. kép: Orbán Viktor ál-Szent György

lovagként a hétfejű sárkány szája felé tartja

lándzsáját, amelyről a következő zászlócska

függ alá: extra 2000 milliárd forint a nyugdíjpénztáraktól.

2. kép: A sárkány kitátja száját és elnyeli a

pénzt. Majd felüvölt: MORE!

3. kép: Lovagunk leereszti lándzsáját,

hátat fordít és odébb áll.

4. kép: A hétfejű sárkány mind a hét

fejéből lángokat lövell ki, amelyekben megjelennek

elszakított országrészeink és legnagyobb

feje előtt Csonka-Magyarország, még

nem égve, de már lángoktól körülnyaldosva.

5. kép: Magyar harcosok tömegei ébrednek

fel egy hegy mélyében (szlovák és szlovén

mondák!) és támadják meg a sárkányt,

akit a földhöz szegeznek lándzsáikkal,

amelyek zászlócskái a következő feliratokat

viselik: No EU! No interest! Cum Deo pro

patria et libertate!

A hazánkat megsarcolni készülő IMF

felől nem lehetnek illúzióink, kivált képen

amiatt, hogy – amire nincsen precedens –

már a tárgyalások megkezdését is romboló

jellegű feltételek teljesítésétől tette függővé.

A 2000-es évek elején már igencsak lézengő

IMF az utóbbi években új erőre kapott. ..

Nagy jelentősége volt ebben a 2008 óta

egyre terebélyesedő válságnak. A kilencvenes

évek végére, különösen a kelet-ázsiai

válság óta már világossá vált a kamatfizető

nemzetek számára az IMF valódi természete.

Ettől kezdve nehezen tudott kölcsön

adni. Szinte senkinek sem kellett. Ebben

szerepet játszott az is, hogy az emelkedő

nyersanyag-árakkal néhány ország – Brazí-

lia, Venezuela, Algéria, Oroszország – vissza

tudta fizetni adósságát és lélegzethez jutott.

Az IMF által nyújtott hitelek 2003-ban még

107 milliárd dollárt tettek ki, 2007-re 16

milliárdra estek vissza. Egy év múlva mannaként

jött számára a válság. 2009-ben a

G20-ak a londoni csúcstalálkozón úgy döntenek,

hogy a válság kezelésében az IMF

növekvő szerepet kap. Tőkéjét 250-ről 750

milliárd dollárra emelik fel. 2011 végén az

IMF hitelkihelyezéseinek összege már 254

milliárd dollárra rúg. Ismét beindul a kamatfolyam.

Ez azonban nem elég. Január 18-án

az IMF felhívást tesz közzé, miszerint újabb

500 milliárd dollárra van szüksége az euróválság

kezeléséhez. Az EU Bizottsággal és

az Európai Központi Bankkal karöltve azt a

trojkát képezi, amely a gyenge, eladósodott

államokra kényszeríti hiteleit, de nem ezen

országok, hanem saját maga (azaz fő részvényese

az USA) és a bajba jutott privát bankok

javára. Ezek a privát bankok legtöbbször

német és francia bankok, ami megmagyarázza

„Merközy” (Merkel-Sárközy – szerk.

megj.) lázas tevékenységét. Az IMF pedig

követeli a privatizációt, a közalkalmazottak

elbocsátását, az adók növelését stb.

Egyre inkább tetten érhető tehát egy ellenmondásos

nyugati politika. A hitelminősítők

leírják az eladósodott országokat, büntetik

őket, mintha a cél az adósságmentesség lenne,

holott a rendszer pont az eladósodást erőlteti.

Különösen Magyarország esetében vált ez nyilvánvalóvá,

bár kormányunk néhány szarvashibája

megkönnyítette „munkájukat”. Hazánk

válaszút elé érkezett. A nyílt szembeszállás

katasztrófába vezetett volna, de a további engedékenység

is lassú, sőt egyre gyorsuló megsemmisülésbe

vezet. Van-e kiút? Igen, van, de

csak addig, amíg a rendszer nem lép át a nyílt

diktatúrába. Az pedig nincs messze, hiszen az

ESM, amit nagy sietséggel 2013 tavasza helyett

már az idén júliusban be akarnak vezetni, nagy

mérföldkőt képez ezen az úton. A hétfői brüszszeli

csúcson megjátszott optimista hangulat és

néhány pozitívnak látszó intézkedés ezt igyekszik

elhomályosítani. Gyorsan kell tehát kihasználnunk

az egyelőre még létező demokratikus

álarc által nyújtott lehetőségeket. Csak egy

példát. Észrevétlen maradt, hogy kormányfőnk

derekasan állta ugyan a sarat a Magyarországot

és új alaptörvényét lefasisztázó EU-Parlament

képviselőkkel folytatott vitában, de elmulasztott

egy kínálkozó, nagy lehetőséget, amely

hazánk megtépázott imázsát néhány jól elhelyezett

szóval fényesen helyreállíthatta volna.

Ha Orbán Viktor felhívta volna az ellenünk

acsarkodók figyelmét arra, hogy a demokrácia

alapismérve a hatalommegosztás, nyilvánvalóan

mindenki buzgón egyetértett volna vele.

És hol láthatjuk Európában ennek első, fényes

példáját, amely kb. ötszáz évvel megelőzte

a többit? Ez – ma már könnyen bizonyíthatóan

– a magyar történelmi alkotmány. Ez a

néhány szó lehetett volna az a tükör, amitől

Bogár László szerint a pénzhatalom leginkább

retteg. Ez a siralmas mulasztás arra is fényt vet,

hogy mit kell elvárnunk egy igazi államférfitól,

mert valójában csak az lehet „victorious”

(győztes). Nemzetével való azonosulás zsigeri

tulajdonsága kell legyen, messze a taktikázás,

számítgatás előtt. Felhívnám a Fidesz-rajongók

figyelmét, hogy e tekintetben Vona Gábor

különb, mint idoljuk. Amit Orbán Viktor az

EU-Parlament előtt említésre méltónak talált:

„Magyarország mindig a szabadságharcosok

földje volt, mai is az, és mindig az is lesz”, banalitásával

inkább lejáratja hazánkat. Kivált képen

azért, mert ő maga gondoskodott róla, hogy ne

így legyen.

Nem szabad szétaprózni erőinket, és

a helyesen az EU-ból való kilépés mellett

tervezett népszavazást most csak a „fináncpaktum”

ellen fordítani. Lehet ugyan, hogy

ez könnyebben megnyerhető lenne, de ez

csak egy ütközet, ha egy lényeges is, míg az

EU-kilépés majdnem egy megnyert háborúval

lenne egyenlő. Nemcsak mi, a világ is

válaszút előtt áll. Egyre többen látják, hogy

az alternatíva: vagy ők, vagy mi. A pénzhatalom

nem ismer kompromisszumot.

Talán éppen azért, mert tudja, hogy hatalma

mennyire törékeny, homokra épülő. Amit

most kétségbeesetten próbál alábetonozni,

mert úgy gondolja, hogy iszonyú bűnei

miatt nem nyerhet kegyelmet. Ámokfutása

62 JÓ HA FIGYELÜNK!


során előbb vagy utóbb elérkezik a híres

banánhéjhoz.

Az 5. kép kivitelezése csak nehéznek

tűnik. Öntudattal, összefogással megvalósítható.

Nem leszünk egyedül ezen az úton. A

világ közvéleménye egyre inkább velünk fog

tartani. Az osztrák EU-ellenzők már december

20-án benyújtották a kilépésről történő

népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Mi

sem várhatunk!

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

JÓ HA FIGYELÜNK! 63


DAVID C. KORTEN: PÉNZKÓRTAN

Pénz kontra jólét

Pénzvilágunk ahelyett, hogy jólétet teremtene, kiforgat még

meglévő vagyonunkból is: közösségeinkből, ökorendszereinkből és

termelő infrastruktúránkból

Mi ez az őrület? A gazdaság látványosan növekszik. Újabb és

újabb rekordok dőlnek meg a tőzsdén. A média attól hangos, hogy

az USA gazdasága ismét a legversenyképesebb a világon. Arról biztosítanak

bennünket, hogy gazdagabbak vagyunk, mint valaha, és

gazdagságunk napról napra tovább növekszik.

De azt is mondják, hogy nincs elég pénz rá, hogy biztosítható

legyen gyermekeink számára a megfelelő oktatás, az egészségügyi

ellátás és a szociális védőháló a szegényeknek, a környezet, a természetvédelmi

területek megóvása, a munkavállalók létfenntartását

garantáló bérezés, a közalapok életben tartása a művészetek és a

közszolgálati rádiók érdekében, vagy megfelelő mértékű nyugdíjellátás

az időskorúak részére. A hivatalos bölcselkedés szerint: ha gazdagabbak

vagyunk is, többé nem tudjuk viselni mindannak a terheit,

amiről egyszer már azt gondoltuk, hogy természetesként jár nekünk.

Hogyan lehetséges ez? Mi romlott el?

Egy gyors tipp. A probléma minden bizonnyal a legkevésbé sem

a pénz hiánya. A világ szinte belefullad. A világ 450 dollármilliárdosának

összesített vagyona nagyobb, mint az emberiség felének éves

összjövedelme.

A probléma a következő: egy rabló természetű pénzügyi világrendszer,

amelyet az az egyetlen késztetés vezérel, hogy még több

pénzt csináljon azoknak, akiknek már egyébként is temérdek van

belőle, nagy gyorsasággal meríti ki tényleges tőkénket – az emberi,

a társadalmi, a természeti, sőt fizikai mivoltunkban rejlő tőkénket -,

amelyektől jólétünk függ.

Az igazán aggasztó az, hogy közülünk oly sokan váltak készséges

cinkosaivá annak, amit a legjobban a pénznek az élet ellen vívott

háborújaként lehet leírni. Ez részben abból fakad, hogy képtelenek

voltunk felismerni, hogy a pénz nem egyenlő a jóléttel. A jólét

valami olyasmi, aminek igazi értéke szükségleteink kielégítésében

és vágyaink beteljesítésében rejlik. A modern pénz csak egy számjegy

egy darab papíroson, vagy egy elektronikusan rögzített adat egy

számítógépen, amely a társadalmi konvenciók által tulajdonosának

követelést biztosít valódi vagyontárgyakra. Zavarodottságunkban a

pénzre koncentrálunk és elhanyagoljuk azokat a dolgokat, amelyek

ténylegesen biztosítják egy jobb élet fenntartását.

Meghökkentő, hogy nyelvünk is milyen nehézzé teszi a pénz és

a valódi jólét közötti kritikus különbség kifejezését. Képzeljük el,

hogy egy lakatlan szigeten találjuk magunkat egy szál egyedül, semmink

sincs, ami az életben maradásunkat biztosíthatná, mindössze

egy hatalmas börönd, tömve százdolláros bankók kötegeivel. Minden

azonnal világosabb lesz.

Néhány évvel ezelőtt, amikor Malaysiába látogattam, találkoztam

az erdőkért felelős miniszterrel. Malaysia erdőpolitikáját fejtegetve

elmondta, hogy kiszámította, mennyivel jobban járna az ország,

ha teljes mértékben kiirtanák az erdőket, s az eladott fából szerzett

tőkét egy bankban helyeznék biztonságba, ahol szépen fiaztatnák

azt. A pénzügyi előny számottevő. Egy kopár, az élet jeleit nem

mutató holdbéli táj villant át az agyamon, egy olyan világ, amelyet

csak bankok népesítenek be, amelyek hű számítógépeikkel az idők

végezetéig nem csinálnak egyebet, mint számítgatják az erdők kiárusításából

megszerzett profit kamatait.

A pénz és a jólét közötti különbség nem csupán annak fontos, aki

egyszer csak azon kapja magát, hogy balsorsa egy lakatlan szigetre

vetette. Alapvető jelentőségű annak megértéséhez is, miért igaz az,

hogy egy nemzetként minél több pénzünk van, annál kevesebb valós

dolog és forrás felett rendelkezünk. Ez egyben kulcs a globális gazdasági

rendszer mélyben rejlő kórtanának megértéséhez is.

PÉNZKÓRTAN

Most képzeljünk el egy olyan modern pénzgazdaságot, amely két

egymással összefüggő alrendszert foglal magába. Az egyik teremti

a jólétet. Ez tartalmazza a gyárakat, otthonokat, farmokat, boltokat,

a szállítási és hírközlési infrastruktúrát, a bolygó természetes termelőrendszerét.

Az emberek dolgozni járnak a gyárakba, kórházakba,

iskolákba, üzletekbe, éttermekbe, kiadókba és egyéb helyekre, hogy

olyan javakat termeljenek és szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek

fennmaradásunkhoz szükségesek. A másik alrendszer termeli és

osztja el a pénzt, kényelmes mechanizmusként szolgálva a jólét

megosztásához. Egy egészséges gazdaságban a pénzrendszer a jólétteremtés

engedelmes szolgájaként működik, produktív befektetésekbe

szétosztva a valós tőkét, és hozzájárulásuk mértékében jutalmazva

mindazokat, akik produktív tevékenységet folytatnak.

Egy egészséges gazdaságban nem a pénz a domináns érték, s nem

is az egyetlen domináns médiuma a cserének. Valóban, a gazdaság

egészségének egyik legfontosabb mutatója az elkötelezettség és a

viszonosság aktív gazdaságának megléte, amelyben az emberek egy

csomó hasznos dolgot tesznek meg egymásnak anélkül, hogy bármilyen

pénzügyi hozadékot várnának is el eközben. Az ilyen önkéntes

hozzájárulás teremti meg és tartja fenn a bizalom és a kölcsönös

gondoskodás rendszerét, amelyből bármely egészséges család,

közösség vagy társadalom társadalmi tőkéje képződik.

A kór akkor hatol be a gazdasági rendszerbe, amikor a pénz –

amely egyik oldalról a kereskedelem elősegítésének alkalmas eszköze

– az egyének és a társadalom életcéljának meghatározójává lép

elő. Az emberi, társadalmi és természeti tőke – amelyektől a társadalmak

jóléte függ – feláldoztatik a pénzcsinálás oltárán. Azok, akiknek

már van pénzük, azok költségére prosperálnak, akiknek nincs.

Ez egy társadalmi kórtan, amelynek a neve: finánckapitalizmus.

Amikor a pénzeszközök és tranzakciók gyorsabban bővülnek,

mint a valódi javak bősége, ez erős jele annak, hogy a globális gazdaság

betegeskedik. Egy a McKinsey and Company által készített

tanulmány megállapítása szerint 1980 és 1992 között az OECD fejlett

országaiban a pénzügyi eszközök kétszer gyorsabban gyarapodtak,

mint a mögöttes gazdaságok, és a tanulmány optimistán előre

jelezte, hogy a jövőben a pénzügyi növekedés háromszorosa lesz

a gazdaság valós outputja növekedésének. [William Greider, One

World, Ready or Not – (Egységesült világ, vajon itt van-e már); New

York: Simon and Schuster, 1997, 232 old.] Valóban, ahogy a maláj

64 JÓ HA FIGYELÜNK!


miniszter megjegyezte, a globális gazdaságban a pénz sokkalta gyorsabban

növekszik, mint a fák.

Továbbmenve, a legnagyobb profit azokhoz kerül, akik tisztán

csak a pénzzel foglalkoznak. Az 1996-os év vonatkozásában az USA

hét legnagyobb bankjának részvényesei átlagosan 44 százalékos osztalékot

arathattak. Azok a befektetési alapok, amelyek pénzügyekre

specializálódtak, 26,5 százalékos hozamot könyvelhettek el, amelylyel

alaposan maguk mögé utasították valamennyi ipari ágazatot. A

felkapottabb ipari részvényekre specializálódó alapok kénytelenek

voltak beérni a szerény második hellyel a maguk 21 százalékával.

A pénz növekvő dominanciája jól tetten érhető az emberi kapcsolatok

növekvő elanyagiasodásában is. Nem is olyan régen, még

az állítólagosan legfejlettebb országokban is a felnőtt népesség fele

anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgozott az otthona és a közössége

fennmaradásáért. Egy egészséges gazdaságban ezek a legalapvetőbb

és legfontosabb funkciók között szerepelnek. Ma tipikusan két felnőtt

által felvállalt két-három fizető állás szükséges egy háztartás

fenntartásához. A gyermekgondozás és a házvezetés vagy elvégzetlen

marad, vagy fizetett bébiszitterek és bejárónők feladata lesz. A

közszolgáltatások az erre a célra fordítható közpénzek mértékéig a

közalkalmazottak munkájává válnak. Ahogy a rokoni gondoskodás

társadalmi tőkéje kimerül, a családi és a közösségi élet rendetlenségbe

zuhan.

PIRAMISOK, LÉGGÖMBÖK ÉS A GLOBÁLIS KASZINÓ

A közelmúltban Albánia nemzeti válságba jutott annak következtében,

hogy egy csalárd piramisjáték összeomlott. A piac útvesztőiben

jártas nyugati emberek hitetlenkedve szemlélték az albánok naivitását,

amellyel olyan „befektetési” ígéretek csapdájába estek, ahol

amellett ígértek havi 25 százalékos hozamot, hogy semmilyen valós

üzleti aktivitás nem volt a dolog hátterében. A nemzeti méreteket

öltő spekulációs őrület során a parasztok eladták a birkanyájaikat, a

városi lakosok pedig a lakásaikat, hogy részesei lehessenek az erőfeszítések

nélkül elérhető jólét mannahullásának. Az elkerülhetetlenül

bekövetkező összeomlás általános lázadást, gyújtogatást és fosztogatást

robbantott ki, amikor az albán kormány képtelennek bizonyult a

kárvallottak kárpótlására.

Azok, akik hajlanak kinevetni az albánokat naivitásukért, először

gondolják meg, hogyan reagálnának az olyan javaslatokra, melyek

szerint a társadalombiztosítási hozzájárulásokat azon a részvénypiacon

kellene befektetni, amely még Alan Greenspan, a Szövetségi

Bank elnöke szerint is alaposan túlértékelt. Az olyan árfelhajtó spekulatív

pénzügyi léggömb, amely a befektetéseket messze a tényleges

értékük fölé hajszolja, kicsit több, mint egy klasszikus piramismódszer

kifinomult variációja.

A léggömbökbe való befektetés a szerencsejáték egy formája, és

nem teljesen naiv. Ki törődik vele, ha nincs is semmi mögötte? A

léggömb maga a művelet. A trükk az, hogy tegyünk nagy téteket,

de még a kipukkadás előtt szálljunk ki. Ez az idegek játéka. Az egész

ügymenet akkor válik igazán izgalmassá, amikor a bankok elismerik

ezeket a valójában inflálódott pénzügyi eszközöket, és hitelezéssel

újabb spekulációs tőkét pumpálnak a rendszerbe, ami tovább emeli

az árakat. Ez a folyamat – melynek során kölcsönöket vesznek fel

azért, hogy azokat léggömbökbe fektessék – a kulcs ahhoz, hogy

a pénzügyi jólét növekedése gyorsabb legyen, mint a valós jólété.

Továbbmenve, amikor egy magasan szárnyaló léggömb kipukkad, és

a bankok ott állnak behajthatatlan követeléseik tekintélyes portfolióival,

a kormányok már nem tehetnek mást, mint hogy kezesként

közbelépjenek a bankcsődök elkerülése érdekében – ahogy ezt az

USA kormánya is megtette a Nagy Gazdasági Világválság idején és a

legutóbbi hitelválság kapcsán is. Ez megint csak pénzátutalást eredményez,

adott esetben az adófizetőktől a pénztulajdonosokhoz.

A léggömbökre való fogadás csupán egyike azon nyeréssel

kecsegtető játékoknak, amelyekkel a globális pénzügyi kaszinó

magához csábítja a játékosokat. Vannak olyan lehetőségek is, hogy

rövid távú ármozgásokra lehessen spekulálni, egyidejűleg adjanak

és vegyenek különböző piacokon pillanatnyi árdifferenciákból való

profitálás szándékával, és származékos ügyletekre tegyenek. Ma

már a közgazdászok játszi könnyedséggel képesek levezetni, hogy

az ilyen ügyletekkel tulajdonképpen milyen jól is jár a társadalom.

Közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha kimondjuk, hogy mindezek

csupán a legális tolvajlás formái, melyek révén egy kisszámú

okos a társadalom valós vagyonához való jogokat kisajátítja a maga

számára, miközben inkább annak kifosztásához járul hozzá, semmint

építéséhez.

A TŐKE FELÉLÉSE A PÉNZCSINÁLÁS KEDVÉÉRT

William Greider legújabb könyvének [One World, ready or Not –

(Egységesült világ, vajon itt van-e már)] megállapítása szerint a részvénytársaságok

abba a csapdába estek, hogy a befektetési alapokért

versenyre kelnek a tisztán pénzügyi világ – a várható hozamokat

tekintve gyakran jóval kecsegtetőbb – játékaival. A társaságok azon

ritka kivételt képező részétől eltekintve, amelyek igazán bevezetett

slágertermékekkel és különleges piaci pozícióval rendelkeznek, egy

szabályozatlan globális gazdaságban a többségnek nemigen marad

más választása, mint hogy gazdasági és politikai súlyát felhasználva

megpróbálja költségeit egyre növekvő mértékben áthárítani

a közösségre. Egy globális versenygazdaság dinamikája kedvez a

költségáthárításnak, mivel a munkavállalókat és a közösségeket egy

életre-halálra vívandó küzdelembe kényszerítve ugrasztja egymásnak.

A társaságok által felkínált munkalehetőségekért folytatott küzdelemben

a munkavállalók és a közösségek rákényszerülnek valós

erőforrásaik kimerítésére még nyereségesebbé téve ezzel magukat a

cégeket.

A pénzpiac nyomásának engedelmeskedve a társaságok:

––

Kimerítik a társadalmi tőkét azáltal, hogy a termelést olyan régiókba

helyezik át, ahol a korábbinál jóval alacsonyabb a bérszínvonal,

vagy az ezzel való fenyegetés révén megtörik a szakszervezeti

ellenállást és leszorítják a béreket. A produktív tevékenységek

hozama így a dolgozó ember zsebe helyett a pénzemberébe vándorol.

Továbbá a bizonytalan és ráadásul a családi létfenntartáshoz

elégtelen fizetést nyújtó munkalehetőségek mellett való

állandó ön- és családfenntartási törekvés kiváltotta stressz a családok

széthullásához, az erőszak elburjánzásához vezet, és a társadalom

társadalmi tőkéjének kimerülését eredményezi.

––

Kimerítik az emberi tőkét azáltal, hogy fiatal nőket alkalmaznak,

mint például a mexikói maquiladorákat, olyan feltételek mellett,

amelyek három-négy év után teljes fizikai kiégésükhöz vezetnek.

Amikor aztán látászavaraik támadnak, allergiásokká válnak, veseproblémáik

adódnak és az állandósult stresszhatások felmorzsolják

teljesítőképességüket, lecserélik őket friss fiatal nők szállítmányával.

Ez a gyakorlat elpusztítja az életet és feléli a társadalom

emberi tőkéjét.

––

Kimerítik a Föld természeti tőkéjét azáltal, hogy letarolják az

erdőket, rabló módon kitermelik a halállományt, az ásványkincseket,

hulladékhegyeket építenek, és agresszív piacpolitika

révén mérgező vegyi anyagokkal árasztják el a világot.

––

Kimerítik az intézményi tőkét azáltal, hogy szembeszállnak azon

környezeti és egyéb szabályozókkal, amelyek alapvető jelentőségűek

a társadalom hosszú távú életképessége és egészsége szempontjából.

Ezen túlmenően a társaságok még azt is elvárják, hogy

a társadalom állami szubvenciókkal, közösségi pénzekből létesült

infrastruktúrával és az egyébként méltányos adóterhek elengedésével,

de legalábbis mérséklésével is támogassa profitszerző tevékenységüket.

Ezzel a közteherviselés nagyobb részét áthárítják

a munkavállalókra, továbbá aláaknázzák a kormány hitelességét

és teljesítményét alapvető funkcióiban, ilyenformán erodálva a

demokratikus kormányzás legitimitását.

JÓ HA FIGYELÜNK! 65


––

Kimerítik az üzleti tőkét. A cégmenedzserek rövid távú szemléletmód

alkalmazására kényszerülnek még saját menedzseri tevékenységük

vonatkozásában is. Megkurtítják még azon kutatásba

és képzésbe való befektetéseiket is, amelyek pedig saját jövőbeni

kilátásaik szempontjából is lényegiek lennének. Miközben mindent

lefaragnak, aláméreteznek, az agyafúrt alkalmazottak hamar

megtanulják, hogy pillanatnyi állásukat ne használják másra,

mint ugródeszkának egy jobban fizető állásajánlat felé. Ez a

működésmód felmorzsolja magának a társaságnak is a humán-,

intellektuális, társadalmi és fizikai tőkéjét.

Az a törekvés, hogy még több pénzt csináljunk azok javára, akik

már eleve jól állnak azzal – még azon az áron is, hogy kifosszuk a természeti,

az emberi, az intézményi és a társadalmi tőkét, amelyeken

pedig áll vagy bukik magának a társadalomnak a túlélési képessége

-, a pénzrendszert olyan rákká lényegíti át, amely feléli gazdaszervezetét

és végül lerombolja saját magát.

Ha egy nyilvánosan jegyzett vállalat igazgatótanácsa – melyekben

szinte csak férfiakat találunk – azért nem képes a profitot maximalizálni,

mert morális averziói vannak a vázolt rablószemléletű

praktikákkal szemben, szinte biztosan számíthat arra, hogy a rendszer

megsemmisíti őket, még akkor is, ha egyébként nyereséges

tevékenységet folytatnak. Ha nem is a részvényesek lépnek közbe,

de egy vállalati orvtámadó intrikus-hiéna minden bizonnyal színre

lép.

A Pacific Lumber Company éveken át úttörője volt – Kaliforniában

található hatalmas ősfenyveseire támaszkodva – a hosszú távon

fenntartható fakitermelés kidolgozásának. Ugyanakkor alkalmazottait

is igen nagyvonalú fizetés-kiegészítésekben részesítette, teljesen

konszolidálta a nyugdíjalapokat, és még pangó piaci viszonyok

mellett sem hajtott végre létszámcsökkentést. A cég jó „polgárnak”

bizonyult. De sanda – a kurzust felváltani szándékozó – törekvéseknek

is elsődleges célpontjává vált. Egy rosszindulatú hatalomátvétel

során a cégvezetésben az irányítást Charles Hurwitz kaparintotta

meg, aki azonnal megduplázta a társaság birtokain található

ezeréves fák kitermelését, mintegy másfél mérföld széles folyosót

hasítva az erdőségbe. Ahogy gúnyosan mondogatta: „A mi vadonbiológiai

kutatóösvényünk”. Aztán 55 millió dollárral megcsapolta a

társaság 93 milliós nyugdíjalapját, s a maradék 38 milliót egy olyan

életbiztosító társaság kötvényeibe fektette, amely nem éppen sikeres

befektetéseivel vált híressé.

A megmaradt ősfenyők pillanatnyilag a környezetvédők elkeseredett

utóvédharcának tárgyai, amellyel a végső kipusztítást igyekeznek

lehetetlenné tenni.

A mindennek csak a javát lefölöző, fosztogató cégszemlélet élesen

szemben áll azon cégek magatartásával, amelyek a társadalom

iránt felelősséget tanúsítanak, magukra vállalják tevékenységük járulékos

környezetvédelmi költségeit, kifizetik a szakszervezetek által

meghatározott átlagbéreket, invesztálnak a munkavállalók továbbképzésébe,

teljes mértékben állják a nyugdíjalapok terheit, és fizetik

a teljes összegű adókötelezettségeket. Egy olyan rendszerben, ahol

a rövid távú profitszempontok az elsődlegesek, a társadalmilag felelősségteljes

vállalati magatartás felsorolt jegyei csupán kiküszöbölendő,

a hatékonyságot rontó tényezők.

Az elmúlt néhány év során a pénzpiac követelményeinek megfelelve

a legnagyobb vállalatok évi átlag 20 százalékos profitnövekedést

produkáltak. 1996-ban az USA azon 30 vállalata, amelyek

részvényárfolyamából képződik a Dow Jones Ipari Index, részvényeseinek

átlagosan 28,2 százalékos éves osztalékot fizetett. Ez a szint

jelentősen meghaladja a korábbi öt év átlagát, a 18,3 százalékot.

Minden ilyen növekedés növeli a befektetői elvárásokat és fokozza a

nyomást a csúcsmenedzserekre, hogy fenntartsák ezt a szintet bármi

áron is.

A globális vállalat vitathatatlanul a leghatékonyabb eszköze az

eddig még soha nem tapasztalt mértékű hatalom- és vagyonkoncentrációnak.

Valóban, a világ 100 legnagyobb gazdaságából 51

valamilyen vállalat. A Mitsubishi gazdasága nagyobb Indonéziának,

annak az országnak a gazdaságánál, amely a világ negyedik legnagyobb

népességű országa és azonkívül irdatlan természeti erőforrásokkal

is rendelkezik.

A PÉNZÜGYI RENDSZER MEGGYÓGYÍTÁSA

A társadalom gyógyulásához először a pénzügyi rendszert kell meggyógyítanunk.

Ennek egy olyan kétlépcsős folyamatot kell magában

foglalnia, amely csökkenti életünkben a pénz jelentőségét, és viszszahelyezi

eredeti szerepébe, ahol is a valódi jólét megteremtését és

védelmét kell, hogy szolgálja.

––

Elkerülhetetlen szükségszerűség a pénzt megfosztani mitikus

mivoltától. A világ egyik vezető – üzleti posztgraduális képzést

nyújtó – egyetemén szereztem meg a lehetséges doktori fokozatokat,

de soha nem tanultam arról, mi a különbség a pénzcsinálás

és a jólétteremtés között, de arról sem, miképp tegyünk különbséget

a termelő és a rabló befektetések között. Az ilyen leckéknek

alapvető fontosságot kellene tulajdonítani az üzleti életre, vagy a

felelős állampolgári magatartásra való nevelésben.

––

Újra kell szőnünk a társadalom természetes szövetét. Egy olyan

társadalomban, ahol a kapcsolatokat a szeretet, a nagylelkűség és

a közösség határozza meg, a pénz mint közvetítő jelentősége a

személyes kapcsolatokban és az erőforrások szétosztásában valószínűleg

szembeszökő hanyatlásnak indul. Ez megköveteli majd

a monetáris függőség visszaszorítását és a nem pénz alapú csere

visszaállítását egy olyan folyamaton keresztül, amely szelektíven

kiszakítja az egyéneket, a családokat és a közösségeket a globális

gazdaság rabló intézményeitől való függőségi viszonyukból,

csökkenti a vásárlói értelemben vett fogyasztást, ezzel is csökkentve

a fizetett munkától való függőséget, fokozza a alapvető

szükségletek kielégítését szolgáló helyi termékek iránti bizalmat

és megerősíti valamennyiünk elkötelezettségét a család és a

tágabb közösség produktív életében.

––

A valóban monumentális feladat a pénzügyi rendszer oly módon

való újraformálása, hogy az a valódi jólét megteremtésének és

védelmezésének legyen hűséges kiszolgálója.

––

A korrekciós lépéseknek egyebek mellett feladata, hogy:

• ne tegyék kifizetődővé a spekulációt;

• limitálják a pénzügyi léggömbök növekedését;

• növekvő mértékben ösztönözzék az emberek és közösségeik

közötti együttműködést;

66 JÓ HA FIGYELÜNK!


• jutalmazzák a teremtő munkát és a befektetést;

• teremtsék meg a valós jólétre irányuló igények igazságos osztályozását;

• ösztönözzék a türelmes és helyi forrásokból táplálkozó, valós

pénzügyi eszközökkel megvalósítandó beruházásokat;

• erősítsék a család és a közösség társadalmi kötelékeit.

Egy kizárólag az adott város vagy földrajzi régió tagjai által használatos

közös helyi pénz szintén egyik eszköze a cél elérésének. A

másik, hogy bevezessük a nulla vagy éppen negatív kamatozású

pénzt. Azt is fontolóra kell vennünk, hogy vajon van-e értelme a

pénzgyártó magánbankok létének, vagy inkább a közösségek és a

kormány legyen a megfelelő funkciókkal felruházva. Azon meg végképp

igen komolyan el kell gondolkodni, hogy a spekulációs nyereséget

alaposan megadóztassuk.

Az ilyen intézkedések célja nem a globális növekedés és verseny

előmozdítása, sokkal inkább, hogy olyan egészséges és virágzó társadalmakat

alkossunk, amelyek képesek gazdasági biztonságot nyújtani,

és jutalmazzák tagjaik produktív szerepvállalásait, erős és gondoskodó

szociális intézményrendszerrel rendelkeznek, továbbá harmóniában

élnek a természeti környezettel. Mivel oly kevés tapasztalatunk van

az embert és a természetet kedvezményező társadalom megalkotását

szolgáló pénzügyi rendszerek kidolgozásában, igen nagy szükségünk

van a kreativitásra; nincsenek kipróbált vezérelvek.

Korunk legjobb elméi közül sokan teljes erőbedobással kutatják

annak további módszereit, miként lehetne a pénzügyi rendszer

segítségével a világ valós anyagi javaiból még többet átcsoportosítani

azok javára, akik már így is a vagyonok többségét ellenőrzésük

alatt tartják. De ott vannak azok is, akik azon fáradoznak, hogy a

pénz világát egy a valamennyiünk érdekét szolgáló és a természeti

környezetet is óvó társadalom szolgálatába állítsák.

David Korten a Stanford Egyetem posztgraduális közgazdasági

képzésében szerezte meg az elnyerhető doktori fokozatokat, tanított

a Harvard Egyetem posztgraduális közgazdasági tanszékén,

és sok évet töltött Ázsiában a Ford Alapítvány és az Egyesült Államok

Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége megbízásából. Szerzője a

„Tőkés társaságok világuralma” című kötetnek (Bp. : Kapu Kiadó,

1996. 449 p.), az Ember-központú fejlesztési Fórum elnöke, soros

elnöke a Pozitív Jövőért Hálózat vezetőségének, a Yes! kiadója.

Forrás: (YES! A Journal of Positive Futures – Egy lap a pozitív

jövőért; 1997 / tavasz)

Fordította: Malecz Attila

JÓ HA FIGYELÜNK! 67


NÉHÁNY GONDOLAT A ZSIDÓGYŰLÖLŐKRŐL

ÉS EGYÉB PITIÁNEREKRŐL!

Manapság egyre többen hangoztatják, hogy

mennyire nem szeretik a zsidókat. Nem

mondom azt, hogy ez a zsidógyűlölet növekedését

jelenti, csupán egyre többen merik

kimondani azt, amit gondolnak. Ez nem is

lenne baj. Elvégre, állítólag, szólás és véleménynyilvánítási

szabadság van. Azért csak

állítólag, mert általában a szókimondást

nálunk mindig retorzió követi. Ezt merik

nálunk demokráciának nevezni.

Ahogy van cigánybűnözés – bármennyire is

tagadják -, úgy van zsidóbűnözés is. Ez utóbbi

pedig a pénzvilág berkeiben dúl. Tény, hogy

a bankok vezérei valamint a pénzoligarchák

és globalista nagyurak, túlnyomó részben, a

zsidóság köréből kerülnek ki. Az pedig, hogy

mekkora bűnöket követnek el az emberiesség

ellen, mára nyilvánvalóan látszik. Mégis ezért

az egész zsidóságot (beleértve a kis, szegény

hazai zsidókat is) okolni nagyfokú ostobaságra

és szűklátókörűségre vall…

Tény, hogy az előbbiekben leírtak növelik

a velük szembeni unszimpátiát, mint a

cigányság esetében is, de a bölcs és tisztességes

ember tud különbséget tenni. (Csak

közbevetőleg jegyzem meg, hogy azért

változott meg a hazai zsidóság megítélése

negatív irányba, mert a II. Vh. után a tisztességes

zsidók többsége elment hazánkból,

s nagy többségben a hitvány alakok maradtak

itthon – elnézést kérve a kis számú hazai

tisztességesektől.) Mint ahogy nem minden

cigány bűnöző, épp úgy nem minden zsidó

gazember. Az általánosítás nagy veszélyeket

jelent, és ostoba emberre vall. A „minden

tehén fekete” tagadása ugyanis nagyon

könnyű. Nem azt kell bebizonyítani, hogy

egyetlen tehén sem fekete, hanem elegendő

azt megmutatni, hogy van legalább egy

tehén, ami nem fekete! Máris megdől az állítás.

Az analógiát mindenki meg tudja ítélni.

Erre mondják egyesek, hogy „a kivétel

erősíti a szabályt”, anélkül, hogy valójában

tudnák ennek a szólásnak a pontos magyarázatát.

Ugyanis ebben a mondásban a kivétel

nem az eltérőt, a mást jelenti. Hanem azt,

szó szerint, hogy a ki-vétel, vagyis az, ha

kivesszük a hibásat, erősíti a szabályt. Egy

példa erre: van egy 100 termékből álló csomagunk,

amiből 1 db hibás, a többi 99 jó.

Akkor ez a csomag 99 %-ban jó. De ha azt

az egy hibásat kivesszük, akkor marad a csomagban

99 termék, ami mind hibátlan, tehát

a csomagunk (ami ugyan kisebb lett, de)

100 %-ban jó lesz!

Visszatérve az eredeti témához, egyre

többen vannak azok, akik azzal, hogy az

egész zsidóságot teszik felelőssé a világ bajáért,

igen sokat ártanak. Inkább meg kellene

figyelni, hogy mit csinálnak olyan jól a zsidók(?)!

Ha megfigyeljük, valójában a zsidóság

nem egységes, sok ellentét van közöttük.

Egyet azonban jól csinálnak. Akár mennyire

nem szeretik egymást, egy adott célért képesek

még az ellentétet is félre tenni, s együttműködni.

Hogy van ez nálunk? Ha három

magyar kerül egy lakatlan szigetre, akkor

kettő közülük pártot alapít, és a harmadikat

kizárják. De az a kettő is rivalizálni fog, hogy

melyikük legyen a pártelnök.

Na, ez az óriási különbség. Annyira

individualisták vagyunk, annyira „egyéniségek”

(egy zsidó nem ájul el attól, hogy

dicsérik, hanem azon gondolkodik, mi a

dicsérő célja, hátsó szándéka), annyira kiölték

belőlünk a tekintély tiszteletet, annyira

nem tudjuk helyesen felmérni képességeinket,

hogy ma Magyarországon szinte bárki

képesnek tartja magát az ország irányítására

is akár. Tudná azt különbül csinálni, mint

most Orbán. Hozzá teszem, Ő is hatalmas

EGÓval vállalta el ezt a tisztséget, anélkül,

hogy őszintén mérlegre tette volna, hogy

van-e elegendő tudása, képessége (minden

téren! – történelem ismeret, társadalmi

tudományokban jártasság, természettudományos

tudás, diplomáciai ismeret és

képesség – tud-e, ha kell, kompromisszumot

kötni, ha kell, határozott lenni -, hadtudományi

tapasztalat, filozófiai tudás,…), vezetői

ismerete, élettapasztalata, hogy ekkora

felelősséget a vállára vegyen? Régen egy

uralkodót pici gyermekkorától fogva, még

trónörökös korában arra tanítottak, hogy

felkészüljön az ország vezetésére. Aztán

vagy volt elegendő esze hozzá, vagy nem,

az már más kérdés, mert a trónöröklésnek

szigorú rendje volt, s nem mindig a trónörökös

volt a legokosabb. Orbánt és társait

mindez nem érdekelte, őket csak a hatalom

vonzotta és az, hogy bekerüljenek a történelemkönyvekbe,

mint miniszterelnökök. Ők

(Antall, Boros, Horn (a részeges pufajkás

még csak-csak tanult valami diplomáciát),

Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) kisstílű,

de nagyravágyó emberek (Antall már

csak volt). Igazi pitiánerek.

Szóval ez a pitiáner, kicsinyes, oktalan

gondolkodás ma a legártalmasabb Hazánkban.

Azt hiszik a „zsidózók”, hogy ezzel ők

jobb hazafiak. Pedig többet ártanak a Hazának,

mint három gazember zsidó együttvéve.

Ugyanis csak bélyeget tesznek ránk, s

oktalanságunkat terjesztik, hiszen nem az

okokat és a megoldást keresik, boncolják,

hanem bűnöst akarnak találni. Pedig mi

magunk vagyunk az oka annak, hogy ide

jutottunk. Miért is?

Először is tűrtük, hogy ateista, bolsevik

csavargók dirigáljanak nekünk. Hagytuk,

hogy kiöljék generációinkból az istenhitet,

istenfélelmet, az erkölcsi tartást, a munkaerkölcsöt,

hagytuk, hogy az „ügyeskedés”

és a tahóság legyen a követendő fiataljaink

számára. Nem becsültük meg az életet, irtottuk

a magzatainkat, s engedtük, hogy ostoba

fajankók, műveletlen gazemberek parancsolgassanak

nekünk. Nem törekedtünk az

összefogásra egy jó cél érdekében, s gyermek

módjára bedőltünk minden mézesmázos

beszédnek. Kiveszett belőlünk az ősi

erkölcs és tudás, és ezt is hagytuk (inkább a

könnyebb, „majd más megmondja, mit kell

csinálni” utat választottuk). Ahogy mondani

szokták: „a lovak közé dobtuk a gyeplőt”, és

engedtük, hogy azok őrült vágtában a szakadékba

vigyenek. Senki nem tekintette magáénak

a Hazát, csak annyira, amennyit elvehetett

belőle. Nem úgy törődtünk dolgainkkal,

mint aki egyénileg felelős érte (legyen

az munka, család, gyermeknevelés, közvagyon,

…), hanem a nagy kollektív felelősség

mögé bújva mindenki ügyeskedett, „maszekolt”,

s hagytuk, hogy a munkához más is

hozzáférjen. „Fogjuk meg, és vigyétek!” Fel

sem mértük, mekkora kárt jelent ez hosszútávon!

Ez maga a pitiánerség. Mára a magyar

társadalom pitiánerek tömegéből áll. Nem

figyelünk az igazán nagy tudású, okos embereinkre,

hanem mi még okosabbak akarunk

lenni! Ez az, amikor nincs bennünk alázat

és tekintélytisztelet, mert belénk verték a

kommunista tetvek, hogy a munkás, paraszt

az úr, s ezzel megalkuvó, gyáva lakájokká alacsonyítottuk

a tanult, a művelt, okos embereket.

Így züllött le az úgynevezett „értelmiségünk”,

s lett az ostoba, erőszakos bolsevikok

talpnyalója. Mert ők is meg akartak élni.

Ez semmiképpen nem mentség, hiszen az ő

felelősségük lett volna figyelmeztetni a többieket,

hogy rossz irányba megyünk.

Hiú ábránd azt gondolni, hogy ennyi

hibát, sőt bűnt el lehet követni komoly

következmények nélkül, és még nagyobb

ábránd azt gondolni, hogy mindezek pár év

alatt jóvátehetők.

Hosszú időnek kell eltelnie, mire ebből a

mocsárból, amit mi magunk teremtettünk

magunk körül, ki tudunk kecmeregni. Szívós

munkára és felelősségteljes gondolkodásra

lesz szükség. Végre kezünkbe kell venni a sorsunk

irányítását, figyelve Isten útmutatásaira.

Mindenkinek a saját házatáján kell kezdenie

a rendteremtést. A munkahelyén a munkájában,

a családban, mint felelős családfő, a

gyermekei nevelésében (nem csak eltartásában!),

a baráti körében, netán gyülekezeté-

68 JÓ HA FIGYELÜNK!


en. Ehhez pedig nekünk is tanulni kell. Meg

kell tanulni, mit jelent a felelős gondolkodás,

az erkölcsös, becsületes, tisztességes, hűséges

élet. Ebben segít a Szentírás! Aki nem hiszi,

kezdje el forgatni, tanulmányozni. Minden

élethelyzetre ad útmutatást, ami csak jó

irányba visz! Ebben a munkában a világ jelenlegi

haladási iránya nem kedvez nekünk, ezt

világosan kell látnunk.

A „zsidózással” pedig nem leszünk

előbbre. Ha ellenünk támadunk, csak

magunkkal tolunk ki. Tudomásul kell venni

a realitásokat, azt tudniillik, hogy a gazdasági

hatalom és a fegyveres erő a globalista nagyurak

kezében van! Hogy ezek történetesen

zsidók? Kérdezem én, miért nem éppen a

nagyon tehetséges magyarok? Ezen kellene

elgondolkozni. Szerintem éppen azért, mert

valamit nem tanultunk meg a zsidóktól. Az

érdekközösség kialakítását!

Úgyhogy nem szidni kell a zsidóságot,

hanem tanulnunk kell abból, amitől ennyire

sikeresek lettek a világon! Mindenhova a

saját embereiket ültették, s lassan, évszázadok

alatt átvették a világ irányítását. Mert

két zsidó bárhol éljen is a világban, egymásra

talál és összefog, ha érdekeik úgy kívánják.

Még akkor is, ha utálják egymást!

Ez az én néhány gondolatom a címbeli

témával kapcsolatban. Lehet vele vitatkozni,

egyet nem érteni, csak egyet nem érdemes:

teljesen figyelmen kívül hagyni. Mert biztos

vagyok benne, hogy – ugyan a teljesség

igénye nélkül, hiszen nagyképűség lenne

egy rövid írásban erre törekedni – valóságos

magyarázatot ad nyomorúságunk okaira, s a

kilábalást illetően is vannak benne megszívlelendők.

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

Czakó István

(Nemzeti InternetFigyelő)

MINDENKI FIGYELMÉBE AJÁNLOM!

Dr. Zacher Gábor toxikológus orvos felhívása

Van egy GHB nevű szer, színtelen, szagtalan, íztelen, festéklemosó szer, 3 000 Ft-ba kerül egy üveg, bárki szabadon megvásárolhatja boltban

és rendelheti a neten.

Pár csepp bármilyen italba csöppentve kb. 10 perc leforgása alatt teljes tudatkiesést okoz, néhány másodperc szédülés után ájulás.

Hétvégi diszkókban a pohárba cseppentik, amikor nem figyel oda, összeesik, aztán a segítőkész közelben levők kiviszik és elrabolják. Vagy

véglegesen, vagy csak a nemi erőszak idejére, ami nem erőszak, hiszen magatehetetlen az ember. Gyorsan kiürül a szervezetből, pillanat

alatt teljes éberséggel tér magához, legfeljebb nem érti, hogy hogyan került az adott helyszínre. Embert lopnak a szer segítségével! Ma már

előre preparáltan is használják, tehát az originál, vagy annak tűnő üvegbe előre beteszik. Pl. Pókerbarlangokban, a nyertest a csinos lányok

meghívják egy üveg italra, aztán a toxikológián ébred ruházat, pénz, nyeremény, mobiltelefon nélkül.

Védekezni nem lehet ellene, csak megelőzni: senki ne hagyja a poharát felügyelet nélkül! Ha üvegből iszik, a hüvelykujja legyen az

üvegen! A társasággal érkezők, a társaságban levők ne hagyják magukra soha egyik társukat se!

Adjátok tovább, minél több embernek!!!!!!!

Dr. Zacher Gábor toxikológus orvos

JÓ HA FIGYELÜNK! 69


„HA CSAK EGY „JÓ ZSIDÓ” LENNE A VILÁGON …”

1. rész

A közelmúltban jelent meg a NIF honlapján

Czakó Istvánnak a „Néhány gondolat a

zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!” c.,

nagy vihart kiváltó írása. A címül választottam

kifejezést többször is elővették a hozzászólók,

ami gondolkodóba ejtett: tényleg,

van-e egyáltalán „jó zsidó” és ha van,

az milyen? Mielőtt erre válaszolni tudna az

ember, azt kéne talán megmondani, hogy ki,

vagy mi a zsidó. Már ez sem könnyű kérdés.

Voltak, akik könyvet írtak róla. A magyarországi,

szervezett zsidók azt állítják, hogy

ők nem egy nép, nemzetiség tagjai, hanem

egy vallás hívei, ezért nincs pl. kisebbségi

önkormányzatuk. Ha ez igaz volna, akkor

nem létezhetnének materialista zsidók. De

tudjuk, hogy vannak. Másrészt, ha zsidónak

lenni csak vallási hovatartozás, akkor miért

vannak annyira oda Izraelért, mint az amerikai

„Israel firster-ek”, akik számára Izrael

„über alles”? Ilyen alapon minden katolikus

számára a vatikáni érdek lehetne az első,

és törnénk magunkat a vatikáni állampolgárságért.

Ki teszi ezt? Itt tehát van valami

ellentmondás. Nem is csekély, de most nem

ennek a megfejtésével akarok foglalkozni.

Egyszer valaki elég kihívó hangsúllyal

megkérdezte tőlem, hogy meg tudom-e

mondani, hogy ki „a keresztény’”. Nem

tudom, miért okozott neki ez a kérdés gondot,

mert ez korántsem olyan ellentmondásos

kérdés, mint a „ki a zsidó”. Azt válaszoltam,

hogy mindazok – tartozzanak bármely

néphez vagy rasszhoz – keresztények, akik

Jézus Krisztusnak az Evangéliumban megfogalmazott

tanítását elfogadják és életüket

annak a szellemében próbálják leélni. Kissé

meglepődött – nem tudom miért – és utána

azt kérdezte, hogy ki a „jó keresztény”. Erre

azt válaszoltam, hogy ennek az eldöntése

az Úristen feladata. Úgy tűnik, itt a földön

könnyebb a rosszakat kiszúrni, mint jókat,

mert egy jónak látszó lehet képmutató, de

nem hiszem, hogy van, aki szánt szándékkal

akar gonosznak látszani. Másrészt az

igazi „jó keresztény” Jézus figyelmeztetése

nyomán nem teszi közszemlére a jótetteit.

Ez az emlék adta az ötletet, hogy talán

„rossz zsidókat” kellene keresnem, mert ez

volna a könnyebb feladat. Mégpedig olyan

„rossz zsidókat”, akiket zsidók minősítenek

így, hiszen, ha a saját véleményemet

mondanám, akkor egyaránt vádolhatnak

filoszemitizmussal és antiszemitizmussal,

ki-ki a beállítottsága és a vérmérséklete

szerint. Ekképp „körmönfont gyávasággal”

kibújva a vélemény alkotás felelőssége alól,

az interneten kezdtem kutatni ilyen zsidók

után. Rengeteg címet dobott ki a gép,

de végül a Massada2000 nevű honlapnál

kötöttem ki, amelynek a SHIT List nevű

oldala több, mint 7000 rossz zsidó felsorolását

tartalmazza, többségükben bűneikkel,

sok esetben az arcképükkel is együtt. Ezek

közül fogok bemutatni néhányat a t. olvasóknak,

különös tekintettel az említett vita

résztvevőire. A SHIT szó a Self-Hating and/

or Israel-Threatening kifejezés rövidítése,

amelynek a jelentése „öngyűlölő és/vagy

Izraelt fenyegető”, a shit pedig angolul egyszerűen

– bocsánat – „szart” jelent.

Az alábbiakban adom közre a névsor elejéről

Gilad Atzmon „káderlapját” és a szöveghez

csatolt „karikatúrát” (látszik belőle,

hogy Atzmon „náci zsidó”, mint nálunk a

valószínűleg „rossz zsidó” Sándor György,

a humoralista, aki egy írásában elég keserű

humorral nevezte magát – az izraelihez

hasonló hazai fasisztázási gyakorlatra utalva

– „zsidóból lett fasisztának”):

Atzmon, Gilad: Amikor ez az izraeli születésű

zenész nem a szoprán szaxofonját

vagy klarinétját fújja új hazájában, Angliában,

akkor az arab és muszlim nácik seggét

nyalja. Gilad Atzmon nem szereti Izraelt,

sőt a szülőhazáját „erkölcstelen, gyarmatosító

államnak” tartja. Sok mást is mondott ő.

Ami a lényeg, hogy egymaga korszerűsítette

„Cion Bölcseinek a Jegyzőkönyveit”.

Idézetek tőle:

A cionizmusról:

„A cionizmus egy egyedülálló módszer,

amelynek célja, hogy tökéletessé tegye a

világszerencsétlenségeknek és az emberi

fájdalomnak az átalakítását zsidó haszonná.”

„A cionizmus valahogy mindig kész volt

bármely vezető hatalom gyarmatosító érdekeinek

a kiszolgálására.”

Izrael és a cionizmus korrupt üzelmeiről:

„Amerika már a függetlensége elvesztésénél

tart. Most úgy látszik, hogy a cionista

érdekcsoportok irányítják Amerika külpolitikáját.

Az Amerikai Egyesült Államok hoszszú

ideig tartó függetlenség után egy nála

jóval hatalmasabb államnak válik a távoli

gyarmatává, a zsidó államnak.”

„A kérdés, amit föl kell tenni, hogy ki

fogja megvédeni az amerikaiakat az anyaországuktól.”

„Úgy látszik, hogy a zsidó nép egyenjogúsítása

vezetett a cionizmus megszületéséhez:

egy rasszista, gyarmatosító és nacionalista

államhoz, amely most alakul át a végső

formájába: a szadista végkifejletbe.”

Ha meggondoljuk, elrettentő, hogy egy

aprócska államnak egy ilyen kis érdekcsoportját

ennyire űzi az a vágy, hogy a világ

többi részét véget nem érő viszályokba hajszolja.”

Az izraeli kormányról és hadseregről:

„A választott izraeli kormány csak azért

van, hogy az izraelieket ellássa palesztin

vérrel. Arra szakosodtak, hogy az izraeli

nyilvánosság számára gondoskodjanak a

minél nagyobb palesztin halálozási arányról.

Taktikai fogalmakkal ezt az „elrettentés erejének”

nevezik, de a valóságot jobban kifejezné,

ha nyers vérszomjat mondanának.”

Izrael erkölcstelenségéről és az emberi

együttérzés hiányáról:

Hasonlóan bibliai őseikhez, az izraeliek

halálra verve szeretik látni az ellenfeleiket…

bármilyen szörnyen is hangzik, az izraelieknek

örömöt okoz mások szenvedése. Az

együttérzés fogalma teljesen távol áll tőlük.”

„Izrael a palesztin nép nap-nap utáni

megfélemlítésével van elfoglalva. Ha a megfélemlítés

unalmassá válik, akkor öldöklésbe

fognak. Ha az öldöklést is megunják, akkor

megalázzák a haldokló Arafatot. Izrael …

minden elképzelhető embertelen indulatnak

az öntetszelgő megtestesülése. A

kegyetlenség megdicsőülése.”

Arafatról, az őrültről, akinek negyven

éves zsidóölő múltja van:

„Élete utolsó tíz napjának a folyamán a

világ lélegzet visszafojtva figyelte azt, ami a

szabadságharcosok óriása és a halál angyala

közötti, örökké tartó csatának tűnt. Sokan

követték közülünk aggodalommal a híreket,

sokan imádkoztak az elnök felépüléséért.”

Izrael jövőjéről:

„A történelem azt tanítja, hogy amikor a

szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor

már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak

számlálva.”

Mindenkit arra kérünk, hogy bojkottálja

az „Öngyűlölő, Izraelt Fenyegető” zsidók

eme beteg példányának a muzsikáját.

Eddig az idézet a SHIT List-ből. Én még

hozzátenném, hogy Atzmon európai hírű

dzsessz zenész és író. Aki többet akar megtudni

róla, látogassa meg a honlapját: http://

www.gilad.co.uk/ . Ott megrendelheti a

könyveit, a lemezeit, olvashatja az írásait.

Ha szerencséje lesz, még egy kis jó dzsesszt

is talál ott. Aki szereti a szellemes szatírát

olvassa el az egyik lemeze kapcsán vele

készült beszélgetést a http://benjaminheine.

blogspot.com/2006_10_01_archive.html

oldalon Interview with Artie Fishel cím

alatt. A magyar Facebook-on olvasható,

hogy: „Gilad Atzmon író, filozófus és a

világ egyik legjobb szaxofonjátékosa. Magát

„büszke öngyűlölő zsidónak” és „héberül

beszélő palesztinnak” tartja.” Az egyik írá-

70 JÓ HA FIGYELÜNK!


sának a címe: „Öngyűlölők egyesüljetek”.

(Akit zavar a „”héberül beszélő palesztin”

meghatározás, annak a figyelmébe ajánlom,

hogy a bayreuthi Liszt Ferenc múzeumban

Liszt nemzetiségéről a következő olvasható:

ein deutchsprachiger Ungar – német ajkú

magyar. Érdekes, hogy valahol azt olvastam,

hogy igazán jól franciául beszélt, de ha már

elismerik Liszt magyar voltát, ennyit engedjünk

meg a német nacionalizmusnak, ha

már németül is beszélt.)

Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon,

ahogy Te írod, akkor annak hallanánk a

hangját, amint azt kiabálja a többinek, hogy

ne csináljátok ezt a népirtást, mert joggal

fognak utálni és zsidózni bennünket!” – írja

az egyik hozzászóló. Vajon mitől van az,

hogy az idézett mondat megfogalmazója

nem hallott még Atzmonról, noha magyarul

is lehet olvasni róla, tőle az interneten, a

Leleplező c. lap is többször foglalkozott vele,

Drábik János is idézi őt a „Kiválasztottak”

c. könyvében. Akkor mi lehet az oka, hogy

olyan kevesen tudnak erről a rossz zsidóról?

Érdekes, hogy a palesztinok viszont hallják

a hangját, ahogy egyes palesztin honlapok

mutatják. (http://palestinechronicle.com/

, http://www.intifada-palestine.com/ , stb.)

Csak nem az, hogy a hangjának a „meghallásához”

kell tudni olvasni? Mert őt bizony

nem nagyon emlegetik a hivatalos magyar

közbeszédben. Esetleg Palesztina közelebb

van Angliához, mint Magyarország?

Ha már Angliánál tartunk, ott él egy Paul

Eisen nevű zsidó úr is, aki a Deir Yassin

Remembered” (A nem feledett Deir Yassin)

nevű szervezet elnökségének a tagja. Hogy

honnan tudom, hogy ő zsidó? Mert bevallotta.

A honlapján. Kedvem volna megkérdezni

a hivatkozott cikk sok hozzászólójától,

hogy tudják-e, hogy mi az a Deir Yassin?

Mivel erre mód nincs, megmondom, hogy az

volt az egyik legelső palesztin falu, amelynek

a lakóit a cionista, zsidó terroristák kiirtották.

Egyszerűen bementek a faluba és lemészárolták

őket. Ezt a különös kegyetlenséggel

elkövetett tömegmészárlást tekintik jelképesen

a „nakba”, a „vész” (héberül „shoa)

kezdetének, amikor megindult a palesztinoknak,

Ábrahám igazi gyermekeinek a látványos

és könyörtelen, tömeges elüldözése

őseik sok ezer éves földjéről, amely azóta is

tart, egyre fokozódó kegyetlenséggel, Izrael

államának és a zsidó népnek (vallásnak?)

egyre nagyobb dicsőségére. Természetes,

hogy Paul Eisen is „rossz zsidó”. Érdekes,

hogy csak a neve szerepel a SHIT List-en,

a gonosztettei nem. Az egyik gonosztette

(ezt máshonnan tudom) – egy Ernst Zündel

védelmében írt (remélem, azt nem kell

elmondanom, hogy kicsoda Ernst Zündel),

holokauszt tagadó dolgozata – itt olvasható

magyarul: http://www.israelshamir.net/

Hungarian/Hungarian16.htm . Külön érdekessége

a dolognak, hogy a cikk egy másik

rossz zsidónak, Israel Shamirnak (róla majd

később) az izraeli honlapján található. Helyhiány

miatt csak néhány mondatot idézek a

dolgozatából:

... a mozgalmár Ernst Zundel volt az, akinek

az 1988-as, második „hamis hírek” per

alkalmával támadt az ötlete, hogy szakértői

csapatot küldjön Auschwitzba a kérdés

egyszer s mindenkorra való eldöntésére. A

revizionisták szerint, a hiányosságai ellenére

(amelyek minden bizonnyal a sietős elkészítésének

a következményei), a Leuchter

Jelentés megállapításai világosak – a létesítményeket,

amelyeket emberek kivégzésére

szolgáló gázkamráknak tartottak, sosem

használták arra a célra, és nem is lehetett

azokat arra a célra használni.

Úgy látszik, semmi sem illik bele a gázos

történetbe. Az áldozatok száma, akiket

bezsúfoltak a helyiségekbe, az üzemeltetők

védelmének a teljes hiánya, a halottégetés

sebességének a teljes valószínűtlensége,

az óriási hibák, hiányosságok és következetlenségek

a szemtanúk beszámolóiban

– mindezek és még mások, ha hozzáveszszük

a mellettük szóló tárgyi bizonyítékok

teljes hiányát, csodálkozásra késztetik az

embert, hogy először is hogyan lehetett

egy ilyen történetet elhinni. Még senki

sem tudta megmagyarázni, hogy miképp

működött egy gázkamra. Senki sem tudta

megmagyarázni, hogy a CiklonB szemcséket

miképp szórták be olyan nyílásokba,

amelyek soha nem léteztek. Senki sem tudta

megmagyarázni, hogy a zsidó börtönlakókból

álló Sonderkommandó (üzemeltető

különítmény) tagjai hogyan tudtak azonnal

bemenni (még ha gázálarcot viseltek is,

ami minden, csak nem megfelelő védelem,

különösen, ha a viselője mozog), miképp

tudták a holttesteket eltávolítani egy tömeges

kivégzés után, mert a környezetnek egy

hidrogéncianid óceánnak kellett lennie. A

halálos gáznak ott kellet lennie mindenütt,

különösen a holttestek lágy szöveteiben.

Összefoglalva, még eddig senki sem

volt képes fölvállalni Faurisson kihívását:

„Mutass, vagy rajzolj nekem egy náci gázkamrát.”

A holokauszt mitológiáról írja:

De miért foglalkozunk azzal, hogy a zsidók

alkotnak maguknak egy ilyen mitológiát,

különösen, ha azt a mitológiát olyan

sokan mások is elfogadják? A válasz, hogy

foglalkozni kell vele, mert ha a holokauszt

valótlan, akkor vannak olyanok, akik szenvednek

e miatt a valótlanság miatt. Először,

ha a zsidók különleges megítélését megszüntetjük,

akkor minden egyes nem-zsidó

halála, aki abban az időben halt meg, és

mindeddig le volt értékelve és befeketítve,

azonnal visszakerül az őt jogosan megillető

helyre. És vannak más áldozatok is. A

német nép vád alatt áll és bűnösnek találtatott

abban, hogy elkövette az emberi történelem

legnagyobb bűnét. A lengyelek,

az ukránok, a lettek, litvánok, stb. vád alatt

állnak és bűnösnek találtattak abban, hogy

segítették, ösztönözték, sőt megtapsolták

az emberi történelem legnagyobb bűnének

az elkövetését. Adjuk még hozzá a katolikus

egyházat és a pápát, az amerikaiakat és

a briteket, akik vád alatt állnak és bűnösnek

találtattak abban, hogy nem tettek eleget az

emberi történelem legnagyobb bűne elkövetésének

a megelőzésére. Adjuk még hozzá

a kereszténységet és a keresztényeket, akik

az idők kezdetéig vád alatt állnak és bűnösnek

találtattak abban, hogy megalapozták az

emberi történelem legnagyobb bűnének az

elkövetését. És végül az ember hozzá teheti

az egész nem-zsidó világot, egyszerűen

azért, mert nem voltak az emberi történelem

legrosszabb bűntettének az áldozatai,

és ezért örökké el kell hallgatniuk, valahányszor

a „zsidó” szó elhangzik, és némán állni,

amikor hirdetik a zsidók kiválasztottságát a

Holokausztban.

A dolgozatban szó van egy David Cole

nevű zsidó történészről, akinek az a bűne,

hogy tőle tudta meg a nagyvilág, hogy az

auschwitzi gázkamrák csupán „háború

utáni rekonstrukciók”. Pedig valamikor eredetiként

mutogatták azokat. De hát hány

évig hirdették, hogy a katyni gyilkosságot

a németek követték el, hogy a németek

lámpaernyőt készítettek a zsidók bőréből,

a kiéheztetett, csontsovány emberek „zsírjából”

szappant, a testükből műtrágyát és

ragasztót, a legváltozatosabb és legfantasztikusabb

tömeges, high tech kivégzési módszerekről

nem is beszélve. Aztán minderre

csendben a feledés fátylát borították. Az

auschwitzi 4 millió is lecsökkent másfél

millióra, csak a hatmillió nem változott.

Egyetemista koromban, amikor a különféle

algebrákról tanultunk, találta ki valaki

a következő bugyuta viccet, hogy „mennyi

egy hörömpő meg egy hörömpő”. Ha valaki,

már csak a csattanó megtudása érdekében

is, azt válaszolta, hogy kettő, megkapta,

hogy nem, mert „a hörömpőket másképp

kell összeadni”. Hasonló a zsidó áldozati

algebra: hatmillóból kivonunk két és félmilliót,

marad hatmillió. Aki ebben kételkedik,

azt börtönbe csukják „holokauszt tagadásáért”,

vagy Cole sorsára juthat. Azt is megismerhetjük

a dolgozatból.

A népszabadság egyik újságírója írt egyszer

egy könyvet „Nehéz zsidónak lenni”

címmel. Mikor Cole-nak és később néhány

társának a sorsát megismertem, akkor

fogalmazódott meg bennem, hogy igazabb

volna a könyv címe, ha úgy hangzana, hogy

„Nehéz rossz zsidónak lenni”.

Folytatjuk

JÓ HA FIGYELÜNK! 71


„HA CSAK EGY „JÓ ZSIDÓ” LENNE A VILÁGON …”

2. rész

Az első részhez érkezett egyik hozzászólásban

olvastam a következő mondatot: „Ezek az

információk a hivatalos mármint a „korrekt”

tájékoztatásban nem jelennek meg!” Megvallom,

megörültem neki, mert az ember számára

mindig öröm, ha bárkinek újat tud mondani.

Ami a „korrekt” tájékoztatást illeti, eszembe

jutott két régi vicc még az átkosból. Az egyik

szerint egy moszkvai ház egyik lakásában Alekszej

Ivanovics odaszól a fiának: „Te, Aljosa, szaladj

le az újságoshoz, hozz nekem egy Pravdát

(=igazság), az anyádnak egy Zsenszkaja (=női)

Pravdát, a nővérednek egy Komszomolszkaja

(=kommunista ifjúsági) Pravdát, magadnak

meg egy Pionyerszkaja (=úttörő) Pravdát. Mire

fölcsattan az asszony: minek költöd a pénzt

arra a sok újságra, mikor mindegyik ugyanazt

írja? Különben is, mindent bemond a rádió,

ami bennük van. (Ez kissé életszerűtlen része

volt a viccnek, mert Moszkvában valóban fillérekbe

kerültek „a Párt” hivatalos szócsövei.)

Mire Alekszej Ivanovics: l van fiam. Akkor

hozz nekem egy Pravdát, a nővérednek egy

Komszomolszkaja Pravdát, magadnak egy

Pionyerszkaja Pravdát, anyádnak meg mondd

meg, hogy – elnézést – törölje a s...-ét a rádióval.”

A másik vicc nagyon-nagyon régi, nem

is emlékszem az egészre csak a csattanójára.

Valami olyasmi volt, hogy Napóleon, Hitler és

Sztálin beszélgetnek a túlvilágon. Akkoriban

sok efféle vicc volt. A végén Napoleon kijelentette,

hogyha neki olyan újságja lett volna,

mint a Pravda, akkor az emberiség még ma sem

tudná, hogy elvesztette a waterlooi csatát.

Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a

vicceket az időszerűségük miatt idéztem. A

hivatalos sajtó ma is olyan, hogy abból legfeljebb

kihámozni, esetleg megsejteni lehet

a valóságot, egyébként rendeltetésszerűen

leginkább arra használható, mint a viccbeli

Pravda. A képes lapok már arra sem jók. Az

un. „fejlett világban”, vagy másképp a „nemzetközi

közösségben”, természetesen mindenütt

szólásszabadság van (kivéve holokauszttagadás),

meg lelkiismereti szabadság

(kivéve holokauszttagadás), meg tudományos

kutatási szabadság (kivéve holokauszt

kutatás), és persze sajtószabadság is van

(kivéve természetesen a holokauszttagadást),

azt hangoskodva, tele pofával védelmezik,

mint a magyar médiatörvény európai

parlamenti vitája is mutatta, de szabad sajtó

már nincs. Érdekes, hogy azt senki sem hiányolja.

Pontosabban csak az interneten létezik,

ahol természetesen a nem „polkorrekt”

tartalmak betiltását tervezik, esetleg egyegy

kis példányszámú, többnyire a kimúlás

mezsgyéjén tengődő lapocska formájában.

Ezt a helyzetet az okaival és kialakulásával

együtt nagyon mélyen elemezte két amerikai

szerző, Edward Herman és Noam

Chomsky a „Manufacturing Consent”

(Egyetértés gyártás http://www.mediafire.

com/?e52njzjiyyh ) c. könyvükben.

Chomsky zsidó származású. Nem merem

azt mondani, hogy zsidó, mert magáról csak

annyit írt egyik könyvében (Understanding

Power), hogy „munkás zsidó környezetből

származik”. Nézzük mit ír róla a Shit List:

„Az M.I.T. (az egyik leghíresebb amerikai

egyetem – a szerző) nyelvész profeszszora,

akinek szánalmas életét a szakadárság,

az anarchizmus, a marxizmus (ennél

negatívabb jelző az USA-ban nem létezik –

a szerző), az Amerika ellenesség és az Izrael

földje iránt érzett zsigeri gyűlölet tölti ki.

Hosszan és változatos módokon működött

együtt a neonáci mozgalommal. Egy ízben

a következőt írta: „Semmiféle antiszemita

tartalmat nem érzek a gázkamrák létezésének,

vagy akár a holokausztnak a tagadásában”.

Más szavakkal, Chomsky egy végsőkig

aljas emberi lény, amint azt mások is megállapították:

„Amerika legkörmönfontabb,

legbecstelenebb – és a népének ebben a

halálos válságában – legárulóbb amerikai

elméje Noam Chomsky, az M.I.T. profeszszora.”

Nehogy azt higgyük, hogy Chomsky a

legrosszabb zsidó. A koronát talán Israel

Shamir viszi el. A Shit List úgy látszik nem

talált elég erőteljes szavakat a jellemzésére,

mert mindössze annyit ír róla, hogy: „Régi

Izrael ellenes, radikális palesztinpárti aktivista,

a Haaretz (izraeli lap – a szerző) (másképp

Ha-Hamas) munkatársa.” Ezután megadja

a Wikipédia vele foglalkozó címét.

Shamirt illő volna ismerni Magyarországon,

mert vagy öt-hat éve megjelent

itt egy testes könyve Izraelről „Rasszista

Állam?” címmel. (Itt olvasható: http://www.

angelfire.com/zine2/judeolog/konyv2/

raszallaa.htm ) Az interneten is megjelent

több írása magyarul és a honlapján is tucatnyi

magyar nyelvű cikk található (http://www.

israelshamir.net/Hungarian/Hungarian.htm

). (Az ott található angol címek ne riasszanak

vissza senkit: ha behívják, magyar nyelvű cikkeket

találnak alattuk.)

Shamir Novoszibirszkben született, majd

amikor a „másképp gondolkodó” zsidókat

már nem a Gulágra vitték, hanem kiengedték

Izraelbe, elhagyta a Szovjetuniót. Nem

kívánom az életútját ismertetni, sem a munkásságát,

hisz annak nagy része magyarul

elérhető az interneten, csupán néhány gondolatát

idézem. „A zsidók Krisztus ellen” c.

dolgozatában írja: „Az ezeréves ideológiai

hadviselés Krisztus ellen a zsidóság legfontosabb

alkotó elemévé vált, és még ma is

bennünk van. „Jobb Hitlert szolgálni, mint

Krisztust” – ilyen értelemben beszélt egy

jól ismert izraeli rabbi. Krisztus elfogadása

a lehető legnagyobb bűn egy zsidó számára,

és a közösség legnagyobb része ezt így is

érzi. A zsidók nem csak „nem keresztények”,

ahogy mi nem vagyunk buddhisták, hanem

„ellenkeresztények”. Még ma is, amikor a

zsidók többsége abbahagyta a hit szabályainak

a betartását, ez a keresztényellenes

színezet nem szűnt meg. Például egy megkeresztelkedett

zsidó a Visszatérési Törvény

értelmében nem kaphatja meg az izraeli

állampolgárságot. Nemrég néhány jó zsidó

72 JÓ HA FIGYELÜNK!


levelet írt Izrael államnak és lemondott az

izraeli állampolgárságra való jogáról. Erre

csak egyetlen mód van: fogadd el Krisztust,

és elveszíted ezt a „jogodat”. (Nesze neked,

keresztény-zsidó párbeszéd és megbékélés!

– a szerző)

Egészen biztos, hogy sok zsidó van, aki

nem így érez. Nincs olyan egynemű csoport,

amely lehetetlenné teszi a másként

gondolkodást. Még a német náci párt vezetőségében

is voltak emberek, akik összeesküvést

szőttek Hitler ellen. Az orosz kommunisták

milliói között az ember minden

lehetséges véleményt valló embert talált,

de a pártnak megvolt a maga szerkezete és

ideológiája. Emiatt nem szabad egy embert

azért gyűlölni, mert zsidó, vagy mert a náci

párt tagja, stb., de az embernek el kell utasítania

az elveiket.

Hosszú éveken keresztül, felvilágosodott

szülők gyermekeként, nem voltam képes

rávenni magam, hogy belépjek egy templomba.

Nem köptem, amikor egy templomot

megláttam, ahogy a dédapám tette, de arra

tanítottak, hogy lenézzem a kereszténységet,

mint egy „ostoba előítéletet”. A zsidó hitet a

köreinkben sosem tekintették előítéletnek.

Ezért egy fiatal zsidó szórakozhatott a buddhizmussal,

imádkozhatott az ashramban,

vagy táncolhatott a szufikkal, de a kereszténység

túl volt a határon, egy tökéletesen tilos

dolog. Ez az oka, hogy J. Salinger napjainak

a zsidai a lelkiséget az idegen buddhizmusban

keresték: a valóság az, hogy nem merték

elfogadni Krisztust. Az ember ehet disznóhúst,

még egy shikszát

(Héber eredetű jiddis szó

a nem zsidó lányok jelölésére.

Eredeti jelentése:

visszataszító, undorító

dolog, gyűlölet tárgya – a

szerző) is feleségül vehet,

ami egy kicsit kisebb bűn,

de mi az anyatejjel szívtuk

magunkba a kereszténység

ellenséges elutasítását.”

„A számtalan középkori

(zsidó – a szerző)

történet, olyan zsidókról,

akik megölték a gyerekeiket,

mert betértek

egy templomba, vagy a

kikeresztelkedést fontolgatták,

nem okoz meglepetést.

Szülők és rokonok

teljes gyászt viseltek

az áttértek miatt. A

jólelkű Tevye, a tejesember,

Sholem Aleichem

darabjának, a „Hegedűs

a Háztetőn”-nek ideális

resztelt lányát.”

A Pardes c. könyvében pedig ezt olvashatjuk

a zsidóból lett evangélikus osztrák filozófushoz,

Otto Weiningerhez csatlakozva: „A judaizmus

legyőzéséhez az kell, hogy először is a zsidó

értse meg magát, és harcoljon saját maga ellen.

Ezt minden zsidónak a maga személyében

kell megoldania azáltal, hogy fölfedezi az Isten

jelenlétét a világban, azaz Krisztust.”

A globalizációról szóló „X civilizáció”

c. előadásában mondja: „az X Civilizáció,

amely ma harcban áll a világ többi részével,

ugyanaz a jól ismert, megvetésre méltó

alak, a középkori ukrán zsidó, az uzsorás,

adószedő és alkoholterjesztő, csak milliószoros

nagyításban. A mérete megnehezíti a

felismerését, mert nem könnyű egy elefánt

méretű tetűt felismerni. … Az X civilizáció

heroint terjeszt vodka helyett, milliárdos

kölcsönöket ad két rubel helyett, népek

gazdagságát szívja el a paraszt sovány megélhetése

helyett és az atomfegyvertől fél, nem

a muzsik fejszéjétől, egyébként a felfogásnak

és módszereknek a rendszere ugyanaz.

Röviden, az X Civilizáció az angol-amerikai

alanyba oltott zsidó szellemiségnek egy

veszélyes és agresszív mutációja. Huntingtonnak

igaza volt – egy adott szintig. A civilizációk

összeütközése elkerülhetetlen, de

az nem a kereszténységnek és az iszlámnak

az ütközése lesz, hanem a keresztények és

muszlimok ütközése az újzsidókkal.”

Nem elég, hogy Palesztin párti, nem elég,

hogy a fentihez hasonló véleményeket fogalmaz

meg, mindezek betetőzésére Izraelben

hőse, a 20. században is

meggyászolja megkefelvette

keresztséget és megtért Palesztina

görög, ortodox egyházába, amelyhez a

keresztény palesztinok többsége is tartozik.

Ha valaki végigolvassa a magyar nyelven

elérhető esszéit, megismerhet belőlük több

„rossz zsidót” is, akik közül kettőt a következő

részben fogok bemutatni.

Záró gondolatként még egyszer idézném

az egyik mondatát: „Nincs olyan egynemű

csoport, amely lehetetlenné teszi a másként

gondolkodást.” Közöttünk, akik nemzeti elkötelezettséget

érzünk a magyarság iránt, nem

kevés olyan (beépült?) személy is található,

akik – nem mondom, hogy ellenünk, hanem,

ami rosszabb – a magyarság ellen dolgoznak.

A zsidók között is – noha a túlnyomó többségük

vakon odaadó híve az un. „zsidó programnak”

, ahogy azt Shamir a Pardes c. könyvében

megfogalmazta – akadnak nagyszerű és bátor,

másképp gondolkodók is, mint ahogy Jézus

idejében is voltak Júdások, Kajafások, Annások,

„feszitsd meg-et” üvöltő csőcselék, de

voltak Péterek, Jakabok, Jánosok és Andrások

is. Az utóbbiakat már akkor is üldözték, és ha

tehették, megölték őket. Az utóbbi négy közül

három jutott erre a sorsra. Hogy kik tették? Történelemből

azt tanuljuk, hogy a rómaiak üldözték

a keresztényeket. A korabeli egyházatyák

szerint azonban a nagy befolyással és hatalommal

rendelkező zsidó bankárok nyomására

tették ezt a rómaiak. A császárkori Róma gazdasága

már ugyanúgy nem termelő gazdaság,

hanem pénzgazdaság, bankáruralom volt, mint

a mai „fejlett világé”. A bankárok zsidók voltak.

El is bukott Róma, mint ahogy az USA is el fog

bukni hamarosan. A kortársaknak ezt a „hazugságát”

modern zsidó tudósok természetesen

„kétségbevonhatatlanul” megcáfolták. Cicero

is csak elfogultságból, zsigeri gyűlöletből s antiszemitizmusból

mondta, hogy „A zsidók egy

sötét és visszataszító erő részei. Tudjuk, hogy

klikkjük számos tagból áll, hogy mennyire

összetartanak és szövetségeik milyen hatalommal

bírnak. Csirkefogók és gazemberek népe.”

Meg az is „nyilvánvaló”, hogy egy mai, „felvilágosult”

zsidó tudós sokkal többet tud arról

a korról, mint az akkor élő tudós és szentéletű

keresztények. Amit ők mondnak, az eleve nem

igaz, mint ahogy egyes „antiszemitáknak” az az

állítása sem – legyenek bár tudós „rossz” zsidók

vagy nem zsidók -, hogy az USA külpolitikáját

zsidók irányítják. Sajnos elfelejtetem már, hogy

ki volt az a zsidó szerző, aki az USA kongreszszusát,

szenátusát és a Fehér Házat „Izrael által

megszállt területnek” nevezte. Becsüljük meg

tehát Izrael mai prófétáit, mert sokat tanulhatunk

tőlük, mert sok mindent csak ők tudnak

hitelesen feltárni a számunkra, ez azonban

nem menti fel azokat – akár zsidók, akár nem

-, akik a Mammon oldalán viselik a háborút az

egész világ ellen, sem azokat, legyenek zsidók,

vagy nem zsidók, akik akár ostobaságból, akár

haszonlesésből, támogatják őket.

Folytatjuk

JÓ HA FIGYELÜNK! 73


AZ EURÓPAI UNIÓ ÉRTÉKEI

– avagy a gumicsont és a lufi diktatúrája –

Nem tudom, hogy ki olvasta az EU jelenleg

hatályos alapszerződését, mert nem egyszerű

rábukkanni magyar nyelven, de érdekes

olvasmány. Főleg most az Európai Parlament

Magyarországgal kapcsolatos plenáris

ülésének tükrében.

A balliberális és zöld kritikusaink visszatérő

érveként hangzott el az Unió értékeinek

megszegése, majd ezen értékek megszegésének

okán a 7-es cikkely alkalmazásának a

szükségessége.

Nézzük „az Európai Unióról szóló szerződés

egységes szerkezetbe foglalt változatának”

2010-es szövegének idevonatkozó

előírásait.

Először az értékek megszegőiről szóló

retorziós passzust:

7. cikk

(az EUSz. korábbi 7. cikke)

„(1) A Tanács, a tagállamok egyharmada,

az Európai Parlament vagy az Európai

Bizottság indokolással ellátott javaslata

alapján, tagjainak négyötödös többségével

és az Európai Parlament egyetértésének

elnyerését követően megállapíthatja, hogy

fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy

egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben

említett értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást

tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses

tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően

ajánlásokat tehet neki. A Tanács

rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok,

amelyek alapján ilyen megállapítást tett,

továbbra is fennállnak-e.

(2) A tagállamok egyharmada vagy az

Európai Bizottság javaslata alapján és az

Európai Parlament egyetértésének elnyerését

követően, az Európai Tanács, miután

a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei

benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja,

hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti

a 2 cikkben említett értékeket.

(3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés

szerinti megállapításra jutott, minősített

többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses

tagállamnak a Szerződések alkalmazásából

származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve

az e tagállam kormányának képviselőjét

a Tanácsban megillető szavazati jogokat.

Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi

az ilyen felfüggesztésnek a természetes és

jogi személyek jogait és kötelezettségeit

érintő lehetséges következményeit. HU

2010.3.30. Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 83/19

A kérdéses tagállam a Szerződések

szerinti kötelezettségei minden esetben

továbbra is kötik ezt az államot.

(4) A Tanács a későbbiekben minősített

többséggel úgy határozhat, hogy a (3)

bekezdés alapján hozott intézkedéseket

megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben

az elrendelésükhöz vezető körülményekben

változás következett be.

(5) Az e cikk tekintetében az Európai

Parlamentre, az Európai Tanácsra és a

Tanácsra alkalmazandó szavazási szabályokat

az Európai Unió működéséről szóló szerződés

354. cikke állapítja meg. „

Nos, akkor nézzük az elhíresült, az oly

sokszor és fennen hangoztatott értékeket,

azaz a 2. cikkelyt:

2. cikk

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben

tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség,

a jogállamiság, valamint az emberi

jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó

személyek jogait – tiszteletben tartásának

értékein alapul. Ezek az értékek közösek a

tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés

tilalma, a tolerancia, az igazságosság,

a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak

közötti egyenlőség társadalmában.”

Ennyi! Nincs tévedés! Nem hagytam

ki belőle semmit! Ezek a hőn hangoztatott

EU-s értékek.

Nem tudom, hogy sírjak-e, avagy nevessek,

hogy egy ilyen gumijogszabályra hivatkozva

merik keresztre feszíteni hazánkat.

Náluk egy egyesületet nem jegyezne be a

bíróság, ha ilyen alapszabályi szöveggel próbálná

meghatározni értékeit és célkitűzéseit.

Az ilyen megfogalmazások adnak lehetőséget

arra, hogy mindenki úgy értelmezze az

adott fogalmat, ahogy azt jól felfogott érdeke

megkívánja. Másrészt ezek a fogalmak abszolút

értelemben soha nem valósultak meg.

A szabadság minden társadalomban csak

korlátozottan van jelen, a demokrácia úgyszintén.

Az egyenlőség meg egy olyan absztrakt

fogalom, amely a személy adottságaitól és

lehetőségeitől változik át egyenlőtlenséggé.

A jogállamiság nem érték, hiszen a rabszolga-,

a gyarmattartó államok is jogállamok

voltak, ugyan úgy, mint a kommunizmus,

vagy a fasizmus. Ez, simán államigazgatási

technikát jelent, miszerint törvények határozzák

meg a társadalom működési rendjét.

A 2. cikkelyben egyetlen egy olyan utalás

van, ami értelmezhető „Az emberi jogok

egyetemes nyilatkozatára” való utalás.

Nos, akkor hagy emeljek ki egy-két

emberi jogot, amit az Európai Bizottság

semmibe vesz, vagy eltekint annak szellemétől:

15. cikk

„Minden személynek joga van valamely

állampolgársághoz.

Senkit sem lehet sem állampolgárságától,

sem állampolgársága megváltoztatásának

jogától önkényesen megfosztani.”

– Szlovákia!???

„16. cikk

Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra

érett kor elérésétől kezdve joga van

fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló

korlátozás nélkül házasságot kötni és családot

alapítani. A házasság tekintetében a

férfinak és a nőnek mind a házasság tartama

alatt, mind a házasság felbontása tekintetében

egyenlő jogai vannak.” – Az egyneműek

házassága nem sérti az Unió értékrendjét?

„19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény

és a kifejezés szabadságához, amely magában

foglalja azt a jogot, hogy véleménye

miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra

való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen

és terjeszthessen híreket és eszméket

bármilyen kifejezési módon.”

– Mivel minden állam jogi személy, így

ezen cikkely érvényes Magyarországra is, és

joggal hivatkozhat kereszténységére, vagy

kultúrájára.

Ezt erősíti meg az EU szerződás alábbi

része is:

4. cikk

„(1) Az 5. cikkel összhangban minden

olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem

ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad.

(2) Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak

a Szerződések előtti egyenlőségét,

valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan

része azok alapvető politikai és

alkotmányos berendezkedésének, ideértve

a regionális és helyi önkormányzatokat is.

Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat,

köztük az állam területi integritásának

biztosítását, a közrend fenntartását és a

nemzeti biztonság védelmét. Így különösen

a nemzeti biztonság az egyes tagállamok

kizárólagos feladata marad.”

– Nemzeti identitásunk része a Szent

Korona és a többezer éves jogfejlődésünk. E

cikkely alapján, akár a történelmi alkotmányunkat

is jogfolytonossá tehetnénk.

28. cikk

„Minden személynek joga van ahhoz,

hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi

74 JÓ HA FIGYELÜNK!


AZ EURÓPAI SZUPERÁLLAM SZÜLETÉSE

Túl Mindenen

Tegnap délután az Index főoldalán

egy rövid hír volt olvasható:

Március 1-jén írhatják alá a költségvetési

politika szorosabb összehangolását

előirányzó új kormányközi szerződést

– jelentette be Angela Merkel

német kancellár és Nicolas Sarkozy

francia elnök hétfőn Berlinben.

...

A kormányközi szerződés megalkotásáról

a december elején tartott

brüsszeli csúcson határoztak az uniós

tagállamok.

Erről a csúcstalálkozóról valószínűleg

az is hallott, aki nem igazán

érdeklődik sem a politika, sem a gazdaság

iránt, hiszen napokon keresztül

minden jelentősebb hírportál –

magyar és külföldi egyaránt – arról

cikkezett, hogy Orbán és Cameron

fityiszt mutattak az eurónak.

Bár az esemény elsősorban a fenti

botrány miatt maradt emlékezetes,

a résztvevőknek sikerült megállapodniuk

néhány dologban, melyről

egy 16 pontos nyilatkozatot is kiadtak.

Ez a nyilatkozat angol nyelven

bárki számára elérhető itt (http://

www.consilium.europa.eu/uedocs/

cms_data/docs/pressdata/en/

ec/126658.pdf).

Ebből a nyilatkozatból most szeretném

kiemelni a 13. pontot:

We agree on an acceleration of the entry into force of the European

Stability Mechanism(ESM) treaty. The Treaty will enter into

force as soon as Member States representing 90 % of the capital

commitments have ratified it. Our common objective is for the

ESM to enter into force in July 2012.

Döntöttünk arról, hogy felgyorsítjuk az Európai Stabilitási Mechanizmusba

(ESM) való belépés folyamatát. A szerződés azonnali

hatállyal életbe lép, amint a tagállállamok, melyek kötelezték magukat

a szerződésben leírt alaptőke 90%-nak biztosításához aláírják a szerződést.

Közös célunk, hogy az ESM 2012 júliusában életbe lépjen.

Mielőtt tovább mennénk néhány szó arról, hogy mi is az az ESM.

Röviden és tömören egy pénzügyi védőháló, mely az euró övezet

országait hivatott segíteni. A 17 tagállam megállapodott abban, hogy

Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg,

Málta, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország

létrehoznak egy nagy közös tartalékot, melyből aztán a különböző

okokból ( például eladósodás miatt ) bajba jutott országokon segítenek,

hogy így védjék meg az övezetet a széteséstől. Cserébe a tagországoknak

szigorú költségvetési szabályokat kell követniük és adott

esetben el kell fogadniuk azt is, ha Brüsszel beleszól az általuk már

elfogadott költségvetésbe. Részletesebb leírás a hivatalos honlapon

található.

Ugyanezen az oldalon a lap alján letölthető maga az ESM szerződés

is:

Treaty establishing the European Stability Mechanism (ESM)

Az 55 oldalas dokumentum legelső oldalán rögtön a résztvevő

tagállamok találhatóak. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert

>>

viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék,

amelyben a jelen Nyilatkozatban

kinyilvánított jogok és szabadságok teljes

hatállyal érvényesülhessenek.”

– Magyarországon az emberi jogokat a

Gyurcsány-kormány szegte meg, amit az EU

nem kifogásolt.

30. cikk

„A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése

sem értelmezhető úgy, hogy az valamely

állam, valamely csoport, vagy valamely

egyén részére bármilyen jogot adna arra,

hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok

megsemmisítésére irányuló tevékenységet

fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.”

– Az EU a Benes dekrétummal, a szlovák

nyelv és állampolgársági törvénnyel nem

csak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát

sérti meg, hanem saját értékeit is.

Kötelezettszegési eljárást az EU Bizottsága

ellen kellene índítani és nem Magyarország

ellen.

Nem akarom az elhangzott vádaskodásokat

elemezni, mivel azok sem tényekkel, sem

jogszabályilag nem voltok alátámasztva. Ha

meg a 2. cikkely a jogalap az ellenünk való

eljárásra, akkor tessék már definiálni minden

egyes fogalmat, mert amit az EU parlament

megjelenített mindebből, az maga

volt a dilettantizmus, az önmaguk szembeköpése

és lejáratása.

Takács András

Nemzeti InternetFigyelő

JÓ HA FIGYELÜNK! 75


ebből az következik, hogy ezt a szerződést nem egy vagy két hivatalnok

írta valahol egy eldugott brüsszeli irodában, hanem 17 ország

jogi és gazdasági szakértői dolgozták ki. Emlékeztetőül az eurózóna

17 tagállama:

Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország,

Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg,

Málta, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után elérkeztünk a bejegyzés

lényegi részéhez. A következőkben szeretném az olvasó elé tárni az

ESM szerződés néhány pontját, melyek szerintem igencsak komoly

aggodalomra adnak okot.

Nem vagyok sem közgazdász, sem jogi szakértő. Az általam

készített fordítások valószínűleg nem lesznek annyira szakszerűek,

mintha egy hivatásos tolmács készítette volna őket, de úgy gondolom,

hogy ahhoz, hogy az olvasót informáljam a szerződésben foglaltakról

az én angoltudásom is elegendő lesz. Továbbá szeretnék

megkérni mindenkit, hogy olvassa végig az összes pontot, mert az

egyes pontok önmagukban nem értelmezhetőek, csak akkor, ha az

ember látja a teljes képet.

Az alaptőkéről ( 19. oldal 3. fejezet 8. cikkely )

The authorised capital stock shall be EUR 700 000 million.

Az alaptőkének 700 000 millió ( 700 milliárd ) Eurónak kell lennie.

Hogy 700 milliárd euró mennyi pénz azt egy átlagos ember egyszerűen

nem tudja elképzelni. Sok persze, az tudjuk, de mégis mennyi?

Nos, több mint kétszer annyi mint Németország – mely Európa

legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalma –

2011-re tervezett 307 milliárd eurós költségvetése.

Iszonyatos mennyiségű pénzről van szó. És hogy ez miért fontos?

A következő 3 pont elolvasása után meg fogja érteni.

Tőke hívások ( 21. oldal 3. fejezet 9. cikkely 3. pont )

The Managing Director shall call authorised unpaid capital in a

timely manner if needed to avoid the ESM being in default of any

scheduled or other payment obligation due to ESM creditors. The

Managing Director shall inform the Board of Directors and the

Board of Governors of any such call. When a potential shortfall

in ESM funds is detected, the Managing Director shall make such

capital call(s) as soon as possible with a view to ensuring that the

ESM shall have sufficient funds to meet payments due to creditors

in full on their due date. ESM Members hereby irrevocably and

unconditionally undertake to pay on demand any capital call made

on them by the Managing Director pursuant to this paragraph, such

demand to be paid within seven days of receipt.

Abban az esetben, ha az ESM közösséget csőd fenyegetné vagy

egyéb fizetési kötelezettségnek kellene eleget tennie, akkor az ügyvezető

igazgatónak alaptőke befizetést kell kérnie.

...

Az ESM tagok visszavonhatatlanul és feltételek nélkül vállalják,

hogy a befizetés rájuk eső részét a kéréstől számított 7 napon belül

teljesítik.

Ha Brüsszelnek pénzre van szüksége, az ESM tagállamok már

készíthetik a csekkfüzetet. Mivel az átutalásra csupán 7 nap áll rendelkezésre,

ez a normál banki ügymenettel számolva azt jelenti,

hogy 4 napon belül át kell utalni a pénzt, hogy a 7. napra az biztosan

megérkezzen.

És mit jelent az, hogy visszavonhatatlanul és feltételek nélkül? Mi

van akkor, ha időközben egy országban mondjuk egy új parlament

kezdi meg a működését, amely nem akar a továbbiakban ESM tag

lenni? Akkor is kötelező lesz befizetni? Különben mi lesz?

Persze mondhatnák azt, hogy erre azért van szükség, hogy ne

lehessen csak úgy hip-hop ki-be lépkedni a rendszerből és tervezhető

legyen a befolyó összegek nagysága. Tervezhetőség? Miről is

szól a következő pont?

Változások az alaptőke nagyságában ( 21. oldal 3. fejezet 10. cikkely

1. pont )

The Board of Governors shall review regularly and at least every

five years the maximum lending volume and the adequacy of the

authorised capital stock of the ESM. It may decide to change the

authorised capital stock and amend Article 8 and Annex II accordingly.

Az igazgatótanácsnak rendszeresen, évente legalább 5 alkalommal

felül kell vizsgálnia, hogy a hitelezés nagysága megfelel-e a jegyzett

tőke állomány nagyságához képest és dönthetnek arról, hogy megváltoztatják

az alaptőke nagyságát és ennek megfelelően a 8. cikkelyt.

Ahogy fentebb már idéztem, a 8. cikkely szerint az ESM alaptőkéje

700 milliárd euró. De ez nem végleges! Ennyi nem elég! Az igazgatótanács

ezt bármikor megváltoztathatja. És arra a tapasztalatra alapozva,

miszerint sem a nagyszüleim, sem a szüleim, sem az én életem

alatt semminek az ára nem lett kevesebb, csak több, valószínűleg ez a

tanács sem az alaptőke csökkentéséről fog döntéseket hozni.

És most már biztosan meg fogja érteni, hogy az előző pontban

miért emeltem ki azt, hogy a tagoknak visszavonhatatlanul és feltételek

nélkül kell teljesíteniük a befizetéseket.

Ha a vezetőség megemeli az alaptőkét és így egy ország az eddigi

1000 milliárd euró helyett már 1300-at kell, hogy az alapba fizessen

akkor azt 7 napon belül, feltétel nélkül meg kell tennie! Különben

megszegi a szerződést. Ezzel létrehoztak egy olyan zsebet, melybe bármikor,

bármennyi pénzt bele lehet tölteni. Ellenvetésnek helye nincs!

És nem ez az egyetlen dolog, melybe a tagállamoknak semmilyen

beleszólása sincs.

Jogállás, kiváltságok, sérthetetlenség ( 37. oldal 6. fejezet 27. cikkely

1-4. pont )

1. pont

To enable the ESM to fulfil its purpose, the legal status and the

privileges and immunities set out in this Article shall be accorded to

the ESM in the territory of each ESM Member.

Az ESM céljainak elérése érdekében az ebben a cikkelyben meghatározott

jogállások, kiváltságok és sérthetetlenségek az összes

ESM tag határain belül érvényesek.

2.pont

The ESM shall have full legal personality; it shall have full legal

capacity to:

(a) acquire and dispose of movable and immovable property;

(b) contract;

(c) be a party to legal proceedings; and

(d) enter into a headquarter agreement and/or protocols as

necessary for ensuring that its legal status and its privileges and

immunities are recognised and enforced.

Az ESM rendszer teljes jogképeséggel rendelkezik, hogy:

––

megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak

felett

––

szerződéseket kössön

––

megjelenjen a bíróság előtt

––

olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és

garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét

elismerjék és betartassák.

3. pont

The ESM, its property, funding and assets, wherever located

and by whomsoever held, shall enjoy immunity from every form

of judicial process except to the extent that the ESM expressly

waives its immunity for the purpose of any proceedings or by the

terms of any contract, including the documentation of the funding

instruments.

Az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak

és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek

bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten

lemond erről a jogáról.

Szóval az ESM pénzt hajthat be a tagállamoktól és ha azok nem

teljesítik kötelezettségüket felé akkor felelősségre vonhatja Őket, de

a tagállamok nem tehetnek semmit az ESM ellen!

76 JÓ HA FIGYELÜNK!


FELHASZNÁLÓI

MINDEN LÉPÉSÉT

NYOMON KÖVETI

MÁRCIUSTÓL

A GOOGLE

Új adatvédelmi szabályozást jelentett be a Google vállalat, amelynek

keretében nyomon fogja követni felhasználóinak tevékenységét

szinte valamennyi felületen, beleértve a YouTube videómegosztót,

a Gmail levelezőprogramot és a vezető keresőoldalakat –

adta hírül a The Washington Post.

4. pont

4. The property, funding and assets of the ESM shall, wherever

located and by held, be immune from search, requisition,

confiscation, expropriation or any other taking or foreclosure by

executive, judicial, administrative or legislative action.

Az ESM vagyona, finanszírozási eszközei bárhol és bárki által is

működtetettek sebezhetetlenséget élveznek bármilyen házkutatás,

lefoglalás, elkobzás, kisajátítás, vagy bármely más végrehajtói, birói,

közigazgatási és jogalkotói intézkedés alól.

Az előző pontban már kimondták, hogy bírósági eljárások ellen

teljes immunitást élveznek, de ez a pont már konkrétan azt hangsúlyozza,

hogy az ESM mindenféle törvény és azt meghozó testületek,

tehát az államok felett áll!

A szervezet tagjainak kiváltságai ( 37. oldal 6. fejezet 27. cikkely

1. pont )

In the interest of the ESM, the Chairperson of the Board of

Governors, Governors, alternate Governors, Directors, alternate

Directors, as well as the Managing Director and other staff

members shall be immune from legal proceedings with respect to

acts performed by them in their official capacity and shall enjoy

inviolability in respect of their official papers and documents

Az ESM érdekében az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők

és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági

eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket.

A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra,

dokumentumokra is.

Tehát bárki, aki ennek a szervezetnek dolgozik sebezhetetlen.

Felelősségre semmiért nem vonható és az általa kibocsátott papírokra

vonatkozó sérthetetlenség kapcsán felmerül az a kérdés, hogy

egyáltalán jogunkban áll-e az, hogy megtudjuk mi szerepel ezekben

a dokumentumokban?

Az ESM egy olyan kormányok felett álló rendszer, mely bármikor

pénzbefizetésre kényszerítheti tagjait, akiknek ezt 7 napon beül

teljesíteniük kell. Mind a szervezet, mind az általa foglalkoztatott

emberek minden törvény, hatóság és állam felett állnak, mindezt

úgy, hogy tagjait nem megválasztják, hanem kinevezik.

Ez lenne a nagy terv?

Európa jövője?

Hogy ezentúl nem egymásnak tartoznak a tagállamok, hanem

mindenki egy nagy közös zsebbe teszi bele a pénzt aminek felhasználásáról

aztán semmilyen beleszólása nem lehet?

Kinek az érdekeit szolgálja egy ilyen szuper szervezet létrehozása?

Egyáltalán a tagállamok államok maradnak, vagy hamarosan egy

újabb válságra hivatkozva az ESM egy nagy közös európai költségvetéssé

alakul és az országok gyakorlatilag megszűnnek önmagukban létezni?

A vállalatóriás korábban is összegyűjtötte ezeknek az információknak

egy részét, most azonban első alkalommal fogja ötvözni

őket a weboldalain keresztül, hogy teljesebb képet kaphasson felhasználóiról.

Az internetezők nem fognak tudni kibújni a március

elsején életbe lépő rendelkezés alól. Szakértők szerint a változtatás

szigorúbb ellenőrzést fog kiváltani a szövetségi szabályozók részéről

a cégóriás adatvédelmi és versenyképességi gyakorlatát illetően.

A lépés hozzásegíti a Google-t ahhoz, hogy teljesen testreszabja

hirdetéseit. Ha például egy washingtoni lakos NBA kosárlabdameccset

néz az interneten, a vállalat a helyi csapat mérkőzésére

szóló jegyet ajánlhat számára gmailes postafiókjában. A Google

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mindebből a felhasználók is profitálhatnak:

a cég akár hasznos email-kapcsolatokat is ajánlhat, ha

kideríti, hogy valaki például éppen New Yorkba készül.

Fogyasztóvédők szerint azonban az új elgondolás felbőszítheti

azokat a felhasználókat, akik nem számolnak a velük kapcsolatos

információk különböző weboldalakon történő megosztásával. „A

Google új adatvédelmi bejelentése frusztráló és egy kicsit ijesztő

is egyben” – mondta James Steyer, a Common Sense Media

nevű jogvédő szervezet igazgatója. „Még ha a cég úgy gondolja

is, hogy a felhasználók nyomon követése a szolgáltatásai javítását

jelenti, a fogyasztóknak meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy

nemet mondjanak. Fokozottan igaz ez gyerekekre és tinikre, akik a

YouTube, a Gmail és a Google lelkes használói.”

A Google e-mailben, illetve a weboldalaira feltett üzeneteiben

fogja értesíteni több százmillió felhasználóját a szóban forgó változásokról,

amelyek az összes szolgáltatást érinteni fogják, kivéve a

Google Walletet, a Chrome böngészőt és a Google Books-ot.

Forrás: MTI

JÓ HA FIGYELÜNK! 77


GAZDASÁGI BAJOKRA POLITIKAI TÁMADÁS

A világ gazdasági válságban van, de politikai

megoldást keres.

Ebben nincs semmi kölönleges, mert a

világ gazdasági feladatait eddig is politikai

eszközökkel teljesítették a gazdaságot irányítók.

Ez minden baj forrása. Nem a politika

telepedett rá a gazdaságra, hanem a gazdaság

fogta be a politikát céljai megvalósítására.

A termelés, finanszírozás, értékesítés

mind gazdasági terep. Már a XVIII. század

végi közgazdászok – Jean-Charls-Leonard

Sismondi például – látták, hogy a gépek

kiszorítják az embert a termelésből, amiből

súlyos társadalmi problémák adódnak.

A munkás kiszolgáltatottá válik, ha csak a

gazdaság érdekei érvényesülnek.

Ez valamilyen ellenőrzést, korlátozást

igényel.

Csak száz év kellett ahhoz, hogy széles

néprétegek elszakadjanak az életüket eltartó

termőföldtől és kézi ipartól, ahogy a gépek

teszik fölöslegessé őket.

A politika, vagyis az állam az egyetlen

olyan inzézmény, amely a társadalom érdekeivel

tud foglalkozni.

Az ideális állapot az lett volna, ha a gazdaság

fejlődésével váll váll mellett fejlődött

volna a társadalomszervezés, vagyis az egyén

és közösség érdekeit védő államhatalom.

Nem így történt, a gazdasági érdek betört a

politika területére, és ott berendezkedett.

A nemzetköziség eszméjének különböző

változataival létrehozott politikai mozgalmakat

és pártokat finanszírozott a gazdaságot

is irányító nemzetközi pénzvilág, amely

a kezdetektől a mai napig sikeresen akadályoz

minden olyan közösségi érdeket szolgáló

intézményt, ami a profitorientált gazdaságot

akarja korlátozni.

Ilyen körülmények között jött létre a társadalom

szerves fejlődésében a helyi, illetve

országos érdekű politizálással szemben a

nemzetköziség elvét valló sokféle, akár egymással

szemben álló nézetet hirdető politizálás.

Közös vonásuk a forradalomelmélet, ami

szerint erőszakosan be kell avatkozni a társadalom

életének menetébe –, szemben a

konzervativizmussal, ami a szerves fejlődés

elvét vallja.

Valóságos nyomulással érvényesült a liberalizmus

és annak mindenféle származéka az

utóbbi kétszáz évben, amely siker folyamatos

és bőséges anyagi támogatásra utal.

A fehérember világát teljes egészében

megszervezte, hitelvszerű kizárólagosságot

élvez, gyűjtőfogalma a demokrácia.

A parlamenti demokrácia kizárólagosságot

biztosít a politikai pártoknak a törvényhozásra

és kormányzásra.

A politika teljes egészében pártprivilégium

az egész nyugati világban, és azért folynak

háborúk, hogy mindenütt úgy legyen.

Törvényhozásba, kormányhatalmi pozícióba

gyakorlatilag csak pártember kerülhet.

Ebbe a szisztémába kell beleilleszkedni

minden politikai szándéknak, a nemzetinek

is, ha jelen akar lenni a közügyek intézésében.

A ma uralkodó liberalista politikai berendezés

az agresszív internacionalizmus rendje.

Magyarországon erős kiszolgáló tábora

van, a lecserélt egypártrendszer internacionalista

részlege, megtoldva a privatizáció

újgazdagjaival.

Két erős politikai bástyájuk volt, az

SZDSZ és az MSZP.

Megkésve, de végülis a magyar nép,

amely csak négyévenként szólhat egy szót,

elzavarta mindkettőt a kormányhatalomból.

Ez okozza a mérhetetlen gyűlöletet a

nemzeti érdekeket felvállaló Orbán-kormány

iránt.

Az internacionalisták fő erőssége a nemzetek

fölötti szolidaritás.

Az egész baloldali világ ma nem tudja

megemészteni a magyarországi kitakarítást.

Nem tudja elviselni a nyugati gyarmatosító

birodalom, hogy előáll egy kis ország

morcos miniszterelnöke olyan ötlettel,

hogy országa részére gazdasági függetlenséget

akar kierőszakolni.

Ilyen pedig nincs, a körből nem lehet

kilépni.

A másfél éve zajló Magyarország-ellenes

sajtóhajsza a karácsonyi dőszakban fölerősödött,

a gazdasági támadás a forint ellen

ugyancsak.

A tét: Orbán eltávolítása.

Nem demokratikusan, arra 2014-ben sem

látszik esély, hanem politikai-lag, mint valami

diktátort, lázadót, a demokrácia ellenségét.

A terep az Európai Parlament Strasbourgban,

január 18-án.

A tárgy, Magyarország megbélyegzése

liberális parlamenti többséggel, hogy annak

nyomatékával politikai ítélet és gazdasági

büntetés érje.

Orbán Viktor meglepte őket, bejelentette

igényét, jelen akar lenni, amikor Magyarországról

tanácskoznak.

Mit mást tehettek volna, meghívták.

Jelen volt, rövid de határozott felszólalásában

vázolta az ország politikai helyzetét,

amire törvények sorával, alaptörvénnyel

válaszoltak az ország és népe érdekében.

Az Európai Parlament plenáris ülésén

Orbán Viktornak szembe kellett néznie az

Európai Unió tagországai baloldali politikai

agresszorainak válogatott példányaival, akik

egyike-másika ordítozásaival a véresszájú

bolsevikokra elékeztetett.

Akik látták az interneten Cohn-Bendit

vértolulásos kirohanásait a magyar alkotmány

ellen, az képet alkothatott ennek a

senki által meg nem választott képviselői

gyülekezet egy részének a minőségéről.

A ’68-as diáklázadások egykori terroristája

nem egyedüli példány ebben a tisztesebb szerepre

képzelt és alkotott parlamentben.

Három órán keresztül hangzottak el a

képtelennél képtelenebb vádak Magyarország

és kormánya ellen a baloldal részéről,

és szerencsére higgadtabb modorban józan

figyelmeztetések is a magyarok mellett a

Európai Néppárt részéről.

Magyarországnak gazdasági problémai

vannak, csakúgy az Európai Uniónak és az

Egyesült Államoknak is.

A gazdasági problémákat gazdasági intézkedésekkel

kell megoldani.

A Magyarország elleni baloldali kirohanás

azt mutatja, hogy nemzeti érdekűvé vált

politikája miatt a nyugati államok gazdasági

eszközökkel akarják sújtani az országot,

azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megbuktassák

a nemzeti kormányt, aminek első

lépése lenne Orbán Viktor eltávolítása.

Az Európai Parlamentben komolytalan

politikai támadások érték a magyar miniszterelnököt,

aki ezeket nagyszerűen kivédte.

Ez tükröződik ott elmondott záró felszólalásából

is (olvasható a 4. oldalon).

Az Európai Parlament nem hozhat törvényeket

(mint ahogy egy-egy állam, mert

az EU [még nem] állam) csak ajánlásokat

adhat az Európai Bizottságnak, amely végrehajtó

szerv, afféle kvázi-kormány.

Ennek az elnöke a portugál (egykori

maoista lázadozó) José Manuel Barroso.

A „magyar ügy” ezen a fórumon folytatódik.

A mindenütt kavargó vádak pontokba

szedve ülepedtek le az Európai Bizottság

elnökének asztalán.

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy

három területen „kötelezettségszegési” eljárást

indít Magyarország ellen, és a felvetett

problémákra onnan számítva egy hónapon

belül választ vár.

Az eljárások egyike a jegybank függetlenségét

érintő szabályozással kapcsolatos, egy

másik a bírói tevékenység felső korhatárára

vonatkozik, a harmadik pedig az adatvédelmi

hatóság függetlenségére vonatkozó

szabályokat érinti.

A Bizottság emellett az igazságügyi

rendszer függetlenségével kapcsolatban is

további kérdéseket intézett a kormányhoz.

Orbán Viktor ezekre a bejelentésekre

reagálva döntött úgy, hogy személyes találkozót

kezdeményez a bizottsági elnökkel,

ami megtörtént január 24-én.

78 JÓ HA FIGYELÜNK!


Barroso úgy nyilatkozott, hogy kettejük

politikai szintű találkozója nem helyettesíti

a Magyarország ellen indított jogi eljárást.

Barroso azt is megemlítette, hogy a kormánynak

„tágabb értelmű politikai aggodalmakra

is választ kell adnia”.

A közlemény ezeket nem részletezte, de az

MTI bizottsági forrásból úgy értesült, hogy

azokról a kérdésekről van szó, amelyeket az

elnök múlt héten Strasbourgban, az Európai

Parlament plenáris vitájában említett.

Barroso akkor egyebek között arról

beszélt, hogy „a jogi aspektusokon túl bizonyos

aggályok fogalmazódtak meg a magyarországi

demokrácia minőségével, politikai

kultúrájával, továbbá a kormány és az ellenzék

közötti, valamint az állam és a civil társadalom

közötti viszonnyal kapcsolatban”.

Mint akkor jelezte, arra szólította fel a

magyar hatóságokat, hogy „tartsák tiszteletben

a demokrácia és a szabadság elveit,

és azokat ne csupán a normákban, hanem a

Van egy városi legenda, mely szerint 2006-ban, az akkor már

kétszeresen bukott Fidesz-vezér kiadta az ukázt polgármestereinek,

hogy életbe lép a végső megoldás, a Felperzselt föld taktika, melynek

vezérlő logikája a következő:

Állítsuk mi (Fidesz) elő az okozatot, a gatyáig eladósodott magyar

városokat, és mi...vel mi (Fidesz) igaz magyarok vagyunk(?), mi nem

lehetünk az okozó, a valós ok „megszűnik” létezni, illetve tetszőleges

okkal, okozóval helyettesíthetővé válik, például Gyurcsány Ferenccel.

Ennyire egyszerűen átverhetőek a nacionalizmus érzelmi tüzétől

megvakult, fanatikus birkák!!!

Nem tudni, hogy a városi legenda igaz-e, vagy sem. Mindenesetre

a Fideszes önkormányzatok „gatyája”, mint konklúzió, nagy valószínűséggel

és szemmel láthatóan következtetési szerkezetben áll az

orbáni felperzselt föld taktikával, mint premisszával, ha a tényadatokra

tekintünk.

A Fideszes vezetésű városok hitelállománya:

––

Pécs (Páva Zsolt): 31 milliárd forint adósság -> 197 ezer forint/

fő adósság

––

Szolnok (Szalay Ferenc): 21 milliárd forint -> 281 ezer forint/fő

––

Kaposvár (Szita Károly): 22,4 milliárd forint -> 330 ezer forint/


––

Debrecen (Kósa Lajos): 23 milliárd forint -> 111 ezer forint/fő

––

Hódmezővásárhely (Lázár János): 20 milliárd forint -> 425 ezer

forint/fő

––

Esztergom (Meggyes Tamás): 12 milliárd forint -> 388 ezer

forint/fő

––

Békéscsaba (Vantara Gyula): 6 milliárd forint -> 93 ezer forint/


––

Budapest V. kerület (Rogán Antal): 5 milliárd forint -> 380 ezer

forint /fő

––

Veszprém (Debreczenyi János): 5 milliárd forint -> 78 ezer

forint/fő

––

Szekszárd (Horváth István): 4,8 milliárd -> 142 ezer forint/fő

––

Érd (T. Mészáros András) = 8,2 milliárd -> 127 ezer forint/fő

Két nagyon fontos tény, melyek ismeretének hiányában ÖN még

mindig könnyen a Fideszes agitációs propaganda áldozatává válhat:

1.) Az önkormányzatok az utóbbi négy évben, a Fideszes polgármesterek

alatt növelték jelentősen adósságállományukat!!!

gyakorlatban, valamint az ország politikai és

társadalmi életében is érvényesítsék”.

Ebből is kitűnik, hogy a magyarország

elleni koncentrált támadás lényegében a

liberalista „demokrácia szabadságelveinek”

Magyarországra erőltetése, a gazdasági helyzettel

kapcsolatos eljárás mögött a nemzetérdekű

politika megtámadása a cél.

Orbán Viktor a Barrosóval folytatott

megbeszélést követően elondta, hogy minden

téren előrelépést hoztak a brüsszeli

tárgyalások, de még maradtak tisztázandó

kérdések az Európai Bizottsággal.

A jegybanki szabályozást illetően abban

nem tudott engedményt tenni, hogy a jegybankelnöknek

a magyar alaptörvényre esküt

kell tennie, valamint hogy a jegybankelnök

fizetésére is vonatkozik a közszférában általános

fizetési plafon előírása.

A Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF

összevonásától viszont eláll Magyarország –

közölte Orbán.

Az Európai Bizottság a jegybanki függetlenség

ügye mellett két másik témában – a

bírói tevékenység felső korhatárát illetően,

valamint az adatvédelmi hatóság függetlenségével

kapcsolatban – is kötelezettségszegési

eljárást indított Magyarország ellen.

Az előbbivel kapcsolatban a kormányfő

azt mondta, a magyar fél itt nem lát diszkriminációt,

hanem a nyugdíjszabályozás egységesítéseként

fogja fel a témát.

Az adatvédelmi hivatalt illetően nem lát

gondot, szerinte van lehetőség a hivatal jogállásának

megerősítésére.

Kemény csatározások lesznek az elkövetkező

hónapokban.

Sokan a meghátrálásban, kompromiszszumban

látják a túlélési lehetőséget.

Ki tudja, milyen fenyegetések miatt kell

engedni egy megvalósítható rendszerváltozás

követelményeiből.

Magyar Élet 2012. február 2-i számában

Csapó Endre

A FELPERZSELT FÖLD-TAKTIKA

2.) Nem igaz, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormányok tették lehetetlenné

a felelős önkormányzati gazdaságpolitikát.

Gond nélkül pénzügyi egyensúlyban lehetett futtatni az önkormányzatokat.

Ezt a következő példák bizonyítják:

––

Budapest XIII. kerület (Tóth István, MSZP): kevesebb, mint 10

ezer forint/fő

––

Budapest XIX. kerület (Gajda Péter, SZDSZ-MSZP): kevesebb,

mint 10 ezer forint/fő

––

Budapest VI. kerület (Verók István, MSZP): 25 ezer forint/fő

Tehát a szociál-liberális polgármesterek statisztikai értelemben,

például Rogánhoz képest 370 ezer forintot spóroltak meg Budapest

minden lakosának, ami 2 millió lakossal számolva:

7400225700 = 740 milliárd forint!!!! Ennyi pénzből 14 darab

Megyeri-hidat lehet építeni.

A témával kapcsolatban olvasható egy blog is: facebook

A nagyvezír érintettsége miatt az e-mailben tartalmazott információk

továbbítása állampolgári kötelesség:

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 2. § (3) értelmében:

„A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy

állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos

megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az

ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben

köteles fellépni.” Szívélyes üdvözlettel: S. I.

Forrás: sokkaljobb levelesláda

Az írás megjelenése után kaptam még néhány adatot:

––

Szolnok 21 milliárd forint 281 ezer forint/lakos polg. mester:

Szalai Ferenc Fidesz

––

Debrecen 23 milliárd forint 111 ezer forint/lakos Kósa Lajos

Fidesz

––

Hódmezővásárhely 20 milliárd 425 ezer forint/lakos

––

Békéscsaba hitelállománya időközben egy év alatt 12,4 milliárdra

ugrott.

––

Lázár Jánoséké 30 milliárd körül van!

A települések hitelállománya 2010 december 31-én: 1200 milliárd

forint. Ebből 500 milliárd devizában... Hát akkor tényleg csak a

szocialistáké a felelősség?

Összeállította: Forgó Irén (facebook)

JÓ HA FIGYELÜNK! 79


AZ ÁLLAM NÉMA MARAD

Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett

meg Kenneth Rogoff ismert amerikai

közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető

professzora, az IMF volt vezető közgazdásza.

Tehát olyan személyről van szó,

aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb

csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti

elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A

Coronary Capitalism című most napvilágot

látott írásában azonban olyan átfogó és

megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus

rendszerének, ami azt látszik bizonyítani,

hogy a mai rendszer által képviselt

létszerveződési móddal már a legodaadóbb

hívei is szembefordulnak. Méghozzá nem is

akárhogyan! Kenneth Rogoff ugyanis egy eddig talán kevésbé vizsgált

oldalról ad megsemmisítő bírálatot arról a rendszerről, amelyet

a globális és a hazai térben ultraliberális hívei változatlanul minden

világok legjobbikának tartanak. A tanulmány címét – amely szó szerint

Koszorúér- kapitalizmust jelent – közvetlenül és átvitt értelemben

is használja érvelésében. Átvitt értelemben úgy, hogy a kapitalizmus

egész rendszere végzetesen elaggott, azaz szklerotikussá vált,

képtelen az alkalmazkodásra, és 2008 óta végzetes infarktusa van.

Elsősorban azért képtelen úrrá lenni végzetesnek látszó betegségén,

mert csődöt mondott az egész komplex szabályozó rendszere.

Mégpedig azért mondott csődöt, mert benne olyan nagy hatalmú,

ám igen veszedelmesen patologikus érdekegyezségek léteznek és

működnek, amelyek a saját létüket is tagadják.

Ám a koszorúér-betegség nemcsak ebben az átvitt értelemben,

hanem közvetlenül is megjelenik az írásban. Rogoff ugyanis megdöbbentő

összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik,

hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének

egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók

tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi.

Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai – együttműködve

a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal

és az egészségügyi rendszerek „betegségipari” hatalmasságaival –

felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a

nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt

és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett.

A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám

nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan

mesterséges adalékanyagokba „csomagolják”, amelyekkel szabályos

függőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő

és mindent betöltő reklámkampányok

„szükséglettermelő” rendszerei tudati (pontosabban

tudat alatti) szőnyegbombázással

lerombolnak minden józan megfontolást,

így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó

esélytelenné válik. Különösen veszélyes

mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati

világban ennek következtében az előállított

élelmiszerek legalább húsz százaléka már

legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak

minősül, amit ráadásul végtelen

cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai

angol már régóta „junk food”, vagyis

szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak

látszó valamiket. Ahogy Rogoff írja,

az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada

kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében

az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott.

Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri

(koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért

is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok

egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai

mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai. Mindez már

ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló

évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint

arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak

ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az

egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot

realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig

néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni

az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a

betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában

ezek kitartottja lett a politikai elit. Márpedig, írja Kenneth Rogoff,

nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer

alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell,

az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár

százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent

szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az

egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és

erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk

legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán

mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező

személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák

pusztító erejével.

Bogár László

MUNKÁT, KENYERET!

A fenti hangzatos jelmondattal indult egy úgynevezett „éhségmenet” Miskolcról Budapestre. A Nagy októberi Szocialista Forradalom idejéből származó

idézetet választotta az MSZP az újabb próbálkozásának. Mert, hogy az szocialista párt szervezte és rendezte meg ezt a cirkuszt az bizonyos. Ilyen

kegyetlen időben „méteres” hóban, – hófúvásban –, gyalogos menetet szervezni a nagy magyar pusztába... Legalább megtapasztalhatják a bűrükön

kriptokommunista uraimék miként érezhettek azok az emberek akiket a szüleik, nagyszüleik szibériába deportáltak.

Gyurcsány pajtás kéthete levonult a miskolci Avas lakótelepre mintegy „önkéntes számüzetésre” két-három napra. Előkészíteni a terepet,

jólmegagitpropozni a térség „mit sem sejtő” polgármestereit. Természetesen Ujhelyi elvtársúr is becsatlakozott az éhezők közé betartván Nyakó Pista,

– amúgy szintén éhező -, havernek tett ígéretét. „Tettem a nagy fogadalmat Nyakó István barátomnak, hogy ha segítenek a „Munkát, kenyeret!” menet

kezdeményezőinek”. – nyilatkozta Ujhelyi barátunk a minap. És a Pista bizony segített.

Az éhségmenetre jól beöltöztették magukat MSZP szegfűs láthatósági mellénnyel meg jó meleg piros kabátokkal. Ha esetleg valaki mégsem tudná

alapon, ki-kivel van tulajdonképpen. Gyurcsány börtöntöltelék Ferenc, némileg újdonsült pártvezér meg nyomban becsatlakozott a Koalíciójával. Nem

ám kőbányába vele, hogy ott óbégasson. Én tudom, hogy Borsodban nagy a nyomor láttam én máshol is az országban hatalmas szegénységet. De ezt

meglovagolni szerencsevadász országgyűlési képviselőknek, pártvezéreknek szégyenletes és mélyen elítélendő cselekedet nem más. És tulajdonképpen

miért nem kértek munkát kenyeret az elmúlt szocialista kormányok alatt? Ez a nyomor csak most az utóbbi két évben alakult ki? Ezreket nincstelenné

tenni, most meg éhséglázadást szítani? Szánalmas a szocialisták részéről ez a menet. Tehetős, gazdag képviselők beállnak szegénynek? Elhiszi ezt valaki?

Inkább ragadtak volna hólapátot valamennyien és kipucolták volna az Avast...

J.R. – http://www.facebook.com/jadranovic

80 JÓ HA FIGYELÜNK!


BOGÁR LÁSZLÓ AZ IMF-RŐL:

EZ VÉDELMI PÉNZ

Szerinte nem a magyar társadalomnak van szüksége hitelre, hanem

a globális pénzügyi hatalom a hitelen keresztül a függésünket akarja

biztosítani.

A globális pénzhatalmi rendszernek szüksége van arra a biztos

tudatra, hogy a hiteleken keresztül növelje a tőle való függésünket,

véli Bogár László közgazdász.

Magyarország, Európa és a világ is egyre közelebb jut azonban a

Bibó István-i gondolathoz, hogy a dolgokat nevükön kell nevezni,

mert ha egy közösség a hazugságok zsákutcájába szorul, akkor az

értelmi és erkölcsi züllés elkerülhetetlen, vallja Bogár László, aki

szerint elindultak azok az egészséges én-védő mechanizmusok, amelyek

felismerik ezt a veszélyt.

Az unió és a valutaalap 2008-hoz hasonlóan most is hitelfelvételre

szólít fel. Azonban nem a magyar társadalomnak van szüksége

erre a pénzre, hanem a hitelen keresztül a globális pénzügyi hatalom

a függésünket akarja biztosítani. Mindenképpen olyan konstrukciót

fognak ránk erőltetni, mely a függést, az állandó ellenőrzést, a felügyeletet

és a beleszólást fogja biztosítani, fogalmazott Bogár László

közgazdász a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Szerinte az IMF-hitel valójában ugyanúgy működik, mint a

védelmi pénz. A frankfurti vagy londoni brókerek ugyanis pillanatok

alatt el tudják érni, hogy akár tíz százalékkal romoljon a forint

árfolyama az euróhoz képest.

A globális bankok itteni leányvállalatai, vagyis a kényszerítő

hatom teljes befolyásra tett szert Magyarországon a banki, pénzügyi,

kereskedelmi, biztosítási, energetikai szférában, és minden

más, lényeges területen, még a víziközmű hálózatunkat is lenyúlták,

állítja a közgazdász.

A globális pénzügyi hatalomnak azonban nincs szüksége arra,

hogy Európa közepén egy új válsággóc alakuljon ki, ha ugyanis

Magyarországon baj történik, az Ausztriát is magával rántaná az osztrák

érdekeltségű bankokon keresztül. A globális pénzügyi hatalomnak

is érdeke, hogy legyen megállapodás, mert ahol nincs működőképes

termelés, onnan nem tudnak pénzt kivinni, ezért az lenne az

érdekük, hogy először létrejöjjenek azok az erőforrások, amelyeket

ki tudnak vinni az országból. A mostani kormány az osztozkodási

arányok módosítását szeretné elérni, tette hozzá Bogár László.

Egyre többen ismerik fel azonban, hogy egy új szövetségre van

szükség, s ez nemcsak a magyar társadalmon belül, hanem a környezetünkben,

Lengyelországban, Csehországban, a balti államokban

is körvonalazódik, és formálódik egy globális egyességrendszer is,

mert a jelenlegi hatalmi rendszerrel számos, igen nagy erejű szereplő

– például Kína, Oroszország, Irán, India – sem ért egyet, fogalmazott

a közgazdász.

(Kossuth Rádió)

ÍGY KORMÁNYOZTÁK A MAGYAR GAZDASÁGOT

1998 és 2005 között volt a magyar gazdaságpolitika

aranykora, előtte s utána sorjáznak

a tragikus tévedések – írja Gazdag László

egyetemi docens lapunknak készített átfogó

esszéjében.

1989-93 között a rendszerváltás „árát”

fizettük, keleti gazdasági kapcsolataink

megszakadtak, a szocialista iparvállalatok

csődbe jutottak, a GDP 19%-kal csökkent,

ez nagyobb mértékű visszaesés volt, mint az

1929-33-as nagy válság idején. Az infláció

1991-ben elérte a 35%-os csúcsot (a jegybank

elnöke ekkor Surányi György), megjelent

az addig ismeretlen tömeges munkanélküliség.

1993-ban a GDP arányos államadósság

elérte a 83% csúcsszintet, tényleg úgy tűnt,

hogy a magyar gazdaság (és az állam) tovább

már finanszírozhatatlan. Azonban 1994-ben

elkezdődött a spontán kilábalás, a padlót

fogott magyar gazdaság elindult végre fölfelé,

2,9%-kal nőtt a GDP, 16,6%-kal az

export. Ezt nevezi a szakirodalom Jánossy

féle helyreállítási periódusnak.

BOKROSÉK TRAGIKUS TÉVEDÉSE

A Horn-kormány első pénzügyminisztere

1994-ben Békesi László volt, aki nyolc hónapon

át nem csinált semmit, de legalább kárt

sem okozott, így kapott a gazdaság még nyolc

hónapot a spontán kilábalás folytatásához.

Gazdag László

(2008-ban aztán, a már azóta rég elfeledett

„Reformszövetség” oszlopos tagjaként adta

tanácsait Békesi. Ott volt 1994-ben a megfelelő

poszton, miért nem tette akkor? Persze a

Reformszövetség nem nyújtott semmi újat,

használhatót, afféle „kollektív Bokros Lajosként”

megszorításokat javasolt.)

Ezt a spontán kilábalást állította meg az

1995. március 12-én meghirdetett, egyébként

teljesen fölösleges Bokros-Surányi

csomag, amely tulajdonképpen eltolta a

megkezdődött fellendülést három évvel,

amely így csak 1997 második felében tudott

újraindulni. (Bővebben lásd: Nagy Pongrác:

A rendszerváltás gazdaságpolitikája, Akadémiai

K. 2004.)

A Bokros-Surányi csomag valójában a

klasszikus V alakú válságot átvitte egy W

alakzatba, vagyis az éppen megindult kilábalást

megtörve újabb válságot idézett elő.

A GDP 1995-ben (és 1996-ban) már nem

nőtt, az infláció az 1994. évi 18,8%-ról

28,2%-ra ugrott vissza (a Jegybank elnöke,

immár másodszor is Surányi György), az

emiatti kényszerű kamatlábemelés 160 milliárd

(akkori) forinttal rontotta a költségvetés

egyenlegét. (A legnagyobb adós már

akkor is az állam volt.) Katasztrofális méreteket

öltött a hazai kkv-szektor leépülése,

gyorsan nőtt a munkanélküliség, de az újra

előidézett gazdasági válság méreteit elfedte

a bejövő külföldi tőke, amely ellensúlyozta

a hazai, nemzeti tulajdonú szektor zsugorodását.

Ez egyben azt is jelentette, hogy a

külföldi tőke ölébe hullott a hazai piac jelentős

része, ami főként az élelmiszergazdaságra

nézve járt tragikus következményekkel.

Az Antall-kormány idején még csak az

elhibázott jogszabályokat hozták meg az elsietett

privatizációról, ám maga a privatizáció

döntő részben a Horn-kormány alatt zajlott

JÓ HA FIGYELÜNK! 81


le. 1995-ben a hazai energetikai szektor külföldi

kézre juttatásával kezdődött ez a hullám,

majd folytatódott a nagyrészt korszerű (az

előző egy-két évtizedben létesült) élelmiszeripari

kapacitások szabályos elkótyavetyélésével.

Ezáltal az élelmiszergazdaságban szétszakították

a vertikális integrációs láncolatot,

ahelyett, hogy inkább egyesítették volna,

kiszolgáltatottá téve a hazai agrártermelőket.

„Afrikai törzsfőnökök” adták el nemzeti kincseiket

üveggyöngyökért!

A privatizáció eme módja katasztrofális

következményekkel járt. Nem tudott kialakulni

nyugati mintára egy széles, részvénytulajdonosi

kis- és középosztály, ehelyett

egy latin-amerikai típusú túlkoncentrált

tulajdonszerkezet jött létre, ami önmagában

gátolja azóta is a modernizációt. Eme tulajdonszerkezet

törvényszerű következménye

a gazdaság, a politika és a bűnözés (lásd:

korrupció) összefonódása.

Ugyanakkor elmaradt a privatizációs

bevétel, amit Csiha Judit privatizációs

miniszter 1997-ben, egy parlamenti felszólalásában

hétmilliárd dollárra (nem elírás!)

becsült. Érdekes, e felszólalás után a fű se

rezdült az országban. Másutt azonnal bukott

volna a kormány!

A Bokros-Surányi csomag kimondott

célja volt az, hogy a jövedelmeket átcsoportosítsa

a fogyasztás oldaláról a vállalkozói

oldalra. Csakhogy ilyen átcsoportosítás

egy pangó gazdaságban csakis valamely

réteg kárára, és egy másik csoport hasznára

lehetséges. Nos, itt a humán tényező, vagyis

a dolgozó ember tragikus leértékelése ment

végbe. A reálbér színvonal 1996-ban az

1989. évinek a 75%-ára, a nyugdíj színvonal

a 69%-ára zsugorodott. Ez nagyobb mértékű

életszínvonal zuhanás volt, mint az 1929-

33-as nagy válság idején. A vállalkozó oldal

persze jól járt, 1996-ban nagyobb volt a

luxusautók forgalma Magyarországon, mint

Belgiumban, vagy Ausztriában. A szafari

utak iránt is megnőtt a kereslet, viszont nem

láttuk az új beruházásokat!

De a legmegdöbbentőbb az egészben az

volt, hogy a társadalomra rákényszerített

áldozatnak semmi értelme nem volt! Elég

csak a fenti makro mutatókat megnézni:

egyik sem javult, sőt, mindegyik jelentősen

romlott a megszorító csomag két éve alatt.

De még mindig él Bokros Lajosról és csomagjáról

az ország megmentőjének hamis

mítosza…

Súlyos hiba volt a monetáris leértékelési

politika: 1995. március 13-án, a csomag

meghirdetésének másnapján 9%-kal leértékelték

a forintot, majd ez folytatódott a

rengeteg kárt okozó csúszó leértékelés gyakorlatával.

Ennek három negatív hatása volt:

1. importálta az inflációt,

2. leértékelte a magyar munkaerő teljesítményét

külföld felé,

3. konzerválta az elavult exportszerkezetet.

A Bokros-Surányi csomag két fontos gazdasági

törvényt sértett meg, amelyeket még

Milton Friedman tárt föl, és Nobel-díjat is

kapott érte 1976-ban:

1. a pénzstabilitás elsődlegességének törvényét,

2. a pénzellátás egyenletességének szigorú

kritériumát.

A pénz külső és belső stabilitása a mai

nyugati közgazdaságtanban és gazdaságpolitikában

a közgazdasági egyszeregy alapvető

része, minden más célt megelőz!

A növekedés/recesszió, munkanélküliség/foglalkoztatás,

egyensúly, stb. kérdése

is csak a pénzstabilitás után következik a

fontossági sorrendben. Ez csak a magyar

közgazda gondolkodásban ismeretlen, de

tapasztalatom szerint közgazda oktatásunk

sem vesz róla tudomást. Bokros Lajos és

Surányi György logikájában a forint leértékelése

és gyors elinflálása volt az alapvető

eszköze a a külkereskedelmi mérleg javításának,

illetve reálbér és reálnyugdíj színvonal

tudatos csökkentésének. Ez utóbbi abból

a rögeszméből következett, miszerint az

egyensúlyi zavarok oka a „túlfogyasztás”, a

fedezet nélküli bérkiáramlás.

Alapvető és tragikus tévedés ez, de a mai

napig makacsul tartja magát a hazai közgazdasági

gondolkodásban. Másrészt a leértékelés

azért nem javította a külkereskedelmi

mérleget, mert a magyar gazdaság importfüggősége

technikai jellegű: az áremelkedést

nem lehet a volumen visszafogásával kompenzálni,

legföljebb az importár emelkedést

inflációs belső áremelkedéssé transzformálni.

A leértékelés ugyanakkor csupán az elavult

exportszerkezetet konzerválja. Ilyen okok

miatt nem sikerült Bokros Lajosnak javítania

a külkereskedelmi egyenleget. Sajnos Bokros

Lajos nem ismeri Milton Friedman ide

vonatkozó kutatási eredményeit, elméletét.

Nincs vele egyedül a hazai közgazda guruk

közül. Még mindig hallom, hogy egyesek a

forint további gyengítésével szeretnék javítani

a külkereskedelmi mérleget. Sőt, az

Európai Unió felé egy magyar közgazda javasolja,

hogy az euró elinflálásával kell megoldani

a jelenlegi pénzügyi válságot. Hogy ez a

kamatlábak növelését kényszerítené ki, és ez

milyen következményekkel járna az amúgy is

eladósodott államok költségvetésére? Nem

aggódom, az ilyen „bölcs” javaslatokra Nyugat-Európában

nem lesz vevő egyetlen gazdaságpolitikus,

vagy képzett közgazda sem.

A pénzellátás egyenletessége azért fontos,

mert Friedman kimutatta, hogy minden nagy

válságot éppen eme kritérium súlyos megsértése

idéz elő: erőteljes fluktuáció a monetáris

rendszerben, ami a reálgazdaságra átgyűrűzve

válságciklust generál. Friedman még

az 1929-33-as válságot sem klasszikus túltermelési

válságnak tartotta, hanem az 1920-as

évek monetáris expanziója, majd a tőzsdekrach

utáni monetáris fékberántás együttes

következményének. Az 1920-as években

az amerikaiak hitelből vettek részvényeket,

mert alacsony volt a kamatláb. Ez a pénzügyi

luftballon pukkad ki az 1929. októberi tőzsdekrach

napján, majd a kapkodó gazdaságpolitika,

a hirtelen kamatlábemelés és pénzszűkítés

teremt mesterségesen árutöbbletet

(túltermelést) a hirtelen összeszűkülő vásárlóerőhöz

képest.

Nos, a Bokros-Surányi csomag idején

az 1989-ben kint levő hitelállomány (pénzmennyiség)

70%-át szívták vissza, amibe

egy egészséges gazdaság is belerokkant

volna, hát még a magyar gazdaság! Ez a csomag

megsértette a tankönyvek legalapvetőbb

axiómáit, ezért tipikusan a voluntarista

gazdaságpolitika orvosi lovának tekinthető

az egész. Mögötte a közgazdasági elméleti

felkészületlenség érhető tetten!

A BOKROS-CSOMAG UTÁNI KON-

SZOLIDÁCIÓ

1996 februárjára már nyilvánvalóvá vált,

hogy a „csomag” katasztrofális hatással

van a gazdaságra, ezért Horn Gyula megvált

Bokros Lajostól, aki így még egy évig

sem volt miniszter. (Ha olyan sikeres volt,

ahogy ma is egyesek beállítják, miért kellett

11 hónap után távoznia?) De azt nem lehetett

bevallani, hogy ez a „csomag” okozta a

válságot magát (amit elkerülni akart), tehát

hogy a terápia volt hibás, ezért elkezdődött

a mítoszgyártás erről a rendkívül kártékony

csomagról.

Bokrost Medgyessy Péter követte a<