Tájékoztató füzet az óvodás korú(3-6 éves)
Tájékoztató füzet az óvodás korú(3-6 éves)
Tájékoztató füzet az óvodás korú(3-6 éves)
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
SZAKSZOLGÁLATI FÜZETEK<br />
JÁSZBERÉNYI MÁRTA<br />
Tájékoztató füzet <strong>az</strong> óvodás<br />
korú (3-6 éves) gyermekek<br />
szenzomotoros integrációjának<br />
vizsgálatához<br />
III
Készítette:<br />
Lektor:<br />
Felelõs szerkesztõ:<br />
Tervezõszerkesztõ:<br />
Fotó:<br />
JÁSZBERÉNYI MÁRTA<br />
ELTE Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat,<br />
Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Országos Gyógypedagógiai<br />
Szakmai Szolgáltató Intézmény<br />
PROF. DR. KATONA FERENC<br />
HIDALMÁSI ANNA<br />
DURMITS ILDIKÓ<br />
PINTÉR MÁRTA<br />
Mozgásjavító Általános Iskola archívumából<br />
Kiadja: Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért<br />
Országos Közalapítvány<br />
Felelõs kiadó: Tóth Egon<br />
A kiadvány megjelenését <strong>az</strong> Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta.<br />
ISBN 978-963-87487-6-6
JÁSZBERÉNYI MÁRTA<br />
TÁJÉKOZTATÓ FÜZET AZ ÓVODÁS KORÚ<br />
(3-6 ÉVES) GYERMEKEK SZENZOMOTOROS<br />
INTEGRÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATÁHOZ<br />
Budapest, 2007
TARTALOM<br />
Tájékoztató a szenzoros integrációs tesztek, elsõsorban<br />
a DeGangi–Berk-teszt használatához. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7<br />
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8<br />
A szenzoros integráció fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8<br />
A szenzoros integráció elmélete Ayres nyomán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9<br />
Szenzoros integráció és tanulási zavarok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12<br />
Diszfunkciós minták (Ayres faktoranalízisei) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13<br />
Az egyes faktorok áttekintése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16<br />
A diszfunkciók súlyossági foka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18<br />
A szenzoros integrációs tesztek általános jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18<br />
A tesztek alkalm<strong>az</strong>ása, kibõvítése egyéb adatokkal, megfigyelésekkel . . . . . . . . . . . . . . . . 19<br />
A teszt alkalm<strong>az</strong>ójával szemben támasztott követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19<br />
DeGangi–Berk szenzoros integrációs teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20<br />
Általános technikai tudnivalók a felvételhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20<br />
Specifikus feladatvégzési módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21<br />
A DeGangi–Berk szenzoros integrációs tesztre vonatkozó speciális ismeretek . . . . . . . . . . 21<br />
A SZIT-feladatokkal a szenzoros integráció részterületein vizsgált magatartások (táblázat) . . 24<br />
A teszt felvételét követõ javaslatok, terápia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24<br />
A szenzoros integráció újabb modellje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25<br />
Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
TÁJÉKOZTATÓ A SZENZOROS INTEGRÁCIÓS<br />
TESZTEK, ELSÕSORBAN A DEGANGI–BERK-TESZT<br />
HASZNÁLATÁHOZ<br />
A Tájékoztató <strong>az</strong>t szolgálja, hogy a szenzoros integrációs tesztek, mint például a Délkaliforniai<br />
Szenzoros Integrációs Tesztek (SCSIT), valamint a Szenzoros Integrációs<br />
Praxis Tesztek (SIPT), de elsõsorban a DeGangi–Berk Szenzoros Integrációs Teszt<br />
alkalm<strong>az</strong>ásához szükséges elméleti hátterérõl rövid összefoglalást adjon.<br />
Mivel <strong>az</strong> említett tesztek kézikönyvei tartalm<strong>az</strong>zák a tesztek felvételének leírását, a<br />
Tájékoztató <strong>az</strong>okra nem tér ki, de korlátozottan ismerteti a DeGangi–Berk-tesztet,<br />
abból a célból, hogy a tesztrõl készült oktató filmben nyújtott ismereteket elmélyítse.<br />
A Tájékoztatóban a DeGangi–Berk Szenzoros Integrációs Teszt (továbbiakban többnyire<br />
SZIT) néhány technikai, felvételi kérdése mellett <strong>az</strong> általuk feltárható diszfunkciók<br />
megemlítésére is kitérünk. Az Ayres és követõi szenzoros integrációs elméletre<br />
vonatkozó munkáiból készített válogatás alapot adhat a teszt megtanulását,<br />
használatát követõ teljesítménystruktura és profil elemzéséhez, a tanulási és<br />
magatartási problémák felismerése, szûrése mellett.<br />
7
BEVEZETÉS<br />
A pedagógia, gyógypedagógia és pszichológia szinte egyetlen területe sem annyira<br />
összetett és nehezen vizsgálható, mint a specifikus tanulási zavaré.<br />
A specifikus tanulási zavar fogalmának meghatározása még nem kiforrott. Az ok, vagy<br />
okok kiderítése nehéz, a diagnózis problematikus, <strong>az</strong> életkorral változó tünetek miatt.<br />
Az óvodás még nem lehet diszlexiás, <strong>az</strong><strong>az</strong> gyenge olvasó vagy helyesíró, de ezeknek<br />
a zavaroknak felismerhetõ jelei, tünetei már lehetnek.<br />
A kifejezett tanulási zavart megelõzõ és okozó mûködési gyengeségek lehetnek átmenetiek,<br />
elsõsorban akkor, ha korán diagnosztizáljuk és megfelelõen kezeljük õket.<br />
A tanulási zavar hátterében gyakran a szenzoros integrációs mûködés zavara áll.<br />
A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ FOGALMA<br />
A szenzoros integráció <strong>az</strong> érzékek, látás, tapintás, hallás, szaglás, mozgás hasznos<br />
elrendezését, összekapcsolását, egységes mûködésbe foglalását jelenti.<br />
A szenzoros integráció <strong>az</strong> a képesség, amellyel szervezzük és feldolgozzuk a különféle<br />
érzékelési csatornákból szárm<strong>az</strong>ó információkat, majd ezeket kapcsolatba hozzuk<br />
egymással, szintetizáljuk, hogy <strong>az</strong>oknak megfelelõ adaptív válaszokat adjunk<br />
(mozgásos válaszok, beszéd, mentális folyamatok).<br />
Ha <strong>az</strong> érzékelések integrált módon folynak, <strong>az</strong> érzékletek jól rendezettek, természetes<br />
a mûködés, mint a szív mûködése, vagyis észrevétlen, ahogy Ayres megfogalm<strong>az</strong>za.<br />
A szenzoros integráció rendszerint oly természetes módon alakul ki, hogy meglétét<br />
adottnak vesszük. Csak <strong>az</strong> utóbbi néhány évtizedben ismerték fel, hogy a kialakulásában,<br />
mûködésében jelentkezõ eltérések, esetleges zavarok és <strong>az</strong> ezekbõl szárm<strong>az</strong>ó<br />
részfunkció-gyengeségek, tanulási és magatartási zavart okozhatnak.<br />
A szenzoros integráció fogalmát a klinikumban kettõs értelemben használjuk. Egyrészt<br />
diagnosztikus kategóriaként, a különbözõ tanulási és magatartási zavarok<br />
(elsõsorban figyelemzavar, hiperaktivitás vagy valamely tünetüknek megléte esetén),<br />
másrészt e zavarok oki hátterének megjelölésére.<br />
A szenzoros integráció idegrendszeri folyamat, amely <strong>az</strong> ember saját testébõl, illetve<br />
környezetébõl szárm<strong>az</strong>ó érzékleteket szervezi, és lehetõvé teszi, hogy testünket hatékonyan<br />
használjuk. A szenzoros integráció információfeldolgozás. E folyamat eredményeképpen<br />
a különféle érzékelési módokkal nyert inputok térbeli és idõbeli vonatkozásait<br />
értelmezzük, társítjuk és egyesítjük.<br />
Ayres szerint <strong>az</strong> agy hétéves korig elsõdlegesen „szenzoros feldolgozó gép”.<br />
8
Az a gyermek, akinél megfelelõ <strong>az</strong> érzékletek rendezése, <strong>az</strong><strong>az</strong> a szenzoros integrációjának<br />
a szintje jó, <strong>az</strong> ügyes mozgású, a térben jól tájékozódik, a játéka jól szervezett,<br />
szívesen vág, ragaszt, rajzol, és nagy valószínûséggel <strong>az</strong> iskolai munkáját is jól<br />
fogja végezni.<br />
Ha <strong>az</strong> agy rosszul integrálja <strong>az</strong> érzékleteket, több erõfeszítésre, nehézségre lehet számítani,<br />
mint sikerre, megelégedettségre. Az ilyen gyermekek gyakrabban törnek,<br />
rongálnak tárgyakat, sokszor esnek el, okoznak balesetet önmaguknak és társaiknak,<br />
nem ügyesek a játékokban.<br />
A tanulási zavarokat gyakran <strong>az</strong> idegrendszeren, elsõsorban <strong>az</strong> agyon belül végbemenõ<br />
szenzoros integráció tökéletlen volta okozza.<br />
A szenzoros integrációs zavarnak két leggyakoribb problémacsoportja a figyelemzavar-hiperaktivitás<br />
és a tanulási zavarok, amelyek természetesen többnyire egymással<br />
összefonódva jelennek meg.<br />
A szenzoros integrációs zavar szûrésére és diagnosztizálására több tesztet dolgoztak<br />
ki, elõször <strong>az</strong> iskolás korosztály számára (Dél-kaliforniai Szenzoros Integrációs Tesztet<br />
(SCSIT) és <strong>az</strong> <strong>az</strong>t felváltó, átdolgozott Szenzoros Integrációs Praxis Tesztet (SIPT). Ezt<br />
követõen fiatalabbak részére is megjelentek a korai fejlõdési problémák felismerését és<br />
a fejlesztést segítõ szenzoros integrációs tesztek. Óvodáskorúaknak a DeGangi–Berk<br />
Szenzoros Integrációs Teszt, amelynek célja, hogy jelezze, szûrje, megállapítsa <strong>az</strong><br />
óvodás korosztályú (3–5 éves) gyermekeknél a szenzoros integráció gyengeségét,<br />
zavarát, amely alapja lehet a késõbbi tanulási zavarnak, alkalm<strong>az</strong>kodási nehézségnek.<br />
A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ELMÉLETE AYRES NYOMÁN<br />
Ayres a Szenzoros Integrációs Praxis Tesztek (SIPT) elméleti összefoglalójában redukált<br />
formában, közérthetõen fejtette ki szenzoros integrációs elméletét, elsõsorban a<br />
szenzoros integráció és „végeredményei”, a praxis, beszéd és a mentális jelenségek<br />
kapcsolatát <strong>az</strong> érzékszervi mozgásos feldolgozási folyamattal.<br />
Tájékoztatónkban elsõsorban a SIPT Bevezetõjébõl idézünk, amely jó elméleti alapot<br />
adhat a szenzoros integrációs teszteket alkalm<strong>az</strong>óknak.<br />
Ayres <strong>az</strong>ért fejlesztette ki a szenzoros integráció elméletét, hogy megmagyarázza <strong>az</strong><br />
összefüggést a magatartás és <strong>az</strong> idegmûködés között, <strong>az</strong><strong>az</strong> <strong>az</strong> érzékszervi mozgásos tapasztalatok<br />
összekapcsolását, rendezését, vagyis a szenzoros feldolgozást és integrálást.<br />
Célja egy olyan elmélet kidolgozása volt, amely leírja, és elõre jelzi a specifikus<br />
kapcsolatot <strong>az</strong> idegmûködés, a szenzomotoros magatartás és a korai iskolai tanulás<br />
között.<br />
Ayres hangsúlyozta, hogy még megfoghatatlan, pontosan hogyan jelentkezik <strong>az</strong><br />
agyban a szenzoros integráció, de annak feltárása szükséges a tanulási folyamatok<br />
megértéséhez.<br />
9
Szenzoros integrációs elméletét átmenetinek tekintette, amely várhatóan folyamatosan<br />
módosul, ahogy a kutatás és a klinikai ismeretek bõvülnek. A szenzoros integrációra<br />
vonatkozó újabb idegtudományi ismeretek a gyakorlatban <strong>az</strong>onban még<br />
nem jelentek meg tesztté rendszerezett formában.<br />
Az újabb neuropszichológiai elméletek nagyobb hangsúlyt fektetnek arra <strong>az</strong> álláspontra,<br />
miszerint <strong>az</strong> agy általában mint egységes egész mûködik. Ezt a tendenciát<br />
elismerve a szenzoros integráció elmélete <strong>az</strong>t hangsúlyozza, hogy a neokortex mûködése,<br />
míg képes olyan komplex tevékenységre, mint <strong>az</strong> absztrakció, logikus gondolkodás<br />
és nyelvi feldolgozás, részben mégis <strong>az</strong> alsóbb struktúráktól függ. Lényegi<br />
szenzoros befogadás, integráció és interszenzoriális asszociáció a központi törzsben,<br />
valamint <strong>az</strong> agytörzs és a thalamusz számos magjában jelentkezik. A kisagy ugyancsak<br />
fontos szerepet játszik a szenzoros feldolgozás folyamatában.<br />
Az agy egységes egészként mûködik, ami nem zárja ki a különbözõ részeinek funkcionális<br />
lokalizációjára vagy specializációjára irányuló tendenciát. Bizonyos komplex<br />
mûveletek optimális végrehajtása a funkciók specializációjána, illetve oldal szerinti<br />
elhelyezkedésének függvénye. A lokalizációs folyamat viszont <strong>az</strong> egyes féltekéken<br />
belüli, illetve a féltekék közötti kommunikációtól függ.<br />
A szervezet-környezet tranzakcióknak <strong>az</strong> emberi fejlõdés elõsegítésére gyakorolt<br />
hatása részben a központi idegrendszer belsõ plaszticitásától függ. Az agy, különösen<br />
a fiatal agy természetes módon alakítható, a struktúra és a funkció a korral<br />
válik szilárdabbá és megállapodottabbá. Az alakíthatóság képessége teszi lehetõvé,<br />
hogy a személy-környezet interakciók elõsegítsék és fokozzák a neurointegrációs<br />
hatékonyságot. Ha egy egyénnek nincs meg <strong>az</strong> a képessége, hogy kritikus idõszakokban<br />
hatékony módon vegyen részt <strong>az</strong> ilyen tranzakciókban, ez a hiányosság<br />
kihat <strong>az</strong> agy optimális fejlõdésére és ezáltal <strong>az</strong> általános készségek fejlõdésére is. A<br />
hiányosan mûködõ területek feltárása fiatal korban és <strong>az</strong> esetleges problémák<br />
kezelése növeli <strong>az</strong> egyén normális fejlõdésének esélyeit.<br />
A környezetbõl és a testbõl <strong>az</strong> ép periférikus receptorokon és szenzoros csatornákon<br />
keresztül nyert szenzoros ingerek puszta jelenléte még nem elegendõ a céltudatos<br />
cselekvéshez. A szenzoros stimulusokat fel kell dolgozni, <strong>az</strong><strong>az</strong> <strong>az</strong> agynak ki<br />
kell választania, ki kell emelnie, meg kell gátolnia, össze kell hasonlítania és kapcsolatba<br />
kell hoznia a szervezet-környezet interakciót.<br />
Az ingerek feldolgozása során a bemeneti és kimeneti területek között elhelyezkedõ<br />
struktúrák száma igen nagy, és a kapcsolati mintázatuk rendkívül komplex.<br />
A jobb percepció komplexebb adaptív reakciókat tesz lehetõvé, és ezek a reakciók<br />
fontos szerepet játszottak <strong>az</strong> agy kifejlõdésében és annak szervezõdésében.<br />
Az agynak a szenzoros információt egy flexibilis, folyamatosan változó minta szerint<br />
kell integrálnia.<br />
A szervezet-környezet interakciók, <strong>az</strong> érzékletek, észleletek integrációja, <strong>az</strong><strong>az</strong> a<br />
szenzoros integráció a praxist, a beszédet és kognitív folyamatok, a gondolkodás<br />
kialakulását eredményezték. A szenzoros integráció végtermékei motoros és mentá-<br />
10
lis kimenetek. A beszéd kialakulásában, a nyelvi fejlõdésben szerepet játszó auditív<br />
feldolgozás csak érintõlegesen kap helyet Ayres elméletében.<br />
A neuromotoros készség, a szenzoros integráció önmagában ugyanis kevés <strong>az</strong> adaptív<br />
interakcióhoz. Az agynak képesnek kell lennie tranzakcionális fogalmakat alkotni<br />
és megtervezni a megfelelõ válaszokat, amely már kognitív reakció.<br />
A szenzoros integráció és egyik kimenete, a praxis funkcionálisan kölcsönösen egymástól<br />
függ. A testbõl szárm<strong>az</strong>ó érzékelések, különösen céltudatos cselekvés során,<br />
biztosítják <strong>az</strong>okat <strong>az</strong> eszközöket, amelyek révén kialakul a test idegsejti modellje<br />
vagy észlelete. A testészlelet, vagy ahogy idõnként említik, a testséma fogalmat Head<br />
(in: Ayres) vezette be. Pontos testséma szükséges a praktikus feladatokhoz, <strong>az</strong><br />
irányérzéshez és ahhoz, hogy a testet a térhez viszonyítsuk. Ugyanakkor <strong>az</strong> adaptív<br />
cselekvés kigondolása, megtervezése és végrehajtása fontos eszköze annak, hogy <strong>az</strong><br />
érzékelést tudatossá tesszük, és testészleletté változtatjuk.<br />
A praxis meghatározó fogalma Ayres szenzoros integrációs elméletének. A praxis<br />
mint készség részben a szenzoros integrációs, részben pedig magasabb rendû kognitív<br />
folyamatoktól függ, és szükség van hozzá a fogalomalkotás belsõ programjára,<br />
valamint célirányos cselekvésre.<br />
Kizárólagosan emberi adottságnak tekinthetõ, amelyen nyugszik a fizikai világgal<br />
folytatott gyakorlott, adaptív kölcsönhatás megfogalm<strong>az</strong>ása, megtervezése és megvalósítása.<br />
A praxis <strong>az</strong> a képesség, amelynek révén <strong>az</strong> egyén rájön, hogyan használja<br />
kezeit és testét olyan szakszerû feladatokban, mint például játékokkal való játszás,<br />
szerszámok használata (beleértve a ceruzát és a villát), egy szerkezet megépítése<br />
(legyen <strong>az</strong> építõkocka-torony vagy egy ház), egy szoba rendberakása, vagy egy sor<br />
különféle foglalkozás. A praktikus képességbe beletartozik, hogy tudjuk, mit tegyünk<br />
és <strong>az</strong>t is, hogy hogyan tegyük. A praktikus készség alapvetõen fontos a céltudatos<br />
tevékenységhez. A praxis ezek szerint inkább „magatartás”, semmint „motoros<br />
koordináció”. Bár szükség van szabályos motoros válaszra is ahhoz, hogy környezetünkben<br />
begyakorlott, célirányos feladatokat hajtsunk végre, ezeknek a cselekedeteknek<br />
<strong>az</strong> irányításához praktikus fogalomalkotás és tervezés is kell. A praktikus<br />
képesség tapasztalatból alakul ki, és a gyermek érésével egyre erõsödik. A szenzoros<br />
integráció és a praxis együttesen alkotják <strong>az</strong> egyik legfontosabb összekötõ<br />
kapcsot a környezet és <strong>az</strong> emberi magatartás között. Ezek teszik lehetõvé, hogy<br />
információs tranzakciók alakuljanak ki a szervezet és a világ többi része között,<br />
amelyek alapvetõ szerepet játszanak a magatartás szervezõdése szempontjából.<br />
Az érinthetõ, két- és háromdimenziós, gravitációhoz kötött világ szempontjából a<br />
praxis ugyan<strong>az</strong>, mint a társadalmi világ szempontjából a beszéd. Mind a praxist,<br />
mind a beszédet tanuljuk, és mindkettõ interakciókra és tranzakciókra tesz képessé.<br />
Megkívánják emellett a fogalomalkotás és tervezés kognitív funkcióit, amelyek a<br />
neuromotoros rendszeren keresztül juthatnak kifejezésre. Míg a beszéd révén más<br />
emberekkel kommunikálunk, a praxis <strong>az</strong>zal függ össze, mit „teszünk” a világban. A<br />
szenzoros integráció és a praxis teszik lehetõvé a szervezet-környezet interakciót, és<br />
ez <strong>az</strong> alapja <strong>az</strong> emberi fejlõdés, tanulás és magatartás nagy részének. (Ayres elmé-<br />
11
letben a „tanulás” szót legtágabb értelmében használja, <strong>az</strong><strong>az</strong> a tanulás itt a magatartásnak<br />
vagy a fogalomalkotásnak a tapasztalatból eredõ változását jelenti.)<br />
Az absztrakt intellektuális képesség a szervezet és a környezet között végbemenõ<br />
kölcsönhatások evoluciós terméke. Az információfelvétel fokozatos növekedése <strong>az</strong><br />
érzékelõ idegsejtek és a feldolgozó központok növekedésétõl függött, amelyek elõsegítették<br />
a környezet hatékony észlelését.<br />
A kognitív folyamatok evoluciós kialakulása a kéz funkcionális adaptációjával is<br />
összekapcsolható. A kéz-értelem kapcsolat központi jelentõségû a praxis szempontjából:<br />
ahogy a praktikus készség fejlõdött, úgy fejlõdött a kognició is. Az agyi<br />
funkciók gyermekkori zavarai, amelyek megakadályozzák a szenzoros információk<br />
feldolgozását vagy a tervszerû cselekvés kigondolását és megtervezését, a késõbbiekben<br />
várhatóan a normál agyi információfeldolgozás csökkent hatásfokát okozhatják.<br />
Ayres és követõi, általában a tanulási zavarral foglalkozók szenzoros integrációs<br />
elméletüket és gyermekvizsgálati módszereiket részben a felnõttkori szerzett agyi<br />
károsodásokra, például agnoziára, afáziára és apraxiára (észlelési, felismerési zavar,<br />
beszédzavar, a tevékenység, a tevékenység szevezésének, tervezésének a zavara)<br />
vonatkozó ismeretek alapján dolgozták ki. A gyermekkori részfunkció-gyengeségek<br />
ugyanis hasonlíthatóak <strong>az</strong> agysérült felnõtteknél fellépõ károsodásokhoz, de <strong>az</strong>ok<br />
általában súlyosabbak.<br />
SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÉS TANULÁSI ZAVAROK<br />
Ayres a szenzoros integráció fogalmát úgy tette mûködõvé, hogy tanulási zavaros és<br />
nem tanulási zavaros gyermekek perceptuo-motoros teljesítményével végzett faktoranalitikus<br />
és klaszteranalitikus (multiváltozós) vizsgálatokat. Ayres olyan perceptuomotoros<br />
tényezõket határozott meg, amelyek tanulási zavaros gyermekek teljesítményében<br />
szerepet játszanak, de normálisan tanuló gyermekekében nem. A szenzomotoros<br />
zavart mutató és nem mutató gyermekek vizsgálati eredményeibõl <strong>az</strong>t<br />
vonta le, hogy a két csoport faktorstruktúrája között különbség van. A diszfunkcionális<br />
csoport esetében ezek a faktorok nem a normális fejlõdési folyamat következtében,<br />
hanem <strong>az</strong> integráció specifikus mechanizmusainak mélyben rejlõ deficitjeibõl<br />
alakultak ki, amelyek tünetegyütteseket eredményeznek.<br />
A vizsgálat során <strong>az</strong>onosított faktorokról <strong>az</strong>t tartotta, hogy <strong>az</strong>ok megkülönböztetik a<br />
két gyermekcsoportot, és késõbb ezek képezték a tanulási zavaros gyermekek számára<br />
készülõ diagnosztikai és gyógyító, terápiás programok kidolgozásának alapját.<br />
A késõbbi, mások által megismételt vizsgálatok <strong>az</strong>onban nem adnak bipoláris eloszlást,<br />
<strong>az</strong> eredmények inkább egy kontinuum mentén helyezkednek el, és nem válik<br />
el egymástól határozottan a tanulási zavaros és nem tanulási zavaros gyermekek<br />
csoportja. Ez nem <strong>az</strong>t jelenti, hogy a tesztek nem képesek a zavarok jelzésére vagy<br />
12
kimutatására, hanem <strong>az</strong>t, hogy egy-egy tünet nem kizárólagosan a szenzoros integrációs<br />
zavart mutatók csoportjában fordul csak elõ.<br />
A diszfunkciós csoportba tartozó gyermekek teszteredményeinek gondos elemzése<br />
alapján Ayres úgy találta, hogy legtöbbjüknél vannak olyan minták, amelyek nem<br />
írhatók le egyértelmûen diszfunkció külön mintájaként, hanem ehelyett teszteredményeik<br />
inkább változatosak, és általában más, elkülönültebb minták valamilyen kombinációját<br />
mutatják.<br />
Ayres áttekintette <strong>az</strong> emberi magatartás elméleteinek alapjául szolgáló neurobiológiai<br />
és pszichológiai kutatást.<br />
Amikor a szakirodalom áttekintése és a vizsgálatok alátámasztották <strong>az</strong>t, Ayres okokozati<br />
összefüggést határozott meg a szerkezetek között.<br />
A szerkezet elméleti fogalom arra, amit közvetve megfigyelnek, vagy amire tesztteljesítmények,<br />
ill. klinikai megfigyelések alapján következtetnek. Csak közvetve megfigyelhetõ<br />
szenzoros integrációs szerkezetek a szomatoszenzoros percepció, a bilaterális<br />
integráció és a taktilis védekezés.<br />
A kontinuum még magasabb szintjén vannak <strong>az</strong>ok <strong>az</strong> erõsen absztrakt szerkezetek,<br />
amelyekre csak következtetni lehet, például, nem tudjuk akár közvetve, akár közvetlenül<br />
megfigyelni a szenzoros integrációt, a belsõ motivációt, hajtóerõt vagy a tanulást.<br />
Esetenként a kutatások korrelációra utalnak két vagy több szerkezet között. Egy<br />
korreláció <strong>az</strong>onban nem dönti el és nem bizonyítja, hogy egy szerkezet oka vagy<br />
következménye a másik szerkezetnek.<br />
Példa a felvetett összefüggésre: a szomatoszenzoros feldolgozás részt vesz a motoros<br />
tervezésben. Egy másik ilyen összefüggés: a vesztibuláris-proprioceptív mûködés<br />
elõfeltétele a bilaterális integrációnak és a sorrendiségnek (szekvenciának).<br />
Ayres a felismert szerkezetek, mûködési minták, egységek neurobiológiai alapjait<br />
igyekezett megtalálni.<br />
A diszfunkciók feltételezett alapjait csak részben ig<strong>az</strong>olják valamilyen összefüggés<br />
gyakorlati bizonyítékai. A szerkezetek közötti hipotetizált összefüggések részben a<br />
szenzoros integrációs elmélet alapvetõ feltételezéseibõl szárm<strong>az</strong>nak.<br />
A szerkezetek, mûködési egységek perceptuo-motoros tartalmát felhasználták diagnosztikai<br />
és kezelési tervek kialakításához és magyarázatához.<br />
DISZFUNKCIÓS MINTÁK (AYRES FAKTORANALÍZISEI)<br />
Ayres elméletének segítségével igyekezett meghatározni specifikus diszfunkció altípusokat<br />
vagy mintákat a szenzomotoros vagy tanulási zavaros gyermekeknél, és<br />
13
kezelési beavatkozási stratégiákat kidolgozni a gyermekek ezen alcsoportjai számára.<br />
Az Ayres által felismert tényezõkkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, <strong>az</strong><br />
ellenõrzött faktoranalitikus vizsgálatok gyakran nem támasztották alá Ayres leleteit,<br />
de kialakult egy egységes vélemény néhány tényezõ mellett.<br />
Az alábbi szakirodalmi összeállítás a teljesítményszerkezet, profilelemzés lehetõségeinek<br />
ismertetésére irányul.<br />
A szenzoros integrációs tesztek (elsõsorban a SIPT) alapján végzett kezdeti faktorés<br />
halm<strong>az</strong>- (cluster) analízisek elõrelépést jelentettek a szenzoros integrációs elmélet<br />
fejlõdésében, bõvítették a funkciózavar-mintázatokra vonatkozó ismereteket. A szenzoros<br />
integrációs diszfunkciós minták mellett Ayres törekedett a minták összetevõinek<br />
feltárására is.<br />
A diszfunkciós minták némelyikét – például a vesztibuláris-proprioceptív, és különösen<br />
a szenzoros védekezés avagy taktilis hárítás – részben tesztek faktoranalitikus<br />
vizsgálata, részben megfigyelések alapján írták le.<br />
A különbözõ vizsgálatok és értékelési eljárások <strong>az</strong>onosítottak többféle diszfunkciós<br />
mintázatot, köztük a vesztibuláris bilaterális integrációs zavart. A bilaterális integráció<br />
a sorozatos mozgások tervezési és kivitelezési képessége (szekvenciális tevékenységek)<br />
a két testfél koordinált használata mellett. E mûködés zavarának alapját<br />
feltételezések szerint a központi vesztibuláris-proprioceptív feldolgozási deficitek<br />
képezik.<br />
Ha <strong>az</strong>onban elkülönítették a vesztibuláris-proprioceptív zavarokat a bilaterális integrációtól<br />
és a szekvenciális zavaroktól nyilvánvaló lett, hogy mindegyik megjelenhet<br />
a másiktól elszigetelten is. Tehát a bilaterális integrációs zavar mellett önállóan fennállhatnak<br />
<strong>az</strong> <strong>az</strong>t okozó vesztibuláris-proprioceptív zavarok.<br />
Néhány diszfunkciós minta konzekvensen szerepel Ayres analíziseiben, tesztprofil<br />
elemzéseiben, néhány pedig változott, módosult.<br />
Diszfunkciós minták:<br />
– Taktilis, kinesztetikus és vizuális percepciós diszfunkció<br />
– Auditív nyelvi problémák<br />
– Praxis és taktilis funkciók zavara<br />
– Vesztibuláris és bilaterális integráció zavara<br />
– Bal félteke diszfunkció és jobb félteke diszfunkció<br />
– Egyoldali agyi diszfunkció<br />
– Poszturális és kétoldali integráció zavara<br />
A felsorolt mintákban következetlenségek észlelhetõk, és láthatóan keverednek <strong>az</strong><br />
alá- és fölérendeltségi viszonyok.<br />
Több kutató áttekintette Ayres faktoranalízis munkáját, és <strong>az</strong> alábbiakat állapították<br />
meg:<br />
14
– Apraxia: csaknem minden olyan vizsgálatban elõfordult, ahol a mintában diszfunkciós<br />
gyermekek voltak.<br />
– Alak- és térpercepciós deficitek: változatosabbak voltak, és a halm<strong>az</strong>ok konfigurációja<br />
és mintái arra utaltak, hogy legalább kétféle vizuális percepciós probléma<br />
van. Az elsõ, úgy tûnt, a szomatoszenzoros folyamatokkal függ össze, a másik<br />
pedig a jobb féltekéhez kapcsolódó funkciókkal.<br />
– Deficitek a poszturális és bilaterális integrációban: viszonylag konzisztensen jelentkeztek,<br />
és késõbbi vizsgálatokban a vesztibuláris diszfunkcióhoz kapcsolódtak.<br />
– Auditív nyelvi diszfunkciók: ez is kettéág<strong>az</strong>ik, mint a vizuális térérzékelés. Az<br />
egyik típus a bal féltekéhez kapcsolódni látszott, és úgy tûnt, nincs köze a<br />
szenzoros integrációs folyamatokhoz. A második típus kapcsolódott a vesztibuláris<br />
diszfunkcióhoz és a gyenge bilaterális integrációhoz.<br />
– Taktilis védekezés: csaknem minden vizsgálatban szoros összefüggést találtak a<br />
taktilis védekezés és a hiperaktivitás között.<br />
Ebbõl <strong>az</strong> elemzésbõl egy másik fajta tipológiai leírást készítettek <strong>az</strong> Ayres munkájából<br />
eredõ szenzoros integrációs diszfunkciókra:<br />
– Vesztibuláris bilaterális integrációs diszfunkció<br />
– Diszpraxia<br />
– Bal félteke diszfunkció<br />
– Jobb félteke diszfunkció<br />
– Általánosított diszfunkció<br />
A nézetek sokfélesége jellemzõ a faktorok meglétével és a diszfunkciókkal kapcsolatban.<br />
A közös faktorcimkék használatát fontosnak tekintik a témával foglalkozók,<br />
de ez nem valósult meg.<br />
Ayres lokalizált öt olyan faktort, amelyeket úgy lehetett értelmezni mint a neurológiai<br />
diszfunkció mintáinak feltételezett magatartási korrelációit.<br />
A következetesség hiánya ellenére Ayres észleleteit úgy összegezte, hogy „a szerzõ<br />
statisztikai elemzéseibõl öt faktor elegendõ gyakorisággal és kellõ hasonlóságával<br />
jelentkezett ahhoz, hogy <strong>az</strong>okat <strong>az</strong> emberi magatartás funkcionálisan kapcsolódó<br />
vonatkozásainak tekintsük. Feltéltelezett, hogy ezek tükrözik <strong>az</strong>okat a neurális rendszereket,<br />
amelyekben zavart találtak a tanulási zavaros gyermekeknél.”<br />
Az öt faktor megjelölésére Ayres <strong>az</strong> alábbi kifejezéseket használta:<br />
1. Zavar a poszturális, okuláris és bilaterális integrációban<br />
2. Apraxia<br />
3. Zavar a forma- és térpercepcióban<br />
4. Auditív-nyelvi problémák<br />
5. Taktilis védekezés<br />
Érdekes ezeket a címkéket összevetni <strong>az</strong>okkal, amelyek ténylegesen leírják a jelentkezõ<br />
faktorokat.<br />
15
AZ EGYES FAKTOROK ÁTTEKINTÉSE<br />
Hasonlóan címkézett faktorcsoportok tartalma<br />
APRAXIA<br />
Az apraxia a praxis fogalmából szárm<strong>az</strong>ik, ami annyit jelent, hogy lehetetlen szándékosan<br />
végrehajtani bizonyos mozgásokat vagy mozgássorozatokat, annak ellenére,<br />
hogy a primér motoros útvonalak integráltak, és megvan a legtöbb elemi vagy<br />
automatikus motoros funkció.<br />
A szenzoros integráció elméleti keretében a praxia fogalom a motoros mûveletek<br />
megtervezésének képességét jelenti. A deficitet rendszerint fejlõdési diszpraxia néven<br />
említik, aminek oka Ayres és munkatársai szerint a zavart szenzoros integráció,<br />
ami a motoros tervezés képességének vagy <strong>az</strong> érzékelésnek olyan gyenge<br />
fejlõdését okozza, hogy a személy nem képes felismerni, milyen mozgássorozatra<br />
van szükség egy motoros feladat végrehajtásához. Ebbe beletartozik, hogy míg<br />
bizonyos motoros készségek ismétlések révén megtanulhatók, a motoros tervezés<br />
általános képessége hiányzik.<br />
Ayres szerint ez a tényezõ általában inkább jelentkezik a tanulási zavaros gyermekeknél,<br />
mint a nem akadályozottaknál.<br />
Ayres nem nevezte meg a praxis faktort, de a következõ faktorok <strong>az</strong>ok, amelyek<br />
leginkább megfelelnek a praxis operatív definiciójának:<br />
– általános perceptuo-motoros és kognitív képesség,<br />
– interakció a taktilis percepciós testoldalak között,<br />
– poszturális és bilaterális integráció.<br />
Ayres szerint <strong>az</strong> egyik legnyilvánvalóbb különbség a megfelelõen funkcionáló és a<br />
diszfunkcionális gyermekektõl szárm<strong>az</strong>ó faktorok között <strong>az</strong>, hogy a praxis dimenzió<br />
nem szerepel külön faktorként a normális csoportban.<br />
Ayres meghatározása szerint a „fejlõdési apraxia szindróma” elsõdlegesen a testhelyzetek<br />
utánzásának a zavara. Egyéb, kapcsolódó deficitek jelentkezhetnek a motoros<br />
pontosságban, a bilaterális motoros koordinációban, a taktilis feladatok teljesítésében,<br />
valamint a kinesztézia, <strong>az</strong> extraokuláris izomkontroll és magatartási problémák<br />
terén.<br />
A legtöbb apraxiás gyermek ugyan<strong>az</strong>t a tünetegyüttest mutatja. Ezeknél a gyermekeknél<br />
rendszerint alacsony a pontszám a SCSIT (Southern California Sensory Integration<br />
Test) posztúra utánzás és taktilis tesztjeiben. A súlyosabb esetek rendszerint<br />
alacsony pontszámot adnak a kinesztéziában és a téri vizualizációban. Ez a változók<br />
alábbi listáját jelenti: (1) alak-háttér, (2) térbeli helyzet, (3) Ayres térteszt, (4) jobbbal<br />
megkülönböztetés, (5) pszicholingvisztikai Illinois teszt (ITPA), vizuális<br />
szekvenciális memória, (6) testhelyzet duplikáció, (7) sztereognozis, (8) grafesztézia,<br />
16
(9) egyszeri stimulus lokalizáció, (10) arc-kéz teszt, (11) kinesztetikus emlékezet és<br />
(12) téri vizualizáció ellenoldali használat.<br />
Mások szerint még <strong>az</strong> ujj<strong>az</strong>onosítás, a bilaterális motoros kontroll is a praxis része.<br />
Ayres tízéves faktoranalitikus munkája során még módosultak a diszfunkciós minták.<br />
Az adatokból három faktor alakult ki. Az egyik a „kinesztézia” címkét kapta, egy<br />
másikat „auditív emlékezetnek” neveztek el, egy fontosabb faktor pedig, amelynek<br />
összetételében benne voltak a praxis mérések és más eredmények keveréke, a<br />
„vizuoszomatopraxis funkció fogalomalkotással összekötött elemekkel”.<br />
Egyetlen egységes praxis faktor megjelenését tanulási zavaros gyermekeknél a vizsgálatok<br />
eredményei nem ig<strong>az</strong>olták.<br />
ALAK- ÉS TÉRPERCEPCIÓ, ALAK-HÁTTÉR MEGKÜLÖNBÖZTETÉS<br />
Az „alak és percepció” faktor a következõ szenzoros integrációs szubtesztekben<br />
<strong>az</strong>onosítható: térbeli helyzet, Ayres tértesztje, alak-háttér percepció és rajzmásolás,<br />
kinesztetikus memória, sztereognozis és vizuális lezárás.<br />
Ayres feltételezte, hogy <strong>az</strong> alak-háttér megkülönböztetés olyan tényezõ, amely<br />
különbséget tesz a tanulási zavaros, illetve nem tanulási zavaros gyermekek között.<br />
Ennek a faktornak <strong>az</strong> utólagos analízise Ayres és kísérleti eredményeit ellenõrzõk<br />
által is megtörtént.<br />
A vizsgálati adatok nem szolgáltattak meggyõzõ bizonyítékot arra nézve, hogy <strong>az</strong><br />
alak és tér percepció felhasználható tanulási zavaros és probléma mentes gyermekek<br />
eredményeinek megbízható szétválasztására.<br />
Az alak- és térpercepció faktor három – vizuális, taktilis és kinesztetikus – percepciós<br />
modalitást foglal magába.<br />
TAKTILIS HÁRÍTÁS<br />
Ayres elméletének egyik egyedülálló jellegzetessége <strong>az</strong> <strong>az</strong> elképzelés, miszerint a<br />
tanulási zavaros gyermekeknél taktilis hárítás tapasztalható. Ez a leírás szerint fizikai<br />
vagy emocionális kényelmetlenségérzés, amikor a vizsgáló a gyermeket a taktilis<br />
percepciós tesztek során megérinti. Ayres ezt a jelenséget igen részletesen ismerteti,<br />
és Head munkáját használja fel elméleti alapként. Head kettõsséget képzelt el a bõrrendszerben:<br />
a „protopatikus rendszer”, amelyet feltételezett primitív jellemzõi miatt<br />
neveznek így, szolgálja a szervezet védelmét és figyelmeztetését a potenciális ártalmakkal<br />
szemben. Az „epikritikus rendszer” magasabb, diszkriminatív funkciókat lát<br />
el.<br />
Ayres ezt a feltételezett kettõsséget használta fel, amikor kijelentette, hogy a tanulási<br />
zavaros gyermekek taktilis hárító reakcióját a protopatikus rendszer dominanciája<br />
17
okozza. Így <strong>az</strong> ilyen gyermekeket érõ taktilis stimulusok „veszélyre” figyelmeztetik<br />
õket, és ez túlriasztáshoz, a hiperaktivitás repülésszerû magatartásához és a negatív<br />
hatás iránti tendenciához vezet.<br />
BILATERÁLIS INTEGRÁCIÓ<br />
Míg Ayres egy-egy alkalommal a „bilaterális integráció” és „poszturális és bilaterális”<br />
egyszerû fogalmakkal írt le faktorokat, máskor viszont olyan kifejezéseket használt,<br />
amelyek szerint a bilaterális integráció központi komponensnek tûnik. Ezek a<br />
következõk:<br />
1. A test két oldala funkciójának interakciója, hangsúllyal a taktilis percepción.<br />
2. Gyengébb koordináció a test bal oldalán, mint a jobb oldalon, a poszturális és<br />
bilaterális integráció tökéletlenségeivel párosulva.<br />
Ez <strong>az</strong> operatív definíció sem képes <strong>az</strong>onban különbséget tenni a nem tanulási zavaros,<br />
illetve a tanulási zavaros gyermekek eredményei között.<br />
POSZTURÁLIS ÉS OKULÁRIS REAKCIÓK<br />
Ayres szerint a poszturális mechanizmusok a tanulási zavaros gyermekek felmérésének<br />
legfontosabb területei közé tartoznak. Valóban, terápiás programjának jelentõs<br />
része erre a területre irányul. Specifikus kezelési célpontok a primitív reflexek<br />
gátlása, <strong>az</strong> antagonisztikus izom összehúzódások fokozott mûködése, <strong>az</strong> izomtónus<br />
kialakulása, javított extraokuláris izomkontroll és a vesztibuláris rendszer mûködése.<br />
A DISZFUNKCIÓK SÚLYOSSÁGI FOKA<br />
Ayres minden faktoron belül három osztályba különítette el a szindróma eredményeket,<br />
a pontszámok által jelzett „zavar gyakoriság és súlyosság” alapján. Eszerint<br />
minden faktort alosztályba soroltak a „diszfunkció foka” szerint. A három kategória:<br />
kifejezett, enyhe és nincs.<br />
A funkcionálás ezen szintjeihez <strong>az</strong>onban nem kapcsolható neurológiailag egyértelmûen<br />
meghatározható patológia.<br />
A SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TESZTEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI<br />
A szenzoros integrációs tesztek performációs jellegûek. Olyan hiányosságok kimutatására<br />
törekszenek, amelyek megkülönböztetik egymástól a tanulási zavaros vagy<br />
arra veszélyeztett gyermekeket <strong>az</strong>októl, akik nem küzdenek szenzoros integrációs<br />
nehézségekkel.<br />
18
Segítségükkel felmérhetõk a különbözõ praktikus készségek.<br />
A tesztek közül a SIPT-ben egy teszttételnél (Verbális Parancsok Praxis) a megoldás<br />
függ <strong>az</strong> auditív-nyelvi megértéstõl. A többit tudatosan úgy dolgozták ki, hogy csak<br />
minimális mértékben igényeljenek nyelvi készségeket, hogy ezáltal a beszédben<br />
elmaradott gyermekeket ne érje komoly hátrány. Bár a tesztutasításokat verbális<br />
módon adják, szükség esetén a tesztek jellege általában nem verbális módon is<br />
közölhetõ. A tesztek nem igényelnek szóbeli válaszokat. A tesztet végzõ gyermek a<br />
vizsgálóval gesztusok, mutogatás vagy a tesztfeladat elvégzése útján kommunikál.<br />
A TESZTEK ALKALMAZÁSA, KIBÕVÍTÉSE EGYÉB ADATOKKAL,<br />
MEGFIGYELÉSEKKEL<br />
A szenzoros integrációs tesztek csak egyfajta adatforrást jelentenek, amit általában<br />
egyéb információkkal és klinikai megfigyelésekkel kell kiegészíteni a végsõ diagnózis<br />
vagy a kezelésre vonatkozó döntések meghozatala elõtt. A szenzoros integrációs<br />
tesztek önmagukban nem jelzik a tanulási vagy magatartási problémák okát,<br />
de segítenek meghatározni a szenzoros integráció, a praktikus készségek terén<br />
jelentkezõ tüneteket. Ahhoz, hogy a tesztek eredményei a klinikai munkában megfelelõ<br />
összefüggésbe kerüljenek, szükségesek a fennálló probléma elõtörténetének<br />
ismerete, leírása, valamint a gyermekre vonatkozó orvosi információk. Egyéb teszteredmények<br />
(intelligencia-, beszéd- és nyelvfejlõdési, valamint pedagógiai vizsgálatok<br />
<strong>az</strong> óvodai, iskolai teljesítmény felmérése) ugyancsak fontosak a szenzoros<br />
integrációs tesztek eredményeinek <strong>az</strong> értelmezésében. A szenzoros integrációs<br />
tesztek alapján nyert értékeket esetleges problémák elõrejelzésként csak megfelelõ<br />
szakmai ítélet birtokában értelmezhet a tesztet felvevõ személy.<br />
Megfigyelésekkel (pl. magatartás, beszéd, játék) ajánlatos kiegészíteni a próbák felvételét.<br />
A magatartás és beszéd megfigyelési szempontjai hasonlatosak a más tesztek<br />
felvételénél alkalm<strong>az</strong>ott szempontokhoz. A játék megfigyelése <strong>az</strong>onban kissé eltérõ<br />
és speciális, a szenzoros integráció és a játék sajátos, egymástól gyakran nehezen<br />
differenciálható jelenségvilága miatt.<br />
A TESZT ALKALMAZÓJÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT<br />
KÖVETELMÉNYEK<br />
A szenzoros integrációs tesztek eredményeinek értékeléséhez a szenzoros integráció<br />
elméletének ismerete szükséges. A klinikai munkát végzõ szakembereknek (pszichológus,<br />
gyógypedagógus, szomatopedagógus, mozgásterapeuták /gyógytornász,<br />
konduktor/) képzést kell kapniuk a szenzoros integráció elméletébõl és gyakorlatából<br />
<strong>az</strong> eljárások (tesztek) alkalm<strong>az</strong>ásához.<br />
19
A tesztek felvételéhez jelentõs gyakorlat szükséges.<br />
DEGANGI–BERK SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TESZT (SZIT)<br />
Életkor szerint: 3–5 éves gyermekek számára<br />
A vizsgálat célja: diszfunkció általános mértékének megadása<br />
A teszt felhasználása: diagnosztikai és szûrési eszköz<br />
Felépítése:<br />
A szenzoros integrációs diszfunkció általános mértéke<br />
3 részteszt, a szenzoros integráció három részterületét méri (profil)<br />
Poszturális szabályozás<br />
Bilaterális motoros integráció<br />
Reflex integráció<br />
Feladatok száma: 36 (13 próba, 1–4 különbözõ aspektus szerinti értékeléssel)<br />
Próbák pontszámai: 1–4-ig terjed<br />
A funkcionálás szintjei: normális<br />
veszélyeztetett<br />
akadályozott<br />
ÁLTALÁNOS TECHNIKAI TUDNIVALÓK A FELVÉTELHEZ<br />
A megbízható és érvényes eredmények biztosítása végett a vizsgálónak a teszt<br />
elvégeztetése elõtt meg kell ismernie a tesztelés módját és a pontozás kritériumait.<br />
Gyakorlás szükséges a Kézikönyvben leírt teszteljárással. A tesztfeladatokat pontosan<br />
a leírás szerint kell elvégeztetni, és a szóbeli utasításokat is <strong>az</strong> egyes feladatoknál<br />
megadottak szerint kell közölni. A gyermeket ösztönözni kell, hogy folyamatosan<br />
végezze a feladatokat, míg el nem fárad, vagy míg el nem éri <strong>az</strong> adott próbára<br />
engedélyezett maximális számot vagy idõt.<br />
A teljes tesztet egy ülésben kell elvégeztetni. Emellett, mivel a feladatok olyan sorrendben<br />
követik egymást, hogy a vizsgált személy könnyen megy át egyik pozícióból<br />
a másikba, a feladatokat a megadott sorrendben kell végezni.<br />
A lényeges tesztkellékeket a vizsgálat elõtt kell elõkészíteni.<br />
A teszt elvégzéséhez egy legalább 3x4,5 méteres térre van szükség. Ez biztosítja,<br />
hogy a gyermek nem áll le egy olyan feladat végzése közben, amelynek teljesítése<br />
bizonyos távolságot igényel (pl. talicskajárás).<br />
A Western Psychological Servicestõl beszerezhetõ kellékek (WPS-katalógus W-190A)<br />
közé tartoznak <strong>az</strong> alábbiak:<br />
1. 30 cm méretû karikaábra, 30 cm külsõ és 25 cm belsõ átmérõvel<br />
2. 60 cm-es körábra, 8 részre osztva és betûkkel megjelölve A-tól H-ig<br />
3. színes labda, zsinórra erõsítve<br />
20
4. nyomtatott bohóckép (kb. 21 x 28 cm)<br />
5. nyomtatott csillag-ábra (WPS-katalógus W-190B)<br />
Egyéb szükséges kellékek:<br />
1. asztal és szék, iskoláskor elõtti gyermeknek megfelelõ<br />
2. tapadó szalag<br />
3. ceruza, radír nélküli<br />
4. stopperóra<br />
5. farúd (kb 90 cm hosszú, átmérõje kb. 2 cm)<br />
6. sodrófa fából (25 cm hosszú, 7,5 cm hosszú nyelekkel)<br />
7. szõnyeggel borított görgõs deszka<br />
8. mûanyag hulahopkarika (90 cm átmérõ)<br />
9. matrac<br />
SPECIFIKUS FELADATVÉGZÉSI MÓDSZEREK<br />
Az egyes feladatokat a teszt végzése során pontozzuk, és a pontokat a jegyzõkönyvben<br />
rögzítjük. A feladatokra sokpontos értékelõ rendszert dolgoztak ki, hogy<br />
különbséget lehessen tenni <strong>az</strong> egyes vesztibuláris alapú funkciók között. Minden feladat<br />
pontozása egy numerikus osztályozó skálával történik, ahol <strong>az</strong> egymás után<br />
következõ intervallumok <strong>az</strong> „abnormális”-tól a „normális” felé tartó készségfejlettséget<br />
jelzik. Minden feladatnál a számérték jelzi <strong>az</strong>t a fokot, amennyire <strong>az</strong> adott<br />
készség kifejlõdött (<strong>az</strong><strong>az</strong> a motoros elmaradás vagy fogyatékosság súlyosságát).<br />
Minden feladat 0–1, ill. 0–4 pontig terjedõ súllyal szerepel. Az egyes feladatok<br />
pontozási módszerét a következõ fejezet és a jegyzõkönyv tartalm<strong>az</strong>za, hogy<br />
elõsegítse a pontozás és értelmezés objektivitását. A jegyzõkönyvben karikázzuk be<br />
a gyermeknek <strong>az</strong> adott feladatban elért pontjait jelzõ számot.<br />
A DEGANGI–BERK SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TESZTRE<br />
VONATKOZÓ SPECIÁLIS ISMERETEK<br />
A feladatok pontszámainak bejegyzésére szolgáló jegyzõkönyv fejléce<br />
Próbamegnevezés Pontozás kritériuma Próba eredménye<br />
Bilaterális motoros integráció<br />
Posztuláris szabályozás<br />
Reflexintegráció<br />
Felvétel módja: megoldása egyénileg történik<br />
Felvétel idõtartama: körülbelül fél óra<br />
21
A DeGangi–Berk-teszt a teljesítménytesztekkel szemben elsõsorban nem a kérgi mûködéshez<br />
köthetõ értelmi funkciók szintjét vizsgálja, hanem <strong>az</strong> <strong>az</strong>okat megalapozó,<br />
lehetõvé tevõ vesztibuláris, proprioceptív és reflexmûködéseket.<br />
Olyan gyermekeknél, akiknél késik <strong>az</strong> érzékszervi és mozgásos készségek kialakulása,<br />
a késõbbi tanulási probléma veszélyeztetettsége gyanítható.<br />
A teszt által vizsgált legfontosabb érzékelési csatornák:<br />
– taktilis<br />
– vesztibuláris (felsõ proprioceptív rendszer)<br />
– proprioceptív (alsó proprioceptív mezõ /izom, ín, izület proprioceptorok/)<br />
A teszt elsõsorban a vesztibuláris rendszer mûködését igyekszik feltárni, mivel a<br />
vesztibuláris alapú funkciók hatással vannak a szenzoros intregrációra. A vesztibuláris<br />
rendszer szerepet játszik a<br />
– testtartás<br />
– izomtónus<br />
– reflexintegráció<br />
– egyensúlyi reakciók<br />
– okulomotoros szabályozás kialakításában.<br />
Közremûködik: <strong>az</strong> agyi féltekék közötti kommunikációban, és ezzel hatással van<br />
– a féltekék specializációjára<br />
– a bilaterális motoros integrációra.<br />
A szenzoros integrációs elmélet alapján a tanulásban meghatározó szerepet játszó<br />
vesztibuláris készségek kihatással vannak a<br />
– motoros funkciók<br />
– vizuális térbeli<br />
– motoros tervezés<br />
– kézdominancia<br />
– nyelvi képességek fejlõdésére.<br />
Meghatározó a kapcsolata a többi mozgásirányító agyi részhez, amely által a<br />
– testhelyzet<br />
– egyensúly<br />
– vizuális tájékozódás kialakításában is szerepet játszik.<br />
A vesztibuláris rendszer leszálló pályái a<br />
– nyak<br />
– végtagok<br />
– hát izmaihoz vezetnek.<br />
ezzel biztosított <strong>az</strong><br />
– egyenes állás a gravitáció ellenében<br />
– függõleges testhelyzet fenntartása.<br />
22
A VESZTIBULÁRIS RENDSZER FELADATAI<br />
Jelzi a mozgást, a látómezõben történõ mozgást,<br />
jelzi és reagál a Föld gravitációs vonzására,<br />
befolyásolja <strong>az</strong> izomtónust, a testhelyzetet, a motoros koordinációt,<br />
kialakítja és fenntartja a testsémát.<br />
A vesztibuláris rendszer zavarai összefüggenek a tanulási problémákkal, mind a motoros<br />
viselkedés, mind a nyelvelsajátítás terén.<br />
A poszturális szabályozás érése, valamint a reflexintegráció közvetlenül a nagymozgás,<br />
de közvetve a finommozgás kivitelezését is meghatározzák.<br />
A nyak, törzs izmai adják a mozgás stabilitását. Az izmok fejletlenségének következménye<br />
a labilis testhelyzet, a gyenge lokomotoros készség. A törzs-vállak test középvonal<br />
közeli izmainak gyengesége akadályozza a gyermeket finommozgások<br />
kivitelezésében.<br />
A bilaterális motoros integráció <strong>az</strong> agyféltekék közötti kommunikáció eredménye.<br />
Szükséges:<br />
– a laterális dominancia kialakulásához,<br />
– a látómezõ integrálásához.<br />
Fejlõdése:<br />
– kezdetben aszimmetrikus mozgás, a tárgy közelsége határozza meg <strong>az</strong> oldaliságot<br />
– mindkét oldal egyforma funkcionálása<br />
– specializáció a két oldal között, a határozott dominancia kialakulása<br />
A bilaterális integráció nehézségei megnyilvánulnak:<br />
– a test középvonal keresztezésénél<br />
– a kéz váltogató mozgásnál<br />
– koordinálatlan, szaggatott mozgásban<br />
– a kézdominancia kialakulásának elmaradásában<br />
– a nyelvfejlõdés szabálytalanságában<br />
A központi idegrendszer érésének megbízható jelzõje a reflexintegráció.<br />
A reflexek fennmaradása akadályozza a poszturális stabilitást, szabályozást, a szemkéz<br />
koordinációt.<br />
Fejlõdésükben elmaradt gyermekeknél a primitív reflexek megléte akadályozza<br />
– a megfelelõ szem-kéz koordinációt,<br />
– a poszturális stabilitást,<br />
– a test középvonal átlépését, a bilaterális motoros integrációt.<br />
23
A SZIT-FELADATOKKAL A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ<br />
RÉSZTERÜLETEIN VIZSGÁLT MAGATARTÁSOK<br />
Próba Feladat A vizsgált magatartás<br />
Posztuláris szabályozás<br />
1–2 Majomfeladat Képesség egy antigravitációs hajlítási pozíció<br />
felvételére és megtartására<br />
3–4 Oldalülés izomfeszítés A felsõ végtagok és törzs együttes feszítése<br />
8 Hasonfekvés könyéken Nyak feszítése hasonfekvõ helyzetben<br />
9–10 Talicskajárás A nyak, törzs és felsõ végtagok feszítõizmainak<br />
stabilitása<br />
11–14 Repülõgép Képesség egy antigravitációs feszítõhelyzet<br />
felvételére és megtartására<br />
18 Görgõs deszka A felsõ végtagok feszítése<br />
Bilaterális motoros integráció<br />
5–7 Sodrófa Bilaterális motoros koordináció, törzsforgatás,<br />
középvonal keresztezése<br />
15–17 Ugrás és forgás Az alsó végtagok bilaterális motoros koordinációja,<br />
törzsforgatás<br />
25–27 Diadokokinézis Komplett alsókar-forgatás<br />
30 Dobolás Bilaterális motoros koordináció<br />
31–36 Felsõ végtag Motoros sebesség, a törzs és kar szabályozás<br />
elkülönítése, a középvonal keresztezése<br />
Reflexintegráció<br />
19–22 Aszimmetrikus Az ATNR integrációja négykézláb tónusos nyaki<br />
helyzetben reflex (ATNR)<br />
23–24 Szimmetrikus Az STNR integrációja tónusos nyaki négykézláb<br />
helyzetben reflex (STNR)<br />
28–29 Diadokokinézis Az alsókar-forgatás elkülönítése, kapcsolódó<br />
reakciók<br />
A TESZT FELVÉTELÉT KÖVETÕ JAVASLATOK, TERÁPIA<br />
A három részterületet – poszturális szabályozás, bilaterális motoros integráció és<br />
reflex integráció – a szenzoros integráció általános területérõl választották ki, újabb<br />
kutatások alapján, melyek szerint ezek a kifejezetten vesztibuláris alapú funkciók<br />
alapvetõ fontosságúak a finom- és nagymotoros készségek finomításában, valamint<br />
a lateralitás, a vizuális-térbeli percepció és a motoros tervezõ képességek kialakulásában.<br />
A kutatás arra utal, hogy a beavatkozásnak fõként közvetlenül ezeknek <strong>az</strong><br />
24
alapvetõ, elsõsorban a vesztibuláris rendszeren alapuló szenzomotoros funkcióknak<br />
<strong>az</strong> integrálására, nem pedig <strong>az</strong> ezekbõl eredõ motoros és perceptuális folyamatokra<br />
kell irányulnia, hogy eredményesen javítani lehessen a gyermek tanulási és motoros<br />
teljesítményét.<br />
A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÚJABB MODELLJE<br />
Ayres munkásságának folytatói a szenzoros integrációt nyitott rendszerként kezelik.<br />
A szenzoros integráció folyamatát dinamikusabbnak, aktívabbnak írják le, és spirális<br />
modellként értelmezik.<br />
Kulcsfogalmaik a spirális modellben, nem a teljesség igényével: nyitott rendszer,<br />
spirális folyamat, felvétel, adaptív magatartás, belsõ mozgatóerõ, „pont jó kihívás”,<br />
önbizalom, önkontroll, önirányítás, alapos tudás.<br />
Az Ayrest követõk feltételezéseinek egyik, kisebb része a szenzoros integráció idegi<br />
alapjaira irányul, másik részük pedig személyiségfejlõdési, magatartási jellemzõkre.<br />
Az új megközelítés vázát öt alapgondolat, feltételezés adja.<br />
1. feltételezés: neurális képlékenység. Ez a feltételezés <strong>az</strong>on alapul, hogy a központi<br />
idegrendszerre a képlékenység a jellemzõ. A képlékenység <strong>az</strong> agyi szerkezet <strong>az</strong>on<br />
képességére utal, hogy képes változni, vagy módosítható. A képlékenység teszi<br />
lehetõvé <strong>az</strong> intervenciós eljárásokat, terápiákat, és így <strong>az</strong> idegrendszer mûködésének<br />
a fokozása lehetséges a taktilis, vesztibulásris és proprioceptív szenzoros ingerek<br />
feldolgozásával egy körkörös folyamat révén.<br />
A képlékenység a kísérleti agykutatás és a szenzoros integrációs terápia alkalm<strong>az</strong>ói<br />
szerint fennmarad felnõttkorban, és valószínûleg <strong>az</strong> élet teljes idõtartama alatt.<br />
Ugyanakkor különbséget tesznek a képlékenység, <strong>az</strong><strong>az</strong> a morfológiai és szerkezeti<br />
változás, és a tanulás, <strong>az</strong><strong>az</strong> a funkcionális vagy „adaptív” változás között, mely<br />
utóbbi a magatartásban következik be tapasztalat eredményeképpen.<br />
2. feltételezés: fejlõdési sorrendiség. A szenzoros integrációs folyamatfejlõdési<br />
sorrendiség szerint következik be. A fokozottan komplex viselkedések körkörös<br />
folyamat eredményeképpen alakulnak ki, és a sorban következõ minden egyes<br />
szakaszban lévõ magatartások adják <strong>az</strong> alapját a még komplexebb magatartásoknak.<br />
Amikor diszfunkció alakul ki, akkor a szenzoros integráció zavartalan fejlõdéséhez<br />
vezetõ körkörös folyamat megszakad.<br />
3. feltételezés: <strong>az</strong> idegrendszer hierarchiája. Ayres következetesen hangsúlyozta <strong>az</strong>t<br />
<strong>az</strong> elgondolást, hogy <strong>az</strong> agy egészként mûködik, de „magasabb szintû” integrációs<br />
funkciók „alsóbb szintû” szerkezetek egységébõl fejlõdnek ki és attól, valamint<br />
szenzomotoros tapasztalatoktól függenek. Az agy magasabb (kortikális) központjait<br />
tekintették úgy, mint amelyek feladata <strong>az</strong> absztrakció, percepció, gondolkodás,<br />
nyelv és tanulás. Ezzel szemben a szenzoros érzékelést, integrációt és <strong>az</strong> interszenzoriális<br />
kapcsolatokat úgy tekintették, mint amelyek fõleg <strong>az</strong> alsóbb (szubkortikális)<br />
25
központokban zajlanak. Emellett, <strong>az</strong> agyi alacsonyabb részek a magasabb szintû<br />
szerkezetek elõtt fejlõdnek ki és érnek meg. A magasabb szintû szerkezetek kifejlõdése<br />
és optimális mûködése – legalábbis részben – <strong>az</strong> alsóbb szintû szerkezetek<br />
kifejlõdésétõl és optimális mûködésétõl függ.<br />
A szenzoros integrációs elméletet bírálták a hierarchikus elv alkalm<strong>az</strong>ásáért. Ayres<br />
elméletében <strong>az</strong>onban mind a holisztikus, mind a hierarchikus koncepció érvényesül.<br />
Az újabb modellek kidolgozói javasolják, hogy nagyobb hangsúly kerüljön <strong>az</strong><br />
idegrendszer rendszerszempontú megközelítésére. Egy nyitott rendszer egymással<br />
összekapcsolódó szerkezetekbõl és funkciókból áll, amelyek egységes egésszé szervezõdnek.<br />
A nyitott rendszer képes <strong>az</strong> önszabályozásra, önszervezõdésre és önmaga<br />
megváltoztatására. Ez <strong>az</strong>t is feltételezi, hogy mind a személy, mind <strong>az</strong> idegrendszer<br />
nyitott rendszer.<br />
4. feltételezés: adaptív magatartás. A szenzoros integrációs elmélet egy másik feltételezése,<br />
hogy egy adaptív viselkedés elõsegíti a szenzoros integrációt, <strong>az</strong> adaptív<br />
magatartás létrehozásának képessége viszont szenzoros integrációt tükröz.<br />
Adaptív magatartás <strong>az</strong>, amely tervszerû és célirányos. Olyan magatartás, amely képessé<br />
teszi <strong>az</strong> egyént, hogy sikerrel megfeleljen a „pont jó” kihívásnak, és valami<br />
újat tanuljon.<br />
Az aktív részvétel egy kritikus komponens. A korábbi tapasztalatból való tanulás így<br />
<strong>az</strong> érzékeléstõl és a mozgástól függ, nem csak <strong>az</strong> érzékeléstõl. Feltételezhetõ, hogy<br />
<strong>az</strong> egyre komplexebb mozgások, tevékenységek tényleges kivitelezése <strong>az</strong>t jelzi,<br />
hogy új idegi modellek alakultak ki.<br />
5. feltételezés: belsõ mozgatóerõ. Az utolsó feltételezés <strong>az</strong>, hogy a személyeknél van<br />
egy belsõ mozgatóerõ a szenzoros integráció kifejlesztésére szenzomotoros tevékenységekben<br />
való részvétel útján. Míg Ayres hangsúlyozta a belsõ mozgatóerõ fontosságát<br />
a szenzoros integrációban és a szenzomotoros fejlõdésben, leírásában nem sikerült<br />
egyértelmûen kifejezni a közöttük fennálló kapcsolatot. Ayres mind<strong>az</strong>onáltal összekötötte<br />
a belsõ mozgatóerõt és motivációt <strong>az</strong> önirányítással és <strong>az</strong> önmegvalósítással.<br />
Leírta, hogy a szenzoros integrációs diszfunkciós gyermekek gyakran kevés motivációt<br />
vagy belsõ mozgatóerõt mutatnak arra, hogy környezetükben aktív résztvevõk<br />
legyenek, új tapasztalatokat kipróbáljanak, vagy új kihívásokkal nézzenek szembe.<br />
Ezeknél a gyermekeknél jelentkezõ javulás elõször a saját képességeikbe vetett<br />
fokozott hitükben és abban <strong>az</strong> elégtételt jelentõ érzésben mutatkozik meg, amelyet<br />
<strong>az</strong> vált ki, hogy kezdik uralni a környezetet.<br />
Ayres szerint a belsõ mozgatóerõ abban <strong>az</strong> izgalomban, bizalomban és erõfeszítésben<br />
látható, amelyet a gyermek valamely tevékenységbe belevisz. A körkörös folyamat<br />
erõsebb belsõ mozgatóerõhöz vezet önmegvalósító vagy fejlõdést elõsegítõ tevékenységek<br />
keresésére, amelyek viszont olyan visszacsatolást eredményeznek, amely<br />
erõsíti a szenzoros érzékelést és integrációt. Az önmegvalósítás spirális folyamat <strong>az</strong><br />
új modell alapján. A szenzoros integráció folyamatában <strong>az</strong> ingerek forrásai egyrészt<br />
a testbõl érkezõ jelzések, elsõsorban <strong>az</strong>ok, amelyek visszacsatolás eredményei<br />
26
arról, hogy milyen érzés mozogni, másrészt a fizikai és szociális környezetbõl eredõ<br />
ingerek.<br />
Az ingerek felvételekor (intake) – tehát hangsúlyosan nem bemenet (input) – nemcsak<br />
<strong>az</strong>ok kiválasztásában, szûrésében mutatunk aktivitást, hanem belsõ mozgatóerõ<br />
adja meg <strong>az</strong> ösztönzést arra, hogy egyáltalán megkeressük <strong>az</strong> ingereket és részt<br />
vegyünk a szenzomotoros tevékenységekben.<br />
FELHASZNÁLT IRODALOM<br />
Ayres, A. J. (1973): Sensory integration and learning disorders. Western<br />
Psychological Services<br />
Ayres, A. J. (1980): Southern California Sensory Integration Tests manual (rev.ed.)<br />
Western Psychological Services<br />
Berk, R. A., DeGangi, G.A.(1992): DeGangi–Berk Test of Sensory Integration.<br />
Western Psychological Services<br />
Cummins, R. A. (1991): Sesnsory Integration and Learning Disabilities „Ayres” Factor<br />
Analyses Reabbraised. Learning Disab. 3. 160–168.<br />
Fisher, A. G., Murray, E. A., Bundy A. C.: Sensory Integration Theory and Practice. F.<br />
A. Davish Company Philadelphia (e.n.)<br />
27