Üzenet haza - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Üzenet haza - Könyvmolyképző

tart egy ilyen erôs fogú és karmú medve arra a vidékre,

amelyet minden más medve türelmetlenül hagy el.

– Ki vagy te? – kérdezte Ingavar a jeget ütögetve. Az önérzete

legalább olyan dúlt és kócos volt, akár a szôre a hátán.

Az öreg medve békésen folytatta a tisztálkodást.

– A nevem Thoran.

Ingavar elfordította a fejét, és rövid, gyors horkantást

hallatott. Kitalálhatta volna, hogy a medve az elsô fehér

medve nevét viseli, aki a jégen járt. Néhány anya sosem

értette meg, micsoda gúnynak teszik ki sarjaikat. Ingavar

újból meglóbálta a fejét, ezúttal észak felé.

– Menj, vén medve! Menj a fókák földjére, amíg még van

elég erôd elkapni egyet.

Thoran a fejét rázta, és ásított.

– Elfáradtam. Pihenhetnénk egy kicsit.

– Pihenhetnénk? – Ingavar kidüllesztette a mellét.

– Hóvihar közeleg. Mi értelme lenne három jó lábon és

egy sántán küzdeni a széllel? Ha van annyi eszed, amennyi

erôd, nekem támaszkodsz a sérült válladdal, és hagyod,

hogy megóvjalak a hidegtôl.

Hóvihar? Ingavar a fülét hegyezte. Északról a haragos

szél halk, de határozott fütyülését hallotta. Nem csak azt,

de néhány elszabadult hópehely is száguldott a jég felszínén.

A látogatónak igaza volt, valóban hóvihar közelgett.

Ingavar torokhangú sóhajt hallatott, és az ajkába harapott

a tépôfogaival. Ez a vén szôrcsomó újból meglepte.

– Miért? – kérdezte Thorantól. – Miért védesz meg?

Thoran letette a fejét.

34

More magazines by this user
Similar magazines