2009.01.12. - Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete

pvdsz.hu

2009.01.12. - Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete

Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

Munkáltató: Tisztelettel köszöntök mindenkit. És hát mivel december 30-án nem

állapodtunk meg a következő VÉT levezető elnökének személyében és a VDSZSZ

kezdeményezte a rendkívüli VÉT-et, akkor szeretném, hogyha a levezető elnökről való

gondoskodást is megtenné a VDSZSZ. PVDSZ… Akkor VDSZSZ jön, ha jó… nem?

„P” után ki jön?

Munkáltató: Egyetlen gond van, hogy nem akartuk agyoncizellálni a KSZ-t, nehogy

valaki megvádoljon. Nem írtuk bele, hogy a szervezet teljes neve szerinti abc

sorrendben, vagy a szervezet rövidített neve szerinti abc sorrendben. Ez volt a hiba, ezt

magamra vállalom, hogy precizírozni kellett volna. De nem mertem megtenni 30-án,

hogy ezt is még betesszük.

Munkáltató: Jó, hát akkor a Vasutasok Szakszervezete

Munkáltató: Balázs a teljes nevetek nem az, hogy Vasutas Dolgozók Szabad

Szakszervezete? Már nem? Bocsánat én nem vagyok ebben képben. Jól van hát akkor…

Munkáltató: Akkor a kérdés két dolog Vasutasok Szakszervezete, vagy VDSZSZ

Szolidaritás szakszervezet adja az elnököt. Akkor VSZ akar meg…

VSZ: Természetesen, két variáció van. Az egyik a KSZ szerint, hogy lemondunk erről a

jogunkról, mint ahogy ezt elmondtuk múlt alkalommal is. De nem ezt tesszük, hanem,

azt a javaslatot tesszük, hogyha mi kezdeményezünk rendkívüli VÉT-et, akkor

biztosítani fogjuk a levezető elnököt is hozzá.

Munkáltató: Bocsánat. Akkor egyszerű a dolog. Tehát most akkor a Vasutasok

Szakszervezete melyik eljárást óhajtja követni? Lemondott. Akkor sorban következő,

lemondott. Utána sorban következő? A MÁV Magyar Államvasutak Zrt-ként van. Hát

akkor a munkáltató is lemond. A munkáltató is lemondott az elnöklés jogáról.

MOSZ: Én meg, már a tárgyalás… a MOSZ már a tárgyalások során is lemondott erről

a lehetőségéről.

PVDSZ: Na megmentjük. Ha elfogadnak kérlek szépen elnöknek, akkor kérlek szépen,

ha a VDSZSZ elfogadja személyemet, akkor… hogy haladjunk. Persze természetesen,

hogyha nem 11 óráig tart.

Munkáltató: Megállapodásig.

Munkáltató: (Zsoldos Mariann) Bocsánat a javaslatom. PVDSZ vállalta a személyt

eddig sem vitattuk tehát tulajdonképpen a PVDSZ, mint szervezet adja az elnököt.

István munkára fel, mert már 14 perc eltelt.

1


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

Elnök: Tisztelettel köszöntök minden tárgyalófelet és boldog újévet szeretnék kívánni.

Legelőszöris az időpontra szeretnék javaslatot kérni. VDSZSZ mivel ő kezdeményezte,

őt szólítom meg először.

VDSZSZ: Nekünk mindegy, mi ráérünk nyilván szeretnénk megállapodni.

Elnök: Nem tudom lehet, hogy én rosszul tanultam az iskolában, de az, hogy ráérünk,

ilyen időpontot nem ismerek. Megkérném szépen egy időponti javaslatot, hogyha

tennél.

VDSZSZ: Mivel a mai nap az 24 óráig tart, akkor 24 óráig jó, aztán a holnapi napot

majd megbeszélhetjük.

Elnök: Rettenetesen sajnálom, hogy aki kezdeményezte a VÉT-et, ennyire passzívnak

mutatkozik. Akkor, teszek én egy javaslatot…

VDSZSZ: Nem értem mi a passzivitás benne. Azt mondom 24 óráig nekünk jó. Ennél

nagyobb aktivitást azt hiszem nem nagyon lehet elképzelni a mai napról az időpont

vonatkozásában.

Elnök: Akkor teszek én egy javaslatot – azt mondja –, hogy… munkáltató parancsolj.

Munkáltató: Mivel egy közös konzultációkezdeményezésünk van 17 órára, ha jól

emlékszem a forgalmi területnek a munkaközi szünete és a főrendelkezői váltás

problematikájában és ez emlékezetem szerint mind a VDSZSZ, mind a VSZ, de

szerintem még a PVDSZ egy részét is érdekli, azért a javaslatom az, hogy 17 óráig

tárgyaljunk és 17 órától pedig azzal kapcsolatos konzultációval folytatjuk.

Elnök: Köszönöm szépen a munkáltató javaslatát. Munkavállalói oldal, VDSZSZ,

parancsolj.

VDSZSZ: Mondjuk a 17 órára én nem emlékszem, hogy meg lett volna szabva, de

nekem mindegy. Hol volt a 17 óra megállapítás?

Munkáltató: Úgy kezdődött, hogy megállapodtunk abban, hogy szombaton tartunk

VÉT-et és szombaton a VÉT után, akkor meglesz a főrendelkezői, meg munkaközi

szünet konzultáció. És aztán, amikor megállapodtunk, hogy a szombat az hétfő lesz,

akkor én úgy értelmeztem, hogy egyben a konzultációval is. Bocsánatot kérek akkor

lehet, hogy az én kommunikációm nem volt elég nyílt, de amikor az időpontot

egyeztettük, nekem ez együtt működött.

VDSZSZ: Hát akkor a 17 óra nem hangzott el így, konkrétan? Az más mintha azt

mondod, hogy elhangzott.

Elnök: Munkáltatói oldalról egy javaslat hangzott el, kérném a feleket nyilatkozzanak.

PVDSZ.

2


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

PVDSZ: Én se emlékszem, hogy a 17 óra elhangzott volna bármilyen vonatkozásban.

Jobban örülnék a 16-nak. De az a véleményünk, hogy kezdjük meg a tárgyalást,

amennyiben van benne tényleg lehetőség, akkor akár a 24 óráig is itt ülünk.

Amennyiben nincs, akkor pedig gyorsan zárjuk le és akár 16 órakor kezdődjön meg a

konzultáció.

Elnök: Köszönöm szépen. VSZ-t illeti a szó.

VSZ: Magunk részéről, hogy mikor kezdjük el a főrendelkezőkkel kapcsolatban a

megállapodásról a tárgyalást, az nyilván attól függ, hogy itt milyen napirendi pontért

hívott össze most itt a munkáltató bennünket, a rendkívüli VÉT-re. Hát a munkáltatótól

kaptunk a mai napra egy meghívót. Akkor pontosítom magamat. És hát kíváncsian

várjuk majd, mindjárt a napirendi pontokat, hogy miről fogunk tárgyalni. Abban a

pillanatban, amikor kimerült az a tárgyalássorozat, akkor, szerintem a főrendelkezővel

kapcsolatos megállapodás hiányzik a mi repertoárunkból, a mi tárházunkból. Úgyhogy,

mi arra fókuszálnánk, hogy az a megállapodás ma megkötésre kerüljön. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm a VSZ-nek. Mivel itten másfajta javaslat úgy néz ki, hogy nem

alakul ki akkor 17 óráig, de amennyiben van megállapodás közeli helyzet, akkor

természetesen tovább. Innéttől kezdve meg napirendre kérnék szépen javaslatot. Szintén

a VDSZSZ-től kérdezem meg, mert a kezdeményezés az övé volt.

VDSZSZ: A napirendre az ajánlatunkat elküldtük, úgyhogy szükségtelen,

megismételni.

Elnök: Hát sajnos én tájékozatlan vagyok ebben a dologban, mert az én meghívómban

napirendi pontok konkrétan nem szerepeltek, úgyhogy kérnék szépen javaslatot tenni rá.

VDSZSZ: Nem javaslat csak pontosítom akkor, mert nem olvastad. A 2009 évi

bérmegállapodás.

Elnök: Köszönöm szépen. Akkor lehet, hogy én tényleg rosszul olvastam a dolgot.

Ezen kívül még valakinek napirendre javaslata? Nincs. Akkor köszönöm szépen. És

akkor innéttől kezdve, akkor ez az egy napirendi pont van és akkor kérném szépen,

bárki, aki ebben legelőször óhajt nyilatkozni, akkor az tegye meg. Én úgy gondolom,

mivel rendkívüli VÉT van, akkor ne tartsunk napirend előttit.

VDSZSZ: Ezt rosszul gondolod mert a rendkívüli VÉT nem zárja ki a napirend előtti

hozzászólások lehetőségét.

Elnök: Én nem azt mondtam, hogy kizárja, én azt mondtam, hogy én úgy gondolom,

hogy ne tartsunk. De hát ha van rá igény természetesen, akkor napirend előttivel

folytatjuk. Akinek napirend előtti van, valami hozzátevése, akkor az kérem tegye meg.

VDSZSZ-é a szó.

VDSZSZ: Igen. Egykét dologra szeretnénk választ várni a munkáltatótól. Bár ígérte,

hogy megadja, csak hát ez késik. Többek között a Prudent Investtel kapcsolatban majd

egy hónapja előterjesztett vágyaink mikor nyernek írásos válasz formáját? Mert ugye

3


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

arról volt szó, hogy írásban válaszol rá a munkáltató. Mégis mikorra számíthatunk erre?

Gondolom nem olyan bonyolult az ügy, hogy a sok hozzáértőből egy valaki ne tudta

volna papírra vetni a MÁV Zrt. válaszát. Azután a Rákoshegy állomáson él egy

szolgálattevő hölgy, akit folyamatos zaklatások érnek a szomszédjától a sztrájkban való

részvétel okán, aki szintén vasutas… nem vasutas. Mindegy. Akkor volt a nagyapja

(mint hallom). Akkor a MÁV Zrt, ha lenne olyan kedves biztosítsa azt, hogy a

munkavállaló legalább kipihent állapotban tudjon szolgálatba lépni, tehát ne zaklassák

őt a pihenőideje alatt a lakásán, lakása előtt lakásába érkeztekor, onnan való távozáskor.

A pihenés feltételei nem adottak. Ne macerálják a hölgyet, ha kérhetjük. Valami úton,

módon… a fegyveres biztonsági őrséget lehet, hogy oda kéne kivezényelni és nem

Rákosra. Szeretném tudni, hogy a rákosi harcokkal kapcsolatban hogy áll a harci

jelentés. Mert szembesítés már volt, még december hónapban. Mikorra fog a MÁV

részéről lezárulni ez az ügy? Hát ugye, hogy fegyveresek kíséretében kellett távozni,

majd visszatérni – azok már nem voltak fegyveresek – a két szolgálattevő kollegának.

VDSZSZ: …Feri látta azt, hogy…

VDSZSZ: Igen, igen, igen. Hát az nem rám tartozik, mert arról nem tudunk semmit,

úgyhogy nincs vele gond. Kelenföldön hogy sikerült lebontani a műemléképületet?

Kiderült-e már, hogy nem tűnt fel a csomóponti főnöknek, hogy bontják a műemléket?

Annál is inkább, mert talán nyáron – vagy még az elmúlt nyáron? – egyszer tárgyaltunk

még a Csontos Endrével ott az irodájában, a Déli ügyében és Kelenföld ügyében is és

hát akkor egyértelműen elhangzott a MÁV részéről, hogy az az épület, az műemlék.

Tehát ez a MÁV részéről tudott volt. Ennek ellenére lebontották. Senki nem látta.

Úgyhogy éjszaka lebontották, mint Aladdin ráfázott, mikor elvitte a lámpa szelleme a

palotáját nővel együtt. Itt a nő meg, gondolom megmaradt, csak a palota tűnt el. Aztán

hát építik a 120-as vonalat, át a szlovákok, mint hírlik. Mikor arra jártunk. Hát ott úgy

halljuk, persze csak halljuk, hogy kemény zsebből fizetések zajlanak. Havonta

megjelenik az állomásfőnökségen egy táskás ember és ott egy bizonyos összeget

szétoszt, amit ott szétosztanak tovább. Mindenfajta bizonylatok nélkül. Figyelőőröknek,

tolatásvezetőknek és más egyebeknek, akik ott a cég érdekében eljárnak. Ezt mesélték

el. Nincs evvel gond, csak ugye nehogy a MÁV is abba, a botlásba keveredjen, mint az

M6-os autópálya-építésnél. Mondjuk bélyeget nem ragasztanak a kiskönyvekbe ott sem.

De nyilván, ez rendjén van mert kellemes derű, a túloldalon. De hát úgy tudom, hogy

válság van. És az egész társaság tűri. Az állomásvezetés ezt vidáman tűri. Mondtam,

Mezőtúr és Gyoma állomásokat. Hát hozzátettem. Aztán épp ma hallottam a VSZ-től.

Nem akarom elvenni tőlük, de hátha, nem ismétlik meg… a START-nál 12 kilométeres

hosszban szedik fel a most lefektetett betonaljakat. Ugyanott. Hát ebből rá lehet jönni.

A fantáziád egy kicsit erős, akkor – erős? Hát igen – akkor rá tudsz jönni. Ugyanott. A

jó minőségű munka eredményeképpen. Minden másodikat cserélik. Vagy utána meg,

ami elmaradt azt cserélik. Tehát gyakorlatilag minden betonaljat kicserélnek. Van rá

pénz, csak a bérfejlesztésre nincs. Drávucz üggyel mi a helyzet? Tehát akkor, amikor

eljárást tudnak indítani a MÁV vállalatcsoporthoz tartozó munkavállalókkal, vagy

munkavállalóval szemben, hogy vasutashoz nem méltó magatartást tanúsít, akkor az,

aki leszarházizza a kollegáit, avval szemben miért nem indul ilyen eljárás? Mi a

magyarázata, hogy miért nem indul eljárás. Vagy akkor azt kell, hogy gondoljuk, hogy

ez teljességgel elfogadott megszólítás, olyan mint az elvtárs. Annak egy fejlettebb

változata. Egy bizalmasabb, bensőségesebb változata. Nyilván ez az ember kiválóan

4


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

alkalmas arra, hogy mondjuk, a bérekben differenciáljon, aki a munkatársait

szarházinak tekinti. Őtőle az objektivitás abszolút, elvárható. Azt majd a végére

hagyom, hát sajnáljuk szegény Orosz Pétert, bár sok vitánk volt vele, de értelemszerűen,

a betegsége az sok konfliktust fel kell, hogy oldjon és feledtetni, kényszerít. Amit azért

nem mondok örömmel, mert inkább vitatkozzak vele, minthogy feledtessem vele a

konfliktusokat. Egyébiránt azon azért el kéne gondolkodni, hogy mikor tudja azt a

munkáltató, hogy az a srác nem volt túl egészséges, hiszen tavaly is a mentő vitte el, mi

a jóistennek kellett kitenni ezeknek a konfliktusoknak és miért nem pihentettétek őt egy

irodában? Talán nem kapott volna agyvérzést. 30-án már elég rosszul nézett ki…

Munkáltató: Balázs szerintem, ezt mindannyian tudjuk, hogy nagyon jó, hogyha

abbahagyod. Jó?

VDSZSZ: Nem jó, hogyha abbahagyom. Nem… nem, nem, nem.

Munkáltató: Hagyd abba ezt a témát… mi nem firtattuk, hogy ki a VÉT elnök. Ha

valaki…

VDSZSZ: …de, ne, ne, ne. Ez avval jár. De hát azért könyörgöm, nem kellett volna

ilyen helyzetnek kitenni. Jó? Ennyit erről. Hm? És nem hagyom abba azért, mert rám

szólsz.

Elnök: Munkáltató reagál rá, vagy… először is, azért a jegyzőkönyv számára szeretném

mielőtt gondolkodunk rajta, a munkáltató átadja a Gy.712.1197—2/2008-as

környezetvédelmi készenlét tárgyában a választ a munkavállalói oldalnak. Köszönöm

szépen. És akkor óhajt reagálni a MÁV a felvetettekre? VSZ parancsolj.

VSZ: Tisztelettel köszöntök mindenkit a mai érdekegyeztetésen. A magam és a

kollegáim nevében a Vasutasok Szakszervezetének tisztségviselői nevében nagy

sajnálatunkat fejezzük ki és innen is az Orosz Péter kollegánknak gyógyulást kívánunk.

Reméljük, hogy fogunk még találkozni itt vele, ilyen körben is. Úgyhogy mi szurkolunk

azért, hogy Péter minél hamarabb fölgyógyuljon és itt legyen közöttünk. A másik ilyen

témakör, amiről szeretnék beszélni, hogy 20-ára, úgy tűnik, a Pályavasút Üzletág

érdekegyeztető fórumokat hív össze, csoportos létszámleépítés címen a

poggyásztevékenység START-hoz való beintegrálása, vagy áthelyezése ügyében.

Szeretnénk a munkáltatótól erre választ kapni, hogy ezen konzultációra miért van

szükség. Amennyiben ez a tevékenység átkerül, akkor a mi legjobb tudásunk szerint

létszámmal együtt kerül át a tevékenység a START Zrt-hez. Erre kérnénk a

munkáltatótól egy határozott igen választ. Amennyiben ez így történik, hogy

létszámmal együtt, akkor pedig ezt a csoportos létszámleépítést tekintjük fölösleges

eljárásnak.

Elnök: Köszönöm. Munkavállalói oldalon még? VDSZSZ.

VDSZSZ: Kaptunk múltkor egy levelet a MÁV Zrt-től is, az első negyedévi

létszámtervvel kapcsolatban. Oda volt írva, hogy majd a részleteket e-mailen

megkapjuk elektronikus formában. Nem tudom, átküldtétek-e már. Nem emlékszem rá,

nem néztem, azért kérdezem. Szerinted átküldtétek, vagy… mikor?

5


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

Munkáltató: Megnézzük pontosan, hogy mikor. Most így fejből ezt nem lehet. Tehát

megnézzük, hogy akkor mit küldtünk, mikor és hogyan. Jó? Akkor én megpróbálok

gyorsan egy választ adni, mert egy pár percre majd el kell mennem tehát egy 10—15

perc időtartamra. De addig a kollegák itt vannak és tudnak, tárgyalni. Prudent Invest,

most egyeztettem az ingatlanosokkal, írásban küldik jövő hét folyamán, legkésőbb ott

lesz a válasz arra vonatkozóan, ami a kérdés volt. Rákoshegy állomáson felvetett

problémakör. Rákoshegy állomáson lévő lakásproblémával és az ottani forgalmi

szolgálattevő problémájával körülbelül egy éve, folyamatosan különböző ügyekből

kifolyólag, van módunk foglalatoskodni. Tehát semmi köze nincsen a sztrájkhoz, a

probléma az van, több körben néztük már meg, hogy miből ered. Nem akarom itt ilyen

formában. Megvan az egésznek a dokumentációja. A rákosi állomáson Rákos állomáson

történt esetnek a biztonsági terület részéről a kivizsgálása folyamatban van, amikor

lezárják, akkor tájékoztatást fogunk róla nyújtani. Nem tudom, hogy hogyan sikerült

lebontani a műemléket és hogy az hogyan volt mert nem volt… majd megkérdezzük,

akkor ennek megfelelően az illetékes területet. A 120-as vonalon való foglalkoztatással

kapcsolatosan, akkor Mezőtúr és Gyoma szakasz utána érdeklődünk, hogy mi történik

ott. 17 kilométer hosszan szedik fel a betonaljakat és cserélik ki. A gyártás

minőségellenőrzéssel kapcsolatosan merült fel, nem a MÁV Zrt-nek a költsége, hanem

a gyártónak a költsége egyébként ez és neki jelent pluszmunkát, úgyhogy éppen arról

volt szó, hogy amikor átvették a beruházást, akkor derült fény bizonyos dolgokra,

úgyhogy az adott cég fizeti. Drávucz csomóponti vezető úr biztosan nagyon jól van és

átgondolja, hogy az ablak alatt, vagy ablak előtt mit beszél, vagy a peronon, úgy

egyébként. Ezzel kapcsolatosan jegyzőkönyvezték ők is, hogy mit mondtak, úgyhogy az

megvan. Szerintem azt a különböző tárgyalásoknál már átadtuk, de akkor oda tudjuk

adni a felvett jegyzőkönyvet. Január 20-i konzultáció a poggyászmegőrzéssel

kapcsolatosan. Igen, teljes mértékben úgy van, tehát 17 főt vesz át a START, az eddigi

negyven egynéhány főből. A kiküldött anyagban részletesen benne volt, hogy mely

állomásokon, hány főt vesznek át, a többi területen nem kívánják folytatni ezt a

tevékenységet. És mivel a tevékenység kvázi, megszűnik ezért van szükség a csoportos

létszámleépítésre és konzultációra. December hónap közepén 10-e táján kaptátok meg

az anyagot, pontosan benne volt, létszám szerint, hogy hol, mennyi és milyen

intézkedésekkel vár. Úgyhogy ezekre tudok választ adni. Köszönöm szépen.

Elnök: Köszönöm a munkáltatónak. VDSZSZ.

VDSZSZ: Igen. Hát azt én tudom, hogy a… bocsánat, „én” nélkül. Tehát azt tudjuk,

hogy a Drávucz milyen nyilatkozatot tett az üggyel kapcsolatban. Nem ez volt a kérdés.

Mert az volt a kérdés, hogyha mással szemben vasutashoz nem méltó magatartás címén

eljárás tud indulni, akkor vele szemben ezt miért nem tartották fontosnak megejteni.

Pusztán ennyi és nem több. Ja meg, hát a bérfejlesztés, hogy aki így vélekedik a

munkatársairól, attól hogyan várható el, hogy objektív módon tudja azt a csekély

egyelőre, csekély összeget szétosztani. Ja világos. Hát a Kelenföld dolgában pedig,

megint csak csodálkozni szükséges, hiszen másfél éve ismert előttünk is, hogy az

műemléképület. Most ha előttünk ismert, akkor az állomás vezetése számára is ismert

kellett, hogy legyen, ennek ellenére, hát tűrte, hogy lebontsák. Hát mindent meg lehet

magyarázni. Az, hogy 17 kilométeren keresztül fölszednek egy vasúti pályát hát,

gondolom, hogy előtte azért, mielőtt beépítették volna a vágányhálózatot, akkor csak

6


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

voltak minőségi ellenőrzések. Elvileg kellettek, hogy legyenek. Legalábbis úgy vélem,

hogy az lett volna logikus, nem, amikor már lerakják. Az nem… hát, az nyilvánvaló,

hogy nem a MÁV-nak a terheit növeli, közvetlen, de azon túl, hogy kicserélik,

bátorkodom megkérdezni, hogy egyéb kártérítéssel a MÁV támadja-e a kivitelezőt.

Hiszen nyilván elhúzódik a pálya átadása. És a folyamat közbeni ellenőrzés hiánya

mindenképpen okkal kifogásolható. Hiszen egyszerűbb még azt megelőzően

megvizsgálni a keresztaljak minőségét, mielőtt beépítik a pályába. Nem? Ezt úgy,

sikerült elfelejteni. De csak azért, mert olyan kurvára értenek hozzá itt a vasútnál,

mindenhez. A csomagmegőrzős kollegák vonatkozásában pedig megint csak sántít az

ügy, hiszen ez nem előre nem látható intézkedés volt, ez egy hosszú távú intézkedés

során került végrehajtásra, vagy kerül végrehajtásra, innentől a négyéves

megállapodásban foglaltak, illetve a foglalkoztatáspolitikában foglaltak az irányadók

miszerint is ezeknek, az embereknek nem lehet fölmondani, hanem más munkakört kell

számukra fölajánlani. Olyan munkakört, ami kielégíti az egyezségben foglaltakat és

nem pedig a csoportos létszámleépítésről tárgyalni. Na. De hát, hogyha ebben vita van,

akkor itt van, fölolvashatjuk. Akkor fölolvasást tarthatunk belőle, hogy mi vonatkozik

erre az esetre. Tehát szó nem lehet itt csoportos létszámleépítésről. Szó se lehet róla. Itt

azon kollegák részére, akik a MÁV-START-nál nem kerülnek elhelyezésre… sőt hát,

számomra az is kérdéses, hogy a MÁV-START-nál egyáltalán kötelesek-e elfoglalni a

felkínált munkahelyet, hiszen az egy más cég. A MÁV Zrt. azt vállalta, hogy az ilyen

munkahelyek megszűnésekor, amelyek hosszútávon, számítottan szűnnek meg, ott a

felszabaduló munkaerő részére felkínálnak megfelelő munkakört. Ami akkor minősül

megfelelőnek, hogyha azt a hármas paramétert kielégíti. Tehát az utazási idő két órán

belül marad, a személyi alapbér a 90%-ot legalább eléri és a képzettségnek,

végzettségnek iskolai végzettségnek megfelelő. Ebben egyeztünk meg. Ehhez képest

csoportos létszámleépítésről van szó. Megint ugyanaz a helyzet, ami Füzesabonynál,

alkalmasint, azt a vitát kirobbantotta. Hát olyanok vagyunk, mint a burbonok, majdnem.

Felejteni nem felejtünk. Hát azt már nem mondom, hogy semmit nem tanulunk, de

felejteni nem felejtünk. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltatóé a szó.

Munkáltató: Hát nem tudom, olyanok vagyunk-e, mint a burbonok, felejtünk, vagy

tanulunk. A vágányfelszedésre szeretnék csak annyiban reagálni, hogy tudomásom

szerint az a beruházás a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő szervezésében működik.

Tehát, nekik kell alapvetően a menet közbeni ellenőrzéseket, felülvizsgálatokat,

minőségi kifogás tárgyát ki kell javítani. Utána fogunk nézni és tájékoztatni fogjuk az

érdekképviseleti szerveket, hogy ez a minőségi kifogás és a javítás milyen

következményekkel esetleg milyen kártérítési igények megfogalmazásával párosul.

Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. Akkor én úgy gondolom, hogy a napirend előttit lezárnánk

és akkor a napirendhez kérnék szépen hozzászólót. Tessék VDSZSZ.

VDSZSZ: Elfelejtettem a kolleganőnket, a Tamucz Edit ügyét. Ugye a Mariann hívta

föl a figyelmet arra, amit tudtunk csak most elmulasztottam megemlíteni talán. Hát

persze az elmúlt alkalommal is már szó volt róla, talán februárban, mikor hívogatták őt.

Na honnan, vajon? Honnan hívogatták őt telefonon? Ugye biztos emlékszel rá. Hát

7


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

honnan máshonnan, mint Szolnokról. Kiderült a hely is, hogy honnan, ugye mert félévig

őrzik a TBF-nél a híváslistát. Egy olyan őrhelyről, ahol nem volt szolgálat. Ahol a kulcs

csak, hogyhogy nem az állomásfőnök előszobájában volt föllelhető. És onnan egy

ismeretlen kéz elvitte azt, a kulcsot bement a szolgálatot szüneteltető őrházba és onnan

telefonálgatott. Na vajon, ki lehetett? Olyan nehéz eltalálni. Bár nem tudom, csak olyan

nehéz eltalálni. De viszonylag könnyen lehetne hatosom a lottón, ha csak ezen múlna,

hogy hány szelvényt vegyek, hogy eltaláljam, hogy vajon ki hívhatta fel a hölgyet arról,

a telefonszámról. És mi az, hogy nincs összefüggésben a sztrájkkal? Akkor is a sztrájk

okán piszkálták, és most is. Ennyit erről. Úgyhogy igenis, összefüggésben van. Na.

Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen a kiegészítést. És akkor most már véglegesen lezárjuk a

napirend előttit és akkor a napirendhez kérnék szépen. Munkáltatói oldal óhajt, vagy a

VDSZSZ mivel ő kezdeményezte? Munkáltató, parancsolj.

Munkáltató: Feltételezem, hogy aki kezdeményezte a rendkívüli VÉT-et, annak

kellene mondani, hogy mi erre az oka.

Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ parancsolj.

VDSZSZ: Hát az ok az ismert, hiszen se a mérték, se az elosztás módja elégtelen a

számunkra. Azt kívánjuk, hogy 2009 évben a MÁV Zrt-nél olyan bérmegállapodás

szülessen, amely megoldást alkalmaz a 2007-ben indított kollektív munkaügyi vita

lezárására, ugye, ami a MÁV Zrt-nél abban jelent meg, hogy a MÁV Cargo

privatizációjából 250 ezer forintot követelünk a MÁV Zrt. dolgozóinak is

természetesen. Azon túl pedig, ugye 2009 év vonatkozásában pedig 7%-os

keresetnövekményt szeretnénk elérni. A munkáltató által elénk terjesztett bérintézkedés

nem ezeket a számokat tartalmazza. Azon túlmenően pedig a differenciálással is

aggályaink vannak, hiszen azt gondoljuk, hogy addig, ameddig ilyen alacsony a javasolt

keresetfejlesztés, addig nem megengedhető, hogy a 6—14-es fizetésű MMK osztályba

tartozók között bármifajta olyan differenciálásra sor kerülhessen, ami jelentősen

szubjektív elemekre épül. Még akkor is, hogyha az elvekben úgymond meg kell

állapodni. Az elvekben nem kell megállapodni, mert az elveket rögzíti a Munka

Törvénykönyvének a 142.§-a, hogy milyen formában kell a személyi alapbéreket

megállapítani. Tehát ezen túlmenően, nem tudom elképzelni, hogy milyen elveket

lehetne még rögzíteni. Nagyjából ez a történet és hát ez a vitának a kiindulási alapja is.

Köszönöm.

Elnök: Megköszöntem szépen. Munkavállalói oldal óhajt első körben hozzászólni?

Nem. Munkáltató

Munkáltató: Hát tavaly december 30-án lett volna mód elmondani azokat az érveket és

azokat a felvetéseket, amiket most Bárány úr elmondott a VDSZSZ oldaláról, hiszen ha

jól emlékszem a levezető Elnök Úr, személyében a maival azonos föltette a kérdést,

hogy van-e még valakinek hozzáfűznivalója az érdekképviseleti oldalon a

bérmegállapodáshoz. Akkor nem volt semmiféle vélemény, vagy legalábbis nem került

megfogalmazásra. És ezt követően került sokszorosításra és aláírásra, átadásra mindkét

fél részéről a 2009 évi bérfejlesztési megállapodás, amelyet aztán a VDSZSZ nem

8


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

óhajtott aláírni. Én úgy gondolom, hogy a 250 ezer forintos kérdéskör szempontjából a

munkáltató álláspontja változatlan, mint ahogy az elmúlt évi kollektív munkaügyi viták

során is ezt az álláspontot megfogalmazta és megfogalmazta a 2009 évi bérfejlesztés

lehetőségeit is 4,1%-ban, amelyet végső soron a VDSZSZ kivételével a többi

érdekképviseleti szerv megfelelőnek talált és a megállapodást aláírta. A differenciálás

tekintetében pedig úgy gondolom, hogy az, hogy helyi szinten a munkáltatói

jogkörgyakorló a felhasználható differenciálási keret felhasználás elveiben, helyben az

érdekképviseleti szervekkel meg kell, hogy állapodjon, én úgy gondolom, hogy garancia

arra, hogy kölcsönös, elfogadott alapelvek alapján és nem teljes szubjektum alapján

kerül felhasználásra az az összeg, ami a differenciálási keretként a területen,

felhasználható. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ.

VDSZSZ: Hát a december 30-ai eseményekre nem különösebben kívánok reflektálni,

azt gondolom a szószerinti jegyzőkönyv tartalmazza, hogy mi, hogy történt. A VDSZSZ

álláspontja azt megelőzően is ismert volt és gyakorlatilag csak megismétlem a korábbi

álláspontunkat. Egyébiránt annyi akkor is elhangzott, az mindenképpen elhangzott,

hogy azt mondtuk, hogy még a tavalyi bérmegállapodást egy ideig nem támadtuk,

mindaddig, amíg az infláció nem haladta meg azt az értéket, amivel számoltunk és azt

követően, ugye kértük az 1,1%-os módosítását a 2008 évi személyi alapbéreknek. Azt

mondtuk, hogy ezt meg támadni is fogjuk. Hiszen ez nem elégíti ki a követeléseinket.

Nem tudom, hogy ennél többet mi a jóistent kellett volna még elmondani egyébként,

30-án ehhez képest. Azt reméltük, hogy a munkáltató átgondolja az ünnepek alatt meg,

az elmúlt időben a bérmegállapodásnak az anomáliáit és a mai napon gyakorlatilag

magától fogja az általunk javasoltakat ajánlani. Nagyon meglep, hogy ezt nem tette,

hanem, ugyanazt a butaságot mondja, amit korábban mondogat. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltató óhajt reagálni rá?

Munkáltató: Én úgy gondolom az infláció figyelembevételének akkor lenne reális

esélye, hogyha mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal közösen megállapodna

abban, hogy a négyéves megállapodásban foglalttól eltérően, más elvek szerint kívánja

majdan a későbbiek során a bérfejlesztést megvalósítani. De, amíg a négyéves

megállapodás bizonyos paramétereket rögzít és bizonyos alapelveket rögzít, mi nem

kívánjuk ettől eltérően megvalósítani a bérfejlesztést. Én úgy gondolom, hogy mi

ennek, a megállapodásnak eleget tettünk. Anyagi lehetőségeink erre lehetőséget adtak,

ennél többet nem kívánunk. Nem kétségbe vonva adott esetben, hogy lehet, hogy

másfajta logikával és másfajta számítással ennél magasabb bérfejlesztési kívánságok

jelenhetnek meg, adott esetben a munkavállalói oldalon. Erre azonban jelen pillanatban

nincs módunk érdemben, igent mondani.

Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ

VDSZSZ: Hát a négyéves megállapodásban foglaltak a mi követeléseinkkel nincsenek

aszinkronban. Azt javaslom, hogy a munkáltató alaposabban tanulmányozza az abban

foglaltakat és akkor legalább, nem hivatkozza meg a négyéves megállapodást mint

ellenérvet. A privatizációs bevételből származó követelés pedig bérkövetelésnek kell,

9


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

hogy tekintődjék, minden formában hiszen erre rámutatott a másodfokon eljáró bíróság

is, hogy bérkövetelés. Tehát ezt is így kell tudomásul venni. Hát a differenciálás

kérdése, az pedig megint csak ismert volt a munkáltató előtt, hogy ez ügyben mi a

VDSZSZ álláspontja. De ezt már mondtam az előbb. Csak éppen nem vetted

figyelembe. Azért nem is akarok kitérni egyelőre azokra, az anomáliákra, ami ennek

okán megjelenik ebben a megállapodásban, mert azt vélem, hogy ennél az összegnél

lényegesen magasabb összegben tud a bérmegállapodás realizálódni. Arra pedig

fölhívom a munkáltató figyelmét, hogy elég veszélyes vizeket kavargat akkor, amikor

úgy gondolja, hogy bőségesen elég az, hogyha a szakszervezetek egy részével,

úgymond, megállapodik és ma kihagyja belőle a VDSZSZ-t, holnap meg mit tudom én,

mást, vagy jövőre mást. Mert akkor a négyéves megállapodást, ha jól tudom,

mindannyian aláírtuk. És elég érdekes dolog az, hogy az aláírók egyik fele elegánsan

ebből ki van hagyva. És farizeus módon meg van hivatkozva, hogy a többi aláírta. És

innentől mossák kezeit a munkáltató, mint a nagy Pilátus a vályúban. Nem tudom, hogy

gondoltátok. Úgy vélitek, hogy szükségtelen mondjuk a VDSZSZ-szel ebben a

kérdésben megállapodásra jutni? Lehet ilyet mondani, csak akkor mondjátok ki. Hát az

a legegyszerűbb. Nem? Ugyan kutyák, ti itt ne ugassatok. Minek vagytok? Megvagyunk

nélkületek is. Hát erről van szó. Hát mondjátok ki. Csaholjatok másutt. Dehogynem…

akkor hallgasd vissza, hogy mit mondtunk. Hát milyen magatartás az olyan, hogy

kihirdetitek azt a sajtó, meg mit tudom én, mielőtt, hogy megvan a bérmegállapodás.

Hát hogy lenne meg? Nincs bérmegállapodás a MÁV Zrt-nél. Az a helyzet, hogy

tulajdonképpen gyakorlatilag, ha úgy tetszik az alkotmányos rendnek mentek neki, ezzel

a magatartással. De hát ez nem meglepő, újabban ebben az országban. Hát, a… 750

kopogtató cédulátokból 680-at vizsgál a rendőrség, merthogy hamis, hát ez a

legkevesebb, amit ti is ehhez hozzájárulhattok. Nem? Hát milyen bérmegállapodás az,

amit mondjuk a VDSZSZ nem ír alá? Persze ugyanúgy vonatkozna arra, hogyha

mondjuk a VSZ nem írta volna alá. Akkor is ezt mondanám. Akkor milyen

megállapodásról lehet itt beszélni? Akkor lehet beszélni egy, egyoldalú diktátumról,

amit a munkáltató lenyom egy pár szervezet torkán. Hogy miért, azt nem tudom. De ez

nem megállapodás. Attól messze van. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm a VDSZSZ-nek. Munkáltató óhajt-e rá, reagálni?

Munkáltató: Én úgy gondolom, ha már itt a magatartás kérdését feszegetjük, akkor az

sem egy megoldás, hogy egy szervezet, aki aláírója lenne egy megállapodásnak nem

szól, hogy számára ez elfogadhatatlan és aláírhatatlan, abban a pillanatban, amikor arról

szól a történet, hogy ezt a bérmegállapodást aláírjuk-e, vagy sem. Természetesen előtte

elhangzottak bizonyos követelések, ezt követően is elhangzottak bizonyos követelések,

de abban a pillanatban nem hangzottak el. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy dolog.

A másik továbbra is tartom magam ahhoz a munkáltatói állásponthoz, hogy a 4,1%-os

bérfejlesztés, mint lehetőségünk, adott volt. Annyi volt adott, nem több és a 250 ezer

forintos egyszeri juttatást sem tudjuk, és nem is kívánjuk teljesíteni. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm a munkáltatónak. VDSZSZ.

VDSZSZ: Hát úgy látom, nincs más választásunk, minthogy bő hamut szórva a

fejünkre, kolostorba vonuljunk, vagy esetleg még rosszabb helyre. Hiszen ezek szerint,

amennyiben szólunk, akkor nem ez a bérmegállapodás íródik alá. De hát ugye, jobb

10


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

későn, mint soha, mondhatnám, illetve mondom is, hát most szólunk. Egyébként,

szóltunk akkor is. Lehet, hogy az zavart meg bennünket a bérmegállapodás-tervezet,

ami, ugye ott volt kiosztva, bérmegállapodásként jelent meg. Még a tervezet szót is

elfelejtettétek ráírni. Ez olyan volt, mikor a szegény Kállai elővette a papírt és azt

mondja, hogy ja… bocs, ez az ítélet, nem a vallomás. Azt gondolom, amiért nem

szóltunk, annak meg volt az oka. Vagy csak oly mértékben szóltunk, amilyenben. El

kell rajta gondolkodni, hogy miért nem szóltunk ezért akkor. De még egyszer mondom,

az ügyön mit sem változtat, hiszen a követeléseink, amit korábban a 2009 évi

bérmegállapodással kapcsolatban támasztottunk, nem köszöntek vissza december 30-án

sem. És ha addig nem vettétek figyelembe őket, akkor miért pont akkor kellett volna,

figyelembe venni. Nem is tettétek meg. De hát örülünk annak, hogy az volt a baj, akkor

nem szóltunk kellően. Bár mondtuk, hogy támadni fogjuk. Hát most akkor most

szóltunk. Nosza hát akkor javítsunk rajta. Semmi akadálya ennek. Elmondtuk, hogy mik

az aggályaink, mik a vágyaink, hát kijavítjuk őket. Gondolom senkinek nincs ellenére,

hogyha a 4,1% egy ennél magasabb számot fog tartalmazni. Azzal sincs, szerintem,

senkinek különösebb baja, hogyha a 6—14 MMK osztályba tartozók között a

differenciálás, az nem a szolgálati helyeken dől el, hanem abban mondjuk, itt

állapodunk meg, a munkaviszonyban eltöltött évek során. Gondolom, avval sem támaszt

senki különösebb igényt, hogyha azt mondjuk, hogy a kiemelt munkakörökben

foglalkoztatottak körében mondjuk, a VDSZSZ és a VSZ megállapodik, mint ahogy

erről szót is váltottunk és nemcsak a munkáltató egyoldalúan szabja ezt meg, mert nem

emlékszem arra, hogy ebben az ügyben lett volna bármilyen tárgyalás is. És gondolom,

az sincs senki ellenére, kivétel a jelenlévők, tehát te és az Endre, hogy a 250 ezer forint

okán a Mariann, ugye távozott jelenleg. Nincs itt, pedig… a bérmegállapodásban

egyezségre jussunk. Hiszen csak ti, ketten a jelenlévők közül mondtátok azt, hogy erre ti

nem tartotok igényt. Tehát semmi olyan elem nincs, ami közfelháborodást váltana ki a

jelenlévők közül, hogyha tárgyalásra kerülne a mai napon és uram bocsá’…

megállapodás részét képezné a jövőben, amit mi is alá tudnánk írni. Milyen jó lenne.

Nem?

Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltatóé a szó.

Munkáltató: Hát úgy emlékszem, vagy úgy gondolom, megfogalmaztad te is a

helyzetet. Tehát voltak bizonyos elvárások a VDSZSZ felől a munkáltató irányába,

amelyeket nem tudtunk figyelembe venni, tavaly, nem tudtunk figyelembe venni

december 30-án és, melyeket nem tudunk figyelembe venni most sem. Tehát úgy

gondolom, hogy ezt a fajta, logikát nagyon jól végigvezetted, úgyhogy ez a jelenlegi

helyzet. A másik része viszont a felvetéseidnek, azok technikai jellegűek. Tehát az arról

szól, hogy azt a bérfejlesztést, amelyet a többi érdekképviseletekkel aláírással

szentesítve elkészítettünk, hogyan oldjuk meg, hát erre lett volna lehetőség, véleményt

kifejteni, megbeszélni. Az azonban sajnálatos, hogy ezeken a megbeszéléseken,

mondjuk, speciel, nem vettetek részt, mert elhagytátok a helyiséget, adott esetben a

tárgyalások során. Az egy teljesen más dolog. De ez gyakorlatilag a munkáltatói

jogkörgyakorlók szintjén a differenciálásról szóló megállapodások tárgyalásán

ugyanúgy érvényesíthető elv, minthogyha itt tettük volna. Arról nem beszélve, hogy

innen jó differenciálási elveket, amelyek a helyi problémákat is megoldják sokkal

kevésbé lehet megfogalmazni, mint helyi szinteken, csomóponti főnökségi, vagy

alosztályi szinteken. Köszönöm. És akkor, Endre.

11


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

Munkáltató: Bocsánat. Két dologgal szeretném még én is folytatni. Az egyik a Bárány

úr abban téved, hogy nem lenne megállapodás és a megállapodás, az attól

megállapodás, hogy az azt megkötő felekre jogok és kötelezettségek hárulnak. Tehát,

akik ezt megtették, azok között van megállapodás. Az, hogy ennek milyen a teljessége

és mennyire kollektíverejű ez egy másik kérdés. Tehát, ezt azért így kérném kezelni.

Azon kívül, ha már elnök személyével kapcsolatosan a Bárány úr beszélt vártam a

napirend előttiben, hogy a kolleganőt esetleg bemutatja, hogy milyen minőségében van.

Annak idején én több ízben megkaptam, hogy ki szól először, ki nem szól először tehát

az illem tekintetében akkor én is örömmel vettem volna, hogyha a Bárány úr a mellette

helyet foglaló kolleganőt bemutatja, hogy milyen minőségében van jelen. Köszönöm

szépen.

Elnök: Köszönöm szépen. VSZ

VSZ: A bérfejlesztéssel kapcsolatban, nem szokott azoknak a szakszervezeteknek olyan

nagy lelki traumát okozni, akik aláírják a bérmegállapodást és valaki kimarad belőle,

hogy utána ebből valamilyen gond keletkezzen. Volt ez így, a VSZ életében is, amikor

nem írtunk alá egy bérmegállapodást és az aláíró társszakszervezetnek ez nem okozott

olyan nagy lelki traumát, hogy két kézzel küzdjön azért, hogy nem írja alá mert

valószínűleg nem értettünk egyet bizonyos dolgokkal. Bizony annak hatásait még most

is itt a referenciaszinteknél szenvedjük és átérezzük ennek a súlyát. Amit igyekszünk

azért helyenként módosítgatni. És az, hogy nem volt módosítás, vagy nem volt szakértő

egyeztetés, legfeljebb nem mindenki vett részt rajta. Egyrészt a kiemelt munkakörökben

volt egyeztetés a Vasutasok Szakszervezete részéről valamennyi tisztségviselőnk a

területen, szakmai titkárkollegák, saját területükkel kapcsolatban hozták a javaslatokat,

abból számtalan munkakör ismételten bekerült 2008 után, a 2009-es évben is, ami a

referenciaszintet módosította, vagy módosítja. Ugyanakkor az állomási besorolásban is

egy jelentős változás, hogy III. csoportú állomásból a II. csoportú állomásba több

állomás bekerült. Tehát ez egy jelentős változás a 2008-as megállapodáshoz képest. És

ha csak egy nüánsznyi figyelést, hogyha tényleg, valaki odafigyelt volna év végén a

tárgyalásra és én megértem azt, hogy nem mindenkit ez kötött le, legjobban hiszen,

voltak más ügyek, ha, nagy valószínűséggel, a mi szakszervezetünket is más problémák

terelték volna el a figyelmünket az év végi megállapodáson, akkor valószínűleg nekünk

sem a mi figyelmünket is elkerülte volna az a dolog, hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy a

differenciálásnál csak egyetértési jogot szerettünk volna benne látni. Úgy tudtunk ebbe a

megállapodásba belemenni és legjobb tudomásom szerint az utolsó pillanatban át kellett

ezt írni a munkáltatónak, mert véletlenül benne felejtette, hogy csak véleményezés

legyen benne, és ez is átírásra került, abban az időszakban, amikor egyébként a

Gépészeti Zrt-nél voltunk Kollektív Szerződés tárgyalásnál, jó magam is és az alelnök

kollega is. Egyébként örömmel halljuk azt is, hogy a VDSZSZ tisztségviselői is

üdvözlik azt, hogy van differenciálásra lehetőség kint a területen és az a jelzés érkezett

hozzánk, hogy szeretnének részt venni ezeken a helyi egyeztetéseken, aminek mi

tényleg örömmel fogadjuk, hogyha ez így lesz. Reméljük, hogy nem fogják nekik

megtiltani a részvételt a helyi érdekegyeztetésen és nagyon korrektül, okosan föl fogják

tudni osztani, azt, az összeget, aminél egyrészt ők látják, hogy milyen feszültségek

vannak, másodsorban pedig átérzékelik azt, hogy ez milyen nagyságrendű ez a pénz, és

12


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

úgy fognak megállapodni a helyi tisztségviselőkkel, hogy ez közmegnyugvást fog

okozni kint a területen. Köszönöm szépen.

Elnök: Köszönöm a VSZ-nek. VDSZSZ-é a szó.

VDSZSZ: Jó. Hát az István abszolút más megvilágításba helyezte a helyzetet az utóbbi

pár mondatával, hiszen ha ez szentesítve van, akkor tényleg nem tudom ezen túl itt mi a

keresnivalónk. Hiszen a szentesítéshez legalább szentek kellenek. Hát magunkról pedig

ezt nem igazán tudjuk elmondani. Tehát innentől valószínű visszavonulunk

megérdemelt helyünkre a pokolba és ott elleszünk. És akkor átadjuk a helyünket a

szenteknek, akik csak szentesítgetik továbbra is ezeket, a kiválóbbnál kiválóbb

előterjesztéseket. Csak azt nem értem most akkor a munkáltató minek minősül, ha az

ezen az oldalon helyet foglalók szentek révén válik szentté az anyag. Akkor ti milyen

minőségben vagytok itt, nem igazán értem. Angyalkák vagytok, vagy tündérkék, vagy

nem tudom micsodák és akkor a szentek pedig rá… igen. Sajátos ez a megfogalmazás.

Szentesítés. Érdekes, István. Egyre érdekesebb. Ilyen klerikális kijelentéseket teszel,

pont te pedig azért régen biztos… tessék?

……………… úr: Van ilyen falu, hogy Szentbalázs.

VDSZSZ: Nem tudom. De igazad van, Pécs környékén. Tudom. Utaztam át rajta már

párszor. Igen, igen. És mindig olyan jó volt az a pár perc, amíg tartott az út. Ettől

függetlenül… aztán, hát a négyéves megállapodást mégiscsak a VDSZSZ aláírta és

ehhez kötődik ez a bérmegállapodás, ha tetszik, ha nem. Ebből fakadóan továbbra is úgy

gondolom, úgy gondoljuk, hogy ez csak úgy válhat teljessé, hogyha a mi aláírásunkat is

hordozza. Értelemszerűen, ez meg is történhet akkor, hogyha a követeléseinkből pár

dolgot visszaköszönni látunk benne. A differenciálásra még egyszer, azért nem akarok

különösebben kitérni hiszen, nincs miről vitatkoznunk, hiszen, olyan alacsony ez a

4,1%, hogy érdemben nem tudom kell-e róla vitatkoznunk. De ez idáig, hát ameddig a

szépemlékű Bajnai Gáborék… ami óta a szépemlékű Bajnai Gáborék elmentek, példa

nem volt arra, hogy a szolgálati vezetők ilyen módon differenciáltak volna. Példa nem

volt rá. Három éven keresztül volt azt gondolom, differenciálás és mindannyiszor ugye,

hát elég csúfos kudarcot vallott és az a torzulás, ami a jelenlegi bér… jövedelmekben

megjelenik, annak a három évnek az eredményeként tudható be. Hiszen ahány ház,

annyi szokás, elven ment a differenciálgatás. Egy-két ilyen megbeszélésen volt

szerencsém, vagy pechem részt venni. Nem tudom. Az állomási besorolásokkal

kapcsolatban Ferenc itt van, hát remélem, nem úgy emlékszik, mint máskor szokott,

hogy abban maradtunk, hogy a 2008-ra vonatkozó állomási besorolásokat akként

fogadjuk el, hogy a 2009 évre vonatkozóan megegyezünk az állomások besorolásában,

amely tartalmazza nemcsak a gazdasági mutatókat hanem az adott munkakörök

tényleges leterheltségét is. Ez sem történt meg. De hát az adott szó, az végül is nem arra

való, hogy megtartsák. Evvel sincs… mit tehetünk róla? Ugyanez vonatkozik a kiemelt

munkakörök esetére is. Én nem akarok senkit megnevesíteni a VSZ-ből, mert hülyeség

lenne, de még arról beszélgettünk az aláírás napján is, hogy ez úgyis januárra húzódik a

bérmegállapodás és ezen idő alatt a VSZ és a VDSZSZ érintettjei leülnek és átbeszélik,

hogy mely munkakörök azok, akik ebbe a kiváló ötletbe tartozó kategóriában lehetnek a

jövőben. Pontosan az elmúlt év rossz… illetve hát a tapasztalatai okán. Ez sem történt

meg. Mondhatnánk azt is, hogy nem baj, mert hiszen akkor a felelősség kevésbé

13


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

nyomaszt minket e miatt. De hát ez túl leegyszerűsítése lenne az ügyeknek. Nem

örültünk ennek sem. Hát ha jól emlékszem a 30-ai időpontra az egyeztetés, vagy az

egyetértés az megvolt, a dátummal voltak talán. De lehet, hogy rosszul emlékszem,

tökmindegy. A 15-e lett azt hiszem, húszon valahányadikára fölcserélve. Nem tudom,

eddig hány csomóponton volt e tárgyban egyeztetés. Hát az pedig, hogy a VDSZSZ

ezeken az egyeztetéseken, vagy tárgyalásokon részt vesz-e, vagy sem, hát úgy

gondolom, hogy részt fog venni, hiszen joga van hozzá. Itt joggal fölmerül az a kérdés

is, hogy mi van akkor, hogyha nincsen egyetértés a differenciálás elveiben. De még

egyszer mondom, szerintem erről az Mt. rendelkezik, tehát ezzel olyan nagy fejtörést a

feleknek, nem kellene, hogy okozzon. De ez eljárási kérdés, ahogy említetted is erre

különösképpen nem is célszerű addig kitérni, míg nem tudjuk ezeket a számokat

változtatni kedvünkre. Az valóban, igen, az lehet, hogy az én figyelmetlenségem, illetve

hát, az én figyelmetlenségem, hogy elmulasztottam bemutatni a hölgyet, de hát az

mentségemre szolgál, úgy gondolom, mindenki ismeri. A kisasszonyt Éles Csillának

hívják és nem oly rég még a MÁV humánapparátus sorait erősítette és hát, egy pár hete

úgy gondolta, hogy szegény boldogtalanokon megpróbál segíteni és így átjött hozzánk,

hátha könnyebb lesz a sorsunk. Ennyi. Ilyen erős ellenféllel szemben, talán könnyebben

boldogulunk. Ennyi a történet. Akarsz még egyebet tudni, Endre?

Munkáltató: Nem, csak… illendőség… tehát azért…

VDSZSZ: De úgy gondolom, semmi illetlent nem követtem el, hiszen tegye föl a kezét,

aki nem ismeri a Csillát. Na? Akkor nem tudom, mi az illetlenség a részemről. Na.

Ennyit erről.

Munkáltató: Nem a személyére, a státuszára vonatkozott a… te kis kíváncsi. Én mikor

voltam kíváncsi a te státuszodra? De hát jó státusza van, na. Mi? Mondtam, hogy én

voltam a figyelmetlen. Akarsz még… köpjek vért, vagy mit csináljak? Jó. Megtettem

volna, valószínűleg…

Elnök: …pokolba, vagy megvárja a munkáltató válaszát?

VDSZSZ: Hát azt gondolom, hogy azért nem minden vágyat tudunk teljesíteni,

bármennyire szeretnétek is. Tehát még a válasz után is egy darabig várakozunk…

vacsora…

Elnök: Munkáltató, parancsolj.

Munkáltató: Én inkább a VDSZSZ régi delegációjának új tagját köszönteném. Most

már úgy hivatalosan is, mondjuk értesültem erről a helyzetről. Nem volt napi téma

közöttünk, hogy… tehát, visszatérve a differenciálásra, ellent kell mondjak legalábbis,

mikor elmondom a saját véleményemet. Hiszen én úgy gondolom, hogy a jelenlegi

bérfeszültségek egy nagy része nem a korábbi differenciálás következtében merült fel,

és nem a korábbi differenciálás hatásaként jelentkezik, hanem a meglévő régen meglévő

kategória, bér-kategóriarendszer és a mostani bérrendszer közötti átmenet, a

munkakörök megváltozása kapcsán. És annak a következtében, hogy éveken keresztül

nem volt lehetősége arra a területen, a feszültségekkel leginkább tisztában levő

munkáltatói jogkörgyakorlónak és a területen működő érdekképviseleti szerveknek,

14


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

hogy olyan elvek szerint differenciáljanak, amelyek a területen meglevő bérfeszültséget

csökkentenék. Központilag voltak itt bent eldöntve differenciálási elvek, és ezek a

differenciálási elvek bizonyos feszültségeket enyhítettek, bizonyos feszültségeket

növeltek. Azt hiszem mindkét oldalon részesei voltunk ennek az üzletági szinten történő

tárgyalásoknak. Az állomási kategóriába sorolással kapcsolatban, ha jól emlékszem a

tavalyi évi, 23 és 38, tehát 23 első csoport és 38 második csoportú szolgálati helyet,

jelen pillanatban 25 első csoportú és 50 második csoportú szolgálati hely került

besorolásra. Tehát én úgy gondolom, hogy a munkáltató, függetlenül attól, hogy milyen

elvek alapján került kialakításra az első és második csoportú szolgálati helyek

felsorolása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a második csoportba sorolt

szolgálati helyek besorolása kapcsán az ott dolgozó munkavállalók bére esetleg MMKja,

vagy kiemelt fizetési kategóriába kerülése bérnövekedéssel jelenjen meg. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ.

VDSZSZ: István szándékosan nem, vagy rosszul fogalmazol? Vagy szándékosan nem

érted, amit én mondok, vagy rosszul fogalmazok. Az is lehet, hogy az én hibám. Azt

bátorkodtam előadni az előbb, az állomási kategóriába sorolással kapcsolatosan, hogy

abban egyeztünk meg a Ferivel, amikor a múltkor lóhalálában átküldte 2008 év közepén

az állomásba sorolási utasítást véleményezésre, hogy ezt most így fogadjuk el, ahogy

van és jövőre ígéri, tehát 2009-re, az állomási kategóriákban meg tudunk egyezni. Na

most ez az egyeztetés marad el. Az más kérdés, hogy erről szót váltottunk és az, ami itt

le van írva, azzal különösebben nekem, most így első olvasatban nincs aggályom. Csak

közben megint elmaradt az, amit megbeszéltünk. Ennyi a történet. Nem kell itt

mellébeszélni. A másikban meg egész egyszerűen tévedsz. Tehát, amikor a szakágaknál,

a pályavasúti szakágakban megegyeztünk a differenciálásokban, abban mindig

konszenzus volt hiszen megegyeztek, mert aláírták a felek. Akkor azt gondolom, hogy

utólag azt nem célszerű különösképpen támadni, szemben avval az idővel, amikor a

differenciálásról nem állapodtunk meg. Oly annyira nem, hogy még a négyéves

megállapodást is felmond… vagy hároméves megállapodás, vagy mennyi volt,

felmondtuk a Bajnaiékkal. Nem kéne keverni a szezont a fazonnal. A bértáblázat, a

differenciálást nem torzította, hiszen ott egzakt értékeket kellett adni. Ugye ott meg volt

szabva, a kor, a végzettség és a beosztás szerint, hogy a mátrix rendszer alapján, hogy

ki, mennyi személyi alapbérre tarthat igényt, se többre, se kevesebbre. Nem igazán volt,

nem is volt talán mozgásterület. Az MMK, a Hay módszer alkalmazását követően

viszont, azért volt lehetősége a munkáltatói jogkörgyakorlónak függetlenül az éves

bérmegállapodásban foglaltaktól, hogy eltérjen, hiszen a sávon belül, ha volt rá módja,

tudott személyi alapbért változtatni és voltak is, akik éltek evvel a lehetőséggel.

Egyébiránt, azt gondolom, hogy egy 4,1%-os bérfejlesztés esetén a differenciálásra

vajmi kevés lehetőség van. Azokban a munkakörökben semmiképp sem, ahol eleve a

keresetek ahhoz elegek, hogy valahogy eltengődjön. Hogy gyakorlatilag az emberek

éhbérért dolgoznak, a nettó jövedelmük és nyilván, azt kell tekinteni üti a markukat. És

hát, nálam sokkal okosabb teremtés még fogadást is ajánlott a tekintetben, hogy

figyeljem meg, hogy a csomópontokon 75%-ban nem lesz differenciálás. Ha pedig ez

így van, akkor nem igazán értem, hogy mi szükség volt arra, hogy ezt, a lehetőséget

kikössék, bárki is kikösse. Nem alkalmas rá a jelen bérmegállapodás, hogy érdemi

differenciálások történjenek a szolgálati helyeken. Arra viszont mindenképpen

alkalmas, hogy az emberek jól összevesszenek egymással. Főleg akkor hogyha

15


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

rátekintenek erre az egyezségre és ráébrednek arra, hogy a személyi alapbéremelés és a

bérfejlesztés együttes mértéke minimum 4500 forint. Hát ez gyakorlatilag azt jelenti,

hogy sokaknál a 2,1%-os bérfejlesztés az, amire bizton számíthatnak és nem több. Most

ha nézünk egy százezer forintos keresetet hát 2100 forintos bruttó bérfejlesztés okán,

gondolom hát valószínű, hogy imába foglalják a neveteket. Igen. Hát, hogy pogány

vagy keresztény ima, azt nem tudom, de valami imába biztos. Tehát gratulálunk érte. És

az sem jó hivatkozás, amikor a négyéves megállapodást unos untalan emlegetitek,

hiszen abban csak a minimum volt meghatározva, az volt, hogy annál magasabb értéket

kell a munkáltatónak ajánlani. Hát praktikusan, visszaéltetek evvel is és hát, nem a

legalacsonyabbat, mert gyakorlatilag a legalacsonyabb annyi lett volna, hogyha négy

egész akkor egy tizedesvessző és utána a végtelenbe veszően egy, egyes még valahol

megjelenik, de a végtelenben. De, hát a végtelenben. Tehát praktikusan úgy lett volna,

hogy négy egész, végtelen… és akkor rendben van a dolog. Akkor is több mint a

megállapodás, illetve az OÉT középérték, bocsánat. Úgyhogy ez méltatlan, ez a

bérfejlesztés a vasúthoz. Kijátszása a négyéves megállapodásnak. Hitelét veszett a

négyéves megállapodás, a vasutasok szemében. Bár még ugye egy évig mindenképpen,

hat, ezen kívül. Hitelét vesztette, mert kijátszottátok. Annyi az egész. Csalárd módon.

Nyilván azért nem is fogadjuk el. Nem is fogadjuk el. És ha nem tudunk megegyezni, a

négyéves megállapodás alapján a 2009 évi bérben, akkor idén sem lesz bérmegállapodás

és akkor lehet arra számítani, hogy kénytelenek leszünk a sztrájkot továbbfolytatni. Ha

ez nektek jó és akkor biztos jó, valamilyen oknál fogva akkor örömet szereztünk vele.

Ha nem jó, akkor meg gondolkozzatok rajta, hogy hogy lehetne ezt rendezni a MÁV

Zrt-nél, miután most ugye, arról szól a történet. Na. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltató, parancsolj.

Munkáltató: A Bárány úr megszólítása kapcsán az állomás csoportba sorolásra, mielőtt

megadnám a választ azon gondolkodom, hogy most üljek át a VDSZSZ-hez, hogy

könnyebb legyen a helyzetem, a válaszadásban, vagy később meg már nem lesz rá

lehetőségem, azt hiszem. Én azt hiszem Balázs, hogy az állomás csoportba sorolása

ugye 2008 évi dolgokat megbeszéltük azzal, hogy majd a 2009 évi bérmegállapodáshoz

felhasználtakat, ugye megbeszéljük. Ez megtörtént, csak te nem voltál ott, hanem a te

két képviselőd volt ott, a Krisztián és a Béla. Azt hiszem, november, amikor a

beadvány… mindegy. November 15-e körül beszéltünk, prezentáció keretében adtam

elő az alapelveket, bemutattam, hogy meddig jutottunk és abban maradtunk, hogy

november 30-ig, akinek nincs ott ötlete, helyben, írásban megteszi a javaslatait. És ott

volt a Krisztián és a Béla, a ti részetekről. Tehát forduljunk hozzájuk, bizalommal.

Tehát megtörtént Balázs, tehát valóban úgy van, amit megígértünk, megtartottuk. Sőt,

amit az óta kaptunk, javaslatot az már induló paramétere a 2010-es tárgyaláshoz, majd.

Köszönöm szépen ennyi lett volna. Tehát megvolt.

Elnök: Munkáltatóé még a szó.

Munkáltató: Jó. Tehát én épp azzal szerettem volna kiegészíteni, mert itt az elmúlt

napokban elgondolkodtam, hogy én hol jártam, hogy nem teljesen ott, mint ahol a

híradások jelennek meg. Ugyanis előszedtem kronológiai sorrendben, hogy ezt, a

bizonyos munkaköri táblázatot, ami alapján most meghatároztuk a bérfejlesztést 2007

október közepén kezdtük el tárgyalni és tavaly két hónapon keresztül gyűrtük egymást

16


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

hogy melyik munkakör egymáshoz viszonyított – tavalyelőtt, bocsánat, tavalyelőtt –

értéke hogyan van, hol van. Ezek alapján született meg 2007. december 30-án, 29-én, a

bérmegállapodás és még ráadásul a VDSZSZ-nek azt az alapelvét is, hogy akik

hosszabb munkaidővel rendelkeznek, tehát az 5, 10, 15 éves munkaviszonyhoz

kapcsolódóan való kategóriaminimumokat figyelembe vettük, kialakítottuk. Ha egy

rendszert kidolgoztunk közösen, együtt és ti is jónak ítéltétek, hiszen, a 29-ei VÉT-nek

a jegyzőkönyvében benne volt, hogy minden, olyan benne van, szakmailag, amit

lehetett ebbe, a kérdésbe tenni. Egy dolog nem volt benne a 10%, meg, a 250 ezer forint

és csak ezért nem írjátok alá. Tehát ez volt a mondás a 2008 évi bérfejlesztésre, 2009-

ben. Na. 2007-ben, mert itt ez a sok év… tehát, 2008 évi bérfejlesztésre, 2007-ben. Ezt

követően, miután mindenki által jónak ítélt alapelv volt 2008-ban ugyanezt az alapelvet

követtük. Tehát ezt nem kellett újra kitárgyalni. Nem kellett újra foglalkozni vele, de

előkészítő munkálatokat novembertől folyamatosan készítettünk. Érdekes módon,

minden szakszervezettől kaptunk észrevételt a munkaköri struktúrára vonatkozóan,

amelyet sikerült is megtárgyalni. Illetve az állomás kategóriába sorolásával

kapcsolatosan konzultatív egyeztetés is volt. Ez alapján előkészítette a forgalmi

szakterület és átadtuk azt a tervezetet, igaz KSZ melléklettervezetként adtuk át, tehát

nem bérmegállapodás-tervezetként, de KSZ melléklettervezetként 9. számú mellékletre

hallgatott, hogyha jól emlékszem, amiben benne volt az állomások kategóriába sorolása.

25 az 1-es kategóriába, 50 a 2-es kategóriába, amellyel plusz 12 állomás lett kiemelve a

2007 évi megállapodáshoz képest. Tehát mindenki tudott róla, egyeztetett szakmailag

előkészített pont volt. December 17-ei VÉT-en átadtuk a bérfejlesztésre vonatkozó

javaslatunkat és több órán keresztül tárgyaltuk a béren kívüli juttatásokat. Igaz a KSZ

megfelelő pontjainak részeként, tehát nem külön táblázatban volt kigyűjtve. Tehát így,

december 19-én, december 20-án, december 22-én, december 23-án és december 29-én

és december 30-án. Azt nem vitatom, hogy a figyelem és az odafigyelés, az néha nem

teljesen volt szakadtatlan, ebben a témakörben, de én azt gondolom, hogy azt

semmilyen módon senki nem kommunikálhatja ezek után, hogy nem széleskörű

egyeztetéssel jött létre a bérmegállapodás és azt, hogy december 30-án fontosnak

tartottuk az aláírását a Kollektív Szerződés aláírásával párhuzamosan a 4% alapbérkiegészítés

végett. Hiszen, gyakorlatilag előállhatott volna az a helyzet, hogy aláírjuk

december 30-án a Kollektív Szerződést és nincs benne, a 4%-os alapbér-kiegészítés. De

ezt azért nem óhajtottuk, hogy talán, január 1-jével azért szervezzetek sztrájkot, mert

elvettünk a munkavállalóktól 4%-ot a KSZ módosítás kapcsán. Tehát ezért munkáltatói

oldalról is fontos volt az, hogy bérmegállapodást tudjunk tető alá hozni, december 30-

án. A differenciálás elveire vonatkozóan pedig azt gondolom, hogy mind a ketten

ugyanolyan véleménnyel és információval rendelkezünk, hiszen gondolom, nemcsak

engem kerestek meg a munkáltatói jogkörgyakorlók, hogy évek óta nem tudnak helyi

anomáliákat rendezni. Lenne javaslatuk, merthogy egy számítógép osztja ezt a bért,

hanem, gondolom a helyi szakszervezeti munkatársak is szeretnének ilyen módon élni,

hiszen énnekem jött olyan, keleti országrészből, hogy évek óta az automatikus

bérfejlesztés miatt, különböző területen lévő forgalmi szolgálattevők bére eltér

egymástól és ezért kellett kimutatást kérni. Direkt azért mondom, hogy a keleti

országrészből érkezett többször levélváltás, már ilyen vastag dokumentációja van és a ti

kedves kollégátok és helyi ügyvivőtök, vagy nem tudom mi a hivatalos neve. Tehát ők

is nagyon örültek annak, amikor felmerült az, hogy lehet, hogy differenciálni lehet.

Adjuk meg nekik a lehetőséget. Az a végrehajtási utasításban van, hogy 22-én éjfélig

kell tető alá hozni a megállapodást, ahhoz, hogy a bérfejlesztést végre tudjuk hajtani és

17


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

a technikai, rögzítési feladatokat pontosan és precízen meg tudjuk csinálni. Egy. Kettő,

a középtávú megállapodást, én úgy gondolom az utolsó betűig betartottuk. Ugyanis a

középtávú megállapodásban az van benne, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács

ajánlását meghaladó. Amennyiben nem egy konkrét értéket határoz meg, akkor az

ajánlott sáv középértékét meghaladó bérfejlesztést hajtunk végre. Na most az, hogy

milyen mértékben haladja meg, mint ahogy érveltetek tavaly, hogy határ a csillagos ég,

lehet, de vannak üzleti racionalitások és gazdasági lehetőségek. Tehát ebben az évben

nagyon sok foglalkoztató nemhogy bérfejlesztést, hanem bércsökkentést kényszerül

végrehajtani. Ehhez képest azért azt lehet látni, hogy az áruszállítási tevékenységünk

nem növekvő volument jelent a hálózaton, hiszen a gazdaság teljesítőképességén azért

valamilyen formában lehet mérni az árufuvarozási teljesítményen. Tehát pályahasználati

díjban, árufuvarozási területről nem fogunk dúskálni ebben az évben, de ezen Üzleti

terv paraméter mellett is vállaltuk azt, hogy a középtávú megállapodásban foglaltakat be

fogjuk tartani. Tehát betartottuk, és be is fogjuk tartani. És a választható béren kívüli

juttatások mértékében pedig együtt állapodtunk meg, hogy annak érdekében, hogy a

munkavállalóink, főleg az alacsonyabb kereseti lehetőséggel bírók azért, ha lehet,

nagyobb mértékű pluszban tudjanak, részesülni. Ezért arányaikban az a tízezer forint,

ami a 4% fölött van, hiszen, a VBKJ-t 8%-kal növeltük, azért az nekik jelent egy

nagyobbfajta juttatást. Úgyhogy én azt gondolom, hogy amit lehetett bértárgyalás címén

megtettünk. Hiszen az egész évi előkészítő munkálat után állapodtunk meg december

30-án, és az nem ilyen légből kapott szikra volt ott hirtelen. Ahogyan említettétek,

puccs, vagy puncs, nem tudom mi volt éppen. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen és tízperc szünetet rendelek el.

VDSZSZ: Miért? Nana!

Elnök: Mert egészségügyi szünet kell mindenkinek. Egyelőre én vagyok még az elnök,

tízperc szünetet rendelek el. Tisztelettel megkérném a feleket, foglalják el helyüket,

hogy letelt a tízperc. Ott hagytuk abba, hogy a munkáltató választ a munkavállalói oldal

kérdésére. Megkérdezem a feleket, hogy van-e ebben még valami tartalék, vagy esetleg

egy másik témát válasszunk? VDSZSZ.

VDSZSZ: Ha nem tévedek, ugye, a szünet előtt mi kértünk szót. Akkor nem igazán

értem ezt a megjegyzést.

Elnök: Meg is adtam.

VDSZSZ: De eleve a fölvezetést nem értem.

Elnök: Hát, én a többiektől kérdeztem.

VDSZSZ: De mivel mi kértünk szót, akkor a többiektől addig szerintem fölösleges.

Utána kell megkérdezni a többieket.

Elnök: Jó rendben van. Megfogom utána is kérdezni. Akkor a VDSZSZ-é a szó.

VDSZSZ: Persze utána mindenképpen, nehogy elmulaszd megkérdezni.

18


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

VDSZSZ: Az a helyzet evvel, a dologgal kapcsolatban Mariann, hogy ugye, hogy a

későn jövők a nagyszünetben. Hát betoppantál és akkor elkezdted mondani, mondjuk a

kiemelt munkakörökkel kapcsolatos előadást. Az a helyzet, hogy megegyeztünk már

korábban, mondjuk, a VSZ-szel. De fel se merült az párunkban és ez nemcsak a VSZ-re

vonatkozik, hogy ilyen kiváló bér-előterjesztést fogtok adni, hogy egy páran nem

tudnak ellenállni és aláírják 30-án, hogy a kiemelt munkakörök vonatkozásában még

egyeztet a két szervezet és januárban véglegesítsük ezt a listát. Hiszen az egy kicsit

macerás. Az egész kiemelés egy nagy marhaság, de hát ha már így van, akkor mit

tegyünk vele kapcsolatosan. Az sem úgy van, hogy tavaly hű mennyit egyeztettünk

benne. Csudákat. Tavaly volt egy ilyen felvetés, akkor egy ilyen kívánságlista volt föl

lett sorolva iksz munkakör, abból bekerült java része. Egy része, aki kifelejtődött az

meg joggal szomorkodott. Annak egy része most bekerült. Na de hát, ennyit a

tudományos megalapozottságáról, vagy bármifajta elemzéséről. Az állomási

kategóriába sorolásokkal pedig azt, hogy a Feri kérdezz, feleleteket játszott, odáig

rendben van, de még egyszer mondom abban maradtunk, ha emlékeim továbbra sem

csalnak, hogy ebben megegyezünk. Az egyezség elmaradt, de nem is ez a lényeg ebben

mert nagyjából jó úgy, ahogy van tehát nem fogjuk ezt a részét támadni, ennek a

dolognak, csak elmaradt az egyezség. Tehát ez a lényege ennek, a dolognak. Mint

ahogy elmaradt az egyezség a kiemelt munkakörök tekintetében is. Nem volt egyezség.

A tavalyi bérmegállapodást, ahogy a Pista elmondta a 30-ai estén, ugye, nem támadtuk

magát a bérmegállapodást. Mi ezt azért nem írtuk alá, hiszen a privatizációs bevétel

kérdése nem volt rendezett. Azt a későbbiekben gondoltuk kiegészíteni, pontosan arra

figyelemmel nem írtuk alá, hogy év közben az infláció a vártnál magasabbra sikeredett,

mint ahogy tervezték és azért kértük ezt az 1,1%-ot, ami gyakorlatilag most is része a

követeléseinknek. De értelemszerűen, hogyha ne adj isten 2009-ben egy

bérmegállapodás születne a négyéves megállapodáson nyugvó, akkor azt rendezettnek

tekintenénk. Az, hogy más cégeknél mi a helyzet, kár emlegetni, mert nyilván vannak

olyan cégek, ahol jobbak a kondíciók, vannak olyan cégek, ahol rosszabbak. Hát egy

piacgazdaság már csak ilyen. Ez nem a szocializmus, már. Talán nem is lennének

annyian, akik vezetnék mert most ugye, ha két MSZP-s találkozik, akkor az a veszélye

fönnáll, hogy nem tudja, hogy melyik lövi le a másikat. Mert ha némi vita van, akkor

előveszik a puskákat. Hát volt ilyen régebben is, csak azt hittük, hogy ennek az időnek,

vége. Szóval azért ezt nem jó, elfelejteni szerintem. De az, hogy ti azt mondjátok

magatokról, hogy ti minden formában, mindent teljesítettek azért idáig mégse kéne

elmenni. Hiszen a differenciálásról annyi hangzott el, amennyiben tiltakoztunk ellene,

amennyire az emlékeim nem csalnak. Mindig is azt vallottuk és továbbra sincs okunk,

másképpen mondani, hogy addig, ameddig ilyen alacsonyak ezek az ígérvények, addig

abból nem lehet differenciálni az éves bérmegállapodásokban. Legalábbis adott

jövedelmekig. Hát az nyilván, MMK osztályt feltételez. Hiszen, aki mondjuk 2,1%-ot

kap, tokkal, vonóval, tehát a személyi alapbéremeléssel és a bérfejlesztéssel együtt,

2,1%-ot kap, 4500 forintot, illetve maximum 2,1%-ot, hát azt a fejére kenheti. Vagy a

hajára, ha nem kopasz. Hát ez mire elég, Mariann? És hát ráadásul még belekeverni ezt

a kafetériát is az, ha jól számolom, 1660 forint egy hónapra eső értéke, hát az aztán

tényleg alapvetően javít jó párezer ember sorsán. A plafonig ugrálnak örömükben. Ha

nem tévedek a Postánál például, bár lehet, hogy rosszul tudom, akkor kijavítasz van 13.

havi fizetés, kétszer van jutalom és azt gondolom, ott is hasonló volt a bérfejlesztés. Ott

4,2 volt? Milyen jó, hogy a János itt van és kisegít ebben…

19


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

Munkáltató: Ott 230 ezer forint a kafetéria.

VDSZSZ: …nem hagy hülyén meghalni. Na. De hát… na de hát, egy postát mondjuk,

összehasonlítani a MÁV-val, némi túlzás, azt gondolom. Így van. Így van. Hát azért a

MÁV mindenképpen egy attraktívabb szervezet, mint a Posta, aki hát azért

meglehetősen leszálló ágban leledzik. Azért a Magyar Államvasutak nem, hiszen egy

olyan környezetben létezik, ahol azért már sokan, nagyon sokan felismerték azt, hogy a

vasútra igenis szükség van, és intenzíven fejlesztik is a vasutakat. Mi a baj? Hát mit

kuncogsz ilyen… hm? Na mi az? Mi van? Jó, majd elmondod. Tehát szóval, ez a

bérajánlat méltatlan. Méltatlan és arra is hivatkozni, méltatlan, hogy erről annyit, annyit

beszéltetek, csak éppen nem voltunk itt. Hát én nem emlékszem arra, hogy melyik

bértárgyaláson nem voltunk jelen. Az elképzelhető, hogy voltak bértárgyalások, de,

hogy azt gondosan titkoltátok előttünk az hétszentség. Mert, olyan valóban volt, hogy

adott Kollektív Szerződéstárgyalásokon nem vettünk részt, pontosan az első pont, első

mondat okán, na de hát, nem is volt onnantól Kollektív Szerződéses tárgyalás, hiszen

annak megvannak a feltételei, hogy azt kiknek kell tárgyalni, tehát onnantól beszélgetés

volt. De bértárgyalás eleve nem volt. Csak az, amennyin mi itt voltunk. És hát még,

ugye, azt is elszúrtátok, amikor mondtad – azt hiszem, te mondtad nem? – hogy

kiosztjátok a bérfejlesztési tervezetet és hát a papíron meg, a tervezet az elkopott, mire

ideért. Azon már tervezett nem volt. Az már maga a tökély volt, ami idáig érkezett és

ugye, hát a szentek szentesítették.

Munkáltató: …mondom pontosan, mikor.

VDSZSZ: Mikor? 30-án. És? Na. És mi a baj vele?

Munkáltató: December 19.

VDSZSZ: Mi? Nem. Az 30-án volt, amikor szét lett osztva és hát tényleg viszonylag

elég rövid idő alatt mindenki aláírta. Annyi időt vett igénybe, míg elővették a tollat.

Nem. Ez tényleg meglepően… na ugye? …időt vett igénybe. Akkor is elmondtuk, a

Pista mondta, hogy nem fogjuk ezt támogatni, támadni fogjuk ezt a fajta, tervezetet

mindaddig, míg olyan formát nem ölt, ami számunkra fogadható. Még egyszer a MÁVnál

a bérfejlesztés számunkra akkor fogadható, a MÁV Zrt-nél, ha 7% körüli

keresetfejlesztést tartalmaz, ha az 1—13 MMK osztályba tartozóknál a differenciálás az

kizárólag a munkaviszonyban eltöltött évek alapján történik meg, ahogy eddig is történt,

hosszú évek óta. Mindenki számára megelégedettséggel hiszen alá voltak írva azok a

megállapodások. Senki nem támadta szemben evvel. A kiemelt munkakörök

tekintetében pedig, uram bocsá, nem tudom, hogy miért gátoljátok azt, hogy ebben a

kérdésben egyeztessünk és tényleg ne maradjon ki ebből… ez végül is apróságnak tűnő

ügy, de azt gondolom, hogy nem árt ebben a dologban rendet tenni. Legalább egy pár

évig. Mert ha most, ebben a VSZ és a VDSZSZ meg tud egyezni, azt gondolom nektek

aztán tökmindegy, hogy most egy-két munkakörbe még belekerül, mert lehet, hogy nem

is kerül bele senki. Nem tudom. De, az így kurtán, furcsán ezt elrendeztétek, az azokat,

a nyavalyákat fogja magában hordozni, esetlegesen, amit tavaly ez a kiemelt

bérkategória okozott. Hát az pedig, hogy a szolgálati vezetők… ja, hogy igen, hogy

ilyen hosszas folyományok érkeztek hozzád, hogy szeretnének differenciálni a

szakszervezeti vezetők és a mi vezetésünk, azt hitem, hogy elnézted az iránytűt, de

20


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

mindegy, akkor nem nézted. Először azt gondoltuk itt, hármasban, hogy elnéztétek az

iránytűt. Jó hát, akkor nem nézted el az iránytűt. Jó van ilyen. Vagy mágnes volt

hozzárakva.

Munkáltató: Ja rájöttél, hogy honnan kaptam?

VDSZSZ: Hát, hogyhogy rájöttem? Nem rájöttem, tudom. Hát most… na. Tehát az,

hogy keleten kél föl a nap, azért nem minden jó keletről indul el, attól függetlenül. Na

mindegy. De nem tudom, hogy… én nem mondom azt, hogy általában igaz az, hogy…

szakmai felkészültséggel is bír és ez a kettő talán alkalmas arra, hogy megoldja ezt a

gondot. Csak hát ilyen csomóponti vezető, a 38-ból nem sok van. Nem sok van.

Figyelve azokra, az eseményekre is, amiket ugye az elmúlt hetekben tapasztaltunk. Még

itt belül is gondok vannak, hát még kint. Elszaladnak, kabátokkal meg ilyenek. Most

képzeld el, van egy bértárgyalás, akkor nem tetszik és akkor elmegy valakinek a

kabátjával és megfázik. Azt mondja, addig nem adom vissza, míg nem írod alá. És

akkor aláírja, mert hát, ha kimegy, akkor megfázik. És akkor elmegy betegállományba,

mondjuk. Nem tudom ez munkahelyi balesetnek minősül? Nem baleset… nem baleset.

Na. Tehát ez nem megoldás. Továbbra is azt tartjuk, ez nem megoldás. El kéne ezt…

nem kéne ilyen hülye helyzetbe hozni a munkáltatói jogkörgyakorlókat különben. Nem

kellene. Sőt a tisztségviselőket sem. Figyelj, egész egyszerűen arról van szó, hogy erre

nem felkészültek. Az elvekben aztán, semmiképp nem tudnak megállapodni. Még

egyszer, az Mt. rögzíti, hogy milyen elvek alapján kell a béreket megállapítani, ugye az

Mt. 142-es rögzíti. Ez nem megállapodás kérdése. Ugye? Akkor nem tudom azon túl,

hogy milyen elveket lehet még kitalálni. Gyakorlati végrehajtásról lehetne megállapodni

gyakorlati végrehajtásról, és nem az elvekről. Hiszen a Munka Törvénykönyve rögzíti a

munkában eltöltött időt, a szakképzettséget és a kort. Azt hiszem, ezt a hármat rögzíti.

De a munkaviszonyban eltöltött időt is. Az életkor… de, az életkor benne van. De van,

amikor… most nem tudom fejből, de meg lehet nézni. Három… tessék? Na. Tehát…

de, a tapasztalatot is. Valamit, mindegy. Tehát, amit időhöz lehet kötni. Tehát ezen

kívül más elveket nem tudom, mit lehet kitalálni még. Ki hányszor köszöntötte föl

névnapján, mondjuk, a főnök titkárnőjét. Tehát, ezek nem vezetnek sehova. És arról

nem is szólva, hogy ez a… na jó, de hát arról meg, azért nem vitatkozunk, mert 4,1%,

az kevés. Az kevés. Most elment a János, de akkor is mondanám. Hát figyeljetek a

Trakciónál magasabb a bérfejlesztés. Ja differenciálás, érdekes módon nincs a

Trakciónál. Ott nincs. Hogy, hogy nem. Nincs differenciálás a MÁV Gépészeknél, az

említett fizetési osztályokban. Vélhetően nem lesz differenciálás a MÁV-START-nál

sem, ebben a… hát, ott igen. Mondja a Zoli, hogy bérmegállapodás se lesz. De igen.

Hát, itt sincsen tehát… de, a Gépészeknél sincs bérmegállapodás, tehát abban téved…

igen. Az se biztos, hogy ott… igen. Tehát elég eklektikus a jelen állapot, és ez nem

tudom, hogy mennyire jó ez mennyire fogadható ez a részetekről. Ezért gondoltuk azt,

hogy megkíséreljük, hogy a szegény kisgyermek panaszait előadva változtatást

eszközlünk ki ezen az anyagon. Hiszen van rá mód és lehetőség is. És a kétszázezer

forint vonatkozásában is várjuk a javaslatotokat, hiszen nincs elfelejtve. Annyit

mondtam nem? 250 ezer forint… miért, mennyit mondtam? Ja csak kétszázat mondtam?

Nem. 250. Figyelemmel arra is, hogy a MÁV Cargónál 16-áig lezárulnak a

nyilatkozatok. Figyeljetek ott 808 ezer forint kap mindenki. Alanyi jogon adómentesen.

Mondom… ott is lehet, persze, hogyne lehetne dolgozni. Na, de ők nem tudom,

mennyivel jobban… de, hát ezt nem veletek fogjuk megbeszélni. Arról nem is beszélve,

21


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

hogyha érdekes módon a jóléti ingatlanok eladásából származó bevételt szét lehet

osztani, mondjuk… ugyanaz a jogalap. Akkor, hogy ezt miért nem, azt nem értem. Hm?

Hát az is a MÁV-nak a vagyona, ahogy a Cargo is az volt. Mert ott ugye, fel lett kínálva

ez a fantasztikus megoldás. És akkor lehetne ezt, az ügyet rendezni. Pár évig akkor e

vonatkozásban nyugalom lenne a MÁV háza táján. Így pedig nem lesz. Ha ez nektek jó,

lelketek rajta. Még azt se mondhatjátok, hogy nem teszünk meg mindent annak

érdekében, hogy ez ne így legyen. Nem rohantunk el, nem hirdettünk tegnaptól, vagy

holnaptól, vagy mától sztrájkot. Megtehettük volna, nyilván, hogy folytatjuk, de

megpróbáljuk ezt elrendezni tárgyalással. De ha nem fog menni, Mariann, akkor sztrájk

lesz, tovább kínlódunk evvel. Ha ez nektek jó, akkor ennek egyéb okai vannak, amit mi

nem tudunk, amit rejtegettek előttünk. Na. Azt se értem egyébként Mariann, annak mi a

logikája, hogy például az átvezénylés… csak, ugye apróságok, átvezénylési díj. Persze,

azt tudom, az a KSZ-ben van, de azért arra kíváncsian várnám a magyarázatát annak,

hogy a MOSZ esetében azért volt 1500 forint az átvezénylési díj, mert kéthavi

munkaidőkeret, akkor egyhavi lett a munkaidőkeret, erre 1900 forint lett az átvezénylési

díj. Szemben a MÁV Zrt-nél, hol azt hiszem, 1200 – ugye? – 1200 forint. De most ne

hagyjuk… ne, csak maradjunk az átvezénylési díjnál. Hát nem, de nem. Nem tudom a

logikáját, azért mondom. Mert ha legalább egy ilyen intézkedésnek az okát megérteném,

akkor lehet, hogy a többit is. Azért mondom, hogyha erre tudnátok fókuszálni, ahogy

szegény Flórián szokta mondani, hogy fókuszálni, hogy ezt megmagyaráznátok nekünk,

hogy hogy a jóistenben van az, hogy azért lett 1500 forint, mert kéthavi a

munkaidőkeret, amikor visszamegy egyhavira, akkor még jobban emelkedett. De hát a

kapcsolási díj is lehetne egy ilyen elvi merengésre alkalmat adó ügy, hogy senki másnak

nincs kötelességévé téve, az utazókon kívül csak a mozdonyvezetőknek, de azért jár érte

200 forint. Bár ha nem járna, akkor is köteles megtenni. De azért kap érte. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltató.

Munkáltató: Merengésről mindig a Harry Potter jut eszembe, tehát Dumbledore

professzor, ahogy mereng. Tehát azt szeretném mondani, hogy ahány cég, annyiféle

foglalkoztatás és juttatási rendszer kezd körvonalazódni. Tehát az úgy nem megy, hogy

mindig csak egyet mazsolázunk ki belőle, ami ott plusz. És bocs közben azt nem emeled

ki, hogy kettőszáz óráig ott 50% a túlórának a mértéke, nem emeled ki az egyéb olyan

juttatásokat, amik itt nincsenek. Szóval teljesen más a rendszere, ne menjünk ebbe az

irányba. A másik az, hogy 17-én adtuk át a jövedelempolitikai javaslatot, egyben, a

Kollektív Szerződésmódosítási javaslattal és 19-én már részletesen tárgyaltuk. Igaz 9.

számú mellékletként. Tehát nem igaz az, hogy nem tárgyaltunk és nem volt szó róla,

ugyanis, itt ahogyan folyamatosan mentünk végig a Kollektív Szerződésen még te is

vitattad, hogy ne legyen ott felsorolva, hogy munkakör értékelésen alapuló bérezési

rendszer, a Hay módszert ki kellett hagyni belőle, meg egyéb ilyen mondatstilizálási…

tessék?

Elnök: Majd ha szót kapott a VDSZSZ. Nem maradok… és akkor meg lehet beszélni.

Rendelek el szünetet, és akkor meg tudjuk beszélni. Addig nem igazán kéne

hogyhívjákolni a VDSZSZ-nek.

Munkáltató: Én azt mondom, hogy a Kollektív Szerződés részeként tárgyaltuk a

bérmegállapodást, úgy is lett átadva mellékletként, javaslatban. Ez csak az utolsó

22


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

pillanatban, amikor kinyilvánítottátok, hogy a bérmegállapodást semmilyen

körülmények között nem vagytok hajlandók, aláírni akkor vettük szét a kettőt. Tehát én

azért nem értem ezt, hogy miért van az a mondás, hogy nem tárgyaltunk erről hiszen,

tárgyaltuk a javaslatot és annak megfelelően adtuk át. Úgyhogy mindegy, de én azt

gondolom, hogy közömbös ebben a kérdésben, hogy most akkor hol, mennyit.

Eljutottunk egy adott állapotig, te vitatod, hogy a mérték nem megfelelő, a mértékkel

kapcsolatosan pedig egyértelműen megmondtuk, hogy eddig tudunk elmenni,

gazdaságilag ennyit tud vállalni a MÁV Zrt. tehát, a 4,1%-os, átlagos keresetfejlesztés

mértékét. Ezt tudjuk vállalni. És nincs lehetőségünk, egyáltalán, gazdasági

megalapozottsága sincs. Még az is kérdés, hogy ezt a 4,1%-ot hogyan és milyen

feltételekkel tudjuk teljesíteni.

Elnök: Köszönöm. VDSZSZ

VDSZSZ: Jó, hát az életnek sok kérdése van, az is kérdés, hogy az elkövetkező egy

percben létezünk-e még, ez értelemszerű. De hát azért, mert kérdésekkel terhes az

életünk, attól az nem jelenti, hogy nem lehet gondolkodni a jövőről. Nyilván azért is

beszélünk arról, hogy mi legyen 2009 további napjain. Tehát se a mérték nem elég, sem

az elosztás módja. Azt is mindig elfelejtetik. Ja hát azt meg nem is értem, miért okoz

neked meglepetést, hogy a bérmegállapodást nem tudjuk elfogadni. Vagy miért okoz az

meglepetést. Hát nyilván, nem tudtuk elfogadni hiszen, a kollektív munkaügyi vitát nem

zártuk le a MÁV Zrt-nél, így értelemszerűen a bérajánlat is csak akkor elfogadható, ha

arra is megoldást találunk. De még mindig ott van a mértéke. De az viszont nem

mindegy azért, hogy támadjuk-e ezt a bérmegállapodást, vagy azt mondjuk, hogy ez a

része rendben van, mondjuk az elosztás módja, meg hát a mértéke, leszámítva ugye azt

250 ezer forintot. De most az sincsen, rendben. Semmi nincs benne, rendben. Persze.

Munkáltató: Azt szeretném kérdezni, már tavaly egyértelműen kinyilvánítottátok, hogy

szakmailag, tartalmilag, minden formában rendben van a bérmegállapodás és egy

javaslataitokat tartalmazó bérmegállapodás. Mennyivel voltunk előrébb abban a

tekintetben, hogy most támadtátok, vagy nem támadtátok ezt a bérmegállapodást? Tehát

tulajdonképpen te úgy tekintetted, hogy nem írtátok alá a bérmegállapodást, ezért

többletjuttatást követelsz. Most tudjátok teljes mértékben tisztában vagytok azzal, hogy

a középtávú megállapodás alapján és a gazdasági helyzet alapján ez a 4,1% az, ami

vállalható. Na most innentől kezdve, most akkor ugyanott tartunk, ahol tavaly. Tehát én

részemről munkáltatói oldalról nem vagyok előrébb, hogy te most azt mondod, hogy

szakmailag támogatod, vagy nem támogatod azt a bérmegállapodást. Mert a ti

részetekről vagy van bérmegállapodás aláíróként, vagy nincs. Mi úgy tekintjük, hogy

egy szakszervezet kivételével a többi aláírta, elfogadta. Tehát van bérmegállapodás.

Elnök: VDSZSZ

VDSZSZ: Jó hát nézd, Mariann, az, hogy hány szakszervezetet gondoltok magatoknak,

az magánügy, ha úgy tetszik ti dolgotok. De azért nem mindegy, hogy mondjuk a

VDSZSZ a tagjai felé, meg egyáltalán a vasutasok felé, meg kifelé hogy interpretálja ezt

a bérmegállapodást. Mondhatja azt, hogy egyébként rendben lenne, leszámítva a több

mint egy éve húzódó vitát, vagy azt mondja, hogy ez sincsen rendben. Ezért ezért, meg

amazért, amit hát nem fogok újra felsorolni. Hát azt gondolom, hogy ezen érdemes

23


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

lenne elmerengeni. Tavaly azért nem támadtuk, hosszú időn keresztül, mert tényleg,

akkor azt végigtárgyaltuk és hát, gyakorlatilag a dolog rendben volt. Hát azért mondom,

hogy hosszú időn keresztül, mert aztán jött ugye az, hogy az infláció a tervezettnél

jelentős mértékben megváltozott és pechünkre növekedett. Ennyi a történet. És hát a

tavalyi bérmegállapodásokban nem voltak ilyen elemek, amik a mostaniakat abszolút

ellehetetlenítik a tekintetben, hogy egy jó szót szóljunk mellette. A 4,1%, az meg egész

egyszerűen meggyőződésem, hogy provokáció. Nem a részetekről. Azt is tudom, hogy

parancsra teszitek hát világos. Na de hát, mi veletek tárgyalunk ezért elsősorban nektek

mondjuk. De egyébként, hogyha megfigyeled, azért ha kifelé nyilatkozunk, akkor nem

feltétlenül a MÁV-ot ostorozzuk e miatt. Ugye? Na. Azért ezt is azért értékelni lehet.

Nem kell, csak lehet. Nem mint a START-nak a buzgó kommunikátora.

Elnök: Köszönöm. VSZ-é a szó.

VSZ: Önmagában, sajnálom, hogy az előző évben, az év hátralévő időszakában, amikor

KSZ-ről, bérről tárgyaltunk, akár szakértői tárgyaláson, nem volt jelen a

társszakszervezet minden alkalommal és nyilván lehet hiányérzetem, mert ha nem

vagyok ott, valamiből kimaradok, akkor természetesen, akár saját hibámból is lehet

hiányérzetem, de másokban keresni a felelősséget, ez azért eléggé érdekes történet. Mint

ahogy érdekes az is, hogy irigylünk egy-egy társaságot, ahol normális mederben

végbementek az érdekegyeztetések, akár a Trakció Zrt, de mondjuk, a START Zrt-nél,

amikor a Vasutasok Szakszervezete arra a pótlékra tett javaslatot, hogy többletfeladatot

kapnak a jegyvizsgálók a menesztéssel kapcsolatosan, és menesztési pótlék legyen,

akkor ez természetes elutálással találkozott az érdekegyeztető asztalnál, sajnos

szakszervezeti oldalról. Tehát, valami következetességnek csak, kellene lenni, mert

önmagában, a Gépészeti Zrt-nél többlet, több van, mint a MÁV-os megállapodásban,

ezt mindenki látja, mindenki tudja, még a VDSZSZ elnöke is méltatta azt, a

bérfejlesztést, amikor a Vasutasok Szakszervezete ott is aláírta a bérmegállapodást, csak

azt mondotta, hogy legfeljebb ezt nem fogják olyan mértékben kritizálni és támadni,

mint ahogy ezt teszik bárhol, másutt, de nem tehetik meg, hogy aláírják ezt, a

megállapodást. Tehát azt gondolom, hogy ahol több van benne, az sem került aláírásra,

tehát innentől kezdve egy kicsit kiszámíthatatlan ez a történet. A másik meg, ami a

differenciálásra vonatkozik. Én azt kérem, én biztos vagyok benne ismerek nagyon sok

rendes embert, tisztségviselőt a VDSZSZ-ben is, azt gondolom, hogy a VSZ-ben is

felkészült emberek vannak, várják azt a startpisztoly-dördülést, hogy holnap, vagy

holnapután odahívják őket, hogy osszák fel. Mert egy ilyen pénzosztás, azért ez egy

nagy felelősség. A tisztségviselők részére is és gondolom, hogy meg fognak ennek a

feladatnak felelni. Annál is inkább, mert tudom, hogy most már nem lesz központi ukáz

a VDSZSZ részéről, hogy a tisztségviselők ott lesznek a helyi egyeztetésen és akkor,

szerintem, egy korrekt megállapodás lesz. Majd akkor térjünk vissza erre, hogyha

valahol nem így történik ez a dolog. Értékeljük ki azt, hogy miért nem tudtuk megoldani

ezt a feladatot, mi okán nem jött létre esetleg, helyi egyeztetés, vagy későbbiekben,

adott esetben tényleg alkalmatlanok vagyunk-e szakszervezeti oldalon, egy ilyen feladat

elvégzésére és akkor csak központi megállapodások legyenek. Ezt majd bizonyítani

fogja az elkövetkezendő időszak. Egyelőre nincs negatív kritikája, legalábbis a

Vasutasok Szakszervezete részére. Itt az első egy hétben, vagy első napokban, azt

gondoltuk, hogy még mély álom ül a megállapodásokon és azért nem jönnek jelzések.

De azóta már jelentős időszak eltelt, és olyan nagyon nagy kritikát, mondhatnám azt,

24


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

hogy kritikát nem kapott ez a típusú megállapodás. Én nem azt mondom, hogy

szakszervezeti oldalon elégedettnek kell lenni hiszen a szakszervezeteknek az a

feladata, hogy még a megkötött megállapodást is kritikusan kell értékelni és azt

mondani, hogy igyekezni kell még jobbat kötni majd. Szerintem 2009-ben is és

reményeim szerint szakszervezetként, Vasutasok Szakszervezeteként, azt gondolom,

hogy amikor majd a 2010 évi bérmegállapodást fogjuk tárgyalni, szakértőiben vagy

bármiben, akkor sokkalta szakértőbb hozzáállás lesz a szakszervezeti oldalon és

lehetőség szerint akkor nem lesznek olyan hibák, vagy nem maradnak ki, adott esetben

vagy nem maradhatna ki adott esetben, egyetlenegy terület se. Szerintem már ez a

kiemelt kategóriarendszer majdnem kezd jó lenni. Még van egy-két munkakör, amit az

érdekegyeztetésben, azt gondolom, hogy meg fogunk tudni, közösen oldani. És

természetes, hogyha a VDSZSZ ebben segíteni fog, akkor meg rendben is lesz, minél

hamarabb.

Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ.

VDSZSZ: Hát nem tudom, a derű minek szólt ott a túloldalon. Én azt tudom, hogy

olyan nehéz volt átverekedni magunkat az ünneplő tömegeken, míg be tudtunk jönni az

ajtón… bérmegállapodást, különböző zászlókat lengetve ünnepelték, meg azt is, hogy

differenciálhatnak. Azok… tisztségviselők voltak. Hát egyébként a VDSZSZ már

kevésbé látja ilyen rózsásnak a helyzetet, hiszen nem titok az, meg, gondolom… tudja is

mindenki, hogy tegnap elnökségi ülésen gyakorlatilag majdnem egyhangúlag döntöttek

úgy, hogy a mértékét egyhangúlag az elosztást, azt, hogy helyben lehessen

differenciálni majdnem egyhangúlag elvetette az elnökség. Úgyhogy ennyit arról, hogy

ki-mennyire örül ennek. Meg hát, ugye, arról is mondom, egy nálamnál sokkal

hozzáértőbb is azt vallja, hogy úgy gondolja, hogy a csomóponti főnökségek 75%-ában

nem lesz differenciálás. Azt gondolom, hogy arra alkalmas ez a jelenség és a

munkáltató nem véletlenül alkalmazza, hogy a megosztottságát növelje, az ellentéteket

szítsa a vasutasok körében. Mert ha mondjuk, legalább arra odafigyelne, hogy olyan

embert kivonjon ebből a fantasztikus cselekménysorozatból, aki mondom, leszarházizza

a munkatársait, akkor talán még hitelt is lehetne adni annak, hogy kizárólag a jó szándék

vezeti akkor, amikor újra ehhez, az egyébként korábban kudarcot vallott lépésre szánja

el magát. Hiszen a… figyeljetek, a Bajnai Gáborék pont ugyanilyen megfontolásokból,

hogy a szakszervezetet megszívassák, 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben, de az is lehet,

hogy még 2002-ben is ezt az utat választották. És azért torzult el… tessék? Dehogy

utólag tudod meg. Hát ezt mondtam neked korábban is. Ne tegyél úgy, mintha most

hallottad volna először. Nem beszéltük meg, hogy most fogsz rajta először csodálkozni.

Mert ha megbeszéljük, akkor rendben van. Tehát ezt már meséltem neked. Tessék?

Hogyne. Ezt nagyon frankón kitaláltátok. Hát nyilván vannak, akik ennek örülnek mert

ugye, hát mit tudom én, miért. Nem bántok én senkit úgyis bántja őket a sors. Azt se

akarom. Nem, nem mindenkinek jót szeretnék, mert attól nekem nem lesz se jobb, se

rosszabb, sőt inkább csak rosszabb lesz, ha valakit fájdalmak terhelnek. De ez buta

dolog volt. Illetve nem volt, mert nem kellene így hagyni. Buta dolog így hagyni, hogy

a szolgálati helyeken ezt az elenyésző összeget továbbosszák. Nem elvárható az

objektivitás ugyanis. Egyszerűen nem elvárható, hiszen azok, akik egy hierarchiának a

tagjai nem is tudom, milyen erkölcsi magasságban kellene, hogy legyenek, létezzenek

és az a világ, amiben fölnőttek, nem hiszem, hogy erre nevelhette őket bár nyilván,

vannak kivételek, hogy önmaguk ellenségeivé váljanak, ilyen vonatkozásban. Nem

25


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

tudom elhinni… a helyzetet, egyébként nyilván, hogy itt hiába rikoltozunk és azt

gondolom, hogy sok esetben a tisztségviselőink is hiába vesznek részt ezeken, a

tárgyalásokon, ha ugyanolyan erőből fogtok politizálni, ahogy itt, ennél az asztalnál is,

akkor vajmi keveset fog érni a szavuk. Biztos, lesz olyan hely, ahol igen. Lesznek

veszekedések benne, anyázások, ez, az amaz, ami ilyenkor kell, attól függ, hova tudunk

elmenni. Persze. De, hogy túl sok jó nem fog belőle kisülni, az hétszentség. Úgyhogy

gondoljátok meg és azt kérjük, hogy a szakágban dőljön el az, hogy milyen módon

történik ennek, a pénzkeretnek a felosztása. A kiemelt munkakörök vonatkozásában

pedig, ugye csak ismételni tudom magam, abban egyeztünk meg a VSZ-szel, hogy arra

időt hagyunk magunknak, hogy megbeszéljük, hogy melyek azok a munkakörök,

amelyek ebbe a körbe tartozóak. Sajnos, akikkel ebben megegyeztem, annak nem volt

annyi szava, hogy ez 30-a délutánján még hasson. De hát ez megint csak más

problémája, és nem a miénk mi csak szomorúak vagyunk miatta.

Elnök: Köszönöm. VSZ.

VSZ: Többször elhangzott már, vagy legalábbis kétszer én hallottam, hogy valamilyen

megállapodás a VSZ és a VDSZSZ között, a kiemelt munkaköröket illetően. Én ilyenről

nem tudok Elnök urat is megkérdeztem, ő sem tud ilyenről. Az, hogy mi részt vettünk

egy szakértői tárgyaláson a kiemelt munkaköröket illetően, ez így rendjén van, mi ott

voltunk és azon meghatalmazás alapján, ahogy a tisztségviselőink elvárják tőlünk,

eljártunk ebben a dologban. Tehát ilyen típusú megállapodást én nem tudok. Jó lenne,

hogyha ilyen megállapodást, akkor megneveznéd, hogy kivel kötöttetek, mert velünk

nem. Ez az egyik ilyen történet. Tehát erre nem kellene hivatkozni. A másik meg, hogy

nyilván nem várjuk el szakszervezetként, mi legalábbis sosem, azt, hogy nagy

zászlómenetek fogadjanak bennünket egy-egy bérmegállapodásnál. Magam is arról

nyilatkoztam, hogy egy szakszervezet, mint ahogy Ancsel Éva, hogyan kell harangot

önteni című művében írja, a harangöntőnek, mikor a harang kongását meghallja akkor is

el kell, félrevonulnia, és kielemezni és kiértékelni azt, hogy milyen hibák voltak, és

hogy vajon hol tud olyan új anyagot találni, ahol még szebben csengő harangot fog

tudni önteni. Tehát azt gondolom, hogy egy szakszervezetnek ez a kötelessége is, és

nem örömujjongásban lenni egy megállapodást illetően, mint ahogy mi is nagyon

szerettünk volna több bérfejlesztést a vasutas munkavállalóknak, de hát van egy

középtávú megállapodásunk és én se szeretnék nagyon visszahivatkozni erre, ami azt

írja elő, hogy az OÉT-ben történt megállapodást figyelembe kell venni. Márpedig az,

hogy az OÉT-ben azok a szakszervezeti vezetők, akik adott esetben a vasutas

szakszervezetek élén is szereplők ebben állapodtak meg. Ez számunkra iránymutató volt

és értékmérő. Tehát, azért, hogy itt, a MÁV-nál nem tudtunk magasabb százalékban

megállapodni, döntően annak köszönhető, hogy az OÉT-ben a vasúti szektorban lévő

konföderációs emberek ebben állapodtak meg. Tehát kvázi mondjuk a Vasutasok

Szakszervezetének nincsenek konföderációs vezetői, mi nem sokat tehettünk annak

érdekében. Ugyan a konföderációnak tagja a Vasutasok Szakszervezete is, de hát ezt a

megállapodást kötötték és ezen belül mozogtunk. Tehát a magunk részéről mi azt

gondoljuk, hogy a differenciált részt is föl lehet úgy osztani, hogy a szakszervezetek

között közmegegyezés lesz és a vasutas munkavállalók is elégedettek lesznek azon

mértékkel, vagy azon elvárásoknak, vagy azon iránymutatásokkal, amelyek alapján ezt

meg lehet tenni. Én szívesen hallanék háromnégy olyan igényt, esetleg, itt az asztalnál

is, gondolom erre régebben is sort lehetett volna már keríteni, hogy például, a), b), c) és

26


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

milyen egyéb olyan módszereket alkalmazzunk a helyi egyeztetésen, amivel lehet, hogy

közös platformon tudunk lenni és mondjuk, ezt az iránymutatást adjuk ki a helyi

tisztségviselőknek, ha ilyenre van igény. Bár mi nem nagyon akarjuk megkötni az ő

kezüket központilag. Tehát ilyen iránymutatást a VSZ központból még nem adtunk ki

sosem meg, nem is szívesen. Hogyha a helyi egyeztetés demokráciájában bízunk, akkor

mi nem is fogunk a központból olyan utasításokat kiadni, hogy márpedig csak ezt lehet

aláírni és saját gondolataitok nem lehet, amit beépítetek. Nem hiszem, hogyha a VSZ

tisztségviselő kap 5%-ot, mondjuk az egészből és a VDSZSZ tisztségviselő, aki jobb az

hatot fog kinn kapni, akkor gondolom ebből nem lesz rendkívüli VÉT ülés itt, mert a

magunk részéről nem fogjuk ezt kezdeményezni. Tehát ilyen egyéni sérelmeket, mint

amit szoktunk itt hallani, nem nagyon fogunk idehozni. Én azt gondolom, hogy inkább

műbalhénak tekintem ezt, az egész mostani érdekegyeztetést és szerintem 17 órára való

tekintettel, kezdjünk egy olyan, érdemi megállapodás megkötéséhez, ami

tulajdonképpen még hátra van, hiszen a főrendelkezők kérdése sincsen lezárva.

Elnök: Köszönöm szépen. Mielőtt bárkinek megadnám a szót, azért fölhívnám a

figyelmét a VSZ által felvetett javaslatra. VDSZSZ-é a szó.

VDSZSZ: Hát egyre jobban elképedem. Most akkor jó, vagy rossz. Ez az objektív elv,

ugye? Ezt ki dönti el? A jó apuka, meg a jó anyuka. Attól függ ugye, hogy Pécsen az

anyuka Békéscsabán az apuci dönt ebben. Ugye? A jó kisfiú, meg a jó kislány az többet

kap, nagyobbat kap a tortából, ami amúgy sem… hát, ez így szokott lenni a családban.

Persze. Bár elég hülye szülő, aki így cselekszik, de hát mivel nekem csak egy ivadékom

van, hivatalosan tehát én nem tudom megítélni, mi lenne, hogyha többen ülnék körbe az

asztalt, meg tortát sem sütök olyan túl sokat. Na. Aztán azt se értem, hogy szívesen

hallana bárki is arról, hogyan differenciáljunk című történet. Hát én meg, úgy

gondolom, nem szívesen hallani kellene róla, hanem abban itt kellett volna

megállapodni, mint az elmúlt nyolc évben mindig meg tudtunk állapodni és kisebb

nagyobb vitákat, vagy ellenérzéseket leszámítva, a dolog rendben volt. Meg tudtuk

magyarázni. Így lehet… csinálni. Persze nyugodtan lehet a fejünket a homokba… hát,

nekem nem mondjuk, de lehet a homokba dugni a nagy buksit és ráfogni, hogy azt ott

intézték és ott marakodjanak a koncokon. Azon a nagyon csekély koncon, ami jut. Ami

jut. Még egyszer mondom, arra alkalmas lesz az ügy, hogy azt a kibontakozandó

vasutas egységet, ami az elmúlt hónap… és nem véletlen találta ezt ki a munkáltató.

Még ha nem figyel a Mariann, akkor is így van. Nem véletlen verte ezt át a munkáltató,

központi differenciálást, legalábbis a MÁV Zrt-nél, mert megijedt attól, hogy a

vasutasok képesek közös célért együttesen fellépni. Hát várunk. Hm?

Elnök: VDSZSZ óhajt még hozzászólni?

VDSZSZ: Hát persze. Amint a munkáltató idefigyel.

Elnök: Tisztelettel megkérném a munkáltatót, hogyha figyelmesen hallgatná, a

VDSZSZ ki tudná fejteni az álláspontját, mert 17 óra van és még van komoly feladatunk

is. Arra vár a VDSZSZ, hogy a munkáltató nagyon nagy figyelemmel hallgassa.

Köszönöm. VDSZSZ.

27


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

VDSZSZ: Volt egy film, a Sinkovits játszotta szegény már nem él a Liszt Ferencet,

és… mikrofon nem? Én nem hallom, hogy ott mennyire hallik. Nem hallod? Jó. Tehát,

volt egy film, amit még a szegény Sinkovits Imre játszott, abban a Lisztet játszotta és

meghívták Pétervárra – isten ments, hogy hasonlítsam hozzá, magam se a színészhez,

se, akit megszemélyesített – és koncertet adott elő és a páholyban a – azt hiszem, az ő

idejében élt a – II. Sándor cár, élénk csevegésbe fogott és hallható volt a színpadon, és

abbahagyta a zenét. És akkor… miért és mondta, hogy hát, ha minden oroszok cárja

beszél, akkor a zenének is hallgatni kell. No. Tehát az a helyzet, hogy erre alkalmas ez a

fajta megoldás, amit kiagyaltatok, hogy azt az egységet, ami az utóbbi hetekben azért a

vasutasok között egyre jobban erősödik, igyekezzék megbomlasztani. Úgy gondoljátok.

Hát én bízom benne, hogy ennek az ellen… hát, ha nem is az ellenkezője, de ez a

vágyatok nem fog valóra válni és okulni fognak azokból, a történetekből, amit, ha

tudnak elolvasnak, ha tudnak végighallgatnak, függőben attól, hogy milyen

interpretációban teljesen mindegy. Attól függetlenül álságos dolog, csúnya dolog ebből

az összegből az alacsony keresetűek között differenciálásra félretenni egy forintot is,

hiszen ezek az összegek egész egyszerűen arra nem alkalmasak, hogy az életszínvonalat

az érintettek családjai meg tudják tartani életszínvonalukat meg tudják tartani.

Nyilvánvaló ez nem jogkérdés, hanem lelkiismeret kérdése egyébként, hogy egy cégnek

a menedzsmentje mire alkalmas. Minek tekinti a munkatársait, akikből él. Akikből él

mert nyilván belőlük éltek. És teljesen mindegy lehetne persze erről órákat beszélni,

akkor se hatna rátok ez a dolog, hiszen ha utasításra cselekedtek, akkor miért hatna, ha

nem arra, akkor fel se tételezem, hogy így cselekednétek. A bérmegállapodásokról

pedig annyit, hogy az, hogy az OÉT-n milyen megállapodások történnek, az speciel

engem vajmi kevésbé zavar. Különösképpen, nem érdekel. Azért nem érdekel, mert a

mi megállapodásunk az OÉT-hez csak alsó határon köt. Semmi többet. Semmi többet,

egyébként. Azt mondja, hogy annyit kell ajánlani. Annál kevesebbet nem. Annál többet

viszont követelhetünk. És ez történik itt. Úgyhogy innentől ezt kár, meghivatkozni mert

fölösleges. Teljességgel fölösleges. Elég szégyene egyébként az OÉT-nek, hogy ezt a

bérmegállapodást ilyetén nyélbe ütötte. Ez az én véleményem, úgyhogy, innentől… de

hát ezt tökmindegy egyébként, hogy én, ezt hogy gondolom. Mert az nem megoldás,

hogy egy társadalmat elszegényítenek, hogy egy csomó koldus, egy csomó rabszolga

lesz, akinek a napi megélhetés is rettenetes gondokat fog okozni. Még többet mint

eddig. Lelketek rajta, és tegyétek. Hiszen, a Stratosz nem tiltakozott az OÉT

megállapodással szemben. Ő sem, senki sem. Majd elszámolnak a lelkiismeretükkel

egyszer, biztos. Köszönöm. Van még valami? Ez is fölösleges volt, úgy…

Elnök: Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy van-e ebben egyáltalán több ebben, a mai

napban ebből a témából. Én javaslom, hogy térjünk át egy másik témára. Azt a VÉT

keretén belül próbáljuk tárgyalni ezt a dolgot, vagy esetleg… konzultáció. Akkor…

igen, VDSZSZ.

VDSZSZ: Hát megint szóval legalább a formákra igyekezzen adni a levezető elnök,

hogy megkérdezze a munkáltatótól… nem kell ennyire szervilisnek lenni, mert zavar.

Ha nem vagyunk itt, azt csinálsz amit, akarsz. Ha itt vagyunk, akkor légy szíves erre

legyél tekintettel. Nem gondolom, hogy a munkáltatót kell csak felkérdezni, hogy a

továbbiakban hogy kívánja ezt a kérdést tárgyalni, mert rossz a visszhangja a dolognak.

Mondjuk minket is ezt az oldalt is meg kellett volna kérdezni. De tökmindegy, mi sem

kívánjuk egyébként végképp tárgyalni, a továbbiakban a kollektív munkaügyi vita

28


Vasúti Érdekegyeztető Tanács

2009. január 12.

tárgykörében kívánjuk tárgyalni ezt a kérdést. Hiszen úgy látjuk, hogy a többi felet ez

kevésbé izgatja. Úgyhogy innentől nem látjuk értelmét, hogy ezt VÉT keretében

tárgyaljuk a bérmegállapodás kérdését. De vége kész, nincs tovább. Azt látjuk, hogy az

ügyben elmozdulás nem történik, a felek meglehetősen passzívan viseltettek e

kérdésben. Munkáltató nyilván tulajdonosi utasításánál fogva kellően cinikus. Marad a

törvényi kötelezés és kollektív munkaügyi vita formájában tárgyalunk. Megegyezhetünk

az időpontban akár, most is. Tudok javasolni rá, időpontot, ha úgy gondoljátok.

Mondjuk… pillanat. Csütörtök mondjuk a 3 óra nektek alkalmas, vagy legyen 2 óra.

Vagy legyen péntek.

Elnök: Köszönöm szépen. Vettem a VDSZSZ megjegyzését. Én minthogy munkáltató,

szót nem mondtam egyáltalán. Föltettem egy kérdést. Engem úgy tanítottak legalábbis

az udvariassági szabály szerint, hogyha valaki beszél, akkor arra szoktam fordítani a

fejemet. De egyébként az itt lévő feleket kérdeztem meg evvel kapcsolatban. Úgyhogy

az egy más kérdés… úgyhogy, a mai napra vonatkozott egyébként is a kérdésem.

Köszönöm a kiegészítését. Akkor a bér részét azt lezárjuk és akkor az időpontra tett a

VDSZSZ javaslatot, esetleg munkáltató óhajt…

VDSZSZ: Kérünk tízperc szünetet.

Elnök: Munkáltató.

VDSZSZ: Kérünk tízperc szünetet.

Munkáltató: Jó. Akkor szünet és akkor szünet után folytatjuk konzultációval. Kész. A

bér résznek vége.

29

More magazines by this user
Similar magazines