Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

AD LADISLAUM ZALCANUM
Plebe quid in vana stem postes ante superbos,
Splene cachinnanti, nec sine felle rogas.
Coeca magistratus lusco fortuna popello
Dividit, e multis quem ferat ante legit.
5 Expecto fatua si quem temeraria dextra
Prendat, et hac patiar me quoque sorte rapi.
Socratica lustris sudes licet octo palaestra,
Detque tibi quicquid docta Minerva potest.
Extimus aut fies regalis ianitor aulae,
10 Ultimus aut olida in plebe tribunus eris.
Non habet ulla locum pictis sapientia tectis,
Interiora asophis nunc asarota patent. 5
A vers Piso posztumusz verseskötetében, a Schedia (Vázlatok) című könyvecskében
maradt fenn. A könyvecskében található harminchárom vers közül
a tizenegyedik. Szerzője és a címzett, Szalkai László kapcsolatáról röviden
annyit érdemes elmondani, hogy már pályájuk elején, 1500 körül kapcsolatba
kerültek, és ez a kapcsolat Piso tízéves római tartózkodása alatt is
fennmaradt. Amikor aztán Piso 1515-ben végleg visszatért Magyarországra,
Szalkai egyre fontosabb pozíciókból, élete végén már az esztergomi érseki és
főkancellári székből támogathatta művelt és próbált hívének előrehaladását.
Szalkai nem szerzett humanista műveltséget, de mindig is nagyra és jól tartotta
azokat, akik ilyennel rendelkeztek. A költőként Bécs, majd Róma humanista
köreiben is elismerést szerző Piso élete végén is csak a prépostságig
vitte. Úgy tűnik, mind Szalkai, mind Piso azt értékelte vagy irigyelte a másikban,
amiből neki kevesebb jutott: Szalkai Pisóban a kifinomult műveltséget,
Piso Szalkaiban a hivatali pályán aratott sikereket. Ez az egymásra utaltság
magyarázhatja kapcsolatuk tartós voltát, de indokolhatja azokat a feszültségeket
is, amelyekről Piso kiválasztott versében is olvashatunk. 6
5
„(1) Minek állok a haszontalan népség közt a fennkölt kapu előtt? – (2) kérded kacagó
léppel, nagyon is epésen. (3) A vakszerencse osztja el a félszemű kisemberek
között a tisztségeket – (4) sokak közül választja ki azt, akit előbbre helyez. (5) Várom,
hogy valakit ostoba kezével könnyelműen (6) felkapjon, és tűrjem, hogy engem
is ekképpen ragadjanak ki. (7) Ha akár nyolc lustrumot izzadsz is végig a szókratészi
küzdőtéren, (8) ha meg is ad neked a tudós Minerva, amit csak tud, (9) vagy a királyi
udvar legutolsó kapuőrévé válsz, (10) vagy a bűzhödt népség között a legkisebb tisztviselővé
lész. (11) Nincs helye a kifestett házakban semmiféle bölcsességnek, (12) a
mozaikpadlós házbelsők most a nem-bölcsek előtt tárulnak fel.” Jacobus PISO,
Schedia…, i. m. (2. jegyzet), B/1/a. A vers párhuzamos helyeinek jegyzékét lásd a
Függelékben!
6
Szalkairól bővebben KUBINYI András, Szalkai László esztergomi érsek politikai szereplése
= uő, Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon,
Bp., METEM, 1999, 147–160; Szalkai és Piso kapcsolatáról JANKOVITS
László, Jacobus Piso és Szalkai László = uő, Hazugok, fecsegők, álmodozók: Tanulmányok
a régi magyar költészetről, Bp., Balassi, 2006, 92–102.
26