itt - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

itt - Könyvmolyképző

– A nyelve most a kulcscsontomon futott végig, majd beszökött a

blúzom kivágásába. A forró pontra, így nevezte, és nem ok nélkül.

– És mi a helyzet vonakodó vendégünkkel? – A mellkasát simogattam,

a pólón keresztül is éreztem kemény izmait.

– Majd talál magának ő is párt – felelte Marc fojtottan; az ajka a

bőrömön kalandozott, a lehelete forrón siklott a mellem dombján.

– Komolyan beszélek! – Felhúztam a fejét, hogy a szemébe nézhessek.

– Mi van, ha magához tér?

– Akkor féltékeny lesz. – Marc megint felém hajolt, hogy megcsókoljon,

de a mellének feszítettem a kezemet. Türelmetlen sóhajjal

benézett a kocsiba a vállam felett, aztán visszapillantott rám. –

Hidegre tetted. Egyébként a ranchon sincs soha magánéletünk, szóval

nem mindegy?

Magánélet. A legdrágább kincsünk, és sosem jut belőle elég senkinek

egy olyan házban, amely tele van illemtani kihívásokkal küzdő

vérmacskákkal – tulajdonképpen zajos, nagyra nőtt gyerekekkel,

akiknek természetfeletti hallásuk van, de saját életük nincs. Marcnak

igaza volt: ennél, mint itt kint az arkansasi semmi közepén, nem

lesz jobb. Soha. Az életünk végéig sem.

Bólintottam, és felcsúsztattam a tenyeremet a mellkasán.

– Hát jó. De ajánlom, hogy legyen egy takaród – intettem a fejemmel

a kocsi felé. – Mert erre a murvára én le nem fekszem.

Összevonta a szemöldökét, az orra az enyémhez ért, amikor behajolt

még egy csókra.

– Ki beszél itt… – a mobilja megcsördült a zsebében, épp, amikor

az ajkunk összeért – lefekvésről?

Mosolyogtam; cseppet sem ért meglepetésként a telefon. A jó időzítés

mindennek a kulcsa, márpedig ebben a tekintetben apu olyan

erő, akivel számolni kell.

• 14 •

More magazines by this user
Similar magazines