e-mesék - a fejlődés és megváltás meséi - Zrínyi Ilona Gimnázium

zrinyinyh.hu

e-mesék - a fejlődés és megváltás meséi - Zrínyi Ilona Gimnázium

A.D. 2011

E-MESÉK

A FEJLŐDÉS ÉS MEGVÁLTÁS MESÉI

E-KÖNYVEK

elektronikus etika könyvek

Szerzők:

A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium diákjai

Szerkesztő: Szilágyi László

www.zrinyinyh.hu


E-MESÉK:

A FEJLŐDÉS és MEGVÁLTÁS MESÉI

Nyíregyháza, 2011.

1


Tartalom:

A szakadék mélyén - Toledo Gabriella 6. o.

Az alma sokszor messze esik a fájától - Bagoly Réka

7-8.o.

A bölcs király - Balla Ivett

9-10.o.

A közös kívánság - Jeczkó Mercédesz

11-12.o.

Az elveszett királylány - Lakatos Zsófia

13-15.o.

A szülinapi buli - Mester Sándor

16.o.

Az új család - Mészáros Kitti

17.o.

A pap és a fél citrom esete - Mocsár Dávid Csaba

18-21.o.

A szalonna - Nyíri Roland

22.o.

Modern világ átka - Szórádi Csilla

23-24.o.

A három királylány kalandjai - Mankó Nikoletta

25.o.

Győzzön a rosszabb…- Dankó Dóra

26-27.o.

A testvérpár - Kiss Emőke

28-29.o.

Egy lány szomorú története - Tóth Evelin

30-31.o.

Lányok, harcok, barátságok - Ismeretlen Szerző

32-33.o.

A gyerekből lett világsztár! - Sólyom Gábor

34-35.o.

Egy felszínes világ - Bartha Krisztina

36-37.o.

Miért is nehéz az élet? - Erményi Gábor

38-39.o.

Pöttyöske és Bogárka - Törköly Katalin

40-41.o.

Három út - Zámbori Marcell

42-43.o.

Valentin- szörnyű-rémes nap - Badak Éva

44-45.o.

Arnold története - Jakab Péter

46-47.o.

A véletlen találkozások - Horváth Cintia

48-50.o.

A testvérpár - Mezei Dorottya

51.o.

Misa mókus és Misi mókus - Orosz Flóra

52-53.o.

Rémhős - Porkoláb Ildikó

54-55.o.

Vándor kalandja - Sipos Éva

56-57.o.

A kis Róka - Szabó Iván

58-60.o.

Mese a szegény család fiairól - Boda Tibor

61-62.o.

2


A korona és a 3 királyfi - Kövér Máté

A gőgös királykisasszony esete! - Nagy Diána

A királyfi felesleges próbái - Tóth Gábor

A lehetetlen is lehetséges - Mező Zsolt

Történet Mr. Átlagosról – Ismeretlen Szerző

Az ember tényleg társas lény? - Takács Zsófia

Egy ország megváltozott élete - Miski Lajos

Az elveszett kis róka meséje - Szokol Gitta

A székely és a fia - Varga Dániel

A medve és a nyuszika - Balogh Balázs

Boci - Kovács Fruzsina Lilla

A kisnyuszi és a ravasz róka - Andrásdi Zsanett

Állatok a gyümölcsöskertben – Kántor Dávid

A barátság - Drotár Nóra

A halál ereklyéi - Békési Csilla

„Meggyalázott erkölcs” – Csobán Fruzsina

Luna kívánsága - Bíró Orsolya

Egy hercegnő naplója - Paróczai Anikó

A helyes kívánság - Jáczku Noémi

Egy álmatlan éjszaka - Kapin Kinga

János története - Dusinszki Ákos

Találkozások - Batári Zsófia

63-64.o.

65-66.o.

67-68.o.

69-70.o.

71-72.o.

73-74.o.

75.o.

76-77.o.

78.o.

79-81.o.

82-84.o.

85-86.o.

87-88.o.

89.o.

90- 91.o.

92-93.o.

94-96.o.

97-98.o.

99-100.o.

101-102.o.

103-104.o.

105-107.o.

A borítón a Solo-Duo környezettudatos magyar autó (a kép forrása: http://www.veddamagyart.info/mszakicikk/111-solo-duo-a-magyar),

valamint az anarcsi életfa látható.

3


BEVEZETŐ

Gyerekek állnak a tó partján és dobálják be a kavicsokat a tó mozdulatlan szürkéskék

vizébe. A kő hol nagyot, hol kicsit csobban, de mindig elmerül, s mindig hagy maga után

hullámokat. Nem is akármilyeneket! Köröket - egyre táguló köröket. A hullámok néha

összetalálkoznak –ha keresztezik egymás útját, akkor kialszanak hamarabb. Ha sikerül

ugyanoda dobni a következő kavicsot, akkor egymást erősítik, s még sokáig látszanak. A

hullámot egynek látom, benne mégis minden részecske minden pillanatban más és más. Ilyen

a lélek is, ilyen a tanítás és tanulás, és ilyenek a mesék is: kiemelkedő pillanatokban tudnak

egymásról és találkoznak. Tanárként túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy tanítsunk.

Mit is tehetnénk – ez a dolgunk. Kevés az olyan alkalom, amikor hagyjuk magunkat

tanítani: fülelni és szemlélni. Nézni, ahogy a gyerekek dobálják a kavicsokat.

Egy etika órán egyetlen feladatot kaptak diákjaim: írjanak egy mesét! „Na, de

hogyan?” - szólt a kérdés, és rögtön rá a felelet: „az nem megy, az nem lehet!” Volt azonban

már a tarisznyánkban egy s más: jó néhány óra az emberi személyiségről, az erkölcsi

fejlődésről, az emberi lélek rejtelmeiről, Jungról, a kollektív tudattalanról. A „recept”

pontosabban tehát így hangzott: „végy öt mesealakot, aki Neked fontos! Végy öt

archetípust! Öt alakot, vagy szimbólumot, vagy természeti jelenséget, hegyet, folyót,

kavicsot, lovagot, hercegnőt, napsugarat, növényt, egy tárgyat – bármit. Mindegy, hogy mit,

csak valami számodra fontosat! Valamit, amiben összegződnek eddigi életed 17 évének

tapasztalatai! Lehet kevesebb a számuk vagy több is, ez nem fontos. Csak hagyd, hogy

megelevenedjenek, kapcsolatba kerüljenek egymással! Engedd meg, hogy összefogódzanak,

harcoljanak, játszanak, összebújjanak, ahogy éppen adódik – s figyeld ahogy meséd a

képeken keresztül kibontakozik. Már meg is van! Csak le kell írni.

Így született meg két mesekönyv: „A fejlődés és megváltás meséi” és „A szerelem

meséi”. Összesen hetvenegy mese. Ezek az önvallomások az „E-mesék” és „E-könyvek”

sorozatban jelennek meg, ami egyszerre jelölik azt, hogy etika könyvekről és etikai, emberi

témákról lesz szó, s azt is, hogy egyetlen példányban jelennek meg nyomtatásban, de „eformában”,

azaz elektronikusan iskolánk honlapján (www.zrinyinyh.hu) bármikor

4


elérhetők. A diákok maguk írták, gépelték le és illusztrálták. (Az alkotó képzelet és a

pragmatikus elme nehézkessége közötti különbséget jól szemlélteti, hogy könnyebb volt

megírni a meséket, mint utána begépelni). Szinte semmit sem változtattam rajtuk:

mutatkozzanak olyannak, amilyenek. Vannak közöttük egyszerűbbek, s vannak közöttük

igazi gyöngyszemek. Nem keveseket magával ragadott akaratlanul is a kihívás, a kaland, az

„utazás” izgalma. Ha nagy ritkán plágium történt, nagy háborúság lett belőle órán, s talán

még maradt is néhány mese, amely máshonnan ismerős lehet. Elnézést kérünk érte – de a

kollektív kincseknek ez is a természete. Mégis, a mesék önálló alkotások, bepillantást

engednek abba a világba, amelyben nagy erők feszülnek, egymást támogatva, vagy egymás

ellen harcolva. Meg kell itt küzdeni az önállóságért a boszorkánnyá váló anyákkal, a rossz

útra tévedt férfiakkal, elkényeztetett „királylány” önmagukkal, a könnyű, de kétes értékű

érvényesülés világával, hogy aztán a küzdelmek győzelemmel végződjenek. A fejlődés útjai

kitárulnak, a szerelemesek általában egymásra találnak! „Igen, lehetséges” - üzennek a

mesék.

A teremtő, alkotó munka a belső hangra, a csendre és az abból fakadó elhatározásra

épül –feszítő erő, ami nem hagy békén, míg valósággá nem lesz. A tudást pedig a praxis

adja. A madaraktól sem kérjük a diplomát, s nincs is szükségük rá. Első mesénket

„mindössze” öt hang „szülte”, ihlette, s egy kis kavics és a szél hordozza.

A mesék tükrözik azt a küzdelmet és azt a reményt, amely valamennyiünkké. A

meséken keresztül a fiatalok tárják fel világukat – szülőknek, tanároknak és a többi

diáknak is érdemes oda ellátogatni! Magunkat és egykori önmagunkat is megláthatjuk ott.

Szilágyi László

5


A szakadék mélyén

(In memoriam „Kínai templom”)

Fújt a szél. Ha lettek volna fák, biztosan megtépázta volna az ágakat, hogy táncra hívja

az aláhulló leveleket. Ha lett volna puha, lágy homok, biztosan messzire sodorta volna, s

csak akkor engedte volna el, mikor megenyhül ölelő szorítása. De nem voltak fák, nem volt

homok sem, csak egy mély szakadék, s a szél süvöltve csapódott újra és újra

magatehetetlenül a szakadék falának. Ssss... mintha saját sikoltását próbálná csitítani.

Ssss… mintha dalba öntené útja keserves melankóliáját. Egy füttyenés, egy éles hang mart

bele a szél néma próbálkozásaiba, hogy továbbjusson a meredek sziklákon. Egy apró kő

kiáltása volt ez, melybe a szél kapaszkodott, egy kavics, egy apró porszem, mely még csak

meg sem közelítette a sziklák hatalmát. A magasba szállt, mintha egy kisgyerek hajította

volna el, majd zuhanni kezdett. A szél ismét utána kapott, de a kő csak zuhant, képtelenül

arra, hogy kimentse őt a szakadékból. Túl soká jött a koppanás. Túl mély volt a sötétség.

És a szél csak várt, elcsendesült majd lassan, óvakodva attól, hogy ő is a mélybe

zuhan elkezdett felkapaszkodni a szakadék kiálló, éles szikláin. Próbálta felidézni útja

kezdetét, egy régi város romjait, s a harang lágy csilingelését. Bimm-bamm. Sosem hallott

még ennél szebb éneket. Ereje ismét feltámad, s ezúttal még nagyobb hangerővel vetette

magát a sziklafalnak. Újra hallania kell a harangot! Eggyé akart válni a morajló zúgással,

a fém csengésével. Egy utolsó kiáltás még, majd elérte a legfelső sziklát, felkapaszkodott és

nem nézve többé a mély felé tovasuhant.

A sötétben egy apró kavics próbálta megtalálni a fényt. Túl kicsi volt, hogy

felkapaszkodjon a szakadék falán. Még a szél is elhagyta őt. Egy árva pisszenést sem

lehetett hallani. A csend így, hogy kiveszett belőle a szél könyörgése, még mélyebbnek tűnt.

Ha nem tudta volna, hogy az lehetetlen, azt hitte volna, nem is léteznek hangok.

Toledo Gabriella

6


Az alma sokszor messze esik a fájától

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény anya, aki egyedül nevelte két fiát. A

fiúk 18 és 25 évesek voltak. A fiatalabb Joe, aki nagyon okos és tisztességes fiú volt, míg

Ben, az idősebb, szinte pont az ellentétje volt öccsének.

Az anya öreg napjaira megbetegedett, majd egy esős őszi napon meghalt. Így Ben a

szárnyai alá vette kisöccsét, aki már nem találta a helyét a világban. Mindig azt tette, amit

az édesanyja kért, de most, hogy már nem kért tőle semmit, nem tudta, hogy mihez kezdjen.

Bennek volt egy vállalkozása, egy sztriptíz bár tulajdonosa volt. Kisöccsét felvette oda

dolgozni, s kinevezte igazgatóhelyettessé. De ez nem tetszett Michaelnek, aki már régen

várt arra a munkára. Meg is mondta nemtetszését főnökének:

-„ Ben, hogy tehetted ezt velem? Olyan régóta dolgozok már neked és azt hittem, hogy

barátok is vagyunk. Megígérted nekem, hogy beveszel a buliba de kicsesztél velem. A kölyök

nem ért semmihez!

- De Michael! Ő a testvérem! Vigyáznom kell rá, mert megígértem édesanyámnak a halálos

ágyánál.

- Ezt még nagyon meg fogod bánni Ben! Meg a kiscsávó is…”

Michael ezek után felmondott és elment.

Azt azért tudni kell, hogy Ben egy gengszter banda tagja, sőt vezére volt. Drogokkal,

fegyverekkel és nőkkel is kereskedtek… Ebbe a bűnnel teli bandába került be a 18 éves Joe

is.

Egy nap aztán két fegyveres rontott be a klubba és lőni kezdtek. Sok dolgozó táncoslány

és vendég halt meg. De sajnos Ben is. Ugyanis Michael átállt az ellenséges bandába és

megbosszulta, hogy Ben átvágta. Így, az ekkor már 19 éves Joe-nak kellett átvennie az

üzletet, ő lett a bandavezér is. Bosszút forralt bátyja halála miatt. Saját kezűleg akarta

megölni az áruló Michaelt. Az anyja halála előtt még tisztességes fiút teljesen

megváltoztatta ez a 2 év, mialatt édesanyját és egyetlen rokonát, fivérét is elveszítette. Az

7


üzleteinek és a bandájának köszönhetően elkezdett drogozni is. Egy ilyen „belőtt”

állapotban úgy döntött, hogy itt az ideje annak, hogy elintézze testvére gyilkosát. Pár

bandabéli haverjával elment Michael házához, hogy lelője, ahogyan ő is tette Bennel, de

akkor hirtelen történt valami. Ahogy berontottak a házba, gyereksírást hallottak. Joe

meglátta, hogy Michaelnek van egy alig pár hónapos gyermeke…

Az anyja szavait hallotta fejében:

-„ Fiam, légy mindig tisztességes és

jóravaló! Ne bánts meg másokat, ha ők meg is

bántottak téged! Ne légy olyan, aki csak

önmagát veszi figyelembe! Törődj másokkal!...

Joe elejtette a fegyverét, térdre borult és sírni

kezdett… A barátai nem értették, hogy mi lett

vele. Joe elküldte őket, mert, hogy ő nem akar

olyanná válni, aki a haragja miatt, hogy neki

jobb legyen és megnyugodjon, bárkit is megöljön.

Pár nap múlva kapta a hírt Joe, hogy megölték Michaelt, mert ki akart szállni a

bandájából, a kisbabája pedig egyedül maradt, mivel az anyja születése után elhagyta. Joe

örökbe fogadta a gyereket, akit testvére után Bennek nevezett el.

18 év múlva, mikor a kis Ben felnőtt, Joe elmondta neki, hogy ő nem az igazi édesapja,

mert őt megölték. De azt is elmondta neki, hogy az apja megölte a bátyját, aki után a nevét

kapta.

Ben hihetetlen szomorú lett. Elundorodott az élettől, az apjától és saját magától is.

Nem akart ő egy ilyen bűnös világban élni. Félt, hogy ő is olyan lesz majd, mint az apja, így

olyan munkát keresett, ahol megbocsátást nyer a bűnös is. 5 év múlva már papként élt és

dolgozott egy kis kápolnában. Vezekelt apja bűnei miatt. Segítette a gyámoltalanokat, a

szegényeket és az elveszetteket.

Egy nap Joe azt álmodta, hogy édesanyja ismét megjelent neki, s azt mondta: „Jót

cselekedtél fiam, büszke vagyok rád!”

Bagoly Réka

8


A bölcs király

László a herceg, amikor a trónra került, nagy bajban volt. Túl fiatalon került a trónra, de

édesapja példáját követve lelkiismeretesen, jól akarta irányítani országát.

Ha ez még nem lett volna elég, egy járvány ütött ki az országban. A király nagyon

kétségbeesett. Annak érdekében, hogy mihamarabb orvosolja a problémát, a világ minden

részéről hívott orvosokat, professzorokat. Jöttek is százával. Mindenféle ember előfordult

közöttük.

Volt, aki valóban a szívén viselte az emberek

sorsát, de sokukat csak a pénz motiválta. A

királynak természetesen fontos volt a

szakképzettség, de a probléma súlyossága miatt

meg is akart ismerkedni az illetővel, hogy

megtudja, megbízhat –e benne, vagy egy

szélhámossal van-e dolga. Sok orvossal

beszélgetett, és végül csak három esélyes maradt.

Az első jelölt könnyen megnyílt a királynak, barátságosnak tűnt, de nem sokáig maradt meg

ez a jó tulajdonsága.

A második is nyílt volt már az elejétől fogva, tisztességes, lelkiismeretes embernek tűnt,

ezért a király úgy vélte, hogy nyugodtan megbízhat benne, és a szakmai tudása is kimagasló

volt.

A harmadik orvos nehezen nyílt meg, nem akart nagyon társalgásba folyni és a királynak

később még az is a tudomására jutott, hogy alkoholista, és emiatt sokszor illuminált

állapotban praktizált, és felelőtlensége következtében már több beteg is meghalt miatta.

Természetesen amikor számon kérte a király, mindent letagadott. Egy gonosz, önző személyt

9


vélt felfedezni benne, ezért el is zavarta az udvartól, ugyanis a király elsősorban az emberek

jólétét tartotta szem előtt.

Amikor meghallotta az orvos a parancsot, öngyilkos lett, kilátástalannak látta a helyzetét,

ugyanis mostanság már többször visszautasították. Káros szenvedélye miatt a felesége,

gyermekei is elhagyták, azonban ő ahelyett, hogy megváltozott volna, abbahagyta volna ezt

a „hedonista életstílust”, még a drogokra is rászokott, és már minden vagyonát ezekre

költötte.

A király természetesen a második orvost választotta, akiről közben rengeteg nagylelkű

történetet hallott. Ez még csak megerősítette a királyt döntésében. És mint bölcs király, őt

választotta, aki közben már kitalálta a súlyos betegség ellenszerét.

Ebből is láthatjuk, hogy nemcsak a képesítés számított a királynak, hanem maga az ember

is.

Ezt a „módszert” követve jól döntött: a „szakma” mögött megismerte az embert is, és ez

célravezető volt.

Balla Ivett

10


A közös kívánság

Élt a Föld különböző tájain egy giliszta, egy jégcsap és egy oroszlán.

A giliszta első ránézésre egy közönséges gyűrűsféregnek tűnt, de még egy óriásnak sem

lehettek volna akkora álmai, mint ennek a picurka élőlénynek. Egyszer, amikor találkozott

a rókával, azt vette észre, hogy ez a vörös állat nagyon okos, olyan ötletei voltak, amire ő

soha nem gondolt volna. Eszébe jutott, hogy lehetséges, hogy ő nem elég okos, és nem tud

olyan sok dolgot, mint a többi állat a Földön. Végül is látszólag is buta, hiszen földet eszik,

bár ő tudta jól, hogy abban a földben milyen finomságok vannak. Bár annak a jótékony

hatásaival, amit ő lakmározásnak nevezett, nem volt tisztában. Pedig mi lenne nélkülünk

giliszták nélkül! Az egész emberi lét megszűnne, de az állatok és a növények sem léteznének

többé. Ezt szegény féreg nem tudta, és csak búslakodott egész álló nap.

Volt más is, aki szomorú volt ezen a világon. Az Északisarkkörnél

élt egy jégcsap. Ez a jégcsap szakasztott olyan volt,

mint több millió társa, de belül nagy dolgokat eszelt ki.

Nagyon bánta, hogy karcsú és gyenge, egész nap a hatalmas

jéghegyeket bámulta, melyek erősnek és robosztusnak tetszettek

a szemében.

Tudta jól, hiszen művelt jégcsap volt, hogy ez még semmi, hiszen a jéghegyek legnagyobb

része a víz alatt van, amit nem láthatunk. Azzal is tisztában volt, hogy a jéghegyek amilyen

erősek, olyan veszélyesek is, de nem bánta volna, hiszen egész álló nap szilárdan

tekinthetett volna szét a birodalmán. Egyik nap mikor magában búslakodott, arra járt egy

fóka, s magában azt gondolta, micsoda gyönyörű dolog is a jégcsap, mindig csak őket

bámulnám, hiszen olyan szépek, hogy az állat szíve kivirul tőle.

Voltak olyan állatok, akik ezt nem tudhatták, mivel életükben nem láttak még

jégcsapot. Ilyen volt a szavannákon élő oroszlán is. Bár ha az orra elé tartottuk volna a

világ legszebb jégcsapját, akkor sem vette volna észre. Ugyanis ez az oroszlán nagyonnagyon

szomorú volt, mert mindenki félt tőle. Nem tehetett róla, hogy erős és nagy fogai

vannak, sőt a teste is akkora, hogy az ember lába beleremeg. Elkerülték őt a szép antilop

11


kisasszonyok, de a zebrahölgyek is futva menekültek előle, amikor ismerkedni akart.

Magányosságában csak egy öröme volt, folyton egy félénk mimózát nézegetett. Hozzáérni

nem mert, hiszen a legkisebb fuvallatra is páni félelem fogta el és összehúzódott, remegve

várta, hogy elüljön a baj. Az oroszlán csodálta a mimóza érzékenységét, mivel ő néha meg

sem érzi az orkán erejű szelet sem. Másrészt a mimózával mindenki kedves és előzékeny

volt, egy rossz szavuk nem volt hozzá, hiszen tudták, hogy a legkisebb sértésre is hetekig

összehúzza magát, és nem gyönyörködhetnek élénkzöld színében. Ezzel szemben a bátrabb

sakálkölykök délutáni szórakozása az volt, hogy ki tud csúnyább szót mondani a félelmetes

oroszlánra úgy, hogy nem kapja el őket éles fogaival. Az oroszlán minden nap megkapta,

hogy miért nem jár fodrászhoz, ez a frizura már elavult, sőt a manikűröst is többször

ajánlották neki, de ő autentikus oroszlán akart maradni, nem akart olyan divatmajmokká

válni, mint a sakálok (elnézést a majmoktól a hasonlatért). Tudta jól, hogy különbözik a

többi élőlénytől, és hogy félelmetes a külseje, ezért egyre szomorúbb lett.

Ez a három lény egyszerre szomorodott el minden alkalommal, és halkan azt

suttogták: Bárcsak más lehetnék. De nem csak három hang szólalt meg, hanem hat

hallatszott, a róka, a jéghegy és a mimóza halk suttogása is. Mind a hárman arra vágytak,

hogy kevésbé eszesek, de hasznosabbak, kevésbé erősek, de jóval szebbek, vagy kevésbé

félénkek és jóval egyedibbek lehetnének.

De ez a sóhajtás egyre csak hallatszott, így nem csak hatan voltak, mindenkinek van

valamilyen baja önmagával, de ezt el kell tudni fogadnunk, hiszen ha annyi sóhajtás

egyszerre hallatszana, bizony nagyon hangos volna ez a szép világ.

Jeczkó Mercédesz

12


Az elveszett királylány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer messze-messze innen egy birodalom, amit úgy

hívtak Szivárványország. A szivárványkirály egy hónap múlva készült lemondani és átadni

hatalmát egyetlen leányának, Tündének. Azt azonban nem tudta, hogy az udvarban élő

boszorkány kicserélte kicsi korában a gyermeket a sajátjára, és a kis Tündét elvitte

Szivárványország határain kívül. Az volt ugyanis a banya célja, hogy amint a lánya fejére

kerül a korona átveszi a hatalmat és sötétség borul az egész birodalomra.

Messze Szivárványországtól élt egy kis erdei kunyhóban egy lány, akit egy jótevő

nénike befogadott 18 éve és ő nevelte fel. Ez a lány volt Tünde, a szivárványkirály lánya,

bár ő erről nem tudott semmit.

-Néni, elmegyek virágot szedni a rétre! – mondta Tünde.

-Rendben, de ne menj a réten túl! – hangzott a jól ismert felelet.

A néni nagyon féltette Tündét, mivel neki nem lehetett gyermeke, s sajátjának

tekintette, óvta még a széltől is. A lány el is ment a rétre, de egyszer csak megpillantott egy

csodás pillangót. Elkezdte követni, és mire észbekapott, már az erdő közepén találta magát.

Először megrémült, ám megpillantott egy kutat, és kíváncsisága nem hagyta nyugodni, így

odament és belenézett. Teljesen elámult, ugyanis a vízből elkezdett kirajzolódni valami,

mintha egy történtet mutatott volna. Ez bizony Tünde saját története volt: látta királyi

származását, a boszorkány ármánykodásait, és tudta, hogyha azonnal nem lép közbe, a

szülei veszélybe kerülhetnek.

A pillangó kivezette az erdőből, hazatért, és elmondta mindezt a néninek is. A néni

nem is tudta, hogy mit higgyen, de mindig azt tanította Tündének, hogy a sorsunk előre meg

van írva, és ha valaminek meg kell történnie, az előbb-utóbb meg is fog. Így csomagolt

élelmet a lánynak, és könnyes szemmel útra bocsájtotta.

-Ne sírj, fogsz még rólam hallani! – mondta Tünde és egymás nyakába borultak.

Tünde útra kelt és három napon keresztül gyalogolt, mire Szivárványország

határához ért. Látta, hogy a palota milyen tündöklő, de az ország népe nyomorban él a

13


oszorkány befolyása miatt, aki mindent kisajtolt a népből, csakhogy ő és lánya minél

fényűzőbben élhessen. Ahogy Tünde indult volna a palotába, meglátott az út mentén egy

szegény asszonyt, aki élelemért könyörgött. Tünde neki adta a maradék kenyerét, mire az

asszony így szólt:

-Jó tett helyébe jót várj! Tudd meg, hogy nekem varázshatalmam van, régen a királyi

palotában éltem, míg a boszorkány ki nem dobatott. Születésedtől kezdve végigkövettem a

sorsod, én vittelek el az erdei kunyhóba, és irányítottam úgy, hogy meglásd a kutat mire 18

éves leszel. Most mindennél nagyobb szükség van rád itt, én pedig segítek neked bejutni a

palotába. Kövess!

Az asszony elvezette Tündét a palota mögé, és megállt egy szobornál.

-Ha elfordítod a szobor ujját, kinyílik egy rejtekajtó. Rögtön a kertbe jutsz, ahol most

éppen kint tartózkodik az egész család a boszorkánnyal és lányával együtt. Jól figyelj:van

egy szökőkút a kert közepén, amiben a tisztaság forrásának vize folyik. Neked ebbe kell

belelöknöd a banyát és a lányát és a szüleid rögtön látni fogják milyenek is valójában.

Megértetted?

-Igen. – felelte a lány – Köszönöm a segítséged, nélküled nem sikerült volna.

Megölelte az asszonyt, aztán elfordította a szobor ujját és már nyílt is az ajtó.

Belépett és az udvaron találta magát, ahol csakugyan mindenki ott volt. Tünde odafutott a

szüleihez, megölelte őket és így szólt:

-Anya, apa, én vagyok az igazi gyermeketek, a boszorkány kezdettől fogva átver

titeket!

14


-Őrség! – kiáltotta a király, - Vigyék el innen ezt az őrültet!

Ám ekkor Tünde elkezdett rohanni a szökőkút felé, és belelökte a megdöbbent

boszorkányt és leányát. Mikor kimásztak, ők is az őrség után kiáltottak, ám meglátták

milyen szemekkel néz rájuk a király és felesége.

-Kik vagytok ti?! – mondta a királynő – Hogy lehet, hogy eddig nem vettem észre a

határtalan gonoszságotokat?

-Ó kislányom! Hát tényleg te vagy az!?

Sírva fakadtak örömükben, hogy újra együtt a család. A boszorkányt és leányát

természetesen a legmélyebb cellába dobatták, hogy életük végéig a sötétségben éljenek. Tünde

nem feledkezett meg segítőiről sem: a nénit és varázsló asszonyt beköltöztette magukhoz a

palotába.

Megdőlt tehát a boszorkány uralma, újra boldog, békés volt az élet. Tünde elmondta,

milyen sanyarú a nép élete, így a király rögtön élelmet osztott szét. Tünde hamarosan

átvette hatalmát és nagyon szerették alattvalói, mert rendkívül igazságos és emberséges

uralkodó volt. Tudta ugyanis, hogy megbízhat azokban, akik körülveszik, köszönhetően az

igazság forrásának. Mivel a palota minden dolgozójának az volt első feladata, hogy

beleugrott a szökőkútba

Boldogan éltek, míg meg nem haltak…

Lakatos Zsófia

15


A szülinapi buli

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város ahol 5 barát élt együtt. Egy dagadt,

egy zsidó, egy fogyatékos egy visszahúzódó és egy okos srác. Boldogan telek hétköznapjaik.

Nagyon szerették a várost. Az iskolában is normálisan viselkedtek a maguk módján.

Persze, mint mindenhol itt is voltak konfliktusok, a srácok között. A dagadt srác

mindig szekálta a zsidót a származása miatt. Nem törődött azzal, hogy mit érez szegény

zsidó fiú. Ez lassan mindennapossá vált. A dagadtnak az volt a hobbija,hogy mások előtt

leégesse szegény fiút. A másik három srác a zsidó fiú mellé állt, mert tudták, hogy amit a

dagi csinál az rossz.

Eljött a dagadt szülinapja. Mindenkit meghívott a szülinapjára csak a zsidó fiút

nem. Mikor ezt a többiek megtudták, azonnal otthagyták a bulit. Egy hónap múlva a zsidó

fiúnak volt a születésnapja. Meghívta a buliba a barátait, de nem tudta mit tegyen a

dagadt fiúval kapcsolatban. Tanácsot kért az okos barátjától. Választ nem kapott,

egyértelmű választ nem. Az okos azt mondta neki,hogy a szívére hallgasson. Ne a múlttal

foglalkozzon, hanem gondoljon arra, hogy ha jól dönt, lehet,hogy jó dolgok is kisülhetnek

ebből az egészből.

A fiú gondolkozott és rájött, hogy nincs értelme haragban lenni másokkal. A

megbocsátás a legjobb dolog, amit az ember tehet. Meghívta a dagadt fiút is a partira.

Megbeszélték egymás közt a problémákat. Kibékültek és ismét jó barátok lettek.

Mester Sándor

16


Az új család

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, egy apa és a lánya. Nagyon boldogan

éltek együtt, míg meg nem fordult a sorsuk kereke.

Az apáról kiderült, hogy van egy másik gyereke, egy előző kapcsolatából, Zsófi. A másik

lánya, Réka nem tudta elfogadni őt, gyűlölte az újdonsült hugicáját. Az apa, Tibor próbálta

befogadni Zsófit, de nem sikerült az addigi jó kapcsolat megtartása, viszonyuk

meglehetősen megromlott. Eközben Tiborról kiderült, hogy súlyos veseelégtelenségben

szenved, új vesére van szüksége rövid időn belül, ha életben akar maradni. Réka azonnal

megvizsgáltatta magát, hogy alkalmas-e donornak, de kiderült nagy sajnálatára, hogy nem.

Zsófi apja betegségét csak később tudta meg apja egyik barátjától, így ő is kivizsgáltatta

magát a kórházban. Kiderült, hogy alkalmas donor lenne, majd hosszas hezitálás után

közölte apjával is a jó hírt. Tibor viszont nem akart ezzel a lehetőséggel élni, nem akarta

Zsófit veszélybe sodorni. Inkább megpróbált máshonnan, „pult alól” vesét szerezni. A

donort meg is találták neki, de a veséjéhez későn tudott volna hozzájutni, ezért aláírta a

papírokat, hogy elfogadja a Zsófi veséjét. A műtét viszonylag komplikációmentesen zajlott,

de Zsófi az intenzívre került, stabilizálni kellett az állapotát. Az apja amint felkelt, Zsófi

után érdeklődött, aggódott érte.

Mindketten felépültek, a vesét befogadta Tibor szervezete, és kibővült a család is, mert már

Zsófi is hozzájuk tartozott, Réka is teljesen befogadta őt. Nagyokat sétáltak hármasban a

parkban, kávézókba jártak, úgy éltek, mint egy boldog, vidám és meghitt család. Boldogan

éltek, míg meg nem haltak.

Mészáros Kitti

17


A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át

vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett

vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba

jártak templomba.

A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját

templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a

házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így.

Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy

kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett

egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.

Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte a férfinak és odaadta

neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt

kérdezte:

- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?

A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna, kirobbant a

templomkert kapuján, és elszelelt.

Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint szembe találta

magát a

templomkertben a fickóval. Az így szólt:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze

azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de

rögtön rá is kérdezett:

- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom?

18


A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utána eredt.

Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a

falu végében kifulladt, és csaknem elájult. Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a

különös alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.

Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy

gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg

sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:

- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.

- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek, áruld el, miért kell neked...

A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap már

kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás

nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta

követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.

A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába

járt gyakorolni, sőt, ha már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt is vett

magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet

újra ellátogat hozzá. Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és

belépett a férfi:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot,

és kivitte az idegennek:

- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?

A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, a férfi átúszta,

a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén

álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára

mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.

A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden nap a

templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik.

De a papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a

mise előtt felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike futócipőt. Sőt, jó volt,

19


és még a fél citromot is előre a zsebébe tette. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a

misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban,

amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.

- Pap, kérlek, légy jó, és ...

A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:

- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?

A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a

fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy

indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor

megpillantott egy

másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt

akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta magát a

férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón

kívül nem talált bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia. Csaknem őrjöngve tért haza.

A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak

kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán

vízhatlan hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel

tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is

érkezett.

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi

csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?

A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon

szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak

tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a

férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg, lekapta

hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral.

Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten

vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a

fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:

20


- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a

jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?

- Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet. Elmondom neked, de kérlek, légy jó,

és ne mond el senkinek!

A pap jó volt, és nem mondta el senkinek.

Mocsár Dávid Csaba

21


A szalonna

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két fiatal srác, akik nagy szegénységben éltek.

Annyira szegények voltak, hogy már kajára sem volt pénzük. De nagyon éhesek voltak.

Egy napon arra az elhatározásra jutottak, hogy véget vetnek éhezésüknek és ellopnak

valami ennivalót a falubeli vegyesboltból. Kitervelték, hogy az egyikük eltereli az eladó

figyelmét, és a másik pedig elhoz egy oldal szalonnát a húspultról. A terv nagyszerű volt, de

a kivitelezésbe hiba csúszott. Az eladó észrevette őket, és elkapta a tolvajokat. Rettenetesen

szégyellték tettüket, de már nagyon éhesek voltak.

A boltos meghallgatta őket, és azt mondta,

hogy nekik adja a szalonnát, hogyha segítenek

kitakarítani a boltot! A két fiú nagyon

megörült ennek.

Miközben kitakarítottak, a boltos becsomagolt nekik egy szalonna mellé még egy kiló

kenyeret. Ráadásul egy zsák hagymát is adott a két srácnak, mert annyira meg volt elégedve

munkájukkal. A végén pedig felajánlotta, hogy dolgozzanak nála, mint árufeltöltők. Na,

innentől kezdve minden nap volt a két fiúnak munkája, meg étele. Egy szép napon azonban

az eladó nyitva hagyta a kasszát, a srácok pedig elloptak belőle egy „tizest”. Az eladó

másnap észrevette a hiányt és azonnal elbocsájtotta mindkét dolgozót. De nem volt szíve a

rendőrséget hívni. A két fiatal pedig nagyon megbánta a tettét.

A vegyesbolt azóta is üzemel, de a srácok nélkül. Mindennap csorog a nyáluk a finom

paprikás szalonnáért, a puha kenyérért és a hagymáért, amitől úgy kicsordul a könnyük is.

De tudják, hogy nekik már csak a kukázás és a csövezés jut. Azóta utcazenélésből keresik a

kenyerüket.

Szerencséjükre azonban felfigyelt rájuk egy utcán sétáló producer! Úgy néz ki, hogy sorsuk

jóra fordul és elismert énekesek lesznek. Csak nehogy legyen ott is egy szalonna!

Nyíri Roland

22


Modern világ átka

A mai modern világban a fiatalok nagy figyelmet fordítanak a közösségi életükre, a

közösségi oldalakra. Néha túlságosan is. Kapcsolatokat tehet tönkre, egy-két

félreértelmezett interneten megfogalmazott kijelentés.

Volt egy lány, Laura aki fent volt mindenféle barátság és szerelem kereső oldalakon.

Úgy gondolta itt majd biztos megtalálja az igaz szerelemet és barátokat,ugyanis a való

életben nem volt túl kommunikatív ember. Alapjában véve egy segítőkész, életvidám

humoros lány volt, csak nem találta a helyét a világban. Mivel úgy érezte, őt senki nem érti

meg. Lázad típus volt, mindig megmondta, ha valamiben nem értett egyet. Sokan kinézték

túlzott őszintesége miatt. Ezáltal barátai nem voltak, így egyetlen időtöltése iskola

után,mindig az volt,hogy leült a számítógépe elé és az interneten lógott egész este. Itt talált

meg valami egészen különleges világot, amely megfelelt neki, és szerinte elfogadták az

emberek. Barátokat szerzett, olyan embereket akikről igazából semmit nem tudott. Élőben

még nem látta őket, de naivan megosztotta velük mindennapi problémáit. Egymás

adatlapjára kirakták a szokásos szövegeket, hogy ő a legjobb barátnőm érte megteszek

mindent, stb… Egy szerelem is kibontakozóban volt szépen lassacskán. A képen nem

lehetett tudni, azt a fiút látja-e akivel beszélget, vagy valaki teljesen más arcához köti az

illetőt, de ő mit sem sejtve mindent elhitt és élt boldogan a maga kis internetes világában

barátokkal és szerelemmel.

Egy napon viszont teljesen egyedül maradt. Szülei már nem bírtak vele, nem tudták

elszakítani az álomvilágból. Tanulmányi átlaga folyamatosan romlott, szüleivel mindig

veszekedett így édesapja egy felelőtlen kijelentéssel elküldte otthonról lányát. Laura még

gyorsan felnézett a facebookra, segítséget akart kérni állítólagos barátaitól ám süket fülekre

talált. „szerelme” sem válaszolt neki, akivel mellesleg még nem is találkozott. Mindenki

valamilyen kifogással állt elő és még csak meg sem próbáltak enyhíteni a lány szomorúságán.

Így hát Laura elindult a nagyvilágba egyedül. Csalódott az emberekben, ráébredt arra,hogy

az amit ő elképzelt nem is létezik. Az interneten keresztül találkozás nélkül nem lehet igaz

barátságokat és szerelmet találni. Ez az út jó volt arra,hogy átgondolja életét és arra az

23


elhatározásra jusson, hogy ha egyszer hazamegy letörli magát mindenféle társasági

oldalról,és a való életben kezd el társas kapcsolatokat. kiépíteni. Szülei keresésére indultak,

nem telt bele sok idő meg is találták egy padon elgondolkodott lányukat. Megbeszélték a

problémát, és másik iskolába íratták Laurát, aki már nem szerepelt egy közösségi oldalon

sem volt megtalálható. Talált magának igaz barátokat, és egy helyes fiúval is kialakulóban

volt egy komoly kapcsolat. Olyan emberek vették körül akik tényleg mindig mellette álltak.

Mi ebből a tanulság?? Nagyon jó,hogy vannak ilyen közösségi oldalak, mint a

facebook vagy az iwiw, de ezek csak arra szolgálnak, hogy a már meglévő kapcsolatainkat

ápoljuk. Ne higgyünk mindenféle üzenetnek és ígéretnek, mert az emberek néha többet

mutatnak mint valójában éreznek. ÉS csak a bajban derül ki úgyis,hogy ki az akire igazán

lehet számítani.

Szórádi Csilla

24


A három királylány kalandjai

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki 3 lányával élt együtt palotájában. A

legidősebb lány nagyon magabiztos és társaságkedvelő volt, mindenki felett megpróbált

hatalmaskodni. A középső lány nagyon kreatív, okos volt, sokat olvasott. A legkisebbik lány

mindenki szívét melegséggel töltötte el, szépségével és szeretetével. Mivel őt szerette

mindenki a legjobban, nővérei utálták.

Egy napon apjuk, aki nagyon erkölcsös volt, lányukat

világgá küldte, és csak 3 év múlva mehettek vissza, ha

megbékéltek egymással. Nem sokkal miután elindultak,

találkoztak egy banda rablóval, akik meg akarták erőszakolni a

királylányokat. A két kisebbik lány nagyon megijedt, de a

nagyobbik meg se rezzent.

Ez a magabiztosság egy nőben még új volt nekik, tisztelték ezért, így a 3 lány

elmehetett békében.

A következő kalandjuk az erdő egy mocsaras területén történt. Egy kisfiú hangját

hallották, aki segítséget kért, mivel a mocsár majdnem elnyelte. A középső lánynak az az

ötlete támadt, (mivel olvasott már a lápok világáról), hogy egy hosszú botot nyújtsanak a

fiúnak, és ők kihúzzák. A fiút sikeresen kimentették, aki hálából meghívta otthonába

éjszakára a lányokat. A fiúnak volt egy beteg anyukája, aki szinte már haldoklott. A

legkisebbik lány egyből megsajnálta és próbált segíteni neki. Éjjel-nappal mellette volt,

főzött rá, fürdette, de ami a legfontosabb, lelkileg is támogatta. Egy pár héten belül meg is

gyógyult. A 3 lány időközben rengeteget beszélgetett, nevetgélt együtt. Ez a sok kaland

teljesen más emberré formálta őket, mégis önmaguk maradtak. Sokat tanultak az élettől,

egymástól és rájöttek, hogy milyen fontos úgy szeretni egymást, ahogy vagyunk.

Mikor ezt észrevették mindhárman, úgy döntöttek, hogy édesapjukat születésnapjára

hazalátogatásukkal lepik meg. Apjuk olyan boldog volt, mint még soha, mivel lányai

megbékélve egymással mentek haza. Ezután már csak mosolyogva gondoltak vissza vitáikra

és butaságaikra.

Mankó Nikoletta

25


Győzzön a rosszabb…

Hol volt, hol nem volt egyszer egy gazdag ambiciózus lány, aki mindent megkapott egész

életében. Amit kigondolt, azt mindig sikerült véghezvinnie. Nagyon gonosz volt az

emberekkel, aki csak rosszuk nézett rá máris ellenségének tekintette. Mindenki ismerte a

városban. A hírneve megelőzte akárhová is ment. Hosszú barna csillogó haja volt, és fehér

pirospozsgás arca. Ahová csak belépet feltűnést keltett. A természete és viselkedése miatt

csak egyetlen egy barátnője volt, de ő mindig kitartott mellette. Bea – mert, hogy így hívtákés

barátnője Cintia mindenhová együtt jártak és lenézték az egyszerű embereket.

Közeledett Bea 18. szülinapja és a tanulmányait is lassan

befejezte ezért az anyukája azt tanácsolta neki, hogy vállaljon

nyáron gyakornok munkát egy magazinnál. Bea először

ellenkezett, de rájött, hogy ha egy divatmagazin főszerkesztője

akar lenni később, akkor ezt a gyakornokság muszáj évégig

csinálnia. Egy baj volt csak, az újsághoz csak egyetlen egy

gyakornokot vettek fel, de volt egy próbahét, ahol 10 fiatal

lánynak kellett összemérnie tudását és megmutatni, hogy ki a

legjobb. Bea úgy volt vele, hogy úgyis ő lesz a befutó, mivel

mindig minden körülmények között ő szokott nyerni.

Boldogan indult első munkanapjára, de mikor odaért és meglátta a 9 másik személy, akik

közül az egyik fiú volt, egy kicsit megijedt. Ez a 9 ember pont olyan volt, mint Bea. Az

újság kiválogatta „a város Beáit” és Bea ettől egy kicsit elbizonytalanodott, de hamar

megnyugtatta magát, hogy akkor is ő a legjobb, és ha kell, akkor cselszövésekkel kirúgatja a

többieket. Tervét elkezdte valóra váltani és az emberek egyre csak fogytak. Végül csak a fiú,

Dani maradt. Dani egy aranyos, visszafogott csendes fiú volt. Bea azt hitte könnyű dolga

lesz vele, de lebukott a Dani elleni hadjárat közben és őt rúgták ki. Nagyon mérges volt Bea

és utálta Danit, nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhet vele. Dani örült az állásnak, de

mikor este hazament rájött, hogy ő nem is szeretné ezt a munkát és újságíró akar lenni, de

nem egy divatmagazinnál. Dani megsajnálta Beát, mert látta, hogyan küzd az állásért és az

26


sem érdekelte, hogy egész héten szemét volt vele és ki akarta rúgatni. Felhívta a magazint és

elmondta, hogy a délelőtt történt, igazgató előtti jelenetet ő kezdte, az ő hibája volt és adják

Beának az állást.

Bea mikor megtudta, hogy a viselkedése ellenére mit tett Dani, elgondolkozott az addigi

életén és rájött, hogy nem helyes, amit eddig művelt az emberekkel és megfogadta, hogy

megváltozik.

Dankó Dóra

27


A testvérpár

Egyszer volt egy testvérpár, akik gimnáziumba jártak. A két testvér teljesen eltérő

személyiség volt. Tamás barátságos és segítőkész volt, mindig jól tanult. Viktor flegma,

tiszteletlen és nagyon makacs volt. A két fiú eltérő személyiségüktől függetlenül, ugyanúgy

néztek ki, mert ikrek voltak. Egy osztályba jártak már kicsi koruktól kezdve, és mindig

összekeverték őket. Az elején jókat nevettek rajta, de mostanra már elegük volt a

hasonlítgatásból.

Viktor mindig is utálta Tamást, mert különleges jelleme miatt mindenki szerette őt.

Viktor utálata testvére felé, évről évre erősödött. Egyszer elhatározta, hogy bosszút áll

testvérén, és el fogja érni, hogy ne szeressék őt. Kitalálta, hogy betör az iskolaigazgató

házába, és mivel megkülönböztethetetlenek, ráfogja a bűncselekményt Tamásra. Viktor el is

tervezte a betörést, még barátjával, Bécivel is megbeszélte, hogy falaz neki, mintha náluk

aludna. Este Viktor meg is tette, amit előző este eltervelt.

Betört az igazgatóhoz, de úgy csinálta,

hogy menekülés közben hátrafordult, hogy az

igazgató lássa az arcát. Másnap mindkét testvért

a rendőrségre vitték. Mivel Viktornak volt alibije,

Tamás lett a gyanúsított. Senki nem akarta

elhinni, hogy ő tette. Az igazgató nem tehetett

mást, a gimnázium legjobb tanulóját kénytelen

volt kirúgni.

Viktor a hír hallatára teljesen meglepődött. Ártani akart testvérének, de nem

gondolta hogy ilyen súlyos következménye lesz. Napokig vívódott bezárkózva a szobájába,

és nem tudta hogy mit tegyen. Ha bevallja a bűntettet, felmentik Tamást és nem rúgják ki

ártatlanul, de akkor fény derül az igazságra, hogy hazudott és akkor őt rúgják ki.

Közben Tamás jól tudta, hogy testvére volt a bűnös, és nagyon fájt neki, hogy Viktor miatt

kell bűnhődnie. Azt viszont egyikük sem sejtette, hogy az igazgató rájött az igazságra.

Tudta, hogy Viktor tört be hozzá, és azért bűntette Tamást kirúgással, hogy Viktor bevallja

amit tett.

28


Viktornak egész héten lelkiismeret furdalása volt, ott segített testvérének, ahol tudott. Ezt

Tamás is furcsának találta, és tudta, hogy azért ilyen testvére, mert ő a bűnös.

Egy hét gyötrődés után Viktor bement az igazgatóhoz és elmondta neki a teljes igazságot.

Kérte, hogy Tamás maradhasson az iskolában, és hogy őt bocsássák el. Az igazgató

meglepődött, hogy Viktor ilyet kér, és büszke is volt rá, hogy be merte vallani tettét. Az

igazgató megkegyelmezett a fiúnak, és nem rúgta ki. Délután Viktor Tamásnak is elmondta

az igazat, és megbocsátásért könyörgött. Tamás nagyon jószívű volt, és megbocsátott

szívtelen testvérének.

Azóta a két testvér nagyon jól kijön egymással, és mindent megbeszélnek. Már nem érdekli

őket, ha valaki a folyosón összekeveri őket hasonlóságuk miatt. Rájöttek, hogy ez jó dolog,

és tudták, hogy szerencsések, mert nem mindenkinek van ikertestvére!

Kiss Emőke

29


Egy lány szomorú története

Egyszer volt hol nem volt élt egyszer egy kislány,kinek 10 éves koráig nagyon szép és jó

élete volt. Egy nap viszont szörnyű tragédia történt, ami megváltoztatta Erika élete. Szülei

elváltak és nem tudta mi tévő legyen.. Édesapja egy nagyon agresszív, rosszéletű ember, aki

tele van gyűlölettel az emberek iránt, így Erika édesanyját választotta, hozzá költözött

másik két testvérével együtt.

A lány mindig magányos, szomorú volt és nagyon sokat

gondolkodott azon, hogy mi lenne, ha ő nem létezne? Szeretett

volna meghalni, mindent maga mögött hagyni, a gondokkal nem

foglalkozni, hisz az életének nem látta értelmét. Nem volt igazi

barátnője, kivel gondolatait megoszthatta volna.

Egy idő után az anyukája és testvérei azt vették észre, hogy nagyon furcsán

viselkedik, kinézete eldurvult, rengeteget szitkozódik és a tetejébe még cigarettázik, s

különböző „szerekhez” nyúl. Az édesanyja nagyon leszidta és elküldte elvonókúrára. Itt sok

emberrel megismerkedett, akik ugyan olyan problémával küszködnek, min ő.

Egy lány, Gabica különöse mély benyomást tett rá és tudta, ő majd segít

megváltoztatni az életstílusát. Idővel egyre jobban bontakoztak ki egymás előtt és szoros

barátság alakult ki közöttük: rengeteget beszélgettek, eljártak szórakozni, ahol újabb

emberek társaságába kerültek. Látszott Erikán, hogy elszántan végzi a most már nem is

olyan rossz hétköznapi dolgokat. Egy évvel később Erika és Gabica életében váratlan

fordulat történt: barátnője és szülei elköltöztek egy messzi-messzi kisvárosba, ahol a madár

se járt. Látni lehetett, hogy Erika kiborult, de sok évnyi tapasztalata és tudása nem hagyta,

hogy visszaeső legyen. Barátságuk nehézkes körülmények között, de megmaradt.

Gabicának sok új barátja lett, mivel egyébként egy követlen kislány, Erikának pedig lett egy

párja az életben, aki mindig mellette állt, támogatta és ha kellett megvigasztalta.

Ebben az évben történtek jó dolgok is. Például, az anyukája és az apukája

kapcsolata javuló tendenciát mutatott, látszott a két szülőn, hogy időközben változtak és

30


megbánták tettüket. Részben segített nekik lányuk viselkedése és rájöttek, hogy nem volt jó

ez a hirtelen, de mégis ésszerű ötlet.

Teltek múltak az évek, a kislány kész nővé cseperedett. Egy komoly kapcsolatot alakított ki

egy férfival, de mégis úgy döntött, hogy soha nem fog férjhez menni, mert fél attól hogy

olyan csapdába fog esni, mint az ő szülei. Ennek ellenére boldogan élt míg meg nem halt.

Tóth Evelin

31


Lányok, harcok, barátságok

Az én történetem két fiatal lányról szól, akik kisgyermekkoruk óta a legjobb barátnők

voltak.

Együtt jártak óvodába, általános iskolába, sőt még gimnáziumba is. Igazából a két lány

annyira különbözött egymástól, hogy az emberek csodálkoztak is azon, hogy ilyen sokáig

ilyen jóban voltak egymással. Brigi egy céltudatos, törtető lány volt, aki képes volt bármit

megtenni azért, hogy elérje célját. Sziszi vele ellentétben semmit nem tett azért, hogy elérje

mostani sikereit, viszont mégis minden sikerült neki bármilyen erőfeszítés nélkül, amiért

Brigi keményen megdolgozott. Sziszi csupán a szépségével és a kisugárzásával hódított,

„bármit” és „bárkit” megkaphatott anélkül, hogy egyáltalán a kisujját is mozdította volna.

Persze Brigi is szép volt, okos, sikeres, de barátnője mellett mindig csak második lehetett

mindenben. Nagyon szerette Sziszit, de alig várta már, hogy elkezdhesse a saját önálló életét

élni, hogy eljöjjön végre az egyetem időszaka, ahol kikerülhet a népszerű lány árnyékából.

Két különböző fővárosi egyetemet választottak maguknak. Már el is tervezték, hogy különkülön

egyetemeken kialakítják majd a saját kis világukat, szokásaikat, életüket egymástól

függetlenül, és így érhetik majd el, ki-ki saját környezetében céljaikat, álmaikat, amire csak

képesek lesznek. Határ a csillagos ég. És ráadásul még egymástól sem kell elbúcsúzniuk

hosszú időre, mivel akkor futnak össze amikor csak akarnak.

Végre véget érhet az egymás közti folytonos – még ha tudat alatt is történő- rivalizálás,

vetélkedés.

A Brigi által kiválasztott egyetem azonban felfigyelt egy folyton az újságok címlapján

pózoló, végzős lányra akiért mindenki úgy odavan.

Ez a lány pedig nem volt más, mint Brigi barátnője, Sziszi.

Az egyetem úgy gondolta, hogy nagyban növelheti intézményük népszerűségét egy olyan

személy, akiről mindig szól valami hír, akiért mindenki rajong. Biztosan szó esne a

cikkekben a lány által választott iskoláról, eredményeiről, ha másról nem, hát az egyetemi

bulikról. Lényeg az, hogy felfigyelne rájuk a fiatalabb korosztály.

Az igazság pedig az, hogy Sziszi általában szerette a könnyebbik utat választani.

32


Egy olyan egyetem, ami büszke arra, hogy ő a hallgatója, sőt személy szerint őt választotta,

elég kecsegtető ajánlatnak tűnt számára. És ő úgy gondolta, hogy biztosan nem haragszik

majd meg barátnője sem azért, hogy egy újabb iskolát együtt járjanak ki…

Tehát Sziszi döntött. Tudta, hogy ez az iskola sokat jelent barátnőjének, de úgy gondolta,

hogy Brigi úgysem szól majd érte, ahogy eddig sem tette soha bármiről volt is szó.

Bár döntött, de nem tudta hogy is mondja el a hírt Briginek? Könnyebbnek látta nem is

szólni róla, majdcsak kiderül valahogy.

Így is lett, ugyanis másnap reggel az újságok le is közölték a nagy hírt.

Brigi hatalmasat csalódott barátnőjében. Nem elég, hogy megszegte a megállapodásukat, de

ráadásul még az újságból is kell megtudnia a rossz hírt.

Most pedig annyira haragszik az emberre akiben megbízott ő pedig mégis hátba döfte és

annyira dühös volt rá, hogy elhatározta, hogy véget vet a barátságuknak..

Azonban este álomba sírta magát, és reggel, mikor felébredt már teljesen másképp állt a

dolgokhoz.

Megálmodta, ahogy elveszíti barátnőjét miután összevesztek. Azt mondta neki, hogy soha

nem akarja látni és utálja…

És ez az érzés, még ha álom volt is, ezerszer rosszabb volt minden olyan dolognál,

amiért ő annyit nyafogott. Hiszen nem barátnőjéhez, nem másokhoz kéne mérnie magát.

Mindenki különböző, mindenki más dolgokban tehetséges. Csak is saját maga tudja

alakítani a sorsát. Ha elég kitartó lesz, eléri a célját más, sikeres emberektől függetlenül is

Rájött, hogy nem szeretné ilyen gyerekes dolgokért elveszíteni barátnőjét. Rájött, hogy

rajta múlik minden amit elér, vagy épp nem ér el. Este átment barátnőjéhez, átbeszélgették

az éjszakát, minden apróságot megbeszéltek egymással, ami csak eszükbe jutott, mára pedig

ők lettek a város legeslegjobb barátnői akik sem pénzért, sem sikerért, sem más érdekbeli

dolgokért nem fordítanának hátat egymásnak.

33


A gyerekből lett világsztár!

Történetünk Amerikában játszódik. Egy kisfiú, akit Parkernek hívnak édesanyjával élt egy

luxus lakásban. A gyereknek mindene meg volt,amit csak szeretett volna. Volt Parkernek 2

barátja,Tom és Bryant. Egy osztályba jártak az iskolában és minden idejüket együtt

töltötték,a kedvenc időtöltésükkel a labdarúgással. Különböző versenyeken indultak az

iskola diákjaival együtt. A 3 barát közül Parkernek szemmel láthatóan nagyobb tehetsége

volt a sportban. Külsején,megjelenésén,gondolkodásmódján is meglátszott a tehetség.

Vékony testalkatú,de szívós személyiségnek tartották. A nagyokkal bármikor szembeszállt

pályán belül és kívül is egyaránt. Egy délután lementek a gyakorlópályára és a srác talált

egy focicipőt.

A focicipőben bele volt hímezve egy világsztár névjegye,ki Diego Maradona volt. Amikor a

cipőt felhúzta egy átalakuláson ment keresztül. Olyan tudást kapott,amitől olyanokat

rúgott,úgy cselezett,hogy mindenki ámulva nézte a pályán, még a nézők is. Bárkit letudott

cselezni,"bármire" képes volt a pályán. Erről a cipőről senki sem tudott,még a barátai sem.

Együtt aludt a cipővel,ez volt a mindene. Egy mérkőzésen amikor először viselte a

cipőt,mindenki csak nézett,mit tud ez a gyerek." Egyre nagyobb rajongótábora lett. Őt

akarta látni mindenki a világon!" Nem volt senki ilyen tehetséges kisgyerek a világon.

Különböző szerződéseket ajánlottak neki,de ő hű volt csapatához,ahol úgy gondolta,hogy

mindent elér,amit csak egy focista elérhet. A rajongótábor mellett azonban egyúttal

ellenségeket is szerzett. Barátai segítségével ezt a nehéz időszakot is túlélte. Mindenki arról

kérdezte,hogy honnan ez a tehetség,de a kérdések alól kibújt. A barátai is kérdezték és nekik

elmondta az igazat. Egyszer nagy gondja támadt. Nem találta a cipőt és meccse volt az nap

délután. Mindenhol kereste,de nem találta. Barátja,Tom rájött,hogy valójában hol lehet a

34


cipő. Mint kiderült igaza volt. Parker ellenségei lopták el,miközben aludt. Nagy nehézségek

árán,de sikerült visszaszerezni a cipőt. Délután annyira jól játszott,hogy

felajánlották:szponzorok által képviselt mezeket,cipőket viseljen a meccsein,amivel jó kis

pénzt szerezhetett volna. Ő azonban a megszokott szerelésben játszott továbbra is.

Megismerkedett egy nagyon szép lánnyal, akibe egyből szerelmes lesz. Most már 2 helyen is

helyt kell állnia. Sikerrel veszi az összes akadályt. Egyre magasabb és magasabb helyre kerül

a világranglistán. Meggondolja magát és elszerződik,ahol nagyobb játékosokkal is játszhat

együtt. A londoni Chelsea csapatát választja a szerződések közül. Új barátokra tesz szert.

Az elkövetkezendő időkben mindent elér a csapattal:Bajnokok Ligáját nyernek,különböző

kupákat és természetesen az angol bajnokságot is. Barátaival sajnos már csak nagyon ritkán

találkozik,de emlékei mindig megmaradnak. Mit tettek érte és mennyi mindenben segítették

őt. Továbbra is játszik csapatában,de a Manchester United elleni Kupa döntőben elszakad

a csodacsuka. Döntetlennel végződik a mérkőzés és ahogy ez szokott lenni 2X15 perces

hosszabbítás következik,majd ha nem született gól,a megszokott 11-es párbaj. A

hosszabbításban Parker nem akar játszani,mivel tudja,hogy a cipő nélkül nem sok mindenre

megy. Csapattársai ezt nem engedik,játszania kell! A hosszabbítás döntetlennel végződik és

nem tudják mi történt a csodagyerekkel,mert játéka nagyon gyenge lett. A 11-es párbajon az

ő neve is szerepel a rúgók között és nem tudja,hogy fog odaállni. A lelátón megpillantja a 2

legjobb barátját és ez erőt ad neki. Elkövetkezett az idő,oda kell állnia a büntetőrúgáshoz.

A kapus balra indult el és ő a jobb felsőbe helyezte a labdát,amivel megnyerték a döntőt.

Mindenki őt éljenezte. Később a csapat számára tesz egy bejelentést,ahol elmondja minek

köszönheti ezt a tehetséget. Mindenki azt akarja,hogy maradjon ennek ellenére is,de ő úgy

dönt hogy hazautazik a barátaihoz. Tovább folytatja a tanulmányait. Minden egyes percet

most már a barátaival és a barátnőjével tölt!!!:)

Sólyom Gábor

35


Egy felszínes világ

Az én történetem a régmúltban játszódik, melynek úgy gondolom, van valóságalapja, és

sajnos ez a világ talán a mai világunkra is igaz lehet, mi több, sajnos biztos.

Egy család életéről és a környezetükben lévő emberekről szól leginkább, de ha

belegondolunk, és tágabb értelemben figyeljük, az emberek többségére is igaz.

Egy fiú, akit Dánielnek hívtak, egy olyan családban nőtt fel, ahol elég szigorú szabályok

határozták meg életét. 17 évesen feleségül kellett vennie egy lányt, Ginát, akit nem is ismert.

Persze szerencsére idővel megbékéltek, és meg is szerették egymást. Dániel ácsmunkás volt,

sokat dolgozott, hogy megtudjanak élni. Pár év múlva eljött életükben a várva várt

változás, egy kislány. Pankának nevezték el és éveken át őrizték, hogy biztonságban nőjön

fel. Nem volt semmi baj Pankával hosszú éveken át, hatalmas szíve volt, és mindig segített,

ha tudott. Tudta, hogy tanulnia kell, ha valamit igazán szeretne elérni. Azonban amikor

egy új iskolába került, egy nagyvárosba, élete gyökeresen megváltozott. Eleinte szerette új

iskoláját, a legtöbben kedvesen fogadták.

Azonban volt egy lány, Amália, aki kicsit sem volt okos, tisztességes, felelősségtudatos,

viszont gazdag volt. Panka nem értette, hogy miért ugyanazokat a jegyeket kapja Amália,

amit ő, hiszen tudta, hogy sosem tanul, csak les, és másol, valamint mindent más végez

helyette. Az elején Panka nem hibáztatta, nem ítélte el. Idővel viszont egyre fáradtabb lett,

Amália pedig folyton csak kérkedett jó jegyeivel. Panka egyszer hazafelé menet meglátott

36


egy szegény koldus bácsit, akit nagyon megsajnált. Segített neki abból a kevésből, amije neki

volt. Amikor már harmadjára segített a koldusnak, ő is felfigyelt Pankára.

Szép lassan elkezdtek beszélgetni, és egy idő után mindent megbeszéltek egymással.

A koldus nagyon bölcs ember volt, tele jóindulattal. Sikerült állást találnia, mert nem adta

fel. Jó tanácsokkal látta el Pankát, és megmagyarázta neki, hogy az élet nem egy

tündérmese, lesz sok olyan ember, mint Amália.

A koldus mindig arra bíztatta Pankát, hogy küzdjön, és soha ne legyen túl elégedett,

de túl elégedetlen sem, mert csak így találhatja meg a szívéhez az utat. El kell fogadni

másokat, ha pedig valami nem tetszik, nem szabad elhallgatni, csak finoman kell az illető

tudtára adni. Panka minden tanácsot megfogadott, bár nehezen viselte a csúfos

megaláztatást, amit Amáliától kapott minden nap. Amália szép ruhákba járt ékszerekkel és

persze kocsival. Egy nap azonban bátorságot merített és kiállt igazáért. Mindent

elmondott, amit gondolt, reménykedve hogy a tanárok és a többiek is észreveszik fájdalmát.

De persze a tanárok nem mertek kiállni mellette, mert Amália apja egy befolyásos ember

volt. Panka mással próbálkozott.

Iskola után őszintén beszélt Amáliával, és kiállt igaza mellett, amiben a koldus

segített neki. Megkönnyebbült ezután. Bár sajnos nem jutott előbbre, de jobban érezte így

magát, hogy bár barátnői nincsenek, van egy barátja, aki mindennél többet ér. Mindig

becsületes maradt annak ellenére, hogy sajnos nem vált valóra álma, hiszen nem volt pénze

egyetemre. Egy világ omlott össze benne, de ő a bölcs tanácsokat megfogadva emelt fővel

járt és egy nap találkozott egy férfival, Dáviddal, aki sikeres üzletember volt. Férjhez ment

és boldogan éltek családjával, míg egy nap Amáliával találkozott, aki az utcán kéregetett,

mert semmire nem jutott apja halála után.

Amália nagy meglepetésére Panka segített neki, befogadta és segített talpra állni neki.

Amália megtanulta a leckét és új ember lett belőle. Ettől kezdve a legjobb barátnők lettek,

akik mindenben segítették egymást.

Bartha Krisztina

37


Miért is nehéz az élet?

Befutni és elismertté válni Hollywood mozgalmas életében nem könnyű feladat. Olykor ez

még a képzett színészeknek sem sikerül. De ha egyszer felbukkansz ott, onnantól kezdve az

egész életedet végig fogja kísérni (vagy kísérteni…)

Scott és Jake ötéves koruk óta jó barátok voltak. Szinte mindenben különböztek,

Scott mindig is jószívű, becsületes és segítőkész volt, ő volt az igazi jó fiú. Míg Jake-t

minden rosszba bele lehetett vinni, ő elsősorban a saját érdekeit nézte. Egy dologban

azonban határozottan egyetértettek: imádták a filmeket. Nem vetítettek úgy filmet, hogy ők

ne látták volna. Így már fiatalon megfogalmazódott bennük a gondolat, hogy

Hollywoodban kezdik meg útjukat az élet rögös ösvényén. Scottot nem a színészet érdekelte.

Amikor írt egy olyan izgalmas történetet, amire minden ismerőse azt mondta, hogy elsőként

menne el a film bemutatójára, ha lefogatnák, rájött, hogy neki különleges tehetsége van a

történetíráshoz. Elérkezettnek látták az időt, hogy Hollywoodba utazzanak. Olyan lelkesek

voltak, hogy más másnapra útra készen álltak, így hamar el is repültek.

Hollywood nagy város. De még nagyobb az élet ott. Lépten nyomon sztárokba

botlottak, akik épp akkor szálltak ki a legújabb Ferrarijukból. Percről-percre jobban

élvezték. De Scott még várt. Előbb meg akarta ismerni a filmstúdiókat, hogy a

legmegfelelőbbet válassza ki a története megfilmesítésére. Folyamatosan járték a stúdiókat,

hiszen eközben Jake-nek is szüksége volt munkára. Ő színész szeretett volna lenni, és ehhez

meg is volt minden tehetsége. Hetek, hónapok teltek el, szorult a hurok, hiszen lassan

kifogytak a pénzükből. Dönteniük kellett. Bár Scottot egyik filmstúdió sem nyűgözte le, ki

kellett választania az egyiket, mert ha pénz nélkül maradnak, haza kell menniük. Úgy

döntött még alszik rá egyet és másnap bemutatja a könyvet a stúdiónak. Reggel Jake korán

kelt és ezúttal egyedül újra nekivágott a városnak. Egyre kétségbeesettebb lett, de késő

délután felé felcsillant a remény. Kapott egy ajánlatot: ha elhozza a barátja forgatókönyvét

két főszerepet kap cserébe. Nem kellett mást tenni, mint meggyőzni Scottot. De ez nem volt

egyszerű. Jake kifogta az egyetlen stúdiót, amiről Scott hallani sem akart. Több órás

vitatkozás után Scott még mindig hajthatatlan volt. Jake-ben a kétségbeesés és a düh

38


keveredett: hogy nem törődhet vele ennyire a barátja? Nem tudott racionálisan gondolkodni,

felmerült benne az, amit sosem hitt volna, hogy valaha eszébe jut: el fogja lopni Scott

történetét. Úgy gondolta, ha Scott sem törődik vele, ő sem fog Scottal. Megvárta, amíg a

barátja elalszik és az éj leple alatt lefénymásolta a történetet,. Bűntudatot érzett, de a

kétségbeesés erősebb volt. Másnap korán elment, hogy ne találkozzon a barátjával. Egész

úton a lelkiismeretével küzdött, de nem fordult vissza. Azonban az út túl hosszúnak

bizonyult, már a stúdió kapujában járt, amikor megállt. Vissza akart fordulni. Nem akarta,

hogy erre rámenjen a barátságuk. Elindult visszafelé, de a sors közbeszólt:

- Na, döntött? – amikor megfordult a stúdióigazgatót látta közeledni. Kétségbeesetten járt

az agya: a cél előtt már nem fordulhat vissza.

- Igen – válaszolta, és átnyújtotta a könyvet.

- Jó döntés, jöjjön, menjünk az irodámba! – invitálta be az igazgató.

Néhány hónap kellett mindössze, hogy Jake filmjei befussanak. Hatalmas siker lett,

ahogyan Scotté is. Jake gazdag, sikeres színész lett, de tudta, hogy ez csak félig az ő érdeme.

Ezalatt Scott több jó forgatókönyvet írt, neki is bejött a hollywoodi élet.

Egy év múlva ismét találkoztak. Már majdnem összeverekedtek, de szétválasztották őket.

Rájöttek, hogy így semmire sem jutnak. Így, hogy tisztázzák a dolgokat leültek beszélgetni.

Mindketten rájöttek, hogy hibáztak, csak a saját érdekeiket nézték. Jake visszaadta a

Scottnak járó pénzt, amit a forgatókönyve után kapott volna, és mindketten bocsánatot

kértek a másiktól. Mindenki követhet el hibákat – vonták le a következtetést, és igyekeztek

elfelejteni az egészet.

Erményi Gábor

39


Pöttyöske és Bogárka

Hol volt, hol nem volt, nem is olyan régen élt egy kislány,Pöttyöske. Pöttyöske szinte

gondtalanul élte mindig is életét, élete színes volt és változatos, élete szinte egyetlen negatív

pontja, hogy látása nem volt teljesen tökéletes. Szerencséjére a tanulással sosem volt baja,

kicsit szorgalmas, de nagyobb részt öntudatos és célratörő magatartása miatt. Szerencséjére

sok barátja van, akik között igen sokra számíthat mindig minden körülmények között,

Mindig is erősnek gondolta magát, családjában legerősebb akaratúnak számított, senki sem

gondolta volna, hogy bármi megtörhetné. Ám Pöttyöske csak kívülre mutatta ezt a

magabiztosságot. A lelkében kérdések sorozata keringtek, melyekre sem tudott válaszolni,

sőt még talán most sem tud, ám mindig ott volt neki, mintegy támasznak természetesen

családja támogatása mellett Bogárka is. Bogárka volt a legjobb barátja Pöttyöskének, igaz,

hogy sokkal idősebb volt nála, mégis teljesen megértették egymást mindenben, szinte

olvastak egymás gondolataiban, Bogárka nagyon sok dologra megtanította Pöttyöskét,

melyeket sosem fog elfelejteni, mint például, hogy hogyan kell piskótát vagy palacsintát

sütni és hivatalos papírokat kitölteni. De persze Bogárka mindig szívesen meghallgatta

Pöttyöskét, próbált neki segíteni a gondjaiban, miközben ő saját gondjairól sosem

panaszkodott. Pedig neki sokkal súlyosabb gondjai voltak, mint amit a kislány el tudott

volna képzelni. Pöttyöske sosem sejtette, hogy Bogárka annyira beteg, míg nem Bogárka

kórházba nem került. Pöttyöskében egy világ omlott össze a hírtől, de természetesen

mindenben segítette Bogárkát, most már ő lett támasza mindig mindenben, s egy percig nem

hagyott fel a reménykedéssel, mert a remény hal meg utoljára. Pöttyöske észre sem vette, de

óriási változáson ment keresztül. s a kislányból hirtelen felnőtt lány lett, hiszen a baj

megkövetelte, a szükség. Máshogy kezdett gondolkodni és látni a világot. Kezdte jobban

fogadni a világot és nem zárkózott már el úgy, mint régen, ám belül ugyanúgy szenvedett a

megválaszolatlan kérdésektől és a félelemtől, hogy elvesztheti Bogárkát, És sajnos nem félt

hiába, ami elkerülhetetlen, az be is következett. El kellett engednie Bogárkát örökre. Hiába

próbálta mindvégig felkészítenie magát erre, de erre nem lehet kellően felkészülni,

ugyanolyan megrázó. S most itt van Pöttyöske, s nem érzi magát teljesnek, mintha egy

40


darabját kiszakították volna szívének. Most már nagy segítője nélkül kell a nagy és ijesztő

világgal szembenéznie. Félelme még mindig megvan, hiszen nyomtalanul sosem múlhat el,

ám nagy erőt és még nagyobb bizonyítást érez magában. Tudja, hogy most már duplán kell

küzdenie, nemcsak jövőjéért, hanem Bogárkáért is, hogy büszke legyen rá onnan fentről.

Érzi, hogy Bogárka mindig vele lesz, amíg gondol rá és a szívében hordozza és gondol a sok

közösen eltöltött percekre. Természetesen Pöttyöske most még nem képes túllépni csak úgy a

történteken, hogyan is tudna, hiszen olyan friss a seb, de az idő minden sebet meggyógyít.

Idővel a fájdalom helyét átveszi a megnyugvás, hiszen Bogárka már egy jobb helyen van,

nem szenved már többé. Pöttyöske kivételesen örül most annak, hogy mindennap iskolába

kell járnia, hiszen az iskola segít elterelni a figyelmét és sem ideje, sem energiája nincsen

arra, hogy mindig a szomorú dolgokra gondoljon. Célok vannak előtte, igen fontos célok,

melyeket teljesítenie kell Bogárkáért is, Álma, hogy egyszer megtalálja a gyógyszerét

Bogárka betegségének.

Törköly Katalin

41


Három út

Az én mesém három, a természeti ranglistán lent lévő álltról szól, akik feljebb szeretnének

jutni, megbecsülést szeretnének nyerni. Ez a három állat a sunyi menyét, a simulékony sikló

és a becsületes teknős. Ez a három állat jól ismerte egymást, és együtt döntötték el hogy

többet akarnak az élettől, nem a tápláléklánc alján végezni. Elhatározzák, hogy versenyre

kelnek egymással, hogy ki tud gyorsabban, magasabbra jutni. Mind a három állat a saját

módján próbálta ezt véghezvinni.

A megyét fokozatosan kezdte aláásni. A rókával

kezdte. Régen rettegésben tartott ismerősét, a patkányt

bízta meg, hogy kémkedjen a ravaszdi után. Nemsokára

a patkány használható információval szolgált,

megtudta, hogy a róka szerelmi fészkét olykor

meglátogatja a farkas felesége. Még aznap felkereste a

rókát.

A róka lekezelően üdvözölte és rátartian kérdezte, mi járatban van? A menyét elmondta,

hogy tud a románcról. A róka majdnem elájult, teljesen elfehéredett. Kérte a menyétet, hogy

el ne mondja a farkasnak, mert akkor az ő életének vége. A menyét azt mondta neki, hogyha

főnökeként fogja őt tisztelni, és hetente háromszor fog neki egy nyulat, nem jár el a szája. A

róka más választása nem lévén, belemegy az egyezségbe, a megyét így folytatja tovább

tevékenységeit, sorra fúrja ki az állatokat és teszi őket az adósává, míg mára a medve jobb

kezévé nőtte ki magát.

A sikló a családja jólétét használta ki. Sorra vesztegette meg és édesgette magához

az erdei állatokat. Ám egyszer rá kellett jönnie, nincs az a pénz, ami ne fogyna el. A

családja nem támogatta többé, nem tudtam megvesztegetni feljebbvalóit és lekenyerezni

őket. A sikló így megragadt a borz alatt, aki teljes mértékben kihasználta, azonban a sikló,

nem mert neki nemet mondani, mert rögvest felfalta volna.

A teknős eleinte nagyon lassan haladt. A maga becsületes módján, kemény munkával

és tanulással kapaszkodott egyre feljebb és feljebb. A róka ügyeinek intézésével kezdte, majd

a borz vadásznaplóját vezette. Lassan de biztosan a medve főtanácsadójává majd

42


könyvelőjévé nőtte ki magát. 10 év múlva a teknős össze akarta hívni hajdani társait, hogy

eldicsekedjenek egymásnak elért eredményeikkel. Ám a sikló visszamondta, mert a borz nem

engedte el, mert az ő dolgait kellett intéznie, a menyétről pedig az a hír járta, hogy a medve

széttépte, mert kiderült, hogy kémkedett a főnöke után.

Ekkor a teknős elégedetten nézett hátra, és érezte, hogy megérte a megfeszített

munka és hogy ő járta a helyes utat.

Zámbori Marcell

43


Valentin- szörnyű-rémes nap

A nők és férfiak. Szerelmesek napja, na de hogyan? Bizonyos tekintetben semmi,

bizonyosban minden, azaz ünnep. Első körben meg kell magyarázni, mi is a nő. Hamvas

Béla szerint sírni való nyomorult, árucikk s eladó egyben, henteregni magát fényképeztetni s

krémest enni akaró valami. Julius Evola s Nietzsche pedig megemlíti, hogy ha nőhöz megy

az ember az ostorról megfeledkeznie nem szabad. Így ha nőről beszélünk, azaz nem a

felsőbb vezető csúnya feministáról, nem a katonáról nem a rendőrről, nem a piaci kofáról,

hanem az odaadó, gondoskodó és szerető lényről, romantikus individuumról beszélünk.

Ezzel szemben a férfi iránymutató, támasz, ha nemesi okos, de mindenképpen oszlop (lsd.

H. B. Patmosz-Ágy) Erős és határozott és tanító.

Ezeket az apró gondolatokat csupán azért kellett közölnöm, mert történetem

megértéséhez ezek feltétlenül szükségesek. Hozzá kell tennem továbbá, hogy a praktikum és

lustaság miatt az ént használom, de azaz én már nem én vagyok, az már valami, ami nincs.

Az első Bálint-nap hétfőn esett, azaz az első olyan, amikor van barátom, nem is

barátom, párom. Izgultam mi lesz, adunk kapunk, nem, elítéljük, ünnepeljük? Nos, nem

tudtam, így úgy döntöttem ajándékozom, mivel úgy gondoltam, ha adunk megtelik a

szívünk, ha kapunk csak a kezünk. Ennek ellenére imádkoztam, hogy kapjak valami

tárgyat, vagy ha nem, ne keseregjek, csak sírni való nyomorult vagyok.

Északi napszimbólumos bögrét választottam. Hozzá pedig teafüveket, kandallótűz

tea, málna tea, zöld tea az illatok a látvány, Istenem…

Elindultam vonattal, ott még merített papírból képeslapot készítettem, szintén

napszimbólummal, a következő idézettel: „Szerelmet és bort bárhol, bármikor bárhogyan.”

Pofás lett.

Odaértem, oda is adtam, örült, örültem is, mégis feszült voltam: kapok, nem kapok? Nos,

nem. Mást kaptam, egy kérdést reggel, amikor felkeltem, azt sem tudtam ő-e én, vagy én-e ő?

- Ezt ugye nem V-napra kaptam?

Eltört a mécses, mert a kérdés gúnnyal teli volt, kb. 5 órát sírtam. Az első órában

megkérdezte:

- Duzzogsz még?

44


Mondtam nem, nem is csak fájt, majd visszajött megölelt.

- Ne sírjon, nincs miért! A világ őrült, nem kell komolyan venni.

Majd beszélgettünk: ami ajándék1, mert ma ki beszélget már? Ajándék2, a szerelem

lényegiségének kifejtése (őszinteség, tisztaság).

Ajándék3 ölelés kedvesség figyelem. Ki kapott

tehát ajándékot s ki adott?

Első tekintetben a Valentin nap ünnepnek tűnt.

Másodszorra szörnyűségnek, szörnyetegnek.

Harmadszorra remeknek, mert ugyan tettünk egy

Descartes-kört, de elértük, megtanultuk/tam, amit

kellett.

Talán történetemet elmesélve a leányok 99,5%-a sajnálna. De én sajnálom-e magam?

Egyáltalán nem. Tárgy szükségeltetik-e még? Nem. Az, hogy reggel úgy keltem, hogy boldog

vagyok és szeretnek és útbaigazítanak és törődnek és simogatnak és ragyogok és tanítanak

és megvigasztalnak és nevelnek és csókolnak… Felbecsülhetetlen.

Badak Éva

45


Arnold története

Egyszer volt, hol nem volt, a világ vége felé, egy erdő szélén élt egyszer egy juhászlegény.

Arnold volt a neve. Nem törődött ő semmivel, senkivel elhagyottan magányosan éldegélt,

nem hallotta a városi történéseket, az új törvényeket… Csak egy dologról hallott, Lajos

király hódításairól. A király más hódításokat vezetett az üvegtenger partjától a kurta farkú

malac területéig mindent elfoglalt. A világban mostanában ő volt a leghíresebb. Nem volt

olyan terület, amit ne tudott volna elfoglalni.

Arnold példaképként tekintett a királyra, soha nem találkozott vele. Olyan akart

lenni mint ő, de nem tudta magát királyként elképzelni, hiszen ő csak egy egyszerű

juhászgyerek.

Egy napon, amikor a király betöltötte 99.

életévét, úgy döntött, hogy ráruházza a

hatalmát egy fiatalabbra, ezzel együtt leánya

kezét. Eszmeralda gyönyörű királyleány volt,

akiért már több tízezer lovag állt harcban. A

király egy három próbás viadalt hirdetett, aki ezt

elnyeri, az viszi a királyságot s a leány kezét is.

Az első próba az volt, hogy el kellett jutni Lajos király elé, ugyanis ez nem volt olyan

egyszerű, hiszen Lajos bárhol lehetett birodalmában.

Több tízezer vitéz indult útnak, Lajos keresésére. Arnold elhatározta, hogy szerencsét

próbál, nehezen, de csak rávette magát. Hiteltelenül indult útnak, de amint kilépett ajtaján

a mező másik oldalán megpillantotta a királyi családot. Soha nem volt még ekkora

szerencséje. Ezt a feladatot naplementéig kellett teljesíteni, Arnoldnak már napkeltekor

sikerült. Csupán 12 másik embernek sikerült, de azok annyira kimerültek voltak, hogy…

A következő próbatétel rögtön másnap következett. Egy négylevelű lóherét kellett

találniuk a mezőn, de abból csak egy volt. Csodák csodájára Arnoldnak ismét szerencséje

volt. Egész életében ezen a mezőn élt, ismerte annak minden pontját. Rögvest el is ment a

mező keleti csúcsába annak is a legkeletibb pontjába és leszakította a lóherét.

46


Az utolsó feladat egy elixír készítése volt, mégpedig a fiatalság elixírjének. A király

ivott abból, s teljesen megfiatalodott, Arnoldot börtönbe vetette, ő tovább uralkodott

Eszmeralda pedig férfi nélkül maradt, itt a vége fuss el véle.

Jakab Péter

47


A véletlen találkozások

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, és még azon is túl, élt három

testvér egy kis mézeskalács házikóban. Ők még nagyon kicsik voltak és az édesapjukkal

éltek, mivel az anyukájuk már kisebb korukban eltávozott az élők sorából. De a

kisgyerekeknek egy hatalmas gonddal kellett újra megbirkózni, mivel az édesapjuk

haldoklott.

Akkor megismerkedünk a három fivér igaz történetével. Testvérek voltak, de egyáltalán nem

hasonlítottak egymásra sem külsejükben, sem személyiség jegyeikben. A legnagyobb fiú volt

a legokoskodóbb, azt mondta mindig, hogy ő mindent tud, róla vegyenek példát a testvérei.

De minden embert kihasznált, hogy megkapja azt, amit akar. A középső pedig gonosz volt,

hazudott folyamatosan és mindig is azt gondolta, hogy ő jobb lesz, mint a nagyobbik

testvére. A legkisebb fiú pedig nagyon jó ember volt, de ugyanakkor naiv is. Ő feltétel nélkül

szerette az embereket. Amit kértek a testvérei, mindent megtett értük. Az édesapjuk, akinek

már nem volt sok ideje a fiait mindig is jóra tanította. A kisfiúk mikor látták, hogy apjuk

rosszul van, folyamatosan az ágya mellett voltak és gondoskodtak róla. A szülő kétségbe

volt esve, hogy mi lesz a fiaival a halála után, mivel nem volt rokonuk, és ahol éltek, senki

nem volt körülöttük. Azt javasolta nekik, amikor meghal, szépen ássák ki a földet a kedvenc

helyén a ház körül és oda temessék el. Jó tanácsokkal látta el őket, hogy mindig a szívükre

hallgassanak, de ne bízzanak meg minden emberben. Azt tanácsolta még, hogy maradjanak

itt, ameddig fel nem nőnek. Megmutatta, hogyan lássák el magukat. Miután pedig férfivé

48


értek, induljanak el együtt, de csakis együtt és fedezzék fel a világot. Találékonya legyenek

minden helyzetben, vessék be azokat a trükköket, amit ő tanított nekik.

Édesapjuk miután elmondta ezt nekik, el is hunyt. Úgy, ahogy apjuk mondta, mindent

megtettek. Ott éltek, míg 18évesek nem lettek. Az után eszükbe jutott, hogy mit tanácsolt

apjuk. Útra is keltek, bepakoltak elemózsiát és miegyebet..

Egy göröngyös úton haladva, egy hideg éjszakán találkoztak egy rózsahordót cipelő

öregasszonnyal. Nem tudták merre kell menni, így útbaigazítást kértek tőle. Az öreghölgy

természetesen csak akkor volt hajlandó segíteni, ha a fiúk válaszolnak helyesen egy találós

kérdésére, ami így szólt: Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. A legidősebb fiú

természetesen rá vágta, hogy ez milyen könnyű és tudja. Azt mondta rá, hogy hópihe. A

középső meg se hallgatta a kérdést, szemtelenül viselkedett. A legkisebb megfontolta a

kérdést és sokat gondolkodott. Azután pedig elmondta a helyes választ, ami a felhő volt. Az

öregasszony elmondta a helyes utat és sok szerencsét kívánt. Az úton tovább haladva

találkoztak egy öreg bácsikával aki agy nagy batyut cipelt. Segítséget kért tőlük. A három

fiú három módon válaszolt. A legidősebb újra okoskodott tanácsot adott az apónak, hogyan

lehetne fogni a batyut, hogy könnyebb legyen. Középső megtagadtat a segítséget, a kicsi

pedig átvette a terhet. Az öregapó mindhármuknak megköszönte, megígérte, hogy később

meghálálja nekik.

Amint tovább mentek, találkoztak egy beteg kutyával, aki sántítva közelítet hozzájuk. A

legidősebb fiú ismét csak okoskodni kezdett, a középső gonoszul elzavarta az állatot, a kicsi

viszont adott neki az ételéből, hogy később meghálálja a gondoskodást.

A fiúk megérkeztek abba a városba, ahol szerettek volna letelepedni. Nem találtak üres

szállást, s már kezdtek elkeseredni. Ekkor eléjük toppant az öreg bácsika. Meghívta őket a

házukba. A legnagyobb fiút elszállásolta a pincében, a gonosz középsőnek helyet mutatott

az udvaron, a legkisebbnek pedig felajánlotta a ház legszebb szobáját. Közben megjelent a

házban a beteg kutya is, akiről kiderült, hogy az öreg csodakutyája ő pedig egy kincses

ládához vezette a legkisebb fiút, a másik kettőnek viszont nem adott semmit. Ekkor

betoppant az öregasszony is a házban, ő odaadta a káprázatosan gyönyörűséges lányát a

kicsi fiúnak, mivel tudta a választ és nagyon kedves volt. A legkisebb fiú nem hitt a

49


szemének. Testvérei rossz szemmel néztek rá. De a jószívű fiú adott nekik a sok pénzből ő és

a gyönyörű lány boldogan éltek míg meg nem haltak. Így mindenki elnyerte méltó jutalmát.

Ennek a mesének a tanulsága, hogy a rendes, őszinte és aki feltétel nélkül tud

szeretni megkapja jutalmát. Tehát aki jó tett helyébe, jót vár.

Horváth Cintia

50


A testvérpár

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár. Az egyik gyerek fiú volt, akit

Csabának hívtak, és volt egy lány, akit Kingának.

Csaba és Kinga kapcsolata nem volt valami fényes, apukájuk meghalt, csak az

anyukájuk maradt nekik, aki éjjel-nappal dolgozott. Csaba volt a rossz fiú, aki mindig mást

csinált, mint amit mondtak neki. Kinga ezzel szemben jó kislány volt, sokat segített az

anyukájuknak. Mindig tanult és takarított. A testvérek rengeteget veszekedtek,

mindennapos volt náluk a gond és a vita. A fiú már nem tanult. Bár már munkát is tudott

volna vállalni, de egy naplopó volt. A veszekedéseik nagy részében Csaba barátai is részt

vettek, ami igazán ne volt szép dolog tőlük, mert ez nem tartozott rájuk. Ők sose hagyták

tanulni a lányt.

Az egyik nap, mikor az anyukájuk dolgozott Kinga meglátogatta a mamájukat, aki

sajnos nagyon beteg volt. Igazán lelkiismeretes lány volt, ott maradt a mamával és főzött,

mosott takarított. Késő délután kimerülten ért haza, mikor szintén ott találta a fiú

haverjait, de azalatt az idő alatt, míg Kinga a nagymamájuknál volt teljesen feldúlták a

szobáját. Ilyen még eddig sohasem történt. A lány nagyon megijedt testvérétől, és a testvére

barátaitól, akik tönkretették szobáját. Kinga sírva fakadt, és elmenekült otthonról, úgy

gondolta,h többet haza se fog menni. Mire az anyukája hazaért, már Csaba is megijedt, s

félve mondta el anyukájának, hogy mi történt. Mint minden anya, az ő anyukájuk is

megrettent, és zokogni kezdett, mint ahogy még soha. Elindultak a lány keresésére, de mivel

már estére járt, nem sikerült megtalálni Kingát. Másnap is ugyanez történt. A napok és a

hetek teltek. Egy kora délután csak Csaba volt otthon, és arra lett figyelmes, hogy valaki

kopog. A testvére volt az. Annyira megörült neki, hogy átölelte teljes erejéből, ahogy csak

tudta, s együtt mentek el az anyjuk munkahelyére. Az anya nem is hitt a szemének, már a

reményt is feladta, hogy lánya egyáltalán él. Együtt hazamentek, s átbeszélték a dolgokat.

A két testvér kibékült, és harmóniában éltek életük végéig.

A tanulságot most is levonhatjuk, itt azt, hogy mindig óvni kell a kapcsolatainkat,

legyen szó arról, hogy családtag-e az illető. Nem számit, mert akár a legerősebb kötelékek is

felbomolhatnak, ha nem vigyázunk eléggé rájuk…

Mezei Dorottya

51


Misa mókus és Misi mókus

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép kerek erdő. Ennek a kerek erdőnek

pontosan a közepén éldegélt egy mókuscsalád.

A családnak négy tagja volt, Mama mókus, Papa mókus és a két szemrevaló kicsi mókus,

nevük: Misi mókus és Misa mókus. Mindketten nagyon leleményesek voltak és nagyon

szerették a szüleiket. Sokat játszottak, de mindig pontosan tudták, hogy időben haza kell

térniük, ha Mama mókus azt kívánja. Természetesen mindkettejüknek volt kedvenc eledele

és minkét mókuskának ugyanaz, a makk.

A kis mókusok azt is jól tudták, hogy van egy olyan évszak, amikor nem találhatnak olyan

egyszerűen eleséget, főleg nem makkocskát, na és mogyorót, amit szintén nagyon szeretnek.

Ez az évaszak pedig a tél. Ezért a kis család - szorgos hangyaként - már nyár végén

elkezdte gyűteni az elemózsiát.

Egy napon beköszöntött az ősz. Nagyon szeles idő volt, de a kölykök örömére kisütött a

nap és így elmehettek játszani. Most nem ugyanazon a tisztáson játszottak mint máskor,

kicsit messzebbre merészkedtek. Ahogyan mentek mendegéltek, egyre sötétebb és hidegebb

lett, sőt későre is járt. Az egyik pillanatban már azt vették észre, hogy nem tudják melyik

úton jöttek és azt sem, hogyan menjenek tovább...

Ez idő alatt a szülők már nagyon aggódtak, nem tudták merre lehetnek a kicsinyek.

-Mond Papa, nem jöttek még a gyerekek? - kérdezte Mama mókus

-Nem láttam még őket, de már igen kéős van... - válaszolt a papa

A szülők a gyermekek keresésére indultak. Benéztek minden oduba, megkérdezték Bubo

doktort, Csőrmester urat, Vizipókot és Csodapókot, sőt még Vilit a verebet is, de egyikük

sem szolgált megfelelő információval.

-Misa mókus, Misi mókus hol vagytok, merre vagytok?! - kiabálták a szülők

Nagyon el voltak keseredve, hiszen már majdnem egy hét telt el, de még mindig semmi. Míg

a szülők keresgélték a kicsiket, a leleményes mókuskák valóságos házikót eszkábáltak

maguknak és élelmet is gyűjtöttek. A ház meleget és védelmet biztosított számukra, de ettől

függetlenül nagyon hiányoztak nekik a szüleik. Egyik reggelen hangokat hallottak:

52


-Mókuskáim, kicsikéim hol vagytok?

Egyszerre felismerték mamájuk hangját, aki kétségbeesetten kiabált.

-Itt vagyunk mama, itt, itt! - kiabálták a kicsik

Nagyon örültek egymásnak, boldogok voltak, szívüket pedig elöntötte a melegség. A

gyerekek megmutatták házikójukat, a szülők pedig csak ámultak, hogy milyen ügyes

gyerekeik vannak. Azt a délelőttöt ott is töltötték, majd este hazatértek a családi fészekbe,

ahol Mama mókus finom, friss pirított mogyorót készített nekik. A mókuskák elmesélték az

összes kalandjukat, ami csak történt velük.

Azóta minden évben, amikor kitavaszodik az egész család meglátogatja a kicsiny házat - a

gyermekek kuckóját - amit a gyermeki kezek hoztak létre.

Orosz Flóra

53


Rémhős

Egy napon, mikor a reggel már magasan járt, verőfényes időre ébredtem. Rém fáradtan

keltem fel, mert az éjszaka hosszúra sikeredett.

Tudni illik, hogy a világomban minden lény egyedi vonásokat hordoz, és mindenkinek

van valami különleges képessége. Valakinek rossz irányban, valakinek jó irányban. Én az

utóbbihoz tartozok. A gyengéket, segítségre szorulókat védelmezem. Én vagyok a világom

szuperhőse, egy Rémhős! Itt kezdődik mesém, a hosszúra nyúlt éjszaka története…

Kertem végében építette édesapám még csecsemőkoromban a Rémszemtornyot. Ez

azt a célt szolgálja, hogy be tudjam látni vele az egész világot. Szóval a tegnapi nap

reggelén, úgy, mint minden reggel, felmentem a toronyba, hogy végigpásztázzam vele a

környéket, semmi nem odaillőt nem vettem észre, ezért folytattam a reggeli tevékenységemet.

Van egy bejárónőm, aki egy életre keltett rongybaba. Nagyon intelligens és jól végzi a

dolgát. Ő a segítőtársam a bajban, Léda. Már majdnem dél körül járt az idő, amikor Béla, a

féllábú nyúl bejött a házamba igen nagy hévvel. Üzenetet hozott, hogy azonnal el kell

utaznom, mert valaki bajban van, és a segítségemre szorul. Felpakoltam a nagy útra és a

szupergyors, láthatatlan papírrepülőmmel elindultam.

Persze megint Szeleburdi került bajba. Mikor odaértem

hozzá, jajveszékelt. Nem lehetett vele még pár percig normálisan

beszélni. Lenyugodott, aztán pedig olyan gyorsan beszélt, hogy nem

értettem, ezért lassító porral beszórtam. Kiderült, hogy Róza, az öreg

boszorka elrabolta Szeleburdi kutyáját, Zérót, hogy kísérletezzen

rajta. Kikérdeztem minden körülményről, aztán leültem gondolkozni.

Egy remek mentőakciót terveztem meg, de szükségem volt egy

segítőre. Azonnal felhívtam Lédát, aki szintén a szél szárnyán

eljutott hozzám. Késő délutánra terveztük az akciót.

A boszorka háza elég messze volt Szeleburditól. Történetesen az egyik kezem kicsit

kacska, ezért kellett Léda. Elindultunk az alkonyban, kémkedtünk Róza után, ugyan hol is

tarthatja fogva Zérót. A pincére tippeltünk, mert a ház minden ablakán benéztünk, de ott

nem láttuk. Róza valahogy megérezte a jelenlétünket, talán az auránkat, és kijött

54


ellenőrizni a háza környékét. Szegény Lédának az egyik cérnája kilógott a fa mögül, ahol

elrejtőzött. Ahogy ezt Róza meglátta, hatalmas haragra gerjedt és elhurcolta Lédát is,

bezárta Zéróhoz. Változott a terv. Csak saját magamra számíthattam és

szuperképességemre. Nem volt idő új tervet kieszelni, úgyhogy spontán cselekedtem.

Bemásztam a kéményen, mint Télapó, és szerencsére a pincében volt a kályha, s vele együtt a

kivezető rés, ahol a barátaim voltak. Koszoson, kormosan kimásztam. Lédának már lógott a

lába, mert Róza kihúzta a cérnáját. Zéró kissé megijedt, de nem ugatott. Hirtelen hallottam,

hogy közeledik Róza. Szuperképességem a zárak kinyitásában rejlik, gondolat útján tudok

kinyitni akármilyen és akármennyi zárat. A ketrec lakatja így nem jelentett gondot. Mire

Róza leért mád hárman voltunk egy ellen. Gyorsan elgáncsoltam a boszorkát és rászórtam a

maradék lassító port, hogy ne érjen utol minket. Kiszaladtunk a házból, mert közben

biztostűvel megtűztem Léda lábát, és a biztonság kedvéért eltörtem Róza repülő seprűjét.

Minél hamarabb felszálltunk a papírrepülőmre és hazaszállítottuk Zérót. Szeleburdi

hálálkodott. Mi, Lédával tovább mentünk az otthon irányába. Hajnalra értünk haza,

kimerültek voltunk.

Így telik a hétből minimum 5 napom. A világom érdekeit képviselem mindig minden

körülmények között!

Porkoláb Ildikó

55


Vándor kalandja

Egy kisfiú, miután édesanyja lefektette, betakarta, jóéjt-puszit adott neki, egyből álomba

szenderült. Álmában a kertjükben játszott egy édes kiskutyával.

A kisfiú régóta vágyott már egy kölyökkutyára, így amikor felébredt első szavai a

szüleihez az volt, hogy ő szeretne egy kiskutyát kapni. A szülei először vonakodtak, hogy

nem elég érett egy kiskutya gondozásához és csak addig törődne vele,amíg meg nem unja. A

fiú erősködött, hogy ez nem így van és ő igenis fel van készülve egy kisállat gondozására.

Három hét múlva eljött a kisfiú születésnapja és megkapta

élete legszebb ajándékát. Egy szőrös kiskutya várt

újdonsült gazdijára. A kis gazdi örömében szülei nyakába

ugrott és össze-vissza puszilgatta őket. Egész nap a

kertben játszott a kutyus és gazdája.

Délután átjött a kisfiú legjobb barátja is felköszönteni őt. A kisfiú megmutatta az új

jövevényt a barátjának,aki már régóta vágyott egy saját kutyusra. Ezután egész estig

játszottak, majd az elkövetkezendő napokban is állandó vendég volt a kisfiú barátja és

együtt élvezték a gondtalan gyermekkor örömeit.

Egy nap azonban a kiskutya nem volt a házikójában reggel. A kisfiú körbejárta a

szomszédságot, tűvé tett érte mindent, de sehol sem találta. Nagyon elszomorodott, még a

szüleinek sem merte bevallani mi történt, mert félt attól, hogy őt fogják hibáztatni.

Délután megérkezett a kisfiú barátja is,aki szintén szomorúan vette tudomásul,hogy

eltűnt a kis kedvencük. Erre támadt egy ötlete,hogy induljanak el biciklivel és addig haza se

jöjjenek,amíg meg nem találták. A két kisfiú ennivalót pakolt a hátizsákokba és

nekiindultak megkeresni az eltűnt jószágot. Már elkezdett sötétedni, de még sehol sem

találták a kutyust. A két kisfiú kezdett megijedni, ugyanis tudták milyen veszélyes este kint

tartózkodni. Gyorsan elindultak hazafelé, majd útközben egy árokból nyöszörgést hallottak.

A kisfiú megismerte kis kedvence hangját, leugrott a bicikliről és rohant a hang felé. Az

árokban tényleg a kutyusa volt,aki az ijedségtől remegett. A kisfiú gyorsan magához ölelte

56


és megígérte neki, hogy többet nem hagyja,hogy eltűnjön. Így indultak hazafelé, mikorra

hazaértek a szülők már nagyon meg voltak ijedve, felelősségre vonták a két kisfiút. Mikor

elmondták mi történt,a szülők megszidták a gyermekeket,hogy anélkül mentek el

otthonról,hogy szóltak volna bárkinek is. Azonban örültek, hogy előkerült a kiskutya és

hogy a fiuknak olyan barátja van,aki még a bajban is segít és kiáll a fiuk mellett. A kutya

gazdija, hogy megköszönje barátjának,amit tett,megengedte,hogy ő nevezze el a kis jószágot.

Így lett a kutyus neve Vándor.

Sipos Éva

57


A kis Róka

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ahol a 4-es

számú főút Tinnye mellett halad el, ott élt egy fiatal, sikerre éhes, jellegzetes hajkoronájú

egyén. Zsíros Ferenc 27 évesen gondolt egyet, és elindult álmait valóra váltani.

Először unokatestvérét, a 22 éves Lalit kereste meg, hogy csatlakozzon hozzá.

Lali, mint mindig, juharfaleveles felsőjében fogadta.

- Mi a helyzet, haver?

Zsíros Ferenc úgy érezte, hogy a meggazdagodás legjobb módja az üzletkötés, s ezt a

lehetőséget a nehézfémekben látta meg.

- Tudod, Lalikám, van nálam 4 darab vas. Nem tudom, milyen vas. Raktár viszont

nincs, úgyhogy idehoznám egy kis ideig, oké? Ja, és hoznék egy mosdókagylót is.

- Menj a fenébe, Feri, ide nem fogod hozni a marhaságaidat! – mondta Lali, azzal

rácsapta az ajtót.

Ahogy Zsíros Ferenc unokatestvérétől „elbúcsúzott”, arra lett figyelmes, hogy egy

valószínűleg beteg ember feküdt az udvaron, aki állandóan ezt ismételte: „Szebúsz, Sanyi

vadok! Sanyi a király!”

Az utcára lépve egy száguldozó őrültet pillantott meg. Babettája végén lebegett az

amerikai zászló, s a motoros állandóan ezt kiabálta: „Ízirájder öcsém!”

A babettás leparkolt Ferenc mellett, elővett egy sört és jóízűen fogyasztani kezdte.

Majd így szólt:

- Mi van, Rókica! Új a hajad?

58


- Fodrásznál voltam.

- Azért hívtalak Rókának, mert szép narancs színű a hajad, gringo! A fodrász

Bettikével minden rendben?

- Miért?

- Mert szerintem, mikor megtudta, hogy élve születtél, agyvérzés kapott! –

fuldoklott a nevetéstől Turbók Imre, aki manapság a Csoki nevet használja. – Na mindegy,

csikánó, lenézek a bankba, nem jössz?

- Á nem, megyek keresek a vasnak valami helyet . – mondta az immár Rókára

átkeresztelt Ferenc, s tovább indult. Nemsokára egy ismerős szaxofonost pillantott meg, aki

a múzeum lépcsőjén szerette megszólaltatni hangszerét.

- Mi van, Cingi? – kérdezte Róka barátjától.

- Semmi, kitiltottak a múzeumból.

- Miért?

- Ittas bámészkodásért. – mondta megtörve Cingár. – Tudod, már csak egy álmom

maradt. Szeretnék egy nap az ötezresen szerepelni!

- Na, ezt megjegyzem! – mondta Róka, aki tovább folytatta útját.

Nem sokkal ezután egy Chevrolet parkolt le mellé. A sofőr lehúzta a sötétített

ablakot, majd kiszólt.

- Mi a hézag, pajti?

- Kéne valami hely a vasnak, Gaben.

- Tudod, mit? Egy jó májer kocsi kell. Vegyél egy Wartburgot, tudok hozni egyet.

Az azért jó, mert nagy.

- Nekem valami kisebb kéne.

- Akkor van nálam egy világoskék Trabi, ami azért jó, mert kicsi.

Róka megvonta a vállát, elindult, és vett egy sárga Ladát, ami azért jó, mert jó. Kiszedte az

üléseket, onnantól kezdve a vas is elfért.

Az Olvasó talán elgondolkodhat kissé: hogyan lehet az, hogy ennyire különböző

egyének, személyiségek barátságot kötöttek? A megfontolt, kissé túl konzervatív Lali, a

mindenre elszánt Csoki, a beteg, ám barátaihoz minél jobban ragaszkodó Sanyi, az örök

59


pesszimista Cingár, az élvezeteket hajszoló Gaben, s végül, de nem utolsósorban a néha

barátai idegeire menő Róka barátságot kötöttek?

Közös bennük az, hogy szeretnének valahogy megélni. Ki-ki a maga módján, de a

céljuk közös.

Így történhetett az meg, hogy 5 évvel később az Üvegtigris nevezetű büféskocsi

nyitóbuliján ezek az emberek együtt mulattak, s azóta is kiállnak jó barátaik mellett,

történjék bármi.

Mindez 1998-ban történt. Azóta helyszíne ezeknek a különleges barátságoknak

Tinnye.

Szabó Iván

60


Mese a szegény család fiairól

Egy kicsiny falucskában élt a Kiss család. A szülők nagy szegénységben éltek, de fontosnak

tartották, hogy felneveljék 3 gyereküket, minden jót megadjanak nekik. A család helyzete

különös. A szülők talpig becsületesek, egész életükben dolgoztak, mégis nélkülözniük kell. A

földből és állattartásból nehezen lehet megélni. Ha az idő hidegre fordul, akkor már szinte

koldulniuk kell. A 3 fiú gyerek is átérezte ezt, elhatározták, hogy az iskola elvégzése után

elmennek szerencsét próbálni.

Úgy is lett, az iskola után mindhárman batyut ragadtak, és vándorútra indultak. A

legidősebb fiú, Győző, a szerencsét nem becsületes úton próbálta megtalálni. Nagyot akart

szakítani, miért is törné magát. Az útravalója hamar elfogyott, a városban tolvajlásból élt,

mások termését dézsmálta meg. Sorsa hamar rosszra fordult, a csendőrség elfogta és zárkába

került.

A középső legény, Áron, már becsületesebb volt, tisztességes módon akart kiutat

találni. Ő és legkisebb testvére az erdőt választotta, arra kelt útra. Hosszú napokig

bolyongott, eddig sose látott különös helyekre érkezett. A növényzet kikopott, minden sötét

volt. Csak egy kis ház állt ott. Benne egy öregasszony lakott a fekete macskájával. Az

asszony boszorkány volt, megragadta az alkalmat, Áront megpróbálta becsábítani,

mindenféle finomsággal kecsegtette. Ez egy rossz döntés volt a fiú részéről. Az élet próba elé

állította, ő pedig nem tudott ellenállni a kísértésnek. A jelekből tudhatta volna, hogy sötét

mezőkre tévedt. A boszorkány az alkalmat kihasználta, a fiút megbabonázta, a

rabszolgájává tette. Innentől már csak az öregasszonyt szolgálta, egész múltjáról semmit

sem tudott már. A célját elfelejtette, nem tudta betartani a családnak tett ígéretét.

János a legkisebb fiú maradt a család egyetlen reménye. Jó esélyei voltak, hiszen

szorgalmas és jó eszű. Az erdő fele vette az irányt, neki már útitársa is volt a kutyája

személyében. A kutya az ember leghűségesebb barátja, ragaszkodott a gazdájához. János is

rátévedt a sötét útra, kérdéses hogyan alakul sorsa. Ellent tud-e állni a kísértésnek? Már

napok óta nincs mit ennie, vize is csak pár korty van. Jánosnak segítségére volt kutyája,

rendkívül nyugtalanul kezdett viselkedni, hevesen ugatott. Megérezte, hogy a területen

démoni erők uralkodnak. Tovább ment János, hamarosan egy tisztáshoz ért. Itt

61


egenerálódtak, bőséges élelmet is találtak. A helyzet már nem is volt olyan kilátástalan. Pár

óra múlva egy városhoz ért, ahol nagy volt a nyüzsgés. Nem is véletlen, a király ebben az

időben hirdetett ügyességi versenyt, ami különböző próbákból állt. Jánosnak nem is kellett

több, elhatározta, hogy részt vesz a játékokon. Ügyességi, logikai, valamint erőléti próbák –

ezeket mind végig kellett csinálni Jánosnak. Az erőfeszítések meghozták eredményüket,

Jánosnak a végére nem maradt ellenfele, így ő állhatott a dobogó tetején.

Jutalma bőséges volt. Több zsák arany és a király lányának a keze. Helyet kapott

a királyi udvarban, élete új szakaszba lépett. A legény nem feledkezett meg a családjáról, az

aranyat haza küldte nekik A pénz, bár nem boldogít, bizonyos helyzetekben mégis nagy

segítség. János beváltotta a család reménységét.

Boda Tibor

62


A korona és a 3 királyfi

Egyszer volt, hol nem volt, talán még az Óperenciás tengeren is túl élt egy király és az ő 3

fia. Mivel a 3 fiú közül nem tudott dönteni, hogy melyik fiúnak adja át a hatalmat, ezért

úgy döntött, hogy a fiúknak egy igen nehéz próbát kell kiállni és amelyik fiú a legjobban a

legjobban teljesít, ő lesz az aki átveheti a hatalmat.

A fiúk a feladatuk megismerése után útnak is indultak. A próba célja, hogy el kell

jutni a drága nagybácsijukhoz, aki szintén király egy másik országban, és el kell hozni tőle a

régen kölcsönadott aranyserleget. Elsőre ez így nem hangzik egy nehéz feladatnak de…

Nos az út nem túl rövid, körülbelül 3 hónapba telik a legügyesebbeknek az út

teljesítése. Ezenkívül az út keresztül vezet azon az erdőn melyre sokan nem szívesen

gondolnak. A „sötét erdő” , ahogy errefele nevezik lesz az első próbája a fiúknak, a bátorság

próbája. Ha ezen sikeresen túljutnak, akkor keresztül kell jutniuk egy újabb veszélyes

akadályon. Ez pedig nem más mint a „feneketlen árok”. Igaz ugyan, hogy vezet keresztül

egy fahíd, de hát én azt nem nevezném túl megnyugtatónak. Ezek után már szinte a céljuk

végénél már csak a 3. akadályon kell keresztül jutni ami nem más mint az, hogy fel kell jutni

a hófödte hegycsúcsra, ahol a nagybácsi kastélya áll. Ezeket végig nézve ez egy nagyon

összetett próbának látszik, az alapvető képességeket teszi próbára.

Ez idő alatt a 3 királyfi már el is jutott az első állomáshoz. A 3 fiú itt még

reményekkel telve, hogy majd a végén ő lesz a király, elindulnak tehát a „sötét erdőbe”. A

sűrű növényzet miatt nem nagyon jut fény ide, éppen ezért az utat is alig találják meg. Az

első fiú nem volt túl szerencsés, mivel az egyik elágazásnál rossz irányba fordult. Habár ki

tudja? Lehet ez lesz a helyes út, az út a végső győzelemhez. Ugyan addig még sok víz

lefolyik a Dunán, korai még az ilyet kijelenteni. A fiúk azonban, immár nem együtt hanem 2

külön úton tartanak a az erdő vége felé. Nem lehet azonban tudni, hogy milyen más élőlény

lakik ebben az erdőben. Egyszer csak a két fiú valami zörejt hall maguk mögött. Először azt

hiszik, hogy ez nem lehet más mint a testvér, de miután nem válaszol a kérdésekre egy kis

rémületet kelt köztük. Azonban az 1. fiú, akiről korábban azt hittük rosszul választott,

már sikeresen kijutott az erdőből és egy kis előnnyel tart a 2. akadály felé. A hosszú

63


gyalogút után az 1. első fiú végül eljutott a második próba helyszínére. Ilyen helyzetben a

nyugodt gondolkodás előny. Körbenézett mivel tudná magát kibiztosítani a fahíd mellett.

Megpillantott egy egyszerű indát, s gondolta ez meg tudja tartani ha baj lenne. A végét

odakötötte egy jó erős fához, s bátorságát összeszedve elindult a hídon. Végül szépen,

nyugodtan, jó léceket kiválasztva átért a túloldalra. Ekkor a horizonton megpillantotta

maga mögött a 2 felzárkózó testvérét. Nekik már sokkal könnyebb dolguk volt, egyrészt

mert már a példa az átkelésre épp előttük volt, másrészt meg ők együtt nagyobb biztonságot

tudnak adni egymásnak, mint aki egyedül akar átkelni. Rövid időn belül ők is sikeresen

átértek, kisebb-nagyobb nehézségekkel, és az 1. fiú után eredtek. Ő már ekkor az utolsó

állomásnál jár, elindult fölfele a hófödte csúcsra. Azonban ő egyedül teljesített eddig, ereje

végéhez közeledik. Nem meglepő, hogy a 2 fiú utolérte harmadik testvérüket. Látták,hogy a

fiú nagyon elfáradt és nem bírja tovább. A két testvér azonban nem hagyta őt magára,

segítettek neki feljutni. Így azonban a próba sikertelen volt, mert mind a hárman együtt

jutottak fel a hegy tetejére. Nem dőlt el tehát, hogy kié legyen a királyság, viszont arra

nagyon büszkék voltak arra, hogy a család sokkal fontosabb nekik, mint a hatalom. Ebben a

helyzetben a király nem tehetett mást, felosztotta a királyságot 3 részre és így minden fiú

egyenlőre mértékben részesül a hatalomból.

A „Nagy Birodalom” tehát 3 részre szakadt, mindenki boldog volt és élték az

életüket tovább, de most már mindhárman, mint királyok, a saját területük királyaként…

Kövér Máté

64


A gőgös királykisasszony esete!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, akit Elizabeth-nek hívtak.

Elizabeth édesapja, a király nagyon megbetegedett. Az ágyához hívatta a lányt és utolsó

kívánságaként azt kérte tőle, hogy menjen férjhez, mert különben a szomszéd ország

királyának a fia kapná meg a trónt. A királylánynak azonban nagyon nehéz volt megfelelni,

hiszen elég nagyok voltak az igényei. Sorra érkeztek hozzá a különböző országok királyai,

hercegei, trónörökösei. Elizabeth-nek azonban senki sem volt megfelelő, mindenkiben talált

valami kivetnivalót. Egyre kevesebb volt a jelentkezők száma, hiszen a királykisasszony

szörnyű természetének a híre már szinte mindenkihez eljutott.

A király állapota eközben rohamosan romlott. Az egész birodalom rettegett és várták, hogy

Elizabeth meghozza a sorsukat érintő döntést. A királylány azonban egyre jobban élvezte,

hogy minden herceg az ő kedvében akar járni. Eközben, sajnos a király meghalt. Mivel

Elizabeth-nek nem sikerült férjet találnia, ezért a trónt Anthon, a szomszéd ország

királyának a fia örökölte. Mikor Anthon elfoglalta a trónt, első lépésként maga elé hívatta a

királylányt. Ekkor az új király döntéshelyzet elé állította. Vagy feleségül megy hozzá és

akkor fényűző életet élhet, vagy pedig szolgalányként kell tengetnie élete hátralevő részét.

Mivel Elizabeth életében még egyetlen egy napot sem dolgozott és a szótárában nem

szerepelt az a szó, hogy nélkülözés, végül feleségül ment Anthon-hoz. Nagyon fényűzően és

felhőtlenül teltek a napjai. Egy nap azonban szembesülnie kellett a valósággal, hiszen egyik

alattvalójának a kisfia elpanaszolta neki, hogy mi is zajlik valójában a birodalomban.

65


Mindenkire hatalmas adókat vetettek ki és az országban nagy a nélkülözés és az éhezés.

Elizabeth ekkor úgy döntött, hogy segítséget kér az apja szövetségesétől. Vilmos király

örömmel segített neki.

Elküldte fiát, Harry herceget, hogy segítsen a királykisasszonynak. Harry-nek

sikerült győzedelmeskednie a gonoszság felett. Ezek után elvette feleségül Elizabeth-et és

felvirágoztatták a birodalmat. Elizabeth rájött, hogy nem csak a saját érdekeit kell szem

előtt tartanai és, hogy túl önző és gőgös volt.

Nagy Diána

66


A királyfi felesleges próbái

Egyszer volt, hol nem volt, egy bátor, igazságos királyfi, aki birodalmában magányosan élt.

Minden nap járt estélyekre, bálokra, mégse tudta megtalálni az igazit magának. A

királyfinak ebből elege lett, felkérte a népét, hogy keresse meg neki a hozzávalót. Több napig

lányok ezreivel ismerkedett meg, ám hiába. Utolsó reményként felkereste az öreg bölcset, ő

hátha tud neki segíteni. Az öreg bölcs azt tanácsolta, hogy menjen el a szomszédos

birodalom erdejébe és keressen egy kunyhót. A királyfi felfegyverezte magát, felöltözött

díszruhájába, tele pakolta batyuját, és neki vágott az útnak. Hetekig ballagott, mikor végre

elérte az erdőt. Bement a sötét erdőbe, majd pár óra múlva megtalálta a kunyhót és

örömében oda sietett. Világosság szűrődött ki az ablakon: benézett, ám nem látott senkit.

Benyitott. A tűz lobogott, de nem volt otthon senki. Leült, hogy majd megvárja a lányt, de

mivel este volt fáradtan elaludta. Mikor felkelt, vele szembe ott találta a bölcset. Aki

elmondta, hogy csak próbára tette, hogy megtudja-e találni a kunyhót és, hogy lássa tényleg

fontos-e ez neki. A királyfi haragjában majdnem levágta az öreg fejét, de a bölcs még

elmondta, hogy az ő unokája talán számára tökéletes választás lenne. A királyfi

megnyugodott és kérte meséljen róla. A halottak alapján nem bírt magával: rögtön látni

akarta a lányt. De a bölcs ezt megtagadta. Elmondta neki, hogy 3 próbát ki kell állnia. A

királyfi beleegyezett és már követelte, hogy mondja, mit kell tennie. A bölcs a nem messze

lévő barlanghoz vezette, ahol egy szörnyű lény élt. Kérte, hogy hozza el a levágott fejét. A

királyfi bátran odalépett és bement a barlangba. A szörny ott aludta a barlang végében.

Nem tudta felismerni, miféle lény volt ez. Megpróbált odaosonni, de felkelt és tüzet kezdett

okádni rá. Szerencsére a pajzsával kivédte, ám az olyan forró lett, hogy rögtön el kellett

dobnia, és menekülni kezdett. A barlangból nem talált ki és szerencsétlenségére beszorult a

barlang végébe, ahol a sárkány támadásakor sikerült levágni a fejét. A bölcsnek ezt kivitte

és a következő feladat elé állította. Egy hatalmas, magas hegyhez vitte, amit meg kellett

másznia. Kezdetben a királyfi rendkívüli tempóban haladt, ám az út felénél elfáradt és

visszaakart fordulni. De mivel nem talált visszafelé biztonságos utat, muszáj volt még

felfele mennie. Felfele menet talált egy tökéletes helyet pihenésre ahol feltudta magát

67


frissíteni. Komolyan gondolkozva rájött, hogyha örök boldogságot szeretne, muszáj lesz

feljutnia a csúcsra és összeházasodnia a lánnyal. A lelki és testi próbát végül sikeresen

kiállta. Feljutott!

A bölcs ott várta és büszkén bólogatott. Megindult felé, ám szörnyű vihar

kerekedett. Megcsúszott és leesett a hegyről. Ekkora a kunyhóban ébredt fel. A bölcs előtte

ült. A királyfi annyira meg volt lepődve, hogy szóhoz sem jutott. Utolsó próbaként egy

találós kérdést tett fel neki: ha válaszolja, akkor megtalálja a király lányt. Abban a

pillanatban a bölcs köddé vált és eltűnt. Több évekig gondolkodott rajta, mégse tudott

rájönni. Mikor már épp feladni készült, bevillant neki valami. A találós kérdés egy része úgy

szólt, hogy „ahol mindennap kellene lennie, ott megtalálja”. Végig kutatta a palotáját, de

semmit sem talált.

Bánatában lement a kertbe, ahol egy padon ülve, sírva fakadt. Egy lány leült mellé,

és vigasztalni kezdte. A királyfi elmondta történetét. A lány végül elmondta, hogy ő a bölcs

unokája és, hogy végig itt volt a palotájában, de sose vette észre, mert csak a legnemesebb

nőket kereste. Megcsókolta, majd azonnal összeházasodtak és boldogan éltek, míg meg nem

haltak.

Tóth Gábor

68


A lehetetlen is lehetséges

Egyszer volt hol nem volt egy nagy erdőben egy kicsike ház. Abban boldogan élt egy kis

család. Az öreg, az őszes szakállú, ráncos arcú apó és a görnyedt hátú, ősz mama, s öreg

kutyájuk, aki már szinte kezdetektől velük volt. Az apó minden nap kijárt gyűjtögetni az

erdőbe, hogy minden este legyen valami az asztalon, a mama eközben rőzsét gyűjtögetett,

főzött, mosott szeretett kutyájával. Ez minden nap így történt. Beköszöntött az ősz, az

erdő haldoklik, kint homály és köd van. Az öregek bent ülnek és néznek ki az ablakon erre a

haldokló világra. Másnap reggel az apó felkel és az asztalhoz ülve várja a reggelijét, de

elmarad, felnéz az öreg mamához, aki nyugodt arccal, mereven fekszik az ágyon. Az öreg

szólongatja, de semmi reakció: a mama az este meghalt. Az öreg közelebb lépve látja öreg

kutyáját is, aki lehunyt fejjel ül az ágy mellett. Ő is tudja, hogy mi történt az este.

Az apó nem tudja életét így folytatni, minden kavarog a fejében, nem hiszi el azt,

hogy vége mindennek. Nem sokkal később a mama megkapta a végtisztességet. Évek

elteltével a közeli nagyváros körbenőtte a kis házat, ami egykor egy erdő közepén állott,

most felhőkarcolók között van. Ez már betetőzte az öreg hangulatát.

Megunva számára ezt a szokatlan környezetet, az apó házával együtt útnak indult.

Még aznap hajnalban héliummal töltött lufikkal szerelte fel a házát és elindult egy olyan

távoli helyre ahova volt nejével mindig is el akartak menni, csak soha nem volt rá pénzük.

Az út kalandos volt, a viharok, a szél sok gondot okoztak, de végül sikerült eljutnia

Amazóniába. Csend és nyugalom jellemezte ezt az érintetlen tájat. Körülnézve az erdőben,

az egén füst szállt. Ezek bizony indiánok voltak, akik hamar megszerették az öreget.

69


Az apó tanította a falubeli gyerekeket, elhozva hozzájuk a nyugati civilizációt, de nem csak

ő tanított, hanem ő is sokat tanult. Egy nap az öreg a gyerekekkel együtt kirándulni indult,

nemsoká egy hatalmas szakadékhoz értek, amin egy öreg roskadozó híd vezetett át. Mikor

mindenki a hídon volt a kötél elkezdett elszakadni, az öreg pedig életét nem félve fogta a

kötelet, hogy mindenki átjusson. Az öreg ezen a szakadékon már nem jutott át, a híd

magával rántotta a sötétségbe. Ez a legnagyobb jótett, az önfeláldozás: mikor magához

tért, vakító fényben kedvese arcát látta. Soha nem szabad feladni, ha az életnek egy

szakasza lezárul, ajtót kell nézni mindenben, még ha ez nehezen is megy.

Mező Zsolt

70


Történet Mr. Átlagosról

Egy átlagos nap volt. Olyan, mint a többi. Mr. Átlagos pontban reggeli hétkor kiszáll az

ágyból és gyors készülődés után munkába indul. Pont úgy, mint tegnap és mint azelőtt,

egész életében. Az utazás lassan telik, a szürke táj látványa még nehezebbé teszi számára a

reggeli fáradtsággal vívott küzdelmet. Megérkezik. Közönyös sóhajjal konstatálja: „megint

egy újabb nap!” Míg egy hosszú folyosón sétál át, egy sietős alak megkérdezi: - milyen nap

van ma? – Nem tudom. -érkezik a válasz. –Nekem minden nap egyforma. –tette hozzá, de

mire befejezte volna az érdeklődő alanynak már nyoma se volt. Mr. Átlagos sóhajt egyet,

majd elkezdi munkáját.

A vár építésével foglalkozott milliónyi társával együtt. Hogy milyen vár? Hangyavár. Mr.

Átlagos egy közönséges, mindennapi hangya volt. Élete nem állt másból, mint a temérdek

föld mozgatásából, melyet társadalma megkövetelt tőle. Nincsen álma, nincsenek céljai, Mr.

Átlagos csak van. És teszi a dolgát. Mert így békén hagyják.

De aznap egy különös esemény történt. Megtörte a nap egyszerű, megszokott menetét.

Mr. Átlagos balesetet szenvedett. Testét teljesen beborította a föld, kis híján megfulladt.

Miután társai kiszabadították, alig hittek a szemüknek. Dacolva az évek során belénevelt

munkamorállal Mr. Átlagos nem folytatta munkáját. Felállt és elsétált.

71


Míg a föld alatt volt, Mr. Átlagos átgondolta életét. Rájött, hogy célok, ambíciók nélkül

nincs értelme, így hát elhatározta, hogy megmutatja a világnak mire is képes.

Felkereste hát egy kétes ismerősét, aki kis barna bogyókat árult a dolgozóknak. Az ismerős

azt mondta Mr. Átlagosnak: - ha ezeket a bogyókat árulod hamar szert tehetsz rengeteg

pénzre és mindenki belátja, hogy vitted valamire. Viszont tudnod kell, hogy hosszú távon ez

a bogyó tönkreteszi a dolgozók izmait és soha többé nem lesznek képesek elvégezni

munkájukat.

Mr. Átlagos szeme felcsillant, szinte már meg sem hallotta a figyelmeztetést, gondolatai

elakadtak a sok pénz hallatára.

- Ide vele! –mondta. Ezt fogok árulni.

Teltek, múltaz az a hetek, Mr. Átlagos gyorsan meggazdagodott, ám egy esős napon

szembesülnie keltet a szer hosszú távú hatásaival miután egyre-másra jöttek hozzá a beteg,

egykor teljesen egészséges vevők.

Mr. Átlagos lelkiismerete nem hagyta, hogy tovább folytassa ezt a könnyű pénzszerzést.

Nyitott egy húsboltot és boldog hentesként élte le hátralévő életlét.

„Ismeretlen” Szerző

72


Az ember tényleg társas lény?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándorlegény. Mióta az eszét tudta, folyton

úton volt. Bejárta az egész világot, minden nevezetességet látott, amit látni érdemes.

Valahányszor átgondolta az életét, tetteit, melegség és elégedettség töltötte el a szívét.

Erkölcsileg is feddhetetlennek hitte magát hiszen az ő értékei megegyeztek a világ

értékeivel. Erősnek és bátornak hitte magát.

Emberek százait látta nap mint nap, mindenki ment a dolgára, sietett. Ő úgy

gondolta külső szemlélőként, minden a helyén van, míg egy napon találkozott egy másik

vándorral. Ez a vándor tudatosan nem akart a világhoz tartozni. Irtózott mindentől és

mindenkitől, csupán évente egyszer állt szóba valakivel. Ez megtiszteltetés idén a

vándorlegényt élte.

A bölcs vándor, miközben mentek az úton, megállt és leült. Tudta, hogy a fiú szereti

a világot, amiben él, de nem szerves része annak. Hosszú csak ült, és ült, mintha várna

valamire. A legény lassan kijött a béketűréséből, de nem mert szólni, kíváncsi volt.

Mígnem egy nap azon kapta magát, hogy elkezdte figyelni egy másik szemszögből a

világ folyását:

elkezdte figyelni az üzletembereket, akik átadták a taxit az öreg néniknek, az anyukát, aki

a gyermekét vezette, magyarázta neki a dolgokat. Egy egészen új helyen érezte magát,

kezdett neki hiányozni neki a tartozás valakihez, bár sose tudta ez milyen érzés. Éppen

kérdezni akart valamit a vándortól, de mire befejezte volna a mondatot, a vándor fogta

magát, felállt és elsétált. A vándorlegény ezután tovább élte volna az életét, de a

tökéletességhez egy valami hiányzott. Hiába volt emberek között, nem volt senki, akihez

szólhatott volna. Mígnem egy nap…

Két évvel később egy jóvágású, tisztességes állással és állandó lakhellyel rendelkező

lakos sétált el egy vándor mellett.

A fiatalemberről sugárzott, hogy boldog, elégedett, gyermekét kísérte az óvodába. A

vándor huncut mosollyal az arcán indult el egy hosszú országúton, de a szemében könny

csillogott.

73


Olyan bő félóra múlva, a fiatalember csatlakozott hozzá.

- Csak egy órát maradhatok, utána dolgom van, sietek. Vár a család. Viszont nem

akarom, hogy egy évben csak egy napon legyen társad. Te mutattad meg, hogy élni

máshogy is lehet. Ma te sem vagy egyedül. A családomhoz tartozol!

A vándor hálás pillantást vetett rá, aki a legboldogabb volt, hiszen hacsak egy órára is, de

volt családja.

Takács Zsófia

74


Egy ország megváltozott élete

Réges-régen, egy messzi-messzi hegyekkel körül vett területen helyezkedett el egy ország.

Ennek az országnak volt három királya. Egyik uralta a bölcsességet, a másik a

megfontoltságot, a harmadik pedig a zsarnokság megtestesítője volt.

Ennek az országnak átlagos lakossága volt. Nem különíthetők el különböző társadalmi

rétegek, ugyanis nagyjából mindenki egyenlőnek számított. Azonban voltak, akik többre

vágytak hatalomban is és gazdagságban egyaránt. Ezek az emberek hétről hétre követtek el

bűncselekményeket. pl.: lopás,csalás, sikkasztás. Egy idő után feltűnt a királyoknak

ezeknek az embereknek az úgymond „furcsa” viselkedése. A többre vágyás látszott rajtuk.

Régebbi önmaguk kezdte elhagyni őket, a becstelenség kezdte egyre jobban felemészteni

személyiségüket. Már lassan a fél ország hallott a hírükről, de sajnos bizonyíték híján nem

lehetett semmit se rájuk bizonyítani. Telt múlt az idő, észrevehető volt, hogy ez a bűnöző

réteg kezdett gazdagabbá, különbbé válni az ország lakosságától. Egyszer mikor az egyik

tolvajt tetten érté, azonnal a három király elé vitette a helyőrség. A három uralkodó

tanakodott a bűnös sorsán. A bölcs szerint tömlöcbe kéne vetni jó pár hétre. A megfontolt

szerint a halálbüntetés lenne a legmegfelelőbb büntetés ugyanis, ha kiszabadul a börtönből

újra lopni fog. A zsarnok véleménye szerint 1,5 év közmunkára kellene ítélni valamint

vagyonának 90%-át elkobozni. Egy hétig tartott a vita a három király között míg végül a

nép szavazásával a zsarnoki király büntetését hajtották végre. Innentől kezdve 1,5 évi

közmunkára ítélték; vagyona, még épp, hogy annyi maradt, hogy megélhessen valamiből.

Kín keserves 1,5 év után a bűnös újra szabad polgár lett. Ezután a helyőrség lustaságát

kijátszva belopózott a palotába és a zsarnok udvarába menekült. Ez az alattomos uralkodó

adta vissza neki az össze vagyonát.

Pár héttel később, kiderült, hogy a harmadik király bérelt fel ár embert, hogy lopkodjon,

bűncselekményeket kövessenek el az országban, hogy a hatalma nőjön. Így ezt az uralkodót

kivégezték. Az ország élete pedig újra a régi lett, a bűnözők büntetést kaptak, hogy újra ők

is egyenlőnek érezzék magukat az ország lakosságával.

Miski Lajos

75


Az elveszett kis róka meséje

Egyszer régen, a városok létrejötte előtt, amikor még fű és erdő borított mindent, amikor

még érintetlenek voltak a hegyek és völgyek, s amikor az ember még harmóniában élt az őt

körülvevő vadvilággal, élt egyszer egy kis róka, valahol Európában.

Ez a róka árva róka volt, az egyik reggel csak arra ébredt, hogy egyedül van és nem

emlékszik semmire a múltjából. Kinyitotta a szemeit, körbepislogott, de maga körül nem

látott mást, csak a puszta vadont. Hogy ki volt ő, vagy mi volt, arra akárhogy is kutatott

emlékezetében, sehogy sem sikerült rájönnie. De nagy úr a szükség, korgott a gyomra, így

nekivágott az ismeretlen vidéknek.

Amint járt-kelt, céltudatosan törte át a bozótost, makacsul törtetett előre a járatlan úton,

mintha pontosan tudná, hova akarna menni, pedig belül félt, lelkének egy része, a gyermeki

legszívesebben segítségért kiáltott volna. Na de ez a helyzet más volt, nem volt helye

nyafogásnak.

Egyszerre egy kiskutya árnya tűnt fel előtte a sötétben, a rókához hasonló, csak még nála is

kisebb; egész testében reszketett, ahogy tágra nyitott szemeivel ült az avaron. A róka

megállt mellette, majd megszólalt:

- Kiskutya, miért ülsz itt egymagad? Valami baj van talán?

76


- Nagy a baj, kisróka, elcsatangoltam otthonról és nagyon félek. - könnyező szemekkel

meredt a vörösre.

- Gyere velem, majd én hazaviszlek! - vágta az rá, majd tovább masírozott a vadonban.

Persze ő maga is félt nagyon, de tudta, most tettekre van szükség, nem határozatlanságra.

Ahogy mentek, mendegéltek, szembetalálkoztak a medvével. Az nagy volt, hatalmas

és büszke, óriási mancsával akár egy suhintással agyonüthette volna mindkettőjüket.

- Mit keres két ilyen kis mitugrász az erdőmben? - mordult fel a medve, hangjának rezgésére

madarak pattantak fel a fák ágairól.

- A kiskutya eltévedt, én pedig ki akarok jutni innen! - vágta rá hevesen a kisróka, fejét a

magasba emelte és büszkén kihúzta magát.

- És úgy gondoljátok, hogy valaha is kikeveredhettek innen? - a medve kacagni kezdett,

beleremegett a talaj is.

- Hiszek benne, hogy kijuthatok és találhatok valami kis ennivalót. Lehet, hogy kicsi vagyok

még és gyenge, de egyszer majd olyan nagy és erős leszek, mint te magad!

- Csakugyan? - az erdő ura meghátrált a határozottságtól, ami a kis rókából sugárzott. -

Nem találkoztam még hozzád hasonlóval, aki ennyire nem tartott volna tőlem. Szimpatikus

vagy nekem, ezért segítek. Ezen az úton menjetek! - morogta és egy még az eddiginél is

zordabb út felé mutatott.

- Köszönöm a segítségedet Medve Úr! - mondta a kisróka hálásan, majd elindult a vak

sötétségbe, nyomában a reszkető kiskutyával. Valami reménység fűthette, egyfajta belső

fény, ami végig kitartásra késztette és vezette útján.Végül fény tűnt fel az ösvény végén.

Kiérve egy kis falucska jelent meg a szemük előtt, sok-sok gyerekkel és néhány dolgozó

asszonnyal. A kiskutya csaholni kezdett és hálásan felkiáltott:

Itthon vagyok kisróka, hálásan köszönöm! Nélküled sosem jutottam volna haza a sűrű

sötétségből.

Végül egy kisfiú szaladt hozzájuk, aki a kutyus gazdája lehetett, s akinek nagyon

megtetszett a vörös bundás kisróka. Amint látta, hogy ő hozta haza a kiskutyáját, úgy

döntött, örökbe fogadja.

Szokol Gitta

77


A székely és a fia

Hol volt, hol nem volt túl Erdélyen, de a Havasalföldön azért már nem túl volt egy hely

ahol csak székelyek éltek. Ennek a helynek a neve Székelyföld volt. Itt különös emberek

éltek, ezek a székelyek voltak. Ők favágásból és állattartásból éltek meg. Általában a

legnagyobb távolság, amit megtettek az a másik falu határa volt, ha valamelyik rokont

látogatták meg. Egyszer történt, hogy Pista bácsi unokája megházasodott. Ez a lány

azonban kilógott a székelyek közül, mert hírhedt volt a nagy szájáról. Ezért is nem talált

magának párt a székelyek között. Ez a lány végül egy fiatal tiszthez ment feleségül. Ez a

tiszt Pozsonyba élt, ezért a lány is oda költözött. A tisztet még a II. Világháború során

ismerte meg, amikor a magyar honvédség visszacsatolta Székelyföldet Magyarországhoz.

Egyszer Pista bácsi úgy döntött, hogy meglátogatja egyetlen lány unokáját. De hát Pista

bácsi nem tudta merre van Pozsony meg még amúgy se tette ki a lábát a falujából 63 év

során ezért magával, vitte fiát, Sándort.

Korán reggel el is indultak szekéren. Az első nagyváros, amit elértek az Targu Mures

volt. Pista bácsi nagyot nézett, hogy hol is lehetnek. Nem mentek sokáig, de nem hangzott

magyarosan a város neve. Viszont amikor bementek a városba mindenhol csak magyar szót

hallott. Sándor ekkorra már kiderítette, hogy egész Erdély és Székelyföld is Romániához

tartozik. Ezután vonatra szálltak és egy teljes napig utaztak. Majd a végállomáson

leszálltak. A végállomás Oradea volt. Tudni kell, hogy itt húzódott a magyar határ. Pista

bácsi nagyon meglepődött, mert itt már nem nagyon hallott magyar szót és sehol nem

fogadtál őket szívélyesen. Pista bácsi nagyon megdöbbent ezen, hogy a két nép mennyire

nem szereti egymást. Valami nagyon megváltozott ebben a világban. Másnap már átlépték a

határt és Budapest felé tartottak. Budapestre érkezve teljesen megdöbbent, hogy már a

magyar zászló is megváltozott és egy piros csillag van a közepén. Budapesten se fogatták

szívélyesen, mert románnak nézték mivel Székelyföld román fennhatóság alatt állt. Majd

Pista bácsi Pozsonyba folytatta útját ahol épp valamiféle felkelés volt. Ahol magyarsága

miatt ellenségnek nézték a tótok és ezért megölté. Itt a vége fuss el véle.

Varga Dániel

78


A medve és a nyuszika

Élt egyszer egy vegetáriánus medve a Leső erdő észak-keleti sarkában. Ezt a kedves medvét

Mártonnak hívták és nagyon jó szívű volt, mindig segített minden állatnak, akinek

szüksége volt rá.

Ugyan ebben az erdőben, csak a dél-nyugati sarkában élt egy nyuszi, akit úgy hívtak,

hogy Gyuszi. Gyuszi egy hatalmas tölgyfa gyökerei között lakott egy üregben, amit még a

nagyapjától örökölt. Ricsi róka az egész környéket rettegésben tartotta. Mindig minden

kisebb állatra vadászott és a bandájával rongálták az erdőt. Gyuszi nem bírta tovább az

évek óta tartó minden napos rettegést. Mikor hallott Márton medvéről arra gondolt, hogy

meglátogatja és ha nem tudja rávenni, hogy segítsen neki elűzni az erdőből Ricsit és

bandáját, akkor Márton házának környékére költözi, hogy ne kelljen rettegésben élnie.

Egyik nap rá is vette magát, hogy útnak induljon,ezért összecsomagol, elemózsiát készített

magának, majd lefeküdt korán aludni, hogy már hajnalban elindulhasson, még mielőtt Ricsi

és bandája portyázni indulnak. Így is lett mikor 6-ot ütött az óra Gyuszi már úton volt.

Ment-ment mendegélt, késő délutánra oda is ért, de Márton nem volt otthon, mert éppen

mókus Mikinek segített hazavinni a télre összegyűjtött makkokat, hogy elraktározhassa.

Még a nyuszi Mártonra várt elment, hogy kivegyen egy odút a közeli Nyuszi Motelben.

Miután átvette az odút és kipakolt, úgy gondolta h a jószívű medve már hazaért, ezért

vissza is ment a házához. Így is volt Márton már éppen vacsorázni készült, mikor Gyuszi

csengetett. A nagy barna medve kedvesen ajtót nyitott és így szólt:

- Szia kicsi nyuszi.

- Elnézést kérek a zavarásért. - esedezett Gyuszi, a nyuszi.

- Mi járatban vagy erre felé ilyen későn? – kérdezte Márton.

- A segítségedet szeretném kérni, mert már évek óta rettegésben élek, egy ravasz róka

miatt, akit Ricsinek hívnak – panaszkodott a félénk nyuszi.

- Gyere be Gyuszi beszéljük meg, hogy pontosan ki is ez a Ricsi.

Miközben együtt megvacsoráztak, Gyuszi elmesélte, Ricsi róka gonosz tetteit.

79


Márton megígérte neki, hogy keres neki egy üreget az ő házához közel. Így is lett pár nap

alatt talált egy takaros kis üreget Márton, ahová a nyuszi rögtön be is költözött. A nagy

barna medve adott egy kürtöt Gyuszinak, és azt mondta neki, hogy ha látja Ricsit a rókát és

az bántani akarja, rögtön fújja meg a kürtöt, és ő rögtön siet a segítségére. A félénk

nyuszika kételkedett a medve ígéretében, de végül Márton meg tudta győzni, hogy

biztonságban lesz.

Eközben Ricsi megtudta, hogy Gyuszi elköltözött a kis falujukból, hogy felkeresse a híres

Márton medvét, aki mindenkinek segít. A ravasz róka hamar kiderítette, hogy hol rejtőzik a

nyuszika. Úgy döntött, hogy bandájával együtt meglátogatja. Útközben azt a tervet eszelte

ki, hogy miközben ő elmegy Gyuszihoz, addig társa keresse fel Mártont és addig foglalja le

Mártont. Így biztos lehetett abban, hogy a nagy medve nem fog a nyuszika megmentésére

sietni. Rudi azzal csalogatta jó messzire a nagy medvét a nyuszika házától, hogy az egyik

barátja csapdába esett az erdő sűrűjében. Márton Rudival ment, hogy segítsen bajba jutott

társán. De arra nem gondolt, hogy már olyan messze van az üregtől, hogy nem hallhatja a

nyuszika kürtjét. Ricsi közben odaért Gyuszihoz, és bekopogott. Gyuszi sejtette, hogy Ricsi

és bandája az, mert hallotta, ahogy odakint sugdolóznak. Az eszes nyuszi készített egy

vészkijáratot, az üreg másik végébe, így anélkül, hogy észrevették volna Márton házához

sietett, és bement a medvétől kapott kulccsal. Ricsi és bandája felforgatták Gyuszi üregét, és

miután nem találták meg ezért lerombolták az egészet. Márton kis idő múlva rájött, hogy

átverték, ezért elkergette Rudit, és sietett a nyuszika házához. Látta, hogy le van rombolva

az üreg, ezért azt hitte, hogy Ricsi elkapta Gyuszit. Szomorúan ment haza, de amikor

Gyuszi vacsorával várta nagyon meglepődött, és a nyuszi elmesélte Mártonnak a kis

kalandját, hogy, hogy sikerült megszöknie a gonosz rókák elől.. Márton másnap elment

segíteni a többi állatnak, amikor Ricsi megjelent, és becsengetett a medve házába. Ekkor

Gyuszi a tetőablakhoz sietett, kinyitotta, majd megfújta a Mártontól kapott kürtjét. A

nagy medve hatalmas füleivel meg is hallotta a kürt hangját, és mindent úgy hagyott, ahogy

volt rögtön Gyuszi segítségére sietett. Meglátta Ricsit és bandáját, és addig kergette őket,

míg bele nem menekültek a folyóba, ahol elvitte őket a sodrás.

Gyuszi megköszönte Márton tettét,hogy betartotta ígéretét és, rögtön a segítségére

sietett. Így már Gyuszi boldogan élhet, és nem kell rettegnie éjjel-nappal, hogy Ricsi és

80


andája újra felbukkan. A hatalmas medve szelíden elmesélte, hogy neki azt tanították a

szülei, hogy a kiesebbeknek mindig segíteni kell, és az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!

Balogh Balázs

81


Boci

Kiskutya érkezett a családba. Kíváncsi tekintetű, okos, mélybarna szemű, nedves

orrocskájú kiskutya. Csillogó, fehér szőrét itt-ott barna foltok díszítették, ezért lett a neve

Boci.

Csellel érkezett ide. A kislánynak , minden álma egy kutya volt, már évek óta sóvárgott

utána, de a szülők nem engedték. Nem is igazán mindketten, inkább csak az apa, ellenezte

az ötletet. Ő ugyanis gondozott, fákkal, bokrokkal, virágokkal teli zöldellő kertjét nem

akarta kiszolgáltatni egy kis betolakodónak. Most viszont nem volt mit tenni. A lány

bátyja, csak úgy hazahozta a kis vendéget és ő azonnal beleszeretett. Nem akart megválni

tőle, és az apukája nem akarta megfosztani lányát a nagy boldogságtól. A didergő, félénk

ebnek a tavasszal együtt hamar megjött virgonc kedve, amit a szép kert erősen megsínylett.

Egy-egy macska megkergetése, vagy egy-egy labda utáni futkosás után jóformán keresni

kellett a megmaradt füvet és virágokat, ráadásul a bokrok sem örültek, amikor a házigazda

helyett Boci kutya öntözte meg őket. Ezek után deréktól lefelé már csak barna színben

tetszelegtek. Okkal nem szerette az apa az új családtagot, s azt akarta, hogy menjen el a

háztól. Végül a lány örömére egy kis területet kerítéssel körbevett és ez lett a Boci-lak. A

huncut kutya viszont nem elégedett meg ezzel a kis területtel, folyton kiszökött. Akárhány

méterrel növelte meg és akárhogyan igazgatta a férfi a kerítést, Boci egy balett-táncos

könnyedségével mászott és ugrott át minden akadályt és pár perc múlva újra a teraszon

hegyezte fülét. Folyamatosan ellopta az apa teraszon felejtett cipőjét, papucsát és egyéb

dolgait, amit csak hónapok múlva találtak meg egy-egy bokor közepén. Mondanom sem kell,

82


az apa és Boci kutya kapcsolata nem volt éppen felhőtlen. Soha egy ujjal sem bántotta, de a

kutya érezte, hogy nem a szíve csücske a házigazdának. Csak ránézett és Boci rögtön tudta,

hol a helye. A mindenki lábára folyton felugrándozó kutya egyszer véletlenül a férfi lábát is

megcélozta. Amikor rájött, hogy kinek a lábára akar ő felugrani, próbálta menteni még ami

menthető, inkább gyorsan hanyatt vágta magát. Mégis amikor olykor-olykor megsimogatta

az apa a kutyát,-hiszen a szíve mélyén kedvelte ő a kis bajkeverőt- Boci akkora örömmel

ugrált fel-alá és olyan művészien riszálta jobbra-balra hátsófelét farkát csóválva, mint

ahogyan senki másnak. Talán még egy velős csontot is elcserélt volna a simogatásáért.

Egyszer az apa amikor hazajött a munkából, felállt az autóval a ház elé a kocsibeállóra.

Gyorsan kiugrott a kocsiból, nem ügyelve arra, hogy behúzza a kéziféket. Egyszer csak a

család hangos vonyításra, soha nem hallott hangon való ugatásra lett figyelmes. El sem

tudták képzelni, mi történhetett odakint. Gyorsan kimentek az udvarra és mit láttak! A

kocsi azért, mert nem volt behúzva a kézifék , kigurult az út kellős közepére. Az okos

kiskutya tudta, hogy ez így nincs rendjén, figyelmeztette a családot. Innentől kezdve az apa

kedvence lett a kis ördögfióka. Látszott rajta mennyire szereti, méghozzá azon, ahogy

ránézett, ahogy beszélt vele és azon, ahogyan titokban-amikor azt hitte, hogy senki sem

látja-gügyögve játszott vele és barátságosan megpaskolta fejecskéjét.

Innentől kezdve teljes összhang volt közöttük, többet foglalkozott a kutyával az apa,

mint a lánya. Viszont volt egy dolog, amitől Boci kutya rettegett: ez a vihar, mennydörgés,

villámlás volt és ilyenkor a kis négylábú teljesen kifordult önmagából. Egy égszakadásföldindulás

utáni reggelen nem találták a helyén Bocit. Órákig keresték, de sehol nem

találták, Kinyitották neki a kaput, gondolták hamar visszajön. Történt már ilyen máskor is,

amikor tett egy kört a városban kutyalányok után sóvárogva, de pár perccel azelőtt, hogy a

kis gazdi hazajött az iskolából, a teraszkapitány már az ajtó előtt várta a lányt. De ez most

más volt. Eltelt egy nap, két nap, egy év, két év és ő azóta sem tért haza. A család kénytelen

lett egy Boci nélküli világban élni, ami mindannyiuk számára nehéz feladatot jelentett.

Nincs már aki nyáron, napozás közben megnyaldossa az anya, és a kislány lábát, nincs már

aki ellopja az apa munkáskesztyűjét, nincs már aki a lépcsőn ülő báty kezéből megpróbálja

kilopni a cigarettát, aki az anya lábára ugrándozva koszos kis tappancsaival összekenje a

szép fehér szoknyát és aki belenyaljon az óvatlanok fülébe. Nem várja már a teraszon ülve a

83


lányt haza az iskolából. Nincs már aki megnyaldossa a gazdája kezét virágültetés közben és

szorosan mellette üljön, csodálva munkáját.

Ugyan nem mondja az apa, hogy hiányzik neki a kis barátja, de ha szóba kerül Boci,

rögtön látszik szemén és mosolygásán, hogy mennyire szerette és hogy mennyire hiányzik

neki. És azt is biztosan tudom, hogy a kerti munka közben arra gondol:,, Bárcsak most is

azon bosszankodhatnék, hogy hová dugta a kis ördög a kisgereblyémet!” Ugyan Boci

elment, de azóta is mindennap szóba kerülnek csínytevései a családban és soha nem felejtik

el a kis családtagot.

Véleményem szerint állatok nélkül a világ sokkal kevesebbet érne. Ők ugyanis tele

vannak jósággal és gyakran értelmesebbek , mint néhány ember. Ők az emberrel ellentétben

ha ölnek is, csak azért, hogy életben maradhassanak , és ők nem ismernek olyan fogalmakat,

mint irigység vagy gyűlölet. Közel kell engedni őket magunkhoz, hogy rájöhessünk,

mennyire értékesek és hogy a szívükben csak kedvesség és jóindulat lakozik. Arra vágynak,

hogy szerethessenek és hogy őket is szeressék, és ezt, ha van rá módunk, meg kell adnunk

nekik.

Kovács Fruzsina Lilla

84


A kisnyuszi és a ravasz róka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ebben az erdőben különféle állatok

éltek egymás mellett. Minden állatnak megvolt a kis háza, mindenki tudta a dolgát. A

kisbékák, kismadarak, kisőzikék iskolába jártak, míg a mamák és a papák otthon voltak

vagy dolgoztak.

Ebben a kiserdőben élt Pötyi a kisnyuszi. Nagyon szeretett a barátaival játszani és iskolába

járni. Tisztelettudó volt és mindig mindenkivel kedves. Az erdőben azonban nem volt

minden ilyen csodálatos. Itt élt Dani, a kisróka. Mindenki tudta róla, hogy milyen ravasz és

mindenkiben csak a hibát látja. Nem is voltak igazán barátai, hiszen az erdő állatai szinte

rettegtek tőle. Emiatt hamar magányos lett és nem tartozott már sehová. Egy nap az

iskolában nagyon érdekes feladatot kaptak a kisállatok. Az erdő szélén lakó Gida néninek

kellett segíteni. Ha jól végzik, munkájukat akkor nagy jutalomban részesülnek. Pötyi ennek

hallatára azonnal fellelkesült,hisz jól ismerte Gida nénit, sokszor segített már neki. Dani

azonban csak erre-arra somfordált, nem tetszett neki ez a feladat. Reggel a kisállatok

hozzákezdtek a feladatukhoz. Mindenki végezte a dolgát, kivéve Dani. Ő csak ült és

heverészett. Pötyi minden munkát elvégzett, csak úgy csillogott a konyha. Dani azonban

nem tette rendbe a padlást. Amikor Gida néni hazaért meglátta, hogy milyen rend van. A

padláson is járt és nagyon elszomorodott. A kisróka nem akart bajba kerülni, ezért azt

mondta, hogy Pötyi csak henyélt, míg ő dolgozott. Gida néni nagyon mérges lett, hisz nem

ilyennek ismerte meg a kisnyuszit.

Teltek-múltak a napok és ez a ravasz róka minden rosszaságot Pötyire

kent. Míg a kisnyuszi egész nap takarított, addig ő azon gondolkodott, hogy mit fog

füllenteni Gida néninek. Egyik nap kitalálta, hogy míg ő dolgozott, Pötyi mindent

szétdobált. Másik nap azt mondta, hogy fát vágott, amit utána a nyuszi el is tüzelt. Pötyi

még soha nem volt ennyire szomorú. Hiába bizonygatta Gida néninek, hogy igazat mond,

mégsem hitte el.

Utolsó reményként a nyuszika elment az erdő legbölcsebb állatához;

Bagoly úrhoz. Elmondta neki mi bántja a lelkét, mire Bagoly úr meglepő dologgal

85


felelt:”Pötyi, tudod, az életben mindenki elnyeri méltó büntetését. Az igazság mindig

kiderül. Hadd csináljon Dani, amit akar. Előbb-utóbb minden rendbe jön.Pötyi megfogadta

a bölcs bagoly tanácsát. Hagyta Danit rosszalkodni.

Egy nap azonban Gida néni hamarabb ért haza és látta, ahogy a

kisróka szétdobálja a ruhákat, amit Pötyi már összehajtott. Gida néni nagyon dühös lett

Danira és elzavarta. Mivel nagyon furdalta a lelkiismerete Pötyi miatt, bocsánatot kért

tőle, sőt még a tanító úrral is beszélt, hogy külön jutalomban részesüljön a szorgalmas diák.

Miután kiderült az igazság,Pötyi nagyon boldog volt, még Bagoly úrnak is küldött

ajándékot köszönetképpen. Sajnos Dani azóta sem változott meg,de legalább a kisnyuszit

többet nem bántotta. Itt a vége fuss el véle.

Andrásdi Zsanett

86


Állatok a gyümölcsöskertben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az erdő közepén egy tó. A tó partján állt egy házikó,

amiben a Nyuszika, a Róka, a Medve és a Bagoly élt. Mindent megosztottak és segítettek

egymáson. A Nyuszika gondozta a kertet, a Róka főzött, a Medve élelmet szerzett, a

Bagoly pedig mosott.

Egyik nyáron nem esett az eső, a tó is kezdett kiszáradni és a kertben sem termett semmi,

nem volt semmi élelmük, így a Medvére maradt az élelemszerzés. Járt-kelt az erdőben, de

semmit nem talált, csak egy kertecskét, amiben gyönyörű zöldségek és gyümölcsök teremtek.

Gondolta a Medve, hogy kér egy kis élelmet, bekopogott hát.

Egy öreg nénike nyitott neki ajtót, szívélyesen fogadta és örömmel segített a Medvén, aki

örömében majd kiugrott a bőréből és azonnal haza rohant.

Eltelt egy hét és elfogyott az élelmük, eső pedig még mindig nem esett. Megbeszélték az

állatok, hogy elmennek az öregasszonyhoz és lopnak a kertjéből, de természetesen hagynak

neki is egy kevés élelmet. Így tettek hát, az éj leple alatt odalopóztak és a kosárkájukba

elkezdték bepakolni a termést, de végül mohóságuk lett rajtuk úrrá és mindent elvittek.

Hazaértek, megvacsoráztak a frissen szüretelt élelemből és jóllakottan lefeküdtek aludni.

Másnap arra ébredtek, hogy valaki kopogtat az ajtójukon, a Medve ment ajtót nyitni. Az

öreghölgy állt az ajtóban zokogott és segítséget kért a Medvétől, megkérte, hogy derítse ki,

ki dézsmálta meg az összes élelmét.

A Medvének megesett a szíve az öreghölgyön, de nem akarta bevallani, hogy ők voltak,

ezért, gondolta valaki mást fog bűnösként megnevezni.

Az éjszaka folyamán megbeszélést tartottak

- A hangyákat fogom bűnösnek nevezni. – mondta a medve

- Az nem jó – mondta a nyúl, - ők a legszorgosabbak az egész erdőben, ezt nem fogja

neked elhinni, legyenek inkább a tücskök.

Másnap a Medve átment az öreghölgy házához és elújságolta neki hogy a tücsköknél van az

élelme.

87


Este ahogy az állatok otthonukban ültek, épp azon tanakodtak, hogy hol lehet Bagoly

koma, nem szokott kimaradni, mikor egyszer csak berontott a házba, lihegett, sietett

valahonnan.

- jaj mit tettünk – lihegte nagy nehezen – az öreghölgy átkot szórt a tücskökre és most

kővé dermedve állnak a házuk előtt.

Elszörnyülködve tanácskoztak, mit tegyenek!?

Nem akartak így járni mint a tücskök, inkább hallgattak és beletörődtek, hogy barátaik

hideg szoborként állnak a csodálatos otthonuk előtt.

A következő év is hasonlóan száraz volt barátainknál, és nem tudták mire vélni, hogy

mindenkinek bőségesen termel a kertje csak az övék nem. Úgy döntöttek hát, hogy

megismétlik a tavalyi bűncselekményüket, de ezúttal rafináltabbak lesznek. Elindultak hát,

de a mohóság megint erősebb volt náluk. Az öregasszony idén is segítséget kért tőlük,

ezúttal a mosómedvéket jelölték meg bűnösnek, akik szintén kővé dermedtek.

A következő évben rengeteg eső esett, a tó megtelt vízzel a kert is ideális lett volna

termelésre, viszont barátaink gyengélkedtek, lustálkodtak és minden lépésüket balszerencse

követte. Róka komának eszébe jutott, lehet hogy ez a karma, rosszat tettek és most ez a

böjtje.

Erőt vettek magukon és a kertjükben megindult a termelés, nehéz volt ugyan, mert

mindenkinek szálka ment a kezébe a törött kerti szerszámokból és sántikáltak is, de végül

sikerült és rengeteg szép gyümölcs és zöldség termett náluk.

Felszedtek mindent és elbicegtek vele az öreghölgyhöz, akinek miután mindent

elmagyaráztak visszaváltoztatta a tücsköket és a mosómedvéket. A termést az öreghölgynek

adták és boldogan mentek barátaik kertjébe dolgozni, bűnük megbocsátása reményében, amit

nyár végére kiérdemeltek ugyan, de az állatok sohasem felejtenek, viszont barátaink soha

többé nem követtek el semmilyen bűnt.

Kántor Dávid

88


A barátság

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis nyuszi. Szerette testvéreit és barátait is.

Sokat játszottak együtt, mígnem egy nap mikor elmentek az erdőbe találkoztak egy sünivel.

Rövid időn belül jó barátság alakult ki közöttük. Bár a kis süni természete eltért a kis

nyusziétól. A kis nyuszi, Panni egy társaságkedvelő, gyors felfogású lakó volt, míg a kis

süni, Anna határozatlan és indulatos. Mindezek ellenére kedvelték egymás társaságát.

Egyszer egy nap, mikor a Nap égetően sütött, kedvük volt egyet kirándulni az erdő mélyebb

rétegeiben, távol a családi fészektől. Az út elején nem is volt semmi gond, amíg nem

hallottak különös hangokat egy bokor mögül. Pannit és Annát nagyon érdekelte, hogy vajon

mi is lapulhat meg a bokrok között. Kíváncsiságuk miatt elindultak a bokor felé és ekkor

már morgó hangot is hallottak a nagy, sűrű bokor mögül. Ekkor megijedtek és meggondolták

magukat. Elkezdtek hátrálni a bokortól, de ekkor már késő volt. A hatalmas bozótos mögül

előbukkant egy hatalmas medve és elkezdte őket kergetni. Panni és Anna úgy szedték a

lábacskáikat, ahogy csak tudták. De a kis süninek nem ment ez olyan gyorsan, ahogy

szerette volna. Ő hamar elfáradt és pihenni akart. Panni nem hagyta és segített neki. Ez

Annának nagyon jól esett, hogy a barátja nem hagyta cserben. A kis süni odúja közelebb

volt, mint akis nyuszié ezért oda gyorsan bebújtak hátha nem veszi észre őket a medve. De

ez nem így történt. A medve látta a búvóhelyüket és megpróbálta kiszedni őket onnan.

Anna megszerette volna hálálni Panninak a szívességét így ő odament az odúja kijáratához

és amikor a medve benyúlt az odúba a kis süni tüskéi várták. Ahogy a medve belenyúlt,

kirántotta mancsait és látta, hogy vér önti el őket. Így elhatározta, hogy feladja a harcot.

Panni és Anna nagyon örültek, hogy megmenekültek. Panni meg is hívta Annát magukhoz,

hogy ezt a történetet családjukkal is megoszthassa. Bemutatta szüleinek, testvéreinek és

már megmosolyogva mesélték el rémisztő történetüket. Annának ez egy szívmelengető

élmény volt. Innentől kezdve tudta a két barát mindig számíthatnak majd egymásra a

jövőben is.

Drotár Nóra

89


A halál ereklyéi

Réges-régen az óperenciás tengeren is túl, élt egy király gyönyörűszép birodalmában. Ez a

birodalom egy varázs birodalom volt,ahol az emberek is varázserővel bírtak. A birodalom

királyának volt három fia, akik nagyon szerették az apjukat. A birodalom tele volt élettelteli

emberekkel, mivel nagyon szerettek itt élni. Ebben közrejátszott az is, hogy a király jól

bánt népével. Itt szinte mindig nagyon jó idő volt, ennek köszönhetően a királyfik gyakran

jártak lovagolni és sétálni. Egyik nap azonban borús időre ébredt a nép. A három királyfi

nagyon unatkozott és éppen ezért úgy döntöttek, hogy elmennek a közeli erdőbe sétálni. A

királynak nagyon nem tetszett ez az ötlet, de a fiúk rendíthetetlenek voltak. Így tehát

elindultak az útra. Azt ugyebár tudnunk kell hogy mind a három királyfi más-más

tulajdonságokkal bírt. Az idősebbik nagyon hatalomvágyó volt és kapzsi: éppen ezért várta

már hogy az apja meghaljon és átvegye a hatalmat és az irányítást, bármennyire is szerette

őt. A középső királyfi elég szerény volt,őt nagyon érdekelték a művészetek mint pl. a

zene,festészet és a költészet is, de legfontosabb a számára a szerelme volt. A legkisebb fiú

nagyon bátor volt és eszes, éppen ezért a testvérei irigyelték őt emiatt a tulajdonságai miatt.

Na de térjünk vissza a történetünkhöz. Ez a kirándulás csak egy egyszeri sétának indult, de

hosszabb ideig tartott, mint ahogy azt gondolták. Elindultak, mentek mendegéltek, közben

nagyokat beszélgettek és énekelgettek.

Egyszer csak egy nagy tisztáson találták

magukat, amit ketté szel egy patak. Mikor

odaértek a patakhoz,gondolkoztak, hogy hogyan

tudnának átjutni a másik oldalra, mivel nagy

volt a szakadék. Ekkor az idősebbik királyfinak

eszébe jutott hogy varázsolhatnának egy hidat,

ha már varázspálcával rendelkeznek.

A fiú elővette pálcáját és odavarázsolt egy hidat. Ekkor megjelent előttük a halál, egy

csontváz és egy csuklya képében. A halál nagyon mérges volt, hogy túljártak az eszén, mivel

90


eddig akárhányan jártak arra, és akárhányan akartak ott átkelni, mindenki leesett a

szakadékba, és őket a halál magával ragadta. A királyfiak nem félte, sőt nagyon megörültek.

A halál ugyanis nem mindennapi ajánlatott tett nekik. Azt mondta a fiaknak, hogy bármit

kérhetnek tőle azt ő teljesíteni fogja. Ez így is történt. Az idősebbik a leghatalmasabb,

legerősebb varázspálcát kérte, hogy legyőzze és bosszút álljon egy régi ellenségén. A középső

ifjú egy feltámasztó követ kért mert a mátkája meghalt nem is olyan régen, és nem tudott

nélküle élni, ezért kérte a követ hogy majd azzal feltámasztja a szerelmét. A legkisebbik fiú

egy láthatatlanná tévő köpönyeget kért, hogy eltudjon bújni a halál elől, ha ott az ideje.

Ahogy teltek az évek a két legidősebbik királyfit megtalálta a halál és magával vitte. A

legkisebbik fiú viszont eltudott bújni a halál elől, így őt nem találta meg a halál, csak

amikor a fiára hagyta a köpönyeget.

Békési Csilla

91


„Meggyalázott erkölcs”

Volt egyszer egy fiú, Tamás. Jó családból származott, soha nem voltak anyagi gondjai.

Szülei mindig gondoskodtak róla, elárasztották szeretetükkel. Volt egy hat éves húga: Kitti,

aki mindennél jobban szerette őt. Felnézett rá példaképként tekintette, mindig azt mondta,

ha felnő olyan szeretne lenni, mint bátyja.

Tamás nagyon rendes szorgalmas gyerek volt. Mindig segítette szüleit, nagyszüleit, aktívan

részt vett a házimunkában, ha baj volt azonnal ott termett. Igazi mintagyerek volt. Az

ismerősök, barátok folyton-folyvást áradoztak róla családtagjainak, nem győzték hallgatni

a sok dicséretet. Szorgalmasan tanult az iskolában, meglehetősen széleskörű érdeklődése és

tudástára volt . Sok időt töltött együtt két legjobb barátjával: Gáborral és Dáviddal. Ők is

jó tanulók voltak, hasonló érdeklődésűek, mint Tamás, mégis nagyra becsülték és kicsit talán

irigyelték is. Minden nagyon szépen ment, egészen addig amíg be nem került a

középiskolába.

Nagyon okos, tehetséges fiú volt, bármelyik erős gimnáziumba bekerülhetett volna, ő

azonban leginkább az informatika szerelmese volt, így egy szakközépiskolába jelentkezett

informatika szakra. Szülei –érhető módon- nagyon ellenezték, hiszen fiuknak valami

komolyabb pálya jobb lett volna, de dacoskodott Tamás és végül fel is vették. Szüleivel ezért

folyamatosan veszekedett, valamennyire meg is bomlott az eddigi harmonikus viszony.

Hamarosan jött a nyári szünet, amit szinte végig Dáviddal és Gáborral töltött. Ők továbbra

is együtt folytatták tanulmányaikat.

Az iskola első napján Tamás magányosan, de annál boldogabban ült be a padba. Nemsokára

mellé került Jancsi. El kezdtek beszélgetni, és már az elején kiderült,hogy két teljesen más

karakterről van szó. Délután Jancsi elhívta Tamást, hogy lógjon vele és a bandájával. A fiú

belement ebbe, különbözőségük ellenére. Izgatottan várta a délutánt.

Ott azonban olyasmi történt amire nem számított. Jancsi és a többiek ugyanis nagy

mennyiségű drogot és alkoholt hoztak a találkára. Kérlelték persze Tamást, de ő nem ment

92


ele. Mondták neki, ha nem hajlandó ezekben részt venni, menjen el. Így is tett. Az

iskolában nem is szóltak hozzá emiatt. Napokig egyedül volt, szinte csak őket ismerte.

Mivel magányos volt, nem tudott más megoldást kitalálni, odament hozzájuk. Ismét jóban

lettek, egyre többet lógtak együtt. Tamás időről időre züllöttebbé vált. Nem tanult már úgy,

mint régen és bizony mindig elfogadta „barátaitól” az alkoholt és a drogot. Szülei eleinte

nem vettek ebből észre semmit, két legjobb barátja sem, viszont velük is egyre kevesebbet

találkozott, elhanyagolta őket. Egy szülői értekezleten, szülei viszont megtudták, hogy

milyen rosszak a jegyei és mennyire sokat hiányzott a fiúk. Mondani sem kell, hatalmasat

csalódtak. Mikor számon kérték ezeket, Tamás csak a vállát vonogatta, és flegmán

válaszolgatott. Dávid, Gábor és ismerősei teljesen döbbenten, és szomorúan vették

tudomásul a tényeket.

Tamás egy nap fogta magát, és elment otthonról, a csavargó társasággal tartott

együtt. Szülei teljesen kiborultak, mély depresszióba estek.

Így vált egy egyszerű, de mégis nagyszerű, tehetséges, okos fiúból egy erkölcsileg romlott

személy.

Csobán Fruzsina

93


Luna kívánsága

Történetünk egy nyári délutánon játszódik ebben a mai,modern világban. Lehetne ez akár

egy szép, napsütéses, boldog nap,hiszen egy olyan világban élünk, ahol az ember bármit

elérhet, amit csak szeretne.

De nézzük csak meg jobban: az emberek nagy része egyáltalán nem boldog. Egy része

azért, mert hiányzik valami az életéből, ami elhozná a boldogságot, a másik része

pedig,akiknek minden adott lenne a boldogsághoz, egyszerűen túl elfoglalt ahhoz, hogy meg

tudjon állni egy percre és észre tudja venni ezt,és elvezni tudja. Ilyen ez a mai világ.

A történet főszereplője Luna, aki egy egyszerű, hétköznapi lány. Szerető kis családban

él és sokat tanul azért, hogy később boldogulni tudjon. Tudja magáról, hogy ha igazán akar

valamit és tesz is érte, biztosan eléri azt, amit szeretne. Tehát mondhatjuk, hogy mindene

megvan, amire szüksége lehet az életben. Alapvetően vidám, optimista ember, aki elhiszi,

hogy szép jövő vár rá.

Egy nap azonban találkozik egy emberrel, akinek a neve Juan. Juan egy gazdag

ember, akinek egy igen jólmenő vállalata van. Szerinte a boldogság csak egy olyan dolog, ami

egyáltalán nem fontos, mert abból nem lehet megélni. Elmondja, hogy ő egyedül él, mert

elváltak a feleségével. A jövőt illetően pedig csak annyi érdekli, hogy továbbra is meglegyen

mindene, amije most van.

Lunát ezek a dolgok nagyon elszomorították, hiszen ha minden ember így fog

gondolkozni, akkor az emberek nem fognak egymással törődni, és milyen jövője lesz így az

emberiségnek?

Másnap reggel vidáman ébredt fel, úgy gondolta, hogy a tegnapi beszélgetés nem volt

annyira meghatározó, hogy képes lenne változtatni a világról és az emberekről vallott

nézetein. De a jókedve azonnal elment amint kinyitotta az újságot,és csak még rosszabb lett

miután bekapcsolta a TV-t,hogy megnézze a reggeli híreket. Mindehonnan azt lehetett

hallani, hogy a világban háborúk vannak, hogy sok ember öngyilkos lett, vagy gyilkosság

áldozatává váltak, hogy a Föld klímája a hatalmas szennyezés miatt felmelegszik. Csupa

csupa rossz, és negatív hír és esemény.

94


Ahogyan kilépett az utcára, és iskolába menet megfigyelte az embereket, csak még

szomorúbb lett. A fiatalok felelőtlenül viselkednek, nem érdekli őket sem saját, sem a társaik

egészsége, sem környezetük tisztasága. Az idősebb emberek arcán bosszúság és komorság

tükröződött, mert mindenki elégedetlen a munkahelyével és embertársaival.

Luna nagyon szomorú lett. Rájött arra, hogy hiába gondolkozik és cselekszik másképp

mint a legtöbb ember, nem tud mit tenni ez ellen a romlás ellen, amely a világunkat

fenyegeti. Úgy érezte, hogy tehetetlen, mert hiába van ő, ha sokszor több az olyan ember

akinek nem számít mondjuk a környezete, és nem törődik másokkal. A lány ezért nagyon

kétségbe esett, hiszen ha ilyen gyorsan romlik a világ, akkor pár éven belül az egész Föld

élhetetlen hely lesz.

Miközben ezeken a sorsfordító gondolatokon kattogott az agya, éppen egy parkon

vezetett át az útja. Hirtelen egy,az ő nevét hívogató hangra lett figyelmes. Nem tudta ki az,

de követte a hangot. Rövid séta után egy gyönyörű tündér alakja jelent meg előtte. Luna

alig akart hinni a szemének. A tündér azt mondta neki, hogy teljesíti egy kívánságát, de jól

gondolja át.

A lány hirtelen nem tudta mit is szeretne. Kívánhatna valamit magának…de mi

legyen?Mindene megvan amire szüksége van és ilyen alkalma nem lesz mindig,akkor már

valami olyat szeretne kívánni,amivel segíteni tud másoknak. Ekkor eszébe jutott az, amin

95


eggel elmélkedett. Így hát azt kívánta, hogy eltűnjön a Földről az önzés az emberek között,

és hogy segítsenek az emberek egymásnak, hogy a jövő mindenkinek szebb és élhetőbb legyen.

A tündér nagyon meglepődött ezen az önzetlen kívánságon és tetszett neki a lány

őszintesége, kedvessége,ezért teljesítette a kívánságot. Elmondta Lunának, hogy eddig még

nem találkozott senkivel aki hasonlóan önzetlen dolgot kívánt volna. A tündért boldoggá

tette,hogy ilyen emberek is vannak még a világon. Azt kérte a lánytól,hogy maradjon mindig

ilyen,és akkor szép élete lesz. Aztán elköszönt tőle,és eltűnt.

Luna kíváncsian folytatta útját,mert nagyon érdekelte mi változott meg. Nagyon

boldog lett, amikor meglátta, hogy megváltoztak az emberek és büszke volt magára,hogy

mégiscsak sikerült tennie valamit mindenkiért.

Bíró Orsolya

96


Egy hercegnő naplója

Egyszer volt, hol nem volt valahol egy távoli királyságban élt egy herceg. A herceg hatalmas

birodalom várományosa volt, ezért szülei a szomszédos királyság hercegnőjét kívánták

hozzáadni. A hercegnőt Kathrinenek hívták. Napjait az elkényeztetett hölgyként töltötte.

Reggeli után nevelőjével tanulmányozta az antik művészeteket, zongorázni, festeni tanult.

Napról-napra műveltebb lett, műveltsége tudatában el volt telve magától. Az önérzetességét

csak fokozta szépsége, kevés olyan nő volt a birodalomban, akinek szépsége felért volna az

övéhez. Emily egy főúri család sarja volt. Emily gyökeres ellentéte volt a hercegnőnek. Noha

ő maga is szép volt, össze sem lehetett hasonlítani Katherinenel.

A herceg egy szép nyári napon látogatást tett Kathrine hercegnő birtokán. Jövendőbelijével

élvezte az együttlétet. Rendkívül zavarta azonban a hercegnő önteltsége. Teltek, múltak a

napok, hetek a herceg egyre több időt töltött Kathrinenél, elkezdett beleszeretni.

Emily szemlélte barátnője boldogságát, s azon fáradozott

titokban, hogy megpróbálja szerényebben tenni a hercegnőt.

Felajánlotta neki, hogy elkíséri az árvákhoz, hogy segíthessenek

nekik. Aztán, hogy a távolabbi királyságok hercegnőivel

ismerkedjen. Mindezt hiába. Katherine nem volt hajlandó a

pórnéppel vegyülni, és úgy vélte, hogy sokkal értékesebb a többi

hercegnőnél, ezért nem neki kellene kezdeményeznie az

ismerkedést. Bármivel próbálkozott a kedves barátnő, a hercegnő

nem lett szerényebb. A herceg egyre több időt töltött a

szomszédos királyságban. Aztán első látogatásához egy évre,

megkérte Katherine kezét.

Katherine látszólag boldog volt. Legjobb barátnőjével, gőzerővel kezdte szerezni az

esküvőt. Mindennek a hercegnő akarata szerint kellett lennie. A pompás esküvő után a

házasság is káprázatosan indult. A herceg elérkezettnek látta az időt a gyermekáldásra. A

hercegnő gondolkodás nélkül visszautasította. Viták, veszekedések sorozata kezdődött.

97


Katherine nem tudott alkalmazkodni, a herceg nem tudta tovább elviselni Katherine

büszkeségét és önteltségét. A herceg végül is megkapta, amit akart. Egy fiú örökössel lett

gazdagabb.

Katherine nem szerette gyermekét, úgy vélte fel kellett áldoznia azt, ami a legfontosabb volt

neki: a szépségét. Emily végig ott volt mellette, nem ítélkezett nem oktatta, egyszerűen csak

a hercegnő támasza volt. Segített neki visszanyeri szépségét, felfrissíteni tudását. Egyszer

még azt is felvetette, hogy látogassák meg az árvaházat, aminek Katherine örömmel tett

eleget. A herceg észrevette a változást, rendkívül röstellte mindazt, amit Katherinenel tett,

és megpróbálta visszanyeri bizalmát. Időközbe Emily megismerkedett a herceg

unokabátyjával, akivel azonnal egymásba szerettek. A herceg hálás volt Emilynek, aki

segített neki visszahódítani szerelmét, és így boldogan éltek az idők végezetéig.

Paróczai Anikó

98


A helyes kívánság

Réges-régen élt egy idős özvegyember három fiával. A három fiú a lehető legkülönbözőbb

természettel rendelkezett. A legidősebb élvezte az életet, annak minden pillanatát

igyekezett megragadni. A középsőt mai szóhasználatban talán legjobban az anyagias

jelzővel illethetnénk. A harmadik fiú ellenben egyszerű, halkszavú, nemeslelkű ifjú volt.

Különbözőségük ellenére a fiúk nagyon jól kijöttek egymással.

Egy szomorú napon édesapjuk eltávozott az élők sorából, a fiúk pedig úgy döntöttek

kipróbálják szerencséjüket, elmennek világot látni. Útjuk egy sűrű erdőn vezetett keresztül.

Hirtelen kiáltozásra lettek figyelmesek. Nem tudták mi tévők legyenek, segíteni szerettek

volna, ugyanakkor tartottak attól, hogy otthagyhatják fogukat. Végül a szívükre

hallgattak, s elindultak a hangok irányába. Egy idős férfit pillantottak meg, akit banditák

kínoztak. A testvéreknek közös erővel sikerült megmenteniük a férfit, aki nem győzött

hálálkodni. Azt mondta, ha elég erősen hisznek benne, valóra váltja szívük legnagyobb

vágyát. Figyelmeztette azonban őket, hogy jól gondolják meg, hiszen döntésükön nem

változtathatnak.

Az első fiú óhaja az volt, hogy éljen sok száz éven

keresztül. Nagyon tartott a haláltól és még sok mindent ki

szeretett volna próbálni az életében. A középső fiú sok-sok

pénzt kért, hogy megvehesse mindazt, amiről eddig még csak

álmodott, s hogy hátralévő életében jómódban élhessen. A

legkisebb fiú válasza előtt hosszasan eltöprengett. Végül úgy

döntött, hogy ő mindösszesen boldog szeretne lenni.

A testvérei nem értették döntését, úgy gondolták elpazarolta ezt a remek lehetőséget,

hiszen az ő kívánságaik is igazi boldogságot hoznak majd számukra. Elfogadták azonban

döntését, s búcsút mondva a férfinak folytatták útjukat.

Sok év telt el, s a legidősebb testvér ezalatt nagyon sokat utazott, rengeteg

tapasztalattal lett gazdagabb. Megházasodott, s gyermekei is születtek. Azonban az évek

múlásával sorra vesztette el maga mellől szeretteit. Először felesége, majd szépen sorban

gyermekei is eltávoztak. Végül már csak egymaga maradt. Rettenetesen magányossá vált,

99


többé már nem élvezte az életet. Napról-napra egyre jobban várta a halál eljöttét, holott

korábban rettegett még az elmúlás gondolatától is. Végül is elkeseredetten halt meg.

A második fiú is igazán élvezte új életét. Mindent megvett, amire csak vágyott,

rengetegen jártak hozzá vendégségbe, s hatalmas bálokat rendezett. Azonban hamarosan rá

kellett jönnie, hogy egész egyszerűen nem tud bánni a pénzzel, az kifolyik a keze közül.

Fokozatosan szegényedett el, korábbi „barátai” többé felé sem néztek. Kuporgatva,

magányosan érte őt is el a halál.

A harmadik fiú teljesen hétköznapi életet élt. Megnősült, saját erejéből épített

magának egy kis házat, s nem különösebb fényűzések közepette, de jól élt. Hamarosan

gyerekei is születtek, akikben nagy örömét lelte. Teljesen elégedett volt életével. Mikor már

idős emberként érezte, hogy hamarosan eljön az ő ideje, minden szerette ott volt körülötte, s

tudta, boldogan hal meg. Szeretettel gondolt vissza az öregemberre, akit hajdanában

megmentettek a testvéreivel, s mosollyal az arcán hagyta el földi életét.

Jáczku Noémi

100


Egy álmatlan éjszaka

-József? Miért pont József?

-Tudom, hogy engedelmeskednem kell az apám és a fáraó akaratának, de erre képtelen

vagyok. Annyi rosszat hallottam már róla! Paráználkodott Pótifár feleségével és ezért

börtönbe került. Pont őt választották nekem? Miért kell hozzá mennem?

Csodás gyermekkorom volt, szebbet el sem tudnék képzelni. Az egyiptomi főpap lányának

lenni nagyszerű. Mindig elismertek. A barátnőim felnéztek rám, bár ez gyakran

kellemetlenül érintett.

Édesanyám a legnagyszerűbb ember volt a világon. Rengeteg dolgot tanultam tőle. Kár,

hogy olyan korán eltávozott közülünk. Sajnos nem lehetett testvérem, így nagy gondot

fordítottak a taníttatásomra. Mégis, a sok nevelőm ellenére édesanyám adott nekem a

legtöbbet. Rendkívül művelt nő volt, ebben nagy szerepet játszott félig perzsa származása.

Nekünk nőknek nem sok feladatunk van a Földön -legalább is mindig ezt mondták a

tanítóim. Csupán szeretnünk kell a férjünket és gyerekeket -ha lehet fiúkat és

egészségeseket- kell szülnünk nekik, hog örököseik legyenek. Ám anyám szavaiból nem ezt

vettem ki, ő minden embert fontosnak tartott. Kivéve a zsidókat. És hogy őket miért nem?

Arra szerinte igen nyomós érve volt. A babiloni fogság után a Babilont meghódított perzsa

uralkodó a zsidók nagy részét visszaengedte a földjükre, haza térhettek. Ám jó néhányan

mégis perzsa földön maradtak. Ott már megteremtették az egzisztenciájukat, boldogan éltek

(még ha rosszabbul is, mint a perzsák) . Az ott maradt emberekkel került összetűzésbe

anyám. A zsidók nem ettek meg mindent, nem tettek meg mindent, igen gyakran

tisztálkodtak (ugyan mi okuk lehetett erre?)... A többi perzsa emberrel együtt ez anyámnak

is feltűnt, sosem fogadta el őket. Semmi sem ártottak neki, csak MÁSOK voltak.

Én magam sem tudom miért, de neveltetésemből adódóan megutáltam a zsidókat. És most

apám azt akarja, hogy egy zsidó férfi felesége legyek. Engedelmességre neveltek, tudom mit

kell tennem, tudom mit fogok tenni. Természetesen a gyűlölt férfi felesége leszek. És ezzel

véget ér eddigi fényűző, gondtalan életem. Vagy is ez így nem teljesen igaz. József rendkívül

101


vagyonos férfi. A fáraó után ő a második ember Egyiptomban. Lényegében feljebb

emelkednék, de csak anyagilag.

Hiszen még nem is láttam őt. Vajon milyen lehet? Biztosan egészen más, mint az

egyiptomiak. A húgomnak már volt szerencséje megpillantania őt (vagy inkább

balszerencséje?). Nem, egészen biztos, hog örült neki. Szerinte varázslatos ember. Zsidó

létére egészen finomak a vonásai és kedves a tekintete. Azt mondta biztos benne, hog kiváló

felesége leszek. Honnan tudhatja? Hisz nem is ismer. Én ennek az ellenkezőjét gondolom

róla. Egy rémálmom legalább nem válik valóra: nem egy vénemberhez kötnöm az életem, hoz

József alig múlt 25 éves. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy „zsidó” feleség

leszek.


Tíz év telt el az álmatlan éjszakám óta. Ó, mennyi minden történt azóta! A lehető

legbiztosabban állíthatom, hogy én vagyok a világ legboldogabb felesége! Két gyönyörű fiam

van és egy nagyszerű, szerető férjem. Minden gyanúm alaptalannak bizonyult, Józsefet, sőt

az egész zsidóságot illetően is. A rokonsága végtelenül kedves , az apósom, Jákob nagyon

bölcs ember. Ki lenne képes arra, hogy megbocsásson egy ilyen tettet, mint amilyet József

fivérei tettek? Egy példakép a férjem, felnézek rá.

Igyekszem nem megítélni másokat, vigyázom a gondolataimra. A múlt évben vettem fel egy

szíriabeli szolgálónőt és az egyik legjobb barátnőm lett. Tíz éve ki gondolta volna ezt rólam?

Kapin Kinga

102


János története

Élt egyszer egy messzi-messzi faluban egy János nevezetű fiatalember.

János egy szegény parasztcsaládba született. Gyerek kora óta úgy nevelték, hogy majd ő is a

szülei nyomdokaiba lépjen. Minden nap kiment az édesapjával a búzamezőre és megtanulta

tőle a gazdálkodás mesterségét.

János érezte, hogy sokkal több van benne ennél. Már gyerek kora óta csinál furcsa,

megmagyarázhatatlan dolgokat. Erre példa volt mikor családi összejövetelt rendeztek és

dühös lett. Ekkor összetört egy poharat, de abban az volt a furcsaság, hogy hozzá sem ért a

pohárhoz csak ránézett. Egyre furcsábban néztek rá a rokonai és az összejövetelek

mindinkább ritkultak. Egyedül a szülei álltak ki János mellett.

Egy napon a király a testőrségével és a főmágusokkal épp ebben a kis faluban jártak.

A főmágus észrevette, hogy János játszik, de nagyon furcsa játékot űzött. A főmágus

közelebb ment hozzá és érzékelte, hogy Jánost átjárja a mágusok ősi ereje.

A mágus érezte, hogy János nagyon ügyesen tudja kezelni a legerősebb elemet a Manát.

A mágus konzultált a királlyal, és arra feltételezésre jutottak, hogy János lehet a

kiválasztott, aki teljesíti a próféciát. A prófécia már több ezer éves volt és arról szólt, hogy

egy napon eljön a kiválasztott, aki egy szegény faluból fog származni, és végleg le fogja

győzni az emberiség legősibb ellenségét az éjfattyúkat. A király úgy dönt, hogy magához

vesz Jánost.

A családdal megegyeznek, hogy a király jobb életet fog a fiúnak biztosítani mint ami itt vár

rá. A szülők ebbe belemennek hiszen nekik János sorsa volt a legfontosabb.

János így került a királyi udvarba. Udvari etikettet, több nyelvet, arisztokrata életmódot

tanult.

Szinte mindent megkapott az udvarban. Neki mégis sokkal jobban hiányzott a családja és a

paraszti életmód.

10 évvel később

103


János 21 éves , érett férfi lett. A mágus ezalatt az idő alatt átadta minden tudását neki.

A mágus felkészült arra, hogy meg fog halni ezért átadta Jánosnak a helyét és visszavonult.

János immáron főmágus lett.

Egy napon úgy döntött, hogy meglátogatja rég nem látott szüleit. Az odafelé úton nagyon

izgult, hiszen már több mint egy évtizede nem látta őket. Nem egészen 3 napi utazás után

érkezett meg.

Amint odaért szörnyű látvány fogadta. Az egész falu porig lett rombolva.

Tüstént elindult szülei háza felé. Látta, hogy az is a többi ház sorsára jutott.

Egyszer csak egy hangot hallott meg. Valaki aki az ő nevét mondogatja.

Megfordult és meglátta édesanyját a földön. A karjaiba vette és már csak annyit tudott

mondani, hogy „Szeretlek fiam”.

Jánost irgalmatlan nagy düh fogta le ami pusztító erejű vihart hozott. Úgy döntött, hogy

életét most már az éjfattyúk levadászásával fogja tölteni.

Talán ez enyhítette, de meg nem szüntette soha azt a fájdalmat, hogy 10éve itt hagyta a

családját és nem lehetett velük, hogy megvédje őket.

Dusinszki Ákos

104


Találkozások

Tudjátok manapság rengeteg különböző ember létezik, s mindenki más-más

tulajdonságokkal rendelkezik. Régen azonban nem volt ez így. A kezdet kezdetén a hat

kontinensen csupán egy-egy ember élt, akik nem is tudtak a másik létezéséről. A

különlegességük az volt, hogy csak egyetlen tulajdonsággal rendelkeztek, s nem is gondolták,

hogy az ő érzelmeiken kívül másmilyen is létezhet.

Ők a következő emberek voltak: az, Aki Csak Szeretni Tudott, az, Aki Mindig Mást

Hibáztatott, Aki Soha Nem Örült Semminek, Aki Soha Nem Bánkódott Semmin, Aki

Mindig Együtt Érzett Másokkal s végül az, Aki Keresztülnézett Másokon.

Volt azonban egy hetedik személy is, akiről úgy tartják, még ma is létezik. Mindig

egyedül akar lenni, s soha nem vágyik társaságra. Nem más ő, mint a Magány, aki

mindennek ellenére mégis ott van mindenütt, s előbb-utóbb mindenkit megtalál. Mivel a hat

ember nagyon egyedül érezte magát, a Magányhoz fordultak segítségért. A Magány ellenben

nem vágyott társaságukra, így elhatározta, hogy párokat alkot az emberekből, hogy ne

legyenek többé egyedül.

Először az, Aki Csak Szeretni Tudott találkozott azzal, Aki Keresztülnézett

Másokon. Aki Csak Szeretni Tudott nagyon megörült az új társának, s feltétel nélkül

szerette őt, hiszen nem is érezhetett mást. A másik azonban elutasította szeretetét, az

érzelmek nem érdekelték. Bár ő is rettentő magányos volt, a hirtelen jött erős érzelmekkel

nem tudott mit kezdeni, így inkább a magányba menekült, s az, Aki Csak Szeretni Tudott

nagyon elkeseredett.

Látta a Magány, hogy ismét próbálkoznia kell. Így ismerkedhetett meg az, Aki

Mindig Mást Hibáztatott s az, Aki Soha Nem Örült Semminek. Aki Soha Nem Örült

Semminek, borzasztóan utálta a magányosságot, de az új jövevénynek sem tudott igazán

örülni. Ennek ellenére elhatározták, hogy csónakot készítenek, s felkutatják a többi

kontinenst is más emberek után. A több heti munka végeztével a csónak elkészült. Ám az,

Aki Soha Nem Örült Semminek még ettől sem lett boldogabb. Aki Mindig Mást

Hibáztatott, azt a feladatot kapta, hogy ellenőrizze a csónak alját, nincs-e repedés rajta, ő

azonban megfeledkezett erről, így a csónak hamarosan léket kapott, s elsüllyedt.

105


Természetesen a másikat hibáztatta mindezért, s ezen aztán úgy összevesztek, hogy inkább

ők is újból a magányba menekültek, s elhatározták, egymással többé nem is beszélnek.

Végül a harmadik pár is egymásba futott egy erdő szélén, ahol hatalmas tűz ütött ki. A

madarak elveszették fészkeiket, rengeteg állat megsebesült, s mindenhol csak a pusztulás

vette körül őket. Aki Mindig Együtt Érzett Másokkal, hirtelen moccanni sem bírt a rátörő

érzelmeknek köszönhetően, s nem is tudta mitévő legyen. Aki Soha Nem Bánkódott Semmin

egyszerűen csak megrándította a vállát, s már tovább is lépett az eseményeken. Társa ezt

nem tudta mire vélni, sosem hitte volna, hogy valaki ennyire szenvtelen, ennyire közömbös

lehet. Dühében otthagyta partnerét, s ismételten a Magányt hívta segítségül.

Ekkorra már igazán bosszús lett a Magány. Úgy vélte, jobb lesz, ha egyhelyben

marad. S ha úgy keresik fel a többiek, talán valami jó sül ki belőle. Így hát beköltözött egy

hatalmas, öreg fába. Aki Csak Szeretni Tudott, épp egy kövön sírdogált, s arra gondolt

legközelebb szerencsésebb lenne, ha nem zúdítaná rá érzelmeit csak úgy a másik emberre.

106


Aki Mindig Mást Hibáztatott egyszer csak megbotlott a fa kiálló gyökerében. Az, Aki Csak

Szeretni Tudott meghallotta a puffanást, s rögvest a másik segítségére sietett. Aki Mindig

Mást Hibáztatott azon gondolkodott, kit tehetne felelőssé a történtekért, s már éppen a felé

siető embert hibáztatta volna, ám az, Aki Csak Szeretni Tudott felsegítette a földről, s

megkérdezte, minden rendben van-e vele. Aki Mindig Mást Hibáztatott hirtelen

szerencsésnek érezte magát, s haragját is elfeledte, hiszen vele még soha senki nem volt ilyen

kedves. A pár ezek után együtt ment tovább, s nem is vált el soha többé.

Aki Soha Nem Örült Semminek árnyékot keresett, mert nagyon melege volt, de mikor

megpillantotta a fát, elbotlott a gyökerében, s éppen nekiütközött annak, Aki Soha Nem

Bánkódott Semmin. Azt várta, hogy majd jól leszidják ezért, de a másik csak mosolygott rá,

s nem szólt semmit. Az öröm eltöltötte a szívét, mert rögtön tudta, hogy olyas valakit talált,

aki megbocsájtja neki természetét, s ez így is lett.

Most már boldog lehetett a Magány, hiszen csupán két ember maradt hátra.

Aki Mindig Együtt Érzett Másokkal szintén meglátta a csodás fát, s megállt gyönyörködni

benne. Ekkor történt, hogy az, Aki Keresztülnézett Másokon ugyancsak arra tartott, s láss

csodát, ő is keresztülesett a fránya gyökéren. Aki Mindig Együtt Érzett Másokkal aggódni

kezdett, vajon mi baja történhetett, s odaszaladt, hogy segíthessen. Aki Keresztülnézett

Másokon rájött, milyen jól esik az embernek, ha igazán törődnek vele, s elszégyellte magát.

Ezután ők is együtt maradtak örök életükre.

Ennek köszönhetően lettek mára oly színesek az emberek, mert minél több gyermek

született, annál vegyesebb tulajdonságokkal rendelkeztek.

Te talán nem is tudod, de ez mind a szegény Magány műve. Nem is sejtenéd, de mikor

elkeseredsz, s úgy érzed mindenki elhagyott, s már csak a Magány segíthet, ő épp azon

munkálkodik, hogy ez másképpen legyen. Az már csak rajtad áll, elfogadod-e a segítséget

vagy sem.

Batári Zsófia

107

More magazines by this user
Similar magazines